Farkas Judit
A finn nyelv (indexelt) generatív szintaxisa DOKTORI ÉRTEKEZÉS
Pécs, 2009
2
Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Nyelvtudományi Doktori iskola Alkalmazott Nyelvészet Doktori Program
Farkas Judit
A FINN NYELV (INDEXELT) GENERATÍV SZINTAXISA DOKTORI ÉRTEKEZÉS
Témavezető: Dr. Alberti Gábor
Pécs, 2009
TÉMAVEZETŐI NYILATKOZAT
Farkas Judit doktorjelölt A finn nyelv (indexelt) generatív szintaxisa című készülőben lévő doktori értekezéséről az elmúlt két tanévben havonta legalább négy alkalommal konzultáltunk, majd az értekezés legvégső változatát 2009. március 25-én kézhez vettem, azt kellő figyelemmel áttekintettem, és javaslom a benyújtását, illetve a bírálati folyamat megindítását.
Pécsett, 2009. május 26-án
Dr. Alberti Gábor a nyelvtudomány doktora
Tartalomjegyzék 0. Bevezetés
1
1. A modell
3
1.1. Az indexelt nyelvtan
3
1.2. A transzformációs komponens
8
2. Egyeztetési jelenségek a finn nyelvben
10
2.1. Egyeztetés az igei csoportban
10
2.2. Egyeztetési jelenségek a finn főnévi csoportban
12
3. A finn mondat szerkezete
15
3.1. Finn kutatók elképzelései a finn finit mondat szerkezetéről
15
3.2. A finn finit mondat frázisszerkezete indexelt nyelvtani keretben
19
3.3. Konkrét igei szerkezetek
21
3.4. Különleges igei szerkezetek
49
3.4.1. Ön, Önök
49
3.4.2. Személytelen, általános (arb) alanyú (ún. „passzív”) szerkezetek
51
3.4.3. pro alanyú mondatok
61
3.4.4. Default formájú igét tartalmazó mondatok
64
3.4.5. Felszólító mondatok szerkezete
74
3.4.6. Névszói állítmányt tartalmazó mondatok szerkezete
87
3.4.7. A mielellä- típusú szabad bővítmények egyeztetése
89
3.4.8. Igén megjelenő partikulák
92
3.4.9. A tárgy esete
108
3.5. Összefoglalás 4. A finn főnévi csoport szerkezete
130 131
4.1. A finn főnévi csoport alapszerkezete
131
4.2. A számnevet is tartalmazó főnévi kifejezések szerkezete
142
4.3. Birtokost tartalmazó főnévi szerkezetek
154
4.4. Mellérendelő szerkezetek
171
4.5. Névszókon megjelenő partikulák
183
4.6. Névutós szerkezetek
198
4.7. Összefoglalás
204
5. A finn igenevek szerkezete
207
5.1. A finn főnévi igenevek szerkezete
207
5.2. A participiumok szerkezete
228
5.3. A lauseenvastikék
250
5.3.1. A referatiivirakenne szerkezete
250
5.3.2. A temporaalirakenne szerkezete
265
5.3.3. A finaalirakenne szerkezete
282
5.4. Összefoglalás 6. A finn beszélt nyelv
286 287
6.1. Igeragozás a beszélt nyelvben
287
6.2. A névszóknál megfigyelhető beszélt nyelvi jellegzetességek
298
6.3. Összefoglalás
302
7. Összefoglalás
304
8. Summary
318
BIBLIOGRÁFIA
352
FÜGGELÉK
356
0. Bevezetés Jelen disszertáció témája a finn nyelv, közelebbről a finn nyelv irodalmi változatának (kirjakieli) generatív szemléletű leírása. Viszonylag kevesen foglalkoznak ma generatív szintaxissal a finn nyelvvel kapcsolatban (néhány jelentősebb kutató: Anders Holmberg, Urpo Nikanne, Satu Manninen, Anne Vainikka, Maria Vilkuna1). A legátfogóbb, a finn nyelvet ilyen keretben tárgyaló mű, Auli Hakulinen és Fred Karlsson Nykysuomen lauseoppia (1979) című munkája óta már eltelt néhány évtized, és azóta több területen is történtek jelentős változások. Természetesen ezek jórészt beépültek a korábban felsorolt kutatók munkáiba is, de a magyar nyelv, illetve az erről készített leírások alkalmasak lehetnek arra, hogy segítségükkel néhány problémát újfajta módon közelítsünk meg. A két nyelv között genetikai és tipológiai rokonság is van: mindkettő az uráli nyelvcsaládba tartozó agglutináló nyelv. A magyarról igen sok leírás született és születik máig transzformációs generatív keretben: a teljesség igénye nélkül ilyenek például a Strukturális magyar nyelvtan mondattani és morfológiai kötetei (Kiefer (1992, 2000a)), vagy É. Kiss Katalin különböző munkái (pl. É. Kiss (1998, 2002, 2007)), de megemlíthetjük Bródy Mihály (pl. Bródy 1990), Szabolcsi Anna (pl. Szabolcsi-Laczkó 1992), Surányi Balázs (2002), Kenesei István (2000, 2001), Bartos Huba (pl. Bartos 2000), valamint Alberti Gábor és Medve Anna (Alberti-Medve 2002) ebben a tárgykörben végzett kutatásait is. Sok részlet, amelyet a magyar nyelv leírásában az egyes kutatók kidolgoztak, a finn nyelvre is alkalmazhatónak látszik. Például a magyarra sikeresen alkalmazott DP-elmélet a (jelenleg) explicit névelővel (még) nem rendelkező finn esetében is hasznosítható; a névutós, illetve a birtokos szerkezetek között is nagyfokú hasonlóság mutatható ki a két nyelv között; de a mondat élén semleges esetben megjelenő összetevők kiválasztásának elvei is lényegében azonosak a finnben és a magyarban. Az első fejezetben a finn irodalmi nyelv leírásában alkalmazott modellt mutatom be; a második részben a finn nyelv néhány jellemző vonásáról lesz szó, amelyek segítségével alátámasztom, miért éppen az adott modellt tekintem alkalmasnak e nyelv leírására; a harmadik fejezet a finit ige körül kiépülő lehetséges szerkezeteket mutatja be; a negyedik rész a főnévi csoport leírásának részleteit tárgyalja; míg az ötödik fejezet a különböző igenevek szerkezetével foglalkozik. A hatodik fejezet témája a finn nyelv beszélt változata: itt azt mutatom be, hogyan lehetséges bizonyos irodalmi nyelvváltozattól való eltéréseket indexelt
1
Műveik közül néhány, amely a jelen témához kapcsolódik: Holmberg – Nikanne (1993, 2002); Holmberg (2005); Manninen (2003a-b), Manninen – Nelson (2003); Vainikka (1989, 1992, 2003); Vilkuna (1989, 1995).
1
nyelvtannal megragadni. A disszertáció legfontosabb gondolatait a hetedik fejezet foglalja össze. Ezúton (is) szeretnék köszönetet mondani Anja Haaparantának, a PTE finn lektorának, aki átnézte a disszertáció (általam írt) finn nyelvű példamondatait, és anyanyelvi beszélőként rengeteget segített abban, hogy ez a munka elkészülhessen, valamint szintén köszönet illeti az OTKA 60595 projektet ezen munka támogatásáért.
2
1. A modell Az ebben a munkában alkalmazott mondattani modell alapvetően két alkotórészből áll: egy transzformációs komponensből és egy indexelt nyelvtanból. Míg az előbbit meglehetősen sokan és változatosan alkalmazzák a nyelvek leírásában, addig az utóbbi meglehetősen ritkán fordul elő a magyar generatív nyelvészeti munkákban – kivételként megemlíteném Kornai András A főnévi csoport egyeztetése című cikkét (Kornai 1989), amely a magyar főnévi csoport egyeztetési jelenségeit tárgyalja ilyen keretben. A modell indexelt nyelvtani része nem csupán a finnben olyan gyakran és változatosan előforduló egyeztetési jelenségek hatékonyabb leírására szolgál: azzal, hogy a jelenség lényegét (a másolást) ragadja meg, a leírást magyarázóan adekvátabbá teszi. Mivel azonban én nem használom ki az indexelt nyelvtanoknak azt a tulajdonságát, hogy indexfüzérük hossza korlátlan lehet (a finn egyeztetési jelenségek megragadásához egy elemen legfeljebb öt index jelenik meg), a nyelvtannak ez a része átfogalmazható nem indexelt környezetfüggetlen nyelvtanná. Így pedig amellett, hogy ez a leírás az egyeztetési jelenségek lényegét jobban megragadja, a „hagyományosabb” chomskyánus keretben gondolkodók számára is felhasználhatóvá válik.
1.1. Az indexelt nyelvtan Az indexelt nyelvtanok az egyeztetési jelenségek leírásánál hasznosíthatóak a leginkább. A kongruencia szintaktikai kezeléséről a transzformációs generatív grammatika képviselői meglehetősen hasonlóan gondolkoznak: a problémára jegyellenőrzéses megoldást javasolnak, melyhez megfelelő szintaktikai szerkezet szükséges. Carstens (2000) alapján megállapítható, hogy abban már nincs teljes egyetértés, hogy mi is a megfelelő szintaktikai szerkezet, hiszen egyes tanulmányokban csak a specifikáló ─ fej relációt fogadják el megfelelő szintaktikai konfigurációnak (pl. Chomsky 1986, Koopman 1992, Kinyalolo 1991), míg például a Minimalista Programban (Chomsky 1995) háromféle szerkezettípusban is megengedett a jegyellenőrzés: (a) specifikáló és fej közötti relációban; (b) két fej (α és β) relációjában, amennyiben α β-ra van csatolva; (c) a csatolt α és a β specifikálójában álló γP viszonylatában. Az valamennyi elgondolásban közös, hogy meglehetősen bonyolult szintaktikai szerkezeteket kell létrehozni a megfelelő konfiguráció eléréséhez, és többször olyan csomópont(ok) bevezetése is szükségessé válik, melyek kevéssé motiválhatóak (pl. nP Carstens (2000)-ben ─ lásd (194a)), hiszen ahogyan arra Kornai (1989, 183) felhívja a figyelmet, „az egyeztetési jelenségek transzformációs tárgyalása nem „mozgatást”, hanem „másolást” igényel, és az ilyen transzformációknak nincs független motivációjuk”. Az indexelt nyelvtanok pontosan a másolásban jeleskednek, alkalmazásukkal a jelenségek lényege jobban megragadható, 3
valamint több (a jegyellenőrzésen alapuló rendszerekben szükségesnek tartott) csomópont, illetve mozgatás is szükségtelenné válik2. Ez a rendszer az „olcsóbb” Merge műveletet alkalmazza, így gazdaságosabb is azoknál, amelyek alapvetően a Move-ra épülnek. Most pedig térjünk rá az indexelt nyelvtanok jellemzőire, működési sajátságaira. Egy indexelt nyelvtan (Partee és mtsai (1990, 536–542), Alberti (2006b, 251–258)) öt összetevőből épül fel: G=
, ahol VT és VN diszjunkt véges halmazok – VT a G nyelvtan terminális ábécéje (a konkrét lexikai elemek); VN a G nyelvtan nem-terminális ábécéje (ezek a kategóriák); I: az indexek halmaza (a konkrét modellben ezek az egyeztetés szempontjából releváns jegyek lesznek); az S szimbólum a VN halmaz egy kitüntetett eleme – a nyelvtan kezdőszimbóluma; R pedig a G nyelvtan szabályainak halmaza. Index(ek)et a nem-terminális szimbólumok viselhetnek magukon: például A(ij), melynek konkrét megvalósulása lehet például N (Pl Elat), amely egy többes számú, elativusi esetű főnevet jelöl. Levezetés során az alábbi szabályok szerint keletkezhetnek és tűnhetnek el indexek: (1) Keletkezés és törlés csak az indexfüzér bal szélén játszódhat le. (2) Az indexfüzér hosszának nincs felső korlátja. (3) Az indexek a nem-terminális szimbólumokon öröklődnek. (4) Terminális szimbólum sosem viselhet indexet (terminális szimbólummá alakulás során az indexek elvesznek). (5) „Dobj ki és másolj!” (az indexek eltüntetésére vonatkozó szabály): A(i) → α, ahol i egy index, A egy nem-terminális szimbólum, α pedig egy terminális és nem-terminális szimbólumokból összeállított vegyes füzér. (Csak akkor alkalmazható, ha i éppen az indexfüzér első tagja.) (6) „Told el és másolj!” (az indexek keletkezésére vonatkozó szabály): A → B(i), ahol A és B nem-terminális szimbólumok, i pedig egy index. (Némi megszorítást jelent az, hogy a kimeneti oldalon csak egyetlen nem-terminális szimbólum engedélyezett.) Egy indexelt nyelvtannal akkor generálható egy VT fölötti füzér, ha létezik olyan S-től induló levezetés, amelynek utolsó átmeneti füzére már csak terminális szimbólumokat tartalmaz, nem-terminális szimbólumokat és indexeket nem.
2
Ez azonban nem azt jelenti, hogy az említett teóriákban alkalmazott megoldásokat (pl. komplex fejek építése) teljesen elvetném, pusztán másként és másra használom fel azokat.
4
Az indexelt nyelvtanok az enyhén környezetfüggő nyelvtanok osztályába tartoznak, a természetes nyelveket pedig a közkeletű hipotézis szerint az enyhén környezetfüggő nyelvek között találjuk. Ez utóbbi besorolást látszanak igazolni a formális bizonyítások is (lásd Partee és mtsai (1990, 503–505), Alberti (2006b, 212–213)). Egy indexelt nyelvtan teljes kapacitását akkor éri el, amikor például egy anbncn típusú nyelvet generálunk vele, melynek során az indexfüzér hossza valóban korlátlan lehet. Ez a nyelv bizonyíthatóan nem írható le környezetfüggetlen szabályrendszerrel (lásd a Pumpálási tételt (Alberti 2006b, 209–210)). Lássuk, hogyan írhatjuk le ezt a nyelvet indexelt nyelvtan felhasználásával. (7a) az L = {x є {a, b, c}*: x=anbncn, ahol n є N} nyelv generálása indexelt nyelvtannal VT = {a, b, c} VN = {S, T, A, B, C} I = {i, j} R = {S → T(j), T → T(i), T → ABC; A(i) → aA, A(j) → e; B(i) → bB, B(j) → e; C(i) → cC, C(j) → e } Mivel az indexelt nyelvtanok meglehetősen ritkán fordulnak elő magyar nyelvészeti leírásokban, egy kicsit részletesebben is szeretném megmagyarázni, mi is a (7a)-ban foglaltak konkrét tartalma. A VT a nyelvtan terminális ábécéje: ez tartalmazza azokat az elemeket, amelyekből az adott nyelvbe tartozó grammatikus szósorok felépülhetnek. Ebben a nyelvben azok a füzérek jólformáltak, amelyekben pontosan annyi a elem szerepel, mint amennyi b, illetve c, és bármelyik a megelőzi bármelyik b-t, továbbá bármelyik b megelőzi bármelyik c-t. Konkrét nyelvleírás során a nyelvtan terminális ábécéjét a lexikai elemek képviselik. A VN a nyelvtan nem-terminális ábécéje: az itt felsorolt kategóriákra van szükségünk a konkrét füzérek levezetéséhez. A finn nyelv leírásakor ezen elemek megfelelői az egyes szintaktikai kategóriák (pl. VP, N stb.) lesznek. I az indexek halmaza: az anbncn nyelv valamennyi grammatikus füzérének generálásához mindössze két indexre van szükségünk: az egyik, a j azt biztosítja, hogy a levezetés egyszer lezárul – hiszen egy ilyen absztrakt nyelvnél is, mint amilyen az anbncn, a mondatoknak egyszer végük van (bár a bennük szereplő a-k, b-k és c-k száma korlátlan). Az i indexek száma a konkrét levezetéseknél azt határozza meg, hogy pontosan hány a, b, illetve c lesz a füzérben: ha az a2b2c2 füzért generáljuk, az egyes nem-terminális elemeken két i index
5
jelenik meg, míg például az a5b5c5 mondat levezetéséhez arra van szükség, hogy a nemterminális elemeken öt i index tűnjön fel. Az R a nyelvtan szabályainak halmaza: a generálás folyamatát fogalmazza meg a korábban
felsorolt
elemek
(terminális
és
nem-terminális
szimbólumok,
indexek)
felhasználásával. Lássuk, hogy mi az egyes szabályok konkrét tartalma. Az S → T(j) azt ragadja meg, amikor a nyelvtan kezdőszimbóluma (az S nem-terminális szimbólum) felvesz egy j indexet (amely a levezetés végét fogja meghatározni az üres füzér megjelenítésével), és egyszersmind átalakul egy másik nem-terminális szimbólummá (T-vé). Ha nem vezetnénk be egy új nem-terminális szimbólumot, akkor az i és j indexek a generálások során keveredhetnének egymással és mindkettő korlátlan számban fordulhatna elő3, pedig nekünk mindössze egy j indexre van szükségünk – hiszen a levezetésnek csak egyszer lesz vége. A T → T(i) egy rekurzív szabály: ahányszor egy konkrét levezetés során alkalmazzuk, annyi a, b, illetve c elemet fog tartalmazni a füzérünk a generálás végén, hiszen a (nemterminális szimbólumokon szereplő) i indexekből lesznek majd az egyes terminális elemek. A T → ABC szabály azt a pillanatot ragadja meg, amikor az indexek felvételének végeztével egy nem-terminális szimbólumból három lesz. Mivel az A, B és C nem-terminális szimbólumok már nem vehetnek fel indexeket, biztosítva van, hogy ugyanannyi a elem lesz a füzérünkben, mint b és c – pontosan annyi, ahány i index átöröklődik a T-ről az A-ra, a B-re és a C-re. Az a, b és c elemek rögzített sorrendjét szintén ez a szabály kódolja. Az A(i) → aA, a B(i) → bB, valamint a C(i) → cC szabályokban a generálásnak az a fázisa látszik, amikor az egyes nem-terminális szimbólumok „terminalizálódnak”: eltűnésekor minden egyes index pontosan egy terminális elemnek adja át a helyét (az A-ból a, a B-ből b, a C-ből pedig c lesz). Az A(j) → e, B(j) → e, illetve a C(j) → e szabályok a levezetések végének pillanatát rögzítik: a nem-terminális szimbólumok eltűnnek helyüket egy üres elemnek adva át.
3
Az alternatíva tehát az lenne, ha az első két szabály helyett az S → S(j), S → S(i) szabályokat fogalmaznánk meg. A generálás során ezek alkalmazásával előállhatna például a következő konkrét levezetés: S → S(i) → S(ii) → S(jii) → S(ijii) → A(ijii)B(ijii)C(ijii) → aA(jii)bB(jii)cC(jii) → aeA(ii)beB(ii)ceC(ii) → aeaA(i)bebB(i)cecC(i) → aeaabebbcecc, ahol e az üres füzér jele. Látható, hogy ez a szabályrendszer is generálná valamennyi grammatikus füzért, agrammatikusat ellenben egyet sem vezetne le, a generálások viszont kevésbé lennének átláthatóak a rapszodikusan fel-felbukkanó üres füzérek miatt. Az eredeti szabályrendszernél ellenben az i indexek egymás után állnak, és így első ránézésre is egyértelműen kiderül, hogy mit is generál éppen a szabályrendszerünk.
6
A szabályrendszer4 működésének illusztrálására példaként bemutatom az L nyelvbe tartozó a3b3c3 füzér generálását (7b), amelyet indexelt nyelvtannal ellátott összetevős szerkezeti fával is ábrázolhatunk (7c). Ez utóbbi nagyban segíti a generálás menetének átlátását. (7b) S → T(j) → T(ij) → T(iij) → T(iiij) → A(iiij)B(iiij)C(iiij) → aA(iij)bB(iij)cC(iij) → aaA(ij)bbB(ij)ccC(ij) → aaaA(j)bbbB(j)cccC(j) → aaabbbccc (7c)
S T(j) T(ij) T(iij) T(iiij) A(iiij) a
B(iiij) A(iij)
a
b A(ij)
a
C(iiij) B(iij)
b
c B(ij)
A(j)
b
e
C(iij) c
B(j) e
C(ij) c
C(j) e
Abban a rendszerben, amelyet én fogok javasolni a finn nyelvvel kapcsolatban, ötnél több indexet egyik elem sem viselhet, és az indexek sorrendje sem tetszőleges: igék esetében mód – idő – szám és személy (alany) vagy személytelenség – tagadás/folyamatosság – felszólítás, főneveknél pedig szám – eset – szám és személy (birtokos) sorrend lehetséges csak (és nyilvánvalóan egyikféle indexből sem lehet egynél több). Az indexsorozatok korlátosságával (vö. (2)) egy környezetfüggetlen kapacitásúra redukált indexelt nyelvtant kapunk, melyet egy olyan transzformációs modellel kombináltam, amelyben a morfológia szintjét is érintik a szintaktikai szabályok. A modell ezen komponensének bemutatását a következő alfejezet tartalmazza.
4
A szóban forgó anbncn nyelv indexelt nyelvtannal történő levezetése alig bonyolultabb, mint az a nbn nyelvé, mely jellegzetes példája a környezetfüggetlen nyelveknek: valamennyi grammatikus füzérének generálásához mindössze két (környezetfüggetlen) szabály megadására van szükség: S → aSb; S → e. Az a nbn-hez nagyon hasonlónak tűnő anbncn nyelvet azonban nem lehet (kizárólag) ilyen szabályok segítségével generálni (vö. az Albertinél (2006b, 209–210) látható Pumpálási tétellel), míg indexek alkalmazásával mindkét nyelv hasonló módon és kifejezetten egyszerűen megragadható.
7
1.2. A transzformációs komponens Az általam alkalmazott modell transzformációs komponense a klasszikus kétlépcsős X’elméleten alapul, és nagyjából azon elvek mentén építkezik, amelyeket Alberti Gábor és Medve Anna alkalmaznak Generatív grammatikai gyakorlókönyvükben (Alberti-Medve (2002a), a továbbiakban GGG). A modell megalkotásánál irányadónak tekintettem az említett mű szigorú következetességét, amely például a következőkben érhető tetten. Lexikális frázisok
módosítói
pozíciójába
csak
vonzatok
kerülhetnek
(amelyek
régensük
komplementumában születnek). A vonzatokra és a szabad bővítményekre eltérő szabályok vonatkoznak: a GGG-ben egy vonzat mozgatási végpontjaként csak valamely specifikálói pozíció (vagy hamisvonzathely) jöhet számításba, csatolt pozícióban sohasem bukkanhatnak fel ilyen elemek. Ezeket az elveket attól az egyetlen kivételtől eltekintve én is betartom a finn nyelv leírása során, hogy az általam alkalmazott rendszerben lexikális frázisok specifikálójában születhet vonzat. Az az összetevő jelenhet meg ilyen pozícióban, amellyel az adott fej számban és személyben egyeztetődni képes: így például az igei kifejezések esetében az alanyi funkciójú, a főnévi csoportnál pedig a birtokosi vonzat kerül be ebben a pozícióban a szerkezetbe. Az általam javasolt modell azonban bizonyos pontokon jelentősen eltér mind a GGGtől, mind a többi olyan modelltől, amelyben a szintaxis kész szóalakokat kap a lexikonból. Jelen rendszerben ugyanis (Bartos (2000)-hez hasonlóan) a szintaktikai szabályok a morfológia szintjét is érintik. Minden produktív morfológiai művelet a szintaxisban történik: így a produktív képzés is itt kap helyet az inflexiós morfológia kezelésével együtt. Erre azért van szükség, mert a modell másik komponensében, az indexelt nyelvtanban index formájában öröklődnek azok a jegyek, amelyek részt vesznek a különböző egyeztetésekben, és ezek csak az elemzések végén, a terminalizálódáskor válnak konkrét toldalékmorfémákká, amelyeknek a szótőre kell agglutinálódniuk. És mivel így például a V fejben csak a puszta igető „születhet meg”, ezt felhasználhatjuk arra, hogy a különböző igenevek és participiumok kétarcúságát megragadjuk azáltal, hogy ezek esetében is azt feltételezzük, hogy csak egy igető születik a mélyben, amely azután a generálás bizonyos lépésénél összekapcsolódik egy képzővel ahhoz hasonlóan, ahogy például az igei struktúrában a múlt időt vagy a feltételes módot képviselő szóelemmel teszi. Ennek megfelelően igen gyakori ebben a rendszerben a fejmozgatás: egy adott tő a szerkezeti hierarchiában egyre magasabbra mozogva több más fejjel kapcsolódik össze komplex fejeket hozva ezáltal létre. Az ezekben lévő absztrakt morfémák az indexekből származó jegyekkel együtt a hangtani komponensben nyerik el végső alakjukat: itt történik
8
tehát a magánhangzók illeszkedése és a fokváltakozás5 is. A morfémák terminalizálódásáról a konkrét szerkezetek kapcsán még lesz szó, de a hangtani jelenségek részletesebb tárgyalására ez a disszertáció nem vállalkozik. Minden olyan jegy, amelynek szerepe van bármilyen egyeztetésben, indexként jelenik meg a szerkezetben, míg a csak egyszer releváns dolgok számára az X’-elméletnek megfelelően csomópont épül ki. Az indexek, illetve a szükséges csomópontok részletesebb kifejtését a harmadik fejezettől tárgyalom. Mindezek előtt azonban vegyük alaposabban szemügyre a leírás témájául szolgáló finn nyelvet, illetve azon jelenségeit, amelyek alátámasztják, miért az egyeztetések kezelésére kiválóan alkalmas indexelt nyelvtannal egészítettem ki a szokásos a transzformációs eszköztárat.
5
Mivel a finn nyelv nem tartozik a nagyon széles körben ismert nyelvek közé, a fokváltakozás jelensége nem biztos, hogy ismert az olvasó előtt, így némi magyarázatot igényel. A fokváltakozás egy morfofonológiai mássalhangzó-alternáció, amely a p, t, illetve k hangokat tartalmazó szavakat érinti. A jelenség lényege az, hogy nyílt (magánhangzóra végződő) szótagok esetében a felsorolt mássalhangzóknak, illetve ezek bizonyos kapcsolatainak más formáját találjuk, mint zárt (mássalhangzóra végződő) szótagok esetében. Például a lukea ’olvasni’ ige ragozása a következőképpen alakul jelen idő kijelentő módban: luen, luet, lukee, luemme, luette, lukevat ’olvasok/olvasom, olvasol/olvasod, olvas/olvassa, olvasunk/olvassuk, olvastok/olvassátok, olvasnak/olvassák. (A finnben az ige nem érzékeny a tárgy határozottságára, ebben a nyelvben nincs a magyarban tapasztalható két igeragozási paradigma.) A fokváltakozás (hangtani jelenségként) nem érzékeny a szófajra, így a névszók esetében is ugyanúgy előfordul, ahogyan az igéknél. A fokváltakozás részletesebb leírása bármelyik finn nyelvkönyvben megtalálható: pl. Lepäsmaa-Silfverberg (2001, 55-59).
9
2. Egyeztetési jelenségek a finn nyelvben A finn nyelv, legalábbis annak irodalmi változata, meglehetősen gazdag egyeztetésekben (lásd Hakulinen (20046, 1215–1251)), míg a beszélt nyelvben az ilyen jelenségek ritkábban fordulnak elő. A két nyelvváltozat közötti ilyen természetű különbségeket indexek meglétére, illetve hiányára való hivatkozással is megragadhatjuk. Erre a kérdésre a dolgozat hatodik fejezetében még vissza fogok térni. A 2.1. alfejezetben az igei csoportokat érintő egyeztetésekről lesz szó, majd 2.2-ben sorra veszem a főnévi csoportban megfigyelhető ilyen eseteket. 2.1. Egyeztetés az igei csoportban Az igei frázisok esetében egyeztetés van az ige és nominativusi vonzata között számban és személyben. Amennyiben tagadás vagy más módon összetett igeidő (praesens perfectum vagy plusquamperfectum) szerepel a mondatban, úgy a segédigével (a tagadóigével illetve a létigével) kell a szám- és személybeli egyeztetést végrehajtani, valamint további egyeztetés(ek) is szükséges(ek), mert az alany száma megjelenik a participium(ok)on is7: (8a) Lue-n.
Lue-mme.
olvas-SG1 ’Olvasok.’
(8b) E-n
olvas-PL1 ’Olvasunk.’
lue.
E-mme lue.
neg-SG1 olvas ’Nem olvasok.’
neg-PL1 olvas ’Nem olvasunk.’
(9a) Lu-i-n.
Lu-i-mme.
olvas-IMPF-SG1 ’Olvastam.’
(9b) E-n
olvas-IMPF-PL1 ’Olvastunk.’
luke-nut.
E-mme luke-neet.
neg-SG1 olvas-PTC.SG8 ’Nem olvastam.’
(10a) Ole-n jo
neg-PL1 olvas-PTC.PL ’Nem olvastunk.’
luke-nut.
Ole-mme jo
van-SG1 már olvas-PTC.SG ’Már olvastam.’
luke-neet.
van-PL1 már olvas-PTC.PL ’Már olvastunk.’
6
Hakulinen (2004)-re a továbbiakban ISK (2004)-ként fogok utalni – inkább a mű címére (Iso suomen kielioppi), mint a főszerkesztőjére hivatkozva. 7 A példák annotációiban szereplő rövidítések feloldása a következő: IMPF = imperfectum (9a) és (11a) példákban; PTC = participium (9b), (10) és (11) példákban. A finn igeidők múlt időben a következőképpen épülnek fel: az imperfectum tagadása (9b) tartalmazza a tagadóigét és a főige ún. 2. aktív participiumi alakját; a praesens perfectumban (10) a létige jelen idejű alakja mellett a főigének az említett participiuma szerepel, ennek tagadó változatát (10b) a tagadóige, valamint a létige jelen idejű töve és a főige participiuma alkotja; plusquamperfectum esetén (11) a létige imperfectumban lévő alakjára és a főige participiumára van szükség, míg ennek tagadásához (11b) a tagadóigén kívül a létige említett participiuma, valamint a főige participiuma szükséges. 8 Az annotációkban ott szerepel a morfémák között pont, ahol egy adott szóelem egyszerre több információt hordoz, amelyek egymástól nem választhatók szét: pl. –neet: participium és többes szám (PTC.PL).
10
(10b) E-n ole vielä
luke-nut.
E-mme ole vielä luke-neet.
neg-SG1 van még olvas-PTC.SG ’Még nem olvastam.’
(11a) Ol-i-n
luke-nut
neg-SG1 van még olvas-PTC.PL ’Még nem olvastunk.’
aikaisemmin.
Ol-i-mme
van-IMPF-SG1 olvas-PTC.SG korábban ’Korábban olvastam.’
(11b) E-n
ol-lut
luke-nut
luke-neet
aikaisemmin.
van-IMPF-PL1 olvas-PTC.PL korábban ’Korábban olvastunk.’
aikaisemmin.
neg-SG1 van-PTC.SG olvas-PTC.SG korábban ’Nem olvastam korábban.’
E-mme ol-leet
luke-neet aikaisemmin.
neg-PL1 van-PTC.PL olvas-PTC.PL korábban ’Nem olvastunk korábban.’
A (8)-(11) példákból az is látható, hogy az igeidő is többször megjelenhet az igei csoporton belül; a participiumok száma árulhatja el, milyen igeidőről is van szó éppen. Magázás esetén (a finnben a magázást a Pl2 alakkal fejezik ki) egy összetett igealakot tartalmazó mondatban az egyeztetés két formája jelenik meg: az alany és a segédige között formai egyeztetés történik9, azaz a segédigének Pl2-ben kell megjelennie, míg a participiumok a nominativusi bővítménnyel szemantikailag egyeztetődnek: (12) Te Ön-NOM ’Ön / Önök
(13a)
Te
lue-tte. olvas-PL2 olvas / olvasnak.’10
e-tte
ol-lut
Ön-NOM neg-PL2 van-PTC.SG ’Ön nem olvasott korábban.’
(13b) Te
e-tte
ol-leet
luke-nut
aikaisemmin.
olvas-PTC.SG
luke-neet
Ön-NOM neg-PL2 van-PTC.PL olvas-PTC.PL ’Önök nem olvastak korábban.’
korábban
aikaisemmin. korábban
Egyeztetési szempontból az igemód kérdése is érdekes. Ha a mondatban csak a főige szerepel, akkor a módot azon kell jelölni; ha viszont létigével alkotott összetett igealakról van szó, akkor a létigén jelenik meg a módot kifejező morféma. Tagadás esetén két lehetőség van: (a) imperativum esetén a tagadóigének az eddigiekben említettektől különböző alakja jelenik meg, és a főigén is ─ a Sg2-t leszámítva ─ megjelenik a felszólító módra utaló morféma; (b) más mód (indikativus, conditionalis, potentialis) esetén a főige (összetett igeidő esetén a segédige) az, amely megjeleníti a módot. (14)
Luk-isi-n.
olvas-COND-SG1 ’Olvasnék.’
E-n
luk-isi.
neg-SG1 olvas-COND ’Nem olvasnék.’
9
Csak formai egyeztetés van, ha nincs segédige a mondatban. Természetesen a mondat azt is jelentheti, hogy ’Ti olvastok’, és (13b) esetében is lehetséges a ’Ti nem olvastatok korábban’ olvasat. 10
11
(15) Ol-isi-n
luke-nut.
E-n
van-COND-SG1 olvas-PTC.SG ’Olvastam volna.’
ol-isi
luke-nut.
neg-SG1 van-COND olvas-PTC.SG ’Nem olvastam volna’
Älä
(16) Lue! olvas ’Olvass!’
lue!
neg-IMP.SG2 olvas ’Ne olvass!’
Äl-kää
(17) Luke-kaa! olvas-IMP.PL2 ’Olvassatok!’
luke-ko!
neg-IMP.PL2 olvas-IMP ’Ne olvassatok!’
Äl-köön
(18) Luke-koon! olvas-IMP.SG3 ’Olvasson!
luke-ko!
neg-IMP.SG3 olvas-IMP ’Ne olvasson!’
Az igei csoporttal kapcsolatban még egy egyeztetési jelenséget kell megemlíteni: bizonyos szabad bővítményeket kötelező számban és személyben egyeztetni az alanyesetű bővítménnyel. Ilyen például a mielellään ’szívesen’ határozószó esete: (19a) Minä
lue-n
mielellä-ni
tämä-n
kirja-n.
én-NOM olvas-SG1 szívesen-SG1 ez-ACC ’Én szívesen elolvasom ezt a könyvet.’
(19b) He
luke-vat mielellä-än
tämä-n
ők-NOM olvas-PL3 szívesen-PL3 ez-ACC ’Ők szívesen elolvassák ezt a könyvet.’
könyv-ACC
kirja-n. könyv-ACC
2.2. Egyeztetési jelenségek a finn főnévi csoportban Akárcsak az igei csoport esetén, az irodalmi finn nyelv főnévi szerkezeteiben is meglehetősen sok egyeztetés található. Elsőként a birtokos és a birtok szám- és személybeli egyeztetését említem meg, amely (a magyartól eltérően) csak abban az esetben történik meg, ha személyes névmás a birtokos11. (20a) minun
kirja-ni
én-GEN könyv-SG1 ’az én könyvem’
11
Ebben a tekintetben az irodalmi finn főnévi szerkezetei a magyar névutós szerkezetekkel mutatnak nagyfokú hasonlóságot. Egyébként a finn névutós szerkezetek is pontosan a főnévi csoportok mintájára viselkednek: genitivusi vonzatukkal (amennyiben az személyes névmás) a névutói fejet (is) egyeztetni kell számban és személyben. A birtokosokkal kapcsolatban meg kell továbbá jegyezni, hogy a finnben a birtoklásmondatokban nem találunk egyeztetést birtokos és birtok között (vö. magyar Nekem van hajóm, Neked van hajód stb); továbbá ezen szerkezetekben a birtokos általában nem genitivusban áll, hanem adessivusi esettel rendelkezik. Ez felveti azt a kérdést, hogy hol is vegyük fel a mélyszerkezetben a birtoklásmondatban szereplő birtokost. Az esete és az egyeztetés hiánya miatt az N-specifikálója nem jön számításba (az az egyeztetni képes genitivusi esetű birtokosok számára lesz fenntartva), megfelelőnek erre inkább az N-fej komplementuma látszik; vagy akár az ige vonzatának is tekinthetnénk ezt az elemet. Erről a kérdésről a 3.4.4. alfejezetben még lesz szó.
12
(20b) meidän kirja-mme mi-GEN könyv-PL1 ’a mi könyvünk’
(20c) Kaisa-n
kirja
Kaisa-GEN könyv ’Kaisa könyve’
A jelzői helyzetben álló melléknéven illetve melléknévi igenéven, valamint a mutató névmásokon megjelenik a főnévi fej száma és esete: (21) (Puhu-n)
nä-i-stä
luke-v-i-sta
(beszél-SG1) ez-PL-ELAT olvas-PTC-PL-ELAT ’(Beszélek) ezekről az olvasó finn lányokról.’
suomalais-i-sta
tytö-i-stä.
finn-PL-ELAT
lány-PL-ELAT
A számnéven, amennyiben a főnévi csoport nem nominativusi vagy accusativusi esetben áll, megjelenik a főnév esete (22), a száma viszont csak bizonyos számneveken jelölődik (23). Amennyiben a főnévi csoport nominativusi vagy accusativusi esetben áll, úgy a számnév a szótári alakjában jelenik meg, utána pedig (bizonyos kivételektől eltekintve) a főnévi fej, és annak valamennyi, a számnév után álló bővítménye egyes szám partitivusi esetben áll ─ a számnév előtt álló mutató névmás viszont még a szerkezet szemantikáját mutatva többes számban szerepel (24). (22) (Puhu-n) kahde-sta runo-sta. (beszél-SG1) két-ELAT vers-ELAT ’(Beszélek) két versről.’
(23) (Puhu-n) mon-i-sta (beszél-SG1) sok-PL-ELAT ’(Beszélek) sok versről.’
(24) Nämä
kaksi
runo-i-sta. vers-PL-ELAT
suomalais-ta
ez-PL.NOM két finn-PART ’Ez a két finn nő Budapestre megy.’
mene-vät Budapesti-in.
nais-ta nő-PART
megy-PL3
Budapest-ILL
Az említett eseteken kívül számban egyeztetni kell a főnévi csoportokhoz kapcsolódó mellékmondatok vonatkozó névmásait a főnévi csoport szemantikájával12. (25) Nämä
kaksi
nais-ta,
jo-t-ka
mene-vät Budapesti-in, asu-vat Pécsi-ssä.
ez-PL.NOM két nő-PART aki-PL-NOM megy-PL3 ’Ez a két nő, aki Budapestre megy, Pécsett lakik.’
12
Budapest-ILL lakik-PL3 Pécs-INESS
A szemantika itt azért érdekes, mert (a magyartól eltérően) a számnevet is tartalmazó főnévi csoportokhoz kapcsolódó mellékmondatok vonatkozó névmásai többes számban kell, hogy álljanak; nincs lehetőség a restriktív ~ nem-restriktív mellékmondatok következő elkülönítésére: Eljött mindhárom barátom, aki külföldön él. Eljött mindhárom barátom, akik külföldön élnek (vö. GGG 2002, 186-189 (P7.5 ii, iii)). Mivel jelen dolgozat kizárólag egyszerű mondatokkal foglalkozik, (25) és (28) szerkezetét nem fogom tárgyalni.
13
A fent bemutatott példákon kívül további egyeztetési jelenségek is találhatók a finn irodalmi nyelvben. Például számbeli egyeztetést találunk a nominativusi bővítmény és a névszói állítmány között (lásd (26)), akárcsak bizonyos predikatív bővítmények és azok alanya között (lásd (27)), valamint bizonyos mellékmondatok esetén (a magyar megfelelőkhöz hasonlóan) szám- és személybeli egyeztetés van a főmondatban a nominativusi vonzat és a mellékmondat igéje között (lásd (28)): (26a) Minä ole-n suomalainen.
(26b) Me
én-NOM van-SG1 finn ’Én finn vagyok.’
(27a) Pidä-n tyttö-ä
suomalaise-na.
(27b) Pidä-n
tart-SG1 lány-PART finn-ESS ’Finnek tartom a lányt.’
(28) Me,
ole-mme suomalais-i-a.
mi-NOM van-PL1 finn-PL-PART ’Mi finnek vagyunk.’
tyttö-j-ä
suomalais-i-na.
tart-SG1 lány-PL-PART finn-PL-ESS ’Finnek tartom a lányokat.’
jo-t-ka ole-mme suomalais-i-a, rakasta-mme kahvi-a.
mi-NOM, aki-PL-NOM van-PL1 finn-PL-PART, ’Mi, akik finnek vagyunk, szeretjük a kávét.’
szeret-PL1
kávé-PART
A felsorolt példákból látható, hogy a finn irodalmi nyelv valóban bővelkedik egyeztetésekben, ezért hasznos a leírásában az ezen jelenségek megragadására kiválóan alkalmas indexelt nyelvtant (is) használni.
14
3. A finn mondat szerkezete Ennek a fejezetnek a felépítése a következőképpen alakul. Először bemutatom több finn kutató elképzelését a finn finit mondat szerkezetéről (3.1.), majd felvázolom azt a frázisstruktúrát, amelyre ennek kezeléséhez egy indexelt generatív szintaxisban szükség van (3.2.). 3.3-ban az egyes konkrét igei szerkezetek kezelését tárgyalom szisztematikusan végigtekintve az egyes igeidőkben és igemódokban kiépülő struktúrákat, 3.4-ben pedig a valamilyen szempontból különleges igei szerkezeteket veszem szemügyre. 3.1. Finn kutatók elképzelései a finn finit mondat szerkezetéről A finn mondat felépítését tekintve egyes finn kutatók álláspontja (Vainikka 1989, Vilkuna 1989, Holmberg és mtsai 1993, Manninen 2003a) nagyfokú hasonlóságokat mutat, ugyanakkor a javasolt szerkezetek között különbségek is felfedezhetőek. Abban többnyire egyetértés van, hogy a ragozott ige előtt két kitölthető pozíció van. Az elsőre általában CPként utalnak, amelynek fejében az alárendelő kötőszók állhatnak (29a), illetve eldöntendő kérdésnél az igét találhatjuk itt egy megfelelő partikulával (-ko/-kö) összekapcsolódva (29b). A CP specifikálójában az X’-elméletnek megfelelően csak XP-k állhatnak: az ide kerülő összetevő lehet kérdőszó (30a), vagy az az összetevő, amelyre az eldöntendő kérdésnél rákérdezünk (amennyiben az különbözik az igétől) (30b) – a finn nyelvben kitöltött CPspecifikáló esetén az ige nem mozog a C-fejbe. A CP specifikálójához kötődnek a különböző kontrasztív jelentésárnyalatot hordozó XP-k is (kontrasztív topik, korrigáló fókusz). Ezeket a jelentésárnyalatokat bizonyos partikulák megjelenése egyértelművé teheti: ilyen mondatéli pozícióhoz kötődő partikula a már említett -ko/-kö-n kívül a -han/-hän (30c), valamint a -pa/-pä (30d) is (ISK 2004, 796-801: §829-835). A -han/-hän partikulát tartalmazó mondat olyan implikációt von maga után, hogy a benne kifejezett helyzet a beszélők számára közös, ilyen vagy olyan módon ismert tudás; a kijelentő mondatban foglalt állítás ismert, magától értetődő tény13. Az ilyen elemet tartalmazó mondat kifejezhet meglepődést vagy hirtelen felismerést is14. A -pa/-pä megjelenése egy mondat élén álló összetevőn megerősíti annak kontrasztivitását, illetve akkor használatos, ha azt szeretnénk kifejezni, hogy valami a várakozásokkal szemben történt15. A -ko/-kö kérdőpartikulához hasonlóan ezek is megjelenhetnek (akár egyszerre) az igén is; ebben az esetben az igei fej a korábbiaknak 13
„Liitepartikkelin -hAn tehtävänä on tuoda lausumaan implikaatio, että lauseen ilmaisema asiaintila on puhujille yhteistä, tavalla tai toisella tuttua tietoa. [...] Väitelauseessa partikkeli merkitsee lauseen sisältämän väitteen tunnetuksi, itsestään selväksi tosiasiaksi.” (ISK 2004, 797: §830) 14 „Toisaalta lause voi ilmaista hämmästystä tai äkillistä oivallusta.” (ISK 2004, 797: §830) 15 „Selvin pA-partikkelin lausumaan tuoma sävy on tilanteissa, joissa se vahvistaa kontrastiivista tai odotuksenvastaista merkitystä.” (ISK, 2004, 799: §833)
15
megfelelően a C fejbe mozog (30e). Az igén megjelenő partikulák értelmezése függ az ige személyétől és módjától16: ha a -han/-hän az igéhez kapcsolódik, a mondat indoklásként és beleegyezésként is értelmezhető (az igével kezdődő szerkezetek gyakran partikulá(k) nélkül is ezt a jelentésárnyalatot hívják elő)17; míg a -pa/-pä ilyen pozícióban való feltűnése például kijelentő módú ige esetén csodálkozást, míg feltételes módúnál kívánságot fejezhet ki18. A CP specifikálója és feje nem lehetnek egyszerre kitöltve a finnben: amennyiben az alárendelt mellékmondat (eldöntendő vagy kiegészítendő) kérdés, a hogy kötőszó nem jelenhet meg a C fejben (31a). Azonban ahogyan arra például Vainikka (1989, 2.3.3. alfejezet) is rámutat19, a beszélt nyelvben vannak ezzel ellentétes adatok is (31b és 31b’)20, de (mint ahogy azt korábban már említettem) én a vizsgálódásaimat elsősorban az irodalmi nyelvre korlátozom, a beszélt változattal csak a hatodik fejezetben foglalkozom, akkor is csak az egyeztetési jelenségekben megjelenő különbségeket tárgyalva. (29a) Matti
tietä-ä, että mene-n Helsinki-in.
Matti-NOM tud-SG3 hogy megy-SG1 Helsinki-ILL ’Matti tudja, hogy elmegyek Helsinkibe.’
(29b) Mene-t-kö Helsinki-in? megy-SG2-QP21 Helsinki-ILL ’Elmész Helsinkibe?’
(30a) Kene-t
Pekka
tunte-e täällä?
ki-ACC Pekka-NOM ismer-SG3 itt ’Pekka kit ismer itt?’
(30b) Kirja-n-ko
Pekka
anta-a
Mati-lle?
könyv-ACC-QP Pekka-NOM ad-SG3 Matti-ALL ’Pekka könyvet ad Mattinak?’
(30c) Kaisa-a(-han)22
Pekka
rakasta-a.
Kaisa-PART-KrstP23 Pekka-NOM szeret-SG3 ’Pekka ”Kaisát szereti.’
(30d) “Mati-lle(-pa) Pekka
anta-a kirja-n.
Matti-ALL- KrstP Pekka-NOM ad-SG3 könyv-ACC ’Mattinak# Pekka odaadja a könyvet.’
(30e) On-pa-han
hän
vanSG3-KrstP-KrstP ő-NOM ’Hogy megnőtt!’
kasva-nut. nő-PTC
16
ISK 2004, 800: §834 ISK 2004, 797–798: §830 18 ISK 2004, 800: §834 19 Hasonló että ’hogy’ kérdőszót és mondatéli partikulát egyszerre tartalmazó példákat Manninennél (2003, 2.3.2. alfejezet) is találunk. 20 (31b és 31b’) Vainikka (1989) példamondatai. 21 Az annotációkban a QP az eldöntendő kérdést jelölő -ko/-kö partikulára utal. 22 A zárójel azt jelzi, hogy a partikula megjelenése nem kötelező. 23 Az annotációkban a KrstP a kontrasztív -han/-hän, illetve -pa/-pä partikulát jelöli. 17
16
(31a) Pekka
kysy-i,
(*että) mi-tä
Kirsi
ol-i
teh-nyt.
Pekka-NOM kérdez-IMPF-SG3 (hogy) mi-PART Kirsi-NOM van-IMPF-SG3 csinál-PTC.SG ’Pekka megkérdezte, hogy mit csinált Kirsi.’
(31b) Maija
kysy-i,
(että) mi-tä
Pekka
syö-nyt.
ol-i
Maija-NOM kérdez-IMPF-SG3 (hogy) mi-PART Pekka-NOM van-IMPF-SG3 eszik-PTC.SG ’Maija megkérdezte, hogy mit evett Pekka.’
(31b’)Leena
kysy-i,
että
Jukka-ko hattu-nsa
ol-i
huka-nnut.
Leena-NOM kérdez-IMPF-SG3 (hogy) Jukka-NOM-QP kalap-SG3 van-IMPF-SG3 elveszít-PTC.SG ’Leena megkérdezte, hogy Jukka elvesztette-e a kalapját.’
Az egyes szerzők abban is egyetértenek, hogy a finnben az igét közvetlenül megelőző pozíció a default topik helye, a frázis elnevezését illetően azonban már nincs teljes konszenzus az egyes kutatók között. Míg Vainikka (1989) IP-ként említi, addig a Holmberg és munkatársai (1993) által írt cikkben, valamint Manninennél (2003a) FinP/FP-ként, azaz finit projekcióként találkozunk ezzel a frázissal. Utóbbi elnevezés onnan adódik (Holmberg és mtsai 1993, 182–183), hogy vannak olyan finitséget jelölő morfémák, amelyek nem mutatnak egyeztetést (ezért nem tartották szerencsésnek Agr-nak nevezni a szóban forgó projekciót). Ilyen nem egyeztető, de finitséget kifejező morfémát találunk az ún. passzív24 mondatokon (32a) kívül a genitivusos (32b), vagy például a birtoklásmondatos szerkezetekben (32c). (32a) Sinu-t
tunne-ta-an.
te-Acc ismer-PASS-ARB ’Ismernek téged.’
(32b) Minu-n täyty-y mennä. én-GEN kell-SG3 menni ’Mennem kell.’
(32c) Minu-lla on
koir-i-a.
én-ALL van kutya-PL-PART ’Vannak kutyáim.’
A (32)-es példasorból is látszik, hogy a finnben ezt a bizonyos ige előtti pozíciót nem kizárólag alany esetű vonzat töltheti be: (32a-c) a szósorokban nincs is nominativusi esetben álló összetevő. Ilyen esetekben a magyarhoz nagyon hasonló szabályok alapján dől el, hogy melyik elem kerül erre a helyre: a default topik kiválasztásakor ugyanis fontos az összetevő
24
Már a disszertáció ezen pontján jelezni kívánom, hogy Shore (1986) érveit elfogadva nem értek egyet azzal, hogy a finn nyelvtanokban/nyelvkönyvekben (lásd pl. Lepäsmaa-Silfverberg (2001, 156-185)) sokszor passzívként hivatkoznak egy olyan konstrukcióra, amelynek jellemzői jelentősen eltérnek az indoeurópai nyelvekben ezzel a névvel illetett szerkezetek jellemzőitől. Éppen ezért a későbbiekben általános (arb) alanyú szerkezetként fogom említeni ezeket a mondatokat. Az annotációkban (lásd pl. (32a)) azonban célszerűnek látszik megmaradni a PASS formula mellett (a -TV morféma kapcsán), de a finitséget jelölő -Vn ARB-ként lesz jelölve ebben a munkában.
17
[+/– humán], illetve [+/– élő] volta, specifikussága, tematikus szerepe, valamint a szövegkörnyezet is (É. Kiss 1992, 106–108). A mondatszerkezetet alkotó többi frázisról is nagyjából hasonlóképpen gondolkodnak az egyes szerzők. Holmberg és munkatársai (1993, 180) a következő szerkezetet javasolták a finn finit mondat szerkezeti felépítésének a megragadására: (33a) [CP [FP [NegP [TMP [AuxP [TP [PassP [VP ...]]]]]]]] Lássuk, mire is szolgálnak a (33a)-ban megjelenő projekciók. A CP-ről és az FP-ről már volt szó, a NegP a tagadás frázisa (a fejében generálódik a tagadóige), a TMP projekció fejében az idő- és módjegyek jelennek meg, az AuxP a segédige számára épül ki, a TP-re pedig akkor van szükség, ha van olyan reprezentánsa az időnek, amely külön jelenne meg a módtól. Ilyen esettel akkor találkozhatunk, amikor a mondatban analitikusan felépülő igealak szerepel, ahol a segédigeként jelen lévő létigén tűnik fel a módot kifejező morféma, a főige pedig participiumi alakban a szóban forgó TP-nek a fejébe mozog be. PassP kiépülésére passzív morféma megjelenése esetén van szükség. A szerzők ebben a munkában amellett érveltek, hogy a (33a)-ban látható teljes mondatszerkezet csak bizonyos esetekben épül ki (33b). Minden mondatban csak az FP és a TMP megjelenése kötelező, míg a többi frázis elmaradhat, ha nincs rá szükség (33c). (33b) Maximálisan kiépült szerkezet (Holmberg és mtsai 1993, 180) …että
kirja-a
ei
ol-isi
oste-ttu
hogy könyv-PART neg-SG3 van-COND vesz-PTC.ARB ’...hogy a könyvet nem vették volna meg’
CP C että
FP NP kirjaai
FP F eij
NEGP NEG TMP ej TM AUXP olisik AUX TP ek T PASSP ostettul PASS VP el V NP el ei
18
(33c) A finn finit mondat minimális szerkezete (Holmberg és mtsai 1993, 180) Sinä
ost-i-t
kirja-n.
te-NOM vesz-IMPF-SG2 könyv-ACC ’Te vettél egy könyvet / Te megvetted a könyvet.’
FP NP Sinä
FP F ostiti
TMP TM ei
VP V ei
NP kirjan
(33d) Az ostit finit ige belső szerkezete (Holmberg és mtsai 1993, 181): F TM V osta
TM -i
F -t
Manninen (2003a, 67) is egy ehhez nagyon hasonló szerkezetet javasol a finn finit mondatszerkezet reprezentálására (34), csak nála TP helyett PcpP szerepel (megragadva azt, hogy a főige participiumi alakja kerül ide), valamint a PassP helyén AspectP frázis tűnik fel. Ez utóbbira azért van szükség, hogy ellenőrizze a főige jegyeit, valamint a direkt tárgyat 25. Manninen Holmbergékhez hasonlóan amellett érvel, hogy FinP és Tense/MoodP minden finn mondatban kötelezően jelen van, míg a NegP, az AuxP és a PcpP csak akkor épül ki, ha szükséges (vagyis ha a mondatban megjelenik a tagadóige, a segédige, illetve ezekkel összhangban a főige participiumi formája). (34) [CP [FinP [NegP [Tense/MoodP [AuxP [PcpP [AspectP [VP ...]]]]]]]]
3.2. A finn finit mondat frázisszerkezete indexelt nyelvtani keretben Ha a finn finit mondat szerkezetének leírásához indexelt nyelvtant használunk, akkor a következő hat frázisra van szükség: CP, TP, NegP, IP, VoiceP, VP. (35) [CP [TP [NegP [IP [VoiceP [VP ...]]]]]]
25
A finnben az imperfektív ~ perfektív aspektus különbségét nem az igei morfológia, hanem a tárgyon megjelenő accusativus ~ partitivus esetalternáció jelöli.
19
Látható, hogy ez két projekcióval kevesebb, mint amennyire Holmbergnek és munkatársainak (1993), illetve Manninennek (2003a) szüksége volt. Ez azzal magyarázható, hogy a hiányzó frázisok feladatát indexek veszik át. A szükséges hat projekció közül több szerepelt már az előző alfejezetben: tartalmuk az ott elmondottakéval többnyire megegyező, de röviden összefoglalom még egyszer, hogy én pontosan mire is használom fel őket. A CP fejében jelenik meg az alárendelő kötőszó; eldöntendő kérdés esetén a -ko/-kö partikulával összekapcsolódott (fő-, segéd- vagy tagadó-)ige, amennyiben a kérdés egy szituáció fennállására, nem pedig a mondat egy szereplőjére vonatkozik; valamint ebben a pozícióban tűnik fel a szám-személy toldalékkal ellátott igei fej akkor is, ha felszólító módban áll, vagy ha a -han/-hän és/vagy a -pa/-pä partikula rajta jelenik meg (illetve ha ezek nincsenek is ott expliciten, de kitehetők lennének). A CP specifikálójába kerülnek a kérdőszók; valamint a most említett három, mondatéli pozícióhoz kötődő partikulával megjelenő XP-k. A Holmberg és munkatársai (1993), valamint Manninen (2003a) által javasolt F(in)P helyett a magyar nyelvleírásban használatos TP címkét javaslom annak a frázisnak a jelölésére, amelynek specifikálójában a mondat topikja, fejében pedig a finitség jelét valamilyen formában magán viselő26 (komplex) igei fej jelenik meg. Kétségtelen, hogy erre a frázisra inkább szemantikai, mint szintaktikai okok miatt van szükség: a default topik számára ugyanis az IP, illetve a NegP specifikálója is megfelelő lenne mozgatási célpontként. Ebben az esetben azonban ez a mondatbeli összetevő nem mindig ugyanannak a frázisnak a specifikálójában tűnne fel, és a felszíni szerkezetet leolvasó szemantika számára „körmönfontabban” kellene definiálni a topikot. Ezt a következőképpen lehetne például megoldani: a topik (1) az első, CP-től különböző frázis specifikálójában álló összetevő; vagy (2) az első olyan projekció specifikálójában álló összetevőt, amelyen idő, mód stb. indexek is megjelennek. Ha a szerkezetben van TP, akkor a topik definíciója igen egyszerű: a TP specifikálójában álló összetevő – hiszen ekkor az ezt a szerepet betöltő XP ebben a pozícióban jelenne meg függetlenül attól, hogy a mondat tartalmaz-e tagadást vagy nem. A felvázolt másik alternatíva is védhető (TP nélküli szerkezet, topik az IP, illetve a NegP specifikálójában): hiszen igen nehéz érvet találni arra, hogy miért kell egy komplex igei fejnek T-be mozognia, ahol semmilyen morfémával nem kell összekapcsolódnia. Az igének ezt a mozgatását legfeljebb azzal lehet motiválni, hogy ha nem történik meg, a rendszer agrammatikus szósorokat is generálna: hiszen ahogy azt a 3.1. alfejezetben említettem, 26
Lásd az előző alfejezetben mondottakat arról, hogy a finitség nem feltétlenül valamilyen egyeztető toldalék formájában ölt testet.
20
néhány beszélt nyelvi példát leszámítva egyértelműnek látszik, hogy a finit ige előtt két (XP-k által) betölthető pozíció van; és amennyiben az ige nem mozogna T-fejbe, akkor a szerkezetben három (CP-, TP-, illetve IP-specifikálója), sőt tagadás esetén (a NegP specifikálójával együtt) négy ilyen pozíciót is kapnánk. Ha nincs TP, a probléma fel sem merül. Látható, hogy mindkét alternatíva mellett lehet érvelni, de az ágrajzok elkészítése miatt nekem döntenem kellett, így (fenntartva azt, hogy a másik megoldás is elképzelhető), én szemantikai okok miatt feltételezek egy TP-t is a finn finit mondat szerkezetében (ezáltal tehát a default topikot mindig azonos pozícióban jelenítve meg), amely a magyar nyelv leírásakor használatos T (topik), Q (kvantor), F (fókusz) projekciókhoz hasonló operátorzónát alkot a kontrasztív jelentésárnyalatot hordozó összetevők számára kiépült CP-vel (elkülönülve az igei szóalakok „összerakásáért” felelős többi frázistól). A NegP fejében születik meg a tagadóige. Amennyiben a mondatban nincs tagadás, ez a frázis nem épül ki. Az IP a mód jelölésével összekapcsolódó frázis: ennek a fejében lesz a mód indexből konkrét morféma. Azért van szükség arra, hogy a mód indexként legyen jelen a rendszerben, mert tagadást tartalmazó felszólítás esetén a tagadóigén és a főigén is megjelenhet módra utaló morféma (vö. (17-18) példa). Erről a kérdésről később részletesebben is szó lesz. A VoiceP az aktív és a (finn típusú) „passzív” elkülönítésének frázisa: Holmbergékkel (1993) ellentétben, akik a PassP-t kizárólag akkor tartották szükségesnek, ha a mondatban passzív forma jelenik meg, én úgy gondolom, hogy minden mondatnak tartalmaznia kell ezt a projekciót. Ennek fejéig az igének mindig fel kell mozognia, így az megelőzheti a VP specifikálójában születő alanyt, és megmagyarázhatóvá válnak azon mondatok, amelyekben ez a kitüntetett vonzat az ige után jelenik meg. Ahogyan arról az imént volt (és még lesz) szó, a VP specifikálójában születik a mondat alanya, míg a V-fejben a puszta igető generálódik27, amely a szerkezetben felfelé mozogva összekapcsolódik az egyes funkcionális fejekben megjelenő időt, módot, számot és személyt kifejező toldalékokkal. Ennek konkrét menetét a következő alfejezet mutatja be. 3.3. Konkrét igei szerkezetek Ebben a részben először két viszonylag bonyolult (összetett) igei szerkezetet ((36), (38)) mutatok be azért, hogy megvilágítsam, hogyan is működik az eddigiekben felvázolt frázisstruktúra indexekkel kombinálva: a különböző mondatok generálásához milyen indexek szükségesek, ezek milyen sorrendben és mikor jelennek meg a szerkezetekben, illetve mikor 27
Ez a megoldás látható még pl. Holmberg és mtsai (1993), illetve Vainikka (1989) és (1992) munkáiban is.
21
és hogyan tűnnek el. A bonyolultabb szerkezetekből rögtön világossá válhat az olvasó számára, mit és hogyan képes ez a rendszer megragadni. Az egyszerűbb struktúrák ennek a célnak ugyanis nem felelnek meg, így rájuk csak ezek után térek ki, majd a lehetséges szerkezeteket végignézve, az egyre bonyolultabb struktúrák és mondattípusok felé haladva mutatom be a finn finit mondat szerkezetét ebben az indexelt generatív keretben. A következő alfejezetben (3.4) kerül majd sor a valamilyen szempontból különleges szerkezetek tárgyalására: így például a személytelen (ún. „passzív”) szerkezetek, a birtoklásmondat, illetve a pro alannyal rendelkező mondatok struktúráját is ekkor veszem majd szemügyre. (36) He
nukku-isi-vat.
Ők-NOM alszik-COND-PL3 ’Ők aludnának.’
(36a) A He nukkuisivat mondat indexelt nyelvtani mélyszerkezete S TP T’ T
IP IP (Pl3) IP (Pres Pl3) IP (Cond Pres Pl3) I’ (Cond Pres Pl3)
I (Cond Pres Pl3) : -ISIVAT
VoiceP (Cond Pres Pl3) Voice’ (Pres Pl3)
Voice (Pres Pl3) VP (Pres Pl3) : $ DNomPlP (Pl3) V’ (Pl3) HE V NUKKUAz általam ebben a dolgozatban alkalmazott grammatika moduláris felépítésű. Az anyanyelvi beszélő kompetenciáját leírni szándékozó nyelvtan akkor fogadja el az adott szósort mondatnak, ha azt a grammatika valamennyi komponense (és azok valamennyi modulja) elfogadja. Az itt részletezett indexelt nyelvtani és transzformációs modul igenlő 22
válasza mellett természetesen szükséges például a lexikális jólformáltság is, azaz valamennyi fejbe megfelelő régensnek kell kerülnie, amely régensnek pontosan a kellő számú és esetű vonzattal kell rendelkeznie; továbbá a szósort a szemantikai komponensnek is el kell fogadnia (vö. a mára klasszikussá vált Chomsky-féle mondattal: A színtelen zöld eszmék dühödten alszanak (Chomsky 2003, 17)). Az általam kidolgozott modell érdekessége a hagyományos transzformációs nyelvtanokhoz képest az, hogy a mondatok mélyszerkezetén egy matematikailag kristálytisztán megfogalmazott indexelt nyelvtani ellenőrzés is lezajlik. Ennek feladata azt ellenőrizni, hogy egyeztetési szempontból a szósor grammatikus-e. Az indexek nemterminális szimbólumokon való „öröklődése” tehát a mélyszerkezetben történik (lásd (36a)). A transzformációk azonban nem az így kialakuló struktúrán működnek, hanem egy olyanon, amelynek létrehozásában indexekre nem hivatkozó újraíró szabályok vesznek részt, és amely az indexekkel összefüggő különbségeken kívül semmiben sem tér el az indexeket is tartalmazó mélyszerkezettől (36c). A komponensek pontos egymás való viszonyát a dolgozat függelékében látható (F1) ábra mutatja be. A (36a) ágrajzon nagybetűvel szereplő, a lexikai elemek helyén álló szóalakok nemterminális elemek, amelyek az indexek felvételének végeztével alakulnak át terminális szimbólumokká (lásd (36b)). A nem-terminális elemek között tehát nemcsak a klasszikus szintaktikai kategóriákat találjuk, hanem ilyen jellegű elemeket is. Mivel belőlük kapjuk meg a levezetés végén a konkrét terminális lexikai elemeket, a továbbiakban lexikai nemterminálisként fogok utalni rájuk. A terminálissá válás fonológiai vonatkozásait (mint azt korábban említettem) ez a disszertáció nem tárgyalja. A (36a) ágrajzon látható, hogy az indexek az IP-nél jelennek meg a szerkezetben: ez az első olyan frázis, amelynek nem a szemantika szempontjából van szerepe (szemben a TP-vel és az ebben a mondatban jelen nem lévő CP-vel), hanem az igén megjelenő információkkal kapcsolatos. Az indexek a Baker-féle Tükörelv (lásd pl. Bartos 2000, 654-659)28 szellemében jelennek meg a szerkezetben: így először az alany számát és személyét jelző egyeztető toldalék indexe tűnik fel, majd az idő, végül pedig a mód következik. Terminalizálódásuk során így pontosan a kívánt (fordított) szuffixumsorrendet kapjuk. Természetesen felmerülhet a kérdés, hogy mi biztosítja azt, hogy az indexek pontosan a kívánt sorrendben jelennek meg a szerkezetben. Hiszen minden ilyen elem megjelenése az IP nem-terminális elemhez van kötve 28
„Tükörelv: a morfológiai deriváció közvetlenül tükrözi a szintaktikai derivációt”, azaz a morfémák sorrendje megegyezik azzal, ahogy a szintaktikailag releváns módosulások lépésenként végbemennek a szóalakon (Bartos 2000, 657).
23
(és a szabály bemeneti oldalán nem tudunk indexre hivatkozni), így akár az is előfordulhat, hogy több mód, vagy éppen szám-személy index is megjelenik egy mondatban, méghozzá teljesen véletlenszerű sorrendben. A túlgenerálásnak ezt a lehetőségét az indexek eltűnését megfogalmazó szabályok zárják ki (a (36) szempontjából releváns ilyen szabályokat lásd (37)): bizonyos pontokon a megfelelő indexnek kell az indexfüzér bal szélén szerepelnie, különben az adott szabály nem alkalmazható, és az adott levezetés elhal. (36b) Hogyan lesznek az igei indexekből morfémák nukkuisivat: V → NUKKUVoice (Pres Pl3) → Voice (Pl3) → $
NUKKU-$-ISIVAT → nukkuisivat
I (Cond Pres Pl3) → -ISI- (Pres Pl3) → -ISI- (Pl3) → -ISIVAT
Az csak az analitikus igealakok kapcsán válik majd érthetővé (lásd pl. (38)), hogy miért azokon a helyeken tűnnek el az egyes indexek, amelyeket ennél a szerkezetnél is javasoltam. Mivel a célom valódi finn mondatok generálása volt, a pusztán a mélyszerkezeteken működő indexelt nyelvtani rendszer pedig ehhez önmagában nem elégséges eszköz, ezért kidolgoztam a modellnek a transzformációs komponensét is, amely ahhoz szükséges, hogy a felszínen tapasztalt szórendről is számot tudjunk adni. A finn nyelv leírásában szerepet játszó teljes szabályrendszer (indexelt nyelvtani, újraíró és transzformációs szabályokkal) a dolgozat függelékében található, a főszövegben csak az aktuálisan releváns részeket emelem ki. (37a) VoiceP (Modus) → Voice’, ahol Modus=In, Cond, Imp, Pot (37b) VP (Tempus) → DNomP V’, ahol Tempus=Pres, Imperf, Perf, Pperf (37c) V’ (Numerus-persona) → V, ahol Numerus-persona=Sg1, Sg2, ...Pl3 A transzformációk tehát egy olyan mélyszerkezeten működnek, amely az indexekkel kapcsolatos különbségeket leszámítva semmiben sem tér el az indexeket tartalmazó mélyszerkezettől (36c).
24
(36c) A He nukkuisivat mondat indexek nélküli mélyszerkezete S TP T’ T
IP IP IP IP I’ I -ISIVAT
VoiceP Voice’
Voice $
VP DNomPlP HE
V’ V NUKKU-
Ha a (36c)-t összevetjük a (36a)-ban megadott ábrával, láthatóvá válik, hogy a két mélyszerkezet között mindössze annyi eltérés fedezhető fel, hogy a (36a)-ban vannak indexek, míg a (36c)-ben nincsenek. Azért van szükség az utóbbiban is négy IP csomópontra, hogy a két mélyszerkezet közötti kapcsolat minél egyértelműbben megfeleltethető legyen egymásnak. Az indexek nélküli szerkezetek létrehozásában ehhez mindössze egy igen egyszerű újraíró szabályt kell megadnunk: Xn → Xn, vagyis azt kell megengednünk, hogy egy adott kategória önmagaként újraírható legyen. A modellnek a transzformációs komponense semmiben sem különbözik a klasszikus transzformációs rendszerektől: fejet csak fejbe lehet mozgatni, míg frázisok célpozíciói csak specifikálók, illetve fejek melletti ún. hamisvonzathelyek lehetnek (lásd GGG 2002, 50–51). Ezen szabályok teljes rendszerét is a dolgozat függeléke tartalmazza.
25
(36d) A He nukkuisivat mondat felszíni szerkezete29 S TP T’
DNomPlPh HE : he
T Ii
Voice v Vt NUKKU-
IP T
IP
I -ISIVAT
IP
Voice $
IP I’
nukkuisivat
Ii Ø
VoiceP Voice’ Voicev Ø
VP DNomPlPh Ø
V’ Vt Ø
Mivel rendkívül sok helyet igényelne, ha minden egyes elemzett szósor esetében megadnám mind az indexelt nyelvtani működést bemutató mély-, illetve a transzformációk lezajlása után kapott felszíni szerkezetet is, az alább (36e)-ben látható megoldást fogom alkalmazni: mindkét rendszert ugyanabba az ábrába sűrítem bele annak ismételt hangsúlyozásával, hogy az indexek az általam javasolt (több párhuzamos szűrőn alapuló) keretben nincsenek jelen a felszíni szerkezetekben.
29
A mozgatásoknál általam alkalmazott indexelési technikáról: általában olyan indexeket használok, amelyek valamilyen módon utalnak az elmozdított összetevőre (pl. kezdőbetű). Ez (számomra) megkönnyíti az elemek azonosítását.
26
(36e) A He nukkuisivat mondat „kombinált” szerkezete S TP DNomPlP (Pl3) h HE : T he I (Cond Pres Pl3) i
T’ IP T
Voice (Pres Pl3) v Vt NUKKU-
I (Cond Pres Pl3) : Voice (Pres Pl3) -ISIVAT : $
IP (Pl3) IP (Pres Pl3) IP (Cond Pres Pl3) I’ (Cond Pres Pl3)
nukkuisivat I (Cond Perf Pl3) i Ø
VoiceP (Cond Pres Pl3) Voice’ (Pres Pl3)
Voice (Pres Pl3) v Ø
VP (Pres Pl3) DNomPlP (Pl3) h Ø
V’ (Pl3) Vt Ø
A (36d-e) ábrán főként az igei fej szerkezetben való mozgását és komplex fejjé való bővülését érdemes tanulmányozni. Ahogy erről korábban már volt szó, a V fejében csak a puszta igető születik, amely először a Voice, majd az I, végül a T fejébe mozog – természetesen a fejmozgatás szabályainak megfelelően rácsatolódva az egyes fejekre, majd azokkal együtt mozogva tovább. A NUKKU- igető a kialakuló komplex fejben először mindig a Voice-fejben terminalizálódó elemmel kapcsolódik össze, mely azonban minden jelen vagy imperfectum idejű nem „passzív”30 esetben (így most is) üres nem-terminális elemként jelenik meg (ennek jele $ (a semmire utalva) – lásd a dolgozat függeléke); majd ez kapcsolódik össze az I fejben indexekből terminalizálódó idő- és módjellel, illetve az alany számát és személyét jelző egyeztető toldalékkal. Az igei fej mozgását az indítja el, hogy az indexekből kötött morfémákká, méghozzá szuffixumokká terminalizálódó elemeknek tőre van szükségük, amelyre rátapadhatnak; a T-fejbe való mozgatásra pedig a TP szükségessége kapcsán tárgyalt szórendi okok miatt kerül sor. Az alany a VP specifikálójából TP-specifikálóba mozog – ez a mozgatás az összes olyan később tárgyalandó mondatnál is megtörténik, amelyben az ige 30
lásd 3.1. 24. lábjegyzet.
27
olyan alany esetű vonzattal rendelkezik, amely alkalmas a default topik szerepének betöltésére. Ettől eltérést csak a következő alfejezetben tárgyalt mondatok esetében tapasztalunk majd: például az ún. passzív és pro alanyos szósoroknál, vagy a birtoklásmondatoknál; ezért ezt a mozgatást (amíg így történik) nem emelem ki többször. Az alany (összetett) kategóriájával pedig a negyedik fejezetben (4.3.) foglalkozom. Lássunk most egy analitikus igealakot tartalmazó szerkezetet, amelyben tagadás is van. (38) He
ei-vät
ol-leet
nukku-neet.
ők-NOM nem-PL3 van-PTC.PL alszik-PTC.PL ’Ők nem aludtak (korábban).’
Azért választottam egy plusquamperfectumban álló tagadott alakot példának, mert ennél pontosan látszik, hány helyen is lehet releváns a szerkezetben az idő, illetve az alany száma. Mivel azonban ez az igeidő csak indicativusban fordul elő a finnben, így ebben az esetben a módot (36)-tal szemben nem lehet explicit morfémaként látni. Míg a (36) példa esetében az IP-nél jelentek meg az alany számát és személyét, az időt, illetve a módot képviselő indexek, (38) esetében ezek már a NegP-n feltűnnek. Bár a finn tagadóigén nem látszik a mondat ideje, a másik két, indexek által hordozott információt megjeleníti: az alany számát és személyét mindig kötelező kifejezni ezen az összetevőn, de a mód csak felszólítás esetében látszik egyértelműen rajta. A mód pontosan azért lett felvéve az indexek közé, mert többször is releváns (lehet) a finit mondat szerkezetében: a tagadóige ugyanis más alakban jelenik meg imperativusban (älä, älkää stb), mint a másik három mód (indicativus, conditionalis, potentialis) esetében (en, et stb.); továbbá felszólításkor a Sg2 kivételével a (segéd- vagy a fő-)igén is megjelenik az erre a módra utaló -ko/-kö morféma (lásd (16-18) példák); míg Sg2 esetén a segéd-, illetve a főigén megjelenő gégezárhang mutatja, hogy felszólításról van szó. A kötött indexsorrend miatt az alany számára és személyére, valamint a módra utaló index mellett az időé is feltűnik, de ennek a tagadóigénél nem lesz relevanciája. A tagadás kapcsán további érdekességeket lehet megfigyelni az ábrán. Elsőként az S szintjén a szerkezetbe kerülő ’~’ indexről kell említést tenni (S → (S (~)), amely azt mutatja, hogy tagadást tartalmazó mondatról van szó. Ennek az indexnek azonban nem annyira az igéknél, mint inkább a névszóknál, pontosabban a tárgy esetének meghatározásánál lesz szerepe, így nem itt térek rá ki, hanem az igei szerkezetek témáját lezáró 3.4.9. alfejezetben foglalkozom részletesebben a működésével. Minthogy ezen index kapcsán olyan kérdések merülnek fel, amelyek az igei és a főnévi kifejezéseket egyaránt érintik, így logikusnak tűnik a két téma között, egyfajta átvezetésként tárgyalni őket. A szóban forgó ’~’ indexnek a
28
későbbi tárgyalását az is lehetővé teszi, hogy ennek a terminalizálódása semmilyen változást nem idéz elő az addig előálló igei lexikai nem-terminális elemeken (lásd alább, illetve a dolgozat függelékét). A következő érdekesség, amely a tagadással összefüggésben jelenik meg a reprezentációkban, az, hogy a NegP komplementumában egy összetett kategóriát, INegP-t találunk. Ilyen összetett kategóriákkal máshol (főleg a főnévi kifejezések esetjelölésénél) is találkozni fogunk. Ezekre az egyszerre több információt is kifejező szintaktikai kategóriákra többnyire azért van szükség, mert az indexek keletkezésére (lásd (6)) vonatkozik egy megszorítás, amely a szabály kimeneti oldalán is csak egyetlen nem-terminális szimbólumot engedélyez, így új index megjelenítése a rendszerben sokszor csak ezeknek az összetett kategóriacímkéknek az alkalmazásával lehetséges. Például az ábrán VP specifikálójában megszülető alany is DNomP kategóriát kap, mert a rendszernek meg kell „jegyeznie”, hogy ez a főnév csak nominativus esettel rendelkezhet, ám az összetevő születési pozíciója nem teszi lehetővé, hogy az eset azonnal index formájában jelenjen meg rajta, hiszen a szabály kimeneti oldalán több nem-terminális elem is áll, ráadásul az idő indexe is pontosan ekkor tűnik el a szerkezetből (lásd (37b)). Ezt a példát csak az összetett kategóriacímkékkel kapcsolatos általános eljárás bemutatása végett hoztam fel, a főnévi csoporttal kapcsolatos kérdésekkel a dolgozat negyedik fejezetében foglalkozom részletesen. A (38a)-ban szereplő INegP Neg részéből azonban a következő okokból nem lesz index. Ha indexszé alakulna át, akkor (legújabb ilyen elemként) mindenképpen az indexfüzér elején jelenne meg, így a terminalizálódás során ő tűnne el legelőször. A problémát az okozná, hogy ezen folyamat későbbi szakaszában is tudnia kell a rendszernek, hogy az alany számára és személyére utaló szuffixumot már egyszer megjelenítette (a tagadóigén), így ez az egyeztető toldalék többször már nem bukkanhat fel a szerkezetben. Az indexfüzér egyik utolsó tagjaként azonban ez a szám-személy index is terminalizálódna agrammatikus szerkezet hozva ezáltal létre. Ha azonban a kategórianévben megtartjuk a tagadásra utaló részletet, más elem fog megjelenni a helyén, mintha pusztán I állna ebben a pozícióban. Ha a szerkezetben nincs tagadás, az alany számára és személyére utaló index eltűnéséig a lexikális elemet előkészítő nem-terminális kategóriacímke végén egy ’–’ jelenik meg, amely arra utal, hogy a szóalak nincs befejezve: szám-személy toldalék megjelenítése szükséges rajta (lásd (36b) és vö. pl. (39b vagy 42b)). Ha azonban van tagadás, az INeg fejben megjelenő lexikai nem-terminális végén nem jelenik meg az említett kötőjel, ez fogja biztosítani, hogy a rendszer megjegyezze: nem lehetséges az adott összetevőn szám-személy szuffixumot megjeleníteni (lásd még pl. (39b, 42b, 44b, 46b, 48b, 51b)). Így a rendszer nem generál majd agrammatikus szósorokat. 29
A (39b-c)-ből látható, hogy a szám-személy index mindezektől függetlenül tagadás esetén is lehet releváns, hiszen az I vagy INeg fejében megjelenő (segéd- vagy fő-)ige participiumán ugyanúgy látszik az alany száma, mint a Voice fejben álló participiumon (vö. (9b-11b, 44-47, 50-51)). Mindezek mellett azt sem szabad elfelejteni, hogy a tagadóigén megjelenik az alany száma és személye, ezért (a rendszer egységességének elvében) a tagadóige nem-terminális megfelelőjének végén is feltüntetem a szóalak lezáratlanságára utaló előbb említett kötőjelet. (38a) A He eivät olleet nukkuneet mondat szerkezete S S (~) TP (~) DNomPlP (Pl3 ~) h T’ (~) HE : T (~) NegP (~) he Neg (In Pperf Pl3 ~) n T (~) NegP (Pl3 ~) : eivät NegP (Pperf Pl3 ~) NegP (In Pperf Pl3 ~) Neg’ (In Pperf Pl3 ~) Neg (In Pperf Pl3 ~) n Ø
INegP (In Pperf Pl3 ~) INeg’ (In Pperf Pl3 ~)
INeg (In Pperf Pl3 ~) : olleet
Voice (Pperf Pl3 ~) V (~) t : NUKKU-
VoiceP (In Pperf Pl3 ~) Voice’ (Pperf Pl3 ~)
VP (Pperf Pl3 ~)
Voice (Pperf Pl3 ~) DNomPlP (Pl3 ~) h : Ø -NEET
V’ (Pl3 ~) V (~) t Ø
nukkuneet Lássuk a (38) mondat felszíni szerkezetének eddig nem tárgyalt érdekességeit. V-fejben természetesen továbbra is csak a puszta igető születik meg, amely jelen esetben is a NUKKU-
30
(’alszik’). Ez felmozog a Voice-fejbe, hogy az ott indexekből terminalizálódó múlt idő és alany számára utaló szuffixum tőhöz jusson (ezek összekapcsolódásából jön létre a nukkuneet alak – lásd (39c)). A Voice-ban álló komplex fej a (36d-e)-ben tapasztaltakkal szemben itt nem mozog tovább I-fejbe (pontosabban ebben az esetben a tagadás miatt az I helyén INeg kategóriát találunk, így ennek az INeg-nek a fejébe), mert ott ebben a mondatban segédige jelenik meg, így az ebben a pozícióban indexből terminalizálódó módjelet már van, aki felvegye. Segédige perfectum, illetve plusquamperfectum igeidők esetén jelenik meg a szerkezetben: ez ott van belekódolva az indexek terminalizálódásába31, hogy amennyiben az I(Neg)-fejben Perf vagy Pperf index terminalizálódik, az adott nem-terminális elemet, amely általában valamilyen módot kifejező szuffixumra emlékeztető alak (-ISI(-), -NE(-), -K(-), de kijelentő mód esetén maga az I(Neg) kategória32), egy segédigei nem-terminális elem váltja fel: OLISI(-), LIENE(-), OLEK(-), OLE(-), OLI-, OLLUT (lásd a függeléket). Vagyis a segédige megjelenése a szerkezetben megjósolható: az igeidőhöz van kötve – perfectumban és plusquamperfectumban mindig, más időben viszont sosem bukkanhat fel ilyen elem, így a rendszer nem is generál ebből a szempontból agrammatikus szósorokat. Ha a mód is jelölt (azaz az ige nem indicativusban áll), a segédigén jelenik meg az ezt kifejező szóelem, míg a múlt időt a főige participiuma33 mutatja. A tagadóige a Neg-fejben születik, innen a korábban említett szórendi okok miatt T fejébe mozog. Az igei alak összeállításában részt vevő frázisok közül a tagadás van a legmagasabban a hierarchiában, így ezúttal rajta jelenik meg az alany számát és személyét kifejező egyeztető toldalék. Az alany száma azonban más elemeken is feltűnik (vö. (9b-11b)): a korábban említetteknek megfelelően az INeg-ben álló segédigei participiumon, valamint a Voice-ban megjelenő főigei participiumon is látható, hogy a mondatnak többes számú alanya van. (39) Igei indexek terminalizálódása (38) esetén eivät olleet nukkuneet: (39a) eivät: Neg (In Pperf Pl3 ~) → Neg (Pperf Pl3 ~) → E- (Pl3 ~) → EVAT (~) → EVAT → eivät
(39b) olleet: INeg (In Pperf Pl3 ~) → INeg (Pperf Pl3 ~) → OLLUT (Pl3 ~) → OLLEET (~) → OLLEET → olleet 31
Az indexek terminalizálódásának pontos folyamatát lásd a dolgozat függelékében. Hogy az indicativust miért kezelem másképpen, mint a többi módot, arra a magyarázat alább következik (40) kapcsán. 33 A kérdéshez érdekes adalékot jelenthet, amit Bartos (2000, 726–733) írt a magyar múlt idő feltételes módú igealakokról. 32
31
(39c) nukkuneet: V (~) → V → NUKKU-
NUKKU-NEET → nukkuneet
Voice (Pperf Pl3 ~) → -NUT (Pl3 ~) → -NEET (~) → -NEET
(39)-ből pontosan látszik, hogy milyen indexeknek van relevanciájuk azokban az esetekben, amikor a lehető leganalitikusabb az ige alakja, vagyis amikor a tagadóige, a segédige és a főige participiuma egyszerre van jelen a szerkezetben. A főige Voice-fejben található participiumán (39c) megjelenik a múlt időre utaló morféma, illetve ezen participium alakját az alany számához is igazítani kell. A segédigén explicit módon nem érhetünk tetten módot kifejező szuffixumot, de az alapesetek jelöletlensége egy agglutináló nyelv esetében természetesnek tekinthető. Ezzel szemben a plusquamperfectum igeidő már látható a kialakuló szóalakon: a tagadás miatt a segédige participiuma kell, hogy megjelenjen itt (ha nincs tagadás, a segédige imperfectumban szám és személy toldalékkal ellátva áll ebben a pozícióban). Imperfectum esetében (lásd (44) később) a Voice-fejből továbbmozgatott főigei participiumot találjuk ezen a helyen, perfectum esetében (lásd (46) később) pedig a segédigének nem a participiuma állna itt, hanem annak jelen idejű, tagadás után használatos formája. Az alany személye – participiumról lévén szó – nem releváns, de a száma (39c)-hez hasonlóan kifejeződik ezen az alakon is. Az indexek terminálissá válásának folyamatát részleteiben is megvizsgáló olvasó észrevehet némi különbséget a (39)-ben látottak és a (36b)-ben I, valamint Voice kapcsán megfogalmazottak között. (36b)-nél azt tapasztaltuk, hogy az I (Cond Pres Pl3) már az első lépésben a feltételes módot megragadó nem-terminális elemmé alakul át (azaz -ISI- (Pres Pl3)-ként folytatódik), míg (39b)-ben az INeg (In Pperf Pl3)-ból INeg (Pperf Pl3) lesz, vagyis a kijelentő mód indexe tulajdonképpen nyom nélkül tűnik el a terminalizálódás során. A két levezetés közötti különbséget nem a tagadás, hanem a két igemód közötti eltérés okozza: az indicativus (az agglutináló nyelvekben megszokott módon) jelöletlen a finnben is, a másik három módot azonban konkrétan megtestesíti valamilyen morféma: conditionalisnál -isi, potentialisnál -ne, imperativusnál pedig valamilyen -k, vagy ezzel rokon morfémát találunk az igén. A kijelentő mód jelöletlenségét megjeleníthetnénk (lásd (40a)) például a $(-)34 nem-terminális szimbólummal is, de ekkor (az ún. „passzív” szerkezeteknél) abba a problémába ütköznénk, hogy ugyanazon nem-terminális elem két különböző módon alakulhatna tovább, és a rendszer, mivel már nem „látja” a kategóriát, ahol a terminalizálódás történik, nem tudná, melyik is a helyes folytatás az adott esetekben, és agrammatikus szósorokat is generálna. Ha
34
A szimbólumon akkor jelenne meg kötőjel, ha I (In...) kategóriából származna, míg INeg (In...) esetén nem.
32
azonban kihasználjuk azt, hogy a finnben mind a kijelentő mód, mind pedig a jelen idő35 jelöletlen, és ezen indexek terminalizálódásakor nem változtatunk az éppen adott nem-terminális elemen, csak grammatikus szósorokat tudunk majd előállítani szabályrendszerünk működtetésével (40c). (40) A kijelentő mód és a jelen idő indexének terminalizálódási lehetőségei (40a) INeg (In Pres arb ~) → $ (Pres arb ~) → $ (arb ~) → $ (~) → $ Voice (Pres arb ~) → $ (arb ~) → -TA- (~) → -TA(40b) INeg (In Pres arb ~) → INeg (Pres arb ~) → $ (arb ~) → $ (~) → $ Voice (Pres arb ~) → $ (arb ~) → -TA- (~) → -TA(40c) INeg (In Pres arb ~) → INeg (Pres arb ~) → INeg (arb ~) → $ (~) → $ Voice (Pres arb ~) → Voice (arb ~) → -TA- (~) → -TA(39a) a tagadóige terminalizálódásáról ad számot: ezen az igén csak felszólító mód esetében láthatnánk bármiféle formai módosulást, így – mivel itt indicativusról van szó – nem történik változás az alakjában. A finn tagadóige idő megjelenítésére sem képes, így a plusquamperfectum indexe sem idéz elő semmilyen alaki módosulást rajta. Ellenben az alany számát és személyét a tagadóige megjeleníti. Ezzel kapcsolatban jegyezném meg, hogy az általam javasolt rendszerben akkor játszódnak le a hangtani folyamatok (pl. fokváltakozás, magánhangzó-illeszkedés), amikor az indexeket már nem tartalmazó nem-terminális elem terminálissá alakul át. A tagadóige teminalizálódása kapcsán láthatunk is példát a hangtan tevékenységére. Először is a tagadóige tövét célszerű Eként megadni, mivel hat alakjából négy ilyen: az első, illetve a második személyű alakok (en, et, emme, ette). Harmadik személyben a negáció ei, eivät formában jelenik meg – a most tárgyalt példamondatban is az utóbbi alak tűnik fel. Az -i megjelenését Sg3 esetén tekinthetjük egyeztető toldaléknak, míg Pl3-nál – vagyis a szóban forgó esetben – hivatkozhatunk egy hangtanban lejátszódó, a szintaxis szempontjából érdektelen folyamatra; ennek a következménye lenne az említett hang felbukkanása a konkrét terminális elemen. Másrészt többes szám harmadik személyben a finn igeragnak kétféle megvalósulása lehet: -vat, illetve -vät. A kettő közötti választás természetesen a szótő hangrendjétől függ. A nemterminális elemen a konvencióknak megfelelően a veláris alakot tüntettem fel, de a
35
Ugyanis a jelen idővel kapcsolatban pontosan ugyanaz a probléma merülne fel, mint a kijelentő mód kapcsán (lásd (40b)).
33
terminálison már a palatális toldalékváltozat jelenik meg – a magánhangzó illeszkedése tehát ennél a lépésnél történt. Mindezek után térjünk rá az egyszerű szerkezetek tárgyalására, majd az egyre bonyolultabb struktúrák felé haladva néhány jellemző példán keresztül tekintsük át a lehetséges szerkezeteket, amellyel a finn finit mondat rendelkezhet. Kezdjük a lehető legegyszerűbb struktúrával: egy olyan jelen idejű kijelentő módú mondat reprezentációjával, amelyben nincs tagadás. (41) Pekka nukku-u. Pekka-NOM alszik-SG3 ’Pekka alszik.’
(41a) A Pekka nukkuu mondat szerkezete S TP DNomP (Sg3) p PEKKA : T Pekka I (In Pres Sg3) i
T’ IP T
Voice (Pres Sg3) v Vt NUKKU-
I (In Pres Sg3) : Voice (Pres Sg3) -V : $
nukkuu
IP (Sg3) IP (Pres Sg3) IP (In Pres Sg3) I’ (In Pres Sg3)
I (In Pres Sg3) i Ø
VoiceP (In Pres Sg3) Voice’ (Pres Sg3)
Voice (Pres Sg3) v VP (Pres Sg3) Ø DNomP (Sg3) p V’ (Sg3) Ø Vt Ø (41b) Igei indexek terminalizálódása (41) esetén nukkuu: V → NUKKUVoice (Pres Sg3) → Voice (Sg3) → $
NUKKU-$-V → nukkuu
I (In Pres Sg3) → I (Pres Sg3) → I (Sg3) → -V
34
Ezen mondat szerkezetét illetően ugyanazon történéseket lehetne elmondani, amelyeket (36) kapcsán már tárgyaltam: a komplex fejjé alakuló V T-fejbe mozog természetesen Voice, illetve I fejének érintésével. (36)-hoz képest igazi eltérést tulajdonképpen csak az indexek terminalizálódása kapcsán tapasztalhatunk: az ebben a mondatban használt kijelentő mód jelöletlensége miatt ezúttal egy kevésbé összetett igealakot kapunk. A nem-terminális elem konkrét igealakká válásában ezúttal is szerepet játszik egy hangtani folyamat: a NUKKUV elem végén szereplő V tetszőleges vokálist jelöl, amely a hangtanban mindig a tő végén szereplő magánhangzó alakját ölti fel. Nézzük meg, mi történik, ha ezt az egyszerű mondatot letagadjuk. (42) Pekka e-i nuku. Pekka-NOM neg-SG3 alszik ’Pekka nem alszik.’
(42a) A Pekka ei nuku mondat szerkezete S S (~) TP (~) DNomP (Sg3 ~) p T’ (~) PEKKA : T (~) NegP (~) Pekka Neg (In Pres Sg3 ~) n T (~) NegP (Sg3 ~) :
ei
NegP (Pres Sg3 ~) NegP (In Pres Sg3 ~) Neg’ (In Pres Sg3 ~) Neg (In Pres Sg3 ~) n Ø
INegP (In Pres Sg3 ~) INeg’ (In Pres Sg3 ~)
INeg (In Pres Sg3 ~)
VoiceP (In Pres Sg3 ~)
INeg (In Pres Sg3 ~) Voice’ (Pres Sg3 ~) : Voice (Pres Sg3 ~) -K : Voice (Pres Sg3 ~) v VP (Pres Sg3 ~) $ Ø DNomP (Sg3 ~) p V’ (Sg3 ~) nuku Ø V (~) t Ø
Voice (Pres Sg3 ~) v V (~) t : NUKKU-
35
(42b) Igei indexek terminalizálódása (42) esetén ei nuku: Neg (In Pres Sg3 ~) → Neg (Pres Sg3 ~) → Neg (Sg3 ~) → EI (~) → EI V (~) → V → NUKKU-
EI NUKU-$-K → ei nuku
Voice (Pres Sg3 ~) → Voice (Sg3 ~) → $ (~) → $ INeg (In Pres Sg3 ~) → INeg (Pres Sg3 ~) → INeg (Sg3 ~) → -K (~) → -K
Mivel a mondatban tagadás van, az ágrajz ezzel kapcsolatos része nagyfokú hasonlóságot mutat a (38a)-ban tapasztaltakkal: S szintjén megjelenik a tagadásra utaló ~ index, amely a korábban említettekkel összhangban ezúttal sem idéz elő semmilyen változást az igei indexek termninalizálódásának folyamatában; a Neg fejében megszülető tagadóige pedig a hierarchiában legmagasabban álló igeösszetevőként ezúttal is a T-fejbe mozog, és rajta jelenik meg az alany számát és személyét kifejező egyeztető toldalék. Ebben a szerkezetben azonban az igei fej a Voice érintésével az INeg fejébe mozog, mivel nincs segédige, és az INeg fejében terminalizálódó módot és időt kifejező szuffixumoknak tőre van szükségük – még akkor is, ha ezeket csak nagyon kevéssé lehet „tetten érni” a konkrét nuku alakon, hiszen mind a kijelentő mód, mind pedig a jelen idő jelöletlen a finnben. Az utal a jelenlétükre, hogy a tagadóige után álló jelen idejű igealakot egy helyesírásban nem jelölt gégezárhang zárja le (ezt reprezentálja a nem-terminális elemek szintjén a -K36), és ez (mássalhangzó lévén) a szótag lezárásával bizonyos igéknél (így ennél is) kiváltja a fokváltakozást (így lesz a NUKKU-ból nuku). A jelen idejű kijelentő módú alapesetek áttekintése után térjünk át a múlt idejű igei szerkezetek tárgyalására. (43) He nukku-i-vat. ők-NOM alszik-IMPERF-PL3 ’Ők aludtak.’
A finnben az egyetlen szintetikus múlt idő az imperfectum, melynek jele -i. A kiépülő szerkezet az idő, illetve az alany számára és személyére utaló indexektől eltekintve tulajdonképpen nem különbözik a (41)-ben bemutatott Pekka nukkuu ’Péter alszik’ mondatétól: itt is egyetlen szóalak mutatja meg az összes igei információt, így az igei fej ebben az esetben is ugyanazt az utat járja be, mint az említett jelen idejű mondatnál: V-fejből Voice-fejbe mozog, majd az itt kialakuló komplex fej I fején át T-be kerül. Az igei indexek terminalizálódása (43b)-ben látható.
36
Ugyanez a -K elem a felszólításoknál is szerepet kap majd (lásd 3.4. alfejezet).
36
(43a) A He nukkuivat mondat szerkezete S TP DNomPlP (Pl3) h HE : T he I (In Imperf Pl3) i
T’ IP T
IP (Pl3)
Voice (Imperf Pl3) v Vt NUKKU-
I (In Imperf Pl3) IP (Imperf Pl3) : Voice (Imperf Pl3) -IVAT IP (In Imperf Pl3) : $ I’ (In Imperf Pl3) nukkuivat
I (In Imperf Pl3) i Ø
VoiceP (In Imperf Pl3) Voice’ (Imperf Pl3)
Voice (Imperf Pl3) v VP (Imperf Pl3) Ø DNomPlP (Pl3) h V’ (Pl3) Ø Vt Ø (43b) Igei indexek terminalizálódása (43) esetén nukkuivat: V → NUKKUVoice (Imperf Pl3) → $ (Pl3) → $
NUKKU-$-IVAT → nukkuivat
I (In Imperf Pl3) → I (Imperf Pl3) → -I- (Pl3) → -IVAT
Lássuk, mi történik imperfectum tagadása esetén. (44) He ei-vät nukku-neet. ők-NOM neg-Pl3 alszik-PTC.PL ’Ők nem aludtak.’
Az ehhez a mondathoz rendelt szerkezet nagyfokú hasonlóságot mutat a (42)-ben látottal: hiszen a Neg-ben született, majd T-be mozgó tagadóige mellett itt is egyetlen igealak szerepel még, ezúttal ez a nukkuneet, amely az ’alszik’ ige participiumi formája. Abból, hogy ez a főigei alak (Voice-on keresztül) INeg-fejbe mozog, derül ki a mondat imperfectum ideje – a másik két múlt időnél (perfectumnnál, plusquamperfectumnál) ugyanis ebben a pozícióban a segédige valamelyik formája
37
jelenik meg. A participiumon az eddigiekkel összhangban megjelenik az ige alany esetű vonzatának száma (nukkunut ’alszik-PTC.SG’ ~ nukkuneet ’alszik-PTC.PL), valamint a múlt idő is (mely a participium alakjából derül ki). Az igei indexek terminálissá válását (44b) mutatja be. (44a) A He eivät nukkuneet mondat szerkezete S S (~) TP (~) DNomPlP (Pl3 ~) h T’ (~) HE : T (~) NegP (~) he Neg (In Imperf Pl3) n T (~) NegP (Pl3 ~) : eivät NegP (Imperf Pl3 ~) NegP (In Imperf Pl3 ~) Neg’ (In Imperf Pl3 ~) Neg (In Imperf Pl3 ~) n Ø
INegP (In Imperf Pl3 ~) INeg’ (In Imperf Pl3 ~)
INeg (In Imperf Pl3 ~)
VoiceP (In Imperf Pl3 ~)
INeg (In Imperf Pl3 ~) Voice’ (Imperf Pl3 ~) : Voice (Imperf Pl3 ~) -NEET : Voice (Imperf Pl3 ~) v VP (Imperf Pl3 ~) $ Ø DNomPlP (Pl3 ~) h V’ (Pl3 ~) nukkuneet Ø V (~) t Ø
Voice (Imperf Pl3 ~) v V (~) t : NUKKU-
(44b) Igei indexek terminalizálódása (44) esetén eivät nukkuneet: Neg (In Imperf Pl3 ~) → Neg (Imperf Pl3 ~) → E- (Pl3 ~) → EVAT (~) → EVAT V (~) → V → NUKKU-
EVAT NUKKU-$-NEET →
Voice (Imperf Pl3 ~) → $ (Pl3 ~) → $ (~) → $
eivät nukkuneet
INeg (In Imperf Pl3 ~) → INeg (Imperf Pl3 ~) → -NUT (Pl3 ~) → -NEET (~) → -NEET
38
Mindezek után térjünk át a mindig analitikusan felépülő igei formák tárgyalására. Elsőként a kijelentő módú perfectumi alakokat veszem szemügyre (45-46), majd felvázolom a plusquamperfectum igeidejű állító mondatokhoz rendelhető szerkezetet (ennek tagadása már szerepelt – lásd (38)), ezt követően pedig rátérek a nem indicativusi alakok tárgyalására. (45) He o-vat jo nukku-neet. ők-NOM van-Pl3 már alszik-PTC.PL ’Ők már (el)aludtak.’
(45a) A He ovat jo nukkuneet mondat szerkezete S TP DNomPlP (Pl3) h HE : T he I (In Perf Pl3) i : ovat
T’ IP T
IP (Pl3) IP (Perf Pl3) IP (In Perf Pl3) I’ (In Perf Pl3)
I (In Perf Pl3) i VoiceP (In Perf Pl3) Ø AdvP (In Perf Pl3) VoiceP (In Perf Pl3) JO : Voice’ (Perf Pl3) jo Voice (Perf Pl3) VP (Perf Pl3) Vt NUKKU-
Voice (Perf Pl3) DNomPlP (Pl3) h : Ø -NEET
V’ (Pl3) Vt Ø
nukkuneet (45b) Igei indexek terminalizálódása (45) esetén ovat nukkuneet: I (In Perf Pl3) → I (Perf Pl3) → OLE- (Pl3) → OLEVAT V → NUKKU-
OLEVAT NUKKU-NEET → ovat nukkuneet
Voice (Perf Pl3) → -NUT (Pl3) → -NEET
39
Perfectum esetén az I-fejben segédige áll, így a V-fej csak a Voice-ig mozog. Voice fejében az ige kizárólag participium formájában ölthet hangalakot, amelyen az eddigiekkel összhangban természetesen látható az alany száma és a múlt idő is. A segédige ezen igeidő esetén jelen időben jelenik meg, a szám-személy toldalékot (a hierarchiában legmagasabban álló igei összetevőként) ez viseli, és így ez lesz az is, aminek T-fejbe kell mozognia. Az indexek terminalizálódása kapcsán mindenképpen érdemes rámutatni arra, hogy az ovat alakban megjelenő segédige nem-terminális előzménye még OLEVAT-ként van említve: a létige jelen idejű harmadik személyű alakjai ugyanis rendhagyóak, de ez a vonásuk ebben a rendszerben a szintaxisban még nem látható, ezen elemek (is) csak a hangtanban nyerik el végleges formájukat. Ebben a mondatban található egy szabad bővítmény is: a ’már’ jelentésű jo. Ezt azért írtam bele a mondatba, hogy a perfectum igeidő természetesebben hangozzék. Ezen összetevő VoiceP-re csatolt pozícióban jelenik meg, amelyre a következő, hasonló szerepű és helyű vielä ’még’ összetevőt tartalmazó, tagadott perfectumban álló mondat alapján lehet következtetni (az egyes igei darabokhoz viszonyított helye alapján). (46) He ei-vät ole vielä nukku-neet. ők-NOM nem-PL3 van még alszik-PTC.PL ’Ők még nem aludtak (el).’
(46) szerkezete nem sokban tér el a korábban tárgyalt, tagadott plusquamperfectumot tartalmazó (38) struktúrájától: itt is egy összetett igealakkal van dolgunk (tagadóige, segédige, főige participiuma). Csak míg (38) esetében az INeg fejében a segédigének a participiumi alakja jelent meg, jelen példamondatnál (az igeidő különbsége miatt) a segédige jelen idejű, tagadás után használatos alakját találjuk. A perfectum igeidő természetesebbnek tűnik, ha szerepel benne egy megfelelő időhatározó: ezt a szerepet a vielä ’még’ tölti be ebben a mondatban. És mint arra (45) kapcsán az imént rámutattam, ennek a szabad bővítménynek a szerkezetben elfoglalt helye ebből a mondatból tökéletesen megállapítható: ennél analitikusabb alakot nem lehet egy finn ige kapcsán létrehozni, itt (akárcsak tagadott plusquamperfectum esetében (38)) minden pozíció be van töltve, így láthatóvá válik, hogy ez az összetevő a segédige (I/INeg) után, de a főige participiuma (Voice) előtt áll. Az ilyen típusú szabad bővítmények esetében már lehet szerepe a szerkezetben S szintjén ezúttal is megjelenő tagadásra utaló ~ indexnek, méghozzá a következőképpen. Ennek az indexnek a jelenléte kizárja azt, hogy olyan terminális elemek jelenjenek meg tagadást tartalmazó szerkezetekben, amelyek nem kompatibilisek a negációval (ilyen például a (45)-ben szereplő jo ’már’). Ezt a kérdést részletesebben a 3.4.9. alfejezetben fejtem ki.
40
(46a) A He eivät ole vielä nukkuneet mondat szerkezete S S (~) TP (~) DNomPlP (Pl3 ~) h T’ (~) HE : T (~) NegP (~) he Neg (In Perf Pl3 ~) n T (~) NegP (Pl3 ~) : eivät NegP (Perf Pl3 ~) NegP (In Perf Pl3 ~) Neg’ (In Perf Pl3 ~) Neg (In Perf Pl3 ~) n Ø
INegP (In Perf Pl3 ~) INeg’ (In Perf Pl3 ~)
INeg (In Perf Pl3 ~) VoiceP (In Perf Pl3 ~) : ole AdvP (In Perf Pl3 ~) VoiceP (In Perf Pl3 ~) VIELÄ : Voice’ (Perf Pl3 ~) vielä Voice (Perf Pl3 ~) VP (Perf Pl3 ~) V (~)t : NUKKU-
Voice (Perf Pl3 ~) DNomPlP (Pl3 ~) h V’ (Pl3 ~) : Ø -NEET V (~)t Ø nukkuneet
(46b) Igei indexek terminalizálódása (46) esetén eivät ole nukkuneet: Neg (In Perf Pl3 ~) → Neg (Perf Pl3 ~) → E- (Pl3 ~) → EVAT (~) → EVAT INeg (In Perf Pl3 ~) → INeg (Perf Pl3 ~) → OLE (Pl3 ~) → OLE (~) → OLE V (~) → V → NUKKU-
EVAT OLE NUKKU-NEET → eivät ole nukkuneet
Voice (Perf Pl3 ~) → -NUT (Pl3 ~) → -NEET (~) → -NEET
A különböző (indicativusi) múlt idejű igealakok közül már csak egy olyan van, amelynek a szerkezetéről még nem volt szó: lássuk tehát a tagadást nem tartalmazó plusquamperfectumhoz rendelhető reprezentációt. 41
(47) He ol-i-vat nukku-neet. ők-NOM van-IMPERF-PL3 alszik-PTC.PL ’Ők (korábban) aludtak.’
Az ilyen igealakot tartalmazó mondatok szerkezete nagyon hasonlít a (tagadás nélküli) perfectum idejű szósorok struktúrájához (lásd (45)). A különbség pusztán annyi, hogy a segédige, amely a plusquamperfectum igeidő miatt jelenik meg (és a hierarchiában legmagasabban álló igeösszetevőként I-fejből ezúttal is T-fejbe mozog, valamint megjeleníti az alany számát és személyét), ebben az esetben imperfectumban bukkan fel (az igeidők közti különbség ezen a ponton látszik a két szerkezet között). Az igei fej ezúttal is csak Voice-fejig mozog, ahol a korábbiakkal összhangban csak olyan participiumi alakban ölthet testet, amely a múlt időn kívül az alany számát is mutatja.
(47a) A He olivat nukkuneet mondat szerkezete S TP DNomPlP (Pl3) h HE : T he I (In Pperf Pl3) i : olivat
T’ IP T
IP (Pl3) IP (Pperf Pl3) IP (In Pperf Pl3) I’ (In Pperf Pl3)
I (In Pperf Pl3) i Ø
VoiceP (In Pperf Pl3) Voice’ (Pperf Pl3)
Voice (Pperf Pl3) Vt NUKKU-
VP (Pperf Pl3)
Voice (Pperf Pl3) DNomPlP (Pl3) h : Ø -NEET nukkuneet
42
V’ (Pl3) Vt Ø
(47b) Igei indexek terminalizálódása (47) esetén olivat nukkuneet: I (In Pperf Pl3) → I (Pperf Pl3) → OLI- (Pl3) → OLIVAT V → NUKKU-
OLIVAT NUKKU-NEET → olivat nukkuneet
Voice (Pperf Pl3) → -NUT (Pl3) → -NEET
Mindezek után térjünk rá az indicativustól különböző módban megjelenő igei szerkezetek tárgyalására. Egy ilyen példával már találkoztunk: (36)-ban egy jelen idejű feltételes módú igéhez tartozó reprezentációt mutattam be. Lássuk, milyen szerkezet rendelhető ezen mondat tagadott változatához. (48) He
ei-vät
nukku-isi.
ők-NOM nem-PL3 alszik-COND ’Ők nem aludnának.’
(48a) A He eivät nukkuisi mondat szerkezete S S (~) TP (~) DNomPlP (Pl3 ~) h T’ (~) HE : T (~) NegP (~) he Neg (Cond Pres Pl3 ~) n T (~) NegP (Pl3 ~) : eivät NegP (Pres Pl3 ~) NegP (Cond Pres Pl3 ~) Neg’ (Cond Pres Pl3 ~) Neg (Cond Pres Pl3 ~) n Ø
INegP (Cond Pres Pl3 ~) INeg’ (Cond Pres Pl3 ~)
INeg (Cond Pres Pl3 ~)
VoiceP (Cond Pres Pl3 ~)
Voice (Pres Pl3 ~) v INeg (Cond Pres Pl3 ~) Voice’ (Pres Pl3 ~) :
V (~) t : NUKKU-
Voice (Pres Pl3 ~) : $ nukkuisi
-ISI Voice (Pres Pl3 ~) v VP (Pres Pl3 ~) Ø DNomPlP (Pl3 ~) h V’ (Pl3 ~) Ø V (~) t Ø 43
(48b) Igei indexek terminalizálódása (48) esetén eivät nukkuisi: Neg (Cond Pres Pl3 ~) → E- (Pres Pl3 ~) → E- (Pl3 ~) → EVAT (~) → EVAT V (~) → V → NUKKU-
EVAT NUKKU-$-ISI →
Voice (Pres Pl3 ~) → $ (Pl3 ~) → $ (~) → $
eivät nukkuisi
INeg (Cond Pres Pl3 ~) → -ISI (Pres Pl3 ~) → -ISI (Pl3 ~) → -ISI (~) → ISI
A jelen idejű feltételes módú igealakot tartalmazó mondatok szerkezete nem sokban tér el a jelen idejű kijelentő módú igékhez rendelt reprezentációktól (lásd (42)): megjelenik a tagadásra utaló ~ index; a tagadóige (a hierarchiában legmagasabban álló igei összetevőként) a megszokott módon Neg-ből T-fejbe mozog és rajta jelenik meg az ige alany esetű vonzatával számban és személyben való egyeztetésért felelős toldalék; a főige pedig (a tagadóigén kívül más segédige nem lévén a szerkezetben) Voice-on keresztül INeg fejébe kerül, így a feltételes mód szuffixuma rajta ölt testet. Különbséget az indicativusi és az attól eltérő módú alakok között az indexek terminalizálódásában láthatunk: míg a kijelentő mód tulajdonképpen nyom nélkül tűnik el a nemterminális I vagy INeg elemről (a nem-terminális elemet sem változtatva meg), addig a többi mód eltűnése rögtön előhívja a lexikai elem nem-terminális megfelelőjének adott módban álló alakját. A módok különböző kezelésére az agrammatikus szósorok kizárása miatt van szükség, ahogyan erről a korábbiakban (39b), valamint (40) kapcsán már szót ejtettem. Feltételes, lehetőségi és felszólító mód a finnben a jelenen kívül csak perfectumban fordul elő. Az imperativus némileg eltér a másik kettőtől, így ennek tárgyalására később, a 3.4.5. alfejezetben kerül majd sor. A conditionalisban álló igealakok minden esetben teljesen azonos módon épülnek fel, mint a potentialisban megjelenő megfelelőik (lásd (49)), csak a módot megjelenítő konkrét morfémában van eltérés köztük. Ez a dolgozat éppen ezért nem is tartalmaz lehetőségi módban álló igéhez rendelt ágrajzi reprezentációt – mivel a megfelelő feltételes módú ábrák alapján ezek igen könnyen rekonstruálhatóak. Egy különbség azonban van a két mód között: a segédige alakja perfectumban más formában ölt testet. Feltételes módban a segédige teljesen transzparens: a létigén megjelenik a conditionalist jelző -isi; de potentialisban a létige megszokott alakja helyett a liene(-) tövet találjuk, amelyen azért észrevehető a lehetőségi módra utaló -ne szóelem (49c-d). Emiatt az alaki eltérés miatt úgy gondoltam, hogy (bár potentialisi igét tartalmazó mondathoz ágrajzot nem adok meg) azt azért egy példán bemutatom, hogyan terminalizálódnak az igei indexek ezen mód perfectumi alakja esetén (lásd (50c)).
44
(49a) He
(49a’) He
nukku-isi-vat.
ők-NOM alszik-COND-PL3 ’Ők aludnának.’
(49b) He
ei-vät
nukku-isi.
(49b’) He
ők-NOM nem-PL3 alszik-COND ’Ők nem aludnának.’
(49c) He
ol-isi-vat
nukku-neet.
ei-vät
ol-isi
ei-vät
nukku-ne.
ők-NOM nem-PL3 alszik-POT-PL3 ’Ők talán nem alszanak.’
(49c’) He
ők-NOM van-COND-PL3 alszik-PTC.PL ’Ők aludtak volna.’
(49d) He
nukku-ne-vat.
ők-NOM alszik-POT-PL3 ’Ők talán alszanak.’
lie-ne-vät
nukku-neet.
ők-NOM van-POT-PL3 alszik-PTC.PL ’Ők talán aludtak.’
nukku-neet. (49d’) He
ők-NOM nem-PL3 van-COND alszik-PTC.PL ’Ők nem aludtak volna.’
ei-vät
lie-ne
nukku-neet.
ők-NOM nem-PL3 van-POT alszik-PTC.PL ’Ők talán nem aludtak.’
Lássunk tehát egy feltételes mód perfectumban álló igei szerkezetet. (50) He
ol-isi-vat
nukku-neet.
ók-NOM van-COND-PL3 alszik-PTC.PL ’Ők aludtak volna.’
A feltételes (és lehetőségi) mód perfectumához tartozó reprezentáció ismét nagyfokú hasonlóságot mutat kijelentő módú megfelelőjével (vö. (45)). Perfectum esetén az I fejében segédige jelenik meg, amely a módon kívül megjeleníti az alany számát és személyét is; ami pedig a mozgását illeti: a hierarchiában legmagasabban álló igei összetevőként T fejébe kerül. A főigei tő (a segédige szerkezetben való jelenléte miatt) csak Voice fejéig mozog, ahol a már megszokott, az alany számát és a múlt időt is jelző participiumi alakban jelenik meg.
45
(50a) A He olisivat nukkuneet mondat szerkezete S TP DNomPlP (Pl3) h HE : T he I (Cond Perf Pl3) i T : olisivat
T’ IP IP (Pl3) IP (Perf Pl3) IP (Cond Perf Pl3) I’ (Cond Perf Pl3)
I (Cond Perf Pl3) i Ø
VoiceP (Cond Perf Pl3) Voice’ (Perf Pl3)
Voice (Perf Pl3) Vt NUKKU-
VP (Perf Pl3)
Voice (Perf Pl3) DNomPlP (Pl3) h : Ø -NEET
V’ (Pl3) Vt Ø
nukkuneet (50b) Igei indexek terminalizálódása (50) esetén olisivat nukkuneet: I (Cond Perf Pl3) → -ISI- (Perf Pl3) → OLISI- (Pl3) → OLISIVAT V → NUKKU-
OLISIVAT NUKKU-NEET → olisivat nukkuneet
Voice (Perf Pl3) → -NUT (Pl3) → -NEET
(50c) Igei indexek terminalizálódása a He lienevät nukkuneet (49c’)mondat esetén lienevät nukkuneet: I (Pot Perf Pl3) → -NE- (Perf Pl3) → LIENE- (Pl3) → LIENEVAT V → NUKKU-
LIENEVAT NUKKU-NEET →lienevät nukkuneet
Voice (Perf Pl3) → -NUT (Pl3) → -NEET
Hogy a rendszer egységes maradjon, a lehetőségi módnál tapasztalható létigei tőváltást akkor érdemes kezelni, amikor a perfectum igeidő indexe megjelenik a módot kifejező lexikai nemterminálison: az I(Neg) (Pot...) mindig -NE(-) nem-terminálissá alakul, amely az aktuálisan 46
megjelenítendő igeidőtől függően vagy -NE-ként (presens) vagy LIENE(-)-ként (perfectum) folytatódhat. Természetesen úgy is meg lehetne oldani ezt a kérdést (50c’), ha a létigét képviselő nem-terminális elem továbbra is a megszokott OLE- tövet tartalmazná (OLENE(-) alakot mutatva), és csak a konkrét terminális elem megjelenése előtt, a hangtanban történne meg a szükséges tőváltás. Én az első változat, a LIENE(-) nem-terminális szerepeltetését tartom jobbnak, mivel itt szuppletív tövekről van szó, nem pedig a magánhangzóharmóniához, esetleg a fokváltakozáshoz hasonló jelenségről, és meglátásom szerint csak az utóbbiak elrendezése tartozik a hangtan hatáskörébe. (50c’) lienevät nukkuneet: I (Pot Perf Pl3) → -NE- (Perf Pl3) → OLENE- (Pl3) → OLENEVAT
V → NUKKU-
OLENEVAT NUKKU-NEET → lienevät nukkuneet
Voice (Perf Pl3) → -NUT (Pl3) → -NEET
A feltételes (és közvetve a lehetőségi) módú alakok tárgyalását a tagadott múlt idejű alakhoz rendelt szerkezet bemutatásával zárom. (51) He
ei-vät
ol-isi
nukku-neet.
ők-NOM nem-PL3 van-COND alszik-PTC.PL ’Ők nem aludtak volna.’
Az eddig látottakkal összhangban ezúttal is nagy a hasonlóság a perfectumi feltételes (és a megfelelő lehetőségi) módú igealakhoz tartozó szerkezet, valamint ennek kijelentő módú párja között (vö. (46)). A Neg fejében megszülető tagadóige (a szerkezeti hierarchia legmagasabban álló igeösszetevőjeként) ezúttal is T fejébe mozog, valamint rajta jelenik meg az alany számát és személyét egyaránt mutató egyeztető toldalék. A Neg komplementumában – a korábbiakban látottaknak szintén megfelelően – INeg jelenik meg, amelynek fejében segédige születik a perfectum igeidő miatt. Ezen a segédigén látható a módot kifejező morféma. A V-fejben születő igei tő a segédige jelenléte miatt ezúttal is csak Voice fejéig mozog, ahol a már megszokott, az alany számát és a múlt időt egyaránt mutató participiumi alakban ölt testet.
47
(51a) A He eivät olisi nukkuneet mondat szerkezete S S (~) TP (~) DNomPlP (Pl3 ~) h T’ (~) HE : T (~) NegP (~) he Neg (Cond Perf Pl3 ~) n T (~) NegP (Pl3 ~) : eivät NegP (Perf Pl3 ~) NegP (Cond Perf Pl3 ~) Neg’ (Cond Perf Pl3 ~) Neg (Cond Perf Pl3 ~) n Ø
INegP (Cond Perf Pl3 ~) INeg’ (Cond Perf Pl3 ~)
INeg (Cond Perf Pl3 ~) : olisi
VoiceP (Cond Perf Pl3 ~) Voice’ (Perf Pl3 ~)
Voice (Perf Pl3 ~)
VP (Perf Pl3 ~)
Voice (Perf Pl3 ~) DNomPlP (Pl3 ~) h V’ (Pl3 ~) : Ø -NEET V (~)t Ø nukkuneet
V (~)t : NUKKU-
Ezen szerkezet tárgyalásának végén lássuk, hogyan lesznek terminális elemek az egyes igei indexekből. (51b) Igei indexek terminalizálódása (51) esetén eivät olisi nukkuneet: Neg (Cond Perf Pl3 ~) → E- (Perf Pl3 ~) → E- (Pl3 ~) → EVAT(~) → EVAT INeg (Cond Perf Pl3 ~) → -ISI (Perf Pl3 ~) → OLISI (Pl3 ~) → OLISI (~) → OLISI EVAT OLISI NUKKU-NEET → V (~) → V → NUKKU-
eivät olisi nukkuneet
Voice (Perf Pl3 ~) → -NUT (Pl3 ~) → -NEET (~) → -NEET
Miután áttekintettem a különböző igeidőkben lehetséges szerkezeteket, rátérek a valamilyen szempontból különleges szerkezetek tárgyalására.
48
3.4. Különleges igei szerkezetek Ebben az alfejezetben azokról a mondattípusokról lesz szó, amelyek valamilyen szempontból „kilógnak” az eddig felvázolt rendszerből. Így itt esik szó a magázás kezeléséről; a különböző okokból alanytalan szerkezetekről; a felszólításról; a predikatív bővítményt tartalmazó szósorokról, amelyekben az igén kívül más elem is megjeleníti az alany számát; valamint ezen rész zárásaként bemutatom azt, hogyan kezelhető indexelt nyelvtani keretben a tárgyi funkciójú összetevőn megfigyelhető (nominativ)accusativus ~ partitivus esetalternáció. 3.4.1. Ön, Önök A 2.1. alfejezetben már esett néhány szó a magázásról, most felidézem az ezzel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat, és bemutatom, hogy egy indexelt generatív keretben hogyan lehetséges kezelni az ezt érintő érdekes egyeztetési jelenséget. A finnben a magázás a Pl2 alakkal történik – a te ’ti’ névmásnak van ’Ön’ és ’Önök’ jelentése is. Az érdekességet az adja, hogy összetett igealakot tartalmazó mondatban az egyeztetés két formája jelenik meg: az alany és a segédige között formai egyeztetés történik, azaz a segédigének Pl2-ben kell megjelennie; míg a participiumok az ige nominativusi vonzatával szemantikailag egyeztetődnek (13a-b), vagyis az alany számának tényleges voltához igazodnak. Abban az esetben, ha nincs sem tagadóige, sem létigei segédige a mondatban, csak formai egyeztetés történik. (52a)
Te
e-tte
Ön-NOM neg-PL2 ’Ön nem aludt.’
(52b) Te
e-tte
Ön-NOM neg-PL2 ’Önök nem aludtak.’
nukku-nut. alszik-PTC.SG
nukku-neet. alszik-PTC.PL
Indexelt nyelvtan felhasználásával ez az érdekes egyeztetési kérdés igen egyszerűen kezelhető: be kell vezetni egy új Ön, illetve egy PlÖn (vagyis többes számú Ön) indexet, amely a szám-személy index helyén jelenik meg. Kétségtelenül jobban illeszkedne a rendszerbe egy nem magyar elnevezésű index, de a név maga a rendszer szempontjából nem olyan fontos, mint az, hogy pontosan kifejezze a közölni kívánt tartalmat (és ezt az Ön teljesíti), valamint a helyette természetesen adódó angol you nem tűnt alkalmasnak a feladat ellátására37. Lássuk az egyeztetési szempontból érdekesebb (52a) mondathoz tartozó reprezentációt. 37
Az angolban ugyanis a magázásnak nincs igeragozási vonatkozása, a you pedig mind ’te’, mind ’ti’ jelentéssel rendelkezik, így furcsa lenne egy PlYou index.
49
(53) A Te ette nukkunut mondat szerkezete S S (~) TP (~) DNomP (Ön ~) o T’ (~) : TE (Nom) T (~) NegP (~) : te Neg (In Imperf Ön ~) n T (~) NegP (Ön ~) : ette NegP (Imperf Ön ~) NegP (In Imperf Ön ~) Neg’ (In Imperf Ön ~) Neg (In Imperf Ön ~) n Ø
INegP (In Imperf Ön ~) INeg’ (In Imperf Ön ~)
INeg (In Imperf Ön ~)
VoiceP (In Imperf Ön ~)
Voice (Imperf Ön ~) v
INeg (In Imperf Ön ~) Voice’ (Imperf Ön ~) : V (~) t Voice (Imperf Ön ~) -NUT : : Voice (Imperf Ön ~) v VP (Imperf Ön ~) NUKKU$ Ø DNomP (Ön ~) o V’ (Ön ~) nukkunut Ø V (~) t Ø (54) Igei indexek terminalizálódása (53) esetén ette nukkunut: Neg (In Imperf Ön ~) → Neg (Imperf Ön ~) → E- (Ön ~) → ETTE (~) → ETTE V (~) → V → NUKKU-
ETTE NUKKU-$-NUT →
Voice (Imperf Ön ~) → $ (Ön ~) → $ (~) → $
ette nukkunut
INeg (In Imperf Ön ~) → INeg (Imperf Ön ~) → -NUT (Ön ~) → -NUT (~) → -NUT
Ha ránézünk az (52b) példára, észrevehetjük, hogy a többes számú magázó alak és a „rendes” Pl2 között semmiféle formai különbség nincs. Adódhat a kérdés, hogy akkor szükség van-e PlÖn indexre is, vagy elég a már amúgy is létező Pl2. Én amellett érvelek, hogy igenis szükséges egy PlÖn, mert így a felszíni szerkezetet leolvasó szemantika számára egyértelmű lesz a mondatnak ez a jelentésárnyalata is – jelesül az, hogy magázásról van szó. 50
3.4.2. Személytelen38, általános (arb) alanyú (ún. „passzív”) szerkezetek Ahogyan a 3.1. alfejezet 24. lábjegyzetében már említést tettem róla, a finn nyelvtanokban sokszor „passzív”-ként említett igealakra Shore (1986) érvelését elfogadva én sem alkalmaznám ezt az elnevezést, mert félrevezető. A finn nyelvnek ez a szerkezete ugyanis sok fontos ponton eltér az indoeurópai nyelvek passzív néven említett szerkezeteitől – tulajdonképpen egyetlen olyan tulajdonsága sincs, amelyben megegyezne velük, így semmi okunk sincs ezt a finn szerkezettípust passzívnak tartani (Shore, 1986, 10). Miben térnek el a finn nyelv szóban forgó szerkezetei az indoeurópai nyelvekben található passzív mondatoktól? Először is: a mondat élén topik pozícióban megjelenő összetevő nem a mondat nyelvtani alanya, bár sokszor nagyon hasonlít rá. A TP specifikálójába kerülő ilyen összetevő ugyanis bár a felszínen sokszor nominativusi alakban ölt testet, mégsem alany, hanem tárgy. Ez úgy lehetséges, hogy ha egy ilyen személytelen igealak bekerül a mondatba, akkor az egyes számban álló tárgyról eltűnik az accusativust jelző -n esetrag, többes számban pedig a finnben nincs különbség a nominativusi és az accusativusi alakok között: a szótövön ugyanis egy -t morféma jelenik meg mindkét említett esetben (ami egy agglutináló nyelv esetében azért meglehetősen váratlan). Honnan lehet akkor tudni, hogy a TP-specifikálóban nominativusban álló igei vonzat nem alany, hanem tárgy? Onnan, hogy egyrészt az ige nem egyeztetődik számban és személyben az ide kerülő összetevővel, másrészt pedig ha ebbe a pozícióba személyes névmás kerül, akkor az továbbra is accusativusban jelenik meg, mivel ezen elemek tárgyragként nem -n-t, hanem -t-t kapnak, az pedig semmilyen körülmények között nem tűnik el róluk (lásd még (32a)). (55) Häne-t tape-tt-i-in. (Shore 1986, 77 (230)) ő-ACC megöl-PASS-IMPERF-ARB ’Megölték.’
