Illyés Géza Alapítvány tudományos folyóirata Scientific journal of Illyés Géza Endowment

Illyés Géza Alapítvány tudományos folyóirata – Scientific journal of „Illyés Géza” Endowment Fõszerkesztõ – Editor in Chief

Romics Imre

Fõszerkesztõ-helyettes – Deputy Editor in Chief

Olvasószerkesztõ – Reading editor

Szûcs Miklós

Szendrõi Attila

Szerkesztõbizottság – Editorial Board

Genetika, molekuláris biológia Falus András, Oláh Edit Epidemiológia, statisztika Gundy Sarolta, Józan Péter Patológia Kopper László, Schaff Zsuzsa, Szende Béla, Tímár József Kemoterápia Kásler Miklós, Bodrogi István, Baki Márta, Géczi Lajos, Horti József †, Mavrogenis Stelios, Riesz Péter Urológia Farkas László, Flaskó Tibor, Keszthelyi Attila, Nyirády Péter, Pajor László, Szabó Zoltán, Tóth Csaba Sugárterápia Ágoston Péter, Németh György, Mayer Árpád

Nukleáris medicina Szilvási István Nõgyógyászat Rigó János Sebészet, ortopédia Kupcsulik Péter, Szendrõi Miklós, Harsányi László Képalkotó eljárások Gõdény Mária, Bérczi Viktor Laboratórium Ottó Szabolcs Pszichológia Pilling János

Nemzetközi tanácsadó testület – International advisory Board

Rübben, H. (Essen, Németország) Marberger, M. (Wien, Ausztria) Altwein, J. (München, Németország) Wirth, M. (Dresden, Németország) Fitzpatrick, J. (Dublin, Írország) Haas, G. (Deerfield, IL., USA) Heidenreich, A. (Köln, Németország) Hammerer, P. (Braunschweig, Németország) Trombetta, C. (Trieste, Olaszország) Junker, K. (Jena, Németország)

Pummer, K. (Graz, Ausztria) Hoznek, A. (Paris, Franciaország) Kirkali, Z. (Izmir, Törökország) Jacqmin, D. (Strassbourg, Franciaország) Debruyne, F. M. J. (Nijmegen, Hollandia) Kurth, K. H. (Amsterdam, Hollandia) Reijke, T. (Amsterdam, Hollandia) Weidner, W. (Giessen, Németország) Chapple, C. (Sheffield, Anglia)

Felelõs kiadó: Romics Imre Szerkesztõség: Semmelweis Egyetem, Urológiai Klinika 1082 Budapest, Üllõi út 78/B. Telefon/fax: (1) 210-0796 • E-mail: [email protected] Lapmenedzselés: Vomelin Kft. Telefon: (23) 415-061, (20) 290-7800, (20) 290-7581, E-mail: [email protected] ISSN: 1785–864X Megjelenik negyedévente 1000 példányban, a Magyar Urológiai Társaság és a Magyar Onkológusok Társasága tagjainak ingyenesen, címlista alapján, postai úton. Az egyes példányok megvásárolhatók vagy megrendelhetõk a kiadóban 1 990 Ft-ért. Tájékoztatjuk, hogy a szerkesztõbizottság vállalja a külön megjelölés nélkül megjelenõ cikkekért a felelõsséget, a lapban közölt hirdetéseket és PR cikkeket kellõ gondossággal kezeli, azonban azok tartalmáért felelõsséget nem vállal. A folyóiratban megjelent valamennyi eredeti írásos és a kiadó által készített grafikai anyag közlési és sokszorosítási joga a kiadót illeti meg.

25 25

2011. június • VIII. évfolyam 2. szám

Impresszum

TARTALOM

25

Bevezető

27

A differenciált szövetmintavétel, illetve a fluorescens cystoscopia szerepe a hólyagdaganat diagnosztikájában, mint prognózist befolyásoló tényezők The role of differentiated tissue sampling and fluorescence cystoscopy in the diagnosis of bladder cancer Járomi Péter dr., Pintér Zoltán dr., Lukács Nándor dr., Szabó Zoltán dr.

28

Prostata carcinoma és hypophysis prolactinoma buserelinnel és cabergolinnal végzett kombinált 31 kezelése Combined therapy with buserelin and cabergolin in prostata carcinoma and hypophysis prolactinoma Gervain Mihály dr., Vörös Erika dr., Molnár H. Andor dr., Karcsúné Kis Gyöngyi, ifj. László Ferenc dr., László A. Ferenc dr. Clear Cell Sugar Tumor – egy különleges angiomyolipoma esete 34 Clear Cell Sugar Tumor – a special case of angiomyolipoma Romics Miklós, Székely Eszter dr., Szendrői Attila dr. Beszámoló a Nemzetközi Urológia Történelmi Társaság 5. Kongresszusáról 5th International Congress on the History of Urology Szendrői Attila

38

da Vinci robot-asszisztált minimál invazív sebészet aktuális kérdései és képzési lehetőségei da Vinci robotic-assisted minimally invasive surgery current issuses and training opportunities Szabó János Ferenc dr.

39

Tüdődaganatok veseáttétei Renal metastasis of lung cancer Csíki Csaba dr., Szűcs Miklós dr., Székely Eszter dr., Moldvay Judit dr.

43

A vesesejtes rák prognosztikai faktorai – Ph.D. tézisek The prognostic factors of renal cell cancer Szendrői Attila dr.

47

Beszámoló Mr. Anup Patel látogatásáról a Semmelweis Egyetem Urológiai Klinikáján

51

Beszámoló a „Naprakész Andrológia 2011” Kongresszusról

52

Címlap: Orvosi műszerek a Semmelweis Egyetem, Urológiai Klinika gyűjteményéből. 26 Tartalom

2011. június • VIII. évfolyam 2. szám

Kedves Kolléganõ/Úr! Az új technológiákkal szerzett hazai tapaszta­ latok fontosak, mert, „első kézből”, hitelesen informálnak magyarországi betegeken végzett vizsgálatokról. A prostata carcinoma és a hypophysis pro­lac­ ti­no­ma ritka coincidencia; sikeres kezeléssel mindkét betegség „kézben tartható”. A világossejtes cukor tumor olyan ritka, hogy a tankönyvekben sem szerepel. Kiváló patológus kell, hogy legyen, aki ezt a betegséget diagnosz­ tizálja. Fiataloknak való ujjgyakorlat. Az első magyar, akinek „licence” van robot­ műtétet végezni: Szabó János. Dolgozata bizonyára érdeklődésre tart számot. Csíki Csaba a klinikán volt rezidens, ebből az időből egy emlékesetismertetés. Szendrői Attila Ph.D-tézisének összefoglalója kiváló state-of-art az adott témában. Hírek, beszámolók zárják a lapot. Élvezetes olvasást kívánunk a nyári hűsben. Romics Imre

28 Bevezetõ ©

2011. június • VIII. évfolyam 2. szám

A differenciált szövetmintavétel, illetve a fluorescens cystoscopia – mint prognózist befolyásoló tényező – szerepe a hólyagdaganat diagnosztikájában Járomi Péter dr., Pintér Zoltán dr., Lukács Nándor dr., Szabó Zoltán dr. Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Kórháza, Urológiai Osztály, Kecskemét

A húgyhólyag daganatainak kezelésében a transurethralis resectio (TUR) és az ennek során végzett differenciált szö­ vetmintavétel segít a korrekt tumoreltávolításban, a recidí­ vák számának és a progressziós rátának csökkentésében. A szövettani eredménytől és az első műtéttől függően hat hét múlva második TUR-t végzünk. A felszínből nem kiemel­ kedő elváltozások esetén fluorescens cystoscopia alkalma­ zásával ismerhető fel a daganat. Kulcsszavak: hólyagtumor, transurethralis resectio, diffe­ renciált szövetmintavétel, fluorescens cystoscopia, carcinoma in situ

The role of differentiated tissue sampling and fluorescence cystoscopy in the diagnosis of bladder cancer The „correct” transurethral resection (TUR) of bladder tumor and the resection of tumor base and borders are essential in the treatment of bladder cancer. A second-look TUR is mandatory in case of residual tumor or lack of muscle tissue in the first TUR sample. In case of flat lesions fluorescence cystosopy is the choice of diagnosis. Key-words: bladder cancer, transurethral resection, differentated tissue sampling, fluorescence cystoscopy, carcinoma in situ

Bevezetés

50%-ban hosszú távon is jó eredmények érhetők el transurethralis resectio és intravesicalis instilláció kombinációjával. A betegség felderítésében a képalkotó vizsgálatok és a citológia mellett a cystoscopia és a TUR szerepe kiemelkedő, mely utóbbi célja a tumor eltávolításán és a makroszkópos invazivitás megítélésén kívül megfelelő anyag szolgáltatása szövettani vizsgálathoz, mely a daganat típusának, differenciáltságának, invazivitásának elbírálásához szükséges. A TUR kivitelezése standard módon kell, hogy történjen: a tumor eltávolítása után a tumoralap az izomréteggel együtt, majd széli részekből vett biopszia révén. A Bressel által javasolt teljes tumoralap eltávolítása lenne szükséges, főként széles alapú tumorok esetén, ugyanis az invázió ez esetben a tumoralap bármely részén előfordulhat. Ennek kivitelezése vékony hólyagfal, erős trabecularizáltság esetén és a hólyag mobilis részén nehéz, de minden esetben törekedni kell rá. A tumorok stádiumbeosztásában az úgynevezett „understaging” azon esetekben gyakori, amikor a szövettani anyag nem

A húgyhólyagdaganat a második leggyakoribb rosszindulatú urológiai tumor. Magyarországon 3000 új eset fordul elő évente és kb. 800 beteg hal meg. A hólyagdaganatok 75–85%-a felületes tumor. A betegség lefolyását több különféle klinikai, illetve hisztológiai tényező befolyásolja, úgymint a tumor mérete, multiplicitása, invázió jelenléte, carcinoma in situ (CIS) előfordulása, papilláris vagy szolid jellege, differenciáltság foka, rekurrencia ideje (1). Általánosságban elmondható, hogy a Ta tumorok kezelése endoszkóposan (szükség szerint intravesicalis immuno-/ kemoterápiával kiegészítve), míg a T2 tumorok kezelése cystectomia (esetleg hemi­cys­tec­tomia, a hólyag mobilis részén) vagy onkológiai kezelés (radio-, kemoterápia) alkalmazásával oldható meg. A T1 tumorok kezelésében mind az endoscopos (transurethralis resectio – TUR), mind a radikális út szóba jön a differenciáltsági foktól, CIS jelenlététől, illetve az instillációs kezelés eredményességétől függően (9). A T1 tumorok kezelésében

Járomi Péter dr. és mtsai: A differenciált szövetmintavétel, illetve a fluorescens cystoscopia... ©

29

2011. június • VIII. évfolyam 2. szám tartalmaz izomréteget, azonban ez már nem is csak „understaging”, hanem elégtelen reszekció. Három vizsgálat szerint a klinikailag T1-nek minősített eset 41%-ban (Wijkstrom és mtsai.), 36%-ban (Bernardini és mtsai.), illetve 39%-ban (Herr és mtsai.) nem tartalmazott izmot. Ez utóbbi vizsgálat szerint a második TUR során ezen esetekben 49%-ban igazolódott izominvázió. A széli részekről vett biopsziák egész reszekciós szélre való kiterjesztésekor Flamm és Stainer 21%-ban igazolt tumort (3). Kolozsy vizsgálatai szerint T1 tumorok esetén a második TUR során leggyakrabban a tumoralap pozitivitása igazolódik (6). Egy 2410 beteg eredményeit feldolgozó tanulmány szerint a TUR utáni első cystoscopia során igazolt recidív tumor hátterében legnagyobb valószínűséggel a műtét minősége áll, melyet a sebész jártassága határoz meg (2). Amikor a felszínből nem kiemelkedő, szabad szemmel és hagyományos cystoscopiával nem észlelhető elváltozásról van szó, vagy felmerül CIS gyanúja, mely a transitiocellularis tumorok mellett kb. 10%-ban fordul elő (10), illetve multiplex tumorok esetén a fluorescens (Hexvix) cystoscopia eredményesen alkalmazható. A módszerrel tökéletesebb tumorfelismerést érhetünk el, mely a recidívák számát, ezáltal a szükséges műtéteket csökkenti. Ez a beteg életminősége szempontjából kiemelt fontosságú és a Hexvix magasabb költsége ellenére hosszú távon anyagi megtakarítást is eredményez (5). Ezek alapján a hólyagtumorok viselkedését, a recidívát és a progressziót meghatározó tényezők felderítésében a differenciált szövetmintavételnek kiemelkedő jelentősége van. Osztályunkon az elmúlt 15 évben standard módon a differenciált szövetmintavétel szabályai szerint távolítjuk el a makroszkóposan felületesnek tűnő húgyhólyag-daganatokat. A szövettani eredménytől függően hat hét múlva szükség szerint ún. biztonsági Tu-TUR-t végzünk. Betegek és módszer Az osztályunkon végzett transurethralis műtéteket dolgoztuk fel 2008–2010 között. Ennek során az első TUR, majd a szükségesnek ítélt második műtét szövettani eredményét vizsgáltuk, különös tekintettel a tumoralap és a széli részek pozitivitására, illetve – amennyiben ezek pozitívnak bizonyultak – a második műtét eredmé-

