A FINN N É P R A J Z I M O Z G A L O M
A M U L T S Z Á Z A D első évtizede jelentős változást idéz elő a finn nép é l e t é b e n : Napoleon az 1807. évi tilsiti b é k é b e n Finnországot elszakítja Svédországtól és I. S á n d o r n a k , a m i n d e n oroszok c á r j á n a k ítéli o d a ; a cár egy éven belül el is foglalja a területet. A finnek hat évszázadon át éltek a svéd uralom a l a t t ; államberendezésük és magasabb, polgári műveltségük svéd jellegü volt; hitük, a protestáns lutheránus hitvallás. A tilsiti b é k e így alapjaiban rendítette meg a finn közösségi é l e t e t : a svéd műveltséggel szemben az alacsonyabb színvonalu keleti szláv műveltség, a protestáns kereszténységgel szemben a bizánci ortodoxia jelentkezik: a svéd és az orosz életforma áll egymással ellentétben, a finn n é p a kilátástalanság z ű r z a v a r á b a került. Arvidson szállóigévé vált m o n d á s a ébreszti fel a l e l k e k e t : „Ruotsalaisia emme enää ole, venäläisiksi emme voi tulla alkaamma siis Suomalaisia!” (Svédek t ö b b é nem vagyunk, oroszokká n e m lehetünk, legyünk hát finnek!) N e m a céltalan harc és mégkevésbbé a politikai viadal, h a n e m a népinemzeti művelődés építhet oltalmazó erősségeket.
L Ö N N R O T ÉS A KALEVALA E Z E K B E N a jelentős években éli g y e r m e k k o r á t Lönnrot Illés, a Sammatti-i szabómester fia, ki olyan szegény, hogy „gyakran még a megőrölt fakéregből és mohából készített pettuleiväre sem telt s a g y e r e k e k többször csak a szomszédok jóvoltából jutottak valami kis b e t e v ő falathoz”. Az „igénytelen, szűkszavu, de egészségesen derült kedélyü” Lönnrot Illés mégis megéri, hogy 1822ben – egy napon Finnország másik k é t leendő büszkeségével, Runneberggel és Gnellmannal – beiratkozhatik a turkui egyetemre. Ezidőtájt egész E u r ó p a élénk érdeklődéssel és rokonszenvvel fordul a népi eredetű szellemi alkotások f e l é ; Macpherson már kiadta Ossian-dalait, Herder Volkslieder c. híres fordításgyüjteménye ismert, s napvilágot látott Geijer és Afzelius népdalgyüjtése is. Finnországban a turkui egyetem finn tudósa, Porthan H. G. (1739– 1804) az első, aki céltudatosan foglalkozik a népköltészettel (öt részből álló tanulmányt is í r : de Poësi Fennica.) Lelkes m u n k á j á v a l nemcsak azt éri el, hogy a műveltebbek k ö r é b e n állandósul az érdeklődés a n é p szellemi t e r m é k e i iránt, h a n e m m e g t e r e m t e t t e a gyüjtők, k u t a t ó k iskoláját. A romantikus irány vértelen, idegen szellemben, idegen forma nyűgében tehetetlenkedő irodalma k e z d visszabotorkálni a népköltészet megelevenítő forrásaihoz. A svéd-
Erdélyi Magyar Adatbank
Dr. K. Kovács László
278
orosz h á b o r ú b e f e j e z t e u t á n Topelius, északfinnországi orvos, k e z d szorgalmas gyüjtésbe s felfedi a finn népköltészet eddig ismeretlen eldorádóját, Orosz-Karjalát. A híres finn nyelvtudós, Algvist, szintén gyüjt és hangoztatja, hogy a finn n é p szerfölött sok régi é n e k e t t u d . De a leglelkesebb gyüjtő Gottlund K. A. s ő az, aki felveti a szétszórtan található é n e k e k szerves egésszé való összefoglalásán a k gondolatát is: „milyen távlat tárulna elénk, ha mi fiatalabb finn írók n a g y o b b gondot fordítanánk anyanyelvünkre és a hazai irodalomra. Ha összegyüjtenők a finn n é p énekeit, egy egész mű k e r e k e d n é k ki, aminő pl. Homeros, Ossian vagy a Niebelungen-Lied. A finn nemzet sajátságainak fényével és önállóságával ámulatba ejth e t n é a jelenkort és a j ö v e n d ő t ! ” Megindul a szervezkedés, s e n n e k külföldön is visszhangja t á m a d : von Schröter Finnische R u n e n c í m e n finn népdalgyüjteménynyel lepi meg E u r ó p á t (1819); Rask Rasmust a világhírű d á n nyelvész elismerő szavai f o k o z z á k a külföld figyelmét; von Becker Reinhold, a turkui egyetem nagyműveltségü történelemtanára kijelenti: „Szégyen volna, ha a finnek nem t e k i n t e n é k becsületü g y ü k n e k a népnyelv és költészet tanulmányozását, mikor a külföld a legnagyobb érdeklődéssel várja az e r e d m é n y e k e t ” , s igyekszik az ügynek megnyerni az egyetemi i f j ú s á g o t . Ez a helyzet, a m i k o r L ö n n r o t Illés T u r k u b a k e r ü l az egyet e m r e . Látja és csendes megértéssel figyeli a lelkes t e r v e k és t e t t e k vajudását, a z o n b a n n e h e z e n hevül föl. K é s ő b b megismerkedik Beckerrel, megismerkedik az új eszmékkel, azok hirdetőivel, hozzájut a finn meg a külföldi irodalom legfontosabb termékeihez, tanulmányozza az addigi gyüjtések eredményeit. Érdeklődése nőttön nő, s 1827-ben B e c k e r indítására és vezetése mellett magiszteri dolgozatát De Väinämöine, priscorum fennorum numine címen írja meg. Ugyanez évben, a megélhetésre gondolva, beiratkozott az orvosi karra. Alig k e z d t e meg azonban