Illyés Géza Alapítvány tudományos folyóirata Scientific journal of Illyés Géza Endowment

Illyés Géza Alapítvány tudományos folyóirata – Scientific journal of „Illyés Géza” Endowment FÕSZERKESZTÕ-HELYETTES – DEPUTY EDITOR IN CHIEF

OLVASÓ SZERKESZTÕ – READING EDITOR

Szûcs Miklós

Szendrõi Attila FÕSZERKESZTÕ – EDITOR IN CHIEF

Romics Imre SZERKESZTÕBIZOTTSÁG – EDITORIAL BOARD

Genetika, molekuláris biológia Falus András, Oláh Edit, Csuka Orsolya Epidemiológia, statisztika Gundy Sarolta, Józan Péter Patológia Kopper László, Schaff Zsuzsa, Szende Béla Kemoterápia Kásler Miklós, Bodrogi István, Baki Márta, Géczi Lajos, Horti József, Mavrogenis Stelios Riesz Péter, Urológia Farkas László, Keszthelyi Attila, Nyirády Péter, Pajor László, Szabó Zoltán, Tóth Csaba Sugárterápia Ágoston Péter, Németh György, Mayer Árpád

Nukleáris medicina Szilvási István Nõgyógyászat Rigó János Sebészet, ortopédia Kupcsulik Péter, Szendrõi Miklós, Harsányi László Képalkotó eljárások Gõdény Mária, Mester Ádám Laboratórium Ottó Szabolcs Pszichológia Pilling János

NEMZETKÖZI TANÁCSADÓ TESTÜLET – INTERNATIONAL ADVISORY BOARD

Rübben, H. (Essen, Németország) Marberger, M. (Wien, Ausztria) Altwein, J. (München, Németország) Wirth, M. (Dresden, Németország) Fitzpatrick, J. (Dublin, Írország) Haas, G. (Deerfield, IL., USA) Heidenreich, A. (Köln, Németország) Hammerer, P. (Braunschweig, Németország) Trombetta, C. (Trieste, Olaszország)

Pummer, K. (Graz, Ausztria) Hoznek, A. (Paris, Franciaország) Kirkali, Z. (Izmir, Törökország) Jacqmin, D. (Strassbourg, Franciaország) Debruyne, F. M. J. (Nijmegen, Hollandia) Kurth, K. H. (Amsterdam, Hollandia) Reijke, T. (Amsterdam, Hollandia) Zlotta, A. (Torontó, Kanada) Weidner, W. (Giessen, Németország) Chapple, C. (Sheffield, Anglia)

Felelõs kiadó: Romics Imre Szerkesztõség: Semmelweis Egyetem, Urológiai Klinika 1082 Budapest, Üllõi út 78/B. Telefon/fax: (1) 210-0796 • E-mail: [email protected] Lapmenedzselés: Vomelin Kft. Telefon: (23) 441-523, (20) 290-7800, (20) 290-7772, E-mail: [email protected] ISSN: 1785–864X Megjelenik negyedévente 1000 példányban, a Magyar Urológiai Társaság és a Magyar Onkológusok Társasága tagjainak ingyenesen, címlista alapján, postai úton. Az egyes példányok megvásárolhatók vagy megrendelhetõk a kiadóban 1 990 Ft-ért. Tájékoztatjuk, hogy a szerkesztõbizottság vállalja a külön megjelölés nélkül megjelenõ cikkekért a felelõsséget, a lapban közölt hirdetéseket és PR cikkeket kellõ gondossággal kezeli, azonban azok tartalmáért felelõsséget nem vállal. A folyóiratban megjelent valamennyi eredeti írásos és a kiadó által készített grafikai anyag közlési és sokszorosítási joga a kiadót illeti meg.

1

2010. február • VII. évfolyam 1. szám

TARTALOM Impresszum

1

Prognostic value of NK cell count in bladder cancer recurrence

5

Az emlõdaganat húgyhólyag-metasztázisa Breast carcinoma metastatic to the bladder Szûcs Miklós, Telekes András, Nyirády Péter, Székely Eszter, Romics Imre

10

FUN–Urofarsang program

14

FUN–Urofarsang poszter absztraktok

15

A szakdolgozói szekció absztraktjai

23

Beszámoló a 2009-es Semmelweis Symposiumról New trends, innovations and technology in urology

26

Interdiszciplináris kerekasztal a prosztatarák kezelésérõl

28

Hírek

28

Címlap: Dr. Illyés Géza dedikált fényképe dr. Gerenday Tibornak

2

Tartalom


Kedves Kolléganõ/Úr! Önök a 7. évfolyam elsõ számát veszik kézbe. Februárban, idõben - mint eddig mindig. A CEM (Central European Meeting, Ljubjana, 2009. november) adta a lehetõséget, hogy megismerjünk egy szimpatikus, fiatal, rijekai horvát kollégát, akinek kitûnõ elõadásaiból írt dolgozatát közöljük. Tumorimmunológiai vizsgálatokat mi már a 80-as évek elején-közepén végeztünk; úgy látszik még ma is aktuális a kérdés. Kiváló összefoglalót írtak Szûcs Miklós és munkatársai az emlõdaganatok húgyhólyag áttéteirõl. Ismertetjük a 23. FUN programját és a poszter szekció összefoglalóit. Elsõ alkalommal szakdolgozói szekció is kapcsolódik a FUN-hoz. Sajnos nem a mi ötletünk volt, de örömmel „fogadjuk be”, a téma is kitûnõ. Ezen elõadások összefoglalóit is közöljük. Szokás szerint beszámolók, hírek egészítik ki a fentieket. Érezzék magukat jól és hasznosan a 23. FUN-on! Romics Imre egyetemi tanár

4

Bevezetõ ©


Prognostic value of NK cell count in bladder cancer recurrence 1

Department of Urology, Clinical Hospital Center Rijeka Department of Pathology, Medical School University of Rijeka 3 Department of Obstetrics and Gynecology, Clinical Hospital Center Rijeka 2

The aim of the present study was to evaluate the prognostic value of the local NK cell count in patients with recurrent non-muscle-invasive bladder cancer. The archival paraffin-embedded primary tumor specimens were derived from retrospectively selected patients who were treated between 1996 and 2001 for bladder cancer. Primary tumors were staged according to AJCC-TNM classification from 2002, and graded according to the World Health Organization classification system from 1973. Study group consisted of 46 patients who developed recurrent disease during first postoperative year. Control group consisted of 27 patients who did not develop recurrent disease during first postoperative year. Specimens were assessed immunohistochemically with standard "ABC" technique. The frequency of NK cells was expressed as total number, estimated for each tumor by counting the positive NK cells in 10 high-power representative fields. Statistical analysis was done using Kruskal-Wallis test. Patients with recurrent non-muscle invasive bladder cancer in general have significantly higher values of stromal NK cell count than the control group. Analysis of the patients with single tumors showed that patients in study group have significantly higher NK cell count than those of control group and we estimated a clear cut-off value in NK cell count between these groups of patients. Patients with smaller tumors show statistically significant difference in NK cell count between study and control group. There also exists statistically significant difference in stromal NK cell count in patients with clinical stage Ta. Our results confirm an association of the bladder wall NK cell count in bladder cancer patients with the natural history of disease. Further well-performed, reproducible, large, prospective investigation stratified by clinical parameters such as tumor number and diameter is

A natural killer sejtek prognosztikai jelentõsége nem izominvazív húgyhólyagrákos betegek daganatának kiújulásában Jelen tanulmány célja a natural killer (NK) sejtszám prognosztikai jelentõségének megítélése nem izom-invazív húgyhólyagrákos betegekben. Retrospektív vizsgálatunk során az 1996–2001 között intézetünkben kezelt hólyagdaganatos betegek paraffin blokkjait használtuk fel. A daganatok stádium-meghatározása az AJCC-TNM 2002-es, míg grade-meghatározása a WHO 1973-as klasszifikációja szerint történt. A vizsgált csoport 46 olyan betegbõl állt, akiknél a mûtétet követõ elsõ évben kiújult a betegség. A kontroll csoport 27 betegénél a mûtét utáni elsõ évben nem tapasztaltunk recidívát. A mintákat immunhisztokémiailag ABC technikával értékeltük. A NK sejtek gyakoriságát azok teljes számával, valamint 10 reprezentatív látótér átlagával jellemeztük. Statisztikai analízishez a Kruskal-Wallis tesztet használtuk. A recidív hólyagrákos csoportban szignifikánsan magasabb stromális NK számot tapasztaltunk, mint a kontroll csoportban. A fenti összefüggést csak solitaer tumorokban, kisméretû daganatokban és Ta stádiumú daganatokban vizsgálva is a fentiekhez hasonló összefüggést kaptunk, azaz a recidiváló daganatokban magasabb volt a kötõszöveti NK sejtek száma a kontroll csoporthoz képest. Eredményeink megerõsítették, hogy szoros kapcsolat van a húgyhólyagdaganat klinikai viselkedése és a stromális NK sejtek száma között. További nagy elemszámú, prospektív vizsgálatok szükségesek azonban ahhoz, hogy megfigyelésünket a hétköznapi gya-

Krpina Kristian et al: Prognostic value of NK cell count in bladder cancer recurrence ©

5

2010. február • VII. évfolyam 1. szám needed to display true vale of this marker in the clinical work-up of bladder cancer patients. Key-words: bladder cancer, immunohistochemistry, NK cells, prognosis, recurrence

korlatban prognosztikai faktorként alkalmazni lehessen. Kulcsszavak: hólyagrák, immunhisztokémia, natural killer sejtek, prognózis, recidíva

INTRODUCTION

MATERIALS AND METHODS

Bladder cancer represents the most common malignant disease of the urinary system and data show increasing numbers of patients with time (1). At the time of first diagnosis around 80% of bladder cancer patients have non-muscle invasive disease (2). After initial treatment by endoscopic resection about 70 % of patients suffer tumor recurrence over time (3, 4). The natural history of non-muscle invasive bladder cancer is rather unpredictible. Generally accepted prognostic factors such as tumor diameter, stage, concomitant CIS and tumor recurrence rate help to predict outcomes by helping to define the risk of tumor recurrence or progression for the individual patient (5). For the last 3 decades, there has been significant research progress in the field of tumor immunobiology. Studies concerning bladder cancer patients are rather contradictory and the majority of published data is related to only one segment of the immune system (6). Local BCG intravesical instillation therapy of patients with non-muscle invasive bladder cancer (NMIBC) is currently considered the most successful tumor immunotherapy and is generally used to prevent or to treat recurrences of non-muscle invasive bladder cancer. NK cells are thought to be essential for effective BCG immunotherapy (7). NK cells develop in the bone marrow from common lymphoid progenitor cells and after that circulate in blood. The mechanism of their action is by release of cytotoxic granula on the cell surface where effector proteins penetrate the membrane of the victim cells and cause apoptosis. In this study the possible prognostic value of NK cell count in bladder cancer recurrence was evaluated with a view to improving patient selection for adjuvant intravesical immunotherapy.

Archival paraffin-embedded primary tumor specimens were derived from retrospectively selected patients who were treated between 1996 and 2001 for bladder cancer in our unit. During that period the treatment scheme for all bladder cancer patients was uniform and standardized. Selected patients had not received any adjuvant chemotherapy or immunotherapy (BCG). Primary tumors were staged according to AJCC-TNM classification from 2002, and graded according to the World Health Organization classification system from 1973. All patients were classified as non-muscle invasive group since we used only specimens of patients diagnosed with TaGI, TaGII and T1GI bladder cancer. Their clinicopathologic characteristics are described in Table 1.

6

Table 1. Clinicopathologic features of patients and their primary tumors Study group Control group Total Sex (M/F)

34/12

18/9

73

Age (range)

66 (43-90 )

64 (47-80)

65 (43-90)

Number of tumors Single tumor

18

16

34

Multiple tumors

28

11

39

< 3 cm

26

15

41

> _ 3 cm

20

12

32

Ta

13

10

23

T1

33

17

50

Tumor diameter

Clinical stage

The study population group consisted of 46 patients who developed recurrent disease during the first postoperative year. The control population group consisted of 27 patients who did not develop recurrent disease during first postoperative year.


