Illyés Géza Alapítvány tudományos folyóirata Scientific journal of Illyés Géza Endowment

Illyés Géza Alapítvány tudományos folyóirata – Scientific journal of „Illyés Géza” Endowment FÕSZERKESZTÕ – EDITOR IN CHIEF

FÕSZERKESZTÕ-HELYETTES – DEPUTY EDITOR IN CHIEF

Romics Imre

Szûcs Miklós SZERKESZTÕBIZOTTSÁG – EDITORIAL BOARD

Genetika, molekuláris biológia Falus András, Oláh Edit, Csuka Orsolya Epidemiológia, statisztika Gundy Sarolta, Józan Péter Patológia Kopper László, Schaff Zsuzsa, Szende Béla Kemoterápia Kásler Miklós, Bodrogi István, Baki Márta, Géczi Lajos, Horti József, Mavrogenis Stelios Urológia Farkas László, Keszthelyi Attila, Nyírády Péter, Pajor László, Szabó Zoltán, Tóth Csaba Sugárterápia Ágoston Péter, Németh György, Mayer Árpád

Intenzív terápia Pénzes István, Joós Lajos, Szabó Krisztina Nukleáris medicina Trón Lajos, Szilvási István Nõgyógyászat Papp Zoltán, Paulin Ferenc Sebészet, ortopédia Kupcsulik Péter, Szendrõi Miklós, Harsányi László Képalkotó eljárások Gõdény Mária, Mester Ádám Laboratórium Ottó Szabolcs Pszichológia Pilling János

NEMYETKÖZI TANÁCSADÓ TESTÜLET – INTERNATIONAL ADVISORY BOARD

Rübben, H. (Essen, Németország) Marberger, M. (Wien, Ausztria) Altwein, J. (München, Németország) Wirth, M. (Dresden, Németország) Fitzpatrick, J. (Dublin, Írország) Haas, G. (Syracuse, N. Y., USA) Heidenreich, A. (Köln, Németország) Hammerer, P. (Braunschweig, Németország) Trombetta, C. (Trieste, Olaszország)

Pummer, K. (Graz, Ausztria) Hoznek, A. (Paris, Franciaország) Kirkali, Z. (Izmir, Törökország) Jacqmin, D. (Strassbourg, Franciaország) Debruyne, F. M. J. (Nijmegen, Hollandia) Kurth, K. H. (Amsterdam, Hollandia) Reijke, T. (Amsterdam, Hollandia) Zlotta, A. (Torontó, Kanada) Weidner, W. (Giessen, Németország) Chapple, C. (Sheffield, Anglia)

Kiadja: Illyés Géza Alapítvány Felelõs kiadó: Romics Imre Szerkesztõség: Semmelweis Egyetem, Urológiai Klinika 1082 Budapest, Üllõi út 78/B. Telefon/fax: (1) 210-0796 • E-mail: [email protected] Lapmenedzselés: Vomelin Kft. Telefon: (23) 441-523, (20) 290-7800, (20) 290-7772, E-mail: [email protected] ISSN: 1785–864X Megjelenik negyedévente 1000 példányban, a Magyar Urológiai Társaság és a Magyar Onkológusok Társasága tagjainak ingyenesen, címlista alapján, postai úton. Az egyes példányok megvásárolhatók vagy megrendelhetõk a kiadóban 1 990 Ft-ért. Tájékoztatjuk, hogy a szerkesztõbizottság vállalja a külön megjelölés nélkül megjelenõ cikkekért a felelõsséget, a lapban közölt hirdetéseket és PR cikkeket kellõ gondossággal kezeli, azonban azok tartalmáért felelõsséget nem vállal. A folyóiratban megjelent valamennyi eredeti írásos és a kiadó által készített grafikai anyag közlési és sokszorosítási joga a kiadót illeti meg.

1

2009. február • VI. évfolyam 1. szám

TARTALOM Impresszum

1

Bevezetõ Romics Imre dr.

4

Modern képalkotó eljárások adta lehetõségek az urogenitalis daganatok korai felismerésében és a pontos állapotfelmérésben Options given by modern diagnostic procedures in the early detection and exact staging of urogenital cancers Bata Pál dr., Kovács Balázs dr, Hüttl Kálmán dr

5

Beszámoló a Nemzetközi és Európai Szexuális Medicina Társaságok 2008-as brüsszeli kongresszusáról

10

A 6. ESOU (European Society of Oncological Urology) Kongresszus

11

Beszámoló az Európai Akadémikusok 2008. évi kongresszusáról

12

21. Füvészkerti Urológus Napok (UROFARSANG) továbbképzõ tanfolyam

13

A 21. Füvészkerti Urológus Napok posztereinek összefoglalói

14

Beszámoló a XX. Füvészkerti Urológus Napok jubileumi ülésérõl

24

Ultrahang alapismeretek – Továbbképzõ tanfolyam

25

22. Babics-Noszkay emlékelõadás

25

Az urológia aktuális kérdései – kötelezõ szinten tartó tanfolyam

26

Szerzõi levél

28

Címlapon: A vesekõ intraoperatív meghatározására szolgáló eszköz (a Semmelweis Egyetem Urológiai Klinika múzeumából).

2

Tartalom


Kedves Kolléganõ/Úr! Mondhatni, az endoszkópia és a képalkotó eljárások a legfontosabb diagnosztikai módszerek az urológiában. Néhányan még emlékszünk, milyen változást jelentett a „laposelemes”, melegfényû cystoscopról a váltás hidegfényûre. Az ultrahangkészülékek megjelenése legalább ekkora lépés volt két évtizede. A képalkotó eljárások kiteljesedése, napi alkalmazásuk minõségi változást okozott, ami legjobban a gyógyítás eredményességében tükrözõdik. Ha február, akkor FUN. Most a 21. poszterszekció absztraktjait mellékeljük. Találkozunk a FUN-on!

Kollegiális üdvözlettel Romics Imre dr.

4

Bevezetõ ©


Modern képalkotó eljárások adta lehetõségek az urogenitalis daganatok korai felismerésében és a pontos állapotfelmérésben Dr. Bata Pál1, Dr. Kovács Balázs1, Dr. Hüttl Kálmán2 1 Semmelweis Egyetem Radiológiai és Onkoterápiás Klinika, Budapest 2 Semmelweis Egyetem Kardiológiai Központ, Képalkotó Diagnosztikai Részleg, Budapest A radiológiai diagnosztikában a felgyorsult technikai fejlõdésnek megfelelõen újabb és újabb eszközök és eljárások jelennek meg, melyek eddig soha nem látott távlatokat és lehetõségeket nyitnak meg a vizsgálatot végzõ orvos elõtt. Közleményünkben a teljesség igénye nélkül néhány – ma már viszonylag széles körben elterjedt – modern diagnosztikus eljárás mellett az általunk egyre többet használt és még fejlesztés alatt lévõ technikák rövid bemutatásával is foglalkozunk. Kulcsszavak: CT, CT-urographia, virtuális pyeloscopia, MR-spektroszkópia

Options given by modern diagnostic procedures in the early detection and exact staging of urogenital cancers In accordance with accelerated technical development, newer and newer devices and procedures become available in the field of radiological diagnostics, which open up for diagnosing physicians perspectives and opportunities never witnessed before. In our bulletin, without having a yearning for giving a full picture, in addition to some modern diagnostic procedures used nowadays in relatively wide professional circles, we briefly address also the techniques which we use more and more frequently and which are still being improved. Key-words: CT, CT urography, virtual pyeloscopy, MRspectroscopy

Miben nyújt többet a modern diagnosztika, mint a jól bevált hagyományos módszerek a veserák diagnosztikájában? A fejlett technika segítségével jobb eséllyel ismerjük fel és karakterizáljuk az egyes expansilis vagy infiltratív terjedést mutató, szoliter vagy multiplex veseelváltozásokat. A legnagyobb elõrelépés az egyéb képalkotó módszerekhez képest (pl. iv. urographia, UHvizsgálat) a 3 cm alatti elváltozások sokkal nagyobb szenzitivitással történõ kimutatása terén tapasztalható (1). Ezen tumorok esetén a szenzitivitás 67% iv. urographiával, 79% ultrahanggal és 94% CT-vizsgálattal (1). A pontos lokalizálás és kiterjedés – beleértve a pyelaris és perinephricus terjedést is – vizsgálata mellett a veseerek érintettségének meghatározására és az esetleges érfejlõdési variációk meglétének kimutatására is lehetõség van. Így a mûtéti beavatkozás típusa és menete - különös tekintettel az esetleges rezekciós beavatko-

zásra vagy a laparoszkópos eljárásra – jól tervezhetõ. Mivel a helyes vizsgálati protokoll a teljes has és kismedence képalkotását tartalmazza, így az esetleges regionális nyirokcsomó-elváltozások mellett a távoli lymphoglandularis vagy egyéb szervi metasztázisok is kimutathatók; ez elengedhetetlen a pontos staginghez. A CT-vizsgálat kontrasztanyag adását követõen mindig három fázisban történik, ezt egy natív széria elõzi meg. A vesetumor natív vizsgálattal egyéb parenchymalézióktól biztonsággal nem különíthetõ el – denzitása a környezõ parenchymáéval megegyezõ (30–50 HU) –, egyes adatok szerint a 31%-ban kalcifikált tumorok 87%-ában a centrális amorf vagy denz kalcifikáció már elõre jelezheti a diagnózist. Kontrasztanyag adását követõen egy ún. hyperdens „blush” jelentkezik az elváltozásban, (1. kép) majd a vénás fázisban az elváltozás hypodenssé válik a környezõ parenchymához ké-

5 Dr. Bata Pál, Dr. Kovács Balázs, Dr. Hüttl Kálmán: Modern képalkotó eljárások adta lehetõségek... ©


1. kép: 12 mm-es RCC artériás fázis

3. kép: 3D CT-urographia pouch-képzést követõen jobb oldali üregrendszeri pangással

2. kép: 12 mm-es RCC késõi fázis

pest (2. kép). A késõi fázis alkalmat ad CT-urographiás képek készítésére (3. kép), ezeken kiválóan látható a felsõ üregrendszer érintettsége, esetleges egyéb elváltozása (2). Nagy kihívás a radiológus számára a cystosus veserákok diagnosztikája. A nehézség abból adódik, hogy az összes veserák legalább 15%-a cysticus formában jelenik meg (3). Ugyan6

akkor a vesében ábrázolódó cysticus képletek 8%-a morfológiája alapján nem tartható simplex cystának (3). Ez viszonylag nagy szám annak tükrében, hogy 50 év felett a betegek 50%-ában diagnosztizálható atípusos vagy típusos cysta (4, 5, 6). Speciális, a malignus cystosus veseterimék kialakulására fokozott kockázatot jelentõ állapotok a von Hippel-Lindau-szindróma (VHL), a hosszú távú dialízis és a polycystás vesebetegség. A VHL-es betegek 40%-ában alakul ki RCC és 75%-ukban láthatók simplex cysták. Hosszú távú dialízisben részesülõ betegek 7%-ában alakul ki RCC (1). Polycystás vesebetegség és RCC együttes fennállásának esélye igen kicsi: kevesebb, mint 1% (7). A modern CT és MR berendezésekkel általában pontos és azonnali diagnózis mondható a legtöbb cystosus veseterimérõl. A legfõbb kérdések, hogy vajon a cystosus terime igényel-e vagy sem sebészi ellátást, illetve szükséges-e a nyomonkövetés. Ezek a kérdések a Bosniakklasszifikáció segítségével megválaszolhatók. A cystosus képletek pontos karakterizálásához kiváló minõségû, többfázisú MDCT-vizsgálatra van szükség. A 120 ml iv. kontrasztanyag beadása injektor segítségével történik, majd natív és posztkontrasztos felvételek (35, 70 és szükség esetén 120–300 másodperces késleltetéssel), ezt követõen a primer adatokból 2 mm-es rekonst-

Dr. Bata Pál, Dr. Kovács Balázs, Dr. Hüttl Kálmán: Modern képalkotó eljárások adta lehetõségek... ©

2009. február • VI. évfolyam 1. szám rukciók és a postprocessing során volume-rendered képek készülnek. Bosniak-klasszifikáció Ezen CT protokoll alkalmazásával mérhetõvé válnak a Bosniak-klasszifikáció alapját képezõ cysta-jellemzõk: a kismértékû, sima vagy irreguláris falmegvastagodás kontraszthalmozással vagy anélkül; a hajszálvékony vagy megvastagodott septumok; vékony vagy irreguláris (vastag vagy nodularis) meszesedés stb. Minden cytsosus képlet besorolható a Bosniak I, II, IIF, III, illetve IV kategóriába. A beosztás terápiás ajánlást is tartalmaz az osztályozás mellett, de fontos hangsúlyozni, hogy a terápiás döntés minden esetben – az egyéni mérlegelést követõen – klinikusi feladat. A Bosniak–klasszifikáció a cystosus veseelváltozások klinikai beosztására szolgál, alapvetõen CT-morfológiájuk alapján (8, 9, 10). Kategóriái a következõk: • A Bosniak I típus a simplex vesecysta. Denzitása 0–10 HU közötti, nem halmozó, hajszálvékony falú képlet. Az ebben a csoportban szereplõ cysták nem tartalmaznak septumot, meszesedést vagy szolid komponenst. További teendõt nem igényelnek (8). • A Bosniak II típusba tartozó cysták tartalmazhatnak néhány, 1 mm körüli, nem halmozó septumot és kevés kalcifikációt a falban vagy a septumban (4. kép). Ugyancsak ide sorolhatók az élesen határolt, 3 cm átmérõnél kisebb, homogén, hyperdens cysták is. További teendõ ezzel a csoporttal sincs (8). • A Bosniak IIF (F = follow up, nyomonkövetés) típusba azokat az elváltozásokat soroljuk, melyek kissé komplexebbek, mint a Bosniak II, de nem elég összetettek, hogy a Bosniak III kritériumainak megfeleljenek. Minimálisan vastagabb faluk akár nagyobb mennyiségben vagy nodularisan is tartalmazhat kalciumot, de halmozás, illetve belsõ szolidum továbbra sincs jelen. Ide tartoznak azon hyperdens elváltozások, melyek átmérõje meghaladja a 3 cm-t, vagy teljesen intraparenchymalis helyzetûek (8). Nyomonkövetésük javasolt, mert 5%-ban malignusnak bizonyulnak (10, 11). Általában az 50–60 év feletti betegek esetén hat hónap múlva, majd évente kell kontroll vizsgálatot végezni öt éven át, mellyel a komplex cystosus terime stabilitása s ezáltal benignitása bizonyítható (11). Fiatalabb betegeknél hosszabb követés lehet szükséges (11).

