EGY PERC AZ ÉLET?! HAT- MAIT

EGY PERC A Z ÉLET?!

HAT- MAIT

ELŐSZÓ EGY PERC Mennyi minden férhet bele egyetlen percbe, már-már pillanatba? M i az az időintervallum, ami alatt az óra nagy­ mutatója egyetlen egységgel tovabillen? Egy perc... M i lenne, ha ennyi időnk lenne élni, életben maradni? Egy perc... az élet. Mormolom a nehéz, mégis oly törékeny szavakat. Ezek meghatározó elemei létezésünknek: perc és élet egy helyen, egy időben. Egy nagy levegő... és tulajdonképpen vége is - de volt kezdete s az eltelt pillanatokba belefértek az élet aprócska, vagy éppen legfontosabb történései. Ezekre a kardinális kérdésekre keresi - és sokszor meg is adja - a választ e könyv, illetve annak negyven kortárs alkotóművésze, akik közül sajnos öten már nem lehetnek közöttünk, de antológiáinkban számukra mindig jut hely. Egy percbe sűríteni a mondanivalót nem könnyű feladat. Itt az irodalomban jártas közösségnek azonnal e stílus meg­ teremtője, Örkény István jut eszébe. Stílusteremtő, hiszen új elem volt ez a világirodalomban: groteszk, filozofikus, rövid és tömör írásmód, melyben Örkény azt szemléltette, hogy mennyire megdöbbentő hatást kelthet az, ha más közegbe helyezzük a hétköznap tényeit, eseményeit. Az Ő emléke, nagysága előtt is meghajolva, M i (a H A T és a M A I T alkotói) is egypercesekben gondolkodunk: a közeg maga az élet - a rövid-tömör, megszorító motívum pedig az idő. Egy perc az élet?! Milyen megdöbbentő, elgondolkodtató, groteszk kérdés, mellyel mind az elismert, mind a szárnypróbálgató szerzők alkotó-keze megbirkózik. Név (és idézet) szerint nem áll módomban kiemelni egyetlen ma élő művészt sem: nemcsak azért, mert egy percem lenne erre. Szeretném csokorba kötve tálalni e kötet erényeit, amivel valódi értéket közvetít és hagy az utókorra, mely erőt és ihletet meríthet sok-sok színes gondolat-szálból. 7

ELŐSZÓ

Minden, m i lepereghet az élet homokóra-percében, itt terítékre kerül: az élet pillanatnyi örömei-bánatai s annak első és utolsó momentumai (születés-halál), szerelmi felvillanások és csalódások, a gyermek- és ifjúkor elillanása, a természet (és benne az élőlények, tárgyak) apró rezdülései, az évszakok múlása, vagy éppen a magyar történelem jeles eseményeinek, alakjainak felvillanása. és maga az élet, mintha csak egyetlen perc volna csupán. A kötet olvasása és szerkesztése során nagy hatással voltak rám az impresszionista stílus jellegzetességei, melyekkel szépen megkomponálták alkotásaikat a művészek. Néhol szinte már Claude Monet: Impresszió, a felkelő nap c. festményét láttam magam előtt képzeletemben. A képek fénykezelése is a pillanat, a perc varázsát tükrözi vissza a kívülálló szemébe... Olykor viszont elegendő néhány vonás az egyperces grafika-csodához: Bor István Iván utánozhatatlan stílusa örök példa. Belinszkyné Nagy Irén a fényt (s vele az életet) bibliai magasságokba emeli, örök érvényűvé teszi a pillanatot, sőt, Somossy Katalin meg is állítja az időt: „az idő nem ragad / magával, / áll, / s benne én / is fájva. Mintha végtelen lenne az élet, mely fájó tekintetével a halál felé integet. A számunkra nem végtelen idő, az élet elmúló, utolsó percei Lindák Mihály költeményéből gyönyörűen kicsengnek: „az idő lassan lejár, a tollat leteszed, / a homokórán az utolsó szem lepereg." Egyszer mindenkit utolér a „Letészem a lantot"pillanat, s eljön a vég - de alkotása örök e könyv lapjain, hogy majd sok-sok esztendő múlva unokáink mosolygó szívvel emlékezzenek vissza arra a perce, amikor előttük alkottunk. Kedves Olvasó! Kérlek, szánj naponta legalább egy percet kötetünkre - Örkény István szavaival élve - „amíg a lágy tojás megfő, amíg a hívott szám (ha foglaltat jelez) jelentkezik [...] Olvashatjuk őket ülve és állva, szélben és e s ő b e n . " Szabó Zsolt a MAIT titkára, a kötet szerkesztője

8

EGY PERC A Z ÉLET?! ANTOLÓGIA

EGY PERC A Z ÉLET MAJORVÁRY SZABÓ SÁNDOR FESTMÉNYE

9

ÖRKÉNY ISTVÁN

10

ÖRKÉNY ISTVÁN (1912-1979) A M A G U N K MEGVALÓSÍTÁSÁNAK NÉHÁNY VÁLTOZATA M i tagadás, mint a legtöbb gyerek, butaságokról álmodoztam. Pilóta, mozdonyvezető vagy legalábbis mozdony szerettem volna lenni. Néha gondoltam egy nagyot: ha megnövök, a bécsi gyors leszek! Távoli rokonunk, dr. Kniza apátplébános, iskolázott és megfontolt férfiú, arra próbált rávenni, hogy kavics legyek, s engem vonzott is a végérvényesség, a lekerekített csönd. Anyám viszont, épp fordítva, azt kívánta, hogy keressek valami kapcsolatot az idővel. „Menj te csak el, kisfiam, tojásnak nógatott néha -, hiszen a tojás a születés és az elmúlás egyszerre, a törékeny burokban múló idő. Egy tojásból minden lehet" - érvelt a jó mama. De lám, az élet útjai kiszámíthatatlanok. Most egy homokórában vagyok homok, talán, hogy mindkettőjüknek igazuk legyen, hiszen a homok maga az időtlenség, a homokóra viszont az időmúlás ősi szimbóluma. Ott szerepelt már az egyiptomi hieroglifák közt, s azt jelentette: „Lemegy a nap", „Istenem, hogy fut az idő", „Gyülekeznek már a költöző madarak", és „Mitől szédülök, kedves doktor úr?" Egy ilyen kényelmes állást nem könnyű megkapni, de Kniza bácsi dicséretére szóljon, bár nem helyeselte e megalkuvó életelvet, mégiscsak beprotezsált, s így fölvettek alkalmi homoknak. (Alkalmi azért vagyok, mert csak tojásfőzéshez használnak, ebben is a mamának lett egy kis igaza.) Sokáig minden simán ment, s már azt kezdtem mondogatni, hogy hála istennek, sikerült jól berendeznem az életemet, amikor váratlanul beütött a baj, egyik napról a másikra meg¬ csomósodtam, ami egy homoknak éppoly katasztrófa, mint

11

ÖRKÉNY ISTVÁN

amikor egy balett-táncos pocakot ereszt. (De ez minálunk nem a korral jár. A homok nem öregszik.) Most az a helyzet, mégpedig egyre gyakrabban, hogy a lábam átcsúszik, de a fenekem fönnakad az üvegszűkületben. Próbáltam persze fordítva, fejjel lefelé leperegni, de akkor is az a vége, hogy percekig, néha órákig ott nyomakszom kézzel¬ lábbal kapálózva, s ezalatt a tojások nem főnek tovább, a homokóra megáll, hiszen az a sok homok tétlenül vár a fejem fölött. S ezek a homokok nem sürgetnek, meg se mukkannak, de puszta létükkel valami néma, morális nyomást gyakorolnak rám, amitől idegbajt kapok. S még azt se mondhatom, hogy nem tehetek róla, mert igenis tehetek, hiszen nyilván elejétől volt bennem hajlam a megikrásodásra; más szóval alapjában duhaj, lázadó, összeférhetetlen fráter vagyok, abszolúte alkalmatlan homoknak. Ilyenkor az embernek minden eszébe jut. A k i ma lát, el se hinné, hogy mehettem volna én izzólámpába légüres térnek. És tessék elképzelni, volt egy lány, egy csinos, de butácska, Panni nevű nő, aki a Batisztselyemgyárban dolgozott. „Te - mondta egyszer -, gyere k i velem, csinálunk belőled női bugyit..." Akkor megsértődtem, de ma már ez is paradicsomi boldog¬ ságnak tűnik föl nekem; pedig bugyinak lenni se valami nagy változatosság, de mégiscsak van egy kis pikáns zamata. És most megint be vagyok akadva a szorulatba. Innen üzenem mindazoknak, akik vártak tőlem valamit, hogy bár szeretteimtől csupa rossz tanácsot kaptam, végeredményben csak én vagyok a hibás, amiért ezt a szürke, de biztos életpályát választottam. Pedig, ha merek kockáztatni, akkor egy kis szerencsével s minden protekció nélkül, mert ismertem a mérnököt, aki a világ legnagyobb óceánjáróját tervezte, többre is vihettem volna; hiszen ha a hetvenezer tonnás Queen Mary helyett történetesen én jutok eszébe, akkor most nem a hasamat lennék kénytelen behúzni, hogy átjussak ezen az istenverte szűkületen, hanem toronymagas hullámokat meglovagolva, széllel-viharral dacolva, büszkén szelném a tengereket!

12

ÖRKÉNY ISTVÁN

Bocsánat. Sikerült. Átpréselődtem. Lepergek.

A Z ÉLET ÉRTELME Ha sok cseresznyepaprikát madzagra fűzünk, abból lesz a paprikakoszorú. Ha viszont nem fűzzük fel őket, nem lesz belőlük koszorú. Pedig a paprika ugyanannyi, éppoly piros, éppoly erős. De mégse koszorú. Csak a madzag tenné? Nem a madzag teszi. Az a madzag, mint tudjuk, mellékes, harmadrangú valami. Hát akkor mi? A k i ezen elgondolkozik, s ügyel rá, hogy gondolatai ne kalandozzanak összevissza, hanem helyes irányban haladjanak, nagy igazságoknak jöhet a nyomára.

HALHATATLANSÁG Már nem volt fiatal, de még elég jól bírta magát; ismerték és félték a nádas lakói, de még azon túl is, közelben-távolban, minden négylábú lény. Látása nem romlott, s ha ezerméteres magasságból kiszemelte zsákmányát, úgy csapott le rá, mint egy kalapács, mely egyetlen ütéssel veri be a szöget. És így, viruló korában, ereje teljében, két lassú szárnycsapás között egyszer csak megállt a szíve. De nem mertek előbújni sem a nyulak, sem az ürgék, sem a környező falvak baromfiai, mert ő ott lebegett ezer méter magasban, kiterjesztett szárnyával, fenyegető mozdulatlanságban túlélve a halált még két vagy három perccel, míg el nem állt a szél.

13

B. RISKÓ IRÉN (NYÍRPAZONY) KÉT MEGÁLLÓ KÖZÖTT Robogó vonat, félig zárt sorompó, csattogó sínek mentén rezgő talaj. Honnan és hová fut a zakatoló, fényében vibráló, mohó fémkarvaly? Körmein negyvenhat vagon málhával, végtelent célozva, zihálva futna egy perpetuum mobile programmal, ha a szemafor tilosra nem állna. Hasztalan idő nincs beletáplálva, sem kopástól porló csavarlazulás, lassítás, gyorsítás, száguldás tova, távolban eltűnő sínpárlátomás. Töltésről omló kövek kattogása, hangos kürtszó, recsegő fékcsikorgás, reménytelen nő végső sikoltása, s két megálló közötti végállomás. Dús szakállú felhők, tarka pillangók, amit rögzítve visznek a retinák. Nem látták az idővel viaskodók, hogy egyetlen perc, s összedől a világ.

14

B. RISKÓ IRÉN

LEFUTOTT Nyújtanám karom ínszakadásig, szemem előtt lebegsz, s nem érlek el, erőtlen bicepszed lengeti kezed, egyet még intesz s eltűnsz a kékben. Folyton óvnálak, hátra ne fordulj, rád ne tapadjon az Orpheuszi láz, ha lantod húrja régi hangján szólal, sírj, nevess vagy dalolj, csak a trák asszonyok ölébe ne szaladj. Lantoddal köss örök hűségre szerződést, haladj, amerre kottád irányít, testi örömökből fess képet magadról, ha giccsesnek találják, - ugyan mit számít! Oldalra billenve lóghatsz szerelmed falán, vagy egy ószeres kínál a bámészkodóknak, - tessék, csak tessék! s megveszlek talán, hogy maradjon belőled valami az utókornak. Bámullak esténként unos-untalan, kielemezlek az utolsó pontig, minden ecsetvonás múltad színjátéka, a pirosból túl sokat raktál a vászonra, pedig a fekete jobban illett volna. Szemedhez érve mégis változtatok (tengernyi fájdalom két apró foltban). Valami vadul hiányzik, talán a sárga, aranyló fényed lefutott az alvilágba.

15

BARI GÁBOR (MISKOLC) H I N N I SZERETNÉM Szeretném hinni, hogy megláttál engem apró gyermekként anyaszült voltomban, habár akkor, még nálad nem kopogtam s tudtad, hogy mért „kell" életben lennem... Te szabtad rendjét a nehéz életnek vidám óráknak, ha leányért bomoltam; s bűnök terhével ma, járok nyomodban. H i n n i szeretnék, hogy reménykedhessek: hogy Apám ajkára Te küldted a szót: igazként élni. ó. oly nehéz, de jó, míg itthon vagyunk jussunkon e Földön. Nem volt fény, se gyász az én idejöttöm s ha szempillám majdan utolsót rebben, könyörület villan ? áldott szemedben...

ÉRINTÉS Váratlanul jött érintés-varázsnak már meglassult szívem ajtóit tárom. Pillanat-öröm, mit álmodók látnak, hamar tűnő kép. Megőrizni vágyom. Emlékembe vésve, becsülve hosszan derűs mosollyal, végső dobbanásig; k i tudja jön-e még őszies napokban arcomba ragyogva; lesz-e még egy másik? 16

BARI GÁBOR

Derűs reménység perce hullott elém ámultam, mint pipás, füstje fellegén míg bársonyos bőre karom kereste. Szívemre szálló pilleöröm csupán, mosolygott, rám derült a szép délután asszonyarc gyönyörén egy pillanat szerelme.

CSENDVILÁG Agyam fészkét indulat nem ostromolja szobámon, óvatosan átlépkedő csend csuk ajtót, - még valahol ott bent ez a rend -, mintha égről hulló csillag leomolna, avagy sorsom az éjbe álmokat hozna. Élünk még. Már ez a lét is hihetetlen, jön sorvégi pont, az elkerülhetetlen s létünk berkeit a Kéz behatárolja. Nem térhet k i senki úr, avagy szolga. Érkezésünk Örök által determinált s a távozás, ha van papunk, égre kiált. Mindent, elrendez végül a Rend mely zajt, harmóniát, s örök csendet teremt az éji sötétet tova hajszolja.

17

BARI GÁBOR

BÉKESSÉGET ADJ Lábam, már nem visz bérceken, völgyeken, eztán tanyám, majd kéklő tavam legyen. Melyben nézhetem ragyogó ég arcát feledve bűnt, s e szomorú lét harcát. Szemem, e földön örömet alig lel, már emelkedek föld fölé égig fel, lelkem átszeli csillagok fényködét ahol földi lény megleli örömét. Égi csodákban örvendjen két szemem! Békességet adj bolygónkra Istenem! Tartsd távol gonoszság vihogó szelét, hogy ne oltsa ember fajtársa életét. Kéklő tavamnál földi békém lelem, és tükörén bölcs arcodat vélhetem.

18

BELINSZKYNÉ NAGY IRÉN (1924-2001) BETLEHEMI CSILLAG Sugározd, v i d d a fényt, Betlehemi Csillag! Mutasd az újszülött Jézushoz az utat. A földi királyok El ne tévedjenek, Nehogy rossz irányba Vezessék népedet. - Betlehemi Csillag! Csillagok Csillaga, Fényed dicsősége Erőt ad az útra. Babérok, tövisek, Hozsanna! Feszítsd meg! Keresztfa, nehéz kő, Mennyei szózatok Megerősítették, Megszentelték fényed, Örökéletűvé Tették dicsőséged...

19

BÉNYEI VERA (MEZŐZOMBOR) A FOGYÓ H O L D A Föld hűséges társa, a H o l d egyre csak fogyott, sorvadozott. Nem tudott segíteni magán. Megkérdezte a csillagokat, m i tévő legyen? A csillagok jó tanácsokkal látták el és imádkoztak érte, de többet nem tudtak segíteni. Azt mondták neki, hogy ezt csak ő maga tudja megoldani, senki más. A H o l d ereje fogytán még egyszer összeszedte magát. Felkelt és elballagott az Égi Bárány földi pásztorához és megszólította: - Jóságos Atyám! Egyre csak gyötrődöm, saját magamat emésztem el. Rossz úton járok! Érzem, hogy meghalok, ha másik utat nem választok, de magamtól nem találom azt. Az Atya így válaszolt: - Bánd meg bűneidet, ne sajnáld magad és ne aggódj! Ezentúl négy héten át minden nap legalább negyvenszer adj hálát a jó Istennek, amiért képes vagy elvégezni és megtenni minden apró cselekedetet! Minden apró cselekedetért, gondolatért mondj hálát és örülj neki! Szeresd ezért a jó Istent! A H o l d megköszönte a segítséget és hazatért. Első gondolata az volt, hogy hálát mondjon Istennek, amiért képes volt segítséget kérni és képes volt átlépni a küszöböt. Megpihent és örömöt érzett, amiért képes volt megmozdítani az ujjait. Hálát mondott, amiért fel tudott kelni. - Szeretlek Istenem, amiért ballagni tudok! - suttogta. Mindezt naponta számtalanszor ismételgette. Hálával szólt Teremtőjéhez. Rájött, hogy egyetlen óra alatt is ezerféle dolgot képes megtenni és elvégezni. Hálát érzett ezért! Evett a szeretetből és ivott az örömből! - Istenem! Betöltöd a lelkemet fényeddel és jó útra terelsz! gondolta a fogyó Hold.

20

BÉNYEI VERA

Néhány nap elteltével kínzó fájdalmai elcsitultak, elmaradtak, egészsége lassan visszatért. Ismét az égi úton járt a Holdtölte felé. De még egyszer felkereste a földi pásztort, hogy megköszönje segítségét, és amiért megmentette az életét. - Köszönd a jó Istennek! - szólt az Atya és megáldotta a fogyó Holdat. SZENT IVÁN-ÉJ Kigyúlnak az alkonyi fények, S kelyhében a liliom létnek Nyári tüzek illatai égnek. Egy vagyok én a virághullással, Bimbózó özön, s fényét vesztett lét, Bárcsak örök álom lenne A viruló öröm, s a színarany méz!

PÉTER-PÁLKOR ÚJ KENYÉR JÖN Kenyérszínű búzatábla Hajlongva szökken dús kalászba, Lankák szőke hajlatába, Édes hazám oltalmára. Aratásban szálló harmat Termőfölded drága vére, Foszlós kenyér az asztalon Forró szíved melegére. Tarlók tüzes kemencéje Termékenység Istennője, Hamuba sült friss pogácsa Édesanyám szent áldása. 21

BÉNYEI VERA

METAMORFÓZIS Miért Miért Miért Miért

az árnyak, a vágyak, a miértek, az ágyak?

Miért Miért Miért Miért

a mámor, az Ámor, a vonzódás, az álom?

Visz az út, Tova fut, Életed Odajut!

22

BÉNYEI VERA

23

BÉNYEI VERA

24

BOR ISTVÁN IVÁN (1945-2006)

MÚZSA (GRAFIKA)

25

DEÁK LÁSZLÓ (KAZINCBARCIKA)

ÉVA ÉS TE MEG A Z IDŐ (RÉSZLET) Évával szerelmesek voltunk már régen. Leültünk egymás mellé átkarolva s olvastunk. Olvastunk találós kérdéseket, S a megoldásokon olykor nevettünk szépeket. Meséltem neki valótlan történeteket, Filmekből részletet, hősöket. Ő előtte talán már én voltam hős, De még a táborhoz nem voltunk elég erős. Lehet később rájött a turpisságokra, De szeretett engem hiába. Kezdeményezni én se, ő se mertünk, Inkább csak távolból szemezgettünk. Fűben feküdtünk egymás mellett, Szerettük egymást s ennyi kellett. De jött a körzetesítés s elment, Elment örökre, s nem is köszönt.

KIMENTEM A SÍRODHOZ Kimenten a sírodhoz, hogy a neked tett ígéretemet beváltsam, A gaztól kiszabadítsam sírodat, hogy fejfádat végre lássam. Mindent m i rajta volt kitéptem, és fel is ástam nyirkos földjét, Vittem szép virágot s elültettem, hogy nyugtassa kicsi szívét.

26

DEÁK LÁSZLÓ

Még téptem és szaggattam elfelejtett sírodról a gazerdő sűrűjét, Szégyenkezve és pirulva hallgattam más emberek véleményét. Elmondták, milyen hanyagság ez, és hogy csúnya gazos a sírod, Nem szóltam semmit csak tüsténkedtem, talán a lelkemre írod. Széppé varázsoltam testednek hajlékot nyújtó túlvilági házadat, S beültettem egy kis virággal kemény és hideg örök ágyadat. Remélem, neked is tetszik munkám gyümölcse, s nem fáj már a szíved, Mécseseket is gyújtottam hogy láss, s ne sajnáld e koszos földi létet. Most már az én lelkem is megnyugodhat végre, hiszen álltam szavam, Megmentettelek a csúfságtól, ami rád várt, bár nem egyedül magam. Volt, aki segített, s volt, aki nem, de ne bánd, hisz én itt vagyok, S már minden rendben, szívemben téged, mint kincset hagyok. Lelkem szép fényes kincse voltál és leszel is, még csak a szívem dobog, Bár számomra erre az életre elérhetetlen lettél, cipőd már nem kopog. Fehér angyalszárnyakon szállsz fent a kékszínű mennyországban, Néha azért tekints le rám fentről a kék szemeddel ebe a koszos világba.

EZ VAGY NEKEM Árnyas mohos hűs erdőben a bokrok alján szép gyöngyvirág, Korán reggel az ébredő zöldellő réten harmatos búzakalász, Napégette delelő pusztában kegyetlen végtelen izzó homok, Szívem ágának hajlatán reménytelen szerelem, ez vagy nekem.

í

27

1

DEÁK LÁSZLÓ

Zöld viharlámpa belsejében a tűz életét adó sárga, szagos olaj, Tűzhely cserepei közt a vörösen izzó faparázs és a tűzmoraj, Végtelen homoktengerben töménytelen értékes színaranypor, Szívem ágának hajlatán reménytelen szerelem, ez vagy nekem? Szikrázó fénylő csiszolatlan gyémántban a briliáns szép csillogása, Fehér porcelán váza napfényében villogó ékes vad aranyozása, Sötét magányos szoba üres asztalán világító gyertyaparazsa, Szívem ágának hajlatán reménytelen szerelem, ez vagy nekem!

ELKÉPZELLEK Elképzellek téged millió, és még egy hihetetlen helyzetben, De helyettesíteni téged senkivel nem tudlak, ezt érzem. Az arcodat és piros ajakadat vadul csókolni szeretném, És akkor, a testemet gyötrő kínokat, észre sem venném. Álmaimban veled vagyok mindég, sokat gondolok rád éjszaka, Gondolok rád érted epedve, félve pillantásodtól tegnap és ma. Szeretlek téged mindenkinél jobban, és kimondhatatlanul, S az izzó szívedért elepedő szerelmes szívem fáj bolondul. Elképzellek tavasszal a lágyan fújdogáló hűs szellőben, Apró színes mezei virágokkal teli harmatos zöld réten, Árnyas mohás tölgyerdőben millió zöldellő falevél között, S a nyüzsgő városban, a parkban egy padon csókok közt. Ma hajnali csodálatos álmomban is, m i ketten csókolóztunk, Boldogan rám nevettél, vicceltél, s a csattanón jót vihogtunk. Majd a gyöngykavicsos úton sétáltunk szerelmesen nagyokat, S vágtunk mindenre, mindenkire komolytalan vigyori arcokat.

28

DEÁK LÁSZLÓ

Elképzellek nehéz könyvek és teleírt füzetek felé görnyedve, Ahogy tanulsz bőszen, s sóhajtasz, ugyan mikor lesz már vége. Buta vagy tudod buta, mert ezt a csodálatos életet élni is kell, Minél többet tanulod az értelmetlent, annál bizonytalanabb leszel. Elképzellek többféle alakban, még szárnyas angyalként is téged, De ez kevés nekem, téged akarlak annyira, tőled mégis félek. Hiába a csodás képzelet, nekem az élő és a valóság kell! A valóság a színtiszta igazság és a szereteted kell!

EGY MESEBELI TALÁLKOZÁS ÖRÖMÉRE Ma egy régi tűz mellett melegedett a szívem újra, S oly jólesett kalandozni egy kicsit a múltba. Jó volt újra látni téged, oly szép vagy kedvesem, S azt tenni, amit még sohase tettem, veled beszéltem. Neved csengése sem változott nekem azóta, Szívemnek ugyan olyan szép örökzöld muzsika. Mintha kinyílott volna a valóság álomkapuja, Ma is gyönyörű voltál, mint mindég Gizka. Szemed fénye először csillogott úgy rám, hogy akartad, Ajkad csengő muzsikája volt néhány szép szavad. M i t nem adtam volna ezekért a kincsekért a múltba, Talán az életemet is vidáman vetettem volna a sutba. Mint azelőtt, szívem most is bután kalimpált, Kapott egy kis emléket, kedves kis nosztalgiát. Hogy mit jelent ez nekem, talán Te magad sem érted, Sok-sok örömöt, és egy kis gyönyörű emléket.

29

DEÁK LÁSZLÓ

Köszönöm, hát neked ezt a kis boldogságot, Szívem zöld rétjén kinyílott néhány szál virágot. Talán majd egyszer több virág nyílik rajta, S lehet majd tiéd is belőle egy kis bokréta.

