Földtani alapfogalmak

A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola jegyzettára Matematika és Természettudományi Tanszék

Gönczy Sándor

Földtani alapfogalmak (oktatási segédanyag a földrajz szakos főiskolai hallgatók számára)

Kiadja a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség Tankönyv- és Taneszköztanácsa

Beregszász 2004

Felelős szerkesztő: Gönczy Sándor

Виготовлено СП „ПоліПрінт” м. Ужгород, вул. Тургенєва 2.

Előszó helyett A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolát fennállása óta jellemző lendületes és folyamatos fejlődés megköveteli, hogy az oktatás színvonalának növelése érdekében saját, a helyi sajátosságokat figyelembe vevő oktatási segédanyagok lássanak napvilágot. E segédanyagoknak kettős céljuk van. Egyrészt hozzásegítik a diákokat vizsgákhoz, beszámolókhoz való könnyebb, gyorsabb, eredményesebb felkészüléshez, másrészt könnyebben és kedvezőbb áron hozzá lehet jutni, mint bármely más ukrán vagy magyar kiadású segédanyaghoz. A fentebb említett kettős cél megvalósítása érdekében a Matematika és Természettudományi Tanszéken megjelent Geológia című jegyzet segédanyagaként, illetve kiegészítőjeként készült el a Földtani alapfogalmak című kiadvány. A több mint ötszáz alapfogalmat tartalmazó tananyag elsősorban a Geológia című kollégiumot hallgató diákoknak ajánlott, azonban érdeklődésre tarthat számot a felvételizők, a jövendő, és a már végzett, tanári állást betöltő kollégák körében is. Jó szerencsét kívánva tisztelettel Gönczy Sándor

2

A, Á aa láva: durva felszínű, töredezett bazaltláva folyás (→ bazalt, → láva) abortált riftesedés: a → riftképződés megrekedése a kezdeti stádiumban hosszabb földtörténeti időn keresztül (1-10 millió év). Az ~ tipikus példája a Rajna-árok. abszolút kor (években kifejezett kor): a radioaktív izotópok bomlásának ismeretében a maradék és átalakulási végtermékének mért mennyisége alapján az → ásvány kristályosodásának kora meghatározható. agglomerátum (lat. agglomerare = szorosan egymáshoz nyomódni): konszolidálódott vegyes szemcseösszetételű → vulkáni eredetű → kőzet, amelyben a szögletes vulkáni törmelékes anyag → lapillikből és hamuból álló mátrixba vannak ágyazódva. agglutinát: → vulkanológiában összesült vulkáni eredetű salak (→ agglomerátum). agyag: → kémiai agyag, → mechanikai agyag. agyagásvány: → kémiai mállásból származó → rétegszilikátok (pl. kaolinit, illit, montmorillonit). akkréciós prizma: a → szubdukciós övekben felhalmozódó és a kontinensre, ill. a → vulkáni szigetívre tektonikusan feltolódó ároküledékek. Anyaguk óceán-aljzati üledékek, óceáni kéregmaradványok, a → vulkáni szigetív lepusztulási termékei, alárendelten kontinentális eredetű hordalékok. aktív kontinensperem: az → orogén övek képződési helyei (pl. Cirkumpacifikus-hegységrendszer), ahol többek között lejátszódik a → vulkáni szigetív képződés, a szeizmikus és → vulkáni aktivitás. aktív lemezszegély: → litoszféralemezekben ébredő húzási és nyomási feszültségek okozta szétnyílásos (→ riftesedés) vagy ütközéses és alátolódásos (→ szubdukciós) területek. aktuálgeológia: a jelenkori (recens) földtani folyamatokkal foglalkozó tudományág. alaphegység: a paleozóos, mezozóos, vagy annál idősebb, részben vagy teljesen átkristályosodott → kőzetekből álló kéreg, amely már átesett egy vagy több → orogén fázison (pl. Ny-i Alpok kristályos vonulatai, Máramarosi-masszívum) aleurit (gör. aleuron = liszt): → kőzetliszt. aleurolit (gör. aleuron = liszt, lithosz = kő): az → aleurit (iszap) kőzetté vált változata. alkáli széria: olyan magmás kőzetnevezéktani egység, ahol a CaO+MgO < Na2O+K2O. Aszerint, hogy a Na2O nagyobb vagy kisebb a K2O-nál, különíthetünk el nátron- (Atlantikum, K-Afrika, Azori-, Kanári-szigetek) és káli (Mediterráneum) alprovinciákat. alkalmazott földtan: a → klasszikus földtan eredményeit gyakorlati feladatok megoldására felhasználó → geológiai tudományterületek összessége. Ide tartozik, pl. a vízföldtan, teleptan (pl. szénhidrogénföldtan, ércföldtan, bauxitföldtan), bányageológia, építésföldtan, óceángeológia, agrogeológia, gazdaságföldtan, környezetföldtan stb. álló redő: olyan → redő, amelynek → redőtengelye függőleges. Olyan esetekben alakul ki, amikor az → üledéket meggyűrő erők mindkét irányból közel azonos mértékben hatnak. allochton (gör. allasz = másként, khthón = föld): a képződés helyéről elszállított anyag (pl. allochton → takaró, vagy allochton kövület).

3

Alpi-Európa: → Neo-Európa. általános földtan: → klasszikus földtan. AMF-diagram (Wager-Deer diagram): → magmás kőzetek kőzetkémiai vizsgálatánál használt háromszög-diagramos ábrázolási módszer, ahol a főelemösszetétel oxidosan kifejezett értékeit 100 %-ra számítva három-három értéket (A, M, F) képezünk és ábrázoljuk. Így minden konkrét kőzetmintának egy adott pont felel meg a háromszögdiagramban. Az A = Na2O + K2O, az M = MgO, az F = FeO + Fe2O3. amfibol: a → főkristályosodási fázisra jellemző, → rombos vagy → monoklin rendszerű → szalagszilikát → ásvány. anchimetamorfózis (gör. ankhi = közel): nagyon kisfokú → regionális metamorfózis megnevezése. Ez a fázis vezet át a kőzetképződésből (diagenezisből) a → metamorfózisba, így anyagában nagy mennyiségben vannak jelen a kiindulási anyag → ásványai és rendszerint még felismerhető az eredeti struktúra is. Ezért az így létrejött → kőzetek megnevezésekor megőrizzük a kiindulási kőzet nevét, de azt meta- előtaggal látjuk el, (pl. metavulkanitok, metahomokkövek). andezit: → neutrális → kiömlési kőzet. A → diorit kiömlési változata. Tartalmaz → piroxént, → amfibolt esetleg → biotitot és bázisos ill. semleges → földpátot. anizotrópia: kristályráccsal rendelkező anyagoknak az a tulajdonsága, hogy az egyes irányokban az eltérő rácspontsűrűség miatt a fizikai tulajdonságaik (pl. vezetőképesség, keménység stb.) is irányonként változnak egyazon kristályon belül. anteklízis: → táblás területeken epirogén (→ epirogenezis) mozgások következtében kialakult, nagy kiterjedésű, de enyhe hajlásszögű szerkezeti kiemelkedések, felboltozódások. antiklinális (gör. antiklinein = széthajolni): → redőboltozat. antiklinórium: több kisebb → antiklinális együtteséből álló összetett gyűrődési boltozat. Legegyszerűbben úgy képzelhetjük el, mint egy ívbe görbített hullámvonalat, amelynek megmarad a hullámossága. aplitok: főleg → gránitos → kőzetek, ritkábban bázisos és semleges intruzívumok (→ intrúzió) elkülönült, megváltozott összetételű peremi → telérkőzete. Gránitok esetében magas kvarc- és → földpáttartalom jellemzi őket. Szövetük aprókristályos, színük világos. apofíza: intruzív (→ intrúzió) tömegekből kiágazó → dájkok szeszélyes, változatos alakú és méretű elágazó nyúlványainak neve. archaikum (ősidő): a Föld keletkezésétől számítva (≈4,6 milliárd év) 2,5 milliárd évig tartó földtörténeti időszak. arenit: 0,06-2 mm közötti laza → törmelékes üledék (homok). arkóza: olyan rövid szállítási távolságra utaló homokkőfajta, amelynek szemcséi között az uralkodó kvarc mellett több mint 25 % → földpát is található. ártéri üledékek: árvizek idején az árterekre kisodródó, mm-cm vastagságban leülepedő → agyag, → kőzetliszt, finomhomok és sok szerves eredetű, főleg növényi törmelék. ártufa (ignimbrit): Marshall P. (1935) így nevezte el a vulkáni lejtőkön nagy sebességgel lezúduló gomolygó, izzó → piroklasztit árakat.

4

ásvány: általában szilárd, nagyobbrészt kristályos szerkezetű meghatározott vegyi összetétellel rendelkező természetes anyag. Genetikailag lehet magmás, üledékes és metamorf ásvány. ásványtan: a természetes eredetű → ásványok vizsgálatával, jellemzésével, képződési körülményeivel foglalkozó → geológiai tudományterület. asszimiláció (lat. assimilatio = hasonulás): a → földkéregben felnyomuló → magma annak egy részét magába olvasztja, asszimilálja. asztenoszféra: → kissebességű öv. áthatolási iker (penetrációs iker): amelynél a két ikresedő → kristály mintegy egymáson keresztülhatolva képződik (pl. pirit ún. vaskereszt ikre). áttolt redő: → takaró redő. aulakogén: idős átkristályosodott kéregrészek kisívű süllyedéke, amit fiatalabb → üledékek fedhetnek be. autochton (gör. autosz = maga, khthon = föld): a keletkezési helyén maradt képződmény jelzője, röviden: helyben maradt. autoklaszt: → lávából keletkező saját anyagú törmelékes kőzet.

B balos vető: → jobbos és balos vető. batolit (gör. bathosz = mélység, lithosz = kő): → mélytömzs. bazalt: vulkáni eredetű, → bázisos kőzet, a → gabbró kiömlési változata. Tartalmaz → olivint, → piroxént, esetleg → amfibolt és bázisos → plagioklászt. bazanit: eredetileg a → bazaltot nevezték így, az Asszíriai Basan város nevéből származtatva. bázisos kőzetek: olyan → magmás kőzet, amelynek az SiO2 tartalma 48 %-nál kevesebb (pl. → gabbró, → dolerit, → bazalt). belső erők (endogén erők): ide soroljuk a radioaktív elemek bomlásából származó belső hőt és a gravitációs erőt. Benioff-zóna: a → szubdukció síkja. A → földrengések → hipocentrumai által kijelölt felület, amely mentén az óceáni kéreg más kéregdarabok alá bukik és ott beolvad. bilaterális vergencia: orogén területek (→ orogenezis) → takarókba rendeződő, gyűrődő → üledékekre ható, különböző irányú erőhatás következtében kialakuló kétirányú vergencia, kétirányban történő mozgás. biotit: vas-magnéziumcsillám. → Monoklin prizmás → rétegszilikát → ásvány. Kémiai összetétele K(Mg,Fe)3(Al,Fe)Si3O10(OH,F)2.). bipiramis (v. dipiramis): a → piramisok jellemző → szimmetriaelemei mellett vízszintes szimmetriaelemek is megjelennek. biszfenoidok (gör. szfén = ék): kettős ék. Ha egy „c” tengelyhez viszonyított felső és alsó → szfenoidot egymáshoz képest elforgatunk, akkor bi- (vagy di-) szfenoidot kapunk. A biszfenoid lehet → rombos és → tetragonális rendszerű.

5

Bowen-féle kristályosodási sor: a normál → magma fő tömege 900-700°C közötti hőmérsékleten kristályosodik ki. Egyidejűleg olyan színes és színtelen → szilikátos alkotók kristályosodhatnak, amelyek egy adott hőmérsékleten egyensúlyban vannak egymással, az olvadék kovasav tartalmával, ill. az adott intevallumban együttesen érik el a kiválási hőmérsékletüket. A színes alkotók a szerkezeti rendezettség növekedése szerinti sorrendben diszkontinuálisan követik egymást a sziget szilikátoktól a tektoszilikátokig. A sor színes tagjai az olivin → Fe-Mg-piroxén → Ca-Mg-piroxén → amfibol → biotit. Ha a magma kovasav tartalma meghaladja a 48 %-ot, megjelennek a → plagioklászok és az olvadék hűlése és vele járó savanyodása közben folyamatosan egyre nagyobb SiO2 tartalmú (savanyúbb) plagioklászok válnak ki (anortit → albit), folyamatos elegysort képezve. Kisebb eltolódással ugyancsak folyamatos elegysort alkotva kristályosodnak a → káliföldpátok (K-szanidin, anortoklász). Az olvadékból fokozatosan tűnnek el a → színes alkotók, gyarapodik a színtelen, ill. kovasavban telített ásványok mennyisége. 63 % SiO2 tartalomnál a kovasav már olyan mennyiségben dúsul, hogy megjelenik önálló ásványa, a kvarc. breccsa: 2-200 mm átmérőjű, szögletes darabokból álló → kőzettörmelék, amelyet kötőanyag cementál össze. buntsandstein (tarkahomokkő): az alsó-triász megnevezése a Germán-medencében.

C, Cs cementációs zóna: → oxidációs–cementációs zóna. centrális vulkanizmus: a → vulkáni kitörés egy központból, ún. → kürtőből történik. centrolabiális vulkanizmus: a → vulkáni kitörési központok egy törészónához kötődnek (pl. mélytöréshez, hasadékhoz, kontinentális → rifthez). Conrad-féle felület (V. Conrad, német geofizikus után): a → földkéreg alsó „bazaltos” és felső „gránitos” rétegének határa 5-15 km mélységben. csoportszilikátok (szoro-szilikátok): legegyszerűbb esetben két (SiO4) tetraéder kapcsolódik össze egy közös O2- ion révén. Három, négy vagy hat (SiO4)4- tetraéder oxigénnel való összekapcsolódásával gyűrűk alakulnak ki. A gyűrűket kationok (pl. Al3+, Be2+, Ca2+, K+, Na+, Mg2+, Fe2+ stb.) kapcsolhatják össze, gyakran oszlopos szerkezetté (pl. berill, turmalin).