2010. február • VII. évfolyam 1. szám Recurrence was defined as a written description of a recurrent tumor by the treating urologists at any controlled cystoscopy. The recommended schedule of follow-up cystoscopies was every 3 months for the first two years after the initial endoscopic resection. Specimens were assessed immunohistochemically with standard "ABC" technique (monoclonal antibodies CD56 NCL-L-CD56-1B6, "NovoCastra Laboratories"). Paraffin-embedded tissue sections were cut, mounted on slides, de-paraffinized in xylene and re-hydrated through graded alcohols. Endogenous peroxidase was neutralized using 0.5%v/v hydrogen peroxide for 10 minutes. They were then immersed in 1mM EDTA retrieval solution (pH 8.0) in a microwave oven for 15 min to enhance antigen retrieval. After cooling, slides were incubated with normal horse serum for 10 min to block nonspecific staining, followed by an overnight incubation at 4°C with primary antibody at 2 mg/ml. After extensive washing, sections were incubated at room temperature for 30 min with biotinylated secondary antibody and then for 30 min with avidin-biotin peroxidase complexes. Diaminobenzidine (0.06%) was used as the final chromogen, and hematoxylin was used as the counter stain. The frequency of NK cells was expressed as total number, estimated for each tumor by counting the positive NK cells in 10 high-power representative fields (200x). Intraepithelial and stromal NK cell infiltrations were evaluated. Complete analysis was done by two pathologists, blinded to the clinical data. All pathological and immunohistochemistry data were analysed in relation to tumor recurrence as an endpoint variable. Statistical analysis was performed using the KruskalWallis test.

significantly higher (p < 0.05) values of stromal NK cell count than the control group. We did not observe any statistically significant differences between the intraepithelial NK cell values of patients with recurrence and those of control subjects. In the second phase we analyzed stromal NK cell count according to tumor characteristics such as number, size and clinical stage (Table 2). The comparison of the stromal NK cell count of the patients with single tumors showed that patients in study group have significantly higher (p < 0.05) NK cell count than those of control group and the fact is that there exists a clear cut-off value in NK cell count (42 cells ) between these groups Table 2. Results of NK cell count analysis NK cell count in study group (mean±SD) Tumor diameter < 3 cm 64.8±14.3 >_ 3 cm 50.7±21.3 Number of tumors Single tumor 60.7±11.3 Multiple tumors 57.4±33.8 Clinical stage Ta 67.2±19.4 T1 55.3±30.3

NK cell count p value in control group (mean±SD) 46.7± 19.0 42.7±17.5

p < 0.05 p > 0.05

36.3±9.1 51.4±26.2

p < 0.05 p > 0.05

47.9±12.1 39.8±25.6

p < 0.05 p > 0.05

RESULTS Statistical analysis was done in two phases. In the first phase we analyzed bladder-wall NK cell count in the study group and control groups according to only one criteria, recurrence, and in two compartments, stromal and intra-epithelial. Patients with recurrent non-muscle invasive bladder cancer had

Figure 1


7

2010. február • VII. évfolyam 1. szám of patients (Figure 1). Patients with multiple tumors have no detectable change in their stromal NK cell count, in multiple-tumor patients tumor size did not correlate with tumor number and there exists statistical inconsistency. Patients with smaller tumors (< 3 cm) show statistically significant difference (p < 0.05) in NK cell count between study and control group (Figure 2). There was a statistically significant difference (p < 0.05) in stromal NK cell count in patients with clinical stage Ta, whereas there was no difference in patients with clinical stage T1.

Figure 2

DISCUSSION Our results confirm an association of the bladder wall NK cell count in bladder cancer patients with the natural history of disease. In patients with non-muscle invasive cancer that recur with a similar stage after initial resection without adjuvant treatment there was an increase in the bladder-wall NK cell count at the time of the first operation. In previous research there was no consensus about the NK cell count and activity in bladder cancer patients. Morales et al reported on decreased NK cell activity in muscle-invasive bladder cancer patients (in comparison to non-muscle invasive patients) (8). Ma et al clearly 8

demonstrated a reduction of peripheral blood NK cell activity in patients with urologic cancer (and especially urothelial cancer) compared with normal control subjects (9). In the group of bladder cancer patients there were no differences in activity among patients with non-muscle invasive and muscle invasive disease. Kaštelan et al published on reduced NK cell activity in bladder cancer patients, and it was not the result of a decreased NK cell count (10). It is of utmost importance to underline that previously mentioned researches investigated NK cell activity in peripheral blood while we used bladder-tissue samples and conducted quantitative research on NK cell number. The fact is that this is one of the few studies conducted on bladder-tissue specimens with the intention of analyzing a possible role of immune cells as prognostic factors in bladder cancer recurrence (11). We demonstrated that in patients with recurrent nonmuscle invasive cancer there was a significant increase in bladder-wall NK cell count at the time of diagnosis. The difference in NK cell count between the two groups of patients was based on stromal infiltration. We also found that a significant increase of the NK cell count was associated with the clinical characteristics of the tumor such as number and diameter. Interestingly, a relevant enhancement of NK cell count existed in patients with a single tumor and patients with smaller tumors, whereas there was no difference in patients with multiple tumors and patients with larger tumors (Table 2). Moreover, in patients with primary recurrent small tumors a more pronounced increase of the natural killer cell count was observed. In contrast, there was no modification in the natural killer cell count in patients with bigger and multiple tumors. One of the possible explanations for these results is "immune escape" theory. Some studies suggested that bladder cancer development is associated with a phenomenon of host "immune escape", in which the host is immunologically compromised and the response is not strong enough to overcome the tumor. There is a suggestion that host immune escape is mediated by secretion of TGFbeta, loss of MHC antigens or antigenic modulation (12). There is an entire network of immunosuppressive cytokines, tumor – derived soluble factors which contribute to "immune escape". Multiple tumors or bigger tumors could secrete greater amounts


2010. február • VII. évfolyam 1. szám of these cytokines and by doing so create an "immune escape" phenomenon. Ma and Carballido reported on postoperative normalization of immunocompetence which could prove the aforementioned theory (9, 13). It is also of interest to underline the fact that the number of NK cells was higher in Ta patients (Table 2). This result could prove the thesis of crucial role of NK cells in the immune reaction in early tumor development (14). The results of the present study demonstrate an increase in NK cell count in patients with recurrent bladder cancer and could indicate altered immunocompetence of the bladder cancer patients, strengthening the suggestion of a biological relationship between the presence and growth of tumor cells and impaired immunological reactions. The increasing number of agents and associated clinical data underscore the need for prognostication to select an optimal treatment strategy for individual patients and thereby to maximise the clinical benefit from these agents. Reassessment of clinical and biologic features of bladder cancer patients that are predictive of outcome is needed. Treatment with available immunotherapy agents may be optimised if the efficacy profile is defined across different risk groups and patient subpopulations. For example, adjuvant therapy could be used only in single-tumor patients with NK cell count over 42 since there exists a clear cut-off value. The fact is that the data presented in this study is not valid enough for routine, clinical application. Further well-performed, reproducible, large, prospective investigation stratified by clinical parameters such as tumor number and diameter are needed to

examine the true value of this marker in the clinical workup of NMBIC patients and help urologists to economize and individualize treatment strategy in the future. REFERENCES: 1. Steward BW, Kleinhaus P: World Cancer Report 2003. WHO-IARC, Lyon. 2. Zieger K, Wolf H, Olsen PR, H?jgaard K: Long-term follow-up of noninvasive bladder tumours (stage Ta): recurrence and progression. BJU Int. 85: 824-828, 2000. 3. Konety BR, Williams RD: Superficial transitional (Ta/T1/CIS) cell carcinoma of the bladder. BJU Int. 94: 18-21, 2004. 4. Ali-El-Dein B, Sarhan O, Hinev A, Ibrahiem El-H.I., Nabeeh A, Ghoneim MA: Superficial bladder tumours: analysis of prognostic factors and construction of a predictive index. BJU Int. 92: 393-399, 2003. 5. Sylvester RJ, van der Meijden AP, Oosterlinck W et al: Predicting recurrence and progression in individual patients with stage Ta T1 bladder cancer using EORTC risk tables: a combined analysis of 2596 patients from seven EORTC trials. Eur. Urol. 49: 466-477, 2006. 6. Bubenik J, Perlman P, Helmstein K, Moberger G: Immune response to urinary tumors in man. Int. J. Cancer 5: 39-46, 1970. 7. Brandau S, Riemensberger J, Jacobsen M, Kemp D, Zhao W, Zhao X, Jocham D, Ratliff TL, Bohle A: NK cells are essential for effective BCG immunotherapy. Int. J. Cancer 92: 697-702, 2001. 8. Morales A, Ottenhoff PC: Clinical application of a whole blood assay for human natural killer cell activity. Cancer 52: 667-670, 1983. 9. Ma CP, Yu DS, Yeh MY, Chang Sy, Han SH: Natural killer cell activity in patients with urologic cancer. Eur. Urol. 13: 397-400, 1987. 10. Kaštelan , Lukaè J, Dere iæ D, Pasini J, Kusiæ Z, Šošiæ H, Kaštelan M: Lymphocyte subsets, lymphocyte reactivity to mitogens, NK cell activity and neutrophil and monocyte phagocytic functions in patients with bladder carcinoma. Anticancer Res. 23: 5185-5190, 2003. 11. Cai T, Nesi G, Boddi V, Mazzoli S, Dal Canto M, Bartoletti R: Prognostic role of the tumor-associated tissue inflammatory reaction in transitional bladder cell carcinoma. Oncol. Rep. 16: 329-334, 2006. 12. Totterman TH, Loskog A, Essand M: The immunotherapy of prostate and bladder cancer. BJU Int. 96: 728-735, 2005. 13. Carbalido J, Alvarez-Mon M, Solovera J, Menendez-Ondina L, Durantez A: Clinical significance of natural killer activity in patients with transitional cell carcinoma of the bladder. J. Urol. 143: 29-33, 1990. 14. Mizutani Y, Okada Y, Yoshida O et al: Significance of cytotoxic activity of peripheral blood lymphocytes against autologous tumor cells in patients with bladder cancer. Cancer Biother. Radiopharm. 11: 385-391, 1996.

Romics Imre professzort az Európai Urológus Akadémikusok Társasága (Association of Academic European Urologists) elnökévé választotta. Az AAEU következõ ülését 2010-ben Budapesten tartja. A Társaságnak, melynek 66 tagja van és létszámuk 75 tagban van maximálva, Európa legkiválóbb egyetemi urológus professzorai lehetnek tagjai. Nyirády Péter dr.


9


Az emlõdaganat húgyhólyag-metasztázisa Szûcs Miklós1, Telekes András.2, Nyirády Péter1, Székely Eszter3, Romics Imre1 1 Semmelweis Egyetem Urológiai Klinika, Budapest 2 Bajcsy-Zsilinszky Kórház, Budapest 3 Semmelweis Egyetem II. Sz. Patológiai Intézet, Budapest Az emlõdaganat haematogen metasztázisai nem ritkák, húgyhólyagban való megjelenését azonban eddig csak közel száz esetben írták le. Az utóbbi években az ilyen esetek gyakoriságának növekedését figyelték meg, amelynek oka az emlõdaganatos betegek hosszabb túlélése, a gyógyszeres kezelés változása és a diagnosztikai eszközök tökéletesedése lehet. Eseteink kapcsán áttekintjük a kórkép irodalmát, a végbement változásokat, kiemelve ezek gyakorlati vonatkozásait. Kulcsszavak: emlõdaganat, húgyhólyag-metasztázis, uroonkológia

Bevezetés Az emlõrák világszerte a nõk leggyakoribb malignus betegsége, amely az USA-ban évente 135 ezer új megbetegedést jelent, Ausztráliában elõfordulási gyakorisága 1 ezrelék (1). Magyarországon az utóbbi idõben évente átlagosan nyolcezer új megbetegedést regisztrálnak. A daganat 45%a metasztatizál, a betegek 20%-ában már a tumor felfedezésekor kimutatható nyirokcsomóáttét, további 25% azoknak az aránya, akikben szisztémás vagy bulky metasztázis képzõdik (2). A leggyakoribb nyirokcsomóáttét mellett a haematogen disszemináció fordul elõ, amely a mortalitás gyakori elõidézõje. A környezõ daganatok (uterus, bél, ovarium) közvetlen hólyagra terjedése gyakori, a haematogen áttét kialakulása ennél jóval ritkábban figyelhetõ meg (3). A távoli áttétképzõdés útja a kismedencébe a retroperitoneumon át vezet, vénás embolizáció, nyirokvagy artériás keringésen keresztül (4). A panaszokat okozó emlõtumor felfedezésekor általában már disszeminált stádiumban van. A hólyagáttét extrém ritka; tünetei legtöbbször a néma haematuria, a vizelési panaszok, az inkontinencia és a deréktáji fájdal10

