Dr. Elek András. 500 éve a Tisza mentén. (Szeged Tápé Algyő Vásárhely) A BODROGI CSALÁD. BODROGI FERENC ( ) emlékére

Dr. Elek András

500 éve a Tisza mentén (Szeged → Tápé → Algyő → Vásárhely)

A BODROGI CSALÁD

BODROGI FERENC (1935–2006) emlékére

Dr. Elek András

A BODROGI CSALÁD 500 ÉVE A TISZA MENTÉN Szeged → Tápé → Algyő → Vásárhely

Hódmezővásárhely, 2011

A kötetet összeállította: dr. Elek András 2009. július – 2011. április Tel.: +36/30-338 0569 [email protected] A digitalizált dokumentumok forrásai: Csongrád Megyei Levéltár Hódmezővásárhelyi Fióklevéltára, Csongrád Megyei Levéltár Szentesi Fióklevéltára, Magyar Országos Levéltár, Hódmezővásárhelyi Református anyakönyvek, Bodrogi Ferenc családja.

Lektorálta és a betűhív idézetek kivételével a szöveget gondozta Szenti Tibor

Az összeállítás magánkiadásban készült. A/4 méretben, 128 oldal terjedelemben

Nyomdai munkák Innovariant Nyomdaipari Kft. 6724 Szeged, Textilgyári út 3. www.innovariant.hu

ISBN 978-963-08-1349-5

2

AJÁNLÁS Az összeállítást elsősorban Bodrogi Ferenc barátomnak ajánlom, aki Őseitől örökölt szorgalommal, becsülettel, vállalkozási merészséggel, és sok-sok munkával térségünk meghatározó építőipari cégét hozta létre. Számára a Bodrogi név az időtállóságot, az állandóságot, a hűséget jelenti. A név kötelez…

KÖSZÖNET A kiadvány létrejötte elsősorban feleségemnek köszönhető, aki nemcsak eltűrte, és elnézte közel kétéves kutatómunkámat, hanem személyesen is rengeteget segített.

Köszönettel tartozom Szenti Tibor barátomnak, aki nagy szakértelemmel lektorálta a könyvet, sőt a korrektúrát is elvégezte.

Rendkívül hálás vagyok a Hódmezővásárhelyi Levéltár munkatársainak, akik hihetetlenül sokat segítettek az anyag összegyűjtésében, és a sok-sok régi dokumentum digitalizálásában. Készségesen „kiszolgáltak” és megszereztek kutatómunkámhoz mindent.

3

TARTALOMJEGYZÉK 5. oldal 7. 9-14. 15-18. 19-21. 22-28. 29-42. 43. 44-47. 48-49. 50-52. 53. 54. 55. 56. 57-59. 60. 61. 62-63. 64-66. 67-74. 75. 76-77. 78. 79-88. 89. 91-101. 103-107. 108-109. 110-111. 112-114. 115-119. 120. 121. 122-123. 125-127.

Előszó A Bodrogi név Bodrogból Szegedre 1522-es oklevél – Bodrogi Ferenc A Bodrogi család Szegeden A Bodrogi család Algyőn és Tápén A Bodrogi család Vásárhelyen (összeírások: 1701–1745) A Bodrogi családok története Vásárhelyen (1675–1747) További vásárhelyi összeírások (1747–1771) Az első vásárhelyi anyakönyvekből (1747–1777) Vásárhelyi összeírások (1779–1800) és térképek A vásárhelyi anyakönyvekből (1778–1800) Bodrogi családfa – 1800 Bodrogi István (1716–1786) és Kása Erzsébet (1722–1807) Bodrogi István (1743–1807) és Gulyás Ilona (1747–1816) Dokumentumok a Vásárhelyi Levéltárból (1800–1828) Bodrogi családfa – 1828 Dokumentumok a Vásárhelyi Levéltárból (1828–1845) Bodrogi István (1774–1845) és Pető Zsófia (1777–1827) Levéltári dokumentumok a Bodrogi családokról (1828–1848) Az 1851-es, ill. az 1857-es lakosság és birtokösszeírás Vásárhelyen A csomorkányi templomrom környéke 19. századi térképeken Bodrogi Pál (1811–1871) és Nagypál Mária (1812–1872) Az 1883 évi ház és birtokösszeírás Vásárhelyen Bodrogi Ferenc (1841–1896) és Molnár Zsófia (1849–1910) Bodrogi Pál (1811–1871) családfája az 1900-as évek elején Bodrogi Ferenc (1879–1959) és Nagy Varga Lídia (1885–1959) Vegyes dokumentumok, írások a Bodrogi családokról Bodrogi Katalin (1837–1932) élete (Szenti Tibor: A tanya) Ábrai Károly polgármester megbuktatása (Bodrogi Ferenc révén) Az I. világháború Bodrogi áldozatai Bodrogi családok – 1928/29 (Fejérváry József könyvében) A II. világháború Bodrogi áldozatai, A Puszta térképe Írások a Bodrogi család egyes tagjairól Források

4

ELŐSZÓ A Bodrogi család Hódmezővásárhely egyik legrégebbi famíliája, évszázadok óta itt élnek. Szeremlei Sámuel várostörténeti könyvében csak ennyi van róluk: 1701– 1795-ig 1-3 református család, 1848-ban: 13 család, 1910-ben: 71 református család. Fejérváry József már többet írt róluk 1929-ben kiadott könyvében. Az 1700-as évektől kezdve folyamatosan földműveléssel foglalkoztak, mindig a város legjobb gazdái közé tartoztak. Minden összeírásban benne vannak, végig lehet követni sorsukat. A 19. század végétől, a 20. század elejétől természetesen már minden foglalkozási ág megtalálható a családtagok közt, de döntően még mindig földműves, földbirtokos volt írva az anyakönyvi bejegyzésekben. Ez az ősi református család még ma is rendkívül népes, napjainkban több mint 100 Bodrogi vezetéknevű lakosa van városunknak. Az összeállításban található számtalan levéltári dokumentum túlnyomó része a Csongrád Megyei Levéltár Vásárhelyi Fióklevéltárából származik. Sokat találtam a Szentesi Levéltárban is, néhányat pedig a Magyar Országos Levéltárban őriznek. Az anyakönyvi adatok az 1747 óta vezetett Hódmezővásárhelyi Református Anyakönyvből lettek kikeresve. Számtalan könyvet átnéztem (egy részét az interneten keresztül), amelyek Hódmezővásárhely, Szeged, Algyő, Tápé történetével foglalkoznak. Vásárhelyen a Kincses és a Dilinka református temetőkben talált sok-sok sír felirata is segített a családfa pontosításában. Jó néhányan a Katolikus temetőben is nyugszanak, bár reformátusnak születtek. Valamennyi temető sírnyilvántartása rendkívül pontos, és így igencsak informatív. Nagyon hasznosak voltak a Németh László Városi Könyvtár régi újságaiban (elsősorban a Vásárhelyi Reggeli Újságban) talált gyászjelentések. Ezekben a gyászolók felsorolása segített a családi kapcsolatok pontosításában. Az Országos Széchényi Könyvtár honlapján is található néhány Bodrogi gyászjelentés. Az interneten rendkívül sok adatot találtam. Számtalan könyv, helytörténeti mű, a Magyar Országos Levéltár-, a Megyei Levéltárak-, és a Múzeumi kiadványok mellett sok régi összeírás is átnézhető. Rengeteg régi irathoz és fotóhoz jutottam a családtagoktól is, amelyeknek csak a töredékét sikerült beszerkeszteni. Szerintem egyedülálló, hogy egy egyszerű parasztcsalád mintegy 500 éves történetéből mennyi dokumentum fellelhető. Könyvem Bodrogi Ferenc barátom családjának történetén keresztül mutatja be a vásárhelyi Bodrogi nemzetség múltját az 1500-as évek elejétől napjainkig. Normál fekete betűvel van nyomtatva az általános (minden Bodrogira vonatkozó) helytörténeti rész, barnával Bodrogi Ferencék családtörténete.

Dr. Elek András Hódmezővásárhely, 2011. április 18. 5

6

A BODROGI NÉV JELENTÉSE A név eredetén nem sokat kell gondolkozni, hiszen egyértelműen a lakóhelyre való utalásból ered. Bodrogi = Bodrog megyéből, vagy Bodrog városából való. Szinte valamennyi településnevünkből alakult családnév -i képzővel, de nem csupán települések neveiből. Amikor egy-egy ember távoli faluból költözött új lakóhelyére, akkor vagy eredeti falujáról nevezték el a jövevényt, vagy arról a vidékről, ahonnan jött. A helynevekből keletkezett családnevek a nemességnél általában a birtokot jelölték, tehát pl. a Báthoryak Bátor faluban levő birtokukról kapták vagy vették fel nevüket, a Széchenyiek Szécsény községről. A jobbágyok közt azonban a származási helyet. 1522-ben éppen Bodrog városában nincsen Bodrogi nevű, Cseren nincs Cseri stb., holott e nevek más községben előfordulnak. Névtudományi kutatások megállapítása szerint mai kételemű névrendszerünk kialakulása a 15. században érte el Magyarországot. Európa nyugati felében (Olaszországban, Franciaországban és Németországban) már korábban kialakult. Az 1400-as években már igyekeztek pontosítani minden személyt: apja nevével, foglalkozásával, tulajdonságával vagy éppen lakó/származási helyével. Hazánkban elsőként a magasabb társadalmi szinten állóknál jelentkezett. A nemesség előkelőbb rétegeitől átvették az alsóbbak, majd a városi polgárság is. Később ér el a parasztokhoz és iparosokhoz, és végül a közlekedési útvonalaktól távol eső apró falvak lakóihoz. Ez századokon át tartó lassú fejlődés eredményeként történt, általánossá a 16. század első felére vált. A családnév kialakulására jogi és adó ügyek miatt volt szükség. A helybeli lakosság ismerte egymást, a megkülönböztetés az adóösszeírást készítő hivatalnokok érdeke volt, hogy a nevek lehetőleg ne változzanak. A családnév a régi magyar vezetéknévnél kifejezőbb, hiszen míg régen az egy vezetéknevűek egy őstől való leszármazottak voltak, addig ma az egy vezetéknevűek a legtöbb esetben nem egy őstől származnak. A családnév legjellemzőbb tulajdonsága, hogy apáról fiúra öröklődik, állandó, megszakítás nélküli név. A Bodrogi név első előfordulásai a fennmaradt iratokban (Kázmér Miklós: Régi magyar családnevek szótára című könyvéből): 1448 – Johannis Bodroghi (Zichy család okmánytára – 9:200) 1453 – Johanne Bodrogy (Zichy család okmánytára – 9:369) 1483/1505 – Bodorgy Kelemen (Levéltárí Közlemények – 24:66) 1487 – Mattheus Bodrogi (Bécsi Egyetem – II./134) 1493 – Bodroky (Szatmár megyei oklevelek – 142) 1498 – Bodrog Péter (Levéltárí Közlemények – 73) 1499/1509 – Philippo Bodrogi (Egyházi bíráskodás ügyei) 1522 – Jacobus Bodrogy, Paulus Bodrogi, Dominicus Bodrogi (Bács megyei tizedlajstromok) 1522 – Matthias Bodryga (MOL: DL 37004 – Szeged dézsmalajstroma) 1522 – Franciscus Bodrogi (MOL: DL 98376 – Keglevich család oklevelei) A vásárhelyi Bodrogi család minden valószínűség szerint Bodrog városából származik, amely a mai (szerbiai) Somborhoz közeli Bácsmonostor mellett volt, a Duna partján. 7

8

≈ 1520-től 1560-ig a BODROGI CSALÁD SZEGEDEN

A DUNA PARTJÁRÓL A TISZA MELLÉ

9

BODROG MEGYE ÉS SZEGED KÖRNYÉKE LÁZÁR DEÁK TÉRKÉPÉN (1514–1528)

Lázár deák térképe, a „Tabula Hungariae” a Magyarországról készült első fennmaradt nyomtatott térkép, amely 1514-ben készült. Legnagyobb értéke abból adódik, hogy az egyedüli helyzetképét adja a török megszállás előtti országnak. A szerzőről annyit lehet tudni, hogy Bakócz Tamás esztergomi érsek titkára volt (secretarius), és sejthetően keresztül-kasul beutazta az országot. Magyarságához sem férhet kétség, egyik-másik település nevének írásmódjából ez egyértelműen kiderül. Bár műve latin (és német) nyelvű, pontosan írja pl. hogy Keresztes, Sarospatak, Margareta falu. Lázár korai halála feltehetően megakadályozta térképe befejezésében, így azt 1528-ban Peter Apianus metszette fába és nyomtatta ki a németországi Ingolstadtban. A térkép keretének északi iránya és a valódi északi irány között kb. 45 fokos eltérés mutatkozik keletre, az átdolgozás során keletkezett hiba miatt. A térképen Bodrog városa (a régi Bodrog vármegye székhelye) a Duna mellett, Apatin fölött található. Itt élt valószínűleg évszázadokon át a család, majd innen menekült el 1514–1520 között a biztonságosnak tűnő, várral védett nagyvárosba, Szegedre – ahol (eredeti lakóhelyük miatt) már Bodroginak hívták őket. 10

BODROG VÁRMEGYE 1526 ELŐTT Bodrog vármegye egyike a történelmi Magyarország letűnt megyéinek, nagyjából a mai Baja - Zombor - Szabadka háromszögben terült el. A honfoglalás után a Botond nemzetség szállásbirtoka volt, majd a 11. századtól királyi vármegye lett – Bodrog vár központtal. A várakat és az ezek környékén fekvő földeket királyi birtokoknak jelölték ki, melyeket a várispán irányított. Alatta állottak a várjobbágyok, akik elsősorban fegyveres szolgálatra voltak kötelezve, valamint a várszolgák. A vármegye székhelye a Duna mellett, Zombortól nyugatra, Monostorszeg határában lévő Bodrog városa volt. Bodrog már a XIV. század közepén elvesztette erőd jellegét, várát 1330-on túl már nem említik. Ettől kezdve, mint város szerepel, vásártartási joggal. 1351-ben Szekcsői Herczeg Péter kapta meg Róbert Károly királytól egyéb birtokokkal együtt Bodrog várost, melyet 1408, 1468 és 1483-ban oppidumnak írtak. Valószínűleg a Duna áradásai tették tönkre a várost is, mely a 15. század elejétől kezdve egyre veszített jelentőségéből, bár városi jellegét az egész középkorban megtartotta. Bodrog ura a Herczeg család maradt egészen a török hódoltságig. 1522-ben a dézsmalajstromokban név szerint van felsorolva 147 adózó lakosa, akik nevük után ítélve, majdnem kivétel nélkül magyarok. Utoljára 1535-ben említik egy birtokperben. A hajdan romba dőlt Bodrog várához tartozott Bodrog-sziget, ahol a pálosoknak Szent Keresztről nevezett kolostora állott, melyről még a tatárjárás előtt megemlékeznek a följegyzések. A tatárjárás idejében a kolostor elpusztult, de újjáépítették. Utolsó okleveles nyomára 1497-ben találunk és így valószínű, hogy a mohácsi vész idejében végleg elpusztult. A hajdani Bodrog vármegye pusztulása, elnéptelenedése a Dózsa György féle parasztlázadás idején kezdődött. 1514-ben mintegy 3000 emberből álló sereg vonult végig a vármegyén, és az itt összegyűlt keresztesek egy részével egyesült és a legnagyobb kegyetlenséggel dúlta és pusztította a nemesek birtokait. Számos kastélyt felégettek, sok nemes urat karóba húzattak. A nemesség egy része elmenekült, de az itteni földművelő jobbágyok közül is sokan északra menekültek. A Bodrogi család – a többi egyszerű paraszthoz hasonlóan – minden bizonnyal még a Dózsa György féle pusztítás idején elmenekült Szegedre, hiszen az 1522. évi összeírásban már ott szerepeltek. DL 37004 – Bács, Bodrog és Csongrád megye dézsmalajstromai: (hihetetlenül sok névvel) - SZEGED (61.): BODRYGA MATTHIAS És egy 1522. évi oklevélben is szerepel egy családtag: DL 98376 – Vizsgálati jegyzőkönyv szegedi jobbágyok sövényházi ügyéről: Az egyik tettes – a szegedi BODROGI FERENC Az ősi Bodrog vármegye sorsát megpecsételte, hogy Szulejmán 1521. augusztus 29-én elfoglalta Nándorfehérvárt, majd Szabácsot és Zimonyt. A törökök szabadon portyázhattak ezen a vidéken, anélkül – hogy az ország hadereje a küzdelemben részt vett volna. Az 1526. évi mohácsi ütközet után a török az egész alsó Duna-Tisza közét felperzselte és földúlta, Bodrog városa (és környéke) is teljesen elpusztult. A magyarság legnagyobbrészt északabbra menekült (pl. Bács és Csongrád megyébe), vagy fogságba került. Az elpusztult helységekbe szláv népek (főleg szerbek) települtek be. 11

SZEGED A TÖRÖK HÓDOLTSÁG ELŐTT Szeged kiváló földrajzi helyzetének és várának köszönhetően már Zsigmond idejében jelentős központ volt. A Hunyadiaknak több birtoka is volt a környéken, úgymint Csongrád, Csomorkány, Sámson, Kútas, majd 1450-től Hód és Vásárhely is. Mátyás király fiának, Corvin János hercegnek adományozta Szeged várát, majd 1459ben hosszabb ideig itt időzött, sőt az országgyűlést is itt tartották. Szeged az egyetlen fal nélküli szabad királyi város volt az országban, igaz a különleges földrajzi tényezők (a nagy kiterjedés, a környező mocsarak, a Tisza, a palánk, az árokrendszer és a vár) elegendő védelmet nyújthattak. Szeged kiváltságai mindenesetre többször megerősíttettek különböző oklevelekben Mátyás király halála után is. Szeged lakossága félve a Dózsa féle seregek támadásától háromezer fegyverest állított ki, betudva ebbe a halászokat és hajósokat is, kik mindenekelőtt a két külvárost, melyek a királyi vártól távolabbra estek sáncokkal körülvették. A keresztes sereg elvonult, de Szeged környékét mindazáltal kirabolták, felgyújtották s azután Csanád várát ostrommal bevették, hol még a püspököt is karóba vonták. Szeged ezekben az években népes nagyváros volt, melyet az 1522-ből fennmaradt tizedlajstrom is bizonyít. (Az összeírás azért készült, mert 1521. augusztus 29-én Nándorfehérvár elesett, így a török betört az országba.) Ebben minden egyházi tizedet fizető családfőt egyenként megneveztek. 1493 önálló háztartást vettek számba, ezen kívül még 56 mással közös fedél alatt élő családot. Benne van ebben Tápé és Szentmihály lakossága is. A korszakra jellemző ötös családnagysággal számolva 7745 lelket kapunk, ezt a lélekszámot csak Pest, Kassa és természetesen Buda lépte túl. A lakosság nemzetiségi összetétele az elmúlt századok folyamán semmit sem változott, a tizedjegyzékbe foglalt több mint másfél ezer név messze túlnyomó többsége magyar eredetre utal. Az összeírók is magyarok voltak, hiszen minden név magyarul volt írva. A származási helyre utaló vezetéknevek is általában a közvetlen környékre, Csongrád, Csanád, Bodrog, Bács megyére, a Temesközre mutatnak. Nyelvészek és történészek szerint „a Bodrogi nevűek minden bizonnyal Bodrog városából valók”. Az 1522 júliusában készült dézsmalajstrom (UC 50:61 = DL 37004) Bács, Bodrog és Csongrád megye helységeiről készült, és hihetetlenül sok nevet tartalmaz. Szegedről felsorolja a város utcáit és tereit, az adófizetők névsorával. Vannak, akik terménytizedet (zabot, árpát) és vannak, akik kereszténypénzt (6 dénárt) adnak. A 61. oldalon, a Bondy utcában találhatjuk MATTHIUS BODRYGA azaz Bodrogi Mátyás nevét. Mellette az adó: den VI.

12

SZEGED TÉRKÉPE A 15–16. SZÁZAD FORDULÓJÁN

Felbecsülhetetlen jelentőségű, a hazai városok történetében szinte egyedülálló az ebből a korból leírt 28 utca, és a 3 falu neve. Ezekből az utcanevekből nagyjából elénk tárul a középkori Szeged topográfiája, hiszen könnyen azonosítható szinte mindegyik. Az 1522-es jegyzék 1549 családfő nevét foglalja magában, hangzásuk túlnyomóan magyar. Az összeíró mindig sorba ment utcákon. A „Bondy” utca a fenti térképen valószínűleg azonos a 14. azaz „I. Varga” utcával. A Felsővárosban volt, a térképen jelölt 15. (azaz „Sóhordó”) és 12. (azaz „Budai”) utcák közt. A fenti térképen felsorolt összes többi utca ugyanis név szerint megvan az összeírásban. 13

AZ 1522-es EREDETI ÖSSZEÍRÁS KEZDŐLAPJA: (Magyar Országos Levéltár – DL 37004 Urbaria et Conscriptiones – Fasc. 50. No. 61.)

AZ 1954-BEN KIADOTT KÖNYVBEN: (Szabó István: Bács, Bodrog és Csongrád megye dézsmalajstromai 1522-ből)

↑ Matthius Bodryga (adó) den VI 14

BODROGI FERENC EGY 1522. ÉVI OKLEVÉLBEN Magyar Országos Levéltár (Keglevich család Levéltára) – DL 98376 Szeged, a szabad királyi város vonzotta a jobbágyokat, hiszen ott a falusi kisbirtokos személyes felügyelete alatti kemény személyi kötöttségtől megszabadult. A kevésbé felügyelt nagybirtokon sokkal szabadabban élhettek. Hiába próbálta a törvényhozás (főleg 1514 után) útját állni e vándormozgalomnak, a jobbágyság feltartóztathatatlanul hömpölygött a város és a nagybirtok felé. Hiába törölték el a jobbágyság szabad költözködési jogát, a paraszt továbbra is oda ment, ahova akart, mert a kárvallott kistulajdonos nem tudta igazát érvényesíteni az új munkaerőnek örvendő várossal szemben. A népmozgalom egyik irányának, a városi lakosság gyarapodásának volt egy országosan elterjedt, bár nem éppen törvényes útja, a jobbágyszökés, illetve szöktetés. Egy ilyet ír le az oklevél, amely a kárvallott kisbirtokos feljelentése után készült.