tanulmányait, leégett T u r k u városa és b e z á r t á k az egyetemet. A kényszerű szünetet a r r a használta fel, a m i r e eddig n e m volt i d e j e : elindult a n é p közé gyüjteni. E z t a gyüjtő ú t j á t k é s ő b b még 11 követte. Keresztül-kasul járta egész Finnországot és Orosz-Karjalát, a leggazdagabb és legcsodálatosabb daltermő mezőt. Gyalogolt háztól-házig, többezer kilométeren át. N e m mindenütt fogadták szívesen, csavargónak, szegénylegénynek, garabonciásnak, minek nézték. A z o n b a n jószívűségével, a n é p életének, lelkének, nyelvének ismeretével, szívósságával rendesen célt é r t : megnyiltak előtte az idegenek elől félték e n y e n dugdosott dalosládák a kalevalai vaskiset vakkaset. Mind e n útjáról d ú s zsákmánnyal tért meg és egyre tisztábban látta a teendőket. Az 1828. évi első útja gyüjtéséből k e z d t e közreadni Kantele című n a g y o b b m u n k á j á t (1829–31). A megjelent négy fűzet egymástól függetlenül, az összetartozást nem is emlegetve közli a gyüjtött anyagot, mindössze annyit tesz, hogy az ujabbkori dalokat elválasztja a ,régi runok’-tól. E k ö z b e n befejezte orvosi tanulmányait és 1832-ben elvonult Észak-Finnországba, Kajaaniba, körorvosn a k , hogy k ö z e l e b b legyen a daltermő Karjalához Itt élt azután a
Erdélyi Magyar Adatbank
A
finn néprajzi mozgalom
279
távoli csendes m a g á n y b a n 21 esztendeig – amikor is az egyetem meghívta a finn nyelv és irodalom t a n á r á v á – gyüjtögetve és ellátva a k ö r n y é k orvosi teendőit. Közben szaporodott, halmozódott a runó-anyag, de vele együtt nőtt Lönnrot gondja i s : mitévő legyen a rengeteg, egymásba fon ó d ó é n e k v á l t o z a t t a l ? Tapasztalta a z o n b a n , hogy a n é p é n e k e s nem ragaszkodik szóról-szóra a szöveghez, h a n e m azon változtatgat, hangulata és tehetsége szerint. Lönnrot a n é p fia volt, gondolta tehát, ha a n é p é n e k e s n e k joga van változtatni azon, amit mástól tanult, a k k o r ugyanezt ő is megteheti, hiszen ő is népénekes, csak ő valamennyi n é p é n e k e s n é l t ö b b e t tud, hiszen ő nagyon sok ének e s tudományát felírta magának. A népénekes, amikor alakít, formál, saját költöi tehetségére van bízva, míg ő a legszebb változatokat használja fel. Igy született meg a Kalevala megszerkesztésének, a runok egységbe foglalásának gondolata. A gyakorlati k e resztülvitel a k k é n t történt, hogy Lönnrot egymás mellé r a k t a a tárgyszerint együvé tartozó énekváltozatokat, kiválasztotta közülük a legszebbet és azt sorról-sorra, jelzőről-jelzőre haladva kiegészítette a többi változatból. Ilyenformán teljesebb, szebb változat jött létre, mint a lejegyzettek közül akármelyik és ez a változat, mégis minden ízében népi alkotás. Megfigyelte Lönnrot azt is, hogy amig egyes é n e k e s e k csak egyes különálló é n e k e k e t t u d n a k , addig m á sok egész sorozatokat, egy esemény, egy hős k ö r é csoportosuló ciklusokat ismernek. E b b ő l kiindulva, úgy gondolta, helyesen jár el, ha a teljessé tett változatokat ő is bizonyos hősök, e s e m é n y e k szerint csoportosítja, vagyis az egymással összefüggő é n e k e k b ő l éneksorozatokat alkot. Először a Lämminkäinenről majd a Väinämöinenről szóló é n e k e k e t csoportosította eszerint az elv szerint. Terve volt, hogy ilyen alapon csoportosítja az Ilmarinenről, Kullervoról és más hősökről szóló r u n o k a t is, azaz a népköltészet d a r a b jaiból terjedelmesebb költeményeket, époszokat hoz létre. M u n k á h o z is látott ilyen irányban, a z o n b a n c s a k h a m a r felismerte, hogy az egyes é n e k k ö r ö k valamikor együvé tartoztak, csak k é s ő b b szakadoztak el egymástól. Az ő feladata tehát az, hogy ne a p r ó époszokat szerkesszen, h a n e m r a k j a össze a széthullott kövekből egységes alkotássá, s így született meg 1833-ban a Runokokous Väinämöisestä (Énekgyüjtemény Väinämöinenről), amelyet általában Alku-Kalevalanak (Ős-Kalevalának) e m l e g e t n e k a szakirodalomban. Ez az Ős-Kalevala a z o n b a n n e m jelent meg n y o m t a t á s b a n , mert 1834-ben, észak-karjalai útján, r á b u k k a n t L ö n n r o t a legkiválóbb énekesre, a világtalan Perttunen Arhippara., akinek az a j k á r ó l napokon át írta a minden eddigi változatnál terjedelmesebb és teljesebb változatokat. E z e k a gyönyörübbnél-gyönyörübb é n e k e k végre teljes világosságot vetettek a h a j d a n létezett egységes nagy époszra és a r r a indították Lönnrotot, hogy az Alku-Kalevalát átdolgozza, még teljesebbé tegye. Ezután az átdolgozás után született meg az első n y o m t a t á s b a n is megjelent éposz, a Kalevala taikka Vanhoja Karjalan Runoja Suomen kansan muinotsista ajoista (Kalevala vagy régi karjalai é n e k e k a finn n é p őskorából) címen
Erdélyi Magyar Adatbank
280
Dr.
