Júliusi nyitóoldal
JÚLIUS
JULIUS A római naptárban eredetileg a fantáziátlan Quintilis (ötödik) nevet viselte. I.e. 44-ben Marcus Antonius hízelgõ javaslatára nevezték el júliusnak Julius Caesar után, aki e hó 12. napján született. A rengeteg mezõgazdasági munka közt azért jutott hely ünnepnapokra is. 5-én a Poplifugia, az ún. Nép menekülése, melynek eredete homályba vész, talán a Regifugium (Királymenekülés, febr. 24.) ellenpárja. 7-én volt a Nonae Caprotinae, a rabszolganõk ünnepe, amikor az asszonyok egy vadfügefa azaz kecskefüge (caprificus) alatt áldoztak Iuno Caprotina, mint kecske-, illetve fügefaistennõnek, mely attributumok mindegyike termékenységjelképnek számított. Minden bizonnyal ez az ünnep is ellentétpárja volt a téli Szaturnaliának vagy a Lupercaliának. 12-én Apollo tiszteletére rendeztek játékokat, melyen az asszonyok bíborszegélyû tógát ölthettek, melyet egyébként csak magasrangú férfiak viselhettek. 23-án Neptunusnak, a vizek istenének áldoztak, hogy megóvja a termést a szikkasztó nyári forróságtól. A hónap régi magyar neve Szent Jakab hava, az elsõ dekád apostolszentje után. Más néven Oroszlán havának is nevezték, mert ekkor lépett be a Nap az Oroszlán csillagképbe.
2008 SZENT JAKAB HAVA 1
Tihamér, Annamária
2
Sze Ottó, Ottokár
3
Cs
Kornél, Soma
4
P
Ulrik, Babett
5
Szo Emese, Sarolta
6
V
Csaba
7
H
Apollónia, Apolka
8
K
Ellák, Edgár
9
Sze Lukrécia, Marina
10
Cs
Amália, Alma
11
P
Nóra, Lili
12
Szo Izabella, Dalma
13
V
Jenô
14
H
Örs, Stella
15
K
Henrik, Roland
16
Sze Valter
17
Cs
Endre, Elek, Dzsesszika
18
P
Frigyes, Kamill
19
Szo Emília, Esztella
20
V
Illés
21
H
Dániel, Daniella
22
K
Magdolna, Magda
23
Sze Lenke, Borisz
24
Cs
Kinga, Kincsô
25
P
Kristóf, Jakab, Zsaklin
26
122
K
Szo Anna, Anikó
27
V
Olga, Liliána
28
H
Szabolcs, Alina
29
K
Márta, Flóra
30
Sze Judit, Xénia
31
Cs
Oszkár
Július 1. 190 éve történt (1818) Budapesten megszületett Semmelweis Ignác, a gyermekágyi láz okának felfedezõje, az anyák megmentõje. Július 6. 20 éve történt (1988) Bartók Béla zeneszerzõ hamvait örök nyugalomra helyezték a budapesti Farkasréti temetõben. 20 éve történt (1988) Budapesten meghalt Péchy Blanka színésznõ, író, a Kazinczy-díj megalapítója. Július 8. 170 éve történt (1838) Megszületett Ferdinand Zeppelin német altábornagy, a mesterségesen kormányozható léghajó feltalálója, ami róla kapta a nevét. Július 10. 70 éve történt (1938) Howard Hughes 91 óra alatt körberepülte a földet. Július 13. 20 éve történt (1988) Meghalt Budapesten Gobbi Hilda Jászai Mari-díjas, Kossuth-díjas színmûvésznõ, Örökös Tagja a Halhatatlanok társulatának. 130 éve történt (1878) A Berlini Kongresszus az európai hatalmak között felosztotta a Balkánt. Július 14. 90 éve történt (1918) Megszületett Ingmar Bergman svéd filmrendezõ (Suttogások és sikolyok). Július 16. 90 éve történt (1918) Kivégezték II. Miklóst, az utolsó orosz cárt. 460 éve történt (1548) Megalapították a bolíviai La Paz várost. Július 17. 120 éve történt (1888) Megszületett Füst Milán Kossuth-díjas író, költõ, drámaíró, esztéta.
Július 18. 90 éve történt (1918) Megszületett a Nobel-békedíjas Nelson Mandela (Rolihlahla Dalibhunga), a késõbb hosszú idõre bebörtönzött dél-afrikai fekete jogi aktivista, államfõ. Július 19. 80 éve történt (1928) Megszületett Budai László futballista, a legendás Aranycsapat jobbszélsõje. Július 24. 60 éve történt (1948) Szovjet csapatok megszállták Berlin egy részét, létrejött az amerikai-angol légifolyosó. Július 25. 40 éve történt (1968) VI. Pál pápa kiadja a Humanae vitae c. enciklikáját a keresztény családtervezésrôl és fogamzásgátlásról. Július 26. 330 éve történt (1678) Bécsben megszületett I. József magyar király, egyidejûleg német-római császár és cseh király (17051711), akinek uralkodása alatt 1707-ben, a Rákóczi-szabadságharc idején, az ónodi országgyûlés kimondta a Habsburg-ház trónfosztását. Július 27. 100 éve történt (1908) Megszületett Schaár Erzsébet Munkácsy-díjas szobrász, érdemes mûvész. Július 29. 50 éve történt (1958) Megalakult a NASA (National Aeronautics and Space Administration Nemzeti Légügyi és Ûrhajózási Igazgatóság). Július 30. 80 éve történt (1928) George Eastman bemutatta az elsõ színes filmet (KODAK). 140 éve történt (1868) Meghalt Tompa Mihály költõ, a népi-nemzeti irányzat egyik legjelentõsebb képviselõje, akadémikus (Új Simeon). 190 éve történt (1818) Megszületett Emily Brontë angol írónõ (Üvöltõ szelek).
