.TORONYI ZSUZSANNA.
.Hiddur micva. .mint zsidó identitás. Naményi Ern√ emlékezete
A
gül a parancsolatok végrehajtása ezen az esztétikailag magasabb szinten megszépíti Izrael Istenét. Minden parancsolat végrehajtása teljesebb, ha a szükséges kellékek megszólítják az érzékeket is, s így a cselekedetek esztétikai min√sége is vallásos tartalmat nyer. A m∫vészeti szépség azonban nagyon relatív fogalom, és a vallásos közösségben gyakran az értékelv∫ség, drágaság veszi át a szépség helyét. A zsidó közösségek tárgyaikhoz f∫z√d√ viszonyának tanulmányozásához meglév√ kevés forrás alapján úgy t∫nik, hogy a tárgyak értékét a bennük foglalt nemesfém anyagi értéke, a tárgyat használó-készíttet√-adományozó személyek társadalmi pozíciója, el√kel√sége, és – esetleg – a tárgy régisége határozza meg. A m∫vészi kidolgozottság ezeket követi, ha egyáltalán – hiszen a zsidó kegytárgyak tanulmányozása a zsidó tudományosságon belül alig néhány évtizedre tekinthet vissza, s csak nehezen sikerül elfogadtatni létjogosultságát.1
z Egyiptomból való szabadulást követ√en Mózes és a zsidók öröméneket énekeltek, melynek egyik sora így szól: „Hatalmam s énekem Jah, √ lett nekem segítségül, ez az Istenem, hadd dics√ítem, atyám Istene, hadd magasztalom” (Exodus, 15:2). A zsidó tradíció szóbeli hagyománya fejti ki a dics√ítés és magasztalás mikéntjét: „Dics√ítsd a parancsolatok teljesítésével, használj/készíts: szép szukkát (szukkoti sátor), szép lulavot (szukkoti növénycsokor), szép sófárt (kosszarvkürt), szép cicitet („szemlél√rojtok”) és szép tóratekercset, írd szép tintával, szép tollal, gyakorlott szófer (tóramásoló) készítse, és végül borítsd szép selyembe.” (Talmud Bavli, Sabbat 133b)
A
héber eredeti a „nae” szót használja a szép kifejezésére, ami nem pusztán az esztétikai szépséget, hanem a valódi, bels√ értékekb√l fakadó, platóni és arisztotelészi értelemben vett szépséget jelenti. Ugyancsak ilyen értelmet kell keresnünk a gyakorlott tóramásolót az eredetiben kifejez√ ’uman’ (tk. m∫vész) jelentésében, azaz az istentiszteleti célokat szolgáló tárgyakat olyan m∫vésznek kell készítenie, akinek elhivatottsága, m∫vészi tehetsége is van a gyakorlati képességei mellé. A vallási parancsolatok esztétikai dimenzióval kiteljesített teljesítése a hiddur micva, a parancsolatok „megszépítése”. A Midrás szerint a hiddur micva „megszépíti” a parancsolatot végrehajtóját is, s vé-
A
szent nyelveknek minden szava „csordultig tele van” a hagyomány korábbi értelmezéseivel, magyarázataival – írta 1926-ban Gershom Scholem2 az akkoriban újra beszélt nyelvvé váló héberr√l, s a szavakban megbújó zsidó tradícióról. Sok egyéb mellett példa erre a már Scholem korában is egyszer∫en a munkát kifejez√ „avoda” szó, melyben a zsidó tradíció ismer√i számára nagyon sok jelentésárnyalat lap-
131
Toronyi Zsuzsanna
pang még. A bibliai Szentély id√szakában ezzel a kifejezéssel nevezték meg a szentélybeli szolgálatot és az áldozatokat, majd a Szentély pusztulása után a kifejezést a bens√séges imádkozásra értették, és ebben az értelemben szerepel a szombati istentisztelet részeként mondott Haftara áldásban is. A modernitás küszöbéig a vallásgyakorlat tárgyi világával szinte egyáltalán nem foglalkozó közösségekben a szent szövegek értelmezése és a tiszta, spirituális ima volt a legfontosabb. A tizenkilencedik–huszadik században megjelen√ reform-zsidó közösségek sok egyéb mellett a tradicionálistól eltér√ módon tekintettek a materiális világra is, és az imák is mást kezdtek jelenteni számukra, mint konzervatív hittestvéreiknek. Magyarországon a második világháborút megel√z√ id√szakig igazi reformközösség nem alakult ki, jóllehet többé-kevésbé sikeres próbálkozás is volt. A harmincas években alakult egy pesti értelmiségiekb√l álló reform-kör (Ézsajás Vallásos Társaság), melynek „apostola”, vezet√je a sokoldalú tudós, dr. Naményi Ern√ volt. Els√sorban az √ elméleti és gyakorlati munkássága alapján rekonstruálhatjuk a magyarországi reform-zsidó társaság hitelveit, vallásgyakorlatát. Legfelt∫n√bb, hogy az √si „avoda” több jelentésrétegét (imádkozás, istenszolgálat, illetve munka) ötvözve új viszonyt alakítottak ki a valláshoz kapcsolódó tárgyakkal. Tevékenységük arra irányult, hogy az Isten szolgálata puritán és egyszer∫, s közben esztétikus, szinte szakrális szintre emelt munkavégzés során létrehozott eszközökkel történjék. Ötvözték a szív munkáját (ima) a kéz munkájával, teljesítve ezzel már a parancsolatok megszépítésének (hiddur micva) parancsolatát is. A társasághoz tartozó m∫vészek és tudósok számára a szakrális tárgyak el√állítása, az azokkal való kétkezi, vagy akár tudományos foglalkozás is szakralitást nyert, a szent tárgyak elkészítésének folyamata maga is rituális folyamattá vált – akár pótolva is a hagyományos értelemben vett vallásos tartalmakat.