nyeire. Amikor kisméretű volt az elváltozás (< 1 cm) vagy palliatív célú szövettani minta nyerése volt a cél, nem történt hatpontos biopszia. 2008–2010 között 381 transurethralis reszekciót végeztünk, 320 betegen. Az esetek 51%-ában hat, 16%-ában három és 33%-ában egy anyagot küldtünk szövettani vizsgálatra. Ugyanezen hároméves időintervallum alatt 28 (10 + 5 + 5 + 6 = 26) esetben alkalmaztunk fluorescens cystoscopiát intravesicalis Hexvix instillációval, melynek indikációját multiplex tumorok, bizonytalan, felszínből nem kiemelkedő elváltozások, CIS jelenléte vagy gyanúja jelentette. Betegeink közül 10 esetben multiplex elváltozás, 5 esetben recidív tumor volt jelen, a vizeletcitológiai vizsgálat hat betegnél volt pozitív, míg öt esetben CIS állt fenn. Ezek közül minden betegtől vettünk mintát, akkor is, ha fluorescenciát nem észleltünk kék fén�nyel végzett cystoscopia során. Eredmények A 2008–2010 között elvégzett 381 transurethralis műtét anyagának hisztológiai feldolgozása során 5,6%-ban dysplasia, 48,5%-ban Ta, 26,8%-ban T1, 16,3%-ban T2 tumor igazolódott. CIS az esetek 2,8%-ában volt jelen. A tumorok differenciáltság szerinti vizsgálata 34%-ban G1-et, 38%-ban G2-t, 28%-ban G3-at eredményezett (I. táblázat). A mintavétel 20%-ban negatív szövettani eredményt adott. A második műtét 31 esetben (8,13%) járt pozitív szövettani eredménnyel. A differenciált szövetmintavétel szabályai szerint végzett műtétek során 46 esetben (12%) igazoltunk tumort a kettes (tumoralapból vett) anyagban, míg a tumorszéli minták 51 esetben (13,4%) adtak pozitív eredményt. A fluorescens cystoscopia és mintavétel eredményeit feldolgozva 22 esetben észleltünk festődést vörös fluorescencia formájában. A tumorgyanús területek reszekcióját követően, hisztológiai feldolgozás során a pozitívan festődött minták közül 16 esetben igazolódott transitiocellularis carcinoma, míg hatban gyulladás volt. A szövettani vizsgálat kilenc Ta-T1 tumort, öt CIS-t és két T2 tumort igazolt. Amikor festődést nem észleltünk, tumor nem igazolódott szövettanilag. Az utánkövetés során végzett kontroll cystoscopiák során négy, pozitív szövettanos betegnél észleltünk reicidív tumort.

30 Járomi Péter dr. és mtsai: A differenciált szövetmintavétel, illetve a fluorescens cystoscopia... ©

2011. június • VIII. évfolyam 2. szám Megbeszélés A hólyagdaganat kezelésében a „korrekt” TUR a legfontosabb a beteg további sorsát meghatározó faktorok közül, ugyanis a hibás, „inkorrekt” TUR a helytelen patológiai következtetés folytán elégtelen, téves terápiás megoldáshoz vezet. A vizeletcitológia és a Hexvix cystoscopia mellett ma is az egyik legfontosabb faktornak tartjuk a differenciált szövetmintavételen alapuló hisztopatológiai eredményt, melynek a hólyagtumorok viselkedését meghatározó tényezők felderítésében kiemelkedő jelentősége van. Amennyiben az első reszekció nem volt teljes, multiplex, nagyméretű tumorral állunk szemben, s amennyiben a szövettani vizsgálat során izomszövet nem igazolódott a vizsgálati anyagban, második TUR szükséges (8). A TUR utáni első (három hónapos) cystoscopia során talált tumort gyakran (helytelenül) recidív tumornak titulálják, mely, mint rossz prognosztikai faktor, a beteg további kezelését helytelen irányba befolyásolhatja. Emiatt a második TUR fontos lépése a kezelésnek. A reziduális tumor elkerülése érdekében a minél tökéletesebb első TUR és az egyidejű differenciált szövetmintavétel szerepe igen fontos, mely a pontos hisztológiai diagnózist is lehetővé teszi (7). A differenciált szövetmintavétel szabályai szerint végzett műtétek esetében a tumoralap és a tumorszél pozitivitása hisztológiailag összességében 25%-ban igazolódott, ami a további kezelést alapvetően meghatározta. CIS jelenléte, gyanúja, pozitív vizeletcitológia, multiplex elváltozások, bizonytalan, tumorgyanús, felszínből nem kiemelkedő elváltozások esetén Hexvix cystoscopia segít a pontos diagnózis felállításában – magasabb szen­zi­tivi­tá­sa okán –, illetve a tökéletesebb tu­­mor­el­tá­vo­lí­tás­ban, ami csökkenti a recidívát és a szükséges műtétek számát (4).

I. táblázat: Szövettani eredmények

G1

G2

G3

Σ

Ta

107

61

17

185

T1

11

51

41

103

T2

1

22

39

62

Dysplasia

-

-

-

21

CIS

-

-

-

10

119*

134*

97*

381

Σ (*a dysplasia

és CIS száma nélkül, n = 31)

• lapos, multiplex elváltozások, CIS esetén fluorescens cystoscopia az alkalmazandó módszer a reszekció vezetésére. IRODALOM: 1. Babjuk M, Oosterlinck W, Sylvester R, Kaasinen E, Böhle A, Palou-Redorta

J.

EAU

Guidelines

on

Non-Muscle-Invasive

Urothelial Carcinoma of the Bladder. 2008; 303–314. 2. Brausi M, Collette L, Kurth K és mtsai. EORTC Genito-Urinary Tract Cancer Collaborative Group. Variability in the recurrence rate at first follow-up cystoscopy after TUR in stage Ta T1 transitional cell carcinoma of the bladder: a combined analysis of seven EORTC studies. Eur Urol 2002; 41: 523–31. 3. Jaksea G, Algabab F, Malmstro PU, Willem Oosterlinck W. Second-look TUR inT1transitional cell carcinoma:why? Eur Urol 2004; 45: 539–546. 4. Járomi P, Szabó Z, Domján Zs, Lukács N. Tapasztalataink a hólyagtumor-diagnosztika kiegészítő eljárásával (Hexvix cystoscopia – 2008-2009). Uroonkológia 2010; VII. 4: 102–104. 5. Jocham D, Stepp H, Waidelich R. Photodynamic diagnosis in urology: state-of-the-art. Eur Urol 2008; 53: 1138–1150. 6. Kolozsy

Z.

Histopathological

‘‘self

control’’

in

transurethral

resection of bladder tumors. Br J Urol 1991; 67: 162–4.

Következtetések

7. Kondás J, Lendvay L. A felületes (Ta-T1) hólyagtumoros betegek klinikai és patológiai tulajdonságainak többváltozós analízise a

• a korrekt első TUR és a differenciált szövetmintavétel külön-külön és együtt is segíti a megfelelő tumoreltávolítást és a pontos hisztológiai eredményt • második TUR szükséges ha az első TUR szövettani anyagában izomszövetet nem távolítottak el, vagy a differenciált szövetmintavétel II-VI-os anyaga közül bármelyik pozitív

prognózis szempontjából. Magy Urol 1998, 10: 383–389. 8. Pajor L, Bajory Z. A Magyar Urológia Irányelvei. Szeged, 2009. 9. Romics I, Goepel M. A hólyagdaganatok diagnosztikája és terápiája. Akadémia Kiadó, Budapest, 1993. 10. Szabó Z, Péter L, Domján Zs, Svébis M, Pap Szekeres J, Noskó K, Danka R, Tamás Gy. 104 cystectomia eredményességének összegzése,

különös

tekintettel

a

vizeletelvezetés

kérdésére.

Uroonkológia 2006; III(3): 61–65.

Járomi Péter dr. és mtsai: A differenciált szövetmintavétel, illetve a fluorescens cystoscopia... ©

31

2011. június • VIII. évfolyam 2. szám

Prostata carcinoma és hypophysis prolactinoma buserelinnel és cabergolinnal végzett kombinált kezelése Gervain Mihály dr.1, Vörös Erika dr.2, Molnár H. Andor dr.3, Karcsúné Kis Gyöngyi4, ifj. László Ferenc dr.3, László A. Ferenc dr.4 1 Városi Kórház, Urológiai Osztály, Orosháza 2 Szegedi Tudományegyetem, Radiológiai Klinika, Szeged 3 Szegedi Tudományegyetem, Juhász Gyula Pedagógusképző Kar, Testnevelési és Sporttudományi Intézet, Szeged 4 Szegedi Tudományegyetem, Természettudományi és Informatikai Kar, Élettani, Szervezettani és Idegtudományi Tanszék, Szeged 75 éves beteg a prostata carcinomája miatt végzett TUR-t követően 4 hétig nilutamid antiandrogént és ezt követően hosszú hatású GnRH analóg buserelinkészítményt kapott. Meg kell említenünk, hogy a folyamat 12 évvel a colon carcinoma miatt végzett haemicolectomia után történt. A Se-testosteron és a PSA-értékek a kezelés harmadik hónapjá­ ra drámaian lecsökkentek. A beteg hormonális státuszát a buserelin kezelés 3 éve alatt is folyamatosan nyomon követ­ tük. A Se-oestradiol, testosteron, a DHEA-, a DHEAS-, az FSH- és az LH-értékek csökkentek voltak, azonban a PRL koncentrációt extrém magasnak mértük (3 365 mlU/l). A hypophysis MRI vizsgálata macroadenomát mutatott ki. A beteg dopamin agonista cabergoline kezelést kapott a koráb­ ban elkezdett buserelin kezeléssel együtt. A PSA és a Se-testosteron a kombinált kezelés kilencedik hónapja után is a kifejezetten alacsony, terápiás szinten volt, míg a Se-DHEADHEAS-, FSH- és az LH-koncentráció továbbra is alacsony maradt. A Se-PRL szint viszont drámaian lecsökkent (6,95 miU/l). Ugyanakkor a kontroll agyi MRI-vizsgálaton a macroprolactinoma méretének szignifikáns csökkenését figyelhettük meg. Levonhatjuk azt a következtetést, hogy a buserelin+cabergoline kombinált terápia prostata carcinoma kezelése során kialakuló hypophysis-macroprolactinoma gyó­ gyításában kifejezetten eredményesnek mutatkozik.

Combined therapy with buserelin and cabergolin in prostata carcinoma and hypophysis prolactinoma Twelve years following hemicolectomy for colon adenocarcinoma, a 75-year-old patient with prostate cancer was treated for 4 weeks with the antiandrogen nilutamide and then with the long-acting GnRH agonist buserelin. The serum testosterone and prostate-specific antigen levels had decreased dramatically after 3 months of treatment. After 2 years of buserelin administration, the hormonal state was examined. Serum estradiol, testosterone, DHEA, DHEAS, FSH and LH levels proved to be suppressed, but the serum PRL concentration was extremely high (3 365 mIU/l). The pituitary MRI revealed a macroadenoma. The patient was treated with the dopamine agonist cabergoline, together with buserelin. After 9 months of this combined treatment, the prostate-specific antigen and testosterone levels were very low; the serum estradiol, DHEA, DHEAS, FSH and LH concentrations remained suppressed. The serum PRL level fell dramatically to 6.95 mIU/l, and a significant reduction in tumor size was observed on MRI. In conclusion: Combined buserelin + cabergoline treatment proved a highly successful procedure to cure this patient with prostate carcinoma and subsequent pituitary macroprolactinoma.