A szegediek 1522-ben a március 29-re virradó éjszakán szöktettek meg egy Eső Péter nevű jobbágyot Sövényházáról. Az eseményekről riportszerűen számolt be Felgyői Móric Menyhért és Gyékénytói Thaddi Barnabás, akiket Csongrád megye a kárvallott ifjabb Sövényházi Móric Péter, illetve anyja, Ilona asszony panaszának kivizsgálására kiküldött. Meghallgatták a szemtanúkat, jegyzőkönyvbe vették a vallomásokat – amelyek alapján bizonyos, hogy a jobbágyszöktetésben részt vett a szegedi Bodrogi Ferenc is. Három szemtanú is fölismerte. 15

AZ OKLEVÉL SZÖVEGE MAGYARUL: Mi, Sövényházi György ugyanazon Sövényházáról és Szántóteleki Mező Tamás Csongrád megyei alispánok és a szolgabírák emlékezetül adjuk, hogy nemes Sövényházi Móric Péter sürgető és törvényes kérésére közülünk két nemest, tudniillik Felgyői Melchior Móricot, szolgabírónkat és Gyékénytói Tad-di Barnabást a fenti vizsgálat végrehajtására törvényszékünkről jónak láttuk a szokott módon kiküldeni, hogy az elmúlt húsvét ünnepe utáni legközelebbi szombaton ugyanezen Csongrád megyében mindenhová elmenve eskü alatt alaposan kérdezzenek ki minden szavahihető és jóállású embert, akit lehet, nyíltan és titokban [egyaránt]. Végül visszatérve hozzánk a mi törvénykezési napunkon az alábbiakról ilyen hiteles bizonyságot hoztak. Nemes Sövényházi Veres Sebestyén azt vallotta, hogy virágvasárnapra virradóra az éjféli csendben, amikor a házban aludt, a néhai nemes Sövényházi Móric Péter özvegye, Ilona úrnő a tanú házának ablakához ment, és mondta neki: „Kelj fel, mert Eső Pétert a szegediek elviszik!” Ezután a tanú felkelt, kiment az utcára, és látta, hogy számos felfegyverzett szegedi áll ott, közöttük felismerte Kutas Barnabást, Bodrogi Ferencet, Tót Györgyöt, továbbá Sepe Jánost. A tanú akkor Sövényházi Györgyhöz, a Csongrád megyei alispánhoz akart menni, hogy tiltakozzon, de meglátta, hogy összegyűlt ott néhány ember, hozzájuk lépett, és megkérdte tőlük, hogy mit csinálnak. Bakos Tamás és a szintén sövényházi Pető Barnabás azt mondták a tanúnak: „Leterítették Thente Zakariást, őt védelmeztük, elvették a fejszéjét is, de mi visszaszereztük.” A beszélgetés közben egy szegedi azt mondta: „Legyetek csöndben, mert kutya legyek, ha hatot közületek tüstént le nem vágok!” Pető Barnabás is eskü alatt vallotta, hogy midőn azon előbb említett éjszakán otthon aludt, nemes Móric Péter szolgája, Foris János ablaka alatt szólongatva ébresztgette őt, ő megkérdezte tőle, hogy mit akar, a szolga ezt válaszolta: „Ébredj, mert úrnőm hívat, ugyanis Eső Péter megszökik!” Akkor a tanú elment az említett néhai Móric Péter özvegyéhez, és tiltakozott azért, mert a szegediek erőszakkal elvitték Eső Pétert, amikor pedig az úrnő három szolgáját az említett Sövényházi Györgyhöz küldte tiltakozásul azért, mert a szegediek Eső Pétert erővel elhurcolták, egyik szolgáját elfogták és legyűrték, a másik kettő pedig csak futással tudott megmenekülni. Végül a tanú és Bakos Tamás megoltalmazták a szegediek által elfogott Zakariást, akik között felismerte Sepe Jánost, Szántó Istvánt, Bodrogi Ferencet, Török Pétert, és Kaba Tamást. Bakos Tamás is eskü alatt vallotta, hogy ugyanazon az említett éjszakán otthon aludt, amikor az említett úrnő felkeltette, ő kiment házából, az úrnő tiltakozott nála, amiért a szegediek Eső Pétert az éj leple alatt erő-hatalommal összes javaival, amivel lehetett, elvitték; maga a tanú pedig saját szemével látta, hogy a szegediek elviszik Eső Pétert, látta azt is, hogy nemes Móric Péter egyik szolgáját Bodrogi Ferenc, Sepe János és Kutas Barnabás megragadták, és hogy a tettesek közül az egyik azt mondta: „Ne vágd el az inát!” Egy másik szintén a tettesek közül így szólt: „Hagyd őt!” Kelt Szer mezővárosban, a mi törvénykezési helyünkön, a húsvét utáni vasárnapot követő második napon az Úr 1522. esztendejében. 16

A TELJES OKLEVÉL:

A sövényházi jobbágyszöktetés dokumentációja érdekes. A szemtanúk ugyanis az éjszakai sötétség ellenére felismerték a bűntényben résztvevőket, nevezetesen Stephanus Santho, Petrus Therek, Thomas Kaaba, Barnabas Kwthos, Franciscus Bodrogy, Georgius Thot, Iohannes Sepe szegedi polgárokat. Török Péter, Tóth György és Szépe János név szerint szerepelt az 1522-es tizedlajstromban, a Szántó, a Kutas és a Bodrogi család szintén megtalálható, ezeket nyilván fiatalabb tagjaik képviselték a merész vállalkozásban. 17

RÉSZLETEK AZ OKLEVÉLBŐL: A kiemelt részen: …… Franciscus Bodrogy, Georgius Toth, ……

……Stephanus Santho, - a kiemelt részen: Franciscus Bodrogy……

18

SZEGED ÉS KÖRNYÉKE AZ 1500-AS ÉVEKBEN

19

SZEGED A TÖRÖK IDŐKBEN (1543–1686) Már 1526-ban kirabolta a török Szegedet, de csak 1543-ban foglalta el. A hódoltság (1543–1686) megtépázta, átmenetileg megritkította, sok próbára tette Szeged népét, de elűzni, megsemmisíteni nem bírta. A török alatt is megőrizte magyarságát, faji vonásainak és néphagyományainak eleven folytonosságát, vallásában a latin műveltséghez való tartozását. A magyar nép többsége katolikus volt, de az 1530-as években kibontakozó magyarországi reformáció itt is tért hódított. Azt a szerepet, amit a szegedi származású prédikátorok és iskolamesterek az ún. „mezővárosi" reformáció elterjesztésében, meggyökereztetésében és továbbvitelében a XVI. század dereka táján országszerte játszottak, nem lehet túlbecsülni. Alig-alig van olyan hódoltsági város, amelynek megreformálásába e város fiai ilyen vagy olyan formában ne folytak volna bele. A helvét irányzat úttörője, a szegedi kun családból származó Szegedi Kis István volt utóbb a magyar reformáció egyik legnagyobb alakja. Szeged városa és népe a pozsonyi kamarához küldött szimbolikus adóval, főleg halnak, bőrmunkának, törökszőnyegnek fölajánlásával hódoltsági sorsában is elismerte a virtuális Magyarországhoz, tehát az ősi nyelvi, műveltségi közösséghez való tartozását. Ennek természetesen jelentős gyakorlati, főleg gazdasági és kereskedelmi haszna is volt. A valóságban azonban hászváros, a török szultán kiváltságolt birtoka, a török műveltség tágra nyílt magyar kapuja volt. E sajátos helyzetből a társadalmi mozgás, migráció kettős irányban: az elvándorlásban és beköltözésben egyaránt megindult. Az 1548-as összeírásban Szegeden már Bodrogi Ferenc volt a családfő (aki házas), vele élt a még nőtlen Imre fia. Az 1522-ben családfőnek írt Bodrogi Mátyás már meghalt. 1548-ban Algyőn élt egy Bodrogi Demeter nevű családfő, aki talán B. Ferenc testvére lehetett. Az öt évvel későbbi (1553. évi) összeírás bizonyára nem volt teljes, ebben csak Bodrogi Ferenc szerepelt. 1548 – török defter SZEGED összeírása (Felsőváros - Szentmiklós utca): Bodrogi Ferencs házas Imre legény GYŐ összeírása: Bodorvégi Dimitre házas TÁPÉ összeírása: --------1553 – török defter Bodrogi Ferenc

SZEGED összeírása (8. Tót utca): elöljáró (An mahalle-i ser mahalla-i Bodrogi Ferencs) GYŐ összeírása:

-------TÁPÉ összeírása: -------20

LXXXVII. oklevél 1553. decz.. 6. A szegedi szandsák fejadó deftere, szerkesztetett 961. évre (1553. decz.. 6. - 1554. nov. 24.) Mahmud miri-mirán parancsára. a) Szeged város. Városrész neve

Fizető Nem fizető házak Elöljáró (szermahalle) neve

száma

összege

Felsor . . . . . Pethő István . . . . . Szent-György . . . . . Szobotán Ferencz . . . . . Szent-Miklós 1 . . . . . Tót Ferencz . . . . . Szent-Miklós 2. . . . . .Török János . . . . . Varga . . . . . Szarka Miklós . . . . . Szilont . . . . . Szondi Pétör . . . . . Ár(okh)át . . . . . . . . . . …………

2 18 33 8 11 8 15

76 39 36 63 66 89 3

78 57 69 71 77 97 18

Fészer . . . . . Sók Ozvárd . . . . . Szondi . . . . . Törte Sebestyén. ...... Bodrogi Ferencz . . . . . Szt.-Háromság . . . . . Babarcsi Tomás . . . . . Balog . . . . . Pap István . . . . . ...... Nagy János . . . . . Balog . . . . . (Szán)tó Benedek . . . . . ..... Losonczi Károly . . . . . Kún . . . . . Halász Gál . . . . . Kobna . . . . . Demeter Gergely . . . . . Halász..... Szücsi András ... ..... Fekete Péter . . . . . Szent-Demeter . . . . . Baka Mátyás . . . . . ..... Balog András . . . . . . Nagy . . . . . (Mészá)ros Lukács . . . . . Összesen . . . . .

6 9 12 19 6 14 5 8 9 20 5 26 3 7 2 246

94 39 2 55 33 2 40 29 39 32 28 42 807

100 48 14 74 39 16 45 8 38 59 37 26 31 7 44 1053

1552. évi sikertelen szegedi hadjárat (a „szegedi veszedelem”) után megkezdődött a nagy diaszpóra, Szeged lakosságának szétszóródása szerte az országba. Bár beszélhetünk szórványos egyéni elvándorlásról is, mégis leginkább közösségek hagyták el a Várost és főleg északabbra, a királyi Magyarországba vándoroltak. Sokan – elsősorban a földműveléssel, állattartással foglalkozók – a környező falvakba költöztek. E régi magyar falvak közül csak Tápé, Algyő, Martonos népe vészelte át megfogyatkozva bár, de töretlen folytonosságban a hódoltságot. Megmaradásukban föltétlenül része volt Tisza menti fekvésüknek is: hirtelen fölbukkanó vész idején menedékre találtak a folyó jól ismert vízi világában. 1553 után a Bodrogi család is eltűnt Szegedről, több összeírásban nem szerepeltek. Ők is, mivel elsősorban földműveléssel, állattartással foglalkoztak – a városból a környező falvakba költöztek. Ezt bizonyítja, hogy megjelentek az 1570-es török összeírásban Algyőn, majd 1585-ben Tápén is. Ezek a Tisza menti régi magyar falvak biztonságosabbak voltak a nagyvárosnál, könnyebben menedéket nyújtottak a török megszállás ideje alatt. 21

≈ 1560-től 1670-ig a BODROGI CSALÁD TÁPÉN és ALGYŐN

SZEGED, TÁPÉ és ALGYŐ KÖRNYÉKE – 18. századi térkép 22

ALGYŐ Régi nevén Győ falu, Szegedtől északra a Tisza jobb partján fekszik. A győ bolgártörök méltóságnév, és a Géza, helyesen Gyécse magyar királynév szócsaládjába tartozik. Villa Geu valamikor a királyi családé volt, majd Álmos herceg a dömösi prépostságnak adományozta, melynek alapítólevele 63 szolga nevét is leírja. Pontosan felsorolt szolgáltatásaikból kitűnik, hogy már szántottak, vetettek, búzát termeltek, továbbá juhaik voltak, és sört is főztek. Adóztak sóval, lúddal, tyúkkal is, és halásztak. Algyő későbbi középkori múltjáról igen keveset tudunk – nemes családok birtokolták. A törökök 1548-ban 33, 1570/71-ben 72 adófizető jobbágyot írtak össze a faluban. Fennmaradtak török összeírások az 1550-ből, 1585-ből és 1670-ből, amelyek Algyő, törökül: Gyeve adózóit sorolták föl. A listákból kitűnik, hogy Algyő nyilván vízvidéki helyzete miatt a hódoltság alatt végig lakott hely maradt, és mindig magyarok éltek benne. Az adópénz mellett főleg gabonát, vajat, kendert szolgáltattak a töröknek. A halászat virágzott és valószínű, hogy a gyevi rév már ekkor is működött. A falu népe majd három évszázadon át az alsóvárosi klastrom szerzeteseinek lelki gondozása alatt állott, és szoros rokonsági, vérségi, hagyománybeli kapcsolatokba került főleg Tápé és Felsőváros népével. Sajnos anyakönyvek nem maradtak meg.

TÁPÉ Már az 1138-as, a dömösi prépostság alapítását elrendelő oklevél is megemlíti villa Tapai (Tápé) néven. A faluról részletesebb képet csak a 16. századból nyerünk. A ma is létező tápéi kompról az első adatunk 1528-ból van. Az 1522. évi tizedlajstrom rendkívül fontos adatokat közöl a szegedi dézsmakerület részét alkotó Tápé faluról. Az első olyan forrásunk ez, mely név szerint felsorolja Tápé falu családfőit, önálló keresőit és tizedköteles termékeit. A lista 43 tápéi családról ad számot, tehát mintegy 200 fő lakott itt. Közülük 30 fizetett tizedet terményben, akiknek művelhető földjük volt. A tápéi jobbágyok szinte csak búzát termesztettek, mindössze két családnak voltak juhai. A török hódítók elől menekülő szerbek 1522-ben még nem érték el Tápét, hiszen a lajstromban csak magyar nevekkel találkozunk. A mohácsi vész következményei közvetlenül nem érződtek Tápén, az oszmán-törökök 1543 táján foglalhatták el. 1545-ben már adóösszeírást (deftert) készítettek a vidékről. Az 1550. évi, név összeírás idején 43 ház volt a faluban. Az 1558. évi defter szerint Tápé az évben csak 30 ház után adózott. A népesség számának időleges csökkenésében minden bizonnyal az 1552. évi szegedi hadjárat (az ún. szegedi veszedelem) magyar szempontból sikertelen kimenetelének, a törökök vandál pusztításának évekre kisugárzó hatása érhető tetten. 1580-ban már újra 42 ház volt, vagyis a lakosság létszáma hosszabb távon 200 körül állandósult. A falu lakossága a század második felében is döntően magyar maradt, legfeljebb a Pétre, Dimitre keresztnevek tételeznek fel idegen etnikumot. A defterek beszámolnak a törökök tápéi kikötői (vám- és rév-) bevételeiről, illetve a lakosság gazdálkodási adatairól. Különösen az 1585. évi török adólajstrom rajzol részletes képet a faluról. Megtudjuk, hogy kinek miből (és mennyi) termése volt Tápén. Sok föld volt parlagon (ezt különadóval büntették), de már sokan termeltek búzát, árpát, zabot és kölest is. Az állatokat (juhokat és disznókat) a mezőn legeltették, a tűzifát az ártéri erdőből gyűjtötték – de ezekért is adóztak. 23

A BODROGI CSALÁD AZ ALGYŐI ÉS TÁPÉI ÖSSZEÍRÁSOKBAN Az 1570-es összeírás idején Bodrogi Ferenc már nem élt, Mihály bizonyára az ő fia. És össze van írva a következő generáció: Pál, János és az ifjú Mihály is. Bodrogi Demeter még élt, fiaival: Fábiánnal és Jánossal. Az 1580-as években csak a családfőket írták föl. Bodrogi Mihály mellett Demeter fia Fábián szerepelt. Biztosan közeli rokonok voltak, mert egymás mellett laktak. Valószínűleg a családhoz tartozott a tápéi Bodrogi Benedek is, aki valamivel módosabb volt náluk. (9-10 disznó után adózott) 1570 – török defter GYEVE falu összeírása (72 család): Bodrogi Mihál, fia Pál, fia János, fia Mihál, Bodrogi Demetör, fia Fábián, fia János, Egymás után összeírva TÁPÉ összeírása (52 család): -------1585/86 – török defter GYEVE összeírása (48 ház): Bodrogi Mihály háza: kapuadó 50, dzsizje-adó 100, széna- és tűzifaadó 100, búzatized 2,5 kile. TÁPÉ összeírása (42 ház): Bodrogi Benedek háza: kapuadó 50, dzsizje-adó 100, széna- és tűzifaadó 100, búzatized 1,5 kile, 9 disznó után 18 pénz 1586/87 – török defter Bodrogi Mihály parlagadó 150.

GYEVE összeírása (44 ház): háza: kapuadó 50, dzsizje-adó 100, tűzifa- és szénaadó 100,

TÁPÉ összeírása (40 ház): Bodrogi Benedek háza: kapuadó 50, dzsizje-adó 100, tűzifa- és szénaadó 100, parlagadó 150 pénz, 10 disznó után 20 pénz. 1587/88 – török defter GYEVE összeírása (45 ház): (egymás mellett összeírva) Bodrogi Mihály háza: kapuadó 50, dzsizje-adó 100, tűzifa- és szénaadó 100, búzatized 3 kile, 3 disznó után 6 pénz. Bodrogi Fábián háza: kapuadó 50, dzsizje-adó 100, tűzifa- és szénaadó 100, parlagadó 150. TÁPÉ összeírása (46 ház): Bodrogi Benedek háza: kapuadó 50, dzsizje-adó 100, tűzifa- és szénaadó 100, parlagadó 150, 10 disznó után 20 pénz. 24

A BODROGI CSALÁD AZ 1670-ES TÖRÖK ÖSSZEÍRÁSBAN Az 1670-es defterben 27 adófizető jobbágyot vettek számba, tehát Algyő falu népessége – bár megfogyatkozott és nagyrészt kicserélődött – átvészelte a török hódoltságot. Megélhetését állattenyésztésből, elsősorban juhtartásból, a szántóföldek műveléséből és halászatból teremtette elő. A Bodrogi család azok közé tartozik, akiknek a neve végig szerepelt a török összeírásokban. János szegénynek tűnik (valószínűleg ő a legfiatalabb…), de Demeter és Pál már módos gazdák. Tápén már nincsenek. 1670 – török defter 1670 – GYŐ tizedjegyzéke (24 családfő): Bodrogi János gazda: Szent György-napi adó 303 pénz; 1 jünige vaj, adós maradt vele; 1 szőlő után -, adós maradt vele; Demeter-napi adó 460 pénz. Kis András zsellér: 84 juh után 1 bárány, ára 84 pénz; 1 jünige vaj, adós maradt vele; Demeter-napi virgü 560 pénz; 4 disznó után 16 pénz; [tartozását?] az írnoknak megadta. Bodrogi Demeter gazda: Szent György-napi adó 303 pénz; 35 kereszt azaz 184 kutu és 1 szekér azaz 10 kutu, összesen 194 kutu búza tizede 2 kile 3 ½ kutu, adós maradt vele, [alája írva] názir basi; 3 szekér azaz 75 kutu árpa tizede 7 ½ kutu; len -; Demeter-napi adó 460 pénz 1 jünige vaj, ára 84 pénz; 1 szőlő után -, 22 disznó után 88 pénz. ……… Jóval távolabb Bodrogi Pál gazda: Szent György-napi adó 303 pénz; 26 juh után -; 34 kereszt azaz 178 ½ kutu és 1 ½ szekér azaz 43 kutu, összesen 221 ½ kutu búza tizede 2 kile 6 kutu, adós maradt [ez utólag áthúzva és alája írva] názir basi; 1 ½ szekér azaz 47 kutu árpa tizede 5 kutu; 3 kereszt azaz 25 kutu köles tizede 2 ½ kutu; len -; lencse - rudas; 1 szőlő után -; adós maradt vele; 1 jünige vaj; Demeter-napi adó 460 pénz; 30 disznó után 120 pénz. 1670 –TÁPÉ falu tizedjegyzéke (36 család) Nincs Bodrogi név 1670 – VÁSÁRHELY tizedjegyzéke (321 család): Nincs Bodrogi név 25

A BODROGI CSALÁD TÖRTÉNETE 1522–1670 Bodrog → Szeged → Tápé → Algyő A Duna melletti Bodrog városában élt a család évszázadok óta, és mint szinte mindenki más – paraszti munkával foglalkozott. Itt még csak személynevük volt, akárcsak az ország összes egyszerű lakosának. 1514 után – átélve a parasztháború borzalmait, és félve a közeledő töröktől – a biztonságosnak tűnő Szegedre költözött a család. Származási helyük miatt itt már Bodroginak hívták őket. Az 1522-es szegedi összeírás alapján Bodrogi Mátyás volt a családfő. A Felsővárosban, a Tápéhoz közeli részen éltek – és itt is gazdálkodással foglalkoztak. Egy fiát név szerint ismerünk, hiszen a fiatal Bodrogi Ferenc neve szerepelt ugyanebben az évben egy oklevélben. A törökök 1543-ban elfoglalták Szegedet és környékét, majd 1548-ban elkészítették az első adóösszeírásukat. Ebben a török defterben Bodrogi Ferenc már családfő (apja ekkorra meghalt), és azt is írták, hogy házas – míg felnőtt fiát Bodrogi Imrének hívták, aki még nőtlen volt. Valószínűleg tűnik, hogy volt egy fiútestvére is Ferencnek, név szerint Bodrogi Demeter, aki az 1548-as tápéi török összeírásban felnőtt családfő. 1553-ban még élt Ferenc, aki mint tekintélyes parasztgazda már elöljáró az utcájában – még mindig Szegeden. 1570-ben készült a következő török defter, amelyből kiderül – hogy már a közeli Algyőn lakott a család. Ekkor Bodrogi Ferenc már nem élt, és nyilván Imre fia sem. Az összeírásban szereplő Bodrogi Mihály bizonyára Ferenc fiatalabb fia, aki 1548ban még gyerek volt – így nem írták össze. Megismerhetjük viszont a következő generációt, hiszen felsorolták Mihály gyermekeit: Pált, Jánost és ifjabb Mihályt. A már idős Demeter is Algyőn lakott fiaival: Fábiánnal és Jánossal – méghozzá Mihályék szomszédjában, tehát ez is bizonyítja a rokonságot. Az 1580-as években több török összeírás is készült, ezekbe sajnos a felnőtt gyerekeket nem írták be. Felsorolják viszont, hogy ki miért és mennyi adót fizetett. Az 1585/86-ban összeírt Bodrogi Mihály valószínűleg a 15 évvel korábbi ifj. Mihály lehet, apja nyilván már meghalt. Neki alig van terménye és állata. Meghalt Demeter is, akinek fia lehet a tápéi Bodrogi Benedek, aki valamivel módosabb, hisz van 9-10 disznója is. Testvére, Bodrogi Fábián szegény, hiszen volt olyan adóösszeírás, amelyben nem is szerepelt. A következő 80 évről nem sokat tudunk, mert nem maradt fönn egyetlen összeírás sem. Egy biztos, a falu túlélte és átvészelte a török hódoltság időszakát. Az 1670-es defterben csak 27 adófizető jobbágyot vettek számba, tehát Algyő népessége megfogyatkozott és nagyrészt kicserélődött. Megélhetésüket állattenyésztésből, elsősorban juhtartásból, a szántóföldek műveléséből és halászatból teremtették elő. A Bodrogi család azok közé tartozott, akiknek a neve végig szerepelt a török öszszeírásokban. Kiderül, hogy sem Tápén, sem Szegeden már nem éltek. Mindhárom családfőt gazdának írják, ami azt jelenttette – hogy jobbágyként gazdálkodtak. Bodrogi János szegénynek tűnik, de valószínűleg ő volt a legfiatalabb: nem volt semmilyen állata, terménye is alig – és a kiszabott adót sem tudta befizetni. Közvetlen szomszédjában lakó apja (bátyja?) Bodrogi Demeter már módos gazda volt. Neki mindenféle termése volt, az adókat is befizette – és 30 disznót is tartott. Az összeírásban jóval „arrébb” felírt (tehát messzebb lakó) Bodrogi Pál viszont kimondottan gazdag volt. Sok termése mellett 30 disznója és 26 juha is volt. 26

A BODROGI CSALÁD ALGYŐN 1670–1738 Bodrogi János az 1670-es összeírás után nem sokkal a közeli Vásárhelyre költözött. Talán a jobb megélhetés reményében, talán mert oda nősült. 1686-ban viszont elmenekült (vissza Algyőre vagy Halasra), de Vásárhely első újratelepülő lakói közt már ismét ott találjuk, mint az kiderült az 1701-es vásárhelyi kamarai összeírásból. Bodrogi Pál és Bodrogi Demeter családjaikkal Algyőn maradtak. Az 1715. évi országos összeírás1 idején már bizonyára meghaltak, viszont adózó családfőként szerepeltek legidősebb gyermekeik: Bodrogi István, illetve Bodrogi Demeter. 1717-ben Bodrogi István Vásárhelyre költözött.2 Algyőn 1720-ban3 még utoljára találkozunk Bodrogi Demeter nevével. Két oklevélben – amelyeket a dorozsmai puszták hovatartozása alkalmából vettek föl Algyőn – tanúként ott van Bodrogi Demeter. Az 1721. szeptemberiben4 a vallomásokat felvevő királyi jegyző 74 évesnek saccolja. Az 1721. novemberi oklevélben5 azt is elmondta az öreg (itt 78 évesnek írják), hogy apja 80 éves korában halt meg. Mindig úgy hallotta – de az atyja is, hogy a puszták Szegedhez tartoztak. Fönnmaradt egy 1718-as névjegyzék6 a Szegeden állomásozó huszárszázadról. Bodrogi Istvánról azt írják, hogy 4 éve szolgál és van egy háza Felsővárosban. Róla többet nem tudunk, de biztosan a családhoz tartozott. A megyei összeírásokban 1723-ban7, 1728-ban8, 1729-ben9, 1731-ben és 1737ben10 is szerepelt Algyőn Bodrogi György – mint adózó családfő. Ezután többé nem találkozunk a névvel, bizonyára az 1738/39-es pestis járvány idején kihalt a család.

