ERDÉSZETI LAPOK AZ O R S Z Á G O S E R D É S Z E T I
EGYESÜLET
K Ö Z L Ö N Y E . Kiadó:
Szerkesztő :
Az Országos Erdészeti Egyesület.
D r . Bedö Albert.
Megjelenik minden hónap Harmincznyolczadik évf.
V. füzet.
28.-án. 1899. május hónap.
Előfizetési dij egy évre 8 frt. A z Országos Erdészeti Egyesület oly alapitó tagjai, kik legalább 150 frt alapítványt tettek, valamint a rendes tagok is a 8 frt évi tagsági dij fejében, ingyen kapják. Azok az alapitó tagok, kik 150 írtnál kevesebbet alapítottak, 3 frt kedvezményes árért járathatják. •
» { — Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapesten, Lipótváros, Alltotmánjr-ntcza, 10. szám. ü . emelet. —
A lap irányával nem ellenkező hirdetések mérsékelt dijért közöltetnek.
A
fehér-nyírfa csemetéinek nevelése. I r t a : Kiss Ferencz, m. kir. főerdész.
Talán azért, mert természetes uton való megtelepü lésre szorítkozva is egyik legelterjedtebb fanemeink közé sorakozott, egyáltalán nem igen gondolnak a fehér nyír fának mesterséges uton, magról való nevelésére. Meg sem igen becsülik ezt a fát, pedig éppen az a nagy arányú elterjedése bizonyítja a fa életképességét és létjogát a növényországban. Míg felső tenyészhatára a Bihar hegységben 1300 m. sőt a schweizi közép Alpokon 2000*) m.-ig is felhág, az Alföld 80—90 m. magos homokos buczkái között is igen vidoran tenyész. A fehér nyírt a legtöbb erdőgazdaságban mint gyomot tekintik; az Alföldön azonban hol a homoktalajnak lépten* ) Fekete. Növénytan. EKDÉSZETI L A P O K .
nyomon váltakozó fizikai és kémiai tulajdonságai a fatenyésztésre is a legkülönbözőbb hatást gyakorolják, figyelmet érdemlő fanem. Olyanhelyeken, hol a talaj zsengésebb, mintsem hogy az ákácznak megfelelne, igen szép sikerrel tenyészthető. Ugyanis az ily helyeken legtöbbször 35—45 cm. mélyen élőforduló szikes talaj igen nagy ártalmára nincs, mert gyökérzete sekély s igy nem hatol le a fa tenyésztésre ártalmas talajrétegbe. A kiültetést igen jól türi és gyorsan nő. Ha a talaj elég erőteljes, 25—30éves korban 16—18m. magasságot is elér, 24—26 cm. mellmagassági átmérővel. Életkora azonban itt még rövidebb, mint az előhegyekben, mert 40—50 éves korban még a jó talajon is elszárad már a csúcsa s rohamosan pusztul el, kevésbé jó talajon pedig csak 25—30 évig él. A vágásokban tultartott egyedek igen sokat szenvednek a szárazságtól, mert a csupaszon maradt talajnak nagyobb fokú kiszáradása folytán, a sekélyen futó vékony gyökerek közül igen sok elpusztul. Fáját az Alföldön bognár fának igen keresik. Ellen sége kevés. Sarjadzási képessége nagy s fehér törzsével az erdőt kellemesen tarkítja. Mivel homoktalajok beültetésénél ez a fanem igen jó szolgálatot tesz, nem tarlom feleslegesnek csemete kertekben, magról való nevelését leirni, annál is inkább, mert szakkönyveinkben eddig erre nem terjeszkedtek ki, másrészt, mert e fanem csemetéinek nevelése az Alföldön elég gondozást és ápolást kivan. Ha a csemetekert helyét homokon választjuk ki, figyelni kell arra, hogy a talaj elég zsengés legyen, de ne szikes s a szikréteg a felülethez ne legyen közel; mert a vetés öntözése által — a locsoló viz is mindig szikes