Természetesen más szempontokat kell figyelembe venni egy fiatal, egészséges, illetve egy idõs, komorbiditásokkal rendelkezõ páciensnél, ha a követést fontolgatjuk. A fiatal, IIF lézióval bíró pácienst az éveken át tartó követés során – ha CT-vel történik – nagy sugárterhelésnek tesszük ki, valamint betegségtudatot és anxietast generálunk. Vagy választhatjuk a parciális nephrectomiát, mely mindettõl megkíméli. Az idõs, nagy mûtéti rizikójú betegnél azonban akár III-as kategóriájú terime esetén is dönthetünk a nyomonkövetés mellett (9). Nyomonkövetés helyett egyesekben felmerül a biopszia lehetõsége. Ennek negatív eredménye azonban nem zárja ki a malignitás lehetõségét, viszont a képalkotókkal való követést problémássá teszi, mert nem lehet eldönteni, hogy a változás a beavatkozásnak köszönhetõ vagy a képlet dignitása változik. Az eljárás invazivitására való tekintettel szövõdményekre is lehet számítani (vérzés, fertõzés, szúrcsatornába való tumorszórás) (9, 12). • A Bosniak III típusba a vastag fallal vagy belsõ septumokkal ábrázolódó, a kontrasztanyagot halmozó cystosus képleteket soroljuk (5. kép). Ide tartoznak a komplikált cysták (bevérzett vagy infectált), a multilocularis cysticus nephroma és a cystosus veserákok. Az ezen csoportba tartozó elváltozások 50%-ban malignusak, így eltávolításuk javasolt (10). • A Bosniak IV típusba a halmozó belsõ komponenssel rendelkezõ, 100%-ban malignus eltérések tartoznak (8).

4. kép: Bosniak II cysta septummal

7 Dr. Bata Pál, Dr. Kovács Balázs, Dr. Hüttl Kálmán: Modern képalkotó eljárások adta lehetõségek... ©


5. kép: Bosniak III cysta, natív vizsgálat

7. kép: Virtuális kép az ureter felõl az üregrendszer irányába tekintve

6. kép: Bosniak III cysta, artériás vizsgálati fázis,

8. kép: A virtuális vizsgálathoz tartozó késõi fázisú

halmozó septumok

coronalis kép 10 mm-es üregrendszeri lézió esetén

Virtuális endoszkópiás vizsgálatok A virtuális képalkotó módszerek tapasztalataira építve kiváló minõségû, virtuális felsõ üregrendszeri vizsgálat végezhetõ. A vizsgálat része egy szokványos, többfázisú adatgyûjtésnek, így nem jár több terheléssel a beteg 8

szempontjából (7. kép). A mért adatokat speciális szoftver segítségével jelenítjük meg endoluminalis képek formájában (8. kép). Az eljárás kiegészíti és növeli az MDCT adta diagnosztikus lehetõségeket a pyeloureteralis tumorok diagnosztikájában; szenzitivitása 81–100% közötti, specificitása 75–80% a megjelenési formától (nye-


2009. február • VI. évfolyam 1. szám les vagy szolid) függõen (13). Különösen hasznos a virtuális pyeloureteroscopia azon esetekben, amikor a hagyományos endoszkópos vizsgálat nem kivitelezhetõ: pl. szûkület miatt. Szintén meghatározó lehet olyan nagykockázatú betegek (pl. egy oldalon resecált tumoros betegek ellenoldali elváltozás gyanújánál) diagnosztizálásban is, akiknél a hagyományos, akár flexibilis eszközzel végzett endoszkópia is igen megfontolandó (12, 13). Ezen speciális esetekben a virtuális endoszkópia a mûtét vagy esetleges intervenciós beavatkozások tervezését is nagymértékben segíti. A vizsgálat kiegészíthetõ a hólyag virtuális vizsgálatával is, ez irányú eddigi eredményeink reményt keltõek, az eljárás kiértékelése és fejlesztése még folyamatban van. MR spektroszkópia Nagy lehetõségekkel kecsegtetõ eljárás az MRspektroszkópia. Lényege a metabolitok lokális eloszlásának vizsgálata és az adatok MR-képpel történõ fuzionálása (görbék, színeloszlás) (9. kép). Az endorectalis coillal végzett multiplanar MR T2 vizsgálat igen érzékeny módszer a prosztatamalignomák kimutatásában: szenzitivitása 84%, specificitása 50% (15). Az endorectalis coillal végzett MR-vizsgálat kombinálva MR-spektroszkópiás mérésekkel 89%-os specificitást és 79%-os szenzitivitást mutat perifériás prosztatarákok esetében (15). A vizsgálatok kombinálása és a képalkotás hatékonyságának fokozása különösen fontos bizonyos MR-képek specificitását csökkentõ tényezõk esetén, melyek a szövetek jelintenzitását drasztikusan megváltoztatják. A jelintenzitást befolyásoló leggyakoribb tényezõk a következõk: biopsziát követõ vérzés, prostatitis, terápiás beavatkozások. A mérésben részt vevõ két metabolit a citrát és a kolin. A prosztata glandularis sejtjei 10–60-szor magasabb koncentrációban tartalmaznak citrátot a citoplazmájukban, mint bármely más emberi sejt. A perifériás zónában ennek megfelelõen magas citrátkoncentrációt mérünk. A mirigysejtek csökkenõ számának megfelelõen jelentõs citrátszintcsökkenést mérhetünk a transitionalis és centrális zónákban. A kolin eloszlása a prosztata különbözõ zónáiban lévõ sejtekben egyenletes. A daganatos sejtekben szignifikáns metabolitszint-változásokat detektálhatunk a környezõ parenchymához képest, míg a daganatos szövet kolintartalma jelentõsen emelkedik (ennek hátterében a fokozott sejtosztódás és a megnövekedett sejtsûrûség áll).

A daganatos prosztatasejtek citráttartalma kifejezetten csökken (ez a daganatsejtek fokozott energiaszükségletének – citrátot kezdenek oxidálni – és a normál glandularis szövet redukált mennyiségének tudható be). A mérés során kapott eredmények kiértékelése görbék segítségével történik. A képfúzió adta lehetõségeket kihasználva a mért elváltozás pontos lokalizálása történik meg. A jobb lokalizáció mellett lehetõség nyílik a pontos, MR-tervezett és TRUS-vezérelt biopszia kivitelezésére, korábbi negatív biopsziákat követõen. Az irodalmi adatok alapján lehetõség van a választott terápia hatékonyságának monitorizálására, a tumor agresszivitásának becslésére is. Mint minden képalkotó eljárásnak, ennek az új technikának is megvannak a korlátai. Ezek leggyakrabban a következõk: fals pozitív esetek a túl kis tumorméret miatt (ez függ a mérés volumenválasztás paramétereitõl), krónikus prostatitis okozta emelkedett kolinszint. Bizonyos technikai nehézségek is felmerülhetnek a vizsgálat kivitelezése során: endorectalis coil pontos felhelyezése, mozgási artefaktum, urin artefaktum, periprostaticus zsírszövet és a kifejezetten megnagyobbodott, egyenetlen felszín okozta mûtermék.

9. kép: MR-kép és spektroszkópia fúziója, görbék és color coded megjelenítés

(dr. Tarján Zsolt szívességébõl)

Közleményünkben bemutattunk több modern képalkotó adta lehetõséget az urológiai daganatok korai felismerésére. Hangsúlyozni kell azonban, hogy hiába min9


2009. február • VI. évfolyam 1. szám den technikai vívmány és lehetõség, ha a klinikus és a radiológus közti párbeszéd, együttmûködés nem teljes és nem folyamatos. A beteg számára legkedvezõbb döntéseket csak egymást segítve, közös munka eredményeként tudjuk meghozni. Irodalom: 1. Romics J., Bach D: Urológiai ultrahang diagnosztika, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1990 2. Morcos SK, Cohan RH: New techniques in uroradiology. Taylor&Francis Group, New York, 2006. 3. Bielsa O, Lloreta J, Gelabert-Mas A: Cystic renal cell carcinoma: pathological features, survival and implications for treatment. Br. J. Urol. 1998; 82: 16-20. 4. Uroradiológia, Nõgyógyászati és Szülészeti Radiológia, Emlõ Diagnosztika. Edicerf, 1997, p. 71. 5. Warren KS, McFarlane J: The Bosniak classification of renal cystic masses. BJU Int. 2005; 95: 939-942. 6. Siegel CL, Mcfarland EG, Brink JA, Fischer AJ, Humphrey P, Heiken JP: CT of cystic renal masses: analysis of diagnostic performance and interobserver variation. Am. J. Roentgenol. 1997; 169: 813-818. 7. Gregoire JR, Torres VE, Holley KE, Farrow GM: Renal epithelial hyperplastic and neoplastic proliferation in ADPKD. Am. J. Kidney Dis. 1987; 9: 27.

8. Israel GM, Bosniak MA: How I do it: evaluating renal masses. Radiology 2005; 236: 441-450. 9. Israel GM, Bosniak MA: An update of the Bosniak renal cyst classification system. Urology 2005; 66: 484-488. 10. Hartman DS, Choyke PL, Hartman MS: From the RSNA refresher courses, a practical approach to the cystic renal masses. RadioGraphics 2004; 24: S101-S115. 11. Israel GM, Bosniak MA: Follow up CT of moderately complex cystic lesions of the kidney: Bosniak category IIF. AJR Am. J. Roentgenol. 2003; 181: 627-633. 12. Battista G, Sassi C, Schiavina R, Franceschelli A, Baglivo E, Martorana G, Canini R: Computerized tomography virtual endoscopy in evaluation of upper urinary tract tumors: initial experience. Abdom. Imaging 2009; 34: 107-112. 13. Takebayashi S, Hosaka M, Takase K, Kubota N, Kishida T, Matsubara S: Computerized tomography nephroscopic images of renal pelvic carcinoma. J. Urol. 1999; 162: 315-318. 14. Wetter A, Engl T, Nadjmabadi D et al: Combined MRI and MR spectroscopy of the prostate before radical prostatectomy. AJR 2006; 187: 724-730. 15. Casciani E, Polettini E, Bertini L et al: Contribution of the MR spectroscopic imaging in the diagnosis of prostate cancer in the peripheral zone. Abdom. Imaging 2007 Feb 10 (Epub ahead of print) 16. Kurhanewicz J, Vigneron DB, Hricak H et al: Three dimensional H-1 MR spectroscopy imaging of the in situ human prostate with high spatial resolution. Radiology 1996; 198: 795.

