[Erdélyi Magyar Adatbank] Kriza János: Vadrózsák IV NÉPSAJÁTSÁGOK SZÓLÁSMÓDOK, KÖZMONDÁSOK

[Erdélyi Magyar Adatbank] Kriza János: Vadrózsák

IV NÉPSAJÁTSÁGOK SZÓLÁSMÓDOK, KÖZMONDÁSOK

Jöjjenek immán nállunk es! ― Elmenyünk oda es. Tessék, üljön le. Tessék letelepedni. Tessék helyet foglalni. Hát ugyan bizon hogy van kjed? Kjedtől meg is halhattunk vóna. Kjed azt sem tudja: vagyunk-ë a világon? Immán azt kezdettük vót gondolni, hogy elveszëtt egésszen. Hogy es tudá megállani, hogy olyan sokáig hëzzánk ne jöjjön? Tám ha gazdagabb emberek vónánk, többször es eljőne. Mű szegények vagyunk, de a szűvünk jó, ne vessen meg münköt. Mű sem szoktuk bántani az embert. ― Még senkinek sem vëttük el a kalapját. Ne menjen el kjed még! ― Igen, de otthon megszidnak, azt mondták, kicsi ideig üljek. ― Ne menjen el, no. Innét bizony egy kicsiddég nem menyen el. (Valamivel kénálni akarja s ëppen készül vala rea.) Hagyja el kjed, ne járjon semmi után, mett nekem bizon most semmi sem kévántatik, higgye meg! Én nem azétt jöttem, hogy kénáljanak. Ha nem kénálnak, osztán annál hamarább idejövök. ― Köszönöm igen szépen a jóakaratot. Adja Isten, hogy mű es mássát adhassuk. Ha az Isten a házikot házunkhoz hozza, mű es megszógáljuk. Egyél bátron, mind otthon. Egyél, ne ehezzél, mind otthon. Egyél; mett ha nem eszel es, meghalsz. Ha nem eszel, megbánod, mett ez olyan jó, hogy!... kakastéjjel süttük. ― Ne húzza magát úgy tőlle, mett bizon jó szűvel! Tám bizon nem es jó. Ne utálja, no! Mű csak ilyennel élünk, s méges élünk. Csak azt tudunk adni, elévenni, ami van. Egyébbel nem szógálhatunk most egyhirtelenjibe. Ezt a kicsit bizon tudom, hogy még elveszi. Immán ezt a kicsit csak nem hagyjuk itt. Hiszen úgyes ki eszi meg a maradékot? Együnk, hadd fogyjon, úgyes mást ad az Isten helyibe. Jó emberünktől nem sajnáljuk. Jobb emberemnek tudom, hogy nem adom. Kjed nékül istenúgysegënëmre mondom, jól sem esnék. Az Isten fizesse meg, hogy idejött, mett mán nekem es van kedvem enni. Egyedül jól sem esik az embernek semmi. Az Isten ádja meg jóságáétt, hogy nem vetëtte meg csekély házunkot.

288

[Erdélyi Magyar Adatbank] Kriza János: Vadrózsák Ne köszönje azt a kicsit. Ne köszönje, mett nem érdemes. Szerencsés jó egésségire kévánjuk a keveset. Engedelmet kérünk a rövidségről. Ha jobbkor tudtuk vóna, hogy így lesz, többre készültünk vóna. Máccor egy szarkát kűdjön előre, hogy tudjunk hezza tartani. Olyan véletlenül lén ideérkezése. Engedelmet kérünk mindenekről. A többiről engedelmet kérünk. A többiről megkövetjük. Adjon isten jó napot, jó estét, jó écakát, j’egésséget mindenfelé (mikor többekhez van intézve a köszöntés). Az Isten adjon csendes, nyugodalmas jó écakát ― a hónapi napra bódog felviradást. Kelj fel, te güzű, ne bújj úgy abba a vánkosba. Nem látod, hogy a nap a hasadra sütött. Eddig a kódus a harmadik falunál jár. Bezzeg este jó szűvvel lefekszel. Most minnyát végigöntelek. ― Ha három écaka ësszeragadna, azt es kialunnád. Ha valaki meglássa, hogy ilyen sokáig aludtál, mint mond róllad. ― Fáj-é erőssen, te? Hadd el, mett meggyógyul, míg férhez mész, vaj: megházasodol. Annak az az urussága, hogy kösd bé tűrömfűvel s jajlapival. Ne szëszëgj olyan erőssen, mett nem halsz meg belé. ― Te, miétt káronkodol? tám azt gondolod, hogy aval meggyavul? A bizon szép orvasság! ha az Isten meghallja, soha míg a világ, meg nem gyavitt. ― Egyél egy kicsit, édes pityém, mett ha nem, halálra hitvánkozol. ― Soha örökké lehetetlen, hogy meggyógyuljon, úgy nem eszik. Úgy nem kell neki, mind a fának. Akár a fal ódalát kénáld, akár őt, mindegy. ― Ó! szegény kicsi gyermek, olyan erőssen nyeg, mind egy nagy. Nagynak es sok vóna, akkora fájdalmat visel el. Tám csak az Isten meggyógyittsa. Most mán egy kicsit ëllëgetik, Istennek legyen hálá. Úgy elaszott szegény, hogy csak a csontja s a bőre. Egésszen odalett, úgy elhitványkozott. Úgy szédeleg, mind a tavaszi légy. Minden lépésire egyet tántorodik. Olyan lett, mind az árnyék. Ëppen a halál kapujától tért vissza. Kicsi hiba, kiépüli. Még annál jobb egésségire válik ezután. Nem mindegyik beteg hal meg. Még annál jobb, hogy a rossz nedvesség kifútta magát a testiből. Immán csak lehet reménségünk, hogy megmarad. Az Isten megfordittsa. Bízunk Isten után, hogy megmarad. Ha az Isten reamérte, végig kell, hogy szenvedje, vaj: húzza. Miétt nem jő hezzánk vajegyszer? Hiszen mű sem vagyunk rosszabb emberek, mind más. Nállunk es eljöhetnének. Sohasem hittem vóna, hogy olyan rossz ember tudj lenni, ha az egész világ mind mondotta vóna es. Más herré, hiszem, hogy jobb szűvel elmennél. Csak

289

[Erdélyi Magyar Adatbank] Kriza János: Vadrózsák úgy van biz a, hogy a szegény embert kerülni szokták. Látszik, hogy szegények vagyunk, mett nem këllünk. Más inkább kell, mind mű. Ne haragudjék kjed olyan sokáig ― egyszer úgyes csak meg kell békélni. Haragnak vége békesség. Én elig hihetem, hogy kjed ilyen sokáig tudott vóna haragunni; csak magát tartogassa. Az Isten es úgy haragudjék reám, mind én kjedre. Hagyja el immán egyszer azt a haragot, hiszem tám nem akarja a koporsóba vinni magával. Azt a hosszas haragot az a kicsiség nem érdemelte meg. ― Adja a kezit, bátya: huncfut, aki haragszik! Miétt es tud olyan sokáig haragunni. Siess ma, te áncsori, ne ámolyogj az úton! ― Úgy, úgy, még mond-ë, no! elég idő száz esztendő, még elérkezem. Mi az isten gútja beszélni valód van annyi? Kibeszélted-ë magadat már egyszer, no? Jere ma, no, mett mán meguntalak várni. Vége lesz-ë ma, no? Ezt az ördög sem győzi végigvárni. Lépjél jobban! Egy kicsit sebëssebbre nem vehetnéd-e? Ma biz elaluszol az úton. Az Isten megfizeti, ne lépjél olyan komóduson. Téged így az ördög es megúnna. Ne lépjél egy órára egyet. Ne hazudj, te. Nem szégyelled-ë hazudni? Úgy hazudsz, mind a kicsi kutya, amelyik künn csahol. Úgy, úgy, csak hazudj. Elég hosszú vót mára. Ha még hazudsz, ma nem lesz este. Van-e még hátra valami? Még nem tudál-e kifogyni? Ma ki sem tudsz térni belőlle! Tart-ë még? Jól vetëd. Ugyan beléhabarodtál. Ó! hogy az istennyila üssön meg, te Pista, mekkorákot tudsz hazudni. Úgy hazudsz, mintha könyvből olvasnád. No mett te ës tudsz még valamit. Miétt vagy olyan rosszféle, te? Ó be nincs lelkëd nekëd! ― Ugyan bizon hol van a lelkëd? Te latorságnál (gonoszság, csintalanság) ëgyebet nem ës tudsz. Nekëd még a numerusod sem vót jóféle. Úgy nem sajnálja az embërt, mintha háborúba vóna. A sorkától egéssz a nyaka csigájáig verte. Úgy megdöhölte, hogy szinte megölte. Mások vëtték ki a keziből. Ugyan bizon nem félsz-ë az Istentől? Ha veled úgy tennének, jól esnék-ë? Vaj ëgyszër másvilágról gondolkozol-ë? Sëmmi sem jut egyéb eszibe, csak a rosszféleség. Mënyën neki a vétëknek, mind a vak a kőfalnak. Mindën mondása ëgy vétëk. Vétëk nékül nem ës tudna sëmmit csinálni. Te egésszen ëgy vétëk vagy, ëgy vétëkből állasz. Valaha csináltál-ë jót? Sëmmit sem irgalmaz neki. Úgy vágja, mind a sós halat. ― Nincs annyi érzés benne, mind a fába.

290


Rakd úgy azt a szekeret, hogy a lëányos ház felől hadd álljon ügyesën. Az éjjel nem jó helyt járt, mett fëldőlt a szekere ― fenekestől fëlfordult ― megakadt a tëngelye. Úgy jár, aki sokat jár guzsalyasba. Fëldőlt, s immán szégyëllheti a túlsó sor. (Szereteje a túlsó soron lakik.) Azétt miétt ës tész virágot a kalapodba, ha csak annyinak sem vagy embëre. Úgy veti magát, hogy majt nem t’om hova lësz belé, s ott van la! ― Bánatnak indult a szekere. Egésszen csára raktad azt a szekeret. Köszönd mëg, ha mëgáll, míg hazamész. Férrevágta a sapkáját. Ne tëdd olyan erőssen férre, mett túlfelől leesik. Olyan férre tëtte, hogy a füle tartsa. Nekëd tám nyüves a füled. Próbáld immán másfelé es. Olyan kevély, hogy a kalapját sem tudja igyenëssen tenni. Osztán, ha köszönsz valakinek, megént úgy teszed-e vissza? Úgy áll a kalapja, mintha hat ökre vóna ― mintha ő vóna nem tudom ki ― mintha az egész falu az övé vóna ― mintha ő vóna goróf Csáki. Immán ne es köszönj sënkinek, mett kár megmozdittani. Szabad-ë hëzzád szóllani? Szabad-ë nekëd köszönni? Ugyan biz az egésszen te vagy-e? Në te në! Ó, hogy a nyavalya rontsa ki törnyőjit, mind ágál ― be ágál. Osztán hogyne lënne jégesső. Osztán mondjad, hogy Péter bá! Me no! ehe! ihi! ühöm! ha-ha-ha, jajjaj-jaj! be cégér vagy, ëcsém. Még a szeme sem nyílt ki, s mán tud a kevélységhëz. Bár csak az Isten egy szűk időt adna, be kevély az ember. Hát osztág mi bajod van vélle! Igën hát! s osztán bánod-e? Ha bánod, tégy rólla! Ha nem szereted, szappanyozd meg. Legén! ugyan nem térhetsz el tőllem! Hisz én nekëd sëmmit sem vétëttem. Most métt tudál belém akadni. Melletted nem ës lehet elmënni. Bárcsak tudnál elhallgatni valamit szótétetlen. Hëzzád közél sem lehet járni. Mit akadozsz annyit mindën embërbe, te istennyila! Hm, lelkëm, be nagy úr a király! Két virág között egy kóré. Két kóré között egy virág. Virág keni kóréra. Virág mondja kórénak. Hagyja el, ne csúfolódjék. Azt kjed ës csak mondja, de nem abba a hiszembe van. Kjed egy kicsiddég hamissacska, húgom! Róllam mondja-e? tám elvétëtte. Hamiss, aki a hamissat megüsmeri. Jaj, hagyja el, mett hova kell hamissabb magyar, mind kjed. Náladnál hamissabb sem kell. Hamiss magyarnak adsz te enni. Jól ismerik kjedet ës. ― Jól tudja minden embër, kjed ës mivel jár. Te tám azt gondolod, hogy csak te vagy az Isten angyala. Ha kénálnak, te es elveszed. Nem vetsz te es kërësztët rea. Olyan jó szűvel sullódik a legénhez, mind a macska