Kulcsszavak: prostata carcinoma, prolactinoma, buserelin, cabergoline

Key-words: prostate cancer, prolactinoma, buserelin, cabergoline

Az a tény, hogy a prostata carcinoma androgénfüggő daganat, régóta ismert és kezelésének különböző formái az androgén hormon termelésének csökkentésén, illetve akadályozásán alapszanak (1). Ezt sebészi castratioval (1), kémiai úton vagy az an­­dro­gén­ter­me­

lés hormonális gátlásával érhetjük el. Kezdetben a stilboestrolt alkalmaztuk, azonban ennek a kezelésnek mérsékelt eredményei voltak, ugyanakkor jelentős, oestrogen okozta mellékhatásait is láthattuk. Később ezt követően a szteroid típusú antiandrogén

32 Gervain Mihály dr. és mtsai: Prostata carcinoma és hypophysis prolactinoma buserelinnel és cabergolinnal végzett... ©

2011. június • VIII. évfolyam 2. szám cyproteron-acetát, vagy a nem-szteroid szerkezetű flutamid került bevezetésre. 1983-ban az új hatóanyagú luteinizáló hormon releasing hormon /LHRH/ analógot szintetizálták, a 9 peptidet tartalmazó ethylamidot, mely buserelin (BUS) néven vált ismertté (2). BUS kezeléssel a Se-testosteron és a PSAszintet is nagy mértékben sikerült mérsékelni (3). A se-testosteron szintet a kétoldali orchidectomiával összehasonlíthatóan alacsonyabb mértékűre lehetett csökkenteni (4). Egyes közlemények a BUS tartós kezelést még a metasztatizáló prostata carcinomás betegekben is biztonságos, nem toxikus és eredményes palliatív kezelésnek írták le (3). A BUS-kezelés hosszantartó alkalmazása a gonadotropin felszabadulását akadályozza és így csökkenti a szteroid típusú gonad hormonok termelését (2). A vonatkozó irodalomban nem egységes a vélemény arról, hogy a BUS-kezelést követően a prolactinkiválasztás változása előfordul-e. Olvashatunk közleményeket, hogy a PRL-szekréció a BUS-kezelést követően változatlan marad vagy csökken (4), de olyat is, hogy növekszik (5). Grotas és Nagler 87 éves prostata carcinomás beteg esetét ismertette, akinek magas PRL-szintje és hypophysis macroadenomája volt (6). Közleményünkben olyan beteg esetét ismertetjük, akinek prostata carcinomáját BUS-nel kezeltük és 3 év után prolactinoma fejlődött ki. A beteg BUS+cabergolin kombinált kezelése hatásosnak bizonyult. Esetismertetés 63 éves beteg 1997-ben colon adenocarcinoma miatt haemicolecotomián esett át – szövettani besorolása Grade-1 és Dukes B-2 volt. Regionális vagy távoli áttétjei nem voltak. A postoperatív szakaszban sem rtg.-besugárzást, sem cisztosztatikum-kezelést nem kapott. Szabályszerű, rendszeres utóellenőrzése laboratóriumi (CEA-szint mérés), egész-test izotóp, hasi UH vizsgálattal és colonoscopiával történt. A colon carcinoma kiújulását vagy metasztazis képződését a 12 éves után-követési periódusban nem lehetett megfigyelni. A laboratóriumi vizsgálatok során Se-CEA mellett a Se-PSA is meghatározásra került (1. ábra), mely lépésről lépésre fokozatosan a 2000. évi normális 3,00 μg/ml-ről a már kórjelző 10,74 μg/ml-re növekedett 2005-re. A hypophysis, a

1 ábra: A prosztataspecifikus antigén (PSA) szintjének növekedése buserelinkezelés előtt és után.

here és a mellékvese androgén hormonszintjei és pajzsmirigy funkciói normálisak voltak. A 2005-ben végzett urológiai kivizsgálás során a transrectalis ultrahang-vezérelt prostata tűbiopszia prostata adenocarcinomát tárt fel (2. ábra). Az im­m un­hisz­to­ ké­m iai vizsgálat a prostata-carcinoma jelenlétét megerősítette. A cytokeratin-5 pozitív bazálsejtréteg hiánya és a racemase-enzim (p504S) szintjének szignifikáns emelkedése a carcinoma diagnózisát támogatta (3. ábra). A TUR-t követően 4 hétig nilutamid kezelés (300 mg/dl Anandron®), majd a következő években BUS depo készítményt (6,30 mg 2 havi intervallumban) alkalmaztunk a gyógyszeres kezelésben. A PSA és a Se-testosteron szint a BUSkezelést követően kevesebb, mint 0,003 μg és 0,07 nmol/l-re csökkent, és következményes hatásaként merevedési zavar lépett fel. A prostata-carcinoma utóellenőrzése a módszertani előírások szerint történt és történik folyamatosan. Meg kell említeni, hogy a beteg essentialis hypertoniában szenvedett (átlagértéke: 190/110Hgmm), melyet anti­h y­p er­t en­ zív készítményekkel (reggel 20 mg betaxolol + 1,5 mg indapamid és este 4 mg doxasosin + 5 mg amlodipin) kezeltek, és a vérnyomás normalizálódott. Ugyanakkor, amikor a kombinált antiandrogén terápia megkezdődött, a vérnyomás jelentősen csökkent (átlagértéke: 80/45 Hgmm) és tartós hypotensio fejlődött ki. Ekkor az antihypertenzív kezelést jelentősen módosítottuk (a 20 mg betaxolol + 5 mg amlodipint tartva meg), így a keringés és a beteg közérzete stabillá, illetve komfortossá vált.

Gervain Mihály dr. és mtsai: Prostata carcinoma és hypophysis prolactinoma buserelinnel és cabergolinnal végzett... ©

33

2011. június • VIII. évfolyam 2. szám Mindeközben az antiandrogén kezelés folyamatos volt. A BUS-kezelést követő 3 évben megvizsgáltuk a hormonális státuszt (I. táblázat). A pajzsmirigy működés, az SHBG-, ACTH-, cortisol és a hGHszintek normálisak voltak. A Se-oestradiol,

2 ábra: Prosztata-tűbiopszia szövettani képe (haematoxilineozin festés).

4a. ábra: Hypophysis MRI felvétel cabergolin-kezelés előtt. 3 ábra: Prostata-biopszia immunhisztokémiai vizsgálata (p504S pozitív). I. táblázat: Szérum hormonszintek a kétéves buserelinkezelést követően.

Változás

Ref.

TSH

3,19 mIU/l

Ø

0,27–4,2

FT4

12,61 pmol/l

Ø

12–22

FT3

4,47 pmol/l

Ø

3,1–6,8

Estradiol

< 18,4 pmol/l



28–156

Tesztoszteron

< 0,07 nmol/l



9,9–27,8

SHBG

33,7 nmol/l

Ø

13,0–71,0

ACTH

3,11 pmol/l

Ø

1,1–10,12 (8 h)

Cortisol

348 nmol/l

Ø

171–536 (8 h)

DHEA

3,2 nmol/l



8,5–36

DHEAS

0,17 μmol/l



0,44–3,34

FSH

0,85 IU/l



1,50–12,40

LH

0,10 IU/l



1,70 – 8,60

PRL

3365 mIU/l



86 – 324

hGH

0,34 μg/ml

Ø

0,01 – 1,0

4b. ábra: Hypophysis MRI felvétel 9 hónappal a cabergolin-kezelést követően

34 Gervain Mihály dr. és mtsai: Prostata carcinoma és hypophysis prolactinoma buserelinnel és cabergolinnal végzett... ©

2011. június • VIII. évfolyam 2. szám testosteron, DHEA-, DHEAS-, FSH- és az LH-koncentrációk jelentősen csök­­ken­t ek. Meglepetésre a Se-PRL szint viszont extrém magas (3365 mlU/l) értéket mutatott. A hypophysis, MRI vizsgálata a protokoll szerinti sagittális és coronalis T1 síkokban súlyozott képalkotással történt. A felvételeket minden esetben ugyanaz a neuroradiológus kolléga értékelte. Az MRI vizsgálat 0,8mm x 1,2 cm-es méretű hypophysis macroadenomát mutatott (5a. ábra). Látótérkiesést vagy egyéb neurológiai tünetet nem figyeltek meg. Ezért a beteg a BUS kezelés mellé 2 x 0,5 mg/hét dopamin agonista, cabergoline (CAB) (Dostinex®) kezelést kapott. A kombinált kezelés során 5 hónap múlva a PSA és a testosteron kifejezetten alacsony volt, míg az oestradiol, DHEA-, DHEAS- és az FSH-szintek egységesen és változatlanul csökkentnek bizonyultak. A Se-PRL koncentráció lecsökkent, 6,95mlU/l értéket mutatott és a 2 hónap múlva végzett vizsgálat során is változatlanul alacsony volt. A megismételt MRI vizsgálat a tumor méretének több, mint 50%-os csökkenését mutatta (5b. ábra). Ezután a CAB adagját heti 0,5 mg-ra csökkentettük és a 10 hónappal későbbi Se-PRL-érték továbbra is alacsony maradt. Megbeszélés A prostata működése és a PRL -szekréció között állatkísérletekben számos adatot közöltek. A PRL hormonnak szignifikáns szerepe van rágcsálókban a prostata fejlődésében. Ezzel szemben Robertson és mtsai 2003-ban a hyperprolactinaemia és a prostata carcinogenesis között nem talált összefüggést (7). Tartós kezelés során a gonadotropin-releasing hormon analóg BUS a gonadotropin elválasztását gátolja és a gonadok szteroid képzését hatékonyan csökkenti (3). Az androgén hormonok azonban a mellékvesében is termelődnek (8). A BUS a testicularis androgénprodukciót gátolja, de nem akadályozza a mellékvese androgén termelését. A kombinált androgénblokád-kezelés, beleértve a receptorgátló antiandrogént, BUS-nel együtt adva jobb eredményre vezettek, mint a BUS-kezelés egymagában.

Betegünk esetében a legfontosabb kérdés az volt, hogy a prolactinoma miatt hogyan kell a kezelést módosítanunk. A fenálló prostata-carcinoma következtében a BUS-kezelés folytatása mellett erős érvek szóltak. Mindazonáltal a hyperprolactinaemia speciális kezelését sem lehetett elkerülni. A prolactinoma a hypophysis hormontermelő daganatainak leggyakrabban előforduló típusa. A dopamin agonista készítmények igen hatásosak a prolactinaemia normalizálásában és a daganat méretének csökkentésében. A CAB egy olyan új, hatásos és szelektív, hosszú hatású dopamin agonista, mely a PRL -kiválasztást akadályozza. A CAB hosszú időtartamú kezeléséről szóló közlemények azt igazolták, hogy jobban tolerálható készítmény, mint a bromocriptin és mellékhatások ritkán fejlődnek ki. Delgrange és mtsai (9) 2009-ben 122 olyan macroprolactinomás beteg esetét írták le, akikben a CAB -kezelés eredményeként a magas PRL szint 96%-ban normalizálódott és a tumor mérete 82%-ban csökkent. Esetünkben a CAB -kezelést kezdetben hetente két alkalommal 0,5 mg dózisban végeztük. 5 hónapos folyamatos, kombinált – BUS+CAB – kezelés hatására a se-PRL szint 6,95 mlU/ml (normál: 86–324 mlU/ml) értékre csökkent és az MRI kontrollvizsgálaton a tumor méretének szignifikáns csökkenése volt megfigyelhető. Ezt követően a CAB adagját felére, heti egy alkalommal 0,5 mg-ra csökkentettük. Az antiandrogén kezelés kellemetlen mellékhatása lehet a viszonylag rövid időn belül jelentkező alacsony vérnyomás. Korábban megfigyeltük, hogy az androgének a véredények érzékenységét a különböző vasoaktív anyagok, például vasopresszin által kiváltott vasoconstrikcióra növelni képesek, ugyanakkor az antiandrogén készítmények, mint a cyproteron-acetát vagy a flutamid megelőzhetik, kivédhetik az androgének ezen hatását (10). Az antiandrogén kezelés által kiváltott hypotensio kevéssé közismert mellékhatás, ez a fontos tényező könnyen elsikkadhat a beteg kezelésének számos aspektusa között. Az antiandrogén kezelés bevezetésének fázisában a vérnyomást gyakrabban kell ellenőrizni és ha szükséges, az antihypertenzív

Gervain Mihály dr. és mtsai: Prostata carcinoma és hypophysis prolactinoma buserelinnel és cabergolinnal végzett... ©

35

2011. június • VIII. évfolyam 2. szám gyógyszerek adagját ajánlatos csökkenteni. Ez előnyös, tekintve, hogy a betegek nagyobb hányada az idősebb korosztályból kerül ki és számos egyéb készítményt is szednek. Végezetül nem hallgathatjuk el azon gyanúnkat, hogy az itt ismertetett eset mellett a mi betegeink – de más kollégák betegei – között is előfordulhat hasonló kórkép. Felderítésében a laborvizsgálatok célirányos kiterjesztése és magas Se-PRL szint esetén az MRI vizsgálat elvégzése indokolt. A CAB -kezelés a mac­ ro­p ro­l ac­t i­n o­m a megoldásában eredményes, időtartamát a Hypophysis Társaság 1–3 évben jelöli meg. Köszönetnyilvánítás A hisztológiai vizsgálatok elvégzéséért hálás köszönettel tartozunk Intzédi Katalinnak (Orosháza Városi Kórház, Patológiai Osztály) és Krenács Lászlónak (Daganat­p a­t o­l ó­g iai és Molekuláris Diagnosztikai Laboratórium, Szeged).

