FOG – IRÁNYELV A foglalkoztatás irányelvei Tartalomjegyzék 1.
2.
Bevezetés 1. 1.
A foglalkoztatás szükségessége - koncepciója
1. 2.
A foglalkoztatás célja és célcsoportjai
1. 3.
A foglalkoztatás kapcsolata a többi normatív szabályozóval
A foglalkozatás legfrissebb tudományos eredményeinek irodalmi áttekintése 2. 1.
A foglalkoztatás eddigi nemzetközi tapasztalatai
2. 2.
A foglalkoztatás jelenlegi magyarországi gyakorlata
2. 3.
A foglalkoztatás területén meglévő hazai szabályozásai (elfogadott –
kipróbált – már használt normatív dokumentumok országosan és az egyes intézményeknél) 3.
A foglalkoztatás lehetséges módszerei (különböző alternatívák: eljárások, megoldási módok) és eszközei
4.
5.
6.
3. 1.
A foglalkoztatás módszerei
3. 2.
A foglalkoztatás érdekében történő eljárások
3. 3.
A foglalkozatás megoldásának különböző módjai
3. 4.
A foglalkoztatás eszközei
Ezek előnyei és hátrányai – a különböző feltételek elemzése 4. 1.
Közös előnyök
4. 2.
Védett foglalkoztatás
4. 3.
Nyílt munkaerőpiaci foglalkoztatás
Az irányelv megfogalmazása – az alkalmazására vonatkozó javaslatok 5. 1.
Az irányelv megfogalmazása
5. 2.
Az irányelv alkalmazására vonatkozó javaslatok
Az irányelv alkalmazásának személyi és tárgyi feltételei
1
5. 1.
Személyi feltételek
5. 2.
Tárgyi feltételek
7.
Az irányelv összegzése – javaslatok
8.
Fogalommagyarázat 7. 1.
Autonómia
7. 2. Átjárhatóság 7. 3. Fejlesztő foglalkoztatás 7. 4. Célcsoport 7. 5.
Foglalkoztatás
7. 6.
Foglalkoztatás szervezés
7. 7.
Fogyatékosság:
7. 8.
Funkcionális állapot
7. 9.
Információs rendszer
7. 10. Információszolgáltatás 7. 11. Integráció 7. 12. Készségfejlesztés 7. 13. Komplex rehabilitáció 7. 14. Környezet 7. 15. Közvetett célcsoport 7. 16. Közvetlen célcsoport 7. 17. Kulcshelyzetek 7. 18. Megváltozott munkaképességű személy 7. 19. Minőség 7. 20. Munkaerőpiaci (re)integráció 7. 21. Munkavezetés 7. 22. Nevelés
2
7. 23. Rehabilitáció – (Re)habilitáció 7. 24. Rehabilitációs szolgáltatások 7. 25. Rehabilitációs tevékenység 7. 26. (Re)integráció 7. 27. Segítés (támogatás, pedagógiai kísérés) 7. 28. Segítő környezet 7. 29. Személyiség fejlesztés 7. 30. Szükségletek 7. 31. Teljes munkaerőpiac 7. 32. Tájékoztatás 7. 33. Támogatott foglalkoztatás 7. 34. Társadalmi befogadás/elfogadás 7. 35. Társadalmi integráció 7. 36. Védett foglalkoztatás 8.
Hivatkozások, szakirodalom
3
1.
BEVEZETÉS 1. 1.
A foglalkoztatás szükségessége – koncepciója
A megváltozott gazdasági körülmények és az eddig alkalmazott foglalkoztatási rendszer korszerűtlenné válása miatt jogszabály módosítás vált szükségessé. Az ún. célszervezetek a foglalkoztatást nem folytathatták a már ismert módon. Ezzel egyidőben a szociális intézményeknek lehetőségük nyílt ellátottaik számára a lehető legjobb foglalkoztatás (forma, idő, tevékenység stb.) lehetőségének megteremtésére. E lépés szükségességét az is indokolta, hogy a foglalkoztatottakat (előtörténetét, aktuális fizikai – pszichés – egészségi – mentális állapotát, családi kapcsolatait stb.) legjobban a vele közvetlen kapcsolatban állók (intézményi alkalmazottak: ápolók, mentálhigiénés munkatársak stb.) ismerik. Mindezek ismeretében azonnali és szakszerű döntéseket tudnak tenni. Másrészt így bekerülhettek olyan tevékenységek is, amelyek eddig nem szerepeltek a rendszerben (pl.: ajándéktárgyak készítése különböző technikával) és színesítik a palettát egyben változatossá teszik a foglalkoztatást. 1. 2. 1. 2. 1.
A foglalkoztatás célja és célcsoportjai
A foglalkoztatás/munkatevékenység céljai: Tanulás, fejlődés (egy bizonyos elméleti ismeretanyag és/vagy gyakorlati/praktikus tudás és képesség hasznosítása; illetve újabbakkal történő bővítése)
Foglalkoztatás (értelmes tevékenység végzése) – aktivitás fenntartása (a sérülés/fogyatékosság, illetve társult tünetek miatt bekövetkező egészségi – pszichés – fizikai állapotromlás megelőzése; a folyamat lassítása) – terápia (az egyén fizikai – mentális állapotában bekövetkező pozitív változás)
Munkavégzés – társadalmi befogadás és szemléletváltás (a társadalom hasznos tagja – közösséghez tartozás).