Az 1731-es megyei összeírás – Algyő: Bodrogi György (felnőtt gyermeke nincs) 1

Szentesi Levéltár Hódmezővásárhelyi Levéltár 3 Szentesi Levéltár 4 Szegedi oklevelek – CXCVIII. 5 Szegedi oklevelek – CXCIX. 6 Szegedi oklevelek – CXCI. 7 Szentesi Levéltár 8 Szentesi Levéltár 9 Szentesi Levéltár 10 Szentesi Levéltár 2

27

A BODROGI CSALÁDFA KEZDETE (összeírásokból, oklevelekből – saccolt születés és halál) B. MÁTYÁS (1475–1540)

1522 Szeged

1522 Szeged 1548 Szeged

↓ B. IMRE (1525–1560) 1553 Szeged ?

↓ B. FERENC (1500–1565) B. FERENC ↓

↓ ↔?

↓

B. FERENC ↓ 1570 Algyő B. MIHÁLY (1530–1580) ↓ ↓ ↓ B. PÁL B. JÁNOS ifj. B. MIHÁLY (1550–1580) (1552–1580) (1555–1625) ?

? B. MIHÁLY (1555–1625)

1585-88 Algyő, Tápé

B. DEMETER 1548 Algyő (1505–1550)

↓ B. DEMETER 1570 Algyő (1530–1580) ↓ ↓ ↓ B. FÁBIÁN B. JÁNOS (1550–1620) (1553–1580) ↓ ↓ B. FÁBIÁN B. BENEDEK (1560–1630)

?

1670 Algyő

?

B. PÁL (1630–1690) ↓

B. DEMETER (1620–1700) ↓ ↓ B. JÁNOS ↓ (1646–1718) B. DEMETER (1642–1725)

1670 Algyő 1701 Vásárhely (55 é.) 1721 Algyő (oklevél) 1715 Algyő 1715 Vásárhely

1720 Vásárhely

1723 Vásárhely

?

B. ISTVÁN Algyő (1655–1719)

B. DEMETER (1642–1725) B. JÁNOS (1646–1718) ↓ B. JÁNOS (1687–1740) B. JÁNOS (1687–1740) 28

B. DEMETER Algyő (1642–1725) ↓ B. GYÖRGY Algyő (1670–1738)

≈ 1675-től a BODROGI CSALÁD HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN

AZ ALGYŐ és VÁSÁRHELY KÖZTI TERÜLET – 18. századi térkép 29

VÁSÁRHELY A TÖRÖK IDŐK UTÁN A 17. század vége és a 18. század eleje az egész ország történetében jelentős változásokat hozott. Bécs sikertelen ostroma után (1683) egyre nyilvánvalóbbá vált a török birodalom erejének hanyatlása. A felszabadító háborúk súlyos terheket és szenvedést zúdítottak a déli területeken élő lakosságra. Az ország déli része hosszú ideig hadszíntér maradt. 1685-ben Szolnok, Szarvas és Arad, 1686-ban Szeged és Lippa került a császári és a velük szövetséges csapatok kezére. 1692-ben Váradot, 1693-ban Jenőt vesztették el a törökök. A felszabadító háborúk fokozatosan felmorzsolták a lakosság anyagi erejét. A települések lakói számára az elszegényedés és a végleges pusztulás legeredményesebb ellenszere a menekülés volt. A rosszul ellátott hadak mindenütt erőszakhoz folyamodtak az élelmiszer megszerzéséért. Hol a török, hol a császári csapatok, hol Thököly Imre kurucai rabolták ki az alföldi falvakat, városokat. A Körös-Maros vidékének elnéptelenedése következtében a török haderő élelmiszer-ellátása egyre nagyobb hiányokat szenvedett. Thököly Imre megfogyatkozott kurucaival Gyulára húzódott, és a tatárokat támogatva zavarta a császári seregek hadmozdulatait. Katonái Gyula élelmezéséről portyákkal gondoskodtak. Thököly katonái 1690-ben súlyosan megsarcolták Hódmezővásárhelyt is. A lakosság marháit elhajtották, a város bíráját pedig kéménybe kötözték, így akartak tőle pénzt kicsikarni. Thököly hadainak élelmezési nehézségéről írja 1693-ban naplójában: „Nemhogy ennyi embernek, de csak két-háromszáz embernek is tartására nekem erőm nincsen.” 1693-ban tatár csapatok özönlötték el Dél-Magyarországot. Egy 4000 főnyi török/tatár csapat a Tisza mellékét pusztította. Hódmezővásárhely áldozatul esett ennek a hadjáratnak. Szőnyi Benjámin verses krónikájában megrázó képet fest a tatár és rác pusztításokról. A lakosság elmenekült, a többség Halas, Solt, Szeged és Algyő lakóinál talált menedéket. A város súlyos áldozatot hozott a török uralom alóli felszabadulásért. A házak üresen maradtak, a földet benőtte a gaz, a városba vadállatok, szarvasok, vaddisznók, rókák fészkelték be magukat. A védekezésre szoruló törökök élelmiszer-ellátásának megakadályozására a császári hadvezetőség kiürítette a Körös-Maros közét és a Nagykunságot, hogy Gyulát minden élelmiszer-utánpótlástól elzárja. Gyula 1694-ben történt visszafoglalását Békés megye egyetlen helysége sem érte meg. Lambion császári mérnökkari tiszt 1695-ben Vásárhelyről ezt írja: „Washarel nagy falu, hol a házak még megvannak, de nem lakják...” Emellett Makót is lakatlannak írja le, de Apátfalva, Palota, Battonya és Földeák is hasonló sorsra jutott. Csanád megyében a XV. században még létező 120 helységből 10-15 maradt. Hódmezővásárhelyre 1697-től kezdtek visszatelepülni a lakosok. Írásos dokumentum maradt fönn arról, hogy 1699. október 19-én Szabadszállásról csoportosan visszatért 12 jobbágy, családjával és jószágaival. 30

AZ 1701-ES ÖSSZEÍRÁS („Beschreibung des Ortsh Vassarhely”) Ez a visszatelepülés egyik fázisát rögzítette, amely kép néhány hónap vagy év elteltével jelentősen megváltozhatott. Az 1670. évi török defter 321 háztartásfőjének csak a felét tette ki az 1701-ben összeírt 163 összeírt háztartásfő. Közülük 141 fő Vásárhelyen született, a többi 22 a Vásárhelyhez közeli Batidán (3) és Mártélyon (1), Makón (2), Szentesen (4) és Győn (1). Megállapítható tehát, hogy az elsőként visszatérők - kevés kivétellel - az elmenekült lakosok közül kerültek ki. Elsősorban azok tértek vissza, akiknek sikerült állatállományuk egy részét átmenteniük, hiszen az összeírtak 70–80 százalékának volt ökre, tehene, lova, juha és sertése. Az összeírások feladata az adózók vagyonának számbavétele a fizetendő adó meghatározása céljából. A családtagok számát nem jegyezték fel. Az egyes családok a feleségen és a gyermekeken kívül még több olyan személyt is magukba foglalhattak, akik szintén nem szerepeltek az összeírásban. Számolni kell ezen kívül olyan nincstelen bevándorlókkal, akik évekig nem tudták vállalni az adózás terheit.

UC 221: 19 - 1701. augusztus 28. Kamarai összeírás (német nyelvű másolat) Az összeírás rovatai: A lakosok névsora, jelölve ha testvéreivel él egy kenyéren, életkoruk, fiaik, leányaik, árvák. Jobbágy 146, zsellér 17, fiú 46, lány 11; ökör 392, művelnek: gabona 2774 mérő, zab és árpa 776 mérő. Állataik db. ökör, ló, csikó, éves borjú, juh, disznó, kas méh. Kereszt kenyérgabona, zab, árpa. Kapásnyi szőlő. Jelölve a lakosok származási helye is.

31

BODROGI JÁNOS AZ 1701-es ÖSSZEÍRÁSBAN

A kiemelt részen: Joannes Podorgi 55 Jahre alt, zu Gyeő gebo(h)r[e]n, ... Erst nach der Szentes Schlacht we..gange., wohnt beym Juhaz Palin lefordítva: Podorgi (Bodrogi) János, 55 éves, született Győ-n (Algyő) csak a szentesi csata* után >ment el<, lakik Juhász Pálnál * 1686 őszén kellett lennie valamilyen kisebb összetűzésnek, „törökfuttatásnak” Szentes határában, amelyet utóbb a helyiek emlékezete némileg felnagyított. A korábbi helytörténészek jelentős ütközetként írtak le, mások viszont kétségbe vonták az esemény valódiságát. A legenda szerint a Szeged visszafoglalására indított németmagyar sereg néhány nappal a csata előtt Vásárhely és Szentes határában megverte a szegedi vár védelmére vonuló gyulai török-tatár hadakat. Hogy ez pontosan mikor volt, kik voltak a szembenálló felek és hadvezérek, mennyi volt az emberveszteség? Talán a jövő történészei egyszer majd kiderítik. A korabeli dokumentumok hiányában nehéz alátámasztani, illetve cáfolni. A hadvezér Veteráni „szentesi ütközete” a legendák közé sorolható, hisz ő bizonyíthatóan Zentánál állította meg, és verte szét 1686 októberében a törököket. ------------------------------------------------------------------------------------------------------Az összeírás jobb oldali lapjának rovatait átnézve megállapítható, hogy Bodrogi Jánosnak 1 fia volt, és bizony akkor még elég szegény. Nem volt igavonó állata (sem ökre, sem lova), így nem csoda – hogy gabonatermés után sem adózott. Disznója és juha sem volt, mindössze 1 tehene és 3 borja. Bizonyára saját háza sem volt 1701-ben, hiszen a bal oldali lapon azt írták, hogy Juhász Pálnál lakott. Eleinte valószínűleg egy módosabb gazdánál dolgozhatott. 32

TOVÁBBI VÁSÁRHELYI ÖSSZEÍRÁSOK AZ 1700-AS ÉVEKBŐL Az adót, a dézsmát, a párbért utcatizedek szerint szedték. Hódmezővásárhelyen öt ilyen volt: a Tarjáni, a Tabáni, az Új utcai, a Kis utcai és az Oldalkosári tized. A legnépesebb az Új utcai tized, majd utána következett Tarján és Tabán. A Kis utcai tized jóval kevesebb házból állt, míg az Oldalkosárban laktak a legkevesebben.

Az összeírásokról azt feltétlenül tudni kell, hogy mindig adószedési célból történtek. Egyik sem ad teljes képet a lakosságról, hiszen mindig csak az adózó háztartásfőket írták össze. Amennyiben a családnak több generációja lakott együtt (márpedig ez általános volt), csak a családfő neve szerepelt. Akik valamilyen okból nem fizettek adót (pl. nem volt állatszaporulatuk, nem volt szőlőjük, az adott évben nem volt termésük, vagy egyszerűen nagyon szegények voltak), azok nem lettek összeírva. Sokszor pedig az adóösszeírók sem voltak teljesen precízek, többen ezért maradtak ki. 1715-ös országos összeírás – az állami adók beszedése céljából készült. A nemesek nem szerepeltek benne, de természetesen a legszegényebb (nem adózó) réteg sem. Sajnos mindenütt tömegesen maradtak ki adóképes lakosok is ezért újabb összeírás vált szükségessé. Vásárhelyen 406 adózó családfőt írtak össze. 1720-as országos összeírás – már több adózó nevet tartalmaz, de a szegényebb rétegeket, akiknek csupán házuk volt, vagy még az sem, kihagyták az összeírásból. A szegényebb iparosok is kimaradtak. Vásárhelyen csak 314 név került felírásra. 1722/23-as Károlyi féle összeírás – jóval precízebb volt: 626 családfőt jelölt. Igaz szép számmal érkeztek új betelepülők is a városba. Megyei összeírások (1723, 1729, 1737, 1741, 1745) – változó lakos számmal. Városi dézsmajegyzékek – 1731-től szinte évenként, sok névvel. Városi ágypár/bér beszedési összeírások – a házaspárok által fizetett egyházi adó (vagyoni helyzettől függetlenül) a lelkész ellátására. 33

A BODROGI CSALÁD A VÁSÁRHELYI ÖSSZEÍRÁSOKBAN 1715 – Országos összeírás Vásárhely (Szentesi Levéltár honlapja 4/130. o.): Bodrogi János (Algyőn: Bodrogi István, Bodrogi Demeter) (Pócsmegyeren: Bodrogi János, Bodrogi Mihály) (Tatán: Bodroki István, Bodroki András)

1717 – Tanácsi iratok (Cs.2. sz.6.) – A megye helységeiből elköltözöttek névsora 1717-ben 62 család hagyta el Vásárhelyt az adók hirtelen emelkedése miatt, de érkeztek is új lakók is. Pl. az Algyőről elköltözöttek közül Bodrogi István.

34

1720 – Országos összeírás Vásárhely (Szentesi Levéltár honlapján 4/192. o.): Bodrogi János

…….

Algyő (Szentesi Levéltár honlapján 4/192. o.): Bodrogi Demeter

1721 – Tanácsi vegyes iratok IV/A – 1001/b (Cs.5. sz.44.) Adakozás a templom építéséhez: Bodrogi Istvánné is adott – igaz nem sokat … (a legelsők közt van, valószínűleg Oldalkosárban lakott)

35

A KÁROLYI FÉLE ÖSSZEÍRÁSOK – Vásárhely Gróf Károlyi Sándor 1722-ben vásárolta meg a Csongrád/Vásárhelyi uradalmat Schlick Lipót tábornoktól. Az új földesúr sokkal precízebben, szinte minden lakosra kiterjedően végeztette el az összeírásokat. 1722 – Károlyi féle összeírás (mikrofilmen) – 461 családfő Bíró: Oláh András Itt születettek – 266 fő Özvegyek – 4 fő Advena (máshonnan jöttek) – 191 fő: Bodrogi János 1723 – Károlyi féle összeírás (mikrofilmen) – 616 családfő, a gyerekeket is jelezve Főbíró: Zsarkó Mihály Név

fiútestvér

fiúgyermek (kora is)

74. Kása Mihály --Istók 3 éves 76. Kása Ferenc ----77. Bodrogi János ----Állatállománya: jármos ökör 2, harmadfű tinó 1, idei borjú 1, idei ökörborjú 1, tavalyi üsző 2, hámos ló 2 78. Zsoldos Ábrahám 1723 – Megyei összeírás Vásárhely (Szentesi Levéltár honlapján 4/233. o.): Bodrogi János zsellér (Algyőn: Bodrogi György)

1726 – Városi összeírás: Bodrogi János 1728 – Országos összeírás Vásárhely (Szentesi Levéltár honlapján 5/46. o.): Bodrogi János (felnőtt fiú/fivér nincs) Laskai, ... Bekő család mellett (Algyőn: Bodrogi György) 36

DOKUMENTUMOK a VÁSÁRHELYI és SZENTESI LEVÉLTÁRBÓL 1728.02.02. – IV/A/1001/a/1 – Prot. Judicale: Bodrogi Jánosné öreg Faragó Györgynét sokak hallatára „fekete lélek kurvának” hívta, Tatár Ferencet pedig „részegesnek” nevezte. Megcsapatásra ítéltetett.

1729 – Megyei összeírás Vásárhely (Szentesi Levéltár honlapján 4/267. o.): Bodrogi János (felnőtt fiú/fivér nincs) … Kása Ferenc mellett (Algyőn: Bodrogi György)

IV/A 1001/ u – gondviselők és párbérszedők lajstromai 1729 – Városi ágypár beszedési összeírás: Bodrogi János – Oldalkosár – 1 ½ ágy 1730 – Városi ágypár beszedési összeírás: Bodrogi János – Oldalkosár ….. Bodrogi Pál (lehúzva) 37

TOVÁBBI VÁSÁRHELYI ÖSSZEÍRÁSOK IV/A 1003 – Hódmezővásárhely városgazdájának iratai adózási céllal 1731 – Városi összeírás (dézsmajegyzék – 1.): Bodrogi János – Oldalkosár

1733 – Városi összeírás (dézsmajegyzék – 9.): Bodrogi János – Oldalkosár (legelöl) 1736 – Városi összeírás (dézsmajegyzék – 4.): Bodrogi János – Oldalkosár 1737 – Megyei összeírás Vásárhely (Szentesi Levéltár honlapján 4/379. o.): Bodrogi János (felnőtt fiú/fivér: 1) (Algyőn: Bodrogi György)

38

IV/A 1001/ u – gondviselők és párbérszedők lajstromai 1737 – Városi ágypár beszedési összeírás: Ez önkéntes egyházi adó volt, melyet a házaspárok fizettek a lelkész ellátására. A két ágy azt jelenthette, hogy az öregekkel együtt élt a fiatal pár is. Búzát, árpát és pénzt adtak. Bodrogi Istvánné – Oldalkosár (legelöl) – 2 ágy

Bodrogi János – Oldalkosár (jóval messzebb) – 2 ágy

Tanácsi vegyes iratok IV/A – 1001/b (Cs.2. sz.41.) 1739 – Pestisben elhaltak névsora Oldalkosár: ….ogi Pál (hiányos a papír – talán Bodrogi) IV/A 1003 – Hódmezővásárhely városgazdájának iratai 1739 – Városi összeírás (dézsmajegyzék – 10.): Bodroginé – Oldalkosár (legelöl) Tarjánban, Tabánban nincs! 1740 – Városi összeírás (dézsmajegyzék – 12.): Bodrogi János – Oldalkosár (távolabb) 1741 – Városi összeírás (dézsmajegyzék): Bodrogi Istvánné – Oldalkosár 39

1742 – Városi összeírás (dézsmajegyzék) borítója:

40

1742 – Városi összeírás (dézsmajegyzék – 69.): Bodrogi István – Tarján (zsellér) (Apósával Kása Mihállyal együtt adózik)

1744 – Városi összeírás (dézsmajegyzék – 70.): Bodrogi István – Tarján (vége Kása Mihály mellett) - nem adózik Bodroginé – Oldalkosár

1744 – Városi összeírás katonák elszállásolására: Bodrogi István – Tabán (Zsíros Istvánt lovával 3 napra)

1745 – Városi összeírás (dézsmajegyzék – 13.): Bodrogi István – Tarján (vége) (Kása Mihály mellett) Bodrogi Istvánné – Oldalkosár (a végén) 1745 – Városi összeírás katonák elszállásolására: Bodrogi István – Tabán (Kérdőék és Bekőék körül) 41

21. lap

1745 – Megyei összeírás Vásárhely (Szentesi Levéltár honlapján 4/446. o.): Bodrogi István (felnőtt fiú/fivér nincs) Kása Mihály mellett Zsellér – 6 ökör, 5 borjú, 3 disznó, 7 ló

1746 – Városi összeírás (dézsmajegyzék): Bodrogi István – Tabán Bodroginé – Oldalkosár 1746 – Tanácsi vegyes iratok IV/A – 1001/b (Cs.2. sz.53.) szállásföldek kiosztása: Bodrogi – Csomorkány (külön kis papírlapon)

A csomorkányi templomrom környéke a 18. század közepén (kéziratos térkép – a gazdák neveivel – a Károlyi család Levéltárából) 1747 – Városi összeírás (dézsmajegyzék – 15.): Bodrogi István – Tabán (Bekő Mihály és Lugosi István, Varjú István mellett) 1747 – Városi összeírás katonák elszállásolására: Bodrogi István – Tabán (Kérdőék és Bekőék közt – 5 nap) 42

15. lap

A BODROGI CSALÁD TÖRTÉNETE 1675–1747 Algyő → Vásárhely → ??? → Vásárhely Az 1670-es török defterben még Algyőn összeírt fiatal Bodrogi János 1675 körül Vásárhelyre költözött. Nem sokáig élt itt, 1686-ban elmenekült, majd a török kiűzése után néhány évvel Ő is visszatért a régi lakókkal együtt a néptelen Vásárhelyre. Az 1701-es összeírásban sok mindent leírtak róla: Bodrogi János 55 éves, algyői születésű, a „szentesi csata” után (1686-ban) menekült el. Egy fia volt, és bizony elég szegény. Nem volt igavonó állata (sem ökre, sem lova), így nem csoda – hogy nem volt gabonatermése sem. Disznója és juha se volt, mindössze 1 tehene és 3 borja. Valószínűleg saját házzal sem rendelkezett 1701-ben, hiszen azt írták, hogy Juhász Pálnál lakott. Eleinte valószínűleg egy módosabb gazdánál dolgozhatott. Az 1715-ös országos összeírásban még bizonyára Ő az összeírt Bodrogi János, de 1720-tól már fia Bodrogi János a családfő. Az 1722/23-as Károlyi féle összeírásban azt írták, hogy nem vásárhelyi születésű – tehát 1686 és 1700 közt születhetett (ott, ahová apja menekült családjával). Ekkorra már egész módos a család, amit a feljegyzett 2 jármos ökör, 1 harmadfű tinó, 1 idei borjú, 1 idei ökörborjú, 2 tavalyi üsző és 2 hámos ló bizonyít. 1747-ben volt Hódmezővásárhelyen az első bejegyzés a református anyakönyvekben, ezért a családról addig továbbra is csak az összeírásokból tudhatunk meg valamit. És egy keveset a tanácsi jegyzőkönyvből is, pl. hogy 1717-ben Vásárhelyre költözött Algyőről családjával Bodrogi István – akit 1715-ben még Algyőn írtak össze. Szinte biztos, hogy rokona volt Jánosnak, valószínűleg unokatestvérek lehettek. Algyőn 1715-ben még két Bodrogi családfő is volt: az egyik a fenti István, a másik Bodrogi Demeter. Róla több határjárást rögzítő oklevélben is írtak 1721-ben, mint tanúról. Ezekből kiderült, hogy kb. 1643-ben született, és apja (aki 80 évet élt) is Demeter volt. Utóbbi 100%, hogy az 1670-es török defterben szereplő Bodrogi Demeter. A későbbi összeírásokban (1723-tól 1738-ig) már Bodrogi György a családfő. Az 1738/39-es nagy pestisjárványban az algyői Bodrogi család minden tagja meghalhatott, mert többé nem szerepeltek az összeírásokban. Vásárhelyen 1740-ig minden összeírásban benne volt Bodrogi János, mint családfő – aki az Oldalkosár városrészben lakott. Ugyanebben a tizedben volt összeírva Bodrogi Istvánné is családfőként 1737-től kezdve. Ez a Bodrogi Istvánné már 1721ben özvegy, amikor a templom építéséhez ad pénzt. Nagyon szegények lehettek, mert gyermeke helyett mindig az ő neve szerepelt, és nem nagyon lehetett adója. Jánosékkal nem voltak közeli rokonok, mert akkor együtt vagy egymáshoz közel laktak volna. Bodrogi János 1741-ben bizonyára meghalt, mert 1742-től fia, Bodrogi István a családfő, de már Tabánban. Előző évben vehette feleségül volt Oldalkosár-béli szomszédjuk, Kása Mihály lányát (Erzsébetet) – és az összeírás szerint „ipával” együtt adóztak. Ettől kezdve mindig Tabán városrészben volt összeírva, ahová a Kása család még korábban kiköltözött. Az 1745-ös megyei összeírás szerint már önálló családfő, és módos gazda – hiszen 6 ökör, 5 borjú, 3 disznó, 7 ló volt az állatállománya. 1746ban, a Károlyi féle „szállásföldek” kiosztásakor a Csomorkányi részen kapott földet. 43

TOVÁBBI VÁSÁRHELYI ÖSSZEÍRÁSOK 1748/49 – Városi összeírások (dézsmajegyzékek 71. és 16.): Bodrogi István – Tabán (Bekő Mihály és Lugosi István, Varjú István mellett) 1750 – Városi összeírás (Szentesi Levéltár honlapján 5/103.o.): Bodrogi István (felnőtt fiú/fivér nincs) 4 ökre és 3 tehene van

1751 – Városi összeírás (dézsmajegyzék – 17.): Bodroginé – Oldalkosár Bodrogi István – Tabán (Varjúék, Bekőék mellett… - Kása Mihály Tarjánban) 1749, 1750, 1750, 1752, 1753, 1754 – Városi összeírás katonák elszállásolására: Bodrogi István – Tabán (Kérdőék, Bekőék, Varjúék környékén) 1752 – Városi összeírás (dézsmajegyzék – 18.): Bodrogi István – Tabán (Varjúék, Bekőék .. - özv. Kása Mihály Tarjánban)

Hold Mező Vásárhely térképe 1752 (a Károlyi Levéltárból) 44

1755/56 – Városi összeírás katonák elszállásolására: Bodrogi István – Tabán Bodrogi ……. – Kisutca (zsellér) Ezekben az években a városban állomásozó császári katonákat családoknál helyezték el. Vagyoni helyzettől függően 1-14 napig kellett őket eltartani. (lovukkal együtt)

1756/57 – Városi összeírások (dézsmajegyzékek 21. és 23.): Bodrogi István – Tabán (Varjúék, Bekőék mellett… - Kása Mihály Tarjánban) 1758 – Városi összeírás (dézsmajegyzék – 24.): Bodrogi István – Tabán (Varjúék, Bekőék mellett- Kása Mihály Tarjánban ) Bodrogi János – Oldalkosár (Domján Mihály és Domján Gergely közt…) Prot. Judicale – IV/A/1001/a/2: 1758 – Bodrogi Jánost megválasztották tizedesnek az OK városrészben. 1758 – Városi összeírás katonák elszállásolására: Bodrogi István – Tabán (Lugosiék és Bekőék körül) 1759 – Városi összeírás katonák elszállásolására: Bodrogi János – OK (Banga István mellett) 1759, 1760, 1761, 1762, 1763 – Városi összeírások (dézsmajegyzékek 25–29.): Bodrogi István – Tabán (Varjúék, Bekőék mellett- Kása Mihály Tarjánban ) Bodrogi János – Oldalkosár (nem messze a Banga családtól..) 45

1764 – Megyei összeírásban Vásárhely dézsmajegyzéke (Szentesi Levéltár honlapján):

Bodrogi István

inguinili - Tabán (felnőtt fiú/fivér nincs)

(4/29. o.)

