DR, CSERNÁTONI GYULA, DR. FERENCZI ZOLTÁN,

Kolozsvár.

5. sz.

1891. Szeptember 1.

PETŐFI-MÜZEÜM. SZERKESZTIK:

DR, CSERNÁTONI GYULA, DR. FERENCZI ZOLTÁN, Megjelenik minden két hónapban. Előfizetési ára egy évre 2 írt 50 kr. Egy-egy fűzet ára 50 kr.

Szeptember—Offler.

Kézíratok a szerkesztőségnek czímzendők. Kolozsvár, Bel-Farkasutcza 13. sz.

Petőfi fellépte Vörösmarty ellen 1848-ban. Befejező közlemény.

III. Az elősorolt körülmények nem külön, hanem mindnyájan együtt hatottak arra, hogy a Petőfi ke-* délye épen e napokban a szokottnál is inkább fölhevűljön és hogy ő, a ki a költőt csak radicalnak tudta képzelni, költeményét Vörösmarty ellen mondhatni azonnal megírta s az .^Életképek" legközelebbi számában, mely az ag. 21-dik' szavazás után megjelent, aguszt. 27-én kiadta. Ebből világos, hogy a költeményt első fölhevűlésében, tehát a szavazást követő éjen vagy napon már meg kellett írnia. Menynyire nem akarták barátai^ nem szerkesztőtársa, Jókai sem, hogy kiadja, az részint magának a-, költőnek a költemény alá tett jegyzetéből eléggé világos, részint kiviláglik- az alábbiakból, valamint ki az is, hogy a költeményt Vörösmartynak. is megmutatta még kéziratban, ki szintén hiában próbálta meggyőzni és lebeszélni a kiadásról. Tény az, hogy utóbb

megbánta és hogy összegyűjtött művei közé bele ne kerüljön, letisztázott kézirat-kötetéből kihúzta, mint ezt folyóiratunkban már megírtuk, i" ... És most nincs egyéb hátra, minthogy beszéltessük az adatokat. A , Petőfi költeménye megjelent az. Életképekben 1848 ag. 27-én. (9. • sz. 271. í. II.) 2 Érre Vörösmarty prózában válaszolt a „Kossuth hírólapja" szeptemb. 6-diki 58. számában (265. 1.) a következőképen: Á magyar hadseregről. Petőfihez. Petőfinek az ,Életképek'-ben egy hozzám irt csinos vérsezete jelent, meg, mellyben azért fedd lés kárhoztat, hogy a katona kiállítás tárgyában a többséggel szavaztam. Ha csak Petővel volna; dolgom, nem szólanék. Ő ezen fellépésiének helytelenségét előbb utóbb be fogja, látni, s én önérzetemben tökéleteseJí biztosnak érzem magamat. -v3: 1

L. Pet.-muz. 1891. 177. 1. ' Közölve a költemény kritikai apparátussal. Pet.-muz. 1891." 177 — 180. 1. 9 2

219

Petői fellépte Vörösmarty ellen 1848-ian.

Azonban az embereket a szép vers el szokta kábítani, s a legtisztább jellem is, ha sajtó utján megtámadtatott, igen sok ferde szájú emberrel találkozik, kik hozzá vagy a kárörömnek, vagy a sajnálkozásnak nyomorúságos mosolyával közelítenek. S a mi legfőbb baj, gyakran okos és becsületes emberek is felűlegesen ítélnek kicsiségnek látszó dolgok felett, de minden felűlegesség mellett itéletöket egész határozottsággal szokták kimondani. Filkókkal nem gondolok, mit ítélnek rólam; de okos és jóravaló emberek előtt nem szeretnék hamis színben állni. Ezek figyelmét kérem ki néhány szóra. Petőfi azt írja versben, (sic!) hogy én míg fennjártam, nagynak mutatkozám, leszáílva kicsin vagyok, hogy a földön besároztam magamat, s inkább szeretne rajtam vért látni, mint sarat, hogy a „szózat" már érthetetlenné lett, s hogy nem Ő, hanem én tépem le fejemről a babért. Ehhez hozzá adja egy jegyzetben, hogy ő szeretete és tisztelete daczára s bármilly fájdalommal s áldozattal ha szinte el kellene is vérzenie, kénytelen engem elitélni, mert jobban szereti elveit, mint engem. Körülbelő! ezek mondatnak a versben és jegyzetben. A ki ezeket olvassa, legalább is azt kell gondolnia, hogy én Magyarország függetlenségét, szabadságát, jóllétét, fennmaradását szavaztam le, vagy a neufcetiségnek valamelly nevezetes elvét sértettem meg. Mert legalább is ennyi bűn kivántatnék ahhoz, hogy rajtam száradjon a sár, s hogy a mit költeményeimmel netalán használtam, azt országgyűlési szavazataim lerontsák, s még akkor is kérdés: elvesztenék-e beesőket (ha van) költeményeim s nem volnának-e

220

képesek lelkesíteni az utókort, ha addig fennmaradnak? Petőfi elv miatt támadóit meg. Most tehát csak az a kérdés: mire szavaztam, s micsoda elvet sértettem meg? Hogy ezt kiki minél világosabban lássa, ide jegyzem a főbb pontokát, mellyekre a többséggel együtt szavaztam. 1) a hadsereg 200,000 főre emeltessék, 2) Vezényleti, ügyvezetési nyelv magyar, színek, jelek, öltözet nemzetiek, 3) A régi katonaság, mihelyt a körülmények engedik, magyar lábra állíttassék. 4) A magyar katona, csak az ország megtámadtatása esetében használtathassák külföldön. Úgy gondolom, ha az egész törvényjavaslatban elvekről van szó, csak a 2, 3, 4-ik pont lehetnek azok ? S mégtagadtám-e ezeket? Égy szó-' val sem. S ha most azt kérdi valaki: miért hát ez a" nagy hűhó elvekről, babérról, sárról és vérről, sasról és felhőről ? kisül, hogy semmiért; mert én egyetlen elvet sem tagadtam meg, s az egész ömledezés nem egyéb, mint egy fiatal hazafi, s e mellett költői kebelnek túláradása. „Igen, de ön arra szavazott, hogy a régi ezredek három zászlóalja, meg két tartalék század ujonczokkal töltessenek be, hogy a huszárezredek kiegészíttessenek.« Való, erre szavaztam, s megvallom nagy bökkenő volt, mig túlestem rajta. Azonban a tapasztalás iránt némi respectussal vagyok. Ha a tapasztalás így szól: „adjatok nekem ujonezokat a régi katonák közé, s én két hét múlva tűzbe viszem őket, s isten segítségével megverem az ellenséget" azt mondom rá: jól van,

221

Petőfi fellépte Vörösmarty ellen 1848-nai.

verd meg az ellenséget, s aztán alakítsd át a régi seregeket." Erre szavaztam; de ez már bármi kákabélű tudós értelmezése szerint is nem elv, hanem a kivitel, s az alkalmazás keserű almája, mellybe bele kell harapni, ha czélt akarunk érni. Igaz, nekem is jobban tetszett volna, ha valami fiatal, népszerű hadvezér, valami kis Napoleon-féle azt mondja: „Én teremtek magyar hadsereget, átalakítom a régit, átolvasztom az ujonczok közé s megverem az ellenséget." Én magam is csináltam s ajánlottam illynemű terveket, de mellyek mind csak illyen magamféíe tapasztalatlan embereknek tetszenek, s megvallom, hadi dolgokban nem tartom magamat auctoritásnak. A hadügyminister kinyilatkoztatta, hogy önálló magyar hadsereget akar (mert hiszen más hadsereget furcsa is volna akarnia) csak időt kért, hogy e szándékát, melly a nemzet kivánatával égy, veszély nélkül létesíthesse. A kérdés tehát csak a körül forog: biztunk-e a hadügyministerben vagy nem? Én biztam s még most is bizom. Meglehet, hogy tehetségét jlletőleg, csalatkozni fogok; de már ez aztán nem olly dolog, hogy elvtagadásról beszéljünk, s a babért Jetegyük a sárba. Ez fatum, balszerencse lehet, de gyalázat nem. Ezek nézeteim a vers s jegyzet tartalmáról s tárgyilagos igazságáról. Most még Petőfihez néhány szót. Többször elolvastam a verset s. véleményem ebben állapodik: Petőfi ezen verse által mindenesetre kitette magát a higadtabb emberek ítéletének. Nem fogják-e méltán mondani: » Petőfi Vörösmartyról, kivel barátságos viszonyban van, mind eddig még egy jó szót sem szólt; honnan van

222

az, hogy olly mohón ragadta meg az alkalmat, róla kárhoztatását kimondani ? Tisztelet-e, szerénység-e az, midőn valakiről minden komolyabb vizsgálat nélkül így szólunk: én elitélem őt! kicsoda ? Petőfi, kit? Vörösmartyt s miért ? elvekért, melylyeket Vörösmarty meg nem tagadott. Ez legalább is igen nagy elbizakoddsras könnyelműségre mutat." S ha mélyebb psychologiai vizsgálatokba akarnék bocsátkozni, nem tünik-e ki, hogy Petőfi kegyelettel akarván szólani, szólt igen roszúl palástolt s mondhatom, igen idétlen szánakozással, mellyre én teljességgel nem szorultam. Azonban ezen fejtegetést nem fűzöm tovább. Bal idők szerencsétlensége, hogy kelleténél ingerültebbek vagyunk s igazságtalanok a legjobb hazafiak s legjobb barátunk iránt is. — S ebben nemcsak Petőfi vétkes, hanem gyakran mi magunk is, kiket fiatalság nem ment. Bal időkben gyanú, bizalmatlanság tépik a nemzet kebelét, s a legjobb ügy bizalmatlanság által csirájában fojtatik meg. Épen ezért vigyázatosaknak kell lennünk mások megítélésében. Ha a legjobb magyarok egymásban nem biznak, ki lesz akkor, ki bizodalmukat megérdemli ? Mi az ellenemi kifakadást illeti: még menthető volna, ha fényes szónoklattal a képviselők házát félrevezetném; de mivel e részben teljesen ártatlan vagyok (mert nem érezvén magamban szónoki tehetséget, mindeddig egyszerű szavazatra szorít* koztam) nincs ok, hogy bárki is befolyásomat veszélyesnek tartsa, nincs ok, hogy nem elvi, hanem csupán alkalmazási kérdések eldöntésénél egyszerű szavazatomért kiválólag megtámadtassam. Mert ha költőnek tartatom is, de az élet dolgaiban nem 9*

223

Petofl felléjte Yörösmany ellen 1848-iai.