További különbség az indoeurópai nyelvek passzív szerkezeteihez képest, hogy a finnben az ilyen alakú igék alanya prototipikusan ember, míg ez nem feltétlenül igaz például az angol passzívra, ahogyan arra Shore (1986, 77) is rámutat. Az (55)-ben látható finn mondat angol megfelelőjénél (He was killed) az illető meghalhatott például balesetben is, de a finn variáció esetében egyértelmű, hogy gyilkosság áldozata lett. A finnben nincs az angol by ’által’ prepozíciónak megfelelő elem, amellyel az ágens „visszacsempészhető” lenne ezekbe a szerkezetekbe39: ha (55) végére odatesszük, hogy Kaisalla ’Kaisa által’, agrammatikus szósort kapunk. 38
Az egyes finn személytelen szerkezetek, különösen az itt tárgyalt „passzív” tulajdonságainak rövid magyar nyelvű összefoglalását adja Kovács (2004).
51
Továbbá a finnben ilyen igealakja nem csak a tranzitív igéknek van, és ez szintén nem jellemző például az angol nyelv passzív szerkezeteire40. (56) Täällä tanssi-ta-an. itt táncol-PASS-ARB ’Itt táncolnak ~ Itt táncolás folyik.’
Látható tehát, hogy a finn nyelv szóban forgó szerkezete egészen másként működik, mint az indoeurópai nyelvekben lévő passzívum. Shore (1986, 15-17) összefoglalja, hogy a szakirodalomban milyen terminusokat ajánlanak a jelölésére. Hakulinen és Karlsson (1979, 255) például egyfajta negyedik személyként kezeli ezt az alakot: olyan általános személyként, amelynél a számbeli oppozíció érvénytelenné válik; és ahogyan erre Holmberg és munkatársai (1993, 182-183) is rámutatnak, minden más személyraggal együtt ez a szuffixum is lényegében az ige finitségének kifejezésére szolgál. Találkozhatunk továbbá a tekijätön, persoonaton, impersonaalinen (azaz ’cselekvő nélküli’, ’személytelen’) elnevezésekkel, amelyek arra utalnak, hogy a mondatban nincs cselekvő vagy alany; akárcsak a Shore (1986) által ajánlott indefiniitti (a szóban forgó nyelvtani szerkezetben nincs megnevezve az ágens); de megtalálható az yksipersoonainen ’egyszemélyű/egyalakú’ terminus is, amely azt a vonást ragadja meg, hogy minden időben és módban csak egy-egy ilyen alakja van az igéknek. Utóbbi elnevezéssel kapcsolatban az Iso suomen kielioppi szerzői rámutatnak (ISK 2004, 1254: §1313) arra, hogy a finn nyelvben vannak még olyan igék, amelyek szintén csak egy alakban fordulnak elő, de nem tartoznak ehhez a jelenségkörhöz: ilyen például a täytyä ’kell’. Ezek az igék mindig egyes szám harmadik személyben jelennek meg, nem pedig a szóban forgó általános alanyt jelző formában. Éppen ezért az ’egyszemélyű/egyalakú’ elnevezés szintén félrevezető lehet, mert mindkét említett igetípusra egyaránt vonatkozhat. Én mindezeket megfontolva a továbbiakban a személytelen, általános (arb41) alanyú terminust fogom használni ennek a szerkezetnek a jelölésére. 39
Ahogyan arra Shore (1986, 30) is rámutat, az ágens azért legalább részben „visszacsempészhető” a szerkezetbe például a taholta ’vki részéről’, vagy a toimesta ’vki kezdeményezésére, vkinek a megbízásából, vkinek a közbenjárása folytán’ alkalmazásával: pl. Yliopiston taholta tämä ongelma on tuotu esille ’Az egyetem részéről szóvá tették ezt a gondot’; Punaisen Ristin toimesta kriisialueelle saatiin nopeasti apua ’A Vöröskereszt részéről gyorsan érkezett segély a válság sújtotta területre’. (A példamondatok Anja Haaparantától származnak.) 40 A németben azonban találunk (56)-nak megfelelő példát: Hier ist getanzt (Itt van-SG3 táncol-PTC) ’Itt táncolnak ~ Itt táncolás folyik’. 41 A finn „passzív” felsorolt tulajdonságait érdemes összevetni azzal, amit Komlósy (1992, 431–432) mond bizonyos magyar többes szám harmadik személyű igealakok általános értelmezése kapcsán (vö. még (63b) később). Komlósy a magyarban kifejezett tartalmak hordozójaként a proarb testetlen névmást javasolta (lásd még GGG (2002, 66: P2.6. ii)), és mivel én a most tárgyalt finn szerkezetekben ugyanazt a jelentést érzem, amit ő a magyar kapcsán megfogalmazott, ezért ezen szerkezetek VP specifikálójában az alany helyén proarb-ot feltételezek, illetve az ilyen szósorok reprezentációiban felbukkanó indexnek is az arb nevet adtam.
52
Milyen igealakok tartoznak ehhez a jelenséghez? Abban mindenki egyetért, hogy az alábbi módon felépülő szerkezetek feltétlenül vizsgálandók ezen szerkezet kapcsán: (57) személytelen szerkezetek igealakjai (Shore 1986, 15) a, olyan igék, amelyekben a {T(T)A} morfémán kívül személyrag is van {Vn}: pl. otetaan ’elvesznek (vmit)’, mentiin ’elmentek’; b, olyan igék, amelyek az olla ige Sg3 alakjából és {T(T)U}-morféma végű participiumokból állnak: pl. on otettu ’elvettek (vmit)’, on menty ’elmentek’; Az ISK-ban (2004, 1254: §1313, valamint 1270–1281: §1332–1346) azonban az (57)ben látható, ott yksipersoonainen passiivi-ként említett szerkezetek mellett felvesznek egy ún. monipersoonainen passiivi (’többszemélyű/többalakú passzív’) kategóriát is, amelynek három altípusát is megkülönböztetik (lásd (58)). Ezekben a szerkezetekben közös vonás, hogy a bennük valóban nyelvtani alanyként felbukkanó (így a finit igével számban és személyben egyeztetődő), ige előtt álló összetevő aktív mondatokban tárgyként jelenik meg. Ezek az alakok vagy meghatározott (segéd-)ige (tulla ’lesz, válik vmivé’, joutua ’lesz, válik (vmivé)’, olla ’van’) és passzív participium együtteséből állnak (muutos- és tilapassiivi (változás- és helyzetpasszívum’), vagy a bennük szereplő igén meghatározott képzők jelennek meg (johdospassiivi ’képzéses passzívum’). (58) monipersoonainen passiivi (ISK 2004, 1254: §1313) 1. muutospassiivi: Kosonen tuli valituksi Kosonen-NOM válik-IMPERF.SG3 választ-PTC.ARB-TRL42 ’Kosonent megválasztották.’
2. tilapassiivi: Asia
on
hyvin
hoidettu
ügy-NOM van-SG3 jól elintéz-PTC.ARB ’Az ügy jól el lett intézve ~ Az ügyet jól elintézték.’
Tapaukset
ovat
poliisin
tutkittavana
eset-PL.NOM van-PL3 rendőrség-GEN vizsgál-PTC.ARB-ESS43 ’Az eseteket a rendőrségnek kell kivizsgálni.’
3. johdospassiivi: Asiat
hoituvat
ügy-PL.NOM elintéződik-SG3 ’Az ügyek elintéződnek.’
Én az általános alanyú szerkezetek kapcsán kizárólag az (57) alapján felépülő igealakokkal
foglalkozom,
az
(58)-ban
bemutatott
szerkezeteket
egyfajta
névszói
állítmánynak (muutos- és tilapassiivi), illetve intranzitív igének (johdospassiivi) tekintem. Lássunk néhány példát arra, milyen reprezentáció adható az ilyen szerkezetekhez. Az előző alfejezetben alkalmazott módszernek megfelelően elsőként tekintsünk egy szintetikus (feltételes mód jelen idejű) igealakot tartalmazó mondatot: 42 43
A PTC.ARB a passzív participium, míg a TRL a translativus rövidítése. Az ESS az essivus rövidítése.
53
(59) Sinu-t
tunne-tta-isi-in.
te-ACC ismer-PASS-COND-ARB ’Ismernének téged.’
(59a) A Sinut tunnettaisiin mondat szerkezete S S (arb) TP (arb) T’ (arb)
NObjPs DNomaccP
T (arb)
IP (arb)
DP (Nomacc) I (Cond Pres arb) i T (arb) IP (Pres arb) SINU- (Nomacc) : Voice (Pres arb) v I (Cond Pres arb) IP (Cond Pres arb) sinut : V (arb)t Voice (Pres arb) -ISIIN I’ (Cond Pres arb) TUNTE: -TAI (Cond Pres arb) i VoiceP (Cond Pres arb) Ø tunnettaisiin Voice’ (Pres arb) Voice (Pres arb) v VP (Pres arb) Ø DNomP (arb) V’ (arb) proarb V (arb)t Ø
NObjP (arb)s Ø
Az általános alanyú szerkezetekhez rendelt reprezentációk több ponton jelentősen eltérnek az eddig látott ágrajzoktól. S szintjén megjelenik egy arb index (S → S (arb)), amely jelzi a mondat típusát, vagyis hogy általános alanyú szerkezet következik. Ez az index az alany számát és személyét jelző index helyén áll az indexfüzérben kifejezve azt a párhuzamot, hogy mindkét említett indexből finitségre utaló szuffixum terminalizálódik (vö. Holmberg és mtsai (1993)). A VP specifikálójában ezúttal egy proarb–ot találunk (DNomP (arb) → proarb), amely olyan hangalak nélküli elem, amelynek a helyén nem is jelenhet meg hangalakkal rendelkező összetevő; hiszen ezekben a mondatokban pontosan ez a lényeg: a cselekvő ágens nem tehető ki. Mivel a proarb-nak nincs hangalakja, és a GGG-ből átvett elvek alapján hangalakot nem öltő elemeket én sem kívánok mozgatni44, ez az elem a TP specifikálóját sem töltheti be. A
44
Ugyanis egyetértek Alberti Gábor következő kijelentésével, miszerint „csak az szolgáltat elégséges érvet bármilyen transzformációra, hogy a felszíni szerkezetben nem ott hangzik el valami, ahol jó okunk van azt
54
finn azonban egy olyan nyelv, amely „törekedni látszik” arra, hogy betöltse ezt a pozíciót. A nyelv SVO alapszórendjéből következik, hogy a TP-specifikálóban elsősorban az ige nominativusi vonzatát találjuk, de amennyiben az valamiért nem jön szóba (például mert olyan hangalak nélküli összetevő jeleníti meg, amelynek a helyén soha nem is lehet semmilyen hanganyag, mint jelen esetben), akkor más vonzat, esetleg idő- vagy helyhatározó kerül ebbe a pozícióba (amennyiben a szintaktikai kategóriája és egyéb tulajdonságai erre alkalmassá teszik45). Jelen esetben is ez történik: az ige tárgya, a sinut ’téged’ személyes névmás mozog ide. Ennek az összetevőnek a kategóriája igen érdekes: NObjP, vagyis tárgyi frázis, melyben az N alulspecifikált főnévi kategóriát jelöl (vö. É. Kiss 1998, 76–77), amelyből az adott szerkezetben lesz D, Num, illetve N (erre bizonyos mellérendelő konstrukciók kezelése miatt van szükség – a témáról bővebben a főnévi kifejezések kapcsán lesz szó (4.4.)). A tárgy esetében azért van szükség arra, hogy a funkció jelenjen meg a kategóriában, ne pedig a konkrét felszíni eset, mert így adhatunk számot arról, hogy ezt a grammatikai funkciót több eset is megjelenítheti: accusativus (mint jelenleg), nominativus, illetve partitivus. Ha a szerkezetben ~ index öröklődik, akkor a tárgy mindig partitivusban áll (vö. (60), (61), (72), illetve lásd 3.4.9.), de jelen esetben erről nincs szó, így az NObjP DNomAccP-vé alakul az arb alany szerkezetben való jelenléte miatt. A Nomacc, azaz nominativaccusativus46 összetett esetmegjelölés arra utal, hogy attól függ az itt megjelenő összetevő felszíni esete, hogy milyen lexikális elem jelenik meg ezen a helyen. A személyes névmások és a kuka ’ki’ kérdő névmás ugyanis tárgyesetben tűnnek fel ilyenkor, míg az egyébként -n tárgyragot kapó elemek alany esetben állnak az ilyen szerkezetekben összefüggésben azzal, amiről korábban már szó volt ezen általános alanyú szerkezetek általános jellemzőinek tárgyalása kapcsán. Áttérve az (59a)-ban szereplő indexekre: az eddig megszokott szám- és személy index helyén (mint ahogyan azt nemrég említettem) ezúttal arb-ot találunk: ez felelős az ezen szerkezetekben feltűnő különleges szuffixumokért (is): jelen esetben ilyen például a -VN és a -TA-, (60) esetében pedig a -TU. De ez az index felelős a VP specifikálójába kerülő proarb-ért is: arb index öröklődése esetén ebben a pozícióban ugyanis csak ilyen elem jelenhet meg. Ez az index azonban más szám-személy indexekkel ellentétben nem ’hal el’ a V’ és V között, hanem ráöröklődik a V-re, illetve az ennek komplementumában álló összetevő(k)re is. Erre gondolni, hogy a mélyszerkezetben volt” (szóbeli közlés). Ez az elv a teljes GGG-t áthatja még akkor is, ha expliciten sehol sincs kimondva. 45 A finn topikokról lásd Vilkuna (1989, 40 –50). 46 A Nominativaccusativus terminust Lepäsmaa és Silfverberg (1991, 54) finn nyelvkönyvéből vettem át (ott nominatiiviakkusatiivi-ként szerepel), mert egy szóban összefoglalva kifejezi azt, amiről szó van.
55
azért van szükség, mert a tárgy különleges esetéről csak így tudunk számot adni. Az arb index lesz az, amelynek terminalizálódása az NObjP-ből a fent tárgyalt DNomaccP-t előhívja.47 Az (59a)-ban megjelenő szerkezet tárgyalása kapcsán feltétlenül ki kell még térni az igei fej mozgására, pontosabban a komplex fejben megjelenő elemekre is. Az (59a)-ban látható fejmozgatás tulajdonképpen semmiben sem különbözik a (36d-e)-ben tapasztaltaktól: a Vfejben tőalakban megszülető ige a Voice-fejet érintve I-be kerül, onnan pedig T-be mozog tovább az eddigiekben látottaknak megfelelően. A különbség ott van, hogy a Voice-fej ezúttal nem üres: egy -TA- elem bukkan fel itt az arb index terminalizálódásakor (lásd (59b)), amely a hangtani komponensben nyeri el végleges alakját (-da, -dä, -ta, -tä, -tta, illetve -ttä formában – az adott ige típusától, idejétől és módjától függően). (59b) Igei indexek terminalizálódása (59) esetén tunnettaisiin: V (arb) → V → TUNTEVoice (Pres arb) → Voice (arb) → -TA-
TUNTE-TA-ISIIN → tunnettaisiin
I (Cond Pres arb) → -ISI- (Pres arb) → -ISI- (arb) → -ISIIN
A 3.3. alfejezet logikáját továbbra is követve tekintsünk a következőkben egy olyan szerkezetet, amelyben a lehető leganalaitikusabb igealak szerepel: egy tagadást tartalmazó plusquamperfectumi forma ezúttal is megfelelőnek látszik erre a célra.
(60) Sinu-a
ei
ol-lut
tunne-ttu.
te-PART nem-SG3 van-PTC.SG ismer-PTC.ARB ’(Korábban) nem ismertek téged.’
Az alább (60a)-ban látható ágrajz nagyon hasonlít arra, amit (38a)-ban láthattunk, hiszen mindkét mondatban tagadott plusquamperfectumi igealak szerepel. A két szerkezet közötti különbségeket a szám-személy indexben tapasztalható eltérés okozza: (38) esetén egy többes szám harmadik személyű alannyal rendelkező igéről volt szó; míg itt egy személytelen konstrukció áll előttünk, amelyből következik, hogy a VP specifikálójában csak proarb jelenhet meg, ami mivel nem rendelkezik hangalakkal, alkalmatlan arra, hogy betöltse a TPspecifikálót, így oda egy másik vonzat, a tagadás miatt ezúttal partitivusban álló sinua kerül. A tárgyi vonzat kapcsán ebben a szerkezetben végre látható, hogy mi is a minden negatív konstrukcióban jelen lévő ~ index szerepe. Amint azt a dolgozat 3.4.9. alfejezetében részletesen ki fogom fejteni, a tárgy a finnben többféle esetben állhat: megjelenhet 47
Ennek pontos menetét 3.4.9-ben ismertetem.
56
nominativusban, accusativusban és partitivusban is. Az általam felállított szabályrendszerben a tranzitív ige vonzatának kategóriája az alulspecifikált Obj elemet tartalmazza, amely attól függően alakul át az említett konkrét esetek valamelyikévé, hogy milyen szerkezetben jelenik meg. Ha a struktúrában ~ index öröklődik, akkor a tárgy mindenképpen partitivusban kell, hogy álljon: vagyis ha ~ indexet kell terminalizálni, akkor bármilyen tárgyat kifejező kategóriacímke-részlet (Obj, Nomacc) mindenképpen Part-tá alakul át (lásd (60b)). A folyamat részletesebb tárgyalására az említett 3.4.9. fejezetben kerül sor.
(60a) A Sinua ei ollut tunnettu mondat szerkezete S S (~) S (arb ~) TP (arb ~) NObjP (arb ~) s : DPartP
T’ (arb ~) T (arb ~)
NegP (arb ~)
DP (Part) Neg (In Pperf arb ~) n T (arb ~) NegP (PPerf arb ~) SINU- (Part) : : ei NegP (In Pperf arb ~) sinua Neg’ (In Pperf arb ~) Neg (In Pperf arb ~) n Ø
INegP (In Pperf arb ~) INeg’ (In Pperf arb ~)
INeg (In Pperf arb ~) VoiceP (In Pperf arb ~) : ollut Voice’ (Pperf arb ~) Voice (Pperf arb ~) V (~) t : TUNTE-
VP (Pperf arb ~)
Voice (Pperf arb ~) DNomP (arb ~) V’ (arb ~) : : -TU proarb V (arb ~) t NObjP (arb ~) s Ø Ø tunnettu
A szerkezetek eltérő alanyából következő különbségeket leszámítva minden mozgatás (60a) esetében is ugyanúgy történik, ahogyan azt (38a)-ban láthattuk: az igető V-fejből Voice-
57
fejbe mozog, ahonnan nem megy tovább, mert a plusquamperfectumi igeidő miatt INegfejben segédige jelenik meg. A Neg fejében születő tagadóige pedig a szerkezeti hierarchiában legmagasabban álló igei összetevőként ezúttal is T-be mozog. A Voice-fejben a plusquamperfectum, valamint az arb index terminalizálódása a -TU lexikai nem-terminális megjelenését írja elő, ez kapcsolódik össze a TUNTE- igetővel: a tunnettu terminális alak pedig a hangtanban alakul ki a fokváltakozás és a -TU elem megfelelő igetípushoz való igazításával. Az igei indexek terminalizálódásának pontos menetét (60b) mutatja. Itt jegyezném meg, hogy a beszélt nyelvben léteznek olyan személytelen szerkezetek is, amelyekben az irodalmi nyelv normájától eltérően nem egyszer, hanem kétszer jelenik meg általános alanyra utaló morféma (ISK 2004, 1235–1236: §1292–1293): például ollaan menty vö. on menty ’elmentek/elmentünk’, vagy ei oltu jaksettu vö. ei ollut jaksettu ’nem bírták/nem bírtuk’. Erre a különleges egyeztetésre a hatodik, beszélt nyelvváltozattal foglalkozó fejezetben még visszatérek. (60b) Indexek terminalizálódása (60) esetén ei ollut tunnettu: Neg (In Pperf arb ~) → Neg (Pperf arb ~) → E- (arb~ ) → EI (~) → EI INeg (In Pperf arb ~) → INeg (Pperf arb ~) → OLLUT (arb ~) → OLLUT (~) → OLLUT EI OLLUT TUNTE-TU → V (arb ~) → V (~) → V → TUNTE-
ei ollut tunnettu
Voice (Pperf arb ~) → -NUT (arb ~) → -TU (~) → -TU
sinua: NObjP (arb ~) → DNomaccP (~) → DPartP → SINU- (Part) → SINUA → sinua
Általános alany minden igeidőben és -módban előfordul, az eddigi gyakorlattól eltérően azonban ezúttal nem fogom minden ilyen igealak szerkezeti felépítését bemutatni, mert úgy ítélem meg, hogy a 3.3. alfejezet, valamint az itt eddig bemutatott két (szélsőséget képviselő) reprezentáció alapján ezek az olvasó számára viszonylag egyszerűen elképzelhetők. Nem szeretném azonban megkerülni az egyetlen olyan szerkezetet, amely esetén az eddig felvázolt és a dolgozat függelékében részleteiben is megtekinthető szabályrendszer problémába ütközik. Ez a konstrukció tagadott imperfectum esetén bukkan fel, amennyiben az igének általános alanya van. (61) Sinu-a
ei
tunne-ttu.
te-PART nem-SG3 ismer-PTC.ARB ’Nem ismertek téged.’
58
(61a) A Sinua ei tunnettu mondat szerkezete S S (~) S (arb ~) TP (arb ~) NObjP (arb ~) s : DPartP
T’ (arb ~) T (arb ~)
NegP (arb ~)
DP (Part) Neg (In Imperf arb ~) n T (arb ~) NegP (Imperf arb ~) SINU- (Part) : : ei NegP (In Imperf arb ~) sinua Neg’ (In Imperf arb ~) Neg (In Imperf arb ~) n Ø
INegP (In Imperf arb ~) INeg’ (In Imperf arb ~)
INeg (In Imperf arb ~)
VoiceP (In Imperf arb ~)
INeg (In Imperf arb ~) Voice’ (Imperf arb ~) : V (~) t Voice (Imperf arb ~) -TU : : Voice (Imperf arb ~) v VP (Imperf arb ~) TUNTE-TIØ DNomP (arb ~) V’ (arb ~) tunnettu : proarb V (arb ~) t NObjP (arb ~) s Ø Ø Voice (Imperf arb ~) v
(61b) Igei indexek terminalizálódása (61) esetén ei tunnettu: Neg (In Imperf arb ~) → Neg (Imperf arb ~) → E- (arb ~) → EI (~) → EI V (arb ~) → V (~) → V → TUNTE-
EI TUNTE-TI-TU →
Voice (Imperf arb ~) → $ (arb ~) → -TI- (~) → -TI-
ei tunnettu
INeg (In Imperf arb ~) → INeg (Imperf arb ~) → -NUT (arb ~) → -TU (~) → -TU
A problémát a Voice-fejben megjelenő vastagon szedett morféma okozza. A szabályrendszerben azért szerepel a Voice (Imperf arb) → $ (arb) → -TI- szabályrészlet, mert ha nem tagadjuk, az általános alanyú imperfectum idejű igealakokban valóban megjelenik egy -TI- elem:
59
(62) Sinu-t
tunne-tt-i-in.
te-ACC ismer-PASS-IMPERF-ARB ’Ismertek téged.’
(62b) Igei indexek terminalizálódása (62) esetén tunnettiin: V (arb) → V → TUNTEVoice (Imperf arb) → $ (arb) → -TI-
TUNTE-TI-IN → tunnettiin
I (In Imperf arb) → I(Imperf arb) → -I- (arb) → -IN Hogyan lehet azt megoldani, hogy ez a bizonyos -TI- elem ne jelenjen meg a tagadott alakban? Először is be kell látni azt, hogy az imperfectum tagadása valamilyen módon „kilóg” a finn nyelv rendszeréből méghozzá nemcsak az általános alanyú igealakoknál, de a többi esetben is. Ugyanis a finnben a tagadott igealakok ezt az igeidőt kivéve úgy „képződnek” az állító formákból, hogy az (akár általános) alanyra utaló igerag eltűnik az ige végéről. Imperfectumban azonban például a nukuin ’aludtam’ nem *en nukui, ha letagadjuk, hanem en nukkunut, és az általános alanyú tunnettiin ’ismerték’ sem *ei tunnetti, hanem ei tunnettu alakban bukkan fel negáció esetén: azaz a tagadóige mellett a főigének valamelyik múlt idejű participiumát találjuk. Ennek kezelése a dolgozatban alkalmazott szabályrendszer számára csak az általános alanynál okoz gondot, mivel „normális” alany esetében imperfectumban a Voice-fejben nem jelenik meg semmi (lásd (44b)). A személytelen szerkezeteknél azonban igen. Hogyan lehet elérni azt, hogy a szabályrendszer által előállított, teljesen agrammatikus *ei tunnettittu alak a felszínen ei tunnettu-ként jelenjen meg? Meglátásom szerint a következőképpen: a -TI nem-terminális elem végére kötőjelet teszünk (-TI-), amely az eddigiekkel összhangban azt jelzi, hogy a szóalak nincs befejezve, rajta az általános alanyt jelző szám-személy toldalék megjelenítése szükséges. Ez, ha nincs negáció, meg is jelenik az I-fejben (az arb indexből terminalizálódva), és a komplex fejben rátapad a -TI- végére. Ha azonban a szerkezetben tagadás van, az INeg fejében az általános alanynál használatos múlt idejű -TU participium jelenik meg, amely az igei tőre szeretne rátapadni – ezt azonban a köztük álló -TI- megakadályozza. Nyilvánvaló, hogy a -TI- és a -TU morfémán egyaránt látszik mind az általános alany szerkezetben való jelenléte, mind a múlt idő, így a kettőre együtt nincs szükség, és a hangtanban az előbbi törlődik, minthogy nem találja meg a számára szükséges általános alanyt jelző igei szuffixumot. Ezzel be is fejezem az általános alanyú szerkezetek tárgyalását, és áttérek a kimondott alannyal más okokból nem rendelkező mondatok struktúrájának ismertetésére. 60
3.4.3. pro48 alanyú mondatok Az irodalmi49 finn részlegesen pro-drop nyelv: a harmadik személyű alanyi50 névmások kitétele
egyszerű
mondatokban51
mindig
kötelező,
hacsak
nem
egy
másfajta
személytelenségről van szó, mint az eddig tekintett általános alanyú mondatok esetén. (63a) az ún. nollapersoona ’nulla személy’ (ISK 2004, 1283–1300) alkalmazására mutat példát: ezekben a mondatokban az ige mindig egyes szám harmadik személyben bukkan fel, és a hiányzó alany tulajdonképpen bármilyen emberként értelmezhető. Vilkuna (1989, 48-49) a missing person elnevezést használja ezen szerkezet jelölésére, és megemlíti ennek generikus értelmezését; továbbá hogy ezeket a mondatokat gyakran használják úgy, hogy a beszélő magára referál, miközben fenntartja az általános színezetet. Ebben és az általános arb alanyú szerkezetekben közös az, hogy mindkettő TP specifikálójában állhat semlegesen valamilyen más igei bővítmény: (63a)-ban ilyen az ovesta, míg az arb alanyú szerkezeteknél ilyen volt a hänet (lásd (55)), a täällä (lásd (56)), a sinua (lásd (60, 61)), valamint a sinut (lásd (59, 62)). (63a) Mikko
huoma-si,
ove-sta pääse. (ISK 2004, 1296: §1362 (e))
ett-e-i
Mikko-NOM észrevesz-IMPERF.SG3 hogy-nem-SG3 ajtó-ELAT átjut ’Mikko észrevette, hogy az ajtón nem lehet átjutni.’
(63b) ellenben egy másfajta személytelen konstrukcióra mutat példát (Vilkuna 1989, 252: 12. jegyzet): ebben a viszonylag kevés igével használható szerkezetben az ige többes szám harmadik személyű alakja szerepel. Az ilyen szósorokban az ige előtti pozíciót nem lehet semmilyen bővítménnyel úgy kitölteni, hogy a mondat semleges maradjon. Ez a tulajdonság minden jelen alfejezetben később előkerülő, pro-t tartalmazó mondatban közös lesz, így ezt a szósort is az azokkal kapcsolatban leírtak alapján kezelem. A különbséget az adja a „hétköznapi”, pro-t tartalmazó szósorokhoz képest, hogy a harmadik személyű névmás a többitől eltérően „normális” esetben nem hagyható el, ha azonban mégis kimarad: a szerkezet személytelen jelentést kap. Az első és második személyű névmás elmaradásakor ezzel szemben nem figyelhető meg ilyen jelentéstöbblet felbukkanása. 48
Holmberg (2005) amellett érvel, hogy bár az olyan finn finit mondatokban, mint amilyen például (65), lehetséges egy sajátos nulla alany megjelenése az IP módosítójában, az más tulajdonságokkal rendelkezik, mint a hagyományosan pro-ként említett elem. Holmberg Minimalista Programra (Chomsky (1995)) épülő érvrendszerében nagy szerepe van a beszélt nyelvnek (az abban megjelenő expletívumoknak), én viszont ezzel a nyelvváltozattal nem foglalkozom. Az írott finnben megjelenő ilyen (üres elemet tartalmazó) mondatokat pedig nagyon hasonlónak ítélem meg, mint amilyenekkel a magyarban is találkozhatunk, ahol ezek leírásában pro-t alkalmaznak (pl. GGG 2002, 56-60), így én megtartom a hagyományos pro elnevezést ezen hangalak nélküli elem jelölésére. 49 A beszélt nyelvben minden alanyi névmást kötelező kitenni (lásd 6. fejezet). 50 A birtokosi szerepben felbukkanó harmadik személyű névmásokat nem mindig kell kitenni, csak ha az alanytól különböző személyre utalnak: Pekka pesee autonsa ’Pekka lemossa a (saját) autóját’ vö. Pekka pesee hänen autonsa ’Pekka lemossa az ő autóját’. 51 Az összetett mondatok szerkezetének tárgyalására ez a dolgozat nem vállalkozik, de az érdeklődők figyelmébe ajánlom Dezsőné Zemplényi Veronika (1983) magyar és finn névmásokkal foglalkozó disszertációját.
61
(63b) Väittä-vät, että maito
on
terveellis-tä. (Vilkuna 1989, 252)
állít-PL3 hogy tej-NOM van.SG3 egészséges-PART ’Azt állítják, hogy a tej egészséges.’
Mindezek után térjünk rá azokra a szerkezetekre, amelyekben az ige alanya első vagy második személyű névmás, amelyek semleges esetben nem mondódnak ki, viszont a jelenlétükben a TP specifikálóját nem lehet semmilyen más igei bővítménnyel kitölteni – vagyis ha bármi ezen szósorkban az ige előtt bukkan fel, az biztosan hangsúlyos lesz, és CP specifikálójában áll (64). (64) Tämä-n kirja-n
lue-n.
ez-ACC könyv-ACC olvas-SG1 ’Ezt a könyvet olvasom el.’
(65) Nuku-n. alszik-SG1 ’Alszom.’
(65a) A Nukun mondat szerkezete S S (topik) TP (topik) T’ T
IP
I (In Pres Sg1) i Voice (Pres Sg1) v Vt NUKKU-
T
I (In Pres Sg1) : Voice (Pres Sg1) -N : $
nukun
IP (Sg1) IP (Pres Sg1) IP (In Pres Sg1) I’ (In Pres Sg1)
I (In Pres Sg1) i Ø
VoiceP (In Pres Sg1) Voice’ (Pres Sg1)
Voice (Pres Sg1) v VP (Pres Sg1) Ø DNomP (Sg1) V’ (Sg1) prominä Vt Ø
62
(65b) Igei indexek terminalizálódása (65) esetén nukun: V → NUKKUVoice (Pres Sg1) → Voice (Sg1) → $
NUKKU-$-N → nukun
I (In Pres Sg1) → I (Pres Sg1) → I (Sg1) → -N
A (65a)-ban látható ágrajz természetesen nagyon hasonlít a (41a)-ban látottakra, hiszen mindkét mondat jelen idejű kijelentő módú igét tartalmaz. Az igei fej mozgatásában, komplex fejjé alakulásában, sőt az indexek terminalizálódásában sincs számottevő eltérés (41) és (65) között – ebben a tekintetben mindössze annyi különbséget fedezhetünk fel közöttük, hogy mivel (65)-ben egyes szám első személyű igealak szerepel, amelyre egy -N toldalék utal, a hangtani komponensben lejátszódik a fokváltakozás, amely (41) esetében nem történik meg. A generálás első néhány lépésében azonban jelentős eltéréseket tapasztalunk, ha szemügyre vesszük a két szerkezetet: a (65)-ben szereplő S kategórián ugyanis megjelenik egy eddig nem látott topik index (66a). Ez lesz a felelős azért, hogy a TP specifikálója üresen maradjon, hiszen a korábban említetteknek megfelelően pro alanyt tartalmazó mondatokban ebbe a pozícióba semmilyen összetevő nem kerülhet. Ezt szabály formájában (66b) fogalmazza meg. (66a) S → S (topik) (66b) TP (topik) → T’ Vagyis a TP-ből triviálisan T’ lesz, miközben a topik index eltűnik. Mivel ennek az indexnek a feladata TP-hez kötődik, nem lehet az eddig megszokott helyen, a szerkezeti hierarchiában a TP alatt álló IP-nél bevezetni a rendszerbe, ezért jelenik meg S-nél (amely pozícióval egyúttal az is kifejeződik, hogy ez a szerkezet másfajta mondattípust képvisel, mint az eddig tárgyaltak). Ez az index viszonylag hamar eltűnik (az igei struktúrához nem ér el), így felmerülhet a kérdés, hogy mi biztosítja azt, hogy a VP specifikálójába ilyenkor csak pro-t illeszthetünk be. A válasz erre mindössze annyi, hogy ha bármi mást próbálnánk az említett pozícióba tenni, akkor annak default topikként TP-specifikálóba kellene mozogni, az azonban (66b)-nek köszönhetően nem jön létre ilyen mondatokban, így a generálás ezen a ponton „lefulladna”. Ha azonban pro illesztődik a szerkezetbe, akkor az nem mozog annak a korábban említett elvnek megfelelően, miszerint hangalakot nem öltő elemet nem mozgatunk. A (63b)-ben látható szósor is kezelhető az itt leírtak alapján annyi kiegészítéssel, hogy amennyiben többes szám harmadik személyű névmás helyén jelenik meg pro, a szerkezetet leolvasó szemantika általános jelentést társít a mondathoz. 63
Ennek a résznek a lezárásaként röviden megemlítenék egy másik alternatívát a pro alanyú mondatok kezelésére. Ha nem szeretnénk betartani azt az elvet, miszerint hangalakot nem öltő elemet nem mozgatunk, a topik indexre nincs szükség, és amennyiben a VPspecifikálóban ilyen hangalak nélküli névmás jelenik meg, azt is elmozgatjuk a megszokott módon TP-be így zárva ki azt, hogy bármilyen más bővítmény bekerülhessen ebbe a pozícióba. Én viszont az emíltett elvet fontosnak tartom (lásd 44. lábjegyzet), ezért választottam a másik megoldást. 3.4.4. Default formájú igét tartalmazó mondatok Ebben az alfejezetben azokról a mondatokról lesz szó, amelyekben az ige nem azért jelenik meg Sg3 alakban, mert ilyen jellemzővel rendelkező alany szerepel a szerkezetben, és a vele való egyeztetés folytán kapja az adott személyragot, hanem azért, mert ez a finn igék default alakja52. A dolgozatban alkalmazott keretben úgy lehet megragadni ezen mondatok közös vonását, hogy ilyenkor a VP-specifikálóban egy olyan DNomP jelenik meg, amely üres elemként (jele e) terminalizálódik, melyért egy subj53 index lesz a felelős (lásd (69)). Azért nem lehet a VP-specifikálót ilyenkor üresen generálni, mint ahogyan a TP tekintetében arra (66b) mutatott példát, mert a subj index nem tűnik el a rendszerből a VP és a V’ közti fázisban (vagyis amikor létrejön a VP-specifikáló), hanem a tárgyi funkciójú összetevővel kapcsolatos feladatai miatt ráöröklődik a V-re és a komplementumában álló összetevőkre (vö. az arb indexszel), így nem tudnánk erre az indexre hivatkozva üres VP-specifikálót generálni. Azért van szükség egy teljesen új index, a subj S szintjén történő bevezetésére (S → S (subj)), mert ezek a szósorok nem hasonlítanak egyetlen ebben a fejezetben eddig tárgyalt alanytalan szerkezethez sem: nem jelenik meg bennük általános arb alanyra utaló szuffixum, mint az ún. „passzív” szerkezeteknél; esetükben nem is egy harmadik személyben jelölt módon elhagyott pro-ról van szó, hiszen nem kapnak általános értelmezést, valamint TPspecifikálójuk semlegesen betölthető az igének (67c-g) vagy egy vonzatának (67h) a vonzatával, esetleg (ilyen híján) egy idő- vagy helyhatározói összetevővel (67b). Ha nincs a topik szerepére alkalmas összetevő, a TP specifikálója üresen marad (67a). (67)-ben néhány tipikus példa látható az ilyen típusú mondatokra. 52
„... the default form of the verbs, third person singular.” (Vilkuna 1989, 48) Első látásra furcsa lehet, miért nem Nom lett ezen index neve, hiszen annak reprezentálására szolgál, hogy a mondatban nem jelenhet meg alany. A finnben azonban lehetséges (ahogyan azt 3.4.2-ben az arb alanyú szerkezetek kapcsán bemutattam, és ahogyan erről a birtoklásmondatok kapcsán lejjebb még lesz szó), hogy tárgyi funkciójú vonzat is nominativusban öltsön testet a felszínen. Éppen ezért félrevezetőnek éreztem volna egy Nom elnevezést, amely azt sugallja, hogy a mondatban nem lehet alany esetű összetevő. Ezért lett az index neve subj, mely arra utal, hogy az alany funkcióját betöltő összetevő az, ami az ilyen mondatokból hiányzik. 53
64
(67a) Sata-a vettä. esik-SG3 eső-PART ’Esik az eső.’
(67b) Täällä / Nyt
on
sata-nut. (Vilkuna 1989, 40 (37c))
itt / most van-SG3 esik-PTC.SG ’Itt / Most esett.’
(67c) Tytö-i-stä
tule-e
opettaj-i-a.
lány-PL-ELAT lesz-SG3 tanár-PL-PART ’A lányok(ból) tanárok lesznek.’
(67c’) Tytö-stä tule-e
opettaja.
lány-ELAT lesz-SG3 tanár-NOM ’A lány(ból) tanár lesz.’
(67d) Minu-lla
on
koir-i-a.
én-ADESS van-SG3 kutya-PL-PART ’Vannak kutyáim.’
(67d’) Minu-lla
on
koira.
én-ADESS van-SG3 kutya-NOM ’Van kutyám.’
(67e) Mei-tä on kolme. mi-PART van-SG3 három ’Hárman vagyunk.’
(67f) Talo-ssa
asu-u
suomalais-i-a
ház-INESS lakik-SG3 finn-PL.PART ’A házban finn emberek laknak.’
(67f’) Talo-ssa asu-u
ihmis-i-ä. ember-PL.PART
suomalainen ihminen.
ház-INESS lakik-SG3 finn-NOM ’A házban lakik egy finn ember.’
ember-NOM
(67g) Minu-a väsyttä-ä. én-PART fáraszt-SG3 ’Fáradt vagyok.’
(67h) Minu-n täyty-y nukkua. én-GEN kell-SG3 aludni ’Aludnom kell.’
Lássunk néhányat az ezen mondatokhoz tartozó reprezentációk közül. A (67)-ben szereplő szósorok közül azokat tárgyalom részletesebben, amelyek nem pusztán az említett subj index miatt különlegesek, hanem más érdekes vonást is tartalmaznak. (67c)-ben például egy újabb egyeztetési jelenségre figyelhetünk fel: az ige két vonzatának ilyen szerkezet esetén számban egyeznie kell egymással (vö. (27)). Ezt úgy lehet ebben a keretben megoldani, hogy a predikatív opettajia összetevőben N fej vonzataként felveszünk egy PRO-t, amelyet összeindexelünk az ige elativusi esetű vonzatával. A mondat csak akkor lesz elfogadható, ha az elativusban álló DP-n és az opettajia vonzataként felvett, a szóban forgó DP-vel koreferens
65
PRO-n egyaránt megjelenik a Pl index, illetve (egyes szám esetén (lásd (67c’)54) egyikükön sem jelenik meg számra utaló index55. A főnévi csoport szerkezetével és az ott megjelenő indexekkel (azok sorrendjével és terminalizálódásával) a negyedik fejezet foglalkozik, ezért az ilyen jellegű részletekre most nem térek ki (az ágrajzon erre utal a kettőspont a TPspecifikálóban álló DP-nél DP és N között). (68a) A Tytöistä tulee opettajia mondat szerkezete S S (subj) TP (subj) T’ (subj)
DElatPlP (subj) o DElatPlP
T (subj)
DPlP (Elat) DP (Pl Elat) : N (Pl Elat) TYTTÖ- (Pl Elat) : tytöistä
I (In Pres subj) i
IP (subj)
T (subj)
IP (Pres subj)
Voice (Pres subj) v Vt TULE-
I (In Pres subj) IP (In Pres subj) : Voice (Pres subj) -V I’ (In Pres subj) : $ I (In Pres subj)i VoiceP (In Pres subj) Ø tulee Voice’ (Pres subj) Voice (Pres subj) v
VP (Pres subj)
Ø
V’ (subj)
DNomP (subj) e
V (subj)t DElatPlP (subj)o NObjPlP (subj) Ø
Ø
NPartPlP NPlP (Part) NP (Pl Part) N’ (Pl Part) N (Pl Part) DPlP (Pl Part)o OPETTAJA (Pl Part) PRO :
opettajia 54
Felhívnám a figyelmet arra, hogy egyes szám esetén a (67c)-ben többes partitivusban álló összetevő helyén egyes számú alany esetű NP található. Ez a nominativus ~ partitivus esetalternáció egyes és többes szám közötti váltás esetén nem egyedül ebben a szerkezetben fordul elő, hanem igen gyakori az ilyen helyzetű NP-knél (vö. (67d-d’)-t és (67f-f’)-t). A kérdéssel bővebben a 3.4.9. alfejezet foglalkozik. 55 A későbbiekben (lásd 3.4.6.) ezzel a módszerrel fogom kezelni a névszói állítmányt tartalmazó mondatokat is.
66
Tekintsük át az ágrajzon szereplő legfontosabb mozgatásokat. Az igei fej pontosan azt az utat járja be, amit (41a)-ban már láthattunk (hiszen mindkét esetben tagadás nélküli jelen idejű igéről volt szó): azaz a V-fejből Voice-ba, onnan pedig I-be mozog, hogy az ott terminalizálódó igei személyrag tőhöz jusson. Ezt követően az így kialakult komplex fej az eddig megszokottaknak megfelelően T-be kerül. A (68b)-ben szereplő igei indexek terminalizálódása is pontról pontra megegyezik a (41b)-ben látottakkal: hiszen a subj index ugyanúgy az egyes szám harmadik személyű igeragokat hívja elő, mint a Sg3 index, mivel ez az ige default alakja. A két index, és ezzel összefüggésben a két mondat szerkezete között az a különbség, hogy míg a (41)-ben látott Sg3 index a VP-specifikálóban olyan alany megjelenését hívja elő, amely (az általános jelentésárnyalatot eredményező pro esetét leszámítva – lásd (63a)) hangalakkal rendelkezik és a TP-specifikálóba mozog a mondat témájának szerepét betöltendő; addig a (68)-ban látható subj index ebben a pozícióban egy üres elem terminalizálódásához vezet (lásd (69)), valamint ennek kapcsán ahhoz, hogy mivel semmilyen hangalakot nem öltő elemet nem mozgatok, az így üresen maradt TP-specifikálóba egy másik, a téma szerepét betölteni képes összetevő, jelen esetben az elativusi esetű DP kerüljön V’ alól. A subj index abban is eltér Sg3 párjától, hogy nem hal el V’ és V között, hanem a 3.4.2-ben megismert arb-hoz hasonlóan rácsorog a V-re és az ennek komplementumában álló elemekre is. Ennek a V’ alatt szereplő NP esetének meghatározásában lesz szerepe: az itt felbukkanó összetevő ugyanis a tárgyakhoz hasonló esetalternációt mutat. A kérdést részletesen 3.4.9-ben tárgyalom. A (68a)-ban látható reprezentációból kiderül, hogy a finn nyelvre is alkalmazhatónak vélem az É. Kiss (1992) által (a magyarra) megfogalmazott „lapos V-szerkezetet”, hiszen a finnben is szabad a vonzatsorrend az egyes fejek mögött, akárcsak a magyarban. Jelentős eltérés viszont a két nyelv leírásában az, hogy míg a magyarban az alanyt is általában a V’ alatt veszik fel a kutatók (például É. Kiss (1992)56, GGG), addig a finnben célszerűbbnek látszik ezen kitüntetett vonzat születési pozíciójaként a VP-specifikálót megjelölni57, amint azt eddig is tettem összhangban például Vainikka (1992) álláspontjával.
56
É. Kiss legújabb munkáiban (lásd pl. É. Kiss (2007)) a generálás kezdetében teljesen hierarchizált, binárisan építkező VP szerepel, amely később laposodik el, amint az ige a szerkezetben egyre feljebb mozogva elhagyja a vP-t és Pred-fejbe kerül. 57 A VP-specifikáló mint az ige alanyesetű vonzatának születési helye a magyar nyelvleírásban sem ismeretlen: lásd pl. Bródy 1990.
67
(68b) Igei indexek terminalizálódása (68) esetén tulee: V (subj) → V → TULEVoice (Pres subj) → Voice (subj) → $
TULE-V → tulee
I (In Pres subj) → I (Pres subj) → I (subj) → -V
Az igei indexek (68b)-ben látható terminalizálódásával kapcsolatban emlékeztetnék arra, hogy mivel az ige default formája a Sg3, jelen időben (41)-gyel azonos módon ezúttal is egy -V nem-terminális elemet találunk az I-fejben, amely a hangtanban nyeri el végső formáját a tővéghangzóhoz hasonulva, annak alakját felöltve. Még egy pillanatra a (68)-ban szereplő indexeknél maradva: (69)-ben fogalmaztam meg azt a már többször említett szabályt, amely a VP specifikálójában megjelenő üres elemért felelős. (69) DNomP (subj) → e Mindezek után térjünk át a szintén default igealakot tartalmazó birtoklásmondatok szerkezetére. Míg a magyarban az ilyen szerkezetekben (is) egyeztetni kell a birtokot a birtokossal számban és személyben (70a-b), addig a finnben ez nincs így (71a-d). Éppen ezért a magyarban a névmási birtokos el is hagyható a mondatból, hiszen a birtokon szereplő egyeztető morfémából úgyis kiderül, kiről van szó; míg a finnben – egyeztetés híján – ez nem tehető meg. A birtokost a magyar birtoklásmondatban a birtok szerepét betöltő főnév szerkezetén belül célszerű generálni, hogy számot tudjunk adni az egyeztetésről (SzabolcsiLaczkó 1992, 231-234, GGG 2002, 162-165); míg az ezúttal egyeztetést nem mutató finn szerkezetekben az angol mintájára akár feltételezhetnénk kétvonzatos létigét. Én azonban a következő okból mégsem ezt a megoldást választottam. A (61d’)/(71a)-ban szereplő mondat ugyanis kétértelmű: a ’van kutyám’ jelentés mellett lehetséges a ’nálam van egy kutya’ értelmezés is, és a kétvonzatos létigés megoldást ez utóbbi jelentés reprezentálására használnom. A birtoklásmondathoz pedig olyan szerkezetet rendelek (lásd (72a) alább), amelyben a birtokos az N-fej komplementumában születik. Még egy, jelen disszertáció szempontjából jelentős különbséget fedezhetünk fel a két nyelv birtoklásmondatokhoz tartozó szerkezetei között: míg a magyarban a birtok az ilyen szósorokban mindig nominativusi esetben áll és az ige számban-személyben egyeztet vele, addig a finnben meglehetősen változatos ezen összetevő felszíni esete, az ige pedig – a birtok számától függetlenül – mindig Sg3-ban jelenik meg az utóbbi nyelvben. Ez a
68
következőképpen magyarázható. A finnben az ige csak nominativusi esetű DP-vel egyeztet, míg birtoklásmondatban a birtok nem lehet DP kategóriájú: ezen disszertáció főnévi csoporttal foglalkozó negyedik fejezetéből kiderül, hogy ez az összetevő ebben a keretben NP, vagy (számnév jelenléte esetén) NumP kategóriával rendelkezhet. Az ige tehát egyrészt a szintaktikai kategóriája miatt nem egyeztetődik a birtok szerepét betöltő összetevővel. Másrészt pedig azért nem, mert ennek az esete sem „tisztán” nominativusi: személyes névmás esetében accusativust találunk ezen a helyen (71b), tagadásnál, többes számnál pedig partitivust (71c-d). Ennek az esetalternációnak a kezelésében az igei struktúrába S szintjén bekerülő, onnan egészen a V-ig és annak komplementumában álló elemekig jutó subj indexnek lesz szerepe (lásd 3.4.9.). Ez az összetevő az esetét tekintve tehát inkább a személytelen, arb alanyú mondatokban szereplő tárgyra (59-62) és az imént a (68)-ban V’ alatt látott NP-re emlékeztet, mintsem a VP-specifikálóban megjelenő alanyokra – ezt kifejezendő a V’ alatt célszerű felvenni; a felszínen nominativust öltő összetevők esetét pedig logikus ezúttal is Nomacc kategóriával jelölni. (70a) (Nekem) van kutyám. (70b) (Nekem) vannak kutyáim. (71a/67d’) Minu-lla
on
koira.
én-ADESS van.SG3 kutya-NOM ’Van kutyám.’
(71b) Minu-lla
on
sinu-t.
én-ADESS van.SG3 te-ACC ’Te az enyém vagy.’
(71c) Minu-lla
e-i
ole
én-ADESS nem-SG3 van ’Nincs kutyám.’
(71d-67d) Minu-lla
on
koira-a. kutya-PART
koir-i-a.
én-ADESS van.SG3 kutya-PL-PART ’Vannak kutyáim.’
A birtoklásmondatok közül tekintsük a (71c) szósorhoz tartozó ágrajzot, mert ebben van tagadás, és ilyen default igés szerkezetre még nem mutattam példát. A (72a)-ban szereplő ábrát tanulmányozva nagyfokú hasonlóságot tapasztalhatunk a (42a)-ban látott, szintén tagadott jelen idejű Sg3 igealakot tartalmazó reprezentációval. (72) ott és úgy tér el (42)-től, ahol és ahogyan nem sokkal ezelőtt azt (68) és (41) kapcsán már láttuk: vagyis ha a szerkezetben Sg3 indexet találunk, a VP specifikálójában hangalakkal rendelkező alany jelenik meg, amely a TP-specifikálóba mozog ((41) és (42)); míg subj index
69
öröklődése esetén az említett pozícióban egy üres elem terminalizálódik ((68) és (72)), így a TP-be
egy másik
igevonzat
kerül,
mely szerepre
(72)
esetén
egyedül
az
N
komplementumában születő adessivusi esetű birtokos alkalmas. Ez először V’ alá mozog egy ún. hamisvonzathelyre (vö. GGG 2002, 50–51), majd onnan kerül végleges felszíni szerkezeti pozíciójába, a TP specifikálójába. Kategóriája miatt a birtok nem kerülhetne ide, NP ugyanis nem jelenhet meg ebben a pozícióban – a téma szerepének betöltésére a DP-k a legalkalmasabbak. A birtok NObjP kategóriával kerül be a szerkezetbe, ugyanis csak így magyarázható a (71b)-ben megjelenő sinut accusativusi esete. Mivel (72)-ben negációra utaló ~ index öröklődik, az NObjP-ből ezen index terminalizálódásakor (egy átmeneti lépés után) NPartP lesz összhangban a 3.4.2-ben (60) kapcsán mondottakkal. DAdessP-n azért nem jelenik meg a ~ index, mert az mozgatással került V’ alá, az indexek pedig kizárólag a mélyszerkezetben öröklődnek az egyes nem-terminális elemekre. Egyébként (az igeneveket leszámítva) azoknál az összetevőknél, amelyek kategóriájában nem szerepel az Obj címkerészlet, a tagadás ~ indexe a terminalizálódás folyamán nyom nélkül tűnik el. Mint ahogyan azt már többször említettem, a tárgyi esetváltakozással a 3.4.9. alfejezet foglalkozik majd részletesen. Az igei fejek is ugyanazon mozgásokat hajtják végre, mint (42) esetén: a V-fejben tőként megszülető ige a Voice-fejen át INeg-be kerül, ahonnan nem mehet tovább T-be, hiszen a szerkezeti hierarchiában van nála magasabban álló igei összetevő: a tagadóige, így annak kell ebbe a pozícióba mozognia, és rajta jelenik meg a szám-személy toldalék is, mely ezúttal a subj index miatt Sg3 formában bukkan fel.
70
(72a) A Minulla ei ole koiraa mondat szerkezete S S (~) S (subj ~) TP (subj ~) T’ (subj ~)
DAdessP m
DP (Adess) T (subj ~) NegP (subj ~) MINU- (Adess) : Neg (In Pres subj ~) n T (subj ~) NegP (Pres subj ~) minulla : ei NegP (In Pres subj ~) Neg’ (In Pres subj ~) Neg (In Pres subj ~) n Ø
INegP (In Pres subj ~) INeg’ (In Pres subj)
INeg (In Pres subj ~)
VoiceP (In Pres subj ~)
INeg (In Pres subj ~) Voice’ (Pres subj ~) : V (subj ~) t Voice (Pres subj ~) -K : : Voice (Pres subj ~) v VP (Pres subj ~) OLE$ Ø DNomP (subj ~) V’ (subj ~) ole e V (subj ~) t NObjP (subj ~) DAdessPm Ø : Ø NPartP Voice (Pres subj ~) v
NP (Part) N’ (Part) N (Part) KOIRA- (Part) : koiraa
DAdessP m Ø
Az igei indexek terminalizálódását illetően sincs eltérés (42) és (72) között: említést legfeljebb az I-fejben megjelenő -K elem érdemel, amely a hangtanban ezúttal is gégezárhangként ölt testet.
71
(72b) Igei indexek terminalizálódása (72) esetén ei ole: Neg (In Pres subj ~) → Neg (Pres subj ~) → Neg (subj ~) → EI (~) → EI V (subj ~) → V (~) → V → OLE-
EI OLE-K → ei ole
Voice (Pres subj ~) → Voice (subj ~) → $ (~) → $ INeg (In Pres subj ~) → INeg (Pres subj ~) → INeg (subj ~) → -K (~) → -K
A default formájú igét tartalmazó mondatok tárgyalását a (67a)-ban szereplő szósorral zárom, méghozzá azért, mert ez az egyetlen a felsoroltak közül, amelyben nincs téma, és ilyen szerkezetre eddig még csak a pro alanyú mondatok kapcsán láttunk példát (65). (73/67a) Sata-a vet-tä. esik-SG3 eső-PART ’Esik az eső.’
Az a különbség a pro alanyú és a téma nélküli default igealakot tartalmazó szósorok között, hogy míg előbbiek esetében a TP specifikálóját nem is lehet kitölteni (ezt akadályozza meg a szerkezetbe S szinten bekerülő topik index (lásd (66)); addig utóbbiaknál ez lehetséges, amennyiben a mondatban van arra alkalmas összetevő (lásd (67b-h)). Éppen ezért a default igealakot tartalmazó mondatokban mindenképpen generálnunk kell ezt a pozíciót, amely legfeljebb üresen marad, mint ahogy azt (73a)-ban lehet látni. Az igei fej mozgatásáról ugyanazt lehet elmondani ez esetben is, mint amit (68) esetében már megtettem: V-fejből Voice érintésével I-fejbe, majd onnan T-be kerül; sőt az igei indexek terminalizálódásában sincs a két mondat között különbség (vö. (68b)-t (73b)vel). Az egyetlen jelentős eltérés a két szerkezet között a topik pozíció már említett kitöltésében, illetve ki nem töltésében van: míg (68)-ban volt az igének olyan vonzata, amely alkalmas volt témának (tytöistä); addig (73) esetében nem találtunk ilyet: az egyetlen vonzat (vettä) NP kategóriája miatt nem jöhetett számításba ezzel a pozícióval kapcsolatban.
72
(73a) A Sataa vettä mondat szerkezete S S (subj) TP (subj) T’ (subj) T (subj) I (In Pres subj) i
IP (subj)
T (subj)
IP (Pres subj)
Voice (Pres subj) v V (subj)t SATA-
I (In Pres subj) IP (In Pres subj) : Voice (Pres subj) -V I’ (In Pres subj) : $ I (In Pres subj) i VoiceP (In Pres subj) Ø sataa Voice’ (Pres subj) Voice (Pres subj) v Ø DNomP (subj) e
VP (Pres subj)
V (subj)t Ø
V’ (subj) NObjP (subj) NPartP NP (Part) : N (Part) VESI (Part) : vettä
(73b) Igei indexek terminalizálódása (73) esetén sataa: V (subj) → V → SATAVoice (Pres subj) → Voice (subj) → $
SATA-V → sataa
I (In Pres subj) → I (Pres subj) → I (subj) → -V
Mindezek után vegyük szemügyre a szintén alany nélkül álló felszólító mondatok szerkezetét.
73
3.4.5. Felszólító mondatok szerkezete Ebben az alfejezetben a felszólító módú igealakot tartalmazó mondatok szerkezetéről lesz szó. Az imperativusi igét tartalmazó szósorok abban különböznek az eddig látott igei kifejezésektől, hogy szerkezetükben a mód többször releváns, több összetevőn is megjelenik valamilyen formában; tulajdonképpen a felszólító igealakok ezen tulajdonsága miatt volt szükség arra, hogy a mód indexként legyen jelen a szabályrendszerben. Az is megkülönbözteti az imperativusi mondatokat a bármelyik más módban álló igealakot tartalmazó szósoroktól, hogy S szintjén minden alkalmommal megjelenik bennük egy ! index, amely azt jelzi, hogy felszólítás következik (S → S (!)); továbbá hogy az ilyen mondatokban sosem lehet téma, azaz nem lehet kitöltve a TP-specifikálójuk. Ilyen szósorokban ugyanis csak személyes névmás születhet VP-specifikálóban, és ezek ilyen igealak esetén sosem öltenek hangalakot (még a harmadik személyű névmások sem), amiben nyilvánvalóan közrejátszik az, hogy a felszólító módú igék alakjából (is) egyértelműen látszik, hogy milyen szám-személyű alanyról van szó az adott esetben, és ezek a mondatok nem az alanyról, hanem az alanyhoz szólnak. A felszólító mondatok nagyfokú hasonlóságot mutatnak a pro alanyú szósorokkal: a TP-specifikáló létre nem hozására 3.4.3-ban alkalmazott topik indexes módszer (lásd (66b)) itt is alkalmazható. Azt azonban látni kell, hogy felszólító mondatok esetében nem arról van szó, hogy mivel az alanyi személyes névmásnak nincs hangalakja, ez nem kerülhet a TP-specifikálóba, mivel hangalak nélküli elemeket nem mozgatok; ezekben a szósorokban semmilyen téma nem lehet. Ezt a (valóban) arb alanyú felszólításoknál lehet a legtisztábban látni ((80a-b) és (86a-b)): ezekben a mondatokban ugyanis sosincs ágens (a VP-specifikálóban proarb áll), így általában más bővítmény szokta elfoglalni a TP-specifikálót (lásd 3.4.2.), mely azonban imperativus esetén nem kerülhet ebbe a pozícióba58. A VP specifikálójába felszólítások esetén tehát általában valamilyen pro illesztődik be, hiszen az ige alakja mindig egyértelműsíti, milyen szám-személyű alanyról is van szó éppen, míg a valóban arb alanyú (80a-b) és (86a-b) mondatok esetében a 3.4.2-ben mondottakkal összhangban proarb jelenik meg ebben a pozícióban. Mi zárja ki azt, hogy hangalakot öltő összetevő jelenhessen meg a VP specifikálójában? Az, hogy amennyiben ilyen elemet próbálnánk a szerkezetbe illeszteni, az a finn nyelv eddig látott szabályainak megfelelően TPspecifikálóba szeretne mozogni, az azonban nem jön létre a (66b)-ben látható topik indexnek köszönhetően, így a generálás „elhal”. 58
(79) és (85) esetében a szóban forgó bővítmény a kirja(a), amely más módú igealakot tartalmazó arb alanyú mondatokban elfoglalja a TP specifikálóját, de amely imperativus esetén láthatóan mélyszerkezeti helyén marad.
74
És mi a helyzet az arb alanyú mondatokkal? Ezeknél – az imperativust leszámítva – amennyiben lehetséges, szokott lenni valamilyen téma. Miért nem „fullad le” akkor a generálás azokban az esetekben is, amelyekben egy ilyen nem alanyi téma a mélyszerkezeti helyén marad (lásd (80) és (86))? Erre mindössze annyi a magyarázat, hogy ezekből az elemekből nem arb alanyú mondatokban nem lesz téma, így nekik (a VP-specifikálóban született hangalakkal rendelkező összetevőtől eltérően) nem kötelező bemozogni a TP specifikálójába – csak akkor teszik ezt meg, ha az adott szósorban nincs más, a topik szerepének betöltésére náluk alkalmasabb frázis. Mivel pedig imperativusi mondatokban nem jön létre TP-specifikáló, nem is lenne hova mozogniuk, így a helyükön maradnak. De akár a felszólításokban mindig jelen lévő ! indexet is felhasználhatjuk ennek a jelenségnek a magyarázatához (is59): azon elemek nem mozoghatnak TP specifikálójába, amelyekre ilyen index öröklődik. Imperativus két időben (presens (75-80), perfectum (81-86)) és öt személyben (Sg2-3, Pl1-3) létezik a finnben – természetesen mindegyiknek van tagadóigét tartalmazó változata is (ezek a (b) verziók). Perfectumi igealakokkal (általánosságban nézve) a finnben több különböző
helyzetben
találkozhatunk.
Főleg
bizonyos
múltban
történt
szituációk
megfogalmazásakor kerülnek elő, de emellett van jövő idővel kapcsolatos használatuk is: ha két cselekvésről beszélünk, amelyek közül még egyik sem történt meg, de az egyik a jövőben előbb fog bekövetkezni a másiknál, akkor az azt kifejező ige perfectumban jelenik meg. Perfectumi felszólítás esetén mindig ez utóbbi jelentésárnyalattal találkozhatunk (hiszen a múlt idő egyébként nem kompatibilis az imperativusszal). (74) Älä
ole nous-sut ennen kuin tule-n
neg-IMP.SG2 van felkel-PTC mielőtt ’Ne kelj fel, amíg nem jövök reggel!’
aamu-lla!60
jön-SG1 reggel-ADESS
Lássunk egy-egy példát a különböző felszólítási típusokra.
59
A felszólításra utaló ! indexnek az arb-hoz és a subj-hoz hasonlóan főként a tárgyi esetalternáció magyarázatában lesz szerepe – lásd 3.4.9. 60 Maria Vilkuna szóbeli közlése alapján.
75
(75b) Äl-ä
(75a) Nuku! alszik ’Aludj!’
(76b) Äl-kää
(76a) Nukku-kaa! alszik-IMP.PL2 ’Aludjatok!’
(77b) Äl-kää-mme luke-ko
olvas-IMP-PL1 könyv-NOM ’Olvassuk el a könyvet!’
(77a’) Lue-ta-an
(77b’) Ei
kirja!
(78b) Äl-köön
alszik-IMP.SG3 ’Aludjon!’
(79b) Äl-kööt
alszik-IMP.PL3 ’Aludjanak!’
nukku-ko!
nukku-ko!
neg-IMP.PL3 alszik-IMP ’Ne aludjanak!’
(80a) Lue-tta-koon
(80b) Äl-köön
kirja!
olvas-PASS-ARB könyv-NOM ’Olvassák el a könyvet!’
(81b) Äl-ä
van alszik-PTC ’Aludj (, mielőtt...)!’
ol-ko
nukku-neet!
neg-IMP.PL2 van-IMP alszik-PTC ’Ne aludjatok (, mielőtt...)!’
kirja-n!
(83b) Äl-kää-mme ol-ko luke-neet
van-IMP-PL1 olvas-PTC.PL könyv-ACC ’Olvassuk el a könyvet (, mielőtt...)!’
kirja!
(83b’) Ei
olla
lue-ttu
kirja-a!
neg-ARB van-IMP olvas-PTC.ARB könyv-PART ’Ne olvassuk el a könyvet (, mielőtt...)!’
(84b) Äl-köön
nukku-nut!
kirja-a!
neg-IMP-PL1 van-IMP olvas-PTC könyv-PART ’Ne olvassuk el a könyvet (, mielőtt...)!’
van-ARB olvas-PTC.ARB könyv-NOM ’Olvassuk el a könyvet (, mielőtt...)!’
van-IMP.SG3 alszik-PTC ’Aludjon (, mielőtt...)!’
ol-ko nukku-nut!
neg-IMP.SG3 van-IMP alszik-PTC ’Ne aludjon (, mielőtt...)!’
(85b) Äl-kööt
nukku-neet!
van-IMP.PL3 alszik-PTC.PL ’Aludjanak (, mielőtt...)!’
lue-ttu
ole nukku-nut!
(82b) Äl-kää
nukku-neet!
lue-ttu
kirja-a!
neg-IMP.SG2 van alszik-PTC ’Ne aludj (, mielőtt...)!’
van-IMP.PL2 alszik-PTC.PL ’Aludjatok (, mielőtt...)!’
(83a) Ol-kaa-mme luke-neet
lue-tta-ko
neg-IMP.ARB olvas-PASS-IMP könyv-PART ’Ne olvassák el a könyvet!’
(81a) Ole nukku-nut!
(86a) Ol-koon
kirja-a!
neg-IMP.SG3 alszik-IMP ’Ne aludjon!’
(79a) Nukku-koot!
(85a) Ol-koot
lue-ta
neg-ARB olvas-PASS könyv-PART ’Ne olvassuk el a könyvet!’
(78a) Nukku-koon!
(84a) Ol-koon
kirja-a!
neg-IMP-PL1 olvas-IMP könyv-PART ’Ne olvassuk el a könyvet!’
olvas-PASS-ARB könyv-NOM ’Olvassuk el a könyvet!’
(83a’) Ollaan
nukku-ko!
neg-IMP.PL2 alszik-IMP ’Ne aludjatok!’
(77a) Luke-kaa-mme kirja!
(82a) Ol-kaa
nuku!
neg-IMP.SG2 alszik ’Ne aludj!’
ol-ko nukku-neet!
neg-IMP.PL3 van-IMP alszik-PTC ’Ne aludjanak (, mielőtt...)!’
kirja!
van-IMP-ARB olvas-PTC.ARB könyv-NOM ’Olvassák el a könyvet (, mielőtt...)!’
(86b) Äl-köön
ol-ko
lue-ttu
kirja-a!
neg-IMP.ARB van-IMP olvas-PTC.ARB könyv-PART ’Ne olvassák el a könyvet (, mielőtt...)!’
76
A példákból látható, hogy a felszólító módú alakok mindegyike tartalmaz valamilyen -K elemet (vö. függelékben szereplő szabályrendszer felszólítással foglalkozó részével), ha másképp nem, akkor gégezárhang formájában (Sg2). Szintaktikai szempontból a harmadik személyű felszólítások eltérnek a többitől: előbbieknél a tárgyi vonzat megjelenhet accusativusban, -n raggal is a felszínen; első és második személyű felszólításoknál azonban (az arb alanyú szerkezeteknél és a birtoklásmondatoknál látottakhoz hasonlóan) tárgyesetben csak a személyes névmások állhatnak (ezek tárgyként -t ragot viselnek), az -n accusativus ilyen imperativusi igealakokkal nem jelenhet meg egy szerkezeten belül61. Ezzel az esetalternációval részletesen a 3.4.9. alfejezet foglalkozik. Érdekességként megfigyelhető, hogy két különböző többes szám első személyű felszólító igealak létezik: (77a-b)-ben és (83a-b)-ben a leginkább irodalmi nyelvi változat szerepel; ezeket ma már nagyon ritkán használják – legfeljebb templomokban vagy ünnepi beszédekben lehet velük találkozni. (77a’-b’) és (83a’-b’) ellenben rendkívül gyakori: a beszélt nyelvben Pl1-ben általában is az ún. „passzív” igealakok használatosak, felszólításoknál pedig ez a forma ma már az irodalmi nyelv normái szerint is elfogadható 62. A valódi arb alanyú felszólítások különböznek ezektől az alakoktól: ezekre egy-egy példát (80) és (86) mutat. Mindezek után lássuk néhány felszólító igealakot tartalmazó szósor reprezentációját. Elsőként egy egyszerű, többes szám második személyű, tagadóigét nem tartalmazó mondat szerkezetét mutatom be, hogy a felszólítás általános jellemzői tisztán láthatóak legyenek, és a figyelmet ezekről a jegyekről ne vonja el egy összetett igealak a maga bonyolultabb belső felépítésével. (87-76a) Nukku-kaa! alszik-IMP.PL2 ’Aludjatok!’
61
A Pl1 perfectumi felszólítás esetén (83a) azért jelenhet meg mégis az -n rag a tárgyon, mert az itt alkalmazott szerkezet nagyon emlékeztet a nem imperativusi perfectumra, ahol ez a rag minden további nélkül használható. (Anja Haaparanta személyes közlése alapján) 62 Ezért is szerepel itt, nem pedig a beszélt nyelvvel foglalkozó hatodik fejezetben.
77
(87a) A Nukkukaa! mondat szerkezete S S (!) S (topik !) TP (topik !) T’ (!) T (!) I (Imp Pres Pl2 !) i
IP (!) T (!)
IP (Pl2 !)
Voice (Pres Pl2 !) v V (!)t NUKKU-
I (Imp Pres Pl2 !) : Voice (Pres Pl2 !) -KAA : $ nukkukaa
IP (Pres Pl2 !) IP (Imp Pres Pl2 !) I’ (Imp Pres Pl2 !)
I (Imp Pres Pl2 !) i Ø
VoiceP (Imp Pres Pl2 !) Voice’ (Pres Pl2 !)
Voice (Pres Pl2 !) v VP (Pres Pl2 !) Ø DNomPlP (Pl2 !) V’ (Pl2 !) prote V (!)t Ø Amint arról korábban már szót ejtettem, a felszólító mondatok TP-specifikálója kötelezően üres, és a pro-t tartalmazó mondatokhoz hasonlóan itt is az igealak egyértelműsíti, hogy milyen szám-személyű is ez a hiányzó összetevő. Éppen ezért az imperativusi igealakot tartalmazó szósorokat is a 3.4.3-ban látottak szerint kezelem: már az S szintjén megjelenik a topik index (a felszólításra utaló ! indexet követően), amely ezúttal is azt biztosítja majd, hogy az említett téma pozíció üresen maradjon (lásd (66)), a VP specifikálójába pedig ezúttal a Pl2 index miatt prote elem illesztődik be. (87b) Igei indexek terminalizálódása (87) esetén nukkukaa V (!) → V → NUKKUVoice (Pres Pl2 !) → Voice (Pl2 !) → $ (!) → $
NUKKU-KAA → nukkukaa
I (Imp Pres Pl2 !) → -K- (Pres Pl2 !) → -K- (Pl2 !) → -KAA (!) → -KAA
78
Miután bemutattam a felszólítást tartalmazó mondatok általános jellemzőit egy viszonylag egyszerű igei szerkezeten keresztül, tekintsünk egy analitikusan felépülő igealakhoz rendelt reprezentációt, amelyből az is kiderül, miért lett a mód is felvéve az indexek közé: imperativusszal kapcsolatos morféma (a többi módtól eltérően) ugyanis valóban többször megjelenhet egy mondaton belül. Hol láthatunk a szerkezetben imperativusra utaló morfémát? Egyrészt a tagadóige felszólító módban nem a megszokott (e- tövű) alakban bukkan fel, hanem äl- tővel jelenik meg; másrészt az INeg-fejben (a perfectumi igeidő miatt) megjelenő segédigén is feltűnik egy -ko morféma, mely szintén ennek a módnak a kifejezésére szolgál. Tehát valóban több igei összetevőn is „tetten érhetünk” imperativust megjelenítő szóelemet. Egy ilyen (indexelt nyelvtannal dolgozó) rendszerben pedig ha egy információ többször is releváns a szerkezetben, akkor indexként célszerű kezelni: ezért lett a mód index. (88/82b) Äl-kää
ol-ko
nukku-neet (ennen kuin
neg-IMP.PL2 van-IMP alszik-PTC ( ’Ne aludjatok (, míg haza nem érek)!’
mielőtt
saavu-n
koti-in)!
megérkezik-SG1 otthon-ILL)
Ami az ágrajz részleteit illeti: hasonló módon felépült analitikus igealakokkal már találkozhattunk a (46), illetve az (51) példában szereplő, szintén tagadott perfectumot tartalmazó szósoroknál. A V-fejben megszülető igető ezúttal is csak a Voice-ig mozog fel, hiszen a perfectum igeidő miatt segédige jelenik meg az INeg fejben, így van tő, amely képes felvenni az ott terminalizálódó módra utaló szuffixumot. Az ige a Voice-fejben az eddig megszokottaknak megfelelően participiumi alakban jelenik meg, amelyen természetesen ezúttal is látható az alany (többes) száma. A Neg-fejben megszülető tagadóige a (46)-ben és (51)-ben látottakkal szintén megegyező módon ezúttal is T-be mozog. A TP specifikálója a szerkezetben jelen lévő topik index miatt létre sem jön, így a finn nyelv szabályaival összhangban nem is töltődhet ki; a VP-specifikálóba pedig ezúttal is egy prote elemet illesztünk be, ahogyan azt (87) esetében is tettük, hiszen ezúttal is többes szám második személyű felszólításról van szó. Az igei indexek terminalizálódásának pontos folyamatát (88b) mutatja.
79
(88a) Az Älkää olko nukkuneet! mondat szerkezete S S (!) S (~ !) S (topik ~ !) TP (topik ~ !) T’ (~ !) T (~ !) Neg (Imp Perf Pl2 ~ !) n : älkää
NegP (~ !) T (~ !) NegP (Pl2 ~ !) NegP (Perf Pl2 ~ !) NegP (Imp Perf Pl2 ~ !) Neg’ (Imp Perf Pl2 ~ !)
Neg (Imp Perf Pl2 ~ !) n Ø
INegP (Imp Perf Pl2 ~ !) INeg’ (Imp Perf Pl2 ~ !)
INeg (Imp Perf Pl2 ~ !) : olko
VoiceP (Imp Perf Pl2 ~ !) Voice’ (Perf Pl2 ~ !)
Voice (Perf Pl2 ~ !)
VP (Perf Pl2 ~ !)
V (~ !)t Voice (Perf Pl2 ~ !) DNomPlP (Pl2 ~ !) V’ (Pl2 ~ !) : : : NUKKU-NEET prote V (~ !)t Ø nukkuneet (88b) Igei indexek terminalizálódása (86) esetén älkää olko nukkuneet Neg (Imp Perf Pl2 ~ !) → ÄL- (Perf Pl2 ~ !) → ÄL- (Pl2 ~ !) → ÄLKÄÄ (~ !) → ÄLKÄÄ (!) → ÄLKÄÄ INeg (Imp Perf Pl2 ~ !) → -K (Perf Pl2 ~ !) → OLEK (Pl2 ~ !) → OLKO (~ !) → OLKO (!) → OLKO
ÄLKÄÄ OLKO NUKKU-NEET →
älkää olko nukkuneet
V(~ !) → V !) → V → NUKKUVoice (Perf Pl2 ~ !) → -NUT (Pl2 ~ !) → -NEET (~ !) → -NEET (!) → -NEET
80
A felszólítással kapcsolatos kérdések bemutatását a Pl1-ben tapasztalt kettősség tárgyalásával folytatom. Az eredeti irodalmi nyelvi forma generálása az eddig elmondottak alapján könnyen elképzelhető: a Pl2 formához rendkívül hasonló képződményekről van szó, csak ezúttal az ott látott alakok végén megjelenik az erre a szám-személyre jellemző -mme szóelem. Ezért ágrajzot nem is adok ezen szerkezetek illusztrálására, mindössze az igei indexek terminalizálódásának folyamatát mutatom be, hogy valóban belátható legyen a Pl2vel való párhuzam. (89/77a) Luke-kaa-mme
kirja!
olvas-IMP-PL1 könyv-NOM ’Olvassuk el a könyvet!’
lukekaamme V (!) → V → LUKEVoice (Pres Pl1 !) → Voice (Pl1 !) → $ (!) → $
LUKE-KAAMME →
I (Imp Pres Pl1 !) → -K- (Pres Pl1 !) → -K- (Pl1 !) → -KAAMME (!) → -KAAMME lukekaamme
(90/77b) Äl-kää-mme luke-ko
kirja-a!
neg-IMP-PL1 olvas-IMP könyv-PART ’Ne olvassuk el a könyvet!’
älkäämme lukeko Neg (Imp Pres Pl1 ~ !) → ÄL- (Pres Pl1 ~ !) → ÄL- (Pl1 ~ !) → ÄLKÄÄMME (~ !) → ÄLKÄÄMME (!) → ÄLKÄÄMME
V (~ !) → V (!) → V → LUKE-
ÄLKÄÄMME LUKE-KO
Voice (Pres Pl1 ~ !) → Voice (Pl1 ~ !) → $ (~ !) → $ (!) → $
→ älkäämme lukeko
INeg (Imp Pres Pl1 ~ !) → -K (Pres Pl1 ~ !) → -K (Pl1 ~ !) → -KO (~ !) → KO (!) → -KO
(91/83a) Ol-kaa-mme luke-neet
kirja-n!
van-IMP-PL1 olvas-PTC.PL könyv-ACC ’Olvassuk el a könyvet (, mielőtt...)!’
olkaamme lukeneet I (Imp Perf Pl1 !) → -K- (Perf Pl1 !) → OLEK- (Pl1 !) → OLKAAMME (!) → OLKAAMME V (!) → V → LUKE-
OLKAAMME LUKE-NEET → olkaamme lukeneet
Voice (Perf Pl1 !) → -NUT (Pl1 !) → -NEET (!) → -NEET
(92/83b) Äl-kää-mme ol-ko
luke-neet
kirja-a!
neg-IMP-PL1 van-IMP alszik-PTC könyv-PART ’Ne olvassuk el a könyvet (, mielőtt...)!’
älkäämme olko lukeneet Neg (Imp Perf Pl1 ~ !) → ÄL- (Perf Pl1 ~ !) → ÄL- (Pl1 ~ !) → ÄLKÄÄMME (~ !) → → ÄLKÄÄMME (!) → ÄLKÄÄMME INeg (Imp Perf Pl1 ~ !) → -K (Perf Pl1 ~ !) → OLEK (Pl1 ~ !) → OLKO (~ !) → OLKO (!) → OLKO
ÄLKÄÄMME OLKO LUKE-NEET →
älkäämme olko lukeneet
V (~ !) → V (!) → V → LUKEVoice (Perf Pl1 ~ !) → -NUT (Pl1 ~ !) → -NEET (~ !) → -NEET (!) → -NEET
81
Az arb alanyú mondatoknál megszokott igealakok Pl1-ként való használatára azonban mindenképpen ki kell térni, még akkor is, ha a jelenség alapvetően a beszélt nyelvben tapasztalható. Ma már ugyanis az írott finnben is lehetséges ezen alakok Pl1-ként való alkalmazása, legalábbis felszólítás esetén. Azt kell megoldani, hogy a felszíni szerkezetet leolvasó szemantika a (77a’-b’), valamint a (83a’-b’) mondatokat ne személytelenként értelmezze, hanem Pl1 alanyt társítson hozzájuk, az igealakok és a tárgyi funkciójú összetevő viszont az arb alanyú szósoroknál megszokott formában generálódjon. Ha összevetjük ezen (77a’-b’)-ben, valamint (83a’-b’)ben látható mondatokat a valódi arb alanyú felszólításokkal (lásd (80a-b), (86a-b)), jelentős különbségeket fedezhetünk fel az igealakok között, így nyilvánvalóan különböző indexekre van szükség a generálásukhoz. A valódi arb alanyú mondatoknál továbbra is arb index öröklődik a szerkezetekben (94), míg a beszélt nyelvi Pl1 felszólításhoz egy új, összetett index bevezetését javasolom: a szám-személy index helyén ilyen esetekben Pl1arb jelenik meg (93). Ebbe az összetett indexbe mindkét szükséges információ bele van kódolva: az igealakok és a tárgy alapvetően az arb-nak megfelelően generálódnak, de a VP specifikálójában ezúttal nem proarb, hanem prome jelenik meg az index Pl1 részének köszönhetően. Felhívnám a figyelmet arra az érdekes tényre is, hogy ez a beszélt nyelvi Pl1 igealak az egyetlen olyan felszólító forma, amely nem tartalmazza azt az összes többi imperativusi alakban látható -K elemet, mely a felszólítás sajátja; így az ilyen igealakoknál szereplő indexek terminalizálódásának folyamata meglehetősen érdekes átalakulásokat is tartalmaz (lásd (93b)-t, valamint a függeléket), melynek végeredményeképpen a kijelentő módú arb alanyú mondatokban látott igealakokat kapjuk. Lássunk egy konkrét példát erre a szerkezetre. (93/77b’) Ei
lue-ta
kirja-a!
neg-ARB olvas-PASS könyv-PART ’Ne olvassuk el a könyvet!’
Azért választottam jelen idejű tagadott alakot, mert ilyen az imperativusi igealakok tárgyalása kapcsán még nem szerepelt, és így ennek a szerkezetéről is esik néhány szó.
82
(93a) Az Ei lueta kirjaa! mondat szerkezete S S (!) S (~ !) S (topik ~ !) TP (topik ~ !) T’ (~ !) T (~ !) Neg (Imp Pres Pl1arb ~ !) n : ei
T (~ !)
NegP (~ !) NegP (Pl1arb ~ !) NegP (Pres Pl1arb ~ !) NegP (Imp Pres Pl1arb ~ !) Neg’ (Imp Pres Pl1arb ~ !)
Neg (Imp Pres Pl1arb ~ !) n Ø
INegP (Imp Pres Pl1arb ~ !) INeg’ (Imp Pres Pl1arb ~ !)
INeg (Imp Pres Pl1arb ~ !) Voice (Pres Pl1arb ~ !) v
INeg (Imp Pres Pl1arb ~ !) :
V (Pl1arb ~ !)t Voice (Pres Pl1arb ~ !) -K
: LUKE-
: -TAlueta
VoiceP (Imp Pres Pl1arb ~ !) Voice’ (Pres Pl1arb ~ !)
Voice (Pres Pl1arb ~ !) v
VP (Pres Pl1arb ~ !)
Ø DNomPlP (Pl1arb ~ !) V’ (Pl1arb ~ !) : prome V (Pl1arb ~ !)t NObjP (Pl1arb ~ !) Ø : DPartP : N (Part) KIRJA (Part) : kirjaa
A felszólításoknál eddig látottaknak megfelelően az S nem-terminális elemen először a ! index bukkan fel, ezt követően megjelenik a tagadásra utaló ~, végezetül pedig a topik index is feltűnik, amely ezúttal is azért felel, hogy ne jöjjön létre TP-specifikáló, így adva számot arról, hogy imperativusi igét tartalmazó mondatoknak nem lehet témájuk. A kirjaa így
83
mélyszerkezeti pozíciójában, V’ alatt marad. Ennél az összetevőnél a (60, 61, 72) kapcsán már látott módon kap szerepet a ~ index arról adva számot, hogy negációt tartalmazó mondatokban a tárgy partitivusi esetben kell, hogy megjelenjen. Ezen kérdés részleteit 3.4.9. tárgyalja. Ugyanezzel összefüggésben figyelhetünk fel arra, hogy a Pl1arb index a többi szám-személy indextől eltérően nem tűnik el a generálás V’ és V közötti szakaszában a rendszerből, ugyanis a benne szereplő arb részlet a tárgyi funkciójú összetevő esetének kialakításában is komoly szereppel rendelkezik (erről bővebben szintén a 3.4.9. alfejezetben lesz szó). Így azt mondhatjuk, hogy arb részletet tartalmazó index sosem halhat el a V-fejre, illetve az annak komplementumában potenciálisan megjelenő tárgyra való ráöröklődés előtt. Annál több index, mint ami ebben a mondatban az igei struktúrában látható (mód, idő, szám-személy, negáció, felszólítás), egyszerre egy elemen nem fordulhat elő. A szabályrendszer tehát tulajdonképpen ezt jósolja a legnehezebb szerkezetnek, amit alátámaszthat az a tény, hogy valóban szokatlanul sok minden sűrűsödik össze benne: „passzív” ragozás bukkan fel, de nem „passzív” értelemben, ezzel összefüggésben a tárgy is érdekes esetalternációkat mutat, valamint tagadást és felszólítást is találhatunk itt. Ami a generálás további részleteit illeti: a tagadóige a Neg-fejből a megszokott módon T-be kerül. A V-fejben tőalakban születő ige Voice-on át INeg-be mozog, hiszen presens igeidőről lévén szó az INeg-ben nem jelenik meg segédige, ami képes lenne felvenni az ott terminalizálódó -K szuffixumot, így a V-nek kell felmozognia oda, hogy ez a morféma (melyből a hangtanban gégezárhang lesz) tőhöz jusson. A Voice-fejben a Pl1arb index arb része miatt (jelen időről lévén szó) egy -TA- lexikai nem-terminális elem generálódik, mely a komplex fejben az igei tő és az INeg-ben létrejövő -K között jelenik meg. A konkrét terminális elem (lueta) ezúttal is a hangtani komponensben nyeri el végső alakját a fokváltakozás lezajlása, a -TA- megfelelő igetípushoz való igazítása, valamint a -K gégezárhanggá való alakulása után. Az igei indexek terminalizálódásának részletei (93b)-ben láthatóak. A VP-specifikálóba pedig a korábban kifejtetteknek megfelelően egy prome elem illesztődik be az összetett index Pl1 része miatt.
84
(93b) Igei indexek terminalizálódása (93) esetén ei lueta Neg (Imp Pres Pl1arb ~ !) → ÄL- (Pres Pl1arb ~ !) → ÄL- (Pl1arb ~ !) → EI (~ !) → EI (!) → EI V (Pl1arb ~ !) → V (~ !) → V (!) → V → LUKE-
EI LUKE-TA-K →
Voice (Pres Pl1arb ~ !) → Voice (Pl1arb ~ !) → -TA- (~ !) → -TA- (!) → -TA-
ei lueta
INeg (Imp Pres Pl1arb ~ !) → -K (Pres Pl1arb ~ !) → -K (Pl1arb ~ !) → -K (~ !) → -K (!) → -K
Végezetül lássuk egy (93)-hoz hasonlóan szintén jelen idejű tiltást tartalmazó, valóban arb alanyú felszólítás szerkezetét, hogy a Pl1arb és az arb indexet tartalmazó reprezentációk között lévő különbségek mindenki számára láthatóak legyenek. (94/80b) Äl-köön
lue-tta-ko
kirja-a!
neg-IMP.ARB olvas-PASS-IMP könyv-PART ’Ne olvassák el a könyvet!’
A Pl1arb és az arb indexet tartalmazó imperativusi mondatok reprezentációi között nagyon sok hasonlóság fedezhető fel. Az eddig látottaknak megfelelően az S nem-terminális elemen a felszólítást kifejező ! index után a tagadásra utaló ~ index jelenik meg, majd ezúttal is feltűnik a topik, melynek köszönhetően nem jön létre a TP-specifikáló; az ezúttal a felszólításoknál jellemző äl- igetővel megjelenő tagadóige a Neg-fejből ebben az esetben is Tbe mozog, és a V-fejben megszülető igető is ugyanazt az utat járja be INeg-fejig, amit a Pl1arb kapcsán már láttunk. Ezúttal is megjelenik a Voice-fejben az arb alanyú mondatoknál megszokott -TA- elem, de az INeg fejében ezúttal egy -KO elemet találunk a Pl1arb-nál tapasztalt (később gégezárhangként megjelenő) -K helyén. A konkrét terminális elem (luettako) pedig ezúttal is a hangtani komponensben nyeri el végső alakját a fokváltakozás lezajlása, valamint a -TA- megfelelő igetípushoz való igazítása után. Az igei indexek terminalizálódásának részletei (94b)-ben láthatóak. A tárgy ezúttal is partitivusban jelenik meg a ~ index jelenléte miatt. Különbség van azonban a VP-specifikálóban megjelenő elemek között: ezúttal (az arb index miatt) proarb jelenik meg ebben a pozícióban.
85
(94a) Az Älköön luettako kirjaa! mondat szerkezete S S (!) S (~ !) S (arb ~ !) S (topik arb ~ !) TP (topik arb ~ !) T’ (arb ~ !) T (arb ~ !)
NegP (arb ~ !)
Neg (Imp Pres arb ~ !) n T (arb ~ !) NegP (arb ~ !) : älköön NegP (Pres arb ~ !) NegP (Imp Pres arb ~ !) Neg’ (Imp Pres arb ~ !) Neg (Imp Pres arb ~ !) n Ø
INegP (Imp Pres arb ~ !) INeg’ (Imp Pres arb ~ !)
INeg (Imp Pres arb ~ !)
VoiceP (Imp Pres arb ~ !)
INeg (Imp Pres arb ~ !) Voice’ (Pres arb ~ !) : V (arb ~ !)t Voice (Pres arb ~ !) -KO Voice (Pres arb ~ !) v VP (Pres arb ~ !) : : Ø LUKE-TADNomP (arb ~ !) V’ (Pres arb ~ !) : luettako proarb V (arb ~ !)t NObjP (arb ~ !) Ø : DPartP : N (Part) KIRJA (Part) : kirjaa Voice (Pres arb ~ !) v
86
(94b) Igei indexek terminalizálódása (94) esetén älköön luettako Neg (Imp Pres arb ~ !) → ÄL- (Pres arb ~ !) → ÄL- (arb ~ !) → ÄLKÖÖN (~ !) → → ÄLKÖÖN (!) → ÄLKÖÖN
ÄLKÖÖN LUKE-TA-KO →
älköön luettako
V (~ !) → V (!) → V → LUKEVoice (Pres arb ~ !) → Voice (arb ~ !) → -TA- (~ !) → -TA- (!) → -TAINeg (Imp Pres arb ~ !) → -K (Pres arb ~ !) → -K (arb ~ !) → -KO (~ !) → KO (!) → -KO
Ezzel a végére értünk a felszólító igealakok tárgyalásának. 3.4.6. Névszói állítmányt tartalmazó mondatok szerkezete Ebben a rövid részben a magyar nyelvészetben hagyományosan névszói(-igei) állítmánynak nevezett szerkezeteket fogom tárgyalni. Ezen szósorok legfőbb érdekessége jelen dolgozat szempontjából az, hogy a névszói predikátumot számban egyeztetni kell az alannyal 63. (95a-26a) Minä ole-n suomalainen.
(95b-26b) Me
én-NOM van-SG1 finn ’Én finn vagyok.’
ole-mme suomalais-i-a.
mi-NOM van-PL1 ’Mi finnek vagyunk.’
finn-PL-PART
Ezt az egyeztetést úgy lehet ebben a keretben megoldani, hogy a névszói predikátum fejének komplementumában felveszünk egy PRO-t, amelyet összeindexelünk a mondat alanyával. A generált szósor csak akkor lesz elfogadható, ha a PRO-n és az alanyon is feltűnik a Pl index, vagy egyikükön sem látható. Bár ezt a módszert már korábban is alkalmaztam ugyanilyen jellegű egyeztetés kezelésére (lásd a (68) kapcsán mondottak), azért lássunk egy ilyen szórorhoz tartozó reprezentációt is.
(96) He
o-vat
mukav-i-a.
ők-NOM van-PL3 kedves-PL-PART ’Ők kedvesek.’
63
Természetesen az igét ezekben a mondatokban is egyeztetni kell az alannyal számban és személyben, de erről az egyeztetési jelenségről már rengeteg szó esett eddig, így erre nem is fogok most részletesebben kitérni.
87
(96a) A He ovat mukavia mondat szerkezete S TP T’
DNomPlP (Pl3) h HE : T he I (In Pres Pl3) i
IP T
Voice (Pres Pl3) v Vt OLE-
I (In Pres Pl3) : Voice (Pres Pl3) -VAT : $ ovat
I (In Pres Pl3) i Ø
IP (Pl3) IP (Pres Pl3) IP (In Pres Pl3) I’ (In Pres Pl3) VoiceP (In Pres Pl3) Voice’ (Pres Pl3)
Voice (Pres Pl3) v VP (Pres Pl3) Ø DNomPlP (Pl3) h V’ (Pl3) Ø Vt APartPlP Ø APlP (Part) AP (Pl Part) A’ (Pl Part) A (Pl Part) DPlP (Pl Part) h MUKAVA (Pl Part) PRO : mukavia Ezen reprezentáció kapcsán még mindössze annyit jegyeznék meg, hogy a komplex igei fejben előálló OLE-$-VAT lexikai nem-terminális elemekből a hangtani komponensben alakul ki a fülünk által hallható ovat forma: a létige ugyanis jelen idő kijelentő mód harmadik személyben rendhagyó alakú. Minden más, amit ezen ábrával kapcsolatban elmondhatnék (mozgatások, igei indexek terminalizálódása) pontosan olyan, mint amivel eddig találkoztunk (különösen (41) kapcsán), így ezekről ezúttal nem is beszélek.
88
3.4.7. A mielellä- típusú szabad bővítmények egyeztetése Ebben az alfejezetben azokról a szabad bővítményekről lesz szó, amelyeken az irodalmi64 finnben megjelenik a mondat alanyának száma és személye. Ilyenek például: mielellä’szívesen’; tahalla- ’szándékosan’; uhalla- ’dacból’, hämillä- ’zavarban, zavartan’; varuilla’résen van’; kiusalla- ’bosszantásból’. Ezeknek az alannyal számban és személyben egyeztetődő
elemeknek
közös
vonása,
hogy
valamennyien
adessivusi
esetraggal
lexikalizálódott elemek (mely esettel szabad bővítmények lévén inherensen rendelkeznek), szintaktikai pozíciójuk pedig a létigei segédige (I/INeg) és a főige participiuma (Voice) között van (lásd (97c)), így ésszerű számukra egy VoiceP-re csatolt pozíciót feltételezni. (97a) Minä
lue-n
mielellä-ni
én-NOM olvas-SG1 szívesen-SG1 ’Szívesen elolvasom ezt a könyvet.’
tämä-n
kirja-n.
ez-ACC
könyv-ACC
luke-vat mielellä-än
tämä-n
kirja-n.
ők-NOM olvas-PL3 szívesen-PL3 ’Ők szívesen elolvassák ezt a könyvet.’
ez-ACC
könyv-ACC
(97b/19b) He
(97c) Me
e-mme
ol-leet
mielellä-mme
mi-NOM nem-PL1 van-PTC.PL szívesen-PL1 ’Nem szívesen aludtunk (korábban).’
(97d) Pudot-i-t-ko
lasi-n
nukku-neet. alszik-PTC.PL
tahalla-si?
leejt-IMPERF-SG2-QP pohár-ACC szándékosan-SG2 ’Szándékosan ejtetted le a poharat?’
A jelen dolgozatban alkalmazott indexelt nyelvtani keretben az ilyen mielellä- típusú szabad bővítmények egyeztetése viszonylag egyszerűen megoldható. A VoiceP-re csatolt pozícióban már a mélyszerkezetben megszülető szabad bővítményre az indexelt nyelvtan szabályai szerint ráöröklődnek az igei struktúrában végigvonuló indexek, köztük az alany számának és személyének indexe is. Kétségtelen, hogy a szóban forgó összetevő mondatszerkezeti pozíciója miatt a mód és az idő indexe is feltűnik az NP-n, de ezek a nem igei kifejezéseknél nem relevánsak, így már az NP szintjén eltűnnek a szerkezetből (98a-b)65. Az alany számának és személyének indexe azonban egészen az N-fejig leszivárog, és azon testet is ölt N lévén birtokos személyszuffixumok formájában – hiszen főnéven nem jelenhet meg igei személyrag (98c-d). 64
A beszélt nyelvváltozatban – az alany személyétől függetlenül – többnyire a 3. személyű alakokat használják: pl. mielellä-än ’szívesen-SG/PL3’; tahalla-an ’szándékosan-SG/PL3. 65 Azért nem a konkrétan szóban forgó NAdessP szerepel a szabályokban NCasusP helyén, mert bármilyen esetben is jelenne meg a főnév, nem tudna sem idő, sem mód indexet megjeleníteni. Az esetre utaló Casus kategóriarészletet azért írtam vastagon szedve, mert ezzel emelem ki, hogy összefoglaló szabálysémáról van szó, amely a lényeg kiemelésével megkönnyíti a leírást. Hiszen a Casus helyére bármely esetcímke behelyettesíthető. A továbbiakban is minden ilyen változót félkövér betűtípussal adok meg a szabálysémákban.
89
(98a) NCasusP (Modus) → NCasusP, ahol Casus=Nom, Acc, Gen... és Modus=In, Cond... (98b) NCasusP (Tempus) → NCasusP, ahol Casus=Nom, Acc, Gen... és Tempus=Pres, Perf... (98c) N (Adess Sg1) → MIELE- (Adess Sg1) → MIELELLÄ- (Sg1) → MIELELLÄNI (98d) N (Adess Pl1) → KIUSA- (Adess Pl1) → KIUSALLA- (Pl1) → KIUSALLAMME Az NP specifikálójában ezen szerkezetekben mindig pro jelenik meg (lásd (100b)), ami csak harmadik személy esetén meglepő, hiszen ezeknek a névmásoknak a kimondása általában kötelező (kivéve az általános jelentéstartalmat hordozó mondatoknál (63a-b)); míg első és második személyben a magyarhoz hasonlóan az irodalmi finnben is az tekinthető semlegesnek, ha a személyes névmás nem ölt hangalakot (vö. 3.4.3.). A harmadik személyű névmások ki nem mondását ezeknél a szerkezeteknél a következőképpen lehet megmagyarázni. A (99)-ben szereplő példákat tanulmányozva erős párhuzam figyelhető meg a szóban forgó szerkezetekkel: (99a) Hän
pese-e auto-nsa.
ő-NOM mos-SG3 autó-SG3 ’Lemossa a (saját) autóját.’
(99b) Hän
pese-e häne-n auto-nsa.
ő-NOM mos-SG3 ő-GEN autó-SG3 ’Lemossa az ő (vki más) autóját.’
Azaz a harmadik személyű névmások kimondása kötelezően diszjunkt referenciát írna elő, míg a jelen alfejezet témáját képező szabad bővítményeknek kötelező koreferensnek lenniük a mondat alanyával. Ezért a birtokos a (99a)-ban látható szerkezethez hasonlóan az NP specifikálójában ezúttal is kizárólag hangalak nélküli személyes névmásként jelenhet meg. (97c) reprezentációja (100)-ban látható. Az igei szerkezetben történő mozgatásokra és ezen indexek terminalizálódására ezúttal nem térek ki, ugyanis (38)-ban már bemutattam egy ehhez nagyon hasonló (csak az alany személyében eltérő) tagadott kijelentő módú plusquamperfectumi igealakhoz tartozó struktúrát.
90
(100a) A Me emme olleet mielellämme nukkuneet mondat szerkezete S S (~) TP (~) T’ (~)
DNomPlP (Pl1 ~) h :
ME
T (~)
NegP (~)
:
me Neg (In Pperf Pl1 ~) n T (~)
NegP (Pl1 ~)
:
emme
NegP (Pperf Pl1 ~) NegP (In Pperf Pl1 ~) Neg’ (In Pperf Pl1 ~)
Neg (In Pperf Pl1 ~) n
INegP (In Pperf Pl1 ~)
Ø
INeg’ (In Pperf Pl1 ~) INeg (In Pperf Pl1 ~) VoiceP (In Pperf Pl1 ~) : olleet NAdessP (In Pperf Pl1 ~) VoiceP (In Pperf Pl1 ~) :
mielellämme
Voice’ (Pperf Pl1 ~)
Voice (Pperf Pl1~) V (~) t
Voice (Pperf Pl1 ~) DNomPlP (Pl1 ~) h
:
-NEET
nukkuneet (100b) A mielellämme belső szerkezete NAdessP (In Pperf Pl1 ~) NAdessP (In Pperf Pl1) NAdessP (Pperf Pl1) NAdessP (Pl1) NP (Adess Pl1)
DGenPlP (Pl1) : promeidän
V’ (Pl1 ~)
Ø
:
NUKKU-
DGenPlP (Adess Pl1)
VP (Pperf Pl1)
N’ (Adess Pl1) N (Adess Pl1) MIELE- (Adess Pl1)
91
V (~) t Ø
(100c) Indexek terminalizálódása a mielelläni esetén MIELE- (Adess Pl1) → MIELELLA- (Pl1) → MIELELLAMME → mielellämme A főnévi és névmási indexek terminalizálódásának folyamatával részletesen a negyedik fejezetben foglalkozom, ezért itt mindössze egy hangtani jelenségre hívnám fel a figyelmet: az adessivus ragjában lévő magánhangzó a hangtanban lejátszódó magánhangzó-harmóniának köszönhetően nyeri el végső formáját. 3.4.8. Igén megjelenő partikulák A konkrét igei szerkezetek tárgyalását azoknak a struktúráknak a bemutatásával folytatom, amelyekben az igén valamilyen partikula (-kO, -hAn, -pA, -kin) jelenik meg66. Ahogyan azt 3.1. fejezetben már említettem, a -kO, a -hAn és a -pA megjelenése mindig a mondat első pozíciójához, vagyis a CP-hez kötődik; és amennyiben ezek a partikulák az igén jelennek meg, akkor C-fejben fognak hangalakot ölteni, mivel az ige fejkategóriaként ide tud bemozogni. A -kin partikula az előző hárommal ellentétben nem kötődik konkrét pozícióhoz: az őt tartalmazó összetevő bárhol megjelenhet a mondatban. A partikulák közül egyszerre több is megjelenhet ugyanazon összetevőn, ekkor sorrendjük kötött. A partikulák tárgyalását a mondatéli pozícióhoz kötődő elemekkel kezdem, ezután térek rá a -kin-nel kapcsolatos kérdésekre. A -kO partikula használatával fejezik ki a finn irodalmi nyelvben azt, hogy a mondat eldöntendő kérdés. Ezt az elemet leggyakrabban a ragozott (az alany számát és személyét kifejező toldalékot magán viselő) igéhez kapcsolva találjuk, amely ebben az esetben a mondat élén jelenik meg megelőzve az adott mondat témáját (amennyiben van). Mindezt indexelt nyelvtani keretben úgy oldhatjuk meg a legegyszerűbben, ha bevezetünk egy új ek indexet, mely az eldöntendő kérdésért lesz felelős. Ez az index akkor jelenik meg a szerkezetben, amikor az S kategóriából CP lesz – így lehet ugyanis biztosítani azt, hogy mindenképpen legyen CP a szerkezetben. (101) S → CP (ek) Ennek az ek indexnek a mintájára bevezethetünk egy másik indexet (jele: kk) a kiegészítendő kérdések kezelésére, mely szintén a CP szerkezetben való megjelenéséért lesz felelős:
66
A nem igén megjelenő partikulákkal a főnévi kifejezések szerkezetét tárgyaló negyedik fejezetben foglalkozom (4.5.).
92
(102) S → CP (kk) Különbség a két, kérdésért felelős index között a szerkezetből való eltűnésükben lesz. Az ek index két helyen törlődhet a rendszerből: CP és C’ között abban az esetben, ha nem az igére kérdezünk rá, hanem a mondatnak valamely más összetevőjére, amelynek ekkor CP specifikálójában kell megjelennie (103-103’); illetve C-fejnél (104a) és ezzel összefüggésben az ő komplementumában szereplő TP-nél (104b). Ezzel biztosítjuk azt, hogy ne jelenhessen meg egy mondaton belül két -kO, mert ahogyan azt már 3.1-ben említettem, a C feje és specifikálója (legalábbis az irodalmi nyelv normái szerint) nem lehetnek egyszerre kitöltve. Mivel ebben a fejezetben az igei kifejezések szerkezetét tárgyalom, csak a (104)-ben megfogalmazott szabályok alkalmazását mutatom be részletesen, (103)-ra mindössze egy példát adok (103’) – az ilyen típusú mondatokra majd a főnévi kifejezések kapcsán fogok visszatérni a 4.5. alfejezetben. (103) CP (ek) → XKoP C’, ahol X=D, N, A, Adv... (103’) Pekka-a-ko
Kaisa
rakasta-a?
Pekka-PART-QP Kaisa-NOM szeret-SG3 ’Kaisa ”Pekkát szereti?’
(104a) C (ek) → -KO (104b) TP (ek) → TP A kiegészítendő kérdések kezeléséhez csak a (103)-nak megfelelő szabályra lesz szükségünk, mivel az ilyen mondatok mindig tartalmaznak kérdőszót, amelynek a CP specifikálójában kell megjelennie (105). Az ilyen szósorok esetében az ige sosem mozog tovább T-fejből összefüggésben azzal, hogy nem lehet egyszerre kitöltve a C feje és specifikálója is. (105) CP (kk) → XCasusP C’, ahol X=D, N, A, Adv... és Casus=Nom, Acc, Gen... Lássunk egy konkrét példát a kiegészítendő kérdésekhez rendelhető szerkezetre. (106) Ke-tä
Pekka
odotta-a?
ki-PART Pekka-NOM vár-SG3 ’Kire vár Pekka?’
93
(106a) A Ketä Pekka odottaa? mondat szerkezete S CP (kk) DPartP k : ketä
C’ C
TP
DNomP (Sg3) p PEKKA : T Pekka I (In Pres Sg3) i Voice (Pres Sg3) v Vt ODOTTA-
T’ IP T
I (In Pres Sg3) : Voice (Pres Sg3) -V : $
odottaa
IP (Sg3) IP (Pres Sg3) IP (In Pres Sg3) I’ (In Pres Sg3)
I (In Pres Sg3) i Ø
VoiceP (In Pres Sg3) Voice’ (Pres Sg3)
Voice (Pres Sg3) v VP (Pres Sg3) Ø DNomP (Sg3) p V’ (Sg3) Ø Vt DPartP k Ø Ø Mivel a kiegészítendő kérdések67 kezelésnek nincs több olyan vonatkozása, amely szorosan kapcsolódna a dolgozat témájához (azaz az indexekhez), térjünk át a partikulát is tartalmazó eldöntendő kérdések tárgyalására. Lássunk egy konkrét szerkezetet. 67
Néhány szót azért ejtenék általában a finn kiegészítendő kérdések szerkezetéről. A kérdőszavaknak, illetve az azokat tartalmazó összetevőknek az említetteknek megfelelően CP specifikálójában kell megjelenniük: a vonzatok mozgatással kerülnek ide mélyszerkezeti pozíciójukból (pl. Ke-täi Pekka rakasta-a Øi? ki-PART Pekka-NOM szeret-SG3 ’Kit szeret Pekka?’), a szabad bővítmények pedig itt születnek (pl. Milloin Pekka tule-e? mikor Pekka-NOM jön-SG3 ’Mikor jön Pekka?’). Több kérdőszó esetén (lásd pl. Vilkuna 1989, 88–90) az angolhoz hasonlóan egy kérdőszó a mondat élén jelenik meg, a többi pedig a mélyszerkezetben elfoglalt helyén marad. Ha a többszörös kérdés tükörfókusz (lásd É. Kiss (1992, 146–147); GGG (2002, 125: P5.4)), vagyis a válaszban rendezett n-eseket keresünk, a kérdőszavakon nem jelenik meg semmi: pl. Kuka kehu-i ke-tä? ki dicsér-IMPERF.SG3 ki-PART ’Ki dicsért kit? (Vilkuna 1989, 88-89: (30–31)). Míg ha a magyar Kinek mit vettél? kérdés (vö. É. Kiss (1992, 144–146), GGG (2002, 123–124: P5.3) finn megfelelőjét vesszük szemügyre, azt láthatjuk, hogy a nagyobb hatókörű, univerzális kvantor értelmű kérdőszó mélyszerkezeti helyén maradva a -kin partikulával együtt jelenik meg, a magyarban fókusz pozíciót elfoglaló kérdőszó pedig a mondat élén, CP-specifikálóban tűnik fel: Mi-tä sinä ost-i-t kene-lle-kin? mi-PART te-NOM vesz-IMPERF-SG2 ki-ALL-is ’Kinek mit vettél?’ (Vilkuna 1989, 89: (32)). Érdekes megfigyelni, hogy a magyarban az ige előtt megjelenő több kérdőszavas szerkezeteknél a nagyobb hatókörű elem disztributív operátorú kvantor
94
(107) Nukku-u-ko Pekka? alszik-SG3-QP Pekka-NOM ’Pekka alszik?’
(107a) A Nukkuuko Pekka? mondat szerkezete S CP (ek) C’ (ek) C (ek)
TP (ek)
Tk
C (ek) -KO
I (In Pres Sg3) i
TP
T
DNomP (Sg3) p PEKKA Voice (Pres Sg3) v I (In Pres Sg3) : Tk : Pekka Ø Vt Voice (Pres Sg3) -V NUKKU: $ nukkuuko
T’ IP IP (Sg3) IP (Pres Sg3) IP (In Pres Sg3) I’ (In Pres Sg3)
I (In Pres Sg3) i Ø
VoiceP (In Pres Sg3) Voice’ (Pres Sg3)
Voice (Pres Sg3) v VP (Pres Sg3) Ø DNomP (Sg3) p V’ (Sg3) Ø Vt Ø (107b) Igei indexek terminalizálódása (107) esetén nukkuuko: V → NUKKUVoice (Pres Sg3) → Voice (Sg3) → $
NUKKU-$-V-KO → nukkuuko
I (In Pres Sg3) → I (Pres Sg3) → I (Sg3) → -V C (ek) → -KO
módosítójában jelenik meg, és a finnben is a másik klasszikus kvantor operátor megtestesítőjét, az ’is’ jelentésű -kin partikulát találjuk ennek megfelelőjén.
95
(107) a korábban (41)-ben látott Pekka nukkuu ’Pekka alszik’ mondat eldöntendő kérdés megfelelője, így a két szerkezet között nagyfokú hasonlóságot tapasztalhatunk. Az egyetlen köztük felfedezhető különbség az, hogy a -kO partikulával összekapcsolódott ige ezúttal a mondat élén, a téma előtt áll a C-fejben öltve hangalakot. A komplex igei fejnek azért kell Cbe mozognia igei eldöntendő kérdés esetén, mert a (104a) szabály alapján C fejében megjelenik egy szuffixum (-KO), amelynek tőre van szüksége, és erre a szerepre kétségtelenül a szerkezeti hierarchiában közvetlenül a C frázis alatt található TP fejében álló ige a legalkalmasabb. Hogyan biztosítható az, hogy a TP szintjén eltűnjön az ek index (104b)? Ha TP-hez érve nem alkalmazzuk az eldöntendő kérdés indexének eltüntetésére vonatkozó szabályt, akkor ezt az indexet máshol már nem fogjuk tudni törölni a rendszerből, mivel nincs más olyan később alkalmazható szabály, amelynek bemenetében szerepelne az ek index. Ha pedig ez az index megmarad, akkor az indexelt nyelvtan szabályainak megfelelően68 a generálás elhal. A tagadást tartalmazó eldöntendő kérdések szerkezete semmilyen újabb problémát nem vet fel: esetükben az eldöntendő kérdésekről, valamint a tagadásról eddig mondottak összekombinálását kell végrehajtani. Éppen ezért csak azt mutatom be, mi jelenik meg egy ilyen szósorban lévő C-fejben (vö. (42)-vel, amelynek (108) az eldöntendő kérdés változata). (108) E-i-kö
Pekka
nuku?
nem-SG3-QP Pekka-NOM alszik ’Pekka nem alszik?’
(108a) Az Eikö Pekka nuku? mondatban lévő C belső szerkezete C (ek ~) T (~)k
C (ek ~) -KO
Neg (In Pres Sg3 ~) n : EI
T (~)
eikö (108b) Indexek terminalizálódása (108) esetén eikö: Neg (In Pres Sg3 ~)→ Neg (Pres Sg3 ~) → Neg (Sg3 ~) → EI (~) → EI
EI-KO → eikö
C (ek ~) → -KO (~) → -KO 68
Az indexelt nyelvtanokra általánosságban érvényes szabály (lásd 1.1.), miszerint egy indexelt nyelvtannal akkor generálható egy VT fölötti füzér, ha létezik olyan S-től induló levezetés, amelynek utolsó átmeneti füzére már csak terminális szimbólumokat tartalmaz, nem-terminális szimbólumokat és indexeket (!!!) nem.
96
Ennél a szósornál az indexek terminalizálódása kapcsán mindössze annyit mondanék, hogy a -KO az eddig látottakkal összhangban a hangtani komponensben nyeri el végleges alakját (-kö) – a magánhangzó-harmónia ennél az elemnél is szerepet játszik. Térjünk át a két másik mondatéli pozícióhoz kötődő partikulát tartalmazó szerkezetek tárgyalására. Az ezekre vonatkozó szabályok tulajdonképpen megegyeznek azokkal, amelyeket az eldöntendő kérdés kapcsán bevezettem, pusztán az indexek elnevezése más: az ek helyén ezúttal hAn, illetve pA található. (109) S → CP (hAn) (109’) S → CP (pA) (110) CP (hAn) → XHanP C’, ahol X=D, N, A, Adv... (110’) CP (pA) → XPaP C’, ahol X=D, N, A, Adv... (111a) C (hAn) → -HAN (111a’) C (pA) → -PA (111b) TP (hAn) → TP (111b’) TP (pA) → TP (109) a generálásnak azt a mozzanatát írja le, amikor a partikuláért felelős index megjelenik a szerkezetben, miközben az S kategória CP-ként íródik újra (vö. (101)). Az eldöntendő kérdésnél már említettem, hogy a kategóriaváltásra azért van szükség az index feltűnésekor, hogy biztosítani tudjuk azt, hogy a szerkezetben legyen CP, hiszen a partikulát tartalmazó összetevőnek ennek fejében vagy specifikálójában kell megjelennie. (110) alkalmazása azon szerkezetek generáláskor szükséges, amikor a partikula nem az igei fejen, hanem valamely más összetevőn jelenik meg – lásd például (112)-t. Ezeknek a szerkezeteknek a tárgyalására – mint azt korábban is jeleztem – a főnévi csoport kapcsán a 4.5. alfejezetben fogok visszatérni. (112/30c) Kaisa-a-han
Pekka
rakasta-a.
Kaisa-PART-KrstP Pekka-NOM szeret-SG3 ’Pekka ”Kaisát szereti.’
(111) ellenben azoknál a szerkezeteknél alkalmazandó, amelyeknél a partikula az igei fejen tűnik fel. Mivel a C-fejben terminalizálódó -HAN, illetve -PA szuffixumként kötött morféma, az igének az eldöntendő kérdésnél látottaknak megfelelően fel kell mozognia Tfejből C-be, hogy ezek a szuffixumok tőhöz juthassanak. Szintén az ek indexszel kapcsolatban mondottaknak megfelelően az biztosítja, hogy a hAn és a pA indexek is eltűnjenek a TP csomópontnál, hogy amennyiben ezt nem tennék meg, akkor ezen indexek a generálás végén
97
is jelen lennének (miután később már nem tudnak törlődni a rendszerből, több szabály bemenetében ugyanis nem szerepelnek ilyen indexek), és ez az indexelt nyelvtan szabályai szerint a generálás elhalását eredményezné. Lássunk egy konkrét példát igén megjelenő partikulás szerkezetre is. Ezúttal perfectumi igealakot tartalmazó mondatot választottam, hogy látható legyen, bármilyen igeidejű, illetve igemódú alak kezelhető a felvázolt rendszer segítségével. sinä
(113) Ole-t-pa
kasva-nut. (ISK 2004, 800: §834 (b))
van-SG2-KrstP te-NOM nő-PTC.SG ’Hogy megnőttél!’
(113a) Az Oletpa sinä kasvanut mondat szerkezete S CP (pA) C’ (pA) C (pA)
TP (pA)
Tk I (In Pres Sg2) i : OLET
C (pA) -PA T
TP DNomP (Sg2) s SINÄ : Tk sinä Ø
oletpa
T’ IP IP (Sg2) IP (Perf Sg2) IP (In Perf Sg2) I’ (In Perf Sg2)
I (In Perf Sg2) i Ø
VoiceP (In Perf Sg2) Voice’ (Perf Sg2)
Voice (Perf Sg2) Vt KASVA-
Voice (Perf Sg2) : -NUT kasvanut
98
VP (Perf Sg2) DNomP (Sg2) s Ø
V’ (Sg2) Vt Ø
(113b) Igei indexek terminalizálódása (113) esetén oletpa kasvanut: I (In Perf Sg2) → I (Perf Sg2) → OLE- (Sg2) → OLET C (pA) → -PA
OLET-PA KASVA-NUT → oletpa kasvanut
V → KASVAVoice (Perf Sg2) → -NUT (Sg2) → -NUT
A partikulát tartalmazó szerkezetek tárgyalását azokkal a szósorokkal folytatom, amelyekben két ilyen elem egyszerre jelenik meg. Természetesen ezen esetekben is két lehetőség van: vagy a C-fejbe mozgó igén tűnnek fel a partikulák (114a-b), vagy a CP specifikálójában álló XP-n jelennek meg (115). Továbbra sem lehetséges viszont az, hogy a CP feje és specifikálója egyszerre legyenek kitöltve – lehetetlen például, hogy a specifikálóban egy -kO-t, a fejben egy -hAn-t találjunk (116). A partikulák sorrendje nem tetszőleges: az igéhez legközelebb a -kO áll, utána következhet a -pA vagy a -hAn (114a és 115); és amennyiben a két utóbbi partikula jelenik meg egyszerre, akkor minden alkalommal a -pA+ -hAn sorrendet találjuk (114b). (114a) Ole-t-ko-han
ajatel-lut
asia-a?
van-SG2-QP-KrstP gondol-PTC.SG dolog-PART ’Meggondoltad a dolgot?’
(114b/30e) On-pa-han
hän
kasva-nut.
vanSG3-KrstP-KrstP ő-NOM nő-PTC.SG ’Hogy megnőtt!’
(115) Nyt-kö-hän
lähde-mme?
most-QP-KrstP indul-PL1 ’Most indulunk? (csodálkozás)’
(116) *Pekka-a-ko
rakasta-a-han
Kirsi?
Pekka-PART-QP szeret-SG3-KrstP Kirsi-NOM
Mindezekről az általam használt keretben a következőképpen lehet számot adni. Mivel a -hAn kötelezően második a több partikulát tartalmazó szerkezetekben, az ő megjelenésével kapcsolatban (109)-en kívül nincs szükség más szabály megadására. A -pA, illetve a -kO esetében azonban az alábbi szabályok szükségesek még, ha a szerkezetben megjelenik a -hAn is: (117) CP → CP (ek) (117’) CP → CP (pA) (118a) -KO (pA) → -KOPA
99
(118b) -KO (hAn) → -KOHAN (118c) -PA (hAn) → -PAHAN Az agrammatikus *-hAnpA, *-hAnkO partikulasorrendeket azzal zárjuk ki, hogy nincs (117)-ben látható típusú CP → CP (hAn) szabály, így lehetetlen, hogy a szóban forgó elemek rossz sorrendben jelenjenek meg (a hAn megjelenése ugyanis így mindig S CP-vé való átalakulásához van kötve, azután tudjuk csak alkalmazni a (117)-ben látható szabályokat). Mi zárja ki azt, hogy több ek, vagy pA index tűnjön fel CP-n? Az, hogy ezek nem tudnának eltűnni a rendszerből, így a generálás lefulladna – lásd (119). (119) indexek megjelenése: S → CP (hAn); CP → CP (ek); CP → CP (ek); eredmény: CP (ek ek hAn) indexek eltűnése: C (ek) → -KO (ek hAn) ~ nincs -KO (ek) bemenetű szabály! Még egy agrammatikus szerkezet kizárásáról számot kell adnunk: arról, ami (116)-ban látható. Hiszen jelenlegi szabályainkkal lehetne generálni ezt a szósort: az ek index a (103)ban látható CP (ek) → XKoP C’ szabály alkalmazásával tűnne el a rendszerből (Pekkaako), míg a -hAn-t (111a) alkalmazásával törölnénk (C (hAn) → -HAN: rakastaahan). A finn nyelvnek az a korábban már többször említett jellemzője zárja ki ennek a szósornak az elfogadását, hogy ez esetben egyszerre lenne kitöltve a CP feje és specifikálója is 69, ami elfogadhatatlan az irodalmi nyelv normái szerint. Lássunk egy konkrét példát grammatikus több partikulát tartalmazó szerkezetekre. (120/114a) Ole-t-ko-han
ajatel-lut
asia-a?
van-SG2-QP-KrstP gondol-PTC.SG dolog-PART ’Meggondoltad a dolgot?’
Azért választottam pro alanyú példamondatot, hogy láthatóvá váljon, az alkalmazott szabályrendszernek nem okoz gondot az (sem), ha a korábban tárgyalt „különlegesebb” indexekkel együtt fordulnak elő a most bevezetett új indexek.
69
Koopman és Szabolcsi (1998) az itt említett elvet, miszerint nem lehet egyszerre kitöltve a fej és specifikáló, minden frázis esetében alkalmazza.
100
(120a) Az Oletkohan ajatellut asiaa? mondat szerkezete S S (topik) CP (hAn topik) CP (ek hAn topik) C’ (ek hAn topik) C (ek hAn topik) Tk I (In Pres Sg2) i : OLET
T
TP (ek hAn topik)
C (ek hAn topik) -KO : -KOHAN
TP (hAn topik) TP (topik) T’
oletkohan
Tk Ø
IP IP (Sg2) IP (Perf Sg2) IP (In Perf Sg2) I’ (In Perf Sg2)
I (In Perf Sg2) i Ø
VoiceP (In Perf Sg2) Voice’ (Perf Sg2)
Voice (Perf Sg2) Vt AJATEL-
Voice (Perf Sg2) : -NUT ajatellut
VP (Perf Sg2) V’ (Sg2)
DNomP (Sg2) prosinä Vt Ø
DPartP : N (Part) ASIA : asiaa
(120) szerkezete nagyon hasonló a (113)-ban látotthoz: ezúttal is egy egyes szám második személyű, perfectum idejű igét tartalmazó partikulás mondatról van szó; így a generálásnak csak azokra az elemeire térek ki, amelyek eltérnek a két szerkezet esetében. A legfontosabb különbség a generálás első lépéseiben látható: mivel a (113)-ban tárgyalt szósorral ellentétben 101
(120) pro alanyú mondat (a VP-specifikálóban ennek megfelelően egy prosinä elemet találunk), az S kategórián megjelenik a topik index, amely a 3.4.3., valamint a 3.4.5. alfejezetben megismert módon azért lesz felelős, hogy ne jöjjön létre a TP specifikálói pozíciója. A topik után a hAn index megjelenését dokumentálhatjuk – ezzel párhuzamosan az S kategóriából (109)-nek megfelelően CP lesz. Ezután kerül sor (117) alkalmazására, amellyel immáron az ek index is bekerül a szerkezetbe. Az eldöntendő kérdés és a hAn index ebben a mondatban a C-fejben terminalizálódik (lásd (120b)) a megszokott módon a megjelenésükhöz képest fordított sorrendben, mely folyamatra a topik indexnek nincs semmilyen hatása, az ezen a ponton nyom nélkül tűnik el (121), mivel itt nem releváns. Mivel a C-ben lejátszódó folyamatok egy szuffixumot eredményeznek, amelynek tőre van szüksége, az I-ből T-fejbe kerülő segédige továbbmozog C-be, hogy ezt a kívánalmat kielégítse. A partikulákkal kapcsolatos ek, illetve hAn index a (104b)-ben, valamint a (111b)-ben megfogalmazottaknak megfelelően TP-nél tűnik el a rendszerből, míg a topik index akkor törlődik, amikor a TP triviálisan T’-sá alakul így biztosítva azt, hogy nem lesz a szerkezetben TP-specifikáló. Ami a szerkezetben történt még nem tárgyalt mozgatásokat illeti, nincs különbség (113) és (120) között: a V-fejben megszülető igető mindkét esetben csak Voice-fejig mozog, ahonnan nem megy tovább I-be, hiszen a perfectum igeidő miatt abban a pozícióban segédige jelenik meg. Voice-fejben az eddigiekkel összhangban az ige az alany számát mutató participium alakjában ölt testet, melynek végleges formája a hangtani komponensben alakul ki a -NUT első mássalhangzójának teljes hasonulásával az igető végén lévő mássalhangzóhoz. (120b) Igei indexek terminalizálódása (120) esetén oletkohan ajatellut: I (In Perf Sg2) → I (Perf Sg2) → OLE- (Sg2) → OLET C (ek hAn topik) → -KO (hAn topik) → -KOHAN (topik) → -KOHAN V → AJATEL-
OLET-KOHAN AJATEL-NUT →
oletkohan ajatellut
Voice (Perf Sg2) → -NUT (Sg2) → -NUT
(121) -KO/-KOHAN/-KOPA/-PA/-PAHAN/-HAN (topik) → -KO/-KOHAN/-KOPA/-PA/-PAHAN/-HAN Lezárva a mondatéli pozícióhoz kötődő partikulákkal kapcsolatos kérdések tárgyalását, térjünk át a -kin partikula kapcsán felmerülő kérdésekre. Mint ahogyan azt ennek az alfejezetnek az elején már említettem, -kin partikulát tartalmazó összetevő a mondat bármely helyén feltűnhet: többnyire ott áll, ahol az adott elem
102
-kin nélkül is megjelenne. A korábban tárgyalt partikulák közül csak a -kO-val fordulhat elő egyszerre (kizárólag -kin + -kO sorrendben): ebben az esetben az eldöntendő kérdés kapcsán kifejtettekkel összhangban ennek az összetevőnek a CP specifikálójában kell megjelennie. (122) Matti-a-kin-ko
Pekka
odotta-a?
Matti-PART-is-QP Pekka-NOM vár-SG3 ’Pekka Mattit is (meg)várja?’