lévén — a föld felső rétege mindinkább meglelik a víz ben feloldva volt sziksóval, a mi nemcsak kémiai hatásá nál fogva lesz ártalmas a magból kelő csemetére, hanem •az által is, hogy a sziksó a felületén lévő homokot össze kötvén, a levegőnek talajba való behatolását megakadá lyozza, illetve nagyon csökkenti. Ily helyeken esetleg még ki kel ugyan a mag elég jól, azonban a gyenge magcsemeték később növekvésben visszamaradnak, majd meg napról-napra veszni indulnak. A kötött talajon nem kell küzdeni a sziktartalommal; itt azonban a talajnak lazítására kell különös gondot forditani. Ilyen helyen elkerülhetetlenül szükséges, hogy a talajt vetés előtt legalább kétszer jól apróra felássuk, felületét közvetlenül a vetés előtt 5 cm. vastagon i/s rész homok is i/a rész korhadék-trágya keverékkel beszórjuk. Homok talajon csak korhadék-trágyával szórjuk be a felületet. Ezt a földtakarót gereblyével mindkét esetben össze kell keverni a földdel. Az igy elkészített talajba vethetjük csak el a magot. A fehér nyír magja július hó végén és augusztus hó -elején érik, ugy hogy augusztus 10—15-ig már meg kell szedni a magot. A magérésnél nem kell bevárni, mig a toboz száradni kezd; legjobb akkor szedni, midőn a toboz kívülről még zöld, de a mag a toboz belsejével együtt már sárga barna s a toboz nyeléről a szárnyas termés a termés ágazattal együtt könnyen lemorzsolható. Hogy jó minőségü-e a mag, legegyszerűbben s gyorsan győződhetünk meg, ha egy áltoboz összes magját (egybenegyben 580—600 szem mag van) egy tiszta vizzel félig telt pohárba tesszük; a j ó minőségű magból már 3—4 nap •múlva egynéhány csírázni fog.
A mag minőségéről meggyőződvén, a frissen szedett magot tiszta, levegő hőmérsékü vizbe teszszük, oly edénybe, melynek lehetőleg egyenes nagy felülete van, hogy az egyes magszemek ne legyenek nagyon egymásra zsúfolva; áz igy 5—6 napig kezelt magot, tekintet nélkül arra, vájjon a mag csírázni kezd-e vagy nem, a már előkészített talajba legkésőbb augusztus hő 20-ig elvetjük. A magcsiráztatásnál azért emeltem ki, hogy összezsúfolva lehetőleg ne legyen a mag, mert igy előbb csírázik; ugyanis a 4 liter tartalmú, vízzel telt tálba tett 1*5 kg. nyírfa magból egy hét alatt egy sem csírázott, holott ugyanebből a mag ból az ivópohárba előbbivel egyszerre betett 500 magból 3 nap múlva kettő már kicsirázott A vetésnél legczélszerübb a teljes vetést esetleg a pásztásat alkalmazni. A magot elég sürün az ágyakra szórjuk s rája / rész korhadékból és */« rész homokból állló keveréket szitálunk vagy szórunk 2—3 mm. vastag ságban. 2
3
Az igy elvetett magot száraz meleg időjárással 8—10' napig reggel és este locsolni kell; kevésbé meleg és száraz idővel elég egyszeri jó, erős locsolás is. A leirt módon kezelt mag 6 nap múlva már csírázik,. 10—12 nap múlva pedig teljesen kikel. A vizben nem áztatott mag pár nappal későbben kel s nem oly tökéletesen, mint előbbi. A fiatal, pár napos csemetéket, már csak kétnaponkint kell locsolni. A horonyba való vetésnél a magoknak egymásra való zsúfolása a kelést hátráltatja, sőt megakadályozza. A takaró a legnagyobb elővigyázat mellett is vastagabb lesz, mint kellene. Az áskák és az Agriotes segetis álczái teljesen tönkre tehetik
a vetést, mert a lazább horonyban igen jól mozoghatnak, a kis csemetéket a horonyban végig könnyen fellelik s megközelithetik. Jóllehet a nyirfacsemeték eléggé tűrik a hideget, mégis a másfélhónapos csemeték némi védelemre szorul nak a száraz hidegek ellen. E czélból a csemetéket száraz fagyok beálltával gályákkal befedjük s erre még vékonyan szalmát vagy falevelet szórunk. A gályákkal való takarás szükséges azért, hogy a kis csemeték a szalmafödés által a levegőtől nagyon el ne zárassanak. Ha a hó a nagyobb hidegek beállta előtt esik le, akkor a kis magcsemeték mesterséges betakarása nem szükséges. Ha vastag hótakaró fedi az ágyakat, vagy a hó fel színe