GIZKÁNAK A Z ÉRZÉSEIMRŐL Ma ismét láttalak téged a zöldségpiacon, Jó volt látni téged hosszú idő után újon. Megérintette szívemet arcod mennyei fénye, S az irántad égő érzés mesébe illő szép emléke. Az a fergeteges szerelem, mely érted tombolt, S nem merném állítani, hogy ez az érzés holt. Szépségedet mai napig is mindég csodálom, De minden más veled kapcsolatba csak álom. Talán félek bevallani még magamnak is, tetszel nekem, S, hogy ragyogó arcodat még ma is nagyon szeretem. Ugyan m i értelme lenne hitegetni újból magam, S akkor a könnyek zápora sem segítene rajtam. Tetszel nekem, s bár valóra válna az álom, Az álom, a szerelemről egy csodaszép nyáron. Jó lenne veled nagyon-nagyon boldognak lenni, És minden rosszat s bút karodba örökre elfeledni. Ölelni téged meleg csillagfényes nyári éjszakán, És számolni a csillagokat a szerelem sötét taván. Csókolnám akkor ajkadat s habzsolnám zamatát, Mint édes málnát és a természet nyíló tavaszát.

30

DEÁK LÁSZLÓ

De Te talán nem érted miért is érzem ezt irántad, Se leírni se elmondani nem tudom neked, ezt eltaláltad. Csak egyszerűen szerettelek, s talán szeretlek Gizka, De, hogy miért ez az érzés, ne kérdezd tőlem soha. S mégis inkább magamban fojtom el ezt az érzést, Nem akarom szívemnek fájdalmát s a lüktető vérzést. Talán soha sem olvasod el ezt a néhány sort, Mert felkavarna téged, mint szélvihar a port. S a por, ha az ember szemébe kerül, oly kellemetlen, Ezt nem akarom, hogy átéld gyönyörű szép kedvesem. Azt hiszem, e verset nem adom oda neked soha, Bár, ha oda is adnám, mit érnék el vele én ostoba. Remélem, nem bántottalak meg téged, így gondolatba, S mosolyod fénye megérint azért majd néha hébe-hóba. Köszönök mindent neked, szép barnahajú tündérem, És áldjon meg ezerszer téged fényével az én Istenem!

SZERELMI VALLOMÁS Szép hosszú selymes fényű barna hajad, Gyönyörű szép zafírkék drágakő szemed, Mosolyod méze és kezecskéd selymessége, Első látásra megvadított arcod gyönyörűsége. Óceánszín szemed pillantásának égető tüzessége, Karod egyetlen szomorkás búcsúzó intése, Első szavaink választ félő ziháló remegése, Szívünk vágyakozó szerelmes édes reszketése.

31

DEÁK LÁSZLÓ

Drága Marika, szeretlek szívemmel téged én! S remélem nincs veszve még az izzó remény. Kérve kérlek, szívem vallomását hallgasd meg, És utána ne taszíts el, szívedbe tartsál meg. Akkor és ott első pillantásra beléd szerettem, És reszkető kézzel írtam meg neked levelem. Ember, k i be van zárva a betegség miatt a hepán, Intésedre válaszul intettem neked s feküdtem némán. Jól tudom, érdekesen hangzik ez a verses vallomás, De szeretlek téged őrülten ez az igazság semmi más. Ugy érzem lelkemben, téged soha el nem felejtelek, Mert újra boldog szívemben csak téged szeretlek!

PIROSPOZSGÁS KISLÁNY (RÉSZLET) Mai nap délután életemben másodszor álltam előtted, Ugy, hogy nem volt közöttünk fal, ami vastag üveg. S másodszor szólítottalak meg téged, s beszélgettünk, És megint elpirultál szavaim hallatán, egymástól félünk? Olyan csodaszép az arcod, ha kislányosan elpirulsz, Oly szép vagy gyémántkincsem, ha egy cseppet izgulsz. Pirospozsgás lett az arcod a meglepődöttség végett, S perzselő tekinteted engem másodszor is megégetett. Oly szép ez a rózsás vérszín pír, oly nagyon jól áll neked, S hízelgő szívemnek, ha hevesen ver a látásomra a szíved. Olyan szép a hátad közepéig érő barna hosszú hajad, Oly szép az óceán kék szemed és kedves néhány szavad.

32

DEÁK LÁSZLÓ

Olyan leírhatatlanul gyönyörű vagy drága Marika, Oly egyszerű és mégis végtelenül szép, ez egy csoda. És hihetetlen csodálatos léted, igaz édes kék szépséged, Szívem vágyakozva dobban nagyot, megbolondulok érted!

EGY CSOKOR SZÉP RÓZSA Egy csokor rózsa volt velem, A m i t egy jószívű ember adott nekem. S mivel szereted a virágot, Neked adtam, s szereztem egy kis boldogságot. Tetszel nekem Szilvia, Ezért volt olyan szép az a pár rózsa. Szívből adtam neked őket, S te szívből fogadtad el tőlem. Eldugtam közötte egy kis reményt, De nem hiszem hogy megtaláltad. Ezért írom ezt a kis verset, Ezt csakis csak neked. Csak barátok vagyunk, De nem is lehet ebből semmi. Nem hiszem, hogy pont te tudnál engem szeretni. Csak álom maradsz nekem... Ezért marad ez a pár sor s a remény velem.

NEKED, HOGY TUDD Ó drága egyetlen szerelmem, Most nagyon boldog vagyok kedvesem. De ugyan meddig tart ez a boldogság?

33

DEÁK LÁSZLÓ

Egy nap talán? Vagy egy örökkévalóság? Most boldog vagyok ugyan, De félek nagyon-nagyon. Félek, hogy elveszítelek téged, Szeretlek, szeretlek téged, érted! Ha nem vagy velem nagyon hiányzol, S fáj a vágyakozás hitványul. Szívem érted dobog oly hevesen, S már nem tudna nélküled élni kedvesem. S mikor megjössz oly jó érzés, Mint szárazföldnek áztató esőzés. Szomjamat oltod, ha látlak, Mint hűs patak vize szomjas őzgidának. Életem nélküled lyukas garast sem ér már, S, ha távol vagy tőlem nagyon fáj. Kérlek, ne hagy el soha engem, S, ha mégis elmész egyszer, tudd, hogy megölsz engem.

ESZEMBE SOKSZOR JÁRSZ Hiányod oly pótolhatatlan már, Arcod most is dereng, mint hajnali homály. Szemed fénye, csodás csillogása, Mint a legfényesebb csillag ragyogása. Ugy hiányzik karod szoros katlana, Mint sápadt H o l d fénye sötét éjszaka. Tavaszi fényes napsugár, Minden mosolygásod már.

34

DEÁK LÁSZLÓ

Mint nyíló rózsa, arcod bársonya, S mézédes ajkad forró csókja. Bár arra szomjas számat égethetné, Bárcsak bár már égetné. Nagyon-nagyon szeretlek szép szerelmem, Kedves egyetlen hófehér gyöngyszemem. Millió csókot küldök lélekben, Innen a távolból neked szép szerelmem.

ÉLETEM ELSŐ CSÓKJA Hangosan morgó motorú, morajló autóba beülve, Menekültünk az emberek elől a szép természetbe. Kicsi feszes víztükrű bányatavak Péter mellett, Szép és nagyon romantikus hely a szerelmeseknek. Sétáltunk az aprókavicsos partú kis tó partján, S hallgattuk a zajló életet a természet hangján. El jő lassan, csendesen a szürke köpönyegű este, S ránk talál az est hidege és a szúnyogok serege. Beülünk a kényelmes puha ülésű autóba hát, A minket támadó természet ellen ő a védőpalást. Megvéd minket a csípős és szúrós természettől, S andalító kényelmét kínálja nekünk szeretetből. Egymás kezét fogjuk elengedhetetlenül s szorosan, S szenvedélyesen egymás szemét nézzük boldogan. Szeretlek téged nagyon, s te is szeretsz, azt hiszem, És egy kósza ötlettől egymás felé közeledünk hevesen. Forró vágyakozó tűzpiros szánk egymáshoz ér lassan, Apró, picike vulkánból kifolyó lávaforró puszikban.

35

DEÁK LÁSZLÓ

S a sötétségtől mély esten kecsesen a puszik csendesen, Szenvedélyes parázsló csókká égnek ajkunkon teljesen. Ölelő karjaink egymást szorították elengedhetetlenül, S tüzes ajakunk a szerelem hevében csókol rendületlenül. Ezt a kettőnk első csókját pici-pici puha puszik zárják, S a mihamarabbi szerelemlázas izzó újrakezdést várják. Mellkasunkba szorong már a hatalmas őrült boldogság, S hallom értem türelmetlenül zakatoló szíved dobbanását. Mint szorgos pici kovács kalapács, csengő üllővasra ütve, Gyors s óriási dobbanásai az élet zenéjének zajló üteme. Eddigi életem leges legelső mézédes csókját te adtad nekem, S elhoztad a távoli várva várt fényes boldogságot nekem. Kiáltani szeretnék bele a távoli tájba: Szeretlek téged! S, ha most súgom, és csendesen bizonyítom is, szép veled!!!

KÖSZÖNÖM EZT A KIS ÖRÖMET Köszönöm az örömöd s a mosolyod szívem, Ez hidd el boldogság szívemnek és nekem. Imádom, ha boldog valaki általam, S a boldogságnál nincs nagyobb kincs nálam. Szívem repdesett egy kicsit ma általad Kriszta, Jó volt veled örülni és talán egy kicsit boldognak lenni ma. Köszönöm néhány kedves puha puszidat szőke tündérem, A többihez zárom a szívembe ezt neked most ígérem. Lehet neked ez csak egy butuska játék nem más, De nekem ez többet jelent, mint holmi érzelmi kirándulás. Lehet most mosolyod, nevetésbe tör át, De h i d d el nekem ez ér annyit, mint aranyban a karát.

36

DEÁK LÁSZLÓ

Köszi szavaidat s mondataid ékes sorát, Bár láthatnám lelked kedves mosolyát. Nem megölni akarlak téged, csak hozzád bújni, És füledbe kedves, s szép szavakat súgni. De, haj jaj, ez csak álom számomra nem más, Ugy érzem jó barátom vagy csak, semmi más. Ajándékomat szívből adtam neked, ha hiszed, ha nem, A szépségednek, neked szól a szívemből, m i dobog bennem. Bennem dobogó lüktetése talán értelmetlen, Mert eddig kit szeretett az mind csak pusztított engem. Hát ez van, és tetszik vagy nem, ezt kell szeretnem, Semmi sem sikerül, mit indít bennem a szerelem.

A SZERELEM ÉGI KINCS A szerelem az a hatalom melyet értékért megvenni nem lehet, A szerelem olyan tűz melyet eloltani vízzel nem lehet. A szerelem olyan kincs mely nincs még egy a világon, És, ha elveszíted, semmi nincs, ami nála nélküle jobban fájjon!

M A R I A N N SZÍVÉNEK Hogy hogyan is kezdjem el ma reggel e néhány sort, Szeretném leírni gondolatom mámorát, mint gyöngyöző bort. Nehéz versbe foglalni mit is gondolok és érzek, De talán úgy lesz a legjobb, ha őszintén írok néked. Talán hihetetlen, de első pillantásra megtetszettél, És úgy örültem, hogy egy kis időt velem töltöttél. Mosolyod íze szívemnek oly nagyon jól esett, És köszönöm szemed által vezérelt néhány tekintetedet.

37

DEÁK LÁSZLÓ

Ma már ennél sokkal több mit érzek irántad, Szívem szorosra zárt ajtaját sarkig kitártad. S a sötétség helyett most napfényes öröm lakozik benne, És lám, a szeretet ládikának is kinyílott a teteje. Félek kimondani, nehogy félre értsd szavaim, Ez már több, mint barátság, érzem ím. Ugy érzem szerelem ez, mit ily hevesen érzek, Bár nehéz elhinni, de h i d d el nekem kérlek. Nem írnám, ha nem így lenne, és miért is tenném, Szeretlek ez az igazság, most bevallom én! S lám, mégis a vallomástól rettegve félek, Hogy nem ártok-e a szívemben lakozó fénynek. Félek, hogy elutasítasz és kinevetsz engem, Mert nem tudom, mit érzel irántam a szívedben. A remény és a szerelem m i ezeket a sorokat íratta velem, Remélem mellém áll, és nem hagy most engem cselben. Kérlek téged, h i d d el, mit irántad érzek szerelem, S, ha tudod, és akarod is, viszonozd ezt nekem. Ugy szeretnélek magamhoz ölelni téged szorosan, És megcsókolni piros ajakadat boldogan. Hát ez az, amit gondolok, és érzek irántad, És kérlek bocsájtsd meg szívemnek a hibámat. Ne taszíts el magadtól kérlek, eme vallomás miatt, És fogadd el szerelmes szívemtől e vörös rózsaszálat.

H A , AKKOR A GYÖNYÖR BÖRTÖNÉBE ZÁRLAK Csillagfényes éjjelen reád gondolok kedvesem, Olyan jó lenne veled lenni, s csókolni hevesen. 38

DEÁK LÁSZLÓ

Szerelmes szívem érted ver és dobban nagyot, Megtalálod szíved szívemben, mint kenyérben a magot. Az életemet adom neked, s fogom a kezed, Csókolom ajakad és csodálom szép szemed. Ha kezed fogom, baj nem érhet, tudom, Mert a szerelmünk nagyon nagy hatalom. Szemed pillantása, mint gyémánt fénye, ha reám veted, Lelkemet fényességgel és szerelemmel tölti meg tekinteted. Mosolyod édes nektár szívemnek, csodás minden pillanata, Bár egy életen át tartana és nem szűnne meg soha! Szerelmem irántad el nem múló szivárvány, egy csoda, Szépségével tölti be életünk kék égboltját, s nem tűnik el soha. Ha a hajnal kismadár csicsergésével ébreszt nálad, Szívem boldogsága feléd száll, s csókokkal rád támad. Remélem nem bánod, ha eszed ellen szívedért csatába indulok, Majd rabságba ejtem és tartom, amég csak te magad is akarod. Édes rabság lesz ez a gyönyör és a szerelem börtönében majd, Ahol a falak vastagak és távol tart tőled minden bajt. A fegyőr én leszek és ajtózárad kulcsa szívem szeretete, Melyet csókoddal válthatsz meg minden csodás este. Szabadságod ára, ígéreted az örök boldogságra, Melyet ezután hét pecsét őriz majd szívem katlanába. Holdfényes éjjelen csillagok tengerénél ölellek szorosan, Ők lesznek majd tanúink, mikor igent mondunk boldogan. Ha úgy akarod ezt, mint én akkor szerelmünk virága szép lesz, És nem hervad el soha amég élünk, bár testünk már vén lesz. Szívünk örökké fiatal marad, és szeretve szeret, Még az elmúlás, homokfátylával el nem temet. Szeretlek!

39

DEMÉNY ZITA (KOMJÁTI) ÉN VAGYOK Én vagyok a napocska, nyáron forró a leheletem, ősszel varázsolok színes faleveleket, télen lomhán nyújtózkodom, de tavasszal ismét vígan dudorászom. Én vagyok a zivatar, mérgesen dirregek-durrogok, hegyes nyilaimmal villámokat szórok, sötét palástom betakarja a világot. Én vagyok az esőcsepp, vidáman lubickolok, hogyha hozzád eljutok mindent jól megmosok. Én vagyok a hópihe, csillogok-villogok, sok kis testvérkémmel nagyokat hógolyózok.

TÉLAPÓ Kip-kop, kikopog? Ajtó előtt lábnyomok. piros kabát billegett, a csizmám tele lett.

40

DEMÉNY Z I T A

Zúzmarás a fenyőfa, csillog rajta cukorka, dió, mézeskalács, mogyoró. Fehér szakáll lengedez, egy szempár rám nevet, piros arca mosolyog, hosszú ruhája ragyog. Csilingel a csengője, énekel a vesszője, varázslat a talpa alatt, a hópihék vidáman kacagnak. Most tudom meg m i a neve, engem szólít szeretete, Télapónak, Mikulásnak, gyermek szájak sóhajtása.

TIGRIS Tigris édes kis cica, igazi doromboló művész, szépen ívelt csíkjai teszik gyönyörűvé. Hatalmas szemei tágra nyílnak, ha valamit felfedez a bokor sűrűjén. Hosszú bajsza hófedte táj, hegyes karmaitól retteg a világ. 41

DEMÉNY ZITA

Ám, ha eljön a hét óra, aléltan fekszik, s jaj annak,aki őkegyelmét felébreszti. Dohog, morog, fúj, körmeit kiereszti, ám ha hagyod aludni, párnámon csendesen alszik.

42

GOTHA R. M . (KOLOZSVÁR) SZERELMETES VERSEK LASSAN Lassan elfeledted hogy vagyok. Halandók között sodró árban Hömpölygök, forgok, sorvadozok. Lassan lehullanak a csillagok! Hajad már ezüsté változott, S én még mindig itt vagyok.

KÉPED Késő lehet már, és az óra Egyel hátrább lépett,lehet Többet alszunk naponta. Házam tied, s képedet Kézbefogván álmodom! Szeretni gyűlölet... Hangzott el gyermekkorom Hangtalan dallama! Pedig súlyosan tévedett. Túl korán halunk meg És életed perceket jelenthet: Ha talán maradsz, Hát fáradj beljebb.

43

G O T H A R. M .

VÉNUSZ ÉS A H O L D Lentről nézve, egy kósza város sarkából, Merev szemeim a magasba tartom S elmélyülten az ég tengerén vitorlázom Ő az ! a szerelmet magváltó égitest Esthajnalcsillag szólj már valamit: Szavaid ihletemnek múzsája, s az est Mindkettőnkre ránk tekint. Tudom választ nem kaphatok Az öreg hold az egyetlen tanúm: Oltalmam, bánatom és egyaránt HALÁLOM!

M E N N E M KELL Mennem kell, Tudod nem maradhatok Keserü folytongó érzés Ragadta meg torkomat, S könnyeid orcámra Hullanak. Maradj még Szólt egy idegen hang Temérdek érzések, fájdalom Felhalmozódása melyet A csend szava kínozza Itt hagylak.

44

G O T H A R. M .

N E M VAGY ITT Nem vagy itt S emléked, tekinteted Több emberben látom. A magány útját járom, Remélvén hogy érintésed Hangulatát ujra érezhessem. Hideg van itt Pókhálók táncolnak A falak üres sarkain, S az idegenek arcain Mosolyt lelek, kacagnak S én csak téged hiányollak Egyedüllét, élek Egyedül remélek.

VELED Veled álmodnék A világ zajának sötét értelmében, Betonúton lassú lépteim figyelem. Emlékszel még, Mikor először megpillantottalak Hasunkban lila pillangók laktak, Képszerű emlék. Minden apró gondolat rád emlékeztet Létednek öröme örökké megbéjegzett, Talán sosem ébredek. Veled örökre álmodnék!

45

G O T H A R. M .

CSÓKOD Csókod emléke Izzik a számon, Hajadnak fürtje Csiklandoz, álmom Te vagy, k i vagy Talán istennőm, Múzsám,világom? Érted élek s az ég Szürke felhőkkel Telt éjszakai bájon Vágyom reád. Agyad melegében Forró látomásom Meghalnék érted... Ugye megengeded? Oltalmad e éjben S e föld féltekében Követlek én téged. Kínozz hát édes S maradék szívem Nem más csak véres Könnycsepp a mélyben.

FEHÉR LEPEL Bársonyos kezeidnek illata Ragadják meg fáradt testemet. Sosem ébredek fel! Nem is kétlem. Hogy is lehetne lelked tiszta Leplét bűnös kételybe vetnem? Piszok, sár lepte halandó lelkem

46

G O T H A R. M .

Hiába rejtem, csak bepiszkolnám E fehér leplet, te a napot kéred.

ITT VAGYOK, RAGYOGOK, (MINT A FEKETE SZUROK) Ha hited a mai nap során elvesztetted Az egyedüllét árnyának füstje lettél, S ha álmaidnak öröme a széllel elröpül, Itt vagyok, veled maradok. Pár kis mérföld nem akadálya Együttlétünknek,meglátod ott leszek. Almaimban találkozunk majd... Maga a hold és csillagok Lesznek majd otthonod. Bennük mindig megtalálhatsz!

VÁRADI EST Előttünk forgott a világ, s az utcán kézbe fogva sétáltunk Én tied voltam s te enyém, les mers d u jour pillanat. Hüvös nyári szél beszél, júniusi alkonyat... Csak a H o l d és A d y szobra volt tanúnk, S a távolban elhangzott egy vonat. M i n d ez elmúlt, eltűnt, robogó füstjével elillant. S a hajnali madarak tovább énekelnek. Zenéjük éltető dallamára ébredek.

47

G O T H A R. M .

EGY UTOLSÓ TANGÓ Táncoljunk édes Keserü íze a múlt dallamának, Lassu tánc a végtelen, Keringőzik az értelem. Lépteit tudom, ismerem, Lábaink véres Forró ritmusára perdül a test. Kezeinkkel egymást markolva, Rózsával a szájunkba Tangózzunk a hajnalba, Ez a danse kényes Madame, jó magam kell Vezetnem. Élvezettel Bájjal, kéjjel Szenvedéllyel Táncoltunk, érdekes Hogy lassan vége tért A dallamunk, s az égen Csak a nap volt ébren S m i meg két idegen.

48

G O T H A R. M .

VÍZÖNTŐ A N N A December lesz kedvesem! Havazik, látod a pelyhek áhítatát? Kék szemedben lelt hó virág Csillan fel az éjszaka mámorában. Hogy is tudnám kifejezni hogyan Érzek. Benned lelt békémben tombol A harag. Nem lehetsz enyém, És a távolság szakított könnyei Ellepték orcádat. De én Itt vagyok, benned tovább rombol A szívem kitépett árnyéka. December lesz kedvesem, És a tél megbocsájt mindent. Örök fohásza vagyok lelkednek. Bennem élsz, én benned élek Reményem illúzióját sose Szakítsd el tőlem. Itt vagyok, És te ott leszel ahol a nap Egyszer majd felkel, ott Ahol a derűs csillagok Kacsintgatnak nékem. Parázna csábító angyalok. Inkább itt maradok. SZERELMES CSILLAGOK Mért van az, hogy a Nap csak néha találkozik a Holddal? Elvesznek a végtelen űrben, örökké bolyongó szerelmesek. Csak ritkán van oly jelenség, talán egyszer egy hónapban, H o l a H o l d rátalál a napra, de csak pár pillanatra. Ahogy Odüszeusz Penelopéra. K i vagyok én hogy rájuk szóljak. Inkább hallgatok, s az égen a csillagok meggyógyulnak. Én csupán egy lehullott csillag vagyok a semmiben. 49

GYURICZA GERGELY (PÉCS)

K. FEKETE ISTVÁN (TISZALÚC) FELEMÁS KARÁCSONY 2011. december 21-e, szerda. Reggel elutaztam Szerencsre Dr. Gaál Ernőhöz, a Hegyaljai Alkotók Társulása elnökéhez, a nekem járó antológiákért. Már régen tudom, hogy beteg, de meglepett soha nem látott leépült állapota. Körbenéztem a szobájában, a szekrény tetején sorakozó borospalackok sokaságára rácsodáltam, majd belenéztem az antológiába és sietősen búcsút vettem. Útközben azon tűnődtem, hogy Ernő barátunk állapota, vajon jóra fordule? No meg azon is tűnődtem, hogy azok a díszes borospalackok jobb helyen lennének egy hűvös pince mélyén, mint egy túlfűtött szobában. Eközben a lángossütő elé értem, vettem egy fokhagymás lángost 220 forintért. Meglepett a lángos nagysága és egy kiadós reggeli után (még csak 10 óra felé járt az idő) azon töprengtem, hogy vajon megbírom-e enni? Csipegettem a frissen sült lángost és közben egy hajléktalannak tűnő alacsony, sovány, ápolatlan és öregedő férfi jött a lángossütő előtt lévő egyetlen asztalhoz. „Jó étvágyat!" - mondta és az asztalra tette a papírba csomagolt sima lángost, ami csak 200 forintba került. Én meglepetten néztem rá és csak fogam között szűrtem a szót „Köszönöm..., viszont!" - a kívánom már elmaradt. Úgy nyúlt a lángoshoz, mint első bálos „kislány", a nagymamájától kapott drágakővel díszített nyakékhez. Enni kezdett, de nem mohón talán, hogy minél tovább tartson az étkezés. Vélhetően annak az embernek az a lángos volt a reggelije, ebédje és a vacsorája is. Miután leküzdöttem az utolsó falatot is, a szemetesbe dobtam a csomagolópapírt, még egyszer megköszöntem a finom és kiadós lángost, majd elköszöntem az eladótól. Táskámmal és szatyrommal a kezemben úgy mentem el a közös asztalnál étkező ember mellett, mint ahogyan az erdőben elmegy az ember egy fa mellett. A lángost a MÁV pályaudvaron lévő