Breast carcinoma metastatic to the bladder Although hematogen metastases of breast cancer is not rare, appearance in the urinary bladder was reported only about hundred cases. In the recent years increasing of the incidence of these cases was observed which might be interpreted by longer survival, the change of medical treatment and improvement of diagnostic equipments of patients with breast cancer. By referring of our cases is reviewed the literature of the disease, reported recent developments and underlined the practical importance. Key-words: breast cancer, bladder metastases, urooncology mak. Az áttét okozta panaszok nem ritkán több évvel a diagnózis felállítását követõen jelentkeznek (5). Fél évszázada, 1863–1953 között Ganem és Batal 16 post mortem diagnosztizált esetet írt le, ahol klinikai tünetek alapján keresték az áttétet (6). 2002-es adat szerint 19 emlõtumoros beteg életében fedezték fel a hólyagmetasztázist (7). Az, hogy az áttétes emlõtumorok aránya a 70-es évektõl növekedésnek indult, a korszerû diagnosztikán kívül az agresszív kemoterápiás kezelésnek és ennek köszönhetõen a túlélési idõ meghosszabbodásának tudható be. Ezzel párhuzamosan növekedhet a ritka áttétek aránya is. A megváltozott terápiás protokoll szerint alkalmazott kemoterápiás szerek használata (cyclophosphamid) miatt gyakoribb a cystitis, ugyanakkor az immunszuppresszióval összefüggésbe hozható szekunder malignitások elõfordulásának halmozódását is megfigyelték (8, 9). Így tehát gyakrabban vetõdik fel a hólyag érintettségének gyanúja is, amely miatt több cystoscopia és mintavétel történik. A TUR biopszia anyagának értékelése gyakran nehéz helyzetbe hozza a patológusokat, a pontos értékeléshez immunhisztokémiai módszerek visznek közelebb (10).

Dr. Szûcs Miklós és mtsai: Az emlõdaganat húgyhólyag-metasztázisa©

2010. február • VII. évfolyam 1. szám Esetismertetés 1. Az 58 éves nõbeteg 1998 júniusában a jobb oldali emlõben észlelt rezisztencia miatt azonnal onkológushoz fordult. Biopszia igazolta a 3 cm-es eltérés malignus eredetét, amely miatt jobb oldali emlõablatio, mindkét oldali axillaris blokkdissectio történt. A hisztológiai eredmény pT1cN1, kétoldali, kevert típusú (lobularis + intraductalis) carcinoma volt, amely ösztrogén receptor pozitívnak, progeszteron receptor negatívnak bizonyult (1. ábra).

kasi CT a tüdõkben még talált eltérést. A staging UHvizsgálat mindkét oldali supraclavicularis nyirokcsomómegnagyobbodás mellett az ovariumban metasztázisgyanús képletet, hólyagfal-megvastagodást véleményezett. Ezzel egyidõben gyakoribb vizelési ingert, stranguriát követõen makroszkópos haematuria jelentkezett. Colica, láz nem volt. Cystoscopia alkalmával a hólyagban megvastagodott, helyenként kifekélyesedett, vérzékeny nyálkahártyát láttunk, amelybõl biopsziát vettünk. A szövettani eredmény metasztatikus emlõtumort igazolt. Az ekkor végzett hasi UH-vizsgálat már multiplex hepaticus áttétet mutatott ki. 2002 szeptemberében mindkét oldali üregrendszeri tágulat, azotaemia miatt bal oldali percutan nephrostoma behelyezése történt. Terápiaváltásként taxan-kezelést kezdtek. Általános állapotának rosszabbodása folytatódott, két hónappal késõbb extrarenalis oliguria, kardiális dekompenzáció tünetei között exitált. Esetismertetés 2.

1. ábra: Emlõtumor hólyagáttétjének szövettani képe

Az eltávolított nyirokcsomó-preparátumban érbetörés igazolódott, pozitivitása jobb oldalon 7/12, bal oldalon 0/10 volt. Radiokemoterápiát kezdtek, amely hat széria cisplatin, methotrexat, 5-fluorouracil (CMF) kezelésbõl és 45 Gy, mindkét oldali nyirokrégióra leadott külsõ besugárzásból tevõdött össze. Az egy évvel késõbb végzett kontroll vizsgálatok negatívak voltak. Néhány hónappal késõbb fogyás, köhögés miatt végzett mellkasfelvétel multiplex pulmonalis manifesztációt mutatott. Zitazonium-kezelést kezdtek, amelyet a késõbbiekben hat széria 5-fluorouracil, adriamycin, cisplatin (FAC) kezeléssel egészítettek ki. 2000 novemberében a negatív kontroll hasi UH-vizsgálat mellett a bordákon jelentkezõ lyticus metasztázis miatt kezelését biszfoszfonát-terápiával egészítették ki. További egy évvel késõbb végzett kontroll szcintigráfián további csontáttétek igazolódtak, a késõbb végzett mell-


A 61 éves nõbetegnél 4 cm-es bal oldali emlõtumor miatt ablatio, bilaterális axillaris nyirokcsomó-resectio történt. A szövettani eredmény infiltratív lobularis carcinomát igazolt, amely ösztrogén receptor pozitív volt. Az axillaris nyirokcsomó-régió szövettani vizsgálata áttétet nem igazolt, a VI.–VII. borda izotópos vizsgálata azonban kis áttéteket véleményezett. A megkezdett biszfoszfonátkezelés ellenére az egy évvel késõbb végzett kontroll csontszcintigráfiás vizsgálaton már a Th. III. és a L. VII.–X. csigolyákban is látható volt metasztázis, de egyéb szerveken áttétet igazolni továbbra sem tudtak. Másfél évvel a betegség kezdete után végzett staging vizsgálatok már mindkét oldali supraclavicularis, valamint ovariumáttétet mutattak ki, ezzel egy idõben jelentkezett elõször makroszkópos haematuria is. Cystoscopia alkalmával az elõzõ esethez hasonlóan a hólyag több területén lévõ, részben necroticus felszínû, hyperaemiás területek mutatkoztak, amelyek szövettani eredménye metasztatikus emlõtumort igazolt. A kombinált citosztatikus kezelés ellenére a betegség tovább progrediált, néhány hónapon belül multiplex májáttétek jelentkeztek, amely miatti transzaminázszintemelkedés a további kemoterápiás kezelés agresszivitását is befolyásolta. A felismerést követõ két év után 11

2010. február • VII. évfolyam 1. szám mindkét oldali vese üregrendszeri tágulata alakult ki, azotaemia miatt percutan nephrostomát helyeztünk be. A másodvonalbeli taxan-kezelés sem lassított a betegség progresszióján, a felfedezést követõ 27. hónapban extrarenalis oliguria, kardiális dekompenzáció lépett fel, amely a beteg halálához vezetett. Megbeszélés Az emlõdaganatok mindössze 10%-ának elsõ tünete a metasztatikus jelek megjelenése, az ilyen tüneteket adó áttétekkel járó relapsus a lokalizált daganatok felénél három éven belül megfigyelhetõ (11). Az emlõtumor haematogen terjedése a nyirokúti áttéteknél ritkább, súlyosabb kimenetelû. Leggyakoribb megjelenési helyei a tüdõ, a máj, a csont, ritkábban a mellékvese, a petefészek, a méh, a lép és a pajzsmirigy (12). A távoli haematogen áttétek megjelenése rossz prognózist jelent. Bár a növekvõ számú emlõdaganat egyre korábbi stádiumban kerül felfedezésre, a továbbiakban gyakran képzõdõ áttétek jelentõs problémát okoznak. A hólyagmanifesztáció extrém ritka, Abrams ezer emlõdaganatos beteg vizsgálatakor négy esetben talált hólyagáttétet, s e betegek túlélése egyik esetben sem haladta meg az egy évet (13). A primer tumor és az áttétek jelentkezése között eltelt idõ jelentõs eltéréseket mutathat (négy hónaptól több évig), de leírtak olyan eseteket is, amikor az emlõtumor felfedezése után 14 évvel jelentkezett a hólyagban áttét (14). Paul 19 hasonló esetbõl 16-ban szisztémás szóródás részeként talált hólyagáttétet, további három betegben egyedül a húgyhólyagban mutatkozott metasztázis (7). A szövettani értékelés sokszor nehéz. A hólyagba adott áttétek az összes hólyagdaganat 2–14%-át teszik ki (15). Ezen belül az emlõdaganat aránya csekély, kb. 3%. Mindenképpen fontos azonban tudnunk az esetlegesen meglévõ tumoros anamnesztikus adatokat, hiszen a primer infiltratív hólyagdaganatoktól történõ elkülönítés alapjául szolgálhat (16). Az immunhisztokémiai reakciók egyértelmû választ adhatnak (citokeratin 7 és 20, progeszteron és ösztrogén receptor meghatározás, HER2/neu proteinek) (2. ábra). A primer emlõdaganatok szövettani szerkezetét tekintve kétharmaduk infiltratív ductalis carcinoma, amely rit12

kábban okoz áttéteket (17). Az infiltratív lobularis carcinoma kevesebbszer fordul elõ (8%), de prognózisa rosszabb, nagyobb metasztatizáló hajlammal bír, így gyakrabban vezet különbözõ emésztõrendszeri és nõgyógyászati szervek serosába történõ metasztázisához, valamint hólyagáttéthez is (18). Ösztrogén vagy progeszteron receptor pozitivitással az eredeti daganatok 85%-a rendelkezik (19). Gyakrabban találkozunk olyan esettel, amikor a primer tumor ösztrogén receptor negatív, de az áttét receptor pozitív. Ennek oka az lehet, hogy a tumorsejt kifejlõdése kapcsán a receptorszerkezet is megváltozhat (20). Progeszteron receptor pozitivitás esetén a környezõ szervek szövetei (myocardium, urothel, vékonybél-nyálkahártya) inváziója gyakoribb, negativitáskor ez csak 15%. Fizikális vizsgálatkor a mellsõ hüvelyfalban ritkán rezisztencia tapintható, egyéb pregnáns eltérés általában nincs. Az áttét jelentkezésekor keletkezõ tünetek változatosak lehetnek. A mindkét oldali deréktáji panaszok vizeletelfolyási akadályra hívhatják fel a figyelmet, a kórképpel együtt járó hydronephrosis incidenciája 60% (11). Gyakori a vizelettartási zavar és a haematuria, ritkábban totál retenció jelentkezik. Elhanyagolt esetekben masszív haematuria, prae- vagy postrenalis veseelégtelenség alakul ki. A tüneteket a szisztémás szóródás jellegétõl függõ szimptómák színezhetik, amilyen a supraclavicularis adenopathia, a karödéma, a halkult légzési hangok, a respiratorikus distress szindróma, a vena cava superior szindróma és a csontfájdalom. A hasûri áttétek okozta bélmûködési zavar igazolására az ascitesfolyadékból történõ tumorsejt-kimutatás lehet alkalmas, akut tünetként ritkán lépvénaruptura miatti hasûri vérzés is jelentkezhet (2). Amennyiben a vizelési tünetek miatt vagy a stagingvizsgálatok alkalmával elvégzett képalkotó eljárások felvetik a hólyagáttét lehetõségét, ennek pontos igazolására cystoscopos vizsgálatot követõen biopszia szükséges. Magunk részérõl vizelési panasz és/vagy microhaematuria esetén feltétlenül javasoljuk a hólyagtükrözés elvégzését (21). Az endoszkópos kép változatos lehet, általában mérsékelten exophyticus, hyperaemiás, vérzékeny területek figyelhetõk meg. Fontos az ovariumokban lévõ képletek meglétének ismerete is, hiszen az emlõdaganat gyakran ad áttétet a


2010. február • VII. évfolyam 1. szám A disszeminált tumor többször képez amúgy ritka áttéteket, így a hólyagban is gyakrabban találkozunk ilyennel. Hasonló anamnézissel bíró, vizelési panasszal, haematuriával jelentkezõ betegnél végezzünk cystoscopiát, gyanú esetén biopsziát, mert az igazolt áttét jellegétõl függõen a kezelés módosítása válhat szükségessé.

