NOVEMBER
2011 NOVEMBER SZENT ANDRÁS HAVA 1
K
Mindenszentek, Marianna
2
Sze Achillesz
3
Cs
Gyôzô, Hubert
4
P
Károly
Szo Imre, Tétény
November Ôszutó Skorpió, vagy enyészet hava
5 6
V
Lénárd
Valaki pedig abból a vízbôl iszik, a melyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, a melyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ô benne. (János 4:14)
7
H
Rezsô, Csenger
8
K
Zsombor
Mi azért aránylag rendben vagyunk, halljuk sok helyrôl, ha együtt maradt a család, megvan a lakás, talán még munka is akad, és még fizetni tudjuk a részleteket is. A rövidülô és egyre homályosabb napokon le kell gyôzni a szürkeséget, a levertséget, a novemberi hideg szelek keltette belsô borzongást! Tegyünk virágot és gyertyát a temetôben szeretteink sírjára, gondoljunk rájuk, és tekintsünk vissza az idôben. Azután talán éppen ott! vegyük észre, hogy az elôttünk nyíló út nagyon messzire vezet, túlszárnyalhat akadozó, bénító gondolatainkon! Elvihet bennünket gondolatban, lélekben egészen a teljességig: Istennek mindenre kiáradó szeretetéig. November az enyészettel kezdôdik, mégis képes magával ragadni bennünket, és megmutatni a kaput az ég és föld között, ha nem csupán visszafelé, az elmúlás, hanem elôre, az élet reménységei felé nézünk.
9
Sze Tivadar, Szibilla
10
Cs
Réka, Ariel
11
P
Márton, Martin
12 Szo Jónás, Renátó 13
V
Szilvia
14
H
Aliz
15
K
Albert, Lipót
16
Sze Ödön, Edmond
17
Cs
Hortenzia, Gergô
18
P
Jenô
19 Szo Erzsébet, Zsóka, Liza 20
V
Jolán
21
H
Olivér
22
K
Cecília
23
Sze Kelemen, Klementina
24
Cs
Emma
25
P
Katalin, Katinka, Katrin
26 Szo Virág 27
V
Virgil
28
H
Stefánia
29
K
Taksony, Brenda
30
Sze András, Andor
1961. november 1. (50 éve történt) Az SZKP XXII. kongresszusának határozata szerint, a desztalinizálás második hullámaként, Joszif Visszarionovics Sztálin holttestét eltávolították a Vörös téren álló Mauzóleumból. 1801. november 1. (210 éve történt) A szicíliai Cataniában megszületett Vincenzo Bellini, az olasz operairodalom egyik kiemelkedô képviselôje. 1801. november 3. (210 éve történt) Megszületett Karl Baedeker német könyvkiadó, az útikönyv mûfaj megalkotója. Nevét a lipcsei Verlag von Karl Baedeker kiadó ôrzi. Könyvei annyira népszerûek voltak, hogy a 'bedekker' szó az útikönyv szinonimájává vált. 1921. november 7. (90 éve történt) IV. Károly volt magyar királyt (I. Károly néven osztrák császár és cseh király), miután újabb restaurációs kísérletet tett, a magyar Nemzetgyûlés megfosztotta uralkodói jogaitól, a Habsburg-házat pedig az örökösödés jogától. 1891. november 10. (120 éve történt) Marseilles-ben 37 éves korában meghalt Arthur Rimbaud francia költô, a szimbolizmus képviselôje.
1971. november 18. (40 éve történt) Budapesten meghalt Rybár István fizikus, geofizikus, az Auterbal nevû torziós inga kifejlesztôje. 1711. november 19. (300 éve történt) Megszületett Mihail Vasziljevics Lomonoszov orosz tudós és költô, aki természettudományos kutatásai mellett az egységes orosz irodalmi nyelv megteremtôje volt. Az orosz polihisztor számos idill, tragédia és óda szerzôje volt. Elsôsorban a kémia fizikai és matematikai alapjait kutatta, valamint foglalkozott földrajzzal, geológiával, meteorológiával és csillagászattal is. Nevét ma a Lomonoszov Egyetem ôrzi Moszkvában. 1831. november 21. (180 éve történt) Lyonban felkelésbe kezdtek a selyemszövô munkások, mivel béremelési követelésüket megtagadták. Az általánossá vált felkelést csak katonai erôvel, december 3-án tudták leverni. 1971. november 23. (40 éve történt) Meghalt Zakariás József futballista, az Aranycsapat tagja, harmincötszörös magyar válogatott. Zakariás kétszeresen is elsôként távozott a legendás tizenegybôl: az 1954-es világbajnoki döntô elvesztése után kikerült a csapatból, majd a csapat egykori tagjai közül ô halt meg a legkorábban, 1971-ben, mindössze 47 évesen.
1791. november 11. (220 éve történt) Megszületett Katona József író, drámaíró (Bánk Bán).
1951. november 25. (60 éve történt) A váci börtönben 68 éves korában meghalt Friedrich István volt miniszterelnök, akit koholt vádak alapján ítéltek el.
1851. november 14. (160 éve történt) Megjelent Herman Melville regénye, a Moby Dick.
1921. november 25. (90 éve történt) Megszületett Pilinszky János költô.
1901. november 15. (110 éve történt) Miller Reese szabadalmaztatta az elektromos hallókészüléket.
1986. november 26. (25 éve történt) Meghalt Radványi Géza színész (A beszélô köntös, Valahol Európában).
1231. november 17. (780 éve történt) Meghalt Árpád-házi Szent Erzsébet. Német nyelvterületen gyakorta Türingiai Szent Erzsébet néven említik. A ferences harmadrend, a ciszterciek, az Erzsébet-apácák, a pékek, a koldusok, az özvegyek, az árvák, az ártatlanul üldözöttek, a csipkeverôk és a fátyolkészítôk védôszentje.
1701. november 27. (310 éve történt) Megszületett Anders Celsius svéd tudós, asztronómus, akinek hômérsékleti skáláját ma is használjuk.
1901. november 18. (110 éve történt) Megszületett George Gallup amerikai statisztikus, a közvéleménykutatás úttörôje.