291

[Erdélyi Magyar Adatbank] Kriza János: Vadrózsák a kutyához, vaj: mind a tanulatlan ló a kert ódalához. Este jár, mind a denevér. Te sem ma vótál legelőbbször guzsalyasba. Te sem vagy mostani mákos. Vak veti világtalannak. Jól tudja, melyik fán terëm a szép lëán. Amennyi lëán, mind felfűznéd magadra. Ha a világon lëán nem vóna, mit tudnál csinálni? vaj: egy órára meghalnál. Nyeritt a legények után. No mett ugyan hunyorittós szeme van az ebadtának. A tud bëzzëg jól vágni az embër szemibe. Nem ës tud úgy beszélni, hogy az egyik szemivel ne hunyorittson. Kjed ugyan csiklik, húgom. Ugyan csiklandós (így is: csiklós) a vére. Jaj, ne nyóljon a hónom alá, mett úgy csiklom, hogy! Ó, hogy a tűz langja égje meg, milyeneket mond. Ugyan bizon, nem szégyelli-e a kutyától? olyanokat mond-ë, no! Kjed az embërt egésszen el es bolondittsa. Keljën, no! Ne izéljen, no ― nyughassék! Üljön szépen! Bezzeg ugyan kevély az a legén, küjjel termeszti a fokhagymát a kerten. Téged mi lelt? Tám csijánra huggyoztál? Olyan kevély, hogy elig tud a lábán állani. Bezzeg ugyan van-ë hányatos (vitézkötéses) harisnyája. Nagyot ért maga felől. Azt gondolja, hogy ahol elmenyen, minden lëán, vaj: legén ― belészeret. Olyan kevély, hogy a lépésit es elig találja el. Olyan feszës, hogy! Jaj, milyen hëgyëssen lépik, lelkëm! Bëzzëg ugyan nagyra tartsa magát. Nem es áll szóba minden hitván gyalogembërrel. Fenn hordozza az arrát. Nem es lehet vélle gyalog beszélni, ha lóhátra nem kerekëdünk. Koszton kell, hogy az embër felnyójtsa hezza az estánciát. Ügy fújja magát, mind a varasbéka. Jaj lelkem, s te olyan hatalmas vagy! Soha bizon. Në te, në! még ő es csinálja magát. Vigyázzatok, mett minnyát felszippant az arrába. Ő sokat tud tenni, ëgy fertály bor után a mást es bé tudja tënni. Egy krajcár után a mást es el tudja tenni, ha van. Jaj istenem, hogy féljünk tőlle? ― No hiszem, bátya, ha kjed olyan hatalmas, próbáljasza meg, vegye tenyeribe a fődet, s lódittsa túl a hódon! Nem kéne olyan el lenni! Ne izélj olyan erőssen, héj! mett akkor tojol meg, mikor nem es gondolod! Úgy haragszik, mind a varasbéka. Felállott a haja, mind a vaddisznyó sërtéje. Úgy megmérgelődött, hogy egésszen elkékült, elsárgult, elződült belé. Úgy meggyúlt, mind a tűz langja. Fémlik a szeme, mind a bakmacskának. Olyan vërëss lëtt, mind a rák. Olyan lett, mintha leforrázták vóna. Egésszen nekilangosodott. Az ajakát ës rágta mérgibe. Úgy orditt haragjába, mind az oroszlán. Ha tükörbe nëznél, megjednél magadtól,

292

[Erdélyi Magyar Adatbank] Kriza János: Vadrózsák mikor haragszol. Egésszen elváltozott belé. Egésszen kikőt a képiből. Jaj, be rusnyán forog a két szeme! Ne sírj! Ne rőkölj! Ne merkelj! Haj, mind szepeg szegénke. Sírással meg nem élsz. Azt hëába siratod, mett aval fel nem támasztod. Ne orditts, mintha nyúznák az ódaladot. Sírj egy kicsit sapkámba, vigyem haza kásámba. Ha mentire hagynák, addig sírna, míg meghalna. Sírással mit használsz? Az egéssz sírás nem egyéb, mind méreg. Akkora méregből állasz, mind magad egésszen. Ma kihasadsz mérgëdbe. A gyermëknek sírással këll felnőni. Ott bizon hadd sírjon, nem hull aranykönnye. ― Úgy sír, mind a kicsi gyermek. Úgy sír, mind a záporesső. Olyan keservesën zokog szegén, hogy! ― Hëába sírsz, mett azétt nem szeret mëg inkább. Rëggeltől fogva estig, estétől fogva rëggelig mind ëgyet sírt. Zërgő dió, magyaró, síró gyermëknek való. Sírj, lelkem, sírj, mett ó, be szép; vaj: mett ma nem es sírtál eleget! Egésszen kisírta a szemit. Kisírta már a kődökit es belé. Olyan szép, hogy még a sírás es szépen áll neki. A gyermek semmit se tud úgy, mind sírni. Sírással akarja meggyőzni a világot. Nem mondhassa senki, hogy jól meg nem siratta. Ó, be kételen sírás a! Úgy sír, mintha ölnék, s mégsem esik egy csepp könyve es. Úgy elfogódott, hogy sírni sem tudott. Siralmas életët él. Sírhatsz, mett van okod rea. Addig sírt, hogy árkot mosott az arcáján. Csak addig sírok, míg élek. Hadd el, édes lëányom, ne sirasd! ― Nem, anyám, csak halálig. ― Bömbölsz-e még no, te bömbika? Vigyázz, nehogy elkacagd magad... Sír vala, kacag vala, s.... sípol vala. Nagy embërnek szégyen sírni. Nem szégyëllëd-ë sírni? Nem szégyëllëd-e sírni, te vén kanyó! Immán nem vagy ölbe való gyermek. A szakasztott világra éppen olyan, mind az apja. No mett téged apád, ha akarna sem tagadhatna meg. Nem mondhassa, hogy nem övé vagy. Úgy hasonlitt hëzza, mintha a száján töpte vóna ki. Ez a gyermek egésszen az apja. Az apjához ütött. Látszik, hogy igaz kamarán kőt. No te apád kölyke! No te apád valóságos kék szëme. Igyunk! szép szó; ha ihatunk, úgy jó; vaj, ha fizetünk, nem jó. Ne szürcsölj annyit, te! Ne igyál anynyit, mett mind kifoly belőlled. Úgy tëszën gyermekivel, mind az ördög a kölykivel, enni eleget ad, de innya nem. Ne csak egyél, hanem igyál es. Igyunk ëgyet a káposztára. Aki a levesre iszik, hóta után kihurussa. Ha mëg nem iszom, pípom lesz ― megpíposodom. Annyit ivutt, hogy locsog a hasába. Együnk, hogy ihassunk. Vessünk ágyat az italnak. Én ittam mán; kjed

293

[Erdélyi Magyar Adatbank] Kriza János: Vadrózsák issza mán. Itallal meg nem élsz. Igyál, hogy rongyosodnál. Az az ital, amit ő éltibe elkőtött, egy hatkerekű malmot elhajtana huszonnégy óráig. Jól győzi ― feje sem fáj tőlle. Csuda, hogy eddigelé meg nem ölte. Addig iszom, amíg élek, azután lássa más. Aki hátul marad, húzza bé az ajtót. Utoljára magát es egésszen megissza. Átkozott dolog vót még az az ivás es! Jere, küsdjünk meg. ― Eridj te, törnyős. Haj, ëcsém, azt a gagyát elejted. Bajos nekëd azt a gagyát felkötni. ― Hadd el magad. ― Ne erőlködj, mett megszakadsz. Szëgén fejed! Hogy es nem, no! A rég lësz. Attól ne félj, hogy te engëm a fődhöz vágj. A nem ma lesz, s még hónap sem. Addig még egyél meg akkora puiszkát, amekkorát mëgëttél. Ha megfoglak, elolvadsz a kezem között. Ma úgy terítlek a fődre, hogy úgy elnyólsz, mind a kecskebéka. Ma nem tudod, hogy szëdëd fel magadot. Úgy a fődhöz sújtlak, hogy apád sem tud felszedni. Ma lepëdőbe visznek haza. Csak a kezemët tëszëm rëád, s elolvadsz ― leromlasz. Csak ëgyet mozdulok, s alol vagy. Olyant fogok a dërëkadon, hogy a bőröd mind felsirül. Kaszát vetëtt neki (a lábával.) Dërékból birkózni. Azt nem vetëd le, mett akarmerre fordítsd, talpon van. Úgy megverte, majt megölte. Úgy megdöhölte, mind a lovat. Jaj, milyen halálra ― vaj: tartozatlanul ütik azok az átkozottak ëgymást. Mit csinálsz, te gyilkos, tám nem akarod egésszen megölni. ― A kereket ha mëgkenik, jobban forog ― vaj: könnyebben mënyën a szekér. Ma hidd meg, hogy megkenëgetlek. Úgy üti, mind a cigány a vasat. Mëgtëtte négyszëgre. Megtette magyarmiskáson. Jól dogozik a hedegűvel. Igazán ― vaj: istenësën rea tudja tënni a körmit. Sír ― sír a hedegű a kezibe. Még a jajszót es ki tudja húzni réjta. Amelyik kettő az ő hedegűje után táncol, ëssze kell, hogy szerelmesëdjék. Csak játszik a nyirettyűvel. ― Ëgyszërre végignyomja a nyirettyűt. Nem es látod, hogy az újja mozogna, s méges úgy húzza, hogy ugyan omlik a nóta. Ha jóízű mozsikát akarsz hallani, cigánt keress. Az Isten a cigánt hedegűre teremtette vót. Mikor a hedegűszót meghallja, csiklik a vére belé. Jaj, milyen mulatság vót ott, halljátok-ë, még kalánétás es vót. Még a kontorálásra sem áll rea a keze! ― Úgy gágog, tikog a kalánétja, mind mikor a lúd meg akar nyuvadni. Úgy táncol, mind a lopta. Úgy forog, mind a përëszlen. ― Kétszër es ëssze tudja ütni a bokáját. Kezivel, fejivei, dërëkával kétannyit táncol, mind a lábával. Ugyan csúful lógassa magát. Olyan nehéz táncú,

294


mind a medve, vaj: mind egy köböl búza. Szót a táncnak, fiaim! Mán most szeretëm, mett tempóra vágják a táncot. Ezëk igazán kirakják. Vegyetek fejérnépet es, héj! mett në, mind várják! ― Úgy kijárja, mind a legén. De az a legént es ki tudja vágni. Szorittsátok, csak járjátok, most a jova, ne hagyjátok! No ezek istenigazába dógoznak. Ne járj csak a közepibe, ëcsém, mett majd azt mondják, hogy rossz táncú vagy! Bezzeg jó vóna, ha úgy szeretnéd dógozni, mind táncolni! Az a jótáncú legén, ki a leánt úgy forgassa, hogy a szoknyája messze kirepül. Ha nincs ereje a legénnek, nem jól menyen a fordulás. Forditts réjta, hadd lobogjon a pántlikája! Hát tű elnézitek, hogy azok a leányok a padot melegittsék? Ébredj, Pista, mett mindjátt elaluszol! Mikor én olyan legén vótam, bezzeg kijártam. Jaj istenem, mikor mű legények vótunk, akkor vótak igazi táncok! Adjátok meg a bücsületet a vidéki legényeknek! ― Fáradtság, legények! (Nyugunni kell ― szünet.) ― Táncot osztnak. (A következő nótára vagy bizonyos legényeket jelelnek ki, hogy csak azok táncoljanak, s azok kezire leányokat adnak; vagy pedig minden legénnek a leányt, akivel táncoljon, kijelelik. Ez osztást rendszerint olyan ügyes legény teszi, ki azt is tudja, ki kinek a szereteje, s ha lehet, mindeniknek az övét osztja.) Mondjuk jámbornak a gazdát. Menjünk tovább egy házzal. Itt többet ne szemeteljünk. Köszönjük meg a jóakaratot. (Búcsúznak.) ― Jól megülők magunkot. Ma ki es kergetnek. Eddég meg es unhattak. Vajjon nállunk eddig micsinálnak? Nem vona-ë jó hazamenetelről gondolkozni? Jaj, mind eltőt az üdő; eddig otthon alunni kéne. Ne izéljen kjed! Üljön szépen. ― Mit izél annyit! Nyughassék a bőribe! Üljön veszteg a fenekin! Maga ne mondj annyit! Szegény! csakugyan nem térhet el tőllem! Szebbecskén nem lehetne-ë? Akasszák fel, aki kártyajátékba igazságot kéván. Ne félj, csak reszkess. Úgy megrészegedett vót, hogy a kert támasszának es azt mondta: Jó reggelt adjon isten kjednek! Osztán vágd pofon, s még ő haragszik. Amúgy istenesen hezzavëtt a dologhoz. Amihez én hezzateszem a kezemet, annak vaj suvadni, vaj szakadni kell. Csid alá, mámi! (Csúfolódó mondat, mikor rossz lovagló makrancos lovon ül.) Úgy, ecsém, úgy, beszélj istenesen. Huncfut, aki nem igaz ember.

295


Sohult sincs annyi nyomorúság, mind ezen a világon! Azt bizon jobban es teszed, mintha káronkodnál. (Annak mondják, ki káromkodik.) Ha haragszik, harapja a hasát; ha nem éri, nyójtsa a nyakát. Kárba menyen minden haragod. Beszélj nagyobban, hisz a füledtől nem hallik a sorkadig. Apró szóval es megjárna a beszéd. Jaj fülem, mind megkondula! Éppen téged kértek rea! (Váratlan avatkozást jelent.) Mikor a székely haszontalan küs növésű csëpërëg lovakot vásárolt, azt szokta tőlle kérdeni a más: Hol vëtted azokot a törnyőköt ― vaj: denevéreket, héj? Olyan bolond vagy, ëcsém, hogy ugyan ostoba vagy belé. Téged ki hívutt ide? (Alkalmatlan beléavatkozónak.) Jé! hol ess bé? Uram Jéminé, hol ess, hol csorog olyan erőssen? (Nem várt beszédre vaj észrevételre mondják.) ― Más azt feleli reá: Ott, ahol likas a ház! Egyik azt mondja: Adj nekem egy húszast kőcsön. Más azt feleli rá: Kettő nem kéne-ë? (Nem akar adni.) Akiről tudják, hogy valamit kérni jött, azt kérdik tőle: Mit hoztál? aki feleli: Magamot! ― Mire azt felelik: Isten megadta hát! Azt még a körmöddel es kivájnád a fődből! (Annak mondják, kinek valaki különös jóltévője hót meg.) Vajjon hol vágták azt a gerendát? (Akkor mondják, ha valakinek száját az étel megégette, s könnyben lábbogó szemeit felfelé merengeti.) Mikor a háromszéki székely tréfásan azt akarja kifejezni, hogy valakinek fia tanulatlan, azt mondja: Derék ëgy ember ez a kjed fia, bátya, hol tanittatta? tám biz éppen Ugarhelyen? (úgy jön, mintha mondaná: Udvarhelyen), vagy: Tám a Kancába? (értené a kantai növeldét.) Együtt is szokták mondani: Ugarhelyen a kancába. Húshagyót a székely csonthagyónak is nevezi tréfásan, mintha mondaná: A hússát megeszik, de csontja ott marad. Húshagyót oly napnak is tartják, mikor sem ülni, sem járni, sem élni, sem halni nem tud az ember, annyira bánik magával. Mikor valaki valamely dologtól kímélgeti magát, s csak amúgy vonítólag nyúl hozzá, így biztatja a más: Ne félj tőlle, dőlj melléje; szorítsd, markold, nyólj feléje!

