DOMONKOS-RENDI MAGYAR KÓDEXEK, (Első közlemény.) A kódex-családok között tudvalevőleg legnépesebb és igen jelentős a dömés és ferences-kódexek csoportja. Böröcz Marcell 20 ferences és 12 domonkos eredetű kódexet említ. 1 Vargha Dámján 19 ferences és 14 domonkos-kódexet mutat ki. 2 Kará csonyi János szintén 19 ferences eredetű magyar nyelvemléket sorol fel.8 Ez a számarány azonban még eltolódik a Domonkos rend javára. A magyar Domonkos-rend mind a kódexek számára, mind azok értékére nézve sokkal jelentősebb működést fejtett ki a magyar irodalom megalapozásában s a magyar nyelv művelésében és fejlesztésében, mint eddig hitte és tanította a magyar irodalomtörténet. A kolostori irodalom legszorgalmasabb művelői, termékeinek legbuzgóbb másolói s megőrzői nálunk a domonkosrendiek voltak. Könyvmásoló buzgóságukkal s a szépen kiállított írott könyvek szeretetével különösen kiváltak a margitszigeti Domokos-apácák. Összeköttetésben álltak a könyv másolás dolgában szintén jeleskedő óbudai klarissza apácákkal is. Minderre nagyobbrészt utaltam már Magyar Mdex-osaládoh c. tanulmányomban, más alkalomra ígérve a tétel részletes kifejtését. 4 Ezt a régi ígéretet óhajtom most végre beváltani: Irodalom. Gyakrabban használt és idézett művek: 1. Horváth Oyrill. A Margitsziget és kódex-irodalma. (Magy. Szemle. 1894. évf. 254—55. és 265—67. 3.) — 2. Némethy Lajos: Adatok Arpádházi Boldog Margit erek lyéinektörténetéhez. Budapest, 1884. (A külső borítéklap teljesebb címe: Adatok Arpádházi Boldog Margit történetéhez. Ereklyéire vonatkozólag Némethy Lajos-tói. Szenttéavatása és eultusára vonatkozólag Fraknói Vilmos-tói. Bpest 1885. — Némethy tanulmánya javarészt megjelent a Religio 1884. évfolyamában. — Rövidítve így idézem: N.) — 3. Timár Kálmán: Premontrei kódexek. Kalocsa, 1924. (Rövidítve: T.) — 4. Vargha Dámján: A Domonkos-rend érdeme a magyar irodalom megalapozásában. (Sz. István Akadémia Értesítője. 1916. 1 Böröcz Marcell: Ferencesek a középkori magyar irodalomban. Bécs 56. 1. 2 VE 229., VA 106. I. s Karácsonyi: Szt. Ferenc rendjének története Magyarországon 1711-ig. Bpest 1923-24. II. k. 586-607. 1. *IK. 1927. 217. 1.
266
TÍMÁR KÁLMÁN
103—122.1. — Eöviden: VA.) — 5. Vargha Dámján: A Szent Domonkos-rend és a magyar kódexirodalom. (Horváth Sándor: A Szent Domonkos-rend múltjából és jelenéből. Bpest, 1916. 222-256. 1. — Röviden: VE.) 1. A d o m o n k o s r e n d i k ó d e x e k
családfája.
A magyar kódexirodalom termékei iránt tanúsított érdek lődés visszanyúlik egészen a XVII. századig. S érdekes, hogy épen domonkosrendi magyar kódexek iránt nyilvánul meg először ez az érdeklődés. Ferrari Zsigmond (1589—1647) olasz származású domonkosrendi szerzetes, a magyar Domonkos-rend történetírója s a rend újjászervezője Magyarországon a XVII. században, az első író, aki magyar kódexek, nevezetesen domonkosrendi kódexek után kutat és érdeklődik. Ferrari két domonkosrendi magyar kódexről ad számot: a Margit-legendáról s Váczi P á l szabályzat-fordításáról, a Birk-k-ről, 1 amelynek Ferrari 1635-ben ráakadt akkor még meglevő teljes példányára s a kéziratot is megszerezte és magával vitte. 2 A domonkosrendi magyar kódexeket először Horvát István vette számba. 0 a következő domonkos kódexeket ismertette: 1. Margit-legenda, 2. Winkler-, 3. Gömöry-k., 4. Sz. Domonkos élete, 5. Horvát-k. 3 Utána nagy lépéssel vitte előre a domonkos-k-ek ismeretét Némethy Lajos egy még 1885-ben megjelent, igen értékes, de az irodalomtörténetírók részéről észre nem vett munkájában. 