(122) szerkezetére a főnévi kifejezések szerkezetét tárgyaló negyedik fejezetben (4.5-ben) fogok visszatérni. A -kin partikula nemcsak névszókon tűnhet fel ’is’ jelentésben, hanem (a tagadóige kivételével) különböző igei összetevőkön is megjelenhet. Amennyiben nem az I-fejben álló összetevőhöz kapcsolódik, hanem mondjuk egy Voice-fejben megjelenő participiumhoz (123), továbbra is ’is’ jelentéssel rendelkezik; míg ha az I-fejben álló elemhez tapad hozzá, a mondat olyan jelentésárnyalatot kap, miszerint ’igenis megtörténik/megtörtént’ a szóban forgó dolog (124). Az utóbbi összetevőn nem jelenhet meg a -kO partikula (sem), mivel ilyen mondatokból nem lehet eldöntendő kérdést csinálni. (123) Ole-n
nukku-nut-kin.
van-SG1 alszik-PTC.SG-is ’Aludtam is (meg mást is csináltam).’
(124) Ole-n-kin nukku-nut. van-SG1-is alszik-PTC.SG ’Igenis aludtam (te lehet, hogy mást hittél, de így volt).’
A (123)-ban megjelenő -kin (122)-höz hasonlóan ’is’ jelentésben szerepel, így ennek szerkezetére is akkor térek majd ki, amikor a többi ilyen jelentésű összetevő struktúráját tárgyalom (4.5. fejezet). Ebben az alfejezetben kizárólag az ’igenis’ jelentésárnyalatot kifejező -kin partikulás mondatokkal foglalkozom. Ezek szerkezetét az indexelt nyelvtan indexek eltüntetésére vonatkozó szabályai miatt (lásd (5)) nem lehet olyan egyszerűen kezelni, mint azokat az eddig látott struktúrákat, amelyekben a partikulá(k) az igére tapadva jelen(nek) meg, ugyanis pusztán egy új kin index bevezetése nem oldja meg az összes felmerülő kérdést. Ennek az indexnek ugyanis I után kellene eltűnnie a rendszerből, ami mindössze egy index alkalmazásával nem lenne megoldható, mivel S szintjén a szerkezetbe kerülő elemként ez az index az indexfüzér jobb szélén állna (a mód, idő és szám-személy indexek mögött), törlés pedig csak a bal szélen lehetséges. Éppen ezért bár a kin indexként tűnik fel a generálás elején (125) – jelezve, hogy ilyen ’igenis’ jelentésárnyalatú mondattípusról van szó –, az IP-nél már a kategóriacímke részeként jelenik meg, hogy az
103
általa hordozott információt ne veszítsük el, de el is tudjuk tüntetni I után a szerkezetből (126) anélkül, hogy a többi I-n megjelenő indexet (mód, idő, illetve szám-személy) ez bármilyen módon is érintené. Természetesen az új kategóriacímke miatt a szabályrendszerbe fel kell vennünk azon szabályokat is, amelyek az említett mód, idő és szám-személy indexek megjelenését ezen az összetevőn is lehetségessé teszik (127). (126c) egy általános szabály, amely mindössze azt hivatott megragadni, hogy az IKin-ben történő terminalizálódási folyamatban – természetesen a mód, idő és szám-személy indexektől függően – mindig megjelenik egy -kin elem. Ennek pontos menetére alább (128b)-ben látható egy konkrét példa. Annak pedig, hogy a többi időben, módban, illetve szám-személyben ez a folyamat pontosan hogyan megy végbe, a dolgozat függelékében lehet utánanézni. (125) S → S (kin) (126a) T’ (kin) → T IKinP (126b) IKin’ → IKin VoiceP (126c) IKin → -KIN (127a) IKinP → IKinP (Numerus-persona) (127b) IKinP → IKinP (Tempus) (127c) IKinP → IKinP (Modus) Lássuk a (124)-hez tartozó felszíni szerkezetet. Azért választottam pro alanyos mondatot, hogy lehessen látni, az új indexnek semmilyen hatása nincs a másik S szintjén bekerülő indexnek, a topik–nak a működésére, amely a kin után jelenik meg a szerkezetben, és pontosan az előtt tűnik el, hogy ez utóbbi kategóriacímkévé alakul át. Az biztosítja, hogy a szóban forgó két index a megfelelő sorrendben jelenjen meg, hogy amennyiben a szerkezetbe előbb kerülne be a topik, mint a kin, akkor az előbbi nem tudna eltűnni a rendszerből. A topik ugyanis csak TP és T’ közt törlődhet, mivel ez az egyetlen olyan szabály, amely a bemenetében ilyen indexet tartalmaz. Ha azonban a kin az indexfüzérben a topik bal oldalán van, az említett törlő szabály nem alkalmazható, hiszen index csak a bal szélről törölhető. Ebben az esetben pedig a topik index a generálás végén is jelen lenne a szerkezetben, ami a levezetés elhalását eredményezné, hiszen indexelt nyelvtannal csak akkor generálható egy füzér, ha az utolsó átmeneti füzérben már csak terminális elemek vannak, nem-terminálisok és indexek nincsenek. Ami a generálás további főbb lépéseit illeti: a szerkezetben S szintjén megjelenő topik index az eddigiekkel összhangban ott játszik szerepet, hogy a TP triviálisan T’-ként íródik
104
újra, a pro alany miatt ebben a levezetésben ugyanis nincs szükség a TP specifikálójára. A perfectum igeidő miatt IKin-fejben segédige jelenik meg, amely a megszokott módon T-be mozog. A főige a segédige jelenléte miatt csak Voice-fejig mozog fel, ahol ezúttal is participiumi alakban ölt testet. A VP specifikálójában pedig az egyes szám első személy miatt a semleges esetben megszokott prominä jelenik meg. (128a) Az Olenkin nukkunut mondat szerkezete S S (kin) S (topik kin) TP (topik kin) T’ (kin) T IKin (In Perf Sg1) i
IKinP T
IKinP (Sg1)
:
olenkin
IKinP (Perf Sg1) IKinP (In Perf Sg1) IKin’ (In Perf Sg1) IKin (In Perf Sg1) i
VoiceP (In Perf Sg1)
Ø
Voice’ (Perf Sg1) Voice (Perf Sg1) Vt NUKKU-
VP (Perf Sg1)
Voice (Perf Sg1) DNomP (Sg1) : prominä -NUT
V’ (Sg1) Vt Ø
nukkunut (128b) Igei indexek terminalizálódása (128a) esetén olenkin nukkunut: IKin (In Perf Sg1) → IKin (Perf Sg1) → OLE-KIN (Sg1) → OLENKIN V → NUKKU-
OLENKIN NUKKU-NUT →
Voice (Perf Sg1) → -NUT (Sg1) → -NUT
olenkin nukkunut
A -kin partikula nemcsak abban különbözik a korábban látott -hAn, -pA és -kO elemektől, hogy a mondat bármelyik pozíciójában megjelenhet, hanem abban is, hogy a
105
magyarhoz hasonlóan más alakban bukkan fel tagadó, mint állító mondatokban70. Míg állító mondatokban -kin-ként jelenik meg, addig a tagadó szósorokban -kaan, illetve -kään alakban találkozhatunk vele a magánhangzó-harmóniától függően. A tagadások esetében is igaz, hogy ’igenis’ jelentésben az I-fejben álló összetevőhöz kapcsolódik hozzá; a tagadóigén ez a partikula nem jelenhet meg. Mindennek a kezeléséhez az alábbi szabályok, illetve kategóriák felvételére van szükségünk. (126a’) T’ (kin) → T NegKinP (126a”) NegKin’ → NegKin INegKinP (126b’) INegKin’ → INegKin VoiceP (126c’) INegKin → -KAAN (126a’) azt ragadja meg, hogy amennyiben a szerkezetben tagadás van, a kin index továbbra is akkor tűnik el a rendszerből (vö. 126a), amikor a T’ T-vé alakul át, de ennek komplementumában ezúttal egy NegKinP kategóriát találunk. A NegKin egy újabb összetett kategória Neg és Kin komponensekből összerakva ugyanazon okokból, amelyeket az állító mondatokban előforduló IKin mellett érvelve már említettem: meg kell őriznünk a kin index által hordozott információt úgy, hogy INeg után törölni tudjuk ezt az elemet a rendszerből anélkül, hogy a többi, NegP szintjén a szerkezetbe kerülő és INeg-ben is megjelenő mód, idő, valamint szám-személy indexet ez bármilyen módon érintené. Ehhez természetesen arra is szükség van, hogy INeg mellé bevezessünk egy INegKin kategóriát is, mely a NegKin komplementumában tűnik fel (126a”). A NegKin frázis esetében a Kin címkerészletnek a terminalizálódások során nem lesz szerepe (lásd (129b)-t alább, valamint a dolgozat függelékét), hiszen ahogyan azt említettem, a szóban forgó partikula nem bukkanhat fel a tagadóigéhez kapcsolva. (126c’) (126c)-hez hasonlóan azt ragadja meg általánosságban, hogy az INegKin-ben a terminálissá alakulás során mindig feltűnik egy -KAAN morféma, mely aztán a hangtanban nyeri el végleges -kaan, illetve -kään formáját. Kétségtelen, hogy ezeket a szerkezeteket már csak ilyen bonyolult módon, meglehetősen összetett kategóriacímkék alkalmazásával lehet ebben a keretben megragadni, de az is nyilvánvaló, hogy maguk a leírandó struktúrák sem tartoznak az alapszerkezetek közé. Vagyis a szabályrendszer valóban ott válik bonyolulttá, ahol a szerkezetek is bonyolultak (elég, ha például a (93)-ban látható beszélt nyelvi Pl1 felszólításra gondolunk, amely tagadással van 70
A magyarral kapcsolatban itt a sem ~ is alternálására gondolok.
106
kombinálva); valamilyen szempontból kivételesek (vö. a 3.4.2. alfejezetben (61) kapcsán az arb alanyú imperfectum tagadásáról mondottakkal); illetve periférikusnak tekinthetők (lásd a birtokos személyszuffixumok kérdése a 4.3. fejezetben). A nyelvi jelenségek és az őket leírni kívánó szabályrendszer bonyolultsága tehát szép párhuzamot mutat. Ezen alfejezet lezárásaképpen lássunk egy konkrét példát az ilyen szerkezetekre is. (129) E-mme ol-isi-kaan
nukku-neet.
nem-PL1 van-COND-sem alszik-PTC.PL ’Igenis nem aludtunk volna (nem akartunk aludni, de kellett).’
(129a) Az Emme olisikaan nukkuneet mondat szerkezete S S (~) S (kin ~) S (topik kin ~) TP (topik kin ~) T’ (kin ~) T (~) NegKin (Cond Perf Pl1 ~) n : emme
NegKinP (~) T (~)
NegKinP (Pl1 ~) NegKinP (Perf Pl1 ~) NegKinP (Cond Perf Pl1 ~) NegKin’ (Cond Perf Pl1 ~)
NegKin (Cond Perf Pl1 ~) n Ø
INegKinP (Cond Perf Pl1 ~) INegKin’ (Cond Perf Pl1 ~)
INegKin (Cond Perf Pl1 ~) : olisikaan Voice (Perf Pl1 ~)
VoiceP (Cond Perf Pl1 ~) Voice’ (Perf Pl1 ~) VP (Perf Pl1 ~)
V (~)t Voice (Perf Pl1 ~) DNomPlP (Pl1 ~) : : : NUKKU-NEET prome nukkuneet 107
V’ (Pl1 ~) V (~)t Ø
(129b) Igei indexek terminalizálódása (129) esetén emme olisikaan nukkuneet NegKin (Cond Perf Pl1 ~) → E- (Perf Pl1 ~) → E- (Pl1 ~) → EMME (~) → EMME INegKin (Cond Perf Pl1 ~) → -ISIKAAN (Perf Pl1 ~) → OLISIKAAN (Pl1 ~) → → OLISIKAAN (~) → OLISIKAAN
EMME OLISIKAAN NUKKU-NEET→
emme olisikaan nukkuneet
V (~) → NUKKU- (~) → NUKKUVoice (Perf Pl1 ~) → -NUT (Pl1 ~) → -NEET (~) → -NEET
A (129)-ben látható szerkezet generálása az említett új NegKin, illetve INegKin kategóriákat leszámítva semmilyen újdonságot nem tartalmaz. S szintjén három index kerül a szerkezetbe: legelőször a tagadásra utaló ~, majd a kin, végül a topik, mely utóbbi ezúttal is azért felel, hogy a szerkezetben ne épüljön ki a TP-specifikáló (hiszen a potenciális téma pro alanyként jelenik meg a VP-ben, amelyet hangalak nélkülisége miatt nem mozgatok). A tagadóige a szerkezeti hierarchiában legmagasabban álló igei összetevőként T-be mozog, INegKin-ben a perfectum igeidő miatt segédige jelenik meg, amelyen az ’igenis’ jelentést a szerkezetbe hozó -kaan is testet ölt az indexek terminalizálódása során. A V-fejben megszülető ige ezúttal is csak Voice-fejig mozog, ahol az alany számát is mutató participium alakjában jelenik meg összekapcsolódva az itt terminalizálódó -NUT morfémával. 3.4.9. A tárgy esete Az igei struktúrákkal kapcsolatban felmerülő kérdések bemutatását egy olyan téma tárgyalásával zárom, amely az igei és a főnévi szerkezeteket egyaránt érinti, így köztük egyfajta átvezető szerepet is betölt ebben a dolgozatban. A tárgy esetjelölésének kérdése megkerülhetetlen egy finn nyelvtanban: az ebben a nyelvben megfigyelhető nominativus ~ accusativus ~ partitivus esetalternációról rengeteg írás született (lásd például Kiparsky 1998; Maling 1993; Reime 1993; Toivainen 1993; Vainikka 1989, 1993, 2003; Manninen 2003a). Én ebben a részben azt mutatom be, hogyan kezelhető a kérdés indexelt nyelvtan segítségével. Mindenekelőtt röviden bemutatom az említett esetalternációt. A finn nyelvben csak akkor jelenhet meg a tárgyon accusativusi eset (ragja: -n, személyes névmások és kuka ’ki’ kérdő névmás esetén -t), ha az aspektus befejezett, a mondat nem tartalmaz tagadást, valamint a tárgy egyes számú és megszámlálható (130). Az, hogy a tárgyi funkciójú összetevő határozott vagy határozatlan főnévi kifejezés-e, ebből a szempontból nem releváns: ezek ragozása egyforma, és ebből kétértelműségek adódhatnak (lásd (135)). Bizonyos szerkezetek (arb alanyú mondatok, felszólítás, default formájú igét tartalmazó szósorok: így például a birtoklásmondatok és a ’kell’ igét (pl. täytyä, pitää) tartalmazó necesszív szerkezetek) esetén
108
a -t ragot viselő tárgyak megtartják esetüket a felszínen is, míg a különben -n esetragos összetevők nominativusban jelennek meg (131). Utóbbi elemek annotációiban a NOMACC esetjelölést használom utalva arra, hogy ebben a pozícióban állhat accusativusi tárgy is. Folyamatos aspektus, tagadás és/vagy anyagnévi tárgy esetén az összetevő partitivusban jelenik meg (132). Többes számban álló tárgyak folyamatos aspektus, illetve tagadás esetén továbbra is partitivusban jelennek meg, de ezúttal többes partitivusban (133a-b). Ezzel az esettel rendelkeznek a konkrét jelentésű főnevek is, amennyiben nem az összes olyan szóba jöhető dologról, hanem azoknak csak egy részéről van szó az adott szituációban (133c). Ha a konkrét tárgyak teljes mennyiségéről van szó (természetesen úgy, hogy nincs tagadás a mondatban, valamint az aspektus is befejezett), a tárgyon -t jelenik meg ugyanúgy, ahogyan a többes számban álló határozott alanyon is ezt a szuffixumot találjuk (134) – a két funkció megkülönböztetéséhez ilyen esetekben a szórend és az ige ragozása adhat támpontot. (130a) Tapaa-n
sinu-t / Jussi-n / tuo-n
naise-n.
találkozik-SG1 te-ACC Jussi-ACC az-ACC nő-ACC ’Találkozom veled / Jussival / azzal a nővel.’
(131a) Sinu-t /
Jussi
/
Tuo
nainen
tavata-an.
te-ACC Jussi-NOMACC az-NOMACC nő-NOMACC találkozik-ARB ’Találkoznak veled / Jussival / azzal a nővel.’
(131b) Valitse minu-t
/ Jussi
/
tuo
nainen!
választ én-ACC Jussi-NOMACC az-NOMACC nő-NOMACC ’Válassz engem / Válaszd Jussit / azt a nőt!’
(131c) Sinu-lla
on
minu-t
/
kissa
/ aika-a.
te-ADESS van-SG3 én-ACC macska-NOMACC idő-PART ’Én a tiéd vagyok / Van egy macskád / Van időd.’
(131d) Kaisa-n
täyty-y tavata
sinu-t / Jussi
/
tuo
nainen.
Kaisa-GEN kell-SG3 találkozni te-ACC Jussi-NOMACC az-NOMACC nő-NOMACC ’Kaisának találkoznia kell veled / Jussival / azzal a nővel.’
(132a) Pese-n
auto-a.
mos-SG1 autó-PART ’(Éppen) mosom az autót ~ Autót mosok.’
(132b) E-n
tapaa
sinu-a / Jussi-a / tuo-ta nais-ta.
nem-SG1 találkozik te-PART Jussi-PART az-PART nő-PART ’Nem találkozom veled / Jussival / azzal a nővel.’
(132c) Juo-n
kahvi-a.
iszik-SG1 kávé-PART ’Kávét iszom.’
(133a) Pese-n
auto-j-a.
mos-SG1 autó-PL-PART ’(Éppen) mosom az autókat ~ Autókat mosok.’
109
(133b) E-n
tapaa
suomalais-i-a ihmis-i-ä.
nem-SG1 találkozik finn-PL-PART ember-PL-PART ’Nem találkozom finn emberekkel.’
(133c) Osta-n
kirjo-j-a.
vásárol-SG1 könyv-PL-PART ’Könyveket vásárolok.’
(134a) Osta-n
nuo
kirja-t.
vásárol-SG1 az.PL.ACC könyv-PL.ACC ’Megvásárolom azokat a könyveket.’
(134b) Pese-n
auto-t.
mos-SG1 autó-PL.ACC ’Lemosom az autókat.’
A jelenség bemutatása után térjünk rá arra, hogyan lehet mindezt indexelt nyelvtannal kezelni. A tárgy (amennyiben az ige vonzata) V’ alatt születik 71. Mivel többféle eset is megjelenítheti ezt a grammatikai funkciót a felszínen, célszerűnek látszik egy összefoglaló kategóriacímkét adni az ezen a helyen álló összetevőnek: ez az Obj. A szintaktikai kategóriának ez a része fog átalakulni konkrét esetekre utaló címkerészletté a szerint, hogy milyen a főnév: anyagnév, határozatlan, határozott; illetve hogy milyen az igei szerkezet, amelybe bekerül: az aspektus folyamatos-e vagy befejezett, a mondat tartalmaz-e tagadást, illetve arb alanyú-e a szósor, esetleg felszólítás vagy default formájú ige szerepel-e benne. Az ilyen, igei szerkezetre vonatkozó információkat indexek kódolják, amelyek ráöröklődve az NObjP-re a megfelelő esetkategória kiváltásáért felelnek (természetesen amellett, hogy bizonyos igével kapcsolatos morfológiai vonatkozásaik is lehetnek72). Az Obj a ráöröklődő indexek hatására háromféle konkrét kategóriává alakulhat: Part (partitivus), Acc (accusativus), illetve Nomacc (nominativaccusativus). Még egy érdekesség figyelhető meg a tárgy kategóriája kapcsán: minden ilyen funkciójú elem NObjP-ként születik az általam alkalmazott rendszerben. Az N ebben az esetben a főnévi kifejezések alulspecifikált kategóriája, amelyet az adott szerkezetekben N, Num, illetve D jelenít meg. Azért van erre szükség, hogy azokat a mellérendelő konstrukciókat is kezelni lehessen majd, amelyekben eltérő kategóriájú főnévi kifejezések (tehát például DP és NumP) vannak koordinálva – ez ugyanis lehetséges a finnben. Ezzel bővebben a következő fejezetben (4.4) foglalkozom. 71
Ebben az alfejezetben csak olyan szerkezetekkel foglalkozom, amelyekben a tárgy(szerű) összetevő az ige vonzata. A főnévi igenevek tárgyával kapcsolatos kérdésekre az igenévi szerkezeteknél vissza fogok térni (ötödik fejezet); a tárgyi esetjelölésű szabad bővítményekkel (pl. Lue-n tunni-n olvas-SG1 óra-ACC ’Egy órát olvasok’) pedig ez a disszertáció nem foglalkozik. 72 Az igén is releváns az általános alanyra utaló arb, a felszólítás (!), a negáció (~), illetve a default formájú igealakra utaló (subj) index, hiszen (más indexekkel együtt) ezek felelősek a megfelelő igealakok előhívásáért; a folyamatos aspektust kódoló progr azonban az igén nem, csak a tárgyon releváns – az aspektust ugyanis a finnben nem az ige formája, hanem a tárgyi funkciójú összetevő (partitivusi) esete mutatja.
110
Tekintsük végig a lehetséges szerkezeteket. Elsőként lássunk olyan mondatokat, amelyekben az aspektus befejezett, és amelyek nem tartalmaznak tagadást. (135) Lue-n
kirja-n.
olvas-SG1 könyv-ACC ’Elolvasom a könyvet / Elolvasok egy könyvet.’73
(135a) A Luen kirjan mondat szerkezete S S (topik) TP (topik) T’ T
IP
I (In Pres Sg1) i Voice (Pres Sg1) v Vt LUKE-
T
I (In Pres Sg1) : Voice (Pres Sg1) -N : $
luen
IP (Sg1) IP (Pres Sg1) IP (In Pres Sg1) I’ (In Pres Sg1)
I (In Pres Sg1) i Ø
VoiceP (In Pres Sg1) Voice’ (Pres Sg1)
Voice (Pres Sg1) v VP (Pres Sg1) Ø DNomP (Sg1) V’ (Sg1) prominä Vt Ø
NObjP DAccP
DP (Acc) : N (Acc) KIRJA- (Acc) : kirjan
73
Ez a kétértelműség a jelen vizsgálat szempontjából nem releváns – a főnévi csoport kapcsán visszatérek majd rá.
111
A generálásnak csak a most releváns részleteire térek ki, vagyis kizárólag a V’ alatt megjelenő tárggyal kapcsolatos kérdésekkel foglalkozom (a többi részlet megegyezik a (65)tel kapcsolatban mondottakkal). A V’ alatt egy NObjP jelenik meg, amelyre semmilyen index nem öröklődik az igei struktúrából. Az ilyen esetekben csak a főnév tulajdonságai alapján dől el, hogy a felszínen milyen esetben fog megjelenni a tárgy. Mivel itt egy konkrét egyes számban álló tárggyal állunk szemben, az NObjP-ből DAccP lesz a (136)-ban látható szabály alapján. Az, hogy az accusativus -n vagy -t rag formájában ölt-e testet, a lexikai nemterminálistól függ – erre (137) mutat egy-egy példát. (136) NObjP → XAccP, ahol X=N, Num, D (137a) SINU- (Acc) → SINUT → sinut (137b) KIRJA- (Acc) → KIRJAN → kirjan (138) NObjP → XPartP, ahol X=N, Num, D (138)-ra azon szósorok esetében van szükség, amikor a főnév valamilyen anyagnév (132c), vagy a több szóba jöhető megszámlálható tárgynak csak egy részéről teszünk állítást (133c). Ezen esetekben a következőképpen alakulna a V’ alatti rész a mélyszerkezetben: (139) A Juon kahvia mondat mélyszerkezetének V’ alatti része V’ (Sg1) V JUO-
NObjP NPartP NP (Part) : N (Part) KAHVI- (Part) : kahvia
A főnévi kifejezések belső szerkezetével a következő (negyedik) fejezet foglalkozik, így ezekre a részletekre ezúttal nem térek ki. Most elsősorban az Obj kategóriarészlet különböző átalakulásai relevánsak, melyből a szóban forgó (132c, 133c) szósorok esetén Part lesz a korábban mondottak (anyagnévi tulajdonság, illetve részleges mennyiség) alapján.
112
(140) Az Ostan kirjoja mondat mélyszerkezetének V’ alatti része V’ (Sg1) V OSTA-
NObjPlP NPartPlP NPlP (Part) NP (Pl Part) : N ( Pl Part) KIRJA- (Pl Part) : kirjoja
Lássuk, mi történik, ha a (135)-ben szereplő mondatot letagadjuk. (141) E-n
lue
kirja-a.
nem-SG1 olvas könyv-Part ’Nem olvasom el a könyvet / Nem olvasok el egy könyvet / Nem olvasok könyvet 74.’
Az S szintjén (141) esetében két index jelenik meg a szerkezetben: a tagadásra utaló ~ (S → S (~)), majd a pro alany miatt a topik (S → S (topik)); utóbbi (mint mindig) azért felelős, hogy ne jöjjön létre a TP-specifikáló. Az biztosítja, hogy ezen indexek ebben a sorrendben tűnjenek fel, hogy különben a topik-ot nem lehetne eltüntetni a rendszerből, amelynek eredményeképpen a generálás lefulladna (TP után nincs olyan szabály, amelynek bemenetében ez az index szerepelne). A ~ index minden tagadást tartalmazó mondatban megjelenik többek között azért, hogy ha az igének lenne tárgyi vonzata, akkor a rendszer „emlékezzen” arra, hogy a negáció miatt ez az összetevő kizárólag partitivusi esetben jelenhet meg. Ezt fogalmazza meg (142). (142) NObjP (~) → XPartP, ahol X=N, Num, D (141a) ágrajzot tanulmányozva látható, hogy a jelen kérdés, vagyis a tárgy esetének meghatározása szempontjából csak a generálás eleje (az S-en megjelenő esetleges indexek); illetve a vége, azaz a V’ alatti rész releváns. A kettő közti szakaszról az igei szerkezetek kapcsán már rengeteg szó esett, és ezek nem tartalmaznak semmilyen újdonságot, így innentől csak a „kezdettel” és a „véggel” foglalkozom részleteiben.
74
Ezen jelentés esetében a V’ alatt megjelelő NObjP NPartP-vé alakul át – ez a fejezet további részében, minden ilyen kétértelműség esetében érvényes.
113
(141a) Az En lue kirjaa mondat szerkezete S S (~) S (topik ~) TP (topik ~) T’ (~) T (~) Neg (In Pres Sg3 ~) n
NegP (~) T (~)
NegP (Sg1 ~)
:
en
NegP (Pres Sg1 ~) NegP (In Pres Sg1 ~) Neg’ (In Pres Sg1 ~) Neg (In Pres Sg1 ~) n Ø
INegP (In Pres Sg1 ~) INeg’ (In Pres Sg1 ~)
INeg (In Pres Sg1 ~) Voice (Pres Sg1 ~) v
VoiceP (In Pres Sg1 ~)
INeg (In Pres Sg1 ~) Voice’ (Pres Sg1 ~) :
V (~) t : LUKE-
Voice (Pres Sg1 ~) : $ lue
-K Voice (Pres Sg1 ~) v VP (Pres Sg1 ~) Ø DNomP (Sg1 ~) p V’ (Sg1 ~) : prominä V (~) t NObjP (~) Ø DPartP DP (Part) :
N (Part) KIRJA- (Part) :
kirjaa A negációs index (~)nemcsak a tárgy kapcsán juthat szerephez egy mondatban, hanem a segítségével azt is biztosíthatjuk, hogy bizonyos szabad bővítmények megfelelő formában jelenjenek meg. A finnben ugyanis igen sok olyan elem van, amelynek két megvalósulása lehet: az egyik állító, a másik tagadó mondatokban fordul elő. Ilyen például a tietenkin ’természetesen’ és a tietenkään ’természetesen nem’; a jo ’már’ és az enää ’már nem’. Mivel a ~ index a teljes igei struktúrán végigvonul, ráöröklődik ezekre a szabad bővítményekre is, és
114
ezt kihasználva megadhatunk olyan szabályokat, amelyek biztosítják, hogy az adott elem a megfelelő formában jelenjen meg az adott szósorban. Például a következőképpen: (143a) TIETENKIN (~) → TIETENKÄÄN (143b) JO (~) → ENÄÄ Ez után a rövid kitérő után térjünk vissza a tárgyi esetalternációkra. Eddig az alapeseteket vázoltam fel, a következőkben pedig röviden bemutatom, hogyan kezelhetőek az általam alkalmazott rendszerben a folyamatos aspektusú szósorok (132a, 133a). A befejezett aspektust a szerkezetben nem jelöli index – ezt default esetként kezelem, vagyis ha nincs ellentétes információ, az aspektus befejezettként értelmeződik. A folyamatos aspektust ellenben az S szintjén a szerkezetbe kerülő progr index jeleníti meg. Ez (a ~ indexhez hasonlóan) rácsorog a V’ alatt álló összetevőkre, de a finnben sok nyelvvel ellentétben nem az igén lesz releváns (vö. angol I read a book ’Elolvasok egy könyvet’ ~ I am reading a book ’Éppen egy könyvet olvasok’), hanem a tárgyi funkciójú összetevőn. A folyamatos aspektus kifejezése ugyanis a finnben a tárgy partitivusi esetjelölésével történik. Ezt fogalmazza meg a (145)-ben látható szabály. (144) Lue-n
kirja-a.
olvas-SG1 könyv-PART ’(Éppen) könyvet olvasok.’
(144a) A Luen kirjaa mondat mélyszerkezetének releváns részletei S S (progr) S (topik progr) TP (topik progr) :
V’ (Sg1 progr) V (progr) LUKE-
NObjP (progr) NPartP NP (Part) :
N (Part) KIRJA- (Part) : kirjaa
115
(145) NObjP (progr) → XPartP, ahol X=N, Num, D Mivel tagadás esetén az aspektus mindenképpen folyamatos, nincs szükség arra, hogy a progr index a negációt tartalmazó szósorokban is megjelenjen – az általa hordozott információ a ~ indexben is benne van. A következőkben azokról a szerkezetekről lesz szó, amelyekben a máskor accusativusban álló tárgy nominativusban, pontosabban nominativaccusativusban jelenik meg. Ilyenek: a felszólítások (a harmadik személyt leszámítva), az arb alanyú mondatok, illetve a default formájú igét tartalmazó szósorok. Ezek tárgyalását kezdjük a felszólítások elemzésével. Az imperativusi igét tartalmazó szósorokban csak a -t tárgyragú összetevők (a személyes névmások) jelenhetnek meg továbbra is accusativusban, az egyébként -n tárgyragot kapó elemek nominativusban tűnnek fel (146) – természetesen amennyiben nincs ok a partitivus használatára: például tagadás, anyagnévi tárgy stb. esetén (147). Harmadik személyű felszólítás esetén azonban a tárgy accusativusi raggal ölt testet (148) – természetesen továbbra is csak akkor, ha nincs ok a partitivus használatára. (146) Valitse
minu-t / kirja!
választ én-ACC könyv-NOMACC ’Válassz engem! / Válassz egy könyvet ~ Válaszd a könyvet!’
(147) Äl-ä
valitse minu-a / kirja-a!
neg-IMP.SG2 választ én-PART könyv-PART ’Ne válassz engem! / Ne válaszd a könyvet ~ Ne válassz könyvet!’
(148) Valit-koon
minu-t / kirja-n!
választ-IMP.SG3 én-ACC könyv-ACC ’Válasszon engem! / Válasszon egy könyvet ~ Válassza a könyvet!’
Mindezt indexelt nyelvtani keretben akkor lehet kezelni, ha a rendszer a tárgynál még „emlékszik” arra, hogy milyen mondatról is van szó éppen: (146) esetében („normál”) felszólításról, amelynél a tárgyi összetevő nominativaccusativusban kell, hogy megjelenjen a felszínen; (147)-nél a tagadás miatt mindenképpen partitivusban kell állnia az ilyen funkciójú elemnek; míg (148)-ban olyan harmadik személyű felszólítással van dolgunk, amelyben a tárgyon accusativusi ragnak kell testet öltenie. A felszólító mondattípus jelölésére ezért bevezetek egy új indexet (jele: !), amely S szintjén kerül a szerkezetbe. (149) S → S (!)
116
Ez az index lesz a legelső, amely megjelenik majd a nyelvtan kezdőszimbólumán, és így ez lesz a legutolsó, amelyik eltűnik majd az igei struktúrában végigvonuló indexek közül. Így még a V-fejre, valamint az ennek komplementumában esetlegesen felbukkanó tárgyra is ráöröklődik, és a következő átalakulásokat váltja ki: (150) NObjP (!) → XNomaccP, ahol X=N, Num, D (151a) MINU- (Nomacc) → MINUT → minut (151b) KIRJA- (Nomacc) → KIRJA → kirja (152) NObjP (!) → XPartP, ahol X=N, Num, D (150)
azt
biztosítja,
hogy
az
egyébként
accusativusban
álló
tárgy
nominativaccusativusban jelenjen meg. Az, hogy ez konkrétan nominativust vagy accusativust jelent-e, a lexikai nem-terminális elemtől függ – vö. (151a)-t (151b)-vel. (152)-re pedig azért van szükség, mert tagadást nem tartalmazó felszólításoknál is lehetséges partitivusi tárgy – például azért, mert a tárgy anyagnév (153). (153) Juo
kahvi-a!
iszik kávé-PART ’Igyál kávét!’
Lássunk néhány konkrét elemzést ebből a tárgykörből – legalábbis ezek releváns részleteit. (154) A Valitse minut / kirja! mondat mélyszerkezetének releváns részletei S
V (!) VALIT-
S
S (!)
S (!)
S (topik !)
S (topik !)
TP (topik !) : V’ (Sg2 !)
TP (topik !) : V’ (Sg2 !)
NObjP (!)
V (!) VALIT-
DNomaccP
NObjP (!) DNomaccP
DP (Nomacc) MINU- (Nomacc) : minut
DP (Nomacc) : N (Nomacc) KIRJA- (Nomacc) : kirja
117
(155) A Juo kahvia! mondat mélyszerkezetének releváns részletei S S (!) S (topik !) TP (topik !) : V’ (Sg2 !) V (!) JUO-
NObjP (!) NPartP : N (Part) KAHVI- (Part) : kahvia
A ! index segítségével tehát kezelhetők a különböző (egyelőre tagadást nem tartalmazó) felszólítások – legalábbis az első és a második személyűek, valamint az arb alanyúak (hiszen ezeknél a tárgynak eleve ilyen esetalternációi vannak felszólítás nélkül is – lásd a 3.4.2-ben mondottakat, valamint ezen alfejezet egy későbbi részét). Harmadik személyben álló imperativusi ige jelenlétekor azonban a tárgy megőrzi az igétől kapott accusativusi esetét. Ezt csak akkor lehet ebben a rendszerben kezelni, ha ezen felszólításoknál a ! index helyén egy másik index jelenik meg, amely egyszerre mutatja, hogy felszólításról van szó (ilyen típusú a mondat), és hogy az alany harmadik személyű. Erre a szerepre a !3 indexet javaslom, amely a következő átalakulásokat válthatja ki: (156) NObjP (!3) → XAccP, ahol X=N, Num, D (157) NObjP (!3) → XPartP, ahol X=N, Num, D
118
(158) A Valitkoon minut / kirjan! mondat mélyszerkezetének releváns részletei S S (!3) S (topik !3) TP (topik !3) :
V’ (Sg3 !3) V (!3) VALIT-
NObjP (!3) DAccP DP (Acc) :
N (Acc) MINU- (Acc) / KIRJA- (Acc) :
minut / kirjan A felszólítás alapeseteinek megtárgyalása után térjünk rá arra, mi történik, ha az imperativus mellett tagadás is megjelenik a szerkezetben. A tárgynak a negáció miatt ilyen esetekben is mindenképpen partitivusban kell állnia, így logikusnak látszik, hogy az eddig erre a célra alkalmazott ~ indexet használjuk fel ismét a jelenség kezelésére. Vagyis S szintjén nemcsak a !, de a ~ index is megjelenik majd (természetesen a topik mellett, amely (többek között) a felszólításoknál is a TP-specifikáló generálását akadályozza meg, hiszen imperativusi igéjű mondatoknak nem lehet témájuk). Milyen legyen az S szintjén a szerkezetbe kerülő indexek egymáshoz viszonyított sorrendje? Akkor kapjuk a legegyszerűbb szabályrendszert, ha először a felszólításra utaló !, azután a tagadást megjelenítő ~, végül a topik jelenik meg. A topik indexnek mindenképpen utolsónak kell lennie, különben nem tud eltűnni TP és T’ között a rendszerből, ami a generálás elhalását eredményezné. A negációra utaló ~ indexnek a ! indexnél későbbi felvétele pedig azért előnyös, mert tagadás esetén mindenképpen partitivusban kell a tárgynak megjelennie, és ezt a szerkezetbe később bekerülő, ezért előbb eltűnő ~ index biztosítja, amelyet a ! jelenléte nem befolyásol (159). De arra az esetre is kidolgozható szabályrendszer, ha előbb jelenik meg a ~, és csak ezután tűnik fel a !, de ez kicsit bonyolultabb, mint az előző alternatíva (160). Én éppen ezért a (159)-ben látható indexsorrenddel fogok dolgozni. (159) NObjP (~ !): NObjP (~) → XPartP; XPartP (!) → XPartP, ahol X=N, Num, D
119
(160) NObjP (! ~): NObjP (!) → XNomaccP, illetve NObjP (!) → XPartP; XNomaccP (~) → XPartP, XPartP (~) → XPartP, ahol X=N, Num, D Lássunk egy konkrét, tagadást tartalmazó felszólító mondatot, például a (147)-ben szereplő szósort, valamint az ehhez tartozó szerkezetet (161): (147) Äl-ä
valitse minu-a / kirja-a!
neg-IMP.SG2 választ én-PART könyv-PART ’Ne válassz engem! / Ne válaszd a könyvet ~ Ne válassz könyvet!’
(161) Az Älä valitse minua / kirjaa! mondat mélyszerkezetének releváns részletei S S (!) S (~ !) S (topik ~ !) TP (topik ~ !) : V’ (Sg2 ~ !) V (~ !) VALIT-
NObjP (~ !) DPartP (!) DPartP
DP (Part) : N (Part) MINU- (Part) / KIRJA- (Part) : minua / kirjaa Ezzel befejeztem a felszólításokban megjelenő tárgyakkal kapcsolatos kérdések ismertetését, és áttérek az arb alanyú szósorokban megjelenő ilyen funkciójú összetevők tárgyalására. Ahogyan azt a 3.4.2-ben már említettem, az arb alanyú mondatokban az alany számára és személyére utaló index helyén az arb jelenik meg, amely (eltérően a tényleges számszemély indexektől) már S szintjén feltűnik a szerkezetben mutatva azt, hogy ilyen típusú mondat következik. Ez az arb index abban is különbözik az indexfüzérnek ebben a pozíciójában megjelenő többi említett indextől, hogy nem hal el V’ és V között, hanem
120
ráöröklődik a V-fejre és az annak komplementumában álló összetevőkre is. Ez biztosítja azt, hogy a rendszer emlékezzen75 arra, hogy ilyen jellegű személytelen szerkezet generálása történik éppen, amelyben a tárgy ugyanazt a nominativus ~ accusativus ~ partitivus esetalternációt mutatja, amelyet éppen az imént láttunk a(z első és második személyű) felszólítások esetében is. Vagyis az arb tulajdonképpen ugyanúgy működik, mint a ! index a tárgy esetének meghatározásának folyamatában: lásd (163), valamint vö. (150) és (152). (162a) Sinu-t / Jussi
muiste-ta-an.
te-ACC Jussi-NOMACC emlékszik-PASS-ARB ’Emlékeznek rád / Jussira.’
(162b) Kahvi-a juoda-an. kává-PART iszik-ARB ’Kávét isznak.’
(163a) NObjP (arb) → XNomaccP, ahol X=N, Num, D (163b) NObjP (arb) → XPartP, ahol X=N, Num, D Lássuk a (162a-b)-hez tartozó reprezentációkat. (164) A Sinut / Jussi muistetaan mondat mélyszerkezetének releváns részletei S
S
S (arb)
S (arb)
TP (arb)
TP (arb)
:
:
V’ (arb) V (arb) MUISTA-
V’ (arb)
NObjP (arb)
V (arb) MUISTA-
DNomaccP
NObjP (arb) DNomaccP
:
DP (Nomacc) SINU- (Nomacc) : sinut
DP (Nomacc) : N (Nomacc) JUSSI- (Nomacc) : Jussi
75
Az indexek egyfajta memóriát képviselnek a nyelvtanban. Ha az általános alanyra utaló arb, illetve az ebben a részben tárgyalt többi index (a felszólításra utaló !, a negációt kódoló ~, valamint a default formájú igére utaló subj) nem hal el V’-nál, hanem ráöröklődik a V komplementumában álló összetevőkre, így a tárgyra is, akkor a bennük kódolt információra eze(k)nél az összetevő(k)nél is hivatkozni tudunk, így tudjuk biztosítani azt, hogy a tárgyi funkciójú összetevő az adott szerkezetben megkövetelt esetben jelenjen meg . A 3.4.5. alfejezetben (93a)ban látott Pl1arb index is az általános alanyú szósoroknál megjelenő arb indexhez hasonlóan viselkedik: a benne lévő arb részlet miatt nem hal el a V’ és V közötti szakaszon, hanem ráöröklődik a V-fejre és az annak komplementumában álló tárgyra, mely utóbbi összetevőn az arb indexszel megegyező esetek megjelenését váltja ki.
121
(165) A Kahvia juodaan mondat mélyszerkezetének releváns részletei S S (arb) TP (arb) : V’ (arb) V (arb) JUO-
NObjP (arb) NPartP : N (Part) KAHVI- (Part) : kahvia
Mint ahogyan az (163–165)-ből kiderül, a felszólítás ! indexe, és az arb alanyú szósorokban feltűnő arb index valóban azonos módon működik. Mi a helyzet akkor, ha a kettő egyszerre van jelen a szerkezetben, vagyis ha arb alanyú felszólítást kell generálni? Mivel a két index más-más információt hordoz (a ! azt, hogy felszólításról van szó, az arb pedig azt, hogy egy bizonyos, igemorfológiában is releváns személytelen szerkezet következik), mindkettő megjelenésére szükség van a szerkezetben. Mivel a tárgy esetének meghatározásban azonos módon működnek, egymáshoz viszonyított sorrendjük a generálás technikai menetét figyelembe véve tulajdonképpen mindegy (vö. a (166)-ban és a (167)-ben leírtakat)76. De ha számításba vesszük azt, hogy az arb a szám-személy index helyén szokott megjelenni, azzal egyfajta rokonságot is mutat (lásd Hakulinen és Karlsson (1979, 255) negyedik személyre vonatkozó eszmefuttatása), akkor célszerű a szabályrendszert úgy megadni, hogy előbb a ! kerüljön a szerkezetbe, majd ezt követően jelenjen meg az arb, így ez utóbbi továbbra is a szám-személy indexek helyén állhat – vagyis én emiatt a (166)-ban megadott sorrenddel fogok a továbbiakban dolgozni fenntartva azt, hogy (167) is alkalmazható lenne. (166) NObjP (arb !): NObjP (arb) → XNomaccP, illetve NObjP (arb) → XPartP; XNomaccP (!) → XNomaccP, illetve XPartP (!) → XPartP; ahol X=N, Num, D;
76
A ! és arb indexek sorrendjében megfigyelhető relatív „szabadság” természetesen nem érvényes a minden felszólításnál jelen lévő topik indexre, amelynek feltétlenül legutolsóként kell S-en megjelennie a korábban már többször elmondott okokból.
122
(167) NObjP (! arb): NObjP (!) → XNomaccP, illetve NObjP (!) → XPartP; XNomaccP (arb) → XNomaccP, illetve XPartP (arb) → XPartP; ahol X=N, Num, D; Mindezek illusztrálására lássunk egy konkrét szerkezetet is. (168/80a) Lue-tta-koon
kirja!
olvas-PASS-ARB könyv-NOMACC ’Olvassák el a könyvet! ~ Olvassanak el egy könyvet!’
(169) A Luettakoon kirja! mondat mélyszerkezetének releváns részletei S S (!) S (arb !) S (topik arb !) TP (topik arb !) : V’ (arb !) V (arb !) LUKE-
NObjP (arb !) DNomaccP (!) DNomaccP DP (Nomacc) :
N (Nomacc) KIRJA- (Nomacc) :
kirja Miután áttekintettem a tárgy lehetséges esetjelöléseit tagadást nem tartalmazó arb alanyú mondatokban, rátérek arra, mi történik akkor, ha mindezekben a szerkezetekben megjelenik a negáció. Tagadást tartalmazó szósorokban a tárgynak partitivusban kell megjelennie, így ismét a (159–160)-ban a felszólítások kapcsán már felvetett kérdéssel kerülünk szembe, vagyis: melyik index jelenjen meg előbb a szerkezetben, a tagadásra utaló ~, vagy az arb? Ebben az esetben nem olyan egyszerű a döntés, mint a felszólítások esetében volt, ugyanis mindkét variációnak van előnye és hátránya is. Ha a negációt kifejező ~ bukkan fel előbb, a szabályrendszer bonyolultabb lesz, mert az előbb eltűnő arb index mellett a tárgy többféle esetben állhat, és csak később lesz mindenből partitivus a ~ hatására (170). Ezzel a megoldással azonban fenntartható a (Modus < Tempus < Numerus-persona/arb)
123
indexsorrend, vagyis az arb továbbra is szerepelhet egyfajta szám-személy indexként (is). A (171)-ben látható sorrend (vagyis előbb megjelenő arb, azután feltűnő ~) egyszerűbb szabályokat eredményez, hiszen az első lépésnél rögtön láthatóvá válik, hogy csak partitivusban állhat a tárgy; ám így (Modus < Tempus < ~ < arb) indexsorrendet kapunk, vagyis az arb már nem a szám-személy indexek helyén áll. Én a (170)-ben leírt megoldást választom, mivel szeretném megőrizni az arb, valamint az alany számára és személyére utaló indexek közötti párhuzamot, hiszen az ezek terminalizálódásakor felbukkanó morfémák egyfajta finitséget jelölnek (lásd Holmberg és mtsai (1993, 182–183)). Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a (171)-ben leírt megoldást rossznak ítélném; más nézőpontból közelítő kutatóknak lehet, hogy az sokkal inkább elfogadható. (170) NObjP (arb ~): NObjP (arb) → XNomaccP, illetve NObjP (arb) → XPartP; XNomaccP (~) → XPartP, XPartP (~) → XPartP, ahol X=N, Num, D (171) NObjP (~ arb): NObjP (~) → XPartP; XPartP (arb) → XPartP, ahol X=N, Num, D Lássunk egy konkrét szerkezetet. (172) Kirja-a
e-i
lue-ta.
könyv-PART neg-ARB olvas-PASS ’A könyvet nem olvassák el.’
(172a) A Kirjaa ei lueta mondat mélyszerkezetének releváns részletei S S (~) S (arb ~) TP (arb ~) :
V’ (arb ~) V (arb ~) LUKE-
NObjP (arb ~) DNomaccP (~) DPartP DP (Part) :
N (Part) KIRJA- (Part) :
kirjaa 124
A legbonyolultabb szerkezeteket nyilvánvalóan akkor kapjuk, ha tagadást tartalmazó arb alanyú mondatban felszólítás is szerepel. Ebben az esetben S-en négy index fog megjelenni: !, ~, arb, topik. Korábban már érveltem amellett, hogy a topik indexnek kell legutoljára megjelennie, mert ez tűnik el leghamarabb. A másik három index viszonylatában pedig kettő-kettő egymáshoz viszonyított sorrendje már tisztázott: a felszólításra utaló ! előbb jelenik meg, mint a negációt kifejező ~, a ~ pedig az általános alanyra utaló arb előtt kerül a szerkezetbe. Így alakul ki a (! < ~ < arb < topik) indexsorrend, ami a szemantika nyelvére lefordítva annyit jelent, hogy olyan mondatról lesz szó, amely felszólításként tagadást tartalmaz, arb alanyú és nincs témája. Ilyen mondat felszíni szerkezete (94)-ben már szerepelt, de a mélyszerkezetet érintő releváns vonásokat itt is kiemelem. (173/94a) Äl-köön
lue-tta-ko
kirja-a!
neg-IMP.ARB alszik-PASS-IMP könyv-PART ’Ne olvassák el a könyvet!’
(173a) Az Älköön luettako kirjaa mondat mélyszerkezetének releváns részletei S S (!) S (~ !) S (arb ~ !) S (topik arb ~ !) TP (topik arb ~ !) : V’ (arb ~ !) V (arb ~ !) LUKE-
NObjP (arb ~ !) DNomaccP (~ !) DPartP (!) DPartP DP (Part) : N (Part) KIRJA- (Part) : kirjaa 125
Még egy típusú szerkezetről kell a tárgy esetjelölése kapcsán beszélni: a default formájú igét tartalmazó szósorokban77 a V’ alatt megjelenő összetevő esetjelölése ugyanis feltűnő párhuzamot mutat a(z első és második személyű) felszólításokkal, valamint az arb alanyú mondatokkal. Lássunk néhány birtoklásmondatot, amely szintén ebbe a típusba tartozik. (174) Sinu-lla
on
kissa
/ aika-a.
te-ADESS van-SG3 macska-NOMACC ’Van (egy) macskád / Van időd.’
(175/131c) Sinu-lla
ei
ole
kissa-a
idő-PART
/ aika-a.
te-ADESS nem.SG3 van macska-PART ’Nincs macskád / Nincs időd.’
idő-PART
Az ezekben a mondatokban megjelenő subj indexről ugyanaz mondható el, mint az arbról az imént: vagyis S szintjén jelenik meg a szerkezetben, de a szám-személy indexek helyén áll, azokkal egyfajta rokonságot mutat, mivel (többek között) a VP specifikálójában megjelenő összetevőért felelős: vagyis azért, hogy ebbe a pozícióba ilyen mondatok esetén egy üres elem kerüljön. Ez a subj index az arb-hoz hasonlóan, de a „normális” szám-személy indexektől eltérően nem tűnik el V’ és V között, hanem rácsorog V-re és a komplementumában álló elemekre is az arb-nál és a felszólító mondatoknál látott esetváltakozást produkálva a megfelelő összetevőn. (176a) NObjP (subj) → XNomaccP, ahol X=N, Num, D (176b) NObjP (subj) → XPartP, ahol X=N, Num, D (177) A Sinulla on kissa / aikaa mondat mélyszerkezetének releváns részletei S S S (subj)
S (subj)
TP (subj)
TP (subj)
:
:
V’ (subj) V (subj) OLE-
NObjP (subj)
V (subj) OLE-
NObjP (subj)
NNomaccP
NPartP
NP (Nomacc)
NP (Part)
N’ (Nomacc)
N’ (Part)
N (Nomacc) DAdessP (Nomacc) KISSA- (Nomacc) : DAdessP kissa : sinulla 77
V’ (subj)
N (Part) AIKA- (Part) : aikaa
DAdessP (Part) DAdessP : sinulla
Az ilyen szósorokban lévő igei szerkezetek kezeléséről lásd a 3.4.4. alfejezetet.
126
Ha ilyen szerkezetben tagadás is van, az eddig megszokott módon a tárgy kötelezően partitivusban jelenik meg (175). A negációra utaló ~ és a subj index viszonyáról pedig ismét csak ugyanazt lehet elmondani, amit az arb kapcsán már tárgyaltam: vagyis elméletileg két megoldás
lehetséges.
Az
egyik
kicsit
bonyolultabb,
több
átalakulást
használó
szabályrendszerhez vezet, de a párhuzam a subj és az alany számára és személyére utaló indexek között fenntartható általa (178); míg a másik egyszerűbb szabályrendszert eredményez, de az említett párhuzamot akkor nem lehet (olyan szépen) fenntartani (179). Én, akárcsak az arb esetében az imént, ezúttal is az előbbit választom. (178) NObjP (subj ~): NObjP (subj) → XNomaccP, illetve NObjP (subj) → XPartP; XNomaccP (~) → XPartP, XPartP (~) → XPartP, ahol X=N, Num, D (179) NObjP (~ subj): NObjP (~) → XPartP; XPartP (subj) → XPartP, ahol X=N, Num, D A szabályrendszer konkrét működésének illusztrálására lássuk a (175)-höz tartozó szerkezetet. (180) A Sinulla ei ole kissaa / aikaa mondat mélyszerkezetének releváns részletei S S (~) S (subj ~) TP (subj ~) : V’ (subj ~) V (subj ~) OLE-
NObjP (subj ~) NNomaccP (~) NPartP NP (Part) N’ (Part)
N (Part) KISSA- (Part) / AIKA- (Part) : kissaa / aikaa
DAdessP (Part) DAdessP : sinulla 127
Ha ezeket a szósorokat felszólítássá alakítjuk, az eddig elmondottak alapján az ilyenkor mindig megjelenő ! index kerül be legelőször a szerkezetbe. Ennek megfelelően a (169)-ben és a (173a)-ban látottakhoz nagyon hasonló ábrákat kapunk, csak ezúttal az arb index helyén subj jelenik meg. A topik index (169)-hez és (173a)-hoz hasonlóan itt is szükséges, hiszen a felszólító mondatoknak nem lehet témájuk. Lássunk egy konkrét példát ilyen szerkezetre is. (181) Ol-koon
sinu-lla
kissa!
van-IMP:SG3 te-ADESS macska-NOMACC ’Legyen macskád!’
(181a) Az Olkoon sinulla kissa! mondat mélyszerkezetének releváns részletei S S (!) S (subj !) S (topik subj !) TP (topik subj !) :
V’ (subj !) V (subj !) OLE-
NObjP (subj !) NNomaccP (!) NNomaccP NP (Nomacc) N’ (Nomacc)
N (Nomacc) KISSA- (Nomacc)
DAdessP (Nomacc) DAdessP
:
kissa DP (Adess) :
N (Adess) SINU- (Adess) :
sinulla A generálás későbbi menetének egyetlen további érdekessége az, hogy a sinulla összetevő a felszíni szerkezetben N’ alól V’ alá mozog, ahonnan a többi birtoklásmondattól eltérően nem mozog tovább TP-specifikálóba a felszólítások említett kötelező téma nélkülisége miatt. Ezzel a különböző szerkezetekben megjelenő tárgyi, vagy ahhoz hasonló funkciójú összetevőkön látható esetalternációk bemutatásának végére értünk. Ezt az alfejezetet annak a 128
rövid felvillantásával zárom le, hogy például az aspektus megragadására a világ más nyelveinek leírásában is használható az általam javasolt indexelt nyelvtan. Az Univerzális Grammatikát el lehet úgy képzelni, hogy nyelvtől függetlenül ugyanazok az index formában megragadható jegyek öröklődnek a szerkezetekben, és az egyes nyelvek között csak abban van különbség, hogy ezek a jegyek hol válnak explicitté, azaz az őket megjelenítő indexek terminalizálódása mely összetevőkön okoz változást. Ha ebben a keretben gondolkozunk, akkor az angol és a finn nyelv között az aspektus kifejezése szempontjából például csak annyi eltérés van, hogy a folyamatosságra, illetve befejezettségre utaló index az előbbi nyelv (és általában az ismert nyelvek) esetében az igén, míg a finnél a tárgyon ölt hangalakot. A magyarban pedig ez az index formájában megragadható jegy az igemódosítói pozíciót elfoglaló összetevő mondatbeli helyére van hatással. Az angolban a folyamatosság az ige alakján látszik: az -ing megjelenése teszi explicitté, a tárgyon ellenben semmiféle változást nem okoz (182a), míg a befejezett aspektus a segédigének és a főige participiumának együttesét hívja elő, és a tárgy ezúttal is változatlan marad (182b). (182a) Peter was eating an apple. ’Péter éppen egy almát evett.’
(182b) Peter has eaten an apple. ’Péter megevett egy almát.’
A magyarban a befejezett aspektust többnyire azzal fejezzük ki, hogy az igekötőt az ige elé mozgatjuk (183a), míg folyamatosság esetén vagy nincs is jelen igekötő (183b), vagy az ige mögött áll (183c). A tárgy alakja és az aspektus között a magyarban olyan kapcsolat figyelhető meg, hogy igekötő jelenléte esetén a tárgy az ige mögött áll többnyire DP kategóriával a referencialitási elvnek78 megfelelően (az egzisztenciális mondatoktól ezúttal eltekintek); míg folyamatos aspektus esetén, ha nincs jelen igekötő, a tárgy csupasz NP-ként a VP specifikálójában szeret semleges esetben megjelenni (183d). De ez az összetevő minden esetben accusativusban áll, az aspektusnak (a finnel ellentétben) nincs hatása az ezen funkciót betöltő elem esetére. (183a) Péter megette az almát. ~ Péter megevett egy almát. (183b) Péter eszik. (183c) Péter ment le a lépcsőn (amikor történt valami). (183d) Péter almát evett. 78
A referencialitási elv (Alberti 1997) értelmében nem-referenciális argumentumok nem maradhatnak V’ által uralt argumentum pozícióban. Az ilyen összetevőknek VP-specifikálóba, vagy bizonyos operátorok (kontrasztív topik, fókusz, ’is’-es kvantor, illetve egzisztenciális operátor) specifikálójába kell mozogniuk.
129
3.5. Összefoglalás A disszertációnak ebben a fejezetében áttekintettem a finn irodalmi nyelv lehetséges igei szerkezeteit. Miután röviden felvázoltam azt a frázisszerkezetet, amelyet a finn nyelv leírására a finn kutatókkal többé-kevésbé összhangban megfelelőnek tartok, részletesen bemutattam az ebben a dolgozatban újdonságként alkalmazott indexelt nyelvtani szabályrendszer legfontosabb mozzanatait két viszonylag bonyolultabb struktúra áttekintésével, majd módszeresen végignéztem azt, hogy a különböző igeidőkben és igemódokban megjelenő szerkezetek hogyan kezelhetők ennek az egyeztetési jelenségek megragadására kiválóan alkalmas nyelvtani rendszernek a segítségével. Mivel a finnben az igeidő és -mód mellett az alany száma is azon információk közé tartozik, amely többször megjelenhet egy-egy összetett igealakot tartalmazó szerkezetben, bizonyos esetekben egyes számban álló alany szerepelt a példamondatokban, máskor többes számú alanyt választottam, hogy az ezen struktúrák közötti különbséget is meg tudjam világítani. Az alapszerkezetek áttekintése után rátértem a valamilyen szempontból különleges struktúrák tárgyalására. Végignéztem, hogy indexelt nyelvtan alkalmazásával hogyan ragadhatók meg a magázás, a különbözőképpen felépülő személytelen szerkezetek, az első és a második személyben hangalakot nem öltő alanyt tartalmazó mondatok, valamint azok a szósorok, amelyekben az igén bizonyos partikulák jelennek meg. Végül pedig bemutattam azt, hogyan lehet indexelt nyelvtani keretben számot adni arról a nominativus ~ accusativus ~ partitivus esetalternációról, amely a mondat tárgyi funkciójú összetevőjét érinti, és amely a finn nyelvvel foglalkozó írások egyik központi kérdésének tekinthető. Amint az a dolgozat függelékének igei szerkezetekkel foglalkozó részéből is látható, valamennyi felmerült kérdés kezelhető az általam javasolt rendszerben, amely egy pusztán frázisstruktúrákat alkalmazó szabályrendszerhez viszonyítva annak látványos megragadására is képes, hogy mikor milyen módon és jegyekben történik egyeztetés ebben az ilyen jelenségeket gazdagon tartalmazó nyelvben.
130
4. A finn főnévi csoport szerkezete A dolgozatnak ebben a fejezetében a(z irodalmi) finn főnévi csoport szerkezetét tárgyalom: a legegyszerűbb struktúráktól (4.1.) az egyre bonyolultabb (számnevet (4.2.), birtokost (4.3.), mellérendelést (4.4.), illetve partikulát (4.5.) tartalmazó) szerkezetek felé haladva bemutatom, miként lehet indexelt generatív nyelvtan alkalmazásával megragadni az itt fellelhető egyeztetéseket. A fejezet végén (4.6.) röviden kitérek a főnévi kifejezésekkel nagyfokú hasonlóságot mutató névutói frázisok szerkezetére is. 4.1. A finn főnévi csoport alapszerkezete Bár a főnév szintaktikai kategóriája N, a főnévi csoportot sok nyelv leírásában DP-ként, azaz determinánsi frázisként említik, ahol a D, a névelő komplementumában áll a főnévi fejet (is) tartalmazó NP (lásd például a magyarról Szabolcsi-Laczkó 1992). A finn nyelvvel kapcsolatban nem triviális a kérdés, hogy mi az ilyen összetevők kategóriája, hiszen ebben a nyelvben (legalábbis a mai irodalmi nyelvváltozatban) nincs hangalakkal rendelkező névelő79. Ennek ellenére például Manninen (2003a-b), illetve Holmberg és Nikanne (2002) is DP-ként említik ezt a frázist. Az általam (a finn nyelvre) alkalmazott rendszerben a főnévi csoportnak háromféle maximális kategóriája lehet (vö. É. Kiss 1998, 72–92, illetve Bartos 2000, 669–714): 1. NP – predikatív, illetve a magyarban „csupasz” főnévként említett (lásd GGG 2002, 162–165) szerkezetek esetében (184, 186b); 2. NumP (lásd például É. Kiss 1998, Bartos 2000) – ha egy bizonyos fajta számnév van egy nem határozott szerkezetben (185, 187b); 3. DP – határozott, illetve a magyarban ’egy’ számnévvel fordított határozatlan főnévi kifejezések esetén (pl. (184a-b)-ben Pekka, (186a, 187a)). A kategória-megkülönböztetés azért előnyös, mert hivatkozni lehet rá egyes esetadásoknál, bizonyos szintaktikai pozíciók betöltésénél, illetve meghatározott egyeztetéseknél. Például az általam kidolgozott modellben többes szám accusativust csak határozott DP kaphat (186a), míg a többes partitivus az NP-kre jellemző (184b, 186b); a default topik szerepét nem töltheti be NP (184); az ige csak DP kategóriájú nominativusi esetű vonzatával egyeztetődik számban és személyben, mással nem (lásd (184b, 184c’), valamint vö. (187a-b)-t). Mivel a finnben (mint említettem) jelenleg nincs hangalakkal rendelkező névelő, a reprezentációkban a DP-k D fejében (a hangalak nélküli) +/–
def jelenik majd meg a
határozottságtól függően. 79
Vannak arra utaló jelek, hogy a se ’az’ mutató névmásból éppen kialakulóban van a határozott névelő. A kérdésről lásd például Sundbäck (1995), Laury (1997).
131
(184a) Pekka
on
opettaja.
Pekka-NOM van-SG3 ’Pekka tanár.’
(184b) Peka-lla
tanár
on
kirja
/
kirjo-j-a.
Pekka-ADESS van-SG3 könyv-NOMACC könyv-PL-PART ’Pekkának van könyve / Pekkának vannak könyvei.’
(184c) Minu-sta
tule-e
opettaja.
én-ELAT lesz-SG3 tanár-NOMACC ’Tanár lesz belőlem.’
(184c’) Mei-stä
tule-e
opettaj-i-a.
mi-ELAT lesz-SG3 tanár-PL-PART ’Tanár lesz belőlünk.’
(185) Anna-n sinu-lle kaksi
kirja-a.
Ad-SG1 te-ALL két könyv-PART ’Adok neked két könyvet.’
(186a) Anna-n sinu-lle kirja-n / kirja-t. Ad-SG1 te-ALL könyv-ACC könyv-PL.ACC ’Adok neked egy könyvet ~ Odaadom neked a könyvet / Odaadom neked a könyveket.’
(186b) Anna-n sinu-lle
kirjo-j-a.
Ad-SG1 te-ALL könyv-PL-PART ’Adok neked könyveket.’
(187a) Kaksi tyttö-ä
ratsasta-vat.
Két lány-PART lovagol-PL3 ’A két lány lovagol.’
(187b) Kaksi tyttö-ä
ratsasta-a.
Két lány-PART lovagol-SG3 ’Két lány lovagol.’
A finn főnévi csoport szerkezetének leírásához tehát három frázisra lesz szükség: NP-re (magának a főnévnek); NumP-re (bizonyos számnévi struktúrák számára) és DP-re (a határozottság, a specifikusság, illetve a referencialitás jelölésére). A főnév kapcsán felmerülő többi releváns kategóriát indexekkel kezelem: index jeleníti meg a főnév esetét, (többes) számát és az esetleges személyes névmási birtokos számát és személyét. Lássunk néhány egyszerű szerkezethez rendelt reprezentációt. Mivel ebben a fejezetben a főnévi kifejezések állnak a vizsgálódásom középpontjában, az igei struktúrának csak azt a részét adom meg, ahol az adott összetevő a szerkezetbe kapcsolódik. (188) Puhu-n
kirja-sta.
beszél-SG1 könyv-ELAT ’(A) könyvről beszélek.’
(188) kétértelmű: a benne szereplő kirja lehet NP és DP kategóriájú is attól függően, hogy könyv minőségű dologról, vagy egy konkrét könyvről van-e szó. (188a) az előbbi reprezentációja, míg a kicsit később következő (188b) az utóbbi jelentéshez tartozik. 132
(188a) A Puhun kirjasta mondat mélyszerkezetének releváns részletei (a kirja NP) V’ (Sg1) V PUHU-
NElatP NP (Elat) N’ (Elat) N (Elat) KIRJA- (Elat) KIRJASTA kirjasta
A (188a)-ban látható szerkezetnél nem képzelhető el egyszerűbb: a főnévi kifejezés NP kategóriájú, amely semmilyen bővítménnyel nem rendelkezik, és mindössze az igétől kapott esetindex öröklődik végig a szerkezetén. Az esetnek azért kell először a kategóriacímke részleteként megjelennie, mert az indexek keletkezésére vonatkozó megszorítás (lásd (6)) miatt index csak olyan konfigurációban kerülhet a szerkezetbe, amikor a szabály ki- és bemeneti oldalán egyaránt csak egy nem-terminális elem van. Az eset kategóriarészletből indexszé való átalakulását a (189) szabályséma80 fogalmazza meg. (189) XCasusP → XP (Casus), ahol X= N, Num, D, A...; Casus: Nom, Acc, Nomacc, Part, Gen, Ill, Iness, Elat, All, Adess, Abl, Trl, Ess, In, Com, Abess; Az is érdekes kérdés, hogy az indexek terminalizálódásának folyamatában mikor jelenjenek meg a lexikai nem-terminálisok. Az igei kifejezéseknél komplex fejek alakultak ki, amelyeknek különböző összetevőiben jelentek meg az egyes alkotóelemek, és ezek aztán a hangtanban nyerték el végleges formájukat. Itt az N kategória alatt közvetlenül meg kell jelenítenünk egy nem-terminális elemet, amelyet a főnév tőalakja testesít meg, és ez fog az egyes indexek eltűnésével tovább alakulni. Így biztosítani lehet azt, hogy csak megfelelő kategóriájú elem jelenhessen meg az adott pozíciókban, hiszen ezek a nem-terminálisok is újraíró szabályok révén kerülnek a szerkezetbe: (188) esetében például N → KIRJA-. Mivel 80
Bizonyos esetekben (amint erre eddig is volt már több példa) általánosan megfogalmazott szabálysémát adok meg, mely véges sok szabály összefoglaló felírása: (189) esetében például véges számú esetragot viselő kategória, illetve esetrag van. Az általánosan megfogalmazott szabályok kiemelik a lényeget, mely elveszhetne akkor, ha az összes lehetséges esetet egyenként felsorolnám. A szabályokban a változók vastagon szedve szerepelnek.
133
pedig nem-terminálisok, az indexeket ők is öröklik, vagyis az ezek által hordozott információkat sem veszítjük el. A lexikai nem-terminális azon részét, amely az aktuális index terminalizálódása folytán keletkezett, vastagítva jelölöm, hogy látni lehessen a változást. Miért a tőalakot célszerű kiinduló nem-terminálisként felvenni, és nem az egyes szám nominativust? Azért, mert a finnben majdnem minden szuffixumot ehhez az alakhoz kell kapcsolni (ennek oka nyilván abban keresendő, hogy nyelvtörténetileg ez a régebbi forma) – egyedül az egyes szám partitivust kell többnyire az alanyesetű formából képezni; valamint az igék esetében is a tőalakból indultam ki, így a rendszer ebből a szempontból (is) egységes képet mutat majd. Kétségtelen, hogy ilyen kiindulóponttal akkor is kisebb-nagyobb változás megy végbe a lexikai nem-terminális alakján, ha az alanyeset indexét kell terminalizálni rajta (lásd pl. (190)), pedig – ahogyan az egy agglutináló nyelvnél megszokott – ennek az esetnek a finnben is az a jele, hogy nincs jele. (190) Néhány példa az alanyeset indexének terminalizálódására (tő ≠ alanyesetű forma) (190a) NAISE- (Nom) → NAINEN (190b) UUTE- (Nom) → UUSI Lássuk, milyen reprezentáció tartozik a (188)-ban szereplő mondathoz akkor, ha a benne szereplő főnévi csoport egy bizonyos könyvet takar. (188b) A Puhun kirjasta mondat mélyszerkezetének releváns részletei (kirja DP) V’ (Sg1) V PUHU-
DElatP DP (Elat) D’ (Elat)
D (Elat) +def
NP (Elat) N’ (Elat) N (Elat) KIRJA- (Elat) KIRJASTA kirjasta
134
Látható, hogy a két jelentés különbségének megragadásához mindössze annyi szükséges, hogy a ’könyv’ ezúttal NP helyett DP-ként jelenjen meg V’ alatt (a D-fejben egy hangalak nélküli +def elemmel); minden más teljesen azonos. Továbbra is az egyszerű szerkezeteknél maradva lássunk egy olyan struktúrát, amelyben két index öröklődik, mivel az eset mellett megjelenik a többes szám indexe is. (191) Puhu-n
kirjo-i-sta.
beszél-SG1 könyv-PL-ELAT ’(A) könyvekről beszélek.’
Ez a mondat (188)-hoz hasonlóan kétértelmű: a jelentéskülönbséget ezúttal is úgy lehetne megragadni, hogy a V’ alatt az egyik esetben NP-t, a másikban DP-t veszünk fel. Ezúttal csak az egyszerűbb, NP-s reprezentációt adom meg, mivel a célom most az, hogy a többes szám indexének helyét és működését mutassam be; a DP-s változatot (188a-b) összevetése alapján könnyen el lehet képzelni. (191a) A Puhun kirjoista mondat mélyszerkezetének releváns részletei V’ (Sg1) V PUHU-
NElatPlP NPlP (Elat) NP (Pl Elat) N’ (Pl Elat) N (Pl Elat) KIRJA- (Pl Elat) KIRJOI- (Elat) KIRJOISTA kirjoista
Az ábrából látható, hogy a többes szám az esethez hasonlóan már a kategóriában megjelenik, így csak azon főnévi szerkezeteknél jelenhet meg a Pl index, ahol a kategóriában is jelen van ilyen elem. Erre azért van szükség, mert a többes szám indexként csak az eset indexszé válása után jelenhet meg a szerkezetben, hiszen a többes szám morfémája közelebb áll a tőhöz, mint az eseté, és fontos biztosítanunk azt, hogy egyes számú főnevek szerkezetében ne tűnhessen fel egyszer csak a Pl jegy.
135
Ha már korábban az eset indexének tárgyalása kapcsán szót ejtettem a nominativusról, itt sem szeretném megkerülni a kérdést, hogy miként lehet kezelni azt, hogy a többes számot a finnben két morféma tudja megjeleníteni: -t tűnik fel alany-, illetve tárgyesetben (ez két alak egyébként teljesen egyforma – lásd (192a-a’)-t); míg minden más esetben -i jelenik meg. Alapesetként éppen ezért az -i-t célszerű felvenni többes számot kifejező morfémaként, hiszen ez jóval gyakoribb. Mivel a nem-terminálisok átalakulására vonatkozó szabályok viszonylag szabadabban megfogalmazhatóak (nem szükséges például monoton növekvő füzért előállítani – vö. igei szerkezetekre vonatkozó szabályok), a kérdés viszonylag egyszerűen kezelhető, bár kétségtelenül szükséges felvenni néhány érdekesebb alakváltozást megfogalmazó szabályt (a legtöbb változás nyelvtörténetileg talán a ma -si-re végződő szavakat érintette, úgyhogy ez náluk a leginkább szembetűnő – lásd (192c)). (192) Példák indexek terminalizálódására többes szám nominativusnál és accusativusnál (192a) KIRJA- (Pl Nom) → KIRJOI- (Nom) → KIRJAT (192a’) KIRJA- (Pl Acc) → KIRJOI- (Acc) → KIRJAT (192b) NAISE- (Pl Nom/Acc) → NAISI- (Nom/Acc) → NAISET (192c) UUTE- (Pl Nom/Acc) → UUSI- (Nom/Acc) → UUDET Természetesen felmerül a kérdés, hogy ha a többes szám indexben jelölve van, akkor az egyes számnak nem kellene-e szintén indexként jelen lennie. Szerintem ezt a kérdést az adott nyelvtől függően kell megválaszolni. A finn nyelvnél nem szükséges az „egyes szám”-index felvétele, mivel ez a default eset, és a finn (az agglutináló nyelveknél megszokott módon) ezt nem jelöli külön morfémával (ellentétben a többes számmal). Ezzel szemben például az olaszban, ahol egészen másként „épül fel” egy szó (lásd például (193, 194)), mindenképpen érdemes felvenni az egyes számot is (a többes szám, és természetesen a nyelvtani nem mellé). (193a)
il
gatto
nero
a-MASC81.SG macska-MASC.SG ’a fekete macska’
(193b)
la
macchina
fekete-MASC.SG
nera
a-FEM.SG autó-FEM.SG fekete-FEM.SG ’a fekete autó’
(193c)
i
gatti
neri
a-MASC.PL macska-MASC.PL fekete-MASC.PL ’a fekete macskák’
(193d)
le
macchine
nere
a-FEM.PL autó-FEM.PL fekete-FEM.PL ’a fekete autók’ 81
A MASC a hímnemet jelöli az annotációkban, a FEM a nőnemet.
136
A (194) példában látható olasz nyelvi szerkezetnek (194a)-ban és (194b)-ben kétféle elemzését adom meg. (194a) Carstens (2000) minimalista szellemű megoldását mutatja be, míg (194b)-ben ugyanezen szerkezet indexelt nyelvtanos kezelése látható. (194) le
mie
case
belle
a-FEM.PL enyém-FEM.PL ház-FEM.PL szép-FEM.PL ’az én szép házaim’
(194a)82
DP D’
Spec D le
NumP Num’
Spec Num
nP
[+/-sing]
AP belle
n’ Poss mie
n’ n case
(194b)83
NP tN
DP (Fem Pl) D’ (Fem Pl)
D (Fem Pl)
NP (Fem Pl)
:
le
N’ (Fem Pl)
DP (Fem Pl) N’ (Fem Pl) : mie N’ (Fem Pl)
AP (Fem Pl) :
N (Fem Pl)
belle
:
case 82
Carstens (2000, 329) Az olasz és a finn nyelv között több eltérés is tapasztalható, amelyek közül az egyik legjelentősebb a birtokos kétféle viselkedése ezekben a nyelvekben. A finnben a birtok veszi fel a birtokos számát és személyét, míg az olaszban a birtokos jeleníti meg a birtok számát és nemét. Ezért a birtokosok pozíciója is eltér az említett nyelvek esetében: a finnben az NP specifikálójában célszerű felvenni ezt az összetevőt (lásd a dolgozat birtokos szerkezetekkel foglalkozó része – 4.3.), míg az olaszban (N’-ra) csatolt pozíciót javaslok számára. Az olaszra adott indexsorrend (nem – szám) azért ilyen, mert így „természetesebben” lehet leírni az indexek terminalizálódásának folyamatát: pl. BELL- (Fem Sg) → BELLA (Sg) → BELLA; BELL- (Fem Pl) → BELLA (Pl) → BELLE; BELL- (Masc Sg) → BELLO (Sg) → BELLO; BELL- (Masc Pl) → BELLO (Pl) → BELLI. 83
137
Az indexelt nyelvtanos megoldás előnye, hogy viszonylag egyszerűen, látványosan és matematikailag pontosan megfogalmazott keretben képes megragadni és kiemelni a releváns jegyeket, amelyekben az egyeztetés történik; továbbá a minimalista szellemben is gazdaságosabbnak tekinthető, hiszen mindez mozgatás nélkül érhető el. A rövid olasz kitérő után térjünk vissza a finnhez. Az eset és a többes szám indexének megismerése után térjünk rá arra, miért előnyös a finnben ezeket a jegyeket index formájában felvenni. Erre, akárcsak az igék esetén, egyetlen jó indok lehetséges: ha többször is relevánsak lehetnek egy-egy szerkezetben. A finnben pedig valóban ez a helyzet: a főnév említett jegyei megjelennek a mutató névmáson (195), a melléknévi és determinánsi (196), a participiumi (197), valamint bizonyos számnévi jelzőkön (198) is. (195a) Puhu-n
tä-stä
kirja-sta.
beszél-SG1 ez-ELAT könyv-ELAT ’Beszélek erről a könyvről.’
(195b) Puhu-n
nä-i-stä
kirjo-i-sta.
beszél-SG1 ez-PL-ELAT könyv-PL-ELAT ’Beszélek ezekről a könyvekről.’
(196a) Puhu-n
toise-sta
paksu-sta
kirja-sta.
beszél-SG1 másik-ELAT vastag-ELAT könyv-ELAT ’Beszélek egy/a másik vastag könyvről.’
(196b) Puhu-n
tois-i-sta
paksu-i-sta
kirjo-i-sta.
beszél-SG1 másik-PL-ELAT vastag-PL-ELAT könyv-PL-ELAT ’Beszélek más vastag könyvekről ~ Beszélek a másik vastag könyvekről.’
(197a) Puhu-n
lue-tu-sta
kirja-sta.
beszél-SG1 olvas-PTC.ARB-ELAT könyv-ELAT ’Beszélek az olvasott könyvről.’
(197b) Puhu-n
lue-tu-i-sta
kirjo-i-sta.
beszél-SG1 olvas-PTC.ARB-PL-ELAT könyv-PL-ELAT ’Beszélek az olvasott könyvekről.’
(198a) Puhu-n
mone-sta
kirja-sta.
beszél-SG1 sok-ELAT könyv-ELAT ’Beszélek sok könyvről.’
(198b) Puhu-n
mon-i-sta
kirjo-i-sta.
beszél-SG1 sok-PL-ELAT könyv-PL-ELAT ’Beszélek sok könyvről.’
Bizonyos számnevek kivételével ezen összetevők számára a főnévi csoporton belül csatolt pozíciókat javaslok: a melléknévi, determinánsi és participiumi összetevők a magyar nyelvleírásban is megszokott módon N’-ra, a mutató névmás (a főnévi csoport többi eleméhez képest elfoglalt helye miatt) D’-ra csatolva jelenik meg a szerkezetben, melyet szabály
138
formájában (199) fogalmaz meg. Hogy miért van szükség a számnevek eltérő kezelésére, azt a következő (4.2.) alfejezetben fejtem ki. (199a) N’ → AP N’ (199b) N’ → DetP N’ (199c) N’ → PartisP N’ (199d) D’ → DP D’ Mivel a (199)-ben szereplő szabályokban nincs hivatkozás indexekre, a főnévi szerkezetben öröklődő jegyek ezekre a csatolt az összetevőkre is rácsorognak. Konkrét példát erre (200) mutat, ahol a (195–197) (b) variációiban szereplő szósorok releváns részletei láthatók. A LUETTU- lexikai nem-terminális alakján az is látszik, hogy a hangtannak a névszók esetében is ugyanolyan szerepet szánok, mit az igéknél: a fokváltakozás és magánhangzóharmónia továbbra is a nyelvtannak ebben a komponensében történnek. (200a) A melléknévi, determinánsi és participiumi szabad bővítmények kezelése N’ (Pl Elat) AP (Pl Elat) :
/
DetP (Pl Elat) / PartisP (Pl Elat) :
A (Pl Elat)
Det (Pl Elat)
:
:
Partis (Pl Elat)
PAKSU- (Pl Elat) TOISE- (Pl Elat)
LUETTU- (Pl Elat)
PAKSUI- (Elat)
LUETTUI- (Elat)
TOISI- (Elat)
PAKSUISTA
TOISISTA
LUETTUISTA
paksuista
toisista
luetuista
N’ (Pl Elat) kirjoista
Azért szükséges az AP kategóriáját elválasztani a DetP-től és a PartisP-től, mert csak az előbbibe tartozó elemeket lehet fokozni. Kétségtelen, hogy bizonyos esetekben úgy tűnik, mintha a participiumoknak is lenne közép-, illetve felsőfokú alakja (pl. luke-nut ’olvas-ott’ ~ luke-nee-mpi ’olvas-ott-abb’ ~ luke-ne-in ’leg-olvas-ott-abb’), de ezek valójában már olyan melléknevek, amelyek participiumokból keletkeztek konverzióval. Ezt onnan lehet tudni, hogy a fokozott alak mellett nem jelenhetnek meg azok a vonzatok, amelyek a participium mellett igen (pl. tämä-n kirja-n luke-nut tyttö ez-ACC könyv-ACC olvas-PTC-NOM lány-NOM ’a lány, aki elolvasta ezt a könyvet84’ ~ *tämä-n kirja-n luke-nee-mpi tyttö ez-ACC könyv-ACC olvas-PTC-bb-NOM lány-NOM ’*ezt a könyvet elolvasottabb lány’). 84
Szó szerinti fordításban kb. ’ezt a könyvet elolvasott lány’.
139
PartisP kategóriába a melléknévi igeneveket sorolom (vö. ISK, 515–530). Az ilyen elemek produktív képzési folyamattal hozhatóak létre igékből, ezért az általam alkalmazott rendszerben (ahol minden produktív morfológiai folyamat a szintaxisban történik) a mélyben megszülető igei tő Partis-fejbe mozogva kapcsolódik össze az itt álló participiumi képzővel, és a szerkezetben öröklődő indexek (az igei struktúráknál látottakhoz hasonló módon) ezen a komplex fejen fognak megjelenni. Ennek pontos folyamatát az igenevekkel foglalkozó ötödik fejezetben tárgyalom. (200b) A mutató névmási szabad bővítmények kezelése D’ (Pl Elat) DP (Pl Elat)
D’ (Pl Elat)
TÄ- (Pl Elat)
kirjoista
:
NÄI- (Elat) NÄISTA näistä (200b)-ben a mutató névmás szerkezeti helyét emeltem ki, amely ebben a modellben D’ra csatolt pozícióban jelenik meg. A finnben azért célszerű itt megjeleníteni a mutató névmást, mert ez csak akkor jelenhet meg a szerkezetben, ha az adott főnévi kifejezés DP kategóriájú (a szerkezetben feltűnő mutató névmás így egyértelműsíti az egyébként NP-ként és DP-ként is értelmezhető szerkezeteket); és ez az elem nem keveredhet szórendileg a melléknévi, determinánsi és participiumi jelzőkkel (201a), amelyek a számnévhez hasonlóan mindig utána állnak (201b). Ezért látszik a magyar nyelvleírásban már alkalmazott D’-ra csatolt pozíció a legmegfelelőbbnek ezen szabad bővítmény számára (lásd GGG 2002, 144–145). Ez az összetevő azért nem DPlP-ként jelenik meg, mert a többes számra utaló kategóriarészlet csak esettel együtt bukkanhat fel, vagyis kizárólag vonzatoknál lehetséges – itt ellenben egy szabad bővítményről van szó, amelyre azonban az itt bemutatott módon természetesen öröklődhet Pl index. A mutató névmás ezúttal is a hangtanban nyeri el végső formáját – a magánhangzóharmónia az ő alakjának kialakításában is szerepet játszik (-STA → -stä).
(201a) Puhu-n
nä-i-stä
tois-i-sta
paksu-i-sta
luetu-i-sta
kirjo-i-sta.
beszél-SG1 ez-PL-ELAT másik-PL-ELAT vastag-PL-ELAT olvas-PTC.ARB-PL-ELAT könyv-PL-ELAT ’Beszélek ezekről a további vastag olvasott könyvekről.’
140
(201b) Puhu-n
nä-i-stä
kahde-sta paksu-sta
luetu-sta
kirja-sta.
beszél-SG1 ez-PL-ELAT két-ELAT vastag-ELAT olvas-PTC.ARB-ELAT könyv-ELAT ’Beszélek erről a két vastag olvasott könyvről.’
A (mutató) névmásokat Alberti és Medve (2002) alapján én is olyan DP-kként kezelem, amelyeknél a lexikai nem-terminális közvetlenül a maximális csomópont alatt jelenik meg a szerkezetben. Érdemes felfigyelni arra, hogy a magyarral ellentétben a mutató névmás (201b)ben többes számban jelenik meg, míg a kaksi ’kettő’ számnév és az utána következő összetevők egyes számban állnak; azonban számnév hiányában az összes elem viseli a többes számot – természetesen csak amennyiben a főnév ilyen jeggyel rendelkezik (201a). Ennek a számnévhez kötődő jelenségnek a kezelésére a következő alfejezetben részletesen kitérek majd, de a főnévi alapszerkezetet tárgyaló jelen alfejezet összefoglalásaként lássuk a (201a)hoz tartozó reprezentáció releváns részeit igen részletesen kifejtve. (202) A Puhun näistä toisista paksuista luetuista kirjoista mondat mélyszerkezetének releváns részletei V’ (Sg1) V PUHU-
DElatPlP DPlP (Elat) DP (Pl Elat) D’ (Pl Elat) D’ (Pl Elat)
DP (Pl Elat) TÄ- (Pl Elat)
D (Pl Elat) +def
NP (Pl Elat) N’ (Pl Elat)
NÄI- (Elat) NÄISTA näistä
N’ (Pl Elat)
DetP (Pl Elat) Det’ (Pl Elat)
AP (Pl Elat)
Det (Pl Elat)
A’ (Pl Elat)
PartisP (Pl Elat)
N’ (Pl Elat)
A (Pl Elat)
Partis’ (Pl Elat)
N (Pl Elat)
TOISE- (Pl Elat)
N’ (Pl Elat)
TOISI- (Elat)
PAKSU- (Pl Elat) Partis (Pl Elat)
TOISISTA toisista
PAKSUI- (Elat) LUETTU- (Pl Elat) KIRJOI- (Elat) PAKSUISTA paksuista
141
KIRJA- (Pl Elat)
LUETTUI- (Elat) KIRJOISTA kirjoista LUETTUISTA luetuista
4.2. A számnevet is tartalmazó főnévi kifejezések szerkezete Miután az előző részben felvázoltam a főnévi kifejezések alapstruktúráját, ebben az alfejezetben azokat a szerkezeteket tárgyalom, amelyekben számnév is megjelenik. A finnugor nyelvekre (203a-b) (az indoeurópaiakkal szemben (203c)) általánosan jellemző, hogy számnév után egyes számot kell használni (lásd például Bereczki (2003, 59)): (203a) két könyv (203b) kaksi kirja-a két
könyv-PART
(203c) two book-s két könyv-PL
Ez a szabály a magyarban mindig érvényes (203a, 204a), a finnben azonban találunk olyan számneveket is, amelyek után az összetevők többes számban jelennek meg (204b, 205). Sőt ez utóbbi nyelvben magát a számnevet is minden olyan esetben ragozni, azaz esetben egyeztetni kell a főnévi fejjel, amikor a főnévi kifejezés a régensétől nem nominativus vagy accusativus esetet kapott (204b, 206, 209b). Ez az esetbeli egyeztetés akkor is érvényes, ha olyan számnévről van szó, amely után egyes számban állnak az összetevők (206, 209b). Ha a számnevet tartalmazó főnévi csoport a régensétől alany- vagy tárgyesetet kapott, bizonyos számnevek után az összetevők partitivusban jelennek meg (207), amennyiben nem plural tantumról van szó. Ha azonban a főnév olyan, amely mindig többes számban áll, a számnév minden esetben egyeztetődik vele, és megjeleníti a főnév többes számát és esetét (208). A számnév előtt álló mutató névmás pedig (a magyarral szemben) mindig többes számban jelenik meg a főnévi csoport szemantikájához igazodva (201b, 209b). (204a) minden könyvből (204b) kaik-i-sta
kirjo-i-sta
minden-PL-ELAT könyv-PL-ELAT ’minden könyvből’
(205) paljon
kirjo-j-a
sok könyv-PL-PART ’sok könyv’
(206) kolme-sta
kirja-sta
három-ELAT könyv-ELAT ’három könyvből’
(207) Osta-n
kolme
paksu-a
kirja-a.
vesz-SG1 három.ACC vastag-PART könyv-PART ’Veszek három vastag könyvet.’
142
(208) Osta-n
kahde-t
housu-t.
vesz-SG1 két-PL.ACC nadrág-PL.ACC ’Veszek két nadrágot.’
(209a) ebből a három könyvből (209b) nä-i-stä
kolme-sta
kirja-sta
ez-PL-ELAT három-ELAT könyv-ELAT ’ebből a három könyvből’
Látható tehát, hogy a számnévi kifejezések alapvetően két csoportra oszthatóak: az egyikbe azok az elemek tartoznak, amelyek mindig egyeztetődnek a főnévi fejjel megjelenítve annak számát és esetét. Ebbe a csoportba tartozik például a moni ’sok’, a kaikki ’minden’ és az yksi85 ’egy’ is. Ezek az elemek az egyeztetéseket nézve ugyanúgy viselkednek, mint az előző alfejezetben látott DetP-k, AP-k és PartisP-k, vagyis őket is célszerű csatolni. A szerkezeti pozíciójuk azonban eltér az említett kategóriába tartozó összetevők szintaktikai helyétől: azokat kötelezően megelőzik. Hogy megakadályozzuk a túlgenerálást, ezen számneveket célszerű máshová csatolni, mint a DetP-ket, AP-ket és PartisP-ket: számukra a D’-ra csatolt pozíció tűnik ideálisnak86 (210). D’ mindig lesz az őket tartalmazó struktúrában, ugyanis az ilyen számnevet tartalmazó szerkezetek köré ebben a modellben mindig épül Dburok (vö. GGG), melynek fejében az adott számnévtől és a főnévi csoport más elemeitől függően jelenik meg +/–def. Mi legyen ezeknek a számneveknek a szintaktikai kategóriája? Természetesen adódna a Num, de ezt a másik csoportba tartozó számnevek számára szeretném fenntartani. Reális lehetőség az is, hogy Det kategóriába soroljuk őket, de ebben az esetben jelentős túlgenerálással kellene számolnunk, hiszen DetP-t N’-ra is lehet csatolni, és semmi sem akadályozná meg a szabályrendszerünket abban, hogy olyan agrammatikus szerkezeteket hozzon létre, amelyekben a sorszámnévi DetP jelenik meg D’-on, a számnév pedig N’-on. Célszerű tehát egy teljesen új címke alá sorolni őket: Hakulinen és Karlsson (1979, 144–151) alapján a Kv-t (kvanttori) választottam kategóriájuk jelölésére.
85
Az yksi ’egy’ mindig megjeleníti a főnév esetét, de az őt tartalmazó főnévi csoport száma ezen számnév jelentése miatt nyilvánvalóan csak singularis lehet. Kivételt képeznek ez alól a plural tantumok, ahol az yksi a többi számnévhez hasonlóan többes számban áll: pl. yhde-t housu-t egy-PL.NOM nadrág-PL.NOM ’egy nadrág’. Ez a számnév annyiban is más, mint a többi, hogy általában ki sem kell tenni (csak ha hangsúlyozni akarjuk), mert a főnévi csoport más jegyeiből következtetni tudunk rá: például nincs többes számot kifejező szuffixum, illetve másik számnév a szerkezetben; vagy egyes szám (nominativ)accusativus rag jelenik meg az adott főnévi kifejezésen. Például Osta-n omena-n vesz-SG1 alma-ACC ~ Osta-n ”yhde-n omena-n vesz-SG1 egy-ACC alma-ACC ’Veszek (”)egy almát’. 86 Ez a pozíció előnyös a birtokosok miatt is, amelyek a számnév előtt, de akár utána is állhatnak: pl. ’Pekka minden könyve’ Pekan kaikki kirjat ~ kaikki Pekan kirjat. Erre a birtokosok kapcsán még vissza fogok térni. Az utóbbi esetben a birtokos az NP specifikálóját foglalja el, az előbbinél viszont a DP-specifikálóban jelenik meg.
143
(210) D’ → KvP D’ Lássunk egy konkrét példát ilyen számnevet tartalmazó szerkezetre. Ezeket a kifejezéseket tulajdonképpen semmivel sem bonyolultabb kezelni, mint az előző alfejezetben látott, számnevet nem tartalmazó szerkezeteket, hiszen a mechanizmus itt is ugyanaz (egy viszonylag egyszerű másolás), csak ezúttal egy KvP frázis is jelen van a szerkezetben, amelynek fején a megfelelő jegyek szintén megjelennek. A kaikki ’minden’ esetében a hangtani komponens ismét szerephez jut: ebben a szóban ugyanis fokváltakozás történik. (211) Puhu-n
kaik-i-sta
paksu-i-sta
luetu-i-sta
kirjo-i-sta.
beszél-SG1 minden-PL-ELAT vastag-PL-ELAT olvas-PTC.ARB-PL-ELAT könyv-PL-ELAT ’Beszélek minden vastag olvasott könyvről.’
(211a) A Puhun kaikista paksuista luetuista kirjoista mondat mélyszerkezetének releváns részletei V’ (Sg1) V PUHU-
DElatPlP DPlP (Elat) DP (Pl Elat) D’ (Pl Elat)
KvP (Pl Elat) Kv’ (Pl Elat)
D’ (Pl Elat) D (Pl Elat) +def
NP (Pl Elat) N’ (Pl Elat)
Kv (Pl Elat) KAIKKE- (Pl Elat) KAIKKI- (Elat) KAIKKISTA kaikista
AP (Pl Elat) : A (Pl Elat)
N’ (Pl Elat) PartisP (Pl Elat) : Partis (Pl Elat)
PAKSU- (Pl Elat) : PAKSUISTA LUETTU- (Pl Elat) paksuista : LUETTUISTA luetuista
N’ (Pl Elat) N (Pl Elat) KIRJA- (Pl Elat) : KIRJOISTA kirjoista
Térjünk át a számnevek másik csoportjára. Ide azok az elemek tartoznak, amelyek után az összetevőknek egyes számban kell állniuk (a plural tantumokat egy rövid időre hagyjuk figyelmen kívül), és amelyek akár esetet is oszthatnak a mögöttük álló NP-nek (ha a főnévi kifejezés a régensétől alany- vagy tárgyesetet kapott, az ilyen számnév után következő 144
összetevők partitivusban jelennek meg). Éppen ezért ezen számneveket mindenképpen ésszerű régenseknek tartani, amelyek komplementumában jelenik meg az NP. Az ilyen lexikai elemeket (például kaksi ’kettő’, kolme ’három’) a Num szintaktikai kategóriába sorolom, ahogyan ezt a megoldást javasolja magyar nyelvi megfelelőik esetében például É. Kiss (1998) és Bartos (2000) is. Vainikka (1992, 312) Hakulinen és Karlsson (1979, 145-146) elképzelésével összhangban a mellett érvel, hogy csak akkor legyen a számnév a főnév régense, ha esetet oszt neki; míg ha ő jeleníti meg a főnév esetét, akkor a szerkezet feje az N legyen. Én azonban nem tartanék szerencsésnek egy ilyen megoldást. A plural tantumoktól eltekintve a szóban forgó számnevek régens volta mellett mindig felhozható az az érv, hogy az utánuk következő összetevőknek egyes számban kell megjelenniük; ilyen változást egy szabad bővítménynek tulajdonítani mindenképpen furcsa lenne. Vagyis én ezeket a számneveket minden esetben az NP régenseként kezelem. Lássuk, milyen szabályokra van szükség az ebbe a típusba tartozó számnévi szerkezetek leírásához: (212a) NumP (Pl) → Num’ (212b) NumNomP (Pl) → NumNom’ (212c) NumAccP (Pl) → NumAcc’ (212d) NumNomaccP (Pl) → NumNom’ (212a’) NumP → Num’ (212b’) NumNomP → NumNom’ (212c’) NumAccP → NumAcc’ (212d’) NumNomaccP → NumNom’ (213a) NumNom’ (Nom) → NumNom NPartP (213b) NumAcc’ (Acc) → NumAcc NPartP (213c) NumNomacc’ (Nomacc) → NumNomacc NPartP (213’) Num’ → Num NP (212a-d) arról a már említett jelenségről ad számot, hogy az ilyen számnevek után következő összetevők egyes számban állnak (lásd (203b, 206, 207, 209b)), vagyis a többes szám indexe „elvész” a számnévi kategóriánál. (212a’-d’) szabályok azzal, hogy nem tartalmaznak indexre való hivatkozást, azt teszik lehetővé, hogy a többes szám indexe bizonyos esetekben „továbböröklődhessen”; illetve azon szerkezetek leírására alkalmasak, amelyekben nincs jelen Pl index. Így (212a’-d’)-t a NumP kategóriájú, többes számú indexet 145
eleve nem tartalmazó szerkezetek (187b, 237’), valamint a plural tantumok leírásánál használom: ez utóbbi struktúrákban (lásd pl. (208)) ugyanis minden számnév úgy viselkedik, mint az előző csoportban látott elemek: vagyis ezek az összetevők is felveszik a főnévi fej esetét és megjelenítik annak inherens többes számát. (213a-c)-t akkor kell alkalmazni, amikor a főnévi kifejezés a régensétől nominativus vagy (nominativ)accusativusi esetet kapott, de a Num komplementumában álló NP-ben megjelenő összetevők a számnév hatására partitivusban jelennek meg (207). Hogy a számnéven meg tudjuk jeleníteni a főnévi csoportnak az eredeti, régensétől kapott esetét (és hogy a számnévnek egyáltalán legyen esete), a Num helyett egy összetett kategóriára van szükségünk (ez a NumNom, NumAcc, NumNomacc), amelybe bele tudjuk kódolni ezt az információt. Ha pedig a fej ilyen kategóriájú, akkor az egész frázisnak ilyen kategóriájúnak kell lennie – ezért van szükség a (212b-d, 212b’-d’) szabályokra is. (213’)-vel pedig azokról a szerkezetekről tudunk számot adni, amelyekben a számnév jeleníti meg a főnév esetét (204b, 206, 208, 209b). A következőkben lássunk néhány olyan konkrét szerkezethez tartozó reprezentációt, amelyekben megfigyelhetjük a fenti szabályok működését. Elsőként tekintsünk egy olyan szósort, amelyben a számnév kétségtelenül régensként viselkedik: NP vonzatának partitivusi esetet oszt, és minden mögötte álló összetevő egyes számban jelenik meg, bár az előtte álló mutató névmás még többes számban áll. (214) Osta-n
nämä
kaksi
paksu-a
kirja-a.
vesz-SG1 ez.PL.ACC két-ACC vastag-PART könyv-PART ’Megveszem ezt a két vastag könyvet.’
A (214a)-ban látható ábrát illetően a következőket emelném ki. Először is a V’ alatt álló főnévi csoport DP kategóriájú. Azért nem NumP, mert a szerkezetben jelen van egy mutató névmás is, és ez egyértelműen határozott főnévi kifejezésre utal. Ezen elem jelenléte nélkül csak nominativusi esetben álló főnévi csoportnál lehet egyértelműen eldönteni, hogy van-e Dburok NumP körül, vagy nincs, ugyanis az ige csak DP kategóriájú alanyesetű vonzatával egyeztetődik számban és személyben, NumP esetén mindig Sg3 formában jelenik meg, hiába a számnév által sugallt többes szám (vö. (187a-b)). Ez úgy biztosítható ebben a keretben, hogy DPlNomP (Pl3) bementű szabály létezik (lásd 4.4. fejezet (235)), míg NumPlNomP (Pl3) bemenetű nem: vagyis ha többes szám harmadik személyre utaló index öröklődik az igei szerkezetben és a VP specifikálójában NumPlP jelenik meg, akkor a generálás elhal. Így a szabályrendszer nem vezeti le a Kaksi tyttö-ä ratsasta-vat (két-NOM lány-PART lovagol-PL3) szósort az agrammatikus ’*Két lány lovagolnak’ értelemben. 146
(214a) Az Ostan nämä kaksi paksua kirjaa mondat mélyszerkezetének releváns részletei V’ (Sg1) V OSTA-
NObjPlP DAccPlP DPlP (Acc) DP (Pl Acc) D’ (Pl Acc)
DP (Pl Acc) TÄ- (Pl Acc)
D’ (Pl Acc) D (Pl Acc) +def
NumAccP (Pl Acc) NumAcc’ (Acc)
NÄI- (Acc) NÄMÄ nämä
NumAcc
NPartP
Num (Acc)
NP (Part)
KAHTE- (Acc)
N’ (Part)
KAKSI kaksi
AP (Part) : A (Part)
N’ (Part) N (Part)
PAKSU- (Part)
KIRJA- (Part)
PAKSUTA paksua
KIRJATA kirjaa
A szóban forgó összetevő egészen pontosan NObjP kategóriával jelenik meg, mivel tárgyi funkciójú összetevőről van szó, és az ilyenek konkrét esete attól függ, hogy milyen szerkezetbe kerül be (lásd a 3.4.9. alfejezetet); valamint az is a második lépésben jelenik csak meg, hogy az N (mely a főnevek alulspecifikált kategóriája) konkrétan N, Num vagy D formájában ölt-e testet (ennek okairól lásd 4.4.). Jelenleg semmilyen indok nincs partitivus használatára, így az Obj-ból Acc, azaz accusativus lesz; a főnévi csoport pedig ezúttal Dburokban jelenik meg. A főnévi kifejezés többes számú87, így az Acc esetindex után a többes szám Pl indexe is megjelenik, mely aztán a D’-ra csatolt mutató névmásra is rácsorog. A D 87
Egészen biztos, hogy a Pl index jelen van a szerkezetben, ugyanis ha ez az összetevő (nominativusi estet kapva) egy mondat alanyaként jelenne meg, az ige Pl3-ban állna, és az állítmány névszói része is többes számban tűnne fel: pl. Nämä kaksi paksu-a kirja-a o-vat kauni-i-ta Ez-PL.NOM két-NOM vastag-PART könyv-PART van-PL3 szép-PL-PART ’Ez a két vastag könyv szép’.
147
komplementumában NumAccP jelenik meg, hiszen a kaksi ’kettő’ a régensként viselkedő számnevek kategóriájába tartozik; valamint a főnévi szerkezetben accusativusi esetindex öröklődik, vagyis esetváltás lesz a generálás megfelelő pontján, és hogy minden elemnek legyen esete, ilyen összetett kategóriaként kell a számnévnek megjelennie88. NumAccP és NumAcc’ között (212c)-nek megfelelően eltűnik a többes szám indexe (mivel nem plural tantumról van szó); NumAcc’ után pedig az eset indexe is törlődik a rendszerből, mivel hivatkoznunk kell rá azért, hogy a számnév vonzataként a szerkezetbe kerülő NP ne jelenhessen
meg
partitivusban
akármilyen
esetnél,
csak
nominativusnál
vagy
(nominativ)accusativusnál. Hiszen ha bármilyen más (például elativus) esetindex öröklődik a szerkezetben, (213a-c)-t nem lehet alkalmazni, így a szabályrendszerünk nem generál majd ebből kifolyólag agrammatikus szósorokat. A számnévi fej NumAcc kategóriájának Acc részéből index lesz, amelynek hatására a KAHTE- lexikai nem-terminális KAKSI-vá alakul. A NumAcc-fej komplementumában egy újabb összetett kategóriát, NPartP-t találunk, hiszen a számnévi régenstől ezt az esetet kapta az NP. A kategória Part részéből aztán a megszokott módon szintén index lesz, amely lecsorog az NPartP által uralt valamennyi összetevőre. A hangtannak ezen szerkezet esetében is szerepe van: a partitivusi esetet célszerű mindig -TA-ként megjeleníteni a lexikai nem-terminálisokon, és erre a nyelvtani komponensre bízni azt, hogy a különböző allomorfokból létrehozza a tő figyelembe vételével azt az alakot, amelyet a fülünk hall. Mindezek után térjünk rá a második típusú számnevet tartalmazó egyszerűbb struktúrák tárgyalására. Elsőként tekintsük azt a helyzetet, amelyben a főnévi csoport a régensétől valamilyen nominativustól és (nominativ)accusativustól különböző esetet kap. (215) Puhu-n
nä-i-stä
kahde-sta paksu-sta
kirja-sta.
beszél-SG1 ez-PL-ELAT két-ELAT vastag-ELAT könyv-ELAT ’Beszélek erről a két vastag könyvről.’
A (215a)-ban látható szerkezetnél a főnévi csoport a régensétől elativusi esetet kap, így (214)-gyel szemben ezúttal a számnéven is meg fog jelenni a főnév esete, és nem történik
88
Ennek a bonyolult elemzésnek az alternatívája az lehetne, ha nem használnánk összetett kategóriákat a Num kapcsán, ekkor viszont a következő szabályt kellene megadni (212b-d) helyett: Num’ (Nom / Acc / Nomacc) → Num NPartP. Ez azt eredményezné, hogy a Num-ban megjelenő számnévnek nem lenne esete (tulajdonképpen semmilyen index nem öröklődne rá), hiszen az eddig a szerkezetben végigcsorgó nominativus vagy (nominativ)accusativus éppen előtte törlődne a rendszerből, és akkor nem tudnánk számot adni arról, hogy miért és főleg hogyan lesz a KAHTE- lexikai nem-terminálisból KAKSI. Éppen ezért a dolgozatban felvázolt viszonylag „kacifántos” megoldást kell választanunk, amennyiben ilyen (indexelt nyelvtani) keretben szeretnénk számot adni a finn számnevek ezen típusának ilyen esetekben látható viselkedéséről.
148
esetosztás a Num komplementumában megjelenő NP-nek. A főnévi csoport szemantikáját tekintve többes számú, így a Pl index is megjelenik a szerkezetben közvetlenül azután, hogy az esetből index lett. A többes szám (212a)-nak köszönhetően NumP és Num’ között tűnik el a rendszerből, így az ez előtt álló mutató névmáson még megjelenik. Num’-tól csak az elativusi esetindex öröklődik a szerkezetben: rácsorog a számnévre is éppúgy, mint az ennek komplementumában megjelenő NP-re és annak valamennyi összetevőjére. A hangtan a mutató névmáson megjelenő esetragnál kap szerepet (a magánhangzóharmóniának megfelelően a szuffixum magas hangrendű párjának kell testet öltenie), illetve a kaksi számnév alakjának kialakításánál: ennél a számnévnél ugyanis fokváltakozás történik a hozzá kapcsolódó esetrag hangtani felépítése miatt. (215a) A Puhun näistä kahdesta paksusta kirjasta mondat mélyszerkezetének releváns részletei V’ (Sg1) V PUHU-
DElatPlP DPlP (Elat) DP (Pl Elat) D’ (Pl Elat)
DP (Pl Elat) TÄ- (Pl Elat)
D’ (Pl Elat) D (Pl Elat) +def
NumP (Pl Elat) Num’ (Elat)
NÄI- (Elat) NÄISTA näistä
Num (Elat)
NP (Elat)
KAHTE- (Elat)
N’ (Elat)
KAHTESTA kahdesta
AP (Elat) : A (Elat)
N’ (Elat) N (Elat)
PAKSU- (Elat)
KIRJA- (Elat)
PAKSUSTA paksusta
KIRJASTA kirjasta
149
Hogyan kezelhetők a plural tantumok, vagyis azok a főnevek, amelyeknek inherens jegye a többes szám? Tulajdonképpen nagyon egyszerűen: az ő szerkezetük leírásakor ugyanis a főnévi kifejezésen öröklődő egyik indexnek sem kell eltűnnie a rendszerből. (216) Osta-n
nämä
kahde-t
musta-t
housu-t.
vesz-SG1 ez.PL.ACC két-PL.ACC fekete-PL.ACC nadrág-PL.ACC ’Megveszem ezt a két fekete nadrágot.’
(216a) Az Ostan nämä kahdet mustat housut mondat mélyszerkezetének releváns részletei V’ (Sg1) V OSTA-
NObjPlP DAccPlP DPlP (Acc) DP (Pl Acc) D’ (Pl Acc)
DP (Pl Acc) TÄ- (Pl Acc)
D’ (Pl Acc) D (Pl Acc) +def
NumAccP (Pl Acc) NumAcc’ (Pl Acc)
NÄI- (Acc) NÄMÄ nämä
NumAcc (Pl Acc)
NP (Pl Acc) N’ (Pl Acc)
KAHTE- (Pl Acc) KAKSI- (Acc)
AP (Pl Acc) : A (Pl Acc)
KAHTET kahdet
N’ (Pl Acc) N (Pl Acc)
MUSTA- (Pl Acc)
HOUSU- (Pl Acc)
MUSTI- (Acc)
HOUSUI- (Acc)
MUSTAT mustat
HOUSUT housut
A generálás legfontosabb részletei a következők. A V’ alatt tárgyi funkciójú összetevő jelenik meg, ezt jelzi az NObjP kategóriájának Obj része, amely Acc-ká alakul, hiszen semmi indok nincs arra, hogy a tárgy partitivusba kerüljön. Az Acc kategóriarészletből ezután index lesz, mely után a főnév inherens többes száma miatt megjelenik a Pl is. Ez a két index a
150
főnévi kifejezés valamennyi összetevőjén megjelenik: nemcsak a D’-ra csatolt mutató névmáson, de a Num-fejen és az ennek komplementumában álló NP minden egyes tagján is. A többes szám indexe ugyanis (212c’)-t alkalmazva az eddig látottakkal szemben nem tűnik el NumP és Num’ között. Ha (212c’) helyett (212c)-t próbálnánk meg alkalmazni, a generálás a HOUSU- lexikai nem-terminális beillesztődése után elhalna, ugyanis ezen a főnéven mindenképpen egy Pl indexet kell elsőként terminalizálni – ez a plural tantumok közös jellemzője. Mivel a később (237’)-ben látható szerkezetek miatt amúgy is szükséges a (212b’d’) szabályok felvétele, a plural tantumoknál is alkalmazhatjuk a NumAcc-típusú összetett kategóriákat annak ellenére, hogy ezeknél nincs esetváltozás89, és így a számnévnek is mindenképpen lesz esete. A lexikai nem-terminálisoknál ismét érdekes átalakulásokat vagyunk kénytelenek feltételezni, különösen a kaksi ’kettő’ kapcsán, de ez az ára annak, hogy a generálás során ne veszítsük el a végső szóalak létrehozásában fontos szerepet játszó információkat. A hangtan szintén a számnévnél jut a legfontosabb szerephez: mivel a többes accusativust kifejező szuffixum egyetlen mássalhangzóból áll, a szóban forgó elemnél fokváltakozás történik. A következőkben röviden kitérek a tíznél nagyobb tőszámnevek felépítésére, és a velük kapcsolatos érdekességekre. A finnben ugyanis az ilyen számnevek nemcsak a komplementumukban álló NP-nek tudnak partitivust osztani, de magán a számnéven belül is tanúi lehetünk ennek a jelenségnek. (217a) kymmenen tíz
(217b) kaksi-kymmen-tä két-tíz-PART ’húsz’
(218a) sata-neljä száz-négy
(217b) kolme-sata-a három-száz-PART ’háromszáz’
89
A plural tantumos szerkezeteknél az akadályozza meg a (213a-c) szabályok alkalmazását, amelyek következményeképpen a számnév után partitivusban jelenne meg a komplementumában álló NP valamennyi összetevője, hogy nem az eset, hanem a Pl áll az indexfüzér bal oldalán – így ezek a szabályok ezen szerkezeteknél nem alkalmazhatóak.
151
Sőt amennyiben a számnevet tartalmazó főnévi csoport a régensétől nem nominativust vagy (nominativ)accusativust kapott, akkor a számnév minden egyes darabján meg kell jelennie az adott esetet kifejező szuffixumnak: (219) Anna-n
kyn-i-ä
viide-lle-sada-lle-kahde-lle-kymmene-lle-kolme-lle ihmise-lle.
ad-SG1 toll-PL-PART öt-ALL-száz-ALL-két-ALL-tíz-ALL-három-ALL ’Ötszázhuszonhárom embernek adok tollakat.’
ember-ALL
Mindezt az általam alkalmazott rendszerben úgy lehet kezelni, ha a számnévben szereplő elemek külön-külön alakítható lexikai nem-terminálisként kerülnek be a szerkezetbe, amelyek végső formájának meghatározásában természetesen a hangtan is komoly szerephez jut – lásd például (220b), ahol igen sok fokváltakozás történik. (220a)
Num (Nom) → kaksikymmentä
(220b)
Num (All) → VIITE-SATA-KAHTE-KYMMENE-KOLMEVIITELLESATALLEKAHTELLEKYMMENELLEKOLMELLE viidellesadallekahdellekymmenellekolmelle
KAHTE-KYMMENE-
(Nom)
→
KAKSIKYMMENTÄ (All)
→ → →
A számnevek szerkezetét tárgyaló fejezet végén egyfajta összefoglalásául az elmondottaknak álljon itt egy olyan szerkezet, amelyben mindkét típusba tartozó számnév szerepel
(példát
mutatva
arra,
hogy ez
is
lehetséges),
és
a
főnévi
kifejezés
nominativaccusativusi esete miatt a lehető legbonyolultabb konstrukció jön létre azzal, hogy a számnév partitivusi esetet ad a komplementumában álló NP-nek. (221) Kaikki
pitkä-ä
kolme-sata-a
tyttö-ä
tunne-ta-an.
minden.PL.NOMACC három.NOMACC-száz-PART magas-PART lány-PART ismer-PASS-ARB ’Ismerik mind a háromszáz magas lányt.’
A (221a)-ban látható szerkezet nagyon hasonlít a (214a)-ban látotthoz. V’ alatt ebben a mondatban ismét egy tárgyi funkciójú összetevő jelenik meg, amelyre a szerkezetben lévő arb alany miatt egy arb index öröklődik. A 3.4.9-ben mondottak alapján ilyen index jelenléte esetén az egyébként accusativusban megjelenő elemek nominativaccusativusban öltenek testet: ezért lesz az NObjP-ből DNomaccP. Az esetre utaló kategóriarészlet indexszé alakul, amely után a többes szám indexe is megjelenik a rendszerben. A két index rácsorog a D’-ra csatolt KvP kategóriájú számnévre, amely ezeket a jegyeket meg is jeleníti. D-fejben ezúttal +def jelenik meg, komplementumában pedig a később szükséges esetváltozás miatt NumNomaccP áll. A többes szám indexe (212d) alkalmazása folytán NumNomaccP és NumNomacc’ között eltűnik a rendszerből. A NumNomacc fejében ezúttal egy összetett
152
számnevet találunk, amelyben a második tag partitivusban jelenik meg (lásd (220a)), ennek komplementumában pedig egy Part kategóriarészletű NP jelenik meg, hiszen a számnév a főnévi vonzatának partitivusi esetet oszt. Ebből aztán index lesz, amely ráöröklődik az NP által uralt valamennyi összetevőre. A hangtannak ezeknél az elemeknél lesz ezúttal a legnagyobb szerepe: az A és az N helyén álló lexikai nem-terminálisnál is a tőhöz kell igazítani a partitivus szuffixumát – a toldalék -T eleme eltűnik, és a magánhangzó-harmónia miatt a palatális magánhangzót tartalmazó allomorf jelenik meg. (221a) A Kaikki kolmesataa pitkää tyttöä tunnetaan mondat mélyszerkezetének releváns részletei V’ (arb) V (arb)
NObjPlP (arb)
V TUNTE-
DNomaccPlP DPlP (Nomacc) DP (Pl Nomacc) D’ (Pl Nomacc)
KvP (Pl Nomacc) : Kv (Pl Nomacc)
D’ (Pl Nomacc) D (Pl Nomacc) +def
NumNomaccP (Pl Nomacc) NumNomacc’ (Nomacc)
KAIKKE- (Pl Nomacc) KAIKKI- (Nomacc)
NumNomacc
NPartP
KAIKKI kaikki
Num (Nomacc)
NP (Part)
KOLME-SATA- (Nomacc) KOLMESATAA kolmesataa
AP (Part) : A (Part)
N’ (Part) N’ (Part) N (Part)
PITKÄ- (Part)
TYTTÖ- (Part)
PITKÄTA pitkää
TYTTÖTA tyttöä
Ezzel a végére értünk a számneveket tartalmazó szerkezetek kapcsán felmerülő kérdések tárgyalásának.
153
4.3. Birtokost tartalmazó főnévi szerkezetek Az eset, illetve a többes szám jegyével ellentétben a birtokos számára és személyére utaló szuffixum csak egyszer jelenik meg a főnévi csoporton belül, méghozzá a főnévi fejen. Azonban itt is csak akkor tűnik fel, ha személyes névmással kifejezett birtokossal állunk szemben (222), mert egyéb esetekben ezen sem jelenik meg egyeztető morféma (223). (222a) minu-n paksu-i-ssa
kirjo-i-ssa-ni
én-GEN vastag-PL-INESS könyv-PL-INESS-SG1 ’az én vastag könyveimben’
(222b) häne-n pien-i-stä lauku-i-sta-nsa/-an90 ő-GEN kis-PL-ELAT táska-PL-ELAT-SG3 ’az ő kis táskáiból’
(223) Kaisa-n
pien-i-stä
lauku-i-sta
Kaisa-GEN kis-PL-ELAT táska-PL-ELAT ’Kaisa kis táskáiból’
Mivel csak egyszer jelenhet meg birtokosra utaló szuffixum a főnévi csoportban, első pillantásra előnyös megoldásnak látszik, ha a birtok-birtokos egyeztetést nem indexszel oldjuk meg, hanem külön frázist hozunk létre, amelynek a fejében a birtokos személyszuffixum, módosítói pozíciójában pedig a birtokos szerepel, és ebben a relációban zajlik le köztük az egyeztetés. Ilyen projekciót Bartos (2000, 671–672 és 675) a magyarral kapcsolatban javasol is: ez az AgrNP. Ez a megoldás azonban több problémát is felvet: egyrészt az indexelt nyelvtan pontosan az egyeztetések kezelésében játszik szerepet, tehát következetlenség lenne, ha egy ilyen jelenséget másképpen írnánk le, mint az összes többi hozzá hasonlót; másrészt a morfémák felszíni szórendjének eléréséhez (ha továbbra is az N’-ra szeretnénk csatolni a jelzői bővítményeket) szükség lenne a Bartos (2000, 664–666) által javasolt morfoszintaktikai egyesítés műveletére, amelynek alkalmazásával lehetővé válna az, hogy a birtokosra utaló toldalék a főnév után mondódjon ki, bár a hierarchiában felette helyezkedik el. Ez azonban (tekintettel a rendszerben jelen lévő indexekre és a mozgatásokra) már annyira „hibriddé” tenné a modellt, hogy az ezáltal kezelhetetlenné és átláthatatlanná válna; így ezt az Agr N frázisos alternatívát a birtokosi egyeztetés kezelésében célszerű elvetni, és megtartani az indexes megoldást. Személyes névmási birtokosra utaló szuffixum a finn főnévi csoporton belül két helyen tűnhet fel: egyrészt a főnévi fejen, amennyiben a főnévnek van ilyen birtokosa (lásd (222)); másrészt a jelzői helyzetben álló különleges igenéven, az agenttipartisiippin (lásd (224)), 90
Harmadik személyű személyes névmási birtokosra a legtöbb esetben kétféle szuffixum is utalhat: a -nsa/-nsä és a -Vn.
154
melyre az annotációkban AGPTC jelöléssel utalok. Ez a fajta igenévi szerkezet igen ősi, teljes bizonyossággal visszavezethető a finnugor alapnyelvre (Bereczki (2003, 59)); de ez a Magyar grammatikában az igei igenév (Keszler (2000, 236)) kategóriájába sorolt elem a magyarban ma már csak harmadik személyben használható produktívan – legalábbis az én nyelvérzékem szerint (erre utal (224) magyar fordításában a három kérdőjel). A finnben azonban nincs a magyar által-nak megfelelő névutó; ebben a nyelvben az agenttipartisiippi minden személyben egyformán alkalmazható. Természetesen az is lehetséges, hogy a főnévi csoport tartalmaz egy személyes névmási birtokost (így az N-fejen megjelenik a rá utaló szuffixum), és agenttipartisiippit is, amelyen egy egészen más birtokosra utaló toldalék ölt testet. Ezt a (225) példával illusztrált szerkezetet azonban – valószínűleg a bonyolultsága miatt – nem használják. (224) luke-m-i-ssa-si
kirjo-i-ssa
olvas-AGPTC-PL-INESS-SG2 könyv-PL-INESS ’az általad olvasott könyvekben ~ ???az olvastad könyvekben’
(225) luke-m-i-ssa-si
kirjo-i-ssa-ni
olvas-AGPTC-PL-INESS-SG2 könyv-PL-INESS-SG1 ’az általad olvasott könyveimben ~ ???az olvastad könyveimben’
A példákban felfigyelhetünk arra, hogy a finnben és a magyarban más az esetrag és a birtokos személyszuffixum egymáshoz viszonyított sorrendje: míg a magyarban a birtokosra utaló toldalék áll közelebb a szótőhöz, addig a finnben az esetrag: (226) könyv-em-ből könyv-SG1-ELAT
~ ~
kirja-sta-ni könyv-ELAT-SG1
A következő kérdés merül fel: ha elfogadjuk Cinque (1999) hipotézisét, miszerint „a funkcionális projekciók rétegződése univerzális hierarchiát tükröz” (Bartos (2000, 659)), és a szerkezetépítésben szeretnénk alkalmazni a Baker-féle Tükörelvet is (Baker, (1985)), miszerint „a morfológiai deriváció közvetlenül tükrözi a szintaktikai derivációt” (Bartos (2000, 657)), akkor mindez hogy egyeztethető össze a két, egyébként genetikailag is rokon nyelvben tapasztalható eltérő toldaléksorrenddel? A két elvből ugyanis az következne, hogy mindkét nyelvben ugyanolyannak kellene lennie a morfémák sorrendjének.
155
Bartos (2000, 699–700) egy logikus érvet hoz a magyarban és a vele azonos módon építkező bolíviai kecsuában91 tapasztalható sorrend mellett: miszerint elvárható, hogy a főnévi csoport belső viszonyaihoz tartozó, azt kifejező birtokos személyszuffixum álljon közelebb a szótőhöz, és ne a főnévi szerkezetet a mondatstruktúrába ágyazó, internális szereppel nem rendelkező esetrag jelenjen meg előbb, ahogyan a finnben történik. A tisztánlátáshoz feltétlenül hozzátartozik az is, hogy ebben a sorrendiségi kérdésben a két nyelv viszonylatában a magyar volt az újító (lásd például Bereczki (2003, 53)), és ha a névutókat alaposabban megnézzük, akkor rájöhetünk arra, hogy a mai napig található a magyarban olyan szerkezet, amely őrzi az eredeti sorrendet: (227) mell-ett-em mell-LOC-SG1
Így tehát azt semmiképpen sem állíthatjuk, hogy a magyar sorrend univerzális lenne92, legfeljebb csak annyit jelenthetünk ki, hogy az Univerzális Grammatika építkezési elveinek ez jobban megfelel, mint finn párja. Ha nem az összetevős nyelvtanok felől közelítjük meg a kérdést, akkor a probléma egyébként minden különösebb nehézség nélkül kezelhető. Erre egy példa Alberti és mtsai (2005) alapján: (228)
régens1 α régens2=argumentum1 β argumentum2
(a) rα < rβ → R2-R1-A2 (b) rβ < rα → R2-A2-R1
A (228) pontban látható ábra értelmezése a következő: régens2-nek van egy vonzata (argumentum2), és köztük van egy β „erősségű” kapcsolat; de régens2 maga is argumentum (argumentum1), hiszen neki is van régense (régens1), és köztük is van kapcsolat (méghozzá α „erősségű”). Régens2-n (a kapcsolatokat mutatva) egy-egy toldalék jelenik meg, méghozzá az α, illetve a β rangjának megfelelő sorrendben: amennyiben α kapcsolat rangja kisebb mint βé, úgy az a kapcsolat a szorosabb, és a régens1-re utaló toldalék jelenik meg közelebb a szótőhöz (lásd (a)); amennyiben viszont a β kapcsolat rangja kisebb, úgy az argumentum2-re utaló szuffixum fog a tőhöz korábban kapcsolódni (lásd (b)). A jóslat (összhangban Bartos (2000)-rel) az, hogy ez utóbbi változat valósul meg, de az Univerzális Grammatikában 91
Az itt hivatkozott, Bartos (2000, 658: (2)) által idézett példa a következő (a kiemelések tőlem származnak): a. Kawalla-y-ta ensilla-rqa-nki-chu? (bolíviai kecsua) ló-1sg-acc nyergel-múlt-2sg-Q ’lov-am-at nyergel-t-ed-e’ b. Felnyergelted-e a lovamat? (magyar) 92 Kiefer (2000b, 59) is hasonlóan érvel amellett, hogy a funkcionális kategóriák univerzális hierarchiájának hipotézise a morfológia szempontjából nem tartható.
156
engedélyezve van az (a) lehetőség is, ami a finn (és az ugor nyelvek kivételével az összes finnugor) nyelvben megvalósul. A bemutatott megoldás kétségtelenül elegáns, csak egy összetevős nyelvtanban nem alkalmazható; deklaráltan arra is szolgál, hogy érvet szolgáltasson egy nem „összetevő-építő” generatív grammatika mellett. A jelen dolgozatban alkalmazott indexelt nyelvtani keretben a kérdés úgy kezelhető, hogy az indexek sorrendjét a nyelvekben parametrikusnak tekintjük: az ugor nyelvekben (köztük a magyarban), valamint például a bolíviai kecsuában a főnévi szerkezetben előbb jelenik meg (ezáltal később terminalizálódik) az eset indexe, mint a birtokosra utaló; míg a finnben mindez pontosan fordítva történik. Mindezek után lássunk konkrét példákat birtokost tartalmazó szerkezetekre. Először tekintsünk egy viszonylag egyszerű felépítésű főnévi kifejezést, amelyben nincs sem számnév, sem agenttipartisiippi. (229) Puhu-n
minu-n
paksu-i-sta
kirjo-i-sta-ni.
beszél-SG1 én-GEN vastag-PL-ELAT könyv-PL-ELAT-SG1 ’Beszélek a vastag könyveimről.’
