DOKTORI DISSZERTÁCIÓ

Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar

DOKTORI DISSZERTÁCIÓ

BALOGH JÁNOS MÁTYÁS ÜZLETI SZELLEMŰ FŐVÁROSI NAPISAJTÓ A DUALIZMUS KORÁBAN A BUDAPESTI SAJTÓIPAR SZÜLETÉSE

Történelemtudományi Doktori Iskola Dr. Erdődy Gábor Dsc, egyetemi tanár, Doktori Iskola vezetője Társadalom- és Gazdaságtörténeti Program Dr. Kövér György Dsc, egyetemi tanár, program vezetője

A bizottság tagjai és tud. fokozatuk A bizottság elnöke:

Dr. Bácskai Vera Dsc, professor emeritus

Felkért bírálók:

Dr. Balázs Eszter PhD Dr. Csapó Csaba PhD, habilitált egyetemi docens

Titkár:

ifj. Dr. Bertényi Iván PhD, egyetemi adjunktus

Tagok:

Dr. Buzinkay Géza Csc, habilitált főiskolai tanár Dr. Szabó Dániel PhD (póttag) Dr. Gyáni Gábor Dsc, egyetemi tanár (póttag)

Témavezető:

Dr. Sipos Balázs PhD, habilitált egyetemi adjunktus

Budapest, 2014

1

TARTALOMJEGYZÉK

I. BEVEZETÉS

4

II. VÁLLALAT ÉS ÜZEM

14

II.1. A vállalat II.1.1. Vállalati formák és profilok II.1.2. A lapok értéke II.1.3. A lapok finanszírozása II.1.4. Üzletmenet és lukrativitás II.2. A kiadóhivatal II.3. A szerkesztőség II.3.1. A szerkesztőségi létszám II.3.2. Szerkesztőségi fizetések, szerkesztőségi költségek II.4. Az expedíció II.5. A nyomda II.5.1. A szedés és a szedőgépek II.5.2. A tekercsnyomók II.5.3. Az újságpapír

III. A KÍNÁLAT

14 16 18 23 28 32 37 37 39 43 45 47 48 51

55

III.1. A lapok száma és megjelenési alkalmai III.2. Formátum és terjedelem III.3. Újságárak, laptípusok III.4. A hirdetési tarifa

IV. A KERESLET

58 62 68 74

84

IV.1. A társadalmi kereslet és a közvetítő csatornák IV.1.1. A lapterjesztés útjai IV.1.1.1. Az előfizetés IV.1.1.2. Az egyes példányonkénti árusítás IV.1.1.3. A vasúti árusítás IV.1.1.4. Az utcai árusítás 2

86 86 86 89 95 96

IV.1.2. Példányszámok IV.1.2.1. Hírlapbélyeg-kimutatások IV.1.2.2. Postai és csomagszállítási kimutatások IV.1.2.3. Szakmai becslések a példányszámról IV.1.2.4. Példányszám és papírfogyasztás IV.1.2.5. Vállalatok adatai, vállalati források IV.1.2.6. Hirdetési irodák katalógusai IV.1.2.7. A példányszám-auditálás úttörője, a közjegyző IV.1.3. Olvasók és olvasói rétegek – a Styria jelenség IV.2. A gazdasági kereslet és a közvetítő csatornák IV.2.1. Hirdetéstípusok IV.2.2. Hirdetésközvetítők IV.2.3. Apróhirdetések IV.2.4. Átalányok IV.2.5. Hirdetési tendenciák és a Lloyd-ciklusok IV.3. A Reumann-görbe és Magyarország IV.4. A Lloyd-mechanizmus

109 112 113 116 117 120 122 125 133 137 138 140 147 157 164 176 180

V. ÖSSZEGZÉS

188

FORRÁSOK ÉS FELHASZNÁLT IRODALOM

191

FÜGGELÉKEK

202

Függelékek jegyzéke

281

3

I. BEVEZETÉS Disszertációm bevezető fejezetében bővebben értelmezem a dolgozat címét, majd ismertetem a dolgozat fő célkitűzéseit, kérdéseit, valamint felépítését. A disszertáció témájának historiográfiai térben való elhelyezéseként bemutatom a sajtó vállalattörténeti megközelítésének egyes állomásait, végül a munkához felhasznált források körét ismertetem. A disszertáció címében szereplő „üzleti szellemű” jelzővel elsősorban csak utalok a dualizmus korával foglalkozó sajtótörténeti irodalom egyetlen központi vállalattörténeti fogalmára, ugyanakkor annak használatával nem értek teljesen egyet, még. Arra is utalok a címmel, hogy dolgozatomban a kiegyezést követő fél évszázad fővárosi lapkiadásának üzleti környezetét fogom elemezni. Az ipar, sajtóipar szóhasználattal részben arra utalok, hogy a vizsgált korszakban a kezdeti – a szó szoros értelmében vett – kézműves lapelőállítás ipari méretűvé és szervezettségűvé vált, másrészt azért is használom az általánosabb sajtóipar kifejezést, mivel dolgozatomban nem csak a szűkebb értelemben vett lapkiadással, de annak környezetével (pl. papíripar, nyomdászat, az értékesítésben részt vevő közvetítő csatornák) is foglalkozom. Disszertációmban annak elemzését tűztem célul magam elé, hogy milyen üzleti mozgatórugói voltak a dualizmus kori fővárosi napisajtó fejlődésének, hogy milyen keretek között jött létre Budapesten a sajtóipar. Nem célom tehát egyes lapok vállalattörténetének megírása – bár több esetben is ez lehetségesnek tűnik a dolgozatban bemutatott források és megközelítések révén –, a lapok egészét illetően vizsgálom a fő tendenciákat. Nincsenek tehát „főhősei” sem a disszertációmnak, bár egyes lapok vitathatatlanul felülreprezentáltak (pl. Pester Lloyd, Neues Pester Journal, Pesti Hírlap, Egyetértés, Friss Újság, Az Est, stb.), ez részben

üzleti

jelentőségüknek,

részben

pedig

a

forrásadottságoknak

köszönhető.

Kérdésfelvetésem mindenképpen újdonságnak számít, ugyanis Magyarországon a sajtó vállalattörténeti megközelítésére kevés példát találunk: a dualizmus korát átfogóan feldolgozó munkák legtöbbször csak említés szintjén foglalkoznak egy-egy vállalati elemmel, és ez a kevés kitérő is igen gyakran téves, vagy legalábbis jelentős kiegészítésre szorul. Disszertációmban külföldi analógiákat is felhasználok egyes trendek bemutatásakor. Noha

a

médiaökonómia

mint

tudományág

csak

az

utóbbi

évtizedekben

intézményesült, a sajtó (és a könyv), valamint a sajtóvállalatok ökonómiai szemléletű, kortársi leírása és elemzése már a 19. században megkezdődött – kezdetben még csak a sajtó működését ismertető könyvek egyik fejezeteként (elsősorban az adminisztráció, vagyis a

4

kiadóhivatal működését bemutató fejezetként), majd önálló kötetek formájában is.1 Angolszász területen már a 20. század elején megjelentek specifikus kézikönyvek is a lapkiadó-vállalatok világáról,2 Németországban pedig – elsősorban az 1920-as évektől – nagyobb számban születtek tudományos elemzések, doktori értekezések a napilapokról mint vállalatokról.3 A sajtóiparnak és a sajtóvállalatoknak történeti távlatból történő elemzése a 20. század második felétől kezdődött el, elsősorban az Egyesült Államokban, valamint szórványosan Németországban;4 a 20. század közepének mindmáig megkerülhetetlen termése Hower vaskos kötete az Ayer hirdetési ügynökség nyolc évtizedes történetéről, valamint Mendelssohn munkája az „újságváros” Berlinről.5 Korunk legkiválóbb sajtó-vállalattörténészének Gerald J. Baldastyt tartom. Baldasty 1992-ben megjelent könyve a hír kommercializálódásáról a sajtó vállalattörténeti megközelítésének klasszikusa.6 1999-es monográfiája E. W. Scripps, a 19. század végi amerikai sajtóvállalkozók egyik legjelentősebb és legsikeresebb figurájának üzleti modelljét mutatja be.7 E. W. Scripps más utat követett mint Hearst vagy Pulitzer, többek között abban is, hogy törekedett az újsághirdetés hatalmának korlátozására, mivel szerinte a kommercializáció aláássa a sajtó azon képességét, hogy szolgálja a közösséget és a demokráciát. Stratégiái – piaci szegmentáció, alacsony költségek és vertikális integráció – hozzájárultak lapjai üzleti üzleti sikeréhez és befolyásolták a hír és az információ természetét. Baldasty elemzése többek között E. W. Scripps vállalatának kétszáz-ezer példányban fennmaradt levelezésén alapszik, ezért sem gondolom, hogy Magyarországon születhetne egy hasonlóan elmélyült kutatás egy lapvállalkozóról. A 2000-es évek amerikai sajtótörténetek közül elsősorban Richard L. Kaplannak a politika és a sajtó kapcsolatát, a hírek objektivitásának hátterét feldolgozó munkáját emelhetjük ki (részben) vállalattörténeti szemlélete miatt;8 a hírügynökségek vállalati működéséről pedig újabban Nalbach és Siberstein-Loeb történeti munkáit tarthatjuk a legjelentősebbeknek.9

1

Osztrák–magyar viszonylatban korai példa a könyvfejezetre: Wehle 1883: 56–65; önálló könyvre: Garr 1912. Például Scott 1915, Rogers 1918. 3 Lásd például: Munzinger 1902; Schultze 1912; Schneider 1924; Ditges 1928; Hellwig 1929; Blau 1932. 4 Kiváló historiográfiai áttekintés az (amerikai) sajtó vállalattörténetéről: Smith – Dyer 1992.; németországi áttekintéshez: Birkner 2010. 5 Hower 1949, Mendelssohn 1959. 6 Baldasty 1992. 7 Baldasty 1999. 8 Kaplan 2002. 9 Silberstein-Loeb 2009, Nalbach 2003. 2

5

Bár Rudolf Stöber Deutsche Pressegeschichtéje nem vállalattörténet, hanem „totális sajtótörténet”, mégis nagyon jó kiindulópontnak tartom történeti médiaökonómiai kutatásokhoz (is). Stöber ugyanis hatalamas mennyiségű feldolgozásra támaszkodva nagyon jó áttekintést nyújt a 19. századi németországi lapelőállítás viszonyairól és a sajtó ökonómiájáról; a német kutató munkája hívta fel figyelmemet Kurt Reumann (a példányértékesítési és a hirdetési bevételek arányának változása) és Hans-Friedrich Meyer kutatásaira (a lapok árának alakulása és társadalmi jelentősége) is.10 Ausztria viszonylatában ugyanakkor nem igen születtek terjedelmesebb, kötet-szintű sajtó-vállalattörténeti feldolgozások, a kevés kivétel egyike Edith Walter munkája.11 Könyvének fejezetei tárgyalják többek között a századfordulós Bécs lapalapításait, a lapok előállítási költségeit, a hírlapírók bérét, a lapkiadó bevételeket, az adminisztráció működését stb. Walter érdemét csak az kisebbíti, hogy adatai, példái jelentős részét pl. Wehle és Garr munkáiból vette át hosszan, a szerző levéltári kutatást nem végzett a sokszor nagyon sematikus leírások ellenőrzésére. Ha analógiaként alkalmazzuk a könyvtörténet LePetit–Topalov-féle definícióját – „A könyvről, és nem a szövegről beszélni” –,12 akkor a „sajtótörténetet” leginkább valamiféle intézménytörténetnek kellene értelmeznünk. Ezzel szemben sajtótörténet címke alatt elsősorban politika- és irodalomtörténeti munkák szoktak születni hazánkban – a bibliográfiailag leíró, a mindenféle kontextust nélkülöző „lapbiográfiák”13 mellett. A gyakran túlságosan általános (és ezzel voltaképpen semmitmondó) „sajtótörténetet” egészítheti ki – vagy helyettesítheti – a „sajtó történetei” megközelítés, így többek között a „sajtó vállalattörténete” is. Hangsúlyozni szeretném, hogy a sajtó vállalattörténete természetesen semmivel sem „jobb”, vagy értékesebb, mint pl. a sajtó politika-, társadalom-, irodalom-, vagy nyilvánosságtörténete, egyszerűen csak ritkább és elhanyagoltabb (legalábbis Magyarországon), ezért is gondolom úgy, hogy jelen disszertációmmal – reményeim szerint – egy hiány betöltését kezdhetem meg. Bár a 19. századi sajtóról szóló magyar feldolgozásokban ritka a sajtó vállalattörténeti aspektusa, egy ide tartozó elemmel mégis gyakran találkozhatunk, ez pedig az „üzleti szellemű” sajtó terminusa, és ezzel gyakran mintegy szembeállítva használják a „pártsajtó”/”véleménysajtó” kifejezéseket. E szóhasználat nem magyar találmány, mind az 10

Reumann 1968, Meyer 1967. Walter 1994. 12 Idézi: Monok 2010: 1. 13 Ugyanakkor az elmúlt tíz évben a dualizmus korának sajtójáról született több, nagyobb lélegzetű kontextualista munka is (pl. Balázs 2009, Buzinkay 2008, Lakatos 2004, Lipták 2002; csak részben a dualizmus koráról: Sipos 2004). A társadalomtörténészi szempontok összegzése cikkben: Gyáni 2006. 11

6

angolszász (commercial press), mind a német (Geschäftspresse) szakirodalomban gyakran előfordul.14 A dualizmus korának sajtójáról szóló átfogó feldolgozások kapcsán ki kell emelnem Buzinkay Géza munkásságát. Alighanem Buzinkay az egyik legjobb mai ismerője a 19. század sajtójának, éppen ezért tekinthetjük a honi tudományos könyvkiadás egyik nagy adósságának, hogy mindezidáig nem tette lehetővé számára, hogy kiváló szakcikkei mellett egy jegyzetekkel, tudományos apparátussal is ellátott, átfogó kötetet is megjelentethessen a kor

napilapjairól.

Buzinkay

Géza

átfogó

sajtótörténeti

kötetei15

ugyanis

bár

megkerülhetetlenek, de azokban csak minimális utalások vannak forrásaira, mások munkásságára. Munkásságával azért is kell disszertációmban foglalkozni, mert a sajtó vizsgálatának vállalattörténeti megközelítése talán nála a legjelentősebb a dualizmus korát feldolgozó magyar szakirodalomban. A szerkesztőségek és az irányzatok bemutatása mellett rendszeresen kitér a lapkiadói újításokra, a sajtó tágabb közegére és a hirdetőkre is. Éppen ezért van az, hogy dolgozatomban az ő kutatásaira, megállapításaira reflektálok a legtöbbet – akkor is, ha egyetértek velük, és akkor is, ha én a forrásokból mást vélek kiolvasni. Minden bizonnyal leginkább Buzinkay Géza érdeme például az is, hogy nem szokás ma már a századfordulón megjelenő „bulvárlapokat” a sajtó „teljes zülleseként” tekinteni.16 Buzinkay imponáló tárgyi ismerete a kor irodalmi életére, a sajtó és az irodalom kapcsolatára is kiterjed. Lipták Dorottyának – aki a 19. századi könyvkiadás történetének is nemzetközi szinten elismert kutatója – a szórakoztató-ismeretterjesztő, illusztrált családi hetilapokkal kapcsolatos vizsgálataiban számos sajtó-vállalattörténeti elem is jelentkezik kiemelt fontossággal. Azon túl, hogy elemzését közép-európai kontextusban végzi (Németország, Monarchia), újítónak számít az a megközelítése is, hogy egyenrangú figyelmet fordít az olvasói recepcióra és a szerkesztőségi tartalomra, illetve általában az újság-olvasó kapcsolatra is.17 A lapvállalatok mellett egyéni vállalkozói életutakkal is foglalkozik Lipták Dorottya, pl. egyik összehasonlító tanulmányában fontos párhuzamokat tárt fel a cseh Jan Ottó és a magyar Légrády Károly kortárs lapvállalkozók pályájában.18 Lakatos Éva – bár nem tartja magát sajtótörténésznek – hatalmas bibliográfiai gyűjtésének elemző közreadása valójában nagyon sokban gazdagította ismereteinket a 19–20. századi „sajtócsinálásról” – így például a kőnyomatosokról, az ingyenes lapokról és a 14

Rudolf Stöber például kiváló összefoglaló munkájában (Stöber 2000) ugyanakkor kerüli a Geschäftspresse kifejezés használatát. 15 Buzinkay 1993, Buzinkay 2005, Buzinkay 2008. 16 Buzinkay 1997. 17 Lipták 2002, Lipták 2007. 18 Lipták 1996.

7

lapmutációkról is.19 Könyvének, írásainak több megállapítását tudtam hasznosítani a lapterjesztés és a lapkiadás általános vizsgálatakor. Kútfalvi Oszkár 1991-ben írta (kis)monográfiáját a dualizmus kori lapkiadóvállalatok világáról.20 Munkája nagyon jó kiindulópont a 19–20. századi budapesti hírlapnyomdák történetének kutatásához, még ha sok pontatlanság is jellemzi a jelentős részben visszaemlékezések alapján megírt könyvet. Kutfalvi Újságpaloták című műve azonban azért is fontos állomás a sajtó vállalattörténeti megközelítésében, mert szakít Lengyel Géza és Horváth Zoltán rendkívül borús sajtó- és sajtóvállalat-képével.21 Ahogy azt fentebb említettem, a magyar történeti irodalom egyik központi, és talán a legfontosabb sajtó-vállalattörténeti eleme az úgynevezett „üzleti szellemű” sajtó megjelenése és kibontakozása. A szakirodalom az „üzleti szellemű” sajtó magyarországi kezdetét a Légrádyak Pesti Hírlapjához köti: „Vita árán jött létre a megegyezés az 1877/78-as korszakhatár kérdésében is. A sajtóban 1877-ben indult meg több rövidéletű előzmény után a munkássajtó állandó központi képviselője, a Munkás Heti Króniká-ból kifejlődő Népszava, a polgári sajtó pedig a Légrády-féle Pesti Hírlap alapításával (1878) a határozott üzletszerűség felé

tesz

döntő

lépést,

amennyiben

elsősorban

jövedelemforrásokra (pausálé!) támaszkodik.” Társaság

sajtótörténeti

22

munkaközösségének

hirdetésekre

és

közgazdasági

– hangzott el a Magyar Irodalomtörténeti 1950-es

jelentésében.

Az

„akadémiai”

sajtótörténeti kötet előszavában a sajtó kommercializálódásának kérdéséhez Németh G. Béla olyan korszakhatárokat vázol fel a mű által áttekintendő korszakra vonatkozóan, amelyhez azután az egyes fejezetek szerzői nem is tartották magukat. Szerinte ugyanis a nem „vezérlapokban” az 1875-ös párfúzió után „rendkívüli eszmei vegyülékességet lehet találni. […] a kiadók többsége […] egyre inkább üzleti vállalkozásnak tekintette a lapcsinálás kockázatát és munkáját […]. Ezért is nevezzük ezt a 80-as évek kezdetéig tartó szakaszt a kevésbé határozottan ökonómiai töltésű szóval inkább csak üzletiesnek s nem egyértelműen gazdasági szójelentéssel üzletinek. […] A nyolcvanas évektől az újságkiadás egyre szélesebb tömegekre számít, elsősorban városi tömegekre.”.23 A kötetben azután többször fel is bukkan a Németh G. „üzleties” terminusa, csakhogy más értelemben – ez kiderül az évtizedből is: „a Pesti Napló (…) a nyolcvanas években, az üzleties sajtó rohamos térhódításával…”;24 „[a tárcák írói] az 1880-as évektől meghökkentően magas honoráriumban részesültek. Főként az 19

Lakatos 2004. Kútfalvi 1991. 21 Lengyel 1963, Horváth 1974. 22 Dezsényi–Dörnyei–Ardó 1950: 68. 23 Kosáry–Németh G. 1985: 18–19. 24 Kosáry–Németh G. 1985: 318. 20

8

üzleties sajtóvállalkozások voltak azok, amelyek a kiváló publicisták és írók megnyerésére gondot fordítottak.”25 Néhány évvel később Buzinkay Géza önálló kötetében elmarad az „üzleti” és az „üzleties” közti különbségtétel, e két kifejezést szinonimaként használja. A – nevezzük így – új típusú sajtót a következő jelzőkkel, szókapcsolatokkal illeti: „üzleti sajtó”, „a lapkiadás üzletté válása”, „üzleti érdekeken alapuló független sajtó”, „az üzleti szempont érvényesülése”, „üzleties sajtó”, „üzleti szellem”, „üzleti szempontokon alapuló független pártállású tömegsajtó”, „a sajtó üzleti jellege”.26 Tehát nincs ugyan definíció a terminusra,27 azonban az kiderül a munkákból, hogy bizonyos állítólagos újdonságai (pl. a kis formátum, az „apróhirdetések meghonosítása”, kapcsolat a közönséggel, a kiadói szempont érvényesítése) miatt lett az új típusú sajtó első képviselője a Pesti Hírlap, azonban ezek az elemek már e lap megindulása előtt felbukkantak (együttesen is) a fővárosi napilapok terén. Magyarországon egyébként a 19. századi antiszemita közbeszéd is gyakran használta a terminust, érveik szerint a sajtó és hirdetéseinek „üzletszelleme” korrumpálja a tartalmat, félrevezeti a közönséget: „Börzén alakított társulatok börzén jegyzett papírosai adnak irányt a lapoknak. Érdektársulatok játéklabdái min egytől-egyig a napilapok. Fizetik őket innen, fizetik amonnan mindeniket egytől-egyig. […] Befolyásolják őket még a hirdető közönség érdekei is. A negyedik oldal üzletszelleme szab irányt a vezérczikktől a közgazdasági rovat busásan fizetett apró közleményéig.”28 – írta a Verhovay-féle Függetlenség című napilap, amely az deklarálta magáról, hogy nem „üzleti célok” vezérlik.29 De az „üzleti szellemű” elnevezést azért is tartom kissé félrevezetőnek, mert egy párthoz vagy eszméhez szorosan kötődő orgánumot kiadó lapvállalatnak is van üzletmente, a lapnak van ára, terjesztése, vannak hirdetései stb., és egy gazdasági nyereségre törekvő lap is lehet elkötelezett valamilyen elv, vagy politikai irányzat mellett. Helyette talán szerencsésebb a 19. században megjelenő új üzleti modell(ek)re a „hirdetés alapú lapkiadás” vagy/és (de 25

Kosáry–Németh G. 1985: 260. Buzinkay 1993: 75–76. 27 Meg kell jegyeznünk, hogy az említett szakmunkák egyike sem határozza meg olyan részletesen az „üzleti szellemű” sajtó fogalmát mint Jürgen Habermas: „Csak a polgári jogállam megalapozásával és a politikailag működő nyilvánosság legalizálásával mentesül az okoskodó sajtó a világnézeti nyomás alól; most már félreteheti a polemikus állását, és észreveheti a kereskedelmi működésben rejlő kereseti lehetőségeket. […] világnézeti sajtótól az üzleti szellemű sajtóhoz vezető fejlődés. A hirdetési üzlet új alapot teremt a kalkuláció számára: tetemesen csökkentett árak és megsokszorozódott vevőszám esetén a kiadó azzal számolhatott, hogy az újságtér megfelelően növekvő részét eladhatja hirdetéseknek. A fejlődésnek erre a harmadik fázisára vonatkozik Bücher ismert definíciója, hogy »az újság vállalkozás jellegét ölti, a hirdetési teret mint árut termeli és a szerkesztőségi rész révén teszi eladhatóvá«. A modern üzleti sajtónak ezek az első kísérletei az újságnak visszaadják a magángazdasági, nyereségre termelő vállalkozásjellegét; most persze a régi »kiadók« kézművesüzemeivel szemben, a fejlett kapitalista nagyüzem új fokozatán”. – Habermas 1993: 269. 28 Függetlenség, 1884. december 14. Tíz nappal később a magyarországi „zsidó sajtóról” írt hasonlóan a lap. 29 Függetlenség, 1882. december 25. 26

9

nem szinonimaként) a „tömegsajtó” elnevezés, amely utóbbi arra is utal, hogy a kiadó a mind nagyobb közönség elérésének új technikáit és intézményeit használja. A 19. században (Magyarországon inkább csak a század utolsó harmadában) egyre jellemzőbb lett, hogy a lapkiadó nem csak újság-, de hirdetésvásárlókkal is jelentősebb üzleti kapcsolatba került (médiaökonómiai terminussal, Picard megfogalmazásában, ez a „dual product market” jelenség).30 Továbbá a lapkiadók immár jobban törekedhettek a példányszám növelésével (intenzívebb terjesztés, valamint – többek között – a tartalom kulturális „könnyítése” révén) a fix költségek (elsősorban a szerkesztőségi és a szedési költségek) arányának csökkentésére is, miáltal kisebb lehetett a fajlagos előállítási költség. Disszertációm II. fejezetében együttesen foglalkozom a napilapot kiadó vállalattal (amely nem csak cég lehetett, vállalat alatt a szó általánosabb, „vállalkozás”, „üzleti tevékenység” értelmét is értem) és a lapokat szellemileg és fizikailag előállító üzemekkel (vagyis a kiadóhivatallal, a szerkesztőséggel és a nyomdával). A vállalat és az üzemek együttes tárgyalása mellett azért döntöttem, mert a vállalatvezetők/laptulajdonosok gyakran főszerkesztői voltak az általuk kiadott napilapoknak, és arra is találunk példát, hogy egy-egy vállalat vezetője a kiadóhivatal vezetője is volt egyben. A vállalatok terén kitérek a különböző vállalati profilokra (kiadói, kiadói és nyomdai, stb.), a társlapok kérdésre, a napilapok értékére, általánosságban a vállalatok üzletmenetére, a bevételi és a kiadási tételek alakulására, a lapkiadó-vállalatok (állami, banki) finanszírozására és a nyereségesség kérdésre is. Bemutatom a kiadóhivatal (az „adminisztráció”) munkáját (példány- és hirdetésértékesítés, közönségkapcsolat) és e szervezeti egység szerepének megnövekedését. A szerkesztőségek vizsgálatánál eltekintek a lapok munkatársainak név szerinti felsorolásától (még ha ez bevett gyakorlat is a szakirodalomban); e résznél azt vizsgálom, hogy miként változott a szerkesztőségek létszáma, az újságírók fizetése és a szerkesztőségi költségek nagysága. Foglalkozom a lapok expediciójával (vagyis kihordásával, kézbesítésével) is; a korszakban e téren a legnagyobb fejlődés minden bizonnyal a fővárosi lapok vidéki vásárlóinak gyorsabb és közvetlenebb elérése volt. A nyomdai előállításnál az elállítást forradalmasító rotációs nyomógépek bevezetését, a kapacitás megnövekedését, a szedés árának növekedését, a szedőgépek megjelenését, valamint – a magyar szakirodalomban elsőként – az újságpapír árának alakulását vizsgálom; bizonyosan nagy szerepe volt a sajtó mennyiségi fejlődésében annak, hogy az újságpapír ára a 19. század utolsó negyede folyamán a negyedére csökkent (a 20. században azonban jelentősen nőtt a – nagyobbrészt Ausztriából beszerzett – papír ára).

30

Picard 1989: 17.

10

Míg a II. fejezetben vizsgált területek némelyike a szakirodalomban is felbukkan (még ha olykor eltérő eredményekre is jutunk), addig a III. fejezet szempontjai lényegében teljesen hiányoznak a feldolgozásokból. Itt a kínálatot, a sajtóipar termékét, vagyis magukat a lapokat mutatom be. Vizsgálom a napilapok számát, a lapok formai és terjedelmi változatait és változásait, bemutatva, hogy miként vált általánossá Magyarországon a kis formátum, és hogy miként változott az évtizedek során az egyes lapszámok oldalszáma; ez utóbbi résznél arra az eredményre jutok, hogy a publicisztikai teljesítmény kisebb arányban nőtt, mint az oldalszám. A lappéldányok ára alapján a dualizmus korabeli fővárosi napilapok négy nagy típusát különböztetem meg (a „drága lapoktól” a krajcáros/filléres lapokig) – bemutatom az egyes típusok megjelenését, súlyát, bizonyos jellemzőit és a kortársak fogadtatását. A hirdetési tarifák bemutatásakor sorra veszem, hogy mitől függött a hirdetések ára, és azt is, hogy milyen egységben számolták a hirdetéseket. Arra a megállapításra jutok, hogy míg a példányárak a korszakban lényegében nem változtak, addig a hirdetési tarifák igen. Az egyes laptípusokon belül a lapok közötti verseny gyakran csak a terjedelmi (oldalszám) különbségekben jelentkezett, az nem érintette a példányárakat, és – meglepő módon – a hirdetési tarifákat is csak kisebb mértékben, ennek ellenére a példányszám hirdetés-spirál jelensége olykor csak korlátozottan érvényesült. A disszertáció legnagyobb terjedelmű fejezetében (IV.) a keresleti oldallal, vagyis az újságvásárlókkal és a hirdetőkkel, továbbá a közvetítő csatornákkal foglalkozom. A fejezet bevezető részében rámutatok a lapkiadás társadalmi és gazdasági beágyazottságára. A társadalmi kereslet vizsgálatakor elsőként a lapkiadás különböző példányszámait veszem számba, ugyanis a történeti szakirodalom hajlamos a különbségeket figyelmen kívül hagyni. Ezt követően vizsgálom a lapterjesztés különböző útjait (előfizetés, egyes példányok árusítása, vasúti árusítás, utcai árusítás) és azok koronként változó súlyát. A merevebb előfizetési rendszer mellett új terjesztési alternatívát jelentett (még ha nem is mindegyik lap élt vele) az egyes példányok árusítása – előbb csak a fővárosban, majd vidéken is. Az utcai árusítás csak 1896 végétől terjedt el, de a korábbi évtizedekből is bemutatok számos példát. A budapesti piac hamar telítődhetett, a legnagyobb példányszámú filléres lapok példányait nagyobb arányban értékesíthették vidéken mint helyben. A példányszámok elemzésekor forrástípusonként ismertetem a feltárt adatokat (hírlapbélyeg-kimutatások, postai és csomagszállítási kimutatások, szakmai becslések, papírfogyasztási adatok, vállalati adatok, hirdetési irodák újságkatalógusai, közjegyzői példányszám-auditálás). Arra az eredményre jutok, hogy a dualizmus fél évszázada alatt a fővárosi napilapok összesített nyomtatott példányszáma legalább 30-szorosára növekedett, a világháború idején napi több mint 1 millió 11

példány túlnyomó része vidéken került értékesítésre; arra is rámutatok, hogy a hirdetési irodák újságkatalógusai gyakran eltúlozták lapok példányszámát. Az új típusú lapok új olvasói (és vásárlói) csoportokat értek el; a napilapok esetében a régi és új lapok, valamint a régi és új olvasótáborok „együttélését” egy általam megalkotott osztrák analógiával (Styria-jelenség) igyekszem bizonyítani. A gazdasági keresletet bemutató rész is a különböző hirdetéstípusok számbavételével kezdődik, megkülönböztetem többek között a reklám és a hirdetés terminusokat. Ezt követően a hirdetésközvetítők szerepét és a lapkiadókkal szembeni konfliktusát vizsgálom. Két hirdetéstípussal külön alfejezetben is foglalkozom, az apróhirdetésekkel és az átalányokkal. Az apróhirdetési rovatot lényegében egy kiadói trükk hozta létre, a kishirdetések révén pedig egy új hirdetői réteg és egy új nyilvánossági fórum is megjelent – egyes konzervatív körök bánatára. Az átalányok – hirdetők által többnyire éves szinten előre megvett, kedvezményes tarifájú hirdetési felületek – feltehetőleg a századforduló környékén váltak igazán jelentőssé; ezt a hirdetéstípust is különösen bírálták a sajtókritikusok, mivel úgy vélték, hogy a szerkesztőségi rész is kiszolgáltatottá, befolyásolhatóvá vált általuk. A gazdasági keresletet tárgyaló részt az általános hirdetési tendenciák ismertetésével, valamint a Lloyd-ciklusoknak nevezett újsághirdetési trend-mérési kísérlettel zárom: hipotézisem szerint a Pester Lloyd árbevételének hullámzásáért nagyrészt a gazdasági folyamatok feleltek, és a lap esetében tetten érhető ciklikusság a sajtó egészének hirdetési üzletágában is jelentkezhettek. A két trendnek, az információs és a gazdasági folyamatoknak az árbevételben megmutatkozó arányát mutatja az úgynevezett Reumann-görbe – ezt kísérlem meg ábrázolni az egykori budapesti viszonyok tekintetében is. A IV. fejezet utolsó alfejezete (A Lloyd-mechanizmus) szintén a két mélyben zajló folyamatnak a lapkiadásra gyakorolt hatását vizsgálja; arra jutok a Pester Lloyd 1860-as és 1870-es évekbeli árpolitikáját elemezve, hogy krízis esetén egy következetes döntési mechanizmus érhető tetten a példányárat és a hirdetési tarifát érintő árpolitikában. A disszertáció befejező (V.) részében kifejtem, hogy a dualizmus kori budapesti napilapkiadás fő üzleti mozgatórugója a folyamatos piackeresés volt, aminek keretében nem csak egyszerűen új piacokat találtak és értek el, de azokat részben maguk a lapok, a lapkiadóvállalatok hozták létre. A fővárosi napilapok újabb és újabb típusai az új szerkesztési és kiadási elvekkel, az új közvetítőcsatornák kiépítésével sikeresen jutottak el újabb hirdetői és olvasói (újságvásárlói) rétegekhez – mind földrajzilag, mind társadalmilag. Kutatásaim során elsősorban nem a lapok szerkesztőségi részére támaszkodtam, hanem egyrészt külső fizikai jegyeikre (méret, terjedelem stb.), másrészt a vállalati működésük elszórtan fennmaradt különféle – magán és állami – dokumentációjára. A 12

dolgozathoz felhasznált forrásanyagot legnagyobbrészt levéltárakban tártam fel, de ugyanúgy újdonságnak számít a kor magyar és osztrák szakfolyóiratainak (nyomdászlapok, papíripari lapok stb.) feldolgozása is. Ahogy említettem, Magyarországon nagyon kevés kutatás történt a sajtó vállalattörténetéről, így alapkutatások sorát kellett elvégeznem. Napilapoknak, lapkiadó-vállalatoknak nem maradtak fenn egybefüggő, saját iratanyagai a dualizmus korából. A vállalatai működés egyes nyomait egyrészt a cégbíróság, másrészt a közjegyzők és a bíróságok levéltári anyagában tártam fel, de ugyanígy egy-egy kézirattári dokumentumban is találtam fontos forrásokat. A sajtó helyi felügyeletét ellátó polgármester iratai között elsősorban a terjesztést illetően találtam disszertációmhoz hasznosítható forrásokat. Az állami ellenőrzés iratai (Belügyminisztérium, Kereskedelmi minisztérium) jelentős részükben elpusztultak a háborúk során, a miniszteriális iratok közül elsősorban a Miniszterelnökség iratanyaga rejt fontos információkat (elsősorban az állami hirdetésekről és a vidéki példányszámokról). Külföldi levéltári kutatásaim során Grazban találtam egy olyan analógiát az olvasói rétegekről, amelyet a budapesti viszonyokra is alkalmazhatónak találtam, ezen kívül német nyomdagépgyárak történeti irattárának anyagára is támaszkodhattam kutatásaim során. Könyvtári kutatásaim során (részben külföldön) feldolgoztam a német, osztrák és magyar hirdetési irodák újságkatalógusait, egyes kortársak reflexióit, valamint több visszaemlékezést is – természetesen megfelelő forráskritikával. Az a meglátásom ugyanis, hogy azért a Pesti Hírlaphoz köti a szakirodalom a hírlapok (egyik) új típusának megjelenését, mert a lap 1928-ban megjelenő jubileumi kötetei ezt hangsúlyozták; tehát voltaképpen nagyon sikeresen alkalmazták a History Marketing eszközét a lapnál az 1920-as években, hiszen munkájuk révén valóban megszületett a Pesti Hírlap-mítosz. Ezt a mítoszt részben cáfolom, dolgozatomban azonban elsősorban nem elsőségeket kutatok, hanem általános tendenciákat a dualizmus kori fővárosi napisajtó üzleti működéséről.

13

II. VÁLLALAT ÉS ÜZEM Ebben a fejezetben a lapkiadói vállalatokat, valamint a lapok fizikai és szellemi előállításának (üzem) egyes területeit mutatom be. A vállalatok kapcsán a különböző lapkiadói profilokra, a vállalatok által tulajdonolt lapok értékére, a lapkiadás esetleges külső finanszírozására, valamint a lapkiadó-vállalati üzleti eredmények kérdésére térek ki. Az üzem kapcsán pedig azt vizsgálom, hogy a vizsgált fél évszázad alatt miként változtak a költségek és a lehetőségek az előállításánál – a kiadóhivatalban, a szerkesztőségben, az expedíció területén, valamint a nyomdában. Azért döntöttem a vállalat és az üzem együttes, ugyanazon fejezetben való tárgyalása mellett, mert úgy tapasztaltam, hogy a vállalat és a kiadóhivatal, valamint a vállalat és a szerkesztőség nem ritkán összefonódott. A vállalat vezetője olykor a kiadóhivatal vezetője is volt egyben (pl. Rónai Mór, Zilahi Simon); még gyakrabban pedig a vállalat tulajdonosa a lap főszerkesztője/felelős szerkesztője is volt (pl. egyes időszakokban Csávolszky, Jókai, Gajári stb.), továbbá a lapkiadó részvénytársaságoknak nem csak az ügyvezetői, de az igazgatósági tagjai is részben a szerkesztőség tagjai közül kerültek ki.

II.1. A vállalat „Minden igazgatósági ülésnek legelső pontja volt kezdettől fogva a pénztári állapot bejelentése, második pontja pedig: »a hírlapkönyv felolvasása«; ez utóbbi annyit jelent, hogy bejelentették a társulat lapjainak előfizető-létszámában történt változásokat; ha gyarapodtak az előfizetők, ez »örvendetesen tudomásul vétetett", ha pedig fogytak: ez is »tudomásul vétetett«. Ha már nagyon megcsappant az előfizetők száma, akkor megvitatták, hogy nem kellene-e a lapot megszüntetni; de negyven év alatt talán csak háromszor-négyszer hoztak az előfizetők csökkenése ügyében olyan határozatot, hogy »kéressék fel a tisztelt szerkesztőség a lap élénkebbé tételére«. Ha megcsinálnók az Athenaeum hírlapkiadványainak összefoglaló mérlegét, azt állapíthatnók meg, hogy a társulatnak a lapkiadással való foglalkozása üzleti szempontból meddő volt; a nyereség igen csekély lehetett, sőt nem bizonyos, hogy a számla végezetül nyereséggel záródnék. Jókai lapjának, a Honnak virágzása rövid ideig tartott; a Pesti Naplónak is sokkal nagyobb volt a tekintélye, mint a jövedelmezősége, a nyolcvanas években pedig már állandó volt a deficit. A hírlapkiadás, úgy látszik, arravaló volt, hogy az

14

Athenaeum általa részt vegyen a közéletben és szorosabb érintkezést tarthasson fenn az íróvilággal.”31 Alighanem az Athenaeum lapjai miatt (is) terjedhetett el az a – téves – nézet a magyar sajtótörténetben, miszerint csak a Pesti Hírlap indulásával kezdődött Magyarországon az „üzleti szellemű” sajtó. Úgy gondolom, hogy az 1860-as, 1870-es években az Athenaeum lapjainak (Pesti Napló, A Hon stb.) rossz eredményei, csekély elterjedtsége a rossz kiadói politikából fakadhattak, többek között abból is, hogy a lapvállalat politikus-újságírókat bízott meg lapjainak szerkesztésével, hogy nem törődött érdemben a lapok fejlesztésével, és nem avatkozott közbe, noha a kortársak is bírálták a lapjainak rossz, érdektelen stílusát, nehézkességét, rámutatva azok nagy lemaradásra is a helyi német nyelvű lapokhoz képest. Azonban a fővárosi napisajtó sohasem volt egyenlő az Athenaeum lapjaival, még ha a szakirodalom leginkább csak azokra fordít is figyelmet. Ugyanakkor tévesnek tartom Buzinkay Géza azon megállapítását, miszerint a Légrádyaknak az 1878 végén megindított Pesti Hírlapjának az volt a „legdöntőbb újdonsága”, hogy „a kiadó szabta meg a hírlap szellemét, nem pedig a szerkesztő(ség) – ami szakítás volt a hagyománnyal”,32 ugyanis már e lap megindítása előtt is találunk erre példát, még a magyar nyelvű sajtóban is. Például 1878. május 20-án Huszár Imre és a szerkesztőség egy (nagy?) része azért lépett ki a Budapest című napilap kötelékéből, mert a laptulajdonos-kiadó (a vállalat), Wodianer Fülöp ragaszkodott egy olyan kép megjelentetéséhez a másnapi számban, ami ellenkezett a főszerkesztő elveivel, és ehhez nem akarta már nevét adni. Huszár több laphoz is elküldte közleményét33 (május 22-én jelent meg), amelyben kifejtette (két munkatársával együtt), hogy miért hagyta ott a Budapestet: „Miután a »Budapest« tulajdonos kiadója Vodianer Fülöp ur a cBudapest« mai számában határozottan kijelentett akaratom ellenére, és tiltakozásom daczára »Rózsa István az ujpesti rablógyilkos kivégeztetése« czim alatt egy képet adott ki, mely megrajzoltatott, kinyomatott, közrebocsáttatott és szétküldetett, mielőtt maga a kép által ábrázolt szomoru tény megtörténhetett volna, és miután ezáltal Vodianer F. tulajdonos kiadó ur az általam alapitott »Budapest« czimü képes politikai napilapot, melyet mindenkor az irodalmi tisztesség szinvonalán fenntartani igyekeztem, a legközönségesebb ponyvairodalmi zuglap szinvonalára lealacsonyitotta.”

31

Szabó 1918: 22. Buzinkay 2005: 148., Buzinkay 2008: 84–85. 33 Pl. Egyetértés, 1878. május 22. 32

15

Jelen alfejezetben a lapkiadás vállalati aspektusának néhány elemét vizsgálom: a vállalati profilokat és „életút-sablonokat”, a lapok, a lapvállalatok értékét, a lapkiadás finanszírozását, valamint az üzletmenet és a lukrativitás egyes általános kérdéseit.

II.1.1. Vállalati formák és profilok Korszakunkban különböző vállalati profilokat figyelhetünk meg a napilapok kiadásának területén. Egyes cégek, vagy magánszemélyek aktivitása csak magára a lapkiadásra összpontosult, bár számban talán ez lehetett a legjellemzőbb (gondoljunk csak a sok rövid életű napilapot megjelentetőkre), a nagyobb, hosszabb életű lapok jóval ritkább volt ez a forma (néhány példa: a Pesti Napló – Pesti Napló Rt., a Neues Budapester Abendblatt – Budapesti Újságkiadó Rt., Egyetértés – Egyetértés Rt.). A nagyobb súlyú lapok mögött többnyire lapkiadással és nyomdai tevékenységgel is foglalkozó cégek, társulatok álltak (pl. Pester Lloyd – Pesti Lloyd Társulat, Neues Pester Journal – Hungaria, Budapesti Hírlap – Rákosi Jenő Budapesti Hírlap Vállalata, Magyar Hírlap, Friss Újság – Magyar Hírlapkiadó Rt./Hazai Hírlapkiadó Rt., A Nap – A Nap Lapkiadó és Nyomdai Vállalat Rt., stb.). E vállalatoknál a nyomdai munka jelentős része a saját lap előállítására korlátozódott (de pl. a Magyar Hírlapkiadó Rt. egy időben a Pesti Naplót is nyomta). Néhány nagyobb budapesti napilap mögött olyan vállalat állt, amely a lapkiadói és a nyomdai tevékenység mellett jelentős könyvkiadói profillal is bírt (az Athenauem Rt-n és lapjain túl a következők: Pesti Hírlap – Légrády Testvérek, Budapest, Kis Újság – Wodianer F. és Fiai). A fentieken túl eltérő profilú lapkiadói cégekkel is találkozunk – ilyen volt a századfordulón Székely Viktor Hírlapterjesztő Vállalata, amely saját napilapjainak és nyomásával, valamint más napilapok terjesztésével is foglalkozott. A nagy budapesti lapok kiadók eltérő karriereket futottak be, míg laptulajdonosok lettek. Bródy Zsigmond, Rákosi Jenő íróból/újságíróból lett főszerkesztő és laptulajdonos, majd lapjaik nyomdáját felvásárolva nyomdatulajdonos is – és Miklós Andor is ehhez a táborhoz tartozik, míg ha ő lapvállalat (Az Est), majd a nyomda (Athenaeum) felügyeletét nem közvetlen tulajdonosként, hanem részvényei révén gyakorolta. Teljesen más utat jártak be a Légrády és a Wodianer cégek – esetükben ugyanis már jelentős nyomda- és könyvkiadótulajdonosból lettek napilapok tulajdonosai, akik korábban a nyomás mellett bér-kiadói tevékenységet is végeztek idegen lapoknak. Itt jegyzem meg, hogy ismereteim szerint a fővárosi napilapok kiadóinak nem voltak Budapesten kívüli sajtóipari érdekeltségei, vagy ha 16

volt is, azt hamar leépítették, mint ahogy tette azt Wodianer Fülöp a hódmezővásárhelyi nyomdájával (eladta rokonainak 1876-ban).34 A napilapokat jellemzően írók/újságírók vagy politikusok alapították, de számos napilapot „kívülállók” indítottak (pl. színészek); csak félig számított „outsidernek” a Budapester Anzeiger 1876-ban, amely Lang Lipót hirdetési iroda tulajdonos sikertelen próbálkozása volt napilap-kiadással. A napilapok mögött tulajdonosként magányszemély, cég, egyesület (Pester Lloyd), vagy akár párt is állhatott; a cég lehetett egyéni vagy társas cég (akár családi vállalkozásként – a kor legnagyobb ilyen vállalkozói a Wodianerek, a Légrádyak és a Bródyak voltak), a társas cég formája pedig lehetett részvénytársaság. A részvénytársasági forma – nem számítva a nagy, alapvetően nyomdai vállalatokat, az Athenaeumot, a Franklint és a Pallast – az 1890-es évektől terjedt el a napilapkiadó-vállalatok körében. Fontos azonban megjegyezni, ezek mai fogalmainkkal zártkörű részvénytársaságok voltak, a tőzsdén nem voltak jelen, a részvények árfolyamáról a piac nem mondhatott ítéletet, és nem is volt osztalékfizetés ezeknél a vállalatoknál – már csak amiatt is, mert nem igen volt nyereség (a résztvevők számára a jövedelmet minden bizonnyal fizetéséként, tehát költségként realizálták). A lapkiadói részvénytársaságoknál nem volt jellemző a tőkeemelés, illetve a külső pénz és a külső tulajdonos beáramlása (a kevés kivételek közé tartozik a Pesti Napló Rt.), a részvényesi kör nagyon szűk volt, jellemzően a korábbi tulajdonos-főszerkesztő bírta a részvények jó részét, aki betétként vitte a lap tulajdonjogát a társasághoz, és a többi, egy-két részvénnyel bíró részvényes is többnyire a szerkesztőség, illetve az igazgatóság tagjai közül kerültek ki. Úgy gondolom, hogy a dualizmus korában lapkiadók inkább csak a presztízs miatt választhatták a részvénytársasági formát, és egyáltalán nem tartom megalapozottnak Dezsényi és Nemes azon megállapítását, miszerint „a régi magáncégek helyén alakuló részvénytársaságok azonban már nagy tőkével dolgoznak s céljuk a minél nagyobb profit”.35 Fontos szempont a társlapok kérdése, vagyis hogy egy lapkiadó több napilapot is adott-e ki egyszerre. Az Athenaeum napilapjait nem számítva hosszabb, évtizedes távon csak néhány testvérlap-pár létezett a dualizmus korában (Neues Pester Journal – Politisches Volksblatt, Budapest – Kis Újság, Budapesti Hírlap – Esti Újság). Rövidebb ideig jelentek meg a következő napilap-párok/triók ugyanazon vállalat kiadásában: Ungarischer Lloyd – Neues Pester Journal, Szabad Szó – Pesti Napló, Honvéd – Budapester Tagblatt, Magyar Hírlap – Friss Újság – Esti Hírlap, Magyar Hírlap – Friss Újság – Budapesti Napló, 34 35

BFL VII.169-1876-639. Dezsényi–Nemes 1954: 179.

17

Egyetértés – Kis Újság, A Hír – A Nap). Fontos kiemelni, hogy ezek a lapok más típusú vagy más megjelenési idejű lapok voltak, amelyek nem ugyanazon olvasói rétegben voltak érdekeltek. A budapesti lapkiadók ismereteim szerint nem alapítottak, nem vásároltak vidéki lapokat (kivételt képeznek Székely Viktor vidéki „Friss Újság”-jai), hanem maguk törekedtek a vidéki terjeszkedésre, budapesti előállítású lapjaik révén – ritkán úgy is, hogy külön a vidéknek is kiadtak napilapot (ilyen volt pl. a teljesen súlytalan Neues Budapester Abendblatt – Extrablatt páros, utóbbi előbbinek volt a „vidéki lenyomata”, „Provinzausgabé”-ja). Nem volt általános jelenség a dualizmus kori budapesti napisajtóban a fúzió, a beolvadás, bár ismerünk több példát is erre: pl. Reform – Pesti Napló, Századunk – Pesti Napló, Ungarischer Lloyd – Pester Lloyd, Pester Journal – Constitutionelles Pester Journal. Kifejezetten ritkának számított az, hogy egy vállalat, vagy egy befektetői csoport rövid időn belül több lapot is megvásároljon nagy (Ungarischer Lloyd, Pester Journal, Constitutionelles Pester Journal: Guttenberg Hírlapkiadó Vállalat, 1872-ben; Szabad Szó, Pesti Napló: Egyesült Hírlapkiadó Vállalat, 1894-ben). Összességében kijelenthetjük, hogy nem volt ritka, hogy egy lapkiadó-vállalat a különböző olvasói piacokon különböző napilapokkal próbáljon betörni, az azonban egyáltalán nem volt jellemző, hogy egy adott piacon úgy akarjon teret nyerni, hogy konkurens lapot vásárol fel, ilyen jellegű koncentrációs törekvésekről nem beszélhetünk tehát a dualizmus korái fővárosi napisajtóban.

II.1.2. A lapok értéke A disszertáció által átfogott időszak több mint fél évszázadából viszonylag kevés adatot sikerült feltárni a budapesti napilapok tulajdon- és kiadási jogának adásvételéről vagy értékbeszámításáról. (A vizsgált korszakban a laptulajdonos gyakran kiadó is volt egyben – kiadótulajdonos –, akár magánszemélyről, akár társaságról volt szó, tehát gyakran a lap címét, nevét – a „brandet” – birtokló intézte a vállalkozás anyagi ügyeit is.) A mintegy két tucatnyi, zömmel az 1890-es évekből, valamint az 1900-as évek első évtizedéből származó, részleteiben is ismert adásvételek, illetve egyéb értékbeszámítások némi fogódzkodót adnak csak

a

hírlapok,

illetve

a

hírlapkiadó-vállalatok

értékének

vizsgálatához.

A

részvénytársaságok mérlegében megjelenő lap-tulajdonjogok (afféle immateriális eszközök) feltüntetett értékeit azonban szinte minden esetben részben fiktívnek kell tekintenünk. És azt 18

is meg kell jegyeznünk, hogy a vélhetőleg legértékesebb lapok közül több nem (vagy nem a csúcspontján) cserélt gazdát korszakunkban és végig családi tulajdonban volt, pl. a Neues Pester Journal, a Pesti Hírlap és a Kis Újság. Halmos Károly hívta fel arra a figyelmemet, hogy egy vállalat értéke jelentős részben a szerződéseiből tevődik össze – lapok esetében az előfizetői, hírlapárusítói jegyzék, valamint egyes hirdetési szerződések számítottak ilyen értéknek; nem is véletlen, hogy a napilapok adás-vételi szerződéseiben rendre kitértek ezen listák, kimutatások átadására is. A Pester Lloyd számított értékéről sincs adat, a lapot kiadó egyesület nem tüntette fel a lapot a vagyoni mérlegében, pedig ha korabeli kamatlábak alapján tőkésítenénk a lap révén befolyó tiszta nyereségeket, akkor pl. az 1870-es évekre vonatkozóan fél millió forintnál nagyobb értéket kapnánk, ez pedig azt jelenti, hogy az évtized legértékesebb lapja volt. Ez az érték (koronában 1 millió) pedig az egész dualizmus korára kivetítve is a legnagyobbak közé tartozik. Amikor a Waldstein Pál vezette kör (mögötte a Franco-Magyar Bankkal) 1872 szeptemberében megvásárolta az Ungarischer Lloydot és a két (a régi és az új) Pester Journalt, akkor a kortársak előbbi lap esetében 70 ezer, utóbbi két lap esetében (együttesen? külön-külön?) 60 ezer forintos vételárról írtak.36 A Független Hírlap 1878. szeptember 21-én a következő hírt hozta: „A magyarországi, (habár nem éppen magyar) hirlapirodalom magas fejlettségéről tanuskodik azon érték, melyet mai napság egy–egy nagyobb lap képvisel. Mint ugyanis halljuk, a »Neues Pester Journal« egyik tulajdonosa, Bródy Zsigmond ur megvette a lapot, a másik résztulajdonát, Schnitzer I. urtól, azon kikötéssel, hogy Schnitzer ur öt évig más német napilapot nem ad ki. A vételár kerek százezer forint s ezenkivül Schnitzer úr az emlitett határidőn belül évi tizezer forintot huz.” – A vételár összegét más forrásból nem tudjuk ellenőrizni, de tegyük hozzá, hogy Bródy az egész vállalatot is megvette, tehát a nyomdát és a vállalat másik lapját, a Politisches Volksblattot is. Az Egyetértés című napilapot 1884 nyarán vette meg a Pallas Rt. Csávolszky Lajos tulajdonos-szerkesztőtől 150 ezer forint értékben (ebből 50 ezer forint készpénzben, további 100 ezer forint értékben pedig Pallas-részvényekért 500 db. á 200 frt).37 Hat évvel később, 1890-ben Csávolszky visszavásárolta a lapot 150 ezer forintért (készpénzben, részletekben), további 600 forintért megvette a szerkesztőség és a kiadóhivatal bútorait és felszereléseit is.

36

Részletesebben lásd Balogh 2007. BFL VII.184-1884-829. A részvényekből 150 darabot letétbe kellett helyeznie az eladónak, azt nem adhatta el, nem terhelhette meg, míg szerződéses viszonyban volt a társasággal. 37

19

Az adásvételi szerződésben azt is kikötötték, hogy amennyiben Csávolszky más nyomdába vinné lapját, akkor jogosult és köteles a lap nyomására vett két rotációs gépet 30 ezer forintért (illetve annyival kevesebbért, amennyi leírás szerepel a társaság mérlegeiben) megvenni. 38 Az 1898 júliusában megalakuló Egyetértés Hírlapkiadó, Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság betétje az Egyetértés lap és (nyomdai és irodai) „felszerelvényei” (bútorok, nyomógépek) voltak, az alapítók cserébe az Rt. összes (170 db. á 2000 K) részvényeit kapták, 340 ezer K értékben (Eötvös Károly 45, Csávolszky Lajos 110 és még 5-en 3-3 részvénnyel bírtak).39 1902 áprilisában a felszámolás alatt álló Egyetértés Rt. 120 ezer koronáért adta el Fenyő Sándornak az Egyetértés napilapot és annak kiadói jogát, két körforgó nyomdagépet, a gépek műszaki tartozékait, a tömöntödét, a szerkesztőség és kiadóhivatal bútorait és felszereléseit, az előfizetők névsorát és címszalagjait, valamint az összes üzleti könyveket és könyvvezetési tartozékait, valamint a kintlévőségeket. A vételárból 100 ezer koronát készpénzben (ebből 40 ezer korona a felszámolóhoz került), 20 ezer koronát pedig a lap kiadására 1902. május 15-ig megalapítandó – az alapításra a szerződésben kötelezte magát a vevő – új részvénytársaság részvényével

egyenlített

ki

Fenyő

Sándor.40

Egy

hónap

alatt

a

lap

értéke

megháromszorozódott – legalábbis papíron: a Magyar Újságkiadó Rt. 1902. május 14-én alakult meg, alaptőkéje 340 ezer korona volt, aminek ellenértéke az Egyetértés tulajdonjoga (mint betét) volt.41 Az Országgyűlés Értesítő Kő- és Könyvnyomdája Rt. alakulásakor, 1892-ben 41.500 forintnyi részvény ellenében jutott hozzá a Magyar Újság című napilap kiadási jogához. Ezen érték kalkulálása kissé szokatlan, és felettébb nagyvonalú: azt nézték, hogy a lap alapítói ennyit fektettek bele az újságba; ugyanakkor az átvett nyomdaüzlet értékét sokkal reálisabban határozták meg: a megelőző két év jövedelmét (6%-os kamatként véve azt) „tőkésítették”, és így határozták meg a 60 ezer forintos értéket.42 Rákosi Jenő 1892 novemberében 80 ezer forintért vette meg a lapjára, a Budapesti Hírlapra vonatkozó társtulajdonosi jogokat Csukássi József özvegyétől.43 Két évtizeddel

38

BFL VII.184-1890-625. BFL VII.184. 1898-1394. 40 BFL VII.216. 1902-333. és BFL VII.216 1902-465. 41 VII.176. 1902-1018. 42 BFL VII.2.e Cg. 1880/230. 43 BFL VII.170. 1892-1074. Rákosi 1892. június 3-án már 5 ezer frt-ot törlesztett Csukássi Józsefnének; a szerződés szerint a hátralékos 75 ezer frt-ból (5%-os kamattal) minden év január 3-án és június 3-án 5-5 ezer frtot tartozott törleszteni, illetve szabadságában állt bármikor nagyobb részletekben is törleszteni. Rákosi a tartozás biztosítékául lekötötte a Budapesti Hírlap vállalat jövedelmét, illetve a tőke és kamat erejéig zálogjogot helyezett a tulajdonát képező Rökk Szilárd utcai és József körúti ingatlanra és annak bérjövedelmére is. 39

20

később Rákosi a Budapesti Hírlapot kiadó cégét 800 db. 1000 K-s részvényért adta el az 1914. augusztus 5-én megalakuló „Rákosi Jenő Budapesti Hírlap Újságvállalata Rt”-nek.44 Az 1894-ben megalakuló, 500 ezer koronás (250 ezer forintos) alaptőkéjű Magyar Hírlapkiadó Rt tőkéjéhez Horváth Gyula 120 ezer frt értékben, a Magyar Hírlap őt tulajdonjogilag megillető fele részével járult, ezért 20 ezer frt-ot kapott készpénzben, valamint 100 ezer frt értékű részvényt; a lap másik felét 100 e frt-ért vették meg Szemere Attilától (valamint őtőle a nyomdai berendezéseket és tartozékokat 59.957 frt-ért).45 Az Európa Rt. a Honvéd tulajdonjogával bírt 1894-ben, a napilap értéke a mérlegben 35 ezer forintként szerepelt, noha abban az évben a lap 19 ezer forintos veszteséget termelt, és meg is szüntették.46 Weisenbacher Endre, azt Egyesült Hírlapkiadó Vállalat tulajdonosa 1894-ben vette meg a Kosmos műintézet Kő- és Könyvnyomda Rt-től 70 ezer forintért a Szabad Szó című illusztrált napilapot, valamint ennek Koszorú és Kalapács című heti mellékleteit, a lap felszerelvényeit, meglévő kappéldányait, üzleti könyveit, jegyzékeit, kimutatásait, kliséit (a képek nyomásához) és mindenféle kisebb ingóságait.47 Ugyanígy 1894-ben Weisenbacher Endre vette meg a Pesti Napló tulajdonjogát, kintlévőségeit, felszerelvényeit, irodai ingóságait, üzleti könyveit, kimutatásait stb. ifj. Ábrányi Kornéltől, a lap főszerkesztőjétől. A szerződésben úgy állapodtak meg, hogy a vevő készpénzben fizet 56 ezer forintot az eladónak, és további maximum 84 ezer forintot az Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt-nek (Ábrányi és a részvénytársaság közötti 1892-es adásvételi-, illetve nyomtatási szerződéséből kifolyólag meglévő vételárhátralékra, valamint nyomdai költségekre és kötbérekre), tehát Weisenbacher a legrosszabb esetben is 140 ezer forintért jutott a laphoz.48 Az időközben gazdát cserélt Pesti Napló 1900 márciusától ment át a Pesti Napló Rt. tulajdonába, a társaság alapításához a Holtzspach A. Fiai cég (felszámolásban) a lappal mint betéttel járult hozzá, cserébe 800 saját részvényt kapott a részvénytársaságtól 160 ezer K értékben – a társaság átvállalta a Holtzspach A. Fiai cég, valamint a Mezei Mór képviselő 6, illetve 7 ezer koronás lappal szembeni követelését is.49 Az 1895-ben megalakult Magyarország Hírlapkiadó Vállalat Rt-hez lapjának, a Magyarország tulajdonjogát vitte betétül Holló Lajos – passzívákkal (17.864 frt, ebből: Kosmos nyomda: 6500 frt, VIII-IX-X. Ker. Takarékpénztár: 4000 frt) és aktívákkal (a lap 44

BFL VII.2.e. Cg. 4035. (O. 2823.) BFL VII.184-1894-1084. 46 Heller Compass 778. 47 BFL VII.184-1894-674. 48 BFL VII.184-1894-574. 49 BFL VII. 2.e Cg. 2023. 45

21

szerkesztőségének és kiadóhivatalának felszerelései: 5568 frt; követelései: 8450 frt), ellenértékül 1100 részvényt (á 100 frt) kapott a 165 ezer frt-os alaptőkéjű társaságtól.50 A Független Magyarország Rt. 1903 januárjában egy 50 ezer koronás kölcsöntartozás fejében adta el Rónay Mórnak (a társaság vezérigazgatójának) a Független Magyarország napilap szerkesztési, kiadási és tulajdonjogát, minden jogosítvánnyal – ugyanakkor a részvénytársaság egyéb vagyontárgyai, ingóságai és kinnlevőségei nem képezték a szerződés tárgyát, mint ahogy a társaság (szerződések, megállapodások az alkalmazottakkal, szállítókkal stb.) sem51 A Neues Budapester Abendblatt című napilapot tehermentesen vette meg 1901-ben 45 ezer K értékben (225 db részvényért á 200 K) Singer Arthurtól az 50 koronás alaptőkéjű Budapesti Újságkiadó Rt.52 Az 1902 végén megalakult Neues Politisches Volksblatt Rt 150 ezer K értékben (ebből 83.500 K készpénzben) vette meg a Neues Politisches Volksblatt című lapot Merényi Józseftől és Mérey Miksától.53 Az 1900-as évek elején többször is gazdát cserélt a Magyar Állam című napilap, két vételárat sikerült feltárnom: 1904-ben Szlávy József 24 ezer K-ért adta el a lap tulajdonjogát Szemmey Antalnak és Cziklay Lajosnak,54 majd két évvel később immár dr. Szappanyos Gerő adta át a lapot 30 ezer koronányi részvényért az összesen 50 ezer koronás alaptőkéjű Magyar Állam Lapkiadó Rt-nek.55 Az 1908-ban alapított A Polgár Hírlapkiadóvállalat Rt-nek Bíró Henrik alapító a tulajdonát képző A Polgár című napilap tulajdonjogát és kiadási jogát 70 ezer K-ért adta át.56 A Budapester Tagblatt című napilapot 1912-ben vette meg 42 ezer K-ért a Merkur Lapkiadó vállalat az Európa irodalmi és nyomda Rt-től. Az Esti Újság Rt. 1914-ben potom 20 ezer koronáért vette meg az – akkor már igen veszteséges – Esti Újságot. A korszak legvalószínűtlenebb ismert lap-értékszámításai A Nap című laphoz kötődnek. Az 1912 májusában megalakuló, 5 millió koronás alaptőkéjű „A Nap lapkiadó és nyomdai vállalat Rt” 2 millió korona értékű részvényért vette át Braun Sándortól A Nap

50

BFL VII.2.e Cg. 1640. (O. 691.) és BFL VII.170. 1895-379. BFL VII.173. 1903-71. 52 BFL VII.2.e Cg. 2347. 53 BFL VII.2.e Cg. 3195. (O. 1174.) 54 BFL VII.216. 1904-299. 55 BFL VII.2.e. Cg. 1906/557. 56 BFL VII.184-1908-774. 51

22

kiadási és terjesztési jogát,57 - azé a lapét, amelynek kiadótulajdonosa két évvel korábban önállóan hitelképtelen volt. A csődbe ment társulattól Mérei Jenő cégéhez került a lap, majd 1914-ben a Budapesti Lapkiadó Rt-nek adta betétként A Nap tulajdonjogát (aktívákkal és passzívákkal), 1.115.000 K értékű részvényért cserébe.58 Az Est 1910-es indulását és az Est Rt alapítását több rejtély is övezi, ilyen például, hogy a még meg sem indult lapot a részvénytársaság 200 ezer K értékű betétként vette át Miklós Andortól;59 az üzleti terv, a már létrejött (alkalmazotti, hirdetői, befektetői stb.) szerződések értek volna ennyit?

II.1.3. A lapok finanszírozása A lapok bevételei gyakran nem fedezték a kiadásokat, és előfordulhatott, hogy nem volt elegendő tőke egy-egy nagyobb beruházáshoz (akár magához a lapindításhoz), így vagy a számlákat nem fizették a lapkiadók, vagy más anyagi forrásokhoz kellett folyamodniuk – ebben a fejezetben ezeket „külsős” finanszírozási utakat mutatom be. Révész T. Mihály és Bellér Judit kutatásaiból is kitetszik,60 hogy a mindenkori kormányzat a fővárosi napilapok közül csak néhányat támogatott anyagilag nagyobb összeggel; összességében úgy gondolom, hogy a kormányzati beavatkozás, a néhány üzletileg kis súlyú napilap szubvencionálása nem torzította jelentősen a piaci körülményeket a budapesti sajtóiparban. Ugyanígy a pártok esetleges finanszírozásának is csak a kisebb súlyú, erősen politizáló lapoknál volt jelentősége. A kiegyezés korában talán a legfontosabb támogatási forma a hírlapbélyeg illeték elengedése volt (pontosabban hitelre történő átengedése – amely hitelt aztán soha nem vasalták be), a napilapok közül az Esti Lap részesült ebben a nagyon jelentős kedvezményben.61 A 19. és 20. századok fordulóján a hirdetési átalányokon (a MÁV-on keresztül) csörgedeztetett némi apanázst a kormányzat a napilapok nem kis részének (is), igazán jelentős összeg azonban csak egy-egy napilap kiadójához jutott ekképpen, legnagyobb értékben a kormány kis példányszámú, az Athenaeum által kiadott lapjaihoz, pl. a szinte csak hivatalok által előfizetett62 Nemzethez. 57

BFL VII.2.e Cg. 5597. (O. 2455.) BFL VII.2.e Cg. 3571. (O. 2726.) 59 BFL VII.2.e Cg. 1695. (O. 2042.) 60 Révész T. 1986, Bellér 1981. 61 A hírlapbélyeg illetékről részletesebben a IV.1.2.1. fejezetben írok. 62 Lásd Szabó 1918: 33. 58

23

Két Székely Viktorhoz köthető „munkáslap”, a Neues Kleines Journal és a Nemzeti Újság című napilapok a kormányzat jegyzőkönyvben is rögzített anyagi támogatását élvezték 1900 májusától másfél éven át: a 20 ezer koronás segélyért (ebben 4 ezer K értékű MÁV átalány is) a két lapot 20-20 ezer példányban kellett terjeszteni (vidéken is) A segélyezés folyósítását végül azért mondta fel a kormány, mert a beszerzett információk szerint a lapok a kikötöttnél valamivel kisebb példányban nyomták (előbbi lapot 17–19 ezer példányban, utóbbit 19–20 ezer példányban) mint ahogy az a szerződésben szerepelt, tovább a nem is terjedtek el a munkások között a szociáldemokrata lapok hatását ellensúlyozandó.63 A századforduló időszakában egy ideig a legtámogatottabb fővárosi napilapok közé tartozott a rövid életű Reggeli Újság. A lap tulajdonosa, ifj. Cséry Lajos maga ajánlkozott a kormánynál 1898 februárjában. Arra kért támogatás, hogy a Budapesten akkor már néhány hónapja ingyen osztogatott napilapját vidéken is terjeszthesse (1 krajcárért). A kormánnyal kötött megállapodása értelmében (a hatósági hirdetések ígéretén túl) 1898 áprilisától ifj. Cséry kerete havi 1,2 millió 1 krajcáros hírlapjegy volt, és értük a rendes ár 2%-át kellett csak fizetnie (5000 forintonként 100 forintot). Cséry ki is váltotta a hírlapjegyeket a postán, azonban azoknak csak a felét használta fel, 1899 januárjában már 39 ezer forint értékű hírlapjegy-készlettel rendelkezett; amikor mindez kiderült, a szerződést is felmondták.64 Úgy tűnik tehát, hogy ifj, Cséry rövid életű ingyenes napilap-modellje (Budapesten) nem állt tehát saját lábon, a felmerülő költségeket nem csak hirdetésekből, de (részben utólag is) akár a vidékre szánt példányokra indokolatlanul felvett állami postakedvezményből is fedezhette. A lapkiadás pénzintézeti finanszírozásának első jelentősebb állomása Magyarországon a Guttenberg Hírlapkiadó Vállalat lehetett. Nem tisztázott, hogy pontosan miként (talán hitelezési formában), de bizonyos, hogy az 1872-ben létrejött, (és 1873-ban megszűnt) több napilapot is felvásároló vállalat mögött a kor egyik legagilisebb bankja, a Franco Magyar Bank állt (amely bankot szintén az 1873-as krach sodort el).65 Több jelentősebb lapkiadói beruházást – jellemzően az újságpaloták építését66 – is pénzintézetek finanszíroztak a dualizmus korában. 1892-ben Rothfeld Samuék, a Neues Politisches Volksblattot is kiadó Corvina irodalmi és nyomdai Rt vezetői 90 ezer forintos hitelt kaptak a Budapesti Bankegyesület Rt-től egy háromemeletes ház építésére.67 A Légrády 63

MNL OL K 26 1902-III-1035. MN OL K 26 1900-III-306. 65 A vállalatról, alakulásáról részletesebben írtam egy tanulmányomban: Balogh 2007. 66 Miután 1888-ra Bródy Zsigmond felépíttette Budapest első „újságpalotáját”, véleményem szerint egyfajta szimbolikus verseny is megkezdődött e téren a lapkiadó-vállalatok között, a beruházásokhoz azonban nem voltak meg a szükséges anyagi eszközök. 67 BFL VII.173-1892-1709. 64

24

Testvérek cég 1893-ban újságpalotája felépítéséhez (amely 1894-re készült el) 500 ezer forint hitelben részesült a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesületnél. 68 A több napilapot is előállító Országgyűlési Értesítő Kő- és Könyvnyomdája Rt., amely a Magyar Újság című napilapnak kiadótulajdonosa is volt, 1893-ban nagyon kedvezőnek értékelhető kölcsönhöz jutott – szintén a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesülettől. Az új nyomdai épület felépítéséhez felvett kölcsön kamata kifejezetten alacsony, mindössze 5,30 százalék volt – 0,10 százalékkal kedvezőbb az akkor aktuális kamatlábnál.69 1895 márciusában a Rákosi Jenő, a Budapesti Hírlap tulajdonosa vett fel 25.000 forint hitelt a Pesti Magyar Kereskedelmi Banktól.70 Az Újság Rt 1911-ben bankkölcsönből vásárolt a Rökk Szilárd utcában egy négyemeletes házát, a hitelt (talán 200 ezer koronát) minden bizonnyal a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankt nyújtotta. Tolnai Simon lapkiadó – bár nem napilapot adott ki, de az összeg miatt érdemes rá itt is kitérni – 1911 szeptemberében a Pesti Magyar Kereskedelmi Banktól 1,2 millió koronás kölcsönhöz jutott.71 Az Est Rt. 1918 májusában a Magyar Leszámítoló- és Pénzváltó Bank 2,3 millió koronás hitele révén vette meg az Erzsébet körút 18-20. sz. alatti bérházakat (azok jelzálogosítása mellett).72 Nem csak a nagyobb beruházásokat kellett finanszírozni, hanem olykor magát a működést. Egy lapkiadó vállalatnak a legnagyobb olyan külső üzletfele, amely felé fizetési kötelezettsége van, az a lapot előállító nyomda. Nem ritkán pénzügyi nehézségek idején a nyomdai számlák fizetése is csúszott. Az Egyetértés Rt. 1895. november 1-én kötött szerződést a lap nyomtatására Nagy Sándorral, ezt később 1901. január 31-ig hosszabbították meg. Az anyagi gondokkal küszködő újságkiadó-vállalat fizetési kötelezettségeit 1900. október 19-én egy megállapodásban rögzítették, ennek azonban a vállalat nem tett eleget, a lapkiadó nyomdai tartozásai 1900. dec. 31-én már 41.102 K 99 f-re rúgtak. Nagy Sándor nyomdatulajdonos 1901. januári levele szerint a tartozás anyagilag teljesen kimerítette a nyomdát, és hitelhez kényszerült folyamodni, ennél fogva közölte Eötvös Károllyal, hogy 1901. február 1-től nem nyomtatja többé a lapot.73 Rónai Mór, a Független Magyarország napilap kiadótulajdonosa adóssági nyilatkozatot adott ki 1903. augusztus 7-én, miszerint a Beer E. és Társa nyomda napilap nyomására 24.000 K-ig terjedő nyomdai hitelt engedélyezett, amely keretet a lapvállalat már teljesen kimerített, sőt, további 5595 K 36

68

BFL XI.919. BFL VII.2.e. Cg. 1880/230. 70 BFL VII.184-1895-497. 71 BFL VII.173-1911-2719. 72 BFL VII.192-1918-1151, BFL VII.192-1918-1152., BFL VII.192-1918-1154. 73 BFL VII.216-1901-46. 69

25

fillérrel adósa; zálogul saját ingatlanjait adta a lapkiadó.74 A Hazánk című napilap 1899. január 31-én már 8.000 forinttal volt adósa az Európa Nyomda Rt-nek a lap nyomtatásáért, a minden bizonnyal igen komoly anyagi gondokkal küzdő lapvállalat biztosítékul a vidéki előfizetési díjakat engedte át a nyomdának.75 A Magyarország Hírlapkiadó Vállalat Rt. pedig – amely vállalat saját maga gondoskodott a papír beszerzéséről, és 1899 áprilisától csak a lapnyomásért fizetett nyomdájának, a Kosmos Rt-nek– 1900 októberében 141.733 K 36 fillérrel volt adósa a Pittener Papierfabriknak.76 Ugyanígy, szintén 1900-ban Merényi József, a Neues Politisches Volksblatt – amely lapot szintén a Kosmos nyomta – társtulajdonosa is ennek az osztrák papírgyárnak volt adósa, 43 ezer koronával.77 A Magyar Kiviteli és Csomagszállítási Rt., a hírlapok vasúti terjesztője és a vidékre szánt újságárusi példányok szállítója számos napilapnak hitelt nyújtott;78 a hitelért cserében a lapok meghatalmazást adtak a társaságnak a lapok számára, hogy az érkező összes postautalványokat,

pénzes

leveleket,

valamint

a

postán

bármily

alakban

érkező

pénzküldeményeket egyedül és kizárólagosan átvehesse át. Az így befolyó előfizetési pénzek egy részét megtartotta, egy részét pedig kiadta a vállalat (sőt, Erdős Armandnak, a Magyar Újságkiadó Rt. főrészvényesének a részvényeit is le kellett tennie a csomagszállító vállalatnál, kvázi zálogba). Miután a Magyar Kiviteli és Csomagszállítási Rt. 1911-ben csődbe ment, egyes lapkiadó-vállalatok nem tudtak már önállóan hitelhez jutni, így az Egyetértést kiadó Magyar Újságkiadó Rt sem.79 A Magyar Kiviteli és Csomagszállítási Rt-től felvett hitelek ellentételezéseként történtek ilyen pénzes küldemények felvételéről szóló meghatalmazások a Független Magyarország Rt-nél 1902-ben, 1903-ban,80 a lapkiadó társaság 1903-ban a MÁVátalányait is átruházta a Csomagszállító Rt-nek.81 A pénzesutalványok átvételére adott meghatalmazást a Csomagszállítási Rt-nek a Magyar Újságkiadó Rt is 1904-ben, tette mindezt azért, mert a meghatalmazó a meghatalmazottól 3.600 K-s előleget vett fel, és amíg a

74

BFL VII.184-1903-1125. BFL VII.184-1899-1899. 76 BFL VII.184-1900-1512. és BFL VII.2.e Cg. 1640. (O. 691.) 77 BFL VII.184-1900-1540. 78 Pap Zoltán is megemlítette 1914. január 13-ai felszólalásában, hogy a társaság „tekintet nélkül a politikai pártállásra, a lapoknak adott előlegeket”, miután azonban a kormány lényegében kiütötte és csődbe ment, a csőd „sok újságnak exisztencziáját alapjában támadta meg” – Képviselőházi Napló, 1910. XXI. kötet 55.o. (492. országos ülés). 79 Lásd Erdős Armand 1914-es vallomását – BFL VII.2.e Cg. 1457. 80 BFL VII.173-1902-3207., BFL VII.173-1903-1410. 81 BFL VII.173-1903-1411., BFL VII.173-1903-2049., BFL VII.173-1903-2555. 75

26

maghatalmazott nem törlesztette az összeget, addig nem is volt visszavonható a meghatalmazás.82 Az Erdős-féle Magyar Újságkiadó Vállalat miután Erdős Armand megvásárolta a felszámolóktól az Egyetértést, magánszemélyt (Parlagi Ferencet, a Magyar Kiviteli és Csomagszállítási Rt. igazgatóját) a is felhatalmazott pénzes küldemények felvételére egy átvállalt 87 ezer koronás tartozás fedezeteként 1906-ban;83 de Erdős a több ezer koronás állami átalányait és egyéb állami támogatásait is rendszeresen átengedményezte – pl. a Blockner hirdetési irodának,84 a Magyar Általános Hitelbanknak,85 a Franklin Társulatnak86 – ami minden bizonnyal szintén tartozás törlesztése lehetett. Erdős Armand 1911-ben az Egyetértést kiadó vállalat igazgatójaként, kiadóhivatalának vezetőjeként és saját személyében adott ki kötelezvényt a Magyar Általános Takarékpénztártól felvett 7500 koronás kölcsönről; a tartozás biztosítására kiállítottak egy hat hónapra szóló váltót 7500 koronáról (Erdős és Blockner Izsák aláírásával); további biztosításként Erdős Armand a takarékpénztárra engedményezte a lapnak az Amerikai Czipő Rt-től 5 évre járó, évi 1500 koronás átalányt is.87 A Magyar Kiviteli és Csomagszállítási Rt nem csak hitelt nyújtott, de hitelfelvételeknél kezességet is vállalt. Így tett pl. 1908 és 1910 között több lapvállalat újonnan felvett pénzintézeti hitelei esetében. 1908 végén a „Nap politikai napilap újságvállalat és nyomdája, Czeisler Béla” cég 33.000 koronás hiteléért (Krisztinavárosi Takarék- és Hitelszövetkezet),88 1910 februárjában és áprilisában ismét ezen cégnek egy 42.000 koronás (Magyar Általános Bank és Ingatlan Rt.),89 valamint egy 26.000 koronás (Magyar Általános Bank és Ingatlan Rt.),90 illetve egy 100.000 koronás hiteléért (Aradi Polgári Takarékpénztár Rt.) vállalat a kezességet a csomagszállítási vállalat.91 1909 májusában az Egyetértést kiadó Magyar Újságkiadó Rt. cég 80.000 koronás (Krisztinavárosi Takarék- és Hitelszövetkezet),92 valamint ugyanekkor ugyanezen cégnek egy másik, szintén 80.000 koronás hiteléért (Monorkerületi Takarékpénztár Rt.), 1909 szeptemberében a vállalat 82

BFL VII.173-1904-2186., egy levélből kiderül, hogy a kapcsolat 1911-ig tarthatott; további hasonló meghatalmazás: BFL VII.173-1904-2928., BFL VII.173-1904-2946., BFL VII.173-1906-689. 83 BFL VII.173-1906-687. és BFL VII.173-1906-688. – három évvel később a csomagszállítási vállalat másik vezetőjére, Brachfeld Emilre (szintén mint magánszemélyre) engedményezte Erdős a lap egyik átalányát (BFL VII.173-1909-2653.) 84 BFL VII.173-1906-2663. és BFL VII.173-1911-3360. 85 BFL VII.173-1907-853. 86 BFL VII.173-1908-1231. 87 BFL VII.173-1911-3905. 88 BFL VII.173-1908-4595. 89 BFL VII.173-1909-485. 90 BFL VII.173-1910-892. 91 BFL VII.173-1910-925. 92 BFL VII.173-1909-1361. és BFL VII.173-1909-2654.

27

24.000 koronás adósságáért (Magyar Általános Bank és Ingatlan Rt.),93 valamint ugyanekkor egy másik, 36.000 koronás hiteléért (Magyar Általános Bizalmibank Rt.),94 1909 októberében pedig egy újabb hiteléért (18.750 K, Krisztinavárosi Takarék- és Hitelszövetkezet).95 1909 júniusában a Magyarország Hírlapkiadó Rt. 20.000 koronás hiteléért (Magyar Általános Takarékpénztár Rt.) vállalt kezességet a Magyar Kiviteli és Csomagszállítási Rt .96 Korábban a Budapesti Napló vezetői (Braun Sándor és Vészi József) kötöttek, és hosszabbítottak meg éveken át, hasonló meghatalmazási szerződést Strasser Samu kereskedővel,97 illetve ruházták rá a lapnak járó MÁV átalányt.98 E fejezetben többször is előfordult az Egyetértés című napilap mint olyan lap, amelynek tulajdonosai rendszeresen fordultak kölcsönökért a 20. elején. E laphoz kötődik az Egyetértés Rt. 1902-es hitelezői listája is.99 A több mint 260 ezer koronás összeg több mint fele pénzintézeti követelés volt, 18%-a előállítással kapcsolatos adósság (nyomda, papír, adó), valamivel kisebb arányban szerepeltek a lap és a részvénytársaság alkalmazottjai – élükön Eötvös Károllyal, a társaság legnagyobb hitelezőjével –, talán a kifizetetlen bérek révén, végül több mint 10% további (ismereteim szerint a laphoz más téren nem kötődő) magánszemélyekhez volt köthető. E fejezet zárásaként a dualizmus utolsó jelentős lapalapítása, Az Est indulására térek ki. Minden jel arra mutat, hogy a lap bevezető reklámkampányához a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank kölcsöne szolgálhatta a forrást.100

II.1.4. Üzletmenet és lukrativitás Jelen fejezetben a lapok, lapkiadó-vállalatok általános üzletmenetének egyes elemeit, valamint a lapkiadás nyereségességének kérdését elemzem. A szakirodalom szerzői olykor hajlamosak sikersajtóról, üzleti sikerről, nyereséges vállalatokról, vagy éppen „a sajtóüzlet csúcsáról” írni, ami persze akár igaz is lehet, viszont a

93

BFL VII.173-1909-2338. BFL VII.173-1909-2349. 95 BFL VII.173-1909-2655. 96 BFL VII.173-1909-1430. 97 BFL VII.176-1897-362., BFL VII.176-1897-499., BFL VII.176-1897-2326., BFL VII.176-1898-991., BFL VII.176-1898-2026., BFL VII.176-1898-2755., BFL VII.176-1901-647. 98 BFL VII.176-1900-2367. 99 Lásd Függelék II.1.3. 100 Vö. Krausz, 1937: 78-79., Az Est, 1935. április 14., I. 7., Lengyel, 1963: 65. 94

28

kijelentések alátámasztására aligha használtak fel eredeti vállalati vagy cégbírósági forrásokat. Véleményem szerint a lapkiadói üzletmenet felszínének rekonstruálásához első sorban az eredmény-kimutatásokat (korabeli számviteli terminussal: „nyereség-veszteség számla”) hasznosíthatjuk – a mérlegeket kevésbé, tekintve a fiktív vagyoni elemekre (lapok értéke). Ezen kimutatások a vállalatok cégbírósági levéltári anyagai között maradhattak fenn. 101 És azért csak a felszín feltárásához alkalmasak, mert belső vállalati forrásanyag híján a döntések jó része, illetve a döntések háttere szinte mindig ismeretlen marad. Jelen dolgozatban ugyan nincs módom az egyes lapok adatainak részletesebb elemzésére, több lap eredménykimutatásait azonban közlöm a Függelékek között.102 Egy lapvállalat bevételei származhattak egyrészt példány- és hirdetésértékesítésből, másrészt egyéb járulékos tételekből is (pl. kamatok, külső nyomdai munkák, sorsjegyek). A makulatúra-bevétel megjelenése azért érdekes, mert ez a túlnyomás, és így közvetve a példányok egyenkénti, újságárusi értékesítésének jele is lehet. A kiadási oldalon a lapelőállítási és egyéb fenntartási költségek álltak: leírások, behajthatatlan követelések nyomda, szállítási költség, kiadóhivatali és szerkesztőségi fizetések és költségek, rezsi, reklám, úti költségek, adók stb. Ugyanakkor többnyire nehéz összevetni a különböző vállalatok eredményeit – de olykor még egy lapvállalat különböző éveit is – a kimutatásokban használt eltérő kategóriák és részletezési szintek miatt (ha egyáltalán részletezték azokat). A kiadási oldalon elvileg két jelentős fix költsége keletkezik egy lapvállalatnak: az egyik a szedés, a másik a szerkesztőségi kiadás – hiszen ezeken a területeken ugyanakkora költsége van a lapnak akkor is ha 100, és akkor is, ha 10.000 példányban jelenik meg (míg pl. a papírfogyasztás és kihordás költségei közel arányosan nőnek a példányszámmal). Azért írom, hogy csak elvileg, mert ez nem feltétlenül mutatkozik meg pl. két egymást követő üzleti évben. Például az 1910-ben meginduló Az Est esetében az első években hatalmas ütemben nőttek a példányértékesítési bevételek, ugyanakkor a szerkesztőségi költségek is hasonló arányban növekedtek – ennek az volt az oka, hogy a többletbevételt nem kivették, hanem visszaforgatták a lapkiadók, többek között a szerkesztőségi tartalom fejlesztésére; de a Pester Lloyd esetében is ezt látjuk a kiegyezés idején. Ugyanígy, ha a verseny miatt oldalszámot is növel egy lapvállalat, akkor értelemszerűen a szedési költségek is mozognak. Tehát ezek a 101

A Pester Lloyd három évének (1865, 1866, 1867) befejezetlen eredmény-kimutatását a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár őrzi (magyarra fordítva közlöm: Függelék II.1.4.b), a lapvállalat több mint fél évszázados üzletmenetének egyes elemeit pedig alapvetően a lapot kiadó társulat (Pest Lloyd Társulat) évi közgyűlési jelentéseiből rekonstruáltam (Függelék II.1.4.a) 102 Függelék II.1.4.c-től Függelék II.1.4.q-ig.

29

költségek ugyan valóban maradhattak volna ugyanazon a szinten, a terjeszkedő lappolitika azonban mégis növelhette azokat. A Pesti Napló esetében viszont azt figyelhetjük meg, hogy a szerkesztőségi költségek kisebb mértékben változtak csak, és a kiadóhivatali kiadásai is nagyobbak lettek, mint a szerkesztőségi tartalom előállításáé – miközben a példányértékesítési bevételek 1910-re négyszeresükre nőttek 1901-hez képest.

II.1.4-a diagram A Pesti Napló Rt. egyes kiadási tételeinek (ezer korona) alakulása 1900 és 1917 között Forrás: BFL VII.2.e Cg. 2023. 700 600 500 400 300 200 100 0

szerk-i ktsg és fiz

kiadóhiv-i fiz és ktsg

papír és nyomdai ktsg

A kiadási oldal legjelentősebb tétele nyomdai előállítás volt – e tétel változása szintén nem csak korfüggő, de lapfüggő is. Mivel nincsenek több évtizedes adatsoraink egy-egy lap nyomdai költségeiről, így csak feltételezhetjük, hogy e kiadások aránya korszakunk végére csökkent a kiegyezés környékének viszonyaihoz képest. Míg a Pester Lloydnál 1865–1867ben a kiadások két harmadára rúgtak a szedési, nyomási és papírköltségek, addig a 20. század eleji kimutatások többnyire 50% körüli arányt mutatnak (de egyes kis példányszámú lapoknál ennél nagyobbat is) Az eredmény-kimutatásokból kitűnik, hogy a részvénytársulati keretek között megjelenő budapesti napilapok nagyobb része nem volt nyereséges az egyes üzleti

30

években.103 Ez azonban nem feltétlenül jelentette egy vállalat alacsony prosperálását. Hiszen pl. a gyors növekedést produkáló Az Est kiadásai az első évben egyharmaddal haladták meg a bevételeit, kismértékben nyereségessé csak a harmadik évben fordult a vállalat, hogy azután a világháború első éveiben a profit már nagyobb legyen, mint a korábbi évek deficitjei összesen. A Pester Lloyd lehetett a főváros egyik legstabilabb üzletmenetű napilapja a dualizmus korában. A világháború kitörését megelőző évig az első veszteséges évet (1854) leszámítva csak 1868-ban (amikor a szerkesztőség és a kiadóhivatal nagy része kilépett és egy konkurens lapot alapított) és 1906-ban volt deficites a lapvállalat. Önmagában azonban nem mond sokat egy összeg nyereségként, szükséges egy viszonyítási alap is. Több vállalati adattal is összevethetjük a profitot, első sorban a tőkével, illetve az árbevétellel szokás. Ahogy azt a II.1.2. fejezetben említettem, a lapok értéke (és így a tőke is) fiktívnek tűnik a részvénytársaságok mérlegeiben (a Pester Lloyd pedig nem is szerepelt vagyoni tételként a lapot kiadó egyesületnél), így az ilyen számításoknak nem látom értelmét. Pontosabb mérőszám lehet az árbevétel arányos jövedelem (ROS – Return on Sales), ezt mutatja a Pester Lloyd esetében a II.1.4-b diagram (Itt jegyzem meg, hogy Az Est Rt árbevétel arányos jövedelme soha nem érte el a 10%-ot.) II.1.4-b diagram A Pester Lloyd lapvállalat árbevétel arányos jövedelme (ROS) 1865 és 1917 között (%-ban) 15 10

0 -5

1865 1866 1867 1868 1869 1870 1871 1872 1873 1874 1875 1876 1877 1878 1879 1880 1881 1882 1883 1884 1885 1886 1887 1888 1889 1890 1891 1892 1893 1894 1895 1896 1897 1898 1899 1900 1901 1902 1903 1904 1905 1906 1907 1908 1909 1910 1911 1912 1913 1914 1915 1916 1917

5

-10 -15 -20 -25

Egy rövid ausztriai kitekintés erejéig jegyzem csak meg, hogy az 1873-as alapítású Österrichische Journal-Actiengesellschaft (ez a részvénytársaság adta ki a Monarchia egyik – ha nem a – legjelentősebb napilapját, a bécsi Neue Freie Pressét) korszakunkban stabil és

103

Valamint többnyire az Athenaeum lapjai sem voltak nyereségesek, ahogy azt fentebb már említettem.

31

nyereséges vállalat volt, amely rendszeresen jónak számító, 7-8% körüli osztalékot is fizetett.104 Budapesten azonban a kor több nagy lapkiadó-vállalata (gondolok elsősorban a Hungariára, a Légrády- és a Wodianer-féle családi tulajdonlású és vezetésű cégekre) nem részvénytársasági (vagy egyesületi) keretek között működött, így nyilvános számadási kötelezettségük sem volt. Esetükben csak közvetett nyoma a (nem kizárólagosan lapkiadású profilú) cég nyereségességének a vezetők (családtagok) adói. A virilisek (a legnagyobb adófizetők) listáján – amely forrástípusra Vörös Károly105 hívta fel a történelemtudomány figyelmét – ott találjuk a Bródyakat, a Légrádyakat és a Wodianereket is.106 Azonban óvatosnak kell lennünk a befizetett adók alapján történő sorba állítással (már csak amiatt is, mert nem tudjuk, milyen mértékben volt része a lapvállalat bevételének, vagy a hírlapírói fizetésnek a befizetett adóban), erre első sorban Légrády Imre 1899-es adóügye ad okot. A laptulajdonos hosszasan alkudozott adóját illetően, üzleti eredményeit és jövedelmeit bizonyosan nagy mértékben csökkentve. És ebben partnere volt a hatóság is, az egyenes adó felszólamlási bizottságnak ülésén végül egy olyan határozat született, ami a következő megjegyzéssel zárult: „Ha pedig a hasonfoglalkozásúkra kirótt adó közti arányosság tekintetik, e megállapítás akkor is méltányosnak mutatkozik. Mert például ha a „Neues Pester Journal” tulajdonosa, kinek nyomdája a megrendelések sokoldalúságát és mennyiségét tekintve, nem is hasonlítható Légrády nyomdájához, 10.000 korona III. osztályú kereseti adóösszeget 99-901-ig megnyugvással elfogadott, akkor fél terhére kirótt 9.828 korona méltányosnak mutatkozik.”.107 Vagyis az, hogy Bródy Zsigmond pl. 1892-ben Budapest 3. legnagyobb adófizetője volt, az abból is fakadhatott, hogy Bródy becsületesebben vallotta be adóját.

