2 Fajtaelismerés Újabb három fajtával bõvült a külföldön elismert kalászos gabonák sora. Albániában az állami fajtakísérletek eredményei alapján szeptember 8-án minõsítették az Mv Marsall, Mv Suba és Mv Toborzó õszi búza fajtáinkat. Fajtabemutatók • Június 8-án a Fejér Megyei Szakigazgatási Hivatal és az Agrárkamara társrendezésével szerveztük meg a kalászos fajtabemutatót a megye szakemberei részére, melyet Bódizs Tamás a Fejér Megyei Agrárkamara elnöke nyitott meg. A megye aktuális mezõgazdasági kérdéseirõl Czetnerné Kócsa Márta az MGSZH igazgatója, az Európai Uniós támogatásokról pedig István András az MVH vezetõje tartott elõadást. Ezt követõen a sok éves gyakorlat szerint zajlott a bemutató. • Június 9-én és 10-én intézetünk, az Elitmag Kft, a Prebázis Kft. és a Gabonatermesztõk Országos Szövetsége közösen rendezte meg az Országos Kalászos Szakmai Napokat és Fajtabemutatót Martonvásáron. A közel 1000 érdeklõdõt Bedõ Zoltán igazgató üdvözölte, Vancsura József a Gabonatermesztõk Országos Szövetségének elnöke „Hazai terméskilátások a termesztõk szemével” címmel tartott elõadást, Láng László osztályvezetõ a köztermesztésben lévõ Mv kalászos gabonafajtákról, Marton L. Csaba igazgatóhelyettes az intézet újabb nemesítésû hibridkukoricáiról tájékoztatta az érdeklõdõket. A tenyészkerti szemlén a fajtasort Láng László, az agrotechnikai kísérleteket Árendás Tamás mutatta be, majd a fitotronban Veisz Ottó szólt a klímaváltozási kutatások búzatermesztési vonatkozásairól. • Május 24. és július 2. között az intézet búzanemesítõi és az Elitmag Kft. specialistái 32 hazai, 4 romániai és 1 szlovákiai kalászos fajtabemutatót tartottak, és ismertették a martonvásári fajtákat. Szeptember 2-án Országos Kukorica Fajtabemutatót tartott intézetünk a Bázismag Kft., a Pannon NövényBiotechnológiai Egyesület és a Magyar Növénynemesítõk Egyesülete munkatársaival közösen Martonvásáron. Az érdeklõdõ szakemberek Vancsura József, Marton L. Csaba, Bedõ Zoltán és Oross Dénes elõadása révén tájékoz-
2011/1
tatást kaptak a kukorica piaci viszonyairól, illetve az intézet legújabb nemesítési, agrotechnikai kutatási eredményeirõl és a kukorica vetõmagellátás helyzetérõl. A szántóföldi kísérleteket Hadi Géza, Árendás Tamás és Bónis Péter mutatta be. • Augusztus 11-tõl október végéig az ország területén 41 helyen mutatta be intézetünk és a Bázismag Kft. a martonvásári nemesítésû szemes- és silókukorica hibridjeit és a napraforgó portfóliót. Határainkon kívül Szlovákiában Ekecs, Tardoskedd, Keszegfalva, Nagyfödémes és Csenke, Erdélyben Érszalacs nevû településen, illetve a Vajdaságban Újvidéken volt kukoricabemutató és szakmai tanácskozás.
Vendégeink • Bögréné Bodrogi Gabriella a Vidékfejlesztési Minisztérium Mezõgazdasági Fõosztályának vezetõje és munkatársai október 14-én meglátogatták intézetünket és tájékoztatást kaptak a kutatás prioritásairól, a tárgyi és személyi feltételekrõl, az elért eredményeinkrõl és a terveinkrõl. • Október 15-én a Külügyminisztérium delegációját fogadtuk. Szesztay Árpád a Stratégiai Tervezési Fõosztály vezetõje és Makkay Lilla a Nemzetközi Fejlesztési Együttmûködési és Humanitárius Segítségnyújtási Fõosztály vezetõje és munkatársaik az intézet mûködése, eredményeink és speciálisan a jelenlegi kutatási külkapcsolataink és a tervezett fejlesztési elképzeléseink iránt érdeklõdtek.
Kiállítások • A 19. Farmer-Expo-t augusztus 25-28. között rendezték, melyen intézetünk és a két kereskedelmi cég közösen vett részt. Az „Mv 255 szemes kukorica hibrid” címû pályázatunkkal elnyertük a vetõmag kategóriában a Termékdíjat. A vásárlátogatók részérõl elsõsorban a pannon extra és a pannon standard fajták és a vetõmagellátás helyzete iránt mutatkozott érdeklõdés. • A Bábolnai Nemzetközi Gazdanapokon – szeptember 8-11. között – a látogatók zöme a rendkívüli idõjárás miatt elõálló agrotechnikai, vetésszerkezet váltási, vetõmag ellátási kérdések iránt érdeklõdött, de voltak akik már a tavaszi vetésû növények fajtaajánlatából kértek és kaptak tájékoztatást.
Személyi hírek • Gémesné dr. Juhász Anikót intézetünk tudományos titkárát, oktatási, elõadói és tudományos teljesítményének elismeréseként június 8-án habil doktorává nyilvánította a Budapesti Corvinus Egyetem Rektora és Habilitációs Bizottsága. Szakmai sikeréhez gratulálunk, további eredményes oktatói munkát kívánva. • Ünnepélyes körülmények között, szeptember 3-án Debrecenben adták át dr. Horváth Jánosnak az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézet Kísérleti Gazdaság Vetõmag-termesztési és elõkészítõ részlege korábbi vezetõjének, az intézet mûszaki tanácsadójának a Rubin diplomát. A 91. évében járó kollégánknak szívbõl gratulálunk, jó erõt és egészséget kívánunk.
Eseménynaptár
2011/1
3
Termékdíjat kapott az Mv 255 kukoricahibrid
Ö
römmel számolunk be arról, hogy tavaly augusztusban, a Debrecenben megrendezett Farmer-Expo-n egy újabb kitûnõ kukorica fajtánk, az Mv 255 elnyerte a gazdaközönség és a kiállítók tetszését. Az Mv 255-öt Termékdíjjal tüntették ki. Ez számunkra egy nemes hagyomány továbbvitelét jelenti. A korábbi évtizedekben, években sok martonvásári hibridkukorica fajtát ért hasonló megtiszteltetés. Mindegyik fajta valamilyen különleges szerepet kapott a magyar köztermesztésben. Több évtizedre visszatekintve sem halványult el a szerepe olyan hibridjeinknek, min: az Mv DC 5, Mv DC 1, Mv MC 40, Mv DC 59, vagy az Mv DC 602. Ezen hibridek mindegyikét több millió hektáron termesztették. Tagadhatatlan szerepük a magyar hibridkukorica ipar megteremtésében, a hibridkukorica termesztés elterjesztésében. Az ezt követõ években viszont egyre speciálisabb, különlegesebb, és szerteágazóbb igények jelentkeznek a kukoricatermesztõk részérõl.
1. kép Norma
Az 1980-90-es években kevés csapadék hullott, s annak az eloszlása is kedvezõtlenebb volt. A termesztõk szárazságtûrõ, jobban alkalmazkodó hibrideket kerestek. Megszülettek a szárazságtûrõ kukoricáink, így a Norma (1. kép), amely ezeket az elvárásokat magas szinten volt képes teljesíteni. A Norma 1998-ban a Feltalálók Elsõ Olimpiáján ezüstérmet kapott, a Géniusz ’98 kiállításon pedig aranyéremmel ismerték el. Ennek az idõszaknak a mezõgazdaságát a változás, és a szakosodás jellemezte. Az állattenyésztésre szakosodott gazdák a termõterület szûkében az olyan silókukorica hibrideket keresték, melyekkel nemcsak több szárazanyag-termés, de több energia is megtermelhetõ.
Intézetünk nemesítõi felismervén az igényeket, egy sorozat kitûnõ silókukorica hibridet állítottak elõ. Elõször hagyományos, késõbb leveles (leafy) alapon. Az elsõ nagyhatású silókukorica hibridünk a Maxima (2. kép) volt, amely az ország határain kívül is népszerû lett és 2000-ben elnyerte a Farmer-Expo Termékdíját. Az Mv Silóking (3. kép) leveles hibridünk pedig 2007-ben kapta meg ugyanezt az elismerést.
2. kép Maxima
3. kép Mv Silóking
2011/1
4
1. táblázat Kisparcellás fajta-összehasonlító kísérleti eredmények Mezõgazdasági Szakigazgatási Hivatal (2005-2007) Fajták
Mv 255
Szemtermés (t/ha) %
Szemnedvesség (%)
Nõvirágzás (nap)
Szárszilárdság (%)
Érési idõ (nap)
fj (3)
9,86
105,8
17,87
73
2,6
298
FAO 200 PR39D09 PR39D81 PR38R92
1999 US 2002 US 2005 US
9,05 9,60 8,21
97,1 103,0 88,0
16,85 16,90 16,47
69 70 72
2,7 2,1 2,7
278 279 289
FAO 300 DK 440
2001 US
10,60
113,7
19,19
74
3,2
317
9,32
100,0
17,00
70
2,2
St. fajták átlaga
A mûtrágya, a növényvédõszer, a szállítás és szárítás a kukoricatermesztésben jelentékeny mennyiségû ásványi energiát igényel. Ennek a világpiaci ára egyre drágább, sõt egyre nehezebb hozzájutni is. A termelõk korlátozottan tudnak ezekkel az eszközökkel spórolni, a legnagyobb mozgásteret talán a szárítási energia felhasználás mérséklése jelentheti. Ezért megnõtt az alacsony szemnedvességgel, korán betakarítható fajták iránti kereslet, melynek az egyik eszköze a fajtamegválasztás. Persze az energia felhasználás csökkentése mellett továbbra is fontos szempont a nagy termõképesség. Intézetünkben számos ilyen fajtát sikerült kinemesíteni. Közülük 2004ben a FAO 350 érésidejû Hunor kapott Termékdíjat, amely versenytársainál jellemzõen késõbb virágzik, a szemtelítõdése és száradása viszont
olyan gyors, hogy a FAO csoport elején érõ hibridekkel együtt betakarítható. Ez párosul a nagy termõképességével, ami igen vonzóvá teszi termesztését. Úgy gondoltuk, hogy érdemes továbbmenni ezen az úton, amihez megfelelõ tartalékaink vannak. Legújabban az Mv 255 hibridet sikerült elõállítani (4. kép), amely a fenti nemesítési célkitûzésünk egy kiemelkedõ megvalósult alkotása. Az Mv 255 2010-ben részesült Termékdíj elismerésben. Az Mv 255 hibridet azért tartjuk kiemelkedõ eredménynek, mert bár mint FAO 400-as hibrid virágzik, mégis jellemzõen a FAO 200-as kategóriában érik. Ez azt jelenti, hogy a késõbbi érésû hibridek nagy termõpotenciája szerencsésen ötvözõdik a korai hibridek alacsony szemnedvességével, korai betakaríthatóságával. Magyarországon a korai hibridkukorica a gabonafélék legnagyobb területen termesztett elõveteménye. Az Mv 255 látványos megjelenésû, magas növekedésû, zöld száron érõ hibrid. A hosszú csövû fajták közé tartozik. A második csövet is átlag feletti gyakorisággal fejleszti ki. Csapadékosabb viszonyok között a nagyobb termõerejét a versenytársainál is nagyobb mértékben képes érvényre juttatni. Száraz körülmények között nem hajlamos meddõségre. A FAO 200-as csoport egyik legpraktikusabban alkalmazkodó fajtája. Az Mv 255 az MGSZH hivatalos kísérleteiben (1. táblázat) kiválóan szerepelt, és ennek eredményeként nyert állami elismerést. Három évet tekintve a standar-
4. kép Mv 255 dok átlagánál 5-600 kg/ha-ral termett többet, bár szemnedvessége 0,8%-kal magasabb volt. Tudjuk azonban, hogy száradása nem áll meg egy adott szemnedvességnél, hanem 20% szemnedvesség alatt is igen gyors. Mindez egy kívánatosan alacsony betakarítási szemnedvesség elérését teszi lehetõvé, amit támogat túlérésben is kiváló szárszilárdsága. Az Mv 255 hibrid vetõmagjának elõállíthatósága kiemelkedõen biztonságos, és gazdaságos. Minden reményünk megvan arra, hogy egy nagy használati értékû, széles alkalmazkodóképességû hibridkukorica fajtát tudjunk versenyképes áron útjára bocsátani. Hadi Géza – Marton L. Csaba – Pintér János
2011/1
5
Az Mv Kolo és az Mv Toldi ismét bizonyított
T
öbb év szárazság és az átlagosnál melegebb év után a 2010. esztendõ teljesen eltérõ idõjárással „lepte meg” a növénytermesztõket. Martonvásár körzetébõl a tél folyamán többször is –20°C alatti hõmérsékletet jelentettek, azonban a vastag hótakaró miatt jelentõs kifagyás nem volt megfigyelhetõ. Ennél is emlékezetesebb a csapadékviszonyok alakulása. Az átlagosnál szárazabb márciusi és áprilisi idõszakot a szemtelítõdés idõszakában a sokéves átlagnál 2-3-szor csapadékosabb május és június követte. A szokatlanul nagy mennyiségû esõ jelentõsen befolyásolta a levélfelületet károsító kórokozók terjedését. A gyakori kórokozók közül a lisztharmat fellépését a klimatikus viszonyok negatívan befolyásolták. A kórokozó telepeit már a tenyészidõ korai szakaszában megtaláltuk a búzaleveleken, azonban a gyakorlatilag folyamatosan hulló csapadék hatására a konídiumok lemosódtak és így nem tudták fertõzni a növényeket. A levélfoltosságot okozó fajok (Septoria tritici, Stagonospora nodorum, Bipolaris sorokiniana, Drechslera tritici-repentis, Fusarium sp., Alternaria sp.) számára kedvezett a nedves, párás környezet, így a korábbiaknál jelentõsebb fertõzést okoztak. A levélrozsda mindössze a tenyészidõszak késõi szakaszában lépett fel, akkor azonban erõs járványt figyeltünk meg. A levélfelületet károsító kórokozók mellett a kalászfuzárium országszerte tetemes károkat idézett elõ. A kórokozók sikeres terjedéséhez – az azoknak kedvezõ idõjárási feltételek mellett – nagyban hozzájárulhatott az a tény is, hogy a felázott gabonatáblákon a vegyszeres védekezés optimális idõzítése sok esetben kivitelezhetetlennek bizonyult. Ilyen körülmények között megnõtt a genetikailag kódolt rezisz-
1. kép Mv Kolo tencia jelentõsége. A több kórokozóval szemben ellenálló búzafajták termése még ilyen, szélsõséges viszonyok között sem csökkent jelentõsen. A néhány évvel ezelõtt elismert, kiváló sütõipari minõségû, Pannon Prémium kategóriájú termény elõállítására alkalmas martonvásári búzafajták közül 2010-ben is kiemelkedõnek bizonyult az Mv Kolo és az Mv Toldi betegségellenállósága. Többéves rezisztenciavizsgálataink eredményei alapján mindkét fajta levélrozsda ellenálló volt és az átlagosnál toleránsabbnak bizonyult a mesterségesen fertõzött kísérleteinkben a kalászfuzáriummal szemben is (1. táblázat). A 2010. évben e két kórokozó idézhette elõ a legnagyobb termésveszteséget. Államilag elismert és a köztermesztésben szereplõ búzafajtáink termõképességét országszerte több termõhelyen, többismétléses szántóföldi kisparcellás kísérletekben évrõl évre folyamatosan vizsgáljuk. Ezt a kísérletet a 2010. esztendõben 8 termõhelyen állítottuk be, melyek közül mindössze
1. táblázat Az Mv Kolo és az Mv Toldi betegség ellenállósága (Martonvásár 2007-2010) Levélrozsda Szárrozsda Levélfoltosság Kalászfuzárium Átlagos fertõzõdési koefficiens AUDPC* Kalászfertõzöttség, %
Mv Kolo Mv Toldi Kísérleti átlag Kísérleti maximum
6,66 6,00 40,72 93,33
0,05 0,05 15,92 90,00
*AUDPC = Betegség elõrehaladási görbe alatti terület
90,66 75,00 114,98 196,66
2,89 8,33 12,47 26,48
2. kép Mv Toldi egy kísérletben kezeltük a parcellákat fungiciddel. Eredményeink szerint a 8 termõhely átlagában a 36 fajta és fajtajelölt közül az Mv Toldi a harmadik, az Mv Kolo pedig a hetedik helyen végzett a termõképesség alapján. Mindössze a legújabb bõtermõ, de sütõipari minõségüket tekintve más kategóriába sorolt fajták elõzték meg õket a rangsorban. Az Mv Kolo és az Mv Toldi termése egyértelmûen meghaladta az Mv Magdalénáét és az Mv Csárdásét, bizonyítva ezzel, hogy a technológiai minõség javítása mellett a termõképesség növelésében is rejlenek még jelentõs tartalékok. Vida Gyula – Veisz Ottó
2011/1 2011/1
6
Hibridjeink külföldön
A
martonvásári kukoricanemesítési program az elmúlt 10 évben szép sikereket ért el mind itthon, mind pedig külföldön (1. ábra). Ezen idõszak alatt a Magyarországon elismert hibridek száma közel 40 volt, Európa több országában pedig regisztrált hibridjeink száma elérte a 30-at. A hazai agroökológiai viszonyok között a FAO 200-as érésidejû hibridektõl egészen a FAO 500-as tenyészidejûek is termeszthetõk. A szemeshibrideket tekintve azonban fõleg a 300-as érésidejûek dominálnak. A silóhibridjeink közül a nagyobb zöldtömegeket és szárazanyagot produkáló FAO 500as hibridek aránya a meghatározó (1. táblázat). Az itthon elismert hibridjeink egy részét több külföldi, elsõsorban környezõ országban éveken át teszteltük. Közülük jónéhány – kedvezõ elõkísérleti eredményeik alapján – bekerült az adott ország hivatalos fajtakísérleteibe is, melyekbõl többet regisztráltak is. Ezek elõtt tehát megnyílt az út a köztermesztésbe kerülésre. A legtöbb hibridet Oroszországban és Horvátországban minõsítették, de Ukrajnában, Romániában és Bulgáriában is több martonvásári nemesítésû kukoricát regisztráltak (2. táblázat). Hibridjeink külföldi sikerét, szereplését és vetõmagforgalmát komolyan érintette a Szovjetunió felbomlása és az Európai Unió bõvülése, így hazánk 2004. évi belépése is. A korábban 18-20 millió hektár kukorica termõterülettel rendelkezõ ország (ami biztosította a martonvásári vetõmagok elhelyezését), mint óriási felvevõ piac feldarabolódott. Az új helyzetben problémát okoz új hibridjeink tagállamonként történõ hivatalos regisztrálása, a vetõmag elõállítása és forgalmazása. Ezen tagállamoknak ugyanis még nem mindegyike tagja a nagy nemzetközi kereskedelmi és vetõmagszervezeteknek (pl. OECD, ISTA), regisztrációs rendszerükben pedig számos ponton különböznek az EU-ban alkalmazott módszerektõl. Ennek ellenére az intézetünkhöz tartozó Bázismag Kft. és a kizárólag ezen országok piacaira specializálódott (elsõsorban magyar nemesítésû vetõmagokat forgalmazó) kereskedelmi partnerünk, a
1. ábra Elismert hibridjeink külföldön Woodstock Kft. mindent megtesznek az újabb martonvásári hibridek megismertetése, regisztrálása és piaci bevezetése, értékesítése érdekében (3. táblázat). Ennek az óriási piacnak a „visszahódítása” érdekében nemesítési stratégiánkban változtatások sorát hajtottuk és hajtjuk végre. Olyan eltérõ tenyészidejû (FAO 100-tól FAO 500-ig) hibridek új generációs sorozatát kell elõállítanunk, melyek biztonsággal termeszthetõk az északi kontinentális körülmények között, mind Belorussziában, mind Tatárföldön, mind pedig Oroszország más északi területein. Más genotípusoknak bírniuk kell a déli, orosz, illetve ukrán száraz és extenzív körülményeket, vagy a Kaukázus lábánál jellemzõ speciális ökológiai viszonyokat is. A már regisztrált és sikeresen termesztésbe vont hibridjeinken (mint pl. Mv 251, Mv 277, Gazda, Mv 355 DMSC) kívül ugyanakkor a hazai és ezen külföldi országokban dolgozó nemesítõ partnereinkkel együtt az új közös kombinációk elõállítását is újra fontosnak tartjuk. Ezek között számos, már ma is igen sikeresnek mondható hibridet találhatunk. Ezek közül külön is említésre méltó a TK 160, a K180, a K190, a K240 és a MASUK 180 (1. kép). 2010-ben közel tucatnyi helyen, igen változatos ökológiai körülmények között, fajta-összehasonlító kísérletek-
1. táblázat Magyarországon állami elismerést kapott martonvásári kukorica hibridek (2000-2009)
2. táblázat Forgalomban lévõ martonvásári, és martonvásári kooperációs hibridek regisztrálása országonkénti bontásban
3. táblázat Hibridjeink a 2010. évi külföldi regisztrációs kísérletekben
2011/1
1. kép Egyik sikerhibridünk Oroszországban: Masuk 180
Mv
