II. fejezet A PSZICHOLÓGIA MÓDSZEREI

II. fejezet A PSZICHOLÓGIA MÓDSZEREI GĘsiné Greguss Anna és Székely Anna

1. Bevezetés Mi az, ami a pszichológiát megkülönbözteti más tudományterületektĘl, amelyek szintén az emberi viselkedést tanulmányozzák? Hogyan különbözik a pszichológia a hétköznapi megfigyelésektĘl? A pszichológia egyrészt természettudomány, mivel a természeti törvények elveit és módszereit használja fel, másrészt társadalomtudomány, hiszen legfontosabb célja az emberi gondolatok és érzések, az emberi viselkedés mélyebb megértése. A pszichológia szerteágazó területei közül vannak, amelyek inkább a természettudományos aspektusokkal, és vannak, amelyek inkább társadalomtudományi kérdésekkel foglalkoznak. Ugyanakkor számos más tudomány foglalkozik az emberi viselkedéssel: például a szociológusok nagyobb embercsoportok jellegzetességeit vizsgálják, az antropológusok kulturális hatásokat tárnak fel, a közgazdaságtudomány pedig a termelés–fogyasztás problémáját kutatja. A pszichológusok és más tudományterületek kutatói egyetértenek abban, hogy ezek a megközelítések egyazon cél felé vezetĘ alternatív, esetenként egymást kiegészítĘ utak lehetnek. Fontos, hogy az egyes tudományterületek munkáját kölcsönös megértés, és egyes interdiszciplináris tudományterületek esetében szoros együttmĦködés jellemezze. Például a pszichogenetikai tudományterület, amely az emberi viselkedés egyes jól körülírható jellegzetességeinek öröklött faktorait kutatja, pszichológusok/pszichiáterek és genetikusok szoros együttmĦködését kívánja meg. A hétköznapi életben szinte folyamatosan az emberi viselkedést tanulmányozzuk. De akkor vajon mit kínál a pszichológia tudománya, ami több mint az, ami a hétköznapi megfigyelések alapján nyilvánvaló? Nézzünk meg egy konkrét példát, ahol a pszichológia tudományos módszerek (pl. szisztematikus, empirikus tesztelés) segítségével vizsgálta meg egy olyan állítás helyességét, mely a köznapi tapasztalat alapján magától értetĘdĘ. A szerelemmel kapcsolatban többé-kevésbé mindenki valamelyest szaktekintélynek tekinthetĘ, és sokak számára nyilvánvaló tény, hogy egy párkapcsolatban a boldogság két alapvetĘ faktora az, hogy az ember hogyan érez a párja iránt, illetve, hogy Ę hogyan érez iránta. Ez a kijelentés annyira nyilvánvalónak tĦnik, hogy felmerül a kérdés, a pszichológusok miért fektetnek energiát ennyire nyilvánvaló dolgok empirikus tanulmányozásába. Egy kiterjedt pszichológiai kutatás eredményei alapján azonban ez az állítás egyáltalán nem bizonyult

48

helyénvalónak. Sternberg és Barnes (1985) felmérése azt bizonyítja, hogy a partner iránti érzések nem jó bejóslói a kapcsolattal való elégedettségnek. Ha például a másik iránt érzett szeretet igen erĘs, de maga a kapcsolat nem kielégítĘ az illetĘ számára, az a boldogság érzését igen nagymértékben csökkentheti. Továbbá az is kiderült, hogy az, hogy a másik hogyan érez irántunk, nem játszik olyan kritikus szerepet a kapcsolattal való elégedettségben, mint az, hogy mi mit gondolunk arról, hogy hogyan érez. Furcsa módon e két dolog, a partner valódi érzései, és az, hogy mi mit gondolunk errĘl, nem mutat túl szoros kapcsolatot. A fenti adatok ismeretében nem állíthatjuk, hogy egy párkapcsolatban a boldogság alapvetĘ faktora a két fél egymás iránti érzései. A tudományos tapasztalat ennél árnyaltabb képet mutat, ahol úgy tĦnik, sokkal fontosabbak a partnerrel kapcsolatos elvárásaink, illetve az, ahogy ezeket az érzéseket megéljük.

1.1. Célok Mit szeretnének elérni munkájuk során a kutató pszichológusok, illetve pszichoterapeuták? A tudományos gondolkodás kiterjesztésének általános célja mellett általában négy fĘbb csoportba sorolhatók azok a konkrét célok, amelyeket a kutató pszichológus, illetve a pszichoterapeuta munkája során megfogalmaz: jellemzés, magyarázat, elĘrejelzés és változtatás. A pszichológiában a jellemzés annak részletes leírását jelenti, hogy az emberek mit gondolnak, éreznek, vagy tesznek az egyes szituációkban. Fontos szempont, hogy mielĘtt az emberi viselkedés magyarázatába kezdünk, tudjuk azt megfelelĘen jellemezni. Számos kutatás tanulmányozza például az egyes képességekkel kapcsolatos nemi különbségeket. Az egyik ilyen vizsgálat azt mutatta, hogy a nĘk memóriája jobb a téri elrendezéssel kapcsolatban: általában jobban emlékeznek arra, hogy mit hol láttak, mint a férfiak (Silverman és Eals, 1992). Ugyanakkor a térben végrehajtott mentális mĦveletekkel kapcsolatos képességek terén általában a férfiak jobbak. Silverman és Eals (1992) tanulmánya szerint például a férfiak hamarabb tudják eldönteni, hogy egy adott tárgy a másik tárgy tükörképe, vagy forgatás eredménye-e. A jellemzés szintjén tehát mind a férfiaknak, mind pedig a nĘknek vannak bizonyos elĘnyei a térbeli képességekkel kapcsolatban. Kérdés azonban, hogy miért? A magyarázat a kutató pszichológus egyik fĘ célja. Azt vizsgálja, hogy miért gondolkodnak, éreznek, vagy viselkednek az emberek úgy, ahogy ezt a jellemzés során megfigyelhettük. A jelenségek, így a lelki jelenségek megértésének is elsĘ lépése, hogy megfejtsük az okait. A kutató pszichológusok általában kísérleteket terveznek egy-egy jelenség okainak kikövetkeztetéséhez. Miért van az például, hogy bizonyos téri képességekben a nĘk, másokban a férfiak mutatnak kimagasló teljesítményt? Az egyik magyarázat erre az evolúciós gyökerekhez nyúlik vissza: e szerint a nĘk térrel kapcsolatos memóriája azért jobb, mert ez segítette (és segíti mind a mai napig) Ęket az élelem összegyĦjtésében. Ma ugyan az ehetĘ gumók és gyökerek térben való beazonosítását felváltja a szupermarketek polcainak szinte térképszerĦ ismerete, de mindkettĘ az élelem hatékonyabb

49

összegyĦjtését eredményezi. Ugyanakkor a férfiak téri forgatással kapcsolatos elĘnye a vadászatra vezethetĘ vissza, ahol igen fontos lehetett a mozgó állatok helyzetének pontos beazonosítása. Természetesen nem lehetünk biztosak abban, hogy ez a magyarázat helyes, de elfogadható érveket vonultat fel az adott jelleg kialakulásával kapcsolatban (Buss, 1995; Silverman és Eals, 1992). Nem ez az egyetlen magyarázat, de van értelme abban a generációkon keresztül történĘ változásokat hangsúlyozó humán evolúciós elméleti keretben, amely szerint a környezethez való alkalmazkodás alapvetĘen befolyásolta az emberi jellemzĘket. Ugyanakkor fontos azt látni, hogy nagyon kevés magyarázat kizárólagos. Új adatok ismeretében a magyarázatok kiegészítésre, módosításra szorulnak, és esetenként olyan más magyarázó elméletek helyettesítik Ęket, melyek jobban megfelelnek az addig összegyĦjtött adatoknak. Láthattuk tehát, hogy a jellemzés és magyarázat céljai szorosan összekapcsolódnak a pszichológiában csakúgy, mint más tudományterületeken. Az elĘrejelzés azt jelenti, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján megpróbálunk bejósolni jövĘbeli eseményeket, vagy még nem ismert adatokra következtetünk. Az elĘrejelzés korábbi megfigyelésekre épül: az események jellemzésére és a köztük lévĘ kapcsolat feltárására. Az elĘrejelzés a pszichológia számos területén kap rendkívül fontos szerepet, mind az elméletek kialakításában, mind pedig a gyakorlatban. Fontos kérdések például a következĘk: Érzékenyebbé teszi-e a gyászoló szülĘt a depresszióra gyermekének korai elvesztése? A fokozott mértékĦ gyermekkori agresszió felnĘttkorban emocionális problémákhoz vezet-e? JellemzĘ-e, hogy a stresszel teli életesemények fizikai megbetegedésekhez vezetnek? Kutatási eredmények alapján mindezek az állítások helyénvalóak (Shaughnessy és Zechmeister, 1994). Az alkalmazott pszichológia egyik fontos területe annak elĘrejelzése, hogy milyen lesz az egyén teljesítménye (például a munkahelyen, tanulmányai során, vagy valamely speciális szakterületen). Ezeket az elĘrejelzéseket a pszichológusok standardizált tesztek eredményei alapján teszik, amelyeket korábban, kiterjedt mintákon végzett vizsgálatok alapján fejlesztettek ki. Fontos megjegyezni, hogy a hatékony elĘrejelzésnek nem feltétele, hogy tudjuk, miért van kapcsolat a két esemény között. Kínában például a földrengések elĘrejelzésében fontos szerepet kapnak az állati viselkedésminták (az ugató, körben futó kutyák, vagy a védelmet keresĘ kígyók figyelmeztetnek a katasztrófa közeledtére). Az elĘrejelzéshez nem kell megmagyaráznunk, hogy miért viselkednek így az állatok, elegendĘ az a korábbi tapasztalat, amely szerint e két esemény kapcsolatban áll egymással. Esetenként okság feltételezése ilyen együtt járások esetében igen félrevezetĘ is lehet. ElĘfordulhat, hogy kapcsolat áll fenn az aszfalt puhasága és a nagyvárosban tapasztalt gutaütések száma között, sĘt adott esetben az aszfalt puhaságából elĘre is lehet jelezni az aznapi gutaütések számát. Mindez nem jelenti azt, hogy az aszfalt puhasága okozza a gutaütést (Atkinson, Atkinson, Smith, Bem és Nolen-Hoeksema, 1999). Az egymással kapcsolatban álló események között lehet, de nem feltétlenül van oksági viszony. A változtatás mint negyedik cél alatt azt értjük, ami a gyakorló pszichológus mindennapi teendĘje. Ugyan a pszichológia szempontjából igen érdekes lehet a gondolkodás, az érzelmek és a viselkedés jellemzése, a jelenségek magyarázata és elĘrejelzése is, de az ezekbĘl szerzett tudás felhasználása talán a legfontosabb egy olyan világban, amelyben az

50

emberek elmezavartól, erĘszaktól és sztereotípiákból fakadó stigmatizációtól szenvednek (hogy csak egy pár olyan problémát említsünk, melyek megoldása esetenként pszichológus szakembert igényel). Valamely nemkívánatos viselkedés megváltoztatása talán a leggyakoribb feladat, amellyel a gyakorló pszichológus találkozik, de fontos lehet az adott viselkedéshez való lelki hozzáállás megváltoztatása olyan esetekben is, ahol például maga a nemkívánatos viselkedés nem orvosolható. Az életminĘség javítása, a kognitív képességek, a tanulás hatékonyságának fejlesztése, a munkahelyi stressz csökkentése mind az alkalmazott pszichológia feladatai, melyek során változtatásra van szükség az eredmény eléréséhez. Ugyanakkor az emberi viselkedés, gondolkodás és érzelmek jellemzése és megértése a pszichológiai alapkutatások feladata. Az elĘrejelzés az alkalmazott pszichológiában és az alapkutatásban is szerepet játszik.

1.2. A tudományos módszer Mit értünk azalatt, hogy a pszichológia tudományos módszerre épül? Az elmúlt 100 év pszichológiai eredményeit nagyrészt a tudományos módszer alapozta meg. Hasonlóan a filozófiai, az irodalmi, a mĦvészeti és más megközelítésekhez, ez a módszer is fontos eszköze a valóság megismerésének. A tudományos módszer azonban számos ponton különbözik más megközelítésektĘl, vagy akár a valóság „hétköznapi megismerésétĘl”. Ezeket a jellemzĘket az 1. táblázat foglalja össze (Shaughnessy és Zechmeister, 1994 nyomán).

Hétköznapi megismerés

Tudományos megismerés

Megközelítés

Intuíción alapul

Empirikus

Eszközök

Gyakran nem megfelelĘen kiválasztottak, pontatlanok

KörültekintĘen kiválasztottak, pontosak

Mérés

Nem megbízható és nem érvényes

Megbízható és érvényes

Megfigyelés

AlkalomszerĦ, nem kontrollált

Szisztematikus, kontrollált

Eredmények bemutatása

Szubjektív, gyakran elfogult

Objektív, elĘítélet-mentes

Fogalmak

Nem egyértelmĦek, többjelentésĦek

EgyértelmĦen definiáltak, problémaspecifikusak

Hipotézisek

Nem tesztelhetĘk

TesztelhetĘk

Hozzáállás

Nem kritikus, elfogadó

Kritikus, szkeptikus

II/1. táblázat. A hétköznapi és tudományos megismerés jellegzetességei (Shaughnessy és Zechmeister, 1994 nyomán)

51

A tudományos megismerés módja empirikus. Ez azt jelenti, hogy a kutatók egy sor jellegzetes tapasztalati módszert (pl. közvetlen megfigyelés, különbözĘ kísérleti elrendezések) alkalmaznak annak érdekében, hogy megbizonyosodjanak valamely állítás helyességérĘl, vagy legalábbis közelebb kerüljenek az igazság megértéséhez. A kutatás során gyakran elĘfordul, hogy a tapasztalt tények ellentmondanak a kiinduló gondolatoknak. Ebben az esetben a kutató felülbírálja eredeti elképzeléseit, és a kapott adatok ismeretében módosítja, vagy akár teljes mértékben át is írhatja azokat. Ugyanakkor az intuíció jelen van a tudományos megismerésben is. Az 1.1. bevezetésben bemutatott felmérésnél például a kutatók kiinduló hipotézise valószínĦleg közelebb állt ahhoz a hétköznapi tapasztalatból merített elképzeléshez, hogy a párkapcsolatok sikerében döntĘ tényezĘ a két fél egymás iránti érzelme. A tények ismeretében azonban ezt az eredeti elképzelést elvetették, hiszen a kapott eredmények ezt nem támasztották alá. A tudományos megismerés mérĘeszköze körültekintĘen kiválasztott és pontos. A hétköznapi életben is számtalan mérĘeszközt használunk (sebességmérĘ az autóban, ébresztĘóra, lázmérĘ, vércukorszintmérĘ készülék stb.), és talán nem is vagyunk tudatában annak, hogy mennyire függünk ezek pontosságától. A pontatlan sebességmérĘ talán csak súlyos bírságokat okoz, de egy hibás vércukorszintmérĘhöz igazított inzulinadagolás már komolyabb problémát jelenthet. A pontosság meghatározásához az adott rendszert egy másik, már igazolt rendszerhez kalibrálják. A pszichológiában szintén szükség van olyan mérĘeszközökre, melyekkel a viselkedés az adott kutatás céljának megfelelĘen, kellĘ pontossággal mérhetĘ. Az eszközök tárháza igen kiterjedt, a reakcióidĘ-mérĘ berendezésektĘl a különbözĘ papír-ceruza tesztekig. A tudományos megismerésben alkalmazott mérés megbízható és érvényes. A kutatómunkában használt eszköz pontosságához hasonlóan az is fontos kritérium, hogy az adott eszközzel végzett mérés megbízható és érvényes legyen. Egy mérés akkor megbízható, ha konzisztens eredményeket ad. Ha egy autó hol indul, hol nem, az nem túl megbízható. Hasonló módon egy pszichológiai tesztnek ugyanúgy kell mĦködnie, ahányszor csak mérünk vele, ezt ismételt méréseken alapuló megbízhatóságnak nevezzük. A megbízhatóság egy másik mércéje az ún. megítélĘk közötti megbízhatóság. Ezt úgy mérjük, hogy két megfigyelĘ ugyanazon kritériumrendszert felhasználva, egymástól függetlenül kódol egy eseményt. A két kódolás (százalékban kifejezett) nagyfokú egyezése esetén beszélhetünk megbízható mérésrĘl. Míg a megbízhatóság arról mond valamit, hogy hogyan történik az adott mérés, az érvényesség arról ad információt, hogy mit mérünk. Pontosabban arról tájékoztat, hogy azt mérjük-e, amit mérni szeretnénk. Ha például egy papír-ceruza teszt a depresszió fokát hivatott mérni, elvárható, hogy a teszt eredményeként kapott pontszámokban jelentĘs különbség legyen a klinikailag depressziós és az egészséges személyek között. A megbízhatóság és az érvényesség közötti összefüggést jól szemlélteti a II/1. ábra.