II.2. A kiadóhivatal A Vasárnapi Újság 1913-ban, Zilahi Simon halála kapcsán – aki a lap szerint az „első modern magyar újságkiadó” volt – így írt a lapkiadás (értve ez alatt a kiadóhivatali munkát is) fontosságáról: „semmiféle sajtó nem léphet hivatásának teljes birtokába addig, a míg a közlésnek és terjesztésnek egy modern szervezete a lehető legszélesebb körü és legelevenebb, 104

A Compassok szerint az egyes években a következő osztalékokat – 1874–1886: 7, 5, 5, 6, 7, 9, 7, 7, 7, 8, 5, 5, 5, 5; 1888–1903: 8-8%. 105 Vörös 1979. 106 Lásd Függelék II.1.4.r 107 BFL XI.919. Az ügy további elemzéséhez: Halmos 2008

32

legszilárdabb kapcsolatot nem teremti meg az ujság és a közönség között. Ennek a kapcsolatnak a megteremtése, szélessé és erőssé tevése, az ujságkiadó feladata.”108 Nem ismert a szakirodalomban, de Zilahit azért is tekinthetjük valóban a 19. századi magyar sajtó kiemelkedő alakjának, mert kiadóhivatali vezetőként három napilaptípus bevezetésében is részt vett (a Hungáriánál 1878-ig, a Légrády Testvéreknél 1881-ig, majd Rákosi Jenő Budapesti Hírlap Vállalatánál): ott volt a 4 krajcáros lapok sikerre vitelénél (Neues Pester Journal, Pesti Hírlap, Budapesti Hírlap), az első 3 krajcáros illusztrált napilap megindításánál (Politisches Volksblatt), továbbá az első sikeres krajcáros újságnál is (Esti Újság). Zilahi (Zwicker) Simon így tekintett vissza az 1870-es évekre: „A kiadóhivatal abban az időben csakugyan hivatal volt, a melyben a publikumnak igen szerény szerepe jutott. 109 Az adminisztráció javítása, a lap pénzügyeinek vezetése, a lap és a lapfelület expanzív értékesítése az 1870-es évektől kaphatott nagyobb szerepet, bár 1903-ban még azt írták Sajóék, hogy „Magyarországon az adminisztráció fontosságát csak a legújabb időkben ismerték föl az újságok”; a kiadóhivataloknak ekkor már külön hirdetési és külön újságértékesítési (előfizetői és elárusítói) osztályai voltak.110 A kiadóhivatal eredendően a lapok adminisztrációját végezte, nyilvántartotta az előfizetéseket, az újságárusokat, gondoskodott a hirdetések felvételéről. Ugyanakkor gyakran maga a laptervezés és a vállalatvezetés is itt történhetett – adott esetben a lap szerkesztőségi részébe való beleszólással. A dualizmus kezdetén a kiadóhivatalnak egy adott lap életében betöltött kis súlyát az is mutatja, hogy nem ritkán a nyomda vállalta a kiadóhivatali feladatok intézését is (pl. 1876ban Wodianer - Egyetértés).111 Sokat elárul e szervezeti egység súlyáról, hogy a Pester Lloyd 1865 és 1867 közötti kimutatásai nem is tüntetik fel külön kiadási tételként a kiadóhivatalt, az egy-két alkalmazott fizetése talán az expedíció vagy – még inkább – a szerkesztőség sorába lehetett elrejtve. 1878-ban, a Pesti Hírlap indulásakor a Légrády Testvérek cég kiadóhivatalának hírlaprészlegén mindössze két személy, Légrády Károly és Zwicker Simon dolgozott: „Az udvari szobában dolgoztak a cég hivatalnokai. (…) A kis udvari szobában két hivatalnok 108

Vasárnapi Újság, 1913. okt. 12. 817. Zilahi 1902: 250. Ha másban nem is, de szóhasználatban azért már korábban is volt közönségkapcsolati profil, pl. 1870-ben a Singer-féle Neues Pester Journal az adminisztráció és a redakció mellett „Ankündigungsbureau”-t, vagyis „ügyfélszolgálati irodát” is működtetett – ahogy az leolvasható a lap fejlécéről. 110 Sajó–Róna 1902: 102. és 99. 111 Lásd BFL VII.169-1876-1253., BFL VII.169-1876-1254., BFL VII.169-1876-1258. BFL VII.169-1876-1261. A levelekből kiderül, hogy a lap minden jövedelme („úgymint előfizetési, hirdetési és nyílttéri díjak”) Wodianert illette, és a posta csak neki vagy meghatalmazottainak adta ki a lap címére érkezett pénzküldeményeket. 109

33

dolgozott. (…) Ilyen szerény keretben, ilyen kevés, összesen négy ember intézte a Pesti Hirlap, a Légrády-nyomda és könyvkiadóvállalat adminisztrációját.” Az első szerkesztőség egyik – 1928-ban még élő – munkatársa valamivel nagyobb kiadói személyzetre emlékszik vissza: „A kiadóhivatal főnöke Zwicker Simon volt (…). Mellette Horovitz nevü ur segédkezett (…) és még egy szőke ur”. 112 Szomaházy szerint 1893-ban a Pesti Napló kiadóhivatalában 12–16-an dolgoztak, és volt köztük két kereskedelmi iskolát végzett pénztáros kisasszony is. 113 Három évvel később Zilahi bemutatása szerint a Budapesti Hírlap adminisztrációjának 16 fő rendes belső tagja volt: 1-1 igazgató, fő-könyvvezető, nyomdavezető, könyvelő, könyvelőgyakornok és pénztáros, 4 hirdetéskezelő (köztük egy nő is), 5 előfizetés-kezelő, valamint egy expedíció felügyelő.114 1902-ből ismerünk csak kiadóhivatal-vezetői megbízásokat. Ezek alapján némi képet kaphatunk a századforduló kiadóhivatal-vezetőinek feladatairól. Erdő Armand 1902 nyarán 5 évre kötött szerződést a Független Magyarország Rt-vel – papíron a kiadóhivatal vezetésére, de valójában részben a vállalat egyes ügyeinek intézésére is. Kiadóhivatal-főnöki évi fizetése 9600 K volt, valamint az általa szerzett átalányok 10%-a. Dienes, a részvénytársaság vezetője és a lap főszerkesztője előzetes tudtával olyan hirdetéseket is megjelentethetett, amikért árut kapott Erdős, és az áru az ő tulajdona lehetett. Ő rendelkezhetett a tiszteletpéldányok felett is, nevét a lapok is közzétették. Nem csak a szűkebb értelemben vett kiadóhivatali munkát kellett végeznie, de az is bekerült a szerződésbe, hogy az akkor 120 ezer koronás alaptőke 250 ezer koronáig történő felemelésére is lépéseket tehet szükség esetén, és a tőkeinjekció 10%-a jutalékként Erdőst illetné. A szerkesztőség. A szerkesztőségi ügyekben azonban egyedül az alapító-főszerkesztő, Dienes Márton diszponált, csak ő vehetett fel szerkesztőségi tagokat, Dienesnek elbocsájtási joga volt a kiadóhivatali, valamint a nyomdai szolgák tekintetében, továbbá jóváhagyási joga volt a főbb nyomdai dolgokban is. A szerződés Dienes fizetését is rögzítette: évi 16 ezer korona, valamint 10% jutalék az átalányokból.115 1902 júniusában az Egyetértés című napilapot kiadó Magyar Újságkiadó Rt ügyvezető igazgatónak és kiadóhivatali vezetőnek szerződtette Rónai Mórt. Kikötötték, hogy más politikai lapnál semmiféle alkalmazást nem vállalhat, kiadásában sem anyagilag, sem szellemileg nem vehet részt (ha mégis, akkor végkielégítés nélkül elbocsájtják). Fizetése havi 800 korona (évi 9600 K), valamint az Rt. évi tiszta nyereségének 5%-a. A lap érdekében 112

Az 50 éves Pesti Hirlap… [1928]: 49–50. és 175. Szomaházy 1893: 10. 114 Hírlapjaink. 1896. 115 BFL VII.184-1902-1124. 113

34

történő utazásnál napi 40 korona napidíjat és első osztályú jegy járt neki.116 Négy hónap sem telt el és a részvénytársaság felmondta a szerződést – álláspontjuk szerint törvényes okkal, így végkielégítés-fizetési kötelezettség nélkül (Erdős az Rt. szerint „szerződésileg elvállalt kötelességei teljesítésére alkalmatlan és képtelen” volt). Érdemes idézni ezt a szeptember utolsó napján kelt levelet, mert megtudjuk belőle, mit kellett volna csinálnia egy kiadóhivatali vezetőnek: „Ön az 1902. aug. 23-iki igazgatósági ülésen saját maga beismerte, hogy a vállalat technikai kérdéseihez nem ért. Márpedig hasznavehetetlen hírlapvállalatnál ügyvezető igazgatóul olyan egyén, aki a hírlapnyomtatási technikákhoz nem ért. Ön az 1902. szept. 3-iki igazgatósági ülésen saját maga beismerte, hogy a hirdetési üzlethez nem ért, sőt annak alapelveivel sincs tisztában, annyira, hogy még a hirdetések alapszámítási kulcsát sem ismeri, márpedig tudnivaló, hogy a hirdetés a hírlapvállalat legfontosabb anyagi forrása, és így hasznavehetetlen hírlapvállalatnál ügyvezető igazgatóul olyasvalaki, aki a hirdetési üzlethez nem ért, és azzal nem foglalkozik. […] Ön az Egyetértés kiadóhivatala ügyeivel nem törődött. Egész szolgálati ideje alatt saját nevében még csak egy levelet sem írt. Midőn az Egyetértés 1902. aug. hó 16-án igen nagy technikai változáson ment át, és új helyiségeibe átköltözött, Ön a munkának feléje sem nézett.A hirdetési osztályt nem ellenőrizte. A pénztári kezelést nem ellenőrizte, pénztárvizsgálatot egyetlen egyszer sem tartott. A lap expediálásával nem törődött. Szolgálati ideje alatt az Egyetértés érdekében egyetlen embert meg nem látogatott. Jukatok -óról [?] nem gondoskodott. A nyomdával abszolute nem törődött. A vállalat tulajdonát képező két rotácziós gép eladása czéljából az igazgatósági utasítás daczára semmi intézkedést nem tett. Megfelelő formájú papír beszerzéséről nem gondoskodott, ezzel nekünk súlyos kárt okozott. […] Ön eljárásával vállalatunk biztonságát veszélyeztette. Ön folyton az Egyetértésről diszkreditáló nyilatkozatot tett és híreket kolportált. Mindenkit felbíztatott, hogy vállalatunktól a hitelt vonja meg. A kihordók kaucióját szabálytalanul kezeltette. Konkurrens vállalat embereivel nyilvánosan összejátszott. […] Ön nyereségvágyból az Önbe helyezett bizalommal visszaélt. Ön eladott tulajdonát képező értékpapírokat a „Gresham” biztosító társaságnak olyképp, hogy az eladás fejében Ön lemondott a Gresham részéről az Egyetértést megillető másfél évi hirdetési díjról, melynek kifizetését szorgalmazni ehhez képest nem sürgette. Ön az értékpapírok vételárát, 600 koronát az Egyetértés kiadóhivatala nevében sajátkezűleg és szabály ellenére egyedül nyugtázta, az összeget pedig saját czéljaira fordította. […] Ön amíg szolgálatunkban volt, sohasem foglalkozott az Egyetértés hivatalos teendőivel, 116

BFL VII.176-1902-1139. Rónai korábban is kötött szerződést az Egyetértés kiadóhivatali vezetésének elvállalásáról (lásd BFL VII.216-1902-343.), akkor még Fenyő Sándorral, a legfontosabb különbség, hogy ott még 10%-os jutalékról volt szó, illetve hogy az akkor még csak alapítandó Rt. igazgatósági tagságát kapta volna, és 50 ezer korona értékben kellett volna részvényt jegyeznie. Az új szerződés hatályon kívül helyezte a régit.

35

hanem mindig azon mesterkedett, hogy mi Önt eltávolítsuk és Önnek végkielégítést adjunk. Törvényes ok az Ön elbocsátására, hogy mi az Ön szerződésekor az Ön múltját nem tudtuk, és csak most ismertük meg valójában. ezen múlt egymagában is veszélyezteti üzleti érdekeinket és alkalmatlanná teszi Önt arra, hogy az „Egyetértést” reprezentálja. […] Ön nem tarthatja sérelemnek, ha a leveleket nem Ön bontja fel. A levélfelbontás joga Önre rá nem ruháztatott, különben is az nem igazgatói munka és a felbontott levelek Önnek azonnal átadattak. Nem igaz, hogy mi az Ön életbiztosítási kötvénye díjainak megfizetését megtagadtuk. Az se igaz, hogy Ön a kötvényt az igazgatóságnak felmutatta volna. Különben is az életbiztosítás nekünk csak jogunk, mely az Ön halála esetén a családjának adandó 20.000 korona alól való mentesítésünkre szolgált volna. […] Egyúttal felhívjuk, hogy az Ön volt hivatalos szobájában őrzött, a társaságra tartozó összes iratokat, nemkülönben a Wertheim szekrény és egyéb szekrények és asztalfiókok kulcsait, melynek átadását ma, azaz elmozdítás[a] napján Ön jogtalanul és minden indok nélkül megtagadta, holnap f. évi október hó 1-én d.u, 5 órakor nekünk szolgáltassa vissza. Értesítjük továbbá, hogy holnap d.u. 5 órakor kir. közjegyző hivatali helyiségünkben jelen lesz, és arra az esetre, ha Ön vagy meg nem jelennék, vagy bármely oknál fogva megtagadná a kulcsok és iratok átadását, a kir. közjegyző jelenlétében lakatossal fogjuk a kérdéses tartályokat kinyittatni és a tulajdonunkat képező ott lévő iratokat átvenni.”117 Ahogy említettem, a kiadóhivatalok afféle közönségkapcsolati egységek is voltak, a 20. század elején a lapok egy részének már nem csak egy kiadóhivatala volt Budapesten, de rendelkezett fiók-kiadóhivatallal, vagy –hivatalokkal is (pl. Friss Újság, Az Est). Sőt, utóbbi

117

BFL VII.176-1902-2124. Egy másnap felvett közjegyzői tanúsítványból azt is megtudjuk, mit tartalmaztak – és mit nem! – a kiadóhivatali szekrények (miután Rónai megküldte az általa felkért közjegyzővel a kulcsokat): „elsősorban a szobában álló íróasztal fiókjait nyitottam ki, és ezen íróasztali fiókokban űrlapok és hírlappéldányokon, valamint kisebb irodai szereken kívül a következő tárgyak találtattak: 1. a könyvszekrény kulcsa; 2. a Wertheim-féle vas pénzszekrény kulcsa; 3. a dr. Jeszenszky István budapesti királyi közjegyző által felvett 333/1902. ügyszámú közjegyzői okirat hiteles másolata; 4. a megkereső részvénytársaság czégjegyzési czímpéldánya két példányban; 5. a részvénytársaság eredeti alapszabályai; 6. három bélyegtő és egy száraz pecsét; 7. egy bélyegző a következő szöveggel: Magyar Újságkiadó Részvénytársaság kiadóhivatala; 8. a czímszalag-szekrény kulcs; 9. hirdetési irodákkal való elszámolásra vonatkozó négy (4) okirat. A könyvszekrény megtalált kulcsával a könyvszekrény kinyittatván, abban a következő könyvek és űrlapok: 1. különböző könyvtáblák és a vállalatra nem tartozó űrlapok; 2. a pitteni papírgyárral folytatott levelezésre vonatkozó ötvenhárom (53) darab különféle okirat; 3. különfélék fasciculusában huszonnyolc (28) darab okirat; 4. a belvárosi takarékpénztár fasciculusában nyolcz (8) darab okirat; 5. a [Magyar Kiviteli és] csomagszállító részvénytársaság fasciculusában tizennyolcz (18) darab okirat; 6. a felügyelőbizottság csomójában egy (1) okirat; 7. egy czímnélküli csomóban tizenkilencz (19) darab különböző okirat; 8. egy üzleti könyv, melynek czíme: „Különfélék számlája”; 9. tíz (10) darab térkép; 10. üres papírok és kisebb irodaszerek; 11. Az Egyetértés politikai napilap biztosítéki ügyeire vonatkozó egy fővárosi határozat két példányban. Végül a megtalált kulccsal a Wertheim-féle vas pénzszekrény nyittatott fel, és abban egy bőrtárczán és aprópénz-tárczán kívül semmi sem találtatott, csupán a szekrény másodkulcsa. Felhívás folytán tanúsítom, hogy a felnyitott tartályokban nem találtatott meg azon előfizetőknek újabban készített névsora, kiknek előfizetése folyó évi október hó első (1) napján járt le.” – BFL VII.176-1902-2128.

36

lap a világháború idején Bécsben is nyitott fiókot (igaz, elsősorban „hazafias kötelesség” miatt).

II.3. A szerkesztőség „A verseny fokozta a törekvéseket, és az ujságcsinálás terén fokozódó törekvések nagy mértékben járultak ahhoz, hogy az ujságírók gárdája megsokszorozódott, egy igazi ujságírói pálya keletkezett, melyben a megélhetés – a hajdani viszonyokhoz mérten – igen kedvező.” – írta 1896-ban Zilahi Simon kiadóhivatali és vállalati vezető.118 Az alábbiakban azt kísérlem érzékeltetni, hogy miként változott a dualizmus során a budapesti hírlapírók száma és fizetése, valamint hogy általában a szerkesztőségi költségkeretek miként változtak. Nem térek itt ki tehát az új stílusok megjelenésére (azzal a III. fejezetben foglalkozom érintőlegesen), az újságírói/szerkesztői munka menetére, illetve a szerkesztőségi munkaszervezés kérdésére sem, csak megjegyzem, hogy ez utóbbi területen a legfontosabb változás a dualizmus korában talán a lapzárta kitolódása (éjjeli 1-ig, 2-ig) és az éjjeli szerkesztőségek megszervezése lehetett.119

II.3.1. A szerkesztőségi létszám Nehéz meghatározni egy szerkesztőség létszámát, illetve általában az újságírók számát egy adott időpontban, ugyanis pl. meg kell különböztetni a „belmunkatársakat” a külső, nem állandó alkalmazottaktól, a vidéki levelezőktől, valamint egy-egy nevesebb író, tudós vagy politikus több lapnál is lehetett szerződéses vezércikkíró, tárca-író stb. (és persze az is kérdés, hogy ők újságíróknak tekintették-e magukat). A fővárosi hírlapírók számát statisztikai kimutatásokban és lakcímjegyzékekben is nyomon követhetjük, viszont ezek az adatsorok nem különítik el a folyóiratoknál, illetve a napilapoknál dolgozó sajtómunkásokat. A kimutatásokból megállapítható, hogy négy évtized 118

Zilahi 1896: 5. A századfordulón egyes lapoknál létezett inspekciós rendszer működött, más lapoknál volt külön éjjeli szerkesztőség is, ez utóbbinál az újságírók este 9-ig maradtak benn, 10-kor pedig már nem jött más, csak az éjjeli szerkesztő és munkatársa, a külföldi telefon meghallgatója és a rendőri riporter, ekkor történt az éjjel érkező hírek feldolgozása is, a munka háromnegyed 2-kor ért véget (ekkor érkezett meg az MTI utolsó kiadása). RónaSajó 1903: 85–87. Az Egyetértésnél 1882-ben már létezhetett külön éjjeli szerkesztőség (vö. Egyetértés, 1882. április 1.). A Budapestnél – a lap leírása szerint – már 1881-ben is a szedők csak éjfél után 2-kor fejezték be a munkát (Budapest, 1881. április 19.) 119

37

alatt (1870 és 1910 között) több mint tízszeresére nőtt a lapok fővárosban élő szellemi készítőinek

száma.

Ne

feledjük

azonban,

hogy

csak

egy

részük

dolgozott

napilapoknál/napilapokban, tehát csak feltételezhetjük, hogy összességében a napilapok szellemi részének előállítóinak száma is hasonló nagyságrendben változott. 1870-ben Pesten 35, 1871-ben már 57 szerkesztő és újságíró adózott. Számuk 1872-re 58-ra nőtt, és a statisztika 3 laptulajdonost is kimutat. 1873-ban 71 szerkesztő és újságíró, valamint 2 laptulajdonost tartottak nyilván az adózók között. Az adóstatisztika szerint 1874ban Pesten 63 szerkesztő és újságíró valamint 4 laptulajdonos adózott keresete után, tovább Budán 3 szerkesztő és újságíró.120 Az 1872-as összeállítású lakcímjegyzékben összesen 81 szerkesztőt és újságírót számoltam össze Pesten, Budán és Óbudán. 121 Az Ellenőr című napilapnak egy 1880 nyarán megjelent írása a fővárosi hírlapírók számát 160-ra tette.122 Egy statisztikai kimutatás szerint 1890-ben Budapesten 289 kereső hírlapíró volt (valamennyi férfi), 1900-ban 579 (köztük 8 nő), 1910-ben pedig már 760 (köztük 8 nő).123 E tendenciába beleillik a Budapesti czím- és lakjegyzék 1898-as kiadásának listája is (rendhagyó módon ez évben a fővárosi hírlapírók nevét egy listába külön kigyűjtötték), amely 429 nevet sorol fel.124 Ezek vélhetőleg főfoglalkozású újságírók voltak, az 1891. évi népszámlálás szerint azonban Budapesten 99 „hírlapírói” mellékfoglalkozású személy (valamennyi férfi) is tartózkodott.125 („Justus” egyébként így írt az 1870-es évtized derekán az újságírói hivatásról: „nézzünk végig a fővárosi szerkesztőségekben, azt fogjuk találni, hogy a szerkesztőségi tagoknak legalább fele más állásban is foglalkozik. Hirlapirói munkássága csupán dilettantizmus”;126 illetve: „Magyarországon journalista, ki egész lélekkel, minden gondolatával a hirlapirásnak él, igen kevés található”.127) Buzinkay Géza szerint a millennium idején egy fővárosi politikai napilap általában 1520 fizetett belmunkatársat foglalkoztatott a szerkesztőségében.128 Nem tudjuk, ezt az adatot honnan szerezhette a kutató, mi az 1896-os Hírlapjaink című összeállításból a következő, némiképp eltérő adatokat találtuk (főszerkesztő, felelős szerkesztő valamint belmunkatársak együttesen): Magyar Állam: 8 fő; Budapest: 9 fő; Kis Újság: 5 fő; Budapesti Hírlap: 22 fő; 120

Lásd Függelék II.3.2. Lásd Függelék II.3.1.a 122 Idézi: Typographia, 1880. jún. 11. 123 Budapest félévszázados fejlődése… 1923: 168. Buzinkay Géza kisebb budapesti hírlapírói létszámról ír (1900: 571 fő, 1910: 752 fő – Buzinkay 2008: 90), nem tudjuk, adatai honnan származnak, de a különbség láthatóan abból ered, hogy forrása a női „hírlapírókat” nem vette figyelembe. 124 Budapesti czím- és lakjegyzék. 1898: 466–468. 125 Kőrösy 1898: 161–162. 126 Justus 1874. 127 Justus 1875. 128 Buzinkay 2008: 154. 121

38

Fővárosi Lapok: 8 fő; Szabad Szó:15 fő; Budapester Tagbaltt: 10 fő; Pester Lloyd: 15 fő; Pesti Hírlap: legalább 13 fő; Nemzet és Magyar Újság: 20-20 fő. Tehát voltak 10 fő alatti szerkesztőségek, 15 főt foglalkoztató redakciók és legalább 20 fős lapszerkesztőségek is a kötet szerint. Szomaházy szerint a Pesti Naplónak 1893 elején mintegy 30–32 belső munkatársa volt (6 teremben), amely „Budapesten ma kétségtelenül a legnépesebb szerkesztőség”.129 A Magyarországnak 1894 novemberében minden bizonnyal 30-nál kevesebb belső munkatára volt – erre a székek számából következtethetünk,130 és ebből az okból 1902-ben az Egyetértésnél sem dolgozhattak belső munkatársként 20-nál többen.131 Az alkalmi „levelezők” hatalmas számát még nehezebb felmérni, a Budapest című napilap már egy 1880-as felhívásában 82 vidéki levelezőjéről tesz említést.132 De ahogy már említettem, lapok szintjén is nehéz meghatározni ezeket a létszámokat, hiszen egyik lap belmunkatársként tűntethetett fel egy egy-egy tárcaírót, míg egy másik csak külsős tárcaírójából sorolt fel többtucatnyit (akik persze több lapnak is írtak), és adott esetben az is kérdés lehet, hogy ők minek tekintették magukat, mit szerepeltettek a lakbejelentőben, írót, újságírót, vagy pl. politikust.

II.3.2. Szerkesztőségi fizetések, szerkesztőségi költségek Tekintve, hogy nem maradtak fenn – legalábbis nem ismeretesek – napilapok szerkesztőségi elszámolásai (sem), így csak elszórt példákkal kísérlem meg a szerkesztői fizetések változásának bemutatását. A szerkesztőségi fizetések növekedését néhány esettel illusztrálom, igaz, legtöbbször nem ugyanazon lap esetében – de még ha azt meg is tehetném, akkor sem lenne nagyobb „bizonyító” értéke, hiszen a fizetés függhetett tapasztalattól és szerkesztőségen belüli hierarchiától is. 1868 februárjában Halász Imre a következő feltételekkel és munkakörrel lett a leggazdagabb, legnagyobb költségvetéssel operáló pesti napilap, a Pester Lloyd főmunkatársa: „legyen szabad összefoglalnom azon feltételeket, melyeket élőszóval megállapítottunk, de melyeknek irásbani fixírozását czélszerűnek tartom: 1. Évenként 2400 forintnyi fizetés. 2) Öt % a lap tisztajövedelméből, s amennyiben ez 1000 forintra nem rugna, kiegészíttetése 1000 129

Szomaházy 1893: 10. és 178. Lásd Függelék II.3.1.b 131 Lásd Függelék II.3.1.c 132 Budapest, 1880. szept. 21. Húsz évvel később már azt írták, hogy számuk egyre fogy a „soros riportereknek”, a szabadúszó újságíróknak, akik egy sorért 6-10 fillér honoráriumot kaptak (Sajó–Róna 1902: 132.) 130

39

forintig. 3) Azon jog, hogy magyar nyelvű lapokba dolgozhassam, ha akarok, s az általam most szerkesztett nemzetgazdasági heti lapot tovább szerkeszthessem, s esetleg külföldi (és bécsi) lapokba levelezhessek is. 4) Annak garantírzása, hogy addig, míg t. Szerkesztő úr vezeti a Lloydot, nekem felmondani nem fog. – Ha ez utóbbi feltételt, – bármi okból – t. Sz. úr kissé keménynek tartaná, beleegyezem, hogy bizonyos Abfertigungban egyezzünk meg, mely iránt T. Sz. úrra bizom az initiatívát. Az én kötelességem lenne a külföldi rovat vezetésén túl politikai vezérczikkek írása. Nem ártana talán a vezérczikkek számának hetenkénti maximumát megállapitani. Azt hiszem e tekintetben elég volna heti 4 vezérczikk, – többre tőlem a lapnak nem igen lesz soha szüksége.” Halásznak egy későbbi leveléből kiderül, hogy a fizetése valóban ez lett, illetve az, hogy 1870. január 1-től, egy új, három évre szóló szerződés keretében, az évi fizetése 600 forinttal nőtt (2400 forintról 3000 forintra), jutalékát továbbra is a lap tiszta nyereségének 5%-ában, de minimum 1000 forintban határozták meg. Kikötötték azt is, hogy ha a Pester Lloyd 1870. évi tiszta nyeresége elérné, vagy meghaladná az 1869-es évit – ez végül 500 forint híján nem történt meg –, akkor Halász fizetését 600 forinttal megemelik (tehát évi 3600 forintra), változatlan jutaléki feltételekkel.133 Hogy milyen szűkös szerkesztési körülmények között működött egy kis képes napilap, a Magyar Újság, azt a lap 1882 szeptemberében (akkor még csak három hónapra) megkötött szerkesztési szerződéséből tudjuk meg. Hentaller Lajos országgyűlési képviselő a kkövetkező feltételekkel vállalta el a Schlesinger et Wohlauer cégtől a lap szerkesztését: „legjobb belátása szerint szorgalmasan és teljes tehetségével szerkesztendi, ki levén kötve, hogy a lapban antiszemitikus irányzatokat követni nem lesz megengedve”. Hentaller szerkesztői és cikkírói fizetését havi 100 forintban határozták meg, további három szerkesztőségi „társtagra”, mint munkatársra havi 220 forintos keretet biztosított a cég – e „munkatársak alkalmazásánál a czég beleegyezése megkívántatik, elbocsátásuk azonban a czég beleegyezésének kikérése nélkül is megtörténhetik”. A szerződésben abban is megállapodtak, hogy a lap megszüntetése esetén nem jár sem felmondás, sem kártalanítás a szerkesztőségi alkalmazottaknak.134 Mikor 1884-ben Csávolszky Lajos eladta napilapját, az Egyetértést a Pallas Rt-nek, a felek abban maradtak, hogy Csávolszky marad a szerkesztő, havi 500 forint fizetéssel, cserében ő kötelezte magát kizárólagosan az Egyetértésnek dolgozni. 150 ezer forintos 133

OSZK Kézirattár, Fond IV/337 (Halász Imre levelei Falk Miksának) 1868. február 7-i és 1870. január 10-i keltezésű levelek. Ugyanígy más vezető munkatársak is kaptak jutalékot (tantiéme) a lapvállalat eredményéből, Veigelsberg Leó e címen az 1873-as év után 1200 forintot kapott, az 1874-es év után 230 frt 38 kr-t – derül ki Falk Miksához írt leveleiből (OSZK K Fond IV/952., 1874. január 2-i és 1875. március 24-i keltezésű levelek). A Pester Lloyd magas fizetéseit jól mutatja, hogy Falk és Veigelsberg többször is felkerült a legtöbb adót fizetők, a virilisek listájára. 134 BFL VII.185-1882-1628.

40

kötbérben meg állapodtak meg, annak biztosítására, hogy amíg a lap fennáll, addig nem alapít új lapot, nem dolgozik más lapnak. Fizetésén túl jutalék is illette Csávolszkyt: ha évi legalább 10.000 példányban elkel a lap, a lap tiszta hasznából (amely hasznot a tulajdonos sem el nem idegeníthette, sem át nem ruházhatta) 20%, ha évi 15.000 példányban, akkor 25%, ha pedig évi több mint 20.000 példányban, akkor 30%. Kikötötték, hogy a lap „iránya s jellege” csak a tulajdonos részvénytársaság igazgatóságának és a szerkesztőnek beleegyezésével változhat meg, és a szerződés szerint a lap alakjának és terjedelmének megváltoztatása csak a szerkesztő előzetes meghallgatása után volt eszközölhető. Megállapodtak, hogy Csávolszky el nem mozdítható marad posztjáról beleegyezése nélkül, míg a lap megmarad akkori „magaslatán” (amíg legalább 10 ezer példányban kel el). A szerkesztői büdzsét havi 3500 forintban határozták meg, ennek tervezett felhasználásáról Csávolszkynak hóról hóra előirányzatot kellett bemutatnia az igazgatóságnak (az esetleges rendkívüli kiadások közös megállapítása esetről esetre történt), továbbá napi 200 csere- és tiszteletpéldány is a szerkesztőség rendelkezésére állt.135 Hat évvel később is ezek az állapotok uralkodtak az Egyetértésnél, a lapnál 1890-ben is összesen havi maximum 4000 frt-ot irányoztak elő szerkesztőségi költségekre (Csávolszky fizetésével együtt).136 Amikor ifj. Ábrányi Kornél tulajdonos-szerkesztő 1894 áprilisában eladta a Pesti Naplót Weisenbacher Endrének, akkor szerződésük szerint 5 évre ő maradt a lap főszerkesztője, évi 6000 forintos (tehát havi 500 forintos) fizetéssel. Megállapodásuk arra is kitért, hogy ha a lap „előfizetőinek” száma meghaladná a 13 ezret, akkor Ábrányi éves fizetését ezer forinttal megemeli a lap tulajdonosa.137 1896-ban Braun Sándor szerkesztő Turcsányi János írót szerződtette lapjához, a nem sokkal korábban megindult (és még abban az évben megszűnő) Magyar Napló című napilaphoz. A szerződés szerint Turcsányi feladata a tárca, a színházi, a báli, a lóversenyi „és hasonló rovatok” pontos és szakszerű vezetése volt, utasításokat csak Brauntól fogadhatott el. Mindezért havi 150 forint (tehát évi 1800 forint) volt a fizetése, továbbá szabadjegyeket is ígért neki Braun, amennyiben tud szerezni, valamint első osztályú közlekedési jegyet is. Előfizetők gyűjtése (ismerősei körében) is a honorálandó feladatai közé tartozott, mindegyik általa szerzett előfizető után 4 forintot ígért neki a szerkesztő (és előlegként 2 ezer forintot kapott is erre), de az előfizetési pénzek beszedése nem Turcsányi feladata volt.138

135

BFL VII.184-1884-829 BFL VII.184-1890-625. 137 BFL VII.184-1894-574. 138 BFL VII.168-1896-307. A szerződés a felmondás körülményeit is részletezi. 136

41

Sajó és Róna azt írták 1903-ban megjelent könyvükben, hogy Budapesten akkor egy napilapnál a felelős (fő-) szerkesztő havi illetménye 600–800 K körül alakult, egy-két nagyobb újságnál pedig 1200 K is lehetett ez az összeg. Lengyel Géza emlékei szerint a közgazdasági újságírók rendes havi fizetése (ami mellé még „közgazdasági jövedelmük” és egyéb bevételeik is lehettek) „1910-ben talán 3-4500 korona körül” alakult. Állítását nem tudtuk ellenőrizni Dienes Márton József az 20. század első évtizedében már a Neues Pester Journal tárca- és vezércikkírója volt, 1908-ig belső-, majd külső munkatársként. Havi javadalmazása 1908 előtt és után is havi 780 K volt (tehát évi 9360 K, forintértékben 4680 frt), ezért havonként legalább 11 vezércikket és 1 tárcát kellett írnia.139 A Pester Lloyd kimutatásai szerint a napilap közvetlen szerkesztőségi kiadása havi 1700-1800 forint körül alakult 1865-ben, 1866-ra emelkedhetett a keret, ekkor havonta 1900– 2300 forintot számoltak el (a tavaszi, kora nyári háborús időszakban volt nagyobb a kiadás); 1867-ben e tétel már 2200–2400 forintra emelkedett. A táviratok, az újságok és a kereskedelmi tudósítások költségeit mindhárom évben külön tételként kezelték. Az „újságok” alatt minden bizonnyal több tucatnyi hazai és külföldi lap állhatott, havi 300 (1865). illetve 275 forint értékben (1866 és 1867); a „kereskedelmi tudósítások” pedig valamilyen laptudósítói/hírügynökségi előfizetést takarhatott (mindhárom évben – két hónapot leszámítva – havi 100 forint értékben). A táviratokra fordított havi kiadás azonban nagyon változatosan alakult – nyilvánvalóan jórészt a közérdeklődésre számot tartó politikai események függvényében: míg 1865-ben többnyire 300, vagy 200 forintnál is kevesebbet költött e célra a lap, addig 1866-ban már néha megközelítette a következő évben pedig már többször túl is lépte az 500 forintot, és ekkor 300 forint alá már nem is ment az ismert hónapokban. Az 1860-as évek végének, 1870-es évek elejének legnagyobb példányszámú magyar nyelvű fővárosi napilapja az Athenauem Pesti Naplója volt. Szerkesztőségi kerete – nem számítva a táviratokat, az előfizetett újságokat, az országgyűlési gyorsírók díját, az iroda bérés fűtési költségeit – nyomába sem ért a Pester Lloydénak: 1868-tól havi 1050 forint (ugyanekkor a szintén Athenaeum-napilap, A Hon kerete havi 1200 forint volt), 1870 márciusától havi 1400 forint, 1873 márciusától pedig havi 1600 forint volt. Az 1880-as évek végén alig volt valamivel nagyobb a Pesti Napló redakciójának büdzséje, mint a húsz évvel

139

BFL VII.12.b-1918-53130.

42

korábbi Pester Lloydé, évi 30 ezer forint (havi 2500 forint), amiből 5000 forint a főszerkesztőt illette.140 A táviratokat a gyors és drága hírek megtestesítőinek is tekinthetjük – a telegráfokra költött évi pénzmennyiség növekedése a hírszolgálat fejlődésének egyik (de nem kizárólagos) fokmérője. A Pester Lloydnál 1865-ben éves szinten csak kb. 2600 forintot fordítottak erre, 1865-ben kb. 3500 forintot, 1867-ben pedig mintegy 5400 forintot – majd ez az összeg 15 év alatt a 8-szorosára növekedett (1873: 13 ezer frt, 1875: 15 ezer frt, 1876: 18 ezer frt, 1877: 26 ezer frt, 1878: 30 ezer frt, 1880: 29.772 frt, 1881: 40.828 frt, 1882: 41.769 frt, 1883: 47.300 frt, 1884: 37 ezer frt, 1885: 41 ezer frt); az 1883-as év kimagasló távirati kiadásáért a tiszaeszlári (nyíregyházi) per tudósításai feleltek.141

II.4. Az expedíció „A kész lappéldányokat όriási kosarakban szállitják át az expediálό-helyiségbe, ahol 20-30 leány huzza föl rájuk a czimszalagokat s egész sereg kiadόhivatali tisztviselő, köztük kitanult postások, osztják be az egyes csomagokat, a különböző vasuti irányok szerint. A mozgό posta ugyanis nem győzné osztályozni az ujságoknak azt a rengeteg tömegét, melyet a napilapok kiadόhivatalai küldenek szét a szélrόzsa minden irányába. Mindezt itt végzik el, az expediciό lármája és hullámzása közepette, melyet a reggeli όrák közeledtével, 60-80 ujságkihordό fiu és lány eleven társalgása tesz még élénkebbé és zajosabbá. A Pesti Naplό kész példányait a lap négy kocsija szállitja ki egyenesen a vasuti pályaházakhoz.” – olvashatjuk egy 1893-as leírásban.142 Az expediáló részleg, tulajdonképpen egy logisztikai egység volt, ahol kinyomtatott példányokat rendszerezték, és ahonnan a lapok kihordása, kézbesítése, elszállítása megindult. Gyakran nem volt önálló egység, hanem a nyomda vagy a kiadóhivatal alá tartozott. A helyi példányokat a vállalat kihordói – igen gyakran asszonyok – 143

szállították az előfizetők, illetve az újságárusok címére, a vidéki példányokat pedig a

postára, majd később már közvetlenül a vasútállomásokra. 140

Szabó 1918: 23–27. Szabó írásából azt is megtudjuk, hogy a Pesti Naplónál a főszerkesztő jutaléka 1873-tól a nyereség 25%-a, 1875-től 25%-a, de legalább 3000 forint, 1888-tól 20%, de legalább 1000 forint volt. 141 1865-re, 1866-ra és 1867-re: FSzEK, BF 0910/82 (saját becslés 11-11, illetve 10 hónap alapján); 1873, 1875, 1876, 1877, 1878 és 1883 távirati költségeihez: A Pesti Lloyd Évkönyve 1883-ra. Budapest, 1884.; 1880-ra: Pester Lloyd, 1881. márc. 20.; 1881-re: A Pesti Lloyd Évkönyve 1881-re. Budapest, 1882.; 1882-re: A Pesti Lloyd Évkönyve 1882-re. Budapest, 1883.; 1884-re: Pester Lloyd, 1885. márc. 6.; 1885-re: Pester Lloyd, 1886. febr. 28. 142 Szomaházy 1893: 173. 143 Vö. Corvina, 1884. április 20. 44.

43

A századforduló idején egy újság expedíciójában a vidéki előfizetők címszalagjai vasútvonalak, állomások, városok és községek szerint voltak rendezve; az éjjeli 2 órai lapzártát követően 3-kor már megkezdődött a nyomás, az elkészült lapoknak reggel 6-ra már a pályaudvarokon kellett lenniük, ekkor indultak ugyanis a vonatok. Megkönnyített és meggyorsította az expediálást az, hogy a Nyugati- és a Keleti pályaudvarokon ekkor már voltak mozgóposták, postai irányító hivatalok. Vidéken a nagyobb városokban 1897-től létezett külön postai hírlapkézbesítő szolgálat, amely már a vasúti állomáson átvette az újságokat, ami szintén azt eredményezte, hogy a vidéki előfizető gyorsabban jutott lapjához.144 Korábban ugyanis a vidékre érkező hírlapokat a postán kellett átvenni, nem vitték házhoz. Az estilapokat (pl. a Pester Lloyd esetében) együtt küldték a másnapi reggeli lapokkal, kivéve, ha az előfizető nem fizetett még külön díjat a szeparált kézbesítésért. A postai szállítás díja példányonként 1 krajcár volt (100 újságjegy 1 forintba került) 1867-től. Amennyiben az előfizető nem akart a helyi postára (vagy az „utolsó”, vagyis a hozzá legközelebbi postára) befáradni, akkor neki még külön fél krajcáros illetéket is kellett fizetni, ennek szedését a nagyobb forgalmú helyeken 1887-ben, az ország teljes területén pedig 1888-ban szűntették meg. A magas postai tarifa révén tehát egy egy évben 364-szer megjelenő fővárosi napilap vidéki előfizetője 3 forint 64 krajcáros költséget jelentett a lapkiadó vállalatnak, ennek ellenére – néhány kivételtől eltekintve, minderre a III.3. fejezetben térek ki – ugyanannyi volt az előfizetési ár vidéken is mint a fővárosban (pl. a kor egyik legjellemzőbb laptípusa esetében 14 forint); a postai szállítás árát tehát nem hárították rá a vidékiekre (bár úgy is fogalmazhatunk, hogy a fővárosi előfizetőkkel fizettették meg azt). 1906-ban a Magyar Újságkiadók Országos Szövetsége sikertelenül kérvényezte a Miniszterelnökségnél a díjszabás felére csökkentését.145 „A posta kizárólagos monopóliumai közé tartozott a hírlapszállítás a pesti sajtó vidéki előfizetőinek és hírlapárusítóinak”146 – olvashatjuk Buzinkay Gézával, azonban nem érthetünk egyet a jeles sajtótörténész ezen kijelentésével, ugyanis nem volt ilyen monopólium: vidékre a hírlapárusítóknak pl. a Magyar Kiviteli és Csomagszállítási Rt. (1911ig), illetve 1910-től az Általános Beszerzési és Szállítási Rt. is szállított,147 nem csak a posta. 144

Sajó–Róna 1902: 100–101., Hennyei 1926: 209. MNL OL K 26-1906-V-5765. 146 Buzinkay 2008: 105. 147 Utóbbi vállalatnak állítólag olyan kedvezményeket adott a kormány, hogy azzal nem tudott versenyezni az előbbi társaság, és így csődbe ment. Az országházban többször is arról beszéltek, hogy az új szállítási vállalaton keresztül a kormány befolyást tud gyakorolni a lapok kedvezményes szállatása, vagy a vasúti árusítás megtiltás révén; pl.: „Az bizonyos, hogy az 1910. májusában megkötött, 3840. elnöki szám alatt kiadott szerződésben olyan pontozatok vannak, melyek a kormánynak bizonyos kedvezményeket biztositanak. Hajlandó-e, amennyiben a szerződés erre módot nyújt, a 6. és 7. pontot akként megváltoztatni, hogy az ott megjelölt szállítási 145

44

Egy időben párhuzamosan szállított a posta és a csomagszállító társaság, sőt, minden bizonnyal volt olyan időszak is (1908-tól), amikor csak a csomagszállító vállalat szállította vidéki árusításra szánt lapokat, a posta egyáltalán nem (lásd IV.1.2.2. fejezet). A lapkihordás nem egyenlő az utcai elárusítással, a szállítás nem azonos az értékesítéssel (bár az árusítást, illetve az előfizetés-gyűjtést olykor a lapkihordók is végezhették), a szakirodalomban ez olykor mégis összemosódik, pl. itt: „a kiadók saját maguk vették kézbe a helyi hírlapterjesztést: például a Légrády-testvéreknél 120 lapkihordó működött a XX. század első éveiben, az Estnél ennek többszöröse, sőt még a Népszavának is voltak szerződéses árusai”.148 Összegzésként megállapíthatjuk, hogy a vizsgált korszakban az expedíció területe a vidéki kézbesítés terén fejlődött elsősorban, és lett gyorsabb.

II.5. A nyomda Disszertációm arányait felborítaná a nyomdai előállítás területének részletesebb tárgyalása, így e fejezetben részben csak utalok korábbi közleményeimre: az augsburgi (és egyéb) gyártmányú tekercsnyomók (rotációsok) magyarországi megjelenését (a 19. század utolsó két évtizedében) bemutató önálló kiadványomra,149 illetve az első (1877) honi tekercses nyomdagép felállítását elemző tanulmányomra.150 A lapok fizikai produkciója terén általánosan elmondhatjuk, hogy a dualizmus fél évszáda alatt a nyomdaipar eljutott a kézműves előállítástól a gépi termelésig. Kezdetben ugyanis még kézzel hajtották a nyomógépeket (kerékhajtók), a lapokat is kézzel helyezték be a gépek be (ívberakók), és a kész, nyomtatott íveket manuálisan hajtották félbe, vagy négyrét (hajtogatók), továbbá a szedés is kézzel történt.151 Korszakunk végére már hatalmasan

költség és közvetítési dij ne szolgáljon a kormány által megjelölhető lapok kedvezményezésére? […] Hajlandó-e a kereskedelemügyi minister úr az Általános Beszerzési és Szállítási Vállalattal kötött szerződésnek 6. és 7. pontjait akként megváltoztatni, hogy e pont ne szolgáljon a mindenkori kormányt támogató lapok jogtalan kedvezményezésére?” (Képviselőházi Napló, 227. országos ülés, 1911. augusztus 23.) 148 Buzinkay 2008: 105. 149 Balogh 2006. 150 Balogh 2009. 151 Pl. Schnitzer és Singer nyomdájában (itt állították elő a Pester Journalt – a modern lapkiadás egyik előfutárját) 1870-ben dolgozott 2 vezető (Kanzlei-Personal), 1 korrektor, 1 szedő-faktor (mettőr/tördelő), 17 szedősegéd, 1 nyomósegéd, 2 gépmester, 8 szedőtanonc, 3 nyomótanonc, 6 kerékforgató, 6 „géplány” (vsz. ívberakó!) és 1 fő egyéb segédszemélyzet, a géppark 2 gyorssajtóból és 2 kézisajtóból állt. – Typographia, 1870. okt. 10.

45

megnövekedett a kapacitás, a légszesz/gáz/elektromosság által hajtott rotációsok tekercselt papírra nyomtak, a lapokat hajtogatták és vágták is – és a szedés jó része is már gépen történt. A későbbiekben részletesebben is foglalkozom a tekercsnyomásra való átállással, valamint a szedési és a papír-viszonyok változásával; jelen bevezető részben a nyomás és a papír árának csökkenését négy példán keresztül mutatom be. 1868 júliusától a Pesti Napló (1 ívnyi terjedelmű) lapszámából az első 1000 példányt az Athenaeum 45 frt 60 krajcárért nyomta és szedte (a papír árával és nyilvánvalóan az expedíció költségével együtt), minden további 100 példányért 1 frt 65 krajcárt számlázott. 1870 márciusában egy pótszerződés keretében árakat emeltek (a szedők bérének felemelése, valamint a papír árának növekedése miatt): az első 1000 példány 55 forintba, minden további 100 példány pedig 2 forintba került (a fél íves esti kiadás esetében pedig 29 forintba, illetve 90 krajcárba.) 1876 végén Csávolszky Lajos laptulajdonos és a Schlesinger & Wohlhauer nyomda szerződése az Egyetértés című napilap normál példányszámát napi 1500-ban (és 1 ív terjedelemben) határozta meg – e példányszám teljes nyomdai előállításáért (és expedíciójáért, nem számítva a hírlapjegyeket) napi 50 forintot kért a nyomda, amennyiben pedig a példányszám megnövekedett volna, akkor pedig 100 példányonként további 1 forint 70 krajcárt.152 1891-ben a Magyar Hírlap 2 (!) ív terjedelmű (16 oldalas) lapszámainak szedését (még ha a szerződés csak közvetve is említi), nyomását és helyi expediálását a következő feltételekkel vállalta a Schlesinger-féle nyomda: 5000 példányig 152 frt, minden további 100 példány után 1 frt 20 krajcár.153 Ha 1 íves terjedelmet nézünk – hogy összevethessük a Pesti Napló 1868-as és 1870-es szerződésével –, akkor azt látjuk, hogy az alapnak meghatározott mennyiségen túl 100 példány előállítása 1891-ben a Magyar Hírlap esetében 60 krajcárba került – vagyis a papír és a nyomás harmadannyiba került mint a Pesti Naplónak és az Egyetértésnek két, illetve másfél évtizeddel korábban. A világháború kitörése előtt közvetlenül az Athenaeum nyomda Az Est 2 íves lapszámait (nyilván az első pártízezer példányon túli darabokat) Lengyel Géza információi szerint a következő áron állította elő: „többfelől egybehangzóan mondották nekem, hogy az első világháború előtt példányonkint 1,85 fillért kapott az Athenaeum a lap [Az Est] teljes

152 153

BFL VII.185-1876-2071. BFL VII.168-1891-73.

46

előállításáért, tehát papírért, szedésért, nyomásért”.154 Ha ez igaz, akkor ez azt mutatja, hogy a nyomdai elállítás ára tovább csökkent, hiszen ha 100 példányra és 1 ívre vetítve fejezzük ki az értéket (forint-értékben), akkor 47 krajcárt kapunk.

II.5.1. A szedés és a szedőgépek A szedés területén két fontos eseménysorozat volt a dualizmus kori fővárosi hírlapnyomdákban. Az egyik a szedés díjának folyamatos növekedése volt („árszabálymozgalom”), a másik pedig – a századfordulótól – a szedőgépek megjelenése és elterjedése. Míg 1868-ban még 20 krajcár volt a szedők bére ezer kiszedett n után,155 a századfordulóra ez az összeg már 56 fillérre (28 krajcárra) nőtt.156 A fővárosi hírlapok szedőinek bérmozgalma többször sztrájkkal járt együtt (pl. 1870 februárjában, 1895 végén és 1905-ben is), ilyenkor a napilapok – amelyek nem találtak sztrájktörőket, vagy nem tudtak Bécsből kevésbé kollégális szedőket hozatni – csak korlátozott terjedelemben tudtak megjelenni. A szedőgépek révén meggyorsult a szedés a kézi szedéshez képest,157 valamint szedők elbocsátásához is vezetett az amúgy nagyon költséges technikai újdonság – pl. amikor a Pester Lloyd nyomdájában 1909-ben négy új szedőgépet állítottak fel, akkor ezzel hat kéziszedő veszítette el munkáját.158 Hosszú távon tehát költségmegtakarítást jelentett a szedőgép; rövid távú haszna a hírverseny terültén, a lapzárta kismértékű kitolódása következtében lehetett.159 A szedőgépek magyarországi „invázióját” jelzi, hogy míg 1901 végén csak 20 ilyen gép dolgozott a nyomdákban, addig 1914-ben már 216. Novák szerint az első hírlapszedésre használt szedőgép 1900-ban kezdte meg működését (10 darab Linotype szedőgép a Budapesti Hírlap nyomdájában).160 1904 végére már 7 fővárosi napilapot

154

Lengyel 1963: 87. A Pester Lloyd és az Ungarischer Lloyd szedőinek esetében – Typographia, 1868. okt. 20. 156 Gábor 1909. 157 A különböző szedőgépek konstrukcióihoz lásd Timkó György vaskos kötetét (Timkó 2011). 158 Gábor 1909. Általános költségkímélő módszer volt a dualizmus kezdetétől kezdve, hogy fiatalkorú szedőtanoncokkal is szedették a lapokat, a szedők, szedősegédek bérének töredékéért. (lásd pl. Typographia, 1870. okt. 10.) 159 A napilapok szedése természetesen nem csak az esti, éjjeli órákban történt; a mellékletek, hirdetések, tárcák stb. szedése már korábban is megkezdődött. 160 Novák 1929. Ugyanakkor a Graphica című szaklap úgy tudta 1897-ben, hogy az év folyamán a Pallas nyomdában és a Légrády Testvéreknél felállítanak 2-2 Typograph-típusú szedőgépet, „hírlapjaik szedetésére” (Graphica, 1897. június, 5. o.) 155

47

állítottak elő (részben) szedőgépen (összesen 38 gépen).161 E szedőgépek azonban nem mindig voltak a nyomdák vagy a napilap-vállalatok tulajdonában, tudjuk, hogy 1904-ben a Magyar Kiviteli és Csomagszállítási Rt-nek is voltak szedőgépei, amelyeken a Magyar Hírlapot és a Budapesti Naplót nyomták.162 1910-ben a Légrády Testvérek nyomdájában már 11 Linotype és 3 Monotype típusú szedőgép volt üzemben.163 Egy 1912-es kimutatás szerint 20 Linotype gép volt A Nap nyomdájában.164

II.5.2. A tekercsnyomók A rotációsok (más néven a tekercsesek vagy tekercsnyomó gépek) megjelenése a hírlapnyomdászatban hatalmas mennyiségi és sebességi ugrást jelentett, egységnyi idő alatt többszörös mennyiséget tudtak előállítani, mint a hagyományos (íves) gyorssajtók, így a lapzárta is kitolódhatott. Magyarországon az első tekercsest 1877-ben (és nem 1873-ban, ahogy az a szakirodalomban mindenhol olvasható) állították üzembe – több éves huzavona után –, a Pester Lloyd nyomására. A beruházást presztízsberuházásnak kell értékelnünk, ugyanis a nyomda meglévő gépei is elegendőek és megfelelőek voltak a lap előállításához.165 A budapesti nyomdák (napilapok előállítása céljából beszerzett) tekercsnyomó-gépparkja 1881-től lényegében folyamatosan gyarapodott (legnagyobb arányban feltehetőleg az 1890-es években), illetve cserélődött.166 A gépek számának növekedése azonban nem volt arányos a tekercsnyomók együttes kapacitásának növekedésével.167

161

Gábor 1909. BFL VII.173-1904-3044., BFL VII.173-1904-3046., BFL VII.173-1904-3047. 163 Magyar Nyomdászat, 1910/4. 138. 164 BFL VII.216-1912-998. 165 Részletesebben lásd: Balogh 2009. 166 Az adatokat (de jelen diagramon csak a napilapokat nyomó rotációs gépek számát feltüntetve) 1894-ig Balogh 2006: 8–19. alapján állítottam össze; az 1897. és az 1914. évekre vonatkozó adatok forrása: Sz. 1898: 127–144., illetve Nyomdász Évkönyv… 1916: 64–65. (ez évek esetében is csak a napilapokat előállító gépeket tüntettem fel). Az 1914-es adat nem év végi, hanem júniusi állapotot tükröz. 167 Az gépek óránkénti teljesítményét ábrázoló diagram saját becslésemen alapszik. A becslés alapja a gépeket bemutató leírásokban (az adott napilapban, vagy valamilyen nyomdász-szaklapban), illetve az egyes nyomdagép-gyárak belső irataiban, valamint katalógusaiban fellelhető adatok voltak. Előbbiekhez lásd Balogh 2006: 8–19. és 36–54., utóbbiakhoz MAN AG HA Fach 20. és Fach 21. (Rotationsmaschine-Zeichnungen), illetve KBA AG HA Mappe 94., Nr. 2756., Nr. 2758., Nr. 2759., Nr. 2870., Nr. 2877. – Mindezek alapján a Pester Lloyd első (4 nagy oldalas) rotációsai esetében nyolc-, a 8-oldalas gépeknél és a 8-nagyoldalas gépeknél, akárcsak a 40- és a 48-oldalas gépeknél tíz, a 16-, a 32- és a 64-oldalas gépeknél pedig egységesen (tehát gyártótól függetlenül) tizenkétezer példány/óra teljesítményt vettem alapul. Az így kapott eredmény az elméletileg lehetséges kapacitását jelzi a gépeknek, „normál” járatban, hibátlan működésüket feltételezve. Nem feledhetjük viszont, hogy egy komolyabb nyomdában volt(ak) tartalékgép(ek) is, illetve, hogy ugyanaz a gép hajnalban és délben is „dolgozhatott”, egy reggeli, illetve egy „esti” megjelenésű lapot nyomva. 162

48

II.5.2-a diagram Napilapot nyomó tekercsesek száma (darab) Budapesten az egyes évek végén (1877–1914) 50 40 30 20 10 1914

1897

1877 1878 1879 1880 1881 1882 1883 1884 1885 1886 1887 1888 1889 1890 1891 1892 1893 1894

0

II.5.2-b diagram A budapesti napilapnyomó tekercsesek kapacitása (millió oldal/óra) az egyes évek végén (1877–1914)

1914

1877 1878 1879 1880 1881 1882 1883 1884 1885 1886 1887 1888 1889 1890 1891 1892 1893 1894

18 16 14 12 10 8 6 4 2 0

A két adatsor eltérő arányú növekedésének oka egyszerű: az összesített darabszámok az egyes években (időben előre haladva) egyre nagyobb teljesítőképességű gépeket takarnak. 1885-től már 16, 1894-től már 32, a 20. század első évtizedétől pedig már 40, 48, illetve 64 oldalt nyomó tekercsnyomók is működtek Budapesten.168 Azonban nemcsak a nyomatok mennyisége nőtt: az egyre fejlettebb gépek a lapokat már össze is hajtogatták, illetve fel is vágták, így a teljes (fajlagos) nyomdai előállítást nagyobb mértékben rövidítették le e gépek, mint ahogy a nyomás sebessége alapján gondolhatnánk. Ahogy az a II.5.2-c diagramon is bemutatom, a tekercsnyomók Budapesten az 1890-es évek közepére lényegében teljesen kiszorították169 a hagyományos (egyszerű, vagy többszörös

168

Sőt, míg az 1880-as évek második, illetve az 1890-es évek első felében a 8- és 16-oldalas gépek domináltak, addig 1914-ben már csak két darab 8-oldalas újságnyomó volt üzemben, a gépek közül húsz darab 32-, hat darab pedig 64-oldalas volt. Az oldalszám a típusok nevében a maximális oldalszámot jelöli, amelyet képes volt előállítani a gép. – lásd Függelék II.5.2. 169 Számításaim szerint az 1890-es évekig a naponta (már) legalább 20 ezer ívnyi terjedelemben megjelenő napilapoknak volt szükséges Magyarországon a tekercses nyomógépre való átállás.

49

nyomószerkezetű, íves) gyorssajtókat a napilapok nyomdai előállításának területéről. 170 A századfordulótól már vélhetőleg nem is volt olyan napilap Budapesten, ami ne rotációson készült volna. Az 1880-as évek végétől már Magyarországon is készültek ilyen gépek (Wörner gépgyárában), azonban a budapesti gépállomány legnagyobb része a világháború előestéjén is német gyártmány volt. II.5.2-c diagram A budapesti napilapok összesített éves papírfogyasztásának megoszlása a nyomógép típusa szerint (1884–1893) 100% 90% 80% 70% 60% 50%

íves gép

40%

rotációs gép

30% 20% 10% 0% 1884

1890

1893

Szomaházy István, a Pesti Napló újságírója 1892. december 18-án, abból az alkalomból, hogy lapja attól a naptól kezdve tekercsnyomón készült, a következőket írta: „a legőszintébb perceinkben, szentül meg vagyunk győződve a felől, hogy a világ összes eszméi, instituciόi, frázisai közül voltaképpen csak egy imponál a legokosabb embereknek: a természeti és technikai tudományok sikerei, a gépek pozitív és szemmel láthatό valόsága”. Leírásában később a félelmetes rotációs így förmed az őt megközelítő, amúgy „cinikus” újságíróra: „Hajolj meg törpe semmiség, hajolj meg fejedelmed előtt!“ Napjainkban ugyan elképzelhetetlen, hogy egy újság részletesen beszámoljon nyomdai előállításának technikai változásairól, de az 1880-as, 1890-es években (és kisebb mértékben még később is),171 a második ipari forradalom bűvöletében a napilapok rendszerint hosszú cikkben, esetleg – a nem illusztrált lapok is – külön képpel, a címlapon mutatták be az olvasóknak az újság első tekercsnyomóját. Ezekben a dicsekvő (ön)méltatásokban a rotációsokat gyakran megszemélyesítették, megszólították, költői jelzőkkel illeték, a lap

170

Balogh 2006: 26–28. alapján. Az első, már indulásakor – 1887-től – is tekercsnyomón készülő magyarországi napilap a budapesti Kis Újság volt. 171 Az 1890-es évek közepétől már jóval kisebb visszhangja volt az újabb és újabb gépek installálásának, a nyomdászlapok is csak az újabb típusokról emlékeztek meg.

50

olvasóit pedig invitálták, hogy tekintsék meg maguk is a technika ezen legújabb, nagy presztízsértékű vívmányát a lap nyomdájában.172

III.5.3. Az újságpapír A disszertáció által vizsgált kor újságpapír-iparának legnagyobb jelentőségű eseménye a fatartalmú papír elterjedése, valamint árának csökkenése volt. A nagymértékű csökkenés azonban csak a századfordulóig tartott, akkor jelentősen emelkedett (Magyarországon is), majd az első világháború végére többszörösére nőtt a hiánycikké váló újságpapír ára. Korszakunk

nagy

részében

a

napilap

nyomáshoz

használt

(fa

tartalmú)

papír

négyzetméterenkénti súlya 48–50 gramm volt.173

II.5.3-a diagram A fatartalmú újságpapír 100 kilónkénti ára (márka, illetve forint) Németországban és az Osztrák-Magyar Monarchiában (1860–1913) 80,00 70,00 60,00 50,00 40,00 30,00 20,00 10,00 0,00 1860

1870 Németo. (márka) Újs.kiad. (frt)

1880 Bécs (frt) Garr -Bécs (frt)

1890 Mo. Rt. (frt) Magy.Hírl. (frt)

1900

1910

Est Rt. (frt)

Forrás: Pöppinghaus 1920: 48. (Preise für 100 kg Zeitungsdruckpapier frc. Verbrauchsort in den Jahren 1860 bis 1913.); Újságkiadók Lapja, 1909. április; Garr 1912., valamint az egyes lapkiadó-vállalatok (Magyarország Rt., Magyar Hírlapkiadó Rt., Az Est Rt.) közgyűlési jelentései.

172

Részletesebben, több példával: Balogh 2006: 21–24., néhány ilyen cikkekre lásd Balogh 36–54. Oesterr.-ungar. Papier-Zeitung. II. Jg. Nr. 35. 14. Dezember 1881. 4.; Der Oester.-ung. Papier- und Schreibwarenhandel, XVI. Jg. Nr. 10. 15. Mai 1906. 253.; Meyer 1910: 6. 173

51

A II.5.3-a diagramon látszik, hogy a német és az osztrák/magyar árak az ismert időpontokban hasonló tendenciát követtek, így feltételezem, hogy azon időszakban is, amikor nincsenek osztrák-magyar adataink, a Monarchia újságpapírárai hasonló mértékben térhetett el a németországitól.174 Tudomásom szerint én tártam fel elsőként a bécsi árak 1877 és 1888 közötti változásait,175 a II.5.3-b diagramon a sima nyomópapír legkisebb árait ábrázolom.

II.5.3-b diagram A sima nyomópapír 100 kilónkénti legkisebb ára (forint) Bécsben (1877–1888) 35 30 25 20 15 10 5

1888. február

1887. október 1887. november

1887. április 1887. május 1887. június 1887. július 1887. augusztus

1886. október 1886. november 1886. december

1886. április

1885. június

1885. április

1884. október

1884. július

1884. május

1883. április

1883. február

1882. október 1882. november

1882. augusztus

1882. január

1882. március 1882. április 1882. május

1881. szeptember

1877. január

0

Forrás: Die Papier-Industrie. Commercielles und technisches Organ für die Papier-Fabrication und ihre verwandten Zweige című folyóirat havi üzleti beszámolói.

Mivel Magyarországon 1877-ben még nem gyártottak rotációspapírt (vagyis tekercselt papírt, a rotációs nyomógépek csak ilyen papírra tudnak nyomni), a rotációson készült Pester Lloyd papírja eleinte külföldről – talán már a kezdetektől Ausztriából – származott. Például 1883. és 1884. fordulóján bizonyosan osztrák gyártmányú papíroson készült az újság. A Pesti 174

Ugyanakkor megfigyelhetjük, hogy a budapesti napilapok makulatúrapapírjának ára 1881 és 1896 között hasonlóan csökkent mint a németországi újságpapírár, ezért feltételezem, hogy Magyarországon a még fel nem használt újságpapír ára is hasonló az arányban csökkenhetett. Példák a makulatúra árára: a Budapest című napilap 1881. április 15-i számának egyik apróhirdetése így szólt: „Ócska újságpapíros! Régi Budapest-számok: 100 kiló 16 forint, kapható a kiadóhivatalban” (1881. július 21-én, de akkor 17 forintért kínálták); a Pallas nyomdának 1890-ben érvényben volt egy olyan szerződése az Egyetértés makulatúra-papírját illetően, miszerint: „Frankl. I. cégnek a makulatúra papírost folyó év végéig 12 frt 50 krral átadni. [mázsáját]” – BFL VII.184-1890625.; a Pesti Hírlap 1896. május 29-én a 19. oldalon azt a hirdetést hozta, hogy a kiadóhivatalban megvehető makulatúra métermázsája 7 frt, 5 mázsa 30 frt. Persze az ár némiképpen attól is függhetett, hogy éppen mennyi volt belőle, mennyire volt sürgős a raktár kapacitásának felszabadítása stb, mégis úgy gondolom, hogy a tendenciát jól mutathatják e példák. 175 Die Papier-Industrie. Commercielles und technisches Organ für die Papier-Fabrication und ihre verwandten Zweige címú osztrák papíripari folyóirat havi üzleti beszámolói alapján.

52

Lloyd Társulat (tehát nem a lapot előállító nyomda!) a társulati lap papírja ügyében 1883. szeptember 18-án az osztrák Theresienthaler Papierfabrik von Elissen Roeder & Co. papírgyártó céggel kötött szerződést. A gyár által szállított papír minősége azonban nem egyezett meg a mintaívvel, ami alapján az egyezség megszületett: a rossz minőségű, szürkés papíron a nyomás nehezen volt olvasható. A papír – rotációsnyomáshoz szükséges – feszessége sem volt megfelelő, gyakran elszakadt, és ez lap nyomdai előállításában komoly zavarokat okozott. A társulat kénytelen volt tehát egy másik – szintén osztrák – cégtől beszerezni a rotációspapírt, 6–8 hétre elegendő papírt rendelve a Schlögemühl papírgyártól.176 Wodianer Fülöp 1889 végén egy olyan papírgyár megalapítását tervezte, amely rotációspapírt is gyárt a napilapok fogyasztási igényeinek kielégítésére, számításai szerint akkor a fővárosi napilapok éves papírfogyasztása 592 ezer forintra rúgott.177 Úgynevezett rotációs újságpapírt azonban egészen az 1890-es évekig nem tudott előállítani a honi papíripar. Az 1890-es évek végére viszont – egy korabeli becslés szerint – a budapesti napilapok által felhasznált rotációs papírnak harmadát már Magyarországon állították elő.178 A Pester Lloyd nyomdája e terén is élen járt a honi ipar támogatásában: impresszum-adatai szerint 1898. január elsejétől 1908. január 9-ig hermaneci gyártmányú papíron készült. A honi rotációspapír-gyártás (amely a hermaneci és a péterfalvi papírgyárban zajlott)179 1907-ben azonban – nem bírván a versenyt az erős osztrák iparral – abbamaradt;180 1908-ban mintegy 5 millió,181 1909-ben pedig kb. 5,5 millió koronát tett ki az osztrák behozatal értéke; a magyar sajtó teljes szükségletét (ami becslések szerint 1910-ben 1500 vagont, vagyis 15 ezer tonnát tett ki) az osztrák rotációspapír-kartell fedezte. A kartell „túlkapásai”182 miatt azonban a nagyobb fővárosi nyomdák már 1909-ben egy papírgyár felállítását tervezték.183 A magyarországi termelés csak néhány évnyi szünet után indult meg újra: 1911. elejére már ismét megkezdte működését a hermaneci gyár rotációspapírt gyártó részlege, ősztől pedig az Első Magyar Papírgyár Rt. is gyártott tekercselt újságpapírt.184 A világháború során az újságpapír egyrészt megdrágult, másrészt hiánycikk lett; a lapok állami szabályozások keretében, korlátozott mértékben juthattak csak papírhoz, a

176

BFL VII.173-1884-109. MNL OL K 231-1890-9061 178 Lásd Függelék IV.1.2.4.a (Grafikai Szemle, 1899. november, 137. alapján) 179 Újságkiadók Lapja, 1909. márc. 180 Der Oester.-ung. Papier- und Schreibwarenhandel. XVIII. Jg. Nr. 14. Nyomdászat, 1910/3. 80–82. 181 Újságkiadók Lapja, 1909. márc. 182 Vö. Újságkiadók Lapja, 1909. ápr. 183 Graphica, 1909. június, 5. o. 184 Graphica, 1911. február, 3. o. 177

53

15. Juli 1908. 5. o., Magyar

beszerzést (magyar, osztrák és német gyáraktól), a kereskedést a Magyar Újságpapír Beszerző Rt. intézte.185

185

BFL VII.2.e Cg. 5301. (O. 3755.)

54

III. A KÍNÁLAT Ebben a fejezetben a sajtóipar elsődleges kínálatát, termékét, vagyis magát az újságot vizsgálom: elsősorban formai, fizikai jegyek alapján, illetve anyagi vonatkozásokban.186 Ez alapján rendszerezem, tipizálom is a fővárosi napilapokat. Eltekintek viszont a politikai irányzat alapján történő – a politikai sajtótörténetben amúgy hagyományos (és értelemszerű) – osztályzástól. Szintén hagyománya van a magyarországi sajtótörténet-írásban annak, hogy a lap nyelve alapján is megkülönböztetést tegyenek, igaz, mindez rendszerint abban a formában történik, hogy a nem magyar nyelvű dualizmus kori lapokat teljesen figyelmen kívül hagyják a szerzők – hiába olvasott az ország vagy a főváros lakosságának jelentős része – vagy bizonyos korokban akár nagyobb része is – német nyelvű napilapokat.187 Elsőként a lapok számának alakulását vizsgálom, vagyis lényegében azt, hogy a főváros (és az ország, Ausztria, valamint a külföld) lakosai (és hirdetői) mennyi budapesti napilap közül válogathattak, és hogy azok milyen napokon és mikor jelentek meg. Ezután a lapok méretét (formátumát) és terjedelmét elemzem, rámutatva az e téren tetten érhető főbb tendenciákra, arra, hogy miként és mikor szorultak vissza a „lepedő-lapok”, hogyan változott az újságoldalak hasáb-beosztása a formátummal. és hogy miként nőtt az újságok oldalszáma a disszertáció által felölelt időszakban. Ezt követően a példányárakat vizsgálom (kitérve a megjelenési időpontokra is), és ez alapján megállapítom a dualizmus fő napilap-modelljeit: A) 6–10 krajcáros lapok, B) 4 krajcáros lapok, C) 3 krajcáros (illusztrált) lapok D) 1–2 krajcáros (= 2–4 filléres) lapok ((kolportázslapok); meglátásom szerint Az Est valószínűleg egy külön, ára (4, majd a második évben már 6 fillér) miatt is köztes kategóriát képez.188 Itt foglalkozom röviden az új laptípusokat érő kortárs kritikákkal is. A lap árakról elmondhatjuk, hogy a vizsgált korszak jó részében változatlanok maradtak. A hirdetési tarifák kérdése rendkívül összetett, nem véletlen, hogy eddig nem foglalkozott vele Magyarországon a szakirodalom – az ezzel foglalkozó alfejezetben azt 186

A sajtóipar eredendően másodlagos termékével, vagyis az olvasókkal, az olvasók figyelmével ebben a fejezetben nem foglalkozom, rájuk a IV. fejezetben térek ki. 187 De korszakunk vége felé Budapesten román, szerb és szlovák nyelvű (jellemzően államilag támogatott, kormánybarát) napilapok is megjelentek már. 188 Megjegyzem, hogy elvetélt kísérlet történt egy új, német lapkiadási modell honi meghonosítására is: a Budapester Anzeiger – Budapesti Értesítő kétnyelvű hirdetési („Inbseratenblatt”) és információs/szórakoztató napilap teljesen a német Generalanzeigerek mintájára indult meg 1876-ban (olcsón és számos hirdetéssel), de két hónapot sem élt meg; kiadója az (egyik) első jelentősebb budapesti hirdetési iroda, a Lang Lipót-féle Lang L. és Tsa (Leopold Lang & Comp.) volt.

55

mutatom be, hogy milyen keretei és változatai voltak a hirdetésáraknak. A tarifákon belül diverzifikálódás figyelhető meg, továbbá megállapítom azt is a fejezetben, hogy a hirdetési árak nőttek – ellentétben a példányárakkal – nőttek a dualizmus korában, ami viszont meglepő, hogy a lapok jó része hasonló tarifákkal dolgozott, noha példányszámuk nagyon eltérő is lehetett. Érdemes itt összevetni a három fenti kérdést (terjedelem, példányár, hirdetési tarifa), miután már megelőlegeztük az egyes alfejezetekben részletesen kifejtett, dinamizmusukra vonatkozó megállapításokat. Az oldalszámoknak a legtöbb lapnál megfigyelhető, és – a dualizmus korának legnagyobb részében – változatlan előfizetési ár mellett történő terjedelmi növekedése a megvásárolt publicisztikai teljesítmény egységárának csökkenését jelentette az olvasók számára, különösen úgy, hogy a lakosság kereseti viszonyai nőttek, valamint az egységnyi szerkesztőségi rész előállítási költsége is megnövekedett (több távirat, drágább tudósítások, magasabb szerkesztőségi fizetések, stb.), mindez tehát generálhatta a példányszám növekedését is: a vásárlónak egyre kevesebbet jelentett az a pénz, amiért egyre több tartalmat kapott, ez pedig növelhette az újságvásárlási kedvet és lehetőséget. Az olvasók számának növekedése pedig a hirdetők számára tehetett vonzóvá egy adott lapot.189 Kiváltképpen úgy, hogy a hirdetetési tarifák – ellentétben a lapok árával – nőttek ugyan a korszakban, de nem mindig arányosan az egyes lapok olvasótáborának feltételezhető növekedésével, hanem kisebb mértékben – pl. a Pesti Hírlap esetében 1884/1885 és 1909 között a példányszám legalább 100%-kal nőtt (1884-ben a közjegyző 15 ezer körüli nyomtatott példányszámot tanúsított, 1909-ben pedig 30 ezer volt csak azoknak a lappéldányoknak a száma, amelyek elhagyták Budapesten),190 míg a hirdetési tarifa csak 50%-kal; vagyis e lap esetében a hirdető hirdetése 1909-ben egységnyi pénzért több olvasóhoz jutott el mint 1884-ben, ráadásul az idők folyamán az olvasók vásárlóereje is nőhetett (vagy az olvasótábor hígult volna fel?). Ugyanakkor ezen időszak alatt a Pester Lloyd hirdetési tarifája egynegyedével nőtt meg, míg a lap példányszámának (estleges kismértékű) növekedése bizonyosan nem érte el ezt az arányt. Mindez arra is utal, hogy a dualizmus idején egyes időszakokban csak korlátozottan működött a „hirdetési spirál” néven ismert médiaökonómiai jelenség: hiszen a nagy lapok – pl. a Pesti Hírlap – nem szívták el a hirdetőket a kisebb lapoktól és nem kényszerítették 189

Bár ez nem minden esetben és nem automatikusan volt így. Hiszen – ahogy arra Kövér György felhívta a figyelmemet, és ezt ezúton is köszönöm – pl. amikor a Függetlenség című napilap az 1883-as tiszaeszlári per során az antiszemita hangvételének köszönhetően jelentősen növelte példányainak (és olvasóinak) számát, akkor – olvasható a lap egyik közleményében – a hirdetőinek nagy része (többek között a zsidó hirdetők) otthagyta. 190 A példányszám-adatokhoz lásd a IV.1.2.2., IV.1.2.3. és a IV.1.2.7. fejezeteket, illetve az azokhoz tartozó Függelékeket.

56

azokat ezzel zsugorodásra, bár azok mindent megtettek ezért azzal, hogy magasan tartották a saját hirdetési tarifájukat (és példányárukat). A lapok tartalmának, tartalmi változásának vizsgálata – egyes korabeli kritikák ismertetésén túl – azonban meghaladja jelen disszertáció kereteit; természetesen tisztában vagyok azzal, hogy rendkívül fontos, sőt, alapvető kérdés ez, hiszen a tartalom adja a termék minőségét, a forma és a terjedelem csak a termék mennyiségét határozza meg, az ár pedig végső soron a minőségből és a mennyiségből tevődik össze. Mindenesetre a lapok, laptípusok tartalmi eltérésében és változásában a következő súlyponti folyamatokat vélem felfedezni: a politika kezdeti túlsúlya mellett (A-típus) jellemzően egyre nagyobb jelentősége lett a „napi újdonságoknak” (B-típus), a drámának és az egzotikumnak (C-típus, D-típus egy része), majd a leleplezésnek, a botránynak (D-típus egy része és Az Est).191 Mindemellett – és a fenti elemekben is – általános vonás a riport, a „saját kiküldött tudósító” által írt tudósítás elterjedése, hiszen ez adta a lapok tartalmának egyediségét, (a híreket, távirati tudósításokat évi néhány ezer koronás éves előfizetésekkel meg lehetett rendelni a kőnyomatos sajtótudósítóktól). A riport megjelenése Magyarországon egyes emlékezők szerint az 1870-es évekbeli pesti német nyelvű napilapokhoz, jelesül a Neues Pester Journalhoz köthető.192 Úgy véljük, Buzinkay Géza helyesen foglalja össze az újságírói hivatás kialakulását, kitérve annak „műfaji gyökerére” is: „A vidéki közvélemény budapesti – vagyis többé-kevésbé ellenszenves – foglalkozásnak tekintette az újságírást, a fővárosiban pedig tovább erősödött a 48-ban kialakult képzet. Ez utóbbit fokozta az 1870-es évek végétől érzékelhető változás, vagyis a riporter megjelenése az újságírói foglalkozások között, majd uralkodóvá válása az 1890-es évekre. A riporter feltűnése fontos változást jelzett: az újságírás addig sok olvasást igénylő és tollat használó ülő-foglalkozás volt, ettől kezdve viszont elsősorban utánajáró, nyomozói munka, amelynek csupán a legutolsó fázisa volt a megírás. A riporter jelentette az önelvű újságírói foglalkozás megszületését.”193 Arra is csak röviden térhetek ki, hogy miként változott a layout. Az egyik legfontosabb újdonság a címek, a szalagcímek megjelenése volt a 20. század elején egyes lapoknál (pl. A Hír, Az Est), korábban ugyanis a cikkeknek jellemzően nem volt kiemelt, akár hasábokat is átfogó címe. A hasábokhoz való merev ragaszkodás abban is megmutatkozott, 191

A politika súlyának visszaszorulása általános tendencia volt a 19. században – lásd pl. Stöber 2000: 165., Lipták 1992: 179., Lipták 2002: 36. 192 Seffer László 1888-ban így tekintett vissza: „Ma már elmultak azok az idők, a midőn egész Budapesten csak egy reporter volt, s az is német volt. – Seffer 1888: 426. Peisner szerint Bródy Zsigmond „találmánya” volt Magyarországon a riport – Peisner 1912: 26. 193 Buzinkay 2000: 27.

57

hogy a tárcát leszámítva ritka volt a hasábok vízszintes megvágása új rovat, vagy új cikk kedvéért. Általánosságban elmondhatjuk, hogy tipográfiai kiállításában (is) formabontónak számított Az Est, amely lap már címének egyedi betűivel is kitűnt laptársai közül. Igaz, többnyire nem szabad az „elsőségekből” messzemenő következtetéseket levonni (már csak amiatt sem, mert gyakran előbukkanhat egy-egy még korábbi eset). Hiszen pl. 1878-ban a Magyar Hírlap – vélhetőleg a magyar sajtó történetében először, és korát messze megelőzve – saját fényképészt küldött ki egy katasztrófa színhelyére, mégsem lett ennek az akciónak folytatása.194 Ugyanígy (szintén 1878-ban) a mindössze néhány számot megélő Új Budapesti Napilap is hiába jelentetett meg (igaz, részben vélhetően fiktív) interjúkat a budapesti hóhérral, riportot a börtönben lévő rablógyilkosokról, riport-sorozatot a lipótmezei őrültek házáról és a színházi kulisszák titkairól stb. – az ilyesféle valóban „eredeti” anyagok csak évekkel, évtizedekkel később terjedtek el a lapokban, és íróiknak bizonyára fogalmuk sem volt az Új Budapesti Napilapról.

III.1. A lapok száma és megjelenési időpontjai Ebben az alfejezetben nem csak a fővárosi napilapok, a lapcímek számával, de a nyelvi összetétellel, a heti megjelenési alkalmak számával és a megjelenési időpontokkal is foglalkozom. A dualizmus korában összesen mintegy 200 napilap jelent meg a fővárosban, ám nem kis részük csak néhány (vagy éppen egyetlen egy) számot, illetve egy-két évet élt meg. A III.1. diagramon az Országos Széchényi Könyvtár elektronikus katalógusában szereplő fővárosi napilapok számát jelenítem meg évenként,195 tehát az adatok azt mutatják, hogy mennyi napilap jelent meg az adott évben, és nem azt, hogy egy tetszőleges pillanatban hány lapból állt a fővárosi napisajtó (ez utóbbi szám szinte mindig alacsonyabb lehetett).

194

Disszertációm kereteit szétfeszíteni az eddig publikálatlan, csak konferencián ismertetett eset részletesebb bemutatása és értelmezése, ezért csak röviden említem, hogy a lap a már akkor is híres Klösz Györgyöt küldte 1878 szeptemberében az árvíz pusztította Miskolc romjainak megörökítésére, majd képeit napokon át közölte is címlapján. 195 A katalógusból kiszűrhető lista bizonyosan nem teljesen pontos, hiszen nem mindegyik lap került a könyvtár állományába: az 1867-ben rövid ideig megjelenő Neuer Lloyd című pesti napilapról csak újsághírekből szereztem tudomást, a lapról egyik sajtóbibliográfia sem tud.

58

III.1. diagram A fővárosban megjelenő napilapok száma az egyes években (1865 –1913) 50 45 40 35 30 25 20 15 10 5

1913

1911

1909

1907

1905

1903

1901

1899

1897

1895

1893

1891

1889

1887

1885

1883

1881

1879

1877

1875

1873

1871

1869

1867

1865

0

A diagramról leolvasható, hogy míg a disszertáció által vizsgált korszak valamivel több mint felében, a kiegyezéstől az 1890-es évek elejéig (kiugrásokkal) 15–20 napilap jelent meg egy-egy évben, majd néhány év alatt ez a szám a duplájára nőtt, és ez a világháború kitöréséig meg is maradt. Táblázatom szerint az 1905-ös évben volt a legnagyobb a számuk (45). Buzinkay Géza 44 budapesti napilapról ír a 20. század első évtizedének közepéről,196 nem tudjuk, honnan vehette adatát, csak sejthetjük, hogy a Magyar Könyvszemle 1906-ban megjelenő, az 1905-ös évre vonatkozó összegzéséből, a lista elején ugyanis valóban 44 „politikai napilap” szerepel, csakhogy ebből a számból levonandók a kőnyomatos sajtótudósítók száma (8 db).197 Lakatos Éva le is vonta ezeket, ő ezen folyóirat összegzése alapján állítja, hogy 1906-ben 34 napilap jelent meg Budapesten.198 Azonban az ő listája sem helyes, mert – ahogy feltehetőleg Buzinkay Géza sem – ő sem vette figyelembe a nem magyar nyelvű napilapok számát (1905-ben 9 db.).

196

Buzinkay 2008: 90. Ide értve az Express Híreket is, amelyről csak a következő évben megjelenő Magyar Könyvszemle-összegzés írja, hogy kőnyomatú hírlaptudósító. 198 Lakatos 2004a: 72. 197

59

De tulajdonképpen mindegy is, hogy eggyel több vagy eggyel kevesebb lap jelent meg egy adott évben (és nyilván az én listámban is lehetnek hiányosságok), a legfontosabb az, hogy a századfordulón a korábbi évtizedhez képest már valóban „sok” lap jelent meg, ám ezt a számot semmiképpen nem szabad a sajtó „fejlettségéhez”, elterjedtségéhez kötni – ahogy azt a szakirodalom gyakran sugallja. Hiszen pl. 1893-ban „csak” körülbelül ugyannyi napilap(cím) jelent meg mint 1869-ban, de az összesített példányszámuk viszont majdnem tízszeresét tette ki a másfél évtizeddel korábbi példányszámnak, és ugyanígy 1897 és 1913 között is hatalmas minőségi és mennyiségi változás zajlott le, miközben az újságcímek száma hasonló volt minkét időpontban. A századforduló utáni magas számot – ami nem magyar sajátosság volt –199 ugyan értékelhetjük olvasói szempontból pozitívumként, a kínálat tarkaságnak, vállalati szempontból azonban inkább negatív jelenségnek tekinthetjük, hiszen a sok újonnan alakuló vállalkozás egyrészt le-lecsípegethetett a már meglévők piacából (és kikezdve így stabilitásukat), másrészt bedőlésük ronthatta a sajtóvállalatokba vetett általános bizalmat. A nyelvi megoszlást tekintve megállapíthatjuk, hogy a leglényegesebb változás a német nyelvű napilapok súlyának visszaesése volt. 1869-ben még a lapok (a lapcímek) egyharmada volt német nyelvű, 1893-ban már csak egynegyedük, akárcsak 1916-ban. Természetesen a német lapok esete is jól mutatja, hogy a lapcím-szám változásából csak minimális következtetéseket lehet levonni, hiszen a példányszámok egészen másként alakultak. Míg 1868 és 1869 folyamán kis mértékben még nőtt is az összesített példányszámon belüli arányuk, és az 1869 nyarára már megközelítette az 50%-ot is (lásd Függelék IV.1.2.1.a), addig 1893-ra a példányszámon belüli arányuk 25%-ra csökkent (lásd Függelék IV.1.2.3.), 1916-ra pedig – számításaim szerint – kevesebb mint 15%-ra (lásd Függelék IV.1.2.4.c). A lapcímek számán túl fontos kitérni a napilapok heti megjelenési alkalmainak számára is. A korszak kezdetén a napilapok jellemzően hetente 6-szor jelentek meg, a hét minden napján hétfő kivételével.200 A hétfői lapszám hosszú távra is érvényes bevezetése valószínűleg a Neues Pester Journalhoz kötődik, e lap 1876-tól már a hét első napján is megjelent (a váltás oka a szerbiai konfliktus által kiváltott információéhség volt, a váltás ideje a szerb hadüzenet után történt).201 A többi fővárosi napilap – igaz, nem az összes – 1878-ban 199

Berlinben és Párizsban jóval magasabb is volt a napilapok száma – lásd pl. Oester.-ungar. Papier-Zeitung. III. Jahrgang, Nr. 8., 14. März 1882., Grafikai Szemle, 1897. április, 63. és Grafikai Szemle, 1899. november, 138. 200 Singer és Schnitzer Pester Journalja azonban egy időben (1869 nyaráig) hétfőn is megjelent. 201 Kútfalvi tévesen 1875-re teszi a váltást – Kútfalvi 1991: 11.

60

váltott (pl. a Pester Lloyd is, vagy a Magyar Hírlap – utóbbi lap 1878. május 14-től), szintén a balkáni háborús feszültség által generált információs konjunktúra folyamatos kielégítésének érdekében. 1880-ban ugyan mozgalom indult a hírlapszedők körében a hétfői lapszám megszüntetésére (hiszen így egyetlen szabadnapjuk – pontosabban szabad éjszakájuk – sem maradt), ám mivel a fővárosi napilap-kiadók közül Bródy Zsigmond nem fogadta ezt el saját lapjaira és saját nyomdájára nézve, a többiek is visszaléptek (a verseny szempontjából érthető módon), noha korábban már aláírták a Jókai Mór (mint a Hírlapírók Egyesületének elnöke) által kiküldött aláírási íveket – kiváltva ezzel Bródy bizonyos nyomdász körök haragját. Öt évvel később a Budapesti Hírlap miatt bukott meg a mozgalom sikere, pedig ettől az évtől Bécsben már megszűntek a hétfő reggel megjelenő napilapok. Budapesten a hétfő reggeli napilapok kora 1891-ig tartott, amikor is a vasárnapi munkaszünet miniszteri elrendelése miatt csak reggel 6-ra rendelhették be a szedőket, így a lapok csak koradélután jelentek meg hétfőn, bár három év elteltével egyes lapok egy ideig áthágták ezt, és vasárnap is berendelték éjjelre szedőiket, illetve az is előfordult a verseny következtében, hogy hétfőnként hajnali 4-re vagy 3-ra rendelték be a hírlapszedőket. Végül 1907 januárjától szűntek meg teljesen a hétfői lapszámok a napilapok (reggeli lapszámai) esetében; a szedők és az újságkiadók egyezsége azt is kimondta, hogy ettől az időponttól kezdve az esti lapok sem jelenhetnek meg délután kettőnél hamarabb hétfőnként.202 Korszakunkban ugyanis nem csak reggel, de délután és kora este megjelenő lapok is léteztek. A kiegyezés korszakában a „nagy” lapok reggeli és esti kiadással is megjelent (pl. Pester Lloyd, Ungarischer Lloyd, Pesti Napló, A Hon majd a Nemzet – de ugyanígy a kis lenézett Pester Journal is egy ideig), e formát, a napjában kétszer történő megjelenést azonban jellemzően nem követték az újabb alapítású lapok, így a 20. századra már egyedül a Pester Lloyd jelent meg a fővárosi napilapok közül reggeli (Morgenblatt) és estilappal (Abendblatt), a Pesti Napló pedig – amely lap szintén túlélte a dualizmust – még az 1890-es években hagyta el az esti kiadást.203 A reggeli lapok estilapjainak eltűnése után megjelentek az 1890-es években csak „este” – valójában mai fogalmaink szerint inkább délutáni – vagy koradélután megjelenő napilapok, igaz korábban is létezetek már esti lapok (pl. az 1867 és 1870 között megjelenő Esti Lap); ilyen lap volt 1894-től a Magyar Estilap, 1896-től az Esti Újság, 1898-től az Esti Hírlap, 1899-től a (Neues) Budapester Abendblatt, stb. – majd 1910-ben a az évtized 202

Gábor 1909 alapján. A Friss Újságnak volt még napi több kiadása egy rövid ideig, azonban ezek a „2. kiadások” a címlapot leszámítva teljesen ugyanazzal a tartalommal rendelkeztek – Lakatos Éva szerint az első kiadásokat a vidéknek, a második kiadásokat a fővárosnak szánták (Lakatos 2004a: 54.) 203

61

legjelentősebb új alapítású budapesti napilapja, Az Est is délutánonként jelent meg. 1910 körül – hirdetéseik szerint – a délutáni és esti lapok közül az Új Hírek volt az egyetlen délilap („Mittagsblatt”), a Magyar Estilap délután 2-kor, a Magyar Nemzet délután 3-kor, a Magyarország, a Magyar Hírlap és az Új Lap esti 6 órakor jelent meg.204 Említettem, hogy lényegében eltűntek a napi két kiadással megjelenő napilapok, azonban több lapvállalat rendelkezett reggeli megjelenésű, illetve esti megjelenésű napilappal (pl. a következő lap-párok: Budapesti Hírlap – Esti Hírlap, Friss Újság – Esti Hírlap, A Hír – A Nap), megindításukban egyértelműen a (saját tulajdonú) nyomdai kapacitás jobb kihasználására való törekvés is szerepet kaphatott, de ugyanígy a „magányos” estilapok kiadói is jobb ajánlatott kaphattak a nyomdáktól hasonló okok miatt, mintha reggeli megjelenésű lapban gondolkoztak volna. Úgy vélem, hogy a délutáni/esti hírlapok megjelenését újabb piacszerzési kísérlet is volt egyben a lapkiadók részéről, hiszen a megjelenés időpontja által (is) jobban elérhették a délután, este korzózó fővárosi közönséget.

III.2. Formátum és terjedelem Napilapok esetében kissé egyszerűsítve kétféle formátumról beszélhetünk: nagy formátumról, illetve kis formátumról. Előbbi azt jelenti elviekben, hogy nyomtatás után az ív papirost csak egyszer hajtották félbe, utóbbi pedig azt, hogy kétszer is, vagyis „négyrét” hajtották. Eképpen ugyanabból az ívből a nagy formátum esetében 4 oldalt, a kis formátum esetében 8 (fele akkora méretű) oldalt hoznak létre a nyomdai hajtogatók (kivéve például az Egyetértés esetét, amikor is dupla ívméretet hajtottak négybe). Azért egyszerűsítve, ugyanis ív és ív között nagy eltérés is lehetett, a dualizmus korában is voltak jelentős eltérések egyes lapok ívméretei között, és így az azonos méret-kategóriájú újságok oldal- és tükörmérete között is. Például a „lepedő-méretű” Egyetértés valamivel nagyobb volt mint a Pester Lloyd, a kis formátumú Budapesti Hírlap egy oldalának területe pedig több mint 10%-kal volt nagyobb, mint a szintén kis lapméretre nyomott Budapestté.205 204

Lásd Leopold 1910: 102., 109., 111., 112., 113. A Magyar Estilap szerkesztője az 1896-os Hírlapjaink kötetben még „3 órai lapnak” jellemezte lapját. 205 Az Egyetértés nyomgépének (dupla) ívmérete 1885-ben 1260 x 950 mm volt (egy oldal mérete 475 x 630 mm volt!, tükörmérete 430 x 580 mm), a Budapesté (és a Kis Újság) gépének ívmérete 1880-ban (1881-ben) és 1884ben és 1896-ban is 540 x 804 [sic] mm (egy oldal tükörmérete: 222,5 x 354 mm), a Neues Pester Journalé és a Politsches Volksblatté 1881-ben 540 x 843 mm (egy oldal tükörmérete: 234 x 369 mm), a Budapesti Hírlapé 1887-ben 580 x 845 mm, a Pesti Hírlapé (félív-méret) 1885-ben 580 x 420 mm (egy oldal tükörmérete: 240 x

62

A dualizmus kezdetén a fővárosi napilapok jelentős része (Pester Lloyd, A Hon, Pesti Napló, Századunk stb.) még nagy formátumban jelent meg, majd ugyanekkora méretben jelent meg indulásától kezdve pl. a Magyar Állam és 1876-ban az Egyetértés is. A „lepedőformátum” kora azonban hamar leáldozott, az 1870-es évek végétől újjonnan indított lapok szinte kivétel nélkül már a kisebb, eredendően négyrét hajtott méretben jelentek meg. A nagy formátum amúgy igen kényelmetlen volt: „A nagy alakú lapok (…) olvasása a kézbentartás kényelmetlensége miatt kellemetlen” – olvashatjuk egy 1884-es írásban,206 és ezt olvashatjuk egy száz évvel később keletkezett írásban is, az „akadémiai” sajtótürténetben: „az olvasó a »lepedő« nagyságú nagyívnyi oldalakat nehezen forgathatta”. 207 A kis formátum elterjedése a XIX. század második felében világszerte tapasztalható jelenség volt a napisajtóban,208 nálunk sem volt másképpen. A „nagy” lapok vagy megszűntek, vagy átalakultak – 1892 végén a Pesti Napló váltott formátumot (és árat is), ennek kapcsán írta a lap munkatársa, Szomaházy István: „a nagy lapok külső formája nálunk mindinkább tarthatatlanná válik”.209 Végül, az Egyetértés után nem sokkal,210 a Pester Lloyd váltott utolsóként kis formátumra a budapesti napilapok közül, 1907 karácsonyán – ennek kapcsán írta az Újságkiadók Lapja: „nagy formátumát az olvasó kényelmére könnyebben kezelhetővé, kisebbre csökkentette, nyomdai kiállítását tetszetősebbé formálta”.211 Gyakran olvashatjuk a szakirodalomban a kis lapméret kapcsán, hogy elterjedt Magyarországon a berlini formátum. Ezt azonban tévedésnek tartom, ugyanis a nálunk a leginkább preferált formátum az úgynevezett „12-es újságív” volt (vagy egy ahhoz közelítő méret) – aminek mérete 580 x 840 mm –, ahol egy oldal nagysága 290 x 420 mm (többnyire 240 x 360 mm-es tükörmérettel), és nem a valamivel nagyobb berlini formátum (315 x 470 mm). A Pesti Hírlap kapcsán több más mellett az is tévesen terjedt el a szakirodalomban, hogy a formátum terén is újított, hogy elsőként ez a lap jelent meg kis méretben. A Pesti Hírlap jubileumi albumában ez olvasható a lap formátumáról: „Külső kiállitásában nem a régi óriási lepedő volt, hanem az a könnyen kezelhető kisebb forma, amely azóta a magyar lapok

370 mm), a Pester Lloydé 1885-ben 580 x 840 mm, a Magyar Hírlapé 1892-ben és 1895-ben 580 x 830 mm, a Szabad Szóé szintén 580 x 830 mm. – Az adatokhoz lásd: MAN AG HA Fach 20. és Fach 21. (Rotationsmaschine-Zeichnungen). 206 Typographia, 1884. szept. 26. 207 Kosáry–Németh G. 1985: 92. 208 Lásd Mendelssohn 1959: 246–249. 209 Szomaházy 1893: 42. 210 Az Egyetértés olyannyira ragaszkodott a szinte védjegyévé váló egyedien nagy formátumhoz, hogy minden nyomda-váltáskor vitte magával (a lap tulajdonát képző) fix méretű nyomógépét. 211 Újságkiadók Lapja, 1910. január, 10. o.