123
JÚLIUS
Évfordulók
JÚLIUS
1848 hónapról hónapra Július Július 5-én V. Ferdinánd királyunk állítólagos gyengélkedése miatt István nádor megnyitotta a pesti Duna-parton álló Redoutban (Vigadóban) az elsõ magyar népképviseleti országgyûlést. Az országgyûlés létrejötte nagy pillanat volt a modern, demokratikus Magyarország történetében! 415 képviselõ ült össze Magyarország minden szegletét képviselve, hogy döntsön többségi szavazással sorsfordító és kisebb fontosságú ügyekrõl egyaránt. A munka hát elkezdõdött, a továbbiakban a fõrendiház (a Felsõ-ház) a Nemzeti Múzeum dísztermében ülésezett, a képviselõház (az Alsó-ház) pedig a Vigadóban. Ezen a napon látott napvilágot a jó hír: a kívánt 12 ezres magyar honvédsereg felállítása megtörtént! 7-én Kossuth Lajos hivatalosan bejelentette: nem hajlandó pénzügyminisztériuma a bécsi kincstárnak a pártütõ horvátoknak átutalt 100 ezer forintot megtéríteni. Július 11-én újra Kossuth Lajosra figyelt a közvélemény. Az országgyûlés elõtt ekkor mondta el zseniálisan felépített szónoklatát, az életveszélybe került magyar hazáról, kérve 200 ezer honvéd újonc kilállítását és ennek finanszírozását: 42 millió forint hitel megszavazását. Az országgyûlés lelkesülten és egységesen kiáltotta: Megadjuk! Kossuth Lajos pénzügyminiszter meghatottan fejezte be beszédét: Annyi energiát a kivitelben, mint amennyi hazafiságot tapasztaltam a megajánlásban, s Magyarországot a poklok kapui sem dönthetik meg! Sajnos, Kossuth látomása, hogy az országnak mindenekelõtt katonákra van szüksége, nemsokára beigazolódott, valósággá vált. A Délvidék már lángokban állt! A két fõ szerb-magyar front a Bánságban és a Bácskában alakult ki. Bánságban jobban álltak a dolgok: 11-én Versecen, 14-és 15-én Écskán sikerrel harcoltak a magyar csapatok a szerb és szerviánus (Szerbiából a Délvidékre beszivárgott szerb fegyveres felkelõ) erõk ellen. Köszönhetõen többek között Kiss Ernõ (a késõbbi aradi vértanú) ezredesnek, a 2. Hannover-huszárezred ezredparancsnokának és a vezetése alatt harcoló magyar regimentnek. Az örmény származású Kiss Ernõ a Délvidék egyik leggazdagabb embere volt, és sok katonatársának hitelezett pénzt. Egyik adósát báró Julius Haynau altábornagynak hívták... Ugyanez a hadiszerencse nem kísérte a Bácskában harcoló magyar fegyveres erõket. Július 14-én Szenttamás elsõ ostromával vette kezdetét a komoly bácskai magyar-szerb fegyveres összecsapás. A szerb erõk itt gyorsan mozgó partizán hadmozdulatokat alkalmaztak, emellett már megidézve az elsõ világháborús földerõdítmény és lövészárok-stratégiáját. Beásták magukat földváraikba, az ellenség nem észlelhettete pontos elhelyezkedésüket. Szekéren, rajtaütés-szerûen ki-kicsaptak az ostromlókra, lõttek, kaszaboltak, majd ugyanolyan gyorsan a szekéren visszahajtottak a földerõdítménybe. Az ostromlók ágyúikkal csak találomra, pontos célokat nem látva lõttek be az erõdítés földfalai mögé. Ebben a sáncharcban a szerbek rendkívül eredményesek voltak. Szenttamást e napon a magyar erõknek nem sikerült bevenniük. Itt és a bácskai front többi helyszínén egy hosszú állóháború vette kezdetét. Július 18-án berekesztették az utolsó erdélyi rendi országgyûlést. Az európai forradalmi frontokon a helyzet egyre rosszabbul állt. Az osztrák elnyomás ellen küzdõ Itália elesett: Radetzky tábornagy Custozzánál 3 napos csatában, július 23-25. között leverte az olasz felkelõk seregét és augusztus 6-án bevonult Milánóba. Becsületére legyen mondva: nem követte gyõzelmét kivégzések végeláthatatlan sora, mint majd hazánkaban, bõ egy év
124
Az országgyûlés terme a pesti Vigadóban
125
JÚLIUS
múltán. Az osztrákok kicsit fellélegezhettek és katonai erõiket átcsoportosíthatták. Például jobban koncentrálhattak a horvát-magyar viszony alakulására. Július 29-én az udvar meghívására Bécsben találkozott gróf Batthyány Lajos magyar miniszterelnök és István nádor Joszip Jellasiccsal. A találkozóról nem maradt fenn jegyzõkönyv. Véleményt cseréltek talán haragosan, talán békülékenyen, biztosították egymást kölcsönös békeszándékukról vagy elszánt harciasságukról? Egy biztos, megállapodtak, hogy a Drávánál tehát a horvát-magyar határfolyónál felvonultatott katonai erõik egy részét mindkét fél visszavonja. A küldöttségek a tárgyalás után hazautaztak. A magyar kormány valóban kiadta a rendelkezést a Dráva vonalánál lévõ magyar erõk fokozatos kivonására. Két nap múlva azonban leállította a magyar hadügyminisztérium a hadmozdulatokat, mert észlelték, a horvátok a megállapodást semmibe véve további csapatokkal erõsítik a már ott lévõket. A magyar kormány már biztosra vette, a horvát invázió rövidesen bekövetkezik. A bécsi udvar polgárháborút szító tûzcsóvái kezdtek egyre magasabb lángot vetni.
JÚLIUS
Lelki útravaló A Magnificat hónapja
Július hónapban köszöntjük az áldott állapotú Szûzanyát, aki példát adva alázatból az Isten szolgálóleányának tartva magát, az Isten Fiával méhében elment szolgálni idõs rokonához, Erzsébethez. Imádsága, amelyet látogatása alkalmával mondott, Istennek szóló hálaadás, amely egyben az elsõ nyilvánosan mondott hitvallás Jézusról, aki akkor még anyja méhében volt. Hálaénekébõl megtudjuk, hogy Mária nagy alázattal és engedelmes lélekkel fogadta Isten üdvözítõ tervét és cselekedetét. Örömmel várja születendõ gyermekét. Ugyanakkor azért is örvendezik, hogy Isten beteljesítette ígéretét, lehajolt az emberiséghez, és hamarosan beköszönt a Messiás ideje. Isten irgalmas szeretete megnyilvánulásának tartja a vele történteket, és az is az irgalmasság megnyilvánulásának jele, hogy Isten elküldi a bûnös világba a Megváltót. Az emberi történelem végéig ható programot adott az Isten Mária hálaadó válaszában, Erzsébet köszöntésére: ...Nagy dolgot mûvelt velem a Hatalmas, szentséges az Õ neve! Irgalma nemzedékrõl nemzedékre száll, mindazokra, akik félik Õt. Nagyszerû dolgot tett karja ereje, széjjelszórta mind a gõgös szívûeket, lesöpörte trónjukról a hatalmasokat, és felmagasztalta az alázatosakat. Az éhezõket elhalmozta minden jóval, de a gazdagokat elküldte üres kézzel... Gondoljuk meg, hogy csak a múlt században két gonosz világhatalom oszlott fel. Az igazságot éhezõk között Távol-Keleten és Latin-Amerikában nagyban terjed a kereszténység. Az emberiség, de minden ember számára döntõ fontosságú, hogy magunkévá tegyük a Magnificat tanítását. Mennyei Atyánk nem a hatalmasokat támogatja, hanem a hatalom birtokában szolgálni tudókat, nem a gazdagság hajszolása eredményezi a boldogságot, hanem azokat, akik számára a javak eszközt jelentenek rászoruló testvéreik megsegítésére. Jobb adni, mint kapni. A Magnificat tehát számunkra ne csak alkotó mûvészeket megihletõ csodálatos himnusz legyen, hanem hitvallás és program egyben. LÁSZLÓ GYÖRGY
160 ÉVE TÖRTÉNT (1848. július 27.) Megszületett Eötvös Loránd világhírû magyar fizikus, geofizikus, a torziós inga feltalálója. Az író és politikus Báró Eötvös József fiát a család jogásznak szánta, de Loránd sokkal inkább a természettudományokhoz vonzódott. 1867-tõl a heidelbergi egyetemen tanult kémiát, fizikát és matematikát. 1871-ben tanársegéd, majd hamarosan tanár, Jedlik Ányos nyugdíjba vonulása után pedig a kísérleti fizika professzora és a fizikai intézet igazgatója lett a pesti egyetemen. Tudományos munkásságát legfõképp a gravitáció és földmágnesség témakörében folytatta, legismertebb eredménye az igen precíz és érzékeny torziós-inga megszerkesztése volt. Másik jelentõs felfedezése és bizonyítása Eötvös-effektus néven ismert, melynek lényege, hogy a Föld felszínén kelet felé mozgó testre nagyobb centrifugális erõ hat, mint egy nyugat felé haladóra. Eötvös József tudományos eredményeiért és tevékenységéért számos hazai és külföldi elismerésben részesült. Munkássága mellett sportemberként és hegymászóként is ismert volt, Dél-Tirolban 1902-ben az egyik 2837 m magas csúcsot róla nevezték el Cima di Eötvösnek.