K.
Kovács László
(1835 f e b r u á r 28). Ezt a Kalevalát Vanha Kalevalanak (Régi Kale valának) nevezzük ma. A ,Kalevala’ szó a szereplő hősök ősapján a k a n e v e . (,Kaleva hona, n é p e = Finnország, a finnség’). L Ö N N R O T halálával a k o r á b b i lázas buzgalom mintha a l á b b hagyott volna. A külföld a z o n b a n gondoskodott arról, hogy a finn folkloristák h a m a r o s a n ú j a b b m u n k á h o z lássanak, ugyanis mind többször hamisítónak n e v e z t é k Lönnrotot. Elhatározták tehát, hogy k i a d j á k a teljes runo-gyüjteményt filológiai hűséggel leírva s mivel a g y ü j t ő k nagyrésze n e m alkalmazott fonetikai leírást és sok ecetb e n a gyüjtés forrását és helyét sem írták fel, előlről k e z d t é k a gyüjtést. Eleinte félős volt, hogy immár n e m lehet t ö b b é e r e d e t i anyagot összegyüjteni. Az aggodalom feleslegesnek bizonyult. A gyüjtők szétmenvén a finnek valamennyi földjére, csodálatosan gazdag, új dalmezőkre a k a d t a k . Megtalálták többek között a Karjalai föld legjobb énekesnőjét, Paraske Larin asszonyt, aki egymaga 1152 é n e k e t (32.000 strófát) mondott tollba. 1888-ban meg is indult a változatok filológiai pontosságú k i a d á s a ; majd az Irodalmi Társaság a n é p egyéb szellemi termékeit is közölni k e z d t e s megszületett a Suomen Kansan Vanhat Runot („A finn n é p régi énekei”) című hatalmas kiadvány-sorozat, amely 1934 ig már 25 vaskos kötetre gyarapodott. A gyüjtők száma ma eléri a kétezret. A Finn IroIrodalmi Társaság archivumában elhelyezett és kiadásra váró a n y a g b a n 50.000 ének, 30.000 mese, 40 000 ú j a b b népdal, 75 000 b a b o n a , 5.000 n é p s z o k á s és népi játék leírása, 600 sírató ének, 150.000 közmondás, 40.000 találoskérdés és 15.000 dallam v a n !
