DOKTORI (PhD) ÉRTEKEZÉS DR. ZÁKÁNY JUDIT

DOKTORI (PhD) ÉRTEKEZÉS

DR. ZÁKÁNY JUDIT

DEBRECEN

2014

DEBRECENI EGYETEM MARTON GÉZA ÁLLAM- ÉS JOGTUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA

FELELİSSÉGI VISZONYOK ÉS KONFLIKTUSKEZELÉSI LEHETİSÉGEK AZ EGÉSZSÉGÜGYI SZOLGÁLTATÁSOK TERÜLETÉN NEMZETKÖZI ÖSSZEHASONLÍTÁS TÜKRÉBEN

Készítette: dr. Zákány Judit

Témavezetı: Prof. Dr. Csécsy György CSc egyetemi tanár

A doktori program címe: Az állam és a jog változásai Közép- és Kelet-Európában A doktori iskola vezetıje: Prof. Dr. Szabó Béla egyetemi tanár A kézirat lezárva: 2014. április 13.

DEBRECEN 2014

TÉMAVEZETİI AJÁNLÁS

A szerzı disszertációjában egy aktuális témát, az egészségügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos felelısségi viszonyokat és az ezzel összefüggı konfliktuskezelési lehetıségeket dolgozza fel logikusan felépített, egységes szerkezetbe foglalva. Hasonló témakörben ilyen átfogó jellegő munka még nem született. A disszertáció dogmatikai alapjait a polgári jogi kártérítési felelısségnek az egészségügyi szolgáltatás területén érvényesülı sajátosságait vizsgáló és elemzı külön fejezet tartalmazza, amely kiterjed a téma etikai, munkajogi és büntetıjogi felelısséggel kapcsolatos összefüggésére is. A hazai szabályozás teljes körő bemutatása mellett a dolgozat nagy hangsúlyt fektet az egészségügyi

szolgáltatásokkal

összefüggı

kártérítési

felelısség

és

alternatív

jogvédelmi eszközök egyes külföldi országok (Németország, Franciaország, Anglia, Ausztria, Amerikai Egyesült Államok) szabályozási módszereinek bemutatására és elemzésére, valamint a felróhatóságot nem vizsgáló felelısségi rendszerek (no fault rendszerek) mőködésének tapasztalataira és értékelésére. A szerzı az összehasonlító elemzés után önálló javaslatokat fogalmaz meg a magyar szabályozás és gyakorlat módosítására, kiegészítésére vonatkozóan, valamint adott esetben néhány új megoldás bevezetésére, alkalmazására. A téma komplex feldolgozásához hozzátartozik az alternatív konfliktuskezelési és alternatív kompenzációs lehetıségek hazai és nemzetközi szinten történı vizsgálata is, ezért a szerzı ezen a területen is megjeleníti a problémákat és javaslatokat tesz a megoldásukra vonatkozóan. A dolgozat végén, a kutatás lezárásaként foglalja össze a szerzı következtetéseit, de lege ferenda javaslatait, melyek érintik a betegjogi képviselet rendszerét, a panaszjogot, az alapvetı jogok biztosának jogvédelmi tevékenységét, az egészségügyi közvetítıi eljárást, a békéltetı testület mőködését, valamint az alternatív konfliktuskezelési és kompenzációs utak rendszerét is.

3

A szerzı a választott témát tudományos igényességgel dolgozza fel, a dolgozat új, önálló tudományos eredményeket tartalmaz. A disszertáns a munkahelyi vitán elhangzott észrevételeket, javaslatokat megfontolás után beépítette a dolgozatába. Mindezek alapján az értekezést alkalmasnak tartom a nyilvános védésre.

Prof. Dr. Csécsy György egyetemi tanár

4

NYILATKOZAT Alulírott, dr. Zákány Judit, büntetıjogi felelısségem tudatában kijelentem, hogy a Debreceni Egyetem Marton Géza Állam- és Jogtudományi Doktori Iskolában a doktori fokozat megszerzése céljából benyújtott, „Felelısségi viszonyok és konfliktuskezelési lehetıségek az egészségügyi szolgáltatások területén nemzetközi összehasonlítás tükrében” címő értekezésem saját önálló munkám, a benne található, másoktól származó gondolatok és adatok eredeti lelıhelyét a hivatkozásokban (lábjegyzetekben), az irodalomjegyzékben, illetve a felhasznált források között hiánytalanul feltüntettem.

Kijelentem, hogy a benyújtott értekezéssel azonos tartalmú értekezést más egyetemen nem nyújtottam be tudományos fokozat megszerzése céljából.

Tudomásul veszem, hogy amennyiben részben vagy egészben sajátomként mutatom be más szellemi alkotását, vagy az értekezésben hamis, esetleg hamisított adatokat használok, és ezzel a doktori ügyben eljáró testületet vagy személyt megtévesztem vagy tévedésben tartom, a megítélt doktori fokozat visszavonható, a jogerıs visszavonó határozatot az egyetem nyilvánosságra hozza.

Debrecen, 2014. április 13.

dr. Zákány Judit

5

TARTALOMJEGYZÉK TÉMAVEZETİI AJÁNLÁS......................................................................................... 3 NYILATKOZAT ............................................................................................................ 5 TARTALOMJEGYZÉK................................................................................................ 6 RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE ..................................................................................... 11 I. BEVEZETİ............................................................................................................... 13 II. FELELİSSÉGI VISZONYOK AZ EGÉSZSÉGÜGYI SZOLGÁLTATÁSOK TERÜLETÉN................................................................................................................ 18 1. AZ EGÉSZSÉGÜGYI SZOLGÁLTATÓK KÁRTÉRÍTÉSI FELELİSSÉGE............................ 19 1.1. A magyar polgári jog felelısségi elméleteinek fejlıdése.................................... 19 1.2. Az egészségügyi szolgáltatók kártérítési felelısségének fejlıdéstörténete .......... 33 1.2.1. Az egészségügyi szolgáltatók kártérítési felelısségének jellemzıi a kialakulásától a rendszerváltásig terjedı idıszakban ............................................. 34 1.2.2. Az egészségügyi szolgáltatók kártérítési felelısségének jellemzıi a rendszerváltástól napjainkig ................................................................................... 37 1.3. Az egészségügyi szolgáltatók kártérítési felelısségének elıfeltételei .................. 41 1.3.1. Az egészségügyi szolgáltatók kártérítési felelısségét meghatározó jogviszonyok rendszere........................................................................................... 41 1.3.1.1. Az egészségügyi szolgáltató és a beteg közötti jogviszony................... 41 1.3.1.2. Az egészségügyi tevékenység végzésének lehetséges formái ............... 44 1.3.1.3. Az egészségügyi szolgáltató és a felelısségbiztosítást nyújtó biztosítótársaság közötti jogviszony ................................................................... 46 1.3.2. Felelısségi elıfeltételek................................................................................ 47 1.3.2.1. Jogellenes magatartás ............................................................................ 47 1.3.2.2. Felróható magatartás.............................................................................. 50 1.3.2.3. Kár bekövetkezése ................................................................................ 56 1.3.2.4. Okozati összefüggés .............................................................................. 59 1.3.2.5. Bizonyítási kötelezettség ....................................................................... 60 1.4. Az egészségügyi szolgáltatók szakmai felelısségbiztosításának aktuális kérdései .................................................................................................................................... 66 1.4.1. Út a kötelezı felelısségbiztosításig.............................................................. 67 1.4.2. A rendszer jelenlegi problémái ..................................................................... 68 1.4.3. A megoldás sürgıssége és lehetıségei ......................................................... 72 1.5. Az új Polgári Törvénykönyv várható hatásai az egészségügyi szolgáltatók kártérítési felelısségére .............................................................................................. 74 1.5.1. A felelısségi rendszer alapvetı változásai ................................................... 74

6

1.5.2. Az egészségügyi szolgáltatók kártérítési felelısségét érintı szabályok....... 75 1.5.3. Sérelemdíj: a személyiségi jogok megsértésének új jogkövetkezménye...... 79 1.5.4. A felelısségbiztosítás szabályanyagának alapvetı változásai...................... 81 2. AZ EGÉSZSÉGÜGYI SZOLGÁLTATÁSOKAT ÉRINTİ FELELİSSÉG TOVÁBBI FORMÁI . 85 2.1. Etikai felelısség az orvosi tevékenység körében.................................................. 85 2.1.1. Az orvosi etikai felelısség néhány történeti vonatkozása ............................ 85 2.1.2. Az orvos etikai felelısségének hatályos szabályai ....................................... 87 2.1.2.1. A Magyar Orvosi Kamara Etikai Kódexe.............................................. 87 2.1.2.2. Az etikai felelısségre vonás eljárási rendje ........................................... 89 2.1.2.3. A kórházi etikai bizottság ...................................................................... 91 2.2. Munkajogi felelısség ........................................................................................... 93 2.2.1. A közalkalmazotti jogviszonyban és a munkaviszonyban foglalkoztatott egészségügyi dolgozók kártérítési felelıssége vétkes kötelességszegésért ............ 93 2.2.2. További hátrányos jogkövetkezmények a közalkalmazotti jogviszonyban és a munkaviszonyban foglalkoztatott egészségügyi dolgozók vétkes kötelezettség szegéséért ................................................................................................................ 96 2.3. Az orvosi tevékenység büntetıjogi szabályozása, különös tekintettel a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetésre ............................................................................. 97 2.3.1. A büntetıjogi és a polgári jogi felelısség néhány elhatárolási szempontja . 98 2.3.2. Az orvosi tevékenységet érintı büntetıjogi szabályok rendszere .............. 100 2.3.3. A foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés........................................ 102 2.3.4.1. A tényállás szabályozásának áttekintése.............................................. 102 2.3.4.2. Tényállási elemek ................................................................................ 103 III. ALTERNATÍV KOMPENZÁCIÓS ÉS KONFLIKTUSKEZELÉSI LEHETİSÉGEK AZ EGÉSZSÉGÜGYI SZOLGÁLTATÁSOK TERÜLETÉN110 1. ALTERNATÍV KONFLIKTUSKEZELÉSI LEHETİSÉGEK .............................................. 115 1.1. A betegjogi képviselıi rendszer ......................................................................... 115 1.1.1. A betegjogi képviselıi rendszer létrejötte .................................................. 115 1.1.2. Az Országos Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi és Dokumentációs Központ (OBDK).................................................................................................. 117 1.1.3. A betegjogi képviselık jogállása ................................................................ 119 1.1.4. A betegjogi képviselık tevékenysége......................................................... 120 1.1.5. A betegjogi képviselık tevékenysége a számok tükrében.......................... 123 1.2. Általános panaszlehetıségek ............................................................................. 124 1.2.1. Panasz az egészségügyi szolgáltatónál ....................................................... 125 1.2.2. Panasz az egészségügyi szolgáltató fenntartójánál ..................................... 127 1.2.3. Panasz az egészségügyi államigazgatási szervhez és az egészségügyi bírság .............................................................................................................................. 128 1.3. Az Egészségbiztosítási Felügyelet...................................................................... 131 1.3.1. Az EbF tevékenysége.................................................................................. 132 1.3.1.1. Az egészségügyi szolgáltatók mőködését érintı hatósági tevékenység .......................................................................................................................... 132 1.3.1.2. Minıségi indikátorrendszer ................................................................. 135 1.3.2. Mőködésének értékelése ............................................................................. 136 1.4. Az Alapvetı Jogok Biztosának Hivatala ............................................................ 138

7

1.4.1. Az alapvetı jogok biztosának vizsgálati eljárása ....................................... 139 1.4.2. A biztoshoz érkezı egészségügyi tárgykört érintı panaszok ..................... 140 2. ALTERNATÍV KOMPENZÁCIÓS LEHETİSÉGEK ......................................................... 143 2.1. Közvetítıi eljárás az egészségügyi szolgáltatásokat érintı jogvitákban ........... 143 2.1.1. A közvetítıi eljárás modelljei az egészségügyi szolgáltatással összefüggı jogviták tekintetében............................................................................................. 144 2.1.2. Az egészségügyi közvetítıi eljárás szabályozása hazánkban ..................... 146 2.1.3. Az egészségügyi közvetítıi eljárás térnyerését gátló tényezık .................. 149 2.2. A békéltetı testületi eljárás lehetıségei az egészségügyi szolgáltatásokkal összefüggı jogvitákban ............................................................................................. 151 2.2.1. A békéltetı testületi eljárásról általában ..................................................... 152 2.2.2. A békéltetı testületi konfliktuskezelés ellen ható tényezık az egészségügyi szolgáltatásokkal összefüggı jogvitákban ............................................................ 155 IV. AZ EGÉSZSÉGÜGYI SZOLGÁLTATÁSOKKAL ÖSSZEFÜGGİ KÁRTÉRÍTÉSI FELELİSSÉG ÉS ALTERNATÍV JOGVÉDELMI LEHETİSÉGEK NÉHÁNY KÜLFÖLDI ORSZÁGBAN..................................... 159 1. NÉMETORSZÁG ......................................................................................................... 161 1.1. A kárfelelısség formái Németországban ........................................................... 161 1.1.1. Szerzıdéses felelısség ................................................................................ 162 1.1.2. Szerzıdésen kívüli felelısség ..................................................................... 163 1.1.3. Objektív felelısség ..................................................................................... 163 1.1.4. Állami felelısség ........................................................................................ 163 1.1.5. Felelısségi viszonyok ................................................................................. 164 1.2. A felelısség elıfeltételeinek vizsgálata.............................................................. 165 1.2.1. A megfelelı színvonalú egészségügyi ellátás követelménye ..................... 165 1.2.2. A felróhatóság vizsgálata............................................................................ 165 1.2.3. Kár bekövetkezése ...................................................................................... 167 1.2.4. Okozati összefüggés ................................................................................... 169 1.2.5. A bizonyítási teher alakulása ...................................................................... 169 1.3. Felelısségbiztosítás ........................................................................................... 171 1.4. Alternatív konfliktuskezelési lehetıség .............................................................. 172 2. FRANCIAORSZÁG ...................................................................................................... 175 2.1. Alapvetı szabályok az orvosi felelısség körében .............................................. 175 2.2. A felelısség elıfeltételei, a felróhatóság ........................................................... 176 2.3. A felelısség további elıfeltételei........................................................................ 178 2.4. No fault felelısség a károk meghatározott típusainak körében ......................... 179 2.5. Az egészségügyi felelısségbiztosítás alapvetı jellemzıi Franciaországban ..... 181 3. ANGLIA ..................................................................................................................... 183 3.1. A felelısség elıfeltételeinek vizsgálata.............................................................. 183 3.1.1. A gondossági kötelezettség fennállása ....................................................... 184 3.1.2. A gondossági kötelezettség megszegése..................................................... 184

8

3.1.3. Tipikus esetek a gondatlanság körében ...................................................... 185 3.1.4. Kár bekövetkezése ...................................................................................... 186 3.1.5. Okozati összefüggés ................................................................................... 187 3.2. AZ NHS kárjóvátételi mechanizmusa ................................................................ 188 3.2.1. Történeti elızmények ................................................................................. 188 3.2.2. A kárrendezési mechanizmus alapjai.......................................................... 188 3.2.3. Az NHSLA ................................................................................................. 190 3.3. Az NHS kártalanítási rendszeren kívül .............................................................. 191 3.4. Az Egészségügyi Ombudsman............................................................................ 192 3.4.1. Vizsgálati eljárás kezdeményezése ............................................................. 193 3.4.2. A vizsgálat lefolytatása............................................................................... 195 4. AUSZTRIA .................................................................................................................. 196 4.1.A felelısség megjelenési formái.......................................................................... 196 4.1.1. Szerzıdésen alapuló felelısség................................................................... 197 4.1.2. Szerzıdésen kívüli felelısség ..................................................................... 199 4.2. Felelısségi elıfeltételek..................................................................................... 200 4.2.1. Jogellenes és felróható magatartás.............................................................. 200 4.2.2. Okozati összefüggés ................................................................................... 202 4.2.3. Kár bekövetkezése ...................................................................................... 202 4.3. Felelısségbiztosítás ........................................................................................... 203 4.4. A peres úttól eltérı speciális igényérvényesítési lehetıségek és feltételeik....... 204 4.4.1. Az egyeztetı tanácsok ................................................................................ 204 4.4.2. Egy sajátos kompenzációs alap................................................................... 206 4.4.3. A beteg képviseleti rendszer (PA rendszer)................................................ 207 5. A FELRÓHATÓSÁGOT NEM VIZSGÁLÓ FELELİSSÉGI RENDSZER ............................. 209 5.1. Általános jellemzık ............................................................................................ 209 5.2. Az új-zélandi no fault rendszer bemutatása....................................................... 210 5.2.1. Történeti elızmények ................................................................................. 210 5.2.2. A Baleseti Kompenzációs Bizottságról ...................................................... 213 5.2.3. Az IPRCA felépítése................................................................................... 214 5.2.4. Az egészségügyi ellátás során bekövetkezett sérelmekkel kapcsolatos igényérvényesítés.................................................................................................. 216 5.2.4.1. Az IPRCA hatálya alá tartozó igények ................................................ 216 5.2.4.2. Az igényérvényesítés szabályai ........................................................... 218 5.2.4.3. A felülvizsgálat folyamata ................................................................... 218 5.2.5. Minıségkontroll és betegjogok................................................................... 219 5.2.5.1. Az egészségügyi ombudsman létrejöttének körülményei és a betegjogi kódex................................................................................................................. 220 5.2.5.2. Eljárások a betegjogok megsértése esetén ........................................... 221 5.2.5.3. Az ombudsman vizsgálati eljárása....................................................... 223 5.2.5.4. További lehetıségek az ombudsman eljárását követıen ..................... 224 5.3. A no fault modell Finnországban....................................................................... 225 5.3.1. A felelısségbiztosítás alapvetı jellemzıi ................................................... 225 5.3.2. A kompenzálható igények köre .................................................................. 226 5.3.3. Az igényérvényesítés menete...................................................................... 227

9

6. AZ EGÉSZSÉGÜGYI SZOLGÁLTATÓK KÁRTÉRÍTÉSI FELELİSSÉGÉNEK PROBLÉMÁI AZ AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN.......................................................................... 229 6.1. Orvosi mőhiba-és felelısségbiztosítási krízis .................................................... 229 6.2. A válság hatásai................................................................................................. 231 6.3. Kiútkeresés a válságból ..................................................................................... 234 6.3.1. Alternatív kockázatfinanszírozási megoldások .......................................... 234 6.3.2. A nem vagyoni kártérítésként megítélhetı összegek korlátozása .............. 235 6.3.3. Egyéb lehetıségek ...................................................................................... 238 7. ÖSSZEGZÉS ............................................................................................................... 240 V. KÖVETKEZTETÉSEK ÉS JAVASLATOK...................................................... 249 1. KÖVETKEZTETÉSEK

ÉS JAVASLATOK AZ EGÉSZSÉGÜGYI SZOLGÁLTATÁSOKAT ÉRINTİ FELELİSSÉGI VISZONYOK KÖRÉBEN .............................................................. 249

1.1. Az egészségügyi szolgáltatók polgári jogi kártérítési felelıssége ..................... 249 1.1.1. Az egészségügyi szolgáltatók kárfelelısségének történeti változásaival összefüggı tanulságok .......................................................................................... 249 1.1.2. Az egészségügyi kártérítési felelısséget érintı aktuális problémák, tendenciák ............................................................................................................. 251 1.1.3. Az egészségügyi szolgáltatók polgári jogi felelısségét érintı javaslatok .. 255 1.1.4. Az új Ptk. egészségügyi szolgáltatói felelısséget érintı rendelkezései...... 259 1.1.5. A no fault modell tanulságai ....................................................................... 260 1.2. Az egészségügyi szolgáltatásokkal összefüggı további felelısségi formák ....... 263 2. KÖVETKEZTETÉSEK ÉS JAVASLATOK AZ ALTERNATÍV KOMPENZÁCIÓS ÉS KONFLIKTUSKEZELÉSI LEHETİSÉGEK TEKINTETÉBEN .............................................. 265 2.1. A betegjogi képviselıi rendszer ......................................................................... 266 2.2. Az Eütv. 29. §-ában megfogalmazott panaszjog ................................................ 268 2.3. Az egészségügyi államigazgatási szervhez intézett panasz................................ 269 2.4. Az alapvetı jogok biztosának jogvédelmi tevékenysége .................................... 270 2.5. Az egészségügyi közvetítıi eljárás ..................................................................... 272 2.6. A békéltetı testületi eljárás................................................................................ 273 2.7. Javaslat az alternatív konfliktuskezelési és kompenzációs utak rendszerére vonatkozóan .............................................................................................................. 274 FELHASZNÁLT FORRÁSOK ................................................................................. 279 SUMMARY ................................................................................................................. 305

10

RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE ACC– Accident Compensation Corporation Ajbt. - 2011. évi CXI. törvény az alapvetı jogok biztosáról ÁNTSZ – Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Btk. - 2012. évi C. törvény a Büntetı Törvénykönyvrıl CNST– Clinical Negligence Scheme for Trusts DP – Director of Proceedings EbF – Egészségbiztosítási Felügyelet Ehi. - 1991. évi XI. törvény az egészségügyi hatósági és igazgatási tevékenységrıl Ektv. - 2006. évi XCVII. törvény az egészségügyben mőködı szakmai kamarákról Eütv. – 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyrıl Fvtv. – 1997. évi CLV. törvény a fogyasztóvédelemrıl GYEMSZI – Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minıség-és Szervezetfejlesztési Intézet IPRCA – The Injury Prevention, Rehabilitation and Compensation Act of New Zealand Ket. – 2004. évi CXL törvény a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól Kjt. - 1992. évi XXXIII. törvény a közalkalmazottak jogállásáról Közvtv. - 2000. évi CXVI. törvény az egészségügyi közvetítıi eljárásról MISZK – Magyar Igazságügyi Szakértıi Kamara MOK – Magyar Orvosi Kamara Mt. - 2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvérıl NHS– National Health Service NHSLA- National Health Service Litigation Authority OBDK – Országos Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi és Dokumentációs Központ OEP– Országos Egészségbiztosítási Pénztár ONIAM - L’Office National d’Indemnisation des Accidents Médicaux OTH – Országos Tisztifıorvosi Hivatal PA– Patient Advocat Panasztörvény - 2013. évi CLXV. törvény a panaszokról és közérdekő bejelentésekrıl PIC – Patient Insurance Center Ptk. – 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvrıl

11

Tevtv. - 2003. évi LXXXIV. törvény az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseirıl új Ptk. 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvrıl

12

I. BEVEZETİ Dolgozatomban több jogterületet érintı komplex problémakörrel, az egészségügyi szolgáltatásokkal

összefüggésben

felmerülı

káreseményekkel,

sérelmekkel,

konfliktushelyzetekkel foglalkozom. Arra törekszem, hogy a kérdéskört mindkét érintett fél, vagyis az egészségügyi szolgáltatók, illetve a betegek és hozzátartozóik szemszögébıl is megközelítsem, az esetleges problémákat feltárjam. Ennek megfelelıen dolgozatomban két fı területtel foglalkozom. Az egészségügyi szolgáltatók oldaláról szemlélve a problémakört, a felelısségi kérdések és a felelısségi viszonyrendszer képezi vizsgálatom tárgyát. A betegek oldaláról közelítve a témához pedig

a

sérelmek,

káresemények

esetén

igénybe

vehetı

kompenzációs

és

konfliktuskezelési lehetıségek kerülnek vizsgálatom középpontjába. A téma fontosságát és aktualitását bizonyítja, hogy az egészségügyi ellátás minısége és az ellátás során bekövetkezı káresemények mind hazánkban, mind külföldön egyre inkább az érdeklıdés középpontjába kerülnek. Ennek talán legfıbb oka az egészségügyi ellátásokkal kapcsolatos közfelfogás, az elvárások megváltozása. Még néhány évtizeddel ezelıtt szinte senki nem kívánta megkérdıjelezni az orvostársadalom tudását, tevékenységének szakszerőségét, az információrobbanás a korábbi tekintélyelvő orvoslás korszakának leáldozását jelentette. Az 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyrıl (továbbiakban: Eütv.) egyik legfontosabb érdeme, hogy a beteget a korábbi teljesen kiszolgáltatott helyzetébıl, a gyógyítókkal egyenrangú partnerré tette az egészségügyi tevékenység kapcsán. Az orvosi tevékenység tekintetében is kialakult a „tudatos vásárlói attitőd”.1 Ennek következtében a szolgáltatás minısége gyakran megkérdıjelezıdik, csökken a toleranciaszint a nem megfelelı vagy nem megfelelınek ítélt szolgáltatások tekintetében. Ez pedig maga után vonja az egészségügyi kártérítési perek számának növekedését. Az Egészségbiztosítási Felügyelet által közzétett adatok szerint 2001 és 2007 között 1051 peres eljárás indult az intézmények ellen, az eljárások száma lassú növekvı tendenciát mutat.2 Jelenleg évente körülbelül 300 peres eljárást kezdeményeznek egészségügyi szolgáltatók ellen, a betegek által támasztott kártérítési

1

KÓTI Tamás, Egészségügyi felelısségbiztosítás másként, Egészségügyi Gazdasági Szemle, 2003, 4. szám, 41. 2 KISS Katalin - NOVOSZTÁTH Ágnes, Mőhibák és mőhibáztatások, Med et Jur, 2010, 2. szám, 28.

13

igények összértéke meghaladja az egymilliárd forintot.3 Nemcsak az eljárások számának növekedésében figyelhetı meg kedvezıtlen tendencia, hanem a kártérítésként megítélt összegek is egyre magasabbak,4 a kamatokkal együtt több tízmilliós nagyságrendő összegekkel találkozhatunk. Emellett gyakori az alperes egészségügyi szolgáltatók marasztalása a bírói gyakorlat megváltozása miatt.5 A gyógyítás egy olyan közeg, amellyel kapcsolatban kiemelten fontos cél a konfliktusok lehetıség szerinti elkerülése, minél hatékonyabb –lehetıleg peren kívüli- kezelése, ezek ugyanis számos negatív következményhez vezethetnek. A téma aktualitását igazolja, hogy a rendszerváltás óta hazánkban folyamatosan zajlik az egészségügyi ellátórendszer átalakítása, ennek következménye, illetve egyik eszköze a jogi keretek újragondolása. Az elmúlt években számos, a téma alapvetı kérdéseit meghatározó jogszabály újrakodifikálására is sor került, például új Alaptörvény, büntetıjogi kódex, munka törvénykönyve, orvosi etikai kódex lépett hatályba, illetve új polgári törvénykönyv fog hatályba lépni a közeljövıben.

Dolgozatom három nagy szerkezeti egységre osztható, a fent megjelölt felelısségi viszonyrendszer és a konfliktuskezelési lehetıségek kérdésköre mellett több, tanulságokat szolgáltató külföldi ország szabályrendszerével foglalkozom külön fejezetben. Fontosnak tartom kiemelni, hogy kutatási tevékenységemet, a vizsgálat tárgyává tett kérdéseket, arányokat a kezdetektıl fogva meghatározta az a törekvés, hogy a kutatómunkám témakörét érintı mővektıl eltérıen közelítsem meg a problémákat, olyan módon építsem fel a munkámat, hogy az a korábbi kutatásoktól eltérı szemléletet, összefüggéseket, eredményeket közvetítsen. Kutatási

tevékenységem

során

az

egyes

kérdések

vonatkozásában

mindig

problémaorientált megközelítésre törekedtem, célom az ellentmondások, mőködési anomáliák és rendszerszintő problémák feltárása, ezekkel kapcsolatban észrevételek, következtetések és megoldási javaslatok megfogalmazása a nemzetközi példák és a történeti alapok nyújtotta tanulságok segítségével.

3

DECASTELLO Alice, Mediáció az egészségügyben, HVG-ORAC, Budapest, 2010, 85. HAVASI Péter, Összefoglaló jelentés az orvosi mőhiba perek gyakorlatáról, Jogorvoslap, 2009, 1. szám, 11. 5 Lásd bıvebben: PRIBULA László, Az okozatosság értelmezésének változása az egészségügyi szolgáltatók kártérítési felelıssége körében, Jogtudományi Közlöny, 2011, 4. szám, 243-249. 4

14

Dolgozatom egyik fı tárgyát az egészségügyi szolgáltatásokkal összefüggı komplex felelısségi rendszer vizsgálata képezi, központba helyezve a polgári jogi kártérítési felelısség kérdéskörét. Ennek során a középpontban a felelısséget érintı anyagi jogi szabályok állnak, kiegészítve a peres eljárásokban tapasztalható aktuális problémákkal és a bizonyítási kötelezettséggel összefüggı szabályokkal. E tárgykörben a kiindulópontot a polgári jogi felelısség dogmatikai alapjainak és az egészségügyi szolgáltatók kártérítési felelısségével kapcsolatos történeti fejlıdésnek az áttekintése jelenti. Az elméleti és történeti alapok segítséget nyújtanak az aktuális tendenciák megértésében. A polgári jogi felelısséget alapvetıen meghatározza az egészségügyi szolgáltató és a beteg, az egészségügyi dolgozó és az egészségügyi szolgáltató, valamint az egészségügyi szolgáltató és a felelısségbiztosítást nyújtó biztosítótársaság közötti jogviszonyrendszer. Ezek feltérképezését követıen az egészségügyi szolgáltatók kártérítési felelısségének anyagi jogi elıfeltételeit, valamint az ezekkel összefüggésben megjelenı,

a

felelısség

megítélését

alapvetıen

meghatározó

bizonyítási

kötelezettségeket vizsgálom. Tekintettel a kérdéskör kiemelt jelentıségére és arra, hogy kutatómunkám kiindulópontját is az egészségügyi szolgáltatók kötelezı szakmai felelısségbiztosításának vizsgálata jelentette, külön alfejezetben foglalkozom e jogintézményt érintı aktuális problémákkal. A polgári jogi felelısség vonatkozásában megkerülhetetlen a 2014. március 15-én hatályba lépett új Ptk. által hozott alapvetı szabályozásbeli változások és várható gyakorlatban megjelenı problémák, hatások áttekintése. Dolgozatomban a polgári jogi felelısség mellett foglalkozom az egészségügyi szolgáltatásokat érintı felelısségi viszonyrendszert meghatározó további felelısségi szintekkel, így az etikai eljárással, a munkaviszonnyal összefüggésben felmerülı felelısséggel, illetve az ultima ratio jellegő büntetıjogi felelısségre vonással is. Ezek a felelısségi formák már mind az egészségügyi dolgozók személyes felelısségét eredményezik,

szemben

a

polgári

jogi

szinttel,

ahol

az

intézmény és

a

felelısségbiztosítást nyújtó biztosítótársaság közvetlen helytállása valósul meg. Disszertációm következı nagy szerkezeti egységében az egészségügyi szolgáltatásokkal összefüggésben felmerülı sérelmeket, káreseményeket a betegek oldaláról szemlélve vizsgálom, a rendelkezésre álló jogvédelmi lehetıségek feltérképezésével. A személyhez főzıdı jogokkal, betegjogokkal kapcsolatos elemzés meghaladta a terjedelmi korlátok nyújtotta kereteket, továbbá e tárgykörben több összefoglaló tanulmány is született.

15

Viszont

az

igénybe

vehetı

jogvédelmi

eszközökkel

kapcsolatos

átfogó,

problémaközpontú vizsgálattal nem találkoztam, ezért helyeztem erre a hangsúlyt. A klasszikus peres út részletes eljárási szabályainak vizsgálatát szintén terjedelmi okok miatt kellett mellıznöm, e lehetıség vonatkozásában a peres eljárásokat érintı, korábbi fejezetben áttekintett tendenciákra, problémákra, illetve bizonyítási kötelezettséget érintı szabályokra redukáltam az elemzést. A klasszikus igényérvényesítési eljárás részletezése helyett a külföldi példák vizsgálatának tapasztalatai, az ott kialakított alternatív jogvédelmi utak népszerősége, hatékony mőködése és elınyös vonásai arra indítottak, hogy a hazánkban rendelkezésre álló alternatív jogvédelmi lehetıségek vizsgálatát helyezzem a középpontba. Fontosnak tartom, hogy az alternatív igényérvényesítési utak rendszere áttekinthetı legyen és a rendelkezésre álló lehetıségek hatékonyan mőködı, széles körben ismert és igénybe vett konfliktuskezelési lehetıségek legyenek. Az intézményrendszer áttekintésével célom, hogy megvizsgáljam, ennek a kívánalomnak mennyiben feleltethetı meg az egészségügyi szolgáltatásokkal összefüggésben felmerülı problémák megoldására kialakított alternatív jogvédelmi utak rendszere és mőködése hazánkban, a feltárt anomáliákra javaslatokat fogalmazzak meg. Vizsgálat tárgyává teszem az egészségügyi közvetítıi eljárást és békéltetı testületi eljárást, melyeket az alternatív kompenzációs utak csoportjába helyezek. Emellett az alternatív konfliktuskezelési lehetıségek kategóriájában foglalkozom a betegjogi képviselıi rendszerrel, az Eütv. 29. §-a által biztosított egészségügyi szolgáltatóhoz, illetve fenntartóhoz intézett panaszlehetıséggel, az egészségügyi államigazgatási szervhez intézett panaszlehetıséggel, az Alapvetı Jogok Biztosának Hivatala által nyújtott jogvédelmi úttal, illetve vizsgálom és értékelem a megszőnt Egészségbiztosítási Felügyelet tevékenységét. Kiemelten fontosnak éreztem, hogy kutatásomat kiterjesszem a nemzetközi helyzet összehasonlító elemzésére, a külföldi minták ugyanis iránymutatásként szolgálhatnak a magyar rendszer hiányosságainak kiküszöbölésében. Azt gondolom, hogy a hazai problémákkal kapcsolatos megalapozott állásfoglalás feltétele egy széles nemzetközi látókör kiépítése a témakörben. Az egészségügyi ellátás során keletkezı károk kompenzálásával összefüggı megoldások széles tárháza tárul elénk a nemzetközi szabályozásra való kitekintés kapcsán. Két alapvetı modellt különíthetünk el, az úgynevezett peres (hagyományos) rendszerek mellett megjelennek a nem peres, más néven adminisztratív (vagy no fault) rendszerek. Az országok nagy része a

16

hagyományos kategóriához tartozik, míg a no fault rendszert a mintaállamot képezı ÚjZéland mellett a skandináv területeken alkalmazzák. A külföldi modellek tanulmányozása során figyelmet fordítottam a no fault felelısségi rendszerre, melynek bemutatására az új-zélandi illetve a finn szabályozás vizsgálatával tettem kísérletet. Markáns elkülönítı jegye e modellnek, hogy a cselekmény felróhatóságának vizsgálata nélkül egy speciális úgynevezett baleseti kompenzációs rendszeren keresztül történik a kompenzáció. Ezek mellett a hagyományos felelısségi modellt alkalmazó államok közül is többet vizsgáltam, így Németország, Franciaország, Ausztria, Anglia és az USA helyzetét, vonatkozó szabályozását is áttekintettem. A külföldi országok egészségügyi kárkompenzációs rendszerei kapcsán mindig nagy figyelmet szenteltem az esetleges peralternatívát biztosító igényérvényesítési lehetıségeknek, fórumoknak. Nemzetközi szinten megállapítható tendencia ezen lehetıségek körének szélesedése, emellett az igénybevétel is egyre gyakoribb a hagyományos peres úthoz képest. Dolgozatom elkészítése során számos kutatási módszert hasznosítottam. A dogmatikai alapok feltérképezéséhez a leíró, elemzı módszert választottam. A történeti módszert is több helyen alkalmaztam. Nem egy különálló történeti fejezetet készítettem, hanem azoknak a jogintézményeknek a gyökereit kerestem, amelyeknél a történeti információk fontos adalékkal szolgáltak az aktualitások megértéséhez és következtetések levonásához. Mind a felelısségi viszonyrendszer, mind a konfliktuskezelési és kompenzációs lehetıségek vonatkozásában szerepet játszott a rendelkezésre álló irodalom és a jogszabályi háttér feltérképezése, rendszerezése, elemzı, kritikai módszerrel történı megközelítése. Ugyanakkor kiemelten fontos szerephez jutott a munkámban az empirikus kutatás is. Törekedtem rá, hogy olyan szakemberekkel konzultáljak, akiknek rálátásuk van a vizsgálat tárgyát képezı területek mindennapi gyakorlati mőködésére, ezáltal olyan problémákba is betekintést nyerjek, amelyeknek megismerése csak a szakirodalom tanulmányozásával nem lehetséges. Dolgozatomban nagy hangsúlyt kap a jogösszehasonlító módszer is a külföldi példák vizsgálatával összefüggésben.

17

II.

FELELİSSÉGI VISZONYOK SZOLGÁLTATÁSOK TERÜLETÉN

AZ

EGÉSZSÉGÜGYI

A fejezetben az egészségügyi szolgáltatásokkal kapcsolatban bekövetkezı sérelmekkel, káreseményekkel összefüggı felelısségi kérdéseket vizsgálom. Célom a hazai egészségügyi

szolgáltatásokat

komplex

érintı

felelısségi

viszonyrendszer

feltérképezése, annak bemutatása, hogy milyen szinteken és milyen felelısségi szabályok alapján valósulhat meg az egészségügyi szolgáltatók és a dolgozók felelısségre vonása az ellátással kapcsolatban felmerülı problémákért. Az elemzés középpontjában a polgári jogi kártérítési felelısség áll. A kiindulópontot a felelısségi viszonyrendszer alanyai, azaz az egészségügyi szolgáltató, az egészségügyi dolgozó és a felelısségbiztosítást nyújtó biztosítótársaság közötti jogviszonyok vizsgálata jelenti, mely utóbbit érintı részletesebb vizsgálatot is végeztem. A fejezetben végigkövetem a polgári jogi felelısség fejlıdésének ívét, kiindulópontnak tekintve a XIX-XX. század hazai jogtudósainak felelısségi elméleteit, eljutván a hatályos felelısségi szabályokhoz, illetve az új polgári jogi Kódex legfontosabb szabályaival és ezek várható hatásaival zárom a gondolati kört. Az elemzést mindig a dolgozatom tárgyát képezı speciális témának megfelelıen végzem. A fejezet tárgyát képezi az egészségügyi szolgáltatók ellen indított kártérítési perek fejlıdéstörténetével és tendenciáival kapcsolatos egység is. Ezek mellett foglalkozom a belsı kontrollt megvalósító etikai eljárással, a leggyakoribb foglalkoztatási formákkal, azaz a munkaviszonnyal és közalkalmazotti jogviszonnyal összefüggésben felmerülı felelısségi kérdésekkel, illetve az erıs külsı kontrollt ultima ratio jelleggel megvalósító büntetıjogi felelısséggel.

18

1. Az egészségügyi szolgáltatók kártérítési felelıssége

1.1. A magyar polgári jog felelısségi elméleteinek fejlıdése

Jelen alfejezettel célom a magyar polgári jogi felelısségi elméletek evolúciójának bemutatása, górcsı alá véve azon jogtudósok felelısségi elméleteinek alapjait, akiknek munkássága meghatározó a polgári jogi felelısségi modell kialakulásában. Az egészségügyi

szolgáltatásokkal

kapcsolatos

felelısségi

kérdések

tudományos

megalapozottságához nélkülözhetetlen, és az új Polgári Törvénykönyv kapcsán különösen aktuális is felelısség dogmatikai alapjainak, hazai elméleti gyökereinek vizsgálata. A hazai jog elsı önálló magánjogi felelısségkoncepciójának tulajdonított elmélete Grosschmid Béni „Fejezetek kötelmi jogunk körébıl” címő mővében jelenik meg.6 Gorsschmid ennek keretében foglalkozik az obligációk keletkezésével általánosságban, a kártérítési kötelezettség jogalapjával, valamint összefoglalja a kártérítési jog általános tételeit. Álláspontja szerint ahhoz, hogy valaki a keletkezett kárt megtéríteni tartozzon, a kárvalláson túl szükséges egyéb causa is.7 Ez a causa pedig nagyon sokféle lehet, a kártérítési jogalapok teljes körő áttekintése nem lehetséges, viszont közös jellemzık alapján csoportosíthatjuk ıket. Grosschmid öt csoportba osztja a kártérítési jogalapokat. Említi a „vétkes vagy olybá vett magatartások”-at. Ezekben az esetekben a kártérítési kötelezettség elızetes kötelmi viszonytól független, ab ovo kártérítési kötelemként jön létre.8 A szerzı arra is rávilágít, hogy a vétkes magatartásnak a kártérítési kötelezettségen túl lehetnek egyéb magánjogi jogkövetkezményei is. Ebben a körben említi például az álképviselı felelısségét a „szerzıdés betöltése” iránt. Kiemelendı, hogy elmélete szerint a vétkes magatartásoknak nemcsak magánjogi következményei lehetnek, hanem eredményezhetnek büntetıjogi és fegyelmi felelısséget is. Kártérítés jogalapjául szolgál továbbá a „kötelemszegés vagy olybá vett magatartás” is. Azaz, már itt megjelenik a deliktuális és kontraktuális felelısség elhatárolásának alapja. 6

ÚJVÁRINÉ ANTAL Edit, Felelısségtan, Novotni Alapítvány a magánjog fejlesztéséért, Miskolc, 2002, 30. GROSSCHMID Béni, Fejezetek kötelmi jogunk körébıl, 1. kötet, Grill Károly Könyvkiadóvállalata, Budapest, 1932, 594. 8 GROSSCHMID i.m. 601 7

19

Ide tartozik a szerzıdés nem teljesítése miatti felelısség, mely esetben a kártérítés fı tárgya lesz az obligációnak, az eredeti tárgy helyett. Továbbá ide sorolható a késedelem miatti felelısség, amikor a kártérítési kötelezettség ugyanúgy nem lesz eredeti tárgya a kötelemnek és ez esetben fı tárgya sem, az továbbra is a szerzıdés teljesítése marad.9 További

jogalapként

említi

Grosschmid

a

„jogos

(hibátlan,

megengedett)

magatartások” kategóriáját, bár hangsúlyozza, hogy ez már az elsı két kategóriához képest kivételes, szórványos elıfordulású. Ide azok az esetek tartoznak, amikor valamely jog által megengedett magatartás másnak a kárával jár, így a jogos magatartás gyakorlója kártérítési kötelezettséggel tartozik. Érdekes példát említ e körben, a jogos ígéretszegés esetét, vagyis azt, amikor a jegyes indokolatlanul (de jog által nem tiltott magatartásként) megszegi a másiknak tett ígéretét, így „fölbiztatásféle” magatartása miatt a másik fél költekezéseiért helytállni köteles. Ez a példa a hatályos jogunkban is szabályozott biztatási kár jogintézményére való utalásnak tekinthetı.10 Kártérítési obligáció alapja lehet „ügylet egyenesen” is. Ilyen ügyletek például a kárbiztosítás vagy a kezesség is. Végezetül pedig kártérítési kötelezettséget keletkeztet a „kisajátítás-féle”-ként megjelölt jogalap is. Értekezik a kisajátítás közjogi illetve magánjogi jellegérıl. Grosschmid szerint a kisajátítás megengedettségével kapcsolatos döntés közjogi, hisz az államnak, illetve közvetlenül a közigazgatási szerveknek van létjogosultsága megítélni, hogy a közérdek érintettsége, mely a kisajátítás alapfeltétele fennáll-e. Ugyanakkor a kisajátítás a magánjoghoz is kapcsolódik, mivel az elvonáshoz főzıdı kártalanítási kötelezettség magánjogi jellegő. A polgári jogi felelısség magyar tudománytörténete kapcsán figyelemre méltó Szladits Károly munkássága, aki „A magyar magánjog vázlata” címő mővében már egyértelmően, élesen elhatárolja a szerzıdésszegésbıl eredı kártérítési kötelezettséget a szerzıdésen kívüli tiltott cselekményekbıl eredı kártérítéstıl. Bár szerzıdésszegés esetén is jogellenes magatartás valósul meg, annak azonban vannak speciális szabályai. A szerzıdésen kívüli kártérítési felelısség egyik elıfeltételeként Szladits a „tiltott cselekmény”-t jelöli meg. Tiltottak azok a cselekmények, melyek valamely alanyi jogot sértenek, bármely jogvédte érdek ellen hatnak, továbbá azok is, melyek jó erkölcsbe

9

GROSSCHMID i.m. 603. GROSSCHMID i.m. 608.

10

20

ütköznek.11 A tiltott cselekményekkel kapcsolatban elhatárolja a büntetıjogi és a polgári jogi felelısséget, megállapítja, hogy a magánjogi kártérítési felelısséghez nem szükséges, hogy a cselekmény egyúttal büntetıjogilag is értékelendı legyen. Viszont természetes, hogy amennyiben bőncselekménnyel okoz kárt valaki, azt köteles megtéríteni a szerzıdésen kívüli károkozás szabályai szerint. Szladits elméletében megjelennek azok az okok is, melyek kizárják a tiltott cselekmény jogellenességét, így a sértett beleegyezése, a jogos védelem, végszükség, illetve, ha az adott magatartást „különös jogszabály, általános erkölcsi felfogás vagy a közérdek szempontja” teszi megengedhetıvé.12 A szerzıdésen kívüli károkozásért való felelısséget fı szabályként vétkességhez köti , ugyanakkor figyelemre méltó az elméletében, hogy a vétkességet nem mint külön felelısségi elıfeltételt jelöli meg, hanem úgy nyilatkozik, hogy az a „tiltott cselekmény tényállásához tartozik.”13 Álláspontja szerint ha valaki vétlenül okoz kárt, fı szabályként nem valósít meg tiltott cselekményt, így nem áll fenn a kártérítési kötelezettség sem. Ez alól két kivételes csoportot jelöl meg. Az egyikhez a tárgyi felelısség eseteit sorolja, ebben a körben egyrészrıl a veszélyes üzemek mőködéséért való felelısséget. Amikor valaki olyan „foglalkozást folytat, vagy olyan üzemmódot alkalmaz, mely természeténél fogva különös veszéllyel jár, az az ilyen foglalkozásból vagy üzemmódból másra háramló kárért vétkességre tekintet nélkül felel”.14 Ez alól a felelısség alól pedig csak a károsult kizárólagos önhibája, illetve az erıhatalom jelenthet kimentési lehetıséget. A veszélyes üzemi felelısségen túl meghatároz egyéb tárgyi felelısség körébe sorolható eseteket, így például az állattartó felelısségét, az épületrész vagy épületre kitett tárgy leesésébıl eredı kártérítést, és érdekes, hogy a tárgyi felelısség speciális formájának tekinti a kisajátításért való felelısséget is. A vétkesség nélküli felelısség másik csoportjaként Szladits azokat az eseteket említi, amikor méltányosságon alapul a kártérítési kötelezettség. A fı esetkör ebben a kategóriában a vétıképtelen személy károkozása. Ilyenkor fı szabályként nem áll fenn kártérítési kötelezettség, azonban, ha a vétıképtelen személynek van olyan jövedelme, vagyona, „melybıl a kárt megerıltetés nélkül viselheti, viszont a károsultat a kár esetleg

11

SZLADITS Károly, A magyar magánjog vázlata, 2. kötet, Grill Károly Könyvkiadóvállalata, Budapest, 1933, 282. 12 SZLADITS [1933, 2. kötet] i.m. 285. 13 SZLADITS [1933, 2. kötet] i.m. 284. 14 SZLADITS [1933, 2. kötet] i.m. 294.

21

romlásba döntené”, méltányossági alapon kerül sor kártérítésre.15 Ezt a szabályt pedig a bírói gyakorlat alkalmazza a vétlen károkozás más típusaira is. Felelısségi elıfeltételként jelenik meg az „oksági kapcsolat” is. Azaz követelmény a felelısség megállapításához, hogy a kár a tiltott cselekménynek legyen tulajdonítható. Nincs okozati összefüggés, ha a cselekmény nélkül is bekövetkezett volna a kár. A szerzıdésen kívüli kártérítési felelısség konjunktív feltételeinek sorában megjelenik a kár bekövetkezése is Szladits elméletében. Elhatárolja a vagyoni és nem vagyoni kár intézményét. A vagyoni kárt a károkozó vétkessége fokára tekintet nélkül köteles megtéríteni teljes összegében. A vagyoni kár elemei közül Szladits elméletében csak a „tényleges veszteség” és az „elmaradt haszon” szerepel, a hatályos jogban ismert indokolt költség kategóriája nem jelenik meg. A nem vagyoni kártérítést személyes érdeksérelemért járó pénzbeni elégtételként definiálja, mely ellentétben a vagyoni kárral csak szándékos cselekmények után jár törvényben meghatározott esetekben.16 A fenti szabályoktól elhatárolja a kötelemszegésért való felelısséget. Kötelemszegés Szladits megfogalmazásában „az adósnak minden olyan magatartása, amellyel a hitelezınek a kötelemmel védelmezett érdekét sérti”.17 A kötelem létrejöttével kötelezettsége keletkezik az adósnak, hogy olyan tevékenységtıl tartózkodjon, melyet egyébként megtehetne, vagy olyan tevıleges magatartást valósítson meg, melyre egyébként nem lenne köteles. Érdekes különbséget fogalmaz meg a szerzıdésen kívüli és a kötelemszegésért való felelısség között is a tekintetben, hogy ez utóbbi felelısségnél nem a vétkességet, hanem a felróhatóságot tekinti mércének. Vagyis, az adós csak olyan esetben tartozik felelısséggel a kötelemszegésért, ha az neki felróható. Ilyenkor viszont a felelıssége szigorúbbá válik, hiszen az eredeti kötelezettséget is teljesíteni tartozik, miközben a kötelemszegésért is helytállni köteles. Ugyanakkor annak meghatározásánál, hogy mi minısül felróhatónak összemossa a vétkességgel, amikor úgy fogalmaz, hogy az „adósnak rendszerint saját hibája, vétkessége róható fel”.18 A kötelemszegés eseteiként a késedelmet, a hibás teljesítést és a lehetetlenülést jelöli meg.

15

SZLADITS [1933, 2. kötet] i.m. 302. SZLADITS [1933, 2. kötet] i.m. 290. 17 SZLADITS Károly, A magyar magánjog vázlata, 1. kötet, Grill Károly Könyvkiadóvállalata, Budapest, 1933, 85. 18 SZLADITS [1933, 2. kötet] i.m. 86. 16

22

Szladits meghatározza a felelısség különbözı formáit is. Így a „rendes felelısség” kategóriáját, vagyis azt az esetet, amikor az adós minden vétkes magatartásáért felelısséggel tartozik. A „felfokozott felelısséget”, amely például a fuvarozó, vendéglıs felelıssége, és csak meghatározott okok alapján mentheti ki magát az adós a felelısség alól. „Feltétlen felelısség” esetén kimentési lehetıség nincs, míg létezik a rendes felelısségnél „kisebb felelısség” az ingyenesen vállalt kötelezettségekért.19 Mérföldkınek tekinthetı Marton Géza munkássága, „A polgári jogi felelısség” címő mőve a magyar polgári jogi felelısség dogmatikájának fejlıdésében. Elméletének alapja ugyanis egy éles kritika megfogalmazása a korabeli, római jogi alapokon nyugvó, vétkességi elvre építı polgári jogi felelısségkoncepcióval szemben. A haladás útján az elsı lépés mindig a fennálló alapok helyességének megkérdıjelezése, továbbá a változtatás irányaival kapcsolatos javaslatok megfogalmazása, ezért is tartom kiemelten fontosnak a tevékenységét. Legalapvetıbb „rendszeri tévedésnek” tartja, hogy a kodifikációk

során

az

általános,

jogellenes

magatartáson

alapuló

kártérítési

kötelezettség alapjaként a római jogban megjelenı magándeliktum szolgált. „A római szövegekben megjelenı poena gyanánt szereplı, pénzszolgáltatásra menı kötelmet egyszerő kártérítési kötelemmé” minısítették, mely az egész magánjogi felelısségi rendszert megrontotta Marton szerint.20 Szintén helyteleníti a szerzıdésszegés és szerzıdésen kívüli károkozás közötti antik hagyományokon nyugvó különbségtételt, álláspontja szerint „eltőnt minden elvi különbség szerzıdésszegés és szerzıdésen kívüli jogsértés között”.21 A magánjogi felelısségi rendszert alapjaiban kérdıjelezi meg a vétkességi tan bírálatával. Álláspontja szerint „a vétkesség nem elég tág alap arra”, hogy a polgári jogi felelısségi rendszert ráépítsük, az a büntetés, a büntetıjogi felelısségre vonás számára lehet csak megfelelı elvi alap. A vétkesség ugyanis tudati kategória, szándékosság vagy gondatlanság formájában jelenik meg és arra ad választ, hogy a cselekvı hogyan viszonyul a saját magatartásához. Ebbıl kifolyólag nehezen bizonyítható, mivel egy „a lelki élet belsı, titkos folyamataiban gyökerezı, így a közvetlen fizikai észlelés elıl elvont jelenség”.22 A bizonyítással kapcsolatos problémák pedig a károkozónak kedveznek, nehézséget okozva a károsult számára. További 19

SZLADITS [1933, 2. kötet] i.m. 87. MARTON i.m. 56. 21 MARTON i.m. 57. 22 MARTON i.m. 60. 20

23

ellentmondásnak, logikai hibának tartja, hogy a vétkesség jogi fogalma és értelmezése eltávolodik az egyéni morális vétkességfogalomtól, más a feltételrendszer a kettı esetén. A morális vétkességfogalom feltétele, hogy a „tettes ismerje a normát”, „tudja, hogy a magatartás a norma sérelmére fog vezetni”, „mégis elkövesse, tudatában a beálló eredménynek is.” Ezzel szemben jogilag akkor is vétkesnek minısül a magatartás, ha a cselekvı nem ismerte a szabályt, mivel a jog nem tudása nem mentesít a vétkesség alól, továbbá elegendı, ha „tudnia kellett volna”, hogy magatartása a szabály sérelmére fog vezetni, illetve a jog „felelıssé teszi a tettest a normasértés olyan távolabbi következményeiért is, melyeket elıre nem látott, sıt nem is láthatott”.23 A magánjogi felelısségi rendszer vétkességi alapokra helyezése a gyakorlati életben, jogalkalmazásban is számos problémát vetett fel, mely nehézségekre idıvel kénytelen volt reagálni a jogalkotás, de a rendszer általános, elvi alapjai ekkor sem kérdıjelezıdtek meg. Problémaként merült föl egyrészrıl a nagyvállalatok tömeges megjelenése a 19. század közepén, melyek felelıssége nem értelmezhetı a vétkességi tan keretei között. Erre válaszul jelent meg e létesítményekre a tárgyi felelısség speciális szabálya, elsıként az 1838-as porosz vasúti törvényben. A másik probléma, hogy a „gazdasági vállalatok kifelé zárt egységként jelentkeznek, sokszor igen bonyolult szerkezetükkel, melynek belsı életébe idegen szem be nem tekinthet”, így indokolt, hogy például az alkalmazottak, felügyelet alatt álló személyek magatartásáért a tulajdonosnak kelljen helytállnia.24 A vétkességi felelısség talaján pedig nem magyarázható a mások magatartásáért való felelısség. Marton kiemeli azt is, hogy ebben az idıszakban nem a jogtudósok elméletei vitték elıre a jogalkotást, hanem épp fordítva, a jogalkalmazásban felmerülı problémákhoz kezdett el igazodni a jogalkotás és a jogtudomány jóval késıbb reagált csak a változásokra. Az ipari létesítmények megjelenésével és az ezek által hozott gyakorlati problémákkal a jogtudomány nem nézett szembe, változatlanul a vétkességi alapokon nyugvó magánjogi felelısség mellett tört lándzsát.25 Az ipari üzemek felelısségével kapcsolatos speciális jogszabályok csak a 19. század utolsó negyedében kezdtek hatni az elméletre. Marton úttörıként Bindinget és a nevéhez köthetı „okozási elvet” említi. Binding szerint a büntetıjogi és a magánjogi felelısséget eltérı alapokra kell helyezni, a 23

MARTON i.m. 62. MARTON i.m. 68. 25 A tudomány álláspontja szerint „a vétlen felelısség megrendítené az egyén kezdeményezı bátorságát, ezzel akadályozná ezt a szabad mozgásban…” MARTON i.m. 69. 24

24

vétkességi elv a büntetıjogi felelısség alapja, míg álláspontja szerint a magánjogi felelısségé a cselekmény okozatossága. Aki kárt szenved, joga van kártérítést követelni függetlenül attól, hogy „hibásan” vagy „hibátlanul” okozták azt, annak bizonyításával, hogy a kárt a tettes okozta.26 A felelısségi rendszert érintı kritikát követıen Marton Géza felépíti saját felelısségkoncepcióját a felelısség alapelveibıl kiindulva és a kártérítési kötelem tényállási elemeit is megvizsgálva. A felelısség fogalmának pontos definiálásából és más fogalmaktól történı elhatárolásából indul ki. Marton szerint a felelısség nem egy autonóm fogalom, hanem egy másik fogalom kiegészítése, abból következıen jön létre. Méghozzá a kötelem fogalmához kapcsolható, „akkor keletkezik felelısség, ha valamely kötelesség, kötelem elmulasztása,

megszegése

miatti

következményeket

kell

rendezni”.27

Ennek

megfelelıen, ahhoz, hogy a felelısség kérdése felmerüljön, több elızetes tényezınek kell megvalósulnia, melyeket Marton a felelısség elemeiként határoz meg. A felelısség elsı eleme, a „létezı kötelem”, mely nélkül nem értelmezhetı e fogalom. A felelısség jellegét az határozza meg, attól függıen lesz erkölcsi, vallási, jogi vagy más felelısség, hogy a kötelezettség milyen típusú szabályból fakad: erkölcsi, vallási szabályból vagy jogszabályból. Ugyanakkor ezek nem válnak el élesen egymástól, egy magatartás több szinten is eredményezhet kötelemszegést, így egyszerre generálhat például erkölcsi és jogi felelısséget is. A felelısség fogalmának további eleme a „kötelemsértés”. Vagyis, „nincs felelısség kötelességszegés nélkül… másrészrıl a létezı kötelem, amíg meg nem sértették, nem von maga után semmiféle felelısséget”.28 Marton élesen elhatárolja a kötelem, kötelezettség fogalmát a felelısségtıl, mely a köznyelvi helytelen használatban gyakran összemosódik és a kötelezettet automatikusan felelısnek nevezik. A kötelemsértés jelenti a választóvonalat a két fogalom között, ugyanis mindaddig, amíg a kötelezett nem sérti meg a kötelmet, csak a kötelem tartalmának megfelelı kötelezettsége, tartozása áll fenn, felelıssé csak akkor válik, ha kötelemsértésre kerül sor. A két fogalom tehát pontosan elhatárolandó, ugyanakkor szorosan össze is kapcsolódnak

26

MARTON i.m. 75. MARTON Géza, A polgári jogi felelısség, Triorg Kft., Budapest, 1992, 14. 28 MARTON i.m.19. 27

25

azáltal, hogy „a kötelem felelısség (szankció) nélkül semmi… másrészrıl a felelısség ezen ıt megelızı kötelemnek köszönheti létét.”29 A felelısség fogalmával kapcsolatban megjelenik a szankció is, mint a „felelısség hatása”. A szankció a kötelem megszegése esetén alkalmazandó joghátrány, mely biztosítja egy adott szabály érvényesülését elrettentı ereje által. Marton Géza két nagy szankciócsoportot különít el. Az egyik a represszív szankciók köre, melynek lényege a büntetés. Ez lehet akár anyagi természető, de más típusú hátrány is, és döntıen a büntetıjoghoz kötıdik. A másik a restitutív szankció, melyet civilis szankciónak is nevez, ezzel jelezvén, hogy az eredeti állapot helyreállítására irányuló ezen jogkövetkezmény döntıen a polgári jog területéhez kapcsolódik.30 Kiemeli azt is, hogy a restitutív kötelezettség egy tágabb fogalom, nem egyenlı a szankcióval, nem mosható össze a két fogalom. Amennyiben jogellenes magatartásból fakadó kötelezettséghez kapcsolódik a helyreállítási kötelezettség, akkor szankció, vannak azonban olyan esetek, amikor a restitúció például ügyleti felvállaláson, szerzıdésen alapul,31 ami kívül esik a szankció fogalmán. Annak oka, hogy a törvényhozó a jogi szabályozás körébe vonja a kártérítési felelısséggel kapcsolatos szabályokat kettıs. Egyrészrıl fontos cél a jogalkotással a „lehetı károk elhárítására való törekvés”, másrészt a „mégis elkerülhetetlen károk célszerő, okos, igazságos elrendezésérıl való gondoskodás”.32 Azaz, a felelısség alapvetı elveiként Marton a „prevenciótörekvést” és a „szociális megfontolások szerint való kárrendezést” jelöli meg. Utal arra, hogy a prevenciótörekvés lényegében benne foglaltatik a második kategóriában, de annak kiemelt részének tartja, ezért foglalkozik vele önállóan. A károkkal kapcsolatos legalapvetıbb cél azok lehetıség szerinti elkerülése, megelızése lehet, ezért kiemelten fontos a prevenció, a magánjog területén leginkább a speciális prevenció.33 Kiemeli, hogy a prevenció kétségkívül a vétkes károkozások esetén a legfontosabb, azonban nemcsak a vétkesen okozott károk megelızésére kell törekedni. Emellett foglalkozik a felelısség másik alapvetı rendezıelveként megjelölt szociális megfontolások

szerinti

kárrendezéssel

is.

29

MARTON i.m. 20. MARTON i.m. 25. 31 Például egy biztosítási szerzıdésen. 32 MARTON i.m. 100. 33 MARTON i.m. 101. 30

26

Ennek

legáltalánosabb

alapelvét

„érdekelvnek” nevezi, melynek alapvetı lényege, hogy „aki egy aktivitás elınyeit élvezi, viselje annak hátrányait is”.34 Az érdekelvnek fontos szerep jut az egyéni mérlegelésben is, hisz hiába a „magas felelısség”, melyet a prevenció elve elıír, ez csak akkor válik az egyén számára elfogadhatóvá és igazságossá, ha az érdekeivel egybevág.35 Az érdekelv nemcsak az egyén, hanem a társadalom mérlegelésében is megjelenik, méghozzá a méltányosság formájában, vagyis lehetıség van arra, hogy olyan szempontokat vegyünk számításba a felelısség megállapításánál, mint a „felek különbözı vagyoni teherbíró képessége”, „a károkozó nagyon súlyos vagy nagyon enyhe morális vétkessége”.36 A szociális megfontolások szerinti kárrendezés körében említi a kárfelosztás elvét is, azaz, hogy „a kár az érdekelt személyek közül lehetıleg arra háríttassék, aki azt gazdasági helyzete folytán más, távolabbi érdekek széles körére áthárítani tudja, vagy akit a törvény biztosításra tud szorítani”.37 Marton Géza a kártérítési kötelmek tényálláselemeinek meghatározásánál külön kezeli a szankció és nem szankció obligációk tényállási elemeit. A szankciókötelmek tényállási elemei közül elsıdlegesen a kárt említi, e nélkül ugyanis értelmetlen volna kártérítési kötelemrıl beszélnünk. Megkülönbözteti a vagyoni és nem vagyoni kárt, melyet nem a sértett jogi tárgy alapján differenciál, hiszen elképzelhetı, hogy egy vagyontárgyban esett kár annak elıszereteti értéke miatt nem vagyoni kárnak is minısül. Aszerint határolja el, hogy a kár materiális vagy immateriális javakban következik-e be.38 A vagyoni kár a vagyonban bekövetkezı veszteség, „az ember gondolatvilágában létezı, egy meglevı helyzetnek egy elmúlt helyzettel való összehasonlításából eredı különbség”.39 A nem vagyoni kár ezzel szemben „az ember immateriális javainak sérelmét” jelenti. Az okozati összefüggés is a felelısség megállapíthatóságának fontos feltétele, két okból is. Az egyik, hogy a szankció, csak a károsodás okozójával szemben jut prevenciós szerephez. A másik, hogy mindenki csak azokért a következményekért tartozik helytállni, melyek okozati összefüggésben vannak azzal a magatartással, melyért felelıs. Ezért szükséges meghatározni, hogy kinek milyen magatartása okozta a

34

Uo. MARTON i.m. 108. 36 MARTON i.m. 111. 37 MARTON i.m. 102. 38 MARTON i.m. 122. 39 MARTON i.m. 118. 35

27

károsodást. Az okozatosság megállapítását Marton a „kártérítéstan legnehezebb kérdésének” nevezi.40 A szankcióobligációk további tényállási eleme Marton felelısségkoncepciójában a jogellenes magatartás. Ahogyan kár és a károkozó magatartás közötti oksági kapcsolat nélkül nincs kártérítési kötelem, ugyanez az eredmény, ha a jogellenesség hiányzik. A jogellenes magatartást egy a fizikai világban nem, csupán az ember gondolatvilágában megjelenı objektív elıfeltételként mutatja be. Az, hogy egy magatartás „ellentétben áll a jogrenddel, annak valamely objektív szabályával vagy szellemével” tárgyi kérdés, hisz a jogellenes magatartás az objektív jog sérelmét jelenti.41 A másik pedig, hogy a jogellenességnek nincsenek fokozatai, „ami egyszer ellenkezik a joggal az nem ellenkezhet sem jobban sem kevésbé jól vele”.42 Vannak olyan körülmények, melyek kizárják a jogellenességet, így a sértett beleegyezése, jogos védelem, jogos önsegély, szükséghelyzet esetén nem beszélhetünk jogellenességrıl. Az eddig említett objektív elemeken túl az alkalmazott jogkövetkezményt befolyásolják a „jogi beszámítás különös elemeinek” nevezett tényezık is. Marton szerint az uralkodó felelısségkoncepció kizárólag a vétkességgel mint szubjektív tényezıvel számol, mely azonban a korábban kifejtett bírálatnak megfelelıen nem elégséges. Amellett, hogy a felelısség körében szerepet játszik a vétkesség, két korábban is említett tényezıt is megnevez, melyet számításba kell vennie a bírónak. Az egyik a prevencióelv, a másik pedig az érdekelv.43 Természetesen a vétkesség, a prevencióelv és az érdekelv mint a jogi beszámítást befolyásoló ismérvek kölcsönösen hatással vannak egymásra, például azok a cselekmények, melyeknél a vétkesség magasabb fokban áll fenn, nagyobb veszélyt jelentenek a társadalomra, így nagyobb büntetés és erısebb prevenciótörekvés jelenik meg az ilyen cselekményekkel szemben. A szankciókötelmek mellett említést tesz olyan kártérítési kötelmekrıl is, melyek nem szankcióobligációk. Ebben az esetben jogos magatartásból származó károk rendezésérıl van szó, a tényállási elemek közül a kár és az okozati összefüggés jelenik meg. Ezekben az esetekben a jogellenesség hiánya miatt a prevencióelv és a vétkesség nem jön figyelembe, az érdekelvnek lesz kiemelkedı szerepe Marton szerint. Az ugyanis, hogy „valaki más vagyonában elıidézett hiánnyal oksági összefüggésben elınyhöz jut, 40

MARTON i.m. 122. MARTON i.m. 133. 42 MARTON i.m. 140. 43 MARTON i.m. 142. 41

28

elégséges alap lehet arra, hogy kötelezze ıt a kárnak megtérítésére.”44 Ide sorolja például a kisajátítást, a más javainak szükséghelyzetben történı igénybevételét, veszélyközösségbıl eredı kártérítési kötelezettséget, az alaptalan gazdagosából eredı kötelmet. Az 1959-es Ptk. felelısségkoncepciójának kialakításában meghatározó szerepe volt Eörsi Gyula mőveinek. Felelısségi elmélete a polgári jogi felelısséget a jogi felelısség egy speciális alakzataként értelmezi, mely a „jogi felelısség általános rendeltetését polgári jogi módon valósítja meg”.45 Elméletének alapja, hogy a polgári jogi felelısséget oly módon kell szabályozni, hogy a jogintézmény tartalmát ne a jogi dogmatika logikája határozza meg, hanem a polgári jogi felelısség társadalmi rendeltetése. Egy ilyen elmélet felépítését viszont több visszahúzó tényezı is nehezíti. Az egyik a történeti okokban keresendı. A büntetı és polgári jog függetlensége, elhatárolása kapcsán uralkodó nézetek szerint a „büntetıjog büntet, a polgári jog reparál”. Viszont a reparációs kötelezettség egyben bünteti is a károkozót, csak abban esetben nem, ha a reparáció szerzıdéses elvállaláson, azaz biztosítási szerzıdésen alapszik. Ez biztosítja a károk megtérülését felróhatóság nélkül is, viszont a hátránya, hogy „az egész kérdést kalkulációs és kárelosztási kérdéssé degradálja és lényegében lemond a magatartás befolyásolásáról, nevelésérıl”.46 Eörsi szerint természetesen törekedni kell azoknak a károknak a társadalmi megtérítésére, elosztására, melyekért senki sem felelıs, viszont aki felróható magatartásával okozott kárt, azt személyesen kell kötelezni a kártérítésre, még akkor is, ha így nem választható el vegytisztán a büntetıjogi és polgári jogi felelısség. A másik ami nehezíti egy új elmélet kidolgozását, néhány dogmatikai tétel, mely indokolatlanul kiszélesíti a polgári jogi felelısség fogalmát, ezáltal Eörsi szerint a „felelısség csak polgári jogi lesz és nem lesz többé felelısség”, „a polgári jog területén sok össze nem illı mozzanatot tartalmazván merıben formális kategóriává válik”.47 Az egyik ilyen dogmatikai probléma, hogy a reparáció egy általános polgári jogi eszköz, nemcsak a felelısséggel kapcsolatban van jelen. Eörsi szerint kívánatos lenne a differenciálás, vagyis, hogy a kártérítési kötelemhez csak a jogellenes magatartásból eredı reparációs kötelezettségek tartozzanak, és ne szélesítsék ki a polgári jogi 44

MARTON i.m. 156. EÖRSI Gyula, A jogi felelısség alapproblémái, a polgári jogi felelısség, Akadémia Kiadó, Budapest, 1961, 249. 46 EÖRSI [1961] i.m. 251. 47 EÖRSI [1961] i.m. 259. 45

29

felelısség fogalmát az összes reparációs esetre, ezáltal formális kategóriává téve azt. A másik dogmatikai probléma az a felfogás, mely szerint minden jogsértésbıl felelısség származik és a jogsértések jogkövetkezményei mindig a felelısség körébe tartoznak. Példákat említ arra, hogy amennyiben ezt a tételt elfogadjuk, akkor megint csak túlzottan széles felelısségi fogalomhoz jutunk, hisz jogsértés például az is, ha nem foglalják írásba az ingatlan adásvételi szerzıdést, vagy formahibásan végrendelkezik valaki.48 Eörsi a polgári jogi felelısség által védett érdekként nevezi meg egyrészrıl a személyhez főzıdı, valamint a szellemi alkotásokhoz főzıdı érdeket, továbbá a vagyoni érdekeket. Az ezeket sértı magatartások relevánsak a polgári jogi felelısség szempontjából.49 A polgári jogi felelısség objektív elıfeltétele a jogellenes magatartás. Polgári jogi szempontból azon magatartások értékelendık, melyek amellett, hogy a tárgyi jog megsértésével járnak, valakinek az alanyi jogát is sértik, illetve az alanyi jog sérelme károsodásban is megnyilvánul.50 A jogellenes magatartással kapcsolatban kiemeli, hogy az már egy „általános formula”, ellentétben a római joggal, amikor taxatíve fel lehetett sorolni a jogellenes magatartásokat, mivel mindegyikhez tartozott egy kereset. A jogellenesség fogalmának általánossá válásához hozzájárult a szerzıdések kötelezı erejének elismerése is, hisz ilyen módon, „ha a szerzıdés teljesítése általánosságban kötelezı, akkor a nemteljesítés általánosságban jogellenes”.51 Eörsi álláspontja szerint a kártérítési kötelem egyes elemei nem választhatók el élesen egymástól, bár a tudományos kutatások érdekében szükség van arra, hogy külön-külön is foglalkozzunk velük. A jogellenes magatartás és okozati összefüggés kapcsolatával is alátámasztja a fenti alaptézist, ugyanis az okozati összefüggést a jogellenes magatartás egyik alkotóelemének tekinti, „a magatartás önmagában nem, csupán következményeiben jogellenes”.52 Más jogágak szabályai alapján egy magatartás már önmagában is lehet jogellenes, a polgári jogban viszont általánosan igaz az a tétel, hogy a magatartás akkor értékelendı felelısségtani szempontból, ha az kárt okozott. Vagyis „a magatartást okozata: a kár avatja jogellenessé” ilyen módon a két felelısségi elıfeltétel nem

48

EÖRSI [1961] i.m. 255. EÖRSI Gyula, Kötelmi jog, Általános rész, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2009, 249. 50 EÖRSI Gyula, Kártérítés jogellenes magaratásért, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1958, 49. 51 EÖRSI [1961] i.m. 290. 52 EÖRSI [1961] i.m. 289. 49

30

választható el egymástól.53 Eörsi szerint a jogellenesség mértékét is befolyásolja az okozati összefüggés, hisz csak azok a magatartások és olyan mértékben jogellenesek, melyek okozati kapcsolatban vannak a bekövetkezett kárral, mivel csak ezekre a magatartásokra lehet hatást gyakorolni a kártérítési jog szankciós eszközével. Bár nincs olyan jogi szabály, mely általános tevési, aktivitási kötelezettséget fogalmaz meg, nemcsak tevıleges magatartással valósítható meg jogellenesség, a nem tevéssel történı károkozás ugyanúgy jogellenes, ha az okozati összefüggés megállapítható a bekövetkezı kárral. Azzal összefüggésben, hogy az okozati összefüggés körébe mely történéseket kell bevonni, értékelni, többféle elmélet alakult ki, melyekkel kapcsolatban bírálatot fogalmaz meg Eörsi. Így egyértelmően hibásnak, „jogilag értékelhetetlennek” tartja a conditio sine qua non elméletet. A helyes, ha nem tekintünk minden okot egyenértékőnek, hanem kiválasztjuk közülük a jogilag, azon belül pedig a polgári jog szempontjából releváns okokat.54 Ugyanakkor hibásnak tartja az ezen az elven alapuló adekvát kauzalitás tanát is, mely szerint „oknak kell tekinteni, ami az emberi tapasztalat szerint hasonló esetekben az illetı eredményt létre szokta hozni”. Ez az elmélet az okozati összefüggés objektív tényezıjébe szubjektív elemeket visz, ugyanakkor nem megfelelı, mert „az okozatiság fokozatait keresi az emberi ismeretek alapján, márpedig az okozatosság a tapasztalatoktól, az emberi ismeretektıl függetlenül létezik”.55 Eörsi szerint más szempont alapján kell kiválasztani a releváns okokat, olyan módon, hogy azokat kell polgári jogilag relevánsnak tekinteni, melyek a polgári jog eszközeivel befolyásolhatók, mellyel kapcsolatban várható, hogy a szankcióként alkalmazott kártérítés prevenciós hatást fejt ki.56 E tekintetben kiemelendı, hogy nemcsak közvetlen ok nyerhet jogi értékelést, hanem közvetett ok is, illetve nemcsak tevıleges magatartás, hanem mulasztás is értékelhetı az okozati összefüggés körében. Eörsi a korábbi felelısségtani elméletekkel szemben a felróhatóság szükségessége mellett tör lándzsát. Szükség van a felróhatóságra, mert a polgári jogi felelısség nevelı, megelızı hatása csak abban az esetben érvényesül, ha a puszta okozáson túl más tényezı is értékelést nyer. Így természetesen lesznek olyan károk, melyeket nem felróhatóan okoznak, e felelısségi elıfeltétel hiányában pedig a károsult köteles viselni 53

EÖRSI [1961] i.m. 294. EÖRSI [1958] i.m. 61. 55 EÖRSI [1958] i.m. 58. 56 EÖRSI [2009] i.m. 271. 54

31

ıket. Ahhoz, hogy a szankció nevelı hatása megvalósuljon, a feladat, hogy az emberi magatartásokkal felróhatóságtól

szemben független

megfelelı objektív

követelményeket felelısség

nem

határozzunk

alkalmas

a

meg,

a

magatartás

befolyásolására. Eörsi megoldást talál arra a problémára is, mely a vétkességi tan ipari fejlıdés következtében beállott megkérdıjelezése miatt kettészakította a polgári jogi felelısség rendszerét vétkességen alapuló és objektív felelısségre. İ ugyanis a felróhatóság fogalma alá tartozónak tekinti a vétkességet, a rosszhiszemőséget, továbbá „jórészt azokat a magatartásokat is, melyeket az úgynevezett objektív felelısség körében szoktak tárgyalni”.57 A felelısség ebben az elméletben nem a vétkességtıl függı vagy attól független, objektív volta szerint differenciálódik, hanem „a felróhatóságon alapuló egységes felelısség a tipikus károkozásfajták szerint differenciálódik”.58 Eörsi a Ptk. 339. § (1) bekezdését a „vétkesség általános polgári jogi fogalmának”59 meghatározásaként értelmezi, vagyis vétkesnek azt kell tekinteni, aki nem úgy járt el, ahogyan az az adott helyzetben általában elvárható. Ha valaki nem ennek megfelelıen cselekedett, az megalapozza a polgári jogi felelısségét, amennyiben más elıfeltételek is fennállnak, a felelısség mértéke viszont a bekövetkezett kártól függ. A polgári jogi felelısség sajátossága, hogy „az általában elvárható magatartást az adott helyzet körülményeihez viszonyítva kell megítélni”.60 Azaz az elvárhatóság szintje az általában elvárható és az egyéntıl elvárható szint között helyezkedik el, speciális mércét jelölve a társadalom tagjainak. A szabály nem jelöl egy általános zsinórmétéket, hanem mindig az adott helyzet dönti el, hogy mi az elvárható, kívánatos magatartás, így a felelısség megállapításánál mindig szükség van az eset körülményeinek, vagyis annak tisztázására, hogy mi volt az adott helyzet. Így állapítható meg, hogy általában abban a helyzetben mi a helyénvaló és, hogy a károkozó eszerint cselekedett e. A károkozó személyes tulajdonságai is értékelést nyerhetnek az adott helyzet vizsgálatakor. A Ptk. idézett szabálya tehát „zsinórmértékek sokaságát” hozza létre, mely „magatartástípusok alapjukban közösek…, de az adott helyzetek sokféleségének megfelelıen specifikus vonásaik vannak”.61 Kiemel néhány esetkört, így például az orvosi felelısség kérdését is, melynek bírói gyakorlata azon alapul, hogy az orvossal szemben fokozott

57

EÖRSI [1961] i.m. 351. EÖRSI [1961] i.m. 405. 59 EÖRSI [1961] i.m. 328. 60 EÖRSI [1961] i.m. 331. 61 EÖRSI [1961] i.m. 336. 58

32

követelményeket támaszt, mivel egy speciális terület szakértıje, így „semmit sem hozhat föl tudatlanságának mentegetésére”.62 A kártérítési felelısség nélkülözhetetlen elıfeltétele a kár bekövetkezése is. A Ptk. hatályba lépésekor csak a vagyoni kár fogalmát ismerte, 1977-ben vált lehetıvé a jelenlegihez képest korlátozott formában a nem vagyoni kártérítés. Eörsi a vagyoni kárnak három típusát nevezi meg. Így a felmerült kár kategóriáját, mely „a károsult vagyonában bekövetkezett értékcsökkenést jelenti”.63 Így például, ami valamely dolog megrongálódása, elveszése, értékcsökkenése folytán éri a tulajdonost. A kár fogalmi körébe vonható az elmaradt haszon is, „mellyel a károsult vagyona gyarapodott volna akkor, ha a károsító magatartás nem következett volna be”.64 Az elmaradt haszonnak több típusát említi Eörsi. Ide tartozik a szocialista szervezetek elmaradt haszna, például, ha egy árufuvarozással foglalkozó vállalat a kár miatt néhány fuvareszközének mőködtetését kénytelen szüneteltetni. Az elmaradt haszon körébe vonható az elmaradt jövedelem is, melyhez a munkaviszonyból származó, rendszeres, nem rendszeres jövedelmek, valamint a nem munkaviszonyból származó kisegítı jövedelmek65 tartoznak. Az elmaradt haszon speciális esete az elmaradt tartás az eltartó halála esetén, melyet ellenérték nélkül volt köteles nyújtani, továbbá a magántulajdon elmaradt haszna, azaz a munka és a tulajdon hozama.66A vagyoni kár harmadik kategóriája az indokolt kiadás, amihez azok a költségek tartoznak, „melyek a károsultat ért hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükségesek”. Ilyen kiadásnak minısülnek többek között haláleset esetén a temetési költségek, közeli rokonok utazási költsége a gyógyintézetbe, élelmezési többletkiadások, ápolási, gondozási többletkiadások.67

1.2. Az egészségügyi szolgáltatók kártérítési felelısségének fejlıdéstörténete

Az egészségügyi kártérítési pereket érintı jelentıs változásoknak lehetünk tanúi az elmúlt 20-25 év vonatkozásában. Amellett, hogy az eljárások számában, a megítélt

62

EÖRSI [1961] i.m. 333. EÖRSI Gyula, A polgári jogi kártérítési felelısség kézikönyve, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1966, 75. 64 EÖRSI [2009] i.m. 265. 65 Például kerti munkák, háztáji gazdaság jövedelme, illetve ide tartoznak a megtakarítások is (például: nem tudja elvégezni a károsult a háztartási munkákat, speciális, drágább étrend…). 66 Például elmaradt bérleti díj, állat-és gyümölcsszaporulat elmaradása. 67 EÖRSI [1966] i.m. 77-97. 63

33

kártérítési összegekben emelkedı tendenciát láthatunk, a peren kívüli egyezségek tekintetében és a pernyertességi arányokban is változások következtek be. Célom annak bemutatása, hogy az egészségügyi szolgáltatók polgári jogi felelısségével kapcsolatos

ítélkezési

gyakorlat

milyen

változásokon

ment

keresztül.

Ehhez

természetesen nélkülözhetetlen a jogszabályi környezetben bekövetkezı változások nyomon követése, ezen túl pedig az egészségügyi kártérítési eljárások megindítását és kimenetelét befolyásoló egyéb tényezık vizsgálata is. A történeti áttekintés végén kitérek az aktuálisan megfigyelhetı problémák, tendenciák rövid elemzésére is, azonban ezek részletesebb vizsgálata a következı fejezet tárgyát képezi.

1.2.1. Az egészségügyi szolgáltatók kártérítési felelısségének jellemzıi a kialakulásától a rendszerváltásig terjedı idıszakban

Az orvosi mőhibáért való felelısség elsı hazai törvényi szabályozásával a közegészségügy rendezésérıl szóló 1876. évi XIV. törvénycikkben találkozhatunk,68 melynek értelmében: „A gyakorlatra jogosított orvos a gyógymód alkalmazásában nem korlátoltathatik, mőködésére nézve azonban az állam ellenırködése alatt áll, és az általa elkövetett mőhibákért felelıs.”69 Annak ellenére, hogy létrehozták az Igazságügyi Orvosi Tanácsot is, melynek feladatát akként jelölte meg a jogalkotó, hogy: „indokolt szakvélemény nyilvánítása útján, az igazságügyi minisztérium és a bíróságok teendıiben segédkezni,”70 ebben az idıszakban még alig merül föl igény az orvosi tevékenység felülbírálására vonatkozóan.71 Az elsı kártérítési igényekkel hazánkban az 1920-as években találkozhatunk, az elsı pénz fizetésére kötelezı marasztaló ítélet 1930ból származik.72 Az orvosi felelısség kérdéskörét meglehetısen periférikusan kezelte az orvosi rendtartásról szóló 1936. évi I. törvénycikk, amely az orvos gyógyító tevékenységének és a gyógymód meghatározásának a szabadságáról rendelkezett, melynek az orvosi

68

SÁNDOR Judit, Gyógyítás és ítélkezés, Medicina, Budapest, 1997, 50. 1876. évi XIV. tc. 47. §. 70 1890. évi XI. tc. 1. §; A testület egyik feladata: 2. § b) véleményadás orvosok által elkövetett és a bíróságok eljárását igénylı mőhibák felett. 71 SCHUSTER Rudolf, Az orvos felelıssége, Jogállam, 1933, 3. füzet, 99. 72 JOBBÁGYI Gábor, Orvosi jog Hippokratésztıl a klónozásig, Szent István Társulat, Budapest, 2007, 71. 69

34

gyakorlatra vonatkozó szabályzat73 jelent korlátot. E rendelkezés lépett a fent idézett 1876-os jogszabályhely helyébe, mely már nem emeli ki a mőhibáért való felelısséget.74 Az 1945-öt megelızı idıszakban csak elvétve találkozhatunk egészségügyi kártérítési perrel. A jogforrások sorában a következı az 1959-es orvosi rendtartás,75 mely elsıként tartalmazza a késıbbiekben hosszú idın át meghatározó legnagyobb gondosság követelményét a gyógyítás kapcsán,76 ezek mellett pedig rögzíti az orvosi tevékenység jogszabályi keretek közötti szabad gyakorlásának lehetıségét.77 A legnagyobb gondosság követelménye sem lehet egyenlı azzal, hogy a legkiválóbb, átlagon felüli képességekkel rendelkezı orvos tevékenységébıl indulunk ki. Tekintettel az emberek életének megmentéséhez, egészégének megırzéséhez főzıdı feladatok kiemelt fontosságára, a társadalom az orvosoktól fokozott gondosságot és körültekintést vár el, viszont csak azt, melyre az átlagos orvos képes.78 Az orvosi rendtartás mellett fontos szerephez jut az 1959. évi IV. törvény, a Polgári Törvénykönyv megjelenése is, lévén, hogy az orvosi tevékenységért való felelısség általános feltételeit ez a jogszabály fekteti le. Míg az 1950-es évek végén az Egyesült Államokban már az elsı orvosi mőhiba és felelısségbiztosítási krízissel küzdenek, addig nálunk csekély számban fordulnak elı ilyen típusú kártérítési perek.79

73

Ez alatt az orvosi kamara országos közgyőlése által megállapított szabályzatot érti a jogszabály. (1936. évi I. tc. 10. § (2) bekezdés g) pont). 74 A felelısségrıl akként rendelkezik, hogy: „az orvos büntetıjogi és magánjogi felelısségére az általános jogszabályok irányadók” (38. §). 75 1959. évi 8. tvr. 76 1959. évi 8. tvr. 3. § (1) bekezdés: „A legnagyobb gondossággal és körültekintéssel teszi meg mindazokat az intézkedéseket, melyek a beteg életének megmentéséhez, gyógyulásához és munkaképességének helyreállításához szükségesek.” 77 1959. évi 8. tvr. 5. §. 78 TÖRİ Károly, Az orvosi polgári jogviszony, Közigazgatási és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1965, 275.; Elmélete mellett ezt a felfogást támasztja alá a Legfelsıbb Bíróság álláspontja is, mely az 1959-es orvosi rendtartástól néhány évvel korábban született. E szerint: azt a gondosságot kell megkövetelni, melyet az orvostudománynak a kezelés idejében való állása szerint az eset körülményei között minden átlagos ismeretekkel rendelkezı orvostól el lehet várni (20.844/1953). 79 Néhány példa az 1950-es évek végérıl származó kártérítési ügyekbıl: Kártérítési kötelezettséget von maga után, hogy a kórházban a Biligraphin injekciót anélkül alkalmazták, hogy az elıírt és elvégzett érzékenységi pórba eredményét ellenırizték volna és ezáltal a felperes bénulását idézték elı. (Budapesti Fıvárosi Bíróság 51. Pf. 20.619/1960) Felelıs a kórház azért, mert a nem megfelelı gyakorlattal és képzettséggel rendelkezı ápolónı adta be az orvos helyett és ellenırzése nélkül az intravénás injekciót. (Pesti Központi Kerületi Bíróság 89.210/1958) Objektíve jogellenes károkozásnak minısül a középfülben végzett mőtét eredményeként elıállott egyensúlyzavar. Mivel azonban a kérdéses mőtétre feltétlenül szükség volt, a leggondosabb orvosi beavatkozás ellenére sem volt kiküszöbölhetı az egyensúlyzavar létrejötte, így a felróhatóság nem állapítható meg. (Pesti Központi Kerületi Bíróság 9. P. 87.841/1963). További példák: TÖRİ [1965] i.m.

35

Magyarországon elsıként az 1949. évi XX. törvény rendelkezett arról, hogy az állam védi a dolgozók egészségét az egészségügyi ellátás megszervezésével. Ennek jegyében az Országgyőlés 1972-ben fogadta el a ma is hatályos egészségügyi törvényünk elıdjét, melynek szükségességét az indokolta, hogy „a társadalmi haladással és fejlıdéssel növekszik az emberi egészség fokozott védelmének igénye és lehetısége”.80 A törvény ebben a szellemben határozta meg az egészségügyre vonatkozó rendelkezéseket, egészségügy körébe tartozó feladatokat, jogokat és kötelezettségeket. Témám szempontjából releváns a gyógyítók felelısségének megjelenése, mellyel kapcsolatban a korábbi jogszabályszöveg átemelésével találkozhatunk. A zsinórmérték továbbra is a legnagyobb gondosság, mellyel az orvosnak el kell járnia a beteg életének megmentése, gyógyulásának elısegítése, munkaképességének helyreállítása érdekében.81 Az 1980-as évektıl a rendszerváltásig terjedı idıszakra vonatkozó egészségügyi kártérítési pereket érintı konkrét számadatok is rendelkezésre állnak, a Sándor Judit és Bartha Ferenc által végzett kutatómunka alapján. Kutatási tevékenységük nyomán megismerhetjük, hogy Budapesten 1982-1988-ig hány és milyen területeket érintı ítélet született. Az adatokból országos képet nem kapunk, azonban jelenleg is nagyobb számban fordulnak elı ilyen típusú kártérítési igények a fıvárosban, mint vidéken, ez a tendencia arra az idıszakra is vonatkoztatható, így ezeket jelentıs adatoknak tekinthetjük. A tanulmány szerint Budapesten 1982 és 1988 között 54 egészségügyi kártérítési pert indítottak, melybıl 28 esetben elutasították a kárigényt.82 Már ekkor is mutatkozik a ma is tapasztalható tendencia, mely szerint a leginkább fenyegetett szakterületek a sebészet és a szülészetnıgyógyászat.83 A betegek különösen halmozódott hibák esetében fordulnak bírósághoz, melyek általában rutin jellegő, gyakran elıforduló beavatkozások kapcsán merülnek föl, és a

pereskedési szándékot nagyban befolyásolja az orvos

kommunikációja a beteggel, illetve a hiba elhárítása érdekében tett intézkedései.84 Összességében megállapítható, hogy ebben az idıszakban sincsenek nagy számban jelen az egészségügyi szolgáltatók elleni kártérítési eljárások, a fıvárosban éves szinten 8-10 kereset jelenik meg és a keresetek elutasításának és elfogadásának arányai is kiegyenlítettek. 80

Az 1972. évi II. törvény törvényjavaslatának indokolása. 1972. évi II. törvény 43. §. 82 BARTHA Ferenc-SÁNDOR Judit, Egészségügyi tevékenység – polgári jogi felelısség (tapasztalatok a peres eljárások gyakorlatából) I. kötet, Országos Orvostudományi Információs Intézet és Könyvtár, Budapest, 1990, 80. 83 Az 54 perbıl 17 a szülészet-nıgyógyászat, 13 pedig a sebészet területéhez kapcsolódik. (BARTHASÁNDOR i.m. 81.). 84 BARTHA-SÁNDOR i.m. 91. 81

36

1.2.2. Az egészségügyi szolgáltatók kártérítési felelısségének jellemzıi a rendszerváltástól napjainkig

A rendszerváltást követıen alapvetıen megváltoznak az egészségügyi tevékenységgel kapcsolatos elvárások. Természetesen ez nem egy hirtelen, drasztikus változásként érzékelhetı, megnyilvánul egyrészt abban, hogy fokozódik a médiaérdeklıdés az egészségügyi ellátásokkal összefüggésben, több ügyvéd specializálódik ezen kártérítési perekben a betegek képviseletére, és a folyamat része, hogy 1997-ben a jogszabályi környezet is megváltozik. Az 1972-es egészségügyi törvényt új ágazati jogszabály váltja fel, az 1997. évi CLIV. törvény, mely az európai viszonylatban is kiemelkedı, széleskörő betegjogi katalógusával a korábbi teljesen kiszolgáltatott helyzetbıl kiemelte a betegeket, és lehetıséget biztosított számukra, hogy az egészségügyi szolgáltatásokat is tudatosan közelítsék meg. Ugyanakkor az ellátás minıségével összefüggésben továbbra is megırizte a legnagyobb gondosság követelményét.85 Korábban meglehetısen csekély számú orvosi tevékenységet érintı per indult, így a rendszerváltást követı elsı évekre még nem alakult ki részletes bírói gyakorlat, típusügyek, a törvényi szabályok értelmezése a gyakorlati esetek kapcsán még váratott magára. Ebben az idıszakban a betegek pernyertességi aránya a jelenlegihez képest teljesen más volt, döntıen a kereset elutasításával végzıdött az eljárás.86 Ennek oka abban keresendı, hogy a beteg egy ilyen eljárás folyamán eleve kiszolgáltatott helyzetben van és a kezdeti idıkben a bírói gyakorlat és a jogszabályi környezet sem törekszik ezt ellensúlyozni. A kiszolgáltatottság már az egészségügyi ellátás során adott, hisz az orvoslás egy nagyon speciális szakismeretet igénylı tevékenység, mely ismeretekkel az átlagos állampolgár egyáltalán nem rendelkezik. Így kénytelen megbízni az ismeretek birtokában levı orvosban. A kiszolgáltatottság tovább fokozódik, ha a kezelés során probléma lép föl és pert kíván indítani a jogai érvényesítése végett. A perben a felelısségi elıfeltételek közül a betegtıl várják el annak bizonyítását, hogy 85

Eütv. 77. § „Minden beteget –az ellátás igénybe vételének jogcímére tekintet nélkül- az ellátásban részt vevıktıl elvárható legnagyobb gondossággal, valamint a szakmai és etikai szabályok illetve irányelvek betartásával kell ellátni.” 86 SIMON Tamás, Az egészségügyi szolgáltatók kártérítési felelısségének vizsgálata a felperesek szemszögébıl, avagy az „orvosi mőhiba” kínos, küzdelmes, kellemes, kényelmes,kaotikus és kívánatoskérdéses korszakairól, 2002, Budapest Fórum Európáért Alapítvány elıadása (http://www.384ugyvediiroda.hu/384/images/pdf/kinos.pdf Letöltve: 2012. december 20.) 2.

37

jogellenes magatartással okozati összefüggésben kár érte. A bizonyítékul szolgáló okiratok mind a kórház birtokában vannak és az Eütv. rendelkezéseit87 megelızıen nem is volt jogszabályi kötelezettség ezek kiadására a beteg számára.88 Bizonyítékként rendelkezésre áll még a beavatkozást végzı orvos és ápoló személyzet, mely szintén nem a felperes helyzetét erısíti.89 Emellett általában igazságügyi szakértı kirendelése történik, hiszen a szükséges szakismeretekkel a bíróság sem rendelkezik. A szakértık e kezdeti idıszakban döntıen az egészségügyi intézmény számára kedvezıen foglaltak állást.90 A rendszerváltás utáni elsı 5 év elteltét követıen egyre nagyobb arányban jelennek meg a kártérítési igények és új tendenciák határozzák meg a következı idıszakot. A bírói gyakorlat kezdeti elutasító magatartása és az Eütv. hatályba lépésével a jogszabályi környezet is változik,91 a perek számának emelkedése pedig maga után vonja a típusügyek kialakulását,92 valamint, hogy fontos, jogszabályban megjelenı fogalmakat a bírói gyakorlat kitölt tartalommal.93 Ennek nyomán 1994-95-ben a korábban

87

Eütv. 24. § Megemlítendı, hogy már az Eütv.-t megelızıen is találkozunk olyan bírósági határozattal, mely szerint személyhez főzıdı jogokat sért, ha a gyógyintézet a beteg kezelésével, mőtétjével kapcsolatos okiratok kiadását megtagadja (BH 1995.87). 88 SIMON Tamás, Az orvosi mőhiba miatti kártérítési perek gyakorlata a felperesek szemszögébıl, Egészségügyi Menedzsment, 2000, 3. szám, 50. 89 MARTINI Zoltán, Gondolatok az orvosi perekrıl, Bírák Lapja, 1996, 3-4. szám, 224. 90 Például a legnagyobb gondossággal történı eljárás megvalósult (holott annak még pontos értelmezése a bírói gyakorlatban nem alakult ki a ’90-es évek elejére); mőhiba nem történt stb. (Lásd: SIMON [2002. Budapest Fórum Európáért Alapítvány elıadás] i.m. 1.) 91 Például szigorúbbá válnak a beteg tájékoztatásával kapcsolatos követelmények. Az 1972-es egészségügyi törvény a betegségrıl és a beteg állapotáról megfelelı tájékoztatást írt elı, míg ezzel szemben a 1997-es Eütv. egyéniesített és teljes körő tájékoztatást követel meg. 92 Példák: 1. Változik a megítélés a mőtéti beavatkozás során bent felejtett idegen testtel kapcsolatban. A korábbi álláspont nem volt egyértelmő e tekintetben, lehetıség volt azt a kockázatok körében értékelni, hiszen a mőtıorvos figyelmét leköti a mőtét megoldása (lásd: TÖRİ Károly, Az orvosi jogviszony, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1986, 378.). Az új álláspont egyértelmő e tekintetben, nevezetesen, hogy nem lehet mőtéti kockázatnak tekinteni az olyan orvosi tevékenységet, mely a jogi megítélés alapján felróható. (például: BH 1995.87, BH 1981.187, Legfelsıbb Bíróság Pf. III. 20 511/1995) 2. Szülészeti perek esetén a császármetszés indikációja esetén hagyományosan levezetett szülés miatt károsodott magzat esete (Veszprém Megyei Bíróság Pf. 20 420/1998). 3. A fent említett jogszabályváltozás miatt, mely szigorította a tájékoztatással kapcsolatos követelményeket, sorra jelennek meg a tájékoztatási kötelezettség megsértésével, nem megfelelı tájékoztatással kapcsolatos ügyek. (BH 1995.344, Legfelsıbb Bíróság Pvf. III. 33 832/1996) 93 Például a legnagyobb gondosság zsinórmértékének értelmezése (BH 1998.585): „Az Eütv. 43. §-ának (2) bekezdése szerint a gyógyító-megelızı tevékenységet az orvosnak a legnagyobb gondossággal és körültekintéssel kell kifejtenie. Ebbıl az következik, hogy a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése szerinti általában elvárható magatartás mértéke a gyógyító orvosnál a legnagyobb gondosság és körültekintés… a perben rendelkezésre álló szakértıi bizonyítás alapján megállapítható volt az elıírtnál kétszer nagyobb mennyiségő kontrasztanyag felhasználása következtében kialakult mellékhatás és a bekövetkezett halálos eredmény között az okozati összefüggés. Az orvossal szemben jogszabályban megfogalmazott legnagyobb gondosság és körültekintés tanúsításának elmaradása minısül a jogi megítélés szempontjából felróható magatartásnak...”