126
Beszélgetés Hazai György turkológus professzor-akadémikussal Professzor Úr, én elsõ ízben az Ön nevével a Vámbéry Ármin Kelet-kutató turkológusról A múlt magyar tudósai sorozatban megjelent munkájában találkoztam, s csak késõbb tûnt fel, hogy Ön 24 éves volt, amikor az elsõ munkája megjelent. Ez a török költõ Nazim Hikmet válogatott verseskötete volt, amelyben Ön egybevetette a fordítást az eredeti török szöveggel. Késõbb egy Yasar Kemal-regénnyel hasonló volt a helyzet. Akkor ezt úgy mondták, hogy kontroll-szerkesztettem. A történet nagyon egyszerû, Nazim Hikmet az ötvenes években többször is járt itt, nagyon kellemes kapcsolatom volt vele, ô elhozta a kéziratait is. Verset egyébként legföljebb nyersfordításban ültettem át. Prózát fordítottam, de amikor Yasar Kemalnak A sovány Mehmed címû regényét készültek kiadni és felkértek a fordításra, abban a periódusban voltam, hogy nem akartam fordítást vállalni, mert elég sok tudományos feladatom volt. Ezért azt javasoltam a kiadónak, hogy franciából fordítsák le, én nagyon szívesen megnézem a török eredetivel való egybevetésben, hogy nincs-e probléma. Így is történt. 1961-ben Ön válogatta, jegyzetelte, és a nyers fordításokat is Ön készítette a Szenvedélyek tengere címû versantológiához. Én mindebbõl arra következtettem, hogy Ön már nagyon fiatalon elkötelezte magát a turkológiával. Mi volt a motiváció? Ezt mindenki megkérdezi. Kérem, semmi szenzációs és romantikus motiváció nem volt, én magyar történelemmel akartam foglalkozni, és az egyik történész professzorom azt javasolta, amikor 1950-ben az egyetemre kerültem, hogy gondoljam meg, nem volna-e érdekes a törökkel, a török forrásokkal foglalkozni, mivel számos kiadatlan török forrás van. Én megfogadtam ezt a tanácsot, ez történt az egyetemi tanulmányok elsõ vagy második hetében, és már a harmadik hetében a turkológián voltam és kezdtem tanulni törökül. Tehát amikor én 54-55-ben irodalmi dolgokkal foglalkoztam, akkor ennek már megvolt a maga háttere. Ön 1932-ben született, az ELTE elvégzése után négy év aspirantúra, közben két évig adjunktus a Szófiai Állami Egyetemen, majd a Magyar Tudományos Akadémián tudományos munkatárs, fõmunkatárs. Innen került ki már 1963-ban Berlinbe a Humboldt Egyetemre vendégtanárnak, mindössze harmincegy évesen, és ott is maradt húsz évig, közben 1966-ban a nyelvtudományok doktorává avatták. Miért ment el? Itthon nem volt helye talán? Bulgáriában fel kellett építeni az ottani turkológiai tanszéket, ez volt a feladatom. És ezután belépett az, hogy ha valaki külföldön vagy általában sikeres, azt utálja a magyar háttér, és itt mindent megtettek azért, hogy ne ide kerüljek. Ennek sok részlete van, fölösleges foglalkozni vele.
127
JÚLIUS
A nemzetközi turkológiát szolgáltam
JÚLIUS
Nagyon, nagyon hálás vagyok mindazoknak, akik évtizedeken keresztül azon mûködtek, hogy véletlenül se kerüljek a pesti turkológiai tanszékre, mert így 20 évig voltam Berlinben, késõbb 8 évig Cipruson, ezen kívül voltam vendégtanár Tokióban, Párizsban. Rengeteget utaztam, bejártam szinte az egész világot, nagyon sokat láttam és tapasztaltam, sok szépet és érdekeset. Gazdag életet mondhatok a magaménak. Amerikába több helyre is hívtak, nagyon jó ajánlatokat, megtisztelõ meghívásokat kaptam, de Amerikát nem szerettem, és örülök, hogy nem mentem oda dolgozni. Elõzõleg a Bibliotheca Orientalis Hungarica nevû sorozatot szerkesztette az Akadémián, és ennek az egyik német nyelvû kötetében ez áll: turkológia alatt értjük a türk népekkel való tudományos foglalkozást, a kultúr-tudományok összes területén. Több kötetbe beleolvastam, és láttam, hogy ez egy szerteágazó ismeretanyagot igénylõ tudomány. A Bibliographisches Handbuch der Turkologie (= A turkológia bibliográfiai kézikönyve) elõszavában ezt írja: a türk népek földrajzi elterjedése a múltban és a jelenben, Közép-Ázsiától a Balkánig, és Kínától Észak-Afrikáig, valamint a szomszéd népekkel való sokoldalú kapcsolataik jutnak kifejezésre a nemzetközi turkológiai irodalomban. Ez mind idõben, mind térben óriási. Igen, a törökség múltja nagyon szerteágazó, tulajdonképpen Kínától Marokkóig terjed, fogja át a három kontinenst, és magától értetõdõen mindabból, ahol törökök laktak, laknak, éltek és élnek ami huszonkét irodalmi nyelvet jelent! , valamint a környezõ szomszéd népekkel való relációikkal, egy hatalmas tudomány-szak jött létre. Ez nem azt jelenti, hogy én ezt mind tudom, hogy mindezzel foglalkoztam, mert az lehetetlen. Van rálátásom, ezt szerencsés módon kiváló professzoraimtól megtanultam, tudom, mi a turkológia, tudom annak a tartalmát, a dimenzióit, de az teljesen lehetetlen volna, hogy az ember ennek az egészével fogalakozzon, azt ma senki nem tudja megtenni. A professzorom idejében, meg még az én idõszakom elején is ez inkább lehetséges volt. A középkori krónikák mindegyike foglalkozik a hun-magyar rokonsággal, ami máig is erõsen hat. 1986-ban jelent meg reprint kiadásban az Akadémiai Kiadónál a Németh Gyula professzor által szerkesztett Attila és hunjai címû, elõször 1940-ben kiadott kötet. Ebben ô azt írja, hogy nagy valószínûséggel a hun vezetõk nyelve török volt, és talán egyszerûsítve azt mondhatjuk, hogy a hun török nép volt. Az új kiadás elõszavában Harmatta János professzornak van egy nagyon