Bodrogi István hospes - Tabán (felnőtt fiú/fivér: 1) (4/31. o.) igen gazdag: 8 ökör, 16 tehén, 8 ló, 70 disznó (Bekő Mihály mellett) a többi városrész nincs meg….. 1764 – Városi összeírás (dézsmajegyzék – 30.): TABÁN – Bodrogi István (továbbra is Bekőék, Varjúék környékén)

OLDALKOSÁR – Bodrogi János és Bodrogi István egymás mellett (testvérek)

Prot. Judicale – IV/A/1001/a/2 1765 – (410. o.) Bodrogi István, Fejes Mihály kapása – éjszaka kóborlott, káromkodott – 12 botütésre ítéltetett.

46

1764 – Gazdáknál dolgozó nyári munkások összeírása (Cs.2. sz.122): Tabánban Bodrogi Istvánnál dolgozott Buczkó József Apátfalváról.

1765 – Városi összeírás (dézsmajegyzék): Bodrogi István – Tabán Bodrogi János – Oldalkosár Bodrogi István – Oldalkosár (egymás mellett) 1768 – Városi összeírás (dézsmajegyzék – 72.): Bodrogi István – Tabán (Bekőék, Varjúék környékén) Bodrogi János – Oldalkosár Bodrogi István – Új utca 1769 – Városi összeírás (dézsmajegyzék): Bodrogi István – Tabán 1768/69 – Dögök összeírása (száj és körömfájás járvány volt): Bodrogi István – Tabán (3 marha, 2 ló, 16 juh, 9 bárány) Bodrogi János – Oldalkosár Bodrogi István – Új utca 1770 – Városi összeírás (dézsmajegyzék): Bodrogi János – Oldalkosár (elől) Tabánban, Tarjánban nem írják… 1770 – Vásárhelyi jobbágyok összeírása Urbáriumhoz (Szentesi Levéltár Honlapján): Bodrogi István 4/8 40+10 (3/537. o.) (Bekőék, Lugosiék környékén) Bodrogi István 1/8 14+ 6 (3/549. o.) Bodrogi János -20+ 6 (3/551. o.) föld nélküli 1771 – Legeltetés (Tanácsi iratok Cs.26. sz.3.): Bodrogi István – a Kutasi és Csomorkányi út közt (2 tehén és 2 ló) 47

AZ ELSŐ REFORMÁTUS ANYAKÖNYVI ADATOK (1747–1777) 1747 óta vannak meg a református egyház anyakönyvei. Kutatásuk püspöki engedéllyel az Ótemplomi gyülekezeti könyvtárban, vagy mikrofilmen a Vásárhelyi Levéltárban lehetséges. A legelső időszakban (1777-ig) egy könyvbe írták folyamatosan a születéseket, halálokat és esküvőket. Ezek nem túl informatívak, ugyanis születéskor csak az apa nevét írták, halál esetén nem jelezték hány éves volt, esküvőkor csak a lány apjának nevét írták. Érdekes, hogy a kisgyerekek halálának dokumentálása igencsak hiányos. Temetések: 1751 – Bodrogi Istvánné (nem írják, hogy hány éves)

Esketések: 1754 – Bodrogi János és Banga Ilona

1759 – Bodrogi István és Vékony Erzsébet 1761 – Papp György és Bodrogi Erzsébet (István lánya) 1767 – Bodrogi István és Gulyás Ilona 1771 – Bodrogi Ferenc és Szabó Ilona ugyanaznap Laskai Pál és Bodrogi Ilona (István lánya) 1773 – Kovács András és Bodrogi Anna (István lánya, 16 éves) 1775 – Kovács Ferenc és Bodrogi Kata (István lánya, 16 éves) 1777 – Banga György és Bodrogi Judit (István lánya, 18 éves) 48

Keresztelések: 1749 – Ilona, Bodrogi István lánya

1751 – 1753 – 1755 – 1757 – 1757 – 1759 – 1760 – 1761 – 1762 – 1764 – 1766 – 1766 – 1768 – 1768 – 1769 – 1769 – 1770 – 1771 – 1771 – 1772 – 1773 – 1774 –

Kata, Bodrogi István lánya Kata és Anna, Bodrogi István lányai Judit, Bodrogi István lánya Sára, Bodrogi István lánya Pál, Bodrogi János fia János, Bodrogi János fia István, Bodrogi István fia Mihály, Bodrogi János fia Sára, Bodrogi János lánya István, Bodrogi István fia Anna, Bodrogi János lánya Kata, Bodrogi István lánya Erzsébet, Bodrogi István lánya István, Bodrogi István fia Sára, Bodrogi János lánya Erzsébet, Bodrogi János lánya Erzsébet, Bodrogi István lánya Kata, Bodrogi János lánya János, Bodrogi János fia János, Bodrogi István fia Erzsébet, Bodrogi István lánya István, Bodrogi István fia

1774 – 1775 – 1776 – 1776 –

János, Bodrogi István fia Pál, Bodrogi János fia György, Bodrogi István fia Mihály, Bodrogi János fia

1777 – Sára, Bodrogi István lánya 49

1779–1786 – Városi összeírás varjú/verébfej gyűjtések (a termés védelmében kötelező volt irtani a gazdáknak): Bodrogi István – Tabán Prot. Judicale – IV/A/1001/a/3 1788 – (383. o.) Bodrogi István és Posztós György szomszédja: Lászlai György eladja házát (Kovács János takácsmesternek) 70 Rh. forintért. 1789 – (454. o.) Bodrogi Ferenc szomszédja: Kovács Jánosné eladja házát (Pap Péternek) 75 Rh. forintért. 1789 – (454. o.) Mészáros István eladja Tabánban lévő házát (szomszédok: Kóti János és Cs. Hódi János) Bodrogi Istvánnak. (apja halála után önálló lesz, házat vásárol)

1787 és 1788 – Városi összeírás hadiadóhoz: Bodrogi István – Tabán 838 1788/89 és 1790 – Városi összeírás hadiadóhoz: Bodrogi Ferenc – Tabán 838 (és 523) (Bekőék mellett) Bodrogi István – Tabán 736 (még a „régi helyen” írták össze) (egymás mellett = testvérek)

Másik lapon: Bodrogi István – Tabán 839 Bodrogi János – Kis utca 1124 (és 1164) 50

HÓDMEZŐVÁSÁRHELY és környéke – 1789 Vertics József kézzel rajzolt térképe a Károlyi család Levéltárából

51

VEGYES VÁROSI ÖSSZEÍRÁSOK 1791 – Éhezők összeírása és lisztsegély (Szentesi Levéltár Honlapján – 6/62. o.): Bodrogi István 1405 Bodrogi János 1124

……

1794 – Városi összeírás sorozáshoz: Bodrogi István – Tabán (nyilván „kivásárolta magát”és itthon maradt, mert 1795-ben megnősült)

1799 – Városi összeírás hadifelajánlásokhoz: Bodrogi István – Tabán Bodrogi Ferenc – Tabán 1800 – Városi összeírás hadifelajánlásokhoz: Bodrogi Ferenc – Tabán Bodrogi Mihály – Kisutca 1485 52

AZ 1778–1800 KÖZTI IDŐSZAK ANYAKÖNYVI ADATAI 1778-tól külön könyvbe jegyezték az eseményeket, és már jóval több információval. A halott neve mellett szerepel, hogy hány éves volt, ki volt az apja, ill. ki volt a házastársa, és hogy hol lakott. Születéskor már az anya neve és a szülők lakása is jelzett, sőt a keresztszülők neve is. Házasságkötéskor is van lakás írva, az is – hogy hány évesek, de a szülők közül továbbra is csak a menyasszony apja szerepel. Nagyon érdekes, hogy II. József császár uralkodásának vége felé, 1786–90 közt konkrét házszámokat írnak! (ezzel pontosítani lehetett néhány rokoni kapcsolatot…) Bodrogi István és Kása Erzsébet családjának érdekesebb eseményeiből: Temetések: 1779 – Kovács Ferencné Bodrogi Kata (24 éves, lakás: Tarján) 1785 – Gera Istvánné Bodrogi Kata (59 éves, lakás: Tarján) 1786 – Pál, Bodrogi István fia (2 éves, lakás: Tabán 838) 1786 – János, Bodrogi István fia (7 éves, lakás: Tabán 838) 1786 – Judit, Bodrogi Ferenc lánya (1 éves, lakás: Tabán 838) 1786 – öreg Bodrogi István (70 éves, lakás: Tabán 838) 1792 – Molnár Andrásné Bodrogi Erzsébet (66 éves, lakás: Tarján) 1796 – Bodrogi János (63 éves, lakás: Kisutca) 1798 – Bodrogi János (38 éves, lakás: Kisutca) Esketések: 1778 – Hegedűs Mihály és Bodrogi Sára (István lánya, 19 éves) 1782 – Tóth Sándor és Bodrogi Erzsébet (István lánya, 19 éves) 1792 – Bodrogi János (28 éves, Kisutcai lakos) és Győri Zsuzsa 1792 – Bodrogi István (22 éves, Újutcai lakos) és Kovács Ilona 1795 – ifj. Bodrogi István (21 éves) és Pető Zsófia 1796 – Bodrogi János (20 éves, Újutcai lakos) és Harcsás Katalin 1797 – Ns. Molnár János és Bodrogi Erzsébet (Ferenc lánya, 17 éves) 1798 – Bodrogi György (22 éves, Tabáni lakos) és Gál Anna 1799 – Bodrogi Mihály (20 éves, Kisutcai lakos) és Karasz Kata Keresztelések: 1781 – Mihály, Bodrogi István és Gulyás Ilona fia (lakás: Tabán) 1782 – János, Bodrogi Ferenc és Varga Ilona fia (lakás: Tabán) 1784 – Pál és Sára, Bodrogi István és Gulyás Ilona gyerekei (lakás: Tabán) 1786 – János, Bodrogi István és Gulyás Ilona fia (lakás: Tabán) 1788 – Judit, Bodrogi Ferenc és Nagy Sára fia (lakás: Tabán 838) 1789 – Judit, Bodrogi István és Gulyás Ilona lánya (lakás: Tabán 662) 1798 – István, Bodrogi István és Pető Zsófia fia (lakás: Tabán) 53

BODROGI CSALÁDFÁK – 1800

54

A BODROGI CSALÁD TÖRTÉNETE 1747–1808 HÓDMEZŐVÁSÁRHELY 1747-től már nemcsak az összeírásokból, hanem a református anyakönyvekből is megismerhetjük a család további sorsát. Számtalan keresztelés, elég sok esketés, viszont csak néhány halál van beírva az első évtizedekben. Utóbbi oka, hogy a gyerekek temetését nemigen jegyezték be.

BODROGI ISTVÁN (1716–1786) és KÁSA ERZSÉBET (1722–1807) első két gyermeke az 1743-ban született István, és az 1744-es Ferenc volt. Az ő születéseiket még nem találhatjuk meg, hiszen csak 1747-től vannak adatok. Születési idejüket elhalálozásuk alkalmával írt életkorukból lehet visszaszámolni. Később sorra születtek további gyermekeik, akik közül (a kor „szokásának megfelelően”) néhányan kisgyermekként meghaltak. Istvánon és Ferencen kívül több fiú nem lett, ők viszont mindketten megházasodtak és bővítették a családot. A lányok közül a felnőtt kort hatan is megérték. Születésük sorrendjében: 1749 Ilona, 1753 Kata és Anna, 1755 Judit, 1757 Sára és 1762 Erzsébet. Az Algyőről 1717-ben jött másik Bodrogi családban 1751-ben meghalt Bodrogi Istvánné. Pár év múlva az időközben felnőtt két fiú, Bodrogi János (aki 1756-ban feleségül vette Banga Ilonát) és Bodrogi István (kinek neje 1759-ben Vékony Erzsébet lett) neve szerepelt az összeírásokban, Oldalkosár lakhellyel. István később az Újvárosi tizedben lakott, majd élete vége felé János is elköltözött a Kisutcai tizedbe. Mindkettőjüknek jó néhány gyermeke született, de eleinte igen szegények voltak: 1770-ben Jánosnak földje sincs, Istvánnak is csak 1/8 jobbágyteleknyi. A tabáni Bodrogi István vagyona viszont szépen gyarapodott, 1764-ben már igen gazdag volt: 8 ökör, 16 tehén, 8 ló, 70 disznó – állatállománnyal. Az 1770-es urbárium szerint a legtöbb földdel (4/8) rendelkező jobbágyok közé tartozott. Gyermekei közül BODROGI ISTVÁN (1743–1807) 1764-ben feleségül vette Gulyás Ilonát, BODROGI FERENC (1744–1802) pedig 1771-ben Szabó Ilonát. A következő években lányai is mind férjhez mentek. Az 1786/88-as évek anyakönyvi adataiból és összeírásaiból kiderült, hogy a család pontos lakhelye Tabán 838 volt. Az ősi ház valahol a mai Bárány – Miklós – Damjanich utcák közt lehetett. Ezt írták az öreg Bodrogi István halálakor is 1786-ban.

Ezután a két (középkorú) fiú már nem sokáig élt egy portán. A tanácsi jegyzőkönyvekből kiderül, hogy az idősebb, Bodrogi István 1789-ban házat vett Tabánban – nem messze az ősi fészektől, amiben öccse Ferenc maradt. 55

BODROGI ISTVÁN (1743–1807) és GULYÁS ILONA (1747–1816) 1767 januárjában történt a házasságkötésük.

Gyermekeik közül 4 fiú és 2 lány érte meg a felnőtt kort – és alapított családot. A következő sorrendben születte: 1774 István, 1776 György, 1781 Mihály, 1784 Sára, 1786 János és 1789 Erzsébet. Az ifjú Bodrogi István 1795-ben házasodott össze Pető Zsófiával, Bodrogi György 1798-ban Gál Annát, Bodrogi Mihály 1804-ben Hézső Annát, majd a legfiatalabb, Bodrogi János 1808-ban Bíró Annát vette feleségül. Bodrogi Sára 1806-ban Erdei Mihály, Bodrogi Erzsébet 1812-ben Paplukács Mihályné lett. Bodrogi István 1807-ben halt meg – állatoktól kapott lépfenében („pokolvar”)

BODROGI FERENC (1744– 1802) és SZABÓ ILONA 1771-ben házasodtak össze. Azon a napon ment férjhez húguk, Bodrogi Ilona is – Laskai Pálhoz.

Gyermekeik: 1780 Erzsébet, 1782 János, 1788 Judit és 1792 Anna. Bodrogi Ferencnek csak egy fia volt: Bodrogi János, aki 1802-ben házasodott, Baricsa Erzsébetet vette el. A legidősebb lány, Bodrogi Erzsébet 1797-ben Molnár János neje lett. Bodrogi Judit 1811-ben Mészáros Jánoshoz, Bodrogi Anna 1813-ban Szabó Jánoshoz ment feleségül. Az apa, Bodrogi Ferenc 1802-ben halt meg – az anyakönyv szerint agyonverték. 56

TANÁCSŰLÉSI JEGYZŐKÖNYVEKBŐL 1800 – Prot. Judicale – IV/A/1001/a/3 - Özv. Bodrogi Jánosné házának becsértéke

Prot. Judicale – IV/A/1001/a/5 1807 – (213/214. o.) Kis Szabó János és Zsoldos István esküdtek előtt megjelent Bodrogi István, testvéröccseivel: Bodrogi Györggyel és Mihállyal. Elmondták, hogy Bodrogi István ezelőtt 8 évvel néhai apjától (Bodrogi Istvántól) külön kenyérre ment. Kapott 1 kocsis lovat, 2 sertést (az egyik hasas volt) és 5 juhot. Most, apja halála után testvéröccseivel (Györggyel és Mihállyal) megegyeztek, hogy az apai örökséget: a házat, a szállást, mindennemű szarvas és lábas jószágot 300 Rh. forint és 1 fias tehén ellenében megváltják. A szőlőt pedig egyenlően elosztják. 57

ÚJONCOZÁSI IRATOK – IV/A 1001/q (nem teljes listák) 1809 – Városi összeírás sorozáshoz: Bodrogi Ferencné – Tabán 691 Bodrogi Istvánné – Tabán 993 (Bozsér Mihályt fogadta fia helyett) Bodrogi István – Tabán 1065 Bodrogi Mihály – Kisutca 1440 Bodrogi Pál – Újutca 2083 1813 – Városi összeírás sorozáshoz: Bodrogi István – Tabán (Berkes Istvánt fogadta fia helyett) Bodrogi Ferencné – Tabán 719 (Spornyi Györgyöt fogadta fia helyett) Bodrogi Istvánné – Tabán 1032 Bodrogi István – Kisutca 1815 – Városi összeírás sorozáshoz – Tabán: Bodrogi Ferencné Bodrogi Istvánné – 3 fiú

58

ADÓÖSSZEÍRÁSOK 1827 – Városi urbariális földek összeírása (Örökváltsági iratok – IV/A/1001/k): Bodrogi János – Tabán 771 Bodrogi János – Tabán 787 Bodrogi Mihály – Tabán 1114 Bodrogi György – Tabán 1465 Bodrogi István Bodrogi János

– Kis utca 1743 – Kis utca 1860

Bodrogi Mihály

– Új utca 2385

1828 – Országos adóösszeírás Vásárhely (Szentesi Levéltár honlapján): (teljes összeírás volt, minden nem nemes családfő szerepelt vagyonával) ház családfő felnőtt(18-60 év) ebből: fivér fiú+18 lány+18 col. col. col. col. col. ing. ing. col.

Bodrogi János Bodrogi János Bodrogi Mihály Bodrogi György Bodrogi István Bodrogi István Bodrogi János Bodrogi Mihály

3 fő 5 fő 3 fő 4 fő 1 fő 4 fő 2 fő --

-- felnőtt fiú 1 felnőtt fiú -- felnőtt fiú 1 felnőtt fiú 1 felnőtt fiú 1 felnőtt fivér -- felnőtt fiú -- felnőtt fiú

lakás: 984 lakás: 1003 lakás: 1408 lakás: 1871 lakás: 2208 lakás: 2209 lakás: 2368 lakás: 3107

(III. kötet) (III. kötet) (IV. kötet) (V. kötet) (VI. kötet) (VI. kötet) (VI. kötet) (VII. kötet)

2208: id. Bodrogi István és 2209: ifj. Bodrogi István 59

12/154 12/156 12/198 12/246 12/282 12/282 12/298 13/64

BODROGI ISTVÁN (1743–1807) és GULYÁS ILONA (1747–1816) LESZÁRMAZOTTAI 1828-BAN (jelölve a házszám is)

60

TOVÁBBI LEVÉLTÁRI DOKUMENTUMOK Becsüjegyzőkönyvek – IV/A/1001/h 1821 – (2/144.o.) özv. Bodrogi Ferencné kútjában tett kár megbecslése. 1843 – (4/104. o.) Bodrogi Páltól elvett lovak értékének becslése: 130 forint. 1843 – (4/105. o.) Bodrogi József által Derekegyházról behozott 4 ökör értéke: 360 ft. Adásvételi szerződések – IV/A/1001/e 1838 – (1/77. o.) Bodrogi Mihály (uu 3690?) az Újutcai tizedben lévő házát (3221. sz.) eladja Kis Mihálynak 320 forintért. 1841 – (2/43. o.) Bodrogi Mihály megveszi Tápai István földjét a Rárósi oldalban, 1600 forintért. 1842 – (2/292. o.) Palócz János eladja a Mártélyi oldalban (537. sz.) úrbéri földjét Bodrogi Ferencnek, 1000 forintért. 1842 – (2/297. o.) özv. Bodrogi Jánosné a Kisutcai tizedben lévő házát (1785. sz.) eladja Kurucz Ferencnek 220 forintért. Szomszédok: Hódi Ferenc és Gallyas András. 1842 – (2/320. o.) néhai Bodrogi Ferenc János házát (904. sz.) gyerekei árverés útján a legtöbbet ígérő Bodrogi Jánosnak (548. sz.) adják el.

