DOKTORI (PhD) ÉRTEKEZÉS KOLTAI JUDIT PETRA

DOKTORI (PhD) ÉRTEKEZÉS

KOLTAI JUDIT PETRA

MOSONMAGYARÓVÁR 2010

NYUGAT-MAGYARORSZÁGI EGYETEM Mezıgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar Mosonmagyaróvár Gazdaságtudományi Intézet Precíziós növénytermesztési módszerek Doktori Iskola Doktori Iskolavezetı: Prof. Dr. Neményi Miklós DSc egyetemi tanár, az MTA doktora A precíziós növénytermesztési eljárásokkal termesztett növények üzemgazdasági kérdései program Programvezetı: Dr. habil. Salamon Lajos CSc egyetemi tanár, a mezıgazdaságtudomány kandidátusa Témavezetı: Dr. habil. Csatai Rózsa CSc egyetemi docens, a közgazdaságtudomány kandidátusa

AZ ÖKOLÓGIAI GAZDASÁGOK TERMELÉSI TÉNYEZİINEK ÉS GYOMSZABÁLYOZÁSI MÓDSZEREINEK ÖKONÓMIAI ELEMZÉSE

Készítette: Koltai Judit Petra

Mosonmagyaróvár 2010

2

AZ ÖKOLÓGIAI GAZDASÁGOK TERMELÉSI TÉNYEZİINEK ÉS GYOMSZABÁLYOZÁSI MÓDSZEREINEK ÖKONÓMIAI ELEMZÉSE Értekezés doktori (PhD) fokozat elnyerése érdekében Írta: Koltai Judit Petra Készült a Nyugat-magyarországi Egyetem „Precíziós növénytermesztési módszerek” alkalmazott Doktori Iskolája keretében Témavezetı: Dr. Csatai Rózsa CSc Elfogadásra javaslom (igen/nem) …………………………. (aláírás) A jelölt a doktori szigorlaton 100%-ot ért el, Mosonmagyaróvár, ………………………..... a Szigorlati Bizottság Elnöke Az értekezést bírálóként elfogadásra javaslom: Bíráló neve: ………................ …………. igen/nem …………………………. (aláírás) Bíráló neve: ………................ …………. igen/nem …………………………. (aláírás) A jelölt az értekezés nyilvános vitáján ………..% - ot ért el Mosonmagyaróvár,

………………………… a Bíráló Bizottság elnöke

A doktori (PhD) oklevél minısítése …………………. …………………………. EDT elnöke

3

AZ ÖKOLÓGIAI GAZDASÁGOK TERMELÉSI TÉNYEZİINEK ÉS GYOMSZABÁLYOZÁSI MÓDSZEREINEK ÖKONÓMIAI ELEMZÉSE KIVONAT A környezeti értékeink védelme és az élelmiszer-minıségbiztosítás egyre nagyobb szerephez jutott a természeti erıforrások intenzívebb felhasználása, valamint a környezetbe kibocsátott szennyezı anyagok növekvı mennyisége miatt. Az ökológiai gazdálkodás célja a fenntartható fejlıdés biztosítása, ezáltal túlmutat a konvencionális gazdálkodás elsısorban mennyiségi szemléletén. Magyarországon az 1980-as években indult el az ökológiai gazdálkodás mozgalma, gazdálkodói visszajelzések és szakirodalmi adatok egyaránt azt támasztják alá, hogy az ökológiai kutatások

és

fejlesztések

gyakorlati

alkalmazásai

még

nagyon

kiforratlanok. A kutatási munka az ökológiai gazdálkodás termelési tényezıinek és gyomszabályozási módszereinek vizsgálatát mutatja be. A dolgozat felsorolja az ökológiai gazdálkodásra történı átállás legfıbb befolyásoló tényezıit.

Áttekinti

az

ökológiai

gazdaságok

rendelkezésre

álló

erıforrásait, a termelési érték és a költségek alakulását, felvázolja az alkalmazott gyomszabályozási módszereket. Az eredmények között kiemeli a támogatási rendszer átalakításának szükségességét.

4

ECONOMIC ANALYSIS OF PRODUCTION FACTORS AND WEED MANAGEMENT METHODS IN ORGANIC FARMING ABSTRACT Protection of our natural values and food-quality management have become more important recently due to intensive use of natural resources and increasing output of polluting matter. The aim of organic farming is to insure sustainable development, therefor it points beyond the quantitative aspect of conventional farming. Organic farming started in the 1980s in Hungary, both the feedback from farmers and literature data confirm that the practical adoption of organic research and developmet are immature. The research work shows the analysis of the production factors and weed management in organic farming. The thesis lists the most affecting factors in conversation to organic farming. It discusses the available resources, the production value and costs, although the weed management systems in use. Modifications in the subsidiary system are emphasised among the results.

5

TARTALOMJEGYZÉK 1

BEVEZETÉS..................................................................................... 8

1.1

A TÉMA AKTUALITÁSA, JELENTİSÉGE ............................................ 8

1.2

AZ ÉRTEKEZÉS Fİ CÉLKITŐZÉSEI .................................................. 11

2

IRODALMI ÁTTEKINTÉS ................................................................. 13

2.1

AZ ÖKOLÓGIAI GAZDÁLKODÁS FOGALMA, TERMINOLÓGIÁJA ....... 13

2.2

AZ

2.3

AZ ÖKOLÓGIAI GAZDÁLKODÁS HELYZETE MAGYARORSZÁGON .... 18

2.4

AZ

2.5

AZ ÖKOLÓGIAI GAZDÁLKODÁS ÖKONÓMIAI SAJÁTOSSÁGAI ......... 24

2.6

A NÖVÉNYVÉDELEM ÖKONÓMIÁJA ............................................... 34

2.7

GYOMSZABÁLYOZÁS AZ ÖKOLÓGIAI GAZDASÁGOKBAN ............... 35

2.8

AZ INTEGRÁLT NÖVÉNYVÉDELEM ESZKÖZTÁRA ........................... 37

ÖKOLÓGIA GAZDÁLKODÁS KÖRNYEZETVÉDELMI ÉS MINİSÉGBIZTOSÍTÁSI VONATKOZÁSAI........................................................ 13

ÖKOLÓGIAI GAZDÁLKODÁSRA VALÓ ÁTÁLLÁST MOTIVÁLÓ ÉS GÁTLÓ TÉNYEZİK ...................................................................................... 21

2.9 AZ ÖKOLÓGIAI GAZDÁLKODÁSBAN ALKALMAZOTT GYOMSZABÁLYOZÁSI MÓDSZEREK ............................................................. 38 2.9.1

KÖZVETLEN MÓDSZEREK ............................................................. 44

2.9.2

KÖZVETETT MÓDSZEREK .............................................................. 46

3

ANYAG ÉS MÓDSZER ..................................................................... 54

3.1

AZ ALKALMAZOTT FOGALMAK, KÉPLETEK, ILLETVE MUTATÓK ... 58

4

EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK ................................................... 71

4.1

A SZEKUNDER VIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI .................................. 71

4.1.1

A RENDELKEZÉSRE ÁLLÓ ERİFORRÁSOK...................................... 71

4.1.2

TERMELÉSI ÉRTÉK ALAKULÁSA .................................................... 73

4.1.3

KÖLTSÉGEK ALAKULÁSA ............................................................. 79

4.1.4

JÖVEDELMEZİSÉG ........................................................................ 81

4.2

A PRIMER VIZSGÁLAT EREDMÉNYEI ............................................. 83 6

4.2.1

AZ ÖKOLÓGIAI GAZDASÁGOK TEVÉKENYSÉGÉT BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZİK .................................................................................................. 83

4.2.2

GYOMSZABÁLYOZÁS AZ ÖKOLÓGIA GAZDASÁGOKBAN ................ 91

4.2.3

A GYOMSZABÁLYOZÁS IDİ ÉS KÖLTSÉGIGÉNYE ......................... 100

4.3

MODELLEZÉS ............................................................................. 102

4.3.1

A GYOMSZABÁLYOZÁS KÖLTSÉGEI ............................................ 102

4.3.2

OPTIMALIZÁCIÓS MODELL .......................................................... 106

5

KÖVETKEZTETÉSEK ÉS JAVASLATOK ........................................... 111

6

ÚJ ÉS ÚJSZERŐ TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK .............................. 118

7

ÖSSZEFOGLALÁS ........................................................................ 120

8

FORRÁSMUNKÁK JEGYZÉKE ....................................................... 128

8.1

EGYÉB FORRÁSMUNKÁK ............................................................ 142

9

MELLÉKLETEK ........................................................................... 144

9.1

ÁBRÁK JEGYZÉKE....................................................................... 169

9.2

TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE ............................................................ 169

7

1 1.1

BEVEZETÉS A TÉMA AKTUALITÁSA, JELENTİSÉGE Az 1980-as évektıl kezdıdıen Magyarországon is elindult az

ökológiai gazdálkodás mozgalma, mely elsıdleges céljául a fogyasztók akkori szők szegmensének ökotermékek iránti igényének kielégítését fogalmazta meg. A fogyasztók számának növekedésével az ökotermékek iránti kereslet is nıtt, mértéke viszont még mindig nem számottevı hazánkban a nyugat-európai országokéhoz képest. Az ökológiai gazdálkodás hozzájárul a mezıgazdaságban jelentkezı túltermelési probléma mérsékléséhez, ugyanakkor környezetvédelmi célokat is szolgál. Herbicidek és mőtrágyák alkalmazását mellızi, a gyomnövények szabályozása elsısorban mechanikai és kézi módszerekkel történik, valamint nagy hangsúlyt fektet a prevencióra is. Az ökológiai gazdálkodásokból származó megbízható és hasznos információk iránti igény feltehetıen még erıteljesebb növekedésnek fog indulni az elkövetkezendı idıszakban, amint egyre több hazai gazdaság veszi át ezt az alternatív gazdálkodási módot. Egyik legnagyobb problémaként ebben a folyamatban az jelentkezik, hogy az átálló gazdaságok vezetıi egyáltalán nem, vagy csak nagyon kevés gyakorlattal rendelkeznek az ökológiai gazdálkodás terén, és ennek orvoslására a továbbképzési rendszerünk sem megfelelı hatékonyságú. Gazdálkodói visszajelzések és szakirodalmi adatok egyaránt azt támasztják alá, hogy az ökológiai kutatások és fejlesztések gyakorlati alkalmazásai még nagyon

8

kiforratlanok, ami tovább nehezíti pl. a sikeres gyomszabályozáshoz szükséges információk megszerzését. Az ökológiai gazdálkodással kapcsolatos ismeretanyagok Magyarországon is rendelkezésre állnak – jóllehet nem mindig elérhetı formában – az új gazdálkodók számára. A sokéves szakmai tapasztalattal rendelkezı gazdálkodók segítségével az ökológiai termesztési módszerek jobban érthetık lennének, szakmai tanácsért is célszerő lenne hozzájuk fordulni. Ugyanakkor a hazai szaktanácsadó-hálózatot is jobban be lehetne vonni az információ-áramlás folyamatába. A

gyomszabályozás

az

ökológiai

gazdálkodás

egyik

fı

nehézségének számít. A megbízható ismeretek hiánya, a gyomnövények hozamra gyakorolt hatása bebizonyították, hogy ezen a téren szükség van – gazdálkodói oldalról is – további kutatásokra, valamint újabb, a gazdálkodók

számára

megfizethetı

gyomszabályozási

módszerek

kifejlesztésére. Az értekezésem elsı részében felvázolom az ökológiai gazdálkodás környezetvédelmi és minıségbiztosítási jelentıségét, jellemzem a magyarországi helyzetét. Bemutatom azokat a fıbb tényezıket, amelyek az ökológiai gazdálkodásra való átállást a legnagyobb mértékben befolyásolják. Kitérek a hagyományos gazdálkodási móddal szemben fennálló ökonómiai különbségekre, kihangsúlyozva a növényvédelmi és ezen belül a gyomszabályozási sajátosságokat. Ismertetem az ökológiai gazdaságokban alkalmazható közvetlen és közvetett gyomszabályozási módszereket.

9

A dolgozatom második részében – gazdálkodói visszajelzések alapján – kísérletet tettem azon tényezık meghatározására, amelyek szerepet játszhattak abban, hogy az ökogazdálkodás fejlıdési üteme Magyarországon – a prognózisokkal ellentétben – jelentısen lelassult az elmúlt esztendıkben. Primer és szekunder adatbázisok segítségével vizsgáltam a gazdasági tevékenység erıforrásait, a termelési érték alakulását – a hozamok, az értékesítési átlagárak és a támogatások függvényében –, a felmerülı költségeket,

valamint

vállalkozások,

így

az az

jövedelemhelyzetének

eredményességét. ökológiai

elemzéseibıl

A

mezıgazdasági

gazdaságok származó

költség-

adatok

és

ugyanis

meghatározóak a mindenkori gazdaságirányítók döntés-elıkészítésében. A

sikeres

gyomszabályozás

gazdálkodók

számára,

kapcsolatban

az

rendkívüli

azonban

elérhetı

az

fontosságú

az

alkalmazható

információk

ökológiai

módszerekkel

meglehetısen

hiányosnak

mutatkoznak, ezért az ilyen adatok győjtését nagyon fontos feladatnak tekintettem kutatómunkám során. Optimalitás

vizsgálatot

végeztem

az

ökológiai

gazdaságokkal

kapcsolatban. Profit-maximalizációs matematikai modellt állítottam fel a rendelkezésemre álló szekunder adatok alapján, amelyet a társas, valamint az egyéni ökogazdaságokra egyaránt lefuttattam.

10

1.2

AZ ÉRTEKEZÉS Fİ CÉLKITŐZÉSEI

A doktori értekezésem elkészítésének legfontosabb célkitőzései az alábbiakban foglalhatóak össze: • a saját vizsgálataim eredményeként meghatározni az ökológiai gazdaságok fıbb termelési tényezıinek jellemzıit, szekunder adatbázisok segítségével összehasonlítani a konvencionális gazdaságok adataival, feltárni a kétféle termesztési rendszer különbségeit a munkaerı és a földhasználat vonatkozásában; • az

Agrárgazdasági

Kutató

Intézet

(AKI)

Tesztüzemi

Rendszerének adatai alapján elemezni az egyéni és társas ökológiai

gazdaságok

költségszerkezetének, mutatóinak alakulását

bruttó

valamint

termelési a

fıbb

értékének,

jövedelmezıségi

2004-2007 között; meghatározni a

konvencionális és az ökológiai gazdaságok költségszerkezetének eltéréseit, feltárni ezeknek az okait; • kérdıíves felmérés alapján a hazai ökológiai szántóföldi növénytermesztést

folytató

gazdálkodók

által

alkalmazott

gyomszabályozási módszerek felmérése, és azok idı- és költségigényének gazdálkodók

feltérképezése;

gyomszabályozással

reagálás-vizsgálattal szembeni

a

hozzáállásának

meghatározása; összefüggések felvázolása a tekintetben, hogy az adott gazdálkodók miért éppen az adott gyomszabályozási módszert alkalmazzák;

11

• a primer és szekunder vizsgálatok eredményeinek ötvözése révén egy profit-maximalizációs modell kialakítása, amely a rendszer ökológiai és ökonómiai elınyeinek ötvözése révén támpontot nyújt a gazdálkodóknak a vetésforgó kialakításához. A célkitőzéseimhez kapcsolódó hipotéziseim az alábbiak: • a termelési tényezık mutatószámai szignifikánsan eltérnek a konvencionális és az ökológiai gazdálkodási módok, valamint az ökológiai

gazdálkodás

különbözı

mőködési

formáinak

vonatkozásában; • primer és szekunder adatbázisok alapján igazolni, hogy az ökológiai termékek többlet használati értéke csökkenı tendenciát mutat az elmúlt években, így a hozamok területén megfigyelhetı deficitek egyre nehezebben ellensúlyozhatóak; • a termelık az elterjedtebb, többnyire olcsóbb és a konvencionális gazdaságokban is alkalmazott mechanikai gyomszabályozási módszereket részesítik elınyben;

• a mechanikai gépi gyomszabályozás alkalmazásának marginális területmérete megnövekszik ott, ahol megfelelı mennyiségben rendelkezésre áll (olcsó) kézi munkaerı.

12

2 2.1

IRODALMI ÁTTEKINTÉS AZ ÖKOLÓGIAI GAZDÁLKODÁS FOGALMA, TERMINOLÓGIÁJA Ökológiai gazdálkodáson a mőtrágya és a szintetikus növényvédı

szer nélküli, a természetes ökológiai cikluson, szerves trágyázáson, valamint az ökológiai növényvédelmen alapuló gazdálkodási formát értjük (RADICS, 2001). BRUINSMA (2003) szerint egy olyan termesztési rendszer, amely támogatja és javítja az egészséges ökoszisztéma fennmaradását, beleértve a biológiai körfolyamatokat és a talaj ökológiai aktivitását. A külsı inputok minimalizálásra épül és a helyi természeti adottságok legmegfelelıbb alkalmazására törekszik. Míg az angol nyelvterületen – többek között Észak-Amerikában, Ausztráliában és Angliában – és az Európai Unióban az “organic farming” kifejezést használják, addig a német nyelvterületen az ökológiai, illetve a biológiai

gazdálkodás

nyelvhasználatban

terminológia

ugyan

az

mindhárom

elterjedtebb. kifejezés

A

magyar

megfigyelhetı,

véleményem szerint az ökológiai gazdálkodás szókapcsolat tükrözi legjobban a rendszer lényegét, ezért munkám során ennek a használatára törekszem.

2.2

AZ

ÖKOLÓGIA GAZDÁLKODÁS KÖRNYEZETVÉDELMI MINİSÉGBIZTOSÍTÁSI VONATKOZÁSAI

ÉS

Az ökológiai gazdálkodás kezdetei az 1920-30-as évekig nyúlnak vissza (1. táblázat), amikor Európában megkezdıdött a mezıgazdasági

13

termelékenység fokozódása és ezzel párhuzamosan a termékminıség romlása. 1. táblázat: Az ökológiai gazdálkodásban jellemzı irányzatok Irányzat neve

Ökodinamikus

Fukuoka-elmélet

Kialakulás

Az irányzat létrejöttét

Jellemzı eszközök,

helye, ideje

kiváltó okok

módszerek

Németország 1920-as évek

Premakultúra

termékek

minıségi

és

mennyiségi romlása

1930-as évek

valósága

Németország

Anglia 1940-es évek Ausztrália 1970-es évek

Talajtermékenység

talaj-növény-ember

kap-csolatrendszerének természet-

kozmikus

„Ne tégy semmit!”

és

Indoor komposztálási módszer

felbomlása A

Hold

a

Preparátumok

romlása A

Preparátumok, energiája

Az emberi tudás hiába-

1930-as évek Soil Association

mezıgazdasági

Japán Svájc,

Szervesökológiai

A

a

Termıföld

környezet-védelem

folyamatos

elhanyagolása

növénnyel fedettsége

Forrás: Radics, 2001

Ezek az irányzatok eleinte mozgalmakként indultak, az 1950-es évektıl váltak közismertté elsısorban Nyugat-Európában az angolszász és német nyelvterületeken, de a gazdálkodás nagyságára utaló megbízható területi adatok csak 1985-tıl állnak rendelkezésre. Az ökológiai gazdálkodás egy élelmiszer-minıségbiztosítási folyamat, mely szigorúan meghatározott és nemzetközileg elfogadott standardokkal rendelkezik (CEC, 1991), egy olyan modell, mely az abiotikus erıforrásokat tartósan kihasználja annak

14

érdekében, hogy a megszokott – ma már hagyományosnak nevezett, vegyszerrel kezelt alapanyagokból készült élelmiszerek helyett – értékes, káros hatásokat nem okozó élelmiszereket állítson elı (DOSTAL, 1995). Célja a fenntartható fejlıdés biztosítása, mely a jelen generációk igényeit és törekvéseit úgy elégíti ki, hogy a jövı generációk hasonló tevékenységeit nem veszélyezteti; ennek érdekében újra és újra visszanyúl a helyben rendelkezésre álló tartalékokhoz, túlmutatva ezzel a konvencionális gazdálkodás elsısorban mennyiségi szemléletén. Természeti értékeink megırzése, környezeti értékeink védelme napjainkra a társadalmi-gazdasági élet meghatározó részévé vált. Ennek hátterében

egyrészt

a

természeti

erıforrások

egyre

intenzívebb

felhasználása, kimerítése, másrészt a különbözı tevékenységek hatásaként a környezetbe kibocsátott szennyezı anyagok növekvı mennyisége áll. A XXI. század alapvetı jellemzıje, hogy felértékeli a nem tıkésíthetı természeti elemeket, a tiszta levegıt, vizet, a természetközeli állapotban lévı talajt, az élıvilág sokszínőségét, a változatos tájat, mert az az ember egészségének, fennmaradásának, lényegében az emberhez méltó életnek a feltétele (BUDAY-SÁNTHA, 2002). Az utóbbi években a fenntartható mezıgazdasági rendszerek iránti fokozott igény a következı okokra vezethetı vissza: a megnövekedett termelési költségek, a talajerózió, vízminıség további romlásának csökkentése, a természeti erıforrások (pl. talajtermékenység) megırzése, a peszticidekkel szembeni rezisztencia kialakulása, fokozódó aggodalom a környezet károsodása miatt (BERZSENYI, 1995). A talaj és a környezet védelme az ökológiai gazdálkodás legfontosabb alapelvei közé tartozik, melynek során kihasználja a növények, az állatok és a táj természetes

15

kapacitását. E gazdálkodási forma alkalmazása révén mesterséges segédanyagokat csak minimális mértékben vesznek igénybe; szintetikus trágyák, növényvédı szerek és gyógyszerek használatát pedig mellızik (WILLER & YUSEFI, 2007). A mezıgazdasági termelés kezdetén, az ókorban, az ökológiai gazdálkodás elvei valósultak meg. Évszázadokon át az emberiség szintetikus növényvédı szerek, szervetlen mőtrágyák nélkül gazdálkodott.

Azonban

az

elmúlt

évszázadban

a

mezıgazdaság

(elsısorban a fejlett országokban) egyre nagyobb hangsúlyt fektetett külsı forrásból származó magas feldolgozottságú inputokra (KRISTIANSEN, 2003). Rendkívüli mértékben felgyorsult a mezıgazdaságban a természeti és emberi erıforrások (munkaerı) helyettesítése ipari eszközökkel és ipari ráfordításokkal az ún. „gépesítési és kemizálási” folyamatban. Kialakultak az iparszerő, intenzív technológiák és gazdálkodási rendszerek. Ennek a folyamatnak a hajtóereje az egyre nagyobb átlaghozamokra való törekvés (KIS, 2006). A kémiai növényvédelem kezdetekben – a peszticidek másodlagos hatásaival kapcsolatos ismeretek nélkül – igen jelentıs sikereket ért el, amelyek hosszú idıre kiszorították a növényvédelem további (agrotechnikai, mechanikai, ökológiai stb.) lehetıségeit a gyakorlatból (RADICS, 2001). Az évtizedeken át fokozott mőtrágya- és növényvédıszer-használat súlyos hatást gyakorolt mind a környezetre, mind a közegészségügyre (PIMENTEL ET AL.,

2005); az ökoszisztéma elszennyezıdéséhez vezetett. A környezeti

elemeken (levegı, talaj, felületi-, illetve talajvízkészlet) kívül az élılényekben is feldúsulhatnak ezek az anyagok, ahol többek között karcinogén, mutagén, teratogén, immunszupresszív hatást fejthetnek ki, egyes kártevık túlszaporodásához vezethetnek, rezisztenciát alakíthatnak

16

ki. Az élelmiszerminıség és -biztonság területén növekvı aggodalmak (rovarirtószer-maradványok, élelmiszerekhez kapcsolódó betegségek) hatására a nyilvánosság figyelme egyre inkább az élelmiszer-elıállítási technológiák

felé

fordult.

Mindezekbıl

adódóan

mőtrágya-

és

növényvédıszer-használat minıségi, mennyiségi ellenırzése, valamint korlátozása napjainkban létfontosságúvá vált (KSH, 2003). A vegyszeres növényvédelem alkalmazása Magyarországon az 1980-as évek közepétıl napjainkig

folyamatosan

csökkent,

ezt

mind

gazdasági,

mind

környezetbiztonsági okok indukálták. Napjainkban évente mintegy 20 millió tonna növényvédıszert használnak fel a különbözı mezıgazdasági üzemekben (THE HUNGARIAN AGRICULTURE

AND

FOOD INDUSTRY

IN

FIGURES, 2007). Az elmúlt 20 esztendıben a kémiai szerek egyre költségesebb fejlesztésére és gyártására fordított pénzeszközök egy részét az ökológiai, technológiai, nemesítési és ökológiai területek kutatására irányították, ennek hatására bevezetésre kerültek az alacsony dózisban hatékony új növényvédı szerek. Ez nemcsak a termelés gazdaságosságát javította, hanem lehetıvé tette a környezetterhelés jelentıs csökkenését, remény nyílt az ökológiailag tönkretett területek extenzív rehabilitására és ezzel a termés hosszú távú biztonságának növelésére (ÁNGYÁN & MENYHÉRT, 1997).

17

2.3

AZ ÖKOLÓGIAI GAZDÁLKODÁS HELYZETE MAGYARORSZÁGON Magyarországon

az

ökotermesztést

a

Biokultúra

Egyesület

koordinálja. Mellette jelenleg két független tanúsító szervezet mőködik, amelyek az ökológiai szabályozás betartásáért felelısek, a gazdaságok és a termékek

ellenırzésével

és

az

ökológiai

minıség

betartatásával

foglalkoznak: a Biokontroll Hungária Kht. és a Hungária Ökogarancia Kft. Az ellenırzés (a termesztett növénytıl függıen) évente több alkalommal a termesztés minden folyamatára kiterjesztve, szántóföldi szemlével és termésbecsléssel egybekötve folyik (ROSZIK, 2004). Az ökológiai gazdálkodásra átállt és az átállás alatt1 lévı területek aránya 1990 óta 65szörösére, a kezdeti 2.000 ha-ról mintegy 120.000 ha-ra nıtt (1. ábra), hazánk mezıgazdaságilag mővelt területének 2,2%-át adja (ROSZIK, 2006). Ezt a tendenciát részben a piaci igény, valamint a kormányzati támogatások ösztönzı hatása indukálta. Jelentıs visszaesés tapasztalható mind az ökotermesztésbe vont terület nagyságát, és az ökogazdaságok számát tekintve a 2005-ös esztendıtıl kezdve. Az Unió tagországaiban a növekedési ütem hasonló megtorpanása tapasztalható, az ökotermelés politikai eszközökkel történı támogatása ellenére (JÁRÁSI, 2005). A hazai gazdálkodókkal készített interjúk

1

A mezıgazdasági üzemekben folyó ökológiai termelés „Növények és növényi termékek”-re vonatkozó 2092/91/EGK tanácsi rendelet I. melléklete alapján: A 6. cikk 1) bekezdésének a), b) és d) pontjában megállapított elveket a vetést megelızıen legalább kétéves átállási idıszakon keresztül alkalmazni kell a földtáblákon; legelı esetében az ökológiai termelésbıl származó takarmányként történı felhasználása elıtt legalább két évvel; illetve évelı növények esetében az 1. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett termékek elsı betakarítása elıtt legalább három évvel. Az átállási idıszak legkorábban azon a napon veheti kezdetét, amikor a termelı a 8. cikkel összhangban tevékenységét bejelentette, és mezıgazdasági üzemét a 9. cikkben elıírt ellenırzési rendszernek alávetette.

18

tapasztalatai szerint az átállás, illetve további területek bevonása kockázatos, a gazdálkodók nem látják a piacot biztosítottnak (JÁRÁSI, 2004). Az ökológiai gazdálkodást folytatók egy része az integrált programokba kapcsolódott be a kedvezıbb feltételek és a magasabb támogatási összegek következtében. Az ökogazdálkodásba bevont terület nagysága és az üzemszám közötti összefüggést korrelációszámítással vizsgálva megállapítható, hogy az ökogazdálkodásba vont területek nagysága és az ökoüzemek száma között egy erıs r=+0,993 értékkel jellemezhetı kapcsolat mutatható ki. Ez azt is jelenti, hogy az ökoüzemek száma és az ökotermelésbe vont területek nagysága arányosan változik, tehát ebbıl adódóan az átlagos birtokméret nagysága jelentısen nem módosul (KIS, 2006).

2500

140000 120000

2000

100000 ha

80000

1500

60000

1000

40000

500

20000

0

19 97 19 98 19 99 20 00 20 01 20 02 20 03 20 04 20 05 20 06 20 07

0

Ellenırzött terület (ha)

Vállalkozások száma (db)

1. ábra: Az ökológiai gazdálkodás fejlıdése Magyarországon Forrás: Roszik, 2008

19

db

2

Az ökológiai gazdálkodás kedvezıtlen adottságú területeken jelent alternatív megoldást, ezáltal elısegítve az évszázadok óta mezıgazdasági mővelési alatt álló területek felhagyásának elkerülését (RADICS, 2006). Az EU agrárpolitikai reformjában éppen ezért kapott kitüntetett szerepet, hiszen alkalmasnak látszik a helyi népesség megtartására a legkevésbé versenyképes mezıgazdasági területeken; megırizhetı vele az ökológiai sokféleség, különösen, ami az adott környezetben kiszelektálódott, és ahhoz alkalmazkodott tájfajtákat illeti (BAILLIEUX & SCHARPE, 1994). Az ökológiai gazdálkodásra való áttérés támogatását indokolttá tehetik: • a

kedvezıtlen

adottságú

területeken

a

természet-

és

környezetvédelmi szempontok figyelembe vétele, azok megfelelı dotálása által, a támogatás célja a megfelelı jövedelem biztosítása; • az átlagos és jó termıhelyi adottságú területeken a támogatás célja a gazdálkodás jövedelmezıségének növelése, piac- és versenyképes, egészséges élelmiszerek elıállítása a megfelelı jövedelem biztosítása mellett (KISSNÉ, 2000).

2

Olyan, a természeti termelési feltételek szempontjából homogén területek, amelyek az alább meghatározott mindhárom feltételt kielégítik: - Alacsony hozamú, nehezen mővelhetı földterületek jelenléte, amelyek korlátozott lehetıségei csak rendkívül magas ráfordítással lennének javíthatók, és amelyek elsısorban külterjes állattartásra alkalmasak. - A mezıgazdasági teljesítmény fı mutatói alapján, az átlagosnál jelentısen alacsonyabb, illetve a természeti környezet alacsony termelékenységébıl adódó termelési szint. - Alacsony, illetve elfogyó, túlnyomórészt mezıgazdasági tevékenységbıl élı lakosság, amelynek gyorsuló csökkenése veszélyeztetné a terület életképességét és folyamatos. Különösen hátrányos területek, amelyeken szükség szerint és bizonyos körülmények esetén folytatni kell a gazdálkodást a környezet megırzése és javítása, a vidék fenntartása és a terület turisztikai potenciáljának megırzése céljából.

20

2.4

AZ

ÖKOLÓGIAI GAZDÁLKODÁSRA VALÓ ÁTÁLLÁST MOTIVÁLÓ ÉS GÁTLÓ TÉNYEZİK

Az ökológiai gazdálkodást gyakran emlegetik úgy, mint a környezeti problémák egyik lehetséges megoldását, amely mind a mezıgazdasághoz, mind

az

élelmiszerbiztonsági

gondokhoz

kapcsolódik.

Ennek

köszönhetıen a mezıgazdasági törvényhozók számos országban kiemelt prioritással kezelik a hagyományosról az ökológiai gazdálkodásra történı átállást. A gazdaságok egy részének alternatívát jelent az ökológiai termeléshez való csatlakozás, azonban fennáll annak lehetısége, hogy minél késıbb tér át, annál kisebb extra jövedelem realizálására lesz lehetısége, és egy határon túl lesznek olyanok, akiknek már nem fog megtérülni az átállás, ugyanakkor a piacon már nem lehet a nem ilyen módon termelt terméket eladni (TAKÁCS, 2006). A kormányzati próbálkozok ellenére Magyarországon az ökológiai gazdálkodás részaránya jelenleg is 2,5% körül ingadozik, és a gazdálkodók nagy része továbbra sem kíván átállni. Ez a vonakodó magatartás nehezen értelmezhetı egyszerő ökonómiai érvekkel. Ha pl. összevetjük

a

hasonló

mérettel

rendelkezı

konvencionális

és

ökogazdaságokat Németországban, akkor az ökogazdaságok jelenleg jobb eredményt érnek el, mint a hagyományosak (MUßHOFF & ODENING, 2005). LAMPKIN (1997) hasonló eredményekrıl számol be Angliából. Számos kutatás próbálkozott azzal, hogy megértse a farmerek átállási motivációját. SCHNNEEBERGER ET AL. szerint (2002) a technikai kihívások és a pótlólagos munkaerı igények számítanak fontos korlátnak az

21

átállásnál. LATACZ-LOHMANN (2002) kihangsúlyozza a termékpályafüggıséget, míg PADEL (2001) a hagyományt és egyéb nem pénzügyi hatásokat. KÜRTHY (2002) szerint továbbra is alacsony a magyar kereslet az ökoélelmiszerek iránt, sok a kismérető, területileg széttagolt gazdaság, a támogatások kérdése megoldatlan, hiányosak a tájékoztatások, kevés a képzési

program.

Az

alacsony

hazai

keresletet

egyrészt

az

információhiány, másrészt a nem megfelelı fizetıképes kereslet okozza. Kétségtelen

tény az

is,

hogy az

ökotermesztés

viszonylagosan

kockázatosabb termesztési módszer, felkészültebb szakmai tudást kíván, hogy ezáltal a gazdálkodást veszélyeztetı tényezık nagy része megelızhetı legyen. Az átállási motivációkat tekintetbe véve RIGBY és CACERES (2001) két csoportot

hozott

létre,

tanulmányában

elkülönítette

azokat

a

gazdálkodókat, akik önkéntesen álltak át különbözı személyes, etikai és környezetvédelmi indokból, illetve azokat a gazdálkodókat, akiket a vonzó árak késztettek erre. CSÓTÓ és TIRCZKA (2003) az ökológiai gazdálkodásra való átállás legfıbb ösztönzıinek az alábbiakat tartja: • a

konvencionális

gazdálkodás

során

szerzett

negatív

tapasztalatok; • a kemikáliák használatával járó kockázatok (környezeti, humán); • a növekvı piaci igények az ökotermékek iránt; • az élelmiszer-minıség javítása; • az

ökotermékekért

kapható

lehetıségeinek kihasználása; 22

felár

elınyeinek,

illetve

• a gazdaság mőködésének hosszú távú biztosítása, • költségcsökkentés; • a gazdaság bevételeinek növelése, illetve annak lehetısége; • az átállási támogatás igénybevétele; • a környezet állapota iránti növekvı felelısségtudat, valamint a szakmai kihívás. KIS (2007) tanulmányában rámutatott arra, hogy a vizsgált ökogazdaságok többségében a személyes meggyızıdés, a biztonságos termesztés és a környezetvédelmi megfontolások miatt döntöttek az átállás mellett. CSÓTÓ és TIRCZKA (2003) számos olyan tényezıt is megneveztek, melyek gátló tényezıként hatnak: • az információ hiánya és a meglévı információkhoz való hozzáférés nehézségei; • a potenciális problémák miatti aggodalom: a gyomok-, kártevıkés betegségek szabályozásának korlátozott lehetıségei; • a termésmennyiség csökkenésének veszélye; • a megfelelı takarmány hiánya; • a kézi munkaerı-szükséglet növekedése; • az ökotermékek piacának beszőkülésétıl való félelem; • bizonyos termékeknél a nehezebben elérhetı felár; • a relatíve alacsony kifizetések (támogatások esetében) a többi, kevésbé szigorú környezetgazdálkodási programhoz képest; • az ökológiai termelésre vonatkozó kölcsönök, illetve biztosítások visszautasítása.

