Humán papillomavírus (HPV) okozta kórképek epidemiológiája és megelőzése. The epidemiology and prevention of human papillomavirus infection

Humán papillomavírus (HPV) okozta kórképek epidemiológiája és megelőzése The epidemiology and prevention of human papillomavirus infection PÁSTI GABRIELLA Hajdu-Bihar megyei Kormányhivatal, Berettyóújfalui Járási Hivatal Népegészségügyi Osztály, Berettyóújfalu Government Office of Hajdu-Bihar County, District Office of Berettyóujfalu Összefoglalás: Ma már jól ismert, hogy a méhnyakrák elsődleges kiváltó oka a humán papilloma vírus (HPV) fertőzés. A szexuálisan aktív nők fele élete folyamán elkapja a fertőzést. A perzisztens fertőzés rosszindulatú és jóindulatú daganatok kialakulásához vezethet. A méhnyakrákon kívül bizonyított, hogy a HPV fertőzésnek jelentős szerepe van a penis, az anus és a szájüregi daganatok kialakulásában is. A kiterjedt szűrővizsgálatoknak és a terápiának köszönhetően az elmúlt 30 évben 31%-al csökkent a méhnyakrák okozta halálozás Európában, különösen a 65 évesek körében. A sikerek mellett azonban még ma is a második leggyakoribb rosszindulatú daganat 15-44 éves korosztály körében. HPV kb. 20 típusa lehet felelős a cervixrák kialakulásáért, melyek közül a 16-os a legerősebb onkogén, a méhnyakrákok mintegy 53%-ában megtalálható. Európában két HPV vakcina állt rendelkezésre a megelőzéshez. Az Európai Gyógyszerügyi Ügynökség (EMA) a közelmúltban tett ajánlást közzé egy újabb 9 komponensű vakcina alkalmazására (Gardasil 9). A korábbi négy komponensű vakcinához képest (ami a 6, 11, 16 és 18 HPV típusokkal szemben nyújt védettséget) az újabb verzió további 5 szintén onkogén vírustípus (31, 33, 45, 52 és 58) fertőzés ellen véd. Ez utóbbi típusok felelősek 5 cervix daganatból 1 okozásáért. Magyarországon 2014-ben vezették be a nemzeti oltási programba a 12-13 éves lányok HPV elleni védőoltását, melynek során 80%-os átoltottságot sikerült elérni. Kulcsszavak: Human papillomavirus, méhnyakrák, vakcina, szájüregi rák, végbél daganat Abstract:The Human Papillomavirus (HPV) is generally recognized to be the direct cause of cervical cancer. It is estimated that over 50% of sexually active women become infected with one or several HPV types in their lifetime. Persistent infection can lead to the development of benign or malignant tumors. Besides cervix cancer HPV infection plays a major role in genital, anal cancers and oropharyngeal cancers. Thanks in part to more widespread cervical screening and improvements in treatment, deaths from cervical cancer have decreased over the past 30 years. During this period, the mortality rate has declined substantially for women of all ages (by 31%) and even more dramatically for women aged 65 years. Despite these gains, it remains the second most common cancer among women aged 15–44. Appr. 20 types of HPV are responsible for the development of cervix cancer, among them type 16 is the strongest oncogene, that is detected in 53% of all cervical cancers. In Europe, two HPV vaccines are currently available. The European Medicines Agency (EMA) has recommended approval for the new Gardasil 9 vaccine. The earlier version of the vaccine offered protection against HPV types 6, 11, 16, and 18, and this new version of Gardasil covers these four as well as five others – HPV types 31, 33, 45, 52, and 58. These latter five are responsible for approximately 1 in 5 cases of cervical cancer. Hungary has implemented HPV vaccination of females aged 12-13, with 80% coverage in the national immunization program in 2014. Keywords: Human papillomavirus, cervical cancer, vaccine, oropharyngeal cancer, anal cancer

EGÉSZSÉGTUDOMÁNY HEALTH SCIENCE Közlésre érkezett: Submitted: Elfogadva: Accepted:

60/2 24-38 (2016) 60/2 24-38 (2016) 2015. július 8. July 8 2015. augusztus 1. August 1

Dr. PÁSTI GABRIELLA Járási Hivatal Néegészségügyi Osztály Berettyóújfalu Postacím: Debrecen 4033 e-mail: [email protected] Tel: +36-30-945-1062

EGÉSZSÉGTUDOMÁNY, LX. ÉVFOLYAM, 2016. 2. SZÁM

2016/2

Bevezetés Az 1970-es éveket megelőzően a nemi szervek daganatáért a Herpes simplex vírust okolták. Kétségekkel fogadták a német virológus orvos Harald zur Hausen bejelentését, amikor azt állította, hogy ugyanazon víruspartikulák találhatóak a genitális szemölcsökben, mint a genitális traktus rosszindulatú daganataiban. 1983-ban zur Hausen laboratóriumában izolálták a human papillomavírus (HPV) 16-os típusát és szerepet tulajdonítottak neki a méhnyakrák kialakulásában. Egy évvel később izolálta a laboratórium a HPV 18-at, rávilágítva arra is, hogy a cervix daganatok 70%-át ez a két HPV típus okozza (1). zur Hausen 2008-ban kapott felfedezéséért Nobel díjat. Zur Hausen felfedezését követően ismereteink rendkívüli mértékben bővültek a HPV-ra vonatkozóan, ez az összefoglaló kitér a HPV biológiájára, epidemiológiájára és a fertőzés megelőzésére. A human papillomavírus a leggyakoribb szexuális úton terjedő fertőzés, csak az Egyesült Államokban 14 millióra becsülik az új fertőzöttek számát (2). A legtöbb fertőzés tünetmentes, a perzisztáló fertőzés nőkben méhnyakrákot okozhat. Férfiakban és nőkben egyaránt a fertőzés következtében kialakulhatnak anogenitalis (vulva, vagina, penis és anus) rákok, szájgaratüregi daganatok és a nemi szervek szemölcsei. Több mint 150 típusát azonosították a HPV-nak, melyek közül kb. 40 típus fertőzi a nemi szervek tájékát (3,4). A daganatkeltő tulajdonságuk alapján 3 csoportba sorolták a vírusokat (5): 1.