Beszámoló a Nemzetközi és Európai Szexuális Medicina Társaságok 2008-as brüsszeli kongresszusáról 2008. december 7–11. között került megrendezésre a nemzetközi (ISSM) és az európai (ESSM) szexuális medicina társaságok közös kongresszusa Brüsszelben. A kongreszszuson több mint tucatnyi hazai szakember vett részt. A tudományos program a radikális prosztata- és kismedencei mûtétek utáni szexuális rehabilitáció, valamint az õssejtkutatás merevedési zavart érintõ legújabb eredményeivel kezdõdött. Az uroonkológiai vonatkozású elõadások közül megemlíteném Yassin és munkatársai elõadását arról, hogy vizsgálatuk szerint az idõskori hormonpótlás nem emeli a prosztatarák elõfordulási arányát. Több elõadás is foglalkozott a szervmegtartó mûtétek elõnyös szexuális hatásával és technikájával péniszdaganatoknál. Hazánkból Keszthelyi Attila, Rusz András és munkatársai radikális cystectomiát követõ nemi zavarok elõfordulását vizsgálták férfiaknál, a különbözõ mûtéti típusokban eltérõ 10

eredményeket kimutatva. Én, Török Alexanderrel közös moderált poszterbemutatót tartottam a helytelenül végzett körülmetélések utáni helyreállító mûtétekrõl, melyet érdeklõdéssel fogadtak. Magyarországot még Nyirády Péter és munkatársai vazelin-granulomák sebészete, valamint Gyovai Gabriella és munkatársai „intrauterin szexuális magatartás” ultrahangos megfigyelésérõl szóló bemutatói képviselték. Fontos fejlemény volt a kongresszus alatt, hogy az ESSM 2009-tõl hivatalos tagszervezetévé választotta a nemrégiben megalakult Magyar Szexuális Medicina Társaságot. Az újonnan megalakult Társaság fõ célja a szakmai párbeszéd felelevenítése, a hazai képzés fejlesztése, illetve a gyakorlati és tudományos munka összehangolása a szexualitást érintõ orvosi kérdésekben.

Beszámoló a Nemzetközi és Európai Szexuális Medicina Társaságok 2008-as brüsszeli kongresszusáról ©

Fekete Ferenc dr.


HÍREK

A 6. ESOU (European Society of Oncological Urology) Kongresszus Immár hatodik alkalommal találkoztak az urológiai onkológia iránt érdeklõdõk. Idén Isztambul adott helyet az évente rendezett tudományos ülésnek, amely több mint 600 résztvevõt számlált. Most is az urológiai daganatok kezelésében az utóbbi évben végbement változások kerültek terítékre a szakma elismert képviselõinek tolmácsolásában. Szokásosan a prosztatadaganat kezelése vezette a sort, az elsõ nap egésze errõl a témáról szólt. Többen a „követés” kiterjesztésének lehetõségét tartották lehetségesnek, megküzdve az ellenérvek követõivel. Még mindig kevés kéz lendült a magasba, amikor a nomogramok alkalmazóinak arányát mérték fel. Jó napjuk volt az alternatív kezelési módokat kedvelõknek. A HIFU mellett több célzott kezelés ismertetése történt, növekvõ betegszámmal. Kritikaként került említésre, hogy a daganat multifokális jellege miatt az „egygócú” kezelések kockázata nagy lehet. A különbözõ sugárkezelések létjogosultsága megkérdõjelezhetetlen, hosszú távú követési eredményei bizonyos betegcsoportokban már alig térnek el a radikális sebészeti megoldásokétól. Széles körben elfogadott nézet, hogy a kiterjesztett lymphadenectomia mellett a kismedencei nyirokcsomók nagyobb területû besugárzása is tovább javítja a kezelési eredményeket. A daganatkockázati csoportok pontos besorolása elengedhetetlen, ma már senkinek nem jut eszébe alacsony rizikójú prosztatatumoros betegnél besugárzást indikálni. Külön diszkusszió tárgya volt a nyílt mûtét, a laparoszkópia és a robottechnika elõnyeinek és hátrányainak megvitatása. Lényegként az vonható le, hogy helyes indikációt követõen mindenki alkalmazza az általa legjobban mûvelt megoldást. Egy délutánt tett ki az elõrehaladott prosztatarák kezelésének megvitatása. A sugárkezelés mellett alkalmazott hormonterápia idejének megválasztása már körvonalazódott, kockázati csoporttól függõen a rövid (3–6 hónapos) kezelésre TAB, a hosszabb (1–3 év) hormonkezelésre az LH-RH monoterápiát jelölték

meg. Kísérlet történt elõrehaladott prosztatarák kezelésében a radikális mûtét alkalmazására – a magasabb szövõdményráta és a kiegészítõ kezelések tárházának bõvülése kapcsán ez az indikáció megkérdõjelezõdik. A radikális mûtétek utáni kezelési lehetõségek külön szekciókban kerültek megtárgyalásra. Itt Romics Imre professzor a mûtétet követõ hormonkezelés szerepérõl tartott összefoglaló elõadást. Az adjuváns hormonkezelésnek bizonyítottan egyedül N+ esetben van létjogosultsága. A non-metasztatikus, hormonrezisztens prosztatarák kemoterápiájának indikálásánál szintén a nomogramokat kell segítségül hívnunk. A második nap érdekes összefoglalóval indult, itt a jelenleg folyó EORTC vizsgálatok részeredményeit ismertették. Két rövid kiemelés: a prosztatarák sugárkezelése mellett a hosszú távú hormonkezelés tûnik megfelelõbbnek; vesedaganat esetén a nyirokcsomók eltávolítása az újabb vizsgálatok szerint nem jár túlélési elõnnyel. A következõ téma a hólyagdaganat volt. A pT1-es tumor néha veszélyesebb a pT2 stádiumnál – szólt egy rövid kommentár –, a nem megfelelõ patológiai stádium-meghatározás késleltetheti a radikális kezelést. Felszínes hólyagdaganat esetén az új patológiai klasszifikáció okozhat bonyodalmat, a kezelés indikációiban nem történt változás. Az új, lokálisan alkalmazott citosztatikumokkal jó eredmények gyûlnek, a termo- és elektro-instillációk inkább kísérleti jellegûek. A radikális cystectomiák tárgyalásakor nagyobb vitát váltott ki a prosztatakímélõ technika behatárolása. Jelentõs életminõséget javító elõnyei mellett az onkológiai kontroll behatárolódása tényleges veszélyt okozhat. A radikális mûtétek után amúgy is csaknem egyharmadot kitevõ késõi áttétek jórészt visszafordíthatatlanok, arányuk ilyenkor növekedhet. A harmadik nap a heretumorok tárgyalásával kezdõdött. I. stádiumú, nagykockázatú seminomák szükségessé váló sugárkezelésénél a 20 Gy-t elegendõnek találták, adjuváns kemoterápiaként az egy ciklus carboplatint jelölték meg. Az RLA idegkímélõ laparoszkópos és nyílt 11

Hírek ©


HÍREK mûtéti bemutatója mindkét technika eredményességét fényesen igazolta. A veserák egyedüli követéses kezelésével száz feletti esetszámot ismertettek, az indikációs kör jelentõs behatárolását hangoztatva. Vesetumor resectiójánál a nyílt mûtétet helyezték elõtérbe. Látványos videóprezentációt láthattunk a vena cava thrombus eltávolításáról – szokatlan volt, hogy ezt alkalmanként metasztatikus esetben is megteszik. Széles körû vizsgálatok folynak a

tirozinkináz-gátló gyógyszerek alkalmazásával. Mivel a különbözõ hatású gyógyszerek között nincs keresztrezisztencia, a kombinált kezelés is szóba került. A sok téma és említett kérdéskör közül most csak morzsák felemlítésére volt lehetõség. Három nap eltelte után értékes tapasztalatokkal lehettünk gazdagabbak. Jövõre ismét januárban kerül megrendezésre az ESOU. Dr. Szûcs Miklós

Beszámoló az Európai Akadémikusok 2008. évi kongresszusáról A tel-avivi Intercontinental Hotelben a jelenlegi 62 tagból 28-an gyûltünk össze. Ketten késõbb érkeztek. Elsõ alkalommal a 15–20 perces elõadások után a kevés résztvevõ miatt legalább ennyi idõ maradt az egyes elõadások megvitatására. Pushkar (Moszkva) Sebõ Tibor nevû, Mayo klinikai munkatársával a prosztatarák DNA ploiditást és más proliferatív markereket vizsgáltak, és ennek prediktív jelentõséget tulajdonítottak. Az elõadás után átadtam a szerzõnek kb. 15 évvel ezelõtt írt, hasonló témájú dolgozatunk különlenyomatát. Thalmann (Bern) alapkutatásról szóló eredményének közlése után magunk a radikális prostatectomiás betegek PSA recidívájának más klinikai paraméterekkel való összefüggésérõl tartottunk elõadást. Elsõ klinikai témájú elõadás lévén, hosszas vita követte. A témakört folytatva Jarolím (Prága) prosztatarákosok korai salvage radioterápiájáról, Tombal (Brüsszel) egésztest MRI-vizsgálatok eredményeirõl számolt be. Djavan (Brüsszel) a vesicula seminalis resectiójának kontinenciamegtartó pozitív hatását ismertette. Néhány éve magunk is így végezzük a mûtétet. Marberger (Bécs) a subcutan nephrovesicalis palliatív bypasszal végzett eredményekrõl számolt be. Castro-Díaz (Teneriffe) az interstitialis cystitis új markerét, Bosch (Utrecht) az 5-ALA segítségével vég-

zett hólyagtumor-resectio eredményeit ismertette. Zlotta (Toronto) egy nagy T1 G3 hólyagtumoros beteg BCG kezelésével folytatott vizsgálat eredményeirõl számolt be. Wiking Mannson (Lund), mint mindig, ortotopikus hólyagdeviációval szerzett újabb tapasztalatait ismertette. Burghardt (Bern) Studer klinikájáról a kismedencei exenteratiók indikációit és eredményeit tárgyalta. Nagy meglepetés volt, amikor Alcaraz (Barcelona) öt vesetumoros esetet mutatott be, akiknél a vesét a hüvelyen keresztül távolították el. Abbou (Paris) újra hitet tett a laparoszkópia mellett, aminek õ valóban kiváló mûvelõje. Jacqmin (Strasbourg) 18 HIFU esetet ismertetett, nekünk eddig a klinikán 16 van. A házigazda Ramon (Tel-Aviv) MRIvezérelt HIFU-val elért kísérletes eredményeirõl, Mulders (Nijmegen) MRI-célzott prosztatabiopsziáról tartott elõadást. Hochenfellner (Heidelberg) a vesedaganatok prognosztikájáról, Radziszewski (Varsó) – mint vendég – a hólyagbeidegzõdésrõl tartott kiváló összefoglaló elõadást. „Közgyûlés” is volt, amelyen az Akadémia mûködésének néhány alapszabályát rögzítettük, többek közt a tagságot 75 személyben maximáltuk. A 2009-es találkozó Madridban lesz, 2010-ben pedig Budapesten. Dr. Romics Imre

A Semmelweis Egyetem dékánja 2009. január 1-i hatállyal az Andrológiai Grémium elnöki feladataival Prof. Romics Imre után Dr. Nyirády Péter egyetemi adjunktust bízta meg. 12

Hírek ©


21. Füvészkerti Urológus Napok (UROFARSANG) továbbképzõ tanfolyam 2009. február 20. péntek 10:00

Megnyitó Prof. Romics Imre

10:10

Hormonkezelés és osteoporosis Prof. Lakatos Péter

10:25

New trends in the treatment of LUTS Prof. Stephan Madersbacher (Bécs, Ausztria)

10:45

Sorafenib az elõrehaladott veserák terápiájában Szûcs Miklós Clodronate az urológiai tumorok csontszövõdményeinek kezelésében Faragó Katalin

11:00

11:15

Kávészünet

11:45

Intraepithelialis és invazív hímvesszõrák differenciáldiagnosztikája és kezelése Nyirády Péter

12:00

Hogyan vonhatjuk be a beteg elvárásait, preferenciáit a hormonfüggõ prosztatarák kezelésébe? Esetbemutatás – Prezentáció –Konklúzió Prof. Romics Imre

12:30 12:45

15:20

Triptorelin terápia a napi gyakorlatban – a legújabb fejlemények Prof. Romics Imre

15:40

Urológia a járóbeteg-szakellátás szemszögébõl – Tények és lehetõségek Varga Imre

15:55

Kávészünet

16:25

Az urodynamia és az inkontinencia, valamint a rehabilitáció valós helyzete Magyarországon Majoros Attila

16:40

Kétkedések és kihívások a húgyúti infekciók kezelésénél Tenke Péter

16:55

Current aspect of prostate seed brachytherapy – update 2008 Frank Kahmann (Berlin, Németország)

20:00

Farsangi bál

2009. február 21. szombat 09:00

HPV férfiakban – tesztelni vagy nem tesztelni? Tisza Tímea

Az urológiai osztályos alapellátás Németországban Galamb László (Traunstein, Németország)

09:10

A genitális ulcus differenciáldiagnosztikája a venerológus szemszögébõl Várkonyi Viktória

Hímvesszõ-protézisekkel szerzett hosszú távú tapasztalataink Fekete Ferenc

09:20

Az infertilitás kezelésének legújabb vívmányai Rusz András

09:30

Kávészünet

10:00

Poszterbemutatók Elnök: Prof. Farkas László – Varga József

12:00

Tesztírás (Nyirády Péter)

13:00

Ebéd

14:00

Beteg-utak a vesedaganat kezelésben Prof. Romics Imre

14:15

Sunitinib, az áttétes veserák kezelésének referenciaszere – klinikum, jelen, jövõ Szûcs Miklós

14:30

BON-BON Prof. Nanofvszky György

15:00

Effectiveness and risks of radical cystectomy as a curative treatment for bladder cancer Prof. Oliver Hakenberg (Rostock, Németország)

A továbbképzõ program az OFTEX portálon szerepel, sikeres vizsga esetén 30 pont szerezhetõ. 13

21. Füvészkerti Urológus Napok (UROFARSANG) továbbképzõ tanfolyam ©


A Füvészkerti Urológus Napok posztereinek összefoglalói Epispadiasis penis miatt végzett mûtéteink

1.