(229a) A Puhun minun paksuista kirjoistani mondat mélyszerkezetének releváns részletei V’ (Sg1) V PUHU-
DElatPlP DElatPlP (Sg1) DPlP (Elat Sg1) DP (Pl Elat Sg1) D’ (Pl Elat Sg1)
D (Pl Elat Sg1) NP (Pl Elat Sg1) +def DGenP (Pl Elat Sg1) N’ (Pl Elat Sg1) DGenP (Elat Sg1)
AP (Pl Elat Sg1)
N’ (Pl Elat Sg1)
:
DGenP (Sg1) MINUN minun
A (Pl Elat Sg1)
N (Pl Elat Sg1)
PAKSU- (Pl Elat Sg1)
KIRJA- (Pl Elat Sg1)
PAKSUI- (Elat Sg1)
KIRJOI- (Elat Sg1)
PAKSUISTA (Sg1) PAKSUISTA paksuista
157
KIRJOISTA- (Sg1) KIRJOISTANI kirjoistani
A (229)-höz tartozó szerkezetet létrehozó generálás lépései közül a következők a leginkább relevánsak jelen téma szempontjából. A V’ alatt megjelenő DP elativusi esetet kap igei régensétől, így kategóriájában erre utaló Elat részlet jelenik meg a többes számra utaló Pl mellett. Az esetre utaló kategóriarészletből azonban a megszokottól eltérően nem azonnal lesz index, hanem egy lépéssel később, ugyanis az említett esetrag – birtokos személyszuffixum morfémasorrend miatt a birtokosra utaló Sg1 indexnek az esetnél előbb kell a szerkezetbe kerülnie. Mivel a főnév többes számú, a Sg1 és az Elat után a megfelelő kategóriarészlet indexszé válásával megjelenik a Pl is, és ezen indexek mindegyike átöröklődik a főnévi kifejezés valamennyi összetevőjére, így a jelzői AP-n és a főnévi fej mellett az NP specifikálójában megjelenő birtokoson is feltűnnek. Az N-fejbe behelyettesített KIRJAelemen mindegyik index terminalizálódása egy új szuffixum megjelenését eredményezi, míg az AP esetében csak a többes szám és az eset indexe okoz változást az itt megjelenő lexikai nem-terminálison, a Sg1 nyom nélkül tűnik el, hiszen ezen az összetevőn nem ölthet testet főnév birtokosára utaló szuffixum. A birtokos születési pozíciójának azért választottam az NP specifikálóját93, mert így szépen láttatható a párhuzam az igei kifejezések alanyának és a főnévi kifejezések megfelelő összetevőjének, a birtokosnak a kezelése között. A főnév többes számát kifejező, birtokosra is ráöröklődő Pl index nyom nélkül tűnik el a rendszerből csakúgy, mint az Elat, hiszen a birtok száma nyilván nem befolyásolja a birtokos számát (ellentétben például az olasszal, ahol igen – lásd (194)), illetve a birtokos a főnévtől genitivusi esetet kapott, és egy összetevőnek nyilván nem lehet két esete. Látható tehát, hogy egy vonzatnál pontosan azok az indexek nem relevánsak, amelyek egy szabad bővítménynél igen, és fordítva. (230a) DGenP (Pl) → DGenP (230b) DGenP (Casus) → DGenP A főnévi szerkezetben öröklődő utolsó, Sg1 index a számmal és az esettel szemben releváns: a DGenP-ből ezen index hatására közvetlenül előhívódik a MINUN lexikai nemterminális. Ilyen szabályt, hogy az esetre utaló kategóriarészletből nem lesz index, hanem 93
Vainikka (1989, 1992) szintén ezt a pozíciót javasolja a birtokosok számára, sőt a genitivust általánosságban a lexikális frázisok specifikálójához rendelt strukturális esetnek tartja (Vainikka 1989, 3.2.2. alfejezet). Mivel én nem tartom azonosnak az -n tárgyragot a genitivusraggal, számomra az általa felvázolt megoldás az igei szerkezetek kapcsán semmiképpen sem tartható, így a genitivus, mint általános specifikálóhoz rendelt strukturális eset sem fogadható el. Azzal azonban egyetértek, hogy ez az eset nagyon gyakran felbukkan specifikálóban álló összetevőn: a főnéven kívül találkozhatunk vele az agenttipartisiippiknél (224–225), bizonyos AP-knél (Peka-n näköinen ’Pekka kinézetű’), névutóknál (Peka-n kanssa ’Pekkával’), valamint bizonyos igeneves szerkezeteknél, az ún. lauseenvastikéknél is (pl. Halua-n Peka-n luke-va-n tämä-n kirja-n akar-SG1 Pekka-GEN olvas-PTC-ACC ez-ACC könyv-ACC ’Azt akarom, hogy Pekka olvassa el ezt a könyvet’).
158
rögtön egy lexikai nem-terminális hívódik elő, még egy helyen alkalmazok: a birtokos igei megfelelőjénél, az alanynál. Az igei szerkezetekben a VP specifikálójában álló DNom(Pl)P Sg1, Sg2 Pl1(arb) és Pl2 indexek jelenléte esetén szintén rögtön névmási lexikai nemterminálissá alakul át, amelyből semleges esetben prominä/sinä/me/te lesz, nem semleges esetben azonban hangalakot öltő névmás is válhat belőlük. Ezeken az elemeken semmilyen az igei struktúrában öröklődő index már nem változtat (232). (231a) DNomP (Sg1) → MINÄ → minä / prominä (231b) DNomP (Sg2) → SINÄ → sinä / prosinä (231c) DNomPlP (Pl1(arb94)) → ME → me / prome (231d) DNomPlP (Pl2) → TE → te / prote (232) MINÄ (~ !) → MINÄ (!) → MINÄ Harmadik személyű index öröklődése estén a birtokosoknál ismét csak névmási lexikai nem-terminális hívódhat elő, hiszen a finnben nem személyes névmási birtokos esetén nincs egyeztetés, így azokban a szerkezetekben (223) nincs is jelen szám-személy index. Ezek a lexikai nem-terminálisok is megjelenhetnek pro alakban, amennyiben azonos a referenciájuk a mondat alanyával (vö. a 3.4.7. alfejezetben (97b) és (99a) kapcsán mondottakkal); ha azonban nem ez a helyzet, akkor nekik (az első és második személyű névmásokkal ellentétben) ki kell mondódniuk. (233a) DGenP (Sg3) → HÄNEN → hän / prohänen (233b) DGenPlP (Pl3) → HEIDÄN → he / proheidän Az igei szerkezetek kapcsán kicsit bonyolultabb a helyzet harmadik személyű indexek öröklődése esetén, hiszen ilyenkor a DNom(Pl)P (Sg3/Pl3) nemcsak névmás formájában ölthet testet, hanem bármilyen harmadik személyű névszóként. A (234–235)-ben látható szabályokat lehet ezen esetekben kimondani, melyekről a mellérendelő szerkezetek tárgyalása kapcsán (lásd 4.4.) még lesz szó, akárcsak (231c-d)-ről, amelyeken az említett alfejezetben még finomítani fogok.. (234a) DNomP (Sg3) → HÄN → hän / prohän (234b) DNomP (Sg3) → DNomP → DP (Nom) → ... → Pekka (234c) NumNomP (Sg3) → NumNomP → ... → kaksi tyttöä 94
Pl1 mellett arb elem eddig csak bizonyos felszólító szerkezetekben (lásd 3.4.5. (93)) tűnt fel. Jelenléte ezen esetekben annak eléréséhez szükséges, hogy az egyébként arb alany esetén megjelenő igei formák Pl1 személynél is előhívhatóak legyenek. Az ilyen alakokról a beszélt nyelvváltozat tárgyalása kapcsán még lesz szó.
159
(235a) DNomPlP (Pl3) → HE → he / prohe (235b) DNomPlP (Pl3) → DNomPlP → DPlP (Nom) → DP (Pl Nom) → ... → tytöt ’lányok’ (235c) DNomPlP (Pl3) → DNomPlP → (DNom(Pl)P)* DNom(Pl)P Conj DNom(Pl)P → ... → Pekka, Kaisa ja tytöt ’Pekka, Kaisa és a lányok’ (234)-ben a Sg3 igei index terminalizálódási lehetőségei láthatóak. (234a) azt írja le, hogy a DNomP (Sg3) helyére behelyettesítődhet a HÄN lexikai nem-terminális, amely megjelenhet pro-ként (személytelen, általános értelmet adva ezzel a mondatnak – lásd a 3.4.3ban (63a)-val kapcsolatban mondottakat), vagy hangalakkal rendelkező hän alakban. (234b-c) a nem névmási harmadik személyű alanyokról ad számot: ilyen esetben a Sg3 index eltűnik a rendszerből, és ettől kezdve ennek a DP-nek, illetve a NumP-nek a generálása is olyan, ahogyan azt ebben a fejezetben már kifejtettem, illetve (237) kapcsán kicsit később be fogom mutatni. (235) a Pl3 index terminalizálódásának lehetőségeit fogalmazza meg. (235a)-ban a legegyszerűbb eset látható, amikor a DNomPlP (Pl3) helyén a HE lexikai nem-terminális bukkan fel, amely általában hangalakot ölt, de bizonyos személytelen jelentésű mondatok esetében pro formájában találkozunk vele (lásd a 3.4.3-ban (63b)-vel kapcsolatban mondottakat). (235b-c) azon szósorok generálásában alkalmazandó, amikor többes számú harmadik személyű nem névmási alany van a mondatban. Ilyenkor a Pl3 index nyom nélkül eltűnik a rendszerből. (235b) ennek az egyszerűbb lehetőségét írja le, amikor egyszerűen egy többes számban álló főnév köré kiépülő szerkezetről van szó; míg (235c) azt a variációt tárja elénk, hogy a többes szám több, akár egyes számban álló (harmadik személyű) szerkezet koordinációjából is összeállhat. Ilyen szerkezetekre példát a mellérendelésekkel foglalkozó 4.4. alfejezetben adok. Ezek után tekintsük a (229)-ben szereplő szósornak egy olyan változatát, amelyben nem személyes névmási birtokos van, hogy látható legyen a szerkezetek közti különbség. (236) Puhu-n
Peka-n
paksu-i-sta
kirjo-i-sta.
beszél-SG1 Pekka-GEN vastag-PL-ELAT könyv-PL-ELAT ’Beszélek Pekka két vastag könyvéről.’
A (236a)-ban látható ábra valóban csak néhány ponton tér el a (229a)-ban látottól. A V’ alatt megszülető DElatPlP kategóriájának esetre utaló részéből ezúttal már az első lépésben index lesz, majd a többes számra utaló Pl is indexszé alakul. Ezek mindegyike átöröklődik a főnévi csoport valamennyi összetevőjére a főnévi fejnél és az AP-nél megjelenő lexikai nemterminálisokon jelentős változásokat is okozva, ám a specifikálóban megjelenő birtokoson nyom nélkül tűnnek el, akárcsak (229a) esetében. 160
A birtokos kategóriájának Gen része ezúttal a főnévi kifejezéseknél megszokott módon indexszé alakul, ami az N-fejben megjelenő lexikai nem-terminálisra is átöröklődik a hangtanban fokváltakozást idézve elő ennél az elemnél. A generálásnak a birtokosi DP-től Nfejig tartó részét ezúttal nem fejtettem ki, mivel a lehető legegyszerűbb szerkezetről van szó (a D-fejben egy +def elemmel). (236a) A Puhun Pekan paksuista kirjoista mondat mélyszerkezetének releváns részletei V’ (Sg1) V PUHU-
DElatPlP DPlP (Elat) DP (Pl Elat) D’ (Pl Elat)
D (Pl Elat) NP (Pl Elat) +def DGenP (Pl Elat) DGenP (Elat)
N’ (Pl Elat)
AP (Pl Elat)
N’ (Pl Elat)
:
DGenP DP (Gen) : N (Gen) PEKKA (Gen)
A (Pl Elat)
N (Pl Elat)
PAKSU- (Pl Elat)
KIRJA- (Pl Elat)
PAKSUI- (Elat)
KIRJOI- (Elat)
PAKSUISTA paksuista
KIRJOISTA kirjoista
PEKKAN Pekan A következőkben számnevet is tartalmazó birtokos szerkezeteket tárgyalok. Ezek azért különösen érdekesek, mert más a jelentés akkor, ha a birtokos a számnév előtt áll, mint akkor, ha utána jelenik meg. (237) Puhu-n
kahde-sta
Peka-n
koira-sta.
beszél-SG1 két-ELAT Pekka-GEN kutya-ELAT ’Beszélek Pekka két kutyájáról ~ Beszélek kettőről Pekka kutyái közül (vagyis kettőnél több kutyája van).’
(238) Puhu-n
Peka-n
kahde-sta koira-sta.
beszél-SG1 Pekka-GEN két-ELAT kutya-ELAT ’Beszélek Pekka két kutyájáról (Pekkának összesen két kutyája van).’
161
Különösen a (238)-hoz tartozó reprezentáció hasonlít nagyon a (215a)-ban látotthoz annyi különbséggel, hogy ebben van birtokos, és nincs mutató névmás. (237a) és (238a) között jelentős eltérés a főnévi csoport kategóriájában és a birtokos helyében van. Míg (237a) NumP, és benne a birtokos a születési helyén, NP-specifikálóban ’szólal meg’; addig (238a) határozott DP, és a birtokos az NP specifikálójából DP-specifikálóba mozog azt a jelentésmódosulást okozva, amelyet annotációik összevetéséből láthatunk. Honnan lehet tudni, hogy más a két főnévi kifejezés kategóriája? Onnan, hogy ha alanyként szerepelnek a mondatban, akkor a (237)-ben szereplő szerkezet mellett egyes számú ige áll (237’), míg a (238)-ban használt főnévi kifejezés mellett az ige Pl3 formában jelenik meg (238’). (237’) Kaksi
Peka-n
koira-a
nukku-u.
két-NOM Pekka-GEN kutya-PART alszik-SG3 ’Kettő Pekka kutyái közül alszik (Pekkának kettőnél több kutyája van).’
(238’) Peka-n
kaksi
koira-a
nukku-vat.
Pekka-GEN két-NOM kutya-PART alszik-PL3 ’Pekka két kutyája alszik (Pekkának összesen két kutyája van).’
Érdekes kérdés, hogy hogyan lehetséges az, hogy a (187a-b)-ben szereplő, alant megismételt szósorok tanúsága szerint birtokos nélküli számnevet tartalmazó főnévi kifejezés állhat Sg3 és Pl3 formájú igével is, míg a (237’)-ben szereplő főnévi szerkezet mellett kötelező egyes számú igét használni. (187a) Kaksi tyttö-ä
ratsasta-vat.
Két lány-PART lovagol-PL3 ’A két lány lovagol.’
(187b) Kaksi tyttö-ä
ratsasta-a.
Két lány-PART lovagol-SG3 ’Két lány lovagol.’
Az ok pontosan a birtokos megjelenésében van. (187)-nél a szerkezet kétértelmű: lehet határozott DP-ként (187a) és NumP-ként (187b) is értelmezni, és pontosan az ige formája az, amely az értelmezést meghatározza. Ellenben (237’)-nél a birtokos szerkezetben elfoglalt pozíciója egyértelműsíti a jelentést. Természetesen ez a szerkezet is határozottá tehető egy mutató névmás beiktatásával95, és e mellett az így DP-vé vált összetevő mellett az ige már Pl3-ban jelenik meg: (237”) Nämä
kaksi
Peka-n
koira-a
nukku-vat.
ez.PL.NOM két-NOM Pekka-GEN kutya-PART alszik-PL3 ’Pekkának ez a két kutyája alszik (Pekkának kettőnél több kutyája van).’ 95
(238)-ba egyébként nem tehetünk be mutató névmást, mert ha összesen két kutyája van az illetőnek, akkor nincs értelme ilyen további kijelölésre szolgáló elem használatának.
162
A generálásnál az elmondottakkal összefüggésben felfigyelhetünk arra a különbségre, hogy a (238a)-ban V’ alatt álló DP-ben egészen NumP-ig öröklődik Pl index is (hiszen az ilyen szerkezetek alanyként Pl3 formájú igével jelennek meg – (238’)), majd NumP és Num’ között törlődik a rendszerből a (212a) szabály alkalmazásának hatására; míg a (237a)-ban szereplő NumP-s változatban nincs jelen ez az index (hiszen a Pl nem lenne kompatibilis az igei struktúrában öröklődő Sg3 indexszel), így ennél a szerkezetnél a plural tantumoknál is használt (212a’)-t alkalmazzuk. Mivel mindkét szerkezetben elativusi esetű főnévi csoportról van szó, a számnév (215)-höz hasonlóan nem ad esetet a komplementumában álló NP-nek, hanem ő jeleníti meg annak az esetét (lásd (213’)). A hangtannak a birtokos, illetve a számnév végső alakjának kialakításában van jelentősebb szerepe, hiszen mindkét elemnél fokváltakozás történik. (237a) A Puhun kahdesta Pekan koirasta mondat mélyszerkezetének releváns részletei V’ (Sg1) V PUHU-
NumElatP NumP (Elat) Num’ (Elat)
Num (Elat)
NP (Elat)
KAHTE- (Elat)
DGenP (Elat)
N’ (Elat)
KAHTESTA kahdesta
DGenP
N (Elat)
DP (Gen) : N (Gen) PEKKA (Gen) PEKKAN Pekan
163
KOIRA- (Elat) KOIRASTA koirasta
(238a) A Puhun Pekan kahdesta koirasta mondat mélyszerkezetének releváns részletei V’ (Sg1) V PUHU-
DElatPlP DPlP (Elat) DP (Pl Elat) D’ (Pl Elat)
DGenP (Elat)p DGenP
D (Pl Elat) +def
NumP (Pl Elat) Num’ (Elat)
DP (Gen) : N (Gen)
Num (Elat)
PEKKA (Gen)
KAHTE- (Elat)
PEKKAN Pekan
KAHTESTA kahdesta
NP (Elat) DGenP (Elat)p Ø
N’ (Elat) N (Elat) KOIRA- (Elat) KOIRASTA koirasta
Mindezek után térjünk át a jelen téma szempontjából releváns, agenttipartisiippit tartalmazó szósorokra. Ezen participiumok belső szerkezetét részletesen a következő, igenevekkel foglalkozó fejezetben tárgyalom, így most csak azzal foglalkozom, hogyan lehet a főnévi struktúrában kezelni ezeket az összetevőket, amelyeknek – mint azt (224-225) kapcsán láttuk – saját birtokosuk van. Az agenttipartisiippinek tulajdonképpen pontosan ez a birtokos a lényege: csak ezen szerkezet alkalmazásával oldható meg ugyanis, ha egy passzív jelentésű igenév mellett meg akarják jeleníteni a cselekvőt. Ilyen szerkezeteknél a következő esetek lehetségesek: 1. a főnévnek és az agenttipartisiippinek sincs személyes névmási birtokosa (239); 2. a főnévnek van személyes névmási birtokosa, az agenttipartisiippinek nincs (240); 3. az agenttipartisiippiben jelenik meg személyes névmási birtokos, a főnévi csoportban nincs ilyen elem (241); illetve 4. mindkettőben van egy-egy személyes névmási birtokos (242). (239) Peka-n
luke-m-i-ssa
kirjo-i-ssa
Pekka-GEN olvas-AGPTC-PL-INESS könyv-PL-INESS ’a Pekka által olvasott könyvekben ~ a Pekka olvasta könyvekben’
164
(240) Peka-n
luke-m-i-ssa
kirjo-i-ssa-ni
Pekka-GEN olvas-AGPTC-PL-INESS könyv-PL-INESS-SG1 ’a Pekka által olvasott könyveimben ~ a Pekka olvasta könyveimben’
(241) sinu-n
luke-m-i-ssa-si
kirjo-i-ssa
te-GEN olvas-AGPTC-PL-INESS-SG2 könyv-PL-INESS ’az általad olvasott könyvekben ~ ???az olvastad könyvekben’
(242/225) luke-m-i-ssa-si
kirjo-i-ssa-ni
olvas-AGPTC-PL-INESS-SG2 könyv-PL-INESS-SG1 ’az általad olvasott könyveimben ~ ???az olvastad könyveimben’
A participiumok (mint azt korábban (200a, 202) már láttuk) az AP-khez és a DetP-khez hasonlóan N’-ra csatolt pozícióban jelennek meg a szerkezetben (ezt fogalmazta meg a (199c)-ben látott szabály), így a főnévi csoportban végigvonuló indexek ezekre az igenevekre is ráöröklődnek. Ha a főnévi szerkezetben személyes névmási birtokos, és ezért azt kifejező index is van, az AP-k és a DetP-k esetében nincs probléma, hiszen az ilyen elemeken nem jelenhet meg birtokosra utaló szuffixum, így ez az index nyom nélkül tűnik el az itt álló nemterminális elemekről. (243) Birtokosi indexek eltűnése AP-k és DetP-k esetén konkrét példán bemutatva AP: PAKSU- (Pl Elat Sg1) → PAKSUI- (Elat Sg1) → PAKSUISTA (Sg1) → PAKSUISTA → paksuista DetP: TOISE- (Pl Elat Sg1) → TOISI- (Elat Sg1) → TOISISTA (Sg1) → TOISISTA → toisista A participiumok azonban nemcsak abban a tekintetben térnek el az AP-ktől és a DetPktől, hogy fejük egy igét is tartalmaz, hanem abban is különböznek ezektől, hogy rajtuk bizonyos
esetekben
megjelenhet
birtokos
személyszuffixum.
Ez
nemcsak
az
agenttipartisiippire igaz, hanem más igenevekre is, bár utóbbiak nem jelzői helyzetben viselkednek így, hanem ha ún. lauseenvastikékről van szó (amelyekkel az igenévi struktúrákat tárgyaló ötödik fejezetben foglalkozom). Éppen ezért a participiumoknál a szerkezetből el kell tüntetni a főnévi csoport birtokosára utaló indexet, mert ott maradása azt eredményezné, hogy a megfelelő szuffixum megjelenik ezen elemeken is, ami által agrammatikus szerkezetek jönnek létre. Illetve (241, 242) esetét nézve az is előfordul, hogy ha a participiumnak van személyes névmási birtokosa, akkor a szerkezetben új birtokosi indexet kell megjeleníteni úgy, hogy ez az indexfüzér utolsó tagja legyen, hiszen az ebből terminalizálódó szuffixum az utolsó a morfémák sorában. Mindehhez a következő szabályok szükségesek:
165
(244a) PartisP (Pl) → PartisPlP (244b) Partis(Pl)P (Casus) → PartisCasus(Pl)P (244c) PartisCasus(Pl)P (Numerus-persona) → PartisCasus(Pl)P (244d) PartisCasus(Pl)P → PartisCasus(Pl)P (Numerus-persona) (244e) PartisCasus(Pl)P → Partis(Pl)P (Casus) (244f) PartisPlP → PartisP (Pl) A (244)-ben látható szabályrendszer meglehetősen bonyolult, ami abból adódik, hogy az agenttipartisiippin is meg kell jelennie a főnévi csoport esetének és esetleges többes számának, vagyis ezeket az indexek által hordozott információkat a rendszer nem felejtheti el; miközben a főnévi csoport birtokosára utaló, az indexfüzérben utolsó helyen öröklődő indexnek el kell tűnnie (240), vagy ezen a helyen egy új indexnek kell megjelennie (241), vagy egyszerre mindkét most leírt dolognak meg kell történnie (242). A
legbonyolultabbá
ezen
esetekben
válik
a
szabályrendszer:
a
birtokos
személyszuffixum változásáról egy indexelt nyelvtant használó modellben csak meglehetősen körülményes módon lehet számot adni. Kifejezetten érdekes viszont, hogy ezzel (a birtokos számára és személyére utaló) problémás toldalékkal ma már csak a finn irodalmi nyelvben találkozhatunk, mivel a beszélt nyelvből és a nyelvjárásokból ez az egyeztető morféma mára szinte teljesen eltűnt. Ez az eset is tökéletesen példázza a nyelvek egyszerűsödésre való törekvését, hiszen a finn nyelvből itt is eltűnőfélben van egy olyan jelenség, amelyről a szuffixumsorrendiséggel kapcsolatban már ezen alfejezet elején kimutattam, hogy ellentmond az alapvetően összetevős építkezésre törekvő Univerzális Grammatika tendenciáinak. A következőkben megadom a (239-242)-ben látható szósorok reprezentációinak releváns részleteit. Elsőként lássuk a legegyszerűbb, (239)-hez tartozó szerkezetet, amelyben egyik lehetséges helyen sincs birtokosi index, így a (244)-ben felvázolt bonyolultabb szabályrendszer alkalmazása sem szükséges, pusztán a többes szám és az eset indexének végigcsorgását kell nyomon követnünk. A generálásban egyetlen eddig nem látott elem van: az agenttipartisiippiben leírt cselekvés ágense (Pekka) genitivusi esetben áll, és a főnévi szerkezetek birtokosaihoz, illetve az igei kifejezések alanyaihoz hasonlóan ezúttal is specifikálóban jelenik meg – ezúttal a participiuméban. Mint ahogy azt már említettem, az igenévi fej belső szerkezetét pontosabban a következő fejezetben tárgyalom (ezért ennek helyén az ábrán most egy háromszög szerepel), de a birtokossal kapcsolatban azt mindenképpen megjegyezném, hogy ez az összetevő a participiumon belül elhelyezkedő VP specifikálójából mozgott ide (ezért van rajta egy p
166
index), így nem öröklődnek rá a főnévi csoporton végigcsorgó indexek: hiszen az indexek öröklődése a mélyszerkezetben történik, az elmozgatott elemekre célpozíciójukban már nem kerülhetnek ilyen elemek. A DGenP-n látható ag indexről pedig csak annyit említenék meg elöljáróban, hogy az agenttipartisiippis szerkezetnél lesz rá szükség, de hogy pontosan milyen formában, azt az 5.2. alfejezetben fejtem majd ki96. (239a) A Pekan lukemissa kirjoissa szerkezet releváns részletei DP (Pl Iness) : NP (Pl Iness) N’ (Pl Iness) N’ (Pl Iness)
PartisP (Pl Iness) DGenP (ag)p
Partis’ (Pl Iness)
N (Pl Iness)
DGenP
Partis (Pl Iness)
KIRJA- (Pl Iness)
DP (Gen) : N (Gen)
KIRJOI- (Iness) Øp LUKEMA- (Pl Iness)
PEKKA (Gen)
LUKEMI- (Iness)
PEKKAN Pekan
LUKEMISSA lukemissa
KIRJOISSA kirjoissa
Lássuk, mi a helyzet akkor, ha a főnévi kifejezésnek van személyes névmási birtokosa, az agenttipartisiippinek viszont nincs. A participiumról a (244)-ben látott szabályok segítségével eltüntethetjük a főnévi csoportban öröklődő birtokosi indexet, ám ennek megfelelően az ábra is bonyolultabbá válik. A Sg1 személyes névmás ezúttal pro alakban jelenik meg, mert két birtokos egymás után kimondva igen zavaró lenne, valamint az első és második személyű névmások semleges esetben amúgy sem szoktak hangalakot ölteni az irodalmi nyelvváltozatban.
96
Megtehettem volna, hogy nem tüntetem fel sem az ag, sem a p indexet a PartisP specifikálójában álló DGenP összetevőn, de a dolgozat folyamán végig arra törekedtem, hogy ne kelljen semmit visszavonnom azért, mert a későbbiekben kiderül, hogy egy korábban javasolt megoldás nem (teljesen) jó. Inkább azt vállaltam, hogy bizonyos dolgokat adott helyeken nem magyarázok meg (részletesen), és az olvasó bizalmát kérem addig, amíg alkalmam nyílik az indokaim kifejtésére.
167
(240a) A Pekan lukemissa kirjoissani szerkezet releváns részletei DP (Pl Iness Sg1) : NP (Pl Iness Sg1) N’ (Pl Iness Sg1)
DGenP (Pl Iness Sg1) DGenP (Iness Sg1)
PartisP (Pl Iness Sg1)
N’ (Pl Iness Sg1)
DGenP (Sg1)
PartisPlP (Iness Sg1)
N (Pl Iness Sg1)
MINUN prominun
PartisInessPlP (Sg1)
KIRJA- (Pl Iness Sg1)
PartisInessPlP
KIRJOI- (Iness Sg1)
PartisPlP (Iness)
KIRJOISSA (Sg1)
PartisP (Pl Iness)
KIRJOISSANI kirjoissani
DGenP (ag)p
Partis’ (Pl Iness)
DGenP
Partis (Pl Iness)
DP (Gen) : N (Gen)
Øp LUKEMA- (Pl Iness)
PEKKA (Gen)
LUKEMI- (Iness)
PEKKAN Pekan
LUKEMISSA lukemissa
(240a)-hoz igen hasonló szerkezetet kapunk abban az esetben is, ha a főnévi szerkezetben nincs személyes névmási birtokos, ellenben az agenttipartisiippiben megjelenik ilyen elem. (241a)-ban ismét láthatjuk, hogy személyes névmási birtokosnál a lexikai nemterminális közvetlenül az eset indexszé válása előtt jelenik meg a szerkezetben, majd mivel nem ölt hangalakot, pro alakban íródik újra, akárcsak a most látott (240a) esetében. A szerkezetben felbukkanó ag indexre kíváncsi olvasót a dolgozat 5.2. alfejezéhez utalom.
168
(241a) A sinun lukemissasi kirjoissa szerkezet releváns részletei DP (Pl Iness) :
NP (Pl Iness) N’ (Pl Iness) PartisP (Pl Iness)
N’ (Pl Iness)
PartisPlP (Iness)
N (Pl Iness)
PartisInessPlP
KIRJA- (Pl Iness)
PartisInessPlP (Sg2)
KIRJOI- (Iness)
PartisPlP (Iness Sg2)
KIRJOISSA kirjoissa
PartisP (Pl Iness Sg2) DGenP (Sg2 ag)s
Partis’ (Pl Iness Sg2)
SINUN (ag)
Partis (Pl Iness Sg2)
SINUN sinun
Øs LUKEMA- (Pl Iness Sg2) LUKEMI- (Iness Sg2) LUKEMISSA- (Sg2) LUKEMISSASI lukemissasi
Végezetül pedig lássuk a legbonyolultabb szerkezetet, amikor mind a főnévi csoportban, mind az agenttipasrtisiippiben97 megjelenik egy-egy személyes névmási birtokos, így ezeket az indexeket a participiumon ki kell cserélnünk a megfelelő szerkezet eléréséhez. Ehhez tulajdonképpen a (240a)-ban és (241a)-ban látható megoldások együttese szükséges. Még egyszer megjegyezném azonban, hogy a szabályrendszer által kezelt jelenség meglehetősen periférikusnak tekinthető a finn nyelvben, ugyanis a beszélt nyelvváltozatban ma már egyáltalán nem használnak (ilyen funkciókban98) birtokos személyszuffixumokat, ezek
97
Sajnos ebben a szerkezetben nem tudtam feltüntetni az agenttipartisiippi birtokosát, mivel az a participium szerkezetében meglehetősen mélyre be van ágyazva, és mélyszerkezeti pozíciójából nem is mozdulhat el, mivel nincs hangalakja. Az érdeklődő olvasónek az 5.2. alfejezetben lévő (381) ábrát ajánlom figyelmébe. 98 Anaforikus viszonyok jelölésében még létezik a beszélt nyelvben birtokos személyszuffixum, de például a kirja-ni (könyv-SG1 ’könyvem’) típusú szerkezetek helyett helyett ma már a mu-n kirja (én-GEN könyv ’könyvem’) típusú struktúrák használata tekinthető általánosnak.
169
tulajdonképpen teljesen eltűntek. Erre a kérdésre a hatodik, beszélt nyelvvel foglalkozó fejezetben még visszatérek. (242a) A lukemissasi kirjoissani szerkezet releváns részletei DP (Pl Iness Sg1) : NP (Pl Iness Sg1) DGenP (Pl Iness Sg1)
N’ (Pl Iness Sg1)
DGenP (Iness Sg1)
PartisP (Pl Iness Sg1)
N’ (Pl Iness Sg1)
DGenP (Sg1)
PartisPlP (Iness Sg1)
N (Pl Iness Sg1)
MINUN prominun
PartisInessPlP (Sg1)
KIRJA- (Pl Iness Sg1)
PartisInessPlP
KIRJOI- (Iness Sg1)
PartisInessPlP (Sg2)
KIRJOISSA- (Sg1)
PartisPlP (Iness Sg2)
KIRJOISSANI kirjoissani
PartisP (Pl Iness Sg2) Partis’ (Pl Iness Sg2) Partis (Pl Iness Sg2)
LUKEMA- (Pl Iness Sg2) LUKEMI- (Iness Sg2) LUKEMISSA- (Sg2) LUKEMISSASI lukemissasi A birtokosi téma lezárásaképpen lássunk néhány további, ebből a szempontból érdekes szerkezetet. (243) suome-n kieli finn-GEN nyelv ’finn nyelv’
(244) Pécsi-n yliopisto Pécs-GEN egyetem ’a pécsi egyetem’
170
(243-244) tanúsága szerint vannak olyan elemek, amelyek a magyarban egyszerű jelzőként jelennek meg, míg a finnben birtokos esetben tűnnek fel. Ezek közös vonása, hogy közéjük és a jelzett szó közé más elem már nem ékelődhet. Az ebben a fejezetben eddig elmondottakból az következne, hogy ezen összetevők genitivusi esetük miatt az NP specifikálójában jelenjenek meg, ám én az ilyen elemek számára mégsem ezt a megoldást javaslom, ugyanis ezekbe a szerkezetekbe bekerülhet egy másik birtokos is, amellyel (amennyiben az személyes névmás) a főnév számban és személyben egyeztetődik. (243’) meidä-n suome-n kiele-mme mi-GEN finn-GEN nyelv-PL1 ’a mi finn nyelvünk’
Márpedig egy főnévnek csak egy birtokosa lehet, mert ez az összetevő vonzat (vö. GGG 2002, 141–165), méghozzá kitüntetett vonzat a főnévi fej vele való egyeztetődése miatt, és (243’)-ből világosan látszik, hogy ezen szerkezetekben a másik birtokos (meidän ’mienk’) foglalja el az NP specifikálói pozícióját. Így az ilyen elemeket úgy célszerű kezelni, ha szintaktikai szempontból egyetlen fejnek tekintjük őket (N → SUOMEN KIELE-). Ugyanezt a megoldást javaslom a különböző titulust, funkciót stb. megnevező, közvetlenül a főnévi fej előtt álló, azzal egyeztetést semmilyen jegyben nem mutató összetevők számára is, melyre (245)-ben látható két példa. (245a) herra Niemise-lle úr Nieminen-ALL ’Nieminen úrnak’
(245b) johtaja Niemise-lle igazgató Nieminen-ALL ’Nieminen igazgatónak’
4.4. Mellérendelő szerkezetek Ebben a részben azt mutatom be, hogyan lehet indexelt generatív keretben számot adni a mellérendelésekről. Borsley (2005) meggyőzően érvel a ConjP ellen, így jelen munkában a koordinált szerkezeteket a hagyományosnak tekinthető (lásd például GGG 2002, 203–225), X’-elméletből „kilógó” struktúra alkalmazásával fogom kezelni: (246) Xn → (Xn)* Xn Conj Xn Érdeklődésem középpontjában elsősorban a főnévi kifejezéseket egymás mellé rendelő szerkezetek állnak majd, és közülük is különösen azokra fogom vizsgálódásaimat összpontosítani, amelyeknél az összetevők valamilyen jegye (száma, esete) nem azonos.
171
Kezdetnek azonban lássunk egy példát a lehető legegyszerűbb szerkezetre is. (247) Pidä-n
nä-i-stä
kauni-i-sta ja
rikka-i-sta
tytö-i-stä.
kedvel-SG1 ez-PL-ELAT szép-PL-ELAT és gazdag-PL-ELAT lány-PL-ELAT ’Kedvelem ezeket a szép és gazdag lányokat.’
(247a) A Pidän näistä kauniista ja rikkaista tytöistä mondat mélyszerkezetének releváns részletei V’ (Sg1) V PITÄ-
DElatPlP DPlP (Elat) DP (Pl Elat)
DP (Pl Elat)
D’ (Pl Elat)
TÄ- (Pl Elat)
D’ (Pl Elat)
NÄI- (Elat)
D (Pl Elat) +def
NP (Pl Elat)
NÄISTA näistä
N’ (Pl Elat) N’ (Pl Elat)
AP (Pl Elat) AP (Pl Elat) : A (Pl Elat)
Conj (Pl Elat)
N (Pl Elat)
JA (Pl Elat)
AP (Pl Elat) : A (Pl Elat)
KAUNII- (Pl Elat)
JA (Elat)
RIKKAA- (Pl Elat)
TYTTÖI- (Elat)
KAUNII- (Elat)
JA ja
RIKKAI- (Elat)
TYTTÖSTA tytöstä
KAUNIISTA kauniista
TYTTÖ- (Pl Elat)
RIKKAISTA rikkaista
(247)-ben jelzői helyzetben álló AP-k mellérendelésére látható egy példa. Mivel itt egy N’-ra csatolt szabad bővítményről van szó, a főnévi szerkezetben öröklődő többes szám és elativusi esetindex erre az összetevőre is átöröklődik az eddig látottaknak megfelelően. Az AP ezúttal egy ja ’és’ kötőszóval koordinált szerkezet, amelynek valamennyi tagján megjelennek az előbb említett indexek. A kötőszó esetében ezen indexek nyom nélkül tűnnek el a terminalizálódási folyamat során, mivel az ilyen elemeknek csak egy alakjuk van, míg az általa összekötött AP-k fejében megjelenő lexikai nem-terminálisokon a korábban más példákon már többször látott változásokat idézik elő.
172
Ami a generálás további részleteit illeti: a pitä- ’kedvel’ igető mellett a vizsgált vonzat DElatPlP kategóriával jelenik meg, amelynek esetre és többes számra utaló részéből ilyen sorrendben indexek lesznek, és ezek öröklődnek végig a főnévi kifejezés valamennyi összetevőjére, köztük a mutató névmásra, a már említett AP-re és a főnévi fejre is. A hangtannak a D’-ra csatolt mutató névmás, illetve az N-fejben megjelenő lexikai nemterminális végső alakjának kialakításában lesz jelentősebb szerepe: mindkét elemen a palatális elativusi szuffixumváltozat jelenik meg a magánhangzó-harmóniának megfelelően, illetve utóbbi elemnél fokváltakozás is történik. E viszonylag egyszerű szerkezet ismertetése után térjünk rá a jelen keret szempontjából leginkább érdekes főnévi kifejezéseknél történő mellérendelések tárgyalására. Először tekintsünk olyan szerkezeteket, amelyeknél a koordinált tagok esete (és esetleg a száma) az, ami nem azonos. (248) Osta-n
kirja-n
ja
leht-i-ä.
vesz-SG1 könyv-ACC és újság-PL-PART ’??Veszek egy könyvet és újságokat ~ Újságokat veszek és egy könyvet.’
(249) Tule-n Tamperee-lta ja Helsingi-stä. jön-SG1 Tampere-ABL és Helsinki-ELAT ’Tamperéből és Helsinkiből jövök.’
(248) arra világít rá, hogy a finnben a tárgyi funkciót megjeleníteni képes accusativus és partitivus gond nélkül koordinálhatóak egymással, míg a magyarban a különböző határozottsági fokú és kategóriájú főnévi kifejezések egymás mellé rendelése nem tűnik problémamentesnek (erre utal az annotáció első részében a két kérdőjel). (249)-ben pedig azt láthatjuk, hogy a helyhatározói szerepű bővítmények is megjelenhetnek különböző ragokkal, és ezek szintén alkothatnak mellérendelő szerkezetet. Az utóbbi jelenség egyébként a magyarban is megfigyelhető: (250) Jártam Pécsett, Szegeden és Debrecenben. A következő módon kezelhető mindez indexelt nyelvtani keretben. Olyan kategóriát kell adnunk a koordináció csúcsán álló elemnek, amely alulspecifikált, és amelyből így többféle konkrét eset, illetve kategória is kialakulhat. A tárgynál már ismerünk egy erre alkalmas elemet: ez az Obj; a lokálisoknál pedig a Lat (lativus), Loc (locativus) és Ablat 99 (ablativus) kategóriákat javaslom erre a célra. A főnévi kategóriák (NP, NumP, DP) közül az NP tűnik 99
Az Abl címke itt azért nem használható, mert a finnben van konkrét ablativus nevű eset, és ennek jelölésére alkalmazom az Abl-ot.
173
erre a(z alulspecifikáltságot megjelenítő) feladatra a legalkalmasabbnak, a DP-t és a NumP-t tekinthetjük ezen elem egyfajta operátorának is (vö. azzal, amit Szabolcsi és Laczkó (1992, 215–222) mond a DP-ről). Lássuk elsőként a (248)-hoz tartozó szerkezetet. (248a) Az Ostan kirjan ja lehtiä mondat mélyszerkezetének releváns részletei V’ (Sg1) V OSTA-
NObjPlP NObjP
Conj
NObjPlP
DAccP
JA ja
NPartPlP
DP (Acc)
NPlP (Part)
D’ (Acc)
NP (Pl Part)
D (Acc) -def
NP (Acc)
N’ (Pl Part)
N’ (Acc)
N (Pl Part)
N (Acc)
LEHTE- (Pl Part)
KIRJA- (Acc)
LEHTI- (Part)
KIRJAN kirjan
LEHTITA lehtiä
(248a)-ban a most elmondottaknak megfelelően V’ alatt a tárgyi funkciójú összetevő NObjPként jelenik meg, pontosabban NObjPlP-ként. A többes számot azért jelenítettem meg a kategóriában, mert a koordinált szerkezetet többes számú főnévi csoporttal lehet helyettesíteni – ha nagyjából meg szeretnénk őrizni a jelentést: (248’) Osta-n
asio-i-ta.
vesz-SG1 dolog-PL-PART ’Veszek dolgokat.’
Ebből az NObjPlP-ből az adott mondatnak megfelelően többféle dolog lehet. Ha egy ilyen kategóriájú összetevőben nincs mellérendelés (251), akkor a folytatása mindenképpen Pl kategóriarészletű elem lesz, amely lehet NP, NumP vagy DP, az esete pedig lehet accusativus, partitivus, illetve nominativaccusativus (az utóbbi eset csak meghatározott indexek eltűnésével párhuzamosan bukkanhat fel). Ha tartalmaz mellérendelést (252), akkor az egyes tagok a most elmondott kategóriákkal rendelkezhetnek, de ezeknek nem szükséges tartalmazni a Pl elemet, vagyis a koordinált tagoknak nem kell többes számúaknak lenniük. 174
(251a) NObjPlP → XAccPlP, ahol X=N, Num, D (251b) NObjPlP (!/arb/subj) → XNomaccPlP, ahol X=N, Num, D (251c) NObjPlP → XPartPlP, ahol X=N, Num, D (252) NObjPlP → (NObj(Pl)P)* NObj(Pl)P Conj NObj(Pl)P (248a)-nál konkrétan (251) következő variációit alkalmaztuk: (253a) NObjPlP → DAccP (253b) NObjPlP → NPartPlP A generálás további része az eddig látottakhoz képest semmilyen újdonsággal nem rendelkezik: az egyes indexek végigcsorognak a főnévi szerkezeteken, és az N-fejekben megjelenő lexikai nem-terminálisokon a megfelelő változásokat okozzák. A hangtan a LEHTITA elemnél kap hangsúlyosabb szerepet: a partitivusrag allomorfjai közül ezúttal a -T nélküli palatális változatra van szükség. Ezek után lássuk, milyen reprezentáció rendelhető a (249)-ben szereplő szósorhoz. (249a) A Tulen Tampereelta ja Helsingistä mondat mélyszerkezetének releváns részletei V’ (Sg1) V TULE-
NAblatPlP NAblatP DAblP
Conj
NAblatP
JA ja
DElatP
DP (Abl) : N (Abl)
DP (Elat) : N (Elat)
TAMPEREE- (Abl)
HELSINKI- (Elat)
TAMPEREELTA Tampereelta
HELSINKISTA Helsingistä
(249a)-ban V’ alatt egy NAblatPlP jelenik meg, amely ezúttal két határozott DP-t koordinál (vagyis az ábrán ezúttal nem látszó D-fejekben +def jelenik meg), melyek közül az egyik ablativusi esetű, a másik pedig elativusi. Ilyen mellérendelés természetesen csak azokban a szósorokban lehetséges, ahol az ablativus, illetve az elativus eredeti, helyhatározói értelemben szerepel. Amennyiben egy ilyen ragot viselő elem olyan régenshez tartozik, amely vonzatának
175
konkrétan valamelyik esetet adja, akkor ott csak az adott szuffixum bukkanhat fel, más egyébként hasonló jelentésű nem. Erre mutat példát (249’), melyben a pitää ’kedvel’ ige szerepel, amely vonzatának elativusi esetet ad. (249) Tule-n Tamperee-lta ja Helsingi-stä. jön-SG1 Tampere-ABL és Helsinki-ELAT ’Tamperéből és Helsinkiből jövök.’
(249’) Pidä-n
Tamperee-sta ja Helsingi-stä.
kedvel-SG1 Tampere-ELAT és Helsinki-ELAT ’Kedvelem Tamperét és Helsinkit.’
(251-252) mintájára a következőképpen fogalmazhatjuk meg az egyes lokális viszonyokat jelölő határozóragokat tartalmazó főnévi szerkezetek lehetséges koordinációit. (254a) NLocPlP → (NLoc(Pl)P)* NLoc(Pl)P Conj NLoc(Pl)P (254b) NLoc(Pl)P → XIness(Pl)P, ahol X=N, Num, D (254c) NLocPlP → XAdess(Pl)P, ahol X=N, Num, D (255a) NLatPlP → (NLat(Pl)P)* NLat(Pl)P Conj NLat(Pl)P (255b) NLat(Pl)P → XIll(Pl)P, ahol X=N, Num, D (255c) NLatPlP → XAll(Pl)P, ahol X=N, Num, D (256a) NAblatPlP → (NAblat (Pl)P)* NAblat (Pl)P Conj NAblat (Pl)P (256b) NAblat (Pl)P → XElat(Pl)P, ahol X=N, Num, D (256c) NAblatPlP → XAbl(Pl)P, ahol X=N, Num, D A (249a)-ban látható szerkezettel kapcsolatban még azt említeném meg, amit (248a) esetében egyszer már megtettem: miszerint a V’ alatt megszülető alulspecifikált esetjelölésű vonzat kategóriájában azért szerepel a Pl elem, mert a jelentést hozzávetőlegesen akkor lehet megőrizni, ha többes számú főnévvel helyettesítjük a mellérendelő szerkezetet. (257) Tule-n nä-i-stä
kaupunge-i-sta.
jön-SG1 ez-PL-ELAT város-PL-ELAT ’Ezekből a városokból jövök.’
A hangtan (249a) esetén a Helsingistä ’Helsinkiből’ szóalak végső alakjának kialakításában kap nagy szerepet, hiszen ilyen tőnél a magánhangzó-harmóniának megfelelően a palatális elativusrag-változatra van szükség, valamint ennél az elemnél fokváltakozás is történik.
176
Mindezek után térjünk át az alanyok kapcsán felbukkanó mellérendelési kérdések tárgyalására. (231-235) pontokban már volt szó a különböző szám-személy indexek terminalizálódásának lehetőségeiről, most az ott megfogalmazott szabályokat fogom pontosítani. Először az előző alfejezetben már tárgyalt, Sg1 és Sg2 névmásokra vonatkozó szabályokat ismétlem meg (231a-b), mert az összes alanyi index terminalizálódásáról szeretnék összefoglalóan szót ejteni, nemcsak azokról az esetekről, amelyekben mellérendelés is felbukkanhat. (231a) DNomP (Sg1) → MINÄ → minä / prominä (231b) DNomP (Sg2) → SINÄ → sinä / prosinä (232) MINÄ (~ !) → MINÄ (!) → MINÄ A Sg1 és a Sg2 indexek a kategóriából láthatóan még azelőtt előhívják a megfelelő lexikai nem-terminálist, mielőtt annak esetre vonatkozó részéből index lett volna, és ezen elemeken már semmilyen az igei szerkezetben öröklődő index nem változtat (232). A (231c-d)-ben szereplő, alant megismételt szabályok azonban hiányosak. Pl1, illetve Pl2 igeragozás ugyanis nemcsak a me ’mi’ és a te ’ti’ személyes névmások jelenléte esetén lehetséges, hanem bizonyos mellérendelő szerkezeteknél is (231c’ és 231d’). (231c) DNomPlP (Pl1(arb)) → ME → me / prome (231c’) DNomP (Pl1(arb)) → (DNom(Pl)P)* (DNom(Pl)P SINÄ HÄN ?TE ?HE) Conj MINÄ (231d) DNomPlP (Pl2) → TE → te / prote (231d’) DNomPlP (Pl2) → (DNom(Pl)P)* (DNom(Pl)P HÄN HE) Conj SINÄ Vagyis Pl1-nek megfelelő ragozás jelenik meg az igén minden olyan esetben, amikor a me ’mi’ személyes névmás jelen van a szerkezetben (amely megjelenhet pro, illetve hangalakot öltő alakban is), illetve amikor olyan mellérendelő szerkezet tölti be az alany szerepét, amelyben az egyik koordinált tag a Sg1 személyes névmás. A többi tag bármilyen nominativus esetű DP lehet, akár a többi személyes névmási lexikai nem-terminális is – erre utal a szabályban látható v ’vagy’ jel (bár a többes számú névmásokkal kissé természetellenesen hangzó szerkezeteket kapunk – vö. ?Ők és én alszunk). Természetesen a minä személyes névmásnak nem kötelező utolsóként megjelennie a koordinált tagok közül. (258) az ilyen szerkezetek egy konkrét példája.
177
(258) Naise-t,
Marja
ja minä nuku-mme.
nő-PL.NOM Marja-NOM és én-NOM alszik-PL1 ’A nők, Marja és én alszunk.’
(258a) A Naiset, Marja ja minä nukumme mondat mélyszerkezetének releváns részletei VP ( Pres Pl1) V (Pl1)’
DNomPlP (Pl1) DNomPlP
DNomP
DPlP (Nom)
DP (Nom) : N (Nom)
DP (Pl Nom) : N (Pl Nom)
MINÄ minä
Conj
V NUKKU-
JA ja
MARJA- (Nom)
NAISE- (Pl Nom)
MARJA Marja
NAISI- (Nom) NAISET naiset A Pl2 igerag mellett megjelenő alanyokról nagyjából hasonlókat lehet elmondani, mint amit a többes szám első személy kapcsán az imént láthattunk: vagyis a te ’ti’ személyes névmáson kívül Pl2 igeragot kell használni minden olyan mellérendelő szerkezet esetében is, amelynek egyik tagja a Sg2 névmás, azaz a sinä. További megszorítást jelent az, hogy a koordinált tagok között nem szerepelhet első személyű névmás, hiszen akkor az imént elmondottak alapján a Pl1 ragozás hívódna elő. Lássunk egy konkrét példát ilyen szerkezetre is. (259) Sinä
ja hän
nuku-tte.
te-NOM és ő-NOM alszik-PL2 ’Te és ő alszotok.’
(259a) A Sinä ja hän nukutte mondat mélyszerkezetének releváns részletei VP ( Pres Pl2) V (Pl2)’
DNomPlP (Pl2) SINÄ sinä
Conj
HÄN hän
V NUKKU-
JA ja
178
Mindaz, amit az első és második személyű alanyi névmások kapcsán most elmondtam, a birtokosi névmások közül csak a Sg1-re és a Sg2-re érvényes. Pl1 és Pl2 ragozás esetében, amennyiben birtokosról van szó, nem lehetségesek az alanyok kapcsán megfigyelt mellérendelések, vagyis a magyarhoz hasonlóan a finnben sincs például (260)-ban látható szerkezet. (260) *minu-n ja Peka-n kirja-mme én-GEN és Pekka-GEN könyv-PL1 ’*az én és Pekka könyvünk’
(261a) DGenPlP (Pl1) → MEIDÄN → meidän / promeidän (261b) DGenPlP (Pl2) → TEIDÄN → teidän / proteidän Az első és a második személyű ragozás vizsgálata után vessünk egy pillantást a harmadik személyű igeragok használatát irányító szabályokra is, amelyekről az előző alfejezetben már esett szó. (234a) DNomP (Sg3) → HÄN → hän / prohän (234b) DNomP (Sg3) → DNomP → DP (Nom) → ... → Pekka (234c) NumNomP (Sg3) → NumNomP → ... → kaksi tyttöä (235a) DNomPlP (Pl3) → HE → he / prohe (235b) DNomPlP (Pl3) → DNomPlP → DPlP (Nom) → DP (Pl Nom) → ... → tytöt ’lányok’ (235c) DNomPlP (Pl3) → DNomPlP → (DNom(Pl)P)* DNom(Pl)P Conj DNom(Pl)P → ... → Pekka, Kaisa ja tytöt ’Pekka, Kaisa és a lányok’ (234)-ben a Sg3 index lehetséges folytatásai láthatóak: vagy a Sg3 névmás hangalakkal rendelkező vagy a nélküli alakja jelenik meg az ilyen indexet tartalmazó igei szerkezetekben (234a); vagy bármilyen harmadik személyű, nominativusi DP vagy NumP (lásd (187b)) bukkan fel a VP specifikálójában. (235) pedig a Pl3 index lehetséges megvalósulásait tárja elénk: vagy előhívódik a Pl3 névmás hangalakkal rendelkező vagy a nélküli alakja (235a); vagy egy többes számú DP jelenik meg ebben a pozícióban (235b); vagy pedig egy mellérendelő szerkezet áll a VPspecifikálóban, amelynek egyik tagja sem lehet első vagy második személyű névmás (235c). Utóbbira lássunk egy konkrét példát is. (262) Pekka,
Kaisa
ja
tytö-t
Pekka-NOM Kaisa-NOM és lány-PL.NOM ’Pekka, Kaisa és a lányok alszanak.’
nukku-vat. alszik-PL2
179
(262a) A Pekka, Kaisa ja tytöt nukkuvat mondat mélyszerkezetének releváns részletei VP ( Pres Pl3) V (Pl3)’
DNomPlP (Pl3) DNomP
DNomP Conj DNomPlP
V NUKKU-
DP (Nom) : N (Nom)
DP (Nom) JA DPlP (Nom) : ja N (Nom) DP (Pl Nom) : PEKKA- (Nom) KAISA- (Nom) N (Pl Nom) PEKKA Pekka
KAISA Kaisa
TYTTÖ- (Pl Nom) TYTTÖI- (Nom) TYTTÖT tytöt
A Sg3, Pl3 indexek az első és második személyű indexekhez hasonlóan másképpen működnek igei, mint főnévi – birtokosi – szerkezetekben: a DGenP-re öröklődő Sg3, illetve Pl3 csak személyes névmás megjelenését tudja kiváltani, egyéb szerkezetekét, köztük mellérendelésekét nem. Ezt fogalmazta meg az előző alfejezetben látott, itt a teljesség kedvéért megismételt két szabály: (233a) DGenP (Sg3) → HÄNEN → hän / prohänen (233b) DGenPlP (Pl3) → HEIDÄN → he / proheidän Ezzel befejeztem azon mellérendelő szerkezetek bemutatását, amelyeket ebben az indexelt nyelvtani keretben a legérdekesebbnek tartottam, legalábbis ami a főnévi kifejezéseket illeti. A koordinációt tárgyaló rész befejezéseképpen a következőkben röviden kitérek a mondatok mellérendelésének néhány kérdésére100. A tagmondatok koordinációját a következő egyszerű szabály segítségével írhatjuk le: (263) S → (S)* S Conj S A mondatok mellérendelését az általam használt keretben mindenképpen rögtön a legelső S csomópontnál kell elvégezni, mivel a különböző tagmondatokban különböző 100
A dolgozat deklaráltan nem foglalkozik az összetett mondatok kérdéseivel, ezért nem fejtem ki részletesen ezt a kérdést.
180
indexek öröklődhetnek, amelyek akár már S-től a szerkezetbe kerülhetnek (például a negációra utaló ~). A finnben általános szabály, hogy ha az alany harmadik személyű, akkor ki kell mondani (kivéve az általános jelentésű szósorokat – lásd 3.4.3. (63a-b)). Ez alól kivételt képeznek a mellérendelő mondatok nem első tagmondatai, amennyiben a későbbi tagmondat alanya azonos az előző tagmondat alanyával. syö
(264) Pekka
kala-a ja
e-i
juo
kahvi-a.
Pekka-NOM eszik.SG3 hal-PART és nem-SG3 iszik kávé-PART ’Pekka halat eszik és nem iszik kávét.’
A (264)-gyel illusztrált szerkezetekhez olyan reprezentációt lehet adni (264a), amelyben a második tagmondatban egy egyes szám harmadik személyű prohän jelenik meg, amely ezúttal nem azért nem ölt hangalakot, mert a mondat általános értelmű, hanem azért, mert a két tagmondat alanya koreferens, a kitett személyes névmás pedig diszjunkt referenciát implikálna (lásd (264’)-t, valamint a 3.4.7-ben (99a-b) kapcsán mondottakat). (264’) Pekka
syö
kala-a ja hän
e-i
juo
kahvi-a.
Pekka-NOM eszik.SG3 hal-PART és ő-NOM nem-SG3 iszik kávé-PART ’Pekka halat eszik és ő (vki más) nem iszik kávét.’
(264a) A Pekka syö kalaa ja ei juo kahvia mondat generálásának kezdeti lépései S S
Conj
TP DNomPp : Pekka
JA ja T’
S S (~) S (~ topik) TP (topik)
syö Øp kalaa
T’
ei juo kahvia A generálás tehát a tagmondatok mellérendelésével kezdődik, majd az első tagmondatban az S nem-terminális rögtön TP-vé alakul, amelynek a specifikálójában megjelenik a VP-specifikálóból ide mozgott alanyesetű vonzat (Pekka). A második tagmondatban az S-en először a tagadásra utaló ~ index tűnik fel, melyet a topik követ. Utóbbi indexre azért van szükség, hogy ne jöjjön létre a TP-specifikáló, hiszen ebben a tagmondatban pro alany lesz. Ezen indexek megjelenése után az S TP-ként íródik újra, amelyből az előbb
181
említett topik indexnek köszönhetően triviálisan T’ lesz. A generálás további lépései az igei szerkezetekkel foglalkozó fejezetben megtekinthetőek. Ami ezeket a szósorokat igazán érdekessé teszi, az az, ha egy másik kötőszót teszünk a példamondatunkba, amely egyszerre fejezi ki a tagadást és az és kötőszó jelentését. syö
(265) Pekka
kala-a
e-i-kä
juo
kahvi-a.
Pekka-NOM eszik.SG3 hal-PART nem-SG3-és iszik kávé-PART ’Pekka halat eszik és nem iszik kávét.’
Ez a (265)-ben látható kötőszó valamennyi szám-személyben létezik, vagyis van enkä ’és én nem’, etkä ’és te nem’, eikä ’és ő nem’, emmekä ’és mi nem’, ettekä ’és ti nem’, eivätkä ’és ők nem’ alakja is. Éppen ezért az ilyen kötőszót tartalmazó szósorokhoz olyan reprezentációt adhatunk, amelyben a tagadóige a Neg-fejből előbb a T-be mozog, majd onnan a Conj-fejbe kerül, mivel itt egy szuffixum terminalizálódik, amelynek tőre van szüksége, és erre a szerepre a hierarchiában legközelebbi elérhető fejben álló tagadóige a legalkalmasabb. A (265a)-ban látható szerkezet generálásának további lépéseiről az igei struktúrák kapcsán már sok szó esett, így azokat itt nem részletezem. (265a) A Pekka syö kalaa eikä juo kahvia mondat generálásának kezdeti lépései S S
Conj
TP DNomPp : Pekka
S
Tk
Conj -KÄ
T’
Neg (In PresSg3 ~)n : EIsyö Øp kalaa
S (~)
T
S (~ topik) TP (topik) T’
eikä Tk Ø
NegP Øn juo kahvia
Még egy pillanatra a tagadóigénél és a kötőszavak témájánál maradva arra az érdekes jelenségre hívnám fel a figyelmet, hogy a finnben a tagadóige képes összeolvadni a magánhangzóra végződő mellérendelő és alárendelő kötőszavakkal. (266a) mutta en ~ mutten de nem-SG1 ’ de én nem’
de-nem-SG1
182
(266b) että et hogy nem-SG2 ’ hogy te nem’
~
ettet hogy-nem-SG2
A (266)-ban látható összeolvadások azonban nem olyanok, mint amit (265) kapcsán láttunk, hiszen itt a tagadóige nem előzi meg a kötőszót. Éppen ezért az ilyen esetekben pusztán egy hangtanban működő szabályt feltételezek, amely ezen elemek egymás mellé kerülése esetén lép működésbe úgy, hogy a kötőszó utolsó magánhangzója eltűnik az ezen elemmel hangtanilag összeolvadó tagadóige hatására. 4.5. Névszókon megjelenő partikulák A 3.4.8. alfejezetben azt fejtettem ki, milyen reprezentációk rendelhetőek azon szósorokhoz, amelyekben a -kO, -hAn, -pA, illetve -kin partikulák az igei fejhez kapcsolódnak. Ezen alfejezet témáját pedig azok a mondatok képezik, amelyekben az említett klitikumok a mondatnak valamely más összetevőjén jelennek meg. Akárcsak az igei struktúráknál, ezúttal is a mondatéli pozícióhoz kötődő partikulás kifejezésekkel kezdem a téma tárgyalását, és ezután térek rá a -kin-t tartalmazó szerkezetek kérdéseire. Azon szerkezeteknek, amelyekben -kO, -hAn, illetve -pA partikula bukkan fel, a CP specifikálójában kell megjelenniük. Ezt szabály formájában a 3.4.8. alfejezetben a következőképpen fogalmaztam meg: (103) CP (ek) → XKoP C’, ahol X=D, N, A, Adv... (110) CP (hAn) → XHanP C’, ahol X=D, N, A, Adv... (110’) CP (pA) → XPaP C’, ahol X=D, N, A, Adv... Azaz az S vagy a CP szintjén a szerkezetbe kerülő eldöntendő kérdés (ek), han, illetve pa indexek eltűnésére az egyik lehetőség az, ha a CP-specifikálóban ilyen kategóriarészletet tartalmazó összetevő jelenik meg. Ebben az alfejezetben az ilyen elemek belső szerkezetével foglalkozom részletesen. 2004 tavaszán végeztem egy kis kutatást101, melynek fő témája az volt, hogy a szóban forgó klitikumok a főnévi kifejezések mely összetevőin jelenhetnek meg, és az adott pozícióban feltűnve milyen jelentésváltozást okoznak. A beérkezett válaszokból kiderült, 101
A kérdőíves módszerrel végzett kutatás alanyai nyelvészeti előképzettségű finnek voltak: nyelvészek, lektorok, tanárok, akiknek egyes szósorok grammatikalitását kellett megítélniük, valamint megadniuk a grammatikusnak ítélt mondatok jelentését. A figyelem elterelésére néhány más jellegű szósor is szerepelt a kérdőíven; ezek megítéléséről és az ítéletekből levonható következtetésekről, valamint a kutatásban részt vevők adatairól és a kutatásról magáról részletesebben lásd Farkas (2004).
183
hogy ezek az elemek a főnévi csoporton belül szinte bármelyik összetevőn megjelenhetnek (szemben például a magyar is, sem klitikumokkal, melyek kizárólag a főnévi fej után állhatnak), és arra az elemre irányítják a figyelmet, amelyikhez kapcsolódnak. Lássunk néhány konkrét példát különböző összetevőkhöz kapcsolódó partikulát tartalmazó szósorokra. (267a) Tä-ssä vanha-ssa kaupungi-ssa-ko Pekka
asu-u?
ez-INESS régi-INESS város-INESS-QP Pekka-NOM lakik-SG3 ’Ebben a régi városban lakik Pekka?’ (~ kb. ’Pécsett lakik Pekka?’-értelemben, ahol Pécs=ez a régi város)
(267b) Tä-ssä-kö vanha-ssa kaupungi-ssa Pekka
asu-u?
ez-INESS-QP régi-INESS város-INESS Pekka-NOM lakik-SG3 ’”Ebben a régi városban lakik Pekka?’ (vagy abban a régi városban)
(267c) Tä-ssä vanha-ssa-ko kaupungi-ssa Pekka
asu-u?
ez-INESS régi-INESS-QP város-INESS Pekka-NOM lakik-SG3 ’Ebben a ”régi városban lakik Pekka?’ (vagy abban az újban)
(268a) Tuo-sta mukava-sta
tytö-stä-hän
Pekka
kerto-i.
az-ELAT kedves-ELAT lány-ELAT-KrstP Pekka-NOM mesél-IMPERF.SG3 ’Arról a kedves lányról mesélt Pekka.’ (~ kb. ’”Juliról mesélt Pekka’-értelemben, ahol Juli=az a kedves lány)
(268b) Tuo-sta-han mukavas-sta tytö-stä
Pekka
kerto-i.
az-ELAT-KrstP kedves-ELAT lány-ELAT Pekka-NOM mesél-IMPERF.SG3 ’”Arról a kedves lányról mesélt Pekka.’ (nem erről a másikról)
(268c) Tuo-sta mukava-sta-han
tytö-stä
Pekka
kerto-i.
az-ELAT kedves-ELAT-KrstP lány-ELAT Pekka-NOM mesél-IMPERF.SG3 ’Arról a ”kedves lányról mesélt Pekka.’ (nem erről az udvariatlanról)
(269a) Tä-lle unkarilaise-lle naise-lle-pa
Pekka
anto-i
kirja-n.
ez-ALL magyar-ALL nő-ALL-KrstP Pekka-NOM ad-IMPERF.SG3 könyv-ACC ’Ennek a magyar nőnek adott Pekka egy könyvet (illetve adta Pekka a könyvet).’ (~ kb. ’Julinak adott Pekka egy könyvet’-értelemben, ahol Juli=ez a magyar lány)
(269b) Tä-lle-pä unkarilaise-lle naise-lle Pekka
anto-i
kirja-n.
ez-ALL-KrstP magyar-ALL nő-ALL Pekka-NOM ad-IMPERF.SG3 könyv-ACC ’Ennek a magyar nőnek Pekka adott egy könyvet (illetve odaadta Pekka a könyvet).’ (de másnak /annak a másik magyarnak nem)
(269c) Tä-lle unkarilaise-lle-pa naise-lle Pekka
anto-i
kirja-n.
ez-ALL magyar-ALL-KrstP nő-ALL Pekka-NOM ad-IMPERF.SG3 könyv-ACC ’Ennek a ”magyar nőnek Pekka adott egy könyvet (illetve odaadta Pekka a könyvet).’ (de a norvégnak nem)
(267-269)-ből látszik, hogy a főnévi fejen, a mutató névmáson és a melléknévi jelzőn is megjelenhetnek a szóban forgó partikulák102. Az előbbi kettő esetében (különösen a -ko-t tartalmazó mondatokban) egyöntetűbb volt az anyanyelvi beszélők pozitív grammatikussági ítélete, mint azon szósorok esetében, ahol a klitikumok a jelzőkön tűntek fel: a kutatásban részt vevő személyek közül körülbelül annyian tartották grammatikusnak ezeket a szósorokat, 102
A kutatásban részt vevő személyek a számnevekhez kapcsolódó partikulát tartalmazó szósorokat többnyire csak akkor ítélték meg pozitív(abb)an, ha a számnév volt a főnévi kifejezés első összetevője. Ellenkező esetben az agrammatikus ítéletek nagy többségben voltak.
184
ahányan agrammatikusnak103. Az eredmények alapján azt lehet leszögezni, hogy a legnagyobb arányban azon szósorok elfogadhatóak, amelyekben a partikula az első összetevőn jelenik meg az első összetevőt úgy értelmezve, hogy ez vagy a mondat első összetevője (és ekkor annak fején, a főnéven tűnik fel a klitikum), vagy az első összetevő első összetevője (ezek azok az esetek, amikor a mutató névmáson jelenik meg a partikula). Az elképzelhetetlen (mint ahogyan erről 3.4.8-ban már volt szó), hogy egy szósoron belül két különböző összetevőn is megjelenjen mondatéli pozícióhoz kötődő partikula. Lássuk, milyen szabályrendszer segítségével generálhatók a (267-269)-ben látható főnévi szerkezetek. (270) DPtkP → DPtk’
ahol Ptk= Ko, Han, Pa
(271a) DPtk’ → DPtkP D’
ahol Ptk= Ko, Han, Pa
(271b) DPtk’ → DP DPtk’
ahol Ptk= Ko, Han, Pa
(272) DPtk’ → DPtk NPtkP
ahol Ptk= Ko, Han, Pa
(273) NPtkP → NPtk’
ahol Ptk= Ko, Han, Pa
(274a) NPtk’ → APtkP N’
ahol Ptk= Ko, Han, Pa
(274b) NPtk’ → AP NPtk’
ahol Ptk= Ko, Han, Pa
(275) NPtk’ → NPtk
ahol Ptk= Ko, Han, Pa
A szabályokból látszik, hogy a partikulára való utalást a kategóriában jelenítem meg, mert ilyen elem csak egyszer jelenhet meg egy szerkezeten belül, így nem célszerű indexet csinálni belőle, hiszen ha olyan megoldást választunk, akkor az adott index minden egyes összetevőre rácsorog, és azokon terminalizálódik is agrammatikus szósorokat hozva ezáltal létre. Az előző alfejezetben tárgyalt alanyi és birtokos névmásokkal (amelyeken szintén megjelenhetnek a szóban forgó partikulák) ezzel a módszerrel szintén el tudunk számolni. (276) Minu-n-ko ystävä-stä-ni puhu-tte? én-GEN-QP barát-ELAT-SG1 beszél-Pl2 ’Az ”én barátomról beszéltek?’
(277) NKoP → DGenKoP N’ (278) DGenKoP (Sg1) → MINUNKO Partikula az eddig látottak alapján négy helyen jelenhet meg a főnévi csoporton belül. (271a) azt a variációt írja le, amikor a mutató névmáson jelenik meg klitikum (267b, 268b, 269b); 103
Azoknak az embereknek a kompetenciáját modelláló generatív nyelvtanban, akik agrammatikusnak ítélik a melléknévi jelzőkhöz kapcsolódó partikulát tartalmazó szósorokat, nincs benne az ezen struktúrák létrehozását lehetővé tevő (274a) szabály.
185
(274a)-t felhasználva tudunk a melléknévi jelzőkön felbukkanó ilyen elemekkel elszámolni (267c, 268c, 269c); (275)-öt akkor kell alkalmazni, ha a partikula az N-fejen tűnik fel (267a, 268a, 269a); míg (277) a birtokosokon megjelenő klitikumokról ad számot. Számneveken feltűnő partikulák (280-281) esetén a következő szabályt alkalmazhatjuk: (279) Num(Nom/Acc/Nomacc)Ptk’ → Num(Nom/Acc/Nomacc)Ptk N(Part)P ahol Ptk= Ko, Han, Pa (280) Kaksi-ko
Peka-n
runo-a
Kaisa
tunte-e?
két-QP Pekka-GEN vers-PART Kaisa-NOM ismer-SG3 ’Kettőt ismersz Pekka versei közül?’
(281) Kahde-sta-ko
Peka-n
runo-sta
Kaisa
pitä-ä?
két-ELAT-QP Pekka-GEN vers-ELAT Kaisa-NOM kedvel-SG3 ’Kaisa kettőt szeret Pekka versei közül?’
Mindezek után lássuk az egyes szerkezetekhez tartozó reprezentációkat, legalábbis azok releváns részleteit. (282) A (267a)-ban látható Tässä vanhassa kaupungissako Pekka asuu? mondat szerkezetének releváns részletei S CP (ek) C’
DInessKoPk DKoP (Iness)
C
TP
DKo’ (Iness) DP (Iness) TÄ- (Iness)
DKo’ (Iness) DKo (Iness) +def
TÄSSA tässä
Pekka asuu Øk NKoP (Iness) NKo’ (Iness) NKo’ (Iness)
AP (Iness) :
A (Iness)
NKo (Iness)
VANHA- (Iness)
KAUPUNKI-KO (Iness)
VANHASSA vanhassa
KAUPUNKISSAKO kaupungissako
(282)-ben az N-fejhez kapcsolódó partikulás szerkezetre láthatunk példát. Ennek megfelelően a Ko kategóriarészlet egészen az N-ig megmarad, majd ezen a ponton -KO lexikai nemterminálissá alakul át, amely nem kapcsolódik hozzá rögtön a főnevet képviselő lexikai nemterminálishoz, mivel a partikulának a szó végén kell megszólalnia – ezt jelöli a kötőjel a két 186
elem között: vagyis hogy azon a ponton alakítható tovább a lexikai nem-terminális alakja, ahogyan azt például már az összetett számnevek esetében is láttuk (lásd (220, 221)). Csak az összes főnévi index terminalizálódása után kapcsolódik egymáshoz a két lexikai nemterminális elem, majd ezt követik a hangtanban lejátszódó folyamatok, melyek közül a szóban forgó elemet érinti a fokváltakozás. A hangtannak egyébként még a magánhangzó-harmónia kapcsán van ezen szerkezet esetében is szerepe: a mutató névmásnál az inessivusi rag palatális, a többi összetevőnél viszont a veláris allomorfjának kell megjelennie. Ami a generálás további érdekesebb részleteit illeti: a partikulát tartalmazó DP V’ alól mozgott CP specifikálójába, hiszen az asua ’lakni’ igének vonzata a helyhatározói funkciót betöltő összetevő. Azon elemeknek egyébként, amelyek kategóriájában a Ko, Han vagy Pa részlet megtalálható, kötelező CP-be mozogni (hiszen mondatéli pozícióhoz kötődő partikulát tartalmaznak); ezeket a transzformációkat tehát könnyen, a releváns kategóriarészletre való hivatkozással foglalhatjuk szabályba: (283) (XPtkP, V’) → (XPtkP, CP) ahol X=D, N, A, Adv... és Ptk= Ko, Han, Pa A konkrét szerkezetek bemutatását mutató névmáshoz kapcsolódó partikulás struktúrával folytatom. (284) A (268b)-ben látható Tuostahan mukavasta tytöstä Pekka kertoi? mondat szerkezetének releváns részletei S CP (han) C’
DElatHanPy DHanP (Elat)
C
TP
DHan’ (Elat) D’ (Elat)
DHanP (Elat) TUO-HAN (Elat)
D (Elat) +def
Pekka kertoi Øy NP (Elat) N’ (Elat)
TUOSTAHAN tuostahan
N’ (Elat)
AP (Elat) :
A (Elat)
N (Elat)
MUKAVA- (Elat)
TYTTÖ- (Elat)
VANHASSA vanhassa
TYTTÖSTA tytöstä 187
(284) egyetlen valódi újdonsága az, hogy ezúttal a (271a) szabályt alkalmaztuk, amely a D’-ra csatolt mutató névmáson jeleníti meg ezúttal a han partikulát. D’-t követően a főnévi csoport összetevőin már nem látható a Han kategóriarészlet. Pontosan ennek a Han címkerészletnek a kategórianevekből való eltűnése biztosítja azt, hogy ezek a partikulák csak egyszer ölthessenek testet egy adott konstrukcióban. Addig van ugyanis jelen ez az elem a kategóriákban, ameddig el nem érünk a szerkezet azon pontjára, ahol megjelenik az adott partikulát felvevő összetevő (lásd pl. (271a, 274a));.ezt követően a rá utaló címkerészlet eltűnik. (285) melléknévi jelzőn, (286) birtokoson, (287) pedig számnéven megjelenő partikulát tartalmazó szerkezetre mutat példát. (285) A (269c)-ben látható Tällä unkarilaisellepa naiselle Pekka antoi kirjan mondat szerkezetének releváns részletei S CP (pa) C’
DAllPaPn DPaP (All)
C
TP
DPa’ (All) DP (All) TÄ- (All)
DPa’ (All) DPa (All) +def
TÄLLE tälle
Pekka antoi kirjan Øn NPaP (All) NPa’ (All) N’ (All)
APaP (All) : APa (All)
N (All)
UNKARILAISE-PA (All)
NAISE- (All)
UNKARILAISELLEPA unkarilaisellepa
NAISELLE naiselle
(285)-tel kapcsolatban mindössze annyit jegyeznék meg, hogy a generálásához a (274a) szabály alkalmazására van szükség, amely gondoskodik róla, hogy a pa partikula az AP-n jelenjen meg. Az ábra létrehozásának minden más mozzanata a korábban elmondottaknak megfelelően alakul, így ezúttal a részletek tárgyalásától el is tekintek.
188
(286) A (276)-ban látható Minunko ystävästäni puhutte? mondat szerkezetének releváns részletei S S (topik) CP (ek topik) C’ (topik)
DElatKoPy DElatKoP (Sg1)
C (topik)
TP (topik)
DKoP (Elat Sg1) DKo’ (Elat Sg1)
puhutte Øy
DKo (Elat Sg1) NKoP (Elat Sg1) +def DGenKoP (Elat Sg1) N’ (Elat Sg1) DGenKoP (Sg1) MINUNKO minunko
N (Elat Sg1) YSTÄVÄ- (Elat Sg1) YSTÄVÄSTA (Sg1) YSTÄVÄSTANI ystävästäni
(286)-ban olyan birtokos szerkezet szerepel, amelyen megjelenik az eldöntendő kérdés partikulája. Ennek generálásához a (277)-ben látott szabályra van szükség. A személyes névmási lexikai nem-terminális pedig a névmásoknál megszokott módon közvetlenül DP alatt illesztődik be a szerkezetbe, és mivel itt birtokos esetű névmásról van szó, minderre még azelőtt kerül sor, mielőtt az esetből index lett volna. Ezt fogalmazta meg (278). Az ábrával kapcsolatban még egy dolgot jegyeznék meg: S szintjén a szerkezetbe kerül a topik index, mivel a mondatban nincs téma (azaz a TP-specifikáló nem lehet kitöltve); a VP specifikálójába ezen mondat esetében egy többes szám második személyű hangalakot nem öltő névmás, a prote illesztődik be.
189
(287) A (280)-ban látható Kaksiko Pekan runoa Kaisa tuntee? mondat szerkezetének releváns részletei S CP (ek) C’
NObjKoPr NumAccKoP
C
TP
NumAccKoP (Acc) Kaisa tuntee Ør
NumAccKo
NPartP
NumKo (acc)
NP (Part)
KAHTE-KO (Acc)
DGenP (Part)
N’ (Part)
KAKSIKO kaksiko
DGenP
N (Part)
DP (Gen) : N (Gen)
RUNO (Part) RUNOTA runoa
PEKKA- (Gen) PEKKAN Pekan (287)-ben olyan szerkezetre látható egy konkrét példa, ahol a számnéven jelenik meg az eldöntendő kérdés partikulája. Ennek generálásához a (279)-ben megadott szabályra van szükség. Bár a mondatban szerepel birtokos, ennek számára és személyére utaló index nem tűnik fel a szerkezetben, mert az imént látott (286)-tal ellentétben a genitivusban álló összetevő ezúttal nem személyes névmás, így vele a főnévi fejet nem kell egyeztetni. Mivel a CP specifikálójába V’ alól bemozgó összetevő tárgyi funkciójú, kategóriája tartalmazza az Obj részletet is a főnévi kifejezésre utaló N, valamint az eldöntendő kérdésre utaló Ko mellett. Mivel a kifejezés accusativusi esetben jelenik meg a felszínen, továbbá számneves szerkezetről van szó, az összetevő NumAcc kategóriával kell, hogy rendelkezzen azért, hogy a rendszer ne felejtse el azt az információt Num’ alatt, hogy a kaksi ’kettő’ elemnek ebben a tárgyesetben kell állnia, míg a vonzataként megjelenő NP-nek partitivusban kell feltűnnie. Ezzel minden olyan fontosabb szerkezetre mutattam példát, amelyben mondatéli pozícióhoz kötődő partikula a főnévi kifejezés valamelyik összetevőjén tűnik fel. Ezt a témát lezárva térjünk át a -kin partikulával kapcsolatos kérdések tárgyalására. 190
Azon szerkezetekkel ellentétben, amelyeknél a -kin az IKin-ben álló igei fejen tűnik fel ’igenis’ többlettartalmat adva az adott mondat jelentéséhez, a főnévi kifejezéseken felbukkanó -kin-es struktúrákat tulajdonképpen ugyanazokkal a szabályokkal lehet kezelni, amelyeket a mondatéli pozícióhoz kötődő partikulák esetében eddig megadtam – természetesen a megfelelő helyen ezúttal Kin címkerészletet használva. Ezekben a szósorokban a -kin jelentése a magyar ’is’ jelentésével azonos. A -kO, -hAn és -pA klitikumos szerkezetekhez képest a legfontosabb különbség az, hogy a -kin partikulát tartalmazó kifejezésnek nem kötelező a CP specifikálójába mozogni; maradhat a mélyszerkezeti pozíciójában is. Lássunk néhány konkrét példát. (288a) Tä-hän kaunii-seen naise-en-kin
Matti
rakastu-i
toissapäivä-nä.
ez-ILL szép-ILL nő-ILL-is Matti-NOM beleszeret-IMPERF.SG3 tegnapelőtt-ESS ’Tegnapelőtt ebbe a szép nőbe is beleszeretett Matti.’ (~ kb. ’Matti beleszeretett Kirsibe is’, Kirsi=ez a szép nő, illetve ’Matti ebbe a szép ”nőbe is beleszeretett, nemcsak abba a lányba/férfiba’)
(288a’) Matti
rakastu-i
toissapäivä-nä tä-hän kaunii-seen naise-en-kin.
Matti-NOM beleszeret-IMPERF.SG3 tegnapelőtt-ESS ez-ILL szép-ILL nő-ILL-is ’Tegnapelőtt ebbe a szép nőbe is beleszeretett Matti.’ (~ kb. ’Matti beleszeretett Kirsibe is’, Kirsi=ez a szép nő, illetve ’Matti ebbe a szép ”nőbe is beleszeretett, nemcsak abba a lányba/férfiba’)
(288b) Tä-hän-kin kaunii-seen naise-en
Matti
rakastu-i
toissapäivä-nä.
ez-ILL-is szép-ILL nő-ILL Matti-NOM beleszeret-IMPERF.SG3 tegnapelőtt-ESS ’Tegnapelőtt ”ebbe a szép nőbe is beleszeretett Matti (nemcsak ”abba a szép nőbe).’
(288b’) Matti
rakastu-i
toissapäivä-nä tä-hän-kin kaunii-seen naise-en.
Matti-NOM beleszeret-IMPERF.SG3 tegnapelőtt-ESS ez-ILL-is szép-ILL ’Tegnapelőtt ”ebbe a szép nőbe is beleszeretett Matti (nemcsak ”abba a szép nőbe).’
(288c) Tä-hän kaunii-seen-kin naise-en
Matti
rakastu-i
nő-ILL
toissapäivä-nä.
ez-ILL szép-ILL-is nő-ILL Matti-NOM beleszeret-IMPERF.SG3 tegnapelőtt-ESS ’Tegnapelőtt ebbe a ”szép nőbe is beleszeretett Matti (nemcsak abba az átlagos kinézetűbe).’
(288c’) Matti
rakastu-i
toissapäivä-nä tä-hän kaunii-seen-kin naise-en.
Matti-NOM beleszeret-IMPERF.SG3 tegnapelőtt-ESS ez-ILL szép-ILL-is nő-ILL ’Tegnapelőtt ebbe a ”szép nőbe is beleszeretett Matti (nemcsak abba az átlagos kinézetűbe).’
(289) Jussi-n-kin
ystävä-t
o-vat
mukav-i-a.
Jussi-GEN-is barát-PL.NOM van-PL3 kedves-PL-PART ’Jussi barátai is kedvesek (nemcsak Mattiéi).’
(290a) Tunne-n kaksi-kin
Peka-n
runo-a.
ismer-SG1 kettő.ACC-is Pekka-GEN vers-PART ’Kettőt is ismerek Pekka versei közül (nemcsak egyet, vagy semennyit sem).’
(290b) Kaksi-kin
Peka-n
runo-a tunne-n.
kettő.ACC-is Pekka-GEN vers-PART ismer-SG1 ’Kettőt is ismerek Pekka versei közül (nemcsak egyet, vagy semennyit sem).’
191
(288-290) szósorokat a (270-275, 277, 279) segítségével generálhatjuk a szabályokba természetesen felvéve a Kin elemet is a Ptk lehetséges megvalósulásai közé. Például: (271a’) DPtk’ → DPtkP D’
ahol Ptk= Ko, Han, Pa, Kin
Mivel ezek alapján a -kin-es szósorok az eddigiekhez képest semmiféle újdonságot nem jelentenek, csak egy konkrét példát mutatok rájuk, méghozzá olyat, ahol a szóban forgó partikulát tartalmazó főnévi kifejezés a mélyszerkezeti helyén marad. (291) A (288b’)-ben látható Matti rakastui toissapäivänä tähänkin kauniiseen naiseen mondat mélyszerkezetének releváns részletei V’ (Sg3) V RAKASTU-
DIllKinP DKinP (Ill) DKin’ (Ill)
DKinP (Ill) TÄ-KIN (Ill)
D’ (Ill) D (Ill) +def
TÄSEENKIN tähänkin
NP (Ill) N’ (Ill) N’ (Ill)
AP (Ill) : A (Ill)
N (Ill)
KAUNII- (Ill)
NAISE- (Ill)
KAUNIISEEN kauniiseen
NAISESEEN naiseen
(291)-et (284)-gyel összevetve nyilvánvalóvá válik a struktúrák közötti hasonlóság. A releváns szabályok közül ezúttal (is) a (271a’)-ben szereplőt alkalmaztuk a szerkezet generálásához. (282, 284-287, 291) alapján a többi ilyen -kin partikulát tartalmazó mondathoz rendelhető ábra is könnyedén elképzelhető. Mielőtt azonban továbblépnénk, azt még mindenképpen fontosnak tartom ezen szerkezet kapcsán megjegyezni, hogy bár az illativus ragjának három lehetséges megvalósulása (-Vn, -hVn, -seen) igencsak eltér egymástól nyelvtörténeti okok miatt, én mégis a hangtanra bízom annak kiválasztását, hogy az egyes töveknél melyik változat a megfelelő, hiszen a döntés a
192
szótagszámon és a tőtípuson múlik. Így ebben a szintaktikai rendszerben minden esetben az eredeti -seen allomorf kapcsolódik az egyes lexikai nem-terminálisokhoz (vö. pl. a partitivus ragváltozatainak kiválasztásáról mondottakkal). A főnévi csoport valamely összetevőjén megjelenő -kin partikulát tartalmazó szósorokról térjünk át azokra a mondatokra, amelyekben ez az ’is’ jelentésű klitikum valamilyen igei összetevőhöz kapcsolódik. 3.4.8-ban már szerepelt erre egy példa, de akkor ahhoz nem adtam meg ábrát mondván, hogy a többi ’is’ jelentésű szerkezetnél foglalkozom majd vele. Lássuk tehát újra ezt a szósort. (123) Ole-n
nukku-nut-kin.
van-SG1 alszik-PTC-is ’Aludtam is (meg mást is csináltam).’
Tulajdonképpen ezeknél a szerkezeteknél is használható ugyanaz a megoldás, amit az ’igenis’ jelentésű szósorok esetében, valamint tulajdonképpen az összes olyan partikulás mondatnál javasoltam, amelynél a klitikum nem az igei fejen tűnt fel. Vagyis ezúttal is a kategóriacímkében kell megjelenítenünk a Kin elemet – (123) esetében például a következő módon: (292a) I’ → I VoiceKinP (292b) VoiceKinP → VoiceKin’ (292c) VoiceKin’ → VoiceKin VP (293) VoiceKin → -KIN Azokban az esetekben, amikor egyetlen (nem összetett) ige szerepel a mondatban, a szósor kétértelmű, hiszen értelmezhetjük ’igenis’ és ’is’ jelentéssel is. (294) Nuku-i-n-kin. alszik-IMPERF-SG1-is ’Aludtam is (meg mást is csináltam).’ / ’Igenis aludtam.’
Hogyan tudunk különbséget tenni a kétféle jelentés között, hiszen egyértelmű, hogy mindkét esetben IKin-fejben jelenik meg az ige és a -kin partikula is? A megoldás igen egyszerű: ’igenis’ jelentés esetén az S szintjén megjelenik a kin index a szerkezetben, míg az ’is’-es változatban ilyen index nincs, a T komplementumában egyszerűen I helyett IKinP születik104.
104
(295)-öt vesd össze a (126a)-ban megadott szabállyal: (126a) T’ (kin) → T IKinP.
193
(295) T’ → T IKinP Természetesen a most leírt elvek tagadás esetén is alkalmazhatóak. A minden negatív mondatban jelen lévő, negációra utaló ~ index miatt a rendszer mindig tudni fogja, hogy a szerkezetben feltűnő -KIN -KIN marad-e, vagy pedig -KAAN-ként íródik újra. Ha a szóban forgó partikula nem igei összetevőn jelenik meg, a kategóriába kell belekódolni, hogy tagadásról van szó (296b). Utóbbira konkrét példát a következő fejezetben a főnévi igenevek kapcsán (335)-ben mutatok. (296a) -KIN (~) → -KAAN (296b) XCasusKinP (~) → XCasusKaanP, ahol X=D, N, A... és Casus=Nom, Acc, Gen... Az alapelvek tisztázása után lássunk néhány konkrét példát olyan szerkezetekre, amelyekben az ’is’ jelentésű -kin valamely igei összetevőn tűnik fel. (297) A (123)-ban szereplő Olen nukkunutkin mondat szerkezete S S (topik) TP (topik) T’ T I (In Perf Sg1) i
IP T
IP (Sg1)
:
olen
IP (Perf Sg1) IP (In Perf Sg1) I’ (In Perf Sg1) I (In Perf Sg1) i Ø
VoiceKinP (In Perf Sg1) VoiceKin’ (Perf Sg1)
VoiceKin (Perf Sg1) Vt NUKKU-
VP (Perf Sg1)
VoiceKin (Perf Sg1) DNomP (Sg1) : -NUTKIN MINÄ
nukkunutkin
194
prominä
V’ (Sg1) Vt Ø
(297a) Igei indexek terminalizálódása (297) esetén olen nukkunutkin: I (In Perf Sg1) → I (Perf Sg1) → OLE- (Sg1) → OLEN V → NUKKU-
OLEN NUKKU-NUTKIN →
VoiceKin (Perf Sg1) → -NUTKIN (Sg1) → -NUTKIN
olen nukkunutkin
A (297)-ben most megadott reprezentáció rendkívül hasonlít a 3.4.8. alfejezetben (128a)-ban láthatóra, amely az ’igenis’ jelentésű változata ezen szósornak. Különbségeket a két ábra között a most tárgyalt pontokon fedezhetünk fel: vagyis ezúttal nem kerül a szerkezetbe S szintjén kin index, és mivel a partikula ezúttal nem az I-fejben lévő segédigéhez kapcsolódik, nem is ennek a kategóriájában szerepel a Kin részlet, hanem a Voice-nál. A Vben megszülető igető az igei szerkezeteknél megszokott módon VoiceKin fejbe mozog, és itt kapcsolódik össze az itt terminalizálódó -NUTKIN egységgel. A lexikai nem-terminális -NUT része azért jelenik itt meg, mert a perfectumi igeidő miatt segédige szerepel a mondatban, így a főige csak participiumként ölthet testet; a -KIN részlet pedig az ’is’ jelentésű -kin partikula miatt szükséges, amely ezúttal a főigéhez kapcsolódik. A generálás minden más lépése azonos a (128a) kapcsán ismertetettekkel. (297a)-ban látható az igei indexek terminalizálódási folyamata. A dolgozat függelékében megtekinthető minden a VoiceKin-nel összefüggő folyamat valamennyi igeidőben, illetve igemódban. Lássunk egy tagadó szerkezetet is. (298) E-mme ol-isi
nukku-neet-kaan.
nem-PL1 van-COND alszik-PTC.PL-sem ’Nem is aludtunk volna.’ (Nem ittunk volna, nem ettünk volna és nem is aludtunk volna.)
A (289a)-ban megadott szerkezet nagyfokú hasonlóságot mutat a (129a)-ban láthatóval, ami nem véletlen, hiszen a két mondat között, amelyekhez az ábrákat megadtam, mindössze annyi különbség van, hogy a -KAAN (129a)-nál az INegKin-fejben, míg (298a) esetében a VoiceKin-ben jelenik meg (a már említett jelentéskülönbséget okozva ezzel). Éppen ezért mindössze az igei indexek terminalizálódásával kapcsolatban hívnám fel arra a figyelmet, hogy a negációra utaló ~ index ezúttal komoly jelentőséggel bír az igei alak kialakításánál is: ennek hatására tűnik elő a -KIN helyén a -KAAN alak. A generálás többi részlete a korábban említett különbségeket leszámítva azonos (129a)-val (az eltérésekről lásd a (297a) ábra kapcsán mondottakat – például S szintjén ezúttal sem jelenik meg kin index).
195
(298a) Az Emme olisi nukkuneetkaan mondat szerkezete S S (~) S (topik ~) TP (topik ~) T’ (~) T (~) Neg (Cond Perf Pl1 ~) n : emme
NegP (~) T (~)
NegP (Pl1 ~) NegP (Perf Pl1 ~) NegP (Cond Perf Pl1 ~) Neg’ (Cond Perf Pl1 ~)
Neg (Cond Perf Pl1 ~) n Ø
INegP (Cond Perf Pl1 ~) INeg’ (Cond Perf Pl1 ~)
INeg (Cond Perf Pl1 ~) : olisi
VoiceKinP (Cond Perf Pl1 ~) VoiceKin’ (Perf Pl1 ~)
VoiceKin (Perf Pl1 ~)
VP (Perf Pl1 ~)
V (~)t VoiceKin (Perf Pl1 ~) DNomPlP (Pl1 ~) : : NUKKU- -NEETKAAN ME (~) nukkuneetkaan
V’ (Pl1 ~) V (~)t Ø
ME prome
(298b) Igei indexek terminalizálódása (298) esetén emme olisi nukkuneetkaan Neg (Cond Perf Pl1 ~) → E- (Perf Pl1 ~) → E- (Pl1 ~) → EMME (~) → EMME INeg (Cond Perf Pl1 ~) → -ISI (Perf Pl1 ~) → OLISI (Pl1 ~) → OLISI (~) → OLISI V (~) → NUKKU- (~) → NUKKU-
EMME OLISI NUKKU-NEETKAAN→
emme olisi nukkuneetkaan
VoiceKin (Perf Pl1 ~) → -NUTKIN (Pl1 ~) → -NEETKIN (~) → -NEETKAAN
196
Térjünk át azon szerkezetek tárgyalására, amelyekben két partikula jelenik meg ugyanazon az összetevőn, és ez nem az igei fej. Korábban már szerepelt két példa ilyen szósorra, ezeket itt most megismétlem: (115) Nyt-kö-hän
lähde-mme?
most-QP-KrstP indul-PL1 ’Most indulunk? (csodálkozás)’
(122) Matti-a-kin-ko Pekka
odotta-a?
Matti-PART-is-QP Pekka-NOM vár-SG3 ’Pekka Mattit is (meg)várja?’
Hogyan lehet kezelni ezeket a szerkezeteket? Az eddig elmondottak alapján leginkább az a megoldás kínálkozik, ha az adott összetevő kategóriájában mindkét partikulát feltüntetjük, és ugyanazokat a szabályokat alkalmazzuk, amelyeket (270-275, 277, 279)-ben már megfogalmaztam azzal a kitétellel, hogy az ezekben szereplő Ptk helyén két partikula megjelenését is engedélyezzük, természetesen a megfelelő sorrendben. A klitikumok sorrendjével kapcsolatban azt már 3.4.8-ban tisztáztuk, hogy csak a -kO+-pA, -kO+-hAn, illetve a -pA+-hAn sorrend elfogadható, amelyeket most kiegészítek még a (122)-ben tapasztalható -kin+-kO sorrenddel is. A lehetséges partikulasorrendek generálásához például a (275)-ben látható, alább Kin-nel kiegészített szabály, a (275’) mellé (299)-et is feltételeznünk kell (melynek mintájára a (270-274, 277, 279)-ben megadott összes szabály (299)-ben látható változatát is természetesen szükséges felvenni): (275’) NPtk’ → NPtk, ahol Ptk= Ko, Han, Pa, Kin (299) NPtk1Ptk2’ → NPtk1Ptk2, ahol ha Ptk1=Ko, akkor Ptk2=Pa, Han; ha Ptk1=Pa, akkor Ptk2=Han; ha Ptk1=Kin, akkor Ptk2=Ko (299a) NKoPa’ → NKoPa, például: KIRJA-KOPA (Elat) → KIRJASTAKOPA→ kirjastakopa (299b) NKoHan’ → NKoHan, például: KIRJA-KOHAN (Elat) → KIRJASTAKOHAN→ kirjastakohan (299c) NPaHan’ → NPaHan, például: KIRJA-PAHAN (Elat) → KIRJASTAPAHAN→ kirjastapahan (299d) NKinKo’ → NKinKo, például: KIRJA-KINKO (Elat) → KIRJASTAKINKO→ kirjastakinko Ezekre a meglehetősen összetett kategóriákat tartalmazó szerkezetekre lássunk egy konkrét példát. Tekintsük a (122)-höz rendelhető felszíni szerkezet releváns részleteit.
197
(300) A (122)-ben látható Mattiakinko Pekka odottaa? mondat szerkezetének releváns részletei S CP (ek) C’
DPartKinKoPm DKinKoP (Part)
C
TP
DKinKo’ (Part) DKinKo (Part) +def
Pekka odottaa Øm
NKinKoP (Part) NKinKo’ (Part) NKinKo (Part) MATTI-KINKO (Part) MATTITAKINKO Mattiakinko
(300) legfőbb tanulsága az, hogy az általam ajánlott kategóriacímkés megoldással a két partikulát tartalmazó szerkezeteket semmivel sem komplikáltabb kezelni, mint azokat a szósorokat, amelyekben csak egy ilyen elem fordul elő (vö. (282)). Ennek azonban az az ára, hogy a nyelvtanunk nem-terminális szimbólumokat tartalmazó VN komponense jóval több (de így is mindenképpen véges számú!) elemet tartalmaz, mint egy „hagyományos” X’-elméleten alapuló transzformációs grammatika. Ezzel a főnévi kifejezések különböző összetevőin megjelenő partikulás szerkezetek tárgyalásának végére értünk. 4.6. Névutós szerkezetek Azért ebben a főnévi csoport kérdéseit tárgyaló fejezetben foglalkozom a névutókkal, mert (a magyarhoz hasonlóan) nagyfokú hasonlóság fedezhető fel a névutós és a főnévi birtokos szerkezetek között. A legtöbb névutónak a finnben genitivusi esetű vonzata van (301, 302a, 303a), amelyet a főnévi szerkezetek mintájára a névutói frázis specifikálójában célszerű elhelyezni. Amennyiben a birtokosi vonzat személyes névmás, az irodalmi nyelvben a névutói fejet ezzel számban és személyben egyeztetni kell, ahogyan azt a főnévi birtokos szerkezeteknél is láttuk (301b). A beszélt nyelvben egyetlen ilyen esetben sincs egyeztetés (301c), de a két nyelvváltozat között fellehető különbségekre csak a hatodik fejezetben fogok bővebben kitérni.
198
A névutói és a főnévi szerkezetek között különbségeket is felfedezhetünk. Csak az előbbinél lehetséges az, hogy a birtokosi vonzat a fej mögött szólaljon meg: ekkor a névutó elöljárószóként viselkedik (302b). Ez egyébként nem tekinthető prototipikusnak: a finnben több a névutó mint az elöljárószó, és a prepozíciók melletti vonzatok többnyire nem genitivusban, hanem partitivusban állnak (303b). Ezzel kapcsolatban jegyezném meg, hogy (304a) tanúsága szerint olyan névutók is léteznek, amelyeknek partitivusi vonzatuk van. Nem genitivusi esetben álló vonzattal a névutói vagy elöljárói fej nem egyeztetődik. (301a) Peka-n kanssa Pekka-GEN -vAl ’Pekkával’
(301b) (minu-n) kanssa-ni én-GEN ’velem’
(301c) mu-n
-vAl-SG1
kanssa
én-GEN -vAl ’velem’
(302a) jää-n yli jég-GEN át ’a jégen át’
(302b) yli päivä-n át nap-GEN ’egész nap(on át)’
(303a) Helsingi-n
lähellä
Helsinki-GEN közel(ében) ’Helsinki közelében’
(303b) lähellä
Helsinki-ä
közel(ében) Helsinki-PART ’Helsinki közelében’
(304a) joulu-a
ennen
karácsony-PART előtt ’karácsony előtt’
(304b) ennen
joulu-a
előtt karácsony-PART ’karácsony előtt’
A finn nyelvleírások (lásd például Vainikka 1989, Nikanne 1993, Manninen 2003a) PP-ként, vagyis pre-, illetve posztpozíciós frázisként határozzák meg ezen elemek kategóriáját, mely számomra is elfogadható. A PP-k általában szabad bővítményként kerülnek be a mondatba, mivel többnyire hely- vagy időhatározói funkciójuk van, amely elemek ritkán vonzatok. Elsőként lássunk erre a ritkább esetre egy példát.
199
(305) Pekka
asu-u
silla-n alla / lähellä-ni / lähellä
Helsinki-ä.
Pekka-NOM lakik-SG3 híd-GEN alatt közel(ében)-SG1 közel(ében) Helsinki-PART ’Pekka a híd alatt/a közelemben/Helsinki közelében lakik.’
(305a) A Pekka asuu sillan alla / lähelläni / lähellä Helsinkiä mondat mélyszerkezetének releváns részletei V’ (Sg3) V ASU-
PLocP
vagy
DGenP
PLoc’
DP (Gen) : N (Gen)
PLoc ALLA
SILTA- (Gen)
alla
PLocP
vagy
PLocP PLoc’
PLocP (Sg1) DGenP (Sg1) MINUN prominun
PLoc’ (Sg1)
PLoc
PLoc (Sg1)
LÄHELLÄ
LÄHELLÄ (Sg1) lähellä LÄHELLÄNI lähelläni
SILTAN sillan
DPartP DP (Part) : N (Part)
HELSINKI- (Part) HELSINKITA Helsinkiä
(305a)-ban a három leggyakrabban előforduló PP-szerkezetre láthatunk egy-egy példát. A sillan alla ’a híd alatt’ azt mutatja be, amikor a névutói frázis specifikálójában egy nem személyes névmási genitivusi esetű vonzat bukkan fel; a lähelläni ’közelemben’ szerkezetben személyes névmási birtokost találunk a PP-specifikálóban, amellyel a névutói fej számban és személyben egyeztetődik; míg a lähellä Helsinkiä az elöljárószavas szerkezetek tipikus példája, ahol a vonzat a P komplementumában partitivusi esetben áll. A Loc elemet azért tartom szükségesnek felvenni a P kategória mellé, mert az asua ’lakni’ ige lokativusi vonzatot kér maga mellé, és ennek kategóriában való megjelenítése kizárja azon agrammatikus szósorok generálásának lehetőségét, amelyeknél ebben a pozícióban lativusi vagy ablativusi irányú névutói, illetve elöljárószói fej illesztődne be Pfejbe. Ez a Loc elem arra is lehetőséget teremt, hogy segítségével számot adjunk azon mellérendelő szerkezetekről, amelyekben egy lokativusi DP-t egy ugyanilyen PP-vel koordinálunk (306). Természetesen a főnévi kifejezések mellérendelésénél bevezetett Lat és Ablat kategóriák felhasználása ilyen struktúrák esetében szintén lehetséges – megfelelő régens mellett. (306) Pekka
asu-u
silla-n alla ja tä-ssä
talo-ssa.
Pekka-NOM lakik-SG3 híd-GEN alatt és ez-INESS ház-INESS ’Pekka a híd alatt és ebben a házban lakik.’
200
(306a) A Pekka asuu sillan alla ja tässä talossa mondat mélyszerkezetének releváns részletei V’ (Sg3) V ASU-
LocP LocP
Conj
LocP
PLocP
JA ja
DLocP DInessP
sillan alla DP (Iness) tässä talossa Még egy pillanatra visszatérve a (305a)-ban látható szerkezetekre megjegyezném, hogy a sillan alla ’a híd alatt’, illetve a lähellä Helsinkiä ’Helsinki közelében’ PP-kben szereplő sillan és Helsinkiä DP egyaránt határozott, vagyis a D-fejben náluk +def jelenik meg; továbbá előbbi esetében a hangtanban fokváltakozás történik, míg utóbbinál a partitivusrag megfelelő allomorfját kell ugyanebben a komponensben a tőhöz illeszteni. A lähelläni ’közelemben’ PP esetében pedig arra hívnám fel a figyelmet, hogy a névutókban szereplő személyes névmási genitivusi vonzatokra is ugyanazok a szabályok érvényesek, amelyeket a főnévi kifejezések kapcsán már láthattunk: vagyis szám-személy index szerkezetben való öröklődése esetén a névmást képviselő lexikai nem-terminális még azelőtt megjelenik, mielőtt a genitivusi esetre utaló kategóriarészletből index lenne. Miután láttunk néhány konkrét szerkezetet, vegyük sorra azt, hogy milyen szabályok szükségesek a (301-304)-ben látható PP-szerkezetek generálásához. (307) PP → PP (Numerus-persona) (308a) PP → XGenP P’, ahol X=N, Num, D (308b) PP → XPartP P’, ahol X=N, Num, D (308c) PP → P’ (309a) P’ → P (309b) P’ → P XPartP, ahol X=N, Num, D (309c) P’ → P XGenP, ahol X=N, Num, D
201
(307) a szám-személy index PP-szerkezetbe való bekerülését teszi lehetővé, melynek segítségével azon névutós kifejezésekről adhatunk számot, amelyekben személyes névmási birtokos jelenik meg PP specifikálójában, és ezzel a névutói fej számban és személyben egyeztetődik (lásd (301b)). (308) a PP-specifikáló lehetséges megvalósulásait írja le: (308a) ezek közül a leggyakoribb, vagyis amikor ebben a pozícióban birtokos esetű vonzat áll (lásd (301, 302a, 303a)); (308b)-t akkor kell alkalmazni, ha ezen a szerkezeti helyen partitivusi DP bukkan fel (lásd (304a)); míg (308c) az elöljárószóknál szükséges szabály, amelyeknél ez a pozíció üres, így a PP-t triviálisan P’-ként kell újraírni. (309a)-t a névutók esetében mindig alkalmaznunk kell: a névutói fej komplementumában ugyanis nem állhat semmi, így P’ triviálisan P-ként íródik újra. (309b-c) pedig az elöljárószók esetében alkalmazandó annak megfelelően, hogy (309b:) a P komplementumában feltűnő összetevő partitivusi esetben (lásd (303b, 304b)) áll, vagy (309c:) genitivusi esettel rendelkezik (lásd (302b)). Mindezek tisztázása után a PP-kkel kapcsolatban már csak arra a kérdésre kell választ adnunk, hogy a szabad bővítményi szerepet betöltő névutós és elöljárószós kifejezések milyen pozícióban kerülnek be a szerkezetbe. Ennek eldöntéséhez vizsgáljuk meg néhány konkrét példában, hogy milyen hely(ek)en bukkannak fel ezek a frázisok. (310a) Pekka
anto-i
kynä-n Marja-lle silla-n alla.
Pekka-NOM ad-IMPERF.SG3 toll-ACC Marja-ALL híd-GEN alatt ’Pekka a híd alatt adott Marjának egy tollat. / Pekka a híd alatt adta oda Marjának a tollat.’
(310b) Silla-n alla Pekka
anto-i
kynä-n Marja-lle.
híd-GEN alatt Pekka-NOM ad-IMPERF.SG3 toll-ACC Marja-ALL ’A híd alatt Pekka adott Marjának egy tollat. / A híd alatt Pekka odaadta Marjának a tollat.’
(310c) Pekka
anto-i
silla-n alla
kynä-n Marja-lle.
Pekka-NOM ad-IMPERF.SG3 híd-GEN alatt toll-ACC Marja-ALL ’Pekka adott Marjának egy tollat a híd alatt. / Pekka odaadta Marjának a tollat a híd alatt.’
(310d) Pekka
anto-i
kynä-n silla-n alla Marja-lle.
Pekka-NOM ad-IMPERF.SG3 toll-ACC híd-GEN alatt Marja-ALL ’Pekka Marjának adott egy tollat a híd alatt. / Pekka Marjának adta oda a tollat a híd alatt.’
A legtermészetesebb helye ezen szabad határozói PP-knek a mondat végén van (310a). Ez a pozíció a finnben egyfajta default fókuszként működik: azaz ha az ige után több összetevő is van, akkor az utolsóként álló hangsúlyt kap ((310d) esetében a Marjalle ’Marjának’ szintén rendelkezik ezzel a nyomatékkal). Az is lehetséges, hogy szabad határozói PP a mondat legelején tűnjön fel (310b): ezt a variánst olyan esetekben használják, ha a híd alatt több minden történt, köztük az, hogy Pekka adott Marinak egy tollat, és mondjuk az, hogy Matti megcsókolta Kaisát. (310c) léte azt bizonyítja, hogy a vizsgált PP feltűnhet
202
közvetlenül az ige után is, ez egy teljesen semleges hely a számára. (310d)-ben pedig azt láthatjuk, hogy a PP megjelenhet két igei vonzat között is. Ezen a helyen való felbukkanása megerősíti az utolsóként szereplő összetevő (Marja) hangsúlyosságát. Mi következik mindezekből a PP szerkezeti pozíciójára vonatkozóan? Manninen (2003a) azt állítja, hogy az ilyen elemek többnyire VP-, illetve mondathatározók, és ez az általam alkalmazott rendszerre lefordítva azt jelenti, hogy célszerű őket VP-re, illetve S-re csatolni. (311a) S → PP S (311b) VP → PP VP Ez a két pozíció azért szerencsés, mert itt van az egyes szerkezetekben a legkevesebb index, és nyilvánvaló, hogy az igei struktúrákban öröklődő idő, mód, szám-személy, felszólítás, negáció, személytelenség indexeknek semmiféle hatása nincs a PP-kre. (310b) esetében a PP-t S-re csatoljuk, és ez lehetővé teszi, hogy az előbb tárgyalt mellérendelő mondathoz olyan ágrajzot rendeljünk, amelyben a jelentéssel teljes összhangban ez a PP közös elemként szerepel. (310b’) Silla-n alla Pekka
anto-i kynä-n Marja-lle ja Matti
suutel-i
Kaisa-a.
híd-GEN alatt Pekka-NOM ad-IMPERF.SG3 toll-ACC Marja-ALL és Matti-NOM megcsókol-IMPERF.SG3 Kaisa-PART
’A híd alatt Pekka adott Marjának egy tollat, és Matti megcsókolta Kaisát.’
(312) A Sillan alla Pekka antoi kynän Marjalle ja Matti suuteli Kaisaa mondat szerkezetének releváns részletei S PLocP : sillan alla
S S
Conj : ja
Pekka antoi kynän Marjall
S
Matti suuteli Kaisaa
(310c) esetében a PP számára alkalmazhatónak látszik a másik, VP-re csatolt pozíció, mivel összetett igeidő esetén is a főige (participiuma) után állnak a szóban forgó elemek. (310c’) Pekka
on
anta-nut
silla-n alla kynä-n Marja-lle.
Pekka-NOM van-SG3 ad-PTC híd-GEN alatt toll-ACC Marja-ALL ’Pekka adott Marjának egy tollat a híd alatt. / Pekka odaadta Marjának a tollat a híd alatt.’
203
(313) A Pekka on antanut sillan alla kynän Marjalle mondat szerkezetének releváns részletei : Voice’ (Imperf Sg3) Voice (Imperf Sg3)
VP (Imperf Sg3)
Vt ANTA-
Voice (Imperf Sg3) : -NUT antanut
PLocP : sillan alla
VP (Imperf Sg3) DNomP (Sg3)p Ø Vt Ø
V’ (Sg3) NObjP DAllP : : kynän Marjalle
(310a) és (310d) esetében pedig azt a megoldást javaslom, hogy az inherens esettel rendelkező PP V’ alatt szülessen egy ún. hamisvonzathelyen (lásd GGG 2002, 50-51). Azt ugyanis az általam alkalmazott modellben sem tiltja semmi (lásd még pl. GGG), hogy ilyen pozícióban megjelenjen egy szabad bővítmény – vagyis ezen elemeknek nem kötelező csatolódni. Azt azonban mindig betartom, hogy a (nem alanyi/birtokosi) vonzatoknak ilyen szerkezeti helyen kell születniük. (311c) V’ → V XP* PP XP*, ahol X=D, N... (314) A (310d)-ben látható Pekka antoi kynän sillan alla Marjalle mondat mélyszerkezetének releváns részletei : V’ (Sg3) V ANTA-
NObjP : kynän
PLocP : sillan alla
DAllP : Marjalle
4.7. Összefoglalás Ebben a fejezetben a finn főnévi és névutós kifejezések lehetséges szerkezeteit tekintettem át indexelt generatív keretben. Az irodalmi finn nyelvváltozatban ezen struktúrák esetében is számos egyeztetési jelenséget tapasztalhatunk, így ez a kongruencia kezelésére rendkívül alkalmas nyelvleírási módszer az ebben a fejezetben tárgyalt szerkezetek esetében is jól alkalmazható volt: segítségével látványosan megragadhatóak voltak azok a jegyek,
204
amelyekben az egyes egyeztetések történnek, valamint az, hogy ezek a jegyek a szerkezet mely pontjáig relevánsak. Az irodalmi finn nyelv főnévi szerkezeteinek leírásakor háromféle index öröklődhet a kifejezés összetevőire: a főnév száma, esete, valamint (személyes névmási birtokos esetében) a birtokos száma és személye. Ha a főnévi kifejezésben nincs számnév és/vagy birtokos, akkor a szerkezetek viszonylag egyszerű szabályrendszerrel generálhatóak. Ha a szerkezetben számnév is van, akkor az – szintaktikai viselkedésétől függően – KvP-ként vagy NumP-ként épül be a szerkezetbe. A KvP kategóriájú számnév csatolt pozícióban jelenik meg összhangban azzal, hogy ezek az elemek a főnév számát és esetét is minden esetben megjelenítik; míg a NumP kategóriába sorolt lexikai egységek a főnév régenseként bukkannak fel a szerkezetben azon tulajdonságaiknak köszönhetően, hogy az ilyen számnévi elemek képesek egyes helyzetekben esetet adni főnévi vonzatuknak (míg máskor ők veszik fel a főnév esetét); illetve hogy az utánuk következő összetevők (természetesen az esetleges birtokost leszámítva) csak egyes számban jelenhetnek meg. A számnevek kapcsán szót ejtettem az ún. plural tantumokról is, vagyis azon főnevek szerkezetéről is esett szó, amelyek inherens többes számmal rendelkeznek. A főnévi csoport legbonyolultabb struktúrái kétségkívül azok a személyes névmási birtokost tartalmazó kifejezések, amelyekben a főnévi fejet ún. agenttipartisiippi is bővíti. Ezen esetekben ugyanis a birtokos személyszuffixum morfémasorrendben elfoglalt utolsó pozíciója miatt csak körülményesen lehet „megszabadulni” a túlgenerálás veszélyét magában hordozó indextől. Amint azt az igei szerkezetek kapcsán is meg lehetett figyelni, a generálást végző szabályrendszerből, illetve annak bonyolultsági fokából következtetéseket lehet levonni arra vonatkozóan, hogy az éppen tárgyalt jelenség, illetve struktúra mennyire komplex, illetve mennyire felel meg az Univerzális Grammatikának (legalábbis a legfőbb tendenciáknak): általában azon szerkezetek generálásához szükséges a legbonyolultabb szabálysor, amelyek valamiképpen ellentmondanak az általános elveknek és tendenciáknak. Látható tehát, hogy a javasolt rendszer ilyen értelemben semmiképpen sem „intuícióellenes”, sőt tulajdonképpen érzékeny a különleges jelenségek kimutatására. Megfigyelhető továbbá, hogy a „sorba nem illeszkedő” jelenségek eltűnőfélben vannak a finn nyelvből (lásd például a birtokos személyszuffixumok esete, amelyek a beszélt nyelvből mára már szinte teljesen elvesztek); tehát a nyelvi változások, illetve a szabályrendszer (bonyolultsága) és az Univerzális Grammatika tendenciái között összefüggések mutathatók ki.
205
A számnevet és/vagy birtokost tartalmazó szerkezetek bemutatása után kitértem a főnévi kifejezéseknél lehetséges mellérendelő struktúrákra is, amelyek közül különösen azok voltak érdekesek számomra az ebben a dolgozatban alkalmazott keret miatt, amelyeknél valamilyen indexbe kódolt jegyben mutatkozik eltérés a koordinált tagok között. Így szó esett a különböző esetű főnevek mellérendeléséről, valamint (az alanyok kapcsán) az eltérő személyű összetevők koordinálásáról, illetve ennek ragozásbeli következményeiről is. Ezen alfejezet végén felvillantottam néhány tagmondat-mellérendeléssel kapcsolatos érdekességet is. A 4.5. részben a névszókon megjelenő partikulák kérdéseit tárgyaltam: bemutattam, milyen összetevőkön tűnhetnek fel klitikumok (akár egyszerre több is), és milyen hatásuk van a jelentésre. Az utolsó alfejezetben a névutókkal foglalkoztam, mivel ezek nagyfokú hasonlóságot mutatnak a főnévi kifejezésekkel. Megvizsgáltam azt, hogy ezen összetevőkhöz milyen szerkezet rendelhető, illetve hogy milyen pozícióban jelenhetnek meg a mondatban.
206
5. A finn igenevek szerkezete Ebben a fejezetben a finn igenevek szerkezetét tárgyalom: először az infinitivusok struktúrájával foglalkozom (5.1.); majd a participumokhoz rendelhető szerkezeteket veszem sorra (5.2.). Mindezekkel összefüggésben kitérek az ún. lauseenvastikékre is (5.3.). 5.1. A finn főnévi igenevek szerkezete A finn nyelvleírások (például Vainikka 1989, Vilkuna 1989, ISK) a főnévi igeneveknek több fajtáját különböztetik meg. Az egyes típusok elnevezésénél főként a nyelvkönyvekben105 (például Karanko-Keresztes-Kniivilä 1985, Lepäsmaa-Silfverberg 1991, 2001) találkozhatunk azzal a gyakorlattal, hogy számozzák a különböző fajtákat, és egyszerűen első (315), második (316), harmadik (317), negyedik (318), illetve ötödik infinitivusként (319) említik őket. Viszont például Vainikkánál (1989) és az Iso suomen kielioppiban (2004) az első infinitivus TA-infinitiivi, a második E-infinitiivi, a harmadik pedig MA-infinitiivi néven szerepel, mely kategóriák a képzőjükben lévő tipikus elemre utalnak. Ez a gyakorlat az E-infinitiivit leszámítva, amelyet a participiumok közé fogok sorolni (az annotációkban EPTC-vel jelölve ezeket az összetevőket), számomra is megfelel, így én is ekként fogok hivatkozni ezekre az elemekre. A negyedik és ötödik típust pedig (kezdetben) én is számmal jelölöm majd. (315a) Halua-n
siivo-ta.
akar-SG1 takarít-TAINF ’Takarítani akarok.’
(315b) Matkusta-n Rooma-an opiskel-la-kse-ni
italia-a.
utazik-SG1 Róma-ILL tanul-TAINF-TRL-SG1 olasz-PART ’Rómába utazom, hogy olaszul tanuljak.’
(316a) Tul-l-e-ssa-ni
osta-n maito-a.
jön-TAINF-EPTC-INESS-SG1 vesz-SG1 tej-PART ’Amikor jövök, veszek tejet.’
(316b) Pekka
tul-i
koti-in
naura-e-n.
Pekka-NOM jön-IMPERF.SG3 haza-ILL nevet-TAINF.EPTC-INSTR ’Pekka nevetve jött haza.’
(317a) Pekka
mene-e ravintola-an
syö-mä-än.
Pekka-NOM megy-SG3 étterem-ILL eszik-MAINF-ILL ’Pekka (az/egy) étterembe megy enni.’
(317b) Pekka
ol-i
ravintola-ssa
syö-mä-ssä
voileipä-ä.
Pekka-NOM van-IMPERF.SG3 étterem-INESS eszik-MAINF-INESS szendvics-PART ’Pekka éppen (az/egy) étteremben volt, és szendvicset evett.’
(317c) Pekka
tule-e ravintola-sta syö-mä-stä.
Pekka-NOM jön-SG3 étterem-ELAT eszik-MAINF-ELAT ’Pekka (az/egy) étteremből jön, ahol evett.’ 105
Ugyanezt az elnevezési gyakorlatot tapasztalhatjuk Vilkunánál (1989) is.
207
(317d) Pekka
opiskele-e suome-a kuuntele-ma-lla
musiikki-a.
Pekka-NOM tanul-SG3 finn-PART hallgat-MAINF-ADESS zene-PART ’Pekka zenehallgatással tanul finnül ~ Pekka úgy tanul finnül, hogy zenét hallgat.’
(317e) Pekka
läht-i
ulos sano-ma-tta
sana-a-kaan.
Pekka-NOM indul-IMPERF.SG3 ki mond-MAINF-ABESS szó-PART-sem ’Pekka úgy ment ki, hogy egy szót sem szólt.’
(318) Si-nne on
mene-minen.
az-ILL van-SG3 megy-4INF.NOM ’Oda kell menni.’
(319) Ol-i-n
kaatu-mais-i-lla-ni.
van-IMPERF-SG1 elesik-5INF-PL-ADESS-SG1 ’Majdnem elestem.’
A TA-infinitivus translativusi alakjával (315b) és az E-participiumokkal (316) a lauseenvastikék kapcsán az 5.3. alfejezetben fogok foglalkozni. Tekintsük elsőként a TA-infinitivus szerkezetét. (320) A (315a)-ban látható Haluan siivota mondat szerkezetének releváns részletei VP (Pres Sg1) DNomP (Sg1)m MINÄ
V’ (Sg1)
V HALU-
InfP Inf’
prominä Inf Vt SIIVO-
VP Inf -TA
DGenPm
V’
PRO
Vt Ø
Funkciója, mondatbeli viselkedése, valamint bővítési lehetőségei miatt a TA-infinitivus hasonlítható leginkább más nyelvek főnévi igeneveihez, ezért ezt tekintem ezen igenevek alapesetének, és az Inf kategóriába sorolom az ilyen képzővel106 ellátott elemeket. Mivel a Vfejben az eddig felvázoltak szerint csak a puszta igető generálódik, logikus ebben a keretben olyan szerkezetet rendelni az infinitivusokhoz, amelyben az igenév képzőjének önálló fej épül ki a szintaxisban, amelybe az igető bemozog, hogy az Inf-ben születő szuffixum tőhöz jusson. Mint ahogyan azt már az általam alkalmazott mondattani modell transzformációs komponensének bemutatásakor is említettem (lásd 1.2.), ebben a rendszerben minden produktív morfológiai művelet a mondattanban történik, és ebbe nemcsak az inflexiós, de
106
Kenesei (2000, 116–128) a magyar kapcsán amellett érvel, hogy az igenevek végén álló toldalékok nem képzők, hanem inflexiós affixumok, melyet ezen morfémák produktivitása is alátámaszt.
208
bizonyos derivációs műveletek is beletartoznak; így nemcsak a főnévi igenevek, de például a participiumok esetében is a szintaxisban kapcsolódik össze az igei fej a megfelelő képzővel. Az Inf-fejbe tehát a -TA képző illeszthető be, melyet szabály formájában (321) fogalmaz meg. (321) Inf → -TA Az Inf komplementumában mindig egy VP található, amelynek specifikálójában egy genitivusi esetű DP kap helyet (322). Az biztosítja, hogy infinitivusban lévő VP-specifikálóba ne kerülhessen nominativusi vonzat, illetve hogy a finit VP specifikálójába ne kerülhessen genitivusi esetű bővítmény (ami agrammatikus szósorok generálását tenné lehetővé), hogy VP-specifikálóba nominativust illesztő szabályt107 csak akkor lehet alkalmazni, ha az idő indexe közben eltűnik, nem finit igealakoknál pedig nincs hivatkozás idő-indexre, hiszen az ezen szerkezetekben nincs is jelen. (322) VP → DGenP V’ A VP specifikálójában megjelenő vonzat (320) esetében PRO formájában ölt testet, amely kötelezően koreferens a haluta ’akarni’ ige alanyával. Jogosan merülhet fel kérdésként, hogy miért feltételezem azt, hogy az ezen VP-specifikálóban megszülető, alanyi grammatikai funkciójú összetevő genitivusi esetben áll, amikor eddig ilyen pozícióban mindig nominativusi vonzat bukkant fel. Vainikka (1989, 1992, 1993) amellett érvel, hogy a genitivus olyan strukturális eset, amely a specifikálóhoz kötődik, és én ezt az általánosítását tulajdonképpen csak a finit igék108 kapcsán nem tudom elfogadni, viszont a nem-finit igealakok esetében mindenképpen érvényesnek látszik (akárcsak például a főnévi kifejezéseknél, vagy a legtöbb névutónál). Azt, hogy az itt születő vonzat valóban genitivusi esetű, olyan mondatok segítségével lehet bebizonyítani, amelyekben ez nem PRO alakban van jelen a szerkezetben, hanem hangalakot ölt. Erre főként olyan igék mellett van lehetőség, amelyeknek nincs saját alanyuk. Lássunk egy ilyen példát. (323) Minu-n täyty-y siivo-ta. én-GEN kell-SG3 takarít-TAINF ’Takarítanom kell.’
A (323)-ban szereplő täytyy ’kell’ személytelen ige, amely mindig default alakban, Sg3ban jelenik meg. Mindössze egy vonzata van, egy TA-infinitivusszal leírt szituáció („amit 107
(37b) VP (Tempus) → DNomP V’ Illetve bizonyos névutós szerkezetek miatt, amelyeknél a genitivusban álló vonzat a névutói fej mögött is megszólalhat – lásd például (302b). 108
209
meg kell tenni”). A ’kell’ ige VP-specifikálója kötelezően üres, az ilyen igék szerkezetében öröklődő subj indexnek többek között ennek megragadásában van szerepe, valamint a Sg3 mint default forma előhívásában, továbbá a tárgy esetének meghatározásában (vö. 3.4.9.). Amennyiben az infinitivuson belül jelenik meg tárgyi funkciójú összetevő, ennek esetére is hatása van annak, hogy a finit mondatban default formájú ige szerepel, így az igei szerkezetben öröklődő subj index InfP-re öröklődve nem törlődik a rendszerből, hanem annak szerkezetén is végigcsorog egészen a mélyen beágyazva megjelenő V-fejig, illetve az ennek komplementumában potenciálisan megjelenő NObjP-ig (amely ebben a mondatban nincs jelen a szerkezetben). Erről a jelenségről bővebben (328) kapcsán lesz szó. A siivota ’takarítani’ főnévi igenévnek a täytyy ’kell’ igével ellentétben van alanyi bővítménye, de mivel ez ezúttal egy infinitivuson belül jelenik meg, genitivusi esetben áll, melyről meggyőződhetünk, ha ez a vonzat hangalakot is ölt, vagyis ha megmondjuk, ki takarít (jelen esetben én). Ha nem jelenik meg hangalakot öltő genitivusi vonzat, a mondat általános értelmezést kap (323’), melynek jelölésére a DGenP alá ekkor egy PROarb kerül azon jelentést közvetítve, hogy ’mindenkire vonatkozik, hogy takarítani kell / olyan állapotok uralkodnak, hogy szükséges a takarítás’. Ez az árnyalat más, mint az, amit korábban a proarb-nál megismertünk, melynek jelentése: a cselekvő ismeretlen vagy nem érdekes a pontos személye. (323’) Täyty-y siivo-ta. kell-SG3 takarít-TAINF ’Takarítani kell.’