1911. november 27. (100 éve történt) Megszületett Teleki Géza gróf, geográfus, geológus. Az 1944-ben megalakult Ideiglenes Nemzeti Kormányban vallás- és közoktatási miniszter volt. 1991. november 27. (20 éve történt) Meghalt Hadics László színész (Kétszer kettô néha öt, Princ, a katona).
!
NOVEMBER
Évfordulók
NOVEMBER
Lelki útravaló Jézus erôforrás
Válságos idôket élünk. Energia, anyagi, erkölcsi és még ki tudja hány területen. De különösen érvényes ez szellemi vonalon. Hiányzik valami, Valaki, ahol ez a szükségletünk betöltôdhet. Talán meg sem tudjuk fogalmazni, mi az és ki az. Az emberek keresik anyagiakban, mûvészetekben, tudományban, ideológiákban, vallásokban; és részeredményeket kapunk jobb esetben is. Márk evangéliuma 5. fejezetében egy 12 éve beteg asszonyról olvashatunk. Sok ember gyûrûjében haladt Jézus, és ez az asszony észrevétlen akart maradni, titokban megérintette ruháját a gyógyulás reményében. Ô is kereste problémájára a megoldást, ráment a vagyona, és az egészségi állapota csak romlott. Beteg volt és nem tudtak segíteni az orvosok sem. A történet idáig, akár mai is lehetne. Volt még egy lehetôsége: Jézust megérinteni. Alig fért hozzá a vallásos tömegtôl, még a tanítványok is csak akadályt jelentettek. Mert Jézus körül nagy a sürgés-forgás történelmi és nem történelmi egyházi vonalon. Lehet vitatkozni, ki a nagyobb, ki a hiteles? A tanítványok is ezen vitatkoztak egyszer, míg Jézus el nem magyarázta egy kisgyermeket középre állítva. Nem rangsorolt, de azt mondta: ha meg nem tértek... nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában (Mt. 18.) Ez az asszony nem egy akart lenni a vallásos kíváncsiskodók közül, neki személyes kapcsolatra volt szüksége. Így olvassuk Márk 5:27-28-ban: amikor meghallotta, amit Jézusról beszéltek, a sokaságban háta mögé kerülve, megérintette ruháját, mert így gondolkodott: Ha megérintem, akár csak a ruháját is, meggyógyulok. Tanulságos példa: amikor meghallotta, amit Jézusról beszéltek, mert így gondolkodott megérintette a ruháját. Hallás Gondolkodás Cselekedet Akár a helyreállás, gyógyulás, megoldás receptje is lehetne sokak életében. Hogy ne csak vallás legyen, ne csak pótcselekvés, hanem erôforrás a mindennapokban, egyéni és társadalmi válságaink közepette. Jézus ezt jelentheti ma is. Jó, ha hiteles forrásból hallunk, aztán gondolkodjunk bizalommal, mert ez lesz cselekedetünk motivációja. Ha így gondolkodunk és cselekszünk, mint ez az asszony, meggyógyulhatunk, amint ô is. Jézus nemcsak bibliai hír, de erôforrás lesz számunkra is. Harsányi Gábor a Forrás baptista gyülekezet vezetôje 25 ÉVE TÖRTÉNT (1986. október 22.): Meghalt Szent-Györgyi Albert, Nobel-díjas orvos, kutató Szent-Györgyi Albert 1917-ben szerzett Budapesten orvosi oklevelet. Az 1920-as évek végén ismeretlen anyagot fedezett fel a mellékvesében, amelyet hexuronsavnak nevezett el. 1931-tõl újra Magyarországon dolgozott, és növényekbõl próbálta kivonni a korábban felfedezett anyagot. Végül a paradicsompaprikával folytatott kísérletei során azonosította a hexuronsavat a C-vitaminnal, és segítségével a paprikából kiinduló C-vitamin gyártásának módszerét is kidolgozták Szegeden. A témakörben folytatott kutatásaiért 1937-ben kapott élettani-orvosi Nobel-díjat.
"
Pilinszky János költészete Pilinszky János 1921-ben született, és épp hatvanévesen, 1981-ben halt meg; 2011-ben mind a két dátumra emlékezhetünk. Ha földrajzilag is el akarjuk helyezni, Budapestet kell említenünk. Itt született, itt a belvárosban telt a gyermekkora, fiatalsága. Ünnepnap, nyáron el-eljutott a Balatonra vagy Rákospalotára, ahol az egyik nagynénje apácaként rendôri felügyelet alatt élô lányok nevelôje volt a Károlyi grófok egykori vadászkastélyában. Késôbb a visszavonuló magyar katonák közt Németországba sodorta a háború, majd évtizedek múlva megnyílt elôtte a világ: Párizs, London, New York. Mégis mindent Pestre hozott haza. Itt hallgatta ronggyá a hanglemezeit, itt kereste sokszor hiába éjszakánként a barátait, itt tért be egy-egy templomba, hogy meggyónja bûneit és hitbéli kétségeit. Fiatalságát a két világháború közti Magyarország gondjai, feszültségei, törekvései vették körül. Amikor tollat fogott, nem ezekrôl írt. Lateiner famíliában nevelkedett, nyolc éven át a budapesti piarista gimnázium diákja votl. Nem tanáraitól, hanem inkább az önképzôkörben idôsebb diáktársaitól tanult sokat. Elsôsorban a költészet szeretetét. Fiatalkori olvasmányaiból legjobban Dosztojevszkij regényei hatottak rá. Gyerekkorára prózai írásaiban többször emlékezik, versben nagyon ritkán és áttételesen. Anyjáról több, jelentôs verse szól: közülük egyet érdemes teljes egészében idéznünk:
A tenger A tenger, mondtad haldokolva, s azóta ez az egy szavad jelenti számomra a tengert, s azt is talán, hogy te ki vagy.
S azt is talán, ki vagyok én? Hullámvölgyek, hullámhegyek. Agóniád, akár a tenger, megszabadít és eltemet.