ban zsinagógák és illusztrált kéziratok) forrásértékét. Ugyanakkor tény, hogy a zsidó népet történelme folyamán els√sorban az írás, annak fizikai megjelenése és tartalma érdekelte, s kevesebb figyelmet fordítottak a tárgyakra, a vizualitásra.4 A zsidó szakrális m∫vészet fejl√dését a küls√ körülmények sem támogatták: Európa legtöbb országában a zsidóknak csak rendkívül ritkán, egyéni kiváltságok megszerzésével nyílt lehet√sége a kézm∫vességre, ráadásul az adott szakma alapos elsajátítása, professzionális m∫velése sem volt könny∫. Ugyanakkor a zsidók rendkívüli – legalábbis a korabeli társadalmakhoz képest – mobilitása miatt a tárgyakra leselked√ veszély is igen nagy volt. A sok helyváltoztatással és költözéssel a fizikai valóságukban megjelen√ tárgyak kevesebb figyelmet kaptak, virtuális-eszmei, szellemi-tartalmuk felértékel√dött. Ezt látszik igazolni az a tény is, hogy a világ zsidó múzeumaiban és magángy∫jteményeiben felhalmozott judaikák (zsidó liturgikus tárgyak) csak egy-két ritka, kivételes esetben régebbiek 2–300 évesnél, legtöbbjük a tizennyolcadik–tizenkilencedik században keletkezett.
A
zsidó m∫vészettörténet-kutatás els√ tudósaként a budapesti Rabbiképz√ Intézet tanárát, Kaufmann Dávidot tiszteli a világ, de fiatalon bekövetkezett halála után sokáig nem akadt magyarországi követ√je. A Kaufmann által megfogalmazott kutatási irányokat kés√bb Naményi Ern√ követte, akinek életpályája, írásaiban fennmaradt elvei többféle tanulsággal szolgálhatnak a zsidó tárgyi világ mai kutatói, de használói számára is. Életm∫ve rendkívül sokrét∫, melyben összefonódik a zsidó m∫vészet kutatása és bemutatása, valamint a modern élethez igazodó zsidó vallásos közösség és a kortárs judaikam∫vészet megteremtésének kísérlete.
N
aményi Ern√ 1888. május 9-én született Nagykanizsán. Apja dr. Neumann Ede, a budapesti Országos Rabbiképz√ Intézetben végzett els√ rabbi, anyja Kayserling Emma, a Dohány utcai rabbi, Kayserling Mayer lánya. Anyai dédapja Ludwig Philipsson magdeburgi rabbi, a berlini liberális rabbiképz√ (Jüdische Hochschule) alapítója. Philipsson Berlinben együtt dolgozott Abraham Geigerrel, aki korábban a breslaui rabbiképz√ egyik alapítója, a zsidó vallásreform nagy hatású, közép-európai személyisége volt. Nagykanizsán Neumann rabbisága alatt a Geiger által bevezetett reform-imakönyvet használták, s a zsinagó-
„H
amis és legtöbbször tudatosan ferdített az a beállítás, mintha a zsidó vallás m∫vészetellenes lenne. (…) Inkább az elnyomatási id√szakokban a zsidókra nehezed√ materiális nyomásnak és az üldözési korszakok elzárkózásának köszönhet√ a tisztán spirituális iránynak az esztétikai kultúra fölött való id√leges szupremáciája”3 – írta Naményi Ern√ 1929-ben. Ekkor már Európa több városában létezett zsidó múzeum, s néhány úttör√ kutató kezdte felfedezni a zsidó múlt vizuális emlékeinek (ekkoriban els√sor-
132
Hiddur micva mint zsidó identitás
gában – melyben fél évszázaddal korábban, Löw Ugyanebben az évben jelent meg a zsidó m∫vészet Lipót rabbisága idején Magyarországon el√ször szó- els√ összefoglalója (Cecil Roth, ed.: The Jewish Art. lalt meg zsinagógában orgona – a bécsi reform-kán- An Illuminated History), melyben Naményi két fejetor, Salamon Sulzer liturgiáját követték. zetet írt. Naményi a nagykanizsai gimnázium után jogot, Naményi Ern√ életében a m∫vészeti kérdések foközgazdaságtant és szociológiát tanult Budapesten kozatosan, mintegy közgazdasági munkásságának és Brüsszelben. 1916-tól az Országos Iparegyesület melléktermékeként jelentek meg, m∫vészettörténetitkára, majd igazgatóhelyettese, igazgatója lett. ti érdekl√dése fokozatosan mélyült és nyert egyre Emellett a Magyar Könyv és Reklámm∫vészek Egye- újabb és újabb tartalmakat, hogy élete végére a zsisületének f√titkára, a Magyar Bibliofil Társaság vá- dó m∫vészet jelenthesse Naményi Ern√ zsidó idenlasztmányi tagja volt. Az Országos Magyar Zsidó Mú- titásának egyik bázisát. zeum Egyesületnek 1931-t√l tagja, pénztárosa, elnökhelyettese, majd 1945 és 1950 között elnöke volt. Mint reklámmal is foglalkozó szakember komoly aményit rabbi-√sök leszármazottjaként komolyan múzeumi marketing-tevékenységet végzett akkor, foglalkoztatta a vallás kérdése, a lényeg kutatása. amikor ez még igencsak gyerekcip√ben járt. Kapcso- „A lényeg keresése, kutatása, lélekbefoglalása az, ami latain keresztül számos fonnemcsak a vallás, hanem az A zsidó közösségeken belül a tárgyakra vonatkozóan többféle tos és értékes tárgyat szer- szabályozási szint létezik, ugyanakkor ez a szabályozás megle- ember célkit∫zése és vázett meg a gy∫jteménynek, het√sen hiányos, alig néhány tárgyat érint, s a tárgyak jelent√s gyódása.” 