2. kép Mv Silóking ben szereplõ hibridjeink Nyizsníj Novgorodtól Voronyezsig, Kisinyovtól a Kaukázusig bizonyítottak. Új generációs, extrakorai érésû, valamint hoszszabb tenyészidejû, de biztonsággal termeszthetõ, stressztûrõ hibridjeink stabil termõképességgel, jó alkalmazkodó-képességgel versenyképesek tudtak lenni a legnagyobb versenytársak hibridjeivel is. Mindezek alapján tehát nagy esély van mielõbbi kinti regisztrálásukra és forgalomba hozatalukra. Szakmai szempontból a legnagyobb kihívásnak az olyan extra korai (FAO
150-200) szemes- és silóhibridek nemesítését tekintjük, melyek még biztonsággal beérnek Moszkvától néhány száz kilométerre északra is, s melyeknek egyben gazdaságos vetõmagelõállítása is megoldható. E program megvalósulását segítheti, hogy az MgSzH fajtaelismerési rendszerében az eddigi 4 tenyészidõ (FAO 100-400) csoportot kiegészítették az extra korai (FAO 150-210) hibridek vizsgálatával is. Alakuló és bõvülõ piacaink egy másik, de egyáltalán nem elhanyagolható szegmensét jelenti ma Törökország
7 (ahol már korábban regisztrálták Maxima hibridünket) és Irán. Ez potenciálisan óriási lehetõséget jelent, hiszen mindkét országban erõs állami támogatással törekednek a hazai gabonaszükségletet tekintve az önellátásra. Területet, vetõmagot, a meglévõ intenzív öntözési kultúrát és a (fõleg Törökországban) rohamosan fejlõdõ vetõmagipart tekintve a martonvásári hibrideknek – ottani sikeres szereplésük esetén – nagy esélyük van a még nagyobb területen való köztermesztésre. Ugyanis gyakorlatilag nem számottevõ egyik ország saját kukoricanemesítése sem, viszont szívesebben fogadják jó hibridjeinket számos külföldi versenytárséval szemben. Tavalyi kísérleteinket olyan további fajtákkal bõvítjük, mint az Mv 500, az Mv Koppány, valamint az Mv Silóking. Az új martonvásári hibridek az Európai Unió piacain is megjelentek. Az EU ide vonatkozó jogszabályainak értelmében egy tagállamban elismert bármely növényfajta gyakorlatilag korlátozás nélkül kereskedelmi forgalomba hozható a többi tagállam piacain is, ha annak vetõmagelõállítása, minõsítése az uniós (OECD, ISTA) elvárásoknak és normáknak megfelelõen történik. Ennek köszönhetõ több hibridünk romániai, szlovákiai, ausztriai és franciaországi forgalmazása. Itt külön ki kell emelni az európai kukorica nagyhatalomnak számító, Franciaországba irányuló vetõmag exportunkat is, melynek keretében fõleg az ún. leveles (Lfy) silóhibridjeink (Limasil, Kamasil, Mv Silóking, Mv Massil) vetõmagjait exportáljuk (2. kép), de ugyancsak keresett néhány szemes hibridünk is, mint például az Mv Koppány és Mv Maros. A magyar kereskedõ cégeknek (elsõsorban a Bázismag és a Woodstock Kft.-nek), valamint több külföldi partnerünknek köszönhetõen a már korábban meglévõ, illetve átalakult keleti piacainkon és az Unió országaiban is jelentõs elõrehaladást értünk el a martonvásári hibridek vetõmagjainak értékesítése során. Újabb piacok felkutatásával, bevonásával tovább bõvülhet exportunk is, ha hibridjeink kiváló agronómia és minõség tulajdonságokkal rendelkeznek, s értékarányban is piacképesek tudnak maradni a versenytársakkal szemben. Pintér János – Marton L. Csaba – Hadi Géza – Oross Dénes
2011/1
8
A biogáz termelés lehetõsége martonvásári silókukorica hibridekbõl
A
hosszútávon fenntartható fejlõdést szolgáló, korszerû környezetvédelem és energiagazdálkodás egyik legfontosabb eleme a megújuló energiaforrások, köztük a bioenergia minél szélesebb körû felhasználása. Magyarország saját fosszilis energiahordozókban szegény, ezért különösen fontos, hogy a kedvezõ mezõgazdasági adottságokat minél jobban kihasználjuk. Az egyik legfontosabb és legeredményesebben termeszthetõ gabonanövényünk a kukorica. Évenkénti vetésterülete – több évtizedes átlag alapján – stabilan 1,2 millió hektár körül alakul. Ebbõl a szemeskukorica aránya 1,1 millió, a silókukorica területe pedig mintegy 100 ezer hektár. Szemeskukoricából a hazai szükséglet felett évente 2-3 millió tonna kerül exportra. Az Európai Unió bioenergiára kiterjedõ irányelvei, különösképpen az üzemanyagok etanol tartalmára vonatkozó elvárásai okán, elõtérbe került a nagy energiatartalom miatt (átlagosan 72% körüli keményítõ) a szemeskukorica ilyen célú hasznosítása is. Az állatállomány létszámának az elmúlt évtizedben bekövetkezett sajnálatos létszámcsökkenése miatt idehaza mind a szemes, mind pedig a silókukorica ilyen célú felhasználásában drasztikus visszaesés történt. Míg az elõállított szemeskukorica „többlet” felhasználására gyakorlatilag megoldást kínál az export, illetve az etanol gyártás, addig a siló „más célú” felhasználására a közelmúltig nem volt alternatív lehetõség. Az 1980-as évek közepén még körülbelül 350 ezer hektár volt az állatállomány fõ tömegtakarmányának számító silókukorica vetésterülete, ma már ez évente legfeljebb 100 ezer hektár körül alakul. Amennyiben a jövõben a silókukoricával, mint megújuló energiaforrással számolnak, akkor ismét nõhet a vetésterülete. Ennek agronómiai korlátját napjainkban legfeljebb csak a kukoricabogár terjedése jelentheti, de a jelenlegi termõterület mindenképpen növelhetõ. A mezõgazdasághoz kapcsolódó biogáz termelés gyors növekedést mutató piac számos európai országban. Németországban a biogáz üzemek szá-
1. kép Mintavételre elõkészített silókukorica ma 1995 óta kb. 270-rõl 3200-ra nõtt, a fõ alapanyagot biztosító silókukorica vetésterülete pedig 2015-re az elõrejelzések szerint elérheti az 1,7 millió ha-t, ami a jelenlegi németországi siló vetésterület tízszeresét jelenti. Bioenergia alapanyag elõállítás szempontjából a kukorica Magyarországon is igen elõnyös választás lehet, hiszen termesztése jól és könnyedén illeszthetõ a gazdaságok vetésszerkezetébe, különösen ott, ahol tejtermeléssel is foglalkoznak és a termesztéstechnológia minden mûszaki feltétele adott. Hazánkban ugyanis az éghajlati adottságok miatt legeltetéssel gyakorlatilag nem fedezhetõ a tejtermelõ szarvasmarhák táplálóanyag szükséglete, így erre csak a silókukoricára alapozott monodiétás takarmányozás jelentheti a megoldást. Ezekben a gazdaságokban – a nagy mennyiségben képzõdõ trágya révén – az úgynevezett „vegyes üzemû” biogáz-üzemek létének is megvannak a feltételei. Külföldi példák azonban azt is jól mutatják, hogy a kizárólag silókukoricára alapozott biogáz-üzemeknek is van létjogosultságuk, ugyanis az alapanyag termesztése könnyen a vetésforgóba illeszthetõ. Van azonban néhány különbség a biogáz, illetve a takarmányozási célra termesztett silókukoricával szemben támasztott követelmények között. A biogáz ter-
melésnek a magas metán produkció elérése a célja, ugyanakkor az emésztés során keletkezõ metán terhelést jelent a környezet számára. Továbbá, amíg a maximális metánprodukcióhoz az alapanyagnak 60-90 napig szükséges fermentálódnia, addig az emésztõrendszerben mindössze 24 óra áll rendelkezésre a tápanyagok hasznosulására. Az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézet hosszú ideje folytat eredményes silókukorica nemesítési programot. Ennek keretében elõállított hibridjeink e téren is megfelelnek az üzemi követelményeknek. A termelõk körében jól ismertek silókukoricáink, melyek számos termékdíjjal is büszkélkedhetnek (pl. az Mv Silóking). A hosszú távon fenntartható fejlõdés iránti igény Magyarországon is a megújuló energiaforrásokra irányítja a figyelmet. Az ezzel összefüggõ új kihívások pedig a martonvásári nemesítõk számára is izgalmas, megoldásra váró feladatokkal szolgálnak. Ezért a Bázismag Kft. az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézet szellemi tõkéjének és kutatási kapacitásának felhasználásával egy nagyszabású, energetikai célú kutatási programot indított „Ipari energia elõállítására alkalmas magyar kukoricafajták nemesítése és piacra vitele” címmel. A projekt az Európai Unió, az Európai
2011/1 Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával valósul meg. Munkánk egyik célja az, hogy megállapítsuk a biogáz termelésre is alkalmas silóhibridek fajlagos biogáz kihozatalát, valamint a kigázosodás mértékét. Az elõkísérleteket követõen 2008-ban Martonvásáron 8 silókukorica hibriddel végeztünk kísérletet. A vizsgált hibridek közül négy hagyományos nemesítésû (Mv Maros, Mv NK 333, Mv 437, Maxima), négy pedig leafy hibrid (Mv Silóking, Mv Massil, Mv Dunasil, Limasil) volt. A kísérletet augusztus végén takarítottuk be. A zöld növényi részeket 2-5 cm hosszúságúra szecskáztuk (1. kép), majd minden fajtából 0,5 kg átlagmintát vettünk, amit –18 °C-on tároltuk feldolgozásig. A fermentációs vizsgálatokat négyliteres, gázmérõvel összekötött fermentációs tartályokban végeztük. Naponta mértük a termelõdött biogáz mennyiségét, összetételét (metán, szén-dioxid, oxigén, kén-hidrogén tartalom), és el-
9
2. kép Biogáz üzem kukoricasilója
1. táblázat Silókukorica hibridek biogáz termelése Fajta
Fajlagos biogáz kihozatal (l/kg sza.)
Mv Maros (FAO 330)
481,5
Limasil (FAO 380)
494,6
Mv NK 333 (FAO 390) 408,8 Mv Dunasil (FAO 390)
490,4
Mv 437 (FAO 480)
462,7
Maxima (FAO 580)
440,4
Mv Massil (FAO 610)
411,3
Mv Silóking (FAO 580) 425,0 2. táblázat A kigázosodás mértéke martonvásári silókukoricákban Fajta
A kigázosodás mértéke (%) Fajta
Mv Maros (FAO 330) Limasil (FAO 380) Mv NK 333 (FAO 390) Mv Dunasil (FAO 390) Mv 437 (FAO 480) Maxima (FAO 580) Mv Massil (FAO 610) Mv Silóking (FAO 580)
88,6 89,0 88,5 88,6 85,2 86,7 85,5 86,8
3. kép A biogáz elektromos árammá való átalakítása gázmotorral lenõriztük a hõmérsékletet. A bevitt minta teljes kigázosodása után a viszszamaradó fermentumot szûrtük, és meghatároztuk a szûrõn fennmaradt anyag szárazanyag taralmát. 1 kg szárazanyagra vetítve a Limasil (494,5 l/kg szárazanyag), illetve az Mv Dunasil (490 l/kg szárazanyag) hibridekbõl képzõdött a legtöbb gáz, míg a legkevesebb az Mv NK 333-ból (409 l/kg szárazanyag). Az adatokat az 1. táblázat tartalmazza. A legtöbb biogázt termelõ hibrid a korai éréscsoportba tartozik. Megállapítottuk, hogy a termelt gáz mennyisége és a FAO szám közötti korreláció értéke -0,64. Ugyanakkor a hosszabb tenyészidejû fajták magasabb terméspotenciálja képes kompenzálni ezt a hátrányt.
A vizsgált 8 hibrid átlagában a kigázosodás átlagos mértéke 87,37% volt (2. táblázat). A legnagyobb mértékben a Limasil (89,5%), illetve az Mv Maros (88,63%) fajták gázosodtak ki. Eredményeink azt igazolják, hogy a martonvásári silókukorica hibridekkel érdemes számolni energetikai célú felhasználás területén is. A korai, középérésû és késõi éréscsoportban egyaránt tudunk alkalmas fajtákat kínálni partnereink számára. Rácz Ferenc – Tóthné Zsubori Zsuzsanna – Hegyi Zsuzsanna – Marton L. Csaba – Oross Dénes
2011/1
10
Az istállótrágya és a mûtrágya hatása a kukorica termésére tartamkísérletben 959-ben az intézet kísérleti területén beállított és ma már több mint 50 éves kukorica monokultúra tartamkísérletben vizsgáltuk különbözõ trágyázási kezeléseknek és az évjáratnak a hatását a kukorica termésére és termésstabilitására. A kísérletben eredetileg feltett kérdés az volt, hogyha a négyévenként kijuttatott 35 t/ha és 70 t/ha istállótrágya NPK hatóanyagát felerészben vagy egészen szervetlen NPKmûtrágyával pótoljuk, helyettesíthetõ-e az istállótrágya mûtrágyával? Újabb kutatásainkat kiegészítettük az évjárat hatásának és a termésstabilitásnak a vizsgálatával is. A kísérleti terület talaja a szántott rétegben enyhén savanyú, felvehetõ foszforral gyengén és káliummal jól ellátott humuszos vályog, típusa erdõmaradványos csernozjom. A kísérlet helye nem tartozik a jó vízgazdálkodású területek közé, magas fekvése miatt részben erodált. A kísérletet latin négyzet elrendezésben állították be, hét kezelést és hét ismétlést foglal magában. A kísérleti parcella mérete 8 m x 10 m = 80 m2. A kísérlet kezelései az alábbiak: 1. Kontroll, trágyázás nélkül, 2. 35 t/ha istállótrágya négyévenként, 3. 17,5 t/ha istállótrágya négyévenként + NPK mûtrágya-kiegészítés (N1/2P1/2K1/2), 4. 35 t/ha istállótrágya hatóanyagá-
nak megfelelõ mennyiségben NPK mûtrágya (N1P1K1), 5. 70 t/ha istállótrágya négyévenként, 6. 35 t/ha istállótrágya négyévenként + NPK mûtrágya-kiegészítés (N1P1K1), 7. 70 t/ha istállótrágya hatóanyagának megfelelõ mennyiségben NPK mûtrágya (N2P2K2). A mûtrágyák közül a P- és K-mûtrágyákat négyévenként egy alkalommal, rendszerint az istállótrágyázás idején adtuk, a N-mûtrágyát négy évre elosztottuk.
1. ábra A trágyázási kezelések 51 éves tartamhatása a kukorica termésére (1959-2009)
2. ábra Az istállótrágya és a mûtrágya termésnövelõ hatásának összehasonlító értékelése kukorica monokultúrában (1959-2009). Báziskezelés: 2. = 35 t/ha istállótrágya négyévenként.
A trágyázási kezelések tartamhatása a fontosabb talajtulajdonságokra Megállapítottuk, hogy a humusztartalom szignifikánsan nagyobb volt az istállótrágyázásban részesült parcellákon (2. és 5. kezelés), összehasonlítva a kezeletlen kontrollal. A négyévenként 70 t/ha istállótrágyázásban részesült parcellákon szignifikánsan nagyobb volt a humusztartalom, mint csak NPKmûtrágya kijuttatásakor, illetve mint a 3. kezelésben. A talaj pH értékére nem volt szignifikáns hatása a kezeléseknek. A talaj összes N-tartalma legnagyobb volt a 70 t/ha istállótrágya négyévenkénti kijuttatásakor. A talaj P2O5- és K2O-tartalma szignifikánsan nagyobb volt a magasabb szintû trágyázásnál.
Szemtermés t/ha
Kumulált terméskülönbség t/ha
7 6 4 3 5
Kezelések
2
A trágyázási kezelések 51 éves tartamhatása a kukorica termésére Az 51 év adatainak elemzése (1. ábra) alapján megállapítható, hogy a kukorica termése legnagyobb volt a magas szintû trágyázásnál, akár NPK mûtrágya formájában, akár a hatóanyag-azonosság alapján fele arányban istállótrágya formájában juttattuk ki (6. és 7. kezelés). A 3-5. kezelés termése szignifikánsan nem különbözik egymástól, vagyis a négyévenként kijuttatott 70 t/ha istállótrágya termésre gyakorolt hatása megegyezik az N1P1K1 kezeléssel, akkor is, ha az utóbbinak felét istállótrágya formájában juttatjuk ki (3. kezelés). A négyévenként kijuttatott 35 t/ha istállótrágya termésre gyakorolt hatása szignifikánsan kisebb a többi trágyázott kezelésnél. A trágyázás hatásának értékelése kumulatív terméselemzéssel Az istálló- és mûtrágya tartamhatását kukorica monokultúrában a báziskezeléshez (35 t/ha istállótrágya négyévenként) viszonyított kumulált terméskülönbségek alapján a 2. ábra szemlélteti. Látható, hogy a trágyázás nélküli kontroll évrõl évre nagyobb terméscsökkenéshez vezet, görbéje fokozatosan lehajlik. Nem lenne értelme évenkénti átlagos terméscsökkenésrõl beszélni, mert eleinte kicsi, késõbb mind nagyobb az éves terméscsökke3. ábra Az istállótrágya és a mûtrágya termésnövelõ hatásának összehasonlító értékelése eltérõ évjáratokban (1959-2009)
Szemtermés t/ha
1
1
Évek a kísérlet kezdetétõl
Kezelések
2011/1
Szemtermés t/ha
7 6 4 3 5 2
1
Környezet átlaga t/ha
nés. Az 51. évben az összes terméshiány a báziskezeléshez viszonyítva 72,9 t/ha, a legjobb, 7-es kezeléshez viszonyítva 129,8 t/ha, amely utóbbi 19 évi 6,8 t/ha termést adó vetésterület kiesésével egyenértékû. A trágyázási kezelések között az elsõ hét évben semmi különbség, az elsõ tíz évben alig volt különbség. A kezeléshatások a 14. évtõl kezdtek elkülönülni. Ez fényesen bizonyítja, hogy trágyázási kísérleteknek csak több évtizedes tartamkísérletekben van értelme. Tulajdonképpen csak a 7. kezelés, azaz a 70 t/ha istállótrágyát helyettesítõ NPK-mûtrágya dózis eredménye ugrik ki már a 12. évtõl és tartja, késõbb fokozza elõnyét a többi kezeléssel szemben. A 6. kezelés, azaz a bázis istállótrágya + NPK kiegészítés a 70 t/ha istállótrágyához viszonyítva a 18. évtõl jut fokozatos elõnyhöz. A 3-5. kezelés fokozatosan leszakad a 6-7. kezeléstõl, hatásukban kezdetben nincs különbség, az utolsó 20 évben viszont a 4. kezelés hatása emelkedik ki. Az évjárat hatása a trágyázási kezelésekre A tartamkísérlet 51 évének száraz és csapadékos évjáratokra csoportosítása mindenekelõtt rámutat az évjárat termésre gyakorolt nagyon jelentõs hatására. Az istállótrágya és az azonos hatóanyag-tartalmú mûtrágya hatását a kukorica termésére száraz (19 év) és csapadékos (32 év) évjáratokban a 3. ábra szemlélteti. A vizsgált hét kezelés átlagában a kukorica termése száraz években 3,959 t/ha, csapadékos évek-
5. ábra A 7 trágyázási kezelés (G1-G7) és az 51 környezet (E1-E51) átlagtermésének és I. fõkomponensének AMMI diagramja
I. fõkomponens értékek
4. ábra A trágyázási kezelések hatása a kukorica termésstabilitására eltérõ környezetben (1959-2009)
Átlagtermés t/ha
ben 6,250 t/ha volt, vagyis kedvezõ évjáratban a termésnövekedés 2,291 t/ha volt. Évjáratonként vizsgálva a trágyázási kezelések termésre gyakorolt hatását, megállapítható, hogy hasonló tendencia érvényesült, mint az 51 év átlagában. Mindkét trágyázási szinten szignifikánsan legnagyobb termést azokban a kezelésekben kaptuk, amelyekben az istállótrágya hatóanyagtartalmát fele-arányban, illetve teljes egészében NPK-mûtrágya formájában juttattuk ki. A trágyázási kezelések hatása a kukorica termésstabilitására A termesztés fenntarthatóságának fontos mutatója a stabilitás. A termésstabilitás idõbeni mérése magában foglal legalább három komponenst, mint (1) a termés összefüggése a helyi környezettel, (2) átlagos termésszint és (3) a termés variabilitása. Egy stabil rendszert úgy definiálnak, hogy legkevésbé módosul a környezet változásakor. A leggyakrabban használt stabilitás-mérõszámok a regressziós modellen alapulnak. A stabilitásmutató ebben az esetben a lineáris függvény meredeksége. A stabilitásanalízis regressziós módszerében a kísérleti kezelés és a környezeti index közötti lineáris regressziót számítottuk ki. A környezeti index minden kezelés átlaga egy adott környezetben, és kifejezi az adott hely produktivitását. A 4.