Alacsony daganatkeltő potenciállal bíró HPV típusok: 6, 11, 42, 43 és 44;

2.

Közepes daganatkeltő potenciállal bíró HPV típusok: 31, 33, 35, 39, 45, 51, 52 és 56;

3.

Magas daganatkeltő potenciállal bíró HPV típusok: 16 és 18.

A legtöbb HPV típus jóindulatú bőrelváltozásokat okoz, mint szemölcsök és condylomá-k, a nemi szervek területén. A HPV 16 fordul elő leggyakrabban a kifejezetten rákkeltő (magas daganatkeltő potenciállal bíró) típusok között, a méhnyakrákokban 54 %-ában megtalálható, míg a 18-as típus kb. 16%-ban (6, 7, 8).

A HPV genom struktúrája és funkciója A Human papilloma vírus a papillomaviridae család tagja. Ezek kicsi, burok nélküli kétszálú DNS-t tartalmazó vírusok. A HPV genomon belül 3 régiót lehet elkülöníteni: 

a korai régiót (E), amely korai szabályozó fehérjéket kódol (E1, E2, E4, E5, E6, E7), amelyek a sejten belüli replikációért és a daganatos transzformációért felelősek



a késői régiót (L), amely struktúr fehérjék kódolásáért felelős




2016/2

a hosszú kontroll régiót (LCR), amely nem kódol struktúr fehérjéket, hanem a vírus genom expresszióját és replikációját szabályozza.

Az E5, E6, E7 fehérjék onkogén tulajdonsággal bírnak, az E6 különösen erős daganatkeltő tulajdonsággal rendelkezik, az antionkogén p53 lebomlását közvetíti. Az E7 pedig egy másik antionkogén fehérjének, az Rb antionkogén protein lebomlását segíti elő.

A HPV fertőzés iránt hajlamosító kockázati tényezők A HPV fertőzés iránti hajlamot leginkább a kor és a szexuális aktivitás befolyásolja. A fertőzés a 20-40 éves nők körében a leggyakoribb, a csúcs 15-25 éves korra tehető. 40 éves kor felett tartósan alacsony a fertőzöttség mértéke. Az Egyesült Államokban az afro-amerikai lakosság körében mérték a legmagasabb prevalenciát (59%), amit a mexikói-amerikaiak körében tapasztalt prevalencia (44%) követett. A fehér bőrű lakosság körében 39%-os volt a prevalencia. A poszt-menopauza után ritkán fordul elő fertőzés, de az ezen időszak alatt szerzett fertőzések gyakran vezetnek méhnyakrák kialakulásához (9). Az idősebb nők körében a fertőzés többnyire új partnerekkel történő érintkezés következménye. Ez az un. második fertőzési csúcs összefüggésbe hozható a poszt-menopauzában tapasztalható immunválasz csökkenéssel (1). A HPV fertőzés kockázata szignifikánsan növekszik a szexuális partnerek számával. A HPV-t kimutatták olyan bőrfelületeken is, mint a vulva, scrotum, kezek. Ez lehet az oka annak, hogy a condom használata nem nyújt teljes körű védelmet a HPV fertőzéssel szemben. A cervix-ről a penisre történő átvitelnek háromszor akkora a valószínűsége, mint fordítva. Anyáról az újszülöttjére is átterjedhet a fertőzés, szülés közben, a placentán keresztül, a magzatvízzel, vagy horizontálisan is. A vertikális átvitel kockázata 20-30%-ra tehető. A legtöbb újszülöttkori fertőzést egy éven belül kiküszöböli a szervezet (1). A másik kockázati tényező a hormonális fogamzásgátlók hosszantartó szedése, ugyanis az ösztrogén és a progeszteron stimulálja a sejt-proliferációt és az E6 és E7 onkoproteinek overexpresszióját okozza (10). A HPV fertőzés iránti fogékonyságot növeli az egyidejű nemi úton terjedő fertőzés jelenléte, pl. trichomoniasis, herpes simplex fertőzés, chlamydia fertőzés, stb. (1). A cigarettázó nőknek is emelkedett a kockázata a HPV fertőzés iránt (11). Megfigyelték, hogy a dohányzó nőkben a magas daganatkeltő potenciállal bíró HPV típusok okoznak inkább fertőzést, ill. ezen HPV típusok eliminációja jóval lassabban történik meg, mint a nemdohányzó nőkben. Emellett a cervicalis intraepithelialis neoplasia (CIN) 2/3 stádiumba történő progresszió is gyakoribb, mint a nemdohányzó nőkben. (A CIN három fokozatát különböztetik meg. A CIN1: enyhe fokú elváltozás, a CIN 2: átmeneti csoport,


2016/2

közepesen súlyos eltérés, rák megelőző állapot, a CIN 3: súlyos fokú dysplasia, in situ carcinoma). A terhes és a többször szült nők is magasabb kockázattal rendelkeznek a fertőzés iránt. Az erősen onkogén típusokat a terhes nők 30%-ánál kimutatták, de az újszülöttjeiknek csak %-a kapta meg a fertőzést (12). A magas kockázatú típusok által okozott perzisztens fertőzés a legszignifikánsabb kockázati tényezője a daganatos transzformációnak. A 15-25 éves nők körében a fertőzés általában átmeneti, a fertőzést követően a fertőzöttek 70%-a eliminálja a vírust. Az elhúzódó, egy éven túl is perzisztáló fertőzésekért többnyire a HPV 16-os típusa, vagy egyéb magas kockázattal bíró vírus a felelős (10).