Irodalom 1. Blackard, CE, DP Byar és WP Jordan, Jr.: Orchidectomy for advanced prostatic carcinoma. A reevaluation. Urology. 1(6): 553-60, 1973. 2. Trachtenberg, J: The treatment of metastatic prostatic cancer with a potent luteinizing hormone releasing hormone analogue. J Urol. 129(6): 1149-52, 1983. 3. Mathe, G, AV Schally, AM Comaru-Schally és mtsai: Phase II trial with D-Trp-6-LH-RH in prostatic carcinoma: comparison with other hormonal agents. Prostate. 9(4): 327-42, 1986. 4. Parmar, H, RH Phillips, SL Lightman és mtsai: Randomised controlled study of orchidectomy vs long-acting D-Trp-6-LHRH microcapsules in advanced prostatic carcinoma. Lancet. 2(8466): 1201-5, 1985. 5. Matzkin, H, I Kaver, O Lewyshon és mtsai: The role of increased prolactin levels under GnRH analogue treatment in advanced prostatic carcinoma. Cancer. 61(11): 2187-91, 1988. 6. Grotas, AB ésHM Nagler: Presentation of a functional pituitary adenoma as a significant decrease in prostate-specific antigen level in a patient followed for prostate cancer. Can J Urol. 13(6): 3346-7, 2006. 7. Robertson, FG, J Harris, MJ Naylor és mtsai: Prostate development and carcinogenesis in prolactin receptor knockout mice. Endocrinology. 144(7): 3196-205, 2003. 8. Labrie, F, A Belanger, V Luu-The és mtsai: Gonadotropin-releasing hormone agonists in the treatment of prostate cancer. Endocr Rev. 26(3): 361-79, 2005. 9. Delgrange, E, T Daems, J Verhelst és mtsai: Characterization of resistance to the prolactin-lowering effects of cabergoline in

Megjegyzés

macroprolactinomas: a study in 122 patients. Eur J Endocrinol.

A közlemény alapját részben a Journal of Cancer Therapy (2010. 1:214-218) számában megjelent dolgozat képezi.

160(5): 747-52, 2009. 10. Laszlo, FA, C Varga, A Papp és mtsai: Difference between male and female rats in vasopressor response to arginine vasopressin. Acta Physiol Hung. 81(2): 137-45, 1993.

Fe l h í v á s Szeretnénk felhívni kollégáink figyelmét a Német Urológus Társaság (DGU) keretén belül mûködõ West-Ost Komission által nyújtott továbbképzési lehetõségre, amely németországi szakmai tanulmányutakon való részvételt biztosít. Jelentkezni Romics Imre professzor, az West-Ost Komission magyarországi képviselõjének titkárságán lehet.

36 Gervain Mihály dr. és mtsai: Prostata carcinoma és hypophysis prolactinoma buserelinnel és cabergolinnal végzett... ©

2011. június • VIII. évfolyam 2. szám

Clear Cell Sugar Tumor – egy különleges angiomyolipoma esete Romics Miklós1 , Székely Eszter2 dr., Szendrői Attila dr. 3 1 Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, Budapest 2 Semmelweis Egyetem, II. Patológiai Intézet, Budapest 3 Semmelweis Egyetem, Urológiai Klinika és Uroonkológiai Centrum, Budapest A vese benignus angiomyolipomája (AML) a veserákoknál ritkábban megjelenő betegség, mely főleg zsírszövetből, erekből és simaizomból áll. Előfordulnak azonban sokkal agresszí­ vabb AML-szubtípusok is, melyeket Perivascular Epitheloid Clear Cell Tumorként (PEComa-ként) említ a hisztológiai szakirodalom. A szerzők által bemutatott esetben egy 35 éves férfiben felismert és laparoszkóppal eltávolított vesetumorban ismertek rá a ritka tumortípus szövettani jegyeire. Kulcsszavak: vesetumor, angiomyolipoma, clear cell tumor, pecoma

Clear Cell Sugar Tumor- a special case of angiomyolipoma Angiomyolipoma is a benign tumor of the kidney which is usually composed of fat, blood vessels and smooth muscle. More agressive subtypes have been reported in the past years, just like the Epitheloid angiomyolipomas). The authors present a case where a kidney tumor found in a 35 year old male patient showed the histological characteristics of the uncommon tumortype. Key-words: kidney tumor, angiomyolipoma, clear cell tumor, pecoma

Bevezetés

kációban jelent meg először önálló entitásként. A CCST az epitheloid AML „clear cell” altípusa (4). A csökkent mennyiségű zsírszövet és a pleomorph világos sejtek jelenléte miatt ez a daganat nagyban hasonlíthat a világossejtes veserákra, elkülönítésük sokszor komoly kihívás elé állítja a patológusokat, mert csak radiológiai és im­mun­-hisz­to­ké­miai vizsgálatokkal lehetséges. Felismerése kiemelt fontosságú, ugyanis a PEComák kezelésében eltérő terápiás stratégiára van szükség, minthogy ezen tumorok esetében sokszor nem kielégítő lokális reszekciót végezni, gyakran adjuváns terápia is szükséges.

A vese-angiomyolipoma (AML) mesenchymalis eredetű daganat, főként erekből, simaizomból és zsírszövetből áll, az esetek többségében benignus természetű (1). Leggyakrabban incidentális leletként bukkan fel, képalkotókkal végzett vizsgálatok során. Előfordulhat sporadikusan vagy Sclerosis tuberosa részeként. 1998ban olyan epitheloid AML-variánsokat is leírtak, amelyek jelentős malignus potenciállal rendelkeztek (2). Ezen szubtípusokat epitheloid, ganglionszerű, pleiomorf sejtek alkotják, és rossz prognózissal járnak (3). Az általunk közölt esetben egy olyan, ritka epitheloid AML szubtípust mutatunk be, amely diagnosztikai és terápiás nehézséget egyaránt okozhat. Az Epitheloid AML és Clear Cell Sugar Tumorok (CCST) progenitor sejtjei a perivascularis epitheloid sejtek (Perivascular epitheloid cells, PEC). Ebből eredően az ebbe a daganatcsoportba tartozó tumorokat PEComáknak hívjuk. Ide tartozik az AML, a lymphangioleiomyoma és a CCST is, azonban a PEComa kifejezést a nyugati szakirodalomban leginkább csak az AML epitheloid variánsaira használják. Az epitheloid AML altípus a 2004-es WHO klasszifi-

Esetismertetés 35 éves férfin menedzserszűrés keretében végzett rutin ultrahangvizsgálat során daganat gyanú merült fel, ezért CT-vizsgálatot végeztek (1.ábra). A bal oldali vese felső és középső harmadának határán egy 22x44 mm-es, jól elhatárolódó, caudalisan a pyelont enyhén diszlokáló térfoglalás ábrázolódott. A jobb oldali vese és a retroperitoneum kétirányú felvétele nem mutatott eltérést. A beteg anamnézisében kezelt hipertónia szerepelt. A daganat centrális elhelyezkedése miatt a reszekció

Romics Miklós, Székely Eszter dr., Szendrői Attila dr.: Clear Cell Sugar Tumor – egy különleges angiomyolipoma esete ©

37

2011. június • VIII. évfolyam 2. szám

1. ábra

3. ábra

helyett a vese laparoszkópos eltávolítása mellett döntöttünk. A szövettani vizsgálat szerint kifejezett magpolymorphismus jeleit tükröző, részben vakuolizált, részben szemcsés eosinophil citoplazmájú daganatsejtek voltak láthatók (2. ábra). A magok hólyagosak voltak, prominens nucleust tartalmaztak. Jellemző volt továbbá a vaskos érkeresztmetszetek jelenléte is (3. ábra). A kiegészítő immunhisztokémiai vizsgálat (HMB-45, SMA, Vimentin-pozitivitás mellett CK, CD-10negativitás) bizonyította, hogy az eltávolított tumor ún. Clear Cell Sugar tumornak felel meg, mely a PEComák

csoportjába tartozik. A postoperatív időszak zavartalanul telt. A kontroll képalkotó vizsgálatok alapján a beteg egy évvel a műtét után panasz- és relapszusmentes.

2. ábra

Megbeszélés Az epitheloid AML variánsokat először 1994-ben Martignoni írta le. Megfigyelte, hogy a sejtek HMB-45 pozitivitást mutattak keratin és vimentin negativitás mellett, és a betegek gyakrabban estek áldozatul a daganatos megbetegedés progressziójának. Pea (5) retrospektív módon analizálta a korábban eltávolított angiomyolipoma szövettani metszeteit és gyakran vélt felfedezni félrediagnosztizált CCST-t a Sclerosis tuberosa betegek között is. Tsai (6) minden harmadik AML-t malignus daganatnak talált. A CCST-k felismerése nagy figyelmet és tapasztalatot igényel, a szövettani képet ugyanis rendkívüli heterogenitás jellemzi, ami sokszor más, jó- vagy rosszindulatú daganathoz teszi hasonlóvá. A CCST igen gyorsan képez máj-, tüdő- és csontmetasztázist, valamint a tumor lokális recidívája is fokozott gyakorisággal fordul elő ezekben az esetekben. A lokális eltávolítás nem minden esetben jelent elegendő megoldást, így számba kell vennünk az adjuváns terápiás megoldásokat is. Cibas a doxorubicint találta hasznosnak a lokális progresszió gátlására (7), míg Heidi az mTOR inhibitorok – mint például a rapamycin – használatát javasolja adjuváns kezelésben, azonban ebben a kérdésben a nemzetközi konszenzus megszületése még várat magára (8).

38 Romics Miklós, Székely Eszter dr., Szendrői Attila dr.: Clear Cell Sugar Tumor – egy különleges angiomyolipoma esete ©

2011. június • VIII. évfolyam 2. szám Irodalom: 1. Stone CH, Lee MW, Amin MB et al. Renal angiomyolipoma: Further immunophenotypic characterization of an expanding morphologic spectrum. Arch Pathol Lab Med 2001; 125: 751–758. 2. Martignoni G, Pea M, Bonetti F, Zamboni G, Carbonara C, Longa L. és mtsai. Carcinomalike monotype epithelioid angiomyolipoma in patients without evidence of tuberous sclerosis: a clinicopathological and genetic study. Am J Surg Pathol 1998; 22: 663. 3. Seema V, Shilpi G, Jotica T, Frank F, Meekoo D. Renal epihelioid angiomyolipoma: a malignant disease, J Nephrol 2011; 24(01): 18–22. 4. Ribalta T, Lioreta J, Munne A, Serrano S, Cardesa A. Malignant pigmented clear cell epithelioid tumor of the kidney: clear cell ("sugar") tumor versus malignant melanoma. Hum Pathol 2000; 31: 516.

5. Pea M, Bonetti F, Martignoni G, Henske EP, Manfrin E, Colato C, Bernstein J. Apparent renal cell carcinomas in tuberous sclerosis are heterogeneous: the identification of malignant epithelioid angiomyolipoma. Am J Surg Pathol 1998; 22(2): 180–7. 6. Tsai CC, Wu WJ, Li CC, Wang CJ, Wu CH, Wu CC. Epithelioid angiomyolipoma of the kidney mimicking renal cell carcinoma: a clinicopathologic analysis of cases and literature review. Kaohsiung J Med Sci 2009; 25: 133–140. 7. Cibas ES, Goss G, Kulke M és mtsai. Malignant epithelioid angiomyolipoma (‘sarcoma ex angiomyolipoma’) of the kidney: a case report and review of the literature. Am J Surg Pathol 2001; 25: 121–126. 8. Heidi K, Folpe A, Takayama T, és mtsai. Activation of the mTOR pathway in sporadic angiomyolipomas and other perivascular epithelioid cell neoplasms. Hum Pathol 2007; 38: 1361–1371.

Beszámoló a Nemzetközi Urológia Történelmi Társaság 5. Kongresszusáról A kongresszus 2011. június 4-én került megrendezésre Budapesten. Abban, hogy ennek a kiemelkedő rendezvénynek Közép-Európában elsőként Budapest adott otthont, jelentős szerepe volt Romics professzor úrnak, az Európai Urológus Társaság Történelmi Szekció magyar tagjának. Szombaton a történelmi szekció előadásait hallgattuk, amelyeket stílusosan az I. sz. Belgyógyászati Klinika csaknem százéves, frissen felújított tantermében tartottak. A rendezvényt Sótonyi Péter professzor úr, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Magyar Orvostörténeti Társaság elnöke nyitotta meg. A Romics és Engel professzorok által moderált előadássorozatot Romsics Ignác, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja kezdte a magyar történelem áttekintésével, majd két előadásban a nemzetiszocializmus szomorú vonatkozásait taglalták német kollégák, míg a magyar urológia történelmének főbb állomásait Romics professzor úrtól hallhattuk. Ezt követte egy áttekintő előadás a magyar származású orvosok szerepéről a bécsi

orvosegyetem fejlődésében, majd a Semmelweis Or­vostör­té­ne­ti Múzeum igazgatója ismertette a múzeum tevékenységét. Az Amerikai Egyesült Államokból, Németországból, Ausztriából, Belgiumból, Hollandiából, Észtországból, Szlovákiából, Oroszországból, Olaszországból, Görögországból érkezett előadók 26 érdekfeszítő előadásban ismertették hazájuk urológiájának történelmi vonatkozásait, a csaknem 10 órán át tartó rendezvény során. A programot Kopa Zsolt, a budapesti urológiai klinika docensének, Breza professzor, a pozsonyi urológiai klinika igazgatójának, Marberger professzor, a bécsi urológiai klinika igazgatójának, valamint Debruyne professzor, az EAU korábbi elnökének előadása zárta. A jól szervezett kongresszus kapcsán nem csak a résztvevők ismerhették meg hivatásuk történelmét: a külföldi vendégek Magyarország és a magyar urológia jó hírét is magukkal vitték. Szendrői Attila dr.