5 1934-ben baráés annak egy részét a mú- részér√l egyáltalán nem rendelkezik. Körültekint√, a tárgyak taival megalapította az zeumegyesület – Kanizsai fizikai sajátosságaira utaló szabályozás mindössze három, a szent Ézsajás Vallásos Társaságot: mindennapi megjelenését szolgáló tárgyra létezik. Ern√ álnéven, általa szer- szövegek „nem egy alapszabállyal Ezek a Mózes öt könyvét tartalmazó pergamentekercs, azaz a kesztett – lapjában munka- tóra, valamint a tórai idézeteket a lakások bejáratain √rz√ me- rendelkez√ egyesület, határsaival együtt be is mutat- zuza és a hasonló, pergamenre írt szövegrészeket az imádkozás- nem egy asztaltársaság jelta. A második világháború nál használt imaszíjak (tfillin) pergamenjére és írására vonat- leg∫ intézmény”, amint idején megszervezte a mú- koznak. Kizárólag a pergamenre, a tintára, a szövegre és az írás Naményi Kner Imréhez írt rituális folyamatára, de nem vonatkoznak az írást hordozó perzeumi tárgyak elrejtését, gament tartó kellékekre! Szabályozott még a fentebb említett levelében megfogalmazta.6 majd a felszabadulást köve- Talmud-idézetben szerepl√ tárgyak (szukkoti sátor, sófár, cicit A tagok, Naményi barátai – t√en megkísérelte felmérni és lulav) milyensége, ezek azonban jellemz√en nem m∫vészi többek között Neugröschl és a múzeumba vinni a zsi- kézm∫ipari termékek. A többi tárgyra nem igazán vonatkoznak Endre (kés√bb Marton Enda halakha által mindössze a sabbatkor és a hanukkadó közösségek megmaradt el√írások, re) jogászprofesszor, K√rökor gyújtandó fényekre (mennyiségére, sorrendiségére, az ég√ értékeit. A múzeumot 1947si Kornél biológus, Goldziben újranyitották, és Naményi 1949-ben két olyan her Károly matematikus, Ligeti Pál történetfilozófus, id√szaki kiállítást rendezett, melyek a fennmaradt Tevanék, Knerék és talán még mások is – Naményi tárgylisták alapján ma is megállnák a helyüket. Lendvay utcai lakásán tartottak összejöveteleket, (A széder m∫vészete, Magyarországi zsinagógák m∫- bibliamagyarázatokat. Néhány elhangzott beszéd vészete.) 1948, a fordulat éve után azonban nem sok nyomtatásban is megjelent, els√ként a társaság els√ reménysége maradt: a zsidó közösséget 1949 decem- összejövetelén Naményi által elmondott „Holt forberének végén egységes szervezetbe kényszerítet- ma vagy él√ lényeg? Elmélkedések Ézsajás 1. fejezeték, ebben az addig önálló egyesületként m∫köd√ téhez” cím∫ el√adást. Ebben Naményi Ézsajást kommúzeumnak sem maradt meg az önállósága. Namé- mentálva kifejti: „Nem elavult formákban keresünk nyi 1949 végén Párizsba emigrált, és bekapcsolódott érintkezést az Úrral, nem érthetetlen vagy szellemi az akkoriban formálódó párizsi zsidó múzeum és lelki életünkkel harmóniába nem hozható formák munkájába. Felkutatta a Maghreb országaiban és a között keressük lelkünk egyesülését Istennel.” 7 A jeDél-Franciaországban található zsidó értékeket, majd les értelmiségi társaskör kulturális értékeinek megbevezet√t írt a múzeum kegytárgyait bemutató kata- felel√ társaságot, prédikációt, szellemi és nem utolsólógusához. 1956-ban megszervezte az európai zsidó sorban vizuális igényeinek megfelel√ szellemi kört múzeumok vezet√inek értekezletét, amelyen a lehet- teremtett. A társaság m∫ködésér√l nem sok forráséges együttm∫ködés formáiról tárgyaltak. Halála sunk van, szellemi irányvonalukat, tevékenységük évében jelent meg L’esprit de l’art juif cím∫, a kül- alapvonalait a közrem∫ködésükkel létrejött m∫véföldi szakirodalomban máig gyakran idézett könyve. szeti alkotásokon, illetve a szellemi vezet√jének te-
N
133
Toronyi Zsuzsanna
kinthet√ Naményi Ern√ liberális judaizmusról szóló írásai8 alapján rekonstruálhatjuk.