296


Indulj ma! Mozdulj ma! Haladj ma! ― Ma-ë ma, ma bizon ma megfordítsak! megfüremítlek! Annyit ne szokotálódjál! Még állasz-ë, no? Ne lépjél olyan sájára! Rakjad a lábadot! Hiszen tám nem vagy a fődhöz cüvekëlve, vaj mi a gút! Hány esztendőre mozdulsz meg? Az Isten megfizeti, ne légy olyan bihal! Egyik mondja: Eridj hamar, mett e se téged vár! ― Mire feleli amaz: Mán bizon Brassó es var (erősség), méges helyt áll. Cigánytól kérdik: Nem adnád-ë nekem azt a purdét dohányos zacskónak? Nincs-ë hazugság nékül? Az Isten verje meg a káros embert. Barátom! te nem igen bëcsületës embernek adsz enni. Már biz a fődnél alább, tudom, hogy nem esém. Minden ember egy halállal tartozik, s én es többel nem. Ha meghalunk, nem kell takaródzó. Ha meghalsz, nem jajgatsz. Száz szónak es egy a vége. Aritmétika nékült es jól fel tudja számittani. Nem véti el magát. Addig készülsz, addig készülsz neki, hogy az áldott nap es lemenyen az égről. Tudod-é, mit ëttél? Ma honnét kőtél fel? Ma kőtél fel? mett én tennap feküdtem vót le! Jaj barátom, azt nem a te számodra főzték vót. Éppen bizon nálad nékül semmi sem es lett vóna belőlle. Üljön le kjed nálunk, ha széket hozott. Hoztál-e széket? Hogy es nem, az Isten kedviétt! Úgy igazán! No bizon hát! Ládd-ë, be beteg vagy, s mégsem nyegsz! Meggyógyulsz-ë hamar? Mikor utolér, sokáig tart-ë? Kend bé a füled vásárával (fülsárral), s meggyavul. Ha beteg vagy, fordulj bé s hallgass. Ugyan bizon mi lële, tám a hideg kilële? Ne üssön annyit a mënkő! Ne törjön annyit a nyavalya! ― a betia. Mit a gútot gircsáváskodol annyit te, izgána? Jól tudám, hogy éppen a lesz belőle! No meggondolám, tüzes adta! Immán hogy csinálod helyre? Immán ki urusol meg? A gërzsával megdzsámbászta. (A mankóval megverte.) Apám uram! ingem Pista egy fával úgy megütött, hogy! Megtángálta. Ne higgyék kjetek, mett nem úgy van! Ugyan járék, ahol hálék.

297


A mind egy szikrányég tőlled sült-ë ki? soha bizon, lehetetlen! Azt mind te mondád-e? Azt hol a pokolba hallottad? Azt tám mind egy szikrányég ma tanóltad! Hëába szenetálódol, mett semmi sem lesz belőlle. Szenetálás nékül es biz ësszetartunk. Nincs olyan ember, aki őket essze tudná szenetálni = tukmálni. Ne sollassz immán annyit, no. Hát még sollatsz-e? Olyan erőssen sollat, hogy nincs szünete; mintha rabja vónék. Ma a mái istenadta nap nem tőtötted egyébbel az időt, hanem csak sollatással = zsarlatás, zaklatással. Tisztáláskor van neki innapja = részeges. Melyik nagyobb: tiszteletes uram-ë, vaj: tisztelendő úr? Tisztalisztes uram. Tisztelem, bücsülöm, de nem szeretem. Letisztelte magát. Neked majt szép tisztességet tesznek, megtisztelnek egy pár csengő-pengő sorkantyúval (bilincs). Megtisztellek egy pár poffal. Tiszteld apádot, de ingem ne! Az az egész beszéd csak tódás = hazugság. Azt te tóditól tanóltad. Tódom-fódom, kötöm, bogozom, méges csak tajkul marad. Fenn karicsál s alatt tojik meg. Milyen nehezen tudál megtojni (nehezen fejezte ki magát). Elég egy tyúknak egyszer egyet tojni, csak azt bírhassa el. Te tám tojós vagy, hogy úgy bússz férre. Mikor valaki a kérdésre így felel: Tám így! tám úgy!... azt szokták mondani: Ne támogasd annyit, hanem mondd ki egyenesen! (Udvarhelyszéken: igyenösen.) A rossz hír szárnyon jár. A jó hírnek szeretik nyakát szakasztani. Olyan, amilyen a híre. Vesszen el a híre es! Vesztél vóna pokolba híreddel együtt. Ossó veszedelmem; guzsaly ellenségem. Neked a guzsaly ugyan megbüdösödött, édes leányom. Fonj, Pila, fonj! majtég egy szekér szöszöt hoznak neked. Olyan fonó, hogy még a kert ódalát es mind felfonná. Azt jobbkor es meg lehetett vóna tenni. Aval mán elkéstél. Ugyan sóhajt a szán. (Vásott szánút.) Melyik gőjét szoptad meg? (Mocskosról.) Eridj, mosd meg a disznyólábakot, malaclábakot! (Mocskos kéz.) Ne ügessen kjed olyan erőssen! lassabbacskán nem lehetne-ë? Vigyázzanak, mett szán jő! (Akkor mondják, mikor valaki nagy garral van el.) Hát azoknak a becsületes embereknek úgy kell mondani, hogy: ők? ― Úgy biz én, mett ők még „Őkörnél” es ökrebbek.

298


Ócska csizma, vén harisnya, farboszontó kurta pundra. Ha a lábam térdig vásik es, addig járok, míg végire jutok. Ha a lábamból az inat kiszednék es, megindulnék. A nagyapád halála, térdig érő szakálla. A nainnyád halála, térdig érő szoknyája. (Ügyetlenül szólott a dologhoz.) Annyit ne kolontoskodj! Ó te Peti, legyen eszed immán egyszer. Ne sírj, ne bőgj olyan erőssen, te béka, mett a falu meghallja. Akkorát rikótott, hogy a falu megkondult belé. Akkorát ptrüsszentett, hogy a tizedik szomszédot es kitörte a nagynyavalya jedtibe. Ne kiátts olyan erőssen, mett elhasad, ami kicsi torkad van. Nyomd ki ma ëgyszër, no! (Mondd ki, süsd ki, nyögd ki.) Ne erőlködjék olyan erőssen, mett valahogy jár. Legyen eszed, s élj vélle. Esze van a magyarnak, s él vélle. Ne csinálj egy dologból kettőt! Tulok ökör, gyermek szóga, feleséges szóga, szuka kutya, bak macska, mónárleány feleség, út mellett való főd: a gazdát meg nem gazdagittsa. Ha délceg lovad van, legyen jó a hámszerszámod. Béfogta tulkait, de addig táncolhat mellettik, míg megtanittsa, mett latrocskák. Annyit ne karicsolj, ne csirikolj! Vége lesz-e mán egyszer, no? Elég hosszú vót ma egész estig, no! Az ő szájáétt sem fontak vót. Látszik, hogy nem veszi pénzen a szót. No! abból többet egy szót es ki ne végy! (Hallgass felőle.) Mit nyesed annyit azt a bokrot? (Unalmas ismétlés.) Pokolban es vót egyszer lakodalom. Még te es lakodalmazhatsz. Ződ furulya (pálinkás korsó vagy üveg). Annyit ne furulyálj! Én annak az embernek kutyája sem szeretnék lenni. (Durva, rossz, fösvény, gondatlan ember.) Olyan rusnya idő van, hogy a jó kutyát sem kéne a házból kihajtani. Ne ásitts olyan nagyot, mett belészököm a szádba. Ma biz a füledig hasad. Mit pássadozsz annyit, te! Ugyancsak nem nyughatol egy helybe. Mit vásódol annyit te, vásott fenekű? tám bizon nyű van a fene-

299

[Erdélyi Magyar Adatbank] Kriza János: Vadrózsák kedbe! Ülj szépen te, vágd le egy helyre a fenekedet. Ugyan nem nyughatol te méges! Ó, hogy a rogya üsse meg! Ó, hogy a kő üsse meg! Ó, hogy a gút üsse meg! ― Isten bocsássa meg, hogy azt találám mondani! Ó, hogy a jóféle pirikulics kapjon el. Vegyen apád hátára s fusson el vélled! Egye meg apád a füledet tormával! Ó, hogy az Isten tegyen tovább! A medve kápsáljon meg! Akasszon fel a barassai hengér. Bújj a lóba s ott légy, ott nem csíp meg a légy. Bújj a lóba, s két bőröd lesz. A gyermek kenyeret kér az anyjától, ez nem akar adni, s azt mondja: A nem nyomja ki az ódaladot! Attól nem hasad ki a hasad, nem fokad ki a hurkád! Most es szájadba van az étel íze, s méges kéred-ë? ― Ha pedig anyjok akkor éppen haragszik, azt mondja: Adok tüzes égi veres langgal égő menköves istenharagját! Még a száján van a csecstéj a törnyősnek, s méges kacérkodik. Ne bolondulj meg, héj! Ne űzd annyit az eszedet. Ne menjen el az eszed egésszen. Szeretném meglátni, ki teszi oda a körmit, ahova én! (Bizakodó.) A jég hátán es megbirkóznám vélled! Nyughassál, te törnyő! = haszontalan. Vessünk acéllat = cseréljünk. Azt sem mondja: félkalap! Azt sem mondja: cseréljünk pipát! Március hónap azt mondta vót, hogy ha tehetné, februáriust egésszen a hasa alá gyúrná; ismét: ha tehetné, a báránt az anyja hasába megfagylalná. Valamík hónapba r betű van, annak nem kell hinni, mindegyik szereti az ember bőrivei figurázni; ― ilyenek: szeptembertől egész áprilisig. Csak négy marad, amelyiknek nevibe nincs r, amík kedvezőbb: május, június, július, augusztus. Héj kutya, te vagy a beretvás. Jól tudja a kutya lelkivel, csak hallgat. Úgy csorog az esső, mintha tőtenék. Úgy omlik a záporesső, mintha kádból ontanák. Olyan nedves, mind a nyirkas fa ― mintha patakból húzták vóna ki. A terhes asszony csak addég menjen, míg a háza tetejit lássa. Leveszem a gombodot = levágom a fejedet. Szegény, rongyos emberről azt mondják: Johos gaz-

300

[Erdélyi Magyar Adatbank] Kriza János: Vadrózsák da! (Juhokon tetveket értenek.) Egyik azt kérdi tőle: Hol legelteti johait? Más azt feleli: Válla bércin. Jól megdógozta, meggyomrozta, megtette, megpáholta, megszabogatta = megverte. Mikor valaki ügyesen táncol, azt mondják: Egyéb nincs a lábába, csak in; mintha daróton húznák. Kuruc világ régen vót, még a híre es meghót. Hova lett az ő sok pénze? ― abból sok még kuruc vizin es túl jár! = csapszékre is hordott belőlle. (Kurucvíz = pálinka.) Hadd el magad! (Kívánnád, de semmi sem lesz belőle.) Hadd el immán magad, te legén! Ne es igen vesd magad! Még a hurkája es bogos. Te bogos hurkájú! Kihez legyen szerencsém?... erre a más feleli: Hezzám! Téged kinek hínak? Nekem. Nincsen kutya Szentpálon, mind megették a nyáron. (Nagy marha-szűkibe kellett lenniek.) Kicsi hiba, nem nagy baj. ― A nem baj, csak jószerencse. Kicsi hiba, kiépüli. Haza mit izensz? J’egésséget! mondjon j’egésséget az odahaza valóknak es. Hát Déborkának (szereteje) valamit nem izensz-e? Vaj igen: egy tarisnya j’egésséget! vaj: egy tarisnya csókot! Mikor valaki koppant az ajtón, ha tudják benn, hogy olyan ember az, kivel tréfálhatni, azt mondják: Künn tágas, benn szoross! künn es eltér! Káros bánkódjék. Káros embernek későn adsz tanácsot. Kődökmetsző, békanyúzó = rossz, hitvány, fanyelű bicsok. Olyan zsíros a sapkája, hogy egy kalákának lehetne káposztát főzni vélle. Adjatok egy szeget s egy kalapácsot, hadd szegezzük a fejibe Györgyöcskének a kalapját! (Gyermeknek mondják, mikor a házban nem veszi le a kalapját.) Ne igen járj az arrom felé, héj! mett azt a kutya sem szereti. Ne legyen olyan nagy eszed, mett széjjelhányja a fejedet. Ne gondolkozz olyan erőssen, mett megbolondulsz! Ne szuszogj olyan erőssen, mintha zabot ettél vóna. Ne sajnáld olyan erőssen, mett nem apádtól maradt. Hálá istennek, hogy apám disznyót ölt.