1. 2. 2.
A foglalkoztatás célcsoportjai:
Hajléktalan személyek
Fogyatékos (vak, siket, mozgássérült és értelmileg akadályozott) személyek
Pszichiátriai betegek
Rokkantnyugdíjban részesülő, de a nyugdíjkorhatárt még el nem érő személyek 1. 3.
A foglalkoztatás kapcsolata a többi normatív szabályozóval
A foglalkoztatás révén mind a fogyatékossággal élő emberek nappali ellátásának, mind tartós bentlakásának minősége jelentősen megnő. Ezen túl a foglalkoztatás révén saját jövedelemhez, ennek révén önbecsüléshez, önállóbb életvitelhez jutnak.
4
KOM – Intézményközi kapcsolatok
DOK – Egységes dokumentáció – egységes szemlélet
MIN – Ellenőrzésekhez és minősítésekhez szükséges a visszacsatolás
VEZ – A vezetésnek ismernie kell a FOG irányelveit
FHE – Az irányelvek befolyásolják a kidolgozandó standard-eket, és ezek visszahatnak a felhasználói elégedettségre
HEM – A feltételek megfogalmazása befolyásolja a humánerőforrással való gazdálkodást is
PSZI – A szolgáltatásban résztvevők
INF – Minden intézményben alkalmazható
2.
A
FOGLALKOZATÁS
LEGFRISSEBB
TUDOMÁNYOS
EREDMÉNYEINEK IRODALMI ÁTTEKINTÉSE 2. 1.
A foglalkoztatás eddigi nemzetközi tapasztalatai
A megváltozott munkaképességű emberek (így a krónikus betegséggel élők és a fogyatékossággal élők) számára országonként változó, de alapvetően 2 féle foglalkoztatási formát támogatnak különféle formákban. A védett foglalkoztatás során döntő többségben megváltozott munkaképességű emberek dolgoznak. A nyílt munkaerőpiaci, azaz az egészséges emberek közti munkavégzést számos módon ösztönzik, mind a munkaadók, mind a munkavállalók oldaláról. Alapvetően 3 eszközzel: pénzügyi előnyöket ajánlanak, a fizikai környezetet, hozzáférést biztosítják, valamint megfeleli emberi segítséget (személyi segítőt) alkalmaznak. Vannak országok ahol a védett, és van ahol a támogatott foglalkoztatás a döntő, de többnyire mindkettő létezik. A kérdés: megvan-e a fejlődés lehetősége, átléphetnek-e egyikből a másikba? Milyen a foglalkoztatás minősége? Mennyire felel meg egyéni igényeknek? Ezekre a kérdésekre rendszerenként változó a válasz, de mégis egységes, hogy a fejlődés a fenti célok érdekében segítik. 2. 2.
A foglalkoztatás jelenlegi magyarországi gyakorlata
5
2006-ban a szociális intézményeken belüli foglalkoztatásról csak becsléseink vannak. Ezek szerint legalább 2000 és legfeljebb 7000 szociális intézményben lakó ember dolgozott átlagosan 2004-2006 közt. Döntő többségük értelmi fogyatékossággal él, vagy pszichiátriai beteg. Néhány korábban védett ma kiemelten akkreditált munkahely elsősorban a bentlakásos intézményekben lakók számára
biztosított
intézményen
belüli
munkát.
Legjelentősebb
munkatípusok:
szivacsvagdosás, kábeltisztítás (rézmentés), tollfosztogatás, golyóstollszerelés, kupakolás, papíripari munkák (irattartók készítése) és csomagolás. Ebből az aktivitást és jövedelmet biztosító, de zárt, szegregáló és a fejlődés, a választás jogát nem biztosító rendszerből kíván előbbre lépni a 2005-2006-ban született új törvény, amely alapvetően 2 féle módon kívánja támogatni a fogyatékossággal élők foglalkoztatását. A szociális intézmények foglalkoztatását külön jogszabály rendezi, míg a védett munkahelyek akkkerditálttá alakulását a munkaügyi rendelkezések segítik. 2. 2. 1.
Az intézményen belüli foglalkoztatás célja:
a) Aktivitás fenntartása b) Jövedelem szerzése, anyagi helyzet javítása c) Értelmes tevékenység végzése, a társadalom hasznos tagja d) Közösséghez tartozás e) Fejlődés, önállóság elérésének biztosítása f) Társadalmi befogadás elősegítése, előítéletek csökkentése, szemléletformálás 2. 2. 2.
Ennek jelenleg támogatott formái, eszközei Munka-rehabilitáció: A szociális intézményben ellátott személy munkakészségének, valamint testi és szellemi képességeinek munka-végzéssel történő megőrzése, illetve fejlesztése, továbbá a fejlesztő-felkészítő foglalkoztatásra való felkészítés.
Fejlesztő felkészítő foglalkoztatás: A termék előállítására, vagy szolgáltatás nyújtására irányul, vagy munkafolyamatokat tanít be. Kimenet: a nyílt, vagy védett munkaerőpiac.
2. 2. 3.
Jelenlegi szabályozók
1993. évi III. tv.
112/2006.(V.12.) Korm. rend. (engedélyeztetés, támogatás)
3/2006. (V. 17.) ICsSzEM rendelet (személyi, tárgyi feltételek)
1997. évi LXXX. Tv. (TB) 6
3/2002. (II.8.) SZCSM –EÜM rend.(minimális szint)
Működési engedély- telephely engedély (80/1999. VI. 2. kormányrendelet)
Személyi jövedelemadóról szóló törvény 2. 3.