63

általános alakja lett.”212 Noha ugyanitt egy másik „visszaemlékező” ezt a kijelentést némiképp kiigazítja („Mikor a „Pesti Hirlap” megindult, már meg volt ilyen kis formátumban a „Budapest”, melynek első lapján egy–egy szörnykép éktelenedett, belseje sem állott magas szinvonalon. Az első igazi kisalaku nagy lap tehát a „P. H.” volt.”),213 bizonyos sajtótörténeti összefoglalásokba átkerült, hogy e lap jelent meg először ilyen kis formátumban. Az 1954ben megjelent munka szerint az 1878-ban meginduló Pesti Hírlap „formai újításhoz tartozott, hogy a régi újságok ívrétű, úgynevezett lepedő alakjával szemben rátért a kisebb alakra, az úgynevezett berlini formátumra. Ettől kezdve az újonnan induló lapok is többnyire ezt az alakot (47x32 centiméter) használták, sőt egyesek később még kisebb formát is (40x27 centiméter).”214 Buzinkay Géza közel negyven évvel később is ezt állítja a laphoz köthető – állítólagos – újdonságok felsorolásakor: „kisebb, berlini formátumot [47x32 centiméter] használt”.215 Az „akadémai satótörténet” áttekintő részében a szerzők viszont utalnak arra – nagyon helyesen –, hogy politikai napilap nem csak „lepedő nagyságú” formátumban létezett: „Az újságok terjedelme és formátuma változatlan maradt. Egy-egy példány többnyire egyívnyi terjedelemben és félíves formátumban, tehát négy újságoldalon jelent meg. A jókora újságlapokat persze nem kiterítve, hanem összehajtogatva négy sőt nyolcadrét olvasták. Aki a »hajtogatás« művészetét nem értette, figyelmét egy-egy cikk vagy újdonság bizony könnyen elkerülte. A nagy formátum annak a korszaknak a maradványa volt, amikor a hírlapbélyeget lapszám [sic; talán inkább lapoldal? - BJM] szerint kellet megfizetni. Az olvasói szokások konzervativizmusa rögzítette még évekig ezt a nagyságot. A nagyobb formátum nagyobb presztizst jelentett, a »nagyok« különös előszeretettel minősítették »zuglapoknak« a kisebbeket.”216 E kötet azután meg is említi az egyes lapoknál, ha azok kis formátumúak voltak (pl. Fővárosi Lapok, 1848, Esti Lap, Független Polgár, Magyar Hírlap, Budapest stb.). És – megjegyzem – ugyanígy számos német nyelvű fővárosi napilap is kis formátumban jelent meg. Olyannyira, hogy 1878 végén – amikor a Pesti Hírlap megindult – a mintegy 20 fővárosi napilap fele jelent meg mindennap kis formátumban. Nem szerencsés tehát „elsőségeket” keresni. Csak megjegyzem, hogy a Pesti Hírlap ugyanazzal a formátummal (és napi árral) jelent meg, ahogyan már évek óta megjelent a Bródy-féle Neues Pester Journal. E laphoz is szokás formátum-elsőséget kötni, pedig külső jegyeit (formátum, ár) attól az 1872-

212

Az 50 éves Pesti Hirlap… [1928]: 43. Az 50 éves Pesti Hirlap… [1928]: 174. 214 Nemes–Dezsényi 1954: 186. 215 Buzinkay 1993: 92. 216 Kosáry–Németh G. 1985: 32. 213

64

es indulású Constitutionelles Pester Journaltól örökölte, amely a (1869/70-től) megegyező „külalakkal” megjelenő a Pester Journalból nőtt ki.217 A formátum magában hordozta az újság oldalainak hasábszámát is. Míg a nagyméretű lapok oldalai korszakunkban 4 (pl. Pester Lloyd), vagy gyakran 5 hasábba voltak tördelve (pl. Magyar Állam, Egyetértés), a kisebbeké 3-ba (pl. Neues Pester Journal, Pesti Hírlap, Budapesti Hírlap, Budapest, Politisches Volksblatt, Budapesti Napló stb.). Csak a 19. század végén kezdődött meg 4 hasábos kis alakú lapok elterjedése, jellemzően a a krajcáros kolportázs-lapok választották ezt a beosztást (Esti Újság, Friss Újság, Az Est stb.) Egy lapszám minimális terjedelme többnyire 1 ív volt – ez a nagy alakú lapoknál 4 oldalt jelentett, a kis alakúaknál 8-at. Az 1870-es évtized első felének magyar nyelvű napilapjai – a reggeli számok – általában egy ív terjedelemben jelentek meg. Az esti számok többnyire fele ekkora terjedelemben jelentek meg. Jellemző, hogy az 1 ívet meghaladó oldalakat hagyományosan mellékletként (vagy németül, pl. a Pester Lloyd esetében Beilagénak) nevezték még az 1870-es években is – tehát olyasvalaminek, ami nem tartozik a normálishoz. Ha nem csak egy fél ív, hanem még több volt a plusz-terjedelm, akkor azt 2. mellékletnek nevezték. Ez a merev terjedelmi ragaszkodás az 1870-es évek folyamán már kezdett megszűnni, de a címlapok alján rendszerint közölték, hogy az adott lapszám 1, 1,5 vagy 2 íven jelenik meg. A terjedelmi információnak az első oldalon való közlése általánosan elterjedt volt („Mai számunk … oldalt tartalmaz”), és végig -meg is maradt a lapok többségénél, egyfajta csalétekként is a vásárlók számára. Ha a kisalakú Neues Pester Journal egy 1878-as hetét (július 1–7.) megvizsgáljuk, akkor azt tapasztaljuk, hogy a héten a hétfői szám volt a legkisebb terjedelmű – egy ívnyi –, a vasárnapi pedig a legnagyobb: két és fél ívnyi. A többi napon másfél ívnyi terjedelemben került ki egy lappéldány a nyomdából (kivéve péntek, amikor egy és egynegyed ívben). Emlékeztetőül: az egy ív 8, az egy és negyed 10, a másfél 12, a kettő és fél pedig 20 kisalakú oldalt jelent. A lap tehát ezen a héten (fontos hetes egységben számolnunk, tekintve, hogy nem minden napilap jelent meg heti hét alkalommal) tizenegy és háromnegyed ívben jelent meg, 86 oldalon. Általános volt az a jelenség, hogy a hétfői számok jelentek meg a legkisebb oldalszámmal, a vasárnapiak pedig a legnagyobbal; a legtöbb lap esetében hasonló napi 217

Téves tehát Bródy Lajos azon állítása, miszerint Bródy Zsigmond, „az új tulajdonos először is a régi óriás lepedőforma helyett kisebb alakban adta ki a Neues Pester Journalt, az előfizetési árakat leszállította” (Bródy Lajos [1933] 62.). Kútfalvi ezt lényegében újraközli – forrása feltüntetése nélkül: „Bródy vezetésével a lap kívülbelül megváltozott. […] a régi lepedőnagyságú újság helyett könnyen kezelhető 29x40 centiméteres lapot kínált, az árát is leszállította” (Kútfalvi 1991: 10.).

65

ingadozásokat

figyelhetünk

meg mint

a

Pester Lloydnál

az

ábrázolt

öt

hetes

időintervallumban (III.2.a diagram).

III.2.a diagram

38 36 34 32 30 28 26 24 22 20 18 16 14 12 10 8 6 4 2 0

hétfő kedd szerda csütör… péntek szombat vasár… hétfő kedd szerda csütör… péntek szombat vasár… hétfő kedd szerda csütör… péntek szombat vasár… hétfő kedd szerda csütör… péntek szombat vasár… hétfő kedd szerda csütör… péntek szombat vasár…

lap-terjedelem (oldal)

A Pester Lloyd oldalszámának alakulása öt héten keresztül (1908. február 10. és március 15. között)

Persze nem csak a hét egyes napjai, az év egyes hónapjai között is lehetett terjedelmi ingadozás, különösen ha az események – például a politikai események – azt megkívánták; pl. 1889-ről azt jelentették a Pester Lloydról a lap kiadásáért felelősök a Lloyd Társulat közgyűlésének,

hogy

olvasmányanyagot”,

„tetemesen

vagy

pl.

szaporítani

1912-ben

„a

kellett

a

mozgalmas

közönségnek politikai

nyújtott

viszonyok”

többletkiadásokkal jártak a lapvállalat számára. A legnagyobb kiugrások azonban az ünnepnapokon voltak, pl. húsvétkor és különösen karácsonykor. A 20. század első évtizedének végén egy valóságos karácsony-rally indult meg, a lapok külön versenyt csináltak abból, hogy karácsony első napján melyikük jelenik meg nagyobb oldalszámban; e versengésben Az Újság járt élen (pl. 1907: 160 oldal, 1909: 244 oldal, 1910: 272 oldal),218 de a többi lap sem maradt le sokkal, pl. a Pester Lloyd 1913 karácsonyán megjelentett 206 oldalas lapszám feltehetőleg a lap egy évszázados történetének legnagyobb oldalszámú lapszáma volt. A kezdeti 1, illetve 2 íves lapterjedelemtől a sikeres 4 krajcáros lapok szakadtak el a legnagyobb mértékben, pl. a Pesti Hírlap esetében az 1890-es években már hétköznaponként 218

Több más lap adataival együtt lásd Magyar Nyomdászat, 1908/1. 10–11., Magyar Nyomdászat, 1910/1. 25. és Magyar Nyomdászat, 1911/1. 9–13.

66

rendszerint már 3, a századfordulót követően 4, a világháború előestéjén pedig már 6 ívet (48 oldalt) is kitett egy átlagos hétköznapi szám, a vasárnapi számok terjedelme pedig általában legalább másfélszer, kétszer, vagy akár háromszor nagyobb oldalszámon jelentek meg. Kisebb, de így is jelentős növekedést figyelhetünk meg a Pester Lloyd esetében; a lapnak egy évfolyama (változatlan ár mellett) 1874-ben 750, 1884-ben 807, 1894-ben 962, 1898-ban pedig már „több mint 1000” ívet tett ki.219 Ugyanakkor az olcsóbb, krajcáros laponkál kisebbek voltak (számban, nem arányban) a kilengések a hét egyes napjai között (4–6 oldal), és sokszor az évek előrehaladtával sem változott jelentősen a terjedelem; az Esti Újság merevsége azonban kivételnek számított, amely lap mindig 4 oldalon jelent meg.220 Tulajdonképpen az oldalszámbeli különbségeket tekinthetjük az egyes laptípusokon (lásd III.3. fejezet) belüli, különösen a 4 krajcáros laptípus lapjai közötti verseny egyik leglátványosabb jeleként (nyilván a tartalmi vetélkedés mellett: frissebb hírek, jobb riportok stb.). Az ugyannyiba kerülő lapok többek között abban versenyeztek, hogy melyikük tud több olvasnivalót adni olvasóiknak; igaz, a többlet jó része hirdetés volt – ezt a folyamatot mutatja a III.2 diagram. Leolvasható mindhárom vizsgált lap esetében, hogy az évek során meredekebben növekedett a lapszámok terjedelme, mint a bennük található publicisztikai teljesítmény.221 Tehát az évek során változatlan pénzért többet olvasnivalót, több szerkesztőségi anyagot kaptak ugyan az újságvásárlók, de nem annyival többet, mint amennyinek az tűnik a sima oldalszám-terjedelmi változásokból.

III.2.b diagram A Neues Pester Journal, a Pesti Hírlap és a Budapesti Hírlap összesített oldalszáma (T), valamint publicisztikai teljesítményének összesített oldalszáma (T) az egyes évek decemberének első hét napján (1880–1910)

219

Pester Lloyd, 1895. márc. 17. és 1899. márc. 23. Lapok és évek szerinti terjedelmi további adatokhoz lásd a IV.2.5. fejezet táblázatát. 221 A publicisztikai teljesítmény szó használatát Meyertől (Meyer 1967) vettem, aki kiváló munkájában a német lapok esetében kiszámolta többek között a publicisztikai n értékének változását is. 220

67

350 300 250

1880 1885

200

1890 150

1895

100

1900 1905

50

1910

0 T

P

N. Pester Journal

T

P

T

Pesti Hírlap

P

Budapesti Hírlap

III.3. Újságárak és laptípusok A disszertációban vizsgált időszakban a lapok ára jellemzően változatlan volt, leszámítva a dualizmus első és utolsó néhány évét (valamint egyes lapok árváltozással is járó modellváltásait), az 1870-es évek első felére rögzült árak csak a világháború éveiben változtak (emelkedtek).222 Kisebb változások azonban lehettek, amiket valójában nem kell áremelésnek értelmeznünk, ilyen eset volt az amikor a Neues Pester Journal 1876-ban heti 6ról heti 7-szeri megjelenésre váltott át, akkor az éves előfizetését arányosan megnövelte: 12 forintról 14-re (annyi történt tehát mindössze, hogy a hétfői lapszámok ára is belekerült az előfizetési árba). Általánosabb változás volt, amikor 1907-ben a fővárosi napilapok jelentős része a Budapesten egyenként árusított példányok árakat megemelte (de az éves előfizetési árat nem); vidéken az áremelés a megerősödött helyi verseny miatt maradhatott el. De miért is fontos ez, hogy az újságárak jellemzően változatlanok maradtak? Azért mert ugyanazért a pénzért a vásárlók – ahogy at az előző, a terjedelmi változásokat vizsgáló fejezetben bemutattam – az évek során egyre több oldalnyi újságot kaptak. Igaz, a növekedés

222

A budapesti napilapok esetében egészen mintegy 1873/1874-ig figyelhető meg az a tendencia, miszerint a lapok éves előfizetési árai növekedtek. Az árak növelése mögött többek között az is szerepet játszott, hogy a lapok egy része átállt reggeli és esti megjelenésre is, továbbá nőtt a formátum (vagyis a lapméret), valamint a terjedelem is – többletköltséget pedig (ekkor még) áthárították az újságvásárlókra. 1870-ben lezajlott egy rejtett áremelés is: ettől az évtől ugyanis az állam már nem szedte be a lapok árába épített, számonként 1 krajcáros újságbélyeg-illetéket, ám a napilapok nem csökkentették éves előfizetési áraikat 3-3,5 forinttal, csak kisebb mértékben, ezt a különbözetet maguknak tartották, illetve a tartalom bővítésére fordítottták.

68

jelentős mértékben a hirdetési oldalaknak volt köszönhető, akkor is kijelenthetjük, hogy jelentősen csökkent a szerkesztőségi rész 1 n-jének ára. Sőt, elvileg, ideális esetben ez az n aktuálisabb és izgalmasabb, vagyis értékesebb is lett (bár ezt a kortárs sajtókritikusok bizonyára nem így gondolták), hiszen gondoljunk a riport elterjedésére, az unalmas politikai vezércikkek visszaszorulására, a drága telefonokon beszerzett friss információkra stb. (Mindezt a fajlagos előállítási árak csökkenése, valamint a hirdetési bevételek növekedése tette lehetővé.) És akkor még nem is említettük, hogy a példányárak a 20. század elejétől megjelenő inflációt sem követték.223 A fővárosi napilapok előfizetési ára egy adott lap esetében az egész dualizmus korában ugyanannyi volt helyben (Budapesten) és vidéken; azonban több jelentősebb kivétel is volt, pl. a Pester Lloyd és a két Wodianer-féle lap, a Budapest és a Kis Újság. Előbbi két lap 2 forintot, míg a harmadik (míg modellt nem váltott) 1 forint 80 krajcárt tett rá a vidéki éves előfizetési árra. Tehát a vidéki előfizetők rendkívül nyomott áron kapták lapjukat, hiszen napilapok esetében éves szinten (évi 364 megjelenéssel számolva) 3 forint 64 krajcárt tett ki a postai költség, és ezt a költséget nem hárították át a vidékiekre. Az egyenkénti példányárnál azonban számonként 1 krajcárral (illetve 2 fillérrel) többe került egy lap vidéken – egészen 1907-ig (a hétfői számok megszűnéséig), amikor a lapok egy része (a 4 krajcáros/8 filléres lapok) a budapesti egyenkénti példányaik árát 2 fillérrel megemelték (8 fillérről 10 fillérre), a vidéki árakat azonban érintetlenül hagyták, így a két ár már minden téren megegyező lett. A hét valamennyi napján általában ugyanannyiba került egy-egy lapszám, csak a 20. században lett gyakoribb (még ha általánossá nem is vált), hogy a vasárnapi (nagyobb terjedelmű) újságért többet kért a kiadó (pl. Az Újság egy hétköznapi száma 1910-ben 10 fillérbe, a vasárnapi szám 20 fillérbe, a karácsonyi szám pedig 30 fillérbe került; ugyanígy az Új Lapnál is kétszer annyiba került a terjedelmesebb vasárnapi szám, a Neues Politisches Volksblatt esetében pedig 1908-ban másfélszer annyiba). Az előfizetés a vizsgált korszak kezdetén csak minimális kedvezménnyel járt Budapesten (vidéken viszont nagyobbal, ahogy azt fentebb kifejtettem). Pl. a Neues Pester Journal három évtizeden keresztül (1876 és 1907 között) heti hétszer jelent meg (egy évben 364-szer), ha olvasója naponta vette meg újságárusnál a lapot, akkor éves szinten 14 forint 56 krajcárt fizetett (minden egyes számért 4 krajcárt), vagyis csak 4%-kal lett volna számára olcsóbb lapja, ha egy évre előfizet rá (az éves előfizetés 14 forint volt a lapnál). Ugyanennél a

223

Tanulságos és érzékletes lehet az árak (akár a példányárak, akár 1 szerkesztőségi – vagyis „publicisztikai” – n árának esetében) évtizedeken keresztüli változásának (vagy változatlanságának) összevetése egyes fogyasztási termékek árával – ahogy tette azt pl. Meyer a vaj-index esetében (Meyer 1967).

69

lapnál maradva: amikor már csak 6-szor jelent meg egy héten a lap, akkor a pesti példányár 10 fillér (5 krajcár) lett, míg az előfizetés maradt 28 korona (14 forint), akkor a pesti előfizető kedvezménye 12% lett. A példányárak vizsgálata azonban nem csak a fentiek miatt tanulságos, hanem azért is, mert általuk különböző laptípusokat, lapkiadási modelleket különböztethetünk meg. Hangsúlyozni kell, hogy egy-egy árszerinti laptípuson belüli is hatalmas különbségek lehettek stílus és szerkesztés terén (pl. Pester Lloyd – Magyar Állam. Négy nagy és jellemző dualizmus kori napilap-típust állapíthatunk meg a példányárak (és a formátumok) alapján, ezeket az ABC betűivel jelölve A, B, C és D típusnak nevezem. Az A-típusba tartoznak a nagyalakú, négy-öt hasábos drága lapok. Nagyalakúak, vagyis ívrét hajtottak voltak, éves előfizetési áruk 20-22-24 forint körül volt, egyenkénti példányáruk (ha feltüntették) és a reggeli lapok esetében 6-8-10 krajcár volt. Drágaságuk abból is fakadt, hogy részben napi kétszer jelentek meg (e megjelenési forma erre a laptípusra volt jellemző; az esti lapok kisebb terjedelműek voltak és olcsóbbak is). E típus (ezen árakkal) az 1870-es évek elejére már kialakult, de még az 1870-es évek második felében is indultak olyan lapok, amelyeket ide számíthatunk. Hosszabb életű képviselői (részben már a kiegyezés előtt is léteztek, tehát „régieknek” vehetjük ezeket) voltak: Pester Lloyd, Pesti Napló, A Hon, Magyar Állam, Egyetértés stb. Ez az egyre inkább korszerűtlennek számító modell egyre veszített súlyából, lapjai vagy megszűntek, vagy átalakultak (mind árban, mind formátumban), a világháború időszakára már csak egyetlen drága lap maradt, a Pester Lloyd, de már az is négyrét hajtott formátumban jelent meg. A következő kategóriában,224 a B-típusba a kis alakú (négyrét hajtott), háromhasábos oldalakkal megjelenő, 4 krajcáros lapokat sorolom (évi előfizetési áruk 14 forintot tett ki). Ezt az árpozicionálást (valamint a mögötte rejlő teljes üzleti modellt) a Bródy Zsigmond és Schnitzer Ignác által irányított Neues Pester Journal terjesztette el,225 E lapok egy részénél már jelentősen lecsökkent a politika súlya,226 és az új típusú, híreket szolgáltató és

224

Az 5 krajcáros lapár nem volt jellemző a budapesti napilapok között (bár volt rá példa, pl. a Verhovay-féle Függetlenség), ezen árhoz nem kötök külön lapkiadási modellt. 225 Igaz, korábban is voltak 4 krajcáros példányárú lapok: pl. az Esti Lap és egy idő után a Pester Journal is, ez utóbbi, lenézett lapból nőtt ki a Neues Pester Journal. 226 Az 1870-es évtized végén Bárczi Iván ugyan általában a német lapokról ír, azonban tulajdonképpen a Neues Pester Journalt bírálja, és annak tartalmát veti össze a régi stílussal: „előkelő s igen jó hazafiságú családokban a magyar lap tisztességből, a német előszeretetből tartatik és olvastatik. […] A magyar hirlapok tudnak különbséget tenni apró pletykák, gyilkossági hirek, sensátiós hitványságok, s közérdekü ügyek között, kurtán végeznek az előbbeniekkel, méltányolják a többék-kevésbé érdemük szerint az utóbbiakat; a német hirlapok ellenben nem törődnek a részarányossággal, bennük a pletyka fölébe kerekedik az országos fontosságú ügynek, nyomában járnak a közönség apró szenvedélyeinek, szítják azokat ott, hol korlátozásukon kellene fáradniok, a hirlapiró neves hivatása eltörpül az üzlet mellett; szemükben a legnyomorultabb rablógyilkosnak több joga van a

70

szórakoztató újságírás kedvező fogadtatásra talált a közönség köreiben is,227 olyan köröket is elért így, amelyeket az előző típus lapjai hanyagoltak.228 A Neues Pester Jouurnal árképzését (és feltehetőleg szerkesztési, kiadási mintáját is)229 követte később a Pesti Hírlap, a Budapesti Hírlap, a Magyar Hírlap, a Magyarország, az átalakuló Pesti Napló stb. Az 1880-as évek végére ez a laptípus lett a legelterjedtebb és a legsikeresebb a fővárosi napilapok között. A hétfői lapszám 1907-ben történő megszüntetése bevételkiesést jelentett, ezt a budapesti példányonkénti ár megemelésével kompenzálták – valamennyi egykori 4 krajcáros (majd 8 filléres) lap árat emelt ekkor (2 fillérrel), indulásuk óta először. Ezt követően újabb áremelés(eke)t már csak a világháború okozott. A típus lapjainál lett elsőként nagy szerepe a példányonkénti lapértékesítésnek. Ár-érték, pontosabban ár-terjedelem viszonylatban ezen laptípus újságjai voltak a legkedvezőbbek, kezdetben 1-2, majd 3-4 és még több ív terjedelemben jelentek meg. A B-típushoz tartozó újságok tartalmazták egyben a legtöbb publicitásra, mint a legérdemesebb tanitónak vagy hivatalnoknak, kit önzetlen önfeláldozása bénított vagy ölt meg, szóval a német hirlapok szidják és kendőzik, korholják és palástolják a társadalom hibáit nem azok erkölcsi természete, hanem a szerint, a mint az egyik vagy a másik az üzletnek kedvez; de minden körülmények közt tudnak a közönségnek kedvezni, kitalálják az izlését, puritán erkölcsösségtől áradoznak, s szemtelen cynismussal végeznek az ügyekkel egészen a közönség szája íze szerint. S a közönség? Megveszi, és olvassa a lapot, s hiába mégis ez a fő…”. – Bárczi 1880: 39–40. 227 „A sajtó, amennyiben szóra érdemes volt, szintén német volt. A német újságok végezték a voltaképpeni sajtó szolgálatot, azok szolgálták ki a közönség ebbeli szükségleteit és azok voltak nagyobb mennyiségben elterjedve. A magyar újságok csak politizáltak, egymással pártérdekek szerint torzsalkodtak.” – írta Rákosi Jenő az 1870-es évekről (Rákosi 1926: 122.). Tulajdonképpen ez utóbbi állítás bukkan fel az egykorú, az új stílustól idegenkedő szövegekben is. Tomor Ferenc az 1870-es évek közepén megállapítja, hogy „egy másik faja burjánzott föl a [francia] lapoknak, az úgy nevezett kis lapok, minők például nálunk a Journalok. E lapok […] rohamosan terjednek nálunk [is]”, és meg is jegyzi, hogy a Neues Pester Journal a „legkapósabb fővárosi pletykalap”. Mindez aggodalommal töltötte el őt: „És ezeket a Journalokat minden fővárosi sörházban, kis és nagy korcsmában olvassák még gyermekek is, fiuk és lányok egyaránt. Sőt még a legelőkelőbb kasinókban is, hol egy-egy komoly lapot párt szempontból leszavaznak, holmi Journaloknak nem szabad hiányzani!” (Lukas, 1877: 166., 170., 48.). Mások is úgy látták ekkoriban, hogy a „ponyvánál is rosszabb magyar Journalok […] fájdalomra, nagyon elszaporodtak, kivált a fővárosi nép közt”. (Fővárosi Lapok, 1878. szeptember 17.), és mások is a politika értelmetlen túlsúlyát látták a magyar nyelvű lapok lemaradásának okaként – pl. György 1873; Sárréti Iványi 1876. 228 Zilahi rámutat a jól szerkesztett újság és a prosperitás kapcsolatára: „az újság szerkesztése is nagy mértékben segítette elő a prosperálást. A szerkesztők versenyeztek egymással abban, hogy úgynevezett érdekes ujságot csináljanak. A nagy politika mellett – persze a régi két műhely lapjai az újaknak ezt a részét mindig szánalmas mosolylyal kisérték – hoztak regényt, tárczát, pletykát és így szélesebb rétegeket vontak bele az ujságolvasás körébe. Sőt – föltünő volt a meglepetés – egyik-másik még közgazdasági hirekkel is merészelt foglalkozni és igy vakmerően behatolt a Pester Lloyd legsajátosabb dominiumába. Az eredmény az volt, hogy a Lloyd közönsége csak gyéren gyarapodott, ellenben a [Neues Pester] Journál – olcsóbb is lévén – új közönséget kapott azokból a körökből, melyeket akkoriban az ujságolvasásba csak bevonni lehetett. A németül gondolkodó, a németül érző és a német irodalom után áhitozó közönség szivesen követte a jól szerkesztett Journalt. A kereskedő világ pedig örült, hogy egy tizennégy forintos ujságban [vagyis a Neues Pester Journalban] épen úgy megtalálhatja a méz, gyapjú, lúdtoll, marha- és nyúlbőr árait, mint a huszonnégy forintosban. A kisebb német ujságoknak nagyban való térhódítását, szerintem az is elősegítette, hogy ápolták a német olvasóközönségnek azt a rétegét, a melyet a Lloyd elhanyagolt és a mely nagy fogékonyságot tanusított ama irodalmi termékek iránt, a melyeket ma már bátran bécsi irodalomnak nevezhetünk.” Zilahi 1909: 250. 229 Peisner többször is hasonlóan fogalmaz egykori főnökéről: „Tulzás nélkül lehet mondani, hogy ő volt a megalapitója a modern magyar ujságcsinálásnak. Az ő fellépéséig jóformán ollóval és szótárral szerkesztették az ujságokat; eredeti csak a vezércikk volt és hébe-korba a tárca”; „a budapesti zsurnalisztika reformátora” volt. (Peisner 1912: 25.; Peisner [1917]: 141.)

71

hirdetést is (nem számítva a Pester Lloydot), mind terjedelemben, mind arányban, ugyanakkor ezen kategórián belül voltak az egyes lapok között a legnagyobb terjedelmi különbségek is. Az oldalszám változatlan példányár melletti növelését egyrészt a verseny is ösztönözte, továbbá a növekvő hirdetési bevétel mellett az újságpapír árának csökkenése is lehetővé tette. A C-típusba a 3 krajcáros, illusztrált lapokat sorolom. E kis formátumú, 3 hasábos laptípus (az évi előfizetés 10 forint volt) sikeres prototípusai 1877-ben jelentek meg: Politisches Volksblatt, Neues Politisches Volksblatt – majd e lapok sikerén felbuzdulva a Budapest című magyar nyelvű lap.230 A lapok címlapját rendszeresen egész oldalas illusztráció volt egyben, ami nóvumnak számított (addig csak rövidebb ideig, néhány hét erejéig próbálkoztak illusztrációval egyes fővárosi napilapok).231 Az első lapokat sorra követték az újabbak az 1880-as években és az 1890-es évek elején (pl. Új Budapest, Nemzeti Újság, Honvéd, Szabad Szó, Függetlenség – az utóbbi három lap, talán a világon elsőként, több színben nyomott képekkel jelent meg), de nem értek el hasonló sikereket mint az 1877ben induló lapok. Egy 1878-as képközlési botránynak köszönhetően232 e lapok rendszeresen támadásoknak voltak kitéve a társadalomnak a népbutító, gyilkosságokat dicsőítő lapok általi romlásától tartó kritikusok részéről. D-típusú lapoknak az 1 és 2 krajcáros példányárú napilapokat nevezem; az e csoportba tartozó lapok két külön úton indultak ugyan meg, végül azonban nagyon hasonlóvá váltak, és összefoglalóan krajcáros vagy filléres lapoknak nevezték ezeket, terjesztésükben nagy szerepet kapott az utcai árusítás. 1887-ben indult meg az első hosszabb életű 2 krajcáros napilap a dualizmus korabeli Budapesten, a kis alakú, címlapján illusztrált Kis Újság (már korábban, az 1870-es években is volt néhány rövid életű 2 krajcáros napilap), majd 1894-től a Magyar Estilap; e két lap az 1 krajcáros lapok megjelenését követően hamarosan váltottak, és ezt követően már csak feleannyiba kerültek. Az első 1 krajcáros lap 1870-ben indult a dualizmus kori Budapesten, miután megszűnt a reggeli lapokat 1 krajcárral sújtó állami hírlapbélyeg-illeték: a Tettau Lázár-féle Kreutzer Journal rövid ideig jelent meg így (és e lapot utcán is árulhatták már – legalábbis adott be erre kérvényeket); később az 1880-as években is volt egy ilyen jellegű néhány napos kísérlet Budapesten. 233 Azonban az első életképes 1 krajcáros lapok csak 1896-ban indultak meg (Esti Újság, Friss Újság). A századfordulót követően sorra indultak napilapok ezzel az árképzéssel (2 vagy 4 filléres árral), 230

Az átfogó szakirodalomban mindenhol tévesen szerepel az, hogy a Budapest lett volna az első képes napilap Magyarországon, illetve hogy a napilap-illusztráció bevezetése a lap kiadójához, Wodianer Fülöphöz köthető újdonság. 231 Pl. a Pester Journal 1870 nyarán, vagy a Jókai féle Életképek 1876-ban. 232 Előbb jelent meg egy kép egy kivégzésről, mint hogy az megtörtént volna – lásd Balogh 2004. 233 Lásd Lakatos 2004a: 51. Téved azonban a szerző, amikor a Magyar Posta esetében elsőségéről ír.

72

többségük azonban nem ért meg hosszú időt, illetve nem ért el nagyobb példányszámot (a nagyobbak közé tartozott – ahogy ezt a példányszámokkal foglalkozó fejezetekben bemutatom – az Új Lap és A Nap). E laptípushoz sorolhatjuk a modell-váltó Neues Politisches Volksblattot is, amelyik 3 krajcáros lapból lett 4 filléres kolportázslap. A krajcáros lapokra a kis formátum, a 4 hasábos oldaltördelés és a kis terjedelem (fél ív – tehát 4 oldal –, háromnegyed ív, egy ív) volt jellemző, jelentős részük illusztrált volt (Kis Újság, Friss Újság, Neues Poltisches Volksblatt, Pesti Újság, Új Lap stb.). E lapkiadási modellhez köthető az utcán való árusítás, a kolportázs kiterjesztése. E lapokra előfizetni is lehetett, de legtöbbször nem érte meg (ennek ellenére voltak előfizetőik is), a vevő olcsóbban kapta meg az újságelárusítóktól, mintha a házához hozták volna. Bár városi műfajnak szokás gondolni kolportázslapokat (a „bulvárlapokat”), egy időben a budapesti napilapok közül ezek voltak a legnagyobb számban elterjedve a vidéken: 1909-ben Budapest négy legnagyobb, Budapestet elhagyó példányszámú napilapja filléres újság volt; a világháború idején (is) e lapok jóval nagyobb arányban kerülhettek értékesítésre vidéken mint a fővárosban (lásd IV.1.2.2. és IV.1.2.4. fejezetek). Létezett ugyan 1 filléres címlet is, olyan napilap tudomásom szerint mégsem volt, amelyik 1 fillérbe került volna234 Az ingyenes napilap modelljének bevezetése a dualizmus korában nem járt sikerrel, az ingyenes Repülő Újság 1893-ban csak pár napig jelent meg; a Reggeli Újságot viszont 1897 végétől több mint fél évig ingyen terjesztették, végül 1 krajcáros lapként jelent meg – és szűnt meg hamarosan.235 A Reggeli Újság, ez a 4 oldalas „ingyen osztott szemét-újság”236 esete azonban nem tekinthető teljes egészében valamiféle formabontó üzleti modellnek, hiszen – ahogy azt fentebb említettem – hatalmas támogatást kapott a kormánytól (többek között a postai bélyegeket értékük 2%-áért kapta meg, és ezeket nem is használta mind fel, akár értékesíthette is). Az 1910-ben induló Az Estet nem lehet a fenti kategóriákba sorolni (arról nem is beszélve, hogy stílusban is újító lehetett). Formátumát tekintve kis alakú, oldalfelosztását tekintve pedig 4 hasábos volt, azonban nagyobb terjedelemben, nagyobb oldalszámon jelent meg, mint a 2-4 filléres lapok. A kezdeti időszakban 4 fillér volt egy példány ára, majd ezt 6 fillérre emelték (előbb vidéken, majd nem sokkal később Budapesten is), ez az időszak a bevezető áron történő értékesítés időszaka, a piacszerzés időszaka volt – ahogy azt a német 234

Bár a Magyar Könyvszemle említ egy egyfilléres lapot 1905-ből és 1906-ból, az Express Híreket, az azonban kőnyomatos laptudósító volt, ahogy ez Lakatos Éva kiváló írásából is kiderül (Lakatos 2004b: 78.) – a feltüntetett ár ennek ellenére gyanúsan alacsony, tekintve, hogy a hasonló hírlaptudósítók ára – napi szintre bontva – több százszor nagyobb volt és előfizetési rendszerben lehetett hozzájutni. 235 A lap ingyenes terjesztéséről részletesebben ír Lakatos 2004a: 62–63. 236 A Graphica című nyomdászlap 1897. novemberi számában olvasható ez a jellemzés a lapról.

73

Generalanzeigerek is tették –,237 ami az első időkben igen jelentős, tudatosan vállalt veszteséget is okozott a lapvállalatnak. Az Est példányainak túlnyomó részét eladásból (egyenkénti árusítás útján) és nem előfizetéseken keresztül értékesítette. Az 1914-es évekből ismerjük csak részletesen az eladás (amikor az a teljes példányértékesítési bevétel több mint 90%-áért felelt) tételeit: a bevétel nagyobb része, 57%-a vidéki eladásokból származott, 28%a rikkancsok által (vsz. Budapesten), 9%-a „tőzsdei” értékesítésen (vsz. budapesti trafikokon és egyéb üzleteken keresztül), 6%-a pedig vasúti árusítás útján. Ezen adatból úgy tűnik tehát, hogy e laphoz sem indokolt a pesti utcát fő értékesítési területként kötni.

III.4. A hirdetési tarifa Jelen fejezetben az újsághirdetések árával, a különböző árkategóriák megjelenésével, valamint az árak változásával foglalkozom. Az áttekintő sajtótörténeti szakirodalomban egy forrásközlésen238 túl lényegében csak egy mondat foglalkozik a hirdetési tarifa kérdésével, és az egy mondat is bizonytalan értelmű. Buzinkay Géza így ír erről: „Az [hirdetési] irodák találékony fogásokkal biztosították a maguk hasznát és éltek vissza azzal, hogy a lapok nem tudtak megegyezni egységes tarifában”.239 Azon túl, hogy felmerülhet a kérdés, hogy miért lenne visszaélés az, ha egy iroda ügyfeleinek nem sikerül megállapodniuk egymás között, irracionálisnak is tűnhet mai ésszel egy ilyen mozgalom – pedig volt, és részben sikerrel is járt.240 De az is lehet, hogy a lapok példányszámának megfelelő egyöntetű hirdetési árszabásra való törekvésre gondolhatott a kor jeles kutatója, ilyen – sikertelen – törekvés volt a németországi lapkiadóknál a 19-20. század fordulóján.241 Egy-egy lapnál a hirdetések árát több tényező határozta meg: a hirdetés helye, a hirdető „személye”, a hirdetés ideje, a hirdetés terjedelme, a hirdetés gyakorisága, és bizonyos esetekben a hirdetés témája is.

237

Vö. Stöber 2000: 232. Jellemző a honi forrásismereti viszonyokra, hogy 2002-ben a Magyar Könyvszemle című folyóirat és Lengyel András sajtótörténész leközölte a Szegedi Napló 1908-as hirdetési tarifa-táblázatát (Lengyel A. 2002). Jeles és valóban kiaknázatlan forrástípus ez – és köszönet illeti a forrás közreadóját – maga a forrás azonban közel sem unikális. 239 Buzinkay 2005: 157. 240 Azonban meglepő módon egységes, példányszámmal nem arányos tarifákra is ismerünk példákat a dualizmus kori fővárosi napilapok köréből – erre még lentebb kitérek –, tehát egyes lapok mégis meg tudtak egyezni – más kérdés, hogy ez megérte-e valamennyi félnek (hiszen így a hirdetők – gondolhatjuk mai fejjel és korlátozott ismeretekkel a kor hirdetőinek magatartásáról – előnyben részesíthették a nagyobb példányszámú lapot a kevésbé elterjedttel, kisebb súllyal bíró, de azonos nagyságú tarifával dolgozó lappal szemben). 241 Corvina, 1901. november 10. 170. 238

74

A hirdetés helye alapján a dualizmus kezdetén feltehetőleg még csak kétféle típust különböztettek meg – a hirdetési oldalon/oldalakon/fél oldalon megjelenő hirdetést, valamint a „Nyílt tér”-ben (német lapoknál „Offene Sprechsaale”) megjelentett hirdetéseket. Utóbbi részt korábban még „Magánviták” rovatnak is nevezték (pl. a Pesti Naplónál az 1850-es években) rovatnak nevezték, amely egy olyan rész volt a szerkesztőségi rész végén, ahová lényegében bárki bármit beírhatott – fizetés ellenében. (és az ott közöltekért a szerkesztő nem is vállalt felelőséget, ezt állandóan jelezték is megjegyzésben, továbbá rendszerint a felelős szerkesztő neve – kvázi aláírása – után szerepelt, vonal alatt). Schalek 1885-ös hirdetési katalógusában

már

felbukkan

a

Nyílt

tér/Közönség

köréből/Beküldetett

(Offene

Sprechsaal/Eingesendet) rubrika mellett a hírek után, illetve a hírek közé tett hirdetés (Notiz) fogalma is (a fővárosi napilapok közül a Neues Pester Journalnál és a Budapesti Hírlapnál van kiemelve). Ezen, a szerkesztőségi részben elhelyezett hirdetéseket (és gyakran ideértve a Nyílt teret is) nevezte a korabeli terminus reklámnak. A reklámok tarifája többszöröse, akár több mint tízszerese is volt a „sima” hirdetések árának. Az ár függhetett attól is, hogy mikor (a vasárnap drágább volt), illetve hogy melyik résznél jelent meg (napi hírek, közgazdasági hírek, színház stb.) hirdetés; és ha a hirdető mindenképpen egy meghatározott oldalon akarta megjelentetni a hirdetését, akkor annak is felára volt. A legdrágább hirdetések azonban a 20. század elején a napi hírek után megjelenő eljegyzési és gyászhírek voltak. Lang Lipót 1873-as katalógusa csak a Pester Lloyd esetében részletezi a tarifát, eszerint a lap hirdetési alapára 12 krajcár volt soronként, részvénytársaságoknak 19, sorsjegyárusoknak 13, továbbá vasárnap és ünnepnap soronként 2 krajcárral nagyobb árat számoltak.242 Az, hogy egy lap egy hirdetési csoporttól nagyobb árat kér, nem lehetett szokatlan már ekkor sem, legalábbis arról következtethetünk erre, hogy Fővárosi Lapok „különben egészen természetes dolog”-ként kommentálta azt, hogy a lapot kiadó Pesti Lloyd Társaság 1873. évi közgyűlésén „volt fölszólalás (…) a miatt is, hogy e lap a pénzintézetektől, társulatoktúl nagyobb hirdetésdijat vesz, mint a magánosoktúl”.243 Ez a jelenség egyébként az egész Monarchiában elterjedt volt,244 a későbbi katalógusokból tudjuk, hogy ebbe a drágább kategóriába tartoztak a bankok, biztosítók, pénzintézetek, sorsjegyárusok, de ugyanígy az orvosok, a közlekedési vállalatok, a minisztériumok és a hatóságok is, az olcsóbb, alapáras kategóriába az egyéb ipar- és kereskedelmi vállalatok és magánszemélyek tartoztak. Ez a

242

Lang 1873. Fővárosi Lapok, 1873. ápr. 1. 244 Lásd Haasenstein–Vogler 1900 előszavát. 243

75

megkülönböztetés (ami árban akár sokszoros hirdetés is lehetett) a legtöbb hirdetési részben jelentkezett, nem csak a „rendes” hirdetési oldalakon. Mennyire volt valós a katalógusokban található listaár? – tehetjük fel a kérdést. Úgy tűnik, alapesetben nagyjából valóban tartották ahhoz magukat a kiadóhivatalok, pl. lemérhető és kiszámolható, hogy egy közjegyzői ügy keretében feladott árverési hirdetésért (megjelent: Pesti Hírlap, 1904. április 15. 25. oldal) a listaárnak megfelelően állították ki a (8 koronás) számlát,245 ugyanakkor egy másik, szintén közjegyző által feladott hirdetés esetében legalább mintegy 20%-kal kevesebbet számlázott ki a Friss Újság kiadóhivatala 1912-ben, mint amennyit a listaár alapján történő számításaim szerint kellett volna.246 Ha ugyanazon hirdetés többször jelent meg, akkor a lapok kedvezményt adtak a listaárból – már a dualizmus kezdetén. Ez amúgy teljesen racionális lépés, különösen, ha figyelembe vesszük a fix költség itt is megmutatkozó tényezőjét is, ugyanis ha egy 40 mm széles sorba nonpareille betűket szedünk, akkor mintegy 25 n-nel töltjük meg a teret, ennek szedési költsége pedig nagyságrendileg mintegy 1 fillért tett ki (ha úgy számolunk, hogy 1000 n szedése 40 fillér), ami már százalékokban mérhető kiadás a hirdetési bevételhez képest, és ugyanígy

fix

költségnek

megszerzésére/felvételére

tekinthetjük fordított

a

kiadóhivatali

munkaidejét/munkabérét

alkalmazottnak is.

Ezek

a a

hirdetés költségek

értelemszerűen csak az első alkalommal jelentkeznek a vállalat számára, a másodszori megjelenésénél már nem, tehát hiába ad mondjuk 5%-os kedvezményt, a csak a hirdetésre vetített nyeresége nem csökken ennyivel (sőt, kisebb hirdetések esetében talán semmivel sem). Persze a nagyobb arányú kedvezményeknél már kisebb szerepe van a fix költségeken történő megtakarításoknak – de amíg a hirdetési kiadásoknál (hirdetésfelvétel, hirdetésszedés, hirdetésnyomás, a hirdetések papírigénye, a hirdetések miatt bekövetkező esetleges szállítási többletköltségek stb.) több a hirdetési bevétel, addig a lapvállalatnak nyereséges a hirdetési üzlet.247 A megjelenésekért járó, mennyiségtől függő hirdetési árkedvezményre néhány példa: A Constitutionelles Pester Journalnál 1872 júliusában egy sor ára 11 kr volt, kétszeri hirdetés esetén 9, többszöri hirdetés esetén pedig csak 7 kr (vagyis ez 36%-os, alku nélküli kedvezményt jelentett már háromszori hirdetés esetén is) – olvasható le a lap fejlécéről. Az Egyetértés 1876 decemberében kisebb árkedvezményt ígért (szintén a fejléce szerint): 245

BFL VII.193-1914-396. BFL VII.151-1912-327. 247 Szabó László szerint ez az 1886-ban induló Hazánk című napilap esetében nem valósult meg a lapkiadó hozzá nem értése miatt: „Mezei Sándor ügynök a lap összes hirdetéseit bérbevette és fizetett az összes hirdetések által elfoglalt területért, beleértve a hirdetések szedését is, naponkint 2 forint 33 krajcárt, holott a szedés maga legalább négyszer annyiba került.” Szabó 1918: 39. 246

76

többszöri (akár már kétszeri) hirdetés esetén egy sor ára 12 krajcárról 10-re csökken, vagyis hatodával – fele akkorra mértékben mint 4 évvel korábban a német nyelvű újságnál. A fejlécen történő hirdetési tarifa-feltüntetés többnyire már az 1870-es években eltűnik,248 de a Budapest pl. még 1896-ban is ott közölte, hogy egy hatszor hasábozott petit sor ára 12 krajcár, többszöri feladásnál 10 krajcár. A Budapesti Hírlap című napilap azt közölte 1903 áprilisától érvényes árjegyzékében a leendői hirdetőivel, hogy az árengedmény a hirdetéseknél „a hirdetés mennyisége szerint 5%, 10%, 15% és makszimálisan 20%. Ennél többet sem a kiadóhivatal, sem semmiféle hirdetési iroda nem adhat”, a „nyílt tér”-ben megjelenő reklámoknál viszont 10%-ban jelölték meg a maximális árengedményt. Ugyanakkor Rákosi újságvállalatának másik lapjánál, az Esti Újságnál 10, 20 és maximálisan 30%-ban jelölték meg a hirdetés mennyiségétől függő árkedvezményt. Nem napilap, de mégis érdemes megemlíteni, hogy a Leopold Gyula hirdetési iroda tulajdonos által kiadott Nemzeti Sport című hetilap 1905-ös hirdetése szerint 10 alkalommal történő hirdetésfeladás esetén 10%, húsz alkalom esetén 20%, 50 alkalom esetén pedig 50% volt az árkedvezmény. 249 A Neues Pester Journal 1906-ban érvényben lévő hirdetési díjszabásánál is szerepelt az árengedmény lehetősége, akárcsak a Pester Lloydnál (mindkét lapnál ugyanúgy fogalmazva: „Bei grösseren Aufträgen entsprechender Rabatt”).250 Szintén mennyiség árkedvezmény érvényesült akkor, ha a hirdető egész oldalas hirdetést adott fel, mivel így területegység-árban olcsóbban juthatott a felülethez, mintha sorokban vette volna azt meg. A „szokványos” hirdetésen és a reklámon túl volt egy további hirdetési árkategória, és ez volt a legolcsóbb (legalábbis látszólag), az apróhirdetés/kishirdetés, amely több lapnál is meghatározó fontosságra tett szert. Nem csak a legköltséghatékonyabb hirdetés volt ez, de a legegyszerűbb is. Mivel nem volt semmi „variálása” (itt nem voltak drágító körülmények, de árengedmény sem járt stb.), a tarifát is mindig feltüntették az apróhirdetéses rovatban/oldalon, többnyire azt is kiemelve, hogy a hirdetés díját előre kell fizetni.251 A dualizmus korában ugyan felület-alapú (pontosabban: sor-alapú) volt a hirdetési tarifa, a rendszer mégsem könnyen áttekinthető – és talán nem csak a mai kor embere számára van ez így, de a kortársaknak is fejtörést okozhatott egy-egy lap „hirdetési árszabásának” 248

Egy-egy lapra volt csak jellemző, hogy feltüntette a tarifát (de nem a teljes díjszabási táblázatott, csak az alapárat), ilyen volt még az Esti Újság is. 249 Schalek 1905: Inserate 14. 250 MNL OL K 26 1908-V-1059. 251 Általános lehetett, hogy a kisebb összegeket előre kellett fizetni a kiadóhivatalnak – pl. A Nap 1906-os, hirdetőknek szóló általános körlevelében is szerepelt az a kitétel, hogy „a 20 koronát meg nem haladó összeg előre fizetendő.” (MNL OL K 26 1908-V-1059.)

77

pontos értelmezése. Pl. a Neues Pester Journal 1885-ös és 1910-es, hirdető irodák katalógusaiban (is) fellelhető hirdetési díjszabását összevetve először az a benyomásunk lehet, hogy negyed évszázad alatt a lap „rendes” hirdetéseinek alapára a felére csökkent, hiszen 1885-ben 10 krajcár volt egy sor, 1910-ban pedig 10 fillér (2 fillér = 1 krajcár). A valóság azonban az, hogy 25 év alatt nem hogy nem csökkent az ár, de éppen másfélszeresére nőtt. Ennek pedig az az oka, hogy a két évben más volt a sor fogalma, pontosabban: más volt a sor magassága. 1885-ben a fővárosi napilapok még egyöntetűen petit-sorban számoltak, amelynek a magassága (kerekítve) a szabványok szerint 3 milliméter. Csakhogy petit-sor és petit-sor között is volt különbség – 1898-ban pl. a Pester Lloyd, a Neues Pester Journal, a Budapest és még más fővárosi napilapok is három különböző méretű petit-sorral dolgozott (Mosse „Zeilenmesser”-ében, vagyis sormérőjében a 12-es, 13-as és a 14-es mérettel),252 igaz, csak néhány százalékos volt a legkisebb és a legnagyobb között az eltérés. Bécsben 1885-ben viszont általánosan a nonpareille betűméretek (kb. 2,25 milliméter) voltak használatosak a hirdetések árszámításban, kivételnek számított a Neue Freie Presse (a Monarchia legdrágább hirdetési tarifáját alkalmazó, és a legtöbb hirdetéssel megjelenő napilapja), ami akkor már átváltott milliméter-alapú hirdetési sorszámításra; egyébként ekkor a Monarchia többi részén, ahogy Magyarországon is, a petit-sor szolgált alapul a hirdetések díjszabásához.253 Az 1890-es években azonban több (de nem az összes) budapesti napilap is áttért a petit-sorról a nonpareille-sorra díjszabásában (elsőként a Budapesti Hírlap, majd a Pesti Hírlap, és később a Wodianer-lapok is) – többnyire anélkül, hogy változatta volna egy sor árát, ez pedig éppen 33%-os áremelést jelentett. Szintén némiképp palástolt áremeléssel járt a milliméterre való átállás, amely már a teljes fővárosi napisajtót érintette. Magyarországon a Budapesti Hírlap (és a vállalat többi lapja, az Esti Újság, a Kakas Márton és a Divat Újság) tért rá elsőként254 a milliméter-alapú díjszabás alkalmazására, 1903. április 1-től; körlevelében így fogalmazott a vállalat: „Reméljük, hogy tisztelt hirdetőink eme újításunkat szívesen fogják fogadni. A szerény árkülönbözet, a mellyel ez az újítás jár – azt hisszük – alig jő számításba, szemben azokkal a jó szolgálatokkal, a melyeket a fővárosban és az egész országban páratlanul elterjedt Budapesti Hírlap minden számító hirdetőnek nyújt.” A Pester Lloyd 1904. február 1-től váltott milliméter-alapú tarifára, és Az Újság 1904. november 15-től érvényes árszabása is 252

Mosse 1898. Schalek 1885. 254 Dukes 1903/1904-es hirdetési katalógusában a Budapesti Hírlap és az Esti Újság az egyetlenek a fővárosi napilapok közül, ahol milliméter-alapú az árszabás. 253

78

már milliméterben került megállapításra. Még az elsők között váltott, feltehetőleg 1904 folyamán a Budapesti Napló is.255 A rákövetkező két évben a fővárosi napilapok többsége átváltott az új számításra (de pl. az Egyetértésnél még 1906-ban betűméret (10-szer hasábozott petit sor) alapján számították a hirdetés árát), 1910-ben a fővárosi napilapok közül Magyar Estilap kivételével már valamennyi a milliméter-számítást alkalmazta (ugyanakkor a szerkesztőségi részbe szánt reklámok egy részénél továbbra is betűméret-sorban számolták a hirdetéseket). Amely lap nonpareille-sorról váltott át milliméter-sorra, az (újabb) 13%-os áremelést hajtott végre (pl. Budapesti Hírlap, Pesti Hírlap), ugyanis a sor árát csak felére vitték le; amely lap pedig még petit-sorról váltott milliméter-sorra – és többnyire szintén csak felére csökkentett sor-ár mellett –, az pedig 50%-os áremelést hajtott végre (pl. Neues Pester Journal). A századfordulótól kezdve már fillérben, illetve koronában szerepelnek az árak a hirdetési katalógusokban – és ebben legalább egységesen, természetesen valamennyi lap esetében. Mindeddig csak a sor magasságáról volt szó, a sor szélességéről még nem. A sor a hirdetési rovat esetében mintegy 40 milliméteres szélességet,256 a reklámok esetében („Nyílt tér”, hírek között, hírek után) pedig dupla ekkora szélességet jelentett. Ennek az volt az oka, hogy egy lapnál formátumtól függetlenül – egészen a 4 hasábos kisalakú kolportázslapok megjelenéséig – kb. 80 milliméter szélességű volt egy hasáb a szerkesztőségi oldalon, a hirdetési oldalt pedig rendszerint kétszer annyi hasábra osztották hagyomány szerint, mint amennyire a „szerkesztőségi oldalakat”. A 4-hasábos kisalakú lapok azonban a formátumnál általános 240 milliméteres tükör-szélességet 4 darab 60 milliméteres hasábra bontották (és nem háromszor 80 milliméterre). Ezeknél a lapoknál a hirdetési sor szélességét nem osztották már kettővel, így náluk a 60 milliméter lett a hirdetési sor szélessége. III.4. táblázat Az egyes lapok hirdetési tarifája millimétersorban és fillér értékben Forrás: Perles 1870, Lang 1873, Perles 1874, Schalek 1885, Goldberger 1889, Dukes 1894, Mosse 1897, Mosse 1898, Haasenstein 1900, Schalek 1905, Mosse 1908, Mosse 1910, Dukes 1912, Dukes 1913, Dukes 1914, Mosse 1916 alapján (petit sorok és nonpareille sorok milliméterbe átszámítva, krajcár-értékek fillérbe átváltva) 255

Dukes 1905-ös hirdetési katalógusában ezen napilapoknál van csak a milliméter-sor feltüntetve. Az ívméretek eltérő volta (ahogy azt a III.2. fejezetben is kifejtettem) értelemszerűen magában hordozta tükörméretek, és így a hasábszélességek eltérését is. A Pesti Hírlap és a Budapesti Hírlap „rendes” hirdetéseinek sorszélessége végig 40 mm volt, a Pester Lloydé 38, majd 1912-től 37 mm a hirdetési katalógusok szerint; a Neues Pester Journalé 37 mm volt, a Politisches Volksblatté 35, illetve 38 (bár egy ilyen ingadozás mögött talán a katalógus pontatlansága állhatott), az Egyetértésé 38–41 mm, a Budapesté és a Kis Újságé 35–36 mm. A különbség nem elhanyagolható tehát, akár mintegy 5–10%-os is lehet egyes lapok összevetésekor, mégsem gondoltam szükségesnek mm2-ben vagy cm2-ben feltüntetni az értékeket, ugyanis nem akartam eltüntetni a kor újsághirdetési üzletágának sorban való gondolkodását. 256

79

1870

1873

1874

1877

1885

1889

1894

1897

1898

1900

1905

1908

1910

1912

1913

1914

1916

Pester Lloyd

7,3

8

9,3

9,3

9,3

9,3

9,3

10

10 10,7

12

12

12

12

12

12

24

Neues Pester Journal

-

Politisches Volksblatt Pesti Hírlap

-

-

Budapesti Hírlap Egyetértés Budapest Kis Újság

-

Friss Újság Az Est Esti Újság

-

7,3 n.a.

n.a.

6,7

6,7

6,7

6,7

6,7

6,7

6,7

10

10

10

12

12

28

-

n.a -

4 6,7

4 6,7

4 6,7

4 8,9

4 8,9

4,7 8,9

4,7 8,9

6 10

5 10

8 12

8 12

8 16

10 38

-

-

-

2,7 6,7 6,7 -

6,7 6,7 3,3 2,7

8,9 6,7 6,7 2,7

8,9 6,7 8 2,7

8,9 6,7 8 2,7

8,9 10 6,7 6,7 4,4 8,9 2,7 13,3

10 6,7 6 12

10 6 5 12

10 6 5 15

10 10 21 6 5 5 5 15 20 30

-

-

-

-

n.a. 35,6 32 36 36 n.a 53,3 53,3 60 60 60

36 20 60

36 20 60

8

-

-

n.a. n.a.

36 25 60

42 60 15

Megjegyzés: Az „év” oszlopok nem a tarifa évét, hanem a forrásként szolgáló katalógusok kiadási évét jelöli. A Friss Újság, Az Est és az Esti Újság esetében a sor 60 milliméter széles, a többi lap esetében mintegy 40 milliméter széles.

A táblázatban az utolsó három lapnál a sor szélessége közel 1,5 szeres volt, a díjszabás azonban többszörös volt a többi itt bemutatott laphoz képest – az Esti Újságnál ötszörös. A hatalmas különbség oka e lap és a Friss Újság esetében az volt, hogy e lapoknak nem voltak hagyományosan vett hirdetési oldalai a „rendes hirdetéseknek”, így áraik tulajdonképpen „Nyílt tér”-árak voltak (olykor ez meg is jelent a tájékoztató anyagokban, hogy „csak Nyílt tér”, pl. a Pester Lloyd estilapja esetében is, amelynek szintén ilyesféle díjszabása volt), azért lehettek ilyen magasak – hiszen ezek a hirdetések valóban a szerkesztőségi tartalmat olvasók szeme elé került (de e lapoknak nem is volt sok ilyen hirdetésük, a Friss Újság hirdetési tartalmának nagy része apróhirdetés volt). Az Estnek azonban voltak „rendes” hirdetési oldalai, kezdeti magas árszabása nagyjából a Pesti Hírlap árszabásával egyezett meg (hiszen ha 40 mm-re számoljuk az amúgy 60 mm-es sor 1912-es árát, akkor 13,3 filléres árat kapunk, ami 10%-kal magasabb, mint a Légrády Testvérek cég napilapjáé, ami 12 fillér volt). Ingadozó értékeket szinte csak a Wodianer cég napilapjánál, a Budapestnél (és a kisebb mértékben a vállalat másik lapjánál, a Kis Újságnál is) figyelhetünk meg, okát azonban nem tudjuk. Viszont azt is láthatjuk, hogy az eredendően 4 krajcáros, tehát azonos típusú (de nyilvánvalóan eltérő példányszámú) lapoknál (Neues Pester Journal, Pesti Hírlap, Budapesti Hírlap) gyakori volt az árak azonossága (legalábbis a sima hirdetések alapára esetében), miközben kizárt, hogy a példányszámuk is megegyező lett volna. Sőt, ennél nagyobb szintű tarifa-egyezésre is találhatunk példát. Említettem e fejezet elején, hogy téves lehet Buzinkay Géza azon állítása, miszerint „a lapok nem tudtak megegyezni egységes tarifában”. Ha kézbe vesszük a Budapesti Hírlap és Az Újság a 1903. április 1-től, illetve 1904. december 15-től 80

érvényes, 1-1 oldalas részletes hirdetési díjszabását,257 akkor azt tapasztaljuk, hogy azok lényegében szó szerint megegyeznek,258 csak kissé más az elrendezésük. A két azonos formátumú napilapnál azonos volt a „rendes hirdetés”-ek, a hírek közé/mögé helyezett, a „Nyílt tér”-i hirdetések, a különböző „noticzok”, valamint az apróhirdetések ára is. Teljesen azonos mértékben volt drágább a díjszabás mindkét lapnál a minisztérium, bankok, részvénytársaságok stb. részére, mint az egyéb üzleti hirdetők részére (ami megkülönböztetés e két lapnál csak rendes és a nyílt téri hirdetések esetében érvényesült a lapoknál). De szó szerint megegyezett az a kitétel is, miszerint „kivételes szövegű napihírek, közgazdasági hírek vagy noticoknál kivételes arányú díjszabás érvényesül”, valamint az, hogy „gummi és halhólyag hirdetéseket egyáltalában nem fogadunk el.” Irracionálisnak tűnhet ez az árszabási mód, de valójában mégsem lehetett az, mert a hirdetők nem „büntették” teljes távolmaradásukkal a kisebb példányszámú lapot, hiába volt ugyanannyi a hirdetés, mint a másik, hasonló olvasói rétegben elterjedtebb lapnál. Ilyen esetben talán csak úgy tettek különbséget a lapok között a hirdetők, hogy a kisebb példányszámú lapoknál kevesebbet, a nagyobbaknál pedig többet hirdettek – már amennyiben tisztában voltak a körülményekkel Talán egy olyan kép élhetett a lapkiadók és a hirdetők fejében, hogy ha két lap egy laptípusba tartozik példányáruk alapján, akkor természetes, hogy a hirdetési tarifájuk is ugyanazon kategóriába tartozik, tehát azonos (vagy nagyon hasonló). Ez a gondolkodás mutatkozhatott meg abban is, hogy több lap egyszerre és azonos mértékben emelte meg a tarifát (pl. a milliméter sorra való átálláskor), noha üzletmenetük eltérő volta indokolhatott volna önálló lépéseket (és akár tarifa-csökkentést is). Az is lehet, hogy a kevésbé tudatos hirdetők úgy gondolták, hogy ha pl. a középosztályt akarják megszólítani, akkor az lehet a legbiztosabb módja ennek, hogy ha valamennyi 4 krajcáros lapban hirdetnek. E fejezet végén tekintsük át az apróhirdetések tarifájának változását. Az 1870-es években még sor alapján határozták meg az apróhirdetések árát a lapok, a Neues Pester Journalnál pl. 5 krajcárba került egy (petit méretű) sor (de legalább 20 krajcárt mindenképpen fizetni kellett) a hat hasábba tagolt oldalon. Az 1880-as, 1890-es években a legtöbb lapban259 már szó alapú volt az apróhirdetés tarifája (jellemzően egy szó feladása egyöntetűen 2 krajcárba – vastagon szedve a duplájába – került több lapnál is, de a Budapestnél és a Magyar Újságnál egy szó csak másfél krajcárba került az 1890-es évek elején), kikötve általában – 257

MNL OL K 26-1908-V-1059. Csak azért nem mondhatjuk, hogy szó szerint, mert a Budapesti Hírlapnál kétszer egy-egy sor erejéig az árengedményekre is kitértek, továbbá a drágább hirdetői kategória tagjainak felsorolásakor megemlítették az orvosokat is. 259 A német nyelvű lapok egy része később, csak az 1890-es években váltottak át a sor-alapúról a szó-alapú apróhirdetési díjszabásra. 258

81

ahogy később is végig –, hogy legalább 10 szó értékét ki kell fizetni. A szó-alapra váltásnak több oka is lehetett. Egyrészt így még könnyebben kalkulálhatóvá vált a hirdetők számára az ár, másrészt így némiképpen az ár is nőtt, hiszen átlagosan 3-nál is több szó fért ki egy sorban, különösen miután már nonpareille betűkből szedték az apróhirdetéseket. A 20. század elején a fillérre váltással, valamint milliméter-sorral járó általános hirdetési tarifa-emeléssel párhuzamosan (némiképp nagyobb mértékben) a két krajcárról (=4 fillér) jellemzően 5 fillérre nőtt egy apróhirdetés-szó megjelentetésének az ára. Az áremelés több lapnál a későbbiekben is folytatódott: míg pl. Az Újságnál 1905-ben 4 fillérbe került egy szó, 1910-ben már 5 fillérbe – ahogy 5 fillérbe került 1910-ben pl. a Neues Pester Journalnál, a Pesti Hírlapnál, a Pester Lloydnál, a Budapesti Hírlapnál és Az Estnél is – ez utóbbi lapnál 1914 elején már 10 fillérbe a Pesti Hírlapnál már 8 fillérbe került egy szó, a Neues Pester Journalnál 6 fillérre növekedett a tarifa, míg a Budapesti Hírlapnál és a Pester Lloydnál maradt továbbra is 5 fillér egy szó ára. A Friss Újságnál 1900-ban még csak 2 fillérbe került egy szó, 1905-ben már 5 fillérbe, 1910-ben már 7 fillérbe, 1914 elején pedig már 8 fillérbe. A Kis Újságnál 1890-ben 1 krajcárba (2 fillérbe) került egy apróhirdetés szava, akárcsak 1900-ban, de 1905-ben már 5 fillérbe, 1910-ben 6 fillérbe, 1914 elején pedig már 7 fillérbe. Megállapíthatjuk tehát, hogy a Budapesti Hírlap, a Neues Pester Journal és a Pesti Hírlap esetében 1910 és 1914 között az apróhirdetési ár arányosan követte a hirdetési árat, ha az mozgott, Az Estnél viszont jobban drágult a kishirdetés mint a sima hirdetés, a Kis Újságnál pedig kevésbé. De vajon tényleg sokkal olcsóbb volt-e az apróhirdetés – vagy pontosabban feltéve a kérdést: a lapoknak tényleg sokkal kevesebb volt-e a bevétele az apróhirdetésekből? Nézzünk meg egy példát: a Független Magyarország című napilap 1905. július 8-i számának 16. oldalán van egy hosszabb, „Örökké” kezdetű apróhirdetés. Az apróhirdetés 24 soros, 72 mm hosszú és 90 szót tartalmaz (ebből az első szó vastagított) – az apróhirdetés értékének számításnál a szavak száma, illetve a vastagított szavak száma számított a lapnál, ahogy az az oldal tetején kiderül, egy szóért 4 fillért, egy vastagított szóért kétszer ennyit kellett fizetni; további kikötés, hogy a legkisebb apróhirdetési számlázási érték 40 fillér (10 szóig), de ez esetünkben irreleváns, tekintve, hogy 90 szavas a szóban forgó hirdetés. Schalek 1905-ös katalógusában az szerepel, hogy e lapnál ekkor egy hatszor hasábozott nonpareille sor ára 20 fillér volt. Ide kívánkozik az a megjegyzés, hogy az apróhirdetéseket is hatszor hasábozott (e lapnál mintegy 40 mm széles) sorba szedték. A fentiek alapján kiszámíthatjuk, mennyit fizetett a hirdetés feladója – 3,64 koronát (89 x 4 fillért + 1 x 8 fillért). Ugyanekkora területű hirdetés a lapban 6,40 koronába került volna (72 mm az éppen 32 nonpareille sor /egy nonpareille sor 2,25 mm/, tehát a hirdetés ára 32 x 20 fillér lett volna). Tehát azáltal, hogy 82

apróhirdetésként lett feladva a hirdetés, a hirdető a „sima” hirdetés árának csak 57%-át fizette. Nézzünk egy másik példát: a Pesti Hírlap 1910. július 3-i számának 26. oldalán megjelent egy rövidebb apróhirdetés „Eladó három éves” kezdettel. A 7 soros hirdetés 23 szót tartalmazott, ebből 3 volt vastagon szedve, tehát érte 1,30 koronát kellett fizetnie a feladónak (20 x 5 fillér + 3 x 10 fillér). A hirdetés hossza 19 mm volt, vagyis ha normális hirdetésként adják fel, akkor 1,90 koronát, vagyis másfélszer annyit kellett volna fizetni a lap ekkor érvényes tarifája szerint (1 mm-sor 10 fillér). Látjuk tehát, hogy az apróhirdetés területéért valóban jóval kevesebbet fizettek. Csakhogy ezt az összeget előre befizette, ebből az értékből nem vontak le pl. 10-20 stb. ki tudja mennyi százalékot árengedmény címén a többször is hirdetést feladóknak (vagy feltehetőleg még többet, ha hirdetési iroda közvetített), nem is beszélve a féláras átalány-hirdetésekről, vagy az olyan hirdetésekről, amelyekért soha nem fizettek. Tehát a látszólag „féláras” apróhirdetési rovat valójában akár hasonló összeget is hozhatott a kiadóvállalatnak, mint egy sima, „egyszerű” boltosok, cégek hirdetéseivel megtöltött „hagyományos” hirdetési oldal (persze ha csak bankok, részvénytársaságok stb. hirdettek az adott oldalon, akkor az oldalból befolyó hirdetési bevétel legalább kétszeresére nőtt).

83

IV. A LAPOK KERESLETE A történeti szakirodalom a lapkiadás keresleti oldalát, kissé helytelenül fogalmazva: a sajtó piacát nem ritkán kizárólagosan az újságvásárlókkal, az általuk megvett példányszámmal teszi egyenlővé.260 Ez azonban téves megközelítés, hiszen a lapkiadó nem csak újság-, de hirdetésvásárlókkal

is

üzleti

kapcsolatba

kerül

az

értékesítés

terén

(Picard

megfogalmazásában ez a „dual product market” jelenség),261 még ha az értékesítés aránya laponként és koronként eltérő is volt. Ebben a fejezetben a dualizmus kori sajtóipar keresleti oldalát, valamint a közvetítő csatornákat mutatom be; foglalkozom tehát mind a példány-, mind a hirdetésértékesítéssel és ennek különböző útjaival. Sorra veszem az egyes újságvásárlási módok és helyek megjelenését, és vizsgálom a különböző példányszámokat. Kísérletet teszek a lapok által elért olvasói rétegek hipotetikus bemutatására, ehhez egy külföldi analógiát használok fel. A fejezetben elemzem továbbá az egyes hirdetési típusokat is, valamint általános tendenciákat is igyekszek feltárni. Korszakunkban a lapkiadók egy része már jobban törekedett a példányszám növelésével a fix költségek arányának, elsősorban a szerkesztőségi és a szedési költségek – és így a fajlagos előállítási költség – csökkentésére. A nagyobb példányszám értékesítéséhez intenzívebb terjesztés, illetve – többek között – a tartalom kulturális könnyítése volt szükséges. Az új lapkiadásban a hirdetési üzletág szerepe olyannyira megnőtt, hogy az ebből származó bevétellel keresztfinanszírozták (Querfinanzierung) a példányértékesítésből származó veszteséget. Vagyis az adott lap kiadásait eleve olyan méretűre tervezték, amelyet a várt példányértékesítési bevételek nem fedezhettek, a keletkező hiányt pedig kitöltötték (és optimális esetben „túl is töltötték”) a lap felületének a hirdetők felé történő értékesítéséből származó bevételekkel. Ezt a jelenséget szokás úgy is nevezni, hogy a lapkiadó-vállalat eladja hirdetőinek az újságolvasók figyelmét a cikkek után/közé helyezett hirdetéseken keresztül. Egy ilyen termék azért lehet vonzó az újságvásárló/olvasó számára, mert olcsóbban jut hozzá, mint amennyibe a szellemi és fizikai előállítás (valamint a terjesztés stb.) került. Ez az új üzleti modell – és persze a mögötte álló hirdetői kereslet – volt az egyik oka annak, hogy a 19. században igazán népszerűvé vált a sajtó. A modell legfőbb fokmérője pedig az az arányszám,

260 261

Pl. Melischekék rendkívül igényes munkája is – Melischek–Seethaler 2006. Picard 1989: 17.

84

ami a hirdetési bevételeknek a teljes bevételhez (illetve a hirdetési és példányértékesítési bevételek összegéhez) viszonyított arányát mutatja (lásd IV.3. fejezet). A lapkiadást – a technikai és vállalkozói innovációkon, valamint a jogi kereteken túl – alapvetően befolyásolja tehát a társadalmi és gazdasági beágyazottsága, amely legjobban két tényezőben, két egy időben, de közel sem párhuzamosan zajló folyamatban érhető tetten. Előbbit információs trendnek, utóbbit gazdasági trendnek nevezem. Az információs tényező azt jelenti, hogy mekkora a társadalom, a potenciálisan elérhető népesség információfogyasztási, illetve a hírlapvásárlási, hírlapolvasási olvasási kedve és lehetősége (alfabetizáció, sajtószabadság, infrastruktúra, példányár, konkurencia, vállalati

és

technikai

innováció

stb.);

fokmérője

a

példányszám,

illetve

a

példányértékesítésből származó bevétel. A híréhség a nagy felzúdulást kiváltó események, esemény-sorozatok, szenzációk (ide értem a háborúkat is) idején megerősödik, ilyenkor a görbén kiugrásokat figyelhetünk meg. A gazdasági trend lapkiadói lecsapódása a reklámköltés; változásának hátterében nemcsak makrogazdasági folyamatok állnak, hanem mentalitásbeliek is, és a gazdaság és a kereskedelem egyes szektorai is más és más súllyal bírhattak koronként, ezért egy adott korszakban a reklámköltés nem feltétlenül változott (nőtt) párhuzamosan a gazdasági teljesítménnyel. A két mélyben zajló folyamatot általában ciklikusság jellemzi – héten és éven belül is (gondoljunk csak például a vasárnapi lapszámok nagyobb forgalmára, a nyári gyengébb példányértékesítési eredményekre, vagy a karácsonyi hirdetés-dömpingre). E tényezők és a média kapcsolata természetesen nem kizárólag egyirányú, vagyis a sajtó nem csak passzív követője az eseményeknek, hanem mind az olvasói, mind a hirdetési hajlandóságot részben maga is alakíthatja (új értékesítési csatornák kiépítése, kampányok, szenzációs hírek, hirdetések propagálása stb.). Jelen fejezet utolsó részében e két tényező szerepét vizsgálom a lapok árpolitikájában; a folyamatok modellezése során arra a következtetésre jutok, hogy a Pester Lloyd című napilap esetében több egymást követő évében is leírható egy krízisek során jelentkező lapkiadói döntési mechanizmus (Lloyd-mechanizmus, IV.4. fejezet).

85

IV.1. A társadalmi kereslet és a közvetítő csatornák Ebben az alfejezetben előbb a terjesztési csatornákat mutatom be, ezt követően a különböző példányszámi adatokkal (és forrástípusokkal) foglalkozom, végül az újságolvasói tábor változását próbálom feltárni. Általánosságban kijelenthetjük, hogy mindhárom területről viszonylag kevés információt szerezhetünk a szakirodalomból, és azok között is sok a félreértés.

IV.1.1. A lapterjesztés útjai Ebben a fejezetben a hírlapok terjesztésének útjait vizsgálom, azt, hogy a hírlapvállalatok miként juttatták el lapjaikat a vásárlókhoz, olvasókhoz. Két fő terjesztési módot különböztethetünk meg, az előfizetést és az egyes lappéldányok árusítását. Utóbbinak több típusa is volt: a zárt terű újságárusi (ami a korban elsősorban trafikokat jelentett), a vasúti pályaudvari, valamint az utcai (közterületi) árusítás. Ezek az elkülönítések gyakran a vállalatok eredmény-kimutatásaiban is jelentkeztek. A különböző terjesztési módok más és más hangsúllyal bírtak az egyes lapoknál, illetve a különböző időszakokban.

IV.1.1.1. Az előfizetés A lapértékesítés hagyományos – eleinte szinte kizárólagos, és korszakunkban végig megmaradó – formája az előfizetés (éves, féléves, negyedéves és havi előfizetés)262 volt, aminek keretében a lap helyben (vagyis fővárosi lapok esetében a fővárosban) a kihordók révén érkezett meg az előfizetőhöz, városon kívülre (esetünkben vidékre és külföldre) pedig a posta kézbesített. Különösen az 1880-as évektől a lapok ajándékokkal (jellemzően naptárakkal) is igyekeztek előfizetőket fogni, de már korábban is éltek olyan árukapcsolási módszerekkel, mint amikor bizonyos melléklapokat (hetilapokat) az csak az előfizetők kaptak meg (némi további díjért cserében - pl. Neues Politisches Volksblatt – Witzrakete).

262

Az 1870-es években a Független Polgár kiadója csak megszorultságában igyekezett rugalmas előfizetői politikával életben tartani a lapot: „anyagi gondokkal küszködve, folyamatosan nyomdát cserélve, már hetenkénti előfizetéssel is próbálkozott” (Kosáry–Németh G. 1985: 335.), más lap esetében nem találkoztam ilyen rövid előfizetési periódussal.

86

A rendszer – különösen a postai kézbesítés – rendkívül sok hibával működött; a lapok rendszeresen voltak kénytelenek reagálni az előfizetett lap meg nem érkezése miatt reklamáló előfizetők leveleire, igyekezvén általában a postára hárítani a felelősséget. Az 1870-es években viszont a Posta Közlöny című folyóirat postamesteri levelei éppen a kiadókat okolták a hibás címzésekért; többször vélhetőleg maga az előfizető tehetett arról, hogy lapja nem érkezett meg, amennyiben címét rosszul, vagy olvashatatlanul tüntette fel az előfizetési íven. A postára szánt példányokat el kellett juttatni a postához, illetve később már csak a postai vagonokhoz. „A posta a reggeli vonatok indulása előtt három órával már becsomagolt példányokat kívánt, így a nyomdának már éjfélkor kezdenie kellett a munkát.”263 Tschutschegg a következő adalékkal szolgál e rendszer fejlődéséhez: „A haladás utján egy további lépés az volt, hogy a postai expediciót megreformálták. Minden nagyobb ujság expediciójába a posta igazgatósága egy gyakorlott expeditort rendelt ki, aki a vasúti utirányoknak megfelelő beosztást már az expedicióban végezte el és igy nem kellett a lapokat a főpostára továbbitani, hanem az illető pályaudvarokra, egyenesen a postakocsikba lehetett szállitani azokat. Ezzel az eljárással több mint egy órát nyertek a lapok”.264 A forrásokban, különösen naplókban találkozhatunk panasszal a kihordók, a lapok helyi kézbesítőinek munkáját illetően, azonban a feltárt források nem alkalmasak arra, hogy általános megállapításokat tehessünk e szolgáltatás koronkénti szervezetéről, mínőségéről; minden esetre közel sem lehetett egyedi Táncsics Eszterék azon problémája, miszerint „vacsora után még esti lapot akartunk olvasni, de nem hozta a kihordó”.265 A Fővárosi Lapok 1867 elején amiatt panaszkodott nyíltan, hogy a (szintén pesti) Pester Lloyd esti lapját rendszeresen csak másnap reggel kapja meg, emiatt azonban addig hiába reklamált, ezért hát nyomatékul kénytelen volt meg is jelentetni sérelmét a lapban.266 Lowetinszky naplójából megtudjuk, hogy a világháború idején zavarok voltak Budapesten az előfizetett lapok kihordásában: „telephonáltam a Pesti Hírlapnak, mert ma sem kaptam meg a lapot” (1917. december 20.).267 Az előfizetés, a lap megrendelése több helyen is történhetett: egyrészt magánál a lap kiadóhivatalánál, az újságárusítóknál, illetve vidéken a postán is. A nem „házon belüli” előfizetés-gyűjtésnek nyilván némi jutalék-vonzata lehetett, de ennek mértékét nem ismerjük. Ismereteink szerint a dualizmus korában végig hasonló keretek között történhetett a hírlap263

Kosáry–Németh G. 1985: 32. Neumann 1923: IX. Typographia, 1923. márc. 9. 265 Táncsics–Csorba 1994: 41. (1873. május 30.). Kiváló társadalomtörténeti elemzése a naplónak: Gyáni 1998 266 Fővárosi Lapok, 1867. febr. 16. 267 Lowetinszky János József naplói, FSzEK B 0910/209. 264

87

előfizetés szervezése. „nálunk azon szokás divik, hogy a magyar kir. postahivatalok közvetítőszerepet visznek a hirlap-kiadó és az olvasó-közönség közt; azaz ők gyűjtenek előfizetéseket, amire minden posta fel van hatalmazva.” – hangzott el a képviselőházban 1877-ben.268 1899 decemberének utolsó napján írta a Budapesti Hírlap: „Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megujitása iránt lehetőleg gyorsan intézkedni sziveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fönnakadást szenvedjen.” Budapesten is működtek hírlapközvetítő irodák, ám azok nem helyi, hanem pl. osztrák lapokat közvetítettek.269 Előfizetést a postán túl egyes újságárusítással (is) foglalkozó üzletek is gyűjthettek, legalábbis az Országos Hírlap 1898-ban (pl. április 9-én) tucatnyi fővárosi dohánytőzsdét és fűszerkereskedést (valamint egy „újságárodát”), ahol a hirdetések mellett előfizetések is „felvétetnek”. Könyvkereskedések is foglalkoztak előfizetés-gyűjtéssel (napilapok számára is), itt a 10%-os jutalékot várták el az 1870-es évek végén, de ez gyakran csak vágy maradt: „szükséges volna az összes lapokat felhívni, hogy ezen 10%-ot mindnyájan megadják, mert több napi lap ezt vagy éppenséggel tenni vonakodik, vagy pedig csak az új előfizetők után adja meg”. Úgy vélték, ha megkapnák ezt a jutalékot, akkor nőhetne is az előfizetők száma, mert a könyvkereskedőknél kényelmesebb végezhetnék lapjuk előfizetését, ugyanis „sok újság olvasó inkább vagy nem fizet elő, vagy naponta veszi a lapját, mint hogy sem ő az előfizetéssel bíbelődne, bár mennyire is egyszerűsítve van.”270 Az előfizetésen alapuló, általában rossz és rugalmatlan kiadási rendszerre már György Aladár is próbálta felhívni a figyelmet 1873-ban – sikertelenül: „A könyvekre vonatkozólag meggyőződtünk már, hogy az előfizetési rendszer kora lejárt – talán a vasúti indóházakat s egy pár pesti humorisztikus lapokkal telt trafikot271 kivéve – nyomát sem találjuk annak, hogy a lapokat példányszámra s nyilt helyen árulják. Nemcsak: az olvasóközönségnek még az előfizetésekre nézve is bizonyos meghatározott időhöz kell szabnia magát, hónap közben, napról–napra előfizetnie bármilyen árért sem lehet. Igen természetes, hogy ily eljárással uj közönséget nem fogunk nyerni, s nem főképp az alsóbbrendü osztályok körében, kik óvatosak bármire is látatlan előfizetni.”272 Az 1870-es években a Független Polgár kiadója csak megszorultságában igyekezett rugalmas kiadói politikával életben tartani a lapot: „anyagi gondokkal küszködve, folyamatosan nyomdát cserélve, már hetenkénti előfizetéssel is

268

Képviselőházi Napló, 1877. február 8-i ülés (Simonyi Ernő felszólalása) Két hírlapközvetítő egymás közti egyezségére lásd: BFL VII.200-1885-1337. 270 Corvina, 1878. október 16. 34. 271 Táncsics Eszterékről például tudjuk, hogy 1874. július 5-én trafikban vették meg a Borsszem Jankó egy példányát. – Táncsics–Csorba 1994: 192. 272 György 1873: 290. 269

88

próbálkozott”.273 Az előfizetési rendszer mindezek ellenére korszakunkban (is) végig megőrizte alapvető súlyát a legtöbb lapnál, kevésbé jelentős vagy jelentéktelen szerepe csak az utcai árusításra berendezkedett lapoknál lett. Voltak ugyanis olyan újságok is, amelyekre nem lehetett előfizetni – legalábbis a fejlécen nem volt feltűntetve előfizetési ár, csupán az egyes példány ára –, pl. az 1 krajcáros Pesti Újságra 1902-ben; ugyanígy a Neues Kleines Journal és a Nemzeti Újság című napilapokról (kormány által támogatott munkáslapokról) is tudjuk, hogy nem voltak előfizetőik, kizárólag egyenkénti árusításra voltak berendezkedve. 274 A kolportázs-lapoknál tapasztalható először az a jelenség, hogy előfizetve drágább volt a lap, mint egyenként megvásárolva. Például meginduláskor a Friss Újság egy száma 1 krajcárba került Budapesten, előfizetve, házhoz hordva viszont havi 60 krajcárba (igaz, ehhez ingyenes kölcsönkönyvtár-használat is járt), vidéken viszont ugyanúgy 60 krajcárba került a havi előfizetése, mint ha 30-szor megvették volna a (vidéken 2 krajcárba kerülő) lapot.

IV.1.1.2. Az egyes példányonkénti árusítás Mit jelentett a példányonkénti árusítás, az egyes lappéldányok nap mint nap történő árusítása, milyen kockázata volt, mivel kecsegtethetett? A példányonkénti árusítás alapvető célja a példányszám, és így az árbevétel növelése. Maga az eljárás azt jelenti, hogy a kiadó az adott lapból többet (kérdés – és ez laponként és koronként változhat –, hogy mennyivel) rendel meg a nyomdától, mint amennyi előfizetővel a lap rendelkezik. Ez a „fölösleg” jut el azután az elárusító helyekre. Az árusító nagyobb tételben és a feltüntetett példány-árnál valamivel olcsóbban kapja a lapot, amit nem tud eladni, azt a kiadó a nap végén visszaveszi, amenyiben bizományi rendszerben állapodtak meg. A kiadó tehát kockáztat, maga a kiadói munka is megnövekszik, viszont cserében egy olyan (potenciális) olvasói kört is meg tud szólítani, amely nem előfizetője hírlapnak.275 Az ily módon – rugalmasan – árusított lapok egy részét vélhetőleg mindig más és más vásárló veszi meg, a kiadónak pedig elsődlegesen az a fontos, hogy a lap elkeljen, és nem az, hogy mindig ugyanaz vegye meg azt. Az egyenkénti árusítás továbbá reklámot is jelent a lap számára, hiszen az árusítóhelyeken a lapok jól látható

273

Kosáry–Németh G. 1985: 335. MNL OL K 26-1902-III-1035. 275 Hogy miért nem fizet elő, annak több oka lehet. Talán egyszerre nem akar – nem tud – nagyobb összeget kiadni, talán mert nem rendelkezik állandó lakcímmel, talán mert nincs szüksége mindennap hírlapra: az csak akkor érdekelné, ha valamilyen esemény miatt felkeltődött benne az érdeklődés bizonyos, lapban elérhető információk után. 274

89

helyen vannak kirakva (esetleg a kirakatba), hiszen az árusítónak is érdeke, hogy minél nagyobb számba keljenek a nála lévő lapok, hiszen jutalékot kap. A lapterjesztés modernebb, kötetlenségével és rugalmasságával újabb tömegeket megcélzó (és el is érő) módja a lapok egyes példányonkénti árusítása különböző zárt terekben, – jellemzően nem csak hírlappal kereskedő – üzletekben, trafikokban („dohánytőzsökben”), lottó-árusítóknál, könyv- és papírkereskedésekben, vasúti indóházakban,276 illetve magukban a kiadóhivatalokban. A terjesztés terén már a kegyezés évében felmerült egy érdekes ötlet – megvalósulásáról nincs tudomásunk –: „Egy vállalkozó hirlap-áruló bódékat szándékozik fölállitani, melyekben a város legélénkebb pontjain a különbféle ujságokat mind árulnák. A bódék hordozhatók lennének, s majd itt, majd ott terjesztenék a – világosságot. Az üzlet életre való.”277 Zilahi Simon visszaemlékezésében bírálja egyes lapoknak – többek között a Pester Lloydnak és a nagy tekintélyű magyar nyelvű napilapoknak – az 1870-es évekbeli „terjesztésellenes” kiadói hozzáállását: „Tisztességnek tekinthette az előfizető azt, ha – előfizethetett. […] A kiadóhivatal abban az időben csakugyan hivatal volt, a melyben a publikumnak igen szerény szerepe jutott. […] Ma már meg sem tudjuk érteni ezt a rendszert és ha végignézünk az ujságkiadás élénk piaczán, a honnan a fürgeség, lelményesség és ügybuzgalom meleg szele árad felénk”. A terjesztés legjelentősebb vívmányának a példányonkénti árusítás formájának megnövekedett szerepében látta: „Akkoriban tágult az a kör is, a melyet eddig a konzervativ műhelyek az egyenkint való elárusítás dolgában igen szükre vontak. Magyar lapot nagy ritkán látott az ember a trafikokban elárusitás czéljából: a Pester Lloyd is nagy kitüntetésnek számította be, ha kiváltságos trafikoknak adott példányokat.” E lap Abendblattjáról például meg is jegyezi, hogy azt csak a belvárosi Kiliánféle könyvkereskedésben lehetett kapni, néhány száz példányban. Véleménye szerint ezen a téren az új típusú német nyelvű lapok értek el sikereket: „A hetvenes éveknek máris meg volt az a vívmánya, hogy a régi konzervativ kezelésben levő ujságok mellett fürgébb ujságok keletkeztek és ezek igen okosan élve a meglevő eszközökkel, terjesztették is ujságjaikat a

276

A vasúti árusítással a következő fejezetben részletesebben foglalkozom. Fővárosi Lapok, 1867. aug. 14. Más forrásból nem tudjuk megerősíteni azt visszaemlékezést, miszerint a Pesti Hírlap 1880-as évek közepén egy ideig újság-automaták is árulták e lapot a fővárosban, majd vidéken is (Az 50 éves Pesti Hirlap…. [1928]: 72–73.). Egy nyomdászlap szerint felbukkantak ilyen automaták Párizsban 1891-ben. Grafikai Szemle, 1891. július, 126. o. 277

90

régiek rovására. A különböző Journálok értek el akkor nagy sikert. Az előfizetők nem remélt módon fölszaporodtak és az egyenkint való elárúsítás igen nagy mértéket öltött.”278 Sturm Albert az 1870-es évek közepén a magyar nyelvű napilapok ésszerűtlen és dilettáns kiadóhivatali gyakorlatával magyarázta azok gyenge lukrativitását. Szerinte ugyanis meg sem próbálják elérni a közönséget, képtelenek megérteni, hogyan kellene megoldaniuk a terjesztést: ritka, ha valamelyik kávéházban fellelhetők, a legtöbb kávéház nem is tartja szükségesnek, hogy az összes magyar napilapot tartsa. Olyannyira nincsenek jelen a példányonkénti elárusítás terén, hogy egész városnegyedeket lehet bejárni, míg az ember talál egy olyan árusítóhelyet, ahol magyar nyelvű lapokat lehet kapni.279 Hitelesnek fogadhatjuk el állítását, hiszen megfigyelhető például már a Schnitzer/Singer-féle Pester Journal, és a Neues Pester Journal korai számainál is, hogy fejlécükön azt is feltüntetik a napi ár mellett: „kapható minden elárusítóhelyen”. Úgy tűnik – bár kellőszámú esetet nem ismerünk ahhoz, hogy bizonyosan állíthassuk –, hogy a konzervatívabb kiadók amennyiben példányonként is árusítottak napilapot, azt inkább – ahogy arra Zilahi is utalt a Pester Lloydnál – az esti lappal tették meg (amennyiben volt). Illetve ha volt árusítás, akkor az esetleg csak a kiadóhivatalban volt – a kiadóhivatali árusítás egyébként nem tűnt el később sem, tudjuk, hogy 1884-ben a Budapesti Hírlap egyes számait – az újságárusító üzleteken túl – a lap adminisztrációjában is meg lehetett venni.280 A Csorba-házaspár néhány alkalommal vásárlás útján jutott lapjához; 1874. szeptember 7-én (hétfőn) „Géza vett esti lapot” (nem tudjuk, hogy melyiket),281 pár hónappal később pedig Géza azt írta közös naplójukba, hogy „Ebéd után elmenetem az Ellenőrt megvenni”.282 A magyar sajtó történetének II/2. kötete a terjesztés e formájának megjelenésével kapcsolatban bizonytalanul fogalmaz, egybemossa az utcai terjesztést a példányonkénti árusítással. Úgy tűnik mindenesetre, hogy (az utóbbi) általánossá válását Csávolszky Egyetértéséhez és valamikor az 1870-es évek második feléhez köti. „A politikai lapok terjesztésének csaknem kitárólagos formája az előfizetés volt. (…) Egyes példányszámokhoz a kiadóban, könyvesboltokban, postákon és »bizományosoknál«, a dohánytőzsdékben (trafik) lehetett hozzájutni. (…) A példányonkénti árusítás és vásárlás mégis [a kolportázs, az utcai árusítás tilalma ellenére] egyre gyakoribbá, az 1878-as balkáni háború idején megszokottá 278

Zilahi 1902: 250. Sturm 1876: 273. 280 BFL VII.170-1884-249. 281 Táncsics–Csorba 1994: 215. 282 Táncsics–Csorba 1994: 254. (1875. jan. 7.) 279

91

vált. A lapok is kezdték feltüntetni fejlécükben egy–egy példány árát.” Csávolszky „az első években (…) személyesen vette kézbe a terjesztést: trafiktulajdonosokkal, állomási restisekkel tárgyalt, hordárokkal osztatta ki ingyen a lapot, s így lassan elérte, hogy a kolportázs (utcai árusítás) tilalma ellenére lapja példányonként is megvásárolható lett.”, illetve: „széles körben megszervezte a hírlapárusítást (trafikokban, vasútállomásokon), amivel a többi napilappal szemben az Egyetértést igen előnyös helyzetbe hozta, hiszen a terjesztésnek ilyen formája a hetvenes évtized második felében még nem volt divatban.”283 Azt mindenesetre valószínűnek tartjuk, hogy az egyes példány árának feltüntetése valóban arra utal, hogy a lapot példányonként is árulhatták. Tévesnek tartjuk az állítás azon részét, miszerint a csak az 1870es évek második felében/végén „kezdték feltüntetni fejlécükben egy–egy példány árát”, hiszen már az évtized elején (is) ekképpen jelentek meg a napilapok. Az akadémiai sajtótörténeti munkából tudjuk, hogy 1877 áprilisában (az orosz-török háború kitörésekor) a Magyar Hírlap volt „az egyetlen olcsó, példányonként megvásárolható magyar nyelvű néplap.284 A szerzők szerint tehát a Közvéleményt, a Nemzeti Hírlapot és a Budapesti Napilapot – amelyek szintén „olcsó, magyar nyelvű nép(napi)lapok” voltak ekkor nem terjesztették így. A Magyar Hírlap e terjesztési módszerének sikerességéről a következőket olvashatjuk: „Az újságolvasásra rákapott városi néprétegek heteken belül rentábilissá, majd jól jövedelmezővé tették a lapot […]. 1877 májusában már kétezer előfizetőnek szállították vidékre, Budapesten pedig 1500–1800 példányt adtak el naponta.”285 Buzinkay Géza csak általánosan foglalkozik e kérdéssel, a példányonkénti lapárusítás megjelenésére nem tér ki részletesen: „Lapárusítással a trafikosok, könyvesboltok, vidéken a szatócs- és fűszerüzletek foglalkoztak. Ám az olvasó általában előfizetés útján jutott a lapokhoz.”286 Lakatos Éva óvatos kronológiai becslésekbe is bocsátkozik, ám nem említi, mely lapoknál volt jellemző(bb) ez a terjesztési mód: „a trafikok és önálló elárusítóhelyek – bizonyos jelzések szerint – már a XIX. század hatvanas–hetvenes éveiben megjelentek, ám a terjesztésbe bekapcsolódásuk pontos időpontjáról nincsenek ismereteink.”287 Az 1877-ben induló Budapest már kezdetben törekedett e sikeres módszer átvételére: a lap hasábjain üzent azoknak a lapárusítóinak, akik nem küldték a pénzt.288 Más alkalommal – talán e megbízhatatlan terjesztők pótlására, vagy a növekvő igény kielégítésére – ügyfeleket 283

Kosáry–Németh G. 1985: 32., 265–266. és 295. Kosáry–Németh G. 1985: 285. 285 Kosáry–Németh G. 1985: 285–286. 286 Kókay–Buzinkay–Murányi [é.n.]: 143. 287 Lakatos 2004c: 98. Itt jegyezzük meg, hogy a példányonkénti árusítás jele – pontosabban egyik feltétele – a példányonkénti ár feltüntetése, ezt pedig nem a dualizmus hozta el, már az 1850-es években is így jelentek meg indulásuktól kezdve egyes lapok (pl. Budapesti Hírlap, Pester Lloyd). 288 Budapest, 1878. márc. 14. 284

92

keresett az egyes példányok árusítására.289 Amikor 1881-ben a Pesti Hírlap egykori szerkesztősége és kiadóhivatala megindította a Budapesti Hírlapot, akkor bölcsen az elárusítókkal is felvették a kapcsolatot: „Intézkedtünk, hogy lapunk mindazon helyeken kapható legyen, hol idáig a Pesti Hírlap árultatott.”290 Az 1870–80-as évek fordulóján már köztudott lehetett, hogy egyes fővárosi napilapok példányszámának meghatározó része egyes példányonkénti árusítás formájában kelt el. Érthető tehát Bródy Zsigmond, a Neues Pester Jorunal és a Politisches Volksblatt című lapok tulajdonosának magatartása 1880 nyarán, amikor – a fővárosi napilapok kiadói közül egyedüliként – nem egyezett bele a hétfői megjelentetés megszüntetésébe, vagyis a vasárnapnak nyomdájában munkaszüneti nappá történő nyilvánításába. Dühös támadások érték ekkor őt és lapjait, a Typographia levélírója citálja Bródy egy nyilatkozatát, majd arra replikázik: „A »N. P. J.« és »Pol. Volksblatt« olvasói [Bródy szerint] (…) semmi esetre sem nélkülözhetik hétfőn az ő lapját, mivel már hozzájuk vannak szokva mint a reggeli kávéhoz. De azt hiszem, a dolog megforditva áll. Bródy úr van szokva a jövedelemhez, melyet a hétfő reggeli lapok neki hajtanak, mert tudva levő dolog, hogy e két német lap tetemes jövedelmet hajt az egyes számok eladásából és ehhez Bródy úr hétfőkön is hozzászokott már.”291 1881-ben miniszterelnökhöz,

a

Jókai amelyben

elnökölte többek

Hírlapírói

Egyesület

között

magyarországi

a

kérvénnyel lapoknak

fordult

a

ausztriai

példányonkénti árusítása ügyébeni közbenjárását kértek, hiszen, ahogy kifejtették, míg az osztrák lapokat lehet példányonként árusítani Magyarországon „a tőzsdékben és más üzletekben”, addig a magyar lapokat Ausztriában nem; pedig, hangzott az indoklás, „vannak hírlapi vállalatok, melyek nem az előfizetésre, hanem nagyobbrészt a példányonkénti árusításra alapszanak”.292 A fővárosi lapok kiadói vidéken is megszervezhették az elárusítást – erre csak valamikor az 1870-es évek közepe után kerülhetett sor, erre abból következtethetünk, hogy a lapok feltüntetik, mennyibe kerül egy-egy példányuk vidéken (mindig egy krajcárral többe, mint a fővárosban). Szarvasra például 1879 elején az Egyetértésből 3 „rendes” (vagyis

289

Budapest, 1878. jún. 26. A lap 1881. április 15-én pedig az apróhirdetések között keresett lapelárusítót KisJenőn. Feltételezem, hogy nem utcai, hanem zárt terű árusításra vonatkozhatott az az 1881. június 28-i hirdetése a lapnak (az apróhirdetések között), miszerint „Colporteurok, kik biztosítékot nyújtanak, kerestetnek. Bővebbet a lap kiadóhivatalában.” 290 Budapesti Hírlap, 1881. június 16. 291 Typographia, 1880. júl. 9. 292 MNL OL K 26-1881-3201. Az ausztriai árusítás 1893-tól már bizonyosan engedélyezve volt, erre a postai kimutatások alapján következtethetünk (lásd IV.1.2.2. fejezet).