301


Ne vájd annyit az arrodot, mett táska vállik belőlle. Eridj, te csámpás, csapás! (Csipás.) Ma bizon, ha megharagítasz, úgy felrúglak, hogy egy hétig érkezel le! vaj: amíg leérkezel, megéhezel, megőszülsz. Ma úgy pofon nyírlek, hogy egyik szemed kiüti a másikot! Pofon szellek. Pofon felejtlek. Tegye bé az ajtót, mett kifut a madár. Fut ki a fazék; tedd bé az ajtót. Mikor valaki mást megszid kurvának, tolvajnak stb., a más azt mondja: Azt reám tedd, reám rakd = reám bizonyítsd, mert ha nem, megbúsulod. Hamiss az ember élve, de meghalva annál es hamissabb!... mett mással viteti magát. Olyan derék ember, hogy kilenc puszta faluba sincs párja. _________

Nagyobb része a székelységnek az időt nem hónapról, napról, hanem bizonyos évszaki foglalatosságokról vagy ünnepekről stb. méri, p.o. aratáskor esztendeje, tavaszi szántás előtt két héttel, kapálás után, forgatás (keverés) táján, szénacsináláskor, juhnyírés után, szilvaaszaláskor, káposztavágáskor, meszeléskor stb. A cigány kérdeztetvén egy udvarhelyszéki vásárban: Hány éves a csikója? azt felelte: Páfali (pálfalvi) zabaratáskor két esztendős lesz! (Pálfalva fennhely, és ott a zabaratás Szent Mihály-nap táján szokott megesni!) A székely a változó napokhoz, innepekhez is megszegzi állításait, ú.m. húshagyókor esztendeje lesz; pünköst első napjára virradólag éppen esztendős lesz a fiam. Továbbá: karácsonkor, karácson előtt három héttel, csonka héten múlt esztendeje; Szent György-nap előtt két héttel, Szent Márton napja után öt nappal stb. Egy idegen úr hallván hasonló székely számításokat, monda: Hát immár miért nem mondják azt is: borjúheréléskor, cinegefiazáskor, ugorkasózáskor, pálinkafőzéskor stb. esztendeje! Ma úgy megszöktetlek, hogy azt gondolod, minden hegyen, vőgyön hat lakodalom, s a hetedik a tiéd. Ecce! mekkorát villámlék! Akkor mondják, mikor valamely tárgy véletlenül tűnik fel. Derék, becsületes ember vót szegény! istenfélő, embergyűlölő, templomkerülő! Jót kévánok, bátya! az Isten őrözze meg tűztől, víztől, dühüs cënëgétol, kártól, marhától, jó szerencsétől, két szeme világától, s végre a mennyeknek országától. _________

302

[Erdélyi Magyar Adatbank] Kriza János: Vadrózsák Ha fogad fáj, keress ezeket: feteke tyúk árnyékát, iromba kakas kotlását, egérszőrű lóugrást, szőke tinótáncot, fakalán pengésit, puszta malom zúgását, fa hegyibe felnőtt füvet, hódos kossó rikótást s ókemence rívást; e kilencféle szereket törd ëssze rézmozsárba, minél apróbbra lehet, keverd belé avas kovászba, s tedd a fogadra; ha használ, használ; ha nem használ, menj el Gyalakuta végibe, ott lakik a mészáros, Kurtali Geci, kinek a bárdját nemrégibe ellopták, menj el Besztercére, megtalálod azt a legzsírosabb mészáros insurgens tarsalyába; mindezeket, ú.m. Gyalakutát, Kurtali Gecit, a bárdját, a tarsalyt, a zsíros mészárost, Besztercét s a Gyalakuta s Beszterce közt tett egéssz utazásodot, minden hezzatartozóival együtt, tedd belé a celnai sajtóba, sajtold ki nagyapáddal s nainnyáddal, s amely nihány csepp olaj azokból szivárog, kend fel a fájós fogadra; ha használ, használ; ha nem használ, hadd fájjon. Ha fáj a füled: keress oroszlánfüttyöt, két jó ësszemarokkal, lehúzott disznyó vinnyogásából egy lótot, fél porció rekedtes kalárinéthangot, huszáragyargást fertály fontot, francia káronkodást félfontot, vénasszon prünnyögést csak kilenc búzaszem nyomót; ezeket főzd ëssze másfél kupa tengerzúgásba; mikor három ujjnyira lefőtt, terítsd ki a Zsiga pusztájára, hadd fújja a német szél; mikor ott félig meghülepedett, két gála ruha közt borítsd a fájós füledre; vaj hamar kiérik, vaj eloszlik; ha még valami fennmaradt vóna, menj el pokol ajtajához, tedd füledet a kócs likára, ott van sírás, rívás s fogaknak csikorgatása, ami fájdalmadot, ha belérozsdásodott vóna es a füledbe, legbizonyosabban kitisztittsa. Ha szemed fáj: menj el minden viradt előtt a patakra, locsold addig szemedet, míg a hód feljő, s fojtást mondjad: csak a helye maradjon! Ha szűved fáj: végy félfertály bikabőgést, egy garas árra kancavinnyogást, félmarok bakbűzt, húzd nyársra, süsd meg egy bokázó furu világánál, ereszd fel sodrott kakasszóval, levit idd bé kilenc éhomra, sétálj vélle Debrecenig, s három fertály ződre meggyavul. Ha lábad fáj: hídd ëssze a hétfalusi hütösséget, üljetek bé Borbándra; fogadd meg muzsikásodnak Punti Petit, Csócsó Csumit, Csillát, Patarót, Dudarót s Módika Jancsit; szóllítsd oda Nyugodt Márit kilenced magával; táncolj zsukhajnalig, s míg a szemedet elpillantanád, meggyavul. _________

Mikor valaki alfeliből elüti a pap tyúkját, azt mondják rá: Szépen szóll! Innád szólló madár! Nem ihat-

303

[Erdélyi Magyar Adatbank] Kriza János: Vadrózsák nám! Köszönöm, de nem iszom! Azt tedd a fogadra! Tedd a fájós zápodra! Mit hullatod olyan gyakron! Szorítsdsza jobban, héj! Mikor valaki unalmas vendég, s kivált ha gyermek, azt mondják neki: Haj Pista, haj, szaladj, mett téged otthon kiátnak! Nem hallod-ë? ― Hasonlag, mikor a faluba tánc van, a legénynek vagy leánynak, ki oda nagyon vágyott, de szülői nem bocsátották, boszontólag mondják: Haj, te, haj! mind kiátnak téged a táncon. Ha tartottad, tartsad! (Bitangvetettnek mondják.) Úgy a vak es lát, mind te. Nyisd ki jobban a szemedet! ― Nëzd meg jobban! Láss no! Ha szeme vóna, vak sem vóna. Szemed van, s mégsem látsz-e, te vak? Milyen ok nékül adott neked az Isten szemet! Kacaghatsz, mett neked adják! Ne röhögj, min’ha zabbal kénálnának! Ugyan mi esék olyan jól, lelkem? Ó lelkem, be szép vagy! (Mikor valaki szégyentelenül viseli magát.) Bezzeg ugyan nekiberetválkozott az üdő! Bécsi szappannyal szappanyozták, s ánglius beretvával beretválták. A székelyek a kalendáriumot, mióta „naptár“ magyaros nevet kapott, „naptár-kalendáriom“-nak is nevezik. A sírt a közrendű székelyek nagyobb része zsírnak mondja, mint: zsírkő; zsírjába tették; zsírgödör, megásták a zsírját; készen van a zsírja. A halott fejéhez néhol követ, néhol fát tesznek emlékül; hol fa van, azt mondják: fejfa; hol kő van, némelyek így nevezik: kőfejfa. Hogy van kjed, bátyám uram? Élek én es még Isten kegyelmességiből; csikorgok, nyikorgok mind a fakó szekér. (Csíkban: szeker.) Nyomorgok, istennek hálá ― azt teszi, hogy ámbár sok bajjal, de mégis él napról napra. Ez igen gyakori szólásmód akkor, amikor két idegen falusi egymással találkozván, egymást kérdezik hogylétökről. Menyek magamnak ― azaz: időt tőteni. Mikor két egyén veszekedik, gyakron mondják: úgy megmoslak, hogy kalendáriom lesz a testedből, azaz úgy összetöri a testét, hogy az időváltozást megérzi. Én istenem! adj eszt, akinek nincs. Ha jó léssz, magadnak léssz jó. Mikor téli fagyos éjen derült az ég, azt mondják egymásnak: Né te! mind vigyorognak, milyen hegyes szemmel nëznek a csillagok! ― Ugyanakkor mondják:

304


Sír vaj jajgat a patkó alatt a hó ― úgy recseg, ugyan vicsorog. Mit szúrod olyan elé az arrodot! Hátrább es megjárhat! Hol csiklik az embernek egéssz ábrázatján leginkább, ha tolluval vaj szalmaheggyel rajta babirkáinak? Homlokán. Egyik azt mondja: Jaj, mind fáj a fejem! ― Más azt mondja rea: Mett az azétt fáj, hogy nyess! Ha fáj, húzasd ki! Majtég nem fáj, mikor megszárad! mikor megassz! Száradj meg, mind a háj! Úgy meghíztál, mind a gereblye. Csak a csontja s a bőre. Olyan, mind a kopogó fa. Olyan kövér, mind az agyag ― mind a retek ― mind a gyúrott háj. ― Kövéredő embernek tréfáson más azt mondja: Aki téged ma esztendeje látott, s most meglát, azt kérdi: Mi az oka, hogy úgy elfogytál? Mekkora sajt esék le a pócról! (Mikor valaki nagyot sóhajt.) Eridj hamar, te! Én biz egyet sem! No én tudom, hogy ma egyet sem! No én nem ma a lábammal! Ma bizon ma úgy megsuvasztlak ódalba, hogy minynyátt Pilátusra vicsorodol! vaj: minnyát letekerëdël! Vessünk mákot! (Mikor mind elhallgatnak a beszélgetők.) Verjen meg a jégesső! Verjen meg a bűnöd! Verjen meg a jószerencse. Benne annyit bízzál, mind a csutakba. Tessék, csak meg ne essék! Mondjad, kicsidem: Istálom a kezit, édes bácsi! (Kezet akar vele csókoltatni.) Te elszegődtél-ë, Marci? Én el; hát te? Én es el. Mit ígirének? Nekem, barátom, jó bért ígirtek: hat ökörnek kötelit, kilenc vasvilla nyelit, száz forintnak pengésit, kilencven köböl fődet, minden hétre hat napot, a hetedikkel megszerzik ― azt es megengedik, hogy télbe-nyárba járjak mezítláb; ha ennem kérek, haragusznak; ha nem eszem, dicsirnek ― a poharat reám köszönik, s magik megisszák. Szerusz, ját! jót kévánok: adjon isten neked 300 kalongya rozsot, 300 öl fát s 300 kövér disznyót; a 300 kalongya rozsnak zsúpja mind rothadjon el alattad, a 300 öl fát mind viseld el mankónak, s a 300 kövér disznyónak hájját mind kenegesd fel köszvényes testedre! Egyet mondok neked, barátom! Az Isten engedje meg, hogy soha másféle emberrel ne legyen bajod, ha-

305

[Erdélyi Magyar Adatbank] Kriza János: Vadrózsák nem prókátorral, pappal s hóhérral; a prókátor mondjon, mondjon, írjon, írjon, s mégse tudjon megmenteni; a pap imádkoztasson reggeltől fogvást estefeléig legbuzgóbban; akkor pedig a hóhér akasszon fel! Ő sokat tud, tud egy fészekbe nyóc csókafiat. Mit eszel? ― Tűrőt (túrót). Az úr ki cigánnya? Mikor lettél olyan nagy úr? Nagy uraságot értél! Vajon immán reánk feladják-ë az úrbőrt? (úrbért). Vélle csak úgy vigyitts, hogy búját vallod. Mindörökké együtt vigyítnek = cimboráinak. Úgy nyüstöl elé s hátra, mind a vetöllő. Olvassuk meg a gombodot. (Hetedik a fricska.) Elé lehet venni a guzsalyat, mett kijött a guzsalyüllő fű = őszike. Dugjuk a csijánba a guzsalyat, mett immán kinőtt a csiján. Csak ne olyan gyakron, mett még sok üdő van hátra. Te micsinálsz? Gyakorlom magamot = iszom. Gyertyavilághoz járnak (este társaságba fonni). Vonogassa magát, mind a régi nagyleány (ki ha hozzányúltak, vagy őt valaki megfogta, azt szokta vala mondani: álljon, üljön, ne nyughassék; áhá, miét hagy békit!). Csá, daru! Akkor mondják, mikor valaki elfordítja a beszéd értelmét, vagy elcságatja a dolgot. Ne cságass, héj! Csa hó mé! Jó parasztebédkor van az idő (délelőtt kilenc óra tájt). Jó szűvel lássuk a délebédre (tizenkét órakor). Csak tessék Isten áldásából, mett mű mán megettük a délt. Mű ma mit együnk, apámuram? Ebédre azt, délre egyebet, estére a maradékot. ― Addég eljő ebéd, míg nagy tempóra felőtözöl. Szerusz, pajtás, hát hogy élsz? ― Én bizon csak úgy, mind a hernyó a jég tetejin ― vaj: mind a patkány a főd színin ― vaj: vánszorgok, mind a hitván malom. Te, ëcsém, el tudnál járni abba dologba? ― Én, bátya, még a magyar táncot es el tudom járni. Né, né, milyen erőssen járják a sógorok a német dájcsot, de a magyart bezzeg most nem akarják járni. _________ Kicsi csupor hamar forr, A vénasszony puskapor. Férre, bajusz, mett csókot kapsz. Ez a pohár bajuszra jár. Férre, bokor, mindenkor, Kivátképpen ilyenkor.