11 ábra alapján a kísérleti kezelések stabilitását három csoportba lehet sorolni. Átlagos stabilitás jellemzi a 3-5. kezelést (35 t/ha istállótrágya + N1/2P1/2K1/2, N1P1K1, 70 t/ha istállótrágya). A kedvezõtlen környezethez jobb alkalmazkodást a 2. kezelés (35 t/ha istállótrágya) mutat, míg a 6-7. kezelést (35 t/ha istállótrágya + N1P1K1, N2P2K2) a kedvezõ környezethez jobb alkalmazkodóképesség jellemzi. A kísérleti kezelések hatását a kukoricatermés variabilitására a többváltozós stabilitásanalízis (AMMI) alapján az 5. ábra szemlélteti. Az X tengelyen a termésátlag, az Y tengelyen a fõkomponens értékek vannak feltüntetve a 7 trágyázási kezelésre (G1-G7) és az 51 környezetre (E1-E51) vonatkozóan. Minél nagyobb a fõkomponens értéke, annál nagyobb a kezelés hozzájárulása a kezelés × környezet interakcióhoz, azaz annál kisebb a termésstabilitás. Látható, hogy a G1 (kontroll), valamint a G6 (35 t/ha istállótrágya + N1P1K1) és G7 (N2P2K2) kezelés járult hozzá legnagyobb mértékben az interakcióhoz, míg a G3 (17,5t/ha istállótrágya + N1/2P1/2K1/2), a G5 (70 t/ha istállótrágya) és G4 (N1P1K1) kezeléseknek legnagyobb a termésstabilitása. Összefoglalva, a tartamkísérlet 51 éves termés adatsorozatának elemzése alapján megállapítható, hogy a kukorica termése legnagyobb volt a magas szintû trágyázásnál, akár NPKmûtrágya formájában, akár a hatóanyag-azonosság alapján fele arányban istállótrágya formájában juttattuk ki. Az istállótrágya és az NPK-mûtrágya kombinációja lehetõvé teszi a magas kukoricatermés és a megfelelõ termésstabilitás elérését. A közlemény megjelenését az EU FP7 AGRISAFE pályázat támogatta Berzsenyi Zoltán – Micskei Györgyi – Bónis Péter – Sugár Eszter
2011/1
12
Bogár ellen vízzel-vassal
E
gy adott helyen addig nem ismert, új élõlények megjelenése minden közösség számára a biológiai egyensúly átmeneti megbomlását idézi elõ. Az ember által szabályozni kívánt rendszerekbe, így a szántóföldi növénytermesztés folyamatába is idõrõlidõre bekerülnek olyan szervezetek, melyek valamely céltudatosnak ítélt tevékenység sikere ellen hatnak. A termelést korlátozó, betelepült, vagy behurcolt (invázív) károsítók, kártevõk, kórokozók elleni küzdelem, a termesztett kultúrák védelme többnyire integrált módon, többféle eszköz összehangolt alkalmazását feltételezõ szemlélettel oldható meg sikeresen, hosszú távon is gazdaságos, a környezet egyéb elemeit is kímélõ formában. A hazai kukoricatermesztés legutóbbi traumája a határainkat „átlépõ” kukoricabogár (Diabrotica virgifera virgifera LeConte) 1995. évi megjelenése volt. A probléma elõrejelzésében, a megoldás itthoni lehetõségeinek feltárásában a növényvédelemmel foglalkozó hazai szakemberek, külföldi specialisták példás együttmûködése valósult meg kezdetektõl fogva. Munkájukhoz jelentõs számban csatlakoztak a kukoricatermesztés egyéb technológiai elemeivel behatóan foglalkozó, a nemesítés, az agrotechnika lehetõségeit boncolgató kutatók, és fogékony, a megoldást kezdettõl fogva keresõ gazdálkodók is. Másfél évtizeddel a bogár betelepülése után, az eddig összegyûjtött tapasztalatoknak és kutatási eredményeknek köszönhetõen a magyarországi földmûvelõk olyan ismeretek birtokában vannak, olyan technológiai elemeket alkalmazhatnak, amelyekkel még elfogadható kompromisszumok és többletköltségek árán dönthetnek a kukorica termelése mellett. A rizikó azonban soha és sehol nem azonos… Az évjáratok és a bogarak Martonvásáron, trágyázási kísérleteinkben évek óta figyelemmel kísérjük, rovarcsapdák segítségével számszerûsítjük a kukoricabogár imágók jelenlétét. A címerhányás elõtt néhány nappal kihelyezett, hímeket csalogató feromon-, és mindkét nemet vonzó virágpor-csalétkes CSALOMON® csap-
1. ábra A kukoricabogár imágó rajzása trágyázási kísérletek kezeletlen kontroll parcelláin (Martonvásár, 2008-2010)
2. ábra Virágpor-csalétkes kukoricabogár csapdák átlagos napi fogásai a talajmûvelés és a N-trágyázás függvényében (Martonvásár, 2010. VII. 15. - IX. 19.)
dák fogási naplói eltérõ, évhatás által jelentõsen befolyásolt rajzásokról tanúskodnak. Az 1. ábra jól érzékelteti, hogy a virágport keresõ, táplálkozó hím és nõstény bogarak megjelenése és egyedszáma egyaránt nagy változatosságot mutatott a legutóbbi három évben, a trágyázási kísérletek kezeletlen kontroll parcelláin, önmaga után vetett kukoricában.
A 2008. évben a Norma SC magja április 18-án került a földbe. A sokéves átlaggal szinte azonos április-májusi idõ után, a csapadékos (174 mm) és hûvös június végén, 29-én (HU=588°C) jelentek meg tömegesen a címerek a trágyázatlan kezelések növényein. A bogarak nagyszámú rajzását a parcellák közepén elhelyezett és 3-4 naponként ürített csapdákban elõször július 7-én,
2011/1 majd 21-én tapasztaltuk, amikor a naponkénti átlagfogás megközelítette a 20 darabot. A két idõpont közötti eltérés azzal lehet kapcsolatos, hogy a hím egyedek megjelenése mintegy 15-20 nappal korábban kezdõdik, mint a nõstényeké. Ebben az évben – közvetlenül egy-egy csapadékos idõszakot követõen – még két alkalommal tapasztaltunk az említetteket jóval meghaladó bogárszámot. Augusztus 1-én átlagosan 35-öt, míg két héttel késõbb 33-at találtunk a csapdákban. A következõ évben az április 23-án vetett Norma június harmadik dekádjáig – mint többnyire minden kukorica az országban – sivatagi körülmények között vergõdött Martonvásáron (112 mm csapadékhiány). A szomjazó növények kisebb hõmennyiséggel beérve (HU=559°C), július 2-án címeresedtek, ami a vetéstõl eltelt napokat számítva kettõvel volt kevesebb, mint az azt megelõzõ évben. Az egy héttel korábban kihelyezett csapdákban július 3-án átlagosan 23 bogarat találtunk, majd egy köztes mélypont (07. 10. – 2 db) után 11-én még 11 imágót fogtunk. Ezt követõen az aszályos év korán felszáradó növényein a bogarak táplálkozása, jelenléte augusztustól gyakorlatilag megszûnt. A tavalyi esztendõ az érem másik oldalát mutatta meg. Amíg 2009-ben 49%-kal kevesebb, addig 2010-ben 118%-kal több csapadék hullott Martonvásáron a sokéves átlaghoz (312 mm) viszonyítva a kukorica tenyészidõszakában. A csak május 4-én vethe-
tõ táblán a Norma hibrid július 15-én, ugyanannyi nap után, de több hõt igényelve (HU=633°C) „tolta ki” címereit, mint két évvel korábban. A csapdák fogási eredményei is a szokásosnál kedvezõtlenebb életfeltételekre utaltak, hiszen augusztus második dekádjáig az átlagos napi bogárszám nem érte el a tízet. A rajzás intenzitása és idõbeni változása jelentõsen eltért a korábbiakban tapasztaltaktól. A legtöbb imágót augusztus 25-én találtuk, de átlagos mennyiségük ekkor sem érte el a 20-at. Ezek a kísérleti eredmények megerõsítik azokat a nemzetközi és hazai tapasztalatokat, melyek szerint szélsõségesen száraz, vagy nedves, elárasztott talajokban kimutathatóan csökken az életképes lárvák száma, s azok mozgásképessége is kisebb lesz. Egyéb hatások özönvízben A 2010. esztendõben a kukoricabogarak számát olyan kisparcellás, ismétléses trágyázási kísérletben vizsgáltuk, amelyben a különbözõ N-mûtrágya adagokon kívül az alapozó talajmûvelés hatását is figyelemmel kísérhettük. Szárzúzást követõen a hagyományos, mélyszántásos (30 cm) õszi alapmûvelés mellett a kísérlet másik felén forgatás nélküli sekélymûvelést, háromszori tárcsázást (20 cm) végeztünk. A kísérlettel azt kívántuk vizsgálni, hogy az eltérõ jellegû talajmozgatás milyen hatással lehet a 80%-ban jellemzõen a talajok felsõ 15 cm-es rétegében található tojások életképességére, a kifejlõdõ bogarak létszámára szabadföldi kísér-
A Magyar Tudományos Akadémia Mezõgazdasági Kutatóintézetének honlapja a www.mgki.hu címen érhetõ el. Honlapunkon a látogató részletes ismertetést találhat az intézetrõl, különbözõ részlegeirõl, az ott végzett kutatási és publikációs tevékenységrõl, az intézetben dolgozó munkatársak elérhetõségérõl. Beszámolunk az intézet által szervezett konferenciákról és egyéb rendezvényekrõl. Ugyanitt a sok hasznos információ megszerzésén túl, folyamatosan megjelentetjük a MartonVásár címû kiadványunk anyagát is. A látogató az ACTA AGRONOMICA honlapjához és egyéb hasznos honlapokhoz is kapcsolódhat. Reméljük a jövõben Ön is rendszeresen megtekinti intézetünk idõrõl-idõre megújuló honlapját.
13 letes körülmények között, továbbá az eltérõ tápláltságú növények mennyiben befolyásolhatják a bogarak élelem-keresését. A 2. ábrán közölt eredmények szerint mind a talajmûvelés, mind pedig a N-trágyázás igazolható hatásokkal járt a csapadékos évjáratban. A 92 nap alatt összesen fogott 6105 bogár nagyobb részét a szántott parcellákon elhelyezett csapdákban találtuk. A tárcsázott talajon fejlõdõ növények csapdái napi átlagban 4,9 bogarat fogtak, ami 1,2-vel volt kevesebb, mint a szántott talajon. Az intenzívebb talajmozgatásnak az imágók számára gyakorolt csökkentõ hatását a betakarítás elõtt elvégzett növényállomány-felvételezések eredményei is igazolták. A szántott parcellákon a lárva kártételnek tulajdonítható gyökérdõlés aránya – ebben a gyökérregenerálódást segítõ csapadékos évben – 17,4%, míg a tárcsával mûvelteken 7,5% volt. A növénytáplálás és a kukoricabogár élelemszerzése közötti pozitív kapcsolatot már több korábbi kísérletünkben is kimutattuk. A tavalyi tapasztalatok azt igazolták, hogy bár a kezeletlen és a közepes adaggal trágyázott növényeken fogott bogarak számában minimális, nem igazolható nagyságú volt a különbség, de az imágók bizonyíthatóan nagyobb arányban látogatták a jól táplált (N=160 kg/ha) kukoricákat. A közlemény megjelenését az EU FP7 AGRISAFE pályázat támogatta Árendás Tamás – Bónis Péter – Szõke Csaba
A pályázat honlapjának internetes címe: www.agrisafe.eu Az érdeklõdõk itt tájékozódhatnak a pályázat keretében szervezett tanfolyamok témáiról, idõpontjairól, információkat szerezhetnek a pályázat megvalósulásának folyamatáról, valamint a globális klímaváltozással kapcsolatos egyéb honlapokat érhetnek el.
2011/1
14
Esõ után gyomtenger avasszal minden jól kezdõdött. A gyomirtási kísérlet vetése a korábbi martonvásári kutatások eredményei alapján optimálisnak tartott idõpontban, április 23-án történt. A preemergens és korai posztemergens gyomirtó szeres kezelések után megérkezett a várt, hatáskifejtéshez szükséges csapadék… Majd annak többszöröse is. A kukorica tenyészidõszaka alatt a 30 éves átlagot több mint kétszeresen meghaladó mennyiségû esõ hullott (1. ábra). Ez májusban 120, júniusban 51 mm többletet jelentett, a napi átlaghõmérséklet pedig alatta maradt a megszokottnak. A kezeléseket (1. táblázat) négy ismétlésben állítottuk be. A rendszeres esõzés folyamatos kelésre késztette a gyomnövényeket, ezért a posztemergens, tartamhatással nem bíró készítményekkel permetezett parcellákat az újragyomosodás miatt (1. kép) az I. és III. ismétlésben felülkezeltük. Így összehasonlíthatóvá váltak a szokványos csapadék-ellátású évben alkalmazott technológiai elemek, valamint azok kényszerû felülkezelésekkel kombinált változatainak hatásai. A felvételezések során a területen összesen 17 gyomfajt találtunk. A kísérleti tér egyszikû gyomokkal – fõként kakaslábfûvel (Echinochloa crus-galli L.), és kölessel (Panicum milliaceum L.) – erõsen fertõzött volt, a kétszikû gyomok közül a karcsú disznóparéj (Amaranthus chlosrostachys Willd.) és a parlagfû (Ambrosia artemisiifolia L.) fordult elõ minden parcellán. Az eredményekben a szálanként megjelenõ, jelentéktelen borítással bíró gyomokat (aprószulák – Convolvulus arvensis L., baracklevelû keserûfû – Polygonum persicaria L., fehér libatop – Chenopodium album L., fekete csucsor – Solanum nigrum L., kövér porcsin – Portulaca oleracea L., parlagi kunkor – Heliotropium europaeum L., vadkender – Cannabis sativa L.) nem tüntettük fel. A 2. táblázat a felülkezeletlen II. és IV. ismétlés gyomfelvételezési adatait tartalmazza, a 3. táblázatban a felülkezelt I. és III. ismétlés összesített eredményeit mutatjuk be.
1. ábra A kukorica tenyészidõszakának dekádonkénti csapadékeloszlása, a 30 éves átlaggal összehasonlítva (Martonvásár, 2010)
Csapadék (mm)
T
1.d 2.d 3.d 1.d 2.d 3.d 1.d 2.d 3.d 1.d 2.d 3.d 1.d 2.d 3.d 1.d 2.d 3.d IV. V. VI. VII. VIII. IX. 30 éves átlag
2010
1. táblázat Kukorica gyomirtási kísérlet kezelései (Martonvásár, 2010) 1.
–
gyomos kontroll
2.
T1 T3
dimetenamid-P + terbutilazin (pre) topramezon + ammónium-nitrát + adalék (poszt)
840 + 750 50,4 + 1360
3.
T3
topramezon + dimetenamid-P + terbutilazin + ammónium-nitrát + adalék (poszt)
50,4 + 560 + 300 + 1360
4.
T3
pendimetalin + topramezon + ammónium-nitrát + adalék (poszt) topramezon + ammónium-nitrát + adalék (poszt)
1089 + 50,4 + 1360 50,4 + 1360
topramezon + dikamba + ammónium-nitrát + adalék (poszt) topramezon + ammónium-nitrát + adalék (poszt)
50 +160 + 1360
T4 5.
T3 T4
6.
T2 T4
7.
T3 T4
8.
T3 T4
9.
T3 T4
–
50,4 + 1360
mezotrion + S-metolaklór + terbutilazin + ammónium-nitrát + karbamid + adalék (poszt) nikoszulfuron + adalék (poszt)
168,75 + 1687,5 + 562,5 + 800 + 600 45
mezotrion + terbutilazin + ammónium-nitrát + karbamid + adalék (poszt) nikoszulfuron + adalék (poszt)
140 + 660 + 800 + 600 45
proszulfuron + dikamba + nikoszulfuron + ammónium-nitrát + karbamid + adalék (poszt) mezotrion + terbutilazin + adalék
20 + 258,8 + 45 + 800 + 600 140 + 660
mezotrion + nikoszulfuron + ammónium-nitrát + karbamid + adalék (poszt) mezotrion + terbutilazin + adalék
Adalék: tapadásfokozó, felszívódást segítõ anyagok A kezelések idõpontja: T1 preemergens T2 korai posztemergens T3 posztemergens T4 posztemergens
150 + 60 + 800 + 600 140 + 660
április 26. május 5. május 11. június 11.
2011/1 A gyomos kontroll parcellákon (2. kép) az egyes gyomfajok borítása a tenyészidõszakban fokozatosan nõtt, annak végére összességében csaknem elérte a 90%-ot. A legnagyobb arányban a kakaslábfû, a köles és a karcsú disznóparéj fordult elõ. Ez utóbbi faj a
15
betakarítás idõszakára a lombozat csökkenése miatt kicsit veszített a borításából. A henye disznóparéj (Amaranthus blitoides S. Watson) az elsõ felvételezéskor még nem jelent meg, majd az utolsó idõpontra az agresszívebb gyomok elnyomták. Ha-
sonló volt a helyzet a varjúmák (Hibiscus trionum L.) esetében is. Késõi kelést regisztráltunk, majd az októberben végzett felméréskor már csak szálanként találtuk meg a parcellákon. A 2. és 3. kezelésben alkalmazott
9.
0,5 1,5 1,5 2,5 3,0 1,0
3,0 17,5 40,5 48,0 1,5 2,5 0,5 3,0 3,5 1,0 4,0 11,5 15,0 1,0 1,5 11,0 21,0 0,5 2,5 11,0 23,0 0,5 3,5 14,0 22,5
4,5 5,5 10,0 15,0 4,0 3,0 1,5 0,5 1,0 3,5 0,5 1,5 2,0 7,0 1,0 1,5 1,5 4,0 1,5 3,0 10,5 1,0 1,0
2,0 -
1,0 -
Összes
1,0 1,0 0,5 0,5 0,5 1,0 0,5 0,5 0,5 -
Pirók ujjasmuhar
2,0 2,5 4,5 12,5 1,0 0,5 0,5 2,5 3,5 1,0 2,0 1,0 1,5
Muharfélék
Köles
8.
Kakaslábfû
7.
9,5 10,5 16,0 11,0 0,5 1,0 0,5 1,0 1,5 0,5 -
Fenyércirok
6.
0,5 0,5 -
Varjúmák
5.
0,5 0,5 0,5 1,0 -
Parlagfû
4.
Karcsú disznóparéj
3.
Henye disznóparéj
2.
május 28. június 7. június 23. október 21. május 28. június 7. június 23. október 21. május 28. június 7. június 23. október 21. május 28. június 7. június 23. október 21. május 28. június 7. június 23. október 21. május 28. június 7. június 23. október 21. május 28. június 7. június 23. október 21. május 28. június 7. június 23. október 21. május 28. június 7. június 23. október 21.
Csattanó maszlag
1.
Felvételezés idõpontja
Kezelés
2. táblázat A gyomborítás (%) változása a tenyészidõszak folyamán, a felületkezeletlen parcellákon (Martonvásár, 2010)
19,5 37,0 73,0 89,5 0,0 0,0 4,5 7,5 0,0 0,0 2,0 3,0 0,5 2,0 8,0 12,5 1,5 5,5 16,0 25,5 0,0 1,5 2,5 5,5 0,0 3,0 12,5 25,0 0,5 4,0 14,0 35,0 0,5 3,5 16,5 26,0
2011/1
16 gyomirtó szer kombináció (ugyanazon hatóanyagok eltérõ idõpontban történõ kijuttatásával) a talajon keresztüli tartamhatásnak köszönhetõen június közepéig gyommentességet biztosított. Az ezután kikelt gyomok (kakaslábfû, köles parlagfû, varjúmák) már
csak kismértékû borítást értek el. Az egymenetben, posztemergensen (T3) kijuttatott 3. kezelés hatékonyabbnak bizonyult az osztottan, pre- és posztemergensen (T1 és T3) permetezettnél (2. kezelés). A 6. kezelés a II. és IV. ismétlé-
sekben a kezdeti gyommentes idõszakot követõen, a talajon keresztüli tartamhatás a tenyészidõszak végéig biztosította az alacsony gyomborítottsági szintet. Minden további herbicid kombináció (4-5., ill. 7-9. kezelések) is teljesen, vagy csaknem teljesen eltün-
8,5 0,5 -
7,0 3,5 14,0 7,5 1,0 -
1,0 6,5 14,5 2,5 0,5 0,5 0,5 -
0,5 1,0 1,0 0,5 0,5 1,0 1,5 4,5 0,5 0,5 -
11,5 1,0 1,5 0,5 0,5 1,0 5,0 0,5 2,5 5,0 7,5 2,5 1,0 1,5 0,5 0,5
3,5 5,5 30,0 40,0 0,5 0,5 0,5 1,5 1,0 1,0 2,0 1,0 1,5 0,5 1,0 0,5 1,0 4,5 3,5 0,5 1,0 0,5 1,5 1,0 1,5
5,5 10,0 18,5 3,0 3,5 2,5 1,5 0,5 1,5 0,5 2,0 1,5 0,5 2,0 1,5
4,0 3,0 0,5
30,0 0,5 0,0 2,0 7,5 1,5 5,0 3,5 2,0 1,0 2,5 -
Összes
Csattanó maszlag
Pirók ujjasmuhar
9.
Muharfélék
8.
Köles
7.
Kakaslábfû
6.
Fenyércirok
5.
Varjúmák
4.
Parlagfû
3.
0,5 2,0 0,5 -
Karcsú disznóparéj
2.
május 28. június 7. 0,5 június 23. október 21. május 28. június 7. június 23. október 21. május 28. június 7. június 23. október 21. május 28. június 7. június 23. október 21. május 28. június 7. június 23. október 21. május 28. június 7. június 23. október 21. május 28. június 7. június 23. október 21. május 28. június 7. június 23. október 21. május 28. június 7. június 23. október 21.
Henye disznóparéj
1.