2. ábra: Immunhisztokémiai reakcióval igazolt diagnózis

petefészkekbe. Ez további differenciáldiagnosztikus nehézségeket jelenthet. Több szerzõ javasolja ilyen esetben a petefészkek biopsziás vizsgálatát (10). A folyamat befolyásolására onkoterápia részeként kombinált kemoterápia vagy lokális sugárkezelés jöhet szóba. A szisztémás gyógyszeres kezelés összetevõi leggyakrabban cyclophosphamid, 5-FU + Leucovorin, doxorubicin, mitomycin C, vinblastin vagy vincristin, taxanok és prednisolon. A különbözõ stádiumokban indikált, változó agresszivitású kombinációk a progressziót befolyásolják, így a vizelési panaszokat is csökkenthetik. A gyakran használt cyclophosphamid/ifosphamid adását követõen gyakrabban találkozhatunk haemorrhagiás cystitisszel, ugyanígy többször figyeltek meg másodlagos hólyagdaganat-képzõdést is. Az eltérésbõl vett biopszia részletes értékelése a kemoterápiás séma változtatását teheti szükségessé. A sugárkezelés az áttét elhelyezkedésétõl függõen mediastinalis, agyi vagy más központi idegrendszeri lokalizációjú, ritkán perivesicalis lehet. Fájdalomcsillapító jelleggel gyakran végeznek a csontáttétekre is külsõ besugárzást. Összefoglalás Az emlõdaganatok számának növekedésével együtt az elõrehaladott, távoli metasztázissal bíró esetek is gyakoribbá válnak.


IRODALOM: 1. Soon PS, Lynch W, Schwartz P: Breast cancer presenting initially with urinary incontinence: a case of bladder metastasis from breast cancer. Breast 13: 69-71, 2004 2. Berger Y, Nissenblatt M, Salwitz J: Bladder involvement in metastatic breast carcinoma. J. Urol. 147: 137-139, 1992 3. Massoud W, Ferlicot S, Hajj P: Metastatic breast carcinoma to the bladder. Urology 74:(4) 765-6, 2009 4. Pontes JE. Oldford JR: Metastatic breast carcinoma to the bladder. J Urol. 104:839, 1970 5. Mondaini N, Giubielli G, Nesi G: Carcinoma of the breast metastatic to the ureter seven years later. Int. J. Urol. 12: 763-764, 2005 6. Ganem EJ, Batal JT: Secondary malignant tumors of the urinary bladder metastatic from primary foci in distant organs. J. Urol. 75: 965-972, 1956 7. Paul A, Feldmann PA, Madeb R: Metastatic breast cancer to the bladder. A diagnostic challenge and review of the literature. Urology 59:1, 138, 2002 8. Serlock P, Hartmann WH: Adrenal steroids and the pattern of metastasis of breast metastases of breast carcinoma. JAMA 181: 313-317, 1962 9. Seltzer SE, Benazzi RB, Kearney GP: Cyclophosphamide and carcinoma of bladder. Urology 11: 352, 1978 10. Ryan PD, Mukesh H, Lerwill M: Case report: 71 years old woman with urinary incontinence and a mass in the bladder. N. Engl. J. Med. 354: 850-856, 2006 11. Wingo PA, Tong T, Bolden S: Cancer statistics 1995. CA Cancer J. Clin. 45: 8-30, 1995 12. Brennan MS: Breast cancer. In: Holland JF, Frei E III (Eds): Cancer medicine. Lea and Febinger, Philadelphia, 1973, p. 1773 13. Abrams HL, Spiro R, Goldstein N: Metastases in carcinoma: analysis of 1000 autopsied cases. Cancer 3: 74-85, 1950 14. Perez-Mesa C, Pickren JW, Woodruff MN: Metastatic carcinoma of the urinary bladder from primary tumor sin the mammary gland of female patients. Surg. Gynaec. Obstet. 121: 813, 1965 15. Bates AW, Baithun SI: Secondary neoplasms of the bladder are histological mimics of nontransitional cell primary tumours: clinicopathological and histological features of 282 cases. Histopathology 36: 32-40, 2000 16. Varga A, Czifra G, Tállai B: Tumor grade-dependent alterations in the protein kinase C isoform pattern in urinary bladder carcinoma. Eur. Urol. 46: 462-465, 2004 17. Harris M, Howell A, Chissou M: A comparison of the metastatic pattern of infiltrating lobular carcinoma and infiltrating duct carcinoma of the breast. Br. J. Cancer 50: 23, 1984 18. Yeatman TJ, Cantor AB, Smith TJ: Tumor biology of infiltrating lobular carcinoma: implications for management. Ann. Surg. 222: 549-561, 1995 19. De la Monte SM, Huthings GM, Moore GW: Estrogen and progesteron receptors in the prediction of metastatic behavior of breast carcinoma. Am. J. Med. 76: 11, 1984 20. Berg JW, Hutter RV. Breast cancer. Cancer 75: 257-269, 1995 21. Romics I (szerk): Az urológia tankönyve. Semmelweis, Budapest, 2010

13


FUN–Urofarsang program 2010. FEBRUÁR 19. PÉNTEK 10.00

10.10

10.30

11.00

11.30

12.00

Megnyitó Prof. Romics Imre

14.50–15.10 Kávészünet 15.10

Különbözõ vizeletdeviációk indikációi, elõnyeik, hátrányaik – szövõdményeik kezelése Prof. Pajor László

Bon-bon Kisteleki István, a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke

15.40

Aachen bemutatkozik: Therapy options of T3 prostate cancer Prof. Axel Heidenreich (Aachen, Németország)

A BPH kezelésének új lehetõségei A BPH kombinált gyógyszeres kezelése Majoros Attila

16.10

Az egészségpolitika aktuális kérdései Jávor András

16.30

Az elõrehaladott prosztatarák kezelése Az androgén-szuppressziós terápia futamideje – újabb eredmények Nyirády Péter

20.00

Farsangi bál

Complex operative management of urogenital malformation in childhood Prof. Dorothea Rohrmann (Aachen, Németország) Neoadjuvant and systemic therapy of metastatic renal cell cancer Doc. Bernhardt Brehmen (Aachen, Németország) Andrológiai genetika, új perspektívák Doc. Krausz Csilla (Firenze, Olaszország)

2010.

FEBRUÁR

20.

SZOMBAT

12.30–13.30 Ebéd 13.30

13.50

09.00 Új irányzat a prosztatarákos betegek ADT okozta csontvesztésének kezelésében Prof. Romics Imre

A T1G3-as hólyagtumor kezelése Riesz Péter

09.20

Nyirokcsomó-sebészet prosztata- és hólyagrákos betegekben Varga József

A prosztatarák szûrése és kezelése. A kezelõorvos és a beteg döntését befolyásoló preferenciák Tóth György

09.40

A szexuális zavarok korszerû szemlélete Kopa Zsolt

14.10–14.50 Finanszírozott elsõvonalú standard kezelés áttétes vesedaganatban A jövõ stratégiája a daganatok és a vesedaganatok kezelésében Prof. Romics Imre 14.30

14

Az áttétes vesedaganat elsõvonalú kezelése SUTENT®-tel jó és közepes prognózisban Szûcs Miklós

FUN–Urofarsang program ©

10.00–10.20 Kávészünet 10.20–12.00 Poszter szekció üléselnök: Prof. Romics Imre, Flaskó Tibor 12.00

Tesztírás

12.30

Zárás


FUN–Urofarsang poszter absztraktok

1.

Hypospadiasis miatt végzett Denis–Brownmûtét ritka szövõdménye Dr. Balogh Elemér, dr. Benyó Mátyás, dr. Berczi Csaba, dr. Tóth Csaba, dr. Flaskó Tibor Debreceni Egyetem OEC Urológiai Klinika, Debrecen

A szerzõk egy hypospadiasis miatti korrekciós mûtét után kialakult húgycsõkövességet ismertetnek. A jelenleg 19 éves betegen gyermekkorában Denis–Brownmûtétet végeztek a hímvesszõ középsõ harmadában lévõ hypospadiasis miatt. Ezt követõen a beteg kontroll vizsgálatokra nem járt. Jelenleg vizeletürítési nehezítettség és retrográd ejaculatiós panaszok miatt jelentkezett kivizsgálásra. A külsõ húgycsõnyílásból szõr nõtt ki, és a penis középsõ harmadában a húgycsõben két mogyorónyi, kemény csomó volt tapintható. Retrográd urethrographia két húgycsõkövet (2 és 2,5 cm) mutatott. Transurethralis kõeltávolítást és kõzúzást kíséreltünk meg, de ez sikertelen volt, így végül a nagy húgycsõköveket nyílt mûtéttel távolítottuk el. A perioperatív szak zavartalan volt. A mûtétet követõen a beteg spontán, jól vizel, panaszmentes. Húgycsõplasztika után ilyen szövõdmény ritkán fordul elõ, és ez esetben a húgycsõben kialakult két kõ igen nagyméretû volt. Az eset felhívja a figyelmet a hypospadiasis miatt operált betegek utánkövetésének szükségességére.

2.

Laparoszkópos ureterolithotomia – impaktált ureterkõ eltávolítása obes betegben Dr. Balogh Elemér1, dr. Benyó Mátyás1, dr. Berczi Csaba1, dr. Szûcs Miklós2, dr. Tóth György1, dr. Flaskó Tibor1 1 Debreceni Egyetem OEC Urológiai Klinika, Debrecen 2 Hajdú-Bihar Megyei Kenézy Gyula Kórház és Rendelõintézet Nonprofit Kft., Urológiai Osztály, Debrecen

A szerzõk az ureter felsõ harmadában elhelyezkedõ extrém nagy, impaktált ureterkõ laparoszkópos eltávolítását ismertetik.

FUN–Urofarsang poszter absztraktok ©

Az 50 éves, kifejezetten obes (140 kg) férfibeteg kétoldali vesetáji fájdalmai miatt jelentkezett urológiai vizsgálatra. Az elvégzett UH-vizsgálat és iv. urographia jobb oldalon 1,5 cm-es juxtavesicalis ureterkövet és bal oldalon 4 cm-es subpyelaris követ mutatott. A kövek mindkét oldalon vese-üregrendszeri tágulatot okoztak. Mind a két vesébe dupla J katétert helyeztünk fel. Elõször a jobb oldali ureterkõ ESWL kezelését végeztük, majd annak sikertelensége miatt a követ ureteroscopia során távolítottuk el. Egy hónappal ezután a bal oldali impaktált ureterkõ miatt laparoszkópos ureterolithotomiát végeztünk. A mûtétek során szövõdmény nem alakult ki. Míg korábban az impaktált ureterkövek fennállásakor a nyílt mûtéttel végzett kõeltávolítás volt a hagyományos mûtéti típus, jelenleg ilyen kövek esetében a laparoszkópos ureterolithotomia is sikeresen alkalmazható.

3.

Különbözõ növekedési faktorok elõfordulása eltérõ agresszivitású prosztatarákokban Dr. Bánfi Gergely1, dr. Krenács Tibor2, dr. Szende Béla2, dr. Romics Imre1 1 Semmelweis Egyetem Urológiai Klinika és Uroonkológiai Centrum, Budapest 2 Semmelweis Egyetem I. Sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet, Budapest

A vizsgálat célja a Gleason-pontszámmal jellemzetten eltérõ malignitású prosztatarákok esetén a különbözõ növekedési faktorok (p21, p27, p63 és androgén receptor fehérjék) elõfordulásának vizsgálata volt. 13–13, hasonló átlagéletkorú beteget vizsgáltunk az alacsonyabb Gleason-pontszámú (3+3 és 3+4) és magas (5+4, 5+5) pontszámú csoportban. Összehasonlítottuk a betegek PSA-szintjének alakulását, a prosztatarák stádiumát, az alkalmazott kezelési formákat és a növekedési faktor fehérjék elõfordulását. Egy beteg kivételével minden vizsgált minta androgén receptor pozitív volt. A p63 és p21 fehérjéket csak a normál prosztatasejtek magjaiban sikerült kimutatni, daganatos sejtek magjaiban nem. A p27 fehérjét minden ala15

2010. február • VII. évfolyam 1. szám csony malignitású prosztataráksejt magjában igazoltuk, de a magas malignitású sejtekben csak 7/13 arányban fordult elõ. Ugyanakkor a p27 elõfordulása sem a kezelés elõtti, sem a kezelés alatt mért PSA-értékkel nem mutatott összefüggést. Mindezek alapján arra következtethetünk, hogy a p27 fehérje down-regulációja döntõ szerepet játszik a daganatsejtek önszabályozásának elvesztésében és így a prosztataráksejtek alacsonyból magas malignitásúvá alakulásában.