306


Egy becsületes székely ember szeretett papjától nagyon elérzékenyedett hangon így búcsúzott el: Édes tiszteletes uram! én csak egy szegén tudatlan ember vagyok, nem tudok jól elbócsúzni, hanem a mennek, fődnek istene bócsúzzék el kijedtől! Adjon isten jégessőt, békasót (j’egésséget, békességet). Kik messze útra, bizonytalan időre búcsúznak egymástól, azt mondják: Adja isten, hogy máccor es lá’hassuk (láthassuk) j’egésségbe. Adja isten, hogy hallhassuk mindig jó hírit. Jót kévánok, ját! az Isten adjon s el se hagyjon! (Pohárköszöntés.) Adjon isten kevés kárt, Szűved szerént való párt. (Pohárköszöntés ifjak közt.) Jaj, mind meg vagy verve, ëcsém! te tám torokháborúba vótál! (Részegesnek mondják.) Üti Páké Barátost (háromszéki faluk), azt teszi: Egyik nem több, mint a más. Jaj, mind nő ez a gyermek; most minnyátt nagy ember lesz belőlle! ― Más azt feleli rá: A nevendék felnő, s a veszendő elvesz. No, fiam, megnőttél emberül! Ha még nősz, az Isten markából es kinősz. Hogy vág a világ, ëcsém? = hogy van állapotod? ― Amúgy istenesen! jól, fáinul! vékony lére, silányul. Elment képet csinált. Utat veszesztett. Jobbra nézett s balra vágott. Szembékötősdit játszott. (Figyelemcsalás.) Jól mondja biz azt. Mett azt ugyan jól es mondja. Mett az eppenségesen úgy es van, ahogy kjed mondja. ― Igazán mondja. ― Igazán mondod-ë? Igazán, hogy mondja (tréfás hazudtolás). Jaj te, ne beszélj, az istenétt! S az úgy van? Soha lehetetlen. Ne mondja! ― Hány szó héjjával igaz? Mi maradhatna el belőlle? Nincs-ë hazugság nékül? Abból mit lehetne kialkunni? Már az igaz, hogy nem igaz. Már az igaz s való, hogy nem lát a vak ló. No hát, ha úgy van! Ez a gyermek nem hasonlít egyiketekhez es, vajon mi lehet az oka? Valakit bizonyoson megcsudáltál vélle. ― Vaj csudálás, vaj csinálás. De te könnyen megcsudálsz bizon akarkit. Milyen jó mënedék az a csudálás. Csudálásképpen történt. Az a csudálás nem egésszen tiszta dolog. Neki utól annyi, mind hától.

307

[Erdélyi Magyar Adatbank] Kriza János: Vadrózsák Bárcsak én valahol könnyűszerrel száz forintot kapnék, megelégedném vélle, ha fele lógané vóna es. Megérné az egész világot. Nem adnám a világétt ― vaj: a világ drága sűrű kincsiétt. Megérne egy katlan pëtákot. Megérne akkora arannyat, mind maga. Olyan drága jó főd, hogy megérne annyi pénzt, amennyivel bé lehetne teritteni. Ezer forint sok pénz, de azétt sem adnám. Úgy kiát, mind a ződ béka. Ne kiátts úgy, mett bédugul a fülem. Olyan erőssen csiápol, mind a csürke. Ne karicsálj annyit. Ma eleget kikiriltél. Hápog, mind a réce. Úgy hiricel, mind a golyvás. Úgy tipog, mind a pípos tyúk. Úgy rekedëz, mind télbe a varjú. Úgy csikorog, mind az oláhfalvi kerék ― mind a csíki szekér ― mind a deckás szekér. Úgy csemcsëg, mind a malac ― vaj: mind a harcsa. Úgy bérekedt, min’ha macska szőriről ivutt vóna ― vaj: mintha mézes pálinkát ivutt vóna az egéssz héten. Ne töpdöss annyit te, mett azt a másvilágon a békák hátáról nyalod le. Úgy töpdös, mind a zsidó. Ne töpdöss, mind a zsidó, te zsidó! Úgy töpdöste szemközt, mind a macska a kutyát. Akkorákot töpik, hogy eltepsen a ház fődin. Az én töpöm fejérebb, vaj: meszszébb elnyólt, mind a te töpöd. Ne szürcsöld a nyáladot, te disznyó! Úgy kirontotta a nagynyavalya, hogy a nyálát es túrta belé. Szídd ki az arrodot az ajtó megi. Nyólik le a békaláb az arrod alatt. Nyald bé csak, mett nádméz. Kiszítta az arrát a markába, teliszítta a markát, megnézte s úgy feldobta a gerendába, hogy ugyan odatepsent. Úgy szuszog, hogy ugyan harangoz az arra lika belé. Ne szuszogj úgy, mintha egy köböl polyvát ettél vóna. A bendőjiből szuszog. Úgy szuszogsz, minha a Cenkre másznál ki. (Cenk: Brassó feletti magas hegy.) Ha hezzád menyek, jó szűvel látsz-ë? Jól látok biz én. ― Ha reád bízom az éjre a lovamot, hozza látsz-ë? Hosszan látok, mikor messze nézek. Szépen ide hajnalodám (hajnalig maradt ott). Hajnalra sohasem szóll neki a kakas, vaj: hajnalra sohasem harangoznak (ő akkor mindég aluszik). Elébb hadd jöjjön fel a hajnalcsillag, s osztán virrad meg. _________ Hallgassa a födi kutyákot = aluszik a földön. Ne menj oda, ahol más nem járt. Elég egy embernek egy hóhér. Egy testről két bőrt nyúzni nem lehet.

308

[Erdélyi Magyar Adatbank] Kriza János: Vadrózsák A kicsi macska es pofon tudja karmolni a nagy kutyát. Kásának nem kell tollóját keresni. Aki a bocskort meg nem bücsüli, nem érdemel csizmát. A gabona nem babona. Ne áss mélyen, mett belétörik az ásód. Ne szánts mélyen, mett belétörik az ekéd. A kicsi nyúl el tudja fárasztani a nagy kutyát. A gazdaembernek két keze van: a fődje s a marhája. Üsmeretlen embert ne végy fel a szekeredre. Kinek milyen fejrevalója van, olyannal köszön. Ne légy háj, mett elkap a kutya. Kövér disznyó halálát sok ehült has várja. Addig kell hántani a hássat, amíg jól hámlik. A pap es kënyérétt perédikál. Nem minden bokor alatt fekszik a nyúl. A lajtorjának nemcsak egy-két foga van. Bécs nem minden embernek van egyaránsú távul. Sánta ebnek messze Buda. Ha vásznat akarsz vágni, legyen ollód. Ha enni akarsz, legyen kalányod. Ha nagyot akarsz falni, legyen ahoz való kalányod. Akinek semmije sincsen, könnyen érzi magát. _________

Úgy tanál, mind a bodosi lokodalom; sem több, sem kevesebb ― nem es kell több, elég es vót. Hosszú, mind a Szent Iván éneke. Felhúzta az anyja csizmáját. Az apjához ütött. Ha lehetne, a Dunát es egyhuzomba meginná. Embere válogassa. Nem vagy ember rea. Egyedül vásárolni, egyedül cserélni = lopni. Te Miska, te ezt a lovat egyedül cserélted. Te egyedül es jól tudsz vásárolni. Az a legény bizon életmagra kapa. (Életmag = selét, golyó.) Annak a fejérnépnek olyan faggya van, hogy ugyan helybe! = jó húsba van. Ne csináljon kjed faragott képet = ne tegye magát, ne vegye akkora tisztelettel, mett nem szükség. Tetszik kjednek őkeme (kénálja valamivel). Ha akkor tetszett, mikor megvëtted (nőül), most es csak tessék. ― Hogy tetszik lenni? Nekem biz a legjobban tetszenék, de ha nem lehet, nem lehet. Az Isten az égbe, a törvény a könyvbe, s Ferdinánd császár Bécsbe.

309

[Erdélyi Magyar Adatbank] Kriza János: Vadrózsák [...] Egy székely cséplő ízlése szerént: legszebb muzsika a csép kopogása, a kulacs bugyogása s a káposzta rotyogása. Egy menyegző alkalmával nemrégiben a kiadó gazda azt adá a vőlegénynek bölcs utasításul: Fiam! keresetlen fával sohase verd meg a feleségedet. Olyan vendégséget csapott János bá, hogy háromszor forrott bort es tett az asztalára. Megadja a módját, mind az angyalosi lóherélő. (Háromszéken Angyaloson egy lóherélő a herélendő csikót lehúzatván, herélni kezdé; azonban a lehúzok észrevevék, hogy a csikó meg van dögölve, s mondának amannak: Hagyjon békét kjed, ne herélje, mett meg van dögölve. Mire monda amaz: Biz én nem bánom, ha meg es, de ha egyszer idehíttak, meg kell adnom minden módját. Innen példabeszéd Háromszéken: Megadja a módját, mind az angyalosi lóherélő.) Lesuvadt, mind a papóci pap a katétrával. (Háromszéken Papolcon a kurátor haragudott a papra, kit a pap, hogy engesztelje, vacsorára hívata szombaton este; de a kurátor, mikor a paphoz indult, megparancsolá szolgájának, hogy menjen el titkon a templomba, hogy a szónokszék lábát, melyet egy sugár faláb tartott, fűrészelje bé annyira, hogy csak egy kicsi tartsa ― ezt a szolga meg is tevé. Másnap, ú.m. vasárnap reggel, felmene a pap a szónokszékbe, akit könyörgés alatt még a szónokszék megbíra, minthogy csendesen állott egy helyben, de prédikállás alatt, mint heves szónok, gestálni, mozogni, forogni, taposni kezde, s azonnal a szónokszék vele együtt lezuhanva, kiáltani kezdé: Jaj, jaj, ne hagyjanak, kedves hallgatóim! A kurátor, mint kötelesség szerint leghívebb tagja a gyülekezetnek, odafuta, a papot felemelé, s mint szédelgőt, karonfogva hazavezeté. Mely eset szülte ama példabeszédet: Lesuvadt, mind a papóci pap a katétrával.) Ujja között nézi a dógot. Teszi magát, pedig jól lát. Annyi bűnt rakott fel a lelkire, hogy ha a gát alá állana, sem mosná le hét esztendeig es. Veti magát, mind a pótrás malac a garasos madzagon. Elejtette a szót = elárulta magát. A nádszálon es görcsöt keres. Annyit iszik, mind a lúd. Úgy szürcsöl, mind az ökör. Úgy áll a hajad, mind a szénabuglya. Innap van a háznál (a sértő beszédet ártatlanok hallgatják, vagy: a helytelen beszéllő nézzen körül s úgy beszéljen).

310

[Erdélyi Magyar Adatbank] Kriza János: Vadrózsák Neked jól van dógod, ecsém, mett meleg ember keblibe vagy. Ha még te es panaszolsz, osztán ki jajgasson? Szegén fejed, be rosszul van dógod, mind a hízó disznyónak. Nyugudjunk meg rajta, mind a singfalviak az akasztófán. Ne sirasd, mintha meghót vóna. Úgy szereti az ifiat, Mind az ülü a tyúkfiat. Aló vígon a kőhídon! Aló vidra a kőhídra! Adj egy csókot hitelbe. Hitelbe kapta a gyermekit. Hitel, ami hitel, de a készpénznek mindenütt van hitele. A nyáron annyi hó lesz a mezőn, hogy sohasem vót több. (Hó, hó, Daru, Rendes!) Neked azt izenték Bécsből, hogy menj oda, mett téged tesznek agár után harmadiknak. Ijjuju! megdöglött már a vén ju. Nem kell neki több sarjú, ju, ju! Mikor történt? ― Az éppen juhnyíréskor esztendeje. Ha nem kapálunk, nem papálunk. Nem úgy, fiam! nem úgy, hanem ásáté, kapáté, úgy aztán megélünk. Könyökiből szereti = nem szereti. Könyökig váj a zacskóba = szegény. Kicsi kutya, me tüdő! Palacsinta ― lepedő. Buda mellett pestis van (Pest is). Hova a pestisbe lettél el te! Te, pestisnek való! Ejnye millangós, milyen pillangós! Olyan pillangóson őtözött, hogy majd elrepül. Még a gyűrűje es pillangós. Né te, milyen kevély! még rojtos zacskója van! Kell es neked rojtos zacskó! né te, né, még a térgyéig fitytyen le a rojtja! Ő azt azétt tartsa, hogy a leányok szeme jobban kapjon rajta. ― Félek, ecsém, hogy jégesső lesz, ha te es úgy rojtoskodol. Hát te, Juci, miétt viselsz olyan rojtos karincát? Nézd meg a cigánnékot, s azoknak es mind olyan van! _________

Székely férj így szólítja, nevezi nejét: Az asszony. Ez az asszony. Ez az én asszonyom. Ez a fejérnép. Ez az én fejérnépem. Feleség. Hallod-e, héj! Jere bé, hallod-e? Eridj, hallod-e? Hallod-e te, hó! Hallod-e te, asszony! Jössztesze bé, feleség! Jere, Kati! Jössztesze, Anis! stb.