4 12 domonkos-kódexet sorol föl-; nagyobbrészt a mar gitszigeti kolostor részére készültek. Ezek: Domonkos-apácák szabályai (v. i. a B.irk-k.), Apor-, Cornides-k. (az eredetileg hozzá tartozó Bod-k., Apostolok méltósága, Példák könyve, Sándork-szel egyetemben), Sz. Margit élete, Gömöry-k., Sz. Domonkos élete, Horvát-, Ersekújvári-k. Ezek közül az Apor-k. premontrei kódexnek bizonyul, a többi 11 kódex azonban valóban a mar gitszigeti kolostor részére készült. 13 kódexről nem tudta meg állapítani vajon azok domonkos vagy ferences (klarissza-) eredetűek-e. Ezek: Winkler-, Döbrentei-, Nádor- és Simor-k,, Nagyszombati-, Czech-, Jordánszky-, Pozsonyi-, Keszthelyi-, Thewrewk-, Kriza-, Guary-, GyÖngyösi-k. (Ezek közül domonkos jellegűnek bizonyul a Winkler-, Thewrewk- és Kriza-k. Lehet, 1 Ferrarius Sigismundus: De rebus Hungaricae Provinciáé ordinis praedicatorum. Bécs, 1637. 220., 352., 449. és 529. 1. (Ferrari munkáját ismerteti Rössler Mária Irén: Magyar domonkosrendi példák és legendák. Kassa,2 1927.) Ferrari i. m. 449. és 529. I. — N. 197. 1. — A bécsi domonkos kolostor levéltára rendezés alatt áll. Ott még előkerülhetnek a Ferrari gyűjtötte kéziratok, esetleg a Birk-k. teljes példánya is. 8 Horvát I.: A' Magyar Nyelv régi Maradványairól. (Tudományos Gyűjtemény. 1835. és 1836. évf.) * N. 197—206. 1.
DOMONKOS-RÉNDI MAGYAR KÓDEXEK
267
hogy domonkos jellegű a Jordánszky-k., a Czech-k, pedig utó lag került Domonkos-apácák birtokába.) Némethy gondosan összegyűjtött és mérlegelt mindent, mit akkor tudtak a kódexekről. Megjelenésekor tehát igen figyelemreméltó tanulmány volt ez a könyv, de még ma is haszonnal forgathatjuk. 1 Kétségtelenül érdeméül tudható be, hogy kellő figyelem mel volt az apácák és a kódexek vándorlására, s észrevette, hogy a nyulakszigetebeli domonkos s az óbudai klarissza kolostor kódexmásolói között lehetett valami összeköttetés, és azt is kiemeli, hogy a jeles könyvmásolók hírében álló pálosok közül is dolgoztak egyesek (pl. Tetemy Pál) a margitszigeti Domonkos-apácák számára. Volf György, nyelvemlékeink érdemes kiadója, a N y t á r köteteihez írt bevezetéseiben összesen 13 kódexet tulajdonít a domonkosoknak. A Némethytől fölsoroltakhoz hozzácsatolja Winkler-, Thewrewk-, Kriza-kódexet, de elhagyja a Birk-k-et és joggal az Apor-k-et. Véleménye szerint vándorlásuk folya mán esetleg Domonkos-apácák birtokába j u t h a t t a k : a Döbrenteiés a Kulcsár-k. Teljes tudományos vértezettél Vargha Dámján foglalkozott a domonkos-kódexek csoportjával. Szinte egyidejűleg megjelent két tanulmányában 2 sorra vette a domonkos eredetű kódexeket. Szerinte: a) kétségtelenül hitelesen megállapítható domonkos kódexek: 1. Birk-k., 2. Margit-legenda, 3. Példák könyve, 4. Cornides-k., 5. Domonkos-legenda, 6. Horvát-, 7. Érsekújvári-, 8. Kriza- k.; b) valószínűleg domonkos eredetű kódexek: 1. Apostolok méltósága. 2. Sándor, k.; c) lehetséges, hogy domonkos eredetűek: 1. Thewrewk-, 2. Nagyszombati-, 3. Kulcsár-, 4. Bod-k. Vargha összeállítása még sok tekintetben változást szen ved s pótlásra szorul. A Gömöry- és Winkler-k. domonkos ere detét már régebben pontosan meghatározták. 3 Továbbá tanul mányának megjelenése óta Jakubovich Emil és Karácsonyi János kimutatták a Nagyszombati-k. ferences jellegét. 4 E sorok írója pedig már 1914-ben rámutatott arra, hogy a Kul csár-k. másolója, Pápai Pál, ferencrendi szerzetes volt. 6 Ez a megállapítás elkerülte \ Vargha figyelmét. Gragger Róbert az általa fölfedezett s Ómagyar Mária-siralomnak keresztelt 1 Megállapításai közül természetesen nem egy ma már nem állja meg a helyét, pl. hogy az Ehrenfeld-Jókai-k. Nagyvárad vidékén készült. » VA és VE. » Pl. Horvát István (Tudom. Gyűjteni. 1835. VI. 117. 1. és X. 105. 1.) — RMNy. IV. k. II. r. IV. és IV., VII. 1. * M. Nyelv 1918. 12. 1. — Karácsonyi i. m. II. k. 596. U 5 Irodalomtört. 1914.