Felvételezés idõpontja
Kezelés
3. táblázat A gyomborítás (%) változása a tenyészidõszak folyamán, a június 11-én felülkezelt parcellákon (Martonvásár, 2010)
17,5 65,0 87,5 0,0 4,0 5,0 0,0 2,5 7,0 0,5 0,0 1,0 1,0 1,0 5,0 2,5 5,5 9,5 0,5 6,0 4,5 0,5 2,5 7,0 0,5 2,5 4,0
2011/1 tette a kezdeti gyomfertõzést a parcellákról. A karcsú disznóparéj, a csattanó maszlag és a parlagfû ellen mindegyik gyomirtó szer kezelés hatékonynak bizonyult. Az õszi gyomfelvételezés idejére azonban a késõbb kelõ egy-, és kétszikû gyomok 2535%-os borítást értek el. A csapadékos idõjárás következtében folyamatosan csírázó gyomnövények miatt, a gyomirtó szer gyártók ajánlatai alapján június 11-én (T4) felülkezeltük az I. és III. ismétlés 4-9. parcelláit. Az itt bemutatott technológiák nem tekinthetõk szokványos, a termesztõknek javasolható eljárásoknak. Célunk alapvetõen a gyomirtó hatás vizsgálata volt, és nem tartottuk szem elõtt a gazdaságosság kérdését. A felvételezési eredményeket a 3. táblázatban tüntettük fel. A késõi posztemergens kezelések eredményeként október 21-re az összes gyomborítás egyik gyomirtó szer kombináció esetében sem érte el a 10%-os mértéket. A legnagyobb, 9,5%-os borítottságot a 6. kezelésben kaptuk. Ezek a parcellák fõként rizómáról kelõ fenyércirokkal voltak fertõzöttek. Ennek a korai posztemergensen alkalmazott készítménynek a hatóanyagai köztudottan nem az évelõ egyszikû gyomnövények irtására javasoltak, így a fenyércirok sem pusztult el a permetezés hatására. A felülkezeléssel azonban sikerült megakadályozni a gyomnövény továbbfejlõdését, virágzását. A kiegészítõ, posztemergensen alkalmazott herbicid a 4. kezelésben teljesen megszûntette a még kismértékben jelenlévõ parlagfû és köles fertõzést, gyommentes parcellákat eredményezett, októberben csak a varjúmák késõi kelését észleltük. Az 5. kezelésben mindössze 1% kakaslábfû maradt a parcellákon a felülkezelés után, ami a tenyészidõszak végére friss kelésû varjúmákkal, fenyércirokkal és pirók ujjasmuharral egészült ki. A 7-9. kezelésekben a fennmaradó 4-7% gyomborítás jelentõs részét is a magról kelõ egyszikû gyomok adták. Fontos azonban megjegyezni, hogy június 11-ére a túlélõ, illetve újrakelt gyomok fejlettsége a parcellákon többnyire már meghaladta azt az érzékeny állapotot, amikor a gyomirtó szerektõl az optimális hatáskifejtés
17
1. kép Kelõ gyomnövények tartamhatás nélküli posztemergens készítménnyel kezelt parcellán, 17 nappal a permetezést követõen
2. kép A gyomos kontroll parcella képe június közepén várható. Ez az oka annak, hogy a késõi posztemergens kezelések hatására a gyomok nem minden esetben pusztultak el teljesen. Fejlõdésük azonban megtorpant, borításuk kismértékben csökkent, vagy stagnált. A korábbi esztendõk csapadékszegény idõjárása sok kukoricatermesztõ figyelmét irányította a kikelt gyomnövényekre célzottan kijuttatható posztemergens gyomirtási technológiák felé. Az elmúlt év szokatlanul
esõs tenyészidõszakában, az a termesztõ tudott jó minõségû gyomirtást végezni, aki tartamhatással bíró, pre-, és korai posztemergens technológiákat is alkalmazott. Ezt támasztják alá a most bemutatott kísérlet eredményei is. A közlemény megjelenését az EU FP7 AGRISAFE pályázat támogatta. Bónis Péter – Árendás Tamás – Berzsenyi Zoltán – Micskei Györgyi – Jócsák Ildikó
2011/1
18
Idõjárási szélsõségek a XIX. század elején
S
chlotterbeck Kristóf (1780-1827) szarvasi gazdálkodó több mint húsz éven keresztül jegyezte fel megfigyeléseit az idõjárásról, valamint a termés és a terményárak alakulásáról. A naplójából vett alábbi részletek azt szemléltetik, hogy az idõjárási anomáliák hazánkban nem számítanak újdonságnak, azok hatása azonban régen még nagyobb volt az élelmiszer ellátás biztonságára és az árakra, mint napjainkban. 1812. Ez évben a leghidegebb tél volt, amennyire én emlékszem. Még ápril 9.-én is lábnyi magas hó esett. A tavasz száraz, a nyár forró, és esõ nélkül volt, sem a széna, sem a gabona nem sikerült. A franciák oroszországi hadjáratukban november és decemberben a hátrálásban Moszkvától Smolensk, Vilnán át a Niemen folyóig közel 500 ezer emberüket vesztették a nagy hideg miatt. 1813. Ez az év ismét egyike volt a legszárazabb éveknek, széna és gabona nem sikerült, a tengeri még csak lett volna, hanem az õsz ismét nedvessé lett, minek következtében nehéz volt a termést hazaszállítani, sok ott rohadt a mezõn, pedig már tavasszal érezték annak hiányát. A határ üres és vetetlen maradt, nagy éhínség támadt. A barmok is szánandóan megsoványodtak. 1814. Már március 20.-án beállott a meleg idõ, mindenfelé jó legelõ kínálkozott. Április 18.-án minden fa teli volt virággal, a szõlõk kizöldültek. Április 29.én azonban hideg lett. 30.-án szél támadt esõvel és hóval, máj.1.-én a hideg szél és esõ folyton tartott, máj.2.-án csendes idõben fagy, mely a szõlõket az egész országban tönkretette. A juhok melyek már le voltak nyírva, most halomszámra hullottak el. A szarvasmarhából is sok tönkre ment, mert különben is nagyon sovány volt; de a mi életben maradt, az csakhamar magához jött, mert egész nyáron át jó legelõ volt. A búza jónak látszott, de a csépléskor keveset adott; az árpa és zab beütött ugyan, de az aratáskor nedves idõjárás miatt sok tönkrement. A tengeri szeptember 19-én elfagyott s azért rossz minõségû lett, lehetett vékáját 12 kr-on venni, holott a mi jó maradt, tavasszal 2 forinton kelt. Bor kevés is volt, rossz is volt, - majdnem ihatatlan s még is itzéje 30-40 krajczárba került. 1815. A tavasz szépnek mutatkozott, de a változó hidegszelek sokat ártottak a gyümölcsnek, a gabona azonban, s a lege-
lõk nagyon szépen állottak. Máj. 29.-rõl 30.-ra, tehát 4-5 nappal Orbán napja után oly nagy dér volt, hogy a bab- és tökfélék s a szõlõk egy része megfagyott. A búza ára 20-24, az árpa 13 forinton állott, a felvidéken mégegyszer annyin. Az egerek leírhatatlan sokasága mutatkozott a mezõkön, mely mindent megsemmisítéssel fenyegetett. Rettenetes vihar jéggel a legszebb mezõk nagy részét tönkre tette. A mi veszedelmes mezei vendégeink az egerek és güzük közül is sok elpusztult, de még így is leírhatatlanul sok maradt meg azokból. A föld úgy át volt lyukgatva, mint a rosta. Mindent felemésztettek, káposztát, répát, még a tengerit is a szárazon s a szõlõt. Mindezekhez járult még a Körösnek nagy áradása deczember havában, több lábnyi magas hó esett. Folyton esett, a fél megye már víz alá került. Az emberek menekültek házaikból, ritkán maradt pince vagy gabonaverem víz nélkül. Röviden nagy volt az ínség. 1816. Egész január folytán nem lehetett a napot látni, esõ és köd váltakoztak egymással, a levegõt se lehetett érezni egész január 29.-ig, amikor egy szél támadt, a levegõ teli lett hóval annyira, hogy ilyen idõre a legöregebb emberek sem emlékeztek. A verebek a mi vidékünkön megfagytak majd mind. Láttam házakat, melyek aljoktól kezdve fel a tetõ csúcsáig hóval voltak lenyomva. Ember és állat 3-4 napig úgy mondhatom, hó alá volt temetve, a juhok ezrivel fagytak meg, falkánként lehetett õket a hó alatt találni. Egy éj alatt a folyók és vizek megfagytak mind. Szekérrel vagy lovakkal 14 napon át nem lehetett biztosan járni. A mint a jég olvadt, úgy nõtt a víz, csak itt-ott lehetett egy kis szárazat látni, egynémely helyeken a mezõn ölnyi víz is állott. A kár leírhatatlan. A tavasz ugyan szépnek mutatkozott, de a téli vetések részben az egerek, részben a víz, részben a január 29-ki hideg szél következtében elpusztultak. A reménytelen földekbe többnyire tengeri vettetett s kitûnõen sikerült. Legelõ mindenütt elég, csak itt nem, mert mindenütt víz állott a marhajárásokon. A hol egy száraz tér mutatkozott az tele volt mindennemû jószággal, s az felemésztett mindent. A búza ára januáriusban 24, májusban 30, szeptemberben 50-60 s decemberben 40-45 frt. 1817. Január hóban rendesen beállott a tél, s tartott a gyulai vásárig, a hova
mindenki szánkón utazott. Vasárnap, hétfõ és keddre azonban egyszerre oly meleg lett, hogy minden hó elolvadt, a vásárról visszautazók kénytelenek voltak B.Csabán szánkóikat kocsikkal kicserélni. Februárban oly meleg volt, mint májusban szokott lenni. A szép idõ márczius 12.-ig tartott, akkor azonban oly hideg lett, hogy a vizek mind befagytak s ez tartott ápril közepéig mindig száraz fagyokkal, erre azonban következtek hideg szelek hófuvatagokkal. Szentgyörgy napján esett vegyesen hó és esõ. Felváltva nagyon kellemetlen napok jártak, vegyesen a hónap végéig, aminek következtében a fákon semmi virág sem mutatkozott, s nem volt legelõ. Csak május havában kezdett az idõ kellemes és kedves lenni. Már 10.-én a fák teljes virágjokban állottak, a szõlõ gyengén hajtott, úgy hogy jó bortermésre nem igen volt kilátás. Ezen hónapban kétszer telt meg a hold, ami 100 év alatt ritkán történik meg egyszer. Ezentúl rendes, kellemes napok s jó meleg esõk váltakoztak. A gabona nemûek, különösen a búza, jól állott, a nyári gabonanemûekben sok a vadzab. A gabona ára rendkívül felemelkedett, a búza 60-70 forinton kelt. NagyVáradon annak ára 100 forint, a tengerié 70 frt., az árpáé 60 frt. Nagy-Váradon és környékén május 30-án egy felhõszakadás nagy károkat okozott. Nálunk a víz ismét megáradt, de a nyár szárazsága és nagy forrósága következtében július és augusztus hónapok alatt leapadt. Tehát az áradás 2 év és 2 hónapig tartott. A mocsarak kiszáradása a levegõt bûzössé tette s mindenféle lázas betegségeket okozott. Augusztusban a forróság annyira emelkedett, hogy olyanra senki sem emlékezett. A tengerik kiszáradtak, semmi sem lett belõle, más vidékeken azonban a tengeri jól sikerült. A búza és árpa átlagban középszerûen termett, az õsz minden várakozáson felül jól ütött be, de Németországon, mint hallani, a vetések meg nem értek. A gabona árak nagyon megváltoztak, a búza februárban volt 30 forint, decemberben 10 forint; az árpa februárban 14 frt, decemberben 7 frt, tengeri februárban 20 forint, télen 8 forint. Ez az olcsóság azért állott be, mert senkinek sincs bizalma a vásárláshoz. November elejéig az idõ szép, azontúl beállottak az esõk s oly sár támadt, hogy nem lehetett hazulról mozdulni. Decz. 26.-ról 27-re menõ éjjel beállott a fagy s 29.-én esett a hó…
2011/1
19
Az évjárat hatása kukorica hibridjeink teljesítményére 1. táblázat Hõösszeg akkumuláció a kukorica tenyészidejében (Martonvásár, 2006-2010)
M
inden bizonnyal a legek éveként vonul be 2010 a kukoricatermesztés történetébe. Ha csak az elmúlt fél évtizedre tekintünk vissza, találhatunk közöttük mindenféle évjáratot, szárazat, csapadékosat, jelentõs különbségekkel. A legszárazabb év 2007 volt, az „eredmény” 4 t/ha alatti kukorica szemtermés, ami negatív rekord. Jó példa a kukorica igényeit szinte optimálisan kielégítõ évre a 2008-as esztendõ, amikor kellõen meleg volt és szinte akkor esett, amikor azt a kukorica leginkább hasznosítani tudta. A természet gondoskodását ez a csodálatos növény 7,7 t/ha országos terméssel honorálta. Az új évezred elsõ évtizedének végén, 2010-ben a termelõknek és a kukoricának is a gondot az átlagos mennyiséget és az igényét jelentõsen – térségenként nagyon eltérõ mértékben – meghaladó csapadék és a tenyészidõ alatti nagyon alacsony hõmérséklet okozta. A nagy mennyiségû és gyakori csapadék megnehezítette a kukoricatermelés szinte minden technológiai elemére kiterjedõen az optimális idõben és minõségben történõ megvalósítást. Késleltette a kukorica elvetését, s a táblán belüli vízállások megakadályozták, hogy a mag teljes területen a földbe kerülhessen. A késõbben vetett, rövidebb tenyészidejû, kisebb termõképességû hibridek kényszerû használata és a táblán belüli vethetetlen, víznyomásos területek együttesen a termelõknek jelentékeny gazdasági eredménycsökkenést okoztak. Az idõben elvetett, sikeresen gyomirtott, jó tápanyag-ellátottságú területeken a kukorica jól termett. A gondot a hideg, csapadékos idõjárás miatti tenyészidõ kitolódás, a magasabb betakarítási szemnedvesség és az ebbõl adódó emelkedõ többlet szárítási költség okozta. A tenyészidõ kitolódást jól jellemezhetjük a biológiai érés naptári idõpontjával. A biológiai érettség a kukorica 25-30% körüli szemnedvességénél következik be, mely hibridtõl és évjárattól függõen változhat. Ezen állapot eléréséhez az igen korai hibridek esetében 1100 HU, a kései hibridek esetében pe-
2006 2007 2008 2009 2010
Április
Május
Június
Július
147,3 166,6 129,2 185,9 109,1
341,8 431,3 369,3 411,1 304,2
634,6 792,0 699,1 672,2 583,9
999,9 1155,6 1031,4 1021,6 960,2
Augusztus Szeptember 1281,0 1512,4 1365,0 1370,3 1280,8
1543,8 1683,8 1553,3 1626,1 1442,9
Forrás: MTA Mezõgazdasági Kutatóintézet dig 1400 HU (hõegység) szükséges. Természetesen a korai és középérésû hibridek hõösszeg igényei e két tartomány közé esnek. Ahhoz, hogy érzékelhessük, az eltérõ évjáratok mennyire kedveznek ennek a melegigényes növénynek, feltüntettük az elmúlt öt év tenyészidõ alatti hõösszeg akkumulációját (1. táblázat). Termelõk gyakran kérdezik az egyes hibridek napokban kifejezett tenyészidejét. A 2. táblázat szemléletesen mutatja, hogy a hibridek tenyészidejének becslését az érésükhöz szükséges hõmennyiség (HU) figyelembe vételével pontosabban elvégezhetjük. A táblázatból jól láthatjuk, hogy a szélsõséges esetekben az évek közötti, napokban kifejezett tenyészidõbeni különbségek az élettani érettség állapotában a 3-4 hetet is elérhetik. Ennek egyik jelentõsége a hibridek elõvetemény értékében van, meddig mehetünk el tenyészidõben (a hosszabb tenyészidejû hibrideknek általában nagyobb a termõképessége), hogy még idõben tudjunk vetõágyat készíteni az õszi vetésû gabonák alá és ne legyen magas a kukorica betakarítás kori szemnedvessége sem. Segíthet a hibrid szortiment összeállításában és csökkentheti az eltérõ évjáratokból adódó magasabb betakarítási szemnedvesség (magasabb szárítási költség) kockázatát, ha ismerjük a különbözõ tenyészidejû hibridjeink évjárati reakcióját. A kukoricatermesztés gazdaságosságát tekintve a legnagyobb rizikót a magasabb betakarítási szemnedvesség bekövetkezésének valószínûsége jelenti. Hasznos és a termelõ szempontjából is gyakorlati értékkel bíró információhoz juthatunk, ha egy átlagosnak tekinthetõ
2. táblázat A biológiai érés idõpontja
2006 2007 2008 2009 2010
Igen korai hibridek
Kései hibridek
augusztus 10. július 26. augusztus 6. augusztus 6. augusztus 13.
szeptember 14. augusztus 21. szeptember 4. szeptember 3. szeptember 22.
õsz (pl. 2009) érésdinamikai mérési eredményeit hasonlítjuk össze egy átlagosnál hûvösebb és csapadékosabb (pl. 2010) õsz adataival. Az 1. ábrán az igen korai Mv hibridek (Mv 251; Bodrog) átlagában láthatjuk a vízleadási görbéket. A kukorica számára kedvezõ melegebb 2009. évben ezek a hibridek augusztus végére, szeptember elejére biológiailag beértek, szemnedvességüket dinamikusan csökkentették. Víztartalmuk továbbra is jelentõsen csökkent, a hónap közepére elérte a 15% körüli értéket. A száraz-meleg szeptemberben a 13% alatti egyensúlyi nedvességállapotig további vízvesztés következett be. Az Mv 251 és a Bodrog is bizonyította, hogy kedvezõ évjáratban szántóföldön oly mértékben le tudnak száradni, hogy mesterséges vízelvonás nélkül is betárolhatók. A hûvösebb 2010-es évben a 25% körüli szemnedvesség állapot szeptember utolsó dekádjában következett be, és október elején csökkent 20% alá. Összegezve az igen korai hibridekrõl elmondhatjuk, hogy minden évben biztonságosan beérnek, jó õszi kalászos elõvetemények. Megkésett vetés esetén is szemes kukoricaként számolhatunk velük. Kedvezõ évjáratban akár mesterséges szárítás nélkül is betárolha-
2011/1
20
Szemnedvesség (%)
1. ábra Az igen korai Mv hibridek érésdinamikája (Simonpuszta, 2009–2010)
Szemnedvesség (%)
2. ábra A korai Mv hibridek érésdinamikája (Simonpuszta, 2009–2010)
Szemnedvesség (%)
3. ábra A középérésû Mv hibridek érésdinamikája (Simonpuszta, 2009–2010)
4. ábra Az Mv 255 érésdinamikai reakciója (Simonpuszta, 2009–2010) Szemnedvesség (%)
tók, akár ó- kukorica áron is értékesíthetõk. A két eltérõ évjáratban az augusztus végén mért 18-20% körüli szemnedvesség különbségek október elejére mintegy 6-7%-ra csökkennek. A 2. ábrán a korai Mv hibridek (Mv 255; Mv 277; Amanita; Somacorn; Hunor; Mv 350; Mv 343; Kamaria; Mv Tarján) érésdinamikai viselkedését kísérhetjük figyelemmel az azonos idõpontban mért adataik átlagában. A kedvezõ, meleg 2009-es évben a biológiai érettséget jelentõ 25% körüli szemnedvességet a korai Mv hibridek szeptember elsõ hetében elérték. A hûvös klímájú 2010. évben ekkor a szemnedvesség mintegy 9%-kal magasabb, 34% körüli volt. E kiváló vízleadó tulajdonsággal rendelkezõ Mv hibridek a kedvezõ évben október elejére 13% szemnedvességig leszáradtak, míg 2010-ben a koraiak szemnedvessége ebben az idõpontban 22%-ot mutatott és a hónap közepéig tovább száradt 20% víztartalomig. Visszatekintve a korai Mv hibridek vízleadására megerõsíthetjük, hogy egy hûvösebb évben is biztonságosan leszáradnak a 20% technikai érettséget jelentõ szintre. Az évjárati hatás az érés különbözõ fázisaiban elérheti a 1015% szemnedvesség különbséget, mely a betakarítás idõpontjára akár 5-7% közelire is csökkenhet. A 3. ábra a középérésû Mv hibridek (Mv Koppány; Mikolt; Miranda; Mv 500) szemnedvesség mérési eredményeit mutatják. A biológiai érettséget jelentõ állapotot 2009-ben szeptember közepére elérték a középérésû hibridjeink, míg 2010-ben ebbe a fázisba október elején jutottak. A kukoricára kedvezõ évjáratban a középérésû hibridektõl is elvárható a 20% alatti betakarítási szemnedvesség. 2009-ben október közepén a fentebb jelzett hibridjeink 16-18%-ig száradtak le. A kukorica leszáradására vízleadása szempontjából kedvezõtlenebb 2010-ben az október közepi, 22%-os szemnedvesség elfogadható. Mérési adataink azt mutatták, hogy a középérésû hibrideknél volt a legkisebb a tenyészidõ különbség – mintegy 6-8% – a kukorica vízleadása szempontjából két eltérõ karakterû 2009. és 2010. években. Termelõ Partnereink a MARTON GENETICS kukorica hibridek újabb
2011/1
3. táblázat Az Mv 255 teljesítménye üzemi kísérletben (2009) Megye
5. ábra Az Mv 350 érésbiológiai reakciója (Simonpuszta, 2009–2010) Szemnedvesség (%)
generációjával találkozhattak a megismertetés és bevezetés különbözõ fórumain. A továbbiakban a bevezetés elõtti fázisban lévõ Mv 350 és Mikolt hibridek termékfejlesztési kísérletekben elért eredményeirõl, továbbá a már 2010. évben jelentõs területen termelt Mv 255 és Kamaria érésdinamikai reakciójáról számolunk be.
Átlag- Átlag termés víz (t/ha) (%)
Bács-Kiskun 7,70 Békés 6,46 Borsod-Abaúj-Zemplén 6,26 Csongrád 9,03 Fejér 5,94 Gyõr-Moson-Sopron 7,81 Hajdú-Bihar 9,08 Heves 7,15 Jász-Nagykun-Szolnok 6,23 Komárom-Esztergom 8,32 Nagyszombat 9,10 Nyitra 9,13 Pest 6,78 Somogy 5,36 Szabolcs-Szatmár-Bereg 9,36 Tolna 6,53 Vas 8,42 Veszprém 8,94 Zala 10,46 Megyék átlaga 7,79 Országos átlag 6,43
14,9 13,8 17,2 17,4 13,3 16,6 16,9 13,7 10,8 16,5 19,6 19,3 15,5 16,1 17,6 13,7 14,5 19,8 18,7 16,1
Az Mv 255 (FAO 310) kiemelkedõ termõképességû hibrid, alacsony betakarítási szemnedvesség tartalommal. A 4. ábrán az Mv 255 vízleadásának dinamikáját követhetjük nyomon. A kukoricára kedvezõ évjáratokban a biológiai érettségét augusztus végén éri el, míg ez az állapot a csapadékosabb évjáratokban szeptember 3. dekádjára esik. A 20% szemnedvességhez tartozó érettséget szeptember elejére, illetve mint 2010-ben érzékelhetjük, szeptember második felében éri el. Ez a gyors leszáradás eltérõ évjáratokban is jó elõvetemény értéket biztosít az Mv 255 hibridnek. Az Mv 255 generatív típus, csövei hengeresek, szemsorainak száma leggyakrabban 16, egy sorban átlagosan 41-43 szemmel. A csõ szárazanyagának 85-86%-a a szemhányad. Kiváló termõképességét és vízleadását a 2009. évi megyés üzemi kísérleti eredményei is Forrás: Bázismag Kft. híven tükrözik (3. táblázat). Az Mv 350 4. táblázat Az Mv 350 teljesítménye üzemi kísérletekben (FAO 350) a MAR(2009) Megye
Termõhely Termés (t/ha)Víz (%)
Bács-Kiskun Békés Borsod-Abaúj-Zemplén Csongrád Fejér Gyõr-Moson-Sopron Gyõr-Moson-Sopron Komárom-Esztergom Pest Tolna Veszprém Zala Zala
Bácsalmás 8,1 Kunágota 9,4 Gesztely 7,3 Fábiánsebestyén 8,0 Enying 7,9 Darnózseli 12,3 Szilsárkány 10,0 Komárom 7,5 Cegléd 8,2 Dalmand 7,1 Lovászpatona 7,8 Pókaszepetk 10,3 Sármellék 11,2
Forrás: Bázismag Kft.