93

előfizetői) példány érkezett, „elárusításra” viszont 8 darab; a Magyar Hírlapból 4, illetve 15 darab.293 Maguk a lapok felületén található információk, a kortárs reflexiók és a visszaemlékezések is arra engednek következtetni, hogy a fővárosban a napilapok közül elsőként nagyobb számban bizonyos német nyelvű lapok kiadói kezdtek így, példányonként árusítani. Ugyanakkor egyes – mind szerkesztésükben, mind kiadásukban – konzervatív lapok távol tartották magukat ettől az értékesítési úttól, a Magyar Korona című napilap például 1884-ben sem tűntetett fel egyenkénti példányárat a fejlécében.294 Kevés forrásunk van arra, hogy milyen üzleti feltételek mellett zajlott a példányonkénti árusítás. Tudjuk, hogy a Magyarország című napilapot 1900-tól vidéken és a vasúti állomásokon fix átvétel mellett árulták. Addig az el nem adott lapot visszavették, és makulatúraként értékesítették (ami némi bevételt jelentett a lapvállalatnak); nem tudjuk az el nem adott lapok arányát és számát, csak azt, hogy 1898-ban csökkent az előző évihez képest e lapok száma. Mindenesetre a lapok fix áron történő terjesztése a fővároson kívül logikusnak tűnik abból a szempontból, hogy így a kiadóhivatalnak nem volt gondja a visszamaradt példányok, a remittenda visszaszállításával és értékesítésével. Budapesten feltehetőleg bizományi rendszerben működött a példányonkénti terjesztés; tudjuk, hogy a 20. század első évtizedében 10%-os árréssel dolgozhattak a fővárosban az újságterjesztő trafikosok, könyvesboltok; igaz, voltak árusítók, amelyek nem eladták, hanem kölcsön adták az újságot, amelyet aztán nap végén visszaküldtek a kiadóhivatalnak: „Pedig ha valahol, Budapesten szokásos az újság-kölcsönadás. Az újságot, melynek tíz fillér az ára, egy fillér nyereség mellett adja bizományba a kiadóhivatal a trafikosnak. A trafikos azonban azt mondja, hogy ez neki nem elég, nem is törődik a lap árusításával, annál több gondot fordít a kölcsönadásra, amely mellett már legalább két fillér a haszna.”295 Persze nehéz megakadályozni, hogy az újságárusnál az érdeklődők beleolvassanak a lapokba – anélkül, hogy megvennék: pl. Szinnyei József írta a naplójába 1890. június elsején, hogy „a trafikban végignéztem a lapokat”.296

293

Békésmegyei Közlöny, 1879. febr. 27. – A kimutatás csak a magyar nyelvű lapokkal foglalkozik. Igaz, ez önmagában még nem zárja ki azt, hogy még sem lehetett volna egyenként megvenni a lapot, azonban a lapár feltüntetésének hiánya azért jelzi, hogy nem űzhették magas szinten az egyenkénti példányárusítást. 1869-ben pl. A Hon sem közölte fejlécén az egyes példányok árát, azonban március 27-én a következő közlemény jelent meg a lap esti számában: „Többszörös tudakozódásra az iránt, hogy a „Hon”-ból egyes számok tömegesen kaphatók-e, nyilvánítjuk, miszerint a „Hon” egyes számaiból előre megrendelés mellett kapható 50 példány 3 forintért, 100 példány 6 forintért postán helybeküldve.” 295 Újságkiadók lapja, 1909. március és 1909. augusztus-szeptember, 2. o. 296 Szinnyei József Naplói. 1890. június 1. – MTA K K, Ms 18. 294

94

Összegezve:

az

egyenkénti,

zárt

térben

történő

lapárusítás

(trafikokban,

könyvkereskedésekben stb.) már a dualizmus kezdetén sem volt ismeretlen a magyar sajtóban, azonban még igen kismérvű volt, és nem is volt általános. Az 1870-es években kezdett nagyobb jelentőségre szert tenni, de eleinte csak egyes lapoknál. Az árusítás (legalábbis Budapesten) feltehetőleg leginkább bizományi keretek között történt.

IV.1.1.3. A vasúti árusítás A vasúti állomásokon történő hírlapterjesztés az egyes példányonkénti árusítás egyik elkülöníthető típusa volt. Az 1870-es évek elején már bizonyosan megjelent a pályaudvar, a vasúti állomás mint értékesítési helyszín (lásd pl. György Aladár fentebb idézett 1873-as írását), Mikszáth így ír erről egy 1879-ben keletkezett cikkében: „A vonat elindulta előtt, miután megváltotta első osztályú jegyét […], Keméndy bácsit megkérte, hogy vegyen neki az útra egy-két újságot. Meg is hozta az öregúr a »Lloydot« és az »Egyetértés«-t.”297 1889 és 1891 között egy angol cégnek, a Paragon Annonce Ltd-nek volt szerződése a MÁV-val az állomásokon való hírlap- (és könyv-) árusításra (valamint hirdetések kifüggesztésére). E cég jogait, kötelezettségeit és szerződéseit a budapesti Paragon Hirdetési Vállalat Rt. vette át 1892-től, és év végéig folytatta is a fenti tevékenységet a vasútállomásokon (könyv- és hírlapárusításra vonatkozólag a szerződést nem sikerült megújítaniuk 1892 folyamán, noha szerették volna, a hirdetések kifüggesztése terén azonban sikerült szerződést hosszabbítaniuk a MÁV-val, egészen 1901-ig). A Paragon Rt-nek 1892ben a vasúti hirdetésekből 4.402 frt bevétele származott, az újságok és könyvárúk számlán pedig 19.117 frt-ot tűntett fel az eredménykimutatáson.298 Mindez arra utal, hogy semmiképpen nem lehetett néhány ezer példánynál több a napi hírlap-értékesítés az állomásokon ebben az évben. A MÁV vasútállomásokon való hírlapárusítás joga ezt követően az 1892-ben alapított Magyar Kiviteli és Csomagszállítási Rt-hez került, tudjuk, hogy 1904ben Az Újság példányait e cég árusította az állomásokon, fix átvétel mellett;299 a MÁV-val fennálló könyv- és hírlapárusítási szerződését – amely bérleti szerződését időről időre meghosszabbítottak – 1911-ben ruházták át az Általános Beszerzési és Szállítási Rt-re, ekkor

297

Mikszáth 1956–1992: 56. kötet 77. BFL VII.2.e Cg. 1892/310. (O. 508.) 299 MNL OL K 26-1908-V-1059. 298

95

600 (könyv- és hírlap-)elárusítója volt a társaságnak.300 A vasúti árusításnak külön tarifája volt egyes lapok esetében: például a Hazánk című napilap egy száma Budapesten 4, vidéken 5, pályaudvaron pedig 6 krajcárba került az 1890-es években; a lap utódja, az Ország című, minden este 6-kor megjelenő politikai napilapnak 1906-ban egyes száma Budapesten 8 fillér, vidéken 10 fillér, a pályaudvarokon pedig 12 fillér volt. Azonban a vasúti árusítás természetesen nem csak az árusítótól függött, hanem az árusítási terület kezelőjétől is, így történt például, hogy a Magyar Hírlapot (pontosabban annak árusítását) 1891-ben egy időre kitiltotta a MÁV (Baross utasítására), ahogy tette azt 1909-ben a Népszava esetében is, hiába volt a lapnak szerződése a Magyar Kiviteli és Csomagszállítási Rt-vel.301

IV.1.1.4. Az utcai árusítás A hírlapok utcai – tehát nem zárt térben történő – árusítása a példányonkénti értékesítés egyik speciális típusa, amely – bár már korábban sem volt ismeretlen – csak a millennium évétől terjedt el igazán Magyarországon. A lapok nagy tömegben történő utcai árusítása jelentősen átformálta nem csak a sajtópiacot, de a nagyvárosok utcaképét is. Az utcai árusítás – vagy ahogy a korban olykor nevezték: „utcai árulgatás” – megjelenéséről és jelentőségéről ugyan viszonylag sokszor írt már a szakirodalom,302 azonban általában meglehetős bizonytalansággal, illetve olykor tévesen. E bizonytalanság az egykori bizonytalan jogi környezetből, és az ebből következő személy- és korfüggő gyakorlatból fakad. Az alábbiakban ezt a környezetet tisztázom, bemutatva az egyes vonatkozó rendelkezéseket és azok gyakorlati alkalmazását, különös tekintettel a két legjelentősebb rendelkezés időszakára, vagyis az 1867-es évet követő, valamint az 1897-es évet megelőző néhány évre. Az utcai lapárusítás kérdésével az 1867 márciusában ismét életbe lépő 1848:XVIII. törvénycikk 45. §-a foglalkozott, rendkívül szűkszavúan, homályosan: „Az úgynevezett házaló, vagy zug-könyvárulók, az illető hatóság rendőri felügyelete alá helyeztetik”. 303 A jogszabály a házalás terminust használja (és a könyvárusítás címszava alatt, bár ennek nem

300

BFL VII.173. 1911-3032. és BFL VII.2.e Cg. 1639. Újságkiadók lapja, 1909. május 302 A legjobb, bár csak nagyon átfogó áttekintés: Bzinkay 1997. 303 Magyar Törvénytár. 1836–1868. évi törvényczikkek. Budapest, 1896. 243. 301

96

volt jelentősége, hiszen mind a könyv, mind a hírlap nyomtatvány, tágabb értelemben vett sajtótermék), nem írja körül az árusítás feltételeit, illetve azt nem köti különösebb keretekbe. Tudjuk,

hogy

az

abszolutista

sajtórend

megszűntével,

a

sajtó

ismételt

felszabadulásával 1867 májusában ismét – 1848 után304 – ténylegesen árultak utcán hírlapokat (bennük Kossuth, Deák, Pulszky nyílt leveleivel) Pesten, erről a kortárs lapok is megemlékeztek: „Vasárnap reggel a »Magyar Ujságnak« nagy keletje volt. Hordárok árulták mindenfelé”.305 Az „akadémiai” sajtótörténeti munkában tévesen szerepel, miszerint „az 1867 elején törvényszerűen életbe léptetett utcai árusítást a belügyminiszter (…) 1867 júniusában betiltotta”,306 e tévedésre már Buzinkay Géza többször is rámutatott.307 De mi volt pontosan ez a rendelet, és miért nem értelmezhetjük egyértelmúen tiltásnak a benne foglaltakat? Nem érdemes erre választ keresnünk a szakirodalomban, ugyanis Révész T. Mihályt leszámítva senki nem találkozott ennek a dokumentumnak, az 1867. évi 1731. sz. belügyminiszteri rendeletnek a szövegével.308 Révész T. több évtizeddel ezelőtt még kézbe vehette a rendeletet,309 de az ma már nem lelhető fel az Országos Levéltárban. A Corvina folyóirat – a magyar könyvkereskedők egyletének folyóirata – azonban teljes egészében közölte 1893-ban ezt a rendeletet:310 A sajtótermékekkel házalás rendezése (Belügyminist. 1731/1867. sz. rendelet.) Újabb időkben a hírlapok és egyéb nyomtatványok nemcsak a hírlapok kiadóhivatalaiban és könyvárus boltokban árultatnak, hanem, főleg városokban, többnyire ismeretlen egyének által utczákon is kínáltatnak, sőt azokkal rendszeres házaló kereskedés űzetik. Ő felsége kormánya nem kívánja s nem akarja az 1848:XVIII. t.-cz. által biztosított sajtószabadságot legkevésbé is korlátozni, de jogában és kötelességében áll az idézett törvényczikk 45. §-a értelmében a nyomtatványokkal való házalás felett felügyeletet gyakorolni, azt bizonyos feltételekhez és szabályokhoz kötni, sőt amennyiben az idézett törvény 43. §-a csak a könyvárusoknak engedi meg az elmarasztaló ítélet által nem sújtott elmeművek szabad árulását, - egészen be is tiltani. Felhívom ennélfogva (a czímet), hogy a vármegye, kerület, vidék területén és városi nyomdászokat és könyvárusokat arra figyelmeztetvén, miképp az ítéletileg el nem tiltott sajtótermékek szabad árulása csak a 304

Például a Marczius Tizenötödike esetében: A magyar sajtó története II/1. 84. Fővárosi Lapok, 1867. május 28. 306 Kosáry–Németh G. 1985: 32. A téves állítás azután nagy karriert futott be, így számos nem sajtótörténeti műben is találkozhatunk vele. Pl: 307 Pl. Buzinkay Gézának Lipták Dorottya: Újságok és újságolvasók Ferenc József korában című művéről írt recenziója – Buzinkay 2003: 384. 308 De az 1891. június 17-i ülésen a képviselőházban Ugron Gábor képviselő is arról panaszkodott, hogy sehol sem találta ezt az 1731/1867-es BM-rendeletet. 309 Révész T. levéltári jelzetet is megad művének 68. oldalán, az azonban téves, illetve hiányos (K 148 1831/1867). 310 Corvina, 1893. október 29. (XVL. évf. 29. sz.) 110. 305

97

könyvárusoknak van a törvény által megengedve – nekik meghagyni szíveskedjék, hogy ha hírlapokat, röpiratokat, képeket vagy bármiféle sajtótermékeket utczán, vagy házanként mások által árultatni kívánnak, erre az illető nyomtatvány elsőleges bemutatása mellett, előbb a törvényhatóság engedélyét kérjék ki. (Czímed) hazafiúi érzelmeitől s erélyességétől pedig elvárom, hogy a népet izgató, a rendet veszélyeztető, vagy a szemérmet sértő nyomtatványoknak nyilvános árusítását megengedni addig sem fogja, míg azok felett az illetékes bíróság ítélend. A sajtótermékekkeli házalás felett gyakorlandó törvényes felügyelet tárgyában intézett rendeletemet azon felhívással kívántam (Czímeddel) közölni, miszerint annak tapintatos, de egyszersmind erélyes foganatsoítására saját befolyásával is sikeresen hatni szíveskedjék. Budán, 1867. évi június hó 25-én Báró Wenkheim Béla s.k.

Révész T. Mihály szerint „az 1731/1867. sz. körrendelet érvényesülésének húsz [valójában harminc] esztendeje alatt a büntető ítélettel nem sújtott hazai hírlappéldányok forgalmának, polgári viszonyok között, meglehetősen tág teret biztosított”311, ezzel azonban nem értek egyet, hiszen a rendelet értelmében a törvényhatóságok lényegében önkényesen, bírói ítélet nélkül is megtagadhatták az engedélyezést, vagyis az utcai árusítás gyakorlata az egyes helyeken potenciálisan személyfüggővé vált. Tiltásról beszélni azonban mégis több, mint túlzás e rendelet kapcsán, ráadásul több „rikkancs-esetet” is ismerünk az 1867-et követő évek pesti újságpiacán, ezek közül néhányat részletesebben is bemutatok,312 mert jól kiviláglik belőlük a helyi gyakorlat, illetve a szabályzat körüli bizonytalanság. Úgy tűnik, nem csak a későbbi korok történészeihez nem jutott el a fenti belügyminiszteri rendelet, egyes törvényhatóságok vezetői sem vettek róla tudomást: „Nyomtatványoknak az utczán való árultatása a fennálló sajtótörvény által tilalmazva nem lévén, és erre nézve csak rendőri ellenőrzésnek szüksége forogván fenn” – szerepelt a pesti polgármesteri határozat a Pester Journal napilapnak Tettau Lázár által benyújtott 1867. novemberi utcai árusítási kérelmén, amelyet a rendőrfőkapitányhoz továbbítottak.313 Tettau Lázár nem sokkal később egy másik napilapjánál is alkalmazta e terjesztési formát: a KreuzerJournal 1870 elején a lap apróhirdetésén keresztül több napon át tíz darab tíz–tizennégy éves fiút kereset kolportázsi munkára, felhívásában heti egy–két forintos fizetést valamint jutalékot is kilátásba helyezett számukra. 311

Révész T. 1986: 35–36. Több napilap is nyújtott be kérelmet ekkoriban, azonban a legtöbb ügyre vonatkozó irat nem maradt meg, csak az iktatószámukat lehet tudni. 313 BFL IV.1319-1867-1382. Az iratból az is kiderül, hogy létezett egy másik vonatkozó belügyminiszteri leirat is (2311. sz., 1867. július 5.) ebből az időszakból, ami alapján intézkedni kellett. Mivel a leirat szövegét nem találtuk, csak sejtjük, hogy azt az előírást tartalmazhatta, miszerint a rendőrségen be kellett jelenteni az árusítók nevét, és az árusítás helyét. 312

98

A Pester Journal kiadótulajdonos-szerkesztői, Schnitzer Ignác és Kohn Jakab 1870. július 15-én, a német-porosz konfliktus kiteljesedésekor egy kérvénnyel fordultak a pesti magisztrátushoz. Ebben lapjuk számára húsz darab „jogosítványt” (bárcát) kértek a pesti utcákon való árusításához („zwanzig Lizenzen zur Colportage des »Pester Journal« in den Straβen Pesth”). Beadványukat a főkapitánysághoz továbbította a helyettes főpolgármester: „Véleményezés végett azzal adatik ki a (…) főkapitányi hivatalnak, hogy a bent foglalt kérelemre vonatkozólag azonnal jelentést tegyen”, magára a továbbított beadványra pedig ráírták piros ceruzával: „sürgős”.314 Stadler kapitány másnap már küldte is jelentését a colportage útján történő lapárusítási kérelem ügyében: „eme kérelem ellen a hivatalnak észrevétele nincsen, de miután a colportage iránt fennálló szabályok szerint az engedély kiadása előtt mindenkor az árulgató neve és lakása, valamint az árulgatási helynek is meghatározva kell lennie, folyamodó szerkesztőség rövid úton e hiánynak pótlására felszólíttatott, ki ennek megfelelvén a […] jegyzékben elősorolt egyének részére Tekintetes főpolgármester úr utólagos jóváhagyása reményében az árulgatási engedélybárczát r.u. [rövid úton] kiadtuk.” Az irathoz mellékelték az újság által beadott listát is, amely tartalmazta az árusok nevét, foglalkozását (mindegyikőjük foglalkozása után a regisztrációs sorszámuk is szerepelt), valamint az árusítás helyét. Kik voltak ezek a „rikkancs-pionírok”? Legtöbbjük „bizományos” („Comisszionár”), valamivel kevesebb hordár és kettő targoncás – valamennyien férfiak. A lapot pl. a Lánchíd pesti hídfőjénél, a Király utca és a Váci utca egyes sarkain, a Városháza téren, az Egyetem téren, a Lloyd épületénél, a józsefvárosi Carl kávézónál, az Erzsébet-promenádon, a Váci úton a pályaudvarnál és a Sándor utcában a Nemzeti Múzeumnál árusították, vagyis a város – gyalogos szempontból – legforgalmasabb pontjain.315 Megkezdődhetett az árusítás, ugyanakkor a Pester Journalnak további erősítésre/helyettesítésre is szüksége lehetett, ugyanis az apróhirdetési rovatában július 21. és 30. között nem csak „megbízható lapkihordókat” („verlassliche Zeitungs-Austräger”), de „rátermett újságárusokat” („tüchtige Zeitungs-Colporteure”) is keresett „kedvező juttatással”, azonnali munkába állással. A Pester Journal című napilapot – és más lapokat is – tehát az utcán is árulták 1870 nyarán, a háborús szenzáció időszakában, és ez nem kerülte el Csernátony Lajos, az Ellenőr című napilap tulajdonos-kiadójának és felelős szerkesztőjének figyelmét sem, július 25-én a következő kérdést intézte a pesti főpolgármesteri hivatalhoz: „Ellenőr czímű lapomat árultatni óhajtván az utczákon is, kérem t. Hivatalt, méltóztassék engem értesíteni, valjon nem ütközik314 315

BFL IV.1409.b.-1881-2229. BFL IV.1319-1870-603.

99

e valamely rendszabályba, vagy más akadályba szándékom, mely egyéb iránt csak nyomában van azon lapoknak, melyekre nézve az utczai árusítás már foganatosítva van.” Másnap keltezték megkersésére a választ: „van szerencsém értesíteni, miszerint az Ellenőr rendes példányainak utczán leendő árulására nézve a sajtórendszabályok s az 1847/48:XVIII. t.cz. III. [valójában IV.] fej. 45. §-a alapján megkívántatik, hogy az árulási helyek és az áruló egyének nevei a keb. főkapitányságnál az árulási bárczák kiszolgáltatása végett bejelentessenek, amennyiben pedig rendkívüli példányok vagy lenyomatok árulása is szándékoltatnék, azokra nézve azon fölül még szükséges, hogy elárusítás előtt esetről esetre a felelős szerkesztő aláírása mellett a főpolgármesteri hivatalban bemutattassanak.”316 Singer A. C. 1870. július 24-én kérelmezte lapjának (Neues Pester Journal) utcai árusítását, a polgármester válasza két napra rá született meg – ugyanakkor és lényegében azonos tartalommal mint az Ellenőr ügyében: „megengedtetik, hogy a Neues Pester Journal c. reggeli és délután megjelenő délutáni rendes lapjai a keb. főkapitányságnál bejelentett utczai helyeken s megnevezett hordárok és házalók által árultassanak, amennyiben azonban rendkívüli lapok elárusítása is szándékoltatnék, azokra nézve még szükséges, hogy az eredeti távsürgönyök és kéziratok a főpolgármesteri irodában esetről esetre bemutattassanak, s csak nyert engedély után nyomtathatók ki, melyekből egy nyomtatott példány az 1847/8:XIII. t.cz. III. fej. 30 § 4. pontja s a 45. § értelmében a felelős szerkesztő aláírásával mielőtt még a közforgalomnak átadatnának – ismételten bemutatandó.” Mi is volt tehát az engedélyeztetési gyakorlat fenti esetekben? A város vezetése a rendőrséghez továbbította az engedély-kérelmeket – a törvénycikk szellemében –, és a rendőrkapitány ki is adta a bárcákat – utólagos jóváhagyás reményében. A polgármesteri hivatal alapesetben nem kérte be megelőzően a lappéldányokat, az engedélyt úgy is megadta – időkorlát nélkül. A későbbi években is lehettek elszórtan utcai elárusítások/laposztogatások Budapesten, még ha erre nem is találtunk levéltári forrást, csak kortársi utalást. Az AbaújKassai Közlöny cikkírója 1878 nyarán – Rózsa István újpesti rablógyilkos kivégzése kapcsán – olyan két krajcáros fővárosi illusztrált napilapokról ír, amelyeket „mezitlábas gyerkőczök” az utcán „kínálnak”.317 Tudunk egy ilyen lapszámról, amire ráillene ez az egyébként bizonytalan leírás. A Politisches Volksblatt318 1878. május 21-én délután különszámmal jelentkezett (teljes tartalmát a kivégzésnek szentelte). Az amúgy 3 krajcáros lap ezúttal fele 316

BFL IV.1319-1870-642. Sz. 1878. 318 És talán a Neues Politisches Volksblatt is, bár e lap ezen évfolyama – noha bizonyosan létezett ekkor – nem lelhető fel közgyűjteményeinkben. 317

100

terjedelemben, négy oldalon jelent meg, két krajcárért. A lap másnap arról számolt be, hogy e szám teljesen elfogyott, de a terjesztés módjáról nem történt említés. Elképzelhetőnek tartjuk, hogy a kassai lap cikkírója aznap a fővárosban láthatta e lapot így árulni. Sólyom Jenő tanulmány-sorozatához, illetve azzal megegyező röpiratához egész sorokat is átvett ebből a cikkből. A kérdéses elemek nála így szerepelnek: „Az elárusitók aztán lépten-nyomon kinálják és a publikum veszi töméntelen mennyiségben, olvasván azt oly szent áhitattal, mint a bibliát.”319 A szakirodalomból tudjuk, hogy Csávolszky Lajos, az Egyetértés tulajdonosaként, valamikor az 1870-es évek végén „hordárokkal osztatta ki a lapot”.320 Rikkancsok árulták-e 1878-ban a Budapest című lapot? Kortárs reflexió, illetve korabeli dokumentum ezt nem erősíti meg, mégis nagy karriert futott be a lap harmincadik „születésnapjára” kiadott emlékkönyvnek egy névtelen szerzőtől származó állítása: „A kiadó (…) kitünő üzletember is volt. Már 1878-ban, mikor az utcai lapárusitásnak még hire-hamva sem volt, engedélyt kért Thaisz Elek főkapitánytól, hogy Szent-István-napján az utcán árusithassa a Budapest-et. A főkapitány ezt meg is engedte s augusztus 19-én egész nap nyomták a Budapest-et. Másnap azután egy csomó hordár óriási nyalábokban vitte a Budapest-et a népesebb utcákba s a kiadó itt is jól számitott. Közel huszezer példány fogyott el a lapból.”321 Ebben az írásban számos más téves állítás is szerepel, továbbá a fentiekben ismertetet esetekből is kiderül, hogy nem a rendőr-főkapitány döntött az engedélyezésről, mégis több sajtótörténeti munkában is tényként bukkan fel ez a bizonytalan elem. Például Buzinkay Géza egyik írásában is azt olvashatjuk ezt – az elsőségre vonatkozóan bizonyosan téves – állítást, miszerint a Budapest 1878-ban „szerzett először alkalmi engedélyt utcai árusításra”.322 Az 1880-as évek elején azonban az érintettek már úgy látták, hogy a jogszabályok tiltják az utcai terjesztést, az utcai árusítást. 1881-ben Hírlapírói Egyesület a miniszterelnökhöz benyújtott kérvényében többek között a korábbi, „a lapok nyilvános árusítását tiltó rendelet” hatályon kívül helyezését kérte, hogy a magyar lapok is élhessenek „a colportage hatalmas modern eszközével”. 1881. október 20-án értekezlet volt e témában a Miniszterelnökségen, ahol a következő hangzott el: „Jekelfalussy min. tanácsos rendőri szempontból a jelen socialistikus áramlat mellett nem egyezhetik az utczai árusításba. Az értekezlet azon nézetnek adott kifejezést, hogy a jelen laza sajtótörvények mellett nem 319

Sólyom 1878: 4. Kosáry–Németh G. 1985: 266. 321 Harminc év története. In Harminc év 1877–1907. A „Budapest” jubiláris albuma. h. n. é. n. 1–7. 322 Buzinkay 1993: 94. Néhány további előfordulása az elemnek: Dezsényi–Nemes 1954: 200. Márkus 1977: 66. Dersi–Szántó 1987: 80. 320

101

teljesíthető a kifejezett kívánság, és csak azon esetben volna az utczai árultatás megengedhető, ha a sajtótörvényben meglesz az a módosítás, hogy a veszélyes iratok lefoglalása megengedhető.”323 Tegyünk most egy újabb nagyobb, mintegy másfél évtizedes időbeli ugrást.324 1895 nyarán, a millenniumi kiállításra készülődve sikerült elérni a (majdani) kiállítási területen való szabad árusítást a kiállítási lap számára: „A kiállitás területén megengedett colportage közegeit szintén a kiadó tartozik dijazni, de a colporteurök csak az igazgatóság engedélye és csakis a számukra kijelölt területen járhatnak és mindenben az igazgatóság utasitásait tartoznak szem előtt tartani. Az igazgatóság neki nem tetsző egyéneknek nem tartozik megadni az engedélyt a colportagera és azt az egyént, ki engedélylyel birván, de az utasitásokat pontosan be nem tartja, azonnal megfoszthatja engedélyétől, esetleg azonnal ki is tilthatja a kiállitás területéről. A colporteurök számát az igazgatóság határozza meg.”325 Ekkor már (1894-től) megjelent Budapesten a Magyar Estilap című két krajcáros, délután megjelenő napilap. Az a lap, amelynek az 1896-os millenniumi kiállításra (májusra) összegyűjtött Hírlapjaink című „lapéletrajz-gyűjtemény”-ben ezt írták: „A kolportázst, hirlapelárusitásnak és népszerüsitésnek ezt a modern formáját leggyakrabban és legrendszeresebben a MAGYAR ESTILAP kultiválja és pedig jelentékeny sikerrel”. Az idézet arra utal, hogy más lapok is éltek olykor ezzel a terjesztési móddal az 1890-es évek közepén – minderre levéltári források is vannak. 1895 nyarán a Hazánk című napilap több ízben is kért kolportázs engedélyt egy-egy lapszámra. Ügyében egy kifejezetten hírlapok utcai árusítási ügyére vonatkozó, litografált előadói formaszövegben – ez is azt jelzi, hogy nem volt már szokatlan az ilyen megkeresés! – született meg a polgármesteri elintézés-tervezet (dőlten szerepelnek azon a részek, amelyek nem voltak előre nyomva): „Az 1867. évi június hó 26-án kelt belügyminiszteri rendelet és az 1848. évi XVIII. t.cz. 45. §-a alapján engedélyt adok a Hazánk czímű politikai napilap kiadóhivatalának, hogy az említett lap f. évi június 29-iki számát a székesfőváros területén szabadon elárusíthassa, tartozik azonban az elárusítást teljesítő egyéneket a székesfővárosi magyar kir. államrendőrség tekintetes főkapitányi hivatalánál előzetesen bejelenteni. Miről a Hazánk czímű politikai napilap kiadóhivatalát […] 323

MNL OL K 26-1881-3201. Bár az 1880-as évek végéről, 1890-es évek elejéről is ismerünk/feltételezhetünk ilyen árusítási eseteket: 1889-ben a Vasárnapi Újság ábrázolása szerint (1889. 6. sz.) hordár árult/osztogatott lapokat a Király utcában Erzsébet királyné meggyilkolása után. 1891-ben pedig „Élelmesség. Egy colporteur összevásárolt makulatúraként egypár ezer Magyar Figarót. Hogy a sajtos vagy hentes ne csomagolja árúit a sikamlós tartalmú újságba s hogy jobban értékesíthesse, gondolt nagyot az élelmes colporteur és a fővárosban utczahosszat suhancok által árultatja 1 krajczárjával darabját. Persze, hogy ily olcsón nagy keletje van a sajtosnak szánt papírosnak.” Grafikai Szemle, 1891. szeptember, 142. o. 325 Grafikai Szemle, 1895. augusztus, 134. 324

102

jelzeten értesítem. Bp. 1895. június 29.” Az előadói ív tartalmaz egy olyan pro domót, miszerint: „a lappéldányt csak holnap reggel hozzák el, addig akta előkészítendő, s expediáltatni csak akkor fog, ha a lap tartalma ellen észrevétel nem lesz”.326 Megjegyzem, hogy nemcsak az utcai árusításhoz, de az ingyenes osztogatáshoz is engedélyt kellett kérni: így tett a Budapester Tagblatt kiadója is, amikor ahhoz kért hozzájárulást, hogy a lapot 1896. szeptember 17-én az izraelita imaházak előtt ingyen oszthassa az imaházból kijövőknek (az engedélyező aktára az a polgármesteri pro domo került, hogy „a lap kérdéses száma expediálás előtt 1 példányban bekívánandó”).327 Szalay Mihály,

a

Magyar

Estilap

tulajdonosa

így emlékezett

vissza az

engedélyeztetési eljárásra egy évtized távlatából: „Az utczai árusításnak mai rendszere véletlennek köszöni a maga eredetét. Létezett ugyan egy belügyminiszteri rendelet, mely a polgármesterekre és alispánokra bízta az árusítási engedélyt esetről esetre, de ennek áldásait senki sem vette igénybe vagy 25 éven át. Mikor tizenöt évvel ezelőtt megindítottam a lapomat, valóságos martirium volt naponta az árusítási engedélyhez hozzájutni. Az öreg Gerlóczy bekövetelte a kész lapot; ezt ő, vagy megbízottja végig olvasta és csak azután adta ki az engedélyt. Egyet a lapnak, egyet a rendőrségnek. Mindennap fiákeren vittem a kézbesítőt a főkapitányságra. Itt meg mindennap újra kellett bejelenteni az összes árusítókat és mindegyik naponta új igazolványt kapott. Félnégy volt mindig, mire a két órakor kész lapot ki lehetett vinni az utczára. […] Alighanem ennek [mármint hogy Kammermayer polgármester együtt szolgált Komáromban Szalay apjával] köszönhettem, hogy előbb egy nap helyett nyolczra, majd három hónapra adta ki az árusítási engedélyt. A belügyminiszter az utóbbi gyakorlatot rendeletileg megerősítette, és az egész országra kiterjesztette, és ez a gyakorlat áll fenn ma is.”328

326

BFL IV.1409.b-1895-13124. BFL IV.1409.b-1896-28117. 328 Szalay 1908: 152–153. Hacsak Géza több mint négy évtized távlatából igen pontatlanul emlékezik vissza 1890-es évekbeli kolportázs-visonyokra, az 1867-es rendeletről teljesen megfeledkezik: „Az ujságok utcai árusítása novum volt. Arra, hogy a lapokat az utcán pénzért lehetne terjeszteni, annyira nem gondolt senki, hogy a reggeli lapok, ha valamely rendkívüli időben történt esemény miatt külön kiadást adtak, csak néhány száz példányt nyomtattak és ingyen osztogatták. Csak lapkihordót ismert akkor a budapesti lapvállalkozás, aki a hajnali órákban házhoz vitte a lapot és beadta a dohánytőzsdékbe s csak másnap reggel állt ismét a lap rendelkezésére. […] Törvényes szabályok sem ismerték a lapok utcai árusítását s Kammermayer Károly polgármester nem talált más módot a Magyar Estilap mindennapi utcai árusításának engedélyezésére, csak azt a körülményes utat, hogy napról-napra mindig új és csak arra a napra érvényes engedélyt állított ki. Nehézkes eljárás volt s fokozta a nehézséget, hogy a polgármester ragaszkodott ahhoz, hogy az engedélyt ő maga, ő személyesen adja meg. Dél felé, olykor csak egy óra felé készült el a lap. Kammermayer ilyenkor még a hivatalában volt […]. A nyomdában a korrektorok még javítgatták a sajtóhibákat, vagy a lap már a rotációs gép hengerei között futott, amikor a lap négy oldalát levonatban bemutattuk a polgármesternek. Megesett, hogy Kammermayer beteg volt. […] Ilyenkor a lakásán kellett bemutatni a négy oldalt, a polgármester lelkiismeretesen átfutotta és rávezette saját kezével: az utcai árusítást engedélyezem. Ezzel azonban az árusítás 327

103

A fennmaradt engedélyezési iratokban valóban található Magyar Estilap-kefelevonat: az 1896. február 11-i, Pulszky Károly vizsgálati fogságba helyezését taglaló számról mellékeltek egy ilyen levonatot a kérelemhez (amit pozitívan bíráltak el, megjegyezve azonban, hogy „az engedély csupán a lappéldánynak előzetes bemutatása után adható ki”).329 Hiába élt tehát rendszeresen az utcai árusítás terjesztési módszerével a Magyar Estilap (és olykor más újság is) az 1890-es évek közepén, az 1896-os Hírlapjaink című „lapönéletrajz-gyűjteményben” a Kis Újságnál az szerepel, hogy „a »KIS ÚJSÁG« nem lehet boulevard-lap, minálunk nem lévén utczai árusítás”. Mindazonáltal a Magyar Estilap utcai árusításának szerény volumenéről egy néhány évvel később keletkezett emlékezésben is olvashatunk: „Sok próbálgatás után a Magyar Estilap volt az első, mely szerény mértékben, kiválóan érdekes eseményeknél, igénybe vette a súlyosan korlátolt koportázst, és néhanapján, a Belváros egypár utcasarkán hordárokkal elárusított egypár száz példányt. Budapest székesfőváros képe ezzel abszolute nem változott” – írja egy bizonyos Z.S. a lapkiadók lapjában, minden bizonnyal maga Zilahi Simon, a lapkiadók szövetségének elnöke, az Esti Újságot kiadó vállalat igazgatója, aki aztán erről a lapról (a saját lapjáról tehát) már azt írja, hogy ez volt az, amely meghódította a belügyminisztert, a polgármestert, a főkapitányt és a fővárosi közönséget, miáltal „lehullott a bilincs” a kolportázsról.330 1896. november 20-án az új budapesti polgármester – saját hatáskörében – megengedte a „Hírlapterjesztő vállalatnak” (Székely Viktor vállalatának, ahogy erre lentebb kitérek), hogy az év végéig valamennyi (akkor 22 db) budapesti napilapot árulhassa a főváros „terein és utcáin” számára adott engedélyt az utcai árusításra a város terültén; „a napi lapokat kínálgatták ugyan az utcán, de nem igen vették, s nehány nap mulva nem volt látható napilap elárusító az utcán” – az Esti Újság azonban kelendőnek mutatkozott és számosan árusították, mint ahogy a decemberben induló Friss Újság is jól fogyott egy kortárs meglátása szerint.331 Tette mindezt úgy a polgármester, hogy az országos jogi környezet nem változott. A kortársak (is) úgy látták, hogy az 1896-os év végére honosodott meg igazán az utcai árusítás Budapesten: „Néhány hónapja honosodott meg nálunk a colportage, a lapoknak szabad árusitása az utczán, és nem mondhatnók, hogy minden tekintetben kielégitő jelenségeket hoztak felszinre. A boulevarde-lapok a verseny küzdelmében a szenzációhajszának

még nem volt megkezdhető, a polgármester jóváhagyását be kellett mutatni a rendőrségen is. Ez azonban csak formaság volt, mert a polgármester rendelkezését a rendőrség nem bírálhatta felül.” (Hacsak 1937: 19.) 329 BFL IV.1409.b. 1896-4206. 330 Újságkiadók Lapja, 1902. október-november. 1. 331 Graphica, 1896. december, 6.

104

piszkosabb eszközeitől sem riadnak vissza.” A sikert látva a bécsi lapkiadók memorandumot dolgoztak ki az utcai árusítás ottani engedélyezése ügyében.332 A Magyar Estilap szerkesztőjének visszaemlékezésében szerepel, hogy a polgármester hosszabb időszakra is, nem csak egy-egy alkalomra adhatott engedélyt. Más lapok is élvezték ezt a kiváltságot, erre utal az az 1897. februári 24-i polgármesteri irat, amely a február 20-i (17119/V-b) belügyminiszteri leirat (hírlapok utczai árusításának szabályozása)333 alapján felhívta a Budapesti Hírlap Újságvállalatot (Esti Újság), a Légrády Testvéreket (Pesti Hírlap), a Magyar Hírlapkiadó Részvénytársaságot (Friss Újság) és Szalay Mihályt (Magyar Estilap), „mint mely lapokra vonatkozólag még fennálló hatállyal utczai elárusítási engedély adatott”, hogy ne foglalkoztassanak botránkoztató külsejű, iskolakorú [15 év alatti] árusokat, és hogy azok csak a lap címét és árát kiabálhassák, továbbá hogy az utcai újságárusoknak „tartózkodniok kell a járdákon való össze-vissza szaladgálástól, vagy az utczasarkokon csoportosan álldogálástól, egyszóval az olyan magaviselettől, amellyel a járó-kelő közönség kényelmét zavarnák, vagy a közlekedést zavarnák”.334 A rikkancsok felbukkanása a napisajtó szerkesztőségi részét sem kerülte el (az egyik legelső ilyen, képekkel illusztrált leírás a Szabad Szó című képes napilapban jelent meg 1897. február 27-én).335 Ez volt tehát a gyakorlat, ezt követte az újabb, 1897. április 13-i belügyminiszteri körrendelet (1068. sz.),336 amely a változtatás szükségességét így indokolta: „Tapasztaltatott, hogy ujabb időben a napilapok kiadótulajdonosai az utczán való elárusitás czéljából mind gyakrabban folyamodnak engedélyért, mivel pedig a hirlapok megjelenése rendesen oly időre esik, midőn hivatalos órák nincsenek, az emlitett rendelkezés szigorú megtartása mellett az engedély csak több órai késedelemmel tehát oly időben volna megadható, midőn a hirlap az újdonság jellegét már elvesztvén, az engedély majdnem értéktelenné válik.”. A rendelet értelmében immár 8 napra előre meg lehetett adni az engedélyt, az árusok viselkedésére vonatkozóan pedig a februári leiratban foglaltakat írta elő.337 Hiába írta elő a belügyminiszter, hogy az árusítás megkezdése előtt változatlanul meg kell mutatni a lapot, azt feltehetőleg nem tartották be Budapesten – legalábbis erre utal az 332

Grafikai Szemle, 1896. december, 202. Erről a leiratról beszélt Perczel belügyminiszter a képviselőházban 1897. február 24-én. 334 BFL IV.1409.b 1897-1427. 335 Korábbi, szintén terjedelmes leírás egy szaklapban: Magyar Nyomdászat, 1896. december, 177–178. o. 336 Belügyi Közlöny, 1897/9. 199–200. 337 Ugyanakkor a belügyminiszter már korábban is jóváhagyta ezt az időintervallumot, amikor a „tarthatatlan helyzet” miatt felterjesztést intézett hozzá a főváros polgármestere, akkor megígérte a szabályozást, „addig is azonban, míg a szbaályozás bekövetkezik, nincs a miniszternek észrevétele az ellen, hogy az utczán elárusításra a polgármester egyelőre 8-8 napra az engedélyt kiadhassa”. – Graphica, 1897. március, 4.o. 333

105

1897-től használatos polgármesteri engedélyezési formula, amely csak azt írta elő, hogy a lap kiadója szíveskedjen „minden egyes lappéldányt megjelenése után azonnal hivatalomba pontosan beszolgáltatni”, vagyis lapok árusítását csak utólag állíthatta le az előljáró.338 Öt év elteltével egy újabb belügyminiszteri rendelet már a három hónapra szóló előzetes engedélyezést is megengedte (BM 1902-11.287. sz.).339 A későbbi rendeletek (BM 1905. évi 71.770. sz., BM 1912. évi 136.000. sz., BM 1915. évi 14.450. sz., BM 1917. évi 83.234. sz.) tovább szabályozták az országosan nagy mérveket öltött utcai lapárusítást; az újabb szabályozások elsősorban az árusítókkal és viselkedésükkel foglalkoztak, pl. minimális életkorukat írták elő (1905: 15 év, 1912: 18 év; 1915: 14 év; 1917: 10 év); a rendeletek rendre megismételték a lapárusítással egybekötött koldulás, a tolakodó viselkedés, a lapcímen és lapáron túli rikkantások tilalmát (ami persze azt valószínűsíti, hogy az árusítás valójában igen gyakran ilyen tiltott keretek között zajlott). A budapesti elterjedést követően néhány éven belül a pesti (és más) lapok utcai árusítása vidéken is megindult (a vidéki rikkancsokat „kukkancsoknak” nevezték, ugyanis benéztek az udvarokba, kertekbe, hogy van-e ott valaki, aki a lapot meg is venné),340 bár a vidéki lapkiadók erősen tiltakoztak a hírlapárusítás „tisztességtelen üzelmei”, a krajcáros napilapok vidéki terjesztése ellen: a miniszterelnöknél is jártak ez ügyben, kérve annak korlátozását – sikertelenül.341 A Polgár című kétkrajcáros napilap1908-ban úgy hirdette magát, mint amit az ország minden városában árulnak utcán342, akárcsak pl. A Nap és A Hír.343 A krajcáros, vagy filléres lapok rendezkedtek be döntően az utcai terjesztésre, ezért egységesen kolportázs-lapoknak is nevezték ezeket, 1906-ban az újságkiadók szerint tíz ilyen lap volt Budapesten.344 Székely Viktor hírlapterjesztő és lapkiadó-vállalkozó, a Hírlapterjesztő-Vállalat cégtulajdonosa, 1900 augusztusában azon kérvénnyel fordult a miniszterelnökhöz, miszerint a nemzetiségek részére egykrajcáros lapokat akar indítani. Az egykrajcáros lapok általános bemutatásakor saját szerepére is kitér: „csekély személyem volt az, aki az egy krajczáros újságok keletkezése alkalmával óriási kitartással és eréllyel nemcsak olvasókat teremtettem, de ami sokkal nehezebb és költségesebb, megtalálni az elárusításra alkalmas közegeket; és szerénytelenség nélkül merem állítani, hogy ha kezdetben nem áldoztam volna, oly sokat, úgy 338

Lásd pl. BFL IV.1409.b-1897-9496. és BFL IV.1409.b-1897-30018. Rendeletek Tára, 1902. 259. 340 Grafikai Szemle, 1901. 108. 341 Grafikai Szemle, 1903. 9. 342 Braun 1908: 165. 343 Mosse 1908: 70. 344 Esti Újság, Friss Újság, Kis Újság, Magyar Estilap, A Polgár, A Nap, Új Hírek, Magyar Nemzet, Neues Politisches Volksblatt, Neues Budapester Abendblatt – vö. Újságkiadók Lapja, 1906. 67–71. szám, 5. o. 339

106

egyetlen egykrajczáros újság sem öltött volna ily óriási arányokat. Kezdetben mindenki szégyellt egykrajczáros újságot árulni, és csakis úgy bírtam e czélra embereket találni, hogy nekik – akár adtak el újságot, akár nem –, én nekik fix fizetést adtam. Csakis ily áldozatokkal bírtam annyira vinni, hogy már nem tartják az újságárusítást szégyennek, sőt ellenkezőleg, az ma sok szegény embernek tisztességes és biztos kenyérkeresetet nyújt. Négy évi lankadatlan tevékenységem után ma már ott állok, hogy 1 krajczáros újságjaimat nemcsak a fővárosban, minden vidéki városban, de majdnem minden valamire való községben is árulják.” 345 És valóban: ahogy azt fentebb is már írtam, vállalata volt az, amelyik valamennyi fővárosi napilap utcai árusítására engedélyt nyert, és a Friss Újság első számának (1896. december 5.) 4. oldalán, a jobb alsó sarokban is szerepelt Székely Viktor vállalatának felhívása: „Mindenki kaphat alkalmazást, férfi, asszony, leány és fiú. Fizetés havi 15 frttól felfelé. Jelentkezhetni a »Hírlapterjesztő vállalatnál« Népszínház utcza 1.” Vagyis Székely napi 50 krajcáros fizetést garantált, és feltehetőleg az eladott példányok számától függően ez nőhetett is (de talán csak 100 napi száz fölött). De Székely Viktor szavainak azért is érdemes hitelt adni a kolportázs kérdésében, mivel – ahogy az fejléces levélpapírjáról leolvasható – ekkor ő volt a Magyarország, az Esti Újság (!),346 a Nemzeti Újság, a Neues Kleines Journal, valamint a Male Noviné pesti napilapok kizárólagos terjesztője (később újabb lapok – köztük saját lapjai – terjesztését is ő irányította). A Magyarországot 1899-ben már Székely Viktor terjesztette vidéken, a lapot kiadó részvénytársaság közgyűlésén elhangzott, hogy a vidéki árusítás tételében mutatkozó 12 ezer forintos bevételi javulás annak volt köszönhető, hogy új szerződést kötöttek a „csomagszállító és kolportőr” Székellyel. 347 Kevés adatunk van arra, hogy hogyan működött ez a rendszer, de tudjuk hogy egy ideig Székely bizonyosan hitelben, utólagos elszámolással vette át a terjesztendő lapokat, és ezt elégelte meg az Európa Nyomdai és Irodalmi Rt, 1901 októberében új egyezményt kötött a lapterjesztővel (aki akkor már a részvénytársaság három napilapját is árusította: a Nemzeti Újságot, a Neues Kleines Journalt és a Pesti Újságot), amelyben többek között azt is kikötötték, hogy Székely további hitelt nem kap az Rt-től, és hogy köteles az átvett és az átveendő lapok árát készpénzben kifizetni; Székely arra is kötelezte magát, hogy a meglévőkön túl már nem indít, illetve nem terjeszt újabb kétfilléres lapot.348

345

MNL OL K 26-1900-III-2944. Székely kérelméhez csatolt egy településenkénti kimutatást arról, hogy szerb nyelvű lapját (a Male Novinét) az megindulás után három hónappal összesen 5095 példányban árulják vidéken. 346 Bár itt felmerül a kérdés, hogy nem elírásról és voltaképp a Pesti Újságról van-e szó. 347 BFL VII.2.e Cg. 1640. (O. 691.) 348 BFL VII.186.-1901-1201.

107

De mennyi volt a terjesztői jutalék a kolportázs, pontosabban az 1 krajcáros kolportázs-lapok esetében? Úgy tűnik, a lapok terjesztői hatalmas, 50%-os árréssel dolgoztak: „Az Esti Újság t.i. megállapította a krajcáros árat egy példány után, és abból a felét, azaz 100 példány után 50 krajcárt átengedett a kolportőrnek. […] ezen a példán indultak meg későbben a többi úgynevezett krajcáros újságok” – állította Zilahi Simon (Z.S.);349 „aki eladja [az 1krajcáros lapot] fél krajcárt fizet a lapkiadónak és fél krajcárt magának keresett, egy-egy napon megkeres 50 krtól 1 forintig, sőt 1 frt 50 krig is!”.350 Az utcai újságárusok, a rikkancsok személyéről, társadalmi helyzetéről leginkább a kortárs irodalmi reflexiók alapján vannak ismereteink,351 egy 1900-ban kötött lapkiadói egyezség révén azonban jobb rálátásunk lehet az árusok személyét és helyzetét illetően. 1900 októberében két utcai terjesztésű színházi napilap tulajdonosa egyféle kartell-megállapodást kötött. Forrai Soma és Márkus József szerződésben többek között arra kötelezték magukat, hogy megszüntetik két krajcáros lapjaikat, és hogy a fennmaradó lapjaikat pedig legalább 10 fillérért fogják árulni; abban is megállapodtak, hogy nem veszik át egymás elárusítóit sem, és ehhez mellékelték is az árusítók névjegyzékeit is. A két lista egyike a nevek és lakcímek mellett életkorokat is tartalmaz, a másik csak nevet és lakcímet; mindösszesen 363 árusról tudunk meg adatokat, így reprezentatívnak tarthatjuk az egész fővárosi „rikkancstársadalomra” nézve. (1900 körül a budapesti rikkancsok számát hozzávetőlegesen kétezerre becsülték – köztük Zilahi is –, ők voltak azok, „akiket az éhezők és nyomorgók táborából kimentettem” – írja Zilahi Simon.352) Gyanítható, hogy nem csak a szóban forgó színházi lapokat árusították.353 Az értékes dokumentum alapján a következőket állapíthatjuk meg: az árusítók 11%-a volt nő, 28%-ukat pedig családi kötelék fűzte egy másik újságárushoz (férjfeleség, apa-fia, anya-lánya stb.), ha külön a nők esetét vizsgáljuk, akkor több mint 50%-os ez az arány (zömmel feleségként). Egész családokat is találunk az újságárusok között (lakcím és vezetéknév alapján következtethetünk erre).354 Ugyanígy a szomszédságban is mintakövetés

349

Újságkiadók Lapja, 1902. október-november. 2. Sajó–Róna 1902: 115. 351 Jó áttekintést nyújt: Tomsics 1996. 352 Sajó–Róna 1902: 114. és 115. Ha ez a szám igaz, akkor vagy nem dolgoztak mindennap egyszerre valamennyien, vagy rendkívül nyomorúságos lehetett az átlagkeresetük, hiszen kizártnak tartom, hogy bármikor is 200 ezernél több példányt tudtak volna eladni a századfordulós fővárosban, ahol ekkor 565 ezer volt az írniolvasni tudók száma. 353 BFL VII.203. 1900-1066. 354 Pl. Wilheim József (István út 10/a sz. alatti lakos) és felesége, valamint 4 fia (Sándor, Rezső, Ernő és Árpád); Rotschild Kálmán és felsége, valamint 4 gyermekük (Pál, Katica, Géza, Lajos) a Csengery utca 56. sz. alól; Mezey Ignác és felesége, valamint 4 gyermekük (Jenő, Gizella, Róza, Bertalan) a Hernád utca 24. sz. alól; Lax Lajos és felesége, valamint 2 lányuk (Róza és Zseni) a Munkás utca 7. sz. alól; Strausmann Gyula és felesége, valamint 6 gyermekük (Ignác, Mór, Miksa, Sándor, Rozália, Adél) a Dob utca 74. sz. alól. 350

108

történhetett, egyes házak valóságos „rikkancstanyák” voltak.355 Ahogy említettem, az egyik, 194 főt felsoroló lista életkorokat is tartalmaz. Ez alapján megállapíthatjuk, hogy az árusok átlagéletkorát, ami 21 év. Csakhogy az ilyen átlagolás természetesen igen csalóka, ugyanis mindössze hárman voltak 21 évesek. A legifjabb rikkancs 14 éves volt, a legidősebb 58, legtöbben 15 évesek voltak, a 14–18 éves korosztály adta az árusok 64%-át, a 19–28 évesek 18%-os, a 29–38 évesek 11%-os, a 39–48 évesek 5%-os, a 49–58 évesek pedig 2%-os aránnyal képviselték magukat a listán.

IV.1.2. Példányszámok „A lapok reális példányszámának megállapítása nem tartozik az egyszerű feladatok közé. A kiadók, illetve a posta üzleti titokként kezelték ezeket az adatokat, de a XIX. század utolsó évtizedétől kezdve megjelentek a hirdetési irodák hírlapkatalógusai, amelyek támpontot nyújthatnak – ám óvatosságra késztet, hogy a bécsi és budapesti kiadású katalógusok eltérő adatokat közöltek (általában a budapestieké a magasabb példányszám), és eltérés mutatkozott a katalógusrészben megnevezett, alacsonyabb példányszám, illetve a hirdetések között az egyes lapok saját kiadóhivatala által megadott példányszámok között.”356 – óvatosságra int Buzinkay, de néhány oldallal később már az egyes lapok esetében mégis a katalógusbeli

adatokat

közli

tényként.

Ezeket

az

adatokat

egyébként

„hirdetési

példányszámnak” nevezi a szerző – ugyanakkor jegyezzük meg, hogy ilyen példányszámot nem ismer a lapkiadás –, és táblázatban közli is egyik művében,357 de csak évszámokat tüntet fel három időponthoz, de a forrást, a négy katalógus címét nem jelöli meg, Az alábbiakban többek között arra is kitérek, hogy milyen nyilvános kiadói adatokat, valamint postai kimutatásokat ismerünk. A sajtóipar eredendően elsődleges piaca az újságvásárlók, az újságolvasók, a lapfogyasztók piaca. Hányan voltak, kik voltak, hogyan változott számuk, összetételük az idők során egyes lapok esetében, illetve az egész sajtóiparra vetítve? – teszik fel a kérdést a történésznek. A „sajtótörténet” egyik legnagyobb érdeklődésre számot tartó eleme minden 355

Laxék házában további 4 árus is lakott (Sajovits Soma, Kun Berta, Mayer Sándor és Mayer Sándorné); Straussmannék házában pedig további 9 lapárus (Baga Mariska, Frommer Sándor, Hajnali Márton, Kohn Ferenc, Lenovszky Mór, Neumann Ferenc, Reichmann Lipót, Wechsler Ferenc és Wechsler Ferencné); a Konti utca 44. szám alatt lakott Szabó Lajos, Tabula János, Vörös József, Molnár Miklós és Fekete János; a Déry utca 7. szám alatt is 5 lapárus lakott (Farkas Juli, Fábián Béla, Horváth István, Horváth Géza, Grünbaum Jenő). 356 Buzinkay 2008: 91–92. 357 Buzinkay 2005: 153.

109

bizonnyal a példányszám, illetve az olvasók száma. A sajtópiac, a sajtóipar történetének is természetesen kiemelt, de nem kizárólagos fokmérője a lapok elterjedtsége. Ebben az alfejezetben előbb arra térek ki, hogy többféle példányszámról is beszélhetünk egy lap kapcsán.

Ezt

követően

bemutatom

a

szakirodalmi

gyakorlatot,

a

vonatkozó

forrásadottságokat, valamint a különböző, általam feltárt adatokat358 és a mögöttük rejlő összefüggéseket. Az, hogy a lapkiadás többféle példányszámot ismer – és ismert az előző századokban is –, evidens dolognak tűnhet, azonban a történeti szakirodalomban ez csak ritkán köszön vissza, ezért tartom érdemesnek a téma rövidebb bemutatását. Egy lapnál a legnagyobb példányszám a nettó nyomtatott példányszám. Ennél többnyire csak valamivel kevesebb a terjesztésbe kerülő példányszám (gondoljunk elsősorban a házi, szerkesztőségi példányokra, amik a falakon belül maradnak). A nyomott újságpéldányok túlnyomó része tehát terjesztésre kerül, ám az eladatlan példányok többnyire (a legelterjedtebb bizományi árusítás esetén) remittendaként visszakerülnek a lapkiadóhoz és makulatúraként végzik (aminek értékesítése szintén némi bevételt jelent az újságvállalatnak). A terjesztett példányszám az a példányszám, amely valamilyen úton el is jutott a fogyasztókhoz, az újságolvasókhoz. Ez történhet ingyenesen (tiszteletpéldányok),359 promócióként (reklám célból szétküldött ingyen példányok), illetve értékesítés formájában. Az értékesítés példányonkénti árusítás, illetve előfizetés keretében zajlik. Ahogy a mai lapterjesztés, úgy a dualizmus kori is ismerte a barter-példány fogalmát (cserepéldányok). Mindezen terjesztési módok tovább bonthatók helyi (esetünkben fővárosi), vidéki, illetve külföldi viszonylatban – külön-külön, vagy együttesen is. És természetesen ha a példányszámot vizsgáljuk, akkor az sem mindegy, hogy milyen időszakra vonatkozik az adott példányadat: egy megjelenési alkalomra (vagyis napilapok esetében egy napra), vagy egy hosszabb időszakra (pl. negyedévre, évre), átlagos példányszámként. Mindezt azért is tartom fontosnak tisztázni, mert a szakirodalom többnyire egyszerűen csak példányszámról beszél ha beszél, nem teszi hozzá, hogy milyen példányszámról és milyen időszakhosszra vonatkozóan. 358

Megjegyzem, hogy míg a magyarországi átfogó szakirodalomban a dualizmus korára jellemzően mindössze néhány tucat példányszámmal találkozunk a fővárosi napilapok terén, addig én disszertációmban több ezret is közlök, ami ráadásul csak töredéke a feltárt adatoknak, ugyanis nem láttam értelmét – már csak terjedelmi okok miatt sem – valamennyit nyomtatva közölni. 359 A tisztelet- és cserepéldányok aránya akár százalékban is kifejezhető lehetett: az Egyetértés című napilapnál például 1884-ben 2% volt (BFL VII.184-1884-829.), a Nemzet című – lényegében az állam/a kormány hirdetései és előfizetései által fenntartott – napilap 7000-es példányszámából viszont állítólag 3000 volt a tiszteletpéldány 1898-ban (MNL OL K 26 1898-III-3608.)

110

Az újságolvasók száma azonban nem egyenlő egy lap terjesztett példányszámával. Egy lapot ugyanis többen is olvashatnak (pl. kávéház, vendéglő vendégei, illetve a lapvásárló családtagjai, munkatársai stb.). Manapság hárommal szokás felszorozni a példányszámot hogy megkapjuk az olvasók számát, és körülbelül így gondolták ezt Magyarországon a dualizmus korában is, legalábbis a hirdetésekben a példányszámnál többnyire mintegy háromszor nagyobb olvasói tábort tüntettek fel a lapok. A példányszám nemcsak évek alatt változhat, de teljesen normális, ha éven belül, illetve egy héten belül is ingadozik – természetesen a kizárólag előfizetőkkel rendelkező lapok esetében utóbbi nem igaz. Az újságok hirdetései a hirdető irodák katalógusaiban gyakran kiemelik, hogy míg hétköznap csak egy bizonyos számban, addig vasárnapokon (és ünnepnapokon) jóval nagyobb számban jelennek meg (és feltehetőleg fogynak is el). A héten belüli ciklikusságot csak egyetlen esetben tudom bizonyítani, de feltételezem, hogy általános és hasonló lehetett az egyenkénti példányárusítást kultiváló lapok körében. A Friss Újság esetében ismerjük 40 egymást követő nap példányszámát (1900 augusztusából és szeptemberéből).360 Érdekesebb, ha a megjelenési alkalmakat nem hónapok és hónapok napjainak sorszámaival, hanem a nap nevével (hétfő, kedd stb.) jelölöm (IV.1.2 diagram).

IV.1.2. diagram A Friss Újság nyomtatott példányszáma a hét egyes napjain (1900.08.01. és 1900.09.09. között) Forrás: BFL VII.184-1900-1297. alapján 129000 127000 125000 123000 121000 119000 117000 115000 113000 111000

szerda csütörtök péntek szombat vasárnap hétfő kedd szerda csütörtök péntek szombat vasárnap hétfő kedd szerda csütörtök péntek szombat vasárnap hétfő kedd szerda csütörtök péntek szombat vasárnap hétfő kedd szerda csütörtök péntek szombat vasárnap hétfő kedd szerda csütörtök péntek szombat vasárnap

109000

360

BFL VII.184-1900-1297. Lásd Függelék IV.1.2.

111

Az 5 hét adatai alapján azt láthatjuk, hogy minden esetben a vasárnapi számot nyomták legnagyobb számban, az esetek többségében több mint 10%-os a különbség egy vasárnap és egy szombat között.361 Légrády Imre egyik megjegyzéséből tudjuk, hogy a 19. század végén már bizonyosan létezett évszakonkénti példányszám-ingadozás, lapjáról, a Pesti Hírlapról állította, hogy „a nyári és téli hullámzások idején kívül rendesen nincs több mint 14.000 előfizetője”.362 A következő alfejezetekben forrástípusonként tárgyalom tovább a dualizmus kori fővárosi napilapok példányszámainak kérdéskörét.

IV.1.2.1. Hírlapbélyeg-kimutatások Magyarországon a politikai napilapokat 1869 végéig példányonként 1 krajcáros (estilapok esetében 1/6 krajcáros) állami illeték terhelte. A napilapoknak mindennap minden egyes nyomtatott példányt bélyeggel kellett ellátniuk, ehhez a megfelelő bélyeget az adóhivatalnál vehették meg. A pesti adóhivatal pedig rendre megküldte az Udvari Kancelláriának, majd a Miniszterelnökségnek évnegyedes, vagy havi kimutatásait, miáltal a politikai tartalommal megjelenő lapok példányszámai éveken keresztül viszonylag jól rekonstruálhatók. Azért csak viszonylag jól, mert az adatok néha hiányosnak tűnnek. A kimutatásokból kitetszik, hogy az 1862 és 1865 között az ismert időmetszetekben a pesti politikai napilapok (az évtized közepén már tucatnyi volt) példányszáma összesen 20 ezer körüli alakult, a legelterjedtebb lap a 6–7 ezres Pester Lloyd volt.363 Az 1868-as és 1869-es évekre az összesített példányszám meghaladta már a 30 ezret, többször a 40 ezret is megközelítette – olvashatjuk le a Függelékben közölt táblázatból.364 Az ezen időkör táblázatának alapjául szolgáló dokumentumok egy részét már (ismereteim szerint elsőként) a jogtörténész Révész T. Mihály is felhasználta és idézte, ám félreértelmezte a forrást (valamint

361

Ugyanakkor ha csak a fővárosi elárusításra szánt példányokat nézzük, akkor azt tapasztaljuk, hogy a hétfő számokból nyomtak a legtöbbet ebben az időszakban. 362 BFL XI. 919. 1. doboz 363 Forrás: MNL OL D 185-1862-956., MNL OL D 185-1863-112., MNL OL D 185-1864-1366., MNL OL D 185-1865-75., MNL OL D 185-1865-416. Az adatokat Deák Ágnes bocsátotta rendelkezésemre, segítségét ezúton is köszönöm. A példányszám-adatokat lásd Függelék IV.1.2.1.b. 364 Forrás: MNL OL K 26-1868-131. és MNL OL K 26-1869-145. Lásd: Függelék IV.1.2.1.a. A táblázatban nem tüntettem fel a háromezres példányszámú hivatalos lapot, a Budapesti Közlönyt. Az 1868-as adatok esetében magam számoltam ki a példányadatokat a lapok által kiváltott bélyegmennyiségekből. Az 1868. januári kimutatásban a második Pester Lloyd-adatsor valójában a Pester Journalra vonatkozik.

112

olykor közlései is pontatlanok). Az adóhivatal által összeállított kimutatás illetékjellegű „hírlapbélyegét” tévesen postai „hírlapbélyegként” értelmezte, így „vidékre menő kontingensekről”, „Pesten postára adott példányokról” ír, tévedését Buzinkay Géza is átvette.365 1868-ban és 1869-ben példányszámát tekintve változatlanul magasan kiemelkedett a többi lap közül a Pester Lloyd. A „második vonalhoz”, a három-ötezres újságok közé a Hon, az Ungarischer Lloyd és a Pesti Napló tartozott. A pesti napilapok nagy többsége a fentiektől jelentősen lemaradva, egy újabb csoportba, az egy-kétezres példányszámú lapok közé tartozott. De voltak olyan rövid életű napilapok is, amelyek mindössze néhány száz példányban jelentek meg átlagosan naponta. Míg a Pester Lloyd példányszáma másfélszeresre növekedett 1868 januárja és 1869 szeptembere között, addig a közepes példányszámú lapok lényegében stagnáltak. Érdemes kiemelni, hogy ezen időszakban a pesti magyar nyelvű napilapok végig nagyobb összesített példányszámban jelentek meg, mint a helybeli német nyelvűek együttesen, egyes hónapokban közel másfélszer akkora számban.

IV.1.2.2. Postai és csomagszállítási kimutatások A szakirodalom gyakran – nyilván jobb híján – egyes összevont, éves szintű postai statisztikával igyekszik érzékeltetni a hazai sajtó mennyiségi, elterjedtségi fejlődését. Olykor olyan téves következtetéssel is, miszerint a postán szállított hírlapi példányszám megegyezne a hírlapok teljes példányszámával: „1870-ben a postán szállított hírlapok száma 15,5 millió volt […]. Ez azt jelentette, hogy […] 1870-ben az ország egy lakosára nem egészen egy hírlappéldány jutott”.366 A magyar sajtó történetében egy jegyzetelési hiba folytán téves következtetést olvashatunk a német nyelvű sajtó állítólagos igen jelentős számbeli túlsúlyáról: „a főváros kétnyelvűsége és a német nyelvű polgárság súlya, a gazdasági élet német nyelvhasználata még mindig megmutatkozott a politikai sajtóban is. […] Még 1875-ben is kereken kétmillió magyar nyelvű politikai lappéldánnyal szemben mintegy öt és fél millió német nyelvűt továbbított a posta”.367 A kimutatásban azonban nem két, hanem hét milliós példányszám szerepel a magyar nyelvű, postán feladott politikai lapoknál, e statisztika tehát nem azt mutatja, hogy majd’ két és félszer nagyobb számban adtak fel német nyelvű politikai lapot, mint magyar nyelvűt, hanem azt, hogy a magyar nyelvűből adtak fel jó egynegyeddel

365

Révész T. 1986: 19. és Buzinkay 2005: 136–137. Buzinkay 1993: 75. 367 Kosáry–Németh G. 1985: 38. 366

113

nagyobb példányszámban. Az „akadémiai” sajtótörténetnek az „üzleti-politikai sajtó fellendülésével” foglalkozó fejezetének bevezetőjében a következőt olvashatjuk: „Az olvasási igény rohamos emelkedését mutatja a forgalomba [helyesebben: postai forgalomba] kerülő lapok példányszáma: a Közlekedési Minisztérium kimutatása szerint a posta 1868-ban 13 millió hírlappéldányt szállított ki, 1878-ban már több mint 34 milliót, 1882-ben pedig 41 milliót.”368 A sajtó múltjával foglalkozó történészek közül egyedül Révész T. Mihály volt az, aki levéltárban is kereste ezeket az adatokat, az 1872-es és 1873-as pesti adatok („Kimutatás az 1872 évi januarius hó 15-én és 1873-ik évi januarius hó 15-én a pesti központi postahivatalnál feladott hirlappéldány számairól”)369 feltárása az ő nevéhez fűződik. Kutatásaim során további több mint száz, évnegyedenként elkészített, lapokra lebontott táblázatos postai adatsorokat találtam 1890-től kezdődően.370 De mi az, amit ezekből a nagyon részletes postai kimutatásokból kiszűrhetünk? Az ott szereplő adatok mennyire tükrözik a példányszámot; egyáltalán: milyen példányszámok ezek? A postai kimutatásokból elsősorban a lapok nem helyi (túlnyomórészt vidéki, kis számban ausztriai és külföldi), egyenként címzett példányainak számát (ahogy a kimutatásokban szerepel: „egyes példányok” – tehát nem csomagokban küldött példányok) ismerjük meg, vagyis a nem helyi előfizetői példányok, valamint tisztelet- és mutatványszámok összegét – de az egyszerűség kedvéért nevezzük ezt előfizetői létszámoknak; a disszertáció Függelékében a 19. század utolsó évtizedére vonatkozóan közlöm az adatokat.371

368

Kosáry–Németh G. 1985: 338. Ezt az adatsort idézi Lipták Dorottya is (Lipták 2002: 122.); szintén ilyen jellegű kimutatásra hivatkozik Nemes–Dezsényi 1954: 203. 369 A kimutatást lásd Függelék IV.2.2.a. 370 A kimutatások a nem napilapokra is kitérnek, és később már vidéki posták kimutatásait is küldték a Miniszterelnökségnek. A napilapok esetében az adatfelvétel mindig minden negyedév első hónapjának 15. és 25. napja között történt, „amidőn az előfizetések begyűltek”; a postai adatszolgáltatást azért kérte a Miniszterelnökség, mert „kormányzati szempontból szükséges lévén az összes fővárosi sajtó állását figyelemmel kísérni” (MNL OL K 26-1889-3702). A postai kimutatások (egy-két negyedév kivételével valamennyi fennmaradt) jelzete: MNL OL K 26-1890-449., MNL OL K 26-1891-548., MNL OL K 26-1892-379., MNL OL K 26-1893-712., MNL OL K 26-1894-510., MNL OL K 26-1895-719., MNL OL K 26-1896-1120., MNL OL K 26-1897-5353., MNL OL K 26-1898-III-5292., MNL OL K 26-III-1899-III-3439., MNL OL K 26-1900-1505., MNL OL K 26-1901-III-1068., MNL OL K 26-1903-V-102. (az 1902-es évre vonatkozóan is itt), MNL OL K 26-1904-V-1847., MNL OL K 26-1905-V-786., MNL OL K 26-1906-V-1342., MNL OL K 26-1907-V-4093., MNL OL K 26-1908-V-576., MNL OL K 26-1910-V-838. (az 1909-es évre vonatkozóan is itt), MNL OL K 261916-V-540. (csomagszállítási adatokkal is, az 1911-1915-ös évekre is itt). 371 Desztináció szerinti belföldi adatokra lásd Függelék IV.1.2.2.b, Függelék IV.2.2.c és Függelék IV.2.2.d.; desztináció szerinti ausztriai adatokra lásd: Függelék IV.1.2.2.e és Függelék IV.1.2.2.f; desztináció szerinti külföldi adatokra lásd Függelék IV.1.2.2.g és Függelék IV.1.2.2.h. A táblázatokban nem tűntettem fel a hivatalos lap, a Budapesti Közlöny, valamint a szépirodalmi napilap, a Fővárosi Lapok példányszámait.

114

A vidéki (valamint ausztriai és külföldi – utóbbi „keresztkötés alatt”) előfizetők számának nyomon követésére tehát valóban kiváló forrásnak tűnik, de ne felejtsük, rajtuk kívül ott vannak még az ismeretlen számú fővárosi előfizetők, valamint a vidéki, fővárosi és vasúti újságvásárlók is, ez pedig jelentősen lekorlátozza bármiféle következtetés érvényét, ezért nem is láttam értelmét valamennyi kimutatás közlésének. A tábláknak azonban van olyan példányszám-oszlopa is, hogy „újságárusítóknak belföldre csomagban feladva”372 (továbbá kis számban ugyan, de 1893-tól az ausztriai újságárusítói újságvásárlók373 is feltűnnek a postai kimutatásokon, illetve egy-egy oszlop arról is, hogy összesen hány csomagban), de ez mégsem alkalmas arra, hogy a vidéki újságárusításra szánt példányok számát megismerjük; már csak amiatt sem, mert a kimutatásokat negyedévente küldték a Miniszterelnökségnek, de nem az egész negyed évre vonatkozó napi átlag példányszámokat tartalmaz a lista, hanem egy-egy napon felvett adatokat, továbbá a különböző lapok példányszámait más és más napokon rögzítették, és ez jelentős ingadozásokat okozhat. A fő ok azonban nem is ez, hanem az, hogy nem csak a posta szállított vidékre lapokat. Ahogy már említettem a vidéki újságárusításra szánt példányokat részben csomagszállítói cégek is végezték, pl. az 1892-ben megalakult Magyar Kiviteli és Csomagszállítási Rt., és ahogy azt a IV.1.1.4. fejezetben említettem, Székely Viktor Hírlapterjesztő Vállalata is. A postai belföldi „újságcsomag-szállítás” (vagyis az újságoknak újságárusítóknak való szállítása) 1907-ig tartott, 1908-tól már nem töltötték ki a vonatkozó oszlopot a kimutatások táblázataiban, sőt, hamarosan el is tűnt az oszlop a nyomtatványról. Ha megnézzük a postai vidéki újságárusítói példányszámok alakulását, akkor komoly csökkenést figyelhetünk meg az 1890-es évek elején több lapnál is, e mögött feltehetőleg az állhatott, hogy e lapok postán kívüli csomagszállításon keresztül is juttatták el vidékre az árusításra szánt példányokat. Az állami ellenőrzés keretében 1908-tól a Magyar Kiviteli és Csomagszállító Rt-től is – amely ekkor, ismereteim szerint, már egyedüli résztvevője volt a hírlapok csomagokban történő szállításának – berendeltek kimutatásokat az elszállított pesti (napi)lapok példányszámáról;374 egyetlen ilyen listát találtam 1909-ből (illetve a világháború éveiből is, ekkorra már – 1911-től – az Általános Beszerzési és Szállítási Rt. hírlap-osztálya vette át ezt 372

Lásd Függelék IV.2.2.i, Függelék IV.2.2.j és Függelék IV.2.2.k. Lásd Függelék IV.2.2.l. Sőt, külföldi újságvásárlói (csomagban küldött) példányok is feltűnnek, az erre vonatkozó adatok közlésétől azonban eltekintek. 374 A Kereskedelemügyi Minisztérium 23135/1908. V. sz. rendelete írta elő a kimutatás bemutatását; a minisztérium iratainak jó része azonban megsemmisült, így ezek a kimutatások is. Az Általános Beszerzési és Szállítási Rt-nek a világháború éveiből fennmaradt kimutatásai is ezen a rendelet értelmében készültek és kerültek benyújtásra a Miniszterelnökséghez (is). 373

115

az üzletágat), tehát tulajdonképpen csak 1909-ből rendelkezünk ismét teljes képpel a Budapestet elhagyó napilap-példányszámok nagyságrendjéről, ha ezt a kimutatást a vonatkozó évnegyed postai jelentés mellé tesszük – illetve 1914–1916-ból is, ha hasonlóképpen járunk el. A táblázatokból többek között azt is leolvashatjuk, hogy a fővárosi napilapok közül Ausztriában és a külföldön – nem meglepő módon – a német nyelvű lapok voltak a legnépszerűbbek. Megfigyelhetjük továbbá, hogy a Pesti Hírlap Budapesten kívüli elterjedtsége 1909-ben (amikor naponta összesen mintegy fél millió fővárosi napilap hagyta el „szülőhelyét”) még nem volt kiemelkedő, ellentétben a 90–100 ezres nem helyi értékesítésre szánt példánnyal rendelkező Friss Újsággal és a Kis Újsággal. Az első világháború által kiváltott információéhséget jól mutatja, hogy míg az 1914-es év első felében alig valamivel több mint 600 ezer példányt szántak a vidék és a külföld igényeinek kielégítésére a fővárosi napilapok kiadói, addig a háború kitörését követően ez a szám mintegy 40–50%-kal megemelkedett. Míg a Kis Újság és a Friss Újság vonatkozó eredménye nagyságrendileg hasonló volt az 1909-es viszonyokhoz a világháborús években is, addig a Pesti Hírlap megsokszorozta a fővároson kívüli elterjedtségét, de még így is csak feleakkora mennyiséget ért el ezen a területen, mint az időszak kiemelkedő példányszámú lapja, az átlagosan mintegy 200 ezres Az Est.

IV.1.2.3. Szakmai becslések a példányszámról Több évből is rendelkezünk egykorú, szakmai körökből származó becslésekkel a fővárosi napilapok példányszámát illetően. Az adatok vélhetőleg egy időpontra, vagy legalábbis egy rövidebb időszakra vonatkoznak (tehát nem éves vagy negyedéves átlagpéldányszámok), nem hitelesek jogi értelemben, és egy ízben maguk a készítők is kérdőjellel illeték egy általuk közölt adatot (vélhetőleg kissé túlzónak találták a beszerzett információt), máskor pedig elírásra, nyomdahibára is gyanakodhatunk. Minden bizonnyal a nyomtatott és nem az értékesített példányokra vonatkoznak a listák adatai, amelyek egyébként nem is mindig teljes körűek, olykor néhány lap kimaradt. A listákat a disszertáció Függelékében együtt közlöm.375

375

Függelék IV.1.2.3.

116

Az 1880-as és 1890-es években 3 alkalommal is közölt adatokat a fővárosi napilapok példányszámáról a Typographia című nyomdász-lap;376 az adatokat nyomdai szaktársaktól szerezték be, de feltehetőleg így sem „hibátlan”.377 A listák szerint 1884-ben 147, 1890-ben 220, 1893-ban pedig már 338 ezer lehetett a fővárosi napilapok összesített példányszáma. Nem tudjuk, tényleg szakmai/kiadói körök információi alapján nyerhette-e Grosz Victor az értesüléseit 1885-ben;378 adatai mindenesetre illeszkednek a nyomdász körökből származó információkhoz, több laphoz azonban nem társít példányszámot. Listája szerint összesen mintegy 170 ezres példányban jelentek meg Budapest napilapja. 1889 végén Wodianer Fülöp lap- és könyvkiadó, nyomdatulajdonos, a Budapest és a Kis Újság lapok tulajdonoskiadója egy papírgyár tervével fordult a kereskedelmi miniszterhez, irományában egy listát is közöl a budapesti napilapok példányszámáról (és évi papírigényéről).379 Példányszámadatai igen hasonlítanak a Typographia 1890-es adatsorára, Wodianer összesen 212,5 ezerre teszi a budapesti napilapok példányszámát. 1898-ban a Miniszterelnökség számára készült egy összeállítás a fővárosi napilapok példányszámáról.380 A lista azonban nem tér ki az akkor megjelenő lapok mintegy egynegyedére, így a feltehetőleg a több tízezres példányszámú krajcáros lapokra sem. A meglehetősen csonka adatsor végösszege 253–277 ezer példány.

IV.1.2.4. Példányszám és papírfogyasztás Elvileg a papírfogyasztási adatok alapján történő példányszám-számítás nem tévedhet, azonban így is meg vannak a módszer korlátai. Ha egy adott lapról tudjuk, hogy egy adott időszakban összesen mennyi papírt fogyasztott, akkor ki lehet számolni az adott időszakra vonatkozó átlagos napi nyomtatott példányszámot. A papírfogyasztást ki lehet fejezni súlyban vagy felületben. A Pester Lloyd esetében többször is közölte a társulat éves jelentése, hogy összesen hány millió ívre nyomták a lapot egy adott évben, és mivel tudjuk (pl. azért, mert elhangzott a közgyűlési jelentésben, vagy azért, mert megszámoltam), hogy egy évfolyamnyi lapszám-

376

Leitner 1885, Leitner 1890 és Leitner 1894. Pl. elképzelhető, hogy a Pesti Hírlap 1884-es adata esetében lemaradt a 6-os elől egy 1-es; ugyanezen lap 1890-es adatát kérdőjellel látta el a lista közreadója. 378 Grosz [1885]. 379 MNL OL K 231-1890-9061. 380 MNL OL K 26-1898-III-3608. 377

117

sorozat (tehát a január 1-től december 31-ig megjelenő egyes lapszámok) hány ívet tett ki, egy egyszerű osztással könnyen kiszámolhatjuk a lap éves átlag nyomtatott példányszámát.381 A gyakorlatban jóval bonyolultabb a súly alapján történő számítás. A könyvtárak a hírlapokat kötetekbe kötve őrzik, ez többek között azzal is jár, hogy a széleiket levágják (többek között azért is, hogy a perforált szélek ne akadjanak össze). És természetesen a lapszámokat sem lehet kitépni a kötetekből egy mérlegeléshez. Két évre kíséreltem meg a papírfogyasztási adatok alapján történő példányszám-számítást: 1899-re és 1916-ra. A módszer nagyon egyszerű volt: mérlegen lemértem mindegyik lapnál az egyes évfolyamok súlyát, és ezzel elosztottam az adott lapra vonatkozó éves szinten elfogyasztott papír súlyát. 382 Azonban egy ilyen kutatást csak meglehetősen mostoha körülmények között (pl. a fém raktárakban az elektronikus mérleg átmágneseződhet, szinte rohamtempóban kell pakolni stb.) lehet elvégezni, továbbá a kötés súlya is problémát vethet fel.383 1899 novemberében a Grafikai Szemle című nyomdászlap közölt egy kimutatást a fővárosi napilapok papírfogyasztásáról (a lap állítása szerint a Magyar Ipar folyóiratból származnak az adatok, ott azonban nem leltem ilyen közleményt, ami talán tartalmazott információkat az adatok felvételéről stb.). A súly-adatok gyanúsan kerekek, egy esetben pedig két lap együttes fogyasztását adja csak meg. Nem tudtam valamennyi lap esetében elvégezni a mérlegelést, amelynek eredményét – akárcsak a forrást – a Függelék IV.1.2.a táblázatban közlöm. A táblázatból egyébként leolvasható, hogy az összesen felhasznált éves papírmennyiség (447 vagon, vagyis 4470 tonna) közel két harmada külföldi gyártmány volt.

381

Ilyen számításokat végeztem is az 1880-as és az 1890-es évekre, az adatok megegyeznek a nyomdászkörökből származó becslésekkel (IV.1.2.3. fejezet) – számításaimat a Pester Lloyd eredménykimutatásainál közlöm: Függelék II.1.4.a. 382 Az egyszerűségében zseniális módszerért Papp Gábornak tartozom köszönettel. Ugyanakkor van egy pontosabb, ám többnyire rendkívül időigényes módszer is: a rendelkezésünkre álló súly adatokat átszámoljuk négyzetméterre (ahogyan azt már említettem, a korban Magyarországon használatos újságpapír négyzetméterenkénti súlya 48-50 gramm volt), illetve az adott újságok (eredeti) oldalméretére. Pl. a hazánkban az egyik leggyakoribb lapformátumnál egy oldal (270 x 420 mm) felülete 0,1134 m2 volt, és mivel ennek a felületnek másik oldala is van, tehát két oldal súlyával kell számolnunk, ekképpen pedig megkapjuk, hogy egy 4 oldalas, ilyen formátumban megjelenő Esti Újság egy száma 0,2268 négyzetméteren, vagyis (50 grammos papírral számolva) 11,34 gramm súlyú papíron jelent meg. Mivel úgy tapasztaltam, hogy a lap ekkoriban éveken át kizárólag 4 oldalon jelent meg heti 6-szor, így az előbbi összeget felszorozva 313-mal (mint az éves megjelenések számával) azt a végeredményt kapjuk, hogy egy évfolyam súlya 3,55 kg volt. Ezzel a módszerrel az 1899-es évre vonatkozóan (amikor is a lentebb ismertetett forrás szerint a lap éves papírfogyasztása kereken 100 ezer kiló volt) 28.170-es nyomott példányszámot kaptam – míg a mérlegelős módszerrel 25%-kal kevesebbet, ugyanis a mérlegen az évfolyam súlyát (kötetekben) harmadával nagyobbnak mértem. 383 A vizsgálatok során a kötéssel együtt mértem a lapszámokat, feltételezve, hogy ez a többletsúly ellensúlyozza a lapszélek levágásából, valamint a papír kiszáradásából származó súlyveszteséget, ám lehet, hogy a kötéssel való együttmérés túl nagy súlyeredményekhez vezet.

118

Az 1916-os, 1917-es és az 1918-as évek rotációspapír fogyasztására szintén rendelkezünk forrással.384 1916 októberétől 1920 szeptemberéig a rotációs újságpapír monopóliumának birtokosa a Magyar Újságpapír Beszerzési Rt. volt (de már a korábbi időszakra is volt pontos rálátása); a társaság feladata volt a vonatkozó törvényes rendelkezések értelmében a papír forgalmának lebonyolítása, így keletkeztek a laponként részletezett éves súly-kimutatások. Horváth

Zoltán

1974-es

művében

egy

a

világháború

idején

keletkezett

papírfogyasztási kimutatás alapján következtet a lapok elterjedésére – tévesen. Azt írja ugyanis, hogy „1918-ban az ország legelterjedtebb napilapja még mindig a soviniszta és szervilis Pesti Hírlap volt”.385 Mindezt arra alapozza (derül ki a végjegyzetből), hogy egy kimutatás szerint ez a lap fogyasztotta a legtöbb papírt éves szinten. Csakhogy ez önmagában nem jelentheti ezt, hiszen pl. ha az „A” lap éves szinten fele annyi papírt fogyaszt mint „B”, de mindezt úgy, hogy egy-egy „A”-lapszám csak negyed akkora terjedelemben (oldalszámon) jelenik meg mint egy „B”-lapszám, akkor az átlagos példányszáma „A”-nak éppen kétszerese a „B” lapénak. 1918-ra nem végeztem el számítást, mégis valószínűnek tűnik, hogy akkor is Az Est volt a „legelterjedtebb” (pontosabban: a legnagyobb példányban nyomott) lap, és nem a naponta többször annyi oldalszámon megjelenő, de éves szinten csak (adataim szerint) mintegy 20%-kal több papírt fogyasztó Pesti Hírlap. 1916-ra azonban végeztem méréseket, ami alapján a következő eredményeket kaptam.386 A budapesti napilapok 1916-ban naponta összesen átlag mintegy 1 millió példányban jelentek meg.387 E példányszám 60%-áért azonban mindössze 4 lap felelt a 30ból: Az Est (282 ezer), a Pesti Hírlap (124 ezer), a Kis Újság (105 ezer) és a Friss Újság (88 ezer). De vajon helyesek-e ezek az eredmények? – tehetjük fel a kérdést. Úgy gondolom, nagyságrendileg igen. És itt érdemes az adatokat összevetni a Budapestet postai és csomagszállítói úton elhagyott példányok számával, bár tisztában vagyunk azzal, hogy egyegy nap adatait vetjük össze egy év adatával, de mivel az egy-egy nap adata megegyezik, feltételezem, hogy azok az értékek az egész évre is általánosak lehettek. A fővárost 1916 első három évnegyedében naponta összesen valamivel kevesebb mint 900-900 ezer napilap 384

A listát lásd BFL XI. 919. 1. doboz, valamint ugyanez a kimutatás: BFL VII.2.e Cg. 5301. (O. 3755.); a táblázatot közlöm: Függelék IV.1.2.4.b. 385 Horváth 1974: 558. 386 Lásd Függelék IV.1.2.4.c. 387 968 ezres végeredményt kaptam, de a szám nem tartalmazza két kisebb lap adatait, valamint valószínű, hogy a Politisches Volksblattot és a Neues Pester Journalt együttesen valamivel nagyobb példányban nyomták, mint ahogy én azt a táblázatban feltűntettem (ugyanis a két lapnak csak az együttes fogyasztását ismerjük, ezért, hogy valamilyen számítást mégis el tudjak végezni, kénytelen voltam a két lap példányszámát azonosnak feltételezni).

119

példány hagyta el. Ehhez képest kissé kevésnek tűnik, hogy csak 1 millió példányt nyomtak a fővárosi lapokból, hiszen ez azt jelentené, hogy az 1 milliónál valamivel kevesebb fővárosi lakosra388 (igaz, beleértve a csecsemőket és az analfabétákat is) csak 100 ezer példány jutott volna. Ugyanakkor az sem valószínű, hogy ezen potenciális olvasótábor számára az év minden napján átlagosan 300 ezer példánynál többet nyomtak volna a budapesti napilapok nyomdái (hiszen ha egy lapra 3 olvasót számítunk, akkor ez azt jelentené, hogy a város valamennyi lakosa minden nap olvasott újságot; a nagymértékű túlnyomást pedig valószínűleg kizárhatjuk a papírínséges években). Mindez tehát – ha feltételezéseim helyesek – azt jelentheti, hogy a mérés eredményét viszonylag pontosnak tekinthetjük, az esetleges alulbecslés (összességben és az egyes lapokra is lebontva) nem lehet több 20%-nál.389 Inkább csak elvi szinten jegyzem meg, hogy ha egy üzleti évre vonatkozó lapkiadói eredmény-kimutatás pénzösszegben feltünteti az éves papírfogyasztás költségét (ami ritkának számított, ilyenek voltak a Magyar Szó Rt. kimutatásai), akkor abból kiszámítható a felhasznált papír súlya, ezáltal pedig elvégezhető a fent bemutatott művelet is.

IV.1.2.5. Vállalatok adatai, vállalati források Minden bizonnyal a lapkiadó vállalatoktól közvetlenül származó és nagy nyilvánosságnak szánt példányadatokkal szemben kell leginkább kételyt éreznünk. A lapkiadó részvénytársaságok közgyűlési jelentései ugyan rendre hallgatnak a lapok példányszámáról (esetleg csak tendenciákra utalnak), az éves eredmény-kimutatások azonban olykor külön tételként részletezik a példányértékesítést. A pénzösszegek „példányosítása” azonban gyakran (különösen az 1900-as években) nem egy egyszerű osztási művelet (pl. hogy elosztjuk az éves előfizetési díjjal), mivel inkább csak elszórt, bizonytalan információink vannak az értékesítők jutalékáról, és a vállalatok nem ritkán több napilapot is kiadtak, illetve társlapokat is kínálhattak az előfizetőknek.390 Gyakran találkozhatunk túlzó példányszámadatokkal szerkesztőségi közleményekben, vagy olykor még a lap fejlécére nyomtatva is. Nézzünk meg egy példát. Az 1874 márciusában 388

1914-ben 959 ezer fő volt Budapest lakossága - lásd: Lackó 1998: 173. E feltételezett különbözet talán részben a kötések számlájára írható – ahogy azt az Esti Újságnál fentebbi példámban valószínűsítettem. 390 A kevés kivétel egyike a Pester Lloyd, ugyanis a lapot kiadó társaság közgyűlésein az 1860-as és 1870-es években gyakran elhangzott, hogy hány előfizetővel rendelkezik (akiknek száma ekkoriban és e lap esetében lényegében a nyomtatott példányszámnak feleltethető meg), illetve a későbbikben is közöltek releváns információkat (pl. papírfogyasztás, vidékre küldött lapokra költött hírlapjegyek összege stb.), és így több éven át is viszonylag jól rekonstruálhatjuk a példányszámokat. 389

120

induló Silberstein Adolf-féle Pester Journal című napilap már néhány hónap elteltével 12, majd 13 ezres példányszámmal büszkélkedett; 1878 elején pedig már 15 ezerrel. Ugyancsak Silberstein vállalata volt a mindössze néhány hónapig létező Pester Tagesbote című napilap (1875) – fejlécén 5000-es napi példányszám szerepel –, valamint a szintén hamar kimúló Budapester 2krer Journal (1875–1876), amely napi 20 ezres megjelenéssel reklámozta magát; e lapok esetében kétség sem férhet az adatok jelentős eltúlzásához. A Pester Journal indulását követően nem sokkal, 1867 márciusában már 3000-es példányszámról számolt be büszkén (Pester Journal, 1867. márc. 13.), de az 1868-as adóügyi kimutatások szerint a lap 2200, majd már csak 1900 körüli példányszám után fizetett hírlapbélyeget. Egy évvel később azt állította magáról a lap, hogy már naponta 8000 példányban jelenik meg (Pester Journal, 1869. júl. 31.), azonban az adóhivatal hírlapbélyeg kimutatásai csak negyed ekkora nyomtatott példányszámról tanúskodnak. Ugyanakkor Schnitzer Ignác, a lap akkori tulajdonoskiadója úgy tekintett vissza erre az időre három évvel később egy másik lapjában, hogy akkor a Pester Journalt alig nyomták 500 példányban naponta (Constitutionelles Pester Journal, 1872. aug. 6.). Az előbbi példányszám tehát túlzó dicsekvésnek, az utóbbi viszont egy sértődött, kiebrudalt tulajdonosnak a saját fontosságát hangsúlyozó közlésének tarthatjuk.391 A vállalatoktól származó példányadatok kapcsán fontos megemlíteni, hogy a lapvállalatok által kiadott jubileumi kötetek (pl. a 25., a 30. vagy az 50. „születésnapra”) ritkán hoznak megbízható adatokat – és nem csak az elterjedtségre vonatkozóan. Két kötet azonban mindenképpen kivételt képez, ugyanis bizonyos, hogy szerzőjük vállalati iratokat is felhasznált, továbbá nem is mítosz-képzés volt a céljuk írásukkal (mint pl. a Pesti Hírlapmegemlékezések szerzőinek); az egyik Deutsch Antal műve a Pesti Lloyd Társulatról (kitér a Pester Lloydra is), a másik Szabó László kicsi, de rendkívül információ gazdag (és megbízhatónak) tűnő kötete a napilapokat is kiadó, illetve nyomtató Athenaeum

391

Itt, a „Journalok” kapcsán érdemes megemlíteni, hogy a Bródy Zsigmond-féle Neues Pester Journal (1872– 1925) lehetett az 1870-es évek közepére/végére a legelterjedtebb fővárosi napilap, példányszámban lehagyva a 10–12 ezres Pester Lloydot is – és erre nem a lap hasábjain megjelent példányszám-adatok alapján391 juthatunk, hanem a kortársak állításain keresztül. 1873-ban György Aladár úgy vélte, hogy e lap „több előfizetővel rendelkezik, mint a komoly magyar lapok” (György 1873: 290). Sturm Albert 1875-re vonatkozóan elképzelhetőnek tartja, hogy a Neues Pester Journal annyi példányban jelenik meg, mint az összes fővárosi magyar nyelvű napilap együttvéve (Sturm 1876: 274.). Tomor Ferenc az 1870-es évek közepén megállapította, hogy „egy másik faja burjánzott föl a [francia] lapoknak, az úgy nevezett kis lapok, minők például nálunk a Journalok. E lapok (…) rohamosan terjednek nálunk [is]”, majd azt is megjegyzi, hogy a Neues Pester Journal a „legkapósabb fővárosi pletykalap” (Lukas 1877: 166. és 170). Egy 1881-es – nyomdász-berkekből származó – adat 19 ezerre tette a Neues Pester Journal példányszámát (lásd Typo 1881).