52

II/1. ábra. A megbízható és az érvényes mérés közötti összefüggés. A=nem megbízható és nem érvényes; B=megbízható, de nem érvényes; C=megbízható és érvényes (Carver és Scheier, 1998. 58. o.)

A tudományos megismerés szisztematikus megfigyelésen alapul, gyakran gondosan megtervezett, kontrollált kísérletekben. Az emberi viselkedésrĘl igen sokat megtudhatunk csupán annak alapján, hogy megfigyeljük, mások mikor, mit tesznek. Azonban a hétköznapi megfigyelések során általában nem teszünk erĘfeszítést arra, hogy kontrolláljunk (kiszĦrjünk, kizárjunk) egy sor olyan tényezĘt, amelyek – talán a tudtunk nélkül, de – szintén befolyásolják az adott viselkedést. Így a hétköznapi megfigyelések eredményeként igen gyakran vonunk le hibás következtetéseket. Egy klasszikus példa erre egy német matematikatanár lova, Okos Hans. Tulajdonosa szerint Hans rendkívüli képességekkel bírt. Ismerte a számokat, sĘt egyszerĦbb matematikai mĦveleteket is el tudott végezni, tudott olvasni, valamint leolvasta az órát (Watson, 1914/1967). Hans vagy rábökött orrával a megfelelĘ választ ábrázoló táblára, vagy a válasznak megfelelĘ számú kapálást végzett a lábával. Hans gazdája komolyan vette lova adottságait, és állította, hogy semmilyen trükköt nem használ az attrakciók során. A ló világhírĦ lett, és képességeinek szisztematikus vizsgálatára egy tudományos bizottság vállalkozott. A tesztek azt bizonyították, hogy Hans valóban igen okos, akkor is helyesen válaszolt például, ha nem a gazdája kérdezte. Azonban két esetben kudarcot vallottak Hans képességei: egyrészt, ha a kérdezĘ nem tudta a választ, másrészt ha a ló nem látta a kérdezĘt. A tudósok rájöttek, hogy Hans a kérdezĘ akaratlan mozdulataira reagált hallatlan érzékenységgel, és válaszait olyan apró jelek irányították, mint a szemöldök alig észrevehetĘ elmozdulása, vagy a testtartás megváltozása. Ez az eset jól illusztrálja, hogy az adott jelenséget befolyásoló tényezĘk szisztematikus kontrollálása fontos a tudományos megismerésben. Azokat a tényezĘket, melyeket egy kísérletben kontrollálunk (állandó szinten tartjuk) vagy manipulálunk (szisztematikusan változtatjuk) független változónak nevezzük. A Hans képességeit felmérĘ kísérletben például független változó volt az, hogy a ló látja-e a kérdezĘt, mert független attól, amit a vizsgálat tárgya csinál (nem Hans határozta meg, hogy látja-e a kérdezĘt, hanem a kísérletvezetĘ). Az eredmények szempontjából döntĘ kísérletben ennek a változónak két szintje volt: látja vagy nem látja. A kísérletben a vizsgálat tárgyának válaszait függĘ változónak nevezzük, mivel annak értéke várhatóan a független változó értékeitĘl

53

függ. Hans válaszai rendre helyesek voltak, amikor látta a kérdezĘt, de általában helytelenek, amikor nem látta a kérdezĘt. Ez esetben a kutatóknak sikerült hatást kimutatniuk: a kérdezĘ jelenléte hatással volt Hans válaszaira. A tudományos megismerés eredményeinek bemutatása objektív és elĘítélet-mentes. A hétköznapi életben gyakran tapasztalhatjuk, hogy ugyanarról az eseményrĘl máshogy számolnak be az egyes emberek. Az például, hogy egy dolgozat milyen nehéz volt, más lehet egy olyan diák beszámolójában, aki nem volt túlságosan felkészült, szemben egy jól felkészült diákéval, vagy annak a diáknak a véleményével, aki ugyan nem készült sokat, de véletlenül pont azt az anyagrészt tanulta meg, amit a dolgozatban kérdeztek. A hétköznapi életben tehát szubjektív és gyakran elĘzetes tapasztalataink által nagymértékben befolyásolt módon számolunk be tapasztalatainkról. A tudományos eredmények bemutatásánál igen fontos különbséget tenni a tapasztaltak objektív leírása, illetve az ebbĘl levont következtetések között. Ez a fajta szétválasztás lehetĘvé teszi, hogy a kapott eredményeket egy másik kutató más módon értelmezze. Azt a megfigyelést például, hogy egy bizonyos halfajta esetében az ikrák esetenként a hím példány szájában eltĦnnek, lehet úgy is értelmezni, hogy a hím példány megette Ęket, de az is lehetséges, hogy a hím példány ily módon nyújt védelmet az ikrák számára, amíg azok kikelnek. A jó kutató fel van készülve a váratlan eredményekre, és óvakodik a megalapozatlan következtetésektĘl. A tudományos megismerésben használt fogalmak egyértelmĦen definiáltak, és legtöbbször probléma-specifikusak. A mindennapi életben igen gyakori, hogy úgy használunk egy fogalmat, hogy nem vagyunk teljes mértékben tisztában a jelentésével. Ennek demonstrálására érdemes kipróbálni a következĘt: Kérdezzünk meg néhány embert, hogy mit gondolnak, inkább öröklött tényezĘkbĘl tevĘdik össze az intelligencia, vagy nagyrészt tanult elemekbĘl épül fel? A valószínĦleg percek alatt kibontakozó parázs vitát lezárhatjuk azzal a kérdéssel, hogy megkérdezzük, ki mit is ért igazából „intelligencia” alatt. ValószínĦleg a legtöbb embernek gondot okoz majd e fogalom definiálása, pedig percekkel azelĘtt még mély meggyĘzĘdéssel vitázott az eredetérĘl. Kiderülhet az is, hogy ugyanaz a szó más és mást jelent az egyes emberek számára. A tudományos gondolkodásban éppen ezért az eszmecserék és viták elĘtt igen fontos a fogalmak olyan definiálása, amelyet minden vitában résztvevĘ fél elfogad. A tudományos megismerésben használt hipotézis valamely jelenség spekulatív magyarázata, gyakran egy lehetséges megoldást kínál fel a „Hogyan?” vagy a „Miért?” kérdésre. A mindennapok során is számtalan hipotézist fogalmazunk meg az emberi viselkedésre, gondolkodásra és érzelmekre vonatkozóan (pl. „Miért van a világban olyan sok ok nélküli erĘszak?”, vagy „Miért kezdünk el dohányozni?”). A tesztelhetĘség az a fontos kritérium, amely megkülönbözteti az ilyen hétköznapi hipotéziseket azoktól, amelyek a tudományos gondolkodásban is használhatók. Az alábbiakban bemutatunk néhány olyan hipotézist, melyek nem mentek át a „tesztelhetĘség tesztjén”. Egy hipotézis nem tesztelhetĘ, ha a benne elĘforduló fogalmak nem jól definiáltak, illetve ha a hipotézis túl általános. A fentebb idézett két hipotézis például ilyen. Az „ok nélküli erĘszak” egy rosszul definiált fogalom, a dohányzás okaira vonatkozó hipotézis pedig túl általános. Tudományos szempontból tesztelhetĘk lennének például az alábbi hipotézisek: 54

„A szegénység kegyetlen bánásmódot szül?” illetve „A kortársak szerepe meghatározó a dohányzás elkezdésében?” Szintén nem tesztelhetĘ egy hipotézis, ha körkörös hivatkozást tartalmaz (azaz a jelenség magyarázata maga a jelenség, csak más szóval). Például „Egy nyolcéves fiú figyelme gyakran elkalandozik, és nem tud az olvasásra koncentrálni, mivel ADHD-ban szenved.” Mivel az ADHD annak az angol nyelvĦ rövidítése, hogy figyelemhiányos hiperaktivitási szindróma, így az állítás csupán azt mondja, hogy a fiú nem tud figyelni, mivel figyelmetlen. Végül a tesztelhetĘség elengedhetetlen feltétele, hogy a hipotézisben szereplĘ jelenségek a tudomány által elismert jelenségek legyenek. A tudomány a megfigyelhetĘ, megismételhetĘ, empirikus, azaz tapasztalás útján megismerhetĘ dolgokkal foglalkozik. Így tehát az az állítás, hogy az „erĘszakos cselekedeteket végrehajtó egyének ördögi befolyás alatt cselekszenek” nem tesztelhetĘ, mivel az „ördögi befolyás” nem tartozik bele a tudományos megismerés jelenségkörébe. A tudományos hozzáállás kritikus és szkeptikus. Nem csupán arról szól, hogy „nézzük meg alaposan, mielĘtt elhisszük”, hanem igényli azt is, hogy újra és újra, változó körülmények között is képesek legyünk megismételni azokat az eredményeket, amelyeket végül beépítünk tudományos gondolkodásunkba. Gyakran igen nehéz dolga van a kutatóknak, hogy kísérleti úton mindazokat a változókat kontrollálják, amelyek hatással lehetnek a megfigyelt viselkedésre, így elĘfordul, hogy hibás következtetéseket vonnak le. Éppen ezért rendkívül fontos a tudományban az új eredményekhez való kritikus hozzáállás és a kételkedés. Ez a fajta hozzáállás esetenként a korábbi eredmények elvetését is magában hordozza, ami igen fontos, hiszen például öt amerikaiból kettĘ megfelelĘ bizonyítékok hiányában is hisz a horoszkópban (Miller, 1986). A fentebb vázolt alapelvek mind azt segítik elĘ, hogy a kutatómunka eredményeként ismertetett tudományos eredmények megismételhetĘk legyenek (amennyiben egy másik kutatócsoport ugyanazokat a jól dokumentált módszereket felhasználva azonos módon teszteli az adott jelenséget). Már korábban hangsúlyoztuk a tudományterületek közötti kölcsönös megértés fontosságát. Hasonlóan fontos az is, hogy egy adott kutatómunka az adott szakterületen már meglévĘ kutatási eredményekre épüljön, azokat cáfolja, igazolja, vagy kiegészítse, de mindenképpen vegye figyelembe a korábbi kapcsolódó empirikus munkák tapasztalatait. Mindezek ismeretében nem állítjuk, hogy a megismerés egyetlen célravezetĘ eszköze a tudományos módszer. Hasonlóan, ahogy a távcsĘ vagy a mikroszkóp kiterjeszti a látás hétköznapi képességét, a tudományos módszer is kiterjeszti a megismerés lehetĘségeit.

1.3. Etikai kérdések a pszichológiában A pszichológiában, akár emberekrĘl, akár állatokról van szó, számtalanszor merülnek fel etikai kérdések mind a kutatás, mind az alkalmazás területén, amelyeket megfelelĘ etikus bánásmóddal kell kezelni. Már az orvosi gyakorlatban is Ęsi etikai alapelv, a nil nocere (ne árts) a pszichológiában is érvényes. A pszichológiában talán a három legfontosabb etikai kérdéskör a félrevezetés, a fájdalom és a titkosság területe.

55

Félrevezetés: A tudományos kutatás során sokszor elĘfordulhat, hogy a kutató kénytelen félrevezetni a kísérleti személyeket, mert a valódi cél ismerete súlyosan torzítaná, vagy akár használhatatlanná tenné az eredményeket. Néha a félrevezetés egészen enyhe. Például, ha azt szeretnénk vizsgálni, hogy a tanulás szándéka nélkül mennyire jegyzik meg az emberek a dolgokat, azt mondjuk nekik, az lesz a feladatuk, hogy csukott szemmel, csak tapogatás alapján nevezzenek meg tárgyakat, majd késĘbb, váratlanul felszólítjuk Ęket, idézzék fel, milyen tárgyakat kellett megnevezni. A félrevezetés sokkal súlyosabb típusára ma már klasszikus példa Milgram (1974) szociálpszichológiai kísérlete az engedelmességrĘl. Ebben azt hitette el a kísérleti személyekkel, hogy nagyon fájdalmas elektromos áramütést adnak egy másik személynek (aki pedig valójában nem volt összeköttetésben a berendezéssel). Terápiás helyzetben, illetve egyéb alkalmazott területeken (például oktatás, pályaalkalmasság, sport) a félrevezetés igen ritkán indokolt. Fájdalom: Régebben nem volt szokatlan pszichológiai kísérletekben, hogy enyhe áramütést kaptak valamilyen célból a kísérleti személyek. Ezek kissé fájdalmasak voltak, de nem károsak. A vizsgálatok egy része pszichés károsodást is okozhat, például azzal, hogy túlzott stresszt vált ki a személybĘl. Persze a stressz mértéke nemcsak a kísérlet természetétĘl, hanem az egyéni különbségektĘl is függ: ami az egyik embernek elviselhetetlen, a másiknak élvezetes lehet (mint például egy katasztrófafilm megtekintése). A helyzet kissé nehezebb állatok – kutya, majom, egér, patkány, tengerimalac, galamb, halak, vagy akár rovarok – esetén, mert nekik nem igazán áll módjukban tiltakozni. Titkosság: A pszichológiai kísérletek nagy része ugyan anonim, de van, amikor elkerülhetetlen a kísérleti személyek névvel történĘ azonosítása (például, ha meg akarja a kutató vizsgálni, hogy az egyetemi felvételi pontszám mennyire jól jósolja be a késĘbbi tanulmányi eredményt). Gondoljunk bele, hogyan válaszolnánk egyes, akár csak a legártatlanabbnak tĦnĘ kérdésekre, ha tudnánk, válaszaink nem maradnak bizalmas információk. Hogyan lehet ezeket a felmerülĘ etikai kérdéseket megfelelĘen kezelni? Ma már a világ különbözĘ pszichológiai társaságai kidolgozták saját szakmai etikai kódexüket, amelyek a pszichológusok erkölcsi felelĘsségét szabályozzák különbözĘ vezérelveken keresztül. A világszerte legismertebb külföldi szabályrendszer az Amerikai Pszichológiai Társaság (APA) útmutatója (American Psychological Association, 2002), míg a magyar pszichológusok munkájának segítésére a Magyar Pszichológiai Társaság és a Magyar Pszichológusok Érdekvédelmi Egyesülete (2004) közös szakmai etikai kódexet dolgozott ki. Az etikus bánásmód három fĘ vezérelve a nil nocere érvényesítése érdekében: a minimális kockázat, az informált beleegyezés és a személyiségi jogok tiszteletben tartásának elve. A minimális kockázat azt jelenti, – azon túlmenĘen természetesen, hogy a pszichológusok tevékenysége során nem okoznak fizikai károsodást sem a személyeknek – hogy a résztvevĘk nincsenek nagyobb kockázatnak kitéve, mint a hétköznapi életben. Abban az esetben, ha mégis nagyobb sérelem érné a személyt, mint az a kockázat alapján várható volt, sérelmét megfelelĘen orvosolni kell. Az informált belegyezés hivatott – többek között – azt biztosítani, hogy a személyek még azelĘtt tudják, hogy mibe mennek bele, hogy a tényleges helyzetbe belekerülnének, és ezt önként tegyék annak tudatában, hogy minden kellemetlen 56

következmény nélkül bármikor elhagyhatják a szituációt. Ha pedig a vizsgálat természetébĘl fakadóan az informált beleegyezés nem lehet teljes elĘzetesen, akkor a vizsgálat lezajlása után a lehetĘ leghamarabb meg kell adni a kellĘ felvilágosítást a személyeknek, és meg kell magyarázni, miért volt szükség egyes információk visszatartására. Minden eljárás során végig tiszteletben kell tartani a személyiségi jogokat: az emberi méltóság joga mindenkit megillet, minden adat, ami a pszichológus tudomására jut a vizsgált személlyel kapcsolatban, bizalmasan kezelendĘ, és biztosítani kell, hogy ne juthasson illetéktelen kezekbe. 1.3.1. Etikai kérdések a publikálás során Mint minden tudományban, a pszichológiában is közlemények formájában tárhatja a szakmai és tágabb közösség elé eredményeit a kutató. Ezt megteheti folyóiratcikkben, könyvben, elĘadáson, a médiában, de ide tartoznak a hallgatók tanulmányi dolgozatai is. A közlemények általános formájáról késĘbb lesz szó, de nem lehet elég korán hangsúlyozni a publikálás etikai vonatkozásainak fontosságát. Az etikus publikálás egyik alapja, hogy csak saját eredményt közlünk (természetesen ez lehet mások munkájának feldolgozása, a források megfelelĘ feltüntetése mellett), a másik pedig a plágium árnyékának is a kerülése. Hogyan tudjuk elkerülni a plágiumot? Ha megadjuk a megfelelĘ elismerést annak, aki a munkát végezte: x Ha az illetĘ jelentĘsen hozzájárult a munkához, akkor a közlemény szerzĘi között szerepel. x Ha kisebb mértékben járult a munkához, akkor lábjegyzetben vagy köszönetnyilvánítás formájában ismerjük el tevékenységét. x Szó szerinti szöveget csak idézĘjelben és a forrás pontos megadásával veszünk át más mĦbĘl. x Mások gondolatainak átfogalmazása esetén is mindig megadjuk a pontos forrást. A fentebb említett etikai kódexek, valamint a közlemények felépítésének formai és stílusbeli követelményei (lásd alább) többek között az etikai normák betartását is elĘsegítik a publikálás során.