38

tapasztalható magas keresetelutasítási arány változik, a betegek és hozzátartozóik pernyertességi aránya növekedésnek indul. 1997-98-ra már a mindennapi élet részévé válnak az egészségügyi intézményekkel szembeni kárigények.94Ebben az idıszakban egy sajátos, sajnálatos módon azóta sem tapasztalható tendencia veszi kezdetét és határozza meg a következı évek gyakorlatát, nevezetesen a vitás ügyek döntı többségének peren kívüli megegyezéssel történı rendezése. A peren kívüli egyezségek számának növekedése visszaszorítja a bíróság elıtti igényérvényesítéseket,95 mely több okból is nagyon kedvezı. Nem húzódott el évekig az eljárás, ezáltal anyagilag, érzelmileg kevesebb megterhelést jelentett, nem beszélve arról, hogy a felek a megállapodásukban titkossági záradékot is tehettek,96így a nagy nyilvánosság sem értesült az ügy részleteirıl a szenzációhajhász média tolmácsolásában. Emellett a felek a megegyezés érdekében arra törekedtek, hogy az egyezségi összeg ne haladja meg a biztosító eseti helytállási limitjét, ebben az idıszakban tehát még egy mőködı, valós védelmet nyújtó jogintézményrıl beszélhetünk a kötelezı szakmai felelısségbiztosítás kapcsán. A beteg gyorsabban jutott hozzá a kisebb, ámde biztos kártérítéshez, az egészségügyi szolgáltatónak pedig csak az önrészt kellett megfizetnie.97 Sajnos a peren kívüli egyezségek idıszaka is csak addig tartott, amíg a biztosítói oldal számára kedvezı volt mindez. Amikor elkezdett romlani a biztosítási díjbevétel és a kifizetett kártérítések aránya, egyre csökkent a biztosítói oldal hajlandósága a peren kívüli megállapodások jóváhagyására.98A biztosítók inkább kivárják a bírósági ítéletet bízva abban, hogy a per során valamely, helytállási kötelezettségüket kizáró okra tudnak hivatkozni, vagy esetleg érvényesíthetik regressz igényüket.99 Ezen tendenciáknak köszönhetıen az ezredforduló újra a peres eljárások elıtérbe kerülését és egyben az egészségügyi szolgáltatók kötelezı szakmai felelısségbiztosításának mind máig húzódó hanyatló korszakát indítja el.100

94

SIMON [Egészségügyi Menedzsment 2000] i.m. 50. SIMON [2002. Budapest Fórum Európáért Alapítvány elıadás] 6. 96 SIMON Tamás, Az érem két oldala, Kórház, 2004, 10. szám, 13. 97 Uo. 98 SIMON Tamás, Szakmai felelısségbiztosítás az állam, az egészségügyi szolgáltatók, a betegek és a biztosítók szemszögébıl, Nagy lépések az egészségügyben szakmai konferencia, 2004. november 14., www.384ugyvediiroda.hu/allam.pdf, (letöltve: 2007. július 02.). 99 A betegek részérıl is egyre inkább elutasító magatartás jelenik meg a limiten belüli, peren kívüli megegyezéssel kapcsolatban, mivel a káreseményenkénti limit összege alacsony szinten reked meg, nı a rés a perben megnyerhetı összegek és a peren kívüli egyezséggel elérhetı összegek között. 100 Miközben a felelısségbiztosítási díjtételek emelkednek, az intézmények által kifizetett, biztosítás által nem fedezett összegek növekednek (1998: 1,7 millió ft, 2001: 33 millió ft). Így növekszik az intézmények által biztosításra és kártérítésre kifizetett összegek nagysága is. Míg 1998-ban 45 millió forintos költséget, 95

39

Az egészségügyi szolgáltatói felelısség megítélésében szerepet játszó elvárhatósági mérce jogszabályi változásának lehetünk tanúi, amikor az 1959 óta elıírt elvárható legnagyobb gondosság követelményét 2004. május 1-tıl felváltja az ellátásban részt vevıktıl elvárható gondosság követelménye.101 Ez a változás azonban továbbra sem jelenti az egészségügyi szolgáltatásokat érintı felelısségi követelmények szigorának enyhülését. A korábbi zsinórmérték mintegy 45 esztendın át tartotta magát, így a legnagyobb szó hatályon kívül helyezése sem hozott radikális változást az egészségügyi szolgáltatók felelısségének megítélése terén. Sıt, a gondossági mérce változásától függetlenül az egészségügyi szolgáltatói felelısség egyre tágabbá válásának lehetünk tanúi minden tekintetben, ahogyan arra a következı, felelıségi elıfeltételekkel foglalkozó alfejezetben részletesen ki is térek.102 Véleményem szerint az sem helyes, ahonnan a rendszerváltást követıen elindultunk, viszont a legújabb tendenciák sem üdvözlendık. Nem helyes, ha nem veszünk tudomást a betegek hátrányára fennálló információs aszimmetriáról és kiszolgáltatott helyzetükrıl. Valóban indokolt, hogy e tényezıket az ítélkezési gyakorlat figyelembe vegye és könnyítsen a felperesi oldalon fennálló bizonyítási kötelezettség szigorán. Viszont az sem megfelelı, ha túl nagy elmozdulás történik a másik irányba és valamennyi bizonytalansági tényezıvel a másik oldalt terheljük, ráadásul a szolgáltató csak akkor mentesülhet a felelısség alól, ha kétséget kizáróan el tud hárítani minden ilyen tényezıt.103 A bizonyítási teherrel kapcsolatos alfejezetbıl jól láthatóvá fog válni, hogy milyen jelentısen befolyásolja az eljárás kimenetelét az, hogy mely tényezı bizonyítását melyik felelısségi elıfeltétel körében és melyik peres féltıl várjuk el. Megállapítható, hogy több korábban az okozati összefüggés körében a felperes által bizonyítandó tényezı bizonyítását immáron az alperes szolgáltatótól várják el a felelısség alóli kimentés körében. Az egészségügyi szolgáltatók felelısségének túlzott kiszélesítése, a kimentés nehezedése, a felelısség elmozdulása az objektív felelısség irányába kedvezıtlen közeget teremt a gyógyító tevékenység számára. Az USA-t érintı késıbbi fejezetben láthatóvá fog válni, hogy mennyire kedvezıtlen folyamatokat generál a parttalanná váló felelısség, így ezek a tendenciák mindenképpen kerülendık. addig 2001-ben már 189 millió forintos költséget okoz az intézményeknek ez a teher. Lásd: DÓSA Ágnes, Az orvos kártérítési felelıssége, HVG ORAC, Budapest, 2010, 23. 101 Az Eütv. 77. § (3) bekezdését módosítja a 2003. évi LXXIV. törvény. 102 Az igények számának növekedése, a kártérítési összegek növekedése, a kimentéssel kapcsolatos követelmények szigorúbbá válása, az alperesek mind gyakoribb elmarasztalása révén. 103 Szélsıséges esetben akár olyan irattal való bizonyítást is megkövetelnek a szolgáltatótól, melyet nem is köteles és nincs is lehetısége megırizni. Ezen dokumentum hiányát is úgy értékelik, hogy a szolgáltató elzárta magát a kimentés lehetıségétıl (például Pf. I. 20.723/2009/7 Lásd: PRIBULA [2011] i.m 248.).

40

1.3. Az egészségügyi szolgáltatók kártérítési felelısségének elıfeltételei 1.3.1.

Az

egészségügyi

szolgáltatók

kártérítési

felelısségét

meghatározó

jogviszonyok rendszere

Az egészségügyi szolgáltatók kártérítési felelısségének vizsgálata körében elsıként a felelısséget meghatározó jogviszonyok rendszerének felvázolását tartom fontosnak. Így az egészségügyi szolgáltató és a beteg közötti jogviszony feltárását, mely meghatározza az alkalmazásra kerülı felelısségi szabályokat. Továbbá az egészségügyi szolgáltató és az egészségügyi dolgozó közötti lehetséges jogviszonyok bemutatását, mely kártérítési felelısség megállapítása esetén a szolgáltató által teljesített kifizetés átháríthatóságának lehetısége tekintetében meghatározó. Valamint az egészségügyi szolgáltató és a felelısségbiztosítást nyújtó intézmény közötti kapcsolatot, melynek feltételrendszere döntı jelentıségő a szolgáltató anyagi felelısségének mértéke tekintetében.

1.3.1.1. Az egészségügyi szolgáltató és a beteg közötti jogviszony E jogviszony egyik alanya az egészségügyi szolgáltató, azaz tulajdoni formától és fenntartótól függetlenül minden egészségügyi szolgáltatás nyújtására jogosult egyéni egészségügyi vállalkozó, jogi személy vagy jogi személyiség nélküli szervezet, mely rendelkezik

az

egészségügyi

államigazgatási

szerv

által

kiadott

mőködési

engedéllyel.104 A beteg az adott egészségi állapotához kapcsolódó egészségügyi tevékenységeket, azaz az egészségügyi ellátást igénybe vevı vagy abban részesülı személy.105 A jogviszony természetérıl mind a jogtudományban mind a jogtudomány és a joggyakorlat között viták alakultak ki. Az egyik kérdéskör e tekintetben a jogviszony jogági besorolása. A korábbi egészségügyi törvény alapján egyes jogtudósok szerint államigazgatási jogviszonyként kell értelmeznünk ezt a kapcsolatot.106 E felfogás súlyos hibája, hogy ebben az olvasatban a beteg ügyfélnek minısül és alárendelt helyzetben 104

Eütv. 3. § f) pont. Eütv, 3. § b)-c) pont. 106 JOBBÁGYI Gábor, Az orvos-beteg jogviszony az új Ptk.-ban, Polgári Jogi Kodifikáció, 2005, 3. szám, 15. 105

41

van a szolgáltatóval szemben a közjogi jogviszonyok sajátosságai alapján. E helyett az a nézet vált uralkodóvá, mely egy közigazgatási elemekkel is átszıtt,107 de alapvetıen magánjogi, azon belül is polgári jogi jogviszonynak tekinti az egészségügyi szolgáltató és a beteg közötti jogviszonyt. A másik kérdéskör e jogi kapcsolat vonatkozásában annak megítélése, hogy a felek között van-e közvetlen szerzıdéses viszony? E tekintetben a jogtudomány és a joggyakorlat

eltérı

álláspontra

helyezkedett.

Az

egészségügyi

szolgáltatók

felelısségével összefüggı bírósági esetek döntı többségében a szerzıdésen kívüli károkozásért való felelısség szabályaira hivatkozva született döntés anélkül, hogy utalás történt volna a felek között fennálló bármilyen típusú elızetes szerzıdéses kapcsolatra.108 Találunk olyan ítéletet is, melyben explicit módon is kifejezésre jut, hogy: „a károsult nem áll szerzıdéses kapcsolatban az egészségügyi szolgáltatóval, hanem a társadalombiztosítás keretében végzett gyógyító ellátásnak minısülı mőtétet hajtottak végre”.109 Ezzel szemben a jogtudomány képviselıi110 arra az álláspontra helyezkedtek, hogy az egészségügyi szolgáltató és a beteg között nem a károkozás hoz létre relatív szerkezető jogviszonyt, hanem a szolgáltatás igénybe vételével létre jövı szerzıdéses kapcsolatról van szó. A vitát az Eütv. 244. §-ának rendelkezése döntötte el 2010 januárjában, mely szerint: „az egészségügyi szolgáltatásokkal összefüggésben keletkezett kárigények tekintetében a szerzıdésszegéssel okozott felelısség polgári jogi szabályait kell megfelelıen alkalmazni.” Ugyanakkor az idézett szakaszt az új Ptk. hatályba lépésével összefüggésben módosították, immáron a Kódex deliktuális felelısségi szabályaira utal az Eütv. 244. §. A jogszabályi változás miatt nem maradt olyan rendelkezés, mely utalna e jogviszony szerzıdéses voltára, így elképzelhetı, hogy ez újabb viták fellángolását eredményezheti az egészségügyi szolgáltató és a beteg közötti jogviszony minısítésével kapcsolatban.

107

Vannak olyan esetek, amikor az orvosi tevékenység célja az egyén gyógyítása mellett közérdekő is egyben és a betegnek nincs választási lehetısége az elrendelt gyógyító megelızı intézkedésekkel kapcsolatban (például kötelezı védıoltások, kötelezı szőrıvizsgálatok, járványügyi intézkedések). Az igazgatási elemek jelennek meg például abban az esetben is, amikor az orvos keresıképtelenség, munkaképesség csökkenés tárgykörében dönt, vagy orvosszakértıi tevékenységet végez. Lásd: TÖRİ Károly, Felelısség az orvosi mőködésért – Orvosi mőhiba, Magyar Jog, 1987, 2. szám 137. 108 HAVASI Péter, Összefoglaló jelentés az orvosi mőhiba perek gyakorlatának áttekintésérıl, különös tekintettel a nem vagyoni kártérítésre, Budapest, 2008. január 14., 17. 109 LB Pf. III. 25.898/2001/5. 110 Például: Törı Károly, Jobbágyi Gábor, Sándor Judit, Dósa Ágnes, Kemenes István, Szeghı Ágnes.

42

Amennyiben a jogviszonyt szerzıdésként értelmezzük, kérdéses, hogy beilleszthetı-e valamely Ptk.-ban nevesített szerzıdés keretei közé, esetleg sajátos vonásai miatt indokolt önálló szerzıdéstípusnak tekintenünk? Az egészségügyi szolgáltató és a beteg közötti jogviszony létrehozásának speciális jellemzıi között említhetjük, hogy a szerzıdés gyakran ráutaló magatartással, az ellátás igénybe vételével jön létre. A szerzıdési szabadság alapelvének több eleme is korlátozottan érvényesül e jogviszonyban. Így a területi ellátási kötelezettsége körében, valamint sürgıs szükség esetén a szerzıdéskötési szabadság, illetve a partnerválasztás szabadsága sem adott, szerzıdéskötési kötelezettség terheli a szolgáltatót. Ugyanakkor például a hatósági jellegő orvosi beavatkozásoknál, kötelezı védıoltásoknál a beteg sem dönthet szabadon a szerzıdés megkötésérıl. A szerzıdési tartalom szabadsága is korlátozott, mivel a szerzıdés tartalmának meghatározásában döntı szerepe van az egészségügyi ágazati jogszabályoknak, melyek mindkét fél jogaival, kötelezettségeivel kapcsolatban tartalmaznak elıírásokat, illetve az orvosi tevékenységgel kapcsolatos írott és íratlan szakmai szabályanyagnak is jelentısége van.111 A jogviszonyban meghatározó jelentıségő a felek együttmőködési és tájékoztatási kötelezettsége. A nevesített szerzıdések közül gyakran a megbízási szerzıdéssel rokonítják e jogviszonyt, a lényeg ugyanis az egészségügyi szolgáltató gondos, szakszerő, szakmai és etikai szabályoknak megfelelı eljárása és a tevékenysége nem eredményköteles.112 Ugyanakkor vannak a megbízási szerzıdésnek olyan sajátos szabályai is, melyek e speciális jogviszonyban nem alkalmazhatók. Így például, hogy a megbízó utasításadási joga az egészségügyi szolgáltató és a beteg közötti jogviszonyban teljesen más értelmet nyer. Az Eütv. a kezelıorvos jogosultságává teszi a vizsgálati és terápiás módszer megválasztását azzal a korlátozással, hogy a betegnek ehhez a jogszabálynak megfelelı tájékoztatást követıen hozzájárulását kell adnia. Ezáltal az utasításadási jog korlátozottan érvényesül, az önrendelkezési jog gyakorlásában manifesztálódik.113 A megbízási szerzıdés jellemzıje a személyes ügyellátási kötelezettség, a közremőködı igénybe vételének kivételes lehetısége. Az egészségügyi szolgáltatásokkal kapcsolatban viszont ez a jellemvonás sem minden esetben érvényesül. Érvényre jut, ha a beteg 111

JOBBÁGYI [2005] i.m. 17. Vannak azonban olyan esetek is, melyekben felmerül az eredményfelelısség, így a szerzıdés vállalkozási jellege. Eredményköteles tevékenység például a fogpótlás elkészítése, vállalkozási jellemzıket hordoznak például az egyéb fogászati beavatkozások, plasztikai beavatkozások. (HÍDVÉGINÉ ADORJÁN Lívia – SÁRINÉ SIMKÓ Ágnes, Mőhibák és kártérítési perek az egészségügyben, Medicina Kiadó, Budapest, 2013, 18.). 113 SÁNDOR [1997 Medicina] i.m. 59. 112

43

magánorvos szolgáltatását veszi igénybe, viszont az egészségügyi intézmények multidiszciplináris nagyüzemekké váltak, érvényesül a munkamegosztás, több dolgozó is részt vesz az ellátásában, akár egyidejőleg, akár egymást követıen. Ebben a vonatkozásban nem értelmezhetı a személyes ügyellátás, ezáltal a szerzıdésre jellemzı bizalmi elem is kevesebb szerephez jut.114 A megbízási szerzıdés gyakran irányul a megbízó képviseletére, mely orvos-beteg jogviszony vonatkozásában szintén nem jut érvényre, a szerzıdés tárgya nem a beteg képviselete. Sajátosan alakulnak a díjfizetés szabályai közfinanszírozott ellátás igénybe vétele esetén mivel nem közvetlenül, hanem a társadalombiztosítási rendszer útján valósul meg az ellátás finanszírozása.115 Amennyiben a páciens magánszolgáltatóhoz fordul, közvetlenül fizeti az ellátás költségeit. A fenti jellemzıkre tekintettel, egyetértve azzal az állásponttal mely szerint e jogviszony speciális jellemzıi miatt szétfeszíti a megbízási szerzıdés kereteit,116 magam is indokoltnak éreztem volna, ha a jogalkotó a Ptk. kodifikációja kínálta lehetıséget kihasználva nevesített szerzıdéssé emeli, akár a megbízási szerzıdés altípusaként.

1.3.1.2. Az egészségügyi tevékenység végzésének lehetséges formái A kártérítési felelısség viszonyrendszerében meghatározó szerepe van az egészségügyi szolgáltató és az egészségügyi dolgozó közötti jogviszony típusának. Az egészségügyi tevékenység végzésének lehetséges formáit a 2003. évi LXXXIV. törvény az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseirıl (továbbiakban Tevtv.) határozza meg. E szerint a tevékenység végezhetı szabadfoglalkozás keretében, munkaviszonyban, közalkalmazotti, közszolgálati, kormányzati szolgálati, szolgálati jogviszonyban, egyéni egészségügyi vállalkozóként, társas vállalkozás tagjaként vagy egyéni cég tagjaként, önkéntes segítıként, egyházi személyként vagy vallási tevékenységet végzı szervezet vallásos szertartást hivatásszerően végzı tagjaként.117 E

114

SZEGHİ Ágnes, A kezelési szerzıdés, In: PAPP Tekla (szerk.): Acta Conventus de Iure Civilii, Tomus XI., Lectum Kiadó, Szeged, 2009, 83. 115 KOVÁCSY Zsombor – DÓSA Ágnes, A vállalkozó orvosok nagy kézikönyve, Complex, Budapest, 2011, 672. 116 JOBBÁGYI [Polgári Jogi Kodifikáció] i.m. 17.; SZEGHİ Ágnes, Az egészségügyi szolgáltatás nyújtásával összefüggésben okozott károkért való felelısség szabályainak változása napjainkban (http://jesz.ajk.elte.hu/szegho42.html letöltve: 2013. november 8.). 117 Tevtv. 7. § (2) bekezdés.

44

jogviszony két okból releváns a kártérítési felelısség szempontjából, attól függıen, hogy közszolgáltatást nyújtó egészségügyi szolgáltatóról vagy magánszolgáltatóról van szó. Elıbbi esetén a szolgáltató által kifizetett kártérítéssel kapcsolatban esetlegesen felmerülı megtérítési igény szempontjából döntı, hogy milyen formában végzi a dolgozó az egészségügyi tevékenységet, míg magán egészségügyi szolgáltatók esetén az alkalmazandó kártérítési szabály meghatározásában is szerephez juthat. A Tevtv. 19/A. §-a alapján az egészségügyi szolgáltatás során vagy azzal összefüggésben keletkezett károkat, a beteg illetve hozzátartozója közvetlenül a közszolgáltatást nyújtó egészségügyi szolgáltatóval szemben érvényesítheti a jogszabály által meghatározott bármely foglalkoztatási forma esetén. Vagyis, az egészségügyi dolgozó anyagi felelıssége a jogviszony típusától függıen a kártérítési összegnek vagy meghatározott részének továbbhárítása esetén merülhet föl. Például, ha a dolgozót szabadfoglalkozásúként

foglalkoztatják,

és

megbízási

szerzıdés

alapján

az

egészségügyi szolgáltató nevében végzi a tevékenységét, e szerzıdésben kötelezıen rögzíteni kell a megbízás keretében okozott kár megtérítésének szabályait. Viszont ha egyéni egészségügyi vállalkozóként áll jogviszonyban, akkor tevékenységét mőködési engedély és felelısségbiztosítási szerzıdés birtokában, saját nevében és kockázatára végzi, ennek megfelelıen továbbhárítható a kártérítési összeg.118 Társas vállalkozás tagjaként az adott gazdasági társaságra irányadó társasági jogi szabályok szerint merülhet föl a dolgozó személyes anyagi felelıssége, mely szabályok részletezése meghaladja a dolgozat kereteit. A legáltalánosabban megjelenı közalkalmazotti státuszban levı dolgozók kártérítési felelısségének szabályaival késıbbi külön alfejezetben foglalkozom. Magánszolgáltatást nyújtó egészségügyi szolgáltatókra vonatkozóan nem tartalmaz iránymutatást a Tevtv., így ilyenkor a Ptk. kártérítési szabályait kell alkalmazni a jogviszony jellegétıl függıen.119 A munkaviszonyban, közalkalmazotti jogviszonyban foglalkoztatott egészségügyi dolgozók például magánszolgáltatók esetén is védettebb helyzetben vannak, hiszen a Ptk. által meghatározott szabályok szerint a munkáltató felelıs a károsulttal szemben, ha az alkalmazott munkaviszonyával összefüggésben kárt okoz.120 Viszont például egy megbízási szerzıdéssel foglalkoztatott szabadfoglalkozású 118

LOMNICI Zoltán, Az orvoslás joga; Kommentár a gyakorlat számára, Lélekben Otthon Kiadó, Budapest, 2009, 135. 119 HÍDVÉGINÉ – SÁRINÉ [2013] i.m. 23. 120 Ptk. 348. §.

45

esetén felmerülhet a megbízási szerzıdéssel kapcsolatos megbízó és megbízott egyetemleges felelısségét elıíró jogszabályi rendelkezés121 a Ptk. szabályai szerint.

1.3.1.3.

Az

egészségügyi

szolgáltató

és

a

felelısségbiztosítást

nyújtó

biztosítótársaság közötti jogviszony Az egészségügyi szolgáltató anyagi felelısségének mértéke tekintetében meghatározó jelentıségő a felelısségbiztosítást nyújtó intézménnyel fennálló szerzıdés, ennek feltételrendszere. Hazánkban az 1997-es Eütv. tette általánosan kötelezıvé az egészségügyi szolgáltatók számára felelısségbiztosítást, a mőködési engedély feltételeként jelöli meg a szerzıdés megkötését.122 A jogintézmény azzal a céllal jött létre, hogy jog-és vagyonbiztonságot garantáljon az egészségügyi szolgáltatók és az állampolgárok számára egyaránt az egészségügyi

ellátás során

bekövetkezı

káresemények esetén. A felelısségbiztosítás jellegzetessége, hogy egy speciális, háromalanyú jogviszonyt keletkeztet azáltal, hogy összekapcsol egy biztosítási és egy kárkötelmi jogviszonyt.123 Maga a biztosítási szerzıdés a biztosító és a biztosított között jön létre. A biztosított a kárkötelemnek is alanya, ı a kárért felelıs személy, aki azonban nem mindig azonos a károkozóval.124 A kárkötelem másik alanya a károsult, akinek a kárát a biztosított helyett egészben vagy részben a biztosító téríti meg. Tehát a felelısségbiztosítás a kárkötelem kielégítésének biztosítéka, a kötelezetti oldal olyan megerısítése, amely az eredeti kötelmi helyzet változatlan fenntartása és alanyváltozás nélkül teszi lehetıvé a biztosító teljesítését a kötelezett helyett.125 A felelısségbiztosítási szerzıdést a Ptk. a vagyonbiztosítások körében helyezi el, a szerzıdés alapján ugyanis a biztosító azt vállalja, hogy megakadályozza a biztosított vagyoncsökkenését, mely amiatt érné, hogy jogellenesen kárt okozott valamely harmadik személynek és ezt a kárt meg kell térítenie.126

121

Ptk. 350. § (1) bekezdés. Eütv. 108. § (2); A 96/2003. (VII. 15.) Korm. rendelet szabályai szerint, a mőködési engedély kiadása iránti kérelem kötelezı melléklete a felelısségbiztosítási szerzıdés és kötvény másolata. 123 JOBBÁGYI Gábor - FAZEKAS Judit, Kötelmi jog, Szent István Társulat, Budapest, 2005, 374. 124 Erre példának szolgál az az eset, amikor az egészségügyi intézmény köti meg a felelısségbiztosítást, vele szemben érvényesítik az igényt, ı tartozik felelısséggel, holott a károkozó ténylegesen az intézménnyel jogviszonyban álló orvos. 125 GERGELY Edit - PÉTERFFY Éva, A felelısségbiztosítás, Biztosítás Oktatási Intézet, Szolnok, 1998, 12. 126 JOBBÁGYI - FAZEKAS i.m. 374. 122

46

A biztosító a szerzıdés megkötésével díjfizetés ellenében folyamatos helytállási kötelezettséget vállal, mely a biztosítási esemény bekövetkezésekor átfordul tényleges teljesítési kötelezettséggé.127 Az egészségügyi szakmai felelısségbiztosítás körében a biztosító kötelezettsége, hogy a szerzıdésben megállapított mértékben mentesítse az egészségügyi szolgáltatót olyan kár megtérítése alól, amelyért jogszabály szerint felelıs.128 A károsult igényét az egészségügyi szolgáltatóval szemben érvényesítheti, nem megengedett e körben a biztosító közvetlen perlése. A megállapított kártérítés eseti helytállási limiten belüli összegét a biztosító a károsultnak teljesíti, az egészségügyi szolgáltató csak annyiban követelheti, hogy a biztosító a kezéhez teljesítsen, ha a károsult követelését ı egyenlítette ki.129 A fokozódó szolgáltatói felelısség miatt kiemelten fontos lenne a hatékony jogvédelmet nyújtó szakmai felelısségbiztosítás, mellyel kapcsolatban azonban számos mőködési anomáliát tapasztalhatunk. Ezekkel, valamint a változás lehetıségeivel külön alfejezetben foglalkozom a késıbbiekben a téma kiemelt jelentıségére tekintettel.

1.3.2. Felelısségi elıfeltételek

1.3.2.1. Jogellenes magatartás A jogellenes magatartás a kártérítési felelısség objektív elıfeltétele, a tárgyi jog megsértése

felróhatóságtól,

illetve

minden

egyéb

elıfeltételtıl

függetlenül

jogellenesnek minısül. Mivel a polgári jogi felelısség megállapításához nem állnak rendelkezésre taxatíve felsorolható tényállások, így általánosan minden olyan magatartást, mely nem minısül jogszerőnek jogellenesnek kell tekintenünk.130 Azokkal az Eörsi Gyula által megfogalmazott követelményekkel kiegészítve ezt a megállapítást, mely szerint akkor releváns a kártérítési jog szempontjából egy jogellenes magatartás, ha az más személy alanyi jogát sérti és a jogsérelem károsodásban is megnyilvánul. A magatartás jogellenességének megítélése tekintetében kétféle álláspont alakult ki általánosan és az egészségügyi kártérítési perekre vonatkozóan is. Az elméletben és a 127

A biztosítási esemény az a felfüggesztı feltétel, jövıben bekövetkezı, bizonytalan esemény, amelynek bekövetkezése esedékessé teszi a biztosító teljesítését. (BÍRÓ György (szerk.), Szerzıdési alaptípusok, Novotni Kiadó, Miskolc, 2003, 266.). 128 Ptk. 559. § (1) bekezdés. 129 Ptk. 559. § (2) bekezdés. 130 ÚJVÁRINÉ i.m. 49.

47

bírói gyakorlatban is uralkodó nézet szerint a kár bekövetkezésének ténye önmagában megalapozza a magatartás jogellenességét, azaz minden károkozás jogellenes.131 Így a károsultnak elegendı a kár bekövetkezésének tényét bizonyítania, nem kell meghatároznia a károkozó által megsértett konkrét jogi normát, a konkrét jogellenes magatartást. Az új Polgári Törvénykönyv egyértelmően, explicit módon szabályozza a kérdést, vagyis minden károkozás jogellenes, kivéve, ha jogellenességet kizáró ok áll fenn.132 A jelenleg hatályos Ptk. alapelvi rendelkezéseibıl vezethetı le a károkozó magatartások általánosan vett jogellenessége.133 A másik nézet nem fogadja el azt az álláspontot, mely szerint minden károkozás automatikusan jogellenes kivéve, ha jogszabály megengedi, hanem megkívánja a károsulttól a konkrét jogellenes magatartás bizonyítását. A mindennapi élet meghatározott területein nem is értelmezhetı a fentebbi álláspont, gondoljunk például a piaci viszonyok között versengı vállalkozásokra, melyek ezzel kárt is okoznak egymásnak, vagy például egy hibás üzleti döntésre, mely kárt okoz egy vállalatnak. Ezek a magatartások az üzleti kockázat körébe tartoznak, nem minısülnek automatikusan jogellenesnek, csak azért, mert károkozás történik, és egyéb feltételek hiánya esetén nem eredményeznek kártérítési felelısséget.134 Ahogy a példák is mutatják, vannak olyan területek, ahol ennek a nézetnek van létjogosultsága, az egészségügyi szolgáltatók kárfelelıssége kapcsán viszont csak elvétve találkozunk olyan ítéletekkel - és ezek jellemzıen a korábbi bírói gyakorlatban jelentek meg-, melyek a kereset elutasításával végzıdtek a konkrét jogellenes magatartás bizonyításának hiánya miatt.135 Az orvosi beavatkozásokkal kapcsolatban fenn álló információs aszimmetria miatt sem általános, hogy az egészségügyi kártérítési perekben a betegtıl várják el a konkrét jogellenes magatartás megnevezését. A beteg nincs birtokában annak a speciális szaktudásnak, mely alapján ezt megtehetné. Egyébként is az egészségügyi szolgáltatók kártérítési felelısségének egyre tágabbá válását tapasztalhatjuk, így nemhogy a konkrét jogellenes magatartás, normasértés bizonyítása nem elvárt a betegektıl, de más 131

Vagyis tulajdonképpen Eörsinek az a nézete vált uralkodóvá, mely szerint a magatartást annak okozata, a bekövetkezı kár avatja jogellenessé. 132 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvrıl 6:520 §. 133 Ptk. 2. § (1) bekezdés, 4. § (1) és (4) bekezdés (Lásd: MOLNÁR Ambrus, Az egészségügyi szolgáltató kártérítési felelısségének jogi alapjai, Fıvárosi Ítélıtábla, Budapest, 2007. november 5., 12.). 134 FÉZER Tamás (szerk.), A kártérítési jog magyarázata, Complex, Budapest, 2010, 87. 135 Például: Legfelsıbb Bíróság Pvf. X. 22.254/2000/6. „A beteg gyógykezelése csak akkor minısíthetı jogellenesnek, ha bizonyítást nyer olyan szakmai szabályszegés, tevékenység vagy mulasztás, amely okozza a kárt elıidézı állapotot.” Idézi: DÓSA Ágnes, Kártérítési felelısség, In: SÓTONYI Péter (szerk.), Orvosi felelısség, Semmelweis Kiadó, Budapest, 2006, 86.

48

felelısségi elıfeltételek tekintetében is a bizonyítás egyszerősödésének lehetünk szemtanúi, melyre a késıbbiekben kitérek.136 A jogellenes magatartás tevéssel és mulasztással is megvalósítható. Ez utóbbi kiemelt fontossággal bír az orvosi tevékenység körében, hisz nagyon sok esetben mulasztás miatt állapítják meg az egészségügyi szolgáltató felelısségét.137 A mulasztással kapcsolatban kiemelendı, hogy a magatartás jogellenességének megállapíthatóságához nem az szükséges, hogy konkrét, jogszabályon vagy szerzıdésen alapuló cselekvési kötelezettség álljon fel, hanem legyen olyan ésszerő cselekvési lehetıség, mely alkalmas a kár bekövetkezésének elkerülésére.138 Amennyiben az egészségügyi szolgáltató és a beteg közötti jogviszonyt szerzıdésnek tekintjük, legáltalánosabban megfogalmazva jogellenes magatartást hibás teljesítés, illetve egyéb szerzıdésszegés alapozhat meg e körben. Hibás teljesítésnek minısül az egészségügyi szolgáltatással összefüggésben például, ha megsértik az orvosi mőködés személyi vagy tárgyi feltételeire vonatkozó elıírásokat, az orvosi ellátás módját meghatározó szabályokat, illetve a gyógyító eljárások, módszerek, eszközök nem megfelelı alkalmazása is ennek tekinthetı.139 Amennyiben bizonyítást nyer, hogy fennáll valamely jogellenességet kizáró ok, a károkozó kimentheti magát a felelısség alól. Egyes nézetek szerint, az orvosi beavatkozás alapvetıen jogellenes, hisz az egyén önrendelkezési jogát sértve testi integritásába történı beavatkozással jár, az élethez, testi épséghez, egészséghez főzıdı jogát veszélyezteti, gyakran sérti. Csak kivételes esetben, jogellenességet kizáró ok fennállta esetén válik jogszerővé.140 Véleményem szerint az egészségügyi beavatkozások célja jogszerő, így a magatartás sem minısülhet általánosságban jogellenesnek. Az orvosi tevékenység akkor válik jogellenessé, ha nem az Eütv. 77. § (3) bekezdésének megfelelı módon járnak el, bár ezt a körülményt a bíróság a felróhatóság alóli kimentés körében és nem a jogellenességnél veszi figyelembe. Ezt erısíti annak az álláspontnak 136

Törı Károly ötvözi a jogellenességgel kapcsolatban ismertetett nézeteket, álláspontja szerint mind a magatartásnak, mind az eredménynek jogellenesnek kell lennie. Az eredménynek, vagyis a kárnak mindenképp adottnak kell lennie, hisz azért fizetendı a jóvátétel, ugyanakkor a jogellenességnek a magatartásban is meg kell nyilvánulnia, hisz csak ebben az esetben tud hatást gyakorolni a jog az egyén magatartására. (TÖRİ [1965] i.m. 254-255.). 137 Például: szakmai szabályok által megkívánt vizsgálatok elvégzésének elmulasztása, tájékoztatás elmulasztása, dokumentációs kötelezettség elmulasztása. 138 OSZTOVITS András (szerk.), A Polgári Törvénykönyvrıl szóló 1959. évi IV. törvény magyarázata, 2. kötet, Opten, Budapest, 2011, 1264. 139 TÖRİ [1986] i.m. 350-357. 140 KEMENES István, Az orvos kártérítési felelısségének egyes kérdései, A Szegedi Ítélıtábla 2007. november 15. napján tartott kollégiumi üléshez készült elıterjesztés és véleményjavaslat, 8.

49

az elfogadása is, mely szerint az egészségügyi szolgáltató és a beteg között szerzıdéses kapcsolat van, így a szerzıdés teljesítése érdekében általánosságban jogszerően jár el a szolgáltató a gyógyító tevékenység végzése során. Ezáltal rendeltetésszerő joggyakorlás valósul meg, mely kizárja a magatartás jogellenességét. Az orvosi tevékenység kapcsán a jogellenességet kizáró okok közül emellett még a károsult beleegyezése, illetve a szükséghelyzet bírhat relevanciával. A károsult beleegyezése mint jogellenességet kizáró ok, a beteg számára adott tájékoztatással van szoros összefüggésben, melynek megfelelıségét a bíróság a felróhatóság alóli kimentés körében vizsgálja. Amennyiben a tájékoztatás jogszabálynak megfelelı, a beleegyezés joghatályosnak tekinthetı, így amennyiben a bekövetkezı károsodás oka a szövıdmény vagy kockázat körébe tartozónak minısül, nem áll fenn jogellenes magatartás.141 Szükséghelyzetben az orvosi beavatkozással összefüggésben másnak az életét, testi épségét közvetlenül fenyegetı és másként el nem hárítható veszélyrıl van szó. Ez esetben nem a beteg és a szolgáltató közötti szerzıdés, hanem a szükséghelyzetben elıírt jogszabályi kötelezettségek alapján köteles cselekedni az orvos annak érdekében, hogy tevékenysége a rendeltetésszerő joggyakorlás körébe essen.142

1.3.2.2. Felróható magatartás Az egészségügyi szolgáltatók kártérítési felelısségének megállapításához nem elegendı a magatartás jogellenes, tárgyi jogba ütközı volta, szükséges a magatartás felróhatóságának fennállása is, mivel nem az objektív felelısségi szabályok alapján ítélik meg ezeket az igényeket. A dogmatikai részben leírtaknak megfelelıen a felróhatóság követelménye a vétkességi tant váltotta a polgári jogi felelısség rendszerében. A felróhatóság, ellentétben a vétkességgel nem a cselekvı saját magatartásához való viszonyulásából indul ki, hanem egy objektivizált, ugyanakkor tipizált mérce szerint viszonyítva értékeli a károkozó magatartást. Felróható a magatartása annak, aki nem úgy járt el, ahogyan az az adott helyzetben általában elvárható. Az általában elvárható megjelölés utal arra, hogy a cselekvést objektív 141

KOVÁCSY i.m. 674. Szükséghelyzetnek minısül például, amikor a mőtét során fellépett vérzés miatt vértranszfúzió válik szükségessé, amelybe a beteg elızetesen nem egyezett bele. Az ellátás visszautasításának joga viszont nem illeti meg, mert annak szigorú feltételei nem állnak fenn. Ilyenkor az orvos akkor cselekszik a rendeltetésszerő joggyakorlás követelményének megfelelıen, ha végrehajtja az életmentı transzfúziót. (Lásd DÓSA [2006] i.m. 87.). 142

50

zsinórmértékkel mérjük a polgári jogban, ez viszont nem jelent egy valamennyi élethelyzetre irányadó, teljes mértékben objektív követelményt. Az adott helyzettel kapcsolatos elvárhatóság követelménye relativizálja az objektív zsinórmértéket, meghatározott tevékenységekre, a magatartás környezetére, körülményeire tekintettel tipizálja a magatartást.143 A téma szempontjából annak vizsgálata bír relevanciával, hogy az orvosi tevékenység kapcsán milyen szabályok alapján kerül meghatározásra az általában elvárható magatartás. A gondossági mérce változását a történeti részben tekintettem át. A hatályos Eütv. által támasztott követelmény szerint: „Minden beteget - az ellátás igénybevételének jogcímére tekintet nélkül - az ellátásában résztvevıktıl elvárható gondossággal, valamint a szakmai és etikai szabályok, illetve irányelvek betartásával kell ellátni.”144 A másik alapvetı jogszabályhely a Tevtv., mely szerint: „Az egészségügyi dolgozó az egészségügyi tevékenységet, az adott helyzetben általában elvárható gondossággal, a szakmai követelmények keretei között, etikai szabályok megtartásával, legjobb tudása és lelkiismerete szerint, a rendelkezésére álló tárgyi és személyi feltételek által meghatározott szinten, szakmai kompetenciájának megfelelıen nyújtja.”145 Fontos, hogy bár a jogszabályszöveg kívánalmai változtak, még mindig egy fokozott gondossági mérce érvényesül az orvosokkal szemben, tekintettel az élethez, testi épséghez, egészséghez való jog kiemelt jelentıségére. Ugyanakkor e fokozott gondosság és körültekintés kívánalma az adott szakterületen átlagos képzettséggel, szaktudással,

kompetenciákkal

rendelkezı

orvos

tevékenységébıl

kell,

hogy

kiinduljon.146 Azt, hogy mit tekintünk általában elvárható magatartásnak az orvosi tevékenységgel összefüggésben, döntı mértékben meghatározzák az írott és íratlan szakmai szabályok. Az írott szakmai szabályok közül elsıdlegesek a szakmai kollégiumok által összeállított szakmai protokollok, a módszertani levelek és irányelvek. Amennyiben egy adott kérdésben nincsen ilyen típusú írott iránymutatás, akkor a szakvizsga tananyagát képezı tankönyvet kell írott forrásnak tekinteni. Írásos forrás hiányában a szakma íratlan szabályai jelölik ki a követendı irányvonalat.147 A szakmai elıírások gyakran nem egyértelmő útmutatások, csak a tevékenység kereteit határozzák meg, ezért az adott 143

FÉZER i.m. [2010] 109-110. Eütv. 77.§ (3) bekezdés. 145 Tevtv. 5.§ (1) bekezdés. 146 TÖRİ [1965] i.m. 272. 147 KOVÁCSY i.m. 675. 144

51

probléma kapcsán értelmezésre szorulhatnak, indokolt esetben az eltérés lehetısége is megengedett. A szakmai szabályoknak megfelelı cselekvés és annak bizonyítása azonban bizonyos esetekben nem elegendı a felelısség alóli mentesüléshez. Több példát is találunk ítéletekben arra vonatkozóan, hogy az egészségügyi szolgáltatásban részt vevık tevékenységükkel szakmai szabályt nem sértettek, ugyanakkor az általában elvárható gondosság elmulasztására hivatkozással mégis felelısségre vonták a szolgáltatót. Egyetértek azzal az állásponttal, mely nem helyesli az elvárható gondosság követelményének elválasztását a szakmai szabályoknak való megfeleléstıl.148 A magatartás orvosi és jogi szempontból történı eltérı értékelése bizonytalanságot és elıre meg nem ismerhetı feltételrendszert teremt, mely tágítja a felelısség határait. Egyes nézetek szerint a szakmai szabályoknak való megfelelés és az elvárható gondosság követelményének elválasztása az orvosi jogviszony szerzıdéses jellegébıl fakad. Ha a deliktuális felelısség szabályai szerint ítéljük meg az orvosi tevékenységet, akkor a szakmai szabályok betartása megfelel az elvárható gondosság követelményének. Ha viszont szerzıdésnek tekintjük a jogviszonyt, a szerzıdés tartalma a szakmai és etikai szabályoknál bıvebb, a gyógyító tevékenység teljesítése mint a szerzıdés célja, a szerzıdésre vonatkozó általános szabályoknál fogva szélesebb kötelezettségeket is magában foglal.149 Nem értek egyet ezzel az állásponttal, az egészségügyi szolgáltatásokkal összefüggı gondossági kötelezettség terjedelmét nem befolyásolhatja a jogviszony szerzıdéses vagy azon kívüli volta. Az elmúlt évtized bírói gyakorlata nemcsak e tekintetben értelmezi egyre szigorúbban a felróhatóság alóli kimentés lehetıségét az egészségügyi szolgáltatói felelısség kapcsán. Az ítélkezési gyakorlat az objektív felelısség irányába látszik elmozdulni, mely ahogyan az USA példája megvilágítja kedvezıtlen, és a napi orvosi tevékenységre, az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésre is kihatással lehet. Ugyanakkor az újzélandi minta igazolja, hogy megfelelı rendszerben elhelyezve az objektív felelısség sem elvetendı, összességében a legelınyösebb kompenzációs rendszert alakították ki. Fontos látnunk azonban, hogy a no fault felelısségi modellben a felróhatóság vizsgálatának mellızése csak egy elem, amely más vitarendezési formával, finanszírozással párosul, melyekre szükség van. A klasszikus peres modell keretein belül önmagában az objektív felelısség nem kívánatos.

148 149

DÓSA Ágnes, Az orvos kártérítési felelıssége, HVG ORAC, Budapest, 2004, 104. KEMENES i.m. 9.

52

Az elvárhatósági követelményeknél indokolt említést tenni a szövıdmény, illetve a kockázat

fogalmáról,

jogi

megítélésérıl.

Amennyiben

bizonyítható,

hogy

a

bekövetkezett káros eredmény e kategóriákba sorolható, az a szolgáltató felelısség alóli mentesülését eredményezi. E körben két fontos kívánalom jelenik meg. Az egyik, hogy a beavatkozás lehetséges kockázatairól, szövıdményeirıl megfelelıen tájékoztatni kell a beteget, a másik pedig, hogy csak akkor elfogadható a bekövetkezésük, ha az elvárható gondosság és körültekintés tanúsítása ellenére alakulnak ki. A kockázat az orvosi tevékenység végzésével járó veszély bekövetkezésének lehetısége, a szövıdmény pedig a tevékenység során fellépı más betegség kialakulása, vagy a szervezet mőködési zavarának kialakulása.150 A történeti áttekintésbıl is látható, hogy a bíróság által az e kategóriába sorolt káros eredmények köre változott, szőkült, nem ismerhetı el ilyenként, amit jogilag felróható magatartás okoz.151 Fontos ebben a körben a mellékhatás fogalma, mely alatt a gyógyszerek által kiváltott káros, illetve nem kívánt hatást értjük. Mellékhatásnak minısülnek a gyógyszerek szokásos adagolása során a forgalomba hozatali engedély szerinti alkalmazásból eredı káros és nem kívánt hatások, illetve a gyógyszerelési hibából, valamint a forgalomba hozatali engedélyben nem szereplı felhasználásból eredı káros, nem kívánt hatások is.152 Az egészségügyi szolgáltatóktól elvárható magatartás követelményeivel, a kimentés lehetıségeivel kapcsolatos részletes elemzés olyan terjedelmő és komplexitású, hogy szétfeszítné dolgozatom kereteit. Így teljes körő bemutatás helyett kiválasztottam az egyik leggyakrabban vitatott kérdéskört, a tájékoztatási kötelezettséget, mellyel összefüggésben néhány probléma felvetésére és javaslat megfogalmazására törekszem. Az Eütv. a tájékoztatás kérdéseivel a betegeket megilletı jogok és az egészségügyi dolgozók kötelezettségei körében is foglalkozik, részletes szabályokat meghatározva. A tájékoztatás egyes elemeit annak célja szerint két csoportra oszthatjuk.153 Elsı lépés az önrendelkezési tájékoztatás, melynek célja, hogy a beteg megfelelı ismeretekkel rendelkezzen a kezelésbe történı beleegyezéshez. Az önrendelkezési tájékoztatás részeként információkat kell kapnia a diagnózisról, a javasolt vizsgálatokról, beavatkozásokról, ezek kockázatairól, elmaradásának kockázatairól, a lehetséges

150

HAVASI [2008] i.m. 7. Például az idegen test bent maradását már nem fogadja el a bíróság mint mőtéti kockázatot, mivel az elvárható gondosság tanúsítása mellett ennek elıfordulása nem lehetséges. 152 15/2012. (VIII. 22.) EMMI rendelet 2. § a). 153 DÓSA [2010] i.m. 205. 151

53

kezelési alternatívákról.154 A kezeléshez való hozzájárulást követıen, annak folyamata során szükséges a terápiás tájékoztatás, melynek célja, hogy a beteg minden információval rendelkezzen, mely a kezelés eredményességéhez szükséges és ennek megfelelıen tudjon együttmőködı, a gyógyulását segítı magatartást tanúsítani. Így rendszeresen tájékoztatni kell az ellátás folyamatáról, várható kimenetelérıl, esetlegesen szükséges további ellátásokról, szükséges életmódbeli változásokról.155 A kiinduló általános szabály a tájékoztatás körében, hogy a beteg jogosult a számára egyéniesített formában megadott teljes körő tájékoztatásra állapota által indokolt rendszerességgel, a kezelıorvostól elvárható ismereteknek megfelelıen és legjobb tudása szerint.156 A tájékoztatást a beteg életkorára, iskolázottságára, ismereteire, lelkiállapotára, e tekintetben megfogalmazott kívánságára tekintettel kell egyéniesített formában megadni, úgy, hogy azt megértse, továbbá a tájékoztatásnak teljes körőnek kell lennie. A jogszabály által megkívánt kritériumok közül a tájékoztatás egyéniesítésének szükségességével egyetértek, ugyanakkor a teljes körő, minden részletre kiterjedı tájékoztatás kívánalma sok problémát okoz a gyakorlatban, jelenlegi formájában nem tartom helyesnek e törvényi követelményt több okból sem. Úgy gondolom, hogy a két törvényi feltétel ellentmondásban áll, a tájékoztatás egyéniesített formája sok esetben kizárja a teljes körőséget. A megfelelı döntés meghozatalához, azt követıen pedig a kezelés eredményességéhez természetesen részletes információk és tájékoztatás szükségesek. Az információk bısége egy pontig megnyugtató, elıreviszi a mérlegelést, a gyógyulást, ugyanakkor ezen a határon túlmenve szükségtelenül riasztó lehet, a vizsgálati, kezelési eljárás elutasításához vezethet. Nem csak az emberek iskolázottsága, ismereti köre, intelligenciája, kora, pillanatnyi lelki állapota stb. más, hanem az emberek viszonyulása a kockázatokhoz is lényegesen különbözik. Ha a teljes körő tájékoztatásban gondolkodunk, akkor a legáltalánosabb, feltétlenül szükséges rutinvizsgálatok, például egy vérvétel elıtt is olyan információkat kellene közölni a lehetséges kockázatokról, melyek elrettentıen hatnak. Egy kíméletlen, a lehetı legsúlyosabb, ámbár rendkívül ritkán bekövetkezı szövıdmények körérıl történı felvilágosítás elriaszthatja a

154

Eütv. 13. § (2) bekezdés a)-f) pont. Eütv. 13. § (2) bekezdés g)-l) pont. 156 Eütv. 13. §, 134.§. 155

54

kockázatkerülı beteget a gyógyítástól akkor is, amikor ez érdekeivel ellentétes.157 A felvilágosítás célja nyilvánvalóan nem ez. A felvilágosítás kritériumainak törvényi megfogalmazása során a törvényalkotói szándék az volt, hogy megfelelı tájékozottságon alapuló, érdekeinek megfelelı, reális döntésre képes helyzetbe hozza az egészségügyi szolgáltatást igénybe vevı állampolgárt. A fentebb leírtakon túl a másik ok, ami miatt nem értek egyet a jogszabály követelményével az, hogy ennek teljesítésére nem adott reálisan a lehetıség sem.158 Természetesen nem arra teszek javaslatot, hogy a jogszabályi követelményekben indokolatlan visszalépés következzen be és azokat alkalmazzuk az egészségügyben adott körülményekhez. Viszont láthatóan az sem vezet kívánatos eredményre, ha az adott lehetıségek és a jogszabály által megkívánt feltételek között jelentıs különbség van, azt indokolt csökkenteni. A fentiek értelmében a felvilágosítás teljes körőségét elıíró törvényi kritérium módosítását javaslom „megfelelıen részletes”, vagy „kellıen részletesre”, hogy szinkronba kerüljön a törvény a betegek érdekekeivel, a jogalkotói szándékkal. Egy ilyen jogszabályi változás esetén sem valószínő a bírói gyakorlat gyors reakciója, a tájékoztatással kapcsolatos felelısség alóli kimentés lehetıségeinek bıvülése, ám ez mégis lehetıséget adhatna a határok újraértelmezésére. Meglátásom szerint a teljes körő tájékoztatás kívánalmával már az Eütv. néhány további rendelkezése is ellentmondásba kerül,159 emellett pedig helyesen, a bírói gyakorlat sem a szoros nyelvtani értelmezés szerint ítéli meg a kérdéskört. A legtöbb bizonytalanságot az önrendelkezési tájékoztatás körébe tartozó, a kezelés kockázatairól történı felvilágosítás okozza. A bírói gyakorlatban nem annak van jelentısége e körben, hogy a kockázat bekövetkezésének százalékos valószínősége milyen arányú. Ami a százalékos valószínőség

tekintetében

általában

következetesen

elfogadott,

hogy

a

legszélsıségesebb, úgynevezett páratlan kockázatokról nem kell tájékoztatni a

157

Egyetértve Barzó Tímea álláspontjával. (BARZÓ Tímea, Tájékoztatás és beleegyezés mint a beteg alapvetı joga, Magyar jog, 1996, 2. szám. 79.) 158 TÓTH Zoltán, A felértékelıdött felelısség – teljesíthetı elvárás? Egy gyakorló szülész-nıgyógyász szakorvos véleménye, In: PRIBULA László – SZABÓ Krisztián – ELEK Balázs (szerk.), A jogalkalmazás vitatott területei – az egészségügyi szolgáltatók polgári jogi felelıssége – szigorú bírói gyakorlat?, DEÁJK és DEOEC- ÁOK, Debrecen, 2013, 85. 159 Így például, amikor a 135. § (1) bekezdésében úgy rendelkezik, hogy az orvos a tájékoztatást szükség szerint fokozatosan, a beteg körülményeire, állapotára tekintettel végzi. Elképzelhetı, hogy az állapota és a körülményei olyanok, hogy a teljes körő tájékoztatás elrettentı hatással lesz, szükségtelen bizonytalanságot eredményez.

55

beteget.160 Ezen túl viszont jelentıs eltéréseket mutatnak az ítéletek a viszonylag ritkán, néhány százalék, esetleg ennél is kisebb valószínőséggel elıforduló kockázatról való tájékoztatás megítélésében. Találunk olyan ítéletet, melyben a bíróság szerint a 4%-os valószínőséggel elıforduló szövıdmény olyan ritka, hogy nem szükséges róla a pácienst tájékoztatni. Míg egy másik ítéletben a 0,5%-os gyakorisággal elıforduló kockázatot is olyannak minısítették, melyrıl tájékoztatni kellett volna a beteget.161 A döntı nem a százalékos valószínőség, hanem az, hogy olyan tájékoztatást kapjon a beteg, mely alapján valós döntési helyzetbe kerül, és önrendelkezési jogát gyakorolhatja. Ezt pedig mindig az adott egyedi eset kapcsán ítéli meg a bíróság.162 A jogszabályszövegben megkívánt teljes körő tájékoztatás követelménye olyan kívánalom, melyet a bírói gyakorlat sem a szoros nyelvtani értelmezés szerint ítél meg, a gyakorlatban sincs mód ennek teljesítésére és véleményem szerint nem is kell megvalósulnia, a jogszabály szövegének változására lenne szükség, ahogyan erre már korábban utaltam. A módosítás révén kerülne szinkronba a törvényalkotói szándék a valós állampolgári érdekekkel, és a jelenlegi bírói gyakorlattal.

1.3.2.3. Kár bekövetkezése A polgári jogi kártérítési felelısség konjunktív elıfeltételei között kell vizsgálnunk a kár bekövetkezését is. Kár alatt értünk minden olyan hátrányt, mely valakit valamely károsító esemény folytán személyében vagy vagyonában ér.163 Károkozás kapcsán az elsıdleges az eredeti állapot helyreállítása, amennyiben ez nem lehetséges vagy a károsult alapos okból nem kívánja indokolt a kártérítés.164 A polgári jogban a teljes kártérítés elve érvényesül, azaz a károsultat az ıt ért vagyoni és nem vagyoni károk megtérítésével olyan helyzetbe kell hozni, mintha a károsító esemény nem következett volna be. A kártérítés funkciója ennek megfelelıen a teljes reparáció, a jövıbeni károkozásoktól való visszatartás, azaz a prevenció, továbbá a nem vagyoni kártérítések kapcsán az egészségügyi szolgáltatásokkal összefüggésben okozott károknál is megjelenik az elégtétel adási funkció is.165

160

KÖLES Tibor, Orvosi mőhiba perek, HVG ORAC, Budapest, 1999, 99. DÓSA [2006] i.m. 120. 162 HAVASI [2008] i.m. 9. 163 ÚJVÁRINÉ i.m. 59. 164 Ptk. 355. § (1) bekezdés. 165 DÓSA [2006] i.m. 114. 161

56

A vagyoni kár mértékét döntıen befolyásolja, hogy a károsító esemény folytán egészségkárosodás

vagy

halál

következik-e

be.

Amennyiben

tartós,

súlyos

egészségkárosodás alakul ki, a vagyoni károk köre bıvebb, halál bekövetkezése esetén viszont jellemzıen jóval szőkebb körő a vagyoni kár keretén belül érvényesíthetı összeg.166 A vagyoni károk körében megjelenik a tényleges kár, mely alatt a károsító esemény folytán a károsult vagyonában bekövetkezett értékcsökkenést értjük. Szintén ide tartozik az elmaradt jövedelem, mellyel a károsult vagyona növekedett volna, amennyiben a káresemény nem következik be. Egészségügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos kárigényeknél e kategóriához tartozik tipikusan a károsult jövedelem kiesése, az ıt gondozó személy jövedelem kiesése, valamint annak a tartásnak a kiesése, melyet a beteg a káreseményt megelızıen jogszabály vagy szerzıdés alapján nyújtott.167

A

legszélesebb

körő

az

egészségkárosodásokkal

összefüggésben

érvényesíthetı indokolt költségek köre, vagyis azon többletköltségeké, melyek a kárenyhítéssel vagy a kár csökkentésével kapcsolatban felmerültek. A leggyakoribb példák e körben az ápolási, gondozási költségek, rehabilitációs program és eszközök, speciális étrend költségei, a kórházi látogatás költségei, a beteg otthonának akadálymentesítésével összefüggésben felmerülı kiadások, a tartós otthonlét miatti rezsitöbblet.168 Ezek mellett az egyes esetekben nagyon sok egyéb a kárt szenvedett egyéni életvitelébıl adódó, taxatíve fel nem sorolható speciális költség megtérítésére kötelezést mérlegelhet a bíróság.169 A fent

említettek

mellett

az

egészségügyi

szolgáltatásokkal

összefüggésben

bekövetkezı káresemények kapcsán gyakran jön figyelembe a nem vagyoni kártérítés jogintézménye is. Célja a személyhez főzıdı jogok megsértése miatt bekövetkezı, pénzben nem mérhetı hátrány pénzbeni kifejezése, reparációja.170 Az egészségügyi szolgáltatásokkal összefüggésben leggyakrabban az élethez, testi épséghez, egészséghez való jog sérül, emellett az emberi méltósághoz főzıdı jog és az ebbıl levezethetı, Eütv. által nevesített betegjogok sérelme is kiemelhetı. Emellett a bírói gyakorlat is gyarapította a személyhez főzıdı jogok körét és kidolgozta a teljes családban éléshez 166

Így például a temetés költségei, tartást pótló járadék az elhunyttól tartásra jogosult hozzátartozóinak. (DÓSA [2006] i.m. 103.). 167 KOVÁCSY i.m. 681. 168 DÓSA [2006] i.m. 101. 169 Például nagyobb kert esetén az ennek gondozásával kapcsolatos kertészeti költségek; több gyermek esetén a felügyeletükkel, gondozásukkal kapcsolatos költségek, ha a szülık a károsodott gyermekrıl való gondoskodás miatt nem tudnak a többiekrıl is teljes mértékben gondoskodni. 170 ÚJVÁRINÉ i.m. 216.

57

való jogot, mely hozzátartozó elvesztése vagy egészségkárosodása kapcsán a hozzátartozói nem vagyoni igények alapjává vált.171 Nem vagyoni kártérítési igénnyel léphet fel egyrészrıl a sérelmet szenvedett személy általánosságban azokban az esetekben, amikor tartós, súlyos egészségkárosodásával összefüggésben személyhez főzıdı jogai is sérültek. Az általános gyakorlat, hogy önmagában a hosszabb ideig tartó kórházi kezelés és az ennek során elszenvedett fájdalom nem alapozza meg a nem vagyoni kártérítési igényt. Viszont, ha a kórházi kezelés során elkövetett hiba miatt hosszú a kezelés és fájdalmas a gyógyulás, esetleg életveszélyes, súlyos állapot alakul ki, még szövıdménymentes gyógyulás esetén is megalapozott a kártérítési igény. Ilyenkor az elkövetett hiba miatt sérül a testi épséghez, egészséghez főzıdı személyiségi jog.172 A sérelmet szenvedett személy mellett a bírói gyakorlat a fent említett teljes családban éléshez való jog csorbulása miatt, elismeri néhány közeli hozzátartozó saját jogú nem vagyoni kártérítési igényét is meghatározott feltételek fennállása esetén. A szülı, a gyermek, a házastárs, valamint különösen indokolt esetben a testvér esetében elfogadott a hozzátartozói igény. A közeli hozzátartozó halála vagy egészségkárosodása folytán a család a funkcióit nem, vagy nem teljes értékően tudja ellátni, komoly változások következnek be a családtagok életvitelében, életminıségében, mely alapot adhat nem vagyoni kártérítési igényre.173 Ilyenek helyzetek adódhatnak például, ha a szülık ápolják a súlyosan károsodott gyermeküket, ha a házastárs egészségkárosodása miatt a házasélet nehezítetté válik, fiatal korban a további gyermek világra hozásának lehetısége elvész, kiskorú gyermekek elveszti szüleit. Közeli hozzátartozó halála vagy egészségkárosodása nemcsak a teljes családban élést mint személyhez főzıdı jogot sértheti, hanem a hozzátartozó testi épséghez, egészséghez való jogát is. A túlzott mértékő gyászreakció vagy a hozzátartozó betegsége, ápolása folytán kialakult kóros pszichés, egészségi állapot szintén alapot adhat nem vagyoni kártérítési igény érvényesítésére.174 A nem vagyoni kártérítés sajátos vonása, hogy mivel a károsult személyhez főzıdı jogainak sérelme okán tarthat rá igényt, a sérelmet szenvedett személyéhez tapad, személyesen érvényesíthetı. Így, ha a hibás egészségügyi szolgáltatás a beteg halálát 171

KOVÁCSY i.m. 684. SZALMA József, Okozatosság és polgári jogi felelısség az európai és a magyar jogban, Novotni Alapítvány, Miskolc, 2000, 155. 173 FÉZER [2010] i.m. 372. 174 DÓSA [2010] i.m. 153. 172

58

eredményezi, hozzátartozói csak saját nevükben, saját jogon, az ıket ért személyiségi jogsérelem miatt igényelhetnek nem vagyoni kártérítést. Viszont, ha a károsult halálát megelızıen már indított eljárást nem vagyoni kártérítés iránt, a bírói gyakorlat elismeri a perben a jogutódlás lehetıségét, ilyenkor a károsult jogutódai követelhetik az ıt megilletı nem vagyoni kártérítést.175 Az egészségügyi szolgáltatók elleni kártérítési perekben érvényesített nem vagyoni kártérítések összege mértéktartó emelkedést mutat, egy 2008-as összefoglalás szerint legalacsonyabb összege 200.000 forint, az addigi legmagasabb pedig 14 millió forint. Az összeg megállapításánál fontos az adott helyzetre történı egyediesítés, ugyanakkor az is megállapítható, hogy a bíróságok tekintettel vannak a hasonló perekben korábban megállapított összegekre is. Döntıen befolyásolja a kártérítés mértékét a személyhez főzıdı jogsérelem súlya, a bekövetkezı hátrányos következmények, valamint ezek tartóssága és súlyossága.176

1.3.2.4. Okozati összefüggés A jogellenes, felróható magatartás és a bekövetkezı kár közötti okozati összefüggés a kártérítési felelısség nélkülözhetetlen elıfeltétele. A felelısségi elıfeltételek közül az egyik legtöbbet vitatott elem, mind elméletben, mind a jogalkalmazás különbözı területein,

így

az

egészségügyi

szolgáltatásokkal

összefüggésben

felmerülı

káresemények kapcsán is. Az elméletek a feltételek egyenértékőségének elvébıl indultak ki, mely szerint valamennyi elızményt oknak kell tekinteni, függetlenül attól, hogy milyen mértékben játszott közre a kár bekövetkezésében.177 Az okozatosság ezen természettudományos megközelítése a magatartások jogi értékelése szempontjából nem megfelelı, ahhoz ugyanis a kár bekövetkezésére ható tényezık közül a jogilag releváns okok meghatározására kell törekednünk. Az okkiválasztó elméletek szubjektív elemet visznek az objektív okozatossági folyamatba, a jogalkalmazó döntése, hogy mely tényezıket kell a káresemény jogi értékelése kapcsán bevonni az okozatosság körébe. Polgári jogi szempontból azokat az okokat kell relevánsnak tekinteni, melyekre a kártérítés eszközével hatni lehet, melyekkel kapcsolatban megvalósulhat a kártérítés

175

FÉZER [2010] i.m. 372. HAVASI [2008] i.m. 3-4. 177 OSZTOVITS [2011] i.m. 1267. 176

59

prevenciós célja.178 Így pedig csak olyan tényezık vehetık figyelembe, melyeknek a bekövetkezésével az adott körülmények között reálisan számolni lehetett.179 Az okozati összefüggés bizonyítása, megállapítása az egészségügyi szolgáltatásokkal összefüggésben felmerülı káreseményeknél különösen nehéz. Így a perek során is elegendı a valószínőségi bizonyítás.180 Gyakran nem állapítható meg teljes bizonyossággal, hogy az orvosi tevékenység mennyiben befolyásolta a káros eredmény bekövetkezését, vagy például mennyiben lett volna más az eredmény, ha nem a választott kezelést alkalmazzák. Egyrészrıl azért, mert az orvosi tevékenységgel és az emberi test egyedi reakcióival kapcsolatban nagyon sok bizonytalansági tényezı merül föl, már a természettudományos okozatosság is bizonytalan. Emellett pedig nagyon gyakori, hogy a bekövetkezı kár nem egyetlen okra vezethetı vissza, az egészségügyi ellátást végzık tevékenysége mellett a beteg szervezetének állapota, betegségének természete, életmódja is befolyással lehet.181 Ebbe az esetkörbe tartoznak például a gyógyulási esély elvesztésével kapcsolatos kárigények, ahol a tévesen felállított diagnózis, késedelmes kezelés mellett a beteg egészségi állapota, betegségének természete is közrehat az eredmény bekövetkezésében. Ezen esetek megítélésében jelentıs változások következtek be a bírói gyakorlatban, ahogyan arra korábban utaltam. Szintén lehetséges, hogy a kár több személy magatartásával okozati összefüggésben állt elı, például több egészségügyi intézmény is részt vesz a beteg kezelésében, vagy az egészségügyi szolgáltatótól teljesen független harmadik személy által okozott kár teszi szükségessé

az

ellátást.

Ilyenkor

a

károkozók

egyetemleges

felelısségének

megállapítása jellemzı, de találhatunk példát a kártérítési kötelezettség százalékos megosztására is.182 Az eljárás kimenetelét döntıen befolyásolja, hogy az okozatosságot érintı bizonytalanságot melyik fél terhére értékeli a bíróság. A bírói gyakorlat talán ennek a kérdésnek a megítélésében változott legjelentısebb mértékben a rendszerváltás óta hazánkban, melyre a következı pontban kitérek.

1.3.2.5. Bizonyítási kötelezettség 178

EÖRSI [2009] i.m. 271. TÖRİ [1965] i.m. 279. 180 DÓSA [2006] i.m. 96. 181 TÖRİ [1986] i.m. 385. 182 DÓSA [2010] i.m. 118-119. 179

60

Bár dolgozatom kereteit meghaladja az egészségügyi szolgáltatók ellen indított kártérítési perek eljárási szabályainak részletes tárgyalása, a bizonyítási kötelezettségre, mely eljárási kérdés, nélkülözhetetlen röviden kitérni. Ez ugyanis döntıen meghatározza az egészségügyi szolgáltatók felelısségi kérdéseit, nagyon sok múlik azon, hogy melyik tényezı bizonyítását melyik felelısségi elıfeltétel körében várjuk el, ezáltal melyik féltıl. Általános eljárásjogi szabály, hogy a felmerült tényeket általában az a fél köteles bizonyítani, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el.183 Az egészségügyi szolgáltatásokkal összefüggı kártérítési eljárásokban a felperes köteles bizonyítani a jogellenes magatartást, a kár bekövetkezését és a köztük levı okozati összefüggést. Ezzel szemben az egészségügyi intézménynek a felróhatóság vélelme alól kell kimentenie magát. Az alábbiakban annak a bemutatására törekszem, hogy ezek milyen nehézségeket okoznak a felek számára. Amennyiben a károkozás általános tilalmából indulunk ki, a jogellenesség bizonyítása a felperesi oldal számára nagyobb nehézséget nem jelent. Ahogyan említettem, a korábbi ítéletek között még találunk olyan példát, ahol a keresetet azért utasították el, mert a beteg nem tudta megnevezni azt a konkrét jogsértést, mely miatt a kára keletkezett, így a jogellenesség mint felelısségi elıfeltétel nem nyert bizonyítást. Viszont a jelenlegi ítéletekben és az új Ptk.-ban is a károkozás általánosan vett tilalma és jogellenessége jelenik meg. A kár bekövetkezésének tényét és mértékét vagyoni és nem vagyoni károk esetén is a károsultnak kell bizonyítania, kivéve, ha köztudomású tényen alapul az igény feltétele és külön bizonyítást nem kíván meg.184 A bizonyítás terén különösen a hozzátartozói nem vagyoni kárigények igazolása okozhat nehézséget, a feltételek fennállásának vizsgálata különösen például testvér esetében szigorúbb. A hozzátartozó elvesztése esetén, ahogyan fentebb is említésre került a gyász okozta megrázkódtatás, fájdalom önmagában nem ad alapot nem vagyoni kártérítésre. Amennyiben viszont igazolható, hogy a hozzátartozó elvesztése miatti fájdalom betegség kialakulásához vezetetett, a testi épséghez, egészséghez való jog sérelmére alapozva igényelhetı kártérítés. A teljes családban éléshez való személyhez főzıdı jog sérelmére alapított nem vagyoni igények kapcsán bizonyítani szükséges, hogy a hozzátartozó elvesztése vagy egészségkárosodása 183 184

1952. évi III. törvény a polgári perrendtartásról (a továbbiakban: Pp.) 164. § (1) bekezdés. HAVASI [2008] i.m. 4.

61

miatt jelentıs változások következtek be, a család által betöltött funkciók sérültek, a korábbi életvitelt a sértett már nem élheti. A kárral kapcsolatos bizonyítási kérdések körében említést kell tennünk a kármegosztás kérdéskörérıl. A Ptk. 340. § (1) bekezdése szerint ugyanis a károsultnak is vannak kötelezettségei, melyeket a kár megelızése, csökkentése érdekében köteles megtenni. Amennyiben az egészségügyi intézmény igazolni tudja, hogy a beteg a kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget, kármegosztásra kerülhet sor. A Ptk. rendelkezései szerint nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, mely abból származik, hogy a károsult az elızıekben említett kötelezettségének nem tett eleget. Az egészségügyi szolgáltatásokkal összefüggı káresemények kapcsán e kárenyhítési kötelezettség az Eütv. által elıírt együttmőködési és tájékoztatási kötelezettségben nyilvánul meg.185 Fontos megemlíteni, hogy nem vagyoni kártérítés esetén dogmatikai okokra visszavezethetıen nem alkalmaznak a bíróságok kármegosztást,186 hanem a nem vagyoni kártérítés összegszerőségének megállapításánál jön figyelembe a károsult közrehatása, annak csökkent mértékére adhat alapot. A kár és a károkozó magatartás közötti okozati összefüggést a felperesnek kell bizonyítania. A problémát az okozati összefüggéssel kapcsolatban az okozza, hogy sokszor nem lehet természettudományos bizonyossággal megállapítani, hogy a kár valóban a felróható magatartás hatására következett be, esetleg attól független ok idézte elı egészben vagy részben.187 Korábban a természettudományos bizonytalanság a felperes terhére esett és sok esetben eredményezte a kereset elutasítását.188 Az újabb gyakorlat azonban elválasztja egymástól a természettudományos és a jogi okozatosságot

185

DÓSA [2006] i.m. 135. Nem vagyoni kártérítés esetén nincs olyan összegszerően kifejezhetı kár, amivel kapcsolatban szóba jöhetne, hogy a kár egy részét a károsultra hárítsuk. (FÉZER [2010] i.m. 369.). 187 DÓSA [2010] i.m. 113. 188 Ahogyan ebben a példában is láthatjuk: a felperes gyermeke oxigénhiányos állapotban született és néhány nappal a születése után elhalálozott. A szülés napján elvégzett CTG vizsgálat enyhe fájástevékenység mellett a normális felsı határán levı szapora szívmőködést és nagymértékben beszőkült oscillatiot mutatott, mely a szakértıi vélemény szerint utalhat a magzat oxigénhiányos állapotára. Az elsıfokú bíróság arra hivatkozással marasztalta el az alperest, hogy az elvégzett vizsgálatok eredményei a magzat további, folyamatos mőszeres ellenırzését és további vizsgálatok végzését tették volna indokolttá, mert csak ez alapján lehet a császármetszés szükségességére és megfelelı idıpontjára következtetni. A gyermek halálának oka a szülés során elszenvedett oxigénhiányos állapot. A másodfokú bíróság viszont eltérı következtetésre jutott. Nem állapítható meg és nem bizonyítható, hogy ha a császármetszés elıbb történik, akkor a magzat károsodása nem következik be. A károsodást okozhatta a köldökzsinór utólagos rácsavarodása is. Nem állapítható meg teljes bizonyossággal, hogy az alperes mulasztása, magatartása miatt következett volna be a magzat oxigénhiányos állapota. (Fıvárosi Bíróság 41. Pf. 26 287/1997). 186

62

és ez utóbbit tekinti döntınek a kereset elbírálásánál.189 Ha bármilyen mulasztás történik, az igény akkor is megáll, ha a kár nem bizonyosan annak következtében állt elı.190 Leszőkült az okozati összefüggés körében bizonyításra szoruló tények köre, a bizonytalansági tényezıkkel pedig az alperesi oldalnak kell számolnia a felróhatóság alóli kimentés körében. Amennyiben a beteg igazolni tudja, hogy a kára a kezelés során vagy azt követıen következett be, vélelmezik az okozati összefüggés fennállását.191 Így gyakorlatilag megfordult a bizonyítási kötelezettség, hisz nem a betegnek kell bizonyítania érdemben az okozati összefüggést, hanem a szolgáltatónak annak hiányát, a felróhatóság alóli kimentés körében. Kimentés pedig csak akkor lehetséges, ha az egészségügyi intézmény igazolja, hogy a legnagyobb gondossággal és körültekintéssel járt el vagy, hogy ilyen eljárás mellett is bizonyosan bekövetkezett volna a károsodás. Ez épp olyan igazságtalan, mint a korábbi nézet, amely laikus oldaltól - aki sem szakismeretekkel, sem a kezelés dokumentációjával nem rendelkezik- várta el az okozati összefüggés valószínőségi bizonyítását. Véleményem szerint szükséges lenne a jogalkalmazói szemléletmód változására ezen a területen, nem kívánatos az alperesi oldal

bizonyítási

kötelezettségeinek

ilyen

mértékő

megnehezítése,

ezáltal

felelısségének kiszélesítése. Nagyon sok esetben marasztalják és kötelezik teljes kártérítésre az egészségügyi szolgáltatókat olyankor is, amikor szakmai szabályszegés érdemben nem történt, a bekövetkezı kár elkerülhetetlen szövıdmény volt, de a szigorú felelısség alóli kimentés miatt ezt nem tudják igazolni.192 Úgy gondolom, hogy az ítélkezési gyakorlat méltánytalan például a gyógyulási esély elvesztésének értékelésével, tájékoztatási kötelezettséget érintı mulasztásokkal, dokumentációs hiányosságokkal

189

A Medicalonline honlapja: http://www.medicalonline.hu/gyogyitas/cikk/muhibak__karteritesi_perek (letöltve: 2012. március 6.) 190 Jó példa az új szemléletmód érzékeltetésére a következı eset: a felperes egészségkárosodott újszülöttet hozott világra az alperes egészségügyi intézményben. A felperes álláspontja szerint az orvos megsértette az Eütv.-ben foglalt gondossági kötelezettséget, amikor nem végzett császármetszést, holott azt több tényezı is indokolta volna (például a terhesség 31. hetében megindult szülés, a magzat medencevégő fekvése). Az alperes szerint császármetszés indikációja nem állt fenn, a CTG sem adott kóros eredményt, a magzatvíz tiszta volt, mely az oxigénhiányos állapot ellen szól. Az oxigénhiányos állapot akkor alakulhatott ki, amikor a magzat feje áthaladt a medencebemeneten, ekkor pedig már nem volt lehetıség császármetszést végezni. Az elsıfokú bíróság döntése szerint az orvos a legjobb megoldást választva segítette világra a magzatot, jogszabály szerinti gondossággal végezte a szülés levezetését. Az a mulasztás, hogy a felperes felvételekor nem végzett azonnali ultrahang vizsgálatot, nem áll okozati összefüggésben a magzat károsodásával, ahogyan az sem, hogy a burokrepsztés és a magzat kiemelése közötti 23 perc alatti tevékenység dokumentációja hiányos. A felülvizsgálati eljárásban arra a következtetésre jutott a bíróság, hogy az alperes a szülést hiányosan dokumentálta, így bizonyítása nem volt sikeres abban a körben, hogy a császármetszés nem volt indokolt és az elvárható gondosság szerint járt el. (Pvf. III. 21.212/2008). 191 OSZTOVITS i.m. 1274. 192 PRIBULA [2011] i.m. 243.

63

kapcsolatban. Nem helyes, ha egy dokumentációs hiba miatti bizonytalanság, tájékoztatási mulasztás, késın felismert betegség teljes egészében az alperesi oldal terhére esnek. Ezek kétségkívül hibák az egészségügyi szolgáltató részérıl, de gyakran nem ezekkel okozati összefüggésben következik be az a káros eredmény, melyért kártérítési felelısségét megállapítják. Így elképzelhetı, hogy a károsodás a kezelés szövıdményeként alakult ki és nem szakmai hiba miatt, viszont a dokumentáció hiányos, ellentmondásos és ezt a bíróságon úgy értékelik, hogy a szolgáltató elzárta magát a felelısség alóli kimentés lehetıségétıl mulasztásával, és teljes kártérítési felelısséggel tartozik.193 Ilyenkor az egyetlen bizonyítható mulasztás a dokumentáció hiányossága, ami viszont bizonyosan nem áll okozati összefüggésben a bekövetkezett kárral. Természetesen nem olyan irányú változásra van szükség, mely alapján például egy dokumentációs hiányosságot a szolgáltató elınyére tudna fordítani és bizonyíték hiányában mentesülne a felelısség alól. A bizonytalansági tényezık igazságosabb, racionálisabb értékelése lenne indokolt. Egyetértek például azzal az állásponttal, mely szerint a gyógyulási esély elvesztésével összefüggı károknál megfelelı lehetne az a megoldás, mely szerint a károsult olyan arányban részesül kompenzációban, amilyen arányban valószínősíthetı, hogy a kárt a felróható kötelezettségszegés okozta. Ez a közgazdasági szempontból népszerő szemlélet tulajdonképpen kármegosztás, hisz ezekben az esetekben a kárt részben a betegség természetes lefolyása, részben pedig a szolgáltató magatartása okozza. Így a szolgáltató csak azért a kárért felel, mely valószínősíthetıen

saját

magatartására

vezethetı

vissza.194

A

dokumentációs

hiányosságok vonatkozásában már nehezebben és szőkebb körben értelmezhetı ez a megoldás, de vannak esetek, amikor helytálló lehet, hogy a teljes bizonytalanságot ne az egészségügyi szolgáltató terhére értékelje a bíróság.195 A korábbi fejezetben idézett jogesetek között arra is láthatunk példát, amikor olyan dokumentum hiányát rótta a bíróság az egészségügyi intézmény terhére, amit nem is köteles megırizni és lehetıség 193

HÍDVÉGINÉ – SÁRINÉ [2013] i.m. 37. DÓSA [2006] i.m. 98. 195 Véleményem szerint nagyon jó példát szolgáltat erre a következı jogeset, ugyanis itt alkalmazhatónak ítélném a dokumentációs hiányosság kapcsán is a százalékos valószínőség alapján történı mérlegelést. A gyermek végtagfejlıdési rendellenességgel született, mely a szakértıi vélemények alapján olyan fejlıdési rendellenesség, melynek felismerése kifejezetten nehéz, biztos módszerek nincsenek rá, a felismerés valószínősége 30%-os. A dokumentációban nem szerepelt adat arra vonatkozóan, hogy vizsgálták az ultrahangos kontroll során a végtagokat, így ennek megtörténtét nem tudta igazolni az intézmény. Ezt a bíróság úgy értékelte, hogy a kórház elzárta magát a felelısség alóli kimentéstıl. Annak ellenére, hogy az elvégzett vizsgálat esetén is 70%-os valószínőséggel károsodottan született volna a gyermek, a bíróság teljes kártérítésre kötelezte az egészségügyi intézményt. (EBH 2008/1867 Idézi: DÓSA [2010] i.m. 158.). 194

64

sincs rá, hogy megırizzék. A dokumentum hiányában viszont nem volt kétséget kizáróan bizonyítható, hogy valóban nem történt semmilyen mulasztás, így teljes kártérítésre kötelezte a bíróság a kórházat. Ilyen esetben dokumentációs problémánál is indokoltnak tartanám a fenti megoldás alkalmazását. Az okozati összefüggés igazolása és a felróhatóság alóli kimentés szorosan összefüggı kérdések, mivel az újabb bírói gyakorlat több korábban az okozati összefüggés körében igazolásra váró tény bizonyítását a felelısség alóli kimentés körében várja el az egészségügyi szolgáltatói oldaltól. Így például megváltozott a gyógyulási esély elvesztésével kapcsolatos kárigények megítélése. Annak megállapítása, hogy a betegséggel vagy halálesettel összefüggésben milyen mértékben jut szerephez az egészségügyi szolgáltató felróható magatartása196 és mennyiben lett volna ugyanaz az eredmény e nélkül is, jelentıs bizonytalansági tényezıket hordoz magában és nem mindegy, hogy a bizonyítatlanság terhét ki viseli.197 A korábbi gyakorlat az okozati összefüggés körében értékelte a bizonytalansági tényezıt, azaz a felperes terhére esett, ha nem tudta bizonyítani, hogy megfelelı diagnózis és idıben elkezdett kezelés esetén biztosan meggyógyult, életben maradt volna, így az ügy általában a kereset elutasításával végzıdött. Az új tendenciák szerint viszont a gyógyulási esély elvesztésével összefüggésben jelentkezı bizonytalanságot az alperes felróhatóság alóli kimentése körében értékelik.198 Így, ha a szolgáltató nem tudja bizonyítani, hogy ha nem hibáznak, akkor sem lett volna esély a gyógyulásra, akkor nem tud eleget tenni a kimentési kötelezettségének, az ügy pedig marasztalásával végzıdik.199 A tájékoztatási hiányosságokkal

kapcsolatban

is

hasonló

szemléletváltásnak

lehetünk

tanúi.

Korábban200 a betegtıl várták el annak bizonyítását, hogy amennyiben tájékoztatták

196

Például: téves diagnózis felállítása, elkésett diagnózis, elkésett kezelés. DÓSA [2010] i.m. 179. 198 Jól kitőnik a szemléletváltás a következı indokolásból: „az alperes tévesen hivatkozott a felülvizsgálati kérelemben az okozati összefüggés hiányára, mert nem az orvosok mulasztása és a beteg halála között kell okozati összefüggésnek fennállnia, hanem az életben maradási esély elveszítésénél a mulasztás és aközött kell jogi értelemben az oksági kapcsolat, hogy ha megtörténik az újraélesztés az életben maradásra van esély. A kimentés csak akkor lehetséges, ha az orvos bizonyítja, hogy a beteg akkor is biztosan meghalt volna, ha az újraélesztést azonnal megkezdi”. (Pvf. III. 20.799/2010.) 199 HAVASI [2009] i.m. 12. 200 Például: A felperes többször utalt arra is, hogy a mőtéti beavatkozás természetérıl, kockázatáról, következményeirıl nem kapott felvilágosítást, illetve nem rendelkezett elegendı adattal a mőtéti beavatkozásról, hogy megfelelıen tudjon dönteni. Ezeket a tényeket a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján a felperesnek kellett volna bizonyítania. (Pesti Központi Kerületi Bíróság 32. P. 88 813/1991) Néhainak a beavatkozás során olyan ritka szövıdménye lépett fel, melyre vonatkozóan az orvosokat nem terhelte tájékoztatási kötelezettség. Így kérdéses marad, hogy a néhai megtagadta-e volna a hozzájárulását egy olyan diagnosztikus beavatkozás elvégzéséhez, amely az állapota súlyosságát figyelembe véve 197

65

volna az adott kockázati tényezı vagy szövıdmény bekövetkezésének lehetıségérıl úgy ı nem egyezett volna bele a beavatkozás elvégzésébe.201 Újabban gyakran a felróhatóság alóli kimentés körében a szolgáltatótól várják el annak bizonyítását, hogy a tájékoztatás a jogszabályban foglaltaknak megfelelı volt, vagy a beteg az állapotára tekintettel a kockázati tényezık ismeretében is hozzájárult volna a beavatkozáshoz, azaz nem áll fenn az okozati összefüggés.202 Úgy gondolom, hogy a bizonyítási kötelezettséggel kapcsolatban felvázoltak jól érzékeltetik a történeti részben is kibontott tendenciózus változásokat az egészségügyi kártérítési eljárások területén. Miközben a felperesi oldalon számos tekintetben enyhültek a bizonyítási nehézségek, ezzel párhuzamosan szélesedett az egészségügyi intézmény felelıssége és szőkült a felelısség alóli kimentés lehetısége. E folyamat következtében az egyensúlyi helyzet megszőnt, ami az intézménynek és a gyógyulni vágyóknak sem kedvezı, változtatás indokolt.

1.4. Az egészségügyi szolgáltatók szakmai felelısségbiztosításának aktuális kérdései

Jelen egységgel célom az egészségügyi szolgáltatók szakmai felelısségbiztosításának vizsgálata a mőködési hatékonyság kérdését középpontba helyezve. A fejezet korábbi feltétlenül szükséges volt ahhoz, hogy egy esetleges késıbbi szívmőtéttel élete meghosszabbítható legyen. (Pesti Központi Kerületi Bíróság 31. P. 87 61/1995.) A térdízületi mőtétet megelızıen a felperes arra vonatkozóan tájékoztatást nem kapott, hogy a lágyrészek átmetszését követıen bırelhalásos szövıdmény léphet fel. Ennek kialakulása ritka, elıfordulási gyakorisága 4%-ra tehetı. A mőtét végrehajtása során a hazánkban szokásos mőtéti gyakorlatnak megfelelı eljárásokat alkalmazták, orvosi mulasztás nem mutatható ki. A sérülés a mőtét elvégzését szükségessé tette, a mőtét elmaradása lényegesen súlyosabb hátrányokat jelentett volna a felperes számára, mint a perbeli szövıdmény. Az orvosi tájékoztatás elmaradásával az alperes felelıssége nem állapítható meg, mivel az nincs okozati összefüggésben a követelés jogalapjával. (Csongrád Megyei Bíróság 2. Pf. 20 568/1994.). 201 DÓSA [2010] i.m. 250. 202 Például: Az alperest tehát tájékoztatási kötelezettség terhelte abban a körben, hogy a Mayo-típusú mőtét és általában a kétféle típusú mőtét elvégzése miért szükséges, annak milyen gyakori következményei vannak, milyenek a megnyilvánulási módjai, mert a beteg alapvetı joga annak eldöntése, hogy az általa ismert kockázati tényezık mellett vállalja-e az adott beavatkozást. A perben rendelkezésre álló bizonyítékokból az sem állapítható meg, hogy egyáltalán kapott-e a felperes valamilyen következményrıl, kockázatról, szövıdményrıl tájékoztatást, az alperes pedig semmivel nem bizonyította, hogy a felperes részletes, a mőtét esetleges negatív következményeire is kiterjedı felvilágosítást kapott volna a mőtétet megelızıen. Helyesen döntött tehát a másodfokú bíróság, amikor a jogszabálynak megfelelı mőtét elıtti tájékoztatás elmulasztása miatt, közbensı ítélettel megállapította az alperes kártérítési felelısségét. (BH 2003.453.) Az alperesnek kell bizonyítania, hogy megadta a beteg részére a tájékoztatást. Az ellentmondó bizonyítékok esetén a bizonyítatlanságot az alperes terhére kell értékelni. (Pvf. III. 20.516/2009.).

66

részeinek tanulságai azt mutatják, hogy az egészségügyi szolgáltatók kártérítési felelısségének megállapítása iránti perek száma és a kártérítési összegek emelkedı tendenciát mutatnak, a szolgáltatók felelısségének határai egyre tágabbá válnak, nehezebb a felelısség alóli kimentés, az elvárható gondosságnak megfelelı magatartás igazolása. Ebben a környezetben érthetıen, kiemelkedı jelentıséggel bír a kötelezı szakmai felelısségbiztosítás, mely jogintézmény alapvetı funkciója, hogy amennyiben megállapítják az egészségügyi szolgáltató felelısségét, vagy egyezség születik közte és a károsult között, a biztosító egészben vagy részben mentesíti a fizetési kötelezettség alól. Ha a szolgáltatónak van felelısségbiztosítása, akkor ez optimális esetben azt jelenti, hogy a biztosítási esemény bekövetkezésekor helyette, vagy jelentıs részben a biztosító fizet a károsultnak. Ez kedvezı a betegek számára, ugyanis így bizonyosan hozzájuthatnak a számukra megítélt kártérítési összeghez, és kedvezı a szolgáltatóknak is, mert nem a mőködési költségeikbıl kell kigazdálkodniuk a kártérítésként fizetendı összegeket. Sajnálatosan e jogintézmény jelen adottságaival nem tud e mechanizmus szerint, megfelelı hatékonysággal mőködni. Az alábbiakban ennek okait, az aktuálisan fennálló problémákat és megoldási lehetıségeket veszem számba.

1.4.1. Út a kötelezı felelısségbiztosításig

Az egészségügyi szolgáltatók felelısségbiztosítása a rendszerváltás óta tölt be igazán jelentıs szerepet. A szocializmus idıszakában sem az orvosoknak sem a kórházaknak nem állt érdekében felelısségbiztosítást kötni, mivel károkozás esetén az állam, illetve a tanács nyújtott számukra fedezetet.203 Az 1945-öt megelızı idıszakban szintén nem volt jelentıs hazánkban a felelısségbiztosítási üzletág és lévén, hogy jogszabály nem kötelezte erre az egészségügyi szolgáltatókat, rendszerint nem is kötöttek ilyen szerzıdést. A változást ezen a területen is 1989 hozta meg. Ekkor vált lehetıvé a magánorvosi és az egészségügyi vállalkozási tevékenység folytatása. A mőködés feltételeit megfogalmazó 203

NÉMETH Antónia, Polgári jogi felelısség és felelısségbiztosítás az orvosi jogviszonyban, In: Polgári jogi dolgozatok, MTA Állam-és Jogtudományi intézet - ELTE-ÁJK, Budapest, 1993, 306.

67

jogszabályok204 az elıbb említett két területen elsıként írták elı a felelısségbiztosítás kötelezı voltát. Ennek oka az volt, hogy ne állhasson elı a nem állami vagy önkormányzati

fenntartású

egészségügyi

intézmények,

valamint

az

ezek

szolgáltatásaikat igénybe vevı betegek kiszolgáltatott helyzete. A kiszolgáltatottság oka pedig nem más, minthogy a magánszolgáltatókért az állam, önkormányzat nem állt helyt a szolgáltató költségvetését meghaladó mértékben. Ezért az esetleges kártérítési összegek kifizetésére ezeknek a szolgáltatóknak is kellett valamilyen biztosíték, amelyet a felelısségbiztosítási szerzıdés megkötése jelentett. Annak ellenére, hogy az állami fenntartású egészségügyi intézmények számára ebben az idıszakban még nem volt kötelezı a felelısségbiztosítás, 1992-re szinte mindegyik intézmény kötött ilyen szerzıdést.205 A kezdeti idıszakban a biztosítók is lelkesedéssel fordultak az új piacot nyújtó lehetıség felé és változatos ajánlataikkal versengtek a kórházak igényeinek kielégítéséért.206 A rendszer eleinte jól mőködött, valódi biztonságot nyújtott a szolgáltatóknak, a betegeknek biztosítékot a kártérítés kifizetésére, a biztosítóknak pedig új bevételforrást jelentett. Így amikor az 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyrıl kötelezıvé tette valamennyi egészségügyi szolgáltató számára a felelısségbiztosítási szerzıdés megkötését, csak a már egyébként is létezı gyakorlat lett törvénybe iktatva.

1.4.2. A rendszer jelenlegi problémái

Az egészségügyi felelısségbiztosítási rendszerünk hanyatlása véleményem szerint az egészségügyi szolgáltatók elleni perekben megfigyelhetı gyakorlat megváltozására vezethetı vissza elsıdlegesen. Ez volt az, a momentum, ami megbontotta a biztosítók és a szolgáltatók közötti addig fennálló érdekazonosságot. A profitorientált biztosítóknak csak addig állt érdekében szolgáltatást nyújtani, amíg ez számukra nyereséget hozott. Azonban 1997 és 1999 között fokozatosan romlani kezdett a biztosítási díjakból származó bevétel és a kifizetett kártérítések aránya. A perek számának és a kártérítési összegeknek az emelkedése miatt a biztosítók számára veszteségessé vált ez az üzletág,

204

30/1989.(XI. 15.) SZEM rendelet, 113/1989. (XI. 15.) MT rendelet. SIMON [2004. november 14.] i.m. 1. 206 HARMAT György, Az orvosi felelısségbiztosítás kérdései és lehetséges válaszai, Egészségügyi Gazdasági Szemle, 2003, 6. szám, 36. 205

68

felismerték, hogy nem áll érdekükben a biztosítási piac ezen szegmensében szolgáltatást nyújtani.207 A következıkben három olyan tényezıt emelnék ki, mely véleményem szerint a többi visszásság genezise. Ezek pedig a következık: 1. A biztosítási piac kínálati oldalának beszőkültsége. Kevés a szolgáltatást nyújtó biztosítótársaság, illetve ezek közül sem kínál mindegyik társaság valamennyi egészségügyi szolgáltató számára biztosítási lehetıséget. 2. Egyoldalú szerzıdéskötési kötelezettség áll fenn, ugyanis az egészségügyi szolgáltató

a

mőködési

engedély

kiadása

feltételeként

köteles

felelısségbiztosítási szerzıdést kötni,208 a biztosító viszont akkor és azzal az egészségügyi szolgáltatóval köt szerzıdést, amikor és amelyikkel megéri. 3. Bár az erre vonatkozó felhatalmazás 15 éve megjelent, a kormány a mai napig sem alkotta meg az egészségügyi szolgáltatók szakmai felelısségbiztosításának minimumfeltételeirıl szóló jogszabályt.209 Így jelenleg semmi más nem határozza

meg

e

speciális

felelısségbiztosítási

ágazat

mőködésének

részletszabályait, mint a biztosító üzletpolitikája, az általa kialakított általános szerzıdési feltételek. Ezek a szerzıdési feltételek pedig számos olyan elemet tartalmaznak, amelyek kedvezıtlenek az intézmény számára és amelyek kiüresítik a felelısségbiztosítás tartalmát, figyelmen kívül hagyják a jogintézmény eredeti célját. A fent említett tényezık együttállása számos, a biztosítók által meghatározott problémás szerzıdési feltételt eredményez, melyek közül néhány példát említenék a következıkben. A biztosítási díjak jelentıs mértékben emelkedtek az utóbbi években.210 Így több kórház képtelenné vált a megemelkedett díj kifizetésére, melynek következtében kialakult és 207

Úgynevezett elsı biztosítási krízis, lásd: SIMON Tamás, Kezelhetı-e a szakmai felelısségbiztosítás Strucc Malvin módjára?, Kórház, 2005, 10. szám, 15. 208 Eütv. 108. § (2) bekezdés; 96/2003. (VII. 15.) Korm. rendelet az egészségügyi szolgáltatás gyakorlásának általános feltételeirıl, valamint a mőködési engedélyezési eljárásról 6. § (3) bekezdés; 2003. évi LXXXIV. törvény az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseirıl 7. § (1) bekezdés e) pont. 209 Az Eütv. záró rendelkezései között eredetileg az egészségügyi miniszter számára adott felhatalmazást az egészségügyi szolgáltatók felelısségbiztosításának részletes szabályainak kidolgozására. 2002-ben módosították az Eütv. ezen rendelkezését. Azóta a kormány van felhatalmazva a rendelet megalkotására (Eütv. 247. § (1) bekezdés f) pont), amely a mai napig nem készült el. 210 Lásd például: HARMAT i.m. 36.

69

folyamatosan

bıvül

azon

intézmények

köre,

amelyek

nem

rendelkeznek

felelısségbiztosítással a jogszabályi kötelezések ellenére.211 A biztosítók által nyújtott szolgáltatás színvonala nem emelkedett. A biztosítók eseti helytállási limitje megrekedt a 15 évvel ezelıtti szinten, általában káreseményenként 5 millió forint.212 Az ezt meghaladó összeget a kórház saját költségvetésébıl, a mőködésre szánt keretbıl fizeti ki, vagy a fenntartó tesz eleget a fizetési kötelezettségnek. A biztosítók egyre szőkebben értelmezik a biztosítási esemény fogalmát és a leggyakoribb, igazán nagy károkat okozó kockázati tényezıket kizárják a helytállási kötelezettség körébıl, ezzel gyakorlatilag kiüresítve a felelısségbiztosítás tartalmát. A probléma, hogy ezek a kizárások213 kezdenek irracionális mértékeket ölteni, szakmákat (például: plasztikai sebészet, szülészet-nıgyógyászat), diagnosztikus módszereket (például: CT, MR, röntgen okozta károsodás) iktatnak ki a biztosítók a helytállás körébıl. Emellett általánosan nem állnak helyt például a tájékoztatási kötelezettség elmulasztásából, a tájékoztatás hiányosságaiból, származó károkért, holott az egyik leggyakrabban megjelölt jogalapról van szó.214 Szintén gyakori a beteg kezeléséhez kapcsolódó orvosi dokumentációs kötelezettség, illetve a kezelési dokumentáció kiadásának elmulasztásával illetve késedelmével okozott kártérítési igények kizárása. Van olyan biztosítótársaság, mely kizárja a helytállását például a mővi terhesség megszakítással okozott károkra, vagy a külföldi állampolgároknak okozott károkra vonatkozóan is. A biztosítók egyre inkább igyekeznek kiszélesíteni a visszakövetelési joguk körét. A Ptk. felelısségbiztosításra vonatkozó szabályai szerint a biztosító szándékos károkozás, továbbá a súlyos gondatlanságnak a szerzıdésben megállapított eseteiben követelheti a

211

Jelenleg több, mint 30 intézmény nem rendelkezik felelısségbiztosítással, holott e nélkül nem kaphatnának mőködési engedélyt, illetve meg kellene fosztani ıket a mőködési engedélytıl. (GELLÉR Balázs, Az orvosi felelısségbiztosítás a magyar jogban, In: SÓTONYI Péter (szerk.), Orvosi felelısség, Semmelweis Kiadó, Budapest, 2006, 308.; továbbá például: a Weborvos online egészségügyi magazin honlapja: http://www.weborvos.hu/hirek/korhazak_biztositas_nelkul/67054/ (letöltve: 2012. december. 04.) továbbá: http://www.weborvos.hu/lapszemle/korhazak_felelosseg_nelkul/138945/ (letöltve: 2012. december. 04.). 212 Káreseményenként 5 millió Ft (kivételesen 8 vagy 10 millió Ft), évente 50 millió ft. Összehasonlításképp: gépjármő felelısségbiztosításnál ez az összeg dologi károk esetén káreseményenként 500 millió Ft, személyi sérülés miatti károk esetén káreseményenként 1250 millió Ft. 213 A kizárások körét a biztosítók által nyilvánosságra hozott általános szerzıdési feltételek alapján ismertetem. 214 Lásd részletesen: DÓSA Ágnes Az orvos felelıssége a tájékoztatás elmulasztásáért, Lege Artis Medicinae, 2001, 1. szám.

70

biztosítottól a kifizetett biztosítási összeg megtérítését. A hangsúly a gondatlanságnak a szerzıdésben megállapított esetein van, hisz ezeket a biztosító határozza meg az általános szerzıdési feltételekben. Megfigyelhetı, hogy egyre nı a szerzıdésben felsorolt

ilyen

elemek

száma

és

a

gyakran

nem

teljesen

egyértelmő

megfogalmazásukból215 is az látszik, hogy a biztosító szeretné minél szélesebb körben érvényesíteni regresszjogát. Az egészségügyi intézmények anyagi terhelését még inkább fokozza a biztosítási szerzıdésben meghatározott önrészesedés. Ennek lényege, hogy a biztosított a teljes kárösszegbıl legalább a biztosítási kötvényben meghatározott mértékő önrészesedés erejéig a kárt maga viseli. Ennek a mértéke általában 10 % biztosítási eseményenként.216 Önrészt csak abban az esetben kell fizetni, ha a kártérítési összeg a biztosító eseti helytállási limitjén belül marad, a lényege tehát az, hogy a pert vesztett egészségügyi szolgáltató semmiképp nem menekülhet a fizetési kötelezettség alól. Még akkor sem, ha a kártérítési összeg nem lépi túl a helytállási limitet.217 További problémát okoz, hogy a biztosítók leszőkítik a biztosítási szerzıdés idıbeli hatályát és a helytállási kötelezettségük csak a biztosítási szerzıdés hatálya alatt okozott és bejelentett károkra terjed ki. A károsultak viszont a Ptk. általános elévülési szabályainak megfelelı idıintervallumon belül érvényesíthetik igényeiket. Így elıfordul, hogy csak hónapok, évek múltán fordulnak az intézmény felé, így az intézmény csak ekkor tudja bejelenteni az igényt a biztosítónak. Ez nem feltétlenül probléma abban az esetben, ha az egészségügyi szolgáltatónak folyamatosan, ugyanannál a biztosítónál van felelısségbiztosítási szerzıdése. Viszont, ha az egészségügyi intézmény biztosítót vált és szerzıdése a károkozáskori biztosítóval idı közben megszőnik, akkor az már nem fog helytállni, mert az intézmény nincs benne az igény bejelentési határidıben, az új biztosító pedig még nem áll helyt azért, mert nem a vele kötött szerzıdés hatálya alatt következett be a biztosítási esemény.218 Elıállhat az a helyzet, hogy az egészségügyi szolgáltatónak van és volt is folyamatosan érvényes felelısségbiztosítási szerzıdése, mégis egyedül kell helytállnia a szerzıdés korlátozott idıbeli hatálya miatt.

215

Például: „ha a kárt a szakmai szabályok, elıírások kirívóan súlyos megsértésével okozzák”. SIMON Tamás, Felelısségbiztosítás az egészségügyben, Lege Artis Medicinae, 2002, 9. szám. 217 SIMON [2004. november 14.] i.m. 7. 218 HANTI Péter, Felelısség és kockázatmenedzsment az egészségügyben – Az orvosok jogai és kötelezettségei, Complex, Budapest, 2013, 364. 216

71

A felelısségbiztosítás kötelezı voltáról az Eütv. egészségügyi szolgáltatások szakmai követelményeirıl szóló, V. fejezete rendelkezik, melynek bevezetıjében a következıket olvashatjuk: „Az egészségügyi szolgáltatások szakmai követelményrendszerének célja: ...az egészségügyi szolgáltatásokat igénybe vevı, valamint az e szolgáltatásokat nyújtó személyek jogainak biztosítása.” A fentiek alapján azt mondhatjuk, hogy jelen feltételek mellett

az

egészségügyi

szolgáltatók

számára

kötelezıvé

tett

szakmai

felelısségbiztosítás nem felel meg azoknak a céloknak, amelyek miatt életre hívták és valós védelem nélküli kényszerő béklyóként nehezedik a szolgáltatókra.