DONNER O T T Ó ÉS A HANGYÁK TÁRSASÁGA A S O K A T S A N Y A R G A T O T T m a r o k n y i finn n é p jogos önérzettel t e k i n t e t i a Kalavalára és önérzetét csak növelte, amikor a nyelvtudósok az összehasonlító nyelvészet alapján megállapított á k faji hovátartozását és a nagy orosz birodalomban egymás után találták meg a r o k o n n é p e k e t , a k i k a h a j d a n i finn-ugor családból s z ó r ó d t a k szét a világba. Megszünt az a szorongató érzés, hogy ők testvértelenül, homálybavesző, jelentéktelen multu n é p k é n t éln e k E u r ó p á b a n . Ö n b i z a l m u k egyre fokozódott, minden áldozatot meghoztak, csakhogy nyelvészeik m u n k á j á t elősegítsék. Tudósaik átlépik a h a t á r t és végigkutatják az orosz mezőket, sőt Szibéria kegyetlen telével se törődve, számbavették a Kelet felé elsodródott vogulokat és o s z t j á k o k a t is, s elvi bizonyítékok alapján kim o n d j á k , hogy e n é p e k valamikor egy nagy családot alkotva, együtt éltek, s az Ural hegység délnyugati lábánál megjelölik a helyet, ahol a finn-ugor népcsalád az együttélés k o r á b a n lakott. A Kalevala a finnek finnországi megtelepülésének korában k e l e t k e z e t t s a finnek a k k o r i műveltségének tükörképe. Ezt a műveltséget tárgyhoz kötni, tárggyal is igazolni, ez volt a finnek további feladata és ez teremti meg az archeológiát, mely szorosan kapcsolódik a nyelvkutatáshoz és a n n a k megállapításait tárgyilag
Erdélyi Magyar Adatbank
A
finn néprajzi mozgalom
281
is igyekszik igazolni. A Kalevalában a z o n b a n ezt k ö v e t ő e n még mindig sok a homályos, m e g m a g y a r á z h a t a t l a n szövegrészlet és nagyok a hézagok a r o k o n s á g tárgyi bizonyítékainak területein is. Új irányt nyitnak tehát a népi-nemzeti művelődés s z á m á r a : a n é p rajzot. Meggyőződtek arról, hogy a Kalevala bizonyos érthetetlen szavai, a szavak sajátos használata, sőt egész jelenetek azonnal é r t h e t ő k k é válnak, midőn m a g y a r á z a t é r t a n é p h e z f o r d u l t a k ; s a szavakat tárgyakhoz kötik. Igy születik meg a tárgyi néprajz. Mintáért nyugatra f o r d u l n a k ; Stockholmban é p p e n e b b e n a z időben szervezik a híres Nordiska Museumot. A népi jelleg pusztulása és a hagyományok r o h a m o s sorvadása, ez az a k é t főjelenség, melyet a k e z d e t i k u t a t á s megállapít. Donner Ottó professzor áll a mozgalom élére s hívó szavára 1874ben a Viipuri Osakunta (Viipuri Osztály-egyetemi bajtársi egyesület) elhatározta, hogy népviseletet gyüjt, nem zárva ki m á s néprajzi tárgyak gyüjtését sem. H a m a r o s a n szép a n y a g fölött rendelk e z n e k s hogy az elhelyezésről gondoskodhassanak, felvetődik a múzeum gondolata. A szükséges p é n z t az ifjúság gyüjtöíveken magától a néptől kéri. A m u n k á b a c s a k h a m a r bekapcsolódik az egyetem további öt Osakuntaja s a m ú z e u m ügyét egybekapcsolják az 1876-ban Helsinkiben r e n d e z e n d ő általános finn kiállítással. K ö z b e n D o n n e r m e g k e z d t e az ifjúság gyüjtésre való kiképzését is. Megismertette hallgatóival a problémát, a g y ü j t e n d ő a n y a got, annak természetét és a gyüjtés technikai módjait. A m i k o r a tanulás már jól előre haladt, kivitte tanítványait a t e r e p r e és gyakorlati oktatás után bocsátotta szét ő k e t az országba, hogy mindenütt meginduljon a m u n k a . Az első t a n é v végén 20 jól k é p z e t t gyüjtő látott munkához. Egyetemista volt mind, akik nyári szabadidejüket fordították gyüjtőmunkára, önzetlenül, nemzeti kötelességérzettől áthatva, csupán a vásárolt tárgyak vételárát k a p v á n kézhez a gyüjtött 20.0000 márkából. Az 1876 évi kiállításra 5 teljes szobaberendezés, az összes foglalkozások köréből egy Savo-i (Északkelet-közép Finnország) csónakcsoport, majd k é t Hämee-i (Délközép-Finnország) csoport került ö s s z e : azon kívűl sok népviseleti d a r a b és a finn hímzésekből egész sorozat. Ez az anyag az egyetemi ifjúság tulajdona, bérhelyiségben helyezték el és nem k e v e s e b b n e k , mint a finn nemzeti múzeumnak az alapját vetették meg. 1893-ban m á r 13 000 d r b pontosan meghatározott, leírt és leltározott tárggyal rendelkezik a Finn Nemzeti Múzeum s e k k o r az állam átveszi. A munka azonban csak most kezdődik. A múzeum h a t á s a alatt és ezzel a legszorosabb kapcsolatban, az egyetem k e b e l é b e n , megalakul az u. n. muurahaiset (hangyák) társasága. Tagjai azok, akik a gyüjtőtanfolyamokat hallgatták és a gyüjtés gyakorlati r é szével is megismerkedtek. Donner, k é s ő b b Schwindt, D o n n e r asszistense, kérdőíveket állít össze a gyüjtők s z á m á r a ; a gyüjtött írott anyagot és r a j z o k a t monografikus elrendezéssel az Irodalmi Társaság erre a célra létesített archivumában helyezik el, majd a tökéletesebb monográfiákat n y o m t a t á s b a n is k i a d j á k , hogy mintául szolgáljanak a további gyüjtő n e m z e d é k n e k , s a nagyközön-
Erdélyi Magyar Adatbank
Dr. K. Kovács László
282
ség nevelését is szolgálják. Jól tudták, hogy a n é p támogatása nélkül, félénk i d e g e n k e d é s e mellett csak félmunkát v é g e z h e t n e k ; nagyon fontos tehát, hogy a n é p tudja, miről van szó, de ezen kívül nagy m é r t é k b e n lehet erősíteni a n é p önbizalmát is, ha megismertetjük vele saját kultúráját és nemzeti h a g y o m á n y a i t : ez az első lépés az általános népi műveltség emelése és fejlesztése érdekében.