A foglalkoztatás területén meglévő hazai szabályozásai (elfogadott –
kipróbált – már használt normatív dokumentumok országosan és az egyes intézményeknél)
A foglalkoztatás szakmai programja (+ üzleti – marketing terv)
Foglalkoztatási terv [a foglalkoztatásra való felkészítő program folyamatának (kik, milyen eszközökkel, módszerekkel és intenzitással végzik a felkészítő/fejlesztő tevékenységet) intézményi szintű megfogalmazása]
Egyéni fejlesztő – felkészítő – (re)habilitációs program
3.
A FOGLALKOZTATÁS LEHETSÉGES MÓDSZEREI (KÜLÖNBÖZŐ
ALTERNATÍVÁK: ELJÁRÁSOK, MEGOLDÁSI MÓDOK) ÉS ESZKÖZEI 3. 1.
A foglalkoztatás módszerei
3. 1. 1.
Munka-rehabilitáció
3. 1. 2.
Fejlesztő-felkészítő foglalkoztatás
3. 2.
A foglalkoztatás érdekében történő eljárások
A testi – fizikai és a pszichés – mentális állapot megőrzése, fejlesztése
Önismeret, adekvát énkép kialakítása
Figyelem fejlesztése, feladattudat erősítése
Motiválás pozitív megerősítéssel, egyéni differenciálás, követendő egyéni és/vagy csoportos minták kiemelése
Erkölcsi – érzelmi – akarati nevelés a pedagógia módszereivel
Szituációs játékok, helyzetgyakorlatok 3. 3.
A foglalkoztatás megoldásának különböző eszköztára
Általános munkarend kialakítása
Pontosság, rendszeresség és munkafegyelem betartása 3. 4.
A foglalkoztatás módjai 7
Betanítás (oktatás, bemutatás, együttes munkavégzés stb.)
Egyéni és csoportos önálló munkavégzés
Támogatott munkavégzés
Védett foglalkoztatás
4.
EZEK ELŐNYEI ÉS HÁTRÁNYAI – A KÜLÖNBÖZŐ FELTÉTELEK
ELEMZÉSE 4. 1.
Közös előnyök
Aktivitás, terápia, önbecsülés, jövedelem 4. 2.
Védett foglalkoztatás
Előnyei: védettség, közösség, jövedelem Hátrányai: 4. 3.
izolálás, monotónia Nyílt munkaerőpiaci foglalkoztatás
Előnyei: társadalmi befogadás, önálló életvitel Hátrányai: nagyobb kihívás, nehezebb és bizonytalanabb életvitel
5.
AZ IRÁNYELV MEGFOGALMAZÁSA – AZ ALKALMAZÁSÁRA
VONATKOZÓ JAVASLATOK 5. 1.
Az irányelv megfogalmazása
Minden megváltozott munkaképességű embernek joga van a foglalkoztatáshoz. Ezért lehetőséget kell biztosítani számukra az egyéni képességeinek és igényeinek megfelelő – terápiát, aktivitást és munkát, valamint jövedelmet biztosító – foglalkoztatást. Ennek érdekében fel kell mérni képességeit és igényeit, szükséges megkeresni az ezekhez igazított foglalkoztatási felkészítést és erre lehetőséget kell nyújtani. Ezen túlmenően a foglalkoztatás minőségét, az azzal járó emberi közérzetváltozást, valamint a tevékenység révén való fejlődést, és mindezek révén az önállóbb életvitelt kell elősegíteni, megtervezni, ellenőrizni, és monitorozni. 5. 2.
Az irányelv alkalmazására vonatkozó javaslatok
8
Alkalmazási terület: a minőségirányítási rendszerbe bevonandó területek, tevékenységek, célcsoportok. 5. 2. 1.
Az intézményen belüli foglalkoztatás megvalósítható minden szociális
intézménytípusokban: Tartós bentlakást nyújtó ápoló-gondozó szociális intézmény Nappali ellátást nyújtó intézmények és szolgáltatások Tartós bentlakást nyújtó rehabilitációs intézmények Lakóotthoni ellátást nyújtó intézmények és szolgáltatások 5. 2. 2.
Tevékenységek:
Magánszférán belüli feladatok és munka (önkiszolgálás, szoba, közvetlen környezet: háztartási és háztáji teendők stb.) Egyéb terápiás tevékenységek Intézmény fenntartásának munkatevékenységei (parkfenntartás, portai szolgálat, takarítás, mosodai tevékenység stb.) Ezen kívüli munkalehetőségek (piaci munkajellegű tevékenységek: nyílt munkaerőpiac, távmunka stb.) 5. 2. 3.
Bevont/bevonandó célcsoportok:
Hajléktalan személyek Pszichiátriai betegek Fogyatékos személyek (vak – siket – mozgássérült – tanulásban és értelmileg akadályozott, autizmussal élő) Szociális ellátásban részesülő, de nyugdíjkorhatárt még el nem érő személyek Gyakorlatilag minden felnőtt célcsoport, amely szociális ellátást kap, vagy állapota, körülményei miatt kapnia kéne, kaphatna. 5. 3.
Általános követelmények meghatározása az intézményen belüli
foglalkoztatás területén 5. 3. 1.