Romics Miklós, Székely Eszter dr., Szendrői Attila dr.: Clear Cell Sugar Tumor – egy különleges angiomyolipoma esete ©

39

2011. június • VIII. évfolyam 2. szám

da Vinci robot-asszisztált minimál invazív sebészet aktuális kérdései és képzési lehetőségei Szabó János Ferenc dr. Clinique Champeau Méditerranée, Béziers, Franciaország Ezen rövid összefoglaló megírásának két aktualitása is volt. Egyrészt a magyar urológusok előtt, úgy általában nem ismert a robot-asszisztált sebészet, lévén szó egy viszonylag új technikáról. Másik aktualitása viszont személyes. 1989 óta rendszeresen kijártam Franciaországba, magánklinikára és egyetemi klinikára egyrészt azért, hogy folyamatosan tovább képezzem magam. Először 10 évvel ezelőtt láttam a da Vinci robotot „dolgozni” Prof. C.C. Abbou osztályán és most úgy hozta a sorsom, hogy egy alapos képzést követően, ma már én is elkezdtem ezt a technikát. A kezdetek nagy vonalakban • 1942. Robert A. Heinlein – tudományos-fantasztikus író • 1950. Nukleáris erőművek – telemanipuláció • 1981. NASA robot – fegyver • 1981. Nukleáris erőművek – robotok • 1985. Deep Sea Robotics • 1986. „Jason Jr.” Robot-Titanic • 1987. Dr. Philippe MOURET laparascopos cholecystectomia • 1988. Dr. Mark TALAMINI- LARS (Lapar. Assistant Robotic Système) • 1989. Dr. Phil GREEN és Dr. John BOWENOX – korai daVinci prototípus • 1990. Dr. Havi DAS és Dr. Steve CHARLES – RAMS (Robot Assisted Microsurgery) • 1997. 03. 03. MONA robot – asszisztált lapar. Cholecystectomia - Dendermond, Belgium • 1998. Yulon WANG –ASOP + ZEUS system (Automated Endoscopic System for Optimal Positioning) • 1999. Telemanipulator-Robot daVinci • 2000. 05. 23. Dr. Jochen BINDER Frankfurtban végzi el a világon az első robot-asszisztált laparascopos prostatectomiát, a műtét 12 óráig tartott.

• 2001. 09. 07. Dr. Jacques MARESCAUX – első transzkontinentális robot-asszisztált cholecystectomia, New York-ból operál egy Strasbourgban levő beteget. Ez a műtét „Lindbergh Operation “ névvel vonult be az orvostörténelembe. Az US Army, a NASA és egyéb cégek közösen fejlesztik a robottechnikát. A háborúban a legtöbb katona a szállítás során hal meg, vagyis ameddig elérnek vele az elsődleges vagy másodlagos ellátási helyre. Olyan betegszállító járművet konstruálnak, amelyben a diagnózist, a laborvizsgálatot, az anesztéziát, illetve a műtéti beavatkozást is robotok végzik emberi irányítással. Másik célja ennek a fejlesztésnek még érdekesebb. A lehető legreálisabb, legélethűbb biológia-modellt kell létrehozni, ami a legjobban hasonlít az emberi szövetekre. Viszont a biológiai szövetet a legnehezebb modellezni, a folyadék, gáz, elemi részecskék, erek, idegek stb. miatt. Ez a számítógépes modellezés nagyon titkos, nagyon bizalmas és nagyon drága. Még nincs is kész, csak részleteiben. A másik probléma a robot-asszisztált sebészet esetében az, hogy nincs taktilis inger, nincs feedback, nyomás-ellennyomás mechanizmus, mint a klasszikus vagy a laparascopos műtéteknél. Tehát egy olyan programon dolgoznak, amellyel a sebész érzékelni fogja, ha szövetet tapint, mert effektíve valamilyen jelzést kell, hogy kapjon, mielőtt elszakítaná azt. Valóban, a daVinci robot egyrészt nagyon precíz eszköz, amivel szinte művészien lehet operálni, másrészről pedig, ha nem hozzáértő kézben van, nagyon veszélyes eszköz és elég egy rossz mozdulat, hogy nagy hibát ejtsen a sebész. Ezen fenti problémák megoldását, az SRI, MIT, IBM, JPL, DARPA, Johns Hopkins Medicine, University Santa Barbara közösen végzik a Mimic Technologies Inc.-nel. A Fred Moll és Robert Young által 1995-ben, Kaliforniában alapított Intuitive Surgical az egyetlen cég, amely forgalmazza a daVinci robotot, robot-szisztémát. A képzés tökéletesítése miatt egyesült a Mimic

40 Szabó János Ferenc dr.: da Vinci robot-asszisztált minimál invazív sebészet aktuális kérdései és képzési lehetőségei ©

2011. június • VIII. évfolyam 2. szám Technologies Inc.-nel, amely a számítógépes szimulációt és a dV-Trainer-t is fejleszti. A Mimic dV-Trainer egyre több helyen fellelhető Észak-Amerikában, NagyBritanniában, Európában, Ázsiában egyelőre csak Dél Koreában. Több szerző szerint is a képzéshez és a már meglevő képesség fenntartásához elengedhetetlen. Ha egy sebész viszonylag ritkán operál robottal, a műtét előtti napokban a szimulátoron való gyakorlással vissza tudja szerezni a gyakorlatát. A nagy probléma az, hogy ez a tanulási fázis sokba kerül, mert tekintve a robot árát, azt szinte 100%os üzemmódban kell használnikihasználni. Az Intuitive Surgical kiszámolta, hogy a DaVinci robottal egy óra gyakorlás 2000 USA dollárba kerül, viszont, ha a Mimic dV-Trainer-t használják, az csak 300 USA dollár/óra. Miben más, mi az, amiben többet ad a da Vinci S robotasszisztált sebészet a hagyományos laparoscopiához képest? • da Vinci Si, jelenleg a legmodernebb: • Kettős konzol • 4 robotkar, 1 kar az optikának, 3 kar a műszereknek • Kivételes 3D stereoscopos látásmód (2 optika, 1080i) • Megnövelt realitás (6-10x) • Motion scaling (2:1 - 3:1 - 4:1 - 5:1) • Precíz, milliméternyire pontos mozdulatok • A műszerek 6 tengelynek megfelelően rotálhatók (robotkarok = 13 artikuláció) • Teljes mozgásszög-szabadság • Tremor filtering • Jobb ergonometria-a sebész teljesítménye az idővel nem csökken • A nehezen hozzáférhető műtéti területek is könnyen megközelíthetők R. Gaston (Ass. Urol. Sud Ouest 2009. március): Lehetsz te a világ legjobb laparoscopos sebésze, soha nem fogod megcsinálni azokat az apró manővereket és takarékos mozdulatokat, amelyeket a robot használatával igen. A hospitalizáció ideje jelentősen csökken ezzel a technikával. A CHU Nancy, vagy a CHU Creteilben a radikális robot-asszisztált prostatectomia után ez két nap, a P-U határ stenosis műtét pedig bekerült az egynapos sebészeti ellátás kereteibe.

J. Hubert (ERUS 2010. október): „Az évek óta sokat laparoscopizáló sebészek 12–15%-nál mutattak ki mozgásszervi, ízületi betegséget és – főleg az ujjaknál – paresthésiát. Ezt a betegségcsoportot nevezik TMS-nek (Trouble Musculo Sceletique), amelynek főleg az úgynevezett „torreádor pozíció” az oka. Kimutatott, hogy a laparoscopos műtétnél a sebész teljesítménye a 75. perctől kezdve, pontosan a rossz ergonometria miatt folyamatosan csökken, ellentétben a robottal, ahol a negyedik óra végén is ugyanazt a teljesítményt mérték.” Milyen szempontokat kell figyelembe venni a robotasszisztált műtétek elkezdésénél? Indikáció: ugyanaz, mint a laparoscopos műtétnél: minimál-invazív, kuratív eredmények hasonlók, mint a nyitott műtéteknél, jobb kozmetikai eredmények, jobb funkcionális eredmények, kevesebb vérveszteség. Hátrányok: ár, speciális komplikációk, learning curve Az első beavatkozásoknál az elsődleges szempontok: jól „szelektált” beteg, gyakori betegség, lehetőleg benignus, kevés vérveszteség, kevés rekonstrukció. A gyakorlatban a realitás talaján kell maradni, tehát a „könnyű” műtéttől kell indulni az „extrém nehéz” műtét irányába: • Könnyű: diagnosztikus laparoscopia, varicokele • Nem túl nehéz: ureterotomia parapyelicus cysta ablatio • Közepesen nehéz: promontofixáció, egyszerű nephrectomia • Nehéz: pyelonplastica, partialis nephrectomia • Nagyon nehéz: radikális nephrectomia T2, vesedonor • Extrém nehéz: post kemoterápiás retroperitonealis lymphadenectomia, radikális prostatectomia Mennyi a költsége a da Vinci robotnak egy állami egészségügyi intézményben? Jelen esetben a franciaországi tapasztalatokról számolok be, de nyilvánvalóan grosso modo a magyarországi költségek is hasonlóak lennének. Három keresztmetszeten keresztül kell a költségeket felbecsülni. A robot ára, fenntartási költsége és a humán költség. A da Vinci Si robot ára a járulékos eszközökkel együtt 1 889 680 euró. Egy optika 15 000 euróba kerül és

Szabó János Ferenc dr.: da Vinci robot-asszisztált minimál invazív sebészet aktuális kérdései és képzési lehetőségei ©

41

2011. június • VIII. évfolyam 2. szám legalább 3 db 0 fokos + 2 db 30 fokos optikára van szükség a folyamatos sterilizálások miatt. Ilyen felszereltség mellett képzelhető el csak, hogy az összes szakma folyamatos üzemmódban tudjon operálni a robottal. A műtétek számát tekintve az első helyen áll az urológia, majd a gyermeksebészet, az általános sebészet, a szív- és érsebészet, a gynecológia, a rekonstruktív és a maxillofacialis sebészet, a mellkas sebészet, a fül-orr gégészet, az ortopédia. Az éves fenntartása 143 520 euró, a garancia ideje 18 hónap, ebben benne van a sebészek továbbképzése is. Műtétenként átlagban 1 223 euró kiadással kell számolni. A legköltségesebbek sorrendben: radikális prosta­tec­to­ mia, Nissen, partialis nephrectomia, hysterectomia, promontofixáció. A humán költség az urológia esetében: sebész 52,5 euró/óra, altatóorvos 52,5 euró/óra, műtői személyzet 35,76 euró/óra. Összességében: a da Vinci robot-asszisztált műtétek nagyon költségesek, főleg a kezdeti tanulási fázisban, átlagosan 7 159 euró/műtét. Most nézzünk egy konkrét urológiai példát, a radikális prostatectomiát. A laparoscopos radikális prostatectomia a francia állami egészségügyben 4 napos hospitalizációval számolva (3–21 nap határérték) 5715,79 euróba kerül. A GHS (Group Homogen de Séjour–Hbcs csoporthoz tartozó súlyszám) összege ezen műtét után 6 513,07 euró, tehát ennyit kap a kórház a CPAM (Caisse Primaire d’ Assurance Maladie)-tól. Látható, hogy a laparoscopos műtétekkel van némi nyeresége a kórháznak. A da Vinci robot-asszisztált műtétnél plusz költség merül fel 1 707 euró értékben, így a műtét teljes ára 7 422,79 euró. Tehát az intézménynek egyetlen egy ilyen műtét máris 909,72 euró deficitet jelent és csak négynapos hospitalizációval számoltunk. A privát egészségügyben – amelyben jelenleg én is praktizálok – más költségek és más finanszírozás van. Ott azért nem kell deficittel számolni, mert a beteg vagy saját maga, vagy a privát biztosítása fedezi a többletköltségeket. Milyen igazi és milyen álproblémákkal találjuk magunkat szembe a robot-asszisztált sebészettel kapcsolatban? Valós problémák: Cost-benefit, vagyis ár-érték arány A műtét utáni funkcionális és onkológiai eredmények