A HPV fertőzés mechanizmusa A vírusok a sérült hámon keresztül jutnak be a szervezetbe, a bőr bazális rétegének osztódó sejtjeibe. Ide a mélyebb rétegbe kb. 3 héttől 8 hónapig terjedő lappangási idő szükséges ahhoz, hogy ezen mélyebb réteg sejtjeit megfertőzze (13). A normál hámszövetben a bazális réteg tartalmazza az aktív osztódó sejteket. Az osztódást követően a „leánysejtek” elhagyják a bazális réteget és többé nem osztódnak, hanem ezek a differenciálódott keratinociták keratint termelnek. A HPV-vel megfertőződött keratinociták nem képesek a végleges differenciálódásra, bennük a vírus genom replikálódik, a sejt elhagyja a bazális réteget. A bőr legfelső rétegében gyűlnek össze a HPV DNS virionok, amelyek különböző citopatogén hatással bírnak (pl. többmagvú sejtek keletkeznek). A legtöbb fertőzést a szervezet a fertőzést követően 12-18 héttel később eliminálja. A fertőzések kis hányada vezet cervicalis intraepithelialis neoplasiahoz vagy invazív rákhoz. Az elimináció (clearance) 70-100%-os is lehet fiatal nőkben mintegy 2-5 év alatt. A fiatal nők inkább képesek a vírusfertőzéstől „megszabadulni”, mint az idősebbek. Az alacsony rákkeltő tulajdonsággal rendelkező vírus típusokat gyorsabban távolítja el a szervezet, mint a magas kockázatúakat. Férfiakban a vírus-clearance jóval gyorsabb, náluk már 1 éven belül eltűnik a fertőzések háromnegyede. Azokban a nőkben, akik nem képesek a vírusokat eliminálni, 8-28%-os valószínűséggel progrediál a fertőzés CIN 2/3 stádiumba, melyek 3-5%-ából alakul ki a cervixrák. A vírus eliminációt befolyásolhatja az étkezés. Egyes tanulmányok szerint a riboflavin, thiamin, B12 vitamin és a folát magasabb bevitele csökkenti a CIN kialakulásának kockázatát (1). Könnyen belátható, hogy számos faktornak szerepe lehet abban, hogy a fertőzést követi-e a rosszindulatú daganat kialakulása. A legtöbb fertőzést „nem észleli” a gazdaszervezet, mert a vírus nem okozza a sejt lízisét (szétesését), és kifejezetten a hámsejtekre korlátozódik a fertőzés. Nem minden fertőzött egyén termel ellenanyagot; egy tanulmány szerint fertőzött nők 54-69%-a termelt típus-


2016/2

specifikus ellenanyagot, míg a férfiaknak csak 4-36%-ában volt kimutatható típus-specifikus ellenanyag termelés, a 16-os típussal szemben pedig csak 13%-uk termelt ellenanyagot (14).

A HPV által okozott daganatos transzformáció mechanizmusa A sejtek daganatos transzformációja igen sokrétű és többlépcsős folyamat. Még a kifejezett daganatos potenciállal bíró HPV vírusok sem képesek önmagukban a sejtek rosszindulatú daganatos elfajulását kiváltani (13). Szükség van egyéb „segítő tényezőkre”, úgymint a fertőzésnek hosszú ideig fenn kell állnia; környezeti tényezők egyidejű jelenlétére, pl. dohányzás. A fertőzött egyén kora és egészségi állapota is befolyásoló tényezőként hat. Emellett, olyan gének mutációjának kell létrejönnie, amelyek a sejtosztódást, ill. sejtdifferenciálódást szabályozzák. A magas onkogén potenciállal rendelkező vírusok E6 és E7 proteinje a hámsejtek sejtciklusába beavatkozik, pl. meggátolja az apoptosist. Ezek az onkoproteinek kötődnek és lebontják a daganat ellenes sejtfehérjéket, a p53 és Rb fehérjéket. Ezáltal károsodik a DNS repair (helyreállító rendszer), ami a sejtek osztódásához vezethet, ill. a hámsejtek terminális differenciálódása is elhúzódik. (Az egészséges sejtekben a p53 szintje alacsony, azonban, ha a DNS károsodik, vagy vírusfertőzés hatására megnövekszik a p53 expressziója. Az E6 protein jelenlétében a p53 aktivitása csökken és ez a sejtosztódás ciklusának a károsodásához vezethet, ami által a spontán mutációk száma is megnövekedhet. A p53 károsodása függ a HPV típusától, a HPV 16 E6 proteinje erősebb károsító tulajdonsággal bír, mint más HPV típusok E6 proteinje. Az E7 protein a Rb proteinhez ill. egyéb celluláris proteinek kötődve avatkozik be a sejtciklusba, ill. a sejt DNS szintézisébe) (13).

A Human Papillomavírus által okozott daganatok Az onkogén HPV típusok által okozott perzisztáló fertőzések játszanak szerepet majdnem minden méhnyakrák, a legtöbb vulva, vagina, penis, végbél és száj-garatüregi rák kialakulásában. Az Egyesült Államokban 2006-2010 között 33,160 HPV fertőzéssel összefüggő daganatot diagnosztizáltak, 62%-át nőkben, míg 38%-át férfiakban. A daganatok többsége cervix – és száj-garatüregi rák volt. (Ezen utóbbi daganatok 80%-a férfiakat betegített meg). A hat daganatféleség 34%-át a HPV 16/18 okozta férfiakban, 66%-át pedig nőkben.