51

K. FEKETE ISTVÁN

büfében „nyomattam le", egy korsó sörrel és egy fél deci Vilmos körtepálinka, valamint egy kávé kíséretében. Mielőtt a pályaudvarra értem, útközben a pavilonban vásároltam édesanyámnak egy kiló nápolyit és egy fél kiló szaloncukrot. Sörözgetés közben azon töprengtem, hogy van-e Szerencsen hajléktalan szálló, vagy csak az Isten csillagos ege? No meg azon, hogy vajon mikor látott mosógépet az imént még alkalmi asztaltársaságom fekete ruhája. Már sajnálom, hogy nem álltam vele szóba, hiszen jó étvágyat kívánt nekem. Lehet, hogy a taszító külső, nemes lelket takart. December 23-a, péntek. Délelőtt 65 deka darált húsból és sok kenyérből fasírtot sütöttem - rizst főztem hozzá. Az volt az ebéd és a vacsora is. Este néztem a televíziót és láttam, hogyan sorakoznak immár nem szakadt ruhás, hanem ápolt emberek egy tányér meleg ételért a fővárosban. Közben arra gondoltam, hogy kifogom-e tudni fizetni januárban a tetemes gázszámlát, mert a decemberi is közel 40.000 forintra dagadt, pedig még hideg sem volt. December 24-e, szombat. Reggelire megettük a maradék halászlevet. Egy hétig ettük, de édesanyám azt mondta: „annyira ízlett, hogy még egy hétig megenném." Lehet, hogy valóban szereti a főztömet, de én csak afféle udvarias elszólásnak véltem. Egyébként is a halászlevet, csak halfejekből főztem és nem voltak benne halszeletek sem, csak a natúr lé. A maradék fasírthoz krumplipürét készítettem ebédre és a vacsorát is azzal tudtuk le. Vannak rokonaim, akik egyszerű emberek, de hatfogásos vacsorával rukkoltak elő Szentestén, mert jöttek a gyerekek a családjukkal vendégségbe az „ősi fészekbe". Így van ez. A magyar ember híres a vendéglátásáról akkor is, ha utána kenyéren és vízen él. Nálunk az ajándékozásnak soha nem volt hagyománya, vagy csak valami csekélység karácsonykor, de amióta édesanyámmal ketten maradtunk egy háztartásban, az ajándék karácsonykor is elmaradt. Szentestén gyertyát sem gyújtottam és elfelejtettem Boldog Karácsonyt kívánni édesanyámnak. Pedig úgy hozzá

52

K. FEKETE ISTVÁN

nőttem, mint éretlen gyümölcs a fájához. Aztán Szentestén számba vettem az élelmiszer-tartalékomat. Mert ha kikapcsolják a gázt, éhen nem halunk - legfeljebb a fagyhalál réme fenyeget. Már lentebb tekertem a fűtés hőfokszabályzóját, ezért édesanyám mindig fázik. Egyedül néztem a televíziót, mert a 85. évét taposó édesanyám általában korán lefekszik. Nem kántál már senki. Betlehemes játékokat, már csak tévében láthat az ember - ami színjáték csupán. Az éjféli misét is egy kanapén elfeküdve néztem - így kényelmesebb. A legtöbben így vagyunk már ezzel. De az éjféli mise előtt még bepillantást nyerhetett a néző, hogy hogyan ünneplik a Szentestét szerte a világban. A Hír Televízió jóvoltából láthattunk a Riasztás című műsorban egy börtön Ki mit tud?-ot. December 25-e, vasárnap. Kenőmájas volt a reggeli. Ebédre a maradék krumplipüré fasírttal. Délelőtt átjött az egyik szomszédasszony, egy tányér süteményt hozott és édesanyámnak kis ajándékcsomagot egy pici reklámszatyorban. Boldog Karácsonyt kívántunk egy¬ másnak és rövid ideig tartó beszélgetés után távozott. Vacsorára a krumplipüréhez libamájat sütöttem. Igaz, csak negyedosztályút, mert a jó minőségűt exportáljuk. De nem is bántam, hogy nem kaptam jó minőségűt, hiszen az árát úgysem tudtam volna megfizetni. Az ünnepi vacsorához egy palack középkategóriájú tokaji bort is felbontottam, amit erre az alkalomra vásároltam. December 26-a, hétfő. Karácsony másnapja van, és a névnapom. Reggel, ébredés után, egy fél deci házi szilvapálinkával felköszöntöttem magam, majd a tűzhelyre tettem a kávéfőzőt, amit elfelejtettem kávéval feltölteni. Ez már az amnézia jele. Kinéztem az ablakon és már csak a tarka terepet láttam. Tegnap még hólepel borította a látóhatárt. Felemás ez a karácsony. Vannak, akik előkelő üdülőkben, talán Ausztráliában a tenger vizében pancsolva ünnepelnek és vannak, akik nyomorognak. Ha tisztességes munka árán dőzsölnek, én nem irigylem. De

53

K. FEKETE ISTVÁN

tisztességes munkából telik-e valakinek napjainkban drága üdülésekre? A m i asztalunkon reggelire disznó-, és tehénsajt, vaj, felvágott, tepertő, no és az elmaradhatatlan kenyér volt a terítéken. Egy hajléktalan ember megirigyelte volna. Délelőtt a magyar építőiparról olvastam egy éves összefoglalót. Nem lettem boldogabb. Siralmas az építőipar helyzete. Én nem látom a fényt az alagút végén. Pedig volt, aki optimistán nyilatkozott a riportokban. „Felemás karácsony" ez. Akit jó szomszédnak és jó barátnak véltem, kihasznált, átvert, megkárosított. Az unokák csekélyke pénzükért nagyszüleik életükre törnek. Édesanyámat még a tavasszal meglopta az unokaöcsém lánya, Cs. Tünde (kétgyermekes anya). A szállást kérőről nem tudjuk, hogy jószándékú-e, vagy az életünkre tör. Jézus idejében ez még egyértelmű volt. Nagyapám Szentestén, mindig a nagymamám sütötte ropogós bejglivel kedveskedett a tehenének az istállóban. H o l vannak már azok az idők, amikor az apák, anyák, nagyszülők esténként anekdotákat meséltek, mert jobb időtöltésük nem is volt. Már megszoktam a magányt. Ugy mondanám, hogy minden napossá vált. A nagy társaság, dínomdánom már zavarna. Leginkább olvasok. Csak ritkán írok egy-egy dalszöveget. Jót-rosszat? Nem mindegy? - ha úgysem énekli el soha senki. Olyanok, mint a szekrény tetején sorakozó díszes borospalackok, amelyeket soha nem bont fel senki. Már csak elvétve írok egy-egy esszét, vagy novellát. Valaha élveztem az írást, de ma már munkának érzem. Futnak tollam hegyéből a szavak, folyammá nőnek, de nem üdít senkit. Hogy legalább egy verses kötetet kiadassak, csak vágyálom. Az új radiátorok már évek óta ott vannak a tévészobában egy sarokba állítva. Nincs 30.000 forintom, hogy lecseréltessem a régieket az új radiátorokra. De m i van az ország karácsonyfája alatt? Két hitelminősítő a bóvli kategóriába sorolta hazánkat. Nehezebb lesz az életünk. Olyan ez, mintha egy fájós lábú gebe lóval akarnánk egy vagon szenet elvontatni. No és m i van még az ország karácsonyfája alatt? Sok-sok törvény - amelyeket már a Fidesz-KDNP szövetség alkotott. Reméljük jó törvények! „A

54

K. FEKETE ISTVÁN

remény hal meg utoljára". Elgondolkodom, mitől más..., mitől felemás az idei karácsony? Erre már húsz évvel ezelőtt is rákérdezhettem volna. Ebben a gyűlölködő világban, ahol alkohollal, kábítószerrel vigasztalódó emberek eltompult aggyal, homályos látással, a szavak tompaságával, már észre sem veszik a karácsonyi fényeket, a félkarú rabló társaságában. H o l tévedt el az ember a civilizáció létráján? Már 2012. január 3-át írjuk, amikor e sorokat papírra vetem. Szilveszterkor a reggeli, császárszalonnával sült rántotta került a tányérokba. Ebédre sertésoldalast sütöttem sütőzacskóban. Ugy véltem, hogy a hús biztonságban van, nem éghet meg. Olvasás közben egy kedves telefonhívást is kaptam és a hús megégett, de a krumplipüré, mint mindig, hibátlan volt. Édesanyám krumplipürét evett tejjel, de én a krumplipüréhez csipegettem az égett oldalasból. A többit Ujév reggelén a szomszéd kutyája ette meg. Estére csipketeát főztem, két citrom levét is belecsavartam, akácmézzel édesítettem és „bundás", azaz tojásos kenyeret sütöttem hozzá. Abban az olajban sütöttem, amibe karácsonykor a libamájat. A kenyérről az olajba csúszott a tojás, így csak olajos kenyeret ettünk a finom teával. Az olajos kenyér megülte a gyomromat, beteg lettem, már azt hittem, hogy orvost kell hívni, de legalább édesanyámnak nem lett baja. Este a Hír TV-t néztem, majd átkapcsoltam a D U N A TV-re. Behozta a világot. Tűzijátékot, káprázatos fényeket és vidám, ünneplő embereket láttam. Éjfélkor állva néztem a televíziót és magamban én is elénekeltem a Himnuszt. „Isten, álld meg a magyart!" Hányszor énekeltük már, de valahogy mindig rajtunk csattan az ostor. Lehet, hogy már az égiek is elpártoltak tőlünk? Pezsgőt éjfélkor sem bontottam, pedig még az előző évi ott van bontatlanul a hűtőben. Néhány perccel éjfél után, édesanyám felkelt és bejött a szobába. Boldog Ujévet kívántunk egymásnak és elment ismét lefeküdni. Ujév első napján virslit főztem reggelire. Édesanyám mindig majonézzel, én mustárral eszem. Az ebéd a maradék krumplipüré volt tejjel, de vacsorára már korhelylevest főztem

55

K. FEKETE ISTVÁN

virslivel. Tejfelt is tettem a levesbe. Jóízűen megvacsoráztunk. Ez a korhelyleves volt tegnap és ma is az ebédünk, de holnap délben is azt eszünk. Volt egyszer egy miniszterelnökünk, aki azt merte mondani, hogy nagy a jólét. Ezúton üzenem, hogy neki és elvbarátainak bizonyára nagy a jólét, hiszen ők a milliárdosok táborát gyarapítják, a bagóért elprivatizált nemzeti vagyonból - de m i mindig szegények voltunk és azok is maradunk, mert soha nem álltunk a „húsos fazéknál", se a „nemzet tortájánál", amit m i , a többség, a nemzet napszámosai meg sem ízlelhetünk. De ne mondja, hogy én rosszmájú vagyok, és csak bántom őt. Van egy ősi mondás, „az Isten nem ver bottal". Én ebben eltökélten hiszek. Batyus halottat még életemben nem láttam. Csak gyűjtse a vagyonát, a korrupciótól átázott pénzét, üljön a pénzes ládáján, a nemzet dolgait rendbe tenni... „Ej, ráérünk arra még!"

A Z ELSŐ RANDEVÚM Az elemi iskola alsó tagozatába jártam. Nekünk, „kicsiknek" a folyosó végén voltak az osztálytermeink. Ha az időjárás rosszra fordult, szünetben nem mehettünk k i az iskola udvarára futkározni - a folyosóval kellett beérnünk. Egy pöttömnyi derékig érő vörös hajú lány, minket, fiúkat megszégyenítő gyorsasággal futkározott és közben önfeledten kacagott. Csak néztem ámulatba esve azt a lányt, nem tudtam betelni a látványával. És mintha az Úristen parancsolta volna neki, egyszer csak megállt mellettem, a baloldalamon, tőlem talán egy lépéssel előrébb. Nem tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy ha csak jelképesen is, meg ne simítsam csodálatos kócos haját. A balkezemmel óvatosan, a haja fölött húztam lefelé a kezemet, de úgy látszik nem voltam elég óvatos, mert a kisujjam, ha csak egy pindurit is, beleakadt a kislány hajkoronájába. Ezt ő azonnal észrevette. Gyorsan elkaptam a kezemet és néztem magam elé bambán. „Ki volt az? K i húzta

56

K. FEKETE ISTVÁN

meg a hajamat?" - kérdezte. És közben körbefordult saját tengelyén. „Te voltál!" - kiáltott rám. Én csak álltam leforrázva, szólni sem tudtam, tagadóan ráztam a fejemet. Hogyan magyaráztam volna meg neki, hogy amit ő bántásnak vélt, azt én szeretetből tettem. És roppant elszántsággal már sújtott is felém, jobb kezével a bal felemet arcul találva. Miután a pofon csattant, a kicsi lány már rohant is a folyosó végére, ott megfordult, elcsodálkozott, hogy én nem kergettem meg a pofonért. Önfeledten nevetett felém, kicsi tündér arca beragyogta az iskolát. Egy éppen a közelemben tébláboló fiútól megkérdeztem: „Hogy hívják azt a vörös hajú lányt?" mutattam felé. „Szmetela Ica" - felelte kurtán. Aztán berregett a csengő és mindenki bement az osztálytermébe, a következő órára. Égette a pofon az arcomat. Szmetela Ica - ismételgettem magamban, hogy el ne felejtsem a nevét. Azon az órán, mintha ott sem lettem volna. Megszégyen¬ ülten ültem a padban és egy dráma negatív hősévé nőttem k i magam. Aztán az évek teltek. A pofon már feledésbe merült, elballagtam szülőfalum iskolájából, Szmetela Ica pedig szép nagylánnyá érett. Már égetett a nyári nap melege, amikor az utcán találkoztam vele. Beszédbe eredtünk. A beszéd vége az lett, hogy randevúra hívtam Ilonát a közelgő vasárnap délutánjára, a vasútállomásra. Hogy miért éppen a vasút¬ állomásra adtam a randevú helyszínét, azt magam sem tudom. Ilona igent mondott és én boldogan készültem életem első randevújára. Akkoriban a fiúknak a hosszú hajviselet volt a divat, de én nagyon elegáns akartam lenni, így hát fodrászhoz mentem. A mester, akit Beőr Sándornak hívtak, a tanulójára bízott. Ügyetlenül járt a lány kezében az olló és a fésű. Olyan létrásra vágta a hajamat, hogy a mester csak rosszallóan csóválta a fejét - majd ő vett kéz alá. Fizettem és hazamentem. Édesanyám szörnyülködve csapta össze a kezét: „Mit tettek veled?!" - kérdezte. Aztán ő egy szabóollót és egy fésűt vett a kezébe, rögvest hozzálátott, hogy kijavítsa a hibát. Amikor végzett a hajvágással, annyit mondott: „Nem tökéletes, de jobb,

57

K. FEKETE ISTVÁN

mint volt." Vasárnap délután a fehér inghez fekete nyakkendőt kötöttem és a sötétszürke ballagási öltönyömet öltöttem magamra. A cipőmet úgy kibokszoltam, hogy megláttam magamat benne. Úgy egy jó félórával a találka előtt én már kint álltam a vasútállomáson, a legobban látható helyen, Isten ege alatt. Aztán elkezdett esni az eső. Először csak néhány csepp, aztán egyre sűrűbben, de én nem álltam az eresz alá. Attól tartottam, Ilona nem vesz észre, hogy ott állok és oda sem jön a vasútállomásra. Már a megbeszélt időpont túlhaladt egy jó félórával, amikor arra az elhatározásra jutottam, hogy haza kellene menni. Átáztam, mint egy ürge, amit a lyukból kiöntöttek. Elindultam - de úgy ötven méternél tovább nem jutottam, amikor megláttam Ilonát a főutcán velem szembe jönni. Amikor találkoztunk ugyancsak elcsodálkozott. „Te hogy nézel ki?" - kérdezte, nem minden alap nélkül, de én gyorsan megkerülve a kérdést, rögtön a tárgyra tértem: „Menjünk a presszóba!" - mondtam, ami természetesen a falu másik végén volt. „Én veled már nem megyek sehova" - válaszolta határozottan. „Menj haza és vegyél fel száraz ruhát!" tanácsolta. Én még makacskodtam, hogy a presszóba menés jobb ötlet, de ő sietősre fogta és elköszönt tőlem. Én pedig elátkoztam azt a vasárnapot, mert nagyon csalódott voltam. Az egyetlen öltönyömet el kellett dobni, mert olyan gyűrött volt, mint a kapca és összement. Az évek jöttek és mentek. Szmetela Ilonával soha többé nem randevúztam. Emile Zola Nana című nagysikerű regényét meg¬ filmesítették, amit a Magyar Televízió is bemutatott. A sorozat minden részét láttam és a f i l m főhősével, Nanával azonosítottam Szmetela Ilonát, mert Ilona is magába bolondított minden férfit - akárcsak Nana. Sok év telt el. És mintha az Isten rendelése lett volna, a vasút mentén, egy feltűnően nyári színekbe öltözött nő sietett az első-második vágány között a vasútállomás épülete felé. Úgy nézett ki, mint egy színes mezei csokor. Én ott várakoztam az első vágány mellett és odaköszönt hozzám. „Szervusz!". Nagyon meglepődtem, mert úgy véltem,

58

K. FEKETE ISTVÁN

hogy egy számomra ismeretlen nő üdvözölt. „Kezit csókolom!" - köszöntem neki egy pillanatnyi töprengés után. Ő volt az Szmetela Ilona. Feltűnően sovány, az arca piros volt, vagy a festéktől, vagy talán a meglepetéstől, hogy velem találkozott. Az egyedül élő édesapját látogatta meg. Mert Ilona már nem lakott a szülőfalunkban. Akkor láttam utoljára. Mint azt később yy

y

megtudtam, sorsunkban sok közös vonás volt. Ő is a MÁV-nál dolgozott. Hányatott életet élt, akárcsak én. Lehet, hogy csak a rossznyelvek szerint, volt időszak, amikor ő is az alkoholhoz menekült. És hasonlóképpen halt meg, mint a filmsorozat főhőse, Nana. Egy félig elszenesedett női holttestet találtak Debrecen egyik házában - még a tévében is bemondták. A körötte lévő tárgyak nem kaptak lángra. Ő volt Szmetela Ilona. y

A k i olyan szép volt, mint Zola regényhőse, Nana. És talán olyan kalandos élete is lehetett. Ma már sajnálom, hogy nem fogtuk egymás kezét. Ha nem esett volna az eső azon a vasárnap délután, az első randevúnk alkalmával, talán Ilona élete is szebben végződött volna. „KIŰZETÉS A PARADICSOMBÓL" Szülőfalumban, Taktaharkányban a szülőházamat el kellett adnom, mert az egyik szomszédom az egymás mellett élés minden írott és íratlan szabályát megszegte. A szomszéd községben, Tiszalúcon vásároltam egy házat és megfogadtam, hogy minden szomszédommal jó viszonyban leszek. Ennek már éppen tíz éve. Jóhiszeműségemet ki¬ használva, minden létező eszközért, szerszámért hozzám jöttek kölcsön kérni. D. Gábor, a sarokcsiszolómat tette tönkre. A káromat nem térítette meg. De különösen Sz. Imre, a szembe szomszédom élt vissza a bizalmammal, aki éveken át, mindennapos vendégem volt. Ma már tudom, hogy nem beszélgetni járt át hozzám, hanem egy-egy pohár potya „piáért", amivel megkínáltam. Aztán megrövidítette az

59

K. FEKETE ISTVÁN

elektromos hosszabbítómat, kicserélte a cefrés hordómat egy lyukas, ragasztott hordóra, de ugyanígy megrövidített a kölcsönbe kért slaggal is, amivel az emésztő gödréből a kertszomszédja telkére nyomatja a szennyvizét. Sz. Imre ezek után „kiűzetett a Paradicsomból", mert soha többé nem lépheti át a házam küszöbét. És már témában is vagyunk. A szőlőtőkék takarásában minden létező szomszédom az én telkemre nyomatta a szennyvizét, így még a házam hátsó felére is jutott, a bűzös szenny léből, mert nincs szem előtt. Az ő szennygödrük ürült, az enyém pedig megtelt és telik napjainkban is a sötétség leple alatt. Mert zöldebb és nagyobbra nő ott a növényzet, ahová a szennyvizet nyomatják. Mivel már két esztendeje minden szőlőtőkét kivágtam, a nappali világosságnál már nem olyan bátran nyomatják a telkemre a szennyvizüket. A k i a szippantó kocsival jár, megkérdeztem tőle, hányan veszik igénybe szolgáltatását a m i utcánkban. „Egykezemen megtudnám számolni" - volt a válasz. Pedig a Munkácsy utcában, ahol magam is lakom, legalább negyven, ha nem ötven ház található. Azok, akik soha nem szippantatják az emésztőgödrüket, mit csinálnak a szennyvizükkel? Talán ők is a szomszédjuk kertjére, udvarára nyomatják búvárszivattyúval. De az is meglehet, hogy ásnak az emésztő mellett egy jókora gödröt, átütik az emésztő betonfalát, a gödröt feltöltik kővel, majd földdel lefedik és fűmaggal beszórják. Így téve a durva beavatkozást nyomtalanná. A „leleményes" embernek így jó ideig még a búvárszivattyúval sem kell bajlódnia. A leírtakat nem én találtam k i , hanem ez már sokfelé bevett gyakorlat. Pedig ha mindenki becsületesen szippantatná az emésztőgödrét, az időnként megnövekedett talajvízzel sem lenne gondja a falunak és olcsóbb lehetne a szippantás költsége. Mert minél többen vesszük igénybe a szolgáltatást, annál többen tartjuk el a Tiszalúci Közhasznú Társaságot, aki a fentnevezett szolgáltatást elvégzi. Ha Tiszalúcon ilyen kaotikus állapotok uralkodnak, én biztosra veszem, hogy sehol sem jobb a helyzet az országban. Ennek pedig ideje lenne véget vetni! A Tiszalúci

60

K. FEKETE ISTVÁN

Közhasznú Társaságnál, így minden településen évekre vissza¬ menően nyílván tartják, hogy k i , mikor szippantatta az emésztőgödrét. Ez alapján környezeti bírságot lehetne kiszabni a renitens állampolgárokkal szemben. Továbbá személyenként évente legalább 10 m 3 szennyvíz elszállítását tenném kötele¬ zővé. Ha fizetési kötelezettségüknek nem tesznek eleget, le kell tiltatni a jövedelmükből, vagy a meglévő ingatlanjaikra kell ráterhelni! Ez alól csak azok mentesülhetnének, akik bizonyítottan nem laknak az ingatlanban. Az első emberpár azért űzetett k i a „Paradicsomból", mert ettek a tiltott fa gyümölcséből. A k i k e merényletet elkövetik a föld ellen, hogy elszennyezik és elfertőzik a környezetünket, sokkal nagyobb a bűnük, mint az első emberpár bűne volt. A Föld nevű bolygón kívül nincs még egy élhető bolygó, ahová áttelepülhetne az ember, ha a Föld élhetetlenné válik. Ha érdemben nem teszünk a mértéktelen szennyezés ellen, Isten megbüntet érte. M i is „kiűzetünk a Paradicsomból". De vajon hová? - adódik a költői kérdés.

„ŐSZI" SZERELEM Játszik a fény a csillagokkal... Hálót merít, varsát kutat a halász, Nagy fogást remélve serényen Csalit fűz horgára a horgász. Néhány szúnyog fülébe muzsikál. Álmunkban a tavirózsák szirmaikat bontják. De v a j o n . , ébren vannak-e a múzsák? Mert hull a forgács, hull a f ö l d r e . , Kopik a szerszám éle.

61

K. FEKETE ISTVÁN

Játszik a fény a csillagokkal. Mint ezernyi pásztortűz az égen Csalfán hívogat. Gyere közénk, gyere közénk! Angyalok szárnysuhogását hallom, De csak egy bagoly huhog. Halálmadár - távozz tőlem! Mert hull a forgács, hull a f ö l d r e . , Kopik a szerszám éle.

Játszik a fény a csillagokkal. Időtlen idők óta sorsom része vagy. De ha kialszik a fény, Nem ragyognak többé a csillagok. A halál fátyla borít el mindent, S emlékeim, mint temetetlen holtak, Szanaszét hevernek. Mert hull a forgács, hull a f ö l d r e . , Kopik a szerszám éle.

MERENGŐ Mint az eső csatornán néhány jégdarab. y

Ugy koppannak a szavak. Kopp - kopp - kopp. Mint zúgó szélvihar M i háztetőket bontogat Esnek le tárgyak, H u l l a n a k . , hullanak a szavak.

62

K. FEKETE ISTVÁN

Mint lyukas fazék Melyből kifolyik a lé, Mint repedt harang, Melyben az ütő már hasztalan. Üvölt a csend! ... Valamit..., mondani akartál..., Valamit..., mondani akartam... De a szó bennakadt. Minden k i nem mondott szónak, Súlya van. De a kimondott szó, Már súlytalan. Olyanok vagyunk, Mint a megszaggatott háló, A m e l l y e l . , már nem fognak halat.

NŐ VAGY... Egy fénysugár a Napból. Szellő a szélből. Felhő az égből. Egy esőcsepp a tengerből. Szivárvány a messzeségből. Gyönyör a gyönyörből. Föld a Földből. Egy kisvirág a tavaszi rétről. Egy mennyei hang a madarak énekéből. Ködfoszlány a ködből. Holdsugár a Holdról. Legfényesebb csillaga A Világegyetemből.

63

K. FEKETE ISTVÁN

ENGESZTELŐ Ha csend üli meg a percet, Szomorúság tölti meg lelked, Engesztelődj kedves... Ha a tovatűnt álmot Hiába keresed, Sehol sem találod, Engesztelődj kedves. Ha a böjti szelek Kicserzik bőröd, Ha a forró nap sugarát Már nehezen tűröd, Ha az ősz Poharadba kevés nektárt töltött, Ha a tél vihara Hozzád már beköszöntött, Engesztelődj kedves. Ha csend üli meg a percet.

ILYEN VAGY? P u h a . , párna arcodba, Barázdákat szántott az élet. Ahogyan mélyülnek az árkok, Töredezik lelked, Keményedik szíved, y

Érdesedik nyelved, Bölcselkedik eszed, Barackvirág-arcod szedermezőre váltod.

64

K. FEKETE ISTVÁN

SZERETLEK Szeretem a csendet A kék égen elvonuló felhőket Nesztelen lépteidet y

Érett kalász lényedet. Szeretem, ha megtöröd a csendet Ha engem kutat tekinteted Ha a szád szöglete mosolyt rejteget Ha édes pici ajkad rám nevet. Szeretem, ha játszani van kedved Mint egy szertelen gyermek velem incselkedsz Minden mozdulatod egy-egy csintalan jelenet Nincs hozzád fogható - de én nem is keresem.

ÉVÁHOZ Hogy k i vagy nekem? . Hosszú, zord tél után Engesztelő tavasz. Májusi rét, Távolból megtért Énekes madár. Egy szellő. Tikkasztó, forró nyári délután. Eső a szomjazó földnek. Szivárvány az égen. Gyümölcsöt érlelő őszi napsugár. Egy csillogó hópille A karácsonyi fényben.