szeretek ábrándozó lenni, s csak ezen feltét alatt tartom szabadnak, hogy költő a gyakorlati kérdések megoldásában részt, vegyen. Egyébiránt nem gondolom, hogy ezen kis tollharcz a jóviszonyt közöttünk felbontsa. A sajtó azért van, hogy Írjunk. Petőfi elmondta rólam véleményét, én most mondom el. O engem vétkes politicusnak tart, én őt igen gyarlónak és könnyelműnek. Vádja súlyosabb, mint az enyém. Az idő ítélni fog köztünk. S hogy én is verset mondjak, egy jó tanácscsal végzem szavaimat: Légy buzgó, de szerény, bírónak még te kicsin vagy. Élj, küzdj és munkálj s várd el ítéletedet. — Vörösmarty. Ehhez a szerkesztőség, vagyis Bajza, a következő megjegyzéseket t e t t e : — Szabad legyen az itt elmondottakhoz magára a dologra nézve egy pár szót függesztenünk. Miután a fennálló sorezredekből most egyszerre, midőn ellenség előtt állanak, magyar hadakat elővarázslani nem lehet, sem az ezentúl felállítandó újonczokat pár hét alatt ellenség elébe vihető sorhadakká nem teremthetjük, mit tanácsol a józan okosság ? Azt, hogy ezen két szélsőség között, az egyedül lehetséges közép Utat válaszszuk, mi abból álland: ha a mostani sorezredeket közéjök sorozandq, újonczok által erősítjük, kiket eztín besorozás által — szakértők állítása szerint — pár hét alatt sikeresen vezethetjük ellenség elébe, s a mi aztán ezen besorozás általi szükséges kiegészítés után fenmarad, azokból képezünk mindjárt egészen új ezredeket. Ezzel semmit sem ártottunk, sőt a mostani sürgető szük-

224

ségben sokat használtunk, mert neveltük tetemesen, s rövid idő alatt azon erőt, mellyre derék csatákban legbiztosabban, sőt csaknem egyedül támaszkodhatunk, neveltük a sorezredek erejét, más részről pedig megfeleltünk hazafiúi kötelességünknek is, a felállítandó új hadsereg legnagyobb részét magyar lábra helyezvén. Némellyek hazafiságot s talán még bölcseséget is találnak abban, hogy izgatnak és felszólítgatásokat terjesztenek, miszerint a kormány és képviselők többsége a magyarból német katonát akarván erőszakolni, kötelességnek állítják ezen intézkedésnek ellenszegülni, és felhívni a népet, ne álljon be katonának, mert német katonává lenni magyarnak gyalázat. Mi egy részről nem látunk semmi bölcseséget abban, midőn polgár törvény ellen izgat, de más részről ez izgatás nem is őszinte beszédű, hanem elferdített és cseles, mert nincs bevallva, miképen csak egy időre, mellyben a haza pillanatai legdrágábbak, állíttatik néhány ezer újoncz eddigi német hadi lábra, hogy a hazát megmentő erő neveltessék. Előbb meg kell menteni a hazát a rablók dulásaitól, aztán kell gondolkodnunk egyébről, mert feldúlt hazában majd ember sem lesz, kit magyar katonává tehessünk. Ezek szerint, mi nem azon pártban látjuk a hazafiságot, melly minden áron, még a hon elvesztésének ,árán is, magyar katonát akar, hanem azok részén, kik előbb a hon megmentésén munkainak, s midőn ez megtörtént, akkor intézkednek a felett, hogy Magyarországban minden hadsereg magyar legyen, mi a lecsillapított hazában, a hadügyminister nyilatkozata szerint, egy év alatt is megtörténhetik. Vörösmarty válaszát Petőfi nem hagyta szó nélkül. Ez a válasz

Peti fellépte Vörösmarty ellen 1848-6M.

226

ugyancsak a. „Kossuth hírlapjáé- mat mohón ragadtam-e meg vagy ban jelent meg (2/5. 1. szept 8. hosszú és kínos lelki harcz után? és

60. sz.) s a következő: V á l a s z V ö r ö s m a r t i n a k . --Nem szeretem a feleselgetést, kivált illy időkben, midőn a közönségnek kisebb gondja is nagyobb, mint egyes emberek szóváltogatásait hallgatni; mind a mellett nem hagyhatom szó öélkül Vörösmartynak e lapok 58-ik Szántában hozzam intézett sorait. Nem bocsátkozom a czikk pontonkénti czáfolatába, nehogy mind a magam mind a mások becses idejéből sokat raboljak el; csak átalánosságban egy pár rövid észrevételt. Azt én gondoltam előre, hogy Vörösmarty felelni fog versemre, de megvallom, ingyen sem hittem, hogy ugy fog felelni, a mint felelt. Nem hittem, hogy ollyan fegyvereket fog használni, minőket senkitől sem érdemlek s ő tőle legkevésbbé, s a mellyek ő hozzá nem is méltók: a gyanúsítás és lenézés fegyvereit. Ezek a polémia legkopottabb, legmindennapibb fegyverei. Ha kardot szúrt volna belém, hallgatnék, de miután bunkósbottal támadt meg, nem hallgathatok. Azt mondja: „Nem tünik-e ki, hogy Petőfi kegyelettel akarván szólani, szólt igen roszul palástolt s mondhatom, igen idétlen szánakozással ?" stb. Erre minden elfogulatlan ember azt fogja mondani, hogy nem tűnik ki, de ha csakugyan ez tűnnék ki, ugy megvallom, nem olly hangon irtani, mint lelkem mélyében akartam. Azt mondja: „Petőfi Vörösmartyról, kivel barátságos viszonyban van, mindeddig még egy jó szót sem szólt; honnan van az, hogy olly mohón ragadta meg az alkalmat, róla kárhoztatását kimondani?" stb. Engedjen meg Vörösmarty,- de azt nem tudja, nem tudhatja, hogy én ez alkal-

a mit előbb mond, az egyátalában nem áll, mert én már nem egyszer mondtam róla jót és igen sok jót nyilvánosan (az 1845-ki Életképekben megjelent Úti jegyzeteimben, az 1847-ki Hazánkban megjelent Űri leveleimben stb.) de arról nem tehetek, ha elmulasztotta elolvasni, vagy arra méltónak nem tartotta. És azon fölül tettem azt, mit senkivel sem tettem, összes költeményeimet neki ajánlottam „tisztelet és szeretet jeléül." Hogyan mondhatja hát, hogy mindeddig egy jó szót sem mondtam felőle ? miért akar tényeket megsemmisíteni ? Én legfölebb hibáztam azon versemben, de ő vetkezett, midőn azt nem a legtisztább baráti és hazafiúi fájdalom, hanem isten tudja milylyén rósz indulat kifolyásának magyarázta. Ezzel azon gyanút vágja arezomhoz, hogy én soha sem voltam őszinte tisztelője, hogy én csak tettetem iránta a tiszteletet, szóval hogy kétszínű ember vagyok, s ez a legezudarabb jellemtelenség, mi embertől telik, s ezt nem engedhetem meg, hogy magamon száradjon. Fölhívom mindazokat széles e világon, kik engem ismernek, nyilatkozzanak valamennyien, tapasztalták-e bennem csak árnyékát is a kétszinűségnek ? ha igen, borítsa fejemet a nemzet megvetése!

E gyanúsítás fáj, és fáj az a lenéző hang, mellyen beszél velem Vörösmarty, mondván többek között: ,,én elitélem őt! kicsoda? Petőfi, kit Vörösmartyt" stb. Már kérem alázatosan, akárki az a Petőfi, de mindenesetre ollyan ember, kit Vörösmartynak sincs semmi joga lenézni. S ha épen kedve volt Vörösmartynak a. szerénységről beszélni, inkább akárhol beszélt volna róla, mint itt, mi-

227

Tetői fellépte Tőiősmarty ellea

228

dŐn ő is feledni látszik a szerényNekem roszul esik e' nyilatkozat séget. Egyébiránt a mi a szerény- közlése, mert pártunk ellenei örülni séget illeti: én azt igen silány por- fognak a' viszálkodásnak, melly köztékának tartom, mellynek betanulását tünk létre jött. Petőfinek módjában soha sem találtam fáradságra méltó- lett volna ezt kikerülni, ha engem nak, mert az a jezsuiták találmánya. haza vár 's nem távollétemben adja Göthe teljes hosszú életében egyszer be e' müvét a' lapba; azon esetben, mondott okosat, akkor, midőn azt ha Ő határozottan ragaszkodott volna mondta: ,,nur die Lumpen sind be- annak kiadásához, vagy egyikünk, scheiden." vagy másikunk lelépett volna a' szerCzikke végén, miután a szerény- kesztésről. séget repetálta, igy szól Vörösmarty: így kénytelen vagyok kinyilatkoz„bírónak még te kicsin vagy." Nincs tatni : hogy e' vers kiadatását roszmit szólnom ellene, elismerem telje- szalom. sen, ha azon érdemes táblabirói hiRosszalom, mert nem ismerem el: szemben él Vörösmarty is, hogy hogy Vörösmarti valaha olly tettet mindaddig kicsin az ember bírónak, követett volna el, meilyért a' haza mig nagy hasa nincs. előtt meggyaláztassék; Különben, a mit ő gondol, én is mert nem ismerem el: hogy kölazt gondolom, hogy t. i. e tollharcz tőnek joga legyen költőtársa felett nem bontja föl közöttünk a jó vi- ítéletet hozni. Itt biró csak a' jövő szonyt. De ha ellenkezőleg lenne is, nemzedék lehet; nem csak ő vele, hanem akárkivel mert bár én is szeretem a' magam a föld hátán, mindig kimondanám elveit, de azért a' más elveit is tiszszabadon meggyőződésemet. Inkább teletben tartom, kivált midőn meglegyek ezután is, mint ekkorig vol- vagyok arról győződve: hogy az a' tam, bátran és kérlelhetlenűl kimon- más is becsületes ember és jó hazafi ; dott meggyőződésem martyrja, hogymert bárha Petőfi elfeledkezhetik sem gyávasággal vádolhassam én is azon háláról, mivel Vörösmartinak magamat. Én magammal akarok bé- tartozik, én nem feledkezhetem el kében élni, nem a világgal. — arról, mivel én tartozom neki. Petőfi Sándor. A' vers alá tett asteriscusra, mellyEnnyi volt s pedig a fonto- ben P. elveiről beszél, azt jegyzem: sabb része a dolognak. Vörösmarty hogy nem ismerem el l a p u n k elválasz nélkül hagyta Petőfi felele- v e i közé tartozandónak azt: hogy tét. Az űgy másik része az Élet- valakit kihallgatás nélkül .elítéljünk képekben folyt le. Jókai, kinek 's politicai véleményeért költői hirét távollétében igtatta be Petőfi a támadjuk meg. költeményt az Életképekbe, ugyanPetőfi azt mondja: hogy neki fájt ott, a 10.'számban, szept. 3-án a V. t. bántani és mégis szól, nekem következő nyilatkozatot adta ki is fáj e' nyilatkozat, de azért kimon(315. L): dám. **$ E' lapok múlt számában megJÓKAI. jelent versét (!) szerkesztő társamnak Vörösmarty hoz akaratom és határozott tiltakozásom ellenére a' főváros- I Petőfi válasza ugyanerre (Élettóli távollétemben jött be a' lapba. i képek. 11. sz. szept. 10. 351. 1.):

229

Petőn fellépte Vörösmarty ellea i848-&ai.

