HEMIOLA- JELENSÉG A FÖLDKÖZI-TENGER TÉRSÉGÉBEN *

20

XLVIII. évfolyam, 1. szám, 2010. február

Magyar Zene

Kárpáti János

HEMIOLA- JELENSÉG A FÖLDKÖZI- TENGER TÉRSÉGÉBEN *

A mediterráneum etnológiai összefüggéseinek, szocio- antropológiai egységének nagy nemzetközi irodalma van. Kiemelkedik belôle két nagyszabású, különbözô szerzôktôl való tanulmánygyûjtemény, melyek említése nélkül nem illô a címben jelölt témához közelíteni. Az egyik 2001- ben jelent meg Párizsban, és az antropológiai kapcsolatokat vizsgálta,1 a másik pedig 2005- ben, és a térség zenéjére fókuszált.2 Az etnológusok és antropológusok egyetértésével szemben etnomuzikológiai oldalról a mediterráneum összefüggéseit illetôen kétségek merültek fel, legalábbis Gilles Léothaud és Bernard Lortat- Jacob „La voix méditerranéenne; une identité problématique” címû, 2002- ben publikált tanulmányában.3 Ezek a szerzôk ugyanis azt tartják, hogy a „koherencia” tulajdonképpen illúzió, és inkább turisztikai jelentôségû marketing eszköz fesztiválok rendezésére. Véleményüket nem tudom sem vitatni, sem elfogadni, mert a téma szélesebb perspektívájában nincs igazán kompetenciám. Hogy a témának valóban van bizonyos „turisztikai” vetülete, azt egy kifejezetten tudományos kiadó Henry Cowell által összeállított lemeze igazolja, mely Folk Music of the Mediterranean címmel jelent meg 1953- ban, egy- egy mintát idézve tizennégy ország népzenéjébôl, az összefüggéseket és tanulságokat nagyon felületesen kezelve.4 Vizsgálódásomat egyetlen metrikai jelenség, a hemiola elôbukkanásaira és vándorlására összpontosítom, meg sem kísérelve, hogy abból messzemenô szociológiai vagy antropológiai következtetéseket vonjak le. A hemiola szó hallatán – azt hiszem – valamennyiünknek elôször Beethoven 3. szimfóniájának az a mozzanata jut eszébe, amikor a Scherzo végén a hármas

* A Magyar Zenetudományi és Zenekritikai Társaság „Népzene és zenetörténet” címmel rendezett VII. tudományos konferenciáján, az MTA Zenetudományi Intézetének Bartók Termében 2009. október 8- án elhangzott elôadás írott változata. 1 L’Anthropologie de la Méditerranée, sous la dir. Dionigi Albera, Anton Blok, Christian Bromberger. Paris: Maisonneuve & Larose, 2001. 2 David Cooper and Kevin Dawe (szerk.): The Mediterranean in Music: critical perspectives, common concerns, cultural differences. Lanham, Maryland: Scarecrow Press, 2005. 3 In: La vocalité dans les pays d’Europe méditerranéenne et dans le bassin méditerranéen. Actes du colloque international de La Napoule, 2 et 3 mars 2000. 4 Smithsonian Folkways FW04501.