OSAKUNTA ÉS RETKIKUNTA A FINN népi műveltség feltárása és a finn nemzeti műveltség megújítása terén a m u n k a és az é r d e m jelentős része a fiatalságé. Az Osakunta-kból, ezekből a tájegységek szerint csoportosuló főiskolás szervezetekből indult el a mozgalom, hogy később meghódítsa az egész finn életet. Az O s a k u n t a sajátos alakulat, bajtársi jellege és klubháza van, de e fogalmaknak más ott az értelmük, mint K ö z é p e u r ó p á b a n : nemcsak a társas érintkezés, hanem az önművelés helyét jelentik, a szülőföld és a nemzeti kultúra ápolása alapvető célkitüzésük. Az O s a k u n t á k kebelében kisebb csoportok, az u n. retkikunták (kiránduló csoportok) szolgálják a n é p r a j z feladatait. 10–14 H e g y e temi hallgató tömörül a r e t i k u n t á b a n s a nyári szűnidő alatt három hetet vagy egy egész h ó n a p o t töltenek tájegységük egyik, előre meghatározott j á r á s á b a n . Előkészítésüket maga az egyetem végzi, a tavaszi szemeszter végén az előadó professzorok sort k e rítenek a gyakorlati n é p r a j z i tevékenység tárgyalására. Vegyünk fel egy példát. S z a k e m b e r ismerteti a fényképezés gyakorlati fogásait, a f é n y k é p e z e n d ő feladatot és az a h h o z használható legelőn y ö s e b b f é n y k é p e z ő anyagot, szűrő-berendezést, világító eljárást, stb., alapul v é v e a lehető legegyszerűbb fényképezőgépet, a z o k között is előnyben részesítvén a lemezzel és n e m a filmmel dolgozókat. Általános tapasztalat u. i., hogy a bonyolult, drága gép e k távolról sem olyan jók, mint amilyen d r á g á k és kényesek. A film ellen pedig az a panasz, hogy d r á g á b b mint a lemez, amellett sohasem lehet olyan éles és pontosón irányított felvételt csinálni vele, mint a homályos üveggel dolgozó lemezes gépekkel, az előhívásnál rendszerint kisebb-nagyobb sérüléseket szenved, n e m is szólva arról, hogy a különböző, egyéni a d a t o k k a l készült felvételeket kényszerülünk azonos módon előhívni s a filmnél e k é p e k sohasem egyöntetüen jók. M i é r t fontos e z ? M e r t a fényk é p e z ő gép nélkülözhetetlen a néprajz-gyüjtő kezében, dolgozzék a k á r a szellemi, a k á r a tárgyi néprajz területén. J e l s z ó : minél t ö b b fényképfelvételt a részletező rajz és a pontos méretfelvétel mellett. A f é n y k é p összképet ad, a rajz csak a szerkezet és a méret rögzítésére hivatott. Rajzolni tehát szintén mindenkinek és minden k ö r ü l m é n y e k kőzött tudnia kell. A finn hallgatók a néprajzi célra elégséges rajztudást úgy sajátítják el, hogy tanulás k ö z b e n az egyes néprajzi tárgyakat állandóan rajzolják s ez nemcsak kézügyességüket, de megfigyelőképességüket is szerfölött tökéletesíti.
Erdélyi Magyar Adatbank
A finn
néprajzi mozgalom
283
A retkikunta e g y é b k é n t m á r az ősz folyamán megállapítja a következő n y á r o n t a n u l m á n y o z a n d ó kerületet. A korai területkiválasztás azért fontos, mert n y o m b a n hozzálátnak a kiválasztott terület történelmének, földrajzának, archeológiájának, demográfiai és szociális viszonyainak tanulmányozásához és külön, n a g y o b b gonddal tanulmányozzák a vidékről eddig gyüjtött néprajzi anyagot és az esetleg már megjelent néprajzi monográfiák, leírások és kisebb cikkek adatait. Ez az általános előkészület egész télen át folyik, p á r h u z a m o s a n a különleges szakfelkészüléssel, mert hiszen a retkikunta tagjai, fiuk és leányok, a legkülönbözőbb t u d o m á n y s z a k o k n a k volt vagy jelenlegi hallgatói: a nyelvészet, a fizika, a földrajz, a történet, a zene, a mérnöki t u d o m á n y o k , a régészet, a társadalomtudomány, a teológia, az orvostudomány, az etnográfia, a jog, a mezőgazdaság, a kereskedelem egyként megtalálja a maga szakemberét. Az elvégzendő feladatokat az egyes megfelelő tudománycsoportok szerint osztják fel egymás között. Természetesen ez a m u n k a nem minden költségnélküli. A tizenkét-tizennégy tagból álló r e t k i k u n t á n a k körülbelül 1 0 – 1 2 ezer márka, 3 5 – 4 0 ezer lejnyi összegre van szüksége, hogy m u n k á j á t egy hónapig zavartalanul folytathassa. Ezt a pénzt t ö b b forrásból n y e r i k : az állam mintegy 5–6 ezer m á r k á v a l járul a költségekhez, v a n n a k azonkívül alapítványok, de a k u t a t a n d ó kerület is hozzá szokott járulni a költségekhez n é h á n y ezer m á r k á v a l s végül a különbözetet az O s a k u n t a b o c s á t j a rendelkezésre. F é n y k é pezőgépje a legtöbb résztvevőnek van, de k a p n a k használatra a Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályától i s ; ugyanettől k a p j á k kölcsön azt a kézi k ö n y v t á r a t , amelyet a gyüjtés ideje alatt a helyszínen használnak. A felszereléshez tartozik a z u t á n az a t ö b b e z e r szócédula, amelyet a Sanakirjasäättö (a finn nvelv s z ó t á r á n a k bizottsága) bocsát rendelkezésre, hogy a z o k r a a t á j s z a v a k a t jegyez zék majd fel. A szótárbizottság minden szóért egy m á r k á t (kb. 4.5 lejt) fizet a gyüjtőnek. A szükséges t é r k é p e k e t a Földrajzi Intézet a d j a kölcsön, de a legtöbb O s a k u n t á n a k van saját t é r k é p e . A l a k á s és é t k e z é s gondját a r e t k i k u n t a vezetője intézi el pár héttel a m u n k a m e g k e z d é s e előtt. Miután így mindent elők é s z í t e t t e k , meghatározott n a p o n összereglenek a résztvevők a k u t a t a n d ó területen lévő főhadiszálláson, amely rendszerint valam e l y j o b b m ó d u parasztgazdánál van.