65

K. FEKETE ISTVÁN

y

Éltető oázis. Vadregényes sziget Egy hajótöröttnek. Rejtekhely az üldözöttnek, Mesevilág ábrándozó gyermeknek, y

Egy tündérrózsa az Élet-tó vizében. Remény a reménytelenségben. Egy f é n y s u g á r . , a pokol sötétjében. SZERETNI AKARLAK! y

Ugy akarlak szeretni: Mint sötét égboltot a fényes csillagok Mint Földet a H o l d Mint jégvirágos ablak a felkelő Napot Mint fűszál a harmatot Mint tavaszi rét a legelésző állatot Mint méhek a virágillatot Mint zuhogó patak sziklajáratot Mint a „Szőke Tiszát" halrajok Mint érett gyümölcs kacagó gyermekarcot. y

Ugy akarlak szeretni: Mint erdő a madarak énekét Mint levegő a hang terjedését Mint szél a levelek rezdülését Mint szú a fának kérgét Mint kikötő az éjszaka csendjét! De vajon szerethetlek-e még? ... A látóhatáron k i vagyok én? Még mindig egy tündöklő üstököst látsz-é? V a g y . , már csak egy hulló csillag fényét.

66

KINCSES EDIT (BUDAPEST) EGY PERC A Z ÉLET?! Tik-tak. Tik-lak. Tik-tak. Egy perc - csupán kattogás. Az óra élete: percek végtelen sorozata. A m i életünk? Nincs szükség viszolygásra / nem használ az ellenkezés, az ember: óra szívvel, lélekkel. A jelen mindig egy perc, ami éppen számít, amin éppen minden múlik. A múlt az eltelt egy percek halmaza, ahogyan a jövő is az elkövetkezendő egy percek kötege. A mutatók pedig maga az ember: a nagymutató az örökké mozgó és dinamikus szív, mely soha meg nem áll, s ha mégis, akkor az óra nem működik, akkor az ember nem működik. A kismutató pedig a lassú és megfontolt agy, mely ugyancsak folyamatosan halad előre, de csakis a szívvel összhangban: tizenkét óránként mindig találkoznak. Ez az ő randevújuk, üzleti megbeszélésük - nevezzük akárminek -, s ekkor egyeztetik, hogy m i történt abban a rövid vágy éppen hosszú egy percben, amíg ők egymás nélkül futották az élet köreit. Erre csupán egy másodperc áll rendelkezésükre, mert rögtön új kör kezdődik, s az életben a folyamatos jelenek váltják egymást, az előző jelent a múltba taszítva. A mechanizmus tehát, mely alapján az élet órája működik, egyszerű: minden percben ott az élet. Az ember élete különböző hosszúságú és különböző élményekkel telített percek összege, mégis vannak percek, melyek a legélhetőbb percek s a legteljesebb életek. A kávézós lány arcán homlokától álláig verejtékcsík szaladt le. Felpillantott az órára: fél egy lesz három perc múlva. Három perc pont elég ahhoz, hogy még egy asztalt letörölgessen, leadjon egy újabb rendelést és behozza a raktárból a tartalékszékeket. A nyár harmincnyolc fokos levegőjében, mely kívülről beszűrődő autórobajjal és a kávéfőző gépek melegével és jellegzetes illatával keveredett, mindez lehetetlenségnek 67

KINCSES EDIT

látszott volna egy civilnek. A lány azonban fél egy előtt hat másodperccel már a zsúfolt utca felőli bejárat melletti beugróban állt. A kávézóban örvénylő zajnál még az utcai hangzavar is kellemesebben hatott számára. Itt legalább nem utasítgatták, nem parancsolgattak neki, nem kérték számon. Izgatottan remegő kezekkel kotorta elő cigarettáját a szoknyája egyik eldugott zsebéből. A cigaretta már igen töredezett volt és megviselt, amit a lány zsebében maradt néhány dohánymorzsa is jelzett. Nem számított: azonnal tüzet kért a szomszédos zöldségestől, majd egy pillanatra becsukta szemeit, hogy az első slukkhoz megfelelő nyugalmat teremthessen. Csak lassan nyitotta k i szemeit. A cigarettát lassan szívta, s a füstöt lassan fújta k i . Késleltetni akarta a pihenőjének majdani véget érését. Az embereket nézte, mint sietnek komor és kétségbeesett szemekkel. Ő is ugyanezt érezte régebben, aztán ez elmúlt, és beletörődött az életbe: a munkába. Egy sárga villamos kúszott végig a körút terráriumában a nyüzsgő emberboly közt. Meglepően lassan haladt, mintha célja lenne a sárga bőrű kígyónak. Valószínűleg ezért vette fel most figyelemfelkeltő színét is. A lámpánál megállt, addig visszahúzta nyelvét. A lány ekkor a kígyópikkely-ablakokon vezette végig tekintetét. Már szinte ismerte azokat, akik a villamoson ültek: ugyanolyanok, mint akik a kávézóban nap mint nap kávét követelnek, s mint akik a járdán elsietnek, mikor ő épp szünetet tart. A siető emberek m i n d ugyanolyanok: követelőzők és érzéketlenek. Azonban éppen akkor, mikor már elfordította volna tekintetét a járműről, észrevett valamit, ami odaszögezte pillantását az egyik ablakhoz: a fiúval szinte egyszerre találtak egymásra, majd egyszerre kapták el pillantásukat hogy utána megint csak egyszerre nézzenek újra egymásra. Ekkor kezdődött el az a perc: hatvan, ötvenkilenc. A lámpa csak soká váltott zöldre, legalábbis a lánynak így tűnt. Még három slukk volt a cigarettájából. Egy slukk, egy pillantás a fiúra, egy slukk, egy pillantás a fiúra, egy slukk. A villamos elindult. A fiú konokul előreszegte fejét, mintha egy bűnös éjszaka után készülne

68

KINCSES EDIT

hazatérni újdonsült feleségéhez... Három, kettő, egy... Ez az egy perc volt a lány élete. Nem nézte végig, ahogyan a kígyó visszaváltozik villamossá és eltűnik a körút kanyarjában. A földre vetette a csikket, határozottan rátaposott, mintha egy nemkívánatos gondolat-bogár lett volna, s üres fejjel robbant be újból a kávézó fergetegébe. A csikk kialudt: a bogár elpusztult. Arról, hogy valaha is létezett, már csak az utca kövébe taposott, hamuval átszőtt dohánybelei árulkodtak. A fiú még sokáig gondolt a lányra. Kávéfoltos köpenyére és kócos hajára, melyet a szél cigarettahamuval tűzdelt tele. Úgy érezte, mintha valakit elvesztett volna, mintha valami véget ért volna. Talán az a perc. talán az élet. Egy perc alatt meglátott, megismert és megszeretett valakit, és még ugyanebben a percben elvesztette. Mások ezt évek alatt élik át, megint mások évtizedek alatt. Ő mégis egy perc alatt végzett a szerelemmel. Megízlelte, majd az élet két vaskarma két oldalról megragadta arcát, kitátotta száját és kiköpette vele ezt az édes falatot. A parknál szállt le a villamosról és egyenesen a hídhoz ment. A nap nemrég tért nyugovóra, a hold kezdte meg az őrt állást. Lassan sétált el egészen a híd közepéig. Nem nézett hátra, sem oldalra. Mindent, amit valaha is látni akart, egy járdán hagyott, égő cigarettával a kezében. Egy olyan ember hiányát érezte, akit csak egyszer látott életében, mégis többet jelentett neki bárkinél. Nem akart többé semmit, nem akart mást, nem akart folytatást. Feje önkéntelenül a templom órája felé húzott. Egy perc múlva kettő. Az óra egészet ütött. A hídon nagy tömeg gyűlt össze, a forgalom leállt. A fiú teste lassan ringatózott a vízen. Szája szélére bágyadt mosoly fagyott, teste körül zsebének kiborult tartalma úszott: zsebkendő, pénz, villamosjegy. A kávézó monoton zaját hangos csörömpölés hasította ketté. A lány gyorsan összesöpörte a csésze darabjait, melyet az imént ejtett le. A zsivaj azonnal folytatódott, mintha a pillanatnyi csend alatt a kávézó lélegzetet vett volna, hogy aztán a következő másodpercben folytathassa meg nem szűnő zúgását. A lány visszaemelte tekintetét a televízióra: még

69

KINCSES EDIT

mindig ugyanaz a riport ment, ami miatt a csészét leejtette. „A fiatal férfi pontban kettőkor ugrott a vízbe. Búcsúlevelet nem hagyott, hozzátartozói közül eddig még senki nem jelent­ kezett." A lánynak furcsa érzése támadt, valami szokatlanul ismerős volt neki. Fél perccel később már tudta is, hogy m i : a képernyőn az öngyilkos férfiről szerzett kopottas igazolvány¬ kép jelent meg. Ha lett volna a kezében csésze, a lány biztosan újra elejtette volna. Az a fiú volt a képen, aki nemrég még a villamosról vallott neki szerelmet. Láthatatlanul. Abban a bizonyos percben - a közös életükben. A riport véget ért és egy kvízműsor kezdődött. A lány még percekig bámult a televízió felé. Aztán tompán elkezdte észlelni a világot maga körül és kezébe vett egy csészét. Keze egy pillanatra megremegett, aztán a szokásos módon folytatta munkáját Nehéz nap állt mögötte, mégis évek óta ez volt a legszebb nap az életében. Annyi minden történt! Egy perc alatt...! Mégis véget ért az a perc, s az is, kinek e percet köszönhette. Igazságtalanság! Mostoha a világ, az élet! Ez nem fair! - kiálthatná a lány, mégsem teszi. Még csak nem is gondol ilyenekre. Épp úgy viseli egy percig tartó szerelme halálát, ahogyan tűri a munka rabságát évek óta, a tanulás és barátok hiányát. Immúnissá edzette az élet az efféle tragédiákkal szemben. Munka után fáradtan és koszosan lép k i a kávézó ajtaján. Reflexszerűen néz az előtte elsuhanó villamos felé. Sejtelmes mosoly jelenik meg arcán, s a távoli templom órája felé pillant. Nemrég múlt el nyolc. Nemrég múlt el az élet. Arra gondol, hogy mielőtt az a fiú meghalt, ő leélt vele egy boldog életet. Boldoggá tehették egymást egy perc erejéig. Egy életnyi percig. Olyan abszurd, olyan felfoghatatlan, ám mégis egyre határozottabban körvonalazódik a lány előtt a kérdés: ez a perc y

lett volna az élete...?! És most m i lesz...? Egy hónappal később megint az utcán cigarettázott. Hirtelen egy nagy lökést érzett az oldalán: egy biciklis ment neki. A fiú gyorsan felpattant és összeszedte magát, majd a 70

KINCSES EDIT

lányhoz fordult és kedves mosollyal kért tőle bocsánatot. A lány eldobta a cigarettát és behívta egy kávéra. Amint az elkészült kávét vitte k i a fiúnak, egy pillanatra megállt, de éppen csak annyi időre, hogy másnak fel sem tűnt. Másodpercnyi titokzatos mosolyát gyorsan elrejtette a felé pillantó fiú elől. Leült mellé, s mikor az asztalra tette a kávét, egy pillanat erejéig összeért a kezük. Hatvan, ötvenkilenc. Azonban ez a perc soha nem ért véget. Ma már fejét rázva gondol vissza a lány egykori naiv kérdésére, mely hajdan végeláthatatlan kétségek közé sodorta: egy perc az é l e t . ? ! Egy perc az élet.

71

KISS SÁNDOR (BUDAPEST) ÍRÁS - JELEK Felkiáltójelben kérdez a jelen, múltamban visz a jövőm, gyermekorom tágra nyílt varázsában keresem magam. Eszmék tükrében homályba vezet képzetem, s elsuhant Ifjúságom miért siet?! Lelkem több éjszakán lobogót hímzett, s a Fényes - Szelek szárnyán Ikarusz voltam. Őszbecsavarodott fejjel: zászló - erdőből botorkálva - múltamból jövőt formálva tekintetem az Égre mered!

H A J N A L I I M A ! (4/Ó) Szobámban van tizenöt fok, tisztes szegénység vesz körül - Mindennapi kenyerünket add meg nékem és haragosaimnak . szobámban van tizenöt fok: van fedelem, s a Kegyelem Erejében hevül lelkem: „Legyen meg a Te akaratod"! S szobámba költözött a Te Országod! . 72

L. GÁL MÁRIA (KÓTAJ) A LEGSZEBB ÁLOM Az a legszebb, ha magam mellett érezlek. Karod védelmezőn átölel, Szemedben látom a biztatás varázsát, s csak messzeségben tükröződik a múlt. Az a legszebb, amikor átölelsz. Csillogó szemedben látom önmagam, Mosolyod erőt ad, bátorít. felvidítja a szürke hétköznapokat, megédesíti a szomorú pillanatokat. Az a legszebb álom, amikor átölelsz. Erő sugárzik belőle, s nem akarok menekülni előle. Álmom átszakít minden gátat, mely Tőled elválaszt. Karod ereje hidat emel, s hihetetlen magasságig felemel!

73

L. GÁL MÁRIA

HASONLATOK Arcod olyan, mint füvön a harmat, mely hajnali napsugarat remegőn ringat. Szemed olyan, mint az alkonyat, mely haloványul amint lemegy a Nap. Hajad olyan, mint a puha selyem, melyben elbújni titkos sejtelem. Nyakad olyan, mint ívelt híd melybe csókolni gyönyörű kéj: mindig hidd! Kezed olyan, mint az éjjeli pillangó, mely testet, lelket érintőn simogató. Tested olyan, mint a viruló rozmaring, mely illattal telt, s egyre csak ringva ring.

74

L. GÁL MÁRIA

Szíved olyan, mint a kitárt ablak, mellyel utat engedsz rab madaradnak. Szerelmed olyan, mint hömpölygő lávafolyam, melyben elizzok egyszer... magam.

HIÁNYZOL Ha most is mellettem lehetnél, Hozzád bújhatnék és elcsitulna háborgó szívem. Meghitt esték, álomittas hajnalok a borzongás végig fut testemen, s Te nem vagy itt velem! Jó volna kezedet kezemben tartani, egymás szemében ragyogni újra, s újra álmodozni. Mindez csak álom, az ébredés a való hiányod senkivel nem pótolható.

SZEMED TÜKRÉBEN Szemed tükrében elmerülve szárnyal a képzeletem.

75

L. GÁL MÁRIA

Szíved mélyébe belevésve örökre a szerelmem. Szemed tükrében árnyak gyűltek. Szíved mélyében kihunyt a láng. Csak a képzeletem az, mely szárnyal tovább.

SZERELEM Szemedbe nézek, szívedbe látok, tudom m i t érzek, te, tudod, mit várok. Szebb éltet, reményt, m i talán boldogabb, haraggal irántad, soha nem száll le a Nap. Szelíd melegséged, izzó ölelésed, hittel vágyakozom, megőrizni téged.

76

L. GÁL MÁRIA

Szerelmed foglya, csak úgy lehetek, minden éjt, nappalt, veled tölthetek. Szerelmes szavakat, suttogva ejtek, aggódást, bánatot, szívembe rejtek. Szemedbe nézek, szívedbe látok, őszinte szerelmet, áhítva vágyok.

LÁTOMÁS Térdig gázoltam a széles folyamban a sima víztükörben arcod képmását kerestem, s a tudattól, hogy talán rátalálok, - remegőn remegtem. A hideg víz csontomig hatolt, lelkemet jéggé dermesztette a látomás elhomályosult, s a remegő érzés lassan elcsitult, képmásod, - árral lebegve elvonult.

77

LANTOS TÍMEA (TISZALÚC) PATTANÓ ÁGAK Nézd! Szikrát szór a Nap, s míg megpihen a tölgyek mohás derekán, tündérei tüzet raknak a sziklák titkos rejtekén. Mint, dallam kúszik pattanó ágak sóhaja, ha lerágja magáról téli kérgét az éledő remény. Március ez! Ki, csak nő lehet... Ha álmosan is, de lágy, illatos szőke fürtöket bontogat!

ESTI EGYPERCESEK BOLDOGSÁG Aranyfényű kalászra küld búzakék fényt az ég, lágyan forog könnyed lábak alatt a cigánykerék. S míg játszik a rózsák szirmában a szivárványpompás kis bogár, szerelemet vall az örök nyár.

78

LANTOS TÍMEA

FÉLELEM Arc nélkül bújik a húsba, és feszítve húz görbe vonalat az ajak, Mellkasban csikorog egy fékező tehervonat. BÁJ Langyos kéz csalogat, mosolyt barna szemek sarkába. SZERELEM Maga a remény, s önmagunkból való kivándorlás.

ZÁPOR UTÁN Napfényt csal szemébe tarka koszorút fon az égre, s míg gyengéd kéz simítja az ég finom ráncait, illatát szórja szét, a frissítő álomtól pislogó rét. M i l y színes is az újjászületés. mint hazug asszony dobja magára tarka köntösét, fest ezer színt a viharos nyár, hangok millióiban örömtáncot jár.

79

LANTOS TÍMEA

S láztól lüktetve, még folyik a könnye, s nem bánja bárki hallhatja szaggatott sóhaját, hisz tudja, szerelem ez őrült feloldozás.

FELTÁMADÁS Hány éjen át szárnyal a törékeny vágy, megrészegülve szakadt szárnyakat aggatnak szívekre a tisztító imák, mert ha kell csobban hit, s nem szegény ha kér örök feltámadást, hisz gyermeki szívekben ég a tavaszi sarjadás s pillák alatt húzódó fény. S csak fáradt talpak alatt vonyít az eldobott remény. Mert özönlik újra a tavaszi napsugár, s búg édesen az örök feltámadás.

80

LANTOS TÍMEA

EGY HÓVIRÁG ÁLMA Ne! ... még ne ébreszd fel a hófedte bércek álmát! Maradj még! Ne kérdezd miért. Hagyd nyitva ablakod és öleld fel fényt, szomjas lelkeddel kortyold az angyalod regéjét! Ne kérdezd miért! Ringj, s hagyd szédítsen a szárnyak őrült tánca, csak most még...kérlek! Bújjon lényünk hópelyhes ruhába.

81

LÁSZLÓ EDIT (JÁNOSHALMA) NEKED ÉS MINDENKINEK ÖNMAGAM PSZICHOLÓGUSA VAGYOK Ismerek egy kisfiút, aki különleges viselkedéséről lett híres szakmai körökben. Minden évfolyamban van néhány kirívóan másként viselkedő óvodás gyerek, de ilyennel még nem találkoztunk. Történetesen nem hozzám járt, pedig hosszú ideig azt hittem minden ordibálós, széket dobáló vagy lázgörcsöt, esetleg epilepsziás rohamot kapó, beszélni nem tudó gyerek, valamilyen okból pont hozzám kerül. Ez a fiú elhúzódott a többiektől, félrevonult, elbújt, láthatóan zavarták őt, a felnőttek millió kérdésére nem válaszolgatott. Vele született intel¬ ligenciával figyelte és értelmezte a körülötte zajló eseményeket. Egyáltalán nem kívánt együttműködni a többivel, csak elvolt a gondolataival, elzárkózott, bizalmatlan volt a környezetéhez. M i , akik évtizedek óta gyerekekkel foglalkozunk, mindjárt elemezni kezdtük a család felállását. 45 éves is volt már az anyja, amikor szülte, az apa 50 is elmúlt már. Az anya bátor önmagát vállalni merő nő volt mindig. Két nagy gyereke és unokája is van, a férjétől elvált. Több férfi is legyeskedett körülötte, a munkája is olyan, hogy sok emberrel kerül kapcsolatba. A kisgyereket megszülte és a pletyka szerint a három családos ember közül, aki kapcsolatban volt vele, az egyik felvállalta őt. A férfi elhagyta a családját, de nem él velük. Bonyolult érzelmi viszonyok alakultak k i a kisgyerek körül. Már iskolás, jól tanul, de egy különös allergiás viselkedés jellemző rá. Egy példa: a felnőtt nővérének, aki féltestvére, hasonló korú a kislánya, mint ő. Egyszer azt mondták arra, egy kis taknyos. Azóta nem hajlandó a közelében tartózkodni, csak minél távolabb szeretne tőle lenni, annyira ellenszenves lett neki, beégett az emlékezetébe ez a mondat, nem tud tőle 82

LÁSZLÓ EDIT

szabadulni. Nagyon vigyázniuk kell, milyen ítéletet alkotnak a körülötte levő emberek, mert mély nyomot hagy benne minden. A gyerekek mindent megéreznek, velünk, szüleikkel vannak lélekben, minden gondolatunkban, a szavaink, tetteink következményeinek első elszenvedői. A gyerekeket tervezni kell, szeretettel hívni, várni, nagy nyugalmat, figyelmet biztosítani az anyának. Vannak, akiknek meg kell tapasztalniuk dolgokat, mert különben nem tudják elképzelni milyen következményei lesznek azoknak, és olyanok is vannak, akik valamiért már tudják mindezt. Azt hallottam egy férfi, aki a te apád, valamikor nagyon szerelmes volt egy tőle idősebb nőbe, aki másnak lett a felesége. Soká nősült meg, tőle sokkal fiatalabb lányt vett el, anyukádat. Aztán elfogadtatta vele, ő mást szeret, csak akkor hajlandó vele lenni, ha elfogadja azt az állapotot, hogy tartják a kapcsolatot azzal a házaspárral, mert ő még gyereket nemzeni sem tud, ha a y

szerelme nincs jelen. így aztán mindent közösen csináltak. Nagyon behatárolták a vagyoni különbségek a párválasztást, ami abban az időben sokat számított, s volt bőr a képén úgy intézni a dolgokat, a fiatal menyasszonyát odaadta annak a sokkal idősebb embernek cserébe. Mindez megtörtént, a résztvevők közül senki nem tudott, vagy nem akart nemet mondani. Amikor maghalt az első gyerekük, akkor derült k i mit csinálnak. Kié volt és miben, miért halt meg, nem tudhatom. Ennyire önző és tehetetlen némely ember, csak a saját jólétére gondol, azt hiszi jónak, ami neki tetszik, a másik meg mindent eltűr. Mindenért a nőket tartották bűnösnek, még azért is, ami más hibája. Nem jó, ha még véleményt sem mondhatnak, annyira elnyomják őket. Amikor a szülők az anyagi javak és egyéb érdekek érvényesítésére használták a gyerekeiket, regénybe illő bonyodalmak jöttek létre. No, de még abba is beleszólt később az apa, ami egyéni gusztus dolga. A menyeit is birtokolta? Csak a nődről tudom elképzelni, aki tovább bolondította a családot. Már ő is őt akarta, és a tágabb 83

LÁSZLÓ EDIT

családnak kellett beavatkoznia, el kellett vinni innen azt a nőt, mert a második lány, tőle van. Apád olyanná vált, amit faragtak belőle. Te utánoztad apádat, a tükörképe vagy, aztán a testvéred erőszakosságát, a barátod ordibálását, és azóta, aki uralkodott rajtad mindenki jellemző viselkedését. Lehet ezt gyógyítani, ami nem káros az emlékezetre, a szervezetre? Elvitted fölnevelni a testvéredet, akit a melléd tett nő szült az apádnak. Nevet adtál neki és a másik két lánynak is. A k i itt maradt, volt rossz, te jó vagy, igazi lovag. Tudom ronda dolgokat mondtak rólam, kihasználva az állapotodat és kábítószer függővé tettek, azzal zsaroltak. Most jövök csak rá, mindenből kimaradtam, gyengének találtál, pedig az igazamért, és a védelmed érdekében tűzbe mentem volna, ha sejtem m i történik. Ezért aztán mindenki becsapott. Az öreg különösen jól járt, mert vadmacskával nem érdemes kezdeni. Ha tudom mivel állok szemben, sokkal erősebb vagyok. A gonosz erők mindig lesből, zavart keltve támadnak. Apád olyan staférunggal látott el, amiről megint csak nem tudtam. Persze, nem tetszettem neki, a tisztességes környezetemmel, és akit nem lehet rábeszélni egy istennek sem valamire, amit nem akar, arra mindenki haragszik, rossz hírét keltik. Pedig önállóan gondolkodó emberekre van szükség, olyan kis fityfirittyre, aki ha rögtön nem is tudja, mit kell csinálni, de azt azért igen, mit nem szeretne. Őt is a szülei, az előítéletek és a túlzott elvárások tették tönkre. Az önzést pedig folyamatosan lefaragják a jó szülők, fáradságos munkával, neveléssel, aki ért hozzá. Miért kell szót fogadni, ha az ember nem ért egyet azzal, amit kérnek tőle? Tilos szót fogadni akkor! Magyarázza k i magát, kérjen segítséget, és ne hagyja magára erőszakolni más véleményét. Ha azt mondják, ugorj a kútba, nem kell megtenni, de mondogatni sem szabad, mert akinek súlyos lelki bánata van, elkeseredésében még tényleg megteszi. A barátod gyerekként ezt mondta a nénjének, akit eltiltottak a szerelmétől és belefulladt a kútba. Őt is megnyomorította ez a tragédia, annyira, kényszeresen, sokszor megpróbálta másokkal is