1844 – (4/11. o.) Bodrogi Mihály 630 forintért megveszi Fejes György újvárosi (3884) házát, melynek szomszédjai N. Varga Sándor és Szőlősi Sándor. 1845 – (4/128. o.) Bodrogi Pál megveszi Szabó Sándortól 1030 forintért 2/8 urbár földjét, amely a Rárósi oldalban van (3901. sz.) Szomszédok: Ns. Lázár Mihály és Lévi Mayer. Fizető kezességet vállal Bodrogi János. 1845 – (4/168. o.) Bodrogi Pál eladja a Mártélyi oldalban lévő földjét (903. sz.) Szűcs Tamásnak 1250 forintért. Szomszédok: Palócz József és Bodrogi István. 1845 – (4/265. o.) Bodrogi Mihály megveszi Kovács Péter 2/8 urbár földjét (3072 sz.) a hatrongyosi útfélen – a tanyaépülettel együtt. 1845 – (4/284. o.) Bodrogi János megveszi Bíró Jánosné Varga Erzsébet darvasi szőlőjét 750 forintért. Szomszédok: Surányi György és Mónus Péter. 61

BODROGI ISTVÁN (1743–1807) GYERMEKEI 1800–1845 KÖZT A fenti időszakról számtalan dokumentum maradt meg: adó- és katonai összeírások, adásvételi- és atyafiságos szerződések, anyakönyvi bejegyzések. BODROGI ISTVÁN (1774–1845), a legidősebb gyermek 1795-ben 21 évesen kötött házasságot a 18 éves (szintén tabáni) PETŐ ZSÓFIÁVAL (1777–1827).

Ő már 1799-ben „külön kenyérre ment” szüleitől, házat vett a Kisutcai tizedben (a mai Szentesi út – Báthory utca sarkán), és ott éltek több mint száz éven át. 11 gyerekük született. Közülük csak 6 érte meg a felnőttkort: 1798 B. István (†1862), 1800 B. János (†1842), 1803 B. Mihály (†1848), 1808 B. Kata (†1878), 1811 B. Pál (†1871) és 1816 B. Erzsébet (†1898). Valamennyien családot alapítottak, és sorra születtek az unokák. Felesége halála után 1827-ben elvette Erdélyi Katalint (1775– 1847). Bodrogi István szántóvető 1845. augusztus 18-án, 70 éves korában halt meg.

Bodrogi György (1776–1863), aki 1798-ban feleségül vette Gál Annát, Tabánban maradt. Két fia (Pál és Ferenc) és három lánya (Sára, Anna és Erzsébet) nőtt föl és alapított családot. Bodrogi Mihály (1781–1847), aki Hézső Annával kötött házasságot 1804ben – szintén Tabánban élte le egész életét. Nekik két lányuk (Kata és Mária) mellett csak egy fiuk (István) lett felnőtt korú és házasodott meg. Bodrogi János (1786–1858), a legfiatalabb testvér 1808-ban elvette Bíró Annát – és később a Kisutcai tizedbe költözött. Nyolc gyerekük közül csak István és Sándor fiaiknak, illetve Erzsébet lányuknak lett családja. A négy testvér vagyona szépen gyarapodott a következő évtizedekben, amit az 1828-as országos adóösszeírás is bizonyít. Ebben az adózó családfő teljes vagyoni helyzetét: házát, belső telkét, szántóföldjét, legelőjét, szőlőjét, gyümölcsöseit – ill. teljes állatállományát összeírták. Minden adóköteles jövedelmet felmértek, és ezek alapján jóval a városi átlag fölött álltak. Ekkor már külön élt és adózott István legidősebb fia, az ifj. Bodrogi István, de neki – fiatal lévén – még szinte semmije nem volt. 62

BODROGI ISTVÁN és PETŐ ZSÓFIA GYERMEKEINEK 1800–1845 KÖZÖTTI TÖRTÉNETE Tizenegy gyermekük közül öten kisgyerekkorukban meghaltak, így csak hat nőtt föl: IFJ. BODROGI ISTVÁN (1798–1862) Kérdő Erzsébettel kötött 1817-ben házasságot. Életük végéig az apai telekből leválasztott portán felépített házban (Kisutcai tized 1717) laktak. Két fiuk érte meg a felnőtt kort, és alapított családot: az 1818ban született B. Ferenc (†1893), és az 1833-as B. János (†1900). BODROGI JÁNOS (1800–1842) korán meghalt, Gy. Kovács Sárával csak egy fiút tudtak fölnevelni – B. Sámuelt, aki 1826-ban született. Ő már az Újutcai tized 3400 alatt lakott, 1887-es haláláig. BODROGI MIHÁLY (1803–1848) sem volt hosszú életű. Felesége, Katona Anna egyedül nevelte föl három lányát és két fiát. Házuk az Újutcai tized 4124 alatt volt. Fiaik: B. Márton (1834–1887) és B. Mihály (1841–1902) tovább vitték a nevet. BODROGI KATA (1808–1878) 1828-ban Buzás Péter felesége lett. BODROGI PÁL (1811–1871), a legkisebb fiú 1830-ban vette el Nagypál Máriát. Házasságukból 10 gyerek született: 1831 Pál (†1879), 1833 Kata (†1898), 1835 Sándor (†1837), 1839 Sándor (†1898), 1841 Ferenc (†1896), 1843 Mária (†1866), 1846 Zsuzsa (†1874), 1848 János (†1916), 1851 Sára (†1852) és 1853 Sára (†1870). BODROGI ERZSÉBET (1816–1898) élt a hat testvér közül a leghosszabb ideig, aki Csende János felesége lett 1833-ban. A családdal kapcsolatos dokumentumok a Vásárhelyi Levéltárból: - Adásvételi szerződések – IV/A/1001/e/4 1845 – (168. o.) Bodrogi Pál eladja a Mártélyi oldalban lévő földjét (903. sz.) Szűcs Tamásnak 1250 forintért. Szomszédok: Palócz József és Bodrogi István. 1845 – (300. o.) Atyafiságos egyezmény az atyjuktól (Bodrogi Istvántól) örökölt ház ügyében: Bodrogi Pálé marad a ház, de köteles fizetni 223-223 forintot B. Katalin (Búzás Péterné) és B. Erzsébet (Csende Jánosné) testvéreinek. B. Mihály és özv. B. Jánosné (Kovács Sára) pedig kap 173-173 forintot. - Atyafiságos egyezmények – IV/A/1001/f/2 1845 – (196. o.) Bodrogi István, B. Pál és B. Mihály egyezsége, az apjuktól (néhai B. Istvántól) örökölt vagyon ügyében. Az özvegy Erdei Katalin. 1845 – (215. o.) Bodrogi István, B. Mihály, özv. B. Jánosné (Kovács Sára), B. Pál, B. Kata (Búzás Péterné) és B. Erzsébet (Csende Jánosné) egyezsége. 63

Hódmezővásárhely térképe a XIX. század első felében (a Károlyi Levéltár térképtárából)

Hódmezővásárhely látképe 1830-ból (a Vásárhelyi Levéltár anyagából)

64

AZ 1848/49-es SZABADSÁGHARCCAL KAPCSOLATOS IRATOK HADKÖTELESEK (18-30 év közötti ifjak) ÖSSZEÍRÁSA: B. István fia 30 éves B. István fia 27 éves B. Pál fia 18 éves (egymás után összeírva) ÖNKÉNTESEK – 10 hétre: Molnárlegények közül: Bodrogi Sámuel 21 éves NEMZETŐRÖK (Borus Gábor által összeállított) NÉVSORA: Bodrogi Mihály (1829.11.30. – 1898.08.08.) – Bodrogi János és Kovács Erzsébet fia Kisutcai lakos – napszámos, református. Mint korabeli soroztatott be. - A város által első ízben kiállított honvédek névjegyzékéből. CSML (Sz. F.) Megyefőnöki ir.1241/1849. Vásárhelyi lakos. A magyar sereg fegyverletétele óta nem jött haza. - Az 1850. július 16-án összeállított honvédnévsorból. (494.) Az 1867-ben alakult Honvédegylet tagja. A VÁROS ÁLTAL FOGADOTT KATONÁK TOBORZÁSÁN: B. György a gyűlés tagja MOZGÓ NEMZETŐRSÉG: Bodrogi István egy szürke lovat biztosított Szász József nemzetőrnek

A VÁROS ÁLTAL ÁLLÍTOTT KATONÁK: 1. zászlóalj névsorából: Bodrogi István 3. zászlóalj névsorából: Bodrogi Mihály 7. század névsorából: Bodrogi István, Bodrogi Pál A SÉRÜLT HONVÉDEK JAVÁRA ADAKOZÁS: Bodrogi János 65

1848 - ÚRBÉRI FÖLDEK ÖSSZEÍRÁSA – IV/A/1001/k 2 Olyan földterületek, amelyekről a földesúr az 1800-as évek elején – bizonyos összeg kifizetése után – végérvényesen lemondott a jobbágyok javára. A Károlyiak tulajdonában maradtak ugyan, de nem kellett adózni (és más szolgáltatást sem teljesíteni) utána a földesúr felé. Lényegében sajátjukként használták. Föld/ház/városi XIV. dűlő 365/1485/1947

B. György

XVII. dűlő 512/920/924 516/1608/1998 517/1607/1982

B. János B. István B. Pál

XXX. dűlő 1255/3884/1503

B. Mihályné

1848 - ÚRBÉRI HÁZAK ÖSSZEÍRÁSA – IV/A/1001/k 2 Olyan „saját tulajdonú” jobbágyházak, amelyeket a földesúrtól megváltottak.

TABÁN: 774

fiatal B. Mihály

903

fiatal B. János B. István

918/920

B. János

1006/1008 B. Ferenc 1015/1016 B. Ferenc 1079/1082 B. Mihályné 1485/1487 B. György

PALOTAI KIS UTCA: 1607/1610 fiatal B. Pál

ÚJ UTCA: 3891/3884 B. Mihály 66

1851-es NÉPESSÉG- és BIRTOK ÖSSZEÍRÁS VÁSÁRHELYEN IV/B – 1006/c lakás tanya

név

kor

(zárójelben, ami nincs beírva, ill. házasságkötésük)

TARJÁN: 230

Bodrogi Mihály

TABÁN: 822 ///

Bodrogi Mihály 33 éves gy.: B. Judit 13 éves B. Kata 11 éves B. Zsuzsa 7 éves B. Julianna 5 éves B. Bálint 1 éves

neje – Benyhe Judit 30 éves

922

Kis Pál Bálint

31 éves

neje – Bodrogi Erzsébet 30 éves

932

Varga Ferenc

77 éves

neje – Bodrogi Katalin 73 éves

45 éves 18 éves 16 éves 15 éves 12 éves 10 éves 6 éves 5 éves 1 éves

neje – Ns. Molnár Erzsébet 43 éves (1826/206)

937 Bodrogi János 4543 gy.: B. Mihály B. Erzsébet B. János B. Lajos B. Sámuel B. Zsuzsa B. Ferenc B. Márton

(1837/385)

lakó Bodrogi István

1066 Bodrogi Ferenc 4620 fia B. János

42 éves 25 éves

neje – (Komlósi) Sára 40 éves (1829/245) neje – Zsuzsa 18 éves

1079 Bodrogi Ferenc /// fiai B. Ferenc B. Sándor B. Bálint

38 éves 10 éves 4 éves 1 éves

neje – (Kardos) Judit 35 éves (1837/390)

67

1137 Bodrogi Mihályné 68 éves 4565 B. István 1815-1851 B. Sándor 13 éves B. Mihály 6 éves B. Erzsébet 11 éves B. Julianna 9 éves B. Mária 4 éves B. Judit 2 éves

(Hézső Anna 1804/294) (1836/370)menye – (Juhász) Erzsébet 35 éves

1583 Bodrogi Pál 4623 B. József B. Sándor B. Zsuzsa B. Sára fia Bodrogi Sámuel B. Julianna B. Márton B. Máté

neje – Hódi Sára 46 éves

(1825/176)

neje – Bódai Zsuzsa 25 éves

(1846/556)

48 éves 17 éves 14 éves 7 éves 4 éves 27 éves 4 éves 2 éves 2 hetes

öreg Bodrogi György 78 éves

(Gál Anna 1798/241) nője – Balogh Katalin 76 éves

1601 Bodrogi Erzsébet 65 éves

napa Tőkés István és neje

1602 Bodrogi János

½ tulajdonos (Juhász István háza)

KIS UTCA: 1716 Bodrogi Pál 4814 B. Katalin B. Mária B. Zsuzsa B. János B. Sára Tanyán B. Pál B. Sándor B. Ferenc

38 éves 18 éves 8 éves 6 éves 3 éves 1 éves 16 éves 12 éves 10 éves

neje – (Nagypál) Mária 35 éves

1717 Bodrogi István 4813 B. János B. Sámuel B. Ferenc Zsuzsa B. Julianna B. Máté

58 éves neje – (Kérdő) Erzsébet 55 éves 15 éves Tanyán 8 éves 35 éves (1817) Földesi Erzsébet 25 éves 10 éves 9 éves 1 éves 68

(1830/256)

(1817/87)

(1837/403)

1985 Bodrogi Pál 30 éves B. Pál 11 éves B. János 10 éves B. Mihály 3 éves

neje – (Olasz) Mária 28 éves

(1839/429)

neje – Ábrahám Kata 45 éves

(1829/245)

OLDALKOSÁR: 2366 Gomboséknál lakó Bodrogi Pál 50 éves B. Judit 18 éves B. Mihály 7 éves B. Ferenc 3 éves B. István 2 éves B. Kata ½ éves

ÚJ UTCA: 2835 Bodrogi János 4807 fia B. Sándor gy. B. István B. Máté B. Ilona B. Kata B. Sándor B. György B. Ferenc B. Julianna

65 éves 42 éves 21 éves 21 éves 17 éves 13 éves 11 éves 9 éves 5 éves 2 éves

(Bíró Ilona 1808/350) neje – Oláh Erzsébet 65 éves (1832/301) neje – Kotormán Zsuzsa 40 éves (1829/247) neje – Török Judit 18 éves (1851/668)

lakó Vígh Mihálynál 3200 Bodrogi Mihály 68 éves (özv.) (Kiss Erzsébet 1807/337) 5335 fia B. Ferenc 44 éves neje – Varjú Zsuzsa 37 éves (1833/326) gy. B. Anna 12 éves B. Mihály 6 éves B. Ferenc 3 éves lakó Szűcs Ferencnél 3400 Bodrogi Sámuel

(Szűcs Erzsébet 1850/644)

ÚJVÁROS: 4124 Bodrogi Mihályné 48 éves 5696 fia B. Márton 15 éves B. Mihály 8 éves lánya B. Anna 12 éves

(Katona Anna 1825/190)

69

Kisutca 1716: Bodrogi Pál Tanya 4814

Kisutca 1717: Bodrogi István Tanya 4813

70

1851-s BIRTOKOSOK BETŰSOROS JEGYZÉKE IV/B – 1112/113. és a BIRTOKFÖLDKÖNYV IV/B – 1112/1.-2. Városrészek szerint haladva, házszám szerint 1 – 2795, 2796 – 5967 Helyrajzi Házszám tulajdonos ház földek helyrajzi száma TARJÁN 1070 Nagy János köze (ma Szerencse utca) 1083 822 Bodrogi Mihály ifj. 2 lakrész 2 bejegyzés 1215 Bodrogi János köze (ma Bárány/Miklós utca környéke) 1216 937 Bodrogi János 2 lakrész sok bejegyzés TABÁN 1399 Nagy Sámuel köze (ma Simon utca) 1404 1066 Bodrogi Ferenc

2 lakrész

sok-sok bejegyzés

1418 Hős András utcája (ma Dózsa Gy. utca) 1420 1079 Bodrogi Ferenc (né)

3 lakrész

2 bejegyzés

1491 Bíró János köze (ma Ráday utca környéke) 1501 1137 Bodrogi Mihályné 2 lakrész 1502 özv. Bodrogi Istvánné 2085 Tabáni iskola utcája (ma Dózsa György utca) 2084 1583 Bodrogi Pál 2 lakrész Bodrogi Sámuel (lakó) KISUTCA 2308 Csúcsi nagykút utcája (ma Nyárfa utca) 2306 1716 Bodrogi Pál 1 lakrész 2307 1717 Bodrogi István 1 lakrész 2587 Harmadik csúcsi utca (ma Szent László utca) 2678 1985 Bodrogi Pál (né) 3 lakrész

sok-sok bejegyzés

sok bejegyzés

sok bejegyzés sok-sok bejegyzés sok-sok bejegyzés

OLDALKOSÁR 2366 Bodrogi Pál (lakó) ÚJUTCA 3954 Forintos József köze (ma Csiga utca) (4… - ma Klauzál utca) 4007, -08 2835 Bodrogi János 2 lakrész sok-sok bejegyzés ÚJVÁROS 5868 Nagygyörgy János utcája (ma Vörösmarty utca) 5885, -86 4124 Bodrogi Mihályné 5892 Zsarkó Ferenc utcája (ma Makai út)

VÁROSI HÁZ NÉLKÜL: HÁZ és TANYA NÉLKÜL:

4247 Bodrogi István 3200 Bodrogi Mihály 71

sok-sok bejegyzés

sok bejegyzés egy bejegyzés

1857 MUTATÓKÖNYV IV/B – 1112/78 1855/56 - LAKOSOK HÁZSZÁM SZERINTI ÖSSZEÍRÁSA IV/B – 1112/130. Birtokív Házszám Tulajdonos TARJÁN 230 Bodrogi Mihály 201 822 Bodrogi Mihály ifj. Bodrogi János

217

937

TABÁN 231

1066 Bodrogi Ferenc

232

1079 Bodrogi Ferenc

241

1137 özv. Bodrogi Istvánné Bodrogi Mihályné

292

1583 Bodrogi József Bodrogi Sámuel Bodrogi Pál

½ tulajdonos (lakó)

KISUTCA 312 1716 Bodrogi Pál 313

1717 Bodrogi István

---

1985 Bodrogi Pálné 2366 Bodrogi Pál

436

(lakó)

2835 Bodrogi János Bodrogi István

ÚJUTCA

623 5678

3200 Bodrogi Pál Bodrogi Mihály 3400 Bodrogi Sámuel

(lakó)

ÚJVÁROS 523

4124 Bodrogi Mihályné

---

4166 Bodrogi József 72

1857/58 - TANYÁK ÖSSZEÍRÁSA IV/B – 1112/131. 4968 Bodrogi Mihályné 5974 Bodrogi Pál 6217 Bodrogi Pál 6280 6281 6284 6285

Bodrogi István Bodrogi Pál Bodrogi János Bodrogi Sándor

6468 Bodrogi Pál 6584 Bodrogi Ferenc 6586 Bodrogi Istvánné 6650 Bodrogi János 6994 Bodrogi István

Tanya az 1800-as évek végén – Plohn József fotója (Tornyai János Múzeum) 73

1857 - BIRTOK FÖLDKÖNYV MUTATÓKÖNYV IV/B – 1112/78 folytatása (időrendben): Bodrogi Pál (Olasz Judit)

helyrajzi szám 1969

birtokív (6133)

Bodrogi József (Varga Katalin)

1763

(6227)

Bodrogi János (Nagy Zsuzsa)

1771

(6228)

Özv. Bodrogi Jánosné

---

6405

Bodrogi Erzsébet (Imolya Ferencné) 1295

(2413)

Bodrogi János (Kutas Judit)

3884

(2454)

Bodrogi Mihály (Kristó Mária)

1067

(6682)

Bodrogi Sándor (Kotormán Zsuzsa) 3691

(6692)

Bodrogi Mihály (Farkas Zsuzsa)

3518

(6041)

Bodrogi István (Török Judit)

3691

(436)

Bodrogi István (Csáki Erzsébet)

IV/547

(6967)

Bodrogi István (Csáki Erzsébet)

IV/787

(7094)

Bodrogi Erzsébet (Imolya Ferencné) 1295

(2413)

Hód-Mező-Vásárhely látképe a sziget felől – Gosztonyi József rajza (1860) 74

A CSOMORKÁNYI TEMPLOMROM KÖRÜLI FÖLDEK

A II. katonai felmérés térkép részlete – kb. 1866-ban /a tájékozódás miatt a térképeken az ismertebb személyek nevét kiírták tanyájukhoz/

Szeremlei Sámuel rajza 1892-ből 75

BODROGI PÁL (1811–1871) és NAGYPÁL MÁRIA ÉLETE Bodrogi István és Pető Zsófia kilencedik gyermekeként 1811. augusztus 23-án született a mai Szentesi út és Báthory utca sarkán lévő Kisutcai tized 1716 sz. házba.

Korán megnősült, még 20 éves sem volt, amikor 1830. február 3-án elvette a tabáni lakos, Nagypál Ferenc 18 éves lányát, Nagypál Máriát.

Házasságukból 10 gyerek született: 1831 Pál (†1879), 1833 Kata (†1898), 1835 Sándor (†1837), 1839 Sándor (†1898), 1841 Ferenc (†1896), 1843 Mária (†1866), 1846 Zsuzsa (†1874), 1848 János (†1916), 1851 Sára (†1852) és 1853 Sára (†1870). Bodrogi Pál és neje életük végéig a szülőktől örökölt házban (Kisutcai tized 1716), a Szentesi út sarkán lakott. 1845-ben, apjuk halála után kifizette István és Mihály bátyját, ill. János özvegyét – valamint két lánytestvérét (Búzás Pálné B. Katalint és Csende Jánosné B. Erzsébetet), így az ingatlan az övé lett. Bodrogi Pál két gyermeke még kiskorában elhalt, Sára lánya mindössze 17 évet élt, de a 23 éves korában elhalt Máriát is eltemette. Megérhette viszont hét gyermeke házasságkötését, és 16 unoka születését – bár viszonylag fiatalon (60 évesen) halt meg „szélhűdésben” 1871. október 11-én. Felesége egy év múlva követte a „Kincses”-be.

76

BODROGI PÁL (1811–1871) és NAGYPÁL MÁRIA GYERMEKEI Bodrogi István 1845. évi halála után az ősi családi házban (kifizetve testvéreit) a legkisebb fiú, BODROGI PÁL (1811–1871) és neje NAGYPÁL MÁRIA (1812– 1872) maradt családjával. Ebben az időszakban már igen pontosak az anyakönyvi bejegyzések, de sokat segítettek az 1851-es lakosság és birtokösszeírás adatai is. Az 1851-es összeírás alkalmával Kisutcai tized 1716-nak nevezett házban még minden gyermekük velük élt. Ezt írták róluk: B. Katalin (18 éves), B. Mária (8 éves), B. Zsuzsa (6 éves), B. János (3 éves) és B. Sára (1 éves). A 4814. számú tanyájukon laktak a nagyobb fiúk: B. Pál (16 éves), B. Sándor (12 éves) és B. Ferenc (10 éves). Legidősebb bátyja, Bodrogi István (1798–1862) feleségével és gyermekeivel a szomszéd házban (Kisutca 1717) lakott. Tanyájuk (4813. sz.) is B. Pálé mellett volt. Bodrogi Pál és Nagypál Mária gyermekei: IFJ. BODROGI PÁL (1831–1879) 1852-ben Olasz Juditot vette feleségül. Sokáig az ősi házban éltek a szülőkkel. Kilenc gyerekükből csak B. Julianna (1858– 1930), B. Sándor (1860–1899), B. Judit (1862–1932) és B. Bálint (1866–1934) alapított családot. BODROGI KATA (1833–1898) Tolnai Bálint felesége lett. Bodrogi Sándor (1835–1837) kisgyerekként meghalt. BODROGI SÁNDOR (1839–1898) 1862-ben nősült. Nejével, Török Katalinnal tíz gyermekükből négyet tudtak fölnevelni: B. Sándor (1864–1919), B. Julianna (1867–19..), B. Imre (1871–1932) és B. Judit (1874–1900). BODROGI FERENC (1841–1896) egy napon bátyjával, 1862-ben nősült. Neje, Kovács Julianna (1845–1866) nagyon korán meghalt. B. Julianna lányuk 1865-ben született, Tóth Pálhoz ment feleségül és 1935-ig élt. Második feleségével, Molnár Zsófiával (1849–1910) 1866-ban házasodtak össze. Egész életüket az ősi házban élték le, amelyet 1883-tól III/71-nek nevezték, majd 1891-től pedig Szentesi út 90. sz. és Báthory u. 1. sz. lett. Nyolc gyerekük született, de négyen kisgyermekként meghaltak. Születési sorrendben: B. Ferenc (1869–1877), B. Mária (1871–1884), B. Lídia (1873– 1924), B. Zsófia (1875–1883), B. Eszter (1876–1930), B. Ferenc (1879–1959), B. Jusztina (1881–1883) és B. Sándor (1888–1911). BODROGI MÁRIA (1843–1866), Gregus Péterné lett, és fiatalon meghalt. BODROGI ZSUZSA (1846–1874), Nagy Sándorné sem élt sokáig. BODROGI JÁNOS (1848–1916) sógornőjét, Tolnai Erzsébetet vette feleségül 1870-ben. Övék lett a Báthory u. 1. sz. ház. Három gyermekük született, akik mindhárman korán meghaltak: Lídia (1872–1898), János (1874–1892) és Jusztina (1876– 1878). Bodrogi Sára (1851–1852) kisgyerekként meghalt. BODROGI SÁRA (1853–1870) sem érte meg a felnőtt kort. 77

Az 1883. évi BIRTOK/HÁZ ÖSSZEÍRÁS VÁSÁRHELYEN Tized - birtokív Házszám

név

telek

I. Tized 891 - 626 - 627

B. János „ „

kert ház/udvar

974

B. Mihályé volt

- 1721

új házszám - 1891

60 öl 92 öl

Török B. u. 18.