268
TÍMÁR KÁLMÁN.
X I I I . századi magyar nyelvemlékről lehetségesnek tartja, hogy domonkos eredetű. 1 Már ezek alapján lemegy Vargha 14 domonkos-kódexéből kettő, viszont hozzájárul három. í g y a domonkos eredetíí kódexek száma máris fölszaporodik 15-re. A magam kutatásai is gyarapítják egy-két darabbal a domonkos eredetű kódexek számát, E szerint következőképen bővülnek a domonkos-kódexek Vargha által összeállított csoportjai. a) csoport: 1. Birk-, 2. Winkler-k. 3. Margit-1. 4. Pél dák könyve. 5. Cornides-, 6. Gömöry-k. 7. Domonkos-1. 8. Apostolok méltósága. 9. Horvát-, 10 Érsekújvári-, 11. Kriza-k.; b) csoport: 1. Krisztina-1.2.Bod-, 3. Sándor-, 4. Thewrewk-k,; c) csoport: 1. Ómagyar Mária-siralom, 2. Jordánszky-k.; Ez összesen 17 kódex az eddigi 14 domonkos kódex-szel szemben 2 . De új csoportok is járulnak a meglevőekhez: d) ferences kódexekkel érintkező domonkos-kódexek: 1. Winkler-, 2. Példák könyve. 3. Virgínia-, 4. Bod-, 5. Ersekújvári-k. e) Valószínűleg Domonkos-apácák birtokába jutott pálos eredetű kódexek: 1. Czech-, 2. Eestetics-k. Ezeket a pótlásokat és változtatásokat alább részletesen megokolom. 2. Kétségtelenül d o m o n k o s eredetű kódexek. A legnagyobb eltérés Vargha csoportosítása és az enyém között, hogy visszaiktatom a teljes jogú domonkos-kódexek közé azt a két kódexet, a Winkler- és Gömöry-k-et, amelyeknek domonkos jellegét már Volf György — sőt előtte Horvát István is — elég pontosan ós szabatosan megállapította. 8 Vargha D. figyelmét elkerülte ez a megállapítás s egyetlen szóval sem említi e két kódexet. Magam mindkettőről eddig még kiadatlan önálló tanulmányt írtam — fontosabb meg állapításait alábbiakban felhasználom. Harmadik kódexnek hozzájárul az Apostolok méltósága. a) A Winkler-kódex. E kódexet majd klarissza, majd domonkos-kódexnek mond ják az irodalomtörténet kutatói. Pedig erre az ingadozásra nincs ok. A kódex domonkos jellegét a kódex latin imádságai nak tartalmából Horvát István már 1835-ben helyesen meg1 Gragger R.: Ómagyar Máriasiralom. Bpest 1923. 8. 1. "• V. ö. IK. 1927. 218. 1. » A Wi. (RMNy IV. k. II. r. IV. 1.) és Göm.-k. (Nytár XI. k. XXIV. és XXVI. 1,) kiadásához írt bevezetésben. (Horvát dolgozatára már előbb hivat koztam.)
DOMONKOS-RENDI MAGYAR KÓDEXEK
269
állapította s meggyőzően indokolta, hogy a kódex Domonkos apácák használatára készült. 1 Vargha Damjánt megtévesztette a Nytár, melynek I I . kötete elé fölöttébb szűkszavú előszót írt Volf s. a kódex jellegéről sem nyilatkozott. Valóban a kódex domonkos jellegét kétséget kizáró módon igazolják a kódex kiadatlan latin liturgikus imádságai, melyek kivétel nélkül breviáriumi imádságok. A kódex latin imádságai között a 21. lapon kezdődik egy letenye, az ú. n. Letania maior, melyhez a 26. lap 5. sorától a 32. lap 6. soráig az imádságoknak és könyörgéseknek egész sorozata csatlakozik. A letenyét s a hozzátartozó imádságokat a Domonkos-rend is a karimádság alatt szokta végezni. Szöve güket megtaláljuk kéziratos vagy nyomtatott domonkosrendi breviáriumokban (Psalterium vagy Breviárium Praedicatorum) egyaránt. A kódexnek ez a része tehát értékes liturgikus-emléke a magyar Domonkos-rendnek. A Wi.-k. szövege annyiban külön bözik a hivatalos domonkos breviárium szövegétől, hogy a letenyéből elhagyja a szentek neveit, meg hogy az lígyszólván azonos szövegű és sorrendű imádságok közé beiktatja a domonkosrendi szentekhez (Sz. Domonkos, Veronai Sz. Péter, Aquinói Sz. Tamás, Férreri Sz. Vince, Sziénai Sz. Katalin) intézett könyörgéseket. Ez utóbbiak (pl. Sz. Tamás, Vince és Katalin imádsága) több nyire úgynevezett collecták, az Egyház hivatalos, liturgikus könyörgése az illető szentekhez. Ezek a könyörgések már maguk is elárulják a kódex domonkos jellegét, de egészen kétségtelenné teszi, hogy Sz. Domonkos neve megvan a Confiteor, vagyis a közgyónás szövegében. A Confiteor kétféle szöveggel fordul elő, melyet párhuzamosan közlök: 57. lap 12—17 sor: Confiteor deo et beaté maiié virgini et beato Dominico et omnibus sanctis et tibi páter quia peccaui nimis eogitatione locutione opere ommissione. Mea culpa precor te ora pro me.