84

LÁSZLÓ EDIT

megtetetni. Rám még mindig nagyon haragszik, hogy nem fogadtam szót, sőt, visszaordítottam neki, amikor azt mondta, majd elvesz tőlem valamit. Sajnálom az őrülteket, de velem ne szórakozzanak. Villon sem akar többé őrült lenni, azt mondta. Tévedésben van az, aki azt hiszi, a szerelmet butaságokkal kell bizonyítani. Az élet bizonyítja kinek volt igaza, az ártatlan még él. A bántást ne tűrje senki, az bűnhődjön, aki okozta, had szégyellje magát. A gyerek mindent megérez, tudat alatti érzések, hangok, szagok, minden érzékeléssel kapcsolatos emlék van bennünk, melyek viselkedésünkben, környezetünkhöz való viszonyunk¬ ban nyilvánulnak meg. Az őszinte emberi érzések a legnagyobb kincseink, amit nem tékozolhatunk el, s bűn másokat saját önző célok érdekében kihasználni, befolyásolni, eltántorítani, megaka¬ dályozni, ami kiteljesedésüket gátolja. Egy fiú gyereknek, amikor kétszeresen kell megélnie az apja elutasítását, mert az azt hiszi talán a másik férfitól született, s lemondott róla már a kezdet előtt. A másik férfi is éppen ezt gondolta róla, hisz őt csak megkérték egy kis segítségre. Két apa közül, egy sem vállalt egészen. Egy családban éltetek, mégis kitaszítottnak érezted magad, e dolgok miatt. A családodban levő kényszerítés bűn, betegséged a szüleid és a környezet kimondott szavainak, és k i nem mondott gondolatainak tükröződése. Milyen kár, hogy mindenről, ami szokás a családodban, nem beszéltél nekem. Egyszer meghallottam, valaki mondta, apránként a többi eseménnyel együtt, s mivel nem tudtam kapcsolatot létesíteni, se megkérdezni, elszörnyülködtem és a tudatalattimba gyömö¬ szöltem. Harminc év alatt, sok történetet hall az ember. A k i t bánt a környezet, azonnal menjen el onnan. Borzasztó, hogy neked a családod volt a bántó közeged elsősorban. Az a hely is éppen olyan, nem tudsz szakítani a hagyományokkal. Légy erős és szabadulj el! Küzd le a fóbiádat, amit velem kapcsolatban kialakítottak, azt is! Ennyi idő alatt fakulhatott. 85

LÁSZLÓ EDIT y

En nyugodt életet akartam, meg is kaptam, igaz, nagy árat fizettem érte. Ha tudsz emlékezni egy régi-régi beszélgetésre, eszedbe juthat. Kétszer is azt mondtad nekem, téged csak egy dolog érdekel. Ez a baj forrása. Akkor és úgy bántottak, amikor a legérzékenyebb voltál. Próbálj meg változni! Sok értékes dolog van az életben, sorrendet kell tenni köztük. Hát nem egyszerűbb volna a középkori szokásoktól, görcsös kötelezőségektől megtisztítani a világot, és a jövő nemzedékek érdekében őszinteségre, szeretetre váltani a kibúvókat, megalapozva ezzel az jövőnket, mert a lelki béke és jóság eredménye az egészség és szépség. Ha tisztességes, őszinte emberek vettek volna körül, azt utánoztad volna és sokkal jobb életed lehetett volna. Olyan nagyot vétkeztek, olyan sokszor az Isten szolgái az emberek ellen, talán azért volt apád előtt olyan nagy bűn tisztességesnek lenni. Az ő világában a nő élvezeti értékét csökkenti, ha első alkalommal nem teljesít úgy, mint a sarkon álló magát áruló szajha. Ezért aztán megalázást érdemel? A k i hagyta magát azt szépnek mondták, aki nem azt lecsúnyázták, lebüdösözték. Most már értem, ők vittek el beavatni téged az y

olyanokhoz. Nálatok ez a szokás? Nem is sejtettem. Érzéketlen ember volt, ezt adta tovább, mert nem volt, aki megakadályozta volna ebben. Akadályok pedig kellenek! Láttam őt a templom előtt, amikor már idős és beteg volt, magában, beszélt, hadonászott. Arra gondoltam verekszik a szellemekkel, veled már nem bírt, messzire mentél. Az emberek nem ismerik már felénk a böjtöt, majd másként jutnak hozzá. Szerencsém, akadt ember, akinek a tapasztalatlanság nem okozott problémát, még örült is neki. Kifordult a világotok magából, ha először élvezni akarjátok a semmit, nézegettétek kire hasonlít a három véletlen gyerek, azok aztán anyjukkal együtt rád telepedtek, te voltál a leggyengébb láncszem. Láttam őket, az első lány a zoltánoké, a második az apádé, a harmadik azé, aki első királyunknak képzeli magát, az apja keze Amerikába már nem ért el. A 86

LÁSZLÓ EDIT

többire nyilván nem volt fogékony a nő. A teremtő a lányok arcára írta k i az apjuk, hogy tovább ne zsarolhassanak téged miattuk. Elég sok idő, egy emberöltő, ami eddig eltelt. Képzeld, az enyém hasonlít rád legjobban, a lelke tőled származik, azért van ez. Nekem adták, mert tudták tisztességes helyen, szeretetben kell felnőnie, ne szenvedjen annyit, mint korábban, amikor öngyilkos lett az anyja az apja miatt. Bűnhődni kellett azért is. A madarak s minden más állat is tudja, először fészket rakunk a párunkkal, utána élvezzük a páros életet, mert a felnőtt ember, aki felelősségteljes szülő, tudja, a gyermek a legfontosabb, az ő egészséges fejlődése érdekében minden áldozatot érdemes és kell meghozni. Gyerekként nem szabad gyereket vállalni, az a szülő bűne, nem tanított meg alapvető dolgot a csemetéjével. A k i maga sem tudja m i a helyes, az megtanítani sem tudja, ez a baj. A k i másnak kéretlenül pottyantgatja a gyerekeit az nem a gólya, hanem a te cigány asszonyod, aki megélhetésből teszi mindezt, miközben mást hazudik. Mindenkinek kitárta a rózsáját jó pénzért, neked meg lelkiismeret furdalás nélkül beadta a kábítószert. Ha meghalsz netán, olyan érzéketlen, nem is bánja, majd keres másik hozzád hasonlót magának, aki kielégíti. A fajtája a mának él, nem tervezget. Ne várd meg, amíg a változó korba ér, mert lehet, eszébe jutnak majd a fiatalkori bűnei és megbolondul, persze csak akkor, ha van lelkiismerete. Azt asszisztálják végig azok, akikkel jót tett. Te nem tartozol közéjük. Ha olyan depressziós vagy, mint ahogy hallottam, akkor nem érzed jól magad, csak most még nem tudsz változtatni a sorsodon. Tedd meg minél hamarabb, ne várd meg az öregkort, mert tőle akár éhen is halhatsz. Ha nem tudnak hasznot húzni belőled, elvernek onnan valamilyen indokkal, s mehetsz a szabad ég alá, ha velük vagy még egyáltalán. Sikerült rendes asszonyt faragni belőle? Nagyon nagy honvágyad lehet, és nem tudsz hová hazajönni. A nagyszüleim házát odaadom, ha elfogadod.

87

LÁSZLÓ EDIT

Tudom mindent megcsináltál, amit mondtak neked, had lássák m i lesz az eredménye az ötleteiknek. Így akartad megvédeni őket önmaguktól, föláldoztad magad a tanulásuk érdekében. Mondtad nekem egyszer, fel kellene jelenteni a testvéred, de mégis bizonytalan voltál az iránta érzett szeretet miatt, amit meg sem érdemelt a viselkedése miatt. Kimondhatatlanul sajnálom, hogy nem tettem meg, de amilyen világ volt akkor, falra hányt borsó lett volna, nem volt protekcióm, s k i hitt volna egy ilyennek. Mégis legalább megpróbáltam volna, akkor a lelkiismeretem most nem háborogna ennyire. Sok dolgot kell feltárnom, amihez idő és tapasztalat kell, úgy, mint neked. Miután beadták neked azt a szert, amitől megbetegedtél, magadra maradtál. Rászoktattak a kábítószerre, azzal zsaroltak aztán, azért mondtad, hogy mentálisan beteg vagy, ennek már 18 éve. Nem értettem miért viselkedtél úgy, a vonaton. Teljesen félreérthetőek voltak a szavaid, akaratod ellenére jöttek k i úgy belőled. Azt ismételgetted, amit mondtak neked. A nővel nem értitek egymás nyelvét. Kivel tudtad megértetni magad Amerikában? A törvény hiányos két helyen is, ahol összeadják azokat, akik nem beszélnek és írnak egy nyelvet. Nem elég egy aláírás sem. Aztán már nem találkoztunk és csak most 32 év után jöttem rá, mit tettek veled. Írjál, mert ettől, most én tekeredek be. Már feljelentettem mindenkit, de még nem értik, fasizmussal állunk szemben. Ha nem írsz, azt úgy veszem: bajban vagy. Addig, amíg ugyanazok a játékszabályok, addig ugyanaz a játék folyik, hiába adnak más nevet neki. Tenni kell mindenkinek azért, hogy kölcsönös tiszteletben és meg­ becsülésben részesüljön. A k i t nem ismernek, azt a szüleiről, a vagyoni helyzetéből ítélik meg. Olyan lesz a családod, amilyen jellemű nőt vettél el; jó azoknak, akik egymás közelében nőnek fel. Ismerek egy férfit, aki hasonló kórral küzd, mint te, de ő egyszerű parasztnak született és nem bántalmazták, rendes családja van. A rendőrfőnök is azt mondta, engem el kellett volna venni a szüleimtől. Kevesebbet tudott, mint én, benne

88

LÁSZLÓ EDIT

volt a fiával együtt a megrontásban. Egyre több ember kerülhet hasonló helyzetbe, s komoly védelmet kell számukra biztosítani. Csak akkor tudjuk megvédeni őket, ha felismerjük ezt az állapotot, és értjük m i okozta. Egyet értesz velem? Nem csaplak be. Az embernek megélhetési kényszere van folya¬ matosan, a fiatalság tapasztalatlanságával, naivitásával rendelkezik csak, nem t u d ellenállni, mert nincs elég ismerete sokféle dologról. Ezért ne ugorjunk mindjárt első szóra, gondoljuk meg milyen következményekkel számolhatunk. Ha már szülőben, testvérben sem lehet bízni, akkor kiben? Zsarolni soha ne hagyjuk magunkat, sokkal jobb, ha kiderül az igazság! H a d szörnyülködjenek az emberek, tanulnak valamit közben. Sokkal jobb más kárán tanulni, mint a sajátunkén! Ugye? Remélem jól vagy, látsz is hallasz is! Válaszolhatnál! A m i életünk a jó és a rossz harca. Bizonyítani kell az igaz szerelem erejét. Az igaz szerelem nem követel olyat, ami imádata tárgyának rossz, vagy veszélyezteti őt. Nem kell neki ajzószer, hisz anélkül is megőrül érte, s dehogy adja oda másnak használatra, ölni tudna, ha valaki csak ránéz. A k i mégis ilyet tesz, rabszolga, vagy rabszolgatartó. Táncoltattad az asszonyt, asszonyokat vagy ők téged?- a lagziban. Nem szerelem az, ha azt mondják ugyanolyan. A neve az csak mindahánynak. Nem hasonlítunk semmiben, ellentétei vagyunk egymásnak. Az csak pótlék, kényszeres pótcselekvés¬ sel. Betegséged miatt képtelen voltál gyereket nemzeni. Még olyat is mondott valaki, ő süketnéma azért kellett elkísérned. Hát az nem mindennapi dolog, ha ez az igazság, és te bevállaltad a többiek sarát is. Önmagad börtönében vagy, a fóbiáiddal, rád ragasztott szokásaiddal, ha még mindig nem tudsz szabadulni, rabszolgává tettek. Azért voltál olyan rekedt, és sírós. A templomban van a képed, gyere el, nézd meg, megszabadulhatsz ott. Arra emlékeztél, nagyon régen mindig sírtam, azt vártad. Az volt a beszédem akkor, most az a nő tette. Mást kellett elvinned. Becsaptak téged, azt mondták én vagyok. Annyira beteg voltál, elvették az akaratod, gépként kezeltek,

89

LÁSZLÓ EDIT

közömbössé tettek. Csak a lázadó viselkedésed, rugdalózásod mutatja, nem akarsz velük lenni, kihasználnak. Úgy teszel jót, hogy mindenki rossznak hisz. Az állapotod miatt tudtak kihasználni, aztán a bűneiket a tiédnek mondták. A fasizmus a családodban van. Remélem sokkal jobban vagy azóta, jó fotós vagy és náci vadász, de ha nem, hát az sem baj, fő, hogy élsz. Az élet mégis jobb a sötétségnél, ahonnan jöttünk. Te ismered az univerzum törvényeit, hallod a hangot, látod a jövőt, irányít téged. Eljön az idő, amikor erre küldenek. @4/20, 4:20 Változik a világ, változunk mindannyian. Azt mondtad fel kell nőni. Felnőttél? y

En igyekszem. Felejtsük el a rosszat! Találkozzunk! Talán élünk még egy darabig.

90

LÁSZLÓ KLÁRA (TATABÁNYA) ŐSZI IDILL Odakint utolsókat rúgta az ősz, az erdő színorgiát rendezett, Szél osont a fenyők csúcsai fölött, a fák alá aranytallérokat hintett. Az ősz ezernyi színben pompázott, sárga, rózsaszín, vörös, barna, Akár egy képzeletbeli nagy paletta, csodás színekben ragyogtak a lombok, A fenyők sötétek, haragos zöldek, rád gondolva, belehallgattam a csöndbe. Az ősz halálcsókja érintette a fákat, mint kikevert színek árnyai ragyogtak, Sikított lelkem a néma csendben..., megéreztem az idő múlását hirtelen. Álca volt a mindent elborító homály, bőröm alatt ott lapult a v á g y . , Láttam lelkedet, engem ölelget, hol lila lombú bokrok ragyogtak az őszben.

BÁNAT Hullanak csendben a percek, a bánat némán száll tova, Ezer fájdalom közt szerettelek, sorsom így lett megírva. Álom szememre nem j ö t t . , a boldogság emlékét őrzöm. Elmúltak a kemény reménységű napok, zörögve csörtetnek a p i l l a n a t o k . , 91

LÁSZLÓ KLÁRA

Hozzám tévedt a fekete árnyú bánat, koloncként cipelem minden vágyam. Emlékeink hamvait szórom eléd, sajgó szívemben kialszik a f é n y . , Némán ülsz fájó l e l k e m b e n . , te vagy a vágtató jaj, a hiányjel!

MIKOR JÖTTEL... Mikor jöttél... a tó zenélt, az égbolt muzsikált, Dallamokat szült a föld, az erdő, fenyőágak zenéltek láthatatlan billentyűkön, A dallam mókusként szaladt a fák törzsén, én láttam a zenét: Vörösben., kékben., napsugárban, robbanó z ö l d b e n . , mikor jöttél felém !

A LELEK CSÓKJA Csókolni nemcsak ajkakkal lehet, a lélek csókja szenvedélyesebb, Mint bármely é r i n t é s . , mely lehet édesen izgató, Csalfa, szenvedélyes, csábító, vagy könnyes r e m é n y s é g . !

92

LEÁNYVÁRI ADRIENN (MISKOLC) HAJNAL Dereng hajnalfény már, s ébred künn a város, ismét megcsodálom, mint suhan a tájon. Vad rohanás helyett picikét megállnék nézni a kelő nap megannyi új színét. Szomszéd rádió szól, kávéillat terjeng. Kócos falevelek álmosan figyelnek. Korai órában megállóban várok. Villanyoszlop bólint: Jó reggelt kívánok!

TÜKÖRKÉP (FOTÓ)

93

LEÁNYVÁRI A D R I E N N

ÁLOMMANÓ Lelkem minden kívánsága, kicsi fiam, érted szól ma. Figyelem, amint szemedre Álommanó kincsét szórja. Éppen csak, hogy elaludtál, s Álomország felé szállva álomporként hullik reád Manóföldnek száz csodája. Pillácskáid megrebbennek, szóra nyitnád picike szád, s édes arcod szegletébe mosolyt csal ez a kis zsivány. Tudja minden kicsi gyerek: Álommanó játszik veled. Én meg egyre csak azt lesem, hogyan alszol édesdeden.

PILLESZÁRNYON (FOTÓ)

94

LEÁNYVÁRI A D R I E N N

ŐSZ TÜNDÉR Piros-barna köntösbe öltözik az őszi táj, sárguló lombkoronán vígan dalol száz madár. Színes levelet hullajt lassan minden kicsi ág, magasló fa odvába szorgos mókus szaladgál. Napsugárban úszik még ez a sokszínű világ, kirándulni hív minden hegy, völgy, orom, bérc és vár. Fenyőerdő sűrűjén egy vaddisznó csorda jár, avartakaróra lép szarvas, őzbak, rókapár. Erdő-mező érlel most ízes, édes kincseket, s ősz tündére táncot lejt a szikrázó bérceken.

SZEMLÉLŐDÉS (FOTÓ)

95

LEÁNYVÁRI A D R I E N N

ÉBREDŐ TERMÉSZET II. Látod virágok színpompás szirmát, látod fűszálak harmatos álmát. Érzed a szellő lágy libbenését, érzed a tavasz friss ölelését. Hallod a fáknak hűs susogását, hallod madárkák víg dalolását. Ismered már a rovarok népét, ismered mind a kis kövek fényét. Tudod, mitől „táj" reggel e környék, tudod, miért is ébred e szépség. Tudom, hogy érted nyílok virágba, s tudom, hogy várod a holnapokat...

9 6

LEÁNYVÁRI A D R I E N N

REPEDŐ JÉG Jégpáncélba bújva lelkedet véded, de nyitott álarc alá szívem beengeded. Reped a jégtábla, s látom felvillanni kikacsintó, vidám kis napsugaraid. Színes csodát festve álmodom világom, csókod, s ölelésed minden percben vágyom. Közeledben lenni mosolyt csal arcomra, szemeidbe veszve nyugodt vagyok újra. Minden, m i a múlté, szertefoszlik egyszer, háborgó víz után csendes lesz a tenger. Az, aki szeret, tán sebet kaphat újra, de tudom, hogy érzed, lépned kell az útra.

HAVASI GYOPÁROK (FOTÓ)

97

LEÁNYVÁRI A D R I E N N

REÁM TALÁLTÁL Napsugár játszik a szikrázó bérceken, tigrisként ugrik a tájra sejtelmesen. Lelkem édes dalát zúgva zengik a fák, szívem a szívedhez végre hazatalál. Arcod kontúrjai sok-sok száz virágon, egyek vagyunk immár ezen a világon. Magam képét látom csillogó szemedben, benned megtaláltam kincsem, mit kerestem. Kis madaram veled újra szabadon száll, boldogságban úszom, mert reám találtál.

98

LEÁNYVÁRI A D R I E N N

H A ITT VAGY VELEM... Ha itt vagy velem, minden más: nekem nyílik sok színes virág. Ha itt vagy velem, minden szép: kristálytiszta az azúrkék ég. Ha itt vagy velem, minden jó: szellő ringat tavon kis hajót. Ha itt vagy velem, tudom már: velem dalol Pacsirta madár, ha itt vagy velem.

GYÖNGYSZEM (FOTÓ)

99

LEÁNYVÁRI A D R I E N N

ÖRÖK ÜNNEP Hófedte tájon meghitt karácsony, kis fenyőfákon ezer fény táncol. Meleg szobában gyertya a tálban, béke a földön örökre jöjjön. Szemedbe nézek, s mennyekig érek: mert m i megőrizzük szívünkben e lángot.

SZÉKELYFÖLDÖN (FOTÓ)

100

LESKÓ IMRE (TARCAL) A SZMOG SÓHAJA Ködpárna nyújtózkodik el a tájon. Reggel kandikál k i a hajnal mögül. Didergő ágakon reszkető madarak Serege még elő se bújt, nem örül. Dérszegélyű falevelek ragaszkodnak Nyártól bérelt picinyke helyhez, Ágak lombtól már nem roskadoznak, Szerepváltás fagyos földnek kedvez. Szellő se mozdul, lustán kél a Nap, Erőtlen, bágyadt, haldokló a táj még. Falak közt, védelem alatt életre kap Dolgos, reménykedő, jövőt váró pórnép. Feltörnek az övezet sötét gázai, Kémények slukkja a mérges szmog, Míg bemelegednek családok házai, Kint zilál a tüdő, a szív szorongva dobog.

A TRABANTOM Angyalok szállnak az Égen, párnás felhők között szépen. Nekem nincsen csak Trabantom, A Trabantom attributum.

\ 101 \

LESKÓ IMRE

Lehet Mercedesz, vagy Volvó, Esetleg azokhoz hasonló, M i n d fennakad rögös parton, A Trabantom attribútum. Jöhet forró nyár, vagy tél is, Mikor más kocsi henyél is, Megy a Trabant árkon-bokron, A Trabantom attribútum. y

Hála a „Keleti Égnek". y

Ez a kocsi így is német! Fel nem emelem a hangom, A Trabantom attribútum. Mondaná Nicky Lauda, Ez egy kényelmes kaloda. Megállja a helyét: punk-tum! A Trabantom attributum Megveregetem a hátát, Meghálálja a „takarmányt"! Pedig közeleg a búcsum, A Trabantom attributum.

\ 102 \

LINDÁK MIHÁLY (1949-2004) SZÜLETÉSNAPRA Elmúlt egy év és öregebb lettél újra, fiatalságod már nem tér vissza soha. Elérkezett a leltárkészítés ideje, vess számot azzal, m i volt életed értelme! Születtem, éltem, szerettem és öntudatra ébredtem. A lassan elkopó évek eltörlik az emlékeket. A barátok lassan elfogynak, csak a leghűségesebbek maradnak. Barátság, hűség, szerelem, nyugalmam végre meglelem. A mindent átható értelem nem más csak álca, félelem. A gyors érzelmi változások, válságok és fellángolások jelentik az érző emberi lényt, a mindent átható, beragyogó fényt. Az idő lassan lejár, a tollat leteszed, a homokórán az utolsó szem lepereg. Por a porhoz, rög a röghöz, megszűnik minden, m i lekötöz. Lelked felszabadultan szárnyal, mint a friss, tavaszi madárdal.

\ 103 \

LUKÁCSNÉ EMMIKE (MISKOLC) ITT A Z ŐSZ - A SZÜRET Nem hallom már lovaskocsik zajos futását, Emlékeim már-már lassan elmosták. Várva-várt szüret - gyermek zajongások, a szőlőhegyek, mosolygó lankások. Dalolnak a lányok, szólnak fiúk után, Hozzátok a puttonyt, mert vödröt nem bírom már. Telik a szekéren álló hordó, A gazda öröme várva-várt. Örül a gazda, jó a termés, lesz jó bor, lesz mosoly minden pohár bortól. Szomszédok, barátok, fiatalok, vének, Köszönöm, hogy engem megtiszteltetek. Vessétek a fáradságot, nemcsak mint barátok, Családomra, Rátok, mindig számíthatok, hogy a levéből együtt kortyolhassunk. Szeretném a jövőt nagyon szépnek látni Méltóképpen leülni, megpihenni, várni. Tőkék árnyékában, el-eltöprengeni, lesz-e még tavasz, k i még rügyet fakaszt.

LÉGY BOLDOG. Szép májusi napon jöttél a világra, y

y

És lettél Édesanyád legdrágább gyémántja. A nap a kék égről vidáman ragyogott, A sok-sok kismadár vidáman trillázott. 104

LUKÁCSNÉ EMMIKE

Azóta kedvesem, egy jó pár év eltelt. A vén nap az égen olyan sokszor felkelt, Más országban élsz most, elkerültél innen, De a szíved nem lett idegen mégsem. Hazahúz a szíved drága jó Anyádhoz, így sohasem lehetsz hűtlen e hazához. Hogy te vagy nekem, köszönöm hálával, y

Figyelj most énreám, Édesanyád lánya! Tudom, most van a születésed napja, Fogadd jó kívánságom, eljuttatom arra. Köszöntődalt küldök, sok-sok kismadárral, A langyos szellővel, a nap sugarával. Születésnapodra azt kívánom Néked, Legyél nagyon boldog egész életedben! Szerető Édesanyád!

ÍRJ... Hogyha örülsz... Hogyha búsulsz... Ha boldog vagy...

y

írj. y

írj.

y

írj.

y

Ha csalódtál...

írj.

Hogyha szeretsz.

írj.

Hogyha gyűlölsz.

írj.

Ha szeretnek.

írj.

y

y

y

y

Ha gyűlölnek. írj. Hogyha sorsod nem jól megy. Ha az sem megy. Hívj!!!

105

Sírj.

LUKÁCSNÉ EMMIKE

FÁZNAK A FÁK... Szomorúan nézem erkélyemről, a hegyoldalon fáznak a fák. Levették még ősszel a divatos ruhát, bíztak abba, hogy kapnak fehér ruhát. Sajnos fehér ruha nem érkezett meg, a fák hiába várták, nem rázta a jó öreg télapó a fehér szakállát. Zörgő ágaikat a nagy szél ütögette ők tűrték békével, ezt a sors rendelte. De bízunk benne, jön a kikelet, kezdenek rügyezni, élni, új ruhát ölteni. Nem szomorkodnak már, tudnak boldogok lenni, fehér ruha helyett, gyönyörű zöldet ölteni. Pompáznak a fénybe új erőre kapva, sok-sok boldogságot, nyugalmat adva. Már nem nézem szomorú sorsukat, lelkembe békét hoztak, nyugalmat. Emberek! Ne bántsátok a fát, ne törjétek le ágát, virágát. Védjétek, óvjátok minden hajtását, mert ők azért vannak, hogy az embert szolgálják! Gyönyörűséget hoznak életünkbe, hálából őrizzük meg az utókornak őket.

106

LUKÁCSNÉ EMMIKE

M I N D E N ELMÚLIK! Minden elmúlik -, nehezen látod, de elmúlik a kedves fiatalságod. Jönnek bajok-gondok, betegségek, talán te elmész az út másik oldalán! Hitet adott Isten végig küzdeni, Bajban, betegségben Tefeléd fordulni. Amikor teheted, lelked válságban van yy

Ő segít - én megnyugszom, szívem ugyan fáj, de ez már csak vágy! Te hoztál vissza háromszor is engem, így láttad jónak, hogy szolgáljalak téged. Szeretnélek még téged és mindenkit szolgálni e Földön Elmenni akkor, mikor Te vársz odaát az élet túlsó-békés oldalán! Köszönöm a rövid földi életemet szolgáljon például minden jó embernek! Lelkem szomorú - szerettem volna még tenni sok-sok mindent embertársaimért! Hogy méltó legyek földi boldogságomért! Ugyan az kevés volt, de azt is köszönöm, így lelkem megnyugszik, ez lesz én örömöm.