D dacit: → savanyú kőzet, a → granodiorit kiömlési változata. Tartalmaz → amfibolt, → biotitot, esetleg → piroxént, savanyú → plagioklászt, → káliföldpátot és kvarcot. dagadókúp: savanyú, sűrű → magmából keletkező, meredek falú, gyakran domború lejtőkkel jellemezhető, nagyobb magasságú, kisebb alapterületű → vulkáni forma. dájk (ang. dike = telér): → telér. deltaüledékek: sok hordalékot szállító, kis esésű folyók tengerparti torkolatánál lerakódó → agyagos, → kőzetlisztes összetételű → üledék. diabáz: → dolerit. diaftorézis: → retrográd metamorfózis.

6

diagenezis (gör. dia = után, geneszisz = keletkezés): kőzetté válás. Az üledékek tömörödését, víztelenedését, cementálódását értjük alatta (pl. mésziszap → mészkő, homok → homokkő stb). diaklázis (gör. dia = után, klaszisz = széttörés): olyan kőzethasadék, repedés, amely mentén a szétvált kőzetfelületek nem mozdulnak el egymáson. diapír: a fedőrétegeit részben áttörő, részben felboltozó kőzettest (pl. óceánközépi hátság, Aknaszlatinai sódiapír). differenciáció (lat. differentia = különbség): a → magmás kőzettan és → geokémia értelmezése szerint az a folyamat, amikor a → köpenyből származó (ún. anya-) → magma fizikai-kémiai állapota megváltozik, belőle részmagmák különülnek el hőmérséklet, nyomás, sűrűség, illótartalom stb. szerint. digir: → gir. dilatáció: az → ásványokban és → kőzetekben a hőmérsékletváltozások hatására bekövetkező térfogatváltozás, amely kőzetaprózódást idéz elő. dinamometamorfózis: abban az esetben beszélünk ~-ról, ha a → metamorfózis során a nyomásnak jut nagyobb szerep. dinamotermális metamorfózis: → regionális metamorfózis. diorit: semleges (→ neutrális kőzet) → mélységi magmás kőzet. Tartalmaz → piroxént, → amfibolt, → biotitot és bázisos → földpátot. dipiramis: → bipiramis. diszfenoid: → biszfeniod. diszkordancia (lat. discordans = nem összehangolt): rétegek zavart, nem egyenletes, rendszerint nem párhuzamos települését jelenti. Megkülönböztetünk → szögdiszkordanciát és → eróziós diszkordanciát. diszlokáció: a → földkéregben létrejövő deformációk, törések (→ vető) menti elmozdulások. divergencia: a → geológiában a távolodó → litoszféralemezek mozgására értik (pl. → riftesedés). Az → őslénytanban azt a jelenséget nevezik így, amikor egy közös őstől a környezeti tényezők hatására többirányban induló fejlődés fajkeletkezéshez vezet. divergens lemezszegélyek: → divergencia. dolerit (diabáz): a → bazalt szubvulkáni (→ szubvulkáni kőzet) változata. dóma (gör. tető): a sátortetőhöz hasonlóan összehajló, közös élben metsződő, egybevágó lappár, amely → tükörsík szerint tartozik össze. Névadó osztályán, a monoklin dómás osztályán (→ monoklin rendszer) kívül a rombos piramisos osztályban (→ rombos rendszer) fordulhat elő, más → nyílt kristályformákkal kombinációban. dőlés-csapás: egy földtani folyamat során létrejött sík (pl. egy réteglap, v. → vetősík) térbeli helyzetének megadásához szükséges két, fokban megadott érték (adat) neve. A dőlés (szög) az adott sík és a vízszintes (sík) között bezárt (legnagyobb) szög, a dőlés iránya ennek az É-i iránytól az óramutató járásával egyező irányban mért szöge (földrajzi azimutja). A csapás (irányt) ebből úgy kapjuk meg, hogy vagy hozzáadunk vagy, levonunk 90°-ot, azaz a csapás (irány) merőleges a dőlés (irány)-ra. Csapásirányban a dőlés szög 0°. dörzsbreccsa (milonit): a szerkezeti mozgások során az egymáson elmozduló kőzettömegek súrlódó felületén létrejött 2-200 mm átmérőjű, szögletes darabokból álló kőzettörmelék. 7

E, É effúzió (lat. effusió = kiömlés): a → magma felszínre ömlése. elemhelyettesítés: az → ásványok térrácsaiban foglalt elemek helyettesíthetik egymást abban az esetben, ha hasonló az ionrádiuszuk és az ionizációs feszültségük (pl. K+, B2+, Pb2+). elemi cella: a → kristály legkisebb olyan egysége, amely még magán viseli a kémiai összetétel és a kristályszerkezet főbb jellemzőit. elemző földtan: → klasszikus földtan. előkristályosodás: a magmás ásvány- és kőzetképződés első szakasza 900 °C és 1400 °C között. enantiomorf kristályosztályok: azokat a → kristályosztályokat soroljuk ide, amelyeknek csak → girjeik vannak. endogén erők: → belső erők. eocén (gör. eósz = hajnalpír, kainosz = új): a → kainozoikum → harmadidőszakának egyik kora. 56,5 millió évvel ezelőtt kezdődött és 33,7 millió évvel ezelőtt ért véget. epicentrum (gör. epi = fölött, lat. centrum = középpont): a → földrengések földfelszíni központja. epikontinentális tenger: olyan sekélytenger, amely a tengerelöntés (→ transzgresszió) során a szárazföld egy részét elárasztja. epimetamorfózis: a → regionális metamorfózis kis nyomású és hőmérsékletű szakasza. A nyomás irányított, ezért kezdődő, de már fejlett → palásodás figyelhető meg. epirogenezis (gör. épeirosz = szárazföld, geneszisz = keletkezés): G. K. Gilbert óta (1890) a kontinentális kéregrészek nagy területre kiterjedő, lassú süllyedését és emelkedését értjük alatta. Idős masszívumok (→ ősmasszívum), → táblás területek, → pajzsok területén jellemzőek. érintkezési (juxtapozíciós) iker: az ikresedő egyedek (→ ikresedés) valamelyik lap mentén egymáshoz nőnek. Pl. a spinell → oktaéderek (111) lap szerinti mellénövési ikre, vagy a gipsz (100) szerint összenőtt fecskefark alakú ikerkristálya. eróziós diszkordancia: egy terület átmeneti kiemelkedése és lepusztulása, majd visszasüllyedése következtében alakul ki. Eskola-féle fáciesek: P. Eskola finn geológus 1938-ban alkotta meg a magmás (→ magmás kőzet) és metamorf kőzetekre (→ metamorfózis) egyaránt érvényes ásványfácies (→ ásvány, → fácies) elvet. Eszerint adott kémiai összetétel, nyomás és hőmérséklet mellett csak egyféle ásványos összetételű → kőzet képződhet, attól függetlenül, hogy milyen eredetű a kiindulási kőzet ásványos összetétele. (pl. → gneisz képződhet → agyagból, → földpátos homokkőből is, mivel ezek vegyi összetétele hasonló). eugeoszinklinális: óceáni → üledékgyűjtő, amely a → szubdukciós zónában kialakuló → mélytengeri árokra és ennek óceáni környezetére terjed ki a → vulkáni szigetívek nyíltvízi (külső) oldalán. evaporitok (sókőzetek): sós tavakban, lagúnákban, a tengerből lefűződött öblökben fokozatos bepárlódás során, kizárólag kémiai úton létrejövő → üledékes kőzetcsoport. exogén erők (gör. exon = kívül, geneszisz = keletkezés): → külső erők.

8

explózió: a heves, robbanásos → vulkáni kitörések neve, amely főleg savanyú, viszkózus és gázdús lávák (→ láva) felszínre kerülését jellemzi. explóziós index: ha a kitörési termékek mennyiségét az összes vulkáni anyagmennyiséghez viszonyítjuk és 100-zal szorozva százalékosan fejezzük ki, akkor megkapjuk egy adott → vulkán ~-ét (Ei). extrabazinális üledék (extra=kívül): az → üledékgyűjtő medencékbe kívülről beszállítódott → ásvány- és → kőzetszemcsék.

F fácies (lat. facies = arc): olyan → ásvány- és → kőzettani jellemzők összessége, amely a vizsgált objektum keletkezési körülményeire is utal, vagyis egy adott fáciesbe tartozó kőzetek azonos földtani körülmények között képződtek. Használják a földtörténeti fejlődés során kialakult lokális élőhelyekre is. fedőhegység: az → alaphegységre települt fiatalabb → kőzetösszletek összefoglaló neve. fekvő redő: olyan → redő, amelynek → redőtengelye közel vízszintes. Abban az esetben alakul ki, ha a különböző irányból ható erők egyike jóval nagyobb mértékű, mint a másik. feltolódás: 45°-nál meredekebb dőlésű → tektonikai sík, amely mentén az egyik → kőzettömeg a másikra rátolódik. fenokristály: → kiömlési kőzetek mátrixába beágyazódó látható méretű, jó alakú → kristályok. ferde redő: olyan → redő, amelynek → redőtengelye dőlt. Különböző mértékű nyomóerők hatására jön létre. filloszilikátok: → rétegszilikátok. fizikai mállás: → mállás. flis: svájcban használatos fogalom, folyásra hajlamos → kőzetet jelent. Vegyes összetételű, rosszul osztályozott, változó szemcseméretű, → törmelékes üledékek, amelyek az → orogén övek kiemelkedésének tektogén szakaszában (→ tektogenezis) gyorsan pusztulnak le és hordódnak be a szegélyező tengerekbe, ahol összegyűlve, zagyárakat (turbidit) képeznek. Jellemző rá a → gradáció. flisvályú: olyan sekély- és mélytengeri üledékképződési környezetek, amelyekben → flis és flisjellegű → üledékek halmozódhatnak fel. forgástengely: → gir. formáció (lat. formatio = képződés): térképezhető méretű → litosztratigráfiai alapegység, amely a földtörténet egy szakaszában meghatározott körülmények között keletkezett → kőzetösszletet jelent. forró folt (ang. hot spot fordításából): a pozitív termikus anomália területei, amelyeket felfelé irányuló köpenyáramlások idéznek elő átégetve a fölöttük lévő kéregrészeket. (pl. Hawaii szigetek, Kilimandzsáró vulkáncsoport). fosszília: megkövesedett állapotban fennmaradt ősmaradvány. főelemek: a → földkéreg kőzeteinek 99,6 %-át alkotó 8 elem összesített neve. Ezek: O = 46,4-47,0 %, Si = 28,15-29,5 %, Al = 8,23-8,05 %, Fe = 4,65-5,63 %, Ca = 2,96-4,15 %, Na = 2,09-2,50 %, K = 2,50 %, Mg = 1,87-2,33 %. 9

főkristályosodási fázis: az 1200-700 °C közé eső → magmás ásvány- és kőzetképződés (→ magma) szakasza, melynek során kiválnak a magma fő tömegét adó kőzetalkotó szilikátok (→ kőzetalkotó ásványok). földkéreg: földünk legfelső, szilárd, → ásványokból, → kőzetekből, álló része, amelyet az alatta lévő → köpenytől a → Mohorovičić-féle szeizmikus törési felület választ el. földköpeny: a kb. 30 km mélységben húzódó → Mohorovičić (Moho) felület és a kb. 2900 km mélyen húzódó → Gutenberg-Wiechert felület közötti földöv földmag: felszíntől számított 2900 km mélységben húzódó → Gutenberg – Wiechert felületen belül elhelyezkedő földöv. földpátok: a → magmás kőzetek fő kőzetalkotó ásványai (→ kőzetalkotó ásványok) közé tartozó → vázszilikátok. Ezek a legfontosabb → színtelen alkotók. Két csoportra, → plagioklászokra és → káliföldpátokra lehet osztani őket. földrengés: a kőzetlemezekben (→ litoszféralemez) a lemezek mozgásának hatására történő hírtelen kioldódó elmozdulások. ~ létrejöhet → riftesedés, → szubdukció, → obdukció, földalatti üregek beszakadása, → vulkánkitörés stb. következtében. fumarola (lat. fumus = füst, gőz): → vulkáni utóműködésnek egy olyan típusa, amely kb. 200 °C-os vízgőzt szolgáltat.