Anya, anya. Hétköznapok. Halálod hallom s hívlak én. Irtóztató hétköznapok. Szegény, szegény, szegény, szegény. Ezt a költeményt 1963-ban, anyja halálának évében írta. Ha valaki csak ezt az egy költeményt elolvassa, és gondolatban összehasonlítja azokkal a nagyszerû versekkel, amelyeket Petôfi vagy József Attila írt az édesanyjáról, megérzi, mi az újszerû Pilinszky költészetében. Még gimnazista volt, amikor (1937-ben) meghalt az édesapja. Érettségije után az iránta való tiszteletbôl s a család nyomására a jogi egyetemen kezdte el tanulmányait, de hamarosan átirat-
#
NOVEMBER
Egy életen keresztül
NOVEMBER
kozott a bölcsészeti karra. Onnan hívták aztán be katonának. Késôbb egy interjúban beszélt arról, hogy csapatával Nyugatra tartva Gyôrött egy antikváriumban könyveket vásárolt. És bizony, ahogy ment a vagon, az embernek az volt az érzése, hogy most itt meg fog halni, egy olyan konfliktuson belül, amihez aztán nemhogy köze nincs, hanem a legidegenebb tôle. Ezek a könyvek sorra értelmetlenné váltak. Kidobáltam ôket a vagonból. Egy könyv maradt velem, az Evangélium. És az valahogy, mint egy kutya, követett... szinte egy élôlénynek hûségével és hitelességével. Mondjuk, ilyen értelemben én azóta vagyok hívô, igazán. A háborúból sértetlenül, de teljesen átalakulva tért haza. Versei, amelyek ezekben a hónapokban összegyûlt tapasztalatait idézik fel, s amelyek miatt aztán mint antifasiszta költô híresült el, nem a visszavonulás idején születtek, hanem már idehaza, amikor emlékeit nagy belsô küzdelmek közt sikerült szavakba foglalnia. Újra és újra ôket látom... így kezdôdik a Harbach, 1944 címû vers. Csak azt feledném, azt a franciát, kit / hajnalfele a szállásunk elôtt / a hátsó udvar sûrûjében láttam / lopódzani, hogy szinte földbe nôtt így a Francia fogoly. Az elsôt 1946-ban, a másodikat 1947-ben írta. Az Apokrif az ötvenes évek elején született meg. Ma már világosan látjuk, miben különböznek Pilinszkynek ezek a versei például Radnóti Miklós költeményeitôl. Nem költôrangjukat, értéküket, hanem szemléletüket, mondanivalójukat tekintve. Radnóti a lágerben, majd a halálmenetben azon tûnôdött, megvan-e még az otthon, amelyben olyan tiszta életet élt, s ha egyszer vége lesz a háborúnak, újraelevenedik-e az emberhez méltó élet, a szépség, a barátság. Pilinszky úgy érezte, valami olyasmit tanult meg az iszonyatok idején, ami az egész emberi létnek mélyebb megértésére vezette. Húsz évvel a háború befejezte után így írt saját nemzedékérôl: A mai negyveneseket az elmúlt háború érlelte nemzedékké... úgy érzem, kevés nemzedék kapott szélesebb és egyetemesebb tanítást útravalóul... Mi már soha többé nem térhetünk vissza úgy a »csak személyesbe«, ahogy azt a háború elôtt értelmeztük. A mi nemzedékünk... egyetemességre van ítélve; önzetlenségre, igazságra és humánumra. Szenvedései mellett ritka ajándékokban is részesült: elemi erejû tapasztalatokban, amelyek az egész emberiség felebarátjává tették. »Mert éheztem, mert szomjaztam, mert mezítelen voltam... « Jézus e szavai nem ismeretlen dolgokról szólnak hozzám. Elsô verseskötete mindössze tizenkilenc költeménnyel Trapéz és korlát címmel 1946 tavaszán jelent meg. Tizenhárom év múlva követte a Harmadnapon címû második kötete, amely már az egész magyar versolvasó közönség figyelmét erre a ritkán megszólaló költôre irányította. Személyes sorsa addigra az Új Ember szerkesztôségéhez kapcsolódott. Ennek köszönhetjük, hogy rendszeres prózaírásra is kellett adnia a fejét. Egy sajátos publicisztikai mûfajt teremtett kisesszéivel, amelyek úgy hatottak a hivatalos irodalom eluralkodásának évtizedeiben, mint ha egy sivár lakótelepen váratlanul egy tisztavízû forrás buggyanna fel.
$
Intelem Ne a lélekzetvételt. A zihálást. Ne a nászasztalt. A lehulló maradékot, hideget, árnyakat. Ne a mozdulatot. A kapkodást. A kampó csöndjét, azt jegyezd.
Arra figyelj, amire városod, az örök város máig is figyel: tornyaival, tetôivel, élô és halott polgáraival.
Akkor talán még napjaidban hírül adhatod azt, mirôl hírt adnod itt egyedül érdemes. Írnok, akkor talán nem jártál itt hiába. Ezekkel a versekkel érkezett meg a század legnagyobbjai közé. Jelenits István 75 ÉVE TÖRTÉNT (1836. november 3.): Budapesten elhunyt Kosztolányi Dezsõ A Szabadkán született író, költõ, mûfordító, kritikus, esszéista, újságíró, a Nyugat elsõ nemzedékének tagja. Csáth Géza unokatestvére. 1933-ban mutatkoznak betegsége elsõ jelei. 1934-tõl sorozatos mûtéteken esik át. Decemberben Nyugat emlékszámmal adózik emlékének, melyben Babits rehabilitálja fiatalkori barátját, mûvésztársát.