2. Leíró módszerek Ahhoz, hogy az emberi vagy akár az állati viselkedést és egyéb lelki jelenségeket meg tudjuk magyarázni, elĘre tudjuk jelezni, vagy meg tudjuk változtatni, elĘször le kell írnunk Ęket. A leíró módszerek célja azt ismertetni, ami már amúgy is létezik, nem keres okozati összefüggéseket. Leíró módszerek alkalmazása esetén vizsgálatról, vizsgálati személyrĘl (v.sz.) és vizsgálatvezetĘrĘl (v.v.) beszélünk, míg a késĘbbiekben ismertetendĘ kísérleti módszernél kísérletrĘl, kísérleti személyrĘl (k.sz.) és kísérletvezetĘrĘl (k.v.).

57

2.1. A vizsgálati terv A kutatás céljától függĘen különbözĘ vizsgálati tervek alkalmazása bizonyulhat a legmegfelelĘbbnek. x Keresztmetszeti terv: Ebben a leggyakrabban alkalmazott felmérési tervben egy vagy több vizsgálati mintát vesznek egyidejĦleg, mintegy az egész populáció keresztmetszetét vizsgálva. A kutatási cél vagy a populáció jellegzetességeinek leírása, vagy különbözĘ populációk összehasonlítása adott idĘpillanatban. x Egymást követĘ független mintás terv: Ha a cél annak leírása, hogy a populáció jellegzetességei idĘben hogyan változnak, akkor ugyanabból a populációból, de idĘben egymást követĘen független mintát vesznek és teszik fel nekik ugyanazokat a kérdéseket. Például ily módon tudhatjuk meg, hogyan változott a mobiltelefonok iránti attitĦd az elmúlt évtized során. Ez a felállás csak a populációra vonatkozó változásokat méri, az egyénrĘl semmit nem tudhatunk meg. x Longitudinális terv: Ha arra vagyunk kíváncsiak, hogyan változik az emberek véleménye, attitĦdje, érzései, viselkedése stb. az idĘk során, akár spontán módon, akár valamilyen természetesen elĘforduló eseménytĘl függĘen, akkor ugyannak a mintának (ugyanazoknak az embereknek) kell különbözĘ idĘpontokban feltenni ugyanazokat a kérdéseket, illetve megfigyelni a viselkedésüket. A fejlĘdéspszichológusok jellegzetesen ilyen módon tudják megállapítani, hogy mely változások jellemzĘk általánosan, és melyek esetében vannak egyéni eltérések. Seligman munkatársaival longitudinális vizsgálat segítségével mutatta ki, hogy míg a húszéves körül mért optimista beállítottság és a 30 év körül megfigyelhetĘ egészség között nincs összefüggés, késĘbb ez változik: minél pesszimistább volt valaki húszéves korában, 45 évesen annál inkább kezdenek megjelenni nála a használatból és kopásból eredĘ testi bajok.

2.2. Vizsgálati módszerek 2.2.1. A megfigyelés A leíró módszerek egyike a közvetlen megfigyelés. A hétköznapi életben is számtalan dolgot megfigyelünk, ami hasznos is saját életünkben, de megfigyeléseink általában esetlegesek (pl. különbözĘ embereknek eltérĘ dolgok tĦnhetnek fel ugyanazon esemény során), sokszor torzítanak anélkül, hogy észrevennénk (jól ismert példa erre az anyai elfogultság), és könnyen a feledés áldozatai lesznek. A tudományos megfigyelést azonban a kutatók konkrét céllal, elĘre és pontosan meghatározott körülmények között és módon végzik, következetesen és objektív módon, pontos feljegyzéseket készítenek, amelyek további elemzés alapját képezik. A kutatási terv pontosan meghatározza, melyek azok a függĘ és független változók, amelyek irányítják a megfigyelést. A tudományos megfigyelésnek megismételhetĘnek kell lennie, azaz akkor mondjuk, hogy megbízható egy megfigyelés, ha egy másik kutató hasonló körülmények között ugyanazt tapasztalja.

58

A kutató általános célja, hogy a teljességre következtethessen. Azon egyének összességét, akikre a kutatás összpontosít, populációnak nevezzük. A populáció meghatározása néha könnyĦ (pl. a választási populációba a nagykorú, szavazati joggal rendelkezĘ állampolgárok tartoznak), máskor nehezebb (pl. adott esetben a kutatónak kell szakmai megfontolások alapján elĘre eldöntenie, hogy a balkezesek populációjába beletartoznak-e a bal kézzel író, de minden egyebet jobb kézzel végzĘ személyek). EbbĘl a populációból kell kiválasztani azokat az egyéneket, akiket végül ténylegesen vizsgálni fog a kutató. Az egyének ezen csoportja lesz a minta. Ha a minta minden lényeges tulajdonságban hasonlít a populációhoz, akkor reprezentatív. Hogyan választjuk ki a populációból a mintát? A mintavételezés valószínĦségi vagy nem valószínĦségi alapon történhet. Ha a populáció minden egyedének ugyanakkora esélye van arra, hogy kiválasztásra kerüljön (mint amikor egy nagy kalapból húzzuk ki a neveket), akkor random mintáról beszélünk. A random minta optimális mérete attól függ, mennyire homogén a populáció. Nyilvánvaló, hogy homogénebb populáció esetén, amikor szinte mindenki egyforma, kisebb minta is jól jellemezheti a populációt, míg heterogén populáció esetén nagyobb mintára van szükség, hogy adatainkból jól általánosíthassunk. A megfigyelt jelenségek teljes és pontos leírása ritkán lehetséges, ezért mintát kell venni belĘle. A mintavétel módja meghatározza, hogy ki, illetve mi kerül be a mintába. A minta, jó kiválasztása esetén, képviseli, azaz reprezentálja az egész populációt. Az ilyen, ún. reprezentatív mintából azután következtetni, általánosítani lehet az egészre. A mintavételezést alapozhatjuk az idĘre, akár szisztematikusan (pl. minden hétfĘ reggel fél óra), akár random (véletlenszerĦ) módon (pl. minden nap fél óra, de a megfigyelés kezdete véletlenszerĦen változik). Olyan esetekben azonban, amikor egy jelenség ritkán vagy bejósolhatatlanul fordul elĘ, a mintavételezést érdemesebb az esemény megjelenésére alapozni. Ilyen eseményfüggĘ mintavételezés lehet óvodások kergetĘzĘ játéka a viselkedés megjelenésétĘl annak megszĦnéséig. Az eseményen alapuló mintavételezés azonban torz eredményeket ad, ha az esemény a megfigyelési perióduson kívül is megjelenhet, illetve ha egyéb helyzeti tényezĘktĘl is függ az elĘfordulása. A helyzetfüggĘ mintavételezés teszi lehetĘvé, hogy különbözĘ helyzetekben (kergetĘzĘ példánknál maradva: különbözĘ óvónĘk jelenlétében, a játszótéren vagy a szobában) végezzük megfigyelésünket, és ezzel általánosításunk érvényesebb legyen a jelenség teljességére. A megfigyelés módszerét két dimenzió mentén osztályozhatjuk (Shaughnessy és Zechmeister, 1994): a beavatkozás mértéke (van–nincs) és a viselkedés-regisztrálás módszere (átfogó–szelektív) mentén. A természetes megfigyelés célja, hogy úgy írjuk le a viselkedést, ahogy az a természetben, a megfigyelĘ jelenléte nélkül is lezajlana, és hogy elemezzük a jelen lévĘ változók közötti kapcsolatot. Az ilyen, terepvizsgálatnak is nevezett eljárásban a beavatkozás mértéke nulla. Ginsburg és Miller (1982) arra volt kíváncsi, vajon a fiúk vagy a lányok hajlamosabbak-e kockázatos viselkedésre. Természetes megfigyelési terepként San Antonio állatkertjét választották, ahol a gyerekek olyan „veszélyes” tevékenységben vehettek részt, mint az elefántutazás, csacsisimogatás, állatetetés és átgyaloglás egy meredek fahídon. Azt találták, hogy több fiú élt ezekkel a „kockázatos” lehetĘségekkel, mint lány. 59

ElĘfordul, hogy bizonyos jelenségek megjelenéséhez a kutatóknak meg kell teremteni a feltételeket, hogy azután megfigyelhesse a már természetesen zajló jelenségeket. Ennyiben tehát van valamelyes beavatkozás, de ez nem a megfigyelt jelenségre, hanem kialakulásának valószínĦségére hat. Ezt a módszert strukturált megfigyelésnek hívják. Például, ha azt akarjuk megfigyelni, hogy a gyerekek képesek-e egy bizonyos életkorban a csábításnak ellenállni, akkor olyan helyzetet kell teremteni, amiben a gyerekek egyedül maradnak valamilyen kívánatos, ámde tiltott dologgal (pl. édességgel), miközben rejtett módon (kamera, detektívtükör) megfigyelik a viselkedésüket. Néha különbözĘ körülmények nehezítik természetes helyzetben a megfigyelést, ilyenkor a kutató kisebb-nagyobb mértékben beavatkozik a természetes felállásba. A résztvevĘ megfigyelés során kettĘs szerepe van a megfigyelĘnek. Egyrészt aktívan részt vesz a megfigyelt helyzetben, másrészt információt gyĦjt a helyzetrĘl. KülönbözĘ etnikai csoportok antropológiai megfigyelése során általánosan alkalmazzák a nyílt résztvevĘ megfigyelést, amikor is a megfigyelt számára is nyilvánvaló, hogy valamilyen módon Ęt megfigyelik. Mivel egyes helyzetekben az emberek egészen másképp viselkednek, ha tudják, hogy viselkedésüket regisztrálják, van, amikor a résztvevĘ megfigyelést álcázni kell. Günter Walraff (1987) német tényfeltáró újságíró az álcázott résztvevĘ megfigyelés módszerét alkalmazta, amikor álruhába öltözött, hogy a török vendégmunkások elleni elĘítélet következményeit megfigyelje, és szociográfiájában közreadja. A résztvevĘ megfigyelés során a dolog természetébĘl fakad, hogy a megfigyelĘ interakcióba kerül a megfigyeltekkel, és így óhatatlanul szembesül a kutató azzal a problémával, hogy vajon ugyanúgy történtek-e volna az események, ha nincs beavatkozás. A megfigyelési módszer alkalmazása során nem feledkezhetünk meg arról az etikai problémáról, hogy a személyeknek nincs módjuk informált beleegyezésüket adni a vizsgálathoz, tehát különösen körültekintĘen kell eljárnunk a személyiségi jogok védelmében. 2.2.2. Az esettanulmány A tudományos kutatás tárgyának nem kell feltétlenül csoportokra vonatkoznia. Az esettanulmány, mint a tudományos kutatás módszere, egyetlen egységre fókuszál, azt tanulmányozza és írja le részletesen. A vizsgálat tárgya a pszichológiában legáltalánosabban természetesen az ember, de lehet akár állat, szervezet, helyzet, történés stb. is. A történelemhez hasonlóan az esettanulmány is idiografikus, azaz olyat tanulmányoz, amit nem lehet megismételni. Az esettanulmány akkor elégíti ki a tudományosság kritériumát, ha az egyediségen keresztül bemutatja, hogy mi az, ami általánosítható tanulságként szolgál az esetbĘl. Ugyanakkor óriási elĘnye, hogy egyedisége miatt igen életszerĦ. A vizsgálódás tárgyáról sokféleképpen gyĦjthet adatot: közvetlen megfigyelés, pszichológiai tesztek alkalmazása, dokumentumok és egyéb írott anyagok feldolgozása, mások kikérdezése, tudományos kísérlet stb. Az esettanulmány két fĘ típusa a retrospektív (visszatekintĘ) és a longitudinális (hosszmetszeti). A retrospektív típus elĘnye, hogy gyors, mert elvileg már minden adat létezik, csak össze kell gyĦjteni Ęket. Hátránya viszont, hogy néha olyan adatokra lenne

60

szükség, amit nehezen, vagy egyáltalán nem lehet már megszerezni. Leggyakoribb pszichológiai példaként a pszichoterápiás kezelésben részesülĘ páciensek kórtörténetének leírását említhetjük. A retrospektív esettanulmány módszerét alkalmazta Howard Gruber kognitív pszichológus is, amikor a kreatív egyének vizsgálatának rendszerszemléletĦ megközelítését dolgozta ki, arra a kérdésre keresvén választ, hogy hogyan mĦködik a kreatív emberek elméje. Ehhez könyvében (Gruber, 1981) a tudományos kreativitás olyan képviselĘjének munkásságát és életét elemezte mélységében, mint Charles Darwin. A longitudinális esettanulmány a fejlĘdéslélektani kutatások egyik jellegzetes módszere – egy adott idĘponttól kezdĘdĘen hosszú idĘn keresztül rendszeresen és visszatérĘen gyĦjt ugyanarról és ugyanattól a vizsgálati tárgyról és tárgytól anyagot. A visszatekintĘ módszerrel szemben hátránya, hogy lassú: minimum egy évig, de sokszor évtizedekig tart az adatok keletkezése. ElĘnye viszont, hogy egy-egy jelenség idĘbeli változásait hosszú idĘn keresztül lehet objektíven követni. 2.2.3. A felmérés A kutatóknak nincs mindig módja közvetlenül megfigyelni egyének vagy csoportok reakcióit. Vélemények, vélekedések, vagy attitĦdök esetén ez nem is lehetséges. Ezért a pszichológusok elĘszeretettel végeznek felméréseket, amikor is egy kellĘen kiválasztott minta tagjaitól (vagy tagjairól) gyĦjtenek adatokat, véleményeket, benyomásokat stb. (írásban vagy szóban). A vizsgálatok és felmérések végzésekor két fĘ módon gyĦjthetünk adatokat: használhatunk már létezĘ, ún. archív adatokat (például a pszichológia iránti érdeklĘdés alakulását az alapján, hogy évrĘl évre mennyien jelentkeznek pszichológushallgatónak), vagy kérdĘívek segítségével kérdezünk meg embereket. A kérdĘívek különösen hasznosak lehetnek akkor, amikor viszonylag rövid idĘ alatt sok személytĘl szeretnénk begyĦjteni információkat gondolatokról, érzésekrĘl vagy olyan természetĦ viselkedésrĘl, ami túl intim a közvetlen megfigyelés számára. A kérdés típusa lehet nyitott-végĦ vagy zárt. A nyitott-végĦ kérdések leíró jellegĦ válaszokat hívnak elĘ, a válaszadók saját szavaikkal válaszolnak, ami nagyon hasznos lehet tapogatózó felmérések során, amikor még nem tudja a kérdezĘ, milyen válaszok jöhetnek (pl. „Van még valami megjegyeznivalója a kurzussal kapcsolatban?”). A zárt kérdések korlátozhatják a kérdĘívet kitöltĘ válaszlehetĘségeit, ugyanakkor könnyĦ Ęket standardizálni és statisztikailag elemezni. Típusai: x Likert-skála. Azt a problémát oldja meg, hogyan lehet jól értelmezhetĘ kvantitatív adatokat kapni a korlátozó zárt kérdésekre. A Likert típusú kérdĘívek általában érzésekre, attitĦdökre vonatkozó állításokból állnak, és a válaszadónak azt kell megítélnie egy skála segítségével, hogy milyen mértékben ért egyet az adott állítással. Hagyományosan ötfokú skálát alkalmaznak, de igen elterjedt a hétfokú skála is. Pl.:

61

Kérjük, a megfelelĘ szám bekarikázásával jelölje, mennyire ért egyet az adott állítással: Nagyon egyetértek

Egyetértek

1

2

Minél fontosabb számomra egy vizsga, annál jobban tudok rajta szerepelni.