311

[Erdélyi Magyar Adatbank] Kriza János: Vadrózsák Anyjok, hó! Anyjok te, hó! Hallod-e, Kalári! Hallod-e, táss (társ)! Az én tássam. Hadd beszéljek előbb a feleségemmel. Héj! feleség, feleség, be nincs benned nyereség! Háromszéken a férj neje felől így szól: Feleségem elment (kimarad elöl ,,a“). Mikor megvettem feleségemet (mikor vele ësszekőtem). Az udvarhelyszéki s másutt! férjek így: Az én feleségem elment. Az én feleségem jól tudja (kimondja az „a”, az ,,én“-t). Székely nők férjeiket így nevezik, szólítják: Az enyim. Ez az enyim. Ő kigyeme. Ezt es hívám, de nem jő. Nekem e mondta. Ez adá (férje). Engemet mán sokszor megvert. Ennek inget csinálok. Ettől nincs nyúgalom. Az ember. Ez az ember. Ez ember. Az én emberem. A gazda. Ez én gazdám. Gazduram. Apjok! Hallá-e? Hallja-e? Jöjjönsze bé kjed! Uram. Ez uram. Uram ő kigyeme. Gazduram ő kigyeme. Jöjjön bé kjed. Kjed ehetnék-e? Kjeddel elmenjek-e? Jöjjön bé ma egyszer, no! Székely szülők gyermekeiket: Te gyermek! Hallod-e, te fiú! Te kölyök! Te legénke! Fiú, héj! Te hó, te legén, te! Te gyerkőce, leánka, leán! Leán, héj! Leánka héj, hó! Eridj, te gyermek! Legén, hó! Székely gyermekek szülőiket: Apa! Apám! Apó! Apóka! Apám uram! Édes apó! Hallá-e kjed, apám uram! Édesapám! Édesapám uram! stb. Anya! (Néhol végit elnyújtva, lesz belőle anyaj.) Anyó! (Anyój.) Anyám! Anyóka! Anyám asszon! Édesanyám asszon! Édes anyó! Hallá-e, édes anyó! stb. Erdővidéki gyermekek neve: András, János, József, Sári, Débor stb., miután pedig házasságra léptek, valamint Udvarhelyszéken és Csíkban is, így szólítják őket a nőtelenek s hajadonok: András bá, Jancsi bá, Józsi bá, Sári nén, Débor nén stb. Legyen a nőtelen 30 s a házas 20 éves, mégis amaz ennek megadja a Józsi bá-t és Sári nén-t. Az udvarhelyszéki gyermek úri személyeknek is, mikor főképp felőlök másnak beszél, így mondja: Ugron Anti bá, Jakab Gergő bá, Mihály Zsuzsikánén, Ugron Zsuzsikánén stb. (Tiszteletül.) Keresztúrfiszékben ritkán van: János, Péter, György, Dániel, Mihály ― azok többnyire, ha már öregek is: Jancsi, Peti, Gyuri, Dani, Minya, Jancsi bá, Peti bá stb. Ugyanott apának s nagyapának is keresztneveit összeveszik, s mind együtt fiúra vagy leányra ruházzák, mit azután örökösen visel: p.o. Pál Peti Dani ― Varga György Samu Juliska ― Zsiga Gyuri Mári ―

312

[Erdélyi Magyar Adatbank] Kriza János: Vadrózsák Pap Pista Juci ― Benedek Mari Józsi stb. Eféle elnevezések miatt ott sok vezetéknév úgy el is vész, hogy néhol azokról a harmadíz semmit sem tud; s olykor aki ilyennek valódi nevét hivatalosan akarja tudni, nagyon meggyűl a baja vele. Ezért ott a vezetéknevek is többire keresztnevekből lesznek, p.o. Bálint András, Péter Pál, Pál Péter, Gyurika Józsi, Lőrinc Istán, sőt Zsuzsi Pista, Mári Jancsi, Klári János, Sára Ferkő, Borica Pál, Ilonka Pista is elég van. _________

Székely gyermekek, mikor hintáznak, az, ki a hintán ül, azt mondja: Egy előre, két kettőre, három hatra, hat kilencre, tőtsd ki tízre, tizenegyre, hajtsd ki a nagyapád tornya tetejire. Ekkor azt a hajtó minden erejéből kihajtja. Mikor a gyermekek sárral puskáznak, azt mondják: Kakukk Máté, szólj nagyot, hónapután jónapot! Kukkuk, akkorát szóljon, mind a nagyapám feje! Egyik kérdi: Micsinássz? másik feleli: Két kicsi hegyes fát! Ptrücsköt herélek, neked nem kellene-e belőlle? Mikor futkározósdit játszanak, egyik mondja: Ipacsiga vaskarika, aki engemet utol nem ér (ekkor valamelyiknek hátát kíméletesen megdöngeti), akkora gusája legyen, mind a nagyapám feje!... Evel megfutamodik, s a többi utána. Ha bé nem éri senki, újból ő viszi ezen elsőségi szerepet, ha béérik, más, aki béérte. Mikor hunyósdit vagy búvósdit játszodnak, az, ki búni akar, azt mondja: Pthi, pthi! (pökdös markába) aki utánnam leskődik, téjbe-vajba szökjék ki a szeme! ...Ezzel elbúvik, mialatt a többi híven szemet húny. Majd kiáltja: Szabad! Keresik, aki megkapja, az búvik. Tilinkacsinálást a székely így mondja: Jere, Jancsika, duvasszunk furulyát! hozd el a duvasztó kést es magaddal! Mikor több gyermekek is együtt játszodnak, kettő közülök így beszél: Jere velem! Hova? Kemencére. Hol kemence? Víz elvitte. Hol víz? Ökör megitta. Hol ökör? Kölesbe. Hol köles? Madár megette. Hol madár? Ágon, csögön-bogon; aki egyet szóll, minnyát hazakergessük. Most mindnyájon hallgatnak, míg valamelyik elfelejti magát s szólni talál; kit rögtön nagy lármával hazáig kergetnek, mondván: Feteke tyúk! s még néhány dúcot is mérnek hátára. Ott vagy odább viszont elkérdezi a fennebbieket kettő ― viszont hallgat-

313

[Erdélyi Magyar Adatbank] Kriza János: Vadrózsák nak ―, valamelyik szól, hazakergetik. Néha oly hoszszan nyúlik a játék, hogy 10―15-ön egymást hazakergetik, s végre az utolsó is hazaballag. _________

Gyermekmondások: Hérmán, Hérmán! Kövér disznyót kéván, Nincsen kése, mivel vágja, Csak a fogával rángassa. _________

Fára hága, faggyat rága. (Gyermekek egymást boszontó mondása.) _________

Ha kikandom a kapomot, Úgy megnyakom a csapodot, Hogy minnyátt kitakony a szotty. Jakab pap kapuján hatvanhat vad vak bak galamb bogdáncsol (mondd hamar többször!). Ecsém, ecsém, bak Lukács, Ketten vëttünk egy bikát, Megüttettük a farát, Neked hányok a szarvát. _________

Az anya térden rázva kisgyermekét, ezt énekelgeti: A macskának fejér lába, Azon menyünk Móduvába, Csengőt-pengőt a nyakába, Vesszőt a gyermek farára. A gyermek kéri apját: Apám uram, hozzon nekem vásárfiát! Hozok, fiam, dali veresset, hoppi kéket, látatlan ződet. A székely asszony, midőn férje durvaságára panaszol, azt mondja: Az én uram azt sem mondja nekem: feleség! azt sem, hogy Ilonka, hanem egyet jó nagyot bődül: te hó! A havasalji asszony hajnalban így költögette leányát: Pezzsi, hó! kelj fí, pácold meg e (a) hajadot, hüvelykeld meg e kecskét s tojd ki e gyülekezetbe (csordába), hadd bámészkodjék ez Isten fődjén. Egy székely vidéken régebbecske még így kérték a leányt a táncba: Azétt jövénk kjetekhez, hogy adják ide Katót, hogy vigyük el a döcögtetőbe; egyszer-ket-

314

[Erdélyi Magyar Adatbank] Kriza János: Vadrózsák szer megdöcögtessük, harmadikszor hazalőtyönfityinkáztassuk. A ........ falusi legény pedig így kéré a leányt anyjától: Asszonyom! eressze el kijed Sárit a szöktetőbe; egyen-ketten megszöktessük, aval hazalődörittsük. A ...falusi székely asszony elment a szomszédba s így adta elé kérésit: Komámasszony, adja ide kjed a likját, vaj: adják ide keetek a likikot (sütőkemence), hogy lükkentsek bé, mett az enyimnek a száda elromlott. _________

A székely azt, hogy „nemsokára megszabadul terhétől”, csúfondárosan így mondja: nemsokára megduvad. Mikor közél van a szülés ideje, azt mondja: omlófélbe van, vaj: leomlott. Egyik a másiknak a fülit játékból megfogja, húzza s kérdi: Nyúl-ë vagy bőr? S ha ez azt feleli: nyúl! amaz még jobban húzza, mondván: Ha nyúl, hadd nyúljék! Ha pedig azt feleli: bőr! akkor azt mondja rá: Ha bőr, hadd bőgjön! s azalatt kíméletlenül szorítja vagy facsarja. Ha pedig azt feleli: a fülem! akkor nem bánik vele oly rútul. Háromszéki neve a szeleknek: kasürittő szél, német szél = nyugoti szél; kastőtő szél = keleti szél, Nemere. Falat kele nyelvemre, ha kele, ma kele, pthi! pthi! ragadjon a királybíróné ...gire. (Avégett mondják, hogy meneküljenek a nyelvkeléstől.) Es az esső, hull a dara, Ázik a szép leány fara: Ahol ázik, ott takarja, Ahol viszket, ott vakarja. Küsasszon küs haszon (a Küsasszon napkori vetés). Egyik kérdi: Mi a? Más, ki annak kérdésére keveset hajt, vagy a kérdés unalmára van, vagy nem akarja megmondani, azt feleli rá: Szalamia! Ezt így is mondják: egyik kérdi: Mi a? Más rá: Miknek a fia! Ki a? Kiknek a fia. Mintha mondaná: Ne legyen bajod vélle. Mikor lesz meg? Mikor a kakas kikiril. Hajnali harangszóra. Szent heverd el napján, vaj: heveder napján. Kabalafejéskor. Malom előtt való héten. Mostansága két kedden. Mentől inkább várod, annál későbbre lesz meg; ha nem várod, minnyát meglesz. Cuppá né! itt fáj né! (Tánc közbe mondja a legény, s a szűvire tappint.) _________

315

[Erdélyi Magyar Adatbank] Kriza János: Vadrózsák A cinege télbe mind azt mondja: Künn csücsü, künn csücsü! A szántókamadár vagy kontyos pacsirta téli hidegebb időkben azt mondja: Csíki szűr, csíki szűr! A varjúnak, mikor károg, azt mondják: Kár, hogy a fejed ott áll! Mikor a kutya levesételt eszik, vagy székelyesen kifejezve: lacsik, mind azt mondja: Hagyok, hagyok! A malac, mikor fut haza a csordából, mind azt mondja: Ha nincs, ha nincs! Mikor valakit erősen kiáltnak, vagy mikor a macska nyávog, azt mondják rá: Nyavalya! CSALÁDNEVEK

Apor, Antos, Agh, Abod, Akácsos, Andrád, Andrási, Ambaris, Álbu, Ambrus, Andok, Antonya, Acél, Albert, Apáti, Adorján, Árittó. Bencő, Borbát, Barra, Biális, Boda, Benkő, Bakcsi, Becő, Baló, Bocskor, Borsos, Barna, Bardoc, Botos, Balla, Baric, Bacó, Bonca, Bakó, Bedő, Bottyán, Boc, Bene, Benke, Bora, Bota, Bú, Bán, Berde, Bajkó, Beke, Boros, Barabás, Bustya, Butyka, Butak, Bagoly, Bodor, Boszorát, Bántó, Bartók, Bartos, Baka, Brók, Barók, Bartalis, Babos, Bajcsi, Bocs, Bece, Bandi, Bultya, Becsek, Bodola, Ballók, Botár, Búzás, Bari, Benő, Bors, Bogács, Belle, Bezze, Burján, Barkó, Bicsak, Bege, Birthi, Basa, Bükös, Bence, Bíró, Bagi, Bobondi, Bala, Bernát, Babos, Bong, Bács, Bonc, Bombér, Borbély, Bató, Barcsa, Bak, Buzogán, Baksa, Bartta, Balika, Balázsi, Balog, Beteg, Biás, Bekő. Csoma, Cerék, Cikó, Cakó, Csató, Csipkés, Csép, Csulak, Csobot, Cseke, Csenkér, Csiszér, Condi, Csergő, Csedő, Csia, Csorja, Császár, Csutka, Csibi, Csűdör, Cseh, Csutak, Csomos, Cell, Csiszár, Csata, Csipor, Cupor, Csortán, Csifó, Csala, Csere, Cserei, Csuma, Csog, Csécs, Csete, Compó, Csukor. Darkó, Dancs, Demes, Dömös, Dózsa, Danka, Dáné, Dánér, Durugy, Dacó, Dobos, Dakó, Damó, Darabont, Dulló, Dankó, Dezső, Domes, Darvas, Dánél, Dóci, Diák, Dimén, Dócé, Deák, Daniel, Danguj, Dali, Damokos, Dónát, Déé, Dicső. Égető, Erdő, Endes, Egyed, Erős, Éltes, Éltető. Firtos, Forró, Faragó, Fülpös, Fogor, Furus, Fejes, Fodor, Fosztó, Fűzi, Ferenc, Frenkó, Fóris, Fejér, Fin-