1.4.3. A megoldás sürgıssége és lehetıségei

Több nyomós érvet is fel tudunk sorakoztatni a rendszer mőködıképességének mielıbbi helyreállítása mellett. A legsürgetıbb probléma úgy vélem az, hogy jelen helyzetben nincs megoldva megfelelıen az egészségügyi ellátás során bekövetkezı káresemények finanszírozása. A korábban említetteknek megfelelıen a biztosító által nyújtott körülbelül 5 millió forintos helytállási limit elmarad a kártérítési összegektıl. Esetenként megfordul a biztosító és az intézmény közötti fizetési arány, a biztosító fizeti az önrésznek megfelelı összeget, az intézmény pedig kénytelen állni az ezen felüli kárt. A megoldást az Európai Uniós jogharmonizációs kötelezettségünk miatt is ki kell alakítanunk. A határon átnyúló egészségügyi szolgáltatásokról szóló irányelvnek köszönhetıen Uniós nyomás is van a tagállamokon, így hazánkon is arra vonatkozóan, hogy minden tagállam hatékony felelısségbiztosítási rendszert vagy más garanciákat hozzon

létre

az

egészségügyi

ellátás

során

bekövetkezı

káresemények

finanszírozására.219 A következıkben azon megoldási lehetıségeket vázolom fel, melyek eddig felmerültek a hazai egészségügyi felelısségbiztosítási helyzet rendezésével kapcsolatban. Ezek alapvetıen két irányba mutatnak. Az egyik, hogy a felelısségbiztosítás intézményén belül, annak átalakításával teremtünk valós fedezetet. A másik irány pedig, hogy egyéb finanszírozási alternatívát keresünk, akár a hasonló helyzetben lévı külföldi országok megoldásai között kutatva. 219

Határon átnyúló egészségügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos irányelv tervezete, 14. Az Európai Unió Tanácsának honlapja: http://ec.europa.eu/health/ph_overview/co_operation/healthcare/docs/COM_hu.pdf (letöltve: 2012. december 4.).

72

Az egyik lehetıség az egészségügyi szolgáltatók szakmai felelısségbiztosításának minimumfeltételeirıl szóló rendelet elfogadása. A szabályozás legfıbb célja, hogy az egészségügyi szolgáltatók felelısségbiztosítása a kitőzött céloknak megfelelıen mőködhessen, valós biztonságot, jogvédelmet nyújtson. Ha a rendelet létezne és elıírná, hogy milyen követelményeknek kell eleget tennie a felelısségbiztosítási szerzıdés feltételrendszerének, akkor elképzelhetı, hogy a jelenleg szolgáltatást nyújtó biztosítók is kivonulnának a piacról.220Erre az esetre szükség van egyéb finanszírozási alternatívák kidolgozására. Lehetıségként merült föl221 egy felosztó-kirovó rendszerrel mőködı intézményvédelmi egyesület, amely a tagjainak nyújtana szolgáltatást, ahogyan az Angliában is megvalósult. A tagok által befizetett tagdíjból létrejövı alap biztosítaná a kártérítések kifizetésének forrását. Amennyiben ez nem elegendı, a hiányt a tagok a tagdíjakkal arányos részben pótolnák befizetésükkel. A rendszer elınye, hogy nem tartozna a 2003. évi LX. törvény a biztosítókról és a biztosítási tevékenységrıl (továbbiakban: Bit.) hatálya alá, mert a törvény a felosztó-kirovó rendszerő mőködést kizárja a hatálya alól,222 így nem vonatkoznának rá a Bit. induló vagyonnal és szavatoló tıkével kapcsolatos szabályai. A másik lehetıség a Bit. hatálya alá tartozó biztosító egyesület létrehozása.223 Ez abban különbözik az elızıtıl, hogy a bevételeken túl már nem róna újabb terheket a tagokra, ha azok befizetései nem fedezik a kifizetéseket, ugyanis ez az egyesület biztosítástechnikai elven mőködik és nem felosztó-kirovó rendszerben. A legnagyobb probléma a biztosító egyesülettel, hogy a létrehozatalához szükséges anyagi fedezet hiányzik.224 Egy állami költségvetési alap létrehozásának lehetısége is szükséges lehet, amely meghatározott limitösszeg erejéig fizetne a szolgáltatók helyett, az e feletti részre vonatkozóan pedig fennmaradna a szakmai felelısségbiztosítás. A probléma itt is az ehhez szükséges tıke hiányában ragadható meg.225

220

SIMON [Kórház, 2005. 10. szám] 15. Lásd: SZABÓ Tamás, Egészségügyi szolgáltatók szakmai felelısségbiztosításának átalakítása, IME – Az egészségügyi vezetık szaklapja, 2002, 5. szám 16-20. 222 Bit. 2.§ c) pont. 223 Bit. 19-28.§. 224 SIMON Tamás, Biztosan biztosító egyesület?, Kórház, 2005, 12. szám. 225 BENE Zsolt, Új javaslat a kórházak felelısségbiztosítására, Egészségügyi Menedzsment, 2001, november-december, 88. 221

73

A dolgozat késıbbi egységét képezı nemzetközi fejezetekben is vizsgálat tárgyává teszem az egyes országok egészségügyi szolgáltatói felelısségbiztosítását, annak problémás vagy elınyös vonásait a megoldási javaslatok bıvítésének érdekében.

1.5. Az új Polgári Törvénykönyv várható hatásai az egészségügyi szolgáltatók kártérítési felelısségére

Az egészségügyi szolgáltatásokkal összefüggı kártérítési felelısség történeti áttekintése és a felelısséget érintı hatályos szabályok és aktuális problémák vizsgálatát követıen célom, hogy röviden összefoglaljam, milyen alapvetı változásokat hozhat a 2013. évi V. törvény hatályba lépése az egészségüggyel kapcsolatos felelısségi kérdések tekintetében. Nem törekszem az új Ptk. teljes felelısségi szabályanyagának áttekintésére, azokat a rendelkezéseket veszem górcsı alá, melyek témám szempontjából relevánsak. Így foglalkozom a felelısségi rendszert érintı alapvetı változásokkal, ennek hatásaival az egészségügyi szolgáltatók felelısségére, a személyhez főzıdı jogok megsértésének új jogkövetkezményével,

a

sérelemdíjjal,

valamint

a

felelısségbiztosítást

érintı

szabályanyag megváltozott pontjaival.

1.5.1. A felelısségi rendszer alapvetı változásai

Az új Ptk. felelısségi rendszere jelentıs eltéréseket mutat a korábbi Kódex felelısségi szabályaitól, alapvetı változás, hogy szőkebbé válik a deliktuális és kontraktuális felelısség közötti párhuzamos szabályok köre, a szerzıdéses és a szerzıdésen kívüli károkozásért való felelısségi szabályok élesebb elválasztása jelenik meg. A szerzıdésszegéssel okozott károkért való helytállás szabályai új, objektív alapokra kerülnek,

a

kimentés

lehetıségei

szigorúbbá

válnak.

A

szigorú

kimentési

feltételrendszer ellensúlyozásaként és a felek közötti együttmőködés, tájékoztatás növelése érdekében a károkozó az elmaradt hasznokért és következménykárokért csak

74

olyan mértékben köteles helytállni, amilyen mértékben a károsult bizonyítja, hogy a bekövetkezett kár a szerzıdéskötés idıpontjában elıre látható volt. Az, hogy az új Ptk. jobban elválasztja a szerzıdésszegésért és a szerzıdésen kívüli károkozásért való felelısség szabályait, érthetı, logikus lépés, a kialakult bírói gyakorlattal226 és a nemzetközi dokumentumokkal227 is összhangban áll. A felelısség mindkét esetben más típusú jogviszonyból származik. Szerzıdésen kívüli károkozásnál a kiindulópont egy abszolút szerkezető jogviszony, mely a károkozás folytán válik a károsult és a károkozó viszonylatában egy relatív szerkezető kárkötelemmé. Ebben az esetben a károkozás általános tilalmának szabálya sérül. Ezzel szemben a szerzıdéskötés tudatosan vállalt kockázatot is jelent, szerzıdésszegés esetén meghatározott felek között, elıre meghatározott, kötelezettség megszegése történik, mely miatt a szerzıdést megszegı fél felelısséggel tartozik, az okozott károkat megtéríteni köteles. A felelısségi koncepció modelljéül az üzleti viszonyokban megjelenı szerzıdések szolgáltak. Amennyiben valaki üzletszerő tevékenységet folytat, azzal kockázatot is vállal, szerzıdésszegés esetén pedig a szankció nem függhet a szerzıdésszegést megvalósító fél igyekezetétıl, nem lehet elegendı alap a felelısség alóli mentesülésre az adott helyzetben elvárható magatartásnak való megfelelés.

1.5.2. Az egészségügyi szolgáltatók kártérítési felelısségét érintı szabályok

Az Eütv. korábban már idézett 244. §-a 2010 január 1-jétıl a Ptk. szerzıdésszegéssel okozott károkért való felelısségre vonatkozó szabályait rendelte alkalmazni az egészségügyi szolgáltatók felelısségére, ezzel pontot téve az egészségügyi szolgáltató és beteg közötti jogviszony minısítésével kapcsolatos jogviták végére is. Az 1959-es Ptk.-ban szélesebb körő volt a deliktuális és kontraktuális felelısségre vonatkozó párhuzamos szabályok köre, a jogszabály 318. § (1) bekezdése a szerzıdésszegésért való felelısségre, illetve a kártérítés mértékére a szerzıdésen kívül okozott károkért való felelısség szabályait rendelte megfelelıen alkalmazni. Az új Kódex ugyanakkor a 226

MENYHÁRD Attila, Felelısség szerzıdésszegésért, Polgári Jogi Kodifikáció, 2001, 3. szám, 25. Így például a Bécsi Vételi Egyezmény, valamint az Európai Polgári Jogi Alapelvek vonatkozó rendelkezéseivel. Lásd: CSÉCSY Andrea, Elıreláthatósági klauzula a szerzıdések jogában, Debreceni Jogi Mőhely, 2009, 1. szám, http://www.debrecenijogimuhely.hu/archivum/1_2009/ (letöltve: 2013. december. 5.). 227

75

fentiekben említett alapvetı, koncepcionális változásokat hozott a felelısségi kérdések megítélésében, mely tekintettel az egészségügyi szolgáltatók kártérítési felelısségével kapcsolatban ismertetett tendenciákra, komoly aggályokat vetett fel. A mentesülés már a felróhatósági rendszerben is nehéz, a szerzıdésszegéssel okozott károkért való felelısségre

vonatkozó

új,

objektív

alapú

szabályrendszernek

beláthatatlan

következményei lehettek volna e a speciális jogviszonyra vonatkozó alkalmazás esetén. Az egészségügyi szolgáltató és a beteg közötti szerzıdéses jogviszony speciális terület, amelyre nem alkalmazhatók maradéktalanul az üzleti élet szerzıdései által indokolttá tett felelısségi változások. Gondoljunk például a területi ellátási kötelezettség keretében nyújtott egészségügyi szolgáltatásokra, ahol az intézményeknek nincs mérlegelési lehetısége azzal kapcoslatban, hogy szerzıdést kötnek-e a beteggel, az ellátási kötelezettség alól nem mentesülhetnek.228 Ez lényeges különbség az üzleti szerzıdésekhez képest, ahol a szerzıdéses kockázatvállalás önkéntes döntés, így indokolt lehet a fokozott felelısség. Üdvözlendı módon a jogalkotó felismerte és orvosolta a problémát az Eütv. 244. §ának változtatásával, mely a Kódex szerzıdésszegéssel okozott, felróhatósági alapon maradó szabályait rendeli alkalmazni az egészségügyi szolgáltatók kártérítési felelısségére. E kétségkívül szükséges megoldás jogtechnikai megvalósítása azonban kérdéseket vet föl. Az idézett szakasz egyértelmősítette, explicit módon rendezte, hogy az egészségügyi szolgáltató és a beteg között szerzıdéses jogviszony van. Az utaló szabály megváltoztatásával nem maradt olyan rendelkezés, mely egyértelmően kimondaná e jogviszony szerzıdéses természetét, így ez akár újabb irodalmi vitákra adhat alapot a tárgykörben. Ha elfogadjuk a jogviszony szerzıdéses voltát, a szabályozás logikailag ellentmondásos, mivel egy szerzıdéses kapcsolatra a szerzıdésen kívüli kárfelelısség szabályait rendeli alkalmazni. A korábbi fejezetben kifejtett indokolást erısíti ez a problémakör is, megfelelıbb lett volna az a megoldás, ha a jogalkotó az új Ptk. kodifikációja által teremtett lehetıséget kihasználva, szabályozza az

egészségügyi

szolgáltató

és

a

beteg

közötti

jogviszonyt

akár

önálló

szerzıdéstípusként, akár a megbízási szerzıdés altípusaként. Ebben a körben a felelısséggel kapcsolatos speciális szabályok is elhelyezhetık lettek volna.

228

KERESZTY Éva, A helyi önkormányzatok és az egészségügyi szolgáltatók kapcsolata, Magyar Közigazgatás, 1999, 11. szám, 620.

76

A szerzıdésszegéssel okozott károkért való felelısség elıfeltételei tekintetében jelentıs változásokat nem hoz az új szabályozás. A károkozás általános tilalmát, a károkozó magatartás általánosságban vett jogellenességét a Kódex explicite kimondja, mely újdonság a korábbi jogszabályszövegez képest. A fı szabály alól csak a jogellenességet kizáró okok fennállása jelent kivételt, melyeket immáron egy helyen rögzít a jogszabály. Az új Ptk. a kialakult bírói gyakorlattal összhangban az elıreláthatósági szabállyal állít gátat a megtérítendı károk körére vonatkozóan. A szabályozás elvágja az okozati láncot –okozati összefüggés hiányában nem áll fenn a kártérítési felelısségolyan károk vonatkozásában, amelyet a károkozó nem látott elıre és nem is kellett elıre látnia. Az elıreláthatóság objektív követelmény, azaz mindazokat a károkat meg kell téríteni, melyeket a károkozó féllel azonos helyzetben levı személy elıre kellett, hogy lásson.229 A korábbi jogi szabályozással összhangban, nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, mely abból származik, hogy a károsult kármegelızési, kárelhárítási, kárenyhítési kötelezettségének felróhatóan nem tett eleget.230 Újdonságként jelenik meg ugyanakkor a károsult és a károkozó közötti kármegosztás szabályozása a kármegelızési, kárenyhítési,

kárelhárítási

kötelezettség

megszegése

kapcsán.

A

jogszabályi

rendelkezések szerint, ilyenkor a kárt a károkozó és a károsult között elsısorban magatartásuk felróhatóságának arányában, másodsorban közrehatásuk arányában, ha pedig ez sem megállapítható, egyenlı arányban kell megosztani. Az egészségügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos kártérítések körében problémát vet föl e szabályozás. A korábbi fejezetekben részletesen elemeztem, elsısorban az okozati összefüggés vonatkozásában, hogy milyen jelentıs bizonytalansági tényezıkkel kell számolnunk egy ilyen káresemény kapcsán. Sok esetben nehezen állapítható meg, hogy az orvosi beavatkozás milyen mértékben járult hozzá a káresemény bekövetkezéséhez és mennyiben okozta azt például a beteg szervezetének állapota, vagy akár életmódja, gyógyulása ellenében tanúsított magatartása. Kérdés, hogy a jogalkalmazás hogyan fogja értelmezni ebben a vonatkozásban a kármegosztási szabályt, hogyan állapítja meg a felróhatóság vagy a közrehatás arányát, esetleg alkalmazza-e a harmadik kisegítı szabályt?

229

VÉKÁS Lajos - GÁRDOS Péter (szerk.), A Polgári Törvénykönyv magyarázatokkal, Complex, Budapest, 2013, 607. 230 2013. évi V. törvény 6:525. §.

77

A több személy által közösen okozott károk megtérítésére a korábbi szabályozással összhangban általános az egyetemleges felelısség, melytıl rendkívüli méltánylást érdemlı körülmény vagy a károsulti közrehatás esetében térhet el a bíróság. Ilyenkor a kárt a károkozók felróhatóságuk arányában, másodsorban közrehatásuk arányában, ha ez sem állapítható meg egyenlı arányban viselik. Ugyanez a szabályozás érvényesül a károkozók egymás közötti kárviselésére is egyetemleges marasztalásuk esetén. A felróhatóság arányát vizsgáló szabályozás az elızı bekezdésben foglaltakhoz hasonló problémákat vet föl ez esetben is. Új szabályként jelenik meg, hogy a több személy közös károkozására vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni akkor is, ha a kárt több egyidejőleg kifejtett magatartás okozta és bármelyik önmagában is elıidézte volna a kár bekövetkezését vagy nem állapítható meg, hogy melyik magatartás okozta a kárt.231 A korábbi szabályozással ellentétben az új Ptk. kárfogalmában már nem jelenik meg a nem vagyoni kártérítés intézménye, a károkozónak a károsult vagyonában bekövetkezett értékcsökkenést, az elmaradt vagyoni elınyt és a hátrányok kiküszöböléséhez szükséges költségeket kell megtérítenie. A deliktuális felelısség körében a teljes kártérítés érvényesül. A kártérítés módja tekintetében az új Kódex elhagyja a korábban elsı helyen szereplı eredeti állapot helyreállítását, fı szabály a pénzbeni kártérítés, kivéve, ha a körülmények természetbeni kártérítést tesznek indokolttá.232 A kérdés eldöntésében a bíróság nincs kötve a károsult kérelméhez, viszont nem alkalmazhat olyan kártérítési módot, mely ellen mindkét fél tiltakozik. A kártérítés változatlanul a kár bekövetkezésekor nyomban esedékes. Az egészségügyi szolgáltatói kárfelelısség tekintetében az egyösszegő kártérítés mellett gyakran jelentısége van a járadék formájában rendszeresen folyósított összegnek. Az új Ptk. ennek a lehetıségét is biztosítja, a bíróság idıszakonként elıre fizetendı járadékot is megállapíthat a jövıben rendszeresen felmerülı károk megtérítésére.233 Speciális szabályokat tartalmaz a Kódex a jövedelempótló és a tartást pótló járadékról is. Elıbbit jövedelem kiesés teheti indokolttá, azaz ha a károsult munkaképessége csökkent a károkozás következtében és jövedelme fel nem róható okból nem éri el a megelızı idıszak jövedelmét. Tartást pótló járadékra vonatkozó igény a károsult halála esetén érvényesíthetı a vele szemben tartásra jogosult által. A tartást pótló járadékot a

231

2013. évi V. törvény 6:524. § (4) bekezdés. SÁRINÉ SIMKÓ Ágnes – HÍDVÉGINÉ ADORJÁN Lívia, Orvos- beteg jogviszonyok az egészségügyben I. A betegek jogairól, Medicina, Budapest, 2012, 52. 233 2013. évi V. törvény 6:527. § (2) bekezdés. 232

78

jogszabály kiemeli az elıreláthatósági szabály alól, azt akkor is köteles fizetni a károkozó, ha magatartásának e következménye nem volt elıre látható.234 A körülmények utóbb bekövetkezı lényeges megváltozása alapot adhat a járadék összegének

megváltoztatására,

megszüntetésére,

a

fizetés

idıtartamának

megváltoztatására.

1.5.3. Sérelemdíj: a személyiségi jogok megsértésének új jogkövetkezménye

A személyiségi jogok sérelme az egészségügyi kártérítési eljárásokban is gyakran felmerülı probléma. Ezért megkerülhetetlen, hogy foglalkozzam a Kódexben megjelenı új szankció, a sérelemdíj koncepciójának lényegével, mely a nem vagyoni kártérítés megszőnését követıen is lehetıvé teszi e jogsérelmek pénzbeni kompenzációját. Az új Ptk. által nevesített személyiségi jogok közül az egészségügyi szolgáltatásokkal kapcsolatban gyakran merül föl az élet, testi épség, egészség megsértése, továbbá az emberi méltósághoz való jog és az abból levezethetı Eütv.-ben nevesített betegjogok sérelme. A korábbi szabályozás a személyhez főzıdı jogok megsértése esetén a nem vagyoni kártérítés jogintézményével biztosított lehetıséget az anyagi kompenzációra. A jogintézmény rendszertani helye a kártérítési felelısség körében volt és a vagyoni kártérítéshez szükséges konjunktív felelısségi elıfeltételek fennállása volt szükséges a megítéléséhez. Ahogyan az új Kódex által bevezetett változások jelentıs részét, úgy a sérelemdíjat mint a személyiségi jogok megsértése esetén érvényesíthetı objektív alapú szankciót is elıre vetítették a bírói gyakorlatban megjelenı egyes nézetek. Ezek már a nem

vagyoni

kártérítés

esetén

is

eltekintettek

a

hátrány

bizonyításának

szükségességétıl, köztudomású tényként fogadták el azt, hogy a személyhez főzıdı jogok megsértése hátrányt okoz.235 Az új Kódex a személyiségi jogok vagyoni szankcionálásának lehetıségei közül az úgynevezett monista modellt követi. Megszünteti a nem vagyoni kártérítés jogintézményét, a sérelemdíjat pedig rendszertanilag is elválasztja a kártérítéstıl és a személyiségi jogokkal kapcsolatos fejezetben helyezi el.236 A sérelemdíj célja kettıs, 234

2013. évi V. törvény 6:529. § (1) bekezdés. VÉKÁS – GÁRDOS i.m. 71. 236 FÉZER Tamás, A nem vagyoni (erkölcsi) sérelmek megítélése a polgári jogban, HVG ORAC, Budapest, 2011, 345. 235

79

elsısorban lehetıséget biztosít a személyiségi jogok megsértésének vagyoni eszközökkel

történı

kompenzációjára,

másfelıl

magánjogi

büntetésként

is

funkcionál.237 Sérelemdíj esetében a jogellenes magatartás áll a középpontban, a jogsértés ténye ad alapot az igényre, a sérelmet szenvedett személyt ért konkrét hátrány bizonyítására nincs szükség. A jogintézmény alapkoncepciója ugyanis annak elfogadásából indul ki, hogy a személyiségi jogot sértı magatartás önmagában hátrányt eredményez, komolysága esetén pszichés, lelki sérülés alakul ki a sértett személyben.238 Bár a sérelemdíj rendszertanilag nem a kártérítési felelısség szabályai körében helyezkedik el, mégis sajátos szabályrendszert teremt a Kódex azzal, amikor a sérelemdíjjal kapcsolatos igények meghatározott vonatkozásaira a kártérítési jog szabályaira utaló rendelkezést helyez el. A sérelemíj fizetésre kötelezés feltételeire, különösen a fizetésre köteles személy meghatározására és a kimentés módjára vonatkozóan a kártérítési felelısség szabályait kell alkalmazni. Ha az egészségügyi szolgáltatásokkal

összefüggı

kárigények

szempontjából

vizsgáljuk

ennek

jelentéstartalmát, a kártérítési felelısség szabályai alapján sérelemdíj fizetésére nem a jogsértést megvalósító személy, hanem az intézmény lesz köteles, kimentés pedig abban az esetben lehetséges, ha a szolgáltató igazolni tudja, hogy magatartása nem volt felróható. Sajátos jelleget ad ez a rendelkezés a jogintézménynek, mivel a sérelemdíj érvényesítésének nem feltétele a hátrány bizonyítása, ilyen értelemben objektív jogkövetkezményrıl van szó. Ugyanakkor a jogsértı mégis a felróhatóság, mint szubjektív felelısségi elıfeltétel hiányának igazolásával mentesülhet a fizetési kötelezettség alól. A sérelemdíj egyszeri fizetési kötelezettségként határozható meg, és bár a fizetésre kötelezéshez nem követelmény a jogsértésen túl hátrány bizonyítása, annak mégis szerepe lehet a sérelemdíj mértékének meghatározásában. Az összeget a bíróság a körülmények mérlegelésével határozza meg. E tekintetben pedig különös jelentıséggel bírhat, hogy milyen súlyú jogsértésrıl van szó, milyen hatást gyakorolt a jogsértés a sértettre és környezetére, illetve a felróhatóság mértéke is.239

237

VÉKÁS Lajos, Bírálat és jobbító észrevételek az Új Ptk. Törvényjavaslatához (a zárószavazás elıtt), Magyar Jog, 2013, 1. szám, 4. 238 FÉZER [2011] i.m. 345. 239 NOCHTA Tibor, A polgári jogi kártérítési felelısség szabályai az Új Polgári törvénykönyvben In: GRAD-GYENGE Anikó (szerk.), Egy új korszak hajnalán – Konferencia kötet az Új Polgári Törvénykönyv tiszteletére, KGRE-ÁJK, Budapest, 2013, 148.

80

A sérelemdíj bevezetése a személyiségi jogok megsértésének szankciójaként, elıre nem látható hatásokkal járhat az egészségügyi kártérítési eljárásokban. Az, hogy a személyiségi jogok megsértésére adott objektív válasz, eredményezheti a kárigények megszaporodását ezen a területen is, azaz, a sérelemdíjat érintı általános problémával, a bagatell igények kiszőrésével összefüggésben fontos szerephez jut a jogalkalmazói mérlegelés.240 Ugyanakkor az a tény, hogy mértékének meghatározásakor figyelemmel kell lenni például a jogsértés súlyára és a felróhatóság mértékére, akár még az egészségügyi szolgáltatók számára kedvezı fordulatot is hozhat, csökkenhet az összeg, melyet korábban nem vagyoni kártérítésként a személyhez fızıdı jogok megsértése esetén fizettek. Ennek oka, hogy az egészségügyi szolgáltatókkal szembeni kártérítési eljárásokban jellemzıen nem súlyosan felróható magatartás miatt történik az intézmény marasztalása, sokszor ad alapot például a dokumentáció hiányossága miatt az elvárható gondosság bizonyításának ellehetetlenülése, tájékoztatást érintı hibák. A sérelemdíj jogintézménye mellett az új Ptk. arra is lehetıséget biztosít, hogy a személyiségi jogaiban sértett személy a kártérítési felelısség feltételrendszere alapján követeljen vagyoni kompenzációt. Ez esetben természetesen érvényesülnek a kártérítési felelısséggel kapcsolatos konjunktív elıfeltételek is, nem elegendı a jogsértés igazolása, kárt, hátrányt és okozati összefüggést is bizonyítania kell a károsultnak.241

1.5.4. A felelısségbiztosítás szabályanyagának alapvetı változásai

Mivel dolgozatomban a felelısségi viszonyok hazai és nemzetközi vonatkozásai körében

is

foglalkozom

az

egészségügyi

szolgáltatók

kötelezı

szakmai

felelısségbiztosításának problémáival, az új Ptk. kapcsán is fontosnak tartom, hogy kitérjek a felelısségbiztosítási szerzıdésekre vonatkozó szabályanyag legalapvetıbb változásainak bemutatására is. Dolgozatom kereteit meghaladja, így nem célom a teljes, biztosítási szerzıdésekkel összefüggı szabályanyag elemzése, a felelısségbiztosítási szerzıdést érintı speciális változásokra fókuszálok. 240

KERESZTY Éva, Csalódottság vagy kár? Gondolatok az egészségügyi ellátási károk rendezésérıl, In: JUHÁSZ Zoltán (szerk.), Kárfelelısség és a reparáció lehetséges eszközei, Az alapvetı jogok biztosa és a MABISZ konferencia-kiadványa, Budapest, 2013, 25. 241 BÉKY Ágnes Enikı, A személyiségvédelem aktuális kérdései, Debreceni Jogi Mőhely, 2007, 2. szám, http://www.debrecenijogimuhely.hu/archivum/2_2007/a_szemelyisegvedelem_aktualis_kerdesei/ (letöltve: 2013. december 5.)

81

Az új Kódex a kárbiztosítási szerzıdések körében helyezi el a felelısségbiztosítási szerzıdést. A szerzıdés fogalma, alapvetı lényege nem változik, a szerzıdés tárgya továbbra is olyan kár megtérítése a biztosító által, melyért a biztosított jogszabály szerint felelıs. Ugyanakkor a bírói gyakorlattal összhangban beépítésre kerül az eljárási költségekre, illetve a jogi képviselet költségeire és a kamatokra vonatkozó fizetési kötelezettség is.242 Elıbbiek esetében csak a biztosító útmutatásai alapján vagy elızetesen felmerülı költségekre vonatkozik a fizetési kötelezettség, akár elılegezést is kérhet a biztosított. A jogi képviselet költségei tekintetében a biztosítotti oldal számára kedvezı változás, hogy azt a biztosítási összeget meghaladó mértékben is köteles finanszírozni a biztosító. A biztosítási esemény bekövetkezésének bejelentésére vonatkozó kötelezettség eddig is fennállt, és a biztosító mentesüléséhez is vezethetett az elmulasztása, ha emiatt lényeges körülmények kideríthetetlenné váltak. Az új szabályozás szerint e kötelezettség teljesítésére a szerzıdésben minimálisan 30 napos határidıt kell biztosítani felelısségbiztosítás körében. Pontosítja a jogszabály a bejelentési kötelezettség terjedelmét is, mely az egészségügyi szolgáltatók felelısségbiztosításával kapcsolatban sajátos helyzetet teremthet. A biztosítottnak be kell jelentenie, ha a szerzıdésben meghatározott tevékenységét érintıen kárigényt közölnek, továbbá azt is, ha olyan körülményrıl szerez tudomást, mely ilyen igényre adhat alapot.243 Ez alapján az egészségügyi intézmény kárigény hiányában is köteles bejelenteni minden olyan problémát, hibát, amely erre alapot adhat. Úgy gondolom, hogy a bejelentési kötelezettség ilyen mértékő kiszélesítése szükségtelen, ráadásul egy intézményen belül nem is lehet naponta nyomon követni azokat az eseményeket, melyek késıbb akár kárigény érvényesítésére adhatnak alapot. Nem várható el, hogy minden problémás esetben a potenciális kárigényt keresse az intézmény. Az új Ptk. is fenntartja a szabályt, mely szerint a károsult igényét nem érvényesítheti közvetlenül a biztosítóval szemben. Azért nem célszerő lehetıvé tenni a biztosító közvetlen perlését, mivel a fizetési kötelezettsége a biztosított magatartásától függ. A biztosított felelısségét mindenképp tisztázni kell, így az eljárás nem lenne gyorsabb. Ellenben nagyobb teret kaphatnának a biztosítottal szembeni alaptalan igények.244 Új szabályként lehetıvé teszi a Kódex, hogy a károsult megállapítási keresetet indítson a 242

VÉKÁS – GÁRDOS i.m. 913. 2013. évi V. törvény 6:471. §. 244 VÉKÁS – GÁRDOS i.m. 914. 243

82

biztosító ellen annak tisztázása végett, hogy a károkozás idıpontjában fennállt-e a biztosított felelısségbiztosítási fedezete. A biztosító továbbra is a károsultnak tartozik szolgáltatással, kivéve, ha a biztosított már fizetett, mert ilyenkor követelheti, hogy a biztosító neki teljesítsen.245 Az egészségügyi szolgáltatók felelısségbiztosítói valószínősíthetıen ritkán élnek majd a következı újonnan megjelenı lehetıséggel. A Kódex szerint a biztosító saját döntése alapján teljesíthet a károsultnak, ha a biztosított a vele szemben támasztott kártérítési igények miatti felelısségét vagy összegszerő helytállási kötelezettsége mértékét nyilvánvalóan megalapozatlanul vitatja. E körben a biztosító általában törekszik redukálni fizetési kötelezettségét vagy mentesülni az alól, nem tartom valószínőnek, hogy saját belátása alapján fizessen a károsultnak, miközben a károkozó vitatja a vele szemben támasztott igényt. Továbbra is fennáll az a szabály, mely szerint, ha a kártérítési igényt a biztosított elismeri, teljesíti, a károsulttal egyezséget köt, a biztosítóval szemben csak akkor lesz hatályos e jogcselekmény, ha ahhoz elızetesen hozzájárult vagy utólagosan tudomásul vette. Úgy szintén a bírósági marasztalás is csak akkor hatályos a biztosítóval szemben, ha részt vett a perben, gondoskodott a képviseletérıl vagy e lehetıségekrıl lemondott.246 Ezen a téren jelenik meg ugyanakkor a felelısségbiztosítási szerzıdés szabályanyagának egy olyan kiegészítése, mely úgy gondolom, hogy az egyik legjelentısebb változást eredményezheti az egészségügyi szolgáltatók felelısségével kapcsolatban. Az új rendelkezés szerint, amennyiben a károsult követelése nyilvánvalóan megalapozott, a biztosított által történı elismerés, egyezségkötés és teljesítés esetén nem hivatkozhat arra a biztosító, hogy az vele szemben hatálytalan. Azaz, nyilvánvalóan megalapozott igények esetén az elismeréshez, egyezségkötéshez, teljesítéshez nincs szükség a biztosító beleegyezésére vagy utólagos jóváhagyására, ettıl függetlenül fizetési kötelezettsége fog keletkezni. E rendelkezés beiktatásának jelentıs hatásai lehetnek az egész egészségügyi felelısségi rendszerre. Dolgozatomban több helyen is kitérek a peren kívüli vitarendezés, egyezségkötés kiemelkedı elınyeire a peres eljárásokhoz képest. A történeti rész alapján az is látható, hogy a jelenlegi tendenciákat megelızıen gyakran zárultak egyezségkötéssel a problémás esetek. Ennek megváltozásához jelentıs mértékben hozzájárult a felelısségbiztosítást nyújtó

245 246

2013. évi V. törvény 6:472. § (1) bekezdés. 2013. évi V. törvény 6:474. § (1) és (3) bekezdés.

83

társaságok

magatartása,

az

egyezségek

jóváhagyásának

hiánya

az

üzletág

veszteségessége miatt. Ha viszont bizonyos esetekben nem lesz lehetısége vitatni a biztosítónak a felek közötti egyezséget, az újra hozzájárulhat a peren kívüli vitarendezés növekedéséhez. Egy döntı kérdés van e tekintetben, hogy mit fog jelenteni a nyilvánvalóan megalapozott igény, milyen módon történik ennek meghatározása? A felelısségbiztosítás körében nem rendelkezik a jogszabály a korábban érvényesülı regressz igény lehetıségérıl, mely alapján szándékos károkozás vagy a súlyos gondatlanságnak a szerzıdésben megállapított eseteiben a biztosító követelhette a biztosítottól a kifizetett biztosítási összeg megtérítését. Viszont a kárbiztosítások közös szabályai körében megjelennek a biztosító mentesülésének esetei, mely vélhetıen szintén változásokat eredményezı, sok vitát generáló szabály lesz az egészségügyi felelısségbiztosítás körében. A biztosító mentesül a fizetési kötelezettség alól, ha bizonyítani tudja, hogy a kárt szándékosan vagy súlyosan gondatlanul meghatározott személyi kör okozta.247 Szándékos károkozásoknál egyetérthetünk e rendelkezéssel, azonban

azzal,

hogy

a

súlyosan

gondatlan

károkozások

is

mentesülést

eredményezhetnek, a jogalkalmazói értelmezéstıl függıen igen szők körővé válhatnak azok az esetek, ahol a biztosítónak fizetési kötelezettsége van. A rendelkezés a regressz igény körében korábban is létezett, de úgy gondolom, a megtérítési igény lehetıségéhez képest a fizetési kötelezettség alóli mentesülés kedvezıtlenebb helyzetbe hozza a kórházakat. A megtérítési igény esetében a biztosító teljesített és ezt követıen lehetısége volt meghatározott feltételek fennállása esetén visszakövetelni a biztosítottól a kifizetést. E lehetıséggel nem biztos, hogy élt. Mentesülés esetén eleve nem kell fizetnie, így az eljárás során a biztosító és a biztosított akár ellenérdekő felekké is válhatnak. A biztosítónak az érdeke ugyanis a szándékos vagy súlyosan gondatlan károkozás igazolását követeli meg mentesülése érdekében. Szintén releváns változásokat hozhat az új Kódex többszörös biztosítással kapcsolatos rendelkezése, mely lehetıvé teszi, hogy ugyanazt az érdeket több biztosítónál is biztosítsák.248 A probléma a hazai egészségügyi felelısségbiztosítási piac kínálati oldalán

az

alternatívák

hiánya,

ugyanakkor

biztosítótársaságok irányába is.

247 248

2013. évi V. törvény 6:464. §. 2013. évi V. törvény 6:459. §.

84

lehetséges

nyitni

a

külföldi

2. Az egészségügyi szolgáltatásokat érintı felelısség további formái

2.1. Etikai felelısség az orvosi tevékenység körében

Jelen alfejezet tárgyát az orvosi mőködésért való etikai felelısség rövid bemutatása képezi. Ez szorosan összefügg a munka fı irányvonalát képezı polgári jogi felelısséggel, mivel az Eütv. rendelkezései szerint akkor megfelelı az ellátás, ha az adott egészségügyi szolgáltatásra vonatkozó szakmai és etikai szabályok, illetve irányelvek megtartásával történik.249 Lévén, hogy a szabályozás igen sok változáson ment keresztül, fontosnak tartom egy rövid bevezetı keretében áttekinteni ezeket a folyamatokat. Az etikai felelısségre vonás általában szorosan összekapcsolódik az orvosi kamara tevékenységével, éppen ezért nélkülözhetetlen, hogy az orvosi kamarai tagsággal összefüggı változásokat is szem elıtt tartsuk. Ezt követıen a hatályos eljárási rend és annak alapját képezı szabályanyag bemutatására, ezekkel kapcsolatos észrevételek megfogalmazására törekszem.

2.1.1. Az orvosi etikai felelısség néhány történeti vonatkozása

Az egyetemes orvosi etika mind máig leghíresebb, 2500 éves múltra visszatekintı alapnormája a Hippokratészi eskü, amelynek elvei (néhány kivétellel) a mai napig aktuálisak és a gyógyító tevékenység kiindulópontjának tekinthetık. Erre épültek a történelem során az orvosi etikával kapcsolatos nemzetközi dokumentumok, valamint az egyes országok egyedi orvosi etikával összefüggı szabályai. Az etikai felelısség kiemelten fontos szerepet játszott a XX. század második feléig. Az ezt megelızı idıkben az orvosi mőködést döntıen nem jogi eszközökkel szabályozták, hanem etikai kódexekben rögzítették a tevékenység szabályanyagát, melyek megfelelıek voltak a konfliktusok elkerülésére és rendezésére. A XX. század második felére tehetı az orvosi jog kialakulása, innentıl a súlypont egyértelmően eltolódik a jogi

249

Eütv. 7. § (2) bekezdés.

85

felelısségre vonás irányába, az etikai normák kiegészítı szerepet töltenek be a mai, fogyasztói szemlélet által meghatározott egészségügyben.250 Az orvosi rendtartásról szóló 1936. évi I. törvénycikk alapján került felállításra az Országos Orvosi Kamara, illetıleg a Kerületi Orvosi Kamarák, melyek tagsága kötelezı volt és a tagok felett fegyelmi jogkört is gyakoroltak.251 1945-ben a jogszabályt hatályon kívül helyezték, és a rendszerváltásig nem mőködött hazánkban orvosi kamara, az etikai felelısség az állami vezetés, valamint szakszervezeti ellenırzés alá került.252 A köztestületként mőködı Magyar Orvosi Kamara (továbbiakban: MOK) 1988-ban alakult meg, tagsága kezdetben önkéntes volt, 1994-tıl kezdve kötelezı.253 A kezdeti idıszakban nem volt kamarai etikai kódex, egyedi ügyekben etikai állásfoglalásokat adott ki a Kamara. Az etikai szabályzat megalkotására a MOK törvény254 felhatalmazása alapján 1995-ben került sor, mely statútum tartalmazta magát az Etikai Kódexet, illetve a benne foglaltak érvényesítésével kapcsolatos eljárási rendet. Az etikai felelısség több pillérre épülı, nehezen áttekinthetı rendszere alakult ki, amikor 2007. április 1-jével megszőnt a kötelezı MOK tagság. Ennek következtében az etikai vétségeket érintı felelısségre vonás körében a Kamara mozgástere jelentısen leszőkült ebben az idıszakban. Ez azért érdekes és véleményem szerint nem kedvezı tendencia, mert a Kamara az orvosi hivatást gyakorlók érdekvédelmi szervezete, az etikai felelısségre vonás pedig tipikusan olyan jogkör, mely egyfajta belsı kontrollt, önszabályozást tesz lehetıvé az orvostársadalom körében, így nem kívánatos ennek a lehetıségnek az elvonása a Kamarától. A kötelezı tagság eltörlésével a nem tag orvosok kikerültek a kamarai etikai eljárás hatálya alól, velük szemben a Megyei Etikai Tanácsok (továbbiakban: MET) jártak el elsı fokon etikai vétség gyanúja esetén, a fellebbviteli szerv pedig az Országos Etikai Tanács (továbbiakban: OET) volt. Az irányadó szabályanyag pedig az OET által megalkotott szakmai etikai szabályzat volt. A kamarai tag orvosokkal szemben elsı fokon a kamarai területi etikai bizottság járhatott el, viszont ez is köteles volt az OET által alkotott szabályanyagot alkalmazni. Jogorvoslat esetén pedig rendszerint nem a Kamara országos etikai bizottsága járt el,

250

DÓSA Ágnes, Összehasonlító egészségügyi jog, Orvosetikai kérdések jogi szemmel, Complex, Budapest, 2012, 9. 251 JOBBÁGYI [2007] i.m. 17. 252 POCZKODI Sándor, Az orvos etikai felelıssége In: SÓTONYI Péter, Orvosi felelısség, Semmelweis Kiadó, Budapest, 2006, 32. 253 A MOK honlapja: http://www.mok.hu/info.aspx?sp=65 (letöltve: 2013. január 14.). 254 1994. évi XXVIII. törvény 2. § c) pont.

86

hanem az OET.255 Az alkalmazott szabályanyag és a fellebbviteli szerv tehát ugyanaz volt a kamarai tag orvosok esetén is, így minimálisra csökkent a Kamara jogköre e tekintetben. Változást a kötelezı kamarai tagság 2011-ben történı visszaállítása eredményezett,256 mely magával hozta az etikai eljárásrend és felelısségi szabályok egységesülését, az OET és a MET-ek megszőnését, illetve az etikai felelısségre vonás visszatelepítését a MOK-hoz.

2.1.2. Az orvos etikai felelısségének hatályos szabályai

Az orvosi etikai felelısség jelenlegi szabályozásának egyik alappillére, a 2006. évi XCVII. törvény az egészségügyben mőködı szakmai kamarákról (továbbiakban: Ektv.), mely a vonatkozó eljárási rendet határozza meg. A másik alappillér pedig a szakmai kamarák által elfogadott etikai kódex. Lévén, hogy munkám során kifejezetten az orvos felelısségével foglalkozom, a MOK által elfogadott, hatályos257 Orvosetikai Kódex (továbbiakban: Kódex) rendelkezéseit helyezem központba.

2.1.2.1. A Magyar Orvosi Kamara Etikai Kódexe A Kódex célja, hogy az orvosi hivatás gyakorlása során felmerülı etikai kérdésekben iránymutatásként szolgáljon, rögzíti az orvosi etika írott szabályait, utal az íratlan szabályanyagra. Mint minden kódex esetén itt is fontos szerepe van az alapelvek megjelölésének, melyek közül központi jelentıséggel bír az emberi élet, és méltóság, mint a legnagyobb értékek tisztelete és védelme. Emellett a Kódex nevesíti az igazságosságot, a beteg védelmét, önrendelkezési jogának tiszteletben tartását, a beteg javának tiszteletben tartását alapelvi kötelezettségként, deklarálja az orvos-beteg kapcsolatokban az egyenjogúságot. 255

DÓSA Ágnes, Etikai felelısség – szakmai kamara nélkül?, Lege Artis Medicinae, 2007, 3. szám, 192. Az Eütv. 14/A. § (1) bekezdése szerint egészségügyi tevékenységet csak az végezhet, aki tagja az adott tevékenység végzésének feltételeként elıírt szakképesítés szerint illetékes szakmai kamarának. 257 2011. szeptember 24-én a MOK területi szerveinek választott küldötteibıl álló küldöttközgyőlés által elfogadott Kódex, mely 2012. január 1-jén lépett hatályba. Hozzáférhetı a MOK honlapján: http://mok.hu/info.aspx?sp=65 (letöltve: 2013. január 14.). 256

87

Az alapelvi rendelkezéseket követi a Kódex másik nagy szerkezeti egysége, mely az orvosokkal szembeni etikai követelményeket rögzíti. A szabályzat arra is utal, hogy egy orvosnak nemcsak az orvosi hivatással összefüggı etikai normákra tekintettel kell eljárniuk, vannak magasabb szintő etikai szabályok is, melyeknek meg kell felelniük. Így vonatkoznak az orvosi tevékenységre azok az általános etikai normák, melyek maradandó erkölcsi, emberi értékeken alapulnak, azok az íratlan szabályok, melyek az emberi kapcsolatokban fontosak,258 illetve a társadalmi törvények és közerkölcsi szabályok is.259 A speciális orvosi etikai követelmények széleskörőek, átfogják az orvosi tevékenység mindennapokban elıforduló legfontosabb területeit. Így például az elsısegély nyújtásra vonatkozó követelményeket, a beteg tájékoztatásának, a vele való kapcsolattartásnak a szabályait, a gyógyszerrendelés és ezzel összefüggı tájékoztatás sajátosságait, az ıssejt és génterápiával, genetikai diagnosztikával, prenatális diagnosztikával kapcsolatos szabályokat. A szabályanyag teljes körő elemzésére való törekvés nélkül néhány érdekes szabályozási pont kiemelésére törekszem az alábbiakban. Érdekesnek tartom a hálapénzt érintı szabályokat. Azon túl, hogy úgy rendelkezik a Kódex, hogy az orvosok kötelessége, hogy mindent megtegyenek a hálapénz visszaszorítása érdekében, végül nem minısíti etikai vétségnek annak elfogadását, tekintettel az orvosi bérek méltánytalan színvonalára. Ezt követıen azonban úgy rendelkezik, hogy amennyiben az orvos más orvostól vagy egészségügyi dolgozótól fogad el hálapénzt, az kirívóan súlyos etikai vétségnek minısül.260 Ezt a jelentıs különbségtételt az egészségügyi dolgozó és a nem egészségügyi dolgozó által adott hálapénz között nem tartom indokoltnak. Természetesen az orvos által kikényszerített juttatás bármely betegtıl kirívóan súlyos etikai vétségnek minısül. Kiemelem az orvosi tevékenységgel kapcsolatos gazdálkodás etikai vonatkozásait is. Általában az orvosok is felelısek érte, de a vezetıknek kiemelt felelıssége van a racionális gazdálkodásra törekvés tekintetében.261 Vagyis kötelesek mindent megtenni 258

Így például: kulturált viselkedés, empátia, udvariasság. Így például: diszkrimináció tilalma, hivatali ranggal való visszaélés tilalma. 260 A kirívóan súlyos etikai vétség elkövetése kizárásra ad alapot, ezeknek a vétségeknek a köre nem túl széles a Kódexben. 261 Manapság külföldön egyre inkább megfigyelhetı tendencia, hogy a gazdasági döntések meghozatalába az orvosoknak, de még a vezetı orvosoknak sincs jelentıs beleszólása, sok kórház élén gazdasági végzettséggel rendelkezı menedzser áll, aki nem tartozik az orvosi etikai kódexek hatálya alá. Kérdés, hogy mennyire helyes, hogy az orvoslással foglalkozó személyeknek, ne legyen beleszólása a gazdasági döntésekbe, adott esetben az etikai kívánalmakat is tekintetbe véve. (Lásd bıvebben: GAÁL Csaba, Gazdaságosság és orvosi etika, Egészségügyi Gazdasági Szemle, 2009, 4. szám, 26-30.). 259

88

annak érdekében, hogy az ellátás során a gyógyszerekhez, eszközökhöz a kollégáik hozzáférjenek, illetve, hogy megfelelı munkakörülmények között tudjanak munkát végezni. Ez bizonyos keretek között valóban racionális gazdasági döntések meghozatalától függ, ennek hiányában etikai vétségrıl van szó. Ha viszont a források olyan mértékben beszőkültek, mint jelenleg hazánkban, lehetséges, hogy ésszerő gazdasági döntésekkel nem tudják megfelelı mederben tartani a munkavégzés körülményeit és eszközrendszerét. Innentıl már nem a vezetı orvos felelıssége merülhet föl úgy gondolom, hanem a fenntartó államé az alulfinanszírozás miatt, végsı fokon az egészségügyi ellátás nem megfelelı szervezése miatt. Bár a Kódex rögzíti, hogy az orvosetikai normák nem függnek a gazdasági helyzettıl, alkalmazkodva a hazai valós helyzethez, iránymutatást ad arra vonatkozóan, hogy mi a teendı gazdasági korlátok fennállása esetén.262 Szeretnék utalni a Kódex tájékoztatással kapcsolatos követelményeire is, azok ugyanis véleményem szerint nincsenek teljes összhangban az Eütv.-ben megkívánt tájékoztatási követelményekkel. A jogszabály teljes körő, egyéniesített tájékoztatást kíván meg, ezzel szemben a Kódex más szempontokat is tekintetbe vesz. Arról rendelkezik, hogy az orvos törekedjen rá, hogy a tájékoztatás a betegben ne váltson ki káros hatást és lehetıség szerint ne rendítse meg a kezelésbe vetett bizalmát, illetve, hogy legyen figyelemmel a beteg tőrıképességére, személyiségére is.263 Úgy gondolom, hogy ezek a kívánalmak ellentmondásba kerülhetnek a jogszabályban megfogalmazott, teljes körőség követelményével, a tájékoztatás jogi és etikai elvárásainak egyszerre megfelelni nehéz. Véleményem szerint helyes és a gyakorlatban is inkább érvényesül, hogy figyelembe veszik az etikai kódex tájékoztatási szabályait is, az Eütv.-ben megfogalmazott teljes körőség kritériuma illuzórikus.

2.1.2.2. Az etikai felelısségre vonás eljárási rendje Az eljárás megindítása szempontjából központi jelentısége van az etikai vétség meghatározásának, mivel ennek gyanúja adhat okot etikai eljárás lefolytatására. Etikai vétségnek minısül:

262

Például: rögzíteni kell annak a tényét, ha gazdasági korlátok miatt húzódott el a kivizsgálás, gyógyulás. Azt is leszögezi a Kódex szabályozása, hogy a gazdasági megszorítások miatt fellépı egészségkárosodásért nem lehet az orvost felelısségre vonni. 263 Kódex II. fejezet 5.

89

-

egyrészrıl a Kódex szabályainak vétkes megszegése, emellett

-

a MOK alapszabályában vagy más belsı szabályában foglalt kötelezettség vétkes megszegése, továbbá

-

a választott tisztségbıl eredı kötelezettségek vétkes megszegése.264

Az Ektv. és a Kódex etikai vétségre vonatkozó fogalma nem egyezik meg teljes mértékben, utóbbi az orvosi foglalkozás jogszabályokban meghatározott általános szakmai magatartási szabályok vétkes megszegését is e körbe sorolja, így tágítva a felelısség körét. A két forrás definíciója közötti különbséget nem tartom indokoltnak, véleményem szerint a Kódex bıvített etikai vétség fogalom meghatározása helyesebb. Az ugyanis egy mondatos utalással lehetıvé teszi, hogy a Kódex szabályanyagában ne kelljen szükségtelenül megismételni az orvosi foglalkozásra vonatkozó teljes általános szabályanyagot.265 Etikai eljárás hivatalból vagy kérelemre, panaszbejelentés alapján indulhat. Ez utóbbi esetben a panaszos is egy olyan szereplı lesz, akit tájékoztatni kell minden szakaszban, kezdve az eljárás megindításától a végsı határozat meghozataláig. Az eljárás megindítása 6 hónapos határidıhöz kötött, e szubjektív határidı onnantól számítandó, amikor a MOK területi szervezetének etikai bizottsága tudomást szerzett a vétség gyanújáról.266 A felelısségre vonás szabályainak háttér joganyaga, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.), melynek szabályait az Ektv.-ben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.267 Az eljárást elsı fokon annak a területi szervezetnek az etikai bizottsága folytatja le, amelynél az eljárás alá vont tag tagsági jogviszonya fenn áll. Az elsıfokú etikai bizottság legalább 5 tagból áll, akikkel szemben fennálló kizárási okot a bizottság 264

Ektv. 20. §. Ezt a következetes rendszert töri meg a Kódex II. fejezetének 3. pontja, amely külön kiemeli, hogy az adatkezelésre, titoktartásra, egészségügyi dokumentációra vonatkozó jogszabályi rendelkezések vétkes megszegése is etikai vétségnek minısül. Véleményem szerint ez az utalás szükségtelen, hisz ezek a szabályok is részét képezik az orvosi foglalkozás jogszabályban meghatározott általános szakmai követelményeinek. Véleményem szerint abban az esetben indokolt egy terület kiemelése az etikai kódexben, ha nemcsak az azt rendezı jogszabályhelyre való üres utalás történik, hanem új, etikai megközelítésen alapuló rendelkezéseket is találunk. Így például a Kódex II. fejezet 5. és 6. pontja foglalkozik a beteg tájékoztatásával kapcsolatos követelményekkel. Itt nem pusztán az Eütv. rendelkezéseire utalást találunk, hanem arra vonatkozó szabályokat, hogy mikor tekinthetı etikusnak a tájékoztatás. 266 Objektív határidıt is meghatároz az Ektv. (22. § (2) bekezdés), lévén, hogy a cselekmény elkövetésétıl számított 3 év elteltével már nem indítható eljárás, kivéve, ha annak lefolytatást az orvos maga ellen kéri. 267 Így például az általános eljárási határidı 60 nap lesz. 265

90

vezetıjének kell bejelenteni, ı hozhat döntést egy esetleges tagkizárás tárgyában.268 Az eljárás során a bizonyítás körében kötelezı tárgyalást tartani. A kiszabható büntetések etikai vétség megállapítása esetén a következık lehetnek:269 - figyelmeztetés, - megrovás, - pénzbírság,270 - a tagsági viszony felfüggesztése,271 - kizárás.272 A bizottság által hozott döntést, ha bejelentésre indult az eljárás a panaszossal is közölni kell, aki fellebbezésre is jogosult lesz. Fellebbezés esetén az eljárást a legalább 11 tagból álló országos etikai bizottság273 folytatja le. Döntését köteles közölni az elsı fokon eljárt etikai bizottsággal, ha kérelemre indult az eljárás a panaszossal is.

2.1.2.3. A kórházi etikai bizottság Bár a kötelezı kamarai tagság visszaállításával megszőnt a differenciált etikai felelısség, mégis szót kell ejtenünk egy jelenleg is létezı intézményrıl, a kórházi etikai bizottságról, mely az elıbb említett felelısségi rendszer mellett létezik. Az Eütv. rendelkezései értelmében a területi ellátási kötelezettség körében fekvıbetegszakellátást nyújtó egészségügyi intézményekben kórházi etikai bizottság mőködik.274 Ez legalább 5 legfeljebb 11 tagú testület, melynek tagjait az intézmény vezetése kéri fel olyan módon, hogy biztosított legyen a bizottság elé kerülı ügyek sokoldalú megítélése. Úgy vélem, ez nem jelenti az etikai felelısséggel kapcsolatos eljárási rend megkettızıdését, egyrészrıl, mivel a kórházi etikai bizottság nemcsak etikai

268

Ha a bizottság elnökével szemben merül föl kizárási ok, az országos etikai bizottság elnöke dönt, a vele szemben felmerülı kizárási okról pedig az országos elnökség elnöke hoz döntést (Ektv. 24. § (2) bekezdés). 269 Ektv. 25. § (1) bekezdés. 270 A mindenkori kötelezı munkabér havi összegének tízszereséig terjedı összeg lehet. 271 1-6 hónapig terjedı idıszakra. 272 Melyre alapot adhat egyrészrıl az a tény, hogy az orvost egy évet meghaladó végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték, vagy a tagság alapjául szolgáló foglalkozástól véglegesen eltiltottak, másrészt egy kirívóan súlyos etikai vétség is. 273 A MOK területi szerveinek választott küldötteibıl álló küldöttközgyőlés választja meg a tagokat. 274 Eütv. 156. §.

91

kérdésekkel foglalkozik.275 Másrészt etikai kérdések tekintetében sem helyettesíti a Kamara eljárási rendjét, lévén, hogy csak állásfoglalást hoz, melyben dönt arról, hogy milyen további lépéseket kell tenni, van-e szükség például az ügy továbbítására a Kamara területi szerve részére. Akár azt is mondhatjuk, ha egy etikai ügy a kórházi etikai bizottság elıtt indul, akkor ez egyfajta elıszőrést, elızetes vizsgálatot biztosít. A kórházi etikai bizottság eljárása hivatalból és kérelemre is indulhat, 30 napos eljárási határidıvel folytatják le a vizsgálatot. A bizottság mőködése során az érintetteket meghallgathatja, kérhet föl szakértıt, iratbetekintési joggal rendelkezik.276 A bizottság munkájának eredményeként állásfoglalás születik az adott ügyben.

Az orvostársadalom tevékenységének etikai, erkölcsi kontrollját intézményesen a MOK biztosítja. A MOK hatékony mőködése e tekintetben mind az orvostársadalom, mind a „civil” társadalom, mind az állam mint fenntartó kulcsfontosságú érdeke. Az orvosi kamarának, az „orvostársadalom lelkiismereteként” kellene mőködnie, feladata lenne, hogy az etikai- erkölcsi szempontból nem megfelelı orvosi ténykedést feltárja, adott esetben jogosítványaival élve megfelelı retorziókkal éljen, megtegye a szükséges korrekciós lépéseket. Így lenne elérhetı, hogy mind a jogásztársadalom, mind a „civil” társadalom elıtt az orvosi tekintélyt visszaállítsa, állásfoglalásai, intézkedései széles körben elfogadottá váljanak, ezzel gyengítve, illetve esetenként kioltva az egyébként sokszor inadekvát, vagy túlzó jogi és társadalmi reakciókat. Ez sajnálatos módon úgy tőnik, hogy jelenleg nem mőködik, legalábbis nincsenek széles körben ismert megnyilvánulásai, látható, érzékelhetı eredményei. A MOK kezében pedig hatékony eszközrendszer lenne, hogy az elıbb leírt szerepét teljesítse, tekintve, hogy a praktizáló orvosok számára törvényi elıírás a kötelezı kamarai tagság, a kirívó etikai vétségek esetén pedig a kamarának joga van a kamarai tagság idıleges felfüggesztésére, illetve a kamarából történı kizárásra. Ez az orvosi tevékenységtıl való idıleges vagy végeleges eltiltással egyenlı. Ennek a problémakörnek a részletezı és objektív feltárása viszont meghaladja dolgozatom lehetıségeit, és kereteit.

275

Feladatai közé tartozik például a betegjogok érvényesítésében való közremőködés, a szerv- és szövetátültetés Eütv.-ben szabályozott kivételes eseteiben a jóváhagyás megadása. 276 14/1998. (XII. 11.) EüM rendelet 7. §.

92

2.2. Munkajogi felelısség

Jelen egység tárgyát a hazai egészségügyi dolgozók leggyakoribb foglalkoztatási formájával, a közalkalmazotti jogviszonnyal kapcsolatos felelısség vizsgálata képezi. Mivel az 1992. évi XXXIII. törvény a közalkalmazottak jogállásáról (továbbiakban: Kjt.) a külön nem szabályozott kérdésekben a 2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvérıl (továbbiakban: Mt.) szabályait rendeli alkalmazni, így elkerülhetetlen a

munkaviszonnyal

összefüggı

felelısségi

szabályok

áttekintése

is.

A

közalkalmazottként, illetve munkaviszonyban foglalkoztatott egészségügyi dolgozók felelısségével kapcsolatos szabályok áttekintése fontos, mert a fejezetben tárgyalt további felelısségi formákhoz hasonlóan az egyén személyes érintettsége jelenik meg. Emellett aktuális, mert az utóbbi idıszakban a szabályozás sok ponton változott, köszönhetıen az új Mt. hatályba lépésének és az ezzel kapcsolatos további jogszabályi változásoknak. Az elemzést a témám szempontjából kifejezetten releváns elemekre, vagyis a munkaviszonyban,

közalkalmazotti

jogviszonyban

foglalkoztatott

egészségügyi

dolgozók kártérítési felelısségének, illetve a vétkes kötelezettségszegés egyéb lehetséges jogkövetkezményeinek áttekintésére szőkítem.

2.2.1. A közalkalmazotti jogviszonyban és a munkaviszonyban foglalkoztatott egészségügyi dolgozók kártérítési felelıssége vétkes kötelességszegésért

E jogviszonyok keretében foglalkoztatott egészségügyi dolgozók vétkesen, azaz szándékosan vagy gondatlanul okozott károkért való felelısségének szabályai döntıen megegyeznek, a Kjt. ugyanis csak néhány speciális szabályt határoz meg ebben a körben. Így a következıkben az Mt. rendelkezéseit veszem alapul, kiegészítve a Kjt.ben foglaltakkal. A dolgozó munkaviszonyával összefüggésben okozott károkért való felelıssége kapcsolódik a korábbi fejezetben tárgyalt egészségügyi szolgáltatói kártérítési felelısséghez is, ugyanakkor annál tágabb kategóriát jelent. Ott arról az esetrıl van szó, amikor az alkalmazott munkaviszonyával összefüggésben harmadik személynek okoz kárt. Ekkor a Ptk. 348. §-ának rendelkezései alapján a károsult felé közvetlenül a 93

munkáltató felelıs. Ilyen módon jelenik meg az egészségügyi kártérítési perek alpereseként az egészségügyi szolgáltató és nem a dolgozó. Helytállása esetén viszont, a szolgáltatónak lehetısége van arra, hogy a kár meghatározott részét, az egészségügyi tevékenység végzésének formájára tekintettel áthárítsa a dolgozóra. Ennek mértékét, szabályait munkaviszony, közalkalmazotti jogviszony esetén az Mt. és a Kjt. szabályai határozzák meg. Ugyanakkor a munkajogi felelısséget nemcsak a munkaviszonnyal összefüggésben harmadik személynek okozott kár alapozza meg, hanem bármely a jogviszonyból származó kötelezettség vétkes megszegésébıl keletkezı kár.277 A munkavállaló kártérítési felelısségének szabályait a hatályos kódex szigorúbban szabályozza. A korábbi Mt. rendelkezései szerint gondatlan károkozás esetén a kártérítés mértéke fı szabályként az egyhavi átlagkereset felét nem haladhatta meg, munkaszerzıdés másfél havi, kollektív szerzıdés hat havi átlagkeresetig emelhette az összeget.278 A szándékosan okozott kár teljes megtérítésével tartozott a munkavállaló. Ezzel szemben az új Mt. nemcsak a szándékos, hanem a súlyosan gondatlanul okozott károkat is teljes összegükben megtérítendıvé teszi, enyhe gondatlan károkozás esetén a munkavállaló négyhavi távolléti díjában maximálja.279 Ez a rendelkezés az egészségügyi szolgáltatók felelısségének korábbi fejezetben tárgyalt kiterjedtebbé válása, a kártérítési összegek emelkedése, a felelısség alól való kimentés nehezedése tükrében jelentıs terhet helyezett volna még a legvédettebb helyzetben levı, munkaviszonyban és közalkalmazotti jogviszonyban foglalkoztatott egészségügyi dolgozókra is. Bár nem tudhatjuk, hogy mennyiben vált volna általános gyakorlattá, hogy az egészségügyi dolgozót teljes kártérítésre kötelezik, az bizonyos, hogy az anyagi ellehetetlenülés

fenyegetettsége

nem

teremt

megfelelı

közeget

a

gyógyító

tevékenységnek. Az Mt. ezen rendelkezése a felelısségbiztosítási piacot is új helyzet elé állíthatta volna, az egyéni felelısségbiztosítási szerzıdések kötésének is lett volna létjogosultsága. A jogalkotó üdvözlendı módon felismerte a problémát és az egészségügyi szolgáltatás speciális szabályozási igényét A Tevt. 15/C. §-ával felülírta az Mt. idézett szabályát, de nem általános jelleggel, csak az egészségügyi tevékenység végzésével a betegnek okozott károk tekintetében. E károkra vonatkozóan az egészségügyi dolgozóra terhelhetı összeg a súlyosan gondatlan károkozás esetén sem

277

SALAMON Ferenc, Az orvos munkajogi vagy közalkalmazotti felelıssége, In: SÓTONYI Péter, Orvosi felelısség, Semmelweis Kiadó, Budapest, 2006, 292. 278 1992. évi XXII. törvény a munka törvénykönyvérıl 167. § 279 Mt. 179. § (3) bekezdés.

94

haladhatja meg a dolgozó négyhavi távolléti díjának összegét. Viszont egyéb az egészségügyi tevékenységgel összefüggı, de nem a betegnek okozott kár, illetve az alkalmazotti minıséggel összefüggı, de nem az egészségügyi tevékenység végzésével okozott kár vonatkozásában az Mt. szabálya érvényesül és csak az enyhe gondatlan károkozás esetén limitált a kártérítési összeg.280 Bár a változás iránya kedvezı, úgy gondolom, hogy nemcsak a betegnek okozott károk vonatkozásában indokolt megváltoztatni a szabályt, hiszen a kártérítési perekben gyakoriak és számottevı összeget képviselnek a hozzátartozók által érvényesített igények is. Álláspontom szerint ezekre a károkra is ki kellene terjeszteni azt a szabályt, mely gondatlan károkozás esetén a munkavállaló négyhavi távolléti díjában maximálja a kártérítési összeget. Így helyesebb lenne a Tevtv. 15/C. §- a az alábbiak szerint: az Mt. 179. § (3) bekezdésében foglaltaktól eltérıen az alkalmazott egészségügyi dolgozó által – kizárólag az egészségügyi tevékenysége végzésével harmadik személynek – okozott kár esetén a kártérítés mértéke súlyosan gondatlan károkozás esetén nem haladhatja meg a munkavállaló négyhavi távolléti díjának összegét. Amennyiben a közalkalmazottként foglalkoztatott magasabb vezetı okoz kárt a vezetıi tevékenységének keretében, az Mt. szabályaihoz képest szigorúbb szankcióval kell számolnia, gondatlan károkozás esetén is a teljes kárért felelıs.281 A munkavállaló, közalkalmazott egészségügyi dolgozó kártérítési felelısségének konjunktív feltételeit a jogszabály a következık szerint határozza meg. Értelemszerően feltétel a kár bekövetkezése, a munkaviszonyból, közalkalmazotti jogviszonyból származó kötelezettség megszegése, a dolgozó magatartásának vétkessége, illetve azt is vizsgálni kell, hogy úgy járt-e el, ahogyan az adott helyzetben általában elvárható. A korábbi szabályozással ellentétben, mely a vétkesség fogalmára építette a felelısséget, láthatjuk, hogy a hatályos kódex a polgári jogi felelısség zsinórmértékét, a felróhatóságot is használja a szabályozásban, mely kategóriákat úgy gondolom, nem megfelelı párhuzamosan említeni. Fontos, hogy a munkavállaló, közalkalmazott kártérítési felelısségének megállapításával kapcsolatban a direkt bizonyítás érvényesül, és a felelısségi elıfeltételek fennállását a munkáltatónak kell bizonyítania. A kártérítési felelısség mértékét a vétkesség fokán túl a munkáltató közrehatása, illetve az új Ptk.-ban szintén megjelenı elıreláthatósági szabály is befolyásolja. Nem kell 280 281

KİSZEGFALVI Edit, Új munkajogi szabályok az egészségügyben, Complex, Budapest, 2012, 77. Kjt. 82. § (1) bekezdés.

95

megtéríteni a kárnak azt a részét, mely a károkozás idején nem volt elıre látható a munkavállaló számára, amelynek bekövetkezési lehetıségével nem kellett számolnia. A kár bekövetkezésének elıreláthatósága jelentıs mértékben függ a munkáltató által nyújtott tájékoztatási kötelezettség teljesítésétıl. Így például a munkavégzés során felmerülı kockázatokról, eszközök rendeltetésszerő használatának követelményeirıl való tájékoztatás hiányosságai megalapozzák az elıreláthatóság hiányára alapított kimentést. Azt, hogy a kár bekövetkezése nem volt elıre látható, az egészségügyi dolgozónak kell bizonyítania.282 Emellett nem tartozik felelısséggel a munkavállaló a kár azon összegéért, mely a munkáltató vétkes közrehatása vagy annak következtében állt elı, hogy kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget. Az egészségügyi ellátásban általánosan több dolgozó együttmőködése valósul meg. Amennyiben több egészségügyi dolgozó közösen okoz kárt, vétkességük arányában felelnek. Ha ez nem állapítható meg, közrehatásuk aránya lesz a döntı, ha ez sem állapítható meg, egyenlı arányú a kárviselés. Többek szándékos károkozása esetén egyetemleges felelısség megállapításának is van helye.283

2.2.2. További hátrányos jogkövetkezmények a közalkalmazotti jogviszonyban és a munkaviszonyban foglalkoztatott egészségügyi dolgozók vétkes kötelezettség szegéséért

A kártérítési felelısségen túl az egészségügyi dolgozó vétkes kötelességszegése esetén egyéb, a jogsértés súlyával arányban álló hátrányos jogkövetkezményekkel, végsı fokon a munkavállaló azonnali hatályú felmondással, a közalkalmazott rendkívüli felmentéssel is sújtható. A Kjt. korábban részletesen meghatározta a közalkalmazott által elkövetett fegyelmi vétség szankcióit, eljárási rendjét. Ez a szabályanyag kikerült a törvénybıl, így az Mt. vonatkozó rendelkezései alkalmazandók a hátrányos jogkövetkezmények tekintetében. Amennyiben

az

egészségügyi

dolgozó

a

munkaviszonyából,

közalkalmazotti

jogviszonyából származó kötelezettségét vétkesen megszegi, a jogsértése súlyával arányban álló hátrányos jogkövetkezmények alkalmazhatók vele szemben. A jogszabály 282

KİSZEGFALVI Edit, Új munkajogi szabályok az egészségügyben és a szociális igazgatásban – 1. számú pótlapcsomag, Complex, Budapest, 2013, 2.10.3. 283 Mt. 181. §.

96

15 napos szubjektív és 1 éves objektív határidıt állapít meg erre vonatkozóan, bőncselekmény esetén pedig a büntethetıség elévüléséig alkalmazható szankció. A korábbi szabályozással ellentétben, ilyen jogkövetkezményt már nemcsak kollektív szerzıdés állapíthat meg, annak hatálya alatt nem álló munkavállaló, munkáltató esetén a munkaszerzıdés is rendelkezhet a vétkes kötelességszegés esetén alkalmazandó jogkövetkezményekrıl.284 A

munkaszerzıdésben

vagy

kollektív

szerzıdésben

meghatározott

hátrányos

jogkövetkezménynek a munkaviszonnyal összefüggı joghátránynak kell lennie, mely határozott idıre szólhat. A dolgozó személyhez főzıdı jogát és emberi méltóságát nem sértheti az alkalmazott jogkövetkezmény. Megállapítható vagyoni hátrány is az egyhavi alapbér erejéig. A munkáltató köteles írásba foglalni a vétkes kötelességszegésért alkalmazott intézkedését és indokolni. Az érintett az intézkedés ellen jogorvoslattal élhet, melynek lehetıségérıl és határidejérıl írásban köteles tájékoztatást adni a munkáltató. Amennyiben e kötelezettségnek nem tesz eleget, 6 hónap elteltével nem érvényesítheti igényét az egészségügyi dolgozó.285 Nem tartom indokoltnak az Mt. ezen rendelkezését, fontos a jogorvoslati lehetıségrıl való kioktatás. A munkáltató felróható mulasztása miatt nem kerülhet hátrányos helyzetbe az alkalmazott. Súlyos kötelességszegés alapot adhat a munkaviszony azonnali hatályú felmondására, a közalkalmazotti jogviszony rendkívüli felmentéssel történı megszüntetésére. E szankció alkalmazásának feltétele a munkaviszonyból, közalkalmazotti jogviszonyból származó lényeges kötelezettség megszegése.286 Csak jelentıs mértékő, vétkes kötelességszegés adhat alapot a jogviszony megszüntetésére. A hátrányos jogkövetkezmények körében fentebb említett határidık ezekben az esetekben is irányadók. Az azonnali hatályú felmondást köteles indokolni a munkáltató, kivéve a határozott idejő jogviszony megszüntetését, a rendkívüli felmentést pedig minden esetben indokolni kell.

2.3. Az orvosi tevékenység büntetıjogi szabályozása, különös tekintettel a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetésre

284

Mt. 56. § (1) bekezdés. Mt. 22.§ (5) bekezdés. 286 Kjt. 33/A. § (1) a) pont; Mt. 78.§ (1) a) pont. 285

97

Jelen egység tárgyát az orvosi tevékenységgel kapcsolatos büntetıjogi szabályozás áttekintése képezi, kiemelten kezelve a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés tényállását. Az orvosi tevékenység tárgya az emberi élet, testi épség, egészség, melyek kiemelten fontos védendı értékek, így bizonyos esetekben szükséges, hogy legyen lehetıség az állami büntetıhatalom érvényesítésére. Ugyanakkor fontos, hogy a büntetıjogi felelısségre vonás csak ultima ratio jelleggel kerüljön alkalmazásra, mivel nem kívánatos, hogy egy társadalmilag hasznos, fontos tevékenységet komoly büntetıjogi fenyegetettség övezzen. Ez üdvözlendı módon meg is valósul, nem tipikusak az orvosok ellen induló büntetıeljárások. Fontos aktualitás, hogy az 1978. évi IV. törvényt a Büntetı Törvénykönyvrıl hatályon kívül helyezték, az új törvény a 2012. évi C. törvény a Büntetı Törvénykönyvrıl 2013. július 1-jén lépett hatályba.

2.3.1. A büntetıjogi és a polgári jogi felelısség néhány elhatárolási szempontja

A büntetıjogi és a polgári jogi felelısség között jelentıs különbségek vannak, melyek abból is következnek, hogy a büntetıjog közjogi, míg a polgári jog magánjogi jogterület. Alapvetı különbség a büntetı és polgári jogi felelısségi szint között, hogy míg elıbbi esetben az ellátást végzı és foglalkozási szabályt szegı orvost személyesen vonják felelısségre, addig a polgári eljárásban a mögöttes, intézményi felelısség érvényesül és elsıdlegesen az intézmény köteles helytállni az okozott kárért.287 Az alkalmazott szankció is alapjaiban más lesz. A büntetıjogi felelısség esetén alkalmazott joghátrányként akár szabadságvesztéssel is számolnia kell a terheltnek, ezzel szemben a polgári perben az alperes (orvosi mőhibaperekben általában) vagyoni és nem vagyoni kártérítés fizetésére köteles, ha a felperes keresete alapos. A büntetı és polgári jogi felelısségre vonás alapja és az elvárhatósági szint is teljes mértékben más. Büntetıjogi felelısség esetében a központi elem a vétkesség, mely egy tudati kategória, így fontos az elkövetı viszonyulása a cselekményéhez. Ezzel szemben a polgári jogi felelısség alapja a felróhatóság, mely a vétkességgel ellentétben nem tudati kategória. A Ptk. rendelkezései szerint: „Ha ez a törvény szigorúbb követelményt 287

Ptk. 348. § (1) bekezdés. Ha az alkalmazott a munkaviszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt okoz, jogszabály eltérı rendelkezése hiányában a károsulttal szemben a munkáltató felelıs.

98

nem támaszt, a polgári jogi viszonyokban úgy kell eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.”288 Ha valaki nem így járt el, akkor magatartása felróhatónak tekinthetı.289 Emellett, ahogy említettem az elvárhatósági szint is más lesz. Az elvárhatóságnak három szintjét különböztethetjük meg: általános (általában elvárható), különös (az adott helyzetben általában elvárható) és egyes (az adott helyzetben az egyes egyéntıl elvárható- tıle elvárható). A polgári jogi felelısségnél a mérce az elvárhatóság különös, míg büntetıjoginál az egyes szintjéhez igazodik. A foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bőncselekménye már akkor is megvalósul, ha veszélyhelyzet keletkezik, nem elegendı azonban az absztrakt veszély. Ezzel szemben a polgári jogi felelısség megállapításához nem elegendı a veszélyhelyzet, szükséges, hogy ténylegesen kár keletkezzen. A bizonyítás is teljes mértékben eltérı a büntetı és a polgári perben. Míg a büntetıeljárás során érvényesül az ártatlanság vélelme és a vád bizonyítása a vádlót terheli, addig a polgári perben a bizonyítási teher megoszlik a felperes és alperes között. A felperesnek kell bizonyítania a kár bekövetkezését és mértékét, továbbá az okozati összefüggést, míg az alperesnek azt, hogy magatartása nem volt jogellenes és nem volt felróható.290 Kiemelendı továbbá, hogy a büntetıeljárásban érvényesül az in dubio pro reo elve, azaz a kétséget kizáróan nem bizonyított tényeket nem lehet a terhelt terhére értékelni. Ezzel szemben az orvosi mőhibákkal kapcsolatos polgári perekben a legfrissebb tendencia, hogy az úgynevezett teljes körő okozatosság felıl a minimális okozatosság felé mozdult el a bírói gyakorlat.291 Ez az alperesek hátrányára való eltolódást jelent, hisz a felperestıl az okozatosság bizonyítása körében egyre kevesebbet várnak el, elegendı pusztán a károkozó magatartás és a bekövetkezett káresemény közti logikai

288

Ptk. 4. § (4) bekezdés. A felróhatóságon kívül a polgári jogi felelısség megállapításához szükségesek további feltételek: jogellenes magatartás, okozati összefüggés és kár bekövetkezése. A büntetıjogi felelısség esetén is szükségesek többletelemek, melyek vizsgálatára a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés tényállásának elemzésénél térek ki. 290 MÉSZÁROS Bence, Primum non nocere – Az orvos büntetıjogi felelısségérıl; In: Dezsı László emlékkönyv, PTE-ÁJK, Pécs, 2005, 122. 291 Lásd bıvebben: PRIBULA [2011] i.m. 243-249. 289

99

kapcsolat.292 Ezzel szemben az alperesektıl egyre többet várnak el az exkulpációs bizonyítás körében és már a legkisebb bizonytalanság is az alperes hátrányára esik. Az orvos büntetıjogi felelısségre vonására jóval szőkebb körben, elvétve kerül sor a polgári peres eljárásokhoz képest, ilyen módon érvényesül e szabályok végsı esetre történı alkalmazásának elve.293

2.3.2. Az orvosi tevékenységet érintı büntetıjogi szabályok rendszere

Az orvosi tevékenység büntetıjogi szabályozásával kapcsolatos tényállásokat alapvetıen két csoportra oszthatjuk. Az egyik csoportba olyan tradicionális bőncselekmények tartoznak, melyek alkalmazhatók az orvosi tevékenységre is, illetve egészségügyi dolgozó elkövetı esetén a bőncselekmény minısített esete valósul meg.294 Btk. XV. fejezet, az élet, testi épség, egészség elleni bőncselekmények körében: -

öngyilkosságban közremőködés (162.§)

-

magzatelhajtás (163. §)

-

foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés (165.§)

-

segítségnyújtás elmulasztása (166. §).

Btk. XVII. fejezet, egészséget veszélyeztetı bőncselekmények körében: -

kuruzslás (187. §).

Btk. XIX. fejezet, a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bőncselekmények körében: -

szexuális kényszerítés (196. §)

-

szexuális erıszak (197. §)

-

szexuális visszaélés (198.§)

-

gyermekpornográfia (204. §).

292

Például a betegnek elegendı azt bizonyítania, hogy a szövıdmény az egészségügy beavatkozás során vagy azzal egy idıben jött létre és a szövıdmény részletes folyamatát, az ahhoz vezetı körülményeket nem. 293 MÉSZÁROS i.m. 113. 294 BUSCH Béla, Az orvosi tevékenység büntetıjogi szabályozása; In: SÓTONYI Péter (szerk.), Orvosi felelısség, Semmelweis Kiadó, Budapest, 2006, 168.

100

Btk. XX. fejezet, A gyermek érdekét sértı és a család elleni bőncselekmények körében: -

kiskorú veszélyeztetése (208. §).

Btk. XXI. fejezet, Az emberi méltóság és egyes alapvetı jogok elleni bőncselekmények körében: -

egészségügyi önrendelkezési jog megsértése (218. §)

-

zaklatás (222. §).

Btk. XXXIV. fejezet, közigazgatás rendje elleni bőncselekmények körében: -

járványügyi szabályszegés (361. §).

A másik csoportba pedig azok a bőncselekmények tartoznak, melyek speciálisan az egészségügyi beavatkozás és kutatás rendjéhez kapcsolódnak. A Btk. XVI. fejezetében szabályozott tényállásai az alábbiak: -

beavatkozás az emberi génállományba (168. §)

-

emberi ivarsejt tiltott felhasználása (169. §)

-

születendı gyermek nemének megválasztása (170. §)

-

emberen végezhetı kutatás szabályainak megszegése (171. §)

-

embrióval vagy ivarsejttel végezhetı kutatás szabályainak megszegése (172.173. §)

-

genetikailag megegyezı emberi egyedek létrehozása (174. §)

-

emberi test tiltott felhasználása (175. §).

A XVI. fejezetben foglalt bőncselekmények mutatnak néhány közös jellegzetességet. Ilyen például, hogy ezek a tényállások keretdiszpozíciók, azaz a tényállásokat más jogághoz tartozó jogszabály tölti ki tartalommal, az elkövetési magtartásuk más jogágbeli jogszabályra utal.295 Közös jellegzetességük, hogy a büntetıjogi védelemben részesített érték nemcsak maga az ember, a védelem kiterjed a magzatra, embrióra, ivarsejtre, emberi génállományra, illetve a holttestre is. E címben szabályozott tényállások általában már az elıkészületi magatartást is büntetni rendelik, ugyanakkor,

295

Általában az Eütv. rendelkezéseire.

101

ha az Eütv.-ben meghatározott célból végzik a tevékenységet, akkor az büntethetıséget kizáró oknak minısül.296 Összességében az orvosi tevékenység büntetıjogi szabályozásával kapcsolatos tényállások jellegzetes vonásai az alábbiak szerint foglalhatók össze: -

olyan magatartásokat tartalmaznak, melyek bőncselekménynek minısülnének, ha nem lenne megfelelı indok az adott magatartásra,

-

veszélyeztetési bőncselekmények, tehát már a veszély elıidézése is felelısségre vonást eredményez,

-

keretdiszpozíciók, melyeket más jogágbeli normák töltenek ki tartalommal.297

A következıkben a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés tényállását elemzem, mivel ez kapcsolódik legszorosabban a dolgozat tárgyát képezı kutatáshoz.

2.3.3. A foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés

2.3.4.1. A tényállás szabályozásának áttekintése A foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bőncselekménye a Btk. XV. fejezetében kapott helyet az élet, testi épség és az egészség elleni bőncselekmények körében. A magyar büntetıjogban az orvos tevékenysége által okozott halál vagy testi sértés büntetésével a Csemegi Kódexben is találkozhatunk.298 Ekkor még a gondatlan emberölés, illetve a súlyos testi sértés minısített esete volt, ha valaki a foglalkozása körében követte el a cselekményt.299

296

FEHÉR Lenke – HORVÁTH Tibor – LÉVAY Miklós, Magyar büntetıjog különös rész 1., KJK Kerszöv, Budapest, 2005, 126. 297 BUSCH i.m. 170. 298 A Kódex 291. § -a szerint: „ha azonban a halál az azt okozónak hivatásában vagy foglalkozásában való járatlanságából, hanyagságából vagy azok szabályainak megszegésébıl származott három évig terjedı fogházzal és száz forinttól kétezer forintig terjedı pénzbüntetéssel büntetendı.” A Kódex 310. §-a szerint: „Aki gondatlansága által másnak súlyos testi sértést okozott: három hónapig terjedı fogházzal és ötszáz forintig terjedı pénzbüntetéssel büntetendı. Ha azonban a súlyos testi sértést az azt okozónak saját hivatásában vagy foglalkozásában való járatlanságból, hanyagságból vagy azok szabályainak megszegésébıl származott egy évig terjedı fogházzal és ötszáz forintig terjedı pénzbüntetéssel büntetendı.” 299 BUSCH i.m. 227.

102

A foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés tényállása a III. büntetınovellával került be büntetıjogunkba.300 Hatályos formáját az alábbi szöveggel a Btk. 165. §-a tartalmazza. Btk.165. § (1) „Aki foglalkozási szabály megszegésével más vagy mások életét, testi épségét vagy egészségét gondatlanságból közvetlen veszélynek teszi ki, vagy testi sértést okoz, vétség miatt egy évig terjedı szabadságvesztéssel büntetendı. (2) A büntetés a)

három

évig

terjedı

szabadságvesztés,

ha

a

bőncselekmény

maradandó

fogyatékosságot, súlyos egészségromlást, vagy tömegszerencsétlenséget, b) egy évtıl öt évig terjedı szabadságvesztés, ha a bőncselekmény halált, c) két évtıl nyolc évig terjedı szabadságvesztés, ha a bőncselekmény kettınél több ember halálát okozza, vagy halálos tömegszerencsétlenséget okoz. (3) Ha az elkövetı a közvetlen veszélyt szándékosan idézi elı, bőntett miatt az (1) bekezdésben meghatározott esetben három évig, a (2) bekezdésben meghatározott esetben - az ott tett megkülönböztetés szerint – egy évtıl öt évig, két évtıl nyolc évig, illetıleg öt évtıl tíz évig terjedı szabadságvesztéssel büntetendı. (4) E § alkalmazásában foglalkozási szabály a lıfegyver, robbantószer és a robbanóanyag használatára és kezelésére vonatkozó szabály is.”

2.3.4.2. Tényállási elemek A védett jogi tárgy az élet, testi épség és egészség. A bőncselekmény elkövetési tárgya, - e tényállásnál passzív alanyról beszélhetünk -301bárki más (vagy mások). Passzív alany 300

Az 1948. évi XLVIII. törvény rendelkezései szerint: 20. § (1) „Vétséget követ el és egy évtıl öt évig terjedhetı fogházzal büntetendı, aki hivatása vagy foglalkozása szabályainak tudatos megszegésével vagy az azzal járó kötelességek tudatos elhanyagolásával mások életét vagy testi épségét közvetlen veszélynek teszi ki. (2) Egy évtıl öt évig terjedhetı börtönnel büntetendı az (1) bekezdésben meghatározott cselekmény elkövetıje, ha a cselekményébıl súlyos testi sértés származott, vagy azt vagyoni haszon végett vagy ismétlıdıen, illetıleg folyamatosan követte el, ha pedig a cselekmény a sértett halálát okozta, a büntetés tíz évig terjedhetı fegyház.” 21. § „Aki a 20. § (1) bekezdésében meghatározott cselekményt gondatlanságból követi el, vétség miatt egy évig terjedhetı fogházzal, aki pedig a 20. § (2) bekezdése alá esı cselekményt követi el gondatlanságból, három évig terjedhetı fogházzal büntetendı.” 301

BLASKÓ Béla, Tansegédlet a büntetıjog általános részéhez I., Debreceni Egyetem Állam-és Jogtudományi Kar, Debrecen, 2006, 18-19.

103

csak élı ember lehet, tekintet nélkül nemére, korára. Abban az esetben, ha valaki a foglalkozása szabályainak megszegésével önmagát veszélyezteti, nem valósítja meg a tényállást. Akkor sem valósul meg a bőncselekmény, ha közös foglalkozási tevékenység gyakorlása során együttes szabályszegésükkel önmagukat és egymást veszélyeztetik az elkövetık.302 A bőncselekmény elkövetési magatartása a foglalkozási szabályszegés, így fontos, hogy mi tekinthetı foglalkozásnak, illetve foglalkozási szabálynak. A foglalkozás egy győjtıfogalom, mely felöleli az állás, hivatás stb. fogalmát, és jelent minden olyan tevékenységet, melyre írott vagy íratlan szabályok vonatkoznak. Irreleváns, hogy az adott tevékenységhez szükséges-e valamilyen végzettség, hogy fıállásban vagy mellékállásban, esetleg kedvtelésbıl végzi azt valaki, hogy ellenszolgáltatásért vagy ingyenesen tevékenykedik.303 A foglalkozási szabály meghatározása szempontjából a tényállás keretdiszpozíciónak minısül, annak tartalmát az adott foglalkozásra vonatkozó más jogszabályban megfogalmazottak, hatósági rendelkezések, munkaköri leírás, foglalkozás gyakorlásával kapcsolatos tudományos szabályok vagy akár a szakma által kialakított szokások alkotják. A foglalkozási szabályokat rendszerint rögzítik írásban, de ez nem feltétlenül szükséges.304 Láthatóan a foglalkozási szabályok köre igen szerteágazó lehet, ezért tartalmuk megállapítása mindig szakértı bevonását teszi szükségessé. Az elkövetési magatartás tevéssel és mulasztással is megvalósítható. Az orvos büntetıjogi felelıssége kapcsán foglalkozási szabálynak tekinthetık az Eütv.305

rendelkezései,

az

egyetemi

tankönyvekben,

elıadási

jegyzetekben,

szakfolyóiratokban, gyógyszerek mellékleteinek utasításában, különbözı szakcsoportok határozataiban foglaltak is, de a szakma íratlan szabályait is e körbe kell sorolni.306 Annak megítélése tekintetében, hogy az ellátást végzı orvos szabályszerően járt-e el, az Eütv. 129. § (1)-(2) bekezdése fekteti le az alapokat. Rendelkezik a gyógymód megválasztásának szabadságáról, ugyanakkor annak korlátairól is. Az orvos szabadon 302

KERESZTY Béla – MARÁZ Vilmosné – NAGY Ferenc – VIDA Mihály, A magyar büntetıjog különös része, Korona Kiadó, Budapest, 2004, 123. 303 FEHÉR – HORVÁTH – LÉVAY i.m. 114. 304 BELOVICS Ervin – MOLNÁR Gábor – SINKA Pál, Büntetıjog különös rész, HVG ORAC, Budapest, 2002, 112. 305 Az Eütv-ben nevesített legfontosabb kötelezettségek a következık: ellátási kötelezettség, tájékoztatási kötelezettség, dokumentációs kötelezettség, titoktartási kötelezettség, szakmai ismeretek folyamatos fejlesztésének kötelezettsége. 306 BH 1996.182.

104

választhatja meg a vizsgálati és terápiás módszert, viszont annak tudományosan elfogadottnak kell lennie, nem ütközhet a hatályos jogba, szükséges, hogy a beteg hozzájáruljon a kezeléshez, illetve, hogy a beavatkozás kockázata kisebb legyen, mint a beavatkozás elmaradásával járó kockázat és a kockázat vállalására alapos ok legyen.307A gyógymódválasztás szabadsága csak addig terjedhet, amíg azzal az orvos nem sérti meg a foglalkozása szabályait. Az orvosi tevékenység során bekövetkezı nem kívánatos eredményeket három csoportba sorolhatjuk. Ide tartozik egyrészrıl a gyógyítás kockázata. Amennyiben az orvos a tevékenységét a szakmai elıírásoknak megfelelıen végezte és így áll be valamely a gyógyítás kockázatához tartozó szövıdmény, jogellenesség hiányában nem áll fenn a büntetıjogi felelısségre vonás lehetısége. Ide sorolható a diagnosztikus tévedés, mely bizonyos esetekben megalapozhatja a büntetıjogi felelısséget, ha az egyben foglalkozási szabályszegésnek is minısül. Amennyiben az orvos minden eszközt igénybe vett, minden vizsgálatot elvégzett, ami segíti

a

diagnózis

felállítását,

akkor

tévedése

nem

tekinthetı

foglalkozási

szabályszegésnek. Foglalkozási szabályszegés abban az esetben állapítható meg, ha az orvos a tevékenységét nem szabályszerően (lege artis) végezte. Azaz orvosi mőhibáról van szó, ha a betegség gyógykezelése, a sérülés ellátása vagy mőtéti beavatkozás során az orvosi foglalkozással kapcsolatos orvostudományi szabályok szerinti eljárást megsértik.308 Elképzelhetı olyan eset is, amikor bár a szakmai hiba megállapítható, de az mégsem minısül foglalkozási szabályszegésnek.309 A foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés eredmény bőncselekmény, azaz a bőncselekmény befejezettségéhez az eredmény bekövetkezése is szükséges. A bőncselekmény alaptényállásának eredménye más vagy mások életének, testi épségének, egészségének közvetlen veszélyeztetése, illetve testi sértés okozása lehet. Bizonyos kiemelten fontos jogi tárgyak esetén –ilyen az egy vagy több személy életének, testi épségének és egészségének védelméhez főzıdı társadalmi érdek is-, a

307

NAVRATYIL Zoltán, DEZSİ László – Az orvos büntetıjogi felelıssége, Iustum, aequum, salutare, 2009, 1. szám, 211. 308 BH 2002.129. 309 Például, ha az orvos több lehetıség, eljárás közül választhat és amit választ az végül nem bizonyul megfelelınek.

105

büntetıjog nem elégedhet meg azzal, hogy csak konkrét sérelem bekövetkezése esetén válik büntetendıvé egy cselekmény.310 Veszélyrıl abban az esetben van szó, ha a sérelem még nem következett be, de annak reális lehetısége fennáll. A tényállás a távoli, absztrakt veszélynél311 többet kíván meg, a közvetlen veszély személyre és helyzetre konkretizált veszélyt jelent, amikor fennáll az élet, testi épség, egészség sérelmének reális és azonnali bekövetkezésének lehetısége.312 Foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége nem állapítható meg, ha a foglalkozási szabályszegéssel okozati összefüggésben csupán absztrakt veszélyhelyzet keletkezik.313 Akkor sem, ha az orvos a beavatkozás során ugyan megszegi a foglalkozása szabályait, de ez a beteg életét, testi épségét, egészségét nem veszélyeztette.314 Az alaptényállás sértı eredménye a testi sértés okozása. A testi sérülés lehet 8 napon belül és azon túl gyógyuló is, ennek a büntetés kiszabásánál lesz jelentısége. Amennyiben a testi sértés maradandó fogyatékosságot vagy súlyos egészségromlást okoz, az már a minısített esetek közé tartozik. Fontos, hogy nem elegendı a foglalkozási szabályszegés és az eredmény bekövetkezése, szükséges, hogy okozati összefüggés legyen kimutatható a kettı között. Nem állapítható meg okozati összefüggés, ha a foglalkozási szabályszegés nem releváns oka az eredmény bekövetkezésének.315 Akkor sem, ha az eredmény kizárólag a sértett vagy más személy felróható magatartása miatt következett be. Abban az esetben sem áll fenn okozati összefüggés, ha az eredmény objektíve nem volt elhárítható, azaz a szabályszegı magatartás nélkül is ugyanúgy bekövetkezett volna.316 A bőncselekmény alanya csak olyan személy lehet, aki valamely szabályokhoz kötött foglalkozást gyakorol és foglalkozási szabályok hatálya alatt áll, azaz speciális alanyról van szó.317 Nem lehet a bőncselekmény tettese, aki olyan tevékenységet folytat, melyre 310

NAGY Ferenc (szerk.), A magyar büntetıjog különös része, HVG ORAC, Budapest, 2009, 111. Absztrakt veszélyrıl van szó például akkor, ha a szabályszegı magatartásból keletkezı veszély hatókörében nincs és nem is lehet senki, vagy a magatartás kizárólag dolgokat veszélyeztet. Lásd: KERESZTY – MARÁZ – NAGY – VIDA i.m. 125. 312 NAGY Ferenc i.m. 113. 313 BH 2003.312. 314 BH 2006.77. 315 Nem valósítja meg a foglalkozás körében elkövetett halált okozó gondatlan veszélyeztetést az orvos, ha formális szabályszegésével nem veszélyeztette közvetlenül a beteg életét, testi épségét, egészségét, illetve a közvetlen veszély nem a foglalkozási szabályszegése folytán következett be (BH 1996.182.). 316 BELOVICS– MOLNÁR– SINKA i.m. 126. 317 FEHÉR – HORVÁTH – LÉVAY i.m. 117. 311

106

vonatkozóan nincsenek foglalkozási szabályok.318 Továbbá az sem, aki a foglalkozás tanulója, aki tevékenységét irányítás alatt végzi.319. Illetve az sem, aki rendszeresen végzett, egyébként foglalkozási szabályok hatálya alá tartozó tevékenységével más, speciális bőncselekményt valósít meg.320. Fontos kiemelnünk az elkövetıi kör vizsgálatánál, hogy társtettesség a gondatlan veszélyeztetés esetén fogalmilag kizárt, szándékos veszélyeztetés esetén lehetséges, de feltétel, hogy valamennyi elkövetı azonos foglalkozási szabályok hatálya alatt álljon.321 Az Eütv. értelmezı rendelkezései szerint egészségügyi dolgozó az orvos, a fogorvos, a gyógyszerész, az egyéb felsıfokú szakképesítéssel rendelkezı személy, az egészségügyi szakképesítéssel rendelkezı személy, továbbá az egészségügyi tevékenységben közremőködı, egészségügyi szakképesítéssel nem rendelkezı személy. Fontos kiemelnünk, hogy az elkövetık leggyakrabban ebbıl a körbıl kerülnek ki, ezt tekinthetjük dogmatikailag is tipikus elkövetési szituációnak.322 Korábban az ítélkezési gyakorlat az volt, hogy a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés alanya csak olyan személy lehet, aki a szakképesítésének, azaz a rendszeresen folytatott mesterségének a szabályait sérti meg.323 Így aki kontár és nem rendelkezett megfelelı képzettséggel az nem is állhatott az adott foglalkozás szabályainak hatálya alatt, tevékenysége éppen ezért nem a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés tényállása szerint minısült, hanem a testi sértésre vagy az emberölésre vonatkozó szabályok szerint. Viszont az újabb bírói gyakorlat szerint az alannyá válásnak nem feltétele, hogy az elkövetı jogosult is legyen a foglalkozás őzésére, azaz, hogy ténylegesen rendelkezzen megfelelı képesítéssel.324 Az új Btk. jogszabályszövege is ezt a nézetet tükrözi, eltér a korábbi megfogalmazástól, mivel a törvény már nem úgy fogalmaz, hogy: aki foglalkozása szabályainak megszegésével, hanem azt tartalmazza, hogy aki foglalkozási szabályok megszegésével veszélyeztet elköveti a bőncselekményt.

318

Például mezıgazdasági ıstermelı. Például orvostanhallgató. 320 Például magzatelhajtást. 321 FEHÉR– HORVÁTH – LÉVAY i.m. 117. 322 A tipikus elkövetési szituációk valamilyen módon rendelkeznek elızményekkel, például az elkövetı már korábban is folytatta az adott tevékenységet, megszerezte a tevékenység végzéséhez szükséges tudást. 323 BH 1980.5. 324 Vagyis a dogmatikailag atipikus elkövetési szituációk is e tényállás keretei között minısülnek. Az atipikus elkövetési szituációkra jellemzı a szingularitás, csak eseti elkövetést foglalnak magukba. Lásd: KARSAI Krisztina, A foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés tényállásának kritikája, Magyar Jog, 2006, 12. szám, 746. 319

107

Álláspontom szerint a korábbi bírói gyakorlat és jogszabályszöveg jobban összhangban állt a tényállás lényegével. Egy olyan személy, aki nem szerezte meg az orvosláshoz szükséges ismereteket, nem ismeri a foglalkozási szabályokat azok hatálya alatt sem állhat, így azt gondolom, hogy magatartását helyesebb lenne más tényállás keretein belül értékelni. A foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés tényállásánál a törvény eltér az általános kodifikációs szabályoktól, elıször a gondatlan elkövetési alakzatot nevesíti, mivel ezen a területen a gondatlan alakzat a tipikus elkövetési forma.325 A foglalkozási szabályszegés és az eredmény tekintetében az elkövetı pszichés viszonya különbözı lehet, ezek viszonya határozza meg a bőnösséget. Abban az esetben szegi meg bőnösen az alany a foglalkozási szabályt, ha: - felismeri, hogy a foglalkozásának szabályai meghatározott magatartásra kötelezik, mégsem így cselekszik (ebben az esetben a foglalkozási szabályszegés szándékos); - ha ismeri az adott foglalkozási szabályt, de a tıle elvárható figyelem és körültekintés elmulasztása miatt nem ismeri fel, hogy az adott helyzetben az milyen magatartásra kötelezi (ebben az esetben a foglalkozási szabályszegés gondatlan); - ha a tıle elvárható figyelem és körültekintés elmulasztása miatt az adott szituációban irányadó foglalkozási szabályt sem ismeri (ebben az esetben a foglalkozási szabályszegés gondatlan).326 Amennyiben a foglalkozási szabályszegés szándékos, ahhoz, hogy a cselekmény gondatlan veszélyeztetésnek minısüljön a veszélyhelyzet létrehozására az elkövetınek csak gondatlansága terjedhet ki. Ha pedig a foglalkozási szabályszegés gondatlan fogalmilag kizárt, hogy az eredmény létrehozása tekintetében az alanyt szándékosság terhelje. A foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés327 esetében azon túl, hogy a foglalkozási szabályszegés szándékos, a veszélyhelyzet elıidézése is szándékos lesz. Fontos, hogy ilyen esetben sem lehet szándékos a testi sértés mint eredmény elıidézése, csupán a foglalkozási szabály megszegését és a veszélyhelyzet létrejöttét kívánhatja az

325

NAVRATYIL i.m. 117. NAGY Ferenc i.m. 115. 327 Szándékosan követi el a bőncselekményt, aki magatartásának következményeit kívánja, vagy e következményekbe belenyugszik. (Btk. 13. §). 326

108

elkövetı vagy nyugodhat bele, a testi sértést nem. Ezt hívjuk limitált veszélyeztetési szándéknak.328 Nem állapítható meg az elkövetı felelıssége, ha a foglalkozása szabályainak megszegésével kapcsolatban még gondatlanság sem terheli, illetve akkor sem, ha a szabály felismerése ellenére a szabályszegı magatartás és az ebbıl következı veszélyhelyzet elhárítására nincs más cselekvési lehetısége.329 A minısített esetek körében a Btk. háromlépcsıs szabályrendszert tartalmaz, melyben egyre magasabb büntetési tételekkel sújtja a cselekmény elkövetıjét az egyre súlyosabb végkimenetel miatt. Az alábbi minısített eseteket határozza meg a Btk.: 1. lépcsıben:

maradandó

fogyatékosság,

súlyos

egészségromlás,

tömegszerencsétlenség 2. lépcsıben: halál 3. lépcsıben: kettınél több ember halála, halálos tömegszerencsétlenség. Fontos a minısített esetekben megfogalmazott eredmények vonatkozásában, hogy azokra az elkövetınek kizárólag gondatlansága terjedhet ki. A Kúria 41. számú Büntetı Kollégiumi véleménye szerint a szándékos veszélyeztetési bőncselekmények esetében az elkövetınek a veszélyhelyzet elıidézésén túlmenıen, a minısített alakzatokban foglalt bármely káros eredményre kizárólag csak gondatlansága terjedhet ki.