(323a) A Minun täytyy siivota mondat szerkezetének releváns részletei VP (Pres subj) DNomP (subj) e
V’ (subj)
V (subj) TÄYTY-
InfP (subj) Inf’ (subj) Inf (subj)
V (subj)t V SIIVO-
VP (subj)
Inf (subj) DGenP (subj)
V’ (subj)
Inf -TA
V (subj)t Ø
DGenP DP (Gen)
siivota MINU- (Gen) MINUN minun 210
A (323a)-ban mélyszerkezeti helyén látható minun ’nekem/enyém’ az InfP specifikálóján keresztül a finit igei szerkezetre épülő TP specifikálójába kerül, hiszen más mondatbeli bővítménnyel (például az infinitivusszal) szemben jegyei alkalmassá teszik a téma szerepének betöltésére. Azért gondolom, hogy ezen vonzat mozgása az InfP specifikálóján keresztül történik, mert vannak olyan mondatok (324), amelyekben van alany, mellyel azonban az infinitivus alanya nem koreferens, így mindkettő hangalakot ölt, és ebben az esetben a genitivusi esetű vonzat az InfP-specifikálóban bukkan fel a felszíni szerkezetben. A TP specifikálójába azért nem kerülhet ilyen esetben, mert azt a finit ige alanya tölti be. Vagyis a genitivusi esetű alanyi funkciójú vonzat mozgásáról azt gondolhatjuk, hogy addig a specifikálóig mozog a hierarchiában felfelé, ameddig csak lehetséges – természetesen az eddigiekkel összhangban a hangalakot nem öltő elemek (köztük a PRO) továbbra is maradnak mélyszerkezeti helyükön. (324) Pekka
anta-a
minu-n nukku-a.
Pekka-NOM enged-SG3 én-GEN alszik-TAINF ’Pekka hagy engem aludni.’
(324a) A Pekka antaa minun nukkua mondat szerkezetének releváns részletei VP (Pres Sg3) DNomP (Sg3) V’ (Sg3) : Pekka V InfP ANTADGenPm DP (Gen) MINU- (Gen) MINUN minun
Inf’
Inf Vt NUKKU-
VP Inf -TA
DGenPm Ø
V’ Vt Ø
nukkua
(324a)-ban látható szerkezettel kapcsolatban egy dologra mindenképpen szeretném még felhívni a figyelmet. A nukkua ’aludni’ végső formájának kialakításában a hangtannak is komoly szerepe van: ezen infinitivus képzője a szintaxisban mindig -TA alakban van jelen, a megfelelő igetípushoz történő igazodás109 a hangtani komponensben történik. Térjünk át a MA-infinitivusok tárgyalására. A finn nyelvben bizonyos igék mellett a főnévi igenévi vonzat TA-, mások mellett MA-infinitivus formájában jelenik meg. Ezek 109
A -TA képzőnek a következő megjelenési formái lehetségesek: -A, -dA, -tA.
211
egymással nem cserélhetőek fel. A MA-infinitivusi alakok felépítése a következő: a főige tövéből, egy -MA- elemből és egy határozóragból állnak, mely lehet illativus, inessivus, elativus, adessivus és abessivus. Az utóbbi két raggal ellátott főnévi igenév szabad bővítményként kerül be a szerkezetbe (317d-e), míg az első három rag egyikét viselő infinitivusszal vonzatként találkozhatunk (317a-c). Az illativus, inessivus és elativus a finn nyelv belső helyhatározó ragjai, irányjelölő funkciójukat némely ige mellett az infinitivusokon megjelenve is őrzik: ilyen mondatokat láthatunk (317a-c)-ben; míg más esetekben eredeti helyjelölő jelentésük elvész, megjelenésüknek pusztán grammatikai oka van (325a-c). (325a) Pekka
autta-a Kaisa-a
opiskele-ma-an.
Pekka-NOM segít-SG3 Kaisa-PART tanul-MAINF-ILL ’Pekka segít Kaisának tanulni.’
(325b) Pekka
on
hyvä
laula-ma-an.
Pekka-NOM van-SG3 jó-NOM énekel-MAINF-ILL ’Pekka jó az éneklésben.’
(325c) Pekka
lakkaa
soitta-ma-sta
piano-a.
Pekka-NOM abbahagy.SG3 játszik-MAINF-ELAT zongora-PART ’Pekka abbahagyja a zongorázást.’
A (325a)-ban szereplő mondatból látszik, hogy a MA-infinitivus alanya nem feltétlenül a főige alanyával koreferens; ha az igének van tárgya, akkor az infinitivus szerkezetébe belépő PRO ezen összetevővel vonatkozik azonos valóságdarabra a predikatív vonzatokra jellemző módon (Komlósy 1992, 469-470). Lássuk az ezen szósorhoz tartozó szerkezetet, legalábbis annak releváns részleteit. (326) A Pekka auttaa Kaisaa opiskelemaan mondat szerkezetének releváns részletei VP (Pres Sg3) DNomP (Sg3) V’ (Sg3) : Pekka V DPartPk AUTTA: Kaisaa
InfMaIllP InfMaIll’ InfMaIll
Vt OPISKELE-
VP
InfMaIll DGenPk -MAAN PRO opiskelemaan
212
V’ Vt Ø
A MA-infinitivusok szintaktikai kategóriája összetettebb, mint az alapesetnek tekintett TA-infinitivusoké. Ezek kategóriacímkéjében is szerepel az Inf utalva arra, hogy főnévi igenévről van szó; a Ma részlet jelöli a jellegzetes képző jelenlétét; az Ill, Iness, Elat, Adess, Abess pedig a szóalak végén megjelenő esetragra utal. Azért adtam ennyire összetett kategóriát ezen összetevőknek, hogy egyértelmű legyen, melyik lexikai nem-terminálist kell az adott esetekben a szerkezetbe illeszteni. (327a) InfMaIll → -MAAN (327b) InfMaIness → -MASSA (327c) InfMaElat → -MASTA (327d) InfMaAdess → -MALLA (327e) InfMaAbess → -MATTA A másik dolog, amit feltétlenül kiemelnék a (326)-ban látható szerkezet kapcsán, az, hogy miért nem lesz az esetre utaló kategóriarészletből index, amikor a névszóknál végig ezt a megoldást követtem. Mint ahogyan azt a dolgozat elején (lásd 1.2.) a modell általános jegyeinek ismertetése kapcsán már említettem, csak olyan jegyekből lesz index, amelyek többször relevánsak a szerkezetben (többnyire azért, mert egyeztetésben vesznek részt). A névszóknál az eset valóban ilyen jegy, hiszen a főnévi fejen kívül megjelenik az összes ehhez tartozó szabad bővítményen és néhány kivételtől eltekintve a számneveken is. Ezzel szemben az infinitivusoknál semmilyen más, a főnévi igenévhez tartozó összetevőn nem bukkan fel az infinitivuson megjelenő esetragra utaló morféma, így elégséges ezt az információt kategóriaszinten kezelni. A MA- és TA-infinitivusok Inf fejének komplementumában egyaránt egy VP található, melynek specifikálójában ugyanúgy egy genitivusi esetű DP áll. A TA-infinitivusokkal szemben azonban a MA-típusú főnévi igeneveknél ez az alanyi funkciójú vonzat mindig PRO alakban jelenik meg, mert kötelezően koreferens a főige valamely vonzatával (ha van tárgy, azzal; ha nincs, akkor az alannyal), így nem is jelenhet meg hangalakot öltő formában. A vonzat szerepet betöltő MA-infinitivusok kapcsán egyetlen szerkezetre hívnám még fel a figyelmet: a létige + -MASSA infinitivus kapcsolatra, melyre példa a (317b)-ben látható. A finnben ugyanis ezen szerkezettel110 lehet kifejezni a folyamatosságot (a partitivusi esetjelölés mellett). Az ilyen igelakokat tartalmazó szósorokhoz is olyan reprezentációt rendelhetünk, amely a többi MA-infinitivusra is jellemző, de annyi különlegességet 110
Az ezen szerkezet használatára vonatkozó szabályokról részletesen lásd Farkas (2006, 92-94).
213
tapasztalhatunk az ő esetükben, hogy a finit igei szerkezetben ezúttal egy progr index öröklődése figyelhető meg ezen mondatok folyamatos aspektusa miatt. Ez a progr index a 3.4.9. alfejezetben kifejtetteknek megfelelően a tárgyi funkciójú összetevőknél releváns a finnben, így nem is hal el a V’-nál, hanem ráöröklődik az igére és az annak komplementumában álló valamennyi bővítményre, köztük az infinitivusra is. A nem tárgyi funkciójú összetevőkről ez a folyamatosságot kifejező index nyom nélkül tűnik el: így történik ez az igei fej, a VP-specifikálóban álló Pekka, valamint az inessivusi ravintolassa ’étteremben’ esetében. Ha azonban infinitivus is van a szerkezetben, annak lehet tárgya, amelynél ez az index releváns, így a főnévi igenévről a progr nem törlődik, hanem annak szerkezetén is végigöröklődik egészen az Inf komplemetumában megjelenő VP-ig, pontosabban annak is lecsorog a fejéig és az igei fej komplementumában megjelenő összetevőkig. A VP-specifikálóban álló genitivusi vonzatról nyom nélkül eltűnik, ám a SYÖigei tő mellett megjelenő tárgyi összetevőnél releváns lesz: a (145)-ben megfogalmazott szabály111 alapján az NObjP-ben lévő Obj a progr index jelenléte esetén csak partitivusként realizálódhat. (328) A (317b)-ben látható Pekka oli ravintolassa syömässä keittoa mondat szerkezetének releváns részletei VP (Imperf Sg3 progr) DNomP (Sg3 progr)p V’ (Sg3 progr) : Pekka V (progr) DInessP (progr) V OLE-
InfMaInessP (progr)
DInessP InfMaIness’ (progr) : ravintolassa InfMaIness (progr) VP (progr) V (progr)t InfMaIness (progr) DGenP (progr)p V SYÖ-
InfMaIness -MASSA
DGenP PRO
syömässä
V’ (progr)
V (progr)t Ø
NObjP (progr) NPartP : voileipää
A (328)-ban progr indexszel lejátszódó folyamatnak lehetünk tanúi akkor is, ha a finit igei struktúrában ~, azaz tagadásra utaló index öröklődik: a tárgy negáció esetén is mindig partitivusban jelenik meg, méghozzá nemcsak abban az esetben, ha a főige ilyen funkciójú 111
(145) NObjP (progr) → XPartP, ahol X=N, Num, D
214
összetevőjéről van szó, hanem akkor is, ha az ige vonzataként megjelenő valamilyen infinituvoson belül bukkan fel ilyen összetevő (329a). Ebből következik, hogy valamennyi olyan indexnek végig kell öröklődnie a potenciálisan tárggyal rendelkező infinitivusokon (valamennyi fajtán, nemcsak a MA-típuson), amelyeknek befolyásuk van a tárgy alakjára. Így az általános alanyra utaló arb (329b), a default igealakoknál feltűnő subj (329c), valamint a felszólítás ! (329d) indexe is az itt leírtaknak megfelelően csorog végig a szerkezeteken, csak az ő jelenlétük esetén az Obj-ból nem feltétlenül lesz partitivus (csak ha az a főnév lexikális tulajdonságaiból – anyagnév, illetve parciális mennyiségéből következik); hanem azért felelősek, hogy az Obj-ból ne lehessen Acc, azaz accusativus, csak Nomacc, azaz nominativaccusativus. Ezt illusztrálja a következő néhány példa. (329) Pekka
halua-a
tava-ta
Kaisa-n.
Pekka-NOM akar-SG3 találkozik-TAINF Kaisa-ACC ’Pekka találkozni akar Kaisával.’
(329a) Pekka
ei
halua
tava-ta
Kaisa-a.
Pekka-NOM nem-SG3 akar találkozik-TAINF Kaisa-PART ’Pekka nem akar találkozni Kaisával.’
(329b) Kaisa
halu-ta-an
tava-ta
heti.
Kaisa-NOMACC akar-PASS-ARB találkozik-TAINF azonnal ’Azonnal találkozni akarnak Kaisával.’
(329c) Peka-n
täyty-y
tava-ta
Kaisa.
Pekka-GEN kell-SG3 találkozik-TAINF Kaisa-NOMACC ’Pekkának találkoznia kell Kaisával.’
(329d) Mene osta-ma-an
kirja!
megy vesz-MAINF-ILL könyv-NOMACC ’Menj megvenni a könyvet!’
Mindezek után térjünk rá a szabad bővítményi MA-infinitivusokkal kapcsolatos kérdésekre. Bár ezek belső szerkezete alapvetően megegyezik az eddig bemutatott struktúrákkal, több ponton érdekes kérdések merülnek fel, amelyekre mindenképpen érdemes kitérni. Mivel az ilyen összetevők általában fonológiai szempontból meglehetősen súlyosak, többnyire a mondat végén foglalnak helyet112. A legegyszerűbb megoldásnak az látszik, ha az ilyen főnévi igeneveket is V’ alá vesszük fel, csak ezúttal hamisvonzathelyre – ezek szabad bővítményként inherensen rendelkeznek esettel (330a). Alternatív megoldásként felmerülhet a szabad bővítmények esetében alkalmazható csatolás, amelyet a szórend most tárgyalt jellege 112
Az Otto Behaghel (1932) által megfogalmazott növekvő összetevők törvénye szerint ugyanis „a világ nyelveiben a mondatösszetevők fonológiai súlyuknak megfelelően, növekvő sorrendbe törekednek rendeződni”. (É. Kiss 2007, 129)
215
miatt jobbról lenne célszerű végrehajtani, méghozzá VP-nél, hiszen ezen elemek erre az összetevőre vonatkoznak (330b). Ebben az esetben azonban a főnévi igenévre öröklődni fog az időre, valamint az alany számára és személyére utaló index, amelyek ezen az összetevőn sosem relevánsak, vagyis nyom nélkül eltűnnek róla. A két alternatíva közül azonban csak a (330a)-ban látható hamisvonzathelyes megoldással kezelhetők azon szósorok, amelyekben ez a szabad bővítmény az ige vonzatai közé keveredve bukkan fel113; így ezt a szerkezetet fogom a továbbiakban alkalmazni az ilyen konstrukcióknál, nem a (330b)-ben látható csatolásos verziót. Lássuk a (317d)-ben szereplő mondathoz rendelhető szerkezet mindkét lehetségesként említett változatát. (330a) A Pekka opiskelee suomea kuuntelemalla musiikkia mondat szerkezetének releváns részletei hamisvonzathelyen feltűnő infinitivus esetén VP (Pres Sg3) DNomP (Sg3)p
V’ (Sg3)
:
Pekka
V OPISKELE-
NPartP : suomea
InfMaAdessP InfMaAdess’ InfMaAdess
VP
Vt InfMaAdess DGenPp KUUNTELE- -MALLA PRO Vt kuuntelemalla Ø
V’ NPartP : musiikkia
(330b) A Pekka opiskelee suomea kuuntelemalla musiikkia mondat szerkezetének releváns részletei csatolt pozícióban megjelenő infinitivus esetén VP (Pres Sg3) VP (Pres Sg3) DNomP (Sg3)p
InfMaAdessP (Pres Sg3) V’ (Sg3)
InfMaAdessP (Sg3)
:
Pekka
V OPISKELE-
NPartPk : suomea
InfMaAdessP
kuuntelemalla musiikkia 113
Például: Opeta-n Pekka-a kuuntele-ma-lla musiikki-a puhu-ma-an suome-a tanít-SG1 Pekka-PART hallgatMAINF-ADESS beszél-MAINF-ILL finn-PART ’Zenehallgatással tanítom Pekkát finnül beszélni’. A kuuntelemalla musiikkia ’zenehallgatás segítségével’ összetevő a Pekkaa ’Pekkát’ és a puhumaan suomea ’finnül beszélni’ vonzatok között is felbukkanhat.
216
Érdekes, hogy a MA-infinitivus adessivusi alakjában lévő PRO vonatkoztatása egyértelmű: akár van tárgya az igének (331a), akár nincs (331b), a főnévi igenév alanya a főige alanyával koreferens. (331a) Pekka
autta-a minu-a tuo-ma-lla
paketi-n
posti-sta.
Pekka-NOM segít-SG3 én-PART hoz-MAINF.ADESS csomag-ACC posta-ELAT ’Pekka segít nekem azzal, hogy elhozza a csomagot a postáról.’
(331b) Pekka
laihtu-u
juokse-ma-lla.
Pekka-NOM lefogy-SG3 fut-MAINF.ADESS ’Pekka futással fogy le.’
Térjünk át a MA-infinitivusok utolsó fajtájára: az abessivus ragos főnévi igenevekre. Ennek jellemzői több ponton eltérnek attól, amit az eddig tárgyalt főnévi igeneveknél tapasztalhattunk. Elsőként azt említeném meg, hogy a MA-infinitivusok114 közül egyedül ezen tűnhet fel birtokos személyszuffixum az igenév alanyára utalva (332a). Mindenképpen le kell szögezni, hogy ez a szerkezet nagyon ritka. Ha az infinitivuson nem jelenik meg ilyen szuffixum, akkor alanya lehet általános (332b), vagy lehet koreferens a főige alanyával (332c/317e). Pekka
(332a) Huomaa-ma-tta-ni
läht-i
kotoa.
észrevesz-MAINF-ABESS-SG1 Pekka-NOM indul-IMPERF.SG3 hazulról ’Pekka elment otthonról anélkül, hogy észrevettem volna.’
(332b) Pekka
läht-i
kotoa
huomaa-ma-tta.
Pekka-NOM indul-IMPERF.SG3 hazulról észrevesz-MAINF-ABESS ’Pekka elment otthonról anélkül, hogy bárki észrevette volna.’
(332c/317e) Pekka
läht-i
ulos
sano-ma-tta
sana-a-kaan.
Pekka-NOM indul-IMPERF.SG3 ki mond-MAINF-ABESS szó-PART-sem ’Pekka úgy ment ki, hogy egy szót sem szólt.’
Mindez úgy kezelhető ebben a keretben, hogy az infinitivusi fej komplementumában álló VP specifikálójába (332) esetében a prominun-t, azaz a Sg1 névmás genitivusi alakjának hangalakot nem öltő változatát helyezzük, és az eddigiekkel összhangban az infinitivusi szerkezetben ekkor öröklődik egy Sg1 index, mely biztosítja az egyeztetést. Maga a főnévi igenév (332)-ben szórendi helyéből adódóan S-re csatolva jelenik meg. (332’) esetében az infinitivuson belüli VP-specifikálóban egy PROarb, azaz egy általános alany kap helyet (’mindenkire érvényes, hogy nem vette észre Pekka távozását’); míg a (317e) szósornál egy az alannyal azonos indexet viselő PRO-t találunk ebben a pozícióban.
114
TA-infinitivuson sosem jelenhet meg birtokos személyszuffixum.
217
Mielőtt az általam javasolt konkrét szerkezeteket megadnám, az abessivusi ragos MAinfinitivus még egy olyan vonására szeretném felhívni a figyelmet, amely csak erre az alakra jellemző. Arról van szó, hogy ezen alak negatív (’valami nélkül’) jelentése miatt a szerkezetében felbukkanó tárgy csak partitivusban állhat. Ezt példázza a (332c/317e)-ben látható mondat is. Ennek kezelésére alkalmazhatunk egy eddig is használt eszközt: a ~ indexet, amely arra utal, hogy a szerkezetben tagadás van, még ha jelen esetben ez implicit, morfológiailag kódolt módon van is jelen, nem pedig a megszokott tagadóige formájában. Ez az index pontosan azt a hatást váltja ki, amit szeretnénk, hiszen ~ jelenléte esetén a tárgyi funkciójú összetevő csak partitivusi formában jelenhet meg a felszínen115. Mindezek tisztázása után lássunk két konkrét szerkezetet. (333) A Huomaamattani Pekka lähti kotoa mondat szerkezetének releváns részletei S InfMaAbessP
S
InfMaAbessP (~) Pekka lähti kotoa InfMaAbessP (Sg1 ~) InfMaAbess’ (Sg1 ~) InfMaAbess (Sg1 ~) V (~)t
VP (Sg1 ~)
InfMaAbess (Sg1 ~)
V HUOMA-
VP (Sg1 ~)
MATTA- (Sg1 ~)
DGenP (Sg1 ~)
V’ (Sg1 ~)
MATTANI (~)
MINUN (~)
V (~)t Ø
MATTANI
MINUN
huomaamattani
prominun
A VP-specifikálót továbbra is a (322)-ben megadott szabály116 hozza létre, így továbbra sem lehetséges az, hogy nominativusi bővítmény kerüljön ebbe a pozícióba. Az eddigiekhez képest pusztán annyi eltérést tapasztalhatunk, hogy vannak indexek (szám-személy, illetve a tagadásoknál megjelenő ~), amelyek öröklődnek a nem-terminálisokra; hiszen a (322) szabályban nincs hivatkozás semmilyen indexre, ami azt jelenti, hogy minden ilyen elem tovább csorog. A negációra utaló ~ indexnek ebben a szerkezetben nincs „tennivalója”, hiszen 115 116
(142) NObjP (~) → XPartP, ahol X=N, Num, D (322) VP → DGenP V’
218
nincs tárgyi funkciójú vonzat. Ennek működésére a következő mondatban láthatunk majd példát. A szám-személy index azonban az említetteknek megfelelően komoly szereppel bír: ennek hatására jelenik meg a birtokos személyszuffixum az infinitivusi fejen, valamint ennek segítségével biztosítódik az, hogy csak Sg1 névmás kerülhet VP-specifikálóba. Mivel a névmás nem ölt hangalakot, nem mozog a főnévi igenév specifikálójába kétségkívül érdekes szerkezetet hozva ezáltal létre: ilyen konstrukcióban eddig még nem tapasztalhattunk egyeztetést. Itt egy régens nem a vonzatával, hanem a vonzatának egy kitüntetett vonzatával egyeztetődik. Ilyen egyeztetést más nyelvekben is láthatunk: például a magyarban ugyanez történik, amikor az ige határozottságban egyeztetődik főnévi igenévi vonzatának tárgyával. (334) Péter el akarja venni Maritól a lapátot. vs. Péter el akar venni Maritól egy lapátot. Mivel az ábrával kapcsolatos többi érdekességet már említettem, térjünk át arra, milyen reprezentáció rendelhető a (332c/317e)-ben szereplő szósorhoz. (335) A Pekka lähti ulos sanomatta sanaakaan mondat szerkezetének releváns részletei VP (Imperf Sg3) V’ (Sg3)
DNomP (Sg3)p :
Pekka
V LÄHTE-
AdvP : ulos
InfMaAbessP InfMaAbessP (~) InfMaAbess’ (~)
InfMaAbess (~)
VP (~)
Vt (~)
InfMaAbess (~)
DGenP (~)p
V SANO-
InfMaAbess -MATTA
DGenP PRO
V’ (~) Vt (~) Ø
NObjKinP (~) NPartKaanP
sanomatta NKaanP (Part) NKaan’ (Part) NKaan (Part) SANA-KAAN (Part) SANAAKAAN sanaakaaan
219
(335)-ben látható, miért kell a negációra utaló ~ indexnek megjelennie az abessivusi MAinfinitivus szerkezetében: egyrészt a V komplementumában szereplő tárgy csak partitivus formájában ölthet testet, melyről a (142)-ben megadott szabály117 ad számot; másrészt ezen az összetevőn egy -kin ’is’ partikula is megjelenik, amely szintén csak a negatív környezetben előforduló -kAAn változatában állhat ilyen főnévi igenév környezetében. Utóbbiról a (296b)ben megadott szabály118 alkalmazásával adhatunk számot. Jelen esetben mindkét szabályt egyidejűleg kell használni: (336) NObjKinP (~) → NPartKaanP A (335)-ben látható ábra kapcsán még egyszer kiemelném, hogy az infinitivus szerkezetén belül megjelenő VP specifikálójában ezúttal PRO áll, amely koreferens a főige alanyával – ezt jelzi a mindkét összetevőn feltüntetett p index. Szintén említést érdemel még magának az infinitivusnak a szerkezetben elfoglalt helye: a korábban tárgyalt adessivusi MA-infinitivushoz hasonlóan ezt is a főigei V’ alatt hamisvonzathelyen tüntettem fel. Térjünk át az eddig negyedik infinitivusként említett szerkezetek tárgyalására. Az erre a típusra jellemző -minen képzővel ellátott struktúrák több olyan tulajdonsággal is rendelkeznek, amelyek nem érvényesek a többi főnévi igenévre. Így például ezen szerkezetek betölthetik a mondatban a téma pozícióját (337a), míg a többi főnévi igenév nem jelenhet meg ezen a helyen (vö. (337b-c)-t); nem lehet tárgyuk: az ige mellett ilyen funkciót betöltő összetevőknek a szóban forgó szerkezetekben genitivusi esetben kell megjelenniük (340b) – ugyanilyen esetbe kerül a cselekvő is, amennyiben tárgyatlan igéből képeztük a szót (338b); valamint határozót sem kaphatnak bővítményként. (337a) Matkusta-minen on
hauska-a.
utazik-Ás-NOM van-SG3 kellemes-PART ’Az utazás kellemes (dolog).’
(337b) *Matkusta-a utazik-TAINF
(337c) On
on
hauska-a.
van-SG3 kellemes-PART
hauska-a
matkusta-a.
van-SG3 kellemes-PART utazik-TAINF ’Kellemes (dolog) utazni.’
A felsorolt tulajdonságok a főnevekre jellemzőek, nem az igenevekre, így én ezen elemeket nem is sorolom az infinitivusok közé, hanem a továbbiakban egyfajta speciális 117 118
(142) NObjP (~) → XPartP, ahol X=N, Num, D (296b) XCasusKinP (~) → XCasusKaanP, ahol X=D, N, A... és Casus=Nom, Acc, Gen...
220
főnévként tárgyalom őket, amelyek mélyében egy ige jelenik meg. Korábban már többször említettem, hogy az általam alkalmazott modellben minden produktív morfológiai művelet a mondattanban történik, így erről a deverbális főnévképzésről is ebben a grammatikai komponensben adok számot. Az annotációkban a -minen képző alatt a magyar megfelelőjét (-Ás) tüntetem fel. Lássunk konkrét szerkezeteket, amelyeken keresztül bemutatom az ilyen főneveknek egy lehetséges (indexelt nyelvtanos) kezelési módját. Elsőként tekintsük a lehető legegyszerűbb struktúrát, amelyben az eredeti igének csak egy alanyi vonzata van. (338a) Pekka
laula-a.
Pekka-NOM énekel-SG3 ’Pekka énekel.’
(338b) Pidä-n
Peka-n laula-mise-sta.
kedvel-SG1 Pekka-GEN énekel-ÁS-ELAT ’Kedvelem Pekka éneklését.’
(339) A Pidän Pekan laulamisesta mondat szerkezetének releváns részletei VP (Pres Sg1) DNomP (Sg1) MINÄ
V’ (Sg1)
V PITÄ-
DElatP
prominä
DP (Elat) D’ (Elat) D (Elat) +def
NP (Elat) N’ (Elat)
N (Elat) V (minen)t V LAULA-
VMinenP
N (Elat)
VP (minen)
-MINEN (Elat)
DGenP (minen)
V’ (minen)
-MISESTA
DGenP
V (minen)t Ø
laulamisesta
DP (Gen) :
N (Gen) PEKKA- (Gen) PEKKAN Pekan 221
A (339)-ben szereplő ábrából látható, hogy ezen főnévi kifejezések szerkezete nagyfokú hasonlóságot mutat az eddig ebben a fejezetben tárgyalt igeneves struktúrákkal, csak jelen esetben nem egy Inf, hanem egy N fej lesz az, amely komplementumába veszi a VP-t, így a V-fej ezúttal az N-be mozog be, hogy az ott lévő -MINEN képzővel komplex fejet alkosson. Az igei fej mozgását ezúttal is az váltja ki, hogy a főnévi fejben egy szuffixum áll, amelynek tőre van szüksége. Az ábrából látható, hogy az N-fejbe beillesztődő -MINEN lexikai nemterminálisra ugyanúgy rácsorognak a főnévi struktúrában öröklődő indexek, ahogyan azt más (nem képzői) fejek esetében is láthattuk, és ugyanazokat a változásokat okozzák ezen az elemen is, mint minden főnéven. Az eddig tárgyalt igenévi struktúrák és a szóban forgó szerkezetek között a legfontosabb eltérést az jelenti, hogy az N-fej komplementumában nem egy egyszerű VP, hanem egy összetett kategóriacímkével ellátott igei csoport, VMinenP áll, melynek Minen része a szerkezetben jelen lévő jellegzetes képzőre utal. Ebből a címkerészletből a következő lépésben index lesz, mely végigcsorog a teljes igei szerkezeten. (339)-ben ennek még nem látható a relevanciája, de a következőkben tárgyalandó (341)-ben szereplő ábra kapcsán magyarázatot fogok adni arra, miért van szükség erre az indexre. A VP-specifikálóban az eddig látottaknak megfelelően egy genitivuszi esetű DP vonzat bukkan fel a (322)-ben megfogalmazott szabálynak119 megfelelően, mely a generálás későbbi szakaszában az NP specifikálójába mozog. Erről az elemről a minen index nyom nélkül eltűnik. Lássuk, milyen szerkezet rendelhető azon főnévi kifejezésekhez, amelyek mélyében tárgyas ige áll. (340a) Pekka
laula-a
uus-i-a
laulu-ja.
Pekka-NOM énekel-SG3 új-PL-PART ének-PL-PART ’Pekka új dalokat énekel.’
(340b) Pidä-n
uus-i-en
laulu-j-en
laula-mise-sta.
kedvel-SG1 új-PL-GEN ének-PL-GEN énekel-ÁS-ELAT ’Kedvelem az új dalok éneklését.’
119
(322) VP → DGenP V’
222
(341) A Pidän kauniiden laulujen laulamisesta mondat szerkezetének releváns részletei VP (Pres Sg1) DNomP (Sg1) MINÄ
V’ (Sg1)
V PITÄ-
DElatP
prominä
DP (Elat) D’ (Elat) D (Elat) +def
NP (Elat) N’ (Elat)
N (Elat) V (minen)t V LAULA-
VMinenP
N (Elat)
VP (minen)
-MINEN (Elat)
DGenP (minen)
-MISESTA
DGenP
laulamisesta
V’ (minen)
V (minen)t Ø
PRO
NObjPlP (minen) DGenPlP DPlP (Gen) DP (Pl Gen) : N’ (Pl Gen)
AP (Pl Gen) : A (Pl Gen)
N’ (Pl Gen) N (Pl Gen)
UUTE- (Pl Gen)
LAULU- (Pl Gen)
UUSI- (Gen)
LAULUI- (Gen)
UUSIEN uusien
LAULUIEN laulujen
A (340)-ben szereplő példából látható, hogy amennyiben az igének van tárgya, akkor az az összetevő bukkan fel az ilyen igéből képzett főnév birtokosaként, a cselekvő pedig eltűnik a szerkezetből (a VP specifikálójában ilyenkor PRO jelenik meg – lásd (341) alább). Egy finit ige mellett a tárgy sosem állhat genitivusban; ez az eset egyértelműen a főnév hatásának tudható be, amelynek komplementumába az ige, melynek tárgyáról szó van, bekerül. Ennek
223
az esetbeli érdekességnek a kezeléséhez van szükség a minen indexre: ez az index, mint mondtam, végigöröklődik a teljes igei szerkezeten rácsorogva a V-fejre, valamint az annak komplementumában megjelenő NObjP-re is, és ez utóbbin releváns is lesz. Ilyen index esetén ugyanis az Obj-ból kötelezően Gen lesz, míg az N (mely az alulspecifikált főnévi kategória) ezúttal D-ként ölt testet, hiszen birtokos csak DP lehet (vagy legfeljebb NumP, de számnév nincs jelen ebben a szerkezetben). Ezt fogalmazza meg szabály formájában (342). (342) NObjP (minen) → XGenP, ahol X=D, Num Ez a genitivusi esettel rendelkező tárgyi funkciójú összetevő pedig a generálás egy későbbi fázisában egy N’ alatti hamisvonzathelyen keresztül a DP-specifikálóba mozog. Azért nem az NP specifikálójába, mert oda nem kerülhet NObjP kategóriájú elem, csak genitivusi esetű DP. A tárgyi összetevő így abba a pozícióba kerül, amely a főnévi csoport operátorpozíciójának tekinthető (vö. Szabolcsi-Laczkó 1992, 215–220), és így alkalmas az ilyen jellegű összetevők befogadására is (vö. a finit szerkezeteknél alkalmazott TP működésével). Mindezek után ezen szerkezetekkel kapcsolatban már csak azt kell tisztázni, hogy mi a helyzet azokban az esetekben, amikor az eredetileg alanyi, valamint az eredetileg tárgyi funkciójú vonzat egyszerre jelenik meg egy ilyen konstrukcióban. Ez azért érdekes, mert ebben az esetben mindkét szóban forgó összetevőnek genitivusi ragos formában kell testet öltenie. (343a)-ból látszik, hogy ez lehetséges, és a két összetevő közül az alanyi funkciójú foglalja el az NP-specifikálóját, míg a tárgy inkorporálódni látszik az igébe, mert semmi sem ékelődhet ezen vonzat és az igéből képzett főnévi fej közé. Ebből a szempontból hasonló szerkezeteket kapunk, mint amelyeket 4.3. fejezet végén (243)-ban és (244)-ben már láttunk. Az inkorporációnak némileg ellentmondani látszik az a tény, hogy a (343b)-ben látható szósor is helyes. Ez az összetevő fejinkorporációval nehezen lenne kezelhető, hiszen itt egyértelműen egy főnévi csoport inkorporációját kellene végrehajtani egy igei fejbe. Ez a művelet (NP csatolása V-fejre) az általam használt keretben nem lehetséges, mivel fejre csak fejet engednek meg csatolni a szabályaim, frázist nem. Ezért ehhez a szerkezethez nem tudok elemzést rendelni.120 (343) Pekka
asenta-a jatkuva-sti
TV:tä.
Pekka-NOM szerel-SG3 folyamatos-an TV-PART ’Pekka folyamatosan szereli a TV-t’.
120
Ha megengednénk, hogy egy fejnek két ugyanolyan esetű vonzata legyen (az eredeti alany és tárgy is genitivusban jelenhessen meg), az ebből eredő túlgenerálási kockázattal sokkal többet veszítenénk, mintha kezelnénk egy ilyen láthatóan kivételes szerkezetet az említett módon.
224
(343a) Puhu-n
Peka-n
jatkuva-sta
TV:n asenta-mise-sta.
beszél-SG1 Pekka-GEN folyamatos-ELAT TV-GEN szerel-ÁS-ELAT ’Pekka örökös TV-szereléséről beszélek’.
(343b) Peka-n
hyvä-n mutta silti
jatkuva
Pekka-GEN folyamatos-NOM jó-GEN
de
hiekkolaatuise-n viini-n juo-minen tule-e kallii-ksi.
mégis gyenge minőségű-GEN bor-GEN iv-ÁS-NOM lesz-SG3 drága-TRL
’Pekka örökös jó, de mégis gyenge minőségű borivása drága lesz’.
Mindenképpen fontos még megemlíteni, hogy amennyiben nem tárgyi funkciójú az ige másik vonzata, akkor lehetséges ezen kifejezés fejének inkorporálása az igei fejbe (mely utána természetesen N-fejbe mozog), és így az ige eredeti alanya (genitivusi esetének köszönhetően) elfoglalhatja az NP specifikálóját. (344) Puhu-n
Peka-n Pécsi-in matkusta-mise-sta.
beszél-SG1 Pekka-GEN Pécs-ILL utazik-Ás-ELAT ’Pekka Pécsre utazásáról beszélek’.
(345) A Puhun Pekan Pécsiin matkustamisesta mondat szerkezetének releváns részletei VP (Pres Sg1) V’ (Sg1)
DNomP (Sg1) MINÄ
V PUHU-
DElatP
prominä
DP (Elat) D’ (Elat) D (Elat) +def
NP (Elat) N’ (Elat)
N (Elat) V (minen)t N (Ill)p
V (minen)
PÉCSI- (Ill) V MATKUSTAPÉCSIIN Pécsiin matkustamisesta
VMinenP N (Elat)
VP (minen)
-MINEN (Elat) DGenP (minen) -MISESTA
DGenP V (minen)t Ø DP (Gen) : N (Gen) PEKKA- (Gen)
V’ (minen) DIllP (minen) DIllP DP (Ill) : N (Ill)p Ø
PEKKAN Pekan A főnévi igenévi struktúrákat tárgyaló alfejezet lezárásaképpen bemutatom a korábban ötödik infinitivusként említett kifejezések szerkezetét. Ez a meglehetősen összetett igei forma
225
kis híján megvalósult cselekvések leírására használatos. Felépítése a következő: az igei tövön a MA-infinitivusokra jellemző -mA morféma kicsinyítő képzővel ellátott változata (-mAinen) jelenik meg, amely mindig többes szám adessivusi alakban bukkan fel ezen esetekben (Csepregi 1994, 46). Az infinitivusi alak végén mindig találunk birtokos személyszuffixumot is, amely kötelezően koreferens a finit ige alanyával (így a harmadik személyű birtokosi névmások sem ölthetnek hangalakot a szerkezeten belül – vö. a 3.4.7. alfejezetben leírtakkal). Ez az igenévi forma az előbb tárgyalt -minen-es alakoknál mindenképpen közelebb áll az infinitivusokhoz, mert bár a rajta megjelenő többes szám, adessivusi esetrag és birtokos személyszuffixum a főnévi kifejezésekre jellemző, e mellett az igéből képzett alak mellett megjelenhet tárgy, és ez a főnevek esetében semmiképpen sem lehetséges. Vagyis az imént tárgyalt -minen képzős formákkal szemben ezt az alakot továbbra is a főnévi igenevek közé sorolom, méghozzá a MA-infinitivusok közé, hiszen a benne szereplő -mA morféma révén az ezen típusba tartozó lexikai elemekhez köthető. Lássunk egy konkrét szerkezetet. (346) Ol-i-n
tappa-mais-i-lla-ni
Peka-n.
van-IMPERF-SG1 megöl-MAINF-PL-ADESS-SG1 Pekka-ACC ’Majdnem megöltem Pekkát.’
(347) Az Olin tappamasisillani Pekan mondat szerkezetének releváns részletei VP (Imperf Sg1) V’ (Sg1)
DNomP (Sg1) MINÄ
V OLE-
InfMaAdessPlP
prominä
InfMaAdessPlP (Sg1) InfMaAdessPl’ (Sg1) InfMaAdessPl (Sg1) Vt TAPPA-
VP (Sg1) V’ (Sg1)
InfMaAdessPl (Sg1) DGenP (Sg1) -MAISILLA- (Sg1)
MINUN
-MAISILLANI
prominun
tappamasisillani
Vt Ø
NObjP DAccP DP (Acc) : N (Acc) PEKKA- (Acc) PEKKAN Pekan
226
A MA-infinitivus ezen alakja igen ritkán fordul elő hétköznapi beszédben úgy, hogy egy tárgy is jelen van a szerkezetben, de én mégis ilyen példamondatot választottam, hogy látni lehessen, hogy előfordulhat accusativusi esetű tárgy ilyen főnévi igenév vonzataként. Ugyanis az igealak jelentéséből (’kis híján megvalósult cselekvés’) arra is következtethetnénk, hogy kötelező ezen igei forma mellett a partitivus használata, ám ezt a feltételezést a (346)-ban látható szósor grammatikussága megcáfolja. A (347)-ben látható szerkezet hasonlít az abessivusi MA-infinitivusoknál látott egyik példához (lásd (333)) abban, hogy ennek stuktúrájában is ugyanott és ugyanúgy jelenik meg birtokos személyszuffixum, mint annál; csak míg a -MATTA formáknál ez viszonylag ritka jelenség, addig ennél a fajta főnévi igenévi alaknál kötelező ennek az egyeztető morfémának a jelenléte. A jelenleg tárgyalt infinitivus kategóriája a legösszetettebb az eddig látottak közül. Az Inf címkerészlet arra utal, hogy ezúttal is főnévi igenévről van szó; míg a Ma azt jeleníti meg, hogy esetében a MA-infinitivusok egyik alesetével találkozunk; az Adess a szóalakban lévő esetragra utal; míg a Pl az ilyen alakokban kötelezően megjelenő lévő többes számot mutatja. Ezúttal (a főnévi kifejezéseknél látottaktól eltérően) nem lesz index sem a többes számból, sem az esetragból, mert ezek egyeztetésben nem vesznek részt, csak az igenévi frázis fejében megjelenő lexikai nem-terminális szempontjából relevánsak, így elég ezeket kategória-szinten kezelni. (348) InfMaAdessPl → -MAISILLAIndexként csak az ige alanyára utaló szám-személy jegy jelenik meg, hiszen ennek relevanciája van: a VP-specifikálóban megjelelő alany és az igenévi fej között lévő egyeztetésben van szerepe. Az ábra valamennyi további részlete a korábbiakból már ismert: az infinitivusi fej komplementumában megjelenő VP-re ráöröklődik az alany számára és személyére utaló Sg1 index, mely a VP-specifikálóban megjelenő genitivusi vonzatnál azonnal kiváltja a megfelelő személyes névmási lexikai nem-terminális megjelenését. Az igei fej komplementumában megjelenő NObjP Obj címkerészlete ezúttal Acc-ként ölt testet, az alulspecifikált N kategória pedig ebben az esetben D-ként jelenik meg, hiszen a Pekka határozott főnévi kifejezés121. Ennél az elemnél a hangtani komponensben fokváltakozás történik – az accusativus rag egyetlen mássalhangzóból áll, így lezárja a szótagot, és kiváltja ezt a már sokszor látott mássalhangzó-alternációt. 121
Van olyan eset, amikor egy tulajdonnév NP-ként jelenik meg, például Pekka kutsu-u minu-a Jussi-ksi PekkaNOM Hív-SG3 én-PART Jussi-TRL ’Pekka Jussinak hív engem’.
227
Ami a mozgatásokat illeti: az Inf komplementumában megjelenő VP feje az eddig látottaknak megfelelően Inf-fejbe mozog, hogy az ott beillesztésre kerülő szuffixum tőhöz jusson. A VP-specifikálóban feltűnő genitivusi esetű névmás pedig a finit ige specifikálójában lévő alanyesetű névmáshoz hasonlóan nem mozog sehova, hiszen ebben a rendszerben a hangalakot nem öltő elemek nem mozognak. 5.2. A participiumok szerkezete Az Iso suomen kielioppiban (ISK 2004, 515–530) a participiumoknak négy típusát különböztetik meg. Az első a VA-participium, mely egyidejű vagy utóidejű a főigéhez képest (349–350), és melyre ezentúl az annotációkban mint VAPTC utalok. A második a NUTparticipium, mely előidejű a főigéhez képest (351–352); az ilyen elemek az annotációkban NUTPTC-ként szerepelnek majd. Mindkét típusnak van aktív (349, 351) és passzív alakja (350, 352) is (a passzív formát az annotációkban a PASS elem jeleníti meg). A harmadik csoportba sorolják az ún. agenttipartisiippit ’ágensparticipiumot’, melyet használva egy passzív szerkezetben kifejezhető a cselekvő személye (353). Ezen igenévi konstrukcióban kötelező is megjeleníteni ezt a vonzatot, mely birtokosként épül be a szerkezetbe, és amelyet birtokos személyszuffixum is megjeleníthet (353b). Erre a participiumfajtára az annotációkban AGPTC-ként utalok. A negyedik típusba tartozó lexikai elemekre pedig a kieltopartisiippi ’tagadó/negatív participium’ (354) elnevezést használják; ezek az annotációkban NEGPTC-ként szerepelnek. Mivel ezen igenevek tipikusan főnévi bővítményként szoktak a mondatokban megjelenni122, én is ilyen helyzetben vizsgálom a szerkezetüket. (349) Puhu-n
luke-va-sta
tytö-stä.
beszél-SG1 olvas-VAPTC-ELAT lány-ELAT ’Az olvasó lányról beszélek.’
(350) Puhu-n
lue-tta-va-sta
kirja-sta.
beszél-SG1 olvas-PASS-VAPTC-ELAT könyv-ELAT ’Az elolvasandó könyvről beszélek.’
(351) Puhu-n
luke-nee-sta
tytö-stä.
beszél-SG1 olvas-NUTPTC-ELAT lány-ELAT ’Arról a lányról beszélek, aki olvasott.’
(352) Puhu-n
lue-tu-sta
kirja-sta.
beszél-SG1 olvas-PASS.NUTPTC-ELAT könyv-ELAT ’Az elolvasott könyvről beszélek.’
122
A VA-, valamint a NUT-participiumokról a lauseenvastikék (5.3.) kapcsán is szó lesz.
228
(353a) Puhu-n
Peka-n
luke-ma-sta
kirja-sta.
beszél-SG1 Pekka-GEN olvas-AGPTC-ELAT könyv-ELAT ’A Pekka olvasta könyvről beszélek.’
(353b) Puhu-n
luke-ma-sta-si
kirja-sta.
beszél-SG1 olvas-AGPTC-ELAT-SG2 könyv-ELAT ’???Az olvastad könyvről beszélek ~ Az általad olvasott könyvről beszélek.’
(354) Puhu-n
luke-mattoma-sta
kirja-sta.
beszél-SG1 olvas-NEGPTC-ELAT könyv-ELAT ’Az olvasatlan könyvről beszélek.’
Minden jelzőként megjelenő participiumra érvényes, hogy valamennyi ilyen helyzetben álló szabad bővítményhez (AP, DetP) hasonlóan rajtuk is feltűnik a főnévi fej száma és esete, melyet a főnévi szerkezetben öröklődő Pl-, illetve esetindexek alkalmazásával egyszerűen meg lehet ragadni ebben a keretben. Ennek mechanizmusát a főnévi kifejezések szerkezetének tárgyalásakor már ismertettem (lásd a 4.1. alfejezetben a (200a) és a (202) ábra kapcsán mondottakat). Szintén részletesen kifejtettem már az agenttipartisiippiben megjelenő birtokos kapcsán felvetődő problémákat, és vázoltam ennek megoldását is (lásd a 4.3. alfejezetben a (239–242) szósorokat, a (244)-ben megfogalmazott szabályokat, valamint a (239a–242a)-ban látható ábrákat). Éppen ezért jelen alfejezetben ezekre a kérdésekre részletesen nem térek ki; ezúttal a participiumok belső szerkezetét veszem górcső alá. Ezen igenévi konstrukciók tárgyalását a VA-participiumokkal kezdem. Elsőként lássuk a (349)-hez tartozó struktúrát, mely a lehető legegyszerűbb ilyen igenévi szerkezet. Az előző alfejezetben tárgyalt infinitivusi konstrukciókhoz képest a legfontosabb eltérést az jelenti, hogy a Partis-fej komplementumában ezúttal nem (közvetlenül) VP, hanem VoiceP jelenik meg. Erre azért van szükség, hogy a passzív szerkezetekkel is el lehessen majd számolni, hiszen ezek kezeléséhez szükség van erre a frázisra: ennek fejében születik meg a passzivitásra utaló morféma (vö. 3.4.2.). A főnévi csoportban öröklődő indexeknek a Partis-fejig mindenképpen el kell jutniuk, hiszen ezen meg kell jelenítenünk őket a már említett főnévi fejjel történő egyeztetés miatt, így a Partis-fej komplementumában álló VoiceP-re is ráöröklődik minden ilyen a főnévi csoportban csorgó jegy, mely csomópontnál azután nyom nélkül eltűnnek a rendszerből (355). Jelen esetben ez mindössze egy elativusi esetindexet érint, mivel a vizsgált főnévi kifejezés egyes számú és nem tartalmaz személyes névmási birtokost. (355a) VoiceP (Pl) → VoiceP (355b) VoiceP (Casus) → VoiceP, ahol Casus=Nom, Acc, Gen... (355c) VoiceP (Numerus-persona) → VoiceP
229
(356) A Puhun lukevasta tytöstä mondat szerkezetének releváns részletei V’ (Sg1) V PUHU-
DElatP DP (Elat) D’ (Elat) D (Elat) +def
NP (Elat) N’ (Elat)
PartisP (Elat)
N’ (Elat)
Partis’ (Elat)
N (Elat)
Partis (Elat) Voicei Vt LUKE-
Partis (Elat)
-VASTA
TYTTÖ- (Elat)
VoiceP
TYTTÖSTA tytöstä
Voice’
Voice -VA- (Elat) $
VoiceP (Elat)
Voicei
VP
lukevasta
DGenP
V’
PRO
Vt
A Partis-fejbe az aktív VA-participiumoknál egy -VA lexikai nem-terminális elem illesztődik be (357), amelyen a főnévi kifejezésen öröklődő többes szám (mely ebben a szerkezetben nincs jelen), illetve esetindexek ölthetnek testet, és amelynek szuffixum lévén szüksége van egy tőre, amelyre rátapadhat. Ezt a szerepet ezúttal is az igei fej tölti be, amely azonban nem közvetlenül V-fejből kerül Partis-fejbe, hanem a Voice-on keresztül mozog ide, melyben jelen esetben egy üres elem ($) születik (358), hiszen aktív szerkezetről van szó. Ezt a $ szimbólumot az igei szerkezetek kapcsán már használtam ugyanezen funkcióban (lásd a 3.3. alfejezetben például a (36a, c-e) ábrát, valamint a dolgozat függelékét). Mivel a participium komplementumában álló Voice-on nincs sem időre, sem pedig az alany számára és személyére utaló index, ami a finit igei struktúrában mindig jelen van ezen a csomóponton, a kétféle igei struktúrára vonatkozó szabályokat nem lehet összekeverni, ebből adódóan a rendszer nem fog agrammatikus szósorokat generálni. (357) Partis → -VA(358) Voice → $
230
A Voice komplementumában álló VP specifikálójában ezúttal is egy genitivusi DP jelenik meg a (322)-ben látható szabály123 alkalmazása folytán, mely összetevő aktív participiumok esetén mindig PRO-ként illesztődik be a szerkezetbe, hiszen az itt álló ige alanya kötelezően koreferens a főnévvel, melynek szerkezetében a szóban forgó igei frázist tartalmazó participium megjelenik124. Mielőtt áttérnék a többi participium szerkezetének tárgyalására, ennél a viszonylag egyszerű struktúrájú igenévnél bemutatom azt, hogy hogyan lehet kezelni azon participiumokat, amelyeken belül megjelenő igének hangalakot öltő vonzata is van (a szabad bővítmények a vonzatoknál kevésbé érdekesek, mivel ezeket csatolhatjuk – a csatolás pontos helyére pedig a szórend ad támpontot). (359) Puhu-n
tä-tä
kirja-a
luke-va-sta
tytö-stä.
beszél-SG1 ez-PART könyv-PART olvas-VAPTC-ELAT lány-ELAT ’Az ezt a könyvet olvasó lányról beszélek.’
A (361)-ben látható struktúra csak azokon a pontokon különbözik a (356)-ban látható ábrától, amelyek a szerkezetben ezúttal jelen lévő tárgyi vonzattal kapcsolatosak, így most csak ezek ismertetésére térek ki. A jelzői helyzetben álló participiumok jellemző vonása, hogy az igenévi fejnek kell ezen szerkezetekben utoljára kimondódni, így e mögött csak hangalakot nem öltő elemek maradhatnak, mint amilyen a VP specifikálójában ezúttal is feltűnő PRO, illetve a nyomok. A participiumi fej komplementumában álló VP-ben viszont ezúttal megjelenik egy hangalakkal rendelkező tárgyi vonzat (tätä kirjaa ’ezt a könyvet’), amelynek a felszíni szerkezet elérése előtt a participiumi fej elé kell kerülnie a most elmondottak alapján. Ezt a vonzatot nem lenne szerencsés a PartisP specifikálójába mozgatni, mivel a specifikálói pozíciók eddig a genitivusi (illetve a finit igénél a nominativusi) esetű vonzat számára voltak fenntartva, és ezt az általánosítást a továbbiakban is szeretném fenntartani. A magyarban az ilyen jellegű szerkezetek kapcsán Alberti és Medve (GGG 2002, 78, 81, 266) ún. „kényszertopikalizációról” beszél, ami azt jelenti, hogy csak az imént említett formai kényszer, nem pedig szemantikai okok miatt kell a melléknévi igenévi szerkezetben egy topik frázis építeni, hogy a fej mögött álló vonzat elmozdulhasson mélyszerkezeti helyéről, és ezáltal teljesülhessen az, hogy jelzői helyzetű participium feje mögött nem áll hangalakot öltő összetevő. Az általuk javasolt megoldás jelen keretben is alkalmazható: a participiumi frázis ezért íródik újra topikként, melynek specifikálójába az NObjP-ként V’ alatt születő vonzat egy Partis-fej melletti hamisvonzathelyen keresztül bemozog. Ennek kategóriája azonban 123 124
(322) VP → DGenP V’ Laczkó (2000, 410) terminológiájával: az alanyi PRO-t ez a külső főnév kontrollálja.
231
összetettebb, mint a finit igei szerkezetben lévő párjáé, hiszen ezúttal TPartisP-ként jelenik meg. A Partis címkerészletre azért van szükség, hogy a rendszer emlékezzen arra, hogy ezúttal egy ilyen igenév fölé épült ki ez a frázis. Ezáltal biztosíthatjuk azt, hogy a T komplementumában csak PartisP jelenhessen meg (360); a finit igéknél látott NegP vagy IP ne,
hiszen
ez
utóbbiak
szabályrendszerünk
125
esetén
agrammatikus
szósorokat
is
generálhatna
a
.
(360) TPartis’ → TPartis PartisP (361) A Puhun tätä kirjaa lukevasta tytöstä mondat szerkezetének releváns részletei V’ (Sg1) V PUHU-
DElatP DP (Elat) :
N’ (Elat) PartisP (Elat)
N’ (Elat)
TPartisP (Elat)
N (Elat)
TPartis’ (Elat)
NObjPk DPartP
TPartis (Elat)
TYTTÖ- (Elat) TYTTÖSTA tytöstä
PartisP (Elat) Partis’ (Elat)
tätä kirjaa Partis (Elat) Voicei Vt LUKE-
VoiceP (Elat)
Partis (Elat)
VoiceP Voice’
Voice -VA- (Elat) $
-VASTA
NObjPk Ø
Voicei
lukevasta
VP V’
DGenP PRO
Vt
NObjPk Ø
A TPartis-fejbe a finit igei konstrukciókkal ellentétben nem mozog be az igei fejet is tartalmazó komplex Partis-fej, melynek oka szintén az említett formai kényszerben keresendő: 125
Mindenképpen érdekes megjegyezni, hogy Alberti és Medve (GGG, 2002) ugyanezen kérdést szintén összetett kategóriacímke alkalmazásával oldja meg: az AP-k fölé épülő topik frázisok T A kategóriával rendelkeznek, amelyben az A a látszat ellenére nem index, hanem a kategória része. Az általam alkalmazott rendszerben azért nem ezt a jelölési módszert alkalmaztam, mert összekeverhető lenne az indexekkel.
232
ha a participiumi fej elmozdulna a helyéről, akkor veszélyeztetné azt, hogy ő mondódik ki utoljára a szerkezetben. A magyarban ennek analógiájaként említhetjük azt, hogy az A-fej126 sosem mozog a rá épülő fókusz frázis fejébe, pedig ez a mozgatás (legalábbis a GGG-ben) az igék esetében kötelező, a főnévi és határozói igeneveknél pedig opcionális (az aktuális szórendtől függ, hogy megtörténik-e). Térjünk rá arra, miben más az aktív NUT-participiumot tartalmazó szósorok szerkezete, mint a most tanulmányozott aktív VA-participiumoké. Azért ezeknek a felépítését tárgyalom most, nem pedig a passzív VA-participiumot tartalmazó struktúrákat, mert az előidejű aktív participiumok nem sokban különböznek a most megismert konstrukciótól. Tulajdonképpen az egyetlen igazán érdekes kérdés az ezen participiumokban feltűnő -nUt morféma születési helyét érinti. Erre vonatkozóan ugyanis két megoldás is elképzelhető. Az első szerint ez a képző az imént látottakhoz hasonlóan a Partis-fejbe illesztődne be, a Voice-fejben pedig továbbra is az $ üres elem generálódna. Ezen alternatíva elfogadásával a -vA és a -nUt képzők közötti hasonlóságokat tudnánk szépen megjeleníteni, valamint azt a nyelvtörténeti tényt, hogy a szóban forgó morfémának ez volt az eredeti funkciója (Hakulinen 1961, 233–234)127: a befejezett melléknévi igenév képzője ugyanis csak később vált használatossá a múlt idejű analitikus igealakoknál. A másik megoldási lehetőség az, hogy a szóban forgó morfémát a Voice-fejben vegyük fel abból a megfontolásból, hogy a finit igei konstrukciók esetén is itt szokott generálódni ez az elem128. Ebben az esetben a Partis frázis feje üresen maradna, de mivel a főnévi szerkezetben öröklődő többes számnak és esetindexnek ezen a fejen is meg kell jelenni, az itt terminalizálódó szuffixumok tőigénye miatt a Partis komplementumában álló VoiceP-n belül megszülető igei tőnek a Voice-fejen keresztül ebben az esetben is be kell mozognia ebbe a pozícióba. Érvelni tehát mindkét megoldás mellett lehet, valódi ellenérvet pedig egyik ellen sem lehet felhozni. Én az utóbbi alternatíva mellett döntöttem, mert a participiumi és finit igei konstrukciók közötti párhuzamot mindenképpen meg szerettem volna őrizni. Azt sem szeretném azonban elhallgatni, hogy egy pusztán technikai jellegű megfontolás is rejtőzött a választás hátterében: az előidejű passzív participiumi szerkezeteknél a -nUt-nak megfelelő -tU 126
A GGG-ben a melléknévi igeneveket is az A szintaktikai kategóriába sorolják a szerzők abból a megfontolásból, hogy a szerkezet kívülről a melléknevekhez rendkívül hasonló jellemvonásokkal rendelkezik. 127 A befejezett melléknévi igenév képzője a magyarban is összefügg a múlt idő jelével: a finnhez hasonlóan itt is az előbbiből alakult ki az utóbbi (MNyTNy 1991, 109). 128 Legalábbis a perfectumi és plusquamperfectumi igeidők esetén (lásd például a 3.3. fejezetben szereplő (38, 45-47, 50-51) szerkezeteket, valamint a dolgozat függelékét), az imperfectum tagadása kivételes esetként van kezelve, melyről bővebben lásd a 3.4.2. alfejezetben (61) kapcsán mondottakat.
233
morféma kezelése az általam alkalmazott rendszerben ezt a megoldást választva jóval egyszerűbb, mintha az alternatívaként bemutatott változatot választottam volna. Participium esetében nem a finit igéknél látott -NUT lexikai nem-terminális elemet kell beilleszteni a Voice-fejbe, hanem a névszóknál végig követett stratégia értelmében ennek tövét, vagyis a -NEE- elemet (362). A szabályrendszer nem fog túlgenerálni, mivel a finit igei struktúrákban nem tudnánk alkalmazni ezt a most megadott szabályt abból az okból kifolyólag, hogy ott a Voice csomópontra mindig ráöröklődik valamilyen időre, illetve az alany számára és személyére utaló index, melyek participiumok esetén nincsenek jelen a szerkezetben. Ha egy finit igei konstrukcióban mégis megpróbálnánk alkalmazni a (362)-ben látható szabályt, az a generálás elhalásához vezetne, mert nem találnánk olyan szabályt, amelynek bemenetében ez a lexikai nem terminális szerepelne egy időre, vagy egy alanyra utaló indexszel együtt129. (362) Voice → -NEELássunk egy konkrét példát az ilyen participiumok szerkezetére is. Tekintsük a (351)hez tartozó struktúrát, mely csak abban különbözik a (356)-ban látott szerkezettől, hogy a Partis-fej ezúttal szinte üres, csak egy esetindexből terminalizálódó szuffixum jelenik meg benne; a Voice-fejbe pedig a -NEE- lexikai nem-terminális elemet illesztjük be, nem a $-t. Az ágrajz részleteinek további tárgyalásától (356) nagyfokú hasonlósága miatt ezúttal eltekintek. A Partis-fejben történő lehetséges indexterminalizálódásokra azonban bemutatok néhány példát (363). (364)-ben a (363b) szabály alkalmazását láthatjuk, (363a) a többes szám indexének terminalizálódásáról ad számot ilyen szerkezetekben, míg (363c) az alanyesettel kapcsolatos érdekes problémára világít rá. A nominativusnak ugyanis nincs ragja a finnben, így ilyen esetindexnél csak egy erre utaló szimbólumot jeleníthetünk meg ebben a pozícióban – erre a célra a nyomra emlékeztető -Ǿ-t fogom használni. Ez az elem biztosítja azt, hogy a -NEE-Ǿ nem-terminálisokból (bármilyen ige esetén) -nut, illetve -nyt alak jöjjön létre130. (363a) Partis (Pl) → -I(363b) Partis (Elat) → -STA (363c) Partis (Nom) → -Ǿ 129
Vagyis nincs például -NEE- (Imperf), vagy -NEE- (Sg1) bemenetű szabály (lásd a dolgozat függeléke), és mivel ilyen szabályok híján az említett idő, valamint szám-személy indexek nem tudnak eltűnni a rendszerből, a generálás az indexelt nyelvtan szabályainak értelmében elhal. 130 Például a lukenut ’olvasott’ participium esetén: V→ LUKE-; Voice → -NEE-; Partis (Nom) → -Ǿ; mindezek együtt: LUKE-NEE-Ǿ, melyből lukenut alak lesz. Többes szám nominativus esetén a következő terminalizálódási folyamat játszódik le: V→ LUKE-; Voice → -NEE-; Partis (Pl Nom): Partis (Pl) → -I-; -I- (Nom) → -T; mindezek együtt: LUKE-NEE-T, melyből aztán lukeneet alak lesz.
234
(364) A Puhun lukeneesta tytöstä mondat szerkezetének releváns részletei V’ (Sg1) V PUHU-
DElatP DP (Elat) D’ (Elat) D (Elat) +def
NP (Elat) N’ (Elat)
PartisP (Elat)
N’ (Elat)
Partis’ (Elat)
N (Elat)
Partis (Elat) Voicei Vt LUKE-
Partis (Elat)
TYTTÖ- (Elat)
VoiceP
TYTTÖSTA tytöstä
Voice’
Voice -STA -NEE-
VoiceP (Elat)
Voicei
VP
lukeneesta
DGenP
V’
PRO
Vt
Mindezek után térjünk át a passzív participiumok tárgyalására. A finit igei struktúráknál egy bizonyos fajta személytelen konstrukciónak, az arb alanyú szósoroknak az esetében Shore (1986) alapján a mellett érveltem (lásd 3.4.2.), hogy az ilyen szerkezetek nem azonosak az indoeurópai nyelvekben meglévő passzívummal – a finnben ilyen jegyekkel rendelkező konstrukció ugyanis nem létezik. Az ezen szerkezetben megismert jellegzetes morfémák közül a -TTA-, illetve a -TU megjelenik a participiumok esetében is. Az ilyen igenévi konstrukciókban a ki nem tehető cselekvő továbbra is csak emberként értelmezhető, ahogyan azt az arb alanyú szórok esetében is láttuk. A finit igéknél említettem, hogy nem tranzitív igékhez is hozzákapcsolódhatnak ezek a szóelemek (lásd (56)); ilyen morfémát tartalmazó participium azonban csak tranzitív igei tővel fordul elő: a főnévi fej, amelyhez a participium tartozik, a participium alapját képező ige tárgyi vonzatával azonos. Éppen ezért ezen szerkezetek esetében bátrabban használom a „passzív” terminust.
235
Természetesen a szerkezetben elfoglalt jelzői pozíciójuk miatt a passzív participiumok fején is meg kell jeleníteni a főnévi kifejezés számát és esetét; ebből a szempontból semmilyen különbség nincs a különböző participiumi alakok között. Lássuk, miként kezelhetők ezek az igenévi struktúrák egy indexelt nyelvtani keretben. Először tekintsük a (350)-ben látott szósorhoz rendelhető szerkezet. (365) A Puhun luettavasta kirjasta mondat szerkezetének releváns részletei V’ (Sg1) V PUHU-
DElatP DP (Elat) D’ (Elat) D (Elat) +def
NP (Elat) N’ (Elat)
PartisP (Elat)
N’ (Elat)
Partis’ (Elat)
N (Elat)
Partis (Elat) VoicePassi
Partis (Elat)
V (pass)t VoicePass -VA- (Elat) V LUKE-
-TTA-
-VASTA
VoicePassP (Elat)
KIRJA- (Elat)
VoicePassP
KIRJASTA kirjasta
VoicePass’ VoicePassi
VPassP VP (pass)
luettavasta DGenP (pass) proarb
V’ (pass) V (pass)t
NObjP (pass) PRO
A (365)-ben látható ábrát tanulmányozva az első lényeges eltérés az aktív participiumoknál látott szerkezetekhez képest az, hogy a Partis-fej komplementumában ezúttal egy összetett, VoicePassP kategóriájú elem jelenik meg (366), melynek Pass részlete utal ezen igenevek passzivitására. Jogosan merülhet fel az a kérdés, hogy miért nem azt az arb elemet használom ezen igenevek esetében is, amelyet a megfelelő finit igei szerkezetekben alkalmaztam. A válasz igen egyszerű. Ez a most bevezetett Pass elem nemcsak a Voice kategórián tűnik fel, de az ennek komplementumában álló VP-n is (367), melynek 236
szerkezetében azután indexszé (pass) alakul (369). Ez a pass index a VP specifikálójában megjelenő genitivusi esetű vonzatra ráöröklődve ugyanazt a hatást váltja ki, amelyet az arb index a finit igei konstrukcióknál: a proarb általános alany megjelenését hívja elő (369). Ez a pass index az arb-hoz hasonlóan szintén nem vész el V’-nál a rendszerből, hanem ráöröklődik a V-fejre (melyről azután nyom nélkül eltűnik: V(pass) → V), és az annak komplementumában ilyen participiumok esetében kötelezően megjelenő NObjP-re is – hiszen mint említettem, ilyen participium csak tranzitív igéből képezhető. Az NObjP-ből azután a pass index hatására PRO lesz (371), amely kötelezően koreferens azzal a főnévvel, melynek jelzőjeként a participium megjelenik. Ezért nem lehet jelen szerkezetekben az arb indexet használni: a 3.4.9. alfejezetben megfogalmazott (163a-b)131 szabályok ugyanis az NObjP összetevőből nominativaccusativusi vagy partitivusi esetű főnévi kifejezést hoznának létre, nekünk viszont ezen pozícióban csak a hangalakot nem öltő PRO felbukkanása felel meg. Az új index pedig pontosan ezt a feladatot látja el. (366) Partis’ → Partis VoicePassP (367) VoicePass’ → VoicePass VPassP (368) VoicePass → -TTA(369) VPassP → VP (pass) (370) DGenP (pass) → proarb (371) NObjP (pass) → PRO (368) azt fogalmazza meg szabály formájában, hogy a passzív participiumok komplementumában álló VoicePass fejébe egy -TTA- lexikai nem-terminális elem illesztődik be – ez hordozza a passzív jelentésmozzanatot; míg (emlékeztetésül) az aktív participiumoknál a Voice-fejben egy üres elem ($) bukkant fel. A (365)-ben látott -ttAvA- egyidejű vagy utóidejű jelentésű passzív participium tehát két darabból áll össze a szintaxisban: a VoicePass fejében megszülető -TTA- elemből, illetve a Partis-fejbe beillesztődő -VA- participiumképzőből (mely az azonos jelentésű aktív melléknévi igeneveknél is ebben a pozícióban található). Az igenéven belüli V-fej pedig ezen esetben is ugyanúgy mozog, ahogyan azt az eddig elemzett többi participiumi struktúra kapcsán már többször láthattuk: először a VoicePass-fejbe kerül, ahol összekapcsolódik az ott lévő passzív jelentésű -TTA- elemmel, majd ez a komplex fej a Partis-fejbe mozog, amelyben 131
(163a) NObjP (arb) → XNomaccP, ahol X=N, Num, D (163b) NObjP (arb) → XPartP, ahol X=N, Num, D
237
a -VA- lexikai nem-terminálissal alkot egy újabb komplex fejet. Ezen a -VA- elemen jelennek meg a főnévi csoportban öröklődő indexek: jelen esetben egy elativusi esetindex. A hangtannak a luettavasta végső szóalak megalkotásában ismét komolyabb szerep jut, hiszen a benne lévő igei tövön fokváltakozás történik, valamint a -TTA- elem is mindig ezen komponensben nyeri el végső alakját attól függően, hogy az ige, amelyhez kapcsolódik, milyen igetípusba tartozik132. Azt pedig már több alkalommal említettem, hogy a magánhangzó-harmónia szerinti igazodás is ebben a grammatikai komponensben történik. A következő participium, amelyet alaposabban szemügyre veszek, az előidejű passzív melléknévi igenév. Ennek képzője a -tU, mellyel az arb alanyú igei szerkezetekben már többször találkoztunk (lásd 3.4.2. alfejezetben a (60-61) példákat). Ezzel a morfémával kapcsolatban ugyanaz a kérdés vethető fel, mint amit a -nUt képző kapcsán egyszer már kifejtettem: vagyis az, hogy hol illesszük be a szerkezetbe: VoicePass-fejben (a finit igei szerkezetek mintájára), vagy Partis-fejben azt a vonását kiemelve, hogy esetében egy participiumi képzőről van szó. Itt korántsem annyira egyenrangú a két megoldás, mint az aktív előidejű képző esetében volt. Ha ugyanis az utóbbi megoldást választjuk, és a Partis-fejben szeretnénk ezt a morfémát a szerkezetbe illeszteni, akkor az ennek komplementumában lévő VoicePass feje üresen maradna, pedig eddig minden arb alanyú mondat, illetve passzív participiumi konstrukció esetében volt valamilyen morféma ebben a pozícióban. Ha ezt az általánosítást is meg szeretnénk őrizni a mellett, hogy a Partis-fejben szeretnénk a -tU elemet látni, akkor a VoicePass fejébe beilleszthetjük az imént látott -TTA- morfémát is, de ebben az esetben -TTATU morfémaszekvenciát kapunk, ami azonban nem létezik133. Ha viszont az előbbi alternatíva mellett döntünk, és a -TU lexikai nem-terminálist a VoicePass fejében generáljuk, akkor amellett, hogy megőrizzük a megfelelő arb alanyú finit igei konstrukciók és a szóban forgó passzív participiumi szerkezetek közötti párhuzamot, azt az általánosítást is fenntarthatjuk, hogy valamennyi arb alanyú szósor, illetve passzív participiumi struktúra tartalmaz valamilyen hangalakot öltő morfémát ebben a csomópontban. Mindezek mellett a két előidejű participiumot is azonosan kezeli így a rendszerünk, hiszen a Partis-fej mindkét ilyen igenévi konstrukció esetében (szinte) üres, és a Voice-fejjel komplex
132
Második és harmadik típusú igéknél -tA alakban találkozhatunk vele (pl. syö-tä-vä ’ennivaló’, pes-tä-vä ’mosnivaló’); míg a többi típusba tartozó ige mellett -ttA formában jelenik meg (pl. lue-tta-va ’elolvasandó’, siivo-tta-va ’kitakarítandó’, vali-tta-va ’kiválasztandó’). Az igetípusokat a Lepäsmaa-Silfverberg (1991, 2001) nyelvkönyvekben közölt igetipológiának megfelelően értem. 133 A finit igei konstrukcióknál egy ehhez nagyon hasonló probléma merült fel: lásd 3.4.2. (61).
238
fejet alkotó igének azért kell ebbe a pozícióba bemozognia, hogy a Partis-fejben terminalizálódó szuffixumok (többes szám, eset) tőhöz jussanak. Lássuk a (352)-ben látott szósorhoz rendelhető szerkezetet. (372) A Puhun luetusta kirjasta mondat szerkezetének releváns részletei V’ (Sg1) V PUHU-
DElatP DP (Elat) D’ (Elat) D (Elat) +def
NP (Elat) N’ (Elat)
PartisP (Elat)
N’ (Elat)
Partis’ (Elat)
N (Elat)
Partis (Elat) VoicePassi
Partis (Elat)
V (pass)t VoicePass -STA V LUKE-
-TU-
VoicePassP (Elat)
KIRJA- (Elat)
VoicePassP
KIRJASTA kirjasta
VoicePass’ VoicePassi
VPassP VP (pass)
luetusta DGenP (pass) proarb
V’ (pass) V (pass)t
NObjP (pass) PRO
A (372)-ben látható szerkezet VPassP által uralt része teljesen megegyezik a (365)-ben látott ábra megfelelő részével: a VP specifikálóban a (370)-ben megadott szabálynak köszönhetően ezúttal is az általános alanyt megjelenítő proarb-ot találjuk; a V komplementumában álló NObjP pedig PRO alakban jelenik meg a ráöröklődő pass index hatására (lásd (371)). Az igei fej mozgása is azonos a két struktúrában: a V-fej először a VoicePass-ba mozog, majd az így kialakuló komplex fej mozog tovább a Partis frázis fejébe, hogy az itt megjelenő szuffixum (mely ezúttal egy esetrag) tőhöz jusson.
239
A jelenleg tárgyalt szerkezet abban tér el a (365)-ben látottól, hogy a VoicePass fejben ezúttal a -TU lexikai nem terminális jelenik meg (lásd (368’) alább), nem a -TTA-; továbbá hogy a Partis-fej az ismertetett okokból ezúttal csak a főnévi csoportban öröklődő indexek terminalizálódása folytán keletkezett -STA elemet tartalmazza, participiumképzőt nem. A Partis-fejben terminalizálódó különböző indexekkel kapcsolatban egyébként alkalmazhatóak ezúttal is azok a szabályok, amelyekre néhány példát (363)-ban a -nUt aktív előidejű melléknévi igenév kapcsán már bemutattam. (368’) VoicePass → -TUA VA- és a NUT-participiumokat érintő kérdéseket lezárva térjünk át az agenttipartisiippi szerkezetének tárgyalására. Erről a participiumról már esett szó az előző fejezetben (4.3-ban) a birtokos szerkezetek kapcsán, ugyanis ezen igenévi konstrukcióban mindig kötelező megjelennie ilyen funkciójú összetevőnek hangalakkal rendelkező genitivusi esetű névszó, vagy akár birtokos személyszuffixum formájában. Ebből a szempontból tehát ez a participium jelentősen eltér az eddig tárgyalt melléknévi igenévi szerkezetektől, amelyekben (ha jelzői helyzetben állnak134) nem jelenhet meg soha birtokosi összetevő. Az agenttipartisiippit is jellemzi viszont az a tulajdonság, amelyet valamennyi eddig tárgyalt participium esetében tapasztalhattunk: ha jelzőként135 kapcsolódik egy főnévhez, a főnévi fej számát és esetét ennek az igenévnek a fején is meg kell jelenítenünk. Az agenttipartisiippi annyiban hasonlít a passzív participiumokhoz, hogy ezen igenév ugyanúgy viszonyul a főnévhez, melynek szerkezetébe bekerül, mint amilyen viszonyt a finit ige és annak tárgya között találunk. Agenttipartisiippit tehát csak tranzitív igéből lehet létrehozni. Mindezeket figyelembe véve olyan struktúrát kell rendelnünk ezen igenevekhez, amelyben a participium alapjául szolgáló ige cselekvői vonzata megjelenhet valamilyen hangalakot öltő formában (kimondott birtokosként, vagy birtokos személyszuffixumként); valamint azt is biztosítanunk kell, hogy a szerkezetben szintén kötelezően jelen lévő tárgyi vonzat ne ölthessen hangalakot, azaz hogy ez csak PRO formájában bukkanhasson fel. Ennek a két feladatnak az együttes ellátására egyik eddig alkalmazott index sem megfelelő. A passzív jelentés miatt eleve csak két index jöhet számításba: az arb, de ennek 134
A jelzői helyzetet azért fontos hangsúlyozni, mert a lauseenvastikék kapcsán látni fogunk olyan szerkezeteket, amelyekben megjelenhet birtokosi összetevő – akár személyszuffixum formájában is. Ez érinti a -vA, a -nUt, illetve a -tU participiumot is. 135 Az agenttipartisiippi előfordulhat predikátumként is a mondatban, mely esetben nem kapcsolódik főnévhez: pl. Tämä kirja on Väinö Linna-n kirjoitta-ma ez-NOM könyv-NOM van-SG3 Väinö Linna-GEN ír-AGPTC ’Ez a könyv Väinö Linna írása (műve)’.
240
jelenléte esetén a cselekvő proarb-ként, a tárgy pedig accusativuson kívül bármilyen tárgyesetben megjelenhetne (partitivusban, illetve nominativaccusativusban) – ez az index tehát többszörösen alkalmatlan jelen feladatra. A másik szóba jöhető index a nemrég bevezetett pass, amelynek jelenléte esetén a tárgy valóban PRO-ként kerül be a szerkezetbe, de a VP specifikálójában megszülető cselekvő ezen index mellett is proarb-ként tűnik fel, így ez sem alkalmazható agenttipartisiippi esetén. Mindebből az következik, hogy egy új index bevezetésére van szükség ezeknek a szerkezeteknek a kezeléséhez. Ezt a legegyszerűbb magáról a participiumról elnevezni, hiszen itt valóban egy kivételes konstrukcióról van szó. Így ez az index az ag nevet kapta. Lássunk néhány konkrét szerkezetet, amelyen tanulmányozható ennek az új indexnek a működése (is). Először tekintsük a (353a)-ban látható szósorhoz tartozó reprezentációt. (373) A Puhun Pekan lukemasta kirjasta mondat szerkezetének releváns részletei V’ (Sg1) V PUHU-
DElatP DP (Elat) D’ (Elat) D (Elat) +def
NP (Elat) N’ (Elat)
PartisP (Elat) DGenP (ag)p DGenP : DP (Gen) N (Gen)
N’ (Elat) Partis’ (Elat)
Partis (Elat) VoiceAgi V (ag)t
VoiceAg
N (Elat) VoiceAgP (Elat) KIRJA- (Elat)
Partis (Elat)
VoiceAgP
-MA- (Elat)
VoiceAg’
PEKKA- (Gen) V π -MASTA LUKEPEKKAN Pekan lukemasta
VoiceAgi
KIRJASTA kirjasta
VAgP VP (ag)
DGenP (ag)p Ø V (ag)t
V’ (ag) NObjP (ag) PRO
241
Az agenttipartisiippi szerkezetének jellegzetességeit (373) alapján a következőképpen foglalhatjuk össze. Ezen igenév jellegzetes képzőjét, a -mA-t képviselő lexikai nem-terminális elem (-MA-) a Partis-fejben kerül beillesztésre. Ezt az elemet semmiképpen sem tudnánk kapcsolatba hozni a Voice-fejjel, hiszen az infinitivusoknál is találkozhattunk már vele, amelyek szerkezetében nincs jelen Voice frázis, valamint vannak olyan (igéből képzett) főnevek is, amelyeken ezt a derivációs morfémát találjuk (például kuole-ma ’halál’, esitel-mä ’előadás’). Így bár ez az igenév kétségkívül passzív jelentésű, a szerkezetében lévő Voice-fej ezúttal üres – legalábbis hangalakot öltő elemet nem tartalmaz. Ha ellenben meg szeretnénk őrizni azt az általánosítást, hogy passzív jelentésű konstrukcióknál ennek a frázisnak a fejében mindig van valami, akkor VoiceAg-ba egy passzivitást kifejező hangalak nélküli morfémát helyezhetünk (374): ennek jelölésére a π-t használom. (374) VoiceAg → π A Partis-fej komplementumában ezúttal tehát ismét egy összetett kategóriacímkéjű Voice frázist, egy VoiceAgP-t találunk (375). A kategória Ag részlete utal arra, hogy ezúttal egy agenttipartisiippiről van szó. A passzív participiumoknál használt Pass címkét azért nem alkalmazhattam ebben az esetben, mert (ahogyan azt már kifejtettem) ennek az igenévnek a tulajdonságai nem mindenben azonosak a passzív participiumok megfelelő jellemzőivel: VoicePass fejébe a (368)-ban, illetve a (368’)-ben megadott szabály értelmében egy -TTA-, vagy egy -TU- elemet kellene beillesztenünk, mely agenttipartisiippi esetében agrammatikus konstrukciót eredményezne. (375) Partis’ → Partis VoiceAgP A π-t tartalmazó VoiceAg komplementumában ezúttal egy VAgP-t találunk (376), melynek Ag részletéből a következő lépésben index lesz (ag) (377). Az alkalmazott eljárás teljesen azonos azzal, amit a passzív participiumok esetében nem sokkal ezelőtt a Pass kategóriacímke, illetve a pass index kapcsán láttunk. Az ag index a pass-hoz hasonlóan szintén végigöröklődik az egész VP-n rácsorogva a VP-specifikálóban álló genitivusi esetű vonzatra, valamint az igére és az annak komplementumában megjelenő NObjP-re is. Utóbbira az ag index pontosan ugyanazt a hatást gyakorolja, amit a pass kapcsán már tapasztaltunk: a tárgyi funkciójú összetevő ezen index jelenléte esetén is PRO-ként jelenik meg a szerkezetben (378). A VP-specifikálóban álló összetevő esetében azonban a pass indexszel ellentétben az ag nem váltja ki a proarb megjelenését, hanem nyom nélkül eltűnik erről a genitivusi esetben
242
álló DP-vonzatról (379), mely a PartisP specifikálójába mozog136 létrehozva ezzel azt a szórendet, amelyet a fülünk hall. Az ag indexnek a V-fejen sincs relevanciája, így arról is nyom nélkül tűnik el (380). (376) VoiceAg’ → VoiceAg VAgP (377) VAgP → VP (ag) (378) NObjP (ag) → PRO (379) DGenP (ag) → DGenP (380) V (ag) → V Mindezek
után
lássunk
egy
olyan
ábrát,
amelyben
a
cselekvő
birtokos
személyszuffixum formájában jelenik meg egy agenttipartisiippis szerkezetben. Tekintsük a (353b)-ben látható szósorhoz tartozó reprezentációt (381). Ez a konstrukció kétségkívül a legbonyolultabb azok közül, ami eddig ebben a dolgozatban előfordult. A szerkezet komplikáltsága leginkább az agenttipartisiippin megjelenő birtokos személyszuffixumból adódik, mely miatt a következő lépéseket kell még végrehajtani az ebben a fejezetben eddig megismertekhez képest. Amint azt a 4.3. alfejezetben részletesen kifejtettem, a finnben az esetrag közelebb áll a szótőhöz, mint a birtokos személyszuffixum, mely toldaléksorrend ellentmondani látszik a világ más nyelveiből kimutatható tendenciának: a legtöbb nyelvben ugyanis az ellentétes (birtokos személyszuffixum < esetrag) sorrenddel lehet találkozni (lásd pl. Bartos (2000, 658) magyarral és bolíviai kecsuával kapcsolatos példáját, melyet a dolgozatban a 4.3. fejezetben a 91. lábjegyzetben idéztem). A problémához az is hozzátartozik, hogy a participiumi fejen meg kell jeleníteni annak a főnévi fejnek a számát és az esetét, amelyhez az igenév jelzőként kapcsolódik – ezeket az információkat a szerkezetben indexek hordozzák, melyek közül (381) esetében csak az utóbbival, az esetindexszel kell számolnunk, ugyanis ebben a kifejezésben egyes számban álló főnév szerepel. Mivel az agenttipartisiippiben ezúttal megjelenik egy személyes névmási birtokos, mellyel a participiumi fejet szintén egyeztetni kell (számban és személyben), ennek biztosításához is szükségünk van egy indexre. Mivel azonban ennek a birtokosi indexnek kell a participiumi fejen legutolsóként megjelennie, ennek kell az indexfüzér jobb szélén állnia, vagyis ennek kell legelőször indexszé válnia. Ennek végrehajtásához azonban az szükséges, hogy a főnévi kifejezésről a participiumi frázisra öröklődő eset indexből kategóriarészletet csináljunk, hogy ezt az információt se veszítsük el, 136
Az alanyi funkciójú genitivusi DP azért nem Voice specifikálóján keresztül mozog PartisP alá, mert a finit igei szerkezeteknél sem áll meg az elmozgó alany ebben a pozícióban.
243
és közben a megfelelő toldaléksorrendet is biztosítani tudjuk. Az elativusi esetindex tehát az első lépésben eltűnik, de úgy, hogy a participium kategóriájának részletében közben megjelenik, majd a következő lépésben feltűnik a szerkezetben a birtokosra utaló Sg2 index, mely után az Elat kategóriarészletet ismét indexszé alakíthatjuk. Ezek az indexek lecsorognak egészen a participium fejéig, ahol a megfelelő sorrendben terminalizálódnak. (381) A Puhun lukemastasi kirjasta mondat szerkezetének releváns részletei V’ (Sg1) V PUHU-
DElatP DP (Elat) D’ (Elat) D (Elat) +def
NP (Elat) N’ (Elat)
PartisP (Elat)
N’ (Elat)
PartisElatP
N (Elat)
PartisElatP (Sg2)
KIRJA- (Elat)
PartisP (Elat Sg2)
KIRJASTA kirjasta
Partis’ (Elat Sg2) Partis (Elat Sg2) VoiceAg (Sg2)i
VoiceAgP (Elat Sg2)
Partis (Elat Sg2)
VoiceAgP (Sg2)
V (ag)t
VoiceAg (Sg2) -MA- (Elat Sg2)
VoiceAg’ (Sg2)
V LUKE-
VoiceAg
π
-MASTA (Sg2)
VoiceAg (Sg2)i
-MASTASI
VAgP (Sg2) VAgSg2P
lukemastasi
VSg2P (ag) VP (Sg2 ag) DGenP (Sg2 ag)p SINUN (ag) V (ag)t SINUN prosinun
244
V’ (Sg2 ag) NObjP (ag) PRO
A birtokos személlyszuffixum toldaléksorrendben elfoglalt érdekes helyéből azonban további bonyodalmak is adódnak még. Mivel a participium fején meg kellett jelenítenünk a főnévi fej esetét és az agenttipartisiippiben lévő birtokost, mindkét index öröklődik a Partisfej komplementumában álló VoiceAgP-re is. Az esetindex erről a frázisról rögtön eltűnik, hiszen ennek csak a főnévi kifejezés szempontjából van relevanciája, a participium belső szerkezetének ezen részét tekintve már nincs. A Sg2 indexet azonban nem lehet törölni, hiszen biztosítanunk kell, hogy a VoiceAgP-n belül megjelenő VP specifikálójában csak egyes szám második személyű névmás jelenhessen meg. Ez az index tehát csorog tovább a VAgP-ig. Itt azonban ismét problémába ütközünk. A VAgP kategóriájának Ag részletéből indexet kell csinálnunk, hogy az ráöröklődve a V-fej komplementumában lévő NObjP-re biztosítsa nekünk, hogy a tárgyi funkciójú összetevő csak PRO alakban jelenhessen meg (lásd (378) szabály). Ennek az indexnek tehát nem szabad elvesznie ennél korábban a szerkezetből. A Sg2 indexre viszont csak a VP specifikálójáig van szükségünk, annak csak ott van relevanciája; az alany, illetve jelen esetben a birtokos számára és személyére utaló indexek mindig V’ és V között törlődnek a rendszerből. Ezt azonban nem tudnánk végrehajtani akkor, ha az Ag kategóriarészletből a most következő lépésben indexet csinálnánk, hiszen akkor ez az újonnan belépő ag lenne az indexfüzér bal szélén, és nem tudnánk törölni a mögötte álló Sg2 indexet a megszokott V’ és V közötti szakaszon anélkül, hogy az ag indexet is törölnénk, amire azonban az említettek miatt később is szükség van. Így ismét ahhoz a megoldáshoz kell folyamodnunk, hogy kategóriává alakítjuk (ezúttal) a szám-személy indexet (382), majd (377) szabályt alkalmazva indexszé alakítjuk az Ag kategóriarészletet, ezután visszaalakítjuk indexszé a szám-személyre utaló címkerészt (383). Mindkét index ráöröklődik a VP specifikálójában megjelenő genitivusi esetű DP-re, amelyen a szám-személy index azonnal kiváltja a megfelelő lexikai nem-terminális megjelenését, amelyen azután a ráöröklődő ag már nem változtat (384). A V’ és V közötti szakaszon eltűnik a rendszerből a Sg2 index, hiszen ez a továbbiakban már nem releváns, az ag pedig tovább csorog a V-re és a komplementumában álló NObjP-re. Előbbin nem okoz semmilyen változást (380), utóbbinál azonban azt eredményezi, hogy az NObjP PRO-ként jelenik meg (378). A VP specifikálójában lévő birtokos a (373)-ban látottakkal szemben ezúttal nem mozog el PartisP specifikálójába, hiszen nincs hangalakja, és ilyen összetevőket az általam alkalmazott rendszerben nem lehet mozgatni. (382)
VAgP
→
(Numerus-persona)
Numeruspersona=Sg1,..., Pl3
245
VAgNumeruspersonaP,
ahol
(383)
VAgNumeruspersonaP
→
VAgP
(Numerus-persona),
ahol
Numeruspersona=Sg1,..., Pl3 Kétségtelen, hogy az általam felvázolt megoldás bonyolult, de megismételném azt, amit ezen szerkezetek kapcsán a 4.3. alfejezetben már kifejtettem: a finn nyelvből eltűnőben vannak a birtokos személyszuffixumok, a beszélt nyelvváltozatban már alig-alig lehet találkozni ezekkel a toldalékokkal. Feltételezhetjük, hogy ezen elemek lekopása összefüggésben áll azzal, hogy a toldaléksorrendben elfoglalt pozíciójuk nem felel meg az Univerzális Grammatika morfémasorrendiségi tendenciájának. Az agenttipartisiippi pedig, amelyben most vizsgáltuk ezen lekopásnak indult kivételes helyű toldalékokat, szintén nagyon kivételesnek számít a participiumok között, hiszen passzív jelentéstartalmú, és az ilyen szerkezetekben a finnben általában tiltva van a cselekvő személyének kitétele, ezen igenév esetében azonban kötelező ezt a szereplőt megjeleníteni. Vagyis ezek a konstrukciók több szempontból is „kilógnak” a nyelvből. Látható tehát, hogy a szabályrendszer valóban jóslatokat tesz abban az értelemben, hogy a szabályok bonyolultságából következtetni tudunk például az adott szerkezet nyelvben elfoglalt kivételes, periférikus helyzetére. A (373)-ban és a (381)-ben látott szerkezetek kapcsán most megfogalmazott szabályokból, illetve a 4.3. alfejezetben (244a-f)-ben bemutatott igen komplikált szabályrendszerből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a birtokos személyszuffixumokat tartalmazó agenttipartisiippis szerkezetek a finn nyelv legbonyolultabb, legösszetettebb képződményei, és azt hiszem, ez a megállapítás nem is áll távol a valóságtól. A jelzői helyzetű participiumok tárgyalását a kieltopartisiippik, azaz a negatív participiumok szerkezetének ismertetésével zárom. Az ilyen igenevek értelmezésüket tekintve lehetnek aktívak (384), passzívak (385), vagy mindkétféleképpen értelmezhetőek (386). (384) ehty-mätön
lähde
kiapad-NEGPTC forrás ’kiapadhatatlan forrás’
(385) tunte-maton
sotilas
ismer- NEGPTC katona ’ismeretlen katona’
(386a) usko-maton asia hisz- NEGPTC dolog ’hihetetlen dolog’
(386b) usko-maton ihminen hisz- NEGPTC ember ’hitetlen ember’
246
Ezen participium képzője a -mAtOn, mely két részből tevődik össze: az első fele a már többször látott -mA, mely infinitivusokban (MA-infinitivusok), főnevekben, valamint az imént tárgyalt agenttipartisiippiben egyaránt megtalálható; a második része pedig a -tOn fosztóképző. Mivel az ilyen képzőt tartalmazó szavak lehetnek aktív és passzív értelműek is, tekintsünk mindkét lehetőségre egy-egy példát. Szándékosan a (386)-ban szereplő participiumot választom mindkettő illusztrálására, hogy még jobban lehessen látni a szerkezetek közötti azonosságokat és különbségeket is. Elsőként lássuk az aktív jelentésű variációt. (387) Puhu-n
usko-mattoma-sta ihmise-stä.
beszél-SG1 hisz-NEGPTC-ELAT ember-ELAT ’A hitetlen emberről beszélek.’
(388) A Puhun uskomattomasta ihmisestä mondat szerkezetének releváns részletei V’ (Sg1) V PUHU-
DElatP DP (Elat) D’ (Elat) D (Elat) +def
NP (Elat) N’ (Elat)
PartisP (Elat)
N’ (Elat)
Partis’ (Elat)
N (Elat)
Partis (Elat)
VoiceP (Elat)
IHMISE- (Elat)
Partis (Elat)
VoiceP
IHMISESTA ihmisestä
Voice -MATTOMA- (Elat)
Voice’
Voicei Vt USKO-
$
- MATTOMASTA
Voicei
uskomattomasta
VP DGenP
V’
PRO
Vt
A (388)-ban látható szerkezet nagyon hasonló ahhoz, amit (356)-ban láttunk. Ez nem meglepő, hiszen mindkét esetben aktív participumról van szó. A két reprezentáció között mindössze annyi különbség fedezhető fel, hogy míg (356)-ban a Partis-fejbe egy -VA- lexikai
247
nem-terminális elem illesztődött be, addig (388) esetében a -mAtOn tőalakját képviselő lexikai nem-terminálist, a -MATTOMA- elemet találjuk ebben a pozícióban. (389) Partis → -MATTOMAMinden más azonos a két szóban forgó ábrán. A Partis-fej komplementumában (388)ban is egy „egyszerű” VoiceP-t találunk, melynek fejében az aktív igenévi alakoknál megszokott $ hangalak nélküli elem jelenik meg. A VP specifikálójában megszülető genitivusi DP PRO alakban bukkan fel, hiszen az ige alanya aktív participiumok esetén kötelezően azonos azzal a főnévvel, melyhez a participium jelzőként kapcsolódik. Az igei fej is ugyanazokat a mozgásokat hajtja végre mindkét esetben: az igetövet tartalmazó V először Voice-fejbe mozog, mellyel komplex fejet alkotva a Partis-fejbe mozog, hogy az ott megjelenő szuffixum tőhöz jusson. A főnévi csoportban öröklődő elativusi esetindex a Partisfejbe beillesztődő -MATTOMA- lexikai nem-terminálison jelenik meg. Térjünk át a passzív értelmezésű negatív participiumok szerkezetének tárgyalására. (390) Puhu-n
usko-mattoma-sta uutise-sta.
beszél-SG1 hisz-NEGPTC-ELAT hír-ELAT ’A hihetetlen hírről beszélek.’
Mivel (391) a passzív értelmezésű (390) reprezentációja, az ábra nagyon hasonlít a többi passzív participiumnál látott szerkezetre. A Partis-fej komplementumában ezúttal is az ilyen jelentésű szósoroknál megszokott VoicePass jelenik meg, amelynek fejében azonban most nem a korábban ebben a pozícióban felbukkanó -TTA- vagy -TU- elem tűnik fel, hanem az agenttipartisiippiknél látott π, ami azt jelenti, hogy meg kell engednünk a (392)-ben látható szabályt is. (392) VoicePass → π Bár szerettem volna fenntartani azt az általánosítást, hogy passzív szerkezetek esetében a Voice-fejben mindig valamilyen hangalakkal rendelkező összetevő áll, ebben az esetben ezt nem lehetett megoldani, ugyanis akkor magát a -MATTOMA- elemet kellett volna ebbe a pozícióba helyezni, viszont épp az imént láthattuk (388)-ban, hogy ennek az elemnek a helye a Partis-fejben van. Azért az agenttipartisiippinél bevezetett π-t alkalmazom ebben az esetben is, mert ez pontosan olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amilyenekre ezen szerkezet kezeléséhez szükség van: vagyis passzív jelentéstartalmat közvetít, de nincs hangalakja.
248
Ráadásul a -mAtOn képző egyik alkotóeleme pontosan az a morféma (-mA), amelynek szerkezete kapcsán ezt a hangalak nélküli elemet bevezettem. (391) A Puhun uskomattomasta uutisesta mondat szerkezetének releváns részletei V’ (Sg1) V PUHU-
DElatP DP (Elat) D’ (Elat) D (Elat) +def
NP (Elat) N’ (Elat)
PartisP (Elat)
N’ (Elat)
Partis’ (Elat)
N (Elat)
Partis (Elat) VoicePassi
Partis (Elat)
V (pass)t VoicePass -MATTOMA- (Elat) V USKO-
π
- MATTOMASTA
VoicePassP (Elat)
UUTISE- (Elat)
VoicePassP
UUTISESTA uutisesta
VoicePass’ VoicePassi
VPassP VP (pass)
uskomattomasta DGenP (pass) proarb
V’ (pass)
V (pass)t
NObjP (pass) PRO
A VoicePass komplementumában álló VPassP belső szerkezete tökéletesen azonos a parsszív participmoknál látott szerkezettel (vö. (365, 372)-vel). A Pass kategóriarészletből index lesz (pass), mely végigöröklődik a teljes VP-n: a specifikálóban álló genitivusi DP ezen index hatására proarb általános alanyként jelenik meg; a V komplementumában álló NObjP pedig PRO-vá alakul, melyet a külső főnévi fej kontrollál. Az igei fejről ez a pass index továbbra is anélkül tűnik el, hogy bármilyen változást eredményezne. Az igei fej a megszokott mozgásokat hajtja végre: Voice-fejen keresztül (azzal komplex fejet alkotva) Partis-ba kerül, melynek motivációja továbbra is az, hogy az itt álló szuffixumnak tőre van szüksége, és ezt az igényt ez a komplex igei fej tudja csak kielégíteni. Ezzel végére értünk a jelzői helyzetű participiumok tárgyalásának. 249
5.3. A lauseenvastikék Ebben az alfejezetben olyan finn igeneves konstrukciókat tárgyalok, amelyeknek a helyén alárendelt tagmondat is megjelenhet. Az Iso suomen kielioppi (ISK 2004, 837: §876) szerzőinek érvelését elfogadva a továbbiakban én sem használom a nyelvkönyvekben (például Silfverberg 1990) megszokott lauseenvastike terminust ezen szerkezetek jelölésére, hanem az ISK-ban is alkalmazott terminológiát (ISK 2004, 531–543) követve az ún. referatiivirakenne (’referatív szerkezet’) (393), a temporaalirakenne (’időhatározói szerkezet’) (394), valamint a finaalirakenne
(’célhatározói
szerkezet’)
(395)
struktúrájáról
beszélek
majd.
A
temporaalirakenne kapcsán szót ejtek az ún. második infinitivus (más néven E-infinitiivi, ebben a keretben E-participium) másik, instructivusi alakjáról is (396). (393a) Luul-e-n sinu-n
tietä-vä-n
tä-stä.
hisz-SG1 te-GEN tud-VAPTC-ACC ez-ELAT ’Azt hiszem, tudsz erről.’
(393b) Luul-e-n sinu-n
tietä-nee-n
tä-stä.
hisz-SG1 te-GEN tud-NUTPTC-ACC ez-ELAT ’Azt hiszem, tudtál erről.’
(394a/316a) Tul-le-ssa-ni
osta-n maito-a.
jön-EPTC-INESS-SG1 vesz-SG1 tej-PART ’Amikor jövök, veszek tejet.’
uutise-n hän
(394b) Kerro-ttu-a-ni
alko-i
naura-a.
mesél-PASS.NUTPTC-PART-SG1 hír-ACC ő-NOM kezd-IMPERF.SG3 nevet-TAINF ’Miután elmeséltem a hírt, elkezdett nevetni.’
(395/315b) Matkusta-n Rooma-an opiskel-la-kse-ni
italia-a.
utazik-SG1 Róma-ILL tanul-TAINF-TRL-SG1 olasz-PART ’Rómába utazom, hogy olaszul tanuljak.’
(396/316b) Pekka
tul-i
koti-in
naura-e-n.
Pekka-NOM jön-IMPERF.SG3 haza-ILL nevet-TAINF.EPTC-INSTR ’Pekka nevetve jött haza.’
5.3.1. A referatiivirakenne szerkezete Ezen igenévi konstrukciók tárgyalását a referatiivirakennék szerkezetének bemutatásával kezdem. Ezek az igeneves szerkezetek a mondatban többnyire tárgyként fordulnak elő (393), de használatuk olyan intranzitív ige mellett is lehetséges, amelynek alanyi összetevőjeként megjelenhet että ’hogy’-mellékmondat (397). (397) Lehde-stä
paljastu-i
Peka-n
osallistu-nee-n
murha-an.
újság-ELAT kiderül-IMPERF.SG3 Pekka-GEN részt vesz-NUTPTC-ACC gyilkosság-ILL ’Az újságból kiderült, hogy Pekka részt vett a gyilkosságban.’
A referatiivirakenne feje az előző fejezetben tárgyalt VA-, illetve NUT-participium accusativus ragos alakja lehet a szerint, hogy a benne kifejezett tartalom a főigéhez képest 250
előbb történt, vagy azzal egy időben, illetve később esett meg. Előidejűség esetén a NUT(393b), a többi esetben a VA-participiumi alakok (393a) használatosak. A participium alapját képző ige alanyi vonzata a referatiivirakennében genitivusi esetet ölt, ami tökéletesen beleillik abba, amit az igenevekről eddig megtudtunk (vö. 5.2.). Ha a referatiivirakenne alanyi funkciójú összetevője koreferens a főmondat alanyával, akkor az előbbi helyen birtokos személyszuffixum formájában jelenik meg a szerkezetben. (398) Luul-i-n
tunte-va-ni
sinu-t.
hisz-IMPERF-SG1 ismer-VAPTC-ACC.SG1 te-ACC ’Azt hittem, ismerlek.’
Amennyiben a finit igének nincs olyan bővítménye, amely alkalmas lenne a téma szerepének betöltésére, egy referatiivirakennéhez tartozó összetevő is megjelenhet ebben a pozícióban. (399) Leonid Brezhnev-in
väite-tt-i-in
ole-va-n
kova-ssa kunno-ssa.137
Leonyid Brezsnyev-GEN állít-PASS-IMPERF-ARB van-VAPTC-ACC jó-INESS állapot-INESS ’Azt állították, hogy Leonyid Brezsnyev jó erőben van.’
Lehetséges default formájú igét tartalmazó alárendelt tagmondat referatiivirakenneként történő megfogalmazása is: (400a) Tiedä-n sinu-lla
ole-va-n
koir-i-a.
tud-SG1 te-ADESS van-VAPTC-ACC kutya-PL-PART ’Tudom, hogy vannak kutyáid.’
(400b) Tiedä-n tänne tule-va-n
suomalais-i-a.
tud-SG1 ide jön-VAPTC-ACC finn-PL-PART ’Tudom, hogy jönnek ide finnek.’
Az említett participiumok passzív megfelelői is felbukkanhatnak ilyen igenévi konstrukcióban, hiszen arb alanyú szósor helyén is megjelenhet ilyen szerkezet. Az elmondottaknak megfelelően -tU tűnik fel előidejűségnél (401b), míg a többi esetben a -ttAvA participium accusativusi formája használatos (401a). (401a) Luul-e-n häne-t
tape-tta-va-n.
hisz-SG1 ő-ACC megöl-PASS-VAPTC-ACC ’Azt hiszem, hogy meg fogják ölni őt.’
(401b) Luul-e-n häne-t
tape-tu-n.
hisz-SG1 ő-ACC megöl-PASS.NUTPTC-ACC ’Azt hiszem, hogy megölték őt.’
137
A (399)-ben szereplő példa az Iso suomen kielioppiból származik (ISK 2004, 532: §539).
251
A referatiivirakennében megjelenhet tárgy, amely összetevő esetének meghatározásában komoly szerepe van a mondat bizonyos jellemzőinek. Ha a finit igei struktúrában tagadóige jelenik meg, a referatiivirakenne szerkezetén belül megjelenő tárgy csak partitivusban állhat ugyanúgy, ahogyan azt a főnévi igeneves konstrukcióknál már tapasztalhattuk. Azt azonban érdekes megfigyelni, hogy magán a referatiivirakenne fején tagadóige esetén is -n szuffixumot találunk, ami ellentmondani látszik annak, hogy magát a referatiivirakennét tárgyesetben lévő participiumként elemezzük (ISK 2004, 532 §538), ahogyan azt Csepregi (1994, 46) teszi. Genitivusnak azonban ezt a toldalékot (szemantikai okokból) semmiképp sem tarthatjuk, így én továbbra is a Csepregi (1994) által javasolt megoldást követem, és olyan tárgyesetű participiumként kezelem ezen konstrukciókat, amelyeknél az accusativus ~ partitivus esetalternáció valamilyen okból nem érvényesül. Ennek talán az lehet az oka, hogy ezen szerkezetek esetében már elhomályosult az igenév végén álló -n accusativusrag, így ezek a képzők már -vAn, illetve -neen formában, szételemezhetetlenként működnek: vagyis az -n accusativusi esetrag nem produktív morfológiai művelet alkalmazásával kerül az igenévképzőre. (402a) Syyttäjä
usko-o miehe-n
teh-nee-n
itsemurha-n
Thaimaa-ssa.
ügyész-NOM hisz-SG3 férfi-GEN elkövet-NUTPTC-ACC öngyilkosság-ACC Thaiföld-INESS ’Az ügyész azt hiszi, hogy a férfi öngyilkosságot követett el Thaiföldön.’
(402b) Syyttäjä
ei
usko miehe-n
teh-nee-n
itsemurha-a
Thaimaa-ssa.
ügyész-NOM nem.SG3 hisz férfi-GEN elkövet-NUTPTC-ACC öngyilkosság-PART Thaiföld-INESS ’Az ügyész nem hiszi, hogy a férfi öngyilkosságot követett el Thaiföldön.’
A referatiivirakennén belül megjelenő tárgyi összetevő esetét a többi olyan index, amely szerepet szokott játszani ennek meghatározásában, ezúttal nem befolyásolja: vagyis a felszólításra utaló !, az általános alanyt jelző arb és a default formájú ige esetén használatos subj nincs hatással az ezen igeneves konstrukcióban megjelenő NObjP konkrét megvalósulását tekintve. Ez azt jelenti, hogy nominativaccusativusban álló tárgy csak azért, mert a finit szerkezetben azt kiváltó index öröklődik, referatiivirakennén belül sosem jelenik meg. Ebben a keretben ezt úgy lehet megfogalmazni, hogy a tagadásra utaló ~ indexnek nem szabad elvesznie a referatiivirakennénél, sőt végig kell öröklődnie annak teljes szerkezetén egészen a mélyben lévő V-fej mellett potenciálisan megjelenő tárgyig; ellenben a másik három említett indexnek el kell tűnnie, amint ilyen kategóriájú összetevőre öröklődik rá. Erre a kérdésre később (422), illetve (424) kapcsán még vissza fogok térni.
252
A referatiivirakenne általános jellemzése után térjünk rá arra, hogy milyen szerkezet rendelhető az ilyen igei konstrukciót tartalmazó szósorokhoz. Elsőként lássuk a (393a)-hoz rendelhető reprezentációt. (403) A Luulin sinun tietävän tästä mondat szerkezetének releváns részletei V’ (Sg1) V LUULE-
PartisAccP PartisP (acc) Partis’ (acc)
DGenPs DP (Gen) SINÄ (Gen)
Partis (acc) Voice (acc)i
SINUN Vt sinun TIETÄ-
VoiceP (acc) Partis (acc)
Voice’ (acc)
Voice (acc) -VA (acc) Voice (acc)i Ø $ -VAN tietävän
VP (acc) VP V’
DGenPs Ø Vt
DElatP DP (Elat) TÄ- (Elat) TÄSTA tästä
A (403)-ban látható participiumi frázis szerkezete nagyfokú hasonlóságot mutat a (356)ban látott ábrával, ami természetesen nem véletlen: mindkét struktúra fejébe a VAparticipium illesztődik be; csak míg (356)-ban a PartisP jelzőként, addig (403)-ban mint a finit ige vonzata épül be a mondatba. A referatiivirakennék esetén a PartisP csak accusativusban jelenhet meg függetlenül a mondat aspektusától, valamint attól is, hogy a finit igei szerkezetben felbukkan-e tagadóige. Ezt a kétségkívül meglepő jelenséget talán úgy magyarázhatjuk, hogy az ilyen szerkezetek leggyakrabban tárgyi szerepben álltak138, és accusativusi ragjuk később szételemezhetetlenné vált a participium képzőjétől, így ma már feltehetően -vAn, -neen, -tUn morfémaként léteznek az anyanyelvi beszélők mentális lexikonjában. Én ennek ellenére mégis indexként jelenítem
138
Ma is ebben a szerepben fordulnak elő a leggyakrabban.
253
meg az accusativust (akárcsak a jelzői helyzetben álló participiumoknál), méghozzá azért, mert következetes rendszer létrehozására törekedtem, és többször kijelentettem, hogy amely jegy többször releváns egy szerkezeten belül, azt az általam kidolgozott keretben index jeleníti meg; ez az eset-jegy pedig a Partis-fejen kívül a Voice-nál is szerephez jut. Azt azonban szerettem volna, ha ez az accusativus index megkülönböztethető attól az accusativus indextől, amely valóban produktív módon kerül rá a megfelelő morfémákra, így a referatiivirakennékben használt acc indexnél az eseteket jelölő indexektől eltérően kisbetűt használok ezzel jelezve azt, hogy a szóban forgó elem nem ezek csoportjához tartozik. Mivel azonban a szerkezetben indexként öröklődik ez a jegy, a participiumokra is ennek megfelelően külön lépésben kerül rá (404). A Partis-fejbe továbbra is a jelzői helyzetű participiumoknál bevezetett, (357)-ben megadott szabály139 alkalmazásával illesztődik be a megfelelő morféma. Például: (404) tietävän: Partis → -VA-; -VA- (acc) → -VAN Magának a participiumi frázisnak a belső szerkezete szintén hasonló ahhoz, amit (356)ban láttunk. Felfigyelhetünk viszont arra a különbségre, hogy az acc index a jelzői helyzetben álló participiumoknál megszokottól eltérően nem tűnik el VoiceP-nél a szerkezetből, hanem lecsorog egészen a Voice-fejig, illetve az annak komplementumában megjelenő VP-ig. Erre azért van szükség, hogy elkerüljük, hogy a szabályrendszer túlgeneráljon. A Voice-on megjelenő acc index segítségével ugyanis el tudjuk különíteni a referatiivirakennékben megjelenő Voice frázisokat a finit igei szerkezetekben megjelenő Voice frázisoktól, és erre, amint azt a következő reprezentáció kapcsán látni fogjuk, szükségünk is lesz. A Voice-fejben (403) esetében csak a (356)-ban is látott üres $ nem-terminális elem jelenik meg (hiszen nem-előidejű aktív participiummal van dolgunk). (405) Voice (acc) → $ A Voice-fej komplementumában a (356)-ban látott reprezentációhoz hasonlóan ezúttal is egy VP-t találunk. Az acc index ennél a csomópontnál tűnik el a rendszerből a következő módon: (406) VP (acc) → VP
139
(357) Partis → -VA-
254
A VP specifikálójában az eddigiekben tapasztaltakkal összhangban genitivusi esetben jelenik meg az ige alanyi funkciójú vonzata. Ez azonban ezúttal nem PRO-ként van jelen a szerkezetben, ahogyan azt (356)-ban láttuk (hiszen a participium most nem jelzői szerepet tölt be), hanem hangalakot öltő összetevőként, ami aztán a szerkezeti hierarchiában legmagasabban lévő számára elérhető specifikálóba, azaz PartisP specifikálójába mozog. A participiumon belüli VP feje a (356)-ban látottakkal azonos módon Voice-on keresztül Partis-fejbe mozog komplex fejet alkotva az ott álló participiumi képzővel, melyen az accusativusi esetindex is testet ölt. Az igei fej mozgását ezúttal is az váltja ki, hogy a Partis-fejbe beillesztődő szuffixumnak tőre van szüksége. A Partis-fejben kialakuló összetevő a hangtanban nyeri el végső alakját: a magánhangzó-harmóniának megfelelően ezúttal ennek a derivációs morfémának a palatális allomorfja bukkan fel, ahogyan a participium alapjául szolgáló ige vonzataként megjelenő névmás elativusi esetragjának esetében is ezt tapasztaljuk. Lássuk, milyen szerkezet rendelhető az olyan aktív participiumot tartalmazó referatiivirakennékhez, amelyeknek alanyi funkciójú összetevője koreferens a mondat alanyával. Tekintsünk ezúttal egy előidejű szerkezetet. (407) Luul-e-n
tappa-nee-ni
häne-t.
hisz-SG1 megöl-NUTPTC-ACC.SG1 ő-ACC ’Azt hiszem, megöltem őt.’
A (408)-ban megadott ábra nagyon hasonlít az előző fejezetben (364)-ben látott reprezentációra. Mint ahogyan azt az imént tekintett szerkezet esetében is említettem, a hasonlóság nem véletlen, hiszen (364)-ben és (408)-ban ezúttal egyaránt az előidejű aktív participium körül kiépülő struktúrával van dolgunk. Az igei vonzatként megjelenő referatiivirakenne a (403)-ban látottakkal összhangban ismét PartisAccP-ként épül be a mondatba, melyen a szerkezetben található birtokos személyszuffixum miatt egy Sg1 index jelenik meg. Ehhez már rendelkezésünkre áll egy szabály, amelyet az agenttipartisiippiken megjelenő birtokos személyszuffixumok miatt vezettem be, és jelen helyzetben is tökéletesen alkalmazható: (244d) PartisCasus(Pl)P → PartisCasus(Pl)P (Numerus-persona), ahol Casus=Nom, Acc, Gen, Iness... A referatiivirakennén feltűnő birtokos személyszuffixum (az agenttipartisiipiknél látottaktól eltérően) ezúttal azt fejezi ki, hogy a szerkezet alanyi funkciójú (genitivusi esetű) összetevője koreferens a mondat alanyával. Ez a Sg1 index végigcsorog a teljes participiumi 255
struktúrán egészen a mélyben megjelenő VP specifikálójáig, ahol a genitivusi esetű DP-re öröklődve rögtön kiváltja a személyes névmási lexikai nem-terminális megjelenését, amely jelen esetben pro-ként ölt testet. Így ez az összetevő ezúttal nem kerül a PartisP specifikálójába, hiszen hangalakkal nem rendelkező elemet ebben a keretben nem lehet mozgatni. A Sg1 index a Partis-fejen is releváns: ebben a pozícióban előidejű aktív participiumok esetén (vö. (364)) csak a szerkezetben öröklődő indexek terminalizálódásából keletkezett szuffixumokat találjuk: vagyis jelen esetben az accusativust jelző -N, illetve az erre ráöröklődő Sg1 miatt -NI jelenik meg itt. Az igei fej Voice-on át Partis-fejbe történő mozgását ebben az esetben is az motiválja, hogy a Partis-fejben megjelenő szuffixumnak tőre van szüksége. (408) A Luulen tappaneeni hänet mondat szerkezetének releváns részletei V’ (Sg1) V LUULE-
PartisAccP PartisAccP (Sg1) PartisP (acc Sg1) Partis’ (acc Sg1)
Partis (acc Sg1) Voice (acc Sg1)i Vt TAPPA-
Partis (acc Sg1)
Voice (acc Sg1) -NEE- (Sg1)
VoiceP (acc Sg1) Voice’ (acc Sg1)
-N (Sg1) Voice (acc Sg1)i Ø -NI
-NEE-
VP (acc Sg1) VP (Sg1) V’ (Sg1)
DGenP (Sg1)
tappaneeni
MINUN prominun
Vt
NObjP DAccP DP (Acc) HÄN- (Acc) HÄNET hänet
256
Ahogyan azt az 5.2. alfejezetben kifejtettem, az előidejű aktív participium képzőjét célszerű a Voice-fejben beilleszteni a szerkezetbe, mert így szépen láttathatjuk a párhuzamot egyes finit és nem-finit struktúrák között. Éppen azért van szükség az acc indexre a referativiirakennéknél, mert a szóban forgó -nUt morféma finit szerkezetekben is megjelenhet Voice-fejben, és ott is lehetséges, hogy erre a csomópontra Sg1 index öröklődik (lásd a dolgozat függelékét). Ha nem különítenénk el a referatiivirakennéket a finit változatoktól, akkor a szabályrendszerünk túlgenerálna azzal, hogy finit igei Voice-nál is alkalmazhatnánk a (409)-ben megadott szabályt. Pedig a mondat szintjén a Voice (Sg1) bemenetű szabály éppen a jelen időre vonatkozik, és ezért ezen esetekben ebben a pozícióban semmi sem jelenhet meg, vagyis csak a (409’)-ben megadott szabályváltozat alkalmazása vezet megfelelő eredményre. (409) Voice (Sg1) → -NEE(409’) Voice (Sg1) → $ Ezt a problémát elkerülendő használom a referatiivirakennék esetében az acc indexet, melynek alkalmazásával a szabály a következőképpen fogalmazható meg: (410) Voice (acc) → -NEEA Voice-fejben az acc index terminalizálódásával megjelenő -NEE- elemen pedig semmilyen szám-személy index terminalizálódása nem okoz változást. Ezt fogalmazza meg általánosan (411). Mivel ezúttal a szabály bemenetében a -NEE- elem szerepel, már nem lehet összekeverni a referatiivirakennékre vonatkozó szabályokat a finit konstrukcióknál alkalmazottakkal, így a szabályrendszerünk nem is fog túlgenerálni. (411) -NEE- (Numerus-persona) → -NEEA következőkben lássunk egy olyan szerkezetet, amelyben passzív participium szerepel, és amelynél a finit igei struktúrában tagadás van. (412) E-n
luule
hän-tä
tape-tta-va-n.
nem-SG1 hisz ő-PART megöl-PASS-VAPTC-ACC ’Nem hiszem, hogy meg fogják ölni őt.’
Bár a (412) szósorhoz tartozó (413) reprezentáció sok mindenben hasonlít az eddig látott participiumi szerkezetekre, több ponton jelentősen el is tér mindegyik eddig megismert konstrukciótól. Ami a hasonlóságokat illeti: az ebben az alfejezetben eddig tárgyalt 257
referatiivirakennékhez hasonlóan az ebben a mondatban szereplő igenévi szerkezet is PartisAccP kategóriájú elemként jelenik meg az ágrajzon mint a finit ige vonzata; az Acc kategóriarészletből ezúttal is acc index lesz, amely egészen a Partis komplementumában álló VoiceP fejéig (illetve az annak komplementumában álló VP-ig) csorog le a szerkezetben; Partis-fejbe (403)-hoz hasonlóan a -VA- elem illesztődik be; valamint az igei fej is a megszokott módon mozog: Voice-fejen keresztül Partis-fejbe kerül komplex fejet alkotva az ott megjelenő összetevővel, amelynek szuffixum lévén tőre van szüksége. (413) Az En luule häntä tapettavan mondat szerkezetének releváns részletei V’ (Sg1 ~) V (~) LUULE-
PartisAccP (~) PartisP (acc ~) ♣NOBjP (arb ~)h
Partis’ (acc ~)
Partis (acc ~) VoiceArb (acc ~)i
VoiceArbP (acc ~) NObjP (arb ~)h Ø VoiceArb’ (acc ~)
Partis (acc ~)
V (arb ~)t
VoiceArb (acc ~) -VA- (acc ~)
VoiceArb (acc ~)i Ø
V (~)
-TTA- (~)
-VAN (~)
VArbP (~)
V TAPPA-
-TTA-
-VAN
VP (arb ~) DGenP (arb ~)
tapettavan
proarb (~)
VArbP (acc ~)
V’ (arb ~)
V (arb ~)t NObjP (arb ~)h Ø
proarb
♣NOBjP (arb ~)h DNomaccP (~) DPartP (~) DP (Part) HÄNE- (Part) HÄNTA häntä
A hasonlóságok ismertetése után vegyük számba azokat a jellemzőket, amelyek megkülönböztetik ezt a konstrukciót az összes eddig látott szerkezettől. Az első jelentős 258
eltérés az, hogy a Partis-fej komplementumában egy újabb összetett kategóriájú VoiceP, egy VoiceArbP jelenik meg. Az 5.2. alfejezetben (365) kapcsán láttuk az ezen participiumhoz jelzői szerepben rendelt struktúrát, és akkor VoicePassP állt ezen a helyen. Azért nem alkalmazhattam ezt a kategóriájú elemet jelen esetben is, mert a tárgyi összetevő ezúttal nem PRO-ként, hanem hangalakot öltő elemként (häntä ’őt’) jelenik meg a szerkezetben, ezt pedig a Pass jelenléte, illetve az abból kialakuló pass index megakadályozná140. Mivel a referatiivirakennékben szereplő passzív participiumok esetében ugyanazok a szabályok működnek,
amelyeket
a
finit
igei
konstrukciókban
az
arb
alanyú
szósoroknál
megfigyelhettünk (ezalatt a megfelelő morfémáknak, valamint az alanyi funkciót betöltő proarb-nak a megjelenését, továbbá a tárgyi vonzat esetének kialakításában szerepet játszó tényezőket értem), logikus ebben a szerkezetben is az ezen általános alanyú mondatok esetében alkalmazott arb jelölést, illetve indexet használni. Ez az Arb elem megjelenik tehát a VoiceP kategóriájában (VoiceArbP), valamint az ezen frázis fejének komplementumában álló VP-n is, ahol (az acc index eltűnése után (414)) ebből a kategóriarészletből index lesz (arb) (415), amely a finit igei konstrukciókban látott módon végigöröklődik a teljes VP-n rácsorogva a VP specifikálójában megjelenő genitivusi esetű DP-re, amely ezen index hatására ezúttal is proarb-ként ölt testet (416a); illetve a V-fej komplementumában álló NObjP-re is, amelynél jelen esetben141 is a nominativaccusativusi esetet hívja elő (416b), akárcsak a finit struktúrák esetében. (414) VArbP (acc) → VArbP (415) VArbP → VP (arb) (416a) DGenP (arb) → proarb (416b/163a) NObjP (arb) → XNomaccP, ahol X=N, Num, D Az, hogy a tárgy mégsem (nominativ)accusativusban jelenik meg, a tagadásra utaló ~ indexnek tudható be, amely bármilyen tárgyi esetet partitivusszá változtat – ennek menetét részletesen ismertettem a 3.4.9. alfejezetben. Ez a ~ negációs index a finit igei struktúrából származik, hiszen a mondatban tagadóige található, és az eddig látottakkal összhangban a ~ index nem veszik el semelyik összetevőnél, amelyben potenciálisan megjelenhet tárgy (vö. az 5.1. alfejezetben (328) kapcsán mondottakkal). Amennyiben a szerkezetben nincs jelen a ~
140
(371) NObjP (pass) → PRO Az arb indexes struktúrákhoz hasonlóan természetesen partitivusi eset is megjelenhet ilyen szerkezetben álló tárgyon is, amennyiben a főnév tulajdonságai (anyagnév, parciális mennyiség) ezt kívánják: (416c/163b) NObjP (arb) → XPartP, ahol X=N, Num, D. 141
259
tagadásra utaló index, a példában szereplő Sg3 névmás accusativusi alakban ölt testet (lásd (401a)). Az arb alanyú finit szerkezetekhez hasonlóan ezekben a konstrukciókban is mindig proarb-ot találunk az alanyi funkciójú vonzat helyén (vö. 3.4.2.), így ez az összetevő alkalmatlan arra, hogy betöltse a PartisP specifikálóját, amelyet a finn a mondat téma pozíciójához hasonlóan láthatóan „szeret” kitölteni. Erre a participiumon belüli topik szerepre jelen mondatban a häntä személyes névmás a legalkalmasabb, így ez mozog ebbe a pozícióba (egy Partis-fej melletti hamisvonzathely érintésével). Így viszont nem lehet fenntartani azt az általánosítást, hogy a PartisP, legalábbis a PartisAccP specifikálója kizárólag a genitivusi esetű vonzat számára lenne fenntartva; helyette azt mondhatjuk, hogy ezen pozíció kitöltésének elvei lényegében megegyeznek a mondatban kiépülő TP specifikálójának kitöltését meghatározó elvekkel. A VoiceArb fejében (az arb alanyú szerkezeteknél, illetve a passzív participiumoknál már látott módon) egy -TTA- elemet találunk (417), amelyen a ~ index terminalizálódása nem okoz változást (418). A Partis-fejbe beillesztődő -VA-n viszont az acc index hatására megjelenik az -N; a negációs ~ index ezen az elemen sem idéz elő semmilyen alaki módosulást (419). (417) VoiceArb (acc) → -TTA(418) -TTA- (~) → -TTA(419a) -VA- (acc) → -VAN (419b) -VAN (~) → -VAN Az igenévi alak végső formája a hangtanban alakul ki: az igei tővéghangzó megváltozása ugyanúgy ebben a grammatikai komponensben történik, ahogyan például a magánhangzó-harmóniáról is a hangtan ad számot, melynek megfelelően a Sg3 névmáson a partitivusrag palatális allomorfja jelenik meg. Mindezek áttekintése után vessünk egy pillantást az előidejű passzív participiumot tartalmazó referatiivirakennék szerkezetére is: lássuk, milyen reprezentáció rendelhető a (401b)-ben szereplő, tagadást nem tartalmazó szósorhoz. A (420)-ban látható ábrához szintén találunk egy meglehetősen hasonlót: (372)-ben egy ugyanilyen participium köré kiépülő szerkezettel találkoztunk, csak ott ez az igenévi konstrukció jelzői helyzetben bukkant fel. A két ágrajz közötti különbségek és hasonlóságok tekintetében tulajdonképpen azokat a dolgokat sorolhatjuk fel, amelyeket az imént (413) és
260
jelzői helyzetű megfelelője (lásd (365)) kapcsán már elmondtam. Vagyis a V’ alatt vonzatként megjelenő participium PartisAccP-ként épül be a szerkezetbe, amely kategória Acc részletéből acc index lesz, ez végigcsorog az igenévi szerkezeten egészen a VoiceArb-ig, illetve az annak komplementumában megjelenő VArbP-ig, ahol azután eltűnik a rendszerből. Továbbra is a VoiceArbP, valamint a VArbP kategóriákat, illetve az utóbbiból kialakuló arb indexet célszerű alkalmazni ezen struktúrák leírásakor, mert a szerkezeten belül megjelenő tárgy esete ebben az igeneves konstrukcióban is az arb alanyú finit mondatokkal azonos elvek alapján határozódik meg (ennek részleteit lásd a 3.4.9. alfejezetben). Mivel a szerkezetben ezúttal nincs tagadás, a személyes névmás (nominativ)accusativusban ölt testet. (420) A Luulin hänet tapetun mondat szerkezetének releváns részletei V’ (Sg1) V LUULE-
PartisAccP PartisP (acc) ♣NOBjP (arb)h
Partis’ (acc)
Partis (acc) VoiceArb (acc)i V (arb)t
VoiceArb (acc)
V TAPPA-
-TU-
VoiceArbP (acc) NObjP (arb)h Ø VoiceArb’ (acc)
Partis (acc) -N
VoiceArb (acc)i Ø
VArbP (acc) VArbP VP (arb)
tapetun
V’ (arb)
DGenP (arb)
♣NOBjP (arb)h
proarb
V (arb)t Ø
NObjP (arb)h
DNomaccP DP (Nomacc) HÄNE- (Nomacc) HÄNET hänet A VP specifikálójában az arb index hatására ismét megjelenik a proarb, amelynek nincs hangalakja, ezért nem tudja betölteni a PartisP specifikálóját, ahová éppen ezért egy másik bővítmény, a Sg3 személyes névmás kerül, akárcsak (413) esetén.