érdekes nyelvészeti fejtegetése a hunok lehetséges nyelvérõl. A mai tudomány hogy áll ehhez? Egy igen kiváló német kutató, aki nemrégiben hunyt el, Gerhardt Dörfer nagyon határozottan elutasítja ezt az elméletet. Németh Gyula még megismerhette Dörfer írását, reagált is rá és nagyon hangsúlyozta, hogy ezt az elméletet fenn kell tartanunk, tehát hogy bizonyos személynevek a török alapján magyarázhatók. Sajnos az a probléma, hogy a hunok nyelvébõl semmi nem maradt fenn, nincs összefüggõ szövegünk. Priszkosz rétor a munkájában 3-4 szót jegyzett fel, amikor a hunokat meglátogatta. Ezeket megpróbálták magyarázni, hogy milyen nyelvbõl származnak, de igazából ezek az etimológiák nem voltak sikeresek, míg Németh Gyula személyneveinek a magyarázatai valóban kapcsolhatók voltak a török szövegû anyaghoz, így õ feljogosítva érezhette magát, hogy a hunok nyelvét török kapcsolatokkal magyarázta. Ma is itt tart a tudomány. Nincs forrás. Ahhoz, hogy a középkori török irodalmat valaki értse, nyilván kell ismernie az arab írást. Vajon a 20-as években történt írás-, és oktatásreformot követõen iskolázottak hogy férnek ehhez a régi irodalomhoz? Van erre valamilyen programja a török kultúrpolitikának? Ez egy érdekes kérdés, és valóban nem lényegtelen a török kulturális tudat formálódása szempontjából. Az írásreform tulajdonképpen szakítást jelentett a múlttal, amit a nyelvreform még to-
128
129
JÚLIUS
vább folytatott, úgy, hogy ma a török fiatalok kizárólag akkor tanulhatják meg a régi írást és nyelvet, és azokat kezelõ fortélyokat, ha egyetemi oktatásban vesznek részt. Voltaképpen az arab vagy a perzsa befolyással akartak szakítani vagy a teljes múlttal? Ez utóbbira utalnék, tehát voltaképpen a szakítás a politikai múlttal történt. Kemál Atatürk, a Török Köztársaság megalapítója az oszmán múlttal akart szakítani, már csak azért is, mert a dinasztia õt halálra ítélte. Az akkori történelmi szituációban valójában Törökország sorsáról volt szó, hiszen az oszmán birodalom maradéka a felosztás stádiumában volt, és a szultánság elfogadta a nyugattal való kompromisszumot, kész volt aláírni a Versailles-i békediktátumot. Mi aláírtuk ezt Trianonban, de a törököknek volt annyi erejük, volt hadseregük, hogy elutasítsák ezt a diktátumot. Még Franciaországba sem voltak hajlandók elmenni tárgyalni, csak Svájcba, és így jött létre a Lausanne-i békeszerzõdés. Le a kalappal elõttük. Így van. Az említett akadémiai sorozatban a legkedveltebb budai pasának a szerintem csodálatos magyar nyelvû levelezését bemutató kötet belsõ borítóján van egy kisbetûs angol mondat, kb. úgy hangzik, hogy ez a kiadvány folytatása egy sorozatnak, amelyet egy, az ottomán história tanulmányozására alakult amerikai-magyar bizottság kezdeményezett. Hogy jön létre ottomán história tanulmányozására egy amerikai-magyar bizottság? Van ennek politikai oka? Vagy ez csak amolyan gesztus? Nem, nem gesztus, hanem a háttérben politikai ok volt. Ennek két összetevõje van. Az egyik az, hogy Amerikában az oszmanisztika hallatlanul felfejlõdött. Amikor a 60-as évek elején a szovjetek szputnyik-sikere sokkolta az amerikaiakat, hogy túllépik õket a tudományban, akkor a kormányzat megszavazta a kongresszusban a tudományos kutatások extra finanszírozását. Óriási pénzt adtak a Szovjetunióval, a Szovjetunióban élõ népek történetével, nyelveivel kapcsolatos kutatásokra. Az egyetemek pályázhattak 100-200-500 millió dolláros ilyen programok elindítására. A dolog másik része megint csak a modern politika keretébe tartozik. Az 1980-as évek végén már kirajzolódott az, hogy valami történhet Magyarországon és az egész régióban, ami nem volt véletlen, mert az amerikaiak már erõsen idefigyeltek és volt egy fellazítási programjuk. Ennek keretében a legkülönbözõbb területekrõl vittek ki embereket Magyarországról, ötöt, hatot, találtak nekik amerikai partnereket, összeültek, kitaláltak jó és okos dolgokat, néha abszolút szamárságokat, de ez arra volt jó, hogy a bezárt magyaroknak megmutassák a szabad világ perspektíváit. A történészeknek például volt egy ilyen programjuk, hogy Budapest és New York összehasonlítása mondjuk, 1890-ben. Ennek se füle, se farka, csak politikuma van. A mi esetünkben a kitûnõ amerikai turkológus kollégákkal konkrét dolgokra tudtunk gondolni és arra, hogy ha már magyar és amerikai intézmények összehoztak minket és a politika zöld lámpát adott, akkor hozzunk ki valami jót. A turkológusnak szükségszerûen kell tájékozódnia más orientalisztikai tudományokban is? Igen. Természetesen attól függ, hogy mivel foglalkozik. Ha például valaki modern török történelemmel foglalkozik, hát jó, ha törökül tud, de van nagyon sok ismert politológus, aki csak az angol, német, francia nyelvû irodalomra támaszkodik. Akit komolyan, e tekintetben is turkológusnak minõsíthetünk, annak nyilvánvalóan tudnia kell törökül. Aki pedig a régi törökkel foglalkozik, annak tudnia kell ilyen vagy olyan szinten arabul vagy perzsául. Az magától értetõdik, hogy tudnia kell angolul, németül, franciául, oroszul. Kíváncsian olvastam el az Ön 1983-ban nyomtatásban is megjelent akadémiai székfoglalóját, amelynek a végén reményének ad hangot, hogy egy mûhely alapítására kerülhet sor, de abból, hogy elment Ciprusra, arra következtetek, hogy ez mégsem történt meg.