Méhnyakrák A HPV fertőzés a leggyakoribb szexuális úton terjedő fertőzés, különösen a fiatalok körében. Feltételezés szerint, a szexuálisan aktív nők fele az életük folyamán megfertőződik a HPV egy vagy több típusával. A HPV kb. 20 típusa lehet felelős a cervixrák kialakulásáért, melyek közül a 16-os a legerősebb onkogén, a méhnyakrákok mintegy 53%-ában megtalálható. A 16-

2016/2


os típus után csökkenő sorrendben az alábbi típusokat találták a cervix tumorokban: 18, 45, 31, 33 és 56. Világszerte óriási népegészségügyi problémát jelent a nők körében a méhnyakrák, amely a harmadik leggyakoribb daganat. Európában is jelentős feladatot ró az egészségügyre, különösen Közép- és Kelet-Európa országaiban kiemelkedően magas az incidencia és a méhnyakrák okozta mortalitás. Európában az incidencia arányszámok szignifikánsan különbözőek, Nyugat-Európában lényegesen alacsonyabbak a számok, különösen azon országokban, ahol a prevenciós programok jól működnek. Közép- és Kelet-Európában az incidencia arányszámok valamint a halálozási arányszámok jóval magasabbak, mint Európa nyugati felén. Az alacsony incidenciáju populációk kiterjedt szűrőprogramokkal rendelkeznek, valamint a HPV elleni vakcináció is elérhető számukra. A legtöbb magas incidenciájú országban a vakcinációs programokat még nem vezették be. Európában a méhnyakrák incidenciája a 2010-es években átlagosan 10/100,000 lakos. Közép- és Kelet-Európában 15/100,000, míg NyugatEurópában 7/100,000. Észak- és Dél-Európában hasonlóak a számok, 8.4/100,000 ill., 8.1/100,000. A

legmagasabb

incidenciát

Romániából

jelentették

(28.9/100,000,

2010),

a

legalacsonyabbat pedig Máltáról (3.3/100,000, 2012). Svájcban és Finnországban is alacsony (6,1/100,000, 2010) az újonnan diagnosztizált méhnyakrákos betegek száma. Magyarországon 2012-ben 20.6/100,000 volt az incidencia (1. ábra). Cervix daganat incidencia per 100 000 Romania (2010) Lithuania (2012) Estonia (2009) Bulgaria (2012) Slovakia (2007) Latvia (2012) Hungary (2011) Ukraine (2011) Russian Federation (2010) Czech Republic (2010) Poland (2010) Slovenia (2010) Iceland (2010) Belgium(2011) Austria (2011) France (2012) United Kingdom (2010) Switzerland (2010) Finland (2011) Malta (2012) 0

5

10

15

20

25

1. ábra: A méhnyakrák incidenciája európai országokban Fig. 1: Incidence of cervical cancer in the European countries Forrás (Source): HFA, 2014

30

35

2016/2


A Egészségügyi Világszervezet (WHO) Globocan 2012. évi jelentését a méhnyakrák incidenciát illetően összehasonlítva a 2002-ben publikált adatokkal, megállapítható, hogy Európában a cervix rák incidenciája alig változott. A halálozás 10%-al csökkent (5/100,000ről 4.5/100,000-re). A „régi” EU tagállamokban szignifikánsan csökkent a halálozás és további csökkenő tendenciát mutatnak, míg a kelet-európai országokban a csökkenés mérsékelt (Csehország, Lengyelország). Továbbra is magas a halálozás Romániában, Litvániában, Ukrajnában, Bulgáriában, Észtországban, és Magyarországon is (2. ábra). SHH, cervix daganat, 0-64, per 100 000 Romania (2010) Lithuania (2010) Latvia (2012) Ukraine (2012) Bulgaria (2011) Russian Federation (2010) Estonia (2011) Poland (2011) Slovakia (2010) Hungary (2012) European Region (2011) Czech Republic (2012) EU (2011) Slovenia (2010) Malta (2011) Austria (2011) United Kingdom (2010) Belgium (2010) EU m.b. May 2004 (2011) Greece (2011) France (2010) Switzerland (2010) Finland (2011) Iceland (2009) 0

2

4

6

8

10

12

2. ábra: A méhnyak daganat okozta halálozás alakulása Európában Fig. 2: The formation of mortality caused by cervical tumours in Europe Forrás (Source) : HFA, 2014

Európában a magas rizikójú HPV típusok prevalenciája a normál citológiával rendelkező 3064 éves nők körében általában 2-10%, Spanyolországban és Hollandiában a legalacsonyabb (1.2% ill. 4.6%); Franciaországban és Belgiumban különösen a 16-os és 18-as típusok prevalenciája magas, több mint 12% a 35 éven aluliak körében. A kelet-európai országokban a HPV 16, 18, de a HPV 31, 33 és 39 prevalenciája összességében 21%, hasonló a szubszaharai afrikai országokéhoz.

Szűrési gyakorlat az EU országaiban Az Európában a szűrés bevezetését 20-30 éves korban javasolják 60-65 éves korig, 3-5 éves periódusokban. Szervezett szűréssel a mortalitásban jelentős csökkenést értek el az Egyesült Királyságban, Finnországban és Izlandon. Finnországban az 1960-as években vezették be a szervezett méhnyak szűrést és 45 év alatt80 %-os mortalitás csökkenést sikerült elérni. Az opportunista szűrésekkel Franciaország és Ausztria ért el sikereket a méhnyakrák a mortalitás tekintetében. Az új tagországok közül Szlovénia vezetett be szűrést 2003-ban.


2016/2

Szlovéniában a részvételi arány 82%-ot ért el a bevezetést követő 5 éves periódusban. 2003 és 2009 között a cervixrák incidenciája 40%-al csökkent. (Magyarország 2004-ben vezette be a szervezett méhnyak szűrést és a mai napig küzd a részvétel növeléséért a célpopulációban). Románia is jelentős népegészségügyi feladatnak tekinti a méhnyak daganatok elleni küzdelmet, azonban a szűrési infrastruktúra és az erre fordított források nem elégségesek (15). Oroszországban opportunista szűréseket végeznek, amely szűrést elsősorban a fiatal generáció veszi igénybe, a középkorú nők alig mennek el a szűrésekre. Irodalmi adatok szerint azon országokban, ahol a nők kellő tájékoztatással rendelkeznek a szűrés fontosságáról, az opportunista szűréseken a részvételi arány eléri a 70%-ot (Belgium, Franciaország, Szlovénia), ellenkező esetben a nők 20%-a látogatja meg a nőgyógyászt.