G, GY gabbró: bázisos → mélységi magmás kőzet. Bázisos → plagioklászt, → amfibolt, → piroxéneket és → olivint tartalmaz. gejzír (izlandi, geysa = vadul áramlani): geotermikusan aktív (→ geotermikus energia) területek látványos, felszökő vizű hévforrásai. Általában a kőzetek repedésrendszerében tárolódó, geotermikusan felfűtött, csapadékeredetű víz. A gejzír nyílása alatti üregrendszerben lévő felszín alatti vizet a forró vulkáni kőzetek vagy a hőfeláramlás felmelegítik. Mivel az alsó vízrétegekre a fölötte elhelyezkedő vízoszlop erős nyomást fejt ki, a víz 100 °C fölött kezd forrni. A túlhevített víztömeg robbanásszerűen megy át gőzállapotba (pl. Yellowstone Nemzeti Park, Kamcsatka, Új Zéland). geokémia: a → geológia viszonylag fiatal tudományága, amely a Föld kémiai összetételével, az elemek dúsulásának és eloszlásának vizsgálatával foglalkozik. geológia (földtan): a Föld belső szerkezetét, fejlődését, a Földre ható erőket, és a Föld történetét tanulmányozó tudomány. geoszinklinális: olyan nagy méretű → üledékgyűjtő amelyben szárazföldi, tengeri és óceáni eredetű → üledékek halmozódnak fel. geotektonika: elsősorban a → szerkezeti földtanhoz köthető tudományterület, amely a földi méretű szerkezetek felépítésével, mozgásával és az ebből következő alakváltozásokkal foglalkozik (→ litoszféralemez). geotermikus energia: a Föld belső öveiben radioaktív anyagok bomlása útján képződő és a világűr felé kisugárzódó hőmennyiség. gir: forgási szimmetriatengely. Olyan képzeletbeli tengely, amely körül a testet 360°-al körbeforgatva a kiindulási képet (pl. lap, lapegyüttes, élek, szögek) egybevágó módon ismétlődni látjuk. Attól függően, hogy hány fokonként kerül a kép önmagával „fedésbe”, megkülönböztetünk 2 (digir, 180°), 3 (trigir, 120°), 4 (tetragir, 90°) és 6 (hexagir, 60°) értékű forgástengelyeket. 10

giroidok: összetett → szimmetriaelemek, amelyek forgatás és → inverziós pont szerinti tükrözés kombinációjával állnak elő. Megkülönböztetünk inverziós trigiroidot és inverziós tetragiroidot. Trigiroiddal létrehozott legjellemzőbb formák a trigonális → romboéderek és → szkalenoéderek (pl. kalcit, dolomit), míg tetragiroid szerinti legjellemzőbb formák a tetragonális → biszfenoidok és szkalenoéderek (pl. kalkopirit). globáltektonika: a → litoszféralemezek mozgásával, a kontinensek és a pólusok vándorlásával, és e jelenségek okaival, formáival, következményeivel foglalkozó tudomány. gneisz: a → mezo- és → katametamorfózis során kialakult üledékes (paragneisz) vagy magmás (ortogneisz) eredetű metamorf → kőzet (→ metamorfózis, → üledékes kőzet, → magmás kőzet). gradáció (lat. fokozatos átmenet): a → flisképződés folyamán képződő zagyárak lezúdulásakor az anyag szemcseméret szerint differenciálódik. Minden ilyen zagyárból egy-egy réteg képződik, ahol egy rétegen belül meg lehet figyelni egy fokozatos szemcseméret finomodást alulról fölfelé. gránit: savanyú → mélységi magmás kőzet. Tartalmaz → amfibolt, → biotitot, kvarcot, → káliföldpátot és savanyú → plagioklászt (→ I-típusu gránit, → S-típusú gránit). granodiorit: savanyú → mélységi magmás kőzet. Jellemző rá, hogy a → színtelen alkotók között gyakoribb a → plagioklász földpát, mint a → káliföldpát, színtelen alkotók közül jellegzetes még a kvarc. → Színes alkotók közül az → amfibol és a → biotit uralkodik, megjelenik benne → piroxén is. Gutenberg-Wiechert-határfelület: a → földköpeny és a → földmag közötti határfelület 2900 km mélységben. gyűrt övek: olyan orogén területek (→ orogenezis, → orogén övek), ahol a nyomóerők gyűrődéseket hoznak létre.

H haránttelér („sheeted dykes”): → szubvulkáni (→ dolerites) → telérraj az óceáni → ofiolit sorozatban. harmadidőszak: a → kainozoikum első időszaka. 65 millió évvel ezelőtt kezdődött és 2,4 millió évvel ezelőtt fejeződött be. Két részre szokták bontani paleogénre és neogénre. A paleogénbe három kor tartozik: a paleocén, az eocén és az oligocén; a neogénbe pedig kettő: a miocén és a pliocén. hasadékvulkánosság: olyan → vulkántípus, ahol az izzó szilikátolvadék egy hasadék mentén (pl. → óceánközépi hátság) jut a felszínre. Hawaii-vulkán típus: a → forró foltokhoz kapcsolódó gázszegény → bazalt lávát szolgáltató effúzív (→ effúzió) vulkántípus (pl. Kilauea, Mauna Loa, Hekla). hegységi gyökérrégió (orogén gyökérrégió): a hegységképződés során a hegyláncok felgyűrődésekor a mélyszintben képződött, illetve korábban, más hegységképződési fázisban képződött, vegyes eredetű és összetételű, általában metamorfizálódott képződmények. hegységképződés: → orogenezis.

11

hemiéderes kristályosztályok: a feles → kristályosztályok (→ hemimorf, → enantiomorf, → paramorf, másodfajú feles) összefoglaló megnevezése. A → holoéderes kristályosztályokhoz képest csökkentett → szimmetriát mutatnak és a maximálisan összetartozó lapok száma fele annyi, mint a holoéderes osztályban. hemimorf kristályosztályok: azokat a → hemiéderes kristályosztályokat soroljuk ide, amelyeknek csak függőleges → szimmetriaelemük van, és függőleges → girjük poláris. Hercíni Európa: → Mezo Európa. heteropikus fácies: oldalirányban érintkező, egymásba fogazódó, egyidejű, de eltérő környezetben létrejött → üledékek. Például egy sekélytengeri környezet üledéke és egy vele összefüggő lagúnarendszer üledéke egymással heteropikus fáciest alkot. hexaéder (kocka): a → szabályos (thesszerális) kristályrendszer (100) indexű (→ Miller index) lapjából képzett → zárt kristályforma, amely 6 db négyzet alakú, egymásra merőleges lapból áll. hexagir: → gir. hexagonális rendszer: hidrosztatikus nyomás: minden irányba ható nyomás. hipocentrum: → rengésfészek. holoéderes (teljes szimmetriájú) kristályosztályok: azokat a → kristályosztályokat nevezzük így, amelyek a legmagasabb → szimmetriát mutatják, illetve az adott rendszeren belül a legnagyobb lapszámmal rendelkeznek. holokristályos szövet (gör. holo = teljes, egész): a mélységi és szubvulkáni magmás kőzetanyag szövete (→ mélységi magmás kőzet, → szubvulkáni kőzet), amely a lassúbb lehűlés miatt teljes egészében kikristályosodik. horszt: → sasbérc. horzsakő (habkő, tajtékkő): a sűrűn folyós savanyú → lávából a felszínközelben felszabaduló gázok és gőzök gyakori robbanásainak következtében szétszóródó lávadarabok repülés közben megnyúlnak és felhólyagosodnak, világos színű, porózus, savanyú → piroklasztitot alkotva. hot spot: → forró folt. hőanomália: környezetéhez képest, negatív v. pozitív irányba eltérő hőmérséklet.

I, Í identikus pontok: a kristályrács azonos értékű, egymással felcserélhető pontjai. idiomorf ásványok: ép, saját alakjában fejlődő → ásványok. ignimbrit (lat. ignis = tűz, nimbus = felhő): → ártufa. ikersík: olyan kristálylap, amely mentén két ikresedő kristály (→ érintkezési iker, → áthatolási iker) tükörképi helyzetben összenő, de nem morfológiai → tükörsík. ikertengely: olyan képzeletbeli egyenes, amely mentén egy → kristály 180°-os elforgatási helyzetű ikeregyede vele összenő, de nem lehet páros értékű → gir.

12

ikresedés: azonos → ásványok egyes kristályainak összenövése (→ áthatolási iker, → érintkezési iker, → poliszintetikus iker). inoszilikát: → láncszilikát. intermedier magmás kőzet: → neutrális kőzet. intrabazinális üledékek: az → üledékgyűjtő medencén belül képződő kémiai és/vagy biogén kiválások (pl. karbonátos kőzetek, sókőzetek, tűzkövek, vasas, mangános és foszfátos → üledékek illetve a szénkőzetek és szénhidrogének). intramontán medencék: hegységvonulatok között kialakult, rendszerint töréses eredetű kismedencék amelyek alakjuk, méretük szerint is különböznek a → hegységképződés során képződő, hosszan elnyúló üledékgyűjtő vályúktól (pl. Ilosvai-medence). intrúzió: a → földkéregbe 2 km-nél mélyebben benyomuló → magma. inverziós tetragiroid: → tetragir szerinti forgatás és invertálással (→ inverziós pont) nyert összetett → szimmetriatengely. inverziós trigiroid: → trigir szerinti forgatás és invertálással (→ inverziós pont) nyert összetett → szimmetriatengely. inverzióspont: → szimmetriaközpont. iszapvulkán: megkülönböztetünk meleg és hideg ~-t. A meleg iszapvulkánok → vulkáni utóműködések gázkiáramlásainak helyén a feltörő gázok, vizek átáztató hatására finomszemcsés üledékek felszínén iszapfortyogók alakulnak ki, amelyek külsőre a → kráterekben felbugyogó → lávára emlékeztetnek (pl. Pokolsár Erdélyben). A hideg iszapvulkánok v. iszapfortyogók nincsenek kapcsolatba a vulkánossággal. Működésüket a talaj szerves anyagainak bomlásából származó szén-hidrogén, szén-dioxid, kén-hidrogén és metán vizenyős laza talajban való feltörésének köszönhetik. I-típusú gránit (I=igneous): → magmás kőzetek részleges → újraolvadásának terméke. ívelőtéri terület: a → vulkáni szigetív és a → mélytengeri árok közötti terület, amely minimum 100 km széles. ívközi medence (sziallikus ívközi medence): az orogenezis során a → hegységképződésben gyakran a kontinensperemekről leszakadó → mikrolemezek is részt vesznek, amelyek abszolút v. relatív értelemben medence jellegűek (pl. Kárpát-medence, Iráni-fennsík). ívmögötti medence: a → vulkáni szigetívek és a kontinens közötti, gyakran óceáni aljzatú terület (pl. Ohotszki-medence, Japán-tenger, Dél-Kínai-tenger). izomorfia (gör. izosz = egyenlő, morfé = alak): a külsőleg azonos, de kémiai összetételükben különböző → ásványok izomorfok. izopikus fácies: a különböző korban, de azonos típusú környezetben lerakódó → üledékek megnevezése. izosztázia (gör. iszosz = azonos, sztaszisz = állás): a → litoszféra és a → földköpeny közötti egyensúlyi állapot. A litoszféra különböző vastagságú lemezei (→ litoszféralemez) úsznak a képlékeny → asztenoszférában, nagyobb részükkel bemerülve abba. Ezzel a jelenséggel magyarázzák azt, hogy a kontinensek és a magashegységek alatt a kéreg jóval vastagabb (3070 km), mint az óceánok alatt (5-11 km). izotrópia: az irány szerint egyenlő fizikai tulajdonságokkal rendelkező → ásványok izotrópok (→ szabályos rendszerű és amorf anyagok).

13

J jobbos és balos vető: szerkezeti törések mentén horizontálisan ellenkező irányba elmozduló két tömeg mozgási iránya szerinti osztályozott → vetőtípusok. Ha felülről nézve a vetőt a két oldal úgy mozog, mintha az óramutató járásával megegyező lenne, akkor jobbos vetőről beszélünk. Ellenkező esetben balos vetőnek nevezzük. juxtapozíciós iker: → érintkezési iker.

K kainozoikum (új állati idő): 65 millió évvel ezelőtt kezdődött és a mai napig tartó földtörténeti idő. → Harmad- és → negyedidőszakra szokták bontani. kaldera (sp. = katlan, üst): → vulkánok kúpján lévő, beomlással vagy robbanással képződő nagyobb, katlanszerű mélyedés (pl. Mount St. Helens, Vezúv). Kaledóniai-Európa: → Paleo-Európa. káliföldpátok: → savanyú kőzetek egyik legfontosabb alkotója, → vázszilikát. Ide tartozik többek között az ortoklász, szanidin, adulár stb. katametamorfózis: nagyobb felszínalatti mélységben, nagy nyomás (p) és hőmérséklet mellett bekövetkező kőzetátkristályosodás, ahol a → hidrosztatikus nyomás túlsúlyba került a → stressz nyomással szemben, ezért fokozatosan eltűnik egyes metamorfitok szerkezetiszöveti irányítottsága, s jellemzővé válik az izometrikus megjelenés. kémiai agyag: a → kőzetek → kémiai mállásából képződő → agyagásványok (pl. montmorillonit, illit, kaolinit) által alkotott agyagkőzetek (pl. bentonit, kaolin). kémiai mállás: → mállás. keresztrétegzés: áramló vízből vagy levegőből kiülepedő → kőzetliszt és homok, ferde helyzetű, az áramlás irányába dőlő rétegeinek megnevezése. kettőstörés: az anizotróp anyagok (→ anizotrópia) optikai tulajdonsága, amely során a behatoló fehér fény sugara két sugárra bomlik. Egyikük az ordinárius (rendes) sugár követi a fizikából ismert Snellius-Descartes-féle törvényeket, míg a másik az extraordinárius (rendellenes) sugár nem. kiömlési kőzet: olyan → porfíros szövetű, kiömlési → magmás kőzet, mely izzón folyó szilikátolvadékból, a felszínen vagy közvetlenül a felszínközelben kristályosodik ki jellegzetes → vulkáni formákat alkotva. kissebességű öv (asztenoszféra): a → földköpeny képlékeny állapotú gömbhéja, amely a felszíntől számított 75 és 250 km közötti mélységben található. kiszorítási pszeudomorfóza: az eredeti alak megtartása mellett új → ásvány keletkezik úgy, hogy az eredeti ásvány anyaga teljesen eltávozik, az eredeti és új ásvány között nincs kémiai összefüggés. klasszikus földtan (általános földtan, elemző földtan): a → geológia egyik legnagyobb, átfogó tudományterülete, amely a Föld komplex anyagi fejlődésének általános folyamataival, ezek elemzésével és törvényszerűségeivel foglalkozik klivázs: alacsony és közepes nyomású → metamorfózis következtében keletkezett irányított elválási felületek, amelyek nem az átkristályosodás hatására alakulnak ki. 14