JÚLIUS
Mégis megtörtént, és szerencsés módon alakult a dolog, tehát létrejött egy mûhely, tulajdonképpen van 4 munkatársam, akikkel mi török szövegek kiadásán, meg ahhoz kapcsolódó problémákon, problémasorokon dolgozunk. Az, hogy én elmentem Ciprusra, nem jelentett ebbõl a szempontból akadályt, mert minden hónapban egyszer itt megjelentem a hét végén és megbeszéltük a munkákat. Közben Ön az Akadémiai Kiadó fõigazgatója is volt. Németországból 1982-ben hazajöttem, és akkor lettem a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Akkor találta ki ezt az akkori akadémiai fõtitkár, aki nem volt megelégedve az Akadémiai Kiadóval, bizonyos értelemben joggal. Így lettem én az Akadémiai Kiadó fõigazgatója 1990-ig. A Vámbéry Árminról írott könyvét olvasva úgy érzékeltem, hogy igyekezett nagyon tárgyilagos lenni, de szeretettel írta, nem mellõzve a kritikát. Vámbéry Ármint én rendkívül tisztelem, õ volt az elsõ magyar turkológiai tanszék vezetõje. Tulajdonképpen az õ megítélésében jelentõsen eltértem és talán kicsit konfrontációban is voltam Németh Gyulával, akit az utód-elõd viszony befolyásolt. Nem tudom, ismerték-e egymást. Viszont emlékszem, hogy a 60-as évek elején írtam egy memoárt Vámbéry Ármin Emlékezete címmel, abban hoztam bibliográfiát is, és Németh Gyula akkor azt mondta: tudod, lehet, hogy neked van igazad. Tehát revideálta az álláspontját. Hadd tegyem hozzá végezetül: az életem úgy alakult, hogy bár sokan azt gondolták, hogy én leszek ennek a folytatója, de különbözõ okokból külföldre kerültem. Bulgáriában, Berlinben és Cipruson a nemzetközi turkológiát szolgáltam, engem ott ismernek, de hogy meddig, azzal nem foglalkozom. Mindenesetre a tudományos tevékenységét két igen magas kitüntetéssel a Német Szövetségi Köztársaságban Das Grosse Verdienstkreuz des Verdienstordens-szel, itthon a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével ismerték el, ezen kívül több mint harminc nemzetközi és hazai tudományos társaságban, bizottságban, egyetemen töltött be rövidebbhosszabb ideig különbözõ vezetõ tisztséget. Ön volt a budapesti német nyelvû Andrássy Gyula Egyetem alapító rektora. Feltûnt, hogy franciául beszélt a feleségével. Õ Francia? A tanulmányok hozták össze Önöket? Õ francia, szlavisztikát tanult a Sorbonne-on, majd a francia külügyminisztérium szolgálatába került és a moszkvai követségen dolgozott diplomataként. Miután a második nyelve spanyol volt, Moszkvából Madridba helyezték, onnan Magyarországra, ahol szintén diplomataként tevékenykedett a budapesti követségen. Itt ismerkedtünk össze, és utána, mikor õt el akarták helyezni Afrikába ez a diplomaták sorsa , akkor engem választott. Két lányom van és két kis unokám. Az egyik lányom ügyvéd, a másik üzletasszony. Ikrek, és máig nagyon szoros kapcsolatban vannak, együtt élnek, hála istennek elszakíthatatlanok egymástól, bár mindegyik családos. Egyiknek sem területe az enyém, de mindegyik tud egy kicsit törökül. Mióta él a kerületben, professzor úr, mi a véleménye róla, és min dogozik most? 1989-ben kerültem ide, és csak azt tudom mondani, hogy itt nagyon jól érzem magamat. A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára török kéziratainak a katalógusán dolgozom, ez egy nagyon fontos munka. Idén mind a török, mind az angol verzió elkészült. Köszönöm a beszélgetést. KEÖVES FERENC
130
JÚLIUS
A Gyáli út-Aszódi telep története szubjektív látószögbõl Jelen írás a szerzõ szándékai szerint a kerületünk történetével foglalkozó azon kevés cikkek egyike, amelyben a Ferencváros múltjával törõdés kiterjedhet a vasúton túli területekre is. A múlt itt is érdekes, az épületek közül néhány itt is védett érték, és az itt éltek és élõk is kiemelkedõ teljesítményeket értek el az élet számtalan területén. Tekintsék úgy ezt az írást, mint egy emlékmûállítást egy itt született, itt nevelkedett, törzsökös Gyálcsis tollával. A Gyáli útnak a kórházai (Szt. László, Merényi), az iskolái (Puskás Tivadar Távközlési Technikum, Irinyi János Vegyipari Technikum, Ihász Kálmán Autóvillamossági Szakközépiskola) és a vasút jelenléte teremtette meg sajátságos jellegét. A kórházak már az 1890-es évek végétõl mûködnek, speciális céllal. A László Kórházat eredetileg is fertõzõ betegségek gyógyítására építették. A Merényi katonai kórházként funkcionált, késõbb repülõs kórházként lett ismert és a mai napig is itt vizsgálják a pilótákat, a stewardokat és stewardesseket. Nem kell bemutatnom a Puskást. Nemrégen igen nagy sajtóvisszhangja volt egy itt történt eseménynek. Nevezetesen az amerikás magyar ûrutazó látogatott az iskolába és hagyott felejthetetlen élményeket a tanulókban. Az iskola a múlt század elején épült a távközlés úttörôinek képzésére. Az elsõ rádióadást innen sugározták az éterbe, kezdve egy vasúti segédtiszt énekével. (Lásd Lokomotív GT) Az Irinyi és az Ihász egymás melletti épületeiben eredetileg általános iskola mûködött. Az egyikbe lányok jártak, a másikba fiúk. A koedukálás bevezetésével a leányiskola megszûnt. Ide került az Irinyi, a másik épületben gyakorló általános iskolát hoztak létre, amely a 70-es évek végéig mûködött és adott lehetõséget az itt felnövõ generációknak egy máig ható felejthetetlen élmény részeseivé válni. Ezután költözött az épületbe az Ihász. Nem lett túlzottan hosszúéletû. Az oktatás racionalizálásának mindkét intézmény áldozatul esett. Jelen pillanatban az épületek üresen várják a szebb jövõt. Az általános iskolába nemcsak a Vasutas teleprõl, a Nyolcházból, a Harmincból és az Aszódi teleprõl jártak, hanem a József Attiláról és az Illatos útról is. Ez a tény eleve konfliktushelyzeteket eredményezett. A telepiek õsi ellenségei a józsisok, a József Attila telepiek voltak. Talán még a Mária Valéria telep meglétekor alakultak ki a konfliktusok a két telep között, de az iskola bezárásáig ez a hagyomány mûködött, természetesen oda-vissza. Aki a józsira tévedt tõlünk, megkapta a magáét. Ennek ellenére hatalmas érdeme volt az iskolának, hogy az igen vegyes társadalmi közegbõl érkezõket megtanította a kölcsönös megbecsülésre. Olyannyira, hogy az idén nyáron megrendezett elsõ iskolatalálkozóra rengetegen mentünk el és könnybelábadt szemmel figyeltem a meglett családanyákat és apákat, újra szöszi hajú, rosszcsont lá-
131
JÚLIUS