261
Az igei fej pedig ezúttal is a már jól ismert utat „járja be”: VoiceArb-on át Partis-fejbe mozog, hogy az ott megjelenő szuffixum (-N) tőhöz jusson. A -TU- a finit igei szerkezetekkel való párhuzam megőrzése miatt továbbra is Voice-, pontosabban ezúttal VoiceArb-fejben jelenik meg az acc index eltűnésével egy időben. (421) VoiceArb (acc) → -TUA referatiivirakennék szerkezetének áttekintését annak bemutatásával zárom, hogy a finit mondatstruktúrában öröklődő indexek közül melyek azok, amelyek hatással vannak az ezen igeneves konstrukción belül megjelenő tárgyra, és melyek azok, amelyek nem befolyásolják ennek a különleges összetevőnek az esetét. A (422) példasorban megfigyelhető, hogy a finit mondatban felbukkanó tagadóige a referatiivirakenne tárgyánál is kötelezően előírja annak partitivusi esetét (vö. még (402)-vel); míg az általános alanyra utaló arb, a felszólítások esetén öröklődő !, valamint a default formájú igék esetében alkalmazott subj nincs befolyással a tárgyi funkciójú összetevő konkrét esetbeli megvalósulására. (422a) E-n
usko sinu-n
tappa-nee-n
Jussi-a.
nem-SG1 hisz te-GEN megöl-NUTPTC-ACC Jussi-PART ’Nem hiszem, hogy megölted Jussit.’
(422b) Lehde-ssä
väite-tt-i-in
Peka-n
tappa-nee-n
Jussi-n.
újság-INESS állít-PASS-IMPERF-ARB Pekka-GEN megöl-NUTPTC-ACC Jussi-ACC ’Az újságban azt állították, hogy Pekka megölte Jussit.’
(422c) Usko-kaa minu-n
tappa-nee-n
Jussi-n.
hisz-IMP.PL2 én-GEN megöl-NUTPTC-ACC Jussi-ACC ’Higgyétek el, hogy megöltem Jussit!’
(422d) Sinu-n täyty-y
usko-a
minu-n
tappa-nee-n
Jussi-n.
te-GEN kell-SG3 hisz-TAINF én-GEN megöl-NUTPTC-ACC Jussi-ACC ’El kell hinned, hogy megöltem Jussit!’
Ezt a jelenséget ebben a keretben kifejezetten egyszerű kezelni: a tagadás ~ indexének nem szabad elvesznie akkor, ha PartisAccP-re öröklődik (ezáltal ez az index végigcsorog a teljes szerkezeten egészen a mélyben megjelenő V-fejig és az annak komplementumában potenciálisan megjelenő NObjP kategóriájú tárgyi funkciójú összetevőig) (424a); míg a másik három szóban forgó indexnek azonnal el kell tűnni a rendszerből, amint ilyen kategóriájú igeneves szerkezeten jelennek meg. Ezt a jelenséget Chomsky (1986) alapján úgy lehetne megragadni, hogy míg a negáció számára a PartisAccP nem jelent határolókategóriát, addig az arb, a ! és a subj indexek számára igen: az előbbi index által megjelenített jegy tehát „átjut” ezen a kategórián, míg az utóbbiak számára ez lehetetlen.
262
(423a) PartisAccP (arb) → PartisAccP (423b) PartisAcc (!) → PartisAcc (423c) PartisAccP (subj) → PartisAccP Lássuk a (422a-b)-hez rendelhető reprezentációkat. (424a) Az En usko sinun tappaneen Jussia mondat szerkezetének releváns részletei V’ (arb) V (~) USKO-
PartisAccP (~) PartisP (acc ~) ♣DGenP (~)p
Partis’ (acc ~)
Partis (acc ~) Voice (acc ~)i V (~)t
Voice (acc ~)
V TAPPA-
-NEE- (~)
VoiceP (acc ~) Voice’ (acc ~)
Partis (acc ~) -N
(~)
Voice (acc ~)i Ø
-N
VP (acc ~) VP (~)
-NEE-
DGenP (~)p Ø V (~)t
tappaneen ♣DGenP (arb)p
V’ (~) NObjP (~) DPartP
DGenP
DP (Part) :
DP (Gen) : N (Gen) PEKKA- (Gen)
N (Part) JUSSI- (Part) JUSSITA Jussia
PEKKAN Pekan (424a)-ban az a verzió látható, amelyben a tárgy partitivusban jelenik meg. Ezzel tehát úgy tudunk elszámolni ebben a keretben, hogy a finit igei struktúrában öröklődő tagadásra utaló ~ indexet nem tüntetjük el a rendszerből PartisAccP-nél, így az végigcsorog egészen a mélyben felbukkanó tárgyig, ahol kiváltja a megfelelő (partitivusi) eset megjelenését. (424b)-ben pedig a (422b) szósorhoz tartozó reprezentáció látható azt példázva, hogy a finit struktúrában öröklődő többi index, mely a finit ige mellett megjelenő tárgy esetét befolyásolja, eltűnik PartisAccP-re öröklődve, így nem tud hatással lenni az ezen igeneves szerkezeten belül felbukkanó tárgyi funkciójú összetevő esetére. 263
(424b) A Lehdessä väitettiin Pekan tappaneen Jussin mondat szerkezetének releváns részletei V’ (arb) V (arb) VÄITÄ-
PartisAccP (arb) PartisAccP PartisP (acc) ♣DGenPp
Partis’ (acc)
Partis (acc) Voice (acc)i Vt TAPPA-
VoiceP (acc) Voice’ (acc)
Partis (acc)
Voice (acc)
-N
Voice (acc)i Ø
VP (acc)
-NEE-
VP
tappaneen
V’
DGenPp Ø Vt
♣DGenPp
NObjP DAccP
DP (Gen) : N (Gen) PEKKA- (Gen)
DP (Acc) : N (Acc) JUSSI- (Acc)
PEKKAN Pekan
JUSSIN Jussin
Ezzel a végére értem az alapvető referatiivirakennés szerkezetek bemutatásának. Az olyan struktúrákra, amilyenek (425)-ben és (426)-ban láthatóak142, nem térek ki. Ezekkel kapcsolatban mindössze annyit jegyeznék meg, hogy kezelésükben az itt elmondottakhoz képest annyi újdonság tapasztalható, hogy a V’ alatt (423) esetében PartisPlEssP-t, (424)-nél pedig PartisTrlP-t kell felvenni. (425) Ole-n
kuule-v-i-na-ni.
van-SG1 hall-VAPTC-PL-ESS-SG1 ’Mintha hallanám.’
(426) E-n
tul-lut
si-tä
ajatel-lee-ksi.
nem-SG1 talál (tenni)-IMPERF az-PART gondol-NUTPTC-TRL ’Nem is gondoltam rá.’ 142
Ezek a példák Csepregitől (1994, 46) származnak.
264
5.3.2. A temporaalirakenne szerkezete A finn nyelvben, főként annak írott változatában143, bizonyos időhatározói szerkezeteknél is lehetséges a választás, hogy az adott tartalmat alárendelt mellékmondattal, vagy igeneves konstrukcióval fejezzék-e ki. Számomra az utóbbi szerkezetek felépítése az érdekes, mivel összetett mondatokkal ebben a disszertációban nem foglalkozom. Kétféle temporaalirakenne144 létezik, melyeket attól függően kell használni, hogy a benne kifejezett tartalom a főigéhez viszonyítva előbb történt-e (427b), vagy azzal egy időben játszódik, illetve játszódott-e le (427a). Az egyidejűség kifejezésére az általam Eparticipiumként említett igenév inessivusi alakja (-essA) használatos, míg az előidejűséget a -tU participium partitivusi formájának (-tUA) alkalmazásával fejezhetjük ki. käy-d-e-ssä
(427a) Kaisa-n
kaupa-ssa Pekka
pese-e auto-a.
Kaisa-GEN jár-TAINF-EPTC-INESS bolt-INESS Pekka-NOM mos-SG3 autó-PART ’Amikor Kaisa boltba megy, Pekka autót mos.’
(427b) Peka-n
lue-ttu-a
lehde-n
lähd-i-mme
elokuv-i-in.
Pekka-GEN olvas-PASS.NUTPTC-PART újság-ACC indul-IMPERF-PL1 mozi-PL-ILL ’Miután Pekka elolvasta az újságot, elmentünk moziba.’
A fenti példákból látható, hogy a temporaalirakenne alanya genitivusban jelenik meg; de ez az összetevő kifejezhető birtokos személyszuffixum formájában is, amennyiben az igenévi konstrukció alanya személyes névmás (428a), vagy ha ez az összetevő koreferens a mondat alanyával (428b-c), illetve központi szerepű elemével ((428d)-ben például a birtokossal). (428a) Minu-n
käy-d-e-ssä-ni
kaupa-ssa Pekka
pese-e
auto-a.
én-GEN jár-TAINF-EPTC-INESS-SG1 bolt-INESS Pekka-NOM mos-SG3 autó-PART ’Amikor boltba megyek, Pekka autót mos.’
(428b) Matkusta-e-ssa-ni
Rooma-an
tutustu-i-n
uus-i-in ihmis-i-in.
utazik-TAINF.EPTC-INESS-SG1 Róma-ILL megismer-IMPERF-SG1 új-PL-ILL ember-PL-ILL ’Amikor Rómába utaztam, új emberekkel ismerkedtem meg.’
(428c) Matkusta-e-ssa-an
Rooma-an Pekka
tutustu-i
uus-i-in ihmis-i-in.
utazik-TAINF.EPTC-INESS-SG3 Róma-ILL Pekka-NOM megismer-IMPERF.SG3 új-PL-ILL ember-PL-ILL
’Amikor Rómába utazott, Pekka új emberekkel ismerkedett meg.’
(428d) Ol-l-e-ssa-an
Rooma-ssa häne-llä
ol-i
aika-a opiskel-la italia-a.
van-TAINF-EPTC-INESS-SG3 Róma-INESS ő-ADESS van-IMPERF.SG3 idő-PART tanul-TAINF olasz-PART
’Amikor Rómában volt, volt ideje olaszul tanulni.’
143 144
A beszélt nyelvben a temporaalirakenne nagyon ritkán fordul elő (ISK 2004, 536–537: §543). A temporaalirakenne jellemzőinek részletes ismertetését lásd ISK (2004, 536–541).
265
Az egyidejűséget kifejező konstrukcióknál lehetőség van az aktív és az általános arb alanyú szerkezetek elkülönítésére, mert az E-participium inessivusi alakjának van passzív változata is: -ttAessA. (429) Ove-a
ava-tta-e-ssa
ikkuna-n
lasi
särky-i.
ajtó-PART kinyit-PASS-EPTC-INESS ablak-GEN üveg-NOM törik-IMPERF.SG3 ’Betört az ablaküveg, amikor kinyitották az ajtót.’
Előidejűség esetén azonban csak a -tUA, azaz az előidejű passzív participium partitivusi alakja használható. Amennyiben ezen szerkezetben genitivusi esetű alanyi funkciójú összetevő, illetve birtokos személyszuffixum jelenik meg, akkor aktív értelmezést kap (430a-b); míg ha ilyen elem nem szerepel benne, akkor az általános arb alanyú szósorokkal megegyező módon kell ezt az igenévi konstrukciót értelmezni (430c). herä-tty-ä
(430a) Peka-n
lähd-i-n
koti-in.
Pekka-GEN felébred-PASS.NUTPTC-PART indul-IMPERF-SG1 haza-ILL ’Miután Pekka felébredt, hazamentem.’
(430b) Herä-tty-ä-ni
soit-i-n
Kaisa-lle.
felébred-PASS.NUTPTC-PART-SG1 felhív-IMPERF-SG1 Kaisa-ALL ’Miután felébredtem, felhívtam Kaisát.’
(430c) Suome-en
ikävä-t
pala-ttu-a
asia-t
unohde-tt-i-in.
Finnország-ILL visszajön-PASS.NUTPTC-PART szomorú-PL.NOMACC dolog-PL-NOMACC elfelejt-PASS-IMPERF-ARB
’Miután hazaértek Finnországba, elfelejtették a szomorú dolgokat.’
Temporaalirakenne nem állhat olyan alárendelt tagmondat helyén, amelyben default formájú ige jelenik meg145: (431a) *minu-lla
ol-le-ssa
aika-a
én-ADESS van-EPTC-INESS idő-PART
(431b) *minu-sta én-ADESS
tul-tu-a
kuuluisa
válik-PASS.NUTPTC-PART híres-NOMACC
A temporaalirakenne általános jellemzése után térjünk rá arra, milyen reprezentációk rendelhetők
ezekhez
a
szósorokhoz.
Először
tekintsük
az
előidejűséget
kifejező
konstrukciókat, melyeknél az említetteknek megfelelően az igenév alakját tekintve nincs különbség az általános arb alanyú és a valódi alannyal rendelkező szerkezetek között. A konkrét konstrukciók tanulmányozását kezdjük az általános alanyos verzióval, vagyis lássuk, milyen ágrajz adható a (430c)-ben szereplő temporaalirakennéhez.
145
A (431a-b)-ben szereplő példák az Iso suomen kielioppiból származnak (ISK 2004, 536: §543).
266
(432) A Suomeen palattua ikävät asiat unohdettiin mondat szerkezetének releváns részletei S PartisPartP
S
PartisP (part) ♣DIllP (arb)s
Partis’ (part) Partis (part)
VoiceArb (part)i V (arb)t
VoiceArb (part)
V PALA-
ikävät asiat unohdettiin
VoiceArbP (part) VoiceArb’ (part)
Partis (part) -TA
DIllP (arb)s Ø
VoiceArb (part)i Ø
-TU-
VArbP (part) VArbP VP (arb)
palattua V’ (arb)
DGenP (arb) ♣DIllP (arb)s proarb DIllP
V (arb)t Ø
DIllP (arb)s
DP (Ill) : N (Ill) SUOME- (Ill) SUOMEEN Suomeen A (432) ábra nagyon hasonlít a (420)-ban látotthoz, amelyben szintén egy előidejű általános arb alanyú szerkezet szerepelt. A két konstrukció között az a számunkra most leginkább releváns eltérés, hogy míg a (420)-ban látott referatiivirakennén accusativusi esetrag jelent meg, addig a most tárgyalt participium fején partitivust találunk. Ez a különbség a participiumok kategóriáján jelenik meg először: a referatiivirakenne PartisAccP-ként, a temporaalirakenne pedig PartisPartP-ként kerül be a szerkezetbe. Mindkét kategória esetre utaló részéből index lesz: acc, illetve part; vagyis mindkét szerkezetnél az esetre utaló index kisbetűvel kezdődik. Erre azért van szükség, hogy ne lehessen összekeverni a jelzői helyzetben álló konstrukciókat a jelen alfejezetben tárgyalt szerkezetekkel, hiszen ezek között (főként az alanyi és tárgyi funkciót betöltő összetevőket tekintve) jelentős különbségek vannak. A part index az acc-hoz hasonlóan egészen a Partis-fej komplementumában
267
megjelenő VoiceArb fejéig öröklődik a szerkezetben, és természetesen megjelenik az ennek komplementumában álló VArbP-n is. A VoiceArb-on ezen index terminalizálódása a -TUnem-terminális elem megjelenését váltja ki (433), míg a VArbP-ről az acc-hoz hasonlóan anélkül tűnik el, hogy bármilyen változást okozna (434). (433) VoiceArb (part) → -TU(434) VArbP (part) → VP A part azért van indexként jelen a rendszerben, mert még egy helyen releváns: a Partisfejben ilyen index öröklődése esetén a partitivusi esetragot megjelenítő nem-terminális elem jelenik meg (melyből a hangtanban mindig -a/-ä lesz, mert az őt megelőző morféma csak a -tU lehet). (435) Partis (part) → -TA Pusztán a belső szerkezetet nézve a (420)-ban látott referatiivirakenne és a most tárgyalt felépítése
temporaalirakenne
tulajdonképpen
megegyezik,
lényegi
különbség
az
elmondottakon kívül nincs közöttük. A VoiceP és a VP kategóriájában egyaránt feltűnő arb elem az általános arb alanyú finit szerkezetekkel megfigyelhető párhuzam miatt van jelen mindkét ábrán: a kategóriarészletből VP-nél indexszé váló arb hatására illesztődik be az általános alanyt megjelenítő proarb a VP-specifikálókba, és ez az index felelős a V komplementumában potenciálisan feltűnő tárgy esetjelöléséért is, mely az arb alanyú finit szerkezetekhez hasonlóan csak nominativaccusativusban vagy partitivusban állhat, -n accusativust semmiképpen sem viselhet. A most tárgyalt szerkezetben nincs jelen tárgyi funkciójú összetevő (az ISK (2004, 540: §548) szerint ilyen konstrukciókban többnyire intranzitív igékből képzett participiumok tűnnek fel), de a PartisP specifikálóját (420)-hoz hasonlóan ezúttal is kitölti egy témának alkalmas összetevő, az illativusi esetű Suomeen ’Finnországba’ DP. Az igei fej is ugyanúgy mozog (432)-ben, ahogyan azt (420)-ban láttuk: a VoiceArb-on keresztül kerül be Partis-fejbe komplex fejet alkotva az ott megjelenő partitivusi toldalékkal, melynek szuffixum volta volt az, ami kiváltotta az igemozgatást, hiszen ennek az elemnek tőre van szüksége. Még
egy
nagyon
fontos
dolgot
kell
megemlítenünk
a
(432)-ben
látható
temporaalirakenne kapcsán. Ez az összetevő szabad bővítményként S-re csatolva kerül be a
268
szerkezetbe146, méghozzá azelőtt, hogy a mondatot jelölő nem-terminális elemen bármilyen index feltűnt volna. Ennek azért van jelentősége, mert a temporaalirakennék azon igeneves konstrukciók körébe tartoznak (a jelzői participiumokkal egyetemben), amelyekben megjelenő tárgy esetére nincs hatása a mondat finit igéjének: vagyis ha például megjelenik a mondatban a tagadóige, a temporaalirakennében lévő tárgyi funkciójú összetevőnek nem feltétlenül kell partitivusban lennie (lásd (436)). Ugyanez igaz a default formájú igét, illetve arb alanyt tartalmazó mondatok esetében is: a temporaalirakennében megjelenő tárgyon ezek jelenlétében is megjelenhet -n accusativus rag. Mindezt Chomsky (1986) alapján úgy fogalmazhatjuk meg, hogy a temporaalirakennék határolókategóriát jelentenek az ezen indexek által megjelenített jegyek számára. Ez minden bizonnyal összefüggésben áll azzal, hogy a temporaalirakennék szabad bővítmények, melyek belső szerkezetébe az ige kevésbé képes „beleszólni”, mint a vonzatokéba. Amint azt már említettem, az előidejű temporaalirakennék esetében a szerkezet fején mindig ugyanaz a -tUA morfémacsoport tűnik fel az alanyi funkciójú összetevő jellegétől függetlenül: ebből a szempontból nincs tehát különbség az általános arb alanyú és a „hétköznapi” alanyt tartalmazó struktúrák között. Ez viszont egyúttal azt is jelenti, hogy a szabályrendszerünknek meg kell engednie az eddig kizárólag passzív, illetve általános alanyú konstrukciókban előforduló -tU morféma megjelenését aktív szerkezetekben is. A következőkben ilyen konstrukcióra mutatok példát. (436) Peka-n
heräte-tty-ä
minu-t
e-n
osan-nut
nukahta-a.
Pekka-GEN felébred-PASS.NUTPTC-PART én-ACC nem-SG1 képes-PTC elalszik-TAINF ’Miután Pekka felébresztett, nem tudtam elaludni.’
A (437)-ben szereplő ábra természetesen nagyon sok elemében megegyezik az imént (432)-ben látott ágrajzzal, hiszen mindkettő előidejű temporaalirakenne reprezentációja. A két szerkezet közötti legfontosabb különbség a VoiceP, illetve a VP kategóriájában van: jelen esetben ugyanis ezekben nem tűnik fel az általános alanyra utaló Arb elem, így ebből kialakuló arb index sem fog öröklődni a VP szerkezetében, és így a VP-specifikálóban nem proarb illesztődik be, hanem egy hangalakkal rendelkező genitivusi esetű összetevő, amely mint a téma szerepének betöltésére leginkább alkalmas elem PartisP specifikálójába mozog. A V komplementumában megjelenő tárgyi funkciójú összetevő pedig ezúttal accusativusi 146
Ha a temporaalirakenne megjelenhet a mondat végén is, ekkor V’ alatt hamisvonzathelyen lehet felvenni (pl.: Ikkuna särky-i ove-a ava-tta-e-ssa ablak-NOM törik-IMPERF.SG3 nyit-PASS-EPTC-INESS ’Betört az ablak, amikor kinyitották az ajtót’). Ha a finit igei struktúrában öröklődik olyan index, amely szerepet játszik a tárgy esetének meghatározásában (ilyen a negációra utaló ~, a felszólítást jelölő !, a default formájú igéknél megjelenő subj, illetve az általános alany esetében alkalmazott arb), az már az első lépésben eltűnik erről az elemről (pl.:PartisPartP (arb) → PartisPartP) a főszövegben kifejtett okok miatt.
269
esetben jelenik meg, és ez nemcsak azért lehetséges, mert személyes névmásról van szó, amely különleges -t ragos tárgyesete okán minden szerkezetben előfordulhat ilyen esetben; hanem mert nincs a szerkezetben olyan index, amely megakadályozná ennek az esetnek a feltűnését (lásd (439)). (437) A Pekan herätettyä minut en osannut nukahtaa mondat szerkezetének releváns részletei S
DGenPp : Pekan
S
PartisP (part)
S (~)
Partis’ (part) Partis (part)
Voice (part)i Vt HERÄTTÄ-
PartisPartP
Voice (part)
en osannut nukahtaa
VoiceP (part)
Partis (part) -TA
Voice’ (part) Voice (part)i Ø
VP (part)
-TU-
VP
herätettyä
V’
DGenPp Ø Vt Ø
NObjP DAccP DP (Acc) MINU- (Acc) MINUT minut
Az ilyen temporaalirakennék szerkezete minden más szempontból azonos azzal, amit az imént (432)-ben láttunk. Szabad bővítményként S-re csatolva jelennek meg a mondat szerkezetében, mielőtt a mondatot jelölő S nem-terminális szimbólumon feltűnne a tagadásra utaló ~ index, hiszen épp most láthattuk, hogy a szerkezeten belül megjelenő tárgyi funkciójú összetevő accusativusi esettel rendelkezett, és nem partitivusban jelent meg, ahogyan azt a tagadóige környezetében előforduló ilyen elemeknél megszoktuk. A Voice fejben (432)-höz hasonlóan a -TU- elem jelenik meg, így a (433)-ban szereplő szabályt általánosabban is megfogalmazhatjuk:
270
(433’) Voice(Arb) (part) → -TUAz igei fej mozgását illetően sincs különbség a (432)-ben és a (437)-ben látható szerkezetek között: a V a Voice-on keresztül Partis-fejbe mozog, hogy az ott megjelenő szuffixum tőhöz jusson. A következőkben az előidejű temporaalirakennék utolsó lényeges típusát veszem szemügyre, melyben az alanyi funkciójú összetevőt birtokos személyszuffixum formájában láthatjuk. (438) Heräte-tty-ä-ni
Peka-n
lähd-i-n
tö-i-hin.
felébreszt-PASS.NUTPTC-PART-SG1 Pekka-ACC indul-IMPERF-SG1 munka-PL-ILL ’Miután felébresztettem Pekkát, elmentem dolgozni.’
(439) A Herätettyäni Pekan lähdin töihin mondat szerkezetének releváns részletei S PartisPartP
S
PartisPartP (Sg1) lähdin töihin PartisP (part Sg1) Partis’ (part Sg1) Partis (part Sg1) Voice (part Sg1)i Vt HERÄTTÄ-
Partis (part Sg1)
VoiceP (part Sg1) Voice’ (part Sg1)
Voice (part Sg1) -TA (Sg1) Voice (part Sg1)i Ø -TU- (Sg1) -TANI
VP (part Sg1) VP (Sg1)
-TU-
DGenP (Sg1)
herätettyä
MINUN prominun
Vt Ø
V’ (Sg1) NObjP DAccP :
Pekan Nyilvánvaló, hogy a (439)-ben megadott ábra sok szempontból hasonló az imént (437)ben látott konstrukcióhoz, hiszen mindkét esetben előidejű aktív temporaalirakennéről van szó. (439) újdonságát a szerkezetben felbukkanó Sg1 index jelenti, amelyre a participiumi fejen feltűnő birtokos személyszuffixum megjelenése miatt van szükség. A Sg1 index már azelőtt feltűnik a szerkezetben, mielőtt a PartisPartP-ben szereplő Part kategóriarészlet
271
indexszé alakul át. Erre azért van szükség, mert az alany számára és személyére utaló index mélyebben (V’ és V között) tűnik el a rendszerből, mint a part (amely már VP-nél elvész), így az indexelt nyelvtanra vonatkozó szabályok szerint előbb kell megjelennie (vö. a 4.3. fejezetben az esetragok és birtokos személyszuffixumok sorrendjéről mondottakkal). A szóban forgó Sg1 index két helyen releváns a szerkezetben: testet ölt a Partis-fejben beillesztésre kerülő partitivusi esetre utaló -TA- nem-terminálison (440) (míg a Voice-fejben megjelenő -TU- elemről nyom nélkül tűnik el (441)); valamint hatására a VP-specifikálóban álló genitivusi DP-nél előhívódik a megfelelő személyes névmási lexikai nem-terminális, mely ezúttal prominun formában bukkan fel. Mivel ennek az elemnek nincs hangalakja, nem mozoghat PartisP specifikálójába, amely így üresen marad (legalábbis semleges esetben). Ez összhangban áll azzal, amit a finit mondat téma pozíciójával kapcsolatban megtudtunk: ha jelen van alanyi funkciójú vonzat a szerkezetben, de hangalak nélkülisége miatt nem tudja betölteni ezt a pozíciót, akkor oda más sem kerülhet (vö. 3.4.3.). Az ebben az alfejezetben tárgyalt participiumok specifikálói pozíciójának betöltésére pedig láthatóan ugyanezek az elvek érvényesek. (440) -TA- (Sg1) → -TANI (441) -TU- (Sg1) → -TUMivel a (439)-ben szereplő ábra minden más szempontból megegyezik a (437)-ben látott struktúrával, nem ismétlem meg az annak kapcsán elmondottakat, hanem rátérek az egyidejű temporaalirakennék jellemzőinek tárgyalására. Az ezekben a szerkezetekben szereplő igenévi formát a finn nyelvtanok az infinitivusok közé sorolják, és 2. infinitivusként, vagy E-infinitivusként utalnak rá. Én mégis participiumként kategorizáltam ezeket az elemeket, méghozzá azért, mert alakjukban megjelenhet a passzívra, illetve az általános arb alanyra utaló -TTA- morféma, amely a TA- és a MA-infinitivusok esetében nem lehetséges. Tekintsünk elsőként egy olyan szerkezet, amely ilyen felépítésű szóalakot tartalmaz: lássuk a (429)-ben szereplő szósorhoz rendelhető reprezentációt.
272
(442) Az Ovea avattaessa ikkunan lasi särkyi mondat szerkeztének releváns részletei S PartisInessP
S
PartisP (iness) ♣NOBjP (arb)h
Partis’ (iness)
Partis (iness) VoiceArb (iness)i
ikkunan lasi särkyi VoiceArbP (iness) VoiceArb’ (iness)
Partis (iness)
V (arb)t
VoiceArb (iness) -E- (iness)
V AVA-
-TTA-
NObjP (arb)h Ø
VoiceArb (iness)i Ø
-ESSA
VArbP (iness) VArbP VP (arb)
avattaessa
V’ (arb)
DGenP (arb) proarb
♣NOBjP (arb)h
V (arb)t Ø
NObjP (arb)h
DPartP DP (Part) : N (Part) OVE- (Part) OVETA ovea Az ebben az alfejezetben tárgyalt valamennyi eddig látott szerkezethez hasonlóan (442)ben is egy összetett kategóriájú PartisP-vel találkozhatunk, melyben a szóalakon látható inessivusi rag miatt ezúttal az Iness részlet tűnik fel. Hogy látni lehessen a párhuzamot a különböző temporaali- és referatiivirakennék között, az esetre utaló kategóriarészlet ezúttal is (kisbetűvel kezdődő) iness indexszé alakul (443), így el lehet különíteni ezt a szerkezetet a jelzői helyzetben felbukkanó, a főnévi csoportból a participiumi frázisra öröklődő inessivusi (Iness) esetindexet tartalmazó igeneves konstrukcióktól. Az iness az eddig megismert hasonló szerepű
acc
és
part
indexekhez
hasonlóan
a
VoiceArb-ig,
illetve
az
ennek
komplementumában megjelenő VArbP-ig öröklődik a szerkezetben. Utóbbiról nyom nélkül eltűnik (444a), de az előbbinél az acc indexhez hasonlóan a -TTA- elem megjelenését váltja ki (444b). Az iness indexnek még egy helyen van relevanciája: a Partis-fejben egyidejű 273
temporaalirakennékben feltűnő -E- nem-terminális elemen (444c) a -SSA elem megjelenését eredményezi (444d). (443) PartisInessP → PartisP (iness) (444a) VArbP (iness) → VArbP (444b) VoiceArb (iness) → -TTA(444c) Partis → -E(444d) -E- (iness) → -ESSA A (442)-ben látható igeneves szerkezet felépítése nagyon hasonlít a (413)-ban látott egyidejű általános arb alanyú referatiivirakenne struktúrájához. Mindkét esetben az általános alanyra utaló -ttA morféma miatt jelenik meg VoiceArb frázis a Partis-fej mellett; a VoiceArb-fej komplementumában pedig mindkét konstrukciónál VArbP tűnik fel, mely kategória Arb részletéből arb index lesz (413)-ban az acc, ezúttal pedig az iness index eltűnése után. Ezúttal is ez az arb index felelős azért, hogy a VP-specifikálóba csak az általános alanyt megjelenítő proarb elem illesztődhessen be, továbbá azért, hogy a V’ alatt potenciálisan megjelenő tárgyi funkciójú összetevőn ne bukkanhasson fel -n accusativus rag. Mivel a VP-specifikálóban megjelenő alanyi funkciójú összetevőnek nincs hangalakja, nem foglalhatja el a PartisP-specifikálóját, így oda a téma szerepének betöltésére alkalmas V’ alatt születő tárgy, az ovea ’ajtót’ összetevő mozog be. Az igei fej mozgásáról pedig továbbra is az mondható el, hogy VoiceArb-on keresztül mozog Partis-fejbe, hogy az ott megjelenő szuffixum tőhöz jusson. Maga az egyidejű temporaalirakennét megjelenítő PartisInessP az előzőekben tárgyalt előidejűséget kifejező PartisPartP kategóriájú temporaalirakennéhez hasonlóan szabad bővítményként épül be a mondatba: ezt az összetevőt is S-re csatoljuk, mielőtt a mondat szimbólumán bármilyen index feltűnne – hiszen az egyidejű temporaalirakennében megjelenő tárgy esetére sincs hatása a főmondat egyetlen elemének sem. Amennyiben pedig ez az összetevő a mondat végén jelenik meg, a V’ alatt hamisvonzathelyen vehetjük fel 147, a finit struktúrából ráöröklődő indexeket pedig töröljük az ilyen PartisP-ről a (445)-ben látható módon. (445) PartisInessP (x) → PartisInessP, ahol x=arb, subj, ~, ! 147
Ugyanis a temporaalirakennék megjelenhetnek a V’ alatt álló vonzatok között is: például Pekka autta-a Jussi-a tiskat-e-ssa-ni ratkaise-ma-an se-n vaikea-n ongelma-n Pekka-NOM segít-SG3 Jussi-PART mosogat-TAINF-EPTC-INESS-SG1 megold-MAINF-ILL az-ACC nehéz-ACC probléma-ACC ’Pekka segít Jussinak megoldani azt a nehéz problémát, míg én mosogatok’.
274
Térjünk át az egyidejű nem arb alanyú temporaalirakennékhez rendelhető reprezentációk tárgyalására. (446) Kaisa-n
luki-e-ssa
lehde-n
Pekka
kuuntele-e musiikki-a.
Kaisa-GEN olvas-TAINF.EPTC-INESS újság-ACC Pekka-NOM hallgat-SG3 zene-PART ’Amíg Kaisa elolvassa az újságot, Pekka zenét hallgat.’
(447) A Kaisan lukiessa lehden Pekka kuuntelee musiikkia mondat szerkezetének releváns részletei S PartisInessP
S
PartisP (iness) Pekka kuuntelee musiikkia Partis’ (iness)
DGenPk : Kaisan
Partis (iness)
Infi Vt LUKE-
InfP (iness)
Partis (iness) Inf -TA-
-E- (iness) -ESSA
InfP DGenPk Ø Infi Ø
lukiessa
Inf’ VP DGenPk Ø Vt Ø
V’ NObjP DAccP : lehden
(447)-ben ismét egy S-re csatolt PartisInessP-vel találkozhatunk, hiszen ezúttal is egy egyidejű temporaalirakennéről van szó, melynek esetre utaló kategóriarészletéből a (443)-ban megadott szabályt alkalmazva ezúttal is iness index lesz. Ez az index a (442)-ben látott módon lecsorog egészen Partis-fejig, ahol testet ölt a participiumi fejben megjelenő képzőn, valamint rácsorog a Partis-fej komplementumában álló összetevőre is. A (447)-ben látható szerkezet ezen a ponton jelentősen eltér minden eddig tárgyalt konstrukciótól: a Partis-fej komplementumában ugyanis ezúttal egy InfP jelenik meg. Mint ahogyan arról már volt szó, a finn nyelvtanokban ezt az -essA toldalékkal ellátott igenévi alakot második, illetve E-infinitivusként említik, amit én ebben a morféma szintig lemenő szintaktikai rendszerben az imént (442)-ben elemzett szerkezetek létezése miatt nem tudtam elfogadni, hiszen az ott látottakkal ellentétben sem a TA-, sem pedig a MA-infinitivusoknál nem lehetséges általános alanyra utaló morfémát megjeleníteni a szóalakon belül. De az
275
tagadhatatlan, hogy a nem általános alanyú egyidejű temporaalirakennében jelen van a TAinfinitivus képzője, ezért szükséges az, hogy a Partis-fej komplementumában ilyen esetekben InfP jelenjen meg (az annotációkban is szerepel az erre utaló TAINF). Erről az összetevőről az iness index nyom nélkül eltűnik. (448) InfP (iness) → InfP Ez a főnévi igenévi frázis pontosan úgy épül fel, ahogyan azt az 5.1. fejezetben láthattuk: az Inf-fej komplementumában egy VP áll, amelynek specifikálójában a (324)-ben látottakkal megegyező módon egy hangalakot öltő genitivusi esetű DP jelenik meg. Ez a vonzat – mint a téma szerepének betöltésére leginkább alkalmas összetevő – PartisP specifikálójába mozog. Ez a mozgás az InfP specifikálóján keresztül megy végbe, hiszen (324) pontosan arra mutatott példát, hogy az alanyi funkciójú genitivusi esetű összetevő ebben a pozícióban is megjelenhet, és ahogyan azt már többször említettem, a lehető legkövetkezetesebb rendszer kialakítására törekedtem, így ebben az esetben is feltételezem, hogy a szóban forgó genitivusi DP első lépésben csak InfP specifikálójáig mozog, és onnan kerül azután a PartisP megfelelő pozíciójába. Az ágrajzon a most említetten kívül egy mozgatás látható még: a V-fejben megszülető igető ezúttal a főnévi igeneves konstrukciókban megismert módon Inf-fejbe kerül komplex fejet alkotva az ott megjelenő képzővel, majd ez a komplex fej mozog tovább Partis-fejbe, hogy az ott megjelenő szuffixum tőigénye kielégüljön. A mélyben megjelenő V’ alatt lévő tárgy ezúttal accusativusi esetben jelenik meg – a korábban említetteknek megfelelően a finit mondat semmilyen jegye nem befolyásolja az ezen szerkezeteken belül megjelenő tárgy esetét148. A hangtani komponensben több dolog történik, ami az így létrejött komplex fejet érinti: a -TA főnévi igenévi képzőt a megfelelő igetípushoz kell alakítani; az ennek végén lévő -A-t a Partis-fejben megjelenő -ESSA hatására törölni kell; és ez utóbbi elem esetében ki kell választani a magánhangzó-harmóniának megfelelő allomorfot, mely ezúttal a veláris változat lesz (-essa). A temporaalirakennék lehetséges szerkezeteinek bemutatását egy olyan egyidejű nem arb alanyú konstrukció elemzésével zárom, melyben az alanyi funkciójú összetevő birtokos személyszuffixum formájában jelenik meg. 148
A tárgy ebben a mondatban partitivusban is megjelenhet, de ebben az esetben a szerkezetnek más lesz a jelentése: Kaisa-n luki-e-ssa lehte-ä Pekka kuuntele-e musiikki-a Kaisa-GEN olvas-TAINF.EPTC-INESS újság-PART Pekka-NOM hallgat-SG3 zene-PART ’Amíg Kaisa újságot olvas, Pekka zenét hallgat’. Vagyis a két mondat közti aspektuális különbséget a finnben (ezúttal is) a tárgyi esetjelölés fejezi ki.
276
(449) Käy-d-e-ssä-ni
tori-lla
osta-n
kukk-i-a.
jár-TAINF-EPTC-INESS-SG1 piac-ADESS vesz-SG1 virág-PL-PART ’Amikor a piacon járok, veszek virágokat.’
A (450)-ben látható ágrajz alapvetően azonos azzal, amit az imént (447)-ben láttunk. A két ábra között megfigyelhető valamennyi különbség a szerkezetben megjelenő birtokos személyszuffixummal kapcsolatos. Az S-re csatolt temporaalirakenne ezúttal is PartisInessPként jelenik meg, hiszen egyidejű szerkezetről van szó. A kategória Iness részletéből iness index lesz, de (447)-tel ellentétben ezúttal nem azonnal, hanem csak az után, hogy a szerkezeten belül alanyi funkciót betöltő birtokos számára és személyére utaló Sg1 index megjelenik a struktúrában (vö. (439)). A Sg1 indexre ugyanis a szerkezeti hierarchia egy mélyebb pontján lesz szükségünk, mint az iness-re, ezért kell először a szám-személyre utaló indexnek megjelennie. (450) A Käydessäni torilla ostan kukkia mondat szerkezetének releváns részletei S PartisInessP
S
PartisInessP (Sg1) ostan kukkia PartisP (iness Sg1) Partis’ (iness Sg1) Partis (iness Sg1) Inf (Sg1)i Vt KÄY-
Inf (Sg1) -TA- (Sg1) -TA-
InfP (iness Sg1)
Partis (iness Sg1)
InfP (Sg1)
- E- (iness Sg1)
Inf’(Sg1)
-ESSA (Sg1)
Inf (Sg1)i VP (Sg1) Ø DGenP (Sg1) V’ (Sg1)
-ESSANI
käydessäni
MINUN prominun
Vt Ø
DAdessP : torilla
Az iness index Partis-fejig, illetve az ennek komplementumában megjelenő InfP-ig csorog le: a terminalizálódása Partis-fejben a -ssA esetrag megjelenéséhez vezet; InfP-nél pedig a korábban látott módon nyom nélkül tűnik el. A Sg1 index is megjelenik a Partis-fejen: hatására az itt kialakuló -ESSA morfémacsoporton -NI birtokos személyszuffixum jelenik meg. A Sg1 index egészen az Inf
277
komplementumában megjelenő VP specifikálójáig öröklődik, ahol az itt születő genitivusi DP-nél kiváltja a megfelelő személyes névmási lexikai nem-terminális megjelenését. Ez ezúttal hangalak nélküli prominun formában ölt testet, így nem is mozoghat a PartisP specifikálójába. A szám-személy index a finit igei struktúráknál is megszokott módon a generálás V’ és V közötti szakaszában tűnik el a rendszerből. Az indexelt nyelvtan szabályai szerint a lefelé csorgó indexek valamennyi nemterminális elemre ráöröklődnek, így a Sg1 az Inf-fejre is rákerül. Ebben a pozícióban a -TA igenévképző jelenik meg, melyről a szám-személy indexek mindig nyom nélkül tűnnek el, hiszen a finnben a TA-infinitivusok nem személyragozhatók. (451) -TA- (Numerus-persona) → -TAEzzel a temporaalirakennékhez rendelhető szerkezetek bemutatásának végére értünk. Mielőtt áttérnék a finaalirakennék ismertetésre, vessünk egy pillantást az egyidejű nem arb alanyú temporaalirakennékhez hasonló módon felépülő instructivusi ragos alakokra. (452) Kaisa
tul-i
koti-in
laula-e-n.
Kaisa-NOM jön-IMPERF.SG3 haza-ILL énekel-TAINF.EPTC-INSTR ’Kaisa énekelve jött haza.’
(453) A Kaisa tuli kotiin laulaen mondat szerkezetének releváns részletei VP (Imperf Sg3) VP (Imperf Sg3)
PartisInstrP (Imperf Sg3) PartisInstrP (Sg3)
Kaisa tuli kotiin PartisInstrP PartisP (instr) Partis’ (instr) Partis (instr) Infi Vt LAULA-
Inf -TA-
InfP (instr)
Partis (instr)
InfP
-E- (instr)
Inf’
-EN
Infi Ø
laulaen
278
VP DGenPk
V’
PRO
Vt Ø
Az instructivusi ragos E-participiumok módhatározói szerepet töltenek be a mondatban, ezért ezen szabad bővítmények számára a hatókörüknek (és a szórendnek) leginkább megfelelő, VP-re csatolt pozíciót javaslom. A VP-n mindig jelen van az időre, illetve a mondat alanyának számára és személyére utaló index, melyek a szóban forgó összetevő esetében nem relevánsak, így nyom nélkül eltűnnek róla. Ilyen szuffixummal ellátott elemen sosem
jelenhet
meg
semmilyen
szám-személyre
utaló
morféma,
így
birtokos
személyszuffixum sem. (454a) PartisInstrP (Tempus) → PartisInstrP (454b) PartisInstrP (Numerus-persona) → PartisInstrP Ha azonban a finit igei struktúrában jelen van olyan index, amely szerepet játszik a tárgy esetének meghatározásában (arb, subj, !, ~), akkor ezek közül az általános alanyra utaló arb, illetve a tagadást kifejező ~ a PartisInstrP-re ráöröklődve nem tűnik el, hanem végigcsorog a szerkezeten egészen a mélyben megjelenő V-fejig és az annak komplementumában potenciálisan megjelenő tárgyi funkciójú összetevőig. Ugyanis tagadás esetében az ilyen igenévi konstrukción belül megjelenő tárgy a finit ige mellett feltűnő tárgyi funkciójú összetevőhöz hasonlóan csak partitivusban állhat, általános arb alanyú finit ige esetén pedig a tárgy nem kaphat -n accusativus ragot ilyen igeneves szerkezetben felbukkanva sem (erre példa (457)-ben található). Ezzel szemben a default igére utaló subj, valamint a felszólításoknál használt ! index az idő és az alany számára és személyére utaló indexhez hasonlóan eltűnik a rendszerből149, mert ezeknek nincs hatása a most tárgyalt igeneves konstrukción belül felbukkanó tárgy esetére (lásd (458)). (454c) PartisInstrP (!) → PartisInstrP (454d) PartisInstrP (subj) → PartisInstrP 149
Fontosnak tartom megjegyezni, hogy ezen szósorok esetében viszonylag ritkán használatos szerkezetekről van szó, amelyeknek a megítélése anyanyelvi beszélőtől függően változhat. Amennyiben valaki számára elfogadható az -n accusativus ragos tárgy olyan esetben is, amikor én (Anja Haaparanta nyelvérzékére támaszkodva) az ellenkezőjét állítottam, akkor az ő kompetenciájának leírásához mindössze annyi módosítást kell végrehajtani az általam ebben a részben javasolt szabályrendszerben, hogy az adott nominativaccusativus kiváltásáért felelős index (vagyis az általános alanyra utaló arb) a felszólítás ! indexéhez, valamint a default igei formáknál használt subj indexhez hasonlóan tűnjön el a PartisInstrP-re öröklődve. Amennyiben pedig a felszólítást és a default formájú igét tartalmazó szósorokat ítéli meg úgy, hogy azoknál csak nominativaccusativusban jelenhet meg a tárgyi funkciójú összetevő, akkor ezen anyanyelvi beszélő kompetenciájának leírásakor a !, illetve a subj indexnek sem szabad eltűnnie PartisInstrP-re öröklődve, hanem végig kell csorogniuk ezen igenévi szerkezeten a tagadás ~ indexéhez hasonlóan. A PartisInstrP tehát nem jelent egyértelműen határolókategóriát ezen indexek, illetve az általuk megjelenített jegyek számára. Ez az ingadozást mutató jelenség tehát indexek alkalmazásával nagyon egyszerűen és látványosan megragadható: az egyes anyanyelvi beszélők kompetenciája közötti eltérések magyarázatához mindössze a megfelelő indexre kell hivatkozni.
279
Magának a participiumnak a belső szerkezete a konkrét ragot leszámítva majdnem teljesen megegyezik azzal, amit (447)-ben láthattunk az egyidejű nem arb alanyú temporaalirakenne kapcsán. A Partis-fej komplementumában ezúttal is egy InfP jelenik meg, melybe a -TA elem illesztődik be. Az Inf-fej komplementumában egy VP áll, melynek specifikálójában a genitivusi esetű vonzat ezúttal hangalakot nem öltő PRO alakban van jelen. Ez mindig kötelezően koreferens a mondat alanyával, ezt jelöli a rajta lévő k index (Kaisa-ra utalva). Az igei fej ismét a már látott módon mozog: Inf-en keresztül jut Partis-fejbe, hogy az ott álló szuffixum tőhöz jusson. Az így kialakuló komplex fejen a hangtan ezúttal is több igazítást végez: az igetípushoz igazítja az infinitivus képzőjének alakját és törli a -TA végéről az -A-t. Az instruktivust megjelenítő instr index a temporaalirakennéknél látott iness-szel azonos módon viselkedik: a Partis-fejig öröklődik a szerkezetben, és az ott beillesztődő -Eelemen a hatására meg is jelenik egy -N szuffixum (455); a Partis komplementumában álló InfP-ről pedig nyom nélkül eltűnik (456). (455) -E- (instr) → -EN (456) InfP (instr) → InfP Lássunk erre az instructivusi szerkezetre olyan példákat is, amelyben tetten érhető, hogy a finit mondatszerkezet mikor és hogyan befolyásolja az ebben az igenévi konstrukcióban megjelenő tárgy esetét. Tekintsünk egy általános arb alanyú szósort. (457) Presidentti-ä tervehdi-tä-än
laula-e-n
häne-lle
Maamme-laulu.
elnök-PART köszönt-PASS-ARB énekel-TAINF.EPTC-INSTR ő-ALL Maamme-dal-NOMACC ’Az elnököt úgy köszöntik, hogy eléneklik neki a Maamme-laulut150.’
(457a) esetében csak azt emelném ki, amiért ezt a példát bemutattam: vagyis az általános alanyra utaló arb index működését ebben a konstrukcióban. Minden ilyen alanyú igét tartalmazó szósorban jelen van az arb index, mely egészen a V-fejig öröklődik a finit igei struktúrában, így a VP-re csatolt PartisInstrP-re is rácsorog az időre, valamint az alany számára és személyére utaló indexszel együtt. Utóbbi kettő az előbb látott módon eltűnik erről az igenévi frázisról, de az arb index megmarad, és végigcsorog a teljes szerkezeten egészen a mélyben megjelenő V-fejig, illetve az annak komplementumában álló NObjP-ig. Az arb az
150
Ez a finn himnusz címe.
280
igenévi szerkezeten belül csak két helyen releváns: a VP-specifikálóban megjelenő genitivusi DP-nél, melynél kiváltja az általános alanyt jelölő proarb megjelenését (akárcsak a finit ige specifikálójában megjelenő DNomP-nél – a mindkét elemen megjelenő T index ezen elemek koreferenciáját jelöli); illetve a tárgyi funkciójú összetevőn, amelynél az NObjP Obj részéből ennek az arb indexnek a hatására Nomacc lesz, hiszen általános alanyú igét tartalmazó mondatban a tárgyon nem jelenhet meg -n accusativus (lásd 3.4.9.). Az N alulspecifikált főnévi kategória ebben az esetben D-ként valósul meg, hiszen a Maamme-laulu határozott főnévi kifejezés. Minden más elemről (Partis, Inf, V) az arb index nyom nélkül tűnik el. (457a) A Presidenttiä tervehditään laulaen hänelle Maamme-laulu mondat szerkezetének releváns részletei VP (Pres arb) VP (Pres arb) V’ (arb)
DNomP (arb)T proarb
PartisInstrP (Pres arb)
V (arb) : TERVEHTI-
PartisInstrP (arb)
NObjP (arb) : presidenttiä
PartisP (instr arb) Partis’ (instr arb)
Partis (instr arb) Inf (arb)i
InfP (instr arb)
Partis (instr arb)
InfP (arb)
-E- (instr arb)
Inf’ (arb)
V (arb)t
Inf (arb)
V LAULA-
-TA- (arb)
-EN (arb)
-TA-
-EN
Inf (arb)i Ø
VP (arb) DGenP (arb)T V’ (arb)
laulaen
proarb
V (arb)t Ø
NObjP (arb) DNomaccP : Maamme-laulu
A tárgy esetének meghatározásában szerepet játszó indexek közül a tagadára utaló ~ viselkedik az itt bemutatott arb indexszel azonos módon abban a tekintetben, hogy nem törlődik PartisInstrP-re öröklődve. Természetesen a negációs index tárgyi funkciójú összetevőre gyakorolt hatsása nem azonos az itt látott arb indexéével: az ő jelenlétében a tárgy csak partitivusban ölthet testet.
281
A felszólításra utaló ! és a default formájú igéknél alkalmazott subj viszont egyáltalán nem befolyásolja a PartisInstrP-n belül megjelenő tárgy esetét, így ezeket törölni kell erről a kategóriáról (454c-d). Lássunk egy ilyen példát is. presidentti-ä
(458) Tervehti-kää
laula-e-n
häne-lle Maamme-laulu-n!
köszönt-IMP.PL2 elnök-PART énekel-TAINF.EPTC-INSTR ő-ALL ’Úgy köszöntsétek az elnököt, hogy eléneklitek neki a Maamme-laulut!’
Maamme-dal-ACC
(458a) A Tervehtikää presidenttiä laulaen hänelle Maamme-laulun mondat szerkezetének releváns részletei VP (Pres Pl2 !) VP (Pres Pl2 !) DNomP (Pl2 !)T TE (!) : prote
PartisInstrP (Pres Pl2 !)
V’ (Pl2 !)
PartisInstrP (Pl2 !)
V (!) NObjP (!) : : TERVEHTI- presidenttiä
PartisInstrP (!) PartisInstrP PartisP (instr) Partis’ (instr)
Partis (instr) Infi Vt LAULA-
Inf -TA-
InfP (instr)
Partis (instr)
InfP
-E- (instr)
Inf’
-EN
Infi Ø
laulaen
VP V’
DGenPT PRO
Vt Ø
NObjP DAccP : Maamme-laulun
5.3.3. A finaalirakenne szerkezete A különféle igenevek tárgyalását az ún. finaalirakennék szerkezetének bemutatásával zárom. A finn nyelvben a célhatározói jelentés több igeneves konstrukcióval is kifejezhető, amelyek közül a legfontosabb a TA-infinitivus translativusi raggal ellátott alakja. Mivel ez a leggyakoribb ilyen szerkezet, én ebben a dolgozatban csak ezzel foglalkozom. Lássunk példát erre a konstrukcióra.
282
tänne
(459a) Tul-i-n
osta-a-kse-ni
kirja-n.
jön-IMPERF-SG1 ide vesz-TAINF-TRL-SG1 könyv-ACC ’Azért jöttem ide, hogy megvegyem a könyvet.’
(459b) Pekka
tänne
tul-i
osta-a-kse-en
kirja-n.
Pekka-NOM jön-IMPERF-SG1 ide vesz-TAINF-TRL-SG3 könyv-ACC ’Pekka azért jött ide, hogy megvegye a könyvet.’
A TA-infinitivus translativusi alakjával alkotott igenévi konstrukció alanya kötelezően koreferens a mondat alanyával: ezt fejezi ki az infinitivus végén megjelenő birtokos személyszuffixum. A kötelező koreferencia miatt ezekben a szerkezetekben a harmadik személyű névmásokat (459b) sem kell kitenni (vö. a 3.4.7. alfejezetben a (99) kapcsán mondottakkal). Lássuk a (459a)-hoz rendelhető reprezentációt. (460) A Tulin tänne ostaakseni kirjan mondat szerkezetének releváns részletei VP (Imperf Sg1) DNomP (Sg1) MINÄ
V’ (Sg1)
V TULE-
InfTrlP
prominä
InfTrlP (Sg1) InfTrl’(Sg1) InfTrl (Sg1) Vt OSTA-
InfTrl (Sg1)
VP (Sg1) V’ (Sg1)
DGenP (Sg1)
-TAKSE- (Sg1)
MINUN
-TAKSENI
prominun
ostaakseni
Vt Ø
NObjP DAccP : kirjan
A (460)-ban látható ábra nagyon hasonló azokhoz a reprezentációkhoz, amelyeket az 5.1. alfejezetben a TA-, illetve a MA-infinitivusok kapcsán láttunk. A V’ alatt ezúttal egy összetett kategóriájú főnévi igenév, egy InfTrlP jelenik meg. A kategória Inf része utal arra, hogy főnévi igenévről van szó, míg a Trl az igenév alakjában megtalálható translativusi esetragot jeleníti meg. Az esetből azért nem lesz index, mert csak egyszer, az Inf-fejben releváns az általa hordozott információ, így ez a jegy kategóriacímkében is kezelhető (vö. a MA-infinitivusok kapcsán mondottakkal). A lexikai behelyettesítés a következőképpen történik:
283
(461) InfTrl → -TAKSE(462) -TAKSE- (Sg1) → -TAKSENI Az ilyen infinitivusi forma csak akkor grammatikus, ha birtokos személyszuffixum is megjelenik a (461)-ben látható alak végén; erre a lezáratlanságra utal a kötőjel. Ez az igenév alanyi funkciójú vonzatának számára és személyére utaló index az InfTrlP csomópontnál kerül be a szerkezetbe, és egészen az InfTrl komplementumában megjelenő VP specifikálójáig lecsorog ráröröklődve természetesen az InfTrl-fejben álló -TAKSE- elemre is, melyen testet is ölt (462). A VP specifikálójában születő genitivusi esetű DP-nél pedig ez az alany számára és személyére utaló (jelen esetben Sg1) index rögtön kiváltja a megfelelő személyes névmási lexikai nem-terminális megjelenését, mely ilyen konstrukciókban csak mint hangalakot nem öltő pro ölthet testet, ami egyben azt is jelenti, hogy ez az összetevő nem fog elmozogni innen. A szám-személy index a megszokott módon a generálás V’ és V közötti szakaszában tűnik el a rendszerből. Az igei fej mozgása a megszokott módon zajlik: a V-fejben megszülető igető InfTrlfejbe mozog, hogy az ott megjelenő szuffixum tőhöz jusson. A hangtannak jelentős szerepe a komplex fejben megjelenő -TAKSE- elem kapcsán van: ennek -TA elemét ugyanúgy az ige típusához kell ebben a komponensben igazítani, ahogyan azt a többi TA-infinitivust tartalmazó szerkezetnél is láttuk. Azért írtam olyan példamondatot, amelyben tárgy szerepel, hogy látható legyen, ennek alakjába ezúttal semmi sem „szól bele”; ebben a pozícióban megjelenhet accusativusi ragos elem. De mi a helyzet akkor, ha a finit struktúrában tagadás (463a), felszólítás (463b), vagy default formájú ige (463c) tűnik fel? (463a) E-n
tul-lut tänne
osta-a-kse-ni
kirja-a.
nem-SG1 jön-PTC ide vesz-TAINF-TRL-SG1 könyv-PART ’Nem azért jöttem ide, hogy megvegyem a könyvet.’
(463b) Harjoittele voitta-a-kse-si
kilpailu-n!
gyakorol nyer-TAINF-TRL-SG2 verseny-ACC ’Gyakorolj, hogy megnyerd a versenyt!’
(463c) Minu-n
täyty-i
tul-la
tänne
osta-a-kse-ni
kirja-n.
én-GEN kell-IMPERF.SG3 jön-TAINF ide vesz-TAINF-TRL-SG1 könyv-ACC ’Azért kellett ide jönnöm, hogy megvegyem a könyvet.’
284
A (463) példasorból kitűnik, hogy a finit igei struktúrában megjelenő tagadóige hatással van a szóban forgó igeneves konstrukcióban megjelenő tárgyi funkciójú összetevő esetére (mely ilyenkor is csak partitivusban jelenhet meg); míg ha a finit szerkezetben felszólító vagy default formájú ige szerepel, az nem befolyásolja az InfTrlP-n belül megjelenő tárgy esetét (mely megjelenhet -n accusativus ragos alakban). Hasonló a helyzet, mint amit a nem sokkal ezelőtt tárgyalt E-participium instructivusi alakja kapcsán (457-458)-ban láthattunk. A (463)-ban látható szerkezetek közötti különbséget ezúttal is úgy ragadhatjuk meg, hogy a tagadásra utaló ~ indexet nem tüntetjük el, amennyiben az InfTrlP-re öröklődik; míg a felszólításoknál jelen lévő ! indexet és a default igealakra utaló subj indexeket igen. (464a) InfTrlP (!) → InfTrlP (464b) InfTrlP (subj) → InfTrlP Vessük össze a (463a)-hoz és a (463b)-hez tartozó reprezentációkat. (465) Az En tullut tänne ostaakseni kirjan mondat szerkezetének releváns részletei VP (Imperf Sg1 ~) V’ (Sg1 ~)
DNomP (Sg1 ~) MINÄ (~)
V (~)
InfTrlP (~)
MINÄ
V TULE-
InfTrlP (Sg1 ~) InfTrl’(Sg1 ~)
prominä InfTrl (Sg1 ~) V (~)t OSTA-
VP (Sg1 ~)
InfTrl (Sg1 ~) -TAKSE- (Sg1 ~)
DGenP (Sg1 ~)
V’ (Sg1 ~)
-TAKSENI (~)
MINUN (~) V (~)t Ø MINUN
-TAKSENI
prominun
ostaakseni
285
NObjP (~) DPartP : kirjaa
(466) A Harjoittele voittaaksesi kilpailun! mondat szerkezetének releváns részletei VP (Pres Sg2 !) V’ (Sg2 !)
DNomP (Sg2 !) SINÄ (!) SINÄ
V (!)
InfTrlP (!)
V HARJOITTELE-
InfTrlP
prosinä
InfTrlP (Sg2) InfTrl’(Sg2) InfTrl (Sg2) Vt VOITTA-
InfTrl (Sg2)
VP (Sg2) V’ (Sg2)
DGenP (Sg2)
-TAKSE- (Sg2)
SINUN
-TAKSESI
prosinun
voittaaksesi
Vt Ø
NObjP DAccP : kirjan
5.4. Összefoglalás Ebben a fejezetben a finn nyelv különböző igeneves szerkezeteit tekintettem át. Végignéztem, milyen szerkezet rendelhető a különböző infinitivusokhoz, valamint a szabad bővítményként (jelzőként, határozóként) és vonzatként megjelenő participiumi konstrukciókhoz. Mivel az egyeztetésben részt vevő jegyek indexekkel történő kezelése miatt ebben a modellben a morfológia szintjét is érintik bizonyos szabályok, a produktív képzéseket is lehet szintaktikailag kezelni. Lehetőség nyílik arra, hogy az igenevek jellegzetes kétarcúságáról a lehető legpontosabban számot tudjunk adni: hiszen a mélyben mindig egy VP jelenik meg, melynek feje azután a szerkezeti hierarchiában a finit struktúráknál is látott módon egyre feljebb mozogva (ezúttal) különböző képzőkkel kapcsolódik össze, amelyeknek jól meghatározható hatása van a mélyben megjelenő VP egyes elemeire – különös tekintettel az alanyi és a tárgyi funkciójú összetevőkre. Azt is részletesen megvizsgáltam az egyes szerkezeteknél, hogy a finit mondatstruktúra mely jegyei vannak hatással az igenévi konstrukciók belső szerkezetére. Ez a kérdés különösen a tárgynál releváns, hiszen bizonyos konstrukciókban a finit igei szerkezetben öröklődő, index formájában megragadott jegyek (arb, subj, !, progr, ~) az igeneves szerkezetben megjelenő tárgyra is hasonló hatást gyakorolnak, mint a finit ige mellett feltűnő tárgyi funkciójú összetevőkre, előírva ezek accusativusi, nominativaccusativusi, illetve partitivusi esetét. 286
6. A finn beszélt nyelv Ebben a fejezetben a finn beszélt nyelv, azaz az ún. puhekieli bizonyos vonásairól lesz szó. Ez a dolgozat nem kíván teljes leírást adni erről a nyelvváltozatról, pusztán az egyeztetési szempontból releváns jelenségek tárgyalására szorítkozik. Ebben a részben azt veszem szemügyre, hogyan ragadhatók meg indexelt nyelvtan alkalmazásával egyes különbségek, amelyek az irodalmi és a beszélt nyelvi változat között tapasztalhatók. Először az igeragozásban megfigyelhető eltérésekkel foglakozom (6.1.), majd kitérek a névszók körében fellelhető (főként) egyeztetésbeli különbözőségekre is (6.2.). 6.1. Igeragozás a beszélt nyelvben A részlegesen151 pro-drop irodalmi nyelvváltozattal szemben a finn beszélt nyelvben mindig kötelező kitenni az alanyi személyes névmásokat (is). Ezek közül néhány az alakját tekintve kisebb-nagyobb mértékben eltér irodalmi nyelvi megfelelőjétől: (467) Finn személyes névmások az irodalmi és a beszélt nyelvben irodalmi nyelv minä sinä hän me te he
beszélt nyelv mä sä se me te ne
’én’ ’te’ ’ő’ ’mi’ ’ti’ ’ők’
A személyes névmások kötelező jelenlétéből az következik, hogy a 3.4.3. alfejezetben tárgyalt pro alanyú irodalmi nyelvi mondatok ebben a nyelvváltozatban nem léteznek, így az első és második személyű személyes névmási alanyt tartalmazó mondatok beszélt nyelvi ábrája (469) semmiben sem különbözik egy harmadik személyű alanyt tartalmazó szósor reprezentációjától. Ezek kezeléséhez ugyanis ezúttal nem lesz szükség a topik indexre, amely a TP-specifikáló üresen hagyásáért felelős, hiszen ezek a névmások, mivel hangalakot öltenek, a téma szerepének betöltésére leginkább alkalmas összetevőként bemozognak ebbe a pozícióba. Vessük össze, miként fest egy igen egyszerű mondat az irodalmi (468a), illetve a beszélt nyelvi (468b) normáknak megfelelően.
151
Az irodalmi nyelvben csak a hangsúlytalan első és második személyű névmások hagyhatók el, a harmadik személyű névmások kitétele (általában) kötelező – lásd a 3.4.3. részt, illetve a 3.4.7. alfejezetben a (99) példa kapcsán mondottakat.
287
(468a/65) Nuku-n. alszik-SG1 ’Alszom.’
(468b) Mä
nuku-n.
én-NOM alszik-SG1 ’Alszom.’
A (468a)-ban szereplő mondat ábráját 3.4.3-ban már megadtam (lásd (65a)), így most csak a (468b)-ben látható szósor reprezentációját mutatom be. (469) A Mä nukun mondat szerkezete S TP T’
DNomP (Sg1b)m MÄ mä
T
IP
I (In Pres Sg1b) i
T
Voice (Pres Sg1b) v I (In Pres Sg1b) : Vt Voice (Pres Sg1b) -N NUKKU: $ nukun
IP (Sg1b) IP (Pres Sg1b) IP (In Pres Sg1b) I’ (In Pres Sg1b)
I (In Pres Sg1b) i Ø
VoiceP (In Pres Sg1b) Voice’ (Pres Sg1b)
Voice (Pres Sg1b) v VP (Pres Sg1b) Ø DNomP (Sg1b)m V’ (Sg1b) Ø Vt Ø A (469) ágrajzon a most kifejtetteknek megfelelően a VP-specifikálóba nem a hangalak nélküli prominä névmás illesztődik be, hanem a hangalakkal rendelkező mä, amely a hangalakkal rendelkező nominativusi DP-knél megszokott módon bemozog a TP specifikálójába. Ami az indexeket illeti: topik index a (65a)-ban tapasztaltakkal szemben ezúttal nincs jelen a szerkezetben, hiszen nincs rá szükség – pontosabban szükség van arra a TPspecifikálóra, amelynek a kiépülését ez az index megakadályozná. Ezen kívül mindössze egy
288
helyen figyelhetünk fel eltérésre a (65a)-ban megadott, illetve a most tanulmányozott ábrát illetően: az alany számára és személyére utaló Sg1 index mögött (469)-ben feltűnik egy b is, mely a beszélt nyelvre utal. Erre azért van szükség, hogy biztosítani tudjuk azt, hogy a szóban forgó személyes névmásnak az ebben a nyelvváltozatban használatos mä ’én’alakja hívódjon elő. Ha jelen van a beszélt nyelvre utaló b az indexben, akkor csak a (470a)-ban megadott szabály alkalmazható, így kizárható a hangalak nélküli prominä/mä, illetve az irodalmi nyelvi minä megjelenése ebben a pozícióban. (470a) DNomP (Sg1b) → MÄ (470a) mintájára minden beszélt nyelvi személyes névmásra megfogalmazhatunk egy szabályt: (470b) DNomP (Sg2 b) → SÄ (470c) DNomP (3 b) → SE (470d) DNomPlP (Pl1arb) → ME (470e) DNomPlP (Pl2 b) → TE (470f) DNomPlP (3 b) → NE A (470d)-ben megadott, többes szám első személyű névmást megjelenítő szabályban látható index jelentősen eltér az összes többitől152, hiszen nem Pl1b indexet találunk itt, amelyet a (470a-c, e-f)-ben megadott szabályok alapján várni lehetne, hanem egy Pl1arb indexet. Ennek az az oka, hogy az index elnevezésében meg szerettem volna jeleníteni azt a különleges morfológiai sajátosságot, amely a beszélt nyelvben a többes szám első személyű igealakoknál megfigyelhető. Ugyanis ebben a nyelvváltozatban ebben a szám-személyben az általános arb alany esetében használt igealakok tűnnek fel: az ott megfigyelt jellegzetes morfémák (-ttA, -tU) ezekben a szerkezetekben is megjelennek. Erről korábban a felszólító mondatok szerkezetével foglalkozó 3.4.5. alfejezetben már volt szó annak kapcsán, hogy imperativus esetén már az irodalmi nyelvben is használhatók ezek az általános arb alanyok mellett megjelenő igealakok a hivatalosabb, régies színezetű -kAAmme helyett (lásd (93)). Mint ahogyan arról a 3.4.5. alfejezetben már szintén volt szó, a felszólítások kötelezően téma nélküli mondatok, és ez a beszélt nyelv esetében is igaz. Éppen ezért (470b-f) szabályoknál meg kell engednünk, hogy a VP-specifikálóban ilyen esetben pro is 152
A harmadik személyű névmások beillesztését megfogalmazó szabályokban látható indexekben nincs jelen számra való utalás. Ennek okára a fejezet egy későbbi részében (473) kapcsán még vissza fogok térni.
289
megjelenhessen (470b’-f’). Sg1 esetében erre nincs szükség, ugyanis a finnben nem létezik egyes szám első személyű felszólítás. (470b’) DNomP (Sg2 b) → prosä (470c’) DNomP (3 b) → prose (470d’) DNomPlP (Pl1arb) → prome (470e’) DNomPlP (Pl2 b) → prote (470f’) DNomPlP (3 b) → prone Ha megengedjük, hogy a személyes névmások pro alakban is megjelenhessenek, akkor hogyan biztosítható, hogy ez csak imperativus esetén legyen lehetséges, máskor viszont nem? Hiszen a beszélt nyelvváltozatban ezeknek az elemeknek a felszólításokon kívül kötelező megjelenniük a mondatban. Erre a kérdésre az a válasz adható, hogy nem imperativusi igealakot tartalmazó mondatban nem jelenik meg a topik index, melynek hiányában kiépül a TP-specifikáló, amelyet ki kell tölteni. Erre pedig a VP-specifikálóban megszülető, nominativusi DP a legalkalmasabb. Ez viszont ezt a feladatot csak akkor tudja ellátni, ha van hangalakja, hiszen hangalakkal nem rendelkező összetevők ebben a rendszerben nem mozoghatnak. Ha az alanyi névmás pro alakban jelenik meg egy nem felszólító mondatban, akkor a topik index hiányában létrejövő TP-specifikáló üresen marad, és ez a generálás elhalását eredményezi. Visszatérve a többes szám első személyű beszélt nyelvi formákhoz: az ilyen szerkezetekben tehát az általános arb alanyú szósorokban megjelenő igealakok használatosak, amit a Pl1arb index összetett formája kódol. (471)-ben az ’alszunk’ mondat irodalmi (471a) és beszélt nyelvi (471b) változata látható. A (472a)-ban látható ábra az utóbbi reprezentációja. (471a) Nuku-mme. alszik-PL1 ’Alszunk.’
(471b) Me
nuku-ta-an.
mi-NOM alszik-PASS-ARB ’Alszunk.’
A (472a)-ban látható ágrajzzal kapcsolatban a következőket emelném ki. Ahogyan arról a 3.4.5. alfejezetben (93) kapcsán már volt szó, a Pl1arb index (a többi szám-személy indextől eltérően) nem hal el a generálás V’ és V közötti szakaszában, mert a benne szereplő arb részletnek jelentősége van a V-komplementumában potenciálisan megjelenő tárgy esetének kialakításában (lásd még 3.4.9.).
290
A VP-specifikálóban a Pl1arb index Pl1 részének köszönhetően a me ’mi’ személyes névmás jelenik meg, méghozzá ezúttal hangalakot öltő formában, és így mint a téma szerepének betöltésére leginkább alkalmas összetevő TP specifikálójába mozog. Az ige nukutaan formája pedig úgy alakul ki, hogy a V-fejben megszülető igető bemozog a Voice-fejbe, ahol a Pl1arb index arb részletének hatására az általános alanyú szósoroknál jelen időben megszokott -TA- elem jelenik meg. A komplex Voice-fej I-be mozog, hogy az ott (szintén a Pl1arb index arb részletének köszönhetően) megjelenő -AN szuffixum tőhöz jusson. (472a) A Me nukutaan mondat szerkezete S TP T’
DNomP (Pl1arb)m ME me
T
IP
I (In Pres Pl1arb) i T
IP (Pl1arb)
Voice (Pres Pl1arb) v I (In Pres Pl1arb) IP (Pres Pl1arb) : V (Pl1arb)t Voice (Pres Pl1arb) -AN IP (In Pres Pl1arb) : V -TAI’ (In Pres Pl1arb) NUKKUI (In Pres Pl1arb) i VoiceP (In Pres Pl1arb) nukutaan Ø Voice’ (Pres Pl1arb) Voice (Pres Pl1arb) v VP (Pres Pl1arb) Ø DNomP (Pl1arb)m V’ (Pl1arb) Ø V (Pl1arb)t Ø (472b) Igei indexek terminalizálódása (472a) esetén nukutaan V (Pl1arb) → V → NUKKUVoice (Pres Pl1arb) → Voice (Pl1arb) → -TA-
NUKKU-TA-AN → nukutaan
I (In Pres Pl1arb) → I (Pres Pl1arb) → I (Pl1arb) → -AN
291
A következőkben a harmadik személyben megfigyelhető igeragozási érdekességet veszem szemügyre. A beszélt nyelvben többes szám harmadik személyben is az egyes szám harmadik személyű igealakok használatosak, vagyis ebben a személyben eltűnt a számbeli oppozíció.153 (473) Harmadik személyű igealakok az irodalmi és a beszélt nyelvben irodalmi nyelv hän nukku-u
beszélt nyelv se nukku-u
ő
az alszik-3
alszik-SG3
he nukkuvat
ne nukku-u
ők alszik-PL3
azok alszik-3
hän
e-i
ol-lut nukku-nut
se
ő nem-SG3 van-PTC alszik-PTC
he
ei-vät ol-leet
’ő alszik’ ’ők alszanak’
ol-lut nukku-nut ’ő nem aludt (korábban)’
e-i
az nem-3 van-PTC alszik-PTC
nukku-neet
ők nem-PL3 van-PTC.PL alszik-PTC.PL
ne
ol-lut nukku-nut ’ők nem aludtak (korábban)’
e-i
azok nem-3 van-PTC alszik-PTC
Indexelt nyelvtani keretben mindez elméletileg kétféleképpen is megragadható. Az egyik lehetőség az, hogy az ábrákon továbbra is Sg3, illetve Pl3 indexek öröklődnek, melyek végén megjelenik a beszélt nyelvre utaló b (Sg3b, Pl3b). Ebben az esetben az irodalmi nyelvváltozat leírásában tapasztaltakhoz meglehetősen hasonló ábrákat kapunk. A másik lehetőség az, hogy mindössze egy 3b indexet tüntetünk fel valamennyi harmadik személyű szerkezetben így megragadva azt, hogy a beszélt nyelvben nem létezik számbeli oppozíció harmadik személyben. Én az utóbbi megoldást tartom jobbnak, mert jobban tükrözi a beszélt nyelvnek ezt a vonását (vö. (470c-c’), (470f-f’)). A 3b indexet alkalmazva is el tudjuk különíteni, hogy mikor melyik névmás illesztődjön be a VP specifikálójába: ha a nominativusi DP kategóriájában szerepel a Pl részlet, akkor a ne ’azok ~ ők’ jelenik meg ebben a pozícióban (470f-f’); míg ha nincs ilyen elem a kategóriában, akkor a se ’az ~ ő’ névmás hívódik elő (470c-c’). Lássunk egy olyan többes szám harmadik személyű szerkezetet, amelyben névszói állítmány található. (474) Ne
on
ol-lut
mukav-i-a.154
az-PL.NOM van.3 van-PTC kedves-PL-PART ’Ők kedvesek voltak.’
Elsősorban azért érdekesek az ilyen szerkezetek, mert míg az ige az irodalmi nyelv normáival ellentétben az egyes szám harmadik személyű alanyok mellett látható formában 153
A beszélt nyelvnek ezt a vonását fejezi ki az annotációban a 3, amely a SG3, illetve PL3 helyett áll utalva arra, hogy ebben a nyelvváltozatban harmadik személyben neutralizálódott a számbeli oppozíció. 154 A mondat irodalmi nyelvi megfelelője a következő: He o-vat ol-leet mukav-i-a ők-NOM van-PL3 van-PTC.PL kedves-PL-PART ’Ők kedvesek voltak’.
292
jelenik meg, addig a névszói predikátum az írott nyelvhez hasonlóan többes számban bukkan fel. A (474a)-ban látható ábrán a szám-személy index helyén az előzőekben kifejtetteknek megfelelően a 3b index látható, és mivel a VP specifikálójában egy többes számú nominativusi DP-re, azaz egy DNomPlP-re öröklődik rá, a többes számú NE névmási lexikai nem-terminális hívódik elő. Mivel ennek van hangalakja, a téma szerepére leginkább alkalmas összetevőként TP-specifikálóba mozog. (474a) A Ne on ollut mukavia mondat szerkezete S TP DNomPlP (3b) n NE : T ne I (In Perf 3b) i : on
T’ IP T
IP (3b) IP (Perf 3b) IP (In Perf 3b) I’ (In Perf 3b)
I (In Perf 3b) i Ø
VoiceP (In Perf 3b) Voice’ (Perf 3b)
Voice (Perf 3b) v Vt OLE-
VP (Perf 3b)
Voice (Perf 3b) DNomPlP (3b)n : Ø -NUT Vt Ø ollut
V’ (3b) APartPlP APlP (Part) AP (Pl Part) A’ (Pl Part)
A (Pl Part) DPlP (Pl Part) n MUKAVA (Pl Part) PRO : mukavia
293
Az igei formák a következőképpen alakulnak. A perfectumi igeidő miatt az I-fejben jelen idejű segédige jelenik meg, mely harmadik személyben mindig on ’van’ alakban ölt testet a beszélt nyelvben. Ez az összetevő a szerkezeti hierarchiában legmagasabban álló igei összetevőként T-fejbe mozog. A V-fejben megszülető igető ezúttal is, mint mindig, elmozog Voice-fejbe, ahol a perfectumi idő miatt csak participumi formában ölthet testet. Mivel a szerkezetben segédige is jelen van, a Voice-ban kialakult komplex fej nem mozog tovább ebből a pozícióból. A Voice-fejben a beszélt nyelvben csak -nUt (illetve Pl1 és általános arb alany esetén -tU) morféma jelenhet meg; a többes számot kifejező -neet alak ebben a nyelvváltozatban nem használatos az összetett igealakoknál (Pl2 személyben sem 155). A participium alakjának kialakításában a hangtannak is komoly szerepe van, hiszen az igei tő végén lévő -e magánhangzó ebben a komponensben törlődik156, melynek következtében a tő végére kerülő -l-hez teljesen hasonul a participiumi szuffixum kezdőhangja (-n). Az igei indexek terminalizálódása összefoglalóan a következőképpen alakul. (474b) Igei indexek terminalizálódása (474a) esetén on ollut I (In Perf 3b) → I (Perf 3b) → OLE- (3b) → ON V → OLE-
ON OLE-NUT → on ollut
Voice (Perf 3b) → -NUT (3b) → -NUT
A névszói predikátum APartPlP-ként jelenik meg a szerkezetben. Mind a többes számra, mind pedig az esetre utaló kategóriarészletből index lesz, melyek végigöröklődnek a teljes AP-n rácsorogva egyfelől az A-fejre (ahol a MUKAVA- lexikai nem-terminálison a terminalizálódásuk során kiváltják a megfelelő szuffixumok megjelenését); másfelől az ennek komplementumában álló DPlP-re, mely ezúttal a mondat alanyával kötelezően koreferens (ezt jelöli a rajta megjelenő n index), és így PRO alakban ölt testet. Mivel az alanyi DP és a vele kötelezően koreferens PRO kategóriájában egyaránt jelen van a Pl részlet, a mondat grammatikus. Továbbra is az igeragozás témakörénél maradva térjünk át az általános arb alanyú szósorokban használatos igei formák beszélt nyelvi változataira. Ebben a nyelvváltozatban 155
Ez azt jelenti, hogy Pl2 esetén is a -nUt formát találjuk az irodalmi nyelvben megszokott -neet helyén. Ennek levezetéséhez csak a Pl2b index terminalizálódásával kapcsolatos szabályokban kell néhány egyszerű módosítást végrehajtani ahhoz képest, ahogyan ezeket az irodalmi nyelv leírásánál megadtam. Például: irodalmi nyelv: Voice (In Perf Pl2) → Voice (Perf Pl2) → -NUT (Pl2) → -NEET; beszélt nyelv: Voice (In Perf Pl2b) → Voice (Perf Pl2b) → -NUT (Pl2b) → -NUT. A további szabályokat lásd a dolgozat függelékében. 156 A harmadik igetípusba tartozó igetöveket úgy is el lehet képzelni, hogy mássalhangzóra végződnek, és az -e kötőhangzóként akkor jelenik csak meg, ha szükséges. Számomra a kérdés nem központi fontosságú, mivel a hangtani jelenségek részletes tárgyalására ez a dolgozat nem vállalkozik.
294
megfigyelhető egy jelenség, melyet az Iso suomen kielioppiban (ISK 2004, 1235–1236: §1292–1293) kaksoispassiivi ’kettős passzív’ néven említenek. Ez azt takarja, hogy az általános alanyra utaló morfémák nemcsak egyszer, hanem egyeztetésszerűen kétszer is megjelenhetnek egy-egy összetett igealakban. Ez a fajta passzív egyeztetés akkor fordul elő különösen gyakran, amikor többes szám első személyű értelemben használják ezt a szerkezetet. Lássuk két ISK-ból (2004, 1235–1236: §1292) származó példán keresztül, mi a különbség az irodalmi és a beszélt nyelvi formák között. (475) Általános arb alanyú157 összetett igealakok az irodalmi és a beszélt nyelvben irodalmi nyelv on men-ty
beszélt nyelv ol-la-an
van.SG3 megy-PTC.ARB ’elmentek’
van-TAINF-ARB megy-PTC.ARB ’elmentek ~ elmentünk’
e-i
e-i
ol-lut
jakse-ttu
nem-SG3 van-PTC bír-PTC.ARB ’nem bírták’
ol-tu
men-ty
jakse-ttu
nem-SG3 van-PTC.ARB bír-PTC.ARB ’nem bírták ~ nem bírtuk’
Ennek a jelenségnek az indexelt nyelvtani keretben történő megragadásához mindössze az szükséges, hogy néhány egyszerű szabálymódosítást hajtsunk végre az irodalmi nyelv leírásában használt megfelelőiken, méghozzá az arb(b)158 indexek terminalizálódásakor előhívódó lexikai nem-terminálisokon. (476) Két példa általános arb alanyú szabályokra az irodalmi és a beszélt nyelvben (a) irodalmi nyelv on menty I (In Perf arb) → I (Perf arb) → OLE- (arb) → ON V(arb) → V → MENEVoice (Perf arb) → -NUT (arb) → -TU
ON MENE-TY → on menty
beszélt nyelv ollaan menty I (In Perf arbb) → I (Perf arbb) → OLE- (arbb) → OLLAAN V (arbb) → V → MENEVoice (Perf arbb) → -NUT (arbb) → -TU
157
OLLAAN MENE-TY → ollaan menty
Azért adtam meg két értelmezési lehetőséget a beszélt nyelvi alakok fordításánál, mert ezek az említetteknek megfelelően Pl1 jelentésben is előfordulhatnak. Ebben az esetben a me ’mi’ névmás is jelen van a szerkezetben. 158 A beszélt nyelvi arb index arbb-ként van jelölve – a második b a beszélt nyelvre utal. Ezen index helyén Pl1arb is állhat.
295
(b) irodalmi nyelv ei ollut jaksettu159 Neg (In Pperf arb ~) → Neg (Pperf arb ~) → E- (arb ~) → EI (~) → EI INeg (In Pperf arb ~) → INeg (Pperf arb ~) → OLLUT (arb ~) → OLLUT (~) → OLLUT EI OLLUT JAKSA-TU →
V (arb ~) → V (~) → V → JAKSAVoice (Pperf arb ~) → -NUT (arb ~) → -TU (~) → -TU
ei ollut jaksettu
beszélt nyelv ei oltu jaksettu Neg (In Pperf arbb ~) → Neg (Pperf arbb ~) → E- (arbb ~) → EI (~) → EI
INeg (In Pperf arbb ~) → INeg (Pperf arbb ~) → OLLUT (arbb ~) → OLTU (~) → OLTU
V (arbb ~) → V (~) → V → JAKSAVoice (Pperf arbb ~) → -NUT (arbb ~) → -TU (~) → -TU
EI OLTU JAKSA-TU →
ei ollut jaksettu
Még egy olyan beszélt nyelvi jelenség van, amelyről az igei struktúrák kapcsán szót ejtek: az eldöntendő kérdések szerkezete. A hat személyből ötnél mindössze annyi eltérés figyelhető meg az irodalmi nyelvváltozathoz képest, hogy az eldöntendő kérdést kifejező -kO partikula helyén -ks jelenik meg. (477) Két példa eldöntendő kérdésre az irodalmi és a beszélt nyelvben 160 irodalmi nyelv Ole-n-ko kaunis?
beszélt nyelv Oo-n-ks mä
van-SG1-QP szép-NOM ’Szép vagyok?’
van-SG1-QP én-NOM szép-NOM ’Szép vagyok?’
Puhu-vat-ko he
suome-a?
beszél-PL3-QP ők-NOM finn-PART ’Beszélnek finnül?’
Puhu-u-ks
kaunis?
ne
suome-e?
beszél-3-QP az-PL.NOM finn-PART ’Beszélnek finnül?’
Ennek kezeléséhez annyi szükséges, hogy a (104a) mellé a (104a’) szabályt is felvegyük: (104a) C (ek) → -KO (104a’) C (ekb) → -KS A (104a’)-ben látható ekb index b részlete az eddigiekhez hasonlóan a beszélt nyelvre utal. Azért van rá szükség, hogy el tudjuk különíteni egymástól az irodalmi és beszélt nyelvi változathoz tartozó reprezentációkat, és a szabályrendszerünk ne illeszthesse be a -KS partikulát irodalmi nyelven megfogalmazott szósorokba.
159
Mivel tagadott alakról van szó, megjelenik a negációra utaló ~ index is, de ennek az igéknél nincs szerepe: nyom nélkül tűnik el minden igei kategóriáról. 160 Az jelen vizsgálat szempontjából mellékes, hogy a létige beszélt nyelvi ragozása kissé eltér az irodalmi nyelvitől (olen ~ oon ’vagyok’). A második példában szereplő érdekességről, miszerint a többes szám harmadik személy ragozása egybeesik a Sg3 ragozási formákkal, már volt szó, és jelen szempontból szintén nincs jelentősége, ahogyan jelen vizsgálat szempontjából az sem fontos, hogy a partitivus ragja sem feltétlenül -a/-ä-re végződik a beszélt nyelvben.
296
Ami igazán érdekes, az a Sg2 személyű eldöntendő kérdések szerkezete, melyekben nem jelenik meg semmilyen kérdőpartikula, mindössze azt tapasztaljuk, hogy az ige és az alany „helyet cserél” a nem kérdő mondatokhoz képest. (478) Sg2 személyű eldöntendő kérdés az irodalmi és a beszélt nyelvben irodalmi nyelv Puhu-t-ko suome-a?
beszélt nyelv Puhu-t sä
beszél-Sg2-QP finn-PART ’Beszélsz finnül?’
beszél-SG2 te-NOM finn-PART ’Beszélsz finnül?’
suome-e?
vö: Sä
puhu-t suome-e.
te-NOM beszél-SG2 finn-PART ’Beszélsz finnül.’
Ennek a kérdéstípusnak a kezeléséhez szintén csak egyetlen új szabály felvételére van szükség: (104a”) C (ekSg2b) → -$ A (104a”)-ben látható szabály azt fogalmazza meg, hogy az egyes szám második személyű (Sg2) beszélt nyelvi (b) eldöntendő kérdések (ek) esetében a C-fejben az igén kívül csak egy üres elem (-$) jelenik meg. Azért van szükség erre a bonyolult nevű indexre, hogy más esetben (irodalmi nyelvi változatoknál, illetve más szám-személyben) ne lehessen alkalmazni ezt a szabályt, hiszen az agrammatikus szósorok generálásához vezetne. A mondat csak akkor értékelődik grammatikusnak, ha az igei struktúrában is a Sg2b szám-személy index öröklődik. Az ekSg2b indexre is ugyanazok a keletkezési és eltűnési szabályok érvényesek, amelyeket 3.4.8-ban az ek index kapcsán megfogalmaztam161. (479a) S → CP (ekSg2b) (479b) TP (ekSg2b) → TP A (478)-ban látható mondathoz tartozó reprezentáció (lásd (481)) ezt a különbséget leszámítva nagyjából megegyezik a (107a)-ban látható ágrajzzal (lásd 3.4.8.), éppen ezért csak a leginkább releváns részletet, a CP-t és közvetlen környezetét emelem ki. (480)-ban pedig az igei indexek terminalizálódási folyamata látható. (480) Igei indexek terminalizálódása (481) esetén puhut: V → PUHUVoice (Pres Sg2b) → Voice (Sg2 b) → -$
PUHU-$-T-$ → puhut
I (In Pres Sg2 b) → I (Pres Sg2 b) → I (Sg2 b) → -T C (ekSg2 b) → -$ 161
(479a)-t vesd össze a (101)-ben megadott szabállyal, (479b)-t pedig (104b)-vel.
297
(481) A Puhut sä suomee? mondat szerkezete S CP (ekSg2b) C’ (ekSg2b) C (ekSg2b) Tk I (In Pres Sg2b) i
T
TP (ekSg2b) C (ekSg2b) TP -$ DNomP (Sg2b) s T’
Voice (Pres Sg2b) v I (In Pres Sg2b) : Vt Voice (Pres Sg2b) -T PUHU: $
SÄ sä
Tk Ø
IP Øi Øv Øs Øt suomee
puhut A téma lezárásaként megemlítem, hogy a beszélt nyelvi eldöntendő kérdésekben a személyes névmások nagyon szorosan hozzátapadnak az előttük álló igéhez. Ennek legfőbb okaként a lineáris szomszédosságot és az alanyi névmások hangsúlytalanságát jelölhetjük meg. 6.2. A névszóknál megfigyelhető beszélt nyelvi jellegzetességek Ebben a rövid fejezetben tulajdonképpen csak egyetlen jelenségről lesz szó: a birtokos személyszuffixumok eltűnéséről, mellyel összefüggésben szót ejtek a mielellä- ’szívesen’ típusú szabad bővítmények beszélt nyelvi ragozásáról is. Amint arról a 4.3. fejezetben már volt szó, az irodalmi finnben a birtokos személyszuffixumok az esetragok után állnak. Ez nincs összhangban az Univerzális Grammatika azon tendenciájával, hogy a főnévi csoport belső viszonyaihoz tartozó, azt kifejező birtokos személyszuffixum közelebb álljon a szótőhöz a főnévi szerkezetet a mondatstruktúrába ágyazó, internális szereppel nem rendelkező esetragnál (Bartos 2000, 699– 700). Érdekes megfigyelni, hogy ez az UG tendenciáinak nem megfelelő helyen megjelenő birtokos személyszuffixumi kategória mára szinte teljesen eltűnt a finn beszélt nyelvből. Lássunk néhány példát.
298
(482) Példák a birtokos kifejezésére az irodalmi és a beszélt nyelvben irodalmi nyelv
beszélt nyelv
(a) koira-ni
mu-n koira
kutya-Sg1 ’a kutyám’
én-GEN kutya ’a kutyám’
(b) häne-n koira-nsa
se-n
ő-GEN kutya-Sg3 ’a kutyája’
az-GEN kutya ’a kutyája’
(c) Matti
puhu-u
koira-sta-nsa.
Matti-NOM beszél-SG3 kutya-ELAT-Sg3 ’Matti beszél a (saját) kutyájáról.’
Matti
Matti
koira
puhu-u
se-n
koira-sta.
Matti-NOM beszél-SG3 az-GEN kutya-ELAT ’Matti beszél a (saját/más) kutyájáról.’
häne-n koira-sta-nsa.
puhu-u
Matti-NOM beszél-SG3 ő-GEN kutya-ELAT-Sg3 ’Matti beszél az ő (vki más) kutyájáról.’
A (482)-ben szereplő példák közül a (c) az igazán érdekes. Ebből ugyanis látszik, hogy a harmadik
személyű
birtokos
személyszuffixumok
kitétele,
illetve
ki
nem
tétele
jelentésmegkülönböztető szereppel bír az irodalmi nyelvben; míg a beszélt nyelvben (birtokos személyszuffixum híján) a kétféle jelentés között csak a kontextus alapján lehet dönteni.162 A birtokos személyszuffixumok használata a finnben az irodalmi nyelvben is csak akkor lehetséges, amikor személyes névmással kifejezett birtokos van a szerkezetben, egyéb esetekben a főnévi fejen nem jelenik meg egyeztető morféma. (483) Peka-n
koira
Pekka-GEN kutya ’Pekka kutyája’
A beszélt nyelvvel foglalkozó fejezetben eddig tárgyalt jelenségek közül tulajdonképpen ennek a megragadása a legegyszerűbb: mindössze annyit kell kimondanunk, hogy ebben a nyelvváltozatban nincs egyeztetés a főnévi fej és a birtokos között, így az utóbbi számára és személyére utaló index sem öröklődik egyetlen szerkezetben sem. Vessük össze a ’Beszélek a kutyámról’ mondat irodalmi (484a) és beszélt nyelvi (484b) reprezentációját. (484a) Puhu-n
koira-sta-ni.
beszél-SG1 kutya-ELAT-SG1 ’Beszélek a kutyámról.’
162
Azt mindenképpen megjegyezném, hogy a beszélt nyelvben a (482c)-ben látható szerkezetek az egyedüliek, amelyekben helyenként még lehet találkozni birtokos személyszuffixummal. Ezekben az esetekben ugyanazt a jelentésmegkülönböztető szerepet töltik be ebben a nyelvváltozatban is, mint az irodalmi nyelvben.
299
(484b) Puhu-n
mu-n
koira-sta.
beszél-SG1 én-GEN kutya-ELAT ’Beszélek a kutyámról.’
(485a) A Puhun koirastani mondat mélyszerkezetének releváns részletei V’ (Sg1) V PUHU-
DElatP DElatP (Sg1) DP (Elat Sg1) D’ (Elat Sg1)
D (Elat Sg1) NP (Elat Sg1) +def DGenP (Elat Sg1) N’ (Elat Sg1) DGenP (Sg1) MINUN prominun
N (Elat Sg1) KOIRA- (Elat Sg1) KOIRASTA- (Sg1) KOIRASTANI koirastani
(485b) A Puhun mun koirasta mondat mélyszerkezetének releváns részletei V’ (Sg1) V PUHU-
DElatP DP (Elat) D’ (Elat)
D (Elat) NP (Elat) +def DGenP (Elat)
N’ (Elat)
DGenP
N (Elat)
MINUN mun
KOIRA- (Elat) KOIRASTA koirasta
300
A két ábra között lényegi különbség csak a birtokos számára és személyére utaló Sg1 index megjelenésében (485a), illetve meg nem jelenésében (485b) van. Az irodalmi nyelvben az egyes szám első személyű birtokosi névmásnak nem szükséges hangalakot öltenie, hiszen a főnévi fejen megjelenő -ni birtokos személyszuffixum egyértelműsíti, kiről is van szó; míg a beszélt nyelvben egyeztető morféma híján kötelező kitenni valamennyi személyes névmási birtokost. Birtokosi bővítménye azonban nemcsak a főnévnek lehet, hanem a névutóknak (486a-b) is, valamint az agenttipartisiippikben (486c-d) és más igenévi struktúrákban is feltűnhet ilyen funkciójú összetevő. Ezekre is ugyanúgy igaz, hogy beszélt nyelvi szerkezetükben eggyel kevesebb index öröklődik, de ezért cserében minden személyes névmási birtokosnak hangalakot kell öltenie. (486a) lähellä-ni közel-SG1 ’a közelemben’
(486b) mu-n lähellä én-GEN közel ’a közelemben’
(486c) kirjoitta-ma-ni kirja ír-AGPTC-SG1 könyv ’az általam írt könyv’
(486d) mu-n kirjoitta-ma kirja én-GEN ír-AGPTC-SG1 könyv ’az általam írt könyv’
A
birtokosi
index
eltűnése
jelentős
mértékben
egyszerűsíti
például
az
agenttipartisiippikhez tartozó reprezentációkat: a beszélt nyelvi szerkezetük kezeléséhez egyszerűen nincs szükség a 4.3. fejezetben (244)-ben, valamint az 5.2-ben (382-383)-ban megadott igen bonyolult szabályokra, melyeket pontosan a szerkezetben potenciálisan öröklődő birtokosi index miatt kellett bevezetni. Összefoglalóan megállapíthatjuk tehát, hogy az Univerzális Grammatika tendenciáihoz nem illeszkedő pozícióban megjelenő birtokos személyszuffixumok eltűnése jelentős egyszerűsödést jelent a finn nyelvet leírni szándékozó indexelt nyelvtani szabályrendszerben. A birtokos személyszuffixumok eltűnésével kapcsolatban még egy jelenséget említek meg: a beszélt nyelvben igen gyakran hallható, hogy a mielellä- ’szívesen’ típusú szabad bővítményeket nem egyeztetik az alannyal (lásd 3.4.7.), hanem minden szám-személy esetén a harmadik személyben használatos mielellään alakot használják.
301
(487) A mielellä- típusú szabad bővítmény ragozása az irodalmi és a beszélt nyelvben irodalmi nyelv Lue-n
mielellä-ni.
olvas-SG1 szívesen-SG1 ’Szívesen olvasok.’
Lue-t
mielellä-si.
olvas-SG2 szívesen-SG2 ’Szívesen olvasol.’
beszélt nyelv Mä
lue-n
én-NOM olvas-SG1 ’Szívesen olvasok.’
Sä
lue-t
te-NOM olvas-SG2 ’Szívesen olvasol.’
mielellä-än. szívesen- 3
mielellä-än. szívesen- 3
A két nyelvváltozat közötti különbség a következőképpen ragadható meg. Míg az irodalmi nyelvben az ilyen típusú szabad bővítményeknél releváns volt az igei struktúrából rájuk (is) öröklődő, az alany számára és személyére utaló index (vö. (98c) 163); a beszélt nyelvben ennek már nincs jelentősége: ha az alany számára és személyére utaló index beszélt nyelvi (vagyis tartalmazza a b elemet, illetve Pl1arb), akkor ez az index az ezekre a szabad bővítményekre szintén rácsorgó idő és mód indexekkel együtt eltűnik (98c’), és ezen Nfejeknél már csak a MIELELLÄÄN alak hívódhat elő. Tulajdonképpen az ilyen típusú szabad bővítményeknél ez az egységesülés a belső szerkezet elhomályosulásához vezethet és ezáltal ahhoz, hogy ezek az elemek immáron a határozószók közé tartozzanak, mely kategória a mondatban elfoglalt pozíciójuknak és a jelentésüknek amúgy is jobban megfelel (487). (98a) NCasusP (Modus) → NCasusP, ahol Casus=Nom, Acc, Gen... és Modus=In, Cond... (98b) NCasusP (Tempus) → NCasusP, ahol Casus=Nom, Acc, Gen... és Tempus=Pres, Perf... (98c’) NCasusP (Numerus-personab) → NCasusP, ahol Casus=Nom, Acc, Gen... és Numerus-personab=Sg1b, Sg2b,... (488) Adv → MIELELLÄÄN 6.3. Összefoglalás Ebben a fejezetben a finn beszélt nyelv azon jelenségeit tárgyaltam, amelyek valamilyen egyeztetést érintenek, illetve amelyek irodalmi nyelvi megfelelőinek leírásában indexet alkalmaztam. Részletesen kifejtettem a két nyelvváltozat között fellelhető igeragozási különbségeket kitérve többek között a személyes névmások kötelező beszélt nyelvi jelenlétére; a harmadik személyben neutralizálódó számbeli oppozícióra; valamint arra is, hogy az irodalmi nyelvben az általános arb alanyú szósorokban használt morfémákkal
163
(98c) N (Adess Sg1) → MIELE- (Adess Sg1) → MIELELLÄ- (Sg1) → MIELELLÄNI
302
találkozhatunk a beszélt nyelvben többes szám első személyben. Ezen kívül szó esett a szituációra vonatkozó eldöntendő kérdések szerkezeti érdekességeiről is. A névszók kapcsán pedig megmutattam, hogy a birtokos személyszuffixumok eltűnése miként alakította át a főnévi szerkezeteket, valamint mindazokat a konstrukciókat, amelyben ilyen egyeztetés feltűnhet az irodalmi nyelvben. Így szó esett a névutókról és az agenttipartisiippikről, továbbá röviden kitértem a mielellä- ’szívesen’ típusú szabad bővítmények beszélt nyelvi használatára is. Az leszögezhető, hogy az Univerzális Grammatika tendenciáinak nem megfelelő helyen felbukkanó birtokos személyszuffixumok eltűnése a szerkezetek, és az őket leíró szabályrendszer jelentős egyszerűsödéséhez vezet.
303
7. Összefoglalás A dolgozat zárásaként összegzem a legfontosabb gondolatokat. Összefoglalom az általam alkalmazott modell leglényegesebb vonásait, valamint áttekintő leírását adom a disszertáció „címszereplőinek”, az indexeknek. A jelen dolgozatban alkalmazott generatív modell moduláris felépítésű: alapvetően egy klasszikus transzformációs nyelvtan kombinálása egy indexelt nyelvtannal. Utóbbi az enyhén környezetfüggő nyelvtanok osztályába sorolható, amely nyelvosztályba a Chomsky-féle nyelv(tan)hierarchia (Alberti 2006b, 159–164, 251) szerint a természetes nyelvek is tartoznak. Ez a nyelvleírási eszköz rendkívül jól alkalmazható az egyeztetések megragadására: a releváns jegyek másolásával, nem pedig mozgatással kezeli ezeket a jelenségeket, és ezzel képes kiemelni a kongruencia valódi természetét adekvátabbá téve a leírást is. A finn esetében nagyon hasznosnak bizonyul egy ilyen eszköz, ugyanis ebben a nyelvben, különösen annak irodalmi változatában rendkívül sok egyeztetés található. Mivel pedig a beszélt nyelvi változat gyakran pontosan abban tér el az írott formától, hogy egy adott helyen már nincs, vagy éppen ellenkezőleg, megjelenik egy egyeztetés, a két nyelvváltozat közötti jellegzetes grammatikai különbségek jelentős része az egyeztetések leírására használt indexekre való hivatkozás segítségével egyszerűen és látványosan megragadható (lásd 6. fejezet). A kongruencia szempontjából releváns jegyek tehát index formájában öröklődnek a szerkezetekben, majd a generálás egy adott pontján terminalizálódnak, és a finn dominánsan agglutináló jellege miatt szuffixumként öltenek testet. Ebből ered a modellnek az a vonása, hogy a morfológia szintjét is érintik szintaktikai szabályok: minden produktív morfológiai művelet ebben a komponensben történik, mely nemcsak az egyeztetéseket megvalósító inflexiós morfémák ilyetén kezelését takarja, hanem a produktív képzések is a szintaxisban zajlanak le. Az ige puszta tőként illesztődik be a V-fejbe, mely a finit mondatszerkezetben azután az adott igeidőtől függően Voice-, illetve I-fejbe mozog, amely pozíciókban összekapcsolódik az időt, a módot, valamint az alany számát és személyét kifejező indexekből terminalizálódott szuffixumokkal kielégítve azok tőigényét. Az egyes nem-finit igenévi struktúrákban az ige egy participiumi, vagy egy főnévi igenévi fejbe kerül, hogy az adott fejekbe beillesztett képzők, illetve a participiumok esetében bizonyos indexekből terminalizálódott inflexiós morfémák itt is tőhöz jussanak. A produktív derivációs műveletek ilyetén kezelése lehetővé teszi azt, hogy ezeknek az igei és névszói tulajdonságokkal egyaránt rendelkező elemeknek mindkét „arcát” egyszerre mutathassuk meg.
304
A finn anyanyelvi beszélők kompetenciáját leírni szándékozó általam alkalmazott modell akkor fogad el egy adott szósort grammatikusnak, ha valamennyi modul elfogadja azt. A modellnek van tehát egy indexelt nyelvtani része, amely a mélyszerkezetet ellenőrzi: azt vizsgálja, hogy a szósor az egyeztetések szempontjából megfelelő-e. Az indexek (ezen nyelvtan
szabályainak
megfelelően)
feladatuk
végeztével
eltűnnek
a
rendszerből.
Amennyiben ez nem történik meg, és marad olyan nem-terminális elem, amelyen még van index, az adott generálás elhal agrammatikusnak minősítve ezáltal az adott szósort. A transzformációk egy másik modulban zajlanak le: egy olyan mélyszerkezeten működnek, amely az indexeket leszámítva semmiben sem különbözik az indexeket tartalmazó mélyszerkezettől. Az általam alkalmazott modell transzformációs komponense klasszikusnak tekinthető: fejet csak fejbe lehet mozgatni, míg frázisok transzformációs célpontjaként kizárólag specifikálók, illetve fejek melletti komplementumpozíciók jöhetnek számításba. Azért volt szükségem az indexelt nyelvtan mellett mozgatási szabályokra is, mert előbbi önmagában nem elégséges a szósorok teljes leírásához; én pedig nemcsak az indexelt nyelvtani szabályok által létrehozott mélyszerkezeteket szerettem volna bemutatni, hanem valódi finn szósorokhoz kívántam teljes elemzést rendelni. Mivel azonban rendkívül helyigényes lett volna, ha minden egyes mondatnál három reprezentációt adtam volna meg (egy mélyszerkezetet, amely indexek alkalmazásával az egyeztetési jelenségekről ad számot; egy másik mélyszerkezetet, amelyben ezek az elemek nincsenek jelen – ez utóbbi struktúra szolgál a transzformációk bemenetéül; valamint egy felszíni szerkezetet, amelyből leolvasható a mondat aktuális szórendje az egyes pozíciókhoz kapcsolódó szemantikai értelmezéssel együtt164), az első szósor (lásd (36)) kivételével egyetlen ábrát készítettem, amelyen minden információt egyszerre jelenítettem meg hangsúlyozva azt, hogy két külön modulban zajló működést egyszerre reprezentálnak ezek az ágrajzok. A komponensek egymáshoz való viszonyát a függelékben szereplő (F1) ábra mutatja be. Hogy a szabályrendszert a maga teljességében is tanulmányozni lehessen, a dolgozathoz egy függelék is készült, amelyben minden indexelt nyelvtani, újraíró és transzformációs szabályt megadtam; a dolgozat főszövegében mindig csak az aktuálisan leginkább releváns szabályokat emeltem ki.
164
A pozícióhoz kapcsolódó jelentés kapcsán olyasmire gondolok, hogy például a TP specifikálójába kerülő összetevő funkcionál a mondat témájaként. Kétségtelen, hogy a szemantikára kevesebb hangsúlyt fektettem, mint a szintaxisra, de a dolgozat fő témáját az egyeztetési jelenségek szintaktikai kezelése képezte, nem az egyes szerkezetek jelentése.
305
A modulok között természetesen találunk egy lexikai komponenst is, amelyben annak ellenőrzése zajlik, hogy az adott fejekbe a megfelelő régens került-e, és ez a régens „megkapta-e” a megfelelő számú és esetű vonzatot. A felszíni szerkezetet a szemantikán kívül a hangtan is értelmezi: ebben a grammatikai komponensben játszódik le a finnben igen jelentős mértékben érvényesülő magánhangzóharmónia és fokváltakozás mellett bizonyos szuffixumoknak (például az illativus és a partitivus ragjának) a megfelelő tőhöz történő igazítása is. Az ebben a nyelvtani modulban történő jelenségek leírását ez a dolgozat nem tekintette feladatának. Az általam alkalmazott modell általános jellemzőinek összefoglaló bemutatását azzal zárom, hogy megjegyzem, egy monoton építkező, minden szempontból következetes modell felépítése volt a célom. Monoton építkezésen azt értem, hogy kezdettől olyan reprezentációkat adtam meg az egyes szósorokhoz, amelyeken a dolgozat végéig nem kellett változtatni. Ennek az volt a következménye, hogy több részletet csak a disszertáció egy későbbi pontján tudtam megmagyarázni, mint ahol az adott elem először felbukkant. Azért választottam ezt a módszert, mert nagyon fontosnak tartottam, hogy minden szempontból korrekt ábrákkal dolgozzam kezdettől, így az olvasó nyugodt lehessen afelől, hogy az adott reprezentációt nem kell majd a dolgozat bizonyos pontjain megváltoztatnia, átértékelnie; cserébe a türelmét kértem addig, amíg egy-egy különösebb indexre vagy kategóriára részletes magyarázatot tudtam adni. Mindezek után tekintsük át, milyen indexekre volt szükség az egyszerű165 finn mondatok leírásához. Azon jegyek jelentek meg index formájában a rendszerben, amelyek többször relevánsak egy szerkezeten belül; a csak egyszer szükséges információkat kategóriacímkék révén kezeltem. Modus: a mód. Ez az IP, illetve NegP csomópontnál megjelenő jegy többször is releváns lehet a finit igei szerkezeten belül: egyrészt az I-fejben terminalizálódik egy ezt megjelenítő szuffixum; másrészt a tagadóige más alakban jelenik meg felszólításoknál, mint a másik három mód esetében (lásd 3.4.5.). Ennek biztosításához szükséges volt, hogy a módot indexként jelenítsem meg. Ezen indexkategória konkrét megjelenési formái: In, azaz indicativus; Cond, vagyis conditionalis; Imp, az imperativus; valamint Pot, azaz potentialis, más néven lehetőségi mód. Tempus: az idő. Ez a jegy szintén az IP, illetve a NegP csomópontnál kerül a szerkezetbe olyan finit igei struktúrában öröklődő indexként, mely az I- és a Voice-fejeknél releváns. Perfectumi és plusquamperfectumi igeidő esetén az I-fejben az idő indexének 165
Összetett mondatokkal a dolgozat deklaráltan nem foglalkozott.
306
hatására segédige illesztődik be, a főige pedig csak Voice-fejig mozog, ahol participiumi formában ölt testet (lásd például (38), (45)-(47), (50)-(51)). Jelen idő, valamint imperfectum esetében a főige az I-fejbe kerül, mert az ilyen időindexek hatására az I-fejben valamilyen szuffixum jelenik meg, amelynek tőre van szüksége (lásd például (41)-(44), (48)). Ezen indexkategória konkrét megvalósulásai tehát a következők lehetnek: Pres, jelen idő; Imperf, azaz imperfectum; Perf, vagyis perfectum; továbbá PPerf, azaz plusquamperfectum. Numerus-persona: a szám-személy index, mely a finit igei struktúrában a mondat alanyának számát és személyét határozza meg, de felbukkan a névszói és igenévi konstrukciókban is. A finit igei struktúrákban ez az index több pozícióban is releváns: ő biztosítja, hogy a VP-specifikálóba megfelelő szám-személyű alany illesztődjön be; szuffixum formájában a szám és a személy együttesen a szerkezeti hierarchiában legmagasabban álló igei összetevőn jelenik meg (ez lehet a főige, a segédige, illetve a tagadóige), a szám pedig (összetett igeidő esetén) a participiumokon is kifejeződik. Ez utóbbi kijelentés azonban csak az irodalmi nyelvre igaz; a beszélt nyelvváltozatban ugyanis neutralizálódik a számbeli oppozíció ezeken az összetevőkön. Ezen index konkrét megvalósulásai a következők lehetnek: Sg1, Sg2, Sg3, Pl1, Pl2, Pl3 – vagyis a három személy és a két szám kombinálásából létrehozható hat forma. Ebbe a csoportba tartoznak az említett indexek beszélt nyelvi változatai: Sg1b, Sg2b, 3b, Pl1arb és Pl2b; ahol a 3b arra utal, hogy harmadik személyben teljesen megszűnt a számbeli oppozíció harmadik személyben; míg a Pl1arb összetett indexforma azt fejezi ki, hogy a beszélt nyelvben többes szám első személyben az általános arb alanyú mondatokban megjelenő morfémákat (-ttA, -tU) találjuk az irodalmi nyelvi szuffixumok (így például a -mme vagy a -neet) helyén. Szintén az alany számát és személyét fejezik ki az Ön, illetve a PlÖn indexek (lásd 3.4.1.). Előbbi alkalmazásával kezelhető az a magázáskor tapasztalható érdekes egyeztetési jelenség, hogy az ebben a helyzetben használatos többes szám második személyű névmásnak megfelelően a hierarchiában legmagasabban álló igei összetevő Pl2 szuffixummal jelenik meg, míg a participiumok és más predikátumok (például a névszói állítmány) egyes számú alakban bukkan fel. A PlÖn pedig azért szükséges, hogy el tudjuk különíteni az egyszerű Pl2 alakokat a többes számú magázástól. Az igei struktúrában öröklődő szám-személy indexek bizonyos szabad bővítmények esetében is relevánsak lehetnek (lásd 3.4.7.): a mielellä- ’szívesen’ típusú szabad bővítményeket ugyanis az irodalmi nyelvben egyeztetni kell a mondat alanyával; a beszélt nyelvben viszont már nem – így ha beszélt nyelvi szám-személy index öröklődik az ilyen típusú összetevőkre, az az ezekre az összetevőkre szintén rácsorgó idő indexszel együtt 307
eltűnik, és az összetevő fejében minden esetben ugyanaz a mielellään forma hívódik elő (lásd 6.2.). A névszói és az igenévi struktúrában is találkozhatunk szám-személy indexszel, de csak a hat alapváltozattal (Sg1-Pl3). A finn irodalmi nyelvben ugyanis a főnévi kifejezéseknél (lásd 4.3.) egyeztetés van a birtok és a birtokos között számban és személyben, de csak akkor, ha a birtokos személyes névmás. Ugyanezt tapasztaljuk a genitivusi vonzattal rendelkező névutós kifejezések esetében is (lásd a 4.6. alfejezet (305)-ös ábráját). Szintén egyeztetni kell a személyes névmási genitivusi esetű összetevővel az agenttipartisiippit (lásd 4.3. részben a (241-242)-t, valamint az 5.2. fejezetben a (381) ábrát), valamint a főnévi igenevek közül a TA-infinitivus translativusi alakját (ez az ún. finaalirakenne – lásd 5.3.3.), a MA-infinitivus többes számú adessivusi alakját, mely konstrukció a kis híján megvalósult cselekvések leírására használatos (lásd az 5.1. alfejezet (347) ábráját), továbbá a MA-infinitivusok abessivusi ragos változatán is feltűnhet birtokos személyszuffixum (lásd az 5.1. fejezetben a (332) szósor kapcsán mondottakat). A birtokos személyszuffixum a finnben az esetrag után következik, amely toldaléksorrend nincs összhangban az Univerzális Grammatika tendenciáival. Bartos (2000, 699–700) amellett érvel, hogy elvárható lenne az, hogy a főnévi csoport belső viszonyaihoz tartozó, azt kifejező birtokos személyszuffixum álljon közelebb a szótőhöz, és ne a főnévi szerkezetet a mondatstruktúrába ágyazó, internális szereppel nem rendelkező esetrag jelenjen meg előbb, ahogyan a finnben történik. Érdekes megfigyelni, hogy ezeknek a kivételes pozícióban megjelenő birtokos személyszuffixumoknak a kezeléséhez szükséges a legbonyolultabb szabályrendszer is (lásd a 4.3. részben a (244)-ben, illetve az 5.2. fejezetben a (382-383)-ban megadott szabályokat); vagyis a szabályrendszer és a nyelvi jelenségek „kivételessége”, bonyolultsága között párhuzam húzható. Megfigyelhető továbbá, hogy a beszélt nyelvből ezek az elemek mára szinte teljesen eltűntek jelentős egyszerűsödést eredményezve ezáltal a szerkezetekben és az őket generáló szabályrendszerben is (lásd 6.2.). Az alany számára és személyére utaló indexekkel rokonságot mutat a bizonyos általános alanyú mondatokban (lásd 3.4.2.) feltűnő arb index, amelynek hatására a VP-specifikálóban proarb illesztődik be, valamint az igei struktúrában is jellegzetes morfémák bukkannak fel (az imént említett -ttA, illetve -tU). Ez az index az eddig tárgyaltakkal szemben nem IP-nél, illetve NegP-nél kerül be a szerkezetbe, hanem már a mondat szimbólumánál, S-nél megjelenik kifejezve azt, hogy ilyen mondattípus következik; és nem is hal el a generálás V’ és V közötti szakaszában, ahogyan az a többi szám-személy indexszel történik a Pl1arb-ot leszámítva, melynek pontosan a benne lévő arb részlet miatt kell az arb-hoz hasonlóan 308
továbböröklődnie. Az arb részletet tartalmazó indexeknek tehát rá kell öröklődniük a V-fejre és az annak komplementumában álló összetevőkre, így a potenciálisan ott megjelenő tárgyra is, ugyanis az ilyen beszélt nyelvi Pl1, vagy általános arb alanyt tartalmazó szósorokban ezen indexre való hivatkozással tudjuk kezelni azt, hogy a tárgyi funkciójú összetevő ne jelenhessen meg -n accusativus ragos formában (a tárgyi esetváltakozásokról lásd a 3.4.9. alfejezetet). Ez az arb vagy Pl1arb index a V’ alatt álló valamennyi összetevőről nyom nélkül tűnik el a tárgyat kivéve, amelyen a megfelelő eset megjelenését váltja ki; valamint továbböröklődik a V’ alatt szintén potenciálisan feltűnő főnévi igenevekre is, mert az ezeken a konstrukciókon belül megjelenő tárgy esetében is azt tapasztaljuk, hogy nem jelenhet meg rajta -n accusativus rag. Sőt bizonyos emberek kompetenciájának leírásához az is szükséges, hogy az E-participium instructivusi ragos formája körül kiépülő szerkezetnél se törlődjön ez az index, ugyanis ezeknél az anyanyelvi beszélőknél a finit struktúrában megjelenő általános alany hatással van az ebben a konstrukcióban feltűnő tárgy alakjára is (lásd az 5.3.2. alfejezetben a (457) példa kapcsán mondottakat). Az ilyen szerkezetek megítélésénél az általam kérdezett anyanyelvi beszélő nagyfokú bizonytalanságot mutatott abban a tekintetben, hogy milyen alakban is kellene a tárgynak állnia, ezért az óvatosabb megfogalmazás. Az arb index beszélt nyelvi változata az arbb, amelynek bevezetésére a 6.1. fejezetben tárgyalt kaksoispassiivi ’kettős passzív’ jelensége miatt volt szükség. Míg ugyanis az írott nyelvváltozatban az általános alany jelenlétére utaló jellegzetes morfémák csak egyszer jelenhetnek meg egy adott szerkezeten belül; addig a beszélt nyelvben segédige jelenléte esetén ezen az elemen is testet öltenek, valamint a Voice-fejbe is az általános alanyoknál használt participiumi forma illesztődik be. Ez a fajta passzív egyeztetés leggyakrabban akkor tűnik fel, amikor a szósornak Pl1 értelmezése van, nem általános alanyos. Az arb index a finit struktúrákon kívül felbukkan még általános alanyú referatiivirakennéknél (lásd az 5.3.1. alfejezet (413, 420) ábráit) és temporaalirakennéknél is (lásd az 5.3.2. alfejezet (432, 442) ábráit), ahol az alanyi és tárgyi funkciójú összetevőre ugyanazt a hatást gyakorolja, mint a finit szerkezetek esetében: vagyis előbbinél a proarb megjelenését hívja elő, míg utóbbinál megakadályozza, hogy a tárgyi összetevő -n accusativus raggal tűnhessen fel. Szintén az alany számát és személyét kifejező indexekkel áll közeli rokonságban a subj index, melyet a nem arb alanyú személytelen szerkezetek leírására használtam. Ez az index az arb-hoz hasonlóan már S-nél bekerül a szerkezetbe, és szintén nem hal a V’ és a V közötti szakaszon, hanem ráöröklődik a V-fejre és az annak komplementumában potenciálisan megjelenő tárgyra is, amelyen az arb-hoz hasonló hatása van: a tárgyi funkciójú összetevő a 309
subj jelenlétében sem bukkanhat fel -n accusativusi ragos formában. A VP-specifikálóban ezen index hatására egy üres e elem jelenik meg. A tárgy esetének meghatározásában használt indexek. A finnben a tárgyi funkciójú összetevő esete háromféle lehet: accusativus, partitivus és nominativaccusativus. Az, hogy egy adott szerkezetben melyik konkrét eset jelenik meg (lásd 3.4.9.), egyrészt a főnév tulajdonságaitól függ: anyagnév-e, részleges mennyiséget fejez-e ki; másrészt pedig az igei struktúra egyes elemein múlik: így azon, hogy a mondat tartalmaz-e tagadást, folyamatos-e az aspektusa, vagy pedig befejezett, általános arb alanyú-e a szósor, vagy másként személytelen, illetve felszólítás-e. Ha ugyanis a mondat aspektusa folyamatos vagy tagadóige tűnik fel a szósorban, akkor a tárgy csak partitivusban jelenhet meg. Előbbi jelölésére a progr indexet használtam; a tagadásoknál pedig a szerkezetben mindig feltűnt egy, a negációra utaló ~ index. Utóbbi a MA-infinitivusok abessivusi alakjaihoz tartozó reprezentációkban is felbukkant (lásd 5.1. (333, 335)), mivel ez a konstrukció implicit módon tagadást tartalmaz (a jelentése ’valami nélkül’), így a benne megjelenő tárgy is csak partitivusban állhat. A progr és a tagadásra utaló ~ index is már S-nél megjelenik a szerkezetben, akárcsak a többi olyan index, amelynek szerepe van a tárgy esetének meghatározásában: így a már tárgyalt általános alanyra utaló arb, valamint a személytelenséget kifejező subj is ezen a ponton kerül be a szerkezetbe. Szintén mindegyik ilyen indexre igaz, hogy nem halnak el a generálás V’ és V közötti szakaszában, hanem ráöröklődnek a V-fejre és az annak komplementumában álló összetevőkre – így a potenciálisan felbukkanó tárgyra is. A tárgy esetének meghatározásában szerepet játszó indexek között abban azonban már különbség tapasztalható, hogy az igenévi konstrukciók közül melyek szerkezetén öröklődnek végig, és melyeken halnak el azonnal. A legtöbb szerkezetre a negációnak van hatása; a többi itt tárgyalt index kevesebbszer releváns az igenévi konstrukciókban.166 A negációra utaló ~ index annak megragadására is használható, hogy tagadást tartalmazó szósorokban bizonyos elemek más alakban fordulnak elő, mint az állító verziókban (lásd 3.4.9. (143), valamint 4.5. (296)). A tárgy esetének meghatározásában szerepet játszanak még a felszólításra utaló !, illetve !3 indexek, melyekre szintén igaz, hogy S-nél jelennek meg a szerkezetben, és egészen a Vfejig, illetve az annak komplementumában megjelenő összetevőkig öröklődnek (illetve az imént tárgyaltakhoz hasonlóan az egyes igenévi konstrukciókban megjelenő tárgy esetére is hatással lehetnek). A ! index jelenlétében a tárgy nem jelenhet meg -n accusativus ragos 166
Az igenevek szerkezetét a bennük megjelenő tárgy esetének meghatározásában releváns indexekkel együtt részletesen az 5. fejezetben tárgyaltam.
310
alakban, így tehát ez az index az arb-hoz, illetve a subj-hoz hasonló hatású. A harmadik személyű felszólítások kezeléséhez pontosan azért volt szükség egy másik indexre (a !3-ra), mert az ilyen szósorokban a tárgyon feltűnhet ez a bizonyos -n accusativus. topik. Ez az index is már az S szintjén a szerkezetbe kerül, és azt biztosítja, hogy bizonyos konstrukcióknál (például felszólításoknál és pro alanyok esetében) ne jöjjön létre a TP specifikálói pozíciója: ezen mondatokban ugyanis semmilyen (hangalakkal rendelkező) összetevő nem töltheti be a téma szerepét. A topik-nak pontosan e miatt a szerepe miatt TP és T’ között kell törlődnie a rendszerből. Partikulákat kifejező indexek. A finn nyelv négy partikulájával foglalkoztam ebben a dolgozatban: az eldöntendő kérdést kifejező -kO-val, a kontrasztív jelentésárnyalatú -hAn-nal és -pA-val, valamint az ’is’ jelentésű -kin-nel, melyet csak akkor képviselt index, ha ’igenis’ jelentésben szerepelt a mondatban. A hAn és a kin indexek csak S-nél kerülhetnek a szerkezetbe, míg az eldöntendő kérdésre utaló ek, valamint a pA index S-en kívül CP-nél is megjelenhet, hogy kezelni lehessen azokat a szerkezeteket, amelyekben több partikula is testet ölt ugyanazon a lexikai elemen. A kin T’ és T között törlődik a rendszerből; míg a másik három index vagy a CP és C’ közötti szakaszon, vagy C’ és C között tűnik el attól függően, hogy a megfelelő partikula a CP-specifikálóban álló összetevőn jelenik-e meg, vagy a C-fejbe bemozgó igén ölt testet. Az eldöntendő kérdésre utaló ek indexnek van két beszélt nyelvi változata is: az ekSg2b index azért felel, hogy egyes szám második személyű beszélt nyelvi eldöntendő kérdés esetén ne jelenjen meg semmilyen -kO/-ks partikula a szósorban (lásd a 6.1. fejezetben a (104a”) szabályt, illetve a (481) ábrát); míg az ekb azt biztosítja, hogy a Sg2-t leszámítva az eldöntendő kérdés partikulája a beszélt nyelvi szósorokban -ks formában öltsön testet. Az eldöntendő kérdés mintájára a kiegészítendő kérdések kezeléséhez is bevezettem egy indexet: a kk-t, mely az ek, a hAn, valamint a pA indexhez hasonlóan azt biztosítja, hogy mindenképpen épüljön ki CP frázis a mondatszerkezetben, melynek jelenléte nélkül a mondat felszíni szerkezete nem lenne levezethető, hiszen a partikulát felvevő összetevőnek a CP fejében vagy specifikálójában kell megjelennie. Az igei struktúrában megjelenő indexek tárgyalása után térjünk át a névszói szerkezetekben öröklődő indexekre. A birtokos számára és személyére utaló indexről már beszéltem korábban, így erre most nem térek ki. Numerus: a szám. A finn nyelvben egyes, illetve többes számú névszói szerkezetek lehetségesek. Az egyes számot nem jeleníti meg index, mert ezt default esetként kezelem (akárcsak az igei struktúráknál a befejezett aspektust). Így ennek az indexkategóriának az 311
egyetlen megvalósítója a Pl index, mely a lexikai nem-terminálisokon mindig egy -I- elem megjelenésében érhető tetten. Ez az index először kategóriarészletként jelenik meg, később válik csak indexszé – akárcsak a nemsokára tárgyalandó eset-indexek. Érdekes összefüggés van a Pl index és a számnévi konstrukciók között: amennyiben nincs jelen Num kategóriájú számnév a főnévi szerkezetben, a Pl index ráöröklődik minden egyes főnévhez kapcsolódó elemre, melyek közül egyedül a birtokoson nem releváns, azaz erre az összetevőre nincs semmilyen hatása, róla nyom nélkül eltűnik; míg ha jelen van egy Num kategóriájú számnév, akkor a Pl index NumP és Num’ között eltűnik a rendszerből a finn nyelvnek azt az uráli jellemvonását kiemelve, miszerint ilyen számnevek után csak egyes számban állhatnak az összetevők (amennyiben nem plural tantumról van szó). Casus: az eset. A többes számhoz hasonlóan az eset is először kategóriacímkeként jelenik meg a szerkezetben, és csak később válik indexszé. Ennek az az oka, hogy az indexelt nyelvtan szabályai szerint csak olyankor jelenhet meg index a szerkezetben, ha az őt bevezető szabály ki- és bemeneti oldalán is csak egyetlen nem-terminális elem van. Mivel pedig az esettel rendelkező kifejezések tipikusan komplementumban vagy specifikálói pozícióban születnek meg, nem lehetséges az esetüket azonnal index formájában megjeleníteni. Ezt egyébként már csak azért sem tehetnénk meg, mert a főnévi kifejezésekben először a birtokosnak kell indexszé válnia, utána következik az eset, és legutoljára jelenik meg a többes szám. Az eset-index a Pl-hoz hasonlóan minden főnévi összetevőre ráöröklődik, és csak a birtokosról tűnik el nyom nélkül. Az eset szempontjából is releváns, hogy van-e Num kategóriájú számnév a szerkezetben, ugyanis ha van, és az egész kifejezés nominativusi vagy (nominativ)accusativusi esetet kapott a régensétől, akkor a Num-nál esetváltás történik: a számnévi elem után ugyanis kötelező a főnévi összetevőknek partitivusban megjelenniük (kivéve, ha plural tantumról van szó). Ha a főnévi kifejezés más esettel rendelkezik, akkor a számnév veszi fel a főnév esetét. Ennek az indexkategóriának a megjelenítői a következő elemek lehetnek: Nom, Acc, Nomacc, Part, Gen, Ill, Iness, Elat, All, Adess, Abl, Trl, Ess, Instr, Com, Abess, azaz sorrendben nominativus, accusativus, nominativaccusativus, partitivus, genitivus, illativus, inessivus, elativus, allativus, adessivus, ablativus, translativus, essivus, instructivus, comitativus és abessivus.