KÁRPÁTI JÁNOS: Hemiola- jelenség a Földközi- tenger térségében

21

pulzálás mindössze négy ütemre alla breve 4/4- be vált át, jól megtréfálva a hármas lüktetéshez hozzászokott hallgatókat. A hemiola terminus mögött az antik görög elmélet hémiolios fogalma rejlik, melynek jelentése „fél és egész”, s amelyet az európai kora reneszánsz menzurálnotáció elmélete latin fomában, sesquialtera néven is meghatározott. Michael B. Collins írt nagyszabású tanulmányt a jelenség 16. századi teóriájáról, olyan szerzôket idézve, mint Gioseffo Zarlino, Pietro Aron, Martin Agricola és Adriano Banchieri.5 Ez utóbbi például így fogalmazott 1609ben kinyomtatott tanulmányában: „a sesquialtera egyenlôtlenség, mert az egyik énekes két hangot, a másik három hangot énekel ugyanazon idô alatt”.6 Az európai zenetörténet példák sokaságát nyújtja a hármas és kettes osztások torlasztására – mégpedig egyszólamú, melodikus és többszólamú, kontrapunktikus formában egyaránt. Jelen tanulmányomban azonban a hemiola- jelenségnek csak egyik aspektusát kívánom tárgyalni, elkerülve sok olyan szerteágazó kérdést, melyet az európai zenetörténet és a világ hagyományos zenekultúrái kínálnak. A figyelmet azonban ez alkalommal nem a két és három hang egyidejûségére összpontosítom, hanem a hemiolának arra a megjelenésére, amikor a 3 és 2 hangú egység váltakozása a hármas pulzálást felborítja. Ötven évvel ezelôtt, fiatal, etnomuzikológiai elôtanulmányokkal nem is rendelkezô kutatóként marokkói terepmunkába csöppentem bele, és mintegy 22 órányi anyagot vettem fel magnóra a Közép- Atlasz hegység számos, berber népesség lakta településén. Az anyag egy részét lejegyeztem és tanulmányba foglaltam, mely 1960- ban elôször magyarul, majd bôvebb formában franciául jelent meg.7 Nagy meglepetés volt számomra, hogy a Közép- Atlasz vidékének csaknem valamennyi településén egy olyan dallam különbözô változatait vettem hangszalagra, melynek legfôbb ritmikai jellegzetessége a hemiola, vagyis a 6/8 – 3/4 következetes váltakozása:

1. kotta

5 „The Performance of Sesquialtera and Hemiolia in the 16th Century”. Journal of the American Musicological Society, 1964, 5–28. 6 Conclusioni nel suono dell’organo. Bologna: Gio. Rossi, 1609. 7 „Dallam, metrum és strófaszerkezet a közép- marokkói berber (imazighen) népzenében. Magyar Zene I (1960, nov.), 169–188.; „Mélodie, vers et structure strophique dans la musique berbère (imazighen) du Maroc Central”, Studia Musicologica I (1961), 451–473.

22


Magyar Zene

Észak- Afrikába tulajdonképpen Bartók nyomában jutottam el. 1956 tavaszán írt diplomamunkám egyik legeredményesebb fejezete volt Bartók és az arab népzene kapcsolatának tárgyalása. Tanulmányom francia változata nyújtotta az alapot ahhoz, hogy a marokkói kultuszminisztérium akkor még francia osztályvezetôjétôl meghívást kapjak elôadások tartására és népzenegyûjtésre.8 Amikor a helyszínen felvett anyag feldolgozása során az imént idézett hemiolát felfedeztem, azonnal alátámasztást nyertem Bartók tanulmányából, aki az algériai Biskra vidékén gyûjtött dallamok dobkíséretében hasonló hemiolát jegyzett le, pontosan kimutatva a 3 × 2/8 és 2 × 3/8 váltakozását:9

2. kotta

Kutatásaimat folytatva Erich von Hornbostel, Rodolphe d’Erlanger és Jules Rouanet munkáira alapozva sikerült megállapítani, hogy ez a hemiola- jelenség Tunézia, Algéria és Marokkó, vagyis Észak- Afrika Maghreb néven etnikai egységnek tekintett területén számos dallamban és dobkíséretben egyértelmûen fellelhetô.10 Csak egy- egy példát mutatok be Hornbostel marokkói, d’Erlanger tunéziai és Rouanet algériai példatárából:

3a kotta

3b kotta

8 „Bartók et la musique arabe”. Musique hongroise, publié sous la direction de Maurice Fleuret. Paris: Association France- Hongrie, 1962, 92–105. 9 „Die Volksmusik der Araber von Biskra und Umgebung”. Zeitschrift für Musikwissenschaft, 2. Jahrgang, (Juni 1920), 498–522. 10 E. M. von Hornbostel–R. Lachmann: „Asiatische Parallelen zur Berbermusik”. Zeitschrift für vergleichende Musikwissenschaft I (1933), 4–11, Musikbeispiele No. 7; R. d’Erlanger: Mélodies tunisisennes. Paris:


23

3c kotta

Rose Brandel, az afrikai törzsi zenekultúrák nagy szakértôje a hemiola- jelenségeket horizontális és vertikális, vagyis egy- és többszólamú formában különbözteti meg.11 Az idézett algériai példában a vertikális típus mutatkozik meg, vagyis a dallam 2 x 3/8- ban, a dobkíséret pedig 3 × 2/8- ban mozog. Úgy látszik, ez a metrikus játék annyira jellegzetes eleme volt az algériai zenének, hogy Saint- Saëns, aki sok évet töltött Algériában és ott is halt meg, Suite Algérienne címû zenekari darabjának „Rhapsodie mauresque” címû tételében ezt alkalmazta a couleur locale ábrázolására (4. kotta a 24. oldalon). Visszatérve a népzenéhez, aligha csodálkozhatunk, hogy az algériai- marokkói jelenség terjedésének útja az Ibériai- félszigetre vezet. A kapcsolat évszázados múltú, hiszen a 9. századtól a 15.- ig ott virágzott a cordobai és granadai emirátus, és így az is magyarázatot nyer, hogy a Maghreb mai napig gyakorolt mûzenéjét „musique andalouse”- nak nevezik. Mindenesetre a hemiola népzenei formái – miként azt R. Laparra 1913- ban kiadott, de máig idôszerû tanulmánya kimutatja – a spaGeuthner, 1937; J. Rouanet: „La musique arabe dans le Maghreb”. In: A. Lavignac–L. de la Laurencie: Encyclopédie de la Musique et Dictionnaire du Conservatoire. Paris, 1913–1931. Tom. II, 2833–35., 2871, 2879. 11 Rose Brandel: The Music of Central Africa: An Ethnomuicological Study. The Hague: Martinus Nijhof, 1961, 16.

24


Magyar Zene

4. kotta. Saint- Saëns: Suite Algérienne II. tétel („Rhapsodie mauresque")

nyol cante jondóban, az andalúziai polo nevû népi táncban és azok jellegzetes gitárkíséreteiben is fellelhetôk (5a–c kotta).12 A spanyol anyagban azután egy jellegzetes anakreoni sort is találunk. Ezt a klasszikus nyolcszótagos sort az jellemzi, hogy az ismétlôdô trocheusokat egy spondeus zárja, vagyis a három mora értékû elôzményhez négy mora értékû zárlat kapcsolódik. Itt áll elôttünk a hemiola egy jellegzetes típusa, hiszen csaknem törvényszerû, hogy zenei lejegyzésben a 6/8- ot súlyos 3/4 zárja. Bemutatok példaként egy görög, anakreoni verssort, hozzákapcsolva egy spanyol népdalt és – nagy ugrással – Monteverdi Orfeójának és Poppeájának egy- egy részletét. Polioi men hémin édé UU/–U/–U/–– (6a–b kotta a 26. oldalon.) A hémiolios „három a kettôhöz” aránya fontos szerepet játszott a görög elméletben, mivel mind a pythagorasi hangrendszer felépítése – gondoljunk a kvint hangköz generálására –, mind pedig bizonyos verslábak kialakítása – gondoljunk a paiónokra – erre az arányra épül. A paión fô jellegzetessége ugyanis, hogy az egy hosszú–három rövid szótag különbözô permutációiban a két és három mora értékek egymás mellé kerülnek, azaz a zenei értékek additív módon rendezôdnek, szemben az azonos értékek ismétlôdô, a pulzálást mindig osztó, divizív rendezésével. Martin L. West így fogalmazta meg ezt a metrikai jelenséget: „Az ütem nyolc egyenlô rövid

12 „La musique et la danse populaire en Espagne”. In: Lavignac–la Laurencie: Encyclopédie de la Musique et Dictionnaire du Conservatoire. Paris, 1913–1931. Tom. II, 2392.