23

JÁRÁSI (2006) szerint a piaci bıvülés elmaradásának feltételezett okai között szerepel az is, hogy a termékkínálat nagyobb arányban nı, mint a kereslet; a magasabb kínálat csökkenti az ökotermékek árát; a fogyasztók bizalma megrendült az ökotermékek iránt; valamint Kelet-Európában a fogyasztók még nem ismerik eléggé az ökotermékeket, és a fizetıképes kereslettel rendelkezık aránya is kisebb. Az ökológia gazdálkodás térnyerése fokozható azonban az összehangolt, jól mőködı termékpályák kialakításával; a környezetterhelı technológiák megadóztatásával; a mezıgazdasági termékek hozzáadott értékének növelésével, valamint a fogyasztói igényeknek megfelelı termékek értékesítésére kidolgozott marketingstratégiákkal. Továbbra is a legnagyobb gátló tényezıként az árérzékeny relatíve alacsony fogyasztói kereslet jelentkezik, mely elınyben részesíti az olcsó – sokszor silány minıségő és beltartalmi értékő – áruk vásárlását.

2.5

AZ ÖKOLÓGIAI GAZDÁLKODÁS ÖKONÓMIAI SAJÁTOSSÁGAI

Ma a gazdálkodással szemben támasztott legfıbb követelmény, hogy az nemcsak gazdaságos, hanem környezetkímélı is legyen, azaz egyaránt alkalmazkodjon az ökonómiai és ökológiai viszonyokhoz (TAKÁCSNÉ GYÖRGY, 2006). Napjainkban megkülönböztethetünk hagyományos-, integrált- és ökológiai mezıgazdasági rendszereket az általuk alkalmazott alábbi stratégiák alapján: 1. maximális termés elérése rövidtávon; 2. maximális fenntartható termelés;

24

3. maximális termésstabilitás (minimális kockázat mellett) (POLGÁR, 1999; BERZSENYI, 2000a). A hagyományos mezıgazdasági termelés filozófiájának középpontjában a maximális hozam, a jövedelem-orientált és költségérzékeny termelés áll. Minden olyan anomália kiküszöbölésére igyekszik, amely veszélyeztetné az adott fajtában lévı biológiai potenciál maximális érvényesülését. Az integrált termesztés ezzel szemben úgy érdekelt az alacsonyabb költségek melletti maximális jövedelemben, hogy felhasználja a biotóp természetes szabályozó elemeit is. A természeti erıforrásokat és szabályozó rendszereket olyan gazdálkodási egységbe kapcsolja össze, amely a lehetıség határáig helyettesíti a gazdaságokba kívülrıl bevitt ráfordításokat. Kiváló minıségő terméket állít elı a természetes erıforrások

és

szabályozó

mechanizmusok

segítségével,

egyúttal

csökkenti a szennyezı anyagok bevitelét és rögzíti a fenntartható mezıgazdaság kereteit. Mindezek során fontos a biológiai, mőszaki és kémiai módszerek egyensúlya, a környezet védelme, a jövedelmezıség és a szociális követelmények teljesülése (BALÁZS, 1995). Nem egyetlen cél az ökológiai szempontoknak való megfelelés, szem elıtt tartja a gazdasági hatékonyságot is, vagyis az ökonómiai és ökológiai tényezık egyensúlyára törekszik (KISS, 1997). Az ökotermesztés az említett termesztési módok közül a legkevésbé hozamorientált. Nagyobb élımunka igénye és a szigorú – az ökotermesztésre való átállástól, a termesztés folyamatán át a végtermék elıállításáig és a csomagolásig tartó – ellenırzés pedig nem teszi népszerővé a tömegtermesztésben érdekelt gazdák körében (POLGÁR, 1999).

25

A mezıgazdasági, termesztési alternatívák életképességét ma még alapvetıen rövid távú ökonómiai versenyképességük dönti el (ÁNGYÁN & MENYHÉRT, 1997). Makrogazdasági elemzık körében számos bírálója akad ebbıl kifolyólag az ökológiai gazdálkodásnak, hiszen nézeteik szerint a kisebb hozamok és a túlságosan magas élımunka-igény ellentmondanak

a

hagyományos

közgazdasági

hatékonysági

kritériumoknak (MOKRY, 2001). Az 1980-as évektıl a világon több helyen túltermelés alakult ki, ezek nagy tárolási költségeket indukáltak; a terméscsökkenés érdekében prémiumot fizettek a szántóföldek parlagon hagyásáért, kedvezıbb alternatívának bizonyult a kevésbé intenzív termelési módszer (és a kisebb terméshozam) ezeken a területeken (KOTSCHI, 1995). Az élelmiszercélú nyersanyagokért folytatott egyre fokozódó verseny az élelmiszer-, takarmány- és bioüzemanyag-ipar között ezt az utóbbi években már megváltoztatta. A világ népességének növekedésével párhuzamosan nıtt a takarmány, illetve a hús iránti globális kereslet is. Nincs elegendı nyersanyag a világon élelmiszer-, takarmány- és bioüzemanyag-gyártáshoz, a fosszilis üzemanyag 5%-nál nagyobb arányú helyettesítése bioüzemanyaggal pedig már akkora területet vonna el az élelmiszer-, takarmány- és rostnövények termesztése elıl, ami veszélyeztetné a globális élelmezés-biztonságot. A bioüzemanyag-elıállítás átgondolatlan növelése a mai technológiai szint mellett az olajfüggıség helyett bioüzemanyag- vagy élelmiszerfüggıséget idézhet elı (POPP, 2008). A bioüzemanyag-elıállítás

torzítja az

élelmiszerpiacot,

hiszen a

gabonafelhasználást az élelmezésrıl az üzemanyaggyártás felé tolja el, a mezıgazdasági termelıket arra ösztönzi, hogy bioüzemanyag-termeléshez

26

különítsenek el földterületeket, valamint a gabonafélék piacán megindult pénzügyi spekuláció is növeli az árakat. Ugyanakkor a gabonakészletek csökkenése tapasztalható világszerte. Egyre nagyobb problémát jelent az élelmiszerek, az üzemanyagok és egyéb nyersanyagok árának jelentıs emelkedése Magyarországon is. A nyersanyag- és olajárak növekedésébıl fakadó inflációs nyomás gyakorlatilag 2004 óta folyamatosan érvényesül, a mezıgazdasági termékek és az élelmiszerek erıteljes drágulása 2006ban

kezdıdött.

Ezzel

párhuzamosan

a

reálkeresetek

csökkenése

tapasztalható (ECOSTAT, 2007). A

konvencionális

összehasonlítása

és

módszertanilag

az

ökológiai nehéz,

mert

gazdálkodás nehezen

pontos

képezhetık

homogén mintacsoportok. Minden üzemre számos olyan tényezı is hat, amelynek semmi köze sincs az ökológiai mezıgazdasághoz, mint pl. az üzemvezetı képességei, az üzem munkaszervezése (ÁNGYÁN & MENYHÉRT, 1997). Az ökológiai gazdálkodás ökonómiai aspektusai részben eltéréseket mutatnak a konvencionálishoz képest. FEHÉR (2002) és PIMENTEL ET AL. (2005) a rendszer alapvetı sajátosságait a következıképpen foglalja össze: • az ökológiai gazdálkodó olyan szolgáltatásokat végez, illetve olyan

javak

hagyományos

fennmaradását közgazdaságtan

biztosítja,

amelyek

eszközeivel

és

értéke

a

számítási

3

metódusaival nem mutatható ki (externáliák );

3

Az intenzív gazdálkodás során számos költséggel nem számolnak, ezeket a rejtett költségeket nevezi a közgazdasági irodalom externáliáknak. Ilyenek, pl. az okozott környezeti kár, az emberi szervezetet érı vegyszerek kedvezıtlen hatásai miatti egészségügyi kiadások. 27

• arányaiban több ökológiai gazdaság található a kedvezıtlen adottságú területeken, mint az adott ország termékenyebb területein; • általában igaznak fogadható el, hogy a teljes ökológiai gazdálkodási rendszer kézimunka-igénye nagyobb, mint a hagyományos gazdálkodás; • a munkaerı-felhasználás idıben jobban elosztott a hagyományos rendszerekben; • az ökológiai élelmiszerek általában magasabb áron értékesíthetık a piacon, a hektáronkénti nettó jövedelem gyakran megegyezik, illetve magasabb, mint a hagyományosan elıállított termékeknél. A rendszer ökológiai és ökonómiai sajátosságai között szoros összefüggések figyelhetık meg. Az ökológiai gazdálkodáshoz kötelezı az átállási idıszak kialakítása, aminek a tényleges hosszát az adott földterület elıtörténete, a termesztett növények és a tartott állatok típusa határozza meg. Ezen idıszak alatt elıállított termékek is magasabb áron értékesíthetık, mint a hagyományos termékek, viszont számolni kell többlet

ráfordításokkal,

jövedelmezıség

csökkenést

befektetésekkel, eredményezhetnek.

amelyek A

átmeneti

mezıgazdasági

termények kíméletes feldolgozásával piacképes, magasabb bevételt eredményezı termékek állíthatók elı. Elsısorban a mezıgazdaság helyben található megújuló erıforrásaira támaszkodnak, amely adott területre vetítve csekélyebb energiafelhasználást eredményez, csökkentheti a termelési költségeket, ugyanakkor a hozamokat is. A termelési szerkezet diverzifikációjával több piaci lehetıség adódik, ugyanakkor a technológiai korrekciós lehetıségek csökkenése (mőtrágya, peszticidek alkalmazása) 28

megnöveli a termelési kockázatot, a szelekciós lehetıségek szőkülésével pedig alacsonyabb hozamok realizálódhatnak (CAC/GL 32., 1999; FEHÉR, 2002). FEHÉR (2002) szerint a tıkeigényességét befolyásoló tényezık az alábbiak szerint alakulnak: • a tıkeigényességet növeli csak az ökológiai gazdálkodásban használatos berendezések, gépek, felszerelések beszerzése, valamint az eltérı talajmőveléssel, a mechanikai gyomirtással összefüggı magasabb gépimunka pótlólagos beruházásigénye; • a tıkeigényességet csökkenti a növényvédı-szerek, mőtrágyák tárolásával, manipulálásával és kijuttatásával összefüggı tárgyi eszközök iránti igény megszőnése; • a

tıkeigényességet

változatlanul

hagyja

a

hagyományos

gazdálkodásban használt épületek, gépek jelentıs részének felhasználhatósága az ökológiai gazdálkodásban. Az

átlagos

birtokméretek

(2.

ábra) ökonómiai

szempontból,

a

magyarországi költség-jövedelem viszonyokat tekintve gazdaságosnak mondhatóak. Ezt támasztja alá az a számítás is, ami a hazai ökológiai gazdálkodás fedezeti hozzájárulását hasonlította össze a konvencionális gazdálkodási típusokkal. Felár nélkül mintegy 100 hektárra adódó fedezeti mérettel szemben 10% felár már jelentısen, harmadával csökkenti a fedezeti méretet. A felár növekedésével fokozatosan csökken a fedezeti méret, azonban a csökkenés mértéke nem arányos a felár növekedésével. Amennyiben 100%-os felár érvényesíthetı lenne, akkor 20 hektár körüli gazdaság méret fedezné már a gazdálkodás összes költségét. A

29

modellszámítások szántóföldi növénytermesztésre készültek (TAKÁCS

ET

AL., 2001).

120 100

ha

80 60 40 20 0 1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

átlagterület

2. ábra: Átlagos birtokméret változása (1997-2007) Forrás: Roszik, 2008 alapján saját számítás Az ökológiai gazdálkodás termékszerkezetének alakítását nem befolyásolhatják pusztán a piaci igények. Az elıírt feltételek ugyanis meghatározott vetésforgó szerinti termékszerkezetet diktálnak, melyek nem minden esetben esnek egybe a piac igényeivel. Az ökológiai gazdálkodás további növekedésének egyik fontos akadálya, korlátja éppen ez a kötött vetésforgó, mely rugalmatlanná teszi a termékszerkezet-váltást. JÁRÁSI 2006-os tanulmányában az ökológiailag mővelt földterületek jelentıségét vizsgálta ökológiai és ökonómiai szempontok alapján. Ennek alapján még alacsony piaci részesedéssel rendelkezı, de gyors piaci növekedés lehetısége elıtt álló növények a gyógy- és főszernövények,

30

vetımag, rozs és ültetvények (BCG mátrixban a kérdıjelek). A legjobb piaci pozíciót betöltı termékek a tömegtakarmányok, repce és egyéb gabonafélék (sztárok). A nagyon magas piaci részesedéssel rendelkezı, de piacára

a

telítıdés

jellemzı

az

ıszi

búzának,

tönkölybúzának,

napraforgónak, zabnak, árpának és a friss zöldségeknek (fejıstehén). A szigorú vetésforgó betartása miatt termesztett növény a szója, burgonya és gyökértakarmányok (döglött kutyák). (JÁRÁSI, 2007) PIMENTEL

ET AL.

(2005) szerint a termesztett növény, talaj és

idıjárás viszonyok függvényében az ökológiai termésátlagok hektár szinten megegyezhetnek a hagyományoséval, viszont az ökológiai árunövények nem termeszthetık olyan sőrő idıközönként a tápanyagutánpótlás és a növényvédelmi kérdések miatt. Kezdeti idıszakban gyakran terméscsökkenés következhet be, de az egyensúly beállta után már biztonsággal lehet számolni jó közepes terméssel (FEJİS

ET AL.,

2003). A terméskiesés azonban jelentısen megtérül a biztonságosabb termékértékesítés és az elérhetı magasabb ár miatt. Svájcban 1978-1999 között elvégzett tartamkísérletek azt bizonyítják, hogy az ökológiai termesztésben

elıállított

gabonafélék

termésátlaga

alacsonyabb, mint a hagyományos rendszerekben (MÄDER

30-50%-kal ET AL.,

2002).

Minden vizsgálatot együttesen figyelembe véve átlagosan 10-30%-kal kisebb a termés az ökológiai termesztésben (PIMENTEL ET AL., 2005). STONEHOUSE

ET AL.

(1996) kimutatta, hogy a legtöbb nettó

árbevételt a hagyományos, az integrált és az ökogazdálkodást végzı ontarioi farmok közül az ökogazdaságok tudták realizálni. A növényvédı szerek területén kötelezı az ún. biopeszticidek alkalmazása (természetes növényi alapú kivonatok, mikroorganizmusok,

31

szervetlen anyagok). Szők termékskálával rendelkeznek, gyakran még az engedélyezett

szerek

sem

kaphatók,

hiszen

elıállításukban

és

forgalmazásukban – az alacsony igény miatt – nem érdekeltek a vegyipari vállalkozások. Viszont bebizonyosodott, hogy a biológiai növényvédelmi eljárások napjainkban már költségeikben is versenyképesek lehetnek a tisztán kémiai védekezéssel szemben (POLGÁR ET AL., 1999). A költségek mértékét nagyban befolyásolja az alkalmazott növényvédelmi technológia, ami az egyes területek eltérı adottságaiból kifolyólag objektív okok miatt is jelentısen eltérhet egymástól (SZENTE, 2005). A

gazdaságok

megnövekedett

munkaerı-szükségletét

gyomszabályozással indokolják (CLARK

ET AL.,

gyakran

a

1999). Az ökológiai

rendszer átlagosan 15%-kal több munkaerıt igényel, de ez az érték 7% és 75% között is váltakozhat (BRUMFIELD termesztésben

általános

a

ET AL.,

munkaerı-igény

2000). Az ökológiai növekedése,

mértéke

kultúránként igen változó lehet. Magyarországon végzett kutatások bebizonyították, hogy az öko ıszi búza és az öko ıszi árpa termesztésében többletmunkaerı-ráfordítás nem jelentkezett, azonban az öko napraforgó gyomosodásának leküzdésében alkalmanként igénybe kell venni a kézi munkaerıt is (RADICS, 2001), hiszen a széles sortávú növényeknek kicsi a gyomelnyomó hatásuk. Annak ellenére, hogy a kézimunka-szükséglet csökkentése üzemi szinten ökonómiailag helyes stratégiát jelenthet, az ökológiai gazdálkodás magasabb munkaerı-szükséglete növelheti a vidéki területek munkaerı-igényét (WYNEN, 2003). Ismert tény, hogy az ökológiai gazdaságok többsége Magyarország azon régióiban helyezkedik el, ahol jelentıs a munkanélküliség. Munkanélküliség-csökkentı hatása különösen a képzetlen rétegekben jelentkezhet.

32

Hozzájárul ehhez, hogy a termesztett növények változatossága elosztja a munkaterheket az év folyamán (WYNEN, 2003). Az ökológiai gazdálkodás fokozott munkaerı-igénye a nyugat-európai jóval magasabb bérszínvonal miatt a versenyképesség szempontjából szintén elınyt jelent a magyar ökogazdálkodóknak (MOLNÁR & MOKRY, 2000). A segédüzemi költségek alakulását az üzemanyag ára, az igénybevétel gyakorisága és a gazdaság földterületeinek mérete, koncentrációja, azaz a szállítási távolságok befolyásolják (SZENTE, 2005). Az értékcsökkenési leírás egyik oldalon alacsonyabb lehet a mőtrágya és permetezıszer-kijuttató készülékek csökkent használata miatt, más oldalról a mechanikai gyomszabályozás és talajmővelés növekvı fontossága magasabb gépi munka költségekkel járhat (FOWLER

ET AL.,

1998; FEHÉR, 2002). Az ökotermékek esetében a fogyasztók által közvetlenül nem érzékelhetı tulajdonságok adják a termék különlegességét, értékét. Emiatt a vásárló számára egy független minısítı szervezet által garantálni kell, hogy a termék megfelel a követelményeknek. A termékek ellenırzéséért és a minısítésért a szervezetek díjazást kérnek, amely az értékesített termék árának mintegy 2%-a. A tanúsító szervezetek által kibocsátott védjegyek legfıbb funkciója a termékek megkülönböztethetısége, az ökológiai gazdálkodás

feltételeinek

megfelelı

elıállítás

tanúsítása.

Ha

a

csomagoláson feltüntetésre kerül egy szervezet védjegye, akkor ezért védjegy használati díjként a termék árának 2,5-3%-át számítja fel a szervezet. Kivételt képez ez alól az új EU-logó, amikor is eltekintenek a licenc díjfizetési kötelezettség alól, viszont a logó kizárólag az Európai

33

Unióban termelt ökotermékekre kerülhet rá. Az árukísérı tanúsítvány díja a termék nettó eladási árának 1%-a + 15% ÁFA (ROSZIK, 2004). A

költségek

vonatkozásában

két,

egymással

ellentétes

folyamat

tapasztalható, egyes költségnemek csökkennek (pl. vásárolt anyagok költségei), addig mások növekedhetnek (pl. munkabér, gépi munka költségei). Ezek összeadódva különbözı eredményt adnak, és régiónként is eltérést mutatnak (MOKRY, 2001).

2.6

A NÖVÉNYVÉDELEM ÖKONÓMIÁJA A növényvédelem gazdasági szerepe a mezıgazdasági termények

elıállítása érdekében nem vitatható. A növényvédelem alapvetı célja a hozamot veszélyeztetı tényezık – kártevık, kórokozók, gyomok – kiiktatása, vagy a kártételük minimális szintre való szorítása. A növényvédelem

alapvetı

ráfordítás-hozam

kapcsolatot

alakító

technológiai elem, hozzájárulhat a hozambizonytalanság csökkentéséhez, egyéb kedvezı hatásai – a minıségre, a munkatermelékenységre gyakorolt hatása – miatt a jövedelem fokozásában is meghatározó a szerepe. A növényvédelemi tevékenységek megítélésénél minden kártevı esetében meg kell határozni a kárküszöböt, azt a kártételt, aminek gazdasági értéke meghaladja az adott eljárás költségeit. A kártevı populáció növeledésével együtt nı (bár csökkenı rátával) a marginális kár értéke. A lehetséges kezelések költségeinek figyelembe vételével meghatározhatóak azok a pontok, ahol adott ár- és költségviszonyok mellett megegyezik a kár értéke a kezelés költségével. Adott kártevı

34

egyedszintnél (S0) még nem keletkezik érdemi gazdasági kár a hozam (mennyiségi, minıségi) kiesésébıl (TAKÁCSNÉ GYÖRGY, 2006).

2.7

GYOMSZABÁLYOZÁS AZ ÖKOLÓGIAI GAZDASÁGOKBAN Az ökonómiai küszöbérték olyan gyomsőrőséget jelent, amelynél

védekezni

szükséges

a

gyompopuláció

ökonómiai

kártételének

megelızése érdekében. A kártételi küszöbérték az a populáció szint, amelynél a kultúrnövény termésvesztesége kezdıdik, de ezeknek a veszteségeknek a nagyságrendje még nem indokol védekezési eljárást (BERZSENYI, 2000a). Számos ország ökológiai gazdálkodója körében végzett felmérés eredménye azt mutatja, hogy számukra a gyomnövények jelentenek elsıdlegesen problémát, és ez kiváltképpen az átállási idıszakban jelentkezik (BAKER & SMITH, 1987; PEACOCK, 1990; BEVERIDGE & NAYLOR, 1999; WALZ, 1999; BURNETT, 2001; ZINATI, 2002). Ökológiai gazdáktól és az ellenırzı szervektıl származó beszámolók megerısítik, hogy a gyomszabályozás lehet a fı akadálya az ökológiai gazdálkodásmód átvételének és sikeres mővelésének (MORGAN, 1990; GROENEVELD ET AL., 1997; CLARK ET AL., 1998; BEVERIDGE & NAYLOR, 1999; WELSH ET AL., 1999; HIPPE ET AL., 2000; MCCOY, 2001; PORTER ET AL., 2003). Az átállási idıszak különösen nehéz lehet nemcsak az információhiány (WYNEN, 1992), hanem a gyompopulációban bekövetkezı szignifikáns változások miatt is (NGOUAJIO & MCGIFFEN, 2002). A termesztés gazdaságosságára a nitrogén utánpótlás mellett a gyomszabályozás hatása szignifikáns, a gyomnövények okozzák az egyik legnehezebben és legdrágábban 35

kezelhetı kártételt az ökológiailag termesztett kultúrákban (CLARK ET AL., 1998). A gyomszabályozás vonatkozásában a fı korlátozó faktorok annak költségvonzatai, a rendelkezésre álló gépállomány, valamint a tıkehiány (RADICS, 2006). A befolyásoló tényezık között jelentıs szerepet tölt még be a talaj tápanyagtartalmának fenntartása és a kártevıkkel, valamint kórokozókkal szembeni harc (KRISTIANSEN, 2003). Lényeges külsı korlátozó elemek között említik meg a kutatók és a gazdák a hatékony, ellenırzött inputok elérhetıségét (trágya, vetımag), betakarítás utáni kezelést és feldolgozást, valamint a marketing lehetıségeket (ALENSON, 1997; RASMUSSEN, 1998; WALZ, 1999; WILLER & ZERGER, 1999; ZINATI, 2002). A gyomszabályozási módszerek értékelése különbözı módszerek alapján történhet: • a gyomszabályozás hatásfoka, szelektivitása a kultúrnövényekre; • a gyomnövények legérzékenyebb stádiumai, a gyomszabályozás kritikus periódusa szerint; • technológiai és ökonómiai mutatók összehasonlító vizsgálatával; • a gyomszabályozás szervezési feltételei alapján (gépek, idıjárás, szakmai felkészültség). A gyomszabályozás költségaránya 10-30% között váltakozik a szántóföldi növénytermesztésben, 30-50% között az ökológiai gyümölcsés zöldségtermesztésben és akár a 70%-ot is elérheti néhány kertészeti rendszerben (EGGINS, 1998). Ezzel szemben HENDERSON és BISHOP (2000)

számításai

alapján

a

gyomszabályozás

költségaránya

a

hagyományos zöldségtermesztésben 1-5%; hasonlóan alakul néhány szántóföldi kultúránál, beleértve a burgonyát, csemegekukoricát, azonban akár 10-22%-os is lehet a hagyma, valamint a fejes saláta esetében. 36

A gyomszabályozási módszerek költséghatékonyságát leginkább az alábbi tényezık befolyásolják: munkaerıköltség, gyomsőrőség, termés értéke és az elérhetı ökológiai felár (MELANDER, 1998).

2.8

AZ INTEGRÁLT NÖVÉNYVÉDELEM ESZKÖZTÁRA

Az integrált növényvédelem (Integrated Pest Management, IPM) a növényvédı szerek által okozott környezeti terhelés csökkentésének olyan alternatívája, mely távlatokban gondolkozva gazdaságos is és ugyanakkor a

termés

minıségét

és

mennyiségét

illetıen

nem

kényszerül

kompromisszumokra. Magyarországi körülmények között nem igényel kezdeti nagy addicionális beruházást, de kétségtelen, hogy nagyobb odafigyelést és szakmai felkészültséget tesz szükségessé (termıhely és fajta megválasztása, a kártevıhelyzet és a természetes ellenségek számának

felmérése,

a

várható

fertızés

elırejelzése,

megfelelı

vegyszerválasztás, jó idızítés, kijuttatástechnika stb.) (HORN, 2002). Az integrált növényvédelem védekezési eljárásai a következık: •

agrotechnikai védekezés (pl. fajtaválasztás, talajmővelés, vetés, tápanyag-utánpótlás);

•

mechanikai védekezés (pl. gyomok irtása, a talaj takarása, a károsítókat tartalmazó növényrészek eltávolítása);

•

kémiai védekezés (pl. inszekticidek, fungicidek használata)4;

4

A kémiai védekezésben elvileg semmi nem tilos, de számos elv betartásával meg lehet oldani a termesztett növények és a környezet minél kisebb terhelését. A növényvédıszereket piros, sárga és zöld hatóanyagokra osztották. Piros szerek használata a tenyészidıben tilos, de tenyészidın kívül használhatók, mint például a talajfertıtlenítı szerek és az eszközök fertıtlenítése. A sárga szerek kerülendıek, illetve nem az egész állományt, hanem csak a veszélyeztetett részeit kell velük kezelni. A

zöld szerek a növényekre és a hasznos élılényekre nézve is veszélytelenek.

37

•

biológiai védekezés (pl. ragadozók, parazitoidok betelepítése, kibocsátása, betelepülésük elısegítése, kímélése; vírus-, baktérium és gombakészítmények felhasználása; légtértelítés a kártevı fajok nıstényeinek szexferomonjával);

•

biotechnológiai-genetikai védelem (pl. tőrı- és ellenállóképes fajták termesztésbe vonása) (GILINGERNÉ PANKOTAI & ZENTAI; 2004).

2.9

AZ

ÖKOLÓGIAI GAZDÁLKODÁSBAN GYOMSZABÁLYOZÁSI MÓDSZEREK

ALKALMAZOTT

A gyomszabályozás a gyomok hatásának minimalizálásának és a termesztés optimalizálásának rendszerszemlélető megközelítését jelenti, magában foglalja a prevenciót5 és a védekezést egyaránt (ALDRICH, 1984). Az alkalmazkodó, környezetkímélı növénytermesztési rendszerek egyik legfontosabb kérdésévé vált. A gyomszabályozás és mezıgazdasági termelés olyan összhangját kell megtalálni, ami nem visszalépést jelent, hanem egy minıségileg jobb, fejlettebb technológiát képvisel (RADICS, 2001). Bár a gyomok fenntartása egy mezıgazdasági rendszeren belül mind káros, mind elınyös lehet (STREIBIG, 1988), az ökológiai gazdálkodóknak mégsem céljuk a gyomok teljes kiirtása (BLAKE, 1990). Versenyelınyt kívánnak biztosítani a termesztett növényállománynak a gyomokkal szemben (ALKÄMPER, 1977). Az ökológiai gazdálkodásban alkalmazott gyomszabályozási módszerek sikere tehát legfıképpen a

5

A prevenció az alkalmazkodó növénytermesztésben a biológiai, az ökológiai, a technológiai eszközök növény-egészségügyi összehangolását jelenti.

38

kultúr- és a gyomnövények biológiájának, az egész termesztési rendszernek, valamint a környezeti faktorok hatásainak az ismeretén múlik. Szükség van az egyes termesztéstechnológiai lépések közötti kölcsönhatásokban

való

jártasságra,

ezen

felül

olyan

modern

megoldásokra is a gyomszabályozásban, amelyek a mai gazdaságok igényeit kielégítik figyelembe véve azt a tényt, hogy a termesztés számos esetben

ökológiailag

kedvezıtlenebb

körülmények

között

folyik.

Súlyosbítja a problémát, hogy ilyen feltételek mellett a gyomfertızöttség szintje gyakran sokkal magasabb, mint a kedvezı mezıgazdasági feltételekkel rendelkezı területeken (RADICS, 2006). Az ökológiailag mővelt kapáskultúrákban kétszeresére, míg a kalászosokban

háromszorosára

emelkedhet

a

gyomok

fajszáma.

Felmérések igazolják, hogy nemcsak a szegélyekben, hanem e parcellák belsejében is kifejlıdnek a tipikus kapás és kalászos gyomasszociációk, az ökogabona vetésekben pedig olyan ritka fajok jelennek meg, melyek az intenzíven mővelt szántókon hiányoznak (CALLAUGH, 1984; 1989;

VAN

VAN

ELSEN,

ELSEN, 1990; FRIEBEN, 1990; FRIEBEN 1996; RYDBERG &

MILBERG 2000; PINKE & PÁL, 2005). HYVÖNEN

ET AL.

(2003), valamint

ALBRECHT és MATTHEIS (1998) vizsgálatai azonban azt mutatták, hogy az ilyen gazdálkodási forma bevezetése a ritka gyomnövények populációinak nagyságát egyáltalán nem növeli. Németországban 1990-1997 között zajló felmérés arra világított rá a relatív gyomsőrőség vonatkozásában, hogy az átállást követı harmadik évben a talaj magtartalma 4.050 db/m2-rıl 17.320 db/m2-re emelkedett (ALBRECHT & SOMMER, 1998). A Kishantosi Ökológiai Mintagazdaság területén végzett kutatások ezzel szemben azt bizonyítják, hogy a

39

herbicidmentes gazdálkodás nem növelte a gyomdiverzitást (DORNER, 2006). Számottevı különbség van az ökológiai és a konvencionális gazdálkodási rendszerekben végrehajtott gyomszabályozási módszerek között. Az alkalmazott gyomszabályozási eszközök csak korlátozott számban állnak rendelkezésre, határozottan alacsonyabb hatékonysággal rendelkeznek, mint a szintetikus herbicidek és alkalmazásuk erısen kötıdik a növényállomány bizonyos fejlettségi szintjéhez (RADICS, 2006). Az ökológiai gazdálkodás ugyanakkor számos, a gyomvegetáció fejlıdésére hátrányosan ható mővelési eljárással is rendelkezik. Ilyen például a mechanikai és termikus gyomirtás, amely uniformizálja és elszegényíti a gyomtársulásokat, továbbá a komposztálás, amely felszaporítja a nitrofil fajokat, a korai tarlóhántás és az ismétlıdı alávetések (VAN ELSEN, 1994; FRIEBEN, 1990). Az idıjárási viszonyok is korlátozhatják a módszerek hatékonyságát, hiszen a mechanikai gyomszabályozás száraz feltételek között általában hatékonyabb a kémiainál, míg nedves körülmények között ennek az ellenkezıje igaz (PIMENTEL

ET AL.,

2005). Az ökonómiai faktorok (piaci

viszonyok, fedezeti pont, eszközfelhasználás) is jelentıs hatással lehetnek a termesztett kultúrnövényre és ezekben a kultúrákban alkalmazott gyomszabályozási eszközökre (LEAKE, 1996). A gyomok elleni védekezés módszereit alapvetıen két csoportra osztjuk: • indirekt (közvetett) módszerek, amelyek pótlólagos energiabevitelt nem igényelnek és elsısorban a megelızést szolgálják; • direkt (közvetlen) módszerek, amelyek pótlólagos energiabevitelt igényelnek, és a kialakult „gyomfertızöttség” leküzdését szolgálják.

40

A szakirodalmi feldolgozásokban a gyomszabályozási módszerek különbözı csoportosításaival találkozhatunk (2. és 3. táblázat). Az ökológiai gazdálkodásban a termesztés szempontjából elsıdleges feladat a kultúrnövények gyomnövényekkel szembeni kompetíciójának növelése, így a gyomosodás agrotechnikai és mechanikai módszerekkel való visszaszorítása. E módszerek alkalmazása állandó szelekciós nyomást jelent a gyomnövények számára, hiszen egyes gyomfajok jobban tolerálják az állandó bolygatást, míg mások kevésbé, így maga a mővelés típusa kiváltója lehet a gyomflóra elszegényedésének, nemcsak a herbicides kezelés (DORNER, 2006). A

gyomok

számlájára

írható

a

világ

termésveszteségének

egyharmada (STROBEL, 1991). Kártételük elsısorban abban nyilvánul meg, hogy a termesztett növénnyel a vízért, a tápanyagokért és a napfényért

versengenek,

és

ebben

a

kompetícióban

gyakran

a

kultúrnövény marad alul. Jelenlétükkel a termesztett kultúrákban nemcsak a termés mennyiségét, hanem a betakarított termés minıségét is rontják (pl. a termény szennyezésével), sokszor nehezítik a talajmővelést, az öntözést, vagy a betakarítást (POLGÁR, 1999). KIS (2007) felmérései alapján a magyarországi ökogazdaságok 79%a mechanikai módszereket alkalmaz, 68%-uk a kézi gyomszabályozást, míg 48%-uk az agrotechnikát. Fizikai gyomszabályozásról a gazdaságok 26%-a, biológiairól 14%-a számolt be, míg kémiairól 16%-uk. A legelterjedtebb eljárások a talajmővelés, a sorközmővelés, a rezgı borona alkalmazása, valamint egyes helyeken a kézi gyomszabályozás.

41

2. táblázat: A közvetett gyomszabályozás módszereinek felsorolása 1.

Agrotechnikai

1.

Megelızés

gazdálkodási eszközök:

2.

Agrotechnikai védekezés

1.

Földmővelés

• vetésváltás

•

elsıdleges

•

termıhely megválasztása,

• vetésforgó

• talajmővelés

•

másodlagos

•

növényszerkezet,

• vetésidı

• trágyázás

•

harmadlagos

•

vetésváltás – vetésforgó,

• kelesztı talajmővelés

• fajták

•

egyéb lehetıségek

•

talajmővelés,

• magágy-elıkészítés

• sortávolság

2.

Vetésforgó

•

trágyázás (beleértve a

• betakarítási idı

• tıszámbeállítás

3.

Fajtaválasztás

meszezést),

• tarlóhántás

• takarónövények

4.