21
13,2 14,2 14,6 14,9 13,1 14,5 16,9 17,1 15,9 12,1 23,1 22,5 15,1
TON GENETICS hibridek legújabb generációját képviseli. Vizsgálataink és fajtakísérleti helyeink átlagában elmondható róla, hogy termõképességével emelkedik ki a korai érésû hibridek közül. A biológiai érettség állapotát kedvezõ évjáratokban már szeptember elején eléri, míg kedvezõtlenebb, kifejezetten hideg hûvös, csapadékos évjáratban szeptember végére következik be ez a kívánatos állapot. Az Mv 350 vízleadásának dinamikáját láthatjuk az 5. ábrán. A 20% szemnedvességhez tartozó érettséget 2009-ben szeptember 7-e, míg 2010-ben október 5-e környékén érte el, kiváló vízleadásának köszönhetõen. Az északi megyék kivételével nagy terméslehetõséget hordozó õszi kalászos elõveteményként is javasoljuk. Kellõen erõs szár jellemzi ezt az átlagos magasságú kukorica hibridet. Szemsorainak száma jellemzõen 16, a soronkénti szemek száma 41-43, a csõ szárazanyag hányadának 85-86%-a szemhányad. Kiváló termõképességét és vízleadását a 2009. évi megyés üzemi
5. táblázat A MIKOLT teljesítménye üzemi kisérletekben (2009) Megye
TermõhelyTermés (t/ha)Víz (%)
Bács-Kiskun Bács-Kiskun Fejér Gyõr-Moson-Sopron Pest Somogy Somogy Tolna Tolna Tolna
Apostag Nagybaracska Aba Szilsárkány Cegléd Barcs Somogyjád Dalmand Szakcs Várong
Forrás: Bázismag Kft.
8,0 10,9 11,0 11,2 9,2 8,7 11,4 9,8 8,9 12,0
14,0 16,7 15,9 18,7 17,9 16,3 16,0 12,6 17,2 20,8
2011/1
22
Szemtermés (t/ha)
6. ábra A KAMARIA termõhelyi alkalmazkodóképessége (92 hely, 2009)
Szemnedvesség (%)
7. ábra A KAMARIA vízleadása (Simonpuszta, 2009–2010)
8. ábra A MIKOLT teljesítménye minõsítõ kísérletekben (MgSzH, 2007–2008)
Szemnedvesség (%)
kísérleti eredményei is híven tükrözik (4. táblázat). A Kamaria (FAO 370), mint korai hibrid az ország minden területén termelhetõ. Az MG márkához tartozó szemeskukoricák zászlóshajója, vezetõ hibrid. Minden évjáratban és termõhelyen átlagot messze meghaladó termésszintet várhatunk tõle (6. ábra). Vízleadása gyors. A 2009. évi vizsgálatainkban (7. ábra) a Kamaria szeptember második dekádjának végére elérte a biológiai érettséget jelentõ 25% szemnedvességet, szeptember végére pedig már 20% körüli értékre száradt. Annak ellenére, hogy a csapadék eloszlásában és mennyiségében egészen mást mutatott a 2010-es esztendõ, a Kamaria vízleadás szempontjából jól vizsgázott. A biológiai érettséget mutató „fekete réteg” szeptember végére alakult ki, míg a 20% körüli szemnedvességet október közepére ilyen körülmények között is elérte. Csövei szépek, végig termékenyülnek, éréskor fellazuló csuhélevelei, továbbá relatív magas szemfelülete nagyban segítik az alacsony betakarításkori szemnedvesség elérését. Szárszilárdsága nagyon jó, egyike a legjobb szárú korai hibrideknek. A csõ szemsorainak száma 16-18, soronként 38-40 szemmel. A hibrid kezdeti fejlõdési erélye kiváló.! Genetikai elõnyét az intenzívebb termõhelyi viszonyok között kamatoztatja igazán. Üzemi körülmények között, a szélsõséges idõjárási körülmények ellenére 2010-ben több termõhelyen elérte a termése a 13-14 tonnát. A Mikolt (FAO 410) középérésû hibridet a 2009. évben minõsítették. A tenyészidõ sztenderdjeit a hivatalos vizsgálat mindkét évében meghaladta (8. ábra), külön kiemelendõ az igen száraz 2007. évben elért 7,06 t/ha szemtermése. A jó termõhelyi körülményekre kiemelkedõ termésekkel reagál. A 2009. évi üzemi kísérletekben közel tíz termõhely átlagában szemtermése 10,09 t/ha volt, mindössze 16,6% átlagos betakarítási szemnedvességgel (5. táblázat). A tenyészidõcsoport hibridjeihez képest korán virágzik, ami egyik összetevõje a jó stressztûrõ képességének. A Mikolt szántóföldi vízleadása kedvezõ, a technikai érettséget jelentõ, 20% körüli szemnedvességet a 2009. évben szeptember közepére elérte, míg a hideg 2010-es évben ez az állapot október 15-20. között következett
be. Az érésdinamikai adatai alapján megállapíthatjuk, hogy a Mikolt a középérésû csoport legelején érik. A Mikolt átlagos magasságú, szár szilárd szárú, jó állóképességû hibrid. Csöveit rendkívül alacsonyan hozza, ezzel is erõsítve a szára stabilitását. Csöve nagyon generatív, az összes szárazanyagának 88-89%-át a szem szárazanyaga teszi ki, szemsorainak száma általában 18.
Csövei inkább rövidek, soronként 36-38 szemmel. Ezermagtömege magas, 350 gramm körüli, ami egyik összetevõje a kiváló termésének. Ajánlott tõszáma 60-70 ezer tõ hektáronként, melybõl a sûrûbb növényállományt jó termõhelyi körülmények és intenzív termesztéstechnológia esetén javasoljuk vetni. Bodnár Emil – Molnár Krisztián Bázismag Kft.
2011/1
23
A gabonafélék fagyállóságának molekuláris szabályozása
A
z õszi gabonafélék 15-25%-kal többet teremnek a tavasziaknál. Korábbi érésük miatt elkerülik a nyáron gyakran fellépõ szárazságot és betegségeket, továbbá a tél folyamán megfelelõ talajborítást nyújtanak, ezáltal minimálisra csökkentik a talajeróziót. Termesztésük tehát gazdaságosabb és környezetkímélõbb a tavaszi gabonaféléknél, A növénynemesítõ kétféle stratégiát, illetve ezek kombinációját választhatja abból a célból, hogy az általa elõállított fajták minél kevésbé sérüljenek az extrém klimatikus viszonyok következtében, és ezáltal javuljon a termésstabilitás. Az egyik ilyen lehetõség a stressz-adaptáció szempontjából legérzékenyebb életciklus, a virágzás idõzítésének befolyásolása, a másik pedig azoknak a géneknek az azonosítása és felhasználása, melyek növelik a növények stressz-toleranciáját. Az õszi vetésû gabonáknak át kell vészelniük egy kritikus periódust, a telet. A fagyállóság alkalmassá teszi a növényeket arra, hogy a fagypont alatti hõmérsékleteket károsodás nélkül vi-
seljék el. A fagyállóság egy komplex tulajdonság, melynek kialakulásában genetikai, élettani, környezeti tényezõk egyaránt fontos szerepet játszanak. Genetikai szempontból nézve kvantitatív jelleg, melyet gének összetett rendszere határoz meg. Az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézetben a gabonafélék fagyállóságának tanulmányozása több évtizedes múltra tekint vissza. E kutatások során, fõként saját elõállítású, speciális genetikai anyagokon végzett kísérletekkel azonosították azokat a kromoszómákat, majd a késõbbiek során azokat a kromoszómarégiókat, melyek fontos szerepet játszanak a fagyállóság kialakításában. Az utóbbi években a kutatások már a folyamatban részt vevõ gének azonosítására koncentrálódtak. Amerikai kutatócsoporttal (dr. Jorge Dubcovsky, University of California, Davis) együttmûködve alakorban (Triticum monococcum) egy új, fagyállóságért felelõs mennyiségi lókuszt (QTL: az a kromoszómaszakasz, mely nagy valószínûséggel mennyiségi jelleget meghatározó gént/géneket tartal-
maz), az Fr-Am2-t írták le. E QTL-t az 5A kromoszóma hosszúkarjára lokalizálták; e kromoszómáról régóta ismert volt, hogy kiemelkedõ szerepet játszik az abiotikus stressz-tolerancia genetikai kontrolljában. Igazolták azt, hogy pontosan e QTL-nek megfelelõ helyen egy olyan gén, a CBF3 található, melyrõl bizonyított, hogy a hidegadaptáció kialakulásában résztvevõ gének megnyilvánulásának mértékét (expresszióját) szabályozza. Az akkori feltételezésük szerint az Fr-Am2 gén molekuláris oldalról nézve maga a CBF3 gén volt. A késõbbi kutatások során kiderült, hogy az Fr-Am2 QTL nem egyetlen, hanem 11 CBF génbõl áll. A kérdés az volt, hogy ezek közül az egymáshoz szorosan kapcsolt gének közül melyek játszanak tényleges szerepet a fagyállóság kialakításában. A kérdés megválaszolásához az amerikai és egy olasz (dr. Luigi Cattivelli, Genomics Research Centre, Fiorenzuola d’Arda) kutatócsoporttal két különbözõ kísérleti rendszert állítottak be. Fagyérzékeny és fagyálló kenyérbúza (Triticum aestivum) specifikus genetikai anyago-
1. ábra A CBF14 és CBF15 gének fagyállóságban betöltött szerepének igazolása genetikai transzformációval. Az ábra a transzformációhoz használt egyik vektort, a transzformáns növényeket, és a fagytesztet túlélt transzformáns árpavonalak egyikét mutatja.
24 kon összehasonlították az egyes CBF gének expresszióját. Azt tapasztalták, hogy alacsonyhõmérsékleti stressz hatására három gén, a CBF14, a CBF15 és a CBF16 kifejezõdése nõtt meg jelentõs mértékben. A másik megközelítés során alakor térképezési populáció fagytesztjével szintén három gén (CBF12, CBF14 és CBF15) szerepét igazolták. Mivel két független rendszer is két gén, a CBF14 és a CBF15 szerepét igazolta, ezért további munkájuk során e gének szerepét direkt módon, a gének transzformációjával is bizonyítani kívánták. Tavaszi búzát és árpát transzformáltak; olyan konstrukciókat hoztak létre, melyek biztosítják, hogy a gének állandóan és ne csak hideg-stressz hatására nyilvánuljanak meg. Mind árpában, mind búzában mindkét gén esetében jó néhány független transzgénikus (illetve ciszgénikus) vonalat állítottak elõ. A növényeket fagytesztnek vetették alá; e tesztek eredményeként sikerült olyan vonalakat azonosítaniuk, melyek fagyállóbbaknak bizonyultak a nem transzformáns árpa vonalnál (1. ábra). A gabonafélék virágzásának ideje három különbözõ géncsalád kontrollja alatt áll, ezek a vernalizációs igényt meghatározó gének (VRN), a fotóperiódusos (nappalhossz) érzékenységet befolyásoló gének (PPD) és a koraiság gének (EPS). Õszi búza esetén a virágzat kialakulásához mindig szükséges egy hosszan tartó hideg periódus, amit vernalizációnak nevezünk. A hideg hatására a vegetatív hajtáscsúcs virágzattá (kalászkezdeménnyé) differenciálódik. Ezt a folyamatot döntõ mértékben a hideg hatására aktivizálódó VRN1 gén szabályozza (2. ábra). Az õszi árpa esetén ez nem feltétlenül szükséges, a virágzat kialakul hidegkezelés nélkül is, de a vernalizációt igénylõ fajták fejlõdése vontatottá válik, virágzási ideje kitolódik. Gabonaféléken végzett genetikai kutatások során igazolódott az, hogy az ötös számú kromoszóma azon régiójának, amely a virágzat kialakulásában döntõ jelentõségû VRN1 gént tartalmazza, szerepe van a fagyállóság kialakításában is. Az azonban, hogy ez a hatás magának a VRN1 génnek, vagy pedig egy eddig még nem azonosított, a VRN1-hez közel elhelyezkedõ génnek tulajdonítható, nem volt tisztázott; kísérleti eredmények szóltak mindkét fel-
2011/1 2. ábra A: A VRN1, a CBF és COR gének expressziójának sematikus ábrázolása a vernalizáció elõtti és utáni állapotban. Az õszi-téli idõszakban a VRN1 gén expressziós szintje alacsony, a hajtásmerisztéma vegetatív állapotú, a CBF és COR gének expresszálódnak hideg hatására, kialakulhat a fagyállóság. Tavasszal, a nappalhossz változásával, a VRN1 gén erõteljes expressziójának eredményeként egyrészt átalakul a merisztéma, másrészt redukálódik a CBF és COR gének megnyilvánulása, ennek következtében pedig jelentõsen csökken a fagyállóság mértéke. B: A kísérleti adatok alapján felállított modell, mely a VRN1 gén fagyállóság szabályozásában betöltött szerepét értelmezi. A VRN1 gén egy még nem azonosított faktoron keresztül gátolja (piros téglalap) a CBF és COR gének megnyilvánulását, ami a fagyállóság csökkenéséhez vezet.
tételezés mellett. Az amerikai kutatócsoporttal a problémát olyan alakor mutáns vonalon tanulmányozták, melyben a VRN1 gén hiányzott. Feltételezésük szerint, ha e mutáns analízisével kapott eredményeket összehasonlítják azokkal az eredményekkel, melyeket az eredeti, mutációt nem tartalmazó vonal (melyben a VRN1 gén megvan) vizsgálatával kapnak, akkor a VRN1 gén szerepe egyértelmûen igazolhatóvá válik. Hideg-indukálható COR gének, az azok mûködését szabályzó CBF gének és magának a VRN1 génnek az expresszióját hasonlították össze. Megállapították, hogy a VRN1 génnek igenis szerepe van a fagyállóság kialakításában: a gén megnyilvánulása (expressziója) gátolja a CBF és COR gének mûködését. A kutatás azonban azt is igazolta, hogy ez nem direkt hatás, ez egy vagy több komponensen keresztül érvényesül, amelyek tisztázása a jövõ feladata. Ezen eredmények alapján elkészítet-
ték a fagyállóság kialakulásának molekuláris modelljét (2. ábra). E modell szerint az õsszel vetett gabonákban, az õszi-téli idõszakban a VRN1 gén expressziója alacsony szintû, ezért a hajtásmerisztéma vegetatív állapotban marad. Mivel a VRN1 gén alacsony szinten mûködik, annak gátló hatása (a még nem azonosított faktorokon keresztül) nem érvényesül, ezért a CBF és COR gének megnyilvánulhatnak, ami nagymértékben hozzájárul a fagyállóság kialakulásához. Tavasszal, a nappalhossz változásával a VRN1 gén expressziója nagymértékben megnövekszik, beindul a hajtásmerisztéma vegetatív állapotból generatív fázisba történõ átalakulása. A VRN1 gén hatására gátlódik a CBF és COR gének megnyilvánulása, ami a fagyállóság csökkenéséhez, majd megszûnéséhez vezet. A közlemény megjelenését az EU FP7 AGRISAFE pályázat támogatta. Soltész Alexandra – Galiba Gábor – Vágújfalvi Attila
2011/1
25
A kukorica „tengernyi” hasznosíthatósága
A
hazánkban termesztett abraktakarmányok közül a kukoricának van a legnagyobb keményítõtartalma, ennélfogva nemcsak takarmányként szolgál az állatok számára, de fontos emberi táplálék is, illetve fontos ipari alapanyag (keményítõ, mûanyag, bioüzemanyag), a szárából cellulózt és papírt készítenek. A kukorica takarmányozásra való felhasználása sokféleképpen történik. A szemtermés fontos abraktakarmány, amelyet nagyobbrészt dara formájában, vagy takarmánytápokba keverve használnak fel. Régen a falusi gazdaságokban az állatok közül különösen a hízlalásra szánt jószágok kaptak kukoricát. A kiscsirkék, kiskacsák, kislibák dara formájában, a nagyobbak szemesen. A darából kaptak a disznók, a ló és a hízó tehén egyaránt. Õsszel a hízlalásra szánt libák töméséhez nagy szemû kukoricát válogattak és morzsoltak le, majd áztatás után tömték vele a libákat.
Ma már hatékonyabb a csírátlanítással és feltárással történõ felhasználás. A feltárás – pelyhesítés, puffasztás, robbantás stb. – jobb emészthetõséget és jobb minõségû takarmány keverékek elõállítását teszi lehetõvé. A hazánkban felhasznált abraktakarmány 65-70%a kukorica. Az abraktakarmányokban elsõsorban, mint energiaforrás szerepel. A fehérje- és olajtartalmát illetõen az egyes fajták közt eltérések vannak; az átlagos fehérjetartalom 7-10% között mozog, ami a takarmányfehérje-szükségletünk kb. 40%-át biztosítja. A teljes kukoricanövény takarmányként való felhasználása általában háromféleképpen történik: a különbözõ szárazanyag tartalommal betakarított silókukorica és a zúzva betakarított teljes kukoricanövény silózása, illetve a belõlük készített szilázs takarmányozása; a sûrûre vetett kukoricacsalamádé zölden való etetése; valamint az érett kukoricaszár takarmányozása. Az érett kukoricaszár etethetõ szárazon, vagy silózva, de le is legeltethetõ. A feltépett kukoricaszár felhasználható még almozásra és tüzelésre is. Ha nem használják fel, zúzás után beszántva a talajok szervesanyagtartalmát növeli. A kukoricacsalamádé jelentõsége a zöldtakarmányozás folyamatosságában van. A silókukorica szerepe már lényegesen nagyobb, mivel ez a szarvasmarha állomány tömegtakarmány bázisa. A kukorica közvetlen emberi fogyasztását nagy energiatartalma és jó emészthetõsége indokolja, 100 g-onként 3-4 g fehérjét, 20 g szénhidrátot, 812 mg C-vitamint, de karotint, vasat, foszfort és kalciumot is tartalmaz. A kukorica keményítõ- és cukortartalma adja jellegzetes, enyhén édeskés ízét, ami sós és édes ételek készítésére egyaránt alkalmassá teszi. Emberi fogyasztásra nagyobb arányokban Indiában, Portugáliában, Brazíliában, Guatemalában, Venezuelában és Mexikóban használják.
A kukoricalepény (tortilla) készítése Mexikóban Forrás: National Geographic, 1993. június Nálunk faluhelyen évszázadokon keresztül fontos táplálék volt a kukorica. Azokban a gazdaságokban, ahol sok jószágot neveltek, malomba vitték megdaráltatni a kukoricát. Ahol kevesebb mennyiség kellett, ott maguk darálták kézi darálóval.