Az intézményen belüli foglalkoztatásban
megjelenő folyamatok
(pl.:
rehabilitációs alkalmassági vizsgálat, működési engedélyeztetés, fejlesztés, rehabilitáció, utánkövetés stb.); továbbá az ezeket támogató eszközök (pl.: ügymenetmodell, foglalkoztatási terv, foglalkoztatási szolgáltatás szakmai programja, üzleti terv – marketing terv, a célcsoport elérése – bevonása a foglalkoztatásba és benntartása a foglalkoztatásban, utógondozás stb.) meghatározása. 5. 3. 2.
A folyamatok sorrendjének és kölcsönhatásának meghatározása.
5. 3. 3.
Az eredményes működtetéshez szükséges módszerek és feltételek bemutatása. 9
5. 3. 4.
Az erőforrásokról való gondoskodás megfogalmazása.
5. 3. 5.
A mérés és a figyelemmel kisérés eszközeinek és módszereinek rögzítése.
5. 3. 6.
A folyamatos fejlesztés érdekében szükséges tevékenységek meghatározása.
5. 3. 7.
Jogszabályi előírások – Vonatkozó jogszabályok
1993. évi III. tv.
112/2006.(V.12.) Korm. rend. (engedélyeztetés, támogatás)
3/2006. (V. 17.) ICsSzEM rendelet (személyi, tárgyi feltételek)
1997. évi LXXX. Tv. (TB)
3/2002. (II.8.) SZCSM –EÜM rend.(minimális szint)
Működési engedély- telephely engedély (80/1999. VI. 2. kormányrendelet)
Személyi jövedelemadóról szóló törvény
5. 3. 8.
Általános meghatározás
Munka-foglalkoztatás előkészítése (felmérések-vizsgálatok, felkészítő tevékenységek, munkakörülmények előkészítése, segítők és munkatársak felkészítése) Munka-foglalkoztatás (munkaválasztás, betanítás, körülmények, emberi segítség, pénzforrások) Munka minősítése (a munka és a dolgozó illeszkedése) Munka körülmények biztosítása (fizikai, emberi) A munka teljesítménye Munka, mint megélhetés biztosítása Munka, mint a rehabilitáció eszköze (fejlesztés, önálló életvitel, terápia) 5. 4. Dokumentálás 5. 4. 1.
Az intézményen belüli foglalkoztatás dokumentumainak meghatározása;
figyelembe véve, hogy a foglalkoztatás eltérő külső – belső környezeti feltételek között, különböző célcsoportok bevonásával és nagyon változékony gazdasági környezetben valósul meg. 5. 4. 2.
A jogi szabályozásban a keret-szabályozásnak kellene megjelenni; míg az
eljárások, utasítások, egyéb dokumentumok szintjén a helyi sajtosságokat figyelembe vevő szabályozások legyenek az előírt protokollok mentén.
6.
AZ IRÁNYELV ALKALMAZÁSÁNAK SZEMÉLYI ÉS TÁRGYI
FELTÉTELEI 6. 1.
Személyi feltételek
10
6. 1. 1.
Általános
a
foglalkoztatás
végzéséhez
–
munkavezetők,
foglalkoztatási
koordinátor
(jogszabályban meghatározott létszám) a foglalkoztatásra való felkészítéshez, illetve annak fenntartásához – gyógypedagógus, fejlesztő pedagógus, mentálhigiénés munkatárs, szociális munkás stb. (1 fejlesztést végző munkatárshoz maximum 15 fő ellátott rendelhető!) 6. 1. 2. az
Fogyatékosságonként adott
fogyatékosságnak
megfelelő
szakismerettel
rendelkező
személy
(gyógypedagógus, gyógypedagógiai asszisztens stb.) 6. 1. 3.
Szakképzettségi előírások
a munka jellegének megfelelő szakmai képesítés (szakiskola, érettségi stb.) és gyakorlat fejlesztéshez pedagógiai/pszichológiai/rehabilitációs ismeretek az
adott
fogyatékosságnak
megfelelő
általános
és
speciális
(tanfolyamon
megszerezhető) ismeretek. 6. 2. 6. 2. 1.
Tárgyi feltételek
Általános
jogszabályban meghatározott 6. 2. 1.
Fogyatékosságonként
az adott fogyatékosságnak megfelelő az egyén speciális igényeit messzemenően figyelembevevő egyénre szabott feltételek 6. 3. 6. 3. 1.
Munkakörnyezet
Általános
vonatkozó jogszabályban meghatározott fizikai környezet 6. 3. 1.
Specialitások
a célcsoport speciális igényeihez igazodó fizikai munkakörnyezet a célcsoport speciális igényeit ismerő, támogató és elfogadó/segítő személyi környezet
7.
AZ IRÁNYELV ÖSSZEGZÉSE – JAVASLATOK 7. 1.
Összegzés
11
Dönteni kell arról, mi jelenik meg jogszabályi szinten: milyen eljárások, utasítások és egyéb dokumentumok szabályozzák e szolgáltatást. Szükséges konkrét standard-ek kidolgozása az egyes speciális csoportok számára (pl.: értelmi sérültek, hajléktalanok, pszichiátriai betegek vonatkozásában). A későbbiekben szükséges egy általános foglalkoztatási terv standard-jének kidolgozására (oktatási tematika, jogosultság stb.). Ki kell dolgozni az egyéni rehabilitációs program standard-jét Standard kidolgozása az intézménybeli foglalkoztatásról. 7. 2. 7. 2. 1.