A Haggada 1936-ban megkapta a Magyar Bibliofil Társaság elismer√ oklevelét, melyet az év öt legszebb könyvének ítéltek oda.11
„V
N
an-e egyáltalán szüksége a zsidó vallásnak a m∫vészetre? A m∫vészet által el√idézett esztétikai megindultság a legszellemibb élmény. Ennek az élménynek alapérzülete a rokonszenv, amelyet a m∫tárgy bennünk el√idéz. Rokonszenv magával a m∫tárggyal, a m∫ alkotójával és azokkal az eszmékkel, amelyekkel a m∫ és alkotója telítve vannak” – írta Naményi 1933-ban. 1934 nyarán elhatározta, hogy „megcsinálja Európa legszebb haggadáját” – nyilvánvalóan az Ézsajás Vallásos Társaság használatára is. A haggada hagyományos szövegét Pap Károly magyar fordításában, nagyon kevés héber eredeti szöveggel nyomtatták. A haggadák illusztrálásának nagy hagyománya van: mint azt többek között Naményi m∫vészettörténeti tanulmányaiból9 tudjuk, a kéziratos és az els√ nyomtatott haggadák képanyaga folyamatos újranyomásokban jelen volt korának vizuális palettáján is. Saját haggadájának illusztrálását Naményi m∫vészeti és tipográfiai, könyvészeti igényességének megfelel√en készítette el√. Könyvbarátként vallotta, hogy az író szellemi munkájának meg kell adni azt a tiszteletet, hogy m∫vészi köntösben juttatják a közönség kezébe.10 Természetesen mindez hatványozottan igaz a szertartási célokat szolgáló kiadványnál: ahol szinte Isten akaratát közvetíti a szöveg, ott a lehet√ legtökéletesebb formát kell biztosítani. Hogy Naményi mennyire komolyan gondolta a megfelel√ m∫vészi tartalom tökéletes ipari kivitelezésének fontosságát, azt a könyv kolofonja bizonyítja: „Ezt a Haggadát az √si szertartásos rend szerint Pap Károly közrem∫ködésével összeállította Naményi Ern√. Az Oh Atyánk kezdet∫ éneket az Addir hu dallamára írta Bodrogh Pál. A fametszeteket készítette Kolozsvári Sándor. Nyomtatták Kner Izidor könyvnyomdájában Gyomán, a zsidó id√számítás 5696-ik esztendejének telén, a svájci münchensteini Haas féle bet∫öntöde Bodoni antiqua és az Els√ Magyar Bet∫önt√de Meruba bet∫jével. Készült öt példány A–E jelzéssel, Van Gelder Zonen valódi kézzel merített papirosán, 60 példány 1–60 jelzéssel a Diósgy√ri Papírgyár merített papirosán és 1000 példány finom diósgy√ri papiroson. A hangjegymellékletet Gottlieb Izsó nyomtatta Budapesten. A könyveket Kner Erzsébet kötötte. A számozott példányokat az illusztrátor aláírásával látta el. Ennek a példánynak jelzése: A.”
aményi a Haggada mellett a széder-esti szertartás más tárgyainak elkészítésére/elkészíttetésére is gondot fordított. 1936-ban a Múlt és Jöv√ ben közölt beszámolójából12 értesülünk arról, hogy – nem mellékesen a Naményi baráti társaságába tartozó – Tevan Margit modern szertartási eszközöket készített. A rövid kis cikk két mezuzát, egy Illés-serleget és két széder-tálat ismertet, s hangsúlyozza a kortárs, modern judaika megteremtésének fontosságát. Miközben kiemeli a tárgyak újszer∫, az anyag és a technikai lehet√ségek adta formáját, beleilleszti azokat a zsidó kegytárgyak több évszázados történetébe, felvillantja ikonográfiai el√képeiket. Naményi számára egyaránt fontos az ezeréves tradícióhoz köt√ tartalom, a tárgyak jelképeiben, ikonográfiai elemeiben jelen lév√ zsidó tradíció, saját korszakának modern iparm∫vészete az anyaghasználatban és a megmunkálásban. Nem mellékes számára, hogy a vallási szertartások közben milyen esztétikai megjelenés∫ tárgyakat használ, hiszen azok az √ értelmezésében már nem pusztán kellékek, hanem vallásos tartalmat hordozó és funkcióba lép√ tárgyak, „hogy Isten szolgálatára szánt legkisebb eszköz is a szépség felemel√ szellemével mozdítsa el√ a lélek feltörését”.
A
z Ézsajás Vallásos Társaság a tagok lakásaiban tartotta összejöveteleit, zsinagógájuk természetesen nem volt. A vallásos irányzatuknak, szellemiségüknek megfelel√ zsinagógát azonban ismerjük: egyrészt Naményi zsinagógaépítészetr√l szóló írásaiból, másrészt pedig a baráti körükhöz tartozó Kozma Lajosnak Kassán felépített zsinagógája alapján. Az 1929-ben felavatott zsinagóga ismertetését Naményi a Múlt és Jöv√ tipográfiailag is értékes külön kiadványában vállalta. Naményi élete folyamán többször foglalkozott a zsinagógaépítészet kérdéseivel. Mindannyiszor hangsúlyozta, hogy míg a zsinagógák építészeti stílusa általában a környez√ kulturális hatásoknak megfelel√en alakult, ugyanakkor az alkalmazott építészeti-m∫vészeti szemlélet mindenkor a változó szertartási igényekhez igazodott. Ezért tér el a koraközépkori zsinagógák térformálása ezért tér el a kés√bbi korszakokétól. A tizenkilencedik–huszadik század zsidó közösségen belüli éles vitái, melyek az ortodox–neológ szakadáshoz vezettek, gyakran a
134
Hiddur micva mint zsidó identitás