A műtéti eredmények reproduktibilitása A tanulási fázis ideje

Álproblémák: Posztoperatív fájdalom Műtéti idő Perioperatív vérveszteség Hospitalizációs idő Nézzük a valós problémákat. Az ár-érték arányról már említést tettem az előzőekben. A műtét utáni funkcionális és onkológiai eredmények és azok reproduktibilitása: Many-Menon (ERUS 2010 október): „Aki experimentált urológus a nyitott műtétekben vagy laparoscopiában, annak az eredményei ugyanazok lesznek, akkor is , ha robottal operál.” B. Guilloneau (Journal of Urology 2006. február): „Laparoscopos előképzettség favorizálja, gyorsabbá, könnyebbé teszi a robottechnika megtanulását, mert ugyanarról a műtétről van szó, csak a ’munkaeszköz’ különbözik”. J. A. Smith (Urology 105-107. 2005): > 2500 retropubicus radikális prostatectomia, 0 laparoscopos prostatectomia, áttérve, két év alatt 350 robot-asszisztált prostatectomiát végzett. > 150 műtét után ugyanazokat a funkcionális és onkológiai eredményeket produkálta, mint a klasszikus retropubicus műtétnél, a műtéti komfortot viszont vitathatatlanul jobbnak találta. Rocco, B. Djavan (Lancet 2007. március 3): „Egyetlen randomizált, publikált tanulmány sem létezik, amely bizonyítaná a minimálinvazív technika perioperatív és funkcionális előnyeit a hagyományos technikával szemben.” H. Lepor (Urol. Oncol. Seminars 91-93. 2006): „Nincs semmi bizonyíték arra, hogy a laparoscopos radikális prostatectomia robottal asszisztálva vagy anélkül szignifikáns klinikai előnyt jelentene a retropubicus radikális prostatectomiával szemben. A műtét utáni életkilátások akkor lesznek jók, ha bármelyik technikával is, de abban a technikában jártas szakember operálja meg a beteget.” Tanulási fázis ideje: Kimutatott, hogy a robot-asszisztált sebészetnél a tanulási fázis sokkal rövidebb és könnyebb, mint a laparoscopiánál. Ha egy urológiai példát veszünk: a laparoscopos radikális

42 Szabó János Ferenc dr.: da Vinci robot-asszisztált minimál invazív sebészet aktuális kérdései és képzési lehetőségei ©

2011. június • VIII. évfolyam 2. szám prostatectomia esetében kb. 400–500 műtétet kell elvégezni ahhoz, hogy a sebész minden szituációban uralja azt, míg ugyanez a szám a robot-asszisztált radikális prostatectomiánál kb. 25–100-ra tehető. Nyilvánvalóan ezek a számok nem fixek, függenek a sebész készségétől is. Van egy mondat, amely már több konferencián is elhangzott: a robot a közepes sebészt is sokkal jobb sebésszé teszi. Sok sebész – főleg az USA-ban –, a klasszikus, tehát a nyitott műtéti technikáról lép át egyből a robottechnikára, kihagyva ezzel a laparoscopiát mint közbeeső fázist. Ma az USA-ban 99%-ban robot-asszisztált radikális prostatectomiát végeznek a hagyományos laparoscopos eljárás helyett. Van nem egy idősebb urológus sebész Európában, aki 60 éves kora körül kezdte el ezt a technikát és az első 25–50 műtét után már hasonló eredményekkel operált, mint előtte. Az álproblémákra itt most nem térek ki, mert az egy külön tanulmány témája lenne. 2011. február végén sikeres elméleti és gyakorlati vizsgát tettem a Nancy-i Orvostudományi Egyetemen da Vinci Telerobot Minimal Invasive sebészetből. Ez egy európai, egyetemek közötti diploma (Diplôme InterUniversitaire – DIU), amely tekintve a képzés alaposságát és szigorúságát, felkészít a tökéletes műtétek elvégzésére, tehát, ha a vizsgát sikeresen teljesíti a jelölt, akkor elméletileg és gyakorlatilag is „ki van képezve” robot-asszisztált műtétek elvégzésére. Maga a vizsgára való felkészülés több részből áll: több hét Mimic dv-Trainer-en való gyakorlás, mikrosebészeti képzés, (a végén természetesen itt is vizsgázni kell) előbb Robot DryLab utána Robot WeltLab gyakorlás, a végén humán műtét (a sebész a saját betegét operálja, lehetőleg egy társintézményben). Az egész képzés egy évig tart, ebbe beletartoznak: a fent említett vizsgák, részvétel egy nemzetközi robotsebészeti konferencián (ERUS, MIRA) minimum társszerzőként, valamint egy egyhetes műtői gyakorlat valamelyik társegyetemen, amelynek a végén egy szakember véleménye bizonyítja, hogy a jelölt alkalmas a da Vinci robottal történő operálásra. Ez a diploma annál is fontosabb lehet a későbbiekben, legalábbis itt Franciaországban, mert aktuálisan a „robot-asszisztált” sebészet nem létezik a jogalkotók számára, mint fogalom, tehát, ha valami elmarasztalás történne egy műtéttel kapcsolatban, ez a diploma nyújt majd védelmet egy esetleges perben. Tudtommal ma én vagyok az egyetlen

sebész Magyarországon, aki ezzel a diplomával rendelkezik és effektíve operál is robottal, még, ha pillanatnyilag nem is praktizálok otthon. Költségek és beiratkozás: a helyek száma limitált, egy kurzusban 15 sebész van minden szakmából (szükséges egy erős CV, jó motivációs levél és jó kapcsolat) plusz 3–4 műtősnő, merthogy őket is ki kell képezni. 1 600 euró tisztán csak a képzés, plusz az egyéb költségek még hátravannak, tehát nem olcsó. Viszont cserébe európai diplomát ad. A másik lehetőség a Strasbourgban található IRCAD, amely a Storz és Intuitive Surgical által szponzorált laparoscopos és da Vinci robot kiképző központ (az IRCAD másik központja Tajvanon található) és amelynek a kurzusán szintén volt szerencsém részt venni, közel sem olyan hatékony, mint a fent említett, de nem is csoda, hiszen csak 3 napos összesen. Milyen képzési lehetőség létezik még? A legegyszerűbb az, amikor egy sebész megtanulja ezt a technikát valahol, lehet, hogy éppen külföldön, aztán hazaviszi és a saját kórházában, klinikáján elkezd operálni, a többiek pedig igyekeznek megtanulni tőle. Éppen ezért, nagy egyetemi klinikákon mindig két sebész operál, mert ezzel az egyik autodidakta módon tanul. Megjegyzendő, hogy a robotasszisztált műtéteknél egy sebész operál egy kiképzett műtősnővel, mert a szakképzett sebész munkaórája nagyon drága, nem pazarolható el asszisztálásra. Tudni kell, hogy a privát sebészeti klinikákon a klasszikus sebészeti műtétekben is ez a felállás: egy sebész szólóban, vagy egy sebész + egy műtősnő, esetleg egy sebész + két műtősnő, ez csak így költséghatékony. Ma Magyarországon még da Vinci robot nincs, ha jól tudom kétszer hozta el az Intuitive Surgical bemutató műtétre, amikor cseh sebészek operáltak vele. Igazából a szakmában sem sokan ismerik, ami teljesen normális, mert legfeljebb az interneten láthatják, vagy olvashatnak róla. Ugyanakkor tőlünk nyugatabbra, ha rákeresünk az internetes urológiai honlapokra, már 70%-ban ezzel nyílnak meg. Az USA-ban minden 270 000 emberre jut már egy robot, Európában Belgiumban közel 50 van már, Franciaországban ez év végére 60 fog működni és a többi országban is egyre jobban elterjed. Úgy néz ki, hogy ez a technika 10 éven belül teljesen átalakítja majd a klasszikus sebészetet, nálunk valószínűleg később. Az időt nehéz felbecsülni, mert egyelőre teljes elterjedésének a magas ár szab határt.

Szabó János Ferenc dr.: da Vinci robot-asszisztált minimál invazív sebészet aktuális kérdései és képzési lehetőségei ©

43

2011. június • VIII. évfolyam 2. szám

Tüdődaganatok veseáttétei Csíki Csaba1, Szűcs Miklós2, Székely Eszter3, Moldvay Judit4 1 Szent Borbála Kórház Tatabánya 2 Semmelweis Egyetem Urológia Klinika, Budapest 3 Semmelweis Egyetem II. sz. Patológiai Intézet, Budapest 4 Semmelweis Egyetem Tüdőklinika ,Budapest A tüdődaganatok veseáttétei igen ritkák, de számuk növek­ vőben van az utóbbi időben. A patológiai vizsgálatok a tüdődaganatos betegek 19%-ában találnak vesemetasztázisokat, az esetek több mint felében mindkét vesében. Két esetünk kapcsán szeretnénk primer tüdőtumor vesébe adott áttéteinek diagnosztikájáról és kezelési lehető­ ségeiről beszámolni. Vesében észlelt térfoglaláskor azoknál a betegeknél, akiknek egyéb ismert daganatos betegsége van, a műtét vagy a szisztémás kezelés elkezdése előtt indo­ kolt a biopszia elvégzése. Ezen betegek kezelése interdisz­ ciplináris feladat.

Renal metastasis of lung cancer Kidney metastases of primary lung cancers are rare but increasing in number lately. Pathology reports of lung cancer patients show renal metastasis in about 19%, in more than half of the cases bilaterally. With two cases we would like to demonstrate the diagnostic features and treatment options for kidney metastasis of a primary lung cancer. Biopsy is indicated in patients with renal masses who are treated with known primary tumours before surgery or starting systemic therapy. Treatment of these patients needs interdisciplinary collaboration.

Kulcsszavak: tüdődaganat, veseáttét, szövettani mintavétel

Key-words: lung cancer, kidney metastasis, biopsy

Bevezetés

tünetmentességről, 12%-ban vérvizelésről és 5%-ban deréktáji fájdalomról számol be. A tüdődaganatok áttéteinek megoszlása az érintett szerv tekintetében a következő: mindkét vese (60%), egyik vese (23%), hólyag (23%), prosztata (7%), húgycső (5%), here és hímvessző (2-2%). Az utóbbi időben – köszönhetően az előrehaladott tüdődaganatok korszerű kezelésének – egyre gyakrabban találkozunk veseáttétes esetekkel.

A különböző eredetű daganatok húgyivarszervekbe adott áttétei ritka kórképek. A legtöbb, ezzel kapcsolatos közlemény esetbemutatás. Összefoglaló, nagy betegszámú vizsgálatból kevés jelent meg az irodalomban. A primer daganatok közül urológiai szervbe áttétet leggyakrabban a hematológiai neoplasiák (33%) adnak, ezt követik sorrendben a tüdő- és pleura- (13%), a gyomor(11%), az emlő- (8,5%), a pancreas- (5,5%), az ovarium(3,5%), a nyelőcső- (3%) és más daganatok (<1%). A tüdődaganatok képesek szinte bármely szervbe áttétet adni (leggyakoribbak az ellenoldali tüdő-, a pleura-, a csont-, az agy-, a pericardium- és a májáttétek). A vesékbe adott áttétek rendkívül ritkák, legtöbbször tünetmentes betegek képalkotó vizsgálatai során vagy boncolási jegyzőkönyvekből szerzünk tudomást róluk. A virginiai orvosi egyetem felmérései alapján az ismert tüdődaganatos betegek patológiai vizsgálata során 19%ban észleltek veseáttéteket. Olsson és munkacsoportja egy átfogó vizsgálatban a tüdődaganatos betegek veseáttétei által okozott tünetek felmérése során 80%-ban

Esetbemutatások Két esetünk kapcsán szeretnénk a tüdődaganat vesébe adott áttéteinek kezeléséről beszámolni. Első esetünk, egy 60 éves férfi anamnéziséből krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) emelhető ki. Erős dohányos. 2008-ban rutin szűrővizsgálat során jobb oldali tüdődaganatot diagnosztizáltak. Még ugyanabban az évben jobb oldali pulmonectomia történt. A kórszövettan lelet pT4N2M0, Gr III carcinoma planocellulare. Ezt követően hat hétig adjuváns sugárterápiában (2Gy/ nap frakciókban), majd Gemzar-Cisplatin kombinált kemoterápiában részesült. A kemoterápiát súlyos mel-

44 Csíki Csaba, Szűcs Miklós, Székely Eszter, Moldvay Judit: Tüdődaganatok veseáttétei ©

2011. június • VIII. évfolyam 2. szám lékhatások miatt felfüggesztették. A beteg követése során rutin hasi UH-vizsgálat a bal vesében térfoglalás gyanúját vetette fel, de a CT-vizsgálat kezdetben bevérzett cystának véleményezte az elváltozást. A 2010-ben végzett kontroll hasi CT-vizsgálat már mindkét vesében mutatott térfoglalást és egyértelműen malignusnak véleményezte azt. (1. ábra)