4.

Makroszkópos haematuriát okozó vesemedence és ureter amyloidosis – esetismertetés Dr. Domján Zsolt1, dr. Szabó Zoltán1, dr. Cserni Gábor2, dr. Szabó Jr.3, dr. Járomi Péter1 1 Bács-Kiskun Megyei Kórház, Urológiai Osztály, Kecskemét 2 Bács-Kiskun Megyei Kórház, Patológia Osztály, Kecskemét 3 Debreceni Egyetem OEC I. Sz. Belgyógyászati Klinika, Debrecen

Bevezetés: Az amyloidosis jellegzetes fibrillaris szerkezetû, döntõen fehérje természetû anyag extracelluláris lerakódását jelenti. A különbözõ szöveteket infiltrálva azok mûködését károsítja. A prekurzor fehérje a szérumban abnormális formában és mennyiségben lehet jelen. Lehet primer (AL) vagy szekunder (AA), amikor krónikus gyulladás vagy tumoros alapbetegség következményeként jelenik meg. A nagy perctérfogat miatt a leggyakrabban érintett szerv a vese. Anyag és módszer: A 62 éves nõbeteg más intézetbõl került beutalásra osztályunkra 7 éve visszatérõ, ismeretlen eredetû makroszkópos haematuria, jobb vesetáji fájdalom, anaemizálódás, bõrön jelentkezõ petechiák miatt, aminek hátterében a vérzés forrása a technikai feltételek részleges hiánya miatt teljességgel nem volt tisztázható. A képalkotó vizsgálatok, a rigid ureteroscopia nem igazoltak eltérést a felsõ húgyúti traktusban. Flexibilis ureteroscopiát végeztünk, melynek során a jobb vesében a kehelyvégeknek megfelelõen hyperaemiás, helyenként papillaris szerkezetet utánzó elváltozás igazolódott, ami tumor gyanúját vetette fel. A szövettani vizsgálat a vesemedence és az ureter amyloidosisát igazolta malignitás jelei nélkül, immunhisztokémiai vizsgálattal szekunder amyloidosis volt valószínûsíthetõ. Pyeloscopiát végeztünk, aminek során koagulációval szándékoztunk a vér16


zést elállítani, de tekintettel a multiplex megjelenésre, a végleges vérzéscsillapítás imperatív indikációjára, pyeloscopiát követõen végül nephrectomia mellett döntöttünk. Eredmény: Betegünknél közel egy éve nem fordult elõ haematuria. Mivel az amyloidosis leggyakrabban szekunder megjelenést mutat a vesében (mint jelen esetben is), a beteget további kivizsgálás céljából, a progresszivitási elvet követve, magasabb szintû ellátó helyre irányítottuk, ahol többek között intenzív tumorkutatás is folyik. Konklúzió: Az amyloidosis szekunder formájában a krónikus megbetegedést követõen 8–10 évvel jelentkezik a vesemanifesztáció, ami végül veseelégtelenséghez vezet. Esetünket azért tarjuk bemutatásra érdemesnek, mert a beteg elsõ tünete az évekig fennálló makroszkópos haematuria volt, ami viszonylag ritkán szokott a betegség tünete lenni. A vese és ureter érintettségét a veseállomány megbetegedése nélkül szintén raritásnak véljük. A vérzés megállítása csak nephrectomia útján volt elérhetõ, annak ellenére, hogy ellenoldali érintettség idõben synchron vagy metachron elõfordulhat, ami végül haemodialysishez vezethet. A veseamyloidosis további kivizsgálása elengedhetetlen, mivel nemritkán egyéb krónikus gyulladásos vagy tumoros betegség állhat a háttérben, a primer forma jóval ritkábban fordul elõ.

5.

Leiomyoma a herezacskóban Dr. Dombóvári Péter1, dr. Riesz Péter1, dr. Istók Roland2 1 Semmelweis Egyetem Urológiai Klinika és Uroonkológiai Centrum, Budapest 2 Semmelweis Egyetem II. Sz. Patológiai Intézet, Budapest

Fiatal felnõtt herezacskójában észlelt ritka daganat esetét ismertetjük. A 27 éves férfi kórelõzményében jobb oldali lágyéksérvmûtét és appendectomia szerepelt. Bal oldali fájdalmatlan scrotalis csomó miatt kivizsgálás történt. Képalkotó vizsgálat az ép bal oldali here mellett homogén bennékû cystosus képletet ábrázolt. Mûtéti feltárás során a here mediális felszínébõl kinövõ 12 mm-es, tömött terimét találtunk, melyet eltávolítottunk. A diagnózist a szövettani vizsgálat adta, mely simaizom eredetet igazolt. A beteg zavartalanul gyógyult, egy éves ellenõrzésekor kiújulást nem észleltünk.


6.

A prosztata „szöveti vizsgálata” ultrahanggal (prostate histoscanning) Dr. Filkor Gábor, dr. Bánfi Gergely, dr. Romics Imre Semmelweis Egyetem Urológiai Klinika és Uroonkológiai Centrum, Budapest AMD Belgium

A prosztatarák diagnózisának és kezelésének egyik legfontosabb hátráltatója, hogy a daganat kiterjedése, helyzete nem meghatározható a hétköznapi képalkotó eljárásokkal. Fontos döntéseket kell hoznunk a beteg vizsgálatával és kezelésével kapcsolatban anélkül, hogy pontos információ állna rendelkezésünkre a daganat helyzetét, kiterjedését illetõen. Ebben segít egy ultrahang alapú, új eljárás, melynek multicentrikus vizsgálatában a Semmelweis Egyetem Urológiai Klinikája is részt vesz, négy másik európai központ mellett. Klinikánkon mintegy húsz betegben történt radikális prostatectomiát megelõzõen histoscanning vizsgálat. Az ultrahangos leleteket és az eltávolított prosztata részletes kórszövettani eredményeit feldolgoztuk, és összevetettük az eltéréseket. A poszter tájékoztatást ad a vizsgálat hátterérõl, menetérõl, jövõbeni hasznosíthatóságáról.

virális vektorok segítségével történik, mely a vírusok azon képességén alapul, hogy bejutnak a sejtbe, és átörökítik a kódolt géneket. Kutatásunk során az OncoVexGALV/CD Herpes simplex vírust (HSV) vizsgáltuk, melynek segítségével ún. elõanyag („prodrug”) aktiváló gént (CD) és a tumorsejtek „fúzióját” elõsegítõ gént (GALV) juttattunk be a hólyagtumorsejtekbe. Az in vitro kísérleteket hét különbözõ humán hólyagtumorsejt-típuson végeztük, melynek során jelentõs mértékû tumoros sejthalált észleltünk a HSV oncolyticus hatása, a prodrug-aktiváció és a glikoprotein sejtfúzió révén. In vivo vizsgálatokat orthotopicus patkány hólyagtumor modell segítségével végeztünk, ahol szignifikánsan kisebb tumorvolument és nagyobb testtömeget észleltünk az OncoVexGALV/CD vírussal kezelt csoportban. Összefoglalás: A virális génterápia az urológiai tumorok esetében egy biztató, új típusú kezelési módszer lehet a jövõben. Vizsgálataink során hólyagtumorok esetében igazoltuk az OncoVexGALV/CD vírus hatékonyságát in vitro és in vivo.

8.

7.

Új típusú intravesicalis instilláció a felületes hólyagtumorok kezelésében virális génterápia alkalmazásával Dr. Horváth András1,3,4, dr. Guy R. Simpson1, dr. Robert S. Coffin2, dr. Hugh Mostafid3, dr. Hardev Pandha1 1 Department of Oncology, Postgraduate Medical School, University of Surrey, UK 2 BioVex Inc, USA 3 North Hampshire Hospital Basingstoke, UK 4 Semmelweis Egyetem Urológiai Klinika, Budapest (A Pelican Cancer Foundation támogatásával)

A diagnosztizált hólyagdaganatok kb. 80%-a felületes hólyagtumor (Ta-T1, Grade 1–3 és carcinoma in situ). A jelenleg alkalmazott transurethralis resectio és a posztoperatív hólyaginstillációs kezelések ellenére a kiújulás aránya 15–61%, a progresszió aránya pedig 1–17%. Alternatív terápiás lehetõségként számos daganattípusnál kutatják a génterápia alkalmazhatóságát. A génátvitel


Tapasztalataink a hólyagtumor-diagnosztika kiegészítõ eljárásával (Hexvix cystoscopia, 2008–2009) Dr. Járomi Péter, dr. Domján Zsolt, dr. Lukács Nándor, dr. Szabó Zoltán Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Kórháza, Urológiai Osztály, Kecskemét

A hólyagtumor diagnosztikájában a fehér fénnyel végzett cystoscopia elfogadott és hatékony módszer. Ennek ellenére fontos elváltozások, mint a CIS, nem minden esetben kerülnek felismerésre. Osztályunkon 2008–2009-ben 23 betegnél végeztünk fluoreszcens cystoscopiát intravesicalis hexaminolevulinsav alkalmazásával. Az indikációt a CIS jelenléte, illetve gyanúja, multiplex, bizonytalan, tumorgyanús, felszínbõl nem kiemelkedõ elváltozások, illetve pozitív vizeletcitológia alapján állítottuk fel. Azon esetekben, amikor fluoreszcens cystoscopia során festõdést észleltünk, 70%-ban szövettanilag is tumort igazoltunk, míg negatív fluoreszcens cystoscopia esetén tumor egy esetben sem igazolódott. A fluoreszcens cystoscopiával végzett vizsgálat hatékonyabb, mint a standard fehér fénnyel történõ cystoscopia a CIS, a dysplasia, a multiplex, illetve a felszínbõl nem kiemelkedõ elváltozások esetében. 17


9.

Hypospadiasis penis miatt végzett korrekciós mûtétek hosszú távú pszichoszexuális következményei Dr. Kiss András1, dr. Sulya Bálint1, dr. Tóth József1, dr. Szász A. Marcell2, dr. Romics Imre2, dr. Kelemen Zsolt2, dr. Nyirády Péter2, dr. Merksz Miklós1 1 Heim Pál Gyermekkórház Urológiai Sebészeti Osztály, Budapest 2 Semmelweis Egyetem Urológiai Klinika, Budapest

Bevezetés: Hypospadiasis mûtét után eddig csak kis számban történtek vizsgálatok a betegek elégedettségének vizsgálatára. Jelen vizsgálatunk célja a pszichoszexuális adaptáció felmérése – egészséges kontrollal összehasonlítva – nagyszámú felnõttön, akik 20–37 évvel ezelõtt hypospadiasis korrekción estek át osztályunkon. A mûtéteket egy operatõr végezte (Tóth József). Betegek és módszer: Az összehasonlító vizsgálatban 104, 24–42 éves férfi, akik Denis–Brown-mûtéten estek át osztályunkon, valamint 63 egészséges, megfelelõ korú férfi kérdõívet töltött ki. A kérdések objektív és szubjektív tényezõkre vonatkoztak, mint a hímvesszõ görbülete, a meatus helyzete, a szexuális aktivitás kezdete (kor), gyakorisága, a masturbatio kezdete (kor), családi állapot, gyerekszám, általános megelégedettség a testtel és a genitálékkal. Eredmények: A válaszokban nem tudtunk szignifikáns különbséget kimutatni a hypospadiasissal mûtöttek és az egészségesek között, két kivétellel: a hypospadiasisos csoportban a genitálék küllemét illetõen a megelégedettség alacsonyabb, viszont a szexuális életet illetõen – meglepõ módon – magasabb volt, mint a kontrolloknál. A 104 férfi közül 12 volt kifejezetten elégedetlen. Ezek válaszait a 92 többi hypospadiasisoséval összehasonlítva, a nagyon elégedetlenek szexuális aktivitása határozottan elmarad a másik két csoportétól, bár a gyermekek száma nem volt szignifikánsan kevesebb. Következtetések: Bár nincs objektív magyarázat arra, hogy a szexuális életet illetõen miért volt magasabb elégedettség kimutatható a hypospadiasisosoknál, elképzelhetõ, hogy túlkompenzáció miatt (többet foglalkoznak a szexszel, és fontosabb számukra). Ezen betegek további pszichoszexuális kutatása hasznos lehet. Fontos a mûtét után éveken át tartó gondozás és pszichés vezetés. 18