konglomerátum (kavicskő) (lat: conglomerare = összegyűrni, összetekerni): durvaszemű, legömbölyített, 2-200 mm-es átmérőjű, kavicsok cementálódásával létrejövő → törmelékes üledékes kőzet. konkordáns rétegzettség: az → üledékes kőzetek által alkotott rétegek egymás utáni, megszakítás nélküli települését nevezik ~nek. kontakt metamorfózis (termál metamorfózis): a felnyomuló → magmatömegek szegélyén az általuk közvetített hőhatás miatt a beágyazó környezet metamorfizálódik. kontamináció (lat., contaminare = beszennyeződni): leggyakrabban → magmás kőzetek képződésével kapcsolatban használják, amikor a → magma kölcsönhatásba lép környezetével s abból magába szed részeket, de tökéletesen nem keveredik vele. kontinentális lejtő: a kontinentális és óceáni → litoszféralemezek átmeneti zónája, amely a → selfek max. 200 m mély vízborítású peremétől átlag 2500 m mélységig az óceáni medencék felé lejt. Lejtése 4-7°, de néha 40-45°-os is lehet. Szélessége rendszerint kisebb, mint 200 km. kontinentális vulkánosság: vulkanizmus kontinensbelseji típusa, amely elsősorban mobilis övekhez, → forró foltokhoz, vagy kezdődő kontinentális riftesedéshez kapcsolódik (→ rift). konvekciós áram: olyan áramlás, amelyet a folyékony anyagokban mutatkozó hőmérsékletés sűrűségkülönbség révén a gravitációs erő hoz létre. A nagyobb hőmérsékletű anyag a közegben felemelkedik, a hidegebb pedig leszáll. konvergencia (összetartás, összehajlás): az → őslénytanban így nevezik, ha két különböző fajnak a hasonló életkörülmények között, az alkalmazkodás miatt hasonló lesz pl. a formája. A → lemeztektonikában az egymás felé mozgó, ütköző, → litoszféralemezek szegélyét nevezik konvergens lemezszegélyeknek. konvergens lemezszegélyek: → konvergencia. koordinációs szám: megmutatja, hogy a kristályrács egy adott tömegpontját hány szomszédos tömegpont veszi körül egyenlő távolságban. kőbél: a fosszilizálódó ősmaradvány anyaga kioldódik, de alakját megőrzi az őt kitöltő iszap vagy homok. könnyenillók: a → magmából és → lávából kiváló gőzök, gázok (vízgőz, kén, kén-dioxid, kén-trioxid, kén-hidrogén, hidrogén-klorid, metán-klorid). kötélláva (pahoehoe, hawaii nevéről): a levegőn lehűlő, mozgékony, → bazaltos láva kötélszerű redőkben történő megszilárdulása. középidő: → mezozoikum. kőzet: egyazon földtani folyamatban keletkező → ásványegyüttesek nagyobb, összefüggő testjei. kőzetalkotó ásványok: → magmás és → metamorf kőzetekben főként → szilikátos, alárendeltebben oxidos → ásványok (→ olivin, → piroxén, → amfibol, → biotit és → csillám, → földpát, kvarc, földpátpótló, magnetit, hematit stb.). → Üledékes kőzetekben üledéktípustól függően változóak. Törmelékes üledékekben főleg az ellenállóbb magmás és metamorf ásványok dúsulnak fel (pl. kvarc, gránát). Vegyi- és vegyi-biogén üledékekben a karbonátok, szulfátok, kloridok, hidroxidok, foszfátok stb. gyakoriak (pl. kalcit, rodokrozit, gipsz, kősó, limonit, foszforit, kvarcit). Szerves üledékekben a kevés szervetlen alkotó mellett szerves ásványok jelennek meg nagyobb tömegben.

15

kőzetburok (litoszféra): amely valójában nem csak → kőzetekből áll, mivel a szilárd földkérget (→ földkéreg) és a szorosan hozzátapadó, vele együtt mozgó, szilárd állapotú legfelső → köpenyzónát is jelenti. Csak azért tekintik egy egységnek, mert lemezei együtt mozdulnak el a köpeny plasztikus övén. Valójában azonban csak a kéreg áll szorosabb értelemben vett kőzetekből. kőzetlemez (litoszféralemez, litoszféra, gör. lithosz = kő, szphaira = gömb): a Föld legfelső szilárd burka, amely a → földköpeny felső részéből és a → földkéregből áll. A szárazföldek alatt vastagabb (70-150 km), mint az óceánok alatt (50-60) km. kőzetliszt (aleurit): 0,002-0,02 mm szemcseméretű, laza → törmelékes üledék. A talajtani nevezéktanban iszapként szerepel. kőzettan (petrológia): a → geológiának az a része, amely az → ásványokból felépülő → kőzetek elemi és ásványos összetételével, leíró jellemzésével, rendszertani besorolásával, képződési folyamatainak kutatásával és → geotektonikai összefüggéseinek felderítésével foglalkozik (→ petrogenetika, → petrográfia). kőzet-tufa: ~-ról beszélünk, ha a vulkáni üledékben a kőzettörmelék részaránya meghaladja az 50%-ot. kráter (gör. = keverőedény): a vulkáni → kürtő felső, tölcsér alakban kiszélesedő része. kraton (gör. kratynein = megszilárdulni): a kontinentális kéreg magjaiban található, idős, átkristályosodott, merev kéregrészek (→ pajzsok, → táblák aljzata). Nevezik pajzsnak, → ősmasszívumnak is (pl. Kanadai-pajzs, Brazil-pajzs, Kelet-Európai-tábla) fedettségétől függően. kréta: a → mezozoikum legutolsó időszaka. 154,6 millió évvel ezelőtt kezdődött és 65 millió évvel ezelőtt ért véget. kristály (gör. krysztallosz = jég, kristály): sík lapokkal határolt, jellegzetes → szimmetria tulajdonságokkal rendelkező egynemű test. kristályformák: az egyes kristályosztályok szimmetriaelemei szerint összetartozó lapok összessége. Lehetnek nyílt és zárt kristályformák kristályosztályok: a hét → kristályrendszerbe sorolható kristályos anyagok a rajtuk felismerhető alaki szimmetriaelemek alapján 32 kristályosztályba rendezhetők. A háromhajlású (→ triklin) rendszerbe 2 osztály, az egyhajlásúba (→ monoklin) 3 osztály, a → rombos rendszerbe 3 osztály, a négyzetesbe (→ tetragonális) 7 osztály, a hatszögesbe (→ hexagonális) 7 osztály, a háromszöges rendszerbe (→ trigonális) 5 osztály, és a → szabályos rendszerbe (thesszerális) 5 osztály sorolható. kristályrendszer: a → kristályok rácsszerkezetére jellemző → elemi cellák éleinek egymáshoz viszonyított nagysága és a cellaélek által bezárt szögek alapján a kristályos anyagokat 6 féle tengelykereszt jellemzi és 7 féle ~-be sorolhatók. Ezek: → triklin rendszer, → monoklin rendszer, → rombos rendszer, → trigonális rendszer, → tetragonális rendszer, → hexagonális rendszer, → szabályos rendszer. kristálytan: a → kristályok alakjával (kristálymorfológia), kémiai összetételével (kristálykémia), fizikai tulajdonságaival (kristályfizika) stb. foglalkozó tudományág. kristálytani tengelykereszt: a → kristálytanban a kristályos anyagok → elemi cellái, és ebből következően makroszkópos geometrikus testalkatuknak (→ kristályformák, formakombinációk) jellemző irányai is a ~-tel jellemezhetők. Ilyen alapon 7 → kristályrendszert különböztetünk meg. Az egyes kristályrendszerekhez olyan jellegzetes → elemi cellák tartoznak, amelyekben a rácspontok egymáshoz viszonyított elhelyezkedése, és a rácspontokat összekötő cellaélek hossza és egymással bezárt szöge hasonló a hozzá tartozó tengelykereszt ágainak hosszával és bezárt szögével. 16

kristály-tufa: olyan → piroklasztikumokra használják e megnevezést, amely szabad szemmel is felismerhető mennyiségben tartalmaz jó alakú → ásványszemcséket, → kristálytöredékeket. kumulátumok (lat. cumulus = halom, rakás): → bázisos, → ultrabázisos kőzetekben megfigyelhető szerkezet, amelyben a kristályosodáskor elkülönülő → színes alkotók a gravitációs differenciáció következtében együttesen süllyedve sötét színű sávokat alkotnak, melynek következtében a kőzetet világosabb és sötétebb sávozottság jellemzi. külső erők: a Föld felszínét kívülről alakító erők. Ide tartozik a víz, szél, hőingás, jég, tömegmozgások. kürtő: a → vulkán általában henger alakú csatornája, amelyen a → magma a felszínre jut.

L L hullám (long, v. longitudinális hullám): felületi hullám, a → P és → S hullámokból tevődik össze. Jellemző rá, hogy a rezgés nagysága a mélységgel gyorsan csökken. lakkolit (gör. lakkosz = árok, litosz = kő): üledékes környezetbe nyomuló, lencseszerű → szubvulkáni kőzettest. láncszilikátok: olyan szilikátszerkezet, ahol a koordinációs tetraéderek [SiO4]4- hosszú, láncszerű formában kapcsolódnak össze közös oxigének által úgy, hogy a tetraéder 4 csúcsán lévő oxigének közül kettő egyidejűleg 2 tetraéderhez tartozik. A láncokat az oldalirányban szabadon maradt lekötetlen oxigén töltéshiányok (szabad vegyértékek) kapcsolják egybe különböző kationok (pl. Ca2+, Fe2+, Mg2+ stb.) közvetítésével (→ piroxén). lapilli (lat. ol. kövecske): 2-64 mm átmérőjű, változatos alakú, lávaeredetű → vulkáni törmelék, amely a vulkánok kitörésekor szóródik szét. láva: (nápolyi kif. = patak) a Föld mélyéből a felszínre kerülő izzó szilikátolvadék. Lehmann-öv: A külső- és belső → földmag közötti választóvonal, 4710-5160 km mélységben. lejtőbreccsa: a hegy lejtőjének összecementált törmeléke. lemezes iker: → poliszintetikus iker. lemeztektonika: a kőzetlemezek (→ litoszféralemez) mozgására, vándorlására, az óceánfenék szétterülésére, az → orogén övek képződésére vonatkozó elmélet. lineamens: a nagyméretű törésvonalakat, törésrendszereket nevezik ~-nek (pl. Periadriai lineamens). litorális környezet (lat. litoralis = parti): a tengerek, tavak partmenti sávja, amelyen a hullámzás, ill. az árapály mozgások romboló, áthalmozó hatása érvényesül. litoszféra: → kőzetburok. litoszféralemez: → kőzetlemez. litosztratigráfia (kőzetrétegtan): a rétegek → kőzettani alapon történő osztályozását végző tudományág. lopolit: több száz km átmérőjű, tál alakú magmás → intrúzió, alján magmacsatornával. lösz: finomszemű, sárga színű, eolikus eredetű → törmelékes üledékes kőzet.

17

M maar-vulkánok: egyetlen robbanással jellemezhető → vulkántípus (Eifel-hegység, Kappadókia). mafikus ásványok (melanokrát ásványok) (gör. melasz = fekete, kratein = uralkodni): sötét színű magmás kőzetalkotó ásványok, kovasavban szegény színes elegyrészei (pl. olivin, piroxén, amfibol, biotit, ércásványok). Mafikus ásványok: → színes alkotók. magma (gör. = átgyúrt tészta): magas hőmérsékletű szilikátos kőzetolvadék. magmakamra: a → magma felhalmozódásának a helye a Föld belsejében. Beszélhetünk elsődleges, másodlagos, stb. ~-ról. magmás ásvány: a → magmás kőzeteket alkotó, a → magmából, illetve a → lávából kikristályosodó → ásványok. magmás kőzetek: magmából a mélyben kikristályosodott, vagy felszínre ömlő lávából képződött kőzetek. A megszilárdulás mélysége szerint elkülöníthető → mélységi magmás kőzet, → szubvulkáni kőzet és → kiömlési kőzet. A szilícium tartalom alapján pedig → ultrabázisos, → bázisos, → semleges és → savanyú magmás kőzetet különböztetünk meg. mállás (fizikai mállás): kőzetek aprózódása kémiai összetételük megváltozása nélkül. mállás (kémiai mállás): úgy aprózódnak a kőzetek, hogy közben kémiai tulajdonságaik is megváltoznak. márga: mésziszap és → agyag keveredésével képződő finomszemcsés → üledékes kőzet. másodidő: → mezozoikum. mechanikai agyag: a → kőzetek → fizikai mállásával képződő, az anyagi összetételtől független, → törmelékes üledékek 0 < 0,002 mm szemcsenagyságú frakciója. mederüledékek: durva homok és kavics alkotja. melange (ejtsd: melanzs, fr. keverék): hegységképző tektonikai folyamatok során (→ orogenezis) létrejött, nagy kiterjedésű kevert → kőzetzónák, amit eltérő korú és jellegű képződmények blokkjai és felőrölt darabjai építenek fel. melanokrát ásványok: → mafikus ásványok, → színes alkotók. mélységi magmás kőzet: nagy mélységben, hatalmas összefüggő testekben kikristályosodó → magmás kőzet (pl. → peridotit, → gabbró, → diorit, → granodiorit, → gránit). mélytengeri árok: az alábukó (→ konvergencia) → litoszféralemez mentén kialakuló mélyedések. Mai ismeretek szerint legmélyebb a Mariana-árok. mélytömzs (batolit): 5 és 20 km közötti mélységben kikristályosodott, lefelé szélesedő → mélységi magmás kőzettest. Kiterjedése 100 km2-nél nagyobb. mészalkáli kőzetek: olyan magmás kőzetnevezéktani egység, ahol CaO+MgO > Na2O+K2O. mésztufa (travertínó): meszes oldatokból forráskifolyásnál kicsapódó mészkő-felhalmozódás. metamorf ásványok: megváltozott hőmérsékleti és nyomás (→ metamorfózis) viszonyok között kialakult → ásvány vagy ásványtársulások. metamorfózis: növekvő hőmérséklet és nyomás hatására a → kőzetek egyes → ásványai olvadás nélkül átalakulnak, új, a megváltozott körülményeknek megfelelő stabil ásványokká. 18