nyokká és fiúkká változtak. Természetesen én is. Angyal szállt el felettünk. A szeretet lengte körül a vacsoraasztalokat. Ezt a csodát nem élhettük volna át, ha nem lettek volna olyan kiváló tanáraink, akik a szigor és következetesség mellett a dícséretre nem fektettek volna akkora hangsúlyt. Szécsi Ilona fizikatanár, Ogonovszky tanár úr testnevelés, Balikó Ferenc rajztanár, Hetesi tanár úr (aki 90 évesen eljött, de rosszul lett és hazakísérték), Radványi tanárnõ, Ribiánszky Edit történelemtanárnõ, a mindenes Ákos bácsi és még sokan mások. Köszönjük! Köszönjük! Azért idõztem el kicsit hosszabban iskolánk körül, mert ennek a környéknek, amit most be szeretnék mutatni, az itt élõknek meghatározó élménye maradt. Ez a környék a mai napig falusias. Itt mindenki mindenkit ismer. Sajnos a falu erkölcsössége már a múlté. Gyerekkorunkban a nénik, bácsik behívtak egy frissen sütött süteményre, csokoládét kaptunk. Gyula bácsi, a hentes, parízeres zsemlével kínált. Azért, mert gyerekek voltunk és idevalósiak. Ez fontos volt. Mi az õ gyerekeik is voltunk. Akik itt maradtunk a telepen, igyekszünk a gyerekeknek visszaadni, amit az öregektõl kaptunk. Mivel ennek a körzetnek egyéni képviselõje vagyok, kötelességemnek tartom, hogy az itt élõknek segítsek. Magamnak érezzem gondjaikat. Ez egy különleges állapot. Itt a lehetõségem a sorstól és természetesen a választóim jóvoltából, hogy mindazt, amit gyerekkoromtól tõlük kaptam, képességeim és lehetõségeim szerint most visszaadhassam. Menjünk vissza a napfényes múltba. Ez a térség nem volt mindig ilyen árva, elhanyagolt. Ennyire a perifériára szorított. Nem volt akkora különbség a vasút innensõ és túlsó oldala között. Az elsõ FERVAS (Ferencvárosi Vasutas) pálya itt volt az úgynevezett katonaréten. Ma az 5-ös út szeli ketté a helyét. A múlt század 30-as éveiben épült és az 50-es években tönkre is ment. Ezt a pályát már nem láttam hõskorában, de mesélik, hogy lelátói voltak, edzõpályái. Itt indult el a Három Fogarasi (Fogl) karrierje is. A legendás Fogl-gát, a Magyar Labdarúgó válogatott oszlopa volt. Halálukig itt laktak a Vasutas telepen. De innen indult Lázár tanár úr is, hogy õrületbe kergesse cseleivel az ellenfeleket. Szomszédja a Siketek SC sporttelepe, amelyik még ma is mûködik. A FERVAS labdarúgó szakosztály megszûnése után a pályát a Goldball 94 FC kapta meg és alakított ki egy országos hírû utánpótlásbázist. Ma is kerülnek ki innen válogatott szintû játékosok, fémjelezve a magas szintû szakmai irányítást és a kvalifikált edzõgárda eredményes munkáját. Elidõzésem a Ferencvárosi Vasutasnál nem öncélú. Az iskola után a második közösségformáló hely volt. A focin kívül a kézilabda is vonzotta az itt élõket. De a tenisz, a lövészet is sikeres ága volt ennek a nagy múltú egyesületnek. A mai helyzete siralmas. Megvannak még a kézilabdapályák, de nincs már csapat. A teniszpályákat bérbeadják. A lõtérrõl csak az veszi észre, hogy mi is volt valamikor, aki tudott róla. Itt volt a MÁV-telep kulturális központja. Ide jártunk moziba. Késõbb a klubba billiárdozni, csocsózni és a különbözõ rendezvényekre. Ehhez kötõdik gyerekkorom emlékezetes élménye, amikor édesapámmal jöttünk haza a moziból és az utat keresztezõ vasúti sínbe beleragadt a lábam. Sehogy sem tudtam kiszabadítani és már hallani lehetett a
132
133
JÚLIUS
vonat közeledtét, mikor édesapám kikötötte a cipõmet és úgy már kihúzhattam a lábamat. Az utolsó pillanatban még az új félcipõm is megmenekült. Érdemes beszélni a fiatalabb korosztályok együttélésérõl. Ratkó Annának aki az ötvenes évek egészségügyi minisztere volt köszönhetõen igen sok gyerek népesítette be az utcákat, játszótereket és a katonarétet. Az õ rendelete miatt 40 éves koráig minden terhes nõnek meg kellett tartania gyermekét. Vagyis abortusztilalom mûködött 195056-ig. Nem volt gond, hogy összejöjjön a foci. A grund mind a két telep kiemelkedõ helyszíne volt. Itt szó szerint egész nap pattogott a focilabda. Persze akkor még csak gumilabda, de aki néha bõrlabdával állított le, az tehetségétõl függetlenül a kezdõbe került. Bátyám, aki egy tizessel volt idõsebb, mesélte, hogy akkor a legjobb rongylabdakészítõ kapott ilyen lehetõséget. Felsorolnék néhány nevet, akik focikarriert csináltak és telepiek. Szándékosan mondom egybe a két telepet, mert a két telep között mindig megvolt a harmónia és természetesen a nemes versengés, de ugyanez mondható el a Harmincról és a Nyolcházról is. Idõsebb Kékesi és Varró Gyula a Vasasból, Kékesi Rezsõ és Lôrincz Emil az MTK-ból lett válogatott. A tragikusan elhunyt Zsiborás a Fradiból és a régiek, Nagy László a BVSC-ben, Pázmándi Péter edzôként a Servette-ben, Foglék és Lázár tanár úr. Ha már a sportnál tartunk, volt egy klasszis asztaliteniszezõnk, Börzsei a BVSC-bõl, úgy tudom, Európa-bajnok volt. De itt lakott az olimpiai bajnok sportlövõ Hammerl László és a legendás ferencvárosi jégkorongozó Póth János, Öcsi is, és Benedek Dezsô zsoké, Európa-bajnok. A kultúra területén sem szenvedtünk hiányt hírességekben. Madaras József színmûvészt és filmmûvészt nemrégen vesztettük el. Vajda László József Attila-díjas színmûvész sajnos fiatalon hunyt el. Él hálIstennek Szabó György, Balázs, a legendás Gemini együttes énekese. A környék fiatalsága járt fanatikusan a Gemini klubba a Gumigyárba és minden koncertjükre. Ki tudta még akkor, hogy Várszegi Gábornak, a Gemini vezetôjének több köze is lesz a Ferencvároshoz a bazári kártyacsatáknál Szabó Gyuriékkal, valahol a Gyáli úton. Visszatérve az épületekre. Az Ecseri út-Gyáli út sarkán a 60-as évek elején még Kertmozi állt. A Gyáli út másik oldalán az iskolafalba besimulva egy döngölt földes kis Korcsma. Az Aszódi telepen egy pártház mûködött könyvtárral, színházteremmel, közösségi helyiségekkel. A rendszerváltáskor lerombolták, pedig csak át kellett volna keresztelni. Ma sincs a telepnek közösségi háza, ahol kulturáltan szórakozhatna és tölthetné el hasznosan a szabadidejét az idevalósi. Itt említem meg, hogy gyûjtjük az anyagokat a FERVAS-ról, a hírességeinkrõl, az itt élõk mindennapi használati tárgyait, ruhákat, zászlókat, iskolai relikviákat és hanganyagot is, mert él még egy nótafánk, aki helyi népdalokat tud és verseket. Sajnos, helyiségünk még nincs, de elõbb-utóbb azt is szerzünk hozzá. Az itt élõ emberek többsége kétkezi munkás volt. A MÁV telep emeletes házaiban hivatalnokok laktak családjaikkal. A kertes házakban mozdonyvezetõk, krampácsolók, segédmunkások. A Nyolcházban és a Harmincban is zömében közhivatalnokok, munkásokkal, gépkocsivezetõkkel, intézményi dolgozókkal. A környék kórházai, iskolái és a vasút munkát adott az itt élõknek.