Nagyon Nem tudom Nem értek nem értek eldönteni egyet egyet

3

4

5

x EgyszerĦ választás. A kitöltĘnek az adott válaszlehetĘségek közül kell kiválasztani a legjobbat. Pl.: (Ha nem autóval jár dolgozni) Miért nem autóval jár dolgozni? a. Nincs autóm. b. Kímélem a környezetet. c. Közel lakom a munkahelyemhez. d. Drága a benzin. e. Egyéb, éspedig: ________________ x Rangsorolás. A kitöltĘnek az összes válaszlehetĘség fontossági sorrendjét kell meghatároznia. Pl.: Kérjük, 1-5-ig rangsorolja, melyek a voltak legfontosabb szempontok az ön számára, amikor eldöntötte, melyik egyetemre kéri felvételét. 1-est tegyen a legfontosabb, 5-öst a legkevésbé fontos szempont mellé. Minden számot csak egyszer használjon. ____ Lakóhelyemhez közeli városban van. ____ Az oktatás magas színvonala. ____ IsmerĘseim is oda jelentkeztek. ____ KönnyĦ bejutni. ____ NyüzsgĘ diákélet.

x Kategorizálás. A választ adó személy kategóriába tartozására kíváncsi a kutató, és annyi a felajánlott kategóriák száma, hogy mindenki besorolható legyen az egyikbe. Pl.: Neme:

férfi

nĘ

x Numerikus. A válasz csak egy szám lehet. Pl.: Hányadik életévét töltötte be legutóbb? _______

62

3. Kísérleti módszerek Az 1. fejezetben bemutattuk a pszichológia céljait, melyek a következĘk: jellemzés, magyarázat, elĘrejelzés és változtatás. A 2. fejezetben ismertetett leíró módszerek közül a megfigyelés segítségével válik lehetĘvé az emberi viselkedés részletes jellemzése, illetve a 4.1.2. alfejezetben bemutatandó korrelációs elemzések eredményeit felhasználva tehetünk elĘrejelzéseket. A pszichológia tudományos megismeréséhez ugyan elengedhetetlen a megfigyelés és az elĘrejelzés, azonban egyik sem segít hozzá a megfigyelt viselkedés okainak feltárásához. A pszichológiában igen fontos megérteni, hogy „miért” viselkedünk, gondolkodunk és érzünk úgy, ahogy azt az adott helyzetben tesszük. Az alább részletezett kísérleti módszerek eszköztára arra szolgál, hogy a megfigyelt viselkedés okaira vonatkozó hipotéziseket tesztelünk. A kísérleti módszer fontos elméleti kérdésekre adhat választ, de ugyanakkor fontos lehet a pszichológia alkalmazott területein is, például annak eldöntésében, hogy egy adott terápia hatékony-e egy viselkedészavar enyhítésében. Ugyanakkor fontos látni, hogy a pszichológia leíró és kísérleti módszerei nem különülnek el élesen, hiszen a megfigyelés, de adott esetben a felmérésekbĘl származó információk is fontos kiindulópontként szolgálhatnak egy-egy kísérlet megtervezéséhez, valamint a kísérlet során is szükség van adatgyĦjtésre, mely legtöbbször megfigyelésen alapszik. A kísérleteket felfoghatjuk egyfajta strukturált megfigyelésnek is.

3.1. Kísérlettervezés 3.1.1. A kísérlettervezés alapelvei A kísérletezés logikája a következĘ módon foglalható össze Szokolszky (2004) alapján: a feltételezett oki tényezĘt célzottan és szisztematikusan variáljuk, míg a viselkedést egyéb lehetséges módon befolyásoló tényezĘk hatását kizárjuk. Majd mérjük és összehasonlítjuk a feltételek viselkedésre gyakorolt hatását. Természetesen a jelenségek mögött több lehetséges ok is meghúzódhat. A kísérlet tervezésének elsĘ lépése eldönteni, hogy a lehetséges okok közül melyik kerüljön érdeklĘdésünk középpontjába, és az ennek megfelelĘ kérdésfeltevés. A szakmai kérdés egy olyan kérdés formájában megfogalmazott probléma, amelyik meghatározza, hogy mire irányul a vizsgálat. Például: „Vannak-e nyelvi különbségek az információfeldolgozás sebességében?” A szakmai kérdés megfogalmazható állítás formájában is, amely részletezi a megnevezett változók között feltételezett összefüggés tartalmát és irányát. Például: „EgyszerĦ tárgyak megnevezése gyorsabb angol, mint magyar nyelven.” A második lépés a kutatási kérdés alapján felállított hipotézis megfogalmazása. A kérdésfeltevés összetettségétĘl függĘen egy kutató felállíthat több hipotézist is, hiszen a két változó összefüggése mellett fontos megtalálni a jellemzett összefüggés okát, vagy okait is. Például: „Az angol nyelvĦ szavak felidézése gyorsabb, mert ezek rövidebbek”. A soron következĘ feladat egy sor olyan kísérleti elrendezés megtervezése, melyben minden egyes hipotézist megvizsgálunk. Például különbözĘ hosszúságú szavakat ábrázoló tárgyakat

63

mutatunk be kétnyelvĦ kísérleti személyeknek, és arra kérjük Ęket, hogy magyar, illetve angol nyelven nevezzék meg ezeket. A kísérleteket tehát egy-egy jól megfogalmazott hipotézis tesztelésére tervezik. Egy jól megtervezett kísérlet eredményeibĘl levonhatunk arra vonatkozó következtetést, hogy a kiinduló hipotézisük helyes volt-e, vagy tovább vizsgálódunk valamely paraméter megváltoztatásával, miközben más változókat állandó szinten tartunk, és folyamatosan dokumentáljuk a tapasztaltakat – adott esetben a hibákat is. Hasonlít ez egy csodálatos új recept létrejöttéhez, ahol a szakács egyszerre csak egyetlen összetevĘt változtatva igyekszik megválaszolni olyan feltevéseket, mint pl. „vajon magasabb lesz-e a tészta, ha még egy kanál rumot teszek bele”?! Az alábbiakban néhány olyan alapelvet ismertetünk, melyek hasznosak lehetnek egy jó kísérlet megtervezésében. Mik a kísérlettervezés trükkjei? A minta megválasztása. Amikor egy kutató megfogalmazza az adott kísérlet hipotézisét, egyben azt is eldönti, hogy mik vagy kik lesznek a vizsgálat elemei, azaz a megfigyelés egységei, melyek összességérĘl, az ún. vizsgálati populációról valamilyen szakmai megállapítást fog tenni a kapott eredmények alapján (Vargha, 2000). A pszichológus általában emberekkel foglalkozik, így a résztvevĘk legtöbbször kísérleti személyek, akik általában egy jól körülhatárolt csoport tagjai, például egyetemista férfiak, diszlexiás gyerekek, kétnyelvĦ személyek stb. ElĘfordulhat az is, hogy a megfigyelés egységei nem emberek, hanem emberpárok, például ikerpárok, vagy házastársak, de adott esetben a megfigyelés egységei lehetnek mondatok is, vagy akár egy Hans nevĦ okos ló is. Annak ellenére, hogy a következtetéseket a populáció egészére vonjuk majd le, nem jellemzĘ, hogy a populáció minden tagja részt vegyen a kísérletben. Az adott kutatásba bevont, ténylegesen megvizsgált megfigyelési egységek együttesét mintának nevezzük. Fontos azonban, hogy amikor a kísérlethez kiválasztjuk a résztvevĘ személyeket (vagy más megfigyelési egységeket), azok kellĘen reprezentatív egyedei legyenek a populáció sokaságának. Ezt két dolog biztosítja: egyrészt válasszunk lehetĘleg nagy mintát, másrészt véletlenszerĦen, egymástól függetlenül válasszuk ki a populációból a résztvevĘket. A kísérlet során a mintabeli megfigyelési egységek vizsgálata alapján következtetünk arra, hogy milyen tulajdonságai vannak a populációnak. A változók a megfigyelési egységek jellemzĘi (például nem, kor, hajszín, reakcióidĘ, helyes vagy helytelen válasz). A független változó megválasztása. A leggyakoribb kísérleti elrendezésben a kutató egy független változó manipulálásával térképezi fel annak hatását a megfigyelt viselkedésre, melyet a függĘ változó segítségével mér. Tegyük fel, hogy a hipotézisünk az, hogy a felnĘttek (bár szájukat nem látjuk mozogni, mégis) hangtalanul kimondják magukban a szavakat, amikor olvasnak. Mi legyen e hipotézis tesztelésére tervezett kísérletben a független változó? Megkérhetjük a kísérletben résztvevĘ személyeket, hogy olvassanak el hangtalanul egy rövid szöveget, majd megkérdezhetjük, hogy mentálisan hallották-e az egyes szavakat, amikor kiolvasták Ęket. A válaszok alapján azonban nem fogjuk tudni biztosan eldönteni, hogy a személyek értik-e, vagy ugyanazt értik-e a „mentálisan hallani” fogalom alatt. További probléma, hogy a kérdés alapján a kísérlet hipotézise nyilvánvaló, így nem lehet kizárni a válaszbeállítódás hatását, ami azt jelenti, hogy a személyek úgy viselkednek, ahogy 64

(szerintük) a kutatók elvárják tĘlük. Amikor ezt a hipotézist Haber és Haber (1982) egy kísérletben tesztelték, igen elmés módon választottak független változót: úgy gondolkodtak, hogy ha a személyek hangtalanul kimondják a szavakat, akkor nyelvtörĘ mondatok (melyekben pl. „Suzuki slusszkulcs”-hoz hasonló kifejezések szerepelnek) kiolvasása hosszabb ideig fog tartani, mint azoké, amelyek kiolvasása kevésbé problémás. Az eredmények igazolták a hangtalan kimondással kapcsolatos hipotézist: a nyelvtörĘ mondatok hangtalan elolvasása valóban hosszabb ideig tartott. A változók állandó szinten tartása, illetve kiegyenlítése. A kísérleti eredmények csakis akkor tudnak megfelelĘ választ adni a kiinduló hipotézisre, ha biztosak lehetünk abban, hogy a független változón kívül semmi más fontos paraméterben nem különbözik a hipotézis tesztelésére tervezett két kísérleti paraméter. Például Haber és Haber kísérletében fontos szempont volt, hogy a kísérletben felhasznált nyelvtörĘ és nem nyelvtörĘ mondatok pontosan azonos hosszúságúak legyenek (például ugyanannyi szótagból álljanak). A terepkísérlet. A kutató természetes közegben is végezhet kísérletet, azaz megpróbál egy vagy több független változót manipulálni, és így megvizsgálni hatásukat a viselkedésre. Ezt a módszert terepkísérletnek nevezzük. A terepkísérletben sokszor egy beavatott személy van jelen, aki meghatározott módon viselkedik, hogy megteremtse a megfelelĘ helyzetet a megfigyelendĘ viselkedéshez. Cruzco és Wetzel (1984), éttermi helyzetben, azt az instrukciót adta egy beavatott fizetĘpincérnek, hogy a visszajáró átadásakor mintegy véletlenül érjen hozzá vendég a) kezéhez, b) vállához, vagy pedig c) ne érjen hozzá. FüggĘ változóként a borravaló mennyiségét mérték. Azt találták, hogy a beavatott pincér szignifikánsan több borravalót kapott a férfi és nĘi vendégektĘl is, ha volt fizikai kontaktus (az érintés helyétĘl függetlenül). Az elvárásjellemzĘk, és a kettĘs vak kísérleti elrendezés. A vizsgálatban résztvevĘ személyek válaszbeállítódásához hasonlóan igen gyakori probléma a kísérletben résztvevĘ kutatók egyfajta „hipotézisbeállítódása” is. Az „elvárásjellemzĘk” kifejezés arra utal, hogy a kísérleti személyek gyakran egyfajta kooperatív szerepfelfogás alapján igyekeznek megfelelni a kísérleti helyzetben érezhetĘ, ki nem mondott elvárásoknak. Az elvárásjellemzĘk azok a jelek, amelyek alapján a kísérleti személy megpróbálja kitalálni, hogy milyen viselkedést várnak el tĘle a kísérlet során (Orne, 1962). Az elvárásjellemzĘk kialakításában gyakran igen nagy szerepe van a kísérletben résztvevĘ kutatóknak is. Ha a vizsgálatot vezetĘ kutató úgy végez méréseket, hogy ismeri a hipotézist és az éppen mért személy vagy helyzet paramétereit, ez befolyásolhatja azt, hogy hogyan kommunikál a vizsgálati személlyel vagy személyekkel, de akár a mérést is torzíthatja. Ezt a folyamatot jól példázza Rosenthal és Fode (1963) vizsgálata, melyben pszichológushallgatókat arra kértek, hogy patkányok teljesítményét mérjék fel egy útvesztĘben. Mellékesen tudatták velük, hogy az egyik csoport tagjai kiemelkedĘen jól teljesítĘ patkányok leszármazottai – pedig a két csoportba véletlenszerĦen történt az egyedek beválasztása. A félrevezetett kísérletezĘk mérési eredményei azt mutatták, hogy a jó képességĦnek vélt egyedek jobban teljesítettek az útvesztĘben. Ezt a hatást (amely önmagát beteljesítĘ jóslatként vagy Pygmalion effektusként is ismert) pedagógiai kontextusban is igazolták: a tanárok hajlamosak voltak