Dr. Merksz Miklós1, Dr. Kiss András1, Dr. Nyirády Péter2, Dr. Sulya Bálint1, Dr. Sajthy Melinda1 1 Heim Pál Gyermekkórház Urológiai Sebészeti Osztály, Budapest 2 Semmelweis Egyetem Urológiai Klinika, Budapest

Az epispadiasis penis legtöbbször hólyag-exstrophiához társulóan alakul ki, de anélkül is létrejöhet. Önálló elõfordulásánál százezer élve születettre jut egy eset. Az elmúlt hat év során a Heim Pál Gyermekkórház Urológiai Sebészeti Osztályán öt gyermekben végeztünk korrekciós mûtétet epispadiasis miatt. Egy betegben epispadiasis totalis miatt Young–Dees–Leadbetter szerinti hólyagnyak-kialakítás is szükségessé vált. A húgycsõ- és penisplasztikát három betegben úgy végeztük, hogy a húgycsövet dorsalis helyzetében meghagytuk. A legutóbbi két esetünkben Cantwell-Ransley-mûtétet végeztünk. Szövõdményként két fiúnál húgycsõsipoly kialakulását észleltük, a posztoperatív panaszok között leggyakrabban a penis rövid voltát említették a szülõk. Bár a Cantwell-Ransley-mûtéttel hosszú távú tapasztalataink nincsenek, mûtéttechnikai lépései elsõsorban ez utóbbi panasz kiküszöbölését célozzák. Diagnosztikus nehézséget okozó vesicula seminalis pszeudotumor laparoszkópos megoldása

2.

14

Dr. Balogh Elemér, Dr. Benyó Mátyás, Dr. Csanádi Gábor, Dr. Farkas Antal, Dr. Varga Attila, Dr. Flaskó Tibor Debreceni Egyetem Orvosés Egészségtudományi Centrum, Urológiai Klinika, Debrecen

A Füvészkerti Urológus Napok posztereinek összefoglalói ©

A vesicula seminalis primer megbetegedései ritkán fordulnak elõ vagy kerülnek diagnosztizálásra. A laparoszkópia fejlõdése sokoldalú lehetõséget rejt magában a sokszor kivizsgálási nehézségeket, ellentmondásokat okozó kórképek kezelésében is. Az 55 éves férfibeteg anamnézisében 2008 februárjában végbéltumor endoszkópos mûtéti eltávolítása szerepel. Szövettan gastrointestinalis tumort igazolt. A mûtét után három hónapig imatinib (Glivec) kezelés történt az onkológián. Sebészetrõl konzíliumban küldték kivizsgálásra bal oldalon a gáti részen lévõ tompa nyomás miatt. Rectalis digitális vizsgálattal szelídgesztenyényi, mirigyes tapintatú prosztata, bazálisan bal oldalon mogyorónyi terime volt tapintható. UH-, CT-, MR-vizsgálatok a bal vesicula seminalisban bizonytalan terimét véleményeztek, cysta vagy tumor gyanúját vetették fel. A terime UH-vezérelt punctiója nem vezetett eredményre, a biopszia szövettani eredménye sem tisztázta a folyamat dignitását. Ismételt CT, majd MR a korábban leírtak mellett parailiacalisan is cystosus képletet jelzett. PET CT szoliter jobb vesét, valamint cystosus képleteket írt le a bal oldali vesicula seminalis területén. Laparoszkópos mûtétet végeztünk, melynek során a bal vesicula seminalisba szájadzó, tág uretert és hypoplasiás, ectopiás vesét találtunk. A mûtét elõtt végzett cystoscopia alkalmával a bal ureterszájadék nem volt látható. A szövettani eredmény malignitást nem igazolt. A posztoperatív szak zavartalan volt. A beteg panaszmentesen távozott otthonába. Számos diagnosztikai eljárás áll jelenleg a gyakorló orvos rendelkezésére, de ezek bizonytalansága esetén a végleges differenciáldiagnosztikában mégis a mûtétnek van a legfontosabb szerepe. A vesicula seminalis korábban nehezen elvégezhetõ – nyílt – feltárását a minimális invazív laparoszkópia jelentõsen megkönnyíti.

2009. február • VI. évfolyam 1. szám Patkóvese szétválasztása és pyelonplasztikája laparoszkópos eljárással

3.

Dr. Berczi Csaba, Dr. Tállai Béla, Dr. Lõrincz László, Dr. Tóth György, Dr. Benyó Mátyás, Dr. Flaskó Tibor Debreceni Egyetem Orvosés Egészségtudományi Centrum, Urológiai Klinika, Debrecen

A szerzõk patkóvese szétválasztását és a pyeloureteralis határ vesében kialakult szûkületének laparoszkópos megoldását ismertetik. A 21 éves férfibeteg hasi fájdalmai miatt kivizsgálás történt. Ennek során UH-vizsgálat, iv. urographia és CTangiographia készült. Az elvégzett vizsgálatok patkóvesét igazoltak, és a bal oldali vesében a pyeloureteralis határ szûkülete okozta kifejezett üregrendszeri tágulat ábrázolódott. Bal oldali laparoszkópos pyelonplasztikát és a patkóvesét összekötõ parenchyma isthmus laparoszkópos szétválasztását, majd a bal vese pexálását végezték. A mûtét ideje 170 perc, míg a mûtét alatti vérveszteség 100 ml volt. A perioperatív szakban szövõdményt nem észleltek. A laparoszkópos technika patkóvese szétválasztására és pyelonplasztikájára is sikeresen alkalmazható. Laparoszkópos varicokele-mûtét és hatása a nemzõképességre

4.

Dr. Rusz András, Dr. Riesz Péter, Dr. Nyirády Péter Semmelweis Egyetem Urológiai Klinika és Uroonkológiai Centrum, Budapest

A varicokele mûtéti kezelése lehet sebészi vagy intervenciós radiológiai. Sebészi kezelésként választható hagyományos nyílt mûtét, amely mikrosebészeti módszerrel is végezhetõ, de korszerûnek tartott eljárás a laparoszkópos ligatura is, melynek során az endoszkópos vénalekötés a lágyékcsatorna belsõ nyílásánál történik. A mûtét elvégzése után a varicokele okozta panaszok megszûnése és a nemzõképesség javulása remélhetõ. A kezeléssel a további herekárosodás és nemzõképesség-csökkenés akadályozható meg.

Az Urológiai Klinikán 2004 áprilisa és 2007 decembere között összesen 181 laparoszkópos varicokele-mûtét történt. A retrospektív vizsgálat célja a laparoszkópos eljárással elért eredmények felmérése volt, különös tekintettel a laparoszkópos mûtét nemzõképességre kifejtett hatására. A fertilitás változásának, javulásának felmérésére a betegek nemzõképesség-vizsgálaton estek át a mûtét elõtt, majd a beavatkozás után legalább fél évvel. A mûtét elõtt a betegek 32,8%-a volt normozoospermiás, 67,2%-ban csökkent nemzõképesség, pathozoospermia volt megállapítható. A mûtét után javulás a betegek kétharmadánál, 65,4%-ban mutatkozott. A pathozoospermiás betegek 32,7%-ában a spermakép normalizálódott, normozoospermia volt látható. A mûtét utáni szövõdmények aránya alacsonynak bizonyult. Eredményeink alapján a laparoszkópos varicokelemûtét a nagyobb mûtéti és altatási kockázat ellenére hatékony és biztonságos mûtéti eljárás, és a betegek többségénél a nemzõképesség javulása várható. Retroperitoneoscopos adrenalectomia gyermekkorban

5.

Dr. Murányi Mihály1, Dr. Józsa Tamás2, Dr. Benyó Mátyás1, Dr. Csanádi Gábor1, Dr. Tállai Béla1, Dr. Tóth Csaba1, Dr. Flaskó Tibor1 1 Debreceni Egyetem Orvosés Egészségtudományi Centrum, Urológiai Klinika, Debrecen 2 Debreceni Egyetem Orvosés Egészségtudományi Centrum, Gyermekgyógyászati Klinika, Debrecen

A mellékvese hormonaktív tumora, a phaeochromocytoma leggyakrabban felnõttkorban manifesztálódik, az esetek mindössze 20%-a fordul elõ gyermekkorban. 90%-ban sporadikus, 10%-ban familiáris eredetû. A gyermekkori, féloldali mellékvesevelõbõl kiinduló formák mûtéti kezelése leggyakrabban az unilaterális nyílt totális adrenalectomia. A következõkben a mûtét retroperitoneoscopos változatát mutatjuk be. A 16 éves lánybeteg hirtelen kezdõdõ magas vérnyomás miatt fordult orvoshoz. CT-vizsgálat a jobb mellékvesében egy 4x3x3,5 cm-es szövetszaporulatot ábrázolt. Phaeochromocytoma lehetõsége merült fel. 15


2009. február • VI. évfolyam 1. szám Retroperitoneoscopos adrenalectomiát végeztünk három port segítségével. A mellékvesét kipreparáltuk, majd ellátó ereinek lekötése és átvágása után szervtartó zsákban, az optikus port helyén egyben távolítottuk el. A mûtét alatti vérnyomáskiugrások a phaeochromocytoma gyanúját erõsítették. A mûtét utáni idõszak szövõdménymentesen zajlott, a beteg vérnyomása normális szinten stabilizálódott. Az eset utal arra, hogy helyes indikáció esetén, a megfelelõ személyi és technikai feltételek biztosítása mellett a gyermekkori mellékvesetumorok kezelésében a retroperitoneoscopos adrenalectomia hatékony, adekvát terápia. Pyelontumor percutan resectiója

6.

Dr. Drabik Gyula1, Dr. Csanádi Gábor2, Dr. Lõrincz László2, Dr. Szûcs Miklós1, Dr. Flaskó Tibor2 1 Kenézy Kórház Kft. Urológiai és Andrológiai Osztály, Debrecen 2 Debreceni Egyetem Orvosés Egészségtudományi Centrum, Urológiai Klinika, Debrecen

Veseüregrendszeri daganat kezelésére általánosan elfogadott a radikális nephroureterectomia. Idõs, nagy rizikójú, szoliter vesés betegek esetén indokolt lehet a vese szervmegtartó sebészi kezelése, percutan pyelontumorresectio vagy nyílt pyelotomiából a daganat excisiója. A 78 éves nõbeteg kórelõzményében 1991-ben jobb oldali köves roncsvese miatti nephrectomia, a jobb lábszár amputációja, hysterectomia, cholecystectomia, ISZB, hypertonia szerepelt. Ügyeletben, kétnapos anuriával, kardiális dekompenzáció tüneteivel, bal alsó lábszár ödémával, tachypnoéval, fulladással, lázas állapotban érkezett. Véres vizelete nem volt. Kivizsgálása során UH-vizsgálattal a bal vese pyelonját kitöltõ, hangárnyékot adó, echodús képlet és üregrendszeri tágulat látszott. A mellkasröntgen pangásos tüdõt írt le. Laboratóriumi eredményeiben leukocytosis (18 G/l), magas CRP (225 g/ml), emelkedett vesefunkció (szérum ureanitrogén: 20,2 mmol/l, szérumkreatinin: 402 µmol/l) volt. Tekintettel rossz általános állapotára, bal oldalra 6 Ches ureterkatétert helyeztünk fel hólyagkatéter behelye16


zése mellett. A húgyhólyagban daganatot nem láttunk. Az ureterkatéter felvezetése során szapora cseppszámban zavaros vizelet ürült. A pyelonban retrográd töltésnél a vesemedencét kitöltõ inhomogenitást láttunk, UHvizsgálattal a pyelonban kõtörmeléket feltételeztünk. Iv. antibiotikum-kezelés, bõ diuresis biztosítása mellett általános állapota és laboratóriumi értékei jelentõs javulást mutattak. Az ureterkatétert 5 Ch-es DJ stentre cseréltük. A definitív ellátást késõbbre halasztottuk. A DJ katéter cseréje alkalmával jelentõs üregrendszeri vérzést észleltünk, mely spontán megszûnt. Ismételt retrográd pyelographia a három hónappal korábbi felvételhez hasonló, illetve bevérzett üregrendszer képét mutatta. CTvizsgálat a bal vese pyelonját kitöltõ, az UP határt elzáró, a kontrasztanyagot halmozó daganatot véleményezett. Tekintettel páciensünk korára, nehéz mozgására, a nephroureterectomia utáni dialíziskezelés miatti megváltozott életformára, szervmegtartó mûtét, a pyelontumor percutan resectiója mellett döntöttünk. Narkózisban, ureterkatéter felvezetése után, hason fekvõ helyzetben az alsó kehely punctióját végeztük, majd dilatáció után Amplatz-hüvelyen keresztül Iglesias-resectoscopot vezettünk a pyelonba. Túlnyomás keletkezését Y alakú csõelágazással elõztük meg. A pyelontumor transrenalis resectióját végeztük el. A teljes mûtéti idõ 70 perc volt. Az ureterkatétert az elsõ posztoperatív napon távolítottuk el. A nephrostomás katétert az 5. napon vettük ki, anterográd pyelographia után. Az ápolási idõ hét nap volt. A mûtét után hat hónappal készült CT-felvételeken recidíva nem látható. Veseüregrendszeri tumor esetén a pyelontumor percutan transrenalis resectiója jó alternatíva lehet. Diagnosztikus nehézséget okozó, extrém fokban tágult kettõs pyelon és ureter

7.