zsinagógák bels√ berendezése, térhasználata körül hanem múzeumi háttérrel, m∫vészetpártolással világforogtak. A századfordulón a korábbi reform-tér- ra segített – sokszorosításra tervezett, az eladásokból használatot követ√ közösségek egy részében is az intézményi bevételeket növel√ – kortárs m∫vészevisszatértek a hagyományos elrendezéshez, amit Na- ti tárgyakként jelentek meg. Közöttük a legérdekeményi célszer∫tlennek és √szintétlennek tartott. sebb, Naményi sokoldalú érdekl√dését és munkássá„Kozma Lajos nagy érdeme a templomépítés szem- gát leginkább jellemz√ az a selyemre nyomott pontjából az, hogy minden romantikus álszemérem kalácstakaró, mely felirata szerint az Országos Magyar kikapcsolásával, amikor a modern haladó zsidó isten- Zsidó Múzeum kiadása. A szombat fogadásának csatisztelet szükségleteinek megfelel√en kellett templo- ládi szertartásához használatos kegytárgyat Kner Almot emelnie, azt kizárólag a haladó zsidó szertartás bert tervei alapján, ajándékul kapott selyemre nyomszelleméhez szabta. Ezzel is szolgálta azt a magas val- tatták. A tradicionális zsidó textileken is felt∫n√ lásos és m∫vészeti törekvést, amely úgy a hitet, mint állatalakokkal díszített növényi ornamentika négy mea m∫vészetet az élettel eggyé teszi, nem húz válaszfa- dailonjában a sabbatot, illetve a zsidó közösséget szimlakat a szellemiség és az élet közé, hanem az élet leg- bolizáló tárgyak szerepelnek: menóra, serleg, kalács fenségesebb megnyilvánulásait harmonikus egység- és bor. A mintázat közepén, ovális mez√ben a kalácsbe foglalja.” A vallásos tartalom mellett természetesen ra mondandó áldás héber szövege látható. az azzal szoros egységben A kalácstakarót a rabbianyagok milyenségére, de nem a gyertyatartóra magára!) van szemlélt vizuális megjele- el√írás, illetve szabályozott a borra mondandó áldásnál a bor ság esketési listái alapján nést is méltatta, s külön minimális mennyisége, ezáltal áttételesen a serleg mérete. Sza- minden ifjú házaspárnak kiemelte a zsinagóga egysze- bály még, hogy a szukkoti csokor részét képez√ etrog gyümölcs („ahol egy új hajlék épül r∫ és célszer∫ formáját, ne- csak akkor kóser, azaz rituálisan használható, ha a csúcsa ép, Izraelben…”) 14 elküldték azmes bels√ díszítését, anyag- valamint a már említett pergamentekercsek akkor használha- zal, hogy amennyiben megha valamennyi rájuk írt bet∫ tökéletesen olvasható. Ezért használatát – valamint a tóak, tartják, küldjék be a múezeket a tárgyakat hagyományosan nagy körültekintéssel, óvagondos ipari kivitelezést. tosan tárolják – de a tárolóedény formájára, vizuális megjele- zeumnak a kért összeget. Ugyanakkor Naményi nésére nincs szabály. Az összes többi tárgyra, a zsidó életben A korszakban divatos, kerehétköznapi munkája során a el√forduló kellékekre gyakorlatilag sem el√írás, sem szabály sett m∫vész által tervezett Magyar Könyv- és Reklám- nincs, ezért ezeknél érvényesülhetnek a környezeti hatások, „design-judaika” ilyen típum∫vészek Egyesületének f√- az egyes közösségekre jellemz√ megformálási, díszítési módok. sú „marketingjével” nemA tárgyak megjelenítésében így csak az anyagokra vonatkozó, titkára is volt, a reklámról formai vagy ikonográfiai korlátozás lehet√sége maradt. csak a múzeum bevételeiszóló egyik els√ hazai szaknek növelése volt Naményi 13 munka szerz√je. Tudta, célja, hanem ezzel egyfajta sajátos missziós szerepet hogy a társadalom zsidóképének alakítása és a zsidó is játszott: „hitem szerint a vallás √reinek az a köteönkép formálása szempontjából milyen fontosak azok lességük, hogy olyanokat nyerjenek meg a legtisztább a jelek, amelyekkel a közösség mintegy közzéteszi monoteizmuson alapuló, tiszta szellemi Istenséget identitását, vallásról, m∫vészetr√l, a munka megbe- tisztel√ vallás részére, akik már eltávolodtak, akik épcsülésér√l vallott nézeteit. A modern zsidó önrepre- pen esztétikai kielégületlenségük folytán s a vallászentáció intézményét, a Zsidó Múzeumot ennek szel- nak az élett√l való teljes elkülönülése révén távolodlemében rendezte be munkatársaival, Grünvald tak el. Ha ezeket újból a vallás templomaiba óhajtják Fülöppel, Fürst Aladárral és Munkácsi Ern√vel. Namé- hozni, ha a zsidó vallásból az élet vallását akarják újnyi kezdetben a gazdasági alapok megteremtésén fá- ból teremteni, ha modern kultúránkkal harmonikuradozott els√sorban, többek között múzeumi kiadvá- san egyesülve, integráns részévé akarják tenni lelki nyokkal növelte a bevételeket. A kiadványok szép életünknek, akkor azt a nagy vonzóer√t, amelyet a jövedelmet hoztak a Múzeumegyesületnek, ezen kívül m∫vészet jelent, nem nélkülözhetik, akkor a vallástisztán körvonalazták a korabeli magyar zsidók iden- nak keresnie kell a m∫vészet fegyverbarátságát, mely titását és önképét. A múzeumi tárgyakról készült két, annál √szintébb, mert a vallás céljainak szolgálatáegyenként 12 darabos képeslap-sorozat els√sorban val semmiben sem hanyagolja el saját célkit∫zéseit.” 15 azokat a tárgyakat mutatta be, amelyek az emancipált magyar zsidók önlegitimációja szempontjából különösen fontosak voltak. Emellett m∫vészeti néz√pontaményi Ern√ a m∫vészetet saját családjában, otthoból is számottev√ek voltak a múzeumi tárgymásola- nában sem nélkülözte a szertartásokban. 1933-ban, tok. Ezek nem réges-régi muzeális tárgyak replikáiként, Tamás fiának bar micvójára – mindössze hatvan pél-