%
NOVEMBER
A Harmadnapon nagy verseire a világ is felfigyelt. A hatvanas években egy magyar egyetemistákból álló csoport Gdanskban sétált a tengerparton, s váratlanul francia egyetemistákkal találkozott. Amint ismerkedésük során kiderült, hogy magyarok, a franciák saját nyelvükön Pilinszkyt kezdtek szavalni. Számukra ô jelentette Magyarországot. A magyar csoport tagjai szégyenkeztek. Mérnökhallgatók voltak, nem hallottak még Pilinszkyrôl. Az Apokrif s a nagy emlékezô költemények megírása után hosszú idôre elhallgatott a költô. Aztán egy harmadik korszaka kezdôdött, amelyet kortársai közül többen némi fenntartással fogadtak. Úgy gondolták, az újabb versek: morzsák a nagy költô asztaláról. A fiatalabbak másképp látták ezt, s ma talán tudjuk, nekik lehetett igazuk. Pilinszky maga mögött hagyta azt a formai örökséget, amelyet a Nyugat költôitôl örökölt, sajátos szabadverset alakított ki. Már nem arról írt, amit a háború idején tapasztalt, de az újjárendezôdô világban azzal a szemmel nézett szét, amelyet a háború tapasztalatai tettek szokatlanul figyelmessé az emberi lét legmélyebb titkai iránt. Intelem címû költeménye 1971-ben jelent meg. Sajátos ars poétika a traktoros lányokat és a sztahanovistákat dicsôítô hivatalos költészet korából:
NOVEMBER
Egy év alatt két magyar boldogot avatott fel a katolikus egyház A Magyar Katolikus Egyház és a Román Katolikus Egyház is boldoggá avatást ünnepelt az elmúlt idõszakban. 2009. október 31-én avatták boldoggá Esztergomban Meszlényi Zoltán Lajos vértanú püspököt, míg egy évvel késõbb, 2010. október 30-án Nagyváradon Bogdánffy Szilárd mártírhalált halt püspök boldoggá avatására került sor. Mindkét szertartást Erdõ Péter bíboros, prímás, Esztergom-budapesti érsek végezte. MESZLÉNYI ZOLTÁN Hatvan éve halt meg a vértanú püspök Meszlényi Zoltán 1892. január 2-án született Hatvanban. Bencés gimnáziumot végzett Esztergomban. A gimnáziumi érettségi után pártfogója, Vaszary Kolos bíboros-hercegprímás, esztergomi érsek (18921912) Rómába küldte továbbtanulni. Teológiát végzett a Collegium Germanico-Hungaricumban. 1915. október 28-án került sor pappá szentelésére. Amikor visszatért Esztergomba, a Prímási Palotában kezdett el dolgozni. 1917-ben Csernoch János bíboroshercegprímás (19121927) Meszlényi Zoltánt központi irodai szolgálatra irányította a Prímási Palotába. 1931ben lett a fõkáptalan tagja, nógrádi és honti fõesperes, majd a káptalan helynöke. XI. Piusz pápa kinevezése nyomán, 1937. október 28-án Serédi Jusztinián bíboroshercegprímás, Breyer István gyõri megyéspüspök (19331940) és Kriston Endre püspök, az egri székesfõkáptalan nagyprépostja koncelebrálásával, Sinope címzetes püspökévé szentelte. Ettõl a pillanattól a mindenkori hercegprímás-esztergomi érsek segédpüspöke volt. Amikor az állambiztonsági szervek Mindszenty József bíboros-hercegprímást 1948. december 26-án letartóztatták, majd koncepciós perben elítélték, a kinevezett érseki helynököt, Drahos Jánost pedig megölték, õ lett az esztergomi érseki helynök, mivel a káptalan nem volt hajlandó megválasztani az állam által támogatott Beresztóczy Miklóst. Meszlényi helynöki székfoglalójában szinte ígéretet tesz: Krisztus hû pásztoraként a hitet és Egyházunk iránti hûséget nem tagadom soha! Isten engem úgy segéljen. Meszlényi Zoltán püspököt 1950. június 29-én 17 óra 30 perckor hurcolták el esztergomi lakásáról az állambiztonsági szervek emberei. A kistarcsai internáló táborba került, ahol elkülönítve õrizték és kínozták. Több szemtanú egybehangzó állítása szerint, télen nyitott ablaknál volt kénytelen éjjel-nappal tartózkodni. A kínzások, ütlegelések és végkimerülés következtében, 1951. március 4-én halt meg. Legalábbis ezt a dátumot jegyezték fel elrablói és kínzói. Hamvait a rákoskeresztúri Új Köztemetõ területén helyezték örök nyugalomra, de 1966. június 24-én a földi maradványait exhumálták, átszállították Esztergomba, és örök nyugalomra helyezték az esztergomi bazilikában. ***
&
'
NOVEMBER
BOGDÁNFFY SZILÁRD Száz éve született a vértanú püspök Bogdánffy Szilárd 1911. február 21-én született a Torontál vármegyei Feketetón (a ma Szerbiához tartozó Crna Barán). 1929-ben felvették a nagyváradi Teológiai Akadémiára, majd a mindenben kiválónak talált és tanári pályára szánt növendéket elöljárói a Budapesti Központi Papnevelõ Intézetbe küldték. Tanulmányai befejezése után 1934 nyarán visszatért Nagyváradra, ahol pappá szentelték, s a szatmári papneveldében kezdte el szolgálatát helyettes tanárként és tanulmányi felügyelõként. Egy évvel késõbb hittanári kinevezést kapott a nagyváradi Gojdu Líceumba, párhuzamosan pedig a Szent József Intézet tanulmányi felügyelõje és lelki vezetõje lett. 1938-ban az Orsolya-rend Tanítóképzõ Intézetének hittanári és lelkészi teendõit is magára vállalta. A tanulóifjúság körében hamar népszerûvé vált fiatal papot 1939 novemberében a román hatóságok a Rongyos Gárda szervezésében való részvétel koholt vádjával letartóztatták, megkínozták, majd állampolgárságától megfosztva kitoloncolták Magyarországra. (A Rongyos Gárda elnevezésû fegyveres csoport a trianoni békeszerzõdés miatt elvesztett területek egy részének visszaszerzésére alakult Magyarországon.) Bogdánffy Szilárd kilenc hónapon át a Ranolder Intézet hitoktatójaként és spirituálisaként mûködött, majd a magyar hadsereget követve 1940 szeptemberében visszatért Nagyváradra, ahol elöljárói a szeminárium lelki vezetésével és az erkölcstan oktatásával bízták meg. Mindeközben 1936 és 1943 között a budapesti Pázmány Péter Egyetem Hittudományi Karán végzett felsõbb tanulmányokat, majd 1943-ban megvédte A szinoptikus apokalipszis címû doktori értekezését. Bogdánffy Szilárd a háborúban elhurcolt tanárok helyett 1945 és 1947 között nemcsak hittant, de szükség esetén latint, franciát és matematikát is tanított. 