Dr. Csanádi Gábor, Dr. Lõrincz László, Dr. Benyó Mátyás, Dr. Flaskó Tibor, Dr. Tóth Csaba Debreceni Egyetem Orvosés Egészségtudományi Centrum, Urológiai Klinika, Debrecen

Az osztott veseüregrendszer nem ritka változat. Panaszt, szövõdményt azonban csak kevés esetben okoz, mûtéti beavatkozás csak elvétve válik szükségessé.

2009. február • VI. évfolyam 1. szám A szerzõk egy 30 éves férfi esetét mutatják be. Másfél éve fennálló, bal oldali, deréktáji, tompa, kisfokú, idõszakosan jelentkezõ fájdalma volt. Szédülés és fejfájás miatti kivizsgálása során ingadozó vérnyomást találtak. UH-, majd CT-vizsgálattal a bal hasfelet teljesen kitöltõ, vékony falú, hipoechogén, helyenként (fõleg caudalisan) septumokat tartalmazó, cysticus térfoglalás ábrázolódott. A bal vese lateral és caudal felé diszlokált, a terimében kontrasztanyag nem jelent meg, a vese ettõl függetlennek, komprimáltnak, de jó mûködésûnek mutatkozott. Az elváltozás eredetét nem sikerült felderíteni. Elõzõleg más intézetben gastroscopiát is végeztek. Cystoscopia során szimmetrikus elhelyezkedésû, ép ureterszájadékokat találtunk. Iv. urographia és retrográd ureteropyelographia többletinformációval nem szolgált. Az elváltozás tisztázatlan eredetére tekintettel feltárást végeztünk. Ennek során a retroperitoneum bal felét kitöltõ, a rekesztõl a húgyhólyagig terjedõ cysticus képletet találtunk. Kipreparálás során igazolódott, hogy a bal vese felsõ üregrendszerének extrém mértékben, hydronephroticusan kitágult, cystává fajult részével van dolgunk a hozzá tartozó, a húgyhólyag nyakáig követhetõ ureterrel. A vese distalis része és a hozzá tartozó ureter ép volt. Heminephroureterectomiát végeztük, melynek során a tömlõszerûen tágult üregrendszert 2,5 liter tiszta vizelet bennékével egyben sikerült eltávolítanunk. Zavartalan posztoperatív kórlefolyást követõen a beteget a 11. napon bocsátottuk otthonába; azóta panaszmentes, hypertoniája rendezõdött. Az elváltozás hátterében a felsõ üregrendszerhez tartozó ectopiás ureterszájadék elzáródása állt. A vizeletelvezetõ rendszer oszlási anomáliái panaszt, szövõdményt csak ritkán okoznak, ezek túlnyomó többsége konzervatívan orvosolható. A bemutatott eset érdekessége az extrém méretû, cysta képében megjelenõ, kitágult felsõ üregrendszer, amely a diagnosztikai nehézséget jelentette (a beteget megelõzõen több intézetben is vizsgálták). Feltárásos mûtét nélkül nem lehetett megállapítani a kórkép mibenlétét. Hasonló okból létrejött, óriás méretû hydronephrosist a nemzetközi irodalomban ismereteink szerint korábban mindössze öt esetben ismertettek.

Sentinel nyirokcsomó biopszia penistumorok kezelésében

8.

Dr. Pytel Ákos1, Dr. Damásdi Miklós1, Dr. Pusztai Csaba1, Dr. Schmidt Erzsébet2, Dr. Zámbó Katalin2, Dr. Farkas László1 1 Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ, Urológiai Klinika, Pécs 2 Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ, Nukleáris Medicina Intézet, Pécs

Az alacsony és közepes kockázatú penistumorok kezelése, különösen, ha azok nyirokcsomó-státusa klinikailag negatív, ellentmondásos. Az inguinalis lymphadenectomia morbiditási aránya magas, és az esetek döntõ többségében felesleges. Sentinel nyirokcsomók és szubklinikai nyirokcsomó-metasztázisok detektálására a dinamikus szcintigráfia megfelelõ módszernek tûnik a közelmúlt irodalmi adatai alapján. Közleményünk célja az izotóp-vezérelt dinamikus sentinel nyirokcsomó biopsziával (DSNB) szerzett tapasztalataink bemutatása. Három év alatt 16, klinikailag negatív nyirokcsomó-státusú penistumoros betegnél végeztük el az új beavatkozást. A preoperatív idõszakban a primer tumor köré intradermalisan 99mTc nanokolloidot injektáltunk, majd lymphoscintigraphiát végeztünk. A sentinel nyirokcsomókat másnap intraoperatív gammakamerával detektáltuk, majd sebészileg eltávolítottuk. Inguinalis lymphadenectomiát csak a sentinel nyirokcsomók pozitivitása esetén végeztünk, ha azok szövettani vizsgálata metasztázist nem igazolt, a betegek további terápiában nem részesültek. A lymphoscintigraphia 33 sentinel nyirokcsomót mutatott a 16 betegnél, és ezek mindegyikét sikerült intraoperatívan is detektálnunk és eltávolítanunk. Sentinel nyirokcsomó metasztázist négy betegünknél igazoltunk, ezekben az esetekben radikális inguinalis lymphadenectomiát végeztünk. A radikális mûtéti preparátumok szövettani feldolgozása két esetben, a korábban eltávolított sentinel nyirokcsomókon kívül, további metasztázist nem igazolt. A 12 negatív sentinel nyirokcsomójú beteg közül az átlagos 15 hónapos nyomon követési idõ alatt egy esetben észleltünk nyirokcsomó-propagációt egy évvel a mûtét után, a további 11 betegnél sem regionális, sem távoli propagáció nem igazolódott az obszervációs periódus alatt. Szövõdményt a DSNB kapcsán nem észleltünk. 17


2009. február • VI. évfolyam 1. szám A DSNB izotóp-vezérelt intraoperatív gammakamerával megbízható, alacsony szövõdményarányú módszer alacsony és közepes kockázatú penistumorok okkult metasztázisának kimutatására. A penistumorok kezelésével összefüggõ morbiditás csökkentésének lehetõségei

9.

Dr. Pytel Ákos, Dr. Damásdi Miklós, Dr. Pusztai Csaba, Dr. Farkas László Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ, Urológiai Klinika, Pécs

A penistumorok kezelésében az irodalmi adatokat is áttekintve sok ellentmondást találunk. Ezen ellentmondások többsége a kezelés morbiditása és az onkológiai eredményesség megítélésében tapasztalható. Közleményünk célja a kezelés morbiditásának csökkentését eredményezõ, klinikánkon alkalmazott diagnosztikus és terápiás algoritmusok bemutatása. Klinikánkon 2006. 01. 01–2009. 01. 12. között 26 beteget kezeltünk penistumor diagnózissal. Az EAU irányelvei alapján minden esetben rizikóadaptációt végeztünk, és a diagnosztikus és terápiás lépéseket ezek alapján határoztuk meg. A primer tumor ellátásában a konzerváló sebészi beavatkozást (circumcisio, excisio, resectio, glanseltávolítás) választottuk. Amennyiben a sebészi szél pozitivitása hisztológiailag igazolódott (két eset; ebbõl egy beteg a csonkoló mûtétet elutasította), és az egyértelmûen elõrehaladott állapotban érkezõ betegeinknél (hat eset) végeztünk radikális csonkoló mûtétet (parciális, totális amputáció, emasculinisatio). Alacsony és közepes kockázatú, klinikailag negatív nyirokcsomóstátusú betegeinknél (16 eset) bevezettük az izotóp-vezérelt sentinel nyirokcsomó biopsziát (DSNB). Amennyiben a sentinel nyirokcsomók negatívak voltak (12 beteg), további lymphadenectomiát nem végeztünk. Pozitív esetben radikális inguinalis lymphadenectomiára került sor. Klinikailag pozitív nyirokcsomóstátusú, illetve magas kockázatú betegeknél minden esetben elvégeztük az inguinalis lymphadenectomiát (tíz eset). A mûtétet inguinalis és kismedencei MRvizsgálat elõzte meg. Inguinalis lymphadenectomia során dissectiós határt nem koaguláltunk, hanem minden átvágott szövethidat lekötésekkel láttunk el. Ha direkt daganatos propagáció ezt nem akadályozta, a v. saphena magnát megkíméltük, a sebalapot musculus sartorius lebennyel 18


fedtük, a sebet aktív szívódrén visszahagyásával zártuk. Az alsó végtagokat naponta fásliztuk, és betegeink a korai posztoperatív idõszaktól kezdve LMWH- és diosminterápiában részesültek. Amennyiben a patológiai stádium az N2-t elérte (öt eset), kismedencei lymphadenectomiát is végeztünk második ülésben. Egy esetben a radikális inguinalis lymphadenectomia után a nagy bõrhiány miatt elsõ ülésben a sebzárás nem volt lehetséges, itt a seb sarjadása után MESH grafttal zártuk a hámhiányt. A betegek nyomon követése háromhavonta UH-, illetve évente egy alkalommal MR-vizsgálattal történik. A primer tumor lokális recidívája beteganyagunkban nem alakult ki. A DSNB-n átesett betegeink közül az obszervációs csoportban egy betegnél egy évvel a beavatkozás után szoliter inguinalis nyirokcsomó-metasztázis miatt kényszerültünk az inguinalis lymphadenectomia elvégzésére, patológiai stádiuma N1 volt. Lényeges szövõdményt ennél a betegcsoportnál nem észleltünk. Inguinalis lymphadenectomián átesett betegeink közül sebsuppuratiót nem észleltünk, a szívódrének eltávolítása után nyirokcsorgást nem tapasztaltunk, két esetben lymphokele kialakulása miatt ismételt drenálásra kényszerültünk. Egy alkalommal észleltünk alsó végtagi mélyvénás thrombosist. A betegek átlagos hospitalizálása 16 nap volt. Daganatos progresszió miatt egy beteget vesztettünk el, két betegünknél egyértelmû a daganatos progresszió, jelenleg kemoterápiás kezelést kapnak. Egy beteg kemoterápiás kezelés melletti agranulocytosis miatt exitált, boncjegyzõkönyv alapján sem kismedencei, sem inguinalis, sem lokális recidívája nem volt. Többi betegünknél onkológiai alapbetegségük recidívájára, progressziójára utaló elérést nem találtunk. A kockázati csoportok felállításán alapuló, új mûtéti technikákat is tartalmazó kezelési algoritmus megbízható onkológiai kontrollt biztosít, és egyértelmûen csökkenti a kezeléssel összefüggõ morbiditást. A vesesejtes rák által okozott tünet, mint prognosztikai tényezõ

10.