10.

pT0 stádiumú prosztatarákos eseteink Dr. Murányi Mihály1, dr. Tóth György1, dr. Kajtár Béla2, dr. Nagy Bence2, dr. Tóth Csaba1, dr. Flaskó Tibor1 1 Debreceni Egyetem OEC Urológiai Klinika, Debrecen 2 Debreceni Egyetem OEC Pathologiai Intézet, Debrecen

Bevezetés: A DE OEC Urológiai Klinikán az elmúlt hat évben végzett radikális prostatectomiák közül azokat mutatjuk be, melyek után a kórszövettani vizsgálat prosztatarákot nem igazolt (pT0). Betegek és módszerek: 2004. január 1. és 2009. december 31. között 828 radikális prostatectomiát végeztünk. Ebbõl 266 perinealis, 517 laparoszkópos extraperitonealis és 45 retropubikus behatolásból történt. Minden esetben kórszövettani vizsgálattal mutatták ki a prosztatarákot. A mintavétel perinealis és transrectalis prosztatabiopsziával, illetve transurethralis prosztataresectióval történt klinikánkon vagy más intézetben. A mûtét során eltávolított prosztatát és függelékeit a DE OEC Pathologiai Intézetbe küldtük szövettani vizsgálatra. Eredmények: A 828 mûtéti preparátumból 24-ben nem találtunk tumoros részletet. Ezek közül 15 beteg a mûtét elõtt hormonkezelésben részesült. Két esetben transurethralis prosztataresectio és hormonkezelés is történt a radikális prostatectomia elõtt. Hét beteg a mûtét elõtt sem hormonkezelésen, sem jóindulatú prosztata-megnagyobbodás miatti mûtéten nem esett át. A 24 beteg követése során két esetben találkoztunk biokémiai relapszussal. Õk a hormonkezelt csoportba tartoznak. Megbeszélés: A prosztatarák diagnózis felállításának elengedhetetlen része a szövettani vizsgálattal történõ kimutatás, ezért a radikális prostatectomiás szövetmintákban ritka lelet a tumormentesség. Vizsgálatunk tanúsága szerint a mûtét elõtti hormonkezelés, a transurethralis prosztataresectio vagy a bioptatum téves leletezése magában rejti a lehetõséget, hogy mégis találkozzunk ilyen jelenséggel. Külföldi közlemények adataival összevetve az általunk talált tumormentes arány magas. Ennek javítása érdekében célszerû lenne a radikális prostatectomia indikációjának alapját jelentõ szövettani vizsgálatot a mûtétet végzõ osztállyal kapcsolatban lévõ patológiai intézettel is ellenõriztetni.


11.

Húgycsõrupturával szövõdött penisfractura esete Dr. Regõs Imre, dr. Szentgyörgyi Ervin Jávorszky Ödön Kórház, Urológiai Osztály, Vác

A húgycsõ és a penis sérülései önmagukban ritkán fordulnak elõ. Leggyakrabban a medence-, elsõsorban a szeméremcsont törésekor keletkezhet húgycsõruptura. A penis tompa (fedett) sérülései közül leggyakoribb a penisfractura. A szerzõk 37 éves férfibetegük penisfracturájának húgycsõrupturával szövõdött esetét ismertetik: a preoperatív vizsgálatokat, a primer mûtéti ellátást, a korai posztoperatív eredményt, illetve a késõbbi szövõdmények lehetõségeit.

12.

Laparoszkópos beavatkozások cryptorchismus esetén gyermekekben Dr. Sajthy Melinda, dr. Sulya Bálint, dr. Kiss András, dr. Merksz Miklós Heim Pál Gyermekkórház Urológiai Sebészeti Osztály, Budapest

Bevezetés: A nem tapintható here oka lehet veleszületett herehiány (agenesia, aplasia testis), hasüregi elhelyezkedés (retentio testis abdominalis) vagy súlyos fokú here-hypoplasia, mely esetben a csökevényesen fejlett here rendszerint az inguinalis területen helyezkedik el. A kórképek elkülönítõ kórismézésében képalkotó eljárások (UH, MR) jönnek szóba, de ezekkel nem minden esetben lehet biztosan tisztázni az állapotot. A gondos fizikális vizsgálat (nyitott sérvkapu jelenléte; az ellenoldali, scrotalis here kompenzatorikus hypertrophiája stb.) a fenti eljárásokkal együtt utalhat a diagnózisra. A laparoszkópia értékes segítséget ad a gyermekurológusnak mind a diagnosztikában, mind az egyidejûleg nyújtott mûtéti ellátásban. Betegek és módszer: 2006–2009 során 115 mûtétet végeztünk hasüregben elhelyezkedõ, illetve nem tapintható here miatt. 92 betegben, mivel a here idõnként tapintható volt, nyílt mûtéttel végeztünk orchidopexiát. Tíz esetben hypoplasiás herét távolítottunk el inguinalis feltárásból. 13 esetben végeztünk laparoszkópiát. Négy gyermekben egyoldali herehiányt állapítottunk meg, kilenc esetben laparoszkópos orchidopex-


ia történt (legtöbbször kétlépcsõs Fowler–Stephensmûtét). Eredmények: Laparoszkópos orchidopexián átesett betegeinknél valamennyi esetben sikerült a here scrotalis helyzetét biztosítani. A herét ellátó erek átvágása ellenére sem észleltünk hereatrophiát egy betegünknél sem. Egy betegben sem lépett fel mûtét utáni korai vagy késõi szövõdmény. Megbeszélés: A laparoszkópia – kellõ indikációval – igen értékes eszköz a gyermekurológus számára a cryptorchismus ellátásában. Mivel a serdülõkortól kezdõdõen fennáll a veszélye a retineált herében daganat kialakulásának, ezért alapvetõ szempont, hogy a hasüregben here nem maradhat. A laparoszkópia diagnosztikus pontossága teljes értékû. További elõnye a képalkotó eljárásokkal szemben, hogy egyúttal a mûtét (orchidopexia vagy hereeltávolítás) ugyanazon narkózisban elvégezhetõ. Saját és más szerzõk kedvezõ tapasztalatai igazolják, hogy a kétlépcsõs Fowler–Stephens-mûtét eredményei laparoszkópos úton végezve kiválóak, és felülmúlják a hasonló, nyílt eljárás eredményeit.

13.

Az antenatalis és postnatalis hasi ultrahang-vizsgálati szûrés hatékonysága a vese- és húgyúti rendellenességek felismerésében Dr. Sulya Bálint1, dr. Kiss András1, dr. Sajthy Melinda1, dr. Polovitzer Mária2, dr. Merksz Miklós1 1 Heim Pál Gyermekkórház Urológiai Sebészeti Osztály, Budapest 2 Heim Pál Gyermekkórház Radiológiai Osztály, Budapest

Bevezetés: Az intrauterin életben végzett UH-vizsgálatok elterjedését követõen jelentõsen megváltozott gyermekekben a húgyszervi fejlõdési rendellenességek felismerésének módja, hiszen igen nagy számban már a születés elõtt, a magzati korban tudomást lehet szerezni a rendellenességek jelenlétérõl. Mintegy két évtizeddel ezelõtt terjedt el a vélemény, hogy az urológiai fejlõdési rendellenességek mûtétjei csaknem kizárólagosan az újszülöttkorra tevõdnek át, késõbbi korban csak elvétve fog ezekre sor kerülni. Ennek ellenére – a sok operált újszülöttön kívül – továbbra is nagy 19

2010. február • VII. évfolyam 1. szám számban kerültek mûtétre idõsebb korú gyermekek. Az urológiai rendellenesség miatt ellátott populáció adatainak elemzése támpontot adhat ahhoz, hogy milyen a hatékonysága a magzati, illetve az újszülöttkori szûrésnek. E célból feldolgoztuk az osztályunkon a vesét és a felsõ húgyutakat érintõ fejlõdési rendellenesség miatt két különbözõ idõszakban ellátott betegeink adatait. Betegek és módszer: Retrospektíve feldolgoztuk két, egyenként 6 éves idõszakban (1993–1998, valamint 2004–2009) az osztályunkon és szakrendelésünkön húgyszervi rendellenesség miatt gondozott, illetve operált, 6 évesnél fiatalabb betegek adatait. Az elsõ idõszakban 272, a másodikban 263 gyermek volt ellátásunkban. A kórismézéshez vezetõ utakat négy csoportra osztva vizsgáltuk: antenatalis UH, postnatalis szûrõ UH, betegség tünetei alapján történt vagy véletlenszerû felismerés. Az egyes kórképekben is a fenti négy csoportra lebontva elemeztük az adatokat. Vizsgáltuk, hogy milyen arányban volt lehetséges konzervatív kezelés, illetve vált szükségessé a mûtéti beavatkozás. Eredmények: I. idõszak: A gyermekek 71%-a antenatalis UH alapján került beutalásra, de ezeknek csak 35,2%ában vált szükségessé mûtét. Mindössze 12,1%-ukat láttuk el kóros postnatalis UH leletük alapján, de ezek 51,5%-ában mûtét volt indokolt. A mûtétre kerültek 42,4%-ának nem volt kórjelzõ antenatalis UH lelete. II. idõszak: Lényegesen kevesebb gyermeket utaltak be az antenatalis UH lelet alapján (csaknem fele az elõzõ idõszakénak), ezek 55,8%-a mûtétre került. Több mint háromszorosára emelkedett a postnatalis szûrõ UH-val felismert esetek száma, s 56,8%-uknál vált indokolttá a mûtét. Megbeszélés: I. idõszak: Az antenatalis UH révén beküldött igen nagyszámú beteg volt jellemzõ az 1990-es évekre, de ezeknek csupán egyharmada igényelt mûtéti ellátást. Igen sok jelentéktelen tágulatot kellett ellenõrizni, illetve az üregi tágulatok nagy része spontán regrediált. A beutalás részint a vizsgálók tapasztalatlanságából, a kevésbé fejlett technikából, illetve abból fakadt, hogy a veleszületett húgyszervi üregi tágulatok spontán regressziója ekkor még kevéssé volt ismert. Mivel az újszülöttkori szûrés kevéssé volt elfogadott, a postnatalis UH-vizsgálatok száma alacsony maradt. II. idõszak: Az antenatalis UH hatékonysága jelentõsen javult, kevesebb beutalt közül többet kellett mûtéti úton 20


ellátni. A postnatalis UH-vizsgálatokkal felismert, operáltak száma csaknem megnégyszerezõdött, ebben elsõdleges szerepe van a szûrés általánossá válásának. Ezek az adatok egyértelmûen bizonyítják a postnatalis szûrõ UH-vizsgálatok jelentõségét a veleszületett húgyszervi fejlõdési rendellenességek kimutatásában. Ennek fontosságát abban is látjuk, hogy a korai felismeréssel nemcsak a késõbb manifesztálódó következményes elváltozások (pl. idült pyelonephritis, hypertonia) elõzhetõk meg, hanem vélhetõen a krónikus veseelégtelenségben szenvedõk, vesepótló kezelésre szorulók száma is csökkenthetõ.

14.

Tapasztalataink a nagyfokú cystokele kezelésében Dr. Szabó József, dr. Csongvay Zsolt, dr. Nagy Botond, dr. Csiszér István Városi Kórház Sebészet-Urológiai Osztály, Székelyudvarhely

Bevezetés: A cystokele és a stressz-inkontinencia a nõk életének ötödik-hatodik évtizedében jelenik meg, s gyakran társul egymással a két kórkép. Sokáig mindkét betegség mûtéti megoldása kizárólag a nõgyógyászat tárgykörébe tartozott, azonban a 2000 után elterjedt minimál invazív mûtéti megoldásokat már Európa-szerte egyaránt végzi urológus és nõgyógyász. Dolgozatunk célja: Bemutatni tapasztalatainkat a nagyfokú cystokele kezelésében. Anyag és módszer: Az elmúlt évben 13 esetben alkalmaztunk elülsõ implantátumot (Cysto-swing), 10 esetben a társuló inkontinencia megoldására TOT-t végeztünk ugyanazon ülésben. Eredményeink: Mind a 13 mûtött esetünkben megoldódott a cystokele. Számottevõ mûtéti szövõdményeink nem voltak. Következtetés: Az elülsõ implantátum alkalmazását a nagyfokú cystokele kezelésében a beteg számára minimális megterheléssel járó, hatékony módszernek tartjuk. Mivel viszonylag rövid ideje alkalmazzuk ezt a mûtéti módszert, fontos betegeink követése. A társuló stresszinkontinenciát ugyanazon ülésben megoldhatjuk valamelyik szalagplasztikás módszerrel (TOT, IVS stb.). Komplexebb esetekben hasznos lehet az együttmûködés a nõgyógyász szakorvossal.