328 329

VARGA Zoltán (szerk.), A büntetıjog nagy kézikönyve, Complex, Budapest, 2007, 351. KERESZTY– MARÁZ – NAGY– VIDA i.m. 127.

109

III. ALTERNATÍV KOMPENZÁCIÓS ÉS KONFLIKTUSKEZELÉSI LEHETİSÉGEK TERÜLETÉN

AZ

EGÉSZSÉGÜGYI

SZOLGÁLTATÁSOK

A hagyományos igényérvényesítés lehetıségének vizsgálatát és a legújabb tendenciák, problémák elemzését követıen fontosnak tartom annak a feltérképezését is, hogy az egészségügyi ellátással összefüggı sérelmek esetén milyen egyéb lehetıségek állnak rendelkezésre hazánkban. E fejezettel célom az alternatív konfliktuskezelési eljárások, jogvédelmi intézmények bemutatása, esetleges mőködési anomáliáik megvilágítása, javaslatok megfogalmazása a mőködésük hatékonyabbá tétele érdekében. Több okból is fontos, hogy foglalkozzunk a klasszikus út alternatíváival, mely okok az alábbiakban foglalhatók össze. A pereskedésnek számos negatív hatása van, mely hatásokra az egész munka során figyelmet fordítok, annál a szerkezeti egységnél kibontva, ahol az adott probléma kifejtése a legindokoltabb. Csak néhány példát említenék e helyütt. A pereskedés anyagilag, érzelmileg mindkét fél számára igen nagy megterhelést

jelent,

ráadásul

jóval

hosszabb

idın

át,

mint

egy alternatív

konfliktuskezelési mód. Sok esetben csak fokozza az ellentétet a felek között, akiknek az együttmőködése az egészségügyi szolgáltatások jellegébıl fakadóan a jövıben sem nélkülözhetı. A végeredmény, vagyis az esetleges kártérítési összeg pedig csak egy elem abból, amire a sértett fél igénye kiterjedne.330 A gyógyító tevékenység nyugodt körülményeket és bizalmat igényel, erre pedig – amennyiben túlzott mértéket ölt- a per általi fenyegetettség negatív hatással van és az úgynevezett defenzív medicina jelenségét vonja maga után. Ennek pedig amellett, hogy jelentıs anyagi vonzata van, a beteget is megterheli. További kedvezıtlen hatás, hogy a hibák feltárása ellen hat a folyamatos külsı fenyegetettség, gyengíti az orvostársadalom belsı kontrollját és a „mundér becsülete” védelmének attitődjét alakítja ki.

330

Például nagyon fontos a sérelmet szenvedett fél számára, hogy a miértekre választ kapjon. A polgári per során zajló bizonyítási eljárásnak ez lenne a célja, viszont úgy vélem, hogy ez sajnos nem minden esetben valósul meg. Ha figyelembe vesszük az aktuális gyakorlatot, sok esetben azt tapasztaljuk, hogy bizonyítástechnikai kérdések döntik el az ügy kimenetelét a valós probléma fókuszba helyezése helyett. Ugyanakkor ahhoz, hogy a miértekre választ kapjon a beteg, egyáltalán nem nélkülözhetetlen pert vállalni. Az alternatív utak is megoldást jelenthetnek, sıt úgy gondolom, ezek sokkal inkább a valós probléma felderítésére, a történtek tisztázására irányulnak.

110

A peralternatívák vizsgálata fontos továbbá azért is, mert nemzetközi szinten tapasztalható tendencia a peres eljárás elkerülésére való törekvés, a közvetítıi eljárás és más alternatív jogvédelmi eszközök népszerősítése, új, szélesebb jogkörrel bíró intézmények létrehozása. A skandináv országokban és Új-Zélandon pedig az egész felelısségi modell a peres úttól való eltérésre épül. Véleményem szerint a jövı az alternatív megoldási utakban, intézményekben rejlik. Ezt támasztják alá a külföldi példák is.

A peres út alternatíváinak bemutatását megelızıen egy érdekes, ide kapcsolódó problémával foglalkozom. Úgy vélem, hogy fontos feltárni azokat az okokat és célokat, melyek a perek megindítását motiválják, azt, hogy a betegek mit szeretnének elérni az eljárással. A kérdés tehát: miért perelik be a betegek az egészségügyi intézményt? Ha egészen eddig visszanyúlunk a problémák elemzése kapcsán, akkor azt is tisztábban láthatjuk, hogy a perek milyen módon lennének megelızhetık,331 elkerülhetık,332 illetve, hogy

milyen

elvárásoknak

kell

megfelelnie

a

konfliktuskezelı

eszközöknek,

intézményeknek. Az alábbi kutatások bemutatását azért tartom fontosnak, mert világossá válik, hogy a betegek jogvitás esetekben mit várnak el, milyen kérdésekre szeretnének választ kapni. Kiderül továbbá az is, hogy ami számukra fontos egy ilyen konfliktus kapcsán, ahhoz egyáltalán nem nélkülözhetetlen a polgári peres eljárás. Ezáltal az alternatív utak is valódi lehetıségként jelennek meg. Az okok bemutatása során több országban végzett kutatásokat veszek alapul, így brit, amerikai és hazai vizsgálatokat,333 melyeket szociológiai, illetve pszichológiai módszerekkel végeztek. A vizsgálatok eredményei az alábbiakban foglalhatók össze. A beteg tájékoztatása kulcs momentumnak tekinthetı. A legtöbb perre vitt eset hátterében ugyanis áll valamilyen kommunikációs hiba is. A kutatások tanulsága szerint a bíróságot felkeresı betegek többsége elégedetlen azzal, ahogyan az orvos tájékoztatta a betegségérıl, a kezelésérıl, az esetleges hiba okáról. A betegek hiányosnak, nem kellıképpen világosnak érzik a hozzájuk eljuttatott információkat, melyek alapján nem értik meg, hogy mi is történt pontosan velük és ezáltal képtelenek is megbarátkozni azzal. Emellett a kommunikációval kapcsolatban gyakran panaszkodnak az orvosok 331

Értem ez alatt a hibák elkerülését (például források bıvítése, feltétel-és eszközrendszer javítása útján) és konfliktusok megelızését (például megfelelıbb kommunikációval). 332 Ha már adott a konfliktus, milyen egyéb módon vagy intézmény útján lehet azt orvosolni. 333 Az Egészségbiztosítási Felügyelet adatainak felhasználásával.

111

frusztráltságára, az empátia hiányára, a beteg személyével, jólétével való törıdés hiányára.334 Azoknak az orvosoknak, akik nyitottak, megközelíthetıek, érdeklıdıek a betegek iránt, sokkal kevesebb eséllyel kell perrel szembe nézniük, mint azoknak, akik érdektelenek, zárkózottak, és nem hajlandóak a beteg kérdéseire válaszolni.335 A válaszadó perindítók a szerencsétlen esemény hatásairól is beszámoltak, melyek a páciens további életét nehezítik. E körben megjelenik, hogy a betegeknek kialakultak pszichológiai, financiális problémáik, feszültségek a családi kapcsolatok terén, csökkent a munkaképességük és összességében jelentısen romlott az életminıségük.336 A következıkben a kutatások számomra legfontosabb tanulságát ismertetem, ami a négy fı perindítási ok az orvosi mőhiba perekben. Az okok fontossági sorrendben a következık:337 -

a hasonló jövıbeni esetek elkerülése,

-

magyarázat arra vonatkozóan, hogy mi történt, hogyan és miért,

-

anyagi kompenzáció,

-

a hibát elkövetı személy felelısségre vonásának az igénye.

Tehát, a pereskedés egyik oka, hogy a betegek elégedetlenek az egészségügyi ellátások színvonalával és úgy vélik, ha az ı esetük nyilvánosságra kerül, talán hozzájárulhatnak más hasonló esetek megelızéséhez. A probléma, hogy a kártérítési perek nagyrészt a bulvármédia tolmácsolásában kerülnek nyilvánosságra, mely nem objektív közvetítése a történteknek és ez a fajta közvetítésmód talán még inkább olaj a tőzre. Erre a problémára véleményem szerint kiválóan alkalmas lenne egy hatósági vagy ombudsmani intézmény által végzett kivizsgálás. A másik ok, amit a páciensek kiemelnek, hogy nem megfelelı a kommunikáció az irányukba, úgy érzik, hogy nem voltak kellıen empatikusak, nem kommunikáltak velünk megfelelı hangnemben.338 Ha a beteg azt érzi, hogy nem voltak kellıen figyelmesek a problémájával kapcsolatban, sértettsége miatt érthetı a pereskedési 334

LESTER, Gregory W. – SMITH, Susan G., Listening and Talking to Patients, The Western Journal of Medicine, 1993, March, 270-271. 335 MERUELO, Natasha C., Mediation and Medical Malpractice, The Journal of Legal Medicine, 2008, Vol. 29., Iss. 3., 289. 336 VINCENT, Charles – YOUNG, Magi – PHILIPS, Angele, Why Do People Sue Doctors?, The Lancet, 1994, Vol. 343., 1611. 337 VINCENT –YOUNG – PHILIPS i.m.1613. 338 HAIMAN Éva, Az érzelmekben fürdı emlékezet (interjú), Jogorvoslap, 2009, 6. szám, 4.

112

szándék. Ha tisztában vannak az orvosok ezzel, talán egy kis odafigyeléssel ezen lehet változtatni. A másik probléma, hogy speciális szakismeretek hiányában a betegek nem tudják, hogy mulasztás történt vagy kockázati körbe tartozó kivédhetetlen következményrıl van-e szó. Így szeretnék a folyamatot kivizsgáltatni, áttekinteni, hogy tisztán lássanak ez ügyben, hogy kiderüljön mi is történt valójában. Ez a szándék is érthetı egy szerencsétlen esemény bekövetkezése folytán, de emiatt sem lenne feltétlenül szükséges a per. Akár egy hatékonyan mőködı intézményi vizsgálat vagy például egy békéltetı testületi eljárás is alkalmas lehet erre. További okként értékelhetı, hogy a sérelmet szenvedett betegek szeretnének kompenzációt kapni. Ez a törekvés is teljesen érthetı, de az elızıhöz hasonlóan itt is azt mondhatjuk, hogy nem feltétlen kell ehhez sem peres út. Egy közvetítıi eljárásban létrejött egyezség vagy egy külön erre a célra felállított adminisztratív testület vizsgálata nyomán is nyerhetı kompenzáció a klasszikus igényérvényesítés hátrányainak kiküszöbölése mellett. Ami nagyon érdekes, hogy a kártérítés egyáltalán nem az elsıdleges cél a legtöbb beteg esetében.339 Így sokszor nemcsak azok a perelkerülési utak lehetnek célra vezetık, melyek eredményeképp a sérelmet szenvedett fél kártérítésben részesülhet, hanem azok az eljárások is, melyek kompenzációhoz nem juttatják ugyan a beteget, de az eset kivizsgálásával választ szolgáltatnak a miértekre, kötelezettséget rónak az intézményekre a körülmények változtatása érdekében. Végül említették az áldozatul esett betegek, hogy szerették volna elérni, ha kiderül, hogy ki a felelıs mindazért, ami velük történt és az illetı vállalja is a felelısség terhét. Ebben a körben azt is érdekes áttekinteni, hogy mik lettek volna azok a gesztusok, melyeknek megtétele esetén nem fordulnak bírósághoz. A betegek többsége azt nyilatkozta, hogy amennyiben törıdtek volna vele, elmagyarázták volna számára a történtek körülményeit, elismerik a tévedést és bocsánatot kérnek tıle, akkor feltehetıleg nem perelt volna. Sok esetben akkor merül fel a perindítás igénye, amikor a

339

Természetesen a kompenzáció fontossága függ az egyén személyes helyzetétıl, valamit attól is, hogy az adott ország szociális rendszere milyen szinten nyújt anyagi segítséget a sérelmet szenvedett személynek. Hazánkban például a genetikai, teratológiai ártalom következtében károsodottan született gyermek saját jogon nem igényelhet nem vagyoni kártérítést amiatt, hogy a terhesgondozás során elmaradt vagy hibás orvosi tájékoztatás következtében anyja nem élhetett a terhesség-megszakítás jogszabály által biztosított jogával. Ugyanakkor az államnak kötelessége, hogy megfelelı egészségügyi, oktatási, szociális és anyagi ellátást nyújtson a fogyatékosságuk miatt arra rászorultaknak. (1/2008 PJE VI.).

113

beteg panaszával, az ıt ért problémával egyáltalán nem vagy nem megfelelıen foglalkozik az egészségügyi intézmény, és a sérelmet szenvedett személy zárt ajtókba ütközik.340 Említették még, hogy amennyiben per nélkül is hajlandók lettek volna számukra fizetni akkor sem mentek volna bíróságra.341 Úgy vélem, a fent ismertetettek által egyértelmő, hogy fontos foglalkoznunk a perelkerülést nyújtó lehetıségekkel. Látható, hogy mennyire fontos szerepe lenne a hatékony

intézményi

panaszkezelésnek,

a

felmerült

kommunikációs

hibák

helyrehozásának közvetítıi eljárás keretében, hatósági vizsgálatnak, vagy akár ombudsmani vizsgálatnak a hibák felderítése és a hasonló esetek elkerülése érdekében. Mint a fentiekbıl látható, a betegek többségének az igénye erre terjed ki.

A fejezetben tárgyalt alternatív vitarendezési utakat két csoportba osztottam.342 Vizsgálom egyrészrıl a klasszikus alternatív vitarendezési módokat, vagyis az egészségügyi közvetítıi eljárást és a békéltetı testületi eljárást. Ezek eredményeként elérhetı akár a peres eljárás keretében érvényesíthetı kompenzáció is, így ezeket alternatív kompenzációs lehetıségként említem. Emellett a panasztételi-és kivizsgálási lehetıséget nyújtó intézményeket veszem górcsı alá alternatív konfliktuskezelési utak címmel. Ezek általában nem eredményezik kártérítés fizetését a panaszos számára, a cél annak feltárása, hogy pontosan mi történt, mi okozta a problémát, illetve ez alapján a következtetések levonása és a hasonló esetek elkerülése.

340

Dr. Protál honlapja: http://www.drportal.hu/hir.php?szid=99&tema=27&hid=3579 (letöltve: 2012. január 13.). 341 MERUELO i.m. 290. 342 A jogvédelmi utak csoportosítására vonatkozóan más irodalmi álláspontokkal találkoztam, így például aszerinti differenciálással, hogy az egészségügyi szolgáltatón belüli vagy harmadik fél által szervezett jogvédelmi útról van-e szó. (Lásd: KERESZTY [2013] i.m. 30.)

114

1. Alternatív konfliktuskezelési lehetıségek

1.1. A betegjogi képviselıi rendszer

A peres úttól eltérı konfliktuskezelési lehetıségek sorában elsıként a betegjogi képviselıkkel foglalkozom. Úgy gondolom, hogy egy jól mőködı, kellı bizalmat élvezı, ezáltal gyakran igénybe vett betegjogi képviselıi rendszer alapvetı jelentıségő az alternatív jogvédelmi lehetıségek vonatkozásában. A fejezet keretei között tárgyalom a 2012. november 1-jén felállított Országos Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi és Dokumentációs Központ (a továbbiakban: OBDK) mőködési alapelveit és céljait is, mivel a betegjogi képviselıket ez a hivatal koordinálja felállítása óta. A fejezet elkészítésében nagy segítséget jelentettek számomra egy betegjogi képviselıvel folytatott konzultációk a rendszer gyakorlati mőködésérıl, illetve az általa rendelkezésemre bocsátott források és statisztikák.

1.1.1. A betegjogi képviselıi rendszer létrejötte

A betegjogi képviselı jogintézményének kialakulása az Eütv. hatályba lépéséhez kapcsolható. 1998. július 1-jétıl egy új, haladó szemlélető ágazati jogszabály lépett hatályba, mely európai szinten is figyelemre méltó betegjogi katalógust tartalmaz, így szakítva a korábbi egészségügyi törvény paternalista szemléletmódjával. A betegjogi katalógus teljes körő, részletes elemzése terjedelmi korlátok miatt nem képezi e munkám tárgyát, azonban egyes jogosultságokkal más szerkezeti egységekben foglalkozom részletesebben is. Az egészségügyi törvény nevesíti az egészségügyi ellátáshoz való jogot, az emberi méltósághoz való jogot, a kapcsolattartás jogát, az intézmény elhagyásának jogát, a tájékoztatáshoz való jogot, az önrendelkezési jogot, az ellátás visszautasításának jogát, az egészségügyi dokumentáció megismerésének jogát, az orvosi titoktartáshoz való jogot.343 Az új törvény által deklarált betegjogok és azok érvényesítését érintı tájékoztatás, a jogok betartásának figyelemmel kísérése érdekében, 343

A betegjogokkal kapcsolatos részletes elemzést lásd például: SÁNDOR Judit, A betegek jogainak kodifikálásáról, Fundamentum, 1997, 1. szám, 87-100.

115

jogszabályi kötelezés nélkül is több egészségügyi intézményben megjelentek a betegjogi képviselık a jogszabály hatályba lépését követıen. Ebben az idıszakban a jogvédelmi képviselık még a kórházak alkalmazásában álltak.344 2000. január 1-jén jött létre az egészségügyi intézményektıl független betegjogi képviselıi rendszer.345 A függetlenség érvényesülését két tényezı biztosítja. Az egyik a személyi függetlenség, azaz nem lehet betegjogi képviselı az adott intézményben, aki azzal az egészségügyi szolgáltatóval munkavégzésre irányuló jogviszonyban áll.346 A másik pedig a szervezeti függetlenség, vagyis, hogy a betegjogi képviselı külön jogszabályban meghatározott szervezet keretei között látja el a feladatait.347 Úgy gondolom, hogy az intézménytıl való függetlenséget még inkább közismertté kellene tenni és kihangsúlyozni a képviselıkkel szembeni nagyobb bizalom érdekében. Kezdetben egy EüM rendelet348 úgy határozta meg, hogy a betegjogi képviselık az ÁNTSZ megyei (fıvárosi) intézeteihez tartoznak és állnak munkavégzésre irányuló jogviszonyban. A legtöbben megbízási szerzıdést kötöttek, néhányan köztisztviselıi jogviszonyban álltak az ÁNTSZ-szel. Ideiglenesen felállításra került a Betegjogi Koordinációs Tanács a képviselıi rendszer kialakításának elısegítése, a betegjogi képviselık munkájának koordinálása, tevékenységük ellenırzése érdekében.349 2004 januárjában létrejött a Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi Közalapítvány (továbbiakban: BEGYKA), mely átvette a betegjogi képviselık foglalkoztatásával kapcsolatos feladatokat.350 A BEGYKA 2010 végi megszőnését követıen a jogvédık átmenetileg a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatalhoz kerültek. 2012. november 1-jétıl az újonnan megalakult szervezet, az OBDK koordinálja a tevékenységüket.

344

KİSZEGFALVI Edit, Egészségügyi jogi kézikönyv, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1999,

90. 345

A betegjogi képviselıvel folytatott személyes konzultáció során tudomásomra jutott, hogy a betegek sokszor nincsenek tisztában a képviselık kórháztól való függetlenségével, éppen ezért több alkalommal merült föl olyan eset, amikor a beteg tartott tıle, hogy a panasza negatívan fogja befolyásolni további ellátását. 346 Eütv. 32. § (2) bekezdés. 347 Eütv. 32. § (1) bekezdés. 348 77/1999. (XII.29.) EüM rendelet. 349 Az intézmény 2002. december 31-én szőnt meg. 350 1/2004 (I. 5.) ESzCsM rendelet a betegjogi, az ellátottjogi és a gyermekjogi képviselı mőködésének feltételeirıl.

116

1.1.2. Az Országos Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi és Dokumentációs Központ (OBDK)

Az OBDK-t az egészségügyért felelıs miniszter irányítása alá tartozó központi hivatalként hozták létre, hatósági jogkörökkel nem ruházták fel az intézményt. Létrehozatalát, tevékenységének megkezdését nagy várakozás elızte meg, ahogyan tevékenységének jövıbeni eredményit is nagy figyelem övezi. Tevékenységi körei közül csak a téma szempontjából releváns, betegjogi képviselettel összefüggı feladatait vizsgálom. Az OBDK fıbb feladatköreit az alábbiak szerint határozhatjuk meg: 1. Intézményi háttér biztosítása Központi szerephez jut a betegjogi képviselık foglalkoztatását érintı tevékenység. A hivatal célkitőzése ezzel kapcsolatosan a foglalkoztatási forma egységesítése. Azaz, valamennyi jogvédelmi képviselı munkaviszonyban, fıállásban történı alkalmazása.351 Fontos a betegjogi képviselık szakmai munkájának ellenırzése, képzési, továbbképzési rendszerük szervezése.352 Szintén ide kapcsolható a jogvédelmi képviselet folytatására jogosult személyekkel kapcsolatos nyilvántartás vezetése. 2. Dokumentációs feladatok Az OBDK dokumentációs feladatai keretében ellátja például a megszőnt egészségügyi intézményekben felhalmozódott dokumentáció nyilvántartását, segíti az ezekhez való hozzáférést, ırzi a jogvédelmi képviselık lezárt ügyeinek dokumentumait. 3. Módszertani feladatok A Semmelweis koncepció az OBDK-t egy olyan módszertani központként is bemutatja, mely

segíti

a

kormányt

a

betegek

jogainak

védelmével

érintı

feladatok

megvalósításában, ajánlásokat készít.353 Nemcsak a kormány, hanem az egészségügyi szolgáltatók számára is segítséget nyújt a hatékony jogérvényesítés közegének megteremtésében, útmutatók közzétételével, valamint azzal, hogy kérésre véleményezi a szolgáltató panaszkezelési szabályzatát.354 A betegjogokkal kapcsolatban tudományos

351

A betegjogi képviselıvel való személyes konzultáció alapján. 214/2012. (VII.30.) Korm. rendelet az Országos Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi és Dokumentációs Központról 3. §. 353 Semmelweis tervezet az egészségügy megmentésére 130. 354 214/2012. (VII.30.) Korm. rendelet 19. § c) pont. 352

117

kutatásokban is részt vesz, melynek során összegzi és felhasználja a betegjogi képviselık tevékenységének eredményeit, tapasztalatait.355 4. Az egészségügyi szolgáltatások hozzáférhetıségének ellenırzése Az OBDK jogköréhez tartozik, hogy egyedi ügyekben is vizsgálhatja az egészségügyi szolgáltatáshoz való hozzáféréssel kapcsolatos szabályok érvényesülését, felvilágosítást kérhet az ellátásszervezést végzı szervtıl, illetve az egészségügyi államigazgatási szervtıl. Javaslattételi joga van az e tárgykört érintı jogszabályok tartalmára, valamint arra vonatkozóan, hogy az egyedi ügyekben lefolytatott vizsgálatok eredményeképpen milyen intézkedések megtételére van szükség.356 Megállapítható, hogy e tevékenységi kör jelent egyfajta kontrollt az egészségügyi ellátások tekintetében, ám a késıbbi fejezetben tárgyalásra kerülı Egészségbiztosítási Felügyelet tevékenységéhez képest jóval szőkebb terjedelemben. Egyrészrıl hatósági jogkör hiányában csak javaslattételi joggal bír, másrészrıl a vizsgálati terület is jóval szőkebb, mivel csak az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáféréssel, így az ellátásszervezéssel, beutalási renddel, betegtájékoztatással összefüggésben van lehetıség vizsgálatra. További problémaként jelenik meg ezzel a jogosítvánnyal kapcsolatban, hogy sem jogszabályban, sem az intézmény honlapján nem érhetı el információ arra vonatkozóan, hogy milyen módon fordulhatnak a Központhoz az ellátást igénybe vevık.357 5. Nemzetközi kapcsolattartói feladatok Az OBDK tölti be az Európai Unió által elıírt, határon átnyúló egészségügyi ellátással összefüggı nemzeti kapcsolattartó pont szerepét.358 A nemzeti kapcsolattartó pontok fı funkciója a betegek széleskörő tájékoztatása, például az adott tagállamban igénybe vehetı

egészségügyi

ellátást

érintı

panasztételi

eljárásokról,

jogorvoslati

lehetıségekrıl, alternatív vitarendezési lehetıségekrıl, betegjogokról. Emellett pedig fontos a Bizottsággal és a többi ország kapcsolattartó pontjaival történı együttmőködés, kapcsolattartás. Véleményem szerint az OBDK felállítása, céljai, jogszabályban meghatározott feladatai üdvözlendık, amennyiben ezek ténylegesen megvalósulnak, valóban hozzájárulhatnak a

355

SZENDY Erzsébet, A betegjogok felett ırködünk, Med et Jur, 2012, 3. szám, 7. 214/2012. (VII.30.) Korm. rendelet 2.§ (2) bekezdés. 357 Az alapvetı jogok biztosának jelentése az AJB-5863/2012. számú ügyben, 23. 358 2011/24/EU irányelv a határon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítésérıl 6. cikk. 356

118

betegelégedettség növeléséhez,

a betegjogok

szélesebb

körő

ismeretéhez

és

érvényesüléséhez.

1.1.3. A betegjogi képviselık jogállása

A jogállással kapcsolatos egyik kérdéskör a betegjogi képviselıi státusz betöltéséhez szükséges követelmények rendszere. Ahhoz, hogy valaki betegjogi képviselı lehessen, az alábbi feltételnek kell eleget tennie.359 1.

Szükséges,

hogy

jogszabály

által

meghatározott

felsıfokú

végzettséggel rendelkezzen.360 2.

Csak büntetlen elıélető személy lehet jogvédelmi képviselı.

3.

Feltétel továbbá, hogy sikeresen teljesítse a jogvédelmi képviselıi tanfolyamot, melyet az OBDK szervez, illetve évente továbbképzésen vegyen részt.

4.

Elvárás, hogy rendelkezzen legalább 3 éves, jogszabály által elıírt szakmai gyakorlattal.361

A jogvédelmi képviselıi feladatokra az OBDK ír ki nyilvános pályázatot és ezzel az intézménnyel állnak munkavégzésre irányuló jogviszonyban a kórházaktól való függetlenség biztosítása érdekében.362 A másik fontos, jogállással összefüggı kérdés az összeférhetetlenség szabályozása, mint a személyi függetlenség záloga. Általánosságban az összeférhetetlenségi szabályok azokban az ügyekben zárják ki a betegjogi képviselı eljárási lehetıségét, amelyekben ı vagy közeli hozzátartozója az ellenérdekő fél vagy más ok miatt nem várható 359

A jogintézmény létrejötte óta a feltételek nem változtak számottevıen. Újdonság a szakmai gyakorlat elıírása, melynek tartamát a hatályos kormányrendelet 3 évre rövidíti a korábbi 5 év helyett. A tanfolyam tartama viszont megduplázódott a 120 órás rendszer bevezetésével. 360 Megfelelı, a jogász, általános orvos, pszichológus, szociális munkás, gyógypedagógus, teológus, kommunikációs szakon szerzett szakképzettségő személy, fogorvos, gyógyszerész, egyetemi szintő okleveles ápoló, fıiskolai szintő diplomás ápoló, egészségügyi intézetvezetı vagy szakoktató, védını, egyéb egészségügyi felsıoktatásban szakképzettséget szerzett személy. [214/2012 (VII.30.) Korm. rendelet 4. § (3) b); (4) a)]. 361 Ennek megfelelı az egészségügyi szolgáltatások szervezésében és nyújtásában, az egészségügyi igazgatási területen, az egészségügy területén mőködı egyházi jogi személynél, civil szervezetnél, alapítványnál, közalapítványnál, közhasznú társaságnál, egyéni vagy társas vállalkozásnál, illetve az ellátottjogi vagy gyermekjogi képviselıként végzett tevékenység. 362 Intézményi függetlenség.

119

elfogulatlan eljárás.363 További releváns szabály, hogy a betegjogi képviselıi státusz fennállása alatt és megszőnését követı 1 éven belül nem képviselheti hatóság elıtt, permegelızı eljárásban azt az egészségügyi szolgáltatót, ahol képviselıi tevékenységet végzett, valamint ügyvédi megbízást sem fogadhat el ettıl az intézménytıl. A betegjogi képviselıi feladatok ellátása nem egyeztethetı össze az ügyvédi tevékenységgel.364 Speciális összeférhetetlenségi szabály azokkal kapcsolatban, akik egészségügyi szolgáltatóval állnak munkavégzésre irányuló jogviszonyban, hogy nem lehetnek betegjogi képviselık is ugyanabban az intézményben a jogviszonyuk fennállása alatt és megszőnését követı 1 évben.365

1.1.4. A betegjogi képviselık tevékenysége

A betegjogi képviselı tevékenységének alapját az jelenti, hogy a betegek felkeresik a jogvédıt problémájukkal. Tevékenységük egyik fontos szeletét képezi a betegekkel történı konzultáció, kapcsolattartás.366 Ez minden egyéb jogosítvány kiindulópontja. Az egészségügyi intézmények jogszabály által elıírt kötelezettsége, hogy a betegjogi képviselı nevét, telefonszámát, e-mail elérhetıségét és fogadóórájának idıpontját jól látható helyen közzétegyék.367 Ennek segítségével a betegek személyesen a fogadóórában, telefonon és írásban is kereshetik a betegjogi képviselıt. A betegjogi képviselı megkeresésének többféle célja és eredménye lehet. Vannak esetek, amikor csak

tájékoztatást kérnek tıle betegjogokat, jogérvényesítési

lehetıségeket érintıen, észrevételt fogalmaznak meg az ellátással összefüggésben, viszont akár panaszt is tehetnek a betegek. A betegjogi képviselınek minden megkeresésnél regisztrációs lapot kell kitöltenie arról, hogy milyen formában és milyen célból keresték föl. A regisztrációs lapok eredményeinek összesítése szolgáltatja az OBDK számára elkészítendı éves beszámoló alapját. A korábbi szabályok valamennyi fekvıbeteg ellátást nyújtó intézményben elıírták, hogy heti rendszerességgel lehetıséget kell biztosítani a betegjogi képviselıvel történı

363

214/2012 (VII.30.) Korm. rendelet 6. §. 214/2012 (VII.30.) Korm. rendelet 4. § (5) bekezdés. 365 Eütv. 32. § (2) bekezdés. 366 NAGY András László, Egy éves a jogvédelmi központ, IME, 2013, 9. szám, 10 367 214/2012 (VII.30.) Korm. rendelet 8. § (1) bekezdés. 364

120

személyes konzultációra, azaz fogadóórát kell tartania. A jelenlegi szabályozás azonban ezt a kötelezettséget csak a 100 ágyasnál nagyobb kapacitású intézményekben írja elı. Bár mőködik 7 regionális jogvédı iroda is, azonban úgy vélem, hogy a kisebb kapacitású intézményekben sem indokolt a kötelezı fogadóóra megszüntetése. Sem a telefonon, sem a levélben történı egyeztetés nem biztosít lehetıséget olyan személyes, bizalmas kommunikációra, melyet a betegjogi képviselı személyes megkeresése az ellátást nyújtó intézményben lehetıvé tesz.368 A területi jogvédı intézmények felkeresése pedig sok esetben bonyolult lehet a betegeknek. Amennyiben a beteg nemcsak általános jelleggel, tájékoztatás kérése végett kereste föl a képviselıt, hanem panasza, problémája merült föl, a betegjogi képviselı az alábbiak szerint járhat el: -

egyrészrıl, segít az egészségügyi dokumentációhoz való hozzáférésben, valamint abban, hogy ezzel kapcsolatban kérdéseket tehessenek föl, észrevételeket fogalmazzanak meg.369

-

Emellett segít a pácienseknek eligazodni a panaszkezelési lehetıségek útvesztıjében,

a

panaszt

meghallgatva,

annak

jellegétıl

függıen

a

legalkalmasabb fórumot tudja a beteg figyelmébe ajánlani. A betegjogi képviselı legfontosabb feladata, küldetése, hogy a problémákat, konfliktusokat helyi szinten próbálja megoldani, ezáltal lehetıvé válik, hogy a panaszok kezelése a legalacsonyabb alkalmas szinten történjen.370 Ennek érdekében közvetít a beteg és az egészségügyi szolgáltató között, megkísérli az egyezség létrehozását, akár informális egyeztetés útján a panasztételt megelızıen, akár a panaszkezelési eljárásban. -

Amennyiben a sérelmet szenvedett panasszal szeretne élni, ezzel összefüggésben is segítséget nyújtanak. Segítik panasza megfogalmazásában, illetve az is lehetséges, hogy panaszt tegyenek a nevében, az eljárás során pedig ellássák a képviseletét.371 Fontos, hogy ezt csak írásos meghatalmazás birtokában tehetik.

368

Azért sem megfelelı ez a kapcsolatfelvételi forma minden esetben, mert ahogy a késıbbiekben kifejtem, a panaszokkal kapcsolatos képviselethez írásbeli meghatalmazás szükséges. A telefonon, illetve levélben történı kommunikáció például már folyamatban levı panaszüggyel kapcsolatos tájékozódás, sürgıs megkeresések esetén megfelelı lehet. 369 Eütv. 30. § (2) bekezdés a) pont. 370 POLECSÁK Mária (szerk.), A betegek jogai, Vince Kiadó, Budapest, 1999, 55. 371 Fontos, hogy bírósági eljárás során betegjogi képviselı általánosságban nem rendelkezik képviseleti jogosultsággal. Ez alól kivételt képez a pszichiátriai betegek képviselete például az intézeti gyógykezelés

121

A meghatalmazás aláírásával egyidejőleg tényvázlat is készül, melyet szintén alá kell írnia a panaszosnak. A képviselı a tényvázlat mellékleteként köteles rögzíteni az ügy állását, a megtett intézkedéseit idırendi sorrendben, valamint a panaszra érkezett válaszról, jogorvoslati és más eljárási lehetıségekrıl folyamatosan köteles tájékoztatni a beteget.372 -

jogszabályban meghatározott feladatuk, hogy a peren kívüli lehetıségek igénybe vételére ösztönözzék a sérelmet szenvedett személyeket. Így például a beteg és az intézmény közötti egyeztetésre, egyezségkötésre, közvetítıi eljárás igénybe vételére, intézményi panasztételre a peres eljárás kezdeményezése helyett. Ha elérhetı lenne, hogy a sérelmet szenvedık nagy része elsıként betegjogi képviselı tanácsát kérje, annak javaslatai alapján vélhetıen nagyobb arányban vennék igénybe a peren kívüli megoldásokat.

A betegjogi képviselı fontos feladata, hogy figyelemmel kísérje az egészségügyi intézmény mőködését és szükség esetén észrevételezési jogot gyakoroljon. Amennyiben tevékenysége során jogsértı gyakorlatot, hiányosságot tapasztal, köteles azt jelezni az intézmény vezetıje és fenntartója irányában, egyidejőleg akár megoldási javaslatot megfogalmazva.373 Az intézmény vezetıjének 15 napon belül, a fenntartónak pedig 30 munkanapon belül kell megvizsgálnia az észrevételt és válaszolnia arra.374 A betegjogi képviselı feladataként jelöli meg az Eütv., hogy rendszeresen tájékoztatnia kell az egészségügyi dolgozókat is a betegjogokról, illetve az ezekkel kapcsolatos szabályok módosításáról. Úgy gondolom, hogy nagyon fontos és hasznos lenne, ha az egészségügyi ellátást végzı személyek is valós tájékoztatásban részesülnének a saját és a betegek jogosultságait, kötelezettségeit, ezek változásait érintıen, viszont sajnos ez a gyakorlatban személyes tapasztalataim szerint a vizsgált intézményekben nem mőködik. Ehhez több betegjogi képviselıre és több fogadóórára lenne szükség. A betegjogi képviselı tevékenységének gyakorlása során beléphet az egészségügyi szolgáltató mőködési területére, iratbetekintési jogot is gyakorolhat, illetve kérdéseket intézhet a dolgozókhoz.375 Ezen jogosítványait az ellátás zavartalanságának biztosítása szükségességének felülvizsgálatára szolgáló nemperes eljárás keretében. Lásd: KİSZEGFALVI Edit, Egészségügyi és betegjogi kézikönyv, KJK Kerszöv, Budapest, 2001, 105. 372 214/2012 (VII.30.) Korm. rendelet 7. § (1) bekezdés b) pont. 373 SÁRINÉ SIMKÓ – HÍDVÉGINÉ [2012] i.m. 174. 374 Ennek eredménytelensége esetén jogosult az illetékes szervhez, személyhez fordulni (Eütv. 30. § (4) bekezdés). 375 Eütv. 31. § (1) bekezdés.

122

mellett gyakorolhatja, a szolgáltató pedig köteles biztosítani az ezek gyakorlásához szükséges feltételeket.376

1.1.5. A betegjogi képviselık tevékenysége a számok tükrében377

A rendszer létrehozásakor 52 betegjogi képviselı kezdte meg tevékenységét, akiket minden évben önkéntes képviselık is segítettek. Annak ellenére, hogy véleményem szerint ez a képviselıi létszám sem elegendı a jogvédelem hatékony megvalósításához, 2012 végére az OBDK adatai szerint a betegjogi képviselık létszáma 38-ra csökkent. 2013-ban mindössze 25, igaz már fıállású betegjogi képviselı tevékenykedett.378 Mindenképp kívánatosnak tartom a képviselık létszámának bıvítését, mert az egyik legfıbb tényezı, ami a jogintézmény hatékonyabb mőködése ellen hat az alacsony létszám.379 Több betegjogi képviselınek kellene tevékenykednie, több kórházban eltöltött idıvel és fogadóórával. Akár az is indokolt, hogy kórházanként (legalább is a nagyobb, központi intézményeknél) legyen külön képviselı. Ez lehetıvé tenné, hogy a jelenlegi heti, kétheti egy alkalom helyett jóval többször elérhetık legyenek személyesen az intézményben. Erre lenne szükség például ahhoz, hogy megvalósuljon az egészségügyi dolgozók jogszabály által megkívánt tájékoztatása, oktatása is a betegjogokkal kapcsolatban. Vagy ahhoz, hogy a jogintézmény betöltse iránytő szerepét és legyen kapacitás arra, hogy általános jelleggel, elsıként szinte valamennyi sérelmet szenvedett betegjogi képviselıhöz forduljon, így megvalósulhasson egy az OBDK által preferált egyablakos betegjogi ügyintézéshez hasonló mechanizmus. A képviselık tevékenységére évrıl évre növekvı igény mutatkozik. A kezdeti idıszakban évente körülbelül 5000 esetben keresték föl ıket, ezt követıen évente átlagosan 810.000 megkeresés tapasztalható.380A megkeresések csak csekély számban érkeznek

376

214/2012 (VII.30.) Korm. rendelet 8. § (1) bekezdés. A fejezetben megjelenı statisztikai adatok a Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi Közalapítvány évkönyvébıl, valamint az Országos Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi és Dokumentációs központ 2012. évi szakmai beszámolójából származnak (Lásd: OBDK honlapja, közérdekő adatok: http://obdk.hu/index.php/hu/koezerdeku-adatokhttp://obdk.hu/index.php/hu/koezerdeku-adatok , letöltve: 2013. április 10.). 378 NICZKY Emıke, OBDK: Apró dolgok, nagy lépések, Orvosok Lapja, 2013, 5. szám, 11. 379 Emellett más tényezık is nehezítik a képviselık tevékenységét, így például, forráshiány, intézményenként eltérı hozzáállás a betegjogi képviselık tevékenységéhez. Lásd: ANTAL Géza, Egy aktív magyar betegjogi képviselı vallomása, Comitatus, 2007, november-december, 100-109. 380 Kiugróan sokan, 16.000-nél is többen fordultak 2008-ban betegjogi képviselıhöz. 377

123

levélben, viszont a személyes és a telefonos kapcsolatfelvételek száma a kezdetekhez képest jelentısen átalakult. Az ezredfordulót követı elsı néhány évben az esetek döntı többségében, kétharmadában személyes konzultáció történt a betegjogi képviselı és az érintett között. Ehhez képest 2008-tól több telefonos megkeresés történik, mint személyes. Ez az adat úgy vélem többféle következtetésre is alapot adhat. Ebben az is közrejátszhat, hogy a betegjogi képviselıi jogintézmény egyre népszerőbb, akik pedig már ismerik a képviselıket, nagyobb bizalommal keresik ıket akár telefonon is például tájékoztatás kérése végett. Lehetséges viszont az is, hogy nagyobb lenne az igény a képviselıkkel történı konzultációra, mint amit a fogadóórák lehetıvé tesznek, ezért nıttek a fogadóórákon kívüli telefonos megkeresések. A betegjogi képviselık megkeresésének az esetek döntı többségében nem panasztétel a célja, nagyobb arányú a tájékoztatás kérése, segítségkérés és a megkereséseknek csak körülbelül harmadában történik panaszkezdeményezés vagy észrevételezés. A képviselıi rendszer létrehozása óta évrıl évre konzekvensen ugyanazon jogok sérelme miatti panaszok jelennek meg legkiemelkedıbb számban. Egyik leggyakoribb a tájékoztatáshoz való jog sérelme. Kiemelkedı számban érkeznek panaszok az emberi méltósághoz való jog sérülése miatt is. Ennek keretében a leggyakoribb esetekben a sérelmet a betegek várakoztatása, a nem megfelelı hangnemben történı kommunikáció, az intimitás megsértése vagy a diszkrimináció okozzák.381 Szintén nagy számban fordulnak elı az egészségügyi ellátáshoz való jog megsértése miatti panaszok. Ez esetben leggyakrabban a nem megfelelı egészségügyi ellátás jelent problémát, de gyakran kifogásolják például a várólistákkal, elıjegyzéssel kapcsolatos rendszert, a psichiátriai

ellátást,

vagy

például

problémák

jelennek

meg

a

hálapénzzel

összefüggésben.

1.2. Általános panaszlehetıségek

Jelen egység szorosan kapcsolódik a betegjogi képviselıi rendszerrel kapcsolatos elızı fejezethez. Azokat a panaszlehetıségeket tekintem át, melyeknek az igénybevételében leggyakrabban segítenek a betegjogi képviselık, vagyis az Eütv. 29. §-a által

381

HEUER Orsolya (szerk.), Betegjogok Magyarországon- Szabályok és gyakorlat, TASZ, Budapest, 2002, 27.

124

szabályozott intézményi, intézmény fenntartója általi, továbbá az egészségügyi államigazgatási szerv által végzett panaszkezelést. Az etikai kérdésekkel összefüggı panaszok elemzésétıl e helyütt eltekintek, arra való tekintettel, hogy azokkal korábbi fejezetben foglalkoztam. Késıbbi önálló egységben foglalkozom a megszőnt Egészségbiztosítási Felügyelet panaszkezelésével, illetve az alapvetı jogok biztosának vizsgálati lehetıségeivel mint speciális panaszfórumokkal.

1.2.1. Panasz az egészségügyi szolgáltatónál

Az Eütv. 29. § (1) bekezdése biztosítja a beteg számára a lehetıséget, hogy az egészségügyi ellátással összefüggésben panaszt tegyen az egészségügyi szolgáltatónál. Az intézményi panaszkezelés folyamata, ahogyan a nevében is benne foglaltatik, nem ad a kórháztól független vizsgálati lehetıséget, az intézményen belül, elsı, általános lehetıségként áll a sérelmet szenvedett betegek rendelkezésére. Az, hogy legyen egy hatékony belsı kontroll, mely megnyugtató választ és orvoslást tud adni a panaszos számára, az intézménynek is érdeke, mivel ezáltal nem kerül rendszeren kívülre az eset.382 A panasz jellegétıl és a beteg döntésétıl függıen gyakran nyújtanak segítséget a betegjogi képviselık ezen út igénybe vételében.383 A helyi panaszkezelés kötelezı elıírásán túl az Eütv. megteremti a kötelezettséget arra is, hogy az egészségügyi szolgáltatók rendelkezzenek a panasz kivizsgálására vonatkozó részletes szabályzattal. Ezen felül a törvény a panasz kivizsgálására rendelkezésre álló idıt 30 munkanapban maximálja. E szőkszavú elıírásokon túl további jogszabályi rendelkezések nem jelennek meg az intézményi panaszkezelési szabályzatokra vonatkozóan. Emiatt döntöttem úgy, hogy tanulmányozom néhány intézmény szabályzatát. A vizsgálatom tárgyává tett panaszkezelési szabályzatokhoz384 interneten, illetve személyesen, intézménybıl kikérve fértem hozzá. Az intézményi szabályzatokra 382

LUKÁCS József – FÓNYAD László, Az intézményi kármegelızés (risk management) és a minıségbiztosítás, Egészségügyi Gazdasági Szemle, 1998, 6. szám, 590. 383 Ahogyan a korábbi fejezetben is említettem, természetesen vannak olyan esetek, ahol nem is történik írásos panasztétel, a betegjogi képviselı megkeresése, közvetítı munkája is elegendı a beteg és az intézmény közötti megfelelı kommunikációhoz és a probléma megoldásához egyszerőbb esetekben. 384 A berettyóújfalui Gróf Tisza István Kórház, a budapesti Szent Imre Kórház, a Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központja, a Budapest Fıváros II. Kerületi Önkormányzat Egészségügyi Szolgálata, a pásztói Margit Kórház szabályzatait vizsgáltam.

125

vonatkozó tapasztalataim, észrevételeim az alábbiakban foglalhatók össze. Az elsı, ami megállapítható ezekkel a szabályzatokkal kapcsolatban, hogy nagyon heterogének, és különbözı részletességőek. Találkoztam olyan panaszkezelési szabályzatokkal is, melyek példaértékően, kellıen részletesen tartalmazzák az eljárási rendet, az egyes eljárási szakaszokra rendelkezésre álló határidıket, a hatáskörök megosztását a fıigazgató, az orvos igazgató, illetve az osztályvezetık között. Sajnos vannak viszont olyan szabályzatok is, melyek alig tartalmaznak többet az Eütv. szőkszavú információin túl, és meglehetısen nehezen konkretizálható fordulatok is megjelennek bennük.385 Nagyon sok tekintetben eltérést mutatnak a szabályzatok, ilyen például az a lényeges kérdéskör, hogy kinek a hatáskörébe tartozik a vizsgálat lefolytatása. Az egyik lehetıség,

mely

megjelenik,

hogy

minden

panasz

elsıként

az

intézmény

fıigazgatójához kerül és annak kivizsgálását vagy ı maga vagy egy általa megbízott személy, jellemzıen a panasszal érintett részleg vezetıje végzi el. A másik lehetıség, hogy a panaszt elsıként az osztályon kell megtenni, így annak kivizsgálása osztályvezetıi hatáskörbe tartozik. Amennyiben a sérelmet szenvedett elégedetlen az intézkedéssel, további panasszal élhet az orvos igazgatónál, illetve az intézmény fıigazgatójánál. Véleményem szerint az elıbbi megoldás hatékonyabb és követendı, amikor valamennyi problémás ügy elsıként a legmagasabb vezetıhöz érkezik be, aki az ügy jellege, súlya alapján eldöntheti, hogy melyik szint a legmegfelelıbb a vizsgálathoz. Úgy

gondolom,

szükséges

lenne

az

intézményi

panaszkezelési

szabályzatok

felülvizsgálata és egységesítése vagy egységesebbé tétele. Ez megvalósulhat alacsonyabb szintő jogszabályban meghatározott részletekkel, illetve az OBDK felállításával új lehetıségként jelenik meg, hogy az intézmények elızetesen véleményeztethetik

a

Központtal

panaszkezelési

szabályzatukat.

Ezt

akár

kötelezettségként is elı kellene írni, illetve nemcsak elızetesen, hanem a felülvizsgálatra

is

lehetıséget

kellene

biztosítani.

Valamennyi

szabályzatnak

minimálisan tartalmaznia kellene, hogy milyen formában lehet panaszt tenni, hova kell benyújtani, hol kell elıadni a panaszt, a kivizsgálásra rendelkezésre álló idıt, a vizsgálat rendjét, a határozat tartalmi elemeit, közlésének rendjét, valamint azt a tényt, hogy a panaszjog gyakorlása nem érinti a betegnek azon jogát, hogy a külön jogszabályokban

385

Például: „a jogos betegpanaszokat írásban kell rögzíteni”; „névtelen bejelentés esetén a vizsgálat akkor rendelhetı el, ha alaposan feltételezhetı, hogy a bejelentés tartalma a valóságnak megfelel”.

126

meghatározottak szerint más szervekhez forduljon. Sok esetben ugyanis még ezek az alapvetı információk sem jelennek meg. A másik észrevételem, hogy a kórházaknak csak elenyészı hányada teszi közzé internetes honlapján a panaszkezelési szabályzatát, holott a közzététel véleményem szerint szükséges lenne. Igaz, ha az intézményekben kérjük, lehetıség van arra, hogy megtekintsük a panaszkezelési szabályzatot, de úgy gondolom, hogy az ehhez való hozzáférést automatikusan biztosítani kellene. Egyrészt az intézmény honlapján történı közzététellel, másrészt pedig a betegjogi képviselıvel kapcsolatban kifüggesztetett információk mellé történı kihelyezéssel. Ha nem is magát a szabályzatot függesztik ki, de legalább alapvetı információkat az intézményi panaszkezelésrıl, például, hogy milyen formában, kihez címezve tehetı panasz és milyen határidıvel várható annak kivizsgálása. A betegjogi képviselıvel folytatott konzultáció alapján azt mondhatom, hogy az intézményhez intézett panaszok a legkevesebb esetben zárulnak a panaszos számára kedvezı válasszal, a hiba, hiányosság elismerésével, megfelelı intézkedés megtételével, vagy például peren kívüli egyezségi javaslattal. Általában egy rövid, elutasító határozat születik a vizsgálat nyomán, mely nem ad megnyugtató választ a sérelmet szenvedett személynek. Ennek az oka nemcsak abban ragadható meg, hogy nincs egységes eljárási rend, hanem a problémák, hibák, hiányosságok feltárása, elismerése ellen ható intézményi érdek is.

1.2.2. Panasz az egészségügyi szolgáltató fenntartójánál

Az Eütv. 29. § (1) bekezdése biztosítja a beteg számára a lehetıséget, hogy az egészségügyi ellátással összefüggıen panaszt tegyen az egészségügyi szolgáltató fenntartójánál. A fenntartó általi panaszkivizsgálás elsısorban az intézménytıl kért tájékoztatáson alapszik. Így annak ellenére, hogy ez elviekben magasabb szintő fórum, mint az intézmény, a vizsgálat mégis hasonló eredményre vezet, mint az intézmény által végzett panaszkivizsgálás. A fenntartóhoz intézett panasz jogintézményével kapcsolatban változást idézett elı az önkormányzati fenntartásban levı egészségügyi intézmények állami kézbe adása. E több lépcsıben megvalósuló folyamat a Fıvárosi Önkormányzat, illetve a megyei 127

önkormányzatok intézményeinek átvételével indult,386 majd 2012 februárjában megvalósult a települési önkormányzatok fekvıbeteg intézményeinek átvétele is.387 A települési önkormányzatok járóbeteg szakellátást nyújtó intézményeit érintı teendıket az Eütv.-ben határozták meg.388 2013. február 15-ig nyilatkozhattak a települési önkormányzatok, hogy vállalják-e az intézmények további mőködtetését vagy állami kézbe bocsátják ıket. Ennek nyomán 2013. május 1-jétıl kerülhettek volna a települési önkormányzatok járóbeteg szakellátást nyújtó intézményei állami fenntartásba. Végül a tervezett átvétel az önálló, nem kórházhoz integráltan mőködı járóbeteg szakellátást nyújtó intézmények esetében elmaradt, ezeket továbbra is a települési önkormányzatok mőködtetik.389 Az állami tulajdonba és fenntartásba került intézmények esetén a fenntartói jogokat a 2011-ben létrejött Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minıség-és Szervezetfejlesztési Intézet (továbbiakban: GYEMSZI) gyakorolja. Így a fenntartóhoz intézett panaszok kivizsgálása is a GYEMSZI feladata, annak térségi igazgatóságaihoz tartozik az egészségügyi intézményekkel szemben felmerülı lakossági panaszok kezelése.390

1.2.3. Panasz az egészségügyi államigazgatási szervhez és az egészségügyi bírság

Az 1991. évi XI. törvény az egészségügyi hatósági és igazgatási tevékenységrıl (továbbiakban: Ehi.) rendelkezései szerint az egészségügyi államigazgatási szerv felügyeli

az

egészségügyi

intézmények

mőködésére

vonatkozó

szabályok

érvényesülését, felügyeletet gyakorol az egészségügyi szolgáltatók felett.391 Ezt a tevékenységét igazgatási és koordinációs feladatkörében eljárva látja el. Ennek nyomán, amennyiben felmerül az ellátással kapcsolatban a szakmai szabályok megszegésének gyanúja, a beteg az intézményen és a fenntartón kívül panaszt tehet az egészségügyi államigazgatási szervnél is, mely kétféle eljárás keretében vizsgálódhat.

386 2011. évi CLIV. törvény a megyei önkormányzatok konszolidációjáról, valamint a megyei önkormányzati intézmények és a Fıvárosi Önkormányzat egyes egészségügyi intézményeinek átvételérıl. 387 2012. évi XXXVIII. törvény a települési önkormányzatok fekvıbeteg-szakellátó intézményeinek átvételérıl és az átvételhez kapcsolódó egyes törvények módosításáról. 388 A 2012. évi CCXII törvény 49. §-a iktatta be az Eütv. 244/D. §-t. 389 2013. évi XL. törvény 10. §-a rendelkezik az Eütv 244/D. § hatályon kívül helyezésérıl. A mőködtetéssel kapcsolatos feladatokról rendelkezik az Eütv. 152. § (3) bekezdése. 390 GYEMSZI szervezeti és mőködési szabályzat 7.1.4. e) pont. 391 Ehi. 6. § (1) bekezdés b) pont.

128

Az egyik alapvetı célja és eredménye az egyéni betegpanaszokkal kapcsolatos állásfoglalás, jogos panasz esetén pedig a jogszerő állapot helyreállítása, a sérelem orvoslása, a szükséges intézkedések megtétele.392 Ezt az eljárást a 2013. évi CLXV. törvényben (továbbiakban: Panasztörvény) meghatározott rend szerint folytatják le. Alapja korábban az Eütv. 29/A. §-ában foglalt panasztételi jogosultság volt, melyet hatályon kívül helyeztek.393 Jelenleg az Ehi. 14/C. §-a biztosít lehetıséget az egészségügyi szolgáltató mőködési engedélyének kiadására jogosult egészségügyi államigazgatási szervhez intézett panaszra. A másik típusú eljárás a 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) rendelkezései alapján lefolytatott hatósági eljárás, melynek nyomán lehetıség nyílik egészségügyi bírság kiszabására is jogsértés megállapítása esetén. Ennek alapját az egészségügyi szolgáltatások szakmai felügyelete jelenti, nincs arra vonatkozó jogszabályi rendelkezés, hogy egyéni betegpanasz alapján ilyen típusú eljárást kellene lefolytatni. Ennek ellenére ezen eljárás rövid áttekintését is indokoltnak tartom, mivel sok esetben egyéni bejelentések adnak alapot a Ket. szerinti eljárás lefolytatására. A két eljárás egymáshoz való viszonya a jogszabályok szerint úgy értelmezhetı, hogy a Panasztörvény szerinti eljárásnak akkor van helye, ha a panasz elintézése nem tartozik más, például államigazgatási eljárás hatálya alá.394 Azaz, egy panasz beérkezése esetén elsıként a jogszabály szerint azt kellene megvizsgálni, hogy a Ket. szerinti eljárás feltételei fennállnak-e. Amennyiben igen, akkor aszerint kell megvizsgálni az esetet, azaz a Panasztörvény rendelkezései és eljárása akkor jön figyelembe, ha az ügy nem tartozik a Ket. hatálya alá.395 Az ÁNTSZ honlapján közzétett egészségügyi bírságot kiszabó határozatok tanulmányozását követıen megállapítható, hogy a gyakorlatban ez általában éppen fordítva mőködik. Ha betegpanasz érkezik az illetékes szervhez, azt elsıként a Panasztörvény szerinti eljárásban vizsgálják. Ennek lezárását követıen, ha a panaszeljárás vizsgálata nyomán ez indokoltnak látszik, lefolytatják a Ket. szerinti eljárást is, melynek keretében szükség esetén egészségügyi bírságot szabnak ki.

392

KOVÁCSY – DÓSA i.m. 709. A 2013. évi CCXLIV. törvény 49. §-ának a) pontja hatályon kívül helyezte. 394 Panasztörvény 141. § (2) bekezdés. 395 KOVÁCSY –DÓSA i.m. 708. 393

129

A Panasztörvény rendelkezései szerint bárki fordulhat állami vagy önkormányzati szervhez panasszal396 vagy közérdekő bejelentéssel.397 Az egészségügyi szolgáltatásokat érintıen is él ez a jogosultság, méghozzá az adott egészségügyi szolgáltató mőködési engedélyének kiadására jogosult egészségügyi államigazgatási szerv irányába tehetı meg.398 A panaszt szóban, levélben és elektronikus úton is elı lehet terjeszteni. Amennyiben a sérelmezett tevékenységrıl vagy mulasztásról való tudomásszerzéstıl számított 6 hónap eltelt, mellızhetı a panasz kivizsgálása, az 1 éven túl benyújtott panaszt pedig automatikusan elutasítják. A Panasztörvény ezen fordulatát nagyon sok intézményi panaszkezelési szabályzatban is megtalálhatjuk. Véleményem szerint nem indokolt az igényérvényesítési határidı ilyen mértékő lerövidítése a peres lehetıségéhez képest, hisz ez is a peren kívüli vizsgálat és megoldás ellen hat. A panasz kivizsgálására fı szabályként 30 nap áll rendelkezésre. A vizsgálat lefolytatásához bekérik az egészségügyi dokumentációt, illetve információt kérnek az egészségügyi szolgáltatótól. Lehetıség van a panaszos személyes meghallgatására is, ha ez indokolt.399 A panasszal kapcsolatos döntés meghozatalában fontos szerep jut az egészségügyi szolgáltatók szakmai felügyelete érdekében mőködtetett szakfelügyeleti rendszernek is. A szakfelügyelı olyan, az egészségügyi dolgozók mőködési nyilvántartásában szereplı, a szakterületén szakképesítéssel, speciális szakértelemmel és gyakorlattal rendelkezı személy, akit az országos tisztifıorvos névjegyzékbe vesz szakterületének megnevezésével.400 Az érintett terület szakfelügyelıi vizsgálják, hogy az ellátás az egészségügyi jogszabályok, irányelvek, módszertani levelek, szakmai protokollok szerint történt-e. Amennyiben ezt a betegpanasz szükségessé teszi, akár helyszíni vizsgálatot is lefolytathatnak.401 A panasz nem határozattal, hanem értesítéssel

396

A panasz olyan kérelem, mely egyéni jog vagy érdeksérelem megszüntetésére irányul és elintézése nem tartozik más - így különösen bírósági, államigazgatási - eljárás hatálya alá. (Panasztörvény 1. § (2) bekezdés.). 397 A közérdekő bejelentés olyan körülményre hívja fel a figyelmet, amelynek orvoslása, illetıleg megszüntetése a közösség vagy az egész társadalom érdekét szolgálja. (Panasztörvény 1. § (3) bekezdés.). 398 A 96/2003 (VII. 15.) Korm. rendelet 7. § (2) bekezdése szerint a panasz az Országos Tisztifıorvosi Hivatal vagy a járási népegészségügyi intézet felé tehetı meg aszerint, hogy milyen típusú ellátást nyújtó intézményrıl van szó. 399 Panasztörvény 2. § (3) bekezdés. 400 33/2013. (V. 10.) EMMI rendelet az egészségügyi szolgáltatók hatósági szakfelügyeletérıl, szakmai minıségértékelésérıl, és a minıségügyi vezetıkrıl 4. § (1) bekezdés. 401 Amennyiben a helyszíni ellenırzés alapján megállapítást nyer, hogy az egészségügyi szakmai tevékenység végzésére vonatkozó szabályokat az ellenırzött szolgáltató súlyosan megsértette, a megbízó tisztifıorvos az ellenırzési jegyzıkönyv egy példányát haladéktalanul megküldi a minıségügyi értékelés elvégzésére kijelölt GYEMSZI részére további minıségügyi értékelés, vizsgálat és minıségfejlesztési célú javaslattétel céljából. (33/2013. (V. 10.) EMMI rendelet 10. § (3) bekezdés).

130

zárul, így az ellen jogorvoslat igénybe vételére nincs lehetıség.402Amennyiben megalapozottnak találják a panaszt, az egészségügyi intézménynek gondoskodnia kell a jogszerő állapot helyreállításáról, a szükséges intézkedések megtételérıl, például a feltárt hibák okainak megszüntetésérıl, felelısségre vonás kezdeményezésérıl és errıl írásban kell értesítenie az egészségügyi államigazgatási szervet. Ahogyan említettem gyakran ezt követıen kerül sor hivatalból közigazgatási hatósági eljárás lefolytatására. Itt is szők határidı érvényesül, a hatóság tudomásszerzésétıl számított 6 hónapon, a cselekmény elkövetésétıl számított 1 éven túl nincs lehetıség eljárni. A vizsgálat eredménye lehet a jogsértést elkövetı intézmény figyelmeztetése, eltiltása a további jogsértéstıl, a jogszerő állapot helyreállítására kötelezés vagy egészségügyi bírság kiszabása is.403 Az Ehi. szabályai szerint404 egészségügyi bírság kiszabására adhat okot például az, ha az egészségügyi szolgáltató az egészségügyi szolgáltatás nyújtására vonatkozó szakmai követelményeket vagy jogszabályi rendelkezéseket súlyosan megszegi, vagy indokolatlanul eltér a betegbeutalási rendtıl. A bírság összege 30.000 forinttól 5 millió forintig terjedhet,405 megállapításánál az eset összes körülményeinek mérlegelésével kell eljárni.406 Méltányolható esetekben lehetıség van a bírság mérséklésére vagy elengedésére.407 A vizsgálatban a Ket. alapján meghozott határozattal szemben az intézmény jogorvoslattal élhet a közigazgatás rendszerén belül,408 végsı fokon pedig lehetıség van közigazgatási perre is.

1.3. Az Egészségbiztosítási Felügyelet

A következıkben a konfliktuskezelési lehetıségek sorában egy 2007. január 1-je és 2010. szeptember 26-a között kormányhivatalként mőködı hatóság tevékenységét tekintem át röviden. Annak ellenére, hogy az Egészségbiztosítási Felügyeletet (továbbiakban: EbF, Felügyelet) megszüntették, illetve, hogy mőködése csak néhány 402

KOVÁCSY – DÓSA i.m. 708. Kötelezı bírságot kiszabni ismételt jogsértés esetén, továbbá, ha a jogsértés a lakosság széles körének egészségét sérti vagy veszélyezteti. (Ehi. 13/A. § (8) bekezdés a), b) pont). 404 Ehi. 13/A. § (2) bekezdés. 405 A bírság kifizetésével kapcsolatban részletes szabályokat tartalmaz a 79/2010. (III. 25.) Korm. rendelet. 406 Ehi. 13/A. § (5)-(6) bekezdés. 407 Amennyiben a bírság a kötelezett számára méltánytalanul súlyos hátrányt jelent és a kiszabását megelızı 2 évben nem szabtak ki az intézményre egészségügyi bírságot. (Ehi. 13/A. § (9) bekezdés). 408 A 295/2004. (X. 28.) Korm. rendelet az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatalról jelöli ki a fellebbviteli közigazgatási szervet annak függvényében, hogy elsı fokon melyik szerv járt el. 403

131

éves idıszakot fog át, mégis fontosnak érzem, hogy foglalkozzam vele. Mőködését szükségesnek és hatékonynak tartom, megszőnése óta nincs olyan szerv, mely az ellátott feladatait és ehhez hatósági jogosítványait teljes körően átvenné és a gyakorlatban pótolná.

1.3.1. Az EbF tevékenysége

Az

EbF

összetett

feladatkörrel

rendelkezett,

ellátta

az

egészségbiztosítási

szolgáltatásokat igénybe vevık jogainak védelmét, az egészségbiztosítók és az egészségbiztosítási

szolgáltatást

nyújtók

mőködésének,

az

egészségbiztosítási

szolgáltatások teljesítésének ellenırzését. A továbbiakban csak a téma szempontjából kifejezett jelentıséggel bíró egészségügyi szolgáltatókkal összefüggı hatósági tevékenységet, illetve a minıségértékelési rendszert tekintem át, melyek egyaránt minıségfejlesztési célokat valósítottak meg.

1.3.1.1. Az egészségügyi szolgáltatók mőködését érintı hatósági tevékenység Az EbF egyik fontos feladatköre volt, hogy megvizsgálta a betegek egészségbiztosítás keretében igénybe vett egészségügyi szolgáltatásokkal összefüggı panaszait és bejelentéseit.409 Az eljárási rendre a Ket. szabályai voltak érvényesek, így lehetıség volt részletes vizsgálat

és

bizonyítási

eljárás

lefolytatására.410

Amennyiben

a

Felügyelet

megállapította, hogy a szolgáltató nem megfelelıen teljesítette a finanszírozási szerzıdésbıl folyó kötelezettségét, többféle szankció alkalmazására volt lehetısége. Így: -

a jogsértı állapot megtiltása,

-

kötelezettség teljesítésére történı felszólítás

-

az ellátásra köteles szolgáltató helyett más szolgáltató kijelölése,

-

bírságolás,

409

KOVÁCSY i.m. 497. Például: tanúk meghallgatásával, tárgyalás tartásával, helyszíni ellenırzéssel, igazságügyi szakértıi vélemény kérésével. 410

132

-

egészségbiztosító felszólítása a finanszírozási szerzıdés felfüggesztésére, súlyos esetben felmondására.411

2010-es adatok szerint addig körülbelül húszezren keresték meg az EbF-et, a megkereséseknek kétharmada tájékoztatás kérésével, bejelentéssel kapcsolatos.412 A beérkezett panaszok közül, mintegy kétezer zárult le a Felügyelet elsıfokú határozatával, körülbelül minden harmadik esetben igazolódott be a jogsértés.413 A lezárult ügyek mellett, 1000 folyamatban levı ügyben folytatott aktuálisan vizsgálatot az EbF 2010 áprilisi adatok alapján.414 Ha szakterület alapján tekintjük át a panaszokat, akkor a legtöbb a belgyógyászatot (22%), sebészetet (12%), szülészet-nıgyógyászatot (22%), valamint a pszichiátriát (7,5%) és a traumatológiát (6,8%) érintette.415 Ha a panaszok jellegét, tárgyát vizsgáljuk, akkor az egyik nagy terület, melyhez a megkeresések kapcsolódtak az ellátás mellızésével, visszautasításával kapcsolatos ügyek.416 A másik fı esetkör pedig a nem megfelelı ellátás miatt tett panasz.417 Ebben a tárgykörben említhetjük az elkövetett szakmai hibákkal,418 bánásmódbeli kifogásokkal,419 illetve az adminisztratív és szervezési hiányosságokkal420 összefüggı panaszokat.

411

2006. évi CXVI. törvény az egészségbiztosítás hatósági felügyeletérıl (továbbiakban: EbFtv.) 11. § (2) bekezdés. 412 Ezzel kapcsolatban megjegyzendı, hogy nemcsak a betegek keresték fel a Felügyeletet ezzel a céllal, hanem orvosok és egészségügyi intézmények is, hogy megfelelı tájékoztatást kapjanak jogszabályok értelmezésével, alkalmazásával kapcsolatban a konfliktusok elkerülése érdekében. Lásd: Az Egészségbiztosítási Felügyelet helyzete 2010. április 30. napján, Weborvos Online Egészségügyi Magazin: http://weborvos.hu/adat/files/veraaprilis/ebf.pdf (letöltve: 2013. január 14.), 1. 413 http://www.webbeteg.hu/cikkek/egeszseges/3510/nepszeru-az-egeszsegugyi-hatosag (letöltve: 2013. január 14.). 414 Az Egészségbiztosítási Felügyelet helyzete 2010. április 30. napján, Weborvos Online Egészségügyi Magazin: http://weborvos.hu/adat/files/veraaprilis/ebf.pdf (letöltve: 2013. január 14.). 415 http://www.webbeteg.hu/cikkek/egeszseges/3510/nepszeru-az-egeszsegugyi-hatosag (letöltve: 2013. január 14.). 416 Például a mőtétre elıkészítetett beteg hazaküldése, infarktus gyanújával érkezett beteg kivizsgálásának mellızése (lásd Jogi Fórum honlapja: http://www.jogiforum.hu/interju/67 letöltve: 2013. január 14.). Továbbá például: lymphomás beteg sürgıs mőtéti beavatkozásának mellızése (311-51/HAT/JHF/2007). 417 Panaszprevenció- gondolatébresztı a szemléletváltás szükségességérıl (Dr. Portál honlapja: http://www.drportal.hu/hir.php?szid=99&tema=27&hid=3579 letöltve: 2013. január 14.). 418 Például: inzulin adagjának szakorvosi javaslattól eltérı meghatározása (1491-15 ESZOLG/EF/2008), törlıkendı mőtéti területen való bennhagyása miatti halálos szövıdmény (1237-21/ESZOLG/EF/2007), hibásan összeállított lélegeztetı gép miatt bekövetkezı haláleset (764-3/HAT/JHF/2008) Lásd: KOVÁCSY i.m. 499, 501, 507. Továbbá például: helytelen diagnózis miatt bekövetkezı halál vagy maradandó károsodás (Lásd: LÓRÁNTH Ida, Az Egészségbiztosítási felügyelet tevékenysége. Fél év alatt több száz eset, Kórház, 2008, 11. szám, 32.). 419 Például: a beteg várakoztatása, vizsgálatának késleltetése (2020-18/HAT/JHF/2007), lásd: KOVÁCSY i.m. 509.).

133

Az EbF nemcsak kérelemre, hanem hivatalból is vizsgálta az egészségbiztosítási szolgáltatások minıségét és hozzáférhetıségét. Hivatalból történı eljárásának alapja lehetett például sajtó útján történı értesülés, más hatóság bejelentése, illetve célzott, ellenırzési terv alapján lefolytatott ellenırzés is.421 Amennyiben a Felügyelet hiányosságot tapasztalt, a fent említett intézkedések megtételére ez esetben is volt lehetıség. Fontos kiemelnünk azt is, hogy mind a kérelemre, mind a hivatalból történı eljárás során kiterjedt a vizsgálat az egyenlı bánásmód követelménye érvényesülésének ellenırzésére is.422Az ezzel kapcsolatos hiányosság feltárása a jogsértı állapot megszüntetésének elrendelését, jogsértı magatartás folytatásától való eltiltást, illetve bírságolást vonhatott maga után.423 A Felügyelet által az egészségügyi szolgáltatókkal szemben kiszabható bírság összegét a jogszabály 10 millió forintban maximálta. A bírság összegét a Felügyelet az eset összes körülményeinek mérlegelésével állapította meg az Ebftv. által kijelölt elvek mentén.424 Két fontos elvet emelek ki a bírságok tekintetében. Az egyik, hogy az összeg 80 %-a visszakerült az egészségbiztosítási alapba, a fennmaradó részt pedig betegtájékoztatással kapcsolatos programra fordították. Így a bírságként kifizetett pénz nem kerültek ki az ellátási rendszerbıl.425 A másik, hogy a cél a bírság kiszabásával nem az egyébként is nehéz anyagi helyzetben levı intézmények problémáinak fokozása volt, erre utal, hogy sok esetben jelzésértékő 10-100 ezer forintig terjedı bírság kiszabására történt.426 A cél a prevenció, vagyis a hasonló esetek megelızése, emellett a további jogsértéstıl való visszatartás volt, illetve figyelemfelhívást, fogyasztóvédelmi

Továbbá: mozgásképtelen betegek mosdatásának elhanyagolása, folyadékpótlásának hiányosságai; a földszinti nıgyógyászati vizsgáló ablakának kinyitása vizsgálat közben (Jogi Fórum honlapja: http://www.jogiforum.hu/interju/67 letöltve: 2013. január 14.). 420 Például: dokumentációs hiányosságok (Panaszprevenció- gondolatébresztı a szemléletváltás szükségességérıl (Dr. Portál honlapja: http://www.drportal.hu/hir.php?szid=99&tema=27&hid=3579 letöltve: 2013. január 14.). Továbbá: leletkiadás indokolatlan késedelme (308-5/HAT/JHF/2007), várólistán elfoglalt helyrıl való késedelmes tájékoztatás (1650-12/HAT/JHF/2007) lásd: KOVÁCSY i.m. 505, 510. 421 Az Egészségbiztosítási Felügyelet helyzete 2010. április 30. napján, Weborvos Online Egészségügyi Magazin: http://weborvos.hu/adat/files/veraaprilis/ebf.pdf (letöltve: 2013. január 14.), 3. 422 Mind az ellátásokhoz való hozzáférés, mind az ellátás, mind a panaszkezelés tekintetében érvényesülnie kell e követelménynek. 423 Ebftv. 9. § (2) bekezdés. 424 Az irányadó szempontok exemplifikatív felsorolását lásd: Ebftv 11. § (4) a)-h) pont. 425 Webbeteg honlap: http://www.webbeteg.hu/cikkek/egeszseges/6836/birsagolt-az-egeszsegbiztositasifelugyelet- (Letöltve: 2013. január 14.). 426 A százezres és milliós nagyságrendő bírságok kevesebb esetben jelennek meg. BENE Zsolt – RADNAI Anna, Az Egészségbiztosítási felügyelet, Kórház, 2007, 7-8. szám, 12.

134

szempontok érvényesülését is szolgált.427 Az EbF eljárásának generálprevenciós hatását erısítette a tevékenységének, határozatainak nyilvánosságra hozatala, így egy adott intézményben fennálló hiányosság, hiba más intézmények figyelmét is felhívta a hasonló probléma megoldásának szükségességére.

1.3.1.2. Minıségi indikátorrendszer Az EbF mőködésének fontos eredményként értékelhetjük az Ebftv.-ben foglalt kötelezettség428 nyomán létrehozott nyilvános minıségi indikátorrendszert. Az elsı minıségi mutatókat tartalmazó adatbázis 2008-ban került nyilvánosságra. A 2009-es adatbázisba már a járóbeteg ellátó intézmények is bekerültek, a rendelkezésre álló adatok köre megduplázódott.429 Bár az évrıl évre bıvülı rendszer tökéletesítését és fejlesztését az EbF megszüntetése derékba törte, a kezdeményezés nemzetközi tapasztalatokat is alapul véve követendı iránynak tekinthetı, ugyanis visszacsatolást jelentett az egészségügyi ellátásokhoz való hozzáféréssel, az ellátás színvonalával összefüggésben. Kérdésként merül föl a minıségi információk nyilvánosságra hozatalának célja, jelentısége, mely az alábbiakban foglalható össze. Egyrészrıl fontos, hogy az állampolgárok, akik befizetéseikkel hozzájárulnak az ellátórendszer mőködéséhez, minél szélesebb körben rendelkezzenek információkkal az intézmények mőködésérıl.430 A másik, ami kiemelendı, hogy a nyilvánossá tett információk a kórházigazgatók számára is fontos tartalommal bírtak, hozzájárultak ahhoz, hogy tájékozódjanak az egészségügyi ellátórendszer, valamint a saját intézményük helyzetérıl az országos ellátási rendszerben. A minıséginformációk segítséget nyújtottak az intézményben meglévı problémák azonosítására, az adatok nyilvánosságra hozatala pedig ösztönzıleg hatott a minıség javítására, a problémák kiküszöbölésére.431 427

Az Egészségbiztosítási Felügyelet helyzete 2010. április 30. napján, Weborvos Online Egészségügyi Magazin: http://weborvos.hu/adat/files/veraaprilis/ebf.pdf (letöltve: 2013. január 14.), 2. 428 Ebftv. 8. § „A Felügyelet nyilvános minıségértékelési rendszert mőködtet, amelynek keretében: a) az egészségbiztosítókkal szerzıdéses jogviszonyban álló egészségügyi szolgáltatók minıségének mérésére és értékelésére alkalmas indikátorrendszert alakít ki, mőködtet.” 429 Az Egészségbiztosítási Felügyelet és a Felügyeleti Tanács 2009. évi beszámolója, 43. 430 Ez fokozott jelentıséggel bírhat abban az esetben, ha a betegek szabadon választhatják meg az ellátásukat végzı intézményt, mivel a jobb minıségi mutatókkal rendelkezı ellátókat nagyobb arányban fogják választani az ellátásra jogosultak (úgynevezett szelekciós hatás). Lásd: KISS Norbert, Az Egészségbiztosítási Felügyelet körházi minıségmérési rendszerének tapasztalatai, Egészségügyi Gazdasági Szemle, 2012, 3. szám, 35. 431 Úgynevezett változtatási hatás. Lásd: KISS Norbert i.m. 35.

135

A minıségi indikátorrendszer adatainak forrásául az Országos Egészségbiztosítási Pénztár és a mára már önálló intézményként szintén megszőnt Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet adminisztratív adatbázisainak információi, emellett pedig az EbF által az egészségügyi szolgáltatók számára kiküldött kérdıívek információi szolgáltak.432 A kérdések kidolgozásánál a saját panaszügyekbıl származó tapasztalatok mellett külföldi államok példáját is alapul vették, így olyan kérdések összeállítására is törekedtek, melyek általánosságban foglalkoztatják a szakembereket.433 A kérdések egyrészt általános, valamennyi intézményre jellemzı témakörökre vonatkoztak, mint például a betegjogok

érvényesülése

az

adott

intézményben,

betegbiztonság,

kiegészítı

szolgáltatások és hotelfunkciók, dolgozói elégedettség. Emellett pedig egyes szakterületeket emeltek ki és vizsgáltak úgy, mint szülészet, sürgısségi ellátás, onkológia, szervdonáció.434 Annak ellenére, hogy a kérdıív kitöltésére az egészségügyi intézményeket nem kötelezte jogszabály, mégis nagyon magas volt az adatszolgáltatási hajlandóság.435Az adatok megfelelıségének ellenırzése érdekében a Felügyelet több intézményben helyszíni felülvizsgálatot folytatott le, melyek során kisebb eltérésektıl eltekintve korrekt adatszolgáltatást állapított meg.436

1.3.2. Mőködésének értékelése

Az Felügyelet mőködése nem az egyén kompenzációját szolgálta, mégis fontosnak tartom,

hogy

az

igényérvényesítési

lehetıségek

sorában

foglalkozzam

a

tevékenységével. A fejezet bevezetıjében tárgyalt szociológiai kutatás is alátámasztja, hogy nem minden esetben akkor válik elégedetté a beteg, ha kártérítést fizetnek számára, akár az is elegendı és megnyugtató lehet, ha foglalkoznak egyéni sérelmével, megvizsgálják, hogy mi történt. Ez tehát jó a páciensnek. Ugyanakkor a hibák feltárása akár egyéni sérelmeken keresztül, akár hivatalból folytatott vizsgálatok alapján azért is 432 KOVÁCSY Zsombor – KISS Norbert, Százhúszezer adat a magyar egészségügyrıl- Az egészségbiztosítási Felügyelet minıségi indikátorrendszere, Orvostovábbképzı Szemle, 2009, 12. szám, 15. 433 RADNAI Anna, Az Egészségbiztosítási Felügyelet nyilvános kórházminısítése- Kórházaink kendızetlenül, Kórház, 2008, 3. szám, 30. 434 KOVÁCSY - KISS i.m. 16-19. 435 2009-ben például a felmérés lefedi a magyarországi kórházi ágyak 92, a szakrendelési kapacitásoknak pedig 80%-át. 436 Az Egészségbiztosítási Felügyelet és a Felügyeleti Tanács 2009. évi beszámolója, 44.

136

fontos, mert felhívja a figyelmet a gyenge pontokra, rendszerszintő hiányosságokra, szervezési és ellátási problémákra. Úgy gondolom, hogy a legrosszabb, amit tehetünk, ha ezeket nem hozzuk a felszínre, nem vizsgáljuk meg az okokat, nem vonjuk le a következtetést és nem tesszük meg a szükséges intézkedéseket a hasonló esetek elkerülése érdekében. A Felügyelet mőködése épp ezt volt hivatott szolgálni, hatósági eszközökkel és tájékoztatási rendszerével járult hozzá számos probléma felderítéséhez, ezáltal az ellátás minıségének javításához. A visszajelzések alapján azt mondhatjuk, hogy jól mőködött a rendszer, a szankciók hatással voltak az egészségügyi intézmények mőködésére, azok ugyanis a Felügyelet fellépésének hatására rendszerint megváltoztatták a hibás gyakorlatot, törekedtek a problémák kiküszöbölésére.437 Olyan esetek is voltak, amikor még szankcionálás sem történt, a panaszos az eljárás során visszavonta beadványát, mivel a probléma már annak hatására megoldódott,438 hogy a páciens a Felügyelethez fordult. A mőködés eredményességét mutatja az a tény is, melyrıl a betegjogi képviselıtıl értesültem személyes konzultációnk alkalmával. Az EbF a betegek panaszait valóban alaposan kivizsgálta, részletes tényfeltárást és indokolást tartalmazó határozatai valóban kielégítették a beteg igényeit, megválaszolták kérdéseit, megnyugvást biztosítottak számára. A minıségi indikátorrendszeren keresztül nyilvánosságra hozott adatok rávilágítottak arra, hogy hazánkban nagyon jelentıs különbségek vannak az egészségügyi intézmények között, a modern és a rendkívül elavult infrastruktúra egyaránt elıfordulnak. Ez pedig fontos feladatokat jelölt ki a különbségek kiküszöbölésére és az egyenlı hozzáférés megteremtésére vonatkozóan. Az EbF által létrehozott és évrıl évre fejleszteni, bıvíteni tervezett rendszer alkalmas lett volna arra, hogy az e téren bekövetkezı változásokat, reakciókat nyomon kövesse. A Felügyelet részleges jogutódlással szőnt meg, feladatkörei különbözı intézmények között szóródtak szét, részben pedig megszőntek. Sajnálatosan a minıségi indikátorrendszer megszőnt. A vizsgálat tárgyává tett jogosítványok közül, a folyamatban levı panaszügyeket az ÁNTSZ szervei vették át, melyek azonban nem voltak jogosultak a Ket. alapján eljárás lefolytatására, hanem azokat közérdekő

437

Webbeteg honlapja: http://www.webbeteg.hu/cikkek/egeszseges/3510/nepszeru-az-egeszsegugyihatosag (letöltve: 2013. január 14.). 438 Például bocsánatkérés történt.

137

bejelentésekként kezelték. Ezzel kapcsolatban ombudsmani vizsgálat is indult, melynek eredményét a következı alfejezetben ismertetem. Az egészségügyi szolgáltatókkal szembeni bírság kiszabásának lehetısége nem tőnt el teljes mértékben, egészségügyi államigazgatási szerv ugyanis egészségügyi bírságot szabhat ki például, ha az egészségügyi szolgáltató az egészségügyi szolgáltatás nyújtására vonatkozó szakmai követelményeket vagy jogszabályi rendelkezéseket súlyosan megszegte.439 Fontos különbség az EbF eljárásához képest, hogy bírság kiszabására az egészségügyi államigazgatási szerv által ellátott szakmai felügyelet keretében van csak mód és nem egyéni panasz alapján. Egyéni panasz esetén az eljárás nem a Ket. szerint zajlik, hanem más eljárási szabályok szerint.440 A Felügyeletet egy hasznos, jól mőködı hatóságnak tartom, megszőnése óta nincs olyan szerv, mely teljes körően tudná pótolni az általa ellátott komplex feladatokat.

1.4. Az Alapvetı Jogok Biztosának Hivatala

Az alfejezet tárgyát annak bemutatása képezi, hogy milyen esetekben jelenthet segítséget az Alapvetı Jogok Biztosának Hivatala az egészségügyi szolgáltatásokat érintı problémák terén. Sérelem következik be egyrészrıl olyan esetekben, amikor a szakmai szabályok be nem tartásával összefüggésben kára keletkezik a betegnek. Ilykor a peres igényérvényesítésben hazánkban nem alternatíva az ombudsman intézménye, mivel orvos-szakmai kérdéseket nem vizsgálhat, illetve kártérítés fizetésére sem tehet javaslatot. Ugyanakkor sérelemrıl beszélhetünk olyankor is, amikor például a kezelés során az emberi méltósághoz való jog sérül. Egy ilyen típusú jogsértés is adhat alapot peres úton nem vagyoni kártérítési igény érvényesítésére, ugyanakkor ezekben az esetekben már alternatívaként szolgálhat az ombudsmani jogvédelem is.441 A hazai ombudsmani intézményrendszerben az utóbbi idıszakban jelentıs változás következett be, mivel 2012. január 1-jétıl a korábbi négy önálló országgyőlési biztos442 helyett egy

439

További lehetıségek: Ehi. 13. § (2) bekezdés. Ilyen esetben az Eütv. 29/A. § szerinti panaszról van szó, melyet ahhoz az egészségügyi államigazgatási szervhez kell elıterjeszteni, mely a panasszal érintett szolgáltató részére mőködési engedély kiadására jogosult és az eljárás a 2004. évi XXIX. törvény 141-143. §-a szerint zajlik. 441 Feltéve, ha nem a nem vagyoni kompenzáció az elsıdleges cél. 442 Az állampolgári jogok országgyőlési biztosa, a jövı nemzedékek országgyőlési biztosa, az adatvédelmi biztos, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyőlési biztosa. 440

138

biztos tevékenykedik, az alapvetı jogok biztosa két helyettessel.443 Az ombudsman panaszok alapján és hivatalból vizsgálódva is rendszeresen foglalkozik a betegjogok érvényesülését és érvényesíthetıségét érintı problémákkal. 2011-2012-ben például az alapvetı jogok biztosának egyik kiemelt vizsgálati területét képezte e tárgykör. A fejezet elkészítésében segítséget nyújtott az Alapvetı Jogok Biztosának Hivatala is, kérdéseimmel kapcsolatban rendelkezésemre álltak, továbbá forrásokkal is segítették munkámat.

1.4.1. Az alapvetı jogok biztosának vizsgálati eljárása

Az alapvetı jogok biztosának jogállásáról a 2011. évi CXI. törvény (továbbiakban: Ajbt.) rendelkezik. A biztos eljárása a hatáskör megállapításával kezdıdik. Ahhoz, hogy vizsgálatot folytathasson az ügyben egyrészt szükséges, hogy megfelelı hatóság ellen irányuljon a panasz. Az egészségügyi intézményekkel kapcsolatos panaszokban a hatáskört az Ajbt. 18. § (l) bekezdése alapozza meg, amely alapján a közszolgáltatásokat végzı szervek kategóriájába sorolják ezeket az intézményeket.444 A hatáskör megállapíthatóságához szükséges, hogy a hatóság tevékenysége vagy mulasztása a beadványt tevı személy alapvetı jogát sértse vagy annak közvetlen veszélyével járjon. Az Alaptörvény nevesíti az egészséghez való jogot, illetve az egészségügyi ellátás megszervezésének kötelezettségét, a betegjogok katalógusát az Eütv. tartalmazza. A biztos hatáskörét e jogok sérelmével összefüggı panaszok vizsgálatára általánosan megalapozza, hogy az emberi méltósághoz való jogból, mint Alaptörvényben

nevesített

alapjogból

és

egyben

anyajogból

levezethetık

a

betegjogok.445 További feltétele a vizsgálati eljárás lefolytathatóságának, hogy a panaszos a rendelkezésre álló közigazgatási jogorvoslati lehetıségeket - ide nem értve a

443

A jövı nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó helyettessel, illetve a Magyarországon élı nemzetiségek jogainak védelmét ellátó helyettessel; az adatvédelmi biztos helyét a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság vette át. 444 Beszámoló az állampolgári jogok országgyőlési biztosának 2009. évi tevékenységérıl, Országgyőlési Biztos Hivatala 2010, 80. 445 BORZA Beáta (szerk.), AJB Projektfüzetek, Beteg jogaink-egészség és méltóság, Betegjogi Projekt 2012, 14.

139

közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát - már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetıség nincs számára biztosítva. Amennyiben a hatáskör megléte megállapítható, még mindig nem bizonyos a vizsgálati eljárás lefolytatása, meghatározott esetekben ugyanis vizsgálat nélkül is elutasítható a beadvány.446 A vizsgálati eljárás során különbözı jogosítványokkal rendelkezik az ombudsman. Így például a vizsgált szervtıl felvilágosítást, a keletkezett dokumentumok másolatát kérheti, vizsgálatra kérheti fel az érintett hatóság felügyeleti szervét, helyszíni ellenırzést folytathat.447 Amennyiben megállapítható, hogy az alapvetı jog sérelme vagy annak közvetlen veszélye fennáll, akkor az alapvetı jogok biztosának többféle intézkedési lehetısége van. Hatósági jogkörei nincsenek, kötelezı erejő döntést nem hoz, bírságot nem szabhat ki, viszont lehetısége van arra, hogy a probléma orvoslására ajánlást fogalmazzon meg az

érintett

szerv

vagy

annak

felügyeleti

szerve

számára.

Az

ajánlásban

megfogalmazottak teljesítésérıl 30 napon belül kell tájékoztatást adni. Ha nem történik meg az ajánlásnak megfelelı intézkedés, vagy az alapvetı jogok biztosa a megtett intézkedéssel nem ért egyet, az ügyet az éves beszámoló keretében az Országgyőlés elé terjeszti, és kérheti, hogy az ügyet az Országgyőlés vizsgálja.448

1.4.2. A biztoshoz érkezı egészségügyi tárgykört érintı panaszok

Az ombudsman beszámolói alapján megállapítható jellegzetesség az egészségügyet érintı panaszok tekintetében, hogy kifejezetten magas e körben a hatáskörön kívül esı panaszok aránya.449 Ennek oka, hogy az ombudsman az egészségügyet érintı kérdések

446

Ajbt. 20. §. Ajbt. 21-22. §. 448 További intézkedési lehetıségek például: o Az alapvetı jogok biztosa a feltárt alapvetı joggal összefüggı visszásság orvoslása érdekében a legfıbb ügyész útján kezdeményezheti az ügyész fellépését. (Ajbt. 33.§ (1) bekezdés) o Az alapvetı jogok biztosa az Alkotmánybíróságról szóló törvényben meghatározottak szerint az Alkotmánybírósághoz fordulhat. (Ajbt. 34. §) o Ha az alapvetı jogok biztosa vizsgálata során bőncselekmény elkövetésének alapos gyanúját észleli, büntetıeljárást kezdeményez az annak megindítására jogosult szervnél. (Ajbt. 35. § (1) bekezdés). 449 Lásd például: Beszámoló az állampolgári jogok országgyőlési biztosának 2009. évi tevékenységérıl, Országgyőlési Biztos Hivatala 2010, 113. 447

140

vonatkozásában meglehetısen szők hatáskörrel rendelkezik, ahogyan említettem orvosszakmai, etikai, kártérítési kérdésekben nem foglalhat állást.450 A legtöbb panasz a beteg önrendelkezési jogának mellızését, illetıleg az emberi méltósághoz, a kapcsolattartáshoz, valamint a tájékoztatáshoz való jog sérelmét érinti. A panaszokból az tőnik ki, hogy a betegek továbbra is gyakran paternalista szemléletmóddal találkoznak: nem kapnak kielégítı tájékoztatást állapotukkal, kezelésükkel kapcsolatban, továbbá a betegségükkel, terápiájukkal összefüggı kérdésekben nem megfelelıen vonják be ıket a döntéshozatalba.451 Ezek mellett 2011-ben számos panasz érkezett az EbF megszüntetése és ezzel összefüggésben a nem megfelelı jogutódlás, illetve a betegek emberi méltósághoz való jogának,

tisztességes

eljáráshoz

és

jogorvoslathoz

való

jogának

sérelmével

kapcsolatban. A problémát az okozta, hogy az EbF megszőnését követıen a folyamatban levı betegjogi panaszokat az ÁNTSZ regionális vették át, melyek ezeket a panaszokat tömegesen közérdekő bejelentésként kezelték, és érdemi vizsgálat nélkül elutasították. Míg az EbF közigazgatási hatósági eljárás keretében vizsgálta a biztosítottaktól érkezı panaszokat, a jogutódként megjelölt szervek nem rendelkeznek jogosítvánnyal ilyen típusú eljárásra egyéni panasz alapján és bíróság elıtt megtámadható határozat meghozatalára. Az ombudsman a panaszok kapcsán megállapította, hogy a jogalkotói mulasztás miatt jelenleg nincs olyan hatósági jogkörökkel is felruházott, nem bírósági intézmény, mely független, megfelelı, jogon kívüli szakértelemmel is rendelkezik a betegjogi tárgykörő panaszok kivizsgálására.452 Az ombudsman az egyéni panaszokon túl több alkalommal vizsgálódott hivatalból is a betegjogok érvényesítését érintı problémák vonatkozásában. Így például 2004-ben, amikor személyesen keresett föl intézményeket annak megállapítása érdekében, hogy milyen problémák jelennek meg a betegjogok érvényesítésével összefüggıen. Számtalan probléma merült föl például a betegjogokkal és azok érvényesítésével kapcsolatos jogszabályok bonyolult megfogalmazása, a betegjogi képviselıi rendszer

450

Beszámoló az állampolgári jogok országgyőlési biztosának 2010. évi tevékenységérıl, Országgyőlési Biztos Hivatala 2011, 81. 451 BORZA Beáta, Emberi méltóság az egészségügyben. Lehetıségek és küzdelmek az ombudsman munkájában; In: BORZA Beáta (szerk.), „Beteg vagy egészségügy” A betegjogok helyzete egy átalakuló rendszerben, avagy kinek fontos a beteg?, Alapvetı Jogok Biztosának Hivatala, Budapest, 2012, 26. 452 BORZA [AJB Projektfüzetek] i.m. 41.

141

mőködésének anyagi nehézségei, illetve az intézményekben napi szinten tapasztalhatók jogsértések az egészségügyi ellátáshoz való jog, a tájékoztatáshoz való jog terén.453 Bár egyéni panasz alapján kezdıdött vizsgálat 2012-ben az OBDK létrehozása kapcsán, ennek folytatásaként megvalósult egy kiterjesztett, hivatalból végzett vizsgálat is az intézménnyel kapcsolatban. Az ombudsmani vizsgálat problémaként jelölte meg többek között azt, hogy a 214/2012 (VII. 30) Korm. rendelet alapján nem állapítható meg, hogy milyen formában lehet közvetlenül panaszt tenni az OBDK-nál. Emellett továbbra sem megfelelı, hogy nincs egy olyan hatósági jogkörökkel rendelkezı szerv, mely közigazgatási hatósági eljárás szabályai alapján vizsgálhatja a betegjogokat érintı sérelmeket és bíróság elıtt is felülvizsgálható határozatot hozhat. Nem megfelelı az sem, hogy a korábbi kötelezı betegjogi képviselıi jelenlétet jelenleg csak a 100 ágyasnál nagyobb kapacitású intézményekben követeli meg a jogszabály.454

453

SZIGETI Ildikó, Van-e kiút a betegjogok hálójából? Az ombudsman aggódik, a betegjogi képviselı türelemre int, Kórház, 2004, 11. szám, 7-8. 454 Az alapvetı jogok biztosának jelentése az AJB-5863/2012. számú ügyben.

142

2. Alternatív kompenzációs lehetıségek

2.1. Közvetítıi eljárás az egészségügyi szolgáltatásokat érintı jogvitákban

A közvetítıi eljárás az ebben a részegységben tárgyalt békéltetı testületi eljárással együtt, ha bár nem élesen, de véleményem szerint elkülönül a fejezet korábbi egységében tárgyalt alternatív konfliktuskezelési utaktól. A közvetítıi és a békéltetı testületi eljárást ugyanis a peres eljárás teljes értékő alternatívájának tartom, szemben a korábbi egység konfliktuskezelési lehetıségeivel. Azok az eljárások sok esetben lehetıséget sem biztosítanak az egyéni sérelmek anyagi kompenzációjára, vagy ha van is erre lehetıség, döntıen akkor sem ez szokott célként és eredményként megjelenni. A korábbi egységben tárgyalt jogvédelmi utak célja inkább az egyéni panaszok alapján a rendszerszintő hibák feltárása, kiküszöbölése és természetesen konfliktuskezelési szerepük is van. A lefolytatott vizsgálatok nyomán a sérelmet szenvedett választ kap a miértekre, sor kerülhet a megfelelı intézkedések megtételére a hasonló esetek elkerülése érdekében. Ezzel szemben a közvetítıi és a békéltetı testületi eljárás a konfliktuskezelés mellett lehetıséget ad a beteg által elszenvedett sérelem anyagi kompenzációjára is, akárcsak a peres eljárás, jellemzıen egy kártérítési összegben való megállapodásra is irányul az egyeztetés. A közvetítıi eljárás nemcsak az egészségügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos jogvitákban vehetı igénybe, hanem számos más területen, így például családjogi ügyekben, az üzleti élet jogvitáiban, vagy például a büntetıjogban sem ismeretlen a mediáció jogintézménye. Nem véletlen, hiszen a közvetítıi tanács igénybe vétele a felek számára, gyors, költségtakarékos (mind az anyagiakat mind pedig a „lelki költségeket” ideértve) és jóval nagyobb mozgásteret enged számukra a bírósági eljárásnál (például: a tanács tagjainak kiválasztása, egyezségkötés). Az egészségügyi közvetítıi eljárást a jogalkotó kiemeli a közvetítıi eljárások sorából és külön jogszabály által szabályozza. A fejezetben célom az egészségügyben igénybe vehetı közvetítıi eljárások modelljeinek áttekintése mellett a hatályos jogi szabályozás kritikai elemzése. Törekszem választ találni arra a kérdésre is, hogy ez a több mint 10 éve rendelkezésre álló és számos 143

elınyös vonással rendelkezı lehetıség miért olyan kevéssé igénybe vett és ritkán eredményre vezetı eljárás hazánkban.

2.1.1. A közvetítıi eljárás modelljei az egészségügyi szolgáltatással összefüggı jogviták tekintetében

Az alábbiakban a közvetítıi eljárás két típusa, a mediációs és az arbitrációs eljárások lényeges vonásait és alapjait tekintem át röviden. A választottbíráskodás (arbitráció) jelentıs múltra tekint vissza, különösen a gazdasági életben a kereskedelmi jogviták rendezése körében. Az arbitráció lényege, hogy egy a felek által választott döntıbíró hoz (többségében) végleges döntést455 az elé terjesztett vitás ügyben. Mivel a felek a döntési jogukról teljesen lemondanak és átruházzák azt a választottbíróra, ez a technika nem sorolható be az egyeztetı eljárások közé,456 sokkal inkább a bírói út igénybevételével mutat hasonlóságokat. Azonban az arbitrátor nem szakbíró, igen jelentıs diszkrecionális jogköre van és köteles a semlegesség és pártatlanság elvét tiszteletben tartva feloldani a felek közötti konfliktust. Az

egészségügyi

ellátásokkal

kapcsolatos

konfliktusokra

specializálódott

választottbíróságokat az USA-ban és Németországban hoztak létre. Az Egyesült Államokban erre vonatkozóan kétféle megoldással találkozhatunk. Az egyik az úgynevezett elıszőrı testületek (pretrial screening panels)457 alkalmazása. A testületek legfontosabb feladata, hogy a rosszhiszemő eljárásokat kiszőrjék, ha lehetséges akkor az ügyeket egyezséggel zárják le, ha pedig ez nem sikerül, akkor a bírósági utat elıkészítsék. A tanács tagjainak száma háromtól hétig terjedhet. Rendszerint tagja egy bíró illetve egy vagy több szakorvos arról a területrıl, amely vita tárgyát képezi.458 A másik USA-ban kialakult forma a választottbírósági eljárás (arbitration),459 amely megelızi vagy helyettesíti a bíróság elıtti eljárást. Ezen lehetıség igénybe vétele önkéntes. 455

A döntés végrehajtandó, ha a felek írásos alávetési nyilatkozatot tettek, ennek hiányában visszautasíthatják a végrehajtást. 456 NÁDHÁZY Zsolt, A döntıbíráskodás magyarországi aspektusai, Munkaügyi Szemle, 2005, 11. szám, 51. 457 SÁRINÉ SIMKÓ Ágnes (szerk.), A mediáció, HVG ORAC, Budapest, 2006, 210. 458 SÁRINÉ [2006] i.m. 211. 459 DÓSA Ágnes, Az egészségügyi közvetítés, In: SÁRINÉ SIMKÓ Ágnes (szerk.), Mediáció – Közvetítıi eljárások, HVG ORAC, Budapest, 2012, 465.