Kézi kukorica morzsoló Az emberi fogyasztásra szánt kukoricalisztet ebbõl a darából szitálták ki. Az 1940-es években a háború alatt, majd az 50-es években, a beszolgáltatások idején kevés búzát használhattak fel az emberek saját szükségleteikre, így a megõrölt takarmánykukorica szép, sárgás lisztjét használták fel kenyérsütésre tisztán vagy más liszttel keverve. Rácegresen (Illyés Gyula szülõfaluja) prószának nevezték a kukoricalisztbõl sütött lepényfélét. Székelyföldön a kukorica neve málé. Az erdélyi magyarok egyébként ugyanígy nevezik a kukoricalisztet (málé vagy máléliszt) és az abból készült édes lepényt (málé, málés tészta), sok helyen pedig a puliszkát is. Más magyar vidékeken inkább csak a kukoricamálé kifejezést használták, ami kukoricalepényt jelent. Illyés „Puszták népe” címû mûvében ezt írja: „Nekem kedvenc csemegém volt a fõtt, szemeskukorica, hidegen, kevés sóval”. A
2011/1
26 zsenge csöves kukoricát otthon a katlanban fõzték meg, vagy nyársra húzva megsütötték kinn a mezõn. A lemorzsolt kukoricaszemeket télen fõzték csemegének, a szép, nagyszemû, ún. magyar kukoricából. A több lébõl kimosott kukoricát leáztatták, megfõzték és cukrozva fogyasztották. Amikor nem voltak bõvében a cukornak, csíkokra vágott cukorrépával fõzték össze, az édesítette meg. Téli estéken kukoricát is pattogattak, tepsibe téve, a parhet (tûzhely) tetején rázogatva. A pattogatott kukorica fontos része volt a nagypénteki étrendnek is. Szerencsére Peruból hozzánk is eljutott és meghonosodott a nagy szemû, lisztes kukorica, az úgynevezett fillér kukorica, amit télen puhára lehetett fõzni. Az utóbbi években – választékbõvítés céljából – több országban, így nálunk is egyre több termék készül kukoricából. A kukorica és a kukorica alapú termékek más, hagyományosan búzából, illetve egyéb gabonafélékbõl készült élelmiszerekkel szemben olyan elõnyös tulajdonságokkal rendelkeznek, amellyel hozzájárulnak az egészségmegõrzõ táplálkozáshoz. Ezen elõnyök a következõk: a napi energiaszükséglet egy részét könnyen és egyszerûen fedezhetjük, ugyanakkor ehhez a nagy energiatartalomhoz hasznos tápanyagtartalom is párosul, így minõségi táplálékot vihetünk be szervezetünkbe. A kukoricából elõállított termékek magas rost tartalmuknak köszönhetõen kitisztítják a lerakódott káros anyagcserevégtermékeket, megtisztítva ezzel a
beleket. A kukorica a többi zöldséggel összehasonlítva kiemelkedõen magas fehérjetartalommal rendelkezik, így fogyasztásával fedezhetjük a szükséges növényi eredetû fehérjeszükséglet nagy részét. A szárított kukoricaszemekbõl készült dara, a durvábbra és finomabbra õrölt liszt sokoldalúan felhasználható. A kukoricaliszt glutén mentes, ennélfogva lisztérzékenyek is nyugodtan fogyaszthatják. Az általában darából készülõ kukoricakása vagy puliszka mára újra elõkerült a népmesék világából és felfedezzük, hogy nemcsak a “szegények asztalára” való. Végül nem feledkezhetünk meg a különbözõ ropogtatnivalókról, a reggeli cornflakesrõl, a kukorica csipszekrõl, a sós és az édes pattogatott kukoricáról. A kukoricaszemekbõl (a csírából) kivonható olajat használhatjuk fõzéshez, sütéshez, pároláshoz, ugyanakkor saláta dresszingek, hidegkonyhai ételek készítéséhez is kiváló. Számos olajkeverék, bébiétel, margarin összetevõje között szerepel a kukorica csíraolaj, étrend kiegészítõként kapszula formájában is forgalomba kerül. A kukoricacsírából sajtolással állítják elõ, majd ezt követõen finomítják. A kukoricaolaj többszörösen telítetlen zsírsavakat tartalmaz, emiatt jelentõs a koleszterinszintet csökkentõ hatása. Energiatartalma azonos a többi olajjal: 3897 kJ, azaz 928 kcal/100 g. A kukoricában a csíra a magnak több mint 10%-át teszi ki, olajtartalma 3336%. Palmitin-, olaj- és linolsavban gazdag. Esszenciális zsírsavtartalmánál
Piros és fehér színû fillér kukorica (Red King, Tordasi fillér) Fotó: Kizmus
A kukorica csíraolaj hidegen sajtolt változata aranysárga színû, íze intenzív (omega-6, illetve némi omega-3) fogva számos kedvezõ hatása van a szervezetre. Az esszenciális zsírsavak – melyeket a szervezet nem képes elõállítani, ezért nem nélkülözhetõk a táplálkozásunkból – megakadályozzák a rák, a szívbetegségek és a csontritkulás kialakulását, csökkentik a fáradékonyságot, sõt az elhízást is. Az esszenciális zsírsavak növelik a kalcium felszívódását, és csökkentik a csontveszteséget. Fitoszterinekbõl az egyik legtöbbet tartalmazó olajfajta. E-vitamin (tokoferol) tartalma jelentõs, másfél evõkanál kukorica csíraolaj a felnõttek napi szükségletét fedezi. A kukoricából gyártanak még festéket, tintát is, de nitroglicerin, rovarirtók alapanyagaként is szolgál, illetve használják textíliák gyártásánál, sõt a festõmûvészek olajfestmények készítésekor a festék hígítására alkalmazzák. Korábban az ipar a kukoricát többnyire csak szesz és keményítõ elõállítására használta. Irodalmi adatok szerint kukoricapálinkát elõször Fridvalszki János természettudós fõzött 1771-ben. Manapság bõvült a kukorica ipari feldolgozása is, étolajat (kukoricacsíraolaj), cukrot (izocukor - HFCS High Fructose Corn Sirup), keményítõt, finomszeszt és egyéb készítményeket állítanak elõ, amelyeket nagyobbrészt az élelmiszer-, gyógyszer-, textil- és papíripar használ fel. Mindezeken túl a söripari felhasználása is jelentõs, mivel az adalékanyag kb. 30%-a kukorica. A kukoricát nagy keményítõtartalma alkalmassá teszi arra, hogy belõle bioetanolt készítsenek. Az ember õsidõk óta párol alkoholt gabonából. A bioetanol nagy tisztaságú, víztelenített finomszesz. A kukorica termesztése és ipari feldolgozása során számos mellék-
2011/1
termék is keletkezik nagy mennyiségben (kukoricaszárból évente 11 millió tonna). Újabban második generációs bioetanol gyártásra a kukoricaszárat is felhasználják. Nemcsak a szembõl, vagy a szárból lehet megújuló erõforrást elõállítani. A teljes növény leszecskázásával, majd zárt tartályokban történõ erjesztésével biogázt is elõ lehet állítani. Ez az a biomassza felhasználási mód, amely a legsokoldalúbban elégítheti ki a felhasználók igényeit, mivel a biogáz (fûtés, hûtés, gázmotorok meghajtása) elõállítása során értékes melléktermékek is keletkeznek (biotrágya – értékesebb, mint a szerves trágya, illetve a kommunális hulladék szén-dioxid – a biogáz tisztításának a mellékterméke, üvegházak szén-dioxid trágyázására használják). Újabban mûanyagipari alapanyagként növényeket, többek között kukoricát is feldolgoznak. A hagyományos, kõolaj alapú mûanyagoknak több negatív tulajdonságuk is van. Egyrészt a felhasználás után elégetve növelik a légkör szén-dioxid tartalmát, ami hozzájárul az „üvegház-gázok” felhalmozódásához, illetve a globális felmelegedéshez. Másrészt ezen anyagok elõállításához a Föld korlátozottan rendelkezésre álló energiahordozóit használják fel, miközben az ismert kõolajtartalékok már csak kb. 40 évre elegendõek. A növényi alapanyagokból, így például a kukoricából készült mûanyagok fõ alkotóeleme a tejsav, amelyet a növények keményítõjének erjesztésével állítanak elõ. A hagyományos mûanyagokkal szemben ezen mûanyagok alapanyagai hosszú távon is elérhetõk és sokkal inkább környezetbarátok. A gyártás energiaszükséglete 40 százalékkal kisebb, mint a kõolajalapú mûanyagok esetében, az alapanyag is természetes és a felhasznált energia is lehet biomasszaalapú. A „mû-mûanyagból” valóban már mindent gyártanak, akár az „igazi-
ból”: testápolót, rúzst, fürdõruhát, cipõtalpat, síbakancsot, autókarosszériát. Amikor pedig ezek a gyártmányok az életciklusuk végére érnek, a talajlakó baktériumok elvégzik a lebontásukat. A kukorica gyógyászatban betöltött szerepe is jelentõs, mivel béta-karotint és E-vitamint is tartalmaz (vérképzõ, szíverõsítõ, hajnövesztõ hatásai ismertek). Levelének és gyökerének fõzete vesehomok és vesekõ megelõzõ szer. Ha a torzsavirágzat bibeszálait, azaz a kukoricabajuszt még a megporzás elõtt leszedjük, akkor belõle kitûnõ teát készíthetünk, amely vízhajtó, enyhén élénkítõ és értágító hatású. A bibeszálak szaponint, cseranyagot, karvakrol tartalmú illóolajat, flavonoidokat, káliumsókat nagy mennyiségben tartalmaznak. A népi gyógyászatban gyakran és elõszeretettel alkalmazzák, de gyakori alkotórésze a fogyasztótea keverékeknek is. A kozmetikai ipar is használ kukoricát arckrémek adalékanyagaként, amely visszaállítja a bõr hiányzó zsír- és nedvességtartalmát, elsimítja az apróbb ráncokat és gyulladáscsökkentõ hatású. Az 1930-as években a gazdasági iskolákban a lányokat tanították csuhéból lábtörlõt, táskát fonni. A kukoricacsuhét felhasználták még tehenek, lovak takarmányozására, illetve az ágyban lévõ szalmazsák megtöltésére is megfelelõ volt. Alkalmasint, hogy jobban szoruljon a dugó, ne érje levegõ a bort, hordódugókat csavarnak vele körül, illetve befõttes üvegek lekötésére, szõlõkötözésre is használták. A mai korban egyre több ember számára válik fontossá, hogy természetes
27
alapanyagokból készült tárgyakkal vegye körül magát, legyenek ezek használati tárgyak vagy dísztárgyak. Kosárfonók, csuhébaba készítõk, csuhéfonók internetes hirdetéseit olvashatjuk, a felnövekvõ nemzedéket pedig sok helyütt játszóházakban tanítják ezekre a rég elfeledett mesterségekre. A csemegekukorica a XIX. századtól ismert, keményítõ helyett több cukrot tartalmaz, ezért édesebb, mint a takarmánykukorica. Többek között van benne B1- és B2-vitamin is. A B1vitamint akár vidámság-vitaminnak is nevezhetnénk, ugyanis hiányában az ember hajlamos az idegességre, depresszióra. A kukorica bizonyos õsi fajtái, így a lila szemszínû változatok jelentõs mennyiségû biológiailag aktív összetevõt, különbözõ antocianinokat tartalmaznak, melyek a szabadgyökök képzõdését gátolják vagy csökkentik azok szintjét a szervezetekben. Az antioxidánsok hozzájárulnak a szervezetünkben zajló káros oxidatív folyamatok gátlásához (szabadgyök képzõdés), ezáltal a sejtek, szövetek védelméhez. Lila szemszínû kukoricákat már hosszú ideje használnak az emberek a perui Andokban ételként és italként. A szembõl kapott erjesztett alkoholos italt chicha morada-nak nevezik. „Varietas delectat”, azaz „A változatosság gyönyörködtet” tartja a latin közmondás. Elmondhatjuk, hogy ez a kukoricára különösen igaz. A kukorica egyrészt hasznos és sokoldalúan felhasználható növényünk, amely egyre nagyobb szerephez jut környezetünk és egészségünk védelmében, másrészt viszont – hasznosságán túl – önmagában is elgyönyörködtethet minket változatosságával, akár kertünk, akár asztalunk díszeként. Hegyi Zsuzsanna
28
2011/1
Mitogén-aktivált fehérje (MAP) kináz jelátvitel: a stressz és a növekedési szabályozó mechanizmusok keresztútján
L
étünk alapvetõen függ a mezõgazdaság által megtermelt növényi alapanyagoktól. Ezeket azonban erõteljesen befolyásolják az állandóan változó környezeti körülmények. Ezért különösen fontos azoknak a folyamatoknak a megértése, amelyekkel a növények növekedésüket a környezeti hatásoknak megfelelõen szabályozzák. Az állati egyedfejlõdési folyamatoktól eltérõen – ahol a szervek már az embriogenezis korai stádiumában kialakulnak, és további fejlõdésük a környezeti körülményektõl alapvetõen független – a helyhez kötött növényekben az új szervek megjelenése és növekedése rugalmasan reagál a környezeti hatásokra. E folyamatos adaptáció kulcsa a környezeti hatásokat érzékelõ, és a növényi növekedést szabályozó jelátviteli molekuláris mechanizmusok összehangolt mûködésében rejlik. A növényi szervfejlõdést irányító szövetben, a merisztémában, a kezdeti osztódások eredményeként létrejövõ osztódó sejttömeg a merisztéma osztódási zónáját elhagyva kilép a sejtciklusból és differenciálódni kezd. Továbbá a növényi szervfejlõdés rendkívül plasztikus, lehetõvé téve a változó környezeti feltételekhez (pl. fényviszonyok, hõmérséklet, víz- és tápanyagellátás) és biotikus kölcsönhatásokhoz való adaptációt. Ennek a környezeti rugalmasságnak szélsõséges példája a bonsai készítés: ezek a technikák a környezet által indukált törpülés legextrémebb formáihoz vezetnek. Habár a bonsai növények levelei akár ötvenszer kisebbek a normál növényekhez képest, az õket alkotó sejtek mérete azonban változatlan. A szervfejlõdést leginkább meghatározó sejtképzõdésre tehát egyaránt hatnak a belsõ növekedésszabályozó mechanizmusok és a külsõ környezeti faktorok. Mivel a szervmorfológia egyrészt fajspecifikus, másrészt változó környezetben fenntartott, nyilvánvaló, hogy a belsõ program és a környezeti ingerek között létezik egy kommunikációs kapcsolat, amely integrálja a sejtosztódás, sejtnövekedés és a differenciálódás folyamatait. A kutatási modellnövényként alkalmazott Arabidopsis thaliana (lúdfû) csí-
ranövényeinek kezelése a 1. ábra A MAP kináz modul bakteriális ostor fehérje Az élesztõ, emlõs és növényi MAP kináz kaszká(flagellum) egy aktív kom- dokról szerzett ismereteinken alapuló generikus ponensével (flagellin modell. A környezeti szignált egy receptor ismeri peptiddel) a védekezõ- fel, a jel eljut a MAP kináz kináz kinázig, ami mechanizmusok indukálása szerin/treonin aminosavak foszforilálásával aktimellett, a növények növeke- válja a MAP kináz kinázt. Az aktivált MAPKK désének drasztikus csökke- szerin/treonin és tirozin aminosavak foszfonését is okozza. Ez a reak- rilálásával aktiválja a MAP kinázt. Végül az aktív ció különösen érdekes, hi- MAP kináz katalizálja az alatta levõ fehérjeszen a flagellin-kezelt szubsztrátok foszforilációját. A szubsztrátfehérjék növények egészségesek, te- foszforilációja megváltoztathatja azok biológiai akhát a növekedés gátlása egy tivitását, stabilitását vagy éppen sejten belüli lokaprogramozott fejlõdési vá- lizációját, ami az adaptációs program „kapcsolólasz, amelyet az aktiválódott szerû” elindítását teszi lehetõvé. védekezési jelátvitel indukál, és nem a szuboptimális körülmények (stressz) következménye. A különbözõ környezeti stresszek, mint pl. a szárazság, hideg vagy kórokozók évrõl évre súlyos termésveszteségeket okoznak, mégis jelenleg gyakorlatilag ismeretlenek azok a molekuláris mechanizmusok, amelyek a növénynövekedést a környezeti hatásoknak megfelelõen szabályozzák. A mitogén-aktivált protein kináz (MAPK) foszforilációs kaszkádok valamennyi eukariótában konzervált jelátviteli modulok, amelyeknek a sejtosztódás és a sejtnövekedés szabályozásában játszott kulcsszerepe állatokban jól ismert. Egy ni védekezés jelátvitelében. Például a tipikus MAPK kaszkád három enzimcsa- legjobban jellemzett növényi MAP ládból áll: egy MAP kináz kináz kináz jelút kulcsfontosságú a bakteriális kinázból (MAPKKK), egy MAP kináz flagellin által indukált védekezõkinázból (MKK) és egy MAP kinázból, mechanizmusok jelátvitelében (FLS2amelyek egymást egy sorozatos M E K K 1 - M K K 4 / 5 - M P K 3 / 6 foszforilációs láncolatban aktiválják (1. WRKY22/29), míg ugyanennek a jelútábra). A jelek lépcsõzetes átvitele egy nak egyes MAP kináz komponensei kaszkádrendszeren keresztül lehetõvé te- (MEKK1, MPK6) a só- és hidegtûrés kiszi a különbözõ ingerek integrálását, a alakításában is részt vesznek. Másrészt viszont az utóbbi években megjelenõ válaszok finomhangolását. Növényekben a MAP kináz útvo- adatok a MAP kinázok növényfejlõdésnalak fõszerepet játszanak a különfé- ben betöltött szerepére is mutatnak pélle (biotikus és abiotikus) stresszek elle- dákat, bár jelenleg az ilyen eredmények
2011/1 elsõsorban a fejlõdési folyamatok csupán néhány – különbözõ mutáns szûrések során felfedezett – aspektusára korlátozódnak. Így fedezték fel például a YODA jelút központi szerepét a sejtsors (cell fate) döntések szabályozásában. Különösen érdekes az MKK7 MAP kináz kináz auxintranszport-gátló és patogénválaszt indukáló kettõs funkciója. Ebbe a trendbe illeszkednek saját eredményeink is, amelyekkel a londoni Royal Holloway Egyetemen az MKK7/9-MPK6 modul merisztémamûködést szabályozó funkcióját mutattuk ki. Jelenleg nem tudjuk, hogy hogyan képesek ugyanazok a MAP kinázok egyszerre szabályozni a stresszválaszokat és a növekedést. Ennek egyik fõ aka-
dálya, hogy alig ismerjük a célfehérjéket, amelyeken keresztül a MAP kinázok az élettani válaszokra hatnak. A legtöbb élesztõ vagy állati MAP kináznak számos szubsztrátja van, pl. a humán ERK1 esetében több mint 100 szubsztrát ismert. Ezzel szemben a növényi MAP kináz szubsztrátokra vonatkozó ismereteink minimálisak, az eddig azonosított néhány szubsztrátot véletlenszerûen izolálták, elsõsorban élesztõ kéthibrid kísérletekkel. Ezért bioinformatikai megközelítéssel potenciális MAP kináz szubsztrátokat azonosítottunk, amelyek között számos ismert merisztéma-szabályozó faktort találtunk. További célunk új MAP kináz szubsztrátok azonosításával és jellemzésével olyan molekuláris me-
29 chanizmusok feltárása, amelyeken keresztül a stressz szignálok a növekedési folyamatokat befolyásolják. A Martonvásáron az Európai Unió és az NKTH támogatásával nemrég elindított új kutatási program céljainak hatékony eléréséhez bioinformatikai, rendszerbiológiai, biokémiai és fejlõdésgenetikai módszerek kombinációján alapuló megközelítést alkalmazunk. Hosszabb távú célunk a modellnövényben elért eredmények átvitele gazdasági növényekre, a martonvásári gabonakutatási háttérre építve. A közlemény megjelenését az EU FP7 AGRISAFE pályázat támogatta. Dõry Magdolna – Dóczi Róbert
Az Európai Gyomkutató Társaság látogatása Martonvásáron
A
z elmúlt esztendõben, tizenöt évvel a Budapesten rendezett konferencia után, ismét Magyarország kapta azt a megtisztelõ lehetõséget, hogy helyet és otthont adjon az Európai Gyomkutató Társaság (EWRS) szimpóziumának. A tavalyi, 15. konferenciát a Kaposvári Egyetem szervezésében rendezték július 12. és 16. között. A 283 résztvevõ 43 országból érkezett, akik közül jónéhány érdeklõdõ Európán kívüli földrészekrõl utazott hozzánk. A konferencia hét szekciójában 45 elõadást tartottak és 200 posztert mutattak be. A Társaság egy szakmai nap keretében ellátogatott Martonvásárra, ahol dr. Marton L. Csaba igazgatóhelyettes köszöntötte a vendégeket. A szakemberek az ismertetõ film megtekintésével átfogó képet kaptak a kutatóintézetünkben folyó munkákról. Érdekes színfoltja volt a programnak az a gyakorlati bemutató, amelynek során a résztvevõk megnéztek egy vasúti pályatest gyomirtására kialakított, magyar fejlesztésû, precíziós gyomirtó permetezõgépet. A vasúti síneken és közúton egyaránt közlekedni képes, gyomérzékelõ kamerákkal felszerelt gép vegyszertakarékos, a környezetet kevésbé terhelõ gyomirtást tesz lehetõvé. A vendégek élénk érdeklõdése kísérte azt a szántóföldi bemutatót, ahol
különbözõ, növényvédõ szer gyártó vállalatok által összeállított kukorica és napraforgó gyomirtási technológiák hatékonyságát mutattuk be. A konferencia résztvevõinek lehetõségük volt trágyázási tartam-, és búzatermesztési kísérleteink egy részének megtekintésére is. A martonvásári fitotron növénynevelõ kamráinak bemutatása után a ven-
dégek az intézet kultúrtörténeti emlékeivel ismerkedtek. A Beethoven Múzeumban tett látogatást követõen a program a kastélyparkban, a platánfák alatt elköltött vacsorával zárult, amit a martonvásári Százszorszép Táncegyüttes fellépése tett még emlékezetesebbé. Bónis Péter
2011/1
30
Tavaszi kalászosok vetõmagkínálata 2011
A
tavalyi évben lehullott csapadékmennyiség okozta kedvezõtlen feltételek miatt õsszel sok helyütt elhúzódtak vagy elmaradtak a talajelõkészítési és vetési munkálatok. Ennek okán a tavaszi vetésû kalászosok szerepe várhatóan ismét felértékelõdik. Az Elitmag Kft. 2011. évi tavaszi vetõmag-kínálatában az elmúlt évekhez hasonlóan megtalálhatók a legtöbb tavaszi kalászos, illetve a borsó, a zab és – elõzetes tervek szerint – a szója minõsített vetõmagjai egyaránt. Tavaszi búza ajánlatunkban nagyobb mennyiségû vetõmag a már jól ismert szálkás kalászú Lona és a tar kalászú Vánek fajtákból fog rendelkezésre állni. A Lona elsõsorban megbízható, jó minõségével, a Vánek a tavaszi búzák közt kiemelkedõ termõképességével szerzett elismerést a gazdálkodók körében. Tavaszi búza választékunkat színesíti elsõ, saját nemesítésû, õsszel és tavasszal egyaránt vethetõ járó búzánk az Mv Karizma. Az Mv Karizma különlegessége, hogy a hagyományos kenyérbúzákhoz képest nagyobb menynyiségben termel egy speciális tartalékfehérje alegységet, ami kiváló tésztaminõséget eredményez. Tavasszal, opti-