JÚLIUS
Az Aszódi telep a Mária Valéria teleppel közel egy idõben épült. Sajnos, a rendszerváltásig, de azután sem törõdtek vele. Ezek a földszintes épülettömbök sanyarú állapotban vannak. A tetõszerkezetek lassan életveszélyesek lesznek. A szennyvízcsatornákat a Csatornázási Mûvek nem vette át, mert a kiskerteken belül van, és ha dugulás van, nem tudnak bejutni a karbantartók. Ez annak köszönhetõ, hogy valamikor az átkosban megengedték, hogy mindenki kialakíthassa a maga kis elõkertjét. Emiatt is került sor nemrégiben egy területrendezésre, amely azonban elhibázott volt. Következetlen és igen nagy feszültséget, ingerültséget okozott a lakóknak. A bérlõkbõl tulajdonosok lettek. Az Önkormányzat pár tízezer forintért adta el ezeket a lakásokat. Sokan belementek a megvételbe, mert mégiscsak a sajátjuk lett, de a kijózanodás sokaknál már elkezdõdött. Most ott tartunk, hogy a telepen egy társasházat felújíthatna az, aki rendelkezik önrésszel, polgármester úr még plusz segítséget is beígért, de nincs olyan társasház, aki egy minimális önrésszel rendelkezne. Az itt élõk legfeljebb saját hajuknál fogva húzhatnák ki magukat a kátyúból. Mi lenne a megoldás, hogy ez az elhanyagolt, lesajnált környék, ez a kis szeretnivaló faluközösség újra megközelíthesse a József Attila telep színvonalát? Elõzõ ciklusban a testületi ülésekre többször is beterjesztettem elképzeléseimet, hogy ez a falu legyen önálló részönkormányzat. Sajnos, a helyi önrendelkezés szakmai kérdése is politikai kérdés lett. Bár a választások elõtt egyes pártok a kampányukba felvették ezt a fontos témát, utóbb mégis beolvasztottak minket a RÖNK-be, a József Attila telepi Részönkormányzatba, és most még a megígért aszfaltozásokat sem végzik el, mert ez már a RÖNK hatásköre lett. Fontos lenne, hogy a költségvetésbe arányosan belevegyék ennek a térségnek égetõ, megoldandó problémáit is, arányosan összevetve a lakossági számokat és a területeket. Ne csak akkor gondoljanak majd a kistestvérre is, ha a RÖNK-ben már minden társasházi épület fel van újítva, már minden zöldterület virágokkal borított, az utak felújítva, karbantartva, minden mûködik, a nyugdíjasoknak rendezvények, a fiataloknak koncertek, internetklubok, elõadások. Mindannyiunk érdekében azt kívánom, hogy a tekintélyt parancsoló múltunk jogán, aki tehet ezért a környékért, az tegyen, mert maholnap már mód sem lesz rá! SAJÓ ÁKOS lokálpatrióta
HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Bolyai Haditechnikai Park A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Bolyai János Katonai Mûszaki Kar, Légvédelmi Rakéta és Tüzér szakcsoportjában folytatott oktató-nevelõ tevékenység célja bármely oktatási intézményhez hasonlóan kettõs jellegû, egyrészt konzerváló, a régit megõrzõ, másrészt progresszív, a régit túlhaladó, jövõbe mutató. Az optimálisan megvalósított képzés e két összetevõ állandó szimbiózisát feltételezi. Az oktatásban egészen 1990-ig hiányzó láncszem maradt a fegyvernem magyarországi kialakulásától kezdõdõen a fegyvernemi felkészítés 1945-ben lezárult fejezete. 1995-ben lényeges elõrelépés történt. A nagyváradi M. Kir. Gábor Áron Tüzérségi Hadapródiskolában, 1942-ben végzett hallgatók tárgyi emlékeibõl kialakításra került a Borbála emlékszoba. Ez volt a fegy-
134
JÚLIUS
vernem tárgyi emlékeinek összegyûjtésére irányuló gyûjtõmunkának az elsõ eredménye. Az emlékszoba kialakításával megkezdõdött a ma látható kiállítás fejlõdése. 2001-ben a ZMNE és a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum közt létrejött együttmûködési megállapodás megkötésével alakult ki a jelenleg megtekinthetõ gyûjtemény. A kiállítóhely a HM HIM legnagyobb fõvárosi filiáléja és minden héten kedden, 8.00-16.00 óra között, vagy elõzetesen egyeztetett idõpontban megtekinthetõ. További információk a www.hm-him.hu oldalon olvashatók. 2008 folyamán a ZMNE Bolyai János Katonai Mûszaki Kar elköltözik az Üllõi úti objektumból, így a haditechnikai park is új helyre kerül és ezért az év elején bezár. A kiállítások megújulnak, kibõvülnek és terveink szerint tartalmasabb, látványosabb formában nyílnak meg ismét a nagyközönség számára. A nyitás idõpontjáról és a helyszínérõl a tavasz folyamán tudunk információt adni az érdeklõdõk számára. Haditechnikai park Napjainkban a technikai gyûjtemények létrehozásának utolsó pillanatait éljük. Az élet gyors átalakulása a régi idõk technikai eszközeit sem kíméli, és szinte naponta tûnnek el az olvasztókban olyan katonai eszközök, fegyverek, amelyek feladatukat bevégezték, látszólag haszontalanokká váltak, pedig a jelen megértéséhez szükség van e technikai fejlõdéstörténetet bemutató tárgyakra is. A több, mint 60 db bemutatott különbözõ haditechnikai eszköz tüzérségi fegyverek, aknavetõk, légvédelmi, páncéltörõ, tábori ágyúk, rakéta indítóállványok, rakéták, harcjármûvek, harckocsik, lokátor állomások és egyéb eszközök mind a fejlõdés egyes szakaszait szemléltetik. Lõszergyûjtemény A régi lövegek összegyûjtésére teljes mértékben jelenleg már nincs lehetõség, ezért a fejlõdést alapvetõen a fellelt lõszerek, lövedékek, makettek bemutatása szemlélteti. A gyûj-
135
JÚLIUS
temény a változást mutatja be, a tüzérség fejlõdéstörténetét az 1850-es évektõl napjainkig. A gyûjteményben láthatók az 1850-es évektõl kezdõdõen lövedékek, I. és II. világháborús német és magyar lõszerek továbbá 1937-tõl a Szovjetunióban fejlesztett lõszerek nagy része, amelyek jól tükrözik az összes tüzérségi eszköz fejlõdését. A kb. 1000-1500 darabos gyûjtemény jelenleg több száz fajta lõszert, lövedéket tartalmaz Makett kiállítás Bemutatja a Honvédség és Társadalom Baráti Kör Bolyai Makett Klubjának munkáit, illetve oroszi Marton György úr 40 év munkájával készített, egyedülálló makettgyûjteményét, amely a II. világháborús német hadiipar által fejlesztett és gyártott haditechnikai eszközöket tartalmazza. A több mint ezer darabból álló gyûjtemény igazi értéke a teljességében rejlik. Béke poraikra emlékkiállítás Hosszú idõnek kellett eltelnie ahhoz, hogy viszonylag tiszta képpel rendelkezzünk a II. világháború során elesett katonák további sorsáról. Az elesettekhez fûzõdõ hivatalos viszonyt az jellemezte, hogy a háborúban elesettekrõl nem volt tanácsos nyíltan beszélni, megemlékezni, mondván, rossz ügyet szolgáltak. Ma már pontosan tudjuk, hogy azok a híresztelések, amelyek a halottak végtisztesség nélküli jeltelen tömegsírokba történt eltemetésérõl szóltak, nem valósak. Pontos adatok állnak rendelkezésre a korabeli temetésekrõl és a temetõk létesítésérõl. A HM HIM Központi Irattár segítségével és anyagaiból készült kiállítás a II. világháborúban elesett magyar katonák emlékét õrzi. Vitézül, Becsülettel, Férfiasan Iskolatörténeti kiállítás Az 1868-ban az osztrák-magyar kiegyezés után felállított Magyar Királyi Honvédség részére a M. Kir. Ludovika Akadémia nem tudta biztosítani az adott képzési rendszerével a kellõ színvonalú tiszti utánpótlást. Elengedhetetlenül szükségessé vált a tisztképzés megreformálása. 1897-ben a XXIII. törvénycikk új alapra helyezte a katonai nevelést és oktatást, intézkedett egy fõreáliskola és két hadapródiskola felállításáról. A kiállítás fali tablók segítségével mutatja be a soproni, pécsi és nagyváradi hadapródiskolák történetét, életét. Emlékszobák A már említett nagyváradi M. Kir. Gábor Áron Tüzérségi Hadapródiskola emlékszobáján kívül a M. Kir. Ludovika Akadémia hagyományait, történetét eredeti fotók, tablók, tárgyak, valamint az 1943-ban avatott Köhler Ferenc aranydiplomás M. Kir. tüzér hadnagy által adományozott Borbála-kard, és személyes emléktárgyak õrzik a Ludovika emlékszobában. A II. világháború idején Magyarországon lezuhant repülõgépek története A II. világháborúban Magyarország területén lezuhant repülõgépek történetét a Magyar Veterán Repülõk Szövetségének Roncskutatói által 2000-ben létrehozott kiállításon lehet megismerni. A bemutatott roncsokat, azok történetét, a feltárás körülményeit és a legfontosabbat, a pilóták sorsát ismerheti meg a látogató tárlókban elhelyezett anyagok segítségével. A kiállítás tárgyai a kérlelhetetlenül elrohanó és egyirányú idõt ha átvitt értelemben is megállítják, visszaforgatják és pár pillanatra a látogató elé varázsolják a történelmet. VINICZAI FERENC nyá. alezredes
136
JÚLIUS
Egészségügyi tanácsok Mit tegyenek a szívbetegek a kánikulában?