metaszomatózis (gör. meta = után, szóma = test): elemkicserélődés. Olyan folyamat, amelyben a → kőzetek, ill. → ásványok bizonyos elemei a rajtuk átszivárgó oldatok (leginkább hidrotermák) hatására kicserélődnek, másokkal helyettesítődnek. Így új ásványok és kőzettípusok, ún. metaszomatitek keletkeznek. Mezo-Európa (Hercini (variszkuszi) Európa): Stille (1924) nyomán elkülönített → szerkezeti földtani egység, amely alatt a Variszkuszi-hegységrendszer maradványait, illetve közvetlen környezetüket értjük mezometamorfózis: a → regionális metamorfózis közepes nyomású és hőmérsékletű szakasza. A nyomás irányított (→ stressz nyomás), amelynek hatása az erőteljes → palásodásban nyilvánul meg. mezozoikum (közép állat idő, középidő, másodidő): 245 millió évvel ezelőtt kezdődő és 65 millió évvel ezelőtt véget érő földtörténeti idő. Három, a → triász, → jura és → kréta időszakokat foglalja magába. migmatit (gör. migma = keverék): az orogén gyökérrégiókban (→ hegységi gyökérrégió) részlegesen, vagy teljesen újraolvadt (→ újraolvadás) kőzettömegek. mikrit: az → üledékes kőzetek szövetében lévő alkotók, melyek 5 mikron alatti mérettartományba tartoznak. mikrokontinensek: a → riftesedéskor képződő, gyakran szétágazó hasadékrendszer kialakulásával leszakadó kisebb kontinensdarabok. mikrolemez: kisméretű → litoszféralemez, amelyet mobilis övek, mély törések, → lineamensek, ill. aktív lemezperemi zónák határolnak (pl. Cocos-lemez, Égei-lemez). mikropátit: az → üledékes kőzet szövetében lévő → kristályos alkotók (pl. kalcit) 5-20 mikron közötti szemcsékből állnak. mikrotektonika: kis méretű (mm, cm, m) nagyságrendű tektonikai (→ szerkezeti földtan) jelenségekkel foglalkozó szerkezeti földtani fogalmak és vizsgálatok összefoglaló neve. Miller-index: a kristálylapok helyzetének jelölésére szolgáló számok vagy betűk, amelyeket a lap térkoordinátáit (tengely-metszetét) kifejező paraméterek reciprok értékeként adunk meg. Az index kifejezi, hogy a viszonyítási alaplap a kérdéses laphoz képest hányad távolságban metszi a → tengelykeresztet. Ha tehát a lap az (a) tengelyt egységnyi távolságra metszi, akkor a paramétere 1 és az indexe is 1. Ha párhuzamos vele, akkor a paramétere ∞, az indexe pedig 0. Ha egy lap a második tengelyt (b) egységben metszi és a másik kettővel párhuzamos, akkor az indexe (010), s ha csak a harmadikat (c) metszi egységnyire, akkor az indexe (001). Az (110) lap az a és b tengelyt metszi, az (111) pedig mindhármat. Ha a tengelymetszetek tetszőleges, változó értékek, akkor az indexük (hkl) szimbólummal jelölhető. milonit: → dörzsbreccsa. miocén: 23,8 millió évvel ezelőtt kezdődött és 12,6 millió éve véget ért földtörténeti kor. A → neogén első szakasza. miogeoszinklinális: a → vulkáni szigetív és a kontinens között kialakult → üledékgyűjtő. modális analízis: olyan → kőzetosztályozási rendszer, ahol a → kőzetalkotó ásványok mennyiségi arányai alapján sorolható be az adott kőzet valamely nevezéktani csoportba (→ Streckeisen-diagram).

19

mofetta: a → vulkáni utóműködéssel kapcsolatos, 0-100 °C közötti száraz szénsavkigőzölgés neve (Torjai Büdösbarlang, nápolyi Kutyabarlang). Mohorovičić (Moho) - felület: a → földkéreg és a → földköpeny határa, 2900 km mélységben. molassz: a → hegységképződés folytán kiemelt → kőzettömegek intenzív lepusztulásakor keletkező → üledék, amely a tengerrel borított vagy szárazulati előtereken rakódik le. monogenetikus vulkán: egyszeri kitörést produkáló → vulkántípus (→ maarvulkán). monoklin rendszer: olyan → kristályrendszer, ahol a → kristálytani tengelykereszt három ága különböző hosszú és a „b” tengely a „c” tengellyel nem 90°-os szöget zár be. Három → kristályosztály tartozik bele, a monoklin szfenoidos, a monoklin dómás és a monoklin prizmás. muschelkalk (kagylósmészkő): a Germán-medencében a lerakódott középső-triász sekélyvízi mészkő sorozat.

N nátron-mész földpátok: → plagioklász földpátok. neck (ang. nyak): felfelé szélesedő, kúpszerű → kürtőkitöltések, amelyekről a → vulkáni felépítmény lepusztult. negyedes (tetartoéderes) kristályosztályok: a maximálisan összetartozó lapok száma negyedannyi, mint a megfelelő rendszer holoéderes osztályában (→ holoéderes kristályosztályok). Csak a rendszerre jellemző → girt tartalmazzák. Neo-Európa (gör. neosz = új): az Eurázsiai- (alpi) hegységrendszer európai része, amely a → krétától napjainkig fejlődve hozzáforrt Európa idősebb részeihez. neogén: a földtörténet → kainozóos szakaszának, a → miocén és → pliocén korokat magában foglaló része. Ennek megfelelően időhatárai 23,8-tól 2,4 millió év közötti intervallumot ölelik fel. neotektonika (gör. neosz = új, tektonikosz = építészetet illető): a jelenkorban kimutatható és jelenleg zajló kéregmozgások és az ezzel kapcsolatos jelenségek, fogalmak, vizsgálati módszerek körének gyűjtő neve. neptunisták: olyan → vulkanológiai elmélet követői, akik a → vulkánosságot Neptunusnak, a tenger istenének tulajdonították, a vulkánkitöréseket a tenger közelségéhez kötötték, illetve azt vallották, hogy éghető anyagok gyulladása okozza a vulkánkitöréseket. neutrális kőzet (intermedier v. semleges kőzet): olyan → magmás kőzet melynek SiO2 tartalma 53-63 % között mozog. Legjellemzőbb képviselője a → diorit és az → andezit. nezoszilikátok (gör. neszosz = sziget): → szigetszilikátok. nyílt kristályformák: olyan kristályformák, amelyek nem zárják le a tér egy részét (→ pedion, → véglap, → szfenoid, → dóma, → piramis, → prizma). nyomelemek: a → földkéreg 0,5 %-át alkotó 80 elem (pl. Cu, Pb, Ga).

20

O, Ó obdukció: a → szubdukció ellentéte, annak leállása után következik be úgy, hogy az óceáni lemezmaradványok a kiemelkedő hegységtömeggel együttes feltolódást képeznek. obszidián: fekete színű vegyes → riolitváltozat, amely a savanyú magma vízbe, vagy nedves környezetbe való nyomulásakor a gyors lehűlés következtében alakul ki. óceánközépi hátság: az óceánok középvonalában húzódó hegységszerű kiemelkedések, amelyeket az óceánfenékre ömlő → bazaltos → láva alkot (→ ofiolitok). ofiolitok: az óceáni kéreg anyagát alkotó → bázisos-ultrabázisos kőzetsorozatok összefoglaló megnevezése. Az ofiolitösszlet alkotói a dunit, lherzolit, harzburgit, websterit, wehrlit, ércperidotit, → peridotit, peridotitkumulátum, piroxenit, → gabbró, gabbrókumulátum, → dolerittelérek és bazaltos → párnaláva (→ kumulátumok). óidő: → paleozoikum. oktaéder: 8 egyenlő oldalú háromszögből álló szabályos rendszerű, (111) indexű → zárt kristályforma. oligocén: a → paleogén utolsó kora. 33,7 millió éve kezdődött és 23,8 millió éve ért véget. olisztosztróma: szerkezetileg erősen összetördelt, gyorsan felnyomuló → pikkelyfrontok szegélyén kialakuló durvablokkokból álló tektonikus-eróziós eredetű → üledék. olivin: → ultrabázisos, → bázisos kőzetalkotó, rombos bipiramisos (→ rombos rendszer) → szigetszilikát → ásvány. Kémiai összetétele (Mg,Fe)2SiO4. orogén gyökérrégió: → hegységi gyökérrégió. orogén övek: a hegységképződés övezetei. orogenezis (gör. orosz = hegység, geneszisz = keletkezés): hegységképződés. Az → üledékgyűjtőbe meggyűrődött szerkezetek kiemelkedése, vagyis hegységgé válása az → aktív lemezszegélyek mentén. ortometamorfitok (gör. orthosz = egyenes): olyan metamorf kőzetek (→ metamorfózis), amelyeknek az eredeti, kiindulási anyaga → magmás kőzet volt. oszlopos elválás: → vulkáni → kürtőkitöltés és felszínre került pangó → lávatestek jellegzetes kihűlési formája. oxidációs–cementációs zóna: magmás testek benyomulásakor a fedőüledékeket repedések járják át, amelyekbe beszivárog a csapadékvíz. E vízszint fölött tehát a repedések levegővel kitöltöttek, az ún. oxidációs öv, míg a víznívó alatti → kőzetrész a cementációs zóna.

Ö, Ő ősidő: → archaikum. őskörnyezettan: az ősi szervezetek csoportjainak életfolyamataival és környezeti kapcsolataival foglalkozó tudományág. őslénytan: a földtörténet során valaha létezett állat- és növényvilág kutatásával, fejlődésével, rendszerezésével foglalkozó határtudomány, amely átmenet a → geológia és biológia között.

21

ősmasszívum: nagyon idős, a szilárd földi kéreg kialakulásának kezdeti szakaszából származó és az ezekhez hozzágyűrődött ó- és ősidei hegységek maradványaiból álló, lepusztult kéregdarabok (Dekkán, Arab-tábla). Felszínre bukkant részi a → pajzsok.

P, Q pahoehoe: → kötélláva. pajzsok: → prekambriumi → kratonizálódott, átkristályosodott (→ metamorfózis), szilárd, merev, kontinentális kéregrészek, amelyek kiemelt helyzetben vannak (Balti-pajzs, Ukránpajzs). palásodás: a → dinamometamorfózis során a → kőzet az → irányított nyomásnak megfelelően a nyomásra merőlegesen irányított struktúrát vesz föl. paleocén: a → paleogén legalsó kora. 65 – 56,5 millió évek közé teszik. Paleo-Európa (Kaledóniai-Európa): Stille európai kéregszerkezeti tagolása szerint a kaledóniai-hegységrendszer maradványait értjük alatta. paleogén (gör. palaiosz = öreg, geneszisz = keletkezés): a → harmadidőszak idősebb szakasza, mely a → paleocént, az → eocént és az → oligocént ölei át. 67 millió éve kezdődött és 23,6 millió éve ért véget. paleontológia: → őslénytan. paleoökológia: → őskörnyezettan. paleozoikum: 570 millió éve kezdődött és 245 millió éve véget érő földtörténeti idő. Hat időszakra bomlik: kambrium, ordovicium, szilur, devon, karbon, perm. Az első négyet ópalezoikumnak, az utolsó kettőt új-paleozoikumnak is szokták nevezni. palingenezis (gör. újrakeletkezés): → újraolvadás. paraklázis (gör. para = mellett, klaszisz = széttörés): olyan kőzetrepedések, amelyek mentén elmozdulás történt (→ vető). parametamorfit: → üledékes kőzetekből nyomás és hőmérséklet hatására történő → metamorfózissal képződő → kőzet (pl. agyagpala, csillámpala, márvány). paramorf kristályosztályok: azok a feles → kristályosztályok, amelyeknek a rendszer jellemző szimmetriaeleme mellett → inverziós pontjuk is van. paramorfóza: olyan átalakulási → pszeudomorfóza, ahol az összetétel azonos marad, csak alakváltozás történik (aragonit → kalcit). parazitakráter: a → vulkánok központi csatornájából kiágazó mellékkráter (→ kráter). párnaláva (pillow-láva): a tenger alatti vulkáni működéssel képződő, párnaszerűen megszilárduló láva (→ ofiolitok). passzív kontinensperem: a fiatal, táguló óceánok szegélyén elhelyezkedő kontinensek peremi zónái (pl. Atlanti-óceán szegélye). pátit: az → üledékes kőzet szövetében lévő → kristályos alkotók (pl. kalcit) 20 mikron feletti mérettartományba tartoznak. pedion: egyetlen lapból álló → kristályforma, amelynek nincs semmilyen → szimmetriaeleme. Egymással is kombinálódhat, de gyakrabban más rendszerekbe tartozó → nyílt formákat (pl. → piramisokat) zár le. 22