Első éa m ósó felszólalásom egy igen piszkos dologban. jókáj Mér szerkesztőtársam az Életképek élőíbbl szamában egy nyilatkozatot bdÉsátott ki elleflem VörösfMftmöá írt versemet illetőleg, 'a tette ezf. hífefii és tudtom nélkül. Ha én e' nyilatkozat Indokát nyilvánosságra hoznám, a' közönség Szon^ fial tudni fogná, mit tartson Jókai felől ? mert annak indoka minden inkább a' világon, mint Vörösmarti iránti tisztelete.... de én fiern hozom napfényre azon indokot, mert nem elvem magánügyeket közrebocsátani, nem akarok olly fegyverrel vívni, mellynek egyik vége legyőzné ugyan ellenemet, de a' másik vége engemet beszennyezne. Elhagyom tehát a' nyilatkozat indokát, csak a' nyilatkozatra magára teszem meg észrevételeimet. Scandalosus dolog, két szerkesztőnek a' magok lapjában egymás ellen síkra kelni, de ő dobta le a' keztyűt, 's én morális kötelességemnek tartom azt fölvenni; van azon nyilatkozatban öt impertinentia, mit nem hagyhatok szó nélkül. i-ső impertinentia. Azt mondja Jókai: „nem ismerem el, hogy költőnek joga legyen költő társa felett ítéletet hozni," 's épen azon czikkében, mellyben ezt mondja, megítél ő és pellengérre állit engemet. Vagy ez csak holmi Petőfiféle kicsinységeknek nem szabad, de a' Jókaiféle nagyságok kivételei e' szabálynak ? 2-dik impertinentia. Azt mondja: „bár én is szeretem a' magam elveit, de azért a' más elveit is tiszteletben tartom" 'stb., 's ugyanekkor az én; elveimért amúgy hűbelebalázs módijára nekem esik. 3-dik impertinentia. Azt mondja: bárha Petőfi elfeledkezhetik is azon háláról, mivel Vörösmartinak tarto-

zik, én ném feledkezhetem el arról, mivel én tartozom neki." Tehát Jókai hálátlansággal vádol engemet, 'sugyanekkor, engemet vádolván, ellenem kezet emelvén, a' legcaudarabb há~ látlanságba esik. Én nem tudom, mennyi hálával tartozik Vörösmartinak, de azt tudom, hogy a' menynyivel tartozik Vörösmartínak Jókai, tíz annyival tartozik én nekem, ha egyébért nem, már csak azért a' több mint baráti, több mint testvéri, több mint atyai szeretetért is, mellyet rá hosszú éveken át pazaroltam. Talán emlékszik a' közönség egy költeményemre, mellyet Jókaihoz irtam néhány év előtt. E' költeményre többi barátim azt mondták: „te Jókait szereted legjobban ? te ő benne bízol egyedül ? majd meglátod, Jókai fog legjobban megcsalni, Jókai lesz leghálátlanabb irántad." É» kinevettem őket, sőt megharagudtam rajok, pedig ím a' következés mutatja, hogy igazok volt! 4-dik impertinentia. Azt mondja: „nem ismerem el lapunk elvei közé tartozandónak azt, hogy valakit kihallgatás nélkül elitéljünk" 'stb. Hát állítottam én azt, hogy azon elvek lapunk elvei! nem a' magam elveiről beszéltem én ott? és végre kihallgatás nélkül ítéltem én? tagadom, mert mielőtt kiadtam versemet, igen hosszan beszéltem e' felől Vörösmartival a' nélkül, hogy capacitálni tudott volna. De ha mingyárt nem beszéltem volna is vele, tény volt előttem, mellyből ítélhettem és ítéltem. 5-dik és legnagyobb impertinentia : hogy Jókai az egész nyilatkozatban olly fennhangon, olly categorice, olly leczkéztetőleg beszél velem, mintha praeceptorom, mintha mesterem, mintha gazdám volna. Az imént vádol engemet feledékenységgel, 's ő felejti el, hogy ő az én?

KölteményeK Petóta.

23l

tanítványom, az én kis öcsém volt, hogy ő az én szárnyaim alatt nőtt fel. Egyébiránt jól teszi, hogy elfelejti ; 's felejtsen el még sok mást, kívánom az ő javára, különben sok lelkifurdolást fog szenvedni az életben. — Jókainak ama nyilatkozata után kettőt kellé tennem: kiadni ezen ellennyilatkozatot 's kiadóinknál fölmondani a' szerkeztést. Megtevém mind á' kettőt, 's rgy be van a' dolog fejezve. Szerződésünk ezen év végéig tart; ez év utósó napján megszűnöm az Életképek szerkesztőés dolgozótársa lenni. PETŐFI SÁNDOR. Jókai viszon válasza (12. szám, szept. 18. 379. 1.): + ** Petőfi nagy zajt üt szerkesztői tiltakozásom ellenében. Erre oka nincsen. Én sem elveit, sem személyét soha nem bántottam. A' mi a' hála dolgát illeti, velem jótéteményt senki

232

a' világon, Petőfi legkevésbbé sem követett el. Én barátságomat nem szoktam kölcsönbe adni, mellyért kamatot várok. Petőfi engem soha sem szeretett, én szerettem őt, 's azért az ő kíméletlen szavai engemet legfeljebb bántanak, de ellenségévé nem tesznek. Én ezentúl sem mulasztandok el egy alkalmat is, mellyben Petőfivel szívességet Követhetek el 's mint eddig nem nyertem érte viszonszivességet, ugy ezentúl sem fogok várni, sőt ha azért nekem Petőfi ismét csak kíméletlenséggel fogna fizetni, azt neki előre megbocsatom. O arról nem tehet; ő ugy született. JÓKAI MÓR. Csak röviden jegyezzük meg, hogy Jókai távollétét a Petőfi költeménye megjelenésekor az okozta, hogy ekkor nősült meg. Esküvője, saját előadása szerint, Róza-napján történt.

Ferenczi Zoltán.

Költemények Petőfihez.

XXII.

Béranger és Petőfi.

(Zalár költeménye a „Napkelet" 1857-iki 32-ik számátian.) Nem hozzád szólok, magos palota! Nem értenél te engemet Alacsony kunyhó a szív temploma, Csak itt űl a szív ünnepet; Ide térek be, hol a szeretetnek És szerelemnek népe jól fogad.... Béranger és' Petőfi itt születtek : Zengjük dalaikat! Múltján mereng a palota csupán, Ti csak mereingtek, paloták! Mig az egek felsőbb oldalán A jövő gyújtja csillagát. E csillag rémes üstökös tinektek, De a kunyhókban áldott, drága nap Béranger és Petőfi itt születtek : -Zengjük dalaikat!

Kezetekben volt a világ soká, S ti csak játszottatok vele; Ha a nép sorsát elpanaszolá, Azt mondátok : van kenyere ! „Nemcsak kenyér kell ám az embereknek!" Zug a kunyhókban a nemes haragé... Béranger és Petó'fi itt születtek: Zengjük dalaikat! Oh nép, reményem boldog nemzete! Mert azzá lészsz, az a jövó'd; Ne félj a sorstól, bármily fekete, Hisz van szived, hisz van erőd. A palotákban másként énekelnek; De te, kunyhó, harsogd túl azokat!... Béranger és Petó'fi itt születtek : Zengjük dalaikat.

AiatoK Petífl iöTetjelőltséeétés-.

2-31 XXIII.

Emlékezés Petőfire. * 1857. ( K o r n é l i a költeménye a ^Napkelet" 1858-iki 44-ik számából.) Ki mondta azt rólad, hogy te már meghaltál, Nemzetem nagyfia,hírkoszorus költőnk ? Ki látta sirodat, ki látta tetemid. Hol a kéz, mely Teád borita szemfedőt? ' S hol vannak azok a konyázott koszorúk, Mik a te sírodról el nem maradnának; Magyarhon leányi kötöttetek-e már Koszorúkat, hazánk elhunyt dalnokának? Nem is kötöttetek, és ő nem is halt meg, Eltűnt mi közülünk egy szebb s jobb hazába,

234

íllés prófétaként lángoló szekéren, Dicsőség szekerén — az egekbe szállá. Megdöbbenve állott előtte a haláig S hideg ujjaival nem is illette megj . Félt, mint soha eddig, — homlokán rá^ gyoghi Látva csillagokból az örök életet!;. .. És ő nem is halt meg emberi halállal, Különös halál volt írva végzetében, — A magyar hitrege legnagyobb hőse lett A halhatatlanság tündér ligetében. Avagy még visszatér üstökös pályáján, Lengő ősz fürtökkel, átszellemült arccal, Mellén érdemjelek — az emberiségtől — S kezében a dicső halhatatlan lanttal? Közli: Cs. Gy.

Adatok Petőfi követjelöltségéhez. XIV. Petőfi levele Bankos Károlyhoz. Petőfi a nemzeti gyűlés tárgyalása utáni napon, tehát jul. 9-ről keltezve levelet írt Bankos Károly barátjának K.-Szentmiklósra, melyben elbeszéli az űgy állását. E levél sokáig lappangott, azonban Baróti Lajos a Vas. Újság 1890. évi 27. sz, 434. lapján kiadta a megfelelő magyarázatokkal, Bankos Károly másolatából. Maga az eredeti levél jelenleg a Hentaller Lajos birtokában van s facsimileben is megjelent az Ország-Világ 1891. évi 32. számában. (53o. 1.) Mi ebből közöljük a levél szövegét, valamint e számunkhoz mellékeljük facsimilében magát a levelet is. * A szerkesztő (V.thot T.) a következő megjegyzéssel adja k i : Örülünk, hogy e gyönyörű kűlteménynyeí nyitharjiik meg lapunk mai számát.

A magasztos lelkű köítőnő eddig Sió név

alatt szép míívoket kö^lötl a- Divatcsarnokban, .—

s most már lapunk lesz

szerencsés nagy-

becsü költeményeit közölhetni.

Szerk.

Pest, július 9. 1848. Kedves barátom! Alkalmasint olvastad már a hírlapokból Nagy Károlynak, Kis-Kunság dicsőségének, heroicus magaviseletét. Soha Kis-Kunság magát még olly csúfosan pelengérre nem tette, mint ezzel a nyomorú fattyúval. Már nem is jár a gyűlésekbe és átaljában nyilvános helyen sehol sem láthatni. Ha a legutósó hitvány borbélylegényt provocaltam volna, nem hátrált volna olly förtelmesen mint ő. Midőn először hozzá küldtem secundansaimat, nem csak hogy el nem fogadta a párbajt határozottan, de rögtön futott Pérczel Móriczhoz, mint policzájfőnökhöz, hogy ótalmazza az életét, mert én törvénytelen úton akarok elégtételt venni rajta. Már ekkor föl voltam e példa nélküli gyávasága által mentve minden további elégtételadás- vagy vevéstől, csak az volt hátra, hogy fölpofozzám vagy megkorbácsoljam ; mindazáltal, hogy más nap az a hír terjedt, miszerint kész már a párbajt elfogadni, magam küldtem ismét seenndansaimat hozzá vagy is az ő secun-