121

részvénytársaságról.392 Szabó példányadatait igazolják az adóhivatali kimutatások, valamint a vállalat lapjainak egykorú – valósnak bizonyuló – híradásai is.393 Elszórt, hitelesnek tűnő példányadatokkal lapkiadó-vállalatok nyomdai és adás-vételi szerződésekben is találkozhatunk. Pl. a Magyar Hírlap feltehetőleg 5.000 (de mindenképpen kevesebb mint 8.000) példányban jelenhetett meg 1891 februárjában – derül ki a lap nyomdai szerződéséből.394 Az Egyetértés 1884 júliusában minden bizonnyal 10 ezer példányban „kelt el”, ugyanis a lap adás-vételi szerződésében ez a szám van megjelölve mint a lap „jelenlegi magaslata”.395 Szintén egy adás-vételi szerződésből tudjuk, hogy 1894-ben nem haladta meg a 13 ezret a Pesti Napló „előfizetőinek” létszáma (bár itt arra gyanakodhatunk, hogy inkább az értékesített példányszámot takarhatja a terminus).396 A Szabad Szó című napilapnak 1894-ben valószínűleg 3 ezres előfizetői tábora lehetett, ugyanis az előfizetőknek járó két kötetet 3-3 ezer példányban rendelték meg.397 1902-ben a napilap adás-vételi szerződésben Eötvös Károly jót állt azért, hogy az Egyetértésnek „legalább négyezer-ötszáz (4500) havi, negyedévi, félévi és egész évi összes valódi előfizetője [van]”398.

IV.1.2.6. Hirdetési irodák katalógusai Ahogy már a IV.1.2. fejezet általános bevezetőjében is említettem, a szakirodalom kevés példányadata jórészt hirdetési irodák újságkatalógusaiból származnak;399 bár Buzinkay Géza óvatosságra int az adatok kapcsán, ugyanazon könyvében (és a korábbi tanulmányaiban is) rendre ilyen katalógusokból származó példányadatokat közöl („figyelmeztetés” nélkül) az egyes napilapok kapcsán, még ha többnyire nem is idézi forrásait. Egyértelmű, hogy a hirdetési irodák katalógusaiból kinyerhető példányszám-adatokat nyomtatott példányszámnak tekinti – és fogadja el – Buzinkay: „1890-ben 16 000 példányban jelent meg [az Egyetértés című napilap], amiből átlag 7459 példányt adtak el (5392 előfizetés, 2067 napi elárusítás)”, „az Egyetértés c. Függetlenség párti újság 1890-ben az újságkatalógusokban 16 000 példánnyal szerepelt, a részvényei iránt érdeklődő bankház pontos kimutatásai szerint viszont 392

Deutsch 1903 és Szabó 1918. Fővárosi Lapok, 1867. máj. 5., A Hon, 1868. okt. 6. 394 BFL VII.168-1891-73. 395 BFL VII.184-1884-829. 396 BFL-VII.184.-1894-574. 397 BFL VII.184-1894-674. 398 BFL VII.216-1902-333. 399 Melischekék is teljes egészében ezekre az adatokra hagyatkoznak nagyon alapos tanulmányaikban, pl. – Melischek–Seethaler 2006, itt tanulmányuk végén (az 1668–1714. oldalakon) táblázatban adatokat is közölnek. 393

122

5392 előfizetője volt, és átlagban 2067 példánya kel el napi elárusítás formájában. Eszerint a hirdetési példányszámnak körülbelül felét adták el, s ennek a mennyiségnek valamivel több mint 72%-át előfizetőkhöz juttatták el, ami nagyrészt, talán teljes egészében vidéki előfizetőket jelentett”.400 A korszak elismert szakértője láthatóan 4 ilyen katalógusra támaszkodik áttekintő sajtótörténeti könyveiben, nekem több tucatnyit sikerült feltárnom, az ezekből (pontosabban ezeknek a főrészéből) kinyerhető információkat közlöm is táblázatokban a disszertáció Függelékében,401 bár a forrástípusnak a példányszámokra vonatkozó adatait valóban érdemes óvatosan kezelni. Mik voltak ezek a katalógusok? Az újságkatalógusok az egyes hirdetési irodák évente (vagy csak olykor) megjelentetett, a potenciális hirdetőknek szól hírlapjegyzékei voltak, amelyben felsorolták országok és városok szerint az újságokat, általában kitérve – az újságcímeken túl – a megjelenési alkalmak számára, a politikai irányultságra, a méretre, természetesen a hirdetési tarifára – valamint (nem mindig, és ha igen, akkor sem minden lap esetében) a példányszámra is. Hangsúlyozni kell, hogy nem tudjuk (nem derül ki az előszavakból), hogy honnan szerezték a hirdetési irodák a példányadatokat, de gyaníthatjuk, hogy kiadói forrásokból juthattak hozzá – az egyéb paraméterekkel, tarifákkal egyetemben. Említettem, hogy a hirdetőknek szóltak ezek az összeállítások. De mivel is lehet a hirdetőt meggyőzni? Egyrészt a hirdetési tarifával, másrészt a lap (és így a hirdetés) elterjedtségével (példányszámával, olvasónak számával), illetve az olvasók társadalmi helyzetével és vásárlóerejével. A hirdetési tarifa nem titok a hirdető számára, hiszen aszerint fizet (és az más kérdés, hogy ebből mennyi jutalékot vesz le a hirdetési iroda magának); az olvasók számára és összetételére azonban nem lát rá. Kinek érdeke, hogy hirdetés szülessen? Elsősorban a lapvállalaté és a hirdetési irodáé (és természetesen a hirdetőé is); az újságkatalógusok a hirdetők tájékoztatására és meggyőzésére készültek. De mit is tudunk meg a főrészben szereplő példányszámadatokról? Semmit, azon túl, hogy „példányszám” (Auflagenhöhe); tehát nem tudjuk – és nem is állítják –, hogy az pl. egy egész évre érvényes napi átlag lenne. A katalógusok utolsó oldalain azonban rendre felbukkannak a lapvállalatok külön hirdetései (gyakran egész oldalasak) – egyes lapok mindig példányszám nélkül (pl. Pester Lloyd) hirdettek, ha hirdettek egyáltalán ezeken az oldalakon, 400

Buzinkay 2008: 77. és 92. Néhány további megjegyzés az idézethez: a 16 ezres példányszám-adat feltehetőleg nem 1890-es, hanem 1889-es (Goldberger 1889); nem közli Buzinkay, hogy mikor készült a banki felmérés, de mivel összeveti a két adatot, bizonyára 1890-ben; csakhogy 1890-ben a lapnak több mint 6 ezer vidéki előfizetője lehetett a postai adatok szerint. 401 Lásd Függelék IV.1.2.6.a, Függelék IV.1.2.6.b, Függelék IV.1.2.6.c és Függelék IV.1.2.6.d. Csak azokat a katalógusokat használtam a táblázathoz, ahol a budapesti napilapok nagy részére vannak példányszám-adatok.

123

mások azonban részletezték azt, kitérven az előfizetők számára is (mint biztos példányszámra), a lap olvasóinak társadalmi helyzetére is. Ha az 1880-as, 1890-es évek katalógusainak402 adatait összevetjük az ekkoriban készült szakértői becslésekkel, akkor azt tapasztaljuk, hogy bár rendre a katalógusokban közölt példányszámok a magasabbak, nincs hatalmas eltérés az adatsorok között. Ahogy említettem már az eredmény-kimutatásokban szereplő példányértékesítési összegeket nem mindig könnyű „példányosítani”. Mindenesetre ha a századfordulót követően nagyobb arányban túloztak a hirdetési irodák újságkatalógusai a példányszámokat illetően, akkor ezt a jelenséget a fokozódó verseny egyik következményének tarthatjuk. A 20. század elejéről nem ismerek nyomdász körökből származó átfogó példányszámi listákkal, de két másik forrástípus segítségével mégis próba elé állíthatjuk a katalógusokban szereplő példányadatokat. Az 1909-es, 1910-es kiadású katalógusok (amelyek elvileg az 1909-es év viszonyait tükrözik) adatai alapján a fővárosi napilapok összesített napi példányszámát valamivel több mint másfél millióban állapíthatjuk meg. Viszont ha megnézzük, hogy ekkor egy nap hány példány hagyta el a fővárost (postán a vidéki, az osztrák és a külföldi előfizetőknek, valamint a Magyar Kiviteli és Csomagszállítási Rt. által elszállított vidéki újságárusító példányok), akkor azt látjuk, hogy a napilapok összesen fél millió példányban hagyták el egy nap Budapestet, így több mint 1 millió újságpéldány maradt volna minden nap a fővárosi lakosoknak, akik ekkor összesen (tehát az analfabétákkal együtt) 900 ezren sem voltak, és jó részük kávéházakba járt újságot olvasni. Lássuk be, ez irreális szám, de még ennek a harmada is az lenne. Kizártnak tartom, hogy (a mondjuk 50 ezres) helyi előfizetői számokon túl helyi példányonkénti terjesztésre szánt példányokat legalább 5-szörös mértékben túlnyomták volna a ténylegesen értékesíthető mennyiséghez képest. Ha helyes ez az okfejtés, akkor Budapesten valójában nem maradhatott több mint 300 ezer példány, vagyis az összes nyomott példány kevesebb mint fele lehetett annak, amit a hirdetési katalógusok állítanak. A papírfogyasztási adatokból arra következtettem, hogy 1916-ban a fővárosi napilapokat naponta átlag mintegy 1–1,2 millió példányban nyomhatták. Ekkor mintegy 900 ezer példány hagyta el a fővárost (postán és csomagban) naponta, vagyis nagyságrendileg mintegy háromnegyede. Ha ez a vidék-főváros arány 1914 első felében is hasonló volt, akkor arra következtethetünk, hogy az összes példány nem érte el az 1 milliót naponta, hiszen az első két évnegyedben 610 ezer, illetve 620 ezer példányt szállítottak el Budapestről postán és

402

Sachek 1885, Goldberger 1889, Dukes 1894 – lásd Függelék IV.1.2.6.a

124

csomagban. Ezzel szemben, ha az 1914-es kiadású újságkatalógusoknak a fővárosi napilapokra vonatkozó példányszámait összesítjük, akkor 2 milliónál is többet kapunk, tehát erre az évre vonatkozóan is azt állapíthatjuk meg – amennyiben a fenti gondolatmenet helyes –, hogy a szóban forgó katalógusok adati ismételten több mint kétszeresen túloznak összességben.

IV.1.2.7. A példányszám-auditálás úttörője, a közjegyző A újság-példányszámok auditálása elsősorban a lapkiadók érdeke, ugyanis ezáltal tudják hitelt érdemlően bizonyítani a potenciális hirdetőknek, hogy a hirdetés – ha a lapjukban adják fel azt – milyen mennyiségben fog megjelenni, hány emberhez fog eljutni. Az, hogy a dualizmus korában Magyarországon még nem létezett általános példányszámokat auditáló szervezet, az önmagában nem tekinthető a honi sajtóviszonyok fejletlenségének jeleként, hiszen ismereteink szerint a világon az első ilyen intézmény, az Audit Bureau of Circulations, 1914-ben jött létre (az Egyesült Államokban). Természetesen azonban nem tekinthetjük teljesen szabályos tanúsító auditnek a közjegyzői példányszám-tanúsításokat, hiszen azok nem bevett szabványok szerint készültek – ezt az alábbiakban be is mutatom. A közjegyző különböző módon hitelesített a példányszám-adatokat: vagy előtte nyomták a lapot, vagy a hiteles kiadói, nyomdai stb. kimutatásokat mutattak fel neki. Egy olyan esetet ismerek, amikor csak lejegyezte a nyomás előtti nap estéjén a napzáró számlálóállást a nyomógépről, majd ezt összevetette a nyomás reggelén az adott lap nyomtatása utáni számlálóállással (ez a megoldás nyilván kényelmesebb volt a közjegyző számára, de az adatot kevésbé megbízhatónak tekinthetjük, hiszen a számlálót átállíthatták, illetve mást is nyomhattak a gépen a két leolvasás közötti időszakban, nem csak a kérdéses lapot). A példányszám-tanúsítások általában csak egy-egy nap (pontosabban lapszám) adatára vonatkoznak – ezek az adatok nyilván olykor csak egy-egy kiemelkedő eredményű nap példányszámát örökítették meg (feltételezhetjük, hogy a lapkiadók olyan nap hívták ki a közjegyzőt, amikor tudták, hogy az átlagosnál nagyobb példányban nyomják a lapot). Ritkább a hosszabb (hetek, hónapok) időmetszetre vonatkozó teljes adatsorok, vagy az előfizetői szám (ami egyébként egy hosszabb távon is érvényes adat, még ha csak részadat is) auditálása. Tucatnyi példányszám-auditálási esetet sikerült feltárnom a közjegyzői iratok között, és mivel feltételezésem szerint az összes közjegyzői megkeresések

125

száma nem lehetett nagyobb nagyságrendű a dualizmus korában, elmondható, hogy bár nem volt egészen ritka, de nem is lehetett tömeges ez a hitelesítési igény, illetve gyakorlat. Mind 1884. április 1-én, mind április 2-án 10.000 példányban nyomták a Budapesti Hírlapot. Mindezt úgy tanúsította a közjegyző, hogy április 2-án délelőtt 11-kor megjelent a lap kiadóhivatalában és ott betekintett a kiadóhivatal által vezetett „Kiadói lajstrom” könyvbe, amiből kiderült, hogy 9.562, illetve 9.584 példány az előfizetők és az elárusítók számára készült, 438, illetve 426 példány pedig a kiadóhivatali árusításra és házi szükségletekre. A két nap nyomott példányszámát a nyomda ügyvezetője, Nagy Sándor is megerősítette.403 Ugyanebben az évben, 1884-ben Légrády Károly, a Pesti Hírlapot kiadó cég tulajdonosa is felkeresett egy közjegyzőt; azzal a kéréssel fordult hozzá május 21-én, hogy szerezzen meggyőződést arról, hogy a napilap a folyó évben „átlagosan hány példányban nyomatott és hány előfizető van a nevezett lapra nézve az ezt kimutató üzleti könyvébe bevezetve. A nyomda üzlethelyiségében a megkereső fél által „rendelkezésre szolgáltatott iratok és könyvek” alapján több, „valóknak igazolt tények” konstatáltatott a közjegyző. A nyomdafőnök

aláírásával

ellátott

papírutalványokból

kitűnik,

hogy

a

következő

példányszámok nyomtatására elegendő papírt utalványoztak ki a nyomdának az egyes időpontokban: január 1.: 14.370; január 15.: 14.410; január 30.: 15.120; február 1.: 15.370; február 15.: 15.520; február 29.: 15.020; március 1.: 16.250; március 15.: 15.810; március 31.: 16.520; április 1.: 16.520 [sic]; április 15.: 14.720; április 30.: 14.720 [sic]; május 1.: 15.220; május 15.: 14.720 [sic]. Az „előfizetők névjegyzékéből” pedig az tűnt ki, hogy 1884. május 20-án a legutolsó előfizető 11.369-es sorszám alatt van bejegyezve („a sorszámok szakadatlan sorrendben egytől végig folynak”), ebből pedig azt a következtetés vonta le a közjegyző, hogy a lap „11.369 rendes előfizetővel bír” (a nyomott példányszámok és e szám különbsége pedig „tiszteletpéldányokra és darabonkénti elárúsításra használtatik fel”).404 De vajon helyes-e ez a megállapítás a Pesti Hírlap előfizetőinek számáról? Aligha. Valószínűleg egy kiadói „trükknek” dőlt be a közjegyző – erre egy két évtizeddel később keletkezett dokumentum alapján következtethetünk. Az Újság című napilapnak „A hirdető közönséghez!” című, 1905ös tájékoztató füzetkéje ugyanis Az Újság előfizetőinek számáról a következőt írta: „Ez az óriási szám […] nem a beérkezett utalványok folytatólagos sorozata, mint a hogy azt a lapvállalatok a nagyobb hatás kedvéért hirdetni szokták, hanem a tényleg ez idő szerint »AZ ÚJSÁG« körül csoportosult előfizetők könyvvizsgáló-szakértő által hitelesen megállapított száma, akik nyomtatott czímszalag alatt és kihordók útján tényleg naponként megkapják a 403 404

BFL VII.170-1884-249. BFL VII.173-1884-421.

126

lapot, amiről bárki, bármikor itt a kiadóhivatalban külön is meggyőződést szerezhet. Ezt a számot tehát csökkenteni, vagy kétségbe vonni, vagy lebecsülni semmiféle kiadóhivatali okoskodással nem lehet”.405 A Neues Pester Journalt 1889. március 24-én (vasárnap) 27.400, a Politisches Volksblattot pedig 1889. március 27-én (szerdán) 24.150 példányban nyomták – állította a két Bródy Zsigmond-féle napilap hirdetése Goldberger A.V. katalógusában.406 A hirdetés szerint az adatok a lapok expedíciós könyveiből származnak, és mindez megerősítést nyert Weiser Károly kir. közjegyző kirendelt helyettesítője által 1889. április 12-én, 558/1989. valamint 559/1889. ügyszámok alatt; noha az iratokat időközben kiselejtezték, nincs kétségünk afelől, hogy ezek a dokumentumok valóban ezeket a példányszámokat tartalmazták. Mindenesetre ez egy olyan eset volt, amikor egy lapkiadó a közjegyzői példányszám-hitelesítést bizonyosan saját, potenciális hirdetőket megszólító reklámjára használta. A Magyar Hírlap példányszámáról 1893. március 24-én reggel személyesen győződött meg a közjegyző a nyomdában, jelenlétében a nyomógépen negyed öt és fél nyolc között 31.856 példány készült el a lapból.407 1893. május 21-én hajnali fél 1-kor jelent meg a közjegyző Kosmos Kő- és Könyvnyomda Rt. nyomdájában a részvénytársaság vezetőinek kíséretével azt tanúsítandó személyesen, hogy a Szabad Szó című napilap aznapi számát 50.456 példányban nyomtatják.408 És hogy mi célja volt a lapkiadó-vállalatnak ezzel a ténytanúsítással? A hirdetők tájékoztatása, ugyanis Dukes hirdetési iroda 1894-es újságkatalógusába ezen az aktusra, ezen közjegyzői okiratra hivatkozva állította a lap, hogy hány példányban jelent meg 1893. május 21-én, és e példányszám alapján állította azt a lap, hogy „jelenleg az összes Magyarországon megjelenő újság közül legnagyobb példányszámmal rendelkezik”. 409 Egy dolgot azonban ne felejtsünk el: ez volt a lap első száma, a példányszám egyértelműen ingyenes „mutatványszámokat” takarhat. Legalább négy egymást követő évben is – és feltehetőleg később is, ahogy erre lentebb kitérek – azzal a kéréssel fordult a közjegyzőkhöz Vadnai Henrik, a Pesti Napló kiadóhivatali igazgatója, hogy az adott napokon „a kiadóhivatalban vezetett könyvekből, valamint a lappéldányok expediálásából győződjem meg arról, miszerint […] hány előfizetője van […], az eredményt a Pesti Napló kiadóhivatala részére korlátlan számban kiadható tanúsítványban 405

MNL OL K 26-1908-V-1059. A füzetkével lentebb még bővebben foglalkozom. Goldberger 1889: 54–55. 407 BFL VII.168-1893-155. 408 BFL VII.173-1893-1442. 409 Dukes 1894: 278. 406

127

tanúsítsam”. A közjegyző minden alkalommal az „Előfizetés kimutatás” című, „törvényszabta módon vezetett és hitelességére megkívántató törvényes kellékekkel ellátott” könyv, valamint az

expediálási

kimutatások alapján győződött

meg arról,

hogy „a tisztelet és

cserepéldányokon, valamint a helybeli és vidéki elárusításokra szánt példányokon kívül” hány előfizetője volt a lapnak (az adatok a következők: 1901. december 4-én 10.293, 1902. január 21-én 11.947, 1903. január 17-én 18.355, és 1904. január 11-én 22.118 előfizető).410 Székely Viktor lapkiadó kérésére a közjegyző Pollacsek Mór nyomdájában arról győződött meg 1901. május 1-én, hogy a nyomda rotációsa (ugyanazon gép) a Szabadkai Friss Újság (4.915 példány), az Aradi Friss Újság (5.972), a Miskolczi Friss Újság (5.813), a Szentesi Friss Újság (3.698), a Székesfejérvári Friss Újság (8.859), a Kecskemét és Vidéke (3.905), a Temesvári Újság (3.642), valamint a Kassai Friss Újság (3.600) című napilapokból összesen 40.404 példányt nyomott. Öt nappal később ugyanott, szintén Székely Viktor kiadótulajdonos felkérése folytán arról adott ki tanúsítványt a közjegyző, hogy a Budapesti Friss Újság című napilapból 16.400 példányt nyomtak.411 A Friss Újság – nem összetévesztendő a fent említett Székely Viktor különböző városnévből képzett melléknevekkel ellátott „…-i Friss Újság”-jaival – nyomott példányszámáról több évben is készült közjegyzői hitelesítés a lapkiadó részvénytársaság kérésére. 1901-ben a „napi nyomtatásáról vezetett pontos napi jegyzékek, valamint a […] nyomtatásról való személyes meggyőződés alapján” a következő adatokat rögzítette nyomdában a közjegyző: 1898. július 5-én 49.800, 1899. július 5-én 59.800, 1900. július 5-én 96.800, 1901. július 5-én pedig 133.400 nyomott lappéldány.412 1903-ban más módszert követett a közjegyző a Friss Újság példányszámának megállapításakor. Három napon át délután (5 órakor, illetve fél 6-kor) elment a lap nyomdájába, ott leírta a lapot nyomó a rotációs gépek számlálóinak állását, majd másnap reggel (8-kor, illetve negyed 9-kor) – miután a lapot már kinyomtatták – ismét elment a nyomdába, és ismét megnézte a számláló állását; a két szám közötti differenciát tekintette a lap nyomott példányszámának. Ez a differencia így alakult az egyes napokon: november 14-én (vasárnap) 227.305, november 15én 257.699, november 17-én (!) pedig 225.783 példány.413 Ugyanakkor a Friss Újság 40 egymást követő napról (1900 augusztusának valamennyi, továbbá 1900 szeptemberének első kilenc napjáról) való példányszámát és terjesztési adatait is pontosan ismerjük egy közjegyzői ténytanúsító okiratnak köszönhetően. A közjegyző a lapot kiadó Magyar Hírlapkiadó 410

BFL VII.173-1901-3112., BFL VII.173-1902-168., BFL VII.217-1903-35., valamint BFL VII.217-1904-9. BFL VII.173-1901-1017. és BFL VII.173-1901-1053. 412 BFL VII.184-1901-945. 413 BFL VII.184-1903-1532. 411

128

Részvénytársaság megkeresése értelmében látogatott el a többször is a nyomdába, tapasztalatai, illetve a „napi nyomtatásról vezetett pontos napi jegyzékek” alapján győződött meg a nyomott példányszámról, illetve arról, hogy ebből mennyi lett Budapesten „elárusítás alá bocsátva”, illetve mennyi lett vidéki árusításra szállítva. Külön jegyzéket állított össze arról is, hogy a negyven nap alatt a 420 vidéki elárusító helyre (város és árusító cég neve) külön-külön hány lapot küldtek. Ebben az időszakban naponta leginkább mintegy 110-120 ezer példányt nyomtak a Friss Újságból, a példányszám egynegyedét a fővárosban, háromnegyedét vidéken árulták.414 1899. november 14-én Gálos Kálmán, a Reggeli Újság kiadóhivatali főnökének kérésére a közjegyző arról győződött meg a nyomda „megrendelési és revíziós könyveiből”, hogy 1899. október 12-én 42.400, 17-én és 21-én, 25-én 40.000, 28-án és 31-én 42.300, november 4-én, 7-én, 9-én és 11-én pedig 40.000 példányban lett megrendelve, nyomtatva és expediálva a lapból az Athenaeum nyomdában.415 1905. április elsején nem egy szerkesztő, egy lapkiadó, vagy egy nyomdai vezető kereste fel az egyik budapesti közjegyzőt, hanem egy törvényszéki hites könyvvizsgálószakértő, dr. Kempner Gyula. Két szakértői bizonylatot vitt, és azokat ott helyben aláírta saját kezűleg – a két aktusról tanúsítványokat állított ki a közjegyző. A dokumentumokat ugyan selejtezték, de Cottely közjegyző 1905-ös ügykönyvében láthatjuk, hogy ezen a napon, 386. és 387. ügyszámok alatt valóban volt aláírás-hitelesítési ügye nála Kempnernek.416 A szóban forgó szakértői bizonylatok, valamint az aláírást tanúsító iratok tehát nem maradtak fenn a közjegyző levéltári anyagában, azokat mégis ismerjük, ugyanis Az Újság című napilap egy füzetkéjében (címe: „A hirdető közönségéhez!”) teljes egészében, minden hivatalos formulákkal, ügyszámokkal stb. együtt közölte azokat (és nincs okunk feltételezni, hogy megmásították volna a leírtakat).417 Az egyik szakértői bizonylat a lap hó végi tényleges előfizetői létszámáról tájékoztat, a másik pedig a negyed évente napi átlag eladott példányszámokról (a nyomott példányszámokról tehát egyik vizsgálat sem szólt). Kempner a lap nyomdája, az Athenaeum Rt. igazgatóságának felkérésére állította ki a bizonylatokat az előfizetői létszámról, illetve az egyenként (újságárusoknál, illetve a Magyar Kiviteli és Csomagszállítási Rt. által a vasútállomásokon) eladott példányok számáról: előfizetési, szétküldési, nyilvántartási és pénztári könyvek, valamint nyomdai nyomási és szétküldési számadatok alapján („pontos összehasonlítás és alapos vizsgálat után”). Az adatokat azután 414

BFL VII.184-1900-1297. a kimutatásokat lásd a Függelék IV.1.2. BFL VII.216-1899-607. 416 BFL VII.203. 5. kötet. A probléma tisztázásban nyújtott segítségéért Nagy Sándornak tartozom köszönettel. 417 MNL OL K 26-1908-V-1059. 415

129

lap terjesztette a hirdetők körében a lap, bizonyítandó a hirdetések várható sikerét. A kimutatásokat – amiből azt is leszűrhetjük, hogy ebben az időszakban a lap az előfizetők körében nagyobb sikerrel terjeszkedett, mint a naponkénti újságvásárlók között – az IV.1.2.7.a és IV.1.2.7.b diagramokban közlöm.

IV.1.2.7.a diagram Az Újság tényleges előfizetőinek száma az egyes hónapok utolsó napján. Forrás: MNL OL K 26-1908-V-1059. 25000 20000 15000 10000 5000 0

IV.1.2.7.b diagram Az Újság tényleges előfizetőinek száma, valamint a napi átlag eladott példányszám az egyes évnegyedekben. Forrás: MNL OL K 26-1908-V-1059. (részben saját számítás) 25000 20000 15000 10000 5000 0 1904.I. é.n. (1903.12.16-tól)

1904.II. é.n.

1904. III. é.n.

1904. IV. é.n.

1905. jan-febr.

előfizetők átlagos száma az egyes évnegyedekben (saját számítás) napi átlag eladott (újságárusoknál, illetve a Magyar Kiviteli és Csomagszállítási Rt. által a vasútállomásokon) az egyes évnegyedekben

130

Czeisler Béla kiadóhivatali igazgató felkérésére arról győződött meg személyesen a közjegyző, hogy A Nap című napilap 1907. szeptember 15-i számát 112.600 példányban, A Hír című napilap ugyanaznapi számát pedig 76.400 példányban nyomta a nyomda két dupla rotációsa.418 Három évvel később – ismét Czeiser igazgató megkeresése folytán – arról adott ki tanúsítványt a közjegyző miután személyesen megjelent a nyomtatásnál, hogy A Nap 1910. április 9-i számából immár 134.500 példányt nyomott 3 rotációs (míg a vállalat hetilapjából, a Fidibusz 1910. április 8-i számából 26.150 példány készült). 419 Szintén közjegyzői okirat tanúsította, hogy a Budapesti Hírek című napilapot 1908. május 18-án délelőtt 11-től kezdődően 43.470 példányban nyomta az Európa nyomda rotációs gépe.420 1910-ben a közjegyzőt azzal keresték meg, hogy győződjön meg arról, hogy az Új Lap című képes politikai lap „naponként hány példányban állíttatik elő s hozatik forgalomba”, és hogy erről adjon ki tanúsítványt a lap kiadóhivatala számára. A közjegyző a kiadóhivatal „üzleti- és postai könyvei”, továbbá a lapvállalatnak a nyomdához intézett megrendelőlapjai alapján állapította meg, hogy a lapot „60.400 példányszámban nyomtatják és hozzák forgalomba részint a fővárosban, részint pedig a vidéken”.421 Kevesebb olyan esetet találtam, amikor hetilapok, illetve folyóiratok kiadói „auditáltattak” közjegyzőn keresztül valamilyen példányszámot. De megtudhatjuk, hogy a Vasutas Hetilap 1911. április 16-i száma 6.000 példányban készült Polacsek B. nyomdájában,422 a Fűszerkereskedők Lapja című lap 1907. decemberi számából 30 ezer példány volt a Globus nyomda raktárában,423 a Család című társadalmi közlöny 1908. október 16-i lapszámából (a lap első évfolyamának első számából) a Pester Lloyd nyomdájának körforgógépén 14.436 példány készült a közjegyző jelenlétében.424 1892. április 13-án arról szerzett bizonyságot egy budapesti közjegyző, hogy a Népzászlaja hetilapnak a „napikönyv” szerint 10.377 előfizetője volt, a Pallas nyomdában (könyvek bemutatása után) pedig arról, hogy a lapból márciusban 10.400, illetve 10.500 példányt nyomtak, illetve hogy – a segédművezető előadása folytán – április 13-án 10.500 darabot nyomott a nyomda a Népzászlajából; ugyanitt a „bélyeg-elszámolási könyvekből” pedig az is kiderült, hogy ezen 418

BFL VII.173-1907-2576. és BFL VII.173-1907-2577. BFL VII.173-1910-952. 420 BFL VII.184-1908-658. 421 BFL VII.217-1910-504. 422 BFL VII.184-1911-595. 423 BFL VII.173-1907-3523. 424 BFL VII.173-1908-3845. 419

131

napon belföldre 10.355, külföldre 22 példány (összesen 10.377) volt a postán expediáltnak bevezetve.425 A Közérdekű Tájékoztató Újság az 1902. évi június havi számnak példányszámát tanúsító okirat az egyetlen általam ismert olyan, újságra vonatkozó közjegyzői irat, ahol le is írták az ilyesféle iratok születésének vélhetőleg leggyakoribb okát, a hirdetők tájékoztatását: „ezen lap hirdetői érdekéből felkér annak tanúsítására, hogy az előttem jelzett helyen ma felmutatott 25.000 darab lappéldánynak ezen számát állapítsam meg és tanúsítsam azt is, hogy ezek egyenként vidékre szóló czímezéssel és kétfilléres bélyeggel ellátva ma jelenlétemben egyik helybeli postán, postai kézbesítés végett fel fognak adatni.”426 Ugyanakkor a Blockner hirdetési iroda – több naptár hirdetéseinek kizárólagos bérlője – is rendre azért fordult a közjegyzőhöz naptár-példányszámok „auditálásának” ügyében, mivel „ezen ténykörülményt [a példányszámot] a hirdetők előtt igazolni tartozik”427 Említettem, hogy a Neues Pester Journal és a Politisches Volksblatt 1889-es katalógushirdetésében, valamint Az Újság 1904-es, hirdetőknek szóló brosúrájában közjegyző által hitelesített példányadatokat közölnek – a közjegyzői ügyszámmal együtt (viszont az eredeti okiratokat kiselejtezték, így nincsenek levéltári állományban). A Pesti Napló katalógusokban úgy hirdette magát, hogy több mint 30 ezer (1908), 35 ezer (1910), illetve 37.200 (1912) előfizetővel rendelkezik, és hogy ezen adatokat közjegyző tanúsította;428 A Nap szintén közjegyző által megerősített példányszámát hirdette több évben is: 120 ezres,429 125 ezres,430 150 ezres,431 valamint 180 ezres432 „közjegyző által tanúsított példányszámról szóltak a német, osztrák és magyar hirdetési irodák katalógusaiban megjelent hirdetései. E két lap esetében azonban nem közöltek közjegyzői ügyszámokat ezekhez az adatokhoz, de tudjuk, és ezt fentebb be is mutattuk, hogy korábban valóban fordultak ilyesféle megkereséssel a közjegyzőhöz. E fejezet végén érdemes még kitérni egy kérdésre – éppen a Pesti Napló esete kapcsán. Ha fentebb ismertetett, hitelesített előfizetői számok éves előfizetőket takartak, és a növekedés egyenletes volt az egyes adatfelvételi időpontok (január) között, akkor 1902-ben átlagosan 15 ezer, 1903-ban pedig mintegy 20 ezer előfizetője lehetett a lapnak éves átlagban.

425

BFL VII.170-1892-405. BFL VII.173-1902-1327. 427 Lásd pl. BFL VII.173-1898-4215., BFL VII.173-1901-172., BFL VII.173-1901-173., BFL VII.173-1903-193. 428 Braun 1908:162, Mosse 1910: 78 és Leopold 1910:110, Dukes 1912: 41. 429 Mosse 1908: 70 és Braun 1908: 161. Ugyanezek az oldalakon a lapvállalat másik napilapjáról, A Hírről 76 ezres, a vállalat vicclapjáról, a Fidibuszról pedig 29 ezres, szintén közjegyző által megerősített példányszámok szerepelnek. 430 Leopold 1910: 110. 431 Mosse 1910: 80. 432 Dukes 1912: 40. 426

132

Mivel a lap éves előfizetési ára 28 korona volt, így az előfizetőkből származó éves bevételnek 420 ezer, illetve 580 ezer koronának kellene lennie ezekben az években. Ezzel szemben a lapot kiadó Pesti Napló Rt-nek a példányértékesítésre vonatkozó éves eredményei a következők voltak: 349 ezer korona (ebből mintegy 11 ezer korona árusításból, a többi, tehát 338 ezer korona előfizetésből), illetve 469 ezer korona (ismeretlen nagyságú egyenkénti elárusítási bevétellel együtt). Az eltéréseket talán azzal magyarázhatjuk – ha csak nem az üzleti könyvek és jelentések hamisított voltával –, hogy az előfizetők száma valójában nem folyamatosan és egyenletesen növekedett az évek folyamán, hanem az egyes évek végén/elején ugrott meg (pl. akciók folytán), illetve esetleg azzal is, hogy jutalékot kapó közvetítők (pl. posta) útján folytak be az előfizetési pénzek. Ez lehetett az 1910 körüli években is: több mint 30 ezres előfizető létszám után mintegy 900 ezer koronának, 37 ezres előfizetői szám után pedig már több mint 1 millió koronának kellett volna befolynia, ezzel szemben a példányértékesítési (tehát a példányonkénti árusítási eredményt is tartalmazó) bevételek csupán 700 ezer korona körül mozogtak (1908: 694 ezer, 1909: 731 ezer, 1910: 781 ezer, 1911: 745 ezer, 1912: 732 ezer korona). És persze azt sem zárhatjuk ki, hogy ezek az előfizetői számok valójában csak a folytatólagos előfizetői sorszámozás utolsó sorszámai voltak, és nem az adott pillanatban ténylegesen aktív előfizetések számai.

IV.1.3. Olvasók és olvasói rétegek – a Styria jelenség Jelen disszertációban nincs ugyan mód a dualizmus kori napilapok olvasóinak részletesebb vizsgálatára, de egy hipotézis, egy vélelmezett általános tendencia erejéig mindenképpen érdemes kitérni e kérdéskörre. Általában nem tudjuk pontosan, hogy kik voltak a napilapok olvasói, hiszen pl. nem ismerünk előfizetői jegyzékeket. Pedig nemcsak az olvasók mennyisége, de „minősége” (társadalmi, nemi, földrajzi stb. összetétele) is fontos a lapkiadók számára; előbbi közvetlenül, utóbbi pedig közvetve, a (tudatos) hirdetőkön keresztül. Annyit tudunk, hogy az újság olvasóinak számát a dualizmus korának napilap-kiadói is általában a példányszám mintegy háromszorosának feltételezték,433 kérdés persze, hogy helyesen-e. 433

Pl. 1893 végén a Budapesti Hírlap hosszan taglalta az apróhirdetések előnyeit azok rovatában, megemlítve, hogy a lap 35 ezer példányban 100 ezer emberhez jut el naponta. A Magyar Hírlap 1894-ben úgy reklámozta magát, hogy a 40 ezer lappéldánynak több mint 100 ezer olvasója van (Dukes 1894: 272); az Egyetértés pedig azt állította egy hirdetésben, hogy 38 ezer példányban jelenik meg, és olvasóinak száma több mint 100 ezer (Leopold 1910: 110).

133

Legtöbbször az is problémát okoz, hogy megtudjuk egy-egy lap példányszámát, és arra is csak ritkán van mód (pl. részletezett példányértékesítési eredmények ismeretében), hogy a lapvásárlók számát legalább főváros-vidék viszonyban megkülönböztethessük. Az olvasók társadalmi, nemi, életkori összetételére vonatkozóan szintén kevés nyom maradt, de olykor a „szerkesztőségi üzenetek” típusú rovatok szolgálhatnak némi támpontul.434 Személyes forrásokból, naplókból ugyan megtudhatjuk, hogy milyen lapokat (és hol, hogyan) olvastak az egyes individuumok, ám ezekből az esetekből nehéz általánosítani.435 A lapok ugyan gyakran írtak, vagy jelentettek meg hirdetéseket (pl. a hirdetési katalógusokban) arról, hogy kik olvassák őket, ezen közlemények megbízhatósága azonban többnyire kétséges; kis túlzással azt mondhatjuk, hogy az újságok olyan képet akartak kialakítani magukról, hogy a társadalom minden rétege olvassa őket az egész országban. Bár valószínű, hogy több lap erre valóban törekedett is, a törekvés eredményéről többnyire nincs tudomásunk, bár valószínűsíthetjük, hogy egyes rovatokat valóban nagyobb érdeklődéssel olvastak egyes korosztályok, egyes nemek stb.436 1894 októberében a Szabad Szó című, nem sokkal korábban megindult, címlapján színes képpel megjelenő budapesti napilap játékot indított olvasói számára. A lapban minden nap megjelent egy „talány”, és a lapban található szelvényen helyes választ (névvel, foglalkozással, lakcímmel) küldők sorsoláson vettek részt és pénzt nyerhettek,437 nevét meg is

434

Feltételezve, hogy az olvasók írták azokat , és nem az újságírók. Pl. 1893 nyarán Budapesti Hírlap e rovatához (amely minden hétfőn jelent meg ekkoriban) mintegy tízszer annyi vidéki írt mint fővárosi. 435 Számos példát kereshetünk, de csak egyet emelek ki: naplójából kiderül, hogy a kishivatalnok, függetlenségi érzelmű Lowetinszky János József és baráti köre az 1880-as és 1890-es években olvasta és használta (apróhirdetésre, üzenetküldésre) a Budapestet és a Kis Újságot; egy ideig a Magyar Hírlapnak volt előfizetője, de újságot többnyire kávémérésekben olvasott. 436 Pl.1890-ben (március 3-án és szeptember 26-án) a Budapest című képes politikai napilap két ízben is „Újságolvasók” című képpel jelent meg címoldalán. Mindkét alkalommal több kis kép mutatta be a Budapest olvasóit (kezükben az újsággal), többnyire rovatok szerint. Ezek szerint az egyes részek tipikusnak gondolt olvasói a következők voltak: „Újdonságok és lutri” – két öregasszony, „politika” – idősebb, pöfékelő, bajszos férfi köntösben, illetve két egymással beszélgető középkorú férfi egy kávéházban, „gazdasági hírek” – szemüveges középkorú férfi zakóban, „regény és tárca” – egymáshoz bújó lányok, képek – kisfiú, illetve falusi asszonyok, „börze-hírek” – görbeorrú, oldalszakállas férfi, „apróhirdetések” – mindenki (népviseletben lévő és elegáns városi asszonyok, cilinderes és kalapos férfiak), valamint egy fiatal lány, aki ezt mondja: „Mama, az apróhirdetések a legérdekesebbek!”. 437 „A Szabad Szó talány-pályázata”. Előfizetésre való felhívásunk egy újabb pontozatát valósítjuk meg mai számunkban: a talány-pályázatot. E pályázat czélja olvasóink családi körének a hosszú téli estéken kellemes szórakoztatást nyújtani, amelyben a család apraja-nagyja vehet részt. Minden nap közlünk egy talányt és a megfejtők közt minden nap öt koronányi értéket sorsolunk ki. A pályázat akként történik, hogy a SZABAD SZÓ hetedik oldalának alsó jobb sarkán levő talányszelvénybe a megfejtő beírja nevét, állását és pontos lakczímét, valamint a megfejtést és ezen szelvényt nekünk beküldi. A beküldés legegyszerűbben levelező-lapra való ragasztással történik. A pályázaton csak ezen szelvény beküldői vesznek részt; a nyerő nevét mindig a következő hétnek ugyanazon napján tesszük közzé és ugyanakkor küldjük meg az ötkoronás jutalmat a nyerőnek. Figyelmeztetjük lapunk elárusítóit, hogy megcsonkított, szelvénytelen lappéldányokat nem fogadhatunk vissza. (Szabad Szó, 1894. október 7. 6. o.)

134

jelentették az újságban.438 A nyertesek listáját böngészve439 szemet szúr egyrészt a gyermekek, lányok, másrészt a munkások, vasutasok viszonylag nagy aránya – Martin Lyons „új olvasói” lennének ők?440 Úgy gondolom, igen; még akkor is, ha életkort tekintve nyilván nem reprezentatív e „játékos” forrás. Ugyanakkor nem valószínű, hogy a Magyar Állam olvasói – pontosabban rejtvényfejtői – között is megtalálnánk nagy számban e rétegek, csoportok képviselőit. Vagyis a 3 krajcáros Szabad Szó a 10 krajcáros Magyar Állam táborához képest gyökeresen más, „új” olvasókat szólíthatott meg és érhetett el. Ez pedig egyben azt is jelenti, hogy a két lap nem lehetett konkurenciája egymásnak az olvasói piacon. Ugyan jól ismert folyamat ez, az új (cél)csoportok megjelenése a média, az olvasás, a sajtó történetében, ismereteim szerint mégsem végeztek kutatást annak adatokkal is bizonyított demonstrálására, hogy a különböző új társadalmi rétegek miként jelentek meg. Ennek szemléltetésére a dualizmus kori stájer sajtóhoz fordulok. A grazi napilapok esetében – analógiaként – azt figyelhetjük meg,441 hogy az új lapok példányszámai egymásra rétegződtek, és az új lapok nem a régiektől vették el az olvasókat, hanem újakat szereztek. Az új lapok egyben új típusú lapok is voltak, más volt az árfekvésük, más volt a szerkesztésük és más volt a (sikerrel elért) célközönségük is. IV.1.3. diagram A grazi napilapok hétköznapi példányszámai negyedévente (1880 –1917)

438

„a minden nap feladott talányok megfejtésére szolgáló szelvények olyan óriási mennyiségben érkeznek lapunkhoz, hogy a megfejtők neveit teljes lehetetlenség közölnünk. […] csak a kisorsolt nyertes nevét és lakhelyét fogjuk közölni” (Szabad Szó, 1894. október 15. 5. o.) 439 Lásd Függelék IV.1.3.a, Függelék IV.1.3.b, Függelék IV.1.3.c, Függelék IV.1.3.d és Függelék IV.1.3.e. (ez utóbbi a lap melléklapjának hasonló játékának nyerteseit közli). 440 Vö. Lyons 2000. 441 A grazi Polizei-Direktion jelentései alapján – StLA, Präsidium der k. k. steierm. Statthalterei, 9-939/1880, 9786/1883, 9-23/1886, 9-149/1889, 9-135/1892, 9-306ff/1895, 9-229ff/1898, 9-1145/1901, 9-900/1904, E 92c 377/1906, E92c 629/1909, E 92c 1651/1915. E forrástípus meglétére Hirschegger munkája hívta fel a figyelmemet (Hirschegger 1981.), a szerző 1890-ig tárta fel az adatokat, kutatásom e téren tehát az általa megkezdett munka folytatása, előttem – ismereteim szerint – mások még nem tárták fel és nem közölték ilyen teljességben a stájer főváros napilapjainak példányszámát.

135

180000

Mittagszeitung

160000

Korrespondenzblatt

140000

Kleine Zeitung

120000

Arbeiterwille

100000

Grazer Extrablatt

80000

Grazer Tagblatt

60000

Tagespost

40000

Grazer Morgenpost

20000

Grazer Zeitung Volksblatt 1880. I. n.é. 1881. II. n.é. 1882. III. n.é. 1883. IV. n.é. 1885 I. n.é. 1886. II. n.é. 1887. III. n.é. 1888. IV. n.é. 1890. I. n.é. 1891. II. n.é. 1892 III. n.é. 1893. IV. n.é. 1895 I. n.é. 1896. II. n.é. 1897. III. n.é. 1898. IV. n.é. 1900. I. n.é. 1901. II. n.é. 1902. III. n.é. 1903. IV. n.é. 1905. I. n.é. 1906. II. n.é. 1907. III n.é. 1908. IV. n.é. 1910. I. n.é. 1911. II. n.é. 1912. III. n.é. 1913. IV. n.é. 1915. I. n.é. 1916. II. n.é. 1917. III. n.é.

0

A diagramon a konzervatív, félhivatalos Grazer Morgenpost (1904-es megszűnéséig 2000-4000-es példányszám) és a katolikus Volksblatt (az 1880-as és 1890-es években 1200 körüli példányszám, a 20. század első évtizedében ez 5000-re, majd világháború idejére ennek duplájára nőtt) számított „régi” napilapnak a hivatalos Grazer Zeitung mellett (1880-tól 1917ig 1200, majd 500 körüli példányszám); „új” lap volt a liberális középpolgárság színvonalas lapjának tartott Tagespost és a Grazer Tagblatt, a „legújabb” napilapok közé pedig a kispolgárság népszerű lapja, a Kleine Zeitung valamint a munkásújság Arbeiterwille tartoztak. Nem csak azért tűnik alkalmasnak a grazi példa a szóban forgó olvasói/lapkiadói folyamatok illusztrálására/bizonyítására mert szerencsések a forrásadottságok (azáltal, hogy évtizedek soráról vannak példányadataink) egy osztrák tartományi fővárosban, de azért is, mert az egyes laptípusoknak lényegében csak egy-egy jelentősebb képviselője volt, tehát nem igen beszélhetünk laptípuson belüli versenyről, és ezáltal az adatsor ideálissá válik az amúgy hipotetikus, „új laptípus – új olvasói réteg” folyamat modellezésére. Úgy gondolom, hogy ez a jelenség – nevezzük „Styria jelenségnek” – Budapesten is hasonló játszódhatott le nagyban, mint Grazban kicsiben,442 vagyis a régi lapok mellett megjelentek az olcsóbb, majd a még olcsóbb lapok, és ezek az új laptípusok (vö. III.3. fejezet)

442

Nyilvánvalóan a budapesti napilapok piaca földrajzi kiterjedésben elsősorban Budapest és Magyarország volt, a graziaké pedig Graz és Stájerország volt.

136

nem a korábbiaktól vették el az olvasókat.443 Sajó és Róna úgy fogalmazott 1902-ben, hogy a 6-7 krajcáros lapok, majd 4 krajcáros lapok kb. 100 ezer biztos előfizetőt tudtak maguknak hódítani két évtized alatt,444 Szalay Mihály pedig azt írta 1908-ban, hogy az „egy, két és háromkrajcáros kisebb lapok teremtettek Magyarországon legalább egy millió új újságolvasót”.445 Vagyis – a Styria jelenséghez való összevetéshez némiképpen egyszerűsítve a budapesti viszonyokat – azt figyelhetjük meg, hogy a „régi” gráci lapoknak a mi 6-7 krajcáros lapjaink, az „új” grazi napilapoknak a mi 4 krajcáros lapjaink, a „legújabb” grazi napisajtó képviselőinek pedig a mi 1-2 krajcáros lapjaink feleltethetők meg, és ezek a laptípusok nem voltak egymás közvetlen versenytársai az olvasók elérésében.446

IV.2. A gazdasági kereslet és a közvetítő csatornák A hirdetések megjelenése és döntő fontosságúvá válása a média történetének egyik kulcsmozzanata. A hirdetés új üzletágat, új piaci keresletet és új bevételi forrást jelentett a médiavállalkozók számára, és egyben jelentősen átformálta az egyes médiumok üzleti modelljét is. Az újsághirdetésekhez koronként másképp viszonyultak a lapkiadók, az olvasóközönség és a potenciális hirdetői kör.447 A hirdetések területén belül is különböző folyamatokat figyelhetünk meg: változott például a hirdetések terjedelme, értéke, súlya és a megjelenés helye, de ugyanígy maguk a hirdetők és a hirdetési mechanizmusok is koronként eltérőek voltak.

443

Természetes nem csak árukban, de általában a közönséghez való kapcsolatukban, terjesztésükben és tartalmukban is újítást jelentettek az új laptípusok. 444 Sajó–Róna 1902: 110. Feltételezem, hogy ezen állításon alapulhat Dezsényiék pontatlan megállapítása, miszerint „már a 80-as években felfigyeltek a lapkiadók arra, hogy a lapok példányszámának és elterjedtségének akadálya 6-7 krajcáros áruk. Az újabb alapítású lapok már csak 4 krajcárba kerültek” (Dezsényi–Nemes 1954: 212.) Pontatlan – akárcsak Rónáék állítása –, hiszen a folyamat már az 1870-es években elkezdődött. 445 Szalay 1908: 153. 446 Például német nyelvű fővárosi napilapok terén a korszakunk nagy részében 6 krajcáros Pester Lloyd (megjelent 1854-től), a 4 krajcáros Neues Pester Journal (1872-től), a 3 krajcáros Politisches Volksblatt (1875től) és az 1 krajcáros (2 filléres) Neues Kleines Journal (1897-től) nem volt egymás versenytársa, bár azt nyilván nem állíthatjuk, hogy minimális átfedés sem volt az egyes lapok olvasókörei között. 447 Például a 19-20. század fordulóján már bizonyosan fontos volt a lapkiadó számára a visszaigazolás arról, hogy ha valamilyen üzlet újsághirdetés hatására jött létre, hiszen így a hirdető tapasztalhatta, hogy érdemes volt az adott lapban hirdetnie, ezért nem ritkán a lapok ez irányú felhívásokat is tettek a hirdetésolvasóknak a hirdetéseknél, ilyen felhívásra lásd pl. Pesti Újság, 1902. július 23. 4. o.: „aki a hirdetések alapján valamit rendel, kérjük, hivatkozzon a megrendelésnél lapunkra”; 8 Órai Újság, 1915. december 1. 4.: „Kérjük, hivatkozzon a rendeléseinél a 8 Órai Újságra”.

137

Bármilyen fontos területe is ez a sajtónak, a dualizmus korára vonatkozó szakirodalom – Szabó Dániel két kiváló tanulmányát leszámítva448 – mindössze néhány bekezdést szentel ennek a kérdésnek. E részben elsőként azt mutatom be, hogy miként rendszerezhetjük a dualizmus kori sajtóipar hirdetéseket, majd két hirdetéstípust (az apróhirdetést és az átalányhirdetést) részletesebben

is

vizsgálok,

akárcsak

a

hirdetésközvetítés

módjait,

valamint

a

hirdetésértékesítés terén megfigyelhető általános tendenciákat is. Megfogalmazok egy hipotézist is, amely szerint az újsághirdetési üzletág anyagi trendjei hasonlóan alakulhattak a dualizmus korában mint Pester Lloyd árbevételéből nyerhető „Lloyd-ciklusok”.

IV.2.1. Hirdetéstípusok Mindenekelőtt beszélhetünk lapban megjelenő, illetve laphoz mellékelt – mai szakszóval élve: „behúzott” –, a lappal együtt kiszállított hirdetésekről – már a dualizmus korában is. Állítom ezt annak ellenére, hogy a könyvtárakban nem találtam ilyet a kötetbe kötött napilapok köteteiben. A hiány oka azon könyvtár gyakorlat, miszerint ezeket a hirdetéseket leválasztották – és leválasztják – a laptól.449 Pedig egyrészt (korszakunk elején) a lapok gyakran maguk írták, hogy mely cég árjegyzékét is küldik a lappal együtt, másrészt olykor a hirdetési tarifa-táblázatokban is külön díjszabásként szerepel a behúzás.450 A hirdetési ellenérték kiegyenlítésének módja alapján beszélhetünk pénzben fizetett, illetve áruval/cserével díjazott hirdetésekről is, sőt, közvetlen ellenérték nélküli hirdetésekről is. Tudjuk, hogy az Egyetértésnél 1890-ben csereüzlet eredményeképpen jelentek meg a Weiner R.-féle pénzszekrények hirdetései (amiért cserébe a lapkiadó vállalat, a Pallas, vélhetőleg egy széfet kapott a hirdetőtől),451 illetve Erdős Armand 1902-es kiadóhivatalvezetői szerződésében is szó esik e hirdetési szokásról (a megállapodás szerint az ilyen

448

Szabó egyik írása inkább az általános hirdetési kultúrára fókuszál (Szabó 1997), másik, könnyedebb tanulmánya pedig sajtóhirdetésekből ad válogatást értő megjegyzésekkel (Szabó 2009). 449 A kérdés már 100 évvel ezelőtt is foglalkoztatta a könyvtártudományt – lásd Magyar Könyvszemle, 1905. 4. sz. 380–381. 450 Pl. a Pesti Hírlapnál az 1890-es években a Perles-féle Adressbuch-ok (pl. Perles 1893–1894) szerint ezer példányonként 12 forintért mellékelték a laphoz az ilyen hirdetés-mellékletet (Beilage), ugyanezt az árat találjuk ennél a lapnál Goldberger 1889-es katalógusában is (Goldberger 1889), ahol az a kitétel is szerepel, hogy az ár postadíjjal együtt értendő és hogy az ilyen hirdetés-mellékletet nem fűzik a laphoz. 451 BFL VII.184-1890-625.

138

hirdetésekért kapott áruk Erdős tulajdonában maradnak).452 Nem tudjuk, mennyire volt általános ez a gyakorlat Magyarországon, a német lapkiadók mindenesetre 1901-ben javasolták a hirdetéseknek áruban történő fizetésének korlátozását.453 Ellenérték közvetlen megfizetése nélküli hirdetések alatt az olyan hirdetéseket értem, amikor a lapot kiadó vállalat (vagy éppen a nyomda, ha a nyomdai szerződésbe ezt bevették – lásd az Egyetértés 1876-os szerződését) egyéb termékeit (jellemzően könyveket, illetve más folyóiratokat) is reklámozza az adott újság hasábjain – mindez ugyanis olyan hirdetés, ami a felületen megjelenik, de hirdetésértékesítésben nem. És ebbe a kategóriába sorolhatjuk a hivatalos hirdetések megjelentetésének jogát is – pl. német nyelven 1867-ben a Pester Telegraf, majd a Pester Journal nyerte el ezt a „belügyérségtől”,454 a lapkiadó haszna ezeknél a hirdetéseknél ott jelentkezett, hogy sokan éppen ezen hirdetések miatt vették meg a lapot. A lapban való megjelenési hely alapján beszélhetünk reklámról, illetve hirdetésről. Ma már a két szó azonos jelentést takar, de a dualizmus korában (és még később is) még eltért a két szó jelentése a lapkiadásban. Egyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy a reklám az, ami a szerkesztőségi részben (hírek között, egyes rovatok után, vagy a Nyílt tér rovatban), a hirdetés pedig az, ami a „hirdetési rovatban” (a hirdetések gyűjtőoldalán) jelent meg. „Termékelhelyezéssel” az újság hírei között már a dualizmus elején találkozhatunk: például az 1860-as évek végén a Fővárosi Lapok az életbiztosító intézetek közül híradásaiban kiemelten foglalkozott a „Hazá”-val – annak nyereséges, megbízható voltával. Amikor az házat vásárolt, megjegyezte a lap, hogy lám milyen tőkeerős intézet, mennyire kiváló befektetés is az. Amikor „kiváló acéltollak” érkeztek Posner Károly papírkereskedéséhez, így propagálta azokat a Fővárosi Lapok a „rövid hírek” rovatában: „igen jól lehet irni velök, minél fogva ajánlhatjuk”.455 Máskor például a Singer-varrógépeket ajánlja hosszan, több hasábon át, úgy, hogy pontosan, cím szerint megnevezi a pesti raktárt is, ahol azokat kapni lehet.456 Itt jegyezzük meg, hogy a hirdetések kezdetben szinte kizárólag csak a lap végén, a dualizmus korának első időszakában jellemző négyoldalas napilapok esetében a negyedik oldalon jelentek meg; ekkor a „negyedik oldal” a hirdetések szinonimája volt. A méret (illetve eredetileg az illetékbélyeg megfizetése alapján) megkülönböztethetjük a nagy hirdetéseket és a kishirdetéseket/apróhirdetéseket. Ezek helyileg is élesen elkülönültek egymástól, akárcsak a két hirdetői kör, illetve maga a hirdetés témája is. 452

BFL VII.184-1902-1124. Corvina, 1901. november 10. 170. 454 Fóvárosi Lapok, 1867. január 3. és július 17. 455 Fővárosi Lapok, 1869. máj. 11. 456 Fővárosi Lapok, 1869. okt. 453

139

Rendszeresség alapján pedig különbséget tehetünk az egyedi (listaáras) és átalány hirdetések között. Utóbbi esetben a hirdető hosszabb időszakra (pl. egy évre), csomagban vette meg rendszeres hirdetéseit és fizetett közleményeit – jelentős árengedménnyel.

IV.2.2. Hirdetésközvetítők A hirdetéseket azonban a lapoknak nem csak egyszerűen kinyomtatniuk kellett, de előbb még meg is kellett szerezniük azokat, ennek viszont további költségei voltak: az ezzel foglalkozó alkalmazottak bére és az ügynökök jutaléka. De hogyan és hol szerezhettek hirdetőt, hirdetést a lapok? Buzinkay Gézánál a következő választ találjuk e kérdésre: „a nagy lapok saját ügynököt alkalmaztak hirdetésgyűjtésre, a többieket a hirdetési irodák látták el. […] Pesti hirdetési irodák már az 1870-es évek elejétől működtek (Leopold Lang, A. V. Goldberger)”.457 Azonban több szempontból is némiképp pontatlannak tartom az állítás, ugyanis a nagy lapokat is ellátták hirdetésekkel a hirdetési irodák (gondoljunk csak a hirdetési katalógusaikra), sőt, pl. 1894-ben M. Dukes hirdetési irodája volt a Monarchia hirdetésekben leggazdagabb lapjának, a Neue Freie Pressének az általános ügynöksége (General-Agentur),458 valamint 1913-től a Pester Lloyd általános hirdetésfelvevő képviselője Ausztria és a teljes külföld részére. Ugyanakkor arról sem szabad megfeledkezni, hogy a lap kiadóhivatala,459 saját ügynökök és a hirdetési irodák

mellett

egyes

elárusítók,

illetve

szerződött

partnerek

is

foglalkoztak

hirdetésközvetítéssel. A komolyabb hirdetésközvetítéssel foglalkozó vállalatok valóban csak az 1870-es évek elején jelenhettek meg a fővárosban, az 1873-as lakcímjegyzékben öt hirdetésfelvevő iroda (Annoncenaufnahmsbureau) szerepel,460 közülük a legjelentősebb a Lang-féle cég lehetett, amelynek nevéhez fűzödik az – ismeretink szerint – első magyarországi hirdetési katalógus kiadása (1873-ban).461 1867-ben és 1868-ban például a Pester Lloydnak még nem volt pesti hirdetésfelvevője, csak bécsi (A. Oppelik, A. Niemitz, valamint a Haasenstein & Vogler cég bécsi képviselete), lipcsei, valamint a nemzetközi Haasenstein & Vogler 457

Buzinkay 1993: 79. Dukes 1894: IV. 459 A kiadóhivatali hirdetésszerzéssel a disszertáció kiadóhivatali fejezetében írok. 460 Berl M., Haasenstein & Vogler [képviselete], Lang & Schwarz, Naschitz J. és Zeisler M. – AdressenKalender von Pest, Ofen und Altofen für das Jahr 1873. 458. Goldberger Ábrahám Viktor is 1873-ban kezdhette meg működését – vö. Goldberger 1889: Előszó. 461 Lang 1873. 458

140

(Hamburg-Berlin-Basel-Frankfurt-Paris) – derül ki a lap fejlécéről. Az 1870-es évek közepén viszont már három pesti céggel is kapcsolatban volt a lap kiadóhivatala (a Leopold Lang & Comp./Lang Lipót és Tsa. céggel,462 Paulay Józseffel, valamint a Haasenstein & Vogler vállalattal pesti képviseletével), a Goldberger A.V. (Ábrahám Viktor [Győző]) céggel csak az 1880-as évek elejétől. A világháború előestéjén a Pester Lloydhoz – a kiadóhivatalon túl – nyolc budapesti cégnél lehetett hirdetést feladni.463 A Pester Journal első számainak egyikében 1867 márciusában még saját maga keresett (az apróhirdetések között) hirdetésgyűjtőt a lap számára.464 E laphoz 1871 februárjában már nemcsak a kiadóhivatalnál, hanem kilenc pesti és egy budai „filiáléjában” (trafikok, lottó-árusítók) is lehetett hirdetést feladni, akárcsak előfizetést megrendelni. (E helyeken – és talán nem csak itt – vélhetőleg amúgy is árulták e lapot.) Ezek a trafiktulajdonosok bizonyosan jutalékot kaptak a laptól, ha hirdetéseket továbbítottak hozzá. De például három évtizeddel később, az Országos Hírlapban is azt olvashatjuk, hogy Budapesten – a kiadóhivatalon túl – egyes partnereiknél (dohánytőzsdékben, fűszerkereskedésekben, valamint egy „újságárodánál”) is lehetett hirdetést feladni, illetve előfizetni a lapra. 465 Az 1900-as évek elején már mind a Neues Pester Journalnál, mind a Pesti Hírlapnál egyes könyv- és papírkereskedések, valamint dohánytőzsdék (mindkét lap esetében több tucatnyian) apróhirdetés-gyűjtőként is működtek a hirdetési irodák mellett és a kiadóhivatalon túl. Az apróhirdetést – amelyet előre kellett fizetni – ugyanakkor postautalványon és (ajánlottan ajánlott) levélben (mellékelt postabélyeggel fizetve) is meg lehetett rendelni e lapoknál, 466 a Friss Újság számára pedig mintegy másfél száz budapesti trafik árult fix áras (apró)hirdetési levelezőlapot.467 De 1910-ben már a Kis Újság is azt írta apróhirdetési rovatának fejlécében, hogy apróhirdetési levelezőlapjai „minden nagyobb elárusítónál kaphatók”, ugyanekkor Az Est pedig úgy hirdette rovatát, hogy a hirdetés feladásához szükséges apróhirdetési levelezőlap „Budapest minden dohánytőzsdéjében”, vidéken pedig „minden lapelárusítónál” kapható. Az Újság apróhirdetési űrlapját 1905-ben pedig nem csak bármelyik tőzsdében be lehetett szerezni, de azt be is lehetett dobni a lap gyűjtőszekrénybe, amelyből „lépten-nyomon az egész főváros területén” akadt.

462

Lang Lipót később, 1880-ban Mayer I. Arnó újságíróval megalapította a „Mayer Arno I. és Lang Lipót nemzetközi hirdetményi hivatala” vállalatot. Társasági szerződésüket lásd: BFL VII.185-1880-98. 463 Blockner Izidor, Eckstein Bernát, Győri & Nagy, Jaulus & Tsa., Mezei Antal, Tenczer Gyula, Schwarz József, valamint Rudolf Mosse helyi képviselete. 464 Pester Journal, 1867. márc. 7. 465 Pl. Országos Hírlap, 1898. április 9. 466 Lásd pl. Pesti Hírlap, 1910. nov. 24. 32., Neues Pester Journal, 1910. dec. 1. 467 Lásd pl. Friss Újság, 1905. dec. 1.

141

A német lapkiadók egyik javaslata volt 1901-ben „a gyűjtő-hirdetések” (melyeket egyetlen iroda ad föl) elnyomása.468 De mi is ez a gyűjtő-hirdetés? Ez a hirdetés-típus azt jelentette, hogy egy adott lap egyes oldalain, oldalrészletein rendszeresen egy hirdetési iroda által gyűjtött hirdetések jelentek meg (bekeretezve, fejléccel). Ilyen szerződése volt például 1912-ben a Haasenstein és Vogler nemzetközi hirdetési cégnek a Neue Freie Presse és a Neues Wiener Tagblatt című bécsi napilapokkal. Ha az iroda Kollektiv-Anzeigerébe adta fel a hirdető hirdetését, akkor például előbbi lap esetében az 1 mm magas, 37 mm széles felületért csak valamivel több mint 21 fillért kellett fizetnie, míg ha közvetlenül a lapnál, akkor 25 fillért, vagyis mintegy 20%-kal többet (többszöri hirdetésfeladásnál kedvezményre számíthatott – mind az irodánál, mind a lapnál). A hirdetőnek tehát sokkal jobban megérte, ha az irodán keresztül adja fel hirdetését – azt a hirdetést, amelyet a közvetítő nyilvánvalóan még kevesebbért közetít a lap felé (hiszen ebből származik a jövedelme), tehát a lap végső soron nem 25 fillérhez jut a felület értékesítéséből, hanem csak mondjuk (10%-os közvetítői jutalékkal számolva, és kalkuláva azzal is, hogy a hirdetési iroda kedvezményt ígért többszöri hirdetésfeladásnál, tehát erre is kellett némi – legalábbis 5–10%-os – árrést fenntartania) 17– 18 fillérhez. A különbség tehát jelentős, de még így is megérhette az újságnak, hiszen így legalább biztosan értékesítette a lapfelületet (valószínűleg előre, átalány-szerűen), arról nem is beszélve, hogy rengeteg időt megspórolt, és hogy csak egy számlát kellett kiállítania.469 Ezt az osztrák példát csak a részletek ismerete miatta mutattam be, de tudjuk, hogy Magyarországon is, a pesti napilapok körében is működött ez a hirdetésközvetítői modell. A Constitutionelles Pester Journal első számaiban (1872 júliusában) külön-külön hirdetési térrel rendelkezett a kiadóhivatal, illetve egy hirdetési ügynökség. Hamarosan azonban a kiadóhivatal magára találhatott, és a lap számára már egyedüli hirdetésfelvevő címként volt feltüntetve. Ezzel a jelenséggel, hogy egy hirdetésközvetítő intézet időnként bérelt, jól elkülönített, névvel ellátott térrel jelentkezett egyes lapok hasábjain, később is találkozunk, például 1874 őszén Weiss Mór intézete több pesti napilapban is rendelkezett ilyen hirdetési térrel. Úgy tűnik azonban, hogy az ilyen fix (de nem a lap egész hirdetési terére vonatkozó) felületbérlés azonban a későbbiek során visszaszorulhatott Magyarországon – legalábbis nem találtuk már nyomát az újságokban.

468

Corvina, 1901. november 10. 170. És azt se felejtsük, hogy ha a Neue Freie Presse milliméter soronként értékesítette egy oldalát, akkor 735 koronás bevétele lehetett, viszont az egész oldalas hirdetést 560 koronáért, a féloldalas hirdetést pedig 300 koronáért árulta ekkor. Lényegében arról lehetett tehát szó, hogy a hirdetési iroda rendszeresen vett meg egész oldalakat kedvezményes áron – 560 korona helyett talán csak 500 koronáért, vagy még kevesebbért. 469

142

Tudjuk, hogy 1889-ben Goldberger A.V. hirdetési irodája volt a Magyar Állam című napilap hirdetéseinek kizárólagos kezelője volt,470 valamint 1887-ig szerződése volt az Verhovay-féle antiszemita Függetlenség című lappal is „a hirdetési oldal használatáról”.471 Mezey Sándor hirdetési ügynök a Hazánk című katolikus napilap összes hirdetéseit vette bérbe az 1880-as években, fizetve ezért (beleértve a hirdetések szedését is) naponta 2 frt 33 kr-t (pedig a szedés maga legalább négyszer annyiba került). 472 Ugyanakkor az, hogy egy hirdetési iroda kizárólagos kezelője legyen egy napilap hirdetéseinek, ritkának számíthatott napilapok esetében, gyakoribb lehetett folyóiratoknál.473 Összegezve: eredendően a hirdetési ügynökség alapvetően két szolgáltatást nyújtott az újságok felé: egyrészt lapfelület-bérlést, másrészt hirdetésközvetítést – ahogy ezt a kortárs Wehle is megállapította 1880-ban.474 Saját alkalmazott, saját ügynök is szerezhetett hirdetéseket egy lap számára (ebben az esetben viszont a jutalékon túl fizetést is biztosítani kellett). Nézzük, miből állt egy napilap és egy hirdetési ügynök egyezsége. Hindy Árpád, az Ellenőr tulajdonosa és szerkesztője 1880ban kötött egy egy évre szóló munkaszerződést Rubinstein Jakab ügynökkel. A szerződés értelmében Rubinsteinnek kellett közvetíteni a lap hirdetéseit, köteles volt havi 400 frt, évi 4800 frt értékű hirdetést szerezni a lap, illetve Hindy részére. Rubinstein havi fizetése ezért havi 60 frt volt, valamint a hirdetési díjak után 10% jutalék, miután a hirdetési díjakból befolyt már 1000 frt. Hindy kötelezte magát, hogy „a budapesti ügynököktől és ügynökségektől hirdetéseket csakis Rubinstein Jakab úr közvetítésével fogad el”, ugyanakkor Rubinstein köteles volt „az általa felveendő hirdetések díjainak megállapításánál Hindy Árpád úr beleegyezését kikérni”, viszont Hindynek joga volt visszautasítani az átvett hirdetések felvételét. A szerződés 120 frt-os kárpótlást írt elő Rubinstein részére, amennyiben Hindy eladja a lapot és az új tulajdonos nem folytatja a szerződést. Azt is kikötötték a megállapodásban, hogy ha Rubinstein nem gyűjt 4800 frt értékű hirdetést egy év alatt, akkor elveszíti jutalékának egyharmadát, amit biztosítékul Hindy visszatarthat.475

470

Goldberger 1889: 1. BFL VII.200-1887-775. A szerződést azért bontották fel a felek, mert a hirdetési díjat bíróilag letiltották. 472 Szabó László 1918: 39. 473 Néhány példa: Blockner Izidor hirdetési vállalata – naptárak mellett – többek között a kolozsvári Nemzeti Hírlap című napilap és a Mercur című folyóirat hirdetéseinek volt bérlője 1907-ben. Eckstein Bernát hirdetési irodája látta el 1912-ben a Gyógyászat és a Drogista Közlöny hirdetéseinek kezelését (BFL VII.193-1912-1004.). Medvei Rezső (Központi Hirdetési Iroda) 1892-től vette bérbe a Magyar Néplap című folyóirat „hirdetésekre szánt terét”, lapszámonként 3 oldalt (BFL VII.173-1893-341.), Jaulus Gyuláról pedig tudjuk, hogy az 1880-as években több éven át a Vadász és Versenylapok hirdetési felületét bérelte évi fix összegért a lap kiadótulajdonosától (BFL VII.200-1881-126. és VII.200-1883-1568.). 474 Wehle 1880: 125. 475 BFL VII.175-1880-129. 471

143

A dualizmus kori budapesti hirdetési irodákról kevés információnk van (a címjegyzékekben csak számukat tudjuk nyomon követni, de ezt önmagában nem tartom informatívnak), működésükről kevés anyag maradt fenn.476 Leopold Gyula hirdetési irodája a jelentősebbek közé tartozhatott, emellett komoly ellenszenv is övezte nyomdai körökben, különösen vidéken,477 1913-as csődjét többen is megelégedetten vették tudomásul.478 Osztrák újságkiadói körökben Budapestről egyedül Blockner Izidor vállalatát ajánlották mint elismert hirdetési irodát a világháború előestéjén.479 Nem tudjuk, mekkora volt az irodák forgalma, és hogy pontosan mekkora volt a súlyuk a hírlapok hirdetésértékesítésében, de a XX. század eleji lapkiadói siralmak alapján gyaníthatjuk, hogy jelentős szereppel bírhattak. Blockner azonban nem csak hirdetésközvetítéssel és -szervezéssel foglalkozott, de hitelezhetett is napilapnak, pl. az Egyetértést kiadó Magyar Újságkiadó Rt-nek, amiért cserébe az 1906-ban és 1911-ben is átengedte Blocknernek egyes hirdetési átalányainak beszedését.480 Más hirdetési vállalatok folyóiratokat vettek meg: pl. Goldberger Győző (a Goldberger A. V. hírlapiroda cég tulajdonosa) a Fiume című lapot 1891-ben,481 és a Divat Szalon című folyóirat tulajdonjogának felét pedig 1892-ben vette meg,482 miután 1889-ben anyagilag már kisegítette előbbi újság kiadóját,483 továbbá kisebb nyomdagépet is bérbe adott.484 Mezey Sándor hirdetési iroda-tulajdonosról tudjuk, hogy 1896-ban a Rendőri Lapok tulajdonjogát szerezte meg,485 évekkel később pedig a Magyar Bazár című hetilapot.486 Leopold Gyula hirdetési cége szintén folyóiratokat is kiadott, valamint hírügynökségi vállalkozást is folytatott,487 Eckstein Bernát pedig nyomdával is bírt.488 A dualizmus korának legkülönlegesebb hirdetésközvetítője (igaz, csak néhány évig) a Magyar Kiviteli és Csomagszállítási Rt. volt. Az a cég amely, amely amúgy is számos szálon kapcsolódott a budapesti sajtóiparhoz, hiszen egyrészt ez a vállalat szállította vidékre az 476

Az valószínűnek és logikusnak tűnik, hogy eltérő jutalékokkal dolgoztak az egyes irodák – igaz, erre csak Németországból van forrásunk: 1901-ben többek között arra törekedtek a hirdetési viszonyokat (kissé kartellszerűen) szabályozni vágyó német lapkiadók, hogy minden irodának ugyanazt a jutalékot engedélyezzék – Corvina, 1901. november 10. 170. 477 Nyomdaipar Magyarországon, 1909. ápr. 15. 478 Grafikai Szemle, 1913. 37., Graphica, 1913. febr., 4. 479 Der Zeitungsverleger. Vereinsorgan des Zentralvereins der Zeitungs-Unternehmen. I. Jg. No. 5. Mai 1914. 27.; 1901-ben Németországban is volt olyan lapkiadói törekvés, hogy a csak „szolid” hirdetési irodákkal való érintkezzenek, és hogy nyilvántartsák ezeket az irodákat – Corvina, 1901. november 10. 170. 480 BFL VII.173-1906-2663. és BFL VII.173-1911-3360. 481 BFL VII.173-1891-322. 482 BFL VII.173-1892-2776. 483 BFL VII.173-1889-380. 484 BFL VII.173-1891-362. 485 BFL VII.184-1896-501. 486 Szabó 1918: 42. 487 Lásd Buzinkay 2008: 99–100. 488 Lásd pl. BFL VII.211-1895-250.

144

elárusításra szánt lapok nagy részét (illetve kizárólagosan), ez a vállalat rendelkezett egy időben a vasúti (pályaudvari) hírlapárusítás jogával, ez a vállalat finanszírozott egyes lapokat, továbbá szedőgépekbe is befektetett. Nos, ez a cég hirdetésközvetítéssel is foglalkozott: 1905 és 1907 között (míg a szerződést az új kormány fel nem bontotta) a részvénytársaság végezte szerződés szerint „állami hirdetések és közlemények hírlapi közzétételének közvetítését”, tette mindezt 12%-os jutalék mellett.489 A nagy nemzetközi hirdetési irodák is rendelkeztek filiálékkal Budapesten: Jaulus Gyula a Haasenstein & Vogler cég magyarországi képviselője volt (talán már a kezdetektől, de 1880-tól már biztosan),490 Rudolf Mosse vállalatát pedig elsőként Spronz M. (1881-ben már ő) képviselte a fővárosban.491 A külhoni hirdetések főleg az osztrák és német hirdetési irodákon keresztül érkezhettek a magyarországi lapokba – ahogy fentebb már említettem, már a dualizmus elején több lap feltüntette fejlécén a külföldi hirdetésfelvételeket kezelő cégek nevét (pl. a Singer-féle Neues Pester Journal, vagy a Pester Lloyd – ez utóbbi lap 1870 körül rendszeresen külön bécsi hirdetési oldalal jelent meg). „Hirdetési jutalék” címen az 1910-es évre Az Újságot kiadó Az Újság Rt. 31 ezer korona költséget tüntetett fel (míg a bevételi oldalon 505 ezer K-t mint hirdetési bevételt), de nem tudjuk, hogy ez belső munkatársak, szerződtetett ügynökök, vagy teljesen külső közvetítők jutaléka volt.492 A Pesti Naplót kiadó Pesti Napló Rt. esetében 1900 utolsó 10 hónapjára több mint 2,5 ezer koronányi költséget tüntettek fel hirdetési jutalék címen az év végi eredmény-kimutatásban, míg 1901-ben több mint 4 ezret.493 A hirdetésközvetítés azonban nem egyirányú; nem csak arról van szó, hogy a hirdetési irodák hirdetőket keresnek médiumok (esetünkben a napisajtó) számára, hanem a hirdetők számára is keresnek hirdetési felületet, kényelmi szolgáltatásként (pl. csak egy számlát kell fizetni a megbízónak) gondoskodnak a hirdetés megfelelő elhelyezéséről,494 ajánlatot adnak különböző kampányok kivitelezésére495 – sőt, hosszú távon az a történeti trend figyelhető meg

489

MNL OL K 26-1908-V-1059. Lásd pl. Békésmegyei Közlöny, 1880. aug. 17. (fejléc) 491 Lásd Budapesti Czim- és Lakjegyzék, 1880-1881 (1. évfolyam), 356. 492 BFL VII.2.e Cg. 2076. (O. 1195.) 493 BFL VII.2.e Cg. 2023. 494 Pl. Mezei Antal hirdetési (és előfizetési) irodája 1897 augusztusában ugyanazon rövid árverési hirdetményt több lapban is feladta a közjegyző megbízásából (az egyes újságokban megjelent hirdetéseket a következő összegekkel számlázta: Esti Újság 5 frt 20 kr, Friss Újság 2 frt 30 kr, Magyar Estilap 2 frt 12 kr, Politisches Volksblatt 1 frt 34 kr, Neues Pester Journal 2 frt 12 kr.). Ugyanő 1897 januárjában a Neues Pester Journalban és a Budapesti Hírlapban megjelentetett ugyanazon hirdetményt egyaránt 4 frt 30 krajcárként számlázta. – BFL VII.151-1897-895. és BFLVII.151-1897-1518. 495 Ilyen pl. Blockner ajánlata Körmöcbánya városa számára 1907-ben: legalább három tervezetet (megjelenési helyek, alkalmak és költségek) nyújtott be a városi tanácshoz 939-es érkeztetési szám alatt, amelyben bécsi és 490

145

(világviszonylatban is), hogy a közvetítők már jellemzően a hirdetésfeladóknak dolgoznak, és a hirdetéshez pedig kreatívitást adnak a – modernebb nevükön – reklámügynökségek.496 Az alábbi eset is már ebbe a kategóriába tartozik: egy társaság az 1910-es évek elején 100 ezer koronát is meghaladó sajtómegjelenéseinek egy részét Blockner hirdetési irodájára bízta. Guti Imre újságíró, 1914. március 7-n a következőt nyilatkozta erről az esetről: „Én Guti Imre ezennel kijelentem, hogy a Forgalmi részvénytársasággal, illetőleg a Szent-Margitsziget részvénytársasággal 1912 ősze óta állok összeköttetésben, és ugyancsak én intéztem e két társaságnál a sajtóval összefüggő ügyeket. Úgy tudom, hogy az 1912 őszétől 1913 második feléig terjedő évre részben a Blockner-féle hirdetési iroda útján, kisebb részben pedig közvetlenül körülbelül 120.000 K-t fizetett ki a Forgalmi részvénytársaság margitszigeti ügyben a magyarországi sajtónak, amelyekért hirdetések és közlemények közlését volt joga igényelni. Azt is tudom, hogy ezen hirdetések és közlemények tulnyomó részben, sőt csaknem kivétel nélkül a Szent-Margitsziget Gyógyfürdő részvénytársaságra vonatkozólag jelentek meg a hírlapokban. A hírlapok rendszerint a Forgalmi által eszközölt fenti fizetések keretében tényleg közölték is a margitszigeti társaság hirdetéseit és közleményeit, és csak olykor történt meg, hogy a lapok egyes közleményeket nem akartak ezen keretben közölni, hanem azért külön díjazást igényeltek. Így például megtörtént ez akkor is, mikor a Pünkösdi Királyság ünnepélyének reklamírozásáról volt szó, mert a lapok egy része ezt nem akarta a rendes megállapodás keretébe tartozónak elismerni, főképpen pedig azért nem, mert erről az ünnepélyről előzetesen – reklám okából – egész hosszú cikkeket kellett közölni. Főrészben ezért kellett körülbelül 5.000 K-t a sajtónak külön fizetni. Azt is tudom, hogy az 1913 közepétől 1914 közepéig terjedő évre is létesített a társaság megállapodásokat a lapokkal. Ezen megállapodás alapján fizetendő összegeket már nem Blockner útján, hanem közvetlenül fizette ki a társaság. Miután azonban a közbejött válság folytán a lapok túlnyomó részének már nem a teljes II. esztendőre fizette meg a társaság a megállapított összegeket, a II. évre teljesített kifizetések összege már kevesebb, mint a múlt évi körülbelüli 120.000 K.”497

budapesti napilapok és szakfolyóiratok hirdetéseit rakja csomagokba (az irat a vatera.hu-n volt elérhető, 2011 folyamán). 496 Pl. a Dukes-féle hirdetési cég 1904-es katalógusában kész grafikai elemeket is kínált a hirdetések dekorációjára, de feltételezem, hogy az ilyen jellegű szolgáltatás már jóval hamarabb is megkezdődhetett. 497 BFL VII.217-1914-402.

146

IV.2.3. Apróhirdetések „Hol van a világon még annyi apróhirdetés, mint nálunk, Ausztriában és Németországban és még hozzá olyan olcsó áron, fillérekért jóformán? Seholsem.” – tette fel a kérdést (és válaszolta is meg) Sajó és Róna 1903-ban.498 A szakirodalmat fellapozva alapvetően hasonló – és téves – állításokat találunk az apróhirdetések kérdésköréről. Az 1954-es összefoglalás szerint „a Pesti Hirlap apróhirdetési rovatával évtizedekig egyetlen más újság sem tudott versenyezni”.499 A Márkus-féle újságíróiskolai tankönyv így fogalmaz: „a Pesti Hírlap […] teremtette meg igazából […] az apróhirdetés üzletet” (Márkus, 1977: 59.). Az „akadémiai” sajtótörténeti munkában az olvasható, hogy „az új típusú sajtó megjelenésével az utolsó oldalon – illetve negyedrét lapok esetében az utolsó oldalakon – is fordulat történt: az apróhirdetés rendszeresítésére gondolunk, melynek elsősége nálunk a Pesti Hírlapé. […] A kishirdetés lélektani és ezáltal üzleti jelentőségének felismerése a Légrády fivéreké”.500 Buzinkay Géza tanulmányaiban a következő állításokkal találkozunk: a Pesti Hírlapban jelent meg „az első magyar nyelvű apróhirdetés”, „itt [a Pesti Hírlapban] jelent meg először [az apróhirdetés]”, „a publikumra, azaz a lapot [a Pesti Hírlapot] vásárló közönség igényeire érzékeny beállítottság következményei egészen odáig terjedtek, hogy az apróhirdetés létrejötte is annak köszönhető”, „A sajtóhirdetések terén a Légrády-testvérek Pesti Hírlapja terjesztett el egy fontos újítást, amikor meghonosította az apróhirdetést”.501 A szakirodalom tehát kizárólagos elsőséget tulajdonít az apróhirdetések tekintetében a Pesti Hírlapnak, vagy legalábbis e laphoz köti e műfaj meghonosodását. Ezzel szemben az apróhirdetés Magyarországon már jóval a Pesti Hírlap 1878–79-es indulása előtt meghonosult, rendszeressé vált, csak – jellemzően – nem a magyar nyelvű lapokban. A Pesti Hírlap térhódítása az apróhirdetési piacon csak a 20. század elejére – tehát indulása után évtizedekkel – következett be. Tévesek azonban a fenti állítások, már csak azért is, mert a pesti német nyelvű napilapok egy része már a kiegyezést megelőző években is hoztak apróhirdetéseket, igaz, több közülük nem feltétlenül teljes rendszerességgel, mindennap. Például Tettau Lázár mindössze fél éven át megjelenő Pester Tageblattja 1866-ban – változó intenzitással ugyan –

498

Sajó–Róna 1902: 173. Dezsényi–Nemes 1954: 143. 500 Kosáry–Németh G. 1985: 262. 501 Buzinkay 1993: 92., Kókay–Buzinkay–Murányi 1994: 161., Buzinkay 1997: 34., Buzinkay 2008: 101. 499

147

apróhirdetési rovattal jelent meg.502 Az 1870-es évek közepére azonban már több pesti német nyelvű napilapban is rendszeressé váltak az apróhirdetések, a legnagyobb számban a Neues Pester Journalban: hétköznaponként (hétfő kivételével) és szombatonként általában fél-, vasárnaponként egész oldalnyi terjedelemben. De 1875 októberében a Silberstein Adolf által alapított Pester Journal (1874–1884) is rendszeresen 10–20 apróhirdetéssel jelent meg. Az apróhirdetés azonban nem feltétlenül tudott meghonosodni egy-egy lapnál. Például az 1875. szeptember közepén induló Budapester 2krer Journal (1875–1876) az év októberére már – két hét sem telt – felhagyott ezzel a hirdetési műfajjal. A Pester Lloyd is csak olykor (például 1877. június 12-én) jelent meg külön rubrikában kis hirdetések csoportjával. A korszak magyar nyelvű fővárosi lapjai között is találunk azonban olyanokat – igaz, főként csak 1875 után –, amelyek kis terjedelemben ugyan, de apróhirdetés rovattal jelentek meg. A Reform 1874 őszén jelentkezett ugyan néhány alkalommal a „Reform apróhirdetése” című rovattal, valójában azonban ez (is) a Weiss hirdetési cég bérelt rubrikája volt. A Budapesti Napilap külön „kishirdetés” elnevezésű rovattal jelentkezett már indulása első napján, 1876. január 4én. Az 1878 júniusában induló Független Hírlap másfél hónappal megjelenése után, augusztus 8-án jelentkezett először apróhirdetési rubrikával („Kishirdető”), a következő ajánlással: „E rovatot olcsóságánál fogva ajánljuk üzleti jelentések, háztartási, s általán a nyilvánosságra szánt minden magánközlönyre.” A szakirodalom téves állításai jórészt az 1920-as évek Pesti Hírlapjának viszonyait visszavetítő visszaemlékezéseken alapszanak, amelyek szerzői azt hangoztatják, hogy az akkor sok tekintetben – így az apróhirdetések terén is – kimagasló eredményű lap mindenben első és újító volt. A Pesti Hírlap jubileumi emlékkönyve így torzít az apróhirdetések kérdésében: „Már az első számokban megjelenik a hirdetéseknek az az új és olcsó formája, amely az idők folyamán oly népszerű lett a »Pesti Hírlapban«-ban, az »Apró Hirdetés«”.503 Ennek azonban más „visszaemlékezések” is ellentmondanak: a szintén jól ismert (és hasonlóan

nem

mindig

megbízható),

1896-os

Hírlapjaink

című

„hírlapéletrajz-

gyűjteményben” az 1877-ben induló Budapestről is hasonló olvasható. Maga a lap itt úgy „mutatkozott be” – szintén alaptalanul –, mint amely meghonosította a „magyar [nyelvű?] lapokban” az apróhirdetéseket. Majd e rubrikáról általánosságban megjegyzik – és ennek már 502

Korábban egyébként a „kis hirdetésekre” áhítozó honi olvasóközönség – legalábbis többnyire – vélhetőleg kénytelen volt beérni az osztrák vagy külföldi lapok vonatkozó rovataival. Például Toldy István egyik 1864– 1865-ben keletkezett írásának főhőse azt látta egy pesti kávézó, a Kávéforrás női termében, hogy egy „tisztes hölgy barátnéja” elmélyülten a bécsi Fremdenblatt „inserátáiban gyönyörködik […], egy[ik] házassági ajánlatot olvas[sa] a másik után, mig végre varázserővel köti le figyelmét egy igénytelen hirdetés, mely igy kezdődik: »Ein junger Mann, mit angenehmem Aeusseren, zu Allem verwendbar…« [magyarul: Egy kellemes külsejű, mindenre alkalmas fiatal férfi…]” – Toldy 1869: 25–26.. 503 Az 50 éves Pesti Hirlap… [1928]: 46.