CSEH KATALIN
mális vetésidõben (március 10-ig) vetve 3,5-4,5 t/ha, megkésett vetés esetén 2,5-3,0 t/ha termés elérésére képes, évjárattól függõen. Tavaszi vetés esetén minõsége jobb, ezért termesztése minõségbúza céltermesztésben gazdaságos. A nagyobb mennyiségû II. fokú vetõmag felszaporítása 2011 õszére várható, ezért csak korlátozott mennyiségben kerül a tavaszi vetõmag forgalomba. A különleges búzafajok közül tavaszi durum búza fémzárolt vetõmagja januártól korlátozott mennyiségben ismét rendelhetõ lesz a kiváló minõségi tulajdonságokkal rendelkezõ Durabon fajtából. Tavaszi árpából továbbra is a jól bevált, átlagos termesztési körülmények közé javasolt Jubilant sörárpafajtából áll rendelkezésre nagyobb mennyiségû vetõmag. E fajta bizonyította termésstabilitását különbözõ évjáratokban, melyet kiváló alkalmazkodóképességének köszönhet. Jó agrotechnikai tulajdonságai kiváló minõséggel párosulnak. A Conchita új, nagy termõképességû tavaszi árpafajta kipróbálása kisebb területen és mennyiségben már lehetséges. Tavaszi kínálatunk elhagyhatatlan eleme a tavaszi zab, melybõl a martonvásári nemesítésû Mv Pehely és a lengyel származású Kwant fajtákat
ajánljuk. Mindkét fajta jó termõképességgel és kiváló beltartalmi értékekkel rendelkezik. E mellett az Mv Pehely rendkívül jó szárszilárdsága érdemel külön említést azok számára, akik támasztónövényként keresik a zabot. Étkezési szárazborsóból a nagy termõképességû, magas fehérjetartalmú, féllevélkés Santana fajtát ajánljuk. Ez a fajta alkalmas étkezési és takarmány célú termesztésre egyaránt. Kiváló állóképességû, jó állományt fejleszt, betakarításakor a szemveszteség alacsony szinten marad. A felsorolt tavaszi vetésû fajtáink vetõmagjáról az õsziekkel ellentétben általánosságban elmondható, hogy szinte az összes II. fokú vetõmag készlet felett az Elitmag Kft. rendelkezik, ezért javasoljuk, hogy közvetlenül központi elérhetõségeinken jelezzék vetõmag igényüket. Az egyes fajtákból esetenként szerényebb készletek miatt érdemes minél korábban elõjegyezni a várható szükségletet. Elitmag Kft. 2462 Martonvásár, Pf.: 26 Telefon: 06 (22) 569-230 GSM: 06 (30) 212-2636 E-mail:
[email protected] Honlap: www.elitmag.hu
Az Elitmag Kft. kereskedelmi csoportjának munkatársai PÓSER ISTVÁN SZABOLCS BAKOS PÉTER KENÉZ
LÁNG DEZSÕ
2011/1
31
Új idõszámítás a napraforgó termesztésben. 2010-ben is profitot termelt a PRIMIS CL
A
napraforgó termesztés-technológiájában jelentõs változásokat tapasztalhatunk az új évezred elsõ évtizedében. A fejlõdésnek köszönhetõen a napraforgótermések folyamatosan növekedtek és a 2008. évben országos átlagban elérték a 2,7 t/ha-t. Tudnunk kell, hogy ezt az évet kedvezõ mennyiségû és jó eloszlású csapadék jellemezte. Mindenképpen meg kell említeni a nagyon száraz 2007. és a száraz 2009. évek idõjárását, amikor az országos napraforgótermés 2,3-2,34 t/ha volt, ami azt jelenti, hogy a terméscsökkenés mértéke mindössze 15% volt a „jó” évhez képest. Külön kell szólni az ország nagy részén erõsen csapadékos, az éves átlagokat jelentõsen meghaladó 2010. évrõl. Térségenként jelentõsen eltérõ, az éves átlagok többszörösét is meghaladó volt a májusi csapadék mennyisége és ennek jelentõs befolyása volt a különbözõ gyomirtási technológiákra. Az érés körüli folyamatos esõzések hátráltatták a vegyszeresen is szárított napraforgó állományok betakarítását, óriási veszteségeket okozva ezzel. Mindezen hatásokkal magyarázható a csak 2 t/ha körüli országos kaszattermés. A kismértékû évjárati („száraz” és „jó” évek közötti) ingadozás a több technológiai elemre kiterjedõ fejlõdés (hibridváltás, új gyomirtási technológia) mellett a napraforgó, mint „szárazságtûrõ” növény karakterének is tulajdonítható. Nevesítve a termést nagyban befolyásoló tényezõket, el kell mondani, hogy egyrészt „száraz” évben a kaszathozamot jelentõsen csökkentõ gombafertõzés sokkal kisebb mértékû, másrészt már kiforrott technológiák vannak a gombafertõzések megelõzésére, terméscsökkentõ hatásuk mérséklésére. A különbözõ évjáratok termést befolyásoló hatásának csökkentésében jelentõs a szerepe az egyes gombabetegségekre toleráns-rezisztens napraforgó hibridek nagymértékû megjelenésének is a köztermesztésben. Az eredményes gyomirtás hatékonyan növelheti a betakarítható kaszat mennyiségét. Ezt az utat a totális gyomirtó szerekre rezisztens naprafor-
gó hibridek tették járhatóvá. A Termelõknek az új technológia iránti érdeklõdését talán az mutatja a legjobban, hogy az új típusú – totális gyomirtó szerekre toleráns – napraforgó hibridek részaránya a hazai köztermesztésben néhány év alatt meghaladta a 40%-ot. A Bázismag Kft. MARTON GENETICS márkanév alatt 2008 óta forgalmaz napraforgó hibrideket, köztük az imazamox (imidazolinon) toleráns Primis CL korai napraforgó hibridet is. A Primis CL kiváló kezdeti fejlõdéssel bíró hibrid, kellõen vastag száron, szép, egészséges, nagy felületû levélzettel rendelkezik. Optimális, félig bókoló tányérjai kiválóan termékenyülnek, kaszatjai fajsúlyosak, teltek. Terméseredményei a legkiválóbb hagyo-
mányos napraforgók hozamaival is versenyképesek. Az 1. és 2. táblázat a Primis CL kaszattermését mutatja üzemi kísérletek1. táblázat Primis CL termése üzemi kísérletekben (2009) Termõhely
Termés (t/ha)
Bácsalmás Cegléd Dévaványa Herceghalom Hódmezõvásárhely Kunszentmárton Mocsa Nagylózs Nagyvázsony Szirmabesenyõ
3,61 3,85 3,40 3,76 4,25 3,93 3,78 3,60 3,41 3,30
2. táblázat Primis CL termése üzemi kísérletekben (2010) Megye Csongrád Fejér Fejér Gyõr-Moson-Sopron Pest Somogy Jász-Nagykun-Szolnok
Termõhely
Termés (t/ha)
Kaszatnedvesség (%)
Szeged Lovasberény Pázmánd Nagylózs Herceghalom Somogysárd Kunszentmárton
2,75 3,44 2,75 3,86 3,74 3,40 3,19
10,6 9,3 12,3 9,1 9,4 8,8 8,5
3. táblázat Primis CL termése üzemi területen (2009) Megye Bács-Kiskun Baranya Békés Borsod-Abaúj-Zemplén Csongrád Fejér Gyõr-Moson-Sopron Heves Komárom-Esztergom Nógrád Pest Jász-Nagykun-Szolnok Tolna Veszprém Megyék átlaga Országos átlag (t/ha)
Kaszattermés (t/ha) 2,75 3,40 3,03 3,00 2,78 2,64 3,34 2,80 2,38 3,50 2,49 2,31 2,97 2,58 2,85 2,34
Víztartalom (%) 7,8 8,0 7,4 7,3 7,2 7,0 6,9 8,0 7,2 8,0 7,7 6,6 6,1 6,9 7,3
Terület (ha) 511 27 117 171 13 89 215 16 305 11 549 267 97 142 2 530
2011/1
32
ben. Az ország jelentõs területére kiterjedõ üzemi próbákban 2009-ben a Primis CL 3,41-4,25 t/ha, 2010-ben pedig 2,75-3,86 t/ha termést ért el. A technológiafejlesztõ kísérletek mellet a Primis CL térnyerése már üzemi szinten is jelentõssé vált, kiváló terméspotenciálja visszaigazolódott a nagyüzemi termesztési eredményekben is (3. és 4. táblázat). Az évente több mint 1000 hektár területrõl származó adatok alapján a Primis CL kaszattermése a megyék átlagában 2009-ben 2,85 t/ha szintet ért el, amely több mint 20%-kal magasabb a 2009. évi országos napraforgó termésátlagnál. A csapadékos, jelentõs betakarítási veszteséget okozó 2010. évben a Primis CL kaszattermése 2,58 t/ha volt, közel 20%-kal meghaladva az országos átlagot. Számos, több tízhektáros táblán ért el az országos átlagot meghaladó termést (5. és 6. táblázat), ami bizonyítja a CLEARFIELD® technológia táblaszintû hatékonyságát. A szakszerû, gondos kivitelezés teljesen gyommentes állományt eredményez. A többi technológiai elem helyes megválasztásával is serkenteni kell a növényt a minél biztonságosabb és nagyobb terméseredmény elérésére. Fontos a hibrid kedvezõ idõpontban történõ elvetése. A 2009. évi vetésidõ kísérletben azt tapasztaltuk, hogy az április
4. táblázat Primis CL termése üzemi területen (2010) Megye Bács-Kiskun Fejér Heves Komárom-Esztergom Pest Jász-Nagykun-Szolnok Megyék átlaga Országos átlag (t/ha)
Átlag termés (t/ha)
Átlag kaszatnedvesség (%)
Terület (ha)
2,62 2,98 2,20 2,27 2,63 2,78 2,58 2,04
14,6 9,0 7,0 12,2 8,7 9,6 10,2
109 336 10 106 275 390 1 226
5. táblázat Primis CL termése üzemi területen (2009) Megye Bács-Kiskun Bács-Kiskun Bács-Kiskun Békés Békés Borsod-Abaúj-Zemplén Gyõr-Moson-Sopron Gyõr-Moson-Sopron Gyõr-Moson-Sopron Nógrád Pest Jász-Nagykun-Szolnok Tolna Veszprém
Termõhely
Terület (ha)
Termés (t/ha)
Érsekcsanád Hajós Tiszakécske Dévaványa Kunágota Újcsanálos Gyõrszemere Pinnye Vásárosfalu Patak Szentmártonkáta Kungyalu Szakcs Mencshely
3 9 42 25 10 31 15 20 6 11 60 70 6 15
3,50 3,80 3,50 3,40 3,50 3,30 3,30 4,10 3,30 3,50 3,40 3,70 3,90 3,80
2011/1 1. ábra Primis CL termése vetésidõ kísérletben (Hajdúböszörmény, 2009) Kaszattermés (t/ha)
elsõ dekádja végén elvetett Primis CL adta a legnagyobb termést (1. ábra). A 2010-es évben, különösen a nyári hónapokban, az elõzõ évek átlagához képest nagyobb gyakorisággal, jelentõsebb mennyiségû esõ esett. Az elmúlt évek minimumához képest majd kétszeres, de az átlaghoz viszonyítva is másfélszeres mennyiségû volt a legtöbb helyen a csapadék. A sok víz és a hûvös idõjárás hatással volt a vetésre, fejlõdésre, gyomosodásra, a gombabetegségek megjelenésére, és a betakarításra is. A Primis CL az imént említett nehézségek ellenére is zömében április második és harmadik dekádjában vetõágyba került, jól kelt, jól fejlõdött, és a termelõk a gyakori májusi csapadék ellenére is el tudták végezni az állománykezelést a Pulsar gyomirtó szerrel. A kezelések láthatóan eredményesnek bizonyultak, a betakarításig többnyire teljes gyommentességet biztosítottak. A hagyományos napraforgók esetében a bedolgozásos és a preemergens gyomirtás hatékonyságát támogatta az idõben érkezõ, elegendõ mennyiségû bemosó csapadék, s amennyiben nem jelentkeztek nehezen irtható gyomok, megfelelõnek bizonyult ez a technológia. Sok esetben azonban a hagyományos gyomirtási módszer, vagy egyéb technológiai hibák következménye volt a csapadékos nyáron a napraforgó levél leszáradása után több termelõnél jelentkezõ erõs gyomosodás. Összegzésként elmondhatjuk, hogy a 2009-es száraz év mutatta meg igazán
33
Vetésidõ
Forrás: KITE Zrt.
6. táblázat Primis CL termése üzemi területen (2010) Termõhely Abádszalók Bicske Érsekcsanád Galgahévíz Karcag Kungyalu Kunhegyes Kunszentmárton Kunszentmárton Martonvásár Martonvásár Mesterszállás Pusztaszabolcs Ráckeresztúr Seregélyes Szalkszentmárton Tura Túrkeve
Terület (ha)
Termés (t/ha)
30 66 3 80 3 6 35 25 30 50 50 18 60 50 12 12 150 90
2,72 2,7 2,7 2,9 2,59 3,56 2,7 3,78 3 3,31 2,85 2,8 3,2 3,1 3,2 3,7 2,5 2,75 a Clearfield® technológia elõnyét, amely gondosan kivitelezve a biztonságos gyomirtás technológiája. Százaz és csapadékos években egyaránt gyommentes állományt eredményezhet, viszszaszorítja a hagyományos technológiával nehezen kordában tartható mezei acat, szerbtövis, csattanó maszlag, parlagfû gyomokat is. A Clearfield® technológia fent ismertetett elõnyei tovább erõsíthetik az imidazolinon toleráns Primis CL hibridünk piaci térnyerését. Bodnár Emil – Csákvári Péter Bázismag Kft. ® Clearfield – a BASF bejegyzett márkaneve
2011/1
34
Hagyománnyá váló sikerek a regionális továbbképzésben
I
mmáron ötödik alkalommal rendeztük meg az EU 7. keretprogram támogatásával az Agrisafe nemzetközi továbbképzõ konferenciát és tanfolyamot. Az utolsó kurzuson a genetikai források jelentõségét, mint a nemesítéshez hozzáadott értéket világították meg az elõadók a megszokott, kiemelt érdeklõdés mellett. Ez alkalommal huszonnyolc fiatal vett részt a tanfolyamon, természetesen elsõsorban a régió országaiból, de jelen volt egy, a FAO támogatásával hazánkban tanuló afrikai kolléga is. Ismét köszönthettünk olyan fiatalokat, akik már korábbi tanfolyamaikon is részt vettek. Ez megerõsítette a szervezõket abban, hogy a tanfolyamsorozat népszerûvé vált az elmúlt két és fél év alatt. A konferenciát a forgatókönyv szerint ismét Veisz Ottó igazgatóhelyettes nyitotta meg, összegezve Agrisafe program eddigi eredményeit. Popp József professzor, az Agrárgazdasági Kutatóintézet fõigazgató-helyettese bevezetõ elõadásában a klímaváltozás hatását az élelmiszerellátás, a bioenergia és a környezetbiztonság területeire vonatkozóan foglalta öszsze. Ezt követte Zofia Banaszak professzor asszony elõadása, aki a rozs genetikai forrásainak felhasználását emelte ki a lengyel növénynemesítésben, majd Peter Ruckenbauer professzor, az EUCARPIA korábbi elnöke összegezte az osztrák olajtöknemesítés eredményeit és jelentõségét a családi gazdálkodásban. Bedõ Zoltán igazgató úr elõadása az extenzív termelési környezethez alkalmazkodó új genetikai források fejlesztésérõl szólt, majd Kosztadin Kosztov professzor a bolgár búzanemesítés aspektusait tárta a résztvevõk elé. Kiválóan kapcsolódott az elõadások sorához Kocsis László, a keszthelyi Georgikon Kar professzorának áttekintése a hazai szõlõnemesítésrõl a régi és új fajták tükrében, valamint a nemzetközi elismertségnek örvendõ keszthelyi burgonyanemesítés eredményeinek bemutatása Polgár Zsolt igazgató úr elõadásában. Békés Ferenc professzor úr, a gabonakémia
nemzetközileg ismert szaktekintélye a lisztminõség javítása terén elért sikereket mutatta be, mely elõadáshoz a molekuláris genetika eredményeit fûzte Juhász Angéla, intézetünk tudományos fõmunkatársa, kitérve Martonvásár e téren nemzetközileg is jegyzett eredményeire. Nagy Zoltán professzor, a gödöllõi Szent István Egyetem Ökofiziológia Csoportjának vezetõje a széndioxid emisszió évi és évközi változásainak kimutatását és különbözõ agroökoszisztémákban játszott szerepét foglalta össze. Láng László osztályvezetõ a búzanemesítés aktuális kérdéseinél arra tért ki, hogyan lehet a környezeti igényeket és a gazdálkodók igényeit összhangba hozni. Linc Gabriella tudományos fõmunkatárs a genetikai források jellemzésére alkalmas legkorszerûbb citológia módszereket foglalta össze. Az elõadás jó alapot nyújtott a késõbbi gyakorlati bemutatókhoz. Kovács Géza fõmunkatárs az ökológiai nemesítés követelményeit ismertetve alapozta meg a martonvásári génbank bemutatását szolgáló gyakorlatot. Két nap más intézetek meglátogatásával telt el. A konferen-
cia hallgatói és elõadói elõször Szegedre a Gabonakutató Nonprofit Kft.-be látogattak, ahol naprakész ismertetést kaptak az intézmény kutatási és nemesítési eredményeirõl, majd egy szintén egész napos tanulmányút keretében a tápiószelei növényi génbankot és annak kutatási eredményeit ismerhették meg. A tanfolyam utolsó napján a gyakorlati foglalkozások elõtt Pintér János osztályvezetõ az UV-B sugárzás hatásait ismertette a kukorica beltenyésztett vonalakra és a nemesítés számára ebbõl eredõ kihívásokat. Végezetül Palkovics László professzor, a Corvinus Egyetem tanszékvezetõje ismertette a csonthéjas növények genetikai forrásainak felhasználási lehetõségei a vírusok elleni védekezésben. A tanfolyam résztvevõinek ezután lehetõségük nyílt Kõszegi Béla vezetésével a fitotron, és Molnár Dénes tárlatvezetésével a Beethoven Múzeum megtekintésére. A bemutató gyakorlatok sikeréhez nagyban hozzájárult fiatal munkatársaink Molnár István, Megyeri Mária és Mikó Péter lelkiismeretes munkája is. Balázs Ervin
2011/1
35
Tudományos értékeink közkinccsé tétele
A
z elmúlt két évben az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézet a Magyar Növénynemesítõk Egyesületével és a Pannon Biotechnológiai Egyesülettel sikeresen együttmûködve nemzetközi konferenciákat, fórumokat, tudományos és ismeretterjesztõ rendezvényeket szervezett „A felsõoktatási szektorban jelenlévõ MTA Mezõgazdasági Kutatóintézet új tudományos eredményeinek népszerûsítése” címû, TÁMOP-4.2.3.-08/1-20080006 konzorciumi pályázat keretében. Ezek a rendezvények a konzorciumvezetõ kutatóintézet szervezésében idõrendben a következõk voltak: „60 éves az MTA MGKI” Tudományos Ülés (2009. május 13.) Az elmúlt 60 év legkiemelkedõbb tudományos eredményeit és azok gyakorlatban történt alkalmazását a konferenciára készült „Martonvásári Agrárkutatások Hatodik Évtizede” címû kiadványban összegeztük. Búza bemutató (2009. június 10-11. és 2010. június 8-10.) és Kukorica bemutató (2009. és 2010. szeptember 2.) Az országos kalászos gabona és kukorica bemutatókon kutatóink a martonvásári nemesítés és agrotechnika legújabb eredményeirõl adtak tájékoztatást. Részvétel a XVIII., a XIX. FARMER-EXPO-n (2009. augusztus 26-29. és 2010. augusztus 25-28.) és a Bábolnai Nemzetközi Gazdanapok-on (2010. szeptember 8-11.). Intézetünk a XVIII. Farmer Expon a búzanemesítési kutatás elismeréseként az Mv Kolo Pannon prémium minõségû õszi búzával, a XIX. Farmer-Expo-n a kukoricanemesítés eredményességének elismeréseként
az Mv255 szemes kukorica hibridjével Termékdíjat nyert. Kutatók éjszakája (2009. szeptember 25. és 2010. szeptember 24.) A két tudományt népszerûsítõ rendezvényünk sikeresen zárult, közel 2000 látogatója volt. „50 éves Tartamkísérletek” (2009. október 15.) A nemzetközi konferencián elhangzott elõadásokat a „Tartamkísérletek jelentõsége a növénytermesztés fejlesztésében” magyar nyelvû kiadványban és az Acta Agronomica Hungarica angol nyelvû tudományos folyóiratban jelentettük meg. Gyõrffy Béla Tudományos Emlékülés (2010. január 19.) Az tudományos emlékülés keretében a hazai mezõgazdasági tudomány mûvelõi, korábbi, illetve jelenlegi állami vezetõi az elmúlt idõszak kiemelkedõ kutatási eredményeit összegezték. A Magyar Növénynemesítõk Egyesülete szervezésében a „Transzgénikus növények nemesítésének etikai kérdései” (2009. szeptember 25.) és a „Transzgénikus növények termesztésének agronómiai vonatkozásai” (2010. szeptember 28.) címû vitafórumokon az elõadásokat követõen széleskörû eszmecsere bontakozott ki a transzgénikus növények nemesítésben történõ alkalmazásával kapcsolatban. A vita során a nemesítõk egyetértettek azzal, hogy az alapozó genetikai transzformációs kísérletekre szükség van. A termesztési kísérleteket a hazai jogi elõírások szabályozzák. Nemzetközi PhD hallgatói Fórum – 9th European Young Cereal Scientists and Technologists Workshop (2010. má-
jus 25-27.) A rendezvény elsõsorban az agrár- és élelmiszergazdaság tudományterületek tehetséges PhD hallgatói számára teremtett bemutatkozási lehetõséget. A Pannon Növény-Biotechnológia Egyesület szervezésében (2010. szeptember 28.) „GMO polémia” címmel nemzetközi konferencia került megrendezésre. A konferencián elhangzott elõadások kiindulásul szolgáltak a Magyar Növénynemesítõk Egyesülete által szervezett délutáni vitafórumhoz. A pályázat lehetõséget adott ismeretterjesztõ kiadványok, filmek és honlapok készítésére és fejlesztésére is. A pályázat keretében készült el az intézet új tudományos eredményeit ismertetõ kétnyelvû (magyar-angol) kiadványa és a kutatási, oktatási tevékenységét bemutató film. A pályázatnak köszönhetõen a konzorcium minden tagjának korszerû honlapja üzemel. A pályázatban vállalt feladatokat maradéktalanul teljesítve a programok sikeres megvalósításával a konzorcium minden tagja – tudományos eredményeinek széleskörû megismertetése révén – jelentõsen növelni tudta társadalmi elismertségét. Gémesné Juhász Anikó
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásávalt valósul meg
Intézeti hulladéklerakó rekultivációja uniós támogatásból
H
azánk az Európai Unióhoz történõ csatlakozást követõen az Országos Hulladékgazdálkodási Tervben, illetve a Környezetvédelmi Minisztérium által kiadott rendeletben szabályozta a hulladéklerakók további mûködtetését. A kutatóintézetünkhöz tartozó területen korábban települési szilárd hulladéklerakó üzemelt. A rendeletnek megfelelõen – hasonlóan az ország valamennyi ilyen jellegû hulladéklerakójához – 2009. július 15-ig a lerakót be kellet zárnunk, továbbá „egy végleges záró réteg rendszer kialakításával” a lerakó
rekultivációját meg kellett oldanunk. A rekultivációs munkák elvégzése jelentõs anyagi ráfordítást igényel, ezért olyan pályázati lehetõséget kerestünk, melynek segítségével finanszírozni tudjuk a munkálatokat. Erõfeszítéseink sikerrel jártak, intézetünk KDOP-2009-4.1.1./B-09-20100003 számú „Települési szilárd hulladéklerakó rekultivációja Martonvásáron” címû projektje erõforrást biztosít a környezet megóvását szolgáló munkák megvalósításához. A hulladéklerakó rekultiválását és utógondozását a pályá-