Javaslatok
A felmérések és vizsgálatok körét az igénybevevő személy speciális igényeihez
kell igazítani (különböző fogyatékosságok és társult tünetek stb.). A felkészítő tevékenységek meghatározásánál is az egyén speciális igényei, valamint az adott intézmény sajátossága a két fő döntő tényező. A munkakörülmények megteremtésekor az ép populációra vonatkozó jogszabályi előírások vonatkozzanak, de figyelembe véve az adott intézmény aktuális gazdasági helyzetét (pl.: bizonyos feltételek tekintetében kapjanak haladékot). Nagyon fontos és lényeges kérdés a segítők és a munkatársak felkészítése: minden esetben szükséges speciális tanfolyam elvégzése (gyógypedagógiai – pszichológiai – pszichiátriai ismeretek, konfliktuskezelés gyakorlata stb.) 7. 2. 2.
A munkaválasztásnál fő szempontok: az egyén érdeklődése és képességei, az
adott intézmény (külső – belső) lehetőségei, a hosszútávú fenntarthatóság. A betanítás folyamatát az egyén speciális igényeihez kell igazítani (módszerek, eszközök, idő mennyiség tekintetében). 7. 2. 3.
Pozitív minősítés azt jelenti, hogy a munka és az azt végző egyén illeszkedése
majdnem 100%-osnak mondható. 7. 2. 4.
A fizikai – tárgyi – humán feltételeket az egyén speciális igényeihez kell
igazítani minden esetben. 7. 2. 5.
Az elvégzett munka eredménye megtapasztalható, vagy valamilyen általánosan
elfogadott és használt mérő-rendszerrel vagy eszközzel megállapítható azaz mérhető legyen. 7. 2. 6.
A szociális foglalkoztatás keretében végzett munka díjazásának mértékét
minden esetben úgy kell megállapítani, hogy az biztosítsa az egyén megélhetését, ezzel biztosítva a függetlenségét.
12
7. 2. 7.
A munkavégzés és a munkatevékenység legyen érték, vagyis a munkavégzés
mögött legyen igazi teljesítmény felmutatható, és ezt tükrözze az erkölcsi és anyagi elismerés! 7. 2. 8.
Rehabilitációs alkalmassági vizsgálat az első munkába álláskor történjen; a
kötelező felülvizsgálata kétévente (esetleg háromévente!), illetve tartós állapotváltozás esetén (szükség szerint!). 7. 2. 9.
Fejlesztés,
(re)habilitáció,
utánkövetés
dokumentálása
az
egyéni
(re)habilitációs programban kerüljön leírásra és folyamatos dokumentálásra. 7. 2. 10.
A foglalkoztatási szolgáltatás szakmai programja, üzleti – marketing terv
tükrözze a jogszabályban rögzített feltételeket és az intézmény adottságait. 7. 2. 11.
Foglalkoztatási terv tartalmazza: a célcsoport elérésére vonatkozó, a
foglalkoztatásba történő bevonására és a foglalkoztatásban való benntartása tervezett vagy tett feladatokat, módszereket és eszközöket, továbbá ezek ütemezését és a minőség ellenőrzését; valamint az utógondozás céljait és feladatait (megjegyzés: messzemenően figyelembe kell venni az egyes célcsoportok specialitásait – pl.: értelmileg akadályozott személyek esetében az utógondozás nem egyenértékű a pszichiátriai betegek vagy ép értelmű mozgássérült személyek esetében értendő utógondozással!) 7. 2. 12.
Működési engedélyeztetés terén szükséges a jelenlegi bonyolult hivatali eljárás
gyakorlatának egyszerűsítése: A telepengedély vonatkozásában – hiszen az intézmények többségében nem nagyüzemi termelés folyik (mekkora mennyiségtől számít „gyártásnak” egy tevékenység
–
konkrét
példa:
hány
darab
szőnyegtől
számít
„szőnyeggyártásnak” az adott tevékenység 17.51 TEÁOR számon). Az ún. TEÁOR szám megadása terén – vannak ugyanis olyan tevékenységek, amelyeknek nincs (nem található vagy nem rendelkeznek ilyen számmal), ilyen például a csuhébaba készítés, gyöngyfűzés, bio-kertészet stb.; Az alábbi adatok kerüljenek be az engedélybe: a foglalkoztatási forma, az adott foglalkoztatási formán belül végzett tevékenységek köre és a foglalkoztathatók maximális létszáma (a jelenlegi szabályozás szerint a létszám pozitív irányú változása esetén módosítani kell a működési engedélyt, ami merevvé teszi a rendszert). 7. 2. 13.
Munka, mint megélhetés biztosítása és az autonómia (anyagi függetlenség)
elérésének célja, ezért a szociális foglalkoztatás keretében végzett munka díjazásának mértékét minden esetben úgy kell megállapítani, hogy az biztosítsa az egyén megélhetését
13
(pl.: intézményi/személyi térítési díj megfizetése után is maradjon elegendő összeg a saját szükségletei kielégítésére!) 7. 2. 14.