Dr. Szendrõi Attila1, Dr. Tabák Ádám2, Dr. Riesz Péter1, Dr. Romics Imre1 1 Semmelweis Egyetem Urológiai Klinika és Uroonkológiai Centrum, Budapest 2 Semmelweis Egyetem I. Sz. Belgyógyászati Klinika, Budapest

2009. február • VI. évfolyam 1. szám A vesesejtes rák által okozott tünetek és az intraoperatív szövõdmények, valamint a túlélés között az összefüggés nem tisztázott. Retrospektív kohorszt vizsgálatunk során a Semmelweis Egyetem Urológiai Klinikáján 1997. június és 2004. december között kezelt vesetumoros betegek adatait dolgoztuk fel. A 363 beteg közül 104 (28,6%) jelentkezett vesedaganathoz köthetõ panasz, illetve tünet miatt (C csoport). Egyéb irányú kivizsgálás során, véletlenül került felismerésre a betegség 259 esetben (71,4%). Ezen betegek közül 59-en (16,1%) az anamnézis felvétele során korábbi, a vesedaganathoz köthetõ panaszról számoltak be, ezzel azonban nem fordultak orvoshoz (B csoport), és csak 200 beteg (55,3%) volt valóban panaszmentes (A csoport). A B csoportban gyakrabban fordult elõ deréktáji fájdalom (p < 0,0001) és súlyvesztés (p < 0,063), egyéb tulajdonságaiban szignifikánsan nem különbözött a C csoporttól. Logisztikus regressziós analízist alkalmazva a B+C (tünetes) összevont csoportban gyakrabban fordult elõ áttét (p = 0,002), elõrehaladottabb stádiumú betegek voltak (p = 0,001) és többször jelentkezett intraoperatív szövõdmény (p = 0,046) az A csoporthoz képest. A tünetesség szignifikánsan befolyásolta a túlélést (p < 0,0001) a Kaplan–Meyer-módszert alkalmazva. A betegek a súlyvesztést és a derékfájdalmat gyakran nem értékelték a vesetumor lehetséges jeleként. Egy könnyen hozzáférhetõ adat (a vesedaganat által okozott tünet) más tényezõktõl függetlenül is befolyásolta az intraoperatív szövõdményeket és a túlélést. Vizeletdeviáció és hólyagpótlás a Székelyudvarhelyi Kórházban: öt év tapasztalata (2004–2008)

11. Dr. Szabó József, Dr. Csongvay Zsolt, Dr. Nagy Botond Székelyudvarhelyi Városi Kórház, Székelyudvarhely Az urológia legnehezebb, legbonyolultabb tevékenységei közé tartozik a vizelet elterelése és a hólyagpótlás. Bemutatjuk a kórházunkban az utóbbi öt évben alkalmazott mûtéteket, illetve azok eredményeit. A 2004–2008 közötti idõszakban 45 vizeletelterelõ mûtétet végeztünk, melybõl 31 külsõ deriváció (10 nephrostomia, 12 ureterocutaneostomia, 3

transureterocutaneostomia, 6 Bricker-féle ureteroileocutaneostomia) és 14 belsõ deriváció (9 Mainz pouch II, 5 Goodwin-féle ureterosigmoidostomia). A legtöbb esetben hólyagcarcinoma (31) tette szükségessé a beavatkozást, gyakori volt még a nõgyógyászati daganat (6) és az elõrehaladott prosztatacarcinoma (4), de elõfordult interstitialis cystitis (2) és coloncarcinoma (2) is. Radikális cystectomiát kilenc esetben végeztünk, ezen esetekben a hólyagpótlást Mainz II pouch-csal oldottuk meg; a mûtét után egy évvel öt betegünkrõl biztosan tudjuk, hogy jól van. A vizeletelterelés módozatának személyre szabottnak kell lennie, figyelembe véve az alapbetegséget és a beteg általános állapotát. Törekednünk kell a radikális mûtétekre (cystectomia és hólyagpótlás), azonban megvan a helyük a palliatív külsõ derivációs módszereknek is. A különbözõ klinikai paraméterek és a megelõzõ szövettani eredmény prediktív értéke a pozitív szövettani eredményre ismételt prosztatabiopsziáknál

12.

Dr. Nagy Károly, Dr. Ashaber D., Dr. Köves B., Dr. Tenke P., Dr. Bálint P., Dr. Köteles F., Dr. Szemerszky R., Dr. Papp Zs. Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház, Urológiai Osztály, Budapest

Az urológus nehéz döntés elé kerülhet, ha az elsõ prosztatabiopszia eredménye negatív, fõleg ellentmondó klinikai adatok birtokában. Nincs bizonyítékokon alapuló álláspont az irodalomban a prosztatatumor esélyének megítélésére alkalmazott klinikai paraméterek prediktív értékét, valamint tumor-negativitás esetén a biopsziák ismétlésének számát illetõen. Vizsgálatunkban az összPSA, a szabad/totál PSA arány, a PSA-denzitás és a megelõzõ szövettani eredmények prediktív értékét elemeztük a rebiopsziáknál talált prosztatacarcinomára (PCa) vonatkozóan. Vizsgálatunk során retrospektíven elemeztük a 2006 áprilisa és 2008 júliusa között osztályunkon transrectalis ultrahang (TRUS) vezérelt prosztatabiopszián átesett 528 beteg adatait. A kiértékelés során az életkort, a PSA-t, a szabad/totál PSA arányt, a prosztataméretet, a 19


2009. február • VI. évfolyam 1. szám PSA-denzitást (PSAD), a megelõzõ szövettani eredményt (negatív, HGPIN, ASAP, PCa) és a Gleasonscore-t (GS) vettük figyelembe. A fenti változók prosztatacarcinomára vonatkozó prediktív értékét bináris logisztikus regresszióval és Kendall-féle nonparametrikus korrelációs analízissel (p < 0,05) határoztuk meg. Az 528 betegbõl egy sorozat biopsziát 419 (79%), második biopsziát 80 (15%) és harmadik biopsziát 29 (6%) esetben végeztünk. A PCa incidenciája 46,6% volt az elsõ, 21% a második és 20% a harmadik biopsziák esetében. A közepes vagy high-grade (GS > _ 7) tumorok aránya 69,9% volt az elsõ, 52,17% a második és 50% a harmadik biopsziák esetében. A PCa elõfordulási aránya 5,79% volt megelõzõ negatív szövettan után, 10,16% megelõzõ HGPIN és 15% megelõzõ ASAP szövettani eredményt követõen. A PSAD 0,15 felett volt az összes PCa eset 94%-ában. Az elemzett paraméterek közül a PSAD (korrelációs koefficiens [CC] = 0,446, p < 0,001), a PSA (CC = 0,359, p < 0,001) és a megelõzõ ASAP vagy HGPIN (CC = 0,196, p < 0,05) bírtak prediktív értékkel a pozitív eredményre az ismételt (2. és 3.) biopsziák során. Csak a harmadik biopsziákat figyelembe véve a megelõzõ ASAP és HGPIN szövettani eredményeknek volt a legerõsebb prediktív értéke (CC = 0,373, p < 0,05). Vizsgálatunk során a második és harmadik biopsziánál talált prosztatatacarcinomára vonatkozó legfontosabb prediktív faktorok a következõk voltak (az erõsség sorrendjében): PSAD (> 0,15), PSA (> 3 ng/ml), ASAP és/vagy HGPIN. Az ASAP szignifikánsan erõsebb korrelációt mutatott a késõbbi tumor-pozitív szövettannal, mint a HGPIN. Elemzésünk alapján a szabad/kötött PSA-nak önmagában nem volt szignifikáns prediktív értéke a prosztatacarcinomára az ismételt biopsziákban. A fenti paraméterek pontos jelentõsége további elemzést igényel nagyobb betegszámon. A harmadik biopsziára vonatkozó ajánlás vizsgálatunk alacsony esetszáma miatt nem tehetõ. Mivel a prosztatacarcinoma incidenciája a harmadik biopsziák során 20,7% volt, melyek 50%a Gleason 7 vagy efeletti grádusú, a harmadik biopszia indokoltnak látszik fennálló klinikai gyanú (a prediktív értékek figyelembevételével), elsõsorban megelõzõ ASAP vagy HGPIN szövettan esetén. Természetesen a fentieken túl a beteg kora és várható életkilátása érdemben befolyásolja a klinikai döntést. 20


A prosztatarák ritka áttétérõl két eset kapcsán

13.

Dr. Bánfi Gergely, Dr. Szûcs Miklós, Dr. Kelemen Zsolt, Dr. Nyirády Péter, Dr. Romics Imre Semmelweis Egyetem Urológiai Klinika és Uroonkológiai Centrum, Budapest

A prosztatarák elsõdlegesen a csontokban és a környéki nyirokcsomókban okoz áttéteket. Az anatómiailag közel lévõ, részben közös vér- és nyirokkeringésû hímvesszõben csak elvétve fordul elõ metasztázis. A szerzõk az elmúlt évtizedben két esetben észleltek a péniszben szövettanilag igazolt prosztatarák-áttétet. Mindkét esetben teljes androgén-blokád kezelés mellett, alacsony PSA-értéknél képzõdött fájdalmat és vizelési panaszokat nem okozó elváltozás a barlangos testekben. A szivacsos testeket a folyamat nem érintette. A diagnózist követõen a folyamat gyors elõrehaladása mellett mindkét beteget rövid idõn belül elveszítettük. Nagy hólyagtumort utánzó endometriosis operált esete

14.

Dr. Bartóki László, Dr. Mészáros Tibor, Dr. Szeberényi Tamás Pándy Kálmán Kórház Urológiai Osztály, Gyula

Egy éve tartó stranguriás, pollakisuriás, idõnként haematuriás panaszokkal jelentkezõ nõbetegnél a húgyhólyag ûrterét szinte teljesen kitöltõ, szolid tumorszerû képletet találtunk. CT- és MRI-vizsgálat sem tudott állást foglalni az elváltozás kiindulását illetõen, és a TUR biopszia szövettani eredménye sem volt kellõen informatív. A menet közben elvégzett nõgyógyászati vizsgálatok primer nõgyógyászati tumort, illetve myomás uterust feltételeztek. A nõgyógyászokkal közösen végzett mûtét kapcsán a tumorra gyanús képletet hólyagfal-resectióval együtt sikerült eltávolítani. Szövettana húgyhólyag-endometriosist igazolt. A mûtét után négy hónappal a beteg tünet- és panaszmentes. A húgyhólyagban endometriosisra utaló eltérés szövettanilag sincs.

2009. február • VI. évfolyam 1. szám Hólyagfali endometriosis interdiszciplináris kezelése

15.

Dr. Benyó Mátyás1, Dr. Sápy Tamás2, Dr. Murányi Mihály1, Dr. Bodrogi Balázs1, Dr. Csanádi Gábor1, Dr. Berczi Csaba1, Dr. Flaskó Tibor1 1 Debreceni Egyetem Orvosés Egészségtudományi Centrum, Urológiai Klinika, Debrecen 2 Debreceni Egyetem Orvosés Egészségtudományi Centrum, Szülészeti és Nõgyógyászati Klinika, Debrecen

A 32 éves nõbeteg anamnézisében a menarche óta visszatérõ cystitis haemorrhagica szerepel. Endometriosis gyanúja miatt két évvel ezelõtt laparotomia történt ovariumresectióval. Ekkor fél éven keresztül hat alkalommal GnRH agonista kezelésben részesült. Jelenleg ismételt vizelési panaszok miatt indult kivizsgálás, urológiai és nõgyógyászati konzílium. Cystoscopia során a hólyagfalat érintõ endometriosis gyanúja merült fel, CTvizsgálat mindkét oldali ovariumban a húgyhólyagtól el nem különülõ petefészekcystákat írt le. A vizsgálatok eredményeként urológussal és nõgyógyásszal közös mûtétet javasoltak. Klinikánkon Pfannenstiel-metszésbõl a húgyhólyagfal és az ovariumcysták resectióját végeztük. Szövettani vizsgálat a detrusor izomzatban és a perivesicalis térben endometriosis externát igazolt. Egy hónappal a beavatkozás után a beteg vizelési panaszai megszûntek, spontán, tiszta vizeletet ürít, panaszmentes. A további GnRH agonista kezelés céljából ismételt nõgyógyászati konzílium tervezett. Esetünk jó példa a társszakmák közötti eredményes együttmûködésre, mely a hasonló esetek helyes kezelésénél elengedhetetlen. Szoliter vese tumorának szuperszelektív embolizációja

16.

Dr. Drabik Gyula1, Dr. Vinnai Gyula2, Dr. Szabó Béla1, Dr. Szûcs Miklós1 1 Kenézy Kórház Kft. Urológiai és Andrológiai Osztály, Debrecen 2 Kenézy Kórház Kft. Radiológiai Osztály, Debrecen

A 78 éves férfibetegnél 1996-ban bal oldali radikális nephrectomia történt clarocellularis carcinoma miatt. 2007-ben történt jobb oldali vese CT-vizsgálat a középsõ-felsõ harmad határán 57x39 mm-es tumort igazolt. A beteg az esetleges nephrectomiával járó nyílt mûtétbe nem egyezett bele, így a jobb oldali arteria renalison keresztül a tumor szuperszelektív embolizációját végeztük. Az angiographiás és veseizotópos kontroll vizsgálatok képein jól látható a körülírt funkciókiesés, a vese többi részének megtartott mûködése mellett. A bemutatás jól példázza, hogy szuperszelektív embolizációval az enucleatióhoz hasonló hatásfokú eredmény érhetõ el. Rectumexstirpatiót követõen kialakult vizeletsipoly perinealis megoldása

17.