A RENKOI R E T K I K U N T A AZ ELMULT N Y Á R O N magam is részt vettem ilyen gyüjtő munkában, a Renko nevű templomkerületben (Dny.-Közép Finnország) a Hämäläinen O s a k u n t a k e b e l é b e n m ű k ö d ő r e t k i k u n t á b a n . S z á n d é k o m a t még a tél folyamán bejelentettem a nevezett Osak u n t á b a n , amelynek illetékes tényezői mint etnográfust b e o s z t o t t a k a retkikuntába. (Evenként – megjegyzendő – legfönnebb csak 3–5 új tagot vesznek fel a végzett és öreg tagok p ó t l á s á r a ; s igyekeznek az utánpótlást úgy szervezni, hogy az új tag legalább
Erdélyi Magyar Adatbank
284
Dr. K. Kovács László
egy alkalommal együtt dolgozhassék a távozandó régi taggal s a gyakorlati m u n k á t elődje vezetésével kezdhesse meg.) A mi r e t k i k u n t á n k , velem együtt, tizennégy tagból állott. A m u n k a megkezdésének idejét június 2-ában állapították m e g ; a feladatot 21 n a p alatt, tehát k e r e k három hét alatt kellett kinekkinek elvégeznie. Június 2 án délután m á r mindenki jelen volt szállásunkon. Ki ki hozott magával k e r é k p á r t is, csupán n e k e m n e m volt eféle lovam, de ez n e m is volt nagy baj, mert nem ment mindenki mindennap 1 0 – 1 5 km-nyi távolra s így kölcsön k a p t a m hol ettől, hol amattól a biciklijét. A k e r é k p á r r a a nagy távolságok miatt volt szükség. A finn n é p n e m igen él falvakban, magánosan, e r d ő k mélyén, egymástól távol eső t a n y á k o n lakik. Falvai 1 0 – 2 0 portából állanak, p á r kilométernyire egymástól. De az u t a k mindenfelé rendkívül jók s így a k e r é k p á r nagyon hasznos szerszám. Szóval június 2-án m e g é r k e z t ü n k (legtöbben nem Helsinkiből, h a n e m H ä m e e különböző helyeiről, hazulról, hisz a nyári szünet május utolsó h e t é b e n m á r elkezdődött). A z elhelyezkedés h a m a r megtörtént, megismerkedtünk leendő házigazdánkkal, megtekintettük a falut és este t é r k é p e k k e l a k e z ü n k b e n megtartottuk az első tanácskozást, amelynek során felosztottuk a templomkerületet az u t a k szerint t ö b b részre. Most vezetőnk a retkikuntát kettesével hét csoportra osztotta és mindegyik csoportnak kijelölte a következő n a p r a a b e j á r a n d ó területet. M á s n a p k o r á n reggel indultunk, k e r é k p á r o n , t é r k é p e k k e l (térkép nélkül az e r d ő k b e n megbújt tan y á k a t lehetetlen megtalálni) és más, író, rajzoló és fényképező felszereléssel. F e l a d a t u n k a felderítés volt. B e t é r t ü n k minden házhoz, felkutattuk az öreg e m b e r e k e t , asszonyokat, tájékozódtunk afelől, hogy az illető mit t u d (pl. jól emlékszik a régi gazdálkodási módokra, valamely népi hangszeren játszik, valaminek a készítéséhez ért, gyógyítani tud, stb.). Pontosan feljegyeztük az illető nevét és a házat, ahol él, majd a következő h á z a k lakói felől k é r d e z t ü k meg az illetőt, tettük ezt azért, mert így tudomást n y e r t ü n k arra nézve, hogy a k ö v e t k e z ő h á z a k véneitől mit gyüjthetünk. A n é p jól ismeri egymást, számontartja, hogy ki miben ügyes (így van ez a világon mindenütt), önmagáról nem szívesen beszél, de ha a szomszédjáról kérdezzük, nyilatkozik. Hála e n n e k a szokásnak, teljes e r e d m é n n y e l jártunk. Este a z u t á n összeültünk és egymás utáni s o r r e n d b e n ki-ki felolvasta a n a p folyamán gyüjtött adatait. E n n e k az volt a célja, hogy ki-ki feljegyezze az őt érdeklő a d a t o k a t elsősorban, de azokívül minden más adatot is. M á s n a p folyt a t t u k a felderítést és estére végeztünk is vele. K é t n a p i m u n k a u t á n ismertük a 300 e z e r hektárnyi kerület minden házát és emberét. E z u t á n ki-ki tetszése szerint osztotta be a kerületet és hozzálátott különleges f e l a d a t á n a k elvégzéséhez. A R E T K I K U N T A g y ü j t ő m u n k á j á t pontos terv szerint tagolja. A felosztás általában a k ö v e t k e z ő : 1. építkezés, 2. földmívelés, 3. halászat-vadászat, erdőlés, 4. népzene, 5. népi jog, népi élet, népi társadalom, 6. táplálkozás, 7. viselet, 8. női kézimunka, 9. férfi k é z i m u n k a és népművészet, 10. néphit, 11. népi gyógyítás b a b o n á k , 12. n é p -