ÖansShoz, ki azt nyilatkoztatta, hogy csak megpöfozzák, áriélkftí,-hílg'y vftíaiiá eU£ kardra itlggy ííe písztiíijra üetíi eít tétellel tartoznék néki az, ki váiámeífy" azon ember nevében nyilatkoztatta, ki Mf0 kévét ki rajta ístéh veled! ha néhány nappal nyilvánosan merte írni; feljösz, elvárlak, SMhifi, t'arátöéí hogy ha bajom van veié,' ki a síkra nyílt Péíőé á&náöf. sisakkal, Ő s e m m i b e n s* e fü t á t r a i Megírtam Ugy-e, hogy ne bántsanak, e l ő t t e m Gyáva kutya. Secundansaim mert végre iiállokj s azokat, a kik bána pisztolyt sürgették, minthogy erősebb tanak, me'fnyúzom, mint Apöltó Marsiast. fegyvert mindig szabad akármellyiknek Én szavamat szoktam tartani. Ajánld ezt választani » a másik köteles elfogadni, az illetők figyelmébe. a pisztolyt is ügy ajánlották seeüiidah^ Baróti a levélhez a következő saim, hogy ha az első' lövésre nem talámegjegyzéseket csatolja: Petőfi e lunk, üjrá töitiink és mindaddig, míg levele azonban későn érkezett, Bgyikttnk á fÜtie nem harap. Képzelhenieíia kun^szent'fliiklósiak másnap tett, hb'gy visszahökkeht érre M eíienfé; a rágzök elleti Indultak. Azéft Baníem secündáhsa is, hát még maga át elkos válaszában azt tanáesölta Pelenfél ! .... Kekem elvein, hogy csak Ugy tőfinek, hogy jobb lenne, ha a a hiriért soha sein vivők j ha egyszer ki- vizsgalat jelenleg elmafadna, mert állokj annak élethaíálra kell mennie, mert minden jóravaló ember, különösen a párbaj neiil tréfa j csak azzal vivők meg, pedig az ő párthívei s köztük a ki ügy megséttj taint az a nyOlnorékj Bankos is, a haza védelmére az hogy; aztán olly passióval süthessem rá alvidékre indulván, az országgyűfegyveremet, miht fi feléin, közelgő veszett lés által kiküldött vizsgáló-bizottkutyára.. De elég érről ennyi, ezt sem ság csak Petőfi elleneiver és jámérdemeltej hogy eddig vesződtem vele, bor öregekkel találkoznék. Petőfi olly emberrel, kiről a gyalázatot az özönhajlott a jó tanácsra, minek köviz és az örökkévalóság sem mossa le. vetkeztében a vizsgálat elhalasztaHanem igaz, még egyet: a követek nem tott, sőt az idők nehezebbre forismerik őt személyesen, csak az én ledultával végkép abban maradt s írásom után, s most mindenik fél a gyűigy Nagy Károly megmaradt képlésen magos barna emberrel ülni egy viselőnek. padon, attól tartva, hogy hátha az azon A mellett, hogy Nagy Károly, bélyegzett ember. — A tennapi gyűlésben mondhatni approbatio nélkül . is neveztek három tagot a követek közül, képviselő maradt, tanúskodik az Isik hozzátok mennek vizsgálat végett: a körülmény is, hogy az ag. 5"ikiAsztalos Pál, Besze János, Bónis Samu. XXVI-dik országgyűlési ülésen egy Jíagyon meg vagyok elégedve velők, majd törvényjavaslatot nyújtott be a napfényre hozzák ezek az igazságot; csak te, is szólítsd vagy szólítasd föl az illető- jászkún-kerületek által fizetni szokott nádori díj eltörléséről s a sza-ket a nép köü'ül, hogy a szükséges tanúságot (sic!) letegyék, s magad is állj elé, vazásokon állandóan részt vett. aztán, mint tanú. Ha Nagy Károlyból a becsületér/.és legutósó szikrája is ki nem XV. : lobbant volna, e vizsgálatra már nem is A lapok nyilatkozatai. lenne szükség, itt hagyná l'estet nyakraj Eí/enb'r (1848. 3 i . sz. június 27, főre és ör.ökre, mert itt akárhová fordul, i I 2 r . 1.): azt várhatja, hogy szembeköpik yagy I A pesti lapok Petőfi Sándor tisztelt

23/

adatok Petőfl tífetjeiőitségéíéi

b&rátüükhak egy czikkíét közlik; ihelyUeii Világos-, hogy tül a KÍrál.yhágön is mity gyalázatos dolgokat követnek el a hazaárül'ók. — Szabadszállásra menvéii ugyan ís P. ott magát követté akarta választatni í)e itt is talált irigyekre, ellenekre. Elhitették a pimasz bujfogatók s a kupak tanács a néppel, hogy P. orosz bujtogató, veszedelmes ember, hazaáruló. P.-vel elhitették, hogy a nép ó't meggyilkolni akarja. Távozni kéüytetett tehát. Azonban a Szomszéd falukból pártja is érkezik be-, s ezt is Visszaküldik azon szin alatt hogy mint Petőfistákat agyonverik. Petőfi barátunk méltó boszankodásában mi is osztakozunk, mi is sajnáljuk^ hogy a szabadság 3-ik havában ily gyalázatos dolgokat követnek el, de megbocsát, ha czikkét, terjedelméért, nem közölhetjük. U. ott. (122. 1.): — A szabadszállási választó kerület azon része, mely Petőfit akarta képviselőül s tőle elüttetett, petitioval járul a ministeriumhoz.

U. ott. (158. 1. 40. sz. jul. i3.): — Petőfl az őt hirlapilag legyalázó Nagy Károlyt párbajra hivta ki, de az elég gyáva volt el nem fogadni. P. felszólítja a nemzetgyűlés tagjait, hogy ily embert körükben meg ne szenvedjenek.

Munkások 1/jságá^bs.n (1848. i3.

sz. jun. 25. 208. 1.) Táncsics a »Vidéki tudósítások «-ban a Petőfi követválasztási ügyéről ezt írja:

„K i s-K u n s á g. Petőfi derék hazánkfiának követté választatása felől legszomorubb hirt kell közölnöm; az egész nép lelkesedéssel fogadta a jeles férfiút, s néhány nap alatt ördögi mesterséggel a népet gonosz lelküek ellene lazították. De a szomorú történetet majd a jövő számban terjedelmesen közlöm, a mint Petőfi maga megírta." . 1 Felelős szerk és kiadó Táncsies Mihály ; nyomt. saját betűivel.

238

Á következő; szárnbáii aztán rietri közli ugyan a Petőfi levelét, hanem a következő czikket írta: íi P e t 8 f i S á n d o r . Az előbbi szám1 ban, azaz a mult évnegyed utolsó vagy 13-dik számában újságomnak röviden érintettem, hogy Petőfi derék polgártársunkat a Kis-kunsági kerület közakarattal, lelkesedéssel követéül kitűzte és mikof a választás ideje elérkezetts a nép ördögi mesterséggel me'gtoh vesztegetve s Petőfit nem ésak hogy meg herii választá; dé sőt ellene annyira fellázadt-, hogy csak életveszedelemmel mehekediieiett előle. ígértehi, hogy az egész szómórü esetét híven közlöm, mint azt Petőfi maga megirta; de távollétem miatti körülmények kiszöríták e lapbul, tehát kénytelen vagyok csak azt mondani meg röviden, hogy .a népet rútul megcsalták^ elámítottak. &ondoljátok meg csak barátim, mennyi élnokságot, gazdagságot (gazságot!) Icéíietí némelly kaptttosnak elkövetníes hogy a kedves népembert, Petőfit megbuktatták! Én meg vagyok arról győződve, hogy ac elámított kis-kunsági nép rövid idő múlva átlátja hibáját, megszégyenülve kér bocsánatot szeretett emberétől, s megfogja átkozni azokat, kik a nép jóságával oly rútul visszaéltek. Ne higyetek minden kaputosnak, hanem csak annak, kit kívül belül ismertek, kit szeretni^ tudtok, s talpig - becsületes embernek tartatok. Hogy pedig megismerhessétek, ki a ti barátotok, ki küzd mellettetek : járassátok az én újságomat, mert én tiszta lelkiismerettel, a szoros igazság szerint meg fogom nektek nevezni azokat, az egész- országgyűlés folytán, kik a ti javatokat akarják, . s kik lesznek ellenetek. Előlegesen annyit mondhatok, hogy a ki velem azon munkálkodik, hogy a bordézma is épen úgy, mint a többi déznia kárpótlás mellett eltöröltessék, és hogy a regálék is teljesen megszűnjenek, és

Petőfi „E27 tejem Detreczellei" czímf lölteményéta.

239

pedig épen úgy, mint újságomnak a múlt számában javasoltam ; mondom, kik ezt akarják: tudjátok meg, hogy azok a ti igaz barátaitok. figyelmeztetlek benneteket barátim, hogy az emiitett első évnegyedi 13-dik Száihban kÖzlStt törvényjavaslatomat jól

240

megfontolva olvassátok el, azok szoros igazságra vannak alapítva." A jó Táncsics nem mulasztá el itt sem az alkalmat, hogy Petőfi ügyében szólván, magának is reclamot ne ősináljöru Ferén'ézi Zoltán.

Petőfi „'Egy telem Debreczenben" czímű költeményéhez. 11.. V. A

293-ik számban

Szelestey

László a kép megjelenése alkalmából a következő költeményt írja:

,íPetőfi Debreczenfaen.1' Vagyon a téli nap már lemenő félben Madarak serege száll a levegőben — Lassanként egymásba nyúlnak át az árnyak S a deres fuvalmak csak egyedül járnak. Téli nap, téli nap aranyos sugara! Nézz vissza még — egy szív vigasztalására — Annak a kis háznak picin ablakára. — Ha tudnád, hogy kinek adtál ott meleget? Kinek világoltál ? elhagynád az eget, Leszállanál hozzá s megkérnéd: cserébe Küldené föl lelkét sugarad helyébe, Hogy a míg ő nála lészen mulatásod, Fényben fogyatkozást ne lásson a világ: Ragyogjon helyetted a te hasonmásod . . . . Madarak serege ! vigyázz a felhőben : Virágok nyilának ott utad mentében, Virágok nyilának, egy új tavasz támad : A költőnek szive elszállott utánad. Madarak serege-: jöjj el ablakára: Melegítsd pelyheddel, melegítsd sziveddel Ha lehajtja fejét hideg vánkosára. Betakarta, magát a nap a felleggel S messze elbújdosott a madársereggel; De azért a költő még sincsen magába, Itt maradt ő vele b o l d o g t a l a n s á g a ! Itt maradt szivének nevelő dajkája.

241

Fetoli „Egy telem BeDreczenDea" czímfi iőlteményéliez.

242

S megmutatván neki egy mesés világot Adott kínt lelkére, adott dalt ajkára. S elterjedt az árnyék mindig sötétebben, Reszket a lélekzet, fázik a hidegben A mint ellebben a költő ajakáról — Künn zúzmara esik holdvilágos fárúl, Benn a sugár játszik a hideg teremben, Gyászemlék a szivén, nehéz köny a szemben — „Boldogtalan voltam teljes életemben...