148

forrásértéke is van –: „ma [1896-ban] már egyik legkedveltebb és leghasznosabb rovata a hirdető közönségnek” Egy másik emlékező, Illés József (1860-ban született, 1885 és 1891 között a Budapesti Hírlapnál dolgozott, itt kezdte kiadóhivatali pályafutását) 1930-ban megjelent munkájában vélhetőleg mesterének, Zilahi Simonnak, a modern honi sajtó egyik megteremtőjének megállapításai, valamint Illésnek az ő iránta érzet tisztelete köszön vissza: „A Neues Pester Journal volt az első németnyelvű magyar lap, mely az apróhirdetést nagyarányúvá fejlesztette, és komoly üzletté avatta az előtte még nagyon gyenge lábon álló hirdetési törekvést”.504 Illés máshogy is fogalmaz, az „elsőbbséget” azonban megtartja a Neues Pester Journalnak: „Nevezetessége ennek a korszaknak [az 1870-es éveknek], hogy az akkori kiadóhivatali emberek a legnehezebb problémával, az apróhirdetéssel is kísérleteztek. A Neues Pester Journal ezek között igen szép eredményt ért el. Ezen buzdult fel a Pesti Hírlap s ő is hozzáfogott, hogy a közönséget a hirdetésnek ehhez a már nem szokatlan módjához hozzászoktassa. Az ő érdeme, hogy nagy, hozzáértő és szívós munkával népszerűsíteni tudta az apróhirdetést, dacára, hogy fejlődésének legnagyobb kerékkötője: a hirdetési bélyeg, akkor még javában épségben volt”.505 De természetesen az egykorú, tehát az 1870-es években keletkezett leírások cáfolják a Pesti Hírlap elsőségét. Tomor Ferenc például az évtized közepén felháborodottan írt az apróhirdetésekről, amelyeket ő a magyarországi sajtóban kizárólag a pesti német nyelvű lapokhoz kötött. A Pesti Hírlap megjelenése előtt az apróhirdetések egyik területéről, a társkeresésről ezt jegyezte le: „A »Pester Journalok« hirdetményei közt csaknem naponkint olvashatók […]: házassági ajánlatok, légyottak, (rendes vous-k,) csábító szerelmi nyilatkozatok stb. cime alatt”506 A kérdés másik oldala az Illés szövegében szereplő hirdetési bélyeg. A hírlapokban megjelenő hirdetmények beiktatása utáni (minden egyes megjelenési alkalommal kifizetendő) illetéket az 1850. szeptember 6-án kelt császári rendelet 26. §-a írta elő, annak mértékét tíz krajcárban határozva meg (a 27. § pedig azt mondta ki, hogy az illeték fizetése a lap kiadója által történik, neki kell befizetni az arra rendelt hivatalnál).507 Ez az összeg azután 15 krajcárra nőtt az 1857. október 23-án kiadott császári rendelet 7. §-a értelmében.508 Nem sokkal később, az 1858. július 8-án kelt császár rendelet 8. §-a ezen illetéket 30 új krajcárban 504

Illés 1930: 9. Illés 1929: 116.; Illés 1930: 20. 506 Lukas, 1877: 48. A mű „magyarítója”, Tomor Ferenc 1877 tavaszán adta ki ezt a röpiratát (vö. Lukas, 1877: 175.); művének nagy részét felolvasta 1875 és 1877 között a budapesti III. kerületi „népszerű felolvasásokat rendező egyesület” estélyein (vö. Lukas, 1877: 174.). 507 Magyarkoronaországot illető országos törvény- és kormánylap, 1850. évf. XXIV. Darab, 302. sz. 463–464. – a jogszabály nem vonatkozott a jótékonysági, felekezeti stb. hirdetményekre. 508 Magyarországot illető Országos Kormánylap, 1857. évf. XXVI. Darab, 207. sz. 495. 505

149

határozta meg.509 Az új előírás 1858. november elsejétől 1900. június 30-ig volt érvényben; ezen illeték megszüntetését ugyanis csak az 1900. évi X. törvénycikk 1. §-a mondta ki.510 Többek között a hirdetési illeték elleni fellépés keretében jött létre 1898/1899-re a lapkiadók országos szövetsége. Az ügy parlamenti előadója a Pesti Napló főszerkesztője, az egyben országgyűlési képviselő Neményi Ambrus volt. Megokolása szerint (amely a pénzügyi bizottságban hangzott el) a módosítás, vagyis az illeték eltörlése: „nem a hirlapok javára szolgáltat valamely kedvezményt, hanem a közforgalomnak és a közforgalomban is leginkább annak a mindennapi keresetére utalt legszegényebb rétegnek van hivatva szolgálni, amely az eddig fennállott igazságtalan és aránytalan hírlapbélyeg [valójában: hirdetési bélyeg] következtében akadályozva volt abban, hogy munkája és keresete érdekében a hirlapoknak nagy publicitásához folyamodjék” (idézi Illés, 1908: 11.). Neményi azonban – ahogy ez a parlamenti munkában nem szokatlan – jócskán torzított. Hiszen a lapkiadók számára igenis kecsegtető lehetett a hirdetési kedv esetleges fellendülése. Továbbá nem volt annyira lehetetlen az álláskeresők helyzete: a lapkiadóknak köszönhetően nyugodtan fordulhattak (és fordultak is) olyan hirdetési eszközhöz, amelynél nem kellett bélyeget is fizetniük – igaz, ez az út kissé bonyolultabb és hosszadalmasabb volt, mintha „klasszikus”, illetékköteles hirdetést jelentettek volna meg. Ezen a ponton fel kell tenni a kérdést: mit is tekinthetünk apróhirdetésnek? Az apróhirdetés mint újsághirdetési műfaj – a tanulmányban vizsgált korszakban – kétféleképpen definiálható: formai és tartalmi szempontból. A szakirodalomban csak az utóbbi szempont alapján találhatunk sommás meghatározásokat, tipizálásokat. Ám nem érthetjük meg az apróhirdetések kétségtelenül sajátos tartalmi szintjét – és a hirdetési mechanizmust sem –, ha formailag nem írjuk körül az apróhirdetést. Itt ugyanis a formai kritériumok és lehetőségek határozzák meg alapvetően a tartalmat. Apróhirdetés az, ami az apróhirdetési rubrikában jelenik meg. E rovat címe lehetett – laptól (és nyelvtől) függően – például „Kleiner Anzeiger”, „Kis hirdetések” stb. Az apróhirdetési rovat/rész többnyire vastag fekete vonallal volt körülhatárolva, akárcsak a többi, újságban megjelent hirdetés. E határvonal volt hivatott egymástól elkülöníteni a különböző hirdetéseket (a „keretes hirdetéseket”). Azonban az apróhirdetések az apróhirdetési rubrikán belül nem így voltak elválasztva, határvonalaik nem tagolták zárt cellákra a felületet. Az apróhirdetési rubrika alapvetően – valamennyi benne lévő 509

Magyarországot illető Országos Kormánylap, 1858. évf. XXI. Darab, 105. sz. 400. Magyar Törvénytár… (1901): 42. Az akadémiai sajtótörténeti összefoglalás szerint egy jogszabályi könnyítés következtében 1880-tól a kishirdetések adója tíz krajcárra csökkent, míg a nagyobbaknál az illeték nagyság szerint nőtt (Kosáry–Németh G. 1985: 262.) – ilyen jogszabállyal azonban nem találkoztam, a lapokban sem találtam nyomát semmiféle változásnak. 510

150

hirdetéssel – formailag, adóügyileg legfeljebb egyetlen hirdetésnek számított. Ez a lapkiadói fogás tette lehetővé az apróhirdetés műfajának létrejöttét és elterjedését. Mi volt ennek a jelentősége? Az, hogy korszakunkban (ahogy fentebb már említettem) minden egyes laphirdetés után – mérettől függetlenül – tíz, 15, majd 30 krajcár illetéket kellett fizetni az államnak – az adott lap kiadóhivatalán keresztül. Ez utóbbi összeg (a 30 krajcár) az 1870-es évek közepén nagyjából egy átlagos fővárosi nyomda szedőjének egy-másfél órai bérezésével egyezett meg; Csorba Géza 1876. március 4-én egy végkiárusításon egy üveg brazíliai rumot 65, egy doboz „császárkávét” 40, egy üveg likőrt 45, egy szelence teát pedig 30 krajcárért tudott megvenni.511 Nem volt tehát hatalmas összeg, de ahhoz épp eléggé bosszantó, hogy a kisebb pénzűek hirdetési kedvét bizonyosan visszafogja, hiszen esetükben a hirdetésre fordított költségeket akár meg is kétszerezhette. Ezen illeték miatt – amint a lappiac felélénkült – kellett az apróhirdetési rubrikát meghonosítani: például 1866-ban – ahogy már említettem – a Pester Tagesblattban már volt ilyen rovat. Apróhirdetés feladásánál a hirdetés feladójának alap esetben semmilyen illetéket nem kellett fizetnie. Feltételezem, hogy az apróhirdetési rovattal megjelenő lap kiadóhivatalának az egyszeri, valamennyi hirdetésre együttesen

vonatkozó

illetéket

sem

kellett

befizetnie,

hiszen

a

rovat

egyszerű

kiadóhivatali/szerkesztői közleményi résznek is felfogható. Az apróhirdetési rubrikák fejlécében általában szerepelt is, hogy az ott megjelenő hirdetések mentesülnek az illeték befizetése alól: „E hirdetések bélyegmentesek”; „A »kis hirdető«-ben a 30 krnyi bélyegdijt nem kell külön fizetni.” (stb.). Nem minden lap hozta e helyütt azt a kikötést is – de ettől függetlenül valamennyinél érvényes volt –, hogy ha a hirdető teljes nevet vagy címet is feltüntet hirdetésében, akkor „normálisan” be kell fizetnie a 30 krajcáros illetéket is, hiszen így az már különálló, egyértelműen lokalizálható/identifikálható, vagyis „lenyomozható” magánhirdetésnek számít. A Pester Lloyd is rendszeresen felhívta erre a figyelmet (például 1877. június 12-én): „Für alle unter dieser Rubrik ohne Angabe der Adresse erschiedene Inserate wird die Stempelgebühr nicht berechnet” (magyarul: „ezen rovatnak cím nélkül megjelenő hirdetéseinél a bélyegilleték nem számíttatik fel”). A „klasszikus” apróhirdetés esetében a hirdetés olvasója az apróhirdetés száma alapján azonosíthatta be a figyelmét felkeltő hirdetést a lap kiadóhivatalában – ezek az apróhirdetések úgy is végződtek, hogy „Bővebb információk a lap kiadóhivatalánál”, „Hol? Megmondja a lap kiadóhivatala” stb.

511

Táncsics–Csorba 1994: 338. Csorba Géza egyébként maga is apróhirdető volt – 1875-ös hirdetésének esettanulmánya: Balogh 2005.

151

E ténylegesen bevett hirdetési gyakorlatot a szakirodalom nem említi: „harminc krajcár illetéket kellett fizetni egy hirdetés után, bármekkora volt is terjedelme”; 512 Buzinkay Géza szerint a törvény „egységes illetéket írt elő az álláskeresőnek és a hirdető bankoknak vagy nagyiparnak”513 A „trükk” azonban nem az 1860–1870-es évek terméke, hiszen már korábban is előfordultak olyan hirdetések a lapokban, amelyek esetében az érdeklődőnek bővebb információért a lap kiadóhivatalához kellett fordulnia – például a Pesti Napló 1855. január 5-i számában egy leckét adni óhajtó nő hirdetése volt ilyen –, akkor azonban még nem apróhirdetési rovatban, tehát nem egy, a lapkiadó által a normálisnál olcsóbban kínált hirdetési felületen jelentek meg ezek a hirdetések. És persze olyan is gyakran előfordult – például a Fővárosi Lapok kiegyezés utáni számaiban –, hogy a napi hírek közé tette be a szerkesztő egy–egy ismerőse, „barátja” álláskereső közleményét. A társ- és munkakeresési, az „adok-veszek” stb. jellegű hirdetéseknél tehát a lapkiadó voltaképpen olyan közvetítő hivatalként működött, amely nem plakátokba nyomtatva helyezi ki kínálatát a kirakatba, hanem sok ezer példányban, újságban jelenteti meg; a közvetítői jutalék pedig nem más, mint az apróhirdetés hirdetési díja. Az ezzel kapcsolatos munkálatok viszont egy – e korban még nem nagy számú – apparátus létrehozását tették szükségessé a lap kiadóhivatalán belül. A apróhirdetéseknek az is volt a nagy előnyük, hogy apróhirdetések – vagyis hogy apróhirdetések között, az apróhirdetések rovatában jelennek meg. Hiszen az „apróhirdetéstémájú” hirdetések iránt érdeklődő újságolvasó a lapnak ezt a részét nézi át figyelemmel, a lap más részén – a többi (nagyobb terjedelmű) hirdetés között – elhelyezett kis terjedelmű hirdetés viszont könnyen elkerülheti figyelmét. Ezt az olvasási szokást mutatja többek között az, hogy apróhirdetés nemcsak magánjellegű közlemény/felhívás lehetett, hiszen az apróhirdetési rubrikába bármilyen hirdetés bekerülhetett. Az 1870-es években is, akárcsak napjainkban e helyütt – általában, de nem feltétlenül – üzletek és különféle vállalkozások hirdetései is megjelentek. Ebben az esetben ugyan az illetéket is meg kellett fizetniük a hirdetőknek (hiszen a bolt vagy a vállalkozás címe is nyomtatásba került), de elérték azt, hogy hirdetésük az újságnak egy – az olvasók által – kitüntetett részébe került (ráadásul kevesebb pénzért, mintha a „nagy hirdetések” oldalára/oldalaira került volna). Az apróhirdetésnek a fentiekben kifejtett formai meghatározása értelmében beláthatjuk, hogy a kis terjedelmű, magánjellegű hirdetéseket – amelyek egyébként már évtizedekkel korábban is felbukkantak a 512 513

Kosáry–Németh G. 1985: 262. Buzinkay 1993: 78–79., Kókay–Buzinkay–Murányi 1994: 142.

152

magyarországi sajtóban – nem tekinthetjük sem „klasszikus” apróhirdetésnek, sem apróhirdetésnek, „csak” apró hirdetésnek. Az apróhirdetésekben megjelenő sajátos tartalmat a magyar nyelvű sajtó és a közélet bizonyos hangadói méltatlankodva és lenézve fogadták. Németországban „a hirdetést minden hiábavalóságokra

is

igénybe

szokták

venni,

mi

néha

mosolyt

idézhet

elő

az

olvasóközönségnél” – írta például a Vasárnapi Újság 1871-ben. Ott ugyanis – írja a cikk szerzője – „a nagyobb napilapok levélszámra a legkülönösebb hirdetéseket hozzák”. E közlemény íróját A Honnak egy írása indította arra, „hogy a német lapok hirdetési rovatát a magyar olvasóközönséggel” megismertesse, „közölve néhány olyan hirdetést, mely már, fájdalom, itt-ott hozzánk is kezd átszivárogni”. A szerző értetlenül áll azelőtt, hogy „a németek ujságjaik utján kikürtölik, dobra ütik legtitkosabb érzeményeiket is”. Ezt követően példákat sorol fel a számára meghökkentő hirdetések témájára vonatkozólag: találkára hívás, társkeresés, születési, esküvői, halálozási értesítők. Majd folytatja: „[a hirdetési rovatokban] nagy szerepet foglal el […] a »kerestetik egy jó szakács, inas, hűséges szobalány«, továbbá: »Ajánlkozik egy zongoramester, nyelvtanár, nevelőnő…«”.514 Mikszáth Kálmán a Nógrádi Lapok 1873. március 30-i számában megjelenő Fővárosi csodabogarak című írását e jelenet felidézésével kezdte: „Mióta a vastag talpú »Kaffer«-t (szerecsent) elvitték a Kerepesi útról (hol egy hatosért volt látható) a bécsi világkiállításra, s mióta a házasulási szándékot az Ellenőr hirdetési rovatában közlő egyetlenegy fiatalember is beállott kapucinusbarátnak, azóta az ikerfővárosban nincs semmi látnivaló”. 515 Konkrét valóságalapjuk ugyan nincsen a fentieknek, mégis találó a kor (még nem apró-) hirdetési kultúrájának ez az ironikus bemutatása. Tomor Ferenc hivatkozott írásában e témáknak már általános honi megjelenésén háborodik fel: „Házassági ajánlatokról, ismerkedésre való felszólitásokról, légyottokról, melyeket némely [magyarországi] német [nyelvű] lap hirdetményei között naponkint olvashatni, nem is szólok! Magyar [nyelvű] lap még hála Istennek, ennyire nem vetemedett eddig”.516 Cikkíróink azonban megélték, hogy néhány éven belül a magyar nyelvű lapokban is (köztük a Vasárnapi Újságban is) egyre nagyobb számban jelentek meg az ilyen témájú hirdetések, illetve maga az apróhirdetési rubrika is. Például 1877. július 11-én a Budapesti Napilap kevés apróhirdetéseinek egyike egy színésznő ismeretségét kereső vagyonos ifjú ajánlattétele volt.

514

K. T. K. 1871: 211. Mikszáth 1956–1992: 51. kötet: 44. 516 Lukas 1877: 62. 515

153

Az újsághirdetések, illetve az apróhirdetések elleni ilyesféle megnyilvánulások a sajtóval kapcsolatos konzervatív képzetek kifejezései, ami arra utal, hogy az illetők nem értették – vagy nem akarták elfogadni – a sajtónak (a többek között Magyarországon is) e korban végbemenő átalakulását, vagyis egy új típusú, a korábbinál sokkal szélesebb körű – immár nemcsak politikai – nyilvánosság megjelenését. Az apróhirdetések „lélektanára” egyébként már a Vasárnapi Újság idézett írása (1871. április 23. 212.) is rámutatott: „A népdal eléggé jellemez egy népet, s Voltaire azt mondta, hogy ha valamely nemzet balladáit átolvashatja, történetükhöz megtalálta az utat. Ha most élne, a német nemzet izlését, társadalmi szokásait a hirdetések rovatából jellemzőleg festhetné le.” Mikszáth is nyilván ironikusan fogalmaz a Pesti Hírlap 1883. február 24-i számában megjelenő, Nem egészen a T. Házból című írásában: „elolvastam az apróhirdetéseket a lapokból. Mert hiába, tudnia kell az embernek a világnak az ő folyását, ha maga is írni akar”.517 Kétségtelenül izgató lehet(ett) ugyan az a tudat, hogy például az apróhirdetések „üzenetek” és „társkereső” részei révén beleshetünk párok (vagy még csak reménybeli párok) magánéletébe, azonban ne feledjük, hogy a lapok munkatársai gyakran maguk írták az érdekfeszítő közleményeket. Mikszáth Kálmán például az 1891 végén megjelenő, Az elképzelt méz című írásában – mielőtt egy (vélhetőleg fiktív) esetet részletesen bemutatna – így jellemzi az apróhirdetések rovatát: „Itt rikító tavasz virít, folynak a titokzatos szavakba rakott korrespondenciák, randevúk, házassági ajánlatok, részint dévaj pajkosságból, részint, hogy a rovat minél élénkebb, minél gazdagabb és változatosabb legyen, mint agent provocateurök maguk a lap munkatársai is beleugranak a levelezésbe”.518 Ez valóban szokás lehet évtizedekkel később is – legalábbis Rákosi Jenő egyik munkatársa szerint az első világháború utáni években megszokott módszer szerint „házilag” készítettek hirdetéseket, hogy a lap olvasóit „rászoktassák” az apróhirdetésekre; egy ízben maga Rákosi írta meg előre négy hétre való szerelmi levelezését „két ifjú szívnek” (akik végül természetesen el is jegyzik egymást). Ráadásul ő az apróhirdetés feladására ösztönző „üzenetet” is írt: „Miért bántja az apróhirdetést? Ez a modern szellem egyik legfényesebb ötlete. Nekem úgy tetszik, csak azóta élek igazán, mióta megírtam az első apróhirdetésemet”.519 Az apróhirdetési rovat tehát nem feltétlenül „az előfizetők saját, jól ismert, kicsiny világát” adja vissza, és így a lap hirdetései

517

Mikszáth 1956–1992: 65. kötet: 169. Mikszáth 1956–1992: 41. kötet: 48. 519 Schiller 1933: 115–119. 518

154

nem mindig tudósítanak hűen a mindennapi világról.520 Inkább úgy fogalmaznék, hogy az apróhirdetési rubrika a „való világnak” csak az illúzióját kelti. A romantikus lelkületű kortársakat természetesen az apróhirdetéseknek az „Üzenetek” című része fogta meg leginkább, noha az általában lényegesen kisebb terjedelmű volt, mint a „Keres-Kínál” vagy az „Adok-Veszek” részek. Gerő Ödön egy 1891-es kiadású művében a terézvárosi (Kodály) körönd szökőkútja kapcsán írja: „Utak mentén kényelmes padok állanak, melyeken szereplőik a kis hirdetések második felvonását játszák és előkészítik a harmadik felvonást. Az igazi szerelem ma már nem a holdvilág fehér fényét lesi, hanem a hirdetés fekete festékét. A kis hirdetések rovata az érzelem gazdagságának van olyan hű tükre, mint sok vers a szellem szegénységének. A versben az első személy az ő! több személy nincs is; a kis hirdetésben az én, mely után rögtön a mi következik. Igaz, hogy az én felülhelyezése egoizmus, de az egoizmusról azt mondják, hogy egészséges; már pedig a mi higiéniáért rajongó korunkban legelső az egészség. A versíró eped, a kis hirdető vár – választ. Szeretet, hit és reménység mindkettőnek szentháromsága, de míg a költő maga hisz, szeret, remél, a kis hirdetőnek más hisz, más szereti és másé a reményteljesség. A versben a fantázia bukfenczet vet, a kis hirdetésben ágaskodik, ott már felfordul, itt már fennen áll. Sehol annyi találkozó, mint a nagy szökőkút tájékán. Mintha a szökő-erő víz csobogása a szerelmi epedés legszebb kísérő-zenéje volna”.521 Mikszáth Kálmán írásaiban is többször felbukkan az apróhirdetés:522 1882. szeptember 28-án a Pesti Hírlapban A kis hirdetések címen jelent meg egy karcolata; az 1880-as években ugyanitt több parlamenti „tudósítása” is napvilágot látott, ahol képviselők apróhirdetések kapcsán tréfálkoznak egymással. Az 1890-es évek közepén pedig így mutatja be a fiktív Rózerné asszonyságot (gazdag, előkelő ember a férje; vendéglője, gyógyszertára volt): „a díványon fekve szerette olvasgatni a Neues Pester Journal kishirdetéseit”. 523 Mikszáth 1906– 1907-es keletkezésű regényében pedig Noszty Feri többek között egy apróhirdetés segítségével csábítja el Tóth Marit. De az apróhirdetési rovatokban nemcsak az érdekes üzenetek és az egyszerű társkereső hirdetések csigázhatták fel az olvasókat. A század végére már „titkos prostitúció” is folyt a lapok hasábján, amikor is fiatal (és idős) hölgyek (és urak) az ellenkező (vagy azonos) nem vagyonos egyedeinek ismeretségét keresték, hogy azok „átmeneti pénzzavarukból” kisegítsék őket. Vagy éppen fordítva, például egy ifjú ajánlja fel pénzbeli segítségét: „Melyik angyal 520

Kosáry–Németh G. 1985: 262–263. Viharos [Gerő] 1891: 48. 522 Kosáry–Németh G. 1985: 263. 523 Mikszáth, 1956–1992: 33. kötet: 159–164., 66. kötet: 32–34.; 75. kötet: 92.; 77. kötet: 132., 84. kötet: 50. 521

155

szállna le a csillagos mennyországból egy fiatal ifju kedvéért, kinek havonta öt forinttal többje van, mint mennyire szüksége van” (Pesti Hírlap, 1895. december 3. 16.). Nagyon gyakran egyedi (illetve egyedi megfogalmazású) óhajok is megjelentek: „Egy 50 éves özvegy asszony kiván magának kriszkindlire [karácsonyra] egy vagyonos krampuszt” (Pesti Hírlap, 1895. december 1. 32.). „Középkorú kövér nő érdeknélküli ismeretségét óhajtja fess fiatalember” (Pesti Hírlap, 1895. december 7. 16.). „Magas barna csinos hölgy oly előkelő uri ember ismeretségét óhajtja, ki őt egy állás elnyeréséhez protegálná” (Pesti Hírlap, 1895. december 5. 16.). Tábori Kornél és Székely Vladimir 1908-ban megjelent munkája,524 Az erkölcstelen Budapest is bőven tallóz az efféle apróhirdetésekből; a szerzők külön fejezetet is szentelnek ezen hirdetési műfajnak A bűn piaca címmel. Az apróhirdetések – azáltal, hogy e szolgáltatás könnyen, gyorsan (a hirdetés már a hirdetés feladását követő napon megjelenhetett) és olcsón igénybe vehető – nemcsak az olvasó-újság kapcsolatát erősítheti, hanem a példányszámot is növelheti, hiszen esetleg éppen az apróhirdetés miatt kel el a példányok egy része. Illés József 1925-ben (amikor az apróhirdetés lényegesen nagyobb üzlet lehetett, mint mondjuk a 19. század utolsó évtizedeiben) így fogalmazott: „Az elterjedt lapoknak egyrészt ma már jövedelmező bő forrása az apróhirdetés, másrészt határozottan növeli és gyarapítja az olvasóközönség számát is”.525 Az apróhirdetések népszerűsítésére – és ezáltal egy új hirdetői réteg elérésére – a lapok nagy figyelmet fordítottak, különösen az 1890-es évektől találunk nagy számban kishirdetést propagáló közleményeket, magyarázatokat, felhívásokat,526 versikéket,527 egész oldalas magyarázatokat a hirdetések feladásának módjáról,528 illetve az apróhirdetések „hasznát” (a sikeres társkeresést) illusztrációval is erősítették.529 De a Budapesti Hírlapban pl. 1910-ben is szinte minden lapszámában ott volt a felhívás a lap szerkesztőségi részében az egyik oldal alján, hogy „A Budapesti Hírlap apróhirdetéseit el kell olvasni, mert mindig talál bennök az olvasó valamit, amit hasznára fordíthat”.530 A 20. század első évtizedeiből származó újságplakátokon is a leghirdetettebb újságrovata az apróhirdetési rubrika volt. Az apróhirdetési rovat volt az a rovat, amely a laptól fizikailag függetlenül is létezett. Egyes lapok külön táblában kirakták az újság épületének utcai falára, így az a lap 524

Tábori– Székely 1908. Illés 1925: 39. 526 Pl. Magyar Újság, 1892. január 3. 8. o., Budapesti Hírlap, 1893. december 10., 20. o. 527 Pl. Szabad Szó, 1893. július 14., 12. o. és Hazánk, 1893. december 24. 528 Pl. Magyar Hírlap, 1895. augusztus 6. 14. o. 529 Pl. a Budapest című lap Új Budapest mellékletében, az 1884. augusztus 3-i számban. 530 Ugyanakkor a Budapesti Hírlap társlapja, az Esti Újság azon kevés napilapok köze tartozott, amelyik egyáltalán nem közölt apróhirdetéseket. 525

156

megvásárlása nélkül is olvasható volt.531 1894-ben a Magyar Újság apróhirdetési oldalait – a lap hirdetése szerint – Budapesten 250 különböző helyen is kiplakátozták. 532 Az apróhirdetések legnépszerűbb része – mint olvasmány – minden bizonnyal a levelezés és a társkeresés volt, legalábbis erre következtethetünk, hogy a lapok szinte mindegyikénél ezek voltak az első helyen. Egy időben a Kis Újságnak külön rovata volt erre (azonos tarifával), a Zóna-posta.533 A kishirdetéseknek egy további médiatörténeti jelentőségét abban látom, hogy rajtuk keresztül lettek – és talán elsőként itt – a nők is rendszeres formálói egy napilap felületének.

IV.2.4. Átalányok „Ami pedig a bankok állandó pausáléit illeti, ezek nem olyan tisztességes üzletek, mint ahogy a lapok néha írják, de nem is olyan tisztességtelenek, mint ahogyan professzionátus kártyások képviselőházi beszédekben elpanaszolják. Ez az üzlet egyrészt csak a gazdaságilag fejletlen országban virágozhatik; másrészt a bankok tudják, miért fizetnek, harmadszor a pausálénak igazán meg lehet bocsátani, mert a nagy visszaélések elhallgatására a pausálé nem elég. Azért – külön fizetség jár.” – írta 1911-ben Bíró Lajos az átalányokról, idegen szóval a pausálékról.534 Hogy milyen befolyása volt a lapok szerkesztőségi tartalmára ezen hirdetési típusnak, azt szinte lehetetlen pontosan felmérni, így ettől el is tekintek disszertációmban, azt azonban érdemes megjegyezni az idézet kapcsán, hogy a gazdaságilag igen fejlett századfordulós Németországban is virágzott a pausálé.535 Az, hogy a szakirodalomban és a közvélekedésben rendkívül sötét kép él a pausálékról, az jelentős részben Lengyel Géza Magyar Újságmágnások című könyvének köszönhető.536 Igaz ugyan, hogy Lengyel aktív újságíró volt már a 20. század elején fővárosi napilapoknál, de ne feledjük azt se, hogy műve jóformán egy vádirat a bűnös kapitalista sajtó ellen, amely még az apróhirdetési rendszer sikerét is borús, züllött jelenségként írja le („apróhirdetés-vásár”). Lengyel lényegében illegális jövedelemként ír az átalányokról 531

Ennek képi ábrázolását lásd pl. Budapest, 1890. március 3. Dukes 1894., későbbi példa: „két napilap kishirdetéses oldalait még hirdetésoszlopokra is felragasztja.” (Grafikai Szemle, 1900. augusztus, 115.) 533 A rovat lelkes használója volt Lowetinszky János József is, ahogy az kiderül naplójából (pl. 1891. július 23., kisnapló) 534 Bíró 1911. 535 1901-ben a német hírlapkiadók gyűlése az úgynevezett akkord (általány) hirdetések megszűntetését javasolta. Corvina, 1901. november 10. 170. 536 Lengyel 1963. 532

157

(legalábbis szembeállítja a legális jövedelmekkel).537 Tény, hogy nem szokás ma sem etikusnak tartani a lapokban megrendelt cikkeket, a dualizmus korában (is) azonban erre szerződés kötelezte a lapokat, ugyanis az átalány-szerződések nem csak hirdetések, de közlemények közreadását is előírhatták. És minden bizonnyal léteztek (akkor is) hallgatólagos megállapodások és borítékban diszkréten (a kiadó tudta nélkül) kifizetett díjazások is, azonban véleményem szerint Buzinkay Géza helyesen mutat rá, hogy az állítólagos nagy korrupciókról végül semmi bizonyos nem derült ki.538 Az átalány egy olyan hirdetés-típus volt, amit olykor külön is feltüntették a lapkiadóvállalatok az éves eredmény-kimutatásaikban. A hirdetéseken belüli megkülönböztetés az átalány esetében nem a megjelenés helye (reklám-hirdetés), sem az ellenérték jellege (árubeli, illetve pénzbeli) és nem is a hirdetés nagysága/beazonosíthatósága (apróhirdetésnagyhirdetés), hanem hirdetés-megrendelés rendszeressége: az átalány ugyanis kis túlzással az a hirdetéseknél, mint az előfizetés a példányértékesítésnél. Pausálé esetében ugyanis a hirdető cég (vagy közvetve akár az állam) előre megveszi jelenlétét a lap felületén (ami lehet hagyományos hirdetés, és lehet közlemény is), pl. jellemzően 1 éves időtartamú szerződés keretében, negyedévenként fizetve – és teszi mindezt a listaárnál jóval alacsonyabban. Ez a hirdetésértékesítés egyfajta biztonságot nyújt a lapvállalatnak, jobban tervezhetők a bevételek, sőt – ahogy ezt lentebb látni fogjuk – ezt a fix, szerződéssel rögzített bevételi forrást terhelni is lehetett, pl. hitelfelvételnél biztosítékként használni mint kvázi vagyontárgyat, illetve úgynevezett engedményezés formájában egyenesen átruházni is harmadik félre (természetesen az összeg beszedését csak, a megjelentetési kötelezettségeket nem). Ugyanakkor a pausálé bizonyos kiszolgáltatottsággal is járhatott – nem is annyira a lapkiadói hirdetésértékesítés „elkényelmesedésére” gondolok (hiszen többnyire az átalányokért is meg kellett dolgozni a piacon, a dualizmus korában feltehetőleg nem jártak még kvázi automatikusan), hanem elsősorban arra, hogy a lényegében már megszerzett (és jövőben is jó eséllyel megszerezhető) bevételt nem lehetett érdemes veszélyeztetni kormány-ellenes, vagy adott „cég-ellenes” közleményekkel. Átalányok feltehetőleg már a disszertáció által felölelt korszak elején is léteztek a fővárosi napisajtóban (bár talán még nem nevezték így), gondoljunk csak a számos, nap mint nap, egész évben ismétlődő hirdetésre: minden bizonnyal már az 1870-es éveken is átalányhirdetési keretek között jelentek meg a lapokban a különböző pesti orvosok (pl. Handler Mór)

537 538

Lengyel 1963: 32. Buzinkay 2008: 102.

158

és gyógyszerészek (pl. Török József) éveken át napi, heti rendszerességgel megjelenő hirdetései is.539 Az 1880-as évek második felétől, Baross közmunka- és közlekedési-, majd kereskedelemügyi miniszterségétől lett átalány-hirdető (a korszak tipikus és talán legjelentősebb átalány-hirdetője) a MÁV – és mögötte persze a kormány.

540

Tudjuk, hogy

1895-re átalány engedélyezését, illetve a már meglévő átalánynak „feljavítását” kérték egyes lapok a Miniszterelnökségen keresztül; a kért átalány összege a következő volt: Egyetértés 6.000 frt, Pesti Napló 5.000 frt, Szabad Szó: 1.500 frt, Budapest: 700 frt, Budapesti Hírlap: 4.800; a Pesti Hírlap 1894-ben 2.500 forintnyi átalányt élvezett. 1896-ra a rendelkezési alapból 3 pesti napilap jutott támogatáshoz: a Nemzet (36.000 frt), a Magyar Újság (12.000 frt) – ezt később a Magyar Nemzetre is átruházták, valamint a Magyar Estilap (6.000 frt).541 A MÁV igazgatósága által sajtócélokra átengedett összegek (évi 200.000 korona) a vasúti társaság dologi kiadásainak „Hivatali és irodai szükségletek” alrovata terhére lett elszámolva (1904-ben már így történt, a pausálék elrejtése végett).542 Az állami hirdetésekért, átalányokért gyakran szinte sorban álltak az erre rászoruló lapok, pl. a Neues Budapester Abendblatt, amely 1907-re hirdetési átalányt kért, vagy a belügyminisztériumi hirdetések eseti közzétételét (árszabás szerint),543 ahogy tette ezt 1905-ben is a Budapesttel egyetemben, illetve ahogy a Budapester Tagblatt, A Nap, A Polgár és Az Ország című budapesti napilapok is 1906-ban, illetve az Új Lap 1902-ben.544

539

„A bujakór terjedésének egyik további bizonyitékát magában a hirlapokban találjuk; ha ezek hirdetési részét megfigyeljük, mindenki el fogja ismerni, hogy a titkos betegségek gyógyitását üző orvosok mesterségének Budapesten aranytalajjal kell birnia, mert józan eszü ember nem fogja róluk feltenni, hogy pusztán a lapvállalatok gazdagitására hirdetnek állandóan. Egy ilyen specialista mintegy 40.000 frtot fizet évenkint hirdetésekért, egy másik mintegy 30.000 frtot, nehány kevésbé hirneves mind egyike mintegy 10–15.000 frtot évenkint. Magukban az angol, amerika és franczia lapokban, melyek pedig sokkal nagyobb olvasóközönséggel birnak mint a mi lapjaink, nem lehet ily nagyszámu enemü hirdetést találni, s azon gyöngédség, mely e modern feldicsérésekben uralg, majdnem azt engedi gyanitani, hogy már az iskolában minden gyermek az ABC mellett egyszersmind a titkos betegségeket tárgyaló dolgokat is olvashatja. De sőt még a falragaszokon és az utczai ülő padokon is hirdetik e praktikus üzletemberek magukat. Azon idegenek, kik a magyar nyelvet nem értik s csak a hirdetésben a nevet olvassák, a mi Dr. Handlerünket bizonyára Budapest egyik legnagyobb iparosának fogják tartani.” (Weisz 1878: 15.) 540 „tisztában vagyunk vele, hogy a Győrffy Gyula vádja megfelel a valóságnak, s hogy az országgyűlési függetlenségi 48-as párt többsége nemcsak az egyházpolitikai, hanem egyéb kérdésekben is titkos támogatásban részesíti a kormányt. Ez a természetellenes, és politikailag erkölcstelen viszony azóta áll fenn, mióta Szilágyi Dezső a kormányba lépett, akihez Eötvös Károlyt a személyes barátság kötelékei fűzik; és a mióta megboldogult Baross Gábor kereskedelmi miniszter meghonosította azt a rendszert, mely ma is fentáll, hogy a kormány »hirdetési átalány« alakjában állandó és tetemes szubvencziót ád a függetlenségi párt lapjainak.” – Szentesi Lap, 1893. március 12. 1. 541 MNL OL K 26-IV-1895-604. és MNL OL K 26-1900-III-575. 542 MNL OL K 26-1907-V-209. 543 MNL OL K 26-1907-V-222. 544 MNL OL K 26-1908-V-1059.

159

1889-ben a Fiume című lap évi 600 frt-os, negyedévente egyenlő részletekben fizetendő hirdetési átalánnyal rendelkezett a MÁV 1889. febr. 20-i 128/Eln. szám egyezmény alapján (amelyért cserében hirdetményeket és közleményeket kellett megjelentetnie), amit Goldbergerre engedményezett a lap.545 Az Athenaeum 1892-ben kötött szerződést (és hagyta ezt jóvá a kereskedelemügyi miniszter) a MÁV-val három általa kiadott lap, a hivatalos Budapesti Közlöny, a kormánylap Nemzet, valamint a Pesti Napló számára átalányhirdetésről, ami alapján utóbbi lap évi 2800 frt átalányban és „egyéb előnyök”-ben részesült 1894. december 31-ig. Mikor Weisenbacher Endre megvette a lapot ifj. Ábrányi Kornél tulajdonostól, az adásvételi szerződésben rögzítették, hogy ezt az átalányt a vevő utólagos negyedévenkénti részletekben kapja majd meg az Athenaeumtól.546 A Politikai Hetiszemle című újság évi 500 forintos MÁV-átalánnyal rendelkezett 1898-ban, ezt onnan tudjuk, hogy azt lap kiadó-tulajdonosa szintén a Goldberger A.V. hirdetési cégre ruházta és engedményezte át.547 1908 júliusában az Egyetértést kiadó Magyar Újságkiadó Rt. szintén engedményezés során vált meg átalány-bevételétől: „a magyar királyi államvasutaktól az Egyetértés után az 1909. évre neki járó 25.000 (huszonötezer) korona hirdetési átalányból a folyó 1908. évi szeptember 15-én esedékes 15.000 koronányi részt ezennel átruházza és átengedményezi a Franklin Társulat magyar irodalmi intézet és könyvnyomda tulajdonába”. Csakhogy a MÁV azt a választ küldte, hogy „az Egyetértés részére 1909. évre hirdetési díjösszeg engedélyezve még nincsen, s így neki e címen nem tartoznak”.548 1909 októberében a Magyar Újságkiadó Rt. igazgatósági tagjai a MÁV-tól 1910-ben járó 15 ezer K hirdetési átalány összegét átruházta és átengedményezte Brachfeld Emil (a Magyar Kiviteli és Csomagszállító Rt. igazgatójának) tulajdonába, miután – a közjegyzői okirat szerint – a lapkiadó részvénytársaság (mint engedményező) az engedményezés ellenértékét hiánytalanul megkapta, minek folytán az összeg felvételére engedményes jogosulttá vált (akárcsak az 1908-as esetben).549 Itt is tehát egy hitelezés törlesztésének esetével állhatunk szemben. Ugyanezen lapkiadó ugyanezen magyarázattal 1911 októberében a Blockner hirdetési cégre ruházta át a MÁV által 1912-ben közzéteendő hirdetési díjak fejében a Kereskedelemügyi Minisztériumtól a MÁV-nak járó 15 ezer K hirdetési átalány összegét. Csakhogy a vasúttársaság nem vehette tudomásul az engedményt ezúttal sem, mivel novemberben kelt levelük szerint a lap részére „1912. évre sem az okiratban megjelölt 15.000 K hirdetési 545

BFL VII.173-1889-380. BFL VII.184-1894-574. 547 BFL VII.173-1898-995. 548 BFL VII.173-1908-1231. 549 BFL VII.173-1909-2653. 546

160

átalány, sem ily összegű hirdetési díj engedélyezve nincsen”.550 Strasser Samu is hitelező lehetetett, a „Budapesti Napló szerkesztősége mint Rt.” cég 1900 utolsó napján engedményi szerződés keretében „a Magyar Királyi Államvasútak, valamint az ezekkel együttesen kezelt magán- és helyi érdekű vasútak hirdetményeinek és közleményeinek közzétételéért” a részvénytársaság és a MÁV igazgatósága között 1900. december 31-én kelt szerződés (197.553/1900. szám) szerinti, 1901-re járó, negyedévi utólagos részletekben fizetendő 10 ezer koronás átalányt engedményeztek át Strassernek (biztosítékul kiállítottak egy 10 ezer koronás váltót is, ha a MÁV mégsem folyósítaná az összeget).551 Az átalányok igazán nagy elterjedése az 1890-es években kezdődhetett, legalábbis erre következtethetünk az Egyetértés című napilap két adás-vételi szerződéséből. Amikor Csávolszky Lajos 1890. május 15-i átvétellel visszavásárolta a lapot a Pallas részvénytársaságtól, akkor kikötötték, hogy amíg ő a lap szerkesztője vagy kiadótulajdonosa, addig köteles az részvénytársaság hirdetéseit díjmentesen megjeleníteni évi 1500 frt erejéig tízhasábos petitsoronkénti 6 krajcár alapján kiszámítva. Ezen kívül a következő már meglévő hirdetési megállapodásokat is átvállalta Csávolszky a szerződésben: a Hasznos Mulattató és a Lányok Lapja folyóiratok tartalomjegyzékét hetenként egyszer, az újdonság rovat után, csakis bélyegilleték megtérítése ellenében, az év végéig; Benedek Eleknek az Ország Világ hetilapra vonatkozó előfizetési felhívásait és heti tartalomjegyzékeit, díjmentesen negyedévenként 13szor; Weiner R. (akivel a Pallas csereüzletet kötött) pénzszekrények hirdetése, naponként 1 hasáb 7 sor, november 15-ig naponként, bélyegdíj ellenében; Pullitzer I. Mercur banküzlete 1890. szeptember végéig 600 frt átalányt fizet, ha az év végén az összes hirdetések (az értékbeszámításnál soronként 4 krajcárjával számolva, a „közönség köréből” hirdetési rovatban soronként 31 krajcárjával számolva) bélyegilletékkel együtt 600 forintnál többet tesznek ki, akkor a többletet megtéríteni tartozik a hirdető; Müller I. Z. illatszerésznek havonként 4200 sort (és pedig 10-szer hatvan sort, 10-szer 120 sort, 10-szer 240 sort), bélyeggel együtt 137 frt 25 krajcárért 1890 szeptemberének végéig közölni.552 Az 1890-es szerződés tehát csak egy-két ezres érvényben lévő átalányról tesz említést, egy évtizeddel később ezen hirdetés típus értéke már sokszorosára nőtt az Egyetértésnél. 1902. március 22-én Eötvös Károly, az Egyetértés hírlapkiadó, irodalmi és nyomda részvénytársaság elnöke és 550

BFL VII.173-1911-3360. BFL VII.176-1900-2367. 552 BFL VII.184-1890-625. A szerződés előírta azt is, hogy további, még a Pallas által felvett hirdetések milyen kötött módon jelenjenek meg a lap hasábjain: „Dr. Fabeo” hetenként egyszer, első hirdetésként a 8. oldalon; „Kirándulás Visegrádra” csakis a 8. oldalon; „Beimel Z.” csakis első hirdetésként a 8. oldalon; „Kottelmann” 10 hasábos hirdetése csakis a 7. oldalon mint első hirdetés; „Zacherlin” csakis a 8. oldalon; „Henneberg és Kemmerich” csakis mint első a Nyílttér hirdetési rovatban; Riegler-féle „Adria” és „Wodianer” a kishirdetések közt mint első hirdetés; „Központi fürdő” csakis mint színházi rovat utáni első hirdetés. 551

161

igazgatója jótállt azért, hogy „a lapnak legalább négyezer-ötszáz (4500) havi, negyedévi, félévi és egész évi összes valódi előfizetője, s a legközelebb múlt üzletévben egészen máig legalább ötvenkettő-ezer (52.000) korona átalánya volt s illetőleg van.”553 Amikor 1902. április 24-én az időközben felszámolás alá került vállalat részéről konkrétan megtörtént az átengedményezés a vevő, Török Gyula javára, a lap rendszeres hirdetési átalányainak értéke 48 ezer koronára rúgott.554 A legnagyobb hirdető a MÁV volt 9.000 K-val, a legkisebbek pedig 1.000 K értékben vettek megjelenést a lap felületén. Ha pedig az átalány-hirdetők ágazati megoszlását vizsgáljuk, akkor a következőt tapasztaljuk: közlekedési vállalatok (38%), biztosítók (24,5%), pénzintézetek (18%), iparvállalatok (11,5%: légszesz-gyár, cukorgyár, kőbánya), osztálysorsjáték (8%). Úgy gondolom, hogy általánosan jellemző lehetett, hogy elsősorban és legnagyobb arányban a fenti iparágakból kerültek ki az átalány hirdetéssel élő vállalatok. Az állami átalányok ügye többször is a parlament elé került, az ellenzék természetesen (teljes joggal) a kormány befolyásolási eszközét látta az ilyen hirdetés-juttatásokban, hiába érvelt ezzel ellentétesen Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter: „a múlt kormány és a jelen kormány is egy évtizedek óta folytatott szokásnak hódol – és nem is tehet másként – amikor hirdetési átalányokat adott és ad a lapoknak. Szokássá vált ezen átalányokról ugy beszélni, mint hogy ha ezek megvesztegetési kísérletezések volnának. Én a magyar sajtót sokkal inkább tisztelem, mintsem hogy feltenném azt, hogy a magyar sajtót lehet megvesztegetni. (Mozgás.) A hirdetési átalányok mindössze is szerződést képeznek a minisztérium közt, s a lapok közt, amely szerződésnek kötelezettsége a lapok részéről az, hogy a szükséges hirdetéseket közzéteszik, a kormány részéről pedig az, hogy átalányt fizet ezen közlésekért. A tényállás az, hogy ha ezen közlésekért soronként fizetne a kormány, többet fizetne, mint az átalányösszeg.”555 Természetesen hasznos lenne alaposabban megvizsgálni a másik oldalt is, vagyis az átalány-hirdetéseket megrendelő hirdetőket. Buzinkay Gézánál olvashatjuk, hogy „A bankok szabályos nyilvántartás keretében adták juttatásaikat az egyes lapoknak és újságíróknak. Közgyűlésnél,

tőkeemelésnél

–

ezek

írásos

anyagainak

közzétételéért

–

kaptak

»remunerációt« a közgazdasági rovatvezetők, a fontosabb munkatársak, és a kisebb közgazdasági lapok szerkesztői, illetve átalányt kaptak maguk a lapok. Ezen kívül volt még »egyéb juttatás« is. Például a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank 1916-ban 195 napi és

553

BFL VII.216-1902-333. BFL VII.176-1902-750. A listát lásd: Függelék IV.2.4. 555 Képviselőházi Napló, 108. országos ülés, 1907. február 14. 554

162

hetilapnak juttatott kisebb-nagyobb összegeket; […]. A legmagasabb átalányt a Pester Lloyd kapta, tőkeemelési járandóságból Az Est kapott a legtöbbet […]. Mindenesetre az újságíróknak adott évi néhány száz koronás összegek lényegesen alacsonyabbak voltak a lapoknak juttatott több ezer koronánál – s ki tudja, az is nem térült-e meg a banknak azáltal, hogy számos újságírónak volt nála váltója, nem ritkán lejártak is.”556 Ahogy említettem, a lapkiadó vállalatok olykor külön tételként szerepeltették az átalányhirdetéseket éves üzleti kimutatásaikban. Az Újság Rt. 1906-ra vonatkozó kimutatásában nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy a „Külön hirdetés” (120.000 K), vagy a „Hirdetés” (210.898 K) takarja az átalányhirdetést, de gyaníthatjuk, hogy inkább az első tétel (az ott szereplő összeg kerek volta miatt).557 Az Egyetértés Rt. 1901-ben valamivel több mint 48 ezer korona, míg 1900-ban még mintegy 63 ezer korona bevételre tett szert átalányokból.558 A Pesti Napló Rt-hez 1901-ben 28 ezer korona folyt be pausálékból, a Magyar Szó Rt-hez 1904-ben 27.500 korona, 1907-ben pedig (az év első 10 hónapjában) 24 ezer korona.559 Ezen lapoknál ezekben az években az átalányhirdetések a teljes hirdetési bevételnek mintegy harmadát tették ki. Lengyel Géza az írja, hogy a Pesti Naplónak az 1908. júliustól 1909. július 14-ig befolyó 25 ezer koronás pausálé-bevétele volt (és hogy ebből a hirdetési ügynökből közgazdasági rovatvezetővé lett Miklós Andor 15%-os jutalékot kapott).560 Buzinkay Géza szerint az átalányokért közel feleannyit fizettek a hirdetők, mintha egyedileg fizették volna a hirdetési díjakat.561 Az Egyetértés 1890-es átalányainak ára megerősíti a sajtótörténész állításait. Tekintve, hogy 1889-ben a lapnál 10 krajcár volt egy 10 hasábos petitsor ára,562 így a Pallas a normál tarifa 60%-át, míg a Mercur banküzlet a tarifa 40%-át fizette átalányaiért. De jegyezzük meg – ahogy erre már a hirdetési tarifát taglaló fejezetben kitértem –, hogy „rendes” hirdetések esetében is legalább 10–30%-os engedményt adhattak a lapok a listaárakból, ha a hirdetők hirdetéseiket többször is feladták.

556

Buzinkay 2005: 165. BFL VII.2.e. Cg. 2076. (O. 1195.) 558 BFL VII.2.e. Cg. 2547. (O. 874.) – 1900-ra vonatkozólag a bevételeknél egyben tüntették fel az átalányokat a hírlap és a felszerelések értékemelkedésével (142 ezer K), de mivel az éves mérlegből kiderül, hogy az előző évhez képest a hírlap értékét 55 ezer koronával, míg a felszerelvények és gépek értékét 24 ezer koronával nagyobbnak vették fel, így jutunk a 63 ezer koronás átalány-értékhez. 559 BFL VII.2.e. Cg. 1903/312. 560 Lengyel 1963: 80. 561 Buzinkay 2005: 156. 562 Lásd Goldberger 1889. 557

163

IV.2.5. Hirdetési tendenciák és a Lloyd-ciklusok Vonatkozó források hiányában – a fentebb ismertetetteken túl – nehéz általánosabb képet alkotnunk a sajtóhirdetések változásának anyagi volumenéről, de bizonyos tendenciákra így is következtethetünk. Ebben a fejezetben részben a szakirodalom állításait vizsgálom és vetem össze saját kutatásaimmal, illetve bemutatom a sajtóhirdetések kezdeti fogadtatását. Kitérek egyes hirdetők, illetve egyes hirdető-típusokra is, részletesebb bemutatásuk és elemzésük – bár természetesen rendkívül fontos lenne – azonban meghaladja a disszertáció kereteit. A hirdetési bevételekről elszórtan rendelkezünk csak adatokkal, és nagyobb számban inkább csak a 20. század első évtizedétől; mivel az adatok nem reprezentatívak, így nem tűnnek elégségesnek általánosabb megállapításokra, több reménnyel kecsegtet, ha mindezt hirdetésmennyiségek vizsgálata révén tesszük meg. Itt jegyzem meg, hogy a hirdetések terén azonban nem csak hosszabb időmetszetekben – esetünkben a kiegyezést követő öt évtizedben – figyelhetünk meg hullámzásokat, ciklikusságot, de ugyanígy éven, illetve héten belül is. Már korszakunk kezdetén is egyes lapoknál a karácsonyi lapszámban az átlagosnál több hirdetés jelent meg a lapokban. A Pester Lloyd 1865 és 1867 közötti havi eredmény-kimutatásaiból kitűnik, hogy a lapvállalat március, április és május hónapokban jutott a legnagyobb bevételhez a hirdetésekből, a mélypontot pedig az év első hónapja, valamint a július jelentette. A kiemelkedő eredményeket feltehetőleg a részvénytársaságok éves közgyűlési felhívásai eredményezték, az év végi vásárlási láz ekkor még nem volt kiugró a hirdetések terén. A héten belüli hullámzásért a vasárnapok felelnek – nem csak a lap volt terjedelmesebb ekkor, mint a hét többi napján, de a hirdetések száma is: pl. 1910 decemberének első hét napján közel 100 oldalnyi hirdetés jelent meg a Neues Pester Journalban, e mennyiség feléért a vasárnapi lapszám volt felelős, ugyanebben az időszakban a Pesti Hírlap összesen 137 oldalnyi hirdetésének 40%-a jelent meg vasárnap. Általános volt a negatív hozzáállás a hirdetési részhez bizonyos körök részéről, már az 1860-as, 1870-es évektől találkozhatunk ilyen kritikákkal: „Visszaélés a felszabadult lapirodalom terén, legfellebb a hirdetési rovatokban történhetnék, mint történik most is, melyek, meg kell vallanunk, olyannyira eltérnek a lapszerkesztők felelőssége alatt kezelt rovatoktól, miszerint aligha akadna szerkesztő ki jót merne állni vagy csak nevét is alá merné irni az ott közlött csodálatos gyógyszerek, olcsóságok, kedvezmények stb. nagy részének.”563

563

Magyar Újság, 1869. dec. 2.

164

A hirdetések ellen a fő ok azoknak (legalábbis vélt) válogatatlan tartalma volt; Tomor az 1870-es évek közepén így kelt ki e tendencia ellen: „Botrányos könyveket, képeket, költeményeket, történelmeket minden tartózkodás nélkül eldicsérnek a hirdetmények között (…). Az ujabb időben a »Pester Lloyd« hirdetményei közt láttam ily könyvhirdetményt néhány hét előtt.”564 Kerenty általában bírálta a sajtót, amely nem őrködik az erkölcsök fölött, és az a hirdetményeiben is tükröződik: „De mit várhatnánk az erkölcsi nemesités terén attól a sajtótól, melynek nincs egy feddő szava az obscoen képek ellen a kirakatokban, mely a szépnek, nemesnek, erkölcsösnek előmozditásán nemcsak nem fárad, de sőt annak meghurcolásában alacsony, piszkos érdek suggalta cikkei, nyereségvágyból közölt hirdetményei, ajánlatai által naponkint részt vesz?”565 A dualizmus korának lapjait forgatva nem kerülheti el figyelmünket a nemi betegségek, a férfiúi tehetetlenség gyógyítását ígérő hirdetések nagy száma; az 1870-es években még a viszonylag kevés újsághirdetés közül különösen kitűnt ez a gyógyászati terület reklámja – sokak felháborodására. Illés József is így írt erről az időszakról: „az akkori kolumnákon versenyt rikított a bécsi szélhámos cég csalafintasága a titkos betegségeknek minden jóízlést lehengerlő szörnyűségeivel”566 Az Abaúj-Kassai Közlöny névtelen („n”) cikkírója egyenesen felszólította a lapok kiadóit, hogy száműzzék e hirdetéseket és tekintsenek el az azokból befolyó jövedelemtől, mivel megbotránkoztat és a társadalom erkölcsét megmételyezi.567 Találkoztunk olyan lapszámmal is az 1870-es évekből, ahol négyöt különböző, erre a területre specializálódott doktor hirdette tudományát; a legsikeresebb közülük vélhetőleg (a töménytelen mennyiségben, évtizedeken át, szinte mindenhol

564

Lukas 1877: 48. Veridicus 1875: 31–32. 566 Illés 1929: 113. 567 Egy bizinyos „n.” szerint: „Nincs az a budapesti vagy bécsi nagyobb hirlap, melynek egyes számában ne püffeszkednének a legcsunyább nemi betegségeket elsoroló hirdetések, melyekben Handler Mór és hozzá hasonló orvoskapacitások orbi és urbi jelentik, hogy ezen meg azon csunya bajon gőzgyorsasággal segiteni képesek. Azon lapok tisztelt kiadói bizonyára nem gondolnak arra, hogy a napi lapok gyakran tisztességes nők és ártatlan leánykák kezébe kerülnek. Meggondolták-e ezen urak, mily rosz, erkölcsrontó befolyással van a nőre, ily hirdetések olvasása? Igaz, hogy a hirdetményi részhez a szerkesztőnek semmi köze, de végre egy lap hirdetményi része nem szemétdomb, melyen minden szenyet és piszkot le lehet rakni. A kiadó rendszerint üzletember, ki előtt egyedül a haszon, a jövedelemszerzés nézpontja mérvadó. A szerkesztő ellenben a lap jó hirének őre, ki bizonyára hivatva van oly hirdetmények közzététele ellen tiltakozni, melyek az erkölcsiség ellen vétenek és a tisztességes olvasóban visszatetszést szülnek. Azt mondhatná erre valaki: naturalia non sunt turpia. Ez igen szép elv, de a mai művelt világ sokkal nemesebb izléssel bir, sem hogy a sajtó terén ezen elvet érvényesithetné. Egy tisztességes irónak sem jutott még eszébe, hogy egy hirlap szerkesztői részében bizonyos naturaliakat tárgyaljon, melyek csak tudományos írás- vagy szóbeli előadásnál szoktak leplezetlenül tárgyaltatni. Ha a lapok szerkesztői részében kerüljük az efféléket, az irodalmi tisztességnél fogva nem türjük azt sem, hogy a lapok hirdetményi része oly dolgokat tartalmazzon, melyek az erkölcsiségre rosz befolyással vannak. Ha a nagy lapok szerkesztői egyetértőleg járnának el ezen kérdésben, könnyü lenne ezen szennyes hirdetmények közzétételét lehetetleniteni. Ajánljuk e sorokat az illetők figyelmébe.” – n. 1878. 565

165

megjelentetett hirdetései miatt véljük így) Handler Mór volt.568 Az ilyen tendenciákra volt válasz, hogy bizonyos hirdetéseket egyes lapok nem vettek fel, pl. a 20. század elején a Budapesti Hírlap és Az Újság a „gummi és halhólyag” (vagyis óvszer) - hirdetéseket,569 ahogy a katolikus kolportázslap, az Új Lap sem,570 – a Magyar Estilap pedig a nem magyar nyelvű hirdetéseket tiltotta ki hasábjairól.571 Németországban a 19. század végétől egyre inkább elterjedő sajtókritika egyik legfontosabb eleme és érve a „hirdetés-függőség” sztereotípiája volt. A kritikusok úgy gondolták, hogy a hirdetésekért adott pénzeken keresztül a hirdetők befolyása a lapok szerkesztőségi részére is kihatott; igaz, ez nem igen lett igazolva. Stöber szerint a politikai sajtó kiadói féltek az új, hirdetésekre alapozó lapvállalatok gazdasági potenciájától, valamint saját olvasóik elvesztésétől.572 Ahogy ezt bemutattam, Magyarországon ez a kritika elsősorban az átalányok apropóján jelentkezett. A fentiekben már említettem, kik adták fel az átalány-, illetve a kishirdetéseket. A hirdetők részletesebb vizsgálatára a disszertációban nem vállalkozhatok, egy további kérdésre, a külföldi hirdetők kérdésre is csak röviden térek ki. Az Újságkiadók Lapja 1900. decemberi száma szerint „A magyar lapokban megjelenő hirdetések több mint 50 százaléka külföldi, a másik rész, ami nem idegen, gyógyszerész és specialista orvos” 573 – természetesen rendkívül erős túlzás ez az állítás, gondoljunk csak a hazai hirdetők által feladott apróhirdetésekre és a pausálékra, az azonban biztos, hogy külföldi cégek, vagy magyarországi képviseleteik jelentős mértékben adtak fel hirdetéseket a honi sajtóban, a fővárosi napilapokban. Ahogy említettem, a Pester Lloydnak volt külön bécsi hirdetőknek fenntartott oldala az 1870-es évek elején, és a külföldi hirdetők későbbi jelentőségére utal az is, hogy a Neues Budapester Abendblattot kiadó Budapesti Újságkiadó Rt. közgyűlésén azt jelentették 1905-ről, hogy „A magyar ipar mellett folytatott kíméletlen propaganda következtében a lap elveszette külföldi 568

Handler kvázi egyik szimbólumává vált a dualista kori sajtónak, lásd pl.: „A kis Bertát még egy másik ur foglalkoztatja. Szabad neki a „Retse-Conrier”-el játszani ott van a Sacher „Insecten Pulver-e”' gyönyörködik a Dr. Handler Mór vastag nyomatu betűin és kérdi hogy ez minek kell. Egy beteg arcu fiatal ember roppant malitiát képzel e kérdés alatt - és elpirul.” (Bácska, 1880. január 28. 32.); „Zacherl, Handler Mór, Garay és más egyéb szélhámosok sohasem boldogultak volna, ha nem hirdették volna naponként magukat és nem ütötték volna folyton a nagy dobot.” (Nyírvidék, 1900. márc. 4. 3.). Mikszáth Kálmán is számtalanszor élcelődött vele és az általa gyógyítani ígért titkos betegséggel és tehetetlenséggel – ilyen írásai Összes műveiben: Az újságfaló (1875) 28. köt. 51.; Mire jó a kártya? (1877) 29. köt. 68.; Apróságok (1878) 54. köt. 67–68.; Wenckheim Béla (1878) 54. köt. 140.; Amiből egyetlen szó sem igaz (1879) 57. köt. 14.; A helyzet képe. 1883. (a nyíregyházi tárgyalásról) 66. köt. 189.; A pazarló sajtó (1886) 76. köt. 10.; A T. Házból (1890. nov. 6.) 79. köt. 155.; A T. Házból. 1892. ápr. 24. 81. köt. 142. 569 MNL OL K 26 1908-V-1059. Ugyanakkor pl. a Független Magyarország közölt ilyen hirdetéseket, lásd pl. 1905. július 1. 570 Mosse 1910: 78. 571 Lásd pl. Dukes 1904: 268. Ugyanakkor a hirdetések magyarra fordítást ingyen végezték. 572 Stöber 2000: 233. 573 Újságkiadók Lapja, 1900. december, 5.

166

előfizetőinek és hirdetőinek egy részét, anélkül, hogy e veszteséget belföldi iparosaink hathatós támogatásában eleddig megfelelő kárpótlást találtunk volna.” Egyetértünk Buzinkay Géza azon kijelentésével, miszerint „a hirdetések számának növekedése, illetve átalakulásuk árukínáló hirdetésekké erőteljesebben az 1870-es években indult meg”.574 Az 1867 és 1875 közti lapok hirdetéseiről azt olvashatjuk az akadémiai sajtótörténeti kézikönyvben: „A hirdetésekből eredő jövedelem nem volt jelentős. Az ipari és banktőke ezekben az években a magyar nyelvű sajtót nem támogatta, hiszen a magyar közönség nem volt vásárló a tőzsdén, s a kapitalista érdekeket a német nyelvű sajtó jobban szolgálhatta”.575 Néhány oldallal később azt a megállapítást találjuk e kor hirdetéseire, hogy „a rendszerint négy nagy alakú oldalt tartalmazó újság”-ban az „utolsó oldalt a hirdetések foglalták el”.576 A későbbi korra vonatkozó általános, áttekintő fejezetében az akadémiai sajtótörténeti összefoglalás csak nagyon kis terjedelemben foglalkozik a hirdetésekkel (sokkal nagyobb arányban tér ki a „kishirdetésekre”); és egyenesen úgy tűnhet az olvasó számára, hogy semmi fejlődés nem következett be e téren a magyar nyelvű napilapoknál: „A négyoldalas napilapok utolsó oldalát, tehát egynegyedét mindenkor a hirdetések foglalták el.”577 E közléssel (amely elvileg az 1875 és 1890 közötti korszakra vonatkozik) azonban nem érthetünk teljesen egyet, ugyanis a korszak elején több napilapnál nem ritkán nem sikerült feltölteni hirdetéssel az utolsó oldalt, valamint már az 1870-es évek második felében (is) több lapnál már jóval meghaladta ezt az arányt a hirdetések terjedelme.578 A disszertáció által felölet korszak elején a hirdetési rovat viszonylagos honi fejletlenségével (Németországhoz képest) természetesen a kortársak is szembesültek, egy 1871-es írás szerint: „Lényeges része a hirdetésrovat a mi lapjainknak is, de még sem annyira, mint a németeknél”.579 A magyarországi hirdetési viszonyokra egyébként jellemző, ahogyan Szinnyeinek 1867 nyarán be kellett mutatnia a hirdetéseket: „A magyarországi lapoknál találunk ugyan már a mult században hirdetést, de ez leginkább egyes könyv és jószágeladás vagy árverésre vonatkozik; csak később, midőn politikai lapjaink nagyobb alakot és elterjedést nyertek, leginkább a franczia lapokat utánozva, azok negyedik oldalát foglalták el a hirdetések, kivételt csak a Pester Lloyd alkot, mely majdnem mindenkor még egy hirdetéssel

574

Buzinkay 1993: 77. Kosáry–Németh G. 1985: 31. 576 Kosáry–Németh G. 1985: 40., 41. 577 Kosáry–Németh G. 1985: 262. 578 Pl. a Neues Pester Journal 1878. július 1. és 7. között 86 oldalon jelent meg, ebből mintegy 30 volt hirdetés, e lapnál tehát a hirdetések aránya összességében elérte a terjedelem harmadát is. A július 7-i, 20 oldalas vasárnapi számnak több mint fele volt hirdetés. 579 K. T. K. 1871: 211. 575

167

telt félivet csatol a főlaphoz.”580 A magyar nyelvű lapok elismeréssel, ugyanakkor irigykedéssel szemlélték a Pester Lloyd nagyszámú hirdetéseit: „A kereskedelmi világ fő hirdetéslapja nálunk még mindig a »P. Lloyd.« Vasárnapi száma [az ápr. 18-i] mellett is annyi hirdetésmelléklet volt, hogy egy–egy száma (megmértük) nyolc egész latot [mintegy 140 grammot] nyomott. Ez öröm a lapnak, de baj a szegény kihordóknak, (…) csak legalább aztán minálunk a magyar sajtó okozná ezt a bajt.”581 De Borostyáni Nándor még 1876-ban is így mutatta be az „üzér hírlapolvasót”: „a hivatalos lap hirdetési rovatán és a „P. Lloyd”-on kivül nem olvas más lapot”.582 Nemcsak a kortársak fentebb idézett benyomásai alapján beszélhetünk arról, hogy különösen az 1860-as évek végén és az 1870-es évek elején mennyire döntő lehetett a Pester Lloyd súlya a pesti napilapok hirdetési piacán. Az éppen meginduló Athenaeum vállalat például 1868 őszén úgy kalkulált, hogy – jelentős részben már évek óta fennálló – hírlapjainak (közte a kor két legnagyobb példányszámú magyar nyelvű napilapjai, a Pesti Napló és A Hon, valamint a kisebb példányszámú irodalmi napilap, a Fővárosi Lapok, továbbá a Hazánk és a Külföld, a Heti Posta, a Magyar Bazár és a Bolond Miksa című hetilapok) hirdetményekből mindössze 70–75 ezer forint bevételre tehet majd szert az előtte álló üzleti évben.583 Salamon Ferenc 1868–1869-es promemóriájában a Pesti Napló esetében „tetemes”, 16 ezer forintos hirdetési bevételt ír, és egy tervezett, hasonló lapnál is 10 ezer forintot jelöl meg mint elképzelhető, reálisan elvárható hirdetési bevételt.584 Ugyanekkor, 1869-ben a Pester Lloyd mintegy 170 ezer forint bevételre tett szert hirdetésekből. Tekintve, hogy ezen év többi, 1-2 ezres napilapjának hirdetési bevételét a hirdetések elenyésző száma miatt igen kisméretűnek vehetjük, minden bizonnyal nem túlzás kijelenti, hogy 1869-ben a Pester Lloyd egymagában legalább annyi bevételre tehetett szert hirdetésekből, mint az összes többi pesti napilap együttesen. A lap hirdetési bevétele a következő évben némiképpen csökkenhetett, ugyanakkor 1870 nyarán az Athenaeum közgyűlésén örömmel jelentették, hogy a társaság „napi lapjai folyvást gyarapodnak előfizetőkben és hirdetésekben”. 585 Az 1873-as nagy krachot követő időszak szűk voltáról árulkodnak egyes kiadói panaszok – az Athenaeum lapjainál is a hirdetések csökkenése miatt csökkent a nyereség586 –, 580

Szinnyey 1867. Fővárosi Lapok, 1869. ápr. 20. 582 Borostyáni 1876. 583 A Hon, 1868. okt. 6. reggeli kiadás 584 MNL OL K 467. 1. csomó, b. A keltezés nélküli dokumentum iratjegyzékén tévesen szerepel az az utólagos megjegyzés, hogy „az 1870-es évek elejéről”, hiszen Szentkirályi Móric polgármesterségéről jelen időben beszél. A forrásra Csapó Csaba hívta fel figyelmemet, ezt ezúton is köszönöm 585 Fővárosi Lapok, 1870. jún. 28. 586 Fővárosi Lapok, 1874. jún. 24. 581

168

valamint

a

Pester

Lloyd

ismert/rekonstruálható

hirdetési

üzletmente.

A

lap

hirdetésértékesítésből származó bevétele az évtized végéig csökkent, öt év alatt a felére: 220 ezer frt (1872), 197 ezer frt (1873), 170 ezer frt (1874), 153 ezer frt (1875), 140 ezer frt (1876), 113 ezer frt (1877). Az Athenaeum Rt 1880-ról beszámoló üzleti jelentése kitért arra is, hogy „a hírlapok és hirdetések jövedelménél bizonyos állandóság mutatkozik, minthogy a közgazdasági viszonyokban, amelyektől ezen vállalatok eredménye sok tekintetben függ, szintén nem állott be lényeges változás.”587 A budapesti sajtóviszonyokat jól ismerő Sturm Albert az 1870-es évek közepén úgy vélte, hogy az akkori magyar nyelvű fővárosi napilapok csekély jövedelmezőségének egyik oka a hirdetési intézmény fejletlensége volt. Ennek okát abban látta, hogy viszonylag – feltehetőleg Bécshez képest – csekély a kereskedelmi forgalom, illetve az üzleti életben csekély a magyar nyelv elterjedtsége. Sturm szerint kisebb számú magyar újság jobban tudna igazodni a hirdetési kereslethez: mivel sok az újság a hirdetési piacon, így a hirdetések kis serege szétoszlik. Meglátása szerint csekély prosperitás abból is következik, hogy a magyar nyelvű politikai sajtó távol marad a tőzsdei eseményektől, ezt pedig tetézi a kiadóhivataloknak az újsághirdetési üzletben való naiv tájékozatlansága és a túl alacsony hirdetési tarifa is.588 Az 1870-es évtized végétől az 1880-as évekig növekvő tendenciát figyelhetünk meg a Pester Lloydnál a hirdetési bevételek terén: 120 ezer frt (1880), 131 ezer frt (1882), 138 ezer frt (1883), 183 ezer frt (1884); majd visszaesést követően stagnált a hirdetési bevétel a Pester Lloydnál: 140 ezer frt (1886), 136 ezer frt-nál kevesebb (1887), 141 ezer frt-nál kevesebb (1888), valamint 142 ezer frt-nál kevesebb (1889).589 Az ezt követő 20 évről kevés információt nyerhetünk a közgyűlési jelentésekből, pl. azt, hogy 1891-ben és 1896-an több volt a hirdetési bevétel, mint 1890-ben, illetve 1895-ben. 1908-ról, 1909-ről és 1910-ről is azt tudjuk, hogy a hirdetések terén jobbak voltak, mint a megelőző években (1912-ben és 1913ban a hirdetési bevétel és a nyomda együttes bevétele csökkent a korábbi évhez képest). A laphirdetésből származó állami illetékbevételekre (korszakunkban beiktatásonként 30 krajcár) csak országos összesítések formájában találtunk kimutatásokat, így ezeket is csak óvatosan használhatnánk, különösen úgy, ha figyelembe vesszük, hogy így is csak a hirdetések darabszámának és nem felület-mennyiségének, illetve értékének változásáról szerzünk – talán nem is túl megbízható – tudomást. Annyit mindenesetre megállapíthatunk, 587

BFL VII.2.e Cg. 1047. Sturm 1876: 268–270. 589 Azért írom, hogy „kevesebb”, mert 1886 után a nyomda – vélhetőleg igen csekély – külső bevételeit is (ismereteim szerint a nyomdában a lapon kívül csak kisebb nyomtatványokat, értesítőket nyomtak) hozzáadták a lapvállalat bevételeihez, és ha ismerjük vagy megbecsülhetjük a példányértékesítési eredményt egy adott évben, akkor is a hirdetési bevételek számításánál figyelembe kell ezt venni. 588

169

hogy 1873, a krach éve után – tükrözve a gazdaság megroppanását – visszaesésről, illetve stagnálásról árulkodik a statisztika. Csak az 1870-es évek végén indult ismét folyamatos növekedésnek az évi illetékbevételek nagysága; az állam éves bevétele e címen 1878-ban haladta meg először a 100 ezer forintot, 1886-ban pedig a 140 ezer forintot.590 Az 1900-as állami költségvetésben már 230 ezer forint (460 ezer K) volt előirányozva a hírlapi beiktatások tételénél.591 Ezt az 1850-től létező hirdetési bélyeget, az újsághirdetés iktatásokat, a kalendáriumokat, valamint a hirdetményeket (utcai hirdetéseket) sújtó fix illetéket 1900-ban törölték el. Részben túlzónak, részben tévesnek tartom azt az állítását a szakirodalomnak, miszerint „A századfordulótól indult meg a hirdetések számának rohamos növekedése, aminek a gazdasági háttéren kívül az is oka volt, hogy fél évszázad után az 1900. évi X. tc. megszüntette a hirdetési bélyeg formájában kirótt külön adót. Az addig legfeljebb egy-két oldalt kitevő, hosszú ideig ismétlődő sajtóhirdetések helyett a hirdetések gyors és látványos térhódítása következett be.” Ugyanis a 30 krajcáros hirdetési illeték egy átlagos méretű (50– 70 cm2) árverési hirdetés árát csak kevesebb mint 5%-kal emelte meg a hirdető számára,592 míg egy nagyobb méretű, pl. féloldalas hirdetés esetében csak ezrelékeket jelentett (vagy jelentett volna) az állami teher. A hirdetési bélyeg csak a kis értékű hirdetéseket feladó hirdetőket gátolhatta jelentősebben, bár ott is az apróhirdetési kiskapu részben kiküszöbölte ezt. Az viszont bizonyosan tévedés, hogy 1900 előtt a hirdetések terjedelme csak legfeljebb 1–2 oldalt tett volna ki, ez az arány csak az 1860-as, 1870-es évek lapjaira, illetve lapjainak egy részére volt jellemző, az 1890-es évek közepén már 5–10 oldalt tett ki egy-egy nap a hirdetések terjedelme a jelentősebb napilapoknál (pl. Pesti Hírlap, Budapesti Hírlap, Neues Pester Journal). Ami a hirdetések 1900-at követő „térhódítását” illeti: az előbbi három lap esetében 1900 és 1905 között kisebb ütemű hirdetés-terjedelmi növekvést figyelhetünk meg, mint megelőző 5 években, illetve a rákövetkező 5 évben (IV.2.5.-1.a. és IV.2.5.1.b. táblázat).

590

Lásd Függelék IV.2.5. Újságkiadók Lapja, 1900. június 1., 2. o. 592 Ilyen számlákra lásd pl. BFL-VII.185-1876-1788., BFL-VII.174-1877-66., BFL-VII.173-1879-438., BFLVII.185-1886-413., BFL-VII.211-1887-0591., BFL-VII.173-1891-2550., BFL-VII.173-1891-3310., BFLVII.173-1901-1116., BFL-VII.173-1901-2776., BFL-VII.193-1906-966., BFL-VII.151-1913-785. 591

170

IV.2.5.-1.a. táblázat Napilapok összesített terjedelme, hirdetéseinek terjedelme, valamint (a hirdetések terjedelmén belül) apróhirdetéseinek terjedelme az egyes évek decemberének első hét napján.593 Pester Lloyd

N. Pester Journal

Pesti Hírlap

Esti Újság

Friss Újság

év

T

H

A

T

H

A

T

H

A

T

H

A

T

H

A

1870

58

22,5

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

1875

58

16

-

74

25,5

3,5

-

-

-

-

-

-

-

-

-

1880

64

17

0,5

96

35

3,5

74

15

0,3

-

-

-

-

-

-

1885

68

18,5

1,5

106

36,5

6,5

94

18

1

-

-

-

-

-

-

1890

76

20

1

118

50,5

8,5

112

31,5

3

-

-

-

-

-

-

1895

76

22

2

138

70,5

13

158

53

7

-

-

-

-

-

-

1900

86

16

3,5

142

57

16

170

53,5

10,5

24

3,8

-

52

30

24

1905

74

14,5

3,5

158

63,5

17

198

73

24,5

24

5

-

56

35,8

23,5

1910

174

46,5

7

196

98,5

19,5

310

137

53,5

24

4,4

-

64

37,5

22,5

IV.2.5.-1.b. táblázat594 Napilapok összesített terjedelme, hirdetéseinek terjedelme, valamint (a hirdetések terjedelmén belül) apróhirdetéseinek terjedelme az egyes évek decemberének első hét napján. Budapesti Hírlap

Kis Újság

Az Újság

év

T

H

A

T

H

A

T

H

A

T

H

A

1870

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

1875

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

1880

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

1885

84

14,5

1

-

-

-

-

-

-

-

-

-

1890

112

37

4

58

12

5,6

-

-

-

-

-

-

1895

142

55

7,5

68

22

4,5

-

-

-

-

-

-

1900

158

61,5

17,5

60

9,2

3,5

-

-

-

-

-

-

1905

172

66

16,5

52

20

4

-

-

-

198

48,5

11

1910

214

85

18

56

24

6,7

100

38,8

6,5

268

101

20,5

Az Est

A táblázat alapján az 1900-as év egyáltalán nem tűnik mérföldkőnek a hirdetések elterjedése terén – hiába gondolta/remélte így 1900-ban az újságkiadók társasága595 – sőt, inkább a pangás, legjobb esetben is stagnálás időszaka lehetett a 20. század első néhány éve a

593

Rövidítések és megjegyzések: T = a hét nap összesített terjedelme; H = a hét nap hirdetéseinek (ideértve az apróhirdetéseket is) összesített terjedelme; A = a hét nap összesített apróhirdetéseinek terjedelme; N. Pester Journal = Neues Pester Journal. A Pester Lloyd adatai 1905-tel bezárólag nagy formátumú oldalakra (a többi laphoz képest mintegy dupla méretű) vonatkoznak. 594 Rövidítések és megjegyzések: T = a hét nap összesített terjedelme; H = a hét nap hirdetéseinek (ideértve az apróhirdetéseket is) összesített terjedelme; A = a hét nap összesített apróhirdetéseinek terjedelme. A Kis Újság 1905-ös adatai december második hét napjáról származnak, ugyanis az első hét napban szedőinek sztrájkja miatt csak kisebb terjedelemben jelent meg (illetve december 5-én a munkabeszüntetés miatt nem is jelent meg). 595 Lásd pl. Újságkiadók Lapja, 1900. szeptemberi száma.

171

hirdetésköltés szempontjából. És ezt nem csak a hirdetésmennyiségi becslések, de a lapkiadói „megélések” alapján is állíthatjuk. „A hirdetésbélyeg eltörlését nagy örömmel fogadták a nyomdatulajdonosok s sokan azt hitték, hogy egy csapásra megszaporitja az ujságokat és a hirdető közönséget. A valóságban pedig úgy történt, hogy egy két újság nagyobb reklámmal, […] néhány apróhirdetéssel szaporitotta hasábjait és két napilap kishirdetéses oldalait még hirdetésoszlopokra is felragasztja.” – írta egy nyomdászati folyóirat 1900 nyarán.596 1901-ről úgy számoltak be az Egyetértés Rt közgyűlésén, hogy „az üzleti élet általános pangása az […] hirdetési jövedelmeket megcsökkentette”.597 A Magyar Hírlapkiadó Rt. az 1900-as évről is ugyanolyan negatív előjellel számolt be, mint a megelőző évekről: „A lefolyt évben a közgazdaság minden terén mutatkozó pangása vállalatunkkal is éreztette káros hatását” (1897); „általános gazdasági pangás” (1898); „a várt gazdasági javulás nem állott be, minek következtében a hirdetési és egyéb bevételeink nem javultak” (1899);

„kereskedőink és

iparosaink, akik jobb üzleti viszonyok között a hirdetésekre súlyt fektetnek, a mostani kedvezőtlen viszonyok hatása alatt a lehetős legkisebb mértékre szorítják kiadásaikat, és ennek eredményeképp tudható be, hogy lapvállalataink hirdetési bevételei, melyeknek pedig fontos és döntő szerepük van, az előző évhez viszonyítva tetemesen csökkentek” (1900). De ugyanígy a Pester Lloyd kiadói sem számoltak be pozitív tendenciákról 1900-at követően a hirdetési bélyeg eltörlésének eredményeképpen. Az sem lehet véletlen, hogy az 1900-as évek első éveiben éveken át komoly propagandát folytatott a Magyar Újságkiadók Országos Szövetsége a hirdetések népszerűsítése érdekében a honi iparosok és kereskedők körében – erre nem lett volna szükség, ha 1900-at követően tódultak volna a hirdetők –, illetve az, hogy az 1900-as évek közepén pedig a hirdetési irodákkal, illetve a magas jutalékaikkal szemben igyekezett fellépni a lapkiadói érdekvédelmi tömörülés (ami szintén nem a hirdetések bőségére utal).598 Feltételezem, hogy a hirdetési piac a 19. század legvégére egyszerűen telítődött, és nem tudta kielégíteni a túl sok újság igényeit (ne feledjük, Budapesten ekkor egy-két év alatt másfélszeresére nőtt a napilapok száma). Összességében úgy gondolom tehát, hogy részben csak szimbolikus jelentősége volt a lapkiadói mozgalom számára a hirdetési bélyeg eltörlésének, de – bár a szakirodalom erre egyáltalán nem tér ki – az apróhirdetések felgyorsuló elterjedésében szerepet játszhatott. Ugyanakkor az általános hirdetési ipar egyes más ágazatai számára valóban azonnali 596

Grafikai Szemle, 1900. augusztus, 115. BFL VII.2.e Cg. 2547. (O. 874.) 598 Erre vonatkozóan lásd pl. az Újságkiadók Lapja első évfolyamait, valamint Illés 1908. Illés József, a Szövetség titkárának 1903-as előadásában elhangzott, hogy „a hazai termelők és kínálók túlnyomó nagy része szinte félve kerüli a nagy fogyasztó közönséggel való érintkezést a hírlapok révén” (Újságkiadók Lapja, 1903. június). 597

172

perspektívát nyitott, hiszen addig az utcai plakátozást nagyban drágította az adónem (a szórólapozást pedig lényegében lehetetlenné tette).599 A Magyar Hírlapkiadó Rt. 1903-ról beszámoló közgyűlési jelentésében már az szerepel, hogy lényeges emelkedés következett be a hirdetések terén, és a rákövetkező évben is örvendetes fellendülést tapasztalak az akkor több napilapot is kiadó vállalatnál, 1905 azonban ismét csökkenést hozott a hirdetési üzletágban. A vállalat legközelebb 1911-ről és 1912-ről jelentve emelte ki a hirdetési bevételek növekedését. Az első világháború kitörése a Friss Újságot kiadó vállalat számára a nagy példányszám mellett azt is jelentette, hogy „a háborús állapot következtében nagyhirdetéseink, lehet mondani, teljesen megszűntek” – hangzott el az 1915. június 15-i közgyűlésen; a rákövetkező évek hirdetési üzletéről viszont már azt jelentették a részvénytársaság közgyűlésén, hogy a teljes pangás után kezd kissé életre kelni (1915-ről), illetve hogy kedvező a menete (1917-ről). Ez a jelenség, hogy az 1910-es évek első éveiben nőtt a Friss Újság hirdetési bevétele, illetve különösen az, hogy az a világháború első egy-két évének visszaesése után ismét növekedni kezdett a hirdetések értéke, általános lehetett úgy általában a fővárosi napilapokra is (még ha kivételek természetesen lehettek), ugyanis a részletes eredménykimutatást közlő lapkiadó részvénytársaságoknál (tehát a magán, családi vállalatok lapjainak – Pesti Hírlap, Neues Pester Journal stb. eredményeit sem ismerve) – lásd IV.2.5.-1. diagram – is ez a tendencia figyelhető meg. IV.2.5.-1. diagram: Egyes budapesti napilapok hirdetési éves bevételei 1900 és 1917 között (ezer K). Forrás: BFL VII.2.e Cg. 2023., BFL VII.2.e Cg. 3571. (O. 2726.), BFL VII.2.e Cg. 1695. (O. 2042.), BFL VII.2.e Cg. 2076. (O. 1195.), BFL VII.e.2 Cg. 1906/557., BFL VII.2.e Cg. 3195. (O. 1174.)

599

Nyomdai körökben 1895-ben még körökben irigységgel írtak az osztrák viszonyokról, ahol még 1874-ben eltörölték a hirdetésekre kivetett illetéket: „az utczák lépten-nyomon reklám lapocskákat osztogató hordárral találkozunk [Bécsben]. Nálunk az üres házhelyek kerítései csak arra valók, hogy neveletlen utczagyerekeknek legyen hová rajzolni trágár szén- és krétarajzaikat.” (Graphikai Szemle, 1895. január 4.)

173

900 800 700 Pesti Napló 600

Az Est Egyetértés

500

Az Újság 400

Est Újság Magyar Állam

300

Neues Budapester Abendblatt 200

Neues Politisches Volksblatt A Nap

100

1917

1916

1915

1914

1913

1912

1911

1910

1909

1908

1907

1906

1905

1904

1903

1902

1901

1900

0

Ha a terjedelmi táblázatokból (IV.2.5.-1.a. és IV.2.5.-1.b. táblázat) 1900-ra, 1905-re és 1910-re vonatkozóan kiemeljük hét lap (Pester Lloyd, Neues Pester Journal, Pesti Hírlap, Budapesti Hírlap, Kis Újság, Esti Újság és Friss Újság – mint a táblázat azon lapjai, amelyek mindhárom időpontban megjelentek) adatait és összesítjük azokat,600 akkor a következő hirdetésterjedelmi összegeket kapjuk: 243 oldal (1900), 287 oldal (1905) és 429 oldal (1910). Azt is láthatjuk, hogy az apróhirdetések aránya összességében csökkent 10 év alatt (1900: 54%, 1905: 52%, 1910: 45%), súlyuk viszont némiképpen nőhetett, hiszen – ahogy ezt a tarifákat taglaló fejezetben bemutattuk – az apróhirdetések tarifája egyes esetekben nagyobb arányban nőtt, mint a sima hirdetések listaára. Hangsúlyozni kell azonban, hogy egy ilyen átfogó, terjedelem-alapú vizsgálat nem hozhat teljesen valós eredményt a hirdetési bevételre vonatkozóan, hiszen egyrészt nehéz kiszűrni a saját (tehát közvetlen bevételt nem hozó) hirdetéseket, ránézésre nem lehet megkülönböztetni a nagyon olcsó átalány hirdetéseket a drágább egyszeri hirdetésektől, és a kevésbé drága, néhány alkalommal megismételt, kedvezményes árú hirdetésektől, továbbá figyelemmel kell lenni a különböző rovatok listaáraira, meg kell különböztetni a reklámokat a hirdetésektől,

észre

kell

venni

a

szerkesztőségi

részben

megjelentetett

szöveges

közleményeket, hirdető által fizetett sorokat, és akkor még nem is vettük figyelembe azt, hogy hiába ismerünk listaárakat, az egyes korokban eltérő lehetett az alku, az árengedmény (a korban nálunk is használatos német terminussal: Rabatt), valamint a közvetítői/hirdetésszerzői 600

A Pester Lloyd 1900-as és 1905-ös adatai 2-szeres értéken számítva, tekintve, hogy ezekben az években még nagy alakú oldalakon jelent meg.

174

jutalék mértéke, és változhatott a hirdetők fizetési fegyelme is (vagyis hiába jelent meg egy hirdetés, nem biztos, hogy azért végül pénzt is kapott a lapkiadó);601 figyelembe kell venni azt is, hogy vasárnap és ünnepnapokon drágább volt a hirdetés, valamint azt is, hogy az orvosok, hatóságok, részvénytársaságok stb. jóval drágább tarifa alapján hirdethettek, mint az „egyszerű” iparvállalatok, boltok. Mindezek alapján jutottam arra a következtetésre, hogy csak nagyobb léptékű, és csak egészen átfogó minta alapján állítom össze a vonatkozó táblázatot, és a fenti megkötések értelemszerűen a táblázatból levonható következtetésekre is igazak. Mégis úgy gondolom, hogy bizonyos évek, bizonyos évek sora valóban fordulópontot jelenthettek a dualizmus korának sajtóhirdetési üzletében, különösen, ha elfogadjuk azt a (részben) hipotézist, miszerint a négy évtizeden keresztül lényegében azonos nagyságú példányszámmal bíró Pester Lloyd árbevételének hullámzása (nevezzük ezt „Lloydciklusok”-nak) mögött elsősorban hirdetési trendek állnak: 1873-ig, a nagy krachig meredek növekedés, majd az évtized végéig csökkenés, stagnálás; újabb csúcspont lehetett az 1880-as évek közepe (részben az Országos Kiállítás vonzhatta a hirdetéseket), majd újabb hullámvölgyet követően az 1890-es évektől az évtized közepéig, a millenniumi rendezvényekig ismét növekedhettek a laphirdetési bevételek; ezt követően több éven át pangás jellemezhette a piacot, amely 20. század első évtizedének közepén kezdhetett ismét növekedésnek indulni; a világháború csak az első évben akasztotta meg a növekedést – igaz, a háború alatti későbbi növekedés némiképp csalóka, ugyanis a hirdetési bevételek mellett az az infláció is megnőtt, és az előállítási költségek is (a háborús drágaság, anyag- és munkaerőhiány stb. miatt) tetemesen növekedtek, különösen úgy, hogy a példányszámok még nagyobb arányban nőttek. Feltételezem, hogy ezeket a fordulópontokat, a Lloyd-ciklusok mély-, illetve csúcspontjait (lásd IV.2.5.-2. diagram) az egész lapkiadás menete érezhette, még ha nem is feltétlenül úgy, hogy együtt – még ha nem is párhuzamosan – mozgott volna azokkal az általános hírlaphirdetési üzletág, hanem esetleg csak annyiban, hogy ezekben az években felgyorsult (a mélypontok évét követően) vagy lelassult (a csúcspontok évét követően) a növekedés. Az, hogy a lap árbevételének hullámzása jelentős részben a hirdetési viszonyok alakulásával függ össze, nem csak az én hipotézisem, a lap kiadói is így gondolták: „Nem zárkózhatunk el azonban azon körülmény megállapítása alól sem, hogy ezen igen kedvező 601

A német lapkiadók 1901-es gyűlésén is felmerült, hogy nyilvántartást vezessenek a rossz fizetőkről (Corvina, 1901. nov. 10. 170.); 1909-ben arról számolt be Leopold Gyula (hirdetési iroda tulajdonosa), hogy nem ritkán csak 3-6-12 hónappal később kapja meg pénzét a hirdetőktől mint ahogy megjelent a megrendelt hirdetés, illetve előfordul, hogy egyáltalán nem is kapja meg pénzét (Újságkiadók Lapja, 1909. április).

175

eredményben bizonyos fokig része van a jó gazdasági viszonyoknak is, amelyeknek esetleges megváltozása valószínűleg vállalatunk számadataiban is vissza fog tükröződni” – állította 1912-ben az 1911. évet tárgyaló közgyűlési jelentés. Mikor a következő évben arról számoltak be, hogy a hirdetési bevételek 1912-ben 49 ezer koronával csökkentek az előző évi eredményhez képest, továbbá hogy a rossz hirdetők miatt 17 ezer koronás kétes követelést voltak kényteleken elkönyvelni, akkor a következőket fűzték az adatokhoz a közgyűlési jelentésben: „A közgazdasági viszonyok rendkívül kedvezőtlen alakulása tükröződik vissza ezekben a számokban, ami bizonyára nem meglepő oly lapvállalatnál, amely első sorban közgazdasági érdekeket szolgál”.602

IV.2.5.-2. diagram: A Lloyd-ciklusok sematikus ábrázolása (1865–1911) Forrás: a Pester Lloyd árbevétele alapján (Függelék II.1.4.a)

1865

1873

1880

1885

1890

1896

1903

1911

IV.3. A Reumann-görbe és Magyarország Fél évszázaddal ezelőtt publikálta Kurt Reumann azt a tanulmányát, amelyben a 19– 20. századi németországi hirdetés- és példányértékesítési arányokat elemzi.603 Nagyon fontos a megközelítése, miszerint érdemes hosszabb távon is vizsgálni a két fő lapkiadói bevétel egymáshoz viszonyított arányát, kutatásának ennek ellenére csak a német szakirodalomban volt és van némi visszhangja. Vizsgálatának eredményét egy diagramban is ábrázolta,604 a kapott görbét – ismereteim szerint – a sajtó és média történetének egyik legkiválóbb jelenkori német történésze, Rudolf Stöber nevezte el a tanulmány szerzőjéről. Összetett vizsgálata 602

A Pesti Lloyd Társulat évkönyve 1911. évre. Budapest, 1912. 5., valamint A Pesti Lloyd Társulat évkönyve 1912. évre. Budapest, 1913. 3. 603 Reumann 1968. 604 A diagram szerint a 19. században egészen a század végéig lényegében egyenletes volt a hirdetési bevételek arányának a növekedése, egészen mintegy 66%-ig, a századfordulón azonban lényegesen lelassult a növekedés, majd a világháború kitörésével az arány a felére csökkent, ami a háború végéig már csak kissé emelkedett.

176

számos hipotetikus elemet és adatot tartalmaz, én jelen fejezetben nem kísérlem meg a teljes dualizmus korára megszerkeszteni ezt a görbét, hanem csak a viszonylag kis számban fennmaradt vállalati kimutatások alapján igyekszem bizonyos következtetéseket levonni. IV.3.a diagram A Pester Lloyd hirdetési bevételének aránya (%) a hirdetési és példányértékesítési bevételek összegéhez (1865– 1880) 60

50

40

30

20

10

0 1865 1866 1867 1868 1869 1870 1871 1872 1873 1874 1875 1876 1877 1878 1879 1880

A Pester Lloyd esetében (IV.3.a diagram) egyértelműen kirajzolódik az 1873-as krach cezúra volta. Az 1870-es évek elejének magas arányszámát a későbbiekben minden bizonnyal már soha többet nem érte el a lap. Az 50% körüli eredmény azért is számít igen magasnak, mert pl. a kor más fővárosi napilapjainál jóval csekélyebb, 10–16%-os arányról van tudomásunk. A századfordulótól már több lap esetében is pontosan megrajzolhatjuk a Reumanngörbét (IV.3.b diagram); azt azonban hangsúlyozni kell, hogy a forrásadottságok miatti szűkös merítést semmiképpen nem tarthatjuk reprezentatívnak. Arra azonban alkalmas a diagram, hogy néhány vonatkozó kérdést megválaszoljunk.

IV.3.b diagram.

177

A hirdetési bevételek aránya a példányértékesítési bevételek és hirdetési bevételek összegéhez tíz fővárosi napilap esetében (1900–1917) Forrás: BFL VII. 2.e Cg 2023., BFL Cg 1900/303. (O. 971.), BFL VII.2.e Cg. 1906/557., BFL VII.2.e Cg 2347., BFL VII.2.e Cg 3571. (O 2726.), BFL VII.e Cg. 3195 (O. 1174), BFL VII.2.e Cg. 1695. (O. 2042.), BFL VII.2. Cg. 2076 (O. 1195.) és BFL VII.2.e. Cg. 2547. (O. 874.) alapján

1917

1916

1915

1914

1913

1912

1911

1910

1909

1908

1907

1906

1905

1904

1903

1902

1901

1900

100 90 80 70 60 50 40 % 30 20 10 0

Pesti Napló

N. Pol. Volksblatt

Az Est

N. Bp. Abendblatt

Az Újság

A Nap

Esti Újság

Magyar Szó

Magyar Állam

Egyetértés

Először is nem szabad automatikusan arra gondolnunk, hogy a magas hirdetési arány feltétlenül prosperáló és igen modern üzletmenetet takar. Például az igen kis példányban értékesített Magyar Szó esetében bár az arány egyre „jobb”, valójában a lapvállalat hatalmas és egyre nagyobb veszteségeket halmozott fel (1907-ben már felszámolás alatt volt a lapot kiadó részvénytársaság), 1905 és 1907 között felére csökkent a példányértékesítés, de a hirdetési bevétel valamelyest még nőtt is – részben az átalányok miatt, részben a többi hirdető félrevezetettsége (a lap elterjedtségét illetően), vagy számunkra irracionális viselkedése miatt. Ugyanígy az Esti Újságról is azt gondolhatnánk a diagram szerint, hogy szárnyalt, valójában ennél lapvállalatnál az történt, hogy két év alatt felére csökkent a példányértékesítési bevétel, míg a hirdetési jövedelem 1916-ra duplájára nőtt – ennek ellenére, a nagy veszteségek miatt a rákövetkező évben meg is szűnt a lap. A Neues Budapester Abendblattot kiadó részvénytársaság ugyanakkor végig a kevés prosperáló lapvállalatok közé tartozott, hosszú éveken át végig jövedelmező volt, az eredmény-kimutatásai alapján pedig a hirdetésekből származott bevételeinek mintegy kétharmada. Hogyan lehetséges ez, hogy lehet, hogy a magyar sajtótörténet lényegében nem vett tudomást erről a „mintavállalatról”? Véleményem 178

szerint részben a lap kis példányszáma volt a magas hirdetési arány oka. Az évi 20–30–40 ezer koronás példányértékesítési bevétel mintegy napi átlag 8–14 ezer értékesített példányt jelenthetett (50%-os terjesztői jutalékkal számolva ezen 2 filléres kolportázslap esetében), emellé könnyű lehetett aránylag sok hirdetőt találni, különösen úgy, hogy a hirdetési katalógusokban nyilvánvalóan többszörösen túlzó, 50–60 ezres példánnyal szerepel. Ugyanakkor Az Est esetében viszont nem általános hanyatlás állt a romló hirdetési bevételarány mögött, hanem egyszerűen az, hogy a ugyan jelentősen nőtt a hirdetési bevétele, de a példányértékesítési bevétele még nagyobb mértékben gyarapodott. Említettem, hogy a diagram lapjai nem reprezentálják a teljes fővárosi napisajtót. Hiányoznak róla többek között a nagy példányszámú filléres lapok (Kis Újság, Friss Újság) valamint egy olyan „komoly” és nagy súlyú lap is, mint a Pesti Hírlap). Utóbbi lap kapcsán azonban érdemes végiggondolni egy feltevést. Fogadjuk el elméletben, hogy 1895-ben 40 ezer példányban, 1910-ben pedig 60 ezer példányban jelent meg a Pesti Hírlap – ahogyan az a hirdetési katalógusokban szerepel. Tehát 15 év alatt másfélszeresére nőtt a példányszáma, és ezzel a példányértékesítési bevétele is, hiszen a lap éves előfizetési ára nem változott (lásd III.3. fejezet); ugyanakkor a hirdetések terjedelme két és félszeresére nőtt ezen idő alatt (legalábbis december első hét napjait összevetve – lásd IV.2.5. fejezet), miközben a hirdetési tarifa (pontosabban a „sima” hirdetések listaára) másfélszeresére nőtt (lásd III.4. fejezet), vagyis a hirdetési jövedelem 1910-re akár háromszor-négyszer is nagyobb lehetett volna, mint 1895-ben – amennyiben nem változtak a hirdetéseken és hirdetőkön belüli arányok; azt viszont láthattuk, hogy az olcsóbb apróhirdetések aránya nagyon megnőtt a lapnál ebben az időszakban, úgyhogy számoljunk

inkább

(változatlanul

csak

gondolat

szintjén)

a

hirdetési

bevétel

megháromszorozódásával. Összegezve: ha – képzeletben fogadjuk el – 1895-ben a Pesti Hírlap bevételeinek pl. 25%-át tették ki a hirdetési bevételek, akkor a fenti szorzásokat és osztásokat elvégezve azt az eredményt kapjuk, hogy 1910-ben már 40% származik a hirdetési üzletágból. Ha a kiinduló arányt 15%-nak vesszük, akkor az 15 év alatt 26%-ra módosul, ha viszont 35%-nak, akkor már közel 52%-ra növekszik a hirdetői kör hozzájárulása az (egyszerűség kedvéért most két tételből állónak tekintett) árbevételhez. A Reumann-görbe megrajzolásának azonban több értelme van akkor, ha az adatokat nagy léptékben, és egy teljes régió (esetünkben ez Budapest lenne) valamennyi lapjáról vinnénk fel összesített adatokat – vagy legalábbis egy reprezentatívnak tekintett minta lapjairól, illetve még inkább (elsősorban) a legnagyobb hirdetési bevétellel rendelkező lapokról. A bizonytalan példányszám-adatok és a bonyolult hirdetési-érték-viszonyok miatt 179

erre nem vállalkozhatunk a disszertációban. Így arra sem tehetünk kísérletet, hogy összevessük más területek, más országok, pl. az USA viszonyaival (IV.3. táblázat) – bár nem tartom valószínűnek, hogy Budapesten az 1910-es évek elejére, vagy azelőtt bármikor is, az összesített napilap-hirdetésbevétel elérte volna az összesített napilap-árbevétel 50%-át. IV.3. táblázat Az USA újságjainak és folyóiratainak bevétele Forrás: Jahrbuch der Papier- und Druck-Industire. Jahrgang 1905. Wien, 1905. 12. Év

Hirdetésből (millió dollár)

Értékesítésből

Hirdetési bevétel

(millió dollár)

aránya (%)

1880

39,136

49,873

44

1890

71,243

72,343

49,6

1900

95,861

79,928

54,5

A Reumann-görbét azonban nem szabad úgy értelmeznünk, hogy minél magasabban jár, annál „jobb” (hiszen arányaiban kevés hirdetéssel is lehet jövedelmező egy lap, márpedig a vállalatnak ez a fontos), érdemesebb inkább csak egy olyan fokmérőnek tekinteni, ami a hirdetésiparnak a sajtóiparban betöltött szerepét mutatja.