Damjanich u. 91.

II. Tized 672 - 2136 - 2137

B. Sámuel „ „

kert ház/udvar

475 öl 184 öl

Hajnal u. 7.

711

- 2161

B. Sándor

ház/udvar

228 öl

Hattyas u. 5.

744

- 2221

B. János

ház/udvar

193 öl

Hattyas u. 20.

820

- 2401

B. Istvánné özv.

kert ház/udvar

1235 öl 280 öl

Szentesi u. 93.

644

- 2446

B. János

ház/udvar

239 öl

Pál u. 25.

84

- 2734

B. Ferenc

ház/udvar

239 öl

Mihály u. 58.

138

- 2848

B. Sándor

kert ház/udvar

127 öl 385 öl

Holló u. 3.

288

- 3023

B. Mihály

ház/udvar

370 öl

Zsoldos u. 37.

B. Ferenc ifj. B. János B. Ferenc id.

ház/udvar ház/udvar

296 öl 179 öl

Szentesi u. 90. Báthory u. 3.

III. Tized 71 - 3594 70 - 3594

414

- 4756

B. Máté

ház/udvar

158 öl

Teleki u. 24.

971

- 5347 - 5348

B. István és János ház/udvar kert

128 öl 58 öl

Tóalj u. 2.

IV. Tized 403 - 5987 - 5988 877

- 6194

V. Tized 160 - 8421

B. István „ „

új

ház/udvar kert

91 öl 99 öl

B. Sándor ház/udvar 259 öl özv. B. Sándorné, Kotormán Zsuzsáé volt B. Ferenc

ház/udvar 78

188 öl

Búvár u. 43. Püspök u. 28.

Viszhang u. 12.

BODROGI FERENC (1841–1896) és KOVÁCS JULIANNA (1845–1866) ill. MOLNÁR ZSÓFIA (1849–1910) ÉLETTÖRTÉNETE

79

BODROGI FERENC (1841–1896) ÉLETTÖRTÉNETE Az ősi Kisutca 1716 sz. házban, Bodrogi Pál és Nagypál Mária ötödik gyermekeként született 1841. december 18-án.

Viszonylag fiatalon, 1862. november 5-én nősült, Sándor bátyjával egy napon.

Felesége, a tabáni Kovács András lánya, Kovács Julianna (1845–1866) négy évvel később, nagyon fiatalon meghalt. Bodrogi Ferencnek és Kovács Juliannának egy gyermeke született, 1865-ben Bodrogi Julianna, aki 1883-ban Tóth Pálhoz ment feleségül – és 1935-ig élt. 80

Megmaradt egy szép hozományláda, amelyet Bodrogi Julianna édesanyjától, Kovács Juliannától örökölt. Mindkettőjük neve és házasságkötésének ideje rá van írva.

Bodrogi Ferenc 1866-ban újra megnősült, Molnár Zsófiát (1849–1910) vette el.

Nyolc gyerekük született, de négyen kiskorukban meghaltak. Bodrogi Ferenc (1869–1877), B. Mária (1871–1884), B. Lídia (1873–1924) – Maczelka Istvánné, B. Zsófia (1875–1883), B. Eszter (1876–1930) – Imre Sándorné, majd H. Szabó Jánosné, B. Ferenc (1879–1959), B. Jusztina (1881–1883) és B. Sándor (1888–1911). Egész életüket az ősi házban élték le, amelyet 1883-tól III/70 és 71-nek neveztek, majd pedig 1891-től Báthory u. 3., ill. Szentesi út 90. és Báthory u. 1. lett. Bodrogi Ferenc 1896. május 24-én halt meg, 55 éves korában a Szentesi út 90. házban. A halál oka „Bright kór” (vesegyulladás) – eltemetve a Kincses temetőbe.

81

FÖLDELADÁS 1872 Bodrogi Pál (1831–1879) és felesége, Olasz Judit 1872-ben eladták földjüket a testvér, I. Bodrogi Ferenc (1841–1896) és neje, Molnár Zsófia részére.

82

FÖLDELADÁS 1885 Kis Albert József és neje Laskai Julianna 1885-ben eladták földjüket Tóth Pál és felesége, Bodrogi Julianna (1865–1935) részére.

83

HÓDMEZŐ-VÁSÁRHELY Törvényhatósági joggal felruházott város Telekkönyvezési célból felvett térképeiből - 1883 III. Tized 71 - 3594 70

- 3595

új házszám - 1891

B. Ferenc ifj.

ház/udvar

296 öl

B. János B. Ferenc id.

ház/udvar

179 öl

Szentesi út 90. Báthory u. 1. Báthory u. 3.

↓↓

Báthory u. 1. sz. ház ma

Báthory u. 3. sz. ház ma 84

HÓDMEZŐ-VÁSÁRHELY telekkönyveinek 774. sz. betéti lapja Szentesi út 90. sz. ház B) a tulajdoni lapon: Bodrogi Ferenc (1841–1896) halála után gyerekeié lesz

C) a teherlapon: haszonélvezeti jog bejegyezve özvegye, Molnár Zsófia javára

85

HAGYATÉKI VÉGZÉS 1897. január (néhai Bodrogi Ferenc)

86

HAGYATÉKI VÉGZÉS 1897. április (néhai Bodrogi Ferenc)

87

BODROGI FERENC LÁNYAI

BODROGI LÍDIA (1873–1924) Maczelka Istvánné

BODROGI ESZTER (1876–1930) Imre Sándorné, majd H. Szabó Jánosné

88

BODROGI FERENC CSALÁDFÁJA az 1900-as évek elején

89

90

BODROGI FERENC (1879–1959) és NAGY VARGA LÍDIA (1885–1959)

ÉLETTÖRTÉNETE KÉPEKBEN 91

BODROGI FERENC (1879–1959) és N. VARGA LÍDIA (1885–1959) 1879. december 23-án, Bodrogi Ferenc (1841–1896) és Molnár Zsófia (1849– 1910) hetedik gyermekeként született Bodrogi Ferenc – a Szentesi út 90. szám alatti ősi házban (III/70). Keresztszülei Imre Péter és Szűcs Katalin voltak.

A szomszédban (Báthory u. 1.) laktak az édesapa unokatestvérei: Bodrogi Ferenc (1818–1893) és Bodrogi János (1833–1900) családjaikkal. Miután apja korán meghalt, rászakadt a családi gazdaság minden gondja, baja. Bodrogi Ferenc 24 éves korában, 1904. április 14-én vette feleségül a 19 éves Nagy Varga Lídiát, aki 1885-ben született az Árpád u. 17. számú házban, Nagy Varga Imre és Gombos Lídia gyermekeként. ↓ ↓

(1856–1923)

(1861–1929)

Az esküvői bejegyzés a református egyház anyakönyvében:

92

BODROGI FERENC és NAGY VARGA LÍDIA esküvői meghívója

A NAGY VARGA CSALÁD 1904-ben

Hátul középen Nagy Varga Lídia, mellette férje Bodrogi Ferenc 93

BODROGI FERENC és NAGY VARGA LÍDIA esküvői fotója – 1904

94

NAGY VARGA LÍDIA és II. BODROGI FERENC – 1904

Házasságkötésük után sorra születtek gyermekeik: 1905-ben B. Lídia (†1988), 1907-ben B. Imre (†1925), 1908-ban III. B. Ferenc (†1992), 1910-ben B. Zsófia (†2008), 1912-ben B. Erzsébet (†2006), 1914-ben B. János (†1999), majd 1920-ben B. Sándor (†1999).

BODROGI LÍDIA, ZSÓFIA, IMRE és III. FERENC – 1911

95

1913 – EMLÉKKÖNYVI BEJEGYZÉS N. VARGA ROZÁLIÁNAK Testvére, Nagy Varga Lídia férjétől – Bodrogi Ferenctől

96

1913 – EMLÉKKÖNYVI BEJEGYZÉS N. VARGA ROZÁLIÁNAK Testvérétől, Bodrogi Ferencné Nagy Varga Lídiától

97

1913 – HÁZELADÁS II. Bodrogi Ferenc a csomorkányi templomromhoz közeli (702. sz.) tanyán élt és gazdálkodott. Az ősi városi házat (melyben 1896-tól ¼ része volt) 1905-ben testvéreitől megvette, majd 1913-ban 10.200 koronáért eladta Tárkány Szűcs Imrének. Szentesi út 90. sz. ház - 1960 körül - Báthory u. 1. és 3. sz. ház

II. BODROGI FERENC és N. VARGA LÍDIA CSALÁDJA – 1925

B. János (1914), B. Zsófia (1910), III. B. Ferenc (1908), B. Lídia (1905), N. Varga Lídia (1885), B. Sándor (1920), II. B. Ferenc (1879), B. Erzsébet (1912) 98

1929 – HÁZVÉTEL 1929. május 7-én meghalt Nagy Varga Imréné, és az örökség segítségével vásárolták meg 1929. július 6-án a Mátyás utca 25. szám alatti házat 11.000 pengőért (részletfizetési kedvezménnyel) Elekes Sámueléktől. A 6243. hrsz. kert 78 □öl, a 6244. hrsz. telek 282,5 □öl nagyságú volt. A ház és melléképületek 1883 előtt épültek! Az 1883. évi telekkönyvi térképszelvényen a 794. szám a Mátyás u. 25. ↓

A MÁTYÁS UTCA 25. SZ. HÁZ TULAJDONI LAPJA

99

BODROGI LÍDIA – 1926

BODROGI ERZSÉBET és BODROGI ZSÓFIA

III. BODROGI FERENC

BODROGI JÁNOS – 1932

100

CSOPORTKÉP A CSALÁDRÓL – 1947

Bodrogi Lídia, id. Dávidházi Sándor, Bodrogi Sándor és Bodrogi Ferenc Dávidházi Sándor, Bodrogi Zsófia, Bodrogi János, Dávidházi Lídia, ifj. Bodrogi Ferenc, Gál Lídia Gombos Imre, dr, Mucsi Teréz, Nagy Varga Lídia, id. Bodrogi Ferenc, Bodrogi Erzsébet, B. Eszter Bodrogi Zsuzsa

A Mátyás u. 25. sz. ház – 2011

101

102

VEGYES DOKUMENTUMOK, KÜLÖNBÖZŐ ÍRÁSOK A BODROGI CSALÁDOKRÓL

103

SZEGEDI OKLEVELEK CXCI. 1718. aug. 30. A tiszai rácz határőrség Szegeden állomásozó huszár és hajdú századainak névjegyzéke. Conscription - - in Szegedin in Dienste verbleibende stehende National Militz sub dato 29. et 30. aug. 1718. 305 Husaren: Wittzock Andrasch. Dient 7 Jahre. Haus in Oberwarosch. " Tot Istook. Dient 8 Jahre. Haus in Oberwarosch. " Kenderische Görg. Dient 8 Jahre. Haus in Oberwarosch. " Martonoschi Janosch. Dient 9 Jahre. Haus in Unterwarosch. " Mackaj Götzi. Dient 6 Jahre. Ein Haus in Oberwarosch. " Patzschka Temi. Dient 6 Jahre. Ein Haus in Oberwarosch. " Bodrogj Istvan. Dient 4 Jahre. Ein Haus in Oberwarosch. " Benack Ferencz. Dient 8 Jahre. Ein Haus in Unterwarosch. " Sze Myhall. Dient 3 Jahre. Ein Haus in Oberwarosch. Summa 46 Köpfe 16 Felder, 43 Hauser. Eredetije Szeged v. levéltárában, 1718. évi lajstromozatlan iratok közt.

CXCVIII. 1721. szept. 10-20. Zahorák István királyi táblai esküdt jegyző által Dorosmának Szegedhez, avagy a kun pusztákhoz tartozandósága ügyében több szegedi, tápéi, győi, dorosmai, halasi, kecskeméti és kőrösi lakostól kivett tanúvallomások jegyzőkönyve. …………….. Decimus septimus testis. Providus Demetrius Bodrogyi, annorum 74, possessionis eiusdem incola, ac subditus domini pariter praedeclarati itidem, sub iuramento retulit ad primum et 2-um. Nihil. Ad 3-um. Hallotta azóltától fogvást, hogy az Ő Felsége militiája itt Szegeden lakik, hogy itt Szeged körül volna valahol Dorosma, de reliquo quoad hoc deutri punctum, prout etiam quartum et quintum nihil. Ad 6-um. Hallotta, hogy a szegediek hordták el a dorosmaiak szénáját és búzáját, de kik voltanak, hányan, avagy ki parancsolattyából cselekedték, nem hallotta. Ad 7-um, 8-um, 9-um et 10-um. Nihil.

CXCIX. 1721. nov. 25-én. Kubránszky László kegyesrendi atya és szegedi plébános által Szegedi Mátyás csongrádi plébános, Stader György Ádám várparancsnoki titkár és Halászi József Antal szegedi kamarai tiszt (praefect. vice gerens) közbejöttével Dorosma hovatartozandósága és a dorosmai, máskép kunhalomnak nevezett dombon lévő kápolna-romok tárgyában kihallgatott tanúk vallomásai Tápén és Győn. ………. Decimus quartus. Demetrius Bodrogi, incola Győviensis, annorum 78, azt vallja: hogy ő nem tudja, az attyja is 80 esztendős lévén, soha sem hallotta, hogy valaki Dorosma és alatta lévő földek eránt háborgatta volna a szegedieket, hanem úgy élték és birták mint sajátjokat. 104

Szenti Tibor: „Paráznák” 3. Trágárkodás CSML SZF. IV. A. 21. [Sedria] (D) Anno 1749. die 10 Mens Aprilis in Possione all=Gyö[…] Hottus Csongradiens. Prima Testis Catharina Bodroghj Stephani Gera […] Annor Cir 22[…] Sövén házára menvén egykor munkásoknak étellel Csónikon Sz: Amassan Napja elött egy héttel, mibül eredett ezén szúzat hanem visza gyüvöbe elöl hozódott ezen szókat hallotta, hogy Rest Aszszonynak Segge fordúlása Napja lészen mely napra mondotta légyen nem tudgya mivel a’ Fatens akkor ă Csonikban Kórmanyos vólt. Secunda Fatens Szabó Eőrse Michäelis Szabo Incola […] Annor Cir 15.[…] azt vallya hogy az elöbbeni tanú Bodrogi Katha kérdezzvén a Fatenst hogy minémü ünnep nap lészen a Gyövö héten, kire felel ă Fatens tudom hogy Pinteken Szent Jakab Napja lészen de Szombaton nem tudom, mely szók után felele Nagy Gyurkáné tudom ám én, mert egy Lustos Valagú Aszszonynak napja lészen. mely szók után maga elfakatt nevetve tudniillik Nagy Gyurkáné. A harmadik tanú, a 60 éves Gombosi Mártony, azt vallotta, hogy: Szombaton ugy mond Nagy Gyurkáné, egy Lusta Kurva Aszony Napja lészen[…]

Kiss Lajos: „Temetők és fejfák Hódmezővásárhelyen” TEMETŐI VERS 37. Ütött utolsó órám A koporsó zárult reám Kegyelmes jó Isten Mindenható kezedben Hagyom családomat Vezéreld útjokat Mérai Sándor nevem 56 év vala életem Bodrogi Erzsébet nőmmel 34 évet töltöttem el István és Mária gyermekeim 3 unokáim, Szekeres István vejem, Isten áldása reátok Ezt kívánja jó atyátok Az Úr mindenható keze Élteteket védelmezze. 1892.

Szeremlei Sámuel: Hódmezővásárhely története (IV. kötet)

105

„GÁDOROS TÖRTÉNETE” című kiadványból 1852. február 8-án, délelőtt 10-11 óra közt Bánfalvára érkezik nagy pejlovon egy fegyveres betyár, aki Lénárdt József korcsmája előtt „sert ivott, és magát kissé muzsikáltatta, majd visszatért azon az úton, amelyen a faluba jött." (Részlet az elöljárósági jelentésből.) - Ez a betyár valószínűleg Bodrogi Pál lehetett, akit nemsokára elfogtak, s 1852. március 11-én rablásainak szemtanújával, Takács János kisszénási lakossal szembesítették Csabán. Nem deríthető ki, hogy melyik Bodrogi Pál volt az illető. --------------------------------------------------------------------------------------------------------

MÁRTÉLY TÖRTÉNETE című könyvből Amikor 1919 júliusában a szolnoki csata néven ismert offenzíváját indította a Vörös Hadsereg, Mártélynál is megpróbálták kiszorítani a románokat, akik Szűcs József tanyáján és a hullámtéri villákba fészkelték be magukat. Csúfosan megszaladtak, még Vásárhelyt is elhagyták. Nemsokára erősítéssel visszatértek, és irgalmatlan lövöldözéssel ismét birtokba vették a falut. Gránátjaik megrongálták a templomtornyot. A mellette álló házban Ferenci Jánosné negyedmagával esett áldozatul a lövöldözésnek. Bodrogi Pált munka közben a saját kukoricaföldjén lőtték le. --------------------------------------------------------------------------------------------------------

Az 1922-es ORSZÁGOS VÁLASZTÁSOK VÁSÁRHELYEN A központi választmányi bizottságban: Bodrogi Sándor. A II. választókerület bizottságában: Bodrogi Bálint gazdálkodó. A Téglásszéli szavazókörben megbízott: Bodrogi István, a Pusztaszélen: Bodrogi Mihály. --------------------------------------------------------------------------------------------------------

MAGYARORSZÁG KERESKEDELMI-, IPARIés MEZŐGAZDASÁGI CÍMTÁRA (1926) A hódmezővásárhelyi földbirtokosok között: B. Ferenc B. Ferenc B. Ferencné B. Imre B. Imre B. István B. Mihály B. Mihályné B. Sándor B. Sándor B. Sándor

– Holló u. 3. – Árpád u. 8. – Tanya 1994 – Makói út 13. – Hattyas u. – Zsoldos u. 35. – Zsoldos u. 37. – Rigó u. 25. – Fáncsy u. 36. – Holló u. 3. – Pál u. 28.

- 34 hold - 36 hold - 29 hold - 44 hold - 29 hold - 91 hold - 32 hold - 29 hold - 31 hold - 73 hold - 22 hold 106

SZENTI TIBOR ÍRÁSAIBÓL „BETYÁRTÖRTÉNETEK” „Vért vérért” „A Szabó-gyerökök a Könyere-parton nyőttek föl. Kezdetben még hárman vótak. Ëgy ízben mögtámadták II. Röszketős Szűcs Ferencéket is. (Ferkó bácsi 1823-ban születött, és 1881-ben halt mög.) Tanyájukban a bejárati ajtón dörömböltek, és fenyegetően beszéltek. Ferenc bátyánk a konyhában aludt, és a támadásra beszólt alvó feleséginek. Kérdi oszt az asszony, hogy – Mi baja, kendnek? – Hozd a puskám, mög a papucsom! Úgy látszik, hogy a Szabó-gyerökök neszit vötték a dolognak, mert fölhagytak az ostrommal, oszt átmöntek a szomszéd Bodrogi János tanyájába. Ez a Tárkány Szücs Ernő ügyvéd apjának, Andrásnak a tanyája mellett állt, és hamarosan a Tárkányoké lött, később pedig oskola vót. Na, elég az hozzá, hogy a Bodrogi-tanyában valóságos harc alakult ki. A Szabógyerökök a konyhaajtón akkora lyukat vágtak, hogy azon körösztül mán dugdosták be a malacvályút, és a kút ustorfáját. Bodrogi belülrül lëverte a bedugdosott dógokat, majd a legfiatalabb Szabó-gyerököt mögszúrta vagy puskájával mögsebözte. Lényeg az, hogy a vér csöpögött mindönütt. A bëtyárok káromkodtak, átkozódtak. A sebesült gyerök belehalt a sérülésibe. Szabóék aszonták, hogy – Ezért kend së él soká! Ködös időben a Szabó-gyerökök kilesték Bodrogi sógort. Amikor kifelé mönet befordult a rárósi útrul, a Hőss Nagy Kálmán, és a Petrecz-tanya között ëgy szárazmalom vót. Itt bújtak el Szabóék. Ez közel esött Bodrogi sógor tanyájáhon. Itt lűtték lë a kocsiján. Mire a lovak a tanyájába értek vele, mán möghótt.” (Kérdő Szűcs Ernő)

„DEVIÁNSOK” „Különcök és bolondok” Szathmáry János építészmérnök visszaemlékezésében említi az egyik Szűcs család nagyapját, [...] nevezetes Bodrogi János tói csőszt. Mindig a kanális túlsó partján üldögélt élete fogytáig. Teljes fegyverzetben. Hátán függött egy valóságos mordály, madzagon, mellette a „félkéz fegyver”, egy ódivatú forgópisztoly. Ha pedig valaki nem engedett a megállásra szóló parancsának, akkor jött a bot, vagy ha volt, a bicikli kerekei közé lökve ugyanazt. De elvihették tőle fél tói föld termését, nekünk pedig mesélt Rózsa Sándorról, akinek a bandájához tartozott – szerinte…

107

SZENTI TIBOR „A TANYA” CÍMŰ KÖNYVÉBŐL „Tanya az idő bezárult kapuja mögött” „A Rátz család” Részletek, rövidítve:

„Őseim ezen dédanyai ágának megismeréséhez a legértékesebb volt számomra az elnyűtt, öreg családi biblia, melynek megsárgult lapjai elvezettek a 19. század elejére. Négy nevet találtam, a szépszüleimét: Rátz István és felesége, Kovács Sára, valamint Bodrogi Sándor és felesége, Kotormány Zsuzsanna nevét. Őket a ma élő családtagok közül már senki sem ismerte. Egyetlen évszámot leltem, amely Kotormány Zsuzsanna halálát jelezte, aki 1892. július 28-án halt meg. Bodrogi Sándor és Kotormány Zsuzsanna református parasztházaspár volt, Tabánban laktak. Házasságukból hét gyermek született. A legidősebb gyermek, Bodrogi Máté születési évszáma hiányzik, mert a könyv lapja ferdén leszakadt. Szépszüleim gyermekeit a megfakult írás így sorolja: Bodrogi Ilona, született 1833. október 25-én. BODROGI KATALIN (ükanyám) nevét és születésének dátumát rosszul emlékezve kétszer is feljegyezték. A helyes évszám: 1837. február 26. Ifjú Bodrogi Sándor volt a következő testvér, aki 1840. február 14-én, majd Bodrogi György, aki 1842. április 20án született; ez utóbbi 1902. május 26-án meghalt. Bodrogi Ferentz 1846. július 14-én született, és 1905-ben halt el. A sort végül Bodrogi Julianna zárja, aki 1849. december 26-án született. Ükanyámat kivéve, a többi gyermek életéről semmit sem tudunk. Rátz János és Bodrogi Katalin ükszüleim 1859-ben kötött házasság után, Újvároson megvásárolták a Gábor utca 20. szám alatti, nádtetős, véggel kifelé álló parasztházat. Itt születtek sorra gyermekeik, akik közül öt fiatalon meghalt, csak Imre és az 1866-ban született Julianna dédanyám érte meg a felnőtt kort. 1879-ben költözött ki a Rátz család a makói országút menti tanyába, mely az 1850-es évek vége felé épülhetett. A városi házat végleg eladták. Ükanyámat csak hallomásból ismertem: alacsony termetű, kissé szikár, nagy arccsontú, barna asszony volt. Küzdelmekben és szenvedésben bővelkedő sors, hosszú, nehéz élet várt rá. Talán azért is élt 95 évet, mert a természet és a történelem nem kímélte. Nem ért rá nyűglődni, betegségekkel törődni – még „meghalni” sem. A sorozatos tragédiák, a kemény paraszti élet csapásait ükanyám a már fiatalon megtalált nazarénus hit segítségével dolgozta föl. A hívők 1871-ben a Réz és Kasza utca közötti nagy telken kezdték el építeni egyszerű imaházukat a gyülekezetnek. Amint a gyermekek önállósultak, az aránylag korán megözvegyült asszony nem akart a családnak terhére lenni. Mind kevesebbet tartózkodott saját, makói országúti tanyájukban, inkább a Réz utcában talált menedéket. Nyugtalan természetű asszony volt, szüntelen vándorolt fia tanyája és lánya városi háza között. Még kilencvenéves korában is gyalog járt. Piaci napokon és vásárok alkalmával Konstantin Gyulának, a vásárhelyi rőfös kereskedőnek a portékáit árulta, ezzel kereste meg a kenyerét. Talán különcnek is tartották, de ő mindenkihez barátságos volt és mindenkit mélyen szeretett. Jól ismerte, szerette és gyűjtötte a gyógyfüveket. A házimunkák közül legjobban a kender feldolgozását kedvelte, naphosszat ült a szövőszék mögött. Amikor túljutott életének hatvanadik évén, fekete, bokáig érő ünneplő ruháját, fekete cipőjét belekötötte a fekete fejkendőjébe, és karjára öltve elindult e batyuval Fekete ünneplő ruháját azért hordozta magával, hogy a halál bárhol éri is utol, a végső elszámolásra illően felöltözhessen. Így hordozta magával, három évtizeden keresztül batyuba kötve a halált egy vásárhelyi parasztasszony. 108

1931. december 31-én, szilveszter napján, a nazarénus család imádsággal adott hálát az elmúló évért, majd megvárva az éjfélt kondító, távoli harangszót, nyugovóra tért. A Rátz tanyára csend borult. Az újév napja vasárnapra esett. Hajnali négy órakor ükanyám - aki az előző nap a lányánál volt, és elbúcsúzván a Gajdán családtól, fekete batyujával kiment a fiához - kissé fáradtan leszállt a vackáról és felköltötte a menyét. A kért fürdővízben megmosakodott, majd elkövetkezett a számára régen várt pillanat. Kicsomagolta a batyuját, és átöltözött bársonyfényű halotti ruhájába. Felhúzta a cipőjét, bekötötte a fejét, és visszaült a vackára. Még néhány szót váltott a menyével, majd Bodrogi Katalin lassan, hangtalanul eldőlt a vackán. Az alvásból felbolydult család azonnal orvost hozott, aki azt mondta - hagyjuk békében pihenni. 1932. január 1-én elment ükanyám, akit a család a nazarénus temetőben ősi törvény szerint jeltelenül temetett el. Bodrogi Katalin nyugvóhelyét csak gyanítani lehet a megjelöletlen sírok között.