Pro se (58 1. 12—17 s. 59.1.1—5 s.) Confiteor deo et beaté marié virgini et beato dominico et omnibus sanctis Quia peccaui nimis cogitacione locueione opere et ommissione mea culpa precor beatam mariam virginem beatum dominicum et omnes sanctos orare pro me peccatrice.
Ez a domonkosrendi Confiteor. A domonkosok ezt a Confiteorí használják mind a misében, mind a papi zsolozsmában. A baloldali szöveget a közös karimádságkor használják, a jobb oldali szöveget, mikor a rend tagok egymagukban mondják a breviáriumot. A domonkosrendi latin liturgikus imádságokban bővel kedő kódex, mint a domonkosrendi liturgiának egyik régi
i Tud. Gyűjtem. 1835. VI. 117. 1.
270
TIMAR KALMAN
forrása, fel fogja kelteni a nemzetközi tudósvilág érdeklődését 1 is; a külföld szempontjából is értékes, nemcsak mint magyar nyelvemlék. A kódex domonkos jellegével látszólag ellentótben van, hogy a Mária-sircdomb&jí ezt az utalást találjuk: ug mondh zenth Bernardinus atyánk. (759.) Ugyanilyen utalás van az 1508-ból való, ferences jellegű Nádor-kódexben (34333.) A kódex nyilván a ferencrendi Sziénai Sz. Bernardinra gondol, de — úgy látszik — azt is összetéveszthette Sz. Bernáttal. Sziénai Sz. Bernardint természetesen csakis ferences író tisztelhette meg «atyánk»-nak. Hogy került már most bele ez a megtisztelő jelző a domonkos eredetű Wi.-k-be? A dolog nyitja az, hogy a Wi.-k. két szövegegysége, a Passió és a Mária-siralom, egyező a Nád.-k. szövegével. Mindkettő közös eredetinek másolata s «bbŐl a ferences alapszövegből került a «zenth Bernardinus atyánk» jelzés a Wi.-k-be. Benne felejtették a másolt szövegben, de különösebb jelentősége nincs a dolognak, legalább is a kódex jellegét illetőleg. Csak annyit bizonyít ez az utalás, hogy a Wi.-k. is bele tartozik a ferences- (klarissza-) kódexekkel érintkező domonkos-kódexek csoportjába. 2 A Wi.-k. másolóinak keltezése ismételten is föltünteti az 1506. évszámot. í g y a kódex korra nézve a második a kétség telen domonkos-kódexek sorában. Az 1474-ből való Birk-k. után következik s néhány évvel megrövidíti azt a nagy időközt, mely 1474-től 1510-ig, a Marg-k. és Péld. könyvének évszámáig mutatkozik a domonkos-rendi-kódexek családfáján. A kódex a margitszigeti Domonkos-apácák részére készült. Tanúsítja ezt a kódexnek a Gröm.-k-szel való szoros kapcsolata is. A Wi.-k-nek eredetileg üresen hagyott 32. lapjára egy későbbi kéz (2. kéz) imádságot jegyzett be s annak kezdősorát a 44. lapon is megismételte. Az imádság szövegét a Gröm.-k. 14—15. lapjáról vette át az illető. Összehasonlítás végett ide iktatom az imádság elejét: Wi.-k. 32. Oh zyz mariank egyethlen egy íya zep yefus vygaítald megy az megy zomorodott édes anyádat. (Nytár. II. XI. 1.) 44. 1. Oh zyz marianak egyetlen egy fya zep yefus vigaftald a meg az meg zo-s (Nytár. II. XII. 1.)
Göm.-k. 14. Oh zyz marianak egygyetlen egy fya zep ihus vygaztald meg az the meg zomorodoth édes anyadath. (Nytár. XI. 299.)