Vulva és vagina daganatok Nemzetközi tanulmányokban az in situ vulva daganatok 85%-ában mutatják ki a HPV-t, az invazív rákok 40%-ában találták meg. A leggyakoribb a HPV 16-os típusa. Az USA-ban magasabb arányban találták meg a HPV DNS-ét ezen daganatokban és különösen az in situ rákok incidenciájának növekedését írták le az 1970-es évek óta. A vagina rosszindulatú daganataiban magasabb százalékban észlelték a HPV DNS-t, mint a vulva daganataiban: az in situ daganatok 90%-a, míg az invazív daganatok 70%-a mutatott HPV DNS pozitivitást. Ezen daganatokban is a HPV 16 a leggyakoribb HPV típus (14).

Végbél daganatok Az analis daganatok intraepithelialis neoplasia-járól (AIN), mint rákot megelőző állapotról jóval kevesebb ismerettel rendelkezünk, mint a cervix esetében (a progresszió és a regresszió mértékét illetően). HPV DNS-t a ráksejtek 84%-a tartalmaz, a rákot megelőző stádium sejtjeiben viszont 94%-ban találták meg. A leggyakoribb HPV típus itt is a HPV 16. Általában a fertőzést 3 éven belül kiküszöböli a szervezet, viszont a HPV 16-os típusát jóval lassabban, mint a többi típust. Összefüggést mutattak ki a lassú elimináció és az egyidejű cervix fertőzés, gyakori alkohol fogyasztás és az analis szex között. (16). A HIV fertőzött homoszexuális egyének kockázata arra, hogy végbélrákban betegedjenek meg, jóval magasabb, mint a nem fertőzött társaiknak. Mind a rövid, mind a hosszú távú trend analízisek azt mutatják, hogy az invazív végbélrákok incidenciája folyamatosan emelkedik a férfiak és a nők körében egyaránt (14). Megfigyelések szerint a CIN 2/3 dysplasia-t hordozó nőknek igen magas a kockázatuk a végbélrák iránt is (17), valamint a férfiakhoz viszonyítva gyakrabban alakul ki nőkben a daganat. Az elmúlt 25 évben 50%-al nőtt a végbélrák incidencia, igaz, nem gyakori daganat féleség, a becsült éves incidencia 0.8-1.8 eset/100,000 fő. A legtöbb fejlett országban a női


2016/2

populációban az incidencia magasabb, mint a férfiakéban. A HIV fertőzött egyénekben a végbélrák incidenciája kb. harmincszor magasabb, mint a HIV mentes populációban levőknek (18). Erre utal az a tény is, hogy a végbélrák az egyik leggyakoribb rosszindulatú daganat a HIV fertőzött populációban.

Száj- garatüregi daganatok A dohányzás, az alkoholfogyasztás és a száj-garatüregi rákok kialakulása között a szoros oksági összefüggés már régóta ismert. Mára már meggyőző bizonyítékok állnak rendelkezésre a HPV szerepére vonatkozóan is e rosszindulatú daganatok keletkezésében. A szájüregi ráksejtekben különböző tanulmányok 13-56%-ban mutatták ki a HPV DNS-ét. Nagyszámú amerikai dolgozatban a szerzők a daganatok több mint 70%-ában írták le a HPV DNS-t, több, mint 60%-ot a HPV 16 adta. Főleg a tonsilla (80%) és a nyelvgyök daganataiban találták meg az onkogén HPV típusok valamelyikét. A HPV 16/18 prevalenciája magasabb volt férfiakban, mint nőkben (14, 19). A szájüregi HPV férfiakban hosszabb ideig perzisztál, mint a nemi szervek fertőzése esetén. Az életkorral együtt növekszik a perzisztálás hossza is, ez a magyarázata annak, hogy az idősebb férfiakban magasabb a fertőzés prevalenciája (20). Svéd kohorsz tanulmányok egy állandó növekvő tendenciát figyeltek meg a szájüregi rákok incidenciáját illetően. A növekvő tendenciát egyértelműen a HPV fertőzés növekedésének, ill. az e mögött rejlő szexuális magatartásbeli változásoknak tulajdonítják (21). Svédországban az 1970-es években 23%, az 1980-as években 28%, az 1990-es években 57%, 2006-2007-ben pedig 93%-os volt a HPV DNS prevalencia ezen rákmintákban. Az Amerikai Egyesült Államokban azt tapasztalták, hogy a dohányzók számának csökkenésével (2000-2009 között a középiskolások körében 15%-ról 8.2%-ra, a főiskolások körében pedig 35%-ról 24 %-ra csökkent a dohányzás) párhuzamosan csökkent a HPV fertőzéssel nem összefüggő szájüregi rákok incidenciája. Erőteljes növekedést (évi 2-3%) tapasztaltak viszont 1973-1995 között a HPV-asszociált szájüregi rákok incidenciájában (főleg a HPV fertőzésre jellemző mandula rákokéban), elsősorban a 60 éven aluli férfiak körében (22).

Gége-daganatok Világszerte a gégerák a hatodik leggyakoribb daganatféleség. Számos molekuláris epidemiológiai tanulmány összefüggést állapított meg a gége tumorok és a HPV fertőzés között. A gége daganatainak 28%-ában volt kimutatható a 20 féle HPV genotípus, a leggyakrabban a HPV 16-os típust azonosították (22).