pegmatitos kőzetek: 700-550 °C között kristályosodó kőzetek. Főleg széles, rövid → telérek alakjában kis kiterjedésben jelennek meg. pelágikus üledékek: nyílttengeri → üledékek, amelyekben a szárazföldi eredetű hordalék és a tufogén anyag mennyisége nem éri el a 20 %-ot. Szemcsenagyságuk szerint leginkább → kőzetlisztnek (iszap) felelnek meg. Pelée-vulkántípus: szélsőségesen erős, robbanásos tevékenységgel jellemezhető → vulkántípus (pl. Mt. Pelée, Pinatubo) penetrációs iker: → áthatolási iker. peridotit: az → olivinben gazdag → ultrabázisos kőzetek gyűjtőneve (pl. dunit, lherzolit, harzburgit). → Színes alkotók közül uralkodó az olivin és a → piroxén. A → színtelen alkotók részaránya minimális vagy nincs. perlit (gyöngykő): olyan → riolitváltozat, amely → obszidiánból vízfelvétellel keletkezik. petrogenetika (gör. petrosz = szikla, geneszisz = keletkezés): a → kőzettannak az a része, amely a kőzetek képződésekor fennálló fizikai és kémiai körülményeket, ill. a létrehozó és utólagos elváltozásokat okozó folyamatokat vizsgálja. petrográfia (gör. petrosz = szikla, garphein = írni): leíró → kőzettan. A kőzettannak az a része, amely a kőzetek összetételének és szöveti bélyegeinek leírásával foglalkozik, és ennek alapján rendszerez. petrológia (gör. petrosz = szikla, logosz = tan): → kőzettan. P-hullám: P = primary v. longitudinális hullámok. Elsődleges → földrengés hullám, amelyben az anyag rezgésbe jött részei a terjedés irányában előre-hátra mozognak, vagyis tömörödést és ritkulást hoznak létre. pikkely: szerkezeti mozgások következtében, meredeken kipréselődő → redők elnyíródnak és tetőcserépszerűen átfedve egymást egymásra tolódnak. pikrit: ultrabázisos (→ ultrabázisos kőzet) → magmás kőzet, a → peridotit kiömlési változata. → Olivint és → piroxént tartalmaz. pikrobazalt: → olivinben gazdag alkáli → bazaltváltozat, pikrites bazalt. pillow-láva (ang. pillow = párna): → párnaláva. pinakoid: → véglap. piramisok: a c tengelyhez csúcsban összefutó, egybevágó lapok összességéből álló → nyílt kristályformák. piroklasztit (gör. pir = tűz, klaszisz = széttörés): a → kőzetté vált → vulkáni törmeléket értjük alatta. A 2 mm alatti szemcsék piroklasztja a vulkáni hamu, amely lehet finom-, közepes- és durvaszemcsés (∅ < 0,625; 0,625-1; 1-2 mm), a belőle képződött piroklasztit pedig finom-, közép- és durvaszemcsés → tufa. A 2-64 mm közötti piroklaszt neve a finom-, közepes- és durva → lapilli, összeálló változata pedig a finom-, közép- és durvaszemcsés lapillikő (∅ 2-4; 4-16; 16-64 mm). 64 mm feletti piroklaszt neve a blokk és bomba (→ vulkáni blokk és bomba), amely lehet finom- és durva (∅ 64-256; > 256 mm), míg masszív piroklasztitjuk neve a finom- és durva piroklaszt → breccsa és → agglomerátum. piroxén: a → magmás ásvány- és kőzetképződés (→ magmás kőzet) → főkristályosodási fázisára jellemző, monoklin (→ monoklin rendszer) vagy rombos (→ rombos rendszer) → láncszilikát → ásvány. Kémiai összetétele (Ca2+, Fe2+, Mg2+[Si2O6]4-.

23

piroxenit: olyan mélységi magmás (→ mélységi magmás kőzet), → ultrabázisos kőzet, melyben uralkodóak a → piroxének plagioklász földpátok (nátron-mész földpátok): Triklin véglapos osztályban (→ kristályrendszerek, → kristályosztályok) kristályosodó, térhálós szerkezetű → szilikát → ásványok. Az albit Na(AlSi3O8) és az anortit Ca(Al2Si2O8) izomorf (→ izomorfia) elegysora alkotja (albit, oligoklász, andezin, labradorit, bytownit, anortit). A → földkéreg leggyakoribb ásványai. platform: olyan kontinentális kéregrész, amelyet sekélytenger borít. Ilyen értelemben rokon értelmű a → selffel, bár annál tágabb fogalom, mivel magába foglalja a nyíltvízi, a partszegélyi zónákon kívül az öblöket, lagúnákat, brakkvizű folyótorkolatokat, beltengereket, szebkha környezeteket is. platóbazalt (trapp bazalt): hasadékokhoz kötődő nagy kiterjedésű, egymásra rétegződő → bazaltömlések. pliocén: a → neogén második kora. 5,2 millió éve kezdődött és 2,4 millió éve ért véget. pluton (Plútó, a görög alvilági isten után): 2 kilométernél mélyebben → kőzetté vált → magmatömeg. Alak szerint két típusa van: a → lopolit és a → batolit. Az itt képződő kőzeteket plutonitnak is nevezik. plutonisták: a XII.-XIII. sz.-ban megjelenő olyan → vulkanológiai elméletnek a követői, akik a vulkánosságot a Föld mélyébe uralkodó tűznek tulajdonítják. Legismertebb követői Newton és Descartes. pneumatolitos fázis (gör. pneuma = lehelet, lysis = oldódás): az 500-374 °C közé eső → utómagmás szakaszban történő magmás kristályosodás. poligenetikus vulkáni működés: ismétlődő kitöréseket produkáló → vulkántípus. polimorfia (többalakúság): az → ásványok olyan kémiai tulajdonsága, amikor azonos a kémiai összetétel, de az eltérő képződési környezet (különböző hőmérséklet és nyomás) hatására különböző kristályszerkezetű ásványok jönnek létre (pl. kalcit-aragonit). poliszintetikus (lemezes) ikrek: ugyanazon → kristályfajta azonos lapja szerinti nagyszámú ikerösszenövés. Plagioklászoknál (→ plagioklász földpátok) elterjedt a (010) szerinti, gyakran 10-40 kristályegyedből álló lemezes összenövés. porfíros szövet: vulkáni kőzetek (→ kiömlési kőzet) jellegzetes szöveti típusa, amely ki nem kristályosodott kőzetüveget, mikrokristályokat és jó alakú, nagyméretű kristályokat tartalmaz (→ idiomorf ásványok). prekambrium: a Föld kialakulásától számítva (≈4,6 milliárd év) a → kambriumig (570 millió év) tartó, a földtörténet 87 %-át magába foglaló idő. Prekambriumi-Európa: → Ur-Európa. prizmák: párhuzamos élekben metsződő, szimmetrikusan összetartozó, egybevágó → nyílt kristályformák. „C” tengelyre merőleges metszete lehet háromszög (trigonális), rombusz (monoklin, rombos), négyzet (tetragonális), ill. hatszög (hexagonális) (→ kristályrendszerek). pszeudomorfóza (gör. pszeudosz = ál, hazug; morphé = alak): álalakúság. Az ősmaradványok egyik típusa, ami akkor keletkezik, ha szervetlen anyagok (pl. kova) helyettesítik az élőlény eredeti anyagát, de ilyenek a kőbelek is (pl. radiolária pszeudomorfóza). Az → ásványtanban akkor használatos a kifejezés, ha egy → ásvány kioldódik és helyét, illetve alakját egy idegen ásvány tölti ki, felvéve ezt a rá egyébként kívülről nem jellemző alakot. QAPF diagram: → Streckeisen-diagram. 24

R racionális paraméter törvény: azokat a távolságokat, amelyeket az egyes kristálylapok a → kristálytani tengelykereszt tengelyeiből lemetszenek, paramétereknek nevezzük. Adott → kristályfajta esetén az értékük változhat, de az arányuk állandó. Ez a paraméter-viszonyszám. Azt a kristálylapot, amely a tengelyeket egységben metszi, alaplapnak nevezzük. A kristálylap paramétere („indexe”) tehát azt fejezi ki, hogy a kérdéses lap az alaplaphoz képest hányszoros távolságban metszi a tengelyeket. A ~ szerint a paraméter-viszonyszámok mindig racionális számok vagy végtelen. Ez a Haüy-féle megállapítás (1781) a → kristálytan egyik alaptörvénye. rátolódás: a szerkezeti mozgásoknak az a fajtája, amikor a nyomóerők hatására egy kőzettömeg eltörik, és lapos dőlésű (< 45°-os) → vetősík mentén egyik fele rátolódik a másikra. redő: a gyűrődés alapformája. Két részből áll: → redőboltozatból és → redőteknőből. A redőtengely ferdeségének mértéke alapján megkülönböztetünk: → álló redőt, → ferde redőt, → fekvő redőt és áttolt v. → takaró redőt. redőboltozat (antiklinális): a→ földkéregben térrövidülés okozta nyomás hatására létrejött gyűrődés alapformája a → redő. Ennek felemelkedő íve a ~. redőteknő (szinklinális): a → redő lehajló íve. redőtengely: a redő boltozatának függőleges gerincvonala (→ redőboltozat). regionális metamorfózis: a nagy kiterjedésű → kőzettömegek mélybe süllyedésekor a növekvő nyomás és hőmérséklet egyidejű, ún. dinamotermális hatására bekövetkező, szilárd fázisú átkristályosodási folyamat. A ~ rendszerint 3-15 kbar nyomási és 200-800 °C hőmérsékleti tartományt fog át. A kontinentális kéregben 4-6 km mélységben kezdenek jelentősen metamorfizálódni a kőzetek, míg az óceáni kéregben ennél kisebb mélységekben megindulhat a folyamat (→ metamorfózis). regolit: → mállás hatására képződött, az égitestek felszínét borító törmeléktakaró. regresszió (lat. = visszalépés): a tenger visszahúzódása, a korábban elöntött terület szárazulattá válása. relatív kor: azt fejezi ki, hogy a vizsgált → kőzet a környezetében lévő kőzetnél fiatalabb vagy idősebb. rengésfészek (hipocentrum, gör. hipo = alsó): a → földrengés kipattanási helye a → földkéregben. Repetti-felület: külső és belső → köpeny 980 km mélyen húzódó határa. rétegszilikátok: olyan szilikátszerkezet (→ szilikátok), amely az (SiO4)4- tetraéderek három közös O2- ionján keresztül egy síkban történő összekapcsolódásával jön létre (pl. csillámok, talk). rétegtan (sztratigráfia): a földi élet- és anyagfejlődés eseményeit az időben egymásra következő rétegösszletek, főként → üledékes kőzetek és ősmaradványaik tanulmányozása alapján követő tudományág. rétegtani hiátus (üledékhézag): egy rétegsorban valamelyik földtörténeti idő képződményei hiányoznak. rétegvulkán (sztratovulkán): váltakozóan → lávát és → piroklasztikumot szolgáltató, így rétegesen felépülő → vulkántípus. 25

retrográd metamorfózis (diaftorézis): a már metamorfizálódott kőzet csökkenő nyomás és hőmérséklet alá kerülve részleges visszaalakulást szenved. A visszaalakulás nem az eredeti állapotok visszaállását jelenti, hanem csak néhány → ásvány kerül vissza az eredetihez közeli állapotba (→ metamorfózis). rift: → divergens lemezszegélyeknél, az → óceánközépi hátságok központi részén húzódó törésvonal, melyen keresztül a megolvadt bázisos-ultrabázisos olvadék a felszín felé hatol (→ bázisos kőzetek, → ultrabázisos kőzetek). riftesedés: az óceánok kialakulásának kezdeti szakasza, amikor az → asztenoszféra konvekciós áramai a kontinenseken egyre szélesedő törésvonalak mentén árkos süllyedékeket hoznak létre (pl. Kelet-Afrikai-árok). riolit: → savanyú kőzet. A gránit kiömlési változata. Tartalmaz → biotitot, → amfibolt, savanyú plagioklászt (→ plagioklász földpátok), → káliföldpátot és kvarcot. rombdodekaéder: rombuszokból álló tizenkétlapú test. romboéder: 6 db rombusz alakú, → inverziós trigiroid szerint összetartozó egybevágó lap összessége. Egyszerűbben egy sarkára állított kockához hasonlít, amelyet függőleges átlója mentén megnyújtunk, vagy összenyomunk.

S sasbérc (horszt): kiemelkedett rögdarab, amelyet két oldalt lépcsős vetődések szegélyeznek. savanyú kőzet: olyan magmás kőzet, amelynek kovasavtartalma >63 %. (pl. → granodiorit, → gránit, → dacit, → riolit). self: kontinentális kéreghez tartozó, sekélytengerrel borított kontinentális talapzat. semleges magmás kőzet: → neutrális kőzet. sheeted dykes: → haránttelér. S-hullám: → transzverzális hullám. slír: finom-szemcséjű, → agyagos, → kőzetlisztes homokkő. sódiapír: → sódóm. sódóm (sódiapír): nagy tömegű, betemetett sóösszlet esetén rétegterheléses nyomás vagy a hegységképző erők hatására a só belső, rácsszerkezeti okokra visszavezethető → transzlációs készsége miatt megváltoztatja alakját, és repedések mentén áttöri a fedőrétegeit, felfelé kiszélesedő kerekded vagy ovális felnyomulásokat alkotva. S-típusú gránit (S = sediment): kontinensek vagy kontinens szigetív (→ vulkáni szigetív) ütközések alkalmával, illetve metamorfitok részleges olvadásával képződik üledékekből (→ palingenezis). Streckeisen-diagram (QAPF diagram): a → modális analízisnél használt diagram, amelyet a → kőzetalkotó ásványok mennyiségének elkülönítésére használnak. Q – kvarc, tridimit, krisztobalit. A – alkáli földpát (ortoklász, adulár, szanidin, mikroklin, anortoklász). P – → plagioklász földpátok, az albit kivételével. F – földpátpótlók (nefelin, leucit, szodalit). A QAPF diagramot csak abban az esetben szokták használni, ha a M < 90% (M = (FeO + Fe2O3)/(MgO + FeO + Fe2O3)). A fennmaradó néhány %-ot vesszük 100%-nak és ebből számoljuk a QAPF egymáshoz viszonyított arányát.