A Wi.-k. romlott szövegén is fölismerhetjük a Göm.-k. hatását. Ez a kölcsönzés bizonyítja, hogy a két kódex egj kolostorban 1 Sajnos a Nytár ezúttal sem közli a latin szövegeket. 2 V. ö.: IK. 1927. 212. 1. 3 A RMNy. (IV. b. k. IV. és VI. 1.) kiadása pontosabban feltünteti az -eredetinek helyesírását.
DOMONKOS-RENDI MAGYAR
KÓDEXEK
271
volt s együtt vándorolt; ez a kolostor pedig, mint ezen imád ságos könyveknek más kódexekkel való összefüggéséből követ keztetjük, csakis a nyulakszigetebeli Domonkos-apácák kolostora lehetett. A Wi.-k. összefügg pl. az Ersekújvári-k-szel is. Több fejezetük párlmzamos, vagy akár közös eredetinek a másolata. 1 Legnevezetesebb közülök a Szentséges életnek módja című; i t t lényegtelen eltérésekkel annyira egyezik a két szöveg, bogy még azt is föltehetjük, Hogy az Ers.-k. szövege egyenesen a Wi.-k. szövegének a másolata. A Wi.-k, szentírási szakaszain, mint ezt már Toldy Ferenc 2 is észrevette, megcsillan a Jordánszky-k. bibliájának a nyelve. Összefügg tehát a kódex avval a bibliafordítással is, melyet a Jord.-k. őrzött meg s melynek domonkos eredete lehetséges. A Wi.-k. e szerint kapcsolatos egyrészt az óbudai Kláraszűzek részére készült Nád.-k-szel, másrészt domonkos eredetű kódexekkel. (Göm.-, Érs.- és Jord.-k.) Így mindenképen a nyulak szigetebeli Domonkos-apácákhoz jutunk el. A Wi.-k. külső alakja és anyaga is egyező a margitszigeti apácák használatára készült kódexek kiállításával. Alakra nézve a Göm,- és Thewr.-k. nagyságának felel meg. Mint imakönyv, mind a bárom zsebkönyvalakú. A Wi.-k-et papíranyaga s mérleg alakot föltüntető vízjegyei3 is hozzá kapcsolják a margitszigeti apácák részére készült könyvekhez. A margitszigeti kódexek (p!. Marg.-k., Dom.-k., Göm.-k.) legáltalánosabban előforduló vízjegye a mérleg egyes vagy kettős körben, különféle változatban. A vízjegy közös előfordulásának magában véve különösebb jelentőséget ugyan nem tulaj doníthatunk; de a teljesség kedvéért megemlítem ezt az egyezést és kapcsolatot is. b) A Gömöry-kódex, A Göm.-k. domonkos jellegéről először Horvát István szólt. Meggyőződéssel erősítgeti: «így e' Kézirat a' Szent Domonkos Szerzete szorgalmának hagyománya». 4 A kódex domonkos jellegét kiadója, Volf György szintén már 1884-ben meghatározta. Szintén arra hivatkozott, hogy a kódex főmásolója, Katalin nevű apáca Sz. Domonkost ismételten « atyánk» nak mondja.5 1 A Wí.- és Érs.-k. párhuzamos fejezetei: 1. Szentséges életnek módja. (Wi. 123=Ers. 258.) 2. Az isteni szeretetről. (Wi. 359=Érs. 238.) 3. Atyafiúi szeretetről. (Wi. 367=Érs. 241.) L. Pusch Ödön: Vallásos elmélkedések kódexeinkben. Kolozsvár, 1910. 92—93. 1. 3 A magyar nemzeti irodalom története. Pest, 1864—65. 20. 1. 8 Legtisztábban latszik a vízjegy a 3. levélen; de érdemes egybevetni a 122., 132. és 138. levéllel is. .« Tud. Gyűjt. 1835. X, 105, * Nytár XI. k. XXIV. és XXVI. I.
"2
TÍMÁR
KÁLMÁN
De nemcsak ez a Katerina nevű Domonkos-apáca, aki a kódex imádságainak fő leírója s az egész imakönyvnek össze állítója, szerkesztője, hanem Krisztina nővér is, akinek részére, de közös használatra állította össze Katalin nővér az imád ságokat, Sz. Domonkos rendjéhez tartoztak. A kódex tehát kétségtelenül domonkos jellegű. Volf érveléséhez hozzáfűzhetjük még azt, hogy ugyanez a valamennyire latinul is tudó Katalin apáca másolta a kódex lapjain Arpádházi Boldog Margitnak latin zsolozsmáját. Volf csak annyit jegyez m e g : «Itt az eredetiben 27 lapon (269—295. 1.) a magyar szent Margit tiszteletére végzendő ájtatosság van latin nyelven». (Nytár XI. 368.) Ez a latin ájtatosság Boldog Margit officiuma v. i. zsolozsmája, amint azt a magyar domonkosrendiek a XV, század második fele óta szokták végezni Boldog Margit halála napján. Az offi cium címét jelzik a latin szöveg kezdő sorai is: Incipit istoria beaté margarete virginis eximii quarti regis bele íilie (269. 1.) A zsolozsma ily dicsőítést tartalmaz: Nostri tegmen ordinis femineo flore
virginalis agminis fulget in decore (293. 1.)