Fontos szempont: a foglalkoztatási forma meghatározásában döntő a végzett
munka minősége (pl.: portai szolgálat, parkfenntartás, takarítás, mosodai tevékenység stb. – betanítás után egyedül, önállóan vagy nagyon csekély irányítással végzett munka = fejlesztő/felkészítő forma => az ezáltal megszerzett tudást egy esetleges lehetőség megteremtődésekor biztonsággal tudná-e hasznosítani/alkalmazni; intenzívebb motiválást, nagyobb felügyeletet, több irányítást és szorosabb ellenőrzést igénylő munkavégzés = munkarehabilitációs foglalkoztatás)! 7. 2. 15.
A foglalkoztatás tanítása, fejlesztése, ösztönzése nagyon fontos. Ennek
eszközei: bemutatás, gyakorlás és gyakoroltatás, magyarázat, beszélgetés és elbeszélés, cselekedtetés, tények – jelenségek – példák bemutatása, segítségnyújtás, személyes példaadás, rendszeres követelés, következetes számonkérés és folyamatos vagy meghatározott időszakokban történő ellenőrzés, dicséret, elismerés stb.
14
1.
FOGALMAK – a foglalkoztatás terén
1. Autonómia: Az önmagáról rendelkezni és gondoskodni tudás képessége és lehetősége. Az egyén funkcionális képességének lehetséges legmagasabb szintjének elérése által önálló döntések meghozatalára képes, egyúttal vállalva a meghozott döntések következményeit. Önrendelkezési jog: a célcsoport tagjai megmaradt képességeik és lehetőségeik keretein belül szabadon rendelkeznek életük alakításáról, az általuk helyesnek, tisztességesnek tartott és érdekeiknek megfelelő elvek követéséről. Az önállóság kiterjed a személyes mozgás – az idő – a tulajdon feletti rendelkezésre. Függetlenség: a célcsoport tagjai is képesek kommunikálni környezetükkel saját elképzeléseikről, kívánságaikról, vágyaikról és döntéseikről. 2. Átjárhatóság: Az egyes szociális foglalkoztatási formák közötti rugalmas átmenet biztosítása. 3. Célcsoport: Az állampolgárok azon csoportjai, akik potenciálisan vagy valóságosan igénybe veszik az adott szociális/gyermekvédelmi szolgáltatást, illetve akikre az adott szolgáltatás irányul. A célcsoport megnevezése (igénybevevő, felhasználó, stb.) figyelemmel van az emberi méltóságra, illetve a célcsoport és a szolgáltatást végzők közötti partneri viszonyra. 4. Fejlesztő foglalkoztatás: Az a terápiás – oktató/fejlesztő vagy munkajellegű aktív tevékenység, amelyhez a megfelelő fizikai, személyi környezet, eszközrendszer biztosított. 5. Foglalkoztatás: Munkaviszony vagy ahhoz hasonló jogviszony keretében végzett munkatevékenység, mely szerződésen alapul, és a szolgáltatást igénybevevő bérjellegű ellentételezést kap munkájáért. Nem tartozik ide a bentlakásos intézményekben nyújtott szolgáltatások azon csoportja, amely az egyén fizikai vagy mentális fejlődését, illetve hasznos szabadidő eltöltését célozza. 6. Foglalkoztatás szervezés: Az a folyamat és tevékenység, amely során a rehabilitációs szolgáltatásban résztvevő ellátottat – a foglalkoztatás szervező, mint szakember – a megmaradt képességeinek – jártasságainak és esetleges korábbi munkatapasztalatainak
15
ismeretében foglalkoztatáshoz, munkalehetőséghez segíti; figyelembe véve annak egészségi – mentális – szociális problémáit, továbbá akadályozottságának típusait és súlyosságát. 7. Fogyatékosság: Az a biológiai sérülés, amely a testi, idegrendszeri tulajdonságok területén károsodáshoz vezet, a többi tulajdonságterületen nem szükségszerűen hoz létre fogyatékos állapotokat. Szociális tulajdonságai területén nem kell szükségszerűen fogyatékossá válnia annak, aki testi, idegrendszeri tulajdonságainak állapota szerint károsodott. Fogyatékosság az olyan egészségkárosodás is, amely a mindennapi életvitelt jelentősen akadályozza. A fogyatékossággal élő ember „egészséges” életmódjához e hátrányok megszüntetése, a társadalmi környezet akadálymentessé változtatása, ezen akadályok megszüntetése, csökkentése a célja. 8. Funkcionális állapot: Az egyének azon képessége, hogy életkoruknak megfelelően tevékenykedjenek, helyzetüknek megfelelő mindennapi életvitelre legyenek képesek. E képességek biológiai adottságaiktól és környezetüktől függenek. A funkcionális állapotot szociális – fizikai – pszichikai funkciókra lehet bontani. A mindennapi életben e funkciók lehetnek fizikai/mentális/lelki és társadalmi jellegűek (ezen belül értelmiek, érzelmiek, lelkiek). A cél: e korlátok lebontása. A funkcionális státuszt kérdések feltételével lehet értékelni a periodikus egészségi felülvizsgálatok során vagy formális felmérő eszközökkel. A környezet lehet fizika/technikai/emberi. 9. Információs rendszer: Az a kiépített hálózat (elektronikus, írott stb.), amelyet mind az igénybevevő, mind a szolgáltatók könnyen és folyamatosan elérnek. 10. Információszolgáltatás: A szociális/gyermekvédelmi szolgáltatásokkal kapcsolatba kerülő egyén tájékoztatása a problémája megoldásához igénybe vehető, őt megillető támogatások, szolgáltatások létéről, tartalmáról, hozzájutásuk módjáról, feltételeiről. 11. Integráció: Az egyén társadalmi közösségben való aktív részvétele. A célcsoport tagjainak társadalmi közösségbe való behelyezése, beillesztése a szűkebb-tágabb társadalomi környezet aktív részvételének támogatásával a szociális munka eszközeinek segítségével. A célcsoport tagjai kapcsolatot létesítenek és tartanak fenn más emberekkel, és a társadalmi – gazdasági intézmények legszéleseb körével 16
12. Készségfejlesztés: Az a tevékenység, melynek során az adott személy meglévő képességeinek/készségeinek a jelenleginél magasabb szintre emelése valósul meg; figyelembe véve fejleszthetőségének határait minden (pszichés – fizikai – mentális) vonatkozásban. A készségfejlesztés hatékonyságát az biztosítja, ha az érintett személyt minden esetben a soron következő képesség/készség szintjére kívánjuk eljuttatni. Ennek érdekében biztosítjuk a megfelelő személyi – tárgyi feltételeket, keressük meg és rendeljük mellé a szükséges eszközöket/módszereket. 13. Komplex (re)habilitáció: Az a folyamat, amelyben több szakma/terület általános és speciális módszereinek – eszközeinek és eljárásainak együttes, összehangolt és egyénre szabott alkalmazásával megvalósuló
rehabilitációs tevékenység az
igénybevevő érdekében. 14. Környezet: Az a fizikai – személyi – tárgyi közeg, ahol az igénybevevő foglalkoztatása megvalósul. Fizikai:
akadálymentes, könnyű munkavégzést lehetővé tevő
Technikai:
az igénybevevő által használt eszközök, gépek stb.