1945 õszén az Orsolya-rend lelki vezetõ nélkül maradt növendékei számára pápai jóváhagyással megalapította a Merici Szent Angéla harmadrendet. Scheffler János püspök kérésére 1947 tavaszán Szatmárra költözött, ahol tanácsosi és püspöki titkári tisztséget töltött be. A papneveldék 1948. évi államosítása után a papi utánpótlás biztosítására Felsõbányán és Színfaluban titkos szemináriumot szervezett. A püspök bizalmasaként 1947-tõl Bogdánffy Szilárd lett a szatmári és váradi egyházmegyék, valamint a bukaresti apostoli nunciatúra összekötõje. Az egyre fokozódó keresztényüldözés közepette Gerald P. OHara nunciatúrai régens 1949. február 14-én titkos püspökké szentelte. A román állambiztonsági szervek alig két hónappal késõbb, április 5-én letartóztatták. Négy éven keresztül minden jogalap nélkül tartották fogva és kínozták a börtönökben (Jilava, Capul Midia, Máramarossziget). Koncepciós perére csak 1953 áprilisában került sor: 12 évnyi kényszermunkára ítélték. Bár családjának és ügyvédjének sikerült elérnie az ítélet megsemmisítését, még perének újratárgyalása elõtt, 1953. október 2-án a nagyenyedi börtönben belehalt az elszenvedett kínzásokba. 1992 márciusában Tempfli József akkori nagyváradi megyéspüspök indította el Bogdánffy Szilárd boldoggá avatási ügyét. Erdô Franciska
NOVEMBER
Kalendáriumbemutató Keszthelyi kistérségi Kalendárium A kalendáriumok a 15-16. század fordulóján jelentek meg elõször. A latin eredetû szóból calare (kikiáltani) alakult ki a calenda szó, amely az újhold elsõ napját jelenti. A teljes évre szóló naptárt tartalmazó évkönyvek az ünnepeket, évfordulókat jelenítették meg. Késõbb kiegészültek a hétköznapi élet minden területére vonatkozó információval; egyházi ünnepekkel, az adott hónapra vonatkozó népi megfigyelésekkel, hasznos tanácsokkal. Egyre bõvültek irodalmi alkotásokkal, gyerekeknek szóló érdekességekkel, furfangos feladványokkal, melyek az egész évre ellátták a családot tartalmas olvasnivalóval. A mai rohanó korban ismét igény támadt erre a mûfajra. Szerencsére egyre többen élesztik fel ezt a hagyományt. A Ferencvárosi Kalendárium örömmel mutatja be a társkiadványokat, ezúton a Keszthelyi kistérségi Kalendáriumot. Örömünket fokozza, hogy a könyv a IX. kerületiek inspirálására született. Szerkesztôbizottságunk egyik tagja meglepte egy gyenesdiási barátját a Ferencvárosi Kalendárium egy példányával, az illetô pedig otthon felvetette, hogy a kistérség valami hasonlót készítsen. Nem sokra rá megjelent a Balaton-parti kistérség Kalendáriuma, melynek szerkesztôi hálás köszönôlevél keretében küldtek egy példányt a ferencvárosiaknak. A csaknem 35 ezer lakost összefogó kistérség elsõ kalendáriumában Ruzsics Ferenc, Keszthely polgármestere köszönti az olvasókat. A térség híres személyiségei, a települések története, civil egyesületek bemutatkozása, kulturális rendezvények leírása egyaránt helyet kapott a kiadványban. Szép versek, ízletes receptek, keresztrejtvény teszi sokszínûvé a kalendáriumot. A teljesség igénye nélkül egy kis kedvcsináló az olvasáshoz: Szendrey Júlia, Petõfi özvegye Keszthelyen látta meg a napvilágot. Csík Ferenc olimpiai bajnok a Keszthelyi Törekvés úszójaként kezdte pályáját. Itt alakult a Simándy József Baráti Társaság is a híres tenorista halálának évében, 1997-ben. Balatongyörökön, ahol pincéje és nyári laka is megtalálható, mellszobrot emeltek tiszteletére. Zalaszántón pedig egy Buddha-szentély, úgynevezett sztúpa található, amely elsõként itt létesült Magyarországon. Igazi, jól sikerült, lelkes indulásnak lehetünk tanúi. Reméljük, a következõ kalendáriumokat is érdeklõdéssel forgathatjuk kistérségen belül és kívül egyaránt! Vincze Hédi
Részletek Bata Mladenovic Verica és Nikièic Goran: Magyarkanizsa község óvodáinak 140 esztendeje címû monográfiából Elõszó Magyarkanizsáról és környékérõl, éghajlatáról, gazdaságáról, az iskoláiról és a mûvelõdési életérõl írtak már, az óvodákról viszont nagyon kevés feljegyzés áll rendelkezésünkre (...). E könyv megjelenésének célja, hogy községünk iskoláskor elõtti nevelésének 140. évfordulója alkalmából méltó emléket állítsunk. Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy az utolsó névváltoztatás után ma Magyarkanizsáról beszélünk, de szövegünkben Kanizsaként említjük, hiszen minden korabeli dokumentumban ez az elnevezés található. A gyorsan múló idõben az emlékek is gyorsan elhalványulnak, mi ezt a könyvet emlékül szánjuk a jövõ nemzedékének. Bevezetõ 1867-ben (...) a Kanizsai Városi Tanács határozatot hozott arról, hogy Horváth András okleveles pedagógustól, a Kisdedóvó Intézet alapítójától átveszi az intézmény patronálását. Azóta sok idõ telt el. Az évezred utolsó, felgyorsult százada sok változást hozott, amikor hatalmas elõrelépés történt a tudomány, a technika és a technológia területén. A századot lázadások, felkelések, forradalmak, kisebb-nagyobb háborúk, népek vándorlásai jellemezték. Hazánk e század utolsó évtizedében felbomlott, nemzetek közötti háborúk törtek ki, majd következett az elszigetelõdés, jöttek a szankciók, a hatalmas infláció, és végül a nyugati katonai szövetség fegyveres intervenciója. Mindezek után a század utolsó hónapjai elvezettek október 5-hez, az új, demokratikus változásokhoz a szebb holnap reményében. Az elsõ óvodák megnyitása Az iskoláskor elõtti intézmények megnyitásának mozgalma Európában gyorsan tért hódított, és vidékünkre is nagy hatással volt. Az Osztrák-Magyar Monarchiában is elterjedt a kisgyermekek számára nyitandó intézmények gondolata. Így Szabadkán Mák György 1843 szeptemberében megnyitotta a kisdedóvó intézetet. Ez a dátum beíródott a régi Jugoszlávia iskoláskor elõtti intézményrendszerének történetébe. Habár elõtte Gröbler József, ugyancsak szabadkai polgár még 1839-ben ajánlatot tett a Városi Tanácsnak, hogy ilyen intézményt szándékozik létrehozni. A tanács ekkor elvetette az ajánlatát, azzal az indokkal, hogy ez nincs törvényileg szabályozva, de megjegyezte, hogy a kezdeményezés nagyon érdekes. A szabadkai 1843. évi megnyitása után 1866-ban Zentán, majd 1867-ben Kanizsán és Újvidéken is létesültek ilyen óvodák. (...) Arról, hogy Horváth András mikor nyitotta meg saját magánóvodáját, és az meddig mûködött, nincsenek pontos adataink. Azonban a kanizsai Városi Tanács 1867. október 31-én kelt jegyzõkönyvének 38. pontja alatt tárgyalta Horváth Andrásnak, a magánóvoda megalapítójának arra irányuló kérelmét, hogy a Városi Tanács legyen ezen intézmény patrónusa. A városi Tanács e beadványt átküldte az Oktatási Bizottságnak megvitatásra.