IV.4. A Lloyd-mechanizmus Ebben a fejezetben a Pester Lloyd című napilapnak az 1860-as és 1870-es évekbeli árpolitikai lépéseit elemzem, azok okát kutatva. Az előző fejezetekben már rekonstruáltam a lap ekkori üzletmenetének egyes – elsősorban „felszíni” – elemeit, ebben a fejezetben a jelenségek mögé kísérlek tekinteni. Milyen lapkiadói döntések álltak az üzleti eredmények mögött? Milyen erőfeszítéseket tettek a bevételi oldalon a különböző típusú krízishelyzetekben, a piaci tényezők drasztikus változásaikor a költségvetési egyensúly megőrzése, helyreállítása érdekében? Hogy maradhatott a lapvállalat nyereséges a válságok ellenére is? Mitől függött, hogy egyszer a példányár, máskor a hirdetési tarifát emelése mellett döntöttek? Az alábbiakban egyes, a bevételeket közvetlenül befolyásoló döntési mechanizmusokra igyekszem rámutatni. Arra jutok elemzésemben, hogy a Pester Lloyd kiadóinak fejében 180

létezett egy nagyon is racionális modell, miszerint az üzletmenet drasztikus, krízissel járó kilengése esetében a lapkiadói bevételeket meghatározó két piaci tényező közül azt kell „meglovagolni”

az

áremelés

eszközével,

amelyiknek

az

értéke/tendenciája

éppen

nagyobbnak/pozitívabbnak mutatkozik, illetve a jövőre nézve nagyobbnak/pozitívabbnak várható. Tehát nem arról volt szó, hogy a kereslet növekedése esetén automatikusan árat emeltek volna. Ezt a válságkezelést, ezt az árpolitikában megmutatkozó lapkiadói döntési folyamatot Lloyd-mechanizmusnak nevezem. A fejezet legvégén arra a kérdésre keresem a választ, hogy a dualizmus folyamán máskor és más lapok esetében is működött-e egy ilyen lapkiadói döntési folyamat, és arra a feltételezésre jutok, hogy valószínűleg igen. A lapkiadásban (is) az egymást követő hónapok, évek üzletmenete és eredménye igen eltérő lehet, a nem tervezett „kilengéseket” pedig korrigálni kell a költségvetésben. Ha például az összbevétel csökken vagy az összkiadás nő (illetve ha a kiadások a bevételeknél nagyobb mértékben nőnek), akkor vagy a bevételeket kell növelni, vagy a kiadásokat kell csökkenteni, hogy a vállalat költségvetése egyensúlyban maradjon. A bevételek nagyobbrészt kalkulálhatóak a példányszám várható nagysága, illetve a hirdetések várható terjedelme alapján; egyszerűsítve: a (nettó) árbevétel a példányszám és a (nettó) példányár, illetve a hirdetési felület és a (nettó) hirdetési tarifa szorzatából tevődik ki. A jelen alfejezetben vizsgált időmetszetben, az 1860-as évek második és az 1870-es évek első felében több alkalommal is növelték a Pester Lloyd előfizetési árát, valamint a hirdetési tarifáját. Kérdés: mi állhatott ezen árpolitikai döntések hátterében? Több mint fél évszázad alatt, 1860 és 1917 között mindössze kétszer emelték a Pester Lloyd éves előfizetési díját, de mindkét eset az itt vizsgált időszakra esett: 1866 elején és 1873 végén. Előbbi esetben a kiadásoknak a bevételeknél nagyobb arányú növekedése, utóbbi esetben pedig a bevételeknek a kiadásoknál nagyobb arányú csökkenése miatt történt a változtatás. 1865 végén, az országgyűlés összeültével megkezdődött egy információs konjunktúra, megnőtt az olvasói kereslet (ami véleményem szerint már akkor is teljesen egyértelmű lehetett a lap döntéshozói előtt). Az igények kielégítése ugyanakkor megnövelte a lap előállításának költségeit. A Pester Lloyd már ekkor modern lapkiadói vállalkozásként működött abban az értelemben, hogy a lapot olcsóbban értékesítették a vásárlók felé, mint amennyibe az a lapkiadó-vállalatnak került; a két összeg közötti különbséget a hirdetési bevételek töltötték fel. Mit is jelentett mindez? Mivel egyre nőtt a példányszám, egyre nőtt a veszteség is, különösen úgy, hogy az amúgy is „ár alatt” értékesített példányok előállítás költségei is nőttek: a szellemi és a fizikai részé egyaránt, még ha a fajlagos veszteség amúgy csökkenhetett is. A kereskedelmi- és iparvállalatok hirdetési kedve azonban egyáltalán nem 181

követte az információs konjunktúrát, sőt ekkor már évek óta, 1862-től volt egy igen jelentős csődhullám Pesten (végül egészen 1866-ig).605 Érzékelhették tehát, hogy a hirdetési bevételek nagysága nem nőtt (és minden bizonnyal a reklámértékesítések száma sem), egyértelmű lehetett emiatt a lapkiadó-vállalat számára, hogy a hirdetési tarifa megemelése nyomán nem nőhet a hirdetési bevétel. Ebből következően a lap előfizetési árát növelték: fővárosiak esetében 16-ról 18 forintra, vidékiek esetében 18-ról 20 forintra nőtt az éves előfizetési díj; míg a hirdetési tarifa változatlan maradt, ám így is kevesebb összeg folyt be hirdetésből 1866ban, mint 1865-ben. 1873 végén mindkét fő bevételi tétel csökkenésére számíthattak a Pester Lloydnál, és ezúttal is a lap árának emelése mellett döntöttek: a pesti előfizetők esetében 18-ról 22 forintra, a vidékiek esetében pedig 20 forintról 24-re nőtt az éves előfizetési díj. Az 1873 végi döntés háttere és megszületésének oka a következő lehetett: ekkor az információs éhség (a lap számára) már nem nőtt, sőt némileg csökkent is, a gazdaság és a „hirdetési élet” pedig az 1873-as év válságainak következtében rendkívül negatív tendenciába kezdett. A csődök következtében

a

hirdetési

piac

bizonyosan

csökkent,

mind

számszerűen,

mind

„vásárlóerejében”. A lap örülhetett, hogy nem veszített több tényleges és lehetséges hirdetési ügyfelet, nem hogy még több pénzt kérhetett volna az anyagilag megrendült potenciális hirdetőktől. Összegezve: 1865 végén a kiadások növekedésétől (nagyobb példányszám) és a bevételek egyik tételének (a hirdetési üzletág) csökkenésétől, 1873 végén pedig mind a példányértékesítési, mind – és különösen – a hirdetési bevételek csökkenésétől tarthattak. A „gyógyír” azonban mindkét esetben azonos volt: példányár-emelés. A döntések okát abban vélem felfedezni, hogy a Pester Lloyd kiadói jó prognózisokkal rendelkeztek mindkét mélyben zajló folyamat, vagyis az információs és a hirdetési kedv alakulását illetően, és az alapján döntöttek, hogy véleményük szerint melyiktől volt várható a pozitívabb tendencia. A történések őket igazolták: 1866 folyamán valóban nőtt a példányszám, a hirdetési üzlet pedig csökkent, 1874-ben a példányszám csak kissé, a hirdetési kedv (és hirdetési bevétel) viszont lényegesen visszaesett. Mi lett volna, ha nem avatkoznak be? 1866-ban az éves átlagos példányszám (a már megemelt ár mellett!) 8.500 körül lehetett,606 vagyis (éves előfizetésenként a 2 forintos árkülönbséggel számolva) 17 ezerrel kevesebb lett volna a bevétel, ha a lap ára változatlan maradt volna. Ebben az évben a levonások, illetve az adózás előtti nyereség 27 ezer forintra 605 606

Kövér 2011:15. Lásd Függelék II.1.4.b-ben az 1866-os évre vonatkozó előfizetői és példányonkénti értékesítési adatokat.

182

rúghatott, vagyis 20 ezer forintnál sokkal több nem igen folyhatott be a társulat pénztárába.607 És azt se feledjük, hogy kisebb példányár mellett feltehetőleg valamivel nagyobb lett volna az olvasói-újságvásárlói igény is, miáltal – a már többször említett differencia miatt – kisebb lett volna a nyereség. Vagyis ha nem döntenek 1865-ben a példányár-emelés mellett, akkor a következő év feltehetőleg nullszaldós vagy kissé veszteséges lett volna. Ugyanez igaz a második áremelés esetén is. 1874-ben mintegy 45–50 ezer forintos többletbevételtől esett volna el a vállalat – a valamelyest csökkenő, kb. 11.000–12.000-es példányszám mellett –, ha 1873 végén nem növeli 4 forinttal az éves előfizetési díjat. Tekintve, hogy 1874-ben 46.568 forint folyt be tiszta eredményként a társulati kasszába, ismét megállapíthatjuk, hogy jól döntöttek: a minimális nyereség – vagy egyenesen veszteség – helyett a lapkiadó-vállalat egyik legfényesebb eredményét hozta az 1874-es év! Az 1874-es közgyűlésen elhangzott éves jelentésben tetten érhető a döntéshozók dilemmája, vagyis hogy az egyik bevételi tételt próbálják növelni a másik csökkenése miatt, vagy inkább a kiadásokat fogják vissza. A közgyűlésen elhangzott az is, hogy a hirdetési jövedelem sokkal nagyobb része származott az 1873-as év első öt hónapjából – vagyis a bécsi tőzsde 1873. májusi összeomlása előtti időszakból – mint az azt követő hét hónapból.608 A lapvállalat tehát e két válságos esetben (mindkét alkalommal deficit fenyegetett) – logikusan – azt a piaci tényezőt lovagolta meg, amelyikből jobb eséllyel lehetett „kisajtolni” többletbevételt. Megtehette, hiszen olvasói körében kivívott már egy olyan tekintélyt mind politikai, mind gazdasági téren, hogy azok továbbra is kitartottak a lap mellett – a nagyarányú lapáremelések ellenére is.609 Az olvasók kitartása ugyanakkor mással is magyarázható, hiszen a két kritikus időpontban vagyunk: közvetlenül a kiegyezés előtt, illetve a nagy csőd után, 607

A Függelék II.1.4.a-ból kitűnik, hogy 1865-ben a hasonló nagyságú eredményből legalább 5 ezer forintot, míg 1867-ben – szintén hasonló összegű nyereségnél – több mint 8 ezer forintot vontak le jutalékokra, ezért feltételezem, hogy 1866-ban is nagyságrendileg 5–8 ezer forintot vonhattak le ezen a címen a kb. 27 ezer forintos eredményből. 608 Pester Lloyd, 1874. március 15. A közgyűlésen elhangzott, hogy az előfizetési díjat 1873. december 1-től emelték meg, és azóta nem észleltek változást az előfizetők számában. Az év későbbi részében azonban jelentősen csökkenhetett az értékesített példányszám, hiszen éves összevetésben csak kisebb mértékben nőtt a példányértékesítési bevétel 1873-hoz képest, és a kiadások jelentős csökkenése mögött is nagy részben a példányszám terén tapasztalt visszaesés, és így a nyomdai költségek csökkenése állhatott. 609 Meg kell jegyezni itt, hogy 1870 elején 2 forinttal csökkentették az éves előfizetési díjakat, és emellett hetente egy „ingyenes” (valójában persze az árba belekalkulált) melléklapot is adtak a Pester Lloydhoz. Ez az árcsökkentés azonban valójában a nettó példányár növelését jelentette, ugyanis 1870-re eltörölték az 1857-ben bevezetett, a lapokra kivetett állami illetéket, az újságbélyeget, amely addig a Pester Lloydra, mint hetente 6-szor este és reggel megjelenő politikai lapra évente minden egyes előfizető után közel 4 forint terhet rótt, és ezt az előfizetési árba bele is építették. A 4 forintos illeték tehát megszűnt, de lap ára csak 2 forinttal csökkent. Összegezve: a lap egykori bruttó ára csökkent (fővárosi éves előfizetés esetében 20 frontról 18-ra), de az egykori nettó ára nőtt (16 forintról 18 forintra). Ezt az árváltozást azonban nem tekinthetjük lapkiadói válságreakciónak abban az értelemben, hogy a mélyben zajló piaci tényezők kilengése miatt megbomlott egyensúly helyreállítása érdekében történt volna beavatkozás, hiszen a plusz bevételt (éves szinten előfizetésenként 2 forintot) befektették, új termékre, az előfizetőknek járó ingyenes melléklapra fordították.

183

vagyis az „eligazodáshoz” mindenképpen szükség volt egy Pester Lloyd-kaliberű, megbízható lap információira. És talán helytálló az a feltételezés is – annak ellenére, hogy nem ismerünk „társadalmi státuszt” és vagyoni helyzetet jelölő előfizetői listákat –, hogy a Lloyd olvasói kifejezetten a (leg)tehetősebb rétegekből kerültek ki, akik könnyebben elviselték az évi néhány forintos többletkiadást, amiért cserébe lapjuk továbbra is megmaradt színvonalasnak, nagy költségráfordítással készülőnek. Bár az áremelések drasztikusak voltak, a Pester Lloyd megengedhette magának, mert 1865 végén még nem, 1873 végén pedig már nem volt igazi konkurenciája a lapnak, a krach következtében ugyanis az Ungarischer Lloyd megroppant. A Pester Lloyd hirdetési tarifája az 1860-as évek vége és az 1870-es évek eleje közötti időszakban háromszor változott: tarifát emeltek 1870 áprilisában, 1872 elején, valamint 1873 januárjában. Mindhárom időpontról elmondható, hogy a példányszám jelentősen, majd kisebb mértékben, de nőtt, a tőzsde pedig kifejezetten „dübörgött”.610 Azért fontos az utóbbi mozzanat, mert a Pester Lloyd hirdetőinek legjelentősebb része a tőzsdén jegyzett részvénytársaságok, illetve a kisebb-nagyobb (pesti és bécsi) bankházak közül került ki. A tőzsde, a pénzvilág és a kereskedelem „krémje” szinte teljesen lefedte a Pester Lloydot kiadó Pesti Lloyd Társulat tagságát, vezetőségét. Az 1871–72-es időszakból össze tudjuk vetni a Társulat és a tőzsde tagságát.611 Azt tapasztalhatjuk, hogy a Pesti Áru- és Értéktőzsde bizottmányi tagjainak túlnyomó részben Lloyd-tag is volt egyben, és fordítva is: a Pesti Lloyd választmányi tagok többsége a tőzsde tagja is volt egyben, a két testület vezetősége pedig mintegy felerészben azonos volt, és az „egyszerű” Mitgliederek között is nagyon nagy volt az átfedés a két testületnél. Vagyis: a lap hirdetőinek jelentős része a lapot kiadó társaság cég tagságából származhatott. Így már érthető, hogy az éves közgyűléseken miért magyarázták szinte mentegetőzve az egyes tarifa-emelések okát. Az 1860-as évek végén és az 1870-es évek elején jelentősen megnövekedett a Pester Lloyd elterjedtsége. A példányszám növekedésével azonban a kiadások is nőttek, és a lapban megjelenő változatlan árú hirdetések már nem tudták „feltölteni” a keletkező egyre nagyobb deficitet. A Pester Lloydnál ekkor a hirdetések egységárának megemelése mellett döntöttek – talán azért, mert úgy vélhették, hogy könnyebb egy „hirdetési konjunktúra” idején a régi ügyfelektől több pénzt „kicsikarni”, mint újakat találni. Persze ezeket a régi ügyfeleket meg kellett győzni, ami a Pester Lloydnak feltehetően nem okozott olyan nagy nehézséget, tekintve, hogy a lapot kiadó társulat több száz fős tagsága a magyar gazdasági élet krémjét

610

A gazdaság teljesítménye azonban nem; Schulze számításai szerint az ország GDP-je az 1870-es évhez képest egészen az évtized közepéig kismértékben csökkent, illetve stagnált. Kövér 2007: 62. 611 Vö. például A Pesti Lloyd Társulat Évkönyve 1871-re. Pest, 1872.

184

képezte. Az arányosnak tartott hirdetési tarifa-emeléseket az éves rendes közgyűléseken nem csak egyszerűen bejelentették, de meg is indokolták, kiemelve, hogy az ebből származó bevétel a lap növekvő előállítási költségeinek fedezésére fog szolgálni, továbbá hogy a hirdetés immár több emberhez jut majd el. Az 1870. márciusi rendes évi közgyűlésen az éves jelentésében elhangzott, hogy bár nem volt olyan rendkívüli esemény, amely az olvasási kedvet különösebben növelte volna, az előfizetők köre 1869-ben mégis hónapról hónapra nőtt, olyannyira, hogy a lap példányszáma korábban nem tapasztalt, 10 ezres példányszámot ért el az év végére, és ez a példányszám 1870 első hónapjaira is – jelentéktelen ingadozással – megmaradt, amit igen reménykeltőnek tartottak. A lap növekvő elterjedtsége tette szükségessé április elsejétől a hirdetési tarifa emelését, ugyanis e nélkül a hirdetési üzlet alig fedezte volna a növekvő példányszámú lap költségeit. E tarifaemelésről a következő évben megjegyezték, hogy a hirdetési üzlet a megemelt hirdetési díj ellenére is folyamatosan gyarapodik. Az 1870-es közgyűlésen az is elhangzott, hogy 1869-ben több mint három ezer forintot kellett a vállalatnak leírnia mint behajthatatlan hirdetési követelést.612 Itt jegyzem meg, hogy az 1870-es év egy időszaka egyébként a francia–porosz háború miatt a lap számára veszteséges lett, ugyanis háborús időkben – a kereskedelem és az ipar szokásos fennakadása következtében – jelentősen csökkentek a hirdetési bevételek, míg a tudósítók, táviratok, térképmellékletek költségei, valamint a megnövekedett nyomdaköltségek jelentősen megnövelték a kiadásokat: 1870-ben négy hónapban a kiadások meghaladták a bevételeket.613 Az 1872. március 2-i közgyűlésen elhangzott jelentés614 a néhány héttel korábban életbe léptetett „mértékletes” hirdetési tarifaemelésről szólva arra is kitért, hogy a példányértékesítési bevétel (a példányszám 12 ezerre nőtt) csak a papír- és nyomásköltségeket fedezte a megelőző évben, és hogy a korábbi tarifa 8–9 ezres példányszámhoz három évvel korábban lett megállapítva. Egy évvel később, az 1873. január 1-től életbe léptetett tarifaemelés indoklásakor is a példányszám gyarapodását, és ezzel együtt a nyomtatási és papírköltségek növekedését hangsúlyozza az éves közgyűlési jelentés.615 A IV.4. táblázat összefoglalóan tartalmazza a kifejtetteket, vagyis hogy a lapkiadóvállalat üzletmenetének nagyobb kilengéseinek alkalmával (krízishelyzetekben) a pozitívabb (vagy a pozitívabbnak várt) piaci tényezőnek megfelelően alakították az árpolitikát: ha az információs tényező alakult pozitívabban, akkor példányárat (előfizetési díjat emeltek), ha a 612

Pester Lloyd, 1870. március 27. Pester Lloyd, 1871. február 26. 614 Pester Lloyd, 1872. március 3. 615 Pester Lloyd, 1873. március 30. 613

185

gazdasági folyamatok alakulása tűnt kedvezőbbnek, akkor a hirdetési tarifát növelték. Ezek a lépések nagyban hozzájárultak a napilap kiemelkedően rentábilis működtetéséhez – válságok előtt, alatt és után is.616 IV.4. táblázat Piaci tényezők alakulásának hatásai 1866 és 1873 között a Pester Lloyd előfizetési díjára és hirdetési tarifájára Dátum Információs trend Gazdasági trend Árpolitika 1866. január 1. ↑ ↓ előfizetési díj emelése 1870. április 1. ↑ ↑↑ hirdetési tarifa emelése 1872. február ↑ ↑↑ hirdetési tarifa emelése 1873. január 1. 0 ↑↑ hirdetési tarifa emelése 1873. december 1. ↓ ↓↓ előfizetési díj emelése Megjegyzés: Az információs és a gazdasági trendek oszlopában a jelölések a tendenciát mutatják: „↑”: növekvő, „↑↑”: különösen növekvő, „↓”: csökkenő, „↓↓”: különösen csökkenő, „0”: stagnáló.

Felmerül azonban a kérdés, hogy a dualizmus korában más lapoknál is tetten érhető-e egy ilyesféle lapkiadói döntési logika. Egyes esetekben valószínűleg igen. Ahogy említettem, a lapok túlnyomó részénél az 1870-es elejétől egészen a világháború elejéig nem volt éves szintre kivetített ár-emelés (kivéve a modellváltásoknál), pedig eközben a példányszámok eltérő mértékben, és persze nem is mindegyik lapnál, de alapvetően nőttek, akár a többszörösükre. A hirdetések terén több ízben is történt nem elszigetelt tarifa-emelés a III.4. fejezetben vizsgált lapok körében: az 1890-es évek közepén (Pester Lloyd, Budapest, Budapesti Hírlap, Pesti Hírlap), 1905 körül (a milliméter-sorra való átálláskor, szinte valamennyi fővárosi napilap), valamint 1913/1914-ben (Pesti Hírlap, Neues Pester Journal, Az Est,617 Kis Újság).618 Ha a fenti modell érvényesült ezekben az esetekben is, akkor az azt jelenti, hogy ezek az időszakok krízissel fenyegették a lapkiadói üzletmenetet, és még pedig azért, mert a példányértékesítési bevételek jelentősen kisebb mértékben nőttek, mint a hirdetési bevételek, vagy nagyobb mértékben csökkentek, mint a hirdetési bevételek. Ez olykor valóban így történhetett, legalábbis ha elfogadjuk, hogy a hirdetési irodák katalógusainak példányadatai legalább a tendenciát valamelyest tükrözik, illetve azt, hogy a

616

A jelen fejezetben vizsgált időszak egyetlen veszteséges éve (1868) nem a külső piaci tényezőkre adott nem megfelelő válaszok következményeként lett deficites a Pester Lloyd számára, hanem egy olyan súlyos belső krízis (lényegében a teljes szerkesztőség és kiadóhivatal távozása) miatt, amelynél nem működhetett a Lloydmechanizmus. 617 Ugyanakkor az 1910-ben induló Az Est ekkor már túl volt egy példányár-emelésesen is (1912), amit nem modell-váltásként kell értelmezni. 618 A világháborús lap- és hirdetési áremelések kérdésével nem foglalkozom annak rendkívüli összetettsége miatt; a munkaerő- és nyersanyaghiányos időszakban ugyanis a fajlagos előállítási költségek is rendkívül megnőttek, így valószínűleg csak egy jóval bonyolultabb modell adhatna magyarázatot az egyes, gyakran párhuzamos árpolitikai lépések miértjeire.

186

IV.2.5. fejezetben közölt (nagyon vázlatos) hirdetésterjedelmi tendenciák jól reprezentálják az egyes évek, időszakok egészét is.619

619

A lapok eredmény-kimutatásai azonban önmagukban nem mindig támasztják alá a modell általános érvényét, bár egyes esetek megerősítik azt, pl. az 1905 körüli tarifa-emelésénél: a Pesti Napló esetében 1903 és 1906 között a példányértékesítési bevételek csak mintegy 20%-kal nőttek, míg a hirdetési bevételek mintegy 85%-kal, a Neues Politisches Volksblattnál pedig ugyanekkor előbbi tétel 50%-kal, utóbbi 100%-kal nőtt.

187

V. ÖSSZEGZÉS Disszertációmban azt a célt tűztem ki magam elé, hogy választ adjak arra a kérdésre, hogy milyen üzleti mozgatórugói voltak a fővárosi napilapkiadásnak a dualizmus korában, és hogy mindez miként, milyen keretek között történt. E megközelítés értelmében vizsgáltam a lapvállalatokat, valamint a lapok előállítási színtereinek fejlődését. Bemutattam, hogy a lapkiadói fejlesztéseknél, beruházásoknál, de olykor egy-egy új vállalat megindításánál is nagy volt a pénzintézeti hitelezés szerepe. A lapkiadóvállalatok kiadásaiban a korszak során minden bizonnyal csökkent a nyomdai költségek súlya; az intenzíven terjeszkedő vállalatok a szerkesztőségi tartalmat jelentősen fejlesztették, így a redakcióra fordított kiadások is nőttek (verseny nélkül a szerkesztőségi költség egy tipikus fix költség). A nyereségesség kérdésével foglalkozva arra is rámutattam, hogy a Pester Lloyd a kor legstabilabb vállalatai közé tartozhatott, a dualizmus békebeli korszakában csak három évben volt veszteséges. Az „üzem”, vagyis az előállítás vizsgálatakor megállapítottam, hogy megnőtt a kiadóhivatal szerepe, és hogy részben a verseny következtében nőtt a szerkesztőségek létszáma, a hírlapírók honoráriuma, és ezáltal a szerkesztőségi kiadások nagysága is. A lapok expediálásánál, vagyis szállításánál abban lehetett a legfőbb előrelépés, hogy a vidékre szánt példányok hamarabb és szervezettebben érkeztek meg az előfizetőhöz, továbbá hogy a vidéki újságárusoknak szánt példányok szállítása terén megjelentek a posta mellett (majd helyett) a csomagszállító társaságok is. A nyomdai előállítás terén három területen vizsgáltam a viszonyok változását. A szedőgépek és különösen a tekercsnyomógépek rendkívül nagy mértékben növelték meg az előállítás sebességét és kapacitását, a papír árának tartós csökkenése (egészen a századfordulóig) pedig szintén kedvezhetett a sajtóipar mennyiségbeli fejlődésének. Ez lehetett részben az oka annak, hogy a 19. század végén néhány év alatt megduplázódott a fővárosi napilapok száma (sok rövid életű lappal), bár ez véleményem szerint inkább egy kedvezőtlen folyamatnak tekinthető, ahogy erre lentebb még kitérek. A terjedelmi változásokat vizsgáló alfejezetben bemutattam, hogy egyes laptípusok jelentősen növelték a lapszámok oldalszámát (igaz, a lapok oldalán általában nagyobb arányban nőtt a hirdetés mint a publicisztikai teljesítmény), ugyanis e téren folyt leginkább és nem a példányárak területén, ahol évtizedeken keresztül állandóság volt. A hirdetések terén azonban növelték áraikat a napilapok – pl. a millimétersorra való átálláskor szinte valamennyi (a 20. század első évtizedének közepén). A példányárak terén megfigyelhet az egyre olcsóbb 188

laptípusok megjelenése, az új laptípusok nem csak árban, de külalakban, terjedelemben és stílusban is különböztek egymástól. A lapkiadásnak kettős keresleti oldala van, az olvasói és a hirdetői, disszertációmban bemutattam, hogy hogyan növekedett mindkettő, illetve, hogy a növekedés miként, milyen források alapján mérhető. E két folyamat változásaira a lapkiadói reakció az árpolitikában is megmutatkozhatott, a megfigyelt döntési mechanizmust nevezem Lloyd-mechanizmusnak. A budapesti napilapok új színtereken, új közvetítő csatornákon is tudták bővíteni a keresletet, nem csak olvasóként, de hirdetőként is el tudták érni a hagyományosan az újsággal kevésbé érintkező rétegeket – mind a fővárosban, mind vidéken. Erre azért is lehetett szükség, mert a korábbi piacok telítődhettek, például a filléres kolportázslapokat (a szó mai jelentése miatt kevésbé szerencsés szóhasználattal: a bulvárlapokat) fővárosi lapoknak szokás gondolni, ezzel szemben főként vidéken történt értékesítésük. Kutatásaim szerint a kiegyezés környéki példányszám a világháború idejére mintegy negyvenszeresére nőtt, mindez úgy, hogy az új és a régi lapok, valamint az új és a régi olvasók együtt léteztek (Styria-jelenség), a hirdetési üzletág fejlődését pedig ciklikusság jellemezhette (Lloyd-ciklusok). Mindezek alapján úgy vélem, hogy a dualizmus kori budapesti napilapkiadás fő üzleti mozgatórugója a folyamatos piackeresés volt, aminek keretében nem csak egyszerűen új piacokat találtak és értek el, de azokat részben maguk a lapok, a lapkiadó-vállalatok hozták létre. A fővárosi napilapok újabb és újabb típusai az új szerkesztési és kiadási elvekkel, az új közvetítőcsatornák kiépítésével összességében sikeresen jutottak el újabb hirdetői és olvasói (újságvásárlói) rétegekhez. Ez a piackereséséi kényszer (ami egyben növekedési lehetőség is volt) meglátásom szerint különösen a 19. század végére és a 20. század legelejére eszkalálódott. A Graphica című budapesti nyomdászati szaklap azt írta 1897. októberi számában a 7. oldalon, hogy a napilapok terén „túltermelés” tapasztalható. Valóban, a soha nem látott olcsóságú papír, és a hatalmas, részben kihasználatlan nyomdai kapacitás (ugyanis a rotációsgépek rohamos elterjedésével nagyobb arányban nőhetett a kapacitás, mint az igény) révén megnőtt a budapesti napilapok száma. Ebben az időszak tértek vissza a délután/este megjelenő lapok – egyrészt a nyomdák jobb kihasználása miatt, másrészt piacbővítési kísérletként az új időpontban való terjesztéssel, és ekkor jelentek meg a krajcáros/filléres kolportázslapok is. A századfordulón telítődött/telítődni látszódott a 4 krajcáros lapok piaca; de a krajcáros lapok számára is hamar kicsinek bizonyulhatott a budapesti piac, ezért e lapok egy része tudatosan vidéken építette piacát (sikerrel), minek következtében a vidéki lapkiadók korlátozni akarták a kolportázst. A krízis egyik jele lehetett az is, hogy csak a fővárosban nőtt az egyes példányok 189

ára, vidéken nem, hogy ezzel is versenyképesebbek legyenek vidéken, ekkor jelentek meg egyes lapkiadó vállalatok közgyűlési jelentéseiben a vidéki lapok mint versenytársak – ez a megelőző évtizedekben elképzelhetetlen lett volna. Véleményem szerint a hagyományos hirdetési üzlet lelassulása állhatott egyrészt az átalányok elterjedése, másrészt a kishirdetések propagálása, illetve általában az újsághirdetések népszerűsítő kampánya mögött – ugyanakkor a túl sok lap miatt joggal gyanakvó hirdetők körében elterjedhetett ekkor egy példányszámauditálási igény is. Nem egy egyszerű fogyasztási cikk az újság, hiszen mélyen átszövi többek között a kultúra, a politika és a mentalitás is – talán ezért sem születtek nagy számban elmélyült vállalattörténeti munkák Magyarországon a sajtóról. Reményeim szerint a fenti tudományos eredményen túl dolgozatom további haszna az lehet még, hogy a disszertációban részletesen kifejtett keretek, szempontok és megközelítések révén az eddigi gyakorlathoz képest talán jobban leírhatók és elemezhetők lehetnek a sajtó, vagy akár egyes lapok különböző vállalattörténeti aspektusai.

190

FORRÁSOK ÉS FELHASZNÁLT IRODALOM Levéltári, kézirattári források Budapest Főváros Levéltára (BFL) IV.1319. Pest Polgármesterének iratai, Elnöki iratok IV.1409.b Budapest Székesfőváros Polgármesterének iratai, Elnöki és elnöki ügyosztályi iratok VII.2.e Pesti (1875-től) Budapesti Királyi Törvényszék (1946-tól Budapesti Törvényszék) iratai, Cégbírósági iratok VII.12.b Budapesti Központi Királyi Járásbíróság iratai, Peres és perendkívüli iratok VII.151. Rupp Zsigmond közjegyző iratai VII.168. Görgei István közjegyző iratai VII.169. Máday Sándor közjegyző iratai VII.170. Jeszenszky Dániel közjegyző iratai VII.173. Gászner Béla közjegyző iratai VII.175. Steinbach István közjegyző iratai VII.176. Stamberger Ferenc közjegyző iratai VII.184. Weinmann Fülöp közjegyző iratai VII.185. Weiser Károly közjegyző iratai VII.186. Schilling Rudolf közjegyző iratai VII.188. Róth Zsigmond közjegyző iratai VII.192. Rohrer Géza közjegyző iratai VII.193. Charmant Oszkár közjegyző iratai VII.200. Ökröss Bálint közjegyző iratai VII.203. Cottely Géza közjegyző iratai VII.211. Mannheimer Ignác közjegyző iratai VII.216. Jeszenszky István közjegyző iratai VII.217. Kiss József közjegyző iratai XI.919. Légrády Testvérek Könyv- és Kőnyomdai cég iratai Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár (FSzEK) BF 0910/82. Pesti Lloyd Társulat, vegyes iratok. B 0910/209. Lowetinszky János József naplói 191

KBA AG Historisches Archiv (KBA AG HA) Würzburg Mappe 94. (Rotationsmaschinen) Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (MNL OL) D 185 Abszolutizmus-kori Levéltár, Magyar Királyi Udvari Kancellária, Elnöki iratok K 26 Miniszterelnökségi Levéltár, Miniszterelnökség, Központilag iktatott és irattárazott iratok K 231 Kereskedelemügyi minisztériumi levéltár, Kereskedelemügyi Minisztérium, Ipari és belkereskedelmi szakosztály K 467. Miniszterelnökségi Levéltár, Miniszterelnökség, Miniszterelnökök félhivatalos iratai. Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Kézirattár (MTA K K) Ms 18. Szinnyei József naplói

MAN AG Historisches Archiv (MAN AG HA) Augsburg Fach 20., Fach 21. (Rotationsmaschine-Zeichnungen) Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár (OSZK K) Fond IV. Falk Miksa Steiermärkisches Landesarchiv (StLA) Graz Präsidium der k. k. steierm. Statthalterei

Irodalom A Pesti Lloyd-Társulat évkönyve. [1854-től 1918-ig] Budapest Az 50 éves Pesti Hirlap jubileumi albuma. [1928] Budapest Balázs Eszter 2009: Az intellektualitás vezérei. Viták az irodalmi autonómiáról a Nyugatban és a Nyugatról. 1908–1914. Budapest Baldasty Gerald J. 1992: The Commercialization of News in the Nineteenth Century. Madison Baldasty, Gerald J. 1999: E. W. Scripps and the Business of Newspapers. Urbana 192

Balogh János Mátyás 2005: Apró hirdetések és apróhirdetések 1850–1900. Médiakutató (6.) 4. 77–93. Balogh János Mátyás 2006: „Ha ezt Gutenberg látná!” A magyarországi nyomdászat rotációs forradalma és a Maschinenfabrik Augsburg (MAN) 1881–1898. A MAN Roland

Magyarország

jubileumi

kiadványa

tekercses

gépei

magyarországi

megjelenésének 125. évfordulójára. Budapest Balogh János Mátyás 2007: Napilapok és pénzintézetek kapcsolata a dualizmus korában. A Guttenberg Hírlapkiadó Társulat. Médiakutató (8.) 2. 73–92. Balogh János Mátyás 2009: A budapesti tekercses hírlapnyomdászat születése. FONS (16.) 1. 25–43. Bárczi Iván 1880: A német cultura befolyása Magyarországra. Társadalmi tanulmány. (2. bővített és átdolgozott kiadás) Sopron Bellér Judit 1981: A kormánypárti sajtó támogatásának formái a századfordulón. Magyar Könyvszemle (97.) 4: 276–298. Birkner, Thomas 2010: Das Jahrhundert des Journalismus – ökonomische Grundlagen und Bedrohungen. Publizistik (55.) 41–54. Bíró Lajos 1911: A sajtó. Budapest Blau, Albrecht 1932: Der Inseratenmarkt der deutschen Tageszeitungen. Berlin. Bogdán István 1963: A magyarországi papíripar története (1530–1900). Budapest Borostyáni Nándor 1876: Hirlapolvasók. Vasárnapi Újság, február 20. 121. Braun 1908: Zeitungs- und Kalender-Katalog. Annoncen-Expedition Eduard Braun. Wien Bródy Lajos [1933]: Emlékezés. In Hatvan esztendő. [Budapest] 61–66. Budapest félévszázados fejlődése. 1873–1923. 1923. Budapest Budapesti Czim- és Lakjegyzék, 1880-1881 (1. évfolyam) Budapest Budapesti Czím- és Lakjegyzék. 1898. Budapest Buzinkay Géza 1993: Kis magyar sajtótörténet. Budapest Buzinkay Géza 1997: Bulvárlapok a pesti utcán. Budapesti Negyed, nyár-ősz Buzinkay Géza 2000: „A haladás közvitézei”. A magyar újságírók öntudatra ébredése a 19. század végén. Magyar Média, tavasz, 26–34. Buzinkay Géza 2003: Lipták Dorottya: Újságok és újságolvasók Ferenc József korában (recenzió) Magyar Könyvszemle, 3. 383–387. Buzinkay Géza 2008: Magyar hírlaptörténet. 1848–1918. Budapest Dersi Tamás – Szántó Tibor 1987: A magyar sajtó képeskönyve. h. n. Deutsch Antal 1903: A Pesti Lloyd-Társulat 1853–1903. Budapest. 193

Dezsényi Béla – Dörnyei Sándor – Ardó Mária 1950: A magyar sajtó történetének korszakai. Irodalomtörténet 4. 67–68. Dezsényi Béla – Nemes György: A magyar sajtó 250 éve. Budapest Ditges, Karl Ludwig 1928: Das Rechnungswesen in Zeitungs-verlagsunternehmungen. Saarbrücken. Dukes 1894: Zeitungs-Katalog der Annoncen-Expedition M. Dukes. Wien Dukes 1904: Zeitungs-Katalog und Inserations-Tarif der Annoncen-Expedition M. Dukes Nachf. Wien Dukes 1909: Zeitungskatalog. Vormerkkalender. Annoncen-Expedition M. Dukes Nachf. Wien Dukes 1910: Zeitungs-Katalog und Vormerk-kalender. Annoncen-Expedition M. Dukes Nachf. Wien Dukes 1911: Zeitungs-Katalog der Annoncen-Expedition M. Dukes Nachf. Wien Dukes 1912: Zeitungs-Katalog der Annoncen-Expedition M. Dukes Nachf. Wien Dukes 1913: Zeitungs-Katalog der Annoncen-Expedition M. Dukes Nachf. Wien Dukes 1914: Zeitungs-Katalog der Annoncen-Expedition M. Dukes Nachf. Wien Gábor Döme 1909: Emlékkönyv a Budapesti Hírlapszedők Köre huszonötéves fennállására 1884–1909. Gedenkschrift zum fünfundzwanzigjährigen Bestande des Klubs der Zeitungssetzer Budapests. Budapest Garr, Max 1912: Die wirtschaftliche Grundlagen des modernen Zeitungswesens. Wien – Leipzig. Goldberger 1889: Zeitungs-Catalog. Hirlap-Jegyzék. Hirdetési Iroda. Goldberger A.V. Budapest Grosz Victor [1885]: Hazánk Hirlapjai a Budapesti Országos Általános Kiállitáson 1885-ben, [Budapest] Gyáni Gábor 1998: Az utca és a szalon. A társadalmi térhasználat Budapesten (1870–1940). Budapest Gyáni Gábor 2006: Sajtótörténet a társadalomtörténész szempontjából. Médiakutató, tavasz György Aladár 1873: Pár szó a hirlapirodalmunkról. Figyelő, június 22. 289–291. Haasenstein–Vogler 1900: Zeitungs-Katalog von Haasenstein & Vogler (Otto Maass) Annoncen-Expedition. Wien Haasenstein–Vogler 1901: Zeitungs-Katalog von Haasenstein & Vogler (Otto Maass) Annoncen-Expedition. Wien

194

Haasenstein–Vogler 1912: Zeitungs-Katalog. Haasenstein & Vogler Aktiengesellschaft Annoncen-Expedition. Wien Haasenstein–Vogler 1914: Zeitungs-Katalog. Haasenstein & Vogler A-G. Wien Habermas, Jürgen 1993: A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása. Vizsgálódások a polgári társadalom egy kategóriájával kapcsolatban. Budapest Hacsak Géza 1937: Budapest első bulvárd-lapja. A Sajtó, 9–10. 17–22. Halász Imre 1911: Egy letűnt nemzedék. Budapest. Halmos Károly 2008: Vállalati adózás egy átmeneti korban (1899). social histories blog. http://socialhistories.blog.hu/2008/06/05/vallalati_adozas_egy_atmeneti_korban_1899 (utolsó letöltése: 2013.12.10.) Harminc év története. In Harminc év 1877–1907. A „Budapest” jubiláris albuma. h. n. é. n. 1–7. Hellwig, Wolfgang 1929: Unternehmungsformen der deutschen Tagespresse. G. m. b. H. und A.-G. Leipzig. Hennyey Vilmos 1926: A magyar posta története. Budapest Hírlapjaink. A magyarországi hírlapok monográfiája. I. kötet. 1896. Budapest Hirschegger, Manfred 1981: Die Grazer „Tagesbote” von 1880 bis 1890. Ein Beitrag zur steirischen Pressegeschichte. Graz Horváth Zoltán 1974: Magyar századforduló. A második reformnemzedék története (1896– 1914). Budapest Hower, Ralph M. 1949: The History of an Advertising Agency. N. W. Ayer & Son at Work. 1869–1949. Cambridge. Illés József 1908: A Magyar Újságkiadók Országos Szövetsége. 1898–1908. Budapest Illés József 1925: Ujságkiadás. Budapest. Illés József 1929: A hirdetési üzlet negyvenéves pályafutása. In: Emlékkönyv. 1889–1929. A magyar ujságkiadás negyven éve. Budapest. Justus 1874: A hirlapirók társasága. Figyelő, október 25. Justus 1875: A magyarországi hirlapirók egyesületéről. Figyelő, január 31. K. T. K. 1871: Hirdetések hirdettetnek. Vasárnapi Újság, április. 23. 211–212. Kaplan, Richard L. 2002: Politics and the American Press. The Rise of Objectivity, 1865– 1920. Cambridge. Képviselőházi Napló Kókay György – Buzinkay Géza – Murányi Gábor [é.n.]: A magyar sajtó története. h.n. Kosáry Domokos – Németh G. Béla (szerk.) 1985: A magyar sajtó története II/2. Budapest. 195

Kőrösi József 1873: Pestvárosi jövedelmi adó tanulmányok. Az 1870diki adatok alapján. Pest Kőrösi József 1875: Pestvárosi adótanulmányok 1871. és 1872. évi adatok alapján. Budapest Kőrösi József 1877: Budapesti adótanulmányok. Budapest Kőrösy József 1898: Budapest fővárosa az 1891. évben. A népszámlálás és népleírás eredményei. III. kötet. Budapest Kövér György 2007: Az Osztrák-Magyar Monarchia gazdasági teljesítménye. Lépték és tempó. In: Gerő András (szerk.): A Monarchia kora – ma. Budapest, 44–73. Kövér György 2011: Válság válság hátán: a 19. század. In: Katona Csaba (szerk.): Gödörből gödörbe. Mindennemű válságok Magyarhonban a 19. és 20. században. A szombathelyi Mediawave Fesztivál keretében 2010. május 5-én megrendezett tudományos konferencia előadásai. Szombathely, 11–23. Krausz Simon 1937: Életem. Budapest Kútfalvi Oszkár 1991: Újságpaloták. Budapest Lackó Miklós 1998: A két világháború között. Budapesti Negyed. 2–3. 173–240. Lakatos Éva 2004: Sikersajtó a századfordulón. Sajtótörténeti megközelítések. Budapest Lakatos Éva 2004a: A példányszám növelésének új útjai a XIX. és a XX. század fordulóján. A Friss Újság és a Reggeli Újság példája. In Lakatos 2004: 51–65. Lakatos Éva 2004b: Sajtószolgák: a kőnyomatosok. In Lakatos 2004: 69–86. Lakatos Éva 2004c: A postakürttől a rikkancsokig. A számonkénti (utcai) lapterjesztés forradalma. In Lakatos 2004: 95–112. Lang 1873: Zeitungs-Verzeichniss und Iserations-Tarif der I. internationalen AnnoncenExpedition von Leopold Lang & Comp. Pest. Leitner Pál 1885: A fővárosi napilapok. Typographia, január 2. Leitner Pál 1890: A fővárosi napilapok. Typographia, november 28. Leitner Pál 1894: A fővárosi napilapok. Typographia, május 18. és 25. Lengyel András 2002: A Szegedi Napló hirdetési díjszabása (1908). Magyar Könyvszemle (118.) 1. 86–90. Lengyel Géza 1963: Magyar újságmágnások. Budapest Leopold 1907: Ujság-Katalogus. 10 éves fennállása alkalmából kiadja az Általános Tudósitó hirdetési osztálya. Budapest Leopold 1910: Katalog. Annonzen-Expedition Julius Leopold. Budapest Lipták Dorottya 1992: A sajtó szerepe a nagyvárosi tömegkultúrában a 19. század második felében. In Gyimesi Sándor (szerk.): Gazdaság, politika, kultúra. Tanulmányok KeletKözép-Európa történetéből. Budapest 196

Lipták

Dorottya

1996:

Zwei

Unternehmer

des

kulturellen

Bereichs

in

der

Habsburgermonarchie (Jan Otto, Prag - Károly Légrády, Budapest) In: Zdenĕk Jindra et alii (szerk.) Prager Wirtschafts- und Sozialhistorische Mitteilungen 3. Prague Lipták Dorottya 2002: Újságok és újságolvasók Ferenc József korában. Bécs – Budapest – Prága. Budapest Lipták Dorottya 2007: Illustrierte Bildungs- und Unterhaltungspresse und das Lesepublikum in der Donaumonarchie zur Zeit Franz Josefs (1850-1914). In Norbert Bachleitner – Andrea Seidler (szerk.): Zur Medialisierung gesellschaftlicher Kommunikation in Österreich und Ungarn: Studien zur Presse im 18. und 19. Jahrhundert.Wien Lukas József 1877: A hatodik nagyhatalom. Vagy: a modern sajtó. A magyar viszonyokra való tekintettel közli: Tomor Ferenc. Budapest. Lyons, Martin 2000: A 19. század új olvasói: nők, gyermekek, munkások. In Az olvasás kultúrtörténete a nyugati világban (szerk. Cavallo, Guglielmo – Chartier, Roger) Budapest. 348–380. Magyar Statistikai Évkönyv. 14. évf. Budapest, 1886. Magyar Statistikai Évkönyv. 17. évf. Budapest, 1890. Magyar Statistikai Évkönyv. 4. évf. Budapest, 1877. Magyar Statistikai Évkönyv. 9. évf. Budapest, 1882. Magyar Törvénytár. 1900. évi törvényczikkek. 1901. Budapest Márkus László (szerk.) 1977: A magyar sajtó története. Budapest Melischek, Gabriele – Seethaler, Josef 2006: Presse und Modernisierung in der Habsburgermonarchie. In (szerk. Rumpler, Helmut – Urbanitsch, Peter) Die Habsburgermonarchie.

1848–1918.

Band

VIII.

Politische

Öffentlichkeit

und

Zivilgesellschaft. 2 Teilband. Die Presse als Faktor der politischen Mobilisierung. Wien. 1535–1714. Mendelssohn, Peter 1959: Zeitungsstadt Berlin. Mensche und Mächte in der Geschichte der deutschen Presse. Berlin Meyer, F. Max 1910: Die Papierfabrikation in Bild, Wort und Zahl. [Wien] Meyer, Hans-Friedrich 1967: Zeitungspreise in Deutschland im 19. Jahrhundert und ihre gesellschaftliche Bedeutung. Hamburg Mikszáth Kálmán 1956–1992: Összes Művei [szerk.: Bisztray Gyula & Király István, majd Rejtő István] Budapest

197

Monok István 2010: A magyarországi főnemesség könyves műveltsége a XVI–XVII. században. (Értekezés a Magyar Tudományos Akadémia doktora cím elnyeréséért.). Magyar Tudományos Akadémia, Budapest. Mosse 1897: Zeitungs-Katalog und Insertions-Kalender von Rudolf Mosse AnnoncenExpedition. Wien Mosse 1898: Zeitungs-Katalog und Insertions-Kalender. Rudolf Mosse Annoncen-Expedition. Wien Mosse 1908: Zeitungs-Katalog der Annoncen-Expedition Rudolf Mosse. Wien Mosse 1910: Zeitungs-Katalog der Annoncen-Expedition Rudolf Mosse. Wien Mosse 1913: Zeitungs-Katalog. Annoncen-Expedition Rudolf Mosse. Wien Mosse 1916: Zeitungs-Verzeichnis. Rudolf Mosse Annoncen-Expedition. Wien Munzinger, Ludwig 1902: Die Entwicklung des Inseratenwesens in den deutschen Zeitungen. Heidelberg. n. 1878: Erkölcstelen hirdetmények. Abaúj-Kassai Közlöny, november 7. Nalbach, Alex 2003: „Posoned at the Source”? Telegraphic News Services and Big Business in the Nineteenth Century. Business History Review (77.) 4. 577–610. Neumann Ede 1923: A fővárosi napisajtó fejlődése [Tschutschegg Vince eredeti német kézirata nyomán]. I–XI. Typographia, január 12., 19., 26., február 2., 9., 16., 23., március 2., 9., 16., 23. Novák László 1929: A nyomdászat története. V–VII. köt. Budapest Nyomdász Évkönyv és Úti Kalauz 1916. 1916. Budapest Oppelik 1900: Zeitungs- und Kalender-Katalog des Ersten österr. Annoncen-Bureau A. Oppelik’s Nachfolger. Wien Peisner Ignác [1917]: Negyven év visszhangja. In Budapesti Ujságirók Egyesülete. Jubiláris Almanach. h.n. 139–145. Peisner Ignác 1912: Magyar zsidó hírlapírók. Múlt és Jövő, január; 25–26. Perles 1870: Adressbuch für den Buch-, Kunst-, Musikalienhandel und verwandte Geschäftszweige der österreichisch-ungarischen Monarchie, mit einem Anhange: Zeitungsadressbuch für Oesterreich. Wien Perles 1874: Adressbuch für den Buch-, Kunst-, Musikalienhandel und verwandte Geschäftszweige der österreichisch-ungarischen Monarchie, mit einem Anhange: Zeitungsadressbuch für Oesterreich. Wien

198

Perles 1893–1894: Adressbuch für den Buch-, Kunst-, Musikalienhandel und verwandte Geschäftszweige der österreichisch-ungarischen Monarchie, mit einem Anhange: Oesterr.-ungarisches Zeitungs-Adressbuch. Wien Perles 1894–1895: Adressbuch für den Buch-, Kunst-, Musikalienhandel und verwandte Geschäftszweige der österreichisch-ungarischen Monarchie, mit einem Anhange: Oesterr.-ungarisches Zeitungs-Adressbuch. Wien Perles 1895–1896: Adressbuch für den Buch-, Kunst-, Musikalienhandel und verwandte Geschäftszweige der österreichisch-ungarischen Monarchie, mit einem Anhange: Oesterr.-ungarisches Zeitungs-Adressbuch. Wien Picard, Robert G. 1989: Media Economics. Concept and Issues. Newbury Park. Pöppinghaus J 1920.: Die Deutsche Zeitungsdruckpapierindustrie und ihre fortschreitende Organisation. Clausthal Rafael 1912: Zeitungs-Katalog der Annoncen-Expedition J. Rafael. Wien Rafael 1914: Zeitungs-Katalog. Annoncen-Expedition J. Rafael. Wien Rákosi Jenő 1926: Emlékezések. II. köt. Budapest Reumann, Kurt 1968: Entwicklung der Vertriebs- und Anzeigenerlöse im Zeitungsgewerbe seit dem 19. Jahrhundert. Publizistik (13.) 226–271. Révész T. Mihály 1986: A sajtószabadság érvényesülése Magyarországon 1867–1875. Budapest Rogers, Jason 1918: Newspaper Building. Application of Efficiency to Editing, to Mechanical Production, to Circulation and Advertising With Cost Finding Methods, Office Forms and Systems. New York – London. Sajó Aladár – Róna Lajos 1902: Az újság. Újságírás, újságkiadás. Budapest Sárréti Iványi Ö. 1876: A hirlapok és az előfizetők. Békésmegyei Közlöny, október 8. Schalek 1885: Zeitungs-Catalog der Annoncen-Expedition Heinrich Schalek. Wien Schalek 1905: Zeitungs-Katalog. Annoncen-Expedition Heinrich Schalek. Wien Schalek 1908: Zeitungs-Katalog. Annoncen-Expedition Heinrich Schalek. Wien Schalek 1910: Zeitungs-Katalog. Annoncen-Expedition von Heinrich Schalek. Wien Schalek 1911: Zeitungs-Katalog. Annoncen-Expedition von Heinrich Schalek. Wien Schalek 1912: Zeitungs-Katalog. Annoncen-Expedition von Heinrich Schalek. Wien Schalek 1913: Zeitungs-Katalog. Annoncen-Expedition von Heinrich Schalek. Wien Schiller József 1933: Rákosi Jenő. Egy magántitkár feljegyzései. Budapest Schneider, Werner 1924: Die Faktoren der Rentabilitaet einer Zeitung. Leipzig. Schultze, Fritz 1912: Kosten und Rentabilität des Zeitungsinserats. Heidelberg. 199

Scott, Williams R. 1915: Scientic Circulation Management for Newspapers. New York. Seffer László 1888: Az ujságírás ma. Magyar Salon, 426–428. Silberstein-Loeb, Jonathan 2009: The Structure of the News Market in Britain, 1870–1914. Business History Review (83.) 4. 759–788. Sipos Balázs 2004: A politikai újságírás mint hivatás. Nyilvánosság, polgári sajtó és a hírlapírók a Horthy-korszak első felében. Budapest Smith, Carol – Dyer, Carolin Stewart 1992: Taking Stock, Placing Orders. A Historiographic Essay on the Business History of the Newspaper. (Journalism Monographs, No. 132.) Washington. Sólyom Jenő 1878: Az irodalom svindlerei. Budapest Stöber, Rudolf 2000: Deutsche Pressegeschichte. Einführung, Systematik, Glossar. Konstanz. Sturm, Albert 1876: Culturbilder aus Budapest. Leipzig. Sz. 1878: A sajtó nyomorultjai. Abaúj-Kassai Közlöny, június 10. 2. Sz. 1898: A budapesti nyomdák gépstatisztikája. In Magyar Nyomdászok Évkönyve. 1898. Budapest Szabó Dániel 1997: Hirdetési kultúra a századfordulón. Budapesti Negyed (16–17.) 2–3. Szabó Dániel 2009: Sajtóhirdetések a régi Magyarországon. Korunk, április Szabó László 1918: Athenaeum. Ötven év egy irodalmi és nyomdai társulat életéből. Budapest Szalay Mihály 1908: Boulevard-lapok. In Budapesti újságírók almanachja 1908-ra. Budapest. 151–155. Szinnyey [sic!] József 1867: A hirlaphirdetésekről. Vasárnapi Újság, július. 21. 362. Szomaházy István 1893: Az ujság. Budapest Tábori Kornél – Székely Vladimir 1908: Az erkölcstelen Budapest. Budapest Táncsics Eszter és Csorba Géza naplója. 1994: (Vál., szerk.: Buza Péter). Budapest Timkó György 2011: Vaskolléga. A nyomdai szedőgépek másfél évszázados története. Budapest Toldy István 1869: Mikor a nők a kávéházba járnak. In: Adél asztalára. Pest Tomsics Emőke 1996: A pesti utca hangja: a rikkancs. História, 8:28–29. Tóvölgyi Titusz 1872: A magyar ellenzék véres küzdelme vagyis: Gyász-napok a magyar nemzet életéből. I. Pest. Typo 1881: Régebbi pesti nyomdáinkról VI. Typographia, december 19. Vajda Viktor 1870: Művészet és politika. Képek a magyar társadalomból. Pest.

200

Veridicus Severus [Kerenty István] 1875: Futó pillantások társadalmi és irodalmi viszonyaink fölött. Budapest Viharos [Gerő Ödön] 1891: Az én fővárosom. Budapest Vörös Károly 1979: Budapest legnagyobb adófizetői 1873–1917. Budapest Walter, Edith 1994: Österreichische Tageszeitungen der Jahrhundertwende. Idealogischer Anspruch und ökonomische Erfordnisse. Wien – Köln – Weimar. Wehle, J. H. 1880: Die Reclame. Ihre Theorie und Praxis. Wien – Pest – Leipzig, Wehle, J. H. 1883: Die Zeitung. Ihre Organisation und Technik. Journalistisches Handbuch. Wien – Pest – Leipzig. Weisz D. 1878: A prostitutió kérdése Budapesten. Nyilt szózat a főváros férfi- és nőlakósaihoz. Budapest Zilahi Simon 1896: A Budapesti Hírlap. In Hírlapjaink. Budapest Zilahi Simon 1902: Az ujság fejlődéséről. Magyar Szalon, december. 38. köt. 247–253.

201

FÜGGELÉKEK

202

Függelék II.1.3.

Az Egyetértés Rt. hitelezői 1902-ben Forrás: BFL VII.2.e. Cg. 2547. (O. 874.) Bejelentő neve Eötvös Károly Pesti Magyar Kereskedelmi Bank Pitteni papírgyár Nagy Sándor [vsz.: a nyomdatulajdonos] Pesti Hazai Első Takarékpénztár Magyar Általános Hitelbank Magyar Általános Biztosító Társaság Első Magyar Iparbank Bergl Ignác Hirdetési irodák s egyéb apróbb követelések Agrár- és Járadékbank Bártfai Takarékpénztár Löwinger Sámuel Budapesti Takarékpénztár és Országos Zálogkölcsön Rt Egyesült Budapest Fővárosi Takarékpénztár Löwinger Náthán Magyar Országos Takarékpénztár Belvárosi Takarékpénztár Félegyháza Mezőgazdasági, Ipar- és Kereskedelmibank Garits János Hirdetési illeték Magyar Tisztviselők Takarék Egyesülete Szövetkezet Korlátolt Felelősséggel Magyar Leszámítoló- és Pénzváltóbank Nagykőrösi Népbank Sárbogárdi Takarékpénztár Budapesti Bankegyesület Lipótvárosi Bank mint Szövetkezet Hofstätter G. Rónai Mór Albert-Irsai Takarékpénztár Kecskeméti Leszámítoló- és Pénzváltó Rt Adó Lipótvárosi Takarékpénztár Magyar Forgalmi Bank Szövetkezet Kemény Ignác Egyesült Villamossági Rt Balliére Sándor Halász Mór dr. Gyöngyössy László ÖSSZESEN

203

tőkében bejelentett összeg (K) 43808 25004 17949 14556 12223 11700 11500 10500 10000 9483 8000 7200 7000 6780 6100 6000 5575 4200 4000 4000 3987 3977 3800 3660 3600 3125 3000 2300 2268 2250 1400 1355 900 850 647 182 138 76 73 263.166

Függelék II.1.4.a

A Pester Lloyd rekonstruált eredményei az egyes években (forintban) Év

Teljes bevétel

Bevétel példány-érték.ből

Bevétel hirdetésből

Kiadás nyomda

Teljes kiadás

Kiadás távirat

Nyereség a levonások előtt

a pénztárba veszteség

1854

n.a.

n.a.

n.a.

n.a.

1855 1856 1857 1858 1859 1860 1861 1862 1863 1864 1865

n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. kb. 174,000

n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. kb. 53,000

n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. kb. 152,000

kb. 97,000

kb. 2,600

1866

kb. 229,000

kb. 48,000

kb. 201,000

kb. 133,800

kb. 3,450

kb. 27,500

n.a.

1867

kb. 235,300

kb. 63,000

kb. 210,000

kb. 136,650

kb. 5,400

25,567

17.386

1868 1869 1870 1871

Kb. 233 343,020 358,623 407,821

n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. kb. 119,000 (előf.) + 1,050 (péld.) kb. 171,000 (előf.) + 9,000 (péld.) kb. 166,500 (előf.) + 5,800 (péld.) Kb. 135,000 Kb. 175,000 Kb. 210,000 Kb 230,000

VESZTESÉG – 6,800 (az első félévben: 5,880 veszteség; vagyis: a második félévben 920 forint volt veszteség) n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. kb. 22,000

Kb. 97,000 Kb. 168,000 Vsz kb 150,000 Kb. 177,000

n.a. 301,538 317,666 342,983

41,482 40,956 64,838

kb. -1.500 21.065 26.945 42.656

1872 1873 1874 1875

kb. 450,000 427,212 410,168 395,074

15,000

66,355 41,132 71,519 59,459

45.993 24.231 46.568 37.664

1876

390,496

18,000

38,544

22.726

1877

381,398

26,000

43,059

26.336

30,000

41,599

24.278

1878

383,077

Kb. 230,000 Kb 230,000 Kb 240,000 242,000 (l. jobbra, balra) vagyis kb. 10000-10500 nyomott példány – lásd fent, ill. 1889

kb. 220,000 Kb. 197,000 Kb. 170,000 153,000 (l. lent) „újabb csökkenés” – tehát 1874-ben nagyobb volt, 1873-ban pedig még nagyobb 250,000 140,000 („negyedmillió „13 e frt-tal frt”) kevesebb, mint vagyis vsz. kb. előző évben” 11000 értékesített példány – lásd 1889 268,000 113,000 „több mint 18 e frt- „csökkent”; tal több”; l. fentebb l. balra a két vagyis kb. 11500 adatot értékesített példány – lásd fent, illetve 1889

kb. 230,000 (ugyanannyi, amennyi a példányértékes ítési. bevétel)

kb. 384,000 386,068 338,649 335,615

351,951 szerk + 3 e exp + 1.6 e”

338,338 „szerk: 8,000”

750 ív

+ 4 ezer frt

+

341,477 újítás: az ünnepnapok utáni reggeli

204

13,000

n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. max. 17.563

1879 1880

368,928 370,391

1881 1882

377,483 379,228

1883

389,272

1884

423,729

1885

434,640

1886

383,091

1887

382,252

1888

396,527

1889

392,927

1890

387,704

1891

407,017

1892

410,804

lap: + 12,000 328,708 337,345

29,772

40,220 33,046

21.871 16.638

190,000

40,828 41,769

30,132 35,573

13.063 16.909

138,100 355,266 „6,400 frt-tal több”; l. fent

196,000

47,300

34,006

15.712

Kb. 183.000 lásd 391,413 balra

807 ív 8,78 millió ív

37,000

32,377

14.537

404,440 + 9,000 41,000 + 4 e frt táviratra a keleti események miatt Több, mint amit Kb. 140,000 337,088 + 0,25 millió erre az évre Lásd lent ív (ez „kitűztek” (a nyomdai külső önmegában „főleg az munkákkal 5000 frt plusz előfizetési együtt) költség, de így pénzekből eredő is spóroltak 6 bevételek ezer frt-ot, emelkedtek” mert már saját Vsz. kevesebb mint a nyomda) mint 10678 átl. Nyomott példány – kb. 243,000 bevétel – lásd balra „Több” „Valamivel 344,894 9,28 millió ív Kb. 869 ív kevesebb” + 5,000 (megszámoltam), (legalább 840 Vagyis: 10678 átl. forinttal) Nyomott példány kb. 136,000 – lásd lent (a nyomdai külső munkákkal együtt) +10 ezer frt az „+5 ezer frt az 347,007 1884-hez előző évhez képest előző évhez képest + 1,5 Kb. 882 ív képest” millió ív, (megszámoltam), vagyis kb. vagyis kb. vagyis: 11564- 141,000 bevétel 10,2-10,3 11678 11642 átl. (a nyomdai külső millió ív nyomott példány munkákkal vagyis kb. 255,000 együtt) – lásd bevétel – lásd lent balra „több 250,000-nél” 142,000-nél 352,046 10,33 millió ív Kb. 910 ív keve-sebb, l. (megszámoltam), balra vagyis: 11354 átl. nyomott példány – és kb. csak valamivel lehetett kevesebb az értékesített példány 344,662 A munkabérek növekedése + 6 e frt-tal járt Több mint az Több mint az 349,024 előző évben előző évben Több mint az előző 343,046

30,200

13.737

46,002

23.885

37,358 (– 8,000 ) a nyomdai beruházás 80,000 frt-os értékének 6%os kamatára és tőketörlesztésé re 49,520 (– 8,000)

10.440

40,927 (-– 8,000)

12.247

43,041 (-– 8,000)

14.291

57,992 (-– 8,993) 67,758 (-–

22.836

249,603 vagyis kb. 120,788 11000 értékesített példány 247,632 vagyis kb. 11000 értékesített példány „negyedmilliót meghaladja” 250,100 „2,500 frt-tal több”; l. fent vagyis kb. 11000 átlagos értékesített példány 10879 átlagos napi nyomott példány – l. ív, millió ív) vagyis kb. 240.000 frt bevétel – lásd 1889

131,596

347,351 343,655

205

18.079

28.045

évben 423,425

1894

441,545

1895

456,265

1896

481,422

1897

455,464

1898

462,444

395,351

1899

464,581

393,586

1900 1901 1902 1903

433,468 417,685 417,871 416,187

1904

439,301

399,075 383,392 374,287 387.980 (oka: a nyári hónapok élénk politikai eseményei) 420,524

1905

412,733

412,409

1906

421,393

473,875

1907

479,219

472,392

6,827

1908

518,330 több az előfizető és Több több a az egyenkénti is az nyomdai előző évhez képest vállalat is, rendkívüli bevétel is!

1909

510,012 több a nyomdai vállalat is Jók az évelejei eredmények 576,569 több a nyomdai vállalat is Jó az első évnegyed eredménye

507,409 szedők drágasági pótléka papírárak tetemesen növekedtek 490,009

1910

1911

362,373

11768 átlagos napi nyomtatott példány

362,749

29.031

89,975 (– 8,083) 76,836 (– 8,140)

35.797

67,093 (8,164) 70,995 (– 8,207) 34,393 34,293 43,584 28.207

19.036

18,777

10,921

18,777 UGYANANNYI 324 UGYANANNYI – 52,482 UGYANANNYI 6,827 UGYANANNYI 10,921

20,002

20,002

536,403 nőttek az előállítási költségek

40,166

40,166

579,340 két új nagy gép nőttek az új szedőgép előállítási

51,458

51,458

Több mint a 391,447 megelőző évben 205,000-nél 378,628 kevesebb l. balra

több az előfizető és Több az egyenkénti is több az előfizető és Több az egyenkénti is

18.958

78,796 (-– 8,053) 89,790 (-– 8,079)

366,474

Több mint a megelőző évben „jelentősen több negyed millió frtnál” – „ez már viszonylag hosszú évek óta így van”

Kb. 1,5 millióval több ívet nyomtak, ez 18 e frt-tal növelte a kiadásokat A tömöntödét új gépekkel látták el A szerk.be, kiadóhivatalba és a nyomdába bevezették a villanyt 11,32 millió ív 962 ív Közel 5 e frt rendkívüli kiadás a nyomdászsztrájk miatt

8,616) 61,052 (-– 8,030)

1893

206

„több mint 1000 ív”

minimális nyereség 324 frt VESZTESÉG – 52,482

34.335

25.136

22.315 11.017 12,573 19.890 16.950

630,798

1912

606,477

1913

608,861

1914

641,215

1915

871,664

1916

1.336.982

1917

1571,301

költségek némiképp a fizetések, tiszteletdíjak is több az előfizető és 24,500 frt-tal (49 605,222 az egyenkénti is: ezer koronával) különösen a vidéki kevesebb 16,785 frt-tal több 14,500 frt-tal 625,378 kevesebb – l. balra 252,000 vagy 345 ezer vagy 780,499 295,118 398 ezer a nyomdai bevételekkel együtt 516,322 355 ezer a 844,331 nyomdai bevételekkel együtt 626.000 711 ezer frt a 1042,347 nyomdai bevételekkel együtt – a nyomdai bevétel 244,500 frt, tehát a hirdetési bevétel 466,500 frt) (134 ezer forint a 1402,240 nyomda bevétele)

minimális nyereség 1,254 VESZTESÉG – 16,517

1,254

VESZTESÉG – 139,284

– 139,284

27,333

27,333

98 vagon tehát: 36,58 millió ív

57,007

57,007

126 vagon tehát: 47,04 millió ív

169,061

169,061

– 16,517

FORRÁS: Deutsch 1903: 227. o.: 1854–1867: 98.000 fölösleg a társulat pénztárába – vagyis: 1855 és 1864 között (tíz év) kb 43–45 ezer, vagyis a tiszta nyereség sem igen haladhatta meg – összesen – a 65–80 ezer forintot Deutsch 1903: 227. o.: befizetés a pénztárba: „1868: –” Tehát veszteséges lehetett Deutsch 1903: 196. o.: „1855-ben a lap deficzitje le volt küzdve; azóta hiány csak egyetlen egyszer merült fel” – ez csak 1868 lehet!

1854: „tiszta nyereségéhez” (valójában veszteségéhez): A Pesti Lloyd Évkönyve 1854-re. Pest, 1854. (FSzEK, Ballagi-gyűjtemény) 1854 első félévének veszteségéhez: Deutsch Antal: A Pesti Lloyd-Társulat 1853–1903. Budapest, 1903. 196. 1865 „társulat pénztárába”: A Pesti Lloyd Évkönyve 1865-re. Pest, 1866. (FSzEK) – a táblázatban feltüntetett összeg címe: „különféle más jövedelmek”; ide a napilapból származó bevétel mellé bizonyosan más – ismeretlen nagyságú – bevételek is kerültek. 1865–1867: FSzEK 1867 „tiszta nyereségéhez”: Pester Lloyd, 1868. febr. 28. 1855–1867 nyereséges és 1868 veszteséges voltához: Deutsch Antal: A pesti Lloyd-Társulat 1853–1903. Budapest, 1903. 196.: „1855-ben a lap deficzitje le volt küzdve; azóta hiány csak egyetlen egyszer merült fel” – tehát 1868-ban, ott ugyanis Deutsch táblázatában (227.) egy „–” (hiányra utaló) jel szerepel. 1869-re: Pester Lloyd, 1874. márc 1870-re: Pester Lloyd, 1871. febr. 26. 1871-re: 1872. márc. 3.; – a Kosáry–Németh G. által szerkesztett ajtótörténeti mű 31. oldalán az a téves állítás szerepel, miszerint a lap ebben az évben 80 ezer forintos nyereséget ért el. 1872-re: Pester Lloyd, 1873. márc. 30. (nem közli a főbb tételeket) 1873-ra: Pester Lloyd, 1874. márc. 15. 1874-re: Pester Lloyd, 1875. márc. 24. 1875-re: Pester Lloyd, 1876. márc. 5. 1876-ra: Pester Lloyd, 1877. ápr. 12. 1877-re: Pester Lloyd, 1878. márc. 24. 1878-ra: Pester Lloyd, 1879. febr. 28. 1879-re: A Pesti Lloyd Évkönyve 1880-ra. Budapest, 1880. (FSzEK) 1880-ra: Pester Lloyd, 1881. márc. 20. 1881-re: A Pesti Lloyd Évkönyve 1881-re. Budapest, 1882. (FSzEK) 1882-re: A Pesti Lloyd Évkönyve 1882-re. Budapest, 1883. (FSzEK) 1883-ra: A Pesti Lloyd Évkönyve 1883-ra. Budapest, 1884. (FSzEK)

207

1884-re: Pester Lloyd, 1885. márc. 6. 1885-re: Pester Lloyd, 1886. febr. 28. 1886-ra: Pester Lloyd, 1887. márc. 6. és A Pesti Lloyd Évkönyve 1886-ra. Budapest, 1887. (OSzK) 1887-re: Pester Lloyd, 1888. márc. 11. 1888-ra: A Pesti Lloyd Évkönyve 1888-ra. Budapest, 1889. (OSzK), és: Pester Lloyd, 1889. márc. 10. (ott kicsit több, ívre is adat) 1889-re: A Pesti Lloyd Évkönyve 1889-re. Budapest, 1890. (OSzK) 1890-ra: Pester Lloyd, 1891. márc. 1. 1891-re: Pester Lloyd, 1892. febr. 28. 1892-re: Pester Lloyd, 1893. márc. 19. 1893-ra: Pester Lloyd, 1894. márc. 11. 1894-re: Pester Lloyd, 1895. márc. 17. 1895-ra: Pester Lloyd, 1896. márc. 22. 1896-ra: Pester Lloyd, 1897. márc. 30. 1897-re: Pester Lloyd, 1898. márc. 27. 1898-ra: Pester Lloyd, 1899. márc. 23. 1899-re: Pester Lloyd, 1900. ápr. 1. 1900-ra: Pester Lloyd, 1901. márc. 31. 1901-re: Pester Lloyd, 1902. márc. 28. 1902-re: Pester Lloyd, 1902. ápr. 19. 1903-ra: Pester Lloyd, 1904. márc. 6. 1907-re: Pester Lloyd, 1908. márc. 29. 1908-ra: Pester Lloyd, 1909. máj. 3. 1909-re: Pester Lloyd, 1910. máj. 10. 1910-re: Pester Lloyd, 1911. máj. 7. 1911-re: A Pesti Lloyd Évkönyve az 1911. évre. Budapest, 1912. 1912-re: A Pesti Lloyd Évkönyve az 1912. évre. Budapest, 1913. 1913-ra: A Pesti Lloyd Évkönyve az 1913. évre. Budapest, 1914. 1914-re: A Pesti Lloyd Évkönyve az 1914. évre. Budapest, 1915. 1915-re: A Pesti Lloyd Évkönyve az 1915. évre. Budapest, 1916. 1916-ra: A Pesti Lloyd Évkönyve az 1916. évre. Budapest, 1917. 1917-re: A Pesti Lloyd Évkönyve az 1917. évre. Budapest, 1918. 1873, 1875, 1876, 1877, 1878 és 1883 távirati költségeihez: A Pesti Lloyd Évkönyve 1883-ra. Budapest, 1884.

208

Függelék II.1.4.b

A Pester Lloyd üzletmenetének alakulása (1865–1867) jan.

febr.

márc.

ápr.

máj.

jún.

júl.

aug.

szept.

okt.

nov.

dec.

Pest-Budán

2 694

2 707

2 716

2 672

2 661

2 682

2 641

2 682

2 689

2 800

2 907

n.a.

Vidéken

3 208

3 248

3 260

3 132

3 203

3 360

3 508

3 579

3 587

3 722

3 938

n.a.

Előfizetők összesen

5 902

5 955

5 976

5 804

5 864

6 048

6 149

6 261

6 276

6 522

6 845

n.a.

9 320

9 410

9 460

9 170

9 250

9 570

9760

9 950

9 970

10 350

10 850

n.a.

119 500

30

40

40

30

50

100

80

100

80

100

100

n.a.

1 050

4 900

5 300

4 700

3 780

4 600

3 800

5 000

4 250

n.a.

53 000

14 100 14 600 14 370

13 620

14 650

13 850

15 450

15 200

n.a.

174 050

1865

Egész évben

Előfizetők (fő)

Bevételek ( frt) Előfizetésből Példányonkénti árusításból Hirdetésekből

3 550

4 150

4 900

Összes bevétel

12 900

13 600

14 400

Kiadások ( frt) Szerkesztőség

1 783

1 776

1 763

1 756

1 776

1 730

1 800

1 878

1 745

1 883

1 812

n.a.

21 500

Expediálás

857

857

857

857

857

857

875

857

857

857

857

n.a.

10 305

Újságok

300

300

300

300

300

300

300

300

300

300

300

n.a.

3 600

Táviratok

170

170

226

274

197

313

305

162

136

291

141

n.a.

2 600

7 093

6 946

8 309

7 481

8 056

8 090

7 667

8 280

8 098

8 584

8 770

n.a.

97 000

926

932

996

945

876

985

1 098

1 077

1 099

1 197

1 195

n.a.

12 650

Portó(-bélyeg)

55

44

65

63

67

59

53

50

57

55

52

n.a.

680

Könyvek

20

20

20

20

20

20

20

20

20

20

20

n.a.

240

Kereskedelmi tudósítások Iroda

100

100

100

150

150

100

100

100

100

100

100

n.a.

1 300

194

151

161

151

183

162

198

172

193

209

300

n.a.

2 250

Összes kiadás

11 500

11 300

12 800

12 000 12 500 12 670

12 420

12 900

12 600

13 500

13 550

n.a.

152 125

Nyereség (frt)

1 400

2 300

1 600

1 200

1 750

1 250

1 950

1 650

n.a.

21 925

Nyomda Ujságbélyeg

2 100

2 100

1 700

jan.

febr.

márc.

ápr.

máj.

jún.

júl.

aug.

szept.

okt.

nov.

Pest-Budán

3 250

3 267

3 274

3 116

3 081

3 160

3 245

3 235

3 125

3 000

3 010

Vidéken

5 530

5 519

5 277

4 614

4 750

4 841

5 408

5 450

5 005

4 312

4 321

n.a.

Előfizetők összesen

8 780

8 786

8 551

7 730

7 831

8 001

8 653

8 685

8 130

7 312

7 331

n.a.

15 400

15 400

15 000

13 600

13 800

14 100

15 300

15 350

14 320

12 850

12 900

n.a.

171 500

300

350

600

400

470

1 500

2 050

2 000

830

400

300

n.a.

9 500

1866

dec. Egész évben

Előfizetők (fő) n.a.

Bevételek (frt) Előfizetésből Példányonkénti árusításból Hirdetésekből

3 700

4 200

5 050

5 050

4 430

3 550

3 050

3 500

3 650

3 900

4 000

n.a.

48 000

Összes bevétel

19 400

19 950

20 650

19 050

18 700

19 150

20 400

20 850

18 800

17 150

17 200

n.a.

229 000

Szerkesztőség

2 056

2 251

2 349

2 368

2 300

2 302

2 208

1 963

1 850

1 906

1 902

n.a.

25 350

Expediálás

Kiadások (frt) 1 040

1 015

1 076

1 026

1 080

1 102

1 108

1 117

1 104

1 093

1 093

n.a.

12 950

Újságok

275

275

275

275

275

275

275

275

275

275

275

n.a.

3 300

Táviratok

270

181

165

191

249

477

418

448

305

243

259

n.a.

3 450

10 611

11 956

13 020

11 220

10 745

11 233

13 078

11 340

10 400

9 941

10 147

n.a.

133 800

1 691

1 575

1 797

1 233

1 585

1 513

1 603

1 519

1 527

1 303

1 306

n.a.

17 950

Portó(-bélyeg)

41

33

61

41

51

63

44

46

42

63

62

n.a.

600

Könyvek

20

20

20

20

20

20

20

20

20

20

20

n.a.

240

Kereskedelmi tudosítások Iroda

100

100

100

100

100

100

100

100

100

100

100

n.a.

1 200

192

240

183

172

293

163

343

218

174

203

232

n.a.

2 600

Összes kiadás

16 300

17 650

19 050

16 650

16 700

17 250

19 200

17 050

15 800

15 150

15 400

n.a.

201 440

Nyereség (frt)

3 100

2 300

1 600

2 400

2 000

1 900

1 200

3 800

3 000

2 000

1 800

n.a.

27 560

Nyomda Újságbélyeg

209

1867

jan.

febr.

márc.

ápr.

máj.

jún.

júl.

aug.

szept.

okt.

nov.

dec.

Egész évben

Előfizetők (fő) Pest-Budán

2 994

3 052

3 140

3 061

3 109

3 192

2 951

2 946

2 933

2 930

n.a.

Vidéken

4 847

4 944

5 050

4 855

4 924

4 995

4 813

4 814

4 760

4 775

n.a.

n.a. n.a.

Előfizetők összesen

7 841

7 996

8 190

7 916

8 033

8 187

7 764

7 760

7 693

7 705

n.a.

n.a.

13 800

14 050

14 450

13 950

14 150 14 400

13 700

13 700

13 550

13 560

n.a.

n.a.

166 200

200

450

550

750

750

500

400

340

n.a.

n.a.

5 800

Bevételek (frt) Előfizetésből Példányonkénti árusításból Hirdetésekből

4 000

5 000

6 200

5 500

Összes bevétel

18 000

19 500

21 200

20 200

Szerkesztőség

2 236

2 258

2 431

2 453

2 430

Expediálás

1 089

1 130

1 475

1 445

1 179

Újságok

275

275

275

275

Táviratok

310

355

340

483

10 594

10 550

12 656

11 131

1 473

1 308

1 639

1 535

1 461

Portó(-bélyeg)

69

54

58

49

Könyvek

20

20

20

20

Kereskedelmi tudósítások Iroda

100

100

100

100

230

146

202

207

Összes kiadás

16 400

16 200

19 200

17 600

Nyereség (frt)

1 600

3 300

2 000

2 600

500

700

6 200

6 200

4 000

5 300

5 300

5 200

n.a.

n.a.

63 000

20 850 21 300

18 450

19 500

19 250

19 100

n.a.

n.a.

235 100

2 179

2 354

2 388

2 285

2 463

n.a.

n.a.

28 300

1 177

1 188

1 173

1 173

1 173

n.a.

n.a.

12 550

275

275

275

275

275

275

n.a.

n.a.

3 300

449

474

591

582

464

462

n.a.

n.a.

5 400

12 347 12 292

10 897

11 135

11 150

11 442

n.a.

n.a.

136 650

1 444

1 473

1 463

1 467

1 553

n.a.

n.a.

17 900

52

40

50

44

47

49

n.a.

n.a.

610

20

20

20

20

20

20

n.a.

n.a.

240

100

100

100

100

100

100

n.a.

n.a.

1 200

332

396

498

317

366

359

n.a.

n.a.

3 800

18 650 18 400

17 450

17 500

17 350

17 900

n.a.

n.a.

209 550

1 000

2 000

1 900

1 200

n.a.

n.a.

25 567

Kiadások ( frt)

Nyomda Újságbélyeg

2 200

2 900

Forrás: FSzEK BF 0910/82. – a dokumentum eredetileg német nyelvű. A táblázatok „Egész évben” oszlopában saját becsléseim szerepelnek, kivéve az 1867-os év táblázatának „Nyereség” – „Egész évben” celláját, annak forrása: Deutsch 1903: 227.