144

Németországban, ahogyan az a késıbbi vonatkozó fejezetbıl is látható, az orvosi kamara mőködtet olyan testületeket, amelyeknek az eljárása a válásztottbíróságokéhoz hasonlatos. Az úgynevezett egyezséget létrehozó testület maximum négy tagú460 és a kártérítési igény jogszerőségét és összegét ítéli meg. A szakértıi testület öt tagú461és a feladata, hogy orvosszakértıi véleményt adjon a feleknek. Az eljárás alapelvei az önkéntesség, az ingyenesség és a döntés kötelezı voltának hiánya.462

A mediáció intézménye az Egyesült Államokban rendelkezik a legjelentısebb hagyományokkal. Számos területen alkalmazzák sikerrel463 ezt a vitarendezési technikát, így az elmúlt évtizedben többszörösére emelkedett a mediációs intézmények száma. Az USA mellett a nyugat-európai országokban is egyre elterjedtebbé válik a konfliktuskezelés ezen formája. Florida joga a következıképpen határozza meg a mediáció fogalmát: „Mediáció alatt azt az eljárást kell érteni, amelynek során egy semleges harmadik fél segítséget nyújt a feleknek vitájuk rendezésére, anélkül azonban, hogy maga döntené el a vitát. Az eljárás informális, békéltetı jellegő, célja, hogy segítse a feleket egy kölcsönösen elfogadható egyezség létrehozásában.”464 Tehát a mediáció egy együttmőködésen alapuló, békés konfliktuskezelési forma, amelyben a felek egyezségre jutását egy pártatlan személy, a mediátor segíti elı. A mediátor feladata abban áll, hogy a problémamegoldó folyamatot kontrollálja, tehát nem bírál, nem értékel, nem dönt a felek közötti jogvitában. A szerepe a felek álláspontjának közelítésében, a felek közötti kapcsolat javításában áll.465 A mediációs eljárás fı jellemzıi, erényei az alábbiakban foglalhatók össze:466 - az eljárás önkéntessége; - jövıorientáltság: azaz a mediáció során nem a múltbéli történések feltárása a cél, hanem az, hogy mire van szükség a jövıben ahhoz, hogy a konfliktus megoldódjon; 460

A testület elnöke egy orvos, továbbá tagja egy szakértı, valamint a beteg és az orvos által megnevezett orvos vagy jogász. 461 A testület elnöke egy bírói tapasztalatokkal rendelkezı jogász, további tagjai pedig különbözı szakterületeken jártas orvosok. 462 DECASTELLO [2010] i.m. 110. 463 Például önkormányzatok közötti viták, munkaügyi viták, házasság felbontásával kapcsolatos viták kapcsán illetve a büntetıjog területén is. (Lásd bıvebben: SOMOGYI Árpád, Mi fán terem a mediáció?, Jogtudományi Közlöny, 2000, 1. szám, 21-23.). 464 Florida, Mediatoin in any civil actions § 44.301. 465 NÁDHÁZY Zsolt, Alternatív vitafeloldás Európában-különös tekintettel a munkaügyi vitákra, Jogtudományi Közlöny, 2007, 7-8. szám, 315. 466 EÖRSI Mátyás-ÁBRAHÁM Zita (szerk.) Pereskedni rossz!, Minerva Kiadó, Budapest, 2003, 28-31.

145

- indulatok kezelése a viselkedési szabályokra vonatkozó megállapodással; - érdekek, szükségletek feltárása, a kommunikáció és kapcsolat javítása, ezáltal a direkt információáramlás visszaállítása a felek között; - a döntés joga végig a felek kezében van, ezáltal ha sikerül megegyezni sikerélményhez jutnak, saját életüket ismét felelısséggel kezelik. Továbbá a felek az általuk kötött egyezséget, amelyet nem kívülrıl diktáltak, kényszerítettek rájuk magukénak érzik, ezáltal jóval nagyobb az esély az egyezség önkéntes betartására, mint egy bírósági ítélet önkéntes végrehajtására; - a felek elégedettsége; - a mediációs eljárás valamennyi résztvevıjére titoktartási kötelezettség vonatkozik; - külön pozitívumként értékelhetı, hogy a mediáció a tartós kapcsolatban álló felek közötti konfliktusfeloldás bírói út igénybevételénél ideálisabb formája. Ilyenkor erısebb a kapcsolat helyreállítása iránti igény a gyıztes-vesztes felfogásnál a jövıbeni együttmőködés érdekében467

2.1.2. Az egészségügyi közvetítıi eljárás szabályozása hazánkban

Az Eütv. úgy rendelkezik, hogy a beteg és az egészségügyi szolgáltató között felmerülı jogviták peren kívüli megoldására a felek együttesen kezdeményezhetik a jogvita közvetítıi eljárás keretében történı rendezését.468 Az alternatív konfliktusfeloldási út igénybevételére vonatkozó szabályozás kereteit az Eütv. jelöli ki. Azt azonban nem határozza meg, hogy a mediációs vagy az arbitrációs modell követése nyomán valósuljon-e meg a rendszer. A választ a 2000. évi CXVI. törvény az egészségügyi közvetítıi eljárásról (a továbbiakban: Közvtv.) adja meg, amely a mediációs modellt vezette be hazánkban.469 Az eljárás részletszabályait pedig a 4/2001-es EüM-IM rendelet tartalmazza.

467

NÁDHÁZY Zsolt, A konfliktusokról és feloldásuk lehetséges útjairól, Munkaügyi Szemle, 2006, 3. szám, 20. 468 Eütv. 34. §. 469 Magyarországon a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény nem teszi lehetıvé a választottbírósági eljárás igénybevételét az egészségügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos konfliktusokban. A törvény rendelkezései szerint ugyanis bírósági eljárásnak csak akkor van helye, ha legalább a felek egyike gazdasági tevékenységgel hivatásszerően foglalkozó személy és a jogvita a tevékenységével

146

A Közvtv. célja, hogy az egészségügyi szolgáltató és a beteg között a szolgáltatással összefüggésben keletkezett jogvita peren kívüli egyezséggel történı rendezését, a felek jogainak gyors és hatékony érvényesítését elısegítsék. Fontos, hogy az eljárás hatálya csak az egészségügyi szolgáltatással összefüggésben keletkezett jogvitákra terjed ki, így a kórházban felmerülı, de nem az egészségügyi szolgáltatással összefüggı problémák feloldására nem alkalmazható ez az eljárás. Az egészségügyi jogviták tekintetében megvalósuló közvetítıi eljárásra vonatkozóan érvényesül az önkéntesség elve. Tehát az eljárásra csak akkor kerülhet sor, ha mind a beteg, mind az egészségügyi szolgáltató hozzájárul.470 Az eljárás lefolytatását bármelyik fél kérheti. Emellett fontos alapelv a titoktartási kötelezettség, amely az eljárásban részt vevı valamennyi felet terheli.471 Ez nagy elıny a bírósági eljárással szemben, hisz ott az eljárás

bizonyos

kivételektıl

eltekintve

nyilvános,

illetve

az

egészségügyi

szolgáltatásokkal kapcsolatos jogvitákat gyakran nagy médiaérdeklıdés is övezi. Szintén fontos elınye a mediációs eljárásnak, hogy nem alakít ki érdekellentétet, ellenszenvet az orvos és a beteg között, illetve nem fokozza azt. A felek konfrontációjának elkerülése a cél, a közös nevezı megkeresése a lényeg, amelynek révén mindkét fél nyer. A felek közötti kommunikáció, megfelelı információáramlás, személyes felelısségvállalás, a másik fél érdekeinek a figyelembe vétele, kölcsönös kompromisszumkészség szükséges a megállapodáshoz, mely tényezık biztosításában döntı szerepet vállalnak a közvetítık az eljárás során. És egy konfliktus esetén ezek lennének a legfontosabbak a betegek számára, ahogyan az a fejezet bevezetıjében tárgyalt kutatásból is kitőnik. A közvetítıi eljárás igénybevételének lehetıségérıl, feltételeirıl az egészségügyi szolgáltató és a betegjogi képviselı tájékoztatja a beteget. A kérelmet az illetékes igazságügyi szakértıi kamarához kell benyújtani. A kamara a közvetítıi eljárás lefolytatása iránti kérelmet megküldi a másik félnek, aki a kézhezvételt követı 15 napon belül nyilatkozik arról, hogy hozzájárul-e a közvetítıi eljárás lefolytatásához. Ha

kapcsolatos, továbbá, ha a felek az eljárás tárgyáról szabadon rendelkezhetnek és a választottbírósági eljárást szerzıdésben kikötötték (3. § (1) bekezdés). Mivel az egészségügyi szolgáltatás nem tekinthetı gazdasági tevékenységnek, ezen jogvitákban nem lehetséges választottbírósághoz fordulni. 470 EÖRSI-ÁBRAHÁM i.m. 164. 471 DÓSA [2004] i.m. 43.

147

mindkét fél hozzájárulását adta, az általános eljárási költségek befizetését követıen meg kell állapodniuk az egészségügyi közvetítıi tanács összetételében.472 A felek a tanács tagjait a Magyar Igazságügyi Szakértıi Kamara (MISZK) által vezetett közvetítıi névjegyzékbıl jelölik ki.473 Nem vehetı fel a névjegyzékbe bíró, ügyész, továbbá az a személy, aki köztisztviselıi jogviszonyban áll a jogviszonya fennállása alatt, és törölni kell a névjegyzékbıl azt, akit a bíróság jogerısen cselekvıképességet érintı gondnokság alá helyezett, vagy szabadságvesztésre ítélt, illetve a foglalkozása gyakorlásától eltiltott. A felek a tagokat474 úgy kötelesek kijelölni, hogy a tanács egyik tagja jogász, a másik tagja pedig más felsıfokú végzettséggel rendelkezı személy legyen. Ha a közvetítı személyében nem tudnak megállapodni, mindkét fél jelöltje tagja lesz a tanácsnak. A közvetítıt a kijelölésrıl a kamara értesíti. A közvetítı írásban nyilatkozik a jelölés elfogadásáról vagy visszautasításáról, és a jelölés elfogadása esetén arról is, hogy az ügyben érdektelen, nem elfogult, illetve vele szemben kizáró okok nem állnak fenn.475 Az egészségügyi közvetítıi tanács elsı ülésének idıpontját legkésıbb a közvetítık személyében történt megállapodást követı 30. napra ki kell tőzni. Az elsı ülésen a tanács tájékoztatja a feleket a közvetítıi eljárás menetérıl, annak lényeges elemeirıl. Ezt követıen a tanács a feleket részletesen meghallgatja. Ennek során a felek kifejtik érdekeik alapján kialakított álláspontjukat. A felek az elsı ülésen a rendelkezésükre álló okiratokat is kötelesek bemutatni. A felek kérésére, a tényállás tisztázása érdekében az ügyrıl tudomással bíró más személyek is meghallgathatók. Az eljárás során szakértıt is igénybe lehet venni. Szakértıként bárki eljárhat, aki a kérdés elbírálása szempontjából szakértelemmel rendelkezik és akinek a személyében a felek meg tudnak egyezni.476 Amennyiben az elsı tárgyalástól számított 4 hónapon belül nem sikerül megállapodni, akkor az eljárást meg kell szüntetni. Látható, hogy jóval rövidebb idı alatt zajlik le az eljárás, mint a per, ahol ennyi idıt a jogszabály arra biztosít, hogy az elsı tárgyalási 472

Közvtv. 3.§ A MISZK a névjegyzékbe kérelmére azt veszi fel, aki: - jogi, orvosi vagy egyéb felsıfokú egészségügyi végzettséggel, továbbá szociológusi vagy klinikai szakpszichológusi végzettséggel rendelkezik, - cselekvıképes és büntetlen elıélető, - legalább 8 éves szakmai gyakorlata van és a közvetítıi tanfolyamot elvégezte. A tanfolyam két részbıl áll. Egy legalább 25 órás alapképzésbıl és egy 25 órás továbbképzésbıl. A tanfolyamok anyagára vonatkozóan jogszabály ad útmutatást. (Közvtv. 5. § és 4/2001 (II. 20.) EüM-IM együttes rendelet 3. §). 474 A felek abban is megállapodhatnak, hogy az eljárást egy közvetítı folytassa le. 475 Közvtv. 4. § 476 DECASTELLO [2010] i.m. 100. 473

148

napra sor kerüljön.477 Ha eredményesen zárul az egyeztetés és sikerül egyezséget kötni, akkor a megállapodást írásba foglalják és mind a felek, mind a tanács tagjai aláírják. Ha a fél az egyezségben foglaltakat a teljesítési határidın belül nem hajtja végre, a másik fél kérheti a bíróságtól az egyezség végrehajtási záradékkal történı ellátását. Ebben az esetben a megállapodás végrehajtható okiratnak minısül és az 1994. évi LIII. törvény rendelkezéseinek megfelelıen a benne foglaltakra végrehajtást lehet vezetni.478 A közvetítıi eljárás jelent bizonyos költségeket a felek számára. Véleményem szerint az ingyenessé tétel is egy olyan tényezı lehetne, mely elısegítené gyakoribb igénybe vételét. Ahogyan több külföldi ország példáján keresztül látható, az ottani ingyenes peren kívüli konfliktuskezelési utak nagy népszerőségnek és bizalomnak örvendenek. Természetesen az eljárásnak ott is vannak költségei, viszont akár olyan áron is ingyenessé teszik a betegek számára, hogy az egészségügyi intézményi oldal fizeti és mőködteti az eljárást.479 A közvetítıi eljárás költségének elemei: az általános eljárási költség, a felek és képviselıik, illetve az eljárás más résztvevıinek költsége, a fél jogi képviselıjének óradíja és a közvetítıknek járó közvetítıi díj, valamint a szakértıi díj.480 Ezeknek a mértékével kapcsolatban jogszabály ad iránymutatást, akár konkrét összeg meghatározásával, akár minimum vagy maximum összegek meghatározásával.481 Ha ezeket a költségeket becsülten összegezzük, azok mindenképpen 100 ezer forintos nagyságrendő tételt eredményeznek, mely úgy gondolom, hogy már valós visszatartó erı lehet a közvetítıi eljárás kezdeményezésétıl. A költségek viselése és a költségek elılegezése a felek közötti szabad megállapodás tárgya. Azonban, ha nem születik köztük megegyezés e tekintetben, akkor a törvény által meghatározott költségviselési rend lesz az irányadó.482

2.1.3. Az egészségügyi közvetítıi eljárás térnyerését gátló tényezık

477

1952. évi III. törvény a polgári perrendtartásról 125. § (3) bekezdés. SÁRINÉ [2006] i.m. 225. 479 Például Németország, ahol az orvosi kamara mőködteti az alternatív vitarendezési lehetıséget biztosító testületeket, melyeknek igénybe vétele a beteg számára ingyenes. 480 Közvtv. 12. §. 481 4/2001. (II. 20.) EüM-IM együttes rendelet alapján az általános eljárási költség 16.000 ft, A jogi képviselıt az üléseken való részvételért 3000 ft-os óradíj illeti meg, a közvetítıi díj 5000 ft/óra, viszont a végösszeg nem lehet kevesebb 50.000 ft-nál, a szakértınek járó díj amennyiben a követelés összege a 300.000 ft-ot nem haladja meg 25.000 ft, ha meghaladja, akkor maximum 50.000 ft. 482 Azaz például a költségek elılegezése az egészségügyi szolgáltatót terheli. 478

149

Az egészségügyi közvetítıi eljárás az elmúlt 10 évben igen csekély mértékben kihasznált eljárásnak tekinthetı. Mivel kötelezı adatközlés a közvetítıi eljárások megindításáról, eredménytelenségének okairól, eredményességérıl nincs, így pontos számadatokkal, akárcsak a peres eljárások vonatkozásában nehéz alátámasztani állításainkat. A Decastello Alice által végzett és publikált kutatás számadatai 2000-2006-ig terjedı idıszakra vonatkozóan adnak információt a közvetítıi eljárások csekély számáról. Ezalatt az idıszak alatt országos szinten 182 közvetítıi eljárást kezdeményeztek egészségügyi jogvitákkal összefüggıen. A kezdeményezett eljárások nagyobb részben meg sem indultak, mert az egészségügyi szolgáltató vagy annak felelısségbiztosítást nyújtó intézménye nem járultak hozzá az eljáráshoz, esetleg a beteg lépett vissza attól. A vizsgált idıszakban mindössze 12 esetben vezetett legalább részleges eredményre a közvetítés.483 A betegjogi képviselıvel folytatott személyes konzultációm során is azt az információt kaptam, hogy sajnos nagyon ritka a mediációs eljárásigénybe vétele. A képviselı 8 éves pályafutása során egyszer találkozott olyan esettel, amely közvetítıi eljárás lefolytatásának eredményeképpen oldódott meg. Felmerülhet a kérdés, hogy egy a peres eljáráshoz képest számtalan kedvezı jellemzıvel rendelkezı eljárás miért nem sokkal eredményesebb a jelenleginél? Az alábbiakban ezzel a kérdéssel kapcsolatban próbálok véleményt formálni néhány problémás pont kiemelésével. Az egyik tényezı, ami gátolja a közvetítıi eljárás térnyerését úgy gondolom, hogy az egészségügyi szolgáltatók kötelezı szakmai felelısségbiztosításának korábbi fejezetben már

tárgyalt

problémás

mőködése.

A

jogalkotói

szándék

szerinti

jog-és

vagyonbiztonság helyett a kötelezı felelısségbiztosítás egy olyan kényszerő kötelék, mely hátráltatja a peren kívüli megegyezés minden formáját. Ennek az oka abban keresendı, hogy a Ptk. illetve a Közvtv. is úgy rendelkezik, hogy a felek által kötött egyezség a biztosítóval szemben csak akkor hatályos, ha azt tudomásul vette (egészben vagy részben). Amikor elkezdett romlani a biztosítási díjbevétel és a kifizetett kártérítések aránya, egyre csökkent a biztosítói oldal hajlandósága a peren kívüli megállapodások jóváhagyására.484A biztosítók inkább kivárják a bírósági ítéletet bízva abban, hogy a per során valamely, helytállási kötelezettségüket kizáró okra tudnak hivatkozni, vagy esetleg érvényesíthetik regressz igényüket. Ha pedig a biztosító nem veszi tudomásul az egyezséget és nem fizet, akkor az egészségügyi szolgáltatónak 483

DECASTELLO [2010] i.m. 119. DECASTELLO Alice, Az egészségügyi közvetítıi eljárás az egészségügyi szolgáltatók és a biztosítótársaságok szemszögébıl, Biztosítási Szemle, 2007, 8. szám, 46.

484

150

kellene a saját költségvetésébıl megfizetnie a beteg számára a megállapodásban meghatározott teljes összeget mőködési költségeibıl, ami tekintve a szolgáltatók anyagi helyzetét nem járható út. Úgy gondolom, hogy az egészségügyi intézmények részérıl a mediációval kapcsolatban tapasztalható elutasító magatartás is egy jelentıs részben erre vezethetı vissza. Fedezet hiányában nekik sem érdekük a gyors, néhány hét vagy hónap alatt történı megegyezés. Ráadásul az eljárási költségeket is inkább rájuk hárítja a jogszabályi rendelkezés, bár ettıl a felek eltérhetnek. Ahogy korábban is említettem az eljárás költségei is annak gyakori igénybe vétele ellen hatnak. Ha nem a felekre hárítanák a költségviselést és ingyenesen hozzáférhetı lehetıség lenne a közvetítés, akkor az a népszerőségét is növelné. Problémát jelenthet az is, hogy az egészségügyi közvetítıi eljárás az elmúlt bı 10 év alatt sem vált kellıen ismertté, nem alakult ki a hatékonyságával kapcsolatos bizalom. Ennek oka véleményem szerint, hogy nem propagálják kellıképpen, nagyon sokan nem tudnak errıl a lehetıségrıl, vagy ha ismeretes is számukra, akkor sincs kellı információjuk ahhoz, hogy bizalom alakuljon ki az eljárás irányába. Ezek mellett természetesen vannak olyan egyéb tényezık is, melyek a közvetítıi eljárás ellen hatnak. Vannak olyan esetek, amikor nem jelenthet megoldást az egészségügyi közvetítıi tanács segítségének az igénybevétele. Ilyen például, amikor a hatóság kötelezı intézkedése szükséges, illetve az egészségügyi dolgozó büntetıjogi felelısségre vonásának van helye. Valószínősíthetıen nem lehet megoldani a felek közötti konfliktust, ha a megegyezési szándék hiányzik vagy például, ha egy egészségügyi ellátásokkal szemben szkeptikus, negatív megítéléssel rendelkezı betegrıl van szó. 485

2.2. A békéltetı testületi eljárás lehetıségei az egészségügyi szolgáltatásokkal összefüggı jogvitákban

Kevéssé ismert, hogy a fogyasztóvédelmi békéltetı testületek eljárása az egészségügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos konfliktusok területén is igénybe vehetı bizonyos esetekben, vitarendezésre és akár kompenzációra is sor kerülhet az eljárás eredményeként. Eközben az élet más területeinek fogyasztói jogvitáiban egy nagyon

485

EÖRSI-ÁBRAHÁM i.m. 174.

151

eredményesen alkalmazott, népszerő igényérvényesítési úttá vált, mivel gyors, költséghatékony, egyeztetésen alapuló és egyezség kialakítására irányuló eljárás, melyben azonban ennek eredménytelensége esetén is döntés születik, ami a megfelelı feltételek mellett jogilag kötelezı erejő. Tekintettel arra, hogy a békéltetı testületek eljárásának témámat érintı vonatkozásai és eredményei meglehetısen szőkek, arra helyezem a hangsúlyt, hogy a jövıben milyen szerepe lehet a testületeknek az egészségügyi konfliktusok tekintetében és ehhez véleményem szerint milyen változtatások szükségesek. Így az eljárási szabályok tárgyalásánál is csak néhány alapvetı részlet problémaorientált megközelítésére, illetve a közvetítıi eljárással történı összevetésre törekszem. A fejezet elkészítésében segítségemre voltak egy békéltetı testületi elnök által rendelkezésemre bocsátott információk is.

2.2.1. A békéltetı testületi eljárásról általában

A békéltetı testület eljárásának igénybe vétele a fogyasztói jogviták bíróságon kívüli rendezésére 1999-tıl elérhetı. A békéltetı testületetek létrehozásának alapjául külföldi példák szolgáltak, az Európai Uniós jogharmonizáció által támasztott követelmény pedig egy olcsó, gyors és hatékony peren kívüli út megteremtése volt a fogyasztói jogviták rendezésére.486 A békéltetı testületi eljárás átmenetet képez a korábbi egységben bemutatott közvetítıi eljárás és a választottbírósági eljárás között, ugyanis az egyezség létrehozása az elsıdleges cél, ennek eredménytelensége esetén pedig döntés hozatala a jogvitában.487 A békéltetı testületek a megyei és fıvárosi kereskedelmi és iparkamarák mellett mőködı független testületek, melyek elnökbıl, elnökhelyettesbıl és tagokból állnak. Minden békéltetı testület legalább 10 tagból áll, akikkel szembeni képesítési követelményeket, a kizáró és összeférhetetlenségi okokat az 1997. évi CLV. törvény a fogyasztóvédelemrıl (a továbbiakban: Fvtv.) határozza meg.488 A tagok megbízatása 4 évre szól, tevékenységüket díjazás ellenében végzik. Ennek költségeit azonban a

486

KASZAINÉ MEZEY Katalin, Fogyasztói jogok. Kézikönyv kereskedıknek, szolgáltatóknak, vállalkozóknak és vásárlóknak, HVG-ORAC, Budapest, 1998, 55. 487 DECASTELLO Alice, A közvetítıi törvények összehasonlítása, különös tekintettel az egészségügyi közvetítésre, Jura, 2007, 1. szám, 151. 488 Fvtv. 22-24. §.

152

közvetítıi eljárással ellentétben nem az eljárás résztvevıire terhelik, ami elıny a közvetítéshez képest, hisz az eljárás költségei alacsonyabb szinten maradnak.489 A békéltetı testületek hatásköre a fogyasztó és a vállalkozás közötti, az áruk és szolgáltatások

minıségével,

biztonságosságával,

termékfelelısségi

szabályok

alkalmazásával, illetve szerzıdések megkötésével és teljesítésével kapcsolatos jogvitákra terjed ki. Az egészségügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos konfliktusok esetén a kialakult gyakorlat szerint a beteget akkor tekinthetik fogyasztónak, ha közvetlenül fizetett az egészségügyi szolgáltatásért. Amennyiben az OEP által finanszírozott ellátásról van szó, nem jön létre fogyasztói szerzıdés a békéltetı testületek gyakorlata szerint.490 Amennyiben az egészségügyi intézmény költségvetési szervként mőködik, a gazdálkodó tevékenységével összefüggı polgári jogi kapcsolatai vonatkozásában kell gazdálkodó szervezetnek tekinteni, vagyis e tekintetben rendelkeznek hatáskörrel a békéltetı testületek felette.491 Az eljárás kezdeményezését megelızıen kötelezı egyeztetést megkísérelni az érintett gazdálkodó szervezettel, mely véleményem szerint pozitív vonása az eljárásnak. Minél több alkalommal van párbeszéd és egyeztetés a felek között, annál nagyobb az esélye a konfliktus feloldásának. Az eljárást a fogyasztó vagy fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezet kezdeményezheti a testület elnökéhez benyújtott írásbeli kérelmével. Vagyis a közvetítıi eljárással ellentétben itt nincs mód arra, hogy az egészségügyi

intézmény

kezdeményezze

az

eljárást.492

Véleményem

szerint

egészségügyi szolgáltatásokat érintı konfliktusok esetén indokolt lenne megadni az intézménynek is a lehetıséget, hogy kezdeményezhesse, hogy a vitás ügy békéltetı testület elé kerüljön. A másik különbség az eljárás megindításával kapcsolatban a közvetítıi eljáráshoz képest, hogy ott csak abban az esetben folytatható le az eljárás, ha ahhoz a másik fél is hozzájárult, vagyis, ha mindkét fél egyetért a vitarendezés ezen formájával. Békéltetı testületi vitarendezés esetén viszont, ha a jogosult eljárást kezdeményez, akkor azt a testület lefolytatja, a másik oldalnak nem kell ehhez

489 Egyébként is költséghatékonyabb a békéltetı testületi eljárás a közvetítıi eljáráshoz képest, hisz itt eljárási díjat nem kell fizetni, a végén pedig az eljárással kapcsolatban felmerülı költségeket az fizeti, akinek a terhére az ügyet eldöntötték. 490 A békéltetı testületi elnökkel folytatott konzultáció alapján, összhangban a FÉBÉSZ álláspontjával (A FÉBÉSZ honlapja: http://www.febesz.eu/content/fogyasztovedelem_egeszsegugyben letöltve 2014. április 9.) 491 Pp. 396. § 492 Vagy akár az intézmény érvényesítsen igényt a beteggel szemben, ami a közvetítıi eljárás keretében lehetséges.

153

hozzájárulását adnia. Úgy gondolom, hogy e tekintetben elınyösebb a békéltetı testületi vitarendezés szabálya, hisz közvetítés esetén az eljárás lefolytatásával kapcsolatban megkívánt konszenzus is egy olyan tényezı, melyen elbukhat a vitarendezés peren kívüli esélye. A hatásköri és illetékességi vizsgálatot követıen a testület elnöke kitőzi a meghallgatás idıpontját, melyrıl értesítést küld. Ebben felhívja a feleket, hogy tegyenek javaslatot az eljáró tanács egy-egy tagjára. A békéltetı testület fı szabályként háromtagú tanácsban jár el,493 az egyik tagot a fogyasztó a másikat a vállalkozás jelöli ki a békéltetı testületi tagok listájáról, ık pedig kijelölik a testület elnökét. Szükséges, hogy legalább az egyik tanácstag

jogi

végzettséggel

rendelkezzen,

véleményem

szerint

egészségügyi

jogvitákban indokolt lenne az egészségügyi végzettséggel rendelkezı tag jelenléte is. A békéltetı testület elnöke a vállalkozásnak küldött értesítésben arra is kötelezi, hogy válasziratban nyilatkozzon az ügyet érintıen, jelölje meg az állításait alátámasztó tényeket, bizonyítékokat, csatolja az okiratokat.494 Ekkor kell továbbá nyilatkozatot tennie arról is, hogy a testület döntésének aláveti-e magát a vállalkozás vagy sem, azaz jogilag milyen következménnyel jár a tanács döntése. A testület döntése abban az esetben lesz kötelezı, ha az érintett gazdálkodó szervezet az eljárás kezdetekor vagy legkésıbb a döntés meghozataláig magára nézve kötelezınek ismeri el. Lehetséges az is, hogy a vállalkozás általános alávetési nyilatkozatot tesz, amiben vállalja, hogy békéltetı testületi eljárás esetén a tanács döntését kötelezınek ismeri el.495 Az eljárás hatékony mőködését erısítené, ha minél több egészségügyi intézmény tenne ilyen tartalmú nyilatkozatot. Amennyiben a vállalkozás úgy nyilatkozik, hogy nem fogadja el kötelezınek a testület döntését, vagy e tárgykörben nem nyilatkozik, akkor csak ajánlás lesz a tanács döntése. Fontos és helyes, hogy ez még késıbb felülírható, a határozat kihirdetése után is tehetı még olyan nyilatkozatot, mellyel a testület döntését kötelezınek ismeri el.496 Az Fvtv. lehetıvé teszi, hogy a békéltetı testület elnöke kezdeményezze az eljárás írásbeli lefolytatását, amennyiben ehhez mindkét fél hozzájárul ilyen módon is eljárhat a tanács.497 Véleményem szerint ez a rendelkezés ellentétes a békéltetı testületek 493

Ha a fogyasztói jogvita egyszerő megítéléső, lefolytathatja egy jogi végzettségő testületi tag is az eljárást. (Fvtv. 25. § (4) bekezdés). 494 SÁNDOR István, A magyar fogyasztóvédelmi jog, Unió, Budapest, 2003, 260. 495 Fvtv. 36/C. § 496 KASZAINÉ i.m. 77. 497 Fvtv. 29. § (7) bekezdés.

154

mőködésének lényegével, hisz ez esetben elmarad a személyes egyeztetés, a kommunikáció, ilyen módon pedig úgy gondolom, hogy csökken az egyezségre jutás esélye is. Semmiképp nem tartom indokoltnak ezt a lehetıséget az egészségügyi ellátással kapcsolatos konfliktusok esetén. Úgy szintén problémás a törvény azon szabálya, mely lehetıvé teszi, hogy az eljárást akkor is lefolytassák, ha a vállalkozás nem tesz az ügy érdemére vonatkozó nyilatkozatot, illetve nem jelenik meg a képviselıje az egyeztetésen. A békéltetı testületi eljárás elsıdleges célja, hogy a felek olyan egyezségre jussanak, mely a jogszabályoknak megfelelı. Ez esetben a tanács határozatával jóváhagyja, kötelezı erejő döntés születik. Az eljárás akkor is döntéssel zárul, ha a felek nem tudnak egyezségre jutni, ami pozitív vonás a közvetítıi eljáráshoz képest. Ilyen esetekben az eljáró tanács hoz döntést, mely kiterjedhet a fogyasztó kérelmének elutasítására,498 a kérelem megalapozottsága esetén viszont a fent említett kötelezést tartalmazó határozat vagy ajánlás meghozatalára, attól függıen, hogy a gazdálkodó szervezet elfogadta-e elızetesen a döntés kötelezı voltát. Amennyiben a vállalkozás nem hajtja végre az egyezségben foglaltakat vagy a kötelezést tartalmazó határozatban foglaltakat, a fogyasztó kérheti a határozat végrehajtási záradékkal történı ellátását. Ajánlás esetén sem marad teljes mértékben következmény nélkül a gazdálkodó szervezet mulasztása, a békéltetı testület ugyanis nyilvánosságra hozza a jogvita tartalmának lényegét és az eljárás eredményét.499 A tanács döntése ellen fellebbezésnek nincs helye, annak bíróság általi hatályon kívül helyezése kérhetı bármelyik fél által, de csak az Fvtv.-ben meghatározott okokra hivatkozással.500 Ezen felül a fogyasztó a békéltetı testület döntése ellenére még bíróság elé is viheti az ügyet.

2.2.2. A békéltetı testületi konfliktuskezelés ellen ható tényezık az egészségügyi szolgáltatásokkal összefüggı jogvitákban

498

Fvtv. 32/A. §. ÁBRAHÁM Edit, Békéltetı testületek: a fogyasztói jogviták rendezésének alternatív fórumai, In: SÁRINÉ SIMKÓ Ágnes (szerk.), Mediáció – Közvetítıi eljárások, HVG ORAC, Budapest, 2012, 301. 500 Fvtv. 34. § (3)-(4) bekezdés. 499

155

A békéltetı testületi eljárásra az egészségügyi szolgáltatásokat érintı jogvitákban 2004 májusa óta van lehetıség.501 Az Fvtv. 53. §-a tartalmazott olyan rendelkezést, mely az egészségügyi szolgáltatásokat kiemelte a törvény hatálya alól. Ez azonban kikerült a jogszabályból 2004-ben, így az egészségügyi szolgáltatásokra is kiterjed az Fvtv. hatálya, így az abban szabályozott békéltetı testületi vitarendezés lehetısége is. A békéltetı testületi beszámolók adatai azt mutatják, hogy nagyon ritka az egészségügyi szolgáltatásokat érintı eljárás, ha van is ilyen, akkor döntıen egészségügyi, gyógyászati segédeszközökkel kapcsolatos problémák jelennek meg.502 Milyen okok állhatnak ezen konfliktuskezelési út a mellızésének hátterében? Bizonyosan oka e jelenségnek az a nagyfokú tájékozatlanság, ami a konfliktuskezelés e lehetıségével kapcsolatban tapasztalható. Személyes tapasztalataim szerint sem az orvosok, sem a betegek, de még a betegjogi képviselık sem rendelkeznek megfelelı információkkal a békéltetı testületekrıl. Ez pedig nyilvánvalóan bizalmatlanságot eredményez az eljárással szemben. Bár az egészségügyi kártérítési eljárások számának növekedése mögött az egészségügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos tudatos vásárlói attitőd erısödése is megjelenik, úgy gondolom, hogy a fogyasztóvédelmi szemlélet nem tekinthetı általánosnak e szektorban, ezért is idegen és figyelmen kívül hagyott ez a lehetıség. További problémát jelent véleményem szerint, hogy bár az egészségügyi ellátással összefüggı fogyasztói jogviták a fogyasztóvédelmen belül egy speciális területet képviselnek, mégis teljes mértékben az általános békéltetı testületi eljárás szabályai vonatkoznak rájuk. Példaként említem a pénzügyi fogyasztói jogvitákat, melyeket már akkor is kiemelten kezeltek, amikor még az Fvtv. általános békéltetı testületi eljárási szabályai vonatkoztak rájuk. Ugyanis pénzügyi szolgáltatásokat érintı jogviták esetén speciális elıírást támasztott a törvény a békéltetı testület összetételével kapcsolatban. Elıírta, hogy ilyen esetekben a testületnek legyen olyan tagja, aki rendelkezik a pénzügyi szolgáltatási tevékenységgel összefüggı fogyasztói jogviták rendezéséhez szükséges végzettséggel és szakismerettel.503 2011. július 1-jétıl pedig az úgynevezett pénzügyi fogyasztói jogviták a speciális Pénzügyi Békéltetı Testülethez tartoznak.504 501

SIMON Tamás, Emészthetıek-e a fogyasztói jogok az egészségügyben, avagy a betegtájékoztatás jelenérıl, http://www.384ugyvediiroda.hu/384/images/pdf/emeszthetoek.pdf (letöltve: 2013. május 30.). 502 Lásd: a békéltetı testületek hivatalos honlapja: http://bekeltetes.hu/index.php?id=besz_2009 (letöltve: 2013. december 12.). 503 Fvtv. 21. § a) pont, melyet azóta hatályon kívül helyeztek. 504 2010. évi CLVIII. törvény V. fejezet.

156

Az egészségügyi szolgáltatásokkal összefüggı jogviták békéltetı testületi rendezését is indokoltnak érzem kiemelni az általános szabályok hatálya alól, de legalább a testület összetételére vonatkozó speciális elıírás törvényi rögzítését. Azaz annak elıírását, hogy a jogász végzettségő tag mellett ilyen jogvitákban kötelezıen tagja legyen a testületnek egy olyan személy, aki rendelkezik egészségügyi végzettséggel és az e tárgykörő jogviták rendezéséhez szükséges szakismerettel.505 Véleményem szerint nagyobb bizalmat adna a testület mőködésével és döntésével kapcsolatban, ha a jogi szakember mellett egészségügyi végzettségő szakember is köteles lenne részt venni a testület döntésében. Ennek megvalósulása esetén nagyobb bizalom várható az egészségügyi szolgáltatók részérıl is az eljárás irányába, ami azért nagyon fontos, mert ez akár azt is eredményezheti, hogy többen tesznek alávetési nyilatkozatot és ismerik el kötelezı erejőnek magukra nézve a döntést. Ez esetben pedig a betegek is szívesebben vennék igénybe ezt a lehetıséget, tudván, hogy az eljárás eredményes lesz és kérelmük elfogadása esetén egy jogilag kötelezı erejő döntést kapnak. Ha ez kialakulna, akkor pedig valós alternatívát biztosítana ez az út a peres rendezés mellett. Véleményem szerint a békéltetı testületek nagyon fontos szerepet tölthetnének be az egészségügyi szolgáltatásokkal összefüggı jogviták területén. Egyrészrıl azért, mert peren kívül biztosítanak lehetıséget a konfliktusok feloldására és az anyagi kompenzációra. Természetesen a perelkerülés minden elınyét magában foglalva. Így például, hogy az eljárás sokkal gyorsabb, mivel a jogszabály határidıt szab az eljárás lefolytatására. Ugyanakkor, a közvetítıi eljárással ellentétben itt rövid idı alatt bizonyosan születik döntés, annak jogi jellegét a vállalkozás határozza meg az alávetési nyilatkozatával. Az idıtényezı mellett fontos elıny a költséghatékonyság. Nagy pozitívumnak tartom az eljárás ingyenességét, szemben a közvetítıi eljárás költségeivel. Ezek mellett, fontos, hogy egy ilyen típusú eljárás célja a felek közötti konfliktus feloldása egyeztetéssel, a probléma fogyasztó számára megnyugtató kivizsgálása, mindkét fél számára megnyugtató rendezése. Az egyeztetés pedig bizonyosan több alkalommal is megtörténik a felek között, hisz amellett, hogy a testület eljárásának is ez a célja, az eljárás megindításának elıfeltétele, hogy a fogyasztó megkísérelje a vállalkozással a vitás ügy rendezését. Ugyanakkor az eljárás megindításához és

505

Részben egyetértve a FÉBÉSZ álláspontjával. (http://www.febesz.eu/content/valtozik_fogyasztovedelmi_torveny_%E2%80%93_konnyebb_lesz_egeszs egugyi_jogvitak_rendezese) Letöltve: 2013. május 30.

157

lefolytatásához nem szükséges a felek kölcsönös egyezsége, amennyiben a fogyasztó békéltetı testülethez fordul, a vállalkozásnak részt kell vennie az eljárásban.

158

IV. AZ EGÉSZSÉGÜGYI SZOLGÁLTATÁSOKKAL ÖSSZEFÜGGİ KÁRTÉRÍTÉSI FELELİSSÉG ÉS ALTERNATÍV LEHETİSÉGEK NÉHÁNY KÜLFÖLDI ORSZÁGBAN

JOGVÉDELMI

Dolgozatom e fejezetében néhány külföldi ország vonatkozó szabályozásának és gyakorlatának vizsgálata, kritikai elemzése a célom. Kiemelten fontosak a kutatómunkám eredményei szempontjából a következı alfejezetek, ugyanis a hazai problémákkal kapcsolatos javaslatok megfogalmazásához elengedhetetlen, hogy a lehetıségek minél szélesebb tárházával ismerkedjem meg. A külföldi minták iránymutatásként szolgálhatnak a magyar rendszer hiányosságainak kiküszöbölésében, így véleményem szerint a hazai problémákra vonatkozó megalapozott állásfoglalás feltétele egy széles nemzetközi látókör kiépítése a témakörben.506 Az egyes országokat érintı alfejezetek felépítése a hazai szabályozás elemzéséhez hasonló. A különbség, hogy a téma feldolgozását ebben a fejezetben a polgári jogi vonatkozásokra és az alternatív jogvédelmi utakra szőkítem, melyek a hazai problémákkal kapcsolatos egységben is a legfontosabb szereppel bíró kérdések. A felelısség büntetıjogi, etikai, munkajogi vonatkozásai nem képezik az egységek tárgyát a terjedelmi korlátokra tekintettel. A további eltérések az adott kompenzációs modell egyedi sajátosságaiból adódnak. A külföldi fejezet tárgyát képezı államok kijelölése elızetes tanulmányokon alapuló tudatos választás, olyan országok kompenzációs rendszereinek elemzését választottam, melyeknek megismerése hasznos és tanulságos a hazai szabályozás változásának lehetséges irányai szempontjából. Az egészségügyi ellátás során bekövetkezı károkért való felelısség tekintetében két alapvetı modellt különíthetünk el, az úgynevezett peres (hagyományos) rendszerek mellett megjelennek a nem peres, más néven adminisztratív (vagy no fault) rendszerek.507

506

KADNER GRAZIANO, Thomas, May Comparative Law Help to Find an Answer? – The Example of the (Worldwide) Search for a Fair Scope of Liability in Cases of Professional Negligence, Chinese Yearbook of Private International Law and Comparative Law 2011, 165. 507 ESSINGER, Kaj, Medical Liability: The Alternative Ways to Court Procedures, In: The Ever Growing Challenges of Medical Liablity: National and European Responses, Strasbourg, 2-3 June 2008, 43.

159

Míg a peres rendszerekben jellemzıen az adott ország polgári törvénykönyvében található kártérítési jogi szabályokat alkalmazzák, az eljárás bíróság elıtt folyik,508 addig a nem peres felelısségi rendszerekben külön jogszabályok határozzák meg a kompenzáció rendjét, az eljárás pedig egy külön erre a célra felállított adminisztratív testület elıtt történik.509 Markáns elkülönítı jegye még a no fault rendszereknek, hogy a cselekmény felróhatóságának vizsgálata nélkül egy speciális, úgynevezett baleseti kompenzációs rendszeren keresztül történik a kompenzáció. Az országok nagy része a hagyományos peres kategóriához tartozik, míg a no fault rendszert a mintaállamot képezı

Új-Zéland

mellett

a

Skandináv

területeken

alkalmazzák,

illetve

Franciaországban jelenik meg meghatározott károk vonatkozásában.

508

Ennek minden hátrányos következményével együtt, így például: elhúzódó perek, magas adminisztratív költségek. 509 Ennek elınyös vonásai: az eljárás leegyszerősödik és felgyorsul, az adminisztratív költségek leredukálódnak, sokkal több beteg jut kompenzációhoz.

160

1. Németország

1.1. A kárfelelısség formái Németországban

Németországban az egészségügyi szolgáltató és a beteg között fı szabályként szerzıdéses kapcsolat jön létre. Többféle szerzıdéstípus alakult ki, melyek eltérıen osztják meg a felelısséget az orvos és az egészségügyi intézmény között. Emellett alkalmazhatók lehetnek a szerzıdésen kívüli károkozásra vonatkozó szabályok is, ha bárki egy másik egyénnek kárt okoz és a felek közt nincs közvetlen szerzıdéses kapcsolat. Eltérıen a francia modelltıl510 itt lehetséges a két felelısségi rend kumulálódása. Mind a deliktuális mind a kontraktuális felelısség felróhatóságon alapul. Fontosnak tartom kiemelni, hogy 2002-ben jogszabályi változás történt. Ezt megelızıen nem vagyoni kártérítési igény szerzıdésszegésért való felelısség keretében nem volt érvényesíthetı csak a szerzıdésen kívüli károkozás szabályai körében. Viszont a kontraktuális felelısség körében az elévülési idı jóval meghaladta a deliktuális felelısségnél meghatározott 3 évet. A jogszabály módosítást követıen egységesülés figyelhetı meg egyrészt az elévülési idı tekintetében, emellett pedig szerzıdésszegés esetén is lehetıvé vált a nem vagyoni kártérítés igénylése személyes sérelem bekövetkezése esetén. Viszont szerzıdésszegéssel okozott károk esetén bevezetésre került a vétkesség vélelme.511 Létezik a károk meghatározott csoportjára az objektív felelısség is,512 ahol tehát a felróhatóság nem követelmény, viszont ezen igények vizsgálatánál is megmarad a hagyományos bírósági közeg, itt sem lépünk ki a hagyományos peres modellbıl. Ezek mellett pedig egyes károkra vonatkozóan állami felelısség áll fenn. Az alábbiakban a fentebb említett négy felelısségi formát fejtem ki részletesebben.

510

Ahol nem lehet egyszerre a deliktuális és a kontrktuális szabályok alapján is kártérítést érványesíteni. WENDEHORST, Christiane, Compensation in the German Health Care Sector; In: DUTE, Jos – FAURE, Michael – KOZIOl, Helmut (eds.), No-fault Compensation in the Helath Care Sector, Vienna, Springer Wien, 2004, 278. 512 Egyes német jogászok nem elkülönített csoportként tekintenek erre a felelısségre, hanem a deliktuális felelısség részeként. 511

161

1.1.1. Szerzıdéses felelısség

A Német Polgári Törvénykönyv (BGB) rendelkezései szerint az egészségügyi szolgáltató és a beteg között fennálló szerzıdés egy szolgáltatási szerzıdés, melynek lényege, hogy a szolgáltató nem arra vállal kötelezettséget, hogy egy meghatározott eredményt érjen el, hanem arra, hogy a szerzıdés tartalmának megfelelıen egészségügyi szolgáltatást nyújtson.513 Arra, hogy mi minısül megfelelı egészségügyi ellátásnak a felelısségi elıfeltételekrıl szóló egységben részletesebben is szólok. A legáltalánosabb, hogy a beteg csak a kórházzal köt szerzıdést, így a kórház lesz felelıs, mind az egészségügyi ellátásért, mind az ápolásért, mind pedig a hotelszolgáltatásokért. Így, ha probléma történik az ellátás során, a kórházat perelheti a beteg a köztük létrejövı szerzıdés megszegéséért.514 Lehetséges, hogy a beteg amellett, hogy a kórházzal is szerzıdéses viszonyba kerül, kiegészítı szerzıdést köt egy orvossal is, kiválasztja ıt például egy mőtéti beavatkozás elvégzésére. Ebben az esetben az orvos személyes kötelezettséget vállal a beteg ellátására, más személy csak akkor végezheti el a beavatkozást, ha a beteg ebbe kifejezetten beleegyezik. Mivel ebben az esetben a beteg és a kiválasztott orvos között közvetlen szerzıdéses kapcsolat van, a beteg a nem megfelelı kezelés esetén perelheti az orvost szerzıdésszegésért. A kórházzal szemben ilyen esetben csak az ápolás vagy hotelszolgáltatás körében megvalósuló szerzıdésszegı magatartásokért indítható eljárás.515 További lehetıség, amikor az orvos nem áll munkavégzésre irányuló jogviszonyban a kórházzal, ahol elvégzi a beavatkozást, csupán a kórház által nyújtott infrastruktúrát veszi igénybe annak elvégzéséhez. Ilyenkor is külön szerzıdés van a beteg és az orvos, valamint a beteg és a kórház között is. A kezelés hibáiért itt is az orvos lesz felelıs, az ápolás és a hotelszolgáltatás körében pedig a kórház.516

513

PETRY, Franz Michael, Medical Practicioners Liability in German law; In: FAURE, Michael – KOZIOL, Helmut (eds.), Cases on Medical Malpractice in a Comparative Perspective, Vienna, Springer-Verlag, 2001, 35. 514 Uo. 36. 515 WENDEHORST i.m. 284. 516 DÓSA [2004] i.m. 68.

162

1.1.2. Szerzıdésen kívüli felelısség

Ahogyan említettem lehetıség van arra is, hogy a beteg a szerzıdésszegéssel okozott kár megtérítésével egyidejőleg a szerzıdésen kívüli károkozás szerint is igényt érvényesítsen azzal szemben, akivel közvetlen szerzıdéses jogviszonyban nem áll ugyan, de az ıt ért személyes sérelem bekövetkezéséért felelıs. A szerzıdésen kívüli károkozás alapján mindenki felelısséggel tartozik a tevékenységéért, hibáiért. Kiegészítı szabály, hogy a felróhatóság mint a deliktuális felelısség egyik alapfeltételének megállapításánál az is kellı alapot jelenthet, ha valaki a szervezés, alkalmazottak megválasztása, utasítása, felügyelete során követett el hibát.

1.1.3. Objektív felelısség

Az egészségügyi szolgáltatók felelıssége körében fı szabály a felróhatóságon alapuló felelısség, az ettıl független felelısségre vonás csak kivételes esetben lehetséges mind az orvosok, mind pedig a kórházak esetében. Csak abban az esetben alkalmaz a bíróság objektív felelısséget, ha orvostudományi kutatás során, radioaktív anyag alkalmazása folytán okoznak sérelmet a betegnek.517

1.1.4. Állami felelısség

Szintén nem bír központi jelentıséggel az állami felelısség, mely akkor jön figyelembe, ha az orvos egy tisztán közjogi jogviszony szereplıjeként látja el a tevékenységét. Ide tartozik például, ha egy büntetıügyben elrendelik egy orvosi vizsgálat elvégzését és ennek során történik probléma. A kötelezı védıoltásokért való felelısség szintén ebbe a körbe tartozik.518

517 518

WENDEHORST i.m. 282. Uo. 263.

163

1.1.5. Felelısségi viszonyok

A felelısségi formák vizsgálatát nyomán egy bonyolult felelısségi viszonyrendszer rajzolódik ki. Láthatjuk, hogy az orvos felelısségét megalapozhatja egyrészt a közte és a beteg között fennálló szerzıdéses jogviszony. Amennyiben a beteg kiválaszt egy orvost egy adott beavatkozás elvégzésére akkor a köztük fennálló szerzıdés következtében az egészségügyi ellátásért az orvos lesz a felelıs. Amennyiben nincs az orvos és a beteg közt direkt szerzıdéses viszony (mert például a páciens csak a kórházzal kötött teljeskörő ellátásra vonatkozó szerzıdést), az orvos felelısségét az általa végzett kezelés során elkövetett hiba, az ennek következtében a betegnek okozott sérelem is megalapozhatja a szerzıdésen kívüli kárfelelısség alapján. Emellett az orvos felelısségét

az

általa

igénybe

vett

közremőködı

felróható

magatartása

is

megalapozhatja, amennyiben az orvos maga kérte az illetı közremőködését vagy legalább beleegyezett. Végül a vezetı beosztású orvosok, fınıvérek esetében a felelısség kiterjed az irányításuk alá tartozók megfelelı utasításokkal való ellátására, felügyeletére, munkaszervezési kérdésekre is.519 Az intézményi felelısség körében is lehetséges, hogy a felelısséget a beteg és az egészségügyi intézmény közötti szerzıdés alapozza meg. Ritka eset, hogy a beteget a kórházhoz ne főzze szerzıdés csak az ellátó orvoshoz, így a felelısség általában a szerzıdésszegés körében állapítható meg. Láthattuk, hogy amennyiben teljeskörő ellátásra vonatkozóan köt szerzıdést a páciens az intézménnyel, csak vele áll szerzıdéses viszonyban, az intézmény lesz felelıs minden szolgáltatásért, beleértve az egészségügyi szolgáltatást is. Viszont az is lehetséges más szerzıdéstípus esetén, hogy a kórház csak az ápolásért és a hotelszolgáltatásokért felel, az ellátásért pedig az orvos. Szintén felmerülhet szerzıdésen kívüli károkozásért való felelısség is, melyet a kórház igazgatójának, vezetı beosztású munkavállalóinak a magatartása alapozhat meg. Például, a kórház igazgatója felelıs azért, hogy megfelelı higiénés viszonyok között, megfelelı állapotú infrastruktúrával dolgozzanak az orvosok.520

519 520

PETRY [2001] i.m. 41. PETRY [2001] i.m. 43.

164

A felelısségi viszonyok részese a biztosító is, amely az érintett orvos vagy egészségügyi intézmény felelısségbiztosítását látja el. A német jogszabályok alapján az orvosoknak kötelezı felelısségbiztosítást kötni, mivel saját felróható magatartásukért személyesen is felelısségre vonhatóak, a kórházakat viszont ilyen kötelezettség nem terheli, számukra ez csak lehetıség.

1.2. A felelısség elıfeltételeinek vizsgálata

1.2.1. A megfelelı színvonalú egészségügyi ellátás követelménye

Minden egészségügyi ellátással kapcsolatosan támasztott igény általános alapja, hogy a kezelés nem felelt meg az általánosan megkívánt színvonalnak. A betegnek ugyanis minden körülmények között joga van arra, hogy szakszerő kezelést kapjon, amely egy kellı tapasztalattal rendelkezı orvos által, az aktuális orvostudományi eredményeket is figyelembe véve nyújtott ellátást jelent.521 Az ellátás akkor nem felel meg ez utóbbi kívánalomnak, ha a kezelés idıpontjában már rendelkezésre áll egy újabb, biztonságosabb, az orvostudomány által elfogadott kezelési mód. Ez nem jelent kötelezettséget arra, hogy minden új orvostudományi eljárást azonnal alkalmazni kellene.522 Abban az esetben kell nem megfelelı színvonalúnak, elavultnak tekinteni a régebbi kezelési módot vagy technikai eszközt, ha az új kezelési módot vagy eszközt már megfelelıen tesztelték, helybenhagyták, széles körben alkalmazzák, a beteget kevesebb kockázatnak teszi ki, mint a régebbi, illetve a sikeres kezelés esélye az új metódusnak vagy eszköznek köszönhetıen jelentısen nagyobb.

1.2.2. A felróhatóság vizsgálata

A felelısség megállapításának fontos elıfeltétele, hogy az elıbb említett megfelelı ellátási színvonaltól felróható módon eltérjen a kezelést végzı orvos. Igaz minden eset

521

NYS, Herman, European Committee on Legal Co-Operation, Report on Medical Liability in Council of Europe Member States, Strasbourg, 7 March 2005, 16. 522 PETRY [2001] i.m. 37.

165

egyedi, azonban mégis csoportosíthatjuk, hogy melyek a leggyakrabban elıforduló típushibák, melyek a felróhatóság megállapítását eredményezhetik. Az egyik csoporthoz tartoznak az úgynevezett kezelési hibák, a másik kategóriát pedig a nem megfelelı tájékoztatásból a tájékozott beleegyezés hiányából eredı visszásságok alkotják.523 Az egészségügyi ellátás különbözı szakaszaihoz más és más tipikus kezelési hibák társíthatók. Az ellátás elsı szakasza a beteg kivizsgálása a diagnózis felállítása céljából, mely magában hordozza a téves diagnózis felállítását mint hibalehetıséget. Ilyen esetekben különbséget kell tenni az alapján, hogy az orvos elvégezte-e a szükséges teszteket és azok értékelése során jutott téves eredményre, vagy pedig azért nem megfelelı a diagnózis, mert el sem végezte a szükséges vizsgálatokat.524 Elıbbi esetben a bíróság csak alapvetı diagnosztikai hiba miatt marasztalja el. Figyelembe veszik ugyanis azt a bizonytalansági tényezıt, mely az orvoslás természetébıl és az emberi test kiszámíthatatlanságából fakad. Egyes betegségek gyakran nehezen felismerhetık és az is lehetséges, hogy nem tipikus tünetekkel jelentkeznek az adott betegnél. Viszont, ha a hibás diagnózis abból fakad, hogy az orvos nem végezte el az adott tünetegyüttes által megkívánt szükséges vizsgálatokat, egyértelmően kezelési hibáról van szó és a magatartás felróhatónak minısül.525 Az ellátás következı szakasza a megfelelı kezelés megválasztása. Az orvos felelısséggel tartozik azért, hogy a rendelkezésre álló lehetıségek közül a legmegfelelıbbet válassza a beteg számára. Ez nem jelent kötelezettséget arra nézve, hogy az opciók közül a legkisebb kockázatút kellene választania. Lehetnek olyan esetek, amikor igazolható a kockázatosabb kezelés szükségessége az adott páciensnél, illetve az is lehetséges, hogy a nagyobb kockázatú terápia alkalmazása esetén sokkal kedvezıbb a beteg gyógyulási esélye. Felelısséget alapozhat meg az is, ha egy egészségügyi intézmény elvégez egy kockázatos beavatkozást, holott a személyzet képzettsége vagy az eszközök elavultsága indokolttá tenné, hogy a beteget egy másik intézménybe irányítsák.526

523

WIELAND, Miriam, The Economic Analysys of German Medical Malpractice Law- with the Emphasis on the Allocation of Burden of Proof, University of Hamburg, 2000/2001, 16. 524 PETRY [2001] i.m. 38. 525 NYS [2005] i.m. 17. 526 PETRY [2001] i.m. 43.

166

A kezelési hibák mellett a nem megfelelı tájékoztatás is megalapozhatja az ellátó felelısségét. A tájékoztatási kötelezettség az egyén önrendelkezési jogából fakad, csak akkor tudja megalapozottan eldönteni, hogy vállalja-e a kezelést, ha megfelelıen informálják ıt. A beteg rendszerint ugyanis nincs birtokában a betegségekkel, kezelésekkel kapcsolatos ismereteknek, információs aszimmetria jelenik meg, amit ki kell egyenlíteni. Így az orvosnak tájékoztatnia kell a beteget a beavatkozás lehetséges kockázatairól,527 a kezelés elmaradásának kockázatairól, illetve arról, hogy milyen mellékhatásokkal, utólagos hatásokkal kell esetlegesen számolnia. Az orvosnak széleskörően, de nem túlzottan hosszadalmasan, bonyolult módon kell tájékoztatnia a pácienst, hogy megértse, mivel jár az adott beavatkozás.528 Fontos, hogy a tájékoztatásnak szóban is meg kell történnie, és hogy megfelelı idıt kell biztosítani a beteg számára, hogy döntést hozzon. Amennyiben a beteg megfelelıen informált és beleegyezik a beavatkozás elvégzésébe, akkor a kezelés jogszerő és érvényes. Ha az orvos a beteg tájékozott beleegyezése birtokában megkezdi a kezelést fontos, hogy köteles a beleegyezés keretei között maradni. Ha úgy véli, hogy olyan beavatkozás elvégzése is szükségessé vált, amelyre a páciens beleegyezése nem vonatkozott, akkor meg kell szakítania a kezelést és újabb hozzájárulást kérni.529

1.2.3. Kár bekövetkezése

A felelısség megállapításának az eddigieken túl elıfeltétele, hogy kimutatható legyen a sérelmet szenvedett személyt ért károsodás. Amennyiben megállapítást nyer, hogy egy személy vagy szervezet kárt okozott, korlátozás nélkül meg kell azt fizetnie a károsult számára. A német jog is különbséget tesz vagyoni és nem vagyoni károk között. A vagyoni károk megállapítása annak vizsgálata alapján történik, hogy milyen helyzetben lenne a károsult akkor, ha nem szenvedte volna el a sérelmet. Azaz, kárpótolni kell minden anyagi kárért, amely a sérelem következtében érte, olyan 527 Azokról a kockázatokról, melyek kifejezetten az adott kezeléshez vagy beavatkozáshoz kapcsolódnak (akkor is, ha ritka az elıfordulásuk), azokról, amelyek jelentıs károsodást vagy fogyatékosságot eredményezhetnek, illetve azokról is, amelyek egy laikus számára meglepıek lehetnek egy adott beavatkozással kapcsolatban. 528 STAUCH, Marc S., Medical Malpractice and Compensation in Germany, Chicago-Kent Law Review, 2011, Vol. 86., Iss. 3., 1157. 529 Természetesen, ha például egy mőtéti beavatkozás során lép fel komplikáció és életveszélybe kerül a beteg, akkor az orvos túlléphet a beleegyezés határain és elvégezhet olyan beavatkozást is, amire a beteg beleegyezése eredetileg nem vonatkozott.

167

helyzetbe kell hozni, mintha az be sem következett volna.530 Vagyoni károk körében említhetjük például a gyógykezelés költségeit. Ebbe beletartozik minden szükséges ellátási költség, tekintet nélkül arra, hogy az adott kezelés eredményes volt-e. Vagyoni kárnak tekinthetı a jövedelem kiesés is. Ezalatt nemcsak a kezelés ideje alatt elmaradt keresetet értjük, hanem a kialakult fogyatékosság és munkaképesség csökkenés következtében elszenvedett keresetveszteséget is. Ezek mellett pedig egyéb, járulékos költségekre is igényt tarthat a károsult, melyek a sérelem következtébe idıszakonként visszatérıen jelentkeznek. Így például rehabilitációs kezelések gyógyfürdıben, gyógyászati segédeszközök, automataváltó a gépjármőbe, fogyatékosság esetén a lakóház akadálymentesítésének költségei.531 Nem vagyoni kárnak minısül minden olyan veszteség, mely direkt vagyoncsökkenést nem eredményez ugyan, de olyan személyiségi jogsértés következik be, amely valamilyen fájdalmat, betegséget idéz elı, vagy legalább a károsultat tartósan vagy idılegesen akadályozza életmódjának szabad megválasztásában. Ennek egyik típusa a fájdalomdíj, mely egyrészt a károsult nem vagyoni kárainak megtérítését szolgálja, másrészt elégtételt biztosít számára az ıt ért sérelmekért.532 Fontosnak tartom kiemelni, hogy annak ellenére, hogy növekvı tendenciát mutatnak a kártérítési összegek, jóval alacsonyabb szinten maradtak a nem vagyoni kártérítések, mint például az USA-ban. Több okra vezethetjük vissza azt a pozitív vonását a német rendszernek, hogy ezek az összegek nem nıttek olyan mértékben, ahogyan azt tengeren túli rendszerben láthatjuk. A normalizált keretek közt maradó kártérítések köszönhetıek egyrészt a magas szintő szociális jóléti rendszernek. Németországban a károk egy része ilyen formán is megtérül. Másrészt eljárási okai is vannak. Egyfelıl az, hogy szakbírók hozzák a döntést és semmilyen formában nincs jelen a laikus elem a bíróságokon, ráadásul a bírák többé-kevésbé követik az egyes sérelmekkel kapcsolatban kialakult kompenzációs gyakorlatot.533 Másrészt egy sajátos eljárási szabály, hogy szankcionálják azt a felperest, akinek a keresete eltúlzott534 azzal, hogy nem hárítják át ilyen esetben a

530

NYS [2005] i.m. 18. PETRY [2001] i.m. 51. 532 FÉZER Tamás, A nem vagyoni kártérítés megítélése a külföldi jogalkotásban és jogalkalmazásban, Studia Iurisprudentiae Doctorandorum Miskolciensium, Tomus 5/1, 2004, 173. 533 STOLTZFUS JOST, Timothy, The German Approach to Extrajudicial Malpractice Claims Resolution, Ohio State Journal on Dispute Resolution, 1996, Vol. 11., 102. 534 Például kétszer annyi nem vagyoni kártérítést követelt keresetében, mint amennyit jogosnak ítélt a bíróság. 531

168

pervesztes alperesre a teljes perköltséget, hanem a felperessel megosztva kell kifizetni azt az eltúlzott igény miatt.535

1.2.4. Okozati összefüggés

A fenti elıfeltételeken túl fontos, hogy az ellátást végzı személy jogellenes, felróható magatartása és a bekövetkezı kár között fennálljon az okozati összefüggés. Ennek megállapítása több lépcsıben történik. Elsıként azt vizsgálják, hogy a beteg által elszenvedett sérelem az ellátást végzı orvos hibája nélkül is bekövetkezett-e volna. Amennyiben igen, akkor nincs meg az okozati kapcsolat és a felelısség nem állapítható meg.536 Ha viszont az orvos hibája nélkül nem következett volna be a sérelem, tovább vizsgálják, hogy melyek a sérelem bekövetkezése szempontjából jelentıs cselekvések vagy mulasztások az orvos magatartása körében.

1.2.5. A bizonyítási teher alakulása

A bizonyítási teher alakulása az egész igényérvényesítés kimenetele szempontjából döntı fontosságú. Fı szabályként azt mondhatjuk, hogy a beteg mint felperes lesz köteles mindazon tényt és állítást alátámasztani, amin a keresete alapul, és az egészségügyi szolgáltató mint alperes lesz köteles bizonyítani mindazokat a tényeket és állításokat, amelyek alapján a keresetet el kell utasítani.537 A beteg köteles bizonyítani, hogy az orvos a hibát vétett a kezelés során, és ezzel okozati összefüggésben kára keletkezett. Érdekes különbség ez a magyar szabályozáshoz képest, ahol is az exculpatios bizonyítás érvényesül fı szabályként, így az egészségügyi szolgáltatónak kell bizonyítania, hogy a magatartása nem volt jogellenes és nem volt felróható, míg a beteg a kár bekövetkezését és mértékét, illetve az okozati összefüggést köteles bizonyítani. Elképzelhetı, hogy a bizonyítási teher ilyen formában történı megosztása eredményezi, hogy igen sok keresetet 535

Ez nem vonatkozik azokra az esetekre, ahol a megítélt összeg és a keresetben igényelt kártérítés között nincs számottevı eltérés. Lásd The Library of Congress honlapja: http://www.loc.gov/law/help/medicalmalpractice-liability/germany.php (Letöltve: 2010. december 1.). 536 WIELAND i.m. 19. 537 NYS [2005] i.m. 18.

169

megalapozatlannak találnak Németországban.538 Ez ugyanis komoly terhet ró a betegre. Fontos kiemelnünk, hogy ez csak a fı szabály, vannak olyan esetek, amikor megfordul a bizonyítási teher és az orvosnak kell azt alátámasztania, hogy megfelelıen eleget tett a kötelezettségének, nem vétett hibát, vagy épp az okozati összefüggés fennállta vélelmezett. Az alábbiakban erre vonatkozóan említek néhány példát. Azokban az esetekben, ahol az orvos úgynevezett durva kezelési hibát vét,539 a betegnek nem kell bizonyítania a hiba és a bekövetkezett kár közötti okozati összefüggést, mert annak fennállását vélelmezik.540 Durva kezelési hiba alatt általánosságban alapvetı szakmai szabályok érthetetlen, irracionális figyelmen kívül hagyását értjük, mellyel az orvos a biztonságos egészségügyi ellátást veszélyezteti, és melyet az orvos nem tehetne meg.541 Ilyenkor vélelmezik az orvos felelısségének fennállását, aki csak úgy mentesülhet, ha bizonyítani tudja az okozati összefüggés hiányát, vagyis, hogy a sérelmet rajta kívül álló ok idézte elı. Tipikus példa az eltérı bizonyítási teher tekintetében a szervezési hiányosságokból adódó hibák köre. Például, ha egy mőtétet nem egy kellı tapasztalattal rendelkezı, hanem egy kezdı, tanuló orvos végez el és a beavatkozás során probléma adódik, vélelmezik, hogy a beavatkozást végzı orvos nem kellı szakmai felkészültségébıl fakadó tévedése idézte elı a problémát.542 Ilyenkor a kórháznak kell bizonyítania, hogy olyan szövıdmény állt elı, mely akkor sem lett volna elkerülhetı, ha a mőtétet egy tapasztalt orvos végzi, vagy legalább felügyeli. Szintén a szervezési hibák körébe vonható, ha a vizsgálatok, kezelés dokumentációja egyáltalán nem áll rendelkezésre vagy hiányos. Ilyen esetekben is az alperest terheli annak bizonyítása, hogy a szükséges vizsgálatokat elvégezték, a kezelés teljes mértékben korrekt volt.543 Szintén nem az általánosnak megfelelıen alakul a bizonyítás terhe a tájékoztatási kötelezettség elmulasztásából eredı hibák esetén. Ilyenkor ugyanis az orvosnak kell

538

The Library of Congress honlapja: http://www.loc.gov/law/help/medical-malpracticeliability/germany.php (Letöltve: 2010. december 1.). 539 Gross negligence=tudatos gondatlanság esetei. 540 WIELAND i.m. 23. 541 Erre példaként szolgálhat egy olyan eset, melyben az orvos egy komoly mőtéten átesett beteg megfigyelésének megszervezésérıl nem gondoskodik, a páciensnél komplikáció lép fel, melynek következtében meghal. 542 PETRY [2001] i.m. 5. 543 WIELAND i.m. 30.

170

kimentenie magát és igazolni, hogy a tájékoztatás megfelelı és korrekt volt, vagy, hogy a beteg a korrekt tájékoztatás megtörténte esetén is beleegyezett volna a kezelésbe.544

1.3. Felelısségbiztosítás

A német orvosi kamara szakmai magatartási kódexe elıírja az orvosok számára felelısségbiztosítási

szerzıdés

kötését

a

tevékenységükkel

kapcsolatos

igényérvényesítések elleni megfelelı védelem érdekében.545 Egyéb jogszabályi kötelezés nincs, az intézményekre vonatkozóan pedig semmilyen elıírás nincs a felelısségbiztosítási szerzıdés vonatkozásában.546 Ennek ellenére az intézmények többsége is kötött ilyen szerzıdést. Problémák a német orvosi felelısségbiztosítással összefüggıen is mutatkoznak. A kínálati oldal a hazai helyzettel ellentétben nem tekinthetı szőknek, mivel bár több biztosítótársaság is kivonult a piacról, egyidejőleg újabbak csatlakoztak.547 A probléma inkább az egyre növekvı biztosítási díjakból adódik, melyek miatt több orvos nem tudja megfizetni a megfelelı védelmet nyújtó biztosítást.548 A kórházaknak pedig nem is kötelezı ilyen szerzıdést kötni, így több intézmény felmondta a szerzıdését az emelkedett díj miatt.549 A díjemelkedések oka egyrészrıl abban keresendı, hogy évrıl évre növekvı tendenciát mutatnak az egészségügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos igényérvényesítések.550Pontos számadatok Németországban sem állnak rendelkezésre, ám becslések szerint551 20 ezer és 40 ezer közé tehetı azon esetek száma évente, melyeknél kompenzációs igény merül fel.552 Meg kell említenünk, hogy az esetek nagy

544

NYS [2005] i.m. 19. Bundesarztekammer honlapja: http://www.bundesaerztekammer.de/page.asp?his=4.3569 (letöltve: 2013. április 9.). 546 PETRY, Franz Michael, Medical Liability in Germany; In: KOCH, Bernard A., Medical Liability in Europe, De Gruyter, Germany, 2011, 241. 547 PETRY [2011] i.m. 242. 548 A kiemelten kockázatosnak minısülı szakmák képviselıi (például szülészet nıgyógyászat) éves szinten több mint 10.000 Euroért válthatnak maguknak biztosítást. STAUCH i.m. 1164. 549 1988 és 2008 között a kórházak biztosítási díjai átlagosan 439%-kal nıttek. PETRY [2011] i.m. 243. 550 A pontosság kedvéért kell az igényérvényesítés szót használunk, hisz döntıen peren kívüli megállapodással bonyolódnak le az ügyek. 551 A felelısségbiztosítást nyújtó társaságok nyilvántartásai és az orvosi kamara által mőködtetett arbitrációs testületek adatai alapján becsült számok. 552 Ez a mi viszonyaink között nagyon nagy számnak tekinthetı, ha viszont ahhoz viszonyítunk, hogy Németország több, mint 80 millió lakossal rendelkezik, illetve, hogy hány orvos-beteg találkozás történik évente, akkor bár jelentıs, de nem tekinthetı extrémnek ez a szám. Emellett nyilvánvalóan nem minden esetben alapos az igény. 545

171

többsége nem kerül bíróságra, ami egy jelentıs különbség a hazai helyzethez képest. A felelısségbiztosítást nyújtó társaságok maximálisan törekszenek a peren kívüli egyezségre, nálunk ennek éppen ellenkezıje tapasztalható. Másrészt hatékonyan mőködik az alternatív vitarendezési út is. A bíróságra került igényérvényesítések 3040%-a bizonyul eredményesnek, és általánosságban vizsgálva a kártérítési összegek sem túlzóak. Viszont az igazán komoly sérelmet szenvedett személyek esetében kiemelkedıen magas vagyoni és nem vagyoni kompenzációkat ítélnek meg, így összességében a kártérítésként kifizetett összegek is évrıl évre emelkedı tendenciát mutatnak.553

1.4. Alternatív konfliktuskezelési lehetıség

A felelısségi elıfeltételek vizsgálatát követıen fontosnak tartom, hogy szóljak a korábbiakban már említett, egyfajta elıszőrı rendszerként is funkcionáló alternatív vitarendezési formáról, melyet nagyon pozitívnak tartok. Összevetve a hazai közvetítıi eljárással a Németországban kiépített vitarendezési mechanizmus sokkal szélesebb körben ismert és elterjedtebb, kihasználtabb lehetıség a pert megelızıen vagy helyette. Akár önmagában is alkalmas arra, hogy a bírósági utat elkerüljék a felek, ha mindkettejük számára elfogadható döntés születik. Akár azt is segítheti, hogy ha mégis bíróság elé kerül az ügy, köszönhetıen annak, hogy elızetesen alapos informálódásra került sor, rövidebb idı alatt, egyszerőbben lezárható az eljárás. Érdekes adat, hogy Németországban a vitás esetek több, mint 90%-a megoldódik bírósági kereteken kívül. Egyrészrıl a német orvosi kamara által mőködtetett testületek vizsgálatai nyomán, vagy ezzel összefüggésben a felelısségbiztosító társaság közremőködésével peren kívül kötött egyezséggel.554 A korábbi fejezetben ismertetett alternatív vitarendezési utak közül a német modellrıl azt mondhatjuk, hogy az arbitrációs modellhez áll közelebb, viszont teljes mértékben nem azonosítható vele, a döntés itt ugyanis nem kötelezı a felekre nézve. A lényege, hogy a német orvosi kamara különbözı testületeket mőködtet, így egyezséget létrehozó testületeket, szakértıi testületeket, illetve vegyes testületeket. A testületek felállítását az

553 554

STAUCH i.m. 1163. STAUCH i.m. 1162.

172

1970-es évek közepén kezdeményezték a területi orvosi kamarák. Az egyezséget létrehozó testületek az orvos és a beteg közti vitás kérdésekrıl döntenek, a kártérítési igény jogszerősége és akár összegszerősége tekintetében is döntést hozhatnak. A szakértıi testületek azzal kapcsolatosan adnak szakértıi véleményt, hogy a betegnek nyújtott kezelés megfelelı színvonalúnak tekinthetı-e.555 Az eljárás vonatkozásában három fontos alapelvet kell kiemelnünk. Az egyik az önkéntesség elve. Azaz, e vitarendezési mód pusztán egy lehetıség mindkét fél számára, senkit nem lehet arra kényszeríteni, hogy ilyen eljárásban vegyen részt. Így csak akkor kerül sor eljárásra, ha abba mindkét fél beleegyezett. A másik alapelv az eljárás ingyenessége, ami véleményem szerint nagy pozitívumként emelhetı ki. Az eljárási költségeket a kórházak által fizetett hozzájárulásokból fizeti az orvosi kamara.556 A harmadik alapelv, ami miatt nem tekinthetı tisztán arbitrációs modellnek a kiépült mechanizmus, hogy a testületek által meghozott döntés nem kötelezı erejő a felekre. Elfogadhatják, de ha nem felel meg bármelyikük számára elkezdıdhet a bírósági eljárás. Ahogyan azt korábban is említettem a bíróság elıtti eljárást is nagyban könnyítheti, ha elızetesen már történt vizsgálat az ügyben, viszont fontos kiemelni azt is, hogy kötıereje nincs a bíróság felé a testület döntésének.557 A peren kívüli vitarendezés ezen formája kiemelkedıen elınyös vonásokkal rendelkezik, melyek az alábbiakban foglalhatók össze. Véleményem szerint a rendszer legnagyobb elınye, hogy a beteg számára ingyenesen adja meg a lehetıséget a problémák rendezésére. Azért tartom fontosnak ezt a lehetıséget, mert Németországban a pereskedés kifejezetten drága, az ügyvédek díja és az eljárás költsége magas.558 Az is pozitívum, hogy komoly szakmai tudással rendelkezı személyek által történik meg az eset kivizsgálása jogi és orvosi szemszögbıl egyaránt. További elınyként említhetı, hogy sokkal rövidebb idı alatt zajlik le egy ilyen típusú vizsgálat, mint a peres eljárás. Így ha a felek számára elfogadható a döntés, akkor a beteg elıbb jut

555

NYS, Herman, The Factual Situation of Medical Liability in the Member States of the Council of Europe, In: The Ever Growing Challenges of Medical Liablity: National and European Responses, Strasbourg, 2-3 June 2008, 21. 556 STAUCH i.m. 1161. 557 DÓSA [2004] i.m. 41. 558 STOLTZFUS JOST i.m. 96.

173

kompenzációhoz.559 Ha esetleg bírósági út igénybevétele történik, annak az igényérvényesítés idejét sem csorbítja, hisz az elévülési idı nyugszik egy ilyen eljárás idıtartama alatt. Összességében pedig azt mondhatjuk, hogy sokkal kevesebb megterhelést, vitát, érdekellentétet generál egy ilyen egyeztetı eljárás az orvos és beteg között, mint a peres út, ami nagyon fontos.

559

Azokban az esetekben, amikor a vitarendezés ezen módját választják a felek, mindössze az ügyek 1520%-ában követi az egyeztetést peres út, az esetek döntı többségében per nélkül születik megfelelı döntés. Lásd The Library of Congress honlapja: http://www.loc.gov/law/help/medical-malpracticeliability/germany.php (letöltve: 2013. április 9.).

174

2. Franciaország

2.1. Alapvetı szabályok az orvosi felelısség körében

Az egészségügyi ellátás során bekövetkezı kompenzáció szabályai tekintetében sokáig egy sajátos kettısség érvényesült Franciaországban. A magánkórházak illetve a magánorvosok felelısségére a Code Civilben található felelısségi szabályokat kellett alkalmazni, míg a közkórházak felelısségével kapcsolatos szabályokat egy másik jogszabály tartalmazta.560 Egy 2002-ben bekövetkezett jogszabályváltozás nyomán a felelısségi szabályok egységessé váltak és a közegészségügyi törvényben jelennek meg,561 viszont a kettısség továbbra is megmaradt az igényérvényesítés fórumának különbözıségében. Vagyis ha a beteg egy állami kórházban562 szenved sérelmet közigazgatási bírósághoz kell fordulnia, viszont amennyiben egy magánkórházban történik károsodás, polgári bíróság fog eljárni.563 A francia Semmítıszék a Mercier564 ügyben határozta meg az orvosi felelısség szempontjából irányadó alapelveket, melyek 2002-ig meghatározók voltak. Eszerint az orvos és a beteg közötti kapcsolat szerzıdéses viszonyként értelmezhetı, mely szerzıdés alapján az orvos köteles figyelmesen, gondosan ellátni a beteget, megfelelı, korszerő kezelést nyújtani számára a szakmai elıírások szerint. Viszont az orvos tevékenysége nem eredményköteles, nem arra vállal kötelezettséget, hogy meggyógyítja a beteget, pusztán arra, hogy megfelelı kezelést nyújt számára.565 Így a beteg abban az esetben kaphat kompenzációt, ha bizonyítani tudja, hogy ez nem valósult meg, és az orvos hibájából, neki felróható okból sérelmet szenvedett. Vannak azonban olyan beavatkozások, amelyeket kifejezetten valamely eredmény elérése érdekében végeznek el (például sterilizáció). Ilyenkor, ha az eredmény elmarad, a beteg fordulhat 560

Le Droit de la Responsabilité Administrative Code de la Santé Publique 562 Franciaországban a kórházak 65%-a állami intézmény, 35%-a magánkórház. Lásd bıvebben: WORLD HEALTH ORGANIZATION, Highlights on Health in France 2004, WHO Regional Office for Europe, 2006, 32. 563 CARVAL, Suzanne – SETON-GREEN, Ruth, Medical Liability in France; In: KOCH, Bernard A. (ed.), Medical Liability in Europe, De Gruyter, Germany, 2011, 213. 564 DP 1936. 1. 88 Case Nicolas v. Mercier. 565 Amikor egy adott ügy kapcsán vizsgálják, hogy a kezelés megfelelı volt-e, akkor az orvos tevékenységét egy vele azonos helyzetben levı gondos, megfelelı kompetenciákkal rendelkezı orvos által nyújtott kezelés színvonalával vetik össze. Lásd: NYS [2005] i.m. 3. 561

175

bírósághoz.566 Viszont, ha például nem valamely szerzıdéses kötelezettség megszegése okozott kárt, vagy ha olyan beteget láttak el, aki nem volt abban az állapotban, hogy beleegyezését adja a kezeléséhez, akkor a szerzıdésen kívüli károkozásra567 vonatkozó szabályokat alkalmazták.568 Az említett 2002-es jogszabályváltozás egy egységes, felróhatóságon alapuló felelısségi rendszert teremtett a jogviszony szerzıdéses vagy szerzıdésen kívüli voltának meghatározása nélkül, mely valamennyi egészségügyi szolgáltatóra és orvosra vonatkozik.569

2.2. A felelısség elıfeltételei, a felróhatóság

Ahhoz, hogy a sérelmet szenvedett páciens kártérítésben részesüljön szükséges, hogy bizonyítható legyen az ıt kezelı orvos hibája, magatartásának felróhatósága. Az esettel kapcsolatos tényeket és az orvos hibáját az eljárás folyamán a betegnek kell bizonyítania, ami komoly terhet jelent. Nem mindig egyértelmő, hogy a sérelem az ıt ellátó egészségügyi dolgozó felróható magatartásának következménye-e. Vannak ugyanakkor olyan esetek, amikor a bizonyítási teher megfordul, és az orvosnak kell bizonyítania, hogy megfelelıen eleget tett a kötelezettségének.570 A betegnek joga van arra, hogy a leggondosabb ellátásban részesüljön, olyan kezelést kapjon, melynek a hatékonysága elismert és a legnagyobb biztonságot garantálja az orvostudomány aktuális állása szerint. A megelızés, vizsgálat, kezelés végrehajtása során figyelemmel kell lenni arra az elvre, mely szerint a beteg nem tehetı ki a várható elınyös következményekhez képest aránytalan kockázatoknak.571 A felróhatóság különbözı kötelezettségek megszegése kapcsán állapítható meg. Így például akkor, ha bizonyítható, hogy az orvos eltért a fentebb kifejtett megfelelı színvonalú kezeléstıl. A

566

Ilyen esetekben a beavatkozást végzı akkor mentesülhet, ha bizonyítja, hogy az eredmény elmaradásának elıre nem látható körülmények, harmadik személy hibája vagy pedig a páciens maga az okozója. Lásd: NYS [2005] i.m. 5. 567 Art. 1382 CC: minden olyan kárt, amelyet egy személy egy másik magatartásának következtében szenved el, annak kell megtérítenie, akinek a hibájából a kár bekövetkezett. 568 ESSINGER i.m. 2. 569 CARVAL – SETON GREEN i.m. 210. 570 Ilyen például a tájékoztatással kapcsolatos kötelezettség teljesítése. G’SELL-MACREZ, Florence, Medical Malpractice and Compensation in France, Chicago-Kent Law Review, 2011, Vol. 86, No. 3, 1102. 571 G’SELL-MACREZ i.m. 1098.

176

felróhatóság mint elıfeltétel megvalósulását eredményezheti az is, ha az orvos nem tartja tiszteletben a beteg jogait. A betegjogok vonatkozásában kiemelendı, hogy 2002ben került sor egy törvény elfogadására,572 melynek nyomán többek között a közegészségügyi törvény is módosult, kibıvült egy betegjogokkal kapcsolatos fejezettel.573 A törvény lefekteti, hogy nem létezhet demokratikus egészségügyi rendszer anélkül, hogy a betegjogok ne lennének deklarálva, illetve ne lenne biztosítva az érvényesülésük.574 Így kötelezi valamennyi egészségügyi szolgáltatót egy bizottság felállítására, mely az egészségügyi intézmény és annak szolgáltatásait igénybe vevı páciensek közti kapcsolat, illetve az intézményben zajló ellátás színvonalának ıre. Kontrollálja a betegek jogainak tiszteletben tartását, valamint az egészségügyi ellátás színvonalának fejlesztését, emellett fı célja, hogy megkönnyítse a páciens és hozzátartozói számára, hogy információt kapjanak a kezelésükkel kapcsolatban.575 A betegjogok közül a tájékoztatáshoz való jogot kiemelve egy jogeseti példával szeretném szemléltetni, hogy milyen következményei lehetnek a nem megfelelı tájékoztatásnak az orvos felelıssége tekintetében. A betegen mielográfiát576 végeztek, melynek következtében epilepsziás panaszok alakultak ki, ami ennek a vizsgálatnak lehetséges szövıdménye, de ıt errıl elızetesen nem tájékoztatták. A vizsgálat elvégzése során hiba nem történt, a beteg pusztán arra alapította kártérítési igényét, hogy nem kapott tájékoztatást errıl a kockázatról, így az orvos megszegte a tájékoztatással kapcsolatos kötelezettségét. A francia Semmítıszék számos esetben foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy mely kockázatokról kell az orvosnak tájékoztatni a beteget egy beavatkozás kapcsán. 1998-ban kialakított álláspontja szerint az orvosnak kötelessége megfelelıen, érthetıen tájékoztatni a beteget az általa tervezett vizsgálati eljárás vagy kezelés komoly kockázatairól, akkor is, ha a szövıdmény elıfordulása kivételes.577 Ezen útmutatás alapján megállapítható, hogy az orvosnak tájékoztatnia kellett volna a beteget errıl ritka, de komoly szövıdmény kialakulásának lehetıségérıl. Viszont azt is 572

2002. március 4. Act No. 2002-303. Az alábbi jogok kerültek be a kódexbe: tájékoztatáshoz és tájékozott beleegyezéshez való jog, tájékoztatáshoz való jog az egészségi állapotáról, panaszhoz és kompenzációhoz való jog, az egészségügyi iratokba való betekintés joga, titoktartáshoz való jog. 574 Catholic University of Leuven honlapja: http://europatientrights.eu/countries/signed/france/france.html (2010. szeptember 10-ei letöltés). 575 ESSINGER i.m. 53. 576 A mielográfia invazív eljárás, csak megfelelı javallat alapján végezhetı el: különleges ideggyógyászati betegségek, ideggyógyászati daganatok esetén indokolt a beavatkozás elvégzése. A vizsgálat során meghatározható a gerincvelı anatómiája, térfogatváltozása, károsodása. 577 GALAND CARVAL, Susanne, France, In: FAURE, Michael – KOZIOL, Helmut (eds.), Cases on Medical Malpractice in a Comparative Perspective, Vienna, Springer-Verlag, 2001, 105. 573

177

megállapították, hogy amennyiben az orvos nem tájékoztatja a beteget egy beavatkozás komoly kockázatáról és a vizsgálat vagy kezelés megfelelı elvégzése ellenére a beteg elszenvedi a szövıdményt, nem teljes az okozati lánc. Az orvos nem az ellátás során hibázott, hanem a tájékoztatás kapcsán, melynek következtében a betegnek nem volt meg a lehetısége a kezelés visszautasítására. Ebbıl kifolyólag, bár jár kártérítés a betegnek, de korlátozott mértékő ahhoz az esethez képest, mintha a beavatkozás elvégzése során hibázott volna az orvos és amiatt alakult volna ki a szövıdmény.578 A tájékoztatási kötelezettséget érintı sajátos szabály, melyet a hazai jogalkotás számára is megfontolhatónak tartok, hogy a beteg érdekében az orvos eltérhet a tájékoztatási kötelezettséggel kapcsolatos általános szabályoktól jogszabályban meghatározott feltételekkel. Amennyiben a beteg nincs olyan pszichés állapotban, mely lehetıvé tenné, hogy felmérje a kezelés elfogadásával vagy elutasításával járó következményeket az orvos korlátozhatja a tájékoztatást a beteg irányába amellett, hogy a családtagok felé eleget tesz e kötelezettségnek.579

2.3. A felelısség további elıfeltételei

A fent említett felróható magatartáson túl kár bekövetkezése és okozati összefüggés is szükségesek az egészségügyi szolgáltató felelısségének megállapításához.580 A kár bekövetkezését a páciensnek kell bizonyítania. A kár mértékét úgy állapítják meg, hogy összevetik a beteg sérelem bekövetkezése utáni helyzetét a kár bekövetkezését megelızıvel. A beteg vagyoni és nem vagyoni kárainak megtérítését egyaránt követelheti. Érdekes, hogy a Semmítıszék elismerte a kártérítéshez való jogot az úgynevezett jobb egészségügyi eredményre való esély elvesztéséért581 is. Az eset kapcsán a bíróság azért ítélt kompenzációt a betegnek, mert megállapítást nyert, hogy az amputációs beavatkozás elkerülhetı lett volna, vagy annak céljához kisebb mértékő beavatkozás is elegendı lett volna. Az esély elvesztéséért való kompenzációra szintén megfelelı példaként szolgálhat a felróhatóság körében példaként említett jogeset, amikor a 578

Uo. 107. G’SELL-MACREZ i.m. 1102. 580 Bıvebben lásd: FÉZER Tamás, Az okozati összefüggés értelmezésének változatai az európai államok kártérítési jogában, Collega, 2006, 2-3. 127-131. 581 Loss of chance to a better medical result. 579

178

betegnek a tájékoztatás hiányossága miatt ítéltek kártérítést. Ebben az esetben a beteg nem kapta meg az esélyt, hogy valamennyi információ birtokában adjon beleegyezést az ellátásához. Az esély elvesztésével kapcsolatos esetek körében gyakran bizonytalan az okozati összefüggés, nem bizonyítható például egyértelmően, hogy ha idıben felismerik a betegségét és elkezdik a kezelést, akkor biztosan meggyógyult volna a beteg. Az okozati összefüggésben rejlı bizonytalansági tényezık ellenére ítélnek kompenzációt a bíróságok.

2.4. No fault felelısség a károk meghatározott típusainak körében

Ahogy korábban is utaltam rá, a 2002-es jogszabály-módosítás egyik jelentıs nóvuma a betegjogok középpontba helyezése volt. Emellett azonban az egészségügyi ellátás során okozott sérelmek meghatározott típusaira egy sajátos kompenzációs rendszert is bevezettek. Olyan esetekre vonatkozóan alkalmazható a mechanizmus, ahol a beteg nozokomiális fertızésbıl eredıen, kockázatos kezelésbıl fakadó egészségügyi baleset következtében, kötelezı védıoltás miatt, orvosi kutatás körében, vagy az egészségügyi ellátásban alkalmazott készítmény következtében szenvedett sérelmet.582 Emellett szőkítı feltétel, hogy csak a 2001 szeptember 4-e után bekövetkezı kár esetén vehetı igénybe, továbbá kellıen súlyosnak kell lenni a bekövetkezett sérelemnek, amely a következıket jelentheti: -

állandó jellegő legalább 25%-os munkaképesség csökkenést szenvedett a beteg, vagy

-

legalább 6 hónapon át tartó idıszakos munkaképesség csökkenést szenvedett, vagy

-

a beteg tartósan munkaképtelenné vált, vagy

-

ha a bekövetkezett sérelem jelentıs hátrányt okoz a beteg életminıségében.583

582

SIMON, Jürgen – JANSEN, Brigitte, Economic Implications of Medical Liablity Claims: Insurance and Compensation Schemes, In. The Ever Growing Challenges of Medical Liablity: Vational and European Responses, Strasbourg, 2-3 June 2008, 84. 583 Az ONIAM hivatalos honlapja: www.oniam.fr/rapport/SyntheseRapportOniam2002-2003en.pdf (letöltve: 2011. október 10.).

179

Amennyiben a páciens által elszenvedett sérelem a fenti kategóriákba tartozik, a hagyományos bírósági eljárás helyett opcionálisan igénybe vehetı az újonnan felállított kompenzációs mechanizmus. Ilyenkor a felróhatóság kérdése irreleváns, állami forrásokból, a szolidaritási elv alapján történik meg a beteg kompenzációja egy a bírósági kereteken kívül esı vitarendezési rendszeren keresztül. Ennek érdekében állították fel a regionális kompenzációs és békéltetı bizottságokat584 illetve az ONIAM-ot,585 az Orvosi Mőhibákra Kártalanítást Nyújtó Országos Hivatalt, mely az Egészségügyi Minisztérium irányítása alatt álló közintézmény. Amennyiben a beteg ezen speciális rendszer alapján kíván kompenzációt igényelni, elsıként egy regionális bizottsághoz kell fordulnia. A bizottságok élén egy bíró áll, akinek munkáját jogászok és hivatalnokok segítik, a bizottságok 20 tagból állnak, akik különbözı személyeket, szervezeteket képviselnek. Így megjelennek a betegeket, az egészségügyi dolgozókat, kórházakat, az ONIAM-ot és a biztosítótársaságokat reprezentáló tagok is.586 A bizottság szakértık közremőködésével értékeli a bekövetkezett sérelmet és meghatározza, hogy megfelel-e a fenti kritériumoknak, kompenzálható-e az igény az állami alapból. Amennyiben megállapítást nyer, hogy a sérelem alapján a beteg jogosult a szolidaritási alapon történı kompenzációra az ügy az ONIAM elé kerül, amely megállapodást ajánl a betegnek a sérelem teljes kompenzációjára vonatkozóan.587 Ha a páciens nem ért egyet az ONIAM által felajánlott megállapodással, bírósághoz fordulhat.588 Ha azt állapítják meg, hogy a beteg nem jogosult kompenzációra ezen eljárási rend alapján, viszont a hagyományos felróhatósági elv alapján az egészségügyi intézmény vagy az orvos felelıssége megállapítható, a kártérítési igény az érintett egészségügyi szolgáltató felelısségbiztosítását ellátó biztosítóhoz kerül továbbításra.589 A biztosító köteles ajánlatot tenni a bekövetkezett kár peren kívüli kompenzációjára vonatkozóan. Amennyiben a biztosító által ajánlott feltételek a beteg számára nem elfogadhatók bírósághoz fordulhat.590 584

Les Commissions Régionales de Conciliation et d’Indemnisation des Accidents Médicaux. L’Office National d’Indemnisation des Accidents Médicaux. 586 G’SELL MACREZ i.m. 1119. 587 CARVAL – SEFTON-GREEN i.m. 218. 588 Az esetek mindössze 2 %-ában történik ilyen. 589 NYS [2008] i.m.22. 590 Az esetek körülbelül 40%-a rendezıdik peren kívül a biztosítóval. 585

180

A regionális kompenzációs és békéltetı bizottságok egyeztetı eljárásának igénybe vétele nemcsak a fent említett, súlyos sérelmet szenvedett, szolidaritási alapú kártalanítást igénylık elıtt áll nyitva. A bizottságok opcionálisan alternatív vitarendezési fórumként szolgálnak bármely betegnek, aki kártérítési igénnyel lép fel az egészségügyi ellátással összefüggésben elszenvedett sérelme miatt a bírósági út helyett. E kárrendezési mechanizmus Franciaországban körülbelül az egészségügyi ellátás során bekövetkezı károk kompenzációjának harmadánál kerül alkalmazásra.

2.5. Az egészségügyi felelısségbiztosítás alapvetı jellemzıi Franciaországban

A francia egészségügyi felelısségbiztosítási piacnak is meg kellett küzdenie a számos országban,

köztük

hazánkban

is

jelentkezı

problémákkal,

így

a

radikális

díjemelkedésekkel, a biztosítási piac kínálati oldalának beszőkültségével. A 2002-ben elfogadott jogszabály értelmében minden egészségügyi szolgáltatónak rendelkeznie kell felelısségbiztosítással.591 A törvény egyik fı célja, a betegjogok érvényre juttatása és az egészségügyi ellátás minıségének javítása, melyre reagálva 2002-ben két jelentıs biztosítótársaság kivonult a felelısségbiztosítási piac ezen szegmensébıl tartva attól, hogy a rendelkezések hatására az egészségügyi ellátás során bekövetkezı károkért való kompenzációs igények jelentıs mértékben növekedhetnek. Emellett a jogszabályban kihirdetésre került a Díjszabásokat Felügyelı Központi Hivatal felállítása,592 melynek feladata, hogy segítsen azokon az egészségügyi szolgáltatókon, amelyeket már kétszer elutasítottak a biztosítótársaságok a magas kockázatok miatt, így nem tudnak felelısségbiztosítási szerzıdést kötni. Ezekben az esetekben megállapíthat egy maximális díjat, amelyért a biztosítók kötelesek fedezetet nyújtani az érintett szolgáltatóknak. Minden valószínőséggel ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a biztosítók számára egyre kevésbé vonzó, kockázatos piaccá vált az egészségügyi felelısségbiztosítás, melynek következtében többen megszüntették e területen szolgáltatásukat. Számtalan orvos és kórház maradt biztosítás nélkül, melynek orvoslása érdekében a felelısségbiztosítási piac talpra állításáig a vezetı francia biztosítótársaságok 591

HOPE (Hospitals in the European Union), Insurance and Malpractice, Final Report, Brussels, 12 April 2004., 8. 592 Bureau Central de Tarification (BCT).

181

részvételével 2002 végén létrejött egy idıszakos kockázati közösség a GTAM,593 mely ideiglenesen fedezetet biztosított az egészségügyi szolgáltatóknak. Jelenleg is igen szőknek mondható az egészségügyi felelısségbiztosítást nyújtó biztosítók köre, négy társaság van jelen a piacon.594 Ezek közül a legjelentısebb egy kölcsönös biztosítótársaság, a SHAM, mely a közkórházak döntı többségének fedezetét biztosítja.595

593

Groupement Temporaire d’ Assurance Medicale. 2008-as állapot lásd: EGÉSZSÉGÜGYI STRATÉGIAI KUTATÓINTÉZET, Felelısségbiztosítás az EU tagországok egészségügyi ellátásában, 2008. október, 11. 595 2003-ban, körülbelül a közkórházak 70%-át biztosította. Lásd: HOPE i.m. 9. 594

182

3. Anglia

3.1. A felelısség elıfeltételeinek vizsgálata

Angliában az egészségügyi szolgáltatók elleni kártérítési igények döntı többsége a szerzıdésen kívüli károkozás szabályai szerint kerül megindításra. Annak oka, hogy a szerzıdésszegésre vonatkozó szabályok csak kisebb arányban kerülnek alkalmazásra ezen igényérvényesítés során az, hogy az egészségügyi ellátás döntı részét állami egészségügyi intézményekben nyújtják a Nemzeti Egészségügyi Szolgálaton596 keresztül (továbbiakban: NHS) és ennek során a beteg nem kerül közvetlenül szerzıdéses kapcsolatba az egészségügyi szolgáltatóval. A szerzıdéses felelısség szabályai például olyan esetekben kerülnek alkalmazásra, amikor a beteg magánkórház szolgáltatásait veszi igénybe.597 Akár a deliktuális felelısség, akár a kontraktuális felelısség elıfeltételeit vizsgáljuk, az alapvetı követelmény hasonló, az ellátást nyújtó személy köteles megfelelı színvonalú, indokolt

kezelést

nyújtani

a

beteg

számára,

tevékenysége

viszont

nem

eredményköteles.598 Különbséget eredményezhet ugyanakkor, hogy a szerzıdéses felelısség körében lehetséges, hogy az ellátást nyújtó személy felelısséget vállaljon a szerzıdésben meghatározott eredmény bekövetkezéséért. 599 Az alábbiakban a kártérítési felelısség elıfeltételeit vizsgálom, vagyis a gondossági kötelezettség fennállását, e kötelezettség megszegését, valamint ezzel okozati összefüggésben kár keletkezését.