Humán:
szakmai tudás, fogyatékos-ügyi tudás, személyiség
15. Közvetett célcsoport: A célcsoport azon része, amelyre a segítő beavatkozás hatást gyakorol, anélkül, hogy az rá irányulna. 16. Közvetlen célcsoport: A célcsoport azon része, amelyre a segítő beavatkozás irányul. 17. Kulcshelyzetek: A folyamat és kimenet szempontjából kiemelkedő fontosságú döntést és ráhatást igénylő helyzetek. 18. Megváltozott munkaképességű személy: Azok a személyek, akiknek testi – érzékszervi – mentális károsodása munkavégzésüket, továbbá fizikai – pszichés terhelhetőségüket és teljesítményüket jelentősen befolyásolja. 19. Minőség: A szociális/gyermekvédelmi szolgáltatás minősége olyan értékítélet, amely a biológiai – pszichológiai – szociális állapot megőrzésében, helyreállításában és 17
fenntartásában a résztvevők által kinyilvánított, elvárható igények megvalósulásának mértékét fejezi ki. Objektív: bizonyos előírásoknak (pl.: standardok) kell meg felelni. Szubjektív: az igénybevevők elvárásainak való megfelelés. 20. Munkaerőpiaci (re)integráció: A szolgáltatást igénybe vevőnek a nyílt vagy védett munkaerőpiacra történő kihelyezése vagy visszavezetése;
a célcsoport szűkebb-
tágabb környezetének aktív részvételével és támogatásával, ezzel segítve az önálló életvezetési feltételek megteremtését. 21. Munkavezetés: Az a tevékenység, ahol az adott munkatevékenység elvégzéséhez szükséges képesítéssel (és gyakorlattal) rendelkező személy a rehabilitációs célú foglalkoztatás végzésekor képes a foglalkoztatásban résztvevőket irányítani, ezzel biztosítva a foglalkoztatás munkatevékenységének megvalósulását, vagy adott termék előállítását/létrehozását, szolgáltatás nyújtását, illetve adott munkafeladat elvégzését. 22. Munkavezető: Az
a személy,
aki
a konkrét
foglalkoztatási
tevékynséget,
munkafolyamatot irányítja. Az adott munkaterület szakmai szakértője, a konkrét munkafolyamatok felügyelője; emellett a fogyatékos és megváltozott munkaképességű emberek munkavégző jártasságaival, sérültségük specialitásaival, képességeivel és adottságaival magas fokon tisztában van, illetve ilyen típusú ismeretekkel vagy kiegészítő szakmai felkészültséggel rendelkezik. 23. Nevelés: Az a pedagógia eszközökkel végzett tevékenység, melynek segítségével az egyén szocializációja a társadalmi integrációban megvalósul. Ennek során felkészítik és megtanítják a társadalmi elvárásokhoz való alkalmazkodásra úgy, hogy képes legyen saját érdekeit képviselni. 24. Rehabilitáció, (Re)habilitáció: Az a folyamat, amelyben a szolgáltatást igénybe vevő személy a rehabilitációs szolgáltatásokon keresztül, a rehabilitációs tevékenység által eléri funkcionális képességének lehetséges legmagasabb szintjét. Értelmileg akadályozott egyének esetében többnyire nem beszélhetünk valódi rehabilitációról, ezért a „habilitáció” vagy „(re)habilitáció” ebben a formában történő írását javasoljuk.