Vagyis a zsolozsma «a mi rendünk női ága oltalmának», azaz pártfogójának nevezi Boldog Margitot. Katalin apáca i t t domonkosrendi liturgikus szöveget, a magyar domonkosren diek breviáriumának kiegészítő részét, függelékét i k t a t t a be a kódexbe. A domonkosrendi liturgikus szöveg fölvétele szin tén bizonyítja egyúttal a kódexnek domonkos jellegét is. 1 A zsolozsmába a 9. lecke gyanánt be van ékelve Boldog Margit latin legendája. 2 Ez a legenda János mester, v. i. Joannes de Vercellis, a Budán hosszabb időt töltő domonkos rendi egyetemes rendfő legendáján alapul s nem a magyar Marg.-l. szövegén, miként P r a y György vélte. 8 Ha a. N y t á r sajátságos módon nem irtózik a latin szövegektől, s közli legalább a breviáriumi lectiókat, már 1884-ben kaptunk volna ízelítőt János mester legendájából. Most szinte úgy kellett fölfedeznem a Göm.-k. latin Margit-legendáját. Volf György úgy sejtette, hogy a Göm.-k. a veszprémi Domonkos-apácák részére készült. Ezt a föltevését arra alapí totta, hogy Veszprém közel volt a nagyvázsonyi pálos kolos1 Az officium verses részleteit, köztük a hymnusokat, Dankó József is közölte Ferrari nyomán. Yetus Hymnarium ecclesiasticum Hungáriáé. Bpest,2 1893. 159—167. 1. Ferrari nyomán Horváth Cyrill közölt szemelvényt a breviáriumi ieeüókból. Joannes Vercellensis és a magyar Margit-legenda. Bpest 1908. 9—10.8 I. (III—Vili. lectio.) Pray Georgius: Vita S. Elisabethae viduae nec non B. Margaritae virginis. Nszombat, 1770. 247. 1.
DOMONKOS-RENDI MAGYAR KÓDEXEK
273
torlíoz, ahol a kódex néhány imádságát (47—53. és 53 — 58. 1.) másoló Tetemy Pál pálos szerzetes volt vikárius. Csakhogy a Tetemy szerzőségére és vázsonyi vikáriusi tisztére vonatkozó följegyzés a kódexben nem Tetemy Pálnak kezeírása; e sorokat Katalin apáca, az imádságos könyv összeállítója, jegyezte be később a 53. lapnak Tetemytől üresen hagyott aljára. E bejegy zés természetesen csak annyit jelent, hogy a bejegyzés idején, legkorábban 1516-ban, volt Tetemy vázsonyi vikárius, de nem jelenti egyúttal azt is, hogy Vázsonyban írta a kódexnek rá eső részét. í r h a t t a előző állomáshelyén, vagy .esetleg Budaszentlőrincen avagy Budán is. Mint vázsonyi vikáriusnak is több ször meg kellett fordulnia a pálosrend középpontjában, a buda szentlőrinci kolostorban, ahol akkor a rend generálisa is székelt. Annyi bizonyos, hogy dömés apácakolostor közelében kellett dolgoznia. A kódex általa másolt részének ugyanaz a papírja és vízjegye (kettős köröndben mérleg), mint a kódex közvetlenül utána következő részének. Katalin apáca nem új íven kezdi a maga írását, hanem az 58. lapon, a Tetemy által nagyobbrészt üresen hagyott lapon. A pálos szerzetes e szerint nemcsak a papírt kapta meg bízóitól, hanem szinte együtt dolgozott a dömés-apácákkal. Melyik kolostor részére dolgozott? A kódex paleográfiai vizs gálata, a margitszigeti kódexekkel való kapcsolata s vándorlása is matatja, hogy margitszigeti Domonkos-apácák használatára készült. A zsebkönyv alakú imakönyv kiállítása, papíranyaga, mérleg és kalap alakot mutató két fő vízjegye egyező azokkal a kódexekkel, melyek a XVI. század első negyedében s azon a tájon készültek a margitszigeti apácák részére. Maga a Göm.-k. az 1516. évszámot tünteti föl. Másolói is, Tetemyn kívül, Katalin apáca és névtelen társai, a margitszigeti kolostor lakói voltak. A Göm.-k. szoros belső kapcsolatban van a WL-k.-szel: Sz. Brigitta 15 imádsága feltűnően egyező szövegű mind a két kódexben. E g y ü t t is vándorolt vele meg a Thewr.-k.-szel. Arról már szóltam, hogy a Wi.-k. egyik imádságát utólag írták át a kódex lapjaira a Göm.-k.-ből. A Göm.-k.-nek is van ilyen későbbi átvétele a Thewrewk-k.-ből. A Thewr.-k. (67—76.) Úr Istennek tíz útáról való ájtatos imádságok című ájtatosságát átírták a Göm.-k. pár leveles későbbi toldalékára, a kódex mai 4—10 lapjára, 1555-ben, amikor mind a margitszigeti, mind a veszprémvölgyi Domonkos-apácák a török veszély miatt már elmenekültek kolostorukból. Ahol 1555-ben írták a Göm.-k. toldalékát, ott volt ugyanakkor a Thewr.-k. is. Tudjuk, hogy a Thewr.-k. egy részét Sövényházi Márta margitszigeti dömés apáca írta, ugyanaz, aki az Ers.-k.-et is másolta. A Thewr.és Ers.-k.-nek is együtt kellett tehát vándorolniuk a Wi,- és Irodalomtörténeti Közlemények. XL.