596

National Health Service Ilyen esetekben a felelısségi viszonyok annak megfelelıen változnak, hogy a beteg csak a kórházzal kötött szerzıdést teljes körő ellátásra vonatkozóan, vagy külön szerzıdés van az orvos-beteg közt az ellátásra vonatkozóan, és a kórház és a beteg közt az infrastruktúra és a hotelszolgáltatások biztosítására. Elıbbi esetben a kórház lesz a felelıs az általa alkalmazott orvos mulasztásárét is, mivel a beteg csak az intézménnyel van szerzıdéses viszonyban. Utóbbi esetben viszont a felelısség megoszlik az ellátást végzı és a beteggel közvetlenül szerzıdı orvos és az egészségügyi intézmény között. Lásd bıvebben: ROGERS, Horton, United Kingdom: England; In: FAURE, Michael – KOZIOL, Helmut (eds.), Cases on Medical Malpractice in a Comparative Perspective, Springer-Verlag, Vienna, 2001, 240. 598 JONES, Michael A., Compensation in the English Health Care Sector; In: DUTE, Jos - FAURE, Michael – KOZIOl, Helmut (eds.), No-fault Compensation in the Helath Care Sector, Springer Wien, Vienna, 2004, 121. 599 Ez nem gyakori, ilyen lehet például, ha a beteg szerzıdést köt egy fogorvossal, hogy készítsen számára megfelelı mőfogsort, vagy például egy sterilizációs eljárás során is megjelenik az eredményfelelısség. 597

183

3.1.1. A gondossági kötelezettség fennállása

Az orvos speciális képzettséggel, szaktudással rendelkezik, melynek alkalmazása során köteles felelısséget vállalni a tevékenységéért. Az ellátást végzı orvos köteles megfelelı gondossággal eljárni mind a diagnózis felállatása, mind pedig a beteg kezelése során. A gondossági kötelezettséget az a tény keletkezteti, hogy az orvos elvállalja a páciens egészségügyi ellátását és e kötelezettség mindaddig terheli az orvost, amíg a beteg állapota a kezelést indokolttá teszi.600

3.1.2. A gondossági kötelezettség megszegése

A gondossági kötelezettség megszegésének megállapításánál alapvetıen azt vizsgálják, hogy az orvos olyan magatartást tanúsított-e, mely az adott körülmények között ésszerő, indokolt, vagy tevékenysége nem felelt meg e kívánalomnak. Ez utóbbi esetben állapítható meg a gondatlanság601 mint felelısségi elıfeltétel fennállása. Ahhoz, hogy vizsgálható legyen, hogy a gondatlanság fennáll-e, szükség van egyrészrıl annak a megállapítására, hogy mi tekinthetı megfelelı színvonalú egészségügyi ellátásnak, másrészrıl, hogy milyen kialakult gyakorlatok, szakmai szabályok jelentik az elvárható magatartás zsinórmértékét. Az alábbiakban ezeket tekintem át. Annak meghatározása, hogy az orvos eleget tett-e a megfelelı színvonalú ellátás követelményének, kezdetben az úgynevezett Bolam teszt segítségével történt, melynek alapja egy 1957-es ítélet.602 Ennek egyik fontos eleme, hogy annak megállapításánál, hogy

megvalósult-e

a

megfelelı

színvonalú

egészségügyi

ellátás,

nem

a

legtapasztaltabb, legmagasabb szinten képzett szakembert tekintjük a mércének, ugyanakkor nem is a tapasztalatlan, képzetlen személyt, hanem az adott szakterületen

600

NYS [2005] i.m. 8. A gondatlanság meghatározása: a gondossági kötelezettség megszegése az NHS alkalmazásában álló egészségügyi szakemberek által munkavégzésükkel összefüggésben hozott szakmai döntéseik kapcsán, illetve azok az esetek, amelyekben a munkáltató elismeri a gondatlanságot, továbbá, amelyekben jogi eljárás során megállapítást nyer a gondossági kötelezettség megszegése. Lásd: NHS Indemnity: Arrangements for Clinical Negligence Claims in the NHS, 7., www.nhsla.com/NR/rdonlyres/1CFE586405C3-4770-982C7003294B8161/0/NHSIndemnity.rtf+nhs+indemnity&cd=1&hl=hu&ct=clnk&gl=hu&client=firefoxa&source=www.google.hu (Letöltve: 2011. április 20.). 602 Bolam v Friern Hospital Management Comitee (1957) 1 WLR 583. 601

184

átlagos kompetenciákkal rendelkezı orvost.603 Az sem elvárás vele kapcsolatban, hogy mindig a legfrissebb orvostudományi kutatások eredményeként létrejövı új eljárásokat alkalmazza a kezelés során.604 Ez nem jelenti, hogy nem köteles arra törekedni, hogy a tudása naprakész legyen. Például ha egy kezelési mód tudományosan bizonyítottan elavult, kockázatos és helyette új gyakorlat vált elfogadottá, kellıen megbízhatóvá, akkor köteles az új módszert alkalmazni. A gondatlanság kizárásához a megfelelı egészségügyi ellátás követelményének való megfelelésen túl annak a vizsgálatára is szükség van, hogy a gyakorlat, amit az orvos követett összhangban volt-e a hasonló körben dolgozó egészségügyi szakemberek által követett eljárással. Szintén a Bolam teszt elıírásainak megfelelıen, a bíróságok figyelembe veszik, hogy az egészségügy egy adott területén jártas, szakértelemmel rendelkezı orvosi testület által ésszerőnek és megbízhatónak tartott eljárás követése meggyızı bizonyíték lehet arra vonatkozóan, hogy az ellátást végzı személy nem volt gondatlan. A Bolam teszt a késıbbiekben meghaladottá vált a Bolitho ítélet605 nyomán, mivel azt helyezi a középpontba, hogy mi az elfogadott gyakorlat, nem pedig azt, hogy minek kellene lennie.606 Szükséges, hogy a bírónak legyen lehetısége a szakértıi testület véleményének mérlegelésére és még akkor is azt mondani, hogy nem ésszerő és nem megfelelı az orvos magatartása, ha összhangban van az elfogadott gyakorlattal.607 Ez a tendencia hasonló a hazánkban is tapasztalható bírói gyakorlathoz, mely sok esetben elválasztja a szakmai szabályok betartását a gondossági kötelezettségnek való megfeleléstıl.

3.1.3. Tipikus esetek a gondatlanság körében

Azon körülmények, melyek gondatlanság megállapítását eredményezhetik, igen sokfélék lehetnek. 603

JONES i.m. 140. Tekintettel arra is, hogy a legújabb eljárások nem mindig tekinthetıek biztonságosnak, amíg nem áll rendelkezésre az alkalmazásukkal kapcsolatban kellı tapasztalat igen nagy kockázatot hordozhatnak a régebbi eljárásokhoz képest. Lásd: NYS [2005] i.m. 8. 605 Bolitho (Deceased) v City and Hackney HA [1997] 3 W.L.R. 1151. 606 STONE, Christopher, From Bolam to Bolitho: Unravelling Medical Protectionism http://www.medicalandlegal.co.uk/wp-content/uploads/2012/05/From-Bolam-to-Bolitho-unravellingmedical-protectionism.pdf (letöltve: 2011. április 20.) 607 KESSLER, Daniel P. – SUMMERTON, Nicolas – GRAHAM, John R., Effects of the Medical Liability System in Australia, the UK, and the USA, Lancet, 2006, Vol. 368., July, 243. 604

185

A páciens ellátásának kezdı pontja a megfelelı diagnózis felállítása. Ez a fázis magában rejti a téves diagnózis felállításának lehetıségét. Abban az esetben, ha ez például amiatt következik be, mert az orvos elmulasztott elvégezni olyan vizsgálatokat, melyeket az adott panaszok indokolttá tettek volna, vagy nem térképezi fel a beteg kórtörténetét, nem vesz észre egy komoly betegséget akkor e diagnosztikus tévedés megalapozhatja a gondatlanság megállapítását.608 Az ellátás következı fázisa a beteg kezelése, mellyel kapcsolatban szintén kiemelhetık olyan hibák, amik a gondatlanság megállapításához vezethetnek. Ilyen például, ha az orvos elmulaszt elvégezni egy olyan kezelést, mely indokolt lett volna a beteg állapotában, vagy az az eset is ide sorolható, ha hibát vét a kezelés során. A hazai helyzethez hasonlóan Angliában is nagyon gyakoriak a tájékoztatási hibákra, hiányosságokra alapított keresetek. A kiindulópontunk ebben az esetben, hogy a kezelés jogszerőségéhez szükséges a páciens tájékozott beleegyezése. Azaz, hogy a beteg megfelelı tájékoztatás következtében reálisan átlássa, hogy milyen kezelésrıl van szó, mik annak vagy épp az elmulasztásának a kockázatai, és ezáltal pontosan tudja, hogy mihez adja a hozzájárulását. Lehetnek azonban olyan kockázatok, melyekrıl az orvosnak nem kell tájékoztatnia a beteget, ha úgy ítéli meg, hogy azok ismerete hátrányosan befolyásolná a páciens ésszerő döntéshozatalát.609 Ezt a megoldást a hazai teljes körő tájékoztatás szabályához képest preferálhatónak tartom. A beleegyezés abban az esetben lesz jogszerő, ha azt a páciens valós információk birtokában, önkéntesen teszi meg.610

3.1.4. Kár bekövetkezése

A kártérítési jog alapelve, hogy kompenzálni kell a beteg minden kárát, melyet elszenvedett, olyan helyzetbe kell hozni, mintha a károsító esemény nem következett volna be. A kár elemei között Angliában is megjelennek egyrészrıl a vagyoni károk. Ezek körébe tartozik például az orvosi ellátás költsége vagy épp a sérelem miatt

608

NYS [2005] i.m. 10. Lásd: NYS [2008] i.m. 13. 610 JONES i.m. 122. 609

186

elszenvedett keresetveszteség. Emellett lehetıség van nem vagyoni kár érvényesítésére is.611

3.1.5. Okozati összefüggés

Az egészségügyi szolgáltató felelısségének megállapításához végezetül szükség van arra, hogy a kár bizonyíthatóan a gondossági kötelezettség megszegésével okozati összefüggésben következzen be. Angliában különbséget tesznek az úgynevezett tényleges okozatosság612 és a jogi okozatosság613 között. A gondossági kötelezettség megszegését eredményezı cselekmény (vagy mulasztás) abban az esetben tekinthetı a bekövetkezett sérelem tényleges okának, ha bizonyítást nyer, hogy a gondatlan kötelességszegés hiányában a sérelem nem következett volna be.614 Tehát például egy hibás diagnózis akkor felel meg a tényleges okozatosság szabályának, ha a helyesen felállított diagnózis más kezelést és ezáltal más eredményt hozott volna létre. A tényleges okozatosság azonban nem minden esetben vezet megfelelı eredményre. Például, ha több hiba is történt, és nem bizonyítható, hogy a sérelem oka kizárólagosan az egyik gondatlan cselekmény.615 Ilyenkor alkalmazzák a jogi okozatosság szabályait. A sérelem bekövetkezésében több tényezı is közre játszott és a bíróság feladata, hogy mérlegelje, melyik tényezıt vagy tényezıket tekinti jogilag relevánsnak az ügy szempontjából. Különösen érdekes az okozatosság értékelése akkor, ha az ellátást végzı orvos gondatlan magatartása és a sérelem bekövetkezése közötti idıben megjelenik egy kívülálló személy olyan magatartása is, mely szintén okozhatta a bekövetkezett kárt.616 Ilyenkor azt kell mérlegelnie a bíróságnak, hogy az orvos és a kívülálló személy magatartása együttesen hatottak-e a kár bekövetkezésének irányába, vagy az okozati lánc megszakadt és az orvos gondatlansága miatt még nem következett volna be a sérelem, annak oka kizárólag a harmadik személy magatartása.

611

ROGERS, Horton, Medical Liability in England, In: KOCH, Bernard A. (ed.), Medical Liability in Europe, De Gruyter, Germany, 2011, 190-193. 612 Factual causation. 613 Legal causation. 614 Ez az úgynevezett „but for test”. 615 NYS [2008] i.m. 10. 616 NYS [2008] i.m. 11.

187

3.2. AZ NHS kárjóvátételi mechanizmusa617

A felelısségi elıfeltételek vizsgálatát követıen elsıként az állami egészségügyi intézmények számára kialakított, állami felügyelettel mőködı kárjóvátételi rendszert veszem górcsı alá. Azért tartom fontosnak e mechanizmus vizsgálatát, mert a hazaitól teljes mértékben eltérı kompenzációs modellrıl van szó, melyet példaértékőnek tartok több szempontból is.

3.2.1. Történeti elızmények

Az egészségügyi ellátás során bekövetkezett károkért való kompenzáció rendszere igen nagy változásokon ment keresztül az utóbbi években Angliában. 1990-ig az orvosok munkaszerzıdésébe foglalták, hogy kötelesek a káresemények fedezetérıl gondoskodni azáltal, hogy felelısségbiztosítási szerzıdést kötnek. A mostani kárjóvátételi rendszer kiépítését is az egészségügyi kártérítési perek számának emelkedése, illetıleg a kötelezı felelısségbiztosítások díjemelkedése indította el.618 Erre válaszul hoztak létre egy állami ellenırzés alá vont kártérítési rendszert az NHS intézmények

számára

1990-ben.

Innentıl

kezdve

megszőnt

az

orvosok

felelısségbiztosítás-kötési kényszere, az NHS magára vállalta az állami egészségügyi alkalmazottak elleni kártérítési igények finanszírozását egy sajátos kárjóvátételi rendszer kiépítésével.619

3.2.2. A kárrendezési mechanizmus alapjai

617

NHS Indemnity. Különösen a nagyobb kockázattal járó szakterületeken (például szülészet) figyelhetı meg a díjemelkedés. A kormány attól tartott, hogy ez a jövıben problémát okozhat az adott szakterület orvosainak utánpótlásában, szerették volna elkerülni, hogy egyes szakterületektıl a magasabb díjak és kockázat miatt elpártoljon a jövı orvosnemzedéke. Lásd: SETH, Ram, NHS Indemnity for Medical Negligence: its Implications, Psychiatric Bulletin, 1991, 15, 79. 619 JONES i.m. 150. 618

188

A rendszer alapja a mögöttes felelısség elve, az NHS intézményei kötelesek vállalni a felelısséget az alkalmazottaik munkavégzéssel összefüggésben elkövetett gondatlan cselekményeikért és mulasztásaikért. Ha probléma történik az ellátás során, akkor nem az egészségügyi dolgozót vonják felelısségre közvetlenül, hanem az intézményt, a károk finanszírozása pedig az NHS kártalanítási rendszeren keresztül történik.620 Az NHS kárrendezés azokban az esetekben alkalmazható, ha: -

a

gondossági

kötelezettséget

elmulasztó

egészségügyi

dolgozó

munkaviszonyban állt az egészségügyi intézménnyel és a gondatlanságot a munkaviszonyával összefüggésben követte el, vagy -

nem állt ugyan munkaviszonyban az egészségügyi intézménnyel, de szerzıdéses viszonyban álltak annak érdekében, hogy ellátást biztosítson a betegek számára, akiknek az ellátási kötelezettsége az intézményt terhelte, vagy

-

az elıbb említettek közül egyik sem áll fenn, viszont az egészségügyi dolgozót mégis ellátási kötelezettség terhelte a sérelmet szenvedett személlyel kapcsolatban, vagy

-

ha olyan személyek gondatlanságáról van szó, akik nem állnak sem munkaviszonyban sem szerzıdéses viszonyban az egészségügyi intézménnyel, nem is feltétlenül egészségügyi dolgozók, de mégis kötelezettség terhelte ıket a sérelmet szenvedett személy ellátására vonatkozóan (például helyettesítık, önkéntesek).621

Vannak olyan személyek is, akik számára nem nyújt fedezetet az NHS kártérítési rendszer. Amennyiben ebbe a körbe tartozó személy követ el gondatlan cselekményt azért saját maga tartozik felelısséggel, így kötelezı, hogy felelısségbiztosítást kössön a káresemények

finanszírozására.622

Az

e

körhöz

tartozókról

késıbb

szólok

részletesebben. Nemcsak a személyi kör kötött, akiknek a gondatlan cselekményeiért és mulasztásaiért fedezetet nyújt a kárjóvátételi rendszer, hanem a felelısségi elıfeltételek is meghatározottak. Ezeknek a kifejtése fentebb található. 620

The Library of Congress honlapja: http://www.loc.gov/law/help/medical-malpractice-liability/uk.php (letöltve: 2011. április 20.). 621 NHS Indemnity: Arrangements for Clinical Negligence Claims in the NHS i.m. 6. 622 Nem nyújt fedezetet a rendszer például a háziorvosok és alkalmazottaik számára, magánkórházak alkalmazottai számára, optikusok, gyógyszerészek számára, oktatási intézmények, önkéntes szervezetek számára. Lásd: NHS Indemnity: Arrangements for Clinical Negligence Claims in the NHS i.m. 9.

189

3.2.3. Az NHSLA623

1995-ben felállításra került egy speciális egészségügyi hatóság, az NHS Jogviták Hatósága (továbbiakban: NHSLA vagy Hatóság). Nagyon szimpatikus számomra az a szemlélet és az a cél, melynek érdekében létrehozták az NHSLA-t. Fontosnak tartják, hogy minél több pénz jusson magára a minıségi ellátásra és ennek érdekében szükséges csökkenteni az egészségügyi kártérítésekkel járó költségeket. Éppen ezért a Hatóság fı feladata, hogy azokban az esetekben, ahol a kárigény alaptalan, segítsenek elkerülni az eljárást, amikor jogos akkor pedig hatékonyan kezeljék azt.624 Kiemelten fontosnak tartják, hogy ahol csak lehetséges, a magasabb költségekkel járó és hosszadalmas bírósági eljárás elkerülésével, alternatív vitarendezés segítségével, a felek megegyezésével végzıdjön az eset. Az NHSLA tevékenysége e tekintetben nagyon sikeresnek bizonyul, a statisztikák szerint ugyanis az NHS szervezetek elleni kártérítési igények 96%-a bírósági eljáráson kívül oldódik meg! A rendszer ezen vonását példaértékőnek tartom.625 A Hatóság egyik fı feladata, hogy menedzselje azokat a kárigényeket, melyeket az NHS alkalmazottai ellen indítanak. Rendelkezik egy jogi képviselıkbıl álló testülettel,626 akiknek a feladata, hogy az NHS alkalmazottak érdekeit képviseljék. Az NHSLA átveszi az NHS szervezetek ellen benyújtott kárigények kezelését és menedzselését, miközben jogilag az NHS tröszt marad az alperesi pozícióban.627 A Hatóság másik fı feladata, hogy irányítsa azokat a programokat, melyek a tagintézmények között kockázati közösséget hoznak létre a felmerülı kárigények finanszírozására.628 Ezen rendszerek közül a két legfontosabb a: Clinical Negligence 623

National Health Service Litigation Authority. Az NHSLA hivatalos honlapja: www.nhsla.com/NR/rdonlyres/D872241A-43E3-492B-8F7432FB0586608F/0/Frameworkdocument.pdf+the+national+helath+service+litigation+authority,+framewor k+document&hl=hu&gl=hu&pid=bl&srcid=ADGEESgPjM9VKt0r2dCfANZHTJm-vJetykySz8YVLIaLqZ2dn4mhXerSekDsTs9xo0u18Mek4xfUHwvB4TYoJbKKSe5UlGqmzJagIPyDQai_0CX4e07laqYbPgfSenjZM8XNtvPw4X&sig=AHI EtbTNRGIxwmxEWkTd3iNX34w6HeHgNQ (letöltve: 2011. április 10.) 625 NYS [2008] i.m.20. 626 Solicitors panel. 627 Az NHSLA hivatalos honlapja: http://www.nhsla.com/Clinicians (letöltve: 2011. április 10.). 628 Összesen 5 ilyen program van, lásd bıvebben az NHSLA hivatalos honlapján: www.nhsla.com/NR/rdonlyres/D872241A-43E3-492B-8F7432FB0586608F/0/Frameworkdocument.pdf+the+national+helath+service+litigation+authority,+framewor 624

190

Scheme for Trusts (a továbbiakban: CNST), illetve az Existing Liabilities Scheme (a továbbiakban: ELS). A CNST egy kockázati közösség, melynek a tagsága önkéntes, ennek ellenére valamennyi NHS tröszt csatlakozott hozzá.629 Feladata, hogy finanszírozza azokat a kárigényeket, melyek 1995. április 1.-je után bekövetkezett káresemények kapcsán merültek föl. A kárigényeket az NHS trösztök által fizetett hozzájárulásokból fedezik.630 A CNST nem biztosítótársaság, hanem egy felosztó-kirovó rendszerben mőködı kockázati közösség, mely évrıl évre annyi pénzt győjt a tagoktól, ami elegendı a felmerülı kárigények rendezésére. A kárigények várható költségeit biztosítási matematikusok becsülik meg minden évben, majd e szerint számítják ki a tagok díjainak összegét. A tagszervezetek hozzájárulásának mértékét több tényezı befolyásolja, például a tröszt jellege, hogy milyen specialitásokat nyújt, mennyi a klinikai személyzet száma. Legfeljebb 30% díjkedvezményt kapnak azok a tagok, melyek hatékony kockázatkezelési mechanizmussal rendelkeznek.631 A másik kockázati közösség az ELS az 1995. április 1-je elıtt bekövetkezett káresemények finanszírozására létrehozott program. A költségeket itt nem a trösztök hozzájárulásaiból, hanem közvetlenül állami forrásokból fedezik, azonban a kifizetett összeg meghatározott százalékát egy adott összeghatárig632 az érintett egészségügyi intézmény köteles finanszírozni.633

3.3. Az NHS kártalanítási rendszeren kívül

A továbbiakban azokról szólok, akikre nem terjed kis NHS kárrendezési mechanizmusa által nyújtott fedezet. Nem nyújt fedezetet a rendszer például a háziorvosok és

k+document&hl=hu&gl=hu&pid=bl&srcid=ADGEESgPjM9VKt0r2dCfANZHTJm-vJetykySz8YVLIaLqZ2dn4mhXerSekDsTs9xo0u18Mek4xfUHwvB4TYoJbKKSe5UlGqmzJagIPyDQai_0CX4e07laqYbPgfSenjZM8XNtvPw4X&sig=AHI EtbTNRGIxwmxEWkTd3iNX34w6HeHgNQ (letöltve: 2011. április 10.). 629 Health and Social Care Bill 2007 http://www.publications.parliament.uk/pa/ld200708/ldselect/lddelreg/76/7605.htm (letöltve: 2011. április 20.) 630 JONES i.m. 152. 631 ROGERS [2001] i.m. 243. 632 Az összeg 20%-át jelenti ez, méghozzá 10.000-500.000 font közti összeghatárig terjedıen. 633 JONES i.m. 153.

191

alkalmazottaik számára, magánkórházak és alkalmazottaik számára, optikusok, gyógyszerészek számára, oktatási intézmények, önkéntes szervezetek számára.634 Ezen személyek felelıssége merıben eltér az NHS alkalmazottak felelısségétıl. Az utóbbiak esetében láthattuk, hogy az NHS intézmény tartozik felelısséggel az alkalmazottak gondatlan cselekményeiért és mulasztásaiért, a károk megfizetése pedig a fent részletesen kifejtett NHS kártalanításon keresztül történik. Ezek az egészségügyi ellátást nyújtó személyek viszont saját maguk felelısek az általuk elkövetett gondatlan cselekményekért és mulasztásokért és ilyen esetekben az anyagi felelısséget is maguknak kell vállalniuk. Éppen ezért számukra kötelezı, hogy biztosítást kössenek. Angliában az orvosok számára biztosítást nyújtó intézményeket Egészségügyi Érdekvédelmi Szervezeteknek (Medical Defence Organization, a továbbiakban: MDO) nevezzük.635 Ahogy a nevük is utal rá, ezek a szervezetek valóban többet nyújtanak a tagok számára, mint egy biztosítótársaság, érdekvédelmi szervezetként is funkcionálnak. A legrégebbi és a piacon legnagyobb befolyással bíró érdekvédelmi szervezet a Medical Defence Union (továbbiakban: MDU). Az MDU 1885-ben jött létre azzal a céllal, hogy védelmet biztosítson azon egészségügyi szakembereknek, akik a szervezet tagjai lesznek.636 Az MDU segítséget nyújt jogi problémák esetében, tanácsot ad a tagok számára, illetve, ami talán a legfontosabb, hogy 10 millió fontig fedezetet biztosít a tagok számára.637

3.4. Az Egészségügyi Ombudsman

Angliában 1967-ben hozták létre a független638 Egészségügyi Ombudsman intézményét annak érdekében, hogy vizsgálati lehetıséget biztosítsanak olyan esetekre, amelyekben panasz merül fel az NHS szervezetek szolgáltatásával vagy panaszkezelési eljárásával

634

Lásd: NHS Indemnity: Arrangements for Clinical Negligence Claims in the NHS i.m. 9. SIMON, Jürgen – JANSEN, Brigitte, Economic Implications of Medical Liability Claims: Insurance and Compensation Schemes, In: The Ever Growing Challenges of Medical Liablity: National and European Responses, Strasbourg, 2-3 June 2008., 77. 636 Az MDU létrehozását egy orvos méltatlan esete indította el, aki hamisan vádak miatt került hónapokra börtönbe. 637 Lásd a Medical Defence Union honlapján: http://themdu.com (letöltve: 2011. április 20.). 638 Az NHS-tıl és a kormánytól független szerv. 635

192

kapcsolatban.639 Az Ombudsman tevékenységének általános célja, hogy független, magas színvonalú panaszkezelési eljárást biztosítson az egyének számára. Fontos kiemelnünk, hogy az egyéni problémák kivizsgálása során olyan hiányosságok, hibák kerülhetnek felszínre, melyek a panaszt tevı egyénnél jóval szélesebb kört érintenek és változások szükségességére világítnak rá a vonatkozó jogi szabályozásban. Így hozzájárulhatnak az egészségügyi rendszer hiányosságainak feltárásához, végsı fokon az ellátás minıségének javításához.640 Az Ombudsman eljárásának vizsgálatát azért is tartom fontosnak, mert ez is egy olyan fórum, ami lehetıséget teremt rá, hogy a sérelmet szenvedett fél problémája a hagyományos peres út elkerülésével oldódjon meg. Az Ombudsman eljárása ingyenes.

3.4.1. Vizsgálati eljárás kezdeményezése

A panasz az okot adó körülmény bekövetkezésétıl számított 1 éven belül, vagy ha késıbb szerez tudomást róla az érintett, akkor a tudomásszerzéstıl számított 1 éven belül is megtehetı szóban (telefonon vagy személyesen) és írásban (e-mailben vagy postai levélben) is.641 Beérkezését követı 2 munkanapon belül (e-mail esetén 1 munkanapon belül) visszaigazolást küldenek a panaszos számára. Minden ügy kap egy referencia számot, melyre minden további az üggyel összefüggı eljárás során hivatkozni kell. Az Ombudsmanhoz minden évben igen nagy számú panasz érkezik,642 éppen ezért elsı lépésben azt vizsgálják, hogy alkalmas-e az ügy arra, hogy részletesen kivizsgálja a hivatal. A szelekció egyrészt a nagyszámú megkeresés miatt szükséges, másrészt azért, mert nem is minden esetben van hatásköre a hivatalnak, illetve bizonyos elıfeltételek

639

Parliamentary and Health Services Ombudsman honlapja: http://www.ombudsman.org.uk/aboutus/our-role/history-and-legislation (letöltve: 2011. április 10.). 640 Parliamentary and Health Services Ombudsman honlapja: http://www.ombudsman.org.uk/improvingpublic-service (letöltve: 2011. április 10.). 641 In Brief Free Legal Information: http://www.inbrief.co.uk/clinical-negligence/health-serviceombudsman.htm (letöltve: 2011. április 20.). 642 2009/2010-ben például összesen 15.579 megkeresés érkezett. (Lásd: Parliamentary and Health Services Ombudsman beszámolója: http://nhsreport.ombudsman.org.uk/health-complaints/types-of-closed-healthcomplaints.html Letöltve: 2011. április 10.).

193

megvalósulása is szükséges ahhoz, hogy a panaszt részletesebben áttekinthessék.643 A hivatal az alábbi szempontok szerint szőri az ügyeket:644 1. Alkalmasnak kell lennie a panasznak, azaz szükséges, hogy a sértett személy nem megfelelı eljárás miatt váljon méltánytalanság áldozatává.645 Azaz nem elegendı például, ha valaki arra hivatkozik, hogy maga az alkalmazott jogszabály rossz, nem ért egyet azzal. 2. A panaszt a megfelelı személynek kell benyújtania, vagyis annak, aki a sérelmet elszenvedte, vagy ha ez a személy meghalt vagy egyéb okból nem képes személyesen eljárni, akkor más alkalmas személy járhat el helyette. 3. Fontos a panasz beérkezésének idıpontja. E tekintetben két probléma merülhet föl. Az egyik, hogy a kérelem elkésett, mert nem a fent is említett 1 éves határidın belül került benyújtásra. A másik probléma a panasszal kapcsolatban annak

idı

elıttisége

lehet.

Ahhoz,

hogy

az

Ombudsman

eljárást

kezdeményezhessen, szükség van rá, hogy a sérelmet szenvedett személy elsıként közvetlenül ahhoz az egészségügyi intézményhez forduljon panasszal, amelynek az eljárását sérelmesnek találja.646 Fontosnak tartják, hogy a szervezet, melyre vonatkozóan a panasz felmerül, lehetıséget kapjon rá, hogy saját panaszkezelı mechanizmusával rendezze a problémát. A cél, hogy a problémák a lehetı legalacsonyabb, alkalmas szinten kerüljenek megoldásra. Ha a panasz megfelel az elıbb említett feltételeknek, még akkor sem biztos, hogy részletes vizsgálatot fognak lefolytatni az ügyben. Ezután további szempontoknak való megfelelıséget vizsgálnak,647 és csak ezt követıen kezdıdhet a részletes áttekintés, ha ezen a szőrın is átmegy a kérelem.

643

Parliamentary and Health Services Ombudsman honlapja: http://www.ombudsman.org.uk/make-acomplaint/what-happens-to-a-complaint/the-process-explained (letöltve: 2011. április 10.). 644 Lásd: Parliamentary and Health Service Ombudsman honlapja: Information for the Staff of MPs, 2010., 9-10., Lásd: Parliamentary and Health Services Ombudsman : http://www.ombudsman.org.uk/__data/assets/pdf_file/0010/6310/Constituency-Leaflet-PSHO-0112-4.pdf (Letöltve: 2011. április 10.). 645 Például: hosszú idı alatt vagy nem kielégítıen válaszoltak a panaszára, félrevezetı információkat közöltek vagy elutasították az információk adását, diszkrimináció valósult meg, nem követték megfelelıen az eljárási szabályokat, panasz merült fel az ellátást végzı személyzettel kapcsolatban. 646 In Brief Free Legal Information: http://www.inbrief.co.uk/clinical-negligence/nhs-complaints.htm (letöltve: 2011. április 20.). 647 Elsıként megvizsgálják, hogy a kérelem alapján van-e arra bizonyíték, hogy valóban történt valamilyen szervezési vagy adminisztrációs hiba. Ha ennek fennállása valószínősíthetı, akkor a következı kérdés, melyre igenlı választ kell, hogy adjanak, hogy ez a szervezési vagy adminisztrációs hiba valóban sérelmet, jogtalanságot okozott. Végezetül pedig azt kell vizsgálni, hogy van-e arra remény,

194

3.4.2. A vizsgálat lefolytatása

A következı lépés az alapos, részletekbe menı vizsgálati eljárás lefolytatása. Mindkét felet értesítik, hogy vizsgálatra kerül sor és az érintett egészségügyi intézményt felkérik, hogy továbbítsa azokat az iratokat, melyek az ügy szempontjából relevánsak és a birtokában vannak. Az eljárás során meghallgathatják az érintett feleket, illetve független egészségügyi szakértıt is bevonhatnak.648 A vizsgálat eredményeként az Ombudsman egy részletes jelentést készít, illetve megfogalmazza javaslatait az üggyel kapcsolatban.649 Ezt mindkét félnek megküldik. Az Ombudsman ajánlásai jogilag nem kikényszeríthetık, a tapasztalat mégis az, hogy ezeket teljes mértékben magukévá teszik a panasszal érintett szolgáltatók.650 Általában az Ombudsman javasolja az egészségügyi intézmény számára, hogy kérjen bocsánatot a panaszostól, adjon számára magyarázatot és ismerje el a felelısségét. Sok esetben ez a legfontosabb az emberek számára, meglepı adat, hogy a megkérdezett betegek többségénél a kártérítés csak a harmadik, negyedik helyen áll a fontossági sorrendben és a bocsánatkérés, a magyarázat, a felelısség elismerése sokkal fontosabb számukra.651 Emellett tipikusan javaslatot tesz az Ombudsman arra, hogy milyen változtatásokat eszközöljenek az intézményben annak érdekében, hogy a hasonló jövıbeni esetek már elkerülhetık legyenek. Továbbá javaslatot tehet még vagyoni kompenzációra is.

hogy az Ombudsman által lefolytatott vizsgálat érdemi eredményre vezet az ügyben. Lásd: Parliamentary and Health Service Ombudsman honlapja: http://www.ombudsman.org.uk/make-a-complaint/whathappens-to-a-complaint/the-process-explained (letöltve: 2011. április 10.). 648 Parliamentary and Health Service Ombudsman honlapja: http://www.ombudsman.org.uk/make-acomplaint/what-happens-to-a-complaint/the-process-explained (letöltve: 2011. április 10.). 649 Parliamentary and Health Service Ombudsman: Information for the Staff of MPs, 2010., 5 o. Lásd: http://www.ombudsman.org.uk/__data/assets/pdf_file/0010/6310/Constituency-Leaflet-PSHO-0112-4.pdf 650 2009/2010-ben például 100%-ban eleget tettek a szolgáltatók az Ombudsman ajánlásainak. 651 NYS [2008] i.m. 24.

195

4. Ausztria

4.1.A felelısség megjelenési formái

Ausztriában az egészségügyi szolgáltatók felelısségre vonásának alapja az osztrák Polgári Törvénykönyv 1295. §-a, melynek értelmében, aki egy másik személy felróható magatartása következtében kárt szenved, jogosult kompenzációra ez utóbbi személytıl, függetlenül attól, hogy a kár valamely szerzıdéses kötelezettség megszegésébıl vagy pedig arra tekintet nélkül keletkezett. 652 A felelısség tehát alapulhat szerzıdésen (kontraktuális felelısség) és lehet szerzıdésen kívüli kárért való felelısség (deliktuális felelısség) is. Az egészségügyi szolgáltató és a beteg között szolgáltatási szerzıdés jön létre, mely tartalmi elemeitıl és a szerzıdı felektıl függıen eltérıen osztja meg a felelısséget az ellátás részt vevıi között.653 A szerzıdéses kapcsolat fennállása ellenére a sérelmet szenvedett fél szabadon döntheti el, hogy igényét a kontraktuális vagy a deliktuális felelısség körében kívánja-e érvényesíteni. A két forma között éles határvonal nincs, a felelısségi elıfeltételek, az elévülésre vonatkozó szabályok is megegyeznek. Inkább a szerzıdésben foglalt kötelezettségek megszegésére alapítják az egészségügyi szolgáltatók felelısségével kapcsolatos kereseteket.654 Mind a szerzıdéses, mind a szerzıdésen kívüli felelısség felróhatóságon alapul. A felróhatóság szubjektivizált elem, akkor állapítható meg, ha az illetı nem az adott körülményeknek

megfelelı

magatartást

tanúsította.

Fontos

kiemelni,

hogy

általánosságban a felróhatóság megállapításánál a károkozó személyes képességeinek is

652

KOCH, Bernard A., Medical Malpractice in Austria, Chicago-Kent Law Review, 2011,Vol. 86. No. 3., 1033. 653 Ez egy késıbbi fejezetben kerül részletesebb kibontásra. 654 Ennek oka abban keresendı, hogy a kontraktuális felelısség körében a mögöttes felelısség sokkal kiterjedtebben érvényesül (szerzıdésen kívüli károkozásnál csak azon személyek magatartásáért felel, akik kötve vannak az utasításaihoz és csak akkor, ha veszélyes, nem megfelelı utasítást adott, míg szerzıdéses kapcsolat esetén valamennyi közremőködıre kiterjed a felelıssége az elıbbi szőkítés nélkül) valamint bizonyítás (a betegnek elegendı csak azt bizonyítani, hogy a szerzıdéses kötelezettség megszegésébıl kifolyólag kára keletkezett, a felróhatóság hiányát a szolgáltatónak kell bizonyítania) és kompenzáció körében is kedvezıbb a felperes számára ez az út. Lásd: KOCH, Bernard A. - KOZIOL, Helmut, Compensation in the Austrian Health Care Sector, In: DUTE, Jos - FAURE, Michael – KOZIOl, Helmut (eds.), No-fault Compensation in the Helath Care Sector, Vienna, Springer Wien, 2004, 89.

196

döntı szerepe van.

655

Hangsúlyozandó, hogy ez alól az általános szabály alól az orvosi

tevékenység mint speciális szakképesítéshez kötött tevékenység kivételt képez. Az ABGB rendelkezései656 szerint, aki olyan területen tevékenykedik, mely speciális szakértelmet kíván, egy objektív mérce alapján ítélendı meg. Az egészségügyi és más szakemberektıl elvárható, hogy rendelkezzenek mindazzal a gyakorlattal, szaktudással és képességekkel, melyek az adott szakterületen tevékenykedı személyektıl elvárható. A felróhatóságon alapuló felelısség túlsúlya mellett igen szők körben, de az egészségügyi szolgáltatásokkal kapcsolatban is megjelenik az objektív felelısség. Ilyen például a nukleáris tevékenység folytatásához kapcsolódó felelısség. Amennyiben az egészségügyben kerül alkalmazásra ilyen jellegő technológia, objektív felelısséget von maga után. Példaként említhetı e körben még az osztrák termékfelelısségre vonatkozó jogszabály is, mely az Európai Uniós szabályozással összhangban felróhatóságtól független felelısséget állapít meg a hibás termék által okozott károkra vonatkozóan. Ebbe a körbe vonható, ha a beteg például egy gyógyszer vagy vérkészítmény alkalmazása miatt szenved sérelmet.657

4.1.1. Szerzıdésen alapuló felelısség

A korábban említetteknek megfelelıen az esetek döntı többségében a beteg és az egészségügyi szolgáltató között szerzıdéses kapcsolat jön létre. Attól függıen, hogy ki között jön létre a szerzıdés és milyen tartalommal, eltérıen változik a felelısség megoszlása is.658 Lehetıség van arra, hogy a beteg közvetlenül csak a kórházzal kerüljön szerzıdéses viszonyba. Ilyen esetben a kórház lesz felelıs az egészségügyi szolgáltatásért és az intézmény által nyújtott hotelfunkciókért is.659 Alternatíva az is, hogy a beteg szerzıdést köt a kórházzal,660 valamint közvetlenül szerzıdéses

655

KOCH, Bernard A., Medical Liability in Austria, In: KOCH, Bernard A. (ed.), Medical Liability in Europe, De Gruyter, Germany, 2011, 10. 656 ABGB 1299. §. 657 KOCH-KOZIOL [2004] i.m. 91. 658 KOCH [2011 Chicago-Kent Law Review] i.m. 1032. 659 All inclusive contract. 660 Lodging contract.

197

kapcsolatot létesít a beavatkozást végzı orvossal is. Ilyen esetekben a kórház az intézményi infrastruktúráért, a szerzıdı orvos pedig az ellátásért lesz felelıs.661 A szerzıdés arra kötelezi a szolgáltatót, hogy ésszerően és minden részletre kiterjedıen nyújtson kezelést a beteg számára. Az ellátást végzı személyektıl elvárható, hogy saját szakterületükön a körültekintı, tapasztalt szakembertıl megkívánt színvonalon cselekedjenek, melynek meghatározása független az egyéni képességektıl, objektív követelmények alapján történik.662 Kiemelendı, hogy a szerzıdés hatálya nemcsak a direkt szerzıdı felekre terjed ki, hanem mindazokra, akikre az elvégzett kezelés hatással van. Így például a szülésznıgyógyász felelıssége nemcsak a kismamára vonatkozik, hanem a magzatra is. Megállapíthatjuk, hogy a szerzıdésben foglalt kötelezettségek megszegésére nemcsak a közvetlen szerzıdı fél alapíthat keresetet, hanem akár harmadik személy is.663 Ahogy korábban említésre került, szerzıdéses kapcsolat fennállása esetén a mögöttes felelısség (közremőködıért való felelısség) tágabb körben érvényesül. Ezen szabályok vonatkoznak egyrészrıl arra az esetre, amikor a beteg csak az egészségügyi intézménnyel köt szerzıdést. Ilyenkor az intézmény teljes körően felelısséggel tartozik az alkalmazottai tevékenységéért és mulasztásaiért. Ilyen esetben a felelısséget nem magának a szerzıdı partnernek a felróható magatartása alapozza meg, hanem konkrétan az ellátást végzı személy felróható magatartásáért felel az intézmény. Másrészrıl a mögöttes felelısség szabályai érvényesülnek akkor is, ha a beteg egy konkrét orvossal kerül szerzıdéses viszonyba az ellátás elvégzésére vonatkozóan, azonban ez az orvos közremőködıt vesz igénybe a szerzıdéses kötelezettségeinek teljesítésében. Fı szabályként erre nincs lehetısége, csak abban az esetben, ha a beteg hozzájárul, vagy az elkerülhetetlenné válik.664 Ilyenkor sem a direkt szerzıdéses viszonyban levı személy magatartásának felróhatósága kerül értékelésre, hanem a

661

Lehetséges, hogy az orvos, akivel a beteg szerzıdést köt a kórház alkalmazottja, azonban olyan is lehetséges, hogy nem áll munkaviszonyban a kórházzal, csak igénybe veszi a beavatkozás elvégzéséhez annak infrastruktúráját. 662 Ennek meghatározásánál figyelembe kell venni az orvostudomány aktuális állását, illetve az egészségügyi szakemberekre vonatkozó jogszabályi elıírásokat. 663 KOCH-KOZIOL [2004] i.m. 97. 664 Ha ezen kívül vesz igénybe közremőködıt, akkor felel minden olyan kárért, mely e nélkül nem következett volna be.

198

közremőködı

tevékenysége.

Ha a

közremőködınél

fennállnak

a

felelısségi

elıfeltételek, akkor az ellátásra szerzıdı személy fog helyette felelni.665 A mögöttes felelısség eseteiben tehát arról van szó, hogy a beteg és a kórház között létrejövı szerzıdés nem kötelezi személyesen az orvost, illetve az orvos és a beteg közt létrejövı szerzıdés nem kötelezi közvetlenül az igénybe vett közremőködıt. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a kórház alkalmazottainak, vagy az orvosok által igénybe vett közremőködıknek ne lenne felelısségük a tevékenységükért. Ez a felelısség fennáll, csak nem a konkrét szerzıdés az alapja, hanem egy általános gondossági kötelezettség. Természetesen a betegnek a felelısség ilyen összetett eseteiben sem jár kétszeres kompenzáció, azonban a mögöttesen felelı kórháznak vagy orvosnak lehetısége van arra, hogy visszkeresettel forduljon a ténylegesen felróhatóan eljáró és sérelmet okozó fél irányába, a köztük fennálló jogviszonyból fakadó kötelezettség megszegése okán.666

4.1.2. Szerzıdésen kívüli felelısség

Lévén, hogy a kontraktuális felelısség szerinti igényérvényesítés több elınyös vonással rendelkezik a felperesek számára, az esetek többségében a szerzıdésben foglalt kötelezettségek megszegése miatt indul kártérítési eljárás. Nem jelenti ez ugyanakkor a deliktuális felelısség teljes hiányát az egészségügyi szolgáltatók kártérítési eljárása kapcsán. Vannak olyan esetek, amikor a beteg akár az intézménnyel, akár a konkrét orvossal nem kerül szerzıdéses viszonyba, ilyenkor a beteg és az orvos vagy kórház közötti szerzıdés nem köti az abban részt nem vevı felet.667 Ilyenkor egy általános gondossági kötelezettség áll fenn, ennek a megszegéséért (a szerzıdésben foglaltaktól függetlenül) történik felelısségre vonás. A deliktuális felelısség alapja e körben, hogy az osztrák bírósági gyakorlat úgy tekint minden egyes orvosi beavatkozásra, mint egy jogellenes testi sértés okozására, kivéve, 665

Jogeseti példa: mőtéti beavatkozásra került sor egy sebész által, aki ennek elvégzésére igénybe vette egy kórház infrastruktúráját, illetve egy olyan altatóorvos közremőködését, aki nem állt a kórház alkalmazásában. Az altatóorvos által elkövetett mulasztás miatt bekövetkezett károkozásért a sebésznek kellett felelnie a helyettesítı felelısség elve alapján. Lásd: KOCH-KOZIOL [2004] i.m. 107. 666 KOCH [2011 Chicago-Kent Law Review] i.m. 1040. 667 Sürgısségi beavatkozások esetén sem az orvossal, sem a kórházzal nincs szerzıdéses viszony. Ha ilyen beavatkozás során szenved kárt a beteg, akkor a kórház felelıssége a deliktuális felelısség alapján kerül megállapításra.

199

ha a beavatkozás indokolt volt, különösen, ha a beteg érvényesen hozzájárulását adta annak elvégzéséhez.668Abban az esetben, ha a beavatkozás nem ennek megfelelıen történik, akkor a magatartás büntetıjogi felelısséget is megalapoz, még akkor is, ha az orvostudomány aktuális színvonalának és állásának megfelelıen hajtották végre. Nyilvánvalóan, hiába a joghatályos beleegyezés, ha a beavatkozás, kezelés nem megfelelı színvonalon történt és a felróhatóságot megalapozó körülmények669 fennállnak.670

4.2. Felelısségi elıfeltételek

4.2.1. Jogellenes és felróható magatartás

Mind a szerzıdésszegésért való felelısség, mind pedig a szerzıdésen kívüli károkért való felelısség elıfeltétele a jogellenes, felróható magatartás. A jogellenesség objektív kritérium, ezzel szemben a felróhatóság szubjektivizált elem, a károkozóéhoz hasonló helyzetben levı személyektıl elvárt magatartás alapján történik a megítélése. Az orvos nem tesz eleget a betegével szemben fennálló kötelezettségének, ha eltér a megfelelı színvonalú egészségügyi ellátás követelményétıl, valamint, ha elmulasztja azt a körültekintést, figyelmet, ami egy átlagos, lelkiismeretes orvostól elvárható lenne az adott szituációban.671 Alapesetben ennek tényét a felperesnek kell bizonyítania.672 A felróhatóságot megalapozó hibák közül kiemelendık a kezelési hibák673 és a tájékoztatással kapcsolatos hiányosságok, ez utóbbira említenék néhány példát.

668

KOCH, Bernard A. – KOZIOL, Helmut, Austria; In: FAURE, Michael – KOZIOL, Helmut (eds.), Cases on Medical Malpractice in a Comparative Perspective, Vienna, Springer-Verlag, 2001, 59. 669 Késıbb részletesen szólok róla. 670 KOCH-KOZIOL [2004] i.m. 102. 671 KOCH [2011 Medical Liability in Austria] i.m. 1037. 672 Ezért jár stratégiai elınyökkel a beteg számára, ha a kontraktuális felelısség szabályai szerint érvényesíti igényét, annak keretében ugyanis elegendı csak azt bizonyítani, hogy a szerzıdéses kötelezettség megszegésébıl kifolyólag kára keletkezett, a felróhatóság hiányát a szolgáltatónak kell bizonyítania, a bizonyítási teher megfordul. Deliktuális felelısség esetén is megjelenik egy bizonyítást könnyítı szabály. Amennyiben a dokumentáció hiányos, vagy a beteg számára nem hozzáférhetı, a bizonyítási teher megfordul és a szolgáltatónak kell bizonyítania, hogy minden megfelelı színvonalon történt. Lásd: LEISCHNER, Aline – ZEINHOFER, Claudia – LINDNER, Chiristina – KOPETZKI, Christian, Medical Law in Austria, United Kingdom, Wolters Kluwer, 2011, 59. 673 Azaz, eltérés a megfelelı kezelési színvonaltól.

200

Az orvosnak kötelessége, hogy tájékoztassa a beteget a felállított diagnózisról, a javasolt beavatkozásról, kezelésrıl, illetve ezek kockázatairól annak érdekében, hogy a átgondolhassa a beavatkozással járó elınyöket és kockázatokat és ennek tükrében hozzon felelıs döntést. A tájékoztatási kötelezettség elmulasztására vagy hiányosságaira alapított keresetek gyakran fordulnak elı.674 A tájékoztatási kötelezettség elmulasztása és ennek következtében a tájékozott beleegyezés hiánya önmagában jogellenes magatartásnak minısül. Így még a gondosan és megfelelıen elvégzett kezelés ténye sem mentesíti az orvost a bekövetkezett kárért való felelısség alól.675 Fontos kiemelni, hogy a tájékoztatási kötelezettséget nem lehet kiváltani azzal, hogy a beteg aláír egy olyan nyomtatványt, melyen fel vannak sorolva a beavatkozással összefüggı kockázatok. A bizonyítás szempontjából elınyös, ha a tájékoztatás dokumentált, de egy aláírt papír nem helyettesíti a valós kommunikációt a beteggel. Hogy mi az a kockázat, melyrıl az adott beavatkozás, kezelés során tájékoztatni kell a beteget nincs meghatározva konkrétan jogszabályban, ezzel kapcsolatban az Osztrák Legfelsıbb Bíróság fogalmaz meg iránymutatásokat. Az elsıdleges a beteg megfelelı egészségi állapota, így a tájékoztatást is ehhez kell szabni. Abban az esetben, ha például egy olyan vizsgálatról van szó, melynek elvégzése szükséges és melynek elmaradása nagyobb kockázattal jár a beteg számára, ráadásul egy nagyon bizonytalan, nyugtalan páciensrıl van szó, indokolt lehet a kevésbé részletekbe menı tájékoztatás is. Viszont, ha a beavatkozás nem feltétlenül szükséges, a lehetı legszélesebb tájékoztatást kell adni. A tipikus676 kockázatokról mindenképp tájékoztatni kell a beteget, még akkor is, ha a bekövetkezésének kicsi a valószínősége. Amennyiben a beteg a tájékoztatás hiányára vagy hiányosságaira alapítja a keresetét, az orvosnak kell bizonyítania, hogy a minden szükséges információt megadott a tervezett beavatkozásról, és ezt követıen adta a beleegyezését. Emellett az is felelısség alól mentesítı körülmény lehet, ha a szolgáltató bizonyítani tudja, hogy bár a tájékoztatás nem volt hiánytalan, de a beteg abban az esetben is vállalta volna a kezelést, ha minden információt és kockázatot ismer. 674

KOCH [2011 Medical Liability in Austria] i.m. 1041. Viszont, ha a beteg beleegyezése joghatályosnak tekinthetı és a beavatkozás gondos, megfelelı elvégzése mellett is bekövetkezik a szövıdmény, akkor az nem eredményezhet felelısségre vonást. (KOCH-KOZIOL [2001] i.m. 60.) 676 Azt, hogy valami tipikus kockázatnak minısül nem a statisztikai elıfordulása dönti el, hanem az a tény, hogy az adott kockázat kapcsolódik a beavatkozáshoz, bekövetkezését még a legnagyobb gondosság mellett sem lehet elkerülni és egy átlagosan tájékozott beteg számára nem ismert az adott kockázat, így a tájékoztatás nélkül nem is tudja figyelembe venni a döntés meghozatalánál. 675

201

4.2.2. Okozati összefüggés

A páciens feladata annak bizonyítása, hogy az egészségi állapotának romlása olyan magatartásra vezethetı vissza, mely az alperesnek tulajdonítható. Ez igen nagy terhet róhat a betegre, éppen ezért vannak esetek, melyeknél egyszerősödik az okozati összefüggés bizonyítása. Ilyen fordul elı például akkor, ha a sérelem valamely tevékenység, kezelés, beavatkozás elmulasztása miatt következett be. Ilyenkor elegendı azt igazolni, hogy igen nagy valószínőséggel maradt volna el a kár bekövetkezése, ha az adott körülményeknek megfelelı cselekvést nem mulasztja el az alperes.677 Egy érdekes, új gyakorlat alakult ki az olyan esetekre vonatkozóan, ahol a bekövetkezett sérelem valószínősíthetıen nemcsak az alperes tevékenységére vezethetı vissza, hanem az adott eredmény bekövetkezésében más tényezık is (például harmadik személy, a beteg egészségi állapota) is közrejátszottak. Ilyen esetekre egy osztrák tudós, Franz Bydlinski azt javasolja, hogy meg kell osztani a felelısséget, nem korrekt ugyanis ilyenkor csak az egyik félre hárítani a teljes felelısséget. A bíróságok magukévá tették ezt a felelısség arányosításával kapcsolatos elképzelést.678 Ha a beteg a beavatkozást megelızıen olyan egészségi állapotban volt, hogy a káros eredmény, mely az orvos felróható magtartása következtében létrejött egyébként is bekövetkezett volna, csak egy késıbbi idıpontban, az orvosnak csak azért kell felelısséget

vállalnia,

hogy

a

probléma

bekövetkezése

korábbra

datálható.

Természetesen azt, hogy a sérelem, nem kívánatos tünet a beavatkozás nélkül is bekövetkezett volna, az orvosnak kell bizonyítani és ezt szigorúan veszik a bíróságok.679

4.2.3. Kár bekövetkezése

A sérelmet szenvedett páciens feladata, hogy bizonyítsa a bíróságon, hogy kára keletkezett, mely pénzben kompenzálható, illetve meg kell határoznia a kárnak a mértékét is. Abban az esetben, ha a kár mértékének bizonyítása ésszerőtlenül nehéz 677

KOCH [2011 Medical Liability in Austria] i.m. 1040. KOCH [2011 Chicago-Kent Law Review] i.m. 1035. 679 KOCH [2011 Chicago-Kent Law Review] i.m. 1036. 678

202

vagy nem is lehetséges, a polgári eljárásjogi szabályok felmentik a beteget a bizonyítás terhe alól és felhatalmazzák a bírót, hogy felbecsülje a kárt. Ausztriában is lehet kompenzációt kérni vagyoni és nem vagyoni károkért. Vagyoni károk körében lehet érvényesíteni például: gyógykezelés, rehabilitáció költségeit, hozzátartozók utazási költségeit. Emellett pedig például olyan költségeket is, melyek a sérelmet

szenvedett

személy

lakásának

átalakításával,

akadálymentesítésével

kapcsolatosak, amennyiben ápolásra szorul (akár hivatásos ápoló, akár hozzátartozó látja el a feladatot) az ápolási költségeket, a kiesett munkabért is.680 Amennyiben a beteg meghal a nem megfelelıen végzett orvosi tevékenység miatt, követelhetık a temetéssel járó költségek, illetve az eltartott rokonok gondozására fordítható költség is, melynek mértékét az elhunyt adózott munkabére alapján számítják ki. A nem vagyoni kártérítés összegének meghatározása során fontos szerepe van annak, hogy milyen típusú és milyen súlyosságú sérelmet szenvedett a beteg, továbbá az alperes felróhatóságának a mértéke is jelentıs. A nem vagyoni kártérítési összegek általában egyösszegő kompenzációt nyújtanak a páciens számára. Az is kiemelendı e körben, hogy a bíróságok általában a korábbi ügyek tanulsága alapján kialakult gyakorlatot követik681 a nem vagyoni kártérítés összegének meghatározásánál, ami úgy vélem azért nagyon jó, mert segít egységesíteni az erre vonatkozó ítélkezési gyakorlatot, ezáltal kordában tartani a megítélt összegeket. A kártérítés mértékét két tényezı határozza meg, az elszenvedett fájdalom és sérelem komolysága, illetve az idıtartama.682 Természetesen ez nem egy szigorúan vett szabályrendszer, csak egyfajta iránymutatásként szolgál. Az eddigi legmagasabb nem vagyoni kártérítési összeg 250 ezer Euro körüli érték.683

4.3. Felelısségbiztosítás

Egészen 2010-ig Ausztria azon kevés Európai Uniós ország közé tartozott, ahol nem volt kötelezı az egészségügyi tevékenység végzéséhez felelısségbiztosítás. Ennek ellenére igen sok kórház rendelkezett felelısségbiztosítással, mely az alkalmazott 680

KOCH [2011 Medical Liability in Austria] i.m. 1045. KOCH-KOZIOL [2004] i.m. 101. 682 A kialakult gyakorlat szerint, kis mértékő fájdalom esetén naponta 100-120 €, közepes fájdalom esetén 200-250 € naponta, súlyos fájdalom esetén naponta 300-360 € nem vagyoni kártérítést ítélnek meg. 683 KOCH [2011 Medical liability in Austria] i.m. 1046. 681

203

orvosok számára is fedezetet nyújtott. 2010-ben viszont jogszabályban írták elı,684 hogy valamennyi egészségügyi szolgáltatónak kötelezı felelısségbiztosítási szerzıdést kötni, meghatározott összeghatárig.685 A biztosítási díjak mértéke attól függ, hogy milyen szakterületen és milyen státuszban tevékenykedik az orvos, illetve, hogy milyen képzettségi

szinten

áll.

A

legmagasabb

díjakkal

a

plasztikai

sebészeknek,

nıgyógyászoknak, radiológusoknak és aneszteziológusoknak kell számolniuk.686 Ausztriában is növekvı tendenciát mutatnak a kártérítési perek és a megítélt összegek, éppen ezért a biztosítóknak, fıleg az elıbb említett területeken jelentıs veszteséggel kell számolniuk.687 Ennek következtében több biztosító kivonult a piac ezen szegmensébıl, azonban még így sincs olyan monopolisztikus helyzet az orvosi felelısségbiztosítási piacon, mint hazánkban.

4.4. A peres úttól eltérı speciális igényérvényesítési lehetıségek és feltételeik

A hagyományos, peres út lehetısége mellett Ausztriában széles körben kiépült az alternatív vitarendezés is az egészségügyi ellátásokkal összefüggésben bekövetkezı károk esetére, melynek mőködése sikeres, az egyes intézmények létrehozása óta évrıl évre növekvı tendencia mutatkozik az igénybe vételük tekintetében. Célom a peres út elkerülésében segítı intézmények vizsgálata, így az úgynevezett egyeztetı tanácsokat, a betegeknek segítséget nyújtó képviselıket (patient advocat, a továbbiakban PA), illetve egy speciális kompenzációs alapot kívánok bemutatni.

4.4.1. Az egyeztetı tanácsok688

684

LEISCHNER- ZEINHOFER- KOPETZKI i.m. 59. 2 millió € káreseményenként, évente 6 millió €, kórházaknak évente 10 millió € (Lásd: KOCH [Medical Liability in Austria] i.m. 36.). 686 KOCH [2011 Chicago-Kent Law Review] i.m. 1030. 687 2003-ra például az elızı évhez képest 30%-kal emelkedett a kártérítési perek száma, és több, mint 50%-kal a kifizetett kártérítési összeg, mely miatt a biztosítók vesztesége is nıtt (188%) Lásd: OECD, Medical malpractice - prevention, insurance and coverage options, No. 11. 2006. http://www.aemh.org/pdf/OECDMedicalMalpractice.pdf (letöltve: 2011. szeptember 20.), 72. 688 Arbitration panels. 685

204

A hazai alternatív kompenzációs lehetıségekrıl szóló fejezetben részletesen foglalkoztam a peren kívüli vitarendezés modelljeivel az egészségügyi ellátások tekintetében. Az Ausztriában kialakult rendszer az arbitrációs modellhez áll közelebb, azonban nem azonosítható vele, lévén, hogy a testület döntései nem kötelezıek csak ajánlás, javaslat jellegőek. Mára minden osztrák tartományban létrehozták az egyeztetı testületeket a tartományi orvosi kamara székhelyén.689 Ezen rendszer kiépítésének célja, hogy a peres út alternatívájaként, azt megelızı fórumként lehetıséget nyújtsanak mind az orvosok, mind a betegek számára az ellátással összefüggı konfliktusok kezelésére. Az eljárás teljes mértékben önkéntes, ingyenes, ami számomra kiemelkedıen szimpatikus vonás. A testületek legfontosabb feladata, hogy szervezett keretek közt biztosítsanak lehetıséget a felmerült konfliktusokkal összefüggı tárgyalásra.690 A testület eljárását kezdeményezheti akár a sérelmet szenvedett beteg, annak képviselıje vagy örököse, illetve az érintett orvos, vagy az érintett orvos munkáltatójaként megjelenı kórház is. Az eljárás megindításával kapcsolatban fontos követelmény még, hogy az elévülési idın belül lehet kezdeményezni, továbbá az is, hogy nem lehet folyamatban, függıben polgári peres eljárás.691 A testület eljárásának kezdeményezésével azt is vállalja a beteg, hogy annak befejezéséig nem kezdeményez polgári peres eljárást, illetve hozzájárul ahhoz, hogy a személyes adatai, leletei továbbításra kerülnek a testülethez az eljárás lefolytatása érdekében.692 Az egyeztetı tanács tagjainak száma tartományonként változó, azonban egy bíró és egy orvos minden esetben tagja lesz a tanácsnak. A testület eljárása az írásos anyagok értékelésével kezdıdik, majd pedig szóbeli meghallgatás történik. Gyakran kérnek szakértıi véleményt is a megalapozott döntés meghozatala érdekében.693 A testület eljárásának eredményeként fény derülhet rá, hogy nem történt kezeléssel kapcsolatos hiba, illetve arra a megállapításra is juthatnak, hogy a betegnek joga van kompenzációra. A testület ilyen esetekben általában egy összegben fizetendı kártérítési összegre tesz javaslatot.694

689 KOCH, Bernard A., Austrian Cases on Medical Liability, European Journal of Health Law, 2003, Vol. 1., 96. 690 KOCH-KOZIOL i.m. [2004] 92. 691 Bár ez nem minden tartományban egységes kívánalom. 692 BACHINGER, Gerald, The System of the Patient Advocacies in Austria, 2005. november, http://www.patientenanwalt.com/fileadmin/dokumente/09_english_documents/legal_information/0510leg alinfo_patient_advocacies_DrBachinger.pdf (letöltve: 2011. december 10.) 19. 693 KOCH [2011 Chicago-Kent Law Review] i.m. 1049. 694 KOCH-KOZIOL [2004] i.m. 92.

205

A döntés nem kötelezı csak ajánlás, az egyeztetı testület eljárását követıen hagyományos, polgári peres eljárást is indítható.695 Azt azonban megállapíthatjuk, hogy a testületek mőködése sikeres, ha például Felsı-Ausztria vonatkozó adatait vizsgáljuk, azt láthatjuk, hogy az igénybe vevık közül csak nagyon kevesen fordultak bírósághoz.696

4.4.2. Egy sajátos kompenzációs alap

A rendszer kiindulópontja egy 1998-ban, Bécsben létrehozott kompenzációs alap, melynek célja az volt, hogy olyan esetekben nyújtsanak kompenzációt, amikor nincsenek meg a hagyományos peres úton történı igényérvényesítés feltételei maradéktalanul. A kompenzációs alappal kapcsolatos pozitív visszacsatolások arra indították a jogalkotót, hogy 2001-ben valamennyi tartományban kötelezıvé tegye ezeknek a felállítását.697 Mivel csak egy szabályozási keretet határoztak meg központilag, az egyes tartományokban találunk eltéréseket a megvalósítással kapcsolatban. A létrehozás célja, hogy olyan esetekben is lehetséges legyen (legalább részlegesen)698 kompenzálni a sérelmet szenvedett beteget, amikor a hagyományos úton érvényesíthetı kártérítés nem elérhetı.699 A kompenzációs alapok valamennyi állami kórház betegei számára lehetıséget nyújtanak igényérvényesítésre, illetve minden más olyan kórház betegei számára, melyek hozzájárulást fizetnek az alapba. A rendszer finanszírozása a betegek hozzájárulásai alapján történik, melynek mértéke 0,73 Euro minden kórházban töltött nap után.700 A kárigény finanszírozása szempontjából nem a beteg lakhelye a döntı, hanem a kezelés helye, vagyis azon tartomány kompenzációs alapja fogja kifizetni az összeget, amelyiknek a területén levı kórházban a sérelem történt.701

695

NYS [2008] i.m. 21. Körülbelül 4% ez az arány. Lásd: Uo. 93. 697 BACHINGER i.m. 17. 698 A kompenzáció mértéke mindenhol maximált, az összeg felsı határa azonban tartományonként eltérı. (Lásd: KOCH [2011Chicago-Kent Law Review] i.m. 1051.). 699 BACHINGER i.m. 21. 700 A fizetési kötelezettség korlátozott, évente maximum 28 nap lehet és nehéz szociális helyzetben levı betegek mentesülnek a fizetési kötelezettség alól. (KOCH-KOZIOL [2004] i.m. 95.). 701 BACHINGER i.m. 23. 696

206

Kompenzáció ebbıl az alapból csak korlátozottan igényelhetı, az úgynevezett „nehéz esetek”702 kapcsán, amikor az egészségügyi szolgáltató felelıssége nem egyértelmően megállapítható és éppen ezért hagyományos úton nem járna kártérítés a betegnek. Például, amikor a betegnek kára keletkezik, viszont a felelısség a bizonyítékok hiányában, vagy azok hiányossága miatt nem állapítható meg bizonyosan.703 Ide tartoznak azok az esetek is, melyeknél a beteg jelentıs sérelmet szenved valamely különleges, ritka szövıdmény miatt, viszont a felelısségi elıfeltételek nincsenek meg maradéktalanul. Ilyenkor a kifizetés alapja, hogy a bekövetkezett jelentıs károsodást méltánytalan lenne teljesen kompenzálatlanul hagyni.704 Az eljárás tekintetében különbségek vannak az egyes tartományok között, ugyanis másmás (kifejezetten erre a célra létrehozott) testület bírálja el az igényeket.705 Fontos, hogy az eljárás mindenhol ingyenes és az is követelmény, hogy ne legyen folyamatban polgári per vagy peren kívüli egyeztetés, vagy ha már ilyen történt, akkor az a beteg kompenzációja szempontjából eredménytelenül zárult. Ha a páciens számára fizet a kompenzációs alap és ezt követıen a jövıben indít polgári peres eljárást, melynek eredményeként kártérítési összeghez jut, vagy a peren kívüli vitarendezés lesz késıbb eredményes számára, a kompenzációs alaptól kapott összeget vissza kell fizetnie.706

4.4.3. A beteg képviseleti rendszer (PA rendszer)

Egy kiterjedt betegjogi kódex létrehozása önmagában nem jelent garanciát rá, hogy ezek a jogosultságok valóban érvényesülni is fognak. A betegjogok hatékony érvényesüléséhez szükség van egy olyan rendszerre, mely segít a jogokkal kapcsolatos tájékoztatásban, illetve a jogok érvényesítésével kapcsolatos lehetıségek felkutatásában és adott esetben a jogérvényesítési folyamatban is. Ennek a biztosítására jött létre Ausztriában a betegek képviseletét ellátó rendszer (továbbiakban PA rendszer). Elsıként Carinthiában és Felsı-Ausztriában épült ki 1991-ben, majd 1993-ban valamennyi tartomány számára kötelezıvé tették a képviselık alkalmazását. 702

Cases of hardship. MACKENNEY, Stephen – FALLBERG, Lars (eds.), Protecting Patients Rights? A Comparative Study of the Ombudsman in Health Care, United Kingdom, Radcliff Medical Press Ltd., 2004, 17. 704 KOCH [2011 Chicago-Kent Law Review] i.m. 1050. 705 Lásd részletesen: BACHINGER i.m. 24-33. 706 Uo. 34. 703

207

Központilag csak keretszabályozást találhatunk, éppen ezért a betegek képviseletét megvalósító rendszer tartományonként különbözı, egyrészt struktúrájában, másrészt pedig a PA-k feladat és hatásköre tekintetében.707 Annak érdekében, hogy az egyes tartományok képviselıi közötti együttmőködés biztosított legyen, 2000-ben létrehozták a Betegképviseleti Munkacsoportot (Patiant Advocacy Working Group, továbbiakban PAWG). Ennek legfontosabb feladata, hogy biztosítsa az együttmőködést, hatékony információcserét az egyes tartományi PA-k között.708A képviseleti rendszer egyre szélesebb körben ismert és alkalmazott a betegek körében. A PA-k legfontosabb tevékenységi körei az alábbiakban foglalhatók össze: -

Amennyiben egy beteg felkeresi a PA-t, kérhet tıle tájékoztatást a jogaival, lehetıségeivel kapcsolatban.

-

A tanácsadáson, információ adáson túl, fel lehet keresni a képviselıt úgynevezett általános panasszal az ellátással kapcsolatban. Ilyenkor nem arról van szó, hogy hibát vétettek a kezelés során, pusztán arról, hogy az ellátás során a

beteg

emberséges,

tiszteletteljes

bánásmód

kívánalmában,

emberi

méltóságában lett sértve. Ilyenkor a PA feladata, hogy lehetıvé tegye a szolgáltató és a panaszos közti kommunikációt, eljuttassa a panaszt az intézményhez.709 -

Amennyiben az ellátással kapcsolatban felmerült hiba a panasz tárgya, akkor a legfontosabb feladata, hogy megvizsgálja, elıkészítse az ügyet és peren kívüli vitarendezési lehetıséget kínáljon a beteg számára.710 Ez lehet akár a fentebb ismertetett egyeztetı testület eljárásának kezdeményezése, akár az egészségügyi szolgáltató felelısségbiztosítójával megkísérelt peren kívüli megállapodás is, illetve akár a fentebb említett kompenzációs alapból való kártérítés fizetésének kezdeményezése is az illetékes testületnél.711 A peren kívüli vitarendezés eseteiben a PA képviseletet is nyújt a beteg számára.

707

MACKENNEY-FALLBERG i.m. 14. BACHINGER i.m. 12. 709 MACKENNEY-FALLBERG: i.m. 18. 710 KOCH [2011 Chicago-Kent Law Review] 711 BACHINGER i.m. 15. 708

i.m. 1048.

208

5. A felróhatóságot nem vizsgáló felelısségi rendszer

Jelen alfejezet tárgyát egy a korábbiaktól teljes mértékben eltérı, számos elınyös jellemzıvel rendelkezı, mindezek ellenére csak néhány ország által alkalmazott kompenzációs rendszer bemutatása képezi. Általános jellemzıinek leírását követıen a modell gyakorlati mőködését ismertetem a felróhatóságot nem vizsgáló kompenzáció mintaállamának tekinthetı Új-Zéland vonatkozó jogi szabályozásának feltárásával. Itt vezették be ezt a modellt a világon elıször, 1974-ben. Emellett a skandináv országokban, Svédországban, Finnországban, Dániában és Norvégiában találkozhatunk ezzel a kompenzációs mechanizmussal, valamint Franciaország részlegesen vette át, ahogyan a vonatkozó egységben bemutattam. A no fault modell megvalósulását egy európai példával is szemléltetem, Finnország példájával. Végezetül a modell elınyös és hátrányos jellemzıinek számba vételével értékelem a rendszert.

5.1. Általános jellemzık

A hagyományos felelısségi rendszerek esetén a kártérítés megítélésének négy konjunktív

feltétele

van.

Szükséges,

hogy

jogellenes

magatartással

okozati

összefüggésben kár keletkezzen, és a károsító eseménynek a károkozó számára felróhatónak kell lennie. A felróhatóságot nem vizsgáló felelısségi rendszerek alapvetı jellemzıje viszont az, hogy ahhoz, hogy a károsult kártérítésben részesüljön nem szükséges elem a károkozó személy magatartásának felróhatósága. Ezt sem vizsgálni sem bizonyítani nem kell. Így az eljárás során a bizonyításnak arra kell kiterjednie, hogy a beteget az elvégzett beavatkozással vagy annak elmaradásával okozati összefüggésben kár érte.712 Az egészségügyi ellátás során felmerülı károk megtérítése érdekében az egészségügyi szolgáltatók szerzıdést kötnek a biztosítóval, mely vállalja, hogy e károk megtérítése érdekében elıre meghatározott összeget fizet. Tulajdonképpen harmadik személyek

712

DÓSA Ágnes, Felelısség vagy biztosítás?, Lege Artis Medicinae, 1996, 6. szám, 263.

209

javára szóló balesetbiztosítás jön létre ezáltal, ugyanis a betegnek minden az ellátással összefüggésben keletkezett kárát olyan balesetnek tekintik, amely a biztosítási szerzıdés hatálya alá tartozik és amelynek bekövetkezése esetén a biztosító elıre meghatározott összeget fizet a károsultnak.713 A beavatkozással együtt járó szokásos kockázatokért a biztosító nem fizet. Azt, hogy mennyi kártérítést kap a károsult, elıre meghatározott séma szerint számítják ki, az egyes kártípusokhoz rendelt különbözı összegek alapján. Megállapítható, hogy a no-fault compensation system-et alkalmazó országokban jóval több igényt érvényesítenek, jóval többen jutnak kompenzációhoz, azonban az eljárási költségek és a kártérítési összegek ennek ellenére is jóval alacsonyabbak, mint a hagyományos rendszerekben. A kártérítési igény vizsgálata nem bíróság által peres eljárás keretében történik, hanem egy erre a célra felállított adminisztratív testület végzi el. A felróhatóság vizsgálatának hiányában az eljárás leegyszerősödik, felgyorsul. Az alapvetı jogelveknek megfelelıen természetesen van lehetıség fellebbezésre a testület döntéseivel szemben, és Svédországban végsı fokon a bírói út igénybe vételének lehetısége is nyitva áll. Az azonban megállapítható, hogy kevesen fordulnak bírósághoz a testület döntéseivel szemben, Svédországban a döntések 2,5–4%- a érintett. 714 Amennyiben a páciens nem kívánja ezen rendszer szerint érvényesíteni az igényét, lehetısége van arra, hogy a hagyományos, peres utat vegye igénybe. De a tapasztalatok azt mutatják, hogy a felróhatóságot nem vizsgáló kártérítési rendszerekben ez nem jellemzı a károsultak részérıl.

5.2. Az új-zélandi no fault rendszer bemutatása

5.2.1. Történeti elızmények

A felróhatóságot nem vizsgáló rendszer bevezetését megelızıen Új-Zélandon is a hagyományos felróhatósági rendszer alapján bírálták el a kártérítési igényeket, amely rendszer mintájául a gyarmatosító anyaország, Nagy Britannia szolgált. A felróhatóságot nem vizsgáló felelısségi modell történeti alapjainak feltárásához több, 713 714

GELLÉR i.m. 317. DÓSA [HVG ORAC 2004] i.m. 34.

210

mint egy évszázadnyi idıre kell visszatekintenünk, bár a legjelentısebb fejlıdés az utóbbi 30-35 évre tehetı. Elsıként egy 1900-ban született törvényt715 kell megemlítenünk,

amely

valamennyi

munkahelyi

baleset,

foglalkozási

ártalom

következtében elıállott személyes sérelem esetére elıírta kompenzáció biztosítását a munkavállaló számára. Ez a munkavállalói jogosultság a munkáltatói oldalon megteremtette a biztosítóval való szerzıdéskötési kötelezettséget a keletkezı károk kielégítése végett. Ebben az idıszakban az 1900-as törvény újítása ellenére még nyitott volt a munkások számára az a megoldás is, hogy a kárigényüket a hagyományos rendszer szerint, bíróság elıtt érvényesítsék. A két modell egymás mellett létezett, de csak egymás alternatívájaként, a párhuzamos igényérvényesítés lehetısége ugyanis ki volt zárva.716 Bár a munkavállalók számára megnyitott új lehetıség kedvezı változásokat hozott, mégis számos ponton volt vitatható a hatékonysága. Problémaként jelentkezett, hogy gyakran nehézséget okozott annak a megállapítása, hogy az adott sérelem a törvény hatálya alá tartozik-e, és ezáltal kompenzálható-e ebben az új rendszerben. Kritikaként említhetı az is, hogy alacsony kártérítési összegeket biztosított és rövid idıtartamra, a sérelem súlyosságától függetlenül legfeljebb 6 éves idıtartamra, és a sérült személy rehabilitációjának biztosítására sem figyelt kellıképpen. Emellett nem fordított elegendı figyelmet a jövıbeni balesetek prevenciójára. A történeti fejlıdés következı jelentıs állomásaként 1960 említhetı meg, amikor létrehoztak egy parlamenti bizottságot Sir Owen Woodhouse vezetésével. A bizottság célja a munkavállalók kompenzációs rendszerének tanulmányozása, a problémák feltárása, egy jövıbeni út kijelölése volt. A bizottság a vizsgálódás során feltárt eredményeit, valamit egy jövıbeni kompenzációs rendszerre vonatkozó javaslatait 1967-ben összegezte a Woodhouse Jelentésben. A bizottság álláspontja szerint az egész kártérítési rendszert a munkavállalókat ért sérelmek kompenzációja érdekében felállított modell alapján kellene átalakítani, teljes egészében helyettesítve a felróhatósági alapon nyugvó common law mintára kialakított modellt. A Woodhouse Jelentés öt alapvetı elvet fektetett le, amelyek a mai napig az új-zélandi rendszer alapjául szolgálnak. A jogalkotás is ezen alapelveknek megfelelıen történik, az 715

Workers’ Compensation for Accidents Act. HITZHUSEN, Matthew, Crisis and Reform: Is New-Zeland’s No Fault Compensation System a Reasonable Alternative to the Medical Malpractice Crisis in the United States?, Arizona Journal of International & Comparative Law, 2005,Vol. 22., No. 3, 652. 716

211

aktuális törvénymódosításokat is az e céloknak való megfelelés motiválja abban az esetben, ha a rendszer a gyakorlati mőködés során eltérést mutatna a kívánatos úttól. A Woodhouse elvek717 a következık: •

Közösségi kollektív felelısségvállalás, azaz a balesetekkel kapcsolatos költségekért az alapvetı felelısséget az egész közösségnek kell vállalnia.

•

Széleskörő jogosultság, azaz a méltányosság azt kívánja meg, hogy segítséget nyújtsanak mindazon állampolgároknak, akik baleset elszenvedése miatt váltak munkaképtelenné, függetlenül annak az okától, helyétıl és idıpontjától.

•

Teljes rehabilitáció, azaz segíteni kell a balesetek áldozatait abban, hogy a lehetı legrövidebb idın belül visszanyerjék megfelelı egészségi állapotukat.

•

Valós kompenzáció, azaz a kártérítésként kifizetett összegnek a tényleges sérelemhez kell igazodnia.

•

Adminisztratív hatékonyság, azaz a pénzügyi források győjtése, az eljárás lefolytatása és a kompenzációs összegek kifizetése minél gördülékenyebben történjen.

1972-ben Új-Zéland parlamentje egyhangúlag elfogadta a baleseti kompenzációról szóló törvényt (továbbiakban: ACA718), amely eredeti formájában csak a munkahelyi baleset áldozatául váló munkavállalók és az autóbalesetet szenvedett utasok számára nyújtott fedezetet. A törvényt azonban hatályba lépését megelızıen módosították, és a fent említett személyi kategóriákon túl kiterjesztették valamennyi új-zélandi állampolgárra, továbbá azon külföldiekre is, akik új-zélandi látogatásuk alatt szenvednek balesetet. A módosított ACA 1974-ben lépett hatályba a világon elsıként bevezetve a felróhatóságot nem vizsgáló felelısségi rendszert Új-Zélandon. A balesetek következtében elıállott károk fedezésére a törvény három pénzalapot állított fel. Az egyik a munkavállalói alap volt, amelynek a bevételeit a munkavállalókra és az önfoglalkoztatókra kivetett járulékok egy része képezte. Emellett felállították az autóbaleseti alapot, amelynek forrását a gépjármő tulajdonosok által fizetett összegek

717

HARLESTON, Jerome, No-fault Medical Liability Compensation System, 16th April 2003, http://www.cga.ct.gov/2003/olrdata/ins/rpt/2003-R-0386.htm, (letöltve: 2008. szeptember 16.), 1. 718 The Accident Compensation Act of 1972.

212

jelentették. A harmadik alap az úgynevezett kiegészítı alap volt, amelynek a forrása a kormány által nyújtott támogatásból származott.719 Az 1974-es törvényt több alkalommal változtatták,720a jelenleg hatályos 2001-es sérelmek megelızésérıl, rehabilitációjáról és kompenzációjáról szóló törvényt (továbbiakban: IPRCA721) 2008-ban módosították néhány ponton.

5.2.2. A Baleseti Kompenzációs Bizottságról

A Baleseti Kompenzációs Bizottság (továbbiakban: ACC)722 a 2001-es törvény által felállított adminisztratív testület, amely a felróhatóságot nem vizsgáló felelısségi rendszer központi szereplıje. A testület élén egy maximum 8 tagból álló igazgatóság áll, amelynek a tagjait 3 éves periódusokra választják.723 Az ACC elsıdleges funkciója a személyes sérelmek bekövetkezésének megelızése, a gyakoriságuk és súlyosságuk csökkentése. Sérelem bekövetkezése esetén ez a testület bírálja el a benyújtott kérelmeket

és

dönt

a

kompenzálhatóságról.

Az

eljárás

sokkal

gyorsabb,

költséghatékonyabb, mint a hosszadalmas kártérítési perek. Évente körülbelül 1,4 milliárd dollárt folyósít a balesetet szenvedett személyek számára, mely kifizetéseknek négy jogcíme lehetséges.724 1. A kezelés és a rehabilitáció költségeinek fedezete, 2. heti járadék a kiesett keresetkiesés pótlására, 3. egyösszegő kártérítési átalány a sérelem kompenzációjára, 4. a sérelmet szenvedett személy halála esetén a túlélı házastárs illetve 18 éven aluli gyermek támogatása. Ezen összegek forrásául a Woodhouse alapelveknek megfelelıen a közösségi kollektív felelısségvállalás szolgál. A kormány 7 különbözı pénzalapra osztja az egyes csoportok által befizetett összegeket, melyeknek a kezelését az ACC végzi. A dolgozat 719

HITZHUSEN i.m. 656. 1982, 1992, 1998, 2001. 721 The Injury Prevention, Rehabilitation and Compensation Act of 2001. 722 Accident Compensation Corporation. 723 IPRCA Section 267. 724 BISMARK, Marie - PATERSON, Ron, No-fault Compensation in New-Zealand: Harmonizing Injury Compensation, Provider Accoutability and Patient Safety, Health Affairs, 2006, Vol. 25, 279. 720

213

témájának szempontjából kiemelendı, hogy a 7 pénzalap egyike az egészségügyi ellátás során keletkezett sérelmek kompenzációjának fedezetéül szolgáló alap, amelynek forrásául a regisztrált egészségügyi szolgáltatók által teljesített befizetések szolgálnak. Amennyiben ez az alap nem nyújt elegendı fedezetet az ellátás során bekövetkezett baleset kompenzációjára, a források kiegészíthetıek más pénzalapokból is.725

5.2.3. Az IPRCA felépítése726

Az IPRCA-t 2001 szeptemberében fogadták el és a rendelkezéseinek nagy része 2002 április 1-jén lépett hatályba. Így a törvény által bevezetett újdonságokat

727

csak a 2002

április 1. után keletkezett sérelmek kompenzációja során lehet alkalmazni. •

Megelızés:

A törvény a balesetek megelızésével kapcsolatos tevékenységet jelöli meg az ACC elsıdleges feladataként. A költségek csökkentése ugyanis a leghatékonyabban úgy valósítható meg, ha megelızzük a károsító eseményt, amelyre kompenzáció kérhetı, ha a hatékony prevenciós tevékenységnek köszönhetıen a sérelem be sem következik. A megelızés

kapcsán

kulcsfontosságú

a

bekövetkezett

sérelmekkel

összefüggı

információk rendelkezésre állása. Ezzel kapcsolatos adatok győjtése valamennyi állami szervnek feladata, rendszerezésüket a szerv egy alkalmazottja728 végzi. • Rehabilitáció: A rehabilitáció kapcsán a törvény célul tőzi ki a sérelmet szenvedett személy számára egy megfelelı életminıség biztosítását azáltal, hogy a lehetı legnagyobb mértékben igyekeznek

segíteni

a

károsult

személy egészségi

állapotának

javulását,

a

függetlenségének visszaállítását és a társadalmi életben való aktív részvételét az IPRCA-ban biztosított eszközök alkalmazásával. Ennek érdekében elsıként a károsult személy szükségleteit kell meghatározni, majd azt kell megvizsgálni, hogy az IPRCAban biztosított támogatások közül melyik lenne a legmegfelelıbb a fent ismertetett cél 725

Az aktív keresık sérelmeinek fedezetéül szolgáló pénzalapból, ha a kérelmezı ilyen státuszú, vagy a keresettel nem rendelkezıket ért balesetek kompenzációjára felállított pénzalapból, ha a kérelmezı nem aktív keresı. 726 About the Injury Prevention, Rehabilitation and Compensation Act of 2001, http://www.acc.co.nz/about-acc, (letöltve: 2008. augusztus 12.). 727 Ilyen például az egyszeri kártérítési általány 70.000 dolláros összeghatárig. 728 Information Manager.

214

eléréséhez. Fontos kiemelni, hogy az ellátásokra való jogosultság a sérelmet szenvedett személy részérıl is megfelelı magatartást feltételez. A károsultnak is mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy a rehabilitációja minél rövidebb idı alatt minél nagyobb eredményre vezessen. Így megkövetelt például, hogy az ACC által kijelölt egészségügyi specialista által készített rehabilitációs tervnek megfelelıen mőködjön együtt. Amennyiben a sérelmet szenvedett személy nem tesz eleget az együttmőködési kötelezettségnek, akkor az ACC-nek joga van felfüggeszteni vagy megvonni a további támogatást. Azonban az addig kifizetett összegeket nem követelheti vissza.729 A rehabilitációnak több szintjét különíthetjük el: Társadalmi rehabilitáció, amelynek célja, hogy a károsultat

o képessé

tegyék

arra,

hogy

mások

segítségétıl

függetlenül

a

mindennapi

élethelyzetekben önállóan boldoguljon. Ennek megvalósulása érdekében a törvény lehetıvé teszi például a különbözı segédeszközök (például tolószék, járókeret) biztosítását, vagy az otthoni körülmények módosítását és az otthon alkalmassá tételét az önálló életvitelre. Szakmai átképzés: az elsıdleges cél, hogy a károsult a baleset

o bekövetkezését

megelızıen

fennálló

foglalkozását

tudja

folytatni.

Viszont

amennyiben ez nem lehetséges, számba kell venni egyrészt az érintett képzettségével kapcsolatos adatokat, illetıleg felmérni az egészségi állapotát és e két tényezı figyelembe vételével megállapítani, hogy milyen munkalehetıség lenne számára a legmegfelelıbb. Ennek alapján kell segíteni a megfelelı szakmai átképzést. Kezelés: alapvetı cél, hogy a károsult személynek megfelelı

o

színvonalú egészségügyi ellátást biztosítsanak, mind a fizikai mind a mentális sérelmek helyreállítása érdekében. A minél hatékonyabb ellátás biztosítása érdekében az ACC támogatást nyújthat az egészségügyi szolgáltatók számára, hogy megfelelı sürgısségi ellátást, valamint járó-és fekvıbeteg ellátást tudjanak megvalósítani. Kiegészítı szolgáltatások biztosítása, melyek a kezelés és

o

rehabilitáció elısegítését szolgálják. Ilyen szolgáltatásnak minısül például a sürgısségi betegszállítás, a rehabilitációs kezelésekre való eljutás segítése, amennyiben szükséges kísérı személy biztosítása ezen alkalmakkor, vagy például a szállásköltséggel kapcsolatos támogatás.

729

HITZHUSEN i.m. 669.

215

• o

Kompenzáció: A kártérítési átalányösszeg bevezetése a 2001-es törvény egyik jelentıs

újításának tekinthetı. Kezdetben 70.000 dollárban maximálták az összegét, de ez a határ idıszakonként módosul a fogyasztói árindex alakulását követvén.730 A kompenzációhoz való hozzájutásnak két konjunktív feltétele van. Csak abban az esetben van lehetıség az igénybe vételére, ha a sérelem 2002. április 1-jét, azaz a törvény hatályba lépését követıen keletkezett. A másik feltétel pedig az, hogy a baleset következtében legalább 10 %-os képességcsökkenésnek kell bekövetkeznie. A felsı és alsó összeghatáron belül mozogva a sérelem súlyosságához igazodva történik az összeg megállapítása. o

Szintén a kompenzációs eszközök közé sorolható a heti járadék is, amely a

kiesett kereset pótlására szolgál. A járadék összegének alapjául a sérelmet szenvedett személy balesetet megelızı keresete szolgál. Nem számítható be a kereset megállapításakor az az idıszak, amikor nem fizetett betegszabadságot vett igénybe a károsult, továbbá az az idıtartam sem, amely alatt korábban heti járadékban részesült. Azon idénymunkások is jogosultak lesznek a járadékra, akiknek a személyes sérelme a foglalkoztatásuk alatt vagy legkésıbb annak megszőnését követı két héten belül következett be. A heti járadék összege vagy a munkaképtelenség fokához igazodik vagy a minimálbér 80 %-át fizetik ki attól függıen, hogy a károsult számára melyik kedvezıbb. o

Halál esetére szóló támogatást biztosít a temetési segély, valamint a túlélı

házastárs illetve 18 éven aluli gyermek számára biztosítandó kompenzációs összeg.

5.2.4. Az egészségügyi ellátás során bekövetkezett sérelmekkel kapcsolatos igényérvényesítés

5.2.4.1. Az IPRCA hatálya alá tartozó igények731 Általánosságban azt mondhatjuk, hogy az Új-Zéland határain belül balesetet szenvedettek személyes sérelmei tartoznak a rendszer keretében kompenzálható károk közé. Az IPRCA rendelkezései közül a dolgozat témájának szempontjából azok 730 731

2004-ben a minimális összege 2.600 dollár volt, míg a felsı határa 104.000 dollár volt. HITZHUSEN i.m. 663-664.

216

relevánsak, melyek összefüggnek az egészségügyi ellátás során bekövetkezı balesetekkel732 és arra adnak választ, hogy milyen feltételek fennállása esetén tartozik egy egészségügyi ellátás során bekövetkezı káresemény a törvény hatálya alá. Ahhoz, hogy az elszenvedett sérelem egészségügyi balesetnek minısüljön, három feltételnek kell megfelelnie: 1. a károsult sérelmét valamilyen kezelés igénybevétele okozta, 2. a kezelésben egészségügyi specialista vagy az ı felügyelete alatt álló személy részesítette a károsultat, 3. a sérelem úgynevezett orvosi hiba733 vagy orvosi baleset734 következtében állt elı. A törvény az egészségügyi baleseteknek két formáját különbözteti meg.735 Az egyik az orvosi hiba következtében elıállott károsodás. Ez nagyban hasonlít a hagyományos kártérítési rendszerekbıl ismert felróhatóságra, ugyanis akkor beszélhetünk orvosi hibáról, hogyha a kezelést végzı orvos nem tartotta be a kezelés szokásos rendjét és nem úgy cselekedett, ahogy az az adott körülmények között ésszerően elvárható. Nem minısül orvosi hibának, ha a kezelés nem valósította meg a kívánatos eredményt, továbbá az sem, hogyha a kezelést követıen bebizonyosodik, hogy egy más típusú kezelés jobb eredményt hozott volna. Az egészségügyi balesetek másik formája az orvosi baleset, amelyet az orvosi kezelés káros következményeként definiál a törvény. Ahhoz, hogy egy káresemény orvosi balesetnek minısüljön szükséges, hogy a beteget egy egészségügyi specialista részesítse megfelelı, szabályos kezelésben, annak a valószínősége, hogy a kezelés kedvezıtlen következményekkel fog járni ne legyen számottevı736 továbbá, hogy az elıállott káros következmény súlyosnak minısüljön.737

732

Medical misadventure. Medical error. 734 Medical mishap. 735 PDG Skegg, Compensation in the New Zealand Health Care Sector, In: DUTE, Jos – FAURE, Michael – KOZIOL, Helmut (eds.), No-fault Compensation in the Health Care Sector, Springer Wien New York, Vienna, 2004, 305-308. 736 Akkor tekinthetı ritkának egy kedvezıtlen következmény, ha a bekövetkezésének valószínősége a szokásos alkalmazási körében kevesebb, mint 1 %. 737 Ez a követelmény akkor valósul meg, hogy ha a kezelés következtében a páciens meghal, vagy több mint 40 napon át kórházi ellátásra szorul, vagy ha valamely alapvetı képessége számottevıen csökken. 733

217

5.2.4.2. Az igényérvényesítés szabályai Ahhoz, hogy egy egészségügyi baleset áldozatává vált személy kártérítésben részesüljön, kompenzáció iránti kérelemmel kell fordulnia az ACC egészségügyi balesetekkel foglalkozó szervezetéhez. A kérelemben meg kell jelölnie, hogy milyen sérelmet szenvedett és azt is, hogy mi a kártérítésre való jogosultságának az alapja. A kérelem benyújtásának határideje a baleset bekövetkezésétıl számított 12 hónap.738 Bár az ACC amiatt, hogy a kérelmezı elmulasztotta a fent említett határidıt nem utasíthatja el automatikusan a kérelmet, de ha az igény késedelmes benyújtása, az eltelt hosszú idı akadályozza a testületet a megfelelı döntés meghozatalában, akkor erre hivatkozással elutasíthatja azt. Az ACC kérheti a kérelmezıtıl, hogy a sérelemmel kapcsolatos lényeges kérdésekre adjon választ valamint, hogy csatoljon be bizonyos a testület által kért iratokat, például orvosi leleteket. A kérelmet beérkezésétıl számított 2 hónapon belül a testületnek meg kell vizsgálnia. Ezt követıen az ACC vagy a döntés meghozataláról értesíti az igényt érvényesítıt és ismerteti annak tartalmát, vagy arról, hogy a döntés meghozatalához idıre és további kérdések tisztázására van szükség. A döntés meghozatalára vonatkozó végsı idıhatár az igény benyújtásától számított 9 hónap.739Amennyiben a kérelmet elutasítják, kötelezı ennek okait feltárni, továbbá kötelezı tájékoztatni a kérelmezıt a felülvizsgálat benyújtásának lehetıségérıl, valamint a felülvizsgálat elıterjesztésének határidejérıl. Abban az esetben, ha a sérelem orvosi hiba miatt következett be, az ACC köteles a döntésérıl

tájékoztatni

mindazon

egészségügyi

szolgáltatót,

specialistát

vagy

szervezetet, amelyeknek vagy akiknek a tevése vagy mulasztása az igény alapjául szolgált.

5.2.4.3. A felülvizsgálat folyamata740 A sérelmet szenvedett személy felülvizsgálatot kérhet, ha a kérelmét az ACC elutasította, vagy ha indokolatlanul késlekedett a döntés meghozatalával. A felülvizsgálati kérelmet írásban, a vitatott döntés kézhezvételétıl számított 3 hónapon belül kell benyújtani.

738

IPRCA Section 53. HITZHUSEN i.m. 666. 740 HITZHUSEN i.m. 668-669. 739

218

Beérkezését követıen az ACC független bírálókat jelöl ki, akiknek a feladata, hogy az eset körülményeit újra megvizsgálják, illetve meghallgatást kell tartaniuk az esettel kapcsolatban. A meghallgatáson az ACC képviselıi is megjelennek, valamint, ha valószínősíthetıen orvosi hiba miatt következett be a sérelem, akkor azon egészségügyi szolgáltatók képviselıi is, amelyek által nyújtott kezelés miatt a sérelem bekövetkezett. A meghallgatást követıen a bírálónak 28 napja van, hogy meghozza a döntést, melynek során teljesen függetlenítenie kell magát attól az eljárástól, azoktól az érvektıl, amely alapján az ACC meghozta a vitatott döntést. A független bíráló döntésével szemben is van helye jogorvoslatnak, mellyel a kérelmezı, az ACC vagy akár az érintett egészségügyi szolgáltató741 is élhet és amelyet a kerületi bírósághoz kell benyújtani. Fontos megemlíteni, hogy bár nagyon szők körben, de bizonyos esetekben van arra lehetıség, hogy a károsult amellett, hogy az ACC-n keresztül kompenzációhoz jut, bírósághoz forduljon a károkozás feltőnı jogellenessége miatt a kár tényleges összegét meghaladó kártérítés742 iránt. Ezt az összeget a károsult nem az ıt ért személyes sérelem kompenzációjaképpen kapja, hanem a károkozói oldalon felmerülı, kirívóan jogellenes magatartás miatt. Mint említettem erre csak limitált esetkörben van lehetıség, amennyiben a károkozót bőnös szándék vezérli vagy önkényesen figyelmen kívül hagyja a sértett alapvetı jogait.

5.2.5. Minıségkontroll és betegjogok

A felróhatóságot nem vizsgáló felelısségi rendszerrel szemben megfogalmazott legáltalánosabb kritika, hogy a perek elrettentı erejének prevenciós hatása elvész. Egyrészt az egészségügyi szolgáltatóknak nem kell aggódniuk egy ellenük indított per nyilvánosságra kerülése miatti presztízsveszteségtıl, a kompenzációs modell miatt pedig az anyagi veszteségtıl sem. Így szükség van olyan minıségkontroll rendszerre, mely ezt a hiányosságot képes ellensúlyozni, motiválni az intézményeket a szolgáltatásuk színvonalának folyamatos ellenırzésében, fejlesztésében. Ezt hivatott

741

Az egészségügyi szolgáltató csak akkor élhet a független bíráló döntésével szemben jogorvoslattal, ha azt állapította meg a döntésében, hogy az érintett szolgáltató által elkövetett orvosi hiba miatt következett be a sérelem. 742 Exemplary damages.

219

biztosítani Új-Zélandon az egészségügyi ombudsman, és a köré épült hálózat, melynek rövid bemutatását tőztem ki célul.

5.2.5.1. Az egészségügyi ombudsman létrejöttének körülményei és a betegjogi kódex 1987-ben rendkívül méltánytalan eset került az új-zélandi sajtó érdeklıdésének középpontjába. Kiderült, hogy számos nı tudtán és beleegyezésén kívül kísérleti megfigyelésnek volt alanya. Kezdeti stádiumban levı méhnyakrákot diagnosztizáltak náluk, viszont annak érdekében, hogy információkat szerezzenek a betegség természetérıl, továbbterjedésérıl, nem kaptak megfelelı kezelést, mely ilyen esetekben a továbbterjedés megelızése érdekében indokolt, és minderrıl nem kapták meg a szükséges tájékoztatást sem.743 Az ügy kivizsgálása nyomán született meg a Cartwight jelentés, mely javaslatot tett egy betegjogi kódex megalkotására (kiemelten kezelve a tájékoztatáshoz és a tájékozott beleegyezéshez való jogot), egy egészségügyi ombudsmani tisztség létrehozására, aki a betegek jogainak sérelmével összefüggı panaszokat vizsgálná, állami finanszírozású pártfogó ügyvédi rendszer felállítására, továbbá az orvostudományi kutatások etikai szabályoknak való megfelelıségét vizsgáló bizottságok felállítására.744 A jelentésben foglaltak nyomán 1994-ben felállították a független egészségügyi ombudsmant azzal az alapvetı céllal, hogy fellépjen a betegek jogainak védelmében, és egyszerő, gyors, hatékony eljárásával hozzájáruljon az egészségügyi szolgáltatók és a betegek közötti konfliktusok feloldásához.745 Ezzel párhuzamosan létrejött egy országos szintő, ingyenesen igénybe vehetı pártfogó ügyvédi hálózat is, élén a „Pártfogók Vezetıjével”.746 Az ombudsman feladataként jelölte meg a jogállását szabályozó törvény a betegjogi kódex tervezetének elkészítését és törvényhozás elé történı továbbítását.747 A kódex 743

PAUL, Charlotte, Internal and External Morality of Medicine: Lessons from New Zealand, British Medical Journal, 2000, No. 2, 320. 744 PATERSON, Ron, Patients Rights in New Zealand: a Tool for Quality Improvement?, 3rd National Health Care Complaints Conference Melbourne, 2001, http://www.hdc.org.nz/education/presentations/patients-rights-in-new-zealand-a-tool-for-qualityimprovement, (letöltve: 2010. március 24.) 1. 745 PATERSON, Ron, Protecting Patients Rights in New Zealand, Medicine and Law, 2005, Vol. 24., No 1., 55. 746 A továbbiakban: Director of Advocacy. 747 Health and Disablitity Commissioner Act, Part 2, 19.

220

1996-ban lépett hatályba, melynek köszönhetıen megszőnt a betegjogok korábbi szétszórt, nem kellıképpen konkretizált szabályozása. A jogszabály rendszeres felülvizsgálata az ombudsman feladata.748 A kódex 10 jogot nevesít, melyek sérelme esetén panaszt emelhet az egészségügyi szolgáltatások igénybe vevıje. A jogosultságok a következık:749 1. Jog a tiszteletre 2. A beteggel szembeni diszkrimináció, kényszer tilalma 3. Emberi méltóság és az egyén függetlenségének tiszteletben tartása 4. Megfelelı egészségügyi ellátáshoz való jog 5. Megfelelı kommunikációhoz való jog 6. Tájékoztatáshoz való jog 7. Tájékozott beleegyezéshez való jog 8. Támogatásra való jogosultság 9. Panaszjog 10. Az egészségügyi kutatásokban való részvétellel kapcsolatosan is megilletik a betegeket ezen jogok. A betegjogi kódex a jogok felsorolásán túl az értelmezésükre, a tartalmukra vonatkozóan is ad felvilágosítást, melyre a terjedelmi korlátok miatt nem térek ki részletesen.