A nagy melegben, a ritmuszavar, szívinfarktus, trombózis, szívelégtelenség elkerülése érdekében a szívbetegek tartózkodjanak árnyékos, hûvös, szellõs helyen. Óvakodjanak a nagyobb fizikai megterheléstõl. A trombózisveszély elkerülése érdekében célszerû alsóvégtagi értornát végezni. Ez akár ülõ helyzetben a térd ki-, behajlításával, bokakörzéssel, a lábfej mozgatásával elvégezhetõ. Jó hatású lehet a gyakori langyos lábfürdõ is. Nem szabad a tûzõ napon tartózkodni. Különösen igaz ez azokra, akik, fényérzékenységet fokozó szívgyógyszert szednek. Ilyen az amiodaron, egyes vízhajtók, ACE gátlók, kalcium csatornablokkolók, vérzsír szintet csökkentõk. A melegfrontra érzékenyeknél álmatlanság, nyugtalanság is felléphet, ami tovább rontja a keringés állapotát. Tanácsos enyhe nyugtató bevétele az éjszakai nyugalom helyreállítása érdekében. Ez lehet szabadon kapható gyógynövénykészítmény is. Nyáron az izzadás, párolgás hatására megnõ a folyadékveszteség. Ennek hatására csökken a vizelet-kiválasztás, s a fellépõ szomjúságérzet folyadékfelvételre sarkallja a szervezetet. Kisebb folyadékvesztés pótolható egyszerû vízivással. A legcélszerûbb ásványvizet fogyasztani, mert ez tartalmazza a szervezet számára fontos ásványi anyagokat is. A nyári forróságban végzett erõteljesebb fizikai munka nagy folyadékveszteséggel jár. Ilyenkor célszerû úgynevezett izotóniás oldatokat fogyasztani. Ezek az oldatok a szervezethez alkalmazkodó mértékben tartalmazzák a fontos ionokat. A nagy melegben, a fokozott izzadás miatt csökken a szervezet kálium tartalma, s ez ritmuszavart válthat ki. Ha a nagyfokú vízvesztés után nem gondoskodunk megfelelõ ionbevitelrõl, izomgyengeség, görcsök léphetnek fel. Fokozottan igaz ez olyan egyénekre, akik vízhajtó kezelésben részesülnek, vagy egyéb olyan gyógyszert kapnak, ami hatással van a vesemûködésre. Ilyenkor fontos a kálium, a magnézium pótlásáról is gondoskodni. Különösen igaz ez azokra a betegekre, akik a kálium ürítését fokozó vízhajtót szednek. A kálium bevitellel azonban vigyázzanak a vesebetegek, mert ellenõrzés nélkül könnyen okozhatnak életveszélyt elõidézõ magas káliumszintet maguknak! A nyári folyadékpótláskor mindenképpen kerülni kell az alkoholos italokat, hiszen nemhogy nem oltják a szomjat, de súlyos károkat is okozhatnak a szervezetben. Az alkohol hatására csökken a vérnyomás, emelkedik a pulzusszám, ami a keringést az esetlegesen meglévõ folyadékhiánnyal együtt tovább rontja. Nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy az alkohol, fõként a sör a verejtékezést is fokozza, ezzel tovább növelve a szervezet folyadékhiányát. Természetesen egy-egy pohár hideg sör megengedhetõ, de sohasem a tûzõ napon, víz helyett fogyasztva. Nyáron, melegben ügyeljünk az elfogyasztott italok tisztaságára is. Csak ivásra alkalmas vízzel, friss itallal oltsuk szomjunkat. Vigyázzunk, hogy az elfogyasztott folyadék ne lehessen súlyos bélfertõzés forrása. Dr. Szirmák Eszter Viola Kardiológia www.violakardiologia.hu 1094. Budapest, Viola utca 50.
137
DOBAI PÉTER:
„Van fájdalom a gondolatban” Vajda János egy verssorára… Az Al-Duna-soron, azután a pesti korzón – Tompa utca, a Ferencváros felôl jövet – sétálsz (inkább menetelsz!) magányosan: a vaáli erdô távol, messze van, de mégsem…a vaáli vadon: a szívedben van! Messze van Bikol, ahol mély fák alatt, a meggondolhatót: elvégre meggondoltad! A Mont Blanc nyomtalan eltûnt lelked tépett térképérôl... Egy fehér gôzhajót figyelsz – hegymenetben halad! –, mely elvihetne, iránytalan-messze innen! Menni mégis hova!? Gina... Georgina nem messze tôled, itt van, rejtélyes közelségben: az ismerôs, személyes Semmiben… Ifjúságod tékozló emléke lettél: ahhoz második életet, sorsot, valóságot ugyan mire föl és fôleg miféle Istentôl koldulnál? Tán élni vágysz sírodban? Talán emlékezni halálodban? Talán poraid vermébe várod Georginát!? Hinnéd, hogy csontjaid gödrének mélyébôl: újra kihajt, még egyszer kinyílik, kibontja szirmait az a húsevô virág!? (Az 1880-as években a Ferencvárosban, a Tompa utca 13. szám alatti házban lakott a szomorú körutas, Ady elôfutára, Vajda János 48-49-es honvédhadnagy. Itt írta beethoveni szívdobbanású versét: Az üstökös-t.)