Köztes termesztés

vetési technika stb.

• tápanyagellátás

• alávetés

5.

Takaró növények

• vegyestermesztés

6.

Ugaroltatás

• köztestermesztés

7.

Konvertálás

• 2.

Agrotechnikai védekezés

Megfelelı fajtaválasztás Forrás: Radics, 2001

Forrás: Ángyán & Menyhért, 1997

• tarlóhántás • talajtakarás • árnyékoló növényzet Forrás: Radics, 2006

42

Forrás: Bond et al., 2003

3. táblázat: A közvetlen gyomszabályozás módszereinek felsorolása 1.

Biológiai eszközök

1.

Biológiai védekezés

2.

Fizikai és mechanikai

2.

Mechanikai gyomszabályozás

eszközök:

• mechanikai

•

rotációs kapa

• pneumatikus

•

gyomféső

• termikus

•

gyomégetés

• talajtakarás

•

gyomkefe

• gyomperzselı

•

kultivátor

• klasszikus

• gızölı

•

kapa

• árasztó

• kézi eszközökkel (kapálás) 3.

• sekély mővelés, • sorközkultivátorozás, stb. • termikus gyomirtás (pl. történı

égetéses gyomelpusztítás) Forrás: Ángyán & Menyhért,

Fizikai gyomszabályozás

rezgı fogas borona

kultivátorok, gyomkefék)

• tarlóápolás,

1.

•

• gépi eszközökkel (boronák,

• mechanikai gyomirtás

lángszóróval

Mechanikai gyomszabályozás

Fizikai gyomszabályozás

• talajtakarás

Forrás: Radics, 2006

• talajsterilizálás

2.

Biológiai

• konzerváló • széles-spektrumú

Forrás: Radics, 2001

• allelopátia

1997

• ökodinamika Forrás: Bond et al., 2003

43

2.9.1

KÖZVETLEN MÓDSZEREK

MECHANIKAI GYOMSZABÁLYOZÁS A közvetlen fizikai gyomszabályozási módszerek (4. táblázat) hatékonysága korlátozott. A mechanikai gyomszabályozás csak adott talajállapotokban alkalmazható megfelelıen (BOWMAN, 1997), optimális idızítése a kultúrnövény kompetitív képességétıl (TURNER ET AL., 1999) és a gyomok fejlettségi szintjétıl függ (PULLEN & COWELL, 1997). A növényállományok gyomszabályozási eljárásai csak részben gépesíthetık. A mechanikai gyomszabályozó eszközök közé sorolhatók: talajmővelı eszközök (kapák, boronák, gyomkefék); vágó eszközök (főnyírók és motoros kaszák) és kettıs célú eszközök (acatoló). Az eszköz kiválasztása és az alkalmazás gyakorisága a gyomok és a kultúrnövény morfológiájától függ. Olyan eszközök, mint például az álló fogasborona jobban alkalmazható a szántóföldi kultúrákban, ugyanakkor a sorközben alkalmazott gyomkefék gyümölcsös kultúrákban hatékonyabbak (BOND & GRUNDY, 2001). Ezeket az eszközöket általában nem speciálisan csak az ökogazdaságban alkalmazzák, hanem a konvencionális gazdaságokban is elterjedtek. Ha a mechanikai gyomszabályozást a herbicid használattal hasonlítjuk össze, akkor a nem tökéletes gyomirtás esélye magasabb, ezáltal a közvetlen fizikai

gyomszabályozási

módszerek

hosszú

távú

hatékonysága

is

alacsonyabb; valamint a túlélı, illetve késın kelı gyomnövények miatt a talaj gyommagtartalma progresszíven emelkedik (BASTIAANS & DRENTH, 1999).

44

4. táblázat: A mechanikai gyomszabályozás magyarországi eszköztára Eszköz Elıny

(Hatékonyság %)

Hátrány

Kultúra rezgıborona/gyomféső

•

alacsony ár

•

kevés gyom esetén alacsony hatékonyság

(30-60%)

•

magas teljesítmény

•

kelést hátráltatása

minden kultúra, fıleg gabona

•

pre- és posztemergens alkalmazás

•

kritikus idızítés

•

tökéletes sormővelés

•

lassú haladási sebesség

•

könnyő eszköz

•

pontos termesztést igényel

•

alacsony hımérséklet esetén kevésbé hatékony

•

száraz környezet, laza talaj igénylése

sorközmővelı kultivátor

• fiatal

(20-60%)

alkalmazható

gyomnövény-kezdemények

esetén

is

kapás kultúra gyomkefe

•

tágabb idıintervallumon belül alkalmazható

•

két gépkezelı

(40-92%)

•

kissé nedves talaj esetén is alkalmazható

•

magas beszerzési ár

gabona, zöldségfelék

•

gyomelfojtás a növény sorában

rotációs kapa

•

nagyobb haladási sebesség

•

sekélyebb mővelési mélység

(77-97%)

•

a gyomokat betemeti

(kultivátorral kombinálva)

•

intenzív talajmővelés

n. a.

•

nagyobb gyomok ellen is hatékony

Forrás: Páli, 2005 45

KÉZI GYOMSZABÁLYOZÁS A kézi kapálás, valamint a gyomlálás – fıként a kapás kultúrákban és az ültetvényekben – elkerülhetetlen (BOND & GRUNDY, 2001). A különbözı kézi eszközök ergonómiáját és hatékonyságát a fejlıdı országokban vizsgálták, ahol a kézi munkaerı könnyebben elérhetı (CHATIZWA, 1997). A kézi gyomszabályozásnak ott van nagy jelentısége, ahol a klíma- és terepviszonyok vagy az ökonómiai adottságok miatt lehetetlen a gépi gyomirtás (ANOBAH, 1993). Kézi kapálást, gyomlálást akkor alkalmazzák, ha az adott gyomnövény, vagy gyomfolt kihúzása a legeffektívebb

mód

a

gyom

elterjedésének

megakadályozására

(MARSHALL, 1992). Kézi kapálást alkalmazhatnak gépi sorközmővelés után is, hogy a növény sorában maradt gyomokat eltávolítsák. A kézi gyomlálás alkalmazása hasznos lehet az egynyári gyomok ellen, míg kifejezetten biztos hatású az évelı fajokkal szemben (IONESCU

ET AL.,

1996). Bár nagyüzemi kultúrákban nincs létjogosultsága ennek a gyomszabályozási módszernek, azonban jelentıs lehet értékes kultúrákban és a kísérleti területeken (FEJİS ET AL., 2003).

2.9.2

KÖZVETETT MÓDSZEREK

VETÉSFORGÓ Jóval a 20. század kezdete után is elsısorban vetésváltással valósult meg a gyomszabályozás (LEE, 1995). Ez az ökológiai rendszer alapját jelenti, hiszen a termesztett kultúra kiválasztása meghatározza a jelenlegi, valamint a jövıben bekövetkezı gyomproblémákat (BOND & GRUNDY,

46

2001). Azok a vetésforgók, amelyek eltérı erıforrást hasznosítanak, allelopatikus

hatásúak,

talajmozgatással

és

mechanikai

kártétellel

megakadályozzák az adott gyomnövények szaporodását és dominanciáját (LIEBMAN & DAVIS, 2000). A problematikus gyomok növekedése és szaporodása

ellensúlyozható

a

számukra

adaptálásával a vetésforgóba (KARLEN

kedvezıtlen

ET AL.,

mőveletek

1994). Egy optimalizált

vetésváltás elnyomja egyes fajok tömeges fellépését. A fajszám akár 2530%-kal csökkenthetı, a növényszám és a borítottság csökken (VAN ELSEN, 1990). A mezıgazdasági termelés fejlıdése során egyértelmővé vált, hogy az ésszerően tervezett vetésforgóban a gyomnövények száma, összetétele csökkenı tendenciát mutat (LÁNSZKI, 1993). A vetésforgó kiszelektálja a termesztés

rendszeréhez

leginkább

alkalmazkodott

gyomokat, így bármely gyomfaj dominánssá válásának esélye minimális, mivel az agrotechnika és a kultúrnövények kompetitív hatása változik, elınyt adva bizonyos fajoknak és visszaszorítva másokat. Minél jobban eltérnek a kultúrnövények és agrotechnikai eljárásaik a vetésforgóban, annál kisebb az egyes gyomfajok dominánssá válásának esélye (ÁNGYÁN & MENYHÉRT, 1997). Az 5. táblázat tartalmazza a magyar ökológiai gazdaságokban leggyakrabban alkalmazott vetésforgók összetételét egy 2006-os felmérés alapján.

ELSİDLEGES FÖLDMŐVELÉS A földmővelés elsısorban a tarlóhántás, a mélyszántás, a szántás és a redukált talajmővelés váltakozásával valósul meg.

47

5. táblázat: A gazdaságokban alkalmazott vetésforgók Vetésforgó variáció

1. év

2. év

3. év

4. év

5. év

6. év

7. év

8. év

9. év

1.

Lucerna

Lucerna

Lucerna

Lucerna

Lucerna

Lucerna

İszi búza

Kukorica

İszi búza

2.

Lucerna

Lucerna

Lucerna

İszi búza

Kukorica

İszi búza

3.

İszi búza

İszi káposztarepce

İszi búza

Kukorica

4.

İszi búza

Olajtök

İszi búza

Kukorica

5.

İszi búza

Napraforgó

Kukorica

İszi árpa

6.

Tönkölybúza

Olajtök

Tönkölybúza

7.

Tönkölybúza

Lucerna

Olajtök

8.

Kukorica

İszi búza

Napraforgó

9.

İszi káposztarepce

İszi búza

10.

Lucerna

İszi búza

Forrás: Radics, 2006

48

A tarlóhántás fı célja a tarlón lévı gyomok megsemmisítése, és a talajban lévı, valamint az aratáskor elpergett gyommagvak csírázásra, kelésre bírása (UJVÁROSI, 1973). A szántás fı hatása, hogy a frissen elhullatott gyommagvaknak olyan vastagságú talajtakarást nyújt, ahonnan azok már nem kelnek ki (BOND & GRUNDY, 2001). A gyomszabályozás szempontjából a szántásnak fıleg a mélyen gyökerezı évelı gyomfajoknál van nagy jelentısége. Ugyanakkor, ha a mélyszántást az ısz folyamán korán elvégzik, több T1-es és T2-es gyomnövény kel ki, melyek tavasszal könnyebben kiirthatók (BERZSENYI, 2000b). Az ökológiai gazdálkodásban a csökkentett talajmővelést tartják kívánatosnak, ennek viszont az a hátránya, hogy az összgyomosodás mértékét növeli (RADICS ET AL., 2005). BERZSENYI

(2000b)

vizsgálatai

szerint

a

redukált

talajmővelési

rendszerekben az egyéves egyszikő és az évelı fajok felszaporodása várható, míg az egyéves kétszikőek visszaszorulnak, vagy nem reagálnak. Elınye, hogy a meg nem újuló energiát hatékonyabban hasznosítja, a talaj nedvességtartalma jobban megırzi, csökken a talajerózió veszélye (COOLMAN & HOYT, 1993).

TRÁGYÁZÁS A mőtrágyák alkalmazása az ökológiai gazdálkodásban tilos. A nitrogénellátást nitrogénkötı kultúrnövények, valamint a saját állattartó telep szervestrágya-produkciójával kell biztosítani (VAN ELSEN, 1987). A kezeletlen istállótrágya azonban potenciális gyomforrás lehet, mivel nagyon sok csírázóképes gyommagvat tartalmazhat (UJVÁROSI, 1973), így akár több millió csíraképes gyommaggal fertızıdhet az adott terület. 49

Ugyanakkor

a

jól

kezelt

istállótrágyában

a

mikroorganizmusok

nagymennyiségő gyommagot képesek elpusztítani, csökkentve ezzel a kijuttatott magmennyiséget. A szervestrágyával biztosított N-bevitel azonban nem lépheti túl évente a 170 kg/ha-os szintet. A talaj Ntartalmának megnövekedett mineralizációja a talajmővelést követıen gyors termésnövekedéshez vezethet (SMITH, 1995). Ugyanakkor ügyelni kell arra is, hogy a gyomnövények gyakran gyorsabban és nagyobb mennyiségben képesek felvenni a tápanyagokat, mint a kultúrnövény (ALKÄMPER, 1977).

KULTÚRA A legtöbb tanulmány a gabonafélék gyomelnyomó képességével foglalkozott az ökológiai kultúrákban (RICHARDS & HEPPEL, 1990; COSSER

ET AL.,

foglalkozott

1997; UCHINO

egyéb

kultúrák

ET AL.,

2005). Csak kevés publikáció

(kukorica,

szója,

burgonya,

borsó)

összehasonlításával ökológiai körülmények mellett (TAYLOR, 1993; UCHINO

ET AL.,

2005). Különbséget kell viszont tenni azon kultúrák

között, amelyek tolerálják a gyomokat, és amelyek aktívan elnyomják ıket (FROUD-WILLIAMS,

1997).

A

területen

elıször

kikelı

növények

kompetíciós elınnyel rendelkeznek, és a termesztett növény számára javítják a szelektivitást a sorozatos gyomirtások során. A kultúrnövény magvak növekedési erélye különösen fontos a korai megerısödésben (RASMUSSEN & RASMUSSEN, 2000). Termesztéstechnológiai szempontból fontos a termıhelyhez illı növényfaj- és fajtaválasztás, vagyis, hogy a terület adottságaihoz válasszuk a kultúrnövényt. Ha ugyanis a termesztett 50

növényfajok környezeti igénye jelentısen eltér a termıhely adottságaitól, akkor a különbség csak olyan mértékő külsı energia-bevitellel valósítható meg, ami a termesztést gazdaságtalanná teszi, a környezetet pedig rombolja (ÁNGYÁN & MENYHÉRT, 1997).

VETÉS YOUNIE és TAYLOR (1995) szerint a kisebb sortávolságra történı vetés növeli a kultúrnövény növekedési erélyét és talajtakarását. Az ökológiailag megmővelt szántóföldeken a nagyobb sortávolság és az ezáltal

megnövekedett

fénymennyiség

miatt

elınyt

élveznek

a

gyomnövények (VAN ELSEN, 1987), csökkentve ezáltal a kultúrnövény gyomelnyomó

képességét.

Az

ökológia

rendszerek

alacsonyabb

talajtermékenysége is korlátozhatja a növénysőrőség növelését (BOND & GRUNDY, 2001). A jól megválasztott vetésidı, a jól elıkészített vetıágy, a megfelelı sor- és tıtávolság, vagyis az optimális állománysőrőség elınyt jelenthet a kultúrnövényeknek a gyomnövényekkel szemben. Ezen tényezık hatással vannak a gyomnövények kelésére és kelés utáni fejlıdésükre is (DORNER, 2006). A sőrő soros kultúrnövények (pl. gabonafélék, borsó) megnövelt vetımagmennyisége mérsékli a gyomok növekedését és növeli a kultúrnövény termését (Berzsenyi, 2000b). Például TOLLENAAR

ET AL.

(1994) kísérletei igazolják, hogy a nagyobb

növénysőrőség növeli a kukorica gyomokkal szembeni kompetitív képességét.

51

TAKARÓNÖVÉNYEK A takarónövényzet gyors fejlıdése és sőrő talajtakarása a gyomot elnyomja (NELSON

ET AL.,

1991). A takarónövényzetnek a vetésforgóba

történı bevezetése egy olyan idıszakban, mikor a terület egyébként parlagon

heverne,

visszaszorítja

a

gyomfejlıdést,

ugyanakkor

a

talajtermékenységet fenntartja, és megelızi a talajeróziót (LIEBMAN & DAVIS, 2000). A gyomnövények elleni védekezésben a takarónövények használatának alapvetı célja a gyompopulációk takarónövényekkel való helyettesítése, vagyis a takarónövények foglalják el azt a területet, melyet a gyomnövények borítanának be. Fizikai (kompetíció) és kémiai (allelopátia) hatásuk révén csökkentik, vagy megakadályozzák a gyomnövények kelését (DORNER, 2006; BERZSENYI, 2000b).

TALAJTAKARÁS A talajfelszín takarása megakadályozhatja a gyommagvak csírázását, vagy fizikailag elnyomja a csíranövények fejlıdését, viszont nem hatékony a megtelepedett évelı gyomokkal szemben. A talajtakarás többféle módon történhet: élı növényekkel, szerves vagy szervetlen anyagok laza szemcséivel, mesterséges, illetve természetes anyagok rétegeivel (STOUT, 1985). LIGNEAU és WATT (1995) szerint már három cm vastagságú komposztréteg is megakadályozza az egyéves gyomnövények kelését. A szerves talajtakaró rétegek elınye, hogy ökológiailag lebonthatók, viszont a lebomlás a talaj szervetlen nitrogéntartalmának ideiglenes csökkenéséhez vezethet. Ezen túl a szerves anyagok

52

lebomlásakor keletkezı fitotoxinok nemcsak a gyomok növekedését, hanem a kultúrnövény növekedését is megakadályozhatják (WALLACE & BELLINDER, 1992).

BIOLÓGIAI NÖVÉNYVÉDELEM A klasszikus értelemben vett ökológiai növényvédelem több évszázados múltra tekint vissza (DEBACH, 1964). A második világháborút követıen a kémiai növényvédelem egyértelmő dominanciája és látványos kezdeti sikerei azonban háttérbe szorították a biológiai növényvédelem módszereit (POLGÁR, 1999). A gyom elleni ökológiai védekezésen azt az eljárást értjük, amikor a védekezés célnövénye ellen a növény természetes ellenségét, mint bioágenst használjuk fel arra, hogy a gyompopulációt az ökológiai kártétel szintje alá csökkentsük. A bioágens a gyom szelektált, természetes ellensége, amely természetes adottságainál fogva csökkenti a gyomnövény növekedését, magprodukcióját, vagy akár a növény teljes pusztulását okozza (POLGÁR, 1999). Elsısorban ott alkalmazható, ahol a kémiai gyomirtószerek ökotoxikus hatásuk miatt nem, vagy csak korlátozott mértékben használhatók; ahol a speciális gyomirtószerek kifejlesztésének, illetve a gyomirtószeres kezelések költségeinek megtérülése igen alacsony. Az ideális bioágens a célnövénnyel szemben magas fokú virulenciával rendelkezik; szők tápnövény- és gazdanövénykörő; a védekezés célnövényével megegyezı a környezeti igénye; megoldható és viszonylag olcsó a szaporítása és tömegtenyésztése, valamint a védekezés kidolgozásának és a védekezés költségeinek megtérülsére. 53

3

ANYAG ÉS MÓDSZER Kutatásaimat elsısorban külföldi szakirodalmakra alapoztam a téma

újszerősége miatt. Saját vizsgálataim elvégzéséhez két adatgyőjtési módszert alkalmaztam. A primer kutatásokhoz közvetlenül a vizsgált sokaságtól (hazai egyéni6 ökogazdaságoktól és ökológiai gazdasági szervezetektıl7) szereztem információkat két kérdıíves felmérés során (2005, 2007), míg a szekunder elemzéseimet a már meglévı adatbázisok segítségével végeztem el. Napjainkban a primer kutatások széleskörően elterjedt módszere egy adott populáció postai úton történı kérdıíves megkérdezése. Elınyeként az alacsony költség, az egyszerő kivitelezhetıség, a gazdálkodói listák elérhetısége tekinthetı. Ugyanakkor számos nehézséggel is számolni kell a kérdıívek összeállítása során, amelyek gyakran csak a válaszok feldolgozását követıen kerülnek napvilágra. A megfelelı kérdések összeállításakor törekedni kell az érthetıségre; a tárgyhoz kapcsolódó és egyértelmő kérdésekre; zárt kérdések esetében a megfelelı számú válaszlehetıség

nyújtására.

Természetesen

a

végleges

forma

kialakításához nélkülözhetetlen a nyers változat(ok) tesztelése. Olyan sokaságok esetében, amikor nem létezik, vagy csak nagyon kevés információ áll egy adott témában a rendelkezésünkre, a kérdıíves felmérés lehet a leginkább költséghatékony módszer a célcsoporttól való információszerzésben.

6 7

İstermelı, egyéni vállalkozó, illetve családi gazdaság. Bt, Kft, szövetkezet, illetve Rt. 54

Az

ökológiai

gazdálkodásban

alkalmazott

gyomszabályozási

módszerekrıl kérdıíves megkérdezéssel győjtöttem adatokat a jelenlegi ökológiai gazdálkodók tapasztalatairól és ötleteirıl. A mintában szereplı gazdaságokat a legnagyobb hazai ellenırzı szervezet, a Biokontroll Hungária Kht. által ellenırzött gazdaságok listájából választottam ki. A felmérés elsısorban a legalább 1 hektárnyi földterülettel

rendelkezı

szántóföldi

növénytermesztést

folytató

gazdaságokra terjedt ki, ezért a minta sokaságának kiválasztásánál ezekkel a kondíciókkal rendelkezı gazdaságokat céloztam meg. A Biokontroll Hungária Kht. által rendelkezésemre bocsátott listából kiválasztottam a kritériumainknak megfelelı gazdaságokat. A minta kiválasztásának kritériuma, a kiküldés módszere, valamint a postázott kérdıívek száma az 6. táblázatban található. A kérdıívek nyers változatát és a kísérı levelet – elızetes kiértékelés céljából (érthetıség, külalak, szakmaiság) – két gazdálkodóval, az

ellenırzı

szerv

vezetıjével,

valamint

három,

a

kérdıív

összeállításában, illetve a kiértékelési módszerek területén tapasztalt kutatóval nézettem át. A visszajelzések alapján alakítottam ki a kérdıív végleges formáját (3. és 4. melléklet).

55

6. táblázat: A minta kiválasztásának kritériuma, a kiküldés módszere, valamint a postázott kérdıívek száma Év 2005 2007

Kiválasztás kritériuma szántóföldi növénytermesztés, legalább 1 hektár szántóföldi növénytermesztés, legalább 1 hektár

Kiküldés módszere

Kérdıívek száma

Visszaérkezett

postai úton

300

44 db (14,7%)

postai úton

200

55 db (27,5%)

Forrás: saját szerkesztés

A kérdıívekben a vállalkozással és vezetıjével kapcsolatos általános információkon kívül egyéb konkrét adatokat is vizsgáltam. Az elsı kérdıívben (2005) a termesztett kultúrákra, az elmúlt 3 esztendı hozamaira,

az

értékesítési

átlagárakra,

valamint

kultúránként

az

alkalmazott gyomszabályozási módszerekre és azok gyakoriságára kérdeztem rá. A második kérdıívben (2007) a termesztett kultúrákban alkalmazott

módszerek

gépi

és

kézi

munkaigényére,

és

azok

költségvonzataira, továbbá a gyomszabályozással kapcsolatosan is tettem fel kérdéseket. Konkrét számadatokra történı rákérdezések mellett nyílt végő és intervallum skálával ellátott kérdéseket is használtam. Míg a visszaérkezett és értékelhetı kérdıívek száma az elsı esetben 44 darab volt (14,7%), addig a második megkérdezés alkalmával 55 (27,5%). A jelentıs eltérés oka véleményem szerint a kérdıívek szerkezeti különbségeiben, valamint a kérdıívek kiküldése közötti idıbeli eltérés (november illetve február).

Az elsı felmérésben a konkrét számadatokra történı rákérdezések domináltak, míg a másodikban több intervallum skálával ellátott kérdést használtam, melyek lehetıvé tették a kérdıív gyorsabb kitöltését. A 7. táblázat tartalmazza a kérdıíves felmérésemre adott válaszok százalékos megoszlását régiónként, a gazdaság elhelyezkedése, valamint a rendelkezésükre álló tanúsítványaik alapján. Minden egyes régióból érkezett vissza kérdıív, a legnagyobb arányban a dél-alföldi, észak-alföldi és a nyugat-dunántúli megyékbıl. Ez a három régió adta a visszaérkezett válaszok

66%-át.

A

legkevesebb

értékelhetı

válasz

Közép-

Magyarországról, illetve Dél-Dunántúlról származott.

7. táblázat: A válaszok százalékos megoszlását régiónként, valamint a rendelkezésükre álló tanúsítványaik alapján D-A

Összes szervezet

3,64

9,09 10,91 3,64 12,73 10,91 18,18

69,09

0,00

0,00

1,82 1,82

0,00

9,09 10,91

23,64

K-M K-D Ny-D D-D É-M

É-A

Biokontroll Biokontroll & Biosuisse Biokontroll & Demeter Biokontroll & Bioaustria

0,00

1,82

0,00 0,00

0,00

1,82

0,00

3,64

0,00

0,00

3,64 0,00

0,00

0,00

0,00

3,64

Összes régió

3,64 10,91 16,36 5,45 12,73 21,82 29,09

100,00

Forrás: saját vizsgálat, 2005. évi kérdıív 2. és 9. kérdése *Közép-Magyarország = K-M; Közép-Dunántúl = K-D; Nyugat-Dunántúl = Ny-D; DélDunántúl = D-D; Észak-Magyarország = É-M; Észak-Alföld = É-A; Dél-Alföld = D-A

Az adatgyőjtések során elsıdlegesen a vizsgált ökogazdaságok általános adatait mértem fel, melyek a következık voltak: • munkaerı-állomány; 57

• földtulajdon-viszonyok; • ökológiai gazdálkodásban eltöltött évek. A gazdaságossági vizsgálatok során a primer adatbázisokon túl szekunder adatbázisokra is támaszkodtam. A szekunder adatgyőjtésekhez hazai statisztikai adatbázisokat használtam fel: a Központi Statisztikai Hivatal (KSH), a Biokontroll Hungária Kht. és az Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) adatállományait. Az AKI Tesztüzemi Rendszere szolgáltatott számomra adatokat a 2004., 2005., 2006. és 2007. esztendıkre vonatkoztatva (8. táblázat). 8. táblázat: A vizsgált ökológiai gazdaságok száma8 Év

Ökológiai gazdaságok

2004 2005 2006 2007

Egyéni gazdaságok

31 37 41 23

22 27 30 15

Társas gazdaságok 9 10 11 8

Forrás: AKI Tesztüzemi Rendszerének adatbázisa, 2004-2007

3.1

AZ ALKALMAZOTT FOGALMAK, KÉPLETEK, ILLETVE MUTATÓK A rendelkezésemre bocsátott szekunder adatokkal különbözı

mutatókat határoztam meg és értékeltem ki. Termelési érték arányos jövedelmezıség (%) = Adózás elıtti eredmény /Összes termelési érték*100 8

Az AKI tesztüzemi adatbázisába évrıl – évre bevont gazdálkodói/vállalati kör nem azonos.

58

Össztıke jövedelmezısége (%) = (Adózás elıtti eredmény+Fizetett kamatok)/Források*100 Saját tıke jövedelmezısége (%) = Adózás elıtti eredmény/Saját tıke *100 Munka jövedelmezısége (1000 Ft/ÉME) = (Adózás elıtti eredmény+ Személyi jövedelmek)/Éves munkaerıegység Éves munkaerıegység (ÉME): a munkateljesítmény mértékegysége; egy teljes munkaidıben foglalkoztatott, koránál és egészségi állapotánál fogva teljes

értékő

munkavégzésre

alkalmas

dolgozó

éves

munkaidı-

teljesítménye, munkaórában. A kalkulációk során 2200 munkaórával vettem figyelembe. Rangszámmal ellátott sokaságok közötti kapcsolatot két rangsor esetében a Spearman-féle rangkorreláció (r) kiszámításával végeztem (30. és 31. táblázat). A Spearman-féle mutató kiszámítása a következıképpen történik:

rr = 1 −

6Σ ( xi − y i ) 2 n ( n 2 − 1)

ahol xi=az egyik ismérv (x) szerinti rangsorszám, yi=a másik ismérv (y) szerinti rangsorszám. Az r mutató -1 és +1 között értéket vehet fel. Rangszámmal ellátott sokaságok közötti kapcsolatot kettınél több rangsor esetében a Kendall-féle konkordancia-mutató (W) kiszámításával végeztem. A Kendall-féle mutatószám képzésének alapgondolata az, hogy

az

egyes

rangszámösszegek

átlaguktól

való

eltérésének

négyzetösszege hogyan viszonyul a teljes összhangot jelentı értékhez (2007. évi kérdıív 14., 15., 17. és 18. kérdése).

59

Legyen •

d: az eltérések négyzetösszege;

•

Rj az i-dik egyed rangszámösszege;

•

R

•

m a bírálók száma;

•

n

•

W a Kendall-féle egyetértési mutató.

a rangszámösszegek átlaga; az értékelési tényezık száma;

d

W =

d max

d = Σ( Rj − R ) 2

d max

m 2 (n 3 − n) = 12

A W-érték 0 és 1 közé esı érték. Minél nagyobb az összhang a pontozók között, annál nagyobb a mutatószám értéke. 0,6 felett már viszonylag egybehangzó döntés születik (SZŐCS, 2002). A szórás átlaghoz viszonyított nagysága a variációs koefficiens.

Cv =

s x

A változékonyság

az

alábbiak

szerint

gyakorlatban: • 0-10% állandóság (homogenitás); • 10-20% közepes változékonyság; • 20-30% erıs változékonyság; • 30% felett szélsıséges ingadozás.

60

minısíthetı

a gazdasági

Az ökogazdaságok vezetıinek elıre meghatározott állításokat kellett 1-tıl 5-ig, valamint 0-tıl 3-ig terjedı skálán értékelniük. A válaszok kiértékelése a rangszámösszeg, az átlag, a szórás, a variációs koefficiens és a Kendall-féle konkordancia-együttható meghatározásával történt. Az elemzés során mindhárom kérdéskörben három osztályt igyekeztem létrehozni a jellemzı számadatok alapján. • A legkisebb (átlag alatti) hatással rendelkezı tényezık csoportja, amelyek a legalacsonyabb átlagos értékkel, egyben legnagyobb variációs koefficienssel rendelkeztek, ugyanakkor nagyfokú heterogenitással rendelkeztek. • A közepes (átlagos) hatással rendelkezı faktorok csoportja, amely közepes átlagos értékkel, magas variációs koefficienssel jellemezhetı. • A nagy (átlag feletti) hatású tényezık köre, ez az osztály rendelkezik

a

legegységesebb

jellemzıkkel

(legmagasabb

rangszámösszeg, átlag, legalacsonyabb variációs koefficiens, azaz nagyfokú homogenitás). A gyomszabályozás hatékonysága, költsége és gyakorisága közötti összefüggést (2007. évi kérdıív 18. kérdés) a korrelációs együttható (r) segítségével vizsgáltam meg.

rxy =

Cov( X , Y )

σ xσ y

Cov( X , Y ) =

1 n ∑ (xi − x )( yi − y ) n i=1

0,00<ǀrǀ<0,25 nincs kapcsolat

61

0,25<ǀrǀ<0,50 gyenge közepes kapcsolat 0,50<ǀrǀ<0,75 közepes kapcsolat 0,75<ǀrǀ<1,00 erıs kapcsolat A 4.3.1 fejezetben található modellezésnél a következı alapfeltevéseket alkalmaztam: A

modellem

kialakításához

a

következı

alapfeltevéseket

használtam: • a gazdálkodó saját erıgéppel rendelkezik; • az

ökológiai

gazdálkodásban

leggyakrabban

alkalmazott

munkagépeket (sorközmővelı kultivátor, gyomféső/rezgıborona) az alábbi kondíciók mellett vásárolta meg: o öt éves futamidı, 10% kezdırészlet, 17%-os THM; o beszerzési árak sorközmővelı kultivátor 500 ezer Ft, rezgıborona 1.000 ezer Ft; (www.agrarkapu.hu) • az erıgépkezelı bruttó munkabére a KSH adatbázisa alapján (2005-ben) 109.833 Ft, mely alapján a munkáltató összes költsége 150.077 Ft, 950 Ft-os órabérnek felel meg; • a napszámos bruttó munkabére 74.480 Ft, mely alapján a munkáltató összes költsége 102.880 Ft, mely 650 Ft-os órabért jelent; • a változó költséget 500 Ft/ha-ban határoztam meg; • a

traktorköltség

esetében

számításaimat;

62

4.000

Ft/órával

végeztem

• az évenként megmővelt terület esetén a felmérésem adatai (AKI Tesztüzemi Rendszer) alapján kalkuláltam 100 hektárban az egyéni, míg 400 hektárban a társas gazdaságok esetében; • az alkalmazott gyomszabályozási módszereket a 2007. évi kérdıíves felmérésben közölt adatok szerint vázoltam fel; • a gépkapacitás kalkulációihoz a FVM Mezıgazdasági Gépesítési Intézet (FVMMGI) kiadványiban szereplı adatokat használtam fel (www.fvmmi.hu/doc/kiadv); • a kézi gyomszabályozás adataihoz MELANDER (1998) alapján határoztam meg az alapparamétereket a kapás kutúrákra, azaz a = 28,20 h/ha (területteljesítmény); b = 0,93 (h x m2)/(növény x ha) (kapálás idıigénye egységnyi kultúrnövény-sőrőségre vetítve); 100000 növény/ha vetési normával határoztam meg; • az átlagos gyomsőrőséget a 10 növény/m2 és 100 növény/m2 határok között elemeztem; • a kézi gyomszabályozás hatásfokát pedig 50-80% között határoztam meg; • a

gyomszabályozás

éves

költségének

(Tc;

Ft/ha)

kiszámításához az alábbi képlet alkalmazható (MELANDER, 1999): Tc=E1+E2+…+En+Hw

ahol E1…En a mechanikai gyomszabályozás költségei (Ft/ha); Hw kézi gyomszabályozás költségei (Ft/ha).

A mechanikai gyomszabályozás költségeit az alábbi képlet segítségével lehet kiszámolni: 63

E=Oe+Pn*(Vc+Mc+Te)

ahol Oe az általános költség; Pn a menetszám; Vc a változó költség Ft/ha (javítás, szerviz stb. költségei); Mc a kézi üzemeltetés költségei; Te a traktor költség.