5.2.5.2. Eljárások a betegjogok megsértése esetén A betegjogok sérelme esetén több lehetıség áll rendelkezésre. A problémák megoldására ugyanis különbözı szintek alakultak ki, érvényesítvén azt az alapelvet, mely szerint a panaszokat, a kialakult konfliktusokat a lehetı legalacsonyabb, arra alkalmas szinten próbálják kezelni.750 Lehetısége van rá a betegnek, hogy közvetlenül az ıt ellátó egészségügyi szolgáltatóhoz forduljon a panaszával, mivel a törvény a szolgáltatókat arra kötelezi, hogy dolgozzák 748

Ezt legalább három évente el kell végezni. Code of Health and Disability Services Consumers’ Rights. 750 PATERSON [2005] i.m. 54-55. 749

221

ki az intézmény panaszkezelı mechanizmusát és ennek rendjérıl tájékoztassák is a beteget. Ha a beteg nem szeretne közvetlenül az egészségügyi intézményhez fordulni, azt is teheti, hogy az ombudsmannal párhuzamosan kiépülı pártfogó ügyvédi hálózattól kér segítséget a problémájának kezelésére.751 A pártfogók szolgáltatásainak igénybevétele ingyenes. İk a sérelmet szenvedett betegek oldalán állnak (tehát az ombudsmannal ellentétben nem semleges felek), ismerik a betegjogokkal kapcsolatos szabályokat, eljárási lehetıségeket. Szerepük egyrészt abban nyilvánul meg, hogy meghallgatják a panaszos problémáját, tájékoztatást nyújtanak számára a jogairól. Emellett segítenek kiválasztani a kialakult vita rendezésének legmegfelelıbb módját, ha szükséges elkísérik a beteget egy személyes találkozásra, megbeszélésre a számára kezelést nyújtó intézménybe.752 Egy ilyen alkalom kiváló lehetıséget nyújt arra, hogy a beteg panaszát elmondhassa, meghallgassák, elismerjék az igazát, bocsánatot kérjenek tıle vagy esetleg magyarázatot adjanak a vele történtekre. Sok esetben már ennyi is elegendı lehet a panasz rendezésére. Amennyiben a pártfogó ügyvéd segítsége nem oldotta fel sikeresen a felek közötti konfliktust, az ügy továbbításra kerül az egészségügyi ombudsmanhoz. A sértett viszont akár közvetlenül is fordulhat hozzá, a fenti lehetıségek igénybe vétele nem kötelezı. A panasz megtehetı szóban, telefonon, elküldhetı írásban levél vagy fax formájában illetve az ombudsman honlapján található formanyomtatvány kitöltésével is. A beérkezı panaszt az ombudsman apparátusa fogadja és visszaigazolást küldenek a kézhezvételérıl. Emellett megküldik az egészségügyi intézménynek is, melynek az eljárását sérelmezi a panaszos. Ezt követıen elıkészítik az ügyet, amely már egy konkrét javaslattal kerül az ombudsman elé arra vonatkozóan, hogy van-e szükség vizsgálatra.753 A panasz sorsával kapcsolatos döntést az ombudsman hozza meg, aki több lehetıség közül választhat. Egyrészt dönthet úgy, hogy nem kerül sor eljárásra.754 Másrészt dönthet úgy, hogy a panasz alacsonyabb szinten is kezelhetı és kiutalhatja az

751

Health and Disability Commissioner honlapja: http://advocacy.hdc.org.nz/about-us/advocacyoverview (letöltve: 2010. március 25.). 752 PATERSON [2005] i.m. 56. 753 PATERSON, Ron, The Patients Complaints System in New Zealand, Health Affairs, 2002, Vol. 21., No. 3., 73. 754 Például azért, mert az egészségügyi intézmény megfelelıen reagált a neki megküldött panaszra vagy például a sérelmezett szolgáltatás óta már annyi idı eltelt, hogy nem lehet megfelelıen felderíteni a körülményeket. (Lásd bıvebben: Health and Disablitity Commissioner Act, Part 3, 38.).

222

ügyet egy pártfogó ügyvédnek.755 Ha olyan jellegő panaszról van szó, mely más szerv kompetenciájához tartozik, akkor továbbítja ennek az illetékes szervnek (például Egészségügyi Minisztérium). Emellett dönthet úgy is, hogy vizsgálati eljárást kezdeményez.

5.2.5.3. Az ombudsman vizsgálati eljárása756 Az eljárás megkezdésérıl mind a panaszost mind pedig az egészségügyi intézményt értesítik. A vizsgálati eljárás idıtartamát több tényezı befolyásolja, így például az ügy komplexitása, az érintett felek száma. Átlagosan 6-9 hónapot vesz igénybe az eljárás, a bonyolult ügyek esetében viszont akár 18-24 hónapig is elhúzódhat a vizsgálat. Az ügyet szignálják egy az ombudsman személyzetéhez tartozó vizsgálónak, akinek a feladata a döntés elıkészítése, az érintett felek és a releváns információk összegyőjtése és az ombudsman számára történı továbbítása. A vizsgálati eljárás folyamán az ombudsman elrendelheti az érintett felek, tanúk szóbeli meghallgatását, okirati bizonyítást, illetve egy független szakértıt is felkérhet annak a felderítése végett, hogy megfelelı volt-e az egészségügyi ellátás színvonala. A bizonyítékok egybevetésének eredményeképpen az ombudsman megállapítja, hogy a szolgáltató megsértette-e a betegjogi kódexben foglalt valamely jogosultságot vagy megfelelıen járt-e el. Fontos, hogy az ombudsman egy független, pártatlan személy, akinek nem az a feladata, hogy a beteg vagy az egészségügyi intézmény érdekeit képviselje, hanem, hogy a rendelkezésre álló adatok mérlegelésével megállapítsa a jogsértés tényét vagy éppen annak hiányát.757 Ez a megállapítás még nem a végleges döntést jelenti, ugyanis a felek lehetıséget kapnak arra, hogy további észrevételeket, információkat közöljenek. Amennyiben a szolgáltató számára kedvezıtlen a döntés akkor ı, ha a panaszos számára kedvezıtlen, akkor pedig ı élhet ezzel a jogosultsággal. Ezt követıen kerül sor a végleges döntés meghozatalára. Amennyiben az ombudsman azt állapítja meg, hogy az egészségügyi szolgáltatás nem volt megfelelı színvonalú, jelentésében javaslatokat fogalmaz meg. Ezek esetrıl esetre változnak, de általában bocsánatkérésre hívják föl az egészségügyi szolgáltatót, illetve 755

Health and Disablitity Commissioner Act, Part 3, 37. Health and Disability Commissioner honlapja: http://www.hdc.org.nz/complaints/complaintsresolution-overview (letöltve: 2010. március 23.). 757 PATERSON [2005] i.m. 57. 756

223

olyan változtatásokra, átszervezésekre tesznek javaslatot, melyek a hasonló esetek megelızése érdekében szükségesek lehetnek.758 Az intézménynek ésszerő határidın belül be kell számolnia arról, hogy az ombudsman jelentésében megfogalmazottaknak való megfelelés érdekében milyen lépéseket tett. Fontos, hogy az ombudsmannak nincs arra jogköre, hogy az egészségügyi intézményt kártérítés fizetésére szólítsa fel, bár esetenként tehet javaslatot erre vonatkozóan is. Amennyiben a panaszos vagyoni kompenzációt igényelne, akkor a Baleseti Kompenzációs Bizottsághoz kell fordulnia.759 Az ombudsman döntése végleges, ellene jogorvoslatnak nincs helye. Az ombudsman döntései széles körő nyilvánosságot kapnak, közzétételre kerülnek az ombudsman hivatalos honlapján, a sajtóban, illetve a kompetens szerveknek (például egészségügyi miniszter) is megküldik ıket.

5.2.5.4. További lehetıségek az ombudsman eljárását követıen Amennyiben a vizsgálat az egészségügyi intézmény elmarasztalásával zárul, az ombudsman továbbíthatja az ügyet a Director of Proceedings-nek.760 A DP tisztségének létrehozásáról az ombudsman jogállását szabályozó törvény rendelkezik.761 Munkáját ügyvédek és hivatalnokok segítik. Azt követıen, hogy megvizsgálta az ombudsman által továbbküldött ügyet, döntést hoz arról, hogy indokoltnak tartja-e további eljárások lefolytatását. Amennyiben igen, több lehetıség közül választhat. Az egyik, hogy javasolja a fegyelmi eljárás kezdeményezését az Egészségügyi Intézmények Fegyelmi Tanácsánál. A Fegyelmi Tanács eljárását 5 tagú tanácsban folytatja le. A tagok között mindenképpen van egy ügyvéd, egy laikus személy, továbbá három szakember ugyanarról a szakterületrıl amelyen a kifogásolt személy tevékenykedik. A Fegyelmi Tanács többféle döntést hozhat, joga van akár az orvos tevékenyégének felfüggesztéséhez is.762

758

PATERSON [2002] i.m. 74. Health and Disability Commissioner honlapja: http://www.hdc.org.nz/about-us/faqs/faqs---consumers (letöltve: 2010. március 23.). 760 Magyar fordítás: eljárási igazgató, a továbbiakban: DP. 761 Health and Disablitity Commissioner Act, Part 3, 44. 762 Health and Disability Commissioner honlapja: http://proceedings.hdc.org.nz/faqs (letöltve: 2010. március 23.). 759

224

A másik lehetıség, ami a DP számára nyitva áll, hogy az Emberi Jogok Vizsgálati Bizottságához utalja az ügyet, mely 3 tagú tanács formájában jár el.763 A Bizottság is többféle lehetıség közül választhat kezdve attól, hogy kiad egy nyilatkozatot arról, hogy a betegjogi kódexben foglalt valamely jog sérelme bekövetkezett egészen addig, hogy arra kötelezi a szolgáltatót, hogy fizessen kártérítést a beteg számára.764 Ha a DP úgy dönt, hogy az ombudsman által továbbított ügy esetében nincs szükség további vizsgálatra, a panaszos még saját maga fordulhat az elıbb említett Emberi Jogok Vizsgálati Bizottságához.

5.3. A no fault modell Finnországban Finnországban 1987-ben vezették be a felróhatóságot nem vizsgáló felelısségi rendszert az egészségügyi ellátás során keletkezı káresemények kezelésére. A vonatkozó törvény765 1999-ben esett át jelentıs revízión, amikor a szabályozás alapvetı elveit, valamint a törvény hatálya alá tartozó igények meghatározását pontosították a rendszer bevezetése óta eltelt tapasztalatok tükrében. A modell bevezetése óta évrıl évre emelkedik a beérkezı kérelmek száma.766 Körülbelül minden harmadik beteg kapja meg a kompenzációt a kérelmezık közül. 1987 és 2003 között 190 millió eurót fizettek ki kompenzáció formájában, ami az egészségügyi ellátás összköltségének 0,16%- át teszi ki. Ez pedig kevesebb, mint a tizede az USA-ban hasonló célra fordított összegeknek.

5.3.1. A felelısségbiztosítás alapvetı jellemzıi

A

törvényi

szabályozás

gyógyszertárnak,

értelmében

betegszállítással

valamennyi

foglalkozó

egészségügyi

vállalkozásnak,

dolgozónak,

valamint

más

egészségügyi területen részt vevı vállalkozásnak (továbbiakban: egészségügyi szolgáltató)

felelısségbiztosítási

szerzıdéssel

kell

rendelkeznie

valamely

biztosítótársasággal. A szolgáltató fizeti a biztosítási díjat, melynek mértékét az általa

763

Health and Disablitity Commissioner Act, Part 3, 50-54. Erre természetesen csak akkor van lehetıség, ha a már korábban is említett baleseti kompenzációs rendszer nem nyújt fedezetet az érintett személy számára. 765 Patient Insurance Act. 766 1987-ben körülbelül 1100, 2003-ban pedig már 7600 igényérvényesítés jutott egy évre. 764

225

nyújtott szolgáltatással járó kockázatok mértéke határozza meg. A biztosítótársaság pedig a törvény hatálya alá tartozóként elbírált káresemény bekövetkezése esetén767 kompenzációt nyújt a sérelmet szenvedett fél számára.768 Ahhoz, hogy egy biztosítótársaság egészségügyi felelısségbiztosítást nyújthasson, szükséges, hogy tagja legyen a Patient Insurance Center769-nek (továbbiakban: PIC). Ez a szervezet garanciát jelent rá, hogy a károsult mindenképp megkapja a neki járó kártérítést. Egyrészt fizet, amikor a fizetésre köteles biztosítótársaság csıdbe megy vagy fizetésképtelenné válik. Másrészt akkor is kifizeti a beteg számára a kompenzáció összegét, ha az egészségügyi szolgáltató a jogszabályi kötelezés ellenére egyáltalán nem kötött felelısségbiztosítási szerzıdést illetve, ha a biztosítótársaság, amellyel szerzıdött csıdbe ment és elmulasztotta pótolni a szerzıdés megkötését egy másik biztosítóval. Természetesen, ha ilyen helyzet áll elı annak súlyos következményei lesznek az érintett egészségügyi szolgáltatóra nézve, mivel arra az idıszakra vonatkozóan, amelyben nem rendelkezett felelısségbiztosítással utólagosan emelt összegő biztosítási díjat rónak ki rá, a normál összeg tízszeresét, melyet a PIC-hez kell befizetnie a szolgáltatónak.

5.3.2. A kompenzálható igények köre

Általánosságban azt mondhatjuk, hogy a törvény hatálya alá a Finnországban nyújtott egészségügyi ellátás, orvosi kezelés folyományaként bekövetkezı testi károsodások770 (például betegség, sérülés, tartós egészségromlás, halál) tartoznak, ezek bekövetkezése esetén lesz jogosult a beteg igényt érvényesíteni. A kompenzálható igények körébe tartoznak: - a kezelés során bekövetkezı károsodások. Ilyennek kell tekinteni azokat a káros következményeket, melyek valamely vizsgálat, kezelés, más hasonló tevékenység vagy éppen annak elmulasztása eredményeképpen következtek be.

767

A kérelmek elbírálása a PIC hatáskörébe tartozik. MIKKONEN, Martti, Compensation in the Finnish Health Care Sector In: Jos DUTE, Michael G. FAURE, Helmut KOZIOL (eds.), No-fault Compensation in the Health Care Sector, Springer Wien, Vienna, 2004, 189. 769 Betegbiztosítási Központ. 770 Bodily injury. 768

226

- A vizsgálatok elvégzése vagy kezelés nyújtása során alkalmazott gépek meghibásodásaiból eredı károk is. - A fertızések, amennyiben azok valamely vizsgálat, kezelés vagy más hasonló tevékenység következményeként alakultak ki. Nem fizethetı viszont kártérítés abban az esetben, ha elıre számítani lehet a fertızés bekövetkeztére. Ezen feltétel vizsgálatakor irányadó szempont a fertızés súlyossága, a kezelt betegség jellege, a páciens általános egészségi állapota. - A betegszállítás, vizsgálatok, kezelés vagy más hasonló tevékenység során bekövetkezı balesetek okozta sérülések. - Azok a károsodások, melyek a kezelés során használt gépeket, épületeket érintı tőz vagy egyéb katasztrófa folytán következnek be. - Valamint ide tartoznak azok a sérülések, amelyek valamely vizsgálat, kezelés vagy más hasonló tevékenység során következtek be és a páciens tartós betegségét vagy halálát idézik elı.

5.3.3. Az igényérvényesítés menete

Amennyiben az egészségügyi szolgáltatás során káresemény következik be, a sérelmet szenvedett fél a kompenzáció iránti kérelmét a PIC-nél terjesztheti elı. A kérelmet a károsult 3 éven belül nyújthatja be onnantól számítva, hogy a sérelemrıl tudomást szerzett.771 Különleges esetekben a határidı letelte után is érvényesíthetı igény, de 10 év eltelte után az már nem nyújtható be. A PIC kezeli, elbírálja a kérelmeket, meghatározza a fizetendı kártérítés mértékét.772 A kompenzáció kiterjedhet az orvosi ellátás költségeire, egyéb költségekre, melyek a sérelem következtében állottak elı, a keresetkiesésre, maradandó fogyatékosság miatti károsodásra, temetési költségek fedezésére. Amennyiben a kérelmezı nem tartja megfelelınek a döntést, kérheti annak felülvizsgálatát a PIC-tıl. Ez az eset állhat elı például akkor, ha lényeges, új

771 772

MIKKONEN i.m. 202. MIKKONEN i.m. 195.

227

körülményeket

tud

feltárni,

amelyek

megváltoztathatják

a

sérelem

kompenzálhatóságának megítélését. Emellett lehetıség van arra is, hogy a döntést sérelmezı egészségügyi szolgáltató vagy károsult személy a Patient Insurance Board773-hoz (továbbiakban: PIB) forduljon. A PIB 8 tagját és 16 helyettes tagját a finn kormány nevezi ki 3 éves idıtartamra. A testület tagjainak speciális szaktudással kell rendelkezniük az egészségügyi ellátás során bekövetkezı károk tekintetében. Az elnök és alelnök esetén jogi végzettség megléte is szükséges. A PIB felülvizsgálja a PIC által hozott döntést és megfogalmazza az állásfoglalását vele kapcsolatban, amely csak javaslat, nem bír kötelezı erıvel, ennek ellenére a gyakorlat azt mutatja, hogy a PIC fenntartás nélkül elfogadja ezeket az állásfoglalásokat. Nemcsak a döntéssel elégedetlen egészségügyi szolgáltató vagy károsult fordulhat a felülvizsgálat érdekében a testülethez, hanem a PIC is kérhet segítséget, amennyiben olyan ügyet vizsgál, amelynek megítélése orvosi vagy jogi szempontból bonyolult.774 Végsı fokon pedig a döntést sérelmezı számára nyitva áll a bíróságoz fordulás lehetısége is. Keresetét a Helsinki Városi Bíróságon vagy a lakóhelye szerinti helyi bíróságon terjesztheti elı. Az alsóbb fokú bíróságok döntésével szemben van lehetıség további fellebbezésre is.

773 774

Betegbiztosítási Testület. MIKKONEN i.m. 204.

228

6. Az egészségügyi szolgáltatók kártérítési felelısségének problémái az Amerikai Egyesült Államokban

Egy OECD országok körében készített felmérés megállapításai szerint az Egyesült Államok egy fıre jutó egészségügyi költsége csaknem a duplája, a más ipari országokéval összehasonlítva. A vizsgált országok 2002-ben átlagban 2193 $-t költöttek egészségügyre egy fıre számítva, ezzel szemben az Egyesült Államokban 5267 $-t.775 A magasabb költségek azonban nem járnak együtt a jobb minıségő szolgáltatással, azaz az amerikai állampolgárok nem részesülnek az egészségügy kiadásaival arányos ellátásban. A magas költségek több tényezıre vezethetıek vissza. Így a magasabb jövedelmekre, magasabb ellátási költségekre, továbbá az orvosi mőhibaperek elterjedtségére és ennek egyik negatív hatásaként kialakult védekezı orvoslás, az úgynevezett defenzív medicina által indukált költségekre. Dolgozatom témája szempontjából az utóbbi két tényezı vizsgálata releváns. Az amerikai jog- és ítélkezési rendszer jelentısen különbözik a kontinentális rendszertıl, a vonatkozó gyakorlat bemutatása meghaladná a dolgozat kereteit. Mégis fontosnak tartom, hogy foglalkozzam a szélsıséges problémákkal küzdı amerikai rendszerrel, mely úgy gondolom elrettentı, ezáltal tanulságos példával szolgál más országok, így hazánk számára is. A fejezetben a mőhiba rendszer kríziseinek elemzésére, a válság hatásaira és az ebbıl való kiútkeresés felmerült lehetıségeire helyezem a hangsúlyt.

6.1. Orvosi mőhiba-és felelısségbiztosítási krízis

A jelenleg is fennálló probléma az USA-ban az egészségügyi kártérítési perekkel és felelısségbiztosítással összefüggésben nem újdonság, elsıként az 1970-es évek elején lehettünk tanúi a válságnak. Majd egy évtizeddel késıbb is hasonló, komoly problémákkal kellett megküzdeniük és a 2000-es évek közepétıl napjainkig pedig már a harmadik krízishelyzetet éli át a rendszer.776 A központi problémát és a további 775

http://www.medicalnewstoday.com/newssearch.php?newsid=27348 (letöltve: 2008. október 10.). AMERICAN MEDICAL ASSOCIATION, Medical Liability Reform Now! The Facts You Need to Know to Address the Broken Medical Liability System, (www.ama-assn.org letöltve: 2013. december 3.), 9-10.

776

229

nehézségek kiindulópontját úgy gondolom, az egészségügyi szolgáltatók ellen indított kártérítési eljárások robbanásszerő növekedése és a kártérítésként megítélt összegek emelkedése jelentette. Elsıként arra keresem a választ, hogy mi indukálta a perek számának növekedését az 1970-es évek elején? Egyrészt figyelemmel kell lennünk a jogi környezet megváltoztatására, melyre az 1960-as években került sor. Ekkor több tagállam megszüntette a nonprofit szervezetek kártérítési perekkel szembeni immunitását. A legtöbb kórház eredetileg nonprofit szervezetnek minısült777 és szőkös anyagi hátterük, valamint a rászorulók anyagi helyzetére tekintet nélküli ellátás biztosítása tette indokolttá a mentesítésüket az ilyen keresetek alól.778 Emellett azonban a kártérítési perek számának emelkedéséhez más tényezık is hozzájárultak. Így az egészségügyi ellátórendszert érintı bizalom csökkenése, fokozódó elvárások az ellátás színvonalával kapcsolatban, valamint a felperesi képviselık részérıl a nagyobb profitra való törekvés és ennek érdekében a peren kívüli egyezségek számának csökkentésére való törekvés.779 A válsághoz a perek mennyiségi növekedésén túl az is hozzájárult, hogy a kártérítési összegek is jelentısen emelkedtek, különösen a nem vagyoni kártérítés címén megítélt összegek. Míg 1996-ban az átlagos kártérítés 457.500 $ volt, és az esetek harmadában haladta meg az összeg az 1000.000 $-t, 2000-re az esetek felében ilyen, vagy ezt meghaladó összegekkel találkozhattunk.780 Az egészségügyi szolgáltatóknak azonban nemcsak a kártérítésként megfizetendı összegekkel kell számolniuk, hanem az eljárás adminisztratív költségeivel és a védelemre, ügyvédi költségekre fordított összegekkel is.781 A fent ismertetett folyamatok az orvosi felelısségbiztosítási piacot is megrendítették. Az Egyesült Államokban is kötelezı felelısségbiztosítási szerzıdést kötniük az egészségügyi szolgáltatóknak, valamint azoknak az orvosoknak is, akik nem munkaviszonyban, hanem más szerzıdéses jogviszonyban állnak az egészségügyi intézménnyel. A biztosítók veszteségessé váltak a megnövekedett kifizetések miatt, több 777

Mára ez a helyzet már megváltozott, többségük gazdasági társaságként mőködik. DÓSA [2004] 17. 779 KOTUR, Kelly, An Extreme Response or a Necessary Reform? Revealing How can Noneconomic Damages Actually Affect Medical Malpractice Victims and Malpractice Insurance Rates, West Virginia Law Review, 2005-2006, Vol. 108., 889. 780 KOVIAK, Nicole Williams, An Insurance Perspective on the Medical Malpractice Crisis, Annals of Helath Law, 2004, Vol. 13., 629. 781 Ezek a többletköltségek 2011-es adatok szerint átlagosan 150-200.000 $-os összeget jelentenek. (AMERICAN MEDICAL ASSOCIATION i.m. 6.). 778

230

társaság csıdbe ment, mások kivonultak a biztosítási piac ezen szegmensérıl. Ennek következtében beszőkült a piac kínálati oldala és egyre nehezebbé vált a felelısségbiztosítási szerzıdés megkötése a szolgáltatók számára. Ezt nevezzük elérhetıségi782 krízisnek. Emellett jelentkezett az úgynevezett megengedhetıségi783 krízis is. Ez abban nyilvánult meg, hogy a piacon maradt biztosítók drasztikusan megemelték a felelısségbiztosítási díjakat, hogy ne könyveljenek el veszteséget, így az egészségügyi szolgáltatók számára több államban szinte lehetetlenné vált a biztosítási díjak megfizetése.784

6.2. A válság hatásai

A válsághelyzet fıbb negatív hatásainak számba vételét megelızıen fontos kiemelni, hogy az USA-ban nagyon gyakran az orvosok a személyes szereplıi alperesi pozícióban az eljárásoknak.785 Az egészségügyi intézmények felelıssége gyakran korlátozottan jelenik meg, különösen a nem munkaviszonyban foglalkozatott orvosok esetén. A személyes fenyegetettség miatt a negatív hatások még fokozottabban meghatározzák, befolyásolják az orvosok hozzáállását és a gyógyítást a mindennapokban.786 Gyakori és az egészségügyi költségvetést megterhelı probléma a defenzív medicina jelensége, melyrıl akkor beszélhetünk, ha az orvos elsısorban azért végez el meghatározott vizsgálatokat, beavatkozásokat vagy azért utasít el magas rizikócsoportba tartozó betegeket vagy beavatkozásokat, hogy csökkentse az esélyét egy esetleges kártérítési eljárásnak.787 A pozitív defenzív medicina az egészségügyi ellátás szokásos gyakorlatának megváltoztatását jelenti, amelyet a tevékenységért való felelısség miatti fenyegetettség 782

Avaidability. Affordability. 784 Néhány számadattal alátámasztva a fent említetteket: 2004-es adat Las Vegasból: a szülésznıgyógyászok felelısségbiztosítási díja 37.000 $-ról 150.000 $-ra nıtt egy év alatt. (Lásd bıvebben: KOVIAK i.m. 624.); Floridában a sebészeknek és a szülész-nıgyógyászoknak 277.000 $-os felelısségbiztosítási díjjal kellett számolniuk, amely egy átlagos floridai ház vételárával megegyezı összeg. (Lásd: AMERICAN MEDICAL ASSOCIATION i.m. 11.). 785 SAGE, William M. – KERSH, Rogan (eds.), Medical Malpractice and the U.S. Health Care System, Cambridge Universty Press, New York, 2006, 14. 786 Az Amerikai Orvosszövetség vizsgálatának adatai alapján az 55 év feletti orvosok 61%-át perelték már be valamely kérdés miatt pályafutása során, 40%-ukat több alkalommal is. Ha a szülész-nıgyógyászok adatait vizsgáljuk, 40 éves koráig minden második orvosnak kell perrel szembe néznie. (AMERICAN MEDICAL ASSOCIATION i.m. 3.). 787 U.S CONGRESS, OFFICE OF TECHNOLOGY ASSESSMENT, Defensive Medicine and Medical Malpractice, Washington DC, US Government Printing Office, 1994, 13. 783

231

indukál, és a legfıbb célja a betegek által indítható kártérítési perek megelızése, továbbá per esetén a minél hatékonyabb védekezés lehetıségének a biztosítása.788 Ez a gyakorlatban

felesleges

vizsgálatok

elvégzésében,

ledokumentálásában,

illetve

indokolatlan túlkezelésben nyilvánul meg, amely óvatosabb becslések szerint évente akár 50 milliárd $ plusz költséget is okozhat az amerikai egészségügy számára, mely olyan költség, ami az ellátás színvonalát nem emeli.789 Elterjedtté vált a protokollok használatán alapuló orvoslás, melynek kétségtelenül van bizonyos mértékig szakmai létjogosultsága és megalapozottsága. Kritikátlan alkalmazása azonban – mértékadó amerikai orvosi szakmai körök álláspontja szerint – a „gyógyítás mővészetét” egyszerően „szakácskönyv medicinává” silányítja, és valójába a magas szintő gyógyítással törvényszerően velejáró, egyéni döntések által eredményezett felelısség alól való sémák mögé bújást jelenti, ugyanakkor a gyógyítás szabadságát is korlátozza. Azt is fontos kiemelnünk, hogy minden vizsgálati és terápiás módszer kockázattal jár, a fölöslegesen végzett eljárások pedig szükségtelen kockázatnak, kellemetlenségnek, fertızésveszélynek teszik ki a beteget, ilyen módon növelik az esetleges kártérítési eljárás valószínőségét is.790 Emellett a védekezı orvoslás az új gyógyítási technikák kifejlesztésének is útját állja, ugyanis az ilyen technikákat alkalmazó orvosok még inkább ki vannak téve a perektıl való fenyegetettségnek. A negatív defenzív medicina pedig a nagyobb kockázattal járó beavatkozások elvégzésének elutasítását, a legnagyobb kockázatú szakmák terén az orvosok számának csökkenését, tömeges praxiselhagyását jelenti.791 Az orvosok a leginkább fenyegetett, legmagasabb biztosítási díjakkal rendelkezı úgynevezett krízisállamokból792 átteszik a székhelyüket egy másik, kedvezıbb helyzetben levı állam területére.793 Emellett általános tendenciaként fedezhetı fel az orvosok korai nyugdíjba vonulása is. A kialakult helyzet a defenzív medicinán túl az orvosok közötti nyitott és hatékony kommunikációt is csökkenti a szakmai hibákkal kapcsolatosan. Hallgatás és a problémák eltusolásának kísérlete vált jellemzıvé, ami azért nem kedvezı, mert a tapasztalatok 788

HITZHUSEN i.m. 682. AMERICAN MEDICAL ASSOCIATION i.m. 9. 790 CSIBA László, Gondolatok az „önvédelmi” orvostanról, Orvosi Hetilap, 2007, 12. szám, 533. 791 KYSAR, Duoglas A. – MCGARITY, Thomas O. – SOKOL, Karen, Medical Malpractice Myths and Realities: Why an Insurance Crisis is not a Lawsuit Crisis, Loyola of Los Angeles Law Review, 2006, Vol. 39., 807. 792 Például New York állam. 793 Így fordulhattak elı olyan problémák, hogy idıs állampolgároknak több órát kellett utazniuk az idegsebészeti kezeléshez való hozzájutás érdekében vagy, hogy várandós nıknek több mint 100 mérföldet kellett megtenniük a szükséges ellátás igénybevétele érdekében. (Lásd bıvebben: KOVIAK i.m. 625-626.) 789

232

megosztása tanulságos lehet a jövıbeni hasonló hibák elkerülése érdekében. Ezt a jogalkotó is felismerte, így a betegbiztonság növelése érdekében több államban a bekövetkezett káros eseményekkel összefüggésben bejelentési kötelezettség terheli a szolgáltatót annak érdekében, hogy információt győjtsenek a káros események, orvosi hibák gyakoriságáról, bekövetkezésének körülményeirıl. A súlyos, halálos kimenetelő káreseményekrıl kötelezı az adatszolgáltatás, míg egyéb kedvezıtlen események vonatkozásában önkéntes. Sajnálatosan az adatbejelentı rendszer sem mőködik megfelelıen, az intézmények igyekeznek kibújni a bejelentési kötelezettség alól tartván attól, hogy az adatokat egy esetleges kártérítési eljárás során ellenük fordíthatják.794 Ami mindezen folyamatok lelki tényezıit illeti, rontja a gyógyítás minıségét a kártérítési perektıl való félelem.795 Nem kívánatos, ha az orvos az elıtte álló páciensben nem a beteget látja, hanem egy lehetséges mőhibaper felperesét. És ennek következtében nemcsak a beteg gyógyítása lebeg célként a szeme elıtt, nemcsak ennek érdekében tesz meg mindent, hanem azért is, hogy egy esetleges bírósági eljárásban minél hatékonyabban védekezhessen. Végsı fokon azt mondhatjuk, hogy a kártérítési perek számának és a megítélt összegeknek a növekedése, a felelısségbiztosítási díjak emelkedése az orvosok számának nagymértékő csökkenéséhez796 vezet, ami nehezíti az egészségügyi ellátáshoz való hozzájutást, csökkenti a szolgáltatás színvonalát és az új technológiák bevezetésének is útját állja. Fontosnak tartom kiemelni, hogy a kártérítési perek nemcsak az alperesek számára kedvezıtlenek, hanem a károsultak számára is több okból kifolyólag. A perek évekig elhúzódnak,797 így a károsult csak jelentıs késedelemmel kapja meg a kártérítést. Másrészt a kártérítési perek anyagi terhei is jelentısek és ennek következtében a károsult csak alig több, mint 40%- át kapja meg a számára megítélt összegnek.798 A 794

SAGE – KERSH i.m. 27. culture of fear (Lásd bıvebben: KOVIAK i.m. 682-683.). 796 Például New York államban 2002 eleje és 2003 közepe között 212 szülész-nıgyógyász szüntette meg a szüléseket, a piacon maradtaknak pedig 36 %- a 60 év feletti és egy évtizeden belül nyugdíjba megy. Az utánpótlással is problémák lesznek, ugyanis az orvostanhallgatók körében készített felmérésben a szülészet-nıgyógyászatot utolsóként jelölték meg a kívánt szakágak között. (Lásd: HARMAT GYÖRGY, CZÁRÁN ERZSÉBET, Az amerikai egészségbiztosítási rendszerrıl, Egészségügyi Gazdasági Szemle, 2005, 4. szám, 51.). 797 Az USA-ban az eljárások fele a kár bekövetkezésétıl számított 5 év múlva, negyede több, mint 7 év múlva, tizede több, mint 10 év múlva fejezıdik be (Lásd: DÓSA [2004] i.m. 24.). 798 Minden egyes kártérítésként megítélt dollár 21%- a adminisztratív költségekre, 19 % a felperes ügyvédjének megfizetésére, 14 % a védekezés költségeire fordítódik és ami ténylegesen a károsult zsebébe kerül az 0,46 $ az 1 $- ból. 795

233

perek jelentıs anyagi költségei következtében azok a károsultak, akik várhatóan alacsonyabb kártérítési összegre számíthatnak, el sem indítják az eljárást és el sem tudnák indítani az eljárást, hisz az ügyvédek jelentıs része csak egy bizonyos (várható) kártérítési összeghatár felett sikerdíj fejében vállalja el az ügyet.799 Ezáltal kevesebben tudnak igényt érvényesíteni, de ık jelentıs összegeket kapnak. Az anyagi terhek mellett megemlíthetjük a lelki költségeket, amelyek az évekig elhúzódó pereskedés, bizonytalanság, az elszenvedett sérelmek újraélése következtében jönnek létre. Összességében azt állapíthatjuk meg, hogy az egészségügyi kártérítési perek száma és a kártérítési összegek emelkedése által elindított folyamatok, csakúgy, mint maga a hosszas pereskedés kedvezıtlenek mind az egészségügyi szolgáltatók mind a betegek számára. A kialakult helyzet – talán az ügyvédeket leszámítva – senkinek sem kedvezı. Így a krízishelyzetbıl meg kell találni a kiutat, hogy a gyógyítás újra a megszokott rend szerint történjen.

6.3. Kiútkeresés a válságból 6.3.1. Alternatív kockázatfinanszírozási megoldások

Az elızı pontban ismertetett kedvezıtlen változások arra indították az egészségügyi szolgáltatókat, hogy a hagyományos felelısségbiztosítás mellett illetve helyett alternatív kockázatmegosztási-és finanszírozási formákat alakítsanak ki.800 Ilyennek tekinthetı az úgynevezett belsı viszontbiztosítás (továbbiakban: captive insurance). Lényege, hogy a biztosítótársaság létrehoz egy szeparált, külsı személyek számára nem nyitott céget, amelynek a célja, hogy a biztosító a saját kockázatát nála viszontbiztosítsa. A formáció legnagyobb elınye a költségek csökkentése a részt vevı egészségügyi szolgáltatók számára, lévén, hogy nem egy külsı, harmadik félnek fizetik a díjat. Ez többféle formában hozható létre. Például lehetséges az úgynevezett single parent captive insurance, mely a legáltalánosabb megjelenési formának tekinthetı. Ebben az esetben a viszontbiztosító cég csak az ıt létrehozó entitás számára nyújt

799 800

SAGE –KERSH i.m. 13. KOVIAK i.m. 608-614.

234

biztosítást. Ha többen hozzák létre a viszontbiztosító céget, akkor az alapítói közösség számára nyújt fedezetet. Ezt nevezzük group captive insurance-nek. Alternatív

kockázatfinanszírozási

felelısségbiztosítások

kockázatát

formának átvállaló

tekinthetı

vállalatcsoport

az

úgynevezett

(továbbiakban:

Risk

Retention Group – RRG), mely kizárólag felelısségbiztosítás viszontbiztosítására jön létre. Nagy elınye a hagyományos biztosítótársaságokhoz képest, hogy míg azoknak valamennyi államban kell engedéllyel rendelkezniük, amelyben szolgáltatást nyújtanak, az RRG- t elegendı egy államban engedélyeztetni, ezt követıen bármely más államban, minden további feltétel nélkül nyújthatnak szolgáltatást. A másik elınyös tulajdonsága, hogy mivel az egészségügyi szolgáltatók egy csoportja hozza létre a viszontbiztosító céget, tulajdonosként jelentıs befolyást tudnak rá gyakorolni. Így lehetıség van a költségek alacsonyan tartására, a biztosító által nyújtott stabil és széleskörő fedezet lehetıvé tételére, kockázatkezelési programok elfogadására. A harmadik alternatív kockázatfinanszírozási forma a felelısségbiztosítás vásárlására létrejött érdekcsoport (továbbiakban: purchasing group). A purchasing group meghatározott számú taggal rendelkezı csoport, mely annak érdekében jön létre, hogy a csoport tagjai közösen vásároljanak felelısségbiztosítást egy biztosítótársaságtól. A purchasing group valamennyi tagja számára elınyös, hisz testreszabott biztosítási konstrukciót, a nagy számú biztosítottnak köszönhetıen alacsonyabb biztosítási díjakat tesz lehetıvé a csoport valamennyi tagja számára.

6.3.2. A nem vagyoni kártérítésként megítélhetı összegek korlátozása

A válságból való lehetséges kivezetı útként említhetjük, hogy néhány állam úgy próbálta elejét venni a túlzottan magas, ellehetetlenítı kártérítési összegeknek, hogy a nem vagyoni kártérítés címén megítélhetı összegek tekintetében korlátozást vezetett be. Ez számos vitát generált és a megítélése az egyes államok által nem egységes. Egyesek szerint, akár szövetségi szinten is indokolt lenne egy felsı limitet bevezetni, míg mások szerint ez nem megfelelı megoldás, mivel sérti az egyenlı védelemhez való jogot. Jelenleg 26 államban van jelen korlátozás a nem vagyoni kártérítések vonatkozásában, 6

235

államban

pedig

a

teljes

kártérítési

összegre

vonatkozó

maximálást

is

megfigyelhetünk.801 A kártérítési maximumot bevezetı és ezt támogató államok között elsıként NyugatVirginiát említem, ahol 1986-ban, 1.000.000. $-os felsı határt szabtak nem vagyoni kártérítések tekintetében, amelyet 2003-ban az orvosok lobbi tevékenységének köszönhetıen 250.000 $-ra csökkentettek.802 Vannak azonban olyan kivételes esetek, amikor ez a felsı határ túlléphetı és 500.000 $ a maximális összeg. Ilyen például, ha állandó és súlyos testi fogyatékossága alakult ki a károsultnak, vagy valamely végtagjának

használatára

képtelenné

vált,

vagy

valamely

érzékszerve

mőködésképtelenné vált. Volt példa olyan esetre, amikor az esküdtek nem voltak tekintettel a felsı határra és ennél jóval nagyobb összeget ítéltek meg.803 Az alperes fellebbezése eredményeként az ügy Nyugat-Virginia Legfelsıbb Bírósága elé került, amely megállapította, hogy a kártérítési összeg maximálása nem alkotmányellenes és ezen okból nem is hagyható figyelmen kívül. A bíróság szerint az orvosok felelısségbiztosítási díjainak csökkentése olyan állami cél, amelynek elérése érdekében a bevezetett kártérítési korlátozás racionálisnak tekinthetı. A bíróság helyt adott az alperes fellebbezési kérelmének és az összeget leszállította a törvényben megállapított összeghatárra. Szintén a kártérítési összegek korlátozása mellett tör lándzsát California állam is. Itt 1985-ben vezettek be 250.000 $-os felsı határt a nem vagyoni kártérítésekre vonatkozóan. Itt is kerültek bíróság elé olyan esetek, amelyekben megkérdıjelezıdött a korlátozás létjogosultsága,804 azonban az ítélkezési gyakorlat következetes az érvényre juttatása tekintetében. A bírósági érvelés szerint az orvosi mőhibaperekkel kapcsolatos krízishelyzet kikényszeríti és indokolttá teszi a kártérítési maximum bevezetését.805 Vannak olyan államok, ahol egészen másként vélekednek a kártérítési összegek korlátozásáról és az egyenlı védelemhez való alapvetı alkotmányos jog sérelmét látják 801

AMERICAN MEDICAL ASSOCIATION i.m. 15. KOTUR i.m. 874. 803 A Robinson v. Charleston Medical Center ügyben {414 S.E.2d 877, 881-82 (W. Va. 1991)} egy születése során agykárosodást szenvedett csecsemı számára 2.500.000 $- t ítélt meg elveszett életörömök és egyéb nem vagyoni kártérítési jogcímek alapján továbbá a szülıknek fejenként 1.000.000 $- os nem vagyoni kártérítést ítélt. 804 Ilyen például a Fein v. Permanente Medical Group ügy {695 P.2d 665, 682 (Cal. 1985)}, ahol a felperes állítása szerint nem vették észre idıben a szívproblémáit, ami további károsodáshoz vezetett. Álláspontja szerint a kártérítési összegek felsı határának meghúzása az egészségügyi károk tekintetében indokolatlan különbségtételhez vezet a károsultak között. 805 KOTUR i.m. 885. 802

236

benne. Egyenlı védelem alatt azt értjük, hogy egyes személyeket, vagy személyek meghatározott csoportját ugyanúgy kell kezelnie az államnak, mint ahogyan más személyeket vagy személycsoportokat hasonló helyzetben kezel.806 Az Illinois-ban bevezetett 500.000 $-os korlátozás alkotmányossága 1976-ban kérdıjelezıdött meg a Wright v. Central Du Page Hospital ügy807 kapcsán. A felperes érvelése szerint a korlátozás sérti az egyenlı védelemhez való jogot két okból is. Egyrészt indokolatlanul különbséget tesz az egészségügyi ellátás során károsodást szenvedett és az egyéb okból, például autóbaleset következtében károsodott személyek között, lévén, hogy csak az egészségügyi károk tekintetében állít fel a törvény felsı határt. Másrészt, az egészségügyi ellátás során kárt szenvedett személyek között is különbséget tesz, mivel azoknak, akik kisebb kárt szenvedtek és a kártérítési összege a limiten belül esik megtérül a teljes káruk, míg pont azok nem kapják meg a megfelelı kártérítést, akik a legjelentısebb sérelmek áldozatául estek. Azaz a rendszer mőködıképessé tételéért a legszerencsétlenebbül járt károsultak fizetnek meg leginkább.808 A bíróság a felperesnek adott igazat és megállapította, hogy a korlátozás alkotmányellenes. Észak-Dakotában is alkotmányellenesnek találták a 300.000 $-os küszöböt, amit törvényben elıírtak. Ennek a korlátozásnak az érdekessége, hogy nemcsak a nem vagyoni károkra vonatkozott, hanem egy abszolút felsı határt jelentett a vagyoni és nem vagyoni károk tekintetében. Úgy vélem, hogy egy ilyen megoldás valóban szükségtelen és még a jelen helyzet sem teszi indokolttá egy ilyen korlátozás bevezetését. Látható viszont, hogy a nem vagyoni kártérítések tekintetében alkalmazott összeghatár megítélése már nem ennyire egyértelmő az egyes államok számára és azt mondhatom, hogy számomra sem. Ezt a korlátozást ugyanis nem tartom olyan következetesen elutasíthatónak, mint a teljes kárra vonatkozó maximálást. Úgy vélem, hogy jelen körülmények között, amikor a kártérítési perek és a magas kártérítési összegek az egészségügyi ellátás biztonságos mőködését, az ellátáshoz való hozzáférést egyre inkább nehezítik, indokolt lehet valamilyen korlátozás bevezetése a kártérítési összegek tekintetében. Az egészségügyi ellátáshoz való jog is alapvetı jog és, mint említettem ennek az érvényesülése egyre inkább megkérdıjelezıdik az elindult folyamatok hatására. Úgy gondolom, hogy a kártérítési összegek maximálása valóban egy jelentıs korlátozás, így csak ultima ratio jelleggel vehetı igénybe, akkor, ha az a helyzet 806

Uo. 879. 347 N.E.2d 736 (Ill. 1976). 808 KOTUR i.m. 884. 807

237

olyannyira tarthatatlan, hogy más eszközök már nem, vagy önmagukban nem elegendıek.809 Ugyanakkor a jogalkotónak a nagy közös társadalmi érdeket kell elıtérbe helyezni, vagyis azt, hogy az egészségügyi ellátórendszer mőködıképes legyen és a gyógyító tevékenységet ne a perektıl való félelem határozza meg, hogy ne váljon lehetetlenné bizonyos nagy kockázatú beavatkozások elvégzése, hogy megszőnjön az orvosok praxiselhagyása, korai nyugdíjba vonulása. A cél nem az, hogy biztosítva legyen, hogy minél több károsult minél nagyobb kártérítést érvényesíthessen, hanem sokkal inkább, hogy jól mőködı legyen a rendszer, ahol kevés hiba történik.

6.3.3. Egyéb lehetıségek

A válság megfékezése érdekében bevezetett reformok körében említhetı, hogy egyes államokban az úgynevezett párhuzamos forrás szabályának alkalmazását mellızik. A szabály értelmében a védelem nem hozhatja a tárgyaláson a bíróság tudomására, ha információval rendelkezik arra vonatkozóan, hogy az alperes más forrásból kapott kompenzációt, így azt az összeget sem vonják le a kártérítési összegbıl, a károsult duplán kapja meg.810 Azokban az államokban, ahol nem alkalmazzák ezt a szabályt, a védelem hivatkozhat rá, hogy a kár egy része más forrásból megtérült és így a már megtérült összeg csökkenti a kártérítési összeget. E körben említhetı a részletfizetési lehetıség biztosítása a kártérítési összegek tekintetében. A reform kedvezı hatása abban ragadható meg, hogy amennyiben a károsult állapotában idı közben lényeges javulás lépne fel, akkor a bíróság megváltoztathatja a fizetés módját.811 A felelısségbiztosítással kapcsolatos problémák kezelésére a fentebb említett alternatív kockázatfinanszírozási formák mellett más lehetıségek is megjelentek. Így több államban hoztak létre kiegészítı fedezetet nyújtó állami kompenzációs alapokat, melyek az egészségügyi szolgáltatók által fizetett éves hozzájárulásokból mőködnek.812

809

És ilyenkor is szükség van kivételre (hasonlóan a nyugat-virginiai szabályozáshoz), hogy a valóban kirívó esetek áldozataival szemben ne járjanak el méltánytalanul. 810 HARMAT - CZÁRÁN i.m. 52. 811 Uo. 53. 812 SAGE – KERSH i.m. 16.

238

Számos egyéb javaslat is felmerült a helyzet javítására, így például a perindítási határidıre vonatkozó elévülési idı csökkentése. Szintén kiadáscsökkentési céllal javasolt reform, hogy a bíróságoknak legyen lehetısége az ügyvédi sikerdíjak limitálására, olyan módon, hogy a kártérítési összeg növekedésével százalékosan csökkenjen a díj mértéke.813 Érdekesség, hogy javaslatok szintjén felmerült egészségügyi bíróságok létrehozásának lehetısége is azzal a céllal, hogy e speciális kártérítési perek hatékony és gyors eljárás keretében záruljanak, az adminisztratív költségek csökkenjenek. A bíróságok munkájában speciális, egészségügyi jártassággal rendelkezı bírók vehetnének részt. Vagyoni kártérítést limit nélkül, nem vagyoni kártérítést viszont elıre meghatározott összeghatárig terjedıen lehetne érvényesíteni.814

813 814

AMERICAN MEDICAL ASSOCIATION i.m. 24. AMERICAN MEDICAL ASSOCIATION i.m. 34.

239

7. Összegzés A vizsgált külföldi országokban általánosan találkoztam a hazai helyzethez hasonló problémákkal, az egészségügyi szolgáltatókkal szembeni kártérítési igények számának növekedésével, a kárösszegek emelkedésével, valamint ezek finanszírozásának nehézségeivel, a kötelezı szakmai felelısségbiztosítás problémáival. Vannak olyan országok, ahol reformokkal sikerült megoldani a problémákat és mőködıképes rendszert kialakítani, míg mások jelenleg is küzdenek a válsággal. Általánosan tapasztalható irányvonal az a törekvés, hogy minél több eset peren kívül kerüljön megoldásra, tekintettel a peren kívüli vitarendezés kiemelkedı elınyeire. A no fault rendszer teljes mértékben a perelkerülésre épül, máshol pedig a peres lehetıség mellett, különbözı népszerő, hatékonyan mőködı alternatív jogvédelmi lehetıségeket építettek ki, melyeken keresztül számos esetben rendezıdik a jogvita. A kártérítési igények finanszírozását a vizsgált országok a felelısségbiztosítási rendszer reformjával, illetve különbözı kiegészítı jogvédelmet nyújtó kompenzációs alapok mőködtetésével valósítják meg. Az egyes külföldi államokkal kapcsolatos következtetések az alábbiak szerint foglalhatók össze. A német rendszer egyik pozitív eredménye az alternatív vitarendezési mechanizmus beépítése az igényérvényesítésbe, melynek révén csökkenthetık a bíróság elé kerülı igényérvényesítések. Lehetıség van ingyenesen és önkéntesen az orvosi kamara által létrehozott testületekhez fordulni, ahol orvosok és jogászok, a peres útnál jóval gyorsabban ajánlanak megoldási lehetıséget a felek konfliktusára, mely az esetek nagy többségében véglegesen megoldja a problémát. Úgy vélem, egy ilyen országosan kiépülı, kellı népszerőséggel és bizalommal rendelkezı hálózat Magyarország számára is megoldást jelenthetne az alternatív vitarendezési út népszerőbbé tételére és a perek számának csökkentésére. A másik pozitív vonás, amit kiemelnék, a kártérítési összegek (elsısorban nem vagyoni kártérítés) kordában tartása. Láthatjuk, hogy az USA problémái egy jelentıs részben arra vezethetık vissza, hogy a nem vagyoni kártérítési összegek nagymértékben megemelkedtek, így a kártérítési összegek eltúlzottá váltak. Ennek pedig súlyos következményei alakultak ki, mint például a felelısségbiztosítási piac krízise, a defenzív medicina, illetve egyes orvosi szakmák kiüresedése a magas kockázatok miatt. 240

Németországban viszont bár emelkedtek a nem vagyoni kártérítések, nem öltenek túlzott méreteket, a hazai viszonyokhoz hasonlóan. Részben a szakbírók által kialakított és követett gyakorlatnak, részben a magas szintő szociális jóléti rendszernek, részben pedig az eljárási költségekkel kapcsolatos, fentebb már részletesen kifejtett okokra vezethetı vissza mindez. Fontosnak tartom azt is megemlíteni, hogy Németországban kezelési szerzıdés formájában szabályozzák az orvos és beteg közötti viszonyt, melyet hazánk számára is megfontolandónak tartok. A német modell bár nem tökéletes, megjelentek alapvetı

problémák, ugyanakkor a kiemelt pozitív vonásoknak

köszönhetıen a rendszer mégis megırizte mőködıképességét és nem alakultak ki szélsıséges anomáliák. Franciaországban jelentıs jogszabály módosítás történt 2002-ben, mely új, közös alapokra helyezte az egészségügyi szolgáltatók korábban differenciált felelısségi rendszerét, széleskörő betegjogi katalógust határozott meg. Rendkívül érdekesnek tartom a károk meghatározott körére bevezetett no fault kompenzációs mechanizmust, melynek révén a hagyományos peres felelısségi modell és a felróhatóságot nem vizsgáló rendszer sajátos ötvözete valósul meg. A no fault felelısségi modell vizsgálata kapcsán egy kiemelkedı elınyökkel rendelkezı és a skandináv országok viszonyai között jól funkcionáló mechanizmust ismertem meg. Az eltérı hagyományok, gazdasági és társadalmi körülmények miatt a no fault modell teljes adoptálása nem jelenthet megoldást minden ország számára. Viszont az elınyös vonásainak beszivárogtatása, meghatározott területeken való alkalmazása, ahogyan az Franciaországban megvalósult, mindenképp pozitív eredménynek tekinthetı és akár hazánk számára is példaként szolgálhat. A speciális kompenzációs modell köré épült intézményi hálózat, a kompenzációs és békéltetı bizottságok, a klasszikus igényérvényesítés körében is igénybe vehetık a bírósági út helyett, azt megelızıen. Mivel Franciaországban is tapasztalhatók a más országokban megjelenı problémák, az eljárások számának és az átlagos kártérítési összegeknek az emelkedése,815 a felelısségbiztosítási piac problémái, felmerült a lehetısége, hogy a regionális békéltetı bizottságok eljárását kötelezıvé tegyék a perindítást megelızıen, ezáltal próbálva csökkenteni a peres eljárások számát.

815

2002-ben az átlagos kártérítési összeg 120.000 €, 2007-ben pedig már 256.000 €. (G’SELL MACREZ i.m. 1122.).

241

Anglia kapcsán példaértékőnek tartom az állami egészségügyi intézményekkel kapcsolatos felelısségvállalást, állami közbelépést, mellyel elejét vették a komolyabb válságnak. A problémákra válaszul az NHS intézmények és alkalmazottaik köré védıhálót hoztak létre egy sajátos kárjóvátételi rendszer kiépítésével, így még idıben kivonták ezeket a szolgáltatókat a piaci alapon mőködı felelısségbiztosítás kényszere alól. E védıháló egyik eleme a felosztó kirovó rendszerben mőködı, önkéntes tagságú kockázati közösség, a CNST létrehozása, mely az (állami) egészségügyi ellátások során bekövetkezı káresemények esetén nyújt fedezetet a tagintézmények (valamennyi NHS tröszt) számára. A másik eleme pedig egy speciális egészségügyi hatóság, az NHSLA létrehozása, mely egyrészt igazgatja az elıbbiekben említett kockázati alapot, másrészt pedig menedzseli az állami egészségügyi intézményekkel szemben benyújtott valamennyi kárigényt. Itt emelnék ki egy másik rendkívül pozitív, hazánk számára is követendı példának tekintendı vonását a brit rendszernek. Az NHSLA a panaszkezelés során a legmesszemenıbbekig arra törekszik, hogy az ügy ne bíróságon végzıdjön, hanem valamely alternatív vitarendezést biztosító fórum nyújtson megoldást.816 E tevékenysége, ahogy korábban is jeleztem nagyon sikeres, az állami intézmények elleni kárigényeknek mindösszesen 4%-a kerül végül bíróságra. A perelkerülés lehetséges útja a mediáción kívül az Egészségügyi Ombudsman segítségének igénybevétele.817 Az Ombudsman ingyenesen nyújt független, magas szintő vizsgálati lehetıséget, melynek végén részletes jelentést készít és javaslatokat fogalmaz meg. Akár arra vonatkozóan, hogy milyen változtatásokat kellene végrehajtania a panasszal érintett intézménynek a hasonló jövıbeni esetek elkerülése érdekében, akár azzal kapcsolatban, hogy az intézménynek anyagi kompenzációt kellene fizetnie a panaszosnak. Bár ezek a javasatok jogilag nem kikényszeríthetık, a statisztikák szerint az egészségügyi intézmények teljes mértékben követik azokat, az Egészségügyi Ombudsman nagyon népszerő Angliában. Mind a mediációs technikák támogatását, mind a peres út elkerülését elısegítı egyéb lehetıségek (ombudsman, egészségügyi intézmény saját panaszkezelési mechanizmusa) támogatását rendkívül pozitívnak és követendınek tartom.

816

Lásd bıvebben: ESSINGER i.m. 48-51. Fontosnak tartom kiemelni, hogy csak abban az esetben lehetséges hozzá fordulni, ha már az érintett egészségügyi intézmény saját panaszkezelési mechanizmusát igénybe vette a sérelmet szenvedett személy (ellenkezı esetben a kérelem idı elıttinek minısül). Ez lehetıséget ad arra, hogy a problémák a lehetı legalacsonyabb, alkalmas szinten kerüljenek megoldásra. 817

242

Ausztriában a korábbi hazai gyakorlattól eltérıen, döntı többségében a szerzıdéses kötelezettségek megszegésére alapítják az egészségügyi kártérítési igényeket. A beteg a legtöbb esetben közvetlenül szerzıdéses viszonyba kerül a kórházzal818 és az igényérvényesítés feltételei stratégiailag kedvezıbbek számára, ha az ebben foglalt kötelezettségek megszegése miatt indít eljárást. Érdekes különbség, hogy a felelısségi viszonyok meglehetısen nehezen áttekinthetı rendszerét eredményezik a különbözı típusú szerzıdések, melyek attól függıen, hogy kik között és milyen tartalommal jönnek létre, eltérıen osztják meg a felelısséget az orvos és a kórház között, szélesebb teret adva az egyén felelısségének. Ezzel szemben hazánkban elsısorban az intézményi felelısség érvényesül. A hazai helyzettel párhuzamos vonás, hogy Ausztriában is nagy arányban jelennek meg a tájékoztatási kötelezettség megszegésére, a tájékoztatási hiányosságokra alapított keresetek. Ami számomra a legpozitívabb az osztrák felelısségi rendszerben, az a hagyományos, peres út elkerülésére való törekvés és ennek jegyében sajátos intézmények kiépítése. Ez egy

országos

hálózatot

jelent

központi

szabályozási

kerettel,

különbözı

intézményekkel. Az alternatív jogvédelmi lehetıségek közé tartozik egyrészt a speciális kompenzációs alapok felállítása, melyek azokban esetekben nyújtanak segítséget, amikor a felelısségi elıfeltételek hiányában, vagy azok bizonyíthatóságának hiányában nem lenne kompenzálható az igény a polgári jogi szabályokra alapozva. Az alap ilyenkor biztosít egy részleges kompenzációt, finanszírozása pedig a betegek hozzájárulása alapján történik. Úgy gondolom, hogy egy ehhez hasonló alap létrehozása megoldást jelenthet azokban az esetekben, melyeknek a lényege a következı. Adott a bíróság elıtt egy jelentıs károsodást szenvedett szerencsétlenül járt beteg és egy perbe fogott intézmény vagy orvos. A felelısségi elıfeltételek körében szinte minden esetben tapasztalható bizonytalanság, az ügy kimenetele attól függ, hogy kinek a terhére értékelik mindezt. A bíróság szolidáris a beteggel szemben, kompenzációt ítél, hisz nem lenne méltányos ilyen helyzetben, ha a páciens semmit sem kapna. Az osztrákok életre hívták ezeket a speciális alapokat, hogy ilyen esetekben is legyen hova fordulni a sérelmet szenvedett félnek anélkül, hogy túlzottan az objektív felelısség irányába tolódna az egészségügyi perekben megjelenı ítélkezés.

818

Kivéve például a sürgısségi ellátás eseteit, illetve azokat az eseteket, amikor csak az ellátást végzı orvossal köt szerzıdést.

243

E körbe tartozik a betegek képviseletét ellátó PA rendszer létrehozása, illetve az egyeztetı tanácsok felállítása az egészségügyi panaszügyek kezelésére. A képviselık és az arbitrációs testületek segítségének igénybe vétele teljesen önkéntes, és ingyenesen hozzáférhetı. Az eset kivizsgálása jogi és orvosi szemszögbıl is megtörténik a bírósági igényérvényesítéshez képest rövidebb idı alatt. Ha a felek számára elfogadható a döntés, akkor a beteg elıbb jut kompenzációhoz. Ha esetleg bírósági út igénybevétele történik, annak az igényérvényesítés idejét sem csorbítja, hisz az elévülési idı nyugszik egy ilyen eljárás idıtartama alatt.819 Az osztrákok által kiépített peralternatívát biztosító intézményrendszer úgy vélem, hogy a kitőzött céloknak megfelelıen tud mőködni és megvalósítja azt az elképzelést, mely szerint: „Nem az a cél, hogy bőnöst keressünk, hanem az, hogy a betegek számára kielégítı megoldást találjunk.”820 Az USA-ban a klasszikus peres modell megvalósulásának lehetünk tanúi, annak minden problémájával az angolszász jogrendszer keretei között. Itt jelennek meg a peres modell negatív

hatásai

legmarkánsabban,

szélsıséges

helyzetet

elıidézve.

A

peres

igényérvényesítés mindkét fél számára drága, magasak az adminisztratív költségek, a felperesi ügyvédek által meghatározott sikerdíjak, az alperesek védekezésének költségei, a beteg sikeres igényérvényesítése esetén pedig a kártérítési összegek is. Komoly elérhetıségi és megengedhetıségi krízis alakult ki az egészségügyi felelısségbiztosítási piacon és a hatékony védelmet nyújtó felelısségbiztosítási szerzıdés kötésének nehezedése és a perek általi fenyegetettség együttesen a mindennapi gyógyító munkát is közvetlenül befolyásolja. Defenzív orvoslást és ezzel az egészségügy számára fölösleges többletköltségeket gerjeszt, negatívan hat az orvosbeteg kapcsolatra, szükségtelen kockázatnak teszi ki a beteget, a felmerült problémák felderítése ellen hat, végsı fokon nehezítheti az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést is az orvosok praxiselhagyása miatt. Mivel a jogrendszerünk és az ítélkezési rendszerünk is különbözı, illetve hazánkban inkább az intézményi felelısség dominál az orvosok személyes felelısségre vonása helyett, nem tartom valószínőnek, hogy az USA-hoz hasonló szélsıséges problémák jelentkezzenek. Ugyanakkor az egészségügyi szolgáltatói felelısség határainak tágulása, a felelısség alóli kimentés objektivizálódása nálunk is megfigyelhetı tendencia, és

819 820

A 3 éves igényérvényesítésre nyitva álló idı maxim 18 hónapig nyugszik. (BACHINGER i.m.). A PA rendszer mottója.

244

ennek az iránynak a követése a jövıben ugyanúgy okozhat akár napi szinten megjelenı problémákat is. Azon túl, hogy az USA tanulságos ellenpéldaként szolgál az is jól látható, hogy a súlyos válságból kivezetı irányt hasonlóan látják azokhoz a megoldásokhoz, melyeket a világ más országaiban is alkalmaznak a felmerült – nem ilyen mértékben szélsıséges – problémák megoldására. Így megjelennek a felelısségbiztosítás problémáira az alternatív finanszírozási formák, a kiegészítı alapok, illetve például annak az igénye, hogy e speciális jogvitákat ne a hagyományos keretek között bírálják el. Ugyanakkor a komoly válsághelyzet erıteljesebb eszközök alkalmazását is igényli, így kényszerülnek például a kártérítési összegek limitálására. A felróhatóságot nem vizsgáló felelısségi rendszer egy az eddigiektıl teljesen eltérı felelısségi modellt valósít meg, ezért fontosnak tartom e speciális kompenzációs mechanizmus részletes értékelését. Megállapítható, hogy az igényérvényesítési eljárás lényegesen egyszerőbb lesz a hagyományos bírósági kártérítési rendszerekhez képest, mivel a kompenzáció odaítéléséhez elegendı azt bizonyítani, hogy a beteget az egészségügyi beavatkozással vagy annak elmaradásával összefüggésben kár érte, a felróhatóság nem kerül vizsgálatra. Emellett az eljárás lényegesen gyorsabb az évekig elhúzódó peres eljárásokhoz képest. Ez magyarázható azzal, hogy a bizonyítás egyszerőbb, a döntés sokkal kevesebb vizsgálódást igényel, mint a hagyományos rendszerekben. Másrészt azzal, hogy az igények elbírálása kikerül a lassú és túlterhelt bíróságok hatáskörébıl és egy külön erre a célra felállított adminisztratív testület feladatává válik. Ugyanakkor a jogorvoslathoz való jog sem szenved csorbát, hisz a testület döntéseivel szemben lehet felülvizsgálatot kérni és végsı fokon a bírói út sincs elzárva a féltıl. Harmadrészt azzal, hogy az eljárás lefolytatásának törvényben meghatározott határideje van, így például Új-Zélandon a kérelem beérkezésétıl számított legkésıbb 9 hónap múlva meg kell születnie a döntésnek, általánosan 5 hónapot vesz igénybe az eljárás.821 Az eljárás adminisztratív költségei is lényegesen alacsonyabbak a hagyományos rendszerekénél. A skandináv országokban körülbelül 700 € az eljárás összadminisztratív

821

DUTE, Jos, Comparison of No-fault Compensation Schemes, In: DUTE, Jos – FAURE, Michael – KOZIOL, Helmut, No-fault Compensation in the Health Care Sector, Springer Wien, Vienna, 2004, 462.

245

költsége. Ezzel szemben a hagyományos kártérítési rendszerekben ha csak a két fél ügyvédi költségeit összegezzük már akkor is legalább 30.000 €-s összeget kapunk.822 Az Egyesült Államokban pedig azt mutatják a tapasztalatok, hogy az ügyvédek az olyan ügyeket, ahol a kártérítési összeg várhatóan nem éri el az 50.000 $-t el sem vállalják a várhatóan magas költségek miatt.823 Az alacsony adminisztratív költségeknek van még egy nagyon pozitív hozadéka, nevezetesen, hogy a kártérítési összegeknek lényegesen nagyobb aránya jut el ténylegesen a károsulthoz, mint a bírósági kártérítési rendszerekben. A felróhatóságot nem vizsgáló kompenzációs rendszerekben körülbelül a 80%- a, míg a hagyományos rendszerekben csak 40%- a, az összeg nagyobbik részét ugyanis felemésztik az eljárás költségei.824 A rendszer alapvetı jellemzıi között említettem, hogy a betegeknek az egészségügyi ellátása során keletkezett valamennyi kárát olyan balesetnek tekintik, amely a biztosítási szerzıdés hatálya alá tartozik és igényt lehet érvényesíteni vele kapcsolatban. Ennek folyományaként sokkal több igényérvényesítési eljárás zajlik le, mint ahány pert megindítanak a hagyományos rendszerekben. Ennek ellenére így is lényegesen kisebb a rendszer fenntartási költsége, mivel a kártérítésként megítélt összegek limitáltak és jóval alacsonyabbak, mint a bírósági kártérítési rendszerekben. Számadatokkal alátámasztva: Svédországban a modell bevezetése óta ugyan 50%- kal magasabb az igényérvényesítéseknek az orvosok számához viszonyított aránya, mint az Egyesült Államokban. Viszont az egészségügyi ellátás során keletkezı károk kompenzálására fordított összeg az egészségügyi ellátás összköltségének 0,16%- át teszi ki. Ez pedig kevesebb, mint a tizede az Egyesült Államokban hasonló célra fordított összegeknek.825 Ami további fontos elınye ennek a megoldásnak, hogy nem alakít ki érdekellentétet, ellenszenvet az orvos és a beteg között. Itt ugyanis nincs per, amelyben ahhoz, hogy a beteg kompenzációt kapjon, be kell bizonyosodnia, hogy az orvos nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Az egészségügyi szolgáltatók itt nem ellenérdekeltek abban, hogy a károsult megkapja a megfelelı kompenzációt két okból sem. Egyrészt azért, mert az intézményeknek nem kell attól tartaniuk, hogy a károsult sikeres igényérvényesítése rájuk közvetlen pénzügyi hatással lesz. Itt ugyanis megvan a kompenzációs összeg fedezete és nem fordulhat az elı, hogy az egészségügyi 822

HOPE i.m. 21. DÓSA [1996] i.m. 263. 824 DÓSA [2004] i.m. 34. 825 GELLÉR i.m. 317. 823

246

szolgáltató költségvetésébıl kell a hiányzó összeget pótolni. Nem úgy, mint a hagyományos rendszerekben, ahol a biztosítók meghatározzák a kártérítési összeg felsı határát mind káreseményenként mind évenként és az esetleges különbözetet az egészségügyi szolgáltatónak kell fizetnie. Sıt még az is elıfordulhat, hogy a biztosító visszkereseti jogát érvényesíti, és ezzel teljesen ráterheli a kártérítési összeget a szolgáltatóra. Másrészt azért sem, mert a szolgáltatóknak nem kell attól tartaniuk, hogy egy nagy közérdeklıdésre számot tartó „mőhibaper” következményeként jelentıs presztízscsökkenést szenvednek, ez az eljárás ugyanis nem kap nyilvánosságot. A felróhatóságot nem vizsgáló kompenzációs rendszer árnyoldala egyrészt abban ragadható meg, hogy a szankcióként alkalmazott kártérítés egyik alapvetı funkciója, a prevenciós hatása elvész. Az egészségügyi szolgáltatók ugyanis nincsenek arra ösztönözve, hogy tegyenek meg mindent a hasonló esetek elkerülése érdekében, az elızı pontokban említett rájuk nézve elınyös jellemzık miatt. Ugyanakkor a probléma ellensúlyozására az egészségügyi ombudsmannal és a köré épült hálózattal hatékony minıségkontroll rendszert építettek ki. A vizsgálatok révén olyan problémák kerülnek felszínre, melyek alapvetı hibákra világítanak rá, és amelyek több egészségügyi intézmény gyakorlatát befolyásolhatják, sıt akár központi szabályozásbeli változások szükségességét is nyilvánvalóvá tehetik. Ez a rendszer alkalmas arra, hogy befolyásolja, javítsa az egészségügyi ellátás minıségét és nemcsak az érintett intézmény vonatkozásában, hanem sokkal szélesebb körben is.826 Így lehetıvé válik, hogy az egyén panasza hozzájáruljon a köz érdekének szolgálatához. Másrészt ott kedvezıtlenebb ez a modell, hogy bár sokkal több igényt érvényesítenek és többen jutnak kompenzációhoz, viszont a rendszer mőködıképességének biztosítása érdekében a kártérítési összegek limitáltak és lényegesen alacsonyabbak, mint a hagyományos bírósági kártérítési rendszerekben.827 Ez véleményem szerint hasonló problémákat vet föl, mint az Egyesült Államok egyes államaiban bevezetett felsı összeghatár a nem vagyoni károk tekintetében. Vagyis: elınyös, hogy az alacsony adminisztratív költségek miatt a kisebb sérelmek miatt is eljárást indíthatnak a károsultak, megkapják a kompenzációt és jóval többen kapják meg, mint a hagyományos rendszerekben. Ugyanakkor az összegek limitált volta miatt a jelentısebb sérelmet szenvedettek nem kapják meg a megfelelı kártérítést. Így tulajdonképp a

826 827

PATERSON [2005] i.m. 60. DÓSA [2004] i.m. 35.

247

rendszer

mőködıképességéért

a

legjelentısebb

kárt

elszenvedettek

fizetnek.

Ugyanakkor árnyalja a képet ebben a problémakörben, hogy ezek a károsultak nincsenek elzárva a hagyományos bírósági igényérvényesítéstıl, mely lehetıvé teszi számukra a teljes kompenzációt. Emellett pedig károsodás esetén úgy gondolom, nem feltétlenül csak a kártérítés csatornáján juthat pénz a beteghez, rehabilitációjában, gyógyulásában, hozzátartozóinak segítésében az adott ország szociális rendszerének is kell, hogy szerep jusson. Így a rendszernek ez a negatív vonása maximálisan kiküszöbölhetı. Emellett itt is vannak olyan igények, amelyek nem tartoznak a kompenzálható károk körébe és az utóbbi években már a felróhatóságot nem vizsgáló rendszerekben is érvényesülı tendencia, hogy szőkítik a kompenzálható károk körét. Összességében azt mondhatom, hogy a no-fault compensation system sem tökéletes, viszont úgy gondolom, hogy tökéletes rendszer nem is létezhet csak mőködıképes, jól mőködı. Mivel a történelmi, gazdasági, társadalmi hagyományok és adottságok országonként különbözıek, nincs egyetlen olyan modell sem, amely valamennyi állam esetében megoldást jelenthetne, így a felróhatóságot nem vizsgáló felelısségi rendszerre sem így kell tekintenünk. Viszont megfontolandónak tartom a válsággal küzdı országok rendszereinek megreformálása során a no-fault compensation system eredményeinek figyelembe vételét, így a peren kívüli vitarendezés erısítését, akár a modell részleges átvételét, ahogyan azt Franciaország példáján keresztül láthattuk, természetesen az adott ország viszonyainak megfelelıen módosítva.

248

V. KÖVETKEZTETÉSEK ÉS JAVASLATOK Dolgozatomban az egészségügyi szolgáltatásokkal összefüggı konfliktusokkal, káreseményekkel foglalkoztam, vizsgálat tárgyává téve az ezekkel kapcsolatos felelısségi viszonyrendszert, illetve a jogvédelmi lehetıségeket. Az utolsó fejezettel célom a kutatómunkám eredményeként megfogalmazott gondolatok és javaslatok rendszerezett összefoglalása, a teljességre törekvés nélkül. A következtetéseket és javaslatokat a két nagy hazai fejezet logikai rendszere köré csoportosítom. Tekintettel rá, hogy a külföldi kitekintés tanulságait szervesen beépítem az alábbi javaslataimba, illetve arra, hogy az egyes országokhoz kapcsolódó fejezeteket követıen összegeztem a következtetéseimet, itt nem jelenítek meg külön összefoglalást a nemzetközi fejezetrıl.

1. Következtetések és javaslatok az egészségügyi szolgáltatásokat érintı felelısségi viszonyok körében

Dolgozatom elsı egységében az egészségügyi szolgáltatók felelısségi kérdéseivel foglalkozom, annak különbözı szintjeit vizsgálva. Elemzésem középpontjában a polgári jogi felelısség áll, azt ezt meghatározó dogmatikai alapok, jogviszonyok, felelısségi elıfeltételek, illetve a felelısség ezen formájával kapcsolatos jelenlegi és várható jövıbeni tendenciák. Elsıként ezt a felelısségi szintet érintı problémákat, következtetéseket és javaslatokat összegzem. Ezt követıen a vizsgálat tárgyává tett etikai, munkajogi és büntetıjogi felelısségre vonatkozó gondolataimat ismertetem.

1.1. Az egészségügyi szolgáltatók polgári jogi kártérítési felelıssége 1.1.1. Az egészségügyi szolgáltatók kárfelelısségének történeti változásaival összefüggı tanulságok

Az orvosi mőhibáért való felelısség elsı hazai törvényi szabályozásával a közegészségügy rendezésérıl szóló 1876. évi XIV. törvénycikkben találkozhatunk,

249

azonban ebben az idıszakban még alig merül föl igény az orvosi tevékenység felülbírálására

vonatkozóan,

az

1945-öt

megelızı

idıszakban

csak

elvétve

találkozhatunk egészségügyi kártérítési perrel. Kiemelt jelentıségő az 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvrıl, mely az orvosi tevékenységért való felelısség általános feltételeit fekteti le, illetve az 1959. évi 8. tvr., mely elsıként tartalmazta a késıbbiekben hosszú idın át meghatározó legnagyobb gondosság követelményét a gyógyítás kapcsán. Az 1972-es ágazati jogszabály is ezt a zsinórmértéket követi a gondosság tekintetében, viszont a jelenleg hatályos egészségügyi törvényhez képest paternalista szemléletmódja tükrözıdik például a tájékoztatást érintı követelmények meghatározásában.828 A történeti részben idézett kutatás alapján megállapítható, hogy ebben az idıszakban sincsenek nagy számban jelen az egészségügyi szolgáltatók elleni kártérítési eljárások, a fıvárosban éves szinten 8-10 igény jelenik meg és a keresetek elutasításával és elfogadásával kapcsolatos arányok is kiegyenlítettek. Az egészségügyi szolgáltatók kártérítési felelısségével összefüggésben a legjelentısebb változásoknak a rendszerváltástól napjainkig terjedı idıszakban lehetünk tanúi, a bírói gyakorlat sok ponton változik e kárigények megítélése tekintetében. Kezdetben a betegek pernyertességi aránya a jelenlegihez képest teljesen más volt, a kereset elutasítása volt jellemzı. Ennek oka abban keresendı, hogy a beteg egy ilyen eljárás folyamán kiszolgáltatott helyzetben van, nincs birtokában speciális szakismereteknek, bizonyítékként szolgáló okiratoknak, és a kezdeti idıkben a bírói gyakorlat és a jogszabályi környezet sem törekszik ezt ellensúlyozni. A változások katalizátora az 1997. évi CLIV. törvény, mely széleskörő betegjogi katalógusával a korábbi teljesen kiszolgáltatott helyzetbıl kiemelte a pácienseket és lehetıséget biztosított számukra, hogy az egészségügyi szolgáltatásokat is tudatosan közelítsék meg. A folyamat része az egészségügyi szolgáltatásokat érintı közérdeklıdés, médiaérdeklıdés fokozódása, valamint a felperesi oldal képviseletére szakosodott ügyvédi irodák megjelenése is. Az eljárások számának emelkedése maga után vonja a terület bírói gyakorlatának kialakulását, jogszabályban megjelenı fogalmak, -mint például a legnagyobb gondosság követelménye- jogalkalmazói értelmezését, típusügyek kialakulását.

Az

ezredfordulóig

tapasztalható

kedvezı

tendencia

volt

a

felelısségbiztosítási limiten belüli, peren kívüli megállapodások jelentıs aránya, melyet 828

45. § (1) Az orvosnak az általa kezelt beteget, illetıleg hozzátartozóját vagy - ha a beteg gyógykezelése érdekében szükséges - gondozóját a betegségrıl és a beteg állapotáról megfelelı módon tájékoztatni kell. Indokolt esetben a beteg érdekében ettıl eltekinthet.

250

a biztosítótársaságok ágazati veszteségeinek megjelenése, az egészségügyi szakmai felelısségbiztosítás máig tartó válsága tört derékba. Bár 2004-ben megváltozik az egészségügyi szolgáltatással összefüggı felelısség 45 éves múltra visszatekintı legnagyobb gondossági követelményt elıíró zsinórmértéke, nem tapasztalható visszalépés a felelısség megítélése kapcsán. Sıt a jelenlegi helyzet szerint egyre tágabbá válnak a szolgáltatók felelısségének határai, mivel az ítélkezési gyakorlat több kérdéskör megítélésével kapcsolatban az egészségügyi szolgáltatók számára hátrányosan változott.

1.1.2. Az egészségügyi kártérítési felelısséget érintı aktuális problémák, tendenciák

Az egészségügyi szolgáltatásokkal összefüggı kártérítési felelısség tekintetében kiindulópontnak a felelısségi viszonyrendszer szereplıinek és a köztük fenn álló jogviszony jellegzetességeinek felvázolását tekintettem. Az egészségügyi szolgáltató és a beteg közötti jogviszony az Eütv. 244. §-a alapján szerzıdéses viszonynak tekinthetı, megállapítható, hogy közigazgatási elemekkel is átszıtt, de alapvetıen magánjogi, polgári jogi jogviszonyról van szó. A nevesített szerzıdések közül általában a megbízási szerzıdéssel rokonítják, viszont az is egyértelmő, hogy a megbízási szerzıdés szabályai több ponton nem alkalmazhatók e speciális jogviszonyra. Egyetértek azon irodalmi álláspontokkal, melyek szerint szükséges az egészségügyi szolgáltató és a beteg közötti szerzıdést önálló szerzıdéstípusként vagy legalább a megbízási szerzıdés altípusaként szabályozni. A kártérítési felelısség szempontjából jelentıséggel bír az egészségügyi tevékenység végzésének formája, mely meghatározó a károkért való közvetlen helytállás és a kárösszeg

meghatározott

hányadának

tovább

háríthatósága

tekintetében.

Az

egészségügyi tevékenység végzésének lehetséges formáit a Tevtv. szabályozza, illetve deklarálja, hogy egészségügyi közszolgáltatások esetén a tevékenység végzésének formájától függetlenül közvetlenül a szolgáltatónak kell helytállnia a beteggel szemben. Ez garanciát jelent a páciens és hozzátartozói számára, mivel egy intézménnyel és nem magánszeméllyel szemben érvényesítenek igényt és védelmet az egészségügyi dolgozók

251

számára. A kárösszeg meghatározott hányadának továbbháríthatóságát a szolgáltató és a dolgozó közötti jogviszonnyal kapcsolatos szabályok jelölik ki. Mivel az Eütv. a mőködési engedély feltételévé teszi, hogy az egészségügyi szolgáltató rendelkezzen felelısségbiztosítási szerzıdéssel, így ennek a jogviszonynak is jelentısége van a kártérítési felelısség tekintetében. Kezdetben egy a jogalkotói szándéknak megfelelıen mőködı, a betegek és a szolgáltatók számára is valós jogvédelmet,

biztosítékot

nyújtó

jogintézményt

jelentett

a

kötelezı

szakmai

felelısségbiztosítás. Viszont az egészségügyi szolgáltatói felelısség határainak tágulása megbontotta

a

korábban

fennálló

érdekazonosságot

a

szolgáltatók

és

a

biztosítótársaságok között, melyek közül többen megszüntették szolgáltatásaikat a piac ezen szegmensében. Az egészségügyi szakmai felelısségbiztosítási piac kínálati oldalának beszőkültsége, az egészségügyi szolgáltatók oldalán fennálló egyoldalú szerzıdéskötési

kötelezettség,

valamint

az

egészségügyi

felelısségbiztosítás

minimumfeltételeit meghatározó jogszabály hiánya miatt a biztosítói oldal által meghatározott szerzıdési feltételek kiüresítik a jogintézményt. Valós jogvédelem nélküli kötelezı béklyóként nehezedik az intézményekre, a kártérítési összegek finanszírozása pedig nem megoldott. Az egészségügyi szolgáltatók kártérítési felelısségével kapcsolatos általánosan tapasztalható aktuális irányvonal a felelısség határainak tágulása, a felelısség alóli mentesülés nehezedése. Azaz a történeti részben vázolt, rendszerváltást követıen kialakult gyakorlat teljes megváltozásának lehetünk tanúi. Ezek a változások megragadhatók

egyrészrıl

a

felelısségi

elıfeltételek

bírói

gyakorlat

általi

megítélésének, tartalmának megváltozásában, másrészt szorosan összefüggnek a bizonyítási teherrel összefüggı változásokkal. A jogellenes magatartás mint felelısségi elıfeltétel megítélésével kapcsolatban számottevı változás nem következett be. Minden károkozás jogellenes, vagyis a kár bekövetkezésének ténye önmagában megalapozza a magatartás jogellenességét. Az egészségügyi szolgáltatók felelısségének területén nem kiemelkedı azon ítéleteknek az aránya - és jellemzıen nem az elmúlt években jelennek meg olyan ítéletek -, melyek konkrét jogellenes magatartás bizonyíthatóságának hiánya miatt utasítják el a felperes keresetét. Az orvosi tevékenység jogszerőségének megítélését érintıen különös jelentısége van a megfelelı tájékoztatásnak, ugyanis ez zárja ki a magatartás

252

jogellenességét gondos, jogszabályi feltételeknek megfelelı gyógyító tevékenység esetén. A kártérítési felelısség elıfeltétele, hogy bizonyítható legyen a kár bekövetkezése. A kártérítési összegek tekintetében megállapíthatjuk, hogy az elmúlt 15 évben jelentısen emelkedtek. A szakmai felelısségbiztosítás kötelezıvé tételének idıszakában a káreseményenkénti 5 millió forintos limit valós védelmet jelentett a szolgáltatók számára. Manapság több tízmillió forintos kártérítési összegek is megjelennek. A Kúria által készített hivatalos felmérés adatai szerint a kártérítési összegek mértéktartó emelkedést mutatnak. A vagyoni károk mértékét döntıen meghatározza, hogy a káresemény folytán halál, vagy tartós, súlyos egészségkárosodás következik-e be. Ez utóbbi esetben nagyobb a vagyoni kártérítés összege, különösen széles az egészségkárosodással összefüggésben elfogadott indokolt költségek köre. A tipikus költségeken túl elıfordulnak a kárt szenvedett személy egyéni életvitelébıl adódó speciális költségek is. Az egészségügyi szolgáltatásokkal összefüggı káresemények esetén a közvetlen károsult, illetve meghatározott feltételekkel bizonyos hozzátartozói nem vagyoni kártérítési igénnyel is élhetnek személyhez főzıdı jogaik sérelme esetén. Az egészségügyi ellátás során leggyakrabban az élethez, testi épséghez, egészséghez való jog sérül, emellett az emberi méltósághoz főzıdı jog és az ebbıl levezethetı Eütv.-ben nevesített betegjogok sérelme is kiemelhetı. A bírói gyakorlat is gyarapította a személyhez főzıdı jogok körét és kidolgozta a teljes családban éléséhez való jogot, mely hozzátartozó elvesztése vagy egészségkárosodása kapcsán a hozzátartozói nem vagyoni igények alapjává vált. A hozzátartozó elvesztése vagy egészségkárosodása miatt a családtagok életvitelében, életminıségében bekövetkezı komoly változások jelentik e jog alapját. A legnagyobb változásoknak az okozati összefüggés megítélésében és bizonyításában, valamint a felróhatóság alóli mentesülés feltételeiben lehetünk tanúi. Az okozati összefüggés a felelısségi elıfeltételek körében az egyik leginkább vitatott elem, sok bizonytalansági tényezıt hordoz magában, különösen nehéz a megállapítása, bizonyítása az egészségügyi szolgáltatásokkal összefüggésben felmerülı káresemények kapcsán. Gyakran nem állapítható meg teljes bizonyossággal, hogy az orvosi tevékenység mennyiben befolyásolta a káros eredmény bekövetkezését vagy például, mennyiben lett volna más az eredmény, ha nem a választott kezelést alkalmazzák. Egyrészrıl

azért,

mert

az

orvosi

tevékenységgel

253

kapcsolatban

már

a

természettudományos okozatosság is bizonytalan, az emberi test reakciói sok esetben kiszámíthatatlanok, egyediek. Emellett gyakori, hogy a bekövetkezı kár nem egyetlen okra vezethetı vissza, az egészségügyi ellátásban részt vevık tevékenysége, mulasztása mellett a beteg szervezetének állapota, betegségének természete, életmódja is befolyással lehet. Az eljárás kimenetelét döntıen befolyásolja, hogy az okozati összefüggés körében jelentkezı bizonytalanságot melyik fél terhére értékeli a bíróság. Korábban jellemzıen a beteg terhére értékelték az okozati összefüggésben rejlı bizonytalanságot, jelenleg viszont az a tendencia tapasztalható, hogy leszőkült az okozati összefüggés körében bizonyításra szoruló tények köre, a bizonytalansági tényezıkkel pedig az alperesi oldalnak kell számolnia a felelısség alóli kimentés körében. Amennyiben a beteg igazolni tudja, hogy a kára a kezelés során vagy azt követıen következett be, vélelmezik az okozati összefüggés fennállását. Azaz, nem a betegnek kell érdemben bizonyítania az okozati összefüggést, hanem a szolgáltatói oldalnak a hiányát a felróhatóság alóli mentesülés körében. Jól érzékelhetı a jogalkalmazói szemléletváltás a gyógyulási esély elvesztésével kapcsolatos esetek megítélésében. A korábbi bírói gyakorlat szerint a felperesi oldal terhére esett, ha nem tudta bizonyítani, hogy megfelelı diagnózis és idıben elkezdett kezelés esetén biztosan meggyógyult, életben maradt volna. Jelenleg viszont a gyógyulási esély elvesztésével kapcsolatos bizonytalanságot is az egészségügyi szolgáltató felróhatóság alóli kimentése körében értékelik. Így, ha nem tudja igazolni, hogy a hiba hiányában sem lett volna esély a gyógyulásra, nem tud eleget tenni a kimentési kötelezettségnek. Láthatjuk, hogy szigorúbbá válik az egészségügyi intézmények felróhatóság alóli kimentésének lehetısége, ami akkor lehetséges, ha az intézmény kétséget kizáróan igazolni tudja, hogy az elvárható gondosságnak megfelelıen járt el, vagy ilyen eljárás esetén is bizonyosan bekövetkezett volna a károsodás. Az egészségügyi szolgáltatók többsége nincs felkészülve a megváltozott helyzetre. Már az orvosok egyetemi törzsképzésébıl is hiányzik a felelısséggel összefüggı ismeretek oktatása. Mivel az sem általános, hogy a gyakorló orvosok ismerjék a felelısségükkel érintı kérdéseket, illetve a bíróságokon megjelenı elvárásokat, gyakoriak a kommunikációs hibák, tájékoztatással kapcsolatos problémák, a megfelelı, felelısség alóli mentesüléshez szükséges dokumentáció hiánya. Fokozza a bizonytalanságot, hogy az ítéletekben többször megjelenik az ellátásban résztvevıktıl elvárható gondosság követelményének elválasztása, tágabb értelmezése a szakmai szabályoknak megfelelı eljárástól. Azaz,

254

hiába nem állapítható meg szakmai szabályszegés, az elvárható gondosság elmulasztására hivatkozással mégis felelısségre vonják a szolgáltatót, ami azért nem kívánatos, mert kiszámíthatatlanná teszi a gondossági követelménynek való megfelelés feltételeit. Sok esetben marasztalják és kötelezik teljes kártérítésre az egészségügyi szolgáltatókat olyankor is, amikor a bekövetkezett káresemény elkerülhetetlen szövıdmény volt, nem szakmai hiba következménye, viszont például a dokumentáció hiányos, amit úgy értékel a bíróság, hogy a szolgáltató mulasztott, ezzel elzárta magát a felelısség alóli kimentés lehetıségétıl, így teljes kártérítési felelısséggel tartozik. A dokumentáció hiányossága kétségkívül mulasztás a szolgáltató részérıl, viszont a káresemény nem ezzel okozati összefüggésben következik be. Nagyon gyakran hivatkoznak tájékoztatással kapcsolatos jogsérelemre a betegek a bíróságon. Ez úgy gondolom összefüggésbe hozható a túlzottan szigorú tájékoztatási követelménnyel, melyet az Eütv. meghatároz. A jogszabály egyéniesített formában megadott teljes körő tájékoztatást kíván meg, mely utóbbi kívánalommal több okból sem értek egyet, ahogyan azt a vonatkozó fejezetben részletesen indokoltam. Úgy gondolom, hogy a két törvényi feltétel ellentmondásban áll, a tájékoztatás egyéniesített formája sok esetben kizárja a teljes körőséget. A teljes körőség kívánalma ellentétben áll az orvosi etikai kódex tájékoztatással összefüggı követelményével, egy ponton túl a beteg érdekeit sem szolgálja és a bírói gyakorlat sem a jogszabály nyelvtani értelmezésének megfelelıen ítéli meg a tájékoztatással kapcsolatos hiányosságokat. Sokkal inkább a tájékoztatás egyéniesítését tartom fontosnak.

1.1.3. Az egészségügyi szolgáltatók polgári jogi felelısségét érintı javaslatok

Az egészségügyi szolgáltatók polgári jogi felelısségével összefüggésben az egyik kulcskérdés, hogy megelızzük a felelısség határainak további szélesedését. E tekintetben a jogalkalmazásnak, az egészségügyi intézményeknek és az államnak is fontos feladatai vannak. A másik döntı momentum, a kártérítési összegek finanszírozásának megoldása Európai Uniós kötelezettségünk miatt és azért is, mert

255

nem kívánatos, hogy az egyébként is szőkre szabott intézményi költségvetésbıl kerüljön sor ezek kifizetésére. Az említett problémák megoldásában döntı szerepe van a bírói gyakorlatnak, ahogyan a jelenlegi helyzet kialakításában is szerepe volt. Miközben az egészségügyi szolgáltatók felelısségének alapjait meghatározó jogszabályok nem módosultak számottevıen, a kártérítési felelısség mégis teljes mértékben átalakult a jogalkalmazói szemlélet változásainak köszönhetıen. Nem helyes, ha nem veszünk tudomást a betegek hátrányára fennálló információs aszimmetriáról és kiszolgáltatott helyzetükrıl. Valóban indokolt, hogy e tényezıket az ítélkezési gyakorlat figyelembe vegye és könnyítsen a felperesi oldalon fennálló bizonyítási kötelezettség szigorán. Viszont az sem helyes, ha túl nagy elmozdulás történik a másik irányba, és valamennyi bizonytalansági tényezıvel a másik oldalt terheljük, ráadásul a mentesüléshez azt követeljük meg, hogy kétséget kizáróan el tudjon hárítani minden bizonytalansági tényezıt. Természetesen nem olyan irányú változásra van szükség, mely alapján például egy dokumentációs hiányosságot a szolgáltató elınyére tudna fordítani és bizonyíték hiányában mentesülne a felelısség alól. A bizonytalansági tényezık igazságosabb, racionálisabb értékelése lenne indokolt, illetve a mentesüléshez nem a teljes bizonyosság megkövetelése a szolgáltatói oldaltól sem. Utalva a vonatkozó fejezetben kifejtett gondolatokra, bizonyos esetekben indokolt lenne, ha a károsult olyan arányban részesülne kompenzációban, amilyen arányban valószínősíthetı, hogy a kárt a felróható kötelezettségszegés okozta.829 Az okozati összefüggés értékelésével összefüggésben kialakult osztrák megoldás szerint, amennyiben valószínősíthetı, hogy a sérelem bekövetkezése nemcsak az egészségügyi szolgáltató tevékenységére vezethetı vissza, hanem más tényezık is befolyásolták, például a beteg egészségi állapota, betegségének természete, nem hárítható a teljes felelısség az alperesre. Hivatkoznék egy francia megoldásra is, mely az

okozatosság

és

tájékoztatási

kötelezettség

összefüggéseivel

kapcsolatos.

Amennyiben a tájékoztatás nem megfelelı, viszont a vizsgálat vagy kezelés elvégzése a szakmai szabályoknak megfelelı, nem tekintik teljesnek az okozati láncot és bár jár kártérítés a betegnek, korlátozott mértékő ahhoz képest, mintha ellátási hiba történt volna.

829

Ez megoldást jelenthetne például a gyógyulási esély elvesztésével kapcsolatos kárigények tekintetében, illetve lehetnek olyan esetek, ahol a dokumentációs hiányosságokkal kapcsolatban is indokolt lehet az alkalmazása.

256

Részletesen elemeztem az Eütv. által támasztott teljes körő, egyéniesített formában megadott tájékoztatási kötelezettséggel összefüggésben felmerülı problémákat is. Mint ahogyan a jogalkotó az egészségügyi ellátásban résztvevıktıl elvárható gondosság követelményét érintıen is felismerte annak túlzottan szigorú voltát, és a legnagyobb szó eltörlésével módosította az elvárhatóság zsinórmértékét, úgy indokolt a tájékoztatási kötelezettségre vonatkozó szabályozás változása is. A külföldi példák tanulmányozása során is találkoztam olyan megoldásokkal, melyek lehetıvé teszik, hogy meghatározott esetekben az orvos eltérjen a tájékoztatás általános rendjétıl. Így például Franciaországban, ahol lehetıség van a beteg tájékoztatásának korlátozására, amikor nincs olyan pszichés állapotban, ami lehetıvé tenné, hogy felmérje a kezelés elfogadásával vagy elutasításával járó következményeket. Úgy szintén Ausztriában is van rá lehetıség, hogy a tájékoztatás egyéniesítése kerüljön elıtérbe a teljes körőséghez képest. Például olyan esetben, ha nagyon bizonytalan, nyugtalan páciensrıl van szó és a vizsgálattal járó kockázat kisebb, mint a vizsgálat elmaradásának kockázata. Fentiek alapján javaslom az Eütv. 13. § (1) bekezdésének szövegét az alábbiak szerint módosítani: „A beteg jogosult a számára egyéniesített formában megadott megfelelıen részletes/kellıen részletes tájékoztatásra.” Az egészségügyi szolgáltatók kártérítési felelısségének területét érintı tendenciák alakításában döntı szerepe van az egészségügyi intézményeknek is. Amennyiben a szolgáltatók oldaláról is tapasztalható lenne ugyanaz a szervezettség és tudatosság, mint ami a felperesek képviseletét ellátó, szakosodott ügyvédi irodák körében megfigyelhetı, több marasztaló ítélet is elkerülhetı lenne. Ehhez nélkülözhetetlen, hogy az egészségügyi dolgozóknak megfelelı ismereteik legyenek a betegjogokkal, az egészségügyi szolgáltatói felelısséggel és a bíróságokon megjelenı, felelısség alóli mentesüléshez

szükséges

dokumentációs,

tájékoztatási

és

egyéb

elvárásokkal

kapcsolatban. Ennek megvalósulásához szükséges, hogy megfelelı hangsúlyt kapjanak ezek az ismeretek már a képzési rendszerben, illetve, hogy idıszakonként az információk aktualizálásra kerüljenek az egészségügyi dolgozók körében. A nagyobb, központi intézményeknél tapasztalhatók is törekvések a betegpanaszok hatékonyabb kezelése, az egészségügyi dolgozók rendszeres informálása tekintetében. Szükség lenne emellett a bekövetkezett nem kívánatos események kivizsgálására, az ezekkel kapcsolatos információcserére az orvosok és az intézmények között, a tanulságok levonására a hasonló jövıbeni esetek elkerülése érdekében. Mindezek egységes,

257

valamennyi

intézményben

történı

megszervezéséhez

állami

szabályozásra,

szerepvállalásra van szükség. A kártérítési összegek finanszírozása a külföldi példák tapasztalatai alapján nemcsak hazánkban okoz problémát. A nemzetközi példák a felelısségbiztosítási rendszer reformja mellett az alternatív finanszírozási formák, kiegészítı alapok létrehozása felé mutatnak. Ezeknek a finanszírozását az intézmények, a betegek befizetéseibıl vagy állami hozzájárulásokból biztosítják. Fontos lenne az Eütv. által megkívánt, egészségügyi

szolgáltatók

szakmai

felelısségbiztosításának

minimumfeltételeirıl

rendelkezı jogszabály megalkotása. Figyelemre méltónak tartom az osztrákok speciális kompenzációs alapját, mely valamennyi állami kórház betegeinek lehetıséget biztosít az igényérvényesítésre, mőködési költségeit pedig a betegek kórházban töltött napjai után fizetett hozzájárulásaiból fedezik. Ez a pénzalap különleges esetekben nyújt kompenzációs lehetıséget, például olyankor, amikor a beteg jelentıs sérelmet szenved valamely ritka, különleges szövıdmény miatt, vagy kára keletkezik, de a szolgáltató felelıssége nem állapítható meg bizonyosan. A bekövetkezı károsodás miatt méltánytalan lenne anyagi segítség nélkül hagyni, ugyanakkor, ha ezeket az igényeket a hagyományos

felelısségi

rendszerben

kompenzálnák,

az

a

felelısség

túlzott

objektivizálódását eredményezné. A kártérítési igények finanszírozásának megoldása tekintetében rendkívül pozitívnak és a

hazai

egészségügyi

intézmények

állami

kézbe

vétele

miatt

aktuálisnak,

megfontolandónak tartom az angol kompenzációs modellt. A vizsgált külföldi országok közül itt tapasztalható a legnagyobb mértékő állami felelısségvállalás és szervezettség. Az igényérvényesítések számának növekedésére, kártérítési összegek emelkedésére és a felelısségbiztosítási díjak emelkedésére válaszul az állami egészségügyi intézmények és alkalmazottaik köré védıhálót építettek és kivonták ezeket a szolgáltatókat a piaci alapon mőködı felelısségbiztosítás kényszere alól. Létrehoztak egy felosztó kirovó rendszerben mőködı önkéntes tagságú kockázati közösséget, a CNST-t, melyhez valamennyi állami egészségügyi intézmény csatlakozott. Az alap a tagintézmények hozzájárulásaiból nyújt fedezetet az egészségügyi ellátás során bekövetkezı káreseményekre. A rendszer további eleme egy speciális egészségügyi hatóság létrehozása, amely menedzseli az állami intézmények ellen benyújtott kárigényeket és azok minél nagyobb hányadának peren kívüli megoldására törekszik. E tevékenysége

258

nagyon sikeres is, az állami intézmények elleni kárigények néhány százaléka kerül csak bíróságra.

1.1.4. Az új Ptk. egészségügyi szolgáltatói felelısséget érintı rendelkezései

Az új Polgári Törvénykönyv hatályba lépett, a megváltozott szabályanyag ismert, az viszont még nem, hogy milyen hatásai, következményei lesznek az új jogszabálynak. Ennek kialakításában döntı jelentısége lesz a jogalkalmazói tevékenységnek is. Az egészségügyi szolgáltatók felelısségét jelentıs mértékben érinthették volna a felelısségi rendszer alapvetı változásai. Az új Kódex élesebb határokat állít a deliktuális és kontraktuális felelısség közé, csökkenti a párhuzamos szabályok körét. A kontraktuális felelısség szabályanyagának modelljéül az üzleti élet szerzıdései szolgáltak, a szerzıdésszegéssel okozott károkért való helytállás szabályai új, objektív alapokra kerülnek, a kimentés lehetıségei szigorúbbá válnak. A szigorú kimentési feltételrendszer ellensúlyozásaként és a felek közötti együttmőködés, tájékoztatás növelése érdekében a károkozó az elmaradt hasznokért és következménykárokért csak olyan mértékben köteles helytállni, amilyen mértékben a károsult bizonyítja, hogy a bekövetkezett kár a szerzıdéskötés idıpontjában elıre látható volt. Korábban az egészségügyi szolgáltatók kártérítési felelısségére az Eütv. a kontraktuális felelısségi szabályait rendelte alkalmazni, melynek viszont az egészségügyi szolgáltatók felelısségét

érintı

tendenciák

és

új

Ptk.

szabályai

tükrében

beláthatatlan

következményei lehettek volna. A jogalkotó az egészségügyi szolgáltatások speciális jellegére tekintettel, üdvözlendı módon feloldotta a problémát és módosította az Eütv. 244. §-át, mely már a szerzıdésen kívüli károkozásért való Ptk. beli szabályokat rendeli alkalmazni. E kétségkívül szükséges megoldás jogtechnikai megvalósítása azonban kérdéseket vet föl. Egyrészt azáltal, hogy egy szerzıdéses kapcsolatra a deliktuális felelısségi szabályokat rendeli alkalmazni. Másrészt a módosítás következtében hatályon kívül került az a jogszabályi rendelkezés, mely egyértelmően kimondta, hogy az egészségügyi szolgáltató és a beteg szerzıdéses kapcsolatban állnak. Ezen okokból is helyesebb és szükséges lett volna az egészségügyi szolgáltató és beteg közötti jogviszonyt önálló szerzıdésként, vagy akár a megbízási szerzıdés altípusaként

259

szabályozni a Ptk.-ban, és ebben a körben elhelyezni a speciális felelısségi szabályokat is. Változást eredményezhet az egészségügyi szolgáltatók felelısségének területén a sérelemdíj jogintézménye. Mivel a személyiségi jogok megsértésére adott objektív jogkövetkezményrıl van szó és sajnálatosan gyakoriak a személyiségi jogsértések az egészségügyi szolgáltatásokkal kapcsolatban is, megszaporodhatnak a kárigények. Ennek megoldása ismét a jogalkalmazás reakciójától függ. Ugyanakkor akár az egészségügyi intézmények számára pozitív változást is hozhat e jogintézmény, a bírói gyakorlattól függıen akár csökkenhetnek is az összegek a korábbi nem vagyoni kártérítésekhez képest. Az egészségügyi szolgáltatók marasztalására ugyanis jellemzıen nem súlyos jogsértés és súlyosan felróható magatartás miatt kerül sor, a sérelemdíj mértékének megállapításánál pedig ezekre a tényezıkre is figyelemmel kell lenni. Változásokat hozhat és a peren kívüli megállapodásokat segítheti a Kódex felelısségbiztosítási szerzıdést érintı szabálya, mely szerint a nyilvánvalóan megalapozott károsulti követelés biztosított általi elismerése, egyezségkötésük a biztosítóval szemben hozzájárulása nélkül is hatályosul. A változás mértékét nagyban befolyásolja a nyilvánvalóan megalapozott igény fogalmának értelmezése. Kedvezıtlen ugyanakkor, hogy a korábbi regressz igény lehetısége helyett a szándékos vagy súlyosan gondatlan károkozás esetén a biztosító mentesülhet a fizetési kötelezettség alól. Ez akár ellenérdekő féllé is teheti a biztosítót és az egészségügyi szolgáltatót, mivel elıbbinek az érdekei a szándékos vagy súlyosan gondatlan károkozás beigazolásához főzıdnek mentesülése érdekében. Szintén nem tartom indokoltnak a biztosítási eseménnyel kapcsolatos bejelentési kötelezettség kiszélesítését és már azon körülmények

bejelentésének

kötelezıvé

tételét,

melyek

késıbbi

kárigény

érvényesítéshez adhatnak alapot.