„VÁRTAM RÁ" Verseim, ha megjelennek Engem nagyon boldoggá tesznek Nem tudtam mit jelent írni 107

LUKÁCSNÉ EMMIKE

de most már tudom leírni azt, ami lelkemből fakad Boldoggá tenni nemcsak saját magam. Leírni azt, amit kimondani oly nehéz Nyelvem elnémul - nem tudom miért?! Kinek idős korára adta meg a sors, hogy leírja amit elmúlt Sors, mert ő diktál - nekem csak le kell írni és gondozni Őt! Szeretném még nagyon soká formázni Őt Legyen majd az utókornak kedves Ő Ő kivel oly késő találkoztam és mint elveszettnek hitt gyermeket megtaláltam! Tudtam mindig, valami hiányzik, csak eldönteni kellett, Ő az igazi?! Tudom Ő az k i elkísér míg élek Erőt ad, hogy boldog legyek véle! Ha életem vége közeleg, lehajlik hozzám és megnyugtat kegyesen! Legyen kicsi versem egy-egy tanulság Nem múlik el élet, ha segít (az írás)! írás egyenlő szeretet és béke - lelked mélyén igyekezz, hogy ezt megérjed! Minden jó barátnak szívből kívánom Legyen élete - boldogság - egészség és álom!

108

MAJORVÁRY SZABÓ SÁNDOR (KOMJÁTI)

AKT HOLDFÉNYBEN (FESTMÉNY)

109

MAJORVÁRY SZABÓ SÁNDOR

AKT BOROSPOHÁRRAL (FESTMÉNY)

NYILAZÓ AKT (FESTMÉNY)

110

MOHÁCSI JÓZSEFNÉ ZSÓKA (MISKOLC) GONDOLATOM FOGSÁGÁBAN

y

Az együtt töltött életünk hosszú útján Mindig erős biztos támaszom voltál. De váratlanul végleg itt hagytál és

Átmentél az ismeretlen sötétség kapuján. Azóta is mindig kereslek, kutatlak S mindenkiben téged látni akarlak. Már többé nem fogod féltve a kezem Hát nem érzed, hogy mennyire hiányzol nekem? Isten veled kora tavasz, borús ég alatt. Már nem látlak többé a virágok nyílásában Nem hallom többé hangodat A kis énekes madarak dalában. Isten Veled, régi szép tavasz A borult ég alatt!

ÚJ U T A K O N y

y

Ó figyelt az Úr engem, Mikor egyedül maradtam, Idegen utakon jártam egymagamban. A régi utamon soha nem vezetett, Míg lázadó szívem Össze nem törte a szeretet.

111

MOHÁCSI JÓZSEFNÉ ZSÓKA

Egyszerre csak elgyengült a lelkem A nagy tehertől, yy

y

S Ő, az Ur, fényként tekintett rám A végtelenből. y

Uj erőt kapva indultam el újra, Rögtön tudtam, hogy hova y

y

És merre visz már az utam. „Ámen." A Z ÉJFÉLI FÉNY Langyos nyári éjszaka volt, olyan ragyogó fény volt, mintha nappal lett volna. A hatodéves, végzős orvostanhallgató Ruben leszállt a vonatról és sietve igyekezett hazafelé. Hatalmas, nehéz táskát cipelve haza megállt pihenni. Észrevette, hogy az állomás mellett lévő sötét bokrok között egy fény villant fel, és egy sötét alakot vélt felfedezni. Egy darabig álldogált, majd belezuhant a bokorba. Nagy nehezen feltápászkodott és imbolyogva, tétovázva 2-3 lépést tett előre, és újból elesett. Ruben nem látta, hogy férfi-e vagy nő, kezében újból felvillant a fény a holdfényben. Ruben sietett volna hazafelé a busz járathoz, de felébredt benne a jövendőbeli orvos lelkiismerete, hogy hátha segítségre van szüksége. Odasietett és erős kézzel galléron ragadta a fekete férfiruhába öltözött alakot, és nagy lendülettel kihúzta a járdára, és padra fektetve vette észre, hogy az arca tiszta vérben van. Ruben fogta a mobilját, és mentőt hívott. Ruben letörölte a sérült arcát: egy fiatal szőke nő, kezében egy vodkás üveg, zsebében két fecskendő, drog és 2-3 féle gyógyszer. Valahol kutya ugatott. A templom tornya éppen éjfélt kongatott, majd ismét csönd lett.

112

MOHÁCSI JÓZSEFNÉ ZSÓKA

A fiatal nő váratlanul felült, majd visszahanyatlott. Az állomásra egy újabb vonat robogott be. Ruben kérdezgetni akarta a nőt, de az nem felelt. Hirtelen a mentő szirénája sikoltott fel, jelezve, hogy meg¬ érkezett. Ruben röviden elmondta m i történt, megkérdezte, hogy hová viszik, majd elköszönt és elment. Ruben tudta, hogy édesanyja már nagyon várta. Másnap délig aludt, csak harmadik nap reggel indult útnak, hogy m i történt a betegével. A nőt a drogambulanciáról már átvitték a belgyógyászatra, így átment ő is oda. - Bocsánat, én keresek valakit, de nem tudom, hogy kit. A sarokból egy csínos, szép arcú, szőke fiatal nő állt fel. - Azt hiszem engem keres, a mentősök jelezték, hogy keresni fog valaki. Kiültek a folyosóra beszélgetni. Ruben kíváncsi tekintettel nézett a nő szemébe, a lány elpirult, és lehajtotta a fejét. - Debi vagyok. Pécsen tanulok, negyedéves orvostan¬ hallgató. Hallottam, hogy köszönettel tartozom - mondta igen kellemes, lágy hangon. - Remélem hasonló cselekedete nem lesz többé - mondta Ruben. Debi nem válaszolt, majd beszélni kezdett. y

- Édesanyám rákos beteg lett, műtét után 3 hónapra váratlanul meghalt. Temetésén tudtam meg, hogy Apukámnak szeretője volt, van, s majd nősülni akar. Háromszorosan be akartam biztosítani magam: gyógyszer, drog és vodka. - Tehát öngyilkos akart lenni? - Igen! De kész ennyi, soha többé! - Remélem erős lesz, és ez soha többé nem fordul elő! Egy új életet kezdjen önállóan, most már egyedül. Mindenre van kiút, van gyógyulás, ha akarjuk. Ha nincs akarat, az út a mélységbe vezet. Nos Debi, ha élni és tanulni szeretne, akkor egy év múlva megkeresem, és megkérdezem sikerült-e? Magam is orvostanhallgató vagyok Szegeden. Debi felállt és kezet nyújtott a férfinek, és azt mondta: 113

1

MOHÁCSI JÓZSEFNÉ ZSÓKA

- Akkor szervusz Ruben, ígérem erős leszek, és tanulni akarok, még ha szorongok vagy elcsüggedek is, ígérem! - Rendben Debi, akkor egy év múlva visszajövök. - S sarkon fordult, otthagyva a megdöbbent lányt.

ÖRÖMUJJONGÁS Örkény István egyperces novelláit olvasgattam, meglepett például a Vallomás, az Új lakó, a Változatok és az Emlékkönyvembe. Őszintén elszomorított, mert úgy éreztem, hogy én nem tudnék egyperces novellát olyat írni, aminek mondanivalója is legyen. Mindenesetre megpróbálom magam is, hátha sikerül. Vasárnapi utazásom idején, már éppen esteledni kezdett és elnéztem a vonat ablakából, hogy olyan gyönyörű bíbor színbe öltözött a lenyugodni készülő nap, ahogy lassan eltűnt a fák lombjai között. Egy zsúfolt vonaton utaztam, ahol eléggé félhomály volt, ezért olvasni nem lehetett. Olyan egyszerű emberek utaztak a fülkében, hogy szó sem lehetett volna beszélgetésről. De azért sem, mert a kosaras piacoló, nagyszájú kofa asszonyok hangosan, szinte kiabálva beszélgettek. De már nem volt más vonat, mert lekéstem az előzőt, Brassótól Csíkszeredáig. Magyarul és románul keverve beszélgettek. Egyszer csak jajgatást, sírást hallottam. Mivel orvos vagyok, felálltam, és az erősödő jajgatás irányába indultam a kinyújtott lábak és kosarak között. Végül megtaláltam a jajgató beteget és akkor láttam, hogy egy törékeny vajúdó kis fiatal asszonyka szenved, jajgat. Tele félelemmel nézett rám. Pillanatok alatt felmértem a helyzetet, hogy mit tegyek a semmi nélkül. Három-négy ügyes asszony a piaci pokrócokkal gyorsan elbarikádoztak. A hangos jajgatás után csend lett. A férfiak kalapjukat levették és hátrahúzódtak. Még soha nem imádkoztam eddig. Most először mondtam: „Uram én Istenem segíts, hogy ilyen lehetetlen helyzetben én is segíthessek

114

MOHÁCSI JÓZSEFNÉ ZSÓKA

másnak." A gyerek farfekvésű volt. Hely alig volta a vonaton, és az asszonyka hangos, nagy ordítása után hirtelen mély csend lett. Pillanatok múlva erős, fiús babahang sírt fel. Egy tiszta, nagy kendőbe beburkoltam a babát, és magasba emelve felmutattam a síró csöppséget. A nagy csendben a sok falusi férfi és nő egyszerre álltak fel, örömujjongásos tapssal. Hirtelen imát mondott mindenki egyszerre. Majd Szűzanya-éneket kezdtek énekelni, amíg én elintéztem a babát és a kismamát is. Utána én magam is megköszöntem Istennek, hogy segített, hogy segíthessek. Egy kis csend után egyszerre kiabálni kezdett mindenki. Éljen, éljen a kismama és a kisbaba is! Az asszonyok sírni kezdtek, s egy pár pillanat múlva intettek, hogy elaludtak mindketten. Rögtön néma csend lett, kellő tiszteletadással hódolva a kismamának és a kisbabának.

MORZSÁK A V O N A T FÜLKÉJÉBŐL Gréti a vonat ablakából jól kihajolt, a szél felborzolta a haját. A fülke belsejében négy férfi a politikáról vitatkozott. Egyik férfi hangosan emlékezett vissza egy 2004-es Friderikusz műsorra. Külföldi tudósok az európai klímaváltozásról beszélgettek, hogy milyen Golf-áramlat közeledik 2010-ig. Először szárazság, felmelegedés és tönkre megy a gazdaság, fogyni fog a vízkészlet. 2010 után lehűlés lesz. Friderikusz idegesen felkiáltott: az lehetetlen, 2010 itt van a nyakunkon. „Hát" vette át a szót a szőke férfi. y

Gréti leült és a haját igazította. így a beszélgetés hirtelen abbamaradt, m i n d a négy férfi szemügyre vette a feltűnően csínos nőt. A szőke férfi törte meg a csendet kb. 1 óra múlva. - Megérkeztünk Dévára, ajánlom nézzétek meg a várat közelebbről, felmenni a keskeny ösvényen lehet. Először szólalt meg Gréti: - Hát más út nincs? 115

MOHÁCSI JÓZSEFNÉ ZSÓKA

- De van, csak így romantikusabb. - felelt, és hosszasan végigmérte Grétit a szemével. - Déva vára felejthetetlen, én Zsill völgyéből jövök, óriási hegyvidékről. Egy magaslatról lenézni tudom milyen élmény egy őrült mélység felé, lenyűgözően vonzó! Este felmenni a Déva várába, csodálatos fénynyalábok villognak föl. - M i az a fénynyaláb? - kérdezte a jól öltözött szép nő. A négy férfi ijedten nézett rá, megdöbbenve, hogy ennyit nem tud! A nő iránti érdeklődés eltűnt az arcukról, eltűnt a varázs, az intelligens férfiak nem tudták elviselni a butaságot, a XXI. században ennyit nem tudni - morogta magában az egyik úriember. A vonat robogott tovább, házak tűntek fel, ahogy közeledtek a vonat lassítani kezdett, majd megállt. A szőke férfi még annyit mondott az útitársainak: - El ne felejtsék Déva várát megtekinteni, ahol Kőműves Kelemennét befalazták és ott pusztult el a várban. S ne felejtsék el, hogy magyarok vagyunk! A vonat megállt, az emberek tolongani kezdtek kifelé. A peronon hangos román beszéd volt hallható, itt Déván már regáti románok éltek. Majd mindenki sietett a maga útján tovább.

RÉGI M A L O M (FESTMÉNY)

116

MOHÁCSI JÓZSEFNÉ ZSÓKA

HÁZIKÓ (FESTMÉNY)

117

MOHÁCSY DÓNÁTH CSABA (MISKOLC) EGY N E M M I N D E N N A P I TÖRTÉNET Oszkár kiment az édesanyja sírjához. Csak ott tudott igazán megnyugodni. Ott talált lelki békességet és ott lelt vigaszt háborgó lelkében. A seb még nagyon friss, a napokban vesztette el a legdrágább kincsét. A mellette lévő sírhoz egy fiatal nő közeledett talpig fekete ruhában. Oszkár jól megnézte magának. Még sohasem látta. A sír teljesen új volt. A koszorúk, amelyek borították, teljesen frissnek látszottak. A nő nagyon szép volt. Ekkor a következő dolog történt: a nő egy üveget vett elő, de nem tudta kibontani. Gondolkodásba esett, mit tegyen? Ránézett a férfire: - Segítene? - kérdezte. Oszkár készségesnek mutatkozott. Anyjáról való gondol¬ kodását a nő kizökkentette egy pillanatra. Átadta az üveget. A férfi borivó ember lévén, mindig volt nála bornyitó. Kinyitotta a palackot. Csak ekkor vette észre, hogy a palackban egy 1987-es évjáratú, névre szóló 6 puttonyos Tokaji Aszú volt! - Jó drága! - bökte ki. - Igen - mondta a nő -, egy ilyen palack 16.000 Ft-ba kerül! Oszkár rámeredt a nőre. De ekkor teljesen elakadt a lélegzete. A nő az egész palack bort ráöntötte a sírra. A férfi azt hitte, hogy rosszul lát! Azt hitte, a nő nem ép elméjű! Az látta a férfi arcán a döbbenetet, majd kisvártatva megszólalt: - A férjemet autóbaleset érte. Frontálisan összeütközött egy másik kocsival az autópályán. Azonnal meghalt. Ma van a névnapja. Ez volt a kedvenc itala. Ezért határoztam úgy, hogy elhozom ide és ráöntöm az egészet a sírra. Döbbent csend következett. Oszkár megjegyezte: - Ilyen szeretetet még sosem láttam!

118

MOHÁCSY DÓNÁTH CSABA

A nő ezután sarkon fordult, és elment. Oszkár tovább maradt, és arra gondolt, hogy ő sosem lenne képes egy ilyen cselekedetre.

KÖD (FOTÓ)

1

A L K O N Y (FOTÓ)

119

MURÁR TERÉZIA (BUDAPEST) ISTENEM Szívem nyitva áll. Várom oldásodat. Hangod érkezését fülembe, hogy üzeneted átvegyem. Tárt karokkal vár lettem, a szeretetet tetézem.

JÓL VAGYOK Gyom között fű vagyok, rossz között jó vagyok. Ha bántanak is, megvagyok. A reménytelenségben remény vagyok. A lelkem mélyén én vagyok.

VALLOMÁS: NEVELŐSZÜLŐK - NEVELTEK Kérdezni nem szoktak parancsot viszont osztogattak a munkára megtanítottak, ezzel akarták javamat, ha feledtem a bőröm féltettem. Hát így neveltek..

120

N . PETŐ 'SZIGETHY ILONA (SZIGETHALOM) SORSUNK ... (?!) y

MOTTÓ: Dohánygyárunk megszűnőben, több tízezer ember újra kikerül utcára, útra . mert ha nincs dohányos, nem kell cigi . Magyarságunk! Ez így „Ciki" és mindenki számára átlátszó! Hisz; Tönkre téve: Először a Gépipar, Nehéz ... és Könnyűipar; Konzervipar, Cipőipar . . Félrenéztünk, s meglett a baj: y

Szövő- fonó, s Ruhagyárak, Kistermelők, s Áruházak. Tanyavilág, földművelés . mindenfelől kiegyezés; Zöldség, rizs- és búzaföldek paprika- és hagymaföldek; Gyümölcsösök, szőlészetek, magas- röptű igéretek; Állat, s madár állományok, tojás- s baromfi világok; Szárnyasaink: kacsák, libák, négylábúak: lovak, cocák. Szarvasmarhák, nyulak, őzek: 'sorolni n(s)em lehet őket ... Erdőségek, Bányászatok, Legelőink, s Gyárvárosok; Gazdaságok és TSZ- ek; szabadon is bilincsesek. S fentiekhez Közlekedés, munkásoknak le(!)bérezés. Eladva volt- Munkásszállók, Üdülők és Gyógy- ellátók ... y

y

HÉV. és MÁV- vasutak sorsa, múlt időink fényes volta; Múltban véráldozat árán ... Ma már nem jósol a sámán* Új gazdagok, befektetők, külhoniak, s figyelmezők: "Pályaudvarok és sínek ... árusítva: kinek- kinek!" S nem jó szándék- vezérléssel! Be nem érnék sajn' kevéssel. Országházunk előtt kordon; egyszerű nép néz csak, zordon. S hökkenéssel; - Jaj, m i lesz?! - Érdekvédőjük n(s)em lesz ... Hangzavarok, mutatványok, eltemetett biztonságok . (Mások is, s én is csak állok.) TV, s média visszhangok - mint megannyi vészharangok. Egymást szapuló vezérek - között úsznak pénzek, érmek. Amíg el nem fogy a közös . követhetetlen . és ködös. 121

N . PETŐ 'SZIGETHY I L O N A

Lakóparkok, házak tömbje ... szegényt rejti árnyak földje ... Hová lett létünk nyugalma, s Himnuszunkhoz nép bizalma? S emberírmag meddig lesz még, s meddig becsül testvért testvér? *** Dohánygyárunk megszűnőben, több tízezer ember újra kikerül utcára, útra ... mert ha nincs dohányos, nem kell cigi ... Honatyáink!!! Ez így „Ciki"

CSALÁD A fogódzkodó a Cél, s a Szeretet- forrás Mely gyakran kiapad (!), ám, mosoly, s könny- özön újra telítheti ... Ha a Felettünk Való is akarja. CSALÁD III. yy

Ők a Mindenem, itt vannak velem; gondolataimban, érzéseimben, s valóságban is. Áldassék érte az ÚR neve! y

S legyen rajtuk az égiek kegyelme! Ámen.

SZŐKE TISZA, A SZOLNOKI HÍDRÓL (FOTÓ)

122

NAGY ISTVÁN (ABAÚJSZÁNTÓ) HA. Ha nem tudsz mást, mint eldalolni, Vagy rímbe szedve elmondani, M i t elfojtani nem szabad, M o n d d el bátran a Világnak, Mert az idő leszalad. Lehet, hogy mit mondanod kell, Mást is nagyon érdekel, Megbántottak, vagy talán, Az igazság is térdepel? Vagy Vagy Vagy Vagy

a szíved van nagy bajban, a lelked sérült nagyon, váratlanul Rád szakad egy kisebb ház, nagyobb vagyon?

Lehet, hogy a szomszéd kérte: Ne nézzél át a kertjébe, Mert megláthatsz ott szépet, nagyot, M i t elődje neki hagyott? M o n d d csak bátran, szemtől-szembe, Ne csalódjál az emberbe. Legyen kérdés, vagy jó tanács, Az sem baj, ha egy látomás. Vagy, hogy fáj, mit el nem mondhatsz, Kit érdekel, hogy Te hogy vagy?!

\ 123 \

N A G Y ISTVÁN

A RADVÁNYI-KASTÉLYKERTBEN Egyforma a csend, ha megyek, ha állok, Amikor e parkerdőben csendesen sétálok. A levelek susogása monoton hangzik, Ilyen csendben úgy érzem: az Isten nem haragszik. Meg-megsurran egy-egy rigó, maggal a szájában, Mókus ugrik fáról-fára, hipp-hopp hamarjában. Ha leülök egy padra, éberen figyelve, Levegőt is halkan véve, csak a csendet lesve, Eltölt a boldogság, s a szívemben érzem: Hallgatni kell ezt a csendet, nem pedig beszélnem.

EGY SZÁL KISVIRÁGHOZ (VALENTIN NAPRA) Köszönöm, hogy vagy, sokáig legyél, Szép, virító szirmod, s körötte zöldellő levél. Illatod sötétben is csak a Tiéd, Imádkozom sokat szép viráglétedért. Nem vagy egy a sok közül, Te magad vagy az egy, Úgy érzem, mert ilyen vagy, mindenki szeret. Szeret, tisztel, csodál, látásod felvidít, Ha valaki bántana, az nagyon feldühít. Ne bántson senki, csak szerethet Téged, K i díszessé teszi szobádat, vidéked. Ne legyél sohasem több, sem szebb, Sokáig éljed szép virágéleted!

124

NAPSUGÁR A N N A (BUDAPEST) FÉNYDAL EZREDESEMNEK A sors küldött téged (2009 Szeptemberfeszt) Lions klub rendezvényén, A nap ragyogva sütött rád a sportsátor zárt tetején. A masszázs varázsa tested minden pontján rabul ejtett forró vágyként, szavaid remegve zene selymes hangján értek fülemhez. Izzott lázként. Katonásan menetel a szívem melletted, ami szerelmes festményként ég. Megnyugszik majd, ha feltalálói szíved örökké enyémben olvad szét. Értelemmé vált az életem, amit te ragyogtál be ezredeském, A létem minden perce veled együtt él. Nem köszönném, mert akkor véget ér ez a gyönyörű cél, De dicsérem szavaid selymes suttogását, érezd, mint én. Katonásan menetel a szívem melletted, ami szerelmes festményként ég. Megnyugszik majd, ha feltalálói szíved örökké enyémben olvad szét. Tudom, köztünk nagy a korkülönbség, De köztünk ragyog a fény, mikor ajkad ajkamhoz ér. Szerelemünk hangja lágy dalban lángra lobbanva ég, minden percben, amit együtt lépünk, szép festménnyé ér. A siket csendben jellel jelzek feléd, ami átalakul fényképpé,

125

szép

NAPSUGÁR A N N A y

Így értelmet nyer a szívünk, ami építi az élet értelmét fényhangképpé. Elcsábítottál a többméteres palacsintavonat felé, Előjött egy érzés, a testem majd megremegett belé. Katonásan menetel a szívem melletted, ami szerelmes festményként ég. Megnyugszik majd, ha feltalálói szíved örökké enyémben olvad szét. Egy pillanat állj szóra elszaladtál egy Light Cola miatt, Csillogó szemeddel ragyogva nyújtottad a törökméz ajándékodat, Szívemet elöntötte valami bizsergő, rezgő, vágyakozó indulat, y

Így indult útjára a szerelmes lázként zakatoló vonat.

SZÍVDOBBANÁS Meghalnék érted, Soha nem hagylak téged már el, H i d d el, Ha érzem hogy itt vagy, Egy szót sem szólj, csak ölelj, ölelj, ölelj, Szomorúság van a Szívemben, Amikor nem vagy mellettem, Sokáig várt terád, a szívem, Szomorúság van Szívemben, Amikor, nem állsz mellettem, M o n d azt, soha nem kell félnem, Földtől az égig, 100 úton végig veled, neked, Míg meg nem érted, Hogy a szívem csak téged, szeret, szeret,

126

NAPSUGÁR A N N A y

Szeretlek Életkém, mint Himnusz hangot, A m i t a Csönd Világában, csak te hallod, Napsugár, ahogy az égen ragyog, y

Én is függök, ettől a csodás érzéstől, - hagyom.

K I VAGY TE ÉNNEKEM? y

K i vagy Te Énnekem. Férfi k i vagy az egyetlenem. Soha nem cserélnék fel semmire. Robbanó érzésekkel várok rád minden éjjelente. Ha mellettem vagy szívem-lelkem megnyugvásra talál, Hatalmas őrjítő férfias lényeddel amit adsz nekem, Élni akaró és csodákra váró leszek tőle, Minden percben fontolgatom mit adjon az nap neked szerelmes tudatom, Drága kincsem te vagy éjjelem és Nappalom, Nélküled kihalt minden, amit ad az élet egy új friss napon, Nálad rád talál mindig boldogságom, Minden hiányt a csodáddal szerelmeddel pótolom. Szerelmedtől felkelnek bennem, a lángoló sorok kígyózó bűvöletében, Csak az ölelhet magához, akiben benne felejtettem a Lelkemet és szívemet. Mint a guruló gyöngyvirág gyönyszemeinek harmatjai, Feljövő fény Napsugarában, lobogó víz tükrében, Szikrázó mosoly árnyékában, Hirtelen előbukkanó cirmosok viharában.

127

NAPSUGÁR A N N A

Pihenni kívánó kacsák partraszállás utáni csend birodalmában, Rejtező csodálatos látványban, Fokozó testemet érintő kezeid lobbanó szívek ritmikájában. Aranyfűzfa bűvös árnyékában a csók mézes hatásában. Édes dinnyék nedűjének varázsos illatában, Talált ismét egymásra rejtett szerelmünk Szivárvány a Ráckevei Duna megcsillanó fénysugarában, Lemenő nap fényének susogó árnyékában. K i vagy énnekem édes angyalom, Minden reggel imádottan újra és újra áhítozom, Sok kéréssel halmozlak el én tudom, H i d d el amíg én élek szeretlek nagyon. Drága János Vitézem a Magyar Tengeren, Életem csodájának, kicsi szívem harmóniájával, Evezzünk át örökre a szerelmes vizeken.