65

lényeges javulást észlelni, sĘt elérni olyan a gyerekeknél, akikrĘl azt a hamis információt kapták, hogy kiemelkedĘen magas az intelligenciájuk. Az önmagát teljesítĘ jóslás és az elvárásjellemzĘk kommunikálásának a kivédésére alkalmas kettĘs vak kísérleti elrendezés azt jelenti, hogy mind a vizsgálati személy, mind pedig a vizsgálatot végzĘ kutató „vak” a vizsgálati helyzet paramétereire vonatkozóan (Cruzco és Wetzel kísérletében például a pincér nem tudta, hogy a borravaló mennyiségét mérik, a személyek pedig nem tudtak semmit a kísérletrĘl). A vizsgálatban résztvevĘk szükségszerĦ félrevezetése természetesen fontos etikai problémákat vet föl, melyek kérdéskörét az 1.1.3. alfejezetben tárgyaltuk. A viszonylag átlátszó kísérleti elrendezésekben (például „alkohol hatása a memóriára”, ahol a független változó az alkohol fogyasztása, illetve nem fogyasztása), gyakran használnak placebo-t (hatóanyag nélküli szert, például alkoholmentes italt) a válaszbeállítódás kiküszöbölésére. 3.1.2. A kísérleti elrendezések alaptípusai A kísérlet megtervezése során a kérdésfeltevést és a szakmai kérdés szempontjából releváns hipotézisek megfogalmazását a hipotéziseket tesztelendĘ kísérleti elrendezések megtervezése követi. Ez a szakasz igen fontos, ugyanis el kell döntenünk, hogy mi legyen a független és a függĘ változó, és milyen más változók szinten tartására kell ügyelnünk. Meg kell határoznunk azt is, hogy hány kísérleti feltételünk van, és milyen módon soroljuk be a kísérleti személyeket az egyes feltételekhez. Ezek a részletek szabják meg a kísérleti elrendezés típusát. Akár az építkezésnél, a kísérlettervezésnél is rendelkezésünkre állnak elĘre felvázolt típustervek. Az alapszerkezetet illetĘen kétféle megoldás közül választhatunk (Szokolszky, 2004 nyomán): Kontrollcsoport-terv: a kutató csoportok kialakításával biztosítja a független változó egyes szintjeit, az egyes szinteknek megfelelĘen független csoportokat hoz létre (minden kísérleti személy csak egy csoportban vesz részt). Kontrollfeltétel-terv: a kutató a feltételeket manipulálja, melynek során a kísérleti személyek részt vesznek az összes feltételben (egy személytĘl a feltételek számának megfelelĘen két vagy több adat származik). Önkontrollos kísérletnek is nevezik. Ezek összetartozó adatminták, mert egyazon személytĘl erednek. Tegyük fel, azt a szakmai problémát szeretnénk megvizsgálni, hogy „a magánhangzóval vagy a mássalhangzóval kezdĘdĘ szavak felidézése könnyebb-e”. Ha a kontrollcsoport kísérleti típustervet alkalmazzuk, megtehetjük, hogy egyetemista hallgatókat véletlenszerĦen két csoportba osztunk, majd megkérjük ez egyik csoportot, hogy idézzenek fel magánhangzóval kezdĘdĘ szavakat, míg a másik csoport tagjait mássalhangzóval kezdĘdĘ szavak felidézésére kérjük. A vizsgálat megfigyelési egységei a személyek, független változónk a szavak típusa (magánhangzóval, illetve mássalhangzóval kezdĘdĘ szavakat felidézĘk csoportjai), függĘ változóként az 1 perc alatt leírt szavak számát rögzítjük. A vizsgálat hipotetikus adatait az 2. ábrán felrajzolt eset–változó adatmátrix szemlélteti.

66

eset

ad

x tri á atm

változó Csoport

Szavak / 1 perc

Péter

magánhangzó

23

Kriszta

magánhangzó

17

Tünde

magánhangzó

21

András

mássalhangzó

18

Edit

mássalhangzó

24

Judit

mássalhangzó

26

II/2. ábra. A kontrollcsoport-terv adatait bemutató eset–változó adatmátrix

Alkalmazhatjuk azonban e hipotézis tesztelésére a kontrollfeltétel-tervet is. Ez esetben a személyektĘl csupán annyit kérünk, hogy két perc alatt írjanak annyi szót, amennyi csak eszükbe jut. A vizsgálat megfigyelési egységei ebben az esetben is a személyek, de itt a független változó alapján történĘ csoportosítás helyett két függĘ változó kerül rögzítésre a vizsgálatban szereplĘ két feltételnek megfelelĘen (magánhangzóval vagy mássalhangzóval kezdĘdik-e az adott szó). Az egyik függĘ változó a két perc alatt leírt magánhangzóval kezdĘdĘ szavak száma, míg a másik a két perc alatt leírt mássalhangzóval kezdĘdĘ szavak száma lesz. A vizsgálat hipotetikus adatait a 3. ábrán szemléltetett eset–változó adatmátrix mutatja be.

eset

a ad

tm

i á tr

x

változó Magánhangzóval kezdĘdĘ szavak / 2 perc

Mássalhangzóval kezdĘdĘ szavak / 2 perc

Péter

23

28

Kriszta

17

19

Tünde

21

20

András

16

18

Edit

23

24

Judit

29

26

II/3. ábra. A kontrollfeltétel-terv adatait bemutató eset-változó adatmátrix

A kísérleti elrendezés alaptípusainak különbözĘ elĘnyei és hátrányai vannak. Fontos ezeket szem elĘtt tartani egyrészt a kísérleti terv kiválasztásánál, másrészt az eredmények értelmezésénél, amikor a tapasztaltak okait keressük. A kontrollcsoport-terv legfĘbb elĘnye, hogy az egyes feltételek (mivel el vannak különítve) nem hatnak egymásra. Ugyanakkor gyenge pontja ennek az elrendezésnek, ami igen gyakran elĘfordul, hogy a véletlen besorolás ellenére sem sikerül két kiegyenlített csoportot létrehozni. Ha például az iménti hipotetikus kísérletben a mássalhangzókat író csoportba véletlenül a feladat iránt motiváltabb személyek kerülnek, akkor a két csoport között tapasztalt különbség nem a független változó hatásának tudható be, hanem egy olyan további változónak, mely ellenĘrzés hiányában torzítja az eredményeket. 67

A kontrollfeltétel-terv elĘnye, hogy automatikusan kizárja a fentebb említett problémát, mely szerint egy nem ellenĘrzött változó torzító hatását tévesen a független változó hatásának tulajdoníthatjuk, hiszen pontosan ugyanazoktól a személyektĘl származik mindkét feltételre vonatkozó adat. Ugyanakkor itt a sorozathatás problémájával kell számolnunk (ebben az elrendezésben nem mindegy, hogy elsĘként melyik feltételben vesznek részt a személyek). Az iménti vizsgálatban ez a probléma nem állhat fönn, ha a személyek nem tudják, hogy a vizsgálat során a magánhangzóval, illetve a mássalhangzóval kezdĘdĘ szavakat fogjuk számolni, hiszen az egyes feltételek megjelenése a személyek válaszaiban véletlenszerĦ. Más trükköt kell alkalmaznunk azonban akkor, ha a feltételek véletlenszerĦ alkalmazása nem megoldható (mert például a tanulási teljesítményt szeretnénk mérni zenehallgatás közben, illetve teljes csöndben, és ezt a két feltételt csak egymás után tudjuk alkalmazni). Ez esetben a személyeket véletlenszerĦen két csoportra osztjuk, és az egyik csoportnak az egyik feltételt adjuk elĘször, míg a másik csoportban ezt a feltételt adjuk másodszor. Így az egyes feltételek sorrendi hatása kiegyenlített lesz, hiszen minden személy elvégzi a feladatot az elsĘ és második feltétel mellett is, pontosan ugyanannyian kapják az egyiket elsĘnek, mint a másikat, az pedig, hogy melyik feltétel kinek volt elĘször, véletlenszerĦen lett meghatározva. 3.1.3. Független csoportok összehasonlítása Kísérleti és kontrollcsoport. Vizsgáljuk meg a fentebb bemutatott kísérleti elrendezéseket és azok buktatóit egyegy jól dokumentált kísérlet bemutatásával. Egy olyan kísérletben, ahol a független változónak két szintje van, legkönnyebben úgy vizsgálhatjuk e független változó hatását a viselkedésre, ha független csoportokat hasonlítunk össze. A kísérleti csoport lesz az, amelyben például az adott jellemzĘ jelen van, a kontrollcsoport esetében (mely minden más tekintetben megegyezik a kísérleti csoporttal) nincs jelen az adott jellemzĘ. Ennek megfelelĘen kísérleti csoportról, illetve kontrollcsoportról beszélhetünk. Tipikusan kísérleti– kontrollcsoportos elrendezésben vizsgálják például a nemi hatásokat, valamely gyógyszeres vagy más terápia hatékonyságát, vagy valamely speciális csoport, például pszichotikusok normál személyekkel történĘ összevetését. Loftus és Burns (1982) például a tanúvallomások hitelességét vizsgálta független csoportok segítségével ebben az elrendezésben. A kutatók hipotézise szerint egy erĘsen sokkoló esemény hatással lehet arra, hogyan emlékezünk vissza a közvetlenül a sokkoló esemény elĘtt történtekre. A vizsgálatra jelentkezĘ 226 önkéntes diáknak egy bankrablásról szóló videofilmet mutattak be. A kísérletben résztvevĘk tudta nélkül két csoportra osztották Ęket, és két olyan filmváltozatot készítettek, melyek csak az utolsó jelenetben különböztek. A kísérleti csoportnak bemutatott változatban a menekülĘ bankrablók véletlenül lelĘttek egy fiút. A kontrollcsoportban ezt a sokkoló részt közvetlenül nem mutatták, helyette a kamera azt mutatta, ahogy a bankban az igazgató elmondja ezt a szomorú eseményt, és megkér mindenkit nyugalmának megĘrzésére. A film erĘszakos és kevésbé erĘszakos verziója a független változó két szintjét képviselte az egymástól független csoportokban. A film megtekintése után a személyek 25 kérdésre válaszoltak, amelyek között ott volt egy, a kutatás szempontjából 68

kritikus kérdés: „Milyen szám volt látható a gyerek futballsapkáján?” A film mindkét változatában 2 másodpercig volt jól látható a gyerek sapkáján a 17-es szám, de míg a film erĘszakos változatában ezt a 2 másodpercet a sokkoló esemény, a kevésbé erĘszakos változatban pedig az igazgató beszámolója követte. Az eredmények szerint azok közül a személyek közül, akiknél ezt a kritikus 2 másodpercet a sokkoló esemény követte, alig több mint 4% emlékezett vissza helyesen a számra, míg a kontrollcsoportban a helyes felidézés aránya 28%-os volt. A kutatók következtetése szerint a sokkoló esemény hatására nagymértékben leromlik azoknak az emléknyomoknak a megĘrzése, amelyek az eseményt közvetlenül megelĘzik. Ez igen fontos eredmény a tanúvallomások hitelessége szempontjából, ahol általában sokkoló események elĘtt bekövetkezĘ apró részletekre vonatkozóan vallanak az emberek. A független csoportok kiegyenlítettsége és azonos vizsgálati elrendezés biztosítása. Korábban már említettük, hogy a kísérleti eredmények megbízhatósága szempontjából kritikus, hogy a független változón kívül semmi más fontos paraméterben ne különbözzön a hipotézis tesztelésére tervezett két kísérleti paraméter, például a kísérleti és a kontrollcsoport. Például ha Loftus és Burns kísérletében a két filmben más-más színĦ vagy méretĦ futballsapkát figyelhettek volna meg, a kutatók nem lehettek volna biztosak abban, hogy a sokkoló esemény, és nem a szín, vagy a sapkán látható szám mérete az, ami hatással volt a megfigyelt viselkedésre. Fontos tehát, hogy a kutatók a vizsgálat szempontjából fontos egyéb paramétereket állandó szinten tartsák (jelen kísérletben ezt azzal biztosították, hogy a sokkoló, illetve kevésbé sokkoló esemény kivételével a film minden kockája megegyezett. Fontos szempont az is, hogy kik kerültek a kísérleti, illetve a kontrollcsoportba. A személyek nemének, életkorának, és nem utolsósorban intellektuális képességeik kiegyenlítése elsĘdleges szempont, melyet a kutatók úgy értek el, hogy nagyszámú személyt véletlenszerĦen osztottak be az egyes csoportokba. 3.1.4. Összetartozó mintás elemzések Miért használnak a kutatók összetartozó mintás elemzéseket? Amint azt korábban említettük, a kontrollfeltétel-terv igen hasznos lehet olyan esetekben, amikor a kísérleti személyek egyéni különbségeibĘl fakadó eltéréseket nem áll módunkban megfelelĘen kontrollálni. Ezt az elrendezést, amely összetartozó adatsorokat eredményez, szívesen használják a kutatók, ha (1) csak kevés kísérleti személyt kívánnak bevonni a vizsgálatba, (2) szükség van arra, hogy a módszer kifejezetten érzékeny legyen a függĘ változó egyes feltételekben tapasztalható kicsiny különbségeire, vagy (3) a személyek viselkedésének idĘbeli változását szeretnék nyomon követni. ElsĘként nézzünk egy olyan példát, ahol a kontrollfeltétel-terv alkalmazását egyrészt a vizsgálatban bevonni kívánt személyek alacsony száma, de legfĘképpen a módszer érzékenysége iránti kifejezett igény indokolja: Ludwig, Jeeves, Norman és DeWitt (1993) kísérletében azt vizsgálták, hogy milyen a kommunikáció a két agyfélteke között. A személyeknek egy igen egyszerĦ feladatot adtak: azt kellett eldönteniük, hogy egy betĦ-pár két tagja azonos-e. A vizsgálatban bemutatott azonos ingerek a következĘk voltak: AA, aa, 69

Aa, BB, bb és Bb, a nem azonosak: AB, ab és Ab. A vizsgálat során igen sokféleképpen mutatták be ezeket az ingereket, de a hipotézis szempontjából két feltétel kritikus volt. Az egyik az volt, amikor mindkét betĦt ugyanannak a féltekének vetítették (pl. úgy, hogy a rögzített tekintetĦ személyek csak a jobb látótérfelükben látták a betĦket). A másik feltételben az egyik betĦt az egyik, a másik betĦt pedig a másik féltekébe vetítették a két látótérfélen keresztül. A kutatók tapasztalata szerint gyorsabb volt az információfeldolgozás, amikor mindkét félteke részt vett a betĦk azonosításában. A kutatók megtehették volna, hogy a különbözĘ feltételeket független csoportokban tesztelik. Azonban egy-egy feltétel tesztelése csak igen rövid idĘt vett igénybe, ezért ez korántsem lett volna olyan hatékony, mint ez a kontrollfeltétel-terv, ahol az összes feltétel bemutatásra került minden személy számára, így kevesebb személy részvételével végezhették el a vizsgálatot. További elĘnye ennek a kísérleti elrendezésnek, hogy az összetartozó mintás elemzés érzékenyebb azokra az apró (alig néhány ezredmásodpercnyi) különbségekre, amelyek a jelen vizsgálatban a csak az egyik félteke, vagy mindkét félteke részvételébĘl adódtak. Fontos szempont az is, hogy ezzel a módszerrel minimalizálták az egyéni különbségekbĘl adódó torzításokat is, hiszen az egyes feltételeket ugyanazokon a személyeken tesztelték. 3.1.5. Többszempontos elemzések Az eddig bemutatott független csoportok összehasonlításánál, illetve az összetartozó mintás elemzéseknél jellemzĘen csak egyetlen szempont szerint vizsgáltuk meg a kísérleti személyek válaszait. Azonban emberi viselkedés elemzésekor gyakran arra is szükség van, hogy két, vagy akár több szempontot is figyelembe vegyünk. Egy hazai kutatók által végzett vizsgálatban (Vargha, 2004) például a Rorschach tesztben adott szexuális irányultságú válaszokat vették nagyító alá. Ebben a projektív tesztben (amelyet „tintapaca”-tesztként is szoktak emlegetni) a személyeknek egy tintafoltra emlékeztetĘ ábrát mutatnak, és arra kérik, mondják el, mi jut eszükbe róla. A válaszokat azután számos változó mentén osztályozzák (melyek közül az egyik, hogy a válasz szexuális tartalmú-e). A kutatók elsĘként arra volt kíváncsiak, hogy van-e nemi különbség abban, hogy a személyek összes válasza közül hány szexuális tartalmú. Az elemzések alapján ebben nem volt markáns eltérés a nemek között. A következĘ lépésben azt vizsgálták meg, hogy iskolázottság szerint van-e különbség a szexuális tartalmú válaszok arányában, melynek eredménye meglepĘ módon szintén az volt, hogy nincs markáns különbség abban, hogy az alsóbb, illetve felsĘbb szinten képzett személyek összes válasza közül hány volt szexuális tartalmú a projektív tesztben. Egy utolsó lépésben e két szempontot egyszerre vették figyelembe a kutatók, és megvizsgálták a két szempont együttes hatását. Megmérték a szexuális tartalmú válaszok átlagos szintjét az alacsony végzettségĦ nĘk, az alacsony végzettségĦ férfiak, a középfokú végzettségĦ nĘk és férfiak, illetve a magasan képzett nĘk és férfiak csoportjaiban. Az eredményeket a 4. ábra mutatja be. Érdekes módon a szex-válaszok aránya a férfiaknál a képzettséggel nĘtt, míg a nĘknél pont fordítva, a képzettséggel csökkent. Ez az eredmény megmagyarázza, hogy miért nem volt sem a nemnek, sem pedig a végzettségnek önálló hatása a szex-válaszok arányára, amikor ezeket a szempontokat külön-külön vizsgálták meg a kutatók. A két szempont együttes vizsgálata azonban igen érdekes, új eredményt hozott: a nem, illetve a végzettség