18
Göm.-k.-szel. 1541 után s 1555-ben is ez a négy kódex egyes egyedül a Margitszigetről menekült Domonkos-apácák szent jánosi kolostorában lenetett együtt s onnan vándorolt az apácákkal együtt tovább Nagyszombatba, míg végül Klára szüzek birtokába került. A Gröm.-k. utólagos bejegyzéseiből megállapíthatjuk, hogy a kódex talán már a XVI. század végén klarissza-apácák bir tokába került. Legfontosabb a régi kötés táblájára írt bejegy zés: «Sor. Catarina Constancia», Ez a Soror Catarina Constancia azonos Schimatics (más írásmód szerint Schymadics vagy Simitic) Catharina Constancia későbbi klarissza apátnŐvel. Schimatics Katalin Konstancia az 1668., majd ismét 1677—-79. években fordul elő a nagyszombati Klára-szüzek apátnöinek névsorában.1 Mint a Lányi-k. bejegyzéséből tudjuk, szokásban volt a nagyszombati kolostorban, hogy fogadalomtételükkor emlékül egy régi könyvet kaptak az apácák, így kapta 1689 dec. 27-én Vlassich Katalin Franciska apáca a Lányi-k.-et2, s ugyanígy kaphatta a Göm.-k.-et Schimatics Katalin Konstancia. A Göm.-k. e szerint a XVII. században a nagyszombati Klára-szüzek birtokában volt. A margitszigeti apácák közül teljes néven is ismerünk egy Katalin (Kató) nevű apácát. Ráskai Lea jegyezte föl a Domonkos-k. 265. lapjának aljára: «Ezer evt zaz es tyzenheet eztendevben vegeztetet ez kevnyv zerdan hvfuet napya vtan, Ezen eztendevben halának meg az veen fororok, legendy kato ázzon mynd az tevbby». 1517-ben április 12-ik napjára esett húsvét vasárnapja, a Dom.-k. ezen részének másolását tehát 1517 április 15-én fejezte be Ráskai Lea s ezen keltezésében megemlékezik Legéndy Kató asszony haláláról. Ez a Legéndy Kató apáca a nógrádmegyei Legénd községben még 1518-ban is birtokos Legendi Legéndy nemesi családnak sarja volt. A család bírta Legénd helységet a középkorban. 3 Fölmerül a kérdés, miért nevezi meg Ráskai Lea az 1517 elején elhalt öreg apácák közül egyedül Legéndy Katót. Miért emlékezik meg róla különösebb kegyelettel ? Az apácák sza bályaiból tudjuk, hogy a középkor folyamán a könyvtáros apáca nemcsak gondoskodni tartozott az új könyvekről, hanem rendszerint ő maga vezette is a könyvek másolásának munkáját. A szorgalmas könyvmásoló Ráskai Lea apácáról, ki a könyvek egész sorának összeállításában és másolásában vett részt, szinte biztosra vehetjük, hogy abban az időben ő volt a margitszi* Rupp György: Magyarország helyrajzi története. Pest 1870.102—103.1. — Karácsonyi i. m. II. 473. — Győri Tört és rég. füzet, IV. füzet 427. 1. * Nytár VII. XLVII. 1. — T 27. 1. — N 218. 1. 3 Borovszky Samu: Nógrád vármegye. Bpest é. n. (Magyarország vár megyéi és városai.) 72. I. — Nagy Iván : Magyarország családai. Pest, 1860, VII. 76. I. — Kempelen Béla: Magyar nemes családok. Bpest, 1913. VI. 360. I.