25

5a kotta

5b kotta

5c kotta

hangnak megfelelô értéket tartalmaz, mely hármas és ötös csoportokra oszlik. Paradigmatikus formája ennek: 3+5/8”.13 Érdemes tehát a hemiola- jelenség körében tárgyalni azokat a metrumtípusokat is, melyekben az additív 3 + 2 elv uralkodik. Miután az imént a hemiola algériai- marokkói típusából indultunk ki, ismét Bartókra hivatkozhatunk, aki a biskrai gyûjtés másik darabjaiban a 3+3+2/8 torlasztását, vagyis ezt a jellegzetes additív metrikát mutatta ki. Az aszimmetrikus, „bolgárnak” is nevezett 8/8- os metrikát Bartók mûzenei fomában is felhasználta. Gondoljunk például a 4. vonósnégyes zárótételére (7a–b kotta a 26. oldalon)!

13 Martin L. West: Ancient Greek Music. Oxford: Oxford Umiversity Press, 1992, 142.

26


6a kotta

6b kotta. Monteverdi: Orfeo, Poppea megkoronázása

7a kotta

7b kotta. Bartók: 4. vonósnégyes V. tétel (© Universal Edition AG)

Magyar Zene


27

A hemiola Bartók törökországi gyûjtésében is felbukkan, jóllehet nem olyan hangsúlyosan, mint az észak- afrikai anyagban.14 Három példánk közül az elsôben a 6/8- os dallam 3/8- os egységeit kettôs tagolású ütôs szólam kíséri, és maga a dallam is átmegy ebbe a kettôs tagolásba:

8. kotta

Az Adana környékén végzett gyûjtésben továbbá arra is találunk példát, hogy a 3/4 és 2/4 additív módon váltakozik a dallamban, vagy pedig a kettes és hármas csoportok 5/8- os metrumban összegzôdnek (9a–b kotta a 28. oldalon). Bartók példái nem egyedülállók a török népzenében, hiszen Sipos János közelmúltban gyûjtött anyagában is számos példát találunk hasonló additív metrikára (10. kotta a 29. oldalon).15 Minden bizonnyal a görög népzenében is mind a mai napig él a hemiolának ez az additív formája, legalábbis Samuel Baud- Bovy Kréta szigetén végzett gyûjtésének tanúsága szerint.16 A gyûjtemény csaknem valamennyi darabjának metrumelôjegyzése „3 et 2/4”, egyértelmûen utalva arra, hogy az értékek szabálytalanul váltakoznak (11. kotta a 29. oldalon). Úgy látszik, a Földközi- tenger medencéjének keleti térségében a hemiolának ez az additív formája uralkodik, mely – bár szabály nem felállítható –, tendenciájában

14 Benjamin Suchoff (szerk.): Turkish Folk Music from Asia Minor. Princeton: Princeton University Press, 1976. 15 Sipos János szíves közlése. 16 Sanuel Baud- Bovy: Chansons populaires de Crète occidentale, recuellies avec le concours de Aglaia Ayoutanti et Despina Mazaraki. Chène- Bourg/Genève: Éditions Minkoff, 1972.

28


Magyar Zene

9a kotta

9b kotta

alátámasztja Rose Brandel érvelését, aki szerint az afrikai hemiola szorosabban kapcsolható az összetett, egyértelmûen additív közép- keleti és hindu metrikus stílusokhoz, mint a nyugati zenék szinkópával módosított szabályosságához.17 Mindezek alapján több- kevesebb bizonyossággal megállapítható, hogy a hemiola egyik típusa bele tud illeszkedni a nyugat- európai zene divizív gondolkodásába, és hosszú útja van a klasszikus és romantikus mesterek egy- egy rendhagyó mozzanatán keresztül a divizív gondolkodás 20. századi felbontásáig, másik típu-