312
Participiumoknál és a referatiivi-, valamint temporaalirakennéknél alkalmazott indexek. A különböző igeneves konstrukciók leírásánál a következő indexeket használtam. pass: a passzív participiumoknál bevezetett index, melynek feladata, hogy a VPspecifikálóban megjelenő genitivusi esetű DP helyén proarb jelenjen meg; valamint hogy az igenévi szerkezet mélyén megjelenő V komplementumában álló NObjP-be PRO illesztődjön be megragadva azt, hogy ezen konstrukciókban a jelzett szó kötelezően azonos ezen tárgyi funkciójú összetevővel, így az semmiképpen sem ölthet hangalakot (lásd az 5.2. fejezetben a (365–372) szabályokat és ábrákat). ag: az agenttipartisiippiknél alkalmazott index, mely azért felelős, hogy a VPspecifikálóban mindenképpen megjelenjen valamilyen genitivusi esetű összetevő (amely lehet hangalak nélküli pro is, csak PRO nem); továbbá hogy az imént tárgyalt pass-hoz hasonlóan az igenévi szerkezet mélyén megjelenő V komplementumában álló NObjP-be PRO illesztődjön be ugyanazon okból, amit az imént megadtam (lásd az 5.2. fejezetben a (373, 381)-ben szereplő ábrákat). minen: a magyar -Ás képző finn megfelelőjénél alkalmazott index neve, mely azért felel, hogy a mélyben megjelenő ige alanya, illetve tárgya genitivusban jelenjen meg (lásd az 5.1. fejezet (339, 341, 345) számú ábrái). Így ez az index ebből a szempontból rokona a tárgy esetének meghatározásában szerepet játszó általános alanyra utaló arb indexnek, a személytelenséget kifejező subj-nak, a felszólításoknál előkerülő !-nak, valamint a negációnál alkalmazott ~ indexnek éppúgy, ahogyan az imént tárgyalt pass és ag indexeknek is, melyek szintén hatással vannak a tárgy alakjára. acc: a referatiivirakennéknél alkalmazott index, melynek kis kezdőbetűje azt a célt szolgálja, hogy ez az index elkülöníthető legyen a jelzői participiumokon öröklődő accusativusi esetindextől, az Acc-tól, ugyanis a két különböző funkcióban megjelenő igenévi konstrukció alanyi és tárgyi összetevőiben jelentős különbségek vannak. Ezekben a szerkezetekben ugyanis az alanyi összetevő genitivusi formában testet ölthet (vagy pro formában is megjelenhet), és amennyiben a mélyben megjelenő igének van tárgya, az is megjelenhet hangalakot öltő formában (lásd az 5.3.1. alfejezet (403, 408, 413, 420, 424) ábráit). part: az előidejű temporaalirakennéknél alkalmazott index neve, melynek kis kezdőbetűje ezúttal is azt a célt szolgálja, hogy a szerkezetet el lehessen különíteni a jelzői helyzetben álló, partitivusi esetet megjelenítő participiumoktól. Ennek a szerkezetnek is megjelenhet az alanya genitivusi esetű hangalakot öltő összetevőként, illetve pro-ként;
313
valamint az ilyen konstrukcióban felbukkanó tárgy is ölthet hangalakot (lásd az 5.3.2. alfejezet (432, 437, 439) ábráit). iness: az egyidejű és az utóidejű temporaalirakennéknél alkalmazott index neve. Kis kezdőbetűje ezúttal is azt a célt szolgálja, hogy az ilyen szerepű participiumot el lehessen különíteni a jelzői megfelelőjétől (lásd az 5.3.2. alfejezet (442, 447, 450) ábráit). instr: az E-participiumok instructivusi ragos alakjainál alkalmazott index neve, mely főként azt a célt szolgálta, hogy a különböző nem jelzői szerepű participiumok leírása hasonló legyen. Az általam felépített modellben ennyi index szükséges ahhoz, hogy a finn nyelv egyszerű mondataiban fellehető egyeztetési jelenségeket meg tudjuk ragadni. Indexeket végül is nem kizárólag egyeztetések kezelésénél alkalmaztam, hanem olyan jelenségek leírásában is, amelyek megragadásához egy ilyen keretben ez az eszköz illet a leginkább (például ilyen a TP-specifikáló létrejövését meggátoló topik index; a kiegészítendő kérdéseknél alkalmazott kk, amely annak biztosítására szolgál, hogy a szerkezetben mindenképpen kiépüljön az ilyen szósorok generálásához feltétlenül szükséges CP frázis; vagy megemlíthetjük a tárgyi funkciójú összetevő esetének meghatározásában szerepet játszó indexeket is (arb, subj, !, !3, pass, ag), melyek alkalmazásával számot adhattunk az ezen összetevőnél megfigyelhető accusativus ~ nominativaccusativus ~ partitivus esetalternációról). Látható, hogy az indexek száma véges, az egyes indexkategóriákból egynél több nem fordulhat elő ugyanazon az elemen, és az igei kifejezéseknél egyszerre legfeljebb öt (mód – idő – szám és személy (alany) vagy személytelenség – tagadás/folyamatosság – felszólítás), a főnévieknél pedig legfeljebb három index (szám – eset – szám és személy (birtokos)) öröklődhet a struktúrákban a most megadott sorrendben. Vagyis azzal, hogy az indexsorozatok korlátosak, a nyelvtannak ez a része átfogalmazható nem indexelt környezetfüggetlen nyelvtanná, amelyben egy nagyságrenddel több, de mindenképpen véges számú összetett kategóriacímke szerepel167. Azért szerencsésebb mégis indexelt nyelvtan formájában megadni a szabályrendszert, mert ebben világossá válik az, hogy bizonyos elemek között rokonság van: például az, hogy az Abl és az Elat esetet megjelenítő indexként ugyanabban a pozícióban bukkannak fel, keletkezésükre és eltűnésükre ugyanazon szabályok érvényesek. Ez az őket összekötő nagyfokú hasonlóság akkor válik megragadhatóvá, ha index
167
Az indexek kategóriacímkékké történő átfogalmazásával a dolgozatban ismertetett szabályrendszer egy klasszikus környezetfüggetlen Chomsky-nyelvtanná válik; elvileg tehát ezt azok is alkalmazhatják, akik ragaszkodnak a mélyszerkezet környezetfüggetlen nyelvtannal való előállításához (Partee és mtsai 1990, 22. fejezet; Alberti 2006b, 272–273).
314
formájában vannak jelen a struktúrában; kategóriarészletként a köztük lévő rokonság nincsen megragadva. Mindezek után röviden összefoglalom azokat a jelenségeket, amelyeket ezen dolgozat tanúsága szerint lehetséges kezelni a bemutatott modell alkalmazásával. Ez a disszertáció alapvetően a finn irodalmi nyelv egyszerű mondatait kívánta leírni. Egy rövid bevezető részben felvázoltam az általam alkalmazott modell két legfőbb összetevőjének, az indexelt nyelvtannak és a transzformációs komponensnek a legfontosabb vonásait (1. fejezet), majd áttekintést adtam arról, hogy ebben a nyelvváltozatban milyen egyeztetési jelenségek találhatóak (2. fejezet), ezek után pedig rátértem a konkrét szerkezetek tárgyalására (3-6. fejezet). A konkrét struktúrák közül először az irodalmi finn nyelv lehetséges igei szerkezeteit tekintettem át (3. fejezet). Felvázoltam azt a frázisszerkezetet, amelyet a finn nyelv leírására (a finn kutatókkal többé-kevésbé összhangban) megfelelőnek tartok, majd módszeresen végignéztem azt, hogy a különböző igeidőkben és igemódokban megjelenő szerkezetek hogyan kezelhetők az egyeztetési jelenségek megragadására kiválóan alkalmas indexelt nyelvtani rendszernek a segítségével. Az alapszerkezetek áttekintése után rátértem a valamilyen szempontból különleges struktúráknak a tárgyalására: végignéztem, hogy indexelt nyelvtan alkalmazásával hogyan ragadhatók meg a magázás, a különbözőképpen felépülő személytelen szerkezetek, az első és a második személyben hangalakot nem öltő alanyt tartalmazó mondatok, valamint azok a szósorok, amelyekben az igén bizonyos partikulák jelennek meg. Végül pedig bemutattam azt, hogyan lehet indexelt nyelvtani keretben számot adni arról a accusativus ~ nominativaccusativus ~ partitivus esetalternációról, amely a mondat tárgyi funkciójú összetevőjét érinti, és amely a finn nyelvvel foglalkozó írások egyik központi kérdésének tekinthető. Az igei struktúrák áttekintése után rátértem a főnévi szerkezetek kérdéseinek tárgyalására (4. fejezet). Mivel az irodalmi nyelvváltozatban ezen struktúrák esetében is számos egyeztetési jelenséget tapasztalhatunk, így ez a kongruencia kezelésére rendkívül alkalmas nyelvleírási módszer a névszói szerkezetek esetében is jól alkalmazható volt: segítségével látványosan megragadhatóak voltak azok a jegyek, amelyekben az egyes egyeztetések történnek, valamint az, hogy ezek a jegyek a szerkezet mely pontjáig relevánsak. Az irodalmi finn főnévi csoport lehetséges struktúráinak áttekintését a viszonylag egyszerű szerkezetek bemutatásával kezdtem, majd rátértem a számnevet és/vagy birtokost tartalmazó konstrukciók tárgyalására. A számneveket két kategóriába (Kv-be és Num-ba) soroltam az alapján, hogyan viselkednek egyeztetési szempontból: míg az előbbi kategóriába 315
tartozó lexikai elemek mindig megjelenítik a főnévi fej számát és esetét, és így csatolt pozícióban jelennek meg a konstrukciókon belül; addig a Num kategóriába sorolt összetevők a főnév régenseként tűnnek fel a szerkezetekben azon tulajdonságuknak köszönhetően, hogy az ilyen számnévi elemek egyes helyzetekben képesek esetet adni főnévi vonzatuknak, illetve hogy az utánuk következő összetevők csak egyes számban jelenhetnek meg. A számnévi kifejezésekkel kapcsolatban kitértem az ún. plural tantumok kezelésének kérdésére is. Az általam felvázolt rendszerben a személyes névmási birtokost tartalmazó szerkezetek kezeléséhez volt szükség a legbonyolultabb szabályok kidolgozására. A finn nyelvben ugyanis a birtokos személyszuffixum morfémasorrendben elfoglalt utolsó pozíciója miatt bizonyos helyzetekben (főként az ún. agenttipartisiippiknél) csak körülményesen lehet „megszabadulni” a túlgenerálás veszélyét magában hordozó indextől. Ezen konstrukciók kezelésénél lehetett a leginkább megfigyelni azt, hogy a generálást végző szabályrendszerből, illetve annak bonyolultsági fokából következtetéseket lehet levonni arra vonatkozóan, hogy az éppen tárgyalt jelenség, illetve struktúra mennyire komplex, illetve mennyire felel meg az Univerzális Grammatikának (legalábbis a legfőbb tendenciáknak): általában azon szerkezetek generálásához
szükséges
a
legbonyolultabb
szabálysor,
amelyek
valamiképpen
ellentmondanak az általános elveknek és tendenciáknak. Látható tehát, hogy a javasolt rendszer ilyen értelemben semmiképpen sem „intuícióellenes”, sőt kifejezetten érzékeny a különleges jelenségek kimutatására. Megfigyelhető továbbá, hogy a „sorba nem illeszkedő” jelenségek eltűnőfélben vannak a finn nyelvből (lásd például a birtokos személyszuffixumok esete, amelyek a beszélt nyelvből mára már szinte teljesen elvesztek); tehát a nyelvi változások, illetve a szabályrendszer (bonyolultsága) és az Univerzális Grammatika tendenciái között összefüggések mutathatók ki. A főnévi csoport kérdéseinek tárgyalása kapcsán bemutattam az ezen kifejezéseknél lehetséges mellérendelő struktúrákat is, amelyek közül különösen azok voltak érdekesek számomra az ebben a dolgozatban alkalmazott keret miatt, amelyeknél valamilyen indexbe kódolt jegyben mutatkozik eltérés a koordinált tagok között. A negyedik fejezetben kitértem még a névszókon megjelenő partikulák kérdéseire, valamint bemutattam, milyen szerkezet rendelhető a főnévi kifejezésekhez hasonló névutói frázisokhoz. Az ötödik fejezet a finn nyelv különböző igeneves szerkezeteinek áttekintését tartalmazza. Végignéztem, milyen szerkezet rendelhető a különböző infinitivusokhoz, valamint a szabad bővítményként (jelzőként, határozóként) és vonzatként megjelenő participiumi konstrukciókhoz. Mivel az egyeztetésben részt vevő jegyek indexekkel történő 316
kezelése miatt ebben a modellben a morfológiai szintjét is érintik bizonyos morfológiai szabályok, a produktív képzéseket is lehet szintaktikailag kezelni. Lehetőség nyílik arra, hogy az igenevek jellegzetes kétarcúságáról a lehető legpontosabban számot tudjunk adni: hiszen a mélyben mindig egy VP jelenik meg, melynek feje a szerkezeti hierarchiában a finit struktúráknál is látott módon egyre feljebb mozogva (ezúttal) különböző képzőkkel kapcsolódik össze, amelyeknek jól meghatározható hatása van a mélyben megjelenő VP egyes elemeire – különös tekintettel az alanyi és a tárgyi funkciójú összetevőkre. Azt is részletesen megvizsgáltam az egyes szerkezeteknél, hogy a finit mondatstruktúra mely jegyei vannak hatással az igenévi konstrukciók belső szerkezetére. Ez a kérdés különösen a tárgynál releváns, hiszen bizonyos konstrukciókban a finit igei szerkezetben öröklődő arb, subj, !, progr, illetve ~ index formájában megragadott jegyek az igenevekben megjelenő tárgyra is hasonló hatást gyakorolnak, mint a finit ige mellett feltűnő tárgyi funkciójú összetevőkre, előírva ezek accusativusi, nominativaccusativusi, illetve partitivusi esetét. A dolgozat hatodik fejezetében pedig a finn beszélt nyelv azon jelenségeit tárgyaltam, amelyek valamilyen egyeztetést érintenek, illetve amelyek irodalmi nyelvi megfelelőinek leírásában indexet alkalmaztam. Részletesen kifejtettem a két nyelvváltozat között fellelhető igeragozási különbségeket, a névszók kapcsán pedig főként annak bemutatásával foglalkoztam, hogy a birtokos személyszuffixumok eltűnése miként alakította át a főnévi szerkezeteket, valamint mindazokat a konstrukciókat, amelyben ilyen egyeztetés feltűnhet az irodalmi nyelvben. Az leszögezhető, hogy az Univerzális Grammatika tendenciáinak nem megfelelő helyen felbukkanó birtokos személyszuffixumok eltűnése a szerkezetek, illetve az őket leíró szabályrendszer jelentős egyszerűsödéséhez vezet. Ennek a disszertációnak természetes folytatásaként a finn összetett mondatokban fellelhető egyeztetési jelenségekre (lásd például a 2.2. fejezet (22), (28)-ban megadott szósorait) is ki lehetne dolgozni egy ilyen indexelt nyelvtani szabályrendszert, illetve a hangtani komponensben működő szabályokat is meg lehetne precízen fogalmazni, mely kérdések kifejtését ez a disszertáció nem tekintette feladatának. A kitűzött cél tehát egy olyan rendszer kidolgozása volt, amely képes magyarázóan adekvát módon számot adni a finn egyszerű mondatokban fellehető egyeztetési jelenségekről, mely célt a bemutatott indexelt nyelvtan alkalmazásával teljesítette. És mivel ez az indexelt nyelvtan egy matematikailag teljesen tiszta (és nem mellékesen nagyon egyszerű) eszköz, így bármikor bemenetéül szolgálhat például egy számítógépes nyelvészeti rendszernek, hiszen az itt megfogalmazott szabályok könnyen átfogalmazhatók programlépésekké. 317
8. Summary The topic of this dissertation is the Finnish language; more closely, the description of the literary style of Finnish (kirjakieli) in a generative framework with special respect to agreement phenomena. Only a few researchers are dealing with generative syntax in connection with Finnish. Some of the most important researchers are Anders Holmberg, Urpo Nikanne, Satu Manninen, Anne Vainikka and Maria Vilkuna168. The most comprehensive book dealing with Finnish in this framework is Nykysuomen lauseoppia, written by Auli Hakulinen and Fred Karlsson in 1979. Several decades have passed since its publication and since than important steps have been taken forward in certain areas. Naturally most of these changes have built into the works of the above mentioned researchers, but the Hungarian language or rather the description worked out about this language is useful for capturing some phenomena in a new way. Between Hungarian and Finnish there is a genetic and a typological relation as well: both languages are agglutinative and belong to the family of Uralic languages. Many descriptions have been written about Hungarian in different transformational generative frameworks; mentioning just a few of them: syntactic and morphologic volumes of the Structural Hungarian Grammar (Kiefer 1992, 2000), the works of Katalin É. Kiss (e.g. É. Kiss (1998, 2002, 2007)) and we can also mention the researching work in this topic of Mihály Bródy (1990), Anna Szabolcsi (e.g. Szabolcsi-Laczkó 1992), Balázs Surányi (2002), István Kenesei (2000, 2001), Huba Bartos (e.g. Bartos 2000) as well as Gábor Alberti and Anna Medve (Alberti-Medve 2002). Many details invented in connection with Hungarian can be applied in the description of Finnish as well. For instance the DP structure successfully applied to Hungarian is useful in Finnish as well, although this language does not have an explicit article (yet); a large similarity can be recognized between Hungarian and Finnish postposition and possessive structures and the principles of choosing the first constituent of the sentence in neutral sentences are essentially the same in Finnish and Hungarian. The stucture of the dissertation is as follows. Chapter 1 is devoted to the demonstration of the model applied in the description of literary Finnish. In chapter 2 I present the agreement phenomena that can be found in Finnish. These phenomena serve the purpose of providing the crucial argument in favor of using just this model in the description of this language. Chapter 3 demonstrates the possible structures built around the finite verb, chapter 4 is dealing with the description of nominal structures, while chapter 5 is about the structures of different 168
Some of their works concerning this topic: Holmberg – Nikanne (1993, 2002); Holmberg (2005); Manninen (2003a-b), Manninen – Nelson (2003); Vainikka (1989, 1992, 2003); Vilkuna (1989, 1995).
318
infinitives and participles. The topic of chapter 6 is the spoken variant of Finnish: I demonstrate here how it is possible to capture differences between written and spoken language by using an indexed grammar. The most important thoughts are summed up in chapter 7. The structure of this summary essentially follows that of the dissertation. After outlining the most important features of the applied model I survey shortly what kind of agreement phenomena can be found where in literary Finnish. After this I turn to the presentation of specific structures with special respect to the indices proposed: at first I demonstrate the characteristic features of the structure built around finite verbs, then the structure of noun phrases are discussed and then I give a summary of infinitives and participles. Finally I review some relevant features of spoken language, followed by a summary with a figure at the end where the most important structural characteristic features appear together. Special thanks are due to Anja Haaparanta, the Finnish lecturer of the University of Pécs, who reviewed the Finnish example sentences of the dissertation and helped me a lot in this work as a native speaker. I also thank an OTKA project (No. 60595) for supporting this work.
8.1. The model The model applied in this work consists of two major components: a transformational component and an indexed grammar. While the former one is often applied in the description of languages in numerous different ways, the latter can be found extremely rarely in Hungarian generative works. I mention an article written by András Kornai (Kornai 1989), The agreement in noun phrases, as an exception. It discusses the agreement phenomena of Hungarian noun phrases in this kind of indexed framework. The indexed grammar part of the model is used not just for the effective description of agreement phenomena, appearing often and in various ways in Finnish, but it makes the description more explanatorily adequate by capturing the real nature of this phenomenon (the copying). This indexed part of the grammar, however, can be rephrased to an (index-free) context free grammar because I do not exploit the feature of indexed grammars that the string of indices is allowed to be unbounded (for capturing the agreement phenomena of Finnish not more than five indices have to appear on a certain constituent).
319
In this way this description captures the essence of agreement phenomena better while at the same time it can also be used for resarchers working in a “more traditional” Chomskyan framework.
8.1.1. The indexed grammar Indexed grammars can be used primarily in description of agreement phenomena. Linguists working in different transformational generative frameworks mainly have the same idea concerning the syntactic handling of congruence: they offer a feature-checking solution, which requires an appropriate syntactic structure. On the basis of Carstens (2000) we can say that there is no complete agreement in what can be accepted as an appropriate structure, because in some works just the specifier-head relation is accepted (e.g. Chomsky 1986, Koopman 1992, Kinyalolo 1991), while in the Minimalist Program (Chomsky 1995), for instance, feature-checking is allowed in three types of structures: (a) in the relation between specifier and head; (b) between two heads (α and β) if α is adjoined to β; (c) in the relation between this adjoined α and a γP appearing in the specifier of β. It is common in all of these approaches that quite complicated syntactic structures have to be built to get a proper configuration and sometimes they need to use nodes that have poor motivation (e.g. nP in Carstens (2000)). As Kornai (1989, 183) pointed out, “the transformational treatment of agreement phenomena needs copying instead of moving, and this kind of transformations lacks an independent motivation”. Indexed grammars are excellent exactly in copying: by using them the essence of agreement phenomena can be captured better, and many nodes and transformations needed in feature-checking systems become unnecessary169. In my model the “cheaper” Merge is used instead of Move, so it is more economical as well. Now I turn to the characteristics and working features of indexed grammars. Indexed grammars (Partee et al. 1990, 536–542), Alberti (2006, 251–258)) consist of five components: G=. VT and VN are disjoint finite sets, where VT is the terminal alphabet of grammar G (these are the lexical elements); VN is the non-terminal alphabet of grammar G (these are the categories: syntactic categories and lexical non-terminal elements170). I is the set of indices – in this particular model indices play a crucial role in
169
This does not mean, nevertheless, that I completely reject the solutions suggested in the above-mentioned theories (e.g. building complex heads). I just use them in other ways and for other problems. 170 Lexical non-terminal: non-terminal elements in the place of lexical elements, written in capital letters in figures, which, after absorbing indices, become terminal elements by phonetic operations like vowel harmonization and consonant gradiation: e.g. PEKKALLA → Pekalla.
320
accounting for agreement. S is a distinguished element of VN: the starting symbol of the grammar. R is the set of the rules of grammar G. Indices can appear on non-terminal elements: A(ij), for example, can be realized as N(Pl, Elat), which represents a plural elative noun. Indices can appear or disappear in a derivation according to the following rules:
(1) An index can appear or disappear exclusively in the left end of the string. (2) The lenght of the string of indices is not restricted. (3) Indices descend on non-terminal symbols. (4) Terminal symbols never bear indices (indices disappear when symbols become terminal); (5) “Pop and copy” (rule referring to disappearing indices): A(i) → α, where i is an index, A is a non-terminal symbol and α is a mixed string consisting of terminal and non-terminal elements. It can only be applied when i is the first element of the string of indices. (6) “Push and copy” (rule referring to appearing indices): A → B(i), where A and B are nonterminal symbols and i is an index. (On the output of the rule, thus, only a single non-terminal symbol is allowed; which is a slight limitation). A string over VT can be generated if there is a derivation from S whose final transitional string contains only terminal symbols (this final string thus contains no non-terminal elements or indices).
Indexed grammars belong to the group of mildly context sensitive grammars, while natural languages – according to a common assumption – can be found in the group of mildly context sensitive languages. This latter classification seems to be verified by formal verifications (see Partee et al. (1990, 503–505), Alberti (2006, 212–213)). An indexed grammar reaches its highest capacity when generating, say, an anbncn type of language, because the string of indices applied in the course of derivation is required to be unbounded in the case of this kind of languages. It has been proved that this language can not be generated by a context free grammar (see the Pumping Theorem in Alberti (2006, 209–210)), while it can be captured simply by an indexed grammar171.
171
Language L = {x є {a, b, c}*: x=anbncn, where n є N} can be generated by the following indexed grammar: VT = {a, b, c} VN = {S, T, A, B, C} I = {i, j} R = {S → T(j), T → T(i), T → ABC; A(i) → aA, A(j) → e; B(i) → bB, B(j) → e; C(i) → cC, C(j) → e}
321
In the model I have proposed for the description of Finnish not more than five indices can appear in a certain element, and the order of indices is not optional either. Indices appear in the structures according to Baker’s Mirror Principle (see Bartos 2000, 654-659)172: in the case of verbs, the order of indices is mood – tense – number and person (of the subject) or impersonality – negation or progressive aspect – imperative; while in the case of nouns, only the following order of indices can be found: number – case – number and person (of the possessor), and there can not be more than one from a certain type of index. By restricting the length of strings of indices (cf. (2)) we get a generative grammar reduced to context free capacity; and this is combined with a transformational component where syntactic rules pertain to the morphological level of the language as well. This component is introduced in the following chapter.
8.1.2. The transformational component The model applied in this dissertation is based on the standard X’ Theory, and uses principles similar to those applied by Gábor Alberti and Anna Medve in Generative Grammatical Exercise Book (Alberti-Medve (2002), mentioned as GGG from now on)). In working out my model this book has given a good example with its strict consistency, which manifests itself in the following facts. In the specifier of lexical elements only arguments can be found (which have been generated in the sister position of their predicate in the deep structure). The rules pertaining to free adjuncts are different from those pertaining to arguments: in GGG arguments can be moved only to specifiers (or to the complement position of a head); arguments thus will never appear in adjunct positions. I accept and apply these principles in the description of Finnish with an exception: a certain type of arguments can “be born” in the specifier of lexical elements. The argument that can agree with the head in number and person can appear in a specifier: in the case of verbs, for instance, the subject can be found here while in noun phrases the possessor appears in this position. The model I proposed in this dissertation, however, is significatly different from GGG as well as from other models where syntax gets complete words from the lexicon, because in this model, similar to Bartos (2000), syntactic rules pertain to the morpheme level of the language as well. Each productive morphologic operation functions in the syntax, i.e. not only inflectional morphemes realizing agreements are treated here but productive derivations take
172
„Mirror Principle: morfologic derivation directly reflects syntactic derivation”, i.e. the order of morphemes is the same as that of the syntactically relevant changes forming the words (Bartos 2000, 657).
322
place in this component as well. I have chosen this approach because in the other component of the model (in the indexed grammar) the features taking part in agreement phenomena descend as indices and they become particular suffixes only at the end of the derivation, when they “terminalize” (cca. receive a phonetic form) and is connected to a root. For that reason the verb is inserted in the structure as a bare root; and this approach makes it possible to show both verbal and nominal features of infinitives and participles. I suggest also in these cases that only a bare (verb) root be inserted in the “core” of structures and this root move to a head of an infinitive or a participle phrase, where it concatenates with a certain derivational suffix in the same way as it concatenates with the tense or mood suffixes (which have index origins) in finite structures. I often use head movements because of the above discussed factors: a root moving higher and higher in the structural hierarchy concatenates with other heads yielding complex heads. In these complex heads the abstract morphemes and the features expressed by indices get their terminal form in the phonetic form, where (among others) vowel harmonization and consonant gradiation take place. I demonstrate thoroughly in the dissertation how these abstract morphemes materialize but I do not intend to enter into details about phonetic phenomena. Every feature that is relevant more than once in a structure (primarily due to any kind of agreement) is to appear as an index, while a node is to be built according to X’ Theory in the case of elements that are relevant only once. The proposed model (intended to capture the competence of native speakers of Finnish) accepts a string of words as a grammatical sentence if all the moduls accept it. As was mentioned above, the model has an indexed grammar part, which is to check the deep structure from the point of view of agreement. Indices (in harmony with the nature of this kind of grammars) disappear from the derivation after they have done their checking work. Otherwise, if there remains a non-terminal symbol with an index, the given derivation fails, predicting the input string to be ungrammatical. Transformations take place in another modul. They operate on a deep structure that is like the above discussed deep structure containing indices – with the exception of just the indices themselves. The transformational component of the applied model can be regarded as a classical generative one, which means that heads can be moved only to heads while phrases can move to specifiers or to complement positions next to heads. Transformational rules were needed beside the indexed grammar, because the latter is not enough for the complete description of sentences in itself. I would like to give complete analysis of real Finnish sentences instead of presenting only the deep structure created by an 323
indexed grammar. It would take, however, too much place to give three representations for each sentence: a deep structure accounting for agreement phenomena by indices; another deep structure without indices, which serves as an input of transformations; and a surface structure that shows the actual word order of the sentence with the semantic interpretation belonging to certain positions as well173. For that reason I made only one representation for each sentence where the entire information appears together, emphasizing several times that these representations present the operations of two different moduls. I made only one exception: for the first sentence I prepared all the three structures mentioned. The relation among the components is presented in the following figure. (7) The components of the model applied in the dissertation S
S lexicon
rewriting rules
rules of indexed grammar
deep structure (checking requirements transformations of predicates)
deep structure (checking agreements)
surface structure (checking word order) phonetics (checking vowel harmony, consonant gradiation...)
semantics
The dissertation was completed by an appendix where all the rewriting, transformational and indexed grammar rules are listed together. There can be seen the rule system as a whole; in the main text only the currently relevant rules were mentioned. There is a lexical component among the moduls, which checks if there are appropriate predicates in heads with appropriate number and case of arguments. A phonetic component interprets the surface structure besides the semantic one. It comes about in the phonetic modul that consonant gradiation and vowel harmony are checked (which play an important role in Finnish) in addition to the process when certain suffixes (e.g. illative and partitive case endings) get their appropriate form according to the actual root. This dissertation was not devoted to accounting for phenomena coming about in this modul.
173
“Semantic interpretation belonging to certain positions” means that, for example, the constituent appearing in the [Spec, TP] serves as the topic of the sentence. I did not enter into details about semantics, as the main topic of this dissertation was the syntactic description of agreement phenomena, not the meaning of certain structures.
324
I finish the demonstration of the main characteristic features of the applied model by mentioning that my goal was to create a model which is built monotonously and which is consistent in every respect. Monotonous building means that I have given, from the beginning, such representations that I did not have to change until the end of the dissertation. The cost of this method was that several details could be explained only in a later part of the dissertation, not promptly at the point where they appear at the first time. The reason of choosing this method was that I considered it extremely important to present correct representations from the beginning, because in this way the reader could be easy about that (s)he would not have to change or revalue the representations at a later point of the dissertation. In exchange for it I asked for patience until I could explain a special index or category in details. Before presenting particular structures, I am scrutinizing the topic of the description, the Finnish language, with special respect to the agreement phenomena of this language, in order to elucidate why I have completed the classical transformational description with an indexed grammar which is the best way of dealing with agreement phenomena.
8.2. Agreement phenomena in Finnish There is a large variation of agreement phenomena in Finnish, especially in the literary style (see Hakulinen (2004, 1215–1251), abbr. as ISK). In spoken Finnish there is a smaller account of agreement phenomena. I am arguing that the differences between these to variants can be captured simply and spectacularly just via reference to certain indices (see chapter 6).
8.2.1. Agreement phenomena in VP Agreement can be found in the following relations in Finnish VPs. The verb agrees with its nominative argument in number and person. If there is a negative verb or a complex tense (present perfect or past perfect) in the sentence, the auxiliary verb (the negative or the substantive verb) agrees with the nominative argument, and further instances of agreement can also be found, because the number of the subject has to appear on the participles as well. Tense can appear more than once in the VP: the number of participles tells, which tense can be found in the certain sentence. If we use a polite way of talking (which can be expressed by Pl2 in Finnish), two forms of agreement can appear in sentences containing complex verbs. The auxiliary verb formally
325
agrees with the nominative argument, i.e. it is to appear in Pl2 form, while participles semantically agree in number with this argument. Mood raises an interesting question as well. If only a main verb can be found in the sentence, the mood is to appear on it. If there is a complex verb with the substantive verb as auxiliary, the suffix expressing the mood is to appear on the auxiliary verb. In the case of negation there are two possibilities. If the verb is in imperative mood, the negative verb appears in an other form compared to the other moods and a suffix referring to imperative appears on the main verb (except for Sg2). If the mood of the verb is not imperative, it on the main verb that the suffix referring to mood is to appear.
8.2.2. Agreement phenomena in Finnish DPs Just like verbal phrases, nominal phrases of literary Finnish are also rich in agreement phenomena. The agreement between possessor and possession in number and person is a prominent example, with the distinction from Hungarian that it occurs only if the possessor is expressed by a personal pronoun. Adjectives and participles functioning as attributes show the case and the number of the corresponding noun similarly to demonstrative pronouns. The case of the noun appears on the numerals if the noun phrase gets other than nominative or accusative case. The number of the noun appears only on a certain subclass of numerals. If the noun phrase gets nominative or accusative case, the numeral appears in its basic (lexical) form. After this numeral the noun and all element belonging to it appear generally in singular partitive case, while the demonstrative pronoun standing in front of the numeral appears in plural form, aligning with the semantic character of the structure. Other agreement phenomena can be found in literary Finnish beyond those mentioned above. There is agreement in number, for instance, between the nominative argument and the nominal predicate, just like between certain predicative arguments and their subject or between certain adjuncts and the subject (e.g. mielellään). It can be seen from all of these that there are many sorts of agreement phenomena in literary Finnish. Involving an indexed grammar in the description of this language (variant), hence, is extremely useful as this sort of mildly context-sensitive generative grammar is a real “expert” of accounting for agreement phenomena.
326
8.3. The structure of Finnish sentences 8.3.1. The structure of Finnish sentences according to Finnish researchers Althoug the structure of Finnish sentence shows immense similarities in different Finnish researchers’ works (Vainikka 1989, Vilkuna 1989, Holmberg és mtsai 1993, Manninen 2003a), relevant differences between the suggested structures can also be observed. The linguists are of the same opinion about the number and the function of positions before the finite verb: two positions are suggested generally. The first one is usually referred to as a CP, in whose head we can find subordinate conjuctions or, in the case of yes/no questions, the finit verb supplied with a -ko/-kö particle. In [Spec, CP] only an XP can appear according to the X’-theory. This XP can be an interrogative word or the constituent that is inquired about in a yes/no question if it differs from the finite verb. If the [Spec, CP] is not empty, the finite verb can not appear in the head of the CP in Finnish. XPs having contrastive meaning are connected to [Spec, CP] as well. This shade of meaning can be made unambiguos by adding certain particles (-ko/-kö, -han/-hän, -pa/-pä) to words. These particles can appear only on the first constituent of the sentence (ISK 2004, 796–801: §829–835). The particles can also appear at the same time, forming a group, and if they occur on the finite verb, it moves to the head of CP according to what was mentioned above. The specifier and the head of the same CP can not be filled in Finnish at the same time. If the subordinate clause is a question, the subordinate conjuction että ’that’ could not occur in the head of CP174. The researchers also agree that the position immediately before the finite verb is devoted to the default topic, but they suggest different labels as the name of this phrase. Vainikka (1989) suggested IP, while Holmberg et al. (1993) and Manninen (2003a) use FinP/FP categories. The latter version got its name (Holmberg et al. 1993, 182–183) from suffixes that denote finiteness but do not show agreement (for that reason they did not intend to call it Agr). This kind of suffixes can be found, for instance, in necessive175 and possessive sentences. The existence of these types of sentences shows that in Finnish not only the nomintive argument can fill the position right before the finite verb; sometimes there is no nominative argument at all in this kind of sentences. The principles that decides which constituent fills this position are quite similar to those in Hungarian: in addition to context, the specifity,
174
In spoken Finnish contradicting examples can be found (see e.g. Vainikka (1989, chapter 2.3.3.)), but the main topic of this dissertation is the literary Finnish, so these examples are not relevant to me. 175 An example for necessive structures: Minu-n täyty-y men-nä I-GEN have to-SG3 go-TAINF ’I have to go’.
327
thematic role, [+/– human] and [+/– living] features of the constituent also play an important role in choosing the default topic (É. Kiss 1992, 106–108). The above mentioned linguists think in a similar way about the rest of the structure of Finnish sentences as well. Holmberg et al. (1993, 180), for instance, suggested the following structure:
(8) [CP [FP [NegP [TMP [AuxP [TP [PassP [VP ...]]]]]]]] The meanings of the phrases listed above are the following. I have already spoken about CP and FP; NegP is the phrase of negation – the negative verb is generated in the head of Neg; features of tense and mood appear in the head of TMP; AuxP is built for the auxiliary verb; while TP is needed when tense has a representative appearing separated from mood. This structure can be found in sentences containing verb chains, where mood appears on the substantive verb functioning as an auxiliary verb, while the main verb (in the form of a participle) moves to the head of TP. PassP is built only if a passive morpheme appears in the structure. In this work the authors argued that the whole structure presented above in (8) is built only in certain cases. The appearance of FP and TMP are obligatory in every sentence, while the other phrases may be omitted. Manninen (2003a, 67) suggests a very similar scheme for representing the structure of Finnish sentences, but she uses PcpP instead of TP (to capture that the main verb appears here as a participle) and AspectP instead of PassP. The latter is required to check features of the main verb and the direct object176. Manninen argue similarly to Holmberg et al. (1993) that FinP and Tense/MoodP are obligatory in every sentence, while NegP, AuxP and PcpP are built only if it is necessary (if a negative verb, an auxiliary verb and, hence, the participial form of the main verb appears in the sentence).
(9) [CP [FinP [NegP [Tense/MoodP [AuxP [PcpP [AspectP [VP ...]]]]]]]]
8.3.2. The phrase structure of Finnish sentence in the indexed grammar framework If an indexed grammar is used in the description of the Finnish sentence, just the following six phrases are needed: CP, TP, NegP, IP, VoiceP, VP. 176
The difference between perfective and progressive aspect in Finnish can be seen from the accusative or partitive case of the object instead of the morphology of the verb.
328
(10) [CP [TP [NegP [IP [VoiceP [VP ...]]]]]] It can be seen that this way two phrases less are needed compared to Holmberg et al. (1993) and Manninen (2003a), because indices can take the function of certain phrases. The six phrases required even in this framework have the following functions and interpretations. In the head of CP the following constituents can appear: the subordinate conjunction; the (negative, the auxiliary or the main) verb, supplied with a -ko/-kö particle in the case of yes/no questions; the finite verb in imperative sentences or if it is supplied with a -han/-hän or -pa/-pä particle. The [Spec, CP] can be occupied by an interrogative word or an XP supplied with the above mentioned particles. I suggest TP instead of F(in)P, suggested by Holmberg et al. (1993) and Manninen (2003a) as the name of the phrase in whose specifier appears the topic of the sentence and in whose head appears the (complex) verb bearing an affix denoting finiteness in some way. This phrase is undoubtedly needed because of semantic reasons, rather than syntactic ones: the [Spec, IP] or the [Spec, NegP] can also serve as a movement target of the default topic. But if we use TP, the definition of the topic is very simple: the topic is the constituent standing in [Spec, TP]. In this approach the definition of the topic does not depend on whether the sentence contains negation or not. TP and CP create a similar zone of functional projections like TP, QP and FP in the description of Hungarian, and they are separated from phrases responsible for assembling the verb form. In the head of NegP appears the negative verb. If the sentence does not contain negation, this phrase is absent from the structure. IP is the phrase responsible for mood: it is in its head that the index of mood is converted into particular morphemes. The mood is required to be present in the system as an index because in negative imperative sentences the morpheme referring to mood may appear on both the negative verb and the main verb. VoiceP is the phrase responsible for distinguishing between the active and the (Finnish type) passive. In contrast to Holmberg et al. (1993), in whose opinion PassP is only required if the sentence contains a passive verb, I suggest that every sentence structure should contain this projection. Up to the head of this PassP the verb should always move; in this way the verb will precede the subject occupying the [Spec, VP]. This analysis enables us to account for sentences where this distinguished argument is preceded by the verb.
329
As was discussed above, the subject is generated in [Spec, VP] whilst in the head of V the bare verb root is generated177, which, in the course of its moving up in the structure, is adjoined to suffixes expressing tense, mood, number and person which can be found in the corresponding functional heads.
8.3.3. The analysis of verb structures In the corresponding section of the dissertation I reviewed the possible verb structures of literary Finnish. First of all I sketched the phrase structure which I consider to be appropriate more or less in harmony with the Finnish researchers. Then I demonstrated the most important elements of the rule system of the indexed grammar applied in this dissertation by reviewing two fairly complicated Finnish construcions. The next part is devoted to the scrutiny of the application of the indexed grammar, excellent in capturing agreement phenomena, to structures with verbs in different tenses and moods in their center. As in Finnish, in addition to tense and mood, the number of subject is also among the pieces of information that may appear more than once in different constructions containing complex verbs, in certain cases I used examples consisting of sentences with a singular subject while in other cases I chose plural subjects in order to elucidate the difference between these structures. After reviewing the basic constructions, I turned to those which can be regarded as special in some respect. I demonstrated how an indexed grammar can help in capturing such constructions as the polite reference to hearers, different kinds of impersonal structures, sentences containing a subject having no phonetic form in first and second person (pro), and sentences with verbs associated with certain particles peculiar to Finnish (-kO, -hAn, -pA, -kin). In the last part of this section I showed how it is possible, in my framework based upon an indexed grammar, to account for the nominative ~ accusative ~ partitive case alternation pertaining to the object of sentences, which is a hot topic that plays a central role in numerous linguistic works about Finnish. In what follows I review the indices I have used in finite VPs. In my approach features relevant more than once within a construction is to appear as an index, in contrast to pieces of information appearing only once, which are treated by means of category labels. Modus: the index category of mood. This feature appearing at nodes IP and NegP may become relevant multiply within the finite VP structure: a suffix expressing mood receives its 177
Essentially the same analysis can be found in Holmberg et al. (1993) and Vainikka (1989, 1992), among others.
330
phonetic form (“terminalizes”) in head I; and in the case of imperative sentences the negative verb appears in a form different from that in the other three moods (compare (10a-c) to (10d)). The following indices belong to this index category: ‘In’ for indicativus; ‘Cond’ for conditionalis; ‘Imp’ for imperativus; and ‘Pot’ for potentialis. (10a) E-tte lue. neg-PL2 read ’You do not read.’
(10b) E-tte luk-isi. neg-PL2 read-COND ’You would not read.’
(10c) E-tte luke-ne. neg-PL2 read-POT ’You may not read.’
(10d) Äl-kää
luke-ko!
neg-IMP.PL2 read-IMP ’Do not read!’
Tempus: the index category of tense. This feature also appears at nodes IP and NegP and can be relevant at heads I and Voice. In the case of Present or Past Perfect an auxiliary verb is inserted in head I due to these tense indices and the main verb root moves only up to head Voice, where it will appear as a particle. In the case of Simple Present or Past the main verb root moves to head I, because these tense indices trigger the appereance of some suffix requiring a root in head I. Thus the following indices belong to this index category: ‘Pres’ for Present; ‘Imperf’ for Simple Past; ‘Perf’ for Present Perfect; and ‘PPerf’ for Past Perfect. Numerus-persona: the index category of number and person. This index determines the number and person of the subject in finite verb structures, but it appears also in nominal, infinitive and participial constructions. This index is relevant in more positions in finite verb structures: it ensures that a subject in an appropriate number and person be inserted in [Spec, VP]; in the form of a suffix the number and person appear together on the verbal element occupying the highest position of the structural hierarchy (this element can be the main verb, the auxiliary verb or the negative verb), whilst the number is seen on the participles as well in the case of a complex verb (see (11a)). This last statement, however, only holds of the literary language; as in spoken Finnish the opposition in number neurtralizes (11b). (11a) E-n
ol-lut
luke-nut
neg-SG1 be-PTC.SG read-PTC.SG ’I have not read earlier.’
aikaisemmin. earlier
E-mme ol-leet
luke-neet aikaisemmin.
neg-PL1 be-PTC.PL read-PTC.PL earlier ’We have not read earlier.’
331
(11b) E-n ol-lut
luke-nut aikaisemmin.
neg-SG1 be-PTC read-PTC ’I have not read earlier.’
Me
earlier
e-mme
ol-lut luke-nut aikaisemmin.
we-NOM neg-PL1 be-PTC read-PTC earlier ’We have not read earlier.’
The following indices belong to this index category: Sg1, Sg2, Sg3, Pl1, Pl2, Pl3 – i.e. the six forms which come from the combination of the three persons and the two numbers. The spoken variants of these mentioned indices belong to this group as well: Sg1b, Sg2b, 3b, Pl1arb and Pl2b, where b means ‘spoken’. Index 3b refers to the fact that in the third person the opposition in number has neutralized completely. The complex index Pl1arb expresses that in the spoken language in Pl1 person morphemes referring to an arbitrary subject (-ttA, -tU) are found in the place of the corresponding morphemes in the literary language variant (e.g. -mme, -neet). Indices Ön ‘Youpolite’ and PlÖn ‘PlYoupolite’ refer to the number of subject as well. By using index Ön ‘Youpolite’ we can capture the interesting agreement phenomena observable in polite sentences that the verbal element occupying the highest position of the structural hierarchy appears with a second person plural suffix (according to the pronoun used in these kinds of sentences), whilst participles and other predicates appear in their singular form (12). By using the index PlÖnpolite ‘PlYoupolite’ we can capture the difference between the simple second person plural forms and the semantically plural subject contained by polite sentences. (12)
Te
e-tte
ol-lut
You-NOM neg-PL2 be-PTC.SG ’You have not read earlier.’
luke-nut
aikaisemmin.
read-PTC.SG
earlier
The person and number indices descending in the structure of the finite verb can be relevant in the case of adjuncts as well. Such adjuncts as mielellä- ’with pleasure’, for instance, show agreement with the subject of the sentence in literary Finnish (13a); in contrast to the spoken variant of the language where these number and person indices will disappear, together with tense indices, from the mentioned type of adjuncts, yielding the same form mielellään in the head of the phrase independently of the number and person of the subject (13b). (13a) Minä lue-n
mielellä-ni
tämä-n
I-NOM read-SG1 with pleasure-SG1 this-ACC ’I read this book with pleasure.’
(13b) Minä lue-n
mielellään tämä-n
I-NOM read-SG1 with pleasure this-ACC ’I read this book with pleasure.’
kirja-n. book-ACC
kirja-n. book-ACC
332
Number and person indices, but only the six basic forms (Sg1-Pl3), can also be found in nominal, participial and infinitive structures (see the next section). The next index to be discussed is arb, a “relative” to indices referring to the number and person of subjects, which appears in sentences containing a certain kind of arbitrary subject. Due to this index, a proarb is inserted in [Spec, VP] and in verbal structures special morphemes appear (the above mentioned -ttA and -tU). There is a verb form often mentioned as ‘passive’ in traditional Finnish grammars. I however follow Shore (1986, 10) in avoiding this qualification because of its misleading nature: this construction of the Finnish language differs in every relevant respects from what is called ‘passive’ in Indo-European languages. The input object, for instance, retains its object-like nature: (14) Häne-t
tape-tt-i-in. (Shore 1986, 77 (230))
(s)he-ACC kill-PASS-IMPERF-ARB ’(S)he has been killed.’
This index arb differs from the earlier discussed number and person indices in its point of appearance in the sentence structure: it appears not at IP/NegP but as early as at S, the sentence symbol, indicating that a special kind of sentence comes (one with an arbitrary subject); and it does not abort in the phase of generating between V’ and V in contrast to number and person indices (except for Pl1arb, which is to descend, too, just because of its arb part). Indices containing arb, thus, are to descend onto the V head and the constituents in its complement, including the object, which may potentially appear there. In this way we can account for the fact that the object does not bear the accusative suffix -n in sentences whose representation contains an index with an arb part. This index arb or Pl1arb will vanish without leaving a trace behind except for the object or certain (infinitival or participial) constructions potentially including an object in their depth (as such objects lack a suffix -n): (15) Presidentti-ä tervehdi-tä-än
laula-e-n
häne-lle
Maamme-laulu.
president-PART greet-PASS-ARB sing-TAINF.EPTC-INSTR (s)he-ALL Maamme-song-NOMACC ’They greet the president by singing Maamme-laulu to him/her.’
Index arb has a variant, called arbb, I have introduced in order to account for a phenomenon in the spoken language: kaksoispassiivi ’double passive’, discussed in the chapter about spoken language in the dissertation. The essence of this special construction lies in the fact that, in contrast to the literary variant of Finnish, certain morphemes referring to
333
the presence of an arbitrary subject (e.g. -ttA and -tU) appears more than once in constructions containing complex verbs. (16) Complex verbs with an arbitrary subject in literary and spoken language literary language on men-ty
spoken language ol-la-an men-ty
be.SG3 go-PTC.ARB ’...they have gone away’
be-TAINF-ARB go-PTC.ARB ‘...they/we have gone away’
e-i
e-i
ol-lut
jakse-ttu
not-SG3 be-PTC able-PTC.ARB ’...they had been unable’
ol-tu
jakse-ttu
not-SG3 be-PTC.ARB able-PTC.ARB ’...they/we had been unable’
In addition to these finite constructions, index arb also appears in the representation of such Finnish-specific constructions as referatiivirakenne ‘referative structure’ and temporaalirakenne ‘temporal structure’ if they contain an arbitrary subject. It exerts the same impact on subject and object as in the case of finite constructions: it triggers the appearance of a proarb in the place of the subject and as for the object it blocks the appearance of the accusative suffix -n. Another close relative to number and person indices is index subj, which I have introduced in order to describe impersonal constructions with no arb subject (e.g. possessive sentences and necessive constructions containing verb täytyy ‘must’). Similar to arb, this index also appears in the sentence structure as early as at root S, and does not abort between V’ and V but descend on head V and its complement, including the object potentially appearing there, on which it exerts the same impact as arb: in presence of subj the object will not be furnished with the accusative suffix -n (17). It is also an impact of this index that the [Spec, VP] will be filled with a phonetically null element referred to by e in my figures (17) Minu-n täyty-y
luke-a
tämä
kirja.
I-GEN must-SG3 read-TAINF this-NOMACC book-NOMACC ’I must read this book.’
Indices playing a role in deciding the case of object. In Finnish the object can be associated with three different cases: accusativus, partitivus and nominativaccusativus depending on certain properties of the nominal base, on the one hand (whether it is a mass noun, whether it refers to a partial quantity), and certain properties of the verbal structure, on the other (whether the sentence contains negation or is imperative, whether its aspect is progressive or perfect, whether its subject is arb or impersonal in some other way). That is to say, if the aspect of the sentence is progressive (18a) or contains a negative verb (18b), the
334
object is to appear in the partitive case. I suggested an index progr to account for progressive sentences whilst in the representation of negative sentences I have used an index marked by symbol ~. This latter index is used in representations of abessive forms in MA infinitives as this construction contains an implicit negation (its meaning is ‘without sg’) and so the object potentially appearing here is to be in partitive (18c). (18a) Pese-n
auto-a.
wash-SG1 car-PART ’I am washing the/a car.’
(18b) E-n
tapaa
sinu-a / Jussi-a / tuo-ta
nais-ta.
not-SG1 meet you-PART Jussi-PART that-PART woman-PART ’I do not meet you / Jussi / that woman.’
(18c) Pekka
läht-i
ulos
sano-ma-tta
sana-a-kaan.
Pekka-NOM start-IMPERF.SG3 out say-MAINF-ABESS word-PART-either ’Pekka went out without saying a single word.’
Indices progr and ~ also appear in the sentence structure at S, similar to the other indices playing a role in determining the case of object (arb, subj); they do not abort between V’ and V either, but they (also) descend onto the V head and its complement, potentially including an object. There is a slight difference, however, between these object-case influencing indices in that respect which sort of infinitival/participial construction is such that the index in question will descend throughout it, and which is such that the index will abort at once. It is negation (~) that has an influence on (the object of) the most sorts of infinitival/participial constructions the other above mentioned indices prove to be relevant in fewer cases. The index of negation is also suitable for capturing the phenomenon that, in negative sentences, certain elements (e.g. tietenkin ’of course’ / tietenkään ’of course, not’) appear in a form different from that used in the affirmative. The index ! of imperative is also an object-case influencing index, whose behavior, consequently, is essentially the same as that of the arb/subj type (18d). As is illustrated in (18e) below, however, I needed another imperative index, marked by !3, because in the third person imperative an object can retain its accusative suffix -n. (18d) Valitse
minu-t / kirja!
choose I-ACC book-NOMACC ’Choose me / a/the book!’
(18e) Valit-koon
minu-t / kirja-n!
choose-IMP.SG3 I-ACC book-ACC ’(S)he should choose me / a/the book!’
335
The indexed grammar framework thus has proved to be an excellent means in the treatment of case marking of objects: remote dependencies (i.e. the sensitivity of objects in theoretically potentially unboundedly multiply embedded infinitival/participial constructions to such properties of the main clause as negativity, imperativity, progressive aspect or impersonality) can be captured easily and spectacularly by using so simple an instrument as indices, which may descend through the corresponding clauses from one end to the other or just can be blocked at the right moment. I am arguing that the above discussed way of applying index grammars can straightforwardly be generalized to arbitrary human grammars: Universal Grammar thus can be regarded as an underspecified structure where the same language-independent indices descend in sentence representations, and the parametric differences between individual languages can be construed as a difference in the boundaries where particular features become explicit, that is, the indices responsible for the given features “terminalize”, by receiving phonetic forms in appropriate nodes. Aspect across languages may serve as an excellent example: while in Finnish my index progr, responsible for the progressive aspect, terminalizes on the object (triggering the appearance of the partitive; cf. (19a) / (19b)), in English it is the verb where this feature will become relevant (see the complex verbal structure in (20a) below), and in Hungarian it can be “caught in the very act” in the sentenceinternal position of the preverb relative to the verb stem (cf. (21a) / (21b)). (19a) Pekka
luke-e
kirja-a.
Pekka-NOM read-SG3 book-PART ’Pekka is (just) reading a/the book.’
(19b) Pekka
luke-e
kirja-n.
Pekka-NOM read-SG3 book-ACC ’Pekka reads a/the book.’
(20a) Peter was eating an apple. (20b) Peter has eaten an apple. (21a) Péter
éppen
úsz-ott
oda a bójá-hoz (amikor felbukkan-t
a szörnyeteg).
Péter-NOM just swim-PAST.SG3 to the buoy-ADESS when appear-PAST.SG3 the ’Péter was just swimming to the buoy when the monster appeared.’
(21b) Péter
oda-úszott
a bójá-hoz (amikor felbukkan-t
monster
a szörnyeteg).
Péter-NOM to-swim-PAST.SG3 the buoy-ADESS when appear-PAST.SG3 the monster ’Péter swam to the buoy when the monster appeared (as a result of the monster’s appearance).’
topik. This index is also such that it gets into the structure at the level of S, preventing a [Spec, TP] position from coming into existence in certain constructions (e.g. in the case of pro
336
subjects), because the Theme role can be played by no (explicit) constituent. That is why index topik should be deleted from the representation between TP and T’. Indices responsible for some Finnish-specific particles. The sentence-internal distribution of four particular Finnish particles and a spoken-language specific variant of the last one were accounted for in the dissertation (including their potential simultaneous appearance (22)): -hAn, -pA (which have a contrastive meaning), -kin (‘also’), -kO/-ks (a particle peculiar to yes/no questions; see (23) below). The following indices are responsible for these particles, respectively: han, pa, kin, ek / ekb / ekSg2b. They tipically get into the sentence structure at S and terminalize at [Spec, CP] or C, except for -kin whose influence will reach even the position of I. (22) Matti-a-kin-ko
Pekka
Matti-PART-also-QP Pekka-NOM ’Does Pekka wait for also Matti?’
odotta-a? wait-SG3
(23a) Yes/no question in second person singular in literary and spoken language literary language Puhu-t-ko suome-a?
spoken language Puhu-t sä suome-e?
speak-SG2-QP Finnish-PART ’Do you speak Finnish?’
speak-SG2 you-NOM Finnish-PART ’Do you speak Finnish?’
(23b) Yes/no question in literary and spoken language (except for Sg2) literary language Ole-n-ko kaunis?
spoken language Oo-n-ks mä kaunis?
be-SG1-QP beautiful-NOM ’Am I beautiful?’
be-SG1-QP I-NOM beautiful-NOM ’Am I beautiful?’
Finally I would like to mention the index kk referring to wh-questions, responsible for the generation of a CP in the corresponding sentence structure. This CP is required because in Finnish an interrogative pronoun is to occupy [Spec, CP].
8.4. The structure of Finnish nominal constructions The corresponding chapter of the dissertation is devoted to the analysis of Finnish nominal and postpositional expressions in the indexed grammar framework. These areas of description (in the literary language) are also rich in agreement phenomena so indices can fulfill the same task as in the case of verbal constructions.
337
The simplest representation, in my approach, can be associated with nominal constructions containing neither numerals nor possessors. If the structure contains a numeral, it is inserted in the entire nominal construction as a KvP or NumP, depending on the syntactic behavior of the given numeral. A numeral qualified to be a KvP appears in an adjoined position in harmony with the fact that elements belonging to this category always express the number and case of the corresponding nominal head (24), whilst a numeral qualified to be a NumP will appear within a nominal phrase as the head of the given phrase, i.e. the element subcategorizing for the corresponding noun, because (under appropriate circumstances) it may case-mark the noun in question (25a) (while otherwise the numeral will show the case of the noun, see (25b)). Another argument for regarding the latter type of numerals as the head of the corresponding noun is that this noun is to appear in the singular form. The rule system I have elaborated can also account for a special construction called plural tantum, whose decisive element is an inherently plural noun (e.g. kaunii-t käde-t – beautiful-PL hand-PL ‘beautiful hands’). (24) Puhu-n
mon-i-sta
kirjo-i-sta.
speak-SG1 many-PL-ELAT book-PL-ELAT ’I speak about many beautiful books.’
(25a) Osta-n
nämä
kaksi
paksu-a
kirja-a.
buy-SG1 this-PL.ACC two-ACC thick-PART book-PART ’I buy these two thick books.’
(25b) Puhu-n
nä-i-stä
kahde-sta paksu-sta
kirja-sta.
speak-SG1 this-PL-ELAT two-ELAT thick-ELAT book-ELAT ‘I speak about these two thick books.’
The most complicated nominal constructions are undoubtedly the expressions containing a possessor of category personal pronoun with a nominal head extended by an agenttipartisiippi ‘agent participle’ (26), because in a construction like this the final position of the possessive personal suffix in the order of morphemes makes it difficult to “free” from the possessive index threatening with the danger of overgeneration. (26) luke-m-i-ssa-si
kirjo-i-ssa-ni
read-AGPTC-PL-INESS-SG2 book-PL-INESS-SG1 ‘in my books read by you’
As could be observed also in connection with the discussed verbal constructions, there is a correlation between (the complexity of) the generating rule system, on the one hand, and (the complexity of) the corresponding linguistic phenomena (and their representation), on the other, and, further, the extent to which they seem to fit (the major tendencies) of Universal 338
Grammar. The structures whose generation requires the most complicated rule system are (to be) the same as those conflicting with the general principles and tendencies one way or other. The rule system I have proposed, hence, is not counter-intuitive at all; moreover, it is definitely suitable for indicating unusual or exceptional phenomena. Further, it can be observed that these “extraordinary” phenomena tend to vanish from Finnish. The case of possessive personal suffixes can serve as an excellent example, which have almost disappeared from spoken language (27). There is a correlation, thus, between language variation, rule-system complexity and tendencies of UG. (27) Example of the expression of possessors in literary and spoken Finnish literary language koira-ni
spoken language mu-n koira
dog-SG1 ’my dog’
I-GEN dog ’my dog’
Then I turned to nominal constructions containing coordination. In my indexed grammar framework the most problematic (and, hence, most interesting) cases were coordinations between constituents that show some difference in a feature (encoded by different indices). I demonstrated, for instance, how it is possible to account for the case where distinctly casemarked nouns are coordinated (28a-b), by introducing underspecified categories (Loc, Lat, Ablat and NObjP). I also discussed the problem of coordinating nouns (occupying the subject position) of different person features including its effects on conjugation of verbs (28c). I also made a few comments on coordination of sentences (of different polarity, for instance). (28a) Tule-n
Tamperee-lta ja Helsingi-stä.
come-SG1 Tampere-ABL and Helsinki-ELAT ’I come from Tampere and Helsinki.’
(28b) Osta-n
kirja-n
ja
leht-i-ä.
buy-SG1 book-ACC and newspaper-PL-PART ’I bought a book and some newspapers.’
(28c) Naise-t,
Marja
ja minä nuku-mme.
woman-PL.NOM Marja-NOM and I-NOM sleep-PL1 ’The women, Marja and I are sleeping.’
The dissertation contains a whole section about particles inside nominal constructions: on which constituents they can appear (individually, or potentially in groups) and how they influence meaning. I have also made a research into the distribution of these particles in Finnish sentences. I have found that certain particles tend to appear on the first main constituent of sentences (29a), or on the first subconstituent of the first main constituent
339
(29b); their appearance on attributive adjectives deeply embedded in nominal expressions (29c), however, is less acceptable and highly speaker-dependent. (29a) Tä-ssä
vanha-ssa kaupungi-ssa-ko Pekka
this-INESS old-INESS town-INESS-QP ‘Does Pekka live IN THIS OLD TOWN?’
(29b) Tä-ssä-kö vanha-ssa kaupungi-ssa Pekka this-INESS-QP old-INESS town-INESS ‘Does Pekka live in THIS old town?’
asu-u?
Pekka-NOM live-SG3
asu-u?
Pekka-NOM live-SG3
(29c) ???Tä-ssä vanha-ssa-ko kaupungi-ssa this-INESS old-INESS-QP town-INESS ‘Does Pekka live in this OLD town?’
Pekka
asu-u?
Pekka-NOM live-SG3
The last section of the corresponding chapter of the dissertation is devoted to the analysis of post- and prepositional phrases, which show an immense similarity to possessive constructions in Finnish. I argued that these PPs appear in the sentence structure as adjoined to S or VP, or as a sister of V in a complement position. In what follows I review the indices introduced in the course of the discussion of Finnish nominal expressions (in the literary variant of the language). Three sorts of indices play an important role in the area in question: the number and the case of nouns, and the number and person of possessors (in the presence of possessive personal pronouns). Numerus: the index category of number. The variants in Finnish are singular and plural nominal constructions. The singular number is not referred to by an index because it is the default case (like the perfect aspect in the case of verbal structures). Hence, index Pl is the unique member of this index category, which can be detected through the appearance of a segment -I- on lexical non-terminals. In this area, again, I had recourse to the technique of introducing the „ancestor” of this plural index as a segment in a complex category label, which is converted into a real index in a more deeply embedded part of sentence structures. There is an interesting connection between index Pl and numeral constructions: if the numeral in a nominal expression does not belong to category Num, index Pl will descend onto each element that belongs to the nominal head (30), out of which the effect of the index is irrelevant only in the case of the possessor (the index disappears from the possessor without changing it in any way); otherwise, if the numeral in a nominal expression belongs to category Num, index Pl will disappear from the syntactic representation between NumP and Num’, due to a Uralic property of Finnish that constituents preceded by this type of numerals are to be in the singular form (see (25) above), except for plural tantum.
340
(29) Puhu-n
nä-i-stä
tois-i-sta
paksu-i-sta
luetu-i-sta
kirjo-i-sta.
speak-SG1 this-PL-ELAT other-PL-ELAT thick-PL-ELAT read-PTC.ARB-PL-ELAT book-PL-ELAT ‘I speak about these further thick books that have been read.’
Casus: the index category of case. Similar to plural, case appears in my syntactic representations, firstly, as (a segment of) a category label, which is converted, later, into an index in a more deeply embedded part of sentence structures. I mention (without entering into intricate details) that I had to recourse to this technique because of the highly restricted form of rule type (6) of indexed grammars, on the one hand, and the special Finnish morpheme order, on the other hand, which requires that in a nominal expression the possessor be the first to become an index, then come the case, and the plural number be the last to appear. The index of case is similar to the plural index in descending onto each subconstituent of nominal constituents exerting a substantial impact upon them with the exception of possessors. It is relevant also to case whether the construction contains a numeral that belongs to the category of Num. If it does and the whole nominal expression has received a nominative or (nominative)accusative case from its predicator (e.g. the main verb), then case conversion takes place in the environment of Num (25a): the nominal head is to appear in partitive after this kind of numeral element (except for plural tantum). Otherwise, if the nominal expression bears another case, the numeral will obtain the case of the noun (see (25b) above). I list the members of this index category I used in the dissertation, with the corresponding cases mentioned in brackets: Nom (nominativus), Acc (accusativus), Nomacc (nominativaccusativus), Part (partitivus), Gen (genitivus), Ill (illativus), Iness (inessivus), Elat (elativus), All (allativus), Adess (adessivus), Abl (ablativus), Trl (translativus), Ess (essivus), Instr (instructivus), Com (comitativus) and Abess (abessivus). Numerus-persona: In nominal expressions of literary Finnish there is an agreement between possessor and possession in number and person if, and only if, the given possessor is a personal pronoun (31a-b). The same can be observed in the case of postpositional phrases (32a-b) and agenttipartisiippi (33) containing an argument in genitive. (31a) minu-n paksu-i-ssa
kirjo-i-ssa-ni
I-GEN thick-PL-INESS book-PL-INESS-SG1 ’in my thick books’
(31b) Kaisa-n
pien-i-stä
lauku-i-sta
Kaisa-GEN small-PL-ELAT bag-PL-ELAT ’from Kaisa’s small bags’
341
(32a) (minu-n) kanssa-ni I-GEN ’with me’
(32b) Peka-n
with-SG1
kanssa
Pekka-GEN with ’with Pekka’
(33) sinu-n
luke-m-i-ssa-si
kirjo-i-ssa
you-GEN read-AGPTC-PL-INESS-SG2 book-PL-INESS ’in the books read by you’
In Finnish, unlike in Hungarian, the possessive personal suffix is preceded by the case suffix (34), which (this suffix order) seems to be in opposition to tendencies of UG (cf. the Hypothesis of Universal Hierarchy of Functional Projections in Bartos (2000, 659) and see also Bartos (2000, 699–700)). (34) könyv-em-ből book-SG1-ELAT
~ ~
kirja-sta-ni book-ELAT-SG1
I would like to mention that it is the treatment of these possessive personal suffixes appearing in these exceptional positions that requires the most complicated rule system in the grammar I proposed; a parallel can be drawn, thus, between the complexity of my rule system and the intricacy of linguistic phenomena. It can also be observed that these exceptional suffixes tend to disappear from the spoken language (see (26) above), resulting in an immense simplification in both the linguistic phenomena to be described and the rule system generating them.
8.5. The structure of Finnish infinitives and participles I reviewed in connection with this topic what structures can be associated with different sorts of infinitives and participial constructions appearing in sentences as either free adjuncts (attributes or adverbials) or arguments. As in my model, due to the treatment of features participating in agreement by means of indices, certain rules pertain also to the level of morphology, productive derivation can straightforwardly be accounted for in syntax. This syntactic approach enables us to capture the characteristic two-facedness of infinitives / participles: “in the depth” it is always a VP that appears, whose head then moves upward in the structural hierarchy (as was observed in the case of finite structures), merging with different derivative suffixes; which have each got a well definable influence over particular elements included by the VP “in the depth”, with special respect to constituents
342
serving as a subject or object in their sentences. I also scrutinized in the different types of infinitives / participles which features of the finite sentence structure have an effect on the internal structure of these embedded constituents. What deserves a distinguished attention is the object again, because our “old acquaintances”, indices arb, subj, !, progr, ~), exert essentially the same impact on objects appearing in the depth of infinitival / participial expressions as on objects in the complement of finite verbs: they force the accusative, nominativaccusative or partitive case upon the objects in question. Let us consider the indices I proposed in this area. Numerus-persona: the category of number and person indices. In Finnish we can meet number and person indices not only in constructions of finite verbs and nouns but in infinitival / participial constructions as well, though only the six basic versions (Sg1-Pl3). In literary Finnish, that is to say, a constituent consisting of a genitive personal pronoun shows agreement with agenttipartisiippi (see (33) above), and (out of infinitives) the translative form of TA infinitive (called finaalirakenne: a construction of purpose; see (35) below), the plural adessive form of MA infinitive (a construction referring to actions that are about to take place; see (36)), and it might also happen that a possessive personal suffix appears on the abessive form of a MA infinitive (37). Further areas of agreement in number and person are referatiivirakenne – if the subject of this participial construction coincides with the subject of the finite verb (38) – and temporaalirakenne – if the subject of the participle is a personal pronoun (39a-b). tänne
(35) Tul-i-n
osta-a-kse-ni
kirja-n.
come-IMPERF-SG1 here buy-TAINF-TRL-SG1 book-ACC ’I have come here (in order) to buy this book.’
(36) Ol-i-n
kaatu-mais-i-lla-ni.
be-IMPERF-SG1 fall-5INF-PL-ADESS-SG1 ’I was about to have a fall.’
(37) Huomaa-ma-tta-ni
Pekka
läht-i
kotoa.
notice-MAINF-ABESS-SG1 Pekka-NOM start-IMPERF.SG3 from-home ’Pekka left home without having been noticed by me.’
(38) Luule-n
tappa-nee-ni
häne-t.
believe-SG1 kill-NUTPTC-ACC.SG1 (s)he-ACC ’I think I have killed him/her.’
(39a) Minu-n
käy-d-e-ssä-ni
kaupa-ssa Pekka
pese-e auto-a.
I-GEN go-TAINF-EPTC-INESS-SG1 shop-INESS Pekka-NOM wash-SG3 car-PART ’When I go to the shop, Pekka washes the car.’
(39b) Herä-tty-ä-ni
soit-i-n
Kaisa-lle.
wake-PASS.NUTPTC-PART-SG1 phone-IMPERF-SG1 Kaisa-ALL ’Having waken up, I gave Kaisa a ring.’
343
pass: an index of passive participles. It is responsible for the appearance of proarb in the place of a genitively case-marked DP in [Spec, VP] and the insertion of PRO in the NObjP in the complement of the V that appears in the depth of the participial construction. In this way it could be accounted for that in this sort of construction the word qualified by the PartisP is necessarily identical to the object in question, which, hence, is allowed to obtain no phonetic form. ag: an index of agenttipartisiippi. It is responsible for the appearance of some kind of genitively case-marked constituent (out of null forms, a pro is also permitted in this position, but not a PRO). It is also responsible, in the same way and for the same reason as is discussed above in the case of index pass, for the insertion of PRO in the NObjP in the complement of the V that appears in the depth of the participial construction minen: an index that plays a crucial role in constructions whose decisive element is the Finnish counterpart of the Hungarian derivative suffix –Ás (cca. ‘-ing’). It is responsible for the genitive case-marking of the subject (40) / the object (41) of the verb appearing “in the depth”. This index, thus, also belongs to the “wide-spread family” of indices (arb, subj, !, !3, ~, pass, ag) that have an effect on the way of case-marking certain objects. (40a) Pekka
laula-a.
Pekka-NOM sing-SG3 ’Pekka is singing.’
(40b) Pidä-n
Peka-n
laula-mise-sta.
like-SG1 Pekka-GEN sing-ING-ELAT ’I like Pekka’s singing.’
(41a) Pekka
laula-a
uus-i-a
laulu-ja.
Pekka-NOM sing-SG3 new-PL-PART song-PL-PART ’Pekka is singing new songs.’
(41b) Pidä-n
uus-i-en
laulu-j-en
laula-mise-sta.
like-SG1 new-PL-GEN song-PL-GEN sing-ING-ELAT ’I like the singing of new songs.’
acc: an index of the construction called referatiivirakenne (not to mix up with Acc, a member of index category Casus, mentioned in the previous section). In this construction the subject is allowed to receive a –genitively case-marked– phonetic form (or to appear as a pro, if the subject of the participial construction coincides with that of the finite verb; see (38) above). Another special property of this construction is that if the verb “in the depth” has an object, it is also allowed to receive a phonetic form (42):
344
(42) Syyttäjä
usko-o miehe-n
teh-nee-n
itsemurha-n
Thaimaa-ssa.
attorney-NOM believe-SG3 man-GEN commit-NUTPTC-ACC suicide-ACC Thailand-INESS ’The attorney believes the man to have commited suicide in Thailand.’
part: an index of the construction called temporaalirakenne (not to mix up with Part, another member of index category Casus). The subject of this construction, too, is allowed to appear as a genitively case-marked constituent or a pro (see (43) below and (39) above), and its object is also allowed to receive a phonetic form (43): (42) Kaisa-n
luki-e-ssa
lehde-n
Pekka
kuuntele-e musiikki-a.
Kaisa-GEN read-TAINF.EPTC-INESS newspaper-ACC Pekka-NOM listen-SG3 music-PART ’While Kaisa reads the newspaper, Pekka is listening to music.’
iness: an index applied in the representation of simultaneous or consequent temporaalirakenne. instr: an index applied in the representation of E participles in instructive case; it serves the purpose of making it possible to describe the different non-attributive participles in a similar way.
8.6. Spoken Finnish In the corresponding chapter of my dissertation I discussed the phenomena peculiar to the spoken variant of Finnish which pertain to some kind of agreement and in the description of whose counterpart in the literary variant of Finnish I applied indices. I provided a detailed comparison in conjugation between the two language variants. In the spoken language, for instance, personal pronouns are obligatory in the subject position; so we do not need index topik, responsible for keeping [Spec, TP] empty in literary Finnish (except for the imperative construction). I also discussed the neutralization of opposition in number in third person (44). By means of index Pl1arb, I accounted for the phenomenon that morphemes referring to arb subjects in literary Finnish are used in first person plural in the spoken language (45). I also examined the structural specialties of yes/no questions (see (23) above).
345
(44) Third person verb forms in literary and spoken language literary language hän nukku-u
spoken language se nukku-u
(s)he sleep-SG3
that sleep-3
he nukkuvat
ne nukku-u
they sleep-PL3
those sleep-3
hän
se e-i
e-i
ol-lut nukku-nut
(s)he not-SG3 be-PTC sleep-PTC
he
ei-vät ol-leet
nukku-neet
they not-PL3 be-PTC.PL sleep-PTC.PL
ol-lut nukku-nut
’(s)he sleeps’ ’they sleep’ ’(s)he had not slept’
that not-3 be-PTC sleep-PTC
ne
ol-lut nukku-nut ’they had not slept’
e-i
those not-3 be-PTC sleep-PTC
(45) First person plural in literary and spoken language literary language Nuku-mme.
spoken language Me nuku-ta-an.
sleep-PL1 ’We are sleeping.’
we-NOM sleep-PASS-ARB ’We are sleeping.’
In connection with substantives, I demonstrated (see (27) above) the modification of nominal constructions as a result of the disappearance of possessive personal pronouns. Then I reviewed all the constructions in which some agreement concerning these possessive personal pronouns may occur in the literary language: postpositional phrases (46), agenttipartisiippi (47) and the type of mielellä- ’with pleasure’ (see (13) above). (46) Postpositional phrase in literary and spoken language literary language lähellä-ni near-SG1 ’next to me’
spoken language mu-n lähellä I-GEN near ’next to me’
(47) Agenttipartisiippi in literary and spoken language literary language kirjoitta-ma-ni kirja
spoken language mu-n kirjoitta-ma kirja
write-AGPTC-SG1 book ’the book written by me’
I-GEN write-AGPTC book ’the book written by me’
8.7. Conclusions and future researches In the model that I have worked out the above reviewed indices are required to capture the agreement phenomena in simple sentences of Finnish. Indices have also proved to be suitable for the description of some further phenomena. Index topik, for instance, has served as a straightforward means of blocking the generation of [Spec, TP], whilst another index (kk) could be employed for the opposite task, to ensure the development of a CP. Finally I would 346
like to mention the “wide-spread family” of indices (arb, subj, !, !3, ~, pass, ag) that have an effect on the way of case-marking certain objects; this approach provides a straightforward and uniform way of accounting for the mysterious accusativus ~ nominativaccusativus ~ partitivus case alternation. As for the theoretical status of my generative model of grammar, I would like emphasize again the followings. Not more than five indices can appear in a certain element, and the order of indices is not optional either: in the case of verbs, the order of indices is mood – tense – number and person (of the subject) or impersonality – negation or progressive aspect – imperative; while in the case of nouns, only the following order of indices can be found: number – case – number and person (of the possessor); and there can not be more than one from a certain type of index. By restricting the length of strings of indices (cf. (2) above) we practically get a generative grammar reduced to context free capacity, whose importance lies in the fact that generative linguists insisting on the standard Chomskyan way of generating the deep structure by a context free grammar (Partee et al. 1990, chapter 22; Alberti 2006, 272– 273) can also adopt (every single analysis of) my Finnish generative grammar. Nevertheless, I argue for formalizing my linguistic theory as an indexed grammar, because in this way we can easily capture similarities between linguistic phenomena which, without indices, could only be captured by means of thousands of category labels. Now I would like to mention two areas that may serve as a straightforward extension of what has been worked out in this dissertation. I dealt with only simple sentences but the elaborated apparatus can be used for describing (agreement phenomena of) Finnish compound sentences. Another potential extension might concern the phonetic component of Finnish grammar (e.g. vowel harmony, consonant gradiation). To sum up, the main purpose has been working out a system that can account for, in an explanatorily adequate way, agreement phenomena appearing in simple sentences of Finnish. By means of the indexed grammar demonstrated in the dissertation, this task has been executed. Furthermore, as the indexed grammar is an absolutely apparent, exact and quite simple method in a mathematical sense (Partee et al. 1990, 536–542), it can serve as an input to a computational system since the rules I have supplied are easy to translate into a program language.
347
8.8. An illustration of the syntatctic structure of a Finnish sentence generated by the indexed grammar The figure below provides the illustration of the functioning of the the most important members of the set of indices that I have proposed in the dissertation. (48) E-tte-kö ol-leet mielellä-nne halu-nneet anta-a nä-i-tä kirja-a Peka-lle?
kah-ta paksu-a
lue-tta-va-a
not-PL2-QP be-PTC.PL with pleasure-PL2 want-PTC.PL give-TAINF this-PL-PART two-PART thick-PART read-PASS-VAPTC-PART book-PART Pekka-ALL
’Is it true that you did not want to give Pekka these two thick books that should be read with pleasure?’
(48a) Terminalization of certain indices which is not set forth in figure (48b) below ettekö: Neg (In Pperf Pl2 ~)→ Neg (Pperf Pl2 ~) → E- (Pl2 ~) → ETTE (~) → ETTE C (ek topik ~) → -KO (topik ~) → -KO (~) → -KO
ETTE-KO → ettekö
olleet: INeg (In Pperf Pl2 ~) → INeg (Pperf Pl2 ~) → OLLUT (Pl2 ~) → OLLEET (~) → OLLEET → olleet
halunneet: V (~) → V → HALUVoice (Pperf Pl2 ~) → -NUT (Pl2 ~) → -NEET (~) → -NEET
348
HALU-NEET → halunneet
(48b) The syntatctic structure of sentence (48) Ettekö olleet mielellänne halunneet antaa näitä kahta paksua luettavaa kirjaa Pekalle? S S (~) S (topik ~) CP (ek topik ~) C’ (ek topik ~) C (ek topik ~) T (~)k Neg (In Pperf Pl2 ~)n : ETTE-
TP (ek topik ~)
C (ek topik ~) : T (~) -KO
TP (topik ~) T’ (~)
T (~)k Ø
NegP (~)
ettekö
NegP (Pl2 ~) NegP (Pperf Pl2 ~) NegP (In Pperf Pl2 ~) Neg’ (In Pperf Pl2 ~) Neg (In Pperf Pl2 ~) n Ø
INegP (In Pperf Pl2 ~) INeg’ (In Pperf Pl2 ~)
INeg (In Pperf Pl2 ~) VoiceP (In Pperf Pl2 ~) : olleet ♥NAdessP (In Pperf Pl2 ~) VoiceP (In Pperf Pl2 ~) : mielellänne Voice’ (Pperf Pl2 ~)
Voice (Pperf Pl2 ~)
VP (Pperf Pl2 ~)
Voice (Pperf Pl2 ~) DNomPlP (Pl2 ~) e V’ (Pl2 ~) : : -NEET prote V (~)t ♣InfP (~) Ø halunneet
V (~) t : HALU-
349
♣InfP (~) Inf’(~) Inf (~)
VP (~)
V (~)t
Inf (~)
DGenP (~)e
V’ (~)
V ANTA-
Inf -TA
DGenP
NObjPlP (~) ♠DAllP (~) : DPartPlP Pekalle
V (~)t Ø
PRO antaa
DPlP (Part) DP (Pl Part) D’ (Pl Part) D’ (Pl Part)
DP (Pl Part) TÄ- (Pl Part)
D (Pl Part) +def
Num’ (Part)
NÄI- (Part) NÄITA näitä
♥NAdessP (In Pperf Pl2 ~)
NumP (Pl Part)
Num (Part)
NP (Part)
KAHTE- (Part)
N’ (Part)
KAHTETA kahta
AP (Part) A’ (Part)
NAdessP (In Pperf Pl2)
N’ (Part)
♦ PartisP (Part) : PAKSU- (Part) luettavaa
N’ (Part) N (Part)
NAdessP (Pperf Pl2) PAKSUTA paksua
NAdessP (Pl2)
KIRJATA kirjaa
NP (Adess Pl2) DGenPlP (Adess Pl2)
N’ (Adess Pl2)
DGenPlP (Pl2)
N (Adess Pl2)
TEIDÄN proteidän
KIRJA- (Part)
MIELE- (Adess Pl2) MIELELLA- (Pl2) MIELELLANNE mielellänne
350
♦ PartisP (Part) Partis’ (Part) Partis (Part) VoicePassi
Partis (Part)
V (pass)t VoicePass -VA- (Part) V LUKE-
-TTA-
-VATA
VoicePassP (Part) VoicePassP VoicePass’ VoicePassi
VPassP VP (pass)
luettavaa DGenP (pass) proarb ♠DAllP (~)
V (pass)t
NObjP (pass) PRO
DAllP DP (All) D’ (Elat) D (All) +def
V’ (pass)
NP (All) N’ (All) N (All) PEKKA- (All) PEKKALLE Pekalle
351
BIBLIOGRÁFIA Alberti, Gábor (1997): Restrictions on the Degree of Referentiality of Arguments in Hungarian sentences. In: Acta Linguistica Hungarica 44/3-4 (guest editor É. Kiss, Katalin), 341–362. Alberti Gábor – Medve Anna (2002a): Generatív grammatikai gyakorlókönyv I. Szabályok és magyarázatok. Budapest, Janus/Books. (GGG) Alberti Gábor – Medve Anna (2002b): Generatív grammatikai gyakorlókönyv II. Ágrajzok. Budapest, Janus/Books. Alberti, Gábor – Kata, Balogh – Judit, Kleiber – Anita, Viszket (2005): Totally Lexicalist Morphology. In: Christopher Piñớn – Péter, Siptár (eds.) Approaches to Hungarian 9, 9– 33. Alberti Gábor (2006a): Generatív grammatikai gyakorlókönyv III. A háttérelmélet. HEFOP Bölcsész Konzorcium. Alberti Gábor (2006b): Matematika a természetes nyelvek leírásában. II. kötet Grammatikák és automaták. Budapest, Tinta Könyvkiadó. Baker, Mark (1985): The Mirror Principle and morphosyntactic explanation. Linguistic Inquiry 16, 373–415. Bartos Huba (2000): Az magyar inflexiós jelenségek szintaktikai háttere. In: Kiefer Ferenc (szerk.): Strukturális magyar nyelvtan 3, Morfológia, Budapest, Akadémiai Kiadó, 653– 762. Benkó Lóránd (főszerk.) (1991): A Magyar nyelv történeti nyelvtana I, A korai ómagyar kor és előzményei. Budapest, Akadémiai Kiadó. (MNyTNy) Bereczki Gábor (2003): A magyar nyelv finnugor alapjai. Budapest, Universitas Könyvkiadó. Borsley, Robert D. (2005): Against ConjP, Lingua Volume 115, Issue 4, April 2005. Bródy Mihály (1990): Remarks on the Order of Elements in the Hungarian Focus Field. In: Kenesei István (szerk.): Approaches to Hungarian 3, Szeged, JATE, 95–121. Carstens, Vicki (2000): Remarks and Replies – Concord in Minimalist Theory, Linguistic Inquiry 31/2, 319–355. Chomsky, Noam (1986): Barriers, Cambridge, Mass., MIT Press. Chomsky, Noam (1995): The Minimalist Program, Cambridge, Mass., MIT Press. Chomsky, Noam (2003): Mondattani szerkezetek. Nyelv és elme. Budapest, Osiris Kiadó. Cinque, Guglielmo (1999): Adverbs and functional heads–a cross-linguistic pespective. Oxford, Oxford Univerity Press. Csepregi Márta (1994): A finn mint rokon nyelv. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó. Dezsőné Zemplényi Veronika (1983): A magyar és a finn pronominalizáció kontrasztív vizsgálata. Doktori disszertáció, Pécs. É. Kiss Katalin (1992): Az egyszerű mondat szerkezete. In: Kiefer Ferenc (szerk.): Strukturális magyar nyelvtan 1, Mondattan, Budapest, Akadémiai Kiadó, 79–177. É. Kiss Katalin (1998): Mondattan. In: É. Kiss Katalin – Kiefer Ferenc – Siptár Péter Új magyar nyelvtan. Budapest, Osiris Kiadó, 15–184. É. Kiss Katalin (2002): The Syntax of Hungarian. Cambridge University Press. É. Kiss Katalin (2007): Kísérlet a konfigurációs és a nem-konfigurációs magyar mondattani jelenségek közti ellentmondás feloldására. In: Nyelvtudományi Közlemények 104, 124– 152. Farkas Judit (2004): Ingadozást mutató jelenségek a finn nyelvben. In: Nyelvészeti Doktorandusz Füzetek 2., Pécs, 116–136. Farkas Judit (2005a): Új módszer az egyeztetési jelenségek kezelésére. In: Sinkovics Balázs (szerk.): LigDok 4, Szegedi Tudományegyetem Nyelvtudományi Doktori Iskola, 47–67.
352
Farkas Judit (2005b): A finn igei szerkezet morfoszintaxisa. In: Kubínyi Kata – Lauranto, Yrjö (szerk.): Urálisztikai tanulmányok 15, Budapest, 43–52. Farkas Judit (2006): Az öt temporális referens megjelenése a finn nyelvben. In: Kassai ilona (szerk.): Nyelvészeti Doktorandusz Füzetek 4., Pécs, 91–108. Hakulinen, Auli – Karlsson, Fred (1979): Nykysuomen lauseoppia. Jyväskylä, Suomalaisen Kirjallisuuden Seura. Hakulinen, Auli – Vilkuna, Maria – Korhonen, Riitta – Koivisto, Vesa – Heinonen, Tarja Riitta – Alho, Irja (2004): Iso suomen kielioppi. Suomalaisen Kirjallisuuden Seura, Helsinki. (ISK) Hakulinen, Auli et al. (2004): Infinitiivit ja partisiipit. In: Iso suomen kielioppi. Helsinki, Suomalaisen Kirjallisuuden Seura, 485–543. Hakulinen, Auli et al. (2004): Kongruenssi. In: Iso suomen kielioppi. Helsinki, Suomalaisen Kirjallisuuden Seura, 1215–1251. Hakulinen, Auli et al. (2004): Partikkelit. In: Iso suomen kielioppi. Helsinki, Suomalaisen Kirjallisuuden Seura, 791–803. Hakulinen, Auli et al. (2004): Passiivi ja passiivimaiset rakenteet. In: Iso suomen kielioppi. Helsinki, Suomalaisen Kirjallisuuden Seura, 1253–1281. Hakulinen, Auli et al. (2004): Sanajärjestys. In: Iso suomen kielioppi. Helsinki, Suomalaisen Kirjallisuuden Seura, 1301–1345. Hakulinen, Lauri (1961): Suomen kielen rakenne ja kehitys. Helsinki, Kustannusosakeyhtiö Otava. (második, javított kiadás) Holmberg, Anders – Nikanne, Urpo (eds.) (1993): Case and Other Functional Categories In Finnish Syntax, Berlin – New York, Mouton de Gruyter. Holmberg, Anders – Nikanne, Urpo – Oraviita, Irmeli – Reime, Hannu – Trosterud, Trond (1993): The Structure of INFL and the Finite Clause in Finnish. In: Anders Holmberg – Urpo Nikanne (eds.): Case and Other Functional Categories in Finnish Syntax. Berlin – New York, Mouton de Gruyter, 177–206. Holmberg, Anders – Nikanne, Urpo (2002): Expletives, Subjects, and Topics in Finnish. In: Peter Svenonius (ed.): Subjects, Expletives, and the EPP, Oxford University Press, 71– 105. Holmberg, Anders (2005): Is There a Little Pro? Evidence from Finnish, Linguistic Inquiry 36/4, 533–564. Karanko, Outi – Keresztes László – Kniivilä, Irmeli (1985): Finn nyelvkönyv kezdőknek és haladóknak. Nemzeti tankönyvkiadó, Budapest. Kenesei István (2000): Szavak, szófajok, toldalékok. In: Kiefer Ferenc (szerk.): Strukturális magyar nyelvtan 3, Morfológia, Budapest, Akadémiai Kiadó, 75–136. Kenesei István (2001): A nyelvelmélet a történeti nyelvészetben. In: Pusztay János (szerk.): Vade mecum! A huszonötödik óra, BDF Uralisztikai Tanszék, Szombathely, 153–171. Keszler Borbála (szerk.) (2000): Magyar grammatika. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó. Kiefer Ferenc (szerk.) (1992): Strukturális magyar nyelvtan I, Mondattan. Budapest, Akadémiai Kiadó. Kiefer Ferenc (szerk) (2000a): Strukturális magyar nyelvtan 3, Morfológia. Budapest, Akadémiai Kiadó. Kiefer Ferenc (2000b): A morfológia. In: Kiefer Ferenc (szerk.): Strukturális magyar nyelvtan 3, Morfológia, 23–73. Kinyalolo, Kasangati K. W. 1991: Syntactic dependencies and the Spec-head agreement hypothesis in Kilega, doktori értekezés, kézirat, UCLA, Los Angeles, Calif.
353
Kiparsky, Paul (1998): Partitive Case and Aspect. In: Miriam Butt – Wilhelm Geuder (ed.): The Projection of Arguments: Lexical and Compositional Factors, Stanford, Center for the Study of Language and Information, 265–307. Ms., 1997. Komlósy András (1992): Régensek és vonzatok. In: Kiefer Ferenc (szerk.): Strukturális magyar nyelvtan 1, Mondattan, Budapest, Akadémiai Kiadó, 299–527. Koopman, Hilda (1992): On the absence of Case-chains in Bambara, Natural Language Linguistic Theory 10, 555–594. Koopman, Hilda – Szabolcsi Anna (1998): Hungarian Complex Verbs and XP Movement. MS. UCLA. Kornai András (1989): A főnévi csoport egyeztetése. Általános nyelvészeti tanulmányok XVII. 183–211. Kovács Ottilia (2004): „Rejtőzködő” ágensek a finn nyelvben. In: Csepregi Márta – Várady Eszter (szerk.): Urálisztikai tanulmányok 14. Permiek, finnek, magyarok. Írások Szíj Enikő 60. születésnapjára, Budapest, 181–186. Laczkó Tibor (2000): A melléknévi és határozói igenévképzők. In: Kiefer Ferenc (szerk.): Strukturális magyar nyelvtan 3, Morfológia, Budapest, Akadémiai Kiadó, 409─452. Laury, Ritva (1997): Demonstratives in Interaction: The emergence of a definite article in Finnish. Amsterdam, John Benjamins Publishing Company. Lepäsmaa, Anna-Liisa – Silfverberg, Leena (1991): Suomen kielen alkeisoppikirja. Helsinki, Oy Finn Lectura Ab. (3. javított kiadás) Lepäsmaa, Anna-Liisa – Silfverberg, Leena (2001): Suomen kielen alkeisoppikirja. Helsinki, Oy Finn Lectura Ab. (8. javított kiadás) Maling, Joan (1993): Of Nominative and Accusative: The Hierarchical Assignment of Grammatical Case in Finnish. In: Anders Holmberg – Urpo Nikanne (eds.): Case and Other Functional Categories in Finnish Syntax, Berlin – New York, Mouton de Gruyter, 49–74. Manninen, Satu Helena (2003a): Small Phrase Layers. A study of Finnish Manner Adverbials. Linguistik Aktuell/Linguistics Today Volume 65, Amsterdam/Philadelphia, John Benjamins Publishing Company. Manninen, Satu (2003b): Finnish PPs and the Phase Impenetrability Condition. In: Diane Nelson – Satu Manninen (eds.): Generative Approaches to Finnic and Saami Linguistics, Stanford, California, CSLI Publications, 295–320. Manninen, Satu – Nelson, Diane (2003): Introduction. In: Diane Nelson – Satu Manninen (eds.): Generative Approaches to Finnic and Saami Linguistics, Stanford, California, CSLI Publications, 1–48. Nikanne, Urpo (1993): On Assigning Semantic Cases in Finnish. In: Anders Holmberg – Urpo Nikanne (eds.): Case and Other Functional Categories in Finnish Syntax. Berlin – New York, Mouton de Gruyter, 75–87. Partee, Barbara H. – Alice G. B. ter Meulen – Robert E. Wall (1990): Mathematical Methods in Linguistics, Dordrecht, Kluwer Academic Publ., 536–542. Reime, Hannu (1993): Accusative Marking in Finnish. In: Anders Holmberg – Urpo Nikanne (eds.): Case and Other Functional Categories in Finnish Syntax. Berlin – New York, Mouton de Gruyter, 89–109. Shore, Susanna (1986): Onko suomessa passiivia. Helsinki, Suomalaisen Kirjallisuuden Seura. Silfverberg, Leena (1990): Suomen kielen jatko-oppikirja. Helsinki, Oy Finn Lectura Ab. Sundbäck, Irene (1995): Suomen kielessäkö artikkeli? In: Kielikello 1995/2, 25–28.
354
Surányi Balázs (2002): Funkcionális projekciók a magyarban és kvantormozgatás. In: Maleczki Márta (szerk.): A mai magyar nyelv leírásának újabb módszerei V, Szeged, SZTE, 97–108. Szabolcsi Anna – Laczkó Tibor (1992): A főnévi csoport szerkezete. In: Kiefer Ferenc (szerk.): Strukturális magyar nyelvtan 1, Mondattan, Budapest, Akadémiai Kiadó, 179– 298. Toivainen, Jorma (1993): The Nature of the Accusative in Finnish. In: Anders Holmberg – Urpo Nikanne (eds.): Case and Other Functional Categories in Finnish Syntax. Berlin – New York, Mouton de Gruyter, 111–128. Vainikka, Anne (1989): Deriving Syntactic Representations in Finnish. Ph.D. dissertation, GLSA, University of Massachusetts, Amherst. Vainikka, Anne (1992): Kieliopillisten sijojen syntaktinen kuvaus. Virittäjä 1992, 295–322. Vainikka, Anne (1993): The Three Structural Cases in Finnish. In: Anders Holmberg – Urpo Nikanne (eds.): Case and Other Functional Categories in Finnish Syntax. Berlin – New York, Mouton de Gruyter, 129–159. Vainikka, Anne (2003): Postverbal Case Realization in Finnish. In: Diane Nelson – Satu Manninen (eds.): Generative Approaches to Finnic and Saami Linguistics, Stanford, California, CSLI Publications, 235–266. Vilkuna, Maria (1989): Free Word Order in Finnish, Helsinki, Suomalaisen Kirjallisuuden Seura. Vilkuna, Maria (1995): Discourse Configurationality in Finnish. In: É. Kiss Katalin (szerk.): Discourse Configurational Languages, Oxford University Press, 244–268.
355
FÜGGELÉK (F1) A disszertációban alkalmazott modell komponensei
S
S lexikon
újraíró szabályok
indexelt nyelvtani szabályrendszer
mélyszerkezet (régensi követelmények transzformációk ellenőrzése) felszíni szerkezet (szórend ellenőrzése) hangtan (magánhangzó-harmónia, fokváltakozás...)
szemantika
mélyszerkezet (egyeztetések ellenőrzése)
(F2) A finn mondatok generálásához szükséges szabályok rendszere1 általános szabálysémák: Xn → X n Xn → Xn-1
adott kategória újraírása önmagaként (az indexeket tartalmazó és az indexmentes mélyszerkezetek párhuzamának kiemeléséhez szükséges szabály) triviális átalakítás
XP → YP X’ X’ → X YP* Xn → YP Xn Xn → Xn YP X→YX Xn → (Xn)* Xn Conj Xn X→X
specifikáló pozíció létrehozása vonzatok, bővítmények: minden nem alanyi vonzat a régense mögött jelenik meg, de szabad bővítmények is születhetnek ilyen pozícióban n=1,2; szabad bővítményi frázisok csatolása n=1,2; szabad bővítményi frázisok csatolása fej csatolása (ahol YP X komplementumában áll) mellérendelő szerkezetek lexikai nem-terminálisok behelyettesítése
(XP, Y’) → (XP, YP) (XP, YP) → (XP, ZP) (XP, Y’), → (XP, Z’)
mozgás specifikálóba mozgás specifikálóból specifikálóba (YP Z’ alatt áll) mozgás hamisvonzathelyre (YP Z’ alatt áll)
I. A finit igei szerkezetek létrehozásához szükséges szabályrendszer finit igei struktúrákhoz szükséges kategóriák: S; CP; TP; NegP; IP ~ INegP; VoiceP; VP NegKinP, IKinP ~ INegKinP; VoiceKinP; újraíró szabályok S → (S)* S Conj S tagmondatok mellérendelése S → XP S szabad bővítményi frázis csatolása S-re X=P, InfMaAbess, PartisPart, PartisIness S → CP S → TP
a mondat újraírása CP-ként a mondat újraírása topikként
TP → X(Casus (Pl))P T’ default topik X=D, Num; Casus=Nom, Acc, Nomacc, Gen... X=Adv, P 1
A változókat a dolgozatban alkalmazott módszer alapján itt is vastag szedéssel jelölöm.
T’ → T NegP T’ → T IP
tagadóige frázisának megjelenése T komplementumában ha nincs tagadóige, a T komplementumában IP jelenik meg
Neg’ → Neg INegP tagadóige esetén Neg komplementumában INegP generálódik I(Neg)’ → I(Neg) VoiceP I(Neg) komplementumában VoiceP áll Voice’ → Voice VP Voice komplementumában VP generálása XP → X’ X=Neg, I(Neg), Voice
triviális átalakítás (nincs specifikáló)
VP → DNom(Pl)P V’ V’ → V XP*
alanyi vonzat generálása nem alanyi igei vonzatok és szabad bővítményi frázisok generálása a V komplementumában
VoiceP → NAdessP VoiceP VP → PP VP VP → VP PartisInstrP
mielellä- típusú szabad bővítmények csatolása VoiceP-re névutói frázis csatolása VP-re szabad bővítményi participiumi frázis csatolása VP-re
CP → X(Casus(Pl))P C’ kiegészítendő kérdéseknél a kérdőszó(t tartalmazó) összetevő CP-specifikálóban áll X=D, Num, A; Casus=Nom, Acc, Nomacc, Gen... X=Adv, P CP → X(Casus(Pl))KoP C’ nem szituációra vonatkozó eldöntendő kérdéseknél a kérdőpartikulát tartalmazó összetevő CP-specifikálóban áll X=D, Num, A; Casus=Nom, Acc, Nomacc, Gen... X=Adv, P CP → X(Casus(Pl))KinP C’ -kin partikulát tartalmazó frázis megjelenése CP-specifikálóban X=D, Num, A; Casus=Nom, Acc, Nomacc, Gen... X=Adv, P CP → X(Casus(Pl))PtkP C’ kontrasztív -hAn, -pA partikulát tartalmazó frázis megjelenése CP-specifikálóban X=D, Num, A; Casus=Nom, Acc, Nomacc, Gen... X=Adv, P Ptk=Han, Pa CP → C’ C → -KO C → -HAN C → -PA
triviális átalakítás: üres CP-specifikáló esetén eldöntendő kérdés partikulájának behelyezése C-fejbe -hAn partikula behelyezése C-fejbe -pA partikula behelyezése C-fejbe
C’ → C TP
C komplementumában TP jelenik meg
-kin partikulás szerkezetekhez szükséges szabályok T’ → T NegKinP tagadóige frázisának megjelenése T komplementumában T’ → T IKinP ha nincs tagadóige, a T komplementumában IP jelenik meg NegKin’ → NegKin INegKinP NegKin komplementumában INegKinP generálódik I(Neg)Kin’ → I(Neg)Kin VoiceP I(Neg)Kin komplementumában VoiceP áll I’ → I VoiceKinP I komplementumában is állhat VoiceKinP (nem ’igenis’ jelentés) VoiceKin’ → VoiceKin VP VoiceKin komplementumában VP áll XKinP → XKin’ triviális átalakítás (nincs specifikáló) X=Neg, I(Neg), Voice IKin → -KIN -KIN lexikai nem-terminális behelyettesítése INegKin → -KAAN -KAAN lexikai nem-terminális behelyettesítése VoiceKin → -KIN -KIN lexikai nem-terminális behelyettesítése lexikai nem-terminálisok behelyettesítése az egyes fejekbe Neg → EN, ET... ÄLÄ, ÄLKÖÖN... I → -N, -T, -V... -ISIN, -ISIT..., -NEN, -NET..., -K, -KO Voice → $, -NUT, -NEET, -TU V → NUKU-, LUKE-... transzformációs szabályok (V, V’) → (V, Voice’) (Voice, Voice’) → (Voice, I’) (I, I’) → (I, T’) (Neg, Neg’) → (Neg, T’) (T, T’) → (T, C’) (T, T’) → (T, Conj) (DNom(Pl)P, VP) → (DNom(Pl)P, TP) (XCasus(Pl)P, V’) → (XCasus(Pl)P, TP) X=D, Num; Casus=Nom, Acc, Nomacc, Gen... (XPtkP, V’) → (XPtkP, CP) X=D, Num, N, A...; Ptk= Ko, Han, Pa (XKinP, V’) → (XKinP, CP) X=D, Num, N, A... (XNom(Pl)PtkP, VP) → (XNom(Pl)PtkP, CP) X=D, Num; Ptk= Ko, Han, Pa
igei fej mozgatása Voice-ba Voice-fej mozgatása I-be (segéd)ige mozgatása T fejbe tagadóige mozgatása T fejbe (tagadó-/segéd-/fő-)igei fej mozgása C-fejbe tagadóige mozgása T-ből Conj-fejbe alany mozgása TP-be nem alanyi default topik mozgása TP-be mondatéli partikulát tartalmazó összetevő mozgása CP-specifikálóba -kin partikulát tartalmazó összetevő mozgása CP-specifikálóba (opcionális) mondatéli partikulát tartalmazó alany mozgása CP-specifikálóba
(XCasus(Pl)P, YP) → (XCasus(Pl)P, TP) X=D, Num; Casus=Gen, Adess...; Y=Inf, PartisAcc...
igenévi szerkezet alanyi funkciójú összetevőjének mozgása TP-specifikálóba (YP V komplementumában áll) ha a finit igének nincs a téma szerepének betöltésére alkalmas(abb) bővítménye
(XCasus(Pl)P, YP) → (XCasus(Pl)P, V’) X=D, Num; Casus=Gen, Adess...; Y=Inf, PartisAcc...
igenévi szerkezet nem alanyi funkciójú összetevőjének mozgása V’ alatti hamisvonzathelyre (YP V komplementumában áll)
indexelt nyelvtani szabályok indexek megjelenése S → S (!) S → S (!3) S → S (~) S → S (progr) S → S (arb) S → S (subj) S → S (topik) S → S (kin)
felszólítás indexének megjelenése harmadik személyű felszólítás indexének megjelenése negáció indexének megjelenése progresszív aspektus indexének megjelenése arb alanyú személytelenség indexének megjelenése nem arb alanyú személytelenség indexének megjelenése TP-specifikáló nem generálásáért felelős index megjelenése ’igenis’ jelentést hordozó kin index megjelenése
S → CP (ek) S → CP (ekSg2b) S → CP (ekb) S → CP (kk) S → CP (hAn) S → CP (pA)
eldöntendő kérdés indexének megjelenése eldöntendő kérdés indexének megjelenése beszélt nyelv Sg2 esetén eldöntendő kérdés indexének megjelenése beszélt nyelv nem Sg2 esetén kiegészítendő kérdés indexének megjelenése -hAn partikula indexének megjelenése -pA partikula indexének megjelenése
CP → CP (ek) CP → CP (ek(Sg2)b) CP → CP (pA)
eldöntendő kérdés indexének megjelenése (-hAn vagy -pA partikula szerkezetben való jelenléte esetén) beszélt nyelvi eldöntendő kérdés indexének megjelenése (-hAn vagy -pA partikula szerkezetben való jelenléte esetén) -pA partikula indexének megjelenése (-hAn partikula szerkezetben való jelenléte esetén)
I(Kin)P → I(Kin)P (Numerus-persona) alany számára-személyére utaló index megjelenése Numerus-persona=Sg1, Sg2, Sg3, Pl1, Pl2, Pl3, Sg1b, Sg2b, 3b, Pl1arb, Pl2b; I(Kin)P → I(Kin)P (Tempus) időre utaló index megjelenése Tempus=Pres, Imperf, Perf, Pperf; I(Kin)P → I(Kin)P (Modus) módra utaló index megjelenése Modus=In, Cond, Pot, Imp;
Neg(Kin)P → Neg(Kin)P (Numerus-persona) alany számára-személyére utaló index megjelenése tagadóige esetén Numerus-persona=Sg1, Sg2, Sg3, Pl1, Pl2, Pl3, Sg1 b, Sg2b, 3b, Pl1arb, Pl2b; Neg(Kin)P → Neg(Kin)P (Tempus) időre utaló index megjelenése tagadóige esetén Tempus=Pres, Imperf, Perf, Pperf; Neg(Kin)P → Neg(Kin)P (Modus) módra utaló index megjelenése tagadóige esetén Modus=In, Cond, Pot, Imp; indexek eltűnése VoiceP (Modus) → Voice’ módra utaló index eltűnése Modus=In, Cond, Pot, Imp; VP (Tempus) → DNom(Pl)P V’ időre utaló index eltűnése Tempus=Pres, Imperf, Perf, Pperf; V’ (Numerus-persona) → V alany számára-személyére utaló index eltűnése Numerus-persona= Sg1, Sg2, Sg3, Pl1, Pl2, Pl3, Sg1 b, Sg2b, 3b, Pl1arb, Pl2b; TP (topik) → T’ DNomP (subj) → e
TP-specifikáló üres generálása topik indexre való hivatkozással személytelen szerkezetek alanytalansága
CP (ek) → XKoP C’ X=D, Num, N, A... CP (kk) → X(Casus)P C’ X=D, Num, N, A...,; Casus=Nom, Acc... X=Adv, P CP (hAn) → XHanP C’ X=D, Num, N, A... CP (pA) → XPaP C’ X=D, Num, N, A...
eldöntendő kérdés indexének eltűnése nem szituációra vonatkozó kérdéseknél
C (ek) → -KO C (ekb) → -KS C (ekSg2b) → -$ C (hAn) → -HAN C (pA) → -PA TP (ek) → TP TP (ekb) → TP TP (ekSg2b) → TP TP (hAn) → TP TP (pA) → TP
eldöntendő kérdés partikulájának behelyezése C-fejbe beszélt nyelvi eldöntendő kérdés partikulájának behelyezése C-fejbe C-fej üres elemmel való betöltése beszélt nyelvi Sg2 eldöntendő kérdésnél -hAn partikula behelyezése C-fejbe -pA partikula behelyezése C-fejbe eldöntendő kérdés indexének eltűnése beszélt nyelvi (nem Sg2) eldöntendő kérdés indexének eltűnése beszélt nyelvi Sg2 eldöntendő kérdés indexének eltűnése -hAn partikula indexének eltűnése -pA partikula indexének eltűnése
CP-specifikáló kitöltése kiegészítendő kérdéseknél -hAn partikulát tartalmazó nem igei összetevő megjelenése -pA partikulát tartalmazó nem igei összetevő megjelenése
T’ (kin) → T IKinP T’ (kin) → T NegKinP
’igenis’ jelentésű -kin partikula indexének eltűnése ’igenis’ jelentésű -kin partikula indexének eltűnése tagadóigés szerkezetben
partikulás lexikai nem-terminálisokra vonatkozó, indexeket tartalmazó szabályok -KO (pA) → -KOPA -pA partikula megjelenése a -kO után -KO (hAn) → -KOHAN -hAn partikula megjelenése a -kO után -PA (hAn) → -PAHAN -hAn partikula megjelenése a -pA után -KO/-KOHAN/-KOPA/-PA/-PAHAN/-HAN (topik/subj/arb/~/(3)!/progr) → -KO/-KOHAN/-KOPA/-PA/-PAHAN/-HAN topik/subj/arb/~/(3)!/progr indexek nyom nélküli eltűnése a mondatéli pozíciókhoz kötődő partikulákról II. A főnévi szerkezetek létrehozásához szükséges szabályrendszer főnévi struktúrákhoz szükséges kategóriák: NP, Num(Nom/Acc/Nomacc)P, DP AP, DetP, PartisP, KvP mindezen kategóriák Pl elemmel kiegészítve: pl. DPlP mindezen kategóriák esetekre utaló részlettel kiegészítve: pl. NAccP mindezen kategóriák partikulá(k)ra utaló részlet(ek)kel kiegészítve: pl. DKoP, NAccPaHanP indexek terminalizálódása az egyes névszói lexikai nem-terminálisoknál többes szám: X- (Pl) → XIesetek: X- (Nom) → X X- (Acc) → XN X- (NomAcc) → X X- (Part) → XTA X- (Gen) → XN X- (Ill) → XSEEN X- (Iness) → XSSA X- (Elat) → XSTA X- (All) → XLLE X- (Adess) → XLLA X- (Abl) → XLTA X- (Trl) → XKSI X- (Ess) → XNA X- (Instr) → XN X- (Com) → XNE X- (Abess) → XTTA
nominativusi index terminalizálódása (a szó szótári alakját eredményezi egyes számban; többes számban -T jelenik meg) accusativusi index terminalizálódása nominativaccusativusi index terminalizálódása (a szó szótári alakját eredményezi egyes számban; többes számban -T jelenik meg) partitivusi index terminalizálódása genitivusi index terminalizálódása illativusi index terminalizálódása inessivusi index terminalizálódása elativusi index terminalizálódása allativusi index terminalizálódása adessivusi index terminalizálódása ablativusi index terminalizálódása translativusi index terminalizálódása essivusi index terminalizálódása instructivusi index terminalizálódása comitativusi index terminalizálódása abessivusi index terminalizálódása
birtokos számát és személyét kifejező indexek terminalizálódása birtokos személyszuffixumokká: X- (Sg1) → XNI X- (Sg2) → XSI X- (Sg3) → XNSA X- (Sg3) → XVN X- (Pl1) → XMME X- (Pl2) → XNNE X- (Pl3) → XNSA X- (Pl3) → XVN főnévi csoport szerkezetét kialakító szabályok DP → D’ DP triviális átalakítása D’-sá DP→ DGen(Pl)P D’ birtokos megjelenése DP-specifikálóban D’ → D NP D’ → D NumP D’ → D NumNomP D’ → D NumAccP D’ → D NumNomaccP
D komplementumában NP áll D komplementumában NumP jelenik meg D komplementumában NumNomP jelenik meg (ha a főnévi kifejezés a régensétől nominativusi esetet kapott) D komplementumában NumAccP jelenik meg (ha a főnévi kifejezés a régensétől accusativusi esetet kapott) D komplementumában NumNomaccP jelenik meg (ha a főnévi kifejezés a régensétől nominativaccusativusi esetet kapott)
D → +def/-def
határozottságot, illetve határozatlanságot kifejező elem beillesztése D-fejbe
NP → DGen(Pl)P N’
birtokos születése NP-specifikálóban
N’ → AP N’ N’ → DetP N’ N’ → PartisP N’ D’ → DP D’ D’ → KvP D’
melléknévi jelző csatolása N’-ra determináns csatolása N’-ra participium csatolása N’-ra mutató névmás csatolása D’-ra számnév csatolása D’-ra
Num(Casus)P → Num(Casus)’ Casus=Nom, Acc, Nomacc
NumP triviális átalakítása Num’-sá
indexelt nyelvtani szabályok indexek megjelenése XCasusP → XCasusP (Numerus-persona) a birtokos számát és személyét kifejező index megjelenése a főnévi szerkezetben X= N, Num, D Casus=Nom, Acc, Nomacc, Adess... Numerus-persona=Sg1, Sg2, Sg3, Pl1, Pl2, Pl3 XCasusP → XP (Casus) a kategória esetre utaló részletéből index lesz X= N, Num, D, A... Casus=Nom, Acc, Nomacc, Part, Gen, Ill, Iness, Elat, All, Adess, Abl, Trl, Ess, Instr, Com, Abess; XPlP → XP (Pl) X= N, Num, D, A...
a többes számra utaló kategóriarészletből index lesz
indexek eltűnése Num(Casus)P (Pl) → Num(Casus)’ a többes szám indexének eltűnése Casus=Nom, Acc, Nomacc NumCasus’ (Casus) → NumCasus NPartP bizonyos esetindexek eltűnése, a számnév esetadása a komplementumában álló NP-nek Casus=Nom, Acc, Nomacc XCasusKinP (~) → XCasusKaanP a ~ negációs index hatására a Kin partikulára utaló kategóriarészlet Kaan-ná alakul X=N, Num, D; Casus=Nom, Part, Gen, ... (Casus≠Acc, Nomacc) az agenttipartisiippi főnévi csoporttal kapcsolatos kezeléséhez szükséges indexelt nyelvtani szabályok PartisP (Pl) → PartisPlP a többes szám indexéből kategóriarészlet lesz Partis(Pl)P (Casus) → PartisCasus(Pl)P az esetindexből kategóriarészlet lesz Casus=Nom, Acc, Nomacc, Part... PartisCasus(Pl)P (Numerus-persona) → PartisCasus(Pl)P a főnévi szerkezetből a participiumra öröklődő birtokosi index eltűnése Casus=Nom, Acc, Nomacc, Part... Numerus-persona=Sg1, Sg2, Sg3, Pl1, Pl2, Pl3 PartisCasus(Pl)P → PartisCasus(Pl)P (Numerus-persona) az agenttipartisiippi saját birtokosára utaló index megjelenése Casus=Nom, Acc, Nomacc, Part... Numerus-persona=Sg1, Sg2, Sg3, Pl1, Pl2, Pl3 PartisCasus(Pl)P → Partis(Pl)P (Casus) az esetre utaló kategóriarészletből index lesz Casus=Nom, Acc, Nomacc, Part... PartisPlP → PartisP (Pl) a többes számra utaló kategóriarészletből index lesz
tárgyi funkciójú összetevő esetének kialakításában részt vevő szabályok NObjP → XAccP accusativusi esetű főnévi csoport X=N, Num, D NObjPlP → XAccPlP X=N, Num, D
többes számú accusativusi esetű főnévi csoport
NObjP → XPartP X=N, Num, D
partitivusi esetű főnévi csoport
NObjPlP → XPartPlP X=N, Num, D
többes számú partitivusi esetű főnévi csoport
NObjP (!/arb/subj) → XNomaccP X=N, Num, D
nominativaccusativusi esetű főnévi csoport (csak felszólítás, általános alanyra utaló arb, illetve személytelenségre utaló subj index eltűnésével párhuzamosan lehetséges)
NObjPlP (!/arb/subj) → XNomaccPlP X=N, Num, D
többes számú nominativaccusativusi esetű főnévi csoport (csak felszólítás, általános alanyra utaló arb, illetve személytelenségre utaló subj index eltűnésével párhuzamosan lehetséges)
NObjPlP → (NObj(Pl)P)* NObj(Pl)P Conj NObj(Pl)P
bármilyen tárgyesetű (accusatvivus, partitivus, ominativaccusativus) tárgyi funkciójú összetevők mellérendelhetők – nem feltétlenül kell többes számúaknak lenniük
NObjP (progr) → XPartP X=N, Num, D
a progr (folyamatosság) index hatására a tárgy partitivusban jelenik meg
NObjP (~) → XPartP X=N, Num, D
a ~ negációs index hatására a tárgy partitivusban jelenik meg
NObjP (!) → XNomaccP X=N, Num, D
a felszólítás ! indexének hatására a tárgy nominativaccusativusban jelenik meg
NObjP (!) → XPartP X=N, Num, D
a felszólítás ! indexének eltűnése, a tárgy partitivusban jelenik meg
NObjP (!3) → XAccP X=N, Num, D
a harmadik személyű felszólítás !3 indexének eltűnése, a tárgy accusativusban jelenik meg
NObjP (!3) → XPartP X=N, Num, D
a harmadik személyű felszólítás !3 indexének eltűnése, a tárgy partitivusban jelenik meg
NObjP (arb) → XNomaccP X=N, Num, D
az általános alanyra utaló arb index hatására a tárgy nominativaccusativusban jelenik meg
NObjP (arb) → XPartP X=N, Num, D
az általános alanyra utaló arb index eltűnése, a tárgy partitivusban jelenik meg
NObjP (subj) → XNomaccP X=N, Num, D
az alanytalanságra utaló subj index hatására a tárgy nominativaccusativusban jelenik meg
NObjP (subj) → XPartP X=N, Num, D
az alanytalanságra utaló subj index eltűnése, a tárgy partitivusban jelenik meg
NObjKinP (~) → XPartKaanP X=N, Num, D
a ~ negációs index hatására a tárgy partitivusban jelenik meg, a Kin partikulára utaló kategóriarészlet pedig Kaan-ná alakul
NObj(Pl)P (minen) → XGen(Pl)P X=D, Num NObjP (pass) → PRO NObjP (ag) → PRO
-minen képzős szerkezetekben a tárgyi funkciójú összetevő genitivusban jelenik meg passzív igeneveknél a tárgy sosem ölthet hangalakot; a PRO-t a főnévi fej kívülről kontrollálja agenttipartisiippiknél a tárgy sosem ölthet hangalakot; a PRO-t a főnévi fej kívülről kontrollálja
lokális főnévi csoportok NLocPlP → (NLoc(Pl)P)* NLoc(Pl)P Conj NLoc(Pl)P NLoc(Pl)P → XIness(Pl)P X=N, Num, D NLoc(Pl)P → XAdess(Pl)P X=N, Num, D
ha a főnévi csoporton megjelenő locativusi rag szó szerinti értelmében szerepel, akkor különböző locativusi jelentésű ragos főnevek is koordinálhatóak (az egyes összetevők lehetnek egyes, illetve többes számúak is) a locativusi irányt jelölő ragok közül inessivus jelenik meg; ha a Pl részlet szerepel a szabály bementi oldalán, akkor a kimenetében is meg kell jelennie a locativusi irányt jelölő ragok közül adessivus jelenik meg; ha a Pl részlet szerepel a szabály bementi oldalán, akkor a kimenetében is meg kell jelennie
NLatPlP → (NLat(Pl)P)* NLat(Pl)P Conj NLat(Pl)P
NLat(Pl)P → XIll(Pl)P X=N, Num, D NLatPlP → XAll(Pl)P X=N, Num, D
ha a főnévi csoporton megjelenő lativusi rag szó szerinti értelmében szerepel, akkor különböző lativusi jelentésű ragos főnevek is koordinálhatóak (az egyes összetevők lehetnek egyes, illetve többes számúak is)
a lativusi irányt jelölő ragok közül illativus jelenik meg; ha a Pl részlet szerepel a szabály bementi oldalán, akkor a kimenetében is meg kell jelennie a lativusi irányt jelölő ragok közül allativus jelenik meg; ha a Pl részlet szerepel a szabály bementi oldalán, akkor a kimenetében is meg kell jelennie
NAblatPlP → (NAblat (Pl)P)* NAblat (Pl)P Conj NAblat (Pl)P
ha a főnévi csoporton megjelenő ablativusi rag szó szerinti értelmében szerepel, akkor különböző ablativusi jelentésű ragos főnevek is koordinálhatóak (az egyes összetevők lehetnek egyes, illetve többes számúak is)
NAblat (Pl)P → XElat(Pl)P X=N, Num, D NAblatPlP → XAbl(Pl)P X=N, Num, D
az ablativusi irányt jelölő ragok közül elativus jelenik meg; ha a Pl részlet szerepel a szabály bementi oldalán, akkor a kimenetében is meg kell jelennie az ablativusi irányt jelölő ragok közül ablativus jelenik meg; ha a Pl részlet szerepel a szabály bementi oldalán, akkor a kimenetében is meg kell jelennie
alanyra vonatkozó szabályok DNomP (subj) → e
alanytalan mondatoknál üres elem megjelenése
DNomP (Sg1) → MINÄ Sg1 alanyi személyes névmási nem-terminális megjelenése DNomP (Sg2) → SINÄ Sg2 alanyi személyes névmási nem-terminális megjelenése DNomP (Sg3) → HÄN Sg3 alanyi személyes névmási nem-terminális megjelenése DNomP (Sg3) → DNomP Sg3 index eltűnése egyes számú nominativusi DP-ről NumNomP (Sg3) → NumNomP Sg3 index eltűnése nominativusi esetű számnévi kifejezésről DNomPlP (Pl1(arb)) → ME Pl1 alanyi személyes névmási nem-terminális megjelenése DNomP (Pl1(arb)) → (DNom(Pl)P)* (DNom(Pl)P v SINÄ v HÄN v ?TE v ?HE) Conj MINÄ Pl1(arb) index eltűnhet úgy is, hogy a szabály kimeneti oldalán mellérendelő szerkezet jelenik meg, melynek egyik tagja a Sg1 személyes névmási lexikai nemterminális DNomPlP (Pl2) → TE Pl2 alanyi személyes névmási nem-terminális megjelenése DNomPlP (Pl2(b)) → (DNom(Pl)P)* (DNom(Pl)P v HÄN v HE) Conj SINÄ Pl2 index eltűnhet úgy is, hogy a szabály kimeneti oldalán mellérendelő szerkezet jelenik meg, melynek egyik tagja a Sg2 személyes névmási lexikai nemterminális (első személyű összetevő nem lehet a koordinált tagok között) DNomPlP (Pl3) → HE Pl3 alanyi személyes névmási nem-terminális megjelenése DNomPlP (Pl3) → DNomPlP Pl3 index eltűnése többes számú nominativusi DP-ről DNomPlP (Pl3) → DNomPlP → (DNom(Pl)P)* DNom(Pl)P Conj DNom(Pl)P Pl3 index eltűnhet úgy is, hogy a szabály kimeneti oldalán mellérendelő szerkezet jelenik meg, melynek egyik tagja sem lehet első vagy második személyű névmás (a koordinált tagok lehetnek egyes, illetve többes számúak is) X (y) → X X=MINÄ, SINÄ... y=!(3), arb, ~, progr, subj
finit igei szerkezethez tartozó indexek nyom nélküli eltűnése személyes névmási lexikai nem-terminálisokról
alanyra vonatkozó szabályok a beszélt nyelvben DNomP (Sg1b) → MÄ Sg1 alanyi beszélt nyelvi személyes névmási nem-terminális megjelenése DNomP (Sg2b) → SÄ Sg2 alanyi beszélt nyelvi személyes névmási nem-terminális megjelenése DNomP (3b) → SE Sg3 alanyi beszélt nyelvi személyes névmási nem-terminális megjelenése DNomP (3b) → DNomP Sg3 index eltűnése egyes számú nominativusi DP-ről DNomPlP (Pl1arb) → ME Pl1 alanyi beszélt nyelvi személyes névmási nem-terminális megjelenése DNomPlP (Pl2b) → TE Pl2 alanyi beszélt nyelvi személyes névmási nem-terminális megjelenése DNomPlP (3b) → NE Pl3 alanyi beszélt nyelvi személyes névmási nem-terminális megjelenése DNomPlP (3b) → DNomPlP 3b index eltűnése többes számú nominativusi DP-ről DNomPlP (3b) → DNomPlP → (DNom(Pl)P)* DNom(Pl)P Conj DNom(Pl)P 3b index eltűnhet úgy is, hogy a szabály kimeneti oldalán mellérendelő szerkezet jelenik meg, melynek egyik tagja sem lehet első vagy második személyű névmás (a koordinált tagok lehetnek egyes, illetve többes számúak is) DNomP (Sg2b) → prosä pro alakban megjelenő beszélt nyelvi alanyi Sg2 névmás (felszólítás esetén) DNomP (3b) → prose pro alakban megjelenő beszélt nyelvi alanyi Sg3 névmás (felszólítás esetén) DNomPlP (Pl1arb) → prome pro alakban megjelenő beszélt nyelvi alanyi Pl1 névmás (felszólítás esetén) DNomPlP (Pl2b) → prote pro alakban megjelenő beszélt nyelvi alanyi Pl2 névmás (felszólítás esetén) DNomPlP (3b) → prone pro alakban megjelenő beszélt nyelvi alanyi Pl3 névmás (felszólítás esetén) birtokosra vonatkozó szabályok DGen(Pl)P (Pl) → DGen(Pl)P DGen(Pl)P (Casus) → DGen(Pl)P Casus=Nom, Acc, Gen...