70

A szexuális tartalmú válaszok aránya

együttesen hat a Rorschach tesztben mért szexuális tartalmú válaszok arányára, vagyis a kettĘ interakcióban van. 100% 90%

Férfiak

80%

NĘk

70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% Alsófokú

Középfokú

FelsĘfokú

II/4. ábra. A nem és a végzettség interakciója a Rorschach teszt szex-válasz arányában

4. Adatfeldolgozás, adatelemzés és értelmezés A kutatás során (legyen az megfigyelés, felmérés vagy kísérlet) tapasztalatainkat nyers adatok formájában dokumentáljuk. A nyers adat valamely szisztematikus empirikus eljárással gyĦjtött, legtöbb esetben számszerĦsített megfigyelés (Szokolszky, 2004). A nyers adathalmaz igen sok információt hordoz, azonban ezek feldolgozása szükséges ahhoz, hogy az eredményeket láthatóvá tegyük, és következtetéseket vonjunk le. Az adatok statisztikai feldolgozása tehát a kutatómunka szerves része, melyet itt csupán dióhéjban tárgyalunk. Amennyiben az adatok nem számszerĦ formában állnak rendelkezésre (pl. a nyílt végĦ kérdésekre adott válaszok), akkor kutatóként megfelelĘ kritériumok alapján kvantifikáljuk Ęket. A kvantifikálás elsĘ lépése lehet a kódolás, pl. a megfigyelt viselkedésformák meghatározott kategóriákba sorolása. Az így már számszerĦsíthetĘ adatokat olyan leíró statisztikai módszerekkel összegezzük, mint a gyakorisági eloszlás, a középértékek és a szóródás. Végülis az ilyen fajta általánosítások segítségével jellemezzük a vizsgált jelenségeket.

4.1. Leíró statisztika A gyakorisági eloszlás kiszámolásakor a nyers adatokat egy vagy több dimenzió mentén tartalmi vagy mennyiségi kategóriákba rendszerezzük. Például összesítjük, hogy a pszichológia, illetve a matematika szakra felvételizĘ diákok között hány fiú és hány lány van (lásd az 5. ábra bal felsĘ területén a Nyers gyakoriságértékek részt). A következĘ lépésben kiszámoljuk az egyes kategóriákban szereplĘ mennyiségek százalékos arányát, mivel ez sokkal áttekinthetĘbb, mint a nyers gyakorisági értékek (lásd az 5. ábra bal középsĘ területén a Százalékos gyakoriságértékek részt). A százalék kiszámítását úgy végezzük el, hogy az adott kategória nyers gyakorisági értékét (pl. 58 matematika szakos fiú) elosztjuk az adott 71

populáció mintaelemszámával (a matematika szakos hallgatók populációjából a mintánkban 71 szerepelt). Végül az eredményeket különféle grafikonok segítségével ábrázolhatjuk (lásd a II/5. ábra bal alsó részén az Oszlopdiagramot és jobb oldali részén a Kördiagramot). Az ábrázoláshoz célszerĦ valamilyen ábraszerkesztĘ program felhasználása, mint amilyen pl. a Microsoft Excel program ábravarázsló eszköztára.

II/5. ábra. FelvételizĘk nemi megoszlása szakonként

Az empirikus vizsgálatok leggyakoribb kérdésfeltevése az, hogy különbözik-e két csoport egy adott változó szempontjából, vagyis igaz-e az, hogy a változó értékei általában nagyobbak az egyik csoportban, mint a másikban. Ahhoz, hogy erre a kérdésre választ tudjunk adni, szükséges egy olyan mérĘszám felhasználása, amellyel az adott változó nagyságszintjét megfelelĘen tudjuk jellemezni mindkét csoportban. A nagyságszint mérésére a statisztikában több mérĘszám is létezik (bĘvebben lásd Vargha, 2000, 47. old). Ezek közül legelterjedtebb az átlag. A mintaátlag a mintabeli adatok számtani közepe, melyet úgy kapunk, hogy a minta adott változóra vonatkozó összes nyers adatát összeadjuk, majd ezt az összeget elosztjuk az elemszámmal. Az átlag ugyan hasznos mérĘszám, hiszen jelzi az adott változó nagyságszintjét egy adott populációban, nem mond azonban semmit arról, hogy e középérték körül mennyire szóródnak a nyers adatok. Tegyük fel, hogy az „A” osztály átlagos intelligencia szintje 105, de vannak benne igen alacsony és igen magas szellemi képességĦ személyek is. A „B” osztályban szintén 105 az intelligencia átlagértéke, de itt nagyjából mindegyik tanuló e körül az érték körül teljesít. Ebben a két osztályban merĘben más oktatási alapelveket kell alkalmazni, és a „B” osztály „kiegyenlítettsége” valószínĦleg könnyebb, gyorsabb haladást tesz lehetĘvé. A mintaszórás, mely a nyers adatok átlagtól való eltéréseinek négyzetes összeg-átlagából vont négyzetgyök, az a statisztikai mutató, amely megadja, hogy átlagosan mennyire különböznek a minta elemei a mintaátlagtól. Az átlag és a szórás mutatóit is ábrázolhatjuk pl. oszlopdiagramon, ahogy azt az 6. ábrán is láthatjuk: a fenti példát felhasználva a függĘleges tengelyen a mért változó (jelen esetben az IQ) értékei szerepelnek (II/6. ábra).

72

Az IQ szintje

140 120 100 80 60 40 20 0

A osztaly

B osztaly

II/6. ábra. Két osztály IQ-jának átlaga és szórása.

4.2. Korrelációs elemzés Az egyszerĦ leíró jellemzésen túl a számszerĦsített adatok arra is lehetĘséget nyújtanak, hogy a változók közötti kapcsolatot leírjuk, illetve elĘrejelzést adjunk az egyik változó adatainak ismeretében egy másik változó várható eredményérĘl. Két változó együtt járásának irányát és erĘsségét statisztikai eljárással, a lineáris korrelációs együttható (r) kiszámolásával lehet kimutatni. A korrelációs együttható értéke –1 és +1 között változhat. (A korreláció grafikus ábrázolását pontdiagramon lásd a II/7. ábrán.) Ha a két változó teljesen független egymástól, akkor a korreláció értéke nulla. Ha tökéletesen együtt mozognak, akkor az együttható értéke – 1 vagy +1. Minél kisebb az együttható abszolút értéke, annál gyengébb a kapcsolat ereje, illetve annál kevésbé lehet bejósolni az egyik változó értékébĘl a másik értékét. A korreláció elĘjele a kapcsolat irányát mutatja meg: ha az egyik változó értékének növekedésével a másik változó értéke is növekszik, akkor r értéke pozitív, ha pedig a két változó értéke ellentétes irányban mozog, akkor r negatív. Mint látható, a korreláció csupán egy statisztikai eljárás eredménye, és – azzal ellentétben, ahogy egyes kutatás-módszertani ismertetĘkben, sĘt tankönyvekben olvasható – nem vizsgálati módszer. ErĘs negatív korreláció

B változó értékei

10 9 8 7 6 5 4 3 2 1 0

0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10

0

A változó értékei

1 2

3 4

5

6 7

8 9 10

A változó értékei

Nulla korreláció

B változó értékei

B változó értékei

ErĘs pozitív korreláció 10 9 8 7 6 5 4 3 2 1 0

10 9 8 7 6 5 4 3 2 1 0 0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 A változó értékei

73

II/7. ábra. Két változó közötti pozitív, negatív és nulla korreláció

Tegyük fel, hogy óvodások selypítése és testmagassága között erĘs negatív korrelációt találunk. Ez azt jelenti, hogy a selypítés gátolja a növekedést? Vagy a növekedés blokkolja a selypítést? Egyik sem valószínĦ (hiszen tudjuk, hogy az életkori fejlĘdés mindkét változót meghatározza). A szocioökonómiai státusz és az intelligencia között pozitív korreláció mutatható ki. Vajon itt van oksági kapcsolat? Lehetséges, de itt sem lehetünk biztosak (ugyanis a magas IQ-jú emberek okosságuk révén gazdagabbá válhattak, de a jó társadalmi helyzet is teremthetett kedvezĘbb feltételeket az intelligencia fejlĘdéséhez). Tehát az erĘs korreláció nem feltétlenül jelent oksági kapcsolatot, azt viszont igen, hogy ha ismerjük az egyik változó értékét, akkor elég nagy valószínĦséggel meg tudjuk jósolni, hogy mit várhatunk a másik változóban (ha hallunk egy selypítĘ óvodást, kisebb gyerek megjelenését várjuk, és viszont). Jelenthet az erĘs korreláció oksági kapcsolatot? Természetesen igen. Wuensch (2001) nyomán tegyük fel, hogy egy bárban megkérünk embereket, hogy vegyek részt egy reakcióidĘ-mérési feladatban, és azt is regisztráljuk, ki mennyi alkoholt ivott, majd ezek után az elfogyasztott alkohol mennyisége és a reakcióidĘ hossza között pozitív korrelációt találunk. Hogyan tudjuk eldönteni, hogy tényleg az alkohol okozta azt, hogy hosszabb idĘbe telt egy ingerre reagálni és nem, mondjuk, depresszió miatt ittak és lassult is le az emberek mozgása? Ezt csak úgy tudjuk kideríteni, ha nem leíró módszereket (megfigyelést, vizsgálatot) alkalmazunk, hanem a már korábban látott kísérleti módszert (kontrollcsoport alkalmazása, véletlenszerĦ mintavétel, az alkoholfogyasztáson kívül minden változó azonossága a kísérleti és a kontrollcsoportban). Tehát nem a statisztikai eljárás teszi lehetĘvé az oksági kapcsolat kimutatását, hanem az, hogy mi az adatgyĦjtés módja.

4.3. Matematikai statisztikai következtetés Azok a mérĘszámok, melyeket fentebb, a leíró statisztika tárgyalásánál (1.4.1.1 alfejezet) bemutattunk (gyakorisági eloszlás, átlag, szórás), a mintát leíró statisztikai jellemzĘk. Azonban a kutatók általában populációkra vonatkozó hipotéziseket fogalmaznak meg, és ehhez a matematikai statisztika segítségével populációkra vonatkozó megállapításokat tesznek. Fontos azt szem elĘtt tartani, hogy a matematikai statisztika következtetései – a leíró statisztikai elemzéstĘl eltérĘen – valószínĦségi jellegĦek. Általában nincs módunkban megvizsgálni egy adott populáció összes egyedét, ezért nem tudunk biztosat mondani a populáció értékeire vonatkozóan. Így szükségképpen a minta értékeit (pl. átlag, szórás) mint a populáció becsült értékeit használjuk fel a statisztikai következtetésekben. A matematikai statisztika a hipotézisvizsgálathoz különbözĘ statisztikai próbákat használ fel, és a következtetést mindig valamilyen (p-vel jelölt) valószínĦségi szinten fogalmazza meg. Az ilyen próbák eredményének statisztikai szignifikanciája azt mutatja meg, mennyi annak a valószínĦsége, hogy két vagy több változó között megfigyelt különbség vagy kapcsolat a véletlen mĦve-e, azaz csak a populációból kivett mintákra jellemzĘ, de nem a teljes populációra. A pszichológiában általában elfogadott valószínĦségi szint 0,05 vagy kisebb, azaz ha legalább 95%-ban helyes a statisztikai próba alapján meghozott döntés, tehát ha legfeljebb 5% a hiba valószínĦsége. Ez esetben mondjuk azt, hogy az eredmény az 5%-os 74

szinten statisztikailag szignifikáns. Jelölése p<0,05. Így érthetĘ, hogy a statisztikai konklúzió csak becslés, amely magában hordja a tévedés lehetĘségét. A statisztika – éppen úgy, mint a mérés – nem csodatévĘ eszköz. Nem árt Bartlett figyelmeztetését felidéznünk: a pszichológusnak az elsĘ pillanattól az utolsóig pszichológiai elméletére és tapasztalatára támaszkodva kell eldöntenie, hogy hol alkalmazza, s hogyan értelmezze a statisztikát (Bartlett, 1985).

5. Publikálás Bármennyire is eredeti gondolatai vannak egy tudósnak, bármennyire újszerĦ eredményeket is kap egy kutató, bármennyire hatékony új terápiás módszert is dolgozott ki egy klinikus, addig egyik sem válik a tudomány és a társadalom javára, amíg nem teszik közzé Ęket. A kutató tudományos konferenciákon, nyomtatott és elektronikus szakmai folyóiratokban, jelentésekben és könyvekben közölheti eredményeit. Mivel minden tudományos kutatásban szerepet játszik a megfigyelés, a leírás és az elemzés, a tudományos publikációk szerkezete azonos elveken alapul. Ez teszi lehetĘvé, hogy a különbözĘ munkák minden lényeges elemet tartalmazzanak, és összehasonlíthatóvá váljanak, ezzel segítve elĘ a tudományos diskurzust. A pszichológiában a legáltalánosabban követett és megkövetelt hivatalos írásformát (amit öt-tíz évente frissítenek) az APA határozta meg (American Psychological Association, 2001). Ezek a vezérelvek és konkrét írásformák egyetemi hallgatók évfolyamdolgozatától a legrangosabb szakmai folyóiratok cikkeiig egyaránt alkalmazandók (ahogy azt a hallgatók pszichológiakurzusaikon és a szakcikkek olvasásakor egyaránt igen korán megtapasztalhatják). Az élĘ beszéd és írott szöveg eltérĘ céljának és stílusának, illetve a kétféle befogadó közeg sajátosságainak megfelelĘen egy szakmai elĘadás hangsúlyai és arányai mások, mint az írásmĦé, de az elvek hasonlóak.

5.1. Közlemények felépítésének vázlata és elve Cím. A dolgozat címe rendkívül fontos, mert ez az elsĘ alkalom, hogy az olvasó találkozik az adott munkával, ennek alapján dĘl el, hogy egyáltalán felkeltette-e az érdeklĘdését az adott mĦ. Ebben mintegy 10-12 szóban kell felhívni a figyelmet a lényegre. ÍrásmĦnél az elsĘ oldalon, a címlapon szerepel a szerzĘ(k) nevével együtt. TöbbszerzĘs mĦ esetén a szerzĘk felsorolásának sorrendje az adott munkához való hozzájárulás mértékének rangsorát tükrözi. Kivonat (absztrakt). A kivonat lényege a rövidség. Néhány mondatban leírja, hogy mi volt a vizsgálat kérdése vagy problémája, milyen eredményeket kaptak, és ezeket hogyan értelmezik a szerzĘk. A kivonat maximum 120 szóból álló, tömör és világos összefoglalás. A közlemény öt további fĘ részbĘl áll: bevezetés, módszer, eredmények, diszkusszió és hivatkozások. Arányaiban a bevezetés, a módszerbĘl és eredményekbĘl álló empirikus rész és a diszkusszió körülbelül ѿ–ѿ–ѿ. Írásbeli munkák mellékletekkel zárulhatnak.