N
135
Toronyi Zsuzsanna
dányban – kinyomtatták azt a beszédet, melyet 1901ben az √ avatásán mondott el édesapja a nagykanizsai zsinagógában. Az alkalmi kiadvány Naményi kedvelt bet∫jével, Bodoni antiquával, válogatott papírokon, Kner Erzsébet m∫vészi kötésében készült. A fiatalon megözvegyült Naményi második házasságkötésére nászajándékként barátai, az Ézsajás Vallásos Társaság tagjai Tevan Margit Ézsajás, Noé és búzakévét köt√ pár képével díszített serlegét ajándékozták a házaspárnak. A serleg kés√bb a Zsidó Múzeum gy∫jteményébe került.16 Az értékes, régi családi tárgyakat a Zsidó Múzeum Egyesület √szinte tagjaként a Múzeumnak ajándékozta, köztük dédapjának, Philipssonnak kalácstakaróját, nagyapjának, Kayserling Mayer Dohány utcai rabbinak tfilinzacskóját, karosszékét is. A nagykanizsai rabbi fiaként jól ismerte a kanizsai zsidó közösség értékes, m∫vészettörténetileg is jelent√s tárgyait, s ezeket hosszas tárgyalások után, több menetben szerezte meg a múzeumnak. A Zsidó Múzeum a Naményi szerint a harmincas–negyvenes évekre a „múlt emlékei mellett a vallásgyakorlat m∫vészi megnyilatkozásainak tárháza”, példatára lett.17
nak a magyar porcelángyártásban játszott szerepét, és a széder-tálak díszítésének m∫vészettörténetét dolgozza fel nagyon alaposan. A cikk megírásához felkutatta a még lappangó, családi használatban lév√ herendi szédertálakat is. Ezek közül kés√bb többet is megszerzett a Zsidó Múzeum gy∫jteménye számára. Széderr√l, pészachról összegy∫jtött hatalmas tudásának összegzése volt az a viszonylag rövid ideig látogatható id√szaki kiállítás, melyet a holokauszt utáni els√ként rendezett meg a Zsidó Múzeumban. Az „A széder m∫vészete” cím∫ kiállításban széder-tálakat, haggadákat, Élijáhu-serlegeket, macesztakarókat, kéztörl√ket mutattak be – jellemz√en a legrégibb magyarországi emlékekt√l a kortárs, modern judaikákig, többek között Tevan Margit szertartási tárgyaival együtt. Sajnos ehhez a kiállításhoz katalógus nem készült, a kiállított tárgyak listája nem maradt fenn – csak a kicsi, összehajtott kiállításvezet√ brosúrából tájékozódhatunk.
N
aményit nem elégítette ki korának egyre inkább formálissá váló neológ zsidó vallásgyakorlata, „a gépiesen gyakorolt és élettelenné váló ceremóniák” mögé akart tekinteni, hogy megismerje az „alapul szolgáló örök eszméket”.22 Az √ érdekl√dése a m∫vészet felé fordult, ezért a judaizmus alapjait jelent√ alapideákat is a m∫vészetben kereste. Zsidó m∫vészetr√l, kegytárgyakról, képz√m∫vészetr√l szóló írásaiban mindig hangsúlyozta, hogy a m∫vek a zsidó tradíció termékei, ekképp a zsidó szellem megnyilvánulásai, mely minden korszakban mást és mást tart fontosabbnak, hangsúlyozandóbbnak. Ez a felismerése adott lehet√séget arra, hogy szabadon, a zsidó tradícióhoz mélységesen köt√dve, de a folyamatos megújulás lehet√ségét megadva, a legmodernebb formák között is lehetségesnek tartotta a hagyományos zsidó m∫vészeti termékek megjelenését. Feltételezzük, hogy Kozma Lajos, Tevan Margit, Kner Imre és Albert számára inspiráló forrás lehetett egy-egy Naményivel folytatott baráti beszélgetés vagy bibliamagyarázat, szabad filozofálgatás az Ézsajás Társaságban. Naményi modern m∫vészetr√l vallott nézeteit legitimálta zsidó m∫vészettörténeti tudása, a modern zsidó szellemtörténetben alapvet√ fontosságú családi kapcsolatai pedig hitelesítették judaikákról, modern judaikákról vallott nézeteit. Jóllehet a zsidó kegytárgyakra vonatkozóan nagyon kevés a vallástörvényi megkötöttség, de a zsidó jogrendben többé-kevésbé járatlan m∫vészeknek mégis meger√sítést jelenthetett, amikor Naményi elismer√en nyi-
N