a főnévi szerkezetben öröklődő többes számot jelző index eltűnése a birtokosról a főnévi szerkezetben öröklődő esetindex eltűnése a birtokosról
DGenP (Sg1) → MINUN DGenP (Sg2) → SINUN DGenP (Sg3) → HÄNEN DGenPlP (Pl1) → MEIDÄN DGenPlP (Pl2) → TEIDÄN DGenPlP (Pl3) → HEIDÄN
Sg1 birtokosi személyes névmási nem-terminális megjelenése Sg2 birtokosi személyes névmási nem-terminális megjelenése Sg3 birtokosi személyes névmási nem-terminális megjelenése Pl1 birtokosi személyes névmási nem-terminális megjelenése Pl2 birtokosi személyes névmási nem-terminális megjelenése Pl3 birtokosi személyes névmási nem-terminális megjelenése
(DGenP, NP) → (DGenP, DP)
birtokos mozgása NP-specifikálóból DP-specifikálóba
a mielellä- típusú szabad bővítmények kezeléséhez szükséges szabályok NCasusP (Modus) → NCasusP a mód indexének eltűnése Casus=Nom, Acc, Gen...; Modus=In, Cond, Pot, Imp NCasusP (Tempus) → NCasusP az idő indexének eltűnése Casus=Nom, Acc, Gen...; Tempus=Pres, Imperf, Perf, Pperf NCasusP (Numerus-persona) → NCasusP a beszélt nyelvben az alany számára és személyére utaló index eltűnése Casus=Nom, Acc, Gen...; Numerus-persona=Sg1, Sg2,..., Pl3, arb, subj Adv → MIELELLÄÄN mielellä- (típusú bővítmények) kezelése a beszélt nyelvben
partikulát tartalmazó szerkezetekre vonatkozó szabályok (ahol Ptk= Ko, Han, Pa, Kin) DPtkP → DPtk’ partikulára utaló kategóriarészletet tartalmazó DP triviális újraírása D’-sá DPtk’ → DPtkP D’ a DP-n belüli partikula a mutató névmáson jelenik meg DPtk’ → DP DPtk’ a DP-n belüli partikula nem a mutató névmáson jelenik meg DPtk’ → DPtk NPtkP partikulára utaló kategóriarészletet tartalmazó D’ újraírása D-vé és NP-vé DPtk’ → DPtk Num(Nom/Acc/Nomacc)PtkP partikulára utaló kategóriarészletet tartalmazó D’ újraírása D-vé és NumP-vé Num(Nom/Acc/Nomacc)PtkP → Num(Nom/Acc/Nomacc)Ptk’ a partikulára utaló kategóriarészletet tartalmazó NumP triviális újraírása Num’-sá Num(Nom/Acc/Nomacc)Ptk’ → Num(Nom/Acc/Nomacc)Ptk N(Part)P a főnévi kifejezésen belüli partikula a számnéven jelenik meg Num(Nom/Acc/Nomacc)Ptk’ → Num(Nom/Acc/Nomacc) N(Part)PtkP a főnévi kifejezésen belüli partikula nem a számnéven jelenik meg NPtkP → NPtk’ NPtkP → DGenPtkP N’ NPtk’ → APtkP N’ NPtk’ → AP NPtk’ NPtk’ → NPtk
partikulára utaló kategóriarészletet tartalmazó NP triviális újraírása N’-sá a főnévi kifejezésen belüli partikula a birtokoson jelenik meg a főnévi kifejezésen belüli partikula a jelzői AP-n jelenik meg a főnévi kifejezésen belüli partikula nem a jelzői AP-n jelenik meg a főnévi kifejezésen belüli partikula az N-fejen jelenik meg
két partikulát tartalmazó főnévi kifejezések ha Ptk1=Ko, akkor Ptk2=Pa, Han; ha Ptk1=Pa, akkor Ptk2=Han; ha Ptk1=Kin, akkor Ptk2=Ko; DPtk1Ptk2P → D Ptk1Ptk2’ DPtk1Ptk2’ → D Ptk1Ptk2 D’ DPtk1Ptk2’ → DP DPtk1Ptk2’ DPtk1Ptk2’ → DPtk1Ptk2 NPtk1Ptk2P DPtk’ → DPtk Num(Nom/Acc/Nomacc)PtkP
partikulára utaló kategóriarészletet tartalmazó DP triviális újraírása D’-sá a DP-n belüli partikulák a mutató névmáson jelennek meg a DP-n belüli partikulák nem a mutató névmáson jelennek meg a partikulákra utaló kategóriarészletet tartalmazó D’ újraírása D-vé és NP-vé a partikulára utaló kategóriarészletet tartalmazó D’ újraírása D-vé és NumP-vé
Num(Nom/Acc/Nomacc) Ptk1Ptk2P → Num(Nom/Acc/Nomacc) Ptk1Ptk2’ a partikulákra utaló kategóriarészletet tartalmazó NumP triviális újraírása Num’-sá Num(Nom/Acc/Nomacc) Ptk1Ptk2’ → Num(Nom/Acc/Nomacc) Ptk1Ptk2 N(Part)P a főnévi kifejezésen belüli partikulák a számnéven jelennek meg Num(Nom/Acc/Nomacc) Ptk1Ptk2’ → Num(Nom/Acc/Nomacc) N(Part) Ptk1Ptk2P a főnévi kifejezésen belüli partikulák nem a számnéven jelennek meg
N Ptk1Ptk2P → N Ptk1Ptk2’ N Ptk1Ptk2P → DGen Ptk1Ptk2P N’ N Ptk1Ptk2’ → A Ptk1Ptk2P N’ N Ptk1Ptk2’ → AP N Ptk1Ptk2’ NPtk1Ptk2’ → NPtk1Ptk2,
a partikulákra utaló kategóriarészletet tartalmazó NP triviális újraírása N’-sá a főnévi kifejezésen belüli partikulák a birtokoson jelennek meg a főnévi kifejezésen belüli partikulák a jelzői AP-n jelennek meg a főnévi kifejezésen belüli partikulák nem a jelzői AP-n jelennek meg a főnévi kifejezésen belüli partikulák az N-fejen jelennek meg
Ptk, PTK: az egyszerűsítés kedvéért nem írok le minden lehetőséget; 1. lehet egy partikulát tartalmazó kategória, ekkor: Ptk= Ko, Han, Pa, Kin; 2. lehet két partikulát tartalmazó kategória, ekkor: ha Ptk1=Ko, akkor Ptk2=Pa, Han; ha Ptk1=Pa, akkor Ptk2=Han; ha Ptk1=Kin, akkor Ptk2=Ko; DNomPtkP (Sg1) → MINÄPTK (pl. MINÄKIN) DNomPtkP (Sg2) → SINÄPTK DNomPtkP (Sg3) → HÄNPTK DNomPtkP (Sg3) → DNomPtkP NumCasusPtkP (Sg3) → NumCasusPtkP Casus=Nom, Acc, Nomacc DNomPlPtkP (Pl1(arb)) → MEPTK DNomPlPtkP (Pl2(b)) → TEPTK DNomPlPtkP (Pl3) → HEPTK DNomPlPtkP (Pl3) → DNomPlPtkP
partikulá(ka)t tartalmazó Sg1 alanyi személyes névmási nem-terminális megjelenése partikulá(ka)t tartalmazó Sg2 alanyi személyes névmási nem-terminális megjelenése partikulá(ka)t tartalmazó Sg3 alanyi személyes névmási nem-terminális megjelenése Sg3 index eltűnése egyes számú nominativusi DP-ről, mely partikulá(ka)t tartalmaz Sg3 index eltűnése nominativusi számnévi kifejezésről, mely partikulá(ka)t tartalmaz
DNomPtkP (Sg1b) → MÄPTK DNomPtkP (Sg2b) → SÄPTK DNomPtkP (3b) → SEPTK DNomPtkP (3b) → DNomPtkP NumCasusPtkP (Sg3) → NumCasusPtkP Casus=Nom, Acc, Nomacc DNomPlPtkP (3b) → NEPTK DNomPlPtkP (3b) → DNomPlPtkP
partikulá(ka)t tartalmazó beszélt nyelvi Sg1 alanyi személyes névmási nem-terminális megjelenése partikulá(ka)t tartalmazó beszélt nyelvi Sg2 alanyi személyes névmási nem-terminális megjelenése partikulá(ka)t tartalmazó beszélt nyelvi Sg3 alanyi személyes névmási nem-terminális megjelenése 3b index eltűnése egyes számú nominativusi DP-ről, mely partikulá(ka)t tartalmaz 3b index eltűnése nominativusi számnévi kifejezésről, mely partikulá(ka)t tartalmaz
DGenPtkP (Sg1) → MINUNPTK DGenPtkP (Sg2) → SINUNPTK DGenPtkP (Sg3) → HÄNENPTK DGenPlPtkP (Pl1) → MEIDÄNPTK DGenPlPtkP (Pl2) → TEIDÄNPTK DGenPlPtkP (Pl3) → HEIDÄNPTK
partikulá(ka)t tartalmazó Sg1 birtokosi személyes névmási nem-terminális megjelenése partikulá(ka)t tartalmazó Sg2 birtokosi személyes névmási nem-terminális megjelenése partikulá(ka)t tartalmazó Sg3 birtokosi személyes névmási nem-terminális megjelenése partikulá(ka)t tartalmazó Pl1 birtokosi személyes névmási nem-terminális megjelenése partikulá(ka)t tartalmazó Pl2 birtokosi személyes névmási nem-terminális megjelenése partikulá(ka)t tartalmazó Pl3 birtokosi személyes névmási nem-terminális megjelenése
partikulá(ka)t tartalmazó Pl1 alanyi személyes névmási nem-terminális megjelenése partikulá(ka)t tartalmazó Pl2 alanyi személyes névmási nem-terminális megjelenése partikulá(ka)t tartalmazó Pl3 alanyi személyes névmási nem-terminális megjelenése Pl3 index eltűnése többes számú nominativusi DP-ről, mely partikulá(ka)t tartalmaz
partikulá(ka)t tartalmazó beszélt nyelvi Pl3 alanyi személyes névmási nem-terminális megjelenése 3b index eltűnése többes számú nominativusi DP-ről, mely partikulá(ka)t tartalmaz
XCasus(Pl)PtkP → X(Pl)PtkP (Casus) X=D, N, Num, A... Casus=Nom, Acc, Gen... Ptk= Ko, Han, Pa, Kin
az esetre utaló kategóriarészletből index lesz
XPtkPlP → XPtkP (Pl) X=D, N, Num, A... Casus=Nom, Acc, Gen... Ptk= Ko, Han, Pa, Kin
a többes számra utaló kategóriarészletből index lesz
(XPtkP, V’) → (XPtkP, CP) X=D, Num, N, A... Ptk= Ko, Han, Pa (XKinP, V’) → (XKinP, CP) X=D, Num, N, A... (XNomPtkP, VP) → (XNomPtkP, CP) X=D, Num, N, A... Ptk= Ko, Han, Pa (XNomKinP, VP) → (XNomKinP, CP)
mondatéli pozícióhoz kötődő partikulára utaló kategóriarészletet tartalmazó összetevő mozgása CP-specifikálóba -kin partikulát tartalmazó összetevő mozgása CP-specifikálóba (opcionális mozgatás) mondatéli pozícióhoz kötődő partikulára utaló kategóriarészletet tartalmazó alany mozgása CP-specifikálóba -kin partikulát tartalmazó alany mozgása CP-specifikálóba (opcionális mozgatás)
névutói és elöljárószói kifejezéseket leíró szabályok PP → XGenP P’ X=N, Num, D PP → XPartP P’ X=N, Num, D PP → P’ P’ → P
genitivusi esetű vonzat születése PP-specifikálóban partitivusi esetű vonzat születése PP-specifikálóban PP triviális újraírása P’-sá (elöljárószók esetén) P’ triviális újraírása P-vé (névutók esetén)
P’ → P XPartP X=N, Num, D P’ → P XGenP X=N, Num, D
partitivusi esetű vonzat születése elöljárószói fej komplementumában
PP → PP (Numerus-persona) Numerus-persona=Sg1, Sg2,..., Pl3
névutói szerkezetben a genitivusi esetű vonzat számára és személyére utaló index megjelenése
genitivusi esetű vonzat születése elöljárószói fej komplementumában
III. Igenevekre vonatkozó szabályok Infinitivusok infinitivusi struktúrákhoz szükséges kategóriák: InfP, InfTrlP, InfMaIllP, InfMaInessP, InfMaElatP, InfMaAdessP, InfMaAdessPlP, InfMaAbessP TA- infinitivusi szerkezetekhez szükséges szabályok V’ (Numerus-persona) → V XP* InfP XP* X=D, Num, N, A, Adv, P..., Numerus-persona=Sg1, Sg2,..., Pl3, arb, subj Partis’ → Partis InfP
infinitivusi frázis születési helye V’ alatt infinitivusi frázis születési helye Partis’ alatt, amennyiben -E participiumról van szó
InfP → (DGen(Pl)P) Inf’ InfTrlP → InfTrl’ Inf’ → Inf VP InfTrl’ → InfTrl VP
InfP specifikálójában megjelenhet genitivusi esetű DP translativusi ragos TA-infinitivus (finaalirakenne) triviális átalakítása az Inf komplementumában VP áll az InfTrl komplementumában VP áll
VP → DGen(Pl)P V’ DGen(Pl)P → PRO DGen(Pl)P → D(Pl)P (Gen) DGenP (arb) → proarb DGenP (Sg1) → MINUN
a VP specifikálójában genitivusi esetű DP jelenik meg a genitivusi DP PRO-ként ölt testet a genitivusi DP nem PRO-ként ölt testet a genitivusi DP az általános alanyt kifejező proarb-bá alakul át a genitivusi DP személyes névmási lexikai nem-terminálissá alakul át (Sg2, Sg3, Pl1(arb), Pl2, Pl3 esetén is a megfelelő személyes névmási lexikai nem-terminális jelenik meg: SINUN, HÄNEN, MEIDÄN, TEIDÄN, HEIDÄN)
Inf → -TA InfTrl → -TAKSE-TAKSE- (Sg1) → -TAKSENI
TA-Inf fejének betöltése InfTrl fejének betöltése az alanyi funkciójú birtokosra utaló szám-személy index a megfelelő nem-terminális részletként ölt testet (Sg2 esetén -SI; Sg3 esetén -AN; Pl1(arb) esetén -MME; Pl2 esetén -NNE; Pl3 esetén -AN; arb esetén -AN)
InfTrlP (!) → InfTrlP InfTrlP (subj) → InfTrlP
a felszólításra utaló ! index eltűnése a személytelenségre utaló subj index eltűnése
Inf (x) → Inf x=arb, subj, ~, !(3), progr InfTrl (x) → InfTrl x=arb, ~
a finit struktúrából az InfP-re öröklődő indexek nyom nélkül eltűnnek a TA-Inf fejéről a finit struktúrából az InfTrlP-re öröklődő arb és ~ indexek nyom nélkül eltűnnek InfTrl fejéről
DGen(Pl)P (x) → DGen(Pl)P x=arb, subj, ~, !(3), progr XCasus(Pl)P (x) → XCasus(Pl)P X=D, N, Num, A, Adv, P... Casus=Nom, Acc, Gen, Iness... x=arb, subj, ~, !, progr
a finit struktúrából az InfP-re öröklődő indexek nyom nélkül eltűnnek a genitivusi DP-ről
(V, V’) → (V, Inf) (DGenP, VP) → (DGenP, InfP) (DGenP, InfP) → (DGenP, PartisP)
V-fej mozgatása Inf-fejbe alanyi funkciójú, birtokos esetű vonzat mozgatása InfP-specifikálóba alanyi funkciójú, birtokos esetű vonzat mozgatása InfP-specifikálóból -E participium specifikálójába
MA-infinitivusokhoz szükséges szabályok V’ (Numerus-persona) → V XP* InfMaCasusP XP* X=D, Num, N, A, Adv, P... Casus=Ill, Iness, Elat, Adess, Abess Numerus-persona=Sg1, Sg2,..., Pl3, arb, subj V’ (Numerus-persona) → V XP* InfMaAdessPlP XP* X=D, Num, N, A, Adv, P... Numerus-persona=Sg1, Sg2,..., Pl3, arb, subj S → InfMaAbessP S InfMaCasusP → InfMaCasus’ Casus=Ill, Iness, Elat, Adess, Abess InfMaCasus’ → InfMaCasus VP Casus=Ill, Iness, Elat, Adess, Abess VP → DGen(Pl)P V’ DGen(Pl)P → PRO InfMaIll → -MAAN InfMaIness → -MASSA InfMaElat → -MASTA InfMaAdess → -MALLA InfMaAbess → -MATTA InfMaAdessPl → -MAISILLA-MAISILLA- (Sg1) → -MAISILLANI
a finit struktúrából az InfP-re öröklődő indexek nyom nélkül eltűnnek az összes nem tárgyi funkciójú összetevőről (az NObjP-re vonatkozó szabályokat lásd a főnévi csoportnál)
infinitivusi frázis születési helye V’ alatt
infinitivusi frázis születési helye V’ alatt szabad bővítményi infinitivusi frázis csatolása S-re MA-infinitivusi frázis triviális átalakítása MA-infinitivus komplementumában VP áll a VP specifikálójában genitivusi esetű DP jelenik meg a genitivusi DP PRO-ként ölt testet MA-infinitivus fejének betöltése MA-infinitivus fejének betöltése MA-infinitivus fejének betöltése MA-infinitivus fejének betöltése MA-infinitivus fejének betöltése MA-infinitivus fejének betöltése az alanyi funkciójú birtokosra utaló szám-személy index a megfelelő nem-terminális részletként ölt testet (Sg2 esetén -SI; Sg3 esetén -AN; Pl1(arb) esetén -MME; Pl2 esetén -NNE; Pl3 esetén -AN; arb esetén -AN)
InfMaCasus (x) → InfMaCasus Casus=Ill, Iness, Elat, Adess, Abess x=arb, subj, ~, !(3), progr DGen(Pl)P (x) → DGen(Pl)P x=arb, subj, ~, !(3), progr XCasus(Pl)P (x) → XCasus(Pl)P X=D, N, Num, A, Adv, P... Casus=Nom, Acc, Gen, Iness... x=arb, subj, ~, !, progr
a finit struktúrából az InfP-re öröklődő indexek nyom nélkül eltűnnek a MA-infinitivusi fejről a finit struktúrából az InfP-re öröklődő indexek nyom nélkül eltűnnek a genitivusi DP-ről a finit struktúrából az InfP-re öröklődő indexek nyom nélkül eltűnnek az összes nem tárgyi funkciójú összetevőről (az NObjP-re vonatkozó szabályokat lásd a főnévi csoportnál)
InfMaAbessP → InfMaAbessP (~)
a negáció indexének megjelenése az abessivusi infinitivuson (az implicit negatív jelentéstartalom miatt)
(V, V’) → (V, InfMaCasus(Pl)) Casus=Ill, Iness, Elat, Adess, Abess
V-fej mozgatása MA-infinitivus fejébe
-minen képzős szerkezetek leírásához szükséges további szabályok N’ → N VMinenP N-fej komplementumában VP jelenik meg N → -MINEN N-fej betöltése VMinenP → VP (minen) NObj(Pl)P (minen) → XGen(Pl)P X=D, Num
a kategóriacímke egy részlete indexszé alakul a tárgyi funkciójú összetevő a minen index hatására genitivusban jelenik meg
VP → DGen(Pl)P V’ DGen(Pl)P (minen) → DGen(Pl)P DGen(Pl)P → PRO DGen(Pl)P → D(Pl)P (Gen)
a VP specifikálójában genitivusi esetű DP jelenik meg a minen index nyom nélkül tűnik el a genitivusi DP-ről a genitivusi DP PRO-ként ölt testet a genitivusi DP nem PRO-ként ölt testet
(DGen(Pl)P, VP) → (DGen(Pl)P, NP) (NObj(Pl)P, V’) → (NObj(Pl)P, N’) (NObj(Pl)P, N’) → (NObj(Pl)P, DP) (X, X’) → (X, V’) X=N, A, Adv...
alanyi funkciójú összetevő mozgása VP-specifikálóból NP specifikálójába tárgyi összetevő mozgása V’ alól N’ alatti hamisvonzathelyre (az N vonzata a VP-t tartalmazó összetevő) tárgyi összetevő mozgása N’ alól DP-specifikálóba fej inkorporációja -minen képzős szerkezetben a V-fejbe
Participiumi struktúrákhoz szükséges kategóriák: PartisP, PartisCasus(Pl)P, VPassP, VAg(Numeruspersona)P, VArbP VoiceP, VoicePassP, VoiceArbP, VoiceAgP TPartisP általános szabályok N’ → PartisP N’
participiumi frázis csatolása N’-ra
PartisP → (DGen(Pl)P) Partis’ Partis’ → Partis VoiceP
participiumi frázis módosítójában megjelenhet genitivusi esetű DP Partis-fej komplementumában VoiceP jelenik meg
VoiceP (Pl) → VoiceP VoiceP (Casus) → VoiceP Casus=Nom, Acc, Gen... VoiceP (Numerus-persona) → VoiceP Numerus-persona=Sg1, Sg2,..., Pl3
a főnévi szerkezetről a participiumra öröklődő többes számot kifejező index nyom nélkül eltűnik VoiceP-ről a főnévi szerkezetről a participiumra öröklődő esetindex nyom nélkül eltűnik VoiceP-ről
VoiceP → Voice’ Voice’ → Voice VP VP → DGen(Pl)P V’
VoiceP triviális átalakítása Voice komplementumában VP áll VP specifikálójában genitivusi esetű DP áll
a főnévi szerkezetről a participiumra öröklődő, birtokos számát és személyét kifejező index nyom nélkül eltűnik VoiceP-ről
aktív participiumok szerkezetének leírásához szükséges további szabályok Partis → -VAPartis-fej betöltése Partis → -MATTOMAPartis-fej betöltése Partis (Pl) → -IPartis-fej betöltése előidejű többes számú participiumnál Partis (Elat) → -STA Partis-fej betöltése előidejű elativusi esetű participiumnál (bármilyen „testes” esetre: például: Iness indexnél -SSA; Part-nál -TA stb.) Partis (Nom) → -Ǿ Partis-fej betöltése előidejű nominativusi esetű participiumnál Voice → $ Voice → -NEE-
Voice-fej betöltése (egyidejű/utóidejű participium) Voice-fej betöltése (előidejű aktív participium)
DGen(Pl)P → PRO
a VP-specifikálóban álló genitivusi DP PRO-ként ölt testet
PartisP → TPartisP TPartis’ → TPartis PartisP
PartisP átalakítása TPartisP-vé: ha egy vonzat PartisP elé mozog TPartis komplementumában PartisP jelenik meg
(DGen(Pl)P, VP) → (DGen(Pl)P, PartisP) (XCasus(Pl)P, V’) → (XCasus(Pl)P, Partis’) X=D, N, Num, A, Adv, P... Casus=Nom, Acc, Gen, Iness...
alanyi funkciójú összetevő mozgása VP-specifikálóból PartisP specifikálójába mozgás hamisvonzathelyre (Partis vonzata a VP-t tartalmazó összetevő)
(XCasus(Pl)P, Partis’) → (XCasus(Pl)P, PartisP) X=D, N, Num, A, Adv, P... Casus=Nom, Acc, Gen, Iness, acc, part, iness... (XCasus(Pl)P, Partis’) → (XCasus(Pl)P, TPartisP) X=D, N, Num, A, Adv, P... Casus=Nom, Acc, Gen, Iness... (V, V’) → (V, Voice) (Voice, Voice’) → (Voice, Partis)
nem alanyi funkciójú összetevő mozgása PartisP specifikálójába „kényszertopikalizáció” V-fej mozgatása Voice-fejbe Voice-fej mozgatása Partis-fejbe
passzív participiumok szerkezetének leírásához szükséges további szabályok Partis’ → Partis VoicePassP passzív participium komplementumában VoicePassP áll VoicePassP (Pl) → VoicePassP VoicePassP (Casus) → VoicePassP Casus=Nom, Acc, Gen... VoicePassP (Numerus-persona) → VoicePassP Nnumerus-persona=Sg1, Sg2,..., Pl3
a főnévi szerkezetről a participiumra öröklődő többes számot kifejező index nyom nélkül eltűnik VoicePassP-ről a főnévi szerkezetről a participiumra öröklődő esetindex nyom nélkül eltűnik VoicePassP-ről
VoicePassP → VoicePass’ VoicePass’ → VoicePass VPassP VPassP → VP (pass) DGen(Pl)P (pass) → proarb
VoicePassP triviális átalakítása VoicePass komplementumában VPassP áll pass index megjelenése a VP specifikálójában álló genitivusi esetű DP a pass index hatására proarb-ként jelenik meg
V (pass) → V XCasus(Pl)P (pass) → XCasus(Pl)P X=D, N, Num, A, Adv, P... Casus=Nom, Acc, Gen, Iness... NObjP (pass) → PRO
a pass index nyom nélkül eltűnik a V-fejről a pass index nyom nélkül eltűnik az összes nem tárgyi funkciójú összetevőről
Partis → -VAPartis → -MATTOMAPartis (Pl) → -IPartis (Elat) → -STA Partis (Nom) → -Ǿ
Partis-fej betöltése Partis-fej betöltése Partis-fej betöltése előidejű többes számú participiumnál Partis-fej betöltése előidejű elativusi esetű participiumnál (bármilyen „testes” esetre: például: Iness indexnél -SSA; Part-nál -TA stb.) Partis-fej betöltése előidejű nominativusi esetű participiumnál
VoicePass → -TAVoicePass → -TUVoicePass → π
VoicePass-fej betöltése (egyidejű/utóidejű participium) VoicePass-fej betöltése (előidejű participium) VoicePass-fej betöltése egy hangalakot nem öltő passzív morfémával (passzív fosztóképzős szerkezeteknél)
a főnévi szerkezetről a participiumra öröklődő, birtokos számát és személyét kifejező index nyom nélkül eltűnik VoicePassP-ről
az NObjP a pass index hatására PRO-ként ölt testet
(V, V’) → (V, VoicePass) (VoicePass, VoicePass’) → (VoicePass, Partis)
V-fej mozgatása VoicePass-fejbe VoicePass-fej mozgatása Partis-fejbe
ágensparticipiumok (agenttipartisiippik) szerkezetének leírásához szükséges további szabályok Partis’ → Partis VoiceAgP a participiumi fej komplementumában VoiceAgP áll VoiceAgP (Pl) → VoiceAgP VoiceAgP (Casus) → VoiceAgP Casus=Nom, Acc, Gen... VoiceAgP (Numerus-persona) → VoiceAgP Numerus-persona=Sg1, Sg2,..., Pl3
a főnévi szerkezetről a participiumra öröklődő többes számot kifejező index nyom nélkül eltűnik VoiceAgP-ről a főnévi szerkezetről a participiumra öröklődő esetindex nyom nélkül eltűnik VoiceAgP-ről
VoiceAgP → VoiceAg’ VoiceAg’ → VoiceAg VAgP VAgP → VP (ag)
VoiceAgP triviális átalakítása VoiceAg komplementumában VAgP áll ag index megjelenése
DGen(Pl)P (ag) → DGen(Pl)P V (ag) → V XCasus(Pl)P (ag) → XCasus(Pl)P X=D, N, Num, A, Adv, P... Casus=Nom, Acc, Gen, Iness... NObjP (ag) → PRO
a VP specifikálójában álló genitivusi esetű DP-ről az ag index nyom nélkül eltűnik az ag index nyom nélkül eltűnik a V-fejről az ag index nyom nélkül eltűnik az összes nem tárgyi funkciójú összetevőről
Partis → -MA-
Partis-fej betöltése
a főnévi szerkezetről a participiumra öröklődő, birtokos számát és személyét kifejező index nyom nélkül eltűnik VoiceAgP-ről
az NObjP az ag index hatására PRO-ként ölt testet
VoiceAg → π
VoiceAg-fej betöltése egy hangalakot nem öltő passzív morfémával
(DGen(Pl)P, VP) → (DGen(Pl)P, PartisP)
az alanyi funkciójú birtokos esetű összetevő mozgása VP-specifikálóból PartisP-specifikálóba
PartisP (Pl) → PartisPlP Partis(Pl)P (Casus) → PartisCasus(Pl)P Casus=Nom, Acc, Gen, Iness... PartisCasus(Pl)P (Numerus-persona) → PartisCasus(Pl)P Casus=Nom, Acc, Gen, Iness... Numerus-persona=Sg1, Sg2,..., Pl3 PartisCasus(Pl)P → PartisCasus(Pl)P (Numerus-persona) Casus=Nom, Acc, Gen, Iness... Numerus-persona=Sg1, Sg2,..., Pl3
a többes szám indexéből kategóriarészlet lesz az esetindexből kategóriarészlet lesz a főnévi szerkezetből az agenttipartisiippire öröklődő birtokosi index eltűnik az agenttipartisiippi saját birtokosára utaló index megjelenése
PartisCasus(Pl)P → Partis(Pl)P (Casus) Casus=Nom, Acc, Gen, Iness... PartisPlP → PartisP (Pl) VAgP (Numerus-persona) → VAgNumeruspersonaP Numeruspersona=Sg1, Sg2,..., Pl3 VAgNumeruspersonaP → VAgP (Numerus-persona) Numeruspersona=Sg1, Sg2,..., Pl3
az esetre utaló kategóriarészletből index lesz a többes számra utaló kategóriarészletből index lesz az agenttipartisiippi birtokosára utaló indexből kategóriarészlet lesz az agenttipartisiippi birtokosára utaló kategóriarészletből index lesz
„lauseenvastikék” leírásához szükséges további szabályok referatiivirakenne V’ → XP* PartisAccP XP* X=D, Num, N, A, P, Adv... PartisAccP (arb) → PartisAccP PartisAcc (!(3)) → PartisAcc PartisAccP (subj) → PartisAccP
refereatiivirakenne születése V’ alatt a finit mondatban öröklődő általános alanyra utaló arb index nyom nélkül eltűnik PartisAccP-ről a finit mondatban öröklődő felszólításra utaló ! index nyom nélkül eltűnik PartisAccP-ről a finit mondatban öröklődő alanytalanságra utaló subj index nyom nélkül eltűnik PartisAccP-ről
PartisAccP → PartisP (acc) PartisP → (DGen(Pl)P) Partis’ PartisP → (XCasus(Pl)P (Pl)P) Partis’ X=D, Num, P, Adv Casus=Nomacc, Iness, Elat...
az esetre utaló kategóriarészletből (kisbetűs) index lesz specifikálói pozícióban megjelenhet genitivusi esetű DP specifikálói pozícióban megjelenhet nem genitivusi esetű XP is
Partis’ → Partis VoiceP Partis’ → Partis VoiceArbP
Partis-fej komplementumában VoiceP áll Partis-fej komplementumában VoiceArbP jelenik meg (általános alanyos szerkezetek)
Voice(Arb)P → Voice(Arb)’ Voice’ → Voice VP VoiceArb’ → VoiceArb VArbP
Voice(Arb)P triviális átalakítása Voice komplementumában VP áll VoiceArb komplementumában VArbP áll
VArbP → VP (arb)
az általános alanyra utaló kategóriarészletből index lesz
VP (acc) → VP VArbP (acc) → VArbP
acc index eltűnése acc index eltűnése
VP → DGen(Pl)P V’ DGenP (arb) → proarb
VP-specifikálóban genitivusi DP jelenik meg általános alanyos szerkezetben a genitivusi DP proarb-ként jelenik meg
Partis → -VA Partis (acc) → -N Voice (acc) → $ Voice (acc) → -NEEVoiceArb (acc) → -TTAVoiceArb (acc) → -TU-
Partis-fej kitöltése acc index terminaizálódása előidejű aktív szerkezetnél, Partis-fej kitöltése acc index terminalizálódása Voice-fejben acc index terminalizálódása Voice-fejben acc index terminalizálódása VoiceArb-fejben acc index terminalizálódása VoiceArb-fejben
-VA- (acc) → -VAN -VAN (Sg1) → -VANI
acc index terminaizálódása a participiumi lexikai nem-terminálison birtokosi index megjelenése a Partis-fejben álló lexikai nem-terminálison (Sg2 esetén -SI; Sg3 esetén -AN; Pl1(arb) esetén -MME; Pl2 esetén -NNE; Pl3 esetén -AN; arb esetén -AN) birtokosi index megjelenése a Partis-fejben álló lexikai nem-terminálison (Sg2 esetén -SI; Sg3 esetén -AN; Pl1(arb) esetén -MME; Pl2 esetén -NNE; Pl3 esetén -AN; arb esetén -AN)
-NEEN (Sg1) → -NEENI $ (Numerus-persona) → $ Numerus-persona=Sg1, Sg2,..., Pl3 -NEE- (Numerus-persona) → -NEENumerus-persona=Sg1, Sg2,..., Pl3 -TTA- (Numerus-persona) → -TTANumerus-persona=Sg1, Sg2,..., Pl3 -TU- (Numerus-persona) → -TUNumerus-persona=Sg1, Sg2,..., Pl3
a birtokosi index nyom nélkül eltűnik a Voice-fejben álló lexikai nem-terminálisról
-VAN (~) → -VAN -N (~) → -N $ (~) → $ -NEEN (~) → -NEEN -TTA- (~) → -TTA-TU- (~) → -TU-
a negációra utaló ~ index nyom nélkül eltűnik a Partis-fejben álló lexikai nem-terminálisról a negációra utaló ~ index nyom nélkül eltűnik a Partis-fejben álló lexikai nem-terminálisról a negációra utaló ~ index nyom nélkül eltűnik a Voice-fejben álló lexikai nem-terminálisról a negációra utaló ~ index nyom nélkül eltűnik a Voice-fejben álló lexikai nem-terminálisról a negációra utaló ~ index nyom nélkül eltűnik a VoiceArb-fejben álló lexikai nem-terminálisról a negációra utaló ~ index nyom nélkül eltűnik a VoiceArb-fejben álló lexikai nem-terminálisról
(V, V’) → (V, Voice) (Voice, Voice’) → (Voice, Partis) (DGen(Pl)P, VP) → (DGen(Pl)P, PartisP) (XCasus(Pl)P, V’) → (XCasus (Pl)P, Partis’) X=D, Num, P, Adv Casus=Nomacc, Iness, Elat... (XCasus(Pl)P, Partis’) → (XCasus (Pl)P, PartisP) X=D, Num, P, Adv Casus=Nomacc, Iness, Elat...
V-fej mozgatása Voice-fejbe Voice-fej mozgatása Partis-fejbe genitivusi DP mozgása PartisP-specifikálóba mozgás hamisvonzathelyre
a birtokosi index nyom nélkül eltűnik a Voice-fejben álló lexikai nem-terminálisról a birtokosi index nyom nélkül eltűnik a VoiceArb-fejben álló lexikai nem-terminálisról a birtokosi index nyom nélkül eltűnik a VoiceArb-fejben álló lexikai nem-terminálisról
PartisP specifikálójának kitöltése nem genitivusi esetű XP-vel
temporaalirakenne szerkezetének leírásához szükséges további szabályok S → PartisPartP S PartisPartP csatolása S-re S → PartisInessP S PartisInessP csatolása S-re V’ → V XP* PartisPartP XP* X=D, Num, N, A, P, Adv... V’ → V XP* PartisInessP XP* X=D, Num, N, A, P, Adv...
PartisPartP születése V’ alatt
PartisPartP (x) → PartisPartP x=arb, subj, ~, !(3), progr
a finit mondatban öröklődő tárgy esetét befolyásoló indexek nyom nélkül eltűnnek PartisPartP-ről
PartisInessP születése V’ alatt
PartisPartP → PartisP (part) PartisInessP → PartisP (iness)
az esetre utaló kategóriarészletből (kisbetűs) index lesz az esetre utaló kategóriarészletből (kisbetűs) index lesz
Partis’ → Partis InfP
Partis-fej komplementumában Inf jelenik meg
V(Arb)P (part) → V(Arb)P V(Arb)P (iness) → V(Arb)P InfP (iness) → InfP
part index eltűnése iness index eltűnése iness index eltűnése
Partis (part) → -TA Partis → -E -E (iness) → -ESSA Voice (part) → -TUVoiceArb (part) → -TUVoiceArb (iness) → -TTA-
part index terminalizálódása, Partis-fej kitöltése Partis-fej kitöltése iness index terminalizálódása a Partis-fejben álló lexikai nem-terminálison part index terminalizálódása Voice-fejben part index terminalizálódása VoiceArb-fejben iness index terminalizálódása VoiceArb-fejben
-TA (Sg1) → -TANI
birtokosi index megjelenése a Partis-fejben álló lexikai nem-terminálison (Sg2 esetén -SI; Sg3 esetén -AN; Pl1(arb) esetén MME; Pl2 esetén -NNE; Pl3 esetén -AN; arb esetén -AN) birtokosi index megjelenése a Partis-fejben álló lexikai nem-terminálison (Sg2 esetén -SI; Sg3 esetén -AN; Pl1(arb) esetén MME; Pl2 esetén -NNE; Pl3 esetén -AN; arb esetén -AN) a birtokosi index nyom nélkül eltűnik a VoiceArb-fejben álló lexikai nem-terminálisról
-ESSA (Sg1) → -ESSANI -TU- (Numerus-persona) → -TUNumerus-persona=Sg1, Sg2,..., Pl3 -TA- (Numerus-persona) → -TANumerus-persona=Sg1, Sg2,..., Pl3 (Inf, Inf’) → (Inf, Partis) (DGen(Pl)P, InfP) → (DGen(Pl)P, PartisP)
a birtokosi index nyom nélkül eltűnik az Inf-fejben álló lexikai nem-terminálisról Inf-fej mozgatása Partis-fejbe genitivusi DP mozgása Partis-specifikálóba
instructivusi -E participium szerkezetének leírásához szükséges további szabályok VP → VP PartisInessP VP
PartisInstrP csatolása VP-re
PartisInstrP (Tempus) → PartisInstrP Tempus=Pres, Imperf, Perf, Pperf PartisInstrP (Numerus-persona) → PartisInstrP Numerus-persona=Sg1, Sg2,..., Pl3, arb, subj PartisInstrP (!) → PartisInstrP PartisInstrP (subj) → PartisInstrP
az idő indexe nyom nélkül eltűnik PartisInstrP-ről
InfP (instr) → InfP
instr index eltűnése
-E- (instr) → -EN
instr index terminalizálódása a Partis-fejben álló lexikai nem-terminálison
-TA- (arb) → -TA-TA- (~) → -TA-
az általános alanyra utaló arb index nyom nélkül eltűnik az Inf-fejben álló lexikai nem-terminálisról a negációra utaló ~ index nyom nélkül eltűnik az Inf-fejben álló lexikai nem-terminálisról
-EN (arb) → -EN -EN (~) → -EN
az általános alanyra utaló arb index nyom nélkül eltűnik a Partis-fejben álló lexikai nem-terminálisról a negációra utaló ~ index nyom nélkül eltűnik a Partis-fejben álló lexikai nem-terminálisról
az alany számát és személyét kifejező index nyom nélkül eltűnik PartisInstrP-ről a felszólítás indexe nyom nélkül eltűnik PartisInstrP-ről a személytelenségre utaló subj index nyom nélkül eltűnik PartisInstrP-ről
a finaalirakennékre vonatkozó szabályokat lásd a TA-infinitivusoknál
(F3) Az igei indexek terminalizálódási lehetőségei Csak azon indexek terminalizálódását mutatom itt be, amelyeknek jelentősége van az igei szerkezetek esetében: vagyis a mód, idő, szám-személy (utóbbival összefüggésben az arb és a subj szerepel még) indexek terminálissá válásának folyamatát lehet itt nyomon követni. Az igei szerkezetekre „hatástalan”, náluk semmilyen változást elő nem idéző progr,!(3) indexek eltűnésével itt nem foglalkozom, a részben hatást gyakorló ~ negációs indexet pedig akkor szerepeltetem, ha releváns (a VoiceKin kategóriáknál). A dolgozatban az egyes igei indexek terminalizálódását bemutató részekben mindegyik index szerepel. Mivel bizonyos indexek ugyanazokat az igei formákat váltják ki, ezek terminalizálódását nincs értelme mindannyiszor leírni, helyette megadom az általános azonosságokat: Sg1=Sg1b; Sg2=Sg2b; Sg3=3b= subj; Pl2=PlÖn; Pl2b=Ön. Ha ezen alakok között mégis jelentősebb különbség van, akkor azokat az alakot feltüntettem. A beszélt nyelvhez kapcsolódó kisebb különbségeket egybegyűjtve ezen rész végén adom meg.
KIJELENTŐ MÓD presens: I (In Pres Sg1) → I (Pres Sg1) → I (Sg1) →-N I (In Pres Sg2) → I (Pres Sg2) → I (Sg2) →-T I (In Pres Sg3) → I (Pres Sg3) → I (Sg3) →-V I (In Pres Pl1) → I (Pres Pl1) → I (Pl1) →-MME I (In Pres Pl1arb) → I (Pres Pl1arb) → I (Pl1arb) →-AN I (In Pres Pl2) → I (Pres Pl2) → I (Pl2) →-TTE I (In Pres Pl2b) → I (Pres Pl2b) → I (Pl2b) →-TTE I (In Pres Pl3) → I (Pres Pl3) → I (Pl3) →-VAT I (In Pres arb) → I (Pres arb) → I (arb) →-AN I (In Pres arbb) → I (Pres arbb) → I (arbb) →-AN
INeg (In Pres Sg1) → INeg (Pres Sg1) → INeg (Sg1) → -K (gégezárhang) INeg (In Pres Sg2) → INeg (Pres Sg2) → INeg (Sg2) → -K (gégezh) INeg (In Pres Sg3) → INeg (Pres Sg3) → INeg (Sg3) → -K (gégezh) INeg (In Pres Pl1) → INeg (Pres Pl1) → INeg (Pl1) → -K (gégezh) INeg (In Pres Pl1arb) → INeg (Pres Pl1arb) → INeg (Pl1arb) → -K (gégezh) INeg (In Pres Pl2) → INeg (Pres Pl2) → INeg (Pl2) → -K (gégezh) INeg (In Pres Pl2b) → INeg (Pres Pl2b) → INeg (Pl2b) → -K (gégezh) INeg (In Pres Pl3) → INeg (Pres Pl3) → INeg (Pl3) → -K (gégezh) INeg (In Pres arb) → INeg (Pres arb) → INeg (arb) → -K (gégezh) INeg (In Pres arbb) → INeg (Pres arbb) → INeg (arbb) → -K (gégezh)
IKin (In Pres Sg1) → IKin (Pres Sg1) → IKin (Sg1) →-NKIN IKin (In Pres Sg2) → IKin (Pres Sg2) → IKin (Sg2) →-TKIN IKin (In Pres Sg3) → IKin (Pres Sg3) → IKin (Sg3) →-VKIN IKin (In Pres Pl1) → IKin (Pres Pl1) → IKin (Pl1) →-MMEKIN
INegKin (In Pres Sg1) → INegKin (Pres Sg1) → INegKin (Sg1) → -KKAAN (1.K→gégezh1) INegKin (In Pres Sg2) → INegKin (Pres Sg2) → INegKin (Sg2) → -KKAAN (1.K→gégezh) INegKin (In Pres Sg3) → INegKin (Pres Sg3) → INegKin (Sg3) → -KKAAN (1.K → gégezh) INegKin (In Pres Pl1) → INegKin (Pres Pl1) → INegKin (Pl1) → -KKAAN (1.K → gégezh)
IKin (In Pres Pl1arb) → IKin (PresPl1 arb) → IKin (Pl1arb) →-ANKI
INegKin (In Pres Pl1arb) → INegKin (Pres Pl1arb) → INegKin (Pl1arb) → -KKA (1.K → gégezh)
IKin (In Pres Pl2) → IKin (Pres Pl2) → IKin (Pl2) →-TTEKIN IKin (In Pres Pl2b) → IKin (Pres Pl2b) → IKin (Pl2b) →-TTEKI IKin (In Pres Pl3) → IKin (Pres Pl3) → IKin (Pl3) →-VATKIN IKin (In Pres arb) → IKin (Pres arb) → IKin (arb) →-ANKIN IKin (In Pres arbb) → IKin (Pres arbb) → IKin (arbb) →-ANKI
INegKin (In Pres Pl2) → INegKin (Pres Pl2) → INegKin (Pl2) → -KKAAN (1.K → gégezh) INegKin (In Pres Pl2b) → INegKin (Pres Pl2b) → INegKin (Pl2b) → -KKA (1.K → gégezh) INegKin (In Pres Pl3) → INegKin (Pres Pl3) → INegKin (Pl3) → -KKAAN (1.K → gégezh) INegKin (In Pres arb) → INegKin (Pres arb) → INegKin (arb) → -KKAAN (1.K → gégezh) INegKin (In Pres arbb) → INegKin (Pres arbb) → INegKin (arbb) → -KKA (1.K → gégezh)
1
Ez a függelékben sokszor előforduló 1.K → gégezh azt jelenti, hogy az első K hangból gégezárhang lesz a hangtanban.
Voice (Pres Sg1) → Voice (Sg1) → $ Voice (Pres Sg2) → Voice (Sg2) → $ Voice (Pres Sg3) → Voice (Sg3) → $ Voice (Pres Pl1) → Voice (Pl1) → $ Voice (Pres Pl1arb) → Voice (Pl1arb) → -TAVoice (Pres Pl2) → Voice (Pl2) → $ Voice (Pres Pl2b) → Voice (Pl2b) → $ Voice (Pres Pl3) → Voice (Pl3) → $ Voice (Pres arb) → Voice (arb) → -TAVoice (Pres arbb) → Voice (arbb) → -TA-
Neg (In Pres Sg1) → Neg (Pres Sg1) → Neg (Sg1) → EN Neg (In Pres Sg2) → Neg (Pres Sg2) → Neg (Sg2) → ET Neg (In Pres Sg3) → Neg (Pres Sg3) → Neg (Sg3) → EI Neg (In Pres Pl1) → Neg (Pres Pl1) → Neg (Pl1) → EMME Neg (In Pres Pl1arb) → Neg (Pres Pl1arb) → Neg (Pl1arb) → EI Neg (In Pres Pl2) → Neg (Pres Pl2) → Neg (Pl2) → ETTE Neg (In Pres Pl2b) → Neg (Pres Pl2b) → Neg (Pl2b) → ETTE Neg (In Pres Pl3) → Neg (Pres Pl3) → Neg (Pl3) → EVAT Neg (In Pres arb) → Neg (Pres arb) → Neg (arb) → EI Neg (In Pres arbb) → Neg (Pres arbb) → Neg (arbb) → EI
VoiceKin (Pres Sg1) → VoiceKin (Sg1) → -KIN NegKin (Modus Tempus Numerus-persona) = Neg (Modus Tempus Numerus-persona) VoiceKin (Pres Sg2) → VoiceKin (Sg2) → -KIN pl: NegKin (In Pres Sg1) → NegKin (Pres Sg1) → NegKin (Sg1) → EN VoiceKin (Pres Sg3) → VoiceKin (Sg3) → -KIN NegKin (In Imperf Pl3) → NegKin (Imperf Pl3) → E- (Pl3) → EVAT VoiceKin (Pres Pl1) → VoiceKin (Pl1) → -KIN NegKin (Cond Pres arb) → E- (Pres arb) → E- (arb) → EI VoiceKin (Pres Pl1arb) → VoiceKin (Pl1arb) → -TA-KI NegKin (Imp Perf Pl2) → ÄL- (Perf Pl2) → ÄL- (Pl2) → ÄLKÄÄ VoiceKin (Pres Pl2) → VoiceKin (Pl2) → -KIN VoiceKin (Pres Pl2b) → VoiceKin (Pl2b) → -KI VoiceKin (Pres Pl3) → VoiceKin (Pl3) → -KIN VoiceKin (Pres arb) → VoiceKin (arb) → -TA-KIN VoiceKin (Pres arbb) → VoiceKin (arbb) → -TA-KI VoiceKin (Pres Sg1 ~) → VoiceKin (Sg1 ~) → -KIN (~) → -KAAN VoiceKin (Pres Sg2 ~) → VoiceKin (Sg2 ~) → -KIN (~) → -KAAN VoiceKin (Pres Sg3 ~) → VoiceKin (Sg3 ~) → -KIN (~) → -KAAN VoiceKin (Pres Pl1 ~) → VoiceKin (Pl1 ~) → -KIN (~) → -KAAN VoiceKin (Pres Pl1arb ~) → VoiceKin (Pl1arb ~) → -TA-KI (~) → -TA-KA VoiceKin (Pres Pl2 ~) → VoiceKin (Pl2 ~) → -KIN (~) → -KAAN VoiceKin (Pres Pl2b ~) → VoiceKin (Pl2b ~) → -KI (~) → -KA VoiceKin (Pres Pl3 ~) → VoiceKin (Pl3 ~) → -KIN (~) → -KAAN VoiceKin (Pres arb ~) → VoiceKin (arb ~) → -TA-KIN (~) → -TA-KAAN VoiceKin (Pres arbb ~) → VoiceKin (arbb ~) → -TA-KI (~) → -TA-KA
imperfectum: I (In Imperf Sg1) → I (Imperf Sg1) → -I- (Sg1) → -IN I (In Imperf Sg2) → I (Imperf Sg2) → -I- (Sg2) → -IT I (In Imperf Sg3) → I (Imperf Sg3) → -I- (Sg3) → -I I (In Imperf Pl1) → I (Imperf Pl1) → -I- (Pl1) → -IMME I (In Imperf Pl1arb) → I (Imperf Pl1arb) → -I- (Pl1arb) → -IN I (In Imperf Pl2) → I (Imperf Pl2) → -I- (Pl2) → -ITTE I (In Imperf Pl2b) → I (Imperf Pl2b) → -I- (Pl2b) → -ITTE I (In Imperf Pl3) → I (Imperf Pl3) → -I- (Pl3) → -IVAT I (In Imperf arb) → I (Imperf arb) → -I- (arb) → -IN I (In Imperf arbb) → I (Imperf arbb) → -I- (arbb) → -IN
INeg (In Imperf Sg1) → INeg (Imperf Sg1) → -NUT (Sg1) → -NUT INeg (In Imperf Sg2) → INeg (Imperf Sg2) → -NUT (Sg2) → -NUT INeg (In Imperf Sg3) → INeg (Imperf Sg3) → -NUT (Sg3) → -NUT INeg (In Imperf Pl1) → INeg (Imperf Pl1) → -NUT (Pl1) → -NEET INeg (In Imperf Pl1arb) → INeg (Imperf Pl1arb) → -NUT (Pl1arb) → -TU INeg (In Imperf Pl2) → INeg (Imperf Pl2) → -NUT (Pl2) → -NEET INeg (In Imperf Pl2b) → INeg (Imperf Pl2b) → -NUT (Pl2b) → -NU INeg (In Imperf Pl3) → INeg (Imperf Pl3) → -NUT (Pl3) → -NEET INeg (In Imperf arb) → INeg (Imperf arb) → -NUT (arb) → -TU INeg (In Imperf arbb) → INeg (Imperf arbb) → -NUT (arbb) → -TU
IKin (In Imperf Sg1) → IKin (Imperf Sg1) → -I-KIN (Sg1) → -INKIN IKin (In Imperf Sg2) → IKin (Imperf Sg2) → -I-KIN (Sg2) → -ITKIN IKin (In Imperf Sg3) → IKin (Imperf Sg3) → -I-KIN (Sg3) → -IKIN IKin (In Imperf Pl1) → IKin (Imperf Pl1) → -I-KIN (Pl1) → -IMMEKIN
INegKin (In Imperf Sg1) → INegKin (Imperf Sg1) → -NUTKAAN (Sg1) → -NUTKAAN INegKin (In Imperf Sg2) → INegKin (Imperf Sg2) → -NUTKAAN (Sg2) → -NUTKAAN INegKin (In Imperf Sg3) → INegKin (Imperf Sg3) → -NUTKAAN (Sg3) → -NUTKAAN INegKin (In Imperf Pl1) → INegKin (Imperf Pl1) → -NUTKAAN (Pl1) → -NEETKAAN
IKin (In Imperf Pl1arb) → IKin (Imperf Pl1arb) → -I-KIN (Pl1arb) → -INKI
INegKin (In Imperf Pl1arb) → INegKin (Imperf Pl1arb) → -NUTKAAN (Pl1arb) → -TUKA
IKin (In Imperf Pl2) → IKin (Imperf Pl2) → -I-KIN (Pl2) → -ITTEKIN IKin (In Imperf Pl2b) → IKin (Imperf Pl2b) → -I-KIN (Pl2b) → -ITTEKI IKin (In Imperf Pl3) → IKin (Imperf Pl3) → -I-KIN (Pl3) → -IVATKIN IKin (In Imperf arb) → IKin (Imperf arb) → -I-KIN (arb) → -INKIN IKin (In Imperf arbb) → IKin (Imperf arbb) → -I-KIN (arbb) → -INKI
INegKin (In Imperf Pl2) → INegKin (Imperf Pl2) → -NUTKAAN (Pl2) → -NEETKAAN INegKin (In Imperf Pl2b) → INegKin (Imperf Pl2b) → -NUTKAAN (Pl2b) → -NUKA INegKin (In Imperf Pl3) → INegKin (Imperf Pl3) → -NUTKAAN (Pl3) → -NEETKAAN INegKin (In Imperf arb) → INegKin (Imperf arb) → -NUTKAAN (arb) → -TUKAAN INegKin (In Imperf arbb) → INegKin (Imperf arbb) → -NUTKAAN (arbb) → -TUKA
Voice (Imperf Sg1) → $ (Sg1) → $ Voice (Imperf Sg2) → $ (Sg2) → $ Voice (Imperf Sg3) → $ (Sg3) → $ Voice (Imperf Pl1) → $ (Pl1) → $ Voice (Imperf Pl1arb) → $ (Pl1arb) → -TIVoice (Imperf Pl2) → $ (Pl2) → $ Voice (Imperf Pl2b) → $ (Pl2b) → $ Voice (Imperf Pl3) → $ (Pl3) → $ Voice (Imperf arb) → $ (arb) → -TIVoice (Imperf arbb) → $ (arbb) → -TI-
Neg (In Imperf Sg1) → Neg (Imperf Sg1) → E- (Sg1) → EN Neg (In Imperf Sg2) → Neg (Imperf Sg2) → E- (Sg2) → ET Neg (In Imperf Sg3) → Neg (Imperf Sg3) → E- (Sg3) → EI Neg (In Imperf Pl1) → Neg (Imperf Pl1) → E- (Pl1) → EMME Neg (In Imperf Pl1arb) → Neg (Imperf Pl1arb) → E- (Pl1arb) → EI Neg (In Imperf Pl2) → Neg (Imperf Pl2) → E- (Pl2) → ETTE Neg (In Imperf Pl2b) → Neg (Imperf Pl2b) → E- (Pl2b) → ETTE Neg (In Imperf Pl3) → Neg (Imperf Pl3) → E- (Pl3) → EVAT Neg (In Imperf arb) → Neg (Imperf arb) → E- (arb) → EI Neg (In Imperf arbb) → Neg (Imperf arbb) → E- (arbb) → EI
VoiceKin (Imperf Sg1) → -KIN (Sg1) → -KIN VoiceKin (Imperf Sg2) → -KIN (Sg2) → -KIN VoiceKin (Imperf Sg3) → -KIN (Sg3) → -KIN VoiceKin (Imperf Pl1) → -KIN (Pl1) → -KIN VoiceKin (Imperf Pl1arb) → -KIN (Pl1arb) → -TI-KI VoiceKin (Imperf Pl2) → -KIN (Pl2) → -KIN VoiceKin (Imperf Pl2b) → -KIN (Pl2b) → -KI VoiceKin (Imperf Pl3) → -KIN (Pl3) → -KIN VoiceKin (Imperf arb) → -KIN (arb) → -TI-KIN VoiceKin (Imperf arbb) → -KIN (arbb) → -TI-KI
VoiceKin (Imperf Sg1 ~) → -KIN (Sg1 ~) → -KIN (~) → -KAAN VoiceKin (Imperf Sg2 ~) → -KIN (Sg2 ~) → -KIN (~) → -KAAN VoiceKin (Imperf Sg3 ~) → -KIN (Sg3 ~) → -KIN (~) → -KAAN VoiceKin (Imperf Pl1 ~) → -KIN (Pl1 ~) → -KIN (~) → -KAAN VoiceKin (Imperf Pl1arb ~) → -KIN (Pl1arb ~) → -TI-KI (~) → -TI-KA VoiceKin (Imperf Pl2 ~) → -KIN (Pl2 ~) → -KIN (~) → -KAAN VoiceKin (Imperf Pl2b ~) → -KIN (Pl2b ~) → -KI (~) → -KA VoiceKin (Imperf Pl3 ~) → -KIN (Pl3 ~) → -KIN (~) → -KAAN VoiceKin (Imperf arb ~) → -KIN (arb ~) → -TI-KIN (~) → -TI-KAAN VoiceKin (Imperf arbb ~) → -KIN (arbb ~) → -TI-KI (~) → -TI-KA
perfectum: I (In Perf Sg1) → I (Perf Sg1) → OLE- (Sg1) → OLEN I (In Perf Sg1b) → I (Perf Sg1b) → OLE- (Sg1b) → OON I (In Perf Sg2) → I (Perf Sg2) → OLE- (Sg2) → OLET I (In Perf Sg2b) → I (Perf Sg2b) → OLE- (Sg2b) → OOT I (In Perf Sg3) → I (Perf Sg3) → OLE- (Sg3) → ON I (In Perf 3b) → I (Perf 3b) → OLE- (3b) → ON I (In Perf Pl1) → I (Perf Pl1) → OLE- (Pl1) → OLEMME I (In Perf Pl1arb) → I (Perf Pl1arb) → OLE- (Pl1arb) → ON I (In Perf Pl2) → I (Perf Pl2) → OLE- (Pl2) → OLETTE I (In Perf Pl2b) → I (Perf Pl2b) → OLE- (Pl2b) → OTTE I (In Perf Pl3) → I (Perf Pl3) → OLE- (Pl3) → OLEVAT I (In Perf arb) → I (Perf arb) → OLE- (arb) → ON I (In Perf arbb) → I (Perf arbb) → OLE- (arbb) → OLLAAN
INeg (In Perf Sg1) → INeg (Perf Sg1) → OLE (Sg1) → OLEK (K→gzh) INeg (In Perf Sg1b) → INeg (Perf Sg1b) → OLE (Sg1b) → O(O)K (K→gzh) INeg (In Perf Sg2) → INeg (Perf Sg2) → OLE (Sg2) → OLEK (K→gzh) INeg (In Perf Sg2b) → INeg (Perf Sg2b) → OLE (Sg2b) → O(O)K (K→gzh) INeg (In Perf Sg3) → INeg (Perf Sg3) → OLE (Sg3) → OLEK (K→gzh) INeg (In Perf 3b) → INeg (Perf 3b) → OLE (3b) → O(O)K (K→gzh) INeg (In Perf Pl1) → INeg (Perf Pl1) → OLE (Pl1) → OLEK (K→gzh) INeg (In Perf Pl1arb) → INeg (Perf Pl1arb) → OLE (Pl1arb) → O(O)K (K→gzh) INeg (In Perf Pl2) → INeg (Perf Pl2) → OLE (Pl2) → OLEK (K→gzh) INeg (In Perf Pl2b) → INeg (Perf Pl2b) → OLE (Pl2b) → O(O)K (K→gzh) INeg (In Perf Pl3) → INeg (Perf Pl3) → OLE (Pl3) → OLEK (K→gzh) INeg (In Perf arb) → INeg (Perf arb) → OLE (arb) → OLEK (K→gzh) INeg (In Perf arbb) → INeg (Perf arbb) → OLE (arbb) → OLLA (K→gzh)
IKin (In Perf Sg1) → IKin (Perf Sg1) → OLE-KIN (Sg1) → OLENKIN IKin (In Perf Sg1b) → IKin (Perf Sg1b) → OLE-KIN (Sg1b) → OONKI IKin (In Perf Sg2) → IKin (Perf Sg2) → OLE-KIN (Sg2) → OLETKIN IKin (In Perf Sg2b) → IKin (Perf Sg2b) → OLE-KIN (Sg2b) → OOTKI IKin (In Perf Sg3) → IKin (Perf Sg3) → OLE-KIN (Sg3) → ONKIN IKin (In Perf 3b) → IKin (Perf 3b) → OLE-KIN (3b) → ONKI IKin (In Perf Pl1) → IKin (Perf Pl1) → OLE-KIN (Pl1) → OLEMMEKIN IKin (In Perf Pl1arb) → IKin (Perf Pl1arb) → OLE-KIN (Pl1arb) → ONKI IKin (In Perf Pl2) → IKin (Perf Pl2) → OLE-KIN (Pl2) → OLETTEKIN IKin (In Perf Pl2b) → IKin (Perf Pl2b) → OLE-KIN (Pl2b) → OOTTEKI IKin (In Perf Pl3) → IKin (Perf Pl3) → OLE-KIN (Pl3) → OLEVATKIN IKin (In Perf arb) → IKin (Perf arb) → OLE-KIN (arb) → ONKIN IKin (In Perf arbb) → IKin (Perf arbb) → OLE-KIN (arbb) → OLLAANKI
INegKin (In Perf Sg1) → INegKin (Perf Sg1) → OLEKAAN (Sg1) → OLEKKAAN (1.K→gzh) INegKin (In Perf Sg1b) → INegKin (Perf Sg1b) → OLEKAAN (Sg1b) → O(O)KKA (1.K→gzh) INegKin (In Perf Sg2) → INegKin (Perf Sg2) → OLEKAAN (Sg2) → OLEKKAAN (1.K→gzh) INegKin (In Perf Sg2b) → INegKin (Perf Sg2b) → OLEKAAN (Sg2b) → O(O)KKA (1.K→gzh) INegKin (In Perf Sg3) → INegKin (Perf Sg3) → OLEKAAN (Sg3) → OLEKKAAN (1.K→gzh) INegKin (In Perf 3b) → INegKin (Perf 3b) → OLEKAAN (3b) → O(O)KKA (1.K→gzh) INegKin (In Perf Pl1) → INegKin (Perf Pl1) → OLEKAAN (Pl1) → OLEkKAAN (1.K→gzh) INegKin (In Perf Pl1arb) → INegKin (Perf Pl1arb) → OLEKAAN (Pl1arb) → OLEKKA (1.K→gzh) INegKin (In Perf Pl2) → INegKin (Perf Pl2) → OLEKAAN (Pl2) → OLEKKAAN (1.K→gzh) INegKin (In Perf Pl2b) → INegKin (Perf Pl2b) → OLEKAAN (Pl2b) → O(O)KKA (1.K→gzh) INegKin (In Perf Pl3) → INegKin (Perf Pl3) → OLEKAAN (Pl3) → OLEKKAAN (1.K→gzh) INegKin (In Perf arb) → INegKin (Perf arb) → OLEKAAN (arb) → OLEKKAAN (1.K→gzh) INegKin (In Perf arbb) → INegKin (Perf arbb) → OLEKAAN (arbb) → OLLAKKA (1.K→gzh)
Voice (Perf Sg1) → -NUT (Sg1) → -NUT Voice (Perf Sg2) → -NUT (Sg2) → -NUT Voice (Perf Sg3) → -NUT (Sg3) → -NUT Voice (Perf Pl1) → -NUT (Pl1) → -NEET Voice (Perf Pl1arb) → -NUT (Pl1arb) → -TU Voice (Perf Pl2) → -NUT (Pl2) → -NEET Voice (Perf Pl2b) → -NUT (Pl2b) → -NU Voice (Perf Pl3) → -NUT (Pl3) → -NEET Voice (Perf arb) → -NUT (arb) → -TU Voice (Perf arbb) → -NUT (arbb) → -TU
Neg (In Perf Sg1) → Neg (Perf Sg1) → E- (Sg1) → EN Neg (In Perf Sg2) → Neg (Perf Sg2) → E- (Sg2) → ET Neg (In Perf Sg3) → Neg (Perf Sg3) → E- (Sg3) → EI Neg (In Perf Pl1) → Neg (Perf Pl1) → E- (Pl1) → EMME Neg (In Perf Pl1arb) → Neg (Perf Pl1arb) → E- (Pl1arb) → EI Neg (In Perf Pl2) → Neg (Perf Pl2) → E- (Pl2) → ETTE Neg (In Perf Pl2b) → Neg (Perf Pl2b) → E- (Pl2b) → ETTE Neg (In Perf Pl3) → Neg (Perf Pl3) → E- (Pl3) → EVAT Neg (In Perf arb) → Neg (Perf arb) → E- (arb) → EI Neg (In Perf arbb) → Neg (Perf arbb) → E- (arbb) → EI
VoiceKin (Perf Sg1) → -NUTKIN (Sg1) → -NUTKIN VoiceKin (Perf Sg2) → -NUTKIN (Sg2) → -NUTKIN VoiceKin (Perf Sg3) → -NUTKIN (Sg3) → -NUTKIN VoiceKin (Perf Pl1) → -NUTKIN (Pl1) → -NEETKIN VoiceKin (Perf Pl1arb) → -NUTKIN (Pl1arb) → -TUKI VoiceKin (Perf Pl2) → -NUTKIN (Pl2) → -NEETKIN VoiceKin (Perf Pl2b) → -NUTKIN (Pl2b) → -NUKI VoiceKin (Perf Pl3) → -NUTKIN (Pl3) → -NEETKIN VoiceKin (Perf arb) → -NUTKIN (arb) → -TUKIN VoiceKin (Perf arbb) → -NUTKIN (arbb) → -TUKI
VoiceKin (Perf Sg1 ~) → -NUTKIN (Sg1 ~) → -NUTKIN (~) → -NUTKAAN VoiceKin (Perf Sg2 ~) → -NUTKIN (Sg2 ~) → -NUTKIN (~) → -NUTKAAN VoiceKin (Perf Sg3 ~) → -NUTKIN (Sg3 ~) → -NUTKIN (~) → -NUTKAAN VoiceKin (Perf Pl1 ~) → -NUTKIN (Pl1 ~) → -NEETKIN (~) → -NEETKAAN VoiceKin (Perf Pl1arb ~) → -NUTKIN (Pl1arb ~) → -TUKI (~) → -TUKA VoiceKin (Perf Pl2 ~) → -NUTKIN (Pl2 ~) → -NEETKIN (~) → -NEETKAAN VoiceKin (Perf Pl2b ~) → -NUTKIN (Pl2b ~) → -NUKI (~) → -NUKA VoiceKin (Perf Pl3 ~) → -NUTKIN (Pl3 ~) → -NEETKIN (~) → -NEETKAAN VoiceKin (Perf arb ~) → -NUTKIN (arb ~) → -TUKIN (~) → -TUKAAN VoiceKin (Perf arbb ~) → -NUTKIN (arbb ~) → -TUKI (~) → -TUKA
plusquamperfectum: I (In Pperf Sg1) → I (Pperf Sg1) → OLI- (Sg1) → OLIN I (In Pperf Sg2) → I (Pperf Sg2) → OLI- (Sg2) → OLIT I (In Pperf Sg3) → I (Pperf Sg3) → OLI- (Sg3) → OLI I (In Pperf Pl1) → I (Pperf Pl1) → OLI- (Pl1) → OLIMME
INeg (In Pperf Sg1) → INeg (Pperf Sg1) → OLLUT (Sg1) → OLLUT INeg (In Pperf Sg2) → INeg (Pperf Sg2) → OLLUT (Sg2) → OLLUT INeg (In Pperf Sg3) → INeg (Pperf Sg3) → OLLUT (Sg3) → OLLUT INeg (In Pperf Pl1) → INeg (Pperf Pl1) → OLLUT (Pl1) → OLLEET
I (In Pperf Pl1arb) → I (Pperf Pl1arb) → OLI- (Pl1arb) → OLI
INeg (In Pperf Pl1arb) → INeg (Pperf Pl1arb) → OLLUT (Pl1arb) → OLLU
I (In Pperf Pl2) → I (Pperf Pl2) → OLI- (Pl2) → OLITTE I (In Pperf Pl2b) → I (Pperf Pl2b) → OLI- (Pl2b) → OLITTE I (In Pperf Pl3) → I (Pperf Pl3) → OLI- (Pl3) → OLIVAT I (In Pperf arb) → I (Pperf arb) → OLI- (arb) → OLI I (In Pperf arbb) → I (Pperf arbb) → OLI- (arbb) → OLTIIN
INeg (In Pperf Pl2) → INeg (Pperf Pl2) → OLLUT (Pl2) → OLLEET INeg (In Pperf Pl2b) → INeg (Pperf Pl2b) → OLLUT (Pl2b) → OLLU INeg (In Pperf Pl3) → INeg (Pperf Pl3) → OLLUT (Pl3) → OLLEET INeg (In Pperf arb) → INeg (Pperf arb) → OLLUT (arb) → OLLUT INeg (In Pperf arbb) → INeg (Pperf arbb) → OLLUT (arbb) → OLTU
IKin (In Pperf Sg1) → IKin (Pperf Sg1) → OLI-KIN (Sg1) → OLINKIN IKin (In Pperf Sg2) → IKin (Pperf Sg2) → OLI-KIN (Sg2) → OLITKIN IKin (In Pperf Sg3) → IKin (Pperf Sg3) → OLI-KIN (Sg3) → OLIKIN IKin (In Pperf Pl1) → IKin (Pperf Pl1) → OLI-KIN (Pl1) → OLIMMEKIN
INegKin (In Pperf Sg1) → INegKin (Pperf Sg1) → OLLUTKAAN (Sg1) → OLLUTKAAN INegKin (In Pperf Sg2) → INegKin (Pperf Sg2) → OLLUTKAAN (Sg2) → OLLUTKAAN INegKin (In Pperf Sg3) → INegKin (Pperf Sg3) → OLLUTKAAN (Sg3) → OLLUTKAAN INegKin (In Pperf Pl1) → INegKin (Pperf Pl1) → OLLUTKAAN (Pl1) → OLLEETKAAN
IKin (In Pperf Pl1arb) → IKin (Pperf Pl1arb) → OLI-KIN (Pl1arb) → OLIKI
INegKin (In Pperf Pl1arb) → INegKin (Pperf Pl1arb) → OLLUTKAAN (Pl1arb) → OLLUTKA
IKin (In Pperf Pl2) → IKin (Pperf Pl2) → OLI-KIN (Pl2) → OLITTEKIN IKin (In Pperf Pl2b) → IKin (Pperf Pl2b) → OLI-KIN (Pl2b) → OLITTEKI IKin (In Pperf Pl3) → IKin (Pperf Pl3) → OLI-KIN (Pl3) → OLIVATKIN IKin (In Pperf arb) → IKin (Pperf arb) → OLI-KIN (arb) → OLIKIN IKin (In Pperf arbb) → IKin (Pperf arbb) → OLI-KIN (arbb) → OLTIINKI
INegKin (In Pperf Pl2) → INegKin (Pperf Pl2) → OLLUTKAAN (Pl2) → OLLEETKAAN INegKin (In Pperf Pl2b) → INegKin (Pperf Pl2b) → OLLUTKAAN (Pl2b) → OLLUTKA INegKin (In Pperf Pl3) → INegKin (Pperf Pl3) → OLLUTKAAN (Pl3) → OLLEETKAAN INegKin (In Pperf arb) → INegKin (Pperf arb) → OLLUTKAAN (arb) → OLLUTKAAN INegKin (In Pperf arbb) → INegKin (Pperf arbb) → OLLUTKAAN (arbb) → OLTUKA
Voice (Pperf Sg1) → -NUT (Sg1) → -NUT Voice (Pperf Sg2) → -NUT (Sg2) → -NUT Voice (Pperf Sg3) → -NUT (Sg3) → -NUT Voice (Pperf Pl1) → -NUT (Pl1) → -NEET Voice (Pperf Pl1arb) → -NUT (Pl1arb) → -TU Voice (Pperf Pl2) → -NUT (Pl2) → -NEET Voice (Pperf Pl2b) → -NUT (Pl2b) → -NU Voice (Pperf Pl3) → -NUT (Pl3) → -NEET Voice (Pperf arb) → -NUT (arb) → -TU Voice (Pperf arbb) → -NUT (arbb) → -TU
Neg (In Pperf Sg1) → Neg (Pperf Sg1) → E- (Sg1) → EN Neg (In Pperf Sg2) → Neg (Pperf Sg2) → E- (Sg2) → ET Neg (In Pperf Sg3) → Neg (Pperf Sg3) → E- (Sg3) → EI Neg (In Pperf Pl1) → Neg (Pperf Pl1) → E- (Pl1) → EMME Neg (In Pperf Pl1arb) → Neg (Pperf Pl1arb) → E- (Pl1arb) → EI Neg (In Pperf Pl2) → Neg (Pperf Pl2) → E- (Pl2) → ETTE Neg (In Pperf Pl2b) → Neg (Pperf Pl2b) → E- (Pl2b) → ETTE Neg (In Pperf Pl3) → Neg (Pperf Pl3) → E- (Pl3) → EVAT Neg (In Pperf arb) → Neg (Pperf arb) → E- (arb) → EI Neg (In Pperf arbb) → Neg (Pperf arbb) → E- (arbb) → EI
VoiceKin (Pperf Sg1) → -NUTKIN (Sg1) → -NUTKIN VoiceKin (Pperf Sg2) → -NUTKIN (Sg2) → -NUTKIN VoiceKin (Pperf Sg3) → -NUTKIN (Sg3) → -NUTKIN VoiceKin (Pperf Pl1) → -NUTKIN (Pl1) → -NEETKIN VoiceKin (Pperf Pl1arb) → -NUTKIN (Pl1arb) → -TUKI VoiceKin (Pperf Pl2) → -NUTKIN (Pl2) → -NEETKIN VoiceKin (Pperf Pl2b) → -NUTKIN (Pl2b) → -NUTKI VoiceKin (Pperf Pl3) → -NUTKIN (Pl3) → -NEETKIN VoiceKin (Pperf arb) → -NUTKIN (arb) → -TUKIN VoiceKin (Pperf arbb) → -NUTKIN (arbb) → -TUKI
VoiceKin (Pperf Sg1) → -NUTKIN (Sg1 ~) → -NUTKIN (~) → -NUTKAAN VoiceKin (Pperf Sg2) → -NUTKIN (Sg2 ~) → -NUTKIN (~) → -NUTKAAN VoiceKin (Pperf Sg3) → -NUTKIN (Sg3 ~) → -NUTKIN (~) → -NUTKAAN VoiceKin (Pperf Pl1) → -NUTKIN (Pl1 ~) → -NEETKIN (~) → -NEETKAAN VoiceKin (Pperf Pl1arb) → -NUTKIN (Pl1arb ~) → -TUKI (~) → -TUKA VoiceKin (Pperf Pl2) → -NUTKIN (Pl2 ~) → -NEETKIN (~) → -NEETKAAN VoiceKin (Pperf Pl2b) → -NUTKIN (Pl2b ~) → -NUKI (~) → -NUKA VoiceKin (Pperf Pl3) → -NUTKIN (Pl3 ~) → -NEETKIN (~) → -NEETKAAN VoiceKin (Pperf arb) → -NUTKIN (arb ~) → -TUKIN (~) → -TUKAAN VoiceKin (Pperf arbb) → -NUTKIN (arbb ~) → -TUKI (~) → -TUKA
FELTÉTELES MÓD presens: I (Cond Pres Sg1) → -ISI- (Pres Sg1) → -ISI- (Sg1) → -ISIN I (Cond Pres Sg2) → -ISI- (Pres Sg2) → -ISI- (Sg2) → -ISIT I (Cond Pres Sg3) → -ISI- (Pres Sg3) → -ISI- (Sg3) → -ISI I (Cond Pres Pl1) → -ISI- (Pres Pl1) → -ISI- (Pl1) →-ISIMME I (Cond Pres Pl1arb) → -ISI- (Pres Pl1arb) → -ISI- (Pl1arb) →-IS I (Cond Pres Pl2) → -ISI- (Pres Pl2) → -ISI- (Pl2) →-ISITTE I (Cond Pres Pl2b) → -ISI- (Pres Pl2b) → -ISI- (Pl2b) →-ISITTE I (Cond Pres Pl3) → -ISI- (Pres Pl3) → -ISI- (Pl3) →-ISIVAT I (Cond Pres arb) → -ISI- (Pres arb) → -ISI- (arb) →-ISIIN I (Cond Pres arbb) → -ISI- (Pres arbb) → -ISI- (arbb) →-IS
INeg (Cond Pres Sg1) → -ISI (Pres Sg1) → -ISI (Sg1) → -ISI INeg (Cond Pres Sg2) → -ISI (Pres Sg2) → -ISI (Sg2) → -ISI INeg (Cond Pres Sg3) → -ISI (Pres Sg3) → -ISI (Sg3) → -ISI INeg (Cond Pres Pl1) → -ISI (Pres Pl1) → -ISI (Pl1) → -ISI INeg (Cond Pres Pl1arb) → -ISI (Pres Pl1arb) → -ISI (Pl1arb) → -IS INeg (Cond Pres Pl2) → -ISI (Pres Pl2) → -ISI (Pl2) → -ISI INeg (Cond Pres Pl2b) → -ISI (Pres Pl2b) → -ISI (Pl2b) → -IS INeg (Cond Pres Pl3) → -ISI (Pres Pl3) → -ISI (Pl3) → -ISI INeg (Cond Pres arb) → -ISI (Pres arb) → -ISI (arb) → -ISI INeg (Cond Pres arbb) → -ISI (Pres arbb) → -ISI (arbb) → -IS
IKin (Cond Pres Sg1) → -ISI-KIN (Pres Sg1) → -ISI-KIN (Sg1) → -ISINKIN IKin (Cond Pres Sg2) → -ISI-KIN (Pres Sg2) → -ISI-KIN (Sg2) → -ISITKIN IKin (Cond Pres Sg3) → -ISI-KIN (Pres Sg3) → -ISI-KIN (Sg3) → -ISIKIN IKin (Cond Pres Pl1) → -ISI-KIN (Pres Pl1) → -ISI-KIN (Pl1) →-ISIMMEKIN
INegKin (Cond Pres Sg1) → -ISIKAAN (Pres Sg1) → -ISIKAAN (Sg1) → -ISIKAAN INegKin (Cond Pres Sg2) → -ISIKAAN (Pres Sg2) → -ISIKAAN (Sg2) → -ISIKAAN INegKin (Cond Pres Sg3) → -ISIKAAN (Pres Sg3) → -ISIKAAN (Sg3) → -ISIKAAN INegKin (Cond Pres Pl1) → -ISIKAAN (Pres Pl1) → -ISIKAAN (Pl1) → -ISIKAAN
IKin (Cond Pres Pl1arb) → -ISI-KIN (Pres Pl1arb) → -ISI-KIN (Pl1arb) →-ISKI
INegKin (Cond Pres Pl1arb) → -ISIKAAN (Pres Pl1arb) → -ISIKAAN (Pl1arb) → -ISKA
IKin (Cond Pres Pl2) → -ISI-KIN (Pres Pl2) → -ISI-KIN (Pl2) →-ISITTEKIN IKin (Cond Pres Pl2b) → -ISI-KIN (Pres Pl2b) → -ISI-KIN (Pl2b) →-ISITTEKI IKin (Cond Pres Pl3) → -ISI-KIN (Pres Pl3) → -ISI-KIN (Pl3) →-ISIVATKIN IKin (Cond Pres arb) → -ISI-KIN (Pres arb) → -ISI-KIN (arb) →-ISIINKIN IKin (Cond Pres arbb) → -ISI-KIN (Pres arbb) → -ISI-KIN (arbb) →-ISKI
INegKin (Cond Pres Pl2) → -ISIKAAN (Pres Pl2) → -ISIKAAN (Pl2) → -ISIKAAN INegKin (Cond Pres Pl2b) → -ISIKAAN (Pres Pl2b) → -ISIKAAN (Pl2b) → -ISKA INegKin (Cond Pres Pl3) → -ISIKAAN (Pres Pl3) → -ISIKAAN (Pl3) → -ISIKAAN INegKin (Cond Pres arb) → -ISIKAAN (Pres arb) → -ISIKAAN (arb) → -ISIKAAN INegKin (Cond Pres arbb) → -ISIKAAN (Pres arbb) → -ISIKAAN (arbb) → -ISKA
Voice (Pres Sg1) → Voice (Sg1) → $ Voice (Pres Sg2) → Voice (Sg2) → $ Voice (Pres Sg3) → Voice (Sg3) → $ Voice (Pres Pl1) → Voice (Pl1) → $ Voice (Pres Pl1arb) → Voice (Pl1arb) → -TAVoice (Pres Pl2) → Voice (Pl2) → $ Voice (Pres Pl2b) → Voice (Pl2b) → $ Voice (Pres Pl3) → Voice (Pl3) → $ Voice (Pres arb) → Voice (arb) → -TAVoice (Pres arbb) → Voice (arbb) → -TA-
Neg (Cond Pres Sg1) → E- (Pres Sg1) → E- (Sg1) → EN Neg (Cond Pres Sg2) → E- (Pres Sg2) → E- (Sg2) → ET Neg (Cond Pres Sg3) → E- (Pres Sg3) → E- (Sg3) → EI Neg (Cond Pres Pl1) → E- (Pres Pl1) → E- (Pl1) → EMME Neg (Cond Pres Pl1arb) → E- (Pres Pl1arb) → E- (Pl1arb) → EI Neg (Cond Pres Pl2) → E- (Pres Pl2) → E- (Pl2) → ETTE Neg (Cond Pres Pl2b) → E- (Pres Pl2b) → E- (Pl2b) → ETTE Neg (Cond Pres Pl3) → E- (Pres Pl3) → E- (Pl3) → EVAT Neg (Cond Pres arb) → E- (Pres arb) → E- (arb) → EI Neg (Cond Pres arbb) → E- (Pres arbb) → E- (arbb) → EI
VoiceKin (Pres Sg1) → VoiceKin (Sg1) → -KIN VoiceKin (Pres Sg2) → VoiceKin (Sg2) → -KIN VoiceKin (Pres Sg3) → VoiceKin (Sg3) → -KIN VoiceKin (Pres Pl1) → VoiceKin (Pl1) → -KIN VoiceKin (Pres Pl1arb) → VoiceKin (Pl1arb) → -TA-KI VoiceKin (Pres Pl2) → VoiceKin (Pl2) → -KIN VoiceKin (Pres Pl2b) → VoiceKin (Pl2b) → -KI VoiceKin (Pres Pl3) → VoiceKin (Pl3) → -KIN VoiceKin (Pres arb) → VoiceKin (arb) → -TA-KIN VoiceKin (Pres arbb) → VoiceKin (arbb) → -TA-KI perfectum: I (Cond Perf Sg1) → -ISI- (Perf Sg1) → OLISI- (Sg1) → OLISIN I (Cond Perf Sg1b) → -ISI- (Perf Sg1b) → OLISI- (Sg1b) → OISIN I (Cond Perf Sg2) → -ISI- (Perf Sg2) → OLISI- (Sg2) → OLISIT I (Cond Perf Sg2b) → -ISI- (Perf Sg2b) → OLISI- (Sg2b) → OISIT I (Cond Perf Sg3) → -ISI- (Perf Sg3) → OLISI- (Sg3) → OLISI I (Cond Perf 3b) → -ISI- (Perf 3b) → OLISI- (3b) → OIS/OLIS I (Cond Perf Pl1) → -ISI- (Perf Pl1) → OLISI- (Pl1) → OLISIMME I (Cond Perf Pl1arb) → -ISI- (Perf Pl1arb) → OLISI- (Pl1arb) → OIS I (Cond Perf Pl2) → -ISI- (Perf Pl2) → OLISI- (Pl2) → OLISITTE I (Cond Perf Pl2b) → -ISI- (Perf Pl2b) → OLISI- (Pl2b) → OISITTE I (Cond Perf Pl3) → -ISI- (Perf Pl3) → OLISI- (Pl3) → OLISIVAT I (Cond Perf arb) → -ISI- (Perf arb) → OLISI- (arb) → OLISI I (Cond Perf arbb) → -ISI- (Perf arbb) → OLISI- (arbb) → OLTAIS
VoiceKin (Pres Sg1 ~) → VoiceKin (Sg1 ~) → -KIN (~) → -KAAN VoiceKin (Pres Sg2 ~) → VoiceKin (Sg2 ~) → -KIN (~) → -KAAN VoiceKin (Pres Sg3 ~) → VoiceKin (Sg3 ~) → -KIN (~) → -KAAN VoiceKin (Pres Pl1 ~) → VoiceKin (Pl1 ~) → -KIN (~) → -KAAN VoiceKin (Pres Pl1arb ~) → VoiceKin (Pl1arb ~) → -TA-KI (~) → -TA-KA VoiceKin (Pres Pl2 ~) → VoiceKin (Pl2 ~) → -KIN (~) → -KAAN VoiceKin (Pres Pl2b ~) → VoiceKin (Pl2b ~) → -KI (~) → -KA VoiceKin (Pres Pl3 ~) → VoiceKin (Pl3 ~) → -KIN (~) → -KAAN VoiceKin (Pres arb ~) → VoiceKin (arb ~) → -TA-KIN (~) → -TA-KAAN VoiceKin (Pres arbb ~) → VoiceKin (arbb ~) → -TA-KI (~) → -TA-KA INeg (Cond Perf Sg1) → -ISI (Perf Sg1) → OLISI (Sg1) → OLISI INeg (Cond Perf Sg1b) → -ISI (Perf Sg1b) → OLISI (Sg1b) → OLIS/OIS INeg (Cond Perf Sg2) → -ISI (Perf Sg2) → OLISI (Sg2) → OLISI INeg (Cond Perf Sg2b) → -ISI (Perf Sg2b) → OLISI (Sg2b) → OLIS/OIS INeg (Cond Perf Sg3) → -ISI (Perf Sg3) → OLISI (Sg3) → OLISI INeg (Cond Perf 3b) → -ISI (Perf 3b) → OLISI (3b) → OLIS/OIS INeg (Cond Perf Pl1) → -ISI (Perf Pl1) → OLISI (Pl1) → OLISI INeg (Cond Perf Pl1arb) → -ISI (Perf Pl1arb) → OLISI (Pl1arb) → OIS INeg (Cond Perf Pl2) → -ISI (Perf Pl2) → OLISI (Pl2) → OLISI INeg (Cond Perf Pl2b) → -ISI (Perf Pl2b) → OLISI (Pl2b) → OLIS/OIS INeg (Cond Perf Pl3) → -ISI (Perf Pl3) → OLISI (Pl3) → OLISI INeg (Cond Perf arb) → -ISI (Perf arb) → OLISI (arb) → OLISI INeg (Cond Perf arbb) → -ISI (Perf arbb) → OLISI (arbb) → OLTAIS
IKin (Cond Perf Sg1) → -ISI-KIN (Perf Sg1) → OLISI-KIN (Sg1) → OLISINKIN IKin (Cond Perf Sg1b) → -ISI-KIN (Perf Sg1b) → OLISI-KIN (Sg1b) → OISINKI IKin (Cond Perf Sg2) → -ISI-KIN (Perf Sg2) → OLISI-KIN (Sg2) → OLISITKIN IKin (Cond Perf Sg2b) → -ISI-KIN (Perf Sg2b) → OLISI-KIN (Sg2b) → OISITKI IKin (Cond Perf Sg3) → -ISI-KIN (Perf Sg3) → OLISI-KIN (Sg3) → OLISIKIN
INegKin (Cond Perf Sg1) → -ISIKAAN (Perf Sg1) → OLISIKAAN (Sg1) → OLISIKAAN INegKin (Cond Perf Sg1b) → -ISIKAAN (Perf Sg1b) → OLISIKAAN (Sg1b) → OLISKA/OISKA INegKin (Cond Perf Sg2) → -ISIKAAN (Perf Sg2) → OLISIKAAN (Sg2) → OLISIKAAN INegKin (Cond Perf Sg2b) → -ISIKAAN (Perf Sg2b) → OLISIKAAN (Sg2b) → OLISKA/OISKA INegKin (Cond Perf Sg3) → -ISIKAAN (Perf Sg3) → OLISIKAAN (Sg3) → OLISIKAAN
IKin (Cond Perf 3b) → -ISI-KIN (Perf 3b) → OLISI-KIN (3b) → OISKI/OLISKI
INegKin (Cond Perf 3b) → -ISIKAAN (Perf 3b) → OLISIKAAN (3b) → OLISKA/OISKA
IKin (Cond Perf Pl1) → -ISI-KIN (Perf Pl1) → OLISI-KIN (Pl1) → OLISIMMEKIN
INegKin (Cond Perf Pl1) → -ISIKAAN (Perf Pl1) → OLISIKAAN (Pl1) → OLISIKAAN
IKin (Cond Perf Pl1arb) → -ISI-KIN (Perf Pl1arb) → OLISI-KIN (Pl1arb) → OISKI
INegKin (Cond Perf Pl1arb) → -ISIKAAN (Perf Pl1arb) → OLISIKAAN (Pl1arb) → OLISKA/OISKA
IKin (Cond Perf Pl2) → -ISI-KIN (Perf Pl2) → OLISI-KIN (Pl2) → OLISITTEKIN IKin (Cond Perf Pl2b) → -ISI-KIN (Perf Pl2b) → OLISI-KIN (Pl2b) → OISITTEKI IKin (Cond Perf Pl3) → -ISI-KIN (Perf Pl3) → OLISI-KIN (Pl3) → OLISIVATKIN IKin (Cond Perf arb) → -ISI-KIN (Perf arb) → OLISI-KIN (arb) → OLISIKIN IKin (Cond Perf arbb) → -ISI-KIN (Perf arbb) → OLISI-KIN (arbb) → OLTAISKI
INegKin (Cond Perf Pl2) → -ISIKAAN (Perf Pl2) → OLISIKAAN (Pl2) → OLISIKAAN INegKin (Cond Perf Pl2b) → -ISIKAAN (Perf Pl2b) → OLISIKAAN (Pl2b) → OLISIKA/OISKA INegKin (Cond Perf Pl3) → -ISIKAAN (Perf Pl3) → OLISIKAAN (Pl3) → OLISIKAAN INegKin (Cond Perf arb) → -ISIKAAN (Perf arb) → OLISIKAAN (arb) → OLISIKAAN INegKin (Cond Perf arbb) → -ISIKAAN (Perf arbb) → OLISIKAAN (arbb) → OLTAISKA
Voice (Perf Sg1) → -NUT (Sg1) → -NUT Voice (Perf Sg2) → -NUT (Sg2) → -NUT Voice (Perf Sg3) → -NUT (Sg3) → -NUT Voice (Perf Pl1) → -NUT (Pl1) → -NEET Voice (Perf Pl1arb) → -NUT (Pl1arb) → -TU Voice (Perf Pl2) → -NUT (Pl2) → -NEET Voice (Perf Pl2b) → -NUT (Pl2b) → -NU Voice (Perf Pl3) → -NUT (Pl3) → -NEET Voice (Perf arb) → -NUT (arb) → -TU Voice (Perf arbb) → -NUT (arbb) → -TU
Neg (Cond Perf Sg1) → E- (Perf Sg1) → E- (Sg1) → EN Neg (Cond Perf Sg2) → E- (Perf Sg2) → E- (Sg2) → ET Neg (Cond Perf Sg3) → E- (Perf Sg3) → E- (Sg3) → EI Neg (Cond Perf Pl1) → E- (Perf Pl1) → E- (Pl1) → EMME Neg (Cond Perf Pl1arb) → E- (Perf Pl1arb) → E- (Pl1arb) → EI Neg (Cond Perf Pl2) → E- (Perf Pl2) → E- (Pl2) → ETTE Neg (Cond Perf Pl2b) → E- (Perf Pl2b) → E- (Pl2b) → ETTE Neg (Cond Perf Pl3) → E- (Perf Pl3) → E- (Pl3) → EVAT Neg (Cond Perf arb) → E- (Perf arb) → E- (arb) → EI Neg (Cond Perf arbb) → E- (Perf arbb) → E- (arbb) → EI
VoiceKin (Perf Sg1) → -NUTKIN (Sg1) → -NUTKIN VoiceKin (Perf Sg2) → -NUTKIN (Sg2) → -NUTKIN VoiceKin (Perf Sg3) → -NUTKIN (Sg3) → -NUTKIN VoiceKin (Perf Pl1) → -NUTKIN (Pl1) → -NEETKIN VoiceKin (Perf Pl1arb) → -NUTKIN (Pl1arb) → -TUKI VoiceKin (Perf Pl2) → -NUTKIN (Pl2) → -NEETKIN VoiceKin (Perf Pl2b) → -NUTKIN (Pl2 b) → -NUKI VoiceKin (Perf Pl3) → -NUTKIN (Pl3) → -NEETKIN VoiceKin (Perf arb) → -NUTKIN (arb) → -TUKIN VoiceKin (Perf arb b) → -NUTKIN (arb b) → -TUKI
VoiceKin (Perf Sg1 ~) → -NUTKIN (Sg1 ~) → -NUTKIN (~) → -NUTKAAN VoiceKin (Perf Sg2 ~) → -NUTKIN (Sg2 ~) → -NUTKIN (~) → -NUTKAAN VoiceKin (Perf Sg3 ~) → -NUTKIN (Sg3 ~) → -NUTKIN (~) → -NUTKAAN VoiceKin (Perf Pl1 ~) → -NUTKIN (Pl1 ~) → -NEETKIN (~) → -NEETKAAN VoiceKin (Perf Pl1arb ~) → -NUTKIN (Pl1arb ~) → -TUKI (~) → -TUKA VoiceKin (Perf Pl2 ~) → -NUTKIN (Pl2 ~) → -NEETKIN (~) → -NEETKAAN VoiceKin (Perf Pl2 b ~) → -NUTKIN (Pl2 b ~) → -NUKI (~) → -NUKA VoiceKin (Perf Pl3 ~) → -NUTKIN (Pl3 ~) → -NEETKIN (~) → -NEETKAAN VoiceKin (Perf arb ~) → -NUTKIN (arb ~) → -TUKIN (~) → -TUKAAN VoiceKin (Perf arb b ~) → -NUTKIN (arb b ~) → -TUKI (~) → -TUKA
LEHETŐSÉGI MÓD presens: I (Pot Pres Sg1) → -NE- (Pres Sg1) → -NE- (Sg1) → -NEN I (Pot Pres Sg2) → -NE- (Pres Sg2) → -NE- (Sg2) → -NET I (Pot Pres Sg3) → -NE- (Pres Sg3) → -NE- (Sg3) → -NEE I (Pot Pres Pl1) → -NE- (Pres Pl1) → -NE- (Pl1) →-NEMME
INeg (Pot Pres Sg1) → -NE (Pres Sg1) → -NE (Sg1) → -NEK (K-ból gégezh) INeg (Pot Pres Sg2) → -NE (Pres Sg2) → -NE (Sg2) → -NEK (K-ból gégezh) INeg (Pot Pres Sg3) → -NE (Pres Sg3) → -NE (Sg3) → -NEK (K-ból gégezh) INeg (Pot Pres Pl1) → -NE (Pres Pl1) → -NE (Pl1) → -NEK (K-ból gégezh)
I (Pot Pres Pl1arb) → -NE- (Pres Pl1arb) → -NE- (Pl1arb) →-NEEN
INeg (Pot Pres Pl1arb) → -NE (Pres Pl1arb) → -NE (Pl1arb) → -NEK (K-ból gégezh)
I (Pot Pres Pl2) → -NE- (Pres Pl2) → -NE- (Pl2) →-NETTE I (Pot Pres Pl2b) → -NE- (Pres Pl2b) → -NE- (Pl2b) →-NETTE I (Pot Pres Pl3) → -NE- (Pres Pl3) → -NE- (Pl3) →-NEVAT I (Pot Pres arb) → -NE- (Pres arb) → -NE- (arb) →-NEEN I (Pot Pres arbb) → -NE- (Pres arbb) → -NE- (arbb) →-NEEN
INeg (Pot Pres Pl2) → -NE (Pres Pl2) → -NE (Pl2) → -NEK (K-ból gégezh) INeg (Pot Pres Pl2b) → -NE (Pres Pl2b) → -NE (Pl2b) → -NEK (K-ból gzh) INeg (Pot Pres Pl3) → -NE (Pres Pl3) → -NE (Pl3) → -NEK (K-ból gégezh) INeg (Pot Pres arb) → -NE (Pres arb) → -NE (arb) → -NEK (K-ból gégezh) INeg (Pot Pres arbb) → -NE (Pres arbb) → -NE (arbb) → -NEK (K-ból gzh)
IKin (Pot Pres Sg1) → -NE-KIN (Pres Sg1) → -NE-KIN (Sg1) → -NENKIN IKin (Pot Pres Sg2) → -NE-KIN (Pres Sg2) → -NE-KIN (Sg2) → -NETKIN IKin (Pot Pres Sg3) → -NE-KIN (Pres Sg3) → -NE-KIN (Sg3) → -NEEKIN
INegKin (Pot Pres Sg1) → -NEKAAN (Pres Sg1) → -NEKAAN (Sg1) → -NEKKAAN (1.K-ból gégezh) INegKin (Pot Pres Sg2) → -NEKAAN (Pres Sg2) → -NEKAAN (Sg2) → -NEKKAAN (1.K-ból gégezh) INegKin (Pot Pres Sg3) → -NEKAAN (Pres Sg3) → -NEKAAN (Sg3) → -NEKKAAN (1.K-ból gégezh)
IKin (Pot Pres Pl1) → -NE-KIN (Pres Pl1) → -NE-KIN (Pl1) →-NEMMEKIN
INegKin (Pot Pres Pl1) → -NEKAAN (Pres Pl1) → -NEKAAN (Pl1) → -NEKKAAN (1.K-ból gégezh)
IKin (Pot Pres Pl1arb) → -NE-KIN (Pres Pl1arb) → -NE-KIN (Pl1arb) →-NEENKI
INegKin (Pot Pres Pl1arb) → -NEKAAN (Pres Pl1arb) → -NEKAAN (Pl1arb) → -NEKKA (1.K-ból gégezh)
IKin (Pot Pres Pl2) → -NE-KIN (Pres Pl2) → -NE-KIN (Pl2) →-NETTEKIN IKin (Pot Pres Pl2b) → -NE-KIN (Pres Pl2b) → -NE-KIN (Pl2b) →-NETTEKI IKin (Pot Pres Pl3) → -NE-KIN (Pres Pl3) → -NE-KIN (Pl3) →-NEVATKIN IKin (Pot Pres arb) → -NE-KIN (Pres arb) → -NE-KIN (arb) →-NEENKIN IKin (Pot Pres arbb) → -NE-KIN (Pres arbb) → -NE-KIN (arbb) →-NEENKI
INegKin (Pot Pres Pl2) → -NEKAAN (Pres Pl2) → -NEKAAN (Pl2) → -NEKKAAN (1.K-ból gégezh) INegKin (Pot Pres Pl2b) → -NEKAAN (Pres Pl2b) → -NEKAAN (Pl2b) → -NEKKA (1.K-ból gzh) INegKin (Pot Pres Pl3) → -NEKAAN (Pres Pl3) → -NEKAAN (Pl3) → -NEKKAAN (1.K-ból gégezh) INegKin (Pot Pres arb) → -NEKAAN (Pres arb) → -NEKAAN (arb) → -NEKKAAN (1.K-ból gégezh) INegKin (Pot Pres arbb) → -NEKAAN (Pres arbb) → -NEKAAN (arbb) → -NEKKA (1.K-ból gégezh)
Voice (Pres Sg1) → Voice (Sg1) → $ Voice (Pres Sg2) → Voice (Sg2) → $ Voice (Pres Sg3) → Voice (Sg3) → $ Voice (Pres Pl1) → Voice (Pl1) → $ Voice (Pres Pl1arb) → Voice (Pl1arb) → -TAVoice (Pres Pl2) → Voice (Pl2) → $ Voice (Pres Pl2b) → Voice (Pl2b) → $ Voice (Pres Pl3) → Voice (Pl3) → $ Voice (Pres arb) → Voice (arb) → -TAVoice (Pres arbb) → Voice (arbb) → -TA-
Neg (Pot Pres Sg1) → E- (Pres Sg1) → E- (Sg1) → EN Neg (Pot Pres Sg2) → E- (Pres Sg2) → E- (Sg2) → ET Neg (Pot Pres Sg3) → E- (Pres Sg3) → E- (Sg3) → EI Neg (Pot Pres Pl1) → E- (Pres Pl1) → E- (Pl1) → EMME Neg (Pot Pres Pl1arb) → E- (Pres Pl1arb) → E- (Pl1arb) → EI Neg (Pot Pres Pl2) → E- (Pres Pl2) → E- (Pl2) → ETTE Neg (Pot Pres Pl2b) → E- (Pres Pl2b) → E- (Pl2b) → ETTE Neg (Pot Pres Pl3) → E- (Pres Pl3) → E- (Pl3) → EVAT Neg (Pot Pres arb) → E- (Pres arb) → E- (arb) → EI Neg (Pot Pres arbb) → E- (Pres arbb) → E- (arbb) → EI
VoiceKin (Pres Sg1) → VoiceKin (Sg1) → -KIN VoiceKin (Pres Sg2) → VoiceKin (Sg2) → -KIN VoiceKin (Pres Sg3) → VoiceKin (Sg3) → -KIN VoiceKin (Pres Pl1) → VoiceKin (Pl1) → -KIN VoiceKin (Pres Pl1arb) → VoiceKin (Pl1arb) → -TA-KI VoiceKin (Pres Pl2) → VoiceKin (Pl2) → -KIN VoiceKin (Pres Pl2b) → VoiceKin (Pl2b) → -KI VoiceKin (Pres Pl3) → VoiceKin (Pl3) → -KIN VoiceKin (Pres arb) → VoiceKin (arb) → -TA-KIN VoiceKin (Pres arbb) → VoiceKin (arbb) → -TA-KI
VoiceKin (Pres Sg1 ~) → VoiceKin (Sg1 ~) → -KIN (~) → -KAAN VoiceKin (Pres Sg2 ~) → VoiceKin (Sg2 ~) → -KIN (~) → -KAAN VoiceKin (Pres Sg3 ~) → VoiceKin (Sg3 ~) → -KIN (~) → -KAAN VoiceKin (Pres Pl1 ~) → VoiceKin (Pl1 ~) → -KIN (~) → -KAAN VoiceKin (Pres Pl1arb ~) → VoiceKin (Pl1arb ~) → -TA-KI (~) → -TA-KA VoiceKin (Pres Pl2 ~) → VoiceKin (Pl2 ~) → -KIN (~) → -KAAN VoiceKin (Pres Pl2b ~) → VoiceKin (Pl2b ~) → -KI (~) → -KA VoiceKin (Pres Pl3 ~) → VoiceKin (Pl3 ~) → -KIN (~) → -KAAN VoiceKin (Pres arb ~) → VoiceKin (arb ~) → -TA-KIN (~) → -TA-KAAN VoiceKin (Pres arbb ~) → VoiceKin (arbb ~) → -TA-KI (~) → -TA-KA
perfectum: I (Pot Perf Sg1) → -NE- (Perf Sg1) → LIENE- (Sg1) → LIENEN I (Pot Perf Sg2) → -NE- (Perf Sg2) → LIENE- (Sg2) → LIENET I (Pot Perf Sg3) → -NE- (Perf Sg3) → LIENE- (Sg3) → LIENEE I (Pot Perf Pl1) → -NE- (Perf Pl1) → LIENE- (Pl1) → LIENEMME I (Pot Perf Pl1arb) → -NE- (Perf Pl1arb) → LIENE- (Pl1arb) → LIENEE I (Pot Perf Pl2) → -NE- (Perf Pl2) → LIENE- (Pl2) → LIENETTE I (Pot Perf Pl2b) → -NE- (Perf Pl2b) → LIENE- (Pl2b) → LIENETTE I (Pot Perf Pl3) → -NE- (Perf Pl3) → LIENE- (Pl3) → LIENEVAT I (Pot Perf arb) → -NE- (Perf arb) → LIENE- (arb) → LIENEE I (Pot Perf arbb) → -NE- (Perf arbb) → LIENE- (arbb) → OLTANEEN
INeg (Pot Perf Sg1) → -NE (Perf Sg1) → LIENE (Sg1) → LIENEK (K-ból gégezh) INeg (Pot Perf Sg2) → -NE (Perf Sg2) → LIENE (Sg2) → LIENEK (K-ból gégezh) INeg (Pot Perf Sg3) → -NE (Perf Sg3) → LIENE (Sg3) → LIENEK (K-ból gégezh) INeg (Pot Perf Pl1) → -NE (Perf Pl1) → LIENE (Pl1) → LIENEK (K-ból gégezh) INeg (Pot Perf Pl1arb) → -NE (Perf Pl1arb) → LIENE (Pl1arb) → LIENEK (K-ból gégezh) INeg (Pot Perf Pl2) → -NE (Perf Pl2) → LIENE (Pl2) → LIENEK (K-ból gégezh) INeg (Pot Perf Pl2b) → -NE (Perf Pl2b) → LIENE (Pl2b) → LIENEK (K-ból gégezh) INeg (Pot Perf Pl3) → -NE (Perf Pl3) → LIENE (Pl3) → LIENEK (K-ból gégezh) INeg (Pot Perf arb) → -NE (Perf arb) → LIENE (arb) → LIENEK (K-ból gégezh) INeg (Pot Perf arbb) → -NE (Perf arbb) → LIENE (arbb) → OLTANEK (K-ból gégezh)
IKin (Pot Perf Sg1) → -NE-KIN (Perf Sg1) → LIENE-KIN (Sg1) → LIENENKIN IKin (Pot Perf Sg2) → -NE-KIN (Perf Sg2) → LIENE-KIN (Sg2) → LIENETKIN IKin (Pot Perf Sg3) → -NE-KIN (Perf Sg3) → LIENE-KIN (Sg3) → LIENEEKIN
INegKin (Pot Perf Sg1) → -NEKAAN (Perf Sg1) → LIENEKAAN (Sg1) → LIENEKKAAN (1.K→gzh) INegKin (Pot Perf Sg2) → -NEKAAN (Perf Sg2) → LIENEKAAN (Sg2) → LIENEKKAAN (1.K→gzh) INegKin (Pot Perf Sg3) → -NEKAAN (Perf Sg3) → LIENEKAAN (Sg3) → LIENEKKAAN (1.K→gzh)
IKin (Pot Perf Pl1) → -NE-KIN (Perf Pl1) → LIENE-KIN (Pl1) → LIENEMMEKIN
INegKin (Pot Perf Pl1) → -NEKAAN (Perf Pl1) → LIENEKAAN (Pl1) → LIENEKKAAN (1.K→gzh)
IKin (Pot Perf Pl1arb) → -NE-KIN (Perf Pl1arb) → LIENE-KIN (Pl1arb) → LIENEEKI
INegKin (Pot Perf Pl1arb) → -NEKAAN (Perf Pl1arb) → LIENEKAAN (Pl1arb) → LIENEKKA (1.K→gzh)
IKin (Pot Perf Pl2) → -NE-KIN (Perf Pl2) → LIENE-KIN (Pl2) → LIENETTEKIN
INegKin (Pot Perf Pl2) → -NEKAAN (Perf Pl2) → LIENEKAAN (Pl2) → LIENEKKAAN (1.K→gzh)
IKin (Pot Perf Pl2b) → -NE-KIN (Perf Pl2b) → LIENE-KIN (Pl2b) → LIENETTEKI
INegKin (Pot Perf Pl2b) → -NEKAAN (Perf Pl2b) → LIENEKAAN (Pl2b) → LIENEKKA (1.K→gzh)
IKin (Pot Perf Pl3) → -NE-KIN (Perf Pl3) → LIENE-KIN (Pl3) → LIENEVATKIN IKin (Pot Perf arb) → -NE-KIN (Perf arb) → LIENE-KIN (arb) → LIENEEKIN
INegKin (Pot Perf Pl3) → -NEKAAN (Perf Pl3) → LIENEKAAN (Pl3) → LIENEKKAAN (1.K→gzh) INegKin (Pot Perf arb) → -NEKAAN (Perf arb) → LIENEKAAN (arb) → LIENEKKAAN (1.K→gzh)
IKin (Pot Perf arbb) → -NE-KIN (Perf arbb) → LIENE-KIN (arbb) → OLTANEENKI
INegKin (Pot Perf arbb) → -NEKAAN (Perf arbb) → LIENEKAAN (arbb) → OLTANEKKA (1.K→gzh)
Voice (Perf Sg1) → -NUT (Sg1) → -NUT Voice (Perf Sg2) → -NUT (Sg2) → -NUT Voice (Perf Sg3) → -NUT (Sg3) → -NUT Voice (Perf Pl1) → -NUT (Pl1) → -NEET Voice (Perf Pl1arb) → -NUT (Pl1arb) → -TU Voice (Perf Pl2) → -NUT (Pl2) → -NEET Voice (Perf Pl2b) → -NUT (Pl2b) → -NU Voice (Perf Pl3) → -NUT (Pl3) → -NEET Voice (Perf arb) → -NUT (arb) → -TU Voice (Perf arbb) → -NUT (arbb) → -TU
Neg (Pot Perf Sg1) → E- (Perf Sg1) → E- (Sg1) → EN Neg (Pot Perf Sg2) → E- (Perf Sg2) → E- (Sg2) → ET Neg (Pot Perf Sg3) → E- (Perf Sg3) → E- (Sg3) → EI Neg (Pot Perf Pl1) → E- (Perf Pl1) → E- (Pl1) → EMME Neg (Pot Perf Pl1arb) → E- (Perf Pl1arb) → E- (Pl1arb) → EI Neg (Pot Perf Pl2) → E- (Perf Pl2) → E- (Pl2) → ETTE Neg (Pot Perf Pl2b) → E- (Perf Pl2b) → E- (Pl2b) → ETTE Neg (Pot Perf Pl3) → E- (Perf Pl3) → E- (Pl3) → EVAT Neg (Pot Perf arb) → E- (Perf arb) → E- (arb) → EI Neg (Pot Perf arbb) → E- (Perf arbb) → E- (arbb) → EI
VoiceKin (Perf Sg1) → -NUTKIN (Sg1) → -NUTKIN VoiceKin (Perf Sg2) → -NUTKIN (Sg2) → -NUTKIN VoiceKin (Perf Sg3) → -NUTKIN (Sg3) → -NUTKIN VoiceKin (Perf Pl1) → -NUTKIN (Pl1) → -NEETKIN VoiceKin (Perf Pl1arb) → -NUTKIN (Pl1arb) → -TUKI VoiceKin (Perf Pl2) → -NUTKIN (Pl2) → -NEETKIN VoiceKin (Perf Pl2b) → -NUTKIN (Pl2b) → -NUKI VoiceKin (Perf Pl3) → -NUTKIN (Pl3) → -NEETKIN VoiceKin (Perf arb) → -NUTKIN (arb) → -TUKIN VoiceKin (Perf arbb) → -NUTKIN (arbb) → -TUKI
FELSZÓLÍTÓ MÓD (nincs Sg1 formája) presens: I (Imp Pres Sg2) → -K- (Pres Sg2) → -K- (Sg2) → -K (gégezárh) I (Imp Pres Sg3) → -K- (Pres Sg3) → -K- (Sg3) → -KOON I (Imp Pres Pl1) → -K- (Pres Pl1) → -K- (Pl1) →-KAAMME I (Imp Pres Pl1arb) → -K- (Pres Pl1arb) → -K- (Pl1arb) → -AN I (Imp Pres Pl2) → -K- (Pres Pl2) → -K- (Pl2) →-KAA I (Imp Pres Pl2b) → -K- (Pres Pl2b) → -K- (Pl2b) →-KAA I (Imp Pres Pl3) → -K- (Pres Pl3) → -K- (Pl3) → -KOOT I (Imp Pres arb) → -K- (Pres arb) → -K- (arb) →-KOON I (Imp Pres arbb) → -K- (Pres arbb) → -K- (arbb) →-AN IKin (Imp Pres Sg2) → -K-KIN (Pres Sg2) → -K-KIN (Sg2) → -KKIN (gégezárh) IKin (Imp Pres Sg3) → -K-KIN (Pres Sg3) → -K-KIN (Sg3) →-KOONKIN IKin (Imp Pres Pl1) → -K-KIN (Pres Pl1) → -K-KIN (Pl1) →-KAAMMEKIN IKin (Imp Pres Pl1arb) → -K-KIN (Pres Pl1arb) → -K-KIN (Pl1arb) → -ANKI IKin (Imp Pres Pl2) → -K-KIN (Pres Pl2) → -K-KIN (Pl2) →-KAAKIN IKin (Imp Pres Pl2b) → -K-KIN (Pres Pl2b) → -K-KIN (Pl2b) →-KAAKI IKin (Imp Pres Pl3) → -K-KIN (Pres Pl3) → -K-KIN (Pl3) →-KOOTKIN IKin (Imp Pres arb) → -K-KIN (Pres arb) → -K-KIN (arb) →-KOONKIN IKin (Imp Pres arbb) → -K-KIN (Pres arbb) → -K-KIN (arbb) →-ANKI
VoiceKin (Perf Sg1 ~) → -NUTKIN (Sg1 ~) → -NUTKIN (~) → -NUTKAAN VoiceKin (Perf Sg2 ~) → -NUTKIN (Sg2 ~) → -NUTKIN (~) → -NUTKAAN VoiceKin (Perf Sg3 ~) → -NUTKIN (Sg3 ~) → -NUTKIN (~) → -NUTKAAN VoiceKin (Perf Pl1 ~) → -NUTKIN (Pl1 ~) → -NEETKIN (~) → -NEETKAAN VoiceKin (Perf Pl1arb ~) → -NUTKIN (Pl1arb ~) → -TUKI (~) → -TUKA VoiceKin (Perf Pl2 ~) → -NUTKIN (Pl2 ~) → -NEETKIN (~) → -NEETKAAN VoiceKin (Perf Pl2b ~) → -NUTKIN (Pl2b ~) → -NUKI (~) → -NUKA VoiceKin (Perf Pl3 ~) → -NUTKIN (Pl3 ~) → -NEETKIN (~) → -NEETKAAN VoiceKin (Perf arb ~) → -NUTKIN (arb ~) → -TUKIN (~) → -TUKAAN VoiceKin (Perf arbb ~) → -NUTKIN (arbb ~) → -TUKI (~) → -TUKA
INeg (Imp Pres Sg2) → -K (Pres Sg2) → -K (Sg2) → -K (gzh) INeg (Imp Pres Sg3) → -K (Pres Sg3) → -K (Sg3) → -KO INeg (Imp Pres Pl1) → -K (Pres Pl1) → -K (Pl1) → -KO INeg (Imp Pres Pl1arb) → -K (Pres Pl1arb) → -K (Pl1arb) → -K (gzh) INeg (Imp Pres Pl2) → -K (Pres Pl2) → -K (Pl2) → -KO INeg (Imp Pres Pl2b) → -K (Pres Pl2b) → -K (Pl2b) → -KO INeg (Imp Pres Pl 3) → -K (Pres Pl3) → -K (Pl3) → -KO INeg (Imp Pres arb) → -K (Pres arb) → -K (arb) → -KO INeg (Imp Pres arbb) → -K (Pres arbb) → -K (arbb) → -K (gzh) INegKin (Imp Pres Sg2) → -KKAAN (Pres Sg2) → -KKAAN (Sg2) → -KKAAN (1.K→gzh) INegKin (Imp Pres Sg3) → -KKAAN (Pres Sg3) → -KKAAN (Sg3) → -KOKAAN INegKin (Imp Pres Pl1) → -KKAAN (Pres Pl1) → -KKAAN (Pl1) → -KOKAAN INegKin (Imp Pres Pl1arb) → -KKAAN (Pres Pl1arb) → -KKAAN (Pl1arb) → -KKA (1.K→gzh) INegKin (Imp Pres Pl2) → -KKAAN (Pres Pl2) → -KKAAN (Pl2) → -KOKAAN INegKin (Imp Pres Pl2b) → -KKAAN (Pres Pl2b) → -KKAAN (Pl2b) → -KOKA INegKin (Imp Pres Pl3) → -KKAAN (Pres Pl3) → -KKAAN (Pl3) → -KOKAAN INegKin (Imp Pres arb) → -KKAAN (Pres arb) → -KKAAN (arb) → -KOKAAN INegKin (Imp Pres arbb) → -KKAAN (Pres arbb) → -KKAAN (arbb) → -KKA (1K→gzh)
Voice (Pres Sg2) → Voice (Sg2) → $ Voice (Pres Sg3) → Voice (Sg3) → $ Voice (Pres Pl1) → Voice (Pl1) → $ Voice (Pres Pl1arb) → Voice (Pl1arb) → -TAVoice (Pres Pl2) → Voice (Pl2) → $ Voice (Pres Pl2b) → Voice (Pl2b) → $ Voice (Pres arb) → Voice (arb) → -TAVoice (Pres arbb) → Voice (arbb) → -TA-
Neg (Imp Pres Sg2) → ÄL- (Pres Sg2) → ÄL- (Sg2) → ÄLÄ Neg (Imp Pres Sg3) → ÄL- (Pres Sg3) → ÄL- (Sg3) → ÄLKÖÖN Neg (Imp Pres Pl1) → ÄL- (Pres Pl1) → ÄL- (Pl1) → ÄLKÄÄMME Neg (Imp Pres Pl1arb) → ÄL- (Pres Pl1arb) → ÄL- (Pl1arb) → EI Neg (Imp Pres Pl2) → ÄL- (Pres Pl2) → ÄL- (Pl2) → ÄLKÄÄ Neg (Imp Pres Pl2b) → ÄL- (Pres Pl2b) → ÄL- (Pl2b) → ÄLKÄÄ Neg (Imp Pres arb) → ÄL- (Pres arb) → ÄL- (arb) → ÄLKÖÖN Neg (Imp Pres arbb) → ÄL- (Pres arbb) → ÄL- (arbb) → EI
VoiceKin (Pres Sg2) → VoiceKin (Sg2) → -KIN VoiceKin (Pres Sg3) → VoiceKin (Sg3) → -KIN VoiceKin (Pres Pl1) → VoiceKin (Pl1) → -KIN
VoiceKin (Pres Sg2 ~) → VoiceKin (Sg2 ~) → -KIN (~) → -KAAN VoiceKin (Pres Sg3 ~) → VoiceKin (Sg3 ~) → -KIN (~) → -KAAN VoiceKin (Pres Pl1 ~) → VoiceKin (Pl1 ~) → -KIN (~) → -KAAN
VoiceKin (Pres Pl1arb) → VoiceKin (Pl1arb) → -TA-KI
VoiceKin (Pres Pl1arb ~) → VoiceKin (Pl1arb ~) → -TA-KI (~) → -TA-KA
VoiceKin (Pres Pl2) → VoiceKin (Pl2) → -KIN VoiceKin (Pres Pl2b) → VoiceKin (Pl2b) → -KI VoiceKin (Pres Pl3) → VoiceKin (Pl3) → -KIN VoiceKin (Pres arb) → VoiceKin (arb) → -TA-KIN VoiceKin (Pres arbb) → VoiceKin (arbb) → -TA-KI
VoiceKin (Pres Pl2 ~) → VoiceKin (Pl2 ~) → -KIN (~) → -KAAN VoiceKin (Pres Pl2b ~) → VoiceKin (Pl2b ~) → -KI (~) → -KA VoiceKin (Pres Pl3 ~) → VoiceKin (Pl3 ~) → -KIN (~) → -KAAN VoiceKin (Pres arb ~) → VoiceKin (arb ~) → -TA-KIN (~) → -TA-KAAN VoiceKin (Pres arbb ~) → VoiceKin (arbb ~) → -TA-KI (~) → -TA-KA
perfectum: I (Imp Perf Sg2) → -K- (Perf Sg2) → OLEK- (Sg2) → OLEK (K-ból gzh)
INeg (Imp Perf Sg2) → -K (Perf Sg2) → OLEK (Sg2) → OLEK (K→gzh)
I (Imp Perf Sg3) → -K- (Perf Sg3) → OLEK- (Sg3) → OLKOON I (Imp Perf Pl1) → -K- (Perf Pl1) → OLEK- (Pl1) → OLKAAMME
INeg (Imp Perf Sg3) → -K (Perf Sg3) → OLEK (Sg3) → OLKO INeg (Imp Perf Pl1) → -K (Perf Pl1) → OLEK (Pl1) → OLKO
I (Imp Perf Pl1arb) → -K- (Perf Pl1arb) → OLEK- (Pl1arb) → OLLAAN
INeg (Imp Perf Pl1arb) → -K (Perf Pl1arb) → OLEK (Pl1arb) → OLLAK (K→gzh)
I (Imp Perf Pl2) → -K- (Perf Pl2) → OLEK- (Pl2) → OLKAA I (Imp Perf Pl2b) → -K- (Perf Pl2b) → OLEK- (Pl2b) → OLKAA I (Imp Perf Pl3) → -K- (Perf Pl3) → OLEK- (Pl3) → OLKOOT I (Imp Perf arb) → -K- (Perf arb) → OLEK- (arb) → OLKOON
INeg (Imp Perf Pl2) → -K (Perf Pl2) → OLEK (Pl2) → OLKO INeg (Imp Perf Pl2b) → -K (Perf Pl2b) → OLEK (Pl2b) → OLKO INeg (Imp Perf Pl3) → -K (Perf Pl3) → OLEK (Pl3) → OLKO INeg (Imp Perf arb) → -K (Perf arb) → OLEK (arb) → OLKO
I (Imp Perf arbb) → -K- (Perf arbb) → OLEK- (arbb) → OLLAAN
INeg (Imp Perf arbb) → -K (Perf arbb) → OLEK (arbb) → OLLAK (K→gzh)
IKin (Imp Perf Sg2) → -K-KIN (Perf Sg2) → OLEK-KIN (Sg2) → OLEKKIN (K-ból gzh) IKin (Imp Perf Sg3) → -K-KIN (Perf Sg3) → OLEK-KIN (Sg3) → OLKOONKIN IKin (Imp Perf Pl1) → -K-KIN (Perf Pl1) → OLEK-KIN (Pl1) → OLKAAMMEKIN IKin (Imp Perf Pl1arb) → -K-KIN (Perf Pl1arb) → OLEK-KIN (Pl1arb) → OLLAANKI IKin (Imp Perf Pl2) → -K-KIN (Perf Pl2) → OLEK-KIN (Pl2) → OLKAAKIN IKin (Imp Perf Pl2 b) → -K-KIN (Perf Pl2b) → OLEK-KIN (Pl2b) → OLKAAKI IKin (Imp Perf Pl3) → -K-KIN (Perf Pl3) → OLEK-KIN (Pl3) → OLKOOTKIN IKin (Imp Perf arb) → -K-KIN (Perf arb) → OLEK-KIN (arb) → OLKOONKIN IKin (Imp Perf arbb) → -K-KIN (Perf arbb) → OLEK-KIN (arbb) → OLLAANKI
INegKin (Imp Perf Sg2) → -KKAAN (Perf Sg2) → OLEKKAAN (Sg2) → OLEKKAAN (1.K→gzh) INegKin (Imp Perf Sg3) → -KKAAN (Perf Sg3) → OLEKKAAN (Sg3) → OLKOKAAN INegKin (Imp Perf Pl1) → -KKAAN (Perf Pl1) → OLEKKAAN (Pl1) → OLKOKAAN INegKin (Imp Perf Pl1arb) → -KKAAN (Perf Pl1arb) → OLEKKAAN (Pl1arb) → OLLAKKA (1.K→gzh) INegKin (Imp Perf Pl2) → -KKAAN (Perf Pl2) → OLEKKAAN (Pl2) → OLKOKAAN INegKin (Imp Perf Pl2b) → -KKAAN (Perf Pl2b) → OLEKKAAN (Pl2b) → OLKOKA INegKin (Imp Perf Pl3) → -KKAAN (Perf Pl3) → OLEKKAAN (Pl3) → OLKOKAAN INegKin (Imp Perf arb) → -KKAAN (Perf arb) → OLEKKAAN (arb) → OLKOKAAN INegKin (Imp Perf arbb) → -KKAAN (Perf arbb) → OLEKKAAN (arbb) → OLLAKKA (1.K→gzh)
Voice (Perf Sg2) → -NUT (Sg2) → -NUT Voice (Perf Sg3) → -NUT (Sg3) → -NUT Voice (Perf Pl1) → -NUT (Pl1) → -NEET Voice (Perf Pl1arb) → -NUT (Pl1arb) → -TU Voice (Perf Pl2) → -NUT (Pl2) → -NEET Voice (Perf Pl2b) → -NUT (Pl2b) → -NU Voice (Perf Pl3) → -NUT (Pl3) → -NEET Voice (Perf arb) → -NUT (arb) → -TU Voice (Perf arbb) → -NUT (arbb) → -TU
Neg (Imp Perf Sg2) → ÄL- (Perf Sg2) → ÄL- (Sg2) → ÄLÄ Neg (Imp Perf Sg3) → ÄL- (Perf Sg3) → ÄL- (Sg3) → ÄLKÖÖN Neg (Imp Perf Pl1) → ÄL- (Perf Pl1) → ÄL- (Pl1) → ÄLKÄÄMME Neg (Imp Perf Pl1arb) → ÄL- (Perf Pl1arb) → ÄL- (Pl1arb) → EI Neg (Imp Perf Pl2) → ÄL- (Perf Pl2) → ÄL- (Pl2) → ÄLKÄÄ Neg (Imp Perf Pl2b) → ÄL- (Perf Pl2b) → ÄL- (Pl2b) → ÄLKÄÄ Neg (Imp Perf Pl3) → ÄL- (Perf Pl3) → ÄL- (Pl3) → ÄLKÖÖT Neg (Imp Perf arb) → ÄL- (Perf arb) → ÄL- (arb) → ÄLKÖÖN Neg (Imp Perf arbb) → ÄL- (Perf arbb) → ÄL- (arbb) → EI
VoiceKin (Perf Sg2) → -NUTKIN (Sg2) → -NUTKIN VoiceKin (Perf Sg3) → -NUTKIN (Sg3) → -NUTKIN VoiceKin (Perf Pl1) → -NUTKIN (Pl1) → -NEETKIN VoiceKin (Perf Pl1arb) → -NUTKIN (Pl1arb) → -TUKI VoiceKin (Perf Pl2) → -NUTKIN (Pl2) → -NEETKIN VoiceKin (Perf Pl2b) → -NUTKIN (Pl2b) → -NUKI VoiceKin (Perf Pl3) → -NUTKIN (Pl3) → -NEETKIN VoiceKin (Perf arb) → -NUTKIN (arb) → -TUKIN VoiceKin (Perf arbb) → -NUTKIN (arbb) → -TUKI
VoiceKin (Perf Sg2 ~) → -NUTKIN (Sg2 ~) → -NUTKIN (~) → -NUTKAAN VoiceKin (Perf Sg3 ~) → -NUTKIN (Sg3 ~) → -NUTKIN (~) → -NUTKAAN VoiceKin (Perf Pl1 ~) → -NUTKIN (Pl1 ~) → -NEETKIN (~) → -NEETKAAN VoiceKin (Perf Pl1arb ~) → -NUTKIN (Pl1arb ~) → -TUKI (~) → -TUKA VoiceKin (Perf Pl2 ~) → -NUTKIN (Pl2 ~) → -NEETKIN (~) → -NEETKAAN VoiceKin (Perf Pl2b ~) → -NUTKIN (Pl2b ~) → -NUKI (~) → -NUKA VoiceKin (Perf Pl3 ~) → -NUTKIN (Pl3 ~) → -NEETKIN (~) → -NEETKAAN VoiceKin (Perf arb ~) → -NUTKIN (arb ~) → -TUKIN (~) → -TUKAAN VoiceKin (Perf arbb ~) → -NUTKIN (arbb ~) → -TUKI (~) → -TUKA
Kisebb különbségek az írott és a beszélt nyelvi alakok között: 1. Az írott nyelvi -NUT participium a beszélt nyelvben mindig -NU. 2. A szóvégi -n lekopik a beszélt nyelvben, így a KIN -KI alakban, míg a -KAAN -KA alakban reprezentálódik a beszélt változatnál. 3. Az előző két pontból következően a -NUTKIN is -NUKI, míg a -NUTKAAN -NUKA minden esetben a beszélt változatnál.