VI. A 294-ik számban Székely József a következő tárczával köszöni meg a szerkesztőnek a kép egy hozzá juttatott példányát: ü

„Petőfi Debrecenben 1844-ben. (Mű-

lap a » Hölgyfutár*-hoz 1858-ra.) Hogy Debrecenből hazaérkeztem, e lapok t. c. szerkesztője e szép kép egy példányával lepett meg engem. "A legkedvesebb emlék, mely hazám legnagyobb költőjének nevére, életére és műveire emlékeztessen ezután is még sokáig, kit én szinte 14 évvel ezelőtt ugyanazon kopott szűrben láttam, melyben őt é képen szemlélem, sőt tán a festő varrt és foltozott is még e szűrön valamit, mely most az ő eredeti rongyosságában Dobsinán, a »Vasárnapi Újság« szerkesztője szüleinél pompázik, mint ereklye e jámbor és nemesszivü család előtt. És miért ne pompáznék, mint ereklye? Avagy nem egyenlő joggal emlegetjük-e a XIXik század egyik legtündöklőbb szellemének, Petőfinek szűrét, mint emlegetni szoktuk ugyanezen század legnagyobb hősének, Napóleonnak marengoi köpenyét?! Mindegyik a parvenük közé tartozik, mindegyik büszkesége nemzetének, a hős meghódította Európát, a költő nyelvünkhöz hajlitotta Európa közvéleményét. Magok az angolok

nevezték el őt a lyra Shakespearejának! Nem Petőfi dicsőítésére fogtam tollat, a képről akartam szólani, úgy, a mint azt Molnár kőre rajzolta (Orlai Petrics ecsete után) és Bohn kettős szinnyomattal (tónus) meglepő szépen lenyomta. Ott ül az alig 22 éves, lelkileg inkább, mint testileg szenvedő ifjú kopott vasládán, bal kézzel keresztbe vetett lábán könyökölve s állat keze fejére nyugasztva, melylyel kurtaszáru makrapipát szőrit. Háttérben nagy boglyakemenczé látszik ugyan, hanem azért kérdés marad: a kemenczétől, vagy a kezében tartott makrapipától melegszik-e ? A boglya-kemencze párkányán levő orvosságos üveg, de kivált a melléfektetett cinkánál azt hagyja legalább gyanítanunk, hogy a »boglyas* nem igen lehet meleg s mind az orvosság a fölforrástól, mind a cinkanál az elolvadástól menten maradnak. A vasláda mögött az ágyfő áll; a belőle kalászmódra fölnyuió szalmaszálak azt mutatják, hogy az ágy nem dunyhára, de zsúpra van vetve, párnát pedig még soha sem látott, hacsak azt a három nagy könyvet párnának nem veszszük, melyek egyike a vasládára; mint

Petőfi nmei a íolyóíratoűan 1842—49.

243

magyarul mondani szokták, lepurz-

íizoti

De ezt meg égbekiáltó anachronizmus nélkül nem tehetjük, mivel hiteles tudomásunk van róla, hogy Petőfinek Debreczenben, a váradutczai újsoron Gulyásne asszonyomnál laktában Hugó Viktoron és Vörösmartyn kívül egyéb párnája nem volt, melyet feje alá rakott volna. Az ember mindezt könnyen elfelejthetné, ha az a vasláda mellett levő nagy zöld kancsó jóféle érmellékivel teli volna, hanem most az egyszer csak ivóviz van benne, na meg egy pár köny ráadásul, mi italközben a költő arczárói talán oda tévedt, mikor senki sem látta. A szoba ablakáról nem tudom elhatározni: az utcára nyílik-e (mert a váradutcai újsoron, az útra kifelé cső ablakból nem látunk ám többé házat, csak homokbuczkát, kutat, szőlőskertet, meg odább az akasztófát) vagy pedig az udvaron levő tyúk- és disznóól végére? Annyit a leesett hóból kiveszek, hogy téli idő van. Még egy szalmaszékről kell em-

244

lítést tennem, melyet a szegény költő, azóta, hogy itt beszélek, már rég fölfűtött volna, ha az most neki Íróasztalul nem szolgálna. Nagy ábrándos szemei, átszellemült arcza, az a jövőben tétovázó jóstekintet, mely mindent lát,-mindent érez, vonzza, megindítja a nézőt. Ugyan mit gondolhat, ugyan mitől lelkesülhet ez elhagyottságban? kérdezzük magunktól, mig szemünk a dal két első sorára esik, melynek utolsó betűjétől a jobb kéz, a tollat épen elvette: „Boldogtalan voltam Teljes életemben ; — ugyan mi mástól lelkesednék e meghatóan szép költői arcz, hanemha azon vigasztaló gondolattól, melyet éppen leirni készül : hogy e boldogtalanságot meg nem érdemelte. Jól érzi, hogy ő valam i mást érdemel: hirt, szerelmet, költői halált. És öt év alatt kivívta mind a hármat: hirt, szerelmet, költői hálált! E szobácskát, melyben Petőfi 1843/44 telén lakott, újabban tulajdonosa leromboltatta. (L. Petmuz. múlt számában, 215. 1.) Csernatoni Gyula.

Petőfi művei a folyóiratokban 1842—1849.

(Harmadik közlemény.) tatvány illy czimü, sajtó alatt íevő kötetből. Szerk. L—VIII.i (12. sz. /. Pesti Dipatlaf. I. félév. márcz. 19. 219. 1.) 8. Mutatvány 1. Téli éj. (4. sz; 13. 1. jan. I.) illy czimü regényből A hóhér kötele.*) 2. Szemere Pálhoz. (2. sz. 26.1. jan. Ezen jeles regényt, b. Eötvös József 8.) 3. A hazáról. (4. sz. jan. 22. 6 1 . 1 1.) 4. A szeretőm nyalka gyerek. (6. I. Mosolygjatok rám. . . . II. Gyertyám homályosan lobog . . III. Szeretője-e vasz. febr. 5. 104. 1.) 5. Gyermekkori V. barátnémhoz. (8. sz. febr. 19. 145. jon . . . IV Mivé lesz a föld ? Melly'k a legvígabb temető' ? VI Hány 1.) 6. Vajda Péter halálára. (10. sz. csepp van a.v, óczeánban .. .. VII. Oda márcz. 5. 187. 1.) 7. Felhők. ^ M u nézzetek ! VIII. Nem csak mi vénülünk... .

1S46.

245

Petőfi művei a folyóíratoKban 1842—4,9.

246

ajánlatára, Hartleben vette meg Petőfitől. A szerk. (13. sz. márcz. 26. 241. 1.) 9. Imádságom. (14. sz. ápr. 2. 264. 1.) 10. Felhő és csillag. (17. sz. ápr. 23. 324. 1.) 11. Búm és örömem. (U. ott.) 12. Szerelem gyöngyei. (Vége.) (19. szám, május 7. 365. 1.) 13. Az utósó ember. (21. sz. máj. 21. 401. 1.) 14, Én és a nap. (23. sz. jun. 4. 443. 1.) 15. A szerelmes tenger. (26. sz. jun. 25. 504. 1.) ' 17, Félév.

406. 1.) 11. Mi volt nekem a' szerelem? (14. sz. ápr. 3. 434. 1.) 13, Arany Jánoshoz. (16. sz. ápr. 17, 507. 1.) 13. A' türelemről. (18. sz. máj. 1. 578.. 1.) 14. A' fakó leány 's a' pej legény. (19. sz. máj 8. 597—6o6. és 20sz. máj. 1 5.629—39. 1.) 15. Ha férfi vagy, légy férfi.... (21. sz. máj 22. 665. 1.) 16. Keserű élet, édes szerelem. (23. sz. jun. 5.. 732. 1.) 17. Szent sir. (25. és 26. sz. jun. 23. 812. 1.)

16. Változás. (27. sz. jul. 4.523.I.)

1. Musám és menyasszonyom. (1. sz. jul. 4. 11. 1.) 2. Sári néni. (2. sz. jul. 11. 44. 1.) 3. Arany Laczinak. (3. sz. jul. 18. 77. 1.) 4. Édes őröm, ittalak m á r . . . (Február 1847.) (5. sz. ag. 1. 142. 1.) 5. A szel. (7. sz. ag. 15. 209. 1.) 6. Bucsú-pohár (9. sz. ag. 29. 274. 1.) 7. Katonaélet. (11. sz. szept. 12. 337. 1.) 8. Széphalmon. (14. sz. okt. 3. 433. 1.) 9. Te az enyém, én a' tied... (Június, 1847.) (16. sz. okt. 17. 498. 1.) 10. Beszél a' fákkal a' bús őszi szél . . . . (17. sz. okt. 24. $17. 1.) 11. Szécsi Mária. (20. sz. npv. 14. 623. 1.) 12. Lennék én" folyóvíz.... (21.. sz.• nov. 21. 655. 1.) 13. Mua tatvány „A' táblabiró czimű víg hó'skölteményből. Előjáróbeszéd. (22. sz. nov. 28. 693. 1.) 14. Kérdezd: szeretlek-e? (Május 1847.) (23. sz. decz. 5. 723. 1.) 15. Oh ne bántsd a költőt.... (Moore után angolból.) (24. sz. decz. -12. 756. 1.) 16. Homér és Ossian. (26. sz. decz. 26. 818. 1.)

II. Életképek. II. Félév. i. Mi van innen távol? (23. sz. 701. 1. decz. 5.) 2. Az őrült. (25. sz. 772. 1. decz. 19.) 1S47. Életképek. 1. 1. Karácsonkor. 1846. (1. sz. 16. 1. jan. 2.) 2. Reszket a bokor . . . . (3. sz. jan. 16. 73. 1.) 3. A' csárda romjai. (5. sz. jan.-Jo. 141. 1.) 4. A' nagyapa. (6. sz. febr. 6. 163 —172. 1 és 7. sz. febr. 13. 189—209 l.) 5. Ifjúság. (8. sz. febr. 20. 236. 1.) 6. Február 13-án, Egressy Gábor jutal' mára: ///. llichard /ara^Shakspearetől. (U. ott. 250—252.-1.)* 7. A' magyar Ujakhoz. (9. sz. febr. 27. 259. 1.) 3 8. Világgyülölet. (10. sz. márcz. 6. 301. 1.) 9. Martius I. 1847. (11. sz. márcz. 13. 344. 1.)4 10. A' kutyák és a' farkasok. Kutyák. Farkasok. (13. sz. márcz. 27. 1 Petőfi tzen elbeszélésének első közleményéhez egy jegyzetet tett a szerkesztő, melyet a rá vonatkozó bírálati megjegyzésekkel együtt kiadtam l'et.-muz. 188D. 117—120. 1. "- Petőfi e színházi bírálatáról l. Pet.muz. 18>í). 2ü!) 1. Kiadva újból a Vegyes művekben. ' L a t o r G y ö r g y álnév alatt. 4 „Újonnan visszajött a régi baj ..." ez. költeménye.

II. félév.

Hazánk. I Féléi). 1. Csalogányok és pacsirták. (1. sz. jan. 2. 1. I.) 2. October 1846. 1 (10. sz. jan. 23. 37. 1.) 3. Kutyakaparó (20, sz. febr. 16. 78. 1.) 4. 1

Borús, ködös őszi idő . . . .

247

Egyfcorii megjegyzéseK Petőfi mffveirffl 1848-ían.