Az általános költség az annuitási képlet segítségével számítható ki: Oe=[Ic*(r/(1-(1+r)-Rp))]/A

ahol Ic a kezdı részlet (Ft); r a kamatláb (%); A az évenként megmővelt terület (ha); Rp a visszafizetés ideje (év);

A segédüzemi költség kiszámítása: Te=(Th+Tw)/Wc

ahol Th az egy órára jutó költség (beruházás költségei,

javítás,

szerviz,

biztosítás,

üzemanyagfogyasztás [Ft/h]); Tw a munkabér/óra (Ft/h); Wc gépkapacitás 20%-os fordulási idıvel (ha/h); A kézi munkaerı-szükség meghatározása: Mc=Np*Tw/Wc

ahol Np a kiszolgáló személyzet;

Kézi kapálás költségvonzata: Hw=(a+b*Wd*(1-We))Tw

ahol a, b paraméterek a lineáris regressziót mutatják az idıszükséglet és gyomsőrőség között (Wd); We gyomirtás hatásfoka; a gyomkeresés a sorokban (h/ha);

64

b a gyomlálás idıszükséglete (ha*m2/növény*ha); A

mezıgazdasági

döntéselıkészítésben

alapvetıleg

két

modelltípussal találkozhatunk. Míg a nem optimalizáló modellek elsısorban a technológiai folyamatok megtervezésénél alkalmazhatók addig az optimalizáló modellek a korlátozó tényezık között olyan alternatívákat alakítanak ki, ahol a cél valamilyen szélsıérték elérése. A lineáris optimalizációs modellek legkiforrottabb alkalmazási területe a vállalatok termelési szerkezetének optimalizálása. A modellek terjedelme szerint komplex vállalati modellekrıl és vállalati részmodellekrıl beszélhetünk. A döntési problémák fajtái szerint négy alapvetı döntési feladat fogalmazható meg, nevezetesen: 1. termelésszerkezetet, 2. fajlagos hozamokat, 3. technológiákat, és 4. erıforrás-felhasználást optimalizáló modelleket különböztetünk meg, valamint olyanokat, amelyek a négy jelzett döntési probléma közül többet, vagy akár mindet egyidejőleg oldják meg adott célfüggvénnyel. Ehhez hozzátehetünk még egy döntési problémát: 5. a speciális (egyéb), az elıbb megnevezett 1 – 4. döntési fajtába be nem sorolható feladatokat helyezzük ide. Egy operációkutatási vizsgálat szokásos fázisai a következıképpen összegezhetıek:

65

1. a probléma megfogalmazása; 2. a matematikai modell felépítése; 3. a modell megoldásának elıállítása; 4. a megoldásra vonatkozó ellenırzések létrehozása; 5. a megoldás „üzembe helyezése”: a megvalósítás (ACKHOFF, 1956). Vizsgálataim során széleskörően tanulmányoztam a magyar ökogazdaságokat, feltártam a problémáikat. Célom egy olyan modell felállítása, amely a diverzifikáció elısegítése mellett lehetıséget nyújt a gazdaságoknak

az

ökonómiai

elınyök

kiaknázására.

Modellem

kialakításánál a termelési szerkezet és az erıforrások felhasználásának együttes optimalizálására törekedtem. A feladat felállítása során meg kellett határoznom a betartandó kényszerfeltételeket, azaz azokat a tényezıket és mértéküket, amelyek a rendszert alapvetıleg befolyásolják. A tényezık meghatározása nem bizonyult egyszerő feladatnak, hiszen mindvégig be kellett tartanom a könnyő kezelhetıség és a valósághőség kritériumok

egyensúlyát.

Számos

próbálkozás

után

a

következı

tényezıkre esett a választásom: a termesztendı növények köre, a megmővelhetı földterület, az alkalmazott munkaerı mennyisége, a felhasználható gépkapacitás, a bruttó termelési érték és a termelési költség. A probléma megfogalmazása azért döntı folyamat, mert nagymértékben befolyásolja, mennyire lesznek valósághőek, a gyakorlat számára alkalmazhatóak a vizsgálatom következtetései. Mivel egy operációkutatási feladat olyan megoldásokat keres, amelyek az egész gazdálkodó szervezetre tekintve optimálisak, és nem olyanokat, amelyek szuboptimálisak, és csak egyetlen összetevıre nézve a legjobbak,

66

ezért a szuboptimalitás részbeni elkerülése érdekében egyetlen célként a hosszú távú haszonmaximalizálást tekintettem. A matematikai modell felépítése során a problémát átfogalmaztam olyan formába, hogy az elemzés számára alkalmassá váljon. A matematikai modellem a problémát így tömörebben írja le, egész szerkezetét érthetıbbé teszi, és segít felfedni a fontos ok-okozati összefüggéseket. Ily módon jelezte, hogy milyen további adatok kellenek az elemzéshez. Tesztelések során bizonyosodtam meg arról, hogy a modellem megfelelıen mőködik, illetve milyen módosítások elvégzése válik szükségessé. A modellem kifejlesztése során egy egészen egyszerő változattal indultam el, nem vettem figyelembe az összes korlátozó tényezıt egyszerre. Külön modellszámítás készítettem a társas gazdaságokra és az egyéni gazdaságokra. Folyamatos bıvítésekkel a részletesebb modellek irányába haladtam, amíg azt a kezelhetıség engedte. Elıször a kultúrnövények körét határoztam meg a 2005. évi kérdıíves felmérésem, valamint a Biokontroll Hungária Éves Beszámolói (ROSZIK, 2006) alapján, amelyek termesztésére a modellgazdaságokban lehetıség nyílik. A társas gazdaságok átlagos méretét a kérdıíves felmérésem (2005), valamint az AKI Tesztüzemi Rendszerének adatállománya alapján határoztam meg: m1*x1+m2*x2+…+mn*xn=m; ahol xn a növényféleség, mn az adott növény adott területe. Az ökogazdaságokban a vetésforgó szigorú betartása miatt legalább négy növényt kell egyidejőleg termesztésbe vonni: t1,t2,…,tn Є {0,1}; Σt≥n; ahol t azt jeleli, hogy az adott kultúrát ténylegesen termesztjük-e.

67

A 100 ha mezıgazdasági területre jutó alkalmazottak számát a Tesztüzemi Rendszer adatállománya alapján határoztam meg (AKI, 2005). A

rendelkezésre

álló

gépállományról

a

Biogazdálkodás

Magyarországon 2000-2001. évben (KSH, 2002) szolgáltatott információt. A

termesztéstechnológiai

mőveletek

kialakításánál

a

gazdálkodói

visszajelzések figyelembevételével jártam el. Kapás kultúrák esetében a gépi módszereket kiegészítettem két alkalommal történı kézi kapálással, melynek teljesítményét 0,125 ha/órában határoztam meg, mely a kézi munka mennyiségét növeli. A tápanyag-utánpótlás többek között szerves trágyával történik, melynek mennyisége négy évre kerül elszámolásra. Modellemben azt feltételeztem, hogy mennyisége nem jelentkezik a korlátozó tényezık között. A szállítással kapcsolatban 5 t teherbírású, billenı rakfelülető kéttengelyes pótkocsival (teljesítmény 30 tkm/óra), valamint az elızı idıszak alapján ismert termésátlagok függvényében kalkuláltam. Egyéb gépi munkák tekintetében 10 munkaórával számoltam. A gépi munkák összegét 50%kal megemelve kaptam meg a kézi munkák összegét. A kézi és gépi munka igény nem haladhatja meg a rendelkezésre álló erıforrásokat: w1*x1+w2*x2+…+wn*xn≤w; ahol w a gépkapacitás; e1*x1+e2*x2+…+en*xn≤e; ahol e a munkaerı. A vetésforgó kialakításánál kezdetben az alábbi befolyásoló egyéb tényezıket kezdetben az alábbiak szerint határoztam meg: • lucernát legalább a terület 15%-án kell termeszteni; • legalább a terület 1/4-én kell gabonaféléket elıállítani; • napraforgót a terület maximum a terület 1/7-én lehet termeszteni. 68

Feltételeztem, hogy a gazdaságok mezıgazdasági bérmunkát nem végeznek, és nem végeztetnek. Lényeges lépést jelentett a célfüggvény megszerkesztése annak érdekében, hogy kvantitatíve mérjem a hatékonyságot minden egyes objektumra. Modellem célja a termelési érték és a termelési költségek különbségének, azaz az üzemi tevékenység eredményének (p) a maximalizálása: p1*x1+p2*x2+…+pn*xn→max A matematikai modell felállítása után a következı fázisban elıállítottam a modellbıl

a

probléma

egy

lehetséges

megoldását a Solver©

bıvítménykezelı algoritmus felhasználásával. Ki kell hangsúlyoznom, hogy a vizsgálataim során kapott optimális megoldások csak a használt modellre nézve optimálisak. Ha azonban a modell jól van megfogalmazva, kellı alkalommal ellenıriztük, akkor a megoldásnak az aktuális problémánál jó közelítést kell adnia. Az egyre bıvülı feltételekkel lefolytatott vizsgálatok során olyan megoldások sorozatához jutottam, amely a cselekvés ideális lefolyásának egyre javuló közelítéseit adta. Ezt a folyamatot végezetem el, amíg az egymás utáni lépésekben bekövetkezı javítások nem indokolták már a folytatást. Elsı lépésként a modellben lévı nyilvánvaló hibákat vagy elnézéseket ellenıriztem. Majd meggyızıdtem róla, hogy az összes matematikai

kifejezés

dimenzionálisan

konzisztens

azokban

a

mértékegységekben, amelyeket használ. Ellenıriztem azt is, hogy a bemeneti paraméterek és/vagy döntési változók módosítása révén a modellbıl kapott kimenet kézenfekvı módon változtak-e.

69

Az optimalizációs modellek esetében az eredmények értékelésénél figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy a program által optimálisnak tartott eredményeket szakmai szemmel is meg kell vizsgálni, hogy az egyes kultúrák vetésterülete ne legyen túlzottan alacsony. Ennek alapján a gazdasági társaságoknál a 10 hektár alatti, az egyéni gazdaságok esetében pedig az 5 hektár alatti eredményeket figyelmen kívül hagytam. Mivel a valóságos világban a feltételek állandóan változnak, könnyen elıfordulhatnak olyan módosulások is, amelyek érvénytelenné teszik ezt a modellt; például, jelentısen változhat az egyes bemeneti paraméterek értéke. Az ökogazdálkodási rendszer egészét nem érintı változások esetén azonban a modell jól alkalmazható, csak az optimális végeredmény számadatai módosulnak (KOLTAI & CSATAI, 2009).

70

4

EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK

4.1

A SZEKUNDER VIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI Ökológiai gazdálkodással az ország valamennyi megyéjében, illetve

régiójában foglalkoznak. A tevékenység mérete, szerepe eltérı attól függıen, hogy hobbi szinten, önellátó, vagy árutermelı jelleggel végzik.

4.1.1

A RENDELKEZÉSRE ÁLLÓ ERİFORRÁSOK

A MUNKAERİ Az ökológiai gazdálkodás kézi munkaigénye a szakirodalmi adatok alapján magasabb lehet, mint a konvencionális gazdaságokban. Mértékét számos tényezı befolyásolja, többek között a gépesítettség foka, a termesztett kultúra és a rendelkezésre álló munkaerı-mennyiség.

9. táblázat: A vizsgált gazdaságok munkaerı-állományának jellemzıi (ÉME) 2004 öko Egyéni gazdaság

Társas gazdaság

konv

2005 öko

2006

konv

öko

konv

2007 öko

konv

ÉME/ gazdaság

1,40

1,85

2,05

1,97

2,25

2,07

2,16

1,90

ÉME/ 100 ha MT

1,41

2,05

1,59

2,16

2,47

2,34

2,32

2,12

ÉME/ gazdaság ÉME/ 100 ha MT

14,74 26,45 3,59

3,34

21,96 23,98 14,19 21,81 11,77 21,16 3,42

3,47

3,87

3,30

Forrás: AKI Tesztüzemi Rendszerének adatbázisa, 2004-2007

4,15

3,06

Az ökológiai gazdaságok megemelkedett munkaerı-igényét az egyéni gazdaságok esetében üzemi szinten a 2005-2007-es esztendıkre, míg 100 ha mezıgazdasági területre vetítve 2006-2007-re igazolták (9. táblázat). Mivel a társas ökológiai gazdaságok átlagterülete jelentısen eltér a konvencionálisaktól, itt egységnyi területre vetítve jelentkezik a munkaerı-igény növekedése. Összességében elmondható, hogy az ökológiai gazdálkodásnak átlagosan 7-27%-kal magasabb az éves munkaerı szükséglete 100 ha mezıgazdasági területre vetítve a 20062007-es esztendık vonatkozásában (ALVINCZ & KOLTAI, 2009).

FÖLDHASZNÁLAT A gazdaságok ökotermesztésre potenciálisan a legtöbb földterületet Észak-Alföldön, Dél-Alföldön és Észak-Magyarországon használtak. Ennek oka, hogy az adott régiókhoz tartozó gazdasági szervezetek kiugróan nagymérető földterületeken gazdálkodnak. 10. táblázat: A vizsgált gazdaságok földhasználatának jellemzıi (ha) Év 2004 2005 2006 2007

Gazdaságtípus Egyéni gazdaság Társas gazdaság Ökológiai

99,17

411,04

Konvencionális

90,45

791,85

128,71

642,48

Konvencionális

91,09

691,16

Ökológiai

91,17

366,48

Konvencionális

88,58

661,42

Ökológiai

92,91

283,53

Konvencionális

89,67

691,24

Ökológiai

Forrás: AKI Tesztüzemi Rendszerének adatbázisa, 2004-2007 72

Saját vizsgálataim során arra a következtetésre jutottam, hogy a 2004-2007-es esztendık vonatkozásában a gazdaságok átlagterületei jelentıs eltéréseket mutatnak (10. táblázat), ez azonban leginkább a gazdaságok számának évenkénti változására vezethetı vissza. A mezıgazdaságilag hasznosított területeken belül a mővelési ágak közül a szántóföld dominált, bár kisebb mértékben, mint a hagyományos gazdaságokban. Az elemzett esztendık vonatkozásában az egyéni ökológiai gazdaságok átlagterülete meghaladta a konvencionális gazdaságokét, ugyanakkor a társas ökogazdaságok átlagterülete egyik vizsgált esztendıben sem érte el a konvencionális gazdaságokét. Mindezek alapján megállapítható – figyelembe véve az egyes évek tekintetében a felmérésekben szereplı eltérı gazdasági kört is – hogy az egyes gazdaságtípusok esetében a birtokméret

tekintetében

szignifikáns

különbség

alapvetıen

nem

állapítható meg. Mindez azonban nem mond ellent azon sajátosságnak, amely szerint az ökológiai gazdaságok jelentıs részére jellemzı extenzívebb gazdálkodás indukálja is a nagyobb méretet, de az ok–okozati összefüggés fordítottja is igaz (ALVINCZ & KOLTAI, 2009).

4.1.2

TERMELÉSI ÉRTÉK ALAKULÁSA A mezıgazdasági vállalkozások, így az ökológiai gazdaságok

költség- és jövedelemhelyzetének elemzéseibıl származó adatok nagy jelentıséggel

bírnak

a

mindenkori

gazdaságirányítók

döntés-

elıkészítésében, hiszen pénzügyi helyzetük, gazdaságuk eredményessége 73

végsı soron az általuk elıállított termékek jövedelemhelyzetétıl függ. A termelık a mezıgazdasági termékek árainak, az elıállítás költségeinek, valamint a meglévı támogatások ismeretében tudnak megalapozott döntéseket hozni a megfelelı termelési szerkezet kialakítása érdekében, mely a rendelkezésükre álló erıforrások optimális allokációját biztosítja. EU csatlakozás, valamint az azóta bekövetkezett bıvítések (Románia, Bulgária) hatása csak tovább fokozza ezeknek az elemzéseknek a

szükségességét.

Az

ökológiai

termékek

jövedelemhelyzetében

bekövetkezett változások, valamint a piaci versenytársak bıvülı köre egyre komolyabb kihívásokat állít a gazdálkodókkal szemben. Az ökológiai gazdaságok jövedelemhelyzete többek között attól függ, hogy az egységessé vált európai piacon hogyan tudják felvenni a versenyt a tagországok gazdáival, valamint milyen rugalmasan tudnak alkalmazkodni a megváltozott feltételrendszerekhez. Az ökológiai gazdálkodásban hangsúlyosabban jelentkeznek azok az egyébként természetesnek mondható hatások (károsítók, aszály, belvíz stb.), mint a konvencionális gazdálkodásban, tovább növelve ezzel a termelés és a realizálható eredmény kockázatát. A jelenlegi jogszabályok alapján átállást követıen 2004-ben 71.398,5 Ft/ha; 2005-ben 69.441 Ft/ha; 2006-ban 68.826 Ft/ha; 2007-ben 70.874 Ft/ha támogatáshoz juthatott egy szántóföldi

növénytermesztı

ökogazdaság

(www.mvh.gov.hu;

www.nakp.hu). A vizsgálatban szereplı tesztüzemi gazdaságok nem használják ki teljesen a rendelkezésükre álló állami szubvenciókat, tovább rontva piaci pozíciójukat a konvencionális gazdaságokkal szemben. Az egyéni és a társas ökológiai gazdaságok vonatkozásában az értékesítés nettó árbevétele nem éri el a konvencionális gazdaságokét az alacsonyabb

74

termésátlagok

és

a

fokozatosan

csökkenı

értékesítési

átlagárak

következtében. Az egyéni és a társas ökológiai gazdaságok esetében az agrártámogatások fokozottan ennek a deficitnek az ellensúlyozására szolgálnak (11. és 12. táblázat). 11. táblázat: Az egyéni gazdaságok bruttó termelési értékének alakulása (EFt/ha MT)

Értékesítés nettó árbevétele

2004

2005

2006

2007

konv. öko n=22 n=1461

konv. öko n=33 n=1513

konv. öko n=30 n=1523

konv. öko n=15 n=1549

106,95

169,65 109,07

185,00 154,76

217,79 208,23

231,19

Egyéb bevételek

43,08

48,05

57,83

57,18

72,93

60,87

67,97

64,32

ebbıl: agrártámogatások

36,49

40,37

48,32

48,60

59,76

52,86

61,14

53,86

284,36 276,05

308,38

Bruttó termelési érték

164,15

231,33 177,11

250,29 213,99

Forrás: AKI Tesztüzemi Rendszerének adatbázisa, 2004-2007 A nemzetközi szakirodalmi adatok igazolják ezt a tényt, hiszen PIMENTEL

ET AL.

(2005) szerint a hektáronkénti árbevételek éves szinten

ugyan megegyezhetnek, vagy magasabbak lehetnek a konvencionális kultúrákhoz képest, viszont a szigorú vetésforgókban alkalmazott pillangósok megemelkedett aránya miatt egyes esztendıkben a termény esetleg

csak

konvencionálisként

értékesíthetı,

ezáltal

jelentısen

lecsökkentve a hektáronkénti árbevételt. A termékpálya további részein – a termény feldolgozottsági fokának függvényében – természetesen még magasabb felárak realizálhatók (ALVINCZ & KOLTAI, 2009).

75

12. táblázat: A társas gazdaságok bruttó termelési értékének alakulása (EFt/ha MT) 2004 öko n=9 Értékesítés nettó árbevétele

konv. n=425

2005 öko n=12

konv. n=382

2006

2007

konv. öko n=11 n=380

öko n=8

konv. n=389

214,29 315,82 227,98 352,02 187,11 346,56 195,29 376,83

Egyéb bevételek 40,55 61,27 68,75 74,50 71,15 82,17 76,38 81,15 ebbıl: 38,51 51,35 65,96 62,56 64,83 67,23 56,31 68,22 agrártámogatások Bruttó termelési 274,08 417,41 321,09 443,22 260,38 443,71 283,83 487,80 érték

Forrás: AKI Tesztüzemi Rendszerének adatbázisa, 2004-2007

HOZAMOK A jövedelemhelyzetet alapvetıen a hozamok és a ráfordítások aránya határozza meg. A természeti adottságoknak, az idıjárási viszonyoknak az elmúlt esztendıkben gyakori kedvezıtlen alakulása a termésátlagok ingadozásában is jelentkezett. Mind az egyéni, mind a társas ökológiai gazdaságok hozamai szélsıségesen változtak az évjáratok függvényében. 13. táblázat: Az egyéni gazdaságok hozamainak alakulása (t/ha)

İszi búza Rozs İszi árpa Szemeskukorica Napraforgó

2004 konv öko 5,24 4,44 2,72 1,93 4,38 3,37 7,52 6,76 2,49 2,95

2005 konv öko 4,66 3,96 2,16 0,73 4,14 3,20 8,33 7,34 2,18 2,37

2006 konv öko 4,08 4,35 2,06 0,00 3,30 4,30 7,55 3,88 2,14 2,06

2007 konv öko 3,53 3,73 1,49 0,00 3,49 0,00 3,96 5,88 2,22 1,67

Forrás: AKI Tesztüzemi Rendszerének adatbázisa, 2004-2007 76

Míg az elıbbinél átlagosan 16%-kal, addig az utóbbinál átlagban 25%-kal alacsonyabb termésátlagok voltak, mint a konvencionális gazdaságoknál (13. és 14. táblázat). Köztudott, hogy az ökológiai gazdaságoknak mellızni kell azokat a ráfordításokat – szintetikus növényvédı szerek, mőtrágyák alkalmazása –, melyek segítségével mérsékelhetıek lennének a külsı környezet negatív hatásai (ALVINCZ & KOLTAI, 2009). 14. táblázat: A társas gazdaságok hozamainak alakulása (t/ha)

İszi búza Rozs İszi árpa Szemeskukorica Napraforgó

2004 konv öko 5,29 3,63 3,01 3,55 4,55 3,11 7,45 3,71 2,54 2,09

2005 konv öko 4,85 3,81 2,62 1,24 3,98 2,53 8,08 5,00 2,10 1,59

2006 konv öko 4,05 3,67 2,15 0,00 3,62 1,46 7,51 7,54 2,14 2,55

2007 konv öko 3,69 3,60 1,72 0,00 3,99 2,16 4,01 1,24 2,24 1,95

Forrás: AKI Tesztüzemi Rendszerének adatbázisa, 2004-2007

ÉRTÉKESÍTÉSI ÁTLAGÁRAK Az elıállított termékek magasabb áron értékesíthetık, hiszen a piac igénye az elmúlt évtizedekben egyre inkább a jobb vagy speciális minıségő termékek felé tolódott el, ennek hatására a hazai és a külföldi fogyasztók hajlandóak voltak akár 100-200%-os felárat is kifizetni annak tudatában,

hogy

az

általuk

vásárolt

termék

„vegyszermentes”

termesztésbıl származott. Az ökotermékek iránti kereslet növekedési üteme azonban nem követte az ökológiai termesztésbe vont területek növekedési ütemét. Korábban külföldön – Svájcban – végzett, a

77

háziasszonyok vásárlási szokásait feltárni hivatott kutatásokból kiderült, hogy a megkérdezettek döntı többsége elınyben részesítette az ökotermékeket, de azok többlet használati értékéért csak maximum 5%kal voltak hajlandóak többet fizetni. 15. táblázat: Az egyéni gazdaságok értékesítési átlagárai (Ft/kg)

İszi búza Rozs İszi árpa Szemeskukorica Napraforgó

2004 konv öko 25,09 22,34 0,00 19,25 0,00 20,83 19,79 21,19 50,26 50,55

2005 konv öko 24,37 20,05 20,81 17,86 19,99 20,63 21,99 20,82 52,94 49,58

2006 konv öko 30,79 25,26 21,92 22,54 24,00 23,21 27,43 25,66 55,45 53,46

2007 konv öko 43,83 45,65 37,82 0,00 35,91 0,00 48,94 64,98 87,16 93,99

Forrás: AKI Tesztüzemi Rendszerének adatbázisa, 2004-2007 A gabonafélék és a kapás kultúrák esetében átlagosan 10-20%-kal magasabb értékesítési átlagárat lehetett elérni az ökológiai gazdaságokban a konvencionálisakhoz képest (15. és 16. táblázat), ugyanis a piaci kínálat emelkedése miatt a realizálható magasabb ár („ökológiai felár”) évrıl-évre csökken. Mindezeket figyelembe kell venni a jövıre vonatkozó termeléspolitikai szempontok kialakításánál (ALVINCZ & KOLTAI, 2009). 16. táblázat: Társas gazdaságok értékesítési átlagárai (Ft/kg)

İszi búza Rozs İszi árpa Szemeskukorica Napraforgó

2004 konv öko 48,29 23,42 37,74 19,94 26,00 21,84 22,21 23,73 61,89 52,60

2005 konv öko 26,40 23,01 43,58 18,10 18,43 21,35 20,48 21,65 52,55 50,00

2006 konv öko 27,51 27,29 0,00 21,24 22,49 24,72 27,65 25,83 56,00 54,76

2007 konv öko 53,78 45,66 0,00 39,35 0,00 36,27 45,50 40,02 103,59 86,81

Forrás: AKI Tesztüzemi Rendszerének adatbázisa, 2004-2007

78

4.1.3

KÖLTSÉGEK ALAKULÁSA Az

ökológiai

költségszerkezetében

gazdálkodást eltérések

folytató

mutatkoznak

a

gazdaságok konvencionális

gazdaságokhoz képest: az erıforrások eltérı szerkezete, az alkalmazható növényvédelmi

és

tápanyag-utánpótlási

eljárások,

valamint

a

felhasználható anyagok behatároltabb köre, nehezebben hozzáférhetı volta miatt. Vizsgálataim igazolták MOKRY állításait (2001), miszerint a költségek vonatkozásában két, egymással ellentétes folyamat tapasztalható, egyes költségnemek csökkennek (pl. vásárolt anyagok költségei), addig mások növekedhetnek (pl. munkabér, gépi munka költségei) (17. és 18. táblázat). 17. táblázat: Az egyéni gazdaságok költségeinek alakulása (EFt/ha MT) 2004

2005

2006

2007

konv. öko n=22 n=1461

konv. öko n=33 n=1513

konv. öko n=30 n=1523

konv. öko n=15 n=1549

63,56

100,84

58,56

108,54

62,33

121,34

64,78

129,87

8,80

14,49

12,51

16,74

19,63

19,84

20,41

20,61

Értékcsökkenési leírás

19,18

28,00

30,09

31,25

30,65

33,27

31,17

32,93

Igénybevett szolgáltatások költségei

25,80

28,30

29,05

30,40

25,29

30,57

28,97

30,45

8,19

11,97

6,78

9,81

18,85

10,50

11,54

13,07

215,52 156,87

226,93

Anyagköltség Személyi jellegő ráfordítások

Egyéb költségek Költségek összesen

125,53

183,60 136,99

196,74 156,75

Forrás: AKI Tesztüzemi Rendszerének adatbázisa, 2004-2007 Az ökológiai gazdálkodás költségigénye átlagosan 30-40%-kal alacsonyabb a hagyományos gazdálkodáshoz képest a vizsgált esztendık

79

és gazdálkodói kör vonatkozásában. Az anyagköltségek alacsonyabbak, hiszen az ökológiai gazdálkodás szintetikus növényvédı szereket, mőtrágyákat nem alkalmazhat, helyettesítı termékek köre pedig nagyon szők. A személyi költségek alakulása az egyéni ökogazdaságok terén a munkaerı-állomány

fokozatos

növekedését

tükrözi.

A

társas

ökogazdaságok ÉME-re jutó személyi jellegő ráfordítása meghaladja a társas konvencionális gazdaságokét.

18. táblázat: A társas gazdaságok költségeinek alakulása (EFt/ha MT) 2004 öko n=9

konv. n=425

2005 öko n=12

2006

konv. n=382

öko n=11

2007 öko n=8

konv. n=380

Anyagköltség

81,94 172,89

Személyi jellegő ráfordítások

67,84

69,00

70,02

74,30

76,66

71,49

73,93

75,11

20,11

29,27

22,69

33,81

30,61

34,91

57,35

35,21

38,18

57,28

40,30

58,63

39,93

57,05

66,31

63,65

40,39

59,04

39,07

57,70

6,63

55,76

6,16

60,79

Értékcsökkenési leírás Igénybevett szolgáltatások költségei Egyéb költségek Költségek összesen

248,46 387,48

125,36 185,21 131,44 189,66

konv. n=389

83,04 208,60

297,44 409,65 285,27 408,87 286,79 443,36

Forrás: AKI Tesztüzemi Rendszerének adatbázisa, 2004-2007 A vizsgált gazdaságok adatai alapján a következı megállapítások vonhatók le a költségszerkezettel kapcsolatban: A vetımagköltségek már a konvencionális gazdaságok esetében is jelentıs tételt jelentenek, ez az ökológiai vetımagok esetében is igaz, emellett itt is

80

kell

számolnunk

átlagosan

10%-os

többlet

használati

érték

megjelenésével. A gazdálkodók a helyes agrotechnika alkalmazásával (vetésforgó, termıhely és a termesztendı fajta kiválasztása stb.), az abiotikus tényezık (talajadottság, domborzat, csapadék-, hımérsékleti viszonyok stb.) figyelembevételével, illetve a sokéves szakmai tapasztalat alapján a kultúrnövények számára kedvezı, a károsítók számára pedig kedvezıtlen feltételek megteremtésével a növényvédelem költségeit – akár a felére is – csökkenthetik. A tápanyag-utánpótlás szerves trágyával, illetve természetes anyagok segítségével oldható meg. Szerves trágya alkalmazása esetében – mivel általában saját teleprıl származik – az anyagköltségek nem magasabbak, viszont a nagyobb mennyiségő anyag kijuttatása megnöveli a segédüzemi költségeket. Az ökológiai gazdálkodás magasabb munkaerı-szükségletét gyakran idıszaki munkások alkalmazásával oldják meg; elsısorban a kapás kultúrák gyomszabályozására. Általánosságban elmondható, hogy a betakarítás és a szállítás költségei alacsonyabbak a kisebb termésátlagok következtében. A traktorüzemi költséget viszont jelentıs mértékben befolyásolja az alkalmazott kézi munka aránya a gazdaságon belül (ALVINCZ & KOLTAI, 2009).

4.1.4

JÖVEDELMEZİSÉG

A vizsgált idıszakban az egyéni ökológiai gazdaságok jövedelmezıségi mutatói javultak (19. táblázat). Mindezt a fennálló támogatási rendszer lehetıségeinek kihasználása, a minıségi termékek iránti kereslet 81

növekedése, az értékesítési módok (ökopiac, saját gazdaságnál) valamint a kedvezıbb idıjárási feltételek idézték elı. 19. táblázat: Az egyéni ökológiai és konvencionális gazdaságok jövedelmezıségi mutatói (EFt/ha MT) 2004 Megnevezés

öko n=22

2005

konv. n=1461

öko n=33

2006

konv. n=1513

öko n=30

2007

konv. n=1523

öko n=15

konv. n=1549

Üzemi tevékenység eredménye

38,62

47,73

40,12

53,55

57,24

68,84

119,18

81,44

Termelési érték arányos jövedelmezıség, %

20,90

17,90

19,94

18,74

23,57

22,00

41,49

24,80

Munka jövedelmezısége, EFt/ÉME

2640,70 2340,06 2555,61 2523,31 2417,26 3027,23 5096,07 3946,17

Forrás: AKI Tesztüzemi Rendszerének adatbázisa, 2004-2007 A 2004 - 2005-ös évekkel szemben, amikor nyereségesen mőködtek a társas ökológiai gazdaságok, 2006-tól már veszteségek mutatkoztak. Ez elsısorban az értékesítés nettó árbevételének csökkenésére vezethetı vissza. Ezzel szemben a konvencionális gazdaságok esetében az eredménykimutatás adatai alapján nem tapasztalható ilyen anomália (20. táblázat) (ALVINCZ & KOLTAI, 2009). 20. táblázat: A társas ökológiai gazdaságok eredménykimutatásának fıbb tételei, jövedelmezıségi mutatók (EFt/ha MT) 2004 Megnevezés Üzemi tevékenység eredménye Termelési érték arányos jövedelmezıség, % Munka jövedelmezısége, EFt/ÉME

öko n=9

2005

konv. n=425

öko n=12

2006

konv. n=382

öko n=11

2007 konv. n=380

öko n=8

konv. n=389

25,62

29,92

23,65

33,57

-24,89

34,84

-2,97

44,44

6,22

3,98

19,69

4,73

-12,00

7,04

-1,60

7,09

1712,26 1843,01 3081,24 2012,49

628,40 2353,31 1148,73 2721,03

Forrás: AKI Tesztüzemi Rendszerének adatbázisa, 2004-2007

82

4.2 4.2.1

A PRIMER VIZSGÁLAT EREDMÉNYEI AZ

ÖKOLÓGIAI GAZDASÁGOK TEVÉKENYSÉGÉT BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZİK

A hazai mezıgazdasági vállalkozások jövıjét számos tényezı befolyásolja, és ez hatványozottan érvényesül az ökológiai gazdaságok esetében. A kérdıíves felmérésemre kapott gazdálkodói visszajelzések a rendelkezésre álló erıforrások (munkaerı, földterület, tıke) korlátozott mennyiségét, a fennálló gazdasági helyzetet (támogatások, piaci igény, termelıi csoportok létrehozása), környezetvédelmi megfontolásokat (állattenyésztés bevezetése, ideális vetésforgó kialakítása), valamint – elsısorban az egyéni gazdaságok esetében – a vezetı életkorát nevezték

A sokaság %-ában

meg fıbb korlátozó faktorként. 30 25 20 15 10 5 0 0

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

14

Évek száma Összes gazdaság

Egyéni gazdaság

T ársas gazdaság

3. ábra: A primer mintában szereplı gazdaságok vezetıinek ökológiai gazdálkodásban eltöltött éveinek száma (n=44) Forrás: saját vizsgálat, 2005 (7. kérdés)

83

A primer mintámban szereplı gazdaságok vezetıinek ökológiai gazdálkodásban eltöltött éveinek száma szerint 40%-uk nem rendelkezett 3 évnél hosszabb gyakorlattal, míg 80%-uk 8 évnél hosszabbal (3. ábra). Ez azzal magyarázható, hogy az ökológiai gazdálkodásmód csírái az 1980as években jelentkeztek hazánkban, ugyanakkor tényleges fejlıdésnek csak a rendszerváltást követıen indult meg. Ezzel szemben a vezetık mezıgazdaságban eltöltött átlagos éveinek száma 16, ami alátámasztja, hogy ez az alternatív gazdálkodási mód – a gazdálkodói visszajelzések alapján – sokéves mezıgazdasági gyakorlattal folytatható gazdaságosan komplexebb és kockázatosabb volta miatt. Mindez igazolja, hogy az ökológiai gazdálkodás nem folytatható sikeresen kellı szaktudás és sokéves mezıgazdasági tapasztalat nélkül az elıírások sokfélesége és a növényvédelmi feladatok megoldási lehetıségeinek korlátozott volta miatt (KOLTAI & MAZÁN, 2007).

TERMESZTETT KULTÚRÁK Kérdıíves felmérésemben 18 kultúrnövény fajt neveztek meg a gazdálkodók, elsısorban azon növények termesztését preferálják, melyek gyomszabályozása egyszerőbben

megoldható.

Emellett

befolyásoló

tényezıként említhetıek a klimatikus- és talajviszonyok, a gazdálkodási gyakorlat, a piaci igény, valamint a könnyő értékesítés. A vizsgált területek döntı többségén gabonafélék termesztése folyik. Az ipari növények közül elsısorban napraforgót és repcét termesztenek, a legnagyobb termıterülettel rendelkezı tömegtakarmány-féleség pedig a lucerna volt. Gazdaságonként átlagosan 3 kultúrát termesztenek. A

84

gazdálkodók több mint 50%-a négynél kevesebb kultúrát termeszt, 45%uk négyet vagy ötöt, kevesebb, mint 10%-uk pedig hatnál többet. Ez azt jelenti, hogy csökken a diverzifikáció mértéke, ami az ökológiai gazdálkodás egyik nagy környezetvédelmi elınyének számított. Sajnos beigazolódott, hogy hazánk vetésforgóiban továbbra sem megfelelı arányban szerepelnek a pillangós növények, elsısorban az ökológiai állattenyésztés kis mértékő elterjedése miatt. A gazdasági okok továbbra is jobban motiválják a gazdákat, mint az ökológiaiak, hiszen az árunövények termesztését preferálják a tápanyag-utánpótlás kárára (KOLTAI & MAZÁN, 2007). A vizsgálatomban szereplı 43 gazdaságból 40 db-ot be tudtam sorolni az 5. táblázatban szereplı csoportokba (21. táblázat). Legnagyobb arányban a negyedik, hetedik valamint a nyolcadik variáció fordult elı, ahol az árunövények dominálnak a vetésforgóban.