75

Bevezetés. A bevezetés (amely nem szerepel mint címszó) arra szolgál, hogy a szerzĘ részletesen bemutassa a tárgyalandó problémát vagy kutatási kérdést. A bevezetés „tölcsér” formához hasonlítható: szélesen kezdĘdik, mintegy távlatból közelíti meg a problémát, majd egyre szĦkül az adott közlemény konkrét kérdésére. A bevezetésben a szerzĘ ismerteti az adott vizsgálat logikai alapjait és elhelyezi az eddig a tárgyban végzett munkák sorában, rámutat, hogy ismételni, kiterjeszteni vagy más szemszögbĘl kívánja vizsgálni az eddigi vizsgálatokat. Mindezt úgy teszi, hogy olyan közleményeket (kutatási eredményeket, elméleteket, alternatívákat és rivális vagy kritikai megfontolásokat) ismertet és hivatkozik rájuk, amelyek a saját kutatás szempontjából fontosak (akár alátámasztják, akár ellentmondanak a jelen kutatás feltételezéseinek). A lényegre törekvés itt is fontos: a lazán kapcsolódó szakirodalom ismertetését kerüli, az elĘzĘ kutatások és a jelen vizsgálat közötti folyamatosságot mutatja be. Az elĘzmények ismertetése során végig nagy gondot fordít arra, hogy világosan kiderüljön, melyek a szerzĘ saját gondolatai és melyek származnak más forrásból. Ez utóbbiakra megfelelĘen hivatkozik nemcsak a bevezetésben, hanem a közlemény teljes terjedelmében. A „megfelelĘ hivatkozás” azt jelenti, hogy a szövegben feltünteti a hivatkozott szerzĘ(k) vezetéknevét és a publikáció évét, szó szerinti idézésnél pedig idézĘjelet használ, és az idézet forrásának pontos oldalszámát is megadja. Például: x Cruzco és Wetzel (1984) arról számolt be, hogy ... x Egy engedelmességrĘl szóló vizsgálatból (Milgram, 1974) az derült ki, hogy ... x Figyelembe véve, hogy „az álom ama színház, amelyben az álmodó jelenet, színész, súgó, rendezĘ, szerzĘ, közönség és kritikus” (Jung, 1993, 140. o.), ... A megfelelĘ hivatkozás alapvetĘ követelménye még, hogy a szövegbeli hivatkozások mindegyike szerepel a hivatkozások címszó alatti irodalomjegyzékben, és ez utóbbiban sem szerepel olyan mĦ, amire nincs hivatkozás a dolgozat szövegében (természetesen egy mĦre többször is lehet hivatkozni a szövegben, de az irodalomjegyzékben akkor is csak egyszer szerepel az adott mĦ). A szakirodalmi hivatkozások szabályainak betartása nemcsak etikai szempontból fontos, hanem ez teszi lehetĘvé a közlések hitelességének ellenĘrizhetĘségét is, valamint azt, hogy részletesebben utána lehessen nézni az adott témának. Ha nem az eredeti mĦbĘl vesz a szerzĘ át egy gondolatot (vagy akár idézetet), hanem egy másik munkából – ez az ún. közvetett hivatkozás – akkor mindkét forrást feltünteti mind a szövegben, mind az irodalomjegyzékben. Például: x Az én-hatékonyság az egyik legfontosabb tényezĘ a fájdalomérzés szabályozásában (Kulcsár, 1998, idézi Dúll, 2001). Közvetett hivatkozás esetén mind az eredeti, mind a másodlagos forrás (példánkban Kulcsár, 1998 és Dúll, 2001 is) szerepel az irodalomjegyzékben (amennyiben a pontos eredeti forrás is ismert). A közvetett hivatkozásokat azonban lehetĘség szerint kerülni kell.

76

A bevezetésben ismertetett szakirodalom és gondolatmenet vezet el a bevezetés utolsó (néhány) bekezdésében az adott munka konkrét kérdésének felvetésére és a hipotézis(ek) világos megfogalmazására. Módszer. A módszer leírásának az a célja, hogy lehetĘvé tegye bármelyik másik olvasó számára, hogy a vizsgálatot Ę is elvégezze. Ezért „szakácskönyv-szerĦen” írja le a szerzĘ a vizsgálat lefolyását kellĘ részletességgel és pontossággal úgy, hogy egy másik szakember megértse, mi és hogyan történt. Tekintettel arra, hogy a vizsgálat már lezajlott, az ismertetés megfogalmazása múlt idejĦ. Ezzel az olvasó azt is értékelni tudja, hogy megfelelĘ volt-e a kutatás és ennek fényében az eredmények értelmezése. A módszert általában alfejezetekre osztják annak érdekében, hogy pontosan tudja közölni a szerzĘ, hogy ki, mikor, mit és hogyan csinált. A leggyakoribb alfejezetek: x RésztvevĘk: a kísérleti/ vizsgálati személyek száma és fontos jellemzĘi. x Berendezés/anyag/eszközök: a replikáláshoz kellĘ részletességgel, de az evidenciák elkerülésével. x Eljárás: pontosan hogyan zajlott a vizsgálat az elĘkészítéstĘl a lezajlásig.

Eredmények. Nyilvánvaló, hogy a szerzĘ itt mutatja be a vizsgálat eredményeit: hogyan elemezte a begyĦjtött adatokat, és mi volt az elemzés eredménye. Azt is közli, milyen statisztikai teszteket alkalmazott, milyen számítógépes program segítségével. Amennyiben az adatfeldolgozás módja nem triviális (pl. tartalomelemzés; a mért adatokból új változók képzése), akkor azt külön alfejezetben (Az adatok feldolgozása) ismerteti. Az egyes vizsgálati személyek adatai (azaz a nyers adatok) sem ehelyütt, sem a függelékben nem szerepelnek. A statisztikai feldolgozás eredményeinek ismertetése a leíró statisztikával kezdĘdik (pl. átlag, szórás), majd ezután jönnek a korrelációszámítások és a statisztikai következtetések eredményei. A teszt szignifikáns (és sokszor nem szignifikáns) értékei mellett a teszt értékének nagyságát, a szabadságfokot, a valószínĦségi szintet és a hatás irányát is feltünteti (pl. t(42)=2,2; p<0,05). A statisztikai próba számszerĦ megadása mellett szöveges formában is közli az eredményt (pl. „…tehát a jobbkezesek reakcióideje szignifikánsan rövidebb volt jobb kézzel, mint ballal.”). Ábrák és táblázatok támasztják alá, illetve teszik szemléletessé az eredményeket. A szerzĘ a szöveges rész segítségével irányítja az olvasó figyelmét az ábrákra, táblázatokra és mellékletekre: nemcsak azt jelzi, hol található az adott illusztráció (pl. 1. ábra), hanem azt is, hogy mit „kell” észrevenni rajta (pl. valamelyik érték változatlanságát). Ezután az olvasó az ábrát vagy táblázatot megtekintve ellenĘrizheti, hogy egyetért-e a szerzĘ állításával. Minden ábrát és táblázatot azok megjelenési sorrendjében sorszámoz (a szövegben ez alapján utal rá) és egyértelmĦ címmel lát el. Az eredmények ismertetése a puszta tényközlésre korlátozódik, azok értelmezése nélkül (ez majd a diszkusszióban történik meg) – a módszer szakaszhoz hasonlóan múlt idĘben. Diszkusszió. A magyarul megbeszélésnek is nevezett rész célja a kapott eredmények értelmezése és értékelése úgy, hogy elsĘdleges hangsúlyt kap a vizsgálat feltételezése (a 77

hipotézis) és eredménye közti kapcsolat. Itt az eredményeknek már csak a rövid összegzése szerepel, ami után az eredményeket értelmezi a szerzĘ, azaz elmondja, hogy szerinte mit jelentenek, miközben megpróbálja kapcsolatba hozni és integrálni a régebbi kutatásokkal. A közleményben ez az egyetlen olyan hely, ahol egyáltalán szabad keze van saját véleményének bemutatására. Itt tárgyalja a vizsgálat azon gyenge pontjait is, amelyek a kapott eredményeket jelentĘsen befolyásolhatták. A negatív eredményeket negatív eredményként fogadja el és értelmezi: csak alapos és jól dokumentált okok esetén magyarázza Ęket valamilyen módszertani hiba következményeként. Hivatkozások. A közlemény utolsó fĘ része azon szakirodalmi munkák elsĘ szerzĘk szerint abc-sorba szedett jegyzéke, amelyekre a szövegben hivatkozás történt. Ennek célja a leírtak hitelesítése és az érdeklĘdĘ (vagy kritikus) olvasó eljuttatása az eredeti forráshoz. EbbĘl a szempontból mindegy, hogy írott, szóbeli vagy elektronikus forrásról van-e szó, a szerzĘk neve, a megjelenés éve, a közlemény címe és a lelĘhely feltüntetése általánosan kötelezĘ. Az irodalomjegyzék tartalmi és formai követelményeit nagyon pontosan meghatározza az APA publikációs kézikönyve (American Psychological Association, 2001), de a különbözĘ folyóiratoknál kissé eltérhet a gyakorlat. A Magyar Pszichológia Szemle hivatkozási rendje jó mintául szolgálhat a magyar olvasónak. Bár a fentiekben ismertetett általános vázlat elsĘsorban írásmĦvekre vonatkozik, lényegében ugyanezen szempontok alapján épül fel egy szóbeli közlemény is, azzal a különbséggel, hogy az elĘadó természetszerĦleg nem ismerteti az irodalomjegyzéket, de az érdeklĘdĘ kollégák számára hozzáférhetĘvé teszi.

6. Összefoglalás 1. A pszichológia mint tudomány a természeti törvények elveit és módszereit használja fel, legfontosabb társadalomtudományi célja az emberi gondolatok és érzések, az emberi viselkedés mélyebb megértése érdekében. Ennek során a hétköznapi megfigyelések alapján nyilvánvalónak tĦnĘ jelenségek árnyaltabb képet és pontosabb magyarázatot kapnak 2. A pszichológusok munkájának legfĘbb célja a jellemzés, a magyarázat, az elĘrejelzés és a változtatás. A jellemzés az okozati összefüggések keresése nélkül leírja azt, ami már létezik. A magyarázat a létezĘ dolgok jellemzésébĘl kiindulva megpróbálja megfejteni azok okait. Az elĘrejelzés a rendelkezésre álló adatok alapján megpróbálja bejósolni a jövĘbeni eseményeket, de ennek nem elĘfeltétele az okozati összefüggések ismerete. A változtatás az alkalmazott pszichológia módszereként megpróbál segíteni az embereknek elsĘsorban a jellemzésbĘl és magyarázatból szerzett tudás felhasználásával. 3. A pszichológia tudományos megismerési módszer: megismerési módja empirikus, mérĘeszközei körültekintĘen megválasztottak és pontosak, az alkalmazott mérések megbízhatóak és érvényesek, eredményei szisztematikus megfigyeléseken és kontrollált kísérleteken alapulnak. Ez utóbbiak független változók manipulálásával vizsgálják hatásukat a függĘ változókra. Az eredmények bemutatása objektív és elĘítélet-mentes, a 78

belĘlük levont következtetések eltérhetnek a kutatók között. Fogalmai jól definiáltak és problémaspecifikusak. Hipotézisei tesztelhetĘek, hozzáállása kritikus és szkeptikus. 4. A pszichológiai kutatás és alkalmazás területén követelmény az etikus eljárás. A pszichológia legfontosabb etikai területei a félrevezetés, a fájdalom és a titkosság kérdése, amelyek megfelelĘ kezelésére adnak útmutatást a pszichológiai társaságok szakmai etikai kódexei. Az etikus bánásmód három fĘ vezérelve a nil nocere érvényesítése érdekében: a minimális kockázat, az informált beleegyezés és a személyiségi jogok tiszteletben tartásának elve. Az etikus publikálás alapja, hogy csak saját eredményt közlünk és megadjuk a megfelelĘ elismerést annak, aki a munkát végezte. 5. A pszichológia fĘ módszerei a leíró és a kísérleti módszer. A leíró módszerek (vizsgálatok) keresztmetszeti, egymást követĘ független mintás vagy longitudinális elrendezésĦek lehetnek. 6. A vizsgálati módszerek fajtái a megfigyelés, az esettanulmány és a felmérés. A populációból a vizsgálati minta valószínĦségi és nem valószínĦségi alapon kerül kiválasztásra. A reprezentatív mintából következtetni lehet a populációra. A megfigyelés a beavatkozás mértéke szerint lehet természetes, strukturált vagy nyílt, ill. álcázott résztvevĘ. Az esettanulmány idiografikus jellegĦ, retrospektíven vagy longitudinálisan mutatja be az egyediségen keresztül az általánost. A felmérés archív adatok vagy különbözĘ típusú kérdĘívek segítségével közvetve figyeli meg a viselkedést. 7. Kísérleti módszerekkel a viselkedés okai tesztelhetĘk. A kísérlettervezés fĘ lépései a szakmai kérdésfeltevés, a hipotézis-felállítás, a kísérleti elrendezés megtervezése és végrehajtása, az eredmények kinyerése és az azokból levont következtetések. 8. Számos tényezĘt kell figyelembe venni a jó kísérlet megtervezésében: független mintavétel, a válaszbeállítódás és a hipotézisbeállítódás kiküszöbölése (pl. kettĘs vak kísérleti elrendezéssel), a változók szinten tartása, ill. kiegyenlítése. 9. A kontrollcsoport-tervben a kutató független csoportokat hoz létre és hasonlít össze. A kontrollfeltétel tervben a kísérleti személyek mindegyike minden feltételben részt vesz (önkontrollos helyzet), ami összetartozó mintát eredményez. 10. A viselkedés többszempontú elemzése a változók közötti interakciókra világít rá. 11. Az adatok feldolgozásának elsĘ lépése a számszerĦsítés, majd a nyers adatok összesítése leíró statisztikai módszerekkel (gyakorisági eloszlás, mintaátlag, mintaszórás, korrelációs elemzés). A következĘ lépés a matematikai statisztikai következtetés statisztikai próbák segítségével. A statisztikai következtetés helyességének általánosan elfogadott valószínĦségi szintje a pszichológiában 0,05. 12. A tudományos publikáció teszi lehetĘvé, hogy a kutatási eredmények a tudományos közösség tudomására jussanak, és megvitathatóvá váljanak. Ezt segítik elĘ a publikációk azonos elveken alapuló szerkezete: cím, kivonat, bevezetés, módszer, eredmények, diszkusszió, hivatkozások.

79

FOGALOMTÁR Álcázott résztvevĘ megfigyelés: Olyan adatgyĦjtési mód, amelyben a kutató egyrészt aktívan részt vesz a megfigyelt helyzetben, másrészt információt gyĦjt a helyzetrĘl, és ez a megfigyeltek elĘl rejtve van. Alkalmazott pszichológia: Az életminĘség javítása, a kognitív képességek, a tanulás hatékonyságának fejlesztése, a munkahelyi stressz csökkentése érdekében végzett gyakorlati munka. Archív adatok: Olyan objektív dokumentumok és anyagok, amelyek az adatgyĦjtéstĘl függetlenül korábban keletkeztek. Egymást követĘ független mintás terv: Olyan kutatási terv, amely a populáció jellegzetességeinek idĘbeni változásait vizsgálja ugyanazon populáció különbözĘ mintáin. ElĘrejelzés: A rendelkezésre álló adatok alapján megpróbálunk bejósolni jövĘbeli eseményeket, vagy még nem ismert adatokra következtetünk. Az elĘrejelzés korábbi megfigyelésekre épül. ElvárásjellemzĘk: Azok a jelek, amelyek alapján a kísérleti személy megpróbálja kitalálni, hogy milyen viselkedést várnak el tĘle a kísérlet során. Empirikus tudomány: A tudomány tapasztalaton alapuló megismerési módja. Érvényesség: A mérés során annak mértéke, hogy a mérés mennyire méri azt, amit mérni szeretnénk. EseményfüggĘ mintavételezés: mintakiválasztás.