17 Lásd a 11. sz. jegyzetet.


29

10. kotta

11. kotta

sa pedig következetesen megtartja additív szerkezetét, és elôbb- utóbb ugyancsak befolyásolja a „nyugati” divizív gondolkodást. A 20. század nagy mesterei között Bartók volt az, akinél az additív gondolkodás fiatalkori mûveitôl kezdve egész életén keresztül jelen volt.18 Mellette Stravinsky is említhetô, ám az additív gondolkodás mai uralma Ligeti György kompozícióihoz köthetô, ô ugyanis elméletileg is megfogalmazta, hogy az ide vezetô utat éppen a hemiola mutatta meg. Egyik szombathelyi elôadásából idézem: „Zongoraetûdjeimben én két különbözô zenei ideát, a metrikusan függô hemiolát és az afrikai zene additív lüktetését egyesítettem. … A hemiola a hat ütésbôl álló metrum kétértelmûségébôl adódik, mivel a hat egység három kettôs, avagy két hármas csoportra

18 János Kárpáti: „Alternative Bar Structures in Bartók’s Music”. Studia Musicologica, 47/2 (2006), 127–140.

30


Magyar Zene

osztható. Az ütem egy idôben kettes és hármas osztásának vibráló hatása olyan metrikus feszültséget eredményez, ami Chopin, Schumann – sôt Brahms és Liszt – zenéjének egyik legvonzóbb hatása. Ettôl teljesen eltérô metrikus kétértelmûség figyelhetô meg az afrikai zenében. Itt nincsenek ütemek európai értelemben, helyettük két ritmikus réteg mozog: egy gyors, egyenletes lüktetésû alapréteg, melyet számolni nem, inkább csak érezni lehet, és egy felsô réteg, amely különbözô hosszúságú, olykor szimmetrikus, de gyakrabban aszimmetrikus dallamelemekbôl áll.”19

A mediterráneum térségében megjelenô hemiola tehát olyan „élesztô” elemnek bizonyult, mely Európa északibb tájain is meghonosodott, és amely jelentékeny hatást gyakorolt zenénk egészen a mai napig tartó alakulására.

19 „Zongoraetûdjeim poliritmikus aspektusáról”, elôadás a Nemzetközi Bartók Szemináriumon, Szombathely, 1990. július 26.

ABSTRACT JÁNOS KÁRPÁTI

HEMIOLA PHENOMENON IN THE MEDITERRANEAN AREA In the North- African Arab and Berber folk music – as proved by Bartók’s Algerian and my Moroccan collection – the hemiola rhythm plays an important role. There are similar results in Spanish, Greek and Turkish folk music research. Although hemiola is present in the European Renaissance and Early- Baroque art music too, as typical examples can be quoted from Josquin to Monteverdi. Its acceptable explanation is that the „one and a half” ratio of the ancient Greek rhythmic theory, realized in the additive cumulation of 2 and 3 units, could be naturally rooted in both folk and composed musical praxis. The rhythmic course „perturbed” by hemiola has been a favourite tool in the music of later eras, and in the 20th century it became starting point for György Ligeti in his polyrhythmic Etudes for Piano. János Kárpáti (born 1932, Budapest), Hungarian musicologist, retired professor and head librarian of the Liszt Academy of Music, Budapest. He studied at the same institution with Kodály, Szabolcsi and Bartha, took his PhD in 1968 and DSc in 1995. His main research fields in musicology include Bartók analysis and Japanese traditional music. He cooperated with various international projects, between 1980–1986 he was vice president of the International Association of Music Libraries, between 1998– 2007 president of the Hungarian Musicological Society. He lectured at several universities in the USA, Canada, Japan, South Korea, France, Italy. He was decorated by the Erkel Prize (1971), the Grand Prize of Hungarian Creative Artists (1991), the Award for Excellence of the American Liszt Society (1996) and the Széchenyi Prize (2005). Main publications: Bartók’s String Quartets (1967, 1975); Bartók’s Chamber Music (1976, USA: 1994, Japan: 1998); Music of the East (1981, 1998); Dance in front of the Heavenly Rock Cave: Music and Myth in the Japanese Ritual Tradition (1998); Bartók Analysis (2003).

HEMIOLA- JELENSÉG A FÖLDKÖZI-TENGER TÉRSÉGÉBEN *

Recommend Documents