Dr. Domján István1, Dr. Tállai Béla2, Dr. Berczi Csaba2, Dr. Flaskó Tibor2, Dr. Tóth Csaba2 1 Jósa András Kórház, Nyíregyháza 2 Debreceni Egyetem Orvosés Egészségtudományi Centrum, Urológiai Klinika, Debrecen

A szerzõk rectumexstirpatiót követõen a gáti sebben jelentkezõ vizeletsipoly perinealis feltárásból történõ mûtéti megoldását ismertetik. Az 51 éves férfi sebészeti kivizsgálása véres széklet miatt indult. Sigmoideoscopia az anustól 4 cm-re lévõ rectumtumort mutatott, biopszia szövettana közepesen differenciált adenocarcinomát igazolt. Neoadjuváns kemoirradiációt követõen abdominoperinealis rectumexstirpatio történt sigmoideostoma-képzéssel. Szövettan: adenocarcinoma recti, grade I, Dukes B1 (pT2, pN0). A gáti seben a mûtét után (kilenc héten át) vizelet csorgott, ezért hólyagkatéterét benntartották. Urológiai vizsgálattal „az urethra gáti szakaszán borsónyi lézió” igazolódott. A scrotum töve alatt gáti fistulanyílás volt látható. Urethrocystographia az ureter mögött 3x5 cm-es paravasatumot mutatott. Perinealis feltárásból a húgycsõ- és hólyaglézió (a hólyagalapon 4 cm-es hoszszanti seb) zárását, a sipoly kiirtását, epicystostoma és ballonos hólyagkatéter behelyezését végeztük. Sebdrénen átmenetileg vizeletes ázás jelentkezett. Hosszas katéterviselés után katéter-eltávolítás a mûtét utáni 8. 21


2009. február • VI. évfolyam 1. szám héten történt. Kontroll cystographia során éles kontúrú hólyag ábrázolódott, paravasatum nem volt látható. Esetünkkel arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy az irradiációt és rectumexstirpatiót követõen kialakult gáti vizeletsipoly, mely mûtéttechnikailag nehezen megközelíthetõ, adott esetben perinealis feltárással sikeresen megoldható. JJ-katéter késõi szövõdménye

18.

Dr. Novotni Róbert, Dr. Zámori Attila, Dr. Javad Moussavi Hetényi Géza Kórház Urológiai Osztály, Szolnok

A szerzõk tíz éve felhelyezett, jobb oldali elkövesedett JJ-katéter eltávolításának esetét ismertetik. Hasonló esetet a nemzetközi szakirodalomban is csak elvétve találtak.

állapotok, P1 AG pozitivitás szerepet játszhatnak, illetve a húgyszervi fertõzés elégtelen vagy nem megfelelõ kezelése is tályog kialakulásához vezethet. A tályog kialakulásának megelõzésében kiemelendõ szempontok: A húgyúti infekciók korrekt kezelése csökkenti a szövõdmények és a hegesedés kialakulását; minden esetben törekedni kell a célzott és tartósan magas szérumszintet adó antibiotikum-terápiára. Amennyiben a kórokozó nem azonosítható, az anamnézis és a rizikótényezõk figyelembevételével kell széles spektrumú antibiotikumot választani. Kismedencei tályog képében jelentkezõ lezáródott vesicula seminalis

20.

Vesetályog gyermekkorban

19.

Dr. Sulya Bálint1, Dr. Meichelbeck Krisztina2, Dr. Gombos Éva2, Dr. Molnár Erika2, Dr. Schäffer Péter2, Dr. Sajthy Melinda1, Dr. Kiss András1, Dr. Merksz Miklós1 1 Heim Pál Gyermekkórház, Urológiai Sebészeti Osztály, Budapest 2 Heim Pál Gyermekkórház, Nephrológiai Osztály, Budapest

A vesetályog gyermekkorban ritka betegség, amely haematogen úton, vagy felhágó fertõzõdés következtében kialakult húgyszervi infekció kapcsán jöhet létre. A klinikai kép súlyos fokú pyelonephritisnek megfelelõ; a betegség láz, deréktáji fájdalom, leukocytosis, olykor szepszis tüneteivel jelentkezik. A szerzõk beszámolnak az 1999–2008 között a Heim Pál Gyermekkórházban vesetályog diagnózisával kezelt hét betegük ellátása során nyert tapasztalataikról. Hat lány- és egy fiúbeteget ápoltak, életkoruk egy 18 éves leány kivételével 2–6 év között volt. A fiúbeteg kórelõzményében a tályog észlelése elõtt két héttel hypospadiasis miatt más intézetben végzett húgycsõplasztika szerepelt. A gyógyulás öt esetben konzervatív kezeléssel, két esetben mûtéti feltárással volt elérhetõ. A kórkép létrejöttében korábbi húgyúti fertõzések, a kórokozók virulenciája, az aktuális immunológiai 22


Dr. Dombóvári Péter, Dr. Mavrogenis Stelios, Dr. Nyirády Péter Semmelweis Egyetem, Urológiai Klinika és Uroonkológiai Centrum, Budapest

Hólyagexstrophia és epispadiasis miatt végzett helyreállító mûtétek után felnõttben észlelt ritka szövõdmény esetét ismertetjük, mely összetett fejlõdési rendellenesség talaján alakult ki. A 34 éves férfi kórelõzményében hólyagexstrophia miatt gyermekkori helyreállító mûtét, majd felnõttkorban a fennmaradt görbület miatt a hímvesszõ kiegyenesítése szerepel. Visszatérõ alhasi fájdalmak, idõszakos genynyes-véres húgycsõfolyás, lázas állapotok miatt kivizsgálás történt. Képalkotó vizsgálat a kiképzett hólyag mellett cystosus képletet ábrázolt. Kismedencei mûtéti feltárás során a húgyhólyag bal oldala mellett 11,5 cm-es, gennyel telt ondóhólyagot találtunk, melyet eltávolítottunk. A beteg zavartalanul gyógyult, panaszai teljesen megszûntek. Kétoldali vesegennyedés ritka esete

21.

Dr. Ragán Márton1, Dr. Majoros Attila2, Dr. Romics Imre2 1 Szent-Lázár Megyei Kórház Urológiai Osztály, Salgótarján 2 Semmelweis Egyetem, Urológiai Klinika és Uroonkológiai Centrum, Budapest

2009. február • VI. évfolyam 1. szám A 74 éves, polimorbid nõbeteget elsõ alkalommal haematuria miatt vizsgáltuk. Tekintettel a beteg súlyos állapotára, sem az antikoagulánsok elhagyása (Plavix, Aspirin), sem a mûtéti megoldás nem jött szóba. Konzervatív kezelés (hólyagkatéter, öblítések) mellett állapota javult, majd elbocsátását követõen egy hét múlva szeptikus állapotban került vissza. A vizsgálatok vesetályogot igazoltak, mely miatt bal oldali nephrectomiát végeztünk. Ezt követõen szeptikus állapota továbbra is fennmaradt, kontroll vizsgálatok a jobb oldali vese tályogos beolvadását igazolták. Ismételt urológiai konzílium vitális indikációként mûtéti megoldást javasolt, az elõkészítési fázisban azonban a beteg intenzív terápia ellenére exitált. Nincs összefüggés az Enterobacteriaceae család hipermutációs képessége és az antibiotikum-rezisztencia kialakulása között

22.

Kovács Béla1, David Veillard2, Martine Bonnaure-Mallet3, François Guillé4, Bernard Lobel4, Anne Jolivet-Gougeon3 1 Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház, Urológiai Sebészet, Budapest 2 Service d'Epidémiologie Hospitaliere CHU Pontchaillou, Rennes 3 Equipe Microbiologie, UPRES-EA 1254, Faculté des Sciences Pharmaceutiques et Biologiques, Université de Rennes 1, Université Européenne de Bretagne, Rennes 4 Service d'Urologie, CHU Pontchaillou, Rennes

Meghatároztuk a hipermutátor és hipomutátor Enterobacteriaceae-k prevalenciáját a rennes-i Teaching Hospital urológiai és nephrológiai beteganyagában 2007ben. Kétszáztizenhat beteg 380 vizelettenyésztési eredményét vizsgáltuk, és 245 egyedi klónt izoláltunk elektroforézis (PFGE) segítségével. Elvégeztük a mutációs frekvencia mérését a hipotézisünkben szereplõ, a hipermutáció és antibiotikum-rezisztencia között vélt kapcsolat igazolására. A 245 klón közül 17% hipomutátor (mutációs frekvencia: (f < _ 8x10-9), 58%-uk normomutátor (8x10-9 < f < 4x10-8), 23%-uk gyenge mutátor (4x10-8 < f < 4x10-7) és 2%-uk

erõs mutátor (f > _ 4x10-7) volt, amely megfelel a nemzetközi irodalomban szereplõ elõfordulásnak, az emelkedett hipomutátor-frekvenciától eltekintve. Nem igazoltunk szignifikáns összefüggést a mutátor (gyenge és erõs mutátorok csoportja) és a nem-mutátor (hipo- és normomutátorok csoportja) fenotípus között az antibiotikum-rezisztencia mértékét illetõen. Az anticholinergikumok költség-hatékonyságának egészség-gazdaságtani modellezése hiperaktív hólyag szindrómában

23.

Ecseki A.1, Majoros A.2, Rubliczky L.3, Kovács Á.4, Brodszky V.1, Simon Zs.5, Gulácsi L.1 1 Budapesti Corvinus Egyetem, Egészség-gazdaságtani és Technológiaelemzési Kutatóközpont, Budapest 2 Semmelweis Egyetem Urológiai Klinika és Uroonkológiai Centrum, Budapest 3 Fejér Megyei Szent György Kórház SzülészetNõgyógyászati Osztály, Székesfehérvár 4 Astellas Pharma Kft., Budapest 5 Állami Egészségügyi Központ, Urológiai Osztály, Budapest

A hiperaktív hólyag szindróma kezelésére többféle anticholinerg gyógyszeres terápia áll rendelkezésre, melyek közül hazánkban a solifenacin, a tolterodin IR, az oxybutynin IR, valamint a darifenacin hatóanyagok vannak forgalomban. Ezen hatóanyagok azáltal, hogy a betegség tüneteit (inkontinencia, gyakori vizelés, sürgetõ vizelési inger) enyhítik, életminõség-növekedést eredményeznek. Elemzésünk célja a Magyarországon forgalomban lévõ, társadalombiztosítási támogatással rendelkezõ kezelési stratégiák eredményességének és költségeinek összehasonlítása, költség-hatékonyságuk értékelése. Elemzésünk a tolterodin vizsgálatára nem terjedt ki, mivel az szabadáras hatóanyag. A költség-hatékonysági, valamint költség-hasznossági elemzést döntési fa modell segítségével végeztük el, melynek során a solifenacin-, a darifenacin-, valamint az oxybutynin IR terápiákhoz kapcsolódó költségeket, valamint a kezelések hatására elérhetõ életminõségnyereséget hasonlítottuk össze. Modellünk a Ko és mtsai 23


2009. február • VI. évfolyam 1. szám által épített döntési fa modell hazai viszonyokra történõ adaptálása. A klinikai hatásosság számításához randomizált klinikai vizsgálatok eredményeit használtuk fel. A betegek életminõségének becslése a napi ürítések száma alapján történt. Számításainkat a következõ költségek figyelembe vételével készítettük: az anticholinergikumok, a szakorvosi vizitek, az inkontinenciabetétek és a kísérõ betegségek költségei. A betegeket a kezelésre adott válaszreakcióik, valamint klinikai állapotuk súlyossága alapján minden terápia esetében három csoportba soroltuk. Különbséget tettünk az alacsony, a közepes, illetve a magas kockázatú betegek között. Az elemzés idõtartamát három hónapnak választottuk. A vizsgált kezelések hatásossága, a háromhónapos idõtávon elérhetõ életminõséggel korrigált életév

(QALY) nyereség mindhárom gyógyszeres terápia esetében hasonló, 0,17 QALY közeli. A felmerülõ költségek az oxybutynin-, a solifenacin- és a darifenacin-terápia esetében rendre 19 687,-Ft, 41 749,-Ft és 41 674,-Ft. A költség és az életminõséggel korrigált életév rátájaként kifejezett költség-hatékonyság számítása során a következõ értékeket kaptuk: 113 910, 238 760 és 239 790,-Ft/QALY. A hiperaktív hólyag szindróma kezelése során alkalmazott, általunk vizsgált hatóanyagok közül költség-hatékonysági szempont alapján elsõként az oxybutynin választása indokolt. Abban az esetben, ha az oxybutyninkezelés eredménytelenség vagy hatástalanság miatti felfüggesztésre kerül, mind a solifenacin- mind a darifenacin-kezelés költség-hatékony.