TÁNCOS SZERELEM (FOTÓ)

128

NAPSUGÁR A N N A

PAPP JUDIT (PÉCS) A LEGNAGYOBB ELISMERÉS A k i bármely művészeti ágban alkotott valamit, bizonyára egyetért velem abban: mindannyian elismerésre vágyunk. Legyen az zene, irodalom, festészet, szobrászat, bármi. Persze lépten-nyomon hangoztatjuk: csupán az alkotás öröméért, de titokban reménykedünk. Hogy miben, magunk sem tudjuk pontosan meg¬ fogalmazni. Talán úgy tudnám összegezni: valahol, valamikor valaki felfedez bennünket: hogy ím itt egy új „zseni". Kéljük fel, vegyük meg, adjuk k i , stb... Közben az idő múlik, hajunkba egyre több ősz szál vegyül, csak még az elismerés késik. M i persze kitartóak vagyunk, s tovább alkotunk, várva a rég várt elismeréseket. Én öt éve kezdtem írni, azóta jaj a körülöttem élőknek. Verseimmel ostromlok mindenkit, akiben a hajlandóság legkisebb jele is mutatkozik, hogy meghallgassa, elolvassa verseimet. Ma sem értem, ha volna némi hajlamom a versírásra, hol rejtőzött ez ennyi ideig? Az én koromban már az „életmű díjakat" szokták átvenni a „kiválasztottak". Miért nem írtam eddig egy sort sem? Miért tört felszínre most? Honnan, jönnek fejembe a szavak? Egy sor megválaszolatlan kérdés... y

Ugy határoztam, elmegyek egy aura vizsgálatra. Részint, mert keveset tudtam erről idáig, másrészt kutattam, miért írok? A vizsgálatot mindenkinek ajánlom. Sokat segíthet abban, hogy „helyre" tegyük magunkat, akár azért, mert túlértékeljük, vagy alábecsüljük saját magunkat. Egyszerű, fájdalommentes, persze némi anyagi kiadással. Nem tudsz csalni, a fénykép színekkel tükrözi vissza a téged körülvevő aurádat. Az aurafotós szóban, az írás pedig a fénykép alapján elemzi az egyes csakrák jelentéseit. Az elemzésből kiemelve azon sorokat írom, melyek 130

PAPP JUDIT

leginkább elgondolkoztatnak azóta is. „Ön pozitív, és átalakító hatással van mindenkire, akivel összetalálkozik. Csodálatos energia tekeredik k i az ön központjából (fehér napfonat). Mások azonnal vonzódnak önhöz, mivel misztikus belső fénnyel szikrázik és izzik. A világ önt egy boldog és magabiztos embernek látja. A sárga a napsugár, melegség és intellektuális képesség, míg a zöld a gyógyítás, önbizalom és fegyelem színe." Szóval nincs miért szégyenkeznem, nyugtáztam magamban. Vigyáznom kell arra, nehogy „fejembe szálljon" a sok dicséret. Azóta is próbálom keresni önmagamban a gyógyító hatást. Sem akkor, sem azóta nem érzem, hogy gyógyítani tudnék. Mert akkor lehetne egy „csiribu-csiribá" alapon sok emberen segíteni önzetlenül. Így aztán továbbra is írogatok, s „boldogítom" környezetem írásaimmal. Aztán egy napon váratlanul megtörtént a CSODA! A minap vendégem érkezett, s bár 20 éve nem találkoztunk, szeretettel öleltük meg egymást. Kiderült, hogy a férjével érkezett, akit hamarosan műtenek a pécsi idegklinikán. Szállást venne igénybe. Miután elhelyezkedett, egy kávé mellett mesélte el: valami erek „összegubancolódtak" férje fejében, s bár minden vizsgálata megvan, az ő lakhelyükön nincs mód a szükséges beavatkozásra. Ettől kezdve gyorsan peregtek az események. Pár napon belül a nyakon keresztül katétert vezettek fel a fejbe, és az orvosok „rendet csináltak". A beavatkozás „sikerült", csak a beteg nem tért magához 6 napig... Aztán újabb bonyodalom: kétszer kellett újjáéleszteni, gégemetszés. Ezen borzalmas napok, éjjelek után érkezett a jó hír: Él, magához tért, kommunikál. Felesége naponta 8-10 órát ült a kórházban betegágyánál, első perctől fogva. Esténként sokat beszélgettünk, s szóba jött némi olvasnivaló. Miután kiderült, nagyon szereti a verseket, adtam pár antológiát olvasásra, melyekben néhány versem már megjelent. Az egyik vers annyira megtetszett, hogy kimásolta, 131

1

PAPP JUDIT

bevitte a klinikára és felolvasta férjének. A vers úgy született, hogy valaki állandó panaszkodását hallva arra gondoltam, milyen bután élünk. Pedig mennyi mindent kellene nap mint nap megköszönni a teremtőnek. Mennyi mindent természetesnek veszünk, ami nem az. Mennyi szépség mellett megyünk el észrevétlenül. Aztán egyszercsak „kibuggyant" lelkemből a „Hálaének": Minden nap ha felkelek, hálát adok neked Uram, hogy ismét adtál egy napot, s mehet tovább életutam. Mennyi mindent kéne megköszönni: hogy süt a nap, hogy van árnyék, hogy ajtót nyitott rám egy jóbarát, s hogy valaki vár még. Meg kéne köszönni, hogy ételt, italt adtál, esténként meleg takaróval betakartál. Őrködsz éjjelente álmaim felett, lebegsz láthatatlanul a világ felett. Köszönet mindenért NEKED! Férje, gégemetszése miatt csak suttogni tudott, de a vers y

hallatán elhaló hangon nyugtázta: VERS! SZÉP! Aztán aznap délután még kétszer kérte, hogy felesége olvassa fel újra a verset. Korábban azt fejtegettem, hogy nem tudom miért írok. Hogy nem érzek magamban gyógyító erőt. És akkor váratlanul egy ilyen megtisztelő elismerés. Megerősítést kaptam! Valaki, aki nem is ismer személyesen, nagybetegen versembe „kapaszkodik". Soraimon keresztül átöleltük egymást. Az Ő lelkében visszhangra találtak soraim. Megvilágosodott előttem a „gyógyító" hatás. Jómagam is jobb verseim közé soroltam, de hogy ez hozza meg az eddigi legnagyobb elismerést! Talán mégis lehet hinni az aurafotónak?!

132

PAPP JUDIT

JÁTÉKOSAN (FESTMÉNY)

ABIGÉL (FESTMÉNY)

133

PAPP JUDIT

ABIGÉL (FESTMÉNY)

134

PAPP JUDIT

POPITY VARGÁNÉ MOHÁCSI KINGA (MISKOLC) EZ NEKED IS SZÓL! Istenem, ne büntesd meg a csalárd, gonosz embereket! Kik oly csúnyán s rútul meggyalázva gonoszul elbántak azokkal, kik őket önzetlenül segítették és szerették. M i l y szégyentelen ez a kegyetlenség! De juttasd eszükbe galád tetteik, míg bűnüket meg nem bánva mások előtt azt elrendezik. Az aratás eljön ebbe biztos vagyok, mert minden cselekedetünk következménye jó vagy rossz. Istenem, bocsájtsd meg a gonosz embernek, k i nem értékeli a felé nyújtott kezet! K i a szeretetért álnoksággal fizet, Istenem bocsáss meg az elvetemült embernek!

í136 \

POPITY VARGÁNÉ MOHÁCSI K I N G A

Bocsájtsd meg a jóért gonosszal fizetőnek k i a képmutatásával Téged is elárulva fizet! K i a felé nyújtott kezet galádul veti meg. Bocsáss meg Istenem az áruló embernek!

A GYEREKEK LELKI TRAGÉDIÁI Diákként is, s mint gyakorló pedagógusként is tudtam, hogy a gyerekek kedvenc órája az osztályfőnöki óra. A harmadikos-negyedikes korú gyerekek még őszinték, jobban, bátrabban megnyílnak a szeretett osztályfőnökük előtt, míg egy felsős gyerek már kevésbé mer elmondani bizonyos dolgokat. Néhány osztályfőnöki órán a családról beszélgettünk, a gyerekek, szülők, nagyszülők viszonyairól, a családban elfoglalt helyükről. Különösen iskolaotthonos napokon szerettünk ilyen témákkal foglalkozni, mikor a beszélgetéseket délután is lehetett folytatni. Ilyenkor értheti meg egy figyelő pedagógus, a gyerek miért esik vissza a tanulásban. Az otthoni környezeti problémák sokat ronthatnak, vagy javíthatnak a tanulásában, személyiségének formálásában. Persze egy jó pedagógus ilyenkor fáradtságot nem kímélve elmegy családlátogatásra is az érdekében. Sokszor ilyenkor döbbentem rá, hogy miért is olyan a gyerek amilyen. Morzsák az osztályomból: Az egyik kisfiú állandóan tiszteletlen, szemtelen volt a felnőttekkel, különösen az idősekkel. Amikor meglátogattam őket, a szülők kedvesen betessékeltek a „tisztaszobába" - ahová csak házi papucsban lehetett bemenni még a vendégeknek is. A gyerekek nem mehettek be oda csak a különleges vendégek. Az időd botos nagymama, aki hátul egy kis sufniban lakott, a

137

POPITY VARGÁNÉ MOHÁCSI K I N G A

csengő hangjára elősántikált megnézni, hátha őt keresi a szomszédból a barátnője. Félénken kapaszkodott fel a lépcsőn a nagy házba, hogy megnézze az érkezőt, ám mire benézhetett volna, a lánya rácsapta az előszoba ajtót mérgesen rákiáltva az öreg nénikére: „Maga mama csak maradjon odakinn a lakásában, ne koszoljon nekem itt semmit össze a mocskos ruhájával, mert még büdös lesz a szép szobám magától, s vehetem megint a gumikesztyűt és hypót, hogy kitakarítsak!" A megdöbbenéstől néhány percig szólni sem tudtam és én szégyelltem magam a fiatalasszony helyett. Az osztályfőnöki órán a kisfiú elárulta, hogy ők is, mint gyerekek csak az udvaron, vagy a gyerekszobában lehetnek egész nap. S anya mindig kiabál mamával, hogy „be ne merje tenni a lábát az ő házukba, mert büdös, és ne rontsa itt a levegőt." Egy másik kislány elmondta: m i Mamához költöztünk mikor nagyapa meghalt. De az én anyukám se szereti szegény Mamit. Állandóan megveri, meg a hajánál fogva cibálja ha nem csinálja azt amit anya mond neki. Éppen úgy mint engem, ha rossz vagyok. Sokszor bezárja a szobájába, vagy nem ad neki enni napokig, én szoktam eldugni az enyémből ha anya nem veszi észre, hogy szegény Mami is egyen valamit. „Már alig várjuk, hogy elpatkoljon." - Szokták neki mondani apával együtt. M i meg állandóan aputól rettegünk, ha jön haza - mesélte szomorúan egy másik kisfiú. Örökké be van rúgva, ordít, veszekszik. Szegény anya fáradtan, betegen kimosta kézzel a sok ágyneműt meg ruhákat, mert apu eladta a mosógépet, hogy legyen pénze pálinkára. Kiteregette a ruhákat az udvaron s spárgára, mert már végre nem esett az eső, de még mindig sár volt és pocsolya kint mindenhol. Tessék elképzelni tanító néni, apa hazajött berúgva, és amiért anyu nem adott neki pénzt, a spárgát darabokra levágta, s az összes szépen kimosott tiszta ruha mind leesett a pocsolyába. Szegény anyukám zokogott órákig, apu meg hangosan röhögött rajta, hogy újból kell

138

POPITY VARGÁNÉ MOHÁCSI K I N G A

kezdenie mindent. Ha nagyobb leszek, meg fogom védeni tőle anyukámat! Minket meg mindig baltával üldöz részegen apa. A húgommal meg az anyucival mindig menekülnünk kell a szomszédokhoz, mikor pénzhez jut. Mindig azt ordítja, hogy a falhoz csap bennünket a lábunknál fogva, ha még egyszer megmukkanunk, vagy belénk vágja a kést. Nem szeretem az aput, mert mindig félünk tőle mind a hárman - mondta sírva a kislány. Ha részegen hazajön, és m i otthon vagyunk, mindent a földhöz vág, vagy a falhoz csapja a tányérokat, poharakat, vagy ami a kezébe kerül - panaszkodta sírva. Én sem szeretek otthon lenni csak egyedül - mesélte a másik kislány. Van egy nővérem, meg egy elkényeztetett kisöcsém, akinek mindent szabad. M i mindig veszekszünk, kiabálunk. Ha rosszat csinálunk, mindig én kapok k i vesszővel. A nővérem nagylány, felsős, az öcsém kicsi nagycsoportos óvodás, és mindig nekem kéne jónak lenni anyuék szerint. Ezért mindig engem vernek meg, ha veszekszünk, anyuék is, és a testvéreim is. S közben ők meg ketten kiröhögnek a hátam mögött, ha kikapok. Legszívesebben elszöknék otthonról, de nagyiék nagyon messze laknak innen és nincs hova menjek sírta keservesen a hurkákat mutatva a karján és a lábán. De szerencsére az ilyen és ezekhez hasonlító történetek csak kirívó esetek. Sok gyerek boldogan számol be a közös tanulásról, a közös ebédekről, kirándulásokról, a nagyszülőkkel való nyaralásról. Egy református pap iker kislányai elmondták, hogy ők tízen vannak testvérek, öt fiú, öt lány, s köztük egy fogyatékos kislány is, aki tolókocsis. S ők mennyire szeretik egymást, mindig együtt énekelnek, közösen imádkoznak evés előtt, reggel meg este. A p u mindig mesél nekik a Bibliából. Ő nagyon szeret abban a családban élni. bárcsak minden családban ilyen szeretet és béke lenne! Sokkal boldogabb lenne minden felnőtt és gyerek!

139

POPITY VARGÁNÉ MOHÁCSI K I N G A

DICSEKVÉS ÉS BECSÜLET Még kora reggel volt, de már érzékelni lehetett, hogy ma is verőfényes szeptemberi napra ébredtünk. A Nap már kora reggel melegen sütött. Az égen bárányfelhők fogócskáztak. A barátnőmmel egynapos esztergomi buszkirándulásra foglaltunk helyet. Már napok óta boldog izgalommal vártam, hogy végre hosszú idő után viszontláthatom a rég nem látott szép szülőföldemet. A l i g hagytuk el Pesten a méltóságteljesen hömpölygő Dunát, nemsokára feltűntek a szeretett pilisi „hegyeim". Örömömet tetézte, hogy Szobnál fogunk visszajönni komppal ígérte a gépkocsivezetőnk. A fákat még nem érte el az ősz szele, bár itt-ott már tarka színekben pompáztak a levelek, de még görcsösen kapasz¬ kodtak a fák ágaihoz. Boldogan mutattam barátnőmnek a jól ismert Visegrádi várat, a Salamon tornyot, s a világ „legszebb" helyét a Dunakanyart. Míg a várba felcammogtunk, s a közeli szép tájakat bejártuk mindenki kellően elfáradva ült vissza a buszba,mert még ránk várt az esztergomi városnézés. Sokan elszundikáltak-a barátnőm is-s csak néhány egymás mellett ülő utas társalgott csendben. Egyszer csak arra lettem figyelmes,hogy a másik oldalon ülő két hölgy elég hangosan kezdett beszélgetni - legalábbis a csendben úgy tűnt. Jól meg is néztem őket a beszélgetésük tartalma miatt. - Tudja drága az én férjem jól menő fülész orvos, Miskolcon a leghíresebb magánrendelője van tele szinte éjjel¬ nappal a privát betegeivel. Annyi pénzünk van, hogy a férjem évente többször szebbnél-szebb új autókat vesz, vagy állandóan lecseréli őket, mert már nem férnek a garázsainkba. Pedig most vettünk új házat az elit városnegyedben,s hatalmas garázst építtetett hozzá a férjem ahol kényelmesen beállhat a kocsikkal. Úgyhogy én már rég felmondtam a pedagógusi állásomat.

140

POPITY VARGÁNÉ MOHÁCSI K I N G A

Minek dolgozzak, meg kínlódjak más neveletlen kölykeivel, ha nem muszáj. - S akkor mivel foglalkozik egész nap? - kérdezte az ablak mellett ülő hölgy, vannak még kicsi gyerekei, esetleg unokái? Áh dehogy! Egy felnőtt fiam van, Amerikában él híres milliomos filmproducer. De tudja, drága, lefoglal engem a művészetem. - És milyen művészeti ágban alkot?- kérdezte a mellette ülő hölgy. - Áh, már sokfélét kipróbáltam-mondta fennhéjázón: a batikolást, a selyemfestést, kisebb plakettek figurák készítését agyagból, gyurmából, s mindenféle sok kis mütyürke készítését gyerekeknek. A fiam Amerikában már sok kiállítást szervezett nekem, ahonnan nagyon sok pénzt és elismerést is kaptam értük-mondta dicsekedve. No, nekem elég ebből az ömlengésből! - gondoltam s a kisrádióm bekapcsolva inkább füldugót dugtam a fülembe a tájban gyönyörködve tovább. Esztergomban megnéztük a gyönyörű, híres Bazilikát, a Kerek Templomot, a Keresztény- és Vízügyi Múzeumot, s gyönyörködve csodáltuk a Dunán ringatózó hajókat s a nemrég újjáépült és 2001. október 22-én átadott Mária Valéria Hidat. A dunaparti étteremben elfogyasztott ebéd és a vissza¬ indulás előtt kaptunk még egy jó órát sétálásra, vásárlásra. A Főtéren a barátnőmmel bementünk egy nagy áruházba ajándékokat, csecsebecséket venni. A barátnőm távolabb ment vásárolgatni, én a képeslapokat nézegettem, s amikor egy belső sugallatra hirtelen felnéztem, tátva maradt a szám az ámulattól. A milliomos doktorné a bevásárló kosár helyett a saját ridiküljébe, zsebeibe dugdosta bele a drágábbnál drágább illatszereket, parfümöket. Majd mikor meglátta, hogy észrevettem mit csinál, egy olcsó filléres dezodort tett a kosarába és gyorsan eltűnt a pénztárhoz. Ijedtemben és megdöbbenésemben nem is tudtam mit csináljak, az órákig tartó dicsekvése után, amit a buszban hallottam a millióiról-

141

1

POPITY VARGÁNÉ MOHÁCSI K I N G A

ilyesmire vetemedjen valaki doktorné létére? Megdöbbentő és felháborító SZÉGYENLETES DOLOG! M i t tegyek? - nem tudtam eldönteni. Mivel pillanatok alatt eltűnt az áruházból, így bizonyítani sem tudtam volna, mert rajtam kívül úgysem látott senki semmit. Csináljak kellemetlenséget az egész busz utasainak az órákig tartó rendőrségi kivizsgálással, rontsam el mások szórakozását? N e m tudtam eldönteni m i lenne a helyes! Így is-úgy is lelkifurdalásom lenne, és csak engem szidna mindenki. Így hát úgy döntöttem, hallgatok. A híres doktorné olyan megvető gyűlölettel nézett rám a buszon mintha én tulajdonítottam volna el az árukat és nem ő. Még neki állt följebb! De legalább nem dicsekedett többet az úton. Az én további napomat és a nyugalmamat azonban sikerült teljesen elrontania. Neki csak ennyit ér a becsület és a jól menő név? Érthetetlen?!

FENYVES (FESTMÉNY)

142

POPITY VARGÁNÉ MOHÁCSI K I N G A

DOMBOLDAL (FESTMÉNY)

TÁTRA (FESTMÉNY)

143

RAMBÁCS ISTVÁNNÉ (1938-2011) SÁRGA RÓZSA Sárga rózsacsokor díszlik az asztalomon. Születésnapot jelent, bizony nem az ifjúkort. Hetvenegy év. Kimondani is sok. Bizony-bizony, ez már jelenti az időskort. Gyermekemnek lénye, Unokámnak fénye Csillog e rózsacsokorban, Belekötve az élet szeretetét. Minden rózsabimbó egy-egy állomás, Hosszú életemre visszagondolás. Hogy mennyi volt az öröm vagy fájdalom, Azt most a szirmokkal széjjelrakosgatom. Összeadva jelenti a múltat és a jelent. A rózsákat újra összerakom, A bánatot feledve örülni a jelennek, Hogy a jó Isten hetvenegy éven át megtartott.

144

SIMON M . VERONIKA (SZÉKESFEHÉRVÁR) ÁRPÁD-HÁZI SZENTEK 1. (FESTMÉNYEK)

ÁLLAMALAPÍTÓ SZENT ISTVÁN ÁRPÁD-HÁZI SZENT LÁSZLÓ VARSÓ, SZENT ISTVÁN TEMPLOM NAGYVÁRAD, SZENT LÁSZLÓ BAZILIKA

BOLDOG GIZELLA

ÁRPÁD-HÁZI SZENT IMRE

145

SIMON M . VERONIKA

BOLDOG GIZELLA ÓVODA

SZENT IMRE ISKOLA

ÁRPÁD-HÁZI SZENTEK 2. (FESTMÉNYEK)

ÁRPÁD-HÁZI SZENT ERZSÉBET GYÖNGYÖS, SZENT ERZSÉBET ÓVODA

BOLDOG JOLÁNTA SZÉKESFEHÉRVÁR, M . GY.

146

SIMON M . VERONIKA

ÁRPÁD-HÁZ ÉS BORVÉDŐ SZENTEK (FESTMÉNYEK)

A MAGYAR SZENT CSALÁD PÁRIZS, KATOLIKUS MISSZIÓ

ÁRPÁD FEJEDELEM NÁNA, ÖNKORMÁNYZAT

BRINDISI SZENT LŐRINC SZENT LŐRINC LOVAGREND, MÓR

SZENT RITA BORBARÁT HÖLGYEK MÓR

147

SIMON M . VERONIKA

BORLOVAGREND VÉDŐSZENTEK 1. (FESTMÉNYEK)

SÁRKÁNYÖLŐ SZENT GYÖRGY ÁRPÁD-HÁZI SZENT IMRE TOPOLYA, BORLOVAGREND MARCELHÁZA (SLK), TEMPLOM

ÁLLAMALAPÍTÓ SZENT ISTVÁN SZÉKESFEHÉRVÁR, BORLOVAGREND

SZENT DONÁT NYERGESÚJFALU, TEMLOM

148

SIMON M . VERONIKA

BORLOVAGREND VÉDŐSZENTEK 2. (FESTMÉNYEK)

SZENT MÁRTON PANNONHALMA, BORLOVAGREND

SZENT VINCE GYULA, BORLOVAGREND

SZENT VENCEL BEREGSZÁSZ, BORLOVAGREND

SZENT JÁNOS APOSTOL ESZTERGOM, PRÍMÁS BORLOVAGREND

149

SOMOSSY K A T A L I N (1945-2008) A Z IDŐ... Az idő nem ragad magával, áll! y

Úgy érzem tapad rám a fájdalom, belém ég, duplázva élem miatta életem s az idő nem ragad magával, áll, s benne én is fájva. Az idő nem ragad.

KOR ÉS KÓR Kor és kór rágja, tépi testem, lelkem, s közben fogy életem! y

Életem a múlt, az elhagyó jelen, s halálom a jövő!

150

SZABÓ PÉTER (KISGYŐR)

A MÚLT ŐREI (FOTÓ)

151

SZABÓ PÉTER

SZÁDVÁRY MARGIT (BAKTAKÉK) EGYPERCESEK 1. Üzletember. Armani öltöny, Rolex óra, kézzel varrott olasz cipő. Gazdag, jó házból való feleség, dekoratív barátnő. A gyerek a bébiszitter dolga. Budai villa kamerákkal. Jó helyre folyt az olaj, de az első millióról nem illik kérdezni. Mindenütt ott vagyunk, ahol menő, testőrökkel. Kétes üzletek. Operabál. Még kétesebb tranzakciók. Karibi nyaralás. Harminc milliós terepjáró. A levegőben. 2. Tanulni, tanulni, tanulni. Diákszerelem, pedagógus házaspár. Szolgálati lakás, munka. Otthonunk az iskola. A saját gyerekünk is ott van valahol. Még több munka. A falu nap­ számosai. Fizetés? Semmire sem elég. Megbecsülés? A gyerekek szeretete. Negyven év után nyugdíj (ha kibírjuk ). Semmibbre sem elég. Ennivaló, gyógyszer. Ha hideg a tél? Jól felöltözünk. Csak a televízió el ne romoljon! Beutazhatjuk vele az egész világot és olyan jókat főznek a vacsoracsatában. A PERC VARÁZSA Lassan búcsút int az éjjel, az égbolt bíborszín palástban díszeleg, az álom színes fantáziavilága még fogva tart, de már átdereng a hajnal a csend szövétnekén,

153

SZÁDVÁRY MARGIT

feltépi a reggel zaja, a munkába indulók lépteit kísérő kutyaugatás, de még fogva tart az ágy, a puha párna, hol lustán nyújtózva, még csukott szemmel érzem a jelenlétedet, mellettem vagy és velem, boldog összetartozásban híd a végtelen fölött, megőrzöm a pillanatot csukott szemhéjam mögött. BOLDOG ÉBREDÉS Még pirosan pirkadt a hajnal, majd a fénylő Nap ragyogó orcával ébredt, sárga sugárkévéjét az égre dobta, aranyban fürdött a torony és a gombja, bekukucskált a függönyrésen, meleg mosollyal cirógatta arcom vidám jó reggelt köszöntve, kicsalta a kert szunnyadó madarait vidám trillára ösztönözve, nagyot nyújtóztak a tulipánok kitárva szirmukat, ember, állat, növény ébredt a kéklő ég alatt frissen és tisztán, aztán felszippantotta a fény a gyöngyként tündöklő harmatcseppeket, majd beragyogta az egész világot, csodálatos volt, élettel teli boldog ébredés.

154

SZALAY ANIKÓ (SAJÓNÉMETI) ISTEN Ott vagy apró, kis dolgokban, ahogy virág szirmait bontja, ahogy selymes szelíd szellő simít, s bolyhos barkaágakat bodorít. Ahogy egy pillantás néha megsebez, ahogy titkos kódokat bont a végtelen, ahogy sugár pásztáz a vaksötétben, s ahogy nevet az ég - hálás a szívem. Ott vagy minden mozdulatban, Folyók fodrában ringatva, s álmos, csipkés öleléssel havas csúcsok gyolcsingében... Szülője bölcs gondolatnak, fénylő pontban, körmondatban, Égen, földön, vágy tüzében, Isten vagy, szent dicsőséges!

TETSZHALÁL Öntelt, gőgös, modern világ, Rémtetteidben nincs hiány! Felfokozott ritmusra jársz, mobilt csörgetsz és hajt a vágy.