21. táblázat: A gazdaságokban alkalmazott vetésforgók (n=40) Vetésforgó variáció 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.

A vizsgált gazdaságok arányában, % (egyéni, társas) 12,5 5,0 2,5 10,0 10,0 17,5 15,0 7,5 5,0 10,0 10,0 25,0 12,5 15,0 25,0 2,5 5,0 5,0

Forrás: saját szerkesztés, 2005. évi felmérés alapján (19. kérdés)

85

MUNKAERİ A primer vizsgálat eredményei alátámasztották a szekunder felmérését. Az egyéni gazdaságok átlagosan 2-3 fıt alkalmaztak, ennek is a nagyobb részét a családtagok adták. A gazdasági társaságok átlagosan közel 15 fı állandó munkaerıvel rendelkeznek, amelyet – elsısorban kapás kultúrák esetében – idınként kiegészítenek idıszaki munkásokkal. A 100 ha-ra jutó alkalmazottak száma hasonló a gépesítettség hasonló fokára utal az egyéni és a társas ökológiai gazdaságoknál (22. táblázat).

22. táblázat: A foglalkoztatottak számának alakulása a különbözı gazdasági formák és gazdálkodási módok szerint

Egyéni gazdaság Társas gazdaság Összes gazdaság

fı/gazdaság fı/100 ha MT fı/gazdaság fı/100 ha MT fı/gazdaság fı/100 ha MT

Saját vizsgálat (2007); n=55 2,68 3,18 14,25 3,92 5,36 2,87

Forrás: saját vizsgálat, 2007 (10. kérdés)

FÖLDHASZNÁLAT Az ökológiai gazdaságok földterület-használatra vonatkozó adatait a GSZÖ-ben meghatározott méretkategóriák szerinti eloszlásuk alapján vizsgáltam (4. ábra).

86

A három leggyakoribb méretkategóriában (20–49; 50–99; 100–199 ha) található a mintában szereplı gazdaságok 50%-a. A gazdaságok 33%-a nem érte el a 20 hektáros méretet, míg 17%-uk 200 hektárt meghaladó

egyéni gazdaság

gazdasági társaság

99 -2 49 9, 9

99 ,

10

00

-9 0 50

-4

99 ,

99

99 99 , 30

0

-2 0 20

10

0

-1

99 ,

99

99

99 50

-9 9,

99

-4 9,

20

10

-1 9,

-9

,9 9 5

-4

,9 9

3

4

-3

,9 9 -2

2

1-

,9 9

35 30 25 20 15 10 5 0 1, 99

gyakoriság (%)

földterülettel rendelkezik.

összes méretkategóriák (ha)

4. ábra: Az ökológiai szántóföldi növénytermesztı gazdaságok méretkategóriák szerinti eloszlása Forrás: saját vizsgálat, 2007 (6. kérdés), n=55 Az egyéni gazdaságok esetében a három legnagyobb gyakoriságú méretkategóriában (10–19; 20–49; 50–99 ha) található a gazdaságok 58%a, átlagterületük 55 ha, ez az érték mintegy 50%-kal alacsonyabb a szekunder vizsgálatban szereplınél, mely elsısorban az eltérı gazdálkodói körre vezethetı vissza. A kedvezıbb birtokstruktúra következtében könnyebben alakítható ki a versenyképes üzemméret, szélesebb körben alkalmazható a korszerő agrotechnika, jobb a termelési kapacitások kihasználása. Ugyanakkor azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az

87

ökológiai elıírásrendszert – annak sokrétegősége miatt – gazdaságilag nem érdemes néhány hektáron betartani. Az ökológiai gazdálkodásmódot folytató társas gazdaságok 58%-a a felmérésben a 100–199,99 és a 200–299,99 hektáros méretkategóriába sorolható, átlagosan 365 ha-on gazdálkodnak, ez az érték 25%-kal meghaladja a Tesztüzemi Rendszer adatát. Az ökológiai gazdálkodás területén is érvényesül – bár kisebb mértékben, mint a hagyományos gazdálkodási módnál –, hogy kevés nagy területtel rendelkezı gazdaság mellett számos – az életképesség határát alig elérı – kisgazdaság van jelen (KOLTAI & MAZÁN, 2007).

ÉRTÉKESÍTÉSI ÁTLAGÁRAK A túlkínálat hatására, az ökológiai termékek többlet használati értéke évrıl-évre csökken, 2005-ben – terméktıl függıen – már elıfordultak közel azonos árszínvonalak is (4. és 5. melléklet). A vizsgált gazdaságok (2005. évi kérdıíves felmérés) vonatkozásában a különbözı gabonafélék esetében az ökoterületeken realizált értékesítési átlagárak a hagyományos termékek 120-170%-a körül alakulnak, míg az olajos magvaknál 10-50%-kal magasabb árbevételt jelentettek a hagyományos gazdaságokhoz viszonyítva (4. és 5. melléklet). A hektáronkénti árbevétel (4. és 5. melléklet) az olajos magvak kivételével – ahol közel azonos értékek figyelhetık meg – évjárattól függıen akár 10-70%-kal is meghaladhatja a hagyományos gazdaságokét.

88

HOZAMOK A megkérdezett gazdálkodói körben munkám során a 2003-2005-ös esztendık átlaghozamait hasonlítottam össze. Vizsgálataim eredményei a 2004-2005-ös

esztendı

vonatkozásában

a

szakirodalmi

adatokat

megerısítik, hiszen a gabonaféléknél (beleértve a kukoricát) 65-90%-os, az olajos magvaknál pedig 70-90%-os hozamszintek mutatkoztak (4. és 5. melléklet). 2003-ban lehetett az ökológiai gazdaságokban alkalmazott extenzív fajták elınyét megfigyelni, hiszen a szélsıségesen aszályos idıjárás ellenére átlagosan magasabb termésátlagokat értek el, mint a konvencionális gazdaságokban használt intenzívebb fajták. Ezek ugyanis a termés és a minıség stabilitásával adnak gazdaságos termést, képesek kihasználni a régió elınyös agroökológiai feltételeit, amely legtöbb esetben a kedvezıbb tradicionális minıséggel is párosul (BEDİ

ET AL.,

1999). Amíg a hagyományos termesztésben alkalmazott szuperintenzív fajták termésátlagai akár 50%-kal elmaradtak a sokéves átlaghoz viszonyítva, addig az extenzív fajták esetében ez nem jelentkezett. Általánosságban elmondható – a primer és a szekunder vizsgálatok eredményei alapján, valamint az egyes évek tekintetében a felmérésekben szereplı eltérı gazdasági kört is –, hogy az ökogazdaságokban realizált hozamok 10-30%-kal alacsonyabbak, valószínőleg a rosszabb adottságú termıhelyek miatt, mint a konvencionálisokban. A primer felmérés eredményei alapján a különbözı gabonafélék esetében 10-40%-os hozamcsökkenés tapasztalható, a kapás kultúrák esetében ez az arány 5 és 30% között ingadozott.

89

EREDMÉNYESSÉG A vizsgált gazdaságok eredményessége – amely a primer adatállományomban

szereplı

gazdaságok

vezetıinek

szubjektív

véleménye alapján került meghatározásra – ellentmondásos képet mutat a hazai ökogazdaságok esetében (5. ábra). Amíg a nyereséges társas gazdaságok aránya folyamatosan emelkedik, addig az egyéni gazdaságok esetében stagnálás figyelhetı meg. A rendelkezésemre bocsátott primer adatok alapján megállapítható, hogy az egyéni gazdaságok nem tudták jelentısen növelni eredményeiket, míg a nyereséges társas gazdaságok köre 30%-kal nıtt a vizsgált négy esztendıben. Egyéni gazdaság A vizsgált gazdaságok %-ában

A vizsgált gazdaságok %-ában

Társas gazdaság 100% 80% 60% 40% 20% 0% 2004 nyereséges

2005

2006

nullszaldós

100% 80% 60% 40% 20% 0% 2004 nyereséges

veszteséges

2005

2006

nullszaldós

veszteséges

5. ábra: A vizsgált társas és egyéni gazdaságok eredményességének megoszlásának változása (%), 2004-2006 Forrás: saját vizsgálat, 2007. évi kérdıív 12. kérdés

90

4.2.2

GYOMSZABÁLYOZÁS AZ ÖKOLÓGIA GAZDASÁGOKBAN A nemzetközi szakirodalomi adatok a gyomszabályozás jelentıségét

hangsúlyozzák és az ökogazdálkodásra történı átállás egyik gátló tényzıjeként említik a rendelkezésre álló lehetıségek korlátozott száma miatt. A hazai ökogazdálkodók körében ennek igazolása érdekében reagálás-vizsgálatot végeztem három, a gyomszabályozáshoz kapcsolódó témakörben: • a gyomszabályozással kapcsolatos általános állítások értékelése (23. táblázat, 2007. évi kérdıív 14. kérdése); • a gyomok elleni hatékony védekezés legfıbb korlátai (24. táblázat, 2007. évi kérdıív 15. kérdése); • a gyomok kártételének okai (25. táblázat, 2007. évi kérdıív 17. kérdése). Az ökogazdaságok vezetıinek elıre meghatározott állításokat kellett 1-tıl 5-ig terjedı skálán értékelniük.

23. táblázat: A gyomszabályozással kapcsolatos állítások értékelése A 233 Rangszámösszeg 4,23 Átlag 0,67 Szórás Variációs koefficiens (%) 0,16

B 257 4,67 0,47 0,10

C 162 2,95 0,70 0,24

D 230 4,18 0,82 0,20

E 173 3,15 0,83 0,26

Forrás: saját vizsgálat, 2007. évi kérdıív 14. kérdése alapján

91

F 106 1,93 0,74 0,38

A gyomszabályozással kapcsolatos 6 állítással kapcsolatos válaszok kiértékelése (23. táblázat) alapján a leghomogénebb osztályt – a válaszadók értékelése alapján – a gyomok termésátlagot csökkentı hatása (B), a termesztési rendszer súlypontja (A), valamint a termés minıségét rontó tulajdonsága (D) alkotják. A második tényezıcsoportba az alábbi megállapítások sorolhatóak: elvétve okoz gondot (C), a jelenlegi gyomszabályozás eléggé hatékony (E). Míg átlag alatti hatást tölt be az F tényezı, azaz, hogy a gyomszabályozás nem tölt be lényeges szerepet a gazdaság életében. A Kendall-féle egyetértés együttható (konkordancia-együttható) értéke W=0,2888; azaz a válaszadók 28,88%-ának egyezett meg a véleménye a gyomszabályozás jelentıségével kapcsolatban. A 23. táblázat adatai alapján

a

legjelentısebb

eltérések

a

gyomszabályozási

rendszer

hatékonyságára, valamint szerepére vonatkozó kérdésekben van. A hatékony védekezés korlátai (24. táblázat) közül a széleskörő kutatómunkára alapozott, szakmai szempontok alapján kidolgozott tényezık mindegyike többé-kevésbé befolyásolja a gyomszabályozás hatékonyságát. 24. táblázat: A gyomok elleni hatékony védekezés legfıbb korlátai a gazdálkodók szerint A 204 Rangszámösszeg 3,71 Átlag 0,74 Szórás Variációs koefficiens (%) 0,20

B 222 4,14 0,86 0,21

C 221 4,02 0,73 0,18

D 226 4,21 0,85 0,20

E 144 2,62 0,87 0,33

F 137 2,49 0,74 0,30

Forrás: saját vizsgálat, 2007. évi kérdıív 15. kérdése alapján

92

G 107 1,95 0,83 0,42

A korlátozó tényezık közül a környezeti feltételek (A), a gyomirtás költségei (B), a befektetések tıkeigénye (D) és a rendelkezésre álló gépállomány (C) tőnik meghatározónak az értékek magas fokú homogenitása alapján. Az oktatás és szakmai felkészültség (E), valamint az európai uniós támogatási rendszer jellemzıi (F) sorolhatók a második tényezıcsoportba, míg a szaktanácsadó rendszer (G) milyensége a harmadik, legheterogénabba. A Kendall-féle egyetértés együttható értéke W=0,1725; azaz a megkérdezettek véleménye jelentısen eltért ebben a kérdéskörben. Elsısorban az új ismeretanyag megszerzésének tekintetében mutattak az adatok szélsıséges ingadozást. Gyomszabályozás heterogén megítélése elsısorban a gazdák tájékozottságától, iskolázottságától függ. A gazdálkodók egy része, kevésbé enged másokat belefolyni a munkájába. Ugyanakkor sok a felsıfokú végzettséggel rendelkezı ökológiai gazdálkodást folytató gazda is, tájékozottabbak, megértik és elfogadják a tanácsokat. A gazdálkodók többsége egyetlen tényezınek tulajdonít kiemelkedı szerepet, a gyomok terméscsökkentı hatását (E) tekinti az általuk okozott legfontosabb kártételnek (25. táblázat). A második osztályba már több tényezı sorolható, hiszen a visszajelzések alapján egymással közel hasonló

jelentıséget

tulajdonítanak

az

alábbi

faktoroknak:

terményszennyezés (A), gyomok szabályozása nehezen megoldható (B), vektorként viselkednek (C). A legheterogénabb osztályba csak egy tényezıt tudtam besorolni. A gyomok jellemzıen nem akadályozzák más termesztéstechnológiai

mővelet

elvégzését

(D).

A

Kendall-féle

konkordancia-együttható értéke W=0,1870; a válaszadók körében ebbıl a szempontból sem nagy az egyetértés.

93

25. táblázat: A gyomok kártételének okai a gazdálkodók véleménye szerint Rangszámösszeg Átlag Szórás

A B C D E 128 131 138 80 149 2,33 2,38 2,51 1,45 2,71 0,58 0,59 0,60 0,60 0,57

Variációs koefficiens (%) 0,25 0,25 0,24 0,41 0,21 Forrás: saját vizsgálat, 2007. évi kérdıív 17. kérdése alapján A

gazdálkodóknak

lehetıséget

biztosítottam

arra,

hogy

egyéb

gyomszabályozással kapcsolatos tapasztalataikat is közöljék a felmérés során (2007. évi kérdıív, 17. kérdés, F pont). A válaszok nagy részét a fent említett öt kategória valamelyikébe be tudtam sorolni kivéve az alábbi hármat: • a talaj tápanyag- és vízkészletének csökkenése, • a talaj gyommagvakkal történı fertızése és a • vetımagtermesztés meghiúsulása. A gyomszabályozás elvégzésének optimális idıpontját különbözı módszerekkel határozzák meg a gazdák (2007. évi kérdıív 13. kérdése alapján). A rendelkezésemre bocsátott 55 választ 7 kategóriába tudtam sorolni, amelyek az alábbiak: • a gyomok fejlettségi fokától függıen, lehetıleg csírakorban (22%); • szántóföldi szemlével (22%); • egy területegységre esı gyomok száma és összetétele alapján (11%); • amikor csak lehet a vegetáció kezdetétıl a vegetáció végéig (10%); 94

• megelızésre helyezik a hangsúlyt (8%); • a gyomnövény és a kultúrnövény versenye/fejlettsége alapján (6%); • a talaj optimális állapota (4%). Az

ökológiai

gazdálkodásban

alkalmazott

közvetett

gyomszabályozási módokat is reagálás vizsgálat segítségével mértem fel (2007. évi kérdıív 18. kérdése alapján). Tizenegy lehetıséget kellett a

5 4,5 4 3,5 3 2,5 2 1,5 1

100 80 60 40 20

ter m

ve tés

vá lt

ás

– ıh ve ely tés fo m rg eg ó vá las ztá m tal eg ajm sa fe lel őv ı elé fa jta s m v ag ála ág sz yelı tás ké sz íté tar s l ó tak há nt ar ás ón öv én yz et trá gy áz ke ás tal les ajt ztı ak ar ta l ajm ás kö őv zte elé st e rm s es zté s

0

Az említések gyakorisága (%)

Átlagadatok +/- standard hiba

gazdálkodóknak ötfokozatú skálán pontozni (1 – sosem; 5 – mindig).

Átlag

Említések gyakorisága (%)

6. ábra: Közvetett gyomszabályozási módok és gyakoriságuk Forrás: saját vizsgálat, 2007. évi kérdıív 18. kérdése alapján A közvetett gyomszabályozási eszközökkel kapcsolatban 12%-ban (Kendall-féle

együttható

W=0,12)

egyeztek

meg

a

gazdálkodók

véleményei. A közvetett gyomszabályozás leggyakrabban vetésváltás– vetésforgó, megfelelı termıhely kiválasztásával, valamint optimális talajmővelés segítségével történik (átlag≈4,5). Kisebb gyakorisággal

95

alkalmazzák a gazdálkodók a fajtaválasztást, a magágy-elıkészítést és a tarlóhántást (átlag≈3,5-4). Viszont a takarónövényzet alkalmazása, a trágyázás, a talajtakarás, a kelesztı talajmővelés és a köztestermesztés alig elterjedt hazánkban közvetett gyomszabályozás céljából (átlag<1,5) (6. ábra). Vizsgálatom az ökológiai gazdálkodásban alkalmazott közvetlen gyomszabályozási eszközökre is kiterjedt. Reagálás vizsgálat segítségével mértem fel a Magyarországon végzett biológiai, fizikai és mechanikai gyomszabályozás gyakoriságát, valamint az alkalmazott eszközök körét.

Átlag

fo ga s

tiv át or ku l

fé ső /

gy om

m őv e lı so rk öz

100,00 80,00 60,00 40,00 20,00 0,00 re zg ıb or on ro a tá c ió sk ap a gy om ke fe

5,00 4,00 3,00 2,00 1,00 0,00

Az említések gyakorisága (%)

Az alkalmazás gyakorisága (átlagadat +- standard hiba)

Ötfokozatú skálát alkalmaztam 1-tıl (sosem) 5-ig (mindig).

Említések gyakorisága (%)

7. ábra: A mechanikai gyomszabályozás gépi eszköztára Forrás: saját vizsgálat, 2007. évi kérdıív 18. kérdése alapján A Kendall-féle egyetértés együttható értéke W=0,7169, azaz jelentısen (72%-ban) megegyezett a felmért gazdálkodók véleménye. A biológiai módszereket egyetlen felmért gazdaságban sem alkalmaznak, fizikai módszerek felhasználásáról is csupán három gazdaság számolt be. A mechanikai szabályozás – akár kézi, akár gépi eszközökkel – viszont

96

széles körben elterjedt. Minden gazdaság használ gépi eszközöket a gyomok elleni küzdelemben, amelyekkel azonban nem csak az ökológiai növénytermesztésben találkozunk (7. ábra). Leggyakrabban a sorközmővelı kultivátort, valamint a gyomfésőt alkalmazzák a vizsgált gazdaságokban. Míg az elıbbit elsısorban a kapás kultúrákban, addig az utóbbit a gabonafélékben. A többi eszköz alkalmazása területe sokkal szőkebb körő, csak néhány gazdaságra terjed ki. A válaszadók a kézi gyomszabályozási eszközökkel (gyomlálás, kapálás) kapcsolatosan is bocsátottak rendelkezésemre adatokat (26. táblázat). 26. táblázat: Kézi gyomszabályozási eszközök Gyomlálás Kézi kapálás 1,36 3,05 Éves átlagos alkalmazások száma 15,10 68,18 Említések gyakorisága (%) 0,87 1,48 Relatív szórás Forrás: saját vizsgálat, 2007. évi kérdıív 18. kérdése alapján Kézi kapálást a gazdaságok mintegy 70%-ában alkalmaznak, évenként egy-három alkalommal, gyomlálást viszont csak 15%-ukban évente maximum két alkalommal. Az alkalmazott gyomszabályozási módszerek hatékonysága és költsége közötti összefüggéseket a 8. ábra tartalmazza. A gazdálkodók ötfokozatú skálán jelölték be az általuk helyesnek tartott értékeket, az ötfokozatú skála a hatékonyság tekintetében 1 = nagyon gyenge, 5 = nagyon jó; hasonlóan a költségek tekintetében 1 = nem drága, 5 = nagyon

97

drága (2007. évi kérdıív 18. kérdése alapján). A torzítás elkerülése érdekében csak azon gazdaságok adatait átlagoltam, melyek ténylegesen alkalmazták az adott gyomszabályozási módszert. Így az eredmények a módszert ténylegesen használók véleményét tükrözik. A

gazdálkodók

visszajelzései

alapján

a

leghatékonyabb

gyomszabályozási módok a vetésváltás–vetésforgó, a gyomféső, a magágy-elıkészítés, a termıhely megválasztása, a kézi kapálás, a sorközmővelı kultivátor és a talajmővelés voltak. Közepes hatékonyságot tulajdonítottak a megfelelı fajtaválasztásnak, a tarlóhántásnak és a rotációs kapa alkalmazásának. A többi módszer hatékonyság alapján történı besorolása az említések kisebb gyakorisága miatt nem tekinthetı mérvadónak. A legköltségesebb gyomszabályozási módszernek a gazdálkodói visszajelzések alapján a kézi kapálás, a talajtakarás, a gyomlálás, valamint a

kelesztı

talajmővelés

bizonyultak.

Emellett

még

jelentıs

költségvonzattal szerepeltek a következı módszerek: rotációs kapa, tarlóhántás, gyomféső és sorközmővelı kultivátor; melyek általában magas kézimunka-, valamint nem megújuló erıforrásigénnyel párosulnak. Alacsonyabb

költségtényezıként

szerepeltek

a

talajmővelés,

a

takarónövényzet, a megfelelı fajtaválasztás, a magágy-elıkészítés, valamint a termıhely megválasztása, hiszen ezeket a módszereket nem elsısorban gyomszabályozásra alkalmazzuk, tehát a költségük csak az adott agrotechnikai mőveletnél jelenik meg.

98

termıhely megválasztása (n = 43) talajmővelés (n = 43) sorközmővelı kultivátor (n = 43) vetésváltás – vetésforgó (n = 42) megfelelı fajtaválasztás (n =42) magágy-elıkészítés (n = 34) kézi kapálás (n = 32) tarlóhántás (n = 31) gyomkefe (n = 30) takarónövényzet (n = 23) rotációs kapa (n = 21) trágyázás (n = 15) talajtakarás (n = 12) fogas (n = 8) rezgıborona (n = 8) gyomlálás (n = 7) kelesztı talajmővelés (n = 6) köztestermesztés (n =3) 1,0

1,5

2,0

2,5

3,0

Hatékonyság

3,5

4,0

4,5

5,0

Költség

8. ábra: Az alkalmazott gyomszabályozási módszerek hatékonysága és költsége Forrás: saját vizsgálat, 2007. évi kérdıív 18. kérdése alapján A gyomszabályozás hatékonysága (x1) és gyakorisága (y) között közepes pozitív korreláció (r=0,56) van (6. melléklet). Ez egyértelmő, hiszen a gazdaságoknak nem áll érdekükben kevésbé hatékony gyomszabályozási

99

módszer gyakori alkalmazása. Minél hatékonyabb egy módszer, annál gyakrabban alkalmazzák. A gyomszabályozás költsége (x2) és a gyakorisága között közepes negatív korreláció (r=-0,58) figyelhetı meg. Ez az elıbbi állításokból következik, hiszen minél gyakrabban alkalmaznak egy módszert, annál nagyobb költségvonzattal jár. A hatékonyság és a költség között viszont nem figyelhetı meg kapcsolat (r=-0,12), ez azzal magyarázható, hogy a gazdaságokban az alkalmazott gyomszabályozási módot nem annak költsége határozza meg, továbbá az a tény,

hogy

a

drágább

módszerek

nem

mindig

bizonyulnak

a

leghatékonyabbaknak.

4.2.3

A GYOMSZABÁLYOZÁS IDİ ÉS KÖLTSÉGIGÉNYE

A vegyszermentes gazdálkodás maga után vonhatja az agrotechnika gyakoribb alkalmazását, ezáltal a segédüzemi költségek emelkedését. Az egy hektár mezıgazdasági területre vetített költségek közül az ökogazdálkodás

erısen

csökkentett

kemikália-bevitelre

vonatkozó

elıírásai miatt nem jelentısek a mőtrágya- és a vegyszerköltségek. A növényvédelem és a tápanyag-utánpótlás eltérı megoldási módjai az értékcsökkenési leírás, a hajtó- és kenıanyagok, valamint a bérvállalkozók költségei között szereplı tételek. A felsorolt tételek együttes összege viszont nem mutat jelentıs eltéréseket a különbözı gazdálkodási módok esetében. Annyi viszont elmondható, hogy az ökogazdaságok új gépvásárlási hajlandósága magasabb.

100

A gyomszabályozás idıigényét és költségeit illetıen nehéz megbízható adatokhoz jutni, hiszen errıl a gazdálkodók többsége nem vezet külön nyilvántartást. A gazdálkodói visszajelzések alapján (27. táblázat) a gabonafélék esetében átlagosan 3,5 gépi munkaóra és 10.000 Ft költség merül fel, addig a kapás kultúrák idıszükséglete átlagosan 3,5 gépi és 15 kézi munkaóra, amely mintegy 35.000-40.000 Ft-os költségvonzattal jár. 27. táblázat: A gyomszabályozás idı- és költségigénye Gyomszabályozás Kultúra

Idıszükséglete (óra/ha) kézi

Költsége (Ft/ha)

Kultúra

gépi

İszi búza

0

3,7

Tönkölybúza

0

3,1

18

3,9

Kukorica

12,6

Napraforgó

17,3

Olajtök

Gyomszabályozás Idıszükséglete (óra/ha) kézi

İszi 10.500 káposztarepce

Költsége (Ft/ha)

gépi 0

3,0

9.500

0

3,7

9.665

55.715 Tritikálé

0

3,3

9.665

3,6

29.715 Zab

0

3,4

14.100

3,3

43.135 Lucerna

0

3,6

10.780

9.665 Köles

Forrás: saját vizsgálat, 2007. évi kérdıív 16. kérdése alapján

101

4.3

MODELLEZÉS

4.3.1

A GYOMSZABÁLYOZÁS KÖLTSÉGEI A 27. táblázatban közölt adatok megerısítése érdekében az anyag és

módszer fejezetben felvázoltak alapján a tíz leggyakrabban termesztett kultúrára adaptálva is meghatároztam a gyomszabályozás költségeit. A kérdıíves vizsgálatom eredményei alapján az ökogazdaságokban: •

gabonák gyomszabályozására – 1-3 alkalommal, a gyomsőrőség függvényében – szinte kizárólag rezgıboronát (gyomféső) alkalmaznak;

•

kapás

kultúrák

esetében

kézi

kapálás

(1-3

alkalommal),

kultivátorozás (1-4 alkalommal), valamint rezgıborona/gyomféső (1-3 alkalommal) használata a jellemzı, a gyakoriság itt is a gyomsőrőség függvényében alakult. A különbözı gabonafélék esetében a fajlagos gyomszabályozási költségek a kérdıíves felmérés adatait igazolják: egyéni gazdaságok esetében 6.000-14.600 Ft-ban, társas gazdaságoknál pedig 4.700-13.300 Ft-ban határozhatók meg (28. táblázat). 28. táblázat: A gépi gyomszabályozás költségei 1 Sorközmővelı kultivátor Rezgıborona

Egyéni gazdaság Társas gazdaság Egyéni gazdaság Társas gazdaság

Forrás: saját vizsgálat

102

5.158 4.520 6.008 4.733

Alkalmazások száma 2 3 Ft/ha 9.465 13.773 8.828 13.136 10.315 14.623 9.040 13.348

4 18.081 17.443 18.931 17.656

A kapás kultúrák esetében már több változó bevonásával kell számolni, hiszen a mechanikai eszközök mellett gyakran elıfordul kézi gyomszabályozás is. Annak függvényében, hogy a kapálást milyen gyakorisággal, hatásfokkal, mekkora gyomsőrőség esetében (29. táblázat) – ha egyáltalán – alkalmazzák, nagyon eltérı eredmények figyelhetık meg. Míg egy-két alkalommal történı kultivátorozás 5.000-10.000 Ft költségvonzattal jár, addig ennek ugyancsak 1-2-szeri kézi kapálással való kiegészítése 20.000-50.000 Ft-jába kerül a gazdaságnak. 29. táblázat: A kézi gyomszabályozás költségei (Ft/ha/alkalom) Gyomsőrőség Gyomszabályozás hatásfoka Forrás: saját vizsgálat

50% 80%

10 db/m2 100 db/m2 21.353 48.555 19.539 30.420

A mechanikai gyomszabályozás gazdaságosságára a kezelt terület nagysága gyakorol hatást. Ha a sorközmővelı kultivátorozás és kapálás egy-egy alkalommal történı együttes felhasználásának költségcsökkentı hatását összehasonlítom a kézi gyomszabályozással (két esetben történı kapálás), akkor ez az érték alacsony, illetve negatív a kismérető kezelt területek esetében. Ezt a magas gépberuházási költség okozza. A gyomsőrőség gépi gyomszabályozásra gyakorolt hatása elsısorban a kezelt területek növekedésénél érzıdik, hiszen magas gyomsőrőségek megnövekedett kézimunka-igénnyel párosulnak. A 9. ábra a mechanikai és kézi gyomszabályozás együttes alkalmazásának

költségcsökkentı

hatását

mutatja

a

kézi

gyomszabályozással szemben. Az A vonalak az alacsony (10 növény/m2)

103

és a B vonalak a magas (100 növény/m2) gyomsőrőséget ábrázolják különbözı gyomirtási hatásfokok mellett. 650 Ft-os órabérrel kalkulálva We = 80%

We = 50%

A

A

B

B

40000,0

40000,0

20000,0

20000,0

-20000,0

1

5

9

13

17

21

0,0

25 Költségcsökkentés (Ft/ha)

Költségcsökkentés (Ft/ha)

0,0

-40000,0 -60000,0 -80000,0 -100000,0

-20000,0

1

5

9

13

17

21

25

-40000,0 -60000,0 -80000,0

-100000,0

-120000,0

-120000,0

-140000,0

-140000,0

-160000,0

-160000,0

-180000,0

-180000,0

Terület (ha)

Terület (ha)

500 Ft-os órabérrel kalkulálva We = 80%

We = 50%

A

A B

B

40000,0 40000,0

20000,0

20000,0

0,0

-20000,0

1

5

9

13

17

21

25

-40000,0 -60000,0 -80000,0 -100000,0 -120000,0

Költségcsökkentés (Ft/ha)

Költségcsökkentés (Ft/ha)

0,0

-20000,0

1

5

9

13

17

21

25

-40000,0 -60000,0 -80000,0 -100000,0 -120000,0 -140000,0

-140000,0

-160000,0

-160000,0

-180000,0

-180000,0

Terület (ha) Terület (ha)

9. ábra: A kézi és gépi gyomszabályozás együttes alkalmazásának költségcsökkentı hatása Forrás: saját vizsgálat

104

A mechanikai és a kézi gyomszabályozási módszerek együttes alkalmazásának gazdasági elınyei akkor jelentkeznek, ha magas bérköltségek mellett (pl. Nyugat-Dunántúl), nagyobb átlagterületeken folyik a gazdálkodás, valamint magas a gyomborítás. Ezzel szemben alacsony munkabérek, magas munkanélküliség (pl. Alföld) és kis megmővelt területek (15-20 ha) esetében a kézi gyomszabályozás gazdaságilag elınyösebb, kivéve, ha magas a gyomsőrőség, vagy alacsonyak a segédüzemi költségek. Magasabb órabérrel kalkulálva a sorközmővelı kultivátor 80%-os hatékonysága mellett 5 illetve 18 hektár; míg az 50%-os esetében 3 valamint 16 hektár a marginális területnagyság, ami felett a mechanikai és a kézi gyomszabályozás együttes alkalmazása gazdaságilag már elınyösebb. Az alacsonyabb órabérrel számolva ugyanezek az értékek 9 és 36 hektárra, valamint 5 és 30 hektárra módosulnak. A napszámosok órabérének 650 Ft-ról 500 Ft-ra történı csökkentése következtében kétszeresére emelkedett az a területnagyság, ahol a mechanikai és kézi gyomszabályozás együttes költsége megegyezik a kézi gyomszabályozás költségeivel.

105

4.3.2

OPTIMALIZÁCIÓS MODELL A társas modellgazdaságban 10 kultúrnövényfaj (x Є x1, x2, x3 …

x10), míg az egyéniben 7 (x Є x1, x2, x3 … x7) termesztésére van lehetıség. Ezek a társas gazdaságok vonatkozásában az alábbiak: ıszi búza, tönkölybúza, kukorica, lucerna, napraforgó, köles, tritikálé, zab, valamint ıszi káposztarepce; míg az egyéninél: ıszi búza, tönkölybúza, kukorica, lucerna, napraforgó, tritikálé, valamint zab, meghatározásuk a 2005. évi kérdıív alapján történt. A társas gazdaságok átlagos méretét 400 ha-ban, az egyéni gazdaságok területét pedig 100 ha-ban határoztam meg az AKI Tesztüzemi Rendszerének adatai alapján (illetve ez az egyszerőbb kezelhetıség érdekében). A 100 ha mezıgazdasági területre jutó alkalmazottak számát az egyéni gazdaság esetében kettı ÉME9; társas gazdaságok esetében négy ÉME (AKI, 2005). A rendelkezésre álló gépállomány mértéke (kisebb kerekítési korrekciók elvégzése után) az alábbiak szerint került felhasználásra: az egyéni gazdaságokban 50 hektárra, míg társas gazdaságokban 100 hektárra jut egy erıgép. A modellgazdaságban alkalmazott erıgépeknél 2200 üzemórával határoztam meg az éves kapacitáskorlátot. A modell célfüggvényének kialakításánál figyelembe vettem a gazdaság

termelési

értékét,

amelyhez

a

primer

adatbázisomból

származtatott adatokat használtam fel (4. és 5. melléklet). A bruttó

9

Éves munkaerı-egység, mely 2.200 munkaórával egyenértékő az AKI Tesztüzemi Rendszerében, egyéb statisztikákban 1.800 munkaórával kalkulálunk

106

termelési érték magában foglalja az elérhetı támogatások értékét is, mely a 2005-ös esztendıre vonatkoztatva az átállt gazdaságok esetében 69.441 Ft/ha (www.mvh.gov.hu). A termelési költségek vonatkoztatásában – fıleg ágazati szinten – nehéz megbízható információkhoz jutni az ökológiai gazdaságokkal kapcsolatban. Az AKI Tesztüzemi Rendszerének 2005. évi adatbázisában szereplı eredmény kimutatások segítségével arra a megállapításra jutottam, hogy mind az egyéni, mind a társas ökológiai gazdaságok mintegy 30%-kal alacsonyabb fajlagos termelési költséggel mőködtek, mint konvencionális társaik. Ennek alapján a konvencionális gazdaságok fajlagos

2005.

évi

ágazati

költségeibıl

meghatároztam

az

ökogazdaságokét is. A vizsgálat eredményei az alábbiakban összegezhetıek: Az egyéni gazdaságok esetében 4 kultúra termesztésére nyílik lehetıség (JÁRÁSI 2007-es tanulmányában a BCG mátrix a sztárjait és a fejısteheneit képviselik): •

İszi búza (25,00 ha)

•

Kukorica (48,48 ha)

•

Lucerna (16,23 ha)

•

Napraforgó (10,73 ha).