aményi sokat publikált err√l a tárházról, munkássága a magyarországi zsidó m∫vészettörténet-írás kimagasló teljesítménye. Érdekl√désének, publikációinak középpontjában a pészach állt: a szabadság ünnepe, a múlthoz, a zsidó történelemhez való köt√dés szimbóluma is ez az ünnep, ráadásul az évszázadok folyamán gazdag tárgyanyaga alakult ki. „A zavartalan öröm ritka volt a zsidóknál, s érthet√, hogy a zsidó család a szép iránti vágyakozása a megszabadulás, a kiszabadulás és megváltás ünnepének díszítésére, fényessé és széppé tételére irányult.” 18 Naményi, mint láttuk, saját vallási közössége számára els√ként a haggada kiadását szervezte meg, majd Tevan Margit tárgyainak létrejöttét segítette. A Múlt és Jöv√ ben aláírás nélkül, ám szinte bizonyosan Naményi tollából jelent meg egy kit∫n√ cikk a korszak legnagyobb judaika-gy∫jteményének, a Friedmann-gy∫jteménynek a pészachhal kapcsolatos tárgyairól.19 Ebben a hiddur micva eszméjét a nehéz korszakokat megélt zsidók számára egyrészt lelki menedékként, másrészt a múlthoz kapcsoló kötelékként ábrázolja. 1942-ben bemutatja a korszak két másik jeles magyar haggada-kiadványát, az OMZSA haggadát és a Zádor István által illusztrált haggadát.20 Ugyanebben az évben jelenik meg nagyon alapos és összefoglaló cikke a herendi széder-tálakról.21 Ebben a magyar zsidó m∫vészi ipar egyik els√ képvisel√jének, Fischer Mór-
136
Hiddur micva mint zsidó identitás
vallás céljaira létrehozott m∫vészet valójában nem segítette és kiegészítette, hanem pótolta a ceremóniákat. A szakrális tárgyak el√állítása, propagálása, az azokkal való foglalkozás is szakralitást nyert, a szent tárgyak elkészítésének folyamata maga is rituális folyamattá vált. „És a m∫vészet, amikor a vallás eszményi célját szolgálja, szent munkát végez, amint szent munkát végeztek azok, akik a szent sátort felépítették: »És látta Mózes az egész munkát. Íme elkészítették azt; amint parancsolta az Úr, úgy cselekedtek. S megáldotta √ket Mózes.« (Mózes II: 39.43)”26
latkozott egy-egy elkészült alkotásukról. Az elkészült és bemutatott épületek23 és tárgyak alapján a színvonalas kortárs judaika kapcsolódik a vallásos tartalomhoz, formailag pedig a lehet√ legegyszer∫bb, „szertartásos célszer∫ségen alapuló formaalkotás”.24 Naményi szerint a zsidó m∫vészet lényege, hogy a részletez√ leírással és a díszek hangsúlyozásával szemben a lényeget a zsidó szellemben keresi, s ennek vizuális megvalósítására törekszik.25 Megjelenése óta sokat vitatott, de máig idézett m∫vében (L’esprit de l’art juif, 1957) a zsidó m∫vészetet elválasztja a bibliai korszak m∫vészetét√l, s a szétszóratás, a diaszpóra termékének tekinti, melynek valódi célja ugyanaz, mint a szent szövegeknek: a Biblia, az Írott tan magyarázata – ezúttal vizuális megvalósításban. A zsidó m∫vészetr√l szóló fejtegetésekben rendre felmerül, hogy a második parancsolat („ne csinálj magadnak faragott képet”) miatt a zsidó m∫vészetr√l nem beszélhetünk, s a konzervatív ortodox közösségekben nincs is igazi értéke a vizualitásnak. Naményi az 1930-as években, Szíriában feltárt Dura Europos-i zsinagóga falfestményei, valamint a középkori illuminált kódexek alapján úgy véli, hogy a bálványimádás tilalma csak a statikus, szimbolikus pillanatokat rögzít√ szobroknak, az ókori keleti m∫vészet jellemz√ tárgyainak tilalmát jelenti. Értelmezése szerint a durai freskók a zsidó szellem igazi megnyilvánulásai, hiszen a bibliai történeteket, legendákat bemutató képeken egy képen belül a legenda egész lefolyása látható – ez a „folytatólagos el√adás”. Ezzel a megoldással a zsidó m∫vészet nem statikus, mint a bálványimádás m∫vészete, hanem látszik benne az isteni beavatkozás, mely a zsidó szellem, a bibliamagyarázat megjelenése. (A módszer már ismert volt a kora keresztény m∫vészetb√l, de a durai és a bét alfai ókori zsinagógák feltárása el√tt nem volt ismert, hogy a kora középkori zsidó m∫vészet is alkalmazta.)
NAGYON SZEMÉLYES MEGJEGYZÉS
2003
-ban Stockholmban, a Paideia Institut „Jewish Museology” programjának végén volt egy érdekes beszélgetés. A disputa zárta a továbbképzést, mely természetesen arról szólt, hogy milyen módon lehet tárgyakkal, vizuális forrásokkal, történeti relikviákkal bemutatni egy alapvet√en szövegközpontú kultúrát. „Tanulmányi ünnepünk”, melynek szinte minden aspektusát megvitattuk, a szabadság ünnepe, a pészach volt. A záróbeszélgetés könnyednek t∫n√ kérdése az volt, hogy melyik volt életünk legemlékezetesebb széder-estéje, s mi lehet ennek a muzeológiai tanulsága. Én akkor azt a szédert említettem, amire szinte alig emlékszem, régen volt már – emlékezetes viszont a majd hónapnyi készül√dés, szervezkedés. Barátaimmal szerveztük, s elhatároztuk, hogy a széderünk szép lesz, stílusos, és magunk készítjük hozzá a tárgyakat. Én egy macesztakarót készítettem, s a megfelel√ hímzésminta megtervezése komoly szellemi háttérmunkát jelentett: a felirat kiválasztása, az ikonográfiai elemek, a színek, az anyagok – s az egész összehangolása a többiek munkájával komoly ünnepi készül√dést jelentett túlságosan is szekularizált életemben. A hiddur micva, a parancsolat m∫vészi, kétkezi kiteljesítése hidat, meger√sít√ kapcsot jelentett a zsidó tradícióhoz. Csak kés√bb értettem meg az igazi jelent√ségét – többek között Naményi életpályájának tanulmányozása közben.