15.

Mellékvese lymphangioma resectiója LESS technikával Dr. Szegedi Krisztián1, dr. Benyó Mátyás1, dr. Farkas Antal1, dr. Dezsõ Balázs2, dr. Flaskó Tibor1 1 Debreceni Egyetem OEC Urológiai Klinika, Debrecen 2 Debreceni Egyetem OEC Pathologiai Intézet, Debrecen

A LESS (LaparoEndoscopic Single-site Surgery) technika egy viszonylag új mûtéti típus, mely a laparoszkópia alapjaira támaszkodik, és jelenleg az egyik legkevésbé invazív sebészeti beavatkozás. Intézetünkben 2009-ben két LESS mûtétet hajtottunk végre. 16 éves leánygyermek esetét mutatjuk be, akinél jobb oldali diffúz hasi fájdalom miatt indult kivizsgálás. UH-vizsgálat felsõ pólus vesecystát igazolt. A képlet punkciója más intézetben történt, majd vérzés miatt drain behelyezése vált szükségessé. Kontroll UH felvetette a cysta recidíváját, majd CTvizsgálat a jobb vese felsõ pólusában egy 65x40 mmes cystosus képletet írt le, mely caudalisan és cranialisan eltérõ denzitást mutatott. A vesecystának diagnosztizált képlet LESS resectióját végeztük. Intraoperatív, valamint posztoperatív szövõdményt nem észleltünk. A mûtét második napján a beteg panaszmentesen otthonába távozott. Szövettani vizsgálat mellékvese lymphangiomát igazolt, malignitásra utaló jel nem volt. Az esetet a mûtéti technika, a ritka szövettani kép, valamint a differenciáldiagnosztika nehézsége miatt tartjuk fontosnak bemutatni. Rámutatunk az új módszer elõnyeire, valamint alkalmazhatósági területeire, a legújabb nemzetközi irodalom felhasználásával.

16.

Tumoros nephrectomiát követõ mediastinalis nyirokcsomó-megnagyobbodás és pulmonalis metasztázis regressziója tirozin-kináz-gátló kezelés eredményeként Dr. Thoman András3, dr. Szûcs Miklós1, dr. Riesz Péter1, dr. Bata Pál2, dr. Romics Imre1 1 Semmelweis Egyetem Urológiai Klinika és Uroonkológiai Centrum, Budapest 2 Semmelweis Egyetem Radiológiai és Onkoterápiás Klinika, Budapest 3 Uzsoki Utcai Kórház, Budapest

Az áttétes vesedaganatok gyógyszeres kezelése az utóbbi években jelentõs változásokon ment keresztül. Célunk volt bemutatni ezt egy 59 éves férfibeteg példáján, aki lázas állapot, mellkasi panaszok miatt fordult orvoshoz. A részletes kivizsgálás és a képalkotó vizsgálatok (CT) alapján a bal oldali vesében egy 6 cm-es tumor, valamint mediastinalis nyirokcsomók megnagyobbodása igazolódott. A betegen 2009 januárjában bal oldali radikális nephrectomiát végeztünk. A szövettani vizsgálati eredménye: vesesejtes carcinoma pT3a N1 M0. Szisztémás immunkemoterápiában (IFN+VBL) kezelésben részesült, mely jelentõs mellékhatásokkal (láz, neurológiai és hematológiai tünetek) járt. A 3 hónapos kontroll CT alapján a mediastinalis nyirokcsomók progressziója és pulmonalis gócok igazolódtak mindkét tüdõben. Másodvonalbeli kezelésként tirozin-kináz-gátló kezelést alkalmaztunk. A mellékhatásként észlelt hypertonia, kéz-láb szindróma és az ízérzés zavara gyógyszeres kezeléssel jól befolyásolható volt. Hathónapos kezelést követõ staging CT-vizsgálat szerint a pulmonalis gócok eltûntek, a mediastinalis nyirokcsomómetasztázis regressziója volt megfigyelhetõ. Példánkkal az áttétes vesedaganatok célzott kezeléssel elért jó eredményét mutatjuk be.

Christopher Chapple professzort, az EAU fõtitkárhelyettesét – Romics Imre ajánlására – 2009. november 6-án a Semmelweis Egyetem honoris causa professzorává fogadták.


21


A szakdolgozói szekció absztraktjai I.

A stressz-inkontinencia diagnosztikája, kezelése Dr. Bajory Zoltán Szegedi Tudományegyetem Urológia Klinika, Szeged

Stressz típusú vizeletinkontinenciáról akkor beszélünk, ha az akaratlan vizeletvesztés fokozott mozgáskor, váratlan erõkifejtéskor, köhögés, tüsszentés, nevetés hatására jelentkezik. Ekkor a megemelkedett hasûri nyomás által kiváltott intravesicalis nyomásemelkedés meghaladja a maximális urethranyomást anélkül, hogy akaratlan detrusorkontrakció jönne létre. Ezen állapot férfiaknál és nõknél egyaránt elõfordulhat, de a különbözõ anatómiai viszonyok miatt más-más kezelés jön szóba. Az elõadás áttekinti a diagnosztikai módszereket és a lehetséges kezelési módokat.

II.

A szakdolgozó jelentõsége a vizeletinkontinencia felismerésében Bognár Krisztina Semmelweis Egyetem Urológiai Klinika, Budapest

Sajnos napjainkban is megfigyelhetõ, hogy a vizelettartási problémákat „tabuként” kezeljük. Sokan szégyellik, titkolják, – jelentõsebb számban a férfiak. Nõk esetében már gyakoribb az orvoshoz fordulás aránya, mégis megfigyelhetõ, hogy sokan már csak akkor kérnek segítséget, ha a probléma súlyosabbá válik. A vizeletinkontinencia kezelésének, gyógyításának tárháza folyamatosan bõvül. Új, korszerû mûtéti lehetõségek, gyógyszerek bevezetésére kerül sor, folyamatosan fejlõdnek a gyógyászati segédeszközök. A szakdolgozók sokat segíthetnek abban, hogy a beteggel történõ beszélgetés során a probléma felismerésre kerüljön, és ez által a beteg a számára legoptimálisabb kezelésben részesüljön.

22

Szakdolgozói szekció absztraktjai ©

III.

A nõi stressz-inkontinencia mûtéti kezelése (TOT), pre- és posztoperatív ápolása Dr. Herman Andrea Debreceni Egyetem OEC Urológiai Klinika, Debrecen

Az inkontinencia világszerte egyre nagyobb számban elõforduló megbetegedés, mely elsõsorban a 40 év feletti populációt érinti. A betegek csökkent értékûnek – „rokkantnak” – érzik magukat, mindez súlyos pszichoszociális problémákhoz, szociális izolálódáshoz vezethet. Emellett beilleszkedési zavarok, munkaképességcsökkenés, szexuális és családi problémák léphetnek fel. A stressz-inkontinencia kezelésében a TVT (tensionfree vaginal tape) mûtét az utóbbi években világszerte elfogadott és elterjedt módszerré vált. A beavatkozást követõen tapasztalt kellemetlen szövõdmények – vizeletretenció, recidív inkontinencia, hólyagperforáció – miatt került bevezetésre és elõtérbe a TOT (transobturatoricus polipropilén szalag implantáció) mûtét. Klinikánkon 2005 óta végzünk TOT mûtéteket. A fenti módszer alkalmazásával a betegek életminõsége, közérzete jelentõs mértékben javítható, és sokszor tökéletesen rehabilitálhatók. Elõadásomban a mûtét elõnyeit, szövõdményeit, a saját és a betegek tapasztalatait mutatom be.

IV.

A vizeletinkontinencia konzervatív kezelése Dr. Keszthelyi Attila Semmelweis Egyetem, Urológiai Klinika

Magyarországon közel félmillió embert érint közvetlenül az akaratuktól független vizeletvesztés, az inkontinencia. Az inkontinencia sikeres kezelése tehát nem feltétlenül jelent mûtétet. A konzervatív kezelés végzése valamennyi enyhe, illetve középsúlyos inkontinens esetben javasolt. A szerzõ a terápiás eljárások közül ismerteti az életmód és viselkedésterápia lehetõségeit, a gáti torna és az elektrostimuláció lehetõségeit, a biofeedback szerepét a betegek ellátásában. Végül az inkontinencia esetén használatos segédeszközök szerepe is ismertetésre kerül.

2010. február • VII. évfolyam 1. szám Ha csak lehet, a beteg ellátása során a személyre szabott nem invazív kezelési módokat választjuk, a lépcsõzetesség technikáját szem elõtt tartva.

V.

A késztetéses inkontinencia diagnosztikája és kezelése Dr. Majoros Attila Semmelweis Egyetem Urológiai Klinika és Uroonkológiai Centrum, Budapest

A késztetéses vagy más néven „urge” inkontinencia jellemzõje a parancsoló, imperatív vizelési inger, az inger kapcsán elõforduló, akaratlan vizeletvesztés, illetve sokszor a gyakori nappali vagy éjszakai vizeletvesztés is. Az állapot mindkét nemben elõfordul, és a gyakoriság a korral elõrehaladva növekszik. A hiperaktív hólyag szindróma (OAB) az elõbbinél nagyobb kategóriát jelöl. Jellemzõje a parancsoló vizelési inger, a gyakori vizelés inkontinenciával vagy anélkül. Így a hiperaktív hólyag szindrómának „nedves” és „száraz” formája is ismeretes. Az elõadás bemutatja a késztetéses vizeletvesztés és az OAB szindróma kivizsgálásának aktuális ajánlását és a konzervatív, illetve invazív kezelési lehetõségeket.

VI.

Inkontinencia-mûtétek mûtõsnõi szemmel Oláh Csabáné mûtõs szakasszisztens Debreceni Egyetem OEC Urológiai Klinika, Debrecen

A vizeletinkontinencia fõleg a nõket érintõ, a kor elõrehaladtával jelentkezõ, kényes probléma, amely elõ-

ször csak köhögés, tüsszentés alkalmával, késõbb pedig már nyugalmi állapotban is tapasztalható. Elõadásomban a klinikánkon leggyakrabban alkalmazott mûtéti típust, a TOT-t (feszülésmentes transobturatoricus szalagimplantációt) szeretném bemutatni. A mûtét során egy szövetbarát, polipropilén alapanyagú, nem felszívódó hálóból készült szalag beültetésével pótoljuk a meggyengült kötõszövetek tartófunkcióját. A beavatkozás minimálisan invazív, az implantációt percutan módszerrel, az obturator és a comb adduktor izmokon keresztül végezzük. A módszer elõnye, hogy kis megterhelést jelent a beteg számára, és a szövõdmények száma is lényegesen kevesebb, mint a korábbi mûtéti típusoknál, beleértve a TVT mûtétet is.

VII.

Botulinum toxin kezelés az urológiában Dr. Pytel Ákos Pécsi Tudományegyetem Urológiai Klinika, Pécs

A botulinum toxin gátolja az acetylcholin felszabadulását a preszinaptikus idegvégzõdésekben. Az ismert hét altípusból a gyakorlatban az A (Botox, Dysport) és a B (Myobloc) szerotípust alkalmazzák. A neurotoxin urológiai alkalmazásáról a detrusor-túlmûködés, a detrusorsphincter dyssynergia és a BPH kezelésében állnak rendelkezésre adataink. A szerzõ átfogó képet ad prezentációjában a botulinum Ntx/A urológiai alkalmazásáról, illetve bemutatja saját, anticholinergicum-refrakter detrusor-túlmûködésben szenvedõ betegei kezelése során nyert tapasztalatait.

2010. január 9-én a Hotel Mercure-ban került megrendezésre a 23. Babics-Noszkay Emlékelõadás. A hagyományosan az év elsõ urológiai eseményén prof. Jasenko Djozic (Novi Sad, Szerbia) a szervre lokalizált, magas kockázatú prosztatarákos betegek kezelési lehetõségeirõl tartott összefoglaló elõadást saját adatokkal alátámasztva. Hangsúlyozta a sebészi kezelés fontosságát az egyéb adjuváns terápiás lehetõségek mellett. Ezt követõen dr. Nyirády Péter (Semmelweis Egyetem Urológiai Klinika és Uroonkológiai Centrum) az urológiai fejlõdési rendellenességek kutatása és ellátása terén szerzett tapasztalatairól számolt be, kiemelve az idõben végzett mûtét és az esetlegesen többlépcsõs mûtéti kezelés szükségességét. A magas színvonalú rendezvényt követõen a szakmai és baráti kapcsolatok ápolására is lehetõség nyílt fehér asztal mellett.