Az egyes ágazatok jól társíthatóak egymással, az egy ha mezıgazdasági területre jutó jövedelem 75,454 EFt, míg az éves munkaerı-egységre 3054,825 EFt jut. Az egyéni gazdaságok viszonylag kis területen gazdálkodnak, a járulékos költségek megjelenése, valamint az értékesítés nehézségei miatt kevesebb kultúrát vonnak be termesztésbe. A kapott 107

eredményt összevetve a Tesztüzemi Rendszer 2005. évre vonatkozó adataival (egy ha MT-re jutó adózás elıtti eredmény 35,32, egy ÉME-e jutó adózás elıtti eredmény 2014,27) megfigyelhetı, hogy a kialakított modell kedvezıbb mutatókkal rendelkezik. A társas gazdaságok esetében a korlátozó feltételek körét bıvítenem kellett, hiszen a program által optimálisnak ítélt vetésforgó kombináció, piaci szempontból már szuboptimális volt. A következı feltételek kerültek bevezetésre: •

A magas kereslet következtében legalább két gabonafélét kell a vetésforgónak tartalmaznia

•

İszi káposztapercét a terület maximum 10%-án lehet termeszteni

•

A terület legalább 10%-a alkalmas kapás kultúrák termesztésére

•

Az egyes gabonaféléket a terület maximum 10%-án lehet elıállítani.

A feltételrendszer alapján: •

İszi búzát 60 ha-on,

•

Tönkölybúzát 40 ha-on,

•

Kukoricát 199 ha-on,

•

Lucernát 60 ha-on,

•

Zabot 40 ha-on érdemes termesztésbe vonni, ezek az ágazatok is jól társíthatóak egymással, JÁRÁSI 2007-es tanulmányában szintén a BCG mátrix sztárjait és fejısteheneit képviselik.

Az egy ha mezıgazdasági területre jutó jövedelem 145,254 EFt, míg az éves munkaerı-egységre 3753,331 EFt jut. Az egyéni gazdaságokkal szemben a társas gazdaságok esetében az ökonómiai mellett egyre inkább

108

érvényesülnek az ökológiai szempontok is, nagyobb hangsúlyt fektetnek a diverzifikációra, a vetésforgóban több kultúra bevonására nyílik lehetıség. Az egyéni gazdaságokhoz hasonlóan a kapott eredményt összevetve a Tesztüzemi Rendszer 2005. évre vonatkozó adataival (egy ha MT-re jutó adózás elıtti eredmény 63,24 egy ÉME-e jutó adózás elıtti eredmény 1681,89) megfigyelhetı, hogy a kialakított modell kedvezıbb mutatókkal rendelkezik. A kalkulációkat az elméleti modellemen kívül, alkalmaztam az 5. táblázatban található vetésforgók esetében is (30. táblázat). A gazdasági társaságok esetében arra a következtetésre jutottam, hogy a nyereség mértéke és az egyes vetésforgók között a Spearman-féle rangkorreláció mutató értéke r=-0,32, azaz a vetésforgók alkalmazását nem elsısorban az egyes ágazatok nyereségessége határozza meg, elıtérbe kerülnek a környezetvédelmi szempontok. 30. táblázat: A nyereség-maximalizációs modell eredményei a társas gazdaságok esetében Vetésforgó variáció 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.

Nyereség

Rangsor

EFt/ha EFt/ÉME MT 91 9081 89 8862 94 9359 60 6005 54 5416 30 3010 52 5179 75 7477 92 9161 75 7509

nyereség alapján 3 4 1 7 8 10 9 5 2 5

Forrás: saját vizsgálat, 5. táblázat alapján számolva 109

alkalmazás gyakorisága szerint 8 5 5 2 8 5 3 1 10 8

Hasonlóan a társas gazdaságokhoz, az egyéniek esetében is elvégeztem a különbözı vetésforgókra a nyereség-maximalizációs modellemmel az optimumszámítást (31. táblázat). Az egyéni gazdaságok esetében r=0,71 erısségő rangkorreláció van a nyereségesség és a vetésforgók alkalmazásának gyakorisága között. Az egyéni gazdaságok a magas piaci részesedéssel rendelkezı kultúrák termesztését részesítik elınyben (KOLTAI & CSATAI, 2009). 31. táblázat: A nyereség-maximalizációs modell eredményei az egyéni gazdaságok esetében Nyereség Vetésforgó variáció

EFt/ha MT

EFt/ÉME

Rangsor alkalmazás nyereség gyakorisága alapján szerint 4 4

1.

42

2103

2.

39

1964

6

8

4.

40

2007

5

2

5.

61

3054

3

6

7.

82

4110

1

1

8.

81

4026

2

3

10.

38

1921

7

7

Forrás: saját vizsgálat, 5. táblázat alapján számolva

110

5

KÖVETKEZTETÉSEK ÉS JAVASLATOK Az ökológiai gazdálkodás olyan szolgáltatásokat végez, illetve

olyan javak fennmaradását biztosítja, amelyek értéke a hagyományos közgazdaságtan eszközeivel és számítási metódusaival nehezen mutatható ki. Magyarországon az 1980-as években indult el ez a mozgalom, majd a fogyasztói réteg megerısödésével folyamatosan bıvül az ökológiai gazdálkodásba vont területek és üzemek köre. A fejlıdés üteme – a korábbi prognózisokkal ellentétben – jelentısen lelassult az elmúlt esztendıkben: mind az ökotermesztésbe vont területek nagyságát, mind az ökogazdaságok számát tekintve csökkenés tapasztalható a 2006-os esztendıben. A gazdaságok egy része ugyanis az integrált programokba kapcsolódott be a kedvezıbb feltételek és a magasabb támogatási összegek következtében. A megemelkedett munkaerı-igényt elsısorban a kézi gyomszabályozási módszerek gyakoribb alkalmazása indokolja, magas munkanélküliséggel küzdı régiók, alacsony munkabérek és kis területméretek esetében ezek gazdaságilag elınyösebbek lehetnek a gépi gyomszabályozással szemben. A primer vizsgálataim alapján elmondható, hogy az ökológiai gazdálkodás területén is érvényesül, miszerint kevés, nagy területtel rendelkezı gazdaság mellett számos – az életképesség határát alig elérı – kisgazdaság van jelen. Az egyes gazdaságtípusok esetében a birtokméret tekintetében szignifikáns különbség alapvetıen nem állapítható meg. Mindez azonban nem mond ellent azon sajátosságnak, amely szerint az ökológiai gazdaságok jelentıs részére jellemzı extenzívebb gazdálkodás indukálja is a nagyobb méretet, de az ok–okozati összefüggés fordítottja is igaz.

111

Az ökológiai gazdaságok nagyobb arányban helyezkednek el kedvezıtlenebb adottságú, alacsonyabb AK értékő mezıgazdasági területeken, mint a konvencionálisak; hangsúlyosabban fordulnak elı azok, az egyébként a konvencionális gazdálkodásban természetesnek mondható hatások (betegségek, aszály, belvíz, stb.), amelyek tovább növelik a termelés és a realizálható eredmény kockázatát. Többek között 2003-ban lehetett az ökológiai gazdaságokban alkalmazott extenzív fajták elınyét megfigyelni, hiszen a szélsıségesen aszályos idıjárás ellenére esetükben nem jelentkezett a hagyományos termesztésben alkalmazott szuperintenzív fajták termésátlagainál tapasztalt – az elızı évekhez képest – akár 50%-os termésátlag-csökkenés. Úgy gondolom, hogy az ökológiai gazdálkodás létjogosultságát a minıség és a környezetvédelem terén jelentkezı elınyei mellett a kedvezıtlen idıjárási viszonyok esetén jelentkezı termésstabilitás is alátámasztják. Az ökotermékek iránti kereslet növekedési üteme messze elmaradt az ökológiai termesztésbe vont területek növekedési ütemétıl. A keresletet meghaladó kínálat hatására az ökológiai termékek többlet használati értéke évrıl-évre csökken. A szekunder vizsgálat adatai alapján 2006-tól – terméktıl függıen – már elıfordultak a konvencionális termékekkel közel azonos árszínvonalak. Az értékesítési átlagárak csökkenésével szemben az inputok árának folyamatos növekedése tapasztalható (anyag-, segédüzemi- és bérköltségek). Véleményem szerint a kedvezıtlen folyamatok következtében az ökológiai gazdaságok száma – elsısorban a kisgazdaságoké – tovább fog csökkenni. Azaz ezentúl sem lehetséges egy olyan gazdálkodási rendszert tartósan fenntartani az externáliák megfelelı szubvencionálása nélkül, amely az ökonómiai

112

elveket – már amennyire ez a mai piacgazdaság keretei között lehetséges – az ökológiaiak mögé helyezi. A gazdaságok eredményességére vonatkozó primer és szekunder felmérések értékelését annak tükrében végzem el, hogy a primer vizsgálatomból származó adatok nem tekinthetıek reprezentatívnak. Míg a primer felmérések a társas ökológiai gazdaságok esetén mutatnak ki jobb eredményeket, addig a szekunder vizsgálatok az egyéni ökológiai gazdaságok tekintetében számolnak be kedvezıbb jövedelmezıségi mutatókról, illetve jobb eredményekrıl. A primer felmérés szubjektív volta miatt a szekunder vizsgálat eredményeit tartom elfogadhatóbbnak. Ez azt is jelenti, hogy a jelenlegi feltételek mellett, csak az egyéni gazdaságok tekintetében igazak a szakirodalmi adatok. A

prevenció

a

figyelembevételével

biotikus

és

abiotikus

közvetlen

a

mérsékléséhez

járulhat

tapasztalatot

feltételez,

hozzá.

gyomszabályozási

Mivel

ezért

környezeti

mindez

javaslom

sokéves

tényezık költségek szakmai

szaktanácsadók

és

ökogazdálkodók bevonásával különbözı internetes fórumok, blogok létrehozását, továbbképzések szervezését. A közvetlen gyomszabályozás elsısorban mechanikai – kézi és gépi – módszerekkel valósul meg. A biológiai és a fizikai módszerek felhasználása

továbbra

sem

terjedt

el.

A

biológiai

módszerek

alkalmazásának elsısorban az az akadálya, hogy az engedélyezett szerek elıállításában – a termelendı kis mennyiségek, valamint a vegyszergyárak és forgalmazók lobbijának erıssége miatt – még nem érdekeltek a gyártók. A fizikai, és egyes mechanikai módszerek (pl. gyomkefe) szélesebb körő elterjedését a gépek, eszközök magas beszerzési ára gátolja, melynek

113

finanszírozása – a pályázati lehetıségek csökkenése miatt – gazdálkodói oldalról korlátokba ütközik. A tıkehiány miatt azokkal a módszerekkel találkozunk

leggyakrabban

az

ökogazdaságokban,

amelyek

a

konvencionális gazdaságban is megfigyelhetıek. A gyomszabályozás hatékonysága és gyakorisága között közepes pozitív korreláció (r=0,69) van. A gyomszabályozás költsége és a gyakorisága között közepes negatív korreláció (r=-0,57) figyelhetı meg. A hatékonyság és a költség között viszont nem figyelhetı meg kapcsolat (r=0,14); ez azzal magyarázható, hogy a gazdaságokban az alkalmazott gyomszabályozási módot nem annak költsége határozza meg, illetve azzal a ténnyel, hogy a drágább módszerek nem mindig bizonyulnak a leghatékonyabbaknak. A gyomszabályozás idıigényét és költségeit illetıen nehéz megbízható adatokhoz jutni, hiszen errıl a gazdálkodók többsége nem vezet külön nyilvántartást annak ellenére, hogy a jövedelmezıségi helyzetüket jelentısen befolyásolják ezek a tényezık. A meglévı nyilvántartási rendszer pl. Gazdálkodási Napló felépítésén eszközölt – a gazdasági alkalmazhatóságot elısegítı – változtatásokkal nemcsak a gazdálkodók, hanem a különbözı szakmai és tudományos körök számára is

rendelkezésre

állnának

megfelelı

információk

a

racionális

döntéshozatal érdekében. A mechanikai és a kézi gyomszabályozási módszerek együttes alkalmazásának gazdasági elınyeit a magasabb bérköltségek, a nagyobb átlagterületek és a magasabb gyomborítás eredményezhetik. Ezzel szemben magas munkanélküliségő régiókban, alacsony munkabérek és néhány hektáros megmővelt területek esetében a kézi gyomszabályozás

114

gazdaságilag elınyösebb lehet, kivéve, ha nagy a gyomsőrőség, vagy alacsonyak a segédüzemi költségek. A kézi munkaerı órabérének 20%-kal történı csökkentése a marginális területnagyság 50%-os növelését eredményezi, azaz kétszeresére emelkedik az a területnagyság, ami felett a mechanikai gépi és a kézi gyomszabályozás együttes alkalmazása gazdaságilag már elınyösebb. Felállítottam egy, az ökogazdálkodást optimalizáló modellt. A matematikai modellemben a termelési szerkezetet és az erıforrások felhasználását együttesen optimalizáltam a profit-maximalizáció elérése érdekében. A gazdasági társaságok esetében a rendelkezésre álló erıforrások optimális kihasználása révén öt kultúra termesztésére nyílik lehetıség, míg az egyéni gazdaságok esetében négyre. Míg a gazdasági társaságok esetében a vetésforgók alkalmazását nem azok nyereségessége határozza meg, addig az egyéni gazdaságok vonatkozásában az ökonómiai szempontok jelentıs szerepet töltenek be az általuk termesztett kultúrák kiválasztásában, hiszen viszonylag kis területen folyik a gazdálkodás, különbözı járulékos költségek jelentkeznek, valamint az értékesítés nehézségei miatt sem ajánlatos több kultúrát bevonni a termesztésbe. Megoldást jelenthet, ha az egyéni ökogazdaságok piaci pozíciójukat erısítése érdekében vertikális integrációkba tömörülnek, illetve az ökotermékek hozzáadott értékét a feldolgozó kapacitások létesítésével,

illetve

bıvítésével

növelik.

Vertikális

integráció

kialakítására azért látok lehetıséget, mert nem „dömpingáruról” van szó, azaz kisebb tételeket kell egymástól viszonylag izolált, kicsi alkuerıvel rendelkezı termelıknek értékesítenie. Mindez egy ernyıszervezet létrehozásával

indulna,

amely

összefogja

115

a

résztvevı

ökológiai

gazdálkodókat, biztosítja az input-output kapcsolatokat. Ennek alapján folyamatosan, egyenletesen lehetne homogén áruval akár a nagyobb áruházláncokat is ellátni. Az ökológiai gazdaságokban elıállított termények minıségi és mennyiségi oldalról is szoros összefüggésben állnak az alkalmazott gyomszabályozási módokkal, a fennálló agrár-környezetgazdálkodási rendszerrel,

illetve

a

többlet

használati

értékkel.

A

helyes

gyomszabályozási módok alkalmazása révén ugyanis – bizonyos szintig – lehetıség nyílik a termények mennyiségi és minıségi anomáliáinak kiküszöbölésére.

Kétségtelen

tény

azonban,

hogy

az

ökológiai

gazdálkodásban elérhetı hozamok – a szélsıséges évjáratok kivételével – általában így sem érik el a többi gazdálkodási rendszerben realizálható termésátlagokat. Ez az alacsony hatékonyság eddig kompenzálható volt a támogatási rendszer dotációs lehetıségei, valamint a termények egyedi minısége révén elérhetı – gyakran – jelentıs többlet használati érték révén. Ez a többlet használati érték a piacon jelentkezı túlkínálat hatására jelentısen csökkent, egyes termények esetében nem is jelentkezett már az elmúlt esztendıkben. Úgy vélem, hogy a korszerőbb – mechanikai, fizikai vagy biológiai – gyomszabályozási rendszerek alkalmazása mellett szükségessé válik a támogatási rendszer átalakítására az ökológiai gazdaságok

esetében.

Ily

módon

az

agrár-környezetgazdálkodási

programok juttatásai az externális hatások szubvencionálását szolgálnák, míg az öko terméseredményeket külön kompenzálnák a konvencionális átlagtermésekhez képest, ugyanakkor lehetıséget teremtene ezen felül – a megemelkedett kézimunka-igény miatti – a több alkalmazott felvételének támogatására.

116

A vizsgálatok során igazoltam az ökológiai termékek többlet használati értékére, az elınyben részesített gyomszabályozási módszerekre, valamint a marginális területméretre vonatkozó hipotézisemet. A termelési tényezıkkel kapcsolatos hipotézist elvetettem.

117

6

ÚJ ÉS ÚJSZERŐ TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK

1. Megállapítottam, hogy a konvencionális és ökotermesztést folytató gazdaságok termesztési rendszerében a munkaerı-igény és a földterület vonatkozásában szignifikáns különbség nem mutatható ki az AKI Tesztüzemi Rendszerének adatai alapján. A konvencionális és az ökológiai gazdálkodás összehasonlításakor a munkaerı 100 ha-ra vetített mutatószámainál 7-27% közötti az eltérés, a földterület esetén évenként jelentısek a változások, ami mutatja, hogy a terület nagyságát nem az ökotermesztés, hanem egyéb tényezık befolyásolják. 2. A szekunder adatok elemzése igazolta, hogy az ökológiai termékek fogyasztók által elismert többlet használati értéke csökkenı tendenciát mutat. A 2004-2007-es esztendık vonatkozásában a gabonafélék és a kapás kultúrák esetében átlagosan 10-20%-kal magasabb

értékesítési

átlagárat

lehetett

elérni

az

ökológiai

gazdaságokban a konvencionálisakhoz képest. 3. A

gazdálkodói

reagálás-vizsgálat

eredményeit

tényezıcsoportba

soroltam az adatok változékonysága alapján. A hatékony védekezés korlátait három klaszterbe lehet sorolni, ezek közül a legjelentısebb befolyásoló tényezık klaszterét a környezeti és gazdasági-pénzügyi feltételek alkotják. A támogatási és oktatási rendszer hatását lehet még kiemelni a hatékonysággal kapcsolatosan. A gyomok kártételének okai a felmérésem alapján három klaszterbe sorolhatóak. Átlag feletti hatás a terméscsökkentésnek tulajdonítható, míg a terményszennyezés -

118

nehezen

megoldható

szabályozás

–

vektorként

viselkedik

tényezıcsoport szerepe közepesnek tekinthetı. 4. Kimutattam,

hogy

a

kézi

gyomszabályozás

alkalmazását

ökonómiailag is megalapozzák a munkapiaci jellemzık (kis költségigényő munkaerı, magas munkanélküliségi ráta). Mindezek alapján kijelenthetı, hogy a gépi és a kézi gyomszabályozás együttes alkalmazása reális alternatívát jelent, ha magas bérköltségek mellett, nagyobb átlagterületeken folyik a gazdálkodás, valamint magas a gyomborítás.

Ezzel

szemben

alacsony

munkabérek,

magas

munkanélküliség és kis megmővelt területek esetében a kézi gyomszabályozás gazdaságilag elınyösebb, kivéve, ha magas a gyomsőrőség, vagy alacsonyak a segédüzemi költségek. 5. Kialakítottam egy szimulációs modellt, amivel vizsgálhatóvá válik az ökológiai és ökonómiai tényezık együttes figyelembe vételével az ökológiai gazdaságok optimális szerkezete, amit a diverzifikáció irányába kell elismerni. Ez a modell a termelı tevékenység profitjának maximalizálását adja eredményként, és támpontot nyújt a gazdálkodónak a vetésforgó kialakításához.

119

7

ÖSSZEFOGLALÁS Természeti értékeink megırzése, környezeti értékeink védelme

napjainkra a társadalmi-gazdasági élet meghatározó részévé vált. Ennek hátterében

egyrészt

a

természeti

erıforrások

egyre

intenzívebb

felhasználása, kimerítése, másrészt a különbözı tevékenységek hatásaként a környezetbe kibocsátott szennyezı anyagok növekvı mennyisége áll. Az 1980-as évektıl kezdıdıen Magyarországon is elindult az ökológiai gazdálkodás mozgalma, amely – legalábbis eleinte - hozzájárult a mezıgazdaságban jelentkezı túltermelési probléma mérsékléséhez, ugyanakkor környezetvédelmi célokat is szolgál. Kedvezıtlen adottságú területeken jelent alternatív megoldást, ezáltal elısegítve az évszázadok óta mezıgazdasági mővelési alatt álló területek felhagyásának elkerülését. A kormányzati próbálkozok ellenére Magyarországon az ökológiai gazdálkodás részaránya jelenleg is 2,5% körül ingadozik, csökkenı tendenciát

mutat.

Az

alacsony

hazai

keresletet

egyrészt

az

információhiány, másrészt a nem megfelelı fizetıképes kereslet okozza. Az ökológiai gazdálkodást folytatók egy része az integrált programokba kapcsolódott be a kedvezıbb feltételek és a magasabb támogatási összegek következtében. A bioüzemanyag-elıállítás a mezıgazdasági termelıket arra ösztönzi, hogy bioüzemanyag-termeléshez különítsenek el földterületeket, mindez az ökológiai gazdálkodás további térvesztéséhez vezethet. A doktori értekezésem elkészítésének legfontosabb célkitőzései az alábbiakban foglalhatóak össze:

120

• a saját vizsgálataim eredményeként meghatározni az ökológiai gazdaságok fıbb termelési tényezıinek jellemzıit, szekunder adatbázisok segítségével összehasonlítani a konvencionális gazdaságok adataival, feltárni a kétféle termesztési rendszer különbségeit a munkaerı és a földhasználat vonatkozásában; • az

Agrárgazdasági

Kutató

Intézet

(AKI)

Tesztüzemi

Rendszerének adatai alapján elemezni az egyéni és társas ökológiai

gazdaságok

költségszerkezetének, mutatóinak alakulását

bruttó

valamint

termelési a

fıbb

értékének,

jövedelmezıségi

2004-2007 között; meghatározni a

konvencionális és az ökológiai gazdaságok költségszerkezetének eltéréseit, feltárni a lehetséges okokat; • kérdıíves felmérés alapján a hazai ökológiai szántóföldi növénytermesztést

folytató

gazdálkodók

által

alkalmazott

gyomszabályozási módszerek felmérése, és azok idı- és költségigényének gazdálkodók

feltérképezése;

gyomszabályozással

reagálás-vizsgálattal szembeni

a

hozzáállásának

meghatározása; összefüggések felvázolása a tekintetben, hogy az adott gazdálkodók miért éppen az adott gyomszabályozási módszert alkalmazzák; • a primer és szekunder vizsgálatok eredményeinek ötvözése révén egy profit-maximalizációs modell kialakítása, amely a rendszer ökológiai és ökonómiai elınyeinek ötvözése révén támpontot nyújt a gazdálkodóknak a vetésforgó kialakításához. A dolgozat saját vizsgálatának felépítése hármas szerkezető, amelyben két széles körben elterjedt adatgyőjtési módszert alkalmaztam. A vizsgálatok 121

elsı részében a szekunder adatgyőjtés, második részében a primer adatgyőjtés,

harmadik

részében

a

modellezés

módszere

került

felhasználásra. Az elsı részben az AKI Tesztüzemi Rendszere által győjtött adatok találhatóak a 2004-2007 évek vonatkozásában. Az információs bázis segítségével meghatározásra kerültek az egyéni és a társas ökológiai gazdaságok

termelési

tényezıinek,

jövedelmezıségi

viszonyainak

jellemzıi. A második egységben a primer adatok győjtése két kérdıíves felméréssel történt (2005, 2007), amely mind az egyéni, mind a társas ökológiai gazdaságokat magában foglalta. A felmérések során megállapításra kerültek

a

termelési

tényezık,

a

termelési

érték,

valamint

a

gyomszabályozási módszerek jellegzetességei. A harmadik egységben a szekunder és a primer adatállományok eredményeinek ötvözése révén egy diverzifikációs modell felállítása található. Ma a gazdálkodással szemben támasztott legfıbb követelmény, hogy az nemcsak gazdaságos, hanem környezetkímélı is legyen, azaz egyaránt alkalmazkodjon

az

ökonómiai

mezıgazdasági,

termesztési

és

ökológiai

alternatívák

viszonyokhoz.

életképességét

ma

A még

alapvetıen rövid távú ökonómiai versenyképességük dönti el. Az ökotermesztést nagyobb élımunka igénye és a szigorú – az ökotermesztésre való átállástól, a termesztés folyamatán át a végtermék elıállításáig és a csomagolásig tartó – ellenırzés pedig nem teszi népszerővé a tömegtermesztésben érdekelt gazdák körében.

122

Az ökológiai gazdálkodás termékszerkezetének alakítását nem befolyásolhatják pusztán a piaci igények. Az elıírt feltételek ugyanis meghatározott vetésforgó szerinti termékszerkezetet diktálnak, melyek nem minden esetben esnek egybe a piac igényeivel. Az ökológiai gazdálkodás további növekedésének egyik fontos akadálya, korlátja éppen ez a kötött vetésforgó, mely rugalmatlanná teszi a termékszerkezet-váltást. A termesztett növény, talaj és idıjárás viszonyok függvényében az ökológiai

termésátlagok

hektár

szinten

megegyezhetnek

a

hagyományoséval, viszont az ökológiai árunövények nem termeszthetık olyan sőrő idıközönként a tápanyag-utánpótlás és a növényvédelmi kérdések miatt. Az ökológiai termesztésben általános a munkaerı-igény növekedése, mértéke kultúránként igen változó lehet. A kézimunka-szükséglet csökkentése üzemi szinten ökonómiailag helyes stratégiát jelenthet, az ökológiai gazdálkodás magasabb munkaerı-szükséglete növelheti a vidéki területek munkaerı-igényét. Munkanélküliség-csökkentı hatása különösen a képzetlen rétegekben jelentkezhet. Bebizonyosodott, hogy a biológiai növényvédelmi eljárások napjainkban már költségeikben is versenyképesek lehetnek a tisztán kémiai védekezéssel szemben. A költségek mértékét nagyban befolyásolja az alkalmazott növényvédelmi technológia, ami az egyes területek eltérı adottságaiból kifolyólag objektív okok miatt is jelentısen eltérhet egymástól. Számos ország ökológiai gazdálkodója körében végzett felmérés eredménye azt mutatja, hogy számukra a gyomnövények jelentenek elsıdlegesen problémát, és ez kiváltképpen az átállási idıszakban

123

jelentkezik. A gyomszabályozás vonatkozásában a fı korlátozó faktorok annak költségvonzatai, a rendelkezésre álló gépállomány, valamint a tıkehiány. Lényeges külsı korlátozó elemek között említhetı meg a hatékony, ellenırzött inputok elérhetıségét (trágya, vetımag), betakarítás utáni kezelést és feldolgozást, valamint a marketing lehetıségeket. A gyomszabályozási módszerek költséghatékonyságát leginkább az alábbi tényezık befolyásolják: munkaerıköltség, gyomsőrőség, termés értéke és az elérhetı ökológiai felár. A magyarországi egyéni és társas ökológiai gazdaságok termelési tényezıire,

valamint

gyomszabályozási

módszereire

vonatkozó

vizsgálatok eredményei: 1.

A 2004-2007-es évekre vonatkozó, AKI Tesztüzemi adatai alapján

megállapítható – figyelembe véve az egyes évek tekintetében a felmérésekben szereplı eltérı gazdasági kört is –, hogy földhasználat vonatkozásában az egyes gazdaságtípusok esetében a birtokméret tekintetében szignifikáns különbség alapvetıen nem állapítható meg. A tesztüzemi gazdaságok nem használják ki teljesen a rendelkezésükre álló állami szubvenciókat, tovább rontva piaci pozíciójukat a konvencionális gazdaságokkal szemben. Az egyéni és a társas ökológiai gazdaságok vonatkozásában az értékesítés nettó árbevétele nem éri el a vizsgált esztendık

vonatkozásában

a

konvencionális

gazdaságokét

az

alacsonyabb termésátlagok és a fokozatosan csökkenı értékesítési átlagárak következtében. A vizsgált idıszakban az egyéni ökológiai

124

gazdaságok jövedelmezıségi mutatói javultak, a társas ökológiai gazdaságoké romlottak. 2.

A kérdıíves felmérésemre kapott gazdálkodói visszajelzések a

rendelkezésre álló erıforrások korlátozott mennyiségét, a fennálló gazdasági helyzetet, környezetvédelmi megfontolásokat, valamint a vezetı életkorát nevezték meg fıbb korlátozó faktorként. A munkaerıállomány tekintetében a primer adatok megerısítették a szekunder vizsgálat eredményeit, földhasználat vonatkozásában azonban ez nem teljesült. A túlkínálat hatására, az ökológiai termékek többlet használati értéke évrıl-évre csökken, 2005-ben – terméktıl függıen – már elıfordultak közel azonos árszínvonalak is, alátámasztva ezzel a tesztüzemi

adatokat.

Általánosságban

elmondható,

hogy

az

ökogazdaságokban realizált hozamok 10-30%-kal alacsonyabbak, valószínőleg a rosszabb adottságú termıhelyek miatt, mint a konvencionálisokban. A primer felmérés eredményei alapján a különbözı

gabonafélék

esetében

10-40%-os

hozamcsökkenés

tapasztalható, a kapás kultúrák esetében ez az arány 5 és 30% között ingadozott. •

A gyomszabályozással kapcsolatban átlag feletti hatással az alábbi

tényezık rendelkeznek: a gyomok termésátlagot csökkentı hatása, a termesztési rendszer súlypontja, valamint a termés minıségét rontó tulajdonsága. A hatékony védekezés korlátai közül a környezeti feltételek, a gyomirtás költségei, a befektetések tıkeigénye és a rendelkezésre álló gépállomány tőnik meghatározónak az értékek magas fokú

homogenitása

alapján.

Elsısorban

125

az

új

ismeretanyag

megszerzésének tekintetében mutattak az adatok szélsıséges ingadozást. A gazdálkodók többsége egyetlen tényezınek tulajdonít kiemelkedı szerepet, a gyomok terméscsökkentı hatását tekinti az általuk okozott legfontosabb kártételnek. •

A

közvetett

gyomszabályozás

leggyakrabban

vetésváltás–

vetésforgó, megfelelı termıhely kiválasztásával, valamint optimális talajmővelés segítségével történik. A mechanikai szabályozás – akár kézi, akár gépi eszközökkel – viszont széles körben elterjedt. •

A gyomszabályozás hatékonysága és gyakorisága között közepes

pozitív korreláció áll fenn. A gyomszabályozás költsége és a gyakorisága között közepes negatív korreláció figyelhetı meg. A hatékonyság és a költség között viszont nem figyelhetı meg kapcsolat. •

A mechanikai és a kézi gyomszabályozási módszerek együttes

alkalmazásának gazdasági elınyei akkor jelentkeznek, ha magas bérköltségek mellett, nagyobb átlagterületeken folyik a gazdálkodás, valamint magas a gyomborítás. Ezzel szemben alacsony munkabérek, magas munkanélküliség és kis megmővelt területek esetében a kézi gyomszabályozás gazdaságilag elınyösebb, kivéve, ha magas a gyomsőrőség, vagy alacsonyak a segédüzemi költségek. 3. Az

optimalizációs

vizsgálat

eredményei

az

alábbiakban

összegezhetıek: •

Az egyéni gazdaságok esetében 4 kultúra termesztésére nyílik

lehetıség, figyelembe véve, hogy viszonylag kis területen gazdálkodnak, a járulékos költségek megjelenése, valamint az értékesítés nehézségei miatt kevesebb kultúrát vonnak be termesztésbe.

126

•

A társas gazdaságok esetében 5 kultúra termesztésére nyílik

lehetıség; az ökonómiai mellett egyre inkább érvényesülnek az ökológiai szempontok is, hiszen a vetésforgóban több kultúra bevonására nyílik lehetıség.

127

8

FORRÁSMUNKÁK JEGYZÉKE

1.

ACKHOFF, R. L. (1956): „The Development of Operations Research as a Science,” Operatons Research, 4., p. 256.

2.

ALBRECHT, H. – MATTHEIS, A. (1998): The effects of organic and integrated farming on rare arable weeds on the Forschungsverbund Agroökosysteme München (FAM) research station in southern Bavaria. Ökological Conservation 86., p. 347-356.

3.

ALBRECHT, H. – SOMMER, H. (1998): Development of the arable weed seed bank after the change from conventional to integrated and organic farming. Weed seedbanks: determination, dynamics and manipulation. Aspects of Applied Ökology 51., p. 279-288.

4.

ALDRICH, R. J. (1984): Weed-Crop Ecology. Principles in Weed Management. Breton Publishers, North Scituate, Massachusetts, p. 465.

5.

ALENSON, C. J. (1997): Organic Retailers and Growers Association of Australia. In: Dumaresq, D., Greene, R. and van Kerkhoff, L. (eds) Organic Agriculture in Australia: Proceedings of the National Symposium on Organic Agriculture: Research and Development 30 June – 3 July, 1996. Rural Industries Research and Development Corporation, Barton. p. 20-23.

6.

ALKÄMPER, J. (1977): Einfluss der Verunkrautung auf den Ertrag tropischer Pflanzen. Giessener Beiträge zur Entwicklungsforschung, Reihe 1 (2), p. 55-66.

7.

ALVINCZ J. – KOLTAI J. P. (2009): Az ökológiai gazdálkodás hatékonysági kérdései. Gazdálkodás 53 (2), p. 156-167.

8.

ANOBAH, S. (1993): Manual weed control in field crops in rain forest ecozones. Communications of the 4th International Conference I.F.O.A.M. Non Chemical Weed Control, Dijon, France, p. 79-80.

9.

ÁNGYÁN J. – MENYHÉRT Z. (1997): Alkalmazkodó növénytermesztés, ésszerő környezetgazdálkodás. Budapest, Mezıgazdasági Szaktudás Kiadó. p. 196-214. 128

10. BAILLIEUX, P. – SCHARPE, A. (1994): Organic farming – Green Europe Newsletters. Official Publications of the European Communities 2., p. 35. 11. BALÁZS K. (1995): Irány Európa! Az integrált növényvédelem, mint a gyümölcsfélék termesztésének fontos része. Növényvédelmi Tanácsok, 4 (3), p. 3-6. 12. BAKER, J. P. – SMITH, D. B. (1987): Self identified research needs of New York organic farmers. American Journal of Alternative Agriculture. 2 (3), p. 107-113. 13. BASTIAANS, L. – DRENTH, H. (1999): Late-emerging weeds; phenotypic plasticity and contribution to weed population growth. 11th EWRS Symposium, Basle, Switzerland, p. 43. 14. BEDİ Z. – JOLÁNKAI M. – RUZSÁNYI L. (1999): A szántóföldi növénytermelés minıségi orientációja. Minıség és agrárstratégia. In: Magyarország az ezredfordulón. MTA, p. 117-142. 15. BERZSENYI Z. (1995): Gyomszabályozás növénytermesztésben. Agrofórum 6 (7), p. 7-10.

a

fenntartható

16. BERZSENYI Z. (2000a): Gyomszabályozási stratégiák a fenntartható növénytermesztésben. Magyar Gyomkutatás és Technológia I. 1., p. 3-20. 17. BERZSENYI Z. (2000b): A gyomszabályozás módszerei In: Hunyadi et al. (szerk.) Gyomnövények, gyomirtás, gyomökológia. Budapest, Mezıgazda Kiadó. p. 334-378. 18. BEVERIDGE, L. E. – NAYLOR, R. E. L. (1999): Options for organic weed control - what farmers do. In: Marshal, G., ed. Proceedings of the 1999 Brighton Conference - Weeds. 15-18. November 1999. British Crop Protection Council, Surrey. p. 939-944. 19. BLAKE, F. (1990): Grower Digest 8, Organic Growing, Grower. Publications Ltd, London. p. 32-35. 20. BOND, W. – GRUNDY, A. C. (2001): Non-chemical weed management in organic farming systems. Weed Research 41 (5), p. 383-405.