316

[Erdélyi Magyar Adatbank] Kriza János: Vadrózsák na, Fetés, Finta, Fórika, Fenyő, Faksa, Fődes, Fűrész, Fekete, Farkas, Fülöp. Gönc, Gedő, Gyújtó, Gombos, Gyulai, Gál, Góra, Gazda, Gazdag, Goró, Gruzda, Gece, Gálna, Gábos, Gvidó, Gyárfás, Gőtér, Györbíró, Györkovács, Györke, Gondos, Görcsön, Gocsmán, Győrpál, Gegő, Gencsi, Gidró, Guzrány, Gálfi, Győnös, Gencsen, Geréd, Gelei, Geréb, Gábor. Hamar, Henter, Hankó, Hatos, Hodor, Harkó, Hadnagy, Hegyi, Huszár, Halász, Hajós, Hegyeli, Hajnal, Horvát. Imecs, Istók, Ivácson, Ince, Incefi, Imre, Iszlai, Istvánfi. Jancsó, Jankó, Jakócs, Jó, Jázson, Jánó, Janó, Jakab, Jakabos, Jób, Jaksa, Jakó, Jobbágy, Jenő, Józsa, János. Kanyaró, Kandó, Kandal, Köllő, Kapca, Kónya, Koronka, Konc, Konca, Költő, Köntés, Kölne, Kese, Kajtár, Kölönte, Kerestely, Kala, Kajcsa, Kocs, Kólumbán, Kokolós, Kölce, Kosza, Kereső, Kövér, Király, Kispál, Koréh, Kotró, Kaján, Kozma, Kisantal, Kömény, Kelemen, Kasza, Koncsag, Kánya, Korpos, Kercsó, Kari, Keménes, Kós, Karda, Küs, Kacsó, Kósa, Kedves, Küsgyörgy, Kovács, Kun, Kész, Kúti, Köncse, Kele, Keserű, Kodok, Keresztes, Kató, Kolca, Kanda, Kancsi, Kolc. Lőfi, Léta, Lástyán, Lac, Lackó, Lénárt, Loki, Lőrinci, Lázár. Mikó, Mólnos, Márok, Márkó, Márkos, Mátyus, Morgó, Márk, Mircse, Mike, Medgyes, Mátis, Mihács, Madarász, Major, Mezei, Madaras, Mackos, Mihálykó, Máté, Mátéfi, Mikes, Major, Magyari, Marosi, Mihályi, Miklósi. Nyakas, Nyeső, Nyerges, Nagy. Orbók, Ország, Ólti, Osváld. Ördög, Ökrös. Pakot, Porzsolt, Potyó, Pilbát, Pócsa, Petke, Pitó, Pípos, Patkos, Pünkösti, Pataró, Pető, Pénzes, Palkó, Páncél, Pakó, Puskás, Portik, Pázsint, Pálfi, Péterfi, Piros. Radó, Revács, Rakó, Rendi, Reznek, Róka, Rafaj, Ravasz, Ranc, Részeg, Répa, Rigó. Sata, Sala, Solymár, Sebe, Serény, Szólga, Séra, Szacsva, Senye, Sebes, Szinte, Szente, Széjjes, Sólyom, Sós, Súgár, Sanka, Száraz, Simén, Sűkösd, Szopos, Szép, Szalad, Sinka, Sikó, Sípos, Szabados, Sangó, Szalló, Szarka, Sandi, Szilveszter, Serester, Szőke, Sas, Silló, Santus, Szentes, Szakáll, Sinda, Sepsi, Száva, Szenyes,

317

[Erdélyi Magyar Adatbank] Kriza János: Vadrózsák Sütő, Szekeres, Szász, Sárkány, Szeles, Szegeti, Sáska, Sánta, Sándor, Sonda, Szőcs, Szabó, Szakács, Simó, Sallos. Tompa, Tuson, Tana, Tankó, Tar, Tegző, Tók, Turbák, Tőzsér, Tölgyes, Tanka, Tompos, Torkos, Torma, Takó, Tima, Tréfás, Tusa, Tóbi, Tekse, Tolvaj, Tőkés, Tatár, Tibáld, Tóásó, Tókos, Terebesi, Török, Tüzes, Tamási, Táncos, Tancsi, Tóldi, Túri, Takács, Timár. Ugron, Ütő. Zongor, Zudor, Zajzon, Zoltán, Zonda, Zsőgön, Zsidó, Zsok, Zsakó, Zámbó. Vajna, Vida, Váró, Vaska, Vargyas, Váz, Vajda, Vágó, Vári, Vékás, Vitályos, Volloncs, Veres, Vízi, Vitos, Vadász, Vagyas, Vészti, Vince, Vikáros, Vitkai, Villikó, Vas, Varga, Vitális, Végh. KERESZTNEVEK

Ábel. ― Ábrahám: Ábi, Ábri. ― Ádám. ― Ákos: Ákác. ― Albert: Berci. ― Ambrus. ― András: Andris, André, Andriska, Andaráska, Bandi. (Bandika, bakacsika, fára húzott, nyúzott béka. Gyermekek szokták mondani.) ― Antal: Anti, Antó, Antika, Antuska. ― Áron. Balázs. ― Bálint: Baji, Bóji. ― Benedek: Benke, Bence, Benci, Benő. ― Benjámin: Béni. ― Bertalan. ― Bóldizsár: Bódi. Dániel: Dani, Danika, Danica. ― Dávid: Dávidka. ― Demeter. ― Dénes: Déni, Dénike, Dénkó. ― Domokos: Damokos, Damokocska, Domi. Elek. ― Ézsaiás. Farkas. ― Ferenc: Feri, Ferkő, Ferike, Ferus, Feruska, Ferci (Ferembá). Gábor: Gábris, Gábi. ― Gáspár: Gáspi, Gáspárka. ― Gedeon: Gida. ― Gergely: Geci, Gergő, Gerő. ― György: Gyuri, Gyurkacska, Györgyöcske, Gyurka. (Dirib-darab hurka, ne vagdald el, Gyurka, most is igen kurta, üsse meg a gutta.) Ignác: Náci, Bigna. ― Ilyés. ― Imre: Imri, Imbre, Embre, Imbrus, Imbrike, Imbrétikus. ― István: Istán, Están, Estók, Estánka, Pisti, Pista, Pistuka, Pistacska, Pistucska. ― Izsák. Jakab: Jakabka, Jákób, Jákó. ― János: Jánoska, Jancsi, Jancsika, Jankó, Janó. ― Jérémiás: Jéri. ― Jónás. ― József: Józsi, Józsikó, Józsika, Jóska, Jóskacska, Jóka, Józsep. ― Józsiás. Károly: Káruly, Kárulyka. ― Kelemen. ― Kerestély.

318

[Erdélyi Magyar Adatbank] Kriza János: Vadrózsák Lajos: Laji, Lajika, Lajoska, Lajkó. (Az én nevem Lajos, az én éltem bajos, az anyám kaláccsa nemigen olajos.) ― László: Laci, Lackó, Lászlócska, Lacika. ― Lázár: Lazi. ― Lőrinc: Nőrinc, Nőrke. ― Lukács: Luki. Manasses. ― Márton: Marci, Marcika. ― Máté. ― Mátyás: Matyi, Matyóka. ― Menyhárt. ― Mihály: Miska, Minya, Mihók, Miskacska, Miskóc, Miskuc. (Mihály, Mihály, itt ne hálj, ha itt hálsz is, lábtól hálj.) ― Miklós: Miklóska, Mikli, Miklicske. ― Móric. ― Mózses: Mózsi, Mózi, Mózika, Mózsa, Móka, Mózeske, Mózsika, Móska. (Móska, Móska, mamóska.) Pál: Pali, Palkó, Palica, Pálocska, Palika. ― Péter: Peti, Peticske, Péterke, Pöti. Rafael: Rofaj, Rofajka, Rafi, Rafika. Salamon: Sali. ― Sámuel: Samu, Samuka, Samel, Sámi, Muki. (Samuka, sapka, tüzes menykő lapta.) ― Sándor: Sandi, Sandri, Sándorka. (Sándor, vándor.) ― Sebestén. ― Simon: Simónka. Tamás: Tami, Tamika. ― Timotheus. ― Tóbiás: Tóbi. Vencel: Vince. Zakariás: Zakari, Záki, Zátyi. ― Zsigmond: Zsigis, Zsiga, Zsigacska, Zsiguca. _________ Adél: Etelke, Etelka. ― Ágnes: Ágnis, Ágniska. ― Amália: Amáli, Ámálicska, Máli. ― Anna: Anis, Annók, Panna, Anikó, Aniska, Anikócska, Anca. (Anikó, Anikó! kell-e kakasmandikó?) Berta: Bertacska, Bertuka. ― Borbára: Bori, Biri, Bábi, Borcsa, Boris, Boriska, Borika, Borka. (Borka, Borka, sós uborka. ― Borica nén, hallá-ë, a jó bort meginná-ë?) Débora: Déborka, Déboracska, Débor. Emilia: Emma, Émi, Émike. ― Erzsébet: Erzsi, Perzsi, Erzsik, Erzsócska, Pendzsi, Eliz, Lizi, Beta, Betuska, Liza, Lizsa, Ëzzséb, Özzséb, Özzsi, Pözzsi, Pöndzsi, Erzsike, Ezzsike. ― Eszter: Ester, Esti, Eszti, Esztike. ― Éva: Évacska, Évi, Évicska, Évus, Évuska. (Évuska, Évuska, zsemlekása galuska.) Flóra: Flóris, Flórika. (Flórikánén!) Hedvig: Viga. ― Héléna: Helén, Helus, Héli. Ida: Idacska. ― Ilonka: Ilonkacska, Ilonc, Ilók, Ilca, Ilka, Linka, Linca, Pila. (Fonj, Pila, fonj!) Józéfa: Pepi, Pepus, Pepuska. ― Judit: Juci, Jucika, Jutka. ― Juliánna: Juli, Julis, Juliska, Jula, Lula, Lu-

319

[Erdélyi Magyar Adatbank] Kriza János: Vadrózsák lis, Julacska, Lulacska. (Jucika, Jucika, törökbúza csuszika.) Károlina: Lina, Lotti, Lotta, Sarolta. ― Katalin: Kati, Katica, Katika, Katócska, Katinka, Tinka, Kata, Kató. (Könnyű Katót táncba vinni.) ― Klára: Kali, Klári, Kalári, Kalára, Kalárka, Kaláricska. (Bágyi Bacó Kalára, viszik Tordátfalára. ― Klára vára mára vacsorára.) ― Krisztina: Kriska, Kiriska, Tini. Laura: Lóri. Lórika, Lóra. ― Lidia: Lidi, Lida, Lidit, Lidike, Lidiske. ― Ludovika: Ludócska. Magdolna: Magda, Magdi. ― Margit. ― Mária: Máris, Mári, Márika, Máriska, Mányi, Máriskó, Mánya, Mányika, Márikó, Marcsa. ― Márta. Rákel: Ráki, Rákis, Rákiska, Rákuca, Rákica. (Ráki, Ráki, hej te Ráki! a szűvemet métt család ki?) ― Rebeka: Rebi, Rebus, Rebuska, Rebacska. ― Rózália: Rózsi, Róza, Rózsa, Rózsika. (Furus, Hétfaluban.) Salomé. ― Sára: Sári, Sárika, Sárikó, Sáracska. ― Susánna: Zsuzsi, Zsuzsika, Zsuzsa, Zsuska. (Zsuska, Zsuska, hosszú puska.) Terézia: Trézsi, Tercsi, Tercsa, Teréz, Trézsike, Trezsika. Véronika: Véri, Vérike. Zsófia: Zsófi, Zsófika, Zéfi. GÚNYNEVEK

Tephenyán Jutka, Dideri Peti, Báró Ténferi, Báró Hujki, Áncsordi, Báró Tudóvszki, Dorombiáta, Nyugodt Mári, Lecsperdi, Áhi, Bagi, Bódi, Bódori, Döndics, Buksi, Kéreg Marci, Ibrányi, Bűszerzet, Bűállat, Garancki, Csucsori, Bendő Pali, Csügbüg, Erguja, Kasziba, Öblics, Egyebugya, Segtönk, Taknyászi, Dilló, Ankó, Csunda, Ugri, Tátos, Meskő, Lábaviszi, Dömzsödi, Doncs, Döndi, Zsámbi, Sántikuci, Bicskos, Éhenkórász, Bákó, Lipinka, Októ, Libbencs, Nagykabota, Begyes, Gugó, Csipándi, Kukucsi, Dömöszke, Eszefitty, Fityfiritty, Lőtyönfitty, Durmonyás, Ipszilándi, Fanyari, Félhangú, Foncsika Jancsi, Baszuta, Maszuta, Piszmota, Rosszrügy, Lóposz, Majszogi, Kurvándi, Palajbászk Panna, Céda, Gönde, Göndő, Görbic, Lepén Pista, Takonpóc, Bogdáncsi, Jómag, Miszimuszi, Cófra, Hántori, Kutyafog, Dérenduz, Dölmec, Ducsi, Kájzer, Lengődi, Zsobri, Másonkér, Kajtár, Kandics, Libár, Alamuszti, Szunyáta, Tátó, Sunyi, Szunyi, Náprádi,