2016/2

Nyelőcső-daganatok A hám eredetű nyelőcső-rákok kialakulásáért elsősorban a dohányzást, alkohol fogyasztást és a betel-dió rágást teszik felelőssé a különböző tanulmányok. Egy közelmúltban megjelent dolgozat szerint több, mint 11 ezer nyelőcső daganat mintának 30,3%-ában találtak HPV DNS-t, elsősorban a 16-os és a 18-as típus fordult elő leggyakrabban a mintákban. Feltételezések szerint a HPV fertőzés háromszoros kockázatot jelent a rák kialakulásában. A nyelőcső-daganat világszerte a nyolcadik leggyakoribb daganattípus, azonban földrészenként nagyok a különbségek az incidenciát illetően. Általában Kínában tekinthető a legmagasabb arányúnak az előfordulási gyakoriság, itt a negyedik leggyakoribb daganat féleség. Hasonlóan magas kockázattal bíró terület Irán és Dél-Afrika, alacsony a kockázat Európában,

Észak-Amerikában

és

Nyugat-Afrikában.

A

daganat

etiológiájában

a

nitrozaminoknak és prekurzoraiknak tulajdonítanak nagy jelentőséget (dohányfüst, beteldió), mikotoxinoknak (fumonizinek), alkoholfogyasztásnak, környezeti szennyezőknek (iparból származó vegyi anyagok), stb. 1982-ben vetették föl először a HPV lehetséges szerepét a nyelőcső jó-, ill. rosszindulatú daganatainak kialakulásában. Az elmúlt több, mint 30 év során különböző vélemények jelentek meg a szakirodalomban. A lyoni székhelyű IARC (International Agency for Research on Cancer, Nemzetközi Rákkutató Ügynökség) sem jutott még konszenzusra a HPV potenciális etiológiai szerepét illetően a nyelőcső-rák kialakulásában (23). Jóindulatú elváltozások: genitalis szemölcsök, condyloma acuminatum, visszatérő légúti papillomatosis

Genitalis szemölcsök Európában a férfiak körében is magas a genitalis szemölcsök incidenciája, különösen Németországban és az Egyesült Királyságban. A szemölcsök kialakulásáért leginkább a HPV 6 és 11 típusa felelős. A genitalis szemölcsök az életet ugyan nem veszélyeztetik, azonban az életminőséget jelentősen rontják (pszihoszociális stigmatizáció, pszihoszexuális működési zavar, depresszió, stb.). A kezelése rendkívül fájdalmas, ugyanakkor gyakran visszatér a fertőzés.

Visszatérő légúti papillomatosis A HPV 6 és 11 típusai un. visszatérő, (rekurráló) légúti papillomatosist okoznak, amely a középső- és az alsó légutakban számos papilloma megjelenésével jár (főleg a gégén vagy a hangszalagokon). Nem gyakori megbetegedés, az incidencia 0.5-4/100,000 lakos. A légúti papillomatosis-nak két formája ismeretes, a juvenilis és a felnőtt kori forma. Az anyai condyloma acuminatum vagy a terhesség során szerzett fertőzés a juvenilis forma kialakulásának fő rizikó tényezője, ami általában 5 éves kor alatt jelentkezik. Az életet


2016/2

veszélyeztető állapot is létrejöhet és a gyermekkorban elszenvedett sorozatos sebészeti beavatkozások száma meghaladhatja a 100-at (21), hiszen a papillomák rendre újraképződnek az eltávolításuk után is. A felnőttkori forma tipikusan 20-40 éves korra jellemző, feltehetően szexuális úton akvirálja a fertőzést az egyén.

Megelőzés, védőoltás A méhnyakrákok 70%-áért a HPV 16 és 18 típusai a felelősek. A HPV az osztódó sejtekben szaporodik, de nem okozza a sejtek lízisét, így többnyire „láthatatlan” marad az immunrendszer számára. A HPV burokfehérjével szemben termelődött ellenanyagok a fertőzést követően 6-12 hónap múlva mutathatóak ki. A jelenlegi oltóanyagok a vírus szintetikus kapszid fehérjét tartalmazzák, nem tartalmaznak vírus DNS-t. A HPV vakcina elsődleges célpontja a HPV L1 kapszid proteinje, ami egyike a két virális kapszid fehérjének. A vakcinát a rekombináns L1 protein alkotja, ami un. vírushoz hasonló részecske(k) (VLPs: virus like particles). Ezek a proteinek kiváltják mind a humorális, mind a celluláris immunválaszt. A vakcinálást követően termelődött ellenanyag titer 20-80-szor magasabb, mint a természetes fertőzést követően. A termelődött ellenanyagok hatásosan neutralizálják a HPV partikulákat. A bivalens vakcina a HPV 16 és a 18 típusok, míg a tetravalens vakcina ezen típusok mellett a HPV 6 és 11 típusok ellen is védettséget nyújt. A vakcina nem alkalmas a meglévő genitalis szemölcsök vagy a kifejlődő cervix daganat kezelésére (5). Ma még nem bizonyított, de feltételezik, hogy a nyelőcső daganatok 70%-át a HPV 16 és 18 okozza, elképzelhető, hogy a védőoltás ezen daganattípusok ellen is védelmet nyújthat (24). A száj-, garatüregi rákokban alacsonyabb frekvenciával, de megtalálhatóak a 16, 18 típusokon kívül az egyéb magas kockázatú típusok is, mint a 31, 33, 35, 39, 45, 52. Az USA-ban a négykomponensű Gardasil (Merck) vakcinát 2006-ban engedélyezték a 9-26 éves éves korú nők számára a HPV 16 és HPV 18 típusok által okozható méhnyakrákok és a HPV 6 és HPV 11 típusok által kiváltható genitalis szemölcsök megelőzésére. Később a prevenciós indikációs területet kiterjesztették a vagina, vulva és az analis daganatok megelőzésére, férfiak esetében a genitalis szemölcsök megelőzésére (1). A bivalens, két komponensű Cervarix (GSK) oltóanyagot a HPV 16 és HPV 18 típusokkal szembeni védelemre fejlesztették ki; az USA-ban 2009-ben fogadta be az FDA a a méhnyakrákok megelőzésére 10-25 éves korú nők számára. Mindkét vakcina rendkívül hatásos a rákot megelőző állapot és a méhnyak daganat megelőzésére, főleg azoknál a hölgyeknél, akik még nem találkoztak a vírussal. A védőoltás kevéssé hatékony azon nők esetében, akik éppen fertőzöttek. A bivalens vakcina keresztvédelmet mutat az onkogén 31, 33, 45 és 51 típusokkal szemben, bár a mechanizmus ugyan nem eléggé ismert (1).