NOVEMBER
Testvérvárosaink életébôl
NOVEMBER
A kanizsai Városi Tanács 1867. november 14-i ülésén felolvasták Horváth András okleveles tanító kérelmét, amelyben a tanács tudomására hozza, hogy õ itt, helyben magánóvodát alapított, és kéri a községet, hogy patronálja a létesítményt. Néhány héttel késõbb, 1867. december 30-án a Városi Tanács jegyzõkönyvének 48. pontja így szól: Határozat arról, hogy a város támogatja az óvoda munkáját, és ezzel minden polgár számára hozzáférhetõvé teszi. E célból kibérelik a város központjában lévõ házat, és a Városi Tanács bérlet címén évente 80-100 forintot választ ki, emellett biztosítja a legszükségesebb felszerelést és a tüzelõt. Az óvoda tanítójának évi 150 forintot fizet azzal a feltétellel, hogy Kanizsa város minden gyermekét beveszi, és fejenként havi 20 krajcárnál több pénzt nem szedhet be. 1868. február 22-i keltezéssel ez áll a jegyzõkönyvben: A megválasztott Pedagógiai Tanács, amely az óvoda kérdésével foglalkozott, jelentést tesz arról, hogy nem lehetséges házat találni sem bérlésre, sem megvételre a városközpontban. Kimondják kétségeiket, hogy még a közeljövõben sem tudnak megfelelõ épületet venni, és szem elõtt tartva, hogy a város elvállalta az óvoda patronálását, ezen akadály miatt nem engedhetõ meg, hogy a terv ne valósuljon meg. Ajánlatot tesznek, hogy a város építsen egy házat erre a célra. A tanács már talált egy telket az óvoda építésére, amely a Kalmár család birtokában van. Határozatot hoztak arról, hogy a Kalmár-telket örökös használatra megveszik, és ott építik fel az óvodának megfelelõ épületet. A római katolikus egyház évkönyvébõl értesülhetünk, hogy 1894-ben az óvodákba 150 gyermek járt, akik között római katolikus, pravoszláv és izraelita felekezetûek voltak. Az elsõ óvodák és óvónõk (...) E periódus legjobb bizonyítékát Korbai, született Kvanduk Rozália szolgáltatta, aki a kalocsai zárdában (Magyarország) 1895-ben kétéves óvónõképzõ tanfolyamot fejezett be, és sok éven át óvónõként dolgozott. 1972. március 2-án meglátogattuk Kvanduk Rozáliát, aki abban az idõben valószínûleg egyike volt vidékünk legidõsebb óvónõinek.
1897. Az elsõ bejegyzett óvoda Magyarkanizsán Friendländer Róza óvónõvel
1924/25. Magyarkanizsa: A legrégebbi óvoda. A kõrösi óvoda Váci Jolán óvónõvel és Dobó Farkas Magda dajkával
!
NOVEMBER
Megkértük Kvanduk Rozáliát, feleljen néhány kérdésünkre. Milyenek voltak az elsõ óvodák? Az óvoda az elemi iskola mellett helyezkedett el, nagy szobákkal, volt benne játszóterem, kézimunkaterem és más foglalkozásokra szolgáló is. Hosszú fapadok voltak és asztalok, ahol tízesével ültek a gyerekek. A falon a Szent Családot ábrázoló képen és a kereszten kívül semmiféle díszítés nem volt. A munkamenet ugyanolyan volt, mint az iskolában, az órák és szünetek szintén. Délelõtt 8-10 óráig dolgoztunk, délután pedig 14-tõl 16 óráig. Kinek a tulajdonában voltak az óvodák? Abban az idõben a községek nyitották, majdnem mindig az elemi iskolák mellett. A csoportomban kb. 300 gyerek volt, magyarok és németek, és a tanítást magyar nyelven végeztem. Volt-e munkaprogram vagy munkaterv? Nem volt sem program sem terv. A nevelõ maga választotta ki, mit fog tanítani és dolgozni a gyerekekkel. Sokat énekeltünk, játszottunk, szavaltunk, kézimunkáztunk. A dada volt velük, amíg az óvónõ nem érkezett meg. Utána bementünk a játék-, vagy a foglalkozásra szolgáló terembe, vagy pedig kézimunkáztunk. Szép papírkosarakat készítettünk, de dolgoztunk cirokkal, kukoricacsuhéval vagy különbözõ magvakkal. Hogyan lehetett dolgozni ilyen sok gyerekkel? Hiszen ma az a vélemény, hogy 30 gyerekkel is nehéz. Szépen dolgoztunk. A gyerekek nagyon aranyosak és szófogadóak voltak, nem olyanok, mint manapság. A hozzám járó kisfiúk és kislányok életkora 3-6 között volt, tehát még nem érték el az iskolás korhatárt. Sok szülõ azt sem tudta, mikor születtek a gyermekei. Egyesek azt mondták, akkor születtek, amikor krumplit szedtek, lent tiloltak. Így az óvodába sokkal kisebb gyermekek is jártak. Néha a paptól kellett az adataikat megtudnom. Mi mindent csinált a gyerekekkel?