24

Szakdolgozói szekció absztraktjai ©


HÍREK

Interdiszciplináris kerekasztal a prosztatarák kezelésérõl Idén is megrendezésre került az urológusok, onkológusok és sugárterápiás szakemberek bevonásával lebonyolított, szakmák közötti kerekasztal konferencia. Romics Imre professzor bevezetõjét követõen Szûcs Miklós (Semmelweis Egyetem) tartott bevezetõ elõadást „Van új a nap alatt? Változatok egy taxán témára” címmel. Ezt követte Romics professzornak a prosztatarákos betegek posztoperatív hormonkezelését elemzõ elõadása, majd Géczi Lajos (Országos Onkológiai Intézet) a prosztatarák hormonkezelésében végbement változáso-

kat foglalta össze. Az elsõ rész végén Ágoston Péter (OOI) elõadása hangzott el a lokálisan elõrehaladott prosztatadaganatok korszerû sugárkezelésérõl. Az elõadássorozatot Pfiegler György (DE OEC Belgyógyászati Intézet) zárta. Címe: „Thromboprofilaxis az uroonkológiai betegek körében” volt. A második részben esetbemutatásokkal, közös vitával próbáltuk közelebb vinni a szépszámú megjelenteket a prosztatarák olykor bonyolult folyamatainak, kezelésének interdiszciplináris megközelítéséhez.

A Semmelweis Egyetem Urológiai Klinikáján 2009 decemberében dr. Fares Osman „Az ureter motilitásának ellenõrzése, a körkörös és a hosszanti izomlemezek összehangolása, egy új videomikroszkópos módszer” címmel, 2010 januárjában dr. Szendrõi Attila „A vesesejtes rák prognosztikai faktorai” címmel sikeresen megvédték Ph.D. téziseiket.

2010. január 14-én tartották Bécsben az ESOU 7. kongresszusát. A hólyagtumor szekcióban az üléselnök prof. Romics Imre volt, a kongresszuson részt vett dr. Szûcs Miklós (Semmelweis Egyetem Urológiai Klinika és Uroonkológiai Centrum).

A Magyar Klinikai Onkológiai Társaság 2010. november 11–13. között VI. Kongresszusát rendezi az Európa Konferencia Központban, Budapesten. Az emlõdaganat mellett kiemelt téma az uroonkológia, valamint a daganatmetasztázisok kezelése.

Hírek ©

25


Beszámoló a 2009-es Semmelweis Symposiumról: New trends, innovations and technology in urology A Semmelweis Egyetem legrangosabb, évente megrendezésre kerülõ tudományos konferenciájának szervezési lehetõségét idén az Urológiai Klinika és Uroonkológiai Centrum nyerte el. A rendezvény helyszínéül a Novotel Budapest Centrum szolgált, amely elegáns, méltó környezetet nyújtott a kiemelkedõ színvonalú szakmai elõadásokhoz. A rendezvény védnöke Tulassay Zsolt, a Semmelweis Egyetem rektora, elnöke pedig Romics Imre, a Semmelweis Egyetem Urológiai Klinikájának és Uroonkológiai Centrumának igazgatója volt. Az elõkészületeket és a zökkenõmentes lebonyolítást Nyirády Péter szervezte. Összesen 385-en regisztráltak a rendezvényre, ebbõl 166-an külföldrõl: 125-en Törökországból, 19-en Spanyolországból, 7-en Németországból, 4-en az Amerikai Egyesült Államokból, 3-3-an Nagy-Britanniából és Ausztriából, és 1–1 fõ Görögországból, Írországból, Romániából, Ausztráliából és Brazíliából. A magyar résztvevõk száma (219 fõ) a Magyarországon dolgozó 350 urológushoz képest különösen kiemelkedõ. A XXII. Füvészkerti Urológus Nap idejében zajló esemény az országos Szakorvosi Felkészítõ Továbbképzõ Program részét képezte, és remek továbbképzési lehetõséget jelentett a hazai rezidenseknek, szakorvosjelölteknek és szakorvosoknak, hiszen a magyar résztvevõk számára ingyenes, akkreditált rendezvény (46 kreditpont) keretein belül az urológia minden területérõl hallhattak elõadásokat. A meghívott elõadók mind szakterületüknek kiemelkedõ, nemzetközi hírnévnek örvendõ képviselõi, akik szintén a világ minden égtájáról érkeztek. Az elõadók rövid szakmai önéletrajzát az Uroonkológia elõzõ, 2009/4. számában közöltük. A rendezvényt a Semmelweis Egyetem tudományos rektorhelyettese, Tóth Miklós nyitotta meg. Köszöntõjében a Semmelweis Symposium rendezvénysorozat hagyományairól és rangjáról beszélt, kiemelve, hogy az elõadók hírneve, a hallgatók nagy száma és a színes program méltó folytatását képezik a programsorozatnak. Felhívta a figyelmet, hogy a tudományos munka és eredményeinek gyakorlati alkalmazása kiemelkedõ szerepet tölt be az Egyetem életében, alapjául szolgál mind az oktatásnak, mind a betegellátásnak.

Az elsõ elõadást Romics Imre, a rendezvény fõ szervezõje tartotta meg, amelyben a magyar urológia és ezzel párhuzamosan a Semmelweis Egyetem 89 éves Urológiai Klinikájának történelmét foglalta össze. Kiemelte a magyar urológusok nemzetközi szerepvállalását, a nevükhöz kapcsolódó, nemzetközileg is ismert és alkalmazott diagnosztikus és mûtéti eljárásokat és eszközöket, valamint a magyar urológia hatását a nemzetközi urológia fejlõdésére. Ezt követõen kezdõdött a szakmai program, amely a rendezvény címének megfelelõen átölelte az urológia teljes tárgykörét. Az elõadások bemutatták az urológiai egyes szakterületeinek legújabb tudományos eredményeit és vázolták az elõttünk álló kihívásokat is. Az elõadók azonban nem csak urológusok voltak, hanem a klinika széles körû nemzetközi kapcsolatai révén az alapkutatásban részt vevõ egyéb intézetek és a társszakmák jeles képviselõi is eljöttek. Elõadásaikban beszámoltak a jelenleg alkalmazott urológiai diagnosztika és terápia alapjait képezõ tudományos ismeretekrõl, és felvázolták mindazokat az eredményeket, amelyek gyakorlati alkalmazása a jövõt jelentheti a gyakorló urológusok számára. A meghívott élettanászok, patológusok, biológusok elõadásaikban külön kiemelték azokat a kutatásokat, amelyekben az Urológiai Klinika munkatársai is részt vettek, így a hallgatók ízelítõt kaphattak a klinikán jelenleg folyó tudományos tevékenységbõl. Az elõadások között lehetõség nyílt a kongresszus résztvevõi között az eszmecserére, és az itt elhangzott gondolatok és kérdésfelvetések alapján további kutatási ötletek, együttmûködések tervei születtek. A teljesség igénye nélkül néhány szemelvényt szeretnénk az alábbiakban ismertetni, bemutatván ezáltal a sorra került témák sokszínûségét. Az elméleti kutatók közül Falus András (Semmelweis Egyetem Biológiai Intézet) a genomika alapjairól és azok urológiai vonatkozásairól számolt be, Kiss András (Semmelweis Egyetem, II. Sz. Patológiai Intézet) az uropatológia molekuláris markereit elemezte, Christopher Fry (Surrey, Egyesült Királyság) az urológiai szervek simaizomzatának elektrofiziológiai és elektromechanikai tulajdonságait ismer-

Beszámoló a 2009-es Semmelweis Symposiumról: New trends, innovations and technology in urology ©

27

2010. február • VII. évfolyam 1. szám tette, míg Fares Osman (Semmelweis Egyetem II. Sz. Élettani Intézet) az ureter motilitásának fiziológiáját mutatta be. A mûtéti megoldások közül Gabriel Haas (Syracuse, USA) a robotsebészetrõl, Lukovich Péter (Semmelweis Egyetem Transzplantációs Klinika) a természetes testnyílásokon keresztül végzett sebészi beavatkozásokról, Andreas Johannes Gross (Hamburg, Németország) a lézerek alkalmazásáról, Flaskó Tibor (Debrecen) a laparoszkópiáról, Ali Erol (Isztambul, Törökország) a prosztata lézeres sebészetérõl, Pytel Ákos (Pécs) a kismedencei nyirokcsomó-eltávolításokról és Hugh Mostafid (Surrey, Egyesült Királyság) a kõsebészet lehetõségeirõl beszélt. Winfried Vahlensieck (Bad Wildungen, Németország) az uroinfektológia aktualitásait foglalta össze. A gyermekurológiai, andrológiai, képalkotó eljárásokkal foglalkozó szekciók mellett a szervezõ klinika fõ profiljának megfelelõen a legtöbb elõadás az uroonkológia tárgykörébõl származott. A prosztatadaganatok diagnosztikája és a jelenleg kidolgozás alatt álló új módszerek terén naprakész útmutatót hallhattunk John Fitzpatrick (Dublin, Írország) elõadásában. A prosztatadaganatok genetikai hátterérõl Albert Dobi (Rockville, Egyesült Államok), és az ehhez kapcsolódó kalcium- és D-vitamin-anyagcserérõl Lakatos Péter (Semmelweis Egyetem I. Sz. Belgyógyászati Klinika) beszélt, kiemelve a D-vitamin preventív szerepét. A klinikumot Günther Janetschek (Salzburg, Ausztria) és

Patrick Bastian képviselték, akik a nyirokcsomók eltávolításának szükségességérõl, és nyirokcsomóáttétek esetén a betegek túlélési esélyeirõl tartottak elõadást. A vesedaganatok kapcsán az õssejt elméletet Rolf Ackerman (Düsseldorf, Németország) ismertette, az áttétképzés genetikai hátterét Tímár József (Semmelweis Egyetem II. Sz. Patológiai Intézet) foglalta össze, a csontáttétek genetikai jellemzõirõl Szász Attila Marcell (Semmelweis Egyetem II. Sz. Patológiai Intézet), míg a csontáttétek klinikai jelentõségérõl Szendrõi Attila (Semmelweis Egyetem Urológiai Klinika) beszéltek. Kerstin Junker (Jéna, Németország) a vesedaganatok biomarkereit tekintette át. A húgyhólyagdaganatok közül az in situ carcinomák kórismézésérõl és kezelésérõl Michael Marberger (Bécs, Ausztria) tartott elõadást, ezt egészítette ki Lotz Gábor (Semmelweis Egyetem II. Sz. Patológiai Intézet) beszámolója a fluoreszcens in situ hibridizáció diagnosztikus lehetõségeirõl és Bajory Zoltán (Szeged) elõadása a húgyhólyagdaganatok sebészi kezelésérõl. A hímveszszõdaganatok korszerû kezelési elveit Nyirády Péter (Semmelweis Egyetem Urológiai Klinika) ismertette. A meghívott vendégek a tudományos programot követõen Budapest és a Dunakanyar látványosságait tekintették meg. Szendrõi Attila dr.

Megjelent Megjelent az új urológia tankönyv Romics Professzor Úr szerkesztésében a Semmelweis Kiadó gondozásában. A tankönyv írásában a Semmelweis Egyetem Urológiai Klinikájának munkatársai mellett Marosvásárhelyrõl Mártha Orsolya tanárasszony, a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum Urológiai Klinikájának igazgatója Flaskó Tibor, a Bajcsy-Zsilinszky Kórház Urológiai Osztályának fõorvosa Böszörményi-Nagy Géza, a Heim Pál Gyermekkórház Urológiai Osztályának fõorvosa Merksz Miklós és adjunktusa: Kiss András, a Semmelweis Egyetem I. Sz. Szülészeti és Nõgyógyászati Klinikájának docense, Urbancsek János vett részt.

28

Beszámoló a 2009-es Semmelweis Symposiumról: New trends, innovations and technology in urology ©

Illyés Géza Alapítvány tudományos folyóirata Scientific journal of Illyés Géza Endowment

Recommend Documents