2016/2

Majdnem minden európai országban hozzáférhetővé váltak HPV vakcinák, nemzeti ajánlásokat dolgoztak ki és az Európai Unióban majdnem minden ország már beépítette a nemzeti immunizációs programba a HPV elleni védőoltást. Kötelező a védőoltás az iskolások körében az Egyesült Királyságban, Norvégiában és az átoltottság is magasabb, mint 90%. 2008-ban Romániában is bevezették a védőoltást, de 2011 végén le kellett állítani, mert a nem kellő felvilágosítás miatt lakossági ellenállásba ütközött a program (a cél populációban nem érte el az átoltottság az 5%-ot). Sok országban ingyenesen elérhető a védőoltás, de változó az igénybevétel: Portugáliában 89%, Hollandiában 50%, Görögországban mindössze 9%. A nemzeti védőoltási programok bevezetését gátolja az oltóanyag magas ára és a lakosság negatív hozzáállása a nem megfelelő felvilágosítás miatt. Általában azon országok vezették be a védőoltási programot, amelyekben alacsony az incidencia és ahol kiterjedt cervix szűrő programok működnek (15). 2006-2007-ben vezetette be a legtöbb ország a HPV elleni vakcinációt. Az USA-ban, Kanadában és Ausztráliában mind a fiúk, mind a lányok számára javasolják a védőoltást. Európában Ausztriában oltják a fiúkat is (25). Ausztráliában a HPV 4 védőoltást megelőzően, majd azt követően vizsgálták a 18 év alattiak körében a méhnyakrák megelőző állapot (CIN2+) incidenciát. Ezen un. magas kockázatú léziók incidenciájának progresszív csökkenését észlelték olyan lányok körében, akiknél viszonylag magas (70-80%) volt az átoltottság. Szintén Ausztráliában tapasztalták azt, hogy 2007-ben a fiatalok körében 12%-os volt a genitalis szemölcs prevalencia, majd a védőoltás bevezetése után 2011-ben 2-3%-ra csökkent (Ausztráliában a 12-13 éves fiúk és lányok az iskolai védőoltások keretében részesülnek védőoltásban). Az USA-ban a CDC (Centers for Disease Control, Járványügyi Központ) a 11-12 éves gyermekeken kívül 26 éves korig ajánlja az oltást nők és homoszexuális férfiak részére (16). Európában először Belgiumban, Franciaországban, Németországban és Olaszországban vezették be a védőoltást 2007-ben. 2008-ban már Görögországban, Luxemburgban, Hollandiában, Romániában, Spanyolországban, Svájcban és az Egyesült Királyságban is javasolták a védőoltást. Ezt követően több európai ország ajánlja, ill. beillesztette a védőoltást a nemzeti immunizációs programjába. A védőoltások bevezetését követően különböző átoltottsági szintet értek el, pl. Kanadában 85%, Ausztráliában 80% volt az átoltottság 2007-ben. A férfiak immunizálása mellett szól, hogyha csak a nőket, ill. lányokat immunizálják, az nem védi meg a férfiakat. A HPV fertőzéssel összefüggő fej-nyaki daganatok ugyanakkor elsősorban a férfiakat érinti. Az USA-ban a szájüregi daganatok majdnem háromszor akkora halálozást okoznak évente, mint méhnyakrákok. A teljes körű vakcinálással ugyanakkor a legerősebb onkogén típusok cirkulációját le lehetne csökkenteni.


2016/2

A vakcina azon kevés orvosi beavatkozások közé tartozik, amely képes egy betegséget eradikálni. Mind az EMA (European Medicines Agency, Európai Gyógyszerügynökség)) és az FDA ajánlja a védőoltás bevételét a nemzeti immunizációs program a fiúk (9-26 éves) számára is. Európában csak Ausztriában van hasonló ajánlás (25). Magyarországon 2014-ben kezdődött meg a 13-14 éves leány korosztály (általános iskola 7. osztály) önkéntes védőoltása a kétkomponensű Cervarix vakcinával. Kb. 80%-os átoltottságot sikerült eddig elérni az oltásellenes hangok fellángolása ellenére. 2014 decemberében az USA-ban a gyógyszerügyi ügynökség (FDA) engedélyezte egy új 9komponensű HPV vakcina forgalomba hozatalát Gardasil 9 néven. Ez az új vakcina a HPV 6, 11, 16, 18 típusok fehérjéin kívül a HPV 31, 33, 45, 52, és 58 típusokét is tartalmazza (26). Tanulmányok szerint csak a daganatok 2.9%-ában találhatóak meg olyan HPV típusok, amelyekkel szemben az oltóanyag nem tud védelmet nyújtani. A méhnyak daganatok 15%-át a 33, 45, 52 és 58-as szerotípusok okozzák. Várható, hogy a 9 komponensű vakcina itt már 85%-os védettséget tud nyújtani. Várható, hogy a nők számára több előnyt biztosít a vakcina, mint a férfiak számára. Bár a férfiak esetében főleg szájüregi daganatok megelőzésében fűznek reményeket a vakcinához. 2015 márciusában már az EMA (European Medicines Agency, Európai Gyógyszerügynökség) is javasolta az új 9 komponensű oltóanyag befogadását, azzal, hogy „a méhnyakrákok majdnem 100%-át, a végbélrákok 90%-át, a hüvelydaganatok 70%-át, és a vulva daganatok 15%-át HPV okozza és bizonyos HPV típusok által okozott perzisztens fertőzések a száj- és garatüreg daganatainak kialakulásáért lehetnek felelősek”. A lányok számára 9-26 éves korosztály részére ajánlott a cervix, vulva, vagina végbél daganatok és a genitalis szemölcsök megelőzésére. A 9-15 éves fiúk számára a 16,18,31,33,45, 52 és 58 típusok által okozott végbél daganatok; a 6 és 11 típusok által okozott genitalis szemölcsök; és az analis intraepitelialis rákot megelőző állapotok kivédésére ajánlják (27). Sajnos, a köztudatban az él, hogy a HPV elleni védőoltás csak a méhnyakrákot előzi meg, így az a nők védőoltása. Reméljük, hogy eljön az az idő, amikor azt mondhatjuk, hogy a védőoltásnak köszönhetően eradikáltuk a Human Papillomavírust.