129

21. BOND, W. – TURNER, R. J. – GRUNDY, A. C. (2003): A review of nonchemical weed management. Archieved at http://www.organicweeds.org.uk 22. BOWMAN, G. (1997): Steel in the Field: A Farmer’s Guide to Weed Management Tools. Burlington VT: Sustainable Agriculture Publications, University of Vermont, Vermont, USA. p. 126. 23. BÓDI A. (1994): A biotermékek kiskereskedelmének és fogyasztásának analízise hazánkban. Hallgatói szakdolgozat, KÉE, Budapest. p. 52. 24. BRUINSMA, J. (ED.) (2003): World Agriculture Towards 2015/2030. An FAO Perspective. Earthscan Publications and Food and Agriculture Organization of the United Nations, London. p. 32. 25. BRUMFIELD, R. G. – RIMAL, A. – REINERS, S. (2000): Comparative cost analyses of conventional, intregrated crop management, and organic methods. HortTechnology 10 (4), p. 785-793. 26. BUDAY-SÁNTHA A. (2002): Környezetvédelem – Vidékfejlesztés – Agrártermelés. Pécs, Sümegi Nyomdaipari, Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. p. 75. 27. BURNETT, V. (2001): Natural control of weeds. In: Alföldi, T., Lockeretz, W. and Niggli, U., (eds.) IFOAM 2000 – The World Grows Organic. Proceedings of the 13th International IFOAM Scientific Conference. Convention Centre Basel, Switzerland 28 to 31 August 2000. vdf Hochschulverlag AG an der ETH Zurich, Basel. p. 185. 28. CALLAUCH, R (1984): Das Feldflora-Reservat „Hielöcher” im östlichen Mießnervorland. Naturschutz in Nordhessen 7., p. 43-51. 29. CALLAWAY, M. B. (1992): A compendium of crop varietal tolerance to weeds. American Journal of Alternative Agriculture 7., p. 169-180. 30. CHATIZWA, I. (1997): Mechanical weed control: the case of hand weeders. Proceedings Brighton Crop Protection Conference - Weeds, Brighton, UK, p. 203-208. 31. CLARK, M. S. – FERRIS, H. – KLONSKY, K. – LANINI, W. T. – BRUGGEN VAN, A. H. C. – ZALOM, F. G. (1998): Agronomic,

130

economic, and environmental comparison of pest management in conventional and alternative tomato and corn systems in northern California. Agriculture, Ecosystems and Environment 68 (1-2), p. 5171. 32. CLARK, S. – KLONSKY, K. – LIVINGSTON, P. – TEMPLE, S. (1999): Crop-yield and economic comparisons of organic, low-input, and conventional farming systems in California's Sacramento Valley. American Journal of Alternative Agriculture. 14 (3), p. 109-121. 33. COOLMAN, R. M. – HOYT, G. D. (1993): The effects of reduced tillage on the soil environment. HortTechnology 3 (2), p. 143-145. 34. COSSER, N. D. – GOODING, M. J. – DAVIES, W. P. – FROUDWILLIAMS, R. J. (1997): The effect of weeding and sheep grazing on grain yield and quality of organic wheat. Aspects of Applied Ökology 50, Optimising cereal inputs: Its scientific basis, p. 415-418. 35. CSÓTÓ M. – TIRCZKA I. (2003): Miért állnak át ökológiai gazdálkodásra? Ökokultúra 14 (1), p. 8-9. 36. DEBACH, P. (ED.) (1964): Ökological Control of Insect Pests and Weeds. Chapman & Hall, London. p. 460. 37. DORNER Z. (2006): Az ökológiai gazdálkodás gyomviszonyainak elemzése a kishantosi ökológiai mintagazdaság területén, PhD értekezés. Gödöllı, 2006. p. 56. 38. DOSTAL, B. (1995): Sachverständige: Ökolandbau ist Vorbild – Aus dem Unweltgutachten des Sachverständigenratesfür Umweltfragen. Ökologie und Landbau 2 (23), p. 28-29. 39. EGGINS, G. (1998): Weed control for organic farms. Tweed Richmond Organic Growers Association, Lismore. p. 62-63. 40. ELSEN VAN, T. (1987): Auswirkungen herbizidfreier Feldränder auf die Entwicklung der Ackerunkrautgesellschaften. Unveröffnetlichte Diplomarbeit. p. 46. 41. ELSEN VAN, T. (1989): Ackerwildkraut-Bestände ökologischdynamisch und konventionell bewirtschafteter Hackfruchtäcker in der Niederrheimischen Bucht. Lebendige Erde 4., p. 277-282.

131

42. ELSEN VAN, T. (1990): Ackerwildkrautbestände im Randbereich und im Bestandesinneren unterschiedlich bewirtschafteter Halm- und Hackfruchtäcker. Veröffentlichungen der Bundesanstalt für Agrarökologie Linz/Donau 20., p. 21-39. 43. ELSEN VAN, T. (1994): Die Fluktuation von AckerwildkrautGesellschaften und ihre Beeinflussung durch Fruchtfolge und Bodenbearbeitungs-Zeitpunkt. Dissertation, Witzenhausen, p. 414. 44. FEHÉR A. (2002): Az ökológiai gazdálkodás közgazdasági aspektusai. Gazdálkodás 44 (6), p. 13-22. 45. FEJİS Z. – ARNOLD CS. – NÉMETH I. (2003): Gyomfelvételezések a Kishantosi Ökológiai Mintagazdaság területén. Növényvédelem, 39 (1), p. 25-32. 46. FOWLER, S. – LAMPKIN, N. – MIDMORE, P. (1998): Organic Farm Incomes in England and Wales, Welsh Institute of Rural Studies, University of Wales, 1998. p. 100. 47. FRIEBEN, B. (1990): Bedeutung des organischen Landbaus für den Erhalt von Ackerwildkräutern. Natur und Landschaft 65., p. 379-382. 48. FRIEBEN, B. (1996): Organischer Landbau – eine Perspektive für die Lebensgemeinschaften der Agrarlanschaft? In: Flachenstillegung und Extensivierung in der Agrarschaft – Auswirkungen auf die Agrarökozönose. Alfred Toepfer Akademie für Naturschutz, Schneverdingen. NNA-Berichte Band 9., p. 52-59. 49. FROUD-WILLIAMS, R. J. (1997): Varietal selection for weed suppression. Aspects of Applied Ökology 50., p. 355-360. 50. GILINGERNÉ PANKOTAI M. – ZENTAI Á. (2004): Integrált termékek, biotermékek. http://demo.itent.hu/mttt/portal/down loads/tanulm/11_Pankotai_Zentai_integralt_termekek.pdf 51. GROENEVELD, R. M. W. – LOTZ, L. A. P. – KLOEN, H. (1997): Increasing cost-effectiveness of weed control in organic farming. In: Lotz, L. A. P., ed. Crop-Weed Interactions Workshop 1997, European Weed Research Society. European Weed Research Society, Dijon, France. p. 18.

132

52. HENDERSON, C. W. L. – BISHOP, A. C. (2000): Vegetable weed management systems. In: Sindel, B. M., ed. Australian Weed Management Systems. R. G. and F. J. Richardson, Melbourne. p. 355372. 53. HIPPE, C. – GYSI, C. – IMHOF, T. – KESPER, C. (2000): Integrated and organic production of vegetables - improvements in plant nutrition and weed, pest and disease control at Swiss VEGINECO pilot farms. In: Alföldi, T., Lockeretz, W. and Niggli, U., (eds.) IFOAM 2000 – The World Grows Organic. Proceedings of the 13th International IFOAM Scientific Conference. Convention Centre Basel, Switzerland 28 to 31 August 2000. vdf Hochschulverlag AG an der ETH Zurich, Basel. p. 193-196. 54. HORN A. (2002): Az integrált növényvédelem (IPM) gazdaságossága Növényvédelem 38 (5) p. 26. 55. HYVÖNEN, T. – KETOJA, E. – SALONEN, J. – JALLI, H. – TIAINEN, J. (2003): Weed species diversity and community compositieon in organic and conventional cropping of spring cereals. Agriculture Ecosystems and Environment 97., p. 131-149. 56. IONESCU, N. E. – PERIANU, A. – POPESCU, A. – SARPE, N. – ROIBU, C. (1996): Weed control in corn and soybean crops by mechanical and manual management practices. Xe Colloque International sur la Ökologie des Mauvaises Herbes, Dijon, p. 359-365. 57. JÁRÁSI É. ZS. (2004): Az ökológia gazdálkodás növekedési ütemének vizsgálata az EU-15 országaiban és Magyarországon. Gazdálkodás 48 (4), p. 59-66. 58. JÁRÁSI É. ZS. (2005): The future prospects of organic farming in Central and Eastern European countries. Annals of the Polish Association of Agricultural and Agribusiness Economists 7 (6), p. 4347. 59. JÁRÁSI É. ZS. IN TAKÁCSNÉ GYÖRGY K. (2006): Az ökológiai gazdálkodás jelenlegi helyzete és jövıbeni perspektívái Európában és Európán kívül. Növény védıszer használat csökkentés gazdasági hatásai, Szent István Egyetemi Kiadó, Gödöllı, 2006. p. 107-113.

133

60. JÁRÁSI É. ZS. (2007): A ökológiai módon mővelt termıterületek nagyságát befolyásoló tényezık és az árutermelı növények piaci pozíciói Magyarországon. Tradíció és Innováció Nemzetközi tudományos konferencia kiadványa Gödöllı, Szent István Egyetem, 2007. Konferencia CD. 61. JUHÁSZ CS. (2001): Minıségbiztosítás a mezıgazdaságban, Mezıgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest. p. 170. 62. KARLEN, D. L. – VARVEL, G. E. – BULLOCK, D. G. – CRUSE, R. M. (1994): Crop rotations for the 21st century. Advances in Agronomy 53., p. 1-45. 63. KIS S. IN TAKÁCSNÉ GYÖRGY K. (2006): Kemikális csökkentés gazdasági hatásainak értékelése. Növény védıszer használat csökkentés gazdasági hatásai, Szent István Egyetemi Kiadó, Gödöllı, 2006. p. 87-99. 64. KIS S. (2007): Results of a questionnaire survey of Hungarian organic farms. Studies in Agricultural Economics 106., p. 125-148. 65. KIS S. – TAKÁCSNÉ GYÖRGY K. (2007): Költség-jövedelem viszonyok az ökológiai növénytermesztésben egy felmérés tükrében, AVA 3 Nemzetközi Konferencia. Debrecen, 2007. március 20-21. 66. KISS J. (1997): A növényvédelem és az EU csatlakozással kapcsolatos környezeti feladatok, várható hatások. http://www.ktg.gau.hu/KTI/zold/97/1/4_4.htm+IOBC&hl=hu&lr=lan g_hu&ie=UTF-8 67. KISSNÉ B. E. (2000): Az ökogazdálkodás szabályozási

rendszerének EU-konform továbbfejlesztése az Agenda 2000 tükrében. Agrárgazdasági Tanulmányok, Budapest, 2., p. 13. 68. KOLTAI J. P. – CSATAI R. (2009): Erhöhung der Diversität der biologischen Landwirtschaft, durch die Optimalisierung der Produktionsfaktoren. Acta Agronomica Ovariensis 51 (2) p. 121-130. 69. KOLTAI J. P. – MAZÁN M. (2007): Az ökológiai gazdaságok eredményei. A Gazdálkodás 20. számú különkiadása 51 p. 64-74.

134

70. KOTSCHI, J. (1995): Ökológiai mezıgazdaság Németországban – a jelenlegi helyzet és a fejlıdés irányai. Környezet és Tájgazdálkodási Füzetek, GATE-KTI, Gödöllı, 1 (2), p. 53-66. 71. KRISTIANSEN, P. E. (2003): Sustainable Weed Management in Organic herb and Vegetable Production; A thesis submitted for the degree of Doctor of Philosophy of the University of New England, June 2003; Archieved at http://orgprints.org/4829. 72. KSH (2002): Biogazdálkodás Magyarországon 2000-2001. évben. KSH, Budapest, p. 145. 73. KSH (2003): Magyarország összehasonlításban. KSH, p. 36.

környezeti

állapota

nemzetközi

74. KÜRTHY GY. (1997): A hazai ökogazdálkodás piaci lehetıségei, PhD értekezés. Szent István Egyetem, Gödöllı, 1997. 75. KÜRTHY GY. (2002): A ökotermelés hazai helyzete és fejlıdési lehetıségei, Gazdálkodás, 46 (5), p. 16-25. 76. LAMPKIN, N. (1997): Opportunities for profit from organic farming. Paper presented at Royal Agricultural Society of England Conference: Organic Farming - Science into Practice. Stoneleigh, November 1997. p. 29. 77. LATACZ-LOHMANN, U. (2002): Path dependence, technological lockin and the prospects for organic agriculture. Paper presented at the Agricultural Economics Society annual conference, 8-11 April 2002, Aberystwyth. p. 39. 78. LÁNSZKI, I. (1993): Gyomnövények, gyomirtás. In: Nyíri L. (szerk.) Földmőveléstan. Budapest, Mezıgazda Kiadó. p. 285. 79. LEAKE, A. R. (1996): The effect of cropping sequences and rotational management: An economic comparison of conventional, integrated and organic systems. Aspects of Applied Ökology, Rotations and cropping systems 47., p. 185-194. 80. LEE, H. C. (1995): Non-chemical weed control in cereals. Proceedings Brighton Crop Protection Conference - Weeds, Brighton, UK, p. 1161-1170.

135

81. LIEBMAN, M. – DAVIS, A. S. (2000): Integration of soil, crop and weed management in lowexternal-input farming systems. Weed Research 40., p. 7-47. 82. LIGNEAU, L. A. M. – WATT, T. A. (1995): The effects of domestic compost upon the germination and emergence of barley and six arable weeds. Annals of Applied Ökology 126., p. 153-162. 83. MÄDER, P. – FLIESSBACH, A. – DUBOIS, D. – GUNST, L. – FRIED, P. – NIGGLI, U. (2002): Soil fertility and ökodiversity in organic farming. Science 296., p. 1694-1697. 84. MARSHALL, T. (1992): Weed control in organic farming systems. Proceedings 1st International Weed Control Congress, Melbourne, Australia. p. 311-314. 85. MCCOY, S. (2001): Carrots - organic production guidelines. In: McCoy, S. and Parlevliet, G. (eds.) Organic Production Systems: Beef, Wheat, Grapes and Wines, Oranges and Carrots. Rural Industries Research and Development Corporation, Barton. p. 119143. 86. MELANDER, B. (1998): Economic aspects of physical intra-row weed control in seeded onions. Archieved at http://origprints.org/00001510. 87. MOKRY T. (2001): Az ökológiai gazdálkodás perspektívái Magyarországon az EU-csatlakozás tükrében, PhD értekezés. Szent István Egyetem, Gödöllı, 2001. p. 10-15. 88. MOLNÁR J. - MOKRY T. (2000): Az ökológiai gazdálkodás fejlıdése és perspektívái Magyarországon. Gazdálkodás 44 (4), p. 56-62. 89. MORGAN, W. (1990): Crop performance during conversion. In: Department of Agriculture and Rural Affairs, Frankston, p. 18-19. 90. MUßHOFF, O. – ODENING, M. (2005): Switching from Conventional to Organic farming – A Real Options Perspective. In: Arfini, F. (Hrsg.): Modelling Agricultural Policies: State of the Art and New Challenges. Proceedings of the 89th European Association of Agricultural Economists (EAAE) Seminar p. 400-412.

136

91. NELSON, W. A. – KAHN, B. A. – ROBERTS, B. W. (1991): Screening cover crops for use in conservation tillage systems for vegetables following spring plowing. HortScience 26 (7), p. 860-862. 92. NGOUAJIO, M. – MCGIFFEN, M. E. (2002): Going organic changes weed population dynamics. HortTechnology 12 (4), p. 590-596. 93. OSZOLI Á. (2002): Az ökotermékekkel kapcsolatos fogyasztói szokások, értékesítési csatornák. FVM Agrármarketing Kht. Budapest, p. 30. 94. PADEL, S. (2001): Conversion to organic farming: A typical example of the diffusion of an innovation. Sociologia Ruralis 41., p. 40-61. 95. PÁLI O. (2005): Nem vegyszeres fizikai gyomszabályozási módszerek az ökológiai gazdálkodásban I. Magyar Gyomkutatás és Technológia 6 (1), p. 7-37. 96. PEACOCK, L. (1990): Practical constraints and opportunities for improving crop protection in organic vegetable production. In: Crop Protection in Organic and Low Input Agriculture: Options for Reducing Agrochemical Usage. British Crop Protection Council, Surrey. p. 157-162. 97. PIMENTEL, D. – HEPPERLY, P. – HANSON, J. – SIEDEL, R. – DOUDS, D. (2005): Environmental, Energetic and Economic Comparisons of Organic and Conventional Farming Systems; BioScience 55 (7), p. 573-582. 98. PINKE GY. – PÁL R. (2005): Gyomnövényeink eredete, termıhelye és védelme. Alexandra Kiadó, Pécs. p. 203-204. 99. POLGÁR A. L. (SZERK.) (1999): A biológiai növényvédelem és helyzete Magyarországon 1999, Budapest. p. 151-155. 100. POPP J. (2008): A bioüzemanyag-gyártás nemzetközi összefüggései Gazdálkodás, 52 (1), p. 13-25. 101. PORTER, P. M. – HUGGINS, D. R. – PERILLO, C. A. – QUIRING, S. R. – CROOKSTON, R. K.(2003): Organic and other management strategies with two- and four-year crop rotations in Minnesota. AgronomyJournal 95 (2), p. 233-244.

137

102. PULLEN, D. W. M. – COWELL, P. A. (1997): An evaluation of the performance of mechanical weeding mechanisms for use in high speed inter-row weeding of arable crops. Journal of Agricultural Engineering Research 67., p. 27-34. 103. RADICS L. (SZERK.) (2001): Ökológiai gazdálkodás, Dinasztia Kiadó, Budapest. p. 13. 104. RADICS L. – GÁL I. – PUSZTAI P. (2005): Gyomszabályozás az ökológiai gazdálkodásban – Mechanikai és fizikai módszerek, Mezıgazdasági Tanácsok, 14 (4), p. 30-34. 105. RADICS L. (ED.) (2006): Summarised results of the CHANNEL project. Szaktudás Kiadó Ház, Budapest. 112. p. 106. RASMUSSEN, K. – RASMUSSEN, J. (2000): Barley seed vigour and mechanical weed control. Weed Research 40., p. 219-230. 107. RASMUSSEN, K. (1998): Feed the crop and starve the weeds. In: Foguelman, D. and Lockeretz, W. (eds.) Organic Agriculture - the Credible Solution for the XXIst Century: Proceedings of the 12th International IFOAM Scientific Conference. International Federation of Organic Agriculture Movements, Mar del Plata, Argentina. p. 186189. 108. RICHARDS, M. C. – HEPPEL, V. (1990): Cereal varieties for the organic and low input grower. BCPC Monograph 45, Organic and Low Input Agriculture, Farnham, UK, p. 147-155. 109. RIGBY, D. – CACARES, D. (2001): Organic farming and the sustainability of agriculotural systems. Agricultural Systems 68., p. 21-40. 110. ROSZIK P. (2004): Tájékoztató az ellenırzés és tanúsítás rendjérıl, Budapest, p. 1-2. 111. ROSZIK P. (2006): Jelentés a Biokontroll Hungária Közhasznú Társaság 2005. évi tevékenységérıl. Budapest, p. 4-5. 112. ROSZIK P. (2008): Jelentés a Biokontroll Hungária Közhasznú Társaság 2007. évi tevékenységérıl. Budapest, p. 4-5.

138

113. RYDBERG, N. – MILBERG, P. (2000): A survey of weeds in organic farming in Sweden. Ökological Agriculture and Horticulture 18., p. 175-185. 114. SCHNNEEBERGER, W. – DARNHOFER, I. – EDER, M. (2002): Barriers to the adoption of organic farming by cash-crop producers in Austria. American Journal of Alternative Agriculture 17., p. 24-31. 115. SMITH, A. E. (1995): Handbook of weed management systems. New York, USA. 758 p. 116. STONEHOUSE, D. P. – SWANTON, C. J. – WEISE, S. F. (1996): A case study approach to comparing weed management strategies under alternative farming systems in Ontario. Canadian Journal of Agricultural Economics 44 (1), p. 81-99. 117. STOUT, G. J. (1985): “Spray on” mulch demo. American Vegetable Grower, Meister Publishing Company, Ohio, USA, (November), p. 82. 118. STREIBIG, J. C. (1988): Weeds - the pioneer flora of arable land. Ecological Bulletins 39., p. 59-62. 119. STROBEL, G. A. (1991): Ökological control of weeds. Scientific American, 265., p. 50-51. 120. SZENTE V. (2005): Az ökoélelmiszerek termelésének, kereskedelmének gazdasági és piaci összefüggései, PhD értekezés. Kaposvár, 2005. 121. SZŐCS I. (SZERK.) (2002): Alkalmazott statisztika. Agroinform Kiadó és Nyomda Kft., Budapest, 2002. p. 283-287. 122. TAKÁCS I. – TAKÁCS-GYÖRGY K. – JÁRÁSI É. (2001): Viable Farm Size of the Ecological Farming. XLIII. Georgikon Napok, Keszthely. Konferencia kiadvány I. p. 185-189. 123. TAKÁCS I. IN TAKÁCSNÉ GYÖRGY K. (2006): Az organikus termelés modellezése a kereslet-kínálat és a jövedelmezıség változás függvényében. Növény védıszer használat csökkentés gazdasági hatásai, Szent István Egyetemi Kiadó, Gödöllı, 2006. p. 135-147. 124. TAKÁCSNÉ GYÖRGY K. IN TAKÁCSNÉ GYÖRGY K. (2006): A növényvédı szer használat csökkentés gazdasági hatásainak

139

vizsgálata – milyen irányok lehetségesek? Növény védıszer használat csökkentés gazdasági hatásai, Szent István Egyetemi Kiadó, Gödöllı, 2006. p. 7-29. 125. TAYLOR, B. R. (1993): The effects of weed control on spring bean varieties grown under organic conditions. 13th Long Ashton International Symposium: Arable Ecosystems for the 21st Century. Long Ashton, UK, p. 23-24. 126. THE HUNGARIAN AGRICULTURE AND FOOD INDUSTRY IN FIGURES (2007): Magyar Mezıgazdaság Kiadói, Sajtó, Reklám, Propaganda Kft., 2007, p. 21. 127. TOLLENAAR, M. – DIBO, A. A. – AGUILARA, A. – WEISE, S. F. – SWANTON, C. J. (1994): Effect of crop density on weed interference in maize. Agron Journal 86., p. 591-595. 128. TÓTH K. (2005): Az organikus termelési eljárással elıállított tehéntej versenyképességének gazdasági vizsgálata, PhD értekezés. Kaposvár, 2005. 129. TURNER, R. J. – LENNARTSON, M. E. K. – BOND, W. – GRUNDY, A. C. – WHITEHOUSE, D. (1999): Organic weed control – getting it right in time. Proceedings Brighton Conference - Weeds, Brighton, UK, p. 969-974. 130. UCHINO, H. – IWAMA, K. – TERAUCHI, T. – JITSUYAMA, Y. (2005): Weed control by cover crops under organic farming of maize, soybean and potato. Proceedings of the Fourth World Congress on Allelopathy 21 – 26 August 2005, Charles Sturt University, Wagga Wagga, NSW, Australia. 131. UJVÁROSI M. (1973): Gyomirtás. Budapest, Mezıgazdasági Kiadó. p. 264-289. 132. WALLACE, R. W. – BELLINDER, R. R. (1992): Alternative tillage and herbicide options for successful weed control in vegetables. HortScience 27 (7), p. 745-749. 133. WALZ, E. (1999): Final Results of the Third Biennial National Organic Farmers' Survey. Organic Farming Research Foundation, Santa Cruz. p. 106.

140

134. WELSH, J. P. – PHILLIPS, L. – BULSON, H. A. J. – WOLFE, M. (1999): Weed control strategies for organic cereal crops. In: Marshal, G., ed. Proceedings of the 1999 Brighton Conference - Weeds. 15-18. November 1999. Hilton Brighton Metropole Hotel, UK. British Crop Protection Council, Surrey. p. 945-950. 135. WILLER, H. – ZERGER, U. (1999): Demand of Research and Development in Organic Farming in Europe. In: Zanoli, R. and Krell, R., eds. First SREN Workshop on Research Methodologies in Organic Farming Proceedings. Frick, Switzerland. 30 September - 3 October 1998. Food and Agriculture Organization of the United Nations, Rome. p. 57-92. 136. WILLER, H. – YUSEFI, M. (2007): The World of Organic Agriculture – Statistics and Emerging Trends 2007, International Federation of Organic Agriculture Movements (IFOAM), DE-Bonn and Research Institute of Organic Agriculture, FiBL, CH-Frick. p. 51. 137. WYNEN, E. (1992): Conversion to Organic Agriculture in Australia: Problems and Possibilities in the Cereal-Livestock Industry. National Association for Sustainable Agriculture, Australia, Sydney. p. 95. 138. WYNEN, E. (2003): What are the key issues faced by organic producers? In: OECD, ed. Organic Agriculture Sustainability, Markets and Policies. Organisation of Economic Cooperation and Development, Paris. p. 207-220. 139. YOUNIE, D. – TAYLOR, B. R. (1995): Maximising crop competition to minimise weeds. New Farmer & Grower, Soil Association, Bristol, UK, p. 18. 140. ZINATI, G. M. (2002): Transition from conventional to organic farming systems: II. Summary of discussion session and recommendations for future research. HortTechnology, 12 (4) p. 611612.

141

8.1

EGYÉB FORRÁSMUNKÁK

1.

2092/91/EK (VI. 24.) RENDELET: A mezıgazdasági termékek ökológiai termelésérıl, valamint a mezıgazdasági termékeken és élelmiszereken erre utaló jelölésekrıl.

2.

140/1999. (IX. 3.) KORMÁNYRENDELET: A mezıgazdasági termékek és élelmiszerek ökológiai követelmények szerinti elıállításáról, forgalmazásáról és jelölésérıl.

3.

1260/1999/EK (VI. 21.) RENDELET: A strukturális alapokra vonatkozó általános rendelkezések megállapításairól.

4.

2253/1999 (X. 7.) KORMÁNYHATÁROZAT: A Nemzeti Agrárkörnyezetvédelmi Programról és a bevezetéséhez szükséges intézkedésekrıl.

5.

74/2004. (V. 10.) FVM RENDELET: A mezıgazdasági termékek és élelmiszerek ökológiai követelmények szerinti elıállításának, forgalmazásának és jelölésének egyéb eljárási szabályairól.

6.

150/2004. (X. 12.) FVM RENDELET: A Nemzeti Vidékfejlesztési Terv alapján a központi költségvetés, valamint az Európai Mezıgazdasági Orientációs és Garancia Alap Garancia Részlege társfinanszírozásában megvalósuló agrár-környezetgazdálkodási támogatások igénybevételének részletes szabályairól.

7.

151/2004 (X. 13.) FVM RENDELET: A Nemzeti Vidékfejlesztési Terv alapján a központi költségvetés, valamint az Európai Mezıgazdasági Orientációs és Garancia Alap Garancia Részlege társfinanszírozásában megvalósuló agrár-környezetgazdálkodási támogatások igénybevételének részletes szabályairól.

8.

1973/2004/EK (X. 29.) RENDELET: Helyesbítés az 1782/2003/EK tanácsi rendelet IV és IV/a címeiben meghatározott támogatási rendszereket, továbbá a pihentetett terület alapanyag-termelésre való használatát illetıen.

9.

552/2007/EK (V. 22.) RENDELET: Az egységes területalapú kifizetési rendszer éves pénzügyi keretének terhére történı kifizetések 2007-es

142

évre vonatkozó felsı határainak rögzítésérıl, valamint az említett rendelet módosításáról. 10. AGRÁRGAZDASÁGI KUTATÓ INTÉZET TESZTÜZEMI RENDSZERÉNEK ADATBÁZISA (2004) 11. AGRÁRGAZDASÁGI KUTATÓ INTÉZET TESZTÜZEMI RENDSZERÉNEK ADATBÁZISA (2005) 12. AGRÁRGAZDASÁGI KUTATÓ INTÉZET TESZTÜZEMI RENDSZERÉNEK ADATBÁZISA (2006) 13. AGRÁRGAZDASÁGI KUTATÓ INTÉZET TESZTÜZEMI RENDSZERÉNEK ADATBÁZISA (2007) 14. CAC/GL 32. (1999): Guidelines for the Production, Processing, Labelling and Marketing of Organically Produced Foods, Codex Alimentarius Commission, Point 7. 15. CEC (1991): Council Regulatoin No. 2029/91 on organic production. Official Journal of the European Communities, 198., p. 1-15. 16. ÚJ MAGYARORSZÁG VIDÉKFEJLESZTÉSI STRATÉGIAI TERV (20072013), (2007): Földmővelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, Budapest. 17. www.agrarkapu.hu 18. www.ecostat.hu/kiadvanyok/monitor/monitor42.html 19. www.fvmmi.hu/doc/kiadv 20. www.mvh.gov.hu 21. www.nakp.hu

143

9

MELLÉKLETEK

1. melléklet: Az ökogazdálkodás fıbb felmérései Magyarországon Minta Év Célcsoport Tematika Hivatkozás nagysága 1993

ökotermékek fogyasztói

vásárlás moti-vációs tényezıi

713 fogyasztó

BÓDI, 1994

1993

ökotermékek fogyasztói

vásárlói szokások

150 fogyasztó

KÜRTHY, 1997

1994

ökotermékek kikereskedelme, fogyasztói

vásárlói szokások, vásárlói réteg összetétele

16 kiskereskedı, 200 fogyasztó

BÓDI, 1994

1995

ökotermékek fogyasztói, lakosság

ökotermékek kereslet

1.000 fı

KÜRTHY, 1997

1999

ökotermékek fogyasztói

fogyasztói igények feltérképezése

120 fogyasztó

MOKRY, 2001

2000

ökotermékek fogyasztói

vásárlói szokások

105 fı

MOKRY, 2001

2001

ökológiai gazdálkodók

átállási idıszak, információáramlás csatornái, motiváció

165 ökogazdaság

2002

ökológiai gazdálkodók

üzemgazdasági adatok

40 ökogazdaság

SZENTE, 2005

2003

ökotejtermeléssel foglalkozó hazai gazdálkodások

üzemgazdasági adatok

teljes sokaság

TÓTH, 2005

2005

ökológiai gazdálkodók

a korábbi felmérés aktualizálása

39 ökogazdaság

SZENTE, 2005

2006

szántóföldi növénytermesztı ökogazdaságok

üzemgazdasági adatok

110 ökogazdaság

KIS &TAKÁCSNÉ GYÖRGY, 2007

iránti

Forrás: saját szerkesztés

144

CSÓTÓ & TIRCZKA, 2003

2. melléklet: Az ökológiai gazdálkodás szabályozása, támogatások rendszere Az ökológiai gazdálkodást az Európai Tanács 2092/91/EGK rendelete (VI. 24.) szabályozza a mezıgazdasági termékek ökológiai termelésérıl, valamint a mezıgazdasági termékeken és élelmiszereken erre utaló jelölésekrıl az Európai Unióban, így Magyarországon is. A 2092/91-es rendelet két hazai jogszabállyal egészült ki. 1999-ben született meg az elsı ökológiai gazdálkodással kapcsolatos – az EU-normákhoz igazodó – 140/1999 (IX. 3.) számú kormányhatározat a mezıgazdasági termékek és élelmiszerek ökológiai követelmények szerinti elıállításáról, forgalmazásáról és jelölésérıl. A második kiegészítést a 74/2004. (V. 10.) FVM rendelet a mezıgazdasági termékek és élelmiszerek ökológiai követelmények szerinti elıállításának, forgalmazásának és jelölésének egyéb eljárási szabályait tartalmazza. A rendeletek hatálya a mezıgazdasági termékekre és élelmiszerekre terjed ki, a termeléstıl kezdıdıen a feldolgozáson át a forgalmazásig, beleértve az importot és az Európai Unión belüli kereskedelmet is. A jogszabályok rögzítik az ellenırzı, tanúsító szervezetek elismerésének és mőködésének feltételeit is. Az ökológiai gazdaságok támogatása kezdetben a Kormány 2253/1999 (X. 7.) számú határozata alapján elfogadott Nemzeti Agrárkörnyezetvédelmi Program (NAKP) keretében történt. Magyarország 2004-es európai uniós csatlakozását követıen a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv (NVT) lépett életbe a Tanács 1260/1999/EK rendelete szerint, amely magában foglalta a NAKP fıbb elemeit is. Az NVT által támogatott hat intézkedéscsoportból elsısorban az agrár-környezetgazdálkodási (AKG) 145

(150/2004 (X. 12.) FVM rendelet) és a kedvezıtlen adottságú területek (KAT) támogatása (151/2004 (X. 13.) FVM rendelet) vonatkozott az ökológiai gazdaságokra. A 2007-2013-as idıszak vonatkozásában újra változott az agrártámogatások szerkezete, hiszen az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program közösségi kifizetéseit már nem az Európai Mezıgazdasági Orientációs Garancia Alap (EMOGA), hanem a Közös Agrárpolitika (KAP) második pillérét, a vidékfejlesztést finanszírozó Európai Mezıgazdasági Alap (EMVA) végzi. Az ökogazdálkodók a többször módosított 150/2004. (X. 12.) FVM rendelet alapján három horizontális – azaz az ország teljes területérıl pályázható

–

agrár-környezetgazdálkodási

támogatási

programban

vehetnek részt (ökológiai szántóföldi növénytermesztés, ültetvény- és gyepgazdálkodás), állattenyésztést

melyek

folytató

az

ökológiai

gazdálkodókat,

növénytermesztést

illetve

az

arra

és

átállni

szándékozókat támogatják. A dotáció elıfeltétele az ökogazdálkodásra vonatkozó 2092/91. EU rendelet betartása. A támogatással egyrészt a gazdák veszteségeit kompenzálják, mivel a termésátlagok alacsonyabbak, mint az intenzív gazdálkodásban, emiatt bizonyos árbevétel-kieséssel is kell számolni, továbbá a környezetbarát termesztésnek lényegesen nagyobb a kézimunka-igénye, ami szintén plusz költséget jelent (OSZOLI, 2002). Az igényelhetı támogatások köre eltérı a konvencionális és az ökológiai gazdálkodás esetében. Mind a hagyományos, mind az ökológiai szántóföldi növénytermesztés vonatkozásában lehetıség van egységes területalapú támogatás (SAPS), és ezen felül nemzeti kiegészítı támogatás („top-up”) igénylésére. A SAPS fajlagos támogatás kiszámításánál az EU

146

jogszabályaiban

hazánk

(1973/2004/EK

RENDELET)

(552/2007/EK

RENDELET)

számára

megállapított

új

bázisterületet

és a 2007. évi SAPS pénzügyi keretet

kell figyelembe venni. E szerint 2007-ben a

SAPS támogatás felsı értéke 105,52 €/ha, amely az elıírt 2007. október 1jei árfolyamot (250,69 Ft/€) figyelembe véve 26.452,8 Ft/ha támogatási összeget jelent. A kérelmek feldolgozása után megállapított támogatható (jogosult) terület figyelembevételével vált szükségessé az ún. visszaosztási ráta kiszámítása, melynek értéke: 0,9671. Ennek megfelelıen a 2007. évi hektáronként kifizethetı SAPS támogatás összege kerekítve 25.582,5 Ft/ha. A 2007. évi bizonyos, termeléshez kötött növénytermesztési kiegészítı nemzeti („top-up”) támogatások felsı értéke 12.000 Ft hektáronként, mely a 0,9618-as visszaosztási rátával korrigálva 11.541,6 Ft/ha (www.mvh.gov.hu). Az ökológiai szántóföldi növénytermesztési célprogramban kizárólag az ökológiai gazdálkodást folytató, illetve folytatni kívánó gazdaságok vehetnek részt, ahol (szántóföldi mővelés esetén) az átállási idıszakban 189 Є/ha (47.250 Ft/ha) támogatásban részesülnek, majd az átállás után 135 Є/ha (33.750 Ft/ha) támogatást kapnak 2007-ben hektáronként (www.nakp.hu). Összességében ez azt jelenti, hogy az átállási idıszak alatt 84.374,1 Ft/ha támogatáshoz, az átállást követıen pedig 70.874,1 Ft/ha támogatáshoz juthatott egy szántóföldi növénytermesztı ökogazdaság 2007-ben. A 2009-tıl bevezetésre kerülı Új Magyarország Vidékfejlesztési Stratégiai Terv és Program célja a versenyképes, fenntartható fejlıdést és gazdálkodást

megalapozó

mezıgazdaság

147

megteremtése.