26

stressz nyomás: irányított nyomás. Stromboli-típusú vulkánosság: híg → bazalt → lávát szolgáltató, nagymennyiségű → piroklasztikumot tartalmazó vulkántípus.

Sz szabályos rendszer: olyan → kristályrendszer, ahol a → kristálytani tengelykeresztek merőlegesek egymásra és hosszuk is megegyezik. Öt kristályosztály (→ kristályosztályok) tartozik bele: 1. tetraéderes pentagondodekaéderes osztály, 2. diakiszdodekaéderes osztály, 3. pentagonikozitetraéderes (v. giroéderes) osztály, 4. hexakisztetraéderes osztály, 5. hexakiszoktaéderes osztály. szalagos agyag: → varv. szalagszilikát: két láncszilikát (→ láncszilikátok) összekapcsolódásával jön létre. A kapcsolódás közös oxigéneken keresztül történik (→ amfibol). szedimentológia (szediment = üledék): természetes eredetű → üledékek és → üledékes kőzetek keletkezésével, elemzésével, rendszerezésével és átalakulásaival foglalkozó tudományág. szeizmológia: földrengéstan. A geofizikának az a része, amely a → földrengések megfigyelésével, regisztrálásával és értékelésével foglalkozik. szerkezeti árok: a kéregben (→ földkéreg) létrejövő, törésekkel határolt, hosszan elnyúló árkos süllyedék. Kialakulását nyomó- és húzóerők egyaránt előidézhetik. Ilyen ~-nak tekinthetők a kezdődő → riftesedés során bezökkenő kéregsávok is. szerkezeti depresszió: kéregszerkezeti mozgások hatására létrejött süllyedék, amelyet rendszerint → törmelékes üledékes kőzetek töltenek ki. szerkezeti földtan (tektonika): a → litoszféra mozgásával, az azt kiváltó erőkkel, folyamatokkal és az így képződő szerkezeti formákkal foglalkozó földtani tudományterület. szerkezeti pászta: hosszan elnyúló, → litoszféralemez darabok, amelyek egymáshoz viszonyítva távolodó és közeledő jellegűek is lehetnek. A Kárpát-medence paleo-mezozóos aljzata, ÉK-DNy-i csapású ~-kra tagolódik. szfenoid (gör. szfen = ék.): két, egymást (ékszerűen) élben metsző, egybevágó lap, amely a metszési élre merőleges kétértékű forgástengely (→ digir) szerint tartozik össze. sziallikus ívközi medence: → ívközi medence. szigetívek: → vulkáni szigetívek. szigetszilikátok (nezoszilikátok): olyan szilikátszerkezet, melyben az egymástól „elszigetelt” (SiO4)4- tetraédereket kationok kapcsolják össze (pl. topáz, → olivin, cirkon, gránát). szilikátok: a földkéreg fő kőzetalkotó ásványai. Szerkezetük legfontosabb alkotója az egymással kapcsolódó [SiO4]4- koordinációs tetraéderek. A kapcsolódás lehet másodlagos kationokon vagy közös oxigéneken keresztül. Öt szerkezeti csoportját különböztetnek meg, a → sziget-, a → csoport-, a → lánc- és → szalag-, a → réteg- és a → vázszilikátokat. szill: → teleptelér.

27

szimmetria központ (inverziós pont): a → kristály középpontjába helyezhető képzeletbeli tükörpont, amelyen keresztül bármely formaelem (pl. kristálylap) középpontosan tükrözhető. Az, hogy egy kristálynak van -e ~-ja, arról ismerhető fel, hogy rajta minden egyes lapnak van vele párhuzamos és egybevágó párja. szimmetria: valamilyen motívum szabályszerű ismétlődése. szimmetriaelemek: a ~ segítségével a → kristály egyes lapjainak szabályos ismétlődősét hozhatjuk létre. Egyszerű szimmetriaelemek a → szimmetria központ, a → tükörsík (v. szimmetriasík) és a → gir (v. szimmetriatengely). Összetett szimmetriaelem a giroid (→ giroidok), amely egyszerre képez forgatást és tükrözést. szimmetriatengely: → gir. szineklízis (gör. szyn = együtt, enklino = kitérek): táblás területek (→ tábla) epirogén (→ epirogenezis) süllyedéssel kialakult, nagy területű, de enyhe hajlásszögű szerkezeti mélyedése. színes alkotók: → mafikus ásványok. színindex: a → magmás kőzetek színét a kovasavtartalom, ill. a → színes és → színtelen alkotók mennyiségi aránya fejezi ki. A ~ tehát az utóbbi kettő mennyiségi aránya, amely egy adott → kőzetcsaládra általában jellemző. szinklinális (gör. szinklinein = összehajolni): → redőteknő. szinklinórium: (gör. szynklinein = együtt hajolni) nagyméretű gyűrődési vályú (szinklinális), amelyet egymás melletti kisebb → redők alkotnak. színtelen alkotók: savanyú kőzetalkotó → ásványok, amelyek akkor kezdenek kiválni a → magmából, ha annak kovasavtartalma eléri a 48 %-ot. Ide tartoznak a → plagioklász földpátok és a → káliföldpátok. szirt: áttolt takaróredők (→ takaró, takaróredő) lepusztult maradványai, amelyek így idegen környezetben eróziós roncsokként sorakoznak (pl. Pienini-szirt-öv). szkalenoéder: olyan → kristályformák, melyek főtengely irányú inverziós giroiddal (→ inverziós tetragiroid, → inverziós trigiroid) rendelkeznek és a vízszintes síkban nincs → tükörsíkjuk, csak kétértékű forgástengelyük (→ digir). Két változatuk a ditrigonális és a ditetragonális szkalenoéder. szolfatara: → vulkáni utóműködéses területen felszínre törő vízgőz, kén-hidrogén és kén-dioxid. szoro-szilikátok: → csoportszilikátok. szögállandóság törvénye: egy → kristályos anyag különböző kifejlődésű egyedein, azonos nyomáson és hőmérsékleten az illető kristálylapok által bezárt szögek mindig egyenlők és az illető kristályra jellemzőek (Nicolaus Steno, 1669). szögdiszkordancia: változó dőlésszögben egymásra települő → kőzetrétegek érintkezési felületeinél mutatkozó szögeltérés. sztereografikus vetület: a → geológiában a → kristályos szerkezetű háromdimenziós → ásványok alaktani és szimmetriajellemzőit síkra vetítő ábrázolási mód. A leképezés az ún. gömbvetületet (projekció) alkalmazza. A vetítés lényege, hogy az adott kristályba beleképzeljük a jellemző tengelykeresztet (→ kristálytani tengelykereszt) és → szimmetriaelemeket, majd köré egy képzeletbeli gömböt helyezünk. A gömb egyenlítői síkja derékban metszi a kristályt. Ezeket az elemeket az egyenlítői fősíkra merőleges (függőleges) vetítéssel leképezzük. 28

sztratigráfia: → rétegtan. sztratovulkán: → rétegvulkán. szubdukció (lat. subducere = alávezetni): az óceáni → kőzetlemez alátolódása. szubvulkáni kőzet (szubvulkanit): olyan → magmás kőzet, amely átmenetet jelent a mélységi magmás és a felszínen kristályosodó kiömlési kőzetek között. Általában a felszíntől számított 2 km-es mélységig megrekedt magmatömegek a szubvulkánok. Hűlésük gyorsabb, mint a mélységi kőzeteké, de lassúbb a vulkániakénál, így szövetük, kristályosodási fokuk is átmeneti a mélységi és a kiömlési kőzetek között. szubvulkanit: → szubvulkáni kőzet. szurokkő: magas víztartalommal rendelkező → riolitos összetételű, üvegszerű → ásvány.

T tábla: két egymáson települt összletből álló szerkezet. Alsó részét idős, lepusztult kéreg alkotja, amelyre → eróziós diszkordanciával viszonylag nyugodt településű óidei (→ óidő), vagy ennél fiatalabb → üledékes kőzetösszletek települnek (pl. K-európai-tábla). táblás területek: → tábla. takaró (takaróredő): → orogén övek területén kialakuló, nagyméretű, képződési helyeitől eltávolodó → redő. takaró redő: olyan → redő, amely képződési helyétől elvonszolva más → kőzetekre tolódva található. takarófront: a → takarók és takaróredők előrenyomulási homlokvonala. takaróredő: → takaró. TAS (ang. röv.): Total Alcali Silica diagram. A → vulkáni kőzetek osztályozására, megnevezésére szolgáló diagram, amelyet sok ezer kőzetpéldány főelemeinek elemzési eredményeiből szerkesztettek. A rendszer lényege egy egyszerű sík koordináta rendszer, amelynek vízszintes tengelyén az adott kőzet kovasav (SiO2) mennyiségét, függőleges tengelyén pedig az alkália tartalmát (Na2O + K2O) tüntetik föl. A mezőkre osztott pozitív síknegyed minden mezője meg van nevezve (pl. pikrobazalt, bazalt, bazaltos andezit, andezit, dacit, riolit, s ezek alkáliákban gazdag változatai). Így minden egyes ismert elem-összetételű kőzetpéldánynak egyetlen pont felel meg, amely valamelyik lehatárolt, ismert nevű mezőbe esik. tefra (gör. tephra = hamu) (vulkanoklaszt): a → vulkánból kiszóródó → piroklasztitok gyűjtő neve. Olyan, a kőzettéváláson (→ diagenezis) még át nem esett, laza → vulkáni törmelékanyag, amely tetszőleges szemcseméretű lehet. tektogenezis: gyűrt formák, szerkezetek képződése, a → hegységképződésnek a kiemelkedést megelőző szakasza. tektonika: → szerkezeti földtan. tektonikai ablak: az erózió által lepusztított → takarók alól előkerülő alapkőzet (→ alaphegység) (pl. tauern ablak, engadini ablak). tektoszilikátok: → vázszilikátok. teleptelér (szill): olyan, leggyakrabban bázisos → magmabenyomulást értünk alatta, amely rétegzett mellékkőzetbe nyomulva, azokkal párhuzamos helyzetű testeket alkot. 29

települési törvény: a különböző korú → kőzetrétegek közül az alul lévők idősebbek, mint a fölöttük lévők (Nicolaus Steno, 1669). Gyűrt területeken a törvény nem érvényes. telér: közelítőleg párhuzamos falú, meredeken dőlő intruzív (→ intrúzió) magmás test, amelynek hosszúsága sokszorosa a vastagságának. termál metamorfózis: → kontakt metamorfózis. testfosszília: az élőlény elpusztulása után épségben marad a teste. Pl. a jégbe fagyott szibériai mamutlelet. tetartoéderes kristályosztályok: → negyedes kristályosztályok. Tethys: a görög tengeristen, Poseidon lányáról elnevezett ősóceán, a Pangea őskontinens → paleozoikum végi szétdarabolódásakor az eltávolodó ősi Afrika és Európa között → riftesedéssel kialakult óceáni medence. Lényegében az → óidő végétől a → harmadidőszak végéig meglévő, de egyre kisebb kiterjedésű „földközi” tenger, amely Dél-Európától és Észak-Afrikától Ázsiáig húzódott K-i Ny-i irányban. Üledékeiből gyűrődött fel az Eurázsiaihegységrendszer. tetraéder: 4 egyenlő oldalú háromszögből álló (111) indexű, zárt, szabályos kristályforma, az oktaéder feles formája (→ zárt kristályforma, → szabályos kristályrendszer). tetragir: → gir. tetragonális rendszer: olyan → kristályrendszer, melynek → kristálytani tengelykeresztje három, egymással 90°-os szöget bezáró tengelyből áll. A tengelyek közül kettő, az „a” és a „b” egyenértékű, a „c” azoknál rövidebb vagy hosszabb. Hét → kristályosztály tartozik bele: 1. tetragonális → piramisos osztály, 2. tetragonális → diszfenoidos osztály, 3. tetragonális → dipiramisos osztály, 4. tetragonális → trapezoéderes osztály, 5. ditetragonális piramisos osztály, 6. tetragonális → szkalenoéderes osztály, 7. ditetragonális dipiramisos osztály. thesszerális kristályrendszer: → szabályos kristályrendszer. tholeiites széria: főként → bazaltos és → andezites, alárendelten → dacitos sőt → riolitos összetételű → kőzetek csoportja, melyek SiO2 tartalma 48-63 % között mozog, (modális középértékük 53 %). till: a gleccserek, jégtakarók, gleccserpatakok által szállított, és az olvadási zónában felhalmozott, osztályozatlan, még laza állapotú → törmelékes üledék. tillit: kőzetté vált till. tömzs: 2-20 km közötti mélységben kikristályosodott, 100 km2-nél kisebb, szabálytalanul kerekded, lefelé el nem határolható → mélységi magmás kőzettest. törésmutató: azt mutatja, hogy egy adott közeg a rajta áthaladó fény sebességét mennyire fékezi le, ill. vele szemben milyen ellenállást, eltérítő hatást fejt ki. törmelékes üledék: a fizikai aprózódás (→ mállás) által felaprózott, a külső erők által elszállított és felhalmozott → üledék (kavics, homok, → kőzetliszt, → agyag stb.). történeti földtan: a szűkebb értelemben vett → klasszikus földtan lényegében a szintetizáló ~-t jelenti. Részeit, folyamatait, anyagait a többé-kevésbé önállósult földtani tudományterületek (→ ásványtan, → kőzettan, → geokémia, → paleoökológia, teleptan, → szerkezeti földtan, → regionális földtan stb.) valamint az → alkalmazott földtan, geofizika, környezetföldtan), ill. egyéb földtudományok vizsgálják.