Egy gondolat bánt engemet.... (28. sz. mart. 6. 110. 1.) 5. Árva leány. (38. sz. mart. 30. 150 1.) 6. A' XIX. század költői. (42. sz. ápr. 8. 165. 1.) 7. Ide, kis lyány. (49. sz. ápr. 24. 194. 1.) 8. Szomorú éj. (56. sz. máj. 11. 222. 1.) 9. Magyar vagyok. (75. sz. jun. 26. 297. 1.) II. Félév. 10. Egy barátom az ifjúság . . . . (78. sz. jul. 3. 309. 1.) 11. Három fiu. (85. sz. jul. 20. 338. 1.) 12. Világosságot. (92. sz. aug. 5. 366. 1.) 13. Válasz, kedvesem levelére. (93. sz. aug. 7. 370. 1.) 14. Kit feledni vágytam . . . . (Április 1847.) (100 sz. aug. 24. 398. 1.) 15. Tavaszi dal. 1 (104. sz. szept 2. 414. l.j 16. Első esküm. (116. sz. sept. 30. 461. 1.) 17. Bányában. (119. sz. oct. 7. 474. 1.) 18. A ! csonka torony. (124. sz. oct. 19. 493. 1.) 19. A' felhők. (130. sz. nov. 2. 518. 1.) 20. A' gólya. (141. sz. nov. 27. 567. 1.) 21. Fölösleges aggalom. (149. sz. dec, 16. 593. 1.) 22. Utazás az alföldön. (153. sz. dec. 25. 609. 1.) 23. Hol a' leány, ki lelkem röpülését . . , . (154. sz. dec. 30. 614. 1.) 24. Uti levelek Kerényi Frigyeshez. I. levél. Pest, május 9. 1847. (404. 1. 101. sz. ag. 26.) II. 1

Tedd le, bojtár, a subádat . . .

248

levél. Füzes-Abony, május 13. 1847. (407. 1. 102. sz. ag. 28.) III. levél. Debreczen, május 17. 1847. (Vége.) (415. 1. 104. sz. szept. 2.) IV. levél. Nagy-Károly, május 15. 1847. (419. 1. 105. sz. szept. 4.) V. levél. Nagy-Bánya, május 25. 1847. (Vége következik.) (422. 1. 106. sz. szept. 7.) V. levél. (Vége.) (427. 1. 107. sz; szept. 9.) VI. levél. Erdőd, máj. 26. 1847. (439. 1. 110. sz. szept. 16.) VII. levél. Szalonta, jun. 71 1847. (443. 1. szept. 18. n i . sz.) VIII. levél. Pest, jun. 25. 1847. (450. 1. 113. sz. szept. 23.) IX. levél. Beje, jul. 6. 1847. (463. 1. 116. sz. _szept 30.) X. levél. Miskolcz^vX. 8. 1S47. (470. 1. 118. sz. okt. 5.) XI. levél. Sáros-Patak, jul. 9. 1847. (478. 1. 120. sz. okt. 9.) XII. levél. Ungvár, jul. 11. 1847. (483. 1. okt. 12. 121. sz.) XIII. levél. Beregszász, jul. 12. 1847. (487. 1. 122. sz. okt. 14.') XIV. levél. Szatmár, július 17. 1847.(490.1. 123. sz. okt. 16.) XVII.1 levél. Koltó, sept. 15. 1847. (547. 1. 137. sz. nov. 18.) XVIII. levél, Koltó, oct. 14. 1847. (559. 1. 140. sz. nov. .25.) • 1 A XIV-ró'l a XVII-re ugrás megvan úgy a H a z á n k b a n , mint a költő megmaradt kézirataiban. L. erről részletesén Pet -muz 1889. 150. 1. Ferenczi Zoltán.

Egykorú megjegyzések Petőfi műveiről 1848-~ban. I. A Nemzeti daf-róí:1 Szilágyi gei 9 órakor (márcz. 15-én) telve Sándor »íorradalmi mozgalmak volt ingerülten hullámzó emberekBécs—Pest—Kolozsvár« 2 (1848- kel, kik közt több népszónok vaban) ez. füzetében ugyanerről a lóban elragadó szónoklatokat inkövetkezőket olvassuk: »A Felin- tézett a jelenlévőkhez; s arra biger (Fillinger) kávéháza már reg- ; rák, hogy Petőfi vezetése alatt, 1 L. még Pet.-muz. 1890. 173., 319., ennek egy lelkes beszéde% után, megindult az egyetembe.* Alább 365.3 lö'.U. 38.. 77., 198. 1. A fűzet különben névtelenül jelent 42 1. meg Kolozsvárt, Tilts Jánosnál. 8°. 78. 1.

249

EgyKori megjegyzései; Petőfi muTeiró'l 1848-M.

meg így ír: »A letartoztatott nyomda legényei csak hamar a dologhoz fogtak. Mig ők dolgoztak, künn Petőfi és más népszónokok a sajtószabadság hasznait lelkes beszédekben magyarázták, az előbbi lelkes nemzeti dalát, a magyar marseilaiset (sic!) közkívánat nyomán kétszer szavalta el. O mi szépek voltak e hangok elmondva a megnyerendő szabadság küszöbén. Csakhamar elkészült az első censuratlan példány „mit kivárt a magyar nemzet" és a második a nemzeti dal volt.« (Közli a »Némzeti dal«-t.) »És az ifjúság, melly a dalt ihletett szerzőjétől annyi lelkesedéssel hallá elszavaltatni, a, perez nagyszerűségétől meglepetten, alig titkolhatta azoni örömét, hogy a mindig ujitó erő az uj kor reformjai kivitelét neki tartá fen, lelkesülten szavallá utánna az esküszünk szót.« Ludasi Mór az »Ügyetlenségből lett önkéntes < (Életképek. 1848. II. 506. 1. 16. sz. okt. 15.) czímű elbeszélésében is fölhasználja a »Nemzéti dal« egyetemes hatását, mely szerint egy Bicskay Zsiga nevű barátja e költemény hallatán föllelkesűlve, a maga költeményeit is el akarja szavalni a népnek, de ez megkergeti. A hely a következő: .»Hát, mondom, a' könyvkötőtől hozam épen haza összes munkáimat, midőn a' város háza előtt tömérdek népet látok össze csoportozva. Közelebb sietek és ekkor egy fiatal ember épen fenhangon szavalja Petőfinek: Nemzeti dalát. — Barátom uram, midőn minden strófának a' végén ezt a' 3—4000 embert —• már tudod nálunk kis városban az rémitő gyülekezet — mondom midőn ezt

250

a' 3—4000 embert három ujját felemelni láttam, és hallottam, mint rivalogja azt az »esküszünk«öt; sirtam, tomboltam örömemben. — Alig vártam, hogy az ifjú elvégezze a' verset. Midőn azonban végtére mégis végére ért, és a nép ezt kiáltotta volt, hogy: éljen a' szabadság ! éljen Petőfi S.!! ekkor egy angyali nőt ekkép hallék szóllani társnőjéhez: oh, milly édeni, milíy magasztos érzelmei lehetnek most annak a' Petőfinek! Milly dicső sorsa jutott annak az embernek !! Csak gondold, Juczi, első ott állani küszöbén, midőn a' nép nagy szivét megnyitja a' szabad ság befogadására; a' nép - élén kezet fogva járni a' szabadsággal, — illy boldog még költő nem volt!! Petőfi ezen diadalnapjainak egy perezéért oda adnám egész életem [ Oh csak otthon volnék most Pesten !! otthon volnék, édes kedves Juczikám!! Ugyan hallgass — felelt a' másik épen nem olly ábrándos hölgy — itt jön a' polgármester 1«. etc. G. J. Zerffi »Der 15 te Márz 1848 in Pest. Ein Blatt Volskgeschichte« x ez. füzetében a »Nemzeti dal«-ról a következőket mondj a : 2 »Die ganze Masse zog vom Universitátsplatz aus vor Allém Hand an die Presse zu legén, um

sie zur ersten freien Bewegung in -

Ungarn zu zwingen. Man schlug vor, die folgende Nationalhymne von dem beliebten Volksdichter Petőfi und eine Proklamation aus 12 Punkten bestehend drucken, und so die ersten Worte ohne Dazwischentretén irgend eines geistigen Zöllnérs durch die Ver1 Pest: Hartlcbotiiiól. 8". 40 1. \ 20—22. 1.

10

251

EgyKori megjegyzést Petó'fl mSyelrá'I 1848-íat

mittlung der Presse an das Volk gelangen zu lassen. Die National Hymne ist ebenso einfach, als voll Kraft und Begeisterung. Jedes Wort des Liedes traf auf eine wunde Stelle in unserer Brust, und wir weinten und jauchzten vor Schmerz und Freudé. Wir hielten uns innig umschlungen, und sprachen die herrlichen Worte des Dichters nach: National Hymne der Magyarén. Frisch auf! es ruft das Vaterland! Die Zeit ist da, jetzt naltet Stand! Ob Freiheit, oder Sklavenjoch ? — Das ist die Frage. — Wahlet doch! Drum bei dem Gotte der Magyarén Schwören wir! Langer nimmermehr geknechtet Bleiben wir. Wir waren Sklaven allesammt! — Und unsre Ahnen sind verdammt; Die f r e i gelebt, sind rahelos Nun in der STílavenerde Schoss. Drum bei .dein Gotte der Magyarén Schwiiren wir ! Langer nimmermehr geknechtet Bleiben wir ! Als elend, feig sei angeklagt, Der jetzt nicht Blut und Lében wagt, Dess klaglich Sein ihm theurer wáre, Als seines Taterlandes Éhre. Drum bei dem Gotte der Magyarén Schworen wir 1. Langer nimmermehr geknechtet ib wir! Wohl mehr als Ketten glanzt das Schwert, Verlciht dem Arm erst wahren Werth.

252

Bis jetzt noch trugen Fesseln wir, — Nun altes Schwert hervor mit dir ! Drum bei dem Gotte der Magyaron Schworen wir ! Langer nimmermehr geknechtet Bleiben wir ! Und Ungarns Namen wird so rein Und werth des altén Ruhtnes sein. Wir waschen ab mit unserm Blut Die Schmach, die drauf so láng geruht! Drúm bei dem Gotte der Magyarén Schworen wir ! Langer nimmermehr geknechtet Bleiben wir I An nnsrer Graber feuchten Grün, Wird einst die Schaar der Enkel knien, Und im Gebete heiss entbrennen, Fromm segnend unsere Namen nennen! Drum bei dem Gotte der Magyarén Schworen wir! Langer nimmermehr geknechtet Bleiben wir!

Dies Lied war es, das uns allé belebte und ermuthigte, die angebornen Rechte zu erringen — und dessen Druck man so wie den der weiter untén folgenden 12 Punkte immer stürmíscher forderte. Der Drucker gab natürlich nach. Was hátte ihm ein Sichberufen auf einen gesetzlosen Usus auch genützt? Wenn die Menge will, muss der Einzdne weichen. Vor dem Volke muss sich jeder beugen. Das Volk fordert ja in seiner unverdorbenen Natürlichkeit stets nur Gerechtes, und gesehieht ja einmal das Gegentheil, so ward das Volk durch frevelhafte Aufwiegier bethört, hintergangen, irregeführt!« Közli: Ferenczi Zoltán.

253

CzélzásoK és YonaftozásoK Petőfire az 50-es évet lapjaíta

254

Czélzások és vonatkozások Petőfire az 50-es évek - lapjaiban. x.