Az

ökogazdálkodás támogatása az agrár-környezetvédelmi intézkedések körébe illeszkedik. Az ökológiai termékek feldolgozásának – termékéletút a „földtıl az asztalig”

kiépítésének

–

támogatása

különösen

fontos

ebben

a

programban, mert a Magyarországon megtermelt termékek jelentıs mértékben, még mindig 70%-ot meghaladó arányban nyerstermékként külföldi piacokon kerülnek értékesítésre, azaz hozzáadott érték nem keletkezik. Az ökogazdálkodás hozzájárul az I. Intézkedéscsoport céljainak

eléréséhez,

mert

megteremti

a

termelési

szerkezet

diverzifikációjának lehetıségét. Továbbá lehetıséget biztosít a gazdálkodók számára a minıségi10 árutermelésre való áttérésre, elısegíti a termékfeldolgozás során az innovációk és a piac-orientált szemléletmód kialakítását. A stratégiai célkitőzések között a szántóföldi növénytermesztés, a feldolgozóipari ágazat korszerősítése, a minıségi termékelıállítás, valamint a vidéki gazdaság fejlıdésének támogatása és a vidéki életminıség javítása a természeti és kulturális örökség megırzésével együtt szerepel. A támogatási jogcímek közül az ökológiai gazdálkodók számára kiemelt szerepet kaphatnak: • a mezıgazdasági termékek értéknövelésére; • a

kedvezıtlen

adottságú

területeken

történı

gazdálkodás

elısegítésére; • a növénytermesztés korszerősítésére;

10

A minıség egy termék azon jellemzıinek összessége, amelyek alkalmassá teszik a vele szemben rögzített és elvárt igények teljesítését (JUHÁSZ, 2001). Napjainkban egyben a piacra jutás legfıbb kritériumává vált a differenciálódó felhasználói igények kielégítése miatt.

148

• a gépek, technológiai berendezések beszerzésére; • a fiatal mezıgazdasági termelık elindítására; valamint • a termelıi csoportok mőködésére vonatkozó támogatások (ÚMVT, 2007).

149

3. melléklet Ökogazdálkodók felmérésének kérdıíve (2005) Kérjük, hogy aláhúzással, vagy szöveges kitöltéssel adja meg a feltett kérdésre a választ!

1. Megye:………………………………………………………… 2. Település (nem kötelezı kitölteni):.………...………………… 3. A gazdaság vezetıjének neme:

férfi □

nı □

4. Születési éve:……………………………… 5. Legmagasabb iskolai végzettsége: általános iskola, középiskola, mezıgazdasági középiskola, agrár felsıfokú, más felsıfokú 6. A gazdálkodást milyen formában folytatja? egyéni vállalkozó, ıstermelı, családi gazdaság, Bt, Kft, Rt, szövetkezet, egyéb, éspedig ………………………………………….. 7. Mióta gazdálkodik? ..……… év 8. Mióta rendelkezik ökológiai tanúsítvánnyal? ….....… év 9. Milyen tanúsítvánnyal/tanúsítványokkal rendelkezik? ……………………………………………… 10. A gazdaságban dolgozók száma összesen: ……… fı Ezek közül:

- állandó munkás: ……… fı - idıszaki munkás: ………fı - családtag: …………… ..fı

11. Végez-e a gazdaságban élelmiszer-feldolgozást? igen/nem 12. Ha igen, kérem, nevezze meg: ………………………………. 13. Tagja-e szövetkezetnek? igen/nem Ha igen, milyennek: TÉSZ, BÉSZ, termelıi csoport, egyéb: …...........

150

14. Hol értékesít? belföldön …… %

külföldön ……%

15. Van-e a közeljövıben fejlesztési, vagy visszafejlesztési szándéka? igen:…………………………………………………………………… nem, mert:…………………………………………………………….. 16. A gazdálkodás eredményessége az elmúlt években (kérem, jelölje xszel): 2003

2004

2005

Nyereséges Nullszaldós Veszteséges 17. Milyen eszközöket/eljárásokat alkalmaz a mechanikai gyomirtási munkálatok során? Gyomlálás,

kézi

kapálás,

gyomféső/rezgıborona,

gyomkefe,

sorközmővelı kultivátor, egyéb, éspedig…………………………… : 18. Milyen egyéb eszközöket/eljárásokat alkalmaz a gyomszabályozás során? ……………………………………………………………………………… ……………………………………………………………………

151

19. Kérem, nevezze meg az Ön gazdaságában termesztett legjelentısebb kultúrákat Megnevezés Kultúra

év

Földterület (ha) 2003

2004

Termésátlag (t/ha) 2005

2003

átállt átállás alatt konvencionális átállt átállás alatt konvencionális átállt átállás alatt konvencionális átállt átállás alatt konvencionális átállt átállás alatt konvencionális

152

2004

2005

Értékesítési átlagárak (Ft/t) 2003

2004

2005

20. Mely mechanikus gyomirtási eszközöket/eljárásokat alkalmazta az Ön által termesztett kultúrákban és hány alkalommal az adott években? Az Ön által termesztett kultúrák (a szürke helyekre kérem beírni) 2003. évben hány alkalommal végezte/alkalmazta (1x, 2x,…….) Gyomlálás Kézi kapálás Gépi kapálás Gyomféső (gyomkefe) Rezgıborona Sorköz-mővelı kultivátor 2004. évben hány alkalommal végezte/alkalmazta Gyomlálás Kézi kapálás Gépi kapálás Gyomféső (gyomkefe) Rezgıborona Sorköz-mővelı kultivátor 2005. évben hány alkalommal végezte/alkalmazta Gyomlálás Kézi kapálás Gépi kapálás Gyomféső (gyomkefe) Rezgıborona

153

4. melléklet Ökogazdálkodók felmérésének kérdıíve 2007 Az adatszolgáltatás önkéntes és kutatási célokat szolgál

Kérjük, hogy aláhúzással, vagy szöveges kitöltéssel adja meg a feltett kérdésre a választ! 1. Megye:……………………Település:.………...…………… 2. A gazdaság vezetıjének neme:

férfi □

nı □

Születési éve:………… Foglalkozása:……………………………………………………… Szakképzettsége:……………………………………………………… Iskolai végzettsége: általános iskola, középiskola, mezıgazdasági középiskola, agrár felsıfokú, más felsıfokú Hogyan gazdálkodik? Fıfoglalkozásban□ Mellékfoglalkozásban □ 3. Jelölje meg a gazdálkodási formájának státuszát!

♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦

1-3 évvel ezelıtti Jelenlegi gazdálkodási forma gazdálkodási forma ıstermelı □ □ családi gazdaság □ □ egyéni vállalkozó □ □ Kft □ □ Bt □ □ szövetkezet □ □ Rt □ □ egyéb, mégpedig ……………………………………………….

4. Mióta folytat ökológiai gazdálkodást? .......................... éve 5. Hány hektáron folytatott ökológiai gazdálkodást ...................... ha 6. Ebbıl átállt 2006-ban …………………. ha 154

2006-ban?

7. Ebbıl átállási 2006-ban …………………. ha 8. Rendelkezik-e a gazdasága hivatalos tanúsítvánnyal? □ igen □ folyamatban van □ nem 9. Milyen tanúsítvánnyal/tanúsítványokkal rendelkezik? …………………………………………………………………………. 10. A gazdaságban dolgozók száma összesen:……… fı Ezek közül: - állandó munkás:……… fı - idıszaki munkás:………fı - családtag:…………… ..fı 11. Mi a szándéka a gazdaságával a közeljövıben? növelni szeretném a gazdaságot, mert: …………..………………… szinten kívánom tartani, mert:……………………………………… csökkenteni szándékozom, mert …………………………………… fel kívánom számolni, mert ………………………………………… 12. A gazdálkodás eredményessége az elmúlt években (kérem jelölje xszel): 2004 2005 2006 Nyereséges Nullszaldós Veszteséges

13. Minek alapján határozza meg azt az idıpontot, amikor a gyomokat irtani kezdi? …………………………………………………

155

14. Milyen fontos szerepet tölt be a gyomszabályozás a termelési tényezık között? Kérem, rangsorolja 1-tıl 5-ig (több azonos válasz is lehetséges)! 1. 2. 3. 4. 5. 1. 2. 3. 4. 5. 6.

a termesztési rendszer fı súlypontja jelentısen csökkentheti a termésátlagot elvétve okoz gondot elsısorban a termés minıségét befolyásolja a jelenlegi gyomszabályozás eléggé hatékony nem lényeges

□ □ □ □ □ □

□ □ □ □ □ □

□ □ □ □ □ □

□ □ □ □ □ □

□ □ □ □ □ □

15. Melyek a gyomok elleni hatékony védekezés legfıbb korlátai? Kérem, rangsorolja 1-tıl 5-ig (több azonos válasz is lehetséges)! 1. 2. 3. 4. 5. A. a környezeti feltételek □ □ □ □ □ B. a gyomszabályozás költségei □ □ □ □ □ C. a rendelkezésre álló gépállomány □ □ □ □ □ D. a befektetések tıkeigénye □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ E. oktatás, szakmai felkészültség F. EU-s támogatási rendszer jellemzıi □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ G. szaktanácsadó rendszer

156

16. Kérem, töltse ki az alábbi táblázatot! A legfontosabb ökológiailag termesztett kultúrák

Bennük elıforduló leggyakoribb gyomnövények

Mennyi munkaórát töltenek gyomszabályozással évente? (óra/év)

Mennyibe kerül a gyomszabályozás évente? (Ft/ha)

A kultúra termesztésére fordított mukaóra/ha

17. Miért jelentenek a gyomok gondot a termesztett kultúráikban? (karikázza be a megfelelı számot) Nem jelent Fı A probléma oka → gondot gond (A) Szennyezi a terményt 0 1 2 3 (B) Nehéz szabályozni 0 1 2 3 (C) Más kórokozók/kártevıkelterjedését 0 1 2 3 elısegíti (D) Akadályoz más mőveleteket a 0 1 2 3 gazdaságban (E) Csökkenti a termésátlagokat

0

1

2

3

(F) Egyéb (kérem nevezze meg):

0

1

2

3

157

18. Számos gyomszabályozási módszer található a táblázatban. Kérem, határozza meg az adott módszerrel kapcsolatosan az alkalmazás gyakoriságát, hatékonyságát, költségvonzatát az Ön gazdaságára vonatkoztatva. (Minden ténylegesen alkalmazott módszer esetében kérem, karikázza be a megfelelı számot a három kérdés vonatkozásában.) Alkalmazott gyomszabályozási módszer fogas gyomkefe gyomlálás kelesztı talajmővelés kézi kapálás köztestermesztés magágy-elıkészítés megfelelı fajtaválasztás rezgıborona rotációs kapa sorközmővelı kultivátor takarónövényzet talajmővelés talajtakarás tarlóhántás termıhely megválasztása trágyázás vetésváltás – vetésforgó

Gyakoriság Soha 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1

Mindig

→ 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2

3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3

Hatékonyság

4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4

5 5 5 5 5 5 5 5 5 5 5 5 5 5 5 5 5 5

Nagyon alacsony 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1

158

→ 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2

3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3

4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4

Költség Nagyon jó 5 5 5 5 5 5 5 5 5 5 5 5 5 5 5 5 5 5

Nem drága 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1

→ 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2

3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3

4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4

Nagyon drága 5 5 5 5 5 5 5 5 5 5 5 5 5 5 5 5 5 5

5. melléklet: Egyéni gazdaságok felmérésének táblázatai (2005. évi kérdıíves felmérés alapján) 1/a táblázat: A vizsgált egyéni gazdaságok termésátlagai, 2003 Termésátlag (t/ha), 2003 konvencionális min max súlyozott átlag %-ában İszi búza (n=10)

1,00 6,10

3,79

145,77

Tönkölybúza (n=6) 1,20 3,50

2,65

110,41

6,99

179,22

18,00

..

Kukorica (n=6)

2,80 12,00

Lucerna (n=1) Napraforgó (n=4)

1,60 3,20

2,23

117,37

Köles (n=4)

0,80 1,60

1,29

..

Tritikálé (n=1) Zab (n=2) Olajtök (n=5)

1,70 2,50 0,24 0,80

1,40 1,95 0,34

.. .. 68,00

Forrás: saját vizsgálat; AKI Tesztüzemi Rendszere, 2003 1/b táblázat: A vizsgált egyéni gazdaságok termésátlagai, 2004 Termésátlag (t/ha), 2004 konvencionális min max súlyozott átlag %-ában İszi búza (n=11) 2,10 7,40 4,10 80,39 Tönkölybúza (n=4) 1,80 4,80 3,79 72,88 Kukorica (n=7)

4,00 12,00

6,01

85,85

Lucerna (n=4)

5,30 20,00

7,53

..

Napraforgó (n=5)

0,80 5,00

2,57

102,80

Köles (n=7)

0,60 2,80

1,75

..

1,80

..

Tritikálé (n=1) Zab (n=3)

1,50 3,80

2,42

..

Olajtök (n=3)

0,40 0,70

0,50

83,34

Forrás: saját vizsgálat; AKI Tesztüzemi Rendszere, 2004

1/c táblázat: A vizsgált egyéni gazdaságok termésátlagai, 2005 min İszi búza (n=12) Tönkölybúza (n=4) Kukorica (n=9) Lucerna (n=5) Napraforgó (n=9) Köles (n=5) Tritikálé (n=3) Zab (n=3)

2,10 1,40 2,80 5,60 0,91 0,70 2,00 1,20

Olajtök (n=4)

0,30

Termésátlag (t/ha), 2005 konvencionális max súlyozott átlag %-ában 7,00 4,12 93,64 3,60 1,94 43,11 10,00 6,24 83,20 22,00 8,46 .. 3,00 2,22 92,50 2,70 1,77 .. 3,20 2,40 .. 3,50 3,05 .. 0,90 0,55 91,66

Forrás: saját vizsgálat; AKI Tesztüzemi Rendszere, 2005

2/a táblázat: A vizsgált egyéni gazdaságok értékesítési átlagárai, 2003 Értékesítési átlagár (Ft/t), 2003 súlyozott konvencionális min max átlag %-ában İszi búza (n=8)

28.000,00 50.000,00 37.551,45

121,14

Tönkölybúza (n=5) 35.000,00 51.000,00 46.427,15

145,08

Kukorica (n=4) Lucerna (n=0)

27.000,00 31.000,00 27.514,45 ..

..

..

85,99 ..

Napraforgó (n=2)

48.000,00 55.000,00 51.049,38

96,32

Köles (n=3)

38.000,00 100.000,00 56.571,42

..

Tritikálé (n=1) Zab (n=2) Olajtök (n=3)

25.000,00 25.000,00 28.000,00 27.068,97 480.000,00 850.000,00 763.606,56

.. .. 101,81

Forrás: saját vizsgálat; AKI Tesztüzemi Rendszere, 2003

2/b táblázat: A vizsgált egyéni gazdaságok értékesítési átlagárai, 2004

İszi búza (n=9) Tönkölybúza (n=3) Kukorica (n=4)

Értékesítési átlagár (Ft/t), 2004 súlyozott konvencionális min max átlag %-ában 25.000,00 52.000,00 36.534,65 158,84 48.000,00 50.000,00 48.862,75 203,61 26.000,00 30.000,00

Lucerna (n=1)

27.190,08

123,59

12.000,00

..

Napraforgó (n=3)

51.000,00 140.000,00 87.666,67

162,35

Köles (n=5)

20.000,00 100.000,00 45.043,01

..

23.000,00

..

26.863,63

..

Tritikálé (n=1) Zab (n=2) Olajtök (n=3)

23.000,00 28.000,00

600.000,00 820.000,00 715.652,17

96,71

Forrás: saját vizsgálat; AKI Tesztüzemi Rendszere, 2004

2/c táblázat: A vizsgált egyéni gazdaságok értékesítési átlagárai, 2005 Értékesítési átlagár (Ft/t), 2005 súlyozott konvencionális min max átlag %-ában 23.000,00 40.000,00 27.984,36 İszi búza (n=8) 121,67 Tönkölybúza (n=3) 40.000,00 46.000,00 42.792,45 178,30 21.000,00 35.000,00 26.734,43 Kukorica (n=6) 133,67 2.000,00 10.000,00 6.363,64 Lucerna (n=2) .. Napraforgó (n=5) 65.000,00 130.000,00 80.284,99 170,82 20.000,00 67.000,00 45.024,39 Köles (n=3) .. 20.000,00 25.000,00 22.500,00 Tritikálé (n=2) .. 20.000,00 23.000,00 20.900,00 Zab (n=2) .. 600.000,00 690.000,00 470.516,71 Olajtök (n=2) 65,35

Forrás: saját vizsgálat; AKI Tesztüzemi Rendszere, 2005

161

3. táblázat: A vizsgált egyéni gazdaságok hektáronkénti árbevétele (Ft/ha)

İszi búza

2003 2004 2005 konvenkonvenkonvencionális cionális cionális öko öko öko %-ában %-ában %-ában 142.320 176,59 149.792 127,70 115.296 113,93

Tönkölybúza

123.032

160,19

185.190

148,39

83.017

76,87

Kukorica

192.326

154,10

163.412

106,11

166.823

111,21

Napraforgó

113.840

113,05

225.303

166,90

178.233

158,00

Tritikálé

35.000

55,39

41.400

38,73

54.000

52,09

Zab

52.784

123,44

65.010

64,49

63.745

61,05

Olajtök

259.626

69,23

357.826

80,59

258.784

59,90

Forrás: saját vizsgálat; AKI Tesztüzemi Rendszere, 2003-2005

162

6. melléklet: Gazdasági társaságok vizsgálatának táblázatai (2005. évi kérdıíves felmérés alapján) 1/a táblázat: A vizsgált gazdsági társaságok termésátlagai, 2003

İszi búza (n=2) Tönkölybúza (n=2)

Termésátlag (t/ha), 2003 súlyozott konvencionális min max átlag %-ában 4,00 2,70 2,73 104,99 2,20

4,00

3,06

127,49

7,00

179,48

..

..

Napraforgó (n=2)

1,10

57,89

Köles (n=1)

2,10

..

Tritikálé (n=1) Zab (n=1) Olajtök (n=1) Repce (n=1)

2,50 2,80 0,33 0,80

.. .. 66,00 ..

Kukorica (n=1) Lucerna (n=0)

..

..

Forrás: saját vizsgálat; AKI Tesztüzemi Rendszere, 2003 1/b táblázat: A vizsgált gazdsági társaságok termésátlagai, 2004 min

Termésátlag (t/ha), 2004 súlyozott konvencionális max átlag %-ában 4,60 3,29 64,51 4,66 3,42 65,77

İszi búza (n=6) Tönkölybúza (n=4)

2,80 2,50

Kukorica (n=7)

2,00

12,70

4,63

66,14

Lucerna (n=4)

2,80

13,46

11,63

..

Napraforgó (n=3)

1,40

1,60

1,50

60,00

Köles (n=3)

1,50

2,35

2,00

..

Tritikálé (n=1)

2,00

..

Zab (n=1)

3,00

..

0,38

63,34

1,50

..

Olajtök (n=2)

0,33

0,42

Repce (n=1)

Forrás: saját vizsgálat; AKI Tesztüzemi Rendszere, 2004

163

1/c táblázat: A vizsgált gazdsági társaságok termésátlagai, 2005

İszi búza (n=6) Tönkölybúza (n=7) Kukorica (n=8) Lucerna (n=6) Napraforgó (n=4) Köles (n=3) Tritikálé (n=1) Zab (n=1) Olajtök (n=2) Repce (n=1)

min 1,20 2,10 4,50 2,00 1,00 1,00

0,24

Termésátlag (t/ha), 2005 súlyozott konvencionális max átlag %-ában 5,20 3,04 69,09 4,90 3,16 70,23 10,00 7,92 105,60 7,10 5,67 .. 1,70 1,40 58,33 2,50 1,62 .. 2,30 .. 3,00 .. 0,25 0,25 41,16 1,90 ..

Forrás: saját vizsgálat; AKI Tesztüzemi Rendszere, 2005

2/a táblázat: A vizsgált gazdsági társaságok értékesítési átlagárai, 2003 Értékesítési átlagár (Ft/t), 2003 súlyozott konvencionális min max átlag %-ában İszi búza (n=1)

51.500,00

166,13

45.913,04

143,48

Kukorica (n=0)

..

..

Lucerna (n=0)

..

..

Napraforgó (n=1)

85.000,00

160,38

Köles (n=1)

87.500,00

..

.. 45.000,00 880.000,00 95.000,00

.. .. .. ..

Tönkölybúza (n=2)

36.000,00 55.000,00

Tritikálé (n=0) Zab (n=1) Olajtök (n=1) Repce (n=1)

Forrás: saját vizsgálat; AKI Tesztüzemi Rendszere, 2003

164

2/b táblázat: A vizsgált gazdsági társaságok értékesítési átlagárai, 2004

İszi búza (n=5) Tönkölybúza (n=4)

Értékesítési átlagár (Ft/t), 2004 súlyozott konvencionális min max átlag %-ában 30.000,00 48.000,00 39.470,00 171,61 24.000,00 44.000,00 34.016,67 141,74

Kukorica (n=5)

23.000,00 39.000,00

31.219,20

141,90

Lucerna (n=4)

18.000,00 20.000,00

18.212,03

..

76.000,00

140,75

71.759,26

..

..

..

38.000,00

..

790.000,00

106,76

98.000,00

..

Napraforgó (n=1) Köles (n=2)

52.500,00 85.000,00

Tritikálé (n=0) Zab (n=1) Olajtök (n=2) Repce (n=1)

Forrás: saját vizsgálat; AKI Tesztüzemi Rendszere, 2004 2/c táblázat: A vizsgált gazdsági társaságok értékesítési átlagárai, 2005

İszi búza (n=4) Tönkölybúza (n=5) Kukorica (n=6) Lucerna (n=6) Napraforgó (n=2) Köles (n=1) Tritikálé (n=0) Zab (n=1) Olajtök (n=2) Repce (n=1)

Értékesítési átlagár (Ft/t), 2005 súlyozott konvencionális min max átlag %-ában 30.000 45.000 36.790,5 159,96 33.000 58.584 42.092,45 175,39 20.000 35.000 29.545,52 147,73 4.000 20.000 16.503,14 .. 64.000 70.000 69.468,1 147,80 81.000,00 .. .. .. 35.000,00 .. 800.000,00 111,11 102.000,00 ..

Forrás: saját vizsgálat; AKI Tesztüzemi Rendszere, 2005

165

3. táblázat: A társas gazdaságok hektáronkénti árbevétele (Ft/ha) 2003

İszi búza

2004 2005 konvenkonvenkonvenöko cionális öko cionális öko cionális %-ában %-ában %-ában 140.595 174,43 129.856 110,71 111.843 110,52

Tönkölybúza 140.494

182,93 116.337

93,22 133.012

123,17

93,86 234.001

156,00

Kukorica

..

- 144.545

Lucerna

..

- 211.806

..

93.573

..

92,84 114.000

84,45

97.255

86,21

Napraforgó

93.500

Köles

183.750

.. 143.519

.. 131.220

..

Zab

126.000

273,34 114.000

108,41 105.000

109,10

Olajtök

290.400

77,44 300.200

67,62 197.600

45,74

Repce

76.000

84,75 147.000

80,80 193.800

123,42

Forrás: saját vizsgálat; AKI Tesztüzemi Rendszere, 2003-2005

166

7. melléklet: A gyomszabályozás hatékonyságának, költségének és gyakoriságának összefüggéssei Hatékonyság

Költség

Gyakoriság

x1

x2

y

(x2-x2átl)^2

(y-yátl)^2

(x1-x1átl)*(y-yátl)

1

3,3

3,3

5,45

x1-x1átl -0,24

x2-x2átl 0,17

y-yátl -47,29

(x1-x1átl)^2 0,06

0,03

2235,95

11,12

(x2-x2átl)*(y-yátl) -8,07

(x1-x1átl)*(x2-x2átl) -0,04

2

3,8

4,0

10,91

0,26

0,84

-41,83

0,07

0,70

1749,86

-11,08

-35,03

0,22

3

3,6

4,3

15,10

0,00

1,12

-37,64

0,00

1,26

1416,80

-0,11

-42,27

0,00

4

3,1

3,3

17,18

-0,44

0,09

-35,56

0,20

0,01

1264,54

15,77

-3,11

-0,04

5

3,5

3,4

17,18

-0,07

0,21

-35,56

0,00

0,05

1264,54

2,44

-7,55

-0,01

6

3,5

4,5

21,82

-0,07

1,34

-30,92

0,00

1,79

956,18

2,12

-41,36

-0,09

7

1,4

3,1

24,25

-2,17

-0,03

-28,49

4,70

0,00

811,70

61,78

0,83

0,06

8

3,2

3,9

46,67

-0,38

0,69

-6,07

0,14

0,48

36,85

2,29

-4,22

-0,26

9

2,6

2,4

41,82

-1,00

-0,77

-10,92

1,01

0,59

119,29

10,96

8,42

0,77

10

4,3

3,1

66,67

0,76

-0,06

13,93

0,58

0,00

194,03

10,65

-0,87

-0,05

11

2,9

3,3

56,36

-0,67

0,10

3,62

0,44

0,01

13,13

-2,41

0,35

-0,06

12

4,2

4,6

68,18

0,59

1,40

15,44

0,35

1,96

238,44

9,08

21,62

0,82

13

4,2

2,0

78,18

0,67

-1,19

25,44

0,44

1,42

647,17

16,96

-30,32

-0,79

14

3,7

2,1

92,73

0,12

-1,02

39,99

0,01

1,04

1599,17

4,88

-40,78

-0,12

15

4,5

3,0

96,43

0,96

-0,19

43,69

0,91

0,03

1908,78

41,74

-8,14

-0,18

16

4,1

3,0

97,66

0,57

-0,12

44,92

0,33

0,01

2017,77

25,65

-5,21

-0,07

17

4,0

2,5

98,18

0,43

-0,65

45,44

0,19

0,42

2064,92

19,61

-29,58

-0,28

18

4,2

1,2

94,55

0,66

-1,93

41,81

0,44

3,73

1748,04

27,76

-80,69

-1,28

3,57

3,16

52,74

67,80

60,09

1002,07

0,00

0,00

0,00

9,88

13,54

20287,18

249,21

-306,00

-1,40

rx1,y

0,56

0,31

rx2,y

-0,58

0,34

y

rx1,x2 ryy, rx1x1, rx2x2

-0,12

0,01

x1

1,00

1,00

x2

átlag: összesen:

y R=

x1

x2

1,00

0,56

-0,58

0,56

1,00

-0,12

-0,58

-0,12

1,00

8. melléklet: A technológiai mővelek hektáronkénti gépi mőszakóra igénye (óra/ha) İszi búza Tönkölybúza Köles Tritikálé Tarlóhántás KNT-770-4,2

Zab

Kukorica

İszi káposztarepce

Napraforgó

Lucerna

Olajtök

0,38

0,38

0,38

0,38

0,38

-

0,38

0,38

0,38

0,38

İszi mélyszántás KMF-2-M40

-

-

-

-

2,50

2,50

2,50

2,50

2,50

2,50

Szántáselmunkálás OGYH-4,8

-

-

-

-

-

0,24

0,24

0,24

0,24

0,24

Simítózás S-2 H/M

-

-

-

-

-

0,21

-

-

-

-

Magágykészítés OMKS-3,3H

0,50

0,50

0,50

0,50

0,50

0,50

0,50

0,50

0,50

0,50

Vetés KÜHNE-JUBILEUM 125 32T; KÜHNE 6210

0,37

0,37

0,37

0,37

0,37

0,39

0,39

0,37

0,37

0,39

Vetés lezárása S-2 H/M

0,21

0,21

0,21

0,21

0,21

0,21

0,21

0,21

0,21

0,21

Gyomféső Regent

0,67

0,67

0,67

0,67

0,67

-

-

0,67

0,67

-

-

-

-

-

-

0,43

0,43

-

-

0,43

0,50

0,50

0,50

0,50

0,50

0,75

0,75

0,75

0,50

9,00

Szemszállítás MBP 6,5R

1,67

1,67

1,67

1,67

1,67

2,33

0,67

0,67

-

0,10

Szalmabálázás M-1370

0,75

0,75

0,75

0,75

0,75

-

-

-

0,50

-

Bálák beszállítása MBP 6,5R

1,00

1,00

1,00

1,00

1,00

-

-

-

3,00

-

-

-

-

-

-

0,50

0,50

-

-

Szervestrágya-szórás STK-6500

0,25

0,25

0,25

0,25

0,25

0,25

0,25

0,25

0,25

0,25

Összesen

6,30

6,30

6,30

6,30

8,80

8,31

6,82

6,54

9,12

14,00

Sorközmővelés OKM-6/3 Betakarítás NEW HOLLAND TX 63; STK-6500

Szárzúzás M-1069

Forrás: www.fvmmi.hu/doc/kiadv

168

9.1

ÁBRÁK JEGYZÉKE

1. ábra: Az ökológiai gazdálkodás fejlıdése Magyarországon ................ 19 2. ábra: Átlagos birtokméret változása (1997-2007) ................................ 30 3. ábra: A primer mintában szereplı gazdaságok vezetıinek ökológiai gazdálkodásban eltöltött éveinek száma (n=44)........................................ 83 4. ábra: Az ökológiai szántóföldi növénytermesztı gazdaságok méretkategóriák szerinti eloszlása............................................................. 87 5. ábra: A vizsgált társas és egyéni gazdaságok eredményességének megoszlásának változása (%), 2004-2006 ................................................ 90 6. ábra: Közvetett gyomszabályozási módok és gyakoriságuk ................ 95 7. ábra: A mechanikai gyomszabályozás gépi eszköztára........................ 96 8. ábra: Az alkalmazott gyomszabályozási módszerek hatékonysága és költsége...................................................................................................... 99 9. ábra: A kézi és gépi gyomszabályozás együttes alkalmazásának költségcsökkentı hatása .......................................................................... 104 9.2

TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE

1. táblázat: Az ökológiai gazdálkodásban jellemzı irányzatok................ 14 2. táblázat: A közvetett gyomszabályozás módszereinek felsorolása ...... 42 3. táblázat: A közvetlen gyomszabályozás módszereinek felsorolása ..... 43 4. táblázat: A mechanikai gyomszabályozás magyarországi eszköztára .. 45 5. táblázat: A gazdaságokban alkalmazott vetésforgók ............................ 48 6. táblázat: A minta kiválasztásának kritériuma, a kiküldés módszere, valamint a postázott kérdıívek száma....................................................... 56 7. táblázat: A válaszok százalékos megoszlását régiónként, valamint a rendelkezésükre álló tanúsítványaik alapján ............................................. 57 8. táblázat: A vizsgált ökológiai gazdaságok száma................................. 58 9. táblázat: A vizsgált gazdaságok munkaerı-állományának jellemzıi (ÉME)........................................................................................................ 71 10. táblázat: A vizsgált gazdaságok földhasználatának jellemzıi (ha)..... 72 11. táblázat: Az egyéni gazdaságok bruttó termelési értékének alakulása (EFt/ha MT)............................................................................................... 75 12. táblázat: A társas gazdaságok bruttó termelési értékének alakulása (EFt/ha MT)............................................................................................... 76

13. táblázat: Az egyéni gazdaságok hozamainak alakulása (t/ha) ............ 76 14. táblázat: A társas gazdaságok hozamainak alakulása (t/ha) ............... 77 15. táblázat: Az egyéni gazdaságok értékesítési átlagárainak alakulása (Ft/kg)........................................................................................................ 78 16. táblázat: A társas gazdaságok értékesítési átlagárainak alakulása (Ft/kg)........................................................................................................ 78 17. táblázat: Az egyéni gazdaságok költségeinek alakulása (EFt/ha MT)79 18. táblázat: A társas gazdaságok költségeinek alakulása (EFt/ha MT)... 80 19. táblázat: Az egyéni ökológiai és konvencionális gazdaságok jövedelmezıségi mutatói (EFt/ha MT) ..................................................... 82 20. táblázat: A társas ökológiai gazdaságok eredménykimutatásának fıbb tételei, jövedelmezıségi mutatók (EFt/ha MT)......................................... 82 21. táblázat: A gazdaságokban alkalmazott vetésforgók (n=40).............. 85 22. táblázat: A foglalkoztatottak számának alakulása a különbözı gazdasági formák és gazdálkodási módok szerint..................................... 86 23. táblázat: A gyomszabályozással kapcsolatos állítások értékelése ...... 91 24. táblázat: A gyomok elleni hatékony védekezés legfıbb korlátai a gazdálkodók szerint................................................................................... 92 25. táblázat: A gyomok kártételének okai a gazdálkodók véleménye szerint ........................................................................................................ 94 26. táblázat: Kézi gyomszabályozási eszközök ........................................ 97 27. táblázat: A gyomszabályozás idı- és költségigénye......................... 101 28. táblázat: A gépi gyomszabályozás költségei .................................... 102 29. táblázat: A kézi gyomszabályozás költségei (Ft/ha/alkalom)........... 103 30. táblázat: A nyereség-maximalizációs modell eredményei a társas gazdaságok esetében ............................................................................... 109 31. táblázat: A nyereség-maximalizációs modell eredményei az egyéni gazdaságok esetében ............................................................................... 110

170