2a. ábra:

1a. ábra: Jobb vese alsó pólusán 36x40 mm-es elváltozás

1b. ábra: Bal vese alsó-középső harmadában 48x48 mm-es perirenalis, zsírt beszűrő elváltozás

2010 novemberében, a fenti leletek birtokában a betegnél urológiai konzíliumot követően jobb oldali alsó pólus vesereszekció történt. A kórszövettani vizsgálat alacsonyan differenciált laphámcarcinomát mutatott. (2. ábra) A műtét utáni felépülést követően ismételt pulmonológiai konzílium, ezt követően pedig PET CT és veseszcintigráfia történtek. A PET CT a bal vesében intenzív halmozást, bal mellékvese-metasztázist, multiplex patológiás retroperitonealis nyirokcsomókat mutatott, a jobb veséről a közeli műtét miatt érdemben nyilatkozni nem tudott. A veseszcintigráfia bal vesében 57%, a jobb vesében 43% és

2b. ábra: Immunhisztokémiai reakció: PAN cytokeratin s P63 pozitív, TTF1 negatív alacsonyan differenciált laphámcarcinoma (carcinoma metastaticum)

mindkét oldalon jó parenchymafunkciót igazolt. Onkoteam döntése alapján 2011 februárjában bal oldali nephrectomia történt. A beteg jelenleg is jó általános állapotban van. Második esetünk egy 56 éves nő. Anamnéziséből COPD, ISZB, hipertónia emelhető ki. Szintén erős dohányos. 2008ban bal oldali tüdődaganatot diagnosztizáltak. A beteg általános állapota és a daganat kiterjedése miatt radikális műtét nem jött szóba. Bronchoscopiás vizsgálattal nyert minták szövettani elemzése adenocarcinomát igazolt. Onkoteam döntése alapján négy kúra Gemzar-Cisplatin kemoterápiát kapott, melyre kezdetben regresszió történt, később viszont

Csíki Csaba, Szűcs Miklós, Székely Eszter, Moldvay Judit: Tüdődaganatok veseáttétei ©

45

2011. június • VIII. évfolyam 2. szám 2010 januárjában kontroll mellkasi, hasi CT vizsgálaton novumként a bal vesében térfoglalás ábrázolódott. 2011 januárjában onkoteam döntése alapján finomtűbiopszia (FNAB) történt. A nyert minta szövettani vizsgálata adenocarcinoma metastaticum pulmonuót mutatott. Az onkoteam a kemoirradiatio folytatása mellett döntött. Következtetés 3. ábra: A bal vese felső harmadában 38x49 mm-es elváltozás

jelentős progresszió miatt módosították a terápiát. Tarcevakezelést indítottak. A kontroll mellkas CT-n észlelt progres�szió miatt besugárzást (50 Gy) is kapott. További progresszió következtében Taxotere-kezelést indítottak.

4a. ábra:

4b. ábra: Immunhisztokémiai reakció: TTF-1 pozitív adenocarcinoma (carcinoma metastaticum)

A tüdődaganatok vesékbe adott áttétei rendkívül ritkák, az utóbbi időben azonban egyre gyakrabban találkozunk ilyen esetekkel. A boncolási jegyzőkönyvek a tüdődaganatos betegek 19%-ában mutatnak veseáttéteket, az esetek több mint felében mindkét vesében. A vesékben észlelt térfoglaló folyamatokban nem rutin gyakorlat a szövettani mintavétel. Amennyiben a betegnek más ismert daganatos betegsége van (pl. tüdő), a szövettani mintavétel javasolt és indokolt az eredet tisztázása érdekében. Az áttét igazolása a további onkológiai és sebészi kezelést is meghatározza. A fentiekhez hasonló betegek ellátása nem egyszerű, multidiszciplináris feladat. Műtét főleg a szoliter, unilateralis elhelyezkedés esetén jön szóba. A korszerű sebészi és onkológiai beavatkozás ellenére a diagnózist követő egy éven belüli ezen betegek halálozása jelenleg is eléri a 75%-ot. Irodalom: 1. Szűcs M, Székely E, Mavrogenis S, Szendrői A, Romics I. Daganatmetasztázisok urológiai szervekbe. Uroonkológia 200.; V/2: 34–41. 2. Álvarez-Múgica M, Bulnes Vázquez V, Jalón Monzón A, González Álvarez RC, Martín Benito JL Fernandez Gómez JM. Metástasis renal de carcinoma epidermoide de pulón. A propositode un caso. Arch Esp Urol 2007; 60(10): 1197–1199. 3. Klinger ME. Secundary tumors of the genito-urinary tract. J Urology 1951; 65(1): 144–153. 4. Rouhanimaesh Y, Vanderstrighelen Y, Vanderputte S. Intraabdominal metastasis of primary carcinoma of the lung. Acta Chuir Belg 2001; 101(6): 300–303. 5. Rosell R, Maestre J, Molina F. Cáncer de pulmón de célula no pequena. Oncol Med Madrid 1995; 153–66. 6. Becker WE, Schellhammer PF. Renal metastases from carcinoma of the lung. B J Urol 1986; 58: 494. 7. Olsson CA, Moyer JD, Laferte RO. Pulmonary cancer metastasic to the kidney a common renal neoplasm. J Urol 1971; 105: 492. 8. Kwak TI, Kim DS, Kim JJ. Lung cancer metastasizing to ipsilateral renal cell carcinoma and the contralateral perirenal space. B J Urol International 1999; 83: 512. 9. O´Connell J, Kris M, Gralla R. Frequency and prognostic importance of pretreatment clinical characteristics in patients with advanced non-small cell lung cancer treated with combination chemotherapy. J Clin Oncol 1996; 4: 1604. 10. Ravich L, Lerman PH, Drabkin JW. Metastasic disease to kidney from lung. Urol 1975; 5: 239. 11. Bailey JE, Roubidouy MA, Dunnick NR. Secondary renal neoplasms. Abdom Imaging 1998; 23: 266–274.

46 Csíki Csaba, Szűcs Miklós, Székely Eszter, Moldvay Judit: Tüdődaganatok veseáttétei ©

2011. június • VIII. évfolyam 2. szám

A vesesejtes rák prognosztikai faktorai Szendrői Attila dr. Semmelweis Egyetem, Urológiai Klinika és Uroonkológiai Centrum, Budapest Bevezetés

Célkitűzések

Az egészségügyi és gazdasági jelentőségük miatt a vesedaganatos betegek életkilátásait, betegségük lefolyását meghatározó klinikai tényezők a nemzetközi kutatások fókuszában állnak. Amennyiben a prognózis pontosabban meghatározható már a betegség felismerésekor, sok drága és mellékhatásoktól, szövődményektől sem mentes vizsgálat és beavatkozás elkerülhetővé válik, illetve meghatározható lesz azok csoportja, akik előnyt remélhetnek az adott diagnosztikus vagy terápiás módszerektől. Egyes szerzők felvetették, hogy a vesedaganatok által okozott tünet az eddig ismert jelentős, a prognózist befolyásoló klinikai tényezők mellett (stádium, Fuhrman grade, a beteg általános állapota, stb.) független prognosztikai tényező, amely negatívan befolyásolja a betegségspecifikus túlélést. Értekezésünk első felében a daganat által okozott tünetek klinikai jelentőségét vizsgáljuk. A vesedaganat első észlelésekor a betegek harmadánál már távoli áttétek mutathatók ki, a nephrectomiát követően további egyharmaduknál metasztázisok jelentkeznek. Az áttétek leggyakrabban a tüdőben (55%), májban, csontban (30–30%), és ritkábban a másik vesében, mellékvesékben, agyban és a retroperitonealis nyirokcsomókban fordulnak elő. A csontáttétek jelentkezése rossz prognosztikai jelnek tekinthető, ekkor a betegek várható átlagos élettartama 12 hónap, egy részüknél azonban meglepően hosszú túlélést tapasztalunk. A vesesejtes rák szoliter tüdőáttétének első sikeres sebészi kezeléséről 1939-ben Barney számolt be, ami után 23 éves, betegségmentes túlélést tapasztalt. Ezt követően alkalmazták – egyéb, hatásos kezelési módszer hiányában (kemoterápia, sugárkezelés) – a veserák csontátté­tének is sebészi kezelését. A műtéti indikációval és technikával kapcsolatban azonban több ellentmondás figyelhető meg. Egyes szerzők a betegség gyakran disszeminált volta (illetve azzá válása) és a várhatóan rossz életkilátások miatt a palliatív beavatkozásokat, míg mások némely betegek hosszú túlélésének okán – szűk indikációk mellett – a radikális műtéteket részesítik előnyben. Értekezésünk második részében a csontáttétet adó vesedaganatos betegek túlélési esélyeit befolyásoló tényezőket vizsgáltuk, s megkíséreltük meghatározni azok körét, akiknél a hosszabb várható életkilátás miatt radikális sebészeti megoldásra kell törekedni az áttét kezelésében.

A: Célunk volt a primer vesedaganat által okozott tünet és a beteg sorsát befolyásoló, egyéb klinikai tényezők összehasonlító vizsgálata. Ennek során az alábbi kérdésekre kívántunk választ kapni: 1. A vesedaganat által okozott tünet az egyéb prognosztikai tényezőktől függetlenül is befolyásolja a túlélést? 2. A betegek milyen tünetekkel fordultak orvoshoz, és melyeket negligálták? 3. S tünet jellege, lokális vagy szisztémás volta mutat-e összefüggést a beteg túlélésével? 4. A tünetek megléte mutat-e összefüggést a műtéti szövődményekkel? A fenti kérdéseinkkel egy mindenki számára elérhető paraméter, a betegség által okozott tünet és a kórlefolyás közötti fontosabb összefüggésekre kerestünk választ. B: Vizsgáltuk továbbá csontáttétek esetén a betegre, a primer vesedaganatra és a csontáttétekre jellemző prognosztikai faktorokat. Az alábbi kérdésekre kerestük a választ: 1. A csontáttétes betegek életkora, neme szerepet játszik-e a túlélésben? A vesedaganat kétszer olyan gyakran fordul elő férfiakban, mint nőkben. Ennek okai lehetnek az eltérő életmódból, dohányzási szokásokból eredő környezeti hatások, de az eltérő genetikai állomány is. Vajon a nem a betegség kimenetelét is befolyásolja? 2. A primer vesedaganatok ismert prognosztikai faktorai (stádi­ um, grade) mennyiben befolyásolják a beteg túlélését abban az esetben, ha már csontáttétek mutathatók ki? A vesedaganatok prognózisát leginkább alakító tényezőként tartják számon a stádiumot és a grade-et. De hatnak-e a már csontáttétes betegek túlélésére, vagy ekkor a betegség kimenetelét elsősorban már az áttét jellemzői szabják meg? 3. A primer vesedaganatok Fuhrman grade-je milyen összefüggést mutat az áttétével? 4. A csontáttétek alábbi klinikai és hisztopatológiai jellemzői mennyiben befolyásolják a túlélést? • az áttét jelentkezésének ideje a nephrectomiához képest, • az áttét által okozott tünetek megléte vagy hiánya,

Szendrői Attila dr.: A vesesejtes rák prognosztikai faktorai ©

47

2011. június • VIII. évfolyam 2. szám • az áttét észlelésének módja, • az áttét lokalizációja a csontrendszerben, • az áttét mérete, • az áttét lágyrészre terjedése, • az áttét Fuhrman grade-je, • az áttét szoliter vagy multiplex volta, • a patológiás csonttörés megléte vagy hiánya, • egyéb szervrendszerek daganatos érintettsége. 5. A sebészi kezelés módja, a műtéti radikalitás meghatározza-e a betegek túlélését? Eredmények A primer vesedaganat által okozott tünet prognosztikai jelentősége A tünetes betegeket két csoportra osztottuk: akiknek daganata egyéb irányú kivizsgálás során vált ismertté, de felvételükkor mégis veserákra jellemző tüneteket említettek, és akik tüneteik miatt jelentkeztek. A két csoport összehasonlító vizsgálata igazolta, hogy a fogyás szignifikánsan, a deréktáji fájdalom csaknem szignifikánsan gyakrabban fordult elő az első, míg az áttétek által okozott tünetek szignifikánsan gyakrabban fordultak elő a második betegcsoportban. A többi vizsgált paraméter tekintetében nem volt különbség a két csoport között, ezért azokat összevontuk. A továbbiakban tehát tünetes és tünetmentes betegcsoportokat említünk. A tünettel, mint vizsgált paraméterrel nem mutatott összefüggést a beteg neme, életkora, hogy a daganat jobb vagy bal oldali veséből indult ki, a vese melyik pólusán helyezkedett el, milyen műtéti behatolást választottunk és milyen szövettani csoportba tartozott az eltávolított tumor. A tünetes csoportban azonban szignifikánsan ritkábban végeztünk szervmegtartó műtétet, gyakrabban fordult elő a műtét alatt szövődmény, magasabb volt a stage- és a grade-érték, nagyobb volt a daganatok átmérője, több volt az áttétes beteg és kedvezőtlenebb volt a betegek posztoperatív túlélése is. A daganat által okozott tünet logisztikus regresszió alapján független összefüggést mutatott a metasztázis jelenlétével, a daganat stádiumával és az intraoperatív szövődményekkel. A mortalitás kockázata a tünetmentes csoportban a legkisebb (24,7%), helyi tünetek esetén (30,6%), szisztémás tüneteknél (36,0%), és a legnagyobb az áttétek által okozott panaszok esetén. Csontáttétet adó vesedaganatos betegek túlélését befolyásoló tényezők A Kaplan–Meier vizsgálatok eredményei alapján az alábbi összefüggéseket kaptuk: 48 Szendrői Attila dr.: A vesesejtes rák prognosztikai faktorai ©