megfagy, a szellőztetésről gondoskodni kell, mert a gyenge magcsemeték kipállanak. A takarónak korai eltávolítása nem ajánlatos, mert kisebb késői fagyok is kihúzzák a gyenge csemetéket. A nyírfamagnak közvetlen az érés után való vetését nem lehet eléggé ajánlani. Csirázóképességét legfeljebb csak tavaszig tartja m e g ; sőt mivel már a friss magnak is kevés %-a bir csirázóképességgel, könnyen megtörténik, hogy a mag közt tavaszra alig marad olyan, a mely csirázóképességét meg tartotta. Ezt alkalmam volt többször tapasztalni magkeres kedésből, kora. tavaszszal, szállított nyírmagvakon. Épp ezért tavaszszal, vetés előtt, a magnak csiráztatási próbáját soha sem szabad elmulasztani. Ezzel sok időt és pénzt takarít hatunk meg, mert nem vetjük el hiába a magot, nem locsoltatjuk haszontalanul 4—5 hétig az ágyakat s] még elég korán próbálhatunk más maggal szerencsét. A tavaszi vetésnek hátránya még az is, hogy ekkor
a mag már csak 28—35 napra csírázik, igy a locsolás sokkal hosszabb időre terjed, mint őszszel. Ellenségei a nyírmagvetésnek a vakond és áska, melyek a felturás által sok kárt okoznak a gyenge magcsemeték ben ; ezek ellen azonban fáradsággal bár, de eléggé sikere sen lehet védekezni. Veszedelmesebb ellenség az Agriotes segetis (vetési pat tanó bogár, köznyelven drótféreg), melynek álczái a piczi gyökereket elrágják s eként egész táblákat pusztíthatnak el. E rovar ellen védekezni nem igen lehet. A Polyphyla fullo pajodja is veszedelmes ellensége a nyírfának, de vetőkertekben sokkal kevesebb kárt okoz, mint a már kiültetett csemetékben s gyérzárlatu idősebb fákban; miért is a nyírfának jó zárlatban tartása igen kívánatos. Helyén valónak tartom itt, hogy megemlékezzem a nyírfamagban talált uj károsításról, mely abból áll, hogy a kicsi, fejletlen magba egy Cecidomyia vagy Chcdcis a petéjét bele rakj cl, S cLZ ebből kikelő álcza a magnak gubacscsá való képződését okozza. A Cecidomyiát 1853-ban Winnertz irta le, de magát a gubacsot Kaltenbach találta s adta Winnertznek. A magból fejlődő gubacsot, mely igen gyakori Ausztriá ban, Fr. Wachtl irta l e ; Angliában P. Inchbold találta a gubacsot és állatot; Németországban Liebl szedte a rajnai tartomány okb an. Legújabban uj leírását és rajzát adta a légynek E\v. H. Rübsaumen, a ki a legyet Hormomyia belulae Wsz.-nek mondja. Tubeuf báró 1893.-ban találta a gubacsot igen tömege sen, legyet azonban nem talált, de darazsat igen. Az általam augusztus hó 10.-én eltett gubacsok közül őszszel is igen sok volt, melyből az élősdi nem repült ki; ezek
őszszel is narancs-szinü lárvák voltak s a rajtok lévő bélyegek tényleg gubacslégyre vallottak. Mig az eltett gubacsokból már az ősz folyamán ki fejlett darazsak a Chalcis-családhoz tartoznak. Hogy fentieknek tisztázására szaktársaim figyelmét felhivjam s hozzájárulásukat megkönnyítsem, alábbiakban közlöm szerény megfigyeléseimet; annál is inkább, mert fentemiitett légyről és darázsról hazai szakkönyveink nem emlékeznek meg. A kukaczszerü álcza a magból táplálkozik s ez által ennek rendellenes növekvését, gubacscsá való átalakulását hozza létre. Ugyanis mig az egészséges mag alakja hosszú tojásdad és lapos, addig a megtámadott mag domború, legalább háromszor nagyobb az előbbinél, nagyon hasonlít a sárga baraczk-mag alakjához ; magszárnyai és a két bibe el vannak durványosodva, szabad szemmel csak kissé láthatók; néha azonban egyik oldalon kissé fejlettebbek. A 10 gyűrűből ki és betolható két kiemelkedés látható. A gyűrűknek szétvégezhet.