A ^Napkelet" 1857-ki folyamából. (Szerkeszti Vahot Irrire.) „A Pesti Napló 14-ik számában Gyulai Pál Petőfi szülővárosáról okoskodván, többi közt ily észrevételt tesz: »A sem valami jeles dolog, hogy annyi maecenast teremtenek neki. Vahot Imrétől ugyan megvártam, hogy magát Petőfi maecenásaként mutatja be, mert segédszerkesztőjéül fogadta és költeményeit 2 pftjával díjazta.« — Szabad legyen e gúnyos célzásu észrevételre megjegyeznünk azt, hogy Vahot Imre Petőfi jellemzésében kénytelen volt azon viszonyt földeríteni, mely köztök mint szerkesztő és segéd közt létezett, miután Jókai oly vádakkal lépett föl, mintha V. I. tudja az ég miféle zsarnokként bánt volna a fiatal költővel. — V. • I. nem sokat tett Petőfiért, — de azt még sem lehet tán bűnéül felróni, hogy őt akkor, mikor még ügyszólván ismeretlen volt, magához vette, tehetsége szerint gyámolítá, röges pályáján kitartásra buzditá, s mikor a liliputi kis poéták neki estek s babérja fris leveleit letépni akarták, a mindenektől elhagyatott lángésznek egyedül kelt ki védelmére. -—Egyébiránt e lap szerkesztője Gyulai Pálnak is volt egykor maecenása, midőn a Divatlapban föllépegetett, de azért szelid, ábrándos, idegén zamatu verseit akkor még psak két p. forintnyi díjazásra sem méltatás (3-iksz. 45. 1. Lapszemle.) ». i . . Nem hagyhatjuk még emJitetfen a M. S. (Magyar Sajtó) tárczájában azon czikket, hol a »Petőfi születéshélye felett jelenleg folyó iro-

dalmi vitába Pesty Frigyes is beleszól. Nem mintha valami újat mondana ; mert értekezése pusztán a már előtte elmondottak ismétlése, hanem meg kell rónunk iróink amaz ingatag állását saját nemzetünk megítélésében, mely szerint — a hogy a körülmények hozzák — egyszer a csillagot is ráragasztják nemzetünkre, hogy nincs több ily dicső nép stb., másszor pedig, kell nem kell, úton útfélen, sárral dobálják azt. Olvassuk meg legtöbb Írónkat, ugyanazon határozatlanságot, alaptalan, helytelen szélsőséget találjuk náluk, ha nemzetünkről beszélnek. A kezünk alatti tárczaczikkben, egészen helyén kivül, hasonló dologra akadunk. Azon vitákról beszélvén iró, melyek Homeros, Cervantes s más nagy emberek születéshelye felett különböző korban és nemzeteknél keletkeztek, a Petőfié feletti vitára átmenetelül következő phrasissal él: »A hol egyenetlenségről, viszályról, nézetkülönbségről van szó, ott a magyarnak nem lehet hibázni, (azt akarta mondani iró, hogy hiányozni. Csak nehezen tanulják meg e két szó közti különbséget). Már kérdem van-e itt helye eféle hivatlan gyalázásnak ?_Ez ártatlan, mondhatni kegyeletes vitá-"""\ ban lehet-e szó egyenetlenségről, viszályról? Ha hasonlitni akarja iró ez ügyben nemzetünket másokkal, nem inkább előnyére vonhatja-e a következtetést, itt, hol épen a legszebb terén s a görög néppel egy sorban látja a magyart? Iró, ugy látszik, miután nem akart a vitázók közt — hogy az ő szavával éljek — hibázni, de bizony mégis hibázott ő. Mondom, az eféle helytelen, idétlen 10*

Eló'adásoK Petőiről az Bgyetemea.

255

vonatkozások nemzetünkre, saját magunkra, legyenek azok dicsérők vagy gyalázók, egyformán kárhoztatandók Íróinknál, mint a melyek kiskorúságot árulnak el épen azon osztályá-

256

nál a nemzetnek, a melyiknek hivatása volna józan, higgadt Ítéletével a többi előtt az utat mutatni.« (4. sz. 61. 1. Lapszemle.) Cseenátoni Gyula.

Előadások Petőfiről az egyetemen.

I. A budapesti

egyetemen.

Dr. Gyulai Pál: 1877J78. I. félév: Petőfi költészete. Szerd. d. e. 11 —12. (Publice.) 1877/78. II. félév: Ugyanaz. (Befejezés.) 1882/83. I. félév: Petőfi költészete. Csőt.-péntek d. u. 4—5. 1886/87.1. félév: Petőfi elbeszélő költeményei. Csőt.-péntek d. u. 4—5. 1891/92. I. félév: Petőfi költészete. Het. 2 óra.

II. A kolozsvári

egyetemen.

Dr. Meltzl Hugó: 1873/74. Téli szakán: Petőfi élete, művei és helyzete a világirodalomban, különös tekintettel a legújabb német irodalomra (különösen német ajkú hallgatók számára); pénteken d. u. 4—5-ig. 1874/75. Nyári szakán: f Petőíi szövegének rendezése, kritikai és aesthetikai alapelvek szerint; hetenként 1 óra. — 1877/78. Nyári szakán: *) Petőíi, mint az egykorú német költészet, névleg Lenau antagonistája; 1 óra. 1879/80. Téli szakán: **) * Publicum. f Tandíj elengedés nélkül. ** A rendesnél nagyobb tandíjjal.

Petőíi kritikai olvasása összehasonlító, jelesen német irodalomtörténelmi álláspontról (gyakorlati óra); 1 óra. 1881/82. Téli szakán: *) A magyar-német antagonismus krit. történelme; a legrégibb időktől fogva Petőfiig (Irodalmi szempontból); 1 óra. — 1882/83. Téli szakán: Petőfi helyzete a világirodalomban; het. I óra. 1883,84. Nyári szakán: Petőíi philosophiai költészete s a német irodalomhoz való viszonya; het. 1 óra. (Publieum.) 1885/86. Téli szakán: Petőíi és Goethe lyrája, különös tekintettel a sectio divinára. (Tandíj 8 frt.) Heti 1 óra. 1886/87. Petőfi „Jelszava". (A Kaiit-Schopenhauer-féle metaphysica alapján (publice), .heti 2 óra. Dr. Ferenczi Zoltán: 1881 /82. Nyári szakán: A népies irányú műköltészet kora. Petőfi Sándor. Csöt.-pént. d. e. 11 —12. 1886/87. Nyári szakán: Petőíi élete és költészete, heti 2 óra. 1890/91. Nyári szakán: Petőíi élete és költészeté, heti 2 óra. Ferenczi Zoltán.

A kortársak bírálatai Petőfi műveiről.

XV.1 ,,A helység kalapácsa" hőskőltemény 3 (!) énekben, irta Petőfi Sándor. (Geibel sajátja.) „Des Dorfes Ham1 D e r Ungar. 1845, Nr, 3. 11. 1. „Album für Literatur" ez. rovatban.

mer." Heldengedicht in 3 (!) Gesangen von Alex. Petőfi. (Pesth, bei Geibel.) Der Dorfíchmied war am Sonntage in der Nachmittagsmefle eingefchlafen, und vom Küfter in der Kirche eingefperrt worden, damjt

Sörtársak bírálatai Peti feín FVéund, der Kantor, der vom Schmied angebeteten Dorffchenkin um fo ungeftörter den Hof machen könne. Indefi der Schmied lafit fich vom Kirchthurm herab, rennt in das Wirthshaus und findet den Kantor bei feiner Liefe. — Prügelei. — Der Dorffchmied wird dann eingesperrt und heirathet die alté Liefe. Diefes iíl der Inhalt des 45 Seiten Jangen Epos. Mán fíeht es auf den erften Blick, der Verfaffer habé die Wirkung des Gedichtes, vorzüglich von dem Ausmalen der einzelnen Situatio=nen und Empundungen gehofít, und vom Privilégium der epifchen Bfeite hinlánglichen Gebrauch gemacht. Abef felbft über die Ausfílhrüng des Einzelnen können wir nicht viel Gutes fagen, indem Herr P e t ő f i fchon den richtigen Grundton verfehlte. Statt namlich das feinem Stoífe an^ gemeffene Naiv-koraifche zur Folie der Handlung zu wáhlen, hielt er fich an's Ironifche, statt fich mítten unter die Helden zu ítürzen und aus ihnen heraus zu fprechen in ihrer Sprache und in ihrer Denkweise, ftellte fich der Verfaffer ganz aufierhalb derfelben und brachte fo eine fchlechte Satyre zu Standé, wáhrend er ein komifches Heldengedicht beabfichtigte. Als Satyre aber ift das Gedicht fchlecht, weil keine Vergleichungspunkte zwifchen der Dorfidylle und unferen raffinirten focialen Zustanden gégében werden und auch nicht gégében werden konnten, da keiner der Charaktere ausgeführt ift. Herr P e t ő f i beging den Fehler, das fchon an fich Komische zu verzerren, und benahm dadurch feinem Gedichte allén Reiz, indem er aus

feinen Dorfhelden Karrikaturen ohne den künftlerjschen Werth von folchen machte. Wenn er z. B. den Kantor, der Wirthin zu Füfien und diefe in Ohnmacht fallen lafit, fo zeugt diefes femerfeits Von künfl-' l e r i f c h e r ohnmacht, Und dafi der Verfaffer nicht im Standé war, das eigentlich Komifche an dérgleichen Charakteren aufzüfaífen. Ein weiterer Mangel des Gedichtes bérletit itt deli oft übel gewáhlten Vergleichén, welche die Grenzen komischer Licenc weit überfchreiteh. Wenn namlich P e t ő f i fGhreibtj dafi es hell ward wie die Efde, wenn Phöbüs die afeh* graue Plache der Wolken von fich ftreift — fo wollen wir das dem ko* mifchen Dichter hingehen lassen, wenn er aber gleich fortíahrt Und sagt; oder wie die Küche, wenn die gnadige Frau fchellt, und die Magd Lícht iiiacht, tini fiir das Mopsdhen einen SchUrz zü warméri (!), fo ift dies niéht mehr korriiféhj sondern abgefchmaekt. Doch findeft fich hie und da Stellen ín dem Büchlein, welche den begabten Poeten verrathen und an die vielen fchönen Gedichte mahnen, die wir in Petőíi's S a m m 1 u n g feiner Poefien finden. Ein weiterer Vorzug des Verfaffers befteht darin, daű er die Sprache fehr in feiner Macht hat, und bei feinem fchönen Talente könnte er uns Gediegeneres liefern, wenn er bedáchte, dafi mann nicht gleich Alles drucken laffen darf, was einige Freunde beim Weinglafe als uníterblich dekretireh. Genőfi (nicht Petőfi). Közli: Ferenczi Zoltán^

259

Sepertorlnm a Petó'íi-líteraturálioz-

260

Repertórium a Petőfi-literaturához. VII. 1 Önálló müvek: 1. Fischer Sándor: Petőfi élete és művei. Előszóval ellátta Jókai Mór. Németből fordította Tolnai Lajos. Budapest. 1890. Grill Károly. XIV. .+ 639. 1. (Magyar fordítása Fischer S. művének. L. föleml. Pet.-muz.