Erdélyi Magyar Adatbank
A
finn néprajzi mozgalom
285
költészet, 13. állattartás, tej és tejfeldolgozás, az állat levágása, a h ú s és annak problémái, 14. a n é p egészségi és szociális viszonyai, 15. a népi tudás, stb. Ha n a g y o b b s z á m ú a r e t k i k u n t a , a k k o r az egyes fejezeteket t ö b b részre b o n t j á k . A t ö r e k v é s az, hogy a népi élet minden területén t ö r t é n j é k k u t a t á s . A gyüjtés technikai m ó d j á t legjobban példa m u t a t h a t j a be. Igy az építkezésnél főfeladat valamennyi épület teljes topográfiai felvétele azon a tanyán, amely a kerület típusjellegét legteljesebb m é r t é k b e n tükrözi, de topografizálnak az általánostól eltérő épületcsoportokat is. A topografizálás célja megállapítani az egyes épületek elhelyezésének módját, egymáshoz és a szántóföldhöz, vizekhez, meg az erdőhöz és az égtájakhoz, t e h á t a klimatikus viszonyokhoz való alkalmazkodását. E nélkül b a j o s az egyes épületek rendeltetését, funkcióját megérteni, de az e m b e r életterületéről is csak így k a p u n k kielégítő képet. Ezt k ö v e t ő e n , az egyes épületek részletes tanulmányozásánál, minden legkisebb részre kiterjed a figyelem. Elsősorban t ö b b áttekintő fényképfelvétel, m a j d sok részletfelvétel készül. Az interieuröket magnéziumfény mellett fényképezik, hogy egyenletesebb világítást k a p j a n a k . A z u t á n k ö v e t kezik az alaprajz felvétele p o n t o s m é r e t e k k e l m a j d t o v á b b halad a m u n k a , a h á z felépítésének m e n e t é t tartva szem e l ő t t ; minden részlet fontos. Részletesen kikérdezik az építés technikai fogásait, módjait, az építésnél használt minden szerszám és segéd eszköz után é r d e k l ő d n e k . Mindezekről f é n y k é p , r a j z és m é r e t készül. A legapróbb részletességgel megtudakolják a h á z minden egyes nagyobb egységének és kis a p r ó részeinek a n e v é t és a neveket fonetikailag írják le, majd lejegyzik az építkezéssel járó babonás szokásokat. Ezek u t á n kerül sor a belső b e r e n d e z é s r e , amely a tűzhellyel kezdődik. A tűzhelyet alapjaitól k e z d v e szintén részekre boncolják, m é r e t e k e t vesznek fel és leírják. A tűzhely után az asztal következik s különösképen az fontos, hogy az asztal körül kinek, hol van a helye. M a j d a nyugvóhelyek és a többi butor kérdései kerülnek elő. A melléképületeknél ugyanígy végzik el a teendőket. A m u n k a általános s z a b á l y a : „mindent úgy felvenni, hogy az a d a t o k alapján, az egykorú technikai adottságok igénybevételével, a teljes porta tökéletesen felépíthető és b e r e n d e z h e t ő legyen”. A lelkiismeretess é g : ez a fontos, ez jellemez minden k u t a t ó t – vizsgálja a k á r az építkezés, a k á r a földmívelés, viselet, népi élet, stb. kérdéseit. Mindent fölvesznek, nincs fontosabb és k e v é s b b é fontos, különösen az elnevezések területén, éspedig azért, m e r t a név, a nyelv az, amely a mult emlékeit leginkább megőrizte. Ha például egy e k e áll előttünk és minden legapróbb részének nevét feljegyeztük és ezt a seregnyi nevet elemezzük a nyelvtudomány módszereivel, eljutunk az e k e legősibb alapeleméhez, amelyből a mai e k e kifejlődött. A r é s z e k nevei m u t a t j á k meg, hogy milyen időkben, milyen módon, mely n é p e k hozzájárulásával fejlődött ki a mai e k e – a művelődéstörténet hosszú útját megjárva. Teljes, minden részletre kiterjedő leírás, tárgyi rögzités és névfelvétel nélkül nincs néprajzi m u n k a ; aki m á s k é n t gyüjt, n e m t ö b b – a művelődéstörténeti alapon álló néprajz mezején – hétvégi kirándulónál.