álló narancssárga álcza egyik végén gyűrű van, mely felett gyantabarna Hossza 1*2 mm. vastagsága 0*8 mm. s összehúzása által csekély mozgást
A kifejlett darázson megkülönböztethető a fej, tor és potroh. A fejen, mely 0*3 mm. hosszú, 0*4 mm. széles, oldalt 2 nagy reczés fekete szem van, felül pedig a két szem között tompa háromszögalakban 3 kisebb, szintén fekete szinü fiók szem látható; elől felül van még a két tapogató, mely a hosszú tapogató-nyélből kiindulva 7 izből áll, igen finom szőrökkel dúsan fedve. A fej vékony Ízülettel van összekötve a 0*7 mm. hosszú torral, melyen 3 pár sepia-sárga szinü láb van elhelyezve.
A lábak a zömök tomporból indulnak ki, czombok elég erősek, lábszár egy, lábfő két karommal s utóbbi még szőrpamacscsal van ellátva; egyébként az egész lábszár finom szőrökkel dúsan van fedve. A toron van még elhelyezve a 4 szárny, melyek közül a mellsők apotrohon nyugosztalva ennél O l mm.-rel hosszabbak. A mellső szárnyak hossza 1*2 mm., a hátsóké 0*9 mm. A szárnyak alsó szélei szőrökkel vannak szegélyezve. A szárnyak világosak, néha azonban a mellső szárnyak vége élénk színekben pompázik; egymás mellé sorakozik a zöldes-sárga, ibolya-kék, zöld és újból ibolya-sárga szin. Igen gazdag szinekben, a fej, tor és két tompor is; ezek nél jellegzetes a sárga, ibolyakék, sötétkék és zöld szín nek nagyon szép, tetszetős keveréke: hasonlatos a Calosoma sycophanta szárnyfedőinek szinkeverékéhez. A potroh 0 7 mm. hosszú s 5 gyűrűből áll, a gyürük vo nalai s a potroh vége fehéres szürke szőrökkel gyéren borítva. A darázsok magérés alkalmával bújnak ki a magból, átrágván a vékony maghéjat. Az elsőt augusztus hó 6.-án találtam. Sokkal több azonban az olyan mag, melyben a lárva szeptember közepén még bent van. A mult évi augusztus 10.-e óta szeptember közepéig megfigyelés alatt állott és egy tobozból szedett magok 20—25 / -ából repült ki darázs, a többiben pedig 6 hónapon át a lárva épp oly állapotban maradt, mint volt a mag leszedése alkalmával. A kifejlett darázsok járása igen fürge, repülni azonban csak kis távolságra szoktak. A megtámadott magok ritkán vannak egymás mellett kettesével, legtöbbször egy terméságazatban csak egy, leg feljebb két megtámadott mag van. Vizsgálat alá vettem a szegedi Stephania és az ujszegedi 0
0
sétányon s a királyhalmi erdőőri szakiskola növénykertjé ben levő nyírfákat; a két utóbbi helyen sok bokorban nem találtam darazsat, egyesekben 10—12 megtámadott magra akadtam, mig a Stephania sétányon lévő fák tobozaiban 35—55 beteg magot olvastam meg. Ennek a vizsgálódásnak nagy gyakorlati értéke nincs ugyan, a nyírfa tenyésztése kevés helyen lévén czél, más részt mert ez a fanem oly dus magterméseket hoz, hogy a magszükséglet fedezésénél zavarokat a leirt károsítás ez idő szerint nem okoz. Nincs kizárva azonban e darázsok tömegesebb elszaporodása sem, másfelől pedig a tudomány nak is szolgálatot véltem tenni, fentebbiekben ismertetett észleleteim közzétételével.
A földmivelésügyí ministerium 1899. évi költségvetése. Az alábbiakban közöljük a kincstári erdőkre, az állami kezelésbe vett községi és némely más erdőkre és kopár területekre, az erdők állami felügyeletére, az országos erdei alapra és erdővásárlási alapra vonatkozó 1898. évi költ ségvetést az indokolással együtt. Á l l a m i erdők. Rendes
kiadás,
2. czim.
— Rendes
Rendkívüli
bevétel, 1.
czim.
kiadás:
Átmeneti kiadások, 2. czim. — Beruházások, I. czim.
I. Kincstári
erdők.
A kincstári erdőknél az 1899. évre előirányzott rendes kiadások és bevételek összehasonlítva az 1898. évi költségvetés tételeivel, a következő táblázatban sommásan és rovatonkint vannak ki tüntetve.