2016/2

IRODALOM REFERENCES 1.

Erikson, B.K., Alvarez, R.D., Huh, W.K.: Human papillomavirus: What every provider should know. Am. J. Obstet. Gynecol, 2013. 208. 169-175.

2.

Sattewhite, C.L. et al.: Sexually transmitted infections among US women and men: prevalence and incidence estimates, 2008. Sex.Transm. Dis. 2013.40. 187-193.

3.

Bernard, H.U. et al.: Classification of papillomaviruses (PVs) based on 189 PV types and proposal of taxonomic amendments. Virology, 2010. 401. 70-79.

4.

Doorbar, J. et al.: The biology of lifecycle of human papillomaviruses. Vaccine, 2012. 30 (Suppl5). F55-70.

5.

Ciesielska, u. et al.: The role of human papillomavirus in the malignant transformation of cervix epithelial cells and the importance of vaccination against this virus. Adv. Clin. Exp. Med. 2012.. 21. 235-244.

6.

Gravitt, P.E.: The known unknowns of HPV natural history. J.Clin.Invest, 2011. 121. 4593-4599.

7.

Dunne, E.F., et al.: CDC grand rounds: Reducing the burden of HPV-associated cancer and disease. MMWR, 2014. 63. 60-72.

8.

Jenkins,D. :A Review of cross protection against oncogenic HPV by an HPV-16/18 ASO4adjuvented cervical cancer vaccine: Importance of virological and clinical endpoints and implications for mass vaccination in cervical cancer prevention. Gynecol. Oncol. 2008.110. 18-25.

9.

Chieng, D.C. et al.: Women with atypical glandular cells :a long term follow up study in a high risk population. Am. J. Clin. Pathol. 2004. 122. 575-579.

10. Lowy, D.R. et al.: Human papillomavirus infection and the primary and secondary prevention of cervical cancer. Cancer. 2008. 1. 1980-1993. 11. Yang, X. et al.: Malignant transformation of HPV-16 immortalized human endocervical cells by cigarette smoke condesate and characterization of multistage carcinogenesis. Int. J. Cancer. 1996. 65. 338-344. 12. Tarka, A. et al.: Risk factors and frequency of occurence of HPV DNA of high oncogenic types in paraepidermal epithelium cells of the uterine cervix, in the trophoblast, and in the peripheral blood of pregnant patients.Ginekol. Pol. 2008. 79. 871-876. 13. Narisawa-Sato, M. és Kiyono, T.: Basic mechanism of high-risk human papillomavirus-induced carcinogenesis: roles of E6 and E7 proteins. Cancer Sci.2007. 98. 1505-1911 14. Markowitz, L.E. et al.: Human papillomavirus vaccination: recommendation of the advisory committee on immunization Practices (ACIP). MMWR. 2014. 63(RR05). 1-30. 15. Kesic, V. et al.: Cervical cancer burden and prevention activities in Europe. Cancer epidemiol. Biomarkers. Prev. 2012. 21. 1423-1433. 16. Seaman, A.M.: HPV infections common among gay, bisexual teen males. 2014. Medscape. Dec.03. 17. MacReady, N.: Anal HPV, dysplasia associated with cervical HPV. Medscape. Jul 09, 2014. 18. Tong, WWY, et al.: Anal intraepithelial neoplasia and squamous cell carcinoma in HIV-infected adults. HIV Medicine. 2014. 15. 65-76. 19. Steinau, M. et al. :Human Papillomavirus prevalence in oropharyngeal cancer before vaccine introduction, United States. Emerging Infectious Diseases. 2014. 822-828. 20. Campbell, C.M. et al:. Long-term ersistence of oral human papillomavirus type the HPV infection in men (HIM) study. 2015. Cancer Prev Res Published online First January 9. 21. Hartwig, S. et al.: Estimation of the pidemiological burden of human papillomavirus-related cancers and non-malignant diseases in men in Europe: a Review. BMC Cancer. 2012. 12. 30-47.


2016/2

22. D’Souza, G. és Dempsey, A.: The Role of HPV in head and neck cancer and review of the HPV vaccine. Prev. Med. 2011. 53. (Suppl 1) S5-S11. 23. Li, X. et al. :Human papillomavirus infection and laryngeal cancer risk: A systematic review and meta-analysis. JID. 2013. 207. 479-488. 24. Poljak, M., Kocjan, B.J., Hosnjak, L.: Role of human papillomaviruses in esophageal carcinoma. (An updated systematic review from 1982 to 2013). Future Virology. 2014. 9. 69-86. 25. Crosignani, P. et al:. Towards the eradication of HPV infection through universal specific vaccination. BMC Public Health. 2013. 13. 642-653. 26. Petrosky, E. et al.: Use of 9-valent human papillomavirus (HPV) vaccine: Updated HPV vaccination recommendations of the advisory committee on immunization practices. MMWR. 2015. 64. 300-304. 27. Nelson, R.: EU Recommends Approval of Gardasil 9 Vaccine. Medscape. March 27, 2015.

Humán papillomavírus (HPV) okozta kórképek epidemiológiája és megelőzése. The epidemiology and prevention of human papillomavirus infection

Recommend Documents