18
25. Rehabilitációs
és
(Re)habilitációs
szolgáltatások:
Szociális,
foglalkoztatási,
mentálhigiénés, egészségügyi és egyéb szakmák egyénre szabott együttes felmérései és egyénre szabott szolgáltatásai. A cél az, hogy képessé tegyék az igénybevevőket funkcionális képességük lehetséges legmagasabb szintjének elérésére. 26. Rehabilitációs és (Re)habilitációs tevékenység: A szolgáltatást igénybe vevő személy képességeinek – készségeinek szociális – foglalkoztatási – mentálhigiénés – egészségügyi és egyéb szakmák egyénre szabott, általános és speciális módszereivel – eszközeivel és eljárásaival történő pozitív irányú befolyásolása a foglalkoztatásban való hosszútávú részvétel elérése érdekében. 27. (Re)integráció: A szolgáltatást igénybe vevőnek a közösségbe való visszavezetése, a társadalomban, szűkebb-tágabb környezetében való aktív részvételének támogatása, önálló
életvezetési
feltételei
megteremtésének
segítése,
munkaerő-piaci
re-
integrációjának támogatása a szociális munka eszközeivel. 28. Segítés (támogatás, pedagógiai kísérés): Az arra rászoruló (fogyatékos) személy aktuális élethelyzetében történő folyamatos és/vagy igény szerinti támogatása, ahol a legnagyobb mértékben érvényesül az egyén autonómiája. 29. Segítő környezet: A foglalkoztatás és/vagy a (re)habilitáció megvalósulásának személyi – tárgyi helyszíne. Szakmai: az adott egyénnek és/vagy csoportnak aktuálisan szükséges speciális ismeret. Külső: ahol vagy ahová az integráció megtörténik. Belső: ahonnan az integráció/(re)habilitáció megvalósul. 30. Személyiségfejlesztés: Az a folyamat, melynek során ismerve és megismerve az érintett személy személyiségjegyeit, tudatosan fejlesztik azokat a tulajdonságait, amelyek szükségesek ahhoz, hogy kiegyensúlyozott ember váljon belőle. Az egyén személyiségének teljes vagy részleges fejlesztése az életkorának és mentális képességeinek, valamint pszichés állapotának megfelelő személyiség kialakítása érdekében. 31. Szükségletek: A bio – pszicho – szociális állapotból eredő, szociális/gyermekvédelmi 19
beavatkozást igénylő, illetve a beavatkozással pozitív irányba befolyásolható problémák. A szükséglet felismert, ha a szociális/gyermekvédelmi ellátás számára ismert. Nem felismert vagy rejtett abban az esetben, ha az egyén ellátásra szorulna, de nem fordul szociális/gyermekvédelmi szolgáltatóhoz, mert nem akar, vagy nem ismeri fel problémáját. 32. Teljes munkaerőpiac: A munkaerőpiac minden területére kiterjed és összes szereplőjét magábanfoglalja. 33. Tájékoztatás: Információnyújtás a szolgáltatást igénybevevő számára a szolgáltatás igénybevételének módjáról és feltételeiről, illetve a számára adekvát és elérhető egyéb szolgáltatásokról, intézményekről. 34. Támogatott
foglalkoztatás:
Az
egészségkárosodás
(krónikus
betegség
vagy
fogyatékosság) miatt megváltozott munkaképességű emberek sajátos körülményeket biztosító, az állami költségvetés által meghatározott százalékban megfinanszírozott munkalehetősége. A megváltozott munkaképességű személy számára a nyílt munkaerőpiacon történő munkavállalása érdekében speciális személyi segítő biztosított. 35. Társadalmi befogadás/elfogadás: Pozitív irányú és széleskörű szemléletváltás a társadalom rétegeiben, amely a sérült emberek számára a közösségi/társadalmi élet minden területére kiterjedően előítéletektől mentes, egyenlő jogokat és elbírálást biztosító magatartást jelent a társadalom ép tagjai részéről. 36. Társadalmi integráció: Az a folyamat, amelynek során az egyén vagy egy csoport a tágabb közösség részévé válik, tagjaihoz hasonló jogokat érvényesít, illetve kötelezettségeket teljesít. A szociális és gyermekvédelmi szolgáltatások alapvető célja. Az integráció során a kisebbségi csoport önálló jellegzetességeit harmonikusan megőrzi, míg az asszimiláció során elveszti (ld. asszimiláció). 37. Védett foglalkoztatás: Az egészségkárosodás (krónikus betegség vagy fogyatékosság miatt) megváltozott munkaképességű emberek sajátos körülményeket biztosító munkalehetősége. 20
8. HIVATKOZÁSOK, SZAKIRODALOM Egy könyv a foglalkozási rehabilitációról (Down Egyesület, Budapest 2000.) Újra munkában Összeállította és szerkesztette: Dr. Borbély Szilvia (MSZEIB, Budapest 2002.) Dr. Könczei György: Költség versus haszon, avagy a rehabilitációs foglalkoztatás hasznossága (MEOSZ, Budapest 1992.) A mozgásfogyatékos emberek rehabilitációjának sokoldalú megközelítése (137-146 o. MEOSZ, Bp. – 1997.) A megváltozott munkaképességűek és rokkantak társadalombiztosítási és szociális ellátó rendszerének felülvizsgálata az értékelemzés módszerével (MEH Gazdasági Koordinációs Titkárság, Bp. -1998.) Fekete – Juhász – Lovászy – Urbán: A foglalkoztatási szint emelése a fogyatékos személyek szempontjából és annak jogi rendezéséről, összhangban az új, 2003. évi CXXV. törvénnyel (ICSSZEM, Bp –2005.)
Írták: Bebesné Bazsó Judit Fekete Árpád Molnár Máté
Szerkesztette: Csató Zsuzsa
21