Erdélyi Magyar Adatbank
286
Dr.
K.
Kovács László: A finn néprajzi mozgalom
AZ I F J Ú S Á G M U N K Á J A szerves kiegészítője a nagy eredm é n y e k k e l dicsekvő finn népismereti törekvéseknek. Minden retk i k u n t a t ü k r ö z i ezt a jelleget: hol a Nemzeti Múzeum egyik vagy másik osztályának vezetője dolgozik együtt a főiskolásokkal, hol a F i n n N é p r a j z i Film Rt. valamelyik s z a k e m b e r e járja velük a t a n y á k útjait – jó t a n á c s o k k a l , ú t m u t a t á s o k k a l szolgálván és segítvén a r e t k i k u n t a célkitűzéseinek e r e d m é n y e s e b b elérését. Igy a mi c s o p o r t u n k a t A. Hirsjärvi t a n á r , a Nemzeti Múzeum FinnugorO s z t á l y á n a k vezetője és Dr. S. Pälsi, a Nemzeti Múzeum vezető tisztviselője és a Néprajzi Film R t . tagja kisérte el. Dr. Pälsi a g y e r m e k j á t é k o k a t , t á n c o k a t , bizonyos m u n k a f o l y a m a t o k a t filmezett k e s k e n y filmező gépével. A r e t k i k u n t a e jellegénél fogva n e m is alkalmi társulás, han e m végleges beleilleszkedés a távolabbi célokat látó népismereti mozgalomba. K é t k ö r ü l m é n y segíti ezt a beilleszkedést. Az egyik az, hogy a finn egyetemi ifjúság nagyobbrészt n é p i származásu s m a g a s a b b tanulmányaik u t á n sem s z a k a d n a k el családjaiktól s az egyetemet végzettek szervesen illeszkednek be a n é p i életbe. Az „úrrá” nevelés a finn életben ismeretlen. Ez a lelki feltétel l e h e tővé teszi, hogy a r e t k i k u n t á b a n megismert feladat életfeladattá e r ő s ö d h e s s é k s így a r e t k i k u n t á k m u n k á j á t a magányos néprajzi gyüjtők egészítik ki. A r e t k i k u n t a tagjai – bármennyire szorgalm a s a k – teljes m u n k á t n e m végezhetnek, n e m c s a k a r e n d e l k e zésre álló idő rövid, de az élet ő r ö k k é folyó és az életmegnyilvánulások é v s z a k o n k é n t változnak, idővel módosulnak. A hiányt a r e t k i k u n t á k volt tagjai, állásban lévő papok, tanárok, orvosok, ügyvédek, m é r n ö k ö k pótolják, m o n d h a t j u k : az igazi m u n k á t ők végzik. A r e t k i k u n t á k tagjai, az egyetem elvégzése után, szétmenn e k az országba és ott folytatják k u t a t á s a i k a t s állandó összeköttetésben m a r a d n a k a Finn Nemzeti Múzeummal, a T u d o m á n y o s Akadémiával, a Finn Nyelv S z ó t á r á n a k szerkesztőbizottságával. Ez a második körülmény, mely a népismereti m u n k a nagyvonaluságát s eredményeit lehetővé teszi. A magányos gyüjtők – nem magányosok, egy nagy szervezetbe tartoznak b e l e : a d a t a i k a t időről-időre beszolgáltatják, utasításokat k a p n a k , feladatokat oldanak meg. S jellemző a finn életre, hogy ily természetű levelezésüket a posta díjtalanul közvetíti. * A R V I D S O N egy évszázaddal előbb kimondott jelszava ma valóság: „Svédek t ö b b é nem vagyunk, oroszokká nem lehetünk, legyünk hát finnek”. A népi erősség felépült s a százados hagyom á n y o k r a t á m a s z k o d ó műveltség falain belül a Kalevala nemzete ö n m a g á r a talált. (Akik a Kalevala kérdéssel bővebben óhajtanak foglalkozni, azoknak ajáljuk az alábbi f o r r á s m u n k á k a t : Zsirai Miklós: F i n n u g o r rokonságunk. Budapest, 1937. Magyar T u d . Akadémia k i a d á s a ; Krompecher Bertalan: A Kalevala keletkezése. Budapesti Szemle, 1935. 697. s z ; Borenius A. – Krohn J.: Kalevalan esityöt I . – I I I . (A Kalevala előmunkálatai). Suomi III. 4, 5, 11 ; Krohn Kaarle: Kalevala und seine Sippe. SUS. Aik. X X X . 35; Setälä E. N.: Das Kalevala als finnisches nationalepos F U F . X. 1.).
Helsinki, 1938 s z e p t e m b e r hó.
Dr. K. KOVÁCS L Á S Z L Ó
Erdélyi Magyar Adatbank