1.1.5. A no fault modell tanulságai

Többféle megoldással találkoztam a kutatómunkám során, melyek alapján véleményem szerint az optimális kompenzációs modellnek leginkább az új-zélandi gyökerő no fault compensation system feleltethetı meg, mivel megvalósítja a legtöbb olyan jellemzıt, amelyek úgy gondolom fontosak egy rendszer felépítésében.

260

1) Fontosnak tartom, hogy a sérelmet szenvedett személyek közül minél szélesebb kör jusson kompenzációhoz, egyetértek azzal az alapelvvel, hogy a keletkezı károkat meg kell téríteni. Még akár azon károkat is részben, melyek a felróhatóság vagy más felelısségi elıfeltétel hiányában a károsult által lennének viselendık. A peres rendszerben sokkal kevesebben tudnak igényt érvényesíteni, sokan nem engedhetik meg a költséges eljárás felvállalását vagy nem kívánnak évekig tartó jogvitába bonyolódni. 2) Ugyanakkor a széles körben nyújtott kompenzációt olyan módon kell elérnünk, hogy: A) az egyébként is szőkös egészségügyi szolgáltatásokra szánt pénzösszegek egy jelentıs része ne kerüljön ki a rendszerbıl a kártérítési összegek, az ügyvédek díjai és a perköltségek kifizetésével: -

Azaz, fontos, hogy a kompenzációs rendszer adminisztratív költségei alacsonyak legyenek, így a kártérítési összeg minél nagyobb hányada maradjon a károsultnál.

-

Továbbá lényeges, hogy a kártérítési összegek finanszírozása az intézmények költségvetésétıl függetlenül legyen megoldva.

Nem az a fı probléma, ha sok az igényérvényesítés, hanem, ha ennek a pénzügyi fedezete nem megfelelıen rendezett. Ezt alátámasztja az a tény is, hogy a no fault felelısségi modellt alkalmazó országokban sokkal több igényérvényesítés történik, mint a peres rendszerekben, ez mégsem okoz problémát, mert a finanszírozási hátterét is megteremti a rendszer különbözı forrásokból fenntartott pénzalapokkal. Igaz a kompenzációs összegek is limitáltak és alacsonyabbak, de a sérelmet szenvedettek elıtt nyitva áll a bírósághoz fordulás lehetısége is, ha nem tartják megfelelınek az összeget. B) A gyógyításhoz szükséges nyugodt közeg megmaradjon, az igényérvényesítések általi fenyegetettség ne befolyásolja az orvosok napi tevékenységét, illetve az egészségügyi szolgáltató és a beteg ne váljon ellenérdekő féllé akkor sem, ha probléma adódik az ellátás során. A no fault kompenzációs rendszerben az orvosok gyakran nyújtanak segítséget a betegeknek a kompenzációhoz szükséges nyomtatványok kitöltésében, mivel sem az erkölcsi sem az anyagi ellehetetlenülés nem fenyegeti ıket egy igényérvényesítés kapcsán. Emiatt a problémák felderítése ellen ható érdek sem jelenik meg. 3) Lényeges, hogy az igényérvényesítési eljárás ne húzódjon el évekig, minél rövidebb idı alatt legyen lezárható. Ennek a szempontnak is megfelel a no fault modell, az 261

eljárást külön erre a célra felállított adminisztratív testületek végzik és meghatározott határidı áll rendelkezésre az eljárás lefolytatására. 4) Fontos továbbá az is, hogy a prevenciós hatás és a minıségkontroll is megvalósuljon, ennek viszont a peres eljáráson kívül vannak más lehetıségei is jogvédelmi intézmények útján és a nyilvánosság erejét is felhasználva. Itt szeretnék kitérni egy a dolgozatomban megjelenı látszólagos ellentmondásra. Hogyan lehetséges, hogy egy objektív felelısségen nyugvó modellt preferálok, miközben nem tartom megfelelınek a hazai új Ptk. szigorúbb felelısségi elıírásait az egészségügyi szolgáltatók felelısségére? Fontos látnunk, hogy a no fault rendszer nem egyenlı a hazai jogban és a peres modellen alapuló külföldi országokban megjelenı objektív felelısséggel. Ez egy teljes mértékben más felelısségi modell, egy komplett rendszer, ahol a felróhatósági elıfeltétel vizsgálatának mellızése csak egy elem, bíróságon

kívüli

igényérvényesítéssel,

más

kártérítési

összegekkel

és

más

finanszírozással is párosul. Az objektív felelısség mellett a rendszer további részeire is szükség van, ami nálunk nem adott. A túl szigorú felelısség önmagában, a többi elem nélkül nem kívánatos helyzetet teremt, ahogyan azt az USA példája is szemlélteti. Mindannak ellenére, hogy örömmel tapasztaltam, hogy a Semmelweis egészségügyi koncepcióban is megjelenik a no fault rendszer elınyös vonásaira történı utalás, illetve, hogy fıbb vonásaiban számomra is ez a legszimpatikusabb modell, azt kell mondanom, hogy a jelenlegi hazai viszonyok nem teszik lehetıvé a teljes körő megvalósítását. A történelmi, gazdasági, kulturális hagyományaink, a szociális rendszerünk is teljesen más, illetve egy ilyen típusú kompenzációs modellhez szükséges lenne az ellátás minıségének a javítása, a rendszer újragondolása. Nem lenne megfelelı megoldás, ha a jelenlegi helyzetben automatikusan kompenzációt biztosítanánk a sérelmet szenvedetteknek, mert ezzel megszőnne az ösztönzı erı a fennálló problémák kiküszöbölésére, így konzerválnánk azokat. Az elsıdleges cél a megelızés, hogy minél kevesebb káresemény, jogsérelem történjen, vagyis a kompenzációra okot adó helyzetek csökkentése. Ennek megvalósulása esetén, már kívánatos lehet a kompenzációs modell változtatása, a minél szélesebb körő igényérvényesítés biztosítása azok számára, akik sérelmet szenvedtek. A fenti megállapítás ellenére a no fault modell fontos tanulságokat rejt magában a hazai jogalkotás számára is. Felhívja a figyelmet a peren kívüli jogvédelmi,

262

vitarendezési utak kiemelkedı elınyös vonásaira és a klasszikus igényérvényesítési út mellé hatékony, gyakran igénybe vett alternatív konfliktuskezelési és kompenzációs lehetıségek kialakítására ösztönöz. A következı fejezetben megjelenı javaslatok ezen vitarendezési utak rendszerének átalakításával, mőködésük hatékonyabbá tételével kapcsolatosak.

1.2. Az egészségügyi szolgáltatásokkal összefüggı további felelısségi formák

Megállapítható e felelısségi szintek tekintetében, hogy az utóbbi néhány évben bekövetkezett jogszabályi változások miatt jelentısen változtak az eljárások, így az új szabályok vizsgálata aktuális, hiánypótló. Az etikai, munkajogi és a büntetıjogi felelısségrıl is elmondható, hogy a kártérítési felelısséghez viszonyítva sokkal ritkábban kerülnek alkalmazásra ezek a felelısségi szintek. Ezzel nagy részben egyetértek, mivel ezek a felelısségi formák, szemben a polgári jogi felelısséggel közvetlenül érintik az egészségügyi dolgozókat, személyes helytállási kötelezettséget teremtve. Nem helyes, ha a mindennapi munkát jelentıs büntetıjogi fenyegetettség vagy az anyagi ellehetetlenülés veszélye övezi. Az etikai felelısségre vonás nemcsak hivatalból kezdeményezhetı, hanem egyéni panasz alapján is, éppen ezért besorolhatónak tartom az alternatív konfliktuskezelési eszközök közé is. A szabályok 2011-ben, a kötelezı MOK tagság visszaállításával jelentısen változtak, új Etikai Kódexet fogadtak el, és üdvözlendı módon az eljárás lefolytatásának joga visszakerült a MOK-hoz. Ugyanakkor kritikaként fogalmazható meg, hogy a Kamarának ezt az eszközt hatékonyabban kellene alkalmaznia, mert az etikai felelısségre vonás olyan jogkör, mely egyfajta belsı kontrollt, önszabályozást tenne lehetıvé az orvostársadalom körében. Ennek megvalósulása esetén várhatóan kisebb mértékben jelentkeznének a sokszor eltúlzott társadalmi és jogi reakciók az orvosi tevékenységgel összefüggıen. Itt is utalnék arra a megállapításomra, mely szerint az Etikai Kódex és az Eütv. tájékoztatással kapcsolatos követelményei sok esetben ellentmondásba kerülhetnek, jobban egyetértek az etikai szabályoknak megfelelı tájékoztatással, mely az egyéniesítést helyezi a középpontba és ennek megvalósítása reálisabb is a mindennapi orvosi tevékenységben.

263

Egészségügyi tevékenység végzésére igen sokféle formában van lehetıség. Arra, hogy valamennyi tevékenységvégzési lehetıség vonatkozásában áttekintsem a felelısségi szabályokat, nem volt lehetıségem, ezért az elemzést a leggyakoribb foglalkoztatási formával, a közalkalmazotti jogviszonnyal kapcsolatos (és a szoros kötıdés miatt a munkajogi) szabályokra korlátoztam. Megállapítható, hogy az új Mt. 179. § (3) bekezdése jelentıs változásokat hozott a munkavállalók, közalkalmazottak kártérítési felelıssége tekintetében, mivel a korábbi szabályozástól eltérıen már súlyosan gondatlan károkozás esetén is teljes kártérítési felelısséggel tartozik az alkalmazott. Ez, tekintve

az

egészségügyi

kártérítési

felelısség

vonatkozásában

megállapított

tendenciákat, jelentıs anyagi fenyegetettséget okozott volna az egészségügyi dolgozóknak. Üdvözlendı módon a jogalkotó felismerte a problémát és a Tevtv. 15/C. §-ával felülírta az Mt. szabályát az alkalmazott egészségügyi dolgozók által az egészségügyi tevékenység végzésével a betegeknek okozott károk vonatkozásában. Úgy gondolom, hogy a szabályozás még mindig nem megfelelı, mivel a kártérítési perekben gyakoriak és számottevı összeget képviselnek a hozzátartozók által érvényesített igények is, így a kivételes szabályt indokolt lenne ezekre is kiterjeszteni. Ennek megfelelıen javaslom a Tevtv. 15/C. §-ának módosítását az alábbiak szerint: „az Mt. 179. § (3) bekezdésében foglaltaktól eltérıen az alkalmazott egészségügyi dolgozó által – kizárólag az egészségügyi tevékenysége végzésével harmadik személynek – okozott kár esetén a kártérítés mértéke súlyosan gondatlan károkozás esetén nem haladhatja meg a munkavállaló négyhavi távolléti díjának összegét.” Az orvosi tevékenység büntetıjogi szabályozása tekintetében megállapítható, hogy az új Btk. hatályba lépése nem hozott számottevı változásokat. A foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés tényállásának korábbi jogszabályszövegében a „foglalkozása szabályainak” megszegésével történı veszélyeztetés állt, míg az új jogszabályban a „foglalkozási szabály” megszegésével történı veszélyeztetés jelenik meg. Ez azért lényeges különbség, mert elıbbi szöveg alapján csak az lehetett a bőncselekmény alanya, aki az orvosi tevékenység foglalkozási szabályainak hatálya alatt áll, rendelkezik megfelelı ismeretekkel. Az újabb bírói gyakorlat szerint az alannyá válásnak nem feltétele, hogy az elkövetı jogosult is legyen a foglalkozás őzésére, azaz, hogy ténylegesen rendelkezzen megfelelı képesítéssel és az új normaszöveg is ezt a szemléletet tükrözi, melynél helyesebbnek tartom a korábbi szabályozást és gyakorlatot. Az élet, testi, épség, egészség kiemelten fontos jogi tárgyak, így az állami

264

büntetıhatalom

érvényesítésének

lehetısége

indokolt.

Ugyanakkor

az

orvosi

tevékenység célja társadalmilag hasznos és fontos, így üdvözlendı módon ez valóban egy kivételesen alkalmazott felelısségi szint továbbra is.

2. Következtetések és javaslatok az alternatív kompenzációs és konfliktuskezelési lehetıségek tekintetében

Az egészségügyi szolgáltatók és egészségügyi dolgozók felelısségével kapcsolatos kérdések, az egészségügyi kártérítési perekben tapasztalható aktuális és várható tendenciák áttekintését követıen a peres úttól eltérı, alternatív igényérvényesítési utakkal foglalkoztam dolgozatomban. Ezeket két csoportra osztottam, annak megfelelıen, hogyan viszonyulnak a peres eljáráshoz, mennyiben nyújtanak teljes értékő alternatívát, lehetıséget az anyagi kompenzációra. Az alternatív konfliktuskezelési eszközök általában nem nyújtanak kompenzációs lehetıséget, céljuk a panaszok kivizsgálásában, felmerült konfliktusok egyeztetés útján történı feloldásában, hibák feltárásában, ennek révén a hasonló jövıbeni esetek elkerülésében ragadható meg. Ennek keretében vizsgálat tárgyává tettem a betegjogi képviselık tevékenységét, az Eütv.-ben meghatározott panaszjog gyakorlásának lehetıségeit, vagyis az intézményhez, a fenntartóhoz és az egészségügyi államigazgatási szervhez intézett panaszt, az Alapvetı Jogok Biztosának Hivatala által nyújtott jogvédelmi lehetıséget, illetve a már nem létezı, de véleményem szerint korábban hatékonyan mőködı Egészségbiztosítási Felügyelet tevékenységét. Akár ebbe a csoportba is besorolható a korábbi fejezetben tárgyalt etikai eljárás is, azonban rendszertanilag, logikailag jobban kapcsolódik az egészségügyi szolgáltatásokkal összefüggı felelısségi szintekhez, ezért annak körében foglalkoztam vele. Ehhez a kategóriához sorolom még a civil szervezetek jogvédelmi tevékenységét is, melynek tárgyalását terjedelmi okok miatt mellıztem a dolgozatból. A másik csoportot alternatív kompenzációs eszközöknek neveztem, melyek akár anyagi kompenzációban történı megállapodást is lehetıvé tesznek, emiatt a peres eljárás alternatíváinak tekinthetjük ıket. Ide sorolható a klasszikus alternatív vitarendezési út, az egészségügyi közvetítıi eljárás, valamint a fogyasztóvédelmi békéltetı testületek eljárása. Körülbelül 1 éve a bíróságon is kínálnak mediációs lehetıséget a bírósági

265

közvetítés jogintézményén keresztül,830 melyet üdvözlendı változásnak tartok és érdeklıdéssel várom a jövıbeni eredményeket az egészségügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos jogviták tekintetében. Az egészségügyi szolgáltatásokkal összefüggı konfliktusok, sérelmek, káresemények esetén igénybe vehetı kompenzációs és konfliktuskezelési lehetıségekkel kapcsolatban véleményem szerint a legfıbb probléma Magyarországon, hogy a klasszikus peres igényérvényesítés aránytalan túlsúlyban van az egyéb, alternatív utakhoz képest, melyeknek kihasználtsága csekély. Ennek egyik fı okát abban látom, hogy az alternatív jogvédelmi utak jelenleg áttekinthetetlen rendszert alkotnak, nem kellıen ismertek a lehetıségek. Szükség lenne a racionalizálásra, a lehetıségek integrálására a rendszer áttekinthetıségének növelése érdekében. A másik problémára pedig a gyakorlati mőködésük vizsgálata világított rá, melynek során számos mőködési anomáliával találkoztam. Ezek miatt e kompenzációs és konfliktuskezelési lehetıségek nem a jogalkotói szándék szerinti a jogszabályokban lefektetett céloknak és mechanizmusoknak megfelelıen mőködnek. A mőködési hatékonyságot érintı problémák pedig érthetıen ezen utak igénybevétele ellen hatnak. Érthetı, hogy ezekhez a lehetıségekhez képest a jogkeresık elınyben részesítik a peres utat, hisz jelenleg azzal érhetık el a legjobb eredmények. Minden hátrányával együtt egy hatékony, mőködıképes út. Elsıként az egyes konfliktuskezelési utakkal kapcsolatban feltárt mőködési problémákat és az ezeket érintı javaslataimat összegzem, majd a jogvédelmi eszközök rendszerének racionalizálásával összefüggı gondolataimat ismertetem.

2.1. A betegjogi képviselıi rendszer

A betegjogi képviselık tevékenysége kiemelten fontos, a jogvédelmi rendszer alapköve. A jogszabály e jogintézményt azzal a céllal hozta létre, hogy a betegek tájékoztatást kapjanak az Eütv.-ben megfogalmazott jogaikkal, segítséget a jogok érvényesítésével összefüggésben, az egészségügyi dolgozók is megfelelı, aktuális ismeretekkel

830

2012. évi LV. törvény IV. fejezete

266

rendelkezzenek a betegjogok területén, illetve egyfajta mőködési, minıségi kontroll szerep is megjelenik a képviselık észrevételezési joga által. Véleményem szerint a betegjogi képviselıi rendszer hatékony mőködése ellen ható legfıbb probléma az alacsony képviselıi létszám. Bár a betegjogi képviselık foglalkoztatását átvette az OBDK, mely célul tőzte ki és mára meg is valósította a képviselık foglalkoztatási formájának egységesítését és fıállású munkavállalóként történı alkalmazásukat, a jelenleg tevékenykedı 25 képviselı munkája kevés ahhoz, hogy a jogszabályban meghatározott komplex feladatokat megvalósítsa a rendszer. Nem kívánatos változás, hogy jelenleg csak a 100 ágyasnál nagyobb kapacitású fekvıbeteg ellátást nyújtó intézményekben kötelezı, hogy fogadóórát tartsanak a képviselık. Szintén problémaként jelenik meg, hogy a jogkeresık elıtt gyakran nem ismert a betegjogi képviselık függetlenségének követelménye. Fogadóórájukat az egészségügyi intézményekben tartják, elérhetıségük is ott található meg és nincs kellıképpen hangsúlyozva, hogy nem a kórház alkalmazottai, ami esetenként csökkenti a bizalmat tevékenységükkel kapcsolatban. A betegjogi képviselık feladata, hogy a rendelkezésre álló peres úttól eltérı lehetıségek igénybe vételére ösztönözzék a hozzájuk fordulókat. Ugyanakkor, ahogy fentebb említettem, nem tartom megfelelınek ezeknek az utaknak a mőködési hatékonyságát. Emiatt érthetı, ha a jogkeresık inkább választják a klasszikus bírósági eljárást, mivel az minden hátrányos vonása ellenére mőködıképes út az igényérvényesítésre. A betegjogi képviselık tevékenységének hatékonyabbá tétele érdekében szükségesnek tartom a létszámuk jelentıs növelését. Ha nem is valósítható meg, hogy minden képviselı

csak

egy intézményben

tevékenykedjen,

a

nagyobb

egészségügyi

központoknál feladatokat ellátóknál ezt is indokoltnak tartom. Szükséges, hogy a képviselıket gyakrabban kereshessék személyesen a betegek, így a heti egy alkalomhoz képest több fogadóórát is indokolt tartaniuk. Javaslom továbbá a 214/2012. (VII. 30.) Korm. rendelet 9.§ (1) bekezdésében található fordulat módosítását az alábbiak szerint: „A betegjogi képviselı az OBDK által meghatározott idıtartamban, legalább heti két alkalommal fogadóórát tart a fekvıbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatóknál.”

267

Javaslom az alternatív igényérvényesítési utak rendszerének és szabályanyagának felülvizsgálatát a következı egységekben tárgyaltak szerint, mely szintén növelné a betegjogi képviselık népszerőségét, tevékenységük hatékonyságát.

2.2. Az Eütv. 29. §-ában megfogalmazott panaszjog

Az Eütv. lehetıséget biztosít rá, hogy a beteg az egészségügyi szolgáltatással kapcsolatban

panasszal

forduljon

az

egészségügyi

szolgáltatóhoz,

illetve

a

fenntartójához. E tekintetben az egyik probléma, hogy az eljárási rend vonatkozásában a jogszabály 29. § (2) bekezdése mindössze annyit ír elı, hogy az egészségügyi szolgáltató és a fenntartó is köteles kivizsgálni a szolgáltatással összefüggı panaszokat és errıl legfeljebb 30 munkanapon belül tájékoztatni a beteget. Az egészségügyi intézményeket kötelezi arra, hogy a panaszkezelés eljárási rendjének szabályzatát megalkossák, a fenntartói panaszkezelési szabályzat tekintetében ilyen kívánalmat sem fogalmaz meg. Annak, hogy jogszabályi szinten nincs egységes követelmény a panaszkezelési szabályzatokra az a következménye, hogy nagyon különbözıek ezek a dokumentumok, ami az intézményi panaszkezelés hatékonysága ellen hat. Több esetben a jogszabályi követelmények formális teljesítését megvalósító, valós jogorvoslati lehetıséget nem biztosító szabályzatokkal találkoztam. Ami szintén nem megfelelı, hogy nem minden intézmény teszi lehetıvé e szabályzatokhoz való közvetlen hozzáférést, akár interneten, akár az intézményben. További probléma, hogy több intézményi panaszkezelési szabályzat is átveszi az egészségügyi államigazgatási szervhez intézett panaszra jogszabály által meghatározott 6 hónapos szubjektív és 1 éves objektív határidıt, ezáltal aránytalanul kevés a helyi panasztételre rendelkezésre álló idı a per kezdeményezésére nyitva álló 5 éves általános elévülési idıhöz képest. Sajnálatos következtetés a betegjogi képviselı tapasztalatai és a dokumentumok alapján, melyekbe betekinthettem, hogy ennek fontossága ellenére az intézményhez és a fenntartóhoz intézett panasz sem hoz általában a beteg elvárásainak megfelelı eredményt. A részletekbe menı vizsgálat, a történtekrıl magyarázatot nyújtó részletes indokolás rendszerint elmarad és a panaszos egy rövid, elutasító határozattal találkozik,

268

mely nem ad választ a kérdéseire. A hibák elismerését, bocsánatkérést, peren kívüli megegyezési ajánlatot csak néhány esetben hoz a vizsgálat. Az intézményi panaszkezelés hatékonnyá tétele érdekében javaslom az eljárási rend egységessé tételét. Ezt megvalósíthatónak tartom rendeleti szintő jogalkotással, illetve az OBDK által kiadott útmutató segítségével, mely meghatározná a panaszkezelési szabályzatok kereteit. Amennyiben nem valósul meg központi szinten a szabályzatok egységesítése, fontosnak tartom a 214/2012. (VII. 30) Korm. rendelet 19. § (2) bekezdés c) pontjában foglalt lehetıséget kötelezıvé tenni és valamennyi egészségügyi szolgáltató panaszkezelési szabályzatát megvizsgáltatni, véleményeztetni az OBDK-val, mert nagyon sok intézmény esetén indokolt ezen eljárási rend revíziója. Indokoltnak tartom a panasz benyújtására rendelkezésre álló objektív határidı 3 évre emelését. Javaslom, hogy az intézmények számára legyen kötelezı a panaszkezelési szabályzatuk közvetlen hozzáférhetıvé tétele, - amennyiben rendelkeznek ilyennel - az internetes oldalukon, továbbá a betegjogi képviselı elérhetıségeihez kapcsoltan az intézményben kihelyezve. A panaszjog gyakorlásához elengedhetetlen, hogy a panasztétel formáját, a panasz címzettjét, a határidıket, jogorvoslati lehetıségeket érintı információk automatikusan elérhetık legyenek.

2.3. Az egészségügyi államigazgatási szervhez intézett panasz

Az egészségügyi szolgáltatással összefüggésben felmerülı probléma esetén a panaszos számára nyitott az a lehetıség is, hogy az érintett egészségügyi intézmény mőködési engedélyének kiadására jogosult egészségügyi államigazgatási szervhez forduljon. E tekintetben a fı probléma, hogy egyéni panasz esetén a Panasztörvényben831 meghatározott rend szerint folytatják le a vizsgálatot. Ennek eredményeként nem születik kötelezı erıvel bíró, jogorvoslattal megtámadható határozat, csak egy értesítés, melyben foglaltak megvalósításáról az intézménynek írásos tájékoztatást kell nyújtania az egészségügyi államigazgatási szerv számára. További hiányosság, hogy nagyon szők az eljárás kezdeményezésére vonatkozó határidı, a sérelmezett tevékenységrıl vagy mulasztásról való tudomásszerzéstıl számított 6 hónap, objektív határideje 1 év.

831

2013. évi CLXV. törvény

269

Viszont az egészségügyi államigazgatási szerv az egészségügyi szolgáltatások szakmai felügyeletével kapcsolatban jogosult hivatalból is eljárást kezdeményezni. Ilyenkor a Ket. szabályai alapján folytatnak vizsgálatot, melynek nyomán kötelezést tartalmazó határozat születik, melyben akár egészségügyi bírság kiszabására is van lehetıség. Sajnálatosan ilyen vizsgálatra nincs mód egyéni panasz alapján. Ha a két típusú eljárás egymáshoz való viszonyát vizsgáljuk, a jogszabályi rendelkezések szerint a Panasztörvény eljárási rendje szubszidiárius, akkor folytatható le, ha a panasz elintézése nem tartozik más, például államigazgatási eljárás hatálya alá. A gyakorlatban ez úgy alakult ki, hogy egyéni panasz esetén automatikusan panaszeljárást folytatnak le, majd ennek lezárását követıen, ha indokolt, akkor közigazgatási hatósági eljárást is. Véleményem szerint a két típusú eljárás együttes jelenléte, egymást követı lefolytatása nem szükséges. Ráadásul, mivel a panaszeljárás döntıen az intézménytıl bekért dokumentumok szakfelügyelı fıorvosok általi vizsgálatával történik, nem nyújt többet, mint az intézményi panaszkezelés. Az egészségügyi államigazgatási szervhez intézett panasz hatékonyabb jogvédelmi eszközzé válna, ha a vizsgálat nyomán kötelezést tartalmazó, jogorvoslattal megtámadható határozat születne, nemcsak értesítés. Ezt megvalósíthatónak tartom olyan módon, hogy egyéni betegpanasz esetén is legyen lehetıség a Ket. szerinti eljárás lefolytatására, kötelezı határozat hozatalára, amennyiben szükséges bírság kiszabására. Ahogyan mőködésének idıszakában az Egészségbiztosítási Felügyeletnek is volt lehetısége egyéni sérelmekrıl tett bejelentés alapján vizsgálódni, bírságolni. Az egészségügyi szolgáltatások hivatalból ellátott szakmai felügyeletét jól kiegészítik az egyéni betegpanaszok, rávilágíthatnak olyan problémákra, melyek szükségessé teszik az egészségügyi államigazgatási szerv fellépését. A javaslat a kialakult gyakorlattal is párhuzomosságot mutat, ugyanis az egészségügyi bírságot kiszabó határozatokban általában találunk utalást korábban lefolytatott panaszeljárásra, azaz egyéni jogsérelem indította el a Ket. szerinti vizsgálatot és a bírság kiszabását.

2.4. Az alapvetı jogok biztosának jogvédelmi tevékenysége

Az egészségügyi ellátással összefüggésben elszenvedett jogsérelem esetén a beteg panasszal fordulhat az AJBH-hoz is. A hazai ombudsmani intézményrendszer közelmúltban történt átalakulása nyomán jelenleg egy biztos tevékenykedik két 270

helyettessel, a korábbi négy önálló ombudsman helyett. Egészségügyi panaszok kivizsgálására szakosodott önálló ombudsman nincs és korábban sem volt hazánkban. Annak bizonyítéka, hogy a rendelkezésre állónál nagyobb igény lenne az ombudsman vizsgálatára, hogy évrıl évre megfigyelhetıen magas az egészségügyi szolgáltatásokkal összefüggı megkeresések körében a biztos hatáskörén kívül esı panaszok aránya. Ennek oka, hogy a biztos hatásköre igen korlátozott az egészségügyet érintı kérdések tekintetében, illetve a személyi feltételek sem létszámban, sem képzettségben nem adottak arra, hogy több panasszal foglalkozzanak e tárgykörben. A nemzetközi példák tanulmányozása során Új-Zélandon és Angliában is önálló egészségügyi ombudsmani intézménnyel találkoztam, melyek a hazai biztosnál szélesebb jogkörrel és nagyobb apparátussal rendelkeznek. Hazánkban és a vizsgált külföldi országokban is igaz, hogy az ombudsmani intézmény jellegébıl fakadóan ügydöntı, hatósági jogkörökkel nem rendelkezik, éppen ezért inkább kiegészítı szerepet tölt be a jogvédelmi rendszerben. Szerepe az egyéni panaszok és a hivatalból lefolytatott vizsgálatok alapján a rendszerszintő problémák feltárása, a megfelelı szervek felhívása ezek megoldására. A kiegészítı jogvédelem azonban eltérı súlyú és terjedelmő. Ahol önálló, szakosodott egészségügyi ombudsman van, ott a kiegészítı jogvédelem jelentısebb. Kiemelem Angliát, ahol a peres út elkerülésére is alternatívát biztosít az intézmény. Az egészségügyi ellátással kapcsolatban felmerülı panaszokat általában véve vizsgálhatja, orvos-szakmai kérdésekre is kiterjesztheti a vizsgálatot, és igaz, hogy kötelezı erejő döntést nem hoz, azonban akár kompenzáció fizetésére is tehet javaslatot. Az intézmény Angliában nagyon népszerő és az is megállapítható, hogy az érintett egészségügyi intézmények kötelezés nélkül is magukévá teszik az ombudsman javaslatait, nem ritka, hogy azok alapján kifizetésre kerül sor a beteg számára. Az újzélandi egészségügyi ombudsman az ottani betegjogi kódexben foglalt jogosultság megsértésének gyanúja esetén vizsgálódhat és szintén megítélésre kerülnek orvosszakmai kérdések is az egyéni panaszokkal összefüggıen. Akár kompenzáció megfizetésére is tehet javaslatot, amelyet a speciális baleseti kompenzációs rendszeren keresztül lehet érvényesíteni. Bár az ombudsman tevékenysége és vizsgálati projektjei számos problémát fókuszba helyeznek, álláspontom szerint Magyarországon is jelentısebb eredményeket lehetne elérni egy egészségügyi panaszokra szakosodott biztos létrehozásával. A panaszok

271

száma, a probléma súlya mindenképpen indokolná, hogy a jelenlegi rendszerben legalább egy helyettes segítse a biztos tevékenységét e tárgykörben.

2.5. Az egészségügyi közvetítıi eljárás

Az egészségügyi közvetítıi eljárást a jogalkotó azzal a céllal hozta létre, hogy elısegítse a beteg és az egészségügyi szolgáltató között a szolgáltatás nyújtásával összefüggésben felmerült jogvita peren kívüli egyezséggel történı rendezését, a felek jogainak gyors és hatékony érvényesítését. Annak ellenére, hogy a szándék üdvözlendı, és ez az eljárási lehetıség úgy gondolom, hogy teljes értékő alternatívája lehetne a pernek, annak hátrányait mellızve, az elmúlt bı 10 év alatt sem vált elterjedtté, igénybe vétele nagyon csekély, ahogy arra a vonatkozó fejezetben utaltam. Ennek oka a betegek oldaláról egyrészt az információhiányban keresendı, nem kellıen ismert, nincs megfelelı bizalom az eljárás iránt. Az eljárással kapcsolatban problémaként jelenik meg véleményem szerint az is, hogy nem ingyenesen igénybe vehetı lehetıség, ha a költségeket összegezzük, százezer forintos nagyságrendő összeget kapunk. Nem megfelelı továbbá az egészségügyi szolgáltatók felelısséget hárító magatartása, a hibák elismerése, feltárása ellen ható érdeke. A közvetítıi eljárás mőködési hatékonyságát is kedvezıtlenül befolyásolják az egészségügyi szolgáltatók felelısségbiztosításával

kapcsolatos

problémák,

a

kompenzációs

összegek

finanszírozásának megoldatlansága. A közvetítıi eljárás mőködıképessé tételéhez jelentıs módosításokat szükséges végrehajtani. Az eljárási szabályokat több ponton változtatnám meg, ötvözve a békéltetı testületi vitarendezésre vonatkozó szabályokkal. A külföldi példák vizsgálata során többször is találkoztam olyan alternatív kompenzációs lehetıségekkel, melyek ingyenesen igénybe vehetık és népszerőek, így az osztrák egyeztetı tanácsok tevékenységével, valamint a német orvosi kamara által mőködtetett egyezséget létrehozó és szakértı testületekkel. Ez utóbbiak mőködési költségeit az egészségügyi intézmények hozzájárulásaiból finanszírozza a német orvosi kamara. Ezek alapján a hazai közvetítıi eljárással kapcsolatban is javasolnám, hogy a betegek számára ingyenesen vagy jelképes összegért elérhetı legyen. Akár a külföldi példákhoz hasonló

272

megoldás útján is, mivel az egészségügyi intézményeknek is fontos érdeke lenne a peres eljárás elkerülése. A közvetítıi eljárás ellen hat, hogy a felelısségbiztosítást nyújtó intézmények nem preferálják a peren kívüli egyezségeket. A jelenlegi szabályozás szerint csak akkor hatályos az egyezség a biztosítóval szemben, ha azt tudomásul vette. Az új Ptk. felelısségbiztosítási szerzıdést érintı szabálya, hogy a biztosító nem hivatkozhat rá, hogy a biztosított egyezsége vele szemben hatálytalan, ha a követelés nyilvánvalóan megalapozott. Kérdéses, hogy ki fog dönteni azzal kapcsolatban, hogy egy követelés nyilvánvalóan megalapozott, ezáltal milyen mértékben hoz változásokat az új szabály.

2.6. A békéltetı testületi eljárás

A békéltetı testületek egészségügyi szolgáltatásokat érintı eljárásával az egyik legfıbb probléma, hogy bár 2004 óta igénybe vehetı a lehetıség ezekre a jogvitákra vonatkozóan is, egyáltalán nem közismert és a betegjogi képviselık által sem kellıen preferált, ajánlott eljárásról van szó. Éppen ezért igénybe vétele még a közvetítıi eljárásokhoz képest is csekély, különösen gyógyászati segédeszközökkel kapcsolatos problémák esetén fordultak a testülethez. A másik fı probléma, hogy az egészségügyi szolgáltatásokat érintı jogvitákra is fogyasztóvédelmi törvényben lefektetett általános eljárási szabályok vonatkoznak, melyek nem teszik lehetıvé ezen jogviták különleges jellemzıinek figyelembe vételét. Mivel a békéltetı testületek eljárási rendjét több szempontból is hatékonynak tartom, javaslom az egészségügyi szolgáltatásokkal összefüggı konfliktusok kiemelését az általános eljárási szabályok alól a pénzügyi fogyasztói jogvitákhoz hasonlóan. Teljes speciális eljárási rend hiányában javaslom néhány az egészségügyi jogvitákat érintı kivételes szabály beépítését az általános békéltetı testületi eljárás szabályanyagába. Úgy gondolom, növelné az eljárás iránti bizalmat a testület speciális összetételben történı eljárása. Ezekben a jogvitákban a jogi végzettséggel rendelkezı tag mellett szükséges lenne, hogy egészségügyi végzettséggel és az e tárgykörő jogviták rendezéséhez szükséges szakismerettel rendelkezı személy is kötelezıen jelen legyen. Ez növelhetné az egészségügyi intézmények által tett alávetési nyilatkozatok számát, amely

273

pedig magával hozhatja a testületek tevékenységének preferálását a betegek által is, lévén, hogy kötelezı erejő döntés születik peren kívül. Az eljárásrendben bekövetkezı változtatások mellett szükséges lenne a betegek minél szélesebb körben történı tájékoztatására a békéltetı testületi eljárás lehetıségérıl, tájékoztató anyagok, plakátok, elérhetıségükkel kapcsolatos adatok kihelyezésével, emellett pedig a betegjogi képviselık ismereteinek aktualizálására is e téren.

2.7. Javaslat az alternatív konfliktuskezelési és kompenzációs utak rendszerére vonatkozóan

A

jelenleg

rendelkezésre

álló

peren

kívül

igénybe

vehetı,

jogvédelmi,

konfliktuskezelési és akár kompenzációs lehetıséget is biztosító utakat érintı problémák kivonatos összefoglalását követıen arra keresem a választ, hogy milyen módon lehetne racionalizálni, újragondolni az alternatív utak rendszerét. E tekintetben kiindulópontot jelent az alapelv, mely szerint a sérelmeket a legalacsonyabb, alkalmas szinten kell kezelni. Ennek egy olyan rendszer felel meg leginkább, ahol a klasszikus igényérvényesítés mellett különbözı szinteken mőködı és különbözı sérelmek esetén jogvédelmet, vitarendezést, kompenzációt biztosító alternatív utak is rendelkezésre állnak.832

A) Az alternatív konfliktuskezelés eszközrendszere 1) A rendszer alapkövei, iránytői: a betegjogi képviselık Mindennek az alapja, ahogy az osztrák rendszerben is tapasztaltam a PA-k tevékenységének vizsgálatánál, egy megfelelı létszámú, jól képzett betegjogi képviselıkbıl álló hálózat. Amennyiben hatékonyan mőködı, népszerő alternatív igényérvényesítési rendszerben gondolkodunk, a betegjogi képviselık létszámát olyan módon kell meghatározni, hogy lehetıvé váljon, hogy általános elsı fórumként szolgáljanak. A sérelmet szenvedettek panaszát meghallgatva, annak jellegétıl függıen a legalkalmasabb peren kívüli fórumot tudják javasolni és az igényérvényesítést segíteni. 832

Más szinten megvalósuló és más típusú vitarendezést igényel például egy nem megfelelı kommunikációból eredı jogsérelem, mint egy súlyos szövıdmény bekövetkezésével járó eset.

274

2) Hatékony belsı kontroll: az intézményi panaszkezelés A rendszerben mindenképpen szükség van a hatékonyan mőködı, belsı kontrollt megvalósító panaszkezelési mechanizmusra. Az egészségügyi intézményeknek fel kell ismerniük, hogy fontos érdekük főzıdik hozzá, hogy a helyi szinten megoldható problémákat minél nagyobb hatásfokkal tudják a belsı vizsgálattal kezelni és minél kevesebb konfliktus kerüljön ki az intézménybıl. Ehhez viszont a panaszkivizsgálás valós hatékonyságára és nemcsak egy jogszabályban elıírt kötelezettség formális teljesítésére van szükség. Az intézményi panaszkezelést a fenntartóhoz intézett panasznál jobb lehetıségnek tartom, mivel helyben sokkal jobban felderíthetık a történtek körülményei, meghallgathatók az érintettek, mint a fenntartónál, ahol iratokból tájékozódnak. A hatékony intézményi panaszkezelés az ellátás minıségének javításához is hozzájárul az esetek tanulságai révén. 3) Külsı kontroll: hatósági jogkörökkel rendelkezı szerv A jogvédelmi mechanizmusok között fontos, hogy legyen olyan hatósági jogkörökkel rendelkezı szerv, mely hivatalból folytatott ellenırzések, illetve egyéni betegpanaszok alapján folytat vizsgálatot, hoz kötelezı erejő határozatot és szükség esetén bírság kiszabására is van jogköre. Ezt korábban az Egészségbiztosítási Felügyelet valósította meg, jelenleg a megyei kormányhivatalok népegészségügyi szakigazgatási szervei, illetve a járási népegészségügyi intézetek. Viszont nem tartom szükségesnek a különbségtételt az egyéni panasz és a hivatalból folytatott vizsgálat eljárási rendje között, ahogyan a Felügyelet eljárásában sem volt különbség. A hatósági jogkörökkel rendelkezı szerv tevékenysége is javítja az ellátás minıségét a kötelezı határozatok teljesítése és az esetek tanulságai alapján. 4) Kiegészítı jogvédelmet nyújtó alapjogvédelmi intézmény, az egészségügyi biztos Azokban a vizsgált külföldi országokban, ahol van önálló, egészségügyi panaszokra szakosodott ombudsman, e kiegészítı jogvédelmet biztosító intézmény nagyon népszerő és hatékonyan tud mőködni. Az ombudsmanhoz fordulás joga hazánkban is közismert és népszerő lehetıség az állampolgárok körében. Nincs ez másként az egészségügyi szolgáltatásokkal összefüggésben bekövetkezı jogsérelmek esetén sem, jelenleg sokkal nagyobb az igény az ilyen típusú vizsgálatokra, mint amit az ombudsman jogköre és apparátusa lehetıvé tesz. Ezért lenne fontos legalább helyettes egészségügyi biztost kinevezni és a vizsgálati jogkört bıvíteni.

275

B) Alternatív kompenzációs lehetıség Úgy gondolom, elegendı lenne egy egyeztetési eljáráson alapuló kompenzációt is lehetıvé tevı út, viszont annak a mőködését, eljárási rendjét érintıen alapvetı változások szükségesek, illetve a lehetıség közismertté tétele, népszerősítése is fontos feladat. Az egészségügyi közvetítıi eljárás esetén már adott az egészségügyi jogviták kiemelése az általános közvetítıi eljárási rend szabályai alól, míg a békéltetı testületi vitarendezés általános szabályai alól jelenleg csak a pénzügyi fogyasztói jogviták privilegizáltak. Véleményem szerint ezért a megfelelı megoldás az lenne, ha a jelenlegi egészségügyi közvetítıi eljárás nyújtaná az alapot, korrigálva a békéltetı testületi eljárás néhány szabályával. Ami figyelemre méltó elınye a békéltetı testületek eljárásának az egészségügyi közvetítıi eljáráshoz képest, hogy a felek egyezségkötésének hiányában is születik döntés, mely a gazdálkodó szervezet által elızetesen, utólagosan, vagy általános jelleggel tett alávetési nyilatkozat esetén akár kötelezı erejő is lehet. Ha egy vitarendezési út biztosítja, hogy limitált eljárási határidı alatt bizonyosan születik akár ajánlás jellegő döntés, kiemelkedıen elınyös ahhoz képest, ha adott az eljárás eredménytelenségének lehetısége is megegyezés hiányában. Azaz javasolnám a tisztán mediációs modellt módosítani és az eljárás célját is ennek megfelelıen megjelölni. A 2000. évi CXVI. törvény 1. §-át következık szerint javaslom módosítani: „A közvetítıi eljárás célja az egészségügyi szolgáltató (a továbbiakban: szolgáltató) és a beteg között a szolgáltatás nyújtásával összefüggésben keletkezett jogvita peren kívüli egyezséggel történı rendezésének elısegítése, ennek eredménytelensége esetén pedig az ügyben döntés hozatala a felek jogainak gyors és hatékony érvényesítésének elısegítése érdekében”. A jogszabályba további változtatások beépítése is szükséges, szabályozni kell, hogy milyen esetekben lesz ajánlás és mikor kötelezı a tanács döntése, melyek ezeknek a jogkövetkezményei, illetve, hogy az egészségügyi szolgáltatók mikor tehetnek alávetési nyilatkozatot, valamint az általános alávetési nyilatkozat lehetıségét is. További javaslatom az egészségügyi közvetítıi eljárás költségeinek minimalizálására, akár az eljárás ingyenessé tételére vonatkozik. Figyelemre méltónak tartom az osztrák

276

és a német példát e tekintetben, ahol az orvosi kamara hozta létre és finanszírozza az alternatív vitarendezést biztosító testületek mőködését. Javaslom az eljárás kezdeményezését érintı békéltetı testületi szabály átvételét annak érdekében, hogy ha a beteg a közvetítıi tanácshoz fordul, a szolgáltató automatikusan köteles legyen közremőködni, ne legyen lehetısége elutasítani az eljárást. Így szükséges a 2000. CXVI. törvény 3. § (1) bekezdés 2. fordulatának833 hatályon kívül helyezése.

Megállapítható, hogy az egészségügyi szolgáltatásokkal kapcsolatban is megjelent a fogyasztói szemlélet az állampolgárok körében, melynek következtében csökkent a toleranciaszint a nem megfelelı vagy nem megfelelınek ítélt szolgáltatásokkal kapcsolatban. A sikertelenségek egy jelentıs részben a gyógyítás objektív korlátaiból, a természettudományos bizonytalanságból, részben a komplex tevékenységi rendszerbıl eredı hibákból adódnak és konfliktusforrást jelentenek. Emellett, miközben az orvostudomány

robbanásszerő

fejlıdése

korábban

szinte

elképzelhetetlen

perspektívákat, reményeket nyújt a gyógyulni vágyók számára, a gyakorló orvoslás számára egyre szőkebben rendelkezésre álló források által megengedhetı, a társadalombiztosítási rendszer által finanszírozható ellátások között egyre szélesedı szakadék tátong, mely szintén feszültséget eredményez. Ezek a tényezık az egészségügyi ellátást végzık, és a betegek, hozzátartozók különbözı szintő konfliktusát eredményezik, melyeket megfelelı szinten és hatékonysággal kell kezelni, illetve a sérelmet szenvedett személyek kompenzációját is biztosítani kell. Ezt ugyanakkor olyan módon kell megvalósítani, hogy ne kerüljön sor az egészségügyi szolgáltatói oldal felelısségének túlzott objektivizálódására, illetve törekedni kell a gyógyítás nyugodt közegének és a megfelelı, bizalmi orvos-beteg kapcsolatnak a fenntarthatóságára is. Ehhez a nemzetközi példák tanulságait figyelembe véve a leghatékonyabbak a peres út elkerülésére építı, egyeztetésen alapuló konfliktuskezelési utak, mivel a beteg érdeke a problémás esetekben is elsıdleges és „nem az a cél, hogy bőnöst keressünk, hanem hogy a beteg számára kielégítı megoldást találjunk.”834 Bízom benne, hogy munkámmal meggyıztem az olvasót arról, hogy javaslataim segítségével a kívánt cél

833

A másik fél a kérelem kézhezvételét követı 15 napon belül nyilatkozik arról, hogy hozzájárul-e a közvetítıi eljárás lefolytatásához. 834 Az osztrák PA rendszer mottója.

277

elérhetı, és valamely részben hozzájárultam a szükséges jogalkotási, joggyakorlati, szervezési változtatások elvégzéséhez.

278

FELHASZNÁLT FORRÁSOK

I. Könyvek, tanulmányok

ÁBRAHÁM Edit: Békéltetı testületek: a fogyasztói jogviták rendezésének alternatív fórumai, In: SÁRINÉ SIMKÓ Ágnes (szerk.), Mediáció – Közvetítıi eljárások, HVG ORAC, Budapest, 2012, 267-305.

AMERICAN MEDICAL ASSOCIATION: Medical Liability Reform Now! The Facts You Need to Know to Address the Broken Medical Liability System, (www.ama-assn.org letöltve: 2013. december 3.), 1-37.

ANTAL Géza: Egy aktív magyar betegjogi képviselı vallomása, Comitatus, 2007, november-december, 100-109.

BACHINGER, Gerald: The System of the Patient Advocacies in Austria, 2005. november, (http://www.patientenanwalt.com/fileadmin/dokumente/09_english_documents/legal_in formation/0510legalinfo_patient_advocacies_DrBachinger.pdf,

letöltve:

2011.

december 10.), 1-34.

BARTHA Ferenc - SÁNDOR Judit: Egészségügyi tevékenység- polgári jogi felelısség (tapasztalatok a peres eljárások gyakorlatából) I. kötet, Országos Orvostudományi Információs Intézet és Könyvtár, Budapest, 1990.

BARZÓ Tímea, Tájékoztatás és beleegyezés mint a beteg alapvetı joga, Magyar jog, 1996, 2. szám, 70-81.

BÉKY Ágnes Enikı: A személyiségvédelem aktuális kérdései, Debreceni Jogi Mőhely, 2007,

2.

szám,

http://www.debrecenijogimuhely.hu/archivum/2_2007/a_szemelyisegvedelem_aktualis _kerdesei/ (letöltve: 2013. december 5.)

279

BELOVICS Ervin – MOLNÁR Gábor – SINKA Pál: Büntetıjog különös rész, HVG ORAC, Budapest, 2002.

BENE

Zsolt:

Új

javaslat

a

kórházak

felelısségbiztosítására,

Egészségügyi

Menedzsment, 2001, november-december, 86-89.

BENE Zsolt- RADNAI Anna: Az Egészségbiztosítási felügyelet, Kórház, 2007, 7-8. szám, 11-13.

BÍRÓ György (szerk.): Szerzıdési alaptípusok, Novotni Kiadó, Miskolc, 2003.

BISMARK, Marie - PATERSON, Ron: No-fault Compensation in New-Zealand: Harmonizing Injury Compensation, Provider Accoutability and Patient Safety, Health Affairs, 2006, Vol. 25., No. 1., 278-283.

BLASKÓ Béla: Tansegédlet a büntetıjog általános részéhez I., Debreceni Egyetem Állam-és Jogtudományi Kar, Debrecen, 2006.

BORZA Beáta: Emberi méltóság az egészségügyben. Lehetıségek és küzdelmek az ombudsman munkájában; In: BORZA Beáta (szerk.): „Beteg vagy egészségügy” A betegjogok helyzete egy átalakuló rendszerben, avagy kinek fontos a beteg?, Alapvetı Jogok Biztosának Hivatala, Budapest, 2012, 19-26.

BORZA Beáta: AJB Projektfüzetek: Beteg jogaink-egészség és méltóság, Betegjogi Projekt 2012, 1-172.

BUSCH Béla: Az orvosi tevékenység büntetıjogi szabályozása; In: SÓTONYI Péter (szerk.): Orvosi felelısség, Semmelweis Kiadó, Budapest, 2006, 154-291.

CARVAL, Suzanne – SETON-GREEN, Ruth: Medical Liability in France; In: KOCH, Bernard A. (ed.): Medical Liability in Europe, De Gruyter, Germany, 2011, 207-230

280

CSÉCSY Andrea: Elıreláthatósági klauzula a szerzıdések jogában, Debreceni Jogi Mőhely,

2009,

1.

szám,

http://www.debrecenijogimuhely.hu/archivum/1_2009/

(letöltve: 2013. december. 5.)

CSIBA László: Gondolatok az „önvédelmi” orvostanról, Orvosi Hetilap, 2007, 12. szám, 531-534.

CSIKINÉ GYURANECZ Márta: Megváltozott bírói gyakorlat? A kórház polgári jogi felelıssége az elmúlt évtized jogalkalmazásában, In: ELEK Balázs – PRIBULA László – SZABÓ Krisztián (szerk.): A jogalkalmazás vitatott területei – az egészségügyi szolgáltatók polgári jogi felelıssége – szigorú bírói gyakorlat? DEOEC-ÁOK – DEÁJK, Debrecen, 2013, 9-13.

DECASTELLO Alice: Az egészségügyi közvetítıi eljárás az egészségügyi szolgáltatók és a biztosítótársaságok szemszögébıl, Biztosítási Szemle, 2007, 8. szám, 41-51.

DECASTELLO Alice: A közvetítıi törvények összehasonlítása, különös tekintettel az egészségügyi közvetítésre, Jura, 2007, 1. szám, 151-157.

DECASTELLO Alice: Mediáció az egészségügyben, HVG ORAC, Budapest, 2010.

DÓSA Ágnes: Felelısség vagy biztosítás?, Lege Artis Medicinae, 1996, 6. szám, 262265.

DÓSA Ágnes: Az orvos felelıssége a tájékoztatás elmulasztásáért, Lege Artis Medicinae, 2001, 1. szám, 57-59.

DÓSA Ágnes: Az orvos kártérítési felelıssége, HVG ORAC, Budapest, 2004.

DÓSA Ágnes: Etikai felelısség- szakmai kamara nélkül?, Lege Artis Medicinae, 2007, 3. szám, 190-192.

DÓSA Ágnes: Kártérítési felelısség, In: SÓTONYI Péter (szerk.): Orvosi felelısség, Semmelweis Kiadó, Budapest, 2006, 83-151. 281

DÓSA Ágnes: Az orvos kártérítési felelıssége, HVG-ORAC, Budapest, 2010.

DÓSA Ágnes: Az egészségügyi közvetítés, In: SÁRINÉ SIMKÓ Ágnes (szerk.), Mediáció – Közvetítıi eljárások, HVG ORAC, Budapest, 2012, 237-263.

DÓSA Ágnes: Összehasonlító egészségügyi jog, Orvosetikai kérdések jogi szemmel, Complex, Budapest, 2012.

DUTE, Jos: Comparison of No-fault Compensation Schemes, In: DUTE, Jos – FAURE, Michael – KOZIOL, Helmut: No-fault Compensation in the Health Care Sector, Springer Wien, Vienna, 2004, 444-483.

DUTE, Jos - FAURE, Michael G. – KOZIOL, Helmut (eds.): No-fault Compensation in the Health Care Sector, Springer, 2004.

EGÉSZSÉGÜGYI STRATÉGIAI KUTATÓINTÉZET: Felelısségbiztosítás az EU tagországok egészségügyi ellátásában, 2008. október, http://www.eski.hu/hol/cikkh.cgi?id=1735, (letöltve: 2009. szeptember 10.), 1-28.

ELEK Balázs – PRIBULA László - SZABÓ Krisztián: A jogalkalmazás vitatott területei –az egészségügyi szolgáltatók felelıssége- szigorú bírói gyakorlat?, DE-ÁJK – DEOECÁOK, Debrecen, 2013.

EÖRSI Gyula: Kártérítés jogellenes magaratásért, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1958.

EÖRSI Gyula: A jogi felelısség alapproblémái, a polgári jogi felelısség, Akadémia Kiadó, Budapest, 1961.

EÖRSI Gyula: A polgári jogi kártérítési felelısség kézikönyve, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1966.

EÖRSI Gyula: Kötelmi jog, Általános rész, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2009. 282

EÖRSI Mátyás - ÁBRAHÁM Zita (szerk.): Pereskedni rossz!, Minerva Kiadó, Budapest, 2003.

ESSINGER, Kaj: Medical liability: The Alternative Ways to Court Procedures, In: The ever Growing Challenges of Medical Liablity: National and European Responses, Strasbourg, 2-3 June 2008, 42-57.

FAURE, Michael – KOZIOL, Helmut (eds.): Cases on Medical Malpractice in a Comparative Perspective, Vienna, Springer-Verlag, 2001.

FEHÉR Lenke – HORVÁTH Tibor – LÉVAY Miklós: Magyar büntetıjog különös rész 1., KJK Kerszöv, Budapest, 2005.

FÉZER Tamás: A nem vagyoni kártérítés megítélése a külföldi jogalkotásban és jogalkalmazásban, Studia Iurisprudentiae Doctorandorum Miskolciensium, Tomus 5/1, 2004, 163-186.

FÉZER Tamás (szerk.): A kártérítési jog magyarázata, Complex, Budapest, 2010

FÉZER Tamás: A nem vagyoni (erkölcsi) sérelmek megítélése a polgári jogban, HVG ORAC, Budapest, 2011.

FÉZER Tamás: Az okozati összefüggés értelmezésének változatai az európai államok kártérítési jogában, Collega, 2006, 2-3. szám, 127-131.

GAÁL Csaba: Gazdaságosság és orvosi etika, Egészségügyi Gazdasági Szemle, 2009, 4. szám, 26-30.

GALAND CARVAL, Susanne: France, In: FAURE, Michael – KOZIOL, Helmut (eds.): Cases on Medical Malpractice in a Comparative Perspective, Vienna, Springer-Verlag, 2001, 101-122.

283

GÁRDOS Péter (szerk.): Kézikönyv az Új Polgári Törvénykönyvhöz, Complex, Budapest, 2009.

GELLÉR Balázs: Az orvosi felelısségbiztosítás a magyar jogban, In: SÓTONYI Péter (szerk.) Orvosi felelısség, Semmelweis Kiadó, Budapest, 2006, 302-321.

GERGELY Edit - PÉTERFFY Éva: A felelısségbiztosítás, Biztosítás Oktatási Intézet, Szolnok, 1998.

GROSSCHMID Béni: Fejezetek kötelmi jogunk körébıl, 1. kötet, Grill Károly Könyvkiadóvállalata, Budapest, 1932.

G’SELL-MACREZ, Florence:

Medical Malpractice and Compensation in France, Chicago

Kent Law Review, 2011, Vol. 86, No. 3.,1093-1123.

HANTI Péter: Felelısség és kockázatmenedzsment az egészségügyben – Az orvosok jogai és kötelezettségei, Complex, Budapest, 2013.

HAIMAN Éva: Az érzelmekben fürdı emlékezet (interjú), Jogorvoslap, 2009, 6. szám, 25.

HARLESTON, Jerome: No-fault Medical Liability Compensation System, 16th April 2003, http://www.cga.ct.gov/2003/olrdata/ins/rpt/2003-R-0386.htm, (letöltve: 2008. szeptember 16.).

HARMAT GYÖRGY - CZÁRÁN ERZSÉBET, Az amerikai egészségbiztosítási rendszerrıl, Egészségügyi Gazdasági Szemle, 2005, 4. szám, 48-54.

HAVASI

Péter:

Összefoglaló

jelentés

az

orvosi

mőhibaperek

gyakorlatának

áttekintésérıl, különös tekintettel a nem vagyoni kártérítésre, Budapest, 2008. január 14., 1-18.

HARMAT György, Az orvosi felelısségbiztosítás kérdései és lehetséges válaszai, Egészségügyi gazdasági szemle, 2003, 6. szám, 33-38. 284

HAVASI Péter: Összefoglaló jelentés az orvosi mőhibaperek gyakorlatáról, Jogorvoslap, 2009, 1. szám, 10-16.

HEUER Orsolya (szerk.): Betegjogok Magyarországon- Szabályok és gyakorlat, TASZ, Budapest, 2002.

HÍDVÉGINÉ ADORJÁN Lívia – SÁRINÉ SIMKÓ Ágnes: Mőhibák és kártérítési perek az egészségügyben, Medicina Kiadó, Budapest, 2013.

HITZHUSEN, Matthew: Crisis and Reform: Is New-Zeland’s No Fault Compensation System a Reasonable Alternative to the Medical Malpractice Crisis in the United States?, Arizona Journal of International & Comparative Law, 2005, Vol. 22., No. 3, 649-689.

HOPE (Hospitals in the European Union): Insurance and malpractice, Final Report, Brussels, 12 April 2004, 1-22.

JOBBÁGYI Gábor: Az orvos-beteg jogviszony az új Ptk.-ban, Polgári Jogi Kodifikáció, 2005, 3. szám, 15-20.

JOBBÁGYI Gábor - FAZEKAS Judit: Kötelmi jog, Szent István Társulat, Budapest, 2005.

JOBBÁGYI Gábor: Orvosi jog Hippokratésztıl a klónozásig, Szent István Társulat, Budapest, 2007.

JONES, Michael A.: Compensation in the English Health Care Sector; In: DUTE, Jos FAURE, Michael – KOZIOl, Helmut (eds.): No-fault Compensation in the Helath Care Sector, Springer Wien, Vienna, 2004, 121-186.

KADNER GRAZIANO Thomas: May Comparative Law Help to Find an Answer? – The Example of the (Worldwide) Search for a Fair Scope of Liability in Cases of Professional Negligence, Chinese Yearbook of Private International Law and Comparative Law 2011, 158-181. 285

KARSAI Krisztina: A foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés tényállásának kritikája, Magyar Jog, 2006, 12. szám, 745-750.

KASZAINÉ

MEZEY

Katalin:

Fogyasztói

jogok.

Kézikönyv

kereskedıknek,

szolgáltatóknak, vállalkozóknak és vásárlóknak, HVG-ORAC, Budapest 1998.

KERESZTY Béla – MARÁZ Vilmosné – NAGY Ferenc – VIDA Mihály: A magyar büntetıjog különös része, Korona Kiadó, Budapest, 2004.

KERESZTY Éva: A helyi önkormányzatok és az egészségügyi szolgáltatók kapcsolata, Magyar Közigazgatás, 1999, 11. szám, 609-630.

KERESZTY Éva: Csalódottság vagy kár? Gondolatok az egészségügyi ellátási károk rendezésérıl, In: JUHÁSZ Zoltán (szerk.): Kárfelelısség és a reparáció lehetséges eszközei, Az alapvetı jogok biztosa és a MABISZ konferencia-kiadványa, Budapest, 2013, 22-35.

KESSLER, Daniel P. – SUMMERTON, Nicolas – GRAHAM, John R.: Effects of the Medical Liability System in Australia, the UK, and the USA, Lancet, 2006, Vol. 368., July, 240246.

KEMENES István: Az orvos kártérítési felelısségének egyes kérdései, A Szegedi Ítélıtábla 2007. november 15. napján tartott kollégiumi üléshez készült elıterjesztés és véleményjavaslat, 1-16.

KISS Katalin - NOVOSZTÁTH Ágnes: Mőhibák és mőhibáztatások, Med et Jur 2010, 2. szám, 27-30.

KOCH, Bernard A. – KOZIOL, Helmut: Austria; In: FAURE, Michael – KOZIOL, Helmut (eds.): Cases on Medical Malpractice in a Comparative Perspective, Springer-Verlag, Vienna, 2001, 57-84.

286

KOCH, Bernard A.: Austrian Cases on Medical Liability, European Journal of Health Law, 2003, No. 1., 91-114.

KOCH, Bernard A. - KOZIOL, Helmut: Compensation in the Austrian Health Care Sector, In: DUTE, Jos - FAURE, Michael – KOZIOl, Helmut (eds.): No-fault Compensation in the Helath Care Sector, Vienna, Springer Wien, 2004, 89-121.

KOCH, Bernard A.: Medical Malpractice in Austria, Chicago-Kent law Review, 2011, Vol. 86., No. 3., 1027-1052.

KOCH, Bernard A.: Medical Liability in Austria, In: KOCH, Bernard A. (ed.): Medical Liability in Europe, De Gruyter, Germany, 2011, 1-61.

KOCH, Bernard A (ed.): Medical Liability in Europe, De Gruyter, Germany, 2011.

KÖLES Tibor: Orvosi mőhiba perek, HVG ORAC, Budapest, 1999.

KİSZEGFALVI Edit: Egészségügyi jogi kézikönyv, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1999.

KİSZEGFALVI Edit: Egészségügyi és betegjogi kézikönyv, KJK Kerszöv, Budapest, 2001.

KİSZEGFALVI Edit: Új munkajogi szabályok az egészségügyben, Complex, Budapest, 2012.

KİSZEGFELVI Edit: Új munkajogi szabályok az egészségügyben és a szociális igazgatásban – 1. számú pótlapcsomag, Complex, Budapest, 2013.

KÓTI Tamás, Egészségügyi felelısségbiztosítás másként, Egészségügyi Gazdasági Szemle, 2003, 4. szám, 41-44.

287

KOTUR, Kelly: An Extreme Response or a Necessary Reform? Revealing How can Noneconomic Damages Actually Affect Medical Malpractice Victims and Malpractice Insurance Rates, West Virginia Law Review, 2005-2006, Vol. 108., 873-900

KOVIAK, Nicole Williams: An Insurance Perspective on the Medical Malpractice Crisis, Annals of Helath Law, 2004, Vol. 13., 607-647.

KOVÁCSY Zsombor (szerk.): Az egészségügyi jog nagy kézikönyve, Complex, Budapest, 2008.

KOVÁCSY Zsombor- KISS Norbert: Százhúszezer adat a magyar egészségügyrıl- Az egészségbiztosítási Felügyelet minıségi indikátorrendszere, Orvostovábbképzı Szemle, 2009, 12. szám, 12-17.

KOVÁCSY Zsombor – DÓSA Ágnes (szerk.): A vállalkozó orvosok nagy kézikönyve, Complex, Budapest, 2011.

KYSAR, Duoglas A. - MCGARITY, Thomas O. - SOKOL, Karen: Medical Malpractice Myths and Realities: Why an Insurance Crisis is not a Lawsuit Crisis, Loyola of Los Angeles Law Review, 2006, Vol. 39., August, 785-818.

LEISCHNER, Aline - ZEINHOFER, Claudia - LINDNER, Chiristina – KOPETZKI, Christian: Medical Law in Austria, United Kingdom, Wolters Kluwer, 2011.

LESTER, Gregory W. – SMITH, Susan G.: Listening and Talking to Patients, The Western Journal of Medicine, 1993, March, 268-272.

LOMNICI Zoltán: Az orvoslás joga; Kommentár a gyakorlat számára, Lélekben Otthon Kiadó, Budapest, 2009.

LÓRÁNTH Ida: Az Egészségbiztosítási felügyelet tevékenysége. Fél év alatt több száz eset, Kórház, 2008, 11. szám, 32.

288

LUKÁCS József – FÓNYAD László: Az intézményi kármegelızés (risk management) és a minıségbiztosítás, Egészségügyi Gazdasági Szemle, 1998, 6. szám, 586-595.

MACKENNEY, Stephen – FALLBERG, Lars (eds.): Protecting Patients Rights? A Comparative Study of the Ombudsman in Health Care, United Kingdom, Radcliff Medical Press Ltd., 2004.

MARTINI Zoltán: Gondolatok az orvosi perekrıl, Bírák Lapja, 1996, 3-4. szám, 224-228.

MARTON Géza: A polgári jogi felelısség, Triorg Kft., Budapest, 1992.

MENYHÁRD Attila: Felelısség szerzıdésszegésért, Polgári Jogi Kodifikáció, 2001, 3. szám, 25-26.

MERUELO, Natasha C.: Mediation and Medical Malpractice, The Journal of Legal Medicine, 2008, Vol.29., Iss. 3., 285-306.

MÉSZÁROS Bence: Primum non nocere – Az orvos büntetıjogi felelısségérıl; In: Dezsı László emlékkönyv, PTE-ÁJK, Pécs, 2005.

MIKKONEN, Martti: Compensation in the Finnish Health Care Sector In: DUTE, Jos FAURE, Michael G. – KOZIOL, Helmut (eds.): No-fault Compensation in the Health Care Sector, Springer Wien, Vienna, 2004, 186-210.

MOLNÁR Ambrus: Az egészségügyi szolgáltató kártérítési felelısségének jogi alapjai, Fıvárosi Ítélıtábla, Budapest, 2007. november 5., 1-13.

NÁDHÁZY Zsolt: A döntıbíráskodás magyarországi aspektusai, Munkaügyi Szemle, 2005, 11. szám, 51-54.

NÁDHÁZY Zsolt: A konfliktusokról és feloldásuk lehetséges útjairól, Munkaügyi Szemle, 2006, 3. szám, 19-22.

289

NÁDHÁZY Zsolt: Alternatív vitafeloldás Európában-különös tekintettel a munkaügyi vitákra, Jogtudományi Közlöny, 2007, 7-8. szám, 314-323.

NAGY Ferenc (szerk.): A magyar büntetıjog különös része, HVG ORAC, Budapest, 2009.

NAGY András László: Egy éves a jogvédelmi központ, IME, 2013., 9. szám, 9-10.

NAVRATYIL Zoltán: DEZSİ László – Az orvos büntetıjogi felelıssége, Iustum, aequum, salutare, 2009, 1. szám, 203-214.

NÉMETH Antónia: Polgári jogi felelısség és felelısségbiztosítás az orvosi jogviszonyban In: Polgári jogi dolgozatok, MTA Állam-és Jogtudományi intézet - ELTE-ÁJK, Budapest, 1993., 289-309.

NICZKY Emıke: OBDK: Apró dolgok, nagy lépések, Orvosok Lapja, 2013, 5. szám, 1011.

NOCHTA Tibor: A polgári jogi kártérítési felelısség szabályai az Új Polgári Törvénykönyvben In: GRAD-GYENGE Anikó (szerk.): Egy új korszak hajnalán – Konferencia kötet az Új Polgári Törvénykönyv tiszteletére, KGRE-ÁJK, Budapest, 2013, 146-156.

NYS, Herman: European Committee on Legal Co-Operation: Report on Medical Liability in Council of Europe Member States, Strasbourg, 7 March 2005.,1-32.

NYS, Herman: The Factual Situation of Medical Liability in the Member States of the Council of Europe, In: The Ever Growing Challenges of Medical Liablity: National and European Responses, Strasbourg, 2-3 June 2008., 17-27.

OECD: Medical malpractice-prevention, insurance and coverage options, 2006.

(http://www.aemh.org/pdf/OECDMedicalMalpractice.pdf

szeptember 20.), 1-86.

290

letöltve:

No. 11. 2011.

OSZTOVITS András (szerk): A Polgári Törvénykönyvrıl szóló 1959. évi IV. törvény magyarázata, 2. kötet, Opten, Budapest, 2011.

PATERSON, Ron: The Patients Complaints System in New Zealand, Health Affairs, 2002, Vol. 21., No. 3., 70-79.

PATERSON, Ron: Protecting Patients Rights in New Zealand, Medicine and Law, 2005, Vol. 24., No. 1., 51-60.

PATERSON, Ron: Patients rights in New Zealand: a tool for quality improvement?, 3rd National

Health

Care

Complaints

Conference

Melbourne,

2001,

http://www.hdc.org.nz/education/presentations/patients-rights-in-new-zealand-a-toolfor-quality-improvement, (letöltve: 2010. március 24.)

PAUL, Charlotte: Internal and External Morality of Medicine: Lessons from New Zealand, British Medical Journal, 2000, No. 2., 499-503.

POLECSÁK Mária (szerk.): A betegek jogai, Vince Kiadó, Budapest, 1999.

PDG Skegg: Compensation in the New Zealand Health Care Sector, In: DUTE, Jos – FAURE, Michael – KOZIOL, Helmut: No fault Compensation in the Health Care Sector, Springer Wien, Vienna, 2004, 298-334.

PETRY, Franz Michael: Medical Practicioners Liability in German law; In: FAURE, Michael – KOZIOL, Helmut (eds.): Cases on Medical Malpractice in a Comparative Perspective, Springer-Verlag, Vienna, 2001, 34-57.

PETRY, Franz Michael: Medical Liability in Germany; In: KOCH, Bernard A.(ed.): Medical Liability in Europe, De Gruyter, Germany, 2011, 233-289.

POCZKODI Sándor: Az orvos etikai felelıssége In: SÓTONYI Péter: Orvosi felelısség, Semmelweis Kiadó, Budapest, 2006, 30-76.

291

PRIBULA László: Az okozatosság értelmezésének változása az egészségügyi szolgáltatók kártérítési felelıssége körében, Jogtudományi Közlöny, 2011 (66. évfolyam) 4. szám, 243-249.

PRIBULA László: Egészségügyi szolgáltatók kártérítési pereinek bizonyítási szabályai, In: ELEK Balázs – PRIBULA László - SZABÓ Krisztián: A jogalkalmazás vitatott területei –az egészségügyi szolgáltatók felelıssége- szigorú bírói gyakorlat?, DE-ÁJK – DEOEC-ÁOK, Debrecen, 2013, 55-65.

RADNAI Anna: Az Egészségbiztosítási Felügyelet nyilvános kórházminısítéseKórházaink kendızetlenül, Kórház, 2008, 3. szám, 29-31.

ROGERS, Horton: United Kingdom: England; In: FAURE, Michael – KOZIOL, Helmut (eds.): Cases on Medical Malpractice in a Comparative Perspective, Springer-Verlag, Vienna, 2001, 226-267.

ROGERS, Horton: Medical Liability in England, In.: KOCH, Bernard A. (ed.): Medical Liability in Europe, De Gruyter, Germany, 2011, 165-207.

SAGE, William M. – KERSH, Rogan (eds.): Medical Malpractice and the U.S. Health Care System, Cambridge Universty Press, New York, 2006.

SALAMON Ferenc: Az orvos munkajogi vagy közalkalmazotti felelıssége, In: SÓTONYI Péter: Orvosi felelısség, Semmelweis Kiadó, Budapest, 2006, 291-302.

SÁNDOR István: A magyar fogyasztóvédelmi jog, Unió, Budapest, 2003.

SÁNDOR Judit: Gyógyítás és ítélkezés, Medicina, Budapest, 1997.

SÁNDOR Judit: A betegek jogainak kodifikálásáról, Fundamentum, 1997, 1. szám, 87100.

SÁRINÉ SIMKÓ Ágnes (szerk.): A mediáció, HVG ORAC, Budapest, 2006.

292

SÁRINÉ SIMKÓ Ágnes (szerk.): Mediáció – Közvetítıi eljárások, HVG ORAC, Budapest, 2012.

SÁRINÉ SIMKÓ Ágnes – HÍDVÉGINÉ ADORJÁN Lívia: Orvos- beteg jogviszonyok az egészségügyben I. A betegek jogairól, Medicina, Budapest, 2012.

SCHUSTER Rudolf: Az orvos felelıssége, Jogállam, 1933, 3. füzet, 99- 105.

SETH, Ram: NHS Indemnity for Medical Negligence: its Implications, Psychiatric Bulletin, 1991, 15, 79-80.

SIMON, Jürgen – JANSEN, Brigitte: Economic Implications of Medical Liability Claims: Insurance and Compensation Schemes, In: The Ever Growing Challenges of Medical Liablity: National and European Responses, Strasbourg, 2-3 June 2008., 75-90.

SIMON Tamás: Az orvosi mőhiba miatti kártérítési perek gyakorlata a felperesek szemszögébıl, Egészségügyi Menedzsment, 2000, 3. szám, 50-52.

SIMON Tamás: Felelısségbiztosítás az egészségügyben, Lege Artis Medicinae, 2002, 9. szám, 601-603.

SIMON Tamás: Kezelhetı-e a szakmai felelısségbiztosítás Strucc Malvin módjára?, Kórház, 2005, 10. szám, 13-16.

SIMON Tamás: Biztosan biztosító egyesület?, Kórház, 2005, 12. szám, 11-14.

SIMON Tamás: Az érem két oldala, Kórház, 2004, 10. szám, 12-14.

SIMON Tamás: Szakmai felelısségbiztosítás az állam, az egészségügyi szolgáltatók, a betegek és a biztosítók szemszögébıl, Nagy lépések az egészségügyben szakmai konferencia, 2004. november 14., (www.384ugyvediiroda.hu/allam.pdf) Letöltve: 2007. július 02.

293

SIMON Tamás: Az egészségügyi szolgáltatók kártérítési felelısségének vizsgálata a felperesek szemszögébıl, avagy az „orvosi mőhiba” kínos, küzdelmes, kellemes, kényelmes, kaotikus és kívánatos-kérdéses korszakairól, 2002., Budapest Fórum Európáért

Alapítvány

elıadása,

(http://www.384ugyvediiroda.hu/384/images/pdf/kinos.pdf) Letöltve: 2012. december 20.

SIMON Tamás: Emészthetıek-e a fogyasztói jogok az egészségügyben, avagy a betegtájékoztatás

jelenérıl,

(http://www.384ugyvediiroda.hu/384/images/pdf/emeszthetoek.pdf)

Letöltve:

2013.

május 30.

SOMOGYI Árpád: Mi fán terem a mediáció?, Jogtudományi Közlöny, 2000, 1. szám, 2026.

SÓTONYI Péter (szerk.): Orvosi felelısség, Semmelweis Kiadó, Budapest, 2006.

STAUCH, Marc S.: Medical Malpractice and Compensation in Germany, Chicago Kent Law Review, 2011, Vol. 86., Iss. 3., 1139-1168.

STOLTZFUS JOST, Timothy: The German Approach to Extrajudicial Malpractice Claims Resolution, Ohio State Journal on Dispute Resolution, 1996, Vol. 11., Iss. 1., 81-103.

STONE, Christopher: From Bolam to Bolitho: Unravelling Medical Protectionism http://www.medicalandlegal.co.uk/wp-content/uploads/2012/05/From-Bolam-toBolitho-unravelling-medical-protectionism.pdf (letöltve: 2011. április 20.), 1-12.

SZABÓ Tamás: Egészségügyi szolgáltatók szakmai felelısségbiztosításának átalakítása, IME – Az egészségügyi vezetık szaklapja, 2002, 5. szám 16-20.

SZALMA József: Okozatosság és polgári jogi felelısség az európai és a magyar jogban, Novotni Alapítvány, Miskolc, 2000.

294

SZEGHİ Ágnes: A kezelési szerzıdés, In: PAPP Tekla (szerk.): Acta Conventus de Iure Civilii, Tomus XI., Lectum Kiadó, Szeged, 2009, 61-103.

SZEGHİ Ágnes: Az egészségügyi szolgáltatás nyújtásával összefüggésben okozott károkért

való

felelısség

szabályainak

változása

napjainkban

(http://jesz.ajk.elte.hu/szegho42.html letöltve: 2013. november 8

SZENDY Erzsébet: A betegjogok felett ırködünk, Med et Jur, 2012, 3. szám, 4-6.

SZIGETI Ildikó: Van-e kiút a betegjogok hálójából? Az ombudsman aggódik, a betegjogi képviselı türelemre int, Kórház, 2004, 11. szám, 7-8.

SZLADITS

Károly:

A

magyar

magánjog

vázlata,

1.

kötet,

Grill

Károly

vázlata,

2.

kötet,

Grill

Károly

Könyvkiadóvállalata, Budapest, 1933.

SZLADITS

Károly:

A

magyar

magánjog

Könyvkiadóvállalata, Budapest, 1933.

TÖRİ Károly: Az orvosi polgári jogviszony, Közigazgatási és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1965.

TÖRİ Károly: Az orvosi jogviszony, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1986.

TÖRİ Károly: Felelısség az orvosi mőködésért- Orvosi mőhiba, Magyar Jog, 1987, 2. szám, 136-146.

TÓTH Zoltán: A felértékelıdött felelısség – teljesíthetı elvárás? Egy gyakorló szülésznıgyógyász szakorvos véleménye, In: PRIBULA László – SZABÓ Krisztián – ELEK Balázs (szerk.): A jogalkalmazás vitatott területei – az egészségügyi szolgáltatók polgári jogi felelıssége – szigorú bírói gyakorlat?, DE-ÁJK és DEOEC- ÁOK, Debrecen, 2013

ÚJVÁRINÉ ANTAL Edit: Felelısségtan, Novotni Alapítvány a magánjog fejlesztéséért, Miskolc, 2002.

295

U.S CONGRESS, OFFICE OF TECHNOLOGY ASSESSMENT, Defensive Medicine and Medical Malpractice, Washington DC, US Government Printing Office, 1994.

VARGA Zoltán (szerk.): A büntetıjog nagy kézikönyve, Complex, Budapest, 2007.

VÉKÁS Lajos: Bírálat és jobbító észrevételek az Új Ptk. Törvényjavaslatához (a zárószavazás elıtt), Magyar jog, 2013, 1. szám, 577-590.

VÉKÁS Lajos- GÁRDOS Péter (szerk.): A Polgári Törvénykönyv magyarázatokkal, Complex, Budapest, 2013.

VINCENT, Charles – YOUNG, Magi – PHILIPS, Angele: Why Do People Sue Doctors?, The Lancet, 1994, Vol. 343., June 25., 1609-1613.

WENDEHORST, Christiane: Compensation in the German Health Care Sector; In: DUTE, Jos - FAURE, Michael - KOZIOl, Helmut (eds): No-fault Compensation in the Helath Care Sector, Vienna, Springer Wien, 2004, 261-298.

WIELAND, Miriam: The Economic Analysys of German Medical Malpractice Law- with the Emphasis on the Allocation of Burden of Proof, Erasmus Programme in Law and Economics, Master Thesis,University of Hamburg, 2000/2001, 1-51.

WORLD HEALTH ORGANIZATION: Highlights on Health in France 2004, WHO Regional Office for Europe, 2006, 1-50.

ZÁKÁNY Judit: A betegjogi képviselıi rendszer és a betegpanaszok vizsgálata, Jura, 2013, 2. szám, 215-225

ZÁKÁNY Judit: Az ombudsmanok szerepe a betegjogvédelemben, In: P. SZABÓ Béla – SZEMESI Sándor (szerk.): Profectus in litteris IV. - Elıadások a 9. debreceni állam-és jogtudományi doktorandusz-konferencián, Lícium Art, Debrecen, 2013, 273-283.

ZÁKÁNY Judit: Az egészségügyi kártérítési perekkel kapcsolatos gyakorlat változásai, különös tekintettel a rendszerváltástól napjainkig terjedı idıszakra, In: PRIBULA 296

László – SZABÓ Krisztián – ELEK Balázs (szerk.): A jogalkalmazás vitatott területei – az egészségügyi szolgáltatók polgári jogi felelıssége – szigorú bírói gyakorlat?, DEÁJK és DEOEC- ÁOK, Debrecen, 2013, 91-103. ZÁKÁNY Judit: Felelısségbiztosítás, mint a beteg és az intézmény védelmének garanciája, Jogtudományi Közlöny, 2013, 3. szám, 154-162. ZÁKÁNY Judit: Current Questions and Possible Answers Concerning the Professional Liability Insurance of Healthcare Service Providers in Hungary, Journal on Legal and Economic Issues of Central Europe, 2012, Vol. 3., No. 3., 37-41.

ZÁKÁNY

Judit:

Az

egészségügyi

szolgáltatás

során

bekövetkezı

károk

kompenzációjának lehetıségei Ausztriában, Magyar Jog 2012, 8. szám, 496-504. ZÁKÁNY Judit: Az egészségügyi ellátás során bekövetkezı károk kompenzációjának lehetıségei Németországban, Debreceni Jogi Mőhely 2012, 3. szám ZÁKÁNY Judit: Az orvosi tevékenység büntetıjogi szabályozásának vázlata különös tekintettel a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés tényállására, Debreceni Jogi Mőhely 2012, 2. szám ZÁKÁNY Judit: Az egészségügyi ellátás során keletkezı károkért való felelısség alapvetı jellemzıi Franciaországban, Glossa Iuridica, 2011, 1. szám ZÁKÁNY Judit: Az egészségügyi szolgáltatók kártérítési felelısségének alapvonásai Angliában, In: P. SZABÓ Béla – SZEMESI Sándor (szerk.): Profectus in litteris III. – Elıadások a 8. debreceni állam-és jogtudományi doktorandusz konferencián, Lícium Art, Debrecen, 2011, 345-355. ZÁKÁNY Judit: Az egészségügyi szolgáltatók kárfelelıssége Németországban, In: FÓNAI Mihály – SZILÁGYI Emese (szerk.): Studia Iuvenum, Dela Kft., Debrecen, 2011, 91-101. ZÁKÁNY Judit: A betegjogok védelmének megvalósulása a no fault felelısségi rendszerő Új-Zélandon, In: P. SZABÓ Béla – SZEMESI Sándor (szerk.): Profectus in

297

litteris II. – Elıadások a 7. debreceni állam-és jogtudományi doktorandusz konferencián, Lícium Art, Debrecen, 2010, 359-368. ZÁKÁNY Judit: A felróhatóságot nem vizsgáló felelısségi rendszer vázlata a finn szabályozás tükrében, In: STIPTA István (szerk.): Doktoranduszok Fóruma - Állam és Jogtudományi Kar Szekciókiadványa, Miskolci Egyetem Innovációs és Technológiai Transzfer Centrum, Miskolc, 2009, 175-181. ZÁKÁNY Judit: A felróhatóságot nem vizsgáló felelısségi rendszer alapvonásainak bemutatása az új-zélandi szabályozás tükrében, Debreceni Jogi Mőhely, 2009, 3. szám) ZÁKÁNY Judit: Orvosi mőhiba és felelısségbiztosítási krízis az Amerikai Egyesült Államokban, In: BOSICKIj Jurij (szerk.): Az ukrán törvényhozás fejlıdési irányai és problémái, Állam-és Jogtudományi Kar, Kijev, 2009. ZÁKÁNY Judit: Az alternatív vitarendezés lehetıségei és korlátai az egészségügyi szolgáltatók és a betegek közötti konfliktusok tekintetében, Debreceni Jogi Mőhely, 2008, 3. szám ZÁKÁNY Judit: Az egészségügyi szolgáltatók kötelezı szakmai felelısségbiztosításának aktuális kérdéseirıl, Debreceni Jogi Mőhely, 2007, 4. szám

II. Felhasznált jogszabályok

1876. évi XIV. tc. a közegészségügy rendezésérıl 1890. évi XI. tc. az igazságügyi orvosi tanácsról 1936. évi I. tc. az orvosi rendtartásról 1952. évi III. törvény a polgári perrendtartásról 1959. évi 8. tvr. az orvosi rendtartásról 1959. IV. törvény a Polgári Törvénykönyvrıl 1972. évi II. törvény az egészségügyrıl 1978. évi IV. törvény a Büntetı Törvénykönyvrıl 30/1989. (XI. 15.) SZEM rendelet az orvosi, a klinikai szakpszichológusi, illetve az egyéb egészségügyi és szociális tevékenység gyakorlásáról

298

113/1989. (XI. 15.) MT rendelet az egészségügyi és szociális vállalkozásról Magyarország új, jogi szakadatbázisa. 1991. évi XI. törvény az egészségügyi hatósági és igazgatási tevékenységrıl 1992. évi XXII. törvény a munka törvénykönyvérıl 1992. évi XXXIII. törvény a közalkalmazottak jogállásáról 1994. évi XXVIII. törvény a Magyar Orvosi Kamaráról 1997. évi CLIV törvény az egészségügyrıl 1997. évi CLV. törvény a fogyasztóvédelemrıl 14/1998. (XII. 11.) EüM rendelet a kórházi etikai bizottságokról 77/1999. (XII.29.) EüM rendelet a betegjogi képviselı jogállásáról és az eljárására vonatkozó szabályokról. 2000. évi CXVI. törvény az egészségügyi közvetítıi eljárásról 4/2001 (II. 20.) EüM-IM együttes rendelet az egészségügyi közvetítıi eljárással kapcsolatos egyes kérdésekrıl 2003. évi LXXXIV. törvény az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseirıl 96/2003. (VII. 15.) Korm. rendelet az egészségügyi szolgáltatás gyakorlásának általános feltételeirıl, valamint a mőködési engedélyezési eljárásról 2004. évi XXIX. törvény az európai uniós csatlakozással összefüggı egyes törvénymódosításokról, törvényi rendelkezések hatályon kívül helyezésérıl, valamint egyes törvényi rendelkezések megállapításáról 2004. évi CXL törvény a közigazgatási eljárásról 1/2004 (I. 5.) ESzCsM rendelet a betegjogi, az ellátottjogi és a gyermekjogi képviselı mőködésének feltételeirıl 15/2005. (V. 2.) Eüm. rendelet az egészségügyi szolgáltatók szakmai felügyeletérıl 2006. évi XCVII. törvény az egészségügyben mőködı szakmai kamarákról 2006. évi CXVI. törvény az egészségbiztosítás hatósági felügyeletérıl 2012. évi C. törvény a Büntetı Törvénykönyvrıl Magyarország Alaptörvénye 2011. április 25. 2011. évi CXI. törvény az alapvetı jogok biztosáról 214/2012. (VII. 30.) Korm. rendelet az Országos Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi és Dokumentációs Központról 2011/24/EU irányelv a határon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítésérıl

299

2011. évi CLIV. törvény a megyei önkormányzatok konszolidációjáról, valamint a megyei önkormányzati intézmények és a Fıvárosi Önkormányzat egyes egészségügyi intézményeinek átvételérıl 2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvérıl 2012. évi XXXVIII. törvény a települési önkormányzatok fekvıbeteg-szakellátó intézményeinek átvételérıl és az átvételhez kapcsolódó egyes törvények módosításáról 2012. évi LV. törvény a fogyasztóvédelemrıl szóló 1997. évi CLV. törvény módosításáról 33/2013.

(V.

10.)

EMMI

rendelet

az

egészségügyi

szolgáltatók

hatósági

szakfelügyeletérıl, szakmai minıségértékelésérıl, és a minıségügyi vezetıkrıl 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvrıl 15/2012. (VIII. 22.) EMMI rendelet az emberi alkalmazásra kerülı gyógyszerek farmakovigilanciájáról The Injury Prevention, Rehabilitation and Compensation Act of 2001 in New Zealand Health and Disablitity Commissioner Act of New Zealand

III. Bírósági határozatok

BH 1995.87 BH 1995.87 BH 1981.187 Legfelsıbb Bíróság Pf. III. 20 511/1995 BH 1995.344 Legfelsıbb Bíróság Pf. III. 33 832/1996 BH 1998.585 BH 2003.453. Legfelsıbb Bíróság Pf. III. 20.516/2009. Legfelsıbb Bíróság Pf. III. 25.898/2001/5. Legfelsıbb Bíróság Pf. X. 22.254/2000/6. Budapesti Fıvárosi Bíróság 51. Pf. 20.619/1960 Pesti Központi Kerületi Bíróság 89.210/1958 Pesti Központi Kerületi Bíróság 9. P. 87.841/1963 Legfelsıbb Bíróság Pf. III. 20.799/2010. Fıvárosi Bíróság 41. Pf. 26. 287/1997 300

Legfelesıbb Bíróság Pf. III. 21.212/2008 Pesti Központi Kerületi Bíróság 32. P. 88 813/1991. Pesti Központi Kerületi Bíróság 31. P. 87 61/1995. Csongrád Megyei Bíróság 2. Pf. 20 568/1994. Legfelsıbb Bíróság Pf. III. 20.516/2009. Pf. I. 20.723/2009/7 EBH 2008/1867 BH 1996.182. BH 2002.129. BH 2003.312. BH 2006.77. BH 1996.182. BH 1980.5.

IV. Internetes oldalak

A

Medicalonline

honlapja:

http://www.medicalonline.hu/gyogyitas/cikk/muhibak__karteritesi_perek

(Letöltve:

2012. december 20.) A MOK honlapja: http://www.mok.hu/info.aspx?SP=19 (letöltve: 2013. január 14.) Weborvos Online Egészségügyi Magazin: Az

Egészségbiztosítási

Felügyelet

helyzete

2010.

április

30.

napján

http://weborvos.hu/adat/files/veraaprilis/ebf.pdf (Letöltve: 2013. január 14.) http://www.weborvos.hu/hirek/korhazak_biztositas_nelkul/67054/

(Letöltve:

2012.

december. 04.) Webbeteg honlapja: http://www.webbeteg.hu/cikkek/egeszseges/3510/nepszeru-az-egeszsegugyi-hatosag (Letöltve: 2013. január 14.) http://www.webbeteg.hu/cikkek/egeszseges/6836/birsagolt-az-egeszsegbiztositasifelugyelet- (Letöltve: 2013. január 14.) Jogi Fórum honlapja: http://www.jogiforum.hu/interju/67 (letöltve: 2013. január 14.) Dr. Portál honlapja:

301

Panaszprevenció-

gondolatébresztı

a

szemléletváltás

szükségességérıl

http://www.drportal.hu/hir.php?szid=99&tema=27&hid=3579 (Letöltve: 2013. január 14.) http://www.drportal.hu/hir.php?szid=99&tema=27&hid=3579 (Letöltve 2013. január 14.) The Library of Congress honlapja: http://www.loc.gov/law/help/medical-malpractice-liability/germany.php

(Letöltve:

2010. december 1.) http://www.loc.gov/law/help/medical-malpractice-liability/uk.php

(Letöltve:

2011.

április 20.) A Medical Defense Union honlapja: http://themdu.com (letöltve: 2011. április 20.) Az Egyesült Királyság Parlamentjének hivatalos honlapja: Health

and

Social

Care

Bill

2007

http://www.publications.parliament.uk/pa/ld200708/ldselect/lddelreg/76/7605.htm (etöltve: 2011. április 20.) Az NHSLA hivatalos honlapja: www.nhsla.com/NR/rdonlyres/D872241A-43E3-492B-8F7432FB0586608F/0/Frameworkdocument.pdf+the+national+helath+service+litigation+aut hority,+framework+document&hl=hu&gl=hu&pid=bl&srcid=ADGEESgPjM9VKt0r2d CfANZHTJm-vJe-tykySz8YVLIaLqZ2dn4mhXerSekDsTs9xo0u18Mek4xfUHwvB4TYoJbKKSe5UlGqmzJagIPyDQai_0CX4e07laqYbPgfSenjZM8XNt vPw4X&sig=AHIEtbTNRGIxwmxEWkTd3iNX34w6HeHgNQ (Letöltve: 2011. április 10.) http://www.nhsla.com/Clinicians (Letöltve: 2011. április 10.) NHS Indemnity: Arrangements for Clinical Negligence Claims in the NHS, www.nhsla.com/NR/rdonlyres/1CFE5864-05C3-4770-982C7003294B8161/0/NHSIndemnity.rtf+nhs+indemnity&cd=1&hl=hu&ct=clnk&gl=hu&cl ient=firefox-a&source=www.google.hu (Letöltve: 2011. április 20.) In Brief Free Legal Information: http://www.inbrief.co.uk/clinical-negligence/health-service-ombudsman.htm (Letöltve: 2011. április 20.) Parliamentary and Health Service Ombudsman honlapja: http://nhsreport.ombudsman.org.uk/health-complaints/types-of-closed-healthcomplaints.html (Letöltve: 2011. április 10.) 302

Information

for

the

Staff

of

MPs,

2010.,

http://www.ombudsman.org.uk/__data/assets/pdf_file/0010/6310/Constituency-LeafletPSHO-0112-4.pdf (Letöltve: 2011. április 10.) http://www.ombudsman.org.uk/make-a-complaint/what-happens-to-a-complaint/theprocess-explained (Letöltve: 2011. április 10.) http://www.ombudsman.org.uk/about-us/our-role/history-and-legislation

(Letöltve:

2011. április 10.) A

Bundesarztekammer

honlapja:

http://www.bundesaerztekammer.de/page.asp?his=4.3569 (Letöltve: 2013. április 9.) A

FÉBÉSZ

honlapja:

http://www.febesz.eu/content/valtozik_fogyasztovedelmi_torveny_%E2%80%93_konn yebb_lesz_egeszsegugyi_jogvitak_rendezese (Letöltve: 2013. május 30.) Health

and

Disability

Commissioner

http://www.hdc.org.nz/complaints/complaints-resolution-overview

honlapja: (Letöltve:

2010.

március 23.) Az ONIAM honlapja: www.oniam.fr/rapport/SyntheseRapportOniam2002-2003en.pdf (Letöltve: 2011. október 10.)

V. Egyéb források Magyar Orvosi Kamara Etikai Kódexe Az Egészségbiztosítási Felügyelet és a Felügyeleti Tanács 2009. évi beszámolója Semmelweis tervezet az egészségügy megmentésére Az Alapvetı Jogok Biztosának jelentése az AJB-5863/2012. számú ügyben GYEMSZI szervezeti és mőködési szabályzat Beszámoló az állampolgári jogok országgyőlési biztosának 2009. évi tevékenységérıl, Országgyőlési Biztos Hivatala 2010. Beszámoló az állampolgári jogok országgyőlési biztosának 2010. évi tevékenységérıl, Országgyőlési Biztos Hivatala 2011. Az Országos Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi és Dokumentációs központ 2012. évi szakmai beszámolója Az Allianz Hungária Zrt. egészségügyi szolgáltatóknak kínált felelısségbiztosításának általános szerzıdési feltételei A Generali Providencia Zrt. által kínált egészségügyi és szociális tevékenység felelısségbiztosításának általános és különös feltételei 303

A Groupama Garancia Biztosító orvosok felelısségbiztosításának szerzıdési feltételei Uniqua Perfekt felelısségbiztosítás szerzıdési feltételei MOK doktor orvosi szakmai felelısségbiztosítás különös szerzıdési feltétele

304

SUMMARY In my dissertation I deal with a complex task touching more fields of law, damages, injuries, conflicts in connection with healthcare services. My purpose was to examine the task, to search for the possible problems, refer to both main parties, so refer to the healthcare service providers and the workers and refer to the patients and their relatives too. Refer to healthcare service providers, the questions and relations in connection with liability are the tasks of my research. Refer to patients, the possible solutions - in cases of damages, losses - in connection with compensation and settlement of conflicts are in the middle of my research. After examining the situation in Hungary, I deal with the liability models and the models of handling conflicts of the other states in az independent chapter. During my research I aspired to examine questions that aren’t examined by an actual research. In my dissertation there is problem-orientated, critical approximation permanently to make useful concrete and conceptual suggestions. In connection with the liability sytem of the healthcare service providers the biggest stress in on the civil law liability for damages. In connection with this, the most important changes are happening from the change of political system to the present. The judicial practice of this special area was born after the change of political system, and it has changed significantly in the past 10 years. The borders of the liability of the healthcare service providers are enlarging, the condemnations of the defendants are frequent. There were big changes in connection with the judgment of the relation of cause and effect and with the explanation from the chargeability. The part of the process is that burden of proof of the plaintiff has changed into be more favourable (minimum tendency of causality), possibilities of explanation for healthcare service providers became stricter, in many cases the deficit of the professional infringement doesn’t liberate the provider. Most of the healthcare service providers didn’t prepare themselves for the changed situation. The practicing doctors often don’t know the facts in connection with their liability or the requirements at court, because of these, problems in connection with communication, information and the lack of documents – which are necessary for explanation – very often occur. There are problems with financing the amounts of the compensations too, because of the „vacating” of the compulsory professional liability insurance these amounts are mostly covered by the budget for the

305

function of the healthcare service providers. In connection with the civil law liability of the healthcare providers I think one of the main goals to prevent the future enlargement of the borders of the liability. Because of that judicature, healthcare institutions and the state have important tasks which are examined by me in the dissertation. The second main aim it to solve the financing of the amounts of the compensation because of the obligation from the European Union, which goal can be done with the reform of the liability insurance system and with creating alternative financing forms and compliting bases. In my dissertation I deal with the other levels of liability which determine liability relations in connection with healthcare services, because of the main changes of the rules in the past years the proceeding have changed basicly too. These forms are used rarely compared with the liability for damages. I agree with that mainly, because these forms of the liability affect directly the healthcare workers, creating a personal obligation compared with the civil law liability. At the same time I think that the Medical Chamber must use this tool in a more efficient way, because ethics liability is an authority which can create an internal control, self-regulation in the medical society. In the next bigger part of my dissertation I deal with the alternative legal possibilities of the disputes system in connection with the legal protection in the case of conflicts, injuries in connection with healthcare services. I made two groups. I examined possibilities in the group of the alternative possibilities of handling conflicts which have the main aim to examine complaints, to solve conflicts with settlements, to search for the mistakes, to prevent the similar future cases. The other group consists of alternative tools for compensations which can let the financial compensations, so these are in my opinion the alternative forms of the disputed proceeding. In connection with the legal possibilities for compensation and handling conflicts in the case damages in connection with healthcare services the main problem in Hungary in my opinion that the classic disputed enforcing claim predominates the alternative ways out of all proportion - compared with the tendencies from the other countries - which are rarely used. I think that one of the main reasons is that the system of the alternative ways of legal protection is a complicated system, the possibilities aren’t known appropriately. Rationalization, integration of possibilities are needed to make the system to be more easy to survey which for I made suggestions. The practical operation has

306

showed the other problem, during the examination of it I have seen many functioning problems and the empirical research had an important role. Problems in connection with the efficiency of the operation are against the use of these possibilities. I think that some changes on regulation are needed too, I have written on them in my dissertation. In the third part of my dissertation I examine the regulation and the practice of some other countries. The selection of the countries in this chapter was conscious, I chose the analysis of the compensation systems of countries which can be useful and instructive for the making changes in the Hungarian regulation. In the area of liability for damages arising during healthcare services there are two fundamental systems, beside the classic legal (traditional) proceedings there are the out-of-court proceedings, or administrative (or no fault) systems. From the prior one I have examined United Kingdom, Austria, France, Germany and the United States of America, while the no fault system was demonstrated by the example of New Zealand (which is the model) and by an European example, Finland. I think that the expert bodies giving alternative handling disputes operated and financed by the German medical association, the protection system of the rights of the patients in Austria, and the compensation base, the compensation system on solidiarity base on the determined types of damages in France are extremely positive. I think that the English model for compensation is very positive and actual because of the Hungarian healthcare institutions falling into state ownership. From the examined countries the biggest state assuming responsibility and organization are in here. For me the no fault system is the most positive because it has the most characters which are in my opinion necessary to build a system.

307