320


Prádé Pista, Lődöri, Mordiás, Hammu Jutka, Nyivászka, Habakuk, Kukukk Máté, Neszere, Nyevere, Pipa Laci, Netentók, Bója, Tilibógyi, Sáspis, Tataló, Galabógyi, Perepács, Fancilla, Tojmák, Tepelák, Botor, Búbos, Csafaros, Fanfarus, Nányó, Bujdosó Laci, Pirimókos, Gágó, Malota Sári, Pince Mária, Pikó, Csaniga, Fa Jankó, Döghendi, Pökhendi, Csömbök, Csiricsári, Falu Kati, Utca Kati, Faluháziné, Méregposz, Likházi, Ebházi, Sokházi, Semmiházi, Tetűházi, Sohonnai, Körmös Dani, Anyoli, Tátó, Ábolygó, Tajak, Tatar, Gendeboja, Noderga, Agyatlan Ferkő, Szuka Rózsi, Csajbutag, Bojókás, Ördögmatólla, Bufti, Sonkoj Adám, Galina Mári, Pipis, Nyalifali, Tepetupa, Csompori, Torhány, Bibecs, Borcsiszár, Töpönke, Vaksipila, Zándori, Goklesz, Cafrangos, Lépcső Pista, Kapsi, Lépetlen, Bucsak, Ageb, Agkofa, Gamati, Dandalló, Móré, Vankuj, Gámbec, Góbé, Sócé, Nagykorhantó, Hórihorgas, Töcsek, Tökös, Tokos, Tákos, Bibirka, Pofók, Peckes, Ökröndi, Fosztoros, Makuj, Fura Peti, Buburka, Mamuk, Kutak, Liphec, Lipicsán, Tonyhó, Tonya, Lanyhó, Lurkó, Idilló, Burtokos, Lámpó, Izgána, Koszlobár, Kosztoráng, Totyi, Facsintos, Fudázó, Döblec, Bambuc, Gógán Ferkő, Kotóka, Fonóka, Bódorgány, Katus, Katipila, Borbogár, Kupec, Kutréjos, Küszküpü, Nagy Gangos, Ákációs, Csibi, Csutka, Varasgyék, Te Fataró, Szénabugja, Bonfordi, Lágy Málé, Tréfa Marci, Bacsila, Kukuj, Szemők, Baksi, Kurta, Pucok, Kuka, Papára, Lábaska, Pupu Jancsi, Kopoci, Hárábili, Hánsipóka, Botoli, Bityika, Csata, Pipa Józsi, Bancsi Gyurka, Nyúli, Csontri Ferkő, Dudás Peti, Limba, Hokorás, Szöszke Panni, Pilli, Kánduj, Feneki, Jancsali, Bona, Rostás, Kokó, Csula, Pipike, Susuj, Vaszkari, Vackor, Munkanyánk, Szetyelán, Jobbsincs, Fagygyas, Bumbi, Muka, Talpas, Hagymaszárderekú, Libikk, Csóró, Vénceru, Durhódos, Fináncka. LÓNEVEK

Sárkány, Vidám, Dajka, Luci, Kedves, Bátor, Hajnal, Kakas, Fényes, Pompás, Bujdos, Bokros, Árpád, Agár, Mackó, Pickó, Pici, Cigó, Galamb, Babos, Deres, Erős, Pirós, Sárga, Barna, Szárcsi, Szajha, Gondos, Dali, Dandár, Döndics, Apró, Apríts, Bandi, Susi, Miska, Pista, Holló, Bánat, Nyájas, Nyerges, Görbe,

321


Görcsi, Gartos, Murga, Mundra, Pundra, Monyas, Vaszi, Ráró, Rózsa, Piros, Kartács, Szellő, Fácán, Fürge, Sugár, Forgács, Színes, Fakó, Fejér. (Cú te fejér, taszítsd, feleség. ― Fejér lótól nem vesznek vámot. ― Ha fejér lovat látott: ma nem ehezik meg.) Matring, Sinór, Spárga, Kengyel, Kucsori, Hutyori, Hoppos, Füles, Szarvas, Bánó, Sátán, Feszes, Fődi, Finnyás, Fodros, Selyem, Bársony, Sáspi, Áspis, Fickó, Fricska, Frici, Jeges, Tüzes, Szarka, Darvas, Szikra, Szikla, Szagló, Látó, Horkos, Plútó, Drumó, Bruncvik, Bezzeg, Pecek, Peckes, Hódas, Csillag, Lámpás, Strimfli, Mámzel, Gyakor, Gyömbér, Bendeguc, Kuruc, Borsos, Bagdi, Bogdi, Pajtás, Szürke, Banka, Pocok, Pandur, Szemes, Serény, Langos, Lantos, Lapta, Lackó, Beckó, Pogány, Puzdri, Lankás, Csinos, Muszka, Hermán, Tatár, Jancsár, Jádzi, Virág, Kökörcs, Jácint, Virgó, Vaskos, Lépes, Turcsi, Vágó, Perec, Pizsgás, Véres, Sima, Szorgos, Tapsi, Hirnyós, Sunyi, Zacskó, Juci, Puci, Tarka, Cifra, Csalfás, Hámfás, Hátas, Hangos, Zsobri, Ducsi, Tolvaj, Préda, Táncos, Sármánt, Sáfrán, Acél, Pej, Mocskos, Szennyes, Fecske, Hattyú, Tündér, Lelkes, Dajmám, Jártas, Lajhár, Büszke, Villám, Szegfű, Pázsint, Póltra, Szárnyas, Virgonc, Vizsla, Hasznos, Drága, Repdes, Darab, Darázs, Fogas, Puszta, Kengyel, Szálas, Vezér, Vitéz, Abrak, Aklyos, Begyes, Bálint, Párduc, Ádám, Szálka, Batiz, Bárány, Szelid, Markos, Bajusz, Bece, Barkó, Peták, Hangya, Buzdi, Tisza, Hóka, Kolbász, Kontár, Lüdérc, Testes, Setét, Karcsi, Rózsi, Csiklós, Siklás, Romlás, Mordáj, Tiszta, Villog, Világ, Szügyes, Villancs, Pillancs, Furcsa, Síkos, Tükör, Tartós, Támasz, Csapiár, Sólyom, Hammas, Pereszlen, Pockos, Hengér, Hörcsök, Patkán, Szippancs, Selét, Dobos, Fojtás, Hanzi, Cérna, Csángó, Matuzsa, Kozák, Pipás, Tátos, Cincár, Csucsi, Márcella, Ficsor, Tacskó, Mérges, Duska, Csombos, Suszter, Szodé, Máró, Csaba, Fánni, Lizi. ÖKRÖK, TEHENEK, BIVALOK NEVEI

Binda, Daru, Rendes, Széjjes, Szennyes, Pajkos, Szilaj, Szőke, Fakó, Barna, Csákó, Cibók, Monyók, Szilos, Fejér, Gyenge, Hegyes, Szarvas, Csinos, Sugár, Bojti, Bojtos, Lombi, Lombos, Szürke, Kesej, Kicsi, Karcsú, Kajla, Boján, Bogyán, Bömbös, Türkös, Rigó, Hattyú, Csóka, Bodor, Fickó, Szikra, Szeles, Csendes, Bandi, Virág, Róska, Anyjok, Sári, Zsuzsi, Dregán, Ropogán, Kati, Anis, Máris, Kalári, Viola, Juci, Szemők,

322


Pendzsi, Rózsi, Jámbor, Lassú, Margit, Leánka, Kondor, Vidám, Mozsár, Lombárd, Buta, Halkos, Maruca, Bizsán, Bolán. BIKÁK, KOSOK, KANOK NEVEI

Bancsi, Pista, Geci, Miska. (Mennyi bika, mind Miska, mennyi rossz ló, mind Pista.) Kamzsi, Kamzsa, Becsi. EBEK NEVEI

Kivagy, Mitlátsz, Mirássz, Siska, Becsület, Peták, Sajó, Tallér, Szamos, Maros, Tisza, Mitvissz, Lásski, Duna, Tigris, Párduc, Bátor, Száva, Zsobri, Betyár, Pajtás, Mérges, Fogdmeg, Dráva, Csípdmeg, Viszi, Hattyú, Szürke, Kormi, Kormos, Trombás, Szellő, Farkas, Vigyázz, Gyöngyös, Ölves, Leves, Hangos, Lacsi, Gajdos, Gondos, Szemes, Rinka, Hamar, Bözzi, Borzos, Torkos, Nebántsd, Haddel, Hozdel, Után, Strázsa, Silbak, Sovány, Bátor, Medve, Fogas, Róka, Indulj, Kürtös, Gonosz, Ebredj, Tarka, Torma, Bolha, Pozdorja, Pici, Ugass, Azsag, Zamánc, Nemes, Cigány, Vajda, Urszé, Lupé, Csobán, Babos, Bandi, Hazudsz, Fülelj, Vidám, Vaszki, Vezér, Ugri, Kancsi, Szemfül, Szegfű, Fecske, Kesej, Tolvaj, Istán, Szőrös, Csontos, Inas, Sárga, Sárkány, Préda, Prádé, Dúdos, Paréj, Pázsint, Lepény, Kontesz, Diána, Csuli, Lábas, Pisztrang, Paduc, Csuha, Kalapács, Seprű, Káva, Lüdérc, Tündér, Lombi, Villám, Abroncs, Tűzlang, Pokol, Őrző, Piszli, Parizli, Sorkantyú, Csúnya, Hazug, Házi, Batiz, Mozók, Pendi, Pircsi, Prikulics, Pergő, Tákos, Tyukász, Téjfel, Tojás, Lisztes, Blezoj, Gribej, Merzák, Belán, Kurti, Bozlán, Dojbán, Fidri, Gőlince, Mardof, Kurbuj, Fülü, Mivelélsz, Kadóc, Szagló, Szappan, Bakós, Harcsa, Füles, Kapsi, Faggyas, Kappan, Szappan, Kapocs, Gombi, Korcsi, Pergát, Iskárlát, Burgus, Ketrán, Tubák, Koppancs Keckenám, Tárzli, Cidri, Szikra, Rolló, Vadász, Bojgó, Cirmos. MACSKANEVEK

Cili, Cini, Circi, Mirók, Tarka, Sárga, Ordos, Gerezdi, Vadász, Pisti, Ugri, Kajti, Lesi, Egerész, Mici, Minka, Mióka.

323

[Erdélyi Magyar Adatbank] Kriza János: Vadrózsák MEZŐ-, ERDŐ- S HEGYNEVEK

Árcsó, Átal, Aranyod, Ásvárhegy, Aprógy, Árcsádfarka, Andaháza, Amsós. Baknya, Borcog, Bereszeg, Brusztul, Baksa, Bagzos, Bocor (hegy), Barcos, Bargoca (Hargita oldalában), Bityittó, Belál, Bóga, Beléd, Borba, Bordoló, Bógármező, Bálmány, Bálványos, Bodon, Bakonya, Baráta, Bajér, Bambér, Budabérce. Cseherd, Csegej, Csombodóra, Csipelon, Csonkagyakra, Csahoj, Csendej, Cinkorkő, Cinigető, Cseje, Cegéd, Csunyásza, Csőcsönbükk, Csombád, Csetemál, Cenk, Csencsed, Csongorza. Danka, Datka, Dorma, Durzó (hegy), Dandor, Doma, Döblön. Ége, Ége-vesze, Émáj. Firtos (hegy), Ferde, Fuvas-tó, Feleltető, Farkasgyakor. Görnyés, Gada, Gábirkó, Gallos, Gáda, Galat, Garda, Gyürüsdő, Gönnye, Gyakormáj. Halmék, Hendej, Hargita (hegy), Hagymás észka, Herec, Homlogy. Járszállás, Jávoros. Karjas, Kotros, Kotván, Keverég, Kalabucs, Kalanda, Keme, Kotormány, Kukucsló, Koncár, Karló, Karnis, Katring, Kotrán, Kakucs, Konoshegy, Kömöz. Láz, Lucson, Ladorc, Lóc, Laborvőgye, Laktető. Morád, Monger, Mitács, Mikócsa, Málódala. Nagygöbec, Nagytatár, Nemere-hegy. Ótelve. Öcsérd, Őrkő. Pötöje, Pöszéte, Perzses, Pufojka, Pacé, Piliske. Ramocsa, Ropó, Ramac, Rez, Rádos, Rika, Rőláb. Semerős, Sziron (magas kőszirtes hegytető Orbaitól délre), Szencsed, Szenespatak, Semély, Szotyó, Sokáll, Saramás, Sugordó, Sorompó, Szöncs, Sásloka, Semje. Tabika, Tartód, Torna, Tekó, Tiadar, Talamér, Tarcsa, Tekse, Tókus, Tatárok útja. Uronpatak, Urokfarka, Üllüd, Úzonlaka, Üver, Ülüméres. Vajcsa, Vizsász (erdő), Valkó, Vácmán, Vászoly (erdő helye), Vízelve, Vápamart, Vesszősponk. Zállapos, Zára, Zsömötör, Zongota, Zata.

324

[Erdélyi Magyar Adatbank] Kriza János: Vadrózsák IV NÉPSAJÁTSÁGOK SZÓLÁSMÓDOK, KÖZMONDÁSOK

Recommend Documents