30

transzform és transzkurrens vetők (lat. transz = át, keresztül): az óceáni hátságok → rift völgyénél lejátszódó szétsodródás a két oldal lemezét nem mindenütt azonos sebességgel mozgatja, sőt még egyik oldalon sem azonos a sebesség az óceán teljes hosszában. Gyakran rövid, eltérő sebességű szakaszok váltják egymást. A gyorsabban és lassabban mozgó lemezrészek között nyírófeszültség ébred, így az óceáni hátságot a rift hossztengelyére merőleges elnyíródások szabdalják fel rövidebb szakaszokra. Ezek mentén a mozgási sebesség szerint a rift folytonossága megszakadni látszik, és az elnyíródások közé zárt szakaszok eltolódnak egymáshoz képest. Ha az elnyíródás csak a rift egymáshoz képest eltolódni látszó folytatódási vonalai közötti szakaszon érvényesül, akkor transzform vetőről beszélünk, ha viszont ezeken kívül is, akkor az elnyíródás egy transzkurrens (átfutó) vető. transzform lemezszegély: egymás mellett elcsúszó lemezszegély (→ litoszféralemez). transzgresszió (lat. transzgresszió = átlépés): a tenger fokozatos előrenyomulása. transzkurrens vető: → transzform és transzkurrens vető. transzláció: irányított erő hatására a → kristály egyes rácssíkjai a szerkezeti összefüggések megszakadása nélkül egymáshoz képest elmozdulnak. (pl. sódómok alakulnak ki, vagy a grafit nyomot hagy a papíron). transzvaporizáció (lat. trans = át, vapor = gőz): átgőzölés. Szádeczky-Kardoss Elemér magyar geológus elnevezése olyan kontakt folyamatokra, mikor a → magma és a mellékkőzet érintkezésekor vagy az egyik, vagy a másik illóanyagai átjárják a vele kontaktusba került szomszédos tömeget. transzverzális hullám (S-hullám): csak szilárd közegben terjedő földrengéshullám. Az anyagrészecskék mozgása merőleges a hullám terjedési irányára. trapezoéder: csak → girekkel rendelkező, szabálytalan négyszög alakú, de egybevágó lapokból álló, zárt feles (enantiomorf) formák (→ zárt kristályformák, → enantiomorf kristályosztályok). trapp bazalt: → platóbazalt. travertínó: → mésztufa. trigir: → gir. trigonális rendszer: olyan → kristályrendszer, amelyre a → hexagonális rendszerhez hasonlóan az un. Bravais-féle → kristálytani tengelykereszt jellemző. A tengelykereszt négy tengelyéből három, az „a1”, az „a2”, és az „a3”, merőleges a „c” tengelyre és pozitív száraik pedig egymással 120°-os szöget szárnak be. Öt → kristályosztály tartozik bele:1. trigonális → piramisos osztály, 2. trigonális → romboéderes osztály, 3. trigonális → trapezoéderes osztály, 4. ditrigonális piramisos osztály, 5. ditrigonális → szkalenoéderes osztály. triklin rendszer: erre a → kristályrendszerre az jellemző, hogy a → kristálytani tengelykereszt három szára különböző hosszúságú és az általuk bezárt szög nem egyenlő 90°-al. Két → kristályosztályal rendelkezik: 1. triklin → pedionos osztály, 2. triklin → véglapos osztály. tufa: a 2 cm-nél kisebb szemcseméretű, kirobbant → vulkáni törmelék kőzettéválás utáni neve (pl. bazalttufa, andezittufa, dacittufa, riolittufa). tufit: olyan → vulkáni eredetű üledékek megnevezése, amelyekben a → piroklasztit mennyisége 30-80 % között mozog. Ha a piroklaszt részaránya 50 % fölötti, akkor a kőzet nevében az üledék csak jelzőként szerepel (pl. homokos riolittufa). Ha viszont 50 % alatti, akkor a tufa szerepel jelzőként (pl. riolittufás homokkő). tükörsík: olyan → szimmetriaelem, amely a kristályt két tükörképi félre bontja. 31

tűzkő: kovavázas szivacsokból, egysejtű sugárállatkák (Radioláriák), kovamoszatok (Diatomák) kovavázaiból mélytengeri környezetben, a karbonát-kompenzációs mélység alatt keletkező kovakőzet

U, Ü újraolvadás (palingenezis): a → kőzetek részleges és szakaszos megolvadását kifejező megnevezés, amely az → ultrametamorfózist követően következik be. ultrabázisos kőzetek: → mélységi magmás kőzetek, amelyekben a → színes alkotók elegyrésze eléri vagy meghaladja a 90 %-ot. Uralkodó alkotóik az → olivin, → piroxének, → amfibolok, → biotit, gránát és ércek. ultrametamorfózis: a → metamorfózisnak olyan fázisa, ahol a nyomás és hőmérséklet olyan nagymértékű, hogy a → kőzetek megolvadnak. A folyamat átmenetet képez az átkristályosodás és az → újraolvadás között. Ur-Európa (Prekambriumi Európa): Stille (1924) nyomán elkülönített szerkezeti földtani egység, amely Európa legidősebb kratonizált K-európai magját jelenti, amely magába foglalja Skandinávia DK-i részét, a Kola-félszigetet és a Kelet-európai táblát a kárpáti előtértől az Urálig. utómagmás szakasz: magmás → ásvány- és → kőzetképződés 700 °C alatti szakasza, melyben a magmamaradék kristályosodik. üledék: laza, kötőanyag nélküli, a → külső erők által felaprózott és áthalmozott hordalék. üledékes kőzetek: más → kőzetek felaprózódott és/vagy elmállott, lepusztult és elszállított anyagainak földfelszíni felhalmozódásával keletkező kőzetek. Az üledékes kőzeteket többféle módon osztályozzák. A kőzettani jellegek alapján három nagy csoportba sorolhatók. 1. Mechanikai vagy törmelékes ~. 1.1 durvatörmelékes kőzetek, 1.2 homokkövek, 1.3 finomtörmelékes kőzetek. (→ konglomerátum, → breccsa, homokkő, → aleurolit, → agyag). 2. Vegyi és biogén eredetű ~. 2.1 sókőzetek, 2.2 karbonátos kőzetek, 2.3 kovaüledékek, 2.4 gazdaságilag hasznosítható ~. 3. Szerves ~. 3.1 szénkőzetek, 3.2 szénhidrogének. A másik osztályozási lehetőség: 1. → extrabazinális ~, 2. → intrabazinális ~, 3. → piroklasztitok. üledékgyűjtő: környezeténél relatíve alacsonyabban fekvő terület, ahol a → külső erők által szállított → üledék felhalmozódik (pl. tengerek, tavak). üvegtufa: olyan → tufa, amely uralkodóan az → explóziók során szétrobbant → lávacseppek gyors megdermedésével képződő kőzetüveg törmelékből áll.

V, W vádiüledékek: a sivatagok időszakosan működő folyóvölgyeiben, a vádikban lerakódó vegyes anyagú, rosszul osztályozott → üledék. Variszkuszi-Európa: → Mezo-Európa. varv (szalagos agyag): igen szabályosan, finoman rétegzett → üledék, amely a gleccserhomlok előterében lévő kis tómedencékben az olvadékvizek lebegő finomhordalékából képződik.

32

vázszilikátok (tektoszilikátok): a szilikátszerkezetek alapját képező [SiO4]4- koordinációs tetraéderek minden csúcsokon szomszédos tetraéderekhez kapcsolódnak közvetlenül, közös oxigéneken keresztül (pl. kvarc). A tektoszilikátok a → földkéreg leggyakoribb kőzetalkotó ásványai (→ kőzetalkotó ásványok) (plagioklászok 40,2%, ortoklász 17,7%, kvarcok 12,6%). Ide tartoznak még a földpátpótlók és zeolitok is. véglap (pinakoid, gör. pinax = deszka): két párhuzamos egybevágó lapból álló → nyílt kristályforma, amely általában → inverziós pont szerint tartozik össze. vergencia (lat. vergere = hajolni, irányulni): → redők, takaróredők, → feltolódások, → rátolódások mozgási irányultsága. Az összletek mozgási irányultsága többnyire megegyezik az elmozdulást kiváltó erőhatások támadási irányultságával. vető: olyan törésvonal, amelynek két oldalán, → kőzettömegek egymáshoz viszonyítva függőleges vagy vízszintes irányban elmozdulnak. vetődési magasság: a → vetősík mentén elmozduló → kőzettömegek eredetileg összefüggő rétegének egymástól való függőleges távolsága. vetődési vért: → vetőtükör. vetőkarc: a → vetők kialakulása során az elmozduló → kőzetfelszínek fokozatosan gyalulódnak simára. Ha a felszínnek ellenállóbb, kiemelkedő darabkái lemorzsolódva a → vetőtükörbe ágyazódnak és nem aprózódnak fel, hosszan elnyújtott, könnycsepp alakú barázdát „szántanak” annak felületébe. vetősík: → vetődéskor a → kőzettömegek elmozdulásának a síkja. vetőtükör (vetődési vért): a → kőzetek egymáson való elmozdulási síkja, amelyet a mozgás simára csiszol. vetőzóna: olyan szerkezeti zóna, melyben a törések mentén kisebb-nagyobb elmozdulások is történtek az érintkező → kőzetfelületek között. viszkozitás (lat. viscositas = folyósság, nyúlósság): belső súrlódás. Az a nyíróerő, amely a mozgó, áramló, deformálódó testek belsejében az alakváltozással szemben hat. Vulcano típusú vulkán: heves robbanásokkal, hatalmas mennyiségű gőzt, füstöt és port szolgáltató → vulkántípus. vulkáni blokk és bomba: → vulkáni kitörések alkalmával, a robbanáskor képződő, a → kráterből kiszórt → lávadarabokat nevezünk így, amelyek átmérője 64 mm-nél nagyobb. vulkáni szigetív: ütköző lemezszegélyek (→ konvergencia) mentén, a → Benioff-zónával párhuzamosan kialakuló → vulkáni sáv, amely az alábukás következtében megváltozott nyomás, hőmérséklet és kémiai összetétel hatására képződik. vulkáni szigetsor: → forró foltok felett elmozduló kéregdarabokon kialakuló → vulkánsor. vulkáni utóműködés: vulkáni területeken a kitörések megszűntét követően gőz- (→ fumarola) és gázszivárgások (→ mofetta, → szolfatara), forróvíz feltörések (→ gejzír) és az ezekhez kapcsolódó kőzetátalakulások (→ metaszomatózis) gyűjtőneve. vulkanoklaszt: → tefra. vulkanológia: a → vulkáni kőzetek (→ kiömlési kőzetek) jellemzésével, a kiszórt anyag rendszerezésével, a vulkáni formák csoportosításával, a vulkáni működés típusaival foglalkozó tudományág. Wager-Deer diagram: → AMF diagram. 33

X xenokristály: magmás (→ magmás kőzetek) és → kiömlési kőzetekben illetve piroklasztikumokban (→ piroklasztit) megjelenő idegen eredetű → kristály. xenomorf (xenomorf = rossz alakú): olyan → kristályokra szokták alkalmazni e megnevezést, amelyeknél nem ismerhető fel az egyébként rá jellemző alak.

Z zárt kristályformák: a tér egy részét teljes egészében bezáró kristályformák (→ bipiramis, → trapezoéder, → szkalenoéder). A szabályos rendszerben megjelenő összes forma ebbe a kategóriába tartozik. zónatörvény: a zóna a párhuzamos élekben metsződő lapok összessége. Két lap meghatároz egy zónát (egy él irányt), két él irány meghatároz egy lapot, a lap helyzete rögzített. A → kristályon lehetséges összes lap egymással zónaviszonyban van.

34

Felhasznált irodalom Báldi Tamás (1978): A történeti földtan alapjai. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. Báldi Tamás (1994): Elemző (általános) földtan I-II. Kézirat. ELTE TTK, Budapest. Balogh Kálmán (1991): Szedimentológia I-II. Akadémiai Kiadó, Budapest. Grasselly Gyula (1992): Ásványi nyersanyagok (Ásványtan II.). Kézirat. Tankönyvkiadó, Budapest. Kézdi Árpád. (1952): Talajmechanika I. Tankönyvkiadó, Budapest. 560 p. Egyetemi tankönyv. Kozák Miklós – Püspöki Zoltán (1998): Geológiai kislexikon. Kézirat, DE, Ásvány- és Földtani Tanszék adattára. Molnár Béla (1984): A Föld és az élet fejlődése. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. Pápay László (1998): Kristályok, ásványok, kőzetek. JATEpress, Szeged. Székyné dr. Fux Vilma (1998): Kristálytan (Ásványtan I.) Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. Wallacher László (1993): Magmás és metamorf kőzetek I-II. Nemzeti Tankönyvkiadó. Wallacher László (1993): Üledékes kőzetek és kőzetalkotó ásványok I-II. Nemzeti Tankönyvkiadó.

35