NOVEMBER
Mindenfélét csináltunk, csak amikor a csárdást vagy a polkát jártuk, nagyon nagy volt a por. A rendezvényeket egy hónapig is készítettük. A miénket mindenki szerette, karácsonyra Betlehemet készítettünk. Ekkor az iskolások, a szülõk és az egész falu eljött a rendezvényre. Akik nem fértek be a terembe, azok az udvarra nyíló ablakon keresztül nézték a mûsort. Annyian voltak, hogy leMagyarkanizsa, Tulipán óvoda szakadt alattunk a pad. (A jegyzõ a Tulipán utca 1. sz. alatt, az utca sarkán fia játszotta Jézus szerepét, és amikor észrevette szüleit, olyan sírásba tört ki, hogy az egészet elrontotta.) Szent József-napra is készültünk. Nagy rendezvényünk volt, a kanonokunk játszotta József szerepét. Tanfelügyelõnk, a zombori Nikáz úr nagyon dicsért bennünket. A gyerekek vittek-e magukkal uzsonnát, vagy pedig az óvodában étkeztek? A gyerekeknek nem volt uzsonnájuk, és nem is étkeztek az óvodában. Otthon ettek. Mi a nõtársulatokkal a tehetõs és gazdag polgároktól adományokat gyûjtöttünk ajándékozás céljából, karácsonyra a gyerekeknek a magunk gyártotta kis kosárkákban édességet és apró ajándékot adtunk. Volt-e a gyerekeknek munkaruhája és cipõje? Nem volt, de az óvónõknek sem. A dada hetente egyszer takarította ki a szobát nedves forgáccsal, de a por így is óriási volt. Hogy kezdõdött egy munkanapja?
1929. Magyarkanizsa: A Püspök-ház szerb tannyelvû óvodai tagozata, Paulina Vujic óvónõ és Mara Markovic dajka
"
Reggeli imádság:
Istenem megóvtál a hosszú éjszakán. E mai napon is ôrizzél jó Atyám. Ámen.
Déli étkezés után:
Aki ételt, italt adott, annak neve legyen áldott. Ámen.
A délelõtti munka befejezésekor: Uram, legyél velem. Ámen. A délutáni munka befejezésekor: Atyám, jó Istenem, amikor hazamegyünk, adj áldást ránk, és maradj mindig velünk. Ámen. Volt-e hittanórájuk a gyerekeknek? A gyerekekkel sosem jártunk templomba, de megünnepeltünk minden egyházi és állami ünnepet. Néha eljött hozzánk a kanonok látogatóba, hogy megnézze, hogyan dolgozunk. Ugyanígy az iskolaigazgató és a tanfelügyelõ is meglátogatott bennünket. Jól megfizették a munkájukat? Amikor dolgozni kezdtem, havi bérem 30 Ft volt, és még 40 járt lakásra. Lakást magunknak kellett keresni. A szülõktõl baromfit, tojást és más ajándékokat kaptunk. Mindig kedvesek voltak velem. Amikor az iskolában beteg kolléganõt vagy kollégát helyettesítettem, ott kb. 100 gyerek volt egy osztályban. Már nem tudom, hogy mennyivel, de a fizetés is magasabb volt. A dada nagyon sokat segített. Õ takarított, de emellett együtt volt a gyerekekkel is. Jól fizetett munkahely volt ez 130 forinttal, és mindig is sok nõ érdeklõdött e munkahely iránt. Mikor voltak szünidõk, és hogy alakult a szabadidejük? A szünidõk az iskolaihoz hasonlóan alakultak, télen 2 hónap, nyáron szintén ennyi, de ha valaki a gyermekét elküldte az óvodába, dolgoznunk kellett. Így hozzám egész nyáron járt néhány gyerek, egyik volt a bíróé, másik a jegyzõé és még kettõ, akik miatt a dadáknak és nekem egész nyáron az óvodában kellett lenni. Amikor nyugdíjba mentem, valamikor 1908-1910 táján, az egyház átvette az óvodát, s ott apácák dolgoztak. Könnyebb volna-e ma dolgozni a gyerekekkel? Isten õrizz, mi mindent tanítanak és dolgoznak ma a nevelõk, és milyenek manapság a gyerekek, a fiatalság! Senkit nem tisztelnek. Egy tanácsot kellene létrehozni, akik gondoskodnának a fiatalokról. Mikor munkába lépett, még nagyon kevés dolgozó nõ volt. Hogyan néztek önre?
#
NOVEMBER
Amint megérkeztek a gyerekek, a dada volt velük a játékteremben. Ott különbözõ, fából készült játékaink voltak, babák és kockák. Amikor megszólalt a csengõ (az iskolának és nekünk is), bementünk a foglalkozásra szolgáló terembe. Imádkozással kezdtük a napot, majd valamennyit dolgoztunk, és amikor a délelõtti munka befejezõdött, ismét imádkoztunk. A délutáni Magyarkanizsa, a 2 és 3-as számú óvodák munka is imával kezdõdött, majd Körös a Petõfi Sándor utcában énekeltünk, a gyerekek nagyon szerették a meséket. Amint délután befejeztük az imádságot, a gyerekek hazamentek.
NOVEMBER
Engem mindig tiszteltek és értékeltek. Abban az idõben csak mi, óvónõk és tanítónõk tevékenykedtünk a gyerekekkel. Ön hogyan tekint az óvónõi hivatásra, mi volt a legszebb emléke? Ha újra fiatal volnék és dolgozhatnék, csakis ezt a munkát választanám. Mi a gyerekeket nem büntettük gorombán. Mindig dicsértem õket, és cukorkákkal jutalmaztam. Legnagyobb örömöm a gyerekektõl kapott szeretet volt. Egyszer fájt a torkom, ezért bekötött nyakkal mentem az óvodába. Másnap minden gyerek bekötött nyakkal érkezett. Számomra ez volt a legszebb és legnagyobb jutalom.