akadémiai székfoglalójában összehasonlítja Burnst és Petőfit.) Alföldi képes Újság. Jancsó Benedek: Petőfi hazafias lyrája. 1887. 23—24. sz. Aradi Újság. Petőfi Sándor életéből. 1889. 72. szám. Lázár Ádám: Petőfi S. 1 8 8 9 . 6 1 . 1.) • • Utolsó napjai.. 1889. 73. sz. 2. Szana Tamás : Petőfiné SzenBudapesti Hírlap, drey Júlia. Baditz Ottó, Neogrady Arany János képviselő-jelöltsége. Antal, Roskovitz Ignácz, Stetka Gyula (Petőfi S. levelei.) 1887. 181. szám. és Spányi Béla rajzaival. Budapest. Petőfi Sándor mint haramia. 1888. 1891. Grill Károly. 8°.-VI. + 238 1. 38. sz. Dr. Versényi György: PeKépes czímlappal. Ara kötetlen 4 frt tőfi katona barátja. 1889. 226. sz. 50 kr., kötve 5 frt 40. Diszk. 8 frt. Melléklet. U. ott. 230. és 234. sz. 3. Petőfiána. Évkönyv kizárólag Petőfi mint képviselőjelölt. 1890. a költő és művei szolgálatában, szerk. 247. 250. sz. — „ Talpra magyar" zeFarnos Dezső. I. kötet. 1888/9. Egy néje. 1891. 73. sz. I. mell. (Tárcza.) színes mu'melléklettel. Kolozsvár. 1889. Budapesti Szemle. 2°. 39 1• Ferenczi Zoltán: Petőfi ismeret4. Dr. Major Károly. Külföldi len költeményei 1848-ban. 61. köt. demokrata-költők és Petőfi. H.-M.- 498 — 511. 1. (Pester Lloyd. 1890. Vásárhely. 1891. »Hungária « könyv- 60. sz. ism. és német fordítása 2 3 ny. 8°. 23 1. (Külön lenyomat a költeménynek.) h.-m.-vásárhelyi ref. gymn. 1890/91. - Debreczeni Hirlap. évi értesítőjéből.) Túri M. István: Apróságok Pe5. Borbély György: Az uj szö- tőfiről. (Petőfi és a pipa. Petőfi és vetség trópusai párhuzamban Petőfi Csapó Etelka. Petőfi apja és Kossuth.) némely trópusával. Tanári székfog- 1891. nov. 7. 260. sz. (1. u. ezeket laló, Kolozsvárt. 1891. Ajtai K. Alb. az Ellenzékben.) — Petőfi spádéja. U. 8°. 27 1. (Külön lenyom, a Keresz- ott, melléklet. tény magv. 1891. IV. fűz.-ből.) Délmagyarországi Közlöny. 6. Lénárt József: Petőfi emléke. Lendvaif Miklós: Petőfi és Bem. Ünnepi beszéd. Maros-Vásárhelyt. 1890. 297. sz. Gáspár Imre: Petőfi f 1884. Imreh- S. 8°. 23 1. ideálja. (Selmeczi emlék.) 1890. 29. szám. ' Czikkek: Ellenzék. Akadémiai Értesítő. Szőcs Géza: Petőfi Vízaknán. 1888. Lévay József: Burns Róbert. 1891. 20. fűzet. 479—485. 1. (Lévay ez 30. sz. Túri M. István: Apróságok Petőfiről. 1891. nov. 6. 254. szám. 1 L. I. 1889. 61. I. II. 125. 1. III. 251. 1. IV. 311.2 1. V. 1890. 305. 1. VI. 1891. Szana Tamás: Petőfi szülőháza. 1891, 151. 1. h km. Pet.-muz. 1891. 151, 1. okt. 30. 248, sz.

lejertorium a PetóTi-literaturához.

2ÖI

Erdélyi Híradó. Vájna Sándor följegyzése Petőfi haláláról. 1888. 26. sz. (U. itt a Pet.-muz. I. fűz. ismertetése.) Váradi Károlyné: Emlékezés Petőfire. 1888. 2—4. szám. Imreh Sándor: Petőfi Sándor sírja. 1890. 72. sz. A megsértett Petőfi. 1890. 144. sz. Petőfi Sándor sírhelyéről. 1890. 119. 265. sz. A vízaknai csata. 1890. 163. sz. Ferenczi Zoltán: Petőfi a márcziusi napokban. 1891. 132 —137. szám. (Hat tárcza.) Erdélyi múzeum-egylet bölcs, kiadv. Ferenczi Zoltán: Petőfi tanuló évei Aszódon és Selmeczen. 1890. VII. k. 449—482. 1.

Fővárosi Lapok: Teniers Alfréd Petőfi fordítása.

1888. 18. sz. Ferenczi Zoltán: Petőfi és Mme AnaTs Ségalas. 1889. 120. sz. F. Z~ Petőfi két ismeretlen költeménye 1847-ből. 1890. 23. szám. , Jékey Aladár: A Petőfi »Őrült«-jéről. 1890. 66. és TJ. sz. Kulcsár •Endre: A Petőfi >őrült*-jéről. (Mér2 sz tékes vers-e ?) 1890. 61.'és 7 - Szász Gcrő: Az én legszebb költeményem* ez. a. értekezett Petőfinek »Falu végén kurta .kocsma* czímű költeményéről a Petőfi-társ, nagygyűlésén, 1891. jan. 6. Megjelent: 1891. 9. sz. Két szépirodalmi ügyben. (Petőfi plagiator! sat.) 1891. 14. szám. Orczy Gyula: »Az erdei lak.* 1891. márcz. 6. 64. sz. Hodossy Béla: »Az erdei lak.* 1891. márcz. 12. 70. sz. Irodalomtörténeti közlemények. Négyesy László: Petőfi »Őrült«<jenek versalakja. 1891. 195. 1. Jász-Nagykún-Szolnok. Somogyi Lgnácz: Petőfi megyénkben. 1888. 3. sz.

262

Keresztény Magvető': Borbély György: Az újszövetség trópusai párhuzamban Petőfi némely trópusaival. 1891. IV. fűz. Képes Folyóirat. Petőfi Sándor haláláról. 1888. III. k. 300. 1. V. fűzet. Kolozsvár: Gyarmathy Miklós: Emlékezés Petőfire. 1890. 294. sz. (Tárcza.) Imreh Sándor: A szelindeki csata napja. 1891. 131 —132. sz. Magyar Állam: Ribizkó: Petőfi eredetisége. (Vidéki visszhang a Pet.-társ. f. év jan. 6. tartott XV. nagygyűlésére.) 1891. 9. sz. (Tárcza.) (L. Kolozsvár. 1891. 10. sz.) Magyar Hírlap. Petőfiné bizonyítványa. 1891. márcz. 22. 2. sz. (2-dik melléklet.) Magyar Sálon. Szana Tamás: Petőfiné Szendrey Júlia. XII. k. 603 — 24. 1. és XIII. k. 165 —184. 1. Szana Tamás közli Petőfinek »Elbuvék . . . .« ez. alatt egy költeményét. 1890. márcz. 601 1. (L. Pet.-muz. 1890. 227. 1. ismertetve és bírálva.) Mindszent. Petőfi bölcseletéről. 1887. 10— 12. sz. Nemzet. Petőfi Sándor haláláról. 1888. 34. sz. Lauka Gusztáv. Petőfi S. Nagybányán és a zelestyei. hutában. 1890. 133. sz. — Petőfiné utolsó napjai. 1890. 348. sz. Endrődi Sándor: Petőfiné Szendrey Júlia. 1890. 333. sz, Jókai Mór: Petőfi eszmecsirái. (Felolv. a Pet.-társ. 1891. jan. 6-ki ülésén.) 1891. 7. sz. reggeli lap. Nevelés. Druga József: Petőfi költészete a népoktatás szolgálatában. 1890. 8. szám.

263

Hírek, - Mellékletei.

Ország- Világ. Hentaller Lajos : Petőfi Sándorné szózata. 1891. 13. sz. 203. 1. Petőfi ismeretlen levele. 1891. 32. szám. 530. lap. (Facsimileben.) Petőfi egy arczképe. 35. sz. Pesti Hírlap. Jókai Kecskeméten. 1888. 300. sz. Szana Tamás: Petőfi és a Petőfiánusok. 1890. 143. sz. Nagy szellemek véleménye Petőfiről. 1890. 34- sz. Pesti Napló. Szana Tamás: Petőfi és az olaszok. 1890. 95. sz. Philologiai Közlöny. Baráth Ferencz: Petőfi újonnan

264

fölfedezett verseiről. 1890. 512 —14 lap. Hahn Adolf: A Petőfi-cultus Erdélyben. 1890. 215 — 30. 1 Heinrich Gusztáv : Petőfi költeményeinek új szövegkiadása. 1890. 502—506.1. Vasárnapi Újság. Petőfi Sándor haláláról. 1888. 9. sí. Baráti Lajos: Petőfi ismeretlen levele követválasztása ügyében. 1890. 27. sz. 1 Petófiné levele Egressynéhez. (Kolozsvár. 1849. okt. 14.) 1890. 52. sz. lmreh Sándor: A vízaknai csata és visszavonulásunk Piskiig. 1891. 12—14. sz. \ ''L.

Ferenczi Zoltán.

részletesen Pet.-muz. 1891. V. fűz.

• Hírek.

— Szana Tamás a Pet.-társ. legutóbbi ülésén, nov. 8-án, bejelentette, hogy B. L. Bowring Angliából beküldte hozzá Petőfi VA vén zászlótartóu ez. költeménye eredeti kéziratát, hátán Kertbeny sajátkezű kéziratában u.-ezt német fordításban s B. L. Bowring melléje csatolta ugyancsak eredeti kéziratban atyja Sir John Bowring, India egykori alkirálya angol fordítását. -7- Szana Tamás »Egy beszédes könyv« ez. a. ugyanez ülésen felolvasást tartott a Petőfi „ Versek" (I.

1844.) azon példányáról, mely Szeberényi Lajosé volt, ennek széljegyzeteit tartalmazza, melyek alapján a »Hírnök«-ben bírálatát írta. 1 Szana álláspontja e jegyzetek alapján az, hogy: 1. ezek sokkal több megrovást tartalmaznak, mint a nevezett bírálat, s Szeberényi' nem adta ki mind őket; 2. Szeberényi nem féltékenységből vagy irigységből írta bírálatát, mint életírói mondják, s tehát nem a sértett barátságnak, hanem aesthetikai (hibás!) meggyőződésének áldozata volt. 1 L. kiadva Pet.-muz. 1889.305. és 355. 1.

Mellékletek.

I. Az L sz% a. melléklet egy eredeti olajfestmény másolata, »Petőfi dolgozószobájában*, melyet Orlay P. Soma festett s mint folyóiratunkban már említve volt (1891. 215. lap), Szomor Ferenczné állította ki az eredetit a 48-as kiállításon Budapesten. Meg is jelent e kép az Ország-Világ 35. számában. (1891.J II. Petőfi eredeti levele Bankos

Károlyhoz a követválasztás ügyéber), melyről folyóíratunk e számában (233 — 240. lap) bőven szóltunk s közöltük szövegét is. Az eredeti jelenleg Herit?Uer Lajos birtokában van. Megjelent facsimilében az OrszágVilág 32. (1891.)számában.Mind akét mellékletet az Ország-Világ szerkesztője, Benedek Elek úr szívességéből adjuk.

Nyomatott Gámán János örököseinél Kolozsvárt.