• A betegre jellemző változók közül sem az életkor, sem a nem nem befolyásolták a veseműtét utáni össztúlélést vagy a csontműtét utáni túlélést. • A primer vesedaganatok stádiuma és Fuhrman grade-je nem befolyásolta sem a csont-, sem a veseműtét utáni túlélést. • A csontáttét vizsgált jellemzői közül a nephrectomiától a csontát­ tét felismeréséig eltelt idő és a túlélés összefüggése: a csontáttét az esetek kétharmadában (43 eset, 66,1%) a vesedaganattal egy időben (fél éven belül) került felismerésre, 22 betegben (33,9%) utána, átlagosan 2,1±4,5 évvel (0,5–19 év). Amennyiben a beteg túlélését a veseműtéthez viszonyítjuk, a késői metakron (négy év után jelentkező) áttétes betegek esetén szignifikánsan hosszabb túlélést tapasztaltunk, mint a szinkron (a veseműtéttel egy időben vagy utána fél éven belül jelentkező) áttétes és a korai metakron (a fél éven túl, de négy éven belül jelentkező) áttétes betegek esetén. Az utóbbi két betegcsoport túlélése között nem volt kimutatható különbség. Ha a betegek túlélését a csontmetasztázis műtéti idejétől számítjuk, nincs szignifikáns különbség az egyes csoportok között. A fenti összefüggéseket egy homogénebb betegcsoportnak tekinthető, szoliter csontáttét radikális eltávolításán átesett betegeken is megvizsgáltuk azért, hogy a túlélést jelentősen befolyásoló egyéb tényezőket – mint multiplicitást, műtéti radikalitást – kizárjuk. Ebben az esetben szintén a fenti összefüggéseket kaptuk. • Az áttét által okozott tünetek 85,7%-ban helyiek voltak és 14,3%-ban szisztémásak. Bár utóbbiak esetén rövidebb túlélést tapasztaltunk, a kis létszám miatt következtetést ebből érdemben levonni nem lehet. • Patológiás törés 40 esetben (61,5%) következett be, míg a csontáttét 7 esetben (10,7%) terjedt a lágyrészekre. Sem a patológiás törés, sem a lágyrészre terjedő daganat nem befolyásolta az ortopédiai műtéthez és a neph­rec­to­mi­ához képest számított túlélést. Amennyiben csak a szoliter csontáttét radikális eltávolításán átesett betegeket hasonlítjuk össze a fenti módon, szintén ezeket az összefüggéseket kapjuk. • A csontáttétek átlagos átmérője 9,3 ± 7,4 cm (3 – 20 cm) volt a patológiai leírás alapján. Sem a csont-, sem a veseműtét utáni túlélés nem mutatott összefüggést a metasztázis méretével. Amennyiben csak a szoliter csontáttét radikális eltávolításán átesett betegeket hasonlítjuk össze, szintén a fenti összefüggéseket kapjuk. • Az ortopédiai műtét időpontjában 40 betegnek (61,6%) volt szoliter és 25-nek (38,4%) multiplex az áttéte. A szoliter áttétek esetén a multiplexekhez képest hosszabb túlélést tapasztaltunk mind a csontműtétek után, mind a veseműtétet követően. Az

2011. június • VIII. évfolyam 2. szám viszont egyik esetben sem befolyásolta a túlélést, hogy a multiplex áttét extraossealis (multiorganicus) vagy csak ossealis lokalizációjú. • Elhelyezkedésüket tekintve a metasztázisok tíz esetben (15,4%ban) keletkeztek axiálisan, vállöv, medence csontjain (csigolyák, sacrum kizárva!), 55 esetben (84,6%-ban) pedig a végtagokon, elsősorban a hosszú csöves csontokban jelentkeztek, és csak egyegy esetben érintették a kéz meta­car­pu­sát, illetve a talust. A csontrendszeren belüli elhelyezkedés nem mutatott összefüggést sem a vese-, sem a csontműtét utáni túléléssel. Ha a homogénebb szoliter csontáttét radikális műtétjén átesett betegeket vizsgáltuk, szintén nem észleltünk összefüggést a lokalizáció és a túlélés között. • Az ortopédiai műtétek radikalitása mind a csont-, mind a veseműtét időpontjához képest szignifikánsan befolyásolta a túlélést. • Mind a vese, mind a csontműtétek után a betegek túlélése a primer daganatok esetén tapasztaltakkal ellentétben szoros összefüggést mutat az áttét Fuhrman grade-jével. • Amennyiben a primer daganat és az általa adott csontáttét Fuhrman grade-jét hasonlítottuk össze, a metasztázisban 29,5%-ban alacsonyabb, 44,0%-ban magasabb, míg 26,5%-ban azonos grade-et találtunk, mint az elsődleges vesedaganatban. • Cox regressziót alkalmazva a fent említett tényezők közül az áttét multiplicitása és Fuhrman grade-je, a műtéti radikalitás bizonyult a csontműtét utáni túlélést szignifikánsan befolyásoló tényezőnek. Amennyiben a veseműtét utáni túlélést vizsgáltuk, a csontáttét multiplicitása, Fuhrman grade-je és felismerési ideje bizonyult – a többi változótól függetlenül – a túlélést befolyásoló tényezőnek. • A szoliter áttét radikális eltávolítása után a betegek 35,5%-a élte meg az ötödik posztoperatív évet. Ha az áttét többszörös volt vagy a műtét nemvolt radikális, a harmadik posztoperatív évet egy beteg sem élte meg. Következtetések • A primer vesesejtes rák által okozott tüneteket, elsősorban a fogyást, a derékfájdalmat és hasi fájdalmat a betegek ritkábban értékelik betegség, rosszindulatú daganat jeleként, mint az áttét által okozott tüneteket. • A vesesejtes rák által okozott tünet – bár összefüggést mutat a daganat méretével, stádiumával és grade-jével, de – a fenti prognosztikai faktoroktól függetlenül is negatívan befolyásolja a betegek túlélését. Szendrői Attila dr.: A vesesejtes rák prognosztikai faktorai ©

• A tünet jellege (lokális, szisztémás, illetve áttétek által okozott) alapvetően összefügg a túléléssel. • A műtéti szövődmények gyakoriságát a vesesejtes rák által okozott tünet a daganat méretétől, stádiumától, grade-jétől és a többi vizsgált prognosztikai tényezőtől függetlenül is befolyásolta. Ezt az összefüggést tudomásunk szerint korábban mások még nem vizsgálták. • Csontáttétet adó vesesejtes rák esetén a betegség kimenetele nem függ a betegre jellemző vizsgált tényezőktől, az életkortól és a nemtől. • Csontáttétet adó vesesejtes rák esetén a betegség kimenetele nem függ a primer daganatra jellemző prognosztikai tényezőktől, a stádiumtól és a Fuhrman grade-től • Csontáttétet adó vesesejtes rák esetén a prognózist nem befolyásolják az áttétre jellemző klinikai tényezők közül a metasztázis által okozott tünetek, az áttét mérete, a csontrendszeren belüli elhelyezkedése (csigolya- és sacrumáttétes betegeket nem vizsgáltunk), lágyrészre terjedése, patológiás törés kialakulása. Többszörös áttétek esetén a csonton kívüli áttétek jelentkezése nem ront a túlélésen. • Csontáttétet adó vesesejtes rák esetén a prognózis az áttétre jel­ lemző klinikai tényezők közül elsősorban az áttétek számától, a hisztopatológiai faktorok közül a csontmetasztázis Fuhrman grade-jétől függ. Ezen utóbbi összefüggést tudomásunk szerint mi ismertük fel először. • A műtéti radikalitás szintén a prognózist befolyásoló, (a daganat stádiumától és a többi vizsgált tényezőtől is független) tényezőnek bizonyult. • A primer daganat-Fuhrman grade és a csontáttét-Fuhrman grade 73,5%-ban eltérnek egymástól. A fent említett tényezők (multiplicitás, radikalitás és az áttét-Fuhrman grade), bár hatással vannak egymásra, független prognosztikai tényezőknek tekinthetők. • Amennyiben a beteg állapota megengedi és áttéte sebészileg maradéktalanul eltávolítható, célszerű a radikális műtétet választani, mert ettől a betegek jobb életminősége és esetlegesen hosszabb túlélése várható. • Ha a beteg áttéte annak elhelyezkedése, mérete miatt sebésztechnikailag radikálisan nem eltávolítható, javasolt a feltárás helyett minimálinvazív módszerrel stabilizációt végezni, és elkerülni a nyílt műtéttel járó fokozott megterhelést és kockázatot.

49

2011. június • VIII. évfolyam 2. szám

HÍREK

Beszámoló Mr. Anup Patel látogatásáról a Semmelweis Egyetem Urológiai Klinikáján Az Európai Urológus Társaság (EAU) visiting professor programja keretében tett négynapos látogatást Mr. Anup Patel, az EAU vezetőségének tagja. Szak­t e­r ü­l etének megfelelően vett részt a klinika műtéti tevékenységében: radikális pros­ta­t ec­t o­mi­á ­ ban, ure­tero­re­nos­copos és per­cutan neph­r os­c o­p os kőeltávolításban segített, és lá­tott el minket a jövőre nézve is bölcs tanácsokkal. Péntek délután a budapesti kórházakból érkező néhány kollégának és a klinika orvosainak, rezidenseinek tartott előadásokban a prosztatadaganat, valamint a vese- és uré­t er­ kö­v ek műtéti kezelésének apró, a gyakorlatban könnyen alkalmazható technikai trükkjeit foglalta össze. Itt-tartózkodása során nemcsak mi tanulhattunk tőle számtalan, csak a műtőasztal mellett elsajátítható hasznos dolgot, hanem ő is megismerhette a magyar urológia, és közelebbről a klinikánk mindennapjait, problémáit és lehetőségeit. Mr. Patel személyében egy szerény, közvetlen, világos gondolkodású, ön­zet­len, segítőkész em­b ert is­m er­h et­t ünk meg, aki nemcsak a klinika fiataljainak ajánlott fel

Hírek ©

Nyirády Péter, Anup Patel, Romics Imre

gya­k or­l ati képzési lehetőséget, hanem a későbbi közös együttműködés alapjait is lefektettük. Szendrői Attila

51

2011. június • VIII. évfolyam 2. szám

HÍREK

Beszámoló a „Naprakész Andrológia 2011” Kongresszusról 2011. június 3. és 5. között Budapesten rendezték meg az 5. Urológiatörténeti Világkongresszust és vele együtt a „Naprakész Andrológia 2011” konferenciát. A két rendezvényt az Európai Urológus Társaság (European Association of Urology – EAU) és az Európai Andrológiai Urológus Társaság (European Society of Andrological Urology – ESAU) szervezte, a Semmelweis Egyetem Urológiai Klinikájával és annak Andrológiai Centrumával karöltve. Az első nap programját Szél Ágoston professzor, egyetemünk rektorhelyettese nyitotta meg, majd Romics Imre professzor méltató szavai után Dr. Kopa Zsolt egyetemi docens, mint a konferencia társelnöke nyitotta meg az andrológiai ülést. Az első napon a Naprakész Andrológia kongresszus zajlott a Semmelweis Egyetem Tűzoltó utcai, elméleti tömbjében. A tudományos ülés első részében a férfimeddőség témakörében foglalták össze az EAU által felkért, meghívott előadók a legfrissebb klinikai tapasztalatokat, alapkutatási eredményeket és szakmai irányvonalakat. Jó volt látni, hogy Kopa docenst minden európai híresség barátként, ismert és elismert

52 Hírek ©

Kopa Zsolt, Romics Imre és Szél Ágoston rektorhelyettes

kollégaként üdvözölte, ami egyben a klinika Andrológiai Centrumának elismerését is jelenti. Az este pedig kötetlen beszélgetésekkel, jó hangulatban telt a Domonyvölgyi Lovasparkban, ahol a tradicionális, magyaros lovasbemutató utáni vacsora is bizonyosan jó képet hagyott a vendégek emlékezetében. Romics Imre – Szendrői Attila