Ferencvárosi könyvismertetôk Eredményeinkrõl, gondjainkból. Ferencváros 19581966
Nagyon érdekes forrást vesz a kezébe az, aki átlapozza a IX. kerületi Tanács Végrehajtó Bizottságának 1966-ban megjelent füzetecskéjét. A munka a forradalom (az akkori szóhasználat szerint ellenforradalom) leverése óta eltelt majd tíz év eseményeit, történéseit foglalja össze. A propaganda ízû mondatok mögött hasznos, használható adatsorokat, információkat találhat a helytörténet iránt érdeklôdô olvasó. A megvalósult, vagy valamilyen okból meg nem valósult fejlesztések bemutatásánál a propagandának nem jutott annyi szerep, mint az egyes témák bevezetôjében leírt megállapításoknál. Aki tehát tud a sorok mögött és között olvasni (ahogyan azt a Kádár-korszakban szinte minden olvasni tudó és szeretô állampolgár kénytelen volt megtanulni), viszonylag árnyalt képet alkothat arról, mi történt kerületünkben 1958 és 1966 között. Ez az elsô kiadvány, amely a József Attila-lakótelep építésével foglalkozik, részletesen bemutatva, hogyan kezdôdött a régi Mária Valéria szükséglakótelep bontása, s milyen fejlesztések történtek azóta e térségben. A kerületi ipar bemutatásánál megtudhatjuk, hány nagyüzem mûködik Ferencvárosban és mely iparágakban. A kiskereskedelem, az élelmiszerkereskedelem jellemzô adatait ugyanúgy megtaláljuk e kötetben, mint az egészségügyi intézmények és oktatási fejlesztések mutatóit. Hogy mennyire kiterjedt a kötet összeállítójának, Xantus Zoltánnak a figyelme a legapróbbnak tûnô részletekre is, álljon itt egy rövid idézet a kerület akkori különlegességével, a Boráros téri népbüfével kapcsolatban: A lakosság ellátása szempontjából legjelentôsebbnek a népbüfé átalakítása tekinthetô, mely 1963-ban Budapest egyik legszínvonalasabb önkiszolgáló éttermeként került átadásra. Az üzlet napi 35 ezer forint összegû ételforgalmával jelentékeny átmenô- és idegenforgalmat is lebonyolít, különösen a nyári hónapokban. Nem áll messze a valóságtól a megállapítás, hogy igazi kortörténeti lenyomatot foghat kezébe az olvasó, ha átlapozza ezt a kis kiadványt. Gönczi Ambrus Eredményeinkrôl, gondjainkból. Ferencváros 1958-1966, Budapest, 1966, Budapest Fôváros IX. kerületi Tanácsának Végrehajtó Bizottsága
$
NOVEMBER
Ferencvárosi emléktáblák KOSZTOLÁNYI DEZSÕ (18851936) költõ, író, mûfordító Ferenc körút 42., 44. és Üllõi út 21. (emléktáblája az Üllõi út 21. alatt) A Nyugat elsõ nemzedékének kiemelkedõ alakja. Gimnáziumi tanulmányai közben testvéreivel és unokatestvéreivel elõadásokat szerveztek, ezek eleinte csak saját szórakozásukat szolgálták, késõbb nagyobb nyilvánosság elé léptek mûsoraikkal. A bemutatott jeleneteket, verseket gyakran maguk írták, ebben a költõ és unokaöccse, Brenner József idõvel Csáth Géza néven ismert novellista jeleskedett a legtöbbször. 1900-tól rendszeresen írt verseket, amelyekbõl az elsõ a Budapesti Naplóban 1901 októberében látott napvilágot, ezután a helyi lapokban hamarosan újabbak is meg-megjelentek már. 1903-1906-ban a budapesti egyetemen magyar-német szakos bölcsészhallgató. A Nyugatnak megindulásától egyik vezetõ munkatársa. Elsõ verseskötete 1907-ben (Négy fal között), elbeszélésgyûjteménye 1908-ban (Boszorkányos esték) jelent meg. Nemcsak szépíróként mûködött, hanem publicistaként is. Számos napilap és folyóirat részére írt vezércikkeket, tárcákat, irodalmi és színházi kritikákat. Teljes politikai elkötelezôdésre nem volt hajlandó, így a haladó polgári, a szociáldemokrata és a katolikus lapokba egyaránt dolgozott. Sokat utazott mind Magyarországon, mind Európa különCzinder Antal dombormûve bözõ országaiban. 1910-ben ismerte meg Harmos Ilona színésznõt, akit 1913-ban feleségül vett. Az I. világháború pusztításai és oktalan véráldozatai megrázták. Az 1920-as években egyre-másra jelentek meg verseskötetei, elbeszélésgyûjteményei és regényei. Itthon és külföldön egyaránt elismerték: A véres költõ címû regényét az MTA Péczely-díjjal jutalmazta, Thomas Mann megkülönböztetett figyelemmel és barátsággal érdeklõdött iránta. A polgári gondolkodás és életforma egyik legkitûnõbb mûvészi kifejezõje és összefoglalója. Humanizmus és játékosság sajátosan kapcsolódik össze mûveiben. Szerencsésen ötvözte egységbe a szecesszió, a parnasszisták, a szimbolizmus, az impresszionizmus és az expresszionizmus eredményeit. A magyar nyelv fennmaradásáért és tisztaságáért szenvedélyesen harcolt cikkeiben. Mûfordításaival Shakespeare, Oscar Wilde, a modern Nyugat-európai költészet megismertetésére törekedett.
%
Gyónás után Bevallottam: a naplementét Svájcban. Nem lett volna szabad. Gonosz féreg az önvád. Az erõsek hajnalban kelnek, fát aprítanak, isznak egy korty pálinkát, s így tovább. Mivel csak õk, az erõs gyilkosok ismerik a füvek, fák, madarak, a nõk és a csecsemõk nyelvét.
Mielõtt A jövõrõl nem sokat tudok, de a végítéletet magam elõtt látom. Az a nap, az az óra mezítelenségünk fölmagasztalása lesz. A sokaságban senki se keresi egymást. Az Atya, mint egy szálkát visszaveszi a keresztet, s az angyalok, a mennyek állatai fölütik a világ utolsó lapját. Akkor azt mondjuk: szeretlek. Azt mondjuk: nagyon szeretlek. S a hirtelen támadt tülekedésben sírásunk mégegyszer fölszabadítja a tengert, mielõtt asztalhoz ülnénk.
&