(Szenti Tibor „A Tanya” című könyvéből) Bodrogi Katalin (1837–1932) szülei Bodrogi Sándor (1809–1877) és Kotormán Zsuzsa (1810–1892) voltak. Ő még Tabánban született, de a család 1850 körül a Lógeri Kisutca tizedbe költözött, a mai Klauzál – Csiga utcák környékére. Nagyszülei: Bodrogi János (1786–1855) és Bíró Anna (1790–1832), dédszülei: Bodrogi István (1743–1807) és Gulyás Ilona (1747–1816) voltak, tehát a legősibb Bodrogi famíliából származott. Bodrogi Kata fiútestvéreinek utódai (Bodrogi ükunokák) a mai napig élnek Vásárhelyen. 109

ÁBRAI KÁROLY POLGÁRMESTER PERE Földvári László írása, amely korabeli dokumentumok alapján készült. Ábrai Károly 1830-ban született Szatmáron, Figura Károly néven. Részt vett az 1848/49-es szabadságharcban, majd 1850-től teológiát és jogot tanult a debreceni református kollégiumban. 1853-ban avatták lelkésszé, és e funkcióban Szatmáron helyezkedett el. 1862-től Hódmezővásárhelyen tanított a református líceumban. 1870-től a város, majd 1871-től Csongrád vármegye főjegyzőjeként tevékenykedett. 1876 és 1884 között Hódmezővásárhely polgármestere volt. Ezután Budapestre költözött, ahol az irodalomnak és családjának élt, ott halt meg 1912-ben. Számos lap munkatársa volt, szerkesztője volt (1869–1878) az általa alapított Vásárhelyi Közlönynek. Műveiben főleg a történelmi tárgyú regények és elbeszélések a meghatározóak. A városi könyvtárunk megalapítója volt.

Rövidítve: 1884 januárjában Bodrogi Ferencné a nagytekintélyű Nagy András János úr tanácsára felkereste Karancsi Dániel tiszteletest, aki két tanúval kiment Bodrogiék lakására. Ott leírták a panaszt, amely alapján végül az 1884. szeptember 16-i közgyűlésen Rónay Lajos főispán felolvasta Draskóczy Lajos indítványát. Ennek lényege az volt, hogy „Bizonyos BODROGI FERENC II. tized 84. sz. lakos BODROGI SÁNDOR NEVŰ FIA az 1882-ik évi újoncállítás alkalmával a rendes hadsereghez besoroztatott. Az agg koránál fogva munkaképtelen apa a fiát a hadi szolgálat alól mentesíteni óhajtotta. A polgármester a csatolt „Nyilatkozat” szerint az ügyet felvállalta, és azért sok pénzt fel is vett, de a fiú felszabadítva nem lett.” Az indítvány felolvasása után Ábrai polgármester aljas rágalomként utasította vissza azt, hogy bárkitől is pénzt fogadott volna el. A Bodrogi-esetről már régebben ő is hallott, de nem foglalkozott vele. Annak érdekében, hogy ártatlansága bebizonyosodjon, arra kérte a közgyűlést, hogy ez ügyben a vizsgálatot haladéktalanul kezdje meg. Draskóczy javasolta a nyilatkozat felolvasását, amely ellen Ábrai tiltakozott. Végül szavazásra került sor, mely 50-43 arányban kérte a Bodrogi féle írás ismertetését. „Én, alulírott Bodrogi Ferenc erőtelen testtel, de ép elmével adom ezen nyilatkozatomat, önként, minden rábeszélés nélkül az alábbi tanúk előtt. Szükség esetén kész vagyok és leszek ezt hittel is megerősíteni. Fiam, Bodrogi Sándor az 1882-ik év március havában megejtett sorozás alkalmával a hadsereghez rendes katonának besoroztatván … … másnap Ábrai Károly polgármesterhez tanácsért folyamodtam, hogy miként szabadíthatnám ki. Rögtön közbenjárását ígérte, de csak azon föltétel alatt, hogy vigyek neki 600 forintot, … amit magam olvastam le az asztalára újdonat új 50 ft-os bankókban. Ábrai Károly a pénzt elvette, újra megolvasta és eltette… Ezután nem sokára újra bementem hozzá, megint kért 400 forintot. Ezt is magam vittem be neki két hét múlva 50-es és 10-es Ft-os bankjegyekben. … türelemmel vártunk, bíztatott bennünket: "Nem sokára haza jön, ha előbb nem, Karácsonyra bizonyosan." Ezután sűrűn jártunk hozzá és mindig megrakodva mentünk... … Volt, hogy személyesen jött ki a Sándornak küldendő csomagért, sőt maga pakolta be azt… A következő évben volt nálunk vagy harmincszor. … Mi is jártunk hozzá. .. Bíztatott bennünket, hogy farsangra, húshagyóra, böjtre, húsvétra, majd pünkösdre haza jön Sándor fiam. Több alkalommal adtunk pénzt, … 1883-ban a feleségem tudtom nélkül 30 db aranyat adott neki… többször 60 forintot kért útiköltségül és 6 forintot szobaköltségül Pestre. Egyszer 120 ft-ot kért, … majd Szent György nap táján Julis lányom vitt be neki 300 ft-ot, .. később pedig 400-at… … még azt is javasolta, terheljem le a földem, s vegyek rá föl 4000 ft-ot. 110

… többször beszélt arról, hogy írassak 3 fertály földet rá… …, mert sok a föld, azért nem eresztik haza Sándor fiamat, … … Mivel Sándor fiam nem jött, a hitegetést eluntam, … Augusztus 15-én felmentem Budapestre, és kihallgatást kaptam honvédelmi miniszter úrnál, ki azt mondta: "Menjen haza öreg nyugodtan, pár hét múlva megszabadul a fia." … Azóta csak várok, Sándor fiam pedig nem szabadult meg. Mit öregségünkre elrakosgattunk, az elment mind! Végre megjegyzem, hogy mikor utoljára voltam nála, hiába kértem viszsza a pénzeket, Ábrai úr azt mondotta, nem adja, mert megszolgálta. Nyilatkozatom minden szavában és kifejezésében, miután előttem kétszer is felolvasva lett, hiteles, melyet saját kezűleg aláírok. Kelt: Hód-Mező-Vásárhely, 1884. február 19-én Bodrogi Ferenc m. k” Ábrai Károly polgármester a nyilatkozat felolvasása után ismét szót kért. Kétségbe vonta, hogy a nyilatkozat a 76 éves gyengeelméjű Bodrogi Ferenctől származik. Ismételten kijelentette, hogy soha, senkitől pénzt nem fogadott el, s a felolvasott rágalmakat visszautasította. Kérésére az ügy kivizsgálására bizottság alakult, majd nyílt levélben kérte a Város lakosságát – hogy az ítéletig függessze föl. A vizsgálóbizottság 1884. szeptember 29-én hallgatta meg Ábrai Károlyt, és pontról pontra "végigmentek" Bodrogi Ferenc állításain. A polgármester vallomása alapján készült feljegyzésekből kiderült, hogy az ügy nagyjából mégiscsak úgy zajlott le, ahogy az öreg Bodrogi leírta. Egyedül a pénzek kérését és átvételét tagadta Ábrai. A következőket mondta: „Bodrogi Ferenc az időben törvényhatósági bizottsági tag volt. A Bodrogiak között, mint legöregebb tekintélynek örvendett. Jóindulatát tekintettel a következő választásra, megtartani érdekemben volt. November elején ki is mentem hozzájuk. … Fiának levelét mutatta, melyben keserű sorsáról panaszkodott, s attól tartott, hogy kárt tesz magában. Ajánlottam neki mindig törvényes és tiszta lehetőségeket. Elmondottam neki, ha vannak adósságai, igyekezzék minél hamarabb ettől megszabadulni. Adjon el a földjéből valamennyit. Igazolja be, hogy a földje valóban rossz termésű, mocsaras, és adjon be folyamodványt fiának elbocsátása iránt. … Múlt év február 5-én megjelent a polgármesteri hivatalban tanúkkal igazolta azt, hogy 42 hold városi tanyaföldje már évek óta hasznavehetetlen, az elvetett mag évek óta évi adóját is alig hozza meg. … Sándor fiának katonaságtól való hazahozása nélkül a csekély vagyon pusztulása megállíthatatlanná válik, mivel Ő 75 éves, szélütött ember, teljesen munkaképtelen. Az ügy korrekt e járás szerint megindult a maga hivatali úján. Nekem reményem is volt annak sikeres keresztülvitelére. A vizsgálat már hetek óta tartott, amikor Ábrai váratlanul lemondott a polgármesteri tisztségről, így a vizsgálat lezárult. Sohasem derült ki, hogy kinek volt igaza, és egyáltalán ki(k)nek (és miért) állt érdekében állásából elmozdítani a polgármestert. -------------------------------------------------------------------------------------------------------Bodrogi Ferenc (1809–1887) szülei Bodrogi György és Gál Anna voltak. Első feleségétől, Komlósi Sárától 28 évig nem lett gyermeke. Az asszony halála után újra nősült, és Baranyi Annától 1858-ban Julianna, 1862-ben Sándor majd 1872ben Ferenc született. Tabánban éltek, a mai Simon és Dózsa György utca sarkán. Bodrogi Sándor végül nyilván mégiscsak leszerelt, mert 1885-ben feleségül vette Zsarkó Juliannát. Gyermekük nem maradt. Bodrogi Sándor 1938-ban halt meg. 111

AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ ÁLDOZATAI (Makó Imre: „Életünket és vérünket” című könyvéből) Az első világháború nehéz megpróbáltatásokat, szenvedéseket és jelentős vérveszteségeket okozott a vásárhelyieknek. 1914 és 1918 között a városból és környékéről mintegy 15 ezer embert vittek el katonának. Különösen sok paraszt foglalkozású fiatalt soroztak be, akik évekig harcoltak szülőföldjüktől, szeretteiktől távol. Természetesen nem maradtak ki ebből a Bodrogi családok fiatal férfi tagjai sem. Sokan megjárták az olasz és orosz frontot, jónéhányan sebesülten jöttek haza, és sajnos 16 Bodrogi meghalt. Ők a következők: Bodrogi Bálint papucsos segéd; Kökény u. 16.; Hmvhely, 1895. febr. 14.; szülei: Bodrogi János – Szabó Zsuzsanna; - nőtlen Kocsis. Népfelkelő gyalogos. Bevonult 1915. január 2-án. 42. hadosztály élelm. raktár 11. század. ogezred. IV. zászlóalj 16. század, Temesvár. (Tp. 132.) A népfelkelő zászlóaljparancsnokság halotti bizonyítványa szerint az olasz fronton 1916. december 4-én elesett Kostanjevicától É-ra a 464-es magaslaton. Eltemetve: Fojta, december 5. Holttá nyilvánítva: 1916. december 4. Bodrogi Ferenc földműves, csendőr; Mihály u. 82. (Tanya 1944.); Hmvhely, 1872. nov. 6.; szülei: Bodrogi Ferenc – Baranyi Anna; - neje Varró Anna Népfelkelő. Bevonult 1915-ben. 5. honvéd gyalogezred. Kézdivásárhelyen (Háromszék vm.), a csendőrségnél teljesített szolgálatot. 1916. január 11-én megfázás következtében elhalálozott a brassói tartományi kórházban. Eltemetve: 1916. január 18. Hmvhely, Kincses temető VIII/2/4. Bodrogi Imre nyug. áll. rendőrfelügyelő-helyettes; Vörösmarty u. 17.; Hmvhely, 1883. okt. 19.; szülei: Bodrogi József – Tóth Lídia; - neje Böde Julianna Tüzér. Bevonult 1914 augusztusában. 36. tábori ágyúsezred, Nagyszeben. Az orosz harctéren megsebesült. Felgyógyulása után az olasz hadszíntérre vitték. 1918. október végén fogságba esett, ahonnan csak 1919 októberében került haza. Kitüntetései: bronz vitézségi érem, Károly csapatkereszt. 1930. október 25-én szervi szívbajban elhunyt Hmvhelyen, a gyászközlemény szerint a háborúban szerzett hosszú betegség után. Eltemetve: 1930. október 27., Dilinka temető. Bodrogi Imre; Kölcsey u. 3.; Hmvhely, 1889. júl. 21.; szülei: Bodrogi Imre gazdálkodó – Mérges Julianna; - nőtlen Közlegény. Bevonult 1915. május 15-én. 46. gyalogezred. A felső-isonzói olasz fronton 1917. október 16-án, fejlövés folytán elesett a Mrzli vrhen. Eltemetve: uo. Holttá nyilvánítva: 1917. december 31. 112

Bodrogi Imre földműves; Tanya 1536.; Hmvhely, 1891. okt. 4.; szülei: Bodrogi Máté – Molnár Julianna; - nőtlen Gyalogos. Bevonult 1914. augusztusá éd gyalogezred. Az északi hadszíntéren, 1914 őszén orosz fogságba esett, ahol 1915 júniusában eltűnt. A veszteséglajstrom szerint a turkesztáni Szamarkandban volt. Holttá nyilvánítva (1952-ben): 1914. szeptember 15.(!) Bodrogi István kőműves segéd; Kistópart u. 84.; Nagymajlát (Csanád), 1896. szept. 7.; szülei: Bodrogi Máté ács – Ambrus Julianna; - nőtlen Közlegény. Bevonult (mint hadiszolgálatos) 1915. július 15-én. Hadsereg. Az olasz harctéren 1917-ben hősi halált halt. Bodrogi János kisbirtokos; Hattyas u. 20.; Hmvhely, 1879. okt. 7.; szülei: Bodrogi János – Nagy Zsuzsanna; - neje Deák Julianna A) népfelkelő. Bevonult 1914. július végén. 5. honv. gyalogezred. A harctéren szerzett tüdőgümőkórban 1917. szeptember 9-én elhunyt Szentesen. Bodrogi József gazdálkodó; Jegenye u. 18/a (Tanya 1998.); Hmvhely, 1879. jún. 19.; szülei: Bodrogi József – Tóth Lídia; - neje Molnár Julianna Népfelkelő. Bevonult 1914/15-ben. 46. gyalogezred. 1915. szeptember 15-én hősi halált halt az olasz harctéren. (Újsághír szerint szeptember 10-én elesett.) Bodrogi Mihály gazdálkodó; Rigó u. 25.; Hmvhely, 1879. júl. 31.; szülei: Bodrogi Mihály – Csanki Lídia; - neje Szabó Rozália B) népfelkelő. Bevonult 1915. március 15-én. (Besorozták 1914 novemberében.) 46. gyalogezred pótzászlóalj, Brassó. Júniusban a XII/3. menetszázaddal az olasz harctérre vitték. (Tp. 109.) Egy volt bajtársának tanúvallomása szerint a Doberdón, San Martino falu szomszédságában a rajvonal és a parancsnokságság közötti összeköttetést tartotta fenn. Augusztus 4-én láblövést kapott, és amikor másnap a tanúval a kötözőhelyre ment, reggel hét órakor olyan helyen kellett keresztülmenniük, ahová az olaszok gépfegyverrel tüzeltek. B. M. sem leguggolni, sem szaladni nem tudott, így nyaklövést kapott és a helyszínen kiszenvedett. A szanitécek még aznap kimentek a holttestéért. Eltemetve: 8-ára virradóra a falu közelében, a sírját fejfával megjelölték. Holttá nyilvánítva: 1915. augusztus 5. Bodrogi Sándor Hmvhely, 1876. jún. 15.; szülei: Bodrogi Ferenc molnár – Nyúzó Julianna A) népfelkelő őrvezető. Bevonult 1914-ben. 46. gyalogezred. 1. pótszázad. Az orosz harctéren 1915. február 15-én hősi halált halt Kőrösmező (Máramaros) közelében. 113

Bodrogi Sándor kisbirtokos; Jókai u. 81.; Hmvhely, 1864. júl. 25.; szülei: Bodrogi Sándor – Török Katalin; - neje Gy. Szabó Lídia A román csapatok visszatérésének napján, 1919. július 21-én a vörösgárdisták kocsijával s két lovával elhajtották Hmvhelyről. Július 23-án reggel egy mártélyi lakos talált rá holttestére a szomszéd kukoricásban. (Újsághír.) A halál megállapított időpontja: július 21. este 9 óra, oka: szúrt seb a mellen. („1919. VII. 21-én a vörösök kényszerítették, hogy lőszert szállítson fogatán. VII. 22-én, a román támadás után, Gy. Szabó János földjén a kukoricásban a románok 3 szúrással és egy fejlövéssel meggyilkolták.” – 1920. évi kimutatás: felsorolták a románok által, a tanyáról akkor elrabolt javakat is.) Eltemetve: július 24., Kincses temető. Bodrogi Sándor földműves; Ferenc József sgt. 67.; Hmvhely, 1879. júl. 1.; szülei: Bodrogi János – Olasz Zsuzsanna; - neje Kristó Rozália (Tanya 2784.) Népfelkelő. 5. honvéd gyalogezred. 21. hegyi tüzérezred. 1917. február 6-án elhalt az albániai Pekinjben. Bodrogi Sándor földműves; Hmvhely, 1879. okt. 25.; szülei: Bodrogi János napszámos – Erdős Julianna A) népfelkelő tizedes. Bevonult 1914/15-ben. 3. honvéd huszárezred. 1915. május 30-án az orosz harctéren hősi halált halt Matkowica mellett. (1915. évi halotti anyakönyvi bejegyzés. Egy újabb értesítés alapján, az előbbi B. S. esetében is ezeket az elhalálozási adatokat anyakönyvezték.) A Przemysl erődövének visszafoglalásáért vívott harcokban – a német 11. hadsereg-parancsnokság alkalmazásában – a 11. honv. lovas hadosztály lövészosztálya 1915. május 31-én birtokba vette a Malkowice előtérállást. A rohamban 26 huszár hősi halált halt. Bodrogi Sándor papucsos mester; Klauzál u. 40.; Hmvhely, 1882. márc. 11.; szülei: Bodrogi Ferenc béres – Szűcs Julianna; - neje Szabó Mária Póttartalékos. (őrvezető). Bevonult 1914. július 29-én. 46. gyalogezred. Az 1915. szeptember előtti időben elesett. (Az orosz harctéren meghalt Sztropkónál [Zemplén vm.]. Eltemetve: uo.) Bodrogi Sándor kisbirtokos; Mátyás u. 8. ; Hmvhely, 1884. okt. 25.; szülei: Bodrogi György – Szabó Zsuzsanna; - neje Kovács Lídia Szakaszvezető. 3. honv. huszárezred. 1918. november 30-án meghalt Temesváron. Bodrogi Sándor gazdálkodó; Tanya 2568.; Hmvhely, 1887. okt. 6.; Bodrogi Albert földműves. – Török Anna; - özvegy Póttartalékos. Bevonult 1914. július 29-én. 46. gyalogezred. 1916. augusztus 11.-i keltezéssel az olasz harctérről írt utoljára. 1916. augusztus 16-án elesett. Holttá nyilvánítva: 1917. december 31. 114

1928/29

Ebben a 732 oldalas könyvben a szerző bemutatja a korabeli Vásárhelyt. A város történetét levéltári dokumentumokból és a családok által elmeséltekből tudhatjuk meg. A következő személyekről ír részletesen a családból: 115

Fejérváry József: Vásárhely története – családok tükrében című könyvéből – 1928-s állapot (Előszó 1929 január, kiadva utána): rövidítve… 447. oldal

Városatya BODROGI CSALÁD Bodrogi Bálint kisgazda, törvényhatósági bizottsági tag, a református egyház presbitere 1859-ben született az ősi Hajnal utcai háznál, melyet még szépapja, Bodrogi György építtetett. Nagyapja Bodrogi Pál, nagyanyja Hódy Sára volt. Édesapja néhai Bodrogi Sámuel, ki 1906-ban halt el nyolcvanadik évében – 26 évig volt városatya, és 32 esztendeig presbiter. Édesanyja Bódai Zsuzsa volt, Bódai Sámuel királyszéki kisgazda lánya. Bodrogi Bálint a nagyiskolába járt, majd a gazdálkodást édesapja oldalán tanulta ki. Esküvője 1882-ben volt, Deák Katalinnal (néhai Deák Mátyás Jókai utcai kisgazda) lányával. Önálló gazda 1890-ben lett, a Csicsatéren, hol szép gazdasága van. A Jókai utca 58. számú házat 1897-ben vette, majd 1901-ben újat építtetett. Saját gyermekük nincs, minden szeretetüket fogadott lányukra, Bodrogi Katalinra (néhai Besenyi Sándor és Molnár Emerencia lányára) halmozzák, kit 9 éves korától neveltek. Néhai Juhász Mihály polgármester, dr. Endrey Gyula képviselő, Bibó Lajos író/szerkesztő, Kun Béla képviselő egyaránt nagyon jó ismerősei. Kilencen voltak testvérek, de csak négy idősebb testvérének lett családja: Bodrogi Julianna már meghalt, Molnár Pál gazdálkodó volt a férje. Házuk a Bajza utca 23. sz. alatt, földjük a Rácútfélen volt. Fiuk, Molnár Imre gazdálkodik rajta. Bodrogi Máté, kinek neje Molnár Julianna volt – már szintén a temetőben nyugszik. Fiuk, Bodrogi Imre hősi halált halt. Lányuk, Bodrogi Zsófia unokatestvérének, Bodrogi Sándornak lett a férje. Házuk a Mátyás u. 23. sz. alatt van, földjük Külsőszőrháton. Bodrogi Sándor volt a harmadik testvér, ő is halott már – feleségével Kiss Zsuzsannával együtt. A Pál utca 23. alatt laktak, földjük a Csicsatéren. Fiuk Bodrogi Sándor, ki Deák Rozáliával gazdálkodik. Bodrogi Imre Csicsatéri kisgazda él már csak a testvérek közül, akinek felesége Baranyi Zsuzsanna. A Jókai utca 64. alatt laknak. Gyerekeik: Bodrogi Eszter (Tóth Máténé), Bodrogi Zsófia (Kovács Sándorné, majd Kecskeméti Bálintné), ifj. Bodrogi Imre (neje Tóth Mária) és Bodrogi Sándor (Bodrogi Zsófia férje).