275
DOMONKOS-RENDI MAGYAR KÓDEXEK
geti kolostor könyvtáros apácája. Ö utána Sövényházi Márta, a szintén buzgó és ügyes könyvmásoló örökölhette a könyv tárosi tisztet. Hátha Lea nővér előtt Legéndy. Kató volt a könyvtáros apáca, épen azért emlékszik meg róla, mert szorosabb kapcsolat fűzte hozzá? Azonosíthatjuk-e a kódexmásoló Katalin (vagy ahogy ő maga latinosan írja: Kateryna) apácát Legéndy Kató asszony n y a l ? Legéndy Katóról csak annyit mond Ráskai Lea, hogy öreg apáca volt s 1517-ben húsvét hetében halt meg. A Göm.k.-et összeállító és másoló Katalin apáca törődött,beteges apáca; 1516-ban a kódex másolása közben ismételten panaszkodik betegségéről, s ennek nyoma többször írásán is megtetszik. Folyamatos, gyakorlott, egyenletes írása ilyenkor hanyagabb, ritkásabb, öregesebb. Betegségében Boldog Margithoz is fohász kodik segítségért s lemásolja Boldog Margit zsolozsmáját, hogy bármikor kéznél legyen, s Krisztina apácával közösen hasz nálhassa. Hogy valóban használta is, az kitetszik az erede tileg hibásan másolt szöveg utólagos javításaiból. Katalin nővér 1516 augusztus 12-én kezdte meg a maga másoló mun káját, s a ráeső kisalakú 202 lap másolásával még többszöri betegeskedése mellett is kényelmesen elkészülhetett az év végéig. Legéndy Kató 1517 tavaszán halt meg, így csakugyan beteg lehetett a kódex másolásának idején. Az a kevés és szűkszavú adat is, amit Ráskai Lea és a kódexíró Katalin apáca följegyzéséből tudunk, annyira összevág, hogy a kódexmásoló Katalin apácát bízvást azonos személynek tarthatjuk Legéndy Kató apácával. A személyazonosságot támogatja az a körülmény is, hogy Katalin apáca írásán a palóc nyelvjárás sajátságai csillannak meg. A Legéndy-család pedig palóc nyelvterületről, a nógrádmegyei Legénd községből származott. Legéndy Kató nevét is odasorolhatjuk tehát a könyvmásoló Ráskai Lea és Sövényházi Márta apácák mellé. Hogy Katalin nővér, a Göm.-k. összeállítója, dolgozott-e más kódexen is, nem tudom. Mindenesetre érdemes volna írását összevetni a margitszigeti kolostor részére készült egykorú kódexek eddig még ismeretlen másolóinak kezeírásával. c) K ö n y v e c s k e a szent a p o s t o l o k n a k méltóságáról. Az Apostolok méltósága egyik része annak a kódex-kötetnek, melyet a budapesti egyetemi könyvtár öt felé választott s ötféleképen keresztelt el. Vargha D. a valószínűleg domonkos eredetű kódexek közé sorolja.1 A kétségre nincsen ok. Az Apóst mélt.-éiYaX egy kötetbe tartozott eredetileg a Példák könyve is, amelyen Ráskai Lea is dolgozott, s ez kétségtelenül a margit1
VA 108. 1., VE 232. 1. 18*
276
TÍMÁR KÁLMÁN
szigeti Domonkos-apácák részére készült. De maga a kódex istöbb helyütt elárulja domonkos eredetét. A domonkosrendi szenteket (Sz. Domonkos, Aquinöi Sz. Tamás, Nagy Sz. Albert, Ferreri Sz. Vince, Árpádházi Boldog Margit) majdnem mindig «atyánk» vagy «anyánk» jelzéssel említi, 1 viszont más szentek et, p. o. Sz. Bernát doktort, Sz. Bonaventurát atyánk jelző nélkül. A kétségtelenül domonkos eredetűnek tartott kódexek között is alig van még Qgy, mely ily feltűnő módon s annyiszor hivatkozik a domonkosrendi szentekre vagy követendő példá jukra. Világos, hogy az «édes nénéim» és «édes leányaim», kiknek szeme elé állítja a kódexíró e szentek példáját, maguk is Domonkos-apácák voltak, mégpedig margitszigeti apácák. Nem férhet kétség e kódex domonkos eredetéhez. TÍMÁR KÁLMÁN.
i Ezekre a helyekre pontosan hivatkozik Volf György. Csak annyit fűzhetünk hozzá az ö adataihoz, hogy Szent2 Tamás doktor atyánkat négy ízben is említi a kódex szövege (35«, M , 41^ és 5525.} Nytár. VIII. k. XXXIV. I.