S
zinte már közhely, hogy a m∫vészet élvezete szinte szakrális élményt jelent az arra fogékonyaknak. Naményi életpályája és írásai fényében úgy t∫nik, hogy a dolog fordítva is m∫ködött: az Ézsajás Vallásos Társaságban összegy∫lt finom ízlés∫ értelmiségiek számára a zsidó szellemben el√állított, vagy a
137
Toronyi Zsuzsanna Jegyzetek
1. Vö.: Kalman P. Bland: The Artless Jew. Medieval and Modern Affirmations and Denials of the Visual. Princeton, Princeton University Press, 2000. 2. Vö.: William Cutter: Kísérteties héber nyelv, hátborzongató beszéd. Scholem 1926-os levele Rosenzweignek. In: Múlt és Jöv√, ÚF 1991. (2) 46. 3. Naményi Ern√: Templom és Iskola. Kozma Lajos építészeti munkáiból. Budapest, Múlt és Jöv√, 1929. 4. Roskó Gábor, Turán Tamás: Képfogyatkozás. Budapest, Akadémiai Kiadó, 2004. 11–19. o. 5. Naményit idézi: Grünvald Fülöp: „Naményi Ern√ emlékezete.” Új Élet, 1958. február 15. 6. 1935. szeptember 18-án. Idézi: Komoróczy Géza: „Utószó”. In Pap Károly, Naményi Ern√, összeáll.: Haggada. Gyomaendr√d, Gyomai Kner Nyomda, 1993. Reprint. Köszönettel tartozom Hajnal Györgynek, amiért felhívta a figyelmemet erre a tanulmányra. 7. Naményi Ern√: Holt forma vagy él√ lényeg? Elmélkedések Ézsajás 1. fejezetéhez. Budapest, Ézsajás Vallásos Társaság, 1934. (Ézsajás Vallásos Társaság füzetei, 1.) 8. Naményi Ern√: „Vallásos reformmozgalmak Magyarországon”. In Ararát. Magyar zsidó évkönyv az 1941. évre Budapest, Országos Izraelita Leányárvaház, 1941. 137–141. o.; Kanizsai Ern√ (Naményi Ern√): „A liberális zsidóság.” In Libanon 1943. (1) 17–21.o. 9. Namenyi, Ernest: „La Miniature juive au XVIIe et au XVIIIe siècle.” In Revue des Etudes Juives, 1957. 27–71. o. és Naményi, Ernest: „The Illumination of Hebrew Manuscripts after the Invention of Printing.” In Cecil Roth, ed.: Jewish Art. An Illustrated History. Tel Aviv, Massadah Press, 1961. 423–454. o. 10. Naményi Ern√: „Az év legszebb könyvei”. Nyugat 1931. (3) 11. Naményi a Haggada legelegánsabb, „A” jel∫ példányát, valamint a kitüntet√ oklevelet a Zsidó Múzeumnak ajándékozta. 12. Naményi Ern√: „Tevan Margit szertartási eszközei.” Múlt és Jöv√ 1936 (3) 76. o.
13. Beck Salamon, Hermanné Czinner Alice, Nádai Pál, Naményi Ern√: A reklám. Budapest, Pantheon, 1927. 14. A kalácstakarót kísér√ levél megszövegezése. MZSML VI-A, Magyar Zsidó Múzeum iratai, 1940. 15. Naményi Ern√: A zsidók és a képz√m∫vészet. Budapest, Izraelita Magyar Irodalmi Társulat, 1933. 16. MZSML 64.163. 17. „Az Országos Magyar Zsidó Múzeum jelentése. El√terjesztette az 1940. évi rendes közgy∫lésen dr. Munkácsi Ern√ ügyvezet√ igazgató”. IMIT Évkönyv, 1940. évkönyvéb√l, a beszámolóról szóló tudósítás: Gábor János: „Az Orsz. Magyar Zsidó Múzeum Egyesület 1940. évi közgy∫lése.” Libanon, 1940 (3) 85–86. o. 18. Naményi Ern√: „A zsidó családi élet m∫vészete.” In Ararát. Magyar zsidó évkönyv az 1942. évre. Budapest, Országos Izraelita Leányárvaház, 1942. 36–40. o. 19. jelzés nélkül: „◊seink mégis mindenkor keresték a szépet…” Dr. Friedmann Ignác gy∫jteményének pészach-ünnepi csoportjához. In Múlt és Jöv√, 1938. (4) 104–105. o. 20. Naményi Ern√: „Két haggada.” In Libanon 1942 (2) 60. o. 21. N[aményi] E[rn√]: „Herendi Szédertálak.” In Libanon 1942 (1) 11–16. o. 22. Naményi Ern√: „Vallásos reformmozgalmak Magyarországon.” In Ararát. Magyar zsidó évkönyv az 1941. évre Budapest, Országos Izr. Leányárvaház, 1941. 137–141.o. 23. Naményi Ern√: Templom és Iskola. Kozma Lajos építészeti munkáiból. Budapest, Múlt és Jöv√, 1929. A m∫ben Kozma más, tervben maradt épületeit is ismerteti Naményi 24. Naményi Ern√: „Tevan Margit szertartási eszközei.” Múlt és Jöv√ 1936 (3) 76.o. 25. Naményi Ern√: „Zsidó m∫vészek.” In IMIT Évkönyv 1948, Budapest, Izraelita Magyar Irodalmi Társaság, 1948. 143–155. o. 26. Naményi Ern√: A zsidók és a képz√m∫vészet. Budapest, Izraelita Magyar Irodalmi Társulat, 1933.
Kner Albert tervezte kalácstakaró
138