155

SZALAY ANIKÓ

Tegnapra kellett, ami készül selejtes munkával, ész nélkül. Érdekel, lehetnél-e más? Gépszerkezetként meg-megáll, majd újra, gyorsuló ütemben teszi dolgát sok robotember érzelmek nélkül, hideg fejjel. A mérleg serpenyője billeg fel-le, de jaj, lélektelen, - szeretet nélkül szörnyeteg! Nyög szegény Föld - hátán sebek: Atomtölcsér, bombasziget. Pénz az urad és istened, olcsón veszi drága hited. Ember csak voltál, ne is tagadd! Felhőkbe küldesz gépmadarat, Leigázod a természetet, S bosszújától félsz és remegsz? Kőtornyodból csúf, utálatos szavakat dobálsz. Hatalmad sok, büszke faj! Hóhérkarjaidban haldoklik otthonunk. Bitang vagy! A bölcs ERŐ meddig tűrhet? Ember, magad lehetsz a végzet! Drog, szex kísér, alkoholmámor. Támadj fel már e tetszhalálból!

í156 \

TAKÁCS LÁSZLÓ (HAJDÚBÖSZÖRMÉNY)

HAJDÚBÖSZÖRMÉNYI H A N G U L A T (FESTMÉNY)

MAGÁNYOS FA (FESTMÉNY)

FALÚ-VÉG ŐSSZEL (FESTMÉNY)

157

TAKÁCS LÁSZLÓ

LEGELTETÉS (FESTMÉNY)

ÁRVA CSÓNAK (FESTMÉNY)

TÉLI H A N G U L A T (FESTMÉNY)

158

TEMESI ATTILA (ERDŐKERTES)

TEMESI A T T I L A

ARANYFONÁL (A BARÁTSÁGRÓL)

ENERGIÁK ÁRAMLÁSA

160

TEMESI A T T I L A

ADY ENDRE

ARANY JÁNOS

161

TEMESI A T T I L A

162

VENGRINYÁK JÁNOS (NYÍREGYHÁZA) TAVASZI SZÉL Tavasznak tündére szállott a lelkembe, a zöld lombok között lágy szellő suhan. Régi, szép ruhádat adom termetedre, emlékek házában járunk hontalan... Zord viharok után mindig tavaszt vágyom. Hisz kell a kikelet, a megújulás. Forró éjszakákon beteljesült álmom. Lombok között zengjen madárdalolás. Életünk rokkáján lepereg a fonal! Tavaszból rég nyár lett, ősz és itt a tél. Kezed a kezemben, tiszta, nemes daccal, lobog még szívünkben a tavaszi szél...

BARCS JÁNOSHOZ Tucat évvel előbb reccsent a derekad. Tucat évvel előbb húztad a falakat. Tucat évvel előbb faragtad a párkányt. Tucat évvel előbb raktál össze rímpárt

163

VENGRINYÁK JÁNOS

Tudom, az épület, csak erős és szép lehet. Az igaz költészet menti a lelkeket. Tucat évvel előbb csókolt meg a Múzsa, s írtad verseidet cementes papírra.

EGY MÁSIK ÉLETBEN Egy másik életben bízom, találkozunk. Egy másik életben eggyé olvadunk. Egy másik életben összeforr szívünk. Egy másik életben boldogok leszünk. Elfeledjük mind a régi botlásokat. Ragyogó fényözön, mely utat mutat. Angyalok ajkáról zeng kedves dalunk. Egy másik életben szépet álmodunk. Ragyog a kék ég és gyúlnak csillagok. Mosolyog a vén hold, oly boldog vagyok. 164

VENGRINYÁK JÁNOS

A fénylő tejúton fogom kezedet. A másik életben el nem engedlek...

N E M TEHETEM... Nem lehetek alázatos szolgája koromnak. Ha azt teszem, rabbá tesznek hatalmak... Én a szabad szellemet vágyom, mely átvakít díszes szivárványon. Nekem legyen csak Baltazár a költészet lova. Nem röpködök vele díszes páholyokba... Ki, a pusztába vágyom. H o l gondolatom szárnyal, míg legel Baltazárom... Körbe röpködnek Apolló nyilak. Dörzsölt Pegazusok a Parnasszusról szállanak'... Olykor kapkodom fejem, és elmormolok pár imát. Rímeket hozzá Baltazár kiált.

165

VENGRINYÁK JÁNOS

FELTÁMADÁS... Csak egy nap az élet, s tovatűnik, akár a tavalyi hó. Búj még hozzám, és ne félj? Beragyog ablakunkon a telehold. Fáradt szárnyaim bontogatom, s vágyat keresek a patronok között. Ujjé! Megtaláltam! Ölelj most? Míg a hold el nem oldalog az ablakunk mögött. Aztán vége a vágynak és nem haljuk, hogy reggelt üt az óra. Asztalon szemüveg, fél üveg kadarka, s besüt a nap a szemünket kinyomva. Minden kezdődik elölről: fürdőszoba, borotválkozás. Míg magammal feleselek, Te azt hiszed ez volt a feltámadás.

í166 \

VOJTOVICS ERZSÉBET (KOMJÁTI) ÉVELŐDÉS Nem tudom miért bánt így velem az élet! Sok gond mellett bizonytalanságban élek. Egy dolog van a Világon, ami boldoggá tesz, Egy vidám arcú, ártatlan gyermek. Ő az életem, Ő a boldogságom! Mindig szeressen én csak erre vágyom. Fájó emlékek szaggatják szívem, Hogy m i t is érzek? Nem tudja senki sem. Színház az élet, amiben élek. Kitörni ebből: nagyon félek. Hogy boldog legyek, annak ára van. y

Áldozata lenne Fiam, k i ártatlan. Nem én kértem így az életet, A sors adta, így rendeltetett. De még hosszú az élet, de sok a kapuja. y

Átjutok-e rajta, talán soha. A csalódás mély nyomokat hagy, Amiket egy vidám arc hiába takar. Egyszer úgyis lehullik a lepel. Tehetetlenségemben ugyan hová bújjak el. Nincs oltalmazó kar, k i mindig átölel, Kivel a nagy útra együtt indulok el. Maradok imádott Fiammal kettesben, Annyit kérek tőle: szeretetével éltessen!

í167 \

VOJTOVICS ERZSÉBET

ÉDESAPÁMNAK Rohan az idő, múlnak az évek, De az emlékek szívedbe örökké élnek. Adott az élet örömet, boldogságot, Szeretetben élő szent családot. Sok mindent veszítünk egy életen át, De ami a legfájdalmasabb: az édesanyát! Lelke kismadár testébe költözött, Szabadon száll a bárányfelhők között! Onnét figyel minket hogy cselekszünk, Szeretjük-e egymást - vagy veszekszünk? Hisz boldog az élet ha mindenki szeret, Porba h u l l a rossz, a gyűlölet. Nehéz a szív, gyásszal van telve, Mert akit szerettünk, elment mindörökre! Lelke a mennybe, teste a földbe tér, De szeretett emléke szívünkben tovább él!

Z. FARKAS ERZSÉBET (KAZINCBARCIKA) SZÜNETJEL A PERCEK KÖZÖTT ÁDÁM ÉS ÉVA NYOMÁBAN A lét szikrái Éva boldogan készülődött az irodalmi táborba. Megmagyarázhatatlan érzés kerítette hatalmába. M i ez a furcsa dübörgés a szívemben? - kérdezte önmagától. Választ keresve elgondolkodott. Évek óta részt vesz a táborok munkájában. Több író- és alkotóművészek csoportjainak tagjaként minden évben örömmel várja az újabb találkozások időpontjait. Talán ez más lesz, mint az eddigiek? Igen. Természetesen, mert mindig új műveket és szerzőket ismerünk meg, ez adja a találkozók vibrálását. Első szikra Kati barátnőjével elsőnek érkeztek a táborba. A hely szépsége magával ragadta mindkettőjüket. A teraszos faházak lankás domb közepén helyezkednek el, virágzó bokrok és hűs árnyat adó fák körívében. A négyágyas szobák tisztán csillogtak. Táskájukból kipakoltak, elrendezkedtek. Kati lepihent, Éva magára kapta fürdőruháját, betűivel együtt a közeli bokor mögé feküdt napozni. Belemélyedt az olvasásba. Egyszer csak autódübörgésre riadt fel, amely közvetlenül a bokor előtt állt meg. Bosszankodott a csendzavarás és por miatt, hiszen lent van a parkoló! Kíváncsian kukkantott k i az ágak mögül. A hatalmas fehér autóból ismeretlen, öltönyös, magas, jóképű férfi szállt k i . Körbenézett. Sehol egy lélek? Kiszedett egy hatalmas csomagot, elindult faházuk felé. Éva rejtekhelyére visszabújva moccanni sem mert. Gondolatai az ismeretlen körül jártak. K i lehet? Biztosan egy újgazdag, aki még ebben a melegben is öltönyben jár, - bár meg kell adni, igen vonzó külsővel rendelkezik. Rosszhiszemű gondolataiért elszégyellte magát, de érzései tovább sziporkáztak. A megmagyarázhatatlan 169

Z. FARKAS ERZSÉBET

vibrálás zavaróan újra hatalmába kerítette. Elterelő figyelmét az egyre melegebbé váló napsugarak ellenére is betűire próbálta összpontosítani. Barátnője szólongatására végül előmerész¬ kedett. Fürdőruhájában a faház felé indult, aminek küszöbén szembetalálkozott az autós ismeretlennel. Kénytelen volt megállni. Önkéntelenül mosolyogva kezet nyújtott, bemutat¬ kozott. A kékszemű Ádám megnyerő viszont mosolya azon nyomban szikrát vetett létében. Mozdulatlanságba dermedtek. Meddig álltak egymással szemben a küszöbön? Örökkévalóságnak tűnő időig. Második szikra A tábor élete elkezdődött, a napok egybeolvadtak. A meghitt természetben mindenki önmagát adta. Egyenrangú társként nagycsaláddá váltak. A nap melegében, a hűs éjszakában sziporkáztak létük betűi. Mindannyian önzetlenül megismerték és megszerették egymást. Egyedivé, feled¬ hetetlenné vált e tábor emléke. Éva szívébe halkan beivódott a néma dübörgés. Létének szikrái gyertyafényt gyújtottak. A tűnő idő varázsában szünetjel nélkül egyre csak a küszöbön állnak. Szünetjel Ég a gyertya, sárgás lánga! Selymes színe, lágy a fénye. Tűnő idő, elsiető. Szívdobbanás ... Ég a varázs! Első perc Éva boldogan készülődött a hétvégi irodalmi találkozóra. Szíve hevesebben dobogott, amikor arra gondolt, végre újból találkozhat Ádámmal. A lakás tiszta fénnyel várta a vendéget. Megsült a finom almás lepény, a fagyasztóban sütésre kész a pulykamell, a saláták addigra összeérnek! - gondolta Éva. Ebéd helyett a megsült kalácsot körbevágta, jó étvággyal

170

1

Z. FARKAS ERZSÉBET

befalatozta. Még k i sem hűlt, amikor felszeletelve dobozba rakta. Izgatottan készülődött. M i t vegyen fel? A haját reggel megmosta, becsavarta, most szépen kifésülve omlik homlokába. Milyen az idő? A szekrényben végigpásztázta ruháit, majd a nyári piros blúzt emelte k i , amihez a fehér selyemnadrág jól illik. Mindent bepakolt a táskába, még egy üveg pezsgőt is y

mélyére süllyesztett. Titokban remélte, hogy Ádámmal is koccinthat e finom nedűvel. Második perc Elindult. A nap őszi sugarai melegítették. Lassított léptein, hogy beszívja magába a természet illatát. Várakozásteljesen érkezett a szép családi ház udvarához, ahonnan már nótaszó hallatszott. Jöttét örömmel fogadták. Éva gyorsan körbejártatta tekintetét, de Ádámot sehol sem látta. Végigpuszilta írótársait, vendéglátóit, de kedvetlenül pakolta k i a süteményt. Az asztalon már nagyon sok italféleség sorakozott, így a pezsgőt táskájában hagyta. A többiek szerint az ital fogyasztásában lemaradásban volt, így gyorsan felhörpintettek vele egy kupica pálinkát, aztán még egyet. Rosszkedve enyhült. A zene hívó dallama táncra perdítette. Férfiak voltak többségben, így minden táncot mással járhatott. Ádám utáni vágyakozása kissé elcsitult benne. Évát a finom vacsora, a sokféle ital, de a tánc is elbódította. y

Újra visszatért rosszkedve, de m i t tehetett, nem volt menekvés. Többször megpróbált hazaindulni, ám nem engedték. Táncolnia kellett. A hajnalig tartó dínom-dánom után végre felszedelőz¬ ködtek. K i kocsival, k i gyalog indult hazafelé. Éva kávéra, teára invitálta otthonába távolabbra utazó barátait. Meghívását többen elfogadták. A kávé, tea mellé előkerültek az újabb italok. Éva érezte mámorát, de még ez is jobb volt, mint a szívébe vissza-visszatérő sajgó fájdalom és vágyakozás Ádám után.

171

Z. FARKAS ERZSÉBET

Harmadik perc Reggel 7 órakor a társaság végre hazaindult. A parkolóig lekísérte tagtársait, akik integetve búcsúztak. Ámulva látta, hogy nincs egyedül. Kristóf - akiről kiderült, lakásában hagyta kabátját - vele együtt integetett távozó társaiknak. M i sem természetes módon együtt mentek vissza. Éva nem ellenkezett, amikor az ajtó becsukódása utáni csókok elhalmozták. Mindenről megfeledkezett, szabadjára engedte a testéből feltörő mámoros kéjérzetet. Negyedik perc Telefoncsörgésre riadt fel. A telefon mélyén Ádám hangját hallotta, aki közölte, hogy városa felé robog. M i t mondhatott volna? Igen. Szeretettel várja. Gyorsan felébresztette Kristófot, aki az idő múlásán maga is meglepődött. Magára kapkodta ruháit és boldog csókokkal elköszönt. Éva összerámolta a poharakat, csészéket, elpakolta ruháit. Szíve vadul zakatolt. Zúgott a feje. Nagyon álmos volt. Tagjaiban a nemrég átélt mámor bódulata sajgott. y

M i t tegyen? Újabb telefoncsörgés. Gyermeke örömmel közölte, hogy délután hazaszaladnak. Rendben. Várlak benneteket! - mondta. Lerogyott a puffra. Ötödik perc Önmarcangoló érzéseivel birkózott. M i t tettem? Miért nem y

y

vártam? Éreznem kellett volna, hogy eljön! Amióta Ádámot megismerte, csak arra várt, hogy találkozzon vele. Már tisztában volt nem várt érzéseivel. Megdöbbentette ez a mély szerelem. Tudnia kell, jelent-e valamit Ádám számára. Félt az igentől, de a nemre gondolni sem mert. Előtörtek belőle a múlt emlékei. Férje halála óta a két évig tartó kapcsolatát nemrégiben lezárta. Nőtlen barátját kisgyermekként kellett irányítania, amihez nem érzett elég erőt. Hogy évei számában fiatalabb volt, semmit nem jelentett. Külsőleg nagyon illettek 172

1

Z. FARKAS ERZSÉBET

egymáshoz. Magas alkat, sűrű őszes haj, széles arc, őszintén csillogó kék szempár jellemezte. Belső értékei viszont sivárak, kiégettek. Nem szerelem fűzte hozzá, hanem a vágy, amely mindennél erősebben kínozta testét. Boldoggá tett egy boldogtalan embert, akivel egymásra találtak. Vallásos hiténél fogva nem érzett bűntudatot. Isten adta ezt az érzést, ami nélkül testi egyensúlyban nem lehet élni. Harmincéves házassága alatt megszokta a testi kielégülést. Férje felé küldött csábos mosolyára mindig ölébe hullt a szerelmi manna. Testének sohasem kellett nélkülöznie eme lobogást. Később sem büntette magát férje italozásai miatt, akivel házasélete mindvégig csodás volt. Mindig úgy hitte, egy igazi nő egyszer szeret életében, és ez mindhalálig tart. Ő maga volt a legnagyobb csodálkozás, amikor szívében és testében újra érezte, amire már nem számított. Először nem hitte el. Nem hihette, mert oly sok kísértésnek volt már kitéve, vágyott a testi y

kapcsolatra. így talált Kristófra, akiben a művésztársat is meglelte. Együttlétük után mindig bűntudat gyötörte, mert Kristóf házasember volt. Emiatt néha kiábrándultság vett erőt rajta, bűnnek érezte a testi vágyat, ami mindig követelte földi jussát. Szünetjel a percek között Igen. Isten útjai kifürkészhetetlenek, mindig meglepetések¬ kel szolgálnak. Az irodalmi táborban úgy dobbant meg szíve, mint 17 éves korában. Nem hitte a szív követelését, hiszen éppen elég volt testét nyugtatgatnia. Amikor végleg bizonyossá vált Ádám iránti mély szerelme, már nem titkolhatta tovább saját maga előtt sem. Érezte, ő sem közömbös Ádám számára. Sokat beszélgettek, első perctől úgy érezték, hogy y

egymáshoz tartoznak, de Éva mégsem mert megnyílni. Félt. Valamire várt. Ő maga sem tudta, hogy mire?! Pedig női mivoltát, kisugárzásának tényét a férfiakra egész életében megtapasztalta, ezáltal magabiztossá vált. Az őt körülvevő 173

1

Z. FARKAS ERZSÉBET

férfiak szeméből mindig észrevette a felé irányuló vágyat, amit kedves viselkedésével, emberszeretetével jól tudott kezelni. De Ádám más! Ő létével azonnal felgyújtotta teste, szíve, lelke vágyát. Ő az, akire mindig várt, aki be tudná tölteni mellette férje helyett is - az igazi társ szerepét. Őt el tudná fogadni minden gondolkodás nélkül, ha viszontszeretné... Magabiztossága érthetetlen módon megingott. Pedig éreznie kellett volna szerelmének erejét, gyönyörű kék szemének odaadó pillantását. Nem merte hinni. Szikrázó percek y

Éva felriadt gondolataiból! Most m i t tegyen? Hogyan fogadja? M i t mondjon neki? Késő. Mindent elrontott. Meg is érdemli. Gyötrődött. y

y

Újabb telefoncsörgés! Ádám hangja mindig megremegtette y

szívét. Már itt van a városban! Merre jöjjön? Éva gyorsan magára kapott egy pólót, az itthoni fehér nadrágját és lerohant a lépcsőház elé, hogy a parkolóba irányítsa kocsiját. Zavartan puszilta meg a széles mosollyal érkező Ádámot, aki nagy bőrtáskáját vállára kapta, hogy elinduljanak lakásába. Istenem! Segíts meg! Fáradtsága elillant, mert figyelme csak Reá szegeződött. Természetes viselkedése megnyugtatta. y

Ádám az erkélyajtó melletti fotelban foglalt helyet. Cigarettára gyújtott és beszélt, beszélt... Előszedte csodás verseit, olvasta, olvasta. y

Éva számára megszűnt a világ. Oly jó volt hallgatni gondolatait, versbe foglalt írásait. Élete végéig elhallgatná. Mindenről elfeledkezve csak hangjára és mondataira figyelt. Az idillt kulcscsörgés zavarta meg. Fia érkezett haza ••

y

barátnőjével. Örömmel üdvözölték Ádámot, A k i már számukra sem volt ismeretlen. Sokat hallottak Róla. A társalgás zavartalanul tovább folytatódott. Mivel csak üdítő és sörmaradék volt a hűtőben, megkérték a fiatalokat, hozzanak 174

Z. FARKAS ERZSÉBET

egy üveg konyakot, amit Ádám másnap hajnalig kortyolgathatott. Igen, mert a beszélgetés majdnem reggelig folytatódott, y

miközben Éva szégyenérzetét. y

szerelmi

lebegése

legyűrte

fáradtságát,

y

Ádám vajon észrevett valamit Éva viselkedésén, kedélyállapotán? Amikor hajnal felé kérdőn ránézett, legszívesebben csókokkal borította volna el csodás arcát, a nyakába borulva, őszes halántékába susogta volna az igazságot, vallotta volna be szerelmét. A várakozásteljes tekintetre mégsem lágyulhatott el, bűntudata szerelménél is erősebb volt. Ádámnak fia szobájába ágyazott meg, ő maga nagyszobai ágyára roskadt le, amire még a múlt hajnali szerelemittas vágyának kielégülése emlékeztette. Miért tegnap és miért nem ma? - Akivel teste, lelke, szíve egyesülhetne! A sors iróniája? - vagy talán Isten irányította így? A m i el sem kezdődött máris befejeződött. Miért kellett ennek y

így történnie? Éva, aki mindig nyugodtan tudott aludni, most le sem hunyta szemét, holott nagyon fáradt volt. Önkínzás marcangolta testét és lelkét. Hány perc az élet? A másik szoba neszezései után csend borult a hétfői hajnalra. Éva alig várta, hogy a délelőttbe húzódó ébredéskor bevihesse a kávét, újra lássa Őt. Ádám nagyot nyújtózva boldogan mosolygott rá, amitől minden rosszkedve elröpült. Tudta, lelkének méltóságát uralnia kell, hogy boldogsága megérlelődjön, égően élő szerelme beteljesületlenül beteljesedjen.

Z. FARKAS ERZSÉBET

IN-MEMORIAM... Létem küszöbére berobogtál. Megérkeztél a nagy ismeretlenből. Tétován fordultam feléd, azonnal éreztem, megzavarod sérült lelkemet. Rám mosolyogtál. Derűt sugároztál. Fellélegeztem. A fény felé fordultam. Az árnyék mögénk került. Istenhez fohászkodtam földi létünk igazáért, de figyelmemet egy percre sem engedted el. Szerelmesen kiszámoltad, hogy a visszakapott önbizalom és boldogság újra elvesztése még fájdalmasabb. Kérő szavaidra nem mondhattam igent. De nem is sürgettél. Inkább hallgattalak. Hangod árnyai elringattak. Bíztam a perc rejtélyében, valami csodában, amelyek csak a mesében vannak.

EGYPERCES M O N D A T TÖRÉKENY VALÓSÁG A múlt lefejtett ruháiból alkonyi mélabú araszol feléjük, hogy kihámozzák magukat a torokszorító emlékek zsákjából, odaadják a másiknak azt, ami még maradt bennük, azt a megfejtésre váró titkot, a jövő reményteli eseményét, ami majd feltárul teljes szépségében, hogy újra egymásba forrósodjon két tudatosan élő, önmagára és a világ rezdüléseire figyelő ember, akik szinte karnyújtásnyira vannak egymástól, mégis távolabb, mint a csillagok az égen, hisz ellentmondásokból táplálkoznak, a tökéletesség megsemmisül bennük mihelyt egymásra néznek, hiába vibrál körülöttük a levegő, mégis beleszédülnek az üresség csöndjébe, mozdulatuk megállítja a tűz lobogását, az idő föltépett sebeit, majd a remény virágait az öröklét műtermébe taszítja, hogy a félelem bizonysága előhívja az alkonyi mélabút, ami az emlékek mezsgyéjén feléjük araszol, mivel szívük csupa rom, hiába gyullad k i a szerelem arcukon, befészkeli magát a jövő eseményébe, nem hagyja azt kitárulni

176

Z. FARKAS ERZSÉBET

teljes szépségébe, nehogy újra egymásba fonódjon a lépegető idő, ám erősödő hitük mégiscsak átjárja a kihűlt levegőt, felforrósodik az érzelem, hogy az idő föltépett sebeit begyógyítsa, előhívja a remény virágait, elűzi a félelmet, fölépíti a lélek tornyait, a mába elrejti azt a megfejtésre váró titkot, ami hozzájuk bújik, mint a múlt lefejtett álarca, vidámmá válik figyelmük, rácsodálkoznak az Úr teremtett világára, hogy magukba szívják a jövő eseményeit, amíg az föl nem tárul tökéletesen teljes szépségében, mint törékeny valóság.

A MINDENSÉG P I L L A N A T A Feszítő erő természetfeletti perc együttlétezés.

177

© HAT-MAIT 2012

ŐRIZLEK SIMON M . VERONIKA FESTMÉNYE

178

TARTALOMJEGYZÉK 7 9

ELŐSZÓ ANTOLÓGIA

II 14 16 19 20 25 26 40 43 50 51 67 72 73 78 82 91 93 101 103 104 109 III 118 120 121 123 125 130 136

ÖRKÉNY ISTVÁN B. RISKÓ IRÉN BARI GÁBOR t BELINSZKYNÉ NAGY IRÉN BÉNYEI VERA t BOR ISTVÁN IVÁN DEÁK LÁSZLÓ DEMÉNY ZITA GOTHA R. M . GYURICZA GERGELY K. FEKETE ISTVÁN KINCSES EDIT KISS SÁNDOR L. GÁL MÁRIA LANTOS TÍMEA LÁSZLÓ EDIT LÁSZLÓ KLÁRA LEÁNYVÁRI ADRIENN LESKÓ IMRE t LINDÁK MIHÁLY LUKÁCSNÉ EMMIKE MAJORVÁRY SZABÓ SÁNDOR MOHÁCSI JÓZSEFNÉ ZSÓKA MOHÁCSY DÓNÁTH CSABA MURÁR TERÉZIA N . PETŐ 'SZIGETHY I L O N A NAGY ISTVÁN NAPSUGÁR A N N A PAPP JUDIT POPITY VARGÁNÉ MOHÁCSI K I N G A 179

1

TARTALOMJEGYZÉK

144 145 150 151 153 155 157 159 163 167 169

t RAMBÁCS ISTVÁNNÉ SIMON M . VERONIKA t SOMOSSY K A T A L I N SZABÓ PÉTER SZÁDVÁRY MARGIT SZALAY ANIKÓ TAKÁCS LÁSZLÓ TEMESI ATTILA VENGRINYÁK JÁNOS VOJTOVICS ERZSÉBET Z. FARKAS ERZSÉBET

\ 180 \

BOR ISTVÁN IVÁN GRAFIKÁJA

181