zatban jóváhagyott módon, az elõírt mûszaki tartalommal kívánjuk megvalósítani. Gémesné Juhász Anikó
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával valósul meg
2011/1
36
Fölfelé a tudományos ranglétrán
C
seh András Keszthelyen a Pannon Egyetemen szerzett agrárkémikusagrármérnök diplomát 2004-ben. PhD tanulmányait a Pannon Egyetem Növénytermesztés és Kertészeti Tudományok Doktori Iskolájában végezte 2004-tõl 2008-ig. A Georgikon Kar Növénytudományi és Biotechnológiai Tanszékén dr. Taller János irányításával a magyar gyomkutatásban elsõként kezdte meg a parlagfû molekuláris genetikai elemzését. 2008-ban lépett be az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézetébe, a Génmegõrzési és Organikus Nemesítési Osztályra. PhD disszertációját „A parlagfû gyombiológiai valamint egészségügyi szempontból leglénye-
gesebb tulajdonságainak molekuláris genetikai vizsgálata” címmel „Summa cum laude” minõsítéssel 2010. május 20-án védte meg. A Keszthelyen elsajátított molekuláris genetikai ismereteit, technikai tudását rövid idõn belül alkalmazni tudta a Martonvásáron folyó „prebreeding” kutatásokban, hamar bekapcsolódott a Génmegõrzési és Organikus Nemesítési Osztályon a búza/rozs és búza/árpa rekombinánsok molekuláris genetikai térképezésébe. Cseh András a kutatás iránti aktív érdeklõdése, lelkesedése, jó felkészültsége alapján az Osztály egyik tehetséges kutatója, akire hosszú távon számítunk. Lángné Molnár Márta
S
epsi Adél a Debreceni Egyetemen végzett okleveles biológusként 2003-ban, majd 2004 júliusában lépett be az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézetébe. „Molecular cytogenetic characterisation of a leaf-rust resistant wheat-Thinopyrum ponticum partial amphiploid” címû PhD disszertációját Lángné dr. Molnár Márta szakmai irányításával készítette el, majd 2010. április 23-án védte meg „Summa cum laude” minõsítéssel az Eötvös Loránd Tudományegyetem Kísérletes Biológia Doktori Iskolájában. Kutatásaiban a magas fehérjetartalmú, levélrozsda- és lisztharmatrezisztens búza-Th. ponticum részleges amfiploidot elemezte molekuláris citogenetikai
és molekuláris genetikai módszerekkel. Céltudatosságára jellemzõ, hogy PhD védését még három héttel Örkény fia megszületése elõtt megtartotta. A kutatásba való visszatérésére a GYES után mindenképpen számítunk, hiszen eddigi munkája során bizonyította, hogy önálló, jó ötletekkel rendelkezõ, kísérleteit tervszerûen végrehajtó kiváló kutató, aki a szakirodalmat is rendszeresen és alaposan tanulmányozza. A közös munkákban való aktív részvétele, segítõkészsége, a csoportban alkalmanként itt tartózkodó külföldi kutatókhoz való hozzáállása, azok támogatása, betanítása példaértékû. Lángné Molnár Márta
V
kutatásában és aktívan részt vesz az Európai Unió által finanszírozott „AGRISAFE” projekt megvalósításában. A környezet-tudományok szakterületén készített „A Balaton vízháztartásának elemzése különös tekintettel a párolgásszámítás és mérés módszertani és területi kérdéseire” címû doktori értekezését 2010-ben védte meg „Summa cum laude” minõsítéssel. A PhD fokozat megszerzéséhez gratulálunk és további munkájához sok sikert, kitartást és jó egészséget kívánunk. Veisz Ottó
arga Balázs 2005-ben szerzett agrármérnöki diplomát a Pannon Egyetem Georgikon Karán Keszthelyen. Az oklevél megszerzése évében felvételt nyert ugyanezen egyetem Interdiszciplináris Doktori Iskolájába. Martonvásáron 2008. szeptember 1-tõl dolgozik a Kalászos Gabona Rezisztencia Nemesítési Osztályon. Feladata a kalászos gabonák abiotikus stressztoleranciájának tanulmányozása. Munkája során vizsgálta az antioxidáns enzimrendszer aktivitásának változását a különbözõ környezeti stresszhatásokra. Jártasságot szerzett a megnövelt légköri CO2 koncentráció hatásának
2011/1
37
125 éve született Surányi János (1886-1965)
1
906-ban a Magyaróvári Akadémián szerzett oklevelet, kitûnõ eredménnyel. Tudományos munkáját a már nagy tekintélyû és hírnevû Magyaróvári Országos Növénytermelési Kísérleti Állomáson kezdte, mint asszisztens, ahol széleskörû szakmai érdeklõdéssel és töretlen szorgalommal 25 évet töltött el. 1932-ben doktorált, 1933-tól 1937ig a Magyaróvári Országos Növénytermelési Kísérleti Állomás igazgatója volt. A Cserháti által szervezett és megindított, majd Gyárfás által további nagy feladatokat megoldó kísérleti állomás munkáját továbbfejlesztette és a modern tudományos kutatói szellemnek megfelelõen építette. 1936-ban a József Nádor Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem meghívta és kinevezte a Mezõgazdasági Osztály Növénytermesztési Tanszék tanárának. E minõségben dolgozott 1945-ig, majd az egyetem átszervezése után az utód Agrártudományi Egyetemen 1949 év végéig, amikor az egyetemtõl kénytelen volt megválni. 1952ben a földmûvelési miniszter a Martonvásári Növénytermelési Kutató Intézet osztályvezetõjévé nevezte ki, ahol 1956-ig, nyugállományba vonulásáig dolgozott. 1944 májusában a Magyar Tudományos Akadémia levelezõ taggá választotta. Az Akadémia átszervezése után, 1955-ben újból levelezõ tag, majd 1960-ban az Akadémia rendes tagjává választották. Hosszú idõn keresztül elnöke volt az Akadémia Növénytermesztési Fõbizottságának, és tagja volt több más akadémiai bizottságnak, köztük a Nyelvmûvelõ Bizottságnak. Az 1945-46-os tanévben az Agrártudományi Egyetem Mezõgazdasági Karának elsõ dékánja volt. A fõbb kérdések, amelyekkel behatóan foglalkozott, és kutató, valamint irodalmi munkásságának jelentõs részét alkotják, a búza, a kukorica, a szója, a cirok termesztése és a növénytermesztés általános kérdései, így a talajmûvelés, trágyázás és kettõstermesztés. Surányi szervezte meg 1934-35-ben az elsõ egzakt fajtakísérleteket Magyarországon, 96 gazdaságban. Baross Lászlóval és Hankóczi Jenõvel együttmûködve munkálkodott a búza minõségének javításán és a Bánkúti búzák el-
terjesztésén. A Természettudományi Közlöny 1939. évi január 1-jei számában írta: „Célját tévesztett minden olyan búzanemesítõ irány, amely nincs tekintettel a jó sikérminõségre, a liszt jó sütõértékére, mert a magyar búzatermés egy részét mindig ki kell vinnünk, s ha a magyar búza minõsége megromlik, nemcsak külföldi piacainkat veszítjük el, hanem búzatermésünk feldolgozásában itthon is bajok következnek be”. Kísérleti adatai alapján állást foglal arról, hogy hazánkban helytelen az õszi és a tavaszi árpa aránya. Az azóta eltelt több mint fél évszázad igazolta Surányi nagyszerû elõrelátását és kísérleti adatait, az országban megfordult az arány az õszi árpa javára. Magyarország Kultúrflórája sorozatban 1955-ben jelent meg Surányi János és Mándy György „Kukorica” c. könyve, amely napjainkban is a kukorica botanikájának, morfológiájának és ökológiájának egyik legrészletesebb irodalmi forrása. Surányi Jánosnak 1957-ben a kukoricáról írt klasszikus monográfiája (A kukorica és termesztése. Akadémiai Kiadó, Budapest) a növénytermesztõk körében általánosan ismert, mert nagyszerûen összefoglalta a kukoricáról szóló ismereteinket, amelyrõl hazánkban rendelkeztünk a könyv megjelenésének idején. Surányi a hibridkukorica használatát századunk egyik legnagyobb tudományos felfedezésének tartotta. Kifogásolta azonban
azt, hogy a hibridkukorica elõállítással párhuzamosan világszerte abbahagyták a szabadelvirágzású kukoricák nemesítését. Surányi János az 1960. évi akadémiai székfoglalójában a következõket írta: „Én azért határozottan kimondom, hogy a tiszta nemesített fajták fenntartása, ismert termesztési értékük megõrzése és tökéletesítése éppen olyan fontos, mint a hibridek elõállítása…”. Kiemelkedõ Surányi tevékenysége az új növények honosításában. Köztudott, hogy a cirok füveket, köztük a szudáni füvet honosította meg és sokat foglalkozott a cirokfélék termesztési lehetõségeivel, felhasználásukkal és agrotechnikájukkal. A növénytermesztés általános kérdései közül a talajmûveléssel és a trágyázással foglalkozott legtöbbet. Növénytermesztõ tevékenységén végigvonul szoros kapcsolata a növénynemesítéssel. Elsõ a növénytermesztõk közül, aki tudományos alapossággal foglalkozik a fajta értékbírálattal és helyesen határozza meg a két tudományág kapcsolatát és érintkezési felületeit. Szólnunk kell Surányi nyelvmûvelõ tevékenységérõl. Rámutatott a szakkifejezések helyes használatára és egyben a magyar nyelv szép, kifejezõ erejére is. Surányi arra intett, hogy a megrontott nyelv megrontott életet, széthulló, pusztuló nemzetet jelent. Megállapításai ma is idõszerûek és megszívlelendõk. A teljesség igénye nélkül meg kell emlékeznünk Surányi Jánosról, a professzorról. Közel másfél évtizedig végezte munkáját a katedrán lelkiismeretesen, pontosan és szerényen. A katedrán mutatkozott meg igazán emberi nagysága is. Halk szavú elõadásait, a tapasztalatokban gazdag tudós bölcsességét, ízes magyar mondatformálását egy tanítványa sem felejthette el. De nem felejthette el egyéniségét, az igazságért harcoló embert sem. Amikor Surányi János akadémikusnak, a szellemi alkotásokban kiemelkedõ tudósnak és professzornak az életútját születésének 125. évfordulóján felidézzük, egyúttal példát kívánunk állítani a mai és a jövendõ nemzedékeknek, hogy alkotásaiból és életpályájából tudást és erõt merítsenek. Berzsenyi Zoltán
2011/1
38
Sutka József 1936-2010
S
utka József halálával egy hazánkban és külföldön egyaránt ismert és elismert kiváló kutató ment el közülünk. Sutka József általános iskolai tanulmányait egy osztatlan tanyasi iskolában végezte, ahonnan kiugró szorgalmának és jó képességeinek köszönhetõen Szeged legnevesebb gimnáziumába került, ahol továbbra is jól megállta helyét. A gimnázium befejezése után a Gödöllõi Agrártudományi Egyetem hallgatója lett, ahonnan külföldi ösztöndíjjal eljutott a Leningrádi Egyetem Biológia-Talajtan Karára, ahol a Genetika szakon jeles minõsítésû diplomát kapott 1961-ben. Az ott megszerzett kiváló orosz nyelvtudását intézetünkben évtizedeken át hasznosította. Az egyetem elvégzése után 1961-tõl 1971-ig Gödöllõn az Agrártudományi Egyetemen a Növénynemesítési Tanszékén dolgozott, ahol a mutációs genetika és nemesítés volt a kutatási területe. Az akkor megalakult Szegedi Biológiai Központban tett néhány hónapos kitérõ után 1972. május 1-én kezdett Martonvásáron, az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézetében dolgozni. Az újonnan átadott Fitotron épületében létrehozott kutatógárda egyik alapító tagja volt. Bekapcsolódott az akkor világszerte terjedõ búza citogenetikai kutatásokba, amelyen belül egyik kiemelt feladata búza monoszómás sorozatok létrehozása volt. A rendkívül munkaigényes és éveken át tartó genetikai anyag elõállítás során sikerült két fajtából teljes monoszómás sorozatot elõállítania. A késõbbiek során még számos értékes genetikai alapanyagot (szubsztitúciókat, rekombinánsokat) hozott létre, melyek máig a Martonvásári Gabona Génbank legjelentõsebb tételei. Ezek a vonalak a világon egyedülállóak és szinte pótolhatatlan értéket jelentenek a jövõ molekuláris genetikai kutatásainak is. A búza fagytûrés genetikai kutatásokban elért eredményei világszerte ismertek. A világon elsõként határozta meg, hogy a fagytûrésért felelõs legfontosabb Fr1 gén az 5A kromoszómán helyezkedik el. Ezt az eredményét 1981-ben a TAG-ban publikálta, amelyre azóta közel száz hivatkozást kapott. Megfigyeléseit a késõbbi molekuláris genetikai vizsgálatok is megerõsítették. Rendkívüli alaposságára jellemzõ volt, hogy fagytûrési kísérleteit sokszor sajátkezûleg öntözte, nö-
vényeit naponta ápolta és megfigyelte. Olyan genetikai alapanyagokat állított elõ, amelyek megalapozták a fagytûrésért felelõs gének molekuláris térképezését a továbbiakban. Kutatómunkájának elismeréseként 1964-ben egyetemi doktori, 1970-ben biológiai kandidátusi, majd 1989-ben MTA doktori fokozatot szerzett. Munkaidéjét nem korlátozta 8 órára, aki munkaidõ után esténként vagy hétvégén bement a fitotronba, õt szinte mindig ott találta. A kutatás számára inkább hobbi, mint munka volt. Kísérleteit örömmel és nagyfokú odafigyeléssel végezte, eredményeit rendkívül precizen értékelte. A kutatáshoz való hozzáállása példamutató a következõ nemzedékek számára is. Szaktudása és nagyfokú munkabírása miatt számos feladattal bízták meg az évek során, amelyeket mindig lelkiismeretesen teljesített. Éveken át volt az MAE Genetikai Szakosztálya, és az OTKA Agrár 1 zsüri elnöke. Ki kell emelni folyóirat szerkesztõi munkáját is. Több, mint másfél évtized után 1996-ban visszakerült az Intézetbe az Acta Agronomica Hungarica c. angol tudományos lap szerkesztése, melynek tudományos szerkesztõje volt egészen 2004 végéig. A rá jellemzõ pontossággal, és igényességgel újra egy rendszeresen megjelenõ, nívós folyóiratot hozott létre. A citogenetika oktatásában kezdettõl fogva aktívan részt vett. Oktatott nappali tagozatos hallgatókat, szakmérnököket, PhD hallgatókat és külföldi hallgatókat angolul és oroszul is. Az oktatás elõsegítéséhez 8 egyetemi jegyzet elkészítésében vett részt. Oktatói munkája elismeréseként 1985-ben címzetes egyetemi taná-
ri kinevezést kapott, majd 1995-ben elnyerte a Pro Universitate emlékérmet. Elsõ, „Citogenetika” címû könyve 1980-ban jelent meg, a másodikat „Növényi Citogenetika” címmel 2004-ben, betegsége elõtt sikerült még befejeznie. Ezek a könyvek nem csak hazai, de külföldi elismertséget is hoztak számára. Oktatói beállítottsága a fiatal kutatókkal való kapcsolatában is megnyilvánult, komoly elvárásai mellett mindig odafigyelt arra, hogy beosztottjait biztassa, munkájukat értékelje. Hálásak lehetünk, hogy támogatásával több projektet segített kifejlõdni a Genetika Osztályon. Így kialakult, és ma már önálló osztály Galiba Gábor vezetésével a Búza stresszgenetika (mostani nevén Növényi Molekuláris Biológia), Lángné Molnár Márta irányításával a Genetikai Források Kutatása és önálló programként a Kovács Géza vezette Gabona Génbank és Organikus Nemesítés. Szakmai elismertségét és tekintélyét jelzi, hogy számos szakmai szervezet elnökségébe beválasztották, így tagja volt többek közt az MTA Genetikai Bizottságának, a Magyar Genetikusok Egyesülete elnökségének és több folyóirat szerkesztõ bizottságának. 2009-ben a nemesítéshez kapcsolódó genetikai kutatásainak elismeréseként Fleischmann Rudolf díjjal tüntették ki. Nemzetközi elismertsége szinte még a hazainál is nagyobb volt. A ’60-as években a búza aneuploid kutatások öszszehangolására indult nemzetközi szervezet, az EWAC oszlopos tagja volt, így Európában közvetlen kapcsolatban állt mindazokkal, akik búza citogenetikával foglalkoztak. Féléves cambridge-i tanulmányútja során 1976-ban szoros kapcsolatot alakított ki angol kutatókkal, amelybõl hosszan tartó együttmûködések és közös publikációk születtek. Késõbb aktív kooperációt hozott létre vezetõ amerikai búza genetikusokkal is, akikkel szintén jó barátságba került. Sajnos betegsége túl hamar és túl gyorsan legyûrte, de eredményei, a létrehozott genetikai alapanyagok, könyvei, publikációi megõrzik nevét az utókornak. Az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézetében eltöltött több mint 30 év alatt maradandó értékeket teremtett, melyeket igyekszünk megõrizni és a jövõben hasznosítani. Lángné Molnár Márta
2011/1
Szamák István 1920-2010
S
zamák István az Óvári Gazdasági Akadémián szerzett mérnöki diplomát. Növénynemesítõi munkásságát több mint 5 évtizeden át a szlovákiai Diószegen végezte. Õszi búza fajtái közül a Kossútka, Livia és a Sana hozta számára a legnagyobb szakmai elismerést. Személyében a magyar agrárium egy – a szó szoros értelmében vett – nagy öregjét gyászolja, aki mindenkor ápolta a szakmai és emberi kapcsolatokat. Emlékét, emberségét és munkaszeretetét kegyelettel megõrizzük.
Dr. Barnaföldiné Palánky Erzsébet 1924-2010
O
któber 8-án vettünk búcsút Erzsike Nénitõl, aki 1954-tõl 1977-ig aktív, 1992-ig pedig nyugdíjas technikusként tevékenykedett a Kukorica Agrotechnikai Osztályon. Személye egyet jelentett a tartamkísérletekkel, melyeket minden tekintetben magáénak érzett. Évtizedekig Õ készítette a „kisokosokat”, melybõl bárki megtudhatta, melyik kísérlet mióta, hol van, milyen kezelésekkel, milyen eredményekkel. Sokan, sokat tanultunk Tõle, emlékét nemcsak a füzetek, hanem a kollégák szívükben is õrzik. MartonVásár az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézetének közleményei. Felelõs kiadó: DR. BEDÕ ZOLTÁN Felelõs szerkesztõ: DR. VEISZ OTTÓ Szerkeszti a szerkesztõbizottság. A szerkesztõbizottság elnöke: DR. SZUNICS LÁSZLÓ A szerkesztõbizottság titkára: DR. MOLNÁR DÉNES A szerkesztõbizottság tagjai: DR. BALÁZS ERVIN, DR. BARNABÁS BEÁTA, DR. BEDÕ ZOLTÁN, DR. BERZSENYI ZOLTÁN, DR. BÕDY ZOLTÁN, DR. MARTON L. CSABA, DR. OROSS DÉNES, DR. VEISZ OTTÓ. Rovatvezetõk: DR. GALIBA GÁBOR (stresszgenetika, élettan), DR. LÁNG LÁSZLÓ (kalászos gabona nemesítés), DR. LÁNGNÉ DR. MOLNÁR MÁRTA (biológia), DR. MOLNÁR DÉNES (hírrovat), DR. PÁLDI EMIL (növényélettan, biokémia), DR. PINTÉR JÁNOS (kukoricanemesítés, vetõmagtermesztés), ÜVEGESNÉ DR. HORNYÁK MÁRIA (kultúrtörténet), DR. VEISZ OTTÓ (rezisztencia nemesítés) Lektorok: DR. ÁRENDÁS TAMÁS, DR. KÕSZEGI BÉLA ISSN: 1217-5498 Megjelent a Csoma Kiadó Kft. gondozásában
39 A Magyar Tudományos Akadémia Mezõgazdasági Kutatóintézetének honlapja a www.mgki.hu címen érhetõ el. Honlapunkon a látogató részletes ismertetést találhat az intézetrõl, különbözõ részlegeirõl, az ott végzett kutatási és publikációs tevékenységrõl, az intézetben dolgozó munkatársak elérhetõségérõl. Beszámolunk az intézet által szervezett konferenciákról és egyéb rendezvényekrõl. Ugyanitt a sok hasznos információ megszerzésén túl, folyamatosan megjelentetjük a MartonVásár címû kiadványunk anyagát is. A látogató az ACTA AGRONOMICA honlapjához és egyéb hasznos honlapokhoz is kapcsolódhat. Reméljük a jövõben Ön is rendszeresen megtekinti intézetünk idõrõlidõre megújuló honlapját.
TARTALOMJEGYZÉK Címfotó: Vécsy Attila Eseménynaptár 2 Dr. Hadi Géza – Dr. Marton L. Csaba – Dr. Pintér János: Termékdíjat kapott az Mv 255 kukoricahibrid 3 Dr. Vida Gyula – Dr. Veisz Ottó: Az Mv Koló és az Mv Toldi ismét bizonyított 5 Dr. Pintér János – Dr. Marton L. Csaba – Dr. Hadi Géza – Dr. Oross Dénes: Hibridjeink külföldön 6 Rácz Ferenc – Tóthné Zsubori Zsuzsanna – Dr. Hegyi Zsuzsanna – Dr. Marton L. Csaba – Dr. Oross Dénes: A biogáz termelés lehetõsége martonvásári silókukorica hibridekbõl 8 Dr. Berzsenyi Zoltán – Micskei Györgyi – Dr. Bónis Péter – Sugár Eszter: Az istállótrágya és a mûtrágya hatása a kukorica termésére tartamkísérletben 10 Dr. Árendás Tamás – Dr. Bónis Péter – Szõke Csaba: Bogár ellen vízzel-vassal 12 Dr. Bónis Péter – Dr. Árendás Tamás – Dr. Berzsenyi Zoltán – Micskei Györgyi – Jócsák Ildikó: Esõ után gyomtenger 14 Schlotterbeck Kristóf (1780-1827): Idõjárási szélsõségek a XIX. század elején 18 Dr. Bodnár Emil – Molnár Krisztián: Az évjárat hatása kukorica hibridjeink teljesítményére 19 Soltész Alexandra – Dr. Galiba Gábor – Dr. Vágújfalvi Attila: A gabonafélék fagyállóságának molekuláris szabályozása 23 Dr. Hegyi Zsuzsanna: A kukorica „tengernyi” hasznosíthatósága 25 Dõry Magdolna – Dr. Dóczi Róbert: Mitogén-aktivált fehérje (MAP) kináz jelátvitel: a stressz és a növekedési szabályozó mechanizmusok keresztútján 28 Dr. Bónis Péter: Az Európai Gyomkutató Társaság látogatása Martonvásáron 29 Tavaszi kalászosok vetõmagkínálata 2011 30 Dr. Bodnár Emil – Csákvári Péter: Új idõszámítás a napraforgó termesztésben. 2010-ben is profitot termelt a PRIMIS CL 31 Dr. Balázs Ervin: Hagyománnyá váló sikerek a regionális továbbképzésben 34 Gémesné dr. Juhász Anikó: Tudományos értékeink közkinccsé tétele 35 Gémesné dr. Juhász Anikó: Intézeti hulladéklerakó rekultivációja uniós támogatásból 35 Felfelé a tudományos ranglétrán: Cseh András, Sepsi Adél, Varga Balázs 36 Dr. Berzsenyi Zoltán: 125 éve született Surányi János (1886-1965) 37 Dr. Lángné dr. Molnár Márta: Dr. Sutka József 1936-2010 38 Dr. Szamák István 1920-2010 39 Dr. Barnaföldiné Palánky Erzsébet 1924-2010 39