A populációból az esemény megjelenésén alapuló

Esettanulmány: Olyan adatgyĦjtési mód, amelyben a kutató egyetlen egységre fókuszál, azt tanulmányozza és írja le részletesen. Etikus bánásmód: A nil nocere elv érvényesítése érdekében a pszichológustól megkövetelt magatartásforma a minimális kockázat, az informált beleegyezés és a személyiségi jogok tiszteletben tartásának fĘ vezérelvei mentén. Etikus publikálás: A szakmai publikálás megkövetelt módja, miszerint csak saját eredményt közlünk sajátunkként, és megfelelĘ elismerést adunk annak, aki a munkát végezte. Felmérés: AdatgyĦjtés egy kellĘen kiválasztott minta tagjaitól vagy tagjairól. Független változó: A kísérlet azon tényezĘi, amelyeket a kísérletezĘ kontrollál (azaz állandó szinten tart vagy szisztematikusan változtat). FüggĘ változó: A kísérlet azon tényezĘi, amelyek a független változó változ(tat)ásának a hatására változnak, és amelyekre a kísérletezĘnek nincs közvetlen hatása. A kísérlet tulajdonképpeni tárgya. Gyakorisági eloszlás: A függĘ változó értékeit a megjelenés gyakoriságának függvényében ábrázoló eloszlás.

80

Hatás: Kísérleti beavatkozás függvényében bekövetkezĘ változás. HelyzetfüggĘ mintavételezés: A populációból a helyzeten alapuló mintakiválasztás. Hétköznapi megfigyelés: Esetleges, szubjektív és nem rendszeres adatgyĦjtési mód. Hiba: Annak valószínĦsége, hogy a minta alapján a populációra tett statisztikai becslés téves. Hipotézis: A tudományos megismerésben a vizsgálandó kérdésre adott tesztelhetĘ válasz. Idiografikus: Megismételhetetlen, egyszer elĘforduló. IdĘi mintavételezés: A populációból az idĘn alapuló (szisztematikus vagy random) mintakiválasztás. Informált belegyezés: Annak biztosítása, hogy a személyek még azelĘtt kellĘ információval rendelkezzenek arról, hogy milyen beavatkozásba egyeznek bele, mielĘtt a tényleges helyzetbe belekerülnének, és hogy ezt önként tehessék annak tudatában, hogy minden kellemetlen következmény nélkül bármikor elhagyhatják a szituációt. Interakció: Többszempontos elemzéssel megfigyelhetĘ jelenség, amikor az egyik független változó hatása egy másik független változó állapotától függ. Interdiszciplináris: Két vagy több tudományterület határán lévĘ tudományterület. Jellemzés: A pszichológiában annak részletes leírása, hogy az emberek mit gondolnak, éreznek, vagy tesznek az egyes szituációkban. KellĘ felvilágosítás: A visszatartott információk lehetĘ leghamarabbi felfedése és a visszatartás okainak megmagyarázása a résztvevĘ személyeknek a vizsgálat lezajlása után, amikor a vizsgálat természetébĘl fakadóan az informált beleegyezés elĘzetesen nem lehetett teljes. KérdĘív: Felméréses vizsgálati módszer, amelyben nyitott-végĦ vagy zárt kérdésekre kell a személyeknek válaszolni. Keresztmetszeti terv: Olyan kutatási terv, amely egy vagy több populáció jellegzetességeit vizsgálja egy adott idĘpillanatban. KettĘs vak kísérleti elrendezés: Olyan kísérlet, amiben sem a vizsgálati személy, sem a vizsgálatot végzĘ kutató nem ismeri a helyzet paramétereit és a kutatás várt eredményét. Kiegyenlített csoportok: Két vagy több olyan minta, amelyek minden lényeges tulajdonságban hasonlítanak egymásra. Kísérlet: Tudományos kutatási eljárás, amelynek során a kísérletezĘ manipulál egy vagy több független változót és így vizsgálja hatásukat a függĘ változóra. Kísérleti csoport: Olyan kísérleti személyek, akik részesülnek a kísérleti beavatkozásban. Kísérleti módszer: Az egyetlen tudományos kutatási eljárás, ami lehetĘvé teszi az okokozatra vonatkozó hipotézisek tesztelését. Kísérleti személy: Kísérletben részt vevĘ személy. Rövidítése: k.sz. KísérletvezetĘ: A kísérletet lefolytató személy. Rövidítése: k.v. 81

Kontrollcsoport: Olyan kísérleti személyek, akik nem részesülnek kísérleti beavatkozásban. Kontrollcsoport-terv: A kutató független csoportok kialakításával biztosítja a független változó egyes szintjeit (minden kísérleti személy csak egy csoportban vesz részt). Független adatmintákat eredményez. Kontrollfeltétel-terv: A kutató a feltételek manipulálásával biztosítja a független változó szintjeit (minden kísérleti személy részt vesz az összes feltételben). Összetartozó adatmintákat eredményez. Korreláció: Két változó együttes változása. Korrelációs együttható (r): Két változó együtt járásának irányát és erĘsségét statisztikai eljárással, a lineáris korrelációs együttható (r) kiszámolásával lehet kimutatni. Értéke –1 és +1 között lehetséges. Korrelációs elemzés: Változók közötti kapcsolat leírása, illetve elĘrejelzés egy változó adatainak ismeretében egy másik változó várható eredményérĘl. Laboratóriumi kísérlet: Laboratóriumi körülmények között végezett kísérlet, amelynek során a körülmények (ideális esetben) minden aspektusát a kísérletezĘ tudja kontroll alatt tartani. Leíró módszerek: Már létezĘ viselkedés és egyéb lelki jelenségek regisztrálása okozati összefüggések keresése nélkül. Leíró statisztika: A mintát leíró statisztikai jellemzĘk (pl. gyakorisági eloszlás, átlag, szórás, korreláció). Likert skála: Öt- vagy hétfokú skála, amelynek segítségével azt ítéli meg a válaszadó, hogy bizonyos (általában attitĦdökre, érzésekre vonatkozó) állításokkal milyen mértékben ért egyet. Longitudinális terv: Olyan kutatási terv, amely ugyanazon minta jellegzetességeinek idĘbeni változásait vizsgálja. Longitudinális: (hosszmetszeti) Olyan adatgyĦjtési mód, amelyben a kutató egy adott idĘponttól kezdĘdĘen hosszú idĘn keresztül rendszeresen és visszatérĘen gyĦjt ugyanarról és ugyanattól a vizsgálati tárgyról és tárgytól anyagot. Magyarázat: A pszichológiában azt vizsgálja, hogy miért gondolkodnak, éreznek, vagy viselkednek az emberek úgy, ahogy az a jellemzés során megfigyelhetĘ. Megbízhatóság: A mérés során annak mértéke, hogy mennyire ad következetesen ugyanolyan eredményt a többszöri mérés. Minimális kockázat: Annak biztosítása, hogy a pszichológiai kutatásban részt vevĘ személyek ne legyenek kitéve nagyobb kockázatnak, mint a hétköznapi életben. Minta: A populációból kiválasztott egyének csoportja, akiket ténylegesen vizsgál a kutató. Mintaátlag: A mintabeli adatok számtani közepe. Mintaszórás: A nyers adatok átlagtól való eltéréseinek négyzetes összege.

82

Nil nocere: A „ne árts” Ęsi etikai alapelve az orvosi gyakorlatban. Nyílt résztvevĘ megfigyelés: Olyan adatgyĦjtési mód, amelyben a kutató egyrészt aktívan részt vesz a megfigyelt helyzetben, másrészt információt gyĦjt a helyzetrĘl, és ez a megfigyeltek elĘl nincs rejtve. Önkontrollos kísérlet: Lásd: Kontrollfeltétel-terv. Összetartozó minták: Két (vagy több) olyan minta, amelyek minden eleme egyértelmĦen megfeleltethetĘ a másik csoport egyik elemének (pl. házaspárok, ikrek, beavatkozás elĘtti és utáni állapot, egy személy testmagassági és testsúly-adata stb.). Populáció: Azon egységek összessége, amelyekre a kutatás összpontosít. Pszichológiai alapkutatás: Az emberi viselkedés, gondolkodás és érzelmek jellemzése és megértése érdekében végzett tudományos munka. Random minta: A populációból oly módon kiválasztott egyének csoportja, melyben a populáció minden egyedének ugyanakkora esélye volt arra, hogy kiválasztásra kerüljön. Reprezentatív minta: A populációból kiválasztott olyan minta, amely minden lényeges tulajdonságban hasonlít a populációhoz. RésztvevĘ megfigyelés: Olyan adatgyĦjtési mód, amelyben a kutató egyrészt aktívan részt vesz a megfigyelt helyzetben, másrészt információt gyĦjt a helyzetrĘl. Retrospektív (visszatekintĘ): Az adatgyĦjtés pillanata elĘtt keletkezett adatok gyĦjtési módja. Statisztikai következtetés: A számszerĦ kutatási adatok olyan elemzése, ami megmondja, mennyire valószínĦ, hogy a mintán kapott eredmények véletlenül vagy valamilyen hatás következtében adódtak. Statisztikai szignifikancia: Annak a valószínĦsége, hogy két vagy több változó között megfigyelt különbség vagy kapcsolat a véletlen mĦve, azaz csak a populációból kivett mintákra jellemzĘ, de nem a teljes populációra. Strukturált megfigyelés: Olyan adatgyĦjtési mód, amelyben bizonyos jelenségek megjelenéséhez a kutatóknak meg kell teremteni a feltételeket, hogy azután megfigyelhesse a már természetesen zajló jelenségeket. Személyiségi jogok tisztelete: Az emberi méltóság tisztelete és a vizsgált személlyel kapcsolatos adatok bizalmas kezelése. Társadalomtudomány: Az emberi világ törvényszerĦségeivel és jelenségeivel foglalkozó diszciplína. Terepkísérlet: Természetes közegben végzett kísérlet. A független változók kontrollálására kevesebb lehetĘség van, mint a laboratóriumi kísérletben. Terepvizsgálat: Lásd: Természetes megfigyelés

83

Természetes megfigyelés: (más néven terepvizsgálat) Olyan adatgyĦjtési mód, amelyben a kutató hagyja, hogy a jelenségek úgy zajoljanak, ahogy az a természetben, a megfigyelĘ jelenléte nélkül is lezajlana. Természettudomány: A természeti és fizikai világ tárgyaival, jelenségeivel és törvényeivel foglalkozó diszciplína. Tudományos megfigyelés: Konkrét céllal, elĘre és pontosan meghatározott körülmények között, következetesen és objektív módon, pontos feljegyzéseket készítĘ eljárás, amely további elemzés alapját képezi. Tudományos publikációk szerkezete: Cím, kivonat, bevezetés, módszer (résztvevĘk, eszközök, eljárás), eredmények, diszkusszió, hivatkozások. Válaszbeállítódás: Az a jelenség, amikor a kísérleti személyek úgy viselkednek, ahogy (szerintük) a kutatók elvárják tĘlük. Változó: A megfigyelés tényezĘje. Változtatás: A pszichológia azon célja és gyakorlata, hogy a jelenségek leírásán és magyarázatán alapuló tudást felhasználja. Vizsgálati személy: Vizsgálatban részt vevĘ személy. Rövidítése: v.sz. VizsgálatvezetĘ: A vizsgálatot lefolytató személy. Rövidítése: v.v.

84

ELLENėRZė KÉRDÉSEK Mi a pszichológiának mint tudománynak a célja? Milyen célok jellemzik az alkalmazott pszichológiát, illetve a pszichológiai alapkutatásokat? Sorolja fel, mely dimenziók mentén, hogyan különbözik a tudományos módszer a valóság „hétköznapi megismerésétĘl”! Idézzen fel egy pszichológiai kísérletet, és jellemezze a megfigyelés egységeit, a függĘ és a független változót! Melyek a pszichológia legfontosabb etikai vezérelvei? Mit tartalmaznak a szakmai etikai kódexek? Mi a populáció és mi a minta? Mi jellemzi a jó mintavételt? Mi a megfigyelés célja, és milyen változatai vannak a beavatkozás mértékétĘl függĘen? Jellemezze az esettanulmány két fĘ típusát! Milyen kérdések szerepelhetnek egy kérdĘívben? Mondjon példát a longitudinális vizsgálati tervre! Mi a kísérletezés logikája? Milyen elĘnyei vannak a kísérleti módszernek a többi tudományos módszerrel szemben? Melyek a tudományos kutatás fĘ lépései? Mikor célszerĦ a kettĘs vak kísérleti elrendezést használni a kísérletezés során? Hogyan lehet mérni a megbízhatóságot? Mit jelent az, ha egy mérés nem valid? Mondjon egy olyan szakmai kérdést, amely kontrollcsoport-tervvel és kontrollfeltétel-tervvel egyaránt megvizsgálható! Hogyan fog kinézni az eset-változó adatmátrix az egyik, illetve a másik esetben? Milyen fontos szempontokat kell figyelembe venni, hogy a kísérleti-kontrollcsoport vizsgálat eredményei megbízhatóak legyenek? Miért használnak a kutatók összetartozó mintás elemzéseket? Mit jelent az, hogy két változó interakcióban van? Milyen grafikonok segítségével ábrázolhatjuk a gyakorisági eloszlás eredményeit? Hogyan jellemezzük egy minta nagyságszintjét, illetve az adatok szóródását? Milyen értékeket vehet fel a korrelációs együttható? Jellemezze a két változó közötti kapcsolatot, amikor r = 0,8! Jelenthet-e az erĘs korreláció oksági kapcsolatot? Lehetséges-e, hogy a matematikai statisztika segítségével meghozott következtetés hibás?

85

Melyik a pszichológiában legáltalánosabban követett és megkövetelt hivatalos írásforma? Milyen részekbĘl épül fel egy tudományos közlemény? Hol van a helye egy tudományos közleményben az eredmények értelmezésének, illetve a szerzĘ saját véleményének? Mit kell, hogy tartalmazzon a hivatkozás egy tudományos közleményben?

7. Irodalom A TÉMÁBAN AJÁNLOTT MAGYAR NYELVĥ IRODALOM Szokolszky Á. (2004) Kutatómunka a pszichológiában. Metodológia, módszerek, gyakorlat. Budapest: Osiris kiadó. Vargha A. (2000) Matematikai statisztika pszichológiai, nyelvészeti és biológiai alkalmazásokkal. Budapest: Pólya kiadó.

A TÉMÁBAN AJÁNLOTT HONLAPOK http://allpsych.com/onlinetexts.html http://college.hmco.com/psychology/bernstein/psychology/6e/students/chapter_outlines.html http://highered.mcgraw-hill.com/sites/0072494468/student_view0/ http://www.georgetown.edu/departments/psychology/researchmethods/

IRODALOMJEGYZÉK American Psychological Association (2001) Publication Manual of the American Psychological Association: Fifth Edition. Washington DC: APA. Hivatkozás letöltve 2006.03.25. http://www.apastyle.org/ American Psychological Association (2002) Ethical principles of psychologists and code of conduct. Washington DC: APA. Letöltve 2006.03.25. http://www.apa.org/ethics/homepage.html Atkinson, R. L., Atkinson, R. C., Smith, E. E., Bem, D. J., & Nolen-Hoeksema, S. (1999) Pszichológia. Második, javított kiadás. Budapest, Osiris Kiadó. Bartlett, F. C. (1985) Az emlékezés. Budapest, Gondolat Kiadó Buss, D. M. (1995) Evolutionary psychology: A new paradigm for psychological science. Psychological Inquiry, 6, 1-30. Carver, C. S. & Scheier, M. F. (1998) Személyiségpszichológia. Budapest, Osiris Kiadó

86