116

Fejérváry József: Vásárhely története – családok tükrében című könyvéből – 1928-s állapot (Előszó 1929 január, kiadva utána): 226-227. oldal

BODROGI SÁNDOR újvárosi birtokos Bodrogi Sándor csomorkányi tekintélyes gazdálkodó, a törvényhatósági bizottságnak, és a református egyház presbitériumának tagja. Egyik alapítója a Tejszövetkezetnek, elnöke a Mátyáshalmi Olvasókörnek, az újvárosi Vízhang utcai olvasókörnek volt elnöke és örökös tiszteletbeli vezetője. A végtelen szorgalommal újvárosi Bodrogi család feje 1869-ben született a Püspök utca 28. sz. alatt abból a tősgyökeres Bodrogi családból, amelynek ősei 1720 körül származtak el Bács-Bodrog megyéből. Onnan ered a nevük is. Nagyapja legidősebb Bodrogi Sándor a Püspök utcában lakott, Szőrháton gazdálkodott, és 1878-ban ment el, miután 9 gyermekét böcsületesen fölnevelte – az Aranyba pihenni, ahová neje Kotormán Zsuzsa is követte. Édesapja idős Bodrogi Sándor is a Püspök utcában lakott, és Szőrháton volt szép tanyája. Ő 10 évig volt katona, részt vett a solferinoi csatában, járt Velencében, majd Kőniggretznél esett fogságba. A szenvedésben halt meg 1875-ben, özvegye, Kenéz Katalin 1923-ban követte a temetőbe. Bodrogi Sándor már hatéves korában árva volt. Katona lett 1889-1892-ig, majd 1893ban vette el Godács István és Bartha Julianna lányát, Etelkát (aki meghalt 1925-ben). A szőrháti földet eladták, Csomorkányon vettek helyette. A Réz utcai házból a Fáncsy utcára költöztek. Nagy fájdalmukra fiuk, ifj. Bodrogi Sándor 1919-ben meghalt. Két gyermekük van: Fiuk, Bodrogi Dezső, aki 1900-ban született, majd érettségi után 1919-ben gazdálkodni kezdett apjával együtt az 54 holdon. Lányuk, Bodrogi Etelka a háztartást vezeti – 1927-ben feleségül ment Gaál Istvánhoz.

117

Fejérváry József: Vásárhely története – családok tükrében című könyvéből – 1928-s állapot (Előszó 1929 január, kiadva utána): 280. oldal

BODROGI PÁL cipészmester A fiatal iparos generáció egyik szorgalmas tagja, kinek műhelye előbb Újvároson, a Kölcsey utcában volt, majd a János téri cipőipari vállalat mestere. 1925-ben lett önálló, de a gazdasági válság miatt beadta iparát. Régi susáni gazdacsaládból származik. Nagyapja Bodrogi Ferenc volt, apja Bodrogi Pál (Pesten él), anyja Molnár Zsófia. 1918-ban sorozták be, csak 1922-ben szerelt le.

A mártélyi Szűcs család 699. oldal:

A város egyik leggazdagabb családja volt. A boldogult Szűcs József lánya Szűcs Mária, ki BODROGI FERENC tekintélyes Mágocs oldali gazda felesége lett. Házuk a Holló u. 3. sz. alatt van. Apja Bodrogi Sándor városatya és presbiter, nagyanyja Varga Zsuzsanna volt. Gyermekeik: Ifj. Bodrogi Ferenc nejével, Bodrogi Rózsival az atyai birtokon gazdálkodik. Dr. Bodrogi Sándor 1900-ban született a Holló u. 3. sz. alatti negyedik generációs házban. 1918-ban érettségizett, 1923-ban lett a jogtudományok doktora. 1926-ban nősült: Tóth Lídiát vette feleségül. Gyerekük Zsuzsika. Budapesten bírósági jegyző. Bodrogi Imre gazdálkodó, neje Kovács Terézia. Bodrogi József gazdaifjú, felesége Kruzslicz Viktória.

118

BODROGI CSALÁDDAL KAPCSOLATOS ADATOK A KÖNYVBEN Ifj. Kovács István bádogos – felesége: Bodrogi Julianna – Bodrogi Sándor (Jókai utcai gazda) és Dóda Zsófia lánya. ifj. Olasz István felesége Bodrogi Zsuzsanna – néhai Bodrogi Mihály és Csanki Lídia lánya.

Bodrogi Sándor kovács felesége Szűcs Rozália Aracsi János kárpitos neje Bodrogi Zsuzsanna – Bodrogi Mihály (†1899) lánya. Bereczky Pál tálasmester szülei: Beretczky Pál (†) és neje Bodrogi Zsuzsanna (†). Dr. Nagy Sándor ügyvéd neje Hódy Julianna, aki Hódy Lajos barattyosi birtokos és Bodrogi Julianna lánya. 1928/29-ben 100 hold feletti birtokosok között: Bodrogi Ferenc (Holló u. 3) 159 hold Mágocsoldalban 1929 – törvényhatósági bizottság tagjai között: Bodrogi Bálint gazdálkodó (Jókai u. 58.) Bodrogi Sándor gazdálkodó (Fáncsy u. 36.) 1929 – virilisek között: Bodrogi István gazdálkodó (Lánc u. 6.) 1918 – A Köztársasági Párt tagjaként dr. Kaáli Nagy József ügyvéddel együtt Bodrogi Sándor is tagja volt 1918. november 16-án az alkotmányozó nemzetgyűlésnek. 119

A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ ÁLDOZATAI (Makó Imre művéből) Bodrogi Bálint földműves, napszámos; Tanya 2566., Mártély; Hmvhely, 1905. szeptember 22.; szülei:Bodrogi Bálint – Gál Julianna; Neje: Olasz Eszter Honvéd. 1944. július 16-án Hmvhelyre vonult be a 9/III. zászlóaljhoz, amely augusztus 1-én a lengyelországi harctérre, a Kárpátok előterébe (Hunyadi-állás) vonult. Utoljára szeptemberben érkezett tőle levelezőlap. Fogságba esett. Egy földije hozta hírül, hogy 23-an voltak vásárhelyiek a bölci fogolytáborban (Bjelci, Moldávia); egyikük sem jött haza, mind meghaltak. (F) Bodrogi István földműves (kisbirtokos); (Szabadság tér 17.) Hmvhely, 1906. febr. 27.; szülei: Bodrogi István – Tóth Julianna; Neje: B. Kovács Julianna 1944. szeptember 18-án bevonult Hmvhelyre a 42. bev. Központhoz, október elején Kenderesről írt. 1945 elején a focsani fogolytáborból (Románia) kivitték a Szovjetunióba. Holttá nyilvánítva 1945. március 15. A szovjet nyilvántartás szerint 1944. november 15-én Debrecen mellett esett fogságba, a 176., majd a 117. sz. lágerben (mindkettő: Gorkij, Közép-Oroszország) volt, ahol 1945. február 1-én meghalt. Bodrogi István János földműves; Puszta 7. (4.); Hmvhely, 1907. dec. 18.; szülei Bodrogi Sándor – Elek Julianna; Neje: Détár Mária Terézia Honv. 1942. május l-én Hmvhelyre vonult be a 9/III. zászlóaljhoz, majd a kecskeméti 37/I. géppuskás századhoz beosztva kivitték a Don-kanyarba. Utoljára 1943. január 10-én írt. Tp. 223/44. Bodrogi János földműves; Gorzsa tanya 399.; Hmvhely, 1924. aug. 14.; szülei: Bodrogi János – Kenéz Eszter; nőtlen 1944. szeptemberben elvitték a 3. leventeszázaddal. Utoljára 1945 pünkösdjén, szovjet hadifogságból adott életjelt magáról. Holttá nyilvánítva 1945. jún. 15. Az 505/1. munkásszázad állományában 1945. április 4-én fogságba esett Királyhidánál (Bruck, Ausztria), és a 149/14. sz. lágerben, majd az 5984. sz. hadifogolykórházban (Kupjanszk, Közép-Ukrajna) volt, ahol 1946. január 24-én meghalt. Bodrogi József Hmvhely; 1919; anyja: Szabolcski Judit Mint hadifogoly 1945-ben meghalt a szegedi fogolytáborban. Eltemetve: Hmvhely. Bodrogi Mihály Álmos u. 2/a; Hmvhely, 1914.; Bodrogi Lajos Tizedes. 1944. július 24.-én bevonult katonai szolgálatra. 1944. december 25-én szovjet hadifogságban meghalt az 56. sz. lágerben (Bobrujszk, Fehéroroszország). Bodrogi Sándor Szeged; Hmvhely, 1911. márc. 13.; Bodrogi Sándor – Szabó Mária Tizedes. 1944. december 2-án meghalt Székesfehérváron. 120

NAGY GYULA: „Parasztélet a Vásárhelyi Pusztán” A Puszta helynevei (1947-es közlésekből) között: Bodrogi-féle kis tanya 426, Bodrogi Imre tanyája 422, Bodrogi Juci-tanya 424, Bodrogi Sándor tanyája 425, Bodrogi-tanya 159, 164, 463, 527, 632

121

Hódmezővásárhely jelesei – Életrajzi kislexikon (1974)

BODROGI JÁNOS kőműves, könyvtáros (1891–1967) Szülei: Bodrogi Máté (1855-1926) és D. Tóth Lídia Kőműves. 1917 óta, az építőmunkások szakszervezetének tagjaként vett részt a munkásmozgalomban. Erdélyben dolgozott, majd az I. világháborúban volt katona. Leszerelése után visszatért Vásárhelyre. 1918-ban belépett a Szociáldemokrata Pártba. Részt vett az 1918/19-es eseményekben. Az 1920-ban alapított Vásárhelyi Általános Munkás Dalegyletnek 20 évig titkára, haláláig tagja volt. 1923-tól munkája mellett szakszervezeti könyvtáros. A 300 kötetes kis könyvállományt 3000-re fejlesztette, munkások százait vonta be az olvasásba. 1945-től a Városi Könyvtár alkalmazottja, majd 1952-59 közt vezetője lett.

Papp Lajos: „Attila, hogyha élnél….” … Még hódmezővásárhelyi kisdiák voltam, a Bethlen Gábor Gimnázium másodikosa, Cseresnyés-kollégista, amikor Bodrogi János – az áldott emlékű Bodrogi Jani bácsi – Verne-könyvek, útleírások, a Pál utcai fiúk és a Légy jó mindhalálig után egyszer kezembe nyomta a puha, bordó fedelű könyvet, a Cserépfalvi Kiadó gondozta első József Attila-összest, hogy olvassam el. Jani bácsi rettentően szigorú volt, különösen két dologért haragudott nagyon, ha késtem a könyvekkel, s ha véletlenül szamárfület hajtottam valamelyikbe. Olyankor iszonyatosan leszidott, egyszer el is zavart s nem adott könyvet vagy két hétig. Mímelt szigora jó szívet takart, s az építőmunkásszakszervezet könyvtárosaként máig emlegetett, kiváló művelője volt a szakmának, a könyvtárosságnak. Mesélte, hogy ismerte személyesen József Attilát, hallgatta előadását is, amit sógoráéknál vendégeskedve tartott a vásárhelyi munkásság körében.

Kovács Mihály: „Emlékezés József Attilára” József Attilát én 1932 decemberében, egy hódmezővásárhelyi pódiumon (az akkori Központi Kávéház - a mai zeneiskola - emeleti nagytermében) állva láttam és hallgattam először, azt követően pedig olvastam néhány versét a Népszavában. …. A terem hátulját félhomály borította. Arrafelé settenkedtem, s a leges leghátsó sorban hamarosan rábukkantam Dió barátomra és Bodrogi János, Csanki Imre meg Brezovai Lajos elvtársakra, akik hajdan tán drapp avagy szürke, barna, de már régen színevesztett, kitérdelt és kikönyökölt gúnyájukban, más két-három, hasonlóan „munkáskülsejű” emberrel gubbasztottak egymás mellett, mint a fázó verebek. 122

EGY SZOMORÚ, DE ÉRDEKES SORS – ifj. Bodrogi Imre írása

dr. BODROGI IMRE jogász, közíró (1921–2007) Szülei: Bodrogi Imre (1883–1930) és Böde Julianna Hódmezővásárhelyen született. Édesapja korán meghalt, így már kisgyermek korában állandó segítsége volt édesanyjának mezőgazdasági munkákban; libát, tehenet őrzött, aratott, betakarítási, s minden egyéb mezőgazdasági munkákban állandóan ott volt. A vásárhelyi Bethlen Gábor Református Gimnáziumban érettségizett, s mint jó vívó az országos középiskolai bajnokságon a gimnázium csapatával arany érmet szerzett, ő egyéniben ezüstérmet harcolt ki magának. Iskolájához erősen kötődött, minden megmozdulásukon, évzáróra írt vagy részt vett. Ahogy írta is:”… Magam is mindent ennek az Iskolának köszönhetek. Nem csupán az Élet igényelte szerény földi javakat, de a Szellem mértékadó gazdagságát és rendíthetetlen kötődést a Földhöz, amelyből vétettem.” A II. világháborúban, mint hadnagy tűzkeresztet és Signum Laudist érdemelt, majd a Szegedi Tudományegyetem jogi karán végbizonyítványt szerzett. Jogi pályán való tevékenységét megakadályozta, hogy részint a kötelező hitoktatás megmaradásáért vívott harcáért, valamint koholt és hamis vádak alapján egy év börtönre ítélték. Ezután segédmunkásként, majd a budapesti Csonka-gyárban, mint műszerész dolgozott. Mikor pedagógus felesége Mogyoródra helyezése sikerült, ide költözvén második szülőföldjének érezte azt. Később Gödöllőn a Ganz Árammérő Gyárban, mint műszerész, majd a Közép-magyarországi Mélyépítő Vállalatnál dolgozott. Közben újságírással foglalkozik. Számtalan cikke jelenik meg a Pesti Hírlapban, Pest Megyei Hírlapban, Magyar Nemzetben, a Kapuban, Amerikában a Magyarok Vasárnapja c. újságban. A Szent Korona hetilap szerkesztőbizottságának tagja és sok-sok cikkének írója. Vezérlő Fejedelem című, II. Rákóczi Ferencről szóló drámájával egy Kanadai irodalmi pályázaton első díjat nyert. A Magyar Újságírók Szövetségének tagja. A falu életében is tevékeny részt vett. Tanácstag, vb-tag. Egyik képviselőtársával kiharcolta, hogy az egészségre rendkívül káros égetőt ne a HÉV állomás közelében helyezzék el. Mint a Kertészeti és Kisállattenyésztő Szakcsoport vezetője eredményesen dolgozik, kiállítások rendezésével, értékes előadások tartásával, kirándulások megszervezésével. Sikerült megvalósítania a helyi iskolában a tornaterem építését, járdák készítését az állomási településen. Kiharcolja, hogy csúcsidőben mogyoródi végállomással is járjanak HÉV szerelvények. A Mogyoródi Általános Iskola példamutató magatartású, kimagasló tanulmányi eredményű és szorgalmas tanulóinak továbbtanulását segíti az általa létrehozott „Minőségibb Emberért és Társadalomért” Alapítványa a Szakcsoport tagjainak segítségével. Magánemberként minta őszibarackost, gyümölcsöst létesített. Mindenkin segített, aki kérte, akár jogi, akár más kérdésekben is. Életeszményéért, élete céljáért, az Isten-Haza-Család hármas egységéért küzd egész életében, s ezt minden vonatkozásában betartotta. Mély vallásosságát fejezi ki következő csodálatos gondolata:”… Erősnek érzem magam a világ minden bűne elleni harcban. Érzem, hogy velünk az Isten. Látja tépelődéseinket, küzdelmeinket, erőfeszítéseinket, vágyainkat, álmainkat, szóval mindazt, ami az Emberé; de látja mindezekben az akaratot az Ő képére alkotott örök Ember-ideál megvalósulása felé. Ezerszer elbukhatunk, de Ő ezért a szándékért ezerszer fölemel bennünket, mert Ő az abszolút és az örök Jóság, Ő a végtelen Megbocsátás.” A családjáról, Édesanyjáról, Feleségéről és három gyermekéről lelkiismeretesen, becsületesen nagy-nagy szeretettel gondoskodik. De a Hazáért való áldozatkészség és aggodalom is kicsendül szinte minden megjelent és hátrahagyott írásaiból is: ”Mindent elkövetek, hogy ez a Föld itt a Kárpátok alatt, a Duna-Tiszatájon az Idők végezetéig megmaradjon magyarnak, és Magyar Magyarországot hagyjak unokáimra, utódainkra! Ehhez segítsen a Magyarok Istene! Ámen.” 123

124

FORRÁSOK: Hódmezővásárhelyi Levéltár anyagai IV/A) FEUDÁLIS KORI IRATOK: 1001. Hódmezővásárhely Város Tanácsának iratai 1691-1849 a/ Protocollum Judicale / Tanácsülési jegyzőkönyvek / 1724 – b/ Tanácsi iratok 1691 c/ Körözőlevelek 1758 d/ Hirdetőjegyzőkönyvek 1775 e/ Adásvételi szerződések- névmutató 1820 - 1850 f/ Atyafiságos egyességek 1820 - 1850 g/ Végrendeletek 1730 - 1795 h/ Becsüjegyzőkönyvek 1749 - 1848 j/ Legelőelkülönítési iratok 1837 - 1848 k/ Örökváltsági iratok 1827 - 1848 l/ Városi fuvarok 1737 - 1739 m/ Városi vegyes számadások 1734 - 1826 o/ Hadi felajánlások 1760 - 1815 p/ Hadiadó 1730 - 1782 katonák elszállásolása q/ Újoncozási iratok 1802 - 1849 r/ Nemzetőrségi iratok 1848 - 1849 s/ Természeti katasztrófák segélye 1782 - 1830 u/ Gondviselők és párbérszedők lajstromai 1723 - 1749 v/ Vegyes összeírások adóhoz 1756 - 1826 1002. Hódmezővásárhely Város adószedőjének iratai - rovásos összeírások 1003. Hódmezővásárhely Város városgazdájának iratai - dézsmajegyzékek 1006. Népszámlálási iratok 1850-1870 1112/1113. Birtok földkönyvek Telekkönyvi iratok 1883Szentesi Megyei Levéltár összeírásai 1715, 1720, 1728, 1828– Országos összeírások 1722, 1723 – Károlyi féle összeírások 1723, 1729, 1737, 1745, 1764, 1770, – Megyei összeírások Magyar Országos Levéltár anyagából 1701 - összeírás („Beschreibung des Ortsh Vassarhely”) Urbaria et conscriptiones Mohács előtti oklevelek Németh László Könyvtár anyagai Vásárhelyi Reggeli újság (1905–1944) – gyászjelentések Régi újságok digitalizált anyagából

125

Bodrogi család személyes adatközlései Hódmezővásárhely Református és Katolikus anyakönyvei és temetői jegyzékei Hódmezővásárhelyi Temetők sírjai - Arany, Kincses, Dilinka

INTERNETRŐL: Arcanum Adatbázis Kft. kiadványai (dvd, cd) (http://www.archivportal.arcanum.hu): Magyar Levéltári Kiadványok, Múzeumi Kiadványok, 1715-s összeírás, Arcanum DVD Könyvtár IV. (családtörténet), II. Katonai felmérés (1856-69) Középkori Magyarországi Oklevelek adatbázisa Magyar Országos Levéltár digitális könyvtára Urbaria et Conscriptiones Magyar Országos Levéltár Térképtár Összetett Levéltári adatbázisok Magyarországi Levéltárak kiadványai Digitális múzeumi könyvtár, Magyar Országos Levéltár Digitális könyvtára Az Országos Széchenyi Könyvtár gyászjelentései „Örökség – Kultúra” oktatási e-könyv és médiatár Radindex, Családtörténeti internetes fórum tagjaitól Családfakutatók információs oldala Geneológiai Fórum Magyar Elektromos Könyvtár anyaga Egyéb könyvtárak digitalizált kiadványai Nemzetközi Geneológiai Index Family Search Index Google Books

126

KÖNYVEK: „Hódmezővásárhely Története” című könyv (I.-III. kötet) Szeremlei Sámuel: „Hód-Mező-Vásárhely története” című könyve (I.-V. kötet) Fejérváry: „Vásárhely története – családok tükrében” című könyve Szenti Tibor művei (Parasztvallomások, A tanya, Deviánsok, Betyárok, Paráznák) Makó Imre: „Életüket és vérüket” Földvári László: Ábrai Károly polgármester pere Nagy Gyula írásai (Parasztélet a vásárhelyi pusztán) Hódmezővásárhelyi Életrajzi Lexikon GAZDACÍMTÁR 1897, 1925, 1935 Magyar Néprajzi Lexikon Vályi András: Magyarországnak leírása Fényes Elek: Magyarország Geographiai Szótára Dr. Csánki Dezső: Magyarország földrajza a Hunyadiak korában Maksay Ferenc: 16-17. századi urbáriumok Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén Maksay Ferenc: Parasztság és majorgazdálkodás a 16. századi Magyarországon Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képekben Pálffy Géza: A Tizenhatodik Század Története Reizner János: Szeged története (I-IV. kötet) Gróf Károlyi László: A gróf Károlyi család összes jószágainak birtoklási története Dr. Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai Blazovich László: Levéltárak - Kincstárak (Magyarország Levéltáraiból 1000-1686) Káldy Nagy Gyula: A szegedi szandzsák lakosai 1570 Káldy Nagy Gyula: Szegedi török számadáskönyvek – 1585, 1588, 1670 Velics Antal: Magyarországi török kincstári defterek Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből Labádi Lajos: A szentesi csata Makó Imre: Életüket és vérüket Márkusné Vörös Hajnalka: Családkutatás határon innen és túl Kékesi Viktória: Családneveink eredete Wikipédia: Bács-Bodrog története Kovács József és Szakács Aurél: Kiskunhalas története Szabó István: Bács, Bodrog és Csongrád megye dézsmalajstromai 1522-ből Bálint Sándor: Az 1522. évi szegedi tizedlajstrom vezetéknevei Kázmér Miklós: Régi magyar családnevek szótára Móra Ferenc Múzeum Évkönyvei Algyő és népe – helytörténeti kiadvány Csongrád Megyei Levéltári Kiadványok Palugyai Imre: Békás, Csanád és Csongrád vármegyék leírása

127

128

----------------

Hódmezővásárhely 1715. évi összeírása