Beszámoló a XX. Füvészkerti Urológus Napok jubileumi ülésérõl Rendhagyó módon a FUN-ok történetében elõször Budapesten kívül, méltó környezetben, Siófokon a Casa Perla Hotelben 2008. november 28–30-án került megrendezésre a jubileumi, 20. Füvészkerti Urológus Napok. A megszokottan jó hangulatú rendezvény témája a szervre lokalizált prosztatarák kezelésének lehetõségei voltak. A tudományos ülés fõ célja a hazai urológusok továbbképzése, a legújabb ismeretek átadása és a személyes kapcsolatok ápolása, melyre a pihenést nyújtó, kellemes környezet nagyon jó lehetõséget biztosított. A nyitó elõadást Hamvas Antal docens úr tartotta a FUN történetérõl. A sok-sok kedves fénykép vetítése során, szóba került a továbbképzés ötlete, a névadás, a külföldi vendégek és az eredmények. A hagyományokhoz híven ez évben is meghívásra került a kongresszus témájának egy jeles európai szakértõje, Dr. Nicolas Mottet profeszszor Franciaországból (Clinique Mutualiste, Dept. Of Urology, St Etienne), aki angol nyelven „The treatment of failure after definitive therapy” címmel tartotta meg elõadását. Felvázolta a daganat kiújulás korai felismerésének jelenlegi vizsgálati módszerét. A hazai elõadók közül, a 98 regisztrált résztvevõnek elsõként Flaskó Tibor, a Debreceni Egyetem Urológiai Klinikájának igaz24

gatója tartotta meg felkért elõadását a laparoscopos radicalis prostatectomiáról, majd Romics Professzor Úr ismertette a retropubikus radikális prostatectomiával szerzett tapasztalatainkat 250 operált beteg utánkövetési eredményei kapcsán. Klinikánk dolgozói közül õt Majoros Attila adjunktus és Riesz Péter tanársegéd követték a radikális prostatectomiát követõen kialakuló vizelettartási és ürítési zavarok, valamint a merevedési zavar kivizsgálásának és lehetõségeinek ismertetésével. Az alternatív kezelési lehetõségek közül a szervre lokalizált prosztata daganat sugárkezelésérõl az Országos Onkológiai Intézetbõl dr. Ágoston Péter, míg a nagy intenzitású fókuszált ultrahang (HIFU) kezelésrõl Keszthelyi Attila adjunktus beszélt. Végül a radicalis prostatectomia után kialakuló inkontinencia magnetoterápiás kezelésének lehetõségeit és eredményeit Majoros Attila adjunktus ismertette. A sikeres szakmai program, a jó hangulat igazolta Romics professzor immáron több mint 10 éves erõfeszítését, és megerõsített minket abban, hogy a Füvészkerti Urológus Napok rendezvénysorozatot folytatni kell és érdemes.

Beszámoló a XX. Füvészkerti Urológus Napok jubileumi ülésérõl ©

Dr. Riesz Péter


Ultrahang alapismeretek Továbbképzõ tanfolyam urológus szakorvos jelöltek, szakorvosok részére Semmelweis Egyetem Urológiai Klinika, 2009. március 2–4. Díja: 10 000,-Ft Jelentkezési határidõ: 2009. február 28. Kreditpont: 34 Nap 2009.03.02. hétfõ

Kapcsolattartó személy: Dr. Keszthelyi Attila – (20) 825-8771 Jelentkezés az OFTEX portálon keresztül

Idõpont

Hossz

Elõadás címe

Elõadó

10:00

120

13:00

60

14:00

120

Az ultrahang orvosi alkalmazásának alapjai, technikája, lehetõségei, korlátai. A beteg elõkészítése Dr. Szebeni Ágnes A vese hagyományos és színes Doppler vizsgálata. Indikáció, technika, új módszerek Dr. Gyõri Gabriella Gyakorlati bemutató Dr. Szûcs Miklós, Dr. Mavrogenis Stelios

09:00 10:00 11:00 13:00 14:00

60 60 60 60 120

A prosztata és az ondóhólyag vizsgálata A húgyhólyag UH vizsgálata A külsõ nemiszervek UH vizsgálata 3 D ultrahang az urológiában Gyakorlati bemutatás

Dr. Szûcs Miklós Dr. Keszthelyi Attila Dr. Rusz András Dr. Takács Ildikó Dr. Mavrogenis Stelios, Dr. Rusz András

09:00 10:00 11:00

60 60 30

Intracavitalis UH vizsgálata Az intervenciós UH az urológiában Tesztvizsga

Dr. Böszörményi Géza Dr. Mavrogenis Stelios

2009.03.03. kedd

2009.03.04. szerda

22. Babics-Noszkay emlékelõadás Idén 22. alkalommal, új helyszínen került megrendezésre a két legendás, iskolateremtõ urológus professzor emlékére rendezett tudományos rendezvény. A késõi utódok, Romics Imre professzor és Kovács András tanár úr bevezetõjét követõen Farkas László professzor, a Magyar Urológusok Társaságának elnöke köszöntötte a nagyszámú hallgatóságot. Ebben az évben is egy külföldi vendég és egy hazai meghívott urológus elõadását hallhattuk. Anup Patel Londonból érkezett, elõadásának címe: „New technology and developments in ureteroscopy and ESWL” volt. Részletesen bemutatta az anterográd és retrográd ma-

nipulációk most tudott teljes tárházát. Színesen dokumentált elõadását hallva több hallgató tekintetébõl volt kiolvasható a modern mûszerek korlátlan használatának vágya. Holmann Endre elõadása József Attila idézettel kezdõdött és Pilinszkyvel záródott. E két mûvész közé harmadiknak becsatlakozva sokunk számára hosszú ideig emlékezetes elõadást tartott a felsõ húgyutak laparoszkópos sebészetérõl. Õszinte elõadásában egyben tükröt tartott a hazai urológia elé, ezzel is serkentve a modern endoszkópos szemlélet elterjedését. A tartalmas téli délelõttöt fogadás zárta, amelyet ismét az AstraZeneca nagyvonalú támogatásának köszönhettünk. 25

Ultrahang alapismeretek ©, 22. Babics-Noszkay emlékelõadás ©


Az urológia aktuális kérdései – kötelezõ szintentartó tanfolyam Továbbképzõ tanfolyam

Semmelweis Egyetem Urológiai Klinika, 2009. május 27–29. Helye: Semmelweis Egyetem, I. Belgyógyászati Klinika Díja: 42 000,-Ft Jelentkezési határidõ: 2009. május 3. Nap Idõpont 2009.05.27. szerda 08:05 08:45 09:25 10:05 10:45 11:25 13:30 14:10

Kreditpont: 50 Kapcsolattartó személy: Dr. Bánfi Gergely – (1) 210-03-30 Jelentkezés az OFTEX portálon keresztül

Hossz Elõadás címe 40 40 40 40 40 40 40 40

Elõadó

14:50 15:30 16:10

40 40 40

A laboratóriumi diagnosztika eszközei, lehetõségei Képalkotó vizsgálatok az urológiai diagnosztikában Az urológiai endoscopos diagnosztika A prosztatatumor diagnosztikája, a prosztatabiopszia A szervlokalizált prosztatatumor kezelése A lokalisan elõrehaladott prosztatatumor kezelése Az elõrehaladott prosztatatumor kezelése A felületes és invazív hólyagtumorok diagnosztikája és a felületes hólyagtumorok kezelése Az izominvazív hólyagtumorok kezelése A vesetumor diagnosztikája és prognosztika faktorai A vesetumorok sebészi kezelése

Prof. Romics Imre Dr. Tarján Zsolt Dr. Mavrogenis Stelios Dr. Mavrogenis Stelios Prof. Romics Imre Prof. Romics Imre Dr. Szûcs Miklós

08:00 08:40 09:20 10:00 10:40 11:20 12:00 12:40 14:40 15:20 16:00

40 40 40 40 40 40 40 40 40 40 40

Heredaganatok A penistumor diagnosztikája, kezelése A scrotum betegségei Sürgõsségi ellátás az urológiában Az andrológia aktuális kérdései A BPH diagnosztikája és gyógyszeres kezelése Az egészségügyi finanszírozás aktuális kérdései A BPH mûtéti kezelései A vesedaganatok szervmegtartó mûtétei Komplikált húgyúti fertõzések Laparoscopia az urológiában

Dr. Szûcs Miklós Dr. Nyirády Péter Prof. Romics Imre Dr. Nyirády Péter Dr. Rusz András Dr. Hamvas Antal Dr. Riesz Péter Dr. Keszthelyi Attila Dr. Hamvas Antal Dr. Mavrogenis Stelios Dr. Nyirády Péter

08:00

40

08:40 09:20 10:00

40 40 40

A hatékony gyógyszerrendelés és a racionális gyógyszerfelhasználás ESWL Vesekövek incidenciája, diagnosztikája és megelõzése Urodinámiás vizsgálatok az alsó húgyutak funkcionális vizsgálatában, mûtét elõtti kivizsgálás Az inkontinencia formái, kezelésük Prostatitis, urethritis, epididymitis, orchitis, balanopsthitis A húgycsõszûkületek, sipolyok, IPP Vesedaganatok adjuváns kezelése és követése

Prof. Kerpel-Fróniusz Sándor Dr. Mavrogenis Stelios Dr. Hamvas Antal

Dr. Riesz Péter Prof. Romics Imre Dr. Szendrõi Attila Dr. Pánovics József

2009.05.28. csütörtök

2009.05.29. péntek

10:40 11:20 14:00 14:40 26

40 40 40 40

Az urológia aktuális kérdései – kötelezõ szinten tartó tanfolyam ©

Dr. Majoros Attila Dr. Keszthelyi Attila Dr. Pánovics József Dr. Kelemen Zsolt Dr. Szûcs Miklós


Az Uroonkológia címû folyóirat szerzõinek Az Uroonkológia az urológiai daganatok etiológiájával, epidemiológiájával, patológiájával, a képalkotó és egyéb diagnosztikai eljárásokkal foglalkozik. Olyan orvosok érdeklõdésére is számít, akik az onkológiai daganatok sebészeti, gyógyszeres és sugárterápiájában részt vesznek.

Fontosnak tartja továbbá a témakörhöz tartozó határterületek szakmai információinak közlését. A folyóirat a fenti célokat összefoglaló közlemények, eredeti tudományos munkák, esetismertetések közlsén keresztül kívánja teljesíteni.

Felkérésre készült dolgozatok esetében elvárás, hogy azok tartalma a felkérésnek megfelelõ legyen, annak érdekében, hogy az egyes felkért szerzõk dolgozatai közt ne legyenek átfedések, és ne kelljen húzni a lap kötött terjedelme miatt. Felkérés nélkül is elfogadunk cikkeket publikálásra, ezek közlésérõl a lektori vélemény alapján döntünk. A kéziratok elbírálásának és elfogadásának joga a szerkesztõséget illeti meg.

A kézirat szövegében az utalás az adott tétel számának zárójelben való megadásával történjék! • Ne adjon meg 40-nél több hivatkozást! • Háromnál öbb szerzõ esetén a három szerzõ neve után „és mtsai” vagy „és mtsa” szavak kerüljenek! 6. Táblázatok, ábrák külön fájlba legyenek szerkesztve (tartalmazza valamennyi táblázat és ábra címét, az alkalmazott rövidítések magyarázatát)! 7. Fotót lehetõleg jó minõségû papírképen vagy 1 000 pixel széles digitális fotón kérünk leadni, egyúttal kérünk nyilatkozatot arról, hogy a kép nem jogvédett!

Formai elvárások

A közlemény terjedelme

A szöveget Word dokumentum formátumban, míg az ábrákat ppt formátumban, a táblázatokat xls formátumban egy-egy fájlba szerkesztve kérjük leadni.

A konkrét szöveges rész az összefoglaló dolgozatoknál a 25 000 karakter (szóközökkel), rövid közlemények és esetismertetések esetében a 10 000 karakter (szóközökkel) terjedelmet nem haladhatja meg.

A kéziratok tartalma

A közlésre beküldött kézirat tartalmazza: 1. A dolgozat címe, szerzõ(i), szerzõ(k) munkahelye 2. Magyar és angol nyelvû összefoglalás (megfogalmazása rövid, lényegre törõ legyen, elolvasása után az olvasó értse az anyag lényegét). Az összefoglalás végén kulcsszavakat kérünk megadni. 3. Rövidítések jegyzéke (abban az esetben, ha a dolgozat nem szokásos, ismert rövidítéseket tartalmaz). 4. Szöveg: • Szerkesztése világos és következetes legyen! • A könnyebb áttekinthetõség érdekében használjon alcímeket! • Jelölje egyértelmûen a képek, ábrák és táblázatok helyét! • Ne használjon „Bevezetés” alcímet! 5. Irodalmi hivatkozások: Olyan irodalmi hivatkozásokat soroljon fel, melyekre a szövegben utalás történt! A hivatkozásokat sorrendben kell megadni és számozással kell ellátni, minden hivatkozás új sorba kerüljön! 28

Az Uroonkológia címû folyóirat szerzõinek ©

Egyéb információk 1. A szerkesztõség fenntartja a stiláris javítás és a terjedelmi korrekció jogát, valamint hogy a tartalmi elvárásoknak és a témának nem megfelelõ dolgozatokat – a lektori véleményt is figyelembe véve – nem közli. 2. Az orvosi szavak helyesírása az Akadémia állásfoglalása alapján kiadott Orvosi Helyesírási Szótárnak feleljen meg! 3. A cikkeket kinyomtatott formában és számítógépes lemezen is kérjük az Illyés Géza Alapítvány címére elküldeni. 4. A szerkesztõség az utolsó korrektúrafordulóval egyidejûleg felkéri a szerzõket, hogy dolgozatuk közlését véglegesen hagyják jóvá a szerkesztett formában (erre 48 órát tudunk biztosítani). 5. Késedelmes beérkezés esetén a dolgozatot akkor áll módunkban publikálni, ha a téma a következõ lapszámok egyikéhez illeszthetõ, illetve a lap terjedelme lehetõvé teszi.

Illyés Géza Alapítvány tudományos folyóirata Scientific journal of Illyés Géza Endowment

Recommend Documents