210

Függelék II.1.4.c

A Rákosi Jenő Budapesti Hírlap Újságvállalata Rt. eredmény-kimutatásai BFL VII.2.e Cg. 4035. (O. 2823.) 1915.12.31 Veszteség Szerk-i, kiadóhiv-i ktsgek, Adók, hírlapbélyeg: 11,315 Leírás kétes követelésekre: 30,000 Szerk-i és kiadóhiv-i tagpk és kihordó és nyomda személyzeti fizetések Felhasznált nyersanyagok Nyereség

ezer korona 541,315

Nyereség Előf, elárúsítások, hirdetések és nyomtatványokból

1923,148

1056,805

Házbér és egyéb bevételek

32,169

356,395 0,802 1955,317

1916.12.31 Veszteség Szerk-i, kiadóhiv-i ktsgek, Adók, hírlapbélyeg: 11,315 Leírás kétes követelésekre: 30,000 Szerk-i és kiadóhiv-i tagpk és kihordó és nyomda személyzeti fizetések Felhasznált nyersanyagok Leírás berendezésekből: 10% a nyomda felsz.ből: 77,079 irodai berendezésekből: 6,000 Nyereség

433,555

Nyereség Nyerség áthozat

0,802

861,301

Előf, elárúsítások, hirdetések és nyomtatványokból

1724,796

397,577 83,079

Házbér és egyéb bevételek

50,965

1,050 1776,563

1917.12.31 Veszteség Szerk-i, kiadóhiv-i ktsgek, Adók, hírlapbélyeg: 11,315 Leírás kétes követelésekre: 30,000 Szerk-i és kiadóhiv-i tagpk és kihordó és nyomda személyzeti fizetések Felhasznált nyersanyagok leírások Nyereség

599,881

Nyereség Nyerségáthozat 1916-ról

1,050

1009,075

Előf, elárúsítások, hirdetések és nyomtatványokból

2220,025

571,832 69,515 2,812

Házbér és egyéb bevételek

32,042

2253,117 1918.12.31 Veszteség Szerk-i, kiadóhiv-i ktsgek, nyomdaköltség-kamat Adók, hírlapbélyeg Szerk-i és kiadóhiv-i tagpk és kihordó és nyomda személyzeti fizetések Felhasznált nyersanyagok leírások Nyereség

978,498

Nyereség Nyerségáthozat 1917-ről

2,812

1811,791

Előf, elárúsítások, hirdetések és nyomtatványokból

3622,501

729,091 154,244 4,078

Házbér és egyéb bevételek

52,391

3677,705

211

Függelék II.1.4.d

A Nyolcz Órai Újság Lapkiadó Rt. eredmény-kimutatásai BFL VII.2.e Cg. 3229. ( O. 290.) 1916 (nem teljes év?) Veszteség lapelőállítás kiadóhiv, szerk

246,260 380,618

1917 Veszteség lapelőállítás kiadóhiv, szerk veszteség áthozat 1916-ról

326,558 424,203 168,656

Nyereség jövedelem veszteség

ezer korona 458,222 168,656

Nyereség jövedelem veszteség

ezer korona 728,169 191,248

212

Függelék II.1.4.e

A Neues Politisches Volksblatt Rt. eredmény-kimutatásai BFL VII.2.e Cg. 3195 (O. 1174.) 1918 K Tartozik Szerk. és kiadóhiv. Szállítási ktsg. Papír és nyomda értékcsökkenés

1917 K Tartozik Szerk. és kiadóhiv. Szállítási ktsg. Papír és nyomda értékcsökkenés tartalékalap Nyereség áthozat 1916-ról: 9,961; 1917-ben: 7,454

559,197 167,056 746,853 5,242

301,332 116,908 480,972 51,126 1,242 17,416

Követel Előfizetés és árusítás Hirdetések ingatlanjövedelem Veszteség egyenleg Nyereségáthozat 1917-ről

Követel Előfizetés és árusítás Hirdetések Nyereségáthozat 1916-ről

1.278,769 143,534 9,726 37,903 8.416 1.478,349

825,774 133,262 9.961

968,998 1916 K Tartozik Szerk. és kiadóhiv. Szállítási ktsg. Papír és nyomda értékcsökkenés tartalékalap Nyereség áthozat 1915-ról: 4,746; 1916-ben: 14,215

260,508 109,103 388,362 123,685 2,369 18,961

Követel Előfizetés és árusítás Hirdetések Nyereségáthozat 1915-ről

781,693 116,551 4,746

902,991 1915 K Tartozik Szerk. és kiadóhiv. Bélyeg és szállítási ktsg. Papír és nyomda értékcsökkenés tartalékalap Nyereség áthozat 1914-ról: 2,110; 1915-ben: 11,635

188,200 123,068 384,049 44,273 1,939

Követel Előfizetés és árusítás Hirdetések Nyereségáthozat 1914-ről

678,591 74,575 2,110

755,277 1914 K Tartozik Szerk. és kiadóhiv. Bélyeg és szállítási ktsg. Lapnyomás és papír értékcsökkenés tartalékalap Nyereség áthozat 1913-ról: 2,144; 1914-ben: 8,966

143,330 105,271 325,151 48,607 1,494 11,110

Követel Előfizetés és árusítás Hirdetések Nyereségáthozat 1913-ről

532,940 99,881 2,144

634,965

213

1913 K Tartozik Szerk. és kiadóhiv. Bélyeg és szállítási ktsg. Lapnyomás és papír értékcsökkenés tartalékalap Nyereség áthozat 1912-ról: 1,176; 1913-ben: 8,670

134,543 103,728 287,729 12,000 1,411 9,846

Követel Előfizetés és árusítás Hirdetések Nyereségáthozat 1912-ről

418,812 129,063 1,176

549,056 1912 K Tartozik Szerk. és kiadóhiv. Bélyeg és szállítási ktsg. Lapnyomás és papír értékcsökkenés tartalékalap Nyereség áthozat 1911-ról: 0,214; 1912-ben: 8,462

123,724 92,820 266,017 10,000 1,410 8,676

Követel Előfizetés és árusítás Hirdetések Nyereségáthozat 1911-ről

383,859 118,575 0,214

502,648 1911 K Tartozik Szerk. és kiadóhiv. Bélyeg és szállítási ktsg. Lapnyomás és papír tartalékalap Nyereség áthozat 1910-ról: 0,832; 1911-ben: 6,881

128,843 85,888 251,740 1,146 7,714

Követel Előfizetés és árusítás Hirdetések Nyereségáthozat 1910-ről

356,141 118,358 0,832

475,333 1910 K Tartozik Szerk. és kiadóhiv. Bélyeg és szállítási ktsg. Lapnyomás és papír tartalékalap Nyereség áthozat 1909-ról: 2,094; 1910-ben: 6,238

116,612 83,354 244,518 1,039 8,332

Követel Előfizetés és árusítás Hirdetések Nyereségáthozat 1909-ről

341,872 109,891 2,094

453,858 1909 K Tartozik Szerk. és kiadóhiv. Bélyeg és szállítási ktsg. Lapnyomás és papír tartalékalap Nyereség áthozat 1908-ról: 3,118; 1909-ben: 6,476

115,929 80,046 222,071 1,079 9,594

Követel Előfizetés és árusítás Hirdetések Nyereségáthozat 1908-ről

328,300 95,126 3,118

428,721 1908 K Tartozik Szerk. és kiadóhiv. Bélyeg és szállítási ktsg. Lapnyomás és papír értékcsökkenés tartalékalap

100,862 73,848 160,697 28,000 1,583

Követel Előfizetés és árusítás Hirdetések Nyereségáthozat 1907-ről

214

295,465 79,028 2,615

Nyereség áthozat 1907-ról: 2,615; 1908-ben: 9,502

12,118

377,109 1907 K Tartozik Szerk. és kiadóhiv. Bélyeg és szállítási ktsg. Lapnyomás és papír leírások tartalékalap Nyereség áthozat 1906-ról: 3,173; 1907-ben: 8,441

96,074 72,219 159,845 25,037 1,406 11,615

Követel Előfizetés és árusítás Hirdetések Nyereségáthozat 1906-ről

282,599 80,426 3,173

366,199 1906 K Tartozik Szerk. és kiadóhiv. Bélyeg és szállítási ktsg. Lapnyomás és papír leírások tartalékalap Nyereség áthozat 1905-ról: 3,722; 1906-ben: 6,951

93,186 81,229 175,622 27,563 1,158 10,673

Követel Előfizetés és árusítás Hirdetések Nyereségáthozat 1905-ről

295,802 89,909 3,722

389,433 1905 K Tartozik Szerk. és kiadóhiv. jutalék Bélyeg és szállítási ktsg. Lapnyomás és papír leírások tartalékalap Nyereség áthozat 1904-ról: 0,938; 1905-ben: 2,784

74,781 6,247 79,652

Követel Előfizetés és árusítás Hirdetések Nyereségáthozat 1904-ről 1,042 le 10% tartalékalap 0,104

282,045 66,75 0,938

172,566 12,300 0,463 3,722

349,734 1903 II. –1904 K MÁSFÉL ÉV !!! Tartozik Szerk. és kiadóhiv. Bélyeg és szállítási ktsg. Lapnyomás és papír leírások jutalék Nyereség

75,367 84,467 188,503 0,685 4,736 1,042

Követel Előfizetés és árusítás Hirdetések

293,837 60,965

354,803

215

Függelék II.1.4.f

A Budapesti Újságkiadó Rt. eredmény-kimutatásai (Neues Budapester Abendblatt) BFL VII.2.e Cg. 2347. 1903. ápr. 30. Veszteség Lapnyomás Leltár Személyzeti fizetés Jutalék Költség: szerkesztőségi: 4,279 Üzleti: 0,303 Expedíció ktsg Hazai és külföldi lapok

ezer korona 33,082 0,123 16,338 10,230 4,582

Nyereség Lapelárusítás (példányértékesítés) Hirdetés Veszteség

24,273 43,280 0,441

2,569 1,069 67,995

1904.ápr.30. Veszteség Lapnyomás Leltár Személyzeti fizetés Jutalék Költség Expedíció ktsg Hazai és külföldi lapok Nyereség

37,444 0,109

Nyereség Lapelárusítás (példányértékesítés) Hirdetés

33,150 45,427

11,371 4,842 4,148 1,068 1,092 78,577

1905.ápr.30. Veszteség Lapnyomás

35,140

Leltár Személyzeti fizetés Jutalék Költség Expedíció ktsg Hazai és külföldi lapok Nyereség

0,100 17,823 13,777 6,207 4,326 1,068 0,153

Nyereség Lapelárusítás (példányértékesítés) Hirdetés

31,710 46,887

78,596 1906.ápr.31. Veszteség Lapnyomás

34,721

Leltár Személyzeti fizetés Jutalék Költség Expedíció ktsg Hazai és külföldi lapok Nyereség

150 20,143 14,149 4,463 3,994 1,214 2,161

Nyereség Lapelárusítás (példányértékesítés) Hirdetés

28,860 52,137

80,998 1907.04.30. Veszteség Lapnyomás Leltár Személyzeti fizetés

35,580 0,388

Nyereség Lapelárusítás (példányértékesítés) Hirdetés Nyereség-áthozat 1905/6-ról

216

31,872 55,889 0,161

Jutalék Költség Expedíció ktsg Hazai és külföldi lapok Nyereség

15,020 5,199 4,255 1,490 4,134 87,923

1908.ápr.30. Veszteség Lapnyomás

38,993

Leltár Személyzeti fizetés Jutalék Költség Expedíció ktsg Hazai és külföldi lapok Nyereség

0,200 23,123 17,251 8,803 4,926 1,673 0,231

Nyereség Lapelárusítás 33,974 (példányértékesítés) Hirdetés 61,007 Nyereség-áthozat 1906/07-ról 0,231

95,203 1908.12.31. ez csonka üzleti év, csak 8 hónapos Veszteség Lapnyomás

25,447

Személyzeti fizetés Jutalék Költség Expedíció ktsg Hazai és külföldi lapok Nyereség 1908-ra

18,399 6,480 5,283 3,352 1,283 0,243

Nyereség Lapelárusítás (példányértékesítés) Hirdetés Nyereség-áthozat 1907-ről

22,127 38,130 0,231

60,489 1909.12.31. Veszteség Lapnyomás Hirdetmények mellékleteinek nyomása Személyzeti fizetés Jutalék Költség Expedíció ktsg Hazai és külföldi lapok Nyereség 1909-re

39,922 4,089 29,792 17,545 8,597 5,141 1,853 0,570

Nyereség Lapelárusítás (példányértékesítés) Hirdetés

35,031

Nyereség-áthozat 1908-ról

0,243

72,237

107,511 1910.12.31. Veszteség Lapnyomás Hirdetmények mellékleteinek nyomása Személyzeti fizetés Jutalék Költség Expedíció ktsg Hazai és külföldi lapok Nyereség 1910-re

48,030 9,648 31,752 12,524 11,297 7,253 2,250 3,133

Nyereség Lapelárusítás (példányértékesítés) Hirdetés

44,124

Nyereség-áthozat 1909-ről

0,570

81,196

125,891 1911.12.31. Veszteség Lapnyomás

50,200

Nyereség Nyereség-áthozat 1910-ből

217

0,133

Személyzeti fizetés Jutalék Üzemköltség Nyereség

30,645 7,967 19,774 0,191

lapjövedelem

108,645

108,779 1912.12.31. Veszteség Lapnyomás Személyzeti fizetés üzemköltség Jutalék Nyereség

56,579 31,105 21,012 3,374 0,294

Nyereség Lapjövedelem Nyereség-áthozat 1911-ről

112,175 0,191

112,367 1913.12.31. Veszteség Lapnyomás Személyzeti fizetés üzemköltség Jutalék Nyereség

63,480 37,263 24,025 0,520 0,563

Nyereség Lapjövedelem Nyereség-áthozat 1912-ről

125,559 0,294

125,853 1914.12.31. Veszteség Lapnyomás Személyzeti fizetés üzemköltség

60,645 36,669 23,851

1915.12.31. Veszteség Lapnyomás Személyzeti fizetés Költség Veszteség-áthozat 1914-ről

57,088 37,291 16,586 8,827

Nyereség Lapjövedelem Nyereség-áthozat 1913-ról Veszteség mint egyenleg

Nyereség Lapjövedelem Veszteség mint egyenleg

111,775 0,563 8,827 121,167

105,706 14,088

119,794 1916.12.31. Veszteség Lapnyomás Személyzeti fizetés Költség Veszteség-áthozat 1915-ről

65,155 44,778 20,588 14,088

Nyereség Lapjövedelem Veszteség mint egyenleg

124,559 20,051

144,610 1917.12.31. Veszteség Lapnyomás Személyzeti fizetés Költség Veszteség-áthozat 1916-ról

93,001 60,612 25,408 20,051

Nyereség Lapjövedelem Veszteség-áthozat 1916-ról Veszteség 1917-re

175,154 20,051 3,867 199,073

1918.12.31. Veszteség Lapnyomás Személyzeti fizetés Költség Veszteség-áthozat 1917-ről Nyereség mint egyenleg

198,774 80,156 36,980 23,918 4,367

Nyereség Lapjövedelem mérlegszámla

319,197 25,000

344,197

218

Függelék II.1.4.g

A Magyar Szó Rt. eredmény-kimutatásai BFL VII.2.e Cg. 1900/303. (O. 971.) és Cg. 1903/312. 1900 (10 hónap?) Szerkesztőségi ktsg Expedíció Szerkeszt. Tiszti fizetés és tiszteletdíjak Hirdetésbeszerzés

15,842 20,199 63,528

Hirdetés Makulatura Kamat

16,706 1,538 1,100

6,358

Vidéki előfizetés

Reklám alapítás Nyomtatvány

0,704 3,553 2,843

Vidéki elárusítás Helyi előfizetés Helyi elárusítás

Irodai felszerelés Lapnyomtatás

0,219 62,911

Lapérték Egyenleg mint veszteség

24,671 vagy: 40,895 5,665 1,248 11,416 vagy: 20,053 120,000 7,024

Kezelési ktsg Adó és illeték Kiadóhiv. Tiszti fizetés Kiadóhiv. ktsg

8,840 0,090 3,476 0,802 189,371

1904 Hírlapbélyeg Kiadóhiv ktsg Ált ktsg (irodabér, fűtés, világítás) Nyomási ktsg Kifizetett kamatok Kifizetett jutalékok Szerkesztőségi ktsg papírfogyasztás

25,907 31,460 9,082

Hirdetések Vidéki elár Helybeli előf

51,093 13,347 9,211

102,223 0,074 6,516 49,951 24,912

Helybeli elár átalányok Vidéki előf Pénzengedmény Maculatura Veszteség mint egyenleg

6,730 27,500 62,369 0,289 0,662 78,923 250,128

1905 Veszteség 1904-ről Hírlapbélyeg Kiadóhiv ktsg Ált ktsg (irodabér, fűtés, világítás) Nyomási ktsg Kifizetett kamatok és scontók Kifizetett jutalékok Szerkesztőségi ktsg papírfogyasztás Kétes követelések leírása

78,923 14,775 17,522 11,780

előfizetések elárusítás Hirdetés és átalány makulatura

37,393 12,989 50,245 0,281

55,446

Veszteség mint egyenleg

137,802

0,354 2,329 35,616 17,883 4,081 238,712

1906 Veszteséghozat 1905ről Minden ktsg

137,802

Bevételek

121,289

130,942

Veszteség mint egyenleg

147,455 268,744

219

1907. okt. 31-én Veszteség előző évekről Hírlapbélyeg Kiadóhiv ktsg Ált ktsg (irodabér, fűtés, világítás) Nyomási ktsg kamatok jutalékok Szerkesztőségi ktsg papírfogyasztás

147,455

Hirdetés

30,606

5,573 10,522 5,385

Átalány Vidéki előf Vidéki elár

24,143 15,813 3,817

39,544 0,661 2,629 14,995

Helyi előf Helyi elár makulatura Veszteség mint egyenleg

4,673 2,083 0,135 152,264

6,770 233,538

220

Függelék II.1.4.h

A Magyar Állam Lapkiadó Rt. eredmény-kimutatásai BFL VII.2.e Cg. 1906/557. 1907.jún.30-án K – ez egy év (+ 2 hét?) Tartozik Lapnyomás Szerkesztőségi illetmények Szerkesztőségi ktsgek Kiadóhiv-i illetmények Házbér Hirdetési jutalék Expeditio és kihordók Hírlapbélyeg Költség

67,279 18,160 7,058 3,548 0,855 4,902 4,041 9,427 2,378 117,650

Követel Helybeli előf Vidéki előf Hirdetések Makulatura veszteség

1,976 47,556 25,228 0,076 42,813

117,650

221

Függelék II.1.4.i

A Magyar Hírlapkiadó Rt. eredmény-kimutatásai BFL VII.2.e Cg. 1894. jún. 17.–1895. dec. 31. Veszteség Központi költségek Lapköltségek Leírások Szervezési költségekből (25%) MH értékéből/vételárából (5%) Berendezések értékéből (10%)

EZER FORINT Nyereség lapbevételek Veszteség 0,707 11,000 5,995

1896.dec.31. Veszteség Igazgatóság és adminisztráció 15,521 Lapköltségek 227,231 Leírások 4,393 Nyereség

1898.dec.31. Veszteség Igazgatóság és adminisztráció / „személyzeti illetmények” Lapköltségek Házbér Adó Biztosítás 1899.dec.31. Veszteség Igazgatóság és adminisztráció / „személyzeti illetmények” Lapkiadások Kamatok Házbér Adó Biztosítás Leírások Behajthatatlan követelések Leltár-javítás Esti Hírlap vesztesége 1900.dec.31. Veszteség Igazgatóság és adminisztráció / „személyzeti illetmények” Lapkiadások Kamatok Házbér Adó Biztosítás Leírások Veszteség-áthozat múlt évről

EZER FORINT Nyereség lapbevételek

247,145

[nincs kitöltve]

1897.dec.31. Veszteség Igazgatóság és adminisztráció 13,475 Lapköltségek 193,613 Leírások

347,258 42,606

EZER FORINT Nyereség lapbevételek Áttétel a „Társulati Hírlapokra”

192,498 15,000

0,410

EZER FORINT 14,418

Nyereség lapbevételek

346,688

318,407 5,000 0,761 0,143 EZER FORINT 15,990 268,148 8,506 5,000 1,145 0,089

Nyereség lapbevételek

311,426

veszteség

1,772

0,540 0,700 13,198 EZER KORNA 32,481

Nyereség lapbevételek

628,088 13,590 10,000 1,763 0,178 3,261 3,544

222

692,907

Függelék II.1.4.j

Az Esti Újság Rt. eredmény-kimutatásai BFL VII.2.e 1916.12.31. Veszteség Szállítás Szerkesztőségi fizetések Tárcák és cikkek Tudósítások Szerkesztőségi ktsg Kiadóhivatali fizetések Kiadóhivatali ktsg Kihordók és expedíció Hírlapbélyeg Levélbélyeg Házbér Világítás Különbözet Kamat Hírlapok Úti és szervezési ktsg Nyomtatvány és írószerek Nyomda

EZER KORONA 2,196 39,585 10,884 12,099 5,979 16,901 14,195 18,417 0,780 2,278 3,890 0,844 0,866 0,980 0,901 15,613 0,200 133,142

Nyereség Hirdetés Tőzsdei árusítás Utcai árusítás Vasúti árusítás (vidéki?) Városi árusítás Vidéki előfizetés Helybeli előfizetés Makulatura Megtérült költség Lapérték-számla Egyenleg mint veszteség

94,306 5,953 48,329 2,709 14,896 1,975 1,986 3,063 0,333 77,326 29,142

280,022 1915.12.31. Veszteség Szállítás Szerkesztőségi fizetések Tárcák és cikkek Tudósítók/ások Szerkesztőségi ktsg Kiadóhivatali fizetések Kiadóhivatali ktsg Kihordók és expedíció Hírlapbélyeg Levélbélyeg Házbér Világítás Különbözet Kamat Hírlapok Úti és szervezési ktsg Nyomtatvány és írószerek nyomda Rikkancs-számla Lista-számla Veszteség-áthozat 1914-ről

6,361 44,356 6,820 8,011 8,472 18,940 10,919 19,917 2,403 3,247 4,380 0,733

Nyereség Hirdetés Tőzsdei árusítás Utcai árusítás Vasúti árusítás (vidéki?) Városi árusítás Vidéki előfizetés Helybeli előfizetés Makulatura Megtérült költség Lapérték-számla Somogyi Emil Kamat M. I. B. Egyenleg mint veszteség

89,944 7,255 42,987 7,866 48,715 5,142 4,083 1,004 0,350 100,000 20,000 0,549 82,140 0,265

0,720 7,149 138,265 0,898 0,203 128,138 410,304

1914.12.31. Veszteség Szállítás Szerkesztőségi fizetések Tárcák és cikkek Tudósítók/ások Szerkesztőségi ktsg Kiadóhivatali fizetések Kiadóhivatali ktsg Kihordók és expedíció Hírlapbélyeg

2,095 49,264 13,657 7,095 21,166 18,940 16,251 12,373 4,246

Nyereség Hirdetés Tőzsdei árusítás Utcai árusítás Vasúti árusítás (vidéki?) Városi árusítás Vidéki előfizetés Helybeli előfizetés Makulatura Kamat

223

53,844 9,249 73,048 NINCS SEMMI!! 52,017 4,455 4,967 0,663 0,187

Levélbélyeg Házbér Világítás Különbözet Kamat Hírlapok Úti és szervezési ktsg Nyomtatvány és írószerek nyomda Rikkancs-számla propaganda

2,848 3,111 0,687

Egyenleg mint veszteség

128,138

0,542 9,148 154,911 3,024 7,215 326,572

224

Függelék II.1.4.k

Az Újság Rt. eredmény-kimutatásai BFL VII.2.e Cg. 2076. (O. 1195.) 1904 KI Ált. ktsg Posta és szétküldési ktsg Szerk., nyomda, kőnyomda Különféle Átmenő bevételek

EZER KORONA 2,453 234,561

BE Előf. Elad, hird Különféle

475,739 14,685

830,643

Veszteség

162,945

31,712 54,000

Hírlapérték átvitel

500,000 1.153,370

1905 KI Ált. ktsg Posta és szétküldési ktsg Szerk., nyomda, kiadóhivatal

17,175 209,726

BE Előf. Elad, hird Különféle

879,914 7,813

754,759

Veszteség

93,932 981,660

1906 KI Ált. ktsg Posta és szétküldési ktsg Szerkesztés Kiadóhivatal Nyomda

1907 KI Ált. ktsg Posta és szétküldési ktsg Szerk., nyomda, kiadóhivatal

BE makulatura Eladás

18,591 196,005

hirdetés kamat Előfizetés Külön hirdetés Mérleg veszteség

246,547 29,950 469,524

1,000 84,099 210,898 4,228 490,787 120,000 49,605 960,619

22,349 174,507

BE Előf. Elad, hird Különféle

918,343 19,973

778,244

Veszteség

36,784 975,101

1908 KI 1907-es veszteség Ált. ktsg Posta és szétküldési ktsg Szerk., nyomda, kiadóhivatal

BE Előf. Elad, hird Veszteség

36,784 49,176 193,099

1.045,257 79,854

846,050 1.125,111

1909 KI 1908-es veszteség Ált. ktsg Posta és szétküldési ktsg

BE Előf. Elad, hird és különféle Veszteség

79,854 65,311 219,336

225

1.221,565 103,481

Szerk., nyomda, kiadóhivatal

960,544 1.325,046

1910 KI Mérlegszámlának 1909 veszteség (ált.)ktsg expedíció Szerkesztés Kiadóhivatal Nyomda Hirdetési jutalék Kamat

103,481 67,690 253,138 326,394 67,397 685,382 31,268 6,094

BE makulatura

6,191

Eladás hirdetés Előfizetés Mérleg veszteség

206,762 505,548 716,530 105,813

1.540,847 1911 KI 1910-es veszteség Szerk. kiadó, nyomda Ált. ktsg Posta és szétküldés

BE Előf. Elad. hird veszteség

105,813 1.153,704 77,507 264,847

1.487,803 114,069

1.601,873 1912 KI Veszteség 1911 végével Ált. ktsg Posta és szétküldési ktsg Szerk., nyomda, kiadóhivatal, hirdet.jutalék

BE Előf. Elad, hird

114,069

Veszteség 1912 végével

94,654

1.551,182 160,809

271,108 1.232,159

1.711,991 1913 KI Veszteség 1912 végével Ált. ktsg Posta és szétküldési ktsg Szerk., nyomda, kiadóhivatal, hirdet.jutalék

BE Előf. Elad, hird

160,809

Veszteség 1913 végével

93,101

1.568,278 181,875

284,376 1.211,848

1.750,136 1914 KI Veszteség 1913 végével Ált. ktsg Posta és szétküldési ktsg Szerk., nyomda, kiadóhivatal Leírások

BE Előf. Elad, hird

181,857

Veszteség 1914 végével

101,683

1.482,569 200,975

257,452 1.076,186 66,365 1.683,544

226

1915 KI Veszteség 1914 végével Ált. ktsg Posta és szétküldési ktsg Szerk., nyomda, kiadóhivatal Leírások

BE Előf. Elad, hird

200,975

Veszteség 1915 végével

83,683

1.360,709 113,786

162,815 1.023,111 3,910 1.474,496

1916 KI Veszteség 1915 végével Ált. ktsg Posta és szétküldési ktsg Szerk., nyomda, kiadóhivatal

BE Előf. Elad, hird

113,786

Veszteség 1916 végével

101,323

1.487,452 105,829

201,156 1.173,935 1.593,281

1917 KI Veszteség 1916 végével Ált. ktsg, exp, adó, kamat, jutalék Szerk., nyomda, kiadóhivatal

BE Előf. Elad, hird

105,829

Veszteség 1917 végével

423,860

1.777,499 199,907

1.447,716 1.977,406

227

Függelék II.1.4.l

Az Est Lapkiadó Rt eredmény-kimutatásai BFL VII.2.e Cg. 1695. (O. 2042.) 1910 Veszteség

Ezer Korona

Ezer Korona

Lapelőállítás Szerkesztői fizetések Szerkesztési és tudósítási költség Szerkesztőségi költség Kiadóhivatali fizetések

210,791 75,046 24,501

Lapeladási Hirdetési Előfizetési

127,253 107,592 12,032

4,557 27,270

Makulatura Veszteség 1910ben

3,282 185,100

Kiadóhivatali költség Portó Automobil: 10% érték-leírás; automobil, fuvar és költségek Hirdetési jutalék Lapeladási jutalék Alapítási költség: 25,121 K költségből 25% leírás Házbér Berendezési: 25% leírás a 8,523 K-ból

32,568 25,707

Nyereség

2,088 9,955

12,043 9,322 2,269 6,280

2,771 2,130 435,261

1911 Veszteség

Ezer Korona

Ezer Korona

Lapelőállítás Szerkesztői fizetések Szerkesztési és tudósítási költség Kiadóhivatali fizetések Kiadóhivatali költség Portó leírások

357,937 85,136 65,269

Lapeladási Hirdetési Előfizetési

363,785 320,521 21,175

41,814 64,304 32,169 45,077

Makulatura Könyvárusítási jutalék Veszteség 1910ben: 185,100 1911-ben: 41,121

5,125 69 2 226,222

Hirdetési jutalék Lapeladási jutalék Házbér Veszteség áthozat 1910-ről reklám

44,412 7,755 6,555 185,100 1,369

Nyereség

936,902 1912 Veszteség

Ezer Korona

Ezer Korona

Lapelőállítás Szerkesztői fizetések Szerkesztési és tudósítási költség Kiadóhivatali fizetések Kiadóhivatali költség Portó Leírások: automobilok berendezések alapítási költségekből

702,038 124,947 119,006

Lapeladási Hirdetési Előfizetési

812,841 451,591 47,847

66,528 136,318 55,599 39,853

Makulatura Könyvárusítási jegyárusítási Eredmény: veszteség áthozat 1911-ről (226,222), le 1912-es nyereség

6,075 198 1,826 222,788

Nyereség

5,414 8,439

228

26,000 Hirdetési jutalék Lapeladási jutalék Házbér Veszteség áthozat 1911-ről reklám Kamat adó

(3,433) 21,868 13,867 16,171 12,388 8,360 1543,170

1913 Veszteség

Ezer Korona

Lapelőállítás Szerkesztői fizetések Szerkesztési és tudósítási költség Kiadóhivatali fizetések Kiadóhivatali költség

901,497 170,110 162,134

Lapeladási Hirdetési Előfizetési

1379,759 499,208 104,189

84,440 354,598

Makulatura Könyvárusítási és jegyárusítási (eladási haszon) Eredmény: veszteség áthozat 1912-ről (222,788), le 1913-es nyereség (14,265)

2,683 2,975

Portó

Leírások: berendezések alapítási költségekből

Ezer Korona Nyereség

208,523

27,769 9,769 18,000

Hirdetési jutalék Lapeladási jutalék (utcai) Házbér Veszteség áthozat 1912-ről reklám Kamat adó Automobil fenntartása

30,424 27,380 16,177 222,788 64,016 15,917 4,416 15,721 2197,339

1914 Veszteség

Ezer Korona

Lapelőállítás

1172,172

Szerkesztői fizetések Szerkesztési és tudósítási költség Kiadóhivatali fizetések Kiadóhivatali költség

193,740 584,162

Portó

142,083

Leírások: berendezések alapítási költségekből

105,886 565,725

78,000 60,000 18,000

Házbér

Ezer Korona Nyereség

22,200

229

Lapeladási Vidéki: 1361,866 Rikkancs: 673,815 Tőzsdei (vsz. = budapesti): 214,589 Vasúti: 133,345 Hirdetési Előfizetési

2383,616

Makulatura Könyvárusítási és jegyárusítási (eladási haszon) Eredmény: veszteség áthozat 1913-ről (208,523), le 1914-es nyereség (108,723)

2,107

444,561 224,923

99,799

Veszteség áthozat 1913-ről reklám Kamat adó Automobil fenntartása Értékpapír (árfolyamcsökkenés)

208,523 44,305 9,861 8,022 21,973 1,373 3158,032

1915 Veszteség

Ezer Korona

Ezer Korona

Lapelőállítás Szerkesztői fizetések Szerkesztési és tudósítási költség Kiadóhivatali általános költségek, fizetések és árusításszervezési költségek Lapszállítás és portó Leírások: berendezések árfolyamveszteség értékpapírokon Behajthatatlan kintlevőségek Házbér Veszteség áthozat 1915-ről reklám Hadijótékonyságok, pályadíjak, adományok és ajándékok adó Automobil fenntartása Egyenleg mint nyereség

1514,032 1003,106

Lapeladási Hirdetési Előfizetési

3451,437 508,127 423,261

405,507

Könyvárusítási

3,389

600,922 253,600

Jegyárusítási Folyószámlakamatok

1,815 15,701

39,136 99,799 85,793 140,121

Értékpapírkamatok

9,240

Nyereség

68,056 4,495 181,048

19,287 43,913 207,744 4412,967

1916 Veszteség

Ezer Korona

Ezer Korona

Lapelőállítás Szerkesztői fizetések Szerkesztőségi és tudósítási költség Kiadóhivatali általános költségek, fizetések, adományok Lapszállítás és portó Leírások: árfolyamveszteség értékpapírokon Behajthatatlan előlegek

1775,156 1257,047

Lapeladási Hirdetési Előfizetési

3928,726 666,932 609,497

636,773

Könyvárusítási

4,589

971,739 31,662

Jegyárusítási jutalék Értékpapírkamatok

6,514 13,386

77,243 114,750 66,529 45,880 283,870

(folyószámla)kamatok

15,261

Nyereség

2,600 29,062

Házbérek Reklám Adó Automobilok fenntartása Egyenleg mint nyereség

5260,653 1917 Veszteség

Ezer Korona

Lapelőállítás Szerkesztőségi fizetések,

3118,162 477,253

Ezer Korona Nyereség

230

Lapeladási Hirdetési

5229,027 792,254

drágasági pótlékok, különmunkadíjak Szerkesztőségi és tudósítási költség Kiadóhivatali fizetések, drágasági pótlékok, különmunkadíjak Kiadóhivatali általános költségek Lapszállítás Portó Leírások: árfolyamveszteség értékpapírokon Behajthatatlan követelések

999,867

Előfizetési

922,259

697,305

Makulatura

-

420,769

Könyvárusítási

50,340

759,148 288,996

Jegyárusítási Egyenleg mint veszteség

15,031 833,643

259,540 172,206 87,333

Házbérek reklám Kamat Adó és adóhátralékok Automobil fenntartása

68,395 155,838 101,206 376,070 128,873 7851,426

231

Függelék II.1.4.m

Az Egyetértés bevételei és kiadásai (forint) a Pallasnál (1884–1890) BFL VII.2.e. Cg. 1897. (O. 255.); Egyetértés, 1886. márc. 22.; Egyetértés, 1889. ápr. 8. év

1884 1885

1886 1887 1888 1889 1890

A Pallas teljes nyeresége

Együttes nyereség a hírlapkiadó vállalatból és könyvkiadóüzletből

Nyereség a hírlapkiadó vállalatból (= Egyetértés)

A hírlapkiadó vállalat bevételei

80.975

51.986

kb.45.000 (?)

84.873 92.685 90.128 103.161

34.184 34.282 31.527 29.685

27.716 kb. 28.000 (?) 23.750 22.917 – 1.511 (vagyis: veszteség)

232

A hírlapkiadó vállalat kiadásai

308.862

281.145

258.983 259.626

235.233 236.709

A nyomda bevétele a saját hírlapkiadó vállalatától

104.197 – Franklinnál, ápr. 18-ig, majd: 76.326 146.813 102.768 101.505 34.704 (május 15-ig)

Függelék II.1.4.n

A Polgár Hírlapkiadóvállalat Rt. eredmény-kimutatásai BFL VII.2.e Cg. 673. (O. 1787.) 1908.dec.31-én K (fél év?) Nyereség Adó Házbér Szerkesztőségi és kiadóhivatali üzletköltség

0,200 0,150 48,627

Vesztség Kamat Colportage, előfizetők, elárusítók és hirdetők Maculatura

EZER KORONA 0,012 16,797

Engedmény Demokratapártadomány Veszteség

0,120 1,595 30,383 48,977

233

0,067

Függelék II.1.4.o

A Budapesti Lapkiadó Rt eredmény-kimutatásai (A Nap c. napilap kiadása) BFL VII.2.e Cg. 3571. (O. 2726.) 1918.12.31. Veszteség Lapelőállítás, szállítás és ktsg Külön ktsg Leírt kétes követelések 1917-ről veszteség-áthozat

1917.12.31. Veszteség Lapelőállítás, szállítás és ált. ktsgek Külön ktsg Leírások 1916-ről veszteség-áthozat

1916.12.31. Veszteség Lapelőállítás, szállítás és ált. ktsgek Külön ktsg Kétesek 1915-ről veszteség-áthozat

1915.12.31. Veszteség Nyomda Lapelőállítás, szállítás és ált. ktsgek Szerkesztőségi ktsg Kétesek Leírás leltárból 1914-ről veszteség-áthozat

EZER KORONA 2253,058 105,022 9,296 342,922

2665,932 252,162 9,904 202,122

1814,802 185,033 1,551 105,515

453,690 1682,703 85,763 96,736 1,226 43,476

Nyereség Helyi és vidéki árusítás Előfizetés Hirdetés Jegyárusítás Veszteség

Nyereség Helyi és vidéki árusítás Előfizetés Hirdetés Jegyárusítás Veszteség

Nyereség Helyi és vidéki árusítás Előfizetés Hirdetés könyvárusítás Veszteség

1692,161 73,043 543,739 13,381 387,973 2710,299

2334,530 52,234 373,748 26,684 342,922 3130,121

1624,284 48,249 230,711 1,542 202,116 2106,903

Nyereség Helyi és vidéki árusítás Előfizetés

1983,346 97,207

Hirdetés könyvárusítás Veszteség

173,317 4,210 105,515 2363,597

1914.12.31. Veszteség Nyomda Lapelőállítás, szállítás és ált. ktsgek Szerkesztőségi ktsg 1913-ról veszteség-áthozat

406,040 951,206 191,427 99,272

Nyereség Helyi és vidéki árusítás Előfizetés Hirdetés könyvárusítás Veszteség

234

1281,069 76,590 245,307 1,505 43,476 1647,948

Függelék II.1.4.p

A Pesti Napló Rt eredmény-kimutatásai Forrás: BFL VII.2.e Cg. 2023. 1901

KORONA

KORONA Kiadások

Bevételek Nagyhirdetés

54848 Szerkesztőségi fizetések és szálláspénzek

Átalány

28090 Tárcák és cikkek

4582

Apróhirdetés

1539 Tudósítók

Helyi elárusítás

3465 Hírlapok

Vidéki elárusítás

2657 Szerkesztési költségek

Helyi előfizetés Vidéki előfizetés Makulatúra

49502 8058 788 15030

26480 Kiadóhivatali fizetések és szálláspénzek

16,67

165160 Kihordók és expeditiók

15147

1084 Hirdetési jutalék

Különféle

4173

32990 Hírlapbélyeg és bélyeg

Kamat

57853

581 Házbér, adó és világítás

7381

Kiadóhivatali költségek

34486

különféle kiadások

20

Nyomdai költség

115788

Papír

9484

Címszalag

6684 345646

1902

KORONA

KORONA

Bevételek

Kiadások

Elárusítás

10964 Szerk és kiadóhiv

213612

Előfizetés

338287 nyomda

Hirdetés

104466 hírlapbélyeg és bélyeg

Makulatura

167389 96829

868 kamat

Különféle

57

1966 veszteség áthozat

1902. évi veszteség

28754

21848

Bevételek (korona)

Értékesítés Hirdetés Egyéb Összesen

1900.03.011900.12.31. 1901 1902 1903 1904 1905 1906 1907 1908 185062 199303 349251 469060 463820 515247 564631 634983 694569 136442 82938 104466 115026 122630 150993 204067 215267 231531 1713 34656 2844 1907 1136 1534 1349 1127 1577 323217 316897 456561 585993 587586 667774 770047 851377 927677

Bevételek (korona)

Értékesítés Hirdetés Egyéb Összesen

1909 1910 73163 781057 262175 33576 14137 9211 349475 823844

1911 745958 372180 1140 1119278

1912

1103431

1913 1914 1915 668850 676373 720005 333529 262656 196079 32477 18706 25631 1034856 957735 941715

235

1916 750000 287051 33000 1070051

1917

1531336

Kiadások (korona) 1900.03.011900.12.31. szerk-i ktsg és fiz kiadóhiv-i fiz és ktsg papír és nyomdai ktsg

1902

1903

77961

151608

94228 130842

77123

1904

1905

2598

házbér, adó és világítás

1906

1907

1908

14966 157519 202763 142040 155678 76274

86932 102263 118509 135446

137566 125273 167389 227472 259130 277515

hirdetési jutalék különfélék

1901

79901

29746 426704 455092

4173

8865

7381

57000

20000

Hírlapbélyeg és bélyeg

2291 96829 134915 129547 137947 151373 146360 161541

kamat

570

czímszalag

12658

1316

14407

15794

17762

19919

kétes követelések vmi hiányzó adat

213612

értékcsökkenési számla leltár veszteség áthozat

Kiadások (korona)

1909

1910

1911

1912

1913

1914

1915

1916

1917

szerk-i ktsg és fiz

148108 182864 180233 194738 200422 166745 165591

kiadóhiv-i fiz és ktsg

242721 240704 268143 282560 252618 262542 328398 374658 527900

papír és nyomdai ktsg

440155 516468 525363 476487 425797 371776 399827

424582 594136

hirdetési jutalék házbér, adó és világítás különfélék Hírlapbélyeg és bélyeg

28520 155515 165109 148783 148243 135509 103153

kamat czímszalag kétes követelések

21084

21505

21357

10618

7796

16646

39345

6991

vmi hiányzó adat

641000

értékcsökkenési számla

20000

leltár

4256

veszteség áthozat

698

236

56020

Függelék II.1.4.q

Az Egyetértés Rt eredmény-kimutatásai

Forrás: BFL VII.2.e. Cg. 2547. (O. 874.)

1898-99 (17 hónap) FORINT

1900

Kiadások Személyi és beszerzési kiadások Kiadóhivatali költségek Nyomda és papír Szerzési költségek, jutalékok, bélyegilleték, kamat stb. Alapítási költség Lakbér Leírás a lap értékének 5%-a Leírás a gépek értékéből 10% Leírás a felszerelvények értékéből 10% Leírás dubinsak számla künntlévőségekből Egyenleg mint nyereség

Bevételek Előfizetések, hirdetések, 90510,05 átalányok stb 35596,52 Géphasználat 105797,41 Könyvek számla 19112,11 1152,78 3092,30 7500,00 3000,00

266815,13 3000,00 125,90 269941,03

200,00 1001,15 2978,71 269941,03

Kiadások

34640,00 KORONA Hírlap-bélyeg Bélyegilletékek 10905,62 Jutalékok 7399,89 Kiadóhivatali fizetések 25043,28 Kiadóhivatali egyéb költségek 2380,90 Kamatok 11420,36 Lapkihordási költség 7700,40 Nyomda-költségek 126039,22 Papír 59751,24 Szerkesztőségi fizetések 78673,00 Szerkesztőségi egyéb költségek 41129,75 Általános költségek 32353,54 Alapítási költségek 2305,56 Adó 1000,00 Posta költségek 4609,06 Átutalás a tartalékalapba 10% Kor 7137.69 után 713,76 Egyenleg mint nyereség 6423,93 452489,51

237

Bevételek Átalányok, hírlap és felszerelés értékemelkedése Helybeli előfizetések Helybeli elárusítás Nagyhirdetések Kishirdetések Vidéki előfizetések Vidéki elárusítás Makulatúra Nyereségáthozat 1899-ik évről Géphasználat

142816,48 30872,80 6339,71 100669,24 1515,31 125886,08 33442,61 1985,60 5361,68 3600,00 452489,51

1901 KORONA

Kiadás Hírlap-bélyeg Jutalékok Kiadóhivatali fizetések Kiadóhivatali költségek Kamatok Lapkihordási költség Nyomda-költség Papír Szerkesztőségi fizetések

Bevétel Átalányok Helybeli előfizetés Helybeli elárusítás Nagyhirdetések Kishirdetések Vidéki előfizetés Vidéki elárusítás Makulatúra Géphasználat Nyereségáthozat 1900-ik 34283,46 évről 49720,87 Egyenleg mint veszteség 6916,68 702,16 3279,61 50000,00 28000,00 15000,00 509705,48 33940,00 6803,15 17566,50 2052,79 19423,43 7748,40 116336,56 49960,87 67971,00

Szerkesztőségi költségek Általános költségek Alapítási költségek Adó Posta költségek Hírlap értékcsökkenése Gépek értékcsökkenése Kétes követelések leírása

238

48582,50 29600,29 5481,38 90397,68 1256,89 116575,71 29141,87 1387,60 3600,00 6423,93 177257,63 509705,48

Függelék II.3.1.a

A főváros hírlapírói 1872-ben Forrás: Adressen-Kalender für Pest, Ofen und Altofen für das Jahr 1873. Pest, 1872. Megjegyzés: Ahol nem tüntetem fel külön, ott a foglalkozás „Redakteur”

Rákosi Eugen Reisz Mayer – Journalist Rothfeld Samuel Rózsaági Anton – Journalist Salamon Franz Schalinger Sigm. Schedi Alex Schlesinger Anton – Journalist Schnitzer Ignatz – Journalist Schönberger Ludwig Singer A. C. Singer A. – Journalist Straus Anton Szana Tamás – Journalist Szegfy Moritz Székely Josef – Zeitungschreiber Taenzer Paul – Journalist Tettau Lazar Tóth Dionis – Journalist Urváry Ludwig Vadnay Karl Vajda Viktor Veigelsberg Leo – Journalist Veres Alex – Journalist Vigh Arthur Vulkann Josef Wingehofer – Journalist Wohl Augustin – Journalist Zilahy Paul – Publizist

PEST: Adler H. – Journalist Adler Ign. – Journalist Babes Vince Bakcsi F. Beermann Julius Benedek Aladár Berecz Anton Berkes Alexander – Journalist Bobula Ignatz Boldoni Róbert Csernátony Lajos – Journalist Dani Emerich Eckstein Adolf – Journalist Ehrentheil Moritz – Zeitungschreiber Falk Max Földy Géza – Journalist Friebeisz Franz Glatz Edmond – Journalist Hegedüs Alex. – Journalist Heksch Alexander Dr Hretzka Theodor – Journalist Hindy Árpád – Journalist Hevesy Ludwig – Journalist Hollos Ladislaus – Journalist Hugo Karl Jókai Moritz Kazár Emill Király Pál – Journalist Kiss József – Journalist Klein Julius – Journalist Komócsy József – Journalist Konody Max – Journalist Lenhard Eduard Lichtenstein F. L. Liptóczy Fr. – Journalist Mandello Karl – Journalist Modronyi Sam. – Zeitungschreiber Nagy Desiderius – Journalist Nagy Nikolaus Nagy Stefan Neumann Julius – Journalist Nordau Max – Journalist Oltenau Franz Oroszi Heinrich. – Zeitungschreiber Örlösy Franz – Journalist Pásztory Sigmund – Journalist Potenezsar Josef – Journalist

BUDA: Gocsár Johann Kovács Johann – Journalist Pap Julius – Zeitungschreiber Promio Franz – Journalist Schoch Ludwig – Journalist

239

Függelék II.3.1.b A Magyarország c. pesti napilap szerkesztőségének és kiadóhivatalának (Bp., IV., Rostély u. 2.) felszerelése 1894 novemberében (leltár, forint értékben) Forrás: BFL VII.2.e Cg. 1640. (O 691). Darabszám

Tárgy megnevezése

Érték (frt., kr.)

Közönséges kis íróasztal Zöld kisíróasztal-terítő Kerek asztal politírozott Nagy íróasztal Thonet-szék Gömbölyű falióra Posta- és távírdai térkép Tintatartó függőlámpa futószőnyeg Vívószőnyeg Tiszti címtár Grieb angol-német szótár Helységnévtár 1892 Magyar Statisztikai Évkönyv 1893 Militär-Schematizmus 1889 Sachs-Villate francia-német szótár 1894 Ballagi német-magyar szótár 1875 Diction. des Contempor. 1894 köpőláda Papírkosár Irodaszerek Ivókészlet: korsó, 2 pohár, tálca Cégtáblák fekete zászló hamutartó ablakfüggöny Sturm-almanach Hoch-főpapság Kossuth Beöthy irod.tört. Petri Fremdenbuch Armee-Album Gothai almanach Nemzeti zsebkönyv Szinnyei

120 16 35 32 70,20 5 8 15 16 50 4,50 6 3,40 8 5 3 3,20 3,80 21 6 1 10 2 110 12,50 4 7,50 1,50 –,80 3,40 2,50 2 6,50 4,36 5 9 613,16

SZERKESZTŐSÉG Nagy szoba 10 8 1 1 18 1 1 10 1 6 1 1 1 1 1 1 1 1 1 3 1

8 3 1 1

Helyettes szerkesztő szobája 1 1 1 1 1 2 1 1 2

Nagy íróasztal Fényezett íróasztal Üveges könyvszekrény Könyvállvány Thonet karosszék Thonet-szék Gömbölyű falióra Papírkosár Tintatartó Írószerek 1 Meyer Lexikon 4. kiadás 1 Bőrpamlag

30 25 26 8 6 7,80 5 3 4 3 60 28

240

3 1 1 1 1 Előszoba 1 1 14 2 1 1 1 2 1 4 1 1 1 1

Vasárnapi Újság 37 kötet [vsz. 1854–1890] Kis futószőnyeg Vívószőnyeg Fogas 1 fog Köpőláda Ablakfüggöny

154 15 4,50 1 2 2,50 384,80

Közönséges puhafaszekrény Függőlámpa Asztali lámpa Rizsma írópapír Írószerek Kézmosó készlet Hírlapállvány Házi telefonberendezés Teljes ruhatartó Fogas á 4 fog Bőrtáska Thonet-szék Kis íróasztal Kis íróasztal-terítő Rostszőnyeg Köpőláda

20 12 49 4 10 4 35 18,50 28 7,20 6 15,60 12 2 16,50 2

Lámpa Futószőnyeg Széntartó Szemétláda Törülköző Portörlő Fáskosarak Szénlapát Vizes kanna Piszkáló Gyertyatartó Szemétlapát Levélszekrény

2,50 16,50 1,50 1 6 6,40 2 –,40 3,20 –,60 1,20 –,60 5,50 279,20

Folyosó 1 1 1 1 12 18

1 1 1 1 1

Kis szoba Kis íróasztal Kis íróasztal-terítő Bőrrel bevont íróasztal Fogas 2 fog Thonet-szék Könyvállvány Asztali lámpa Bécsi telefon 3 Tintatartó 3 3 1 1 5 1 3

36 6 12 2 19,50 8 10,50 650 4,50 3 35 786,50

1 2 ajtós nagyszekrény

2063,66 KIADÓHIVATAL 1 1 6 1

Hazicsek-féle Wertheim szekrény Asztal zöld posztóval Kisebb íróasztal á 14 frt Nagy íróasztal

241

350 20 84 50

2 3 1 10 1 1 4 2 5 1 1 1 1

1 1 1 1 1 1

3 3 6 1 1 1 2 1 1 1 1 6 1 5000 31 8 3

6 5 5

Szekrény á 30 frt Állvány (keményfa) á 12 frt Kanapé Thonet-féle Szék Thonet-féle á 3frt 90 kr Fantemil Thonet-féle Kályha, csővel Levéltár á 5 frt Pénzszekrény, keményfa Ruhafogas Kókuszszőnyeg Ajtópokróc Létra Mosdóvíztartó Üvegfalak Légszeszberndezések Hosszú pult Fa- és széntartó kamra (deszkából) Kishirdetési tábla Zöld ablakfüggönyök Széntartó Vízkupa pléhből Szemétgyűjtő Nyomtatványok (használatban lévő) Könyvek Firmatáblák Nagy faasztal á 20 frt Szekrény á 125 frt Fa-szék á 2 frt Nagy újság-stelázs Levélszekrény Állvány Ruhafogas Fekete zászló Mappa Lavór Üveg (vízzel) Pohár Tintatartók, irodafelszervények Nagy bőrtáska Nagy dupla plakát 1000 á 25 frt Előfizetési és apróhirdetési napló á 3 frt Hirdetési napló á 6 f Előfizetési napló á 10 frt Írópapír, levélpapír, boríték Spárgák Állandó makulatúra Kézi balta Függő lakat Szénlapát Jelzőtábla vasból Olló á 1 f rt 40 kr Levéldrót Címszalagpapír Kész címek Nyomott címszalagok Elárusítók szalagjai

60 36 13,50 39 6 80 20 10 12 19,10 8 6 4 600 212,35 5 20 10 12 1,50 3 –,80 10 50 190 60 375 12 45 5 12 6 3,50 9 1,50 1 –,60 30 8 125 93 48 30 200 8 75 –,80 1,50 –,40 15 7 1 5 150 190 52,52 3504,55

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIDÓHIVATAL FELSZERELÉSEI ÖSSZESEN

5568,21

242

Függelék II.3.1.c Leltár az Egyetértés hírlapkiadó, irodalmi és nyomda részvénytársaság szerkesztői és kiadóhivatali helyiségeiben s a Nagy Sándor-féle nyomdában létező felszerelési tárgyakról Forrás: BFL VII.216-1902-333. Felvétetett Budapesten, IV. Papnövelde utcza 8. sz., a helyszínén 1902. márcz. hó 19-én. I. Igazgatói sarokszoba 1 vas szekrény 4 karosszék 1 kanapé 1 íróasztal 3 fiókos, 2 ajtós 1 szekrény, üvegajtós, kétszárnyú 2 fa szék 1 padlószőnyeg, avult 1 karosszék 1 álló íróasztal 1 könyvállvány 1 papírkosár 1 ablakfüggöny 1 fali fogas 4 színes kép, keretben 1 villamos csillár 1 villamos lámpa 1 ablak kárpit

IV. Szerkesztőségi sarok szoba 1 íróasztal írószerekkel 1 álló íróasztal 1 szalon asztal 1 kétajtós könyvtárszekrény, könyvtárral 1 vászon pamlag 1 fa pamlag 1 papírkosár 1 iratállvány, fiókkal 2 zsöllye szék 1 karos szék 1 fa szék 1 fali térkép 1 villamos csillár 2 villamos lámpa 1 fali fogas V. Folyosó végén lévő szerkesztőségi szoba 2 íróasztal 1 szalonasztal 2 papírkosár 3 faszék 2 villamos lámpa 1 fali fogas, törött 1 ócska, függő villamos lámpa 1 széntartó lapáttal

II. Az I. szoba melletti igazgatói szoba 1 pamlag 3 zsöllye szék 1 íróasztal írószerekkel 1 szekrény, 2 ajtós 1 padlószőnyeg, avul 1 fali térkép 1 fali fogas 1 hőmérő 1 ablak kárpit 1 ablak függöny 1 villamos csillár 1 villamos lámpa

VI. Udvari kis szerkesztőségi szoba 2 íróasztal 1 szalon asztal 1 fali fogas 2 villamos lámpa 1 kályhaellenző 2 faszék 1 függő villamos csillár

III. Szerkesztői szoba 1 íróasztal írószerekkel 1 pamlag 3 zsöllye szék 1 karos szék 1 padlószőnyeg 1 fa szék 1 fali fogas 1 ablak kárpit 1 villamos csillár 1 villamos lámpa

VII. Udvari szerkesztőségi nagy szoba 7 íróasztal 6 faszék 1 fali fogas 1 kis asztal 2 avult papírkosár 1 ócska villamos csillár 4 villamos lámpa

243

4 íróasztal előtti ócska lábszőnyeg 1 falhoz erősített, bejárati üvegajtó, (szélfogó) két szárnnyal 1 festett álló asztal 9 fiókkal, könyvekre 1 ócska vasszekrény üzleti könyvekre 1 vas másolóprés faállványon 1 festett kétajtós ócska vasszekrény 6 ócska tintatartó 5 íróasztali villamos lámpa 2 függő villamos lámpa 1 ócska kis mérleg 6 ócska fa szék 1 ócska vaskályha

VIII. Udvari folyosóra nyíló fülkeszoba 1 állvány 1 kétajtós szekrény 1 egyajtós szekrény 1 iratállvány, kisebb 5 zászló Egyetértés lappéldányai, havonkint bekötve 1 gyászlobogó 2 ócska szőnyeg 1 szenes láda 10 ócska petróleumlámpa 4 szobaseprő 1 poroló 1 szemetes lapát

XII. Udvari kiadóhivatali szoba (földszint) 1 ócska újságállvány 1 fényezett íróasztal 1 ócska festett alacsony iratszekrény 2 ócska tintatartó 2 ócska papírkosár 1 ócska tollszártartó 1 ócska vaskályha 1 kis fali ruhafogas 1 kis faállvány 1 fényezett kis asztal 1 fényezett íróasztal 2 festett íróasztal 2 barnára festett, két-két ajtós szekrény 2 ócska itatós deszka 3 papírvágó olló 4 ócska faszék 1 állólámpa 1 függőlámpa

IX. Előszoba 1 ruhafogas, tükörrel 1 asztal 1 mosdó 2 faszék 1 ócska futószőnyeg 1 ócska villamos csillár 1 villamos csengettyű jelző X. Baloldali külső szoba 3 íróasztal 3 faszék 1 fiókos ócska szekrény 1 vas ruhafogas 2 villamos lámpa 1 villamos csillár, ócska XI. Utczai kiadóhivatali szoba (földszint) 1 nyolc deszkával ellátott, sárgára festett, nyitott újságállvány 1 kis fournírozott ócska asztal 1 kétrekeszű, barnára festett ócska szekrény fiókokkal 1 ócska, fournírozott kis puhafa asztal 4 fiókos íróasztal 1 fényezett puhafa asztal 1 márványlapos, sárgára festett, alacsony fizető szekrény 1 ócska, festett kis asztal, rajta egy íróállvánnyal 1 vaspénztár, Wiener Cassenfabrik, 5-ös számú, kulcsszáma 3937 1 álló, ócska, fényezett íróasztal 1 kerek falióra, fa kerettel 1 álló vas ruhatartó 1 pléh kályhaellenző 1 kis pléh víztartó, ugyanolyan tállal 4 vas tollszártartó 4 itatós deszka 4 papírvágó olló 1 kókusz, ócska futószőnyeg

XIII. Az udvari szobába nyíló kis raktárban 1 ócska pléh mosdó szekrény XIV. Az udvaron, az udvari szoba előtt 1 festett, ócska tizedes mérleg 6 db. különböző súllyal 1 ócska, festett, hosszú asztal 1 szenes láda 1 festett, pléh fal XV. A nyomdában a gépteremben 2 körforgó gép (rotatiós) Augsburger Maschinenfabrik, 1860/1882 és 2360/1885 sz. 1 gyalu és két egyengető 2 öntőpalaczk 1 vas asztal préssel 16 záróráma (A két db. körforgó gép teljesen föl van szerelve, működésre képesen, hengeranyag s nemez nélkül)

244

Függelék II.3.2. Az I. és III. adózási osztályba eső fővárosi szerkesztők, újságírók és laptulajdonosok évi adója (frt, 1871–1874) Az egyes részletező sávok – amelyek azt mutatják, hányan fizettek (forintban) az ott feltüntetett összeg-keretbe tartozó adót – kizárólag az állami adót (az éves jövedelem 10%-át) ismertetik, a községi pótlék (1872-ig a befizetett állami adónak 20, majd 1873-tól 25%-a) csak a táblázat végén tűnik fel. Kereseti ág

Adózók száma

Egy főre jutó éves átl. jöv.

Legnagyobb befizetett adótétel

– 10

11– 20

21– 30

31– 40

41– 50

51– 75

76– 100

4

9

2

2

–

–

9

101– 150

151– 200

201– 300

Állami adó összesen

Községi pótlék összesen

Pest, 1870 Szerkesztő

–

1752

350

–

1 (200) –

–

63

12

2

2

1

–

1815

362

10 3 13

4 – 4

1 1 2

1 – 1

1 – 1

2109 643 2752

421 128 549

3 – 3

9 2 11

2 – 2

3 – 3

3 – 3

– – –

2339 276 2615

467 55 517

–

–

–

1 (76 – 100 )

2 (147; ill 106– 133)

–

–

356

71

–

–

–

–

–

269

67

5

3

2

12

4

1 (160) 1

–

18

1 (109) 6

–

2768

692

7

22

9

4

1

11

2

5

1

1

2927

731

180

–

–

–

1

1

–

–

–

1

–

261

65

200

–

–

–

–

–

–

–

1

3

–

689

172

32

547

200

2

2

6

4

Újságíró

3

210

47

2

–

–

–

Szerk. és újságíró*

35

518

200

4

2

6

1 (47) 4 5

38 19 57

555 338 482

250 141 250

6 6 12

5 4 9

3 2 5

4 1 5

3 2 5

47 11 58

497 250 450

193 (51–75) 193

11 4 15

10 1 11

4 3 7

2 1 3

3

1186

147

–

–

–

2

1345

160

–

–

71

389

180

20

63

464

300

3

870

4

1722

Pest, 1871 Szerkesztő Újságíró Szerk. és újságíró* Pest, 1872 Szerkesztő Újságíró Szerk. és újságíró* Hírlaptul.

Pest, 1873 Laptul. Szerk. és újságíró Buda, Pest – 1874 Szerk. és újságíró – Pest Szerk. és újságíró – Buda Laptul. (Pest)

Forrás: Kőrösi József: Pestvárosi jövedelmi adó tanulmányok. Az 1870diki adatok alapján. Pest, 1873. 108–109. Kőrösi József: Pestvárosi adótanulmányok 1871. és 1872. évi adatok alapján. Budapest, 1875. 10.; 22. Kőrösi József: Budapesti adótanulmányok. Budapest, 1877. 13.; 48–49.

245

Függelék II.5.2.

A napilapokat előállító budapesti tekercsesek Forrás: Nyomdász Évkönyv és Úti Kalauz 1916. 64–65.: 1914. július 18-i adatok

Nyomda A Nap

Athenaeum Budapesti Hírlap Európa Franklin Friss Újság

Globus

Hungaria Neues Politisches Volksblatt Pesti Hírlap Popurul Roman Stephaneum Világosság

Wodianer

Tolnai Világlapja (+) Pester Lloyd

Rotációs 2 db 64-oldalas frankenthali 1 db 32-oldalas Wörner 1 db 16-oldalas Kaiser (Mödling) 4 db 32-oldalas Wörner 1 db 48-oldalas vogtlandi 3 db 32-oldalas Wörner 2 db 8-oldalas Wörner 1 db 16-oldalas frankenthali 1 db 8-oldalas frankenthali 1 db 16-oldalas Wörner 3 db 32-oldalas Wörner 1 db 8-oldalas Wörner 1 db 16-oldalas augsburgi 3 db 32-oldalas Wörner 2 db 16-oldalas Wörner 1 db 32-oldalas augsburgi 2 db ötszíntnyomó augsburgi 2 db 48-oldalas Wörner 3 db 16-oldalas Wörner 1 db 32-oldalas vogtlandi 3 db 64-oldalas vogtlandi 1 db 16-oldalas KBA 1 db 32-oldalas Wörner 1 db 16-oldalas Wörner 1 db 48-oldalas vogtlandi 1 db 40-oldalas vogtlandi 1 db 16-oldalas vogtlandi 1 db 64-oldalas Wörner 1 db 40-oldalas Wörner 1 db 32-oldalas Wörner 1 db illusztrációs körforgó 2 db 32-oldalas Wörner

246

gépmesterek száma 5

5 2 2 1 3

5

3 1 6 1 2 2

2

? ?

Függelék IV.1.2.

A Friss Újság nyomott, illetve fővárosi és vidéki árusítású példányszáma (1900. augusztus 1. és szeptember 9. között) Forrás: BFL VII.184-1900-1297. dátum 1900. augusztus 1. 1900. augusztus 2. 1900. augusztus 3. 1900. augusztus 4. 1900. augusztus 5. 1900. augusztus 6. 1900. augusztus 7. 1900. augusztus 8. 1900. augusztus 9. 1900. augusztus 10. 1900. augusztus 11. 1900. augusztus 12. 1900. augusztus 13. 1900. augusztus 14. 1900. augusztus 15. 1900. augusztus 16. 1900. augusztus 17. 1900. augusztus 18. 1900. augusztus 19. 1900. augusztus 20. 1900. augusztus 21. 1900. augusztus 22. 1900. augusztus 23. 1900. augusztus 24. 1900. augusztus 25. 1900. augusztus 26. 1900. augusztus 27. 1900. augusztus 28. 1900. augusztus 29. 1900. augusztus 30. 1900. augusztus 31. 1900. szeptember 1. 1900. szeptember 2. 1900. szeptember 3. 1900. szeptember 4. 1900. szeptember 5. 1900. szeptember 6. 1900. szeptember 7. 1900. szeptember 8. 1900. szeptember 9.

nyomott példányszám 110.300 113.850 111.450 116.150 124.250 122.700 116.550 115.600 115.500 115.450 115.700 125.850 116.250 117.060 119.000 114.250 116.650 116.280 128.350 121.000 119.800 118.850 118.150 117.330 118.250 126.700 121.500 118.245 116.900 116.100 116.150 115.500 124.520 119.000 115.250 114.600 114.350 114.400 120.150 123.050

[ismeretlen típusú példányszám] 819 424 210 542 540 682 882 913 637 827 668 990 1.172 758 823 695 625 474 1.213 370 797 566 1.102 702 639 1.234 788 964 855 659 688 671 926 684 538 582 691 400 853 234

budapesti árusításra 28.986 32.302 29.116 30.594 33.070 37.758 31.838 30.876 30.502 30.082 27.608 31.734 37.782 30.290 29.844 28.962 31.172 27.278 34.304 35.050 32.960 31.638 30.302 29.752 27.950 30.600 35.756 29.940 29.264 28.910 28.926 26.518 31.178 35.268 29.364 28.710 28.438 28.840 31.782 30.200

vidéki árusításra 80.495 81.024 81.544 85.014 90.640 83.760 83.830 83.811 84.361 84.541 87.424 92.326 77.296 85.912 88.283 84.593 84.853 88.528 92.833 84.580 86.043 86.646 86.746 86.876 89.661 94.866 84.956 87.341 86.781 86.531 86.536 88.311 92.416 83.048 85.348 85.308 85.221 85.160 87.515 92.616

Megjegyzés: a szeptemberi nyomott példányszámok eredetileg nem szerepelnek a jegyzékben, az magam számítottam ki. A harmadik oszlop fejléce nincs kitöltve a közjegyzői okiratban, így nem tudhatjuk pontosan, hogy az oszlop milyen típusú példányadatot tartalmaz (talán tiszteletpéldányokat és előfizetőket, vagy/és kiadóhivatali vagy/és vasúti árusításra szántakat).

247

Függelék IV.1.2.1.a

A pesti napilapok (átlagos napi nyomott) példányszáma 1868 és 1869 egyes hónapjaiban a pesti adóhivatal hírlapbélyeg-kimutatásai alapján (csak reggeli számok) A Hon

1868. jan. 1868. ápr. 1868. máj. 1868. jún. 1868. júl. 1868. aug. 1868. szept. 1868. okt. 1868. nov. 1868. dec. 4 528 4 562 4 354 3 876 4 594 4 362 3 324 4 520 3 958 4 416

Pesti Napló

4 118

3 996

4 010

3 528

4 158

3 654

3 434

3 340

3 404

3 766

Idők Tanúja

1 541

1 098

1 394

914

1 505

1 159

1 399

1 238

1 520

1 286

Magyar Újság

2 400

2 400

1 820

1 294

2 066

1 526

1 650

1 674

1 532

1 480

Estilap (hitelre)

1 440

1 680

1 440

1 440

1 680

1 440

1 440

1 481

1 400

1 440

Fővárosi Lapok

1 420

1 560

1 560

1 320

1 504

1 346

1 350

1 405

1 344

1 285

Hazánk

1 152

2 062

1 751

1 234

1 055

1 240

1 256

911

960

1 105

Független Lapok

1 036

872

936

812

–

–

–

–

–

–

Autonómia

–

–

–

–

–

–

–

–

–

–

Századunk

852

1 042

1 246

1 154

1 348

1 120

1 256

1 169

1 279

1 200

Pesti Hírnök

784

296

232

636

1 066

584

736

855

768

352

Magyar Állam

–

–

–

–

–

–

–

–

–

2 816

Ellenőr

–

–

–

–

–

–

–

–

–

–

Szabad Egyház

–

–

–

–

–

–

–

–

–

–

Pester Lloyd

6 126

6 826

7 468

6 540

7 660

7 625

7 194

7 574

7 500

8 018

Ungarischer Lloyd

4 600

5 188

4 800

3 998

4 800

4 320

4 480

4 000

4 080

4 320

Pester Journal

2 072

2 106

1 810

1 566

1 675

1 396

1 356

1 376

1 320

1 402

Kommunal Zeitung

–

–

–

–

–

–

–

633

633

424

Neuer Freier Lloyd

–

–

–

–

–

–

–

–

–

–

450

390

366

–

–

–

–

–

–

–

Összesen Összesen magyarul

32 519 19 271

34 078 19 568

33 187 18 743

28 312 16 208

33 111 18 976

29 772 16 431

28 875 15 845

30 176 16 593

29 698 16 165

33 310 19 146

Összesen németül

13 248

14 510

14 444

12 104

14 135

13 341

13 030

13 583

13 533

14 164

Der Spiegel

A Hon

1869. jan. 1869. febr. 1869. márc. 1869. ápr. 1869. máj. 1869. jún. 1869. júl. 1869. aug. 1869. szept. 4 580 4 604 4 573 4 478 4 750 5 030 5 000 4 324 4 752

Pesti Napló

3 696

2 995

3 615

3 946

3 235

3 848

3 851

3 640

Idők Tanúja

–

–

–

–

–

–

–

–

–

Magyar Újság

1 554

1 486

1 470

1 496

1 400

1 450

1 405

1 350

1 350

Estilap (hitelre)

1 200

1 630

1 920

1 615

1 500

1 680

1 555

1 440

1 440

Fővárosi Lapok

1 710

1 700

1 700

2 330

1 304

1 670

1 664

1 612

1 426

948

1 076

1 207

886

897

995

–

–

–

–

–

–

–

–

–

–

–

–

Autonómia

908

1 000

956

1 000

1 047

1 150

1 061

–

–

Századunk

1 392

1 510

1 668

1 723

1 635

1 748

1 787

1 770

1 765

Hazánk Független Lapok

Pesti Hírnök

2 988

–

–

–

–

–

–

–

–

–

2 148

2 200

2 172

2 220

2 326

2 063

1 985

2 142

2 124

Ellenőr

–

–

1 230

1 230

1 625

1 560

1 444

1 400

1 498

Szabad Egyház

–

–

–

–

–

–

1 385

1 424

1 460

Pester Lloyd

8 500

8 722

9 702

9 365

9 333

9 500

8 703

9 480

8 973

Ungarischer Lloyd

4 321

3 391

3 840

4 153

4 000

3 692

3 777

3 840

3 360

Pester Journal

1 554

1 329

1 512

1 265

1 322

953

1 992

2 124

2 056

Kommunal Zeitung

389

380

340

304

–

–

–

–

–

Neuer Freier Lloyd

–

–

–

–

–

2 746

3 257

2 520

1 872

Magyar Állam

–

–

–

–

–

–

–

–

–

Összesen Összesen magyarul

32 900 18 136

32 023 18 201

35 905 20 511

36 011 20 924

34 374 19 719

38 085 21 194

38 866 21 137

37 066 19 102

35 064 18 803

Összesen németül

14 764

13 822

15 394

15 087

14 655

16 891

17 729

17 964

16 261

Der Spiegel

Forrás: MNL OL K 26-1868-131. és MNL OL K 26-1869-145.

248

Függelék IV.1.2.1.b

A pesti napilapok példányszáma a pesti adóhivatal hírlapbélyeg-kimutatásaiban az egyes évnegyedekben (1862–1865) 1862. I. n.é. Pesti Napló Hírnök Magyarország Idők Tanúja Magyar Sajtó A Hon Religio Pester Lloyd Pesti Hírnök Sürgöny Fővárosi Lapok Pesther Bote Ungarische Nachrichten Pesth-Ofner Localblatt Összesen

1862. II. n.é.

4020 1000 3400 960 2800

1862. 1862. III. n.é. IV. n.é.

4000 850 3200 1000 2800

1863. I. n.é.

1864. I. n.é.

1864. II. n.é.

1864. 1864. III. n.é. IV. n.é.

1865 I. n.é.

1865. II. n.é.

3800 950 2200 930 2500

3400 3550 4400 4300 4000 3700 3750 3800 850 990 1525 950 1100 1172 1205 1215 1240 1254 1300 2200 1100 1100 1100 1000 950 930 825 2800 2200 2100 1900 1200 1500 1800 850 950 925 1000 1000 1000 1000 975 7400 6950 6550 6600 6400 6750 6650 6100 6000 6200 6250 900 900 900 1020 1000 900 1450 1600 1600 1500 1600 1400 1600 1500 1850 2200 2300 -

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

21030

20400

18530

1600

17875

1800

1400 550

1200 520

1150 650

1100 600

700

700

700

700

800

800

350 21497

350 21705

320 20585

350 19730

380 20814

290 20040

-

18490

-

Forrás: MNL OL D 185-1862-956., MNL OL D 185-1863-112., MNL OL D 185-1864-1366., MNL OL D 185-1865-75., MNL OL D 185-1865-416. Az adatokat Deák Ágnes bocsátotta rendelkezésemre, segítségét ezúton is köszönöm.

249

Függelék IV.1.2.2.a

A pesti postán feladott napilapok példányszáma 1872. és 1873. január 15-én 1872. január 15.

1873. január 15.

Budapesti Közlöny

1962

2454

Ellenőr

1200

1500

Fővárosi Lapok

1844

2115

Gyorsposta

1166

–

A Hon

3200

3394

Korunk

300

–

Magyar Állam

1040

1198

Magyar Újság

900

1079

Magyar Politika

780

800

Pesti Napló

2253

2356

Reform

2000

2200

Szabad Sajtó

–

580

Pester Journal

700

–

Constitutionelles Neues Pester Journal

–

1100

Neuer Freier Lloyd

800

–

Pester Lloyd

5751

6900

Ungarischer Lloyd

2500

3000

Napilapok száma (magyar, ill. német nyelven)

15 (11 + 4)

13 (10 + 3)

Napilap-példányszámok összesen 26.396 (magyar, ill. német nyelven) (16.645 + 9.751)

Forrás: MNL OL K 26-1873-400.II.

250

28.676 (17.676 + 11.000)

Függelék IV.1.2.2.b

Hírlapjeggyel ellátott egyes példányok (nagyrészt vsz. vidéki előfizetői példányok) belföldre feladva postán az évnegyedek egy-egy napján (1890–1892)

Budapest Budapesti Hírlap Budapesti Újság Egyetértés Kis Újság Magyar Állam Nemzet (Nemzet, esti) Pesti Hírlap Pesti Napló (Pesti Napló, esti) Budapester Tagblatt Neues Pester Journal Neues Poltisches Volksblatt Pester Lloyd (Pester Lloyd, esti) Politisches Volksblatt Független Újság Magyar Hírlap Magyar Újság ÖSSZESEN

1890. I. 1890. II. 1890. IV. 1891. I. 1891. II. 1891. III. 1891. IV. 1892. I. 1892. II. 1892. III. 1892. IV. 5 513 7 653 5 644 6 818 5 881 5 741 6 997 6 952 8 746 6 214 6 298 16 921 13 511 15 967 15 525 16 483 16 366 15 041 15 960 19 981 18 115 15 133 2 084 2 611 1 804 6 900 6 529 6 385 6 215 7 147 7 425 7 678 7 992 8 652 8 030 6 974 736 984 448 1 845 1 072 588 703 826 928 768 1 036 2 815 2 874 2 243 2 770 2 708 2 610 3 136 2 850 2 884 2 898 2 901 1 142 1 077 1 278 1 064 1 200 1 110 1 347 1 026 1 364 1 241 1 229 457 352 336 380 299 348 308 378 367 427 384 13 717 12 917 12 784 16 534 10 995 13 034 14 277 16 276 14 478 14 029 13 822 1 970 2 122 1 907 1 190 1 975 2 123 1 903 1 784 2 086 1 741 1 850 604

440

516

662

452

479

516

517

556

540

607

2 030

2 036

1 622

2 435

2 484

2 011

1 696

2 018

2 324

1 832

1 883

12 547

10 562

11 334

8 776

10 626

11 700

12 755

14 461

12 518

12 961

10 107

1 920 4 093

2 003 4 718

1 725 5 178

2 215 5 019

2 453 4 273

1 674 5 252

2 027 5 361

2 416 5 306

2 405 5 390

2 571 5 206

2 418 5 766

702

1 436

1 500

1 398

2 049

1 651

1 281

1 434

1 831

1 948

2 058

8 454 82 605

8 104 79 929

5 469 76 140

6 059 78 905

6 745 1 985 8 343 87 170

5 713 1 423 5 850 85 098

7 349 6 319 88 694

8 372 8 358 302 97 228

8 484 7 980 1 734 102 708

6 376 8 171 1 891 94 959

7 178 8 761 2 194 90 599

Forrás: MNL OL K 26-1890-449., MNL OL K 26-1891-548., MNL OL K 26-1892-379.

251

Függelék IV.1.2.2.c

Hírlapjeggyel ellátott egyes példányok (nagyrészt vsz. vidéki előfizetői példányok) belföldre feladva postán az évnegyedek egy-egy napján (1893–1894)

Budapest Budapesti Hírlap Egyetértés Kis Újság Magyar Állam Nemzet (Nemzet, esti) Pesti Hírlap Pesti Napló (Pesti Napló, esti) Budapester Tagblatt Neues Pester Journal Neues Poltisches Volksblatt Pester Lloyd (Pester Lloyd, esti) Politisches Volksblatt Magyar Hírlap Magyar Újság Hazánk Magyar Estilap Magyarország Nemzeti Újság Szabad Szó ÖSSZESEN

1893. I. 1893. II. 1893. III. 1894. I. 1894. II. 1894. III. 1894. IV. 7 573 6 711 5563 7037 6529 5501 5501 18 392 17 172 18284 18388 15424 16412 17720 5 515 6 152 6099 4125 4788 5120 4678 496 556 687 427 399 345 411 2 965 2 963 3052 2908 3168 524 3179 1 187 1 045 998 912 867 975 833 444 382 450 356 164 171 380 13 332 13 928 12877 15120 14383 13771 13508 4 670 5 191 5059 5469 5110 2963 4198 614 594 1399 1172 1387 745 817 1 420 1 684 1720 1656 1597 1352 1270 12 697 10 134 10636 11659 11357 11316 9888 907 3 524 2 302 7 575 9 791 2 538 95 942

2 537 3 745 1 359 7 325 8 535 2 403 92 416

2281 4496 1738 6618 8685 1859 1844 94 345

2873 3521 1509 7484 8843 1949 4283 3573 3037 107 102

2368 3748 2272 7257 8367 1354 4302 400 3771 2535 101 547

Forrás: MNL OL K 26-1893-712., MNL OL K 26-1894-510.

252

2589 4115 691 6479 7920 1446 3377 65 4113 2633 1891 94 514

2645 3803 1610 7013 6741 1495 2841 599 3713 2458 2016 97 317

Függelék IV.1.2.2.d

Hírlapjeggyel ellátott egyes példányok (nagyrészt vsz. vidéki előfizetői példányok) belföldre feladva postán az évnegyedek egy-egy napján (1895, 1897, 1898, 1901)

Budapest Budapesti Hírlap Egyetértés Kis Újság Magyar Állam Nemzet (Nemzet, esti) Pesti Hírlap Pesti Napló (Pesti Napló, esti) Budapester Tagblatt Neues Pester Journal Neues Poltisches Volksblatt Pester Lloyd (Pester Lloyd, esti) Politisches Volksblatt Magyar Hírlap Magyar Újság Alkotmány Esti Újság Hazánk Magyar Estilap Magyar Nemzet Magyarország Magyar Szó Budapesti Napló Friss Újság Magyarság Nemzeti Újság Pesti Újság Extrablatt Neues Budapester Abendblatt Neues Kleines Journal Szabad Szó Esti Hírlap Függetlenség Országos Hírlap Reggeli Újság ÖSSZESEN

1895. I. 1895. II. 1895. III. 1895. IV. 1897. II. 1898. II. 1901. I. 6794 6498 5165 5415 6 193 6 195 9 216 16576 16649 18030 17680 20 672 19 364 21 674 4594 4723 4761 4784 4 641 5 157 5 227 363 385 265 248 485 586 489 2970 3859 2796 3000 1 957 1 975 2 268 740 679 829 779 614 635 483 179 392 371 421 14211 13067 12779 13712 18 253 13 340 16 995 4641 5050 5160 4820 2 459 4 596 7 498 1054 1176 1077 1123 1596 1965 1421 1533 1 569 2 234 2 184 10998 9520 11235 10526 10 218 9 918 10 548 3590 2792 2114 2560 3 456 3 845 4 143 3480 3252 4019 3578 3 583 3 791 3 723 2632 2452 390 2122 2 011 4 206 2 903 7975 7170 6984 7023 7 847 7 341 6 872 7578 7383 5950 6911 5 257 5 197 5 049 1748 1871 1723 1711 1 882 3 374 4 134 3 806 3 983 426 262 544 3959 3562 3630 3749 2 069 2 075 2 986 620 137 107 92 29 45 274 3 678 3483 3970 4237 4345 5 729 5 108 6 115 2 361 3 561 6 535 8 307 26 27 775 2 774 3033 2015 1770 1697 384 623 74 132 152 2436 1965 1400 1611 930 1 657 15 1 458 5 376 6460 105 554 100 319 96 234 99 396 110 079 122 921 131 951

Forrás: MNL OL K 26-1895-719., MNL OL K 26-1896-1120., MNL OL K 26-1897-5353., MNL OL K 26-1898-III-5292., MNL OL K 26-1901-III-1068.

253

Függelék IV.1.2.2.e

Hírlapjeggyel ellátott egyes példányok (nagyrészt vsz. előfizetői példányok) Ausztria felé feladva postán az évnegyedek egy-egy napján (1890–1892)

Budapest Budapesti Hírlap Budapesti Újság Egyetértés Kis Újság Magyar Állam Nemzet (Nemzet, esti) Pesti Hírlap Pesti Napló (Pesti Napló, esti) Budapester Tagblatt Neues Pester Journal Neues Poltisches Volksblatt Pester Lloyd (Pester Lloyd, esti) Politisches Volksblatt Magyar Hírlap Magyar Újság ÖSSZESEN

1890. I. 1890. II. 1890. IV. 1891. I. 1891. II. 1891. III. 1891. IV. 1892. I. 1892. II. 1892. III. 1892. IV. 56 29 68 77 157 30 15 38 41 32 30 214

120

168

151

105

86

181

211

192

276

211

37 50 7 41 35 9 225 69

0 137 5 12 46 16 170 53

4 198 8 18 83 11 266 104

107 26 19 73 8 184 27

86 13 24 44 9 152 25

148 12 36 48 11 245 129

86 5 30 11 3 108 54

80 10 17 38 5 279 69

148 10 10 64 6 218 40

227 9 45 71 14 322 143

185 4 28 64 8 188 71

7

11

19

16

8

14

5

9

12

16

10

75

35

49

77

73

87

58

106

71

112

38

332

182

505

168

953

494

211

269

279

824

257

15 724

36 720

54 668

75 383

78 1 171

60 424

43 317

79 921

58 748

61 963

58 758

181

139

249

241

283

553

151

313

354

108

316

228 2 305

160 1 871

228 2 700

122 1 754

393 48 3 628

227 32 2 647

207 28 1 513

233 103 12 2 792

228 97 37 2 613

288 187 42 3 740

143 124 15 2 508

Forrás: MNL OL K 26-1890-449., MNL OL K 26-1891-548., MNL OL K 26-1892-379.

254

Függelék IV.1.2.2.f

Hírlapjeggyel ellátott egyes példányok (nagyrészt vsz. előfizetői példányok) Ausztria felé feladva postán az évnegyedek egy-egy napján (1893–1895, 1901)

Budapest Budapesti Hírlap Egyetértés Kis Újság Magyar Állam Nemzet (Nemzet, esti) Pesti Hírlap Pesti Napló (Pesti Napló, esti) Budapester Tagblatt Neues Pester Journal Neues Poltisches Volksblatt Pester Lloyd (Pester Lloyd, esti) Politisches Volksblatt Magyar Hírlap Magyar Újság Alkotmány Esti Újság Hazánk Magyar Estilap Magyar Nemzet Magyarország Magyar Szó Budapesti Napló Friss Újság Magyarság Nemzeti Újság Pesti Újság Extrablatt Neues Budapester Abendblatt Neues Kleines Journal Szabad Szó Honvéd ÖSSZESEN

1893. I. 1893. II. 1893. III. 1894. I. 1894. II. 1894. III. 1894. IV. 1895. I. 1895. II. 1901. I. 48 41 14 34 45 41 91 43 34 128 89 298 457 89 228 331 171 250 204 448 81 103 262 53 88 172 60 66 74 56 1 11 29 5 3 31 3 0 0 0 28 22 35 88 3 30 16 19 20 6 4 54 65 33 38 65 20 20 21 0 13 9 14 33 10 3 11 9 9 0 77 227 465 205 196 363 242 206 200 303 27 76 118 20 100 215 52 58 66 85 11 7 0 16 17 21 13 12 26 0 12 20 79 53 44 19 11 20 52 56 114

425

520

366

185

855

244

267

316

308

11 652 259

106 757 25

135 1115 249

24 466 245

47 489 707

133 922 0 [sic]

23 606 659

23 389 463

33 168 45

40 730 70

114 58 123 -

430 85 51 -

268 182 38 -

266 131 31 20 14 -

145 128 50 15 6 -

255 154 10 47 3 71 -

239 111 30 29 8 5 -

178 120 33 32 325 -

163 113 74 56 17 27 -

172 65 53 12 14 4 10 29 21 96 0 3 0 0

-

-

-

-

-

-

-

-

-

0

1 722

2 747

6 4 051

28 5 2 225

14 2 558

14 3 755

10 2 654

17 2 280

35 1 753

0 2 709

Forrás: MNL OL K 26-1893-712., MNL OL K 26-1894-510., MNL OL K 26-1895-719., MNL OL K 26-1901-III-1068.

255

Függelék IV.1.2.2.g

Lappéldányok keresztkötés alatt (nagyrészt vsz. előfizetői példányok) a külföld felé feladva postán az évnegyedek egy-egy napján (1890–1892)

Budapest Budapesti Hírlap Budapesti Újság Egyetértés Kis Újság Magyar Állam Nemzet (Nemzet, esti) Pesti Hírlap Pesti Napló (Pesti Napló, esti) Budapester Tagblatt Neues Pester Journal Neues Poltisches Volksblatt Pester Lloyd (Pester Lloyd, esti) Politisches Volksblatt Független Újság Magyar Hírlap Magyar Újság ÖSSZESEN

1890. I. 1890. II. 1890. IV. 1891. I. 1891. II. 1891. III. 1891. IV. 1892. I. 1892. II. 1892. III. 1892. IV. 26 27 35 24 49 47 38 56 40 24 37 68 65 89 86 115 128 96 98 126 116 122 16 1 18 50 72 81 79 72 136 81 126 90 90 87 3 1 12 4 0 1 6 1 6 2 2 12 6 11 7 6 6 5 8 6 7 6 46 62 61 52 66 65 63 64 63 60 62 0 19 19 8 13 13 12 8 8 16 15 45 123 91 104 99 97 112 163 127 143 120 10 9 9 8 18 16 9 20 32 19 22 0

9

16

4

9

15

5

12

12

13

7

12

28

17

18

18

15

37

30

31

19

39

102

165

322

210

199

238

177

107

152

150

170

11 141

19 478

21 426

20 443

23 460

27 674

34 535

26 649

31 492

18 474

92 484

1

280

231

296

312

385

287

293

292

293

297

161 0 0 0 704

270 0 0 0 1 634

437 0 0 0 1 896

248 0 0 0 1 611

227 5 16 0 1 707

258 11 15 0 2 147

154 0 35 0 1 686

205 0 83 0 1 949

96 0 74 5 1 683

73 0 83 10 1 610

129 0 50 13 1 754

Forrás: MNL OL K 26-1890-449., MNL OL K 26-1891-548., MNL OL K 26-1892-379.

256

Függelék IV.1.2.2.h

Lappéldányok keresztkötés alatt (nagyrészt vsz. előfizetői példányok) a külföld felé feladva postán az évnegyedek egy-egy napján (1893–1895, 1901)

Budapest Budapesti Hírlap Egyetértés Kis Újság Magyar Állam Nemzet (Nemzet, esti) Pesti Hírlap Pesti Napló (Pesti Napló, esti) Budapester Tagblatt Neues Pester Journal Neues Poltisches Volksblatt Pester Lloyd (Pester Lloyd, esti) Politisches Volksblatt Magyar Hírlap Magyar Újság Alkotmány Esti Újság Hazánk Magyar Estilap Magyar Nemzet Magyarország Magyar Szó Budapesti Napló Friss Újság Magyarság Nemzeti Újság Pesti Újság Extrablatt Neues Budapester Abendblatt Neues Kleines Journal Szabad Szó Honvéd ÖSSZESEN

1893. I. 1893. II. 1893. III. 1894. I. 1894. II. 1894. III. 1894. IV. 1895. I. 1895. II. 1901. I. 26 75 69 76 73 67 66 72 37 71 99 139 208 206 182 208 205 169 61 58 79 147 125 89 104 104 94 79 42 20 1 5 4 2 1 2 2 3 2 7 8 13 15 9 5 11 7 3 44 65 80 74 74 74 74 45 25 12 9 8 9 8 8 8 11 7 92 138 163 154 156 159 133 143 72 49 19 47 26 56 60 53 43 46 32 10 7 11 13 11 13 13 10 11 13 15 31 38 36 32 40 36 28 31 7 151 168 245 330 296 309 263 241 199 65 20 437 309 75 76 4 -

74 497 287 114 98 75 -

77 659 308 163 74 79 -

67 703 438 297 93 22 10 -

77 708 308 348 83 51 11 -

60 722 293 299 107 41 18 1 18 -

54 675 337 340 74 49 4 4 -

65 521 338 278 60 37 6 36 8 13 -

43 531 283 308 30 9 1 11 1 -

5 208 54 91 2 11 8 4 6 14 1 16 1 -

-

-

-

-

-

-

-

-

-

1

1 473

1 988

14 2 366

14 6 2 710

7 2 609

5 2 601

10 2 486

8 2 229

3 1 748

705

Forrás: MNL OL K 26-1893-712., MNL OL K 26-1894-510., MNL OL K 26-1895-719., MNL OL K 26-1901-III-1068.

257

Függelék IV.1.2.2.i

Belföldi újságárusítók számára csomagban postán feladott lappéldányok száma az évnegyedek egy-egy napján (1890–1891)

Budapest Budapesti Hírlap Budapesti Újság Egyetértés Kis Újság Magyar Állam Nemzet (Nemzet, esti) Pesti Hírlap Pesti Napló (Pesti Napló, esti) Budapester Tagblatt Neues Pester Journal Neues Poltisches Volksblatt Pester Lloyd (Pester Lloyd, esti) Politisches Volksblatt Független Újság Magyar Hírlap ÖSSZESEN

1890. I. 1890. II. 1890. IV. 1891. I. 1891. II. 1891. III. 1891. IV. 5 062 4 489 5 720 4 254 4 455 3 848 4 222 2 820 1 194 1 949 2 249 2 156 2 729 2 217 1 843 0 0 0 0 0 0 2 100 0 [sic] 514 657 435 700 576 484 294 477 488 463 425 443 0 0 0 0 0 0 0 104 10 91 64 140 31 22 79 29 42 107 68 53 37 408 1 535 1 449 1 530 874 1 696 1 428 204 12 132 110 236 18 50 189 35 56 98 67 142 58 397 391 265 213 242 126 86 0 1 767 990 4 107 1 563 2 314 2 447 580 42 370 542 374 273 199 497 0 1 036 52 890 451 83 346 395 252 322 525 960 541 694 2 254 1 422 2 036 1 023 635 986 0 0 0 0 215 274 0 0 0 0 0 227 633 742 15 807 12 447 14 765 16 829 13 953 15 308 14 137

Forrás: MNL OL K 26-1890-449., MNL OL K 26-1891-548.

258

Függelék IV.1.2.2.j

Belföldi újságárusítók számára csomagban postán feladott lappéldányok száma az évnegyedek egy-egy napján (1892–1893)

Budapest Budapesti Hírlap Budapesti Újság Egyetértés Kis Újság Magyar Állam Nemzet (Nemzet, esti) Pesti Hírlap Pesti Napló (Pesti Napló, esti) Budapester Tagblatt Neues Pester Journal Neues Poltisches Volksblatt Pester Lloyd (Pester Lloyd, esti) Politisches Volksblatt Magyar Hírlap Magyar Újság Szabad Szó ÖSSZESEN

1892. I. 1892. II. 1892. III. 1892. IV. 1893. I. 1893. II. 1893. III. 5 995 5 136 2 341 2 095 2 489 1 499 1218 1 255 603 304 101 1 065 247 222 560 381 334 135 561 183 230 301 474 51 63 41 87 41 0 0 0 0 0 0 0 35 25 8 13 36 27 48 50 36 44 11 14 41 26 1 351 818 622 444 770 66 262 52 22 18 5 248 54 121 67 39 74 13 25 18 174 131 113 68 62 220 12 63 1 771 1 995 425 486 993 551 712 157 216 160 178 48 58 120 266 110 36 36 435 310 383 650 439 522 574 488 612 719 763 265 270 245 698 298 284 889 487 143 55 669 103 124 3 2 20 542 14 293 11 159 5 420 4 516 8 803 4 168 5 309

Forrás: MNL OL K 26-1892-379., MNL OL K 26-1893-712.

259

Függelék IV.1.2.2.k

Belföldi újságárusítók számára csomagban postán feladott lappéldányok száma az évnegyedek egy-egy napján (1894–1895, 1897, 1898, 1901)

Budapest Budapesti Hírlap Egyetértés Kis Újság Magyar Állam Nemzet (Nemzet, esti) Pesti Hírlap Pesti Napló (Pesti Napló, esti) Budapester Tagblatt Neues Pester Journal Neues Poltisches Volksblatt Pester Lloyd (Pester Lloyd, esti) Politisches Volksblatt Magyar Hírlap Magyar Újság Alkotmány Esti Újság Hazánk Magyar Estilap Magyar Nemzet Magyarország Magyar Szó Budapesti Napló Friss Újság Magyarság Nemzeti Újság Pesti Újság Extrablatt Neues Budapester Abendblatt Neues Kleines Journal Szabad Szó Honvéd Esti Hírlap Függetlenség Országos Hírlap Reggeli Újság ÖSSZESEN

1894. I. 1894. II. 1894. III. 1894. IV. 1895. I. 1895. II. 1897. II. 1898. II. 1901. I. 1250 2068 1589 1865 1935 1721 1 853 1 616 1 692 159 546 784 420 432 425 495 503 568 351 704 560 641 747 522 626 366 361 54 183 39 10 22 11 4 6 73 0 0 0 0 0 0 0 0 0 67 67 120 64 55 67 31 12 37 18 23 30 50 21 28 0 119 248 441 189 269 283 435 139 122 93 407 328 457 322 91 217 161 87 113 180 135 126 139 153 0 0 0 83 111 95 79 101 85 38 72 34 335 670 753 666 614 479 363 312 261 43 132 338 286 109 67 164 247 -

137 268 440 308 305 183 156 532 -

171 279 143 482 564 174 237 81 512 454 -

91 129 812 427 370 124 101 17 272 130 -

83 103 636 433 220 121 162 119 165 -

132 157 294 248 211 81 48 437 67 -

91 70 399 235 225 47 140 70 1 601 26 3 470 0 -

53 84 430 238 116 603 63 1 822 2 170 128 11 157 0 -

71 121 37 175 99 33 3 489 450 417 2 471 30 80 39 048 104 3 152 3 100 174

247 92 4 386

731 8 262

311 8 275

317 7 337

213 6 941

280 5 813

409 311 11 184

1 469 150 184 2500 24 354

0 4 753 61 002

Forrás: MNL OL K 26-1894-510., MNL OL K 26-1895-719., MNL OL K 26-1897-5353., MNL OL K 26-1898-III-5292., MNL OL K 26-1901-III-1068.

260

Függelék IV.1.2.2.l

Ausztriai újságárusítók számára csomagban postán feladott lappéldányok száma az évnegyedek egy-egy napján (1893–1895, 1901)

1893. III. Budapest Budapesti Hírlap Budapesti Újság Egyetértés Kis Újság Magyar Állam Nemzet (Nemzet, esti) Pesti Hírlap Pesti Napló (Pesti Napló, esti) Budapester Tagblatt Neues Pester Journal Neues Poltisches Volksblatt Pester Lloyd (Pester Lloyd, esti) Politisches Volksblatt Független Újság Magyar Hírlap Magyar Újság Alkotmány Esti Újság Hazánk Magyar Estilap Magyar Nemzet Magyarország Magyar Szó Budapesti Napló Friss Újság Magyarság Nemzeti Újság Pesti Újság Extrablatt Neues Budapester Abendblatt Neues Kleines Journal Szabad Szó Honvéd Közgazdasági Napló Esti Hírlap Függetlenség ÖSSZESEN

26 97 81 340 92 636

1894. I. 4 82 93 179

1894. II. 1894. III. 1894. IV. 1895. I. 1895. II. 1901. I. 8 5 23 65 98 9 18 41 14 12 12 28 9 4 15 3 11 33 5 18 2 13 28 29 9 9 13 12 65 34 22 21 11 2 2 160 100 17 74 100 95 19 91 2 84 80 118 4 2 6 12 6 6 11 16 5 4 10 2 2 295 292 188 317 278 359

Forrás: MNL OL K 26-1893-712., MNL OL K 26-1894-510., MNL OL K 26-1895-719., MNL OL K 26-1901-III-1068.

261

Függelék IV.1.2.2.m

A Budapestet postai szállításon és postán kívüli csomagszállításon keresztül elhagyó napilapok példányszáma (1909) 1909. II. é.n. (április egy napján)

Alkotmány Budapest Budapesti Hírlap Budapesti Napló Egyetértés Esti Újság Független Magyarország Friss Újság Kis Újság Magyar Estilap Magyar Hírlap Magyar Nemzet Magyarország A Nap Népszava Pesti Hírlap Pesti Napló A Polgár Új Lap Új Hírek Az Újság Budapester Tagblatt Neues Budapester Abendblatt Extrablatt Neues Pester Journal Neues Politisches Volksblatt Pester Lloyd, reggel Pester Lloyd, este Politisches Volksblatt Neues Kleines Journal ÖSSZESEN Budapestet elhagyó példányszám összesen

postán hírlapjeggyel ellátott egyes példány belföldre 5264 8980 24994 2820 3845 1314 1539 30434 3724 1422 3736 569 11296 10510 2045 21203 22049 2716 25135

postán hírlapjeggyel ellátott egyes példány Ausztriába 90 310 986 18 85 2 84 41 74 7 7 1 173 97 265 843 254 34

19551 1382

1909 márciusának egy napja

postán keresztkötés alatt külföldre

70 41 233 501 64 6 5

a Magyar Kiviteli és Csomagszállítási Rt. által elszállított hírlapok napi példányszáma 220 958 4690 1140 560 2495 455 62575 105125 1500 1400 540 6750 20600 4985 7780 2100 1540 8447

674 37

340 15

5680 400

152 11312

676

119

180 3277

9042 2891 2163 6703

132 739 227 220

14 121 7 81

12030 1274 895 701

236791

6076

2172

258297

27 58 207 11 20 7 8 119 13 2 83

495088

Forrás: MNL OL K 26-1910-V-838. és MNL OL K 26-1909-V-3188.

262

Függelék IV.1.2.2.n

A Budapestet postán és csomagban elhagyó napilapok példányszáma egy-egy évnegyed egy-egy napján (1914) 1914. I. évnegyed Alkotmány Budapest Budapesti Hírlap Budapesti Napló Est Esti Újság Független Magyarország Friss Újság Kis Újság Magyar Estilap Magyar Hírlap Magyarország A Nap Népszava Pesti Hírlap Pesti Napló Új Lap Új Hírek Az Újság Világ Budapester Tagblatt Neues Budapester Abendblatt Extrablatt Neues Pester Journal Neues Politisches Volksblatt Pester Lloyd, reggel Pester Lloyd, este Pester Lloyd reggel és este együttes küldésben Politisches Volksblatt Neues Kleines Journal Összesen Postán és csomagban összesen

postán csomagban 6520 420 9089 2083 21491 4550 1161 2000 12308 63065 1569 3045 659 265 24464 40234 6362 146700 79 820 2509 1350 10253 5900 5701 13220 2476 5775 49384 15065 21451 1715 24698 9200 297 650 25175 7650 4016 1765 550 285 303 170 12142 8541 3425 2872

4320 15120 1413 979

874 6748 1100 934 266051 348859 614910

Forrás MNL OL K 26-1916-V-540.

263

1914. II. évnegyed postán csomagban 6283 415 9412 1983 22218 4180 1226 2000 14264 70772 672 9080 651 350 20401 38274 5581 144015 73 650 2016 1040 9834 6000 5484 12830 2429 7100 50090 19870 21188 2480 22465 9600 104 560 25037 6840 4046 1695 1067 210 273 150 12275 8497 2802 2863

4265 14620 1407 966

1033 7083 1080 708 260075 362432 622507

1914. III. 1914. augusztus 18. évnegyed (= III. negyedév) postán csomagban 7310 495 4293 3622 19596 5940 1052 1400 32061 151157 2514 19840 450 260 24143 49405 10102 205140 40 100 2175 2400 7986 13150 4157 41450 2214 4800 47276 28850 20066 4130 18562 10200 89 250 26639 13210 3794 3320 1020 210 687 200 1450 20152 7800 8597 22800 2249 3237 1072 1712 6077 8642 939 283954

2820 599348 883302

Függelék IV.1.2.2.o

A Budapestet postán és csomagban elhagyó napilapok példányszáma egy-egy évnegyed egy-egy napján (1915)

Alkotmány Budapest Budapesti Hírlap Budapesti Napló Est Esti Újság Független Magyarország Friss Újság Kis Újság Magyar Estilap Magyar Hírlap Magyarország A Nap Népszava Pesti Hírlap Pesti Napló Új Lap Új Hírek Az Újság Világ Budapester Tagblatt Neues Budapester Abendblatt Extrablatt Neues Pester Journal Neues Politisches Volksblatt Pester Lloyd, reggel Pester Lloyd, este Pester Lloyd reggel és este együttes küldésben Politisches Volksblatt Neues Kleines Journal Összesen Postán és csomagban összesen

1915. január 1915. február 1915. II. évnegyed 1915. július 1915. augusztus postán csomagban postán csomagban postán csomagban postán csomagban postán csomagban 6107 430 5944 425 6498 400 7207 400 7251 400 8105 4109 8529 4113 8646 3649 8341 3533 8296 3581 17401 4730 17714 4420 18060 4265 19195 4350 18320 4170 470 280 152 165 165 42436 152649 52124 143844 56853 147537 56666 164389 66914 189816 2285 9415 2257 8655 2319 6740 2075 4695 2463 5195 369 200 278 200 62 160 182 120 63 100 35101 55725 44635 53995 27339 50865 53484 47000 49299 48685 14605 201395 18160 192655 17251 172580 15419 146710 15491 152615 30 26 20 35 31 1656 1600 1981 1415 1937 1090 1911 1070 1743 1000 7912 12930 10278 11565 9487 9960 10784 10600 11157 9875 12590 40250 15274 35150 12110 30890 11535 37470 12303 36000 1846 3835 1446 3590 2015 3420 2289 3430 2220 3265 44875 25270 44505 24450 47257 58815 52501 32500 50424 35750 18150 3265 18460 3270 20732 19654 23486 3660 21613 3530 30602 11200 31779 11000 27137 9100 24000 8500 20726 8400 80 100 134 200 249 200 200 22448 8170 22788 7320 22564 7185 19192 6940 24673 6470 3348 2369 3490 2238 3708 2009 3748 1879 4264 1720 717 210 989 220 1087 280 1516 230 1245 240 70

70

840

70

11619

9290

12222

9300

13757

10180

14300

10630

16293

9950

4991 5175

24640 6984 4320

5446 5155

23950 7110 4280

16277 7071 5107

22175 8005 4100

14804 7086 6607

23680 9370 4700

15597 6647 6608

23700 9078 4653

1582

5890

3251

6450

12047 625 559785 341092

7600

11471

10300

11259

10360

536356 375065

568753

294420

589026 327011

883446

886796

580929 368248

922021

Forrás MNL OL K 26-1916-V-540.

264

904604

943818

Függelék IV.1.2.2.p

A Budapestet postán és csomagban elhagyó napilapok példányszáma egy-egy évnegyed egy-egy napján (1916)

Alkotmány Budapest Budapesti Hírlap Budapesti Napló Est Esti Újság Független Magyarország Friss Újság Kis Újság Magyar Estilap Magyar Hírlap Magyarország A Nap Népszava Pesti Hírlap Pesti Napló Új Lap Új Hírek Az Újság Világ Budapester Tagblatt Neues Budapester Abendblatt Extrablatt Neues Pester Journal Neues Politisches Volksblatt Pester Lloyd, reggel Pester Lloyd, este Pester Lloyd reggel és este együttes küldésben Politisches Volksblatt 8 órai Újság Poporuli Roman Slovenski Noviny Összesen Postán és csomagban összesen

1916. II. 1916. április 1916. 1916. 1916. január 1916. március évnegyed 13. augusztus augusztus 8. postán csomagban postán csomagban postán csomagban postán csomagban 6211 340 6667 365 6159 370 6683 385 8363 630 7878 630 7843 600 8436 3279 16837 3910 17541 3830 17388 3640 19609 3610 140 136 50509 158762 91854 162446 65481 158484 84911 185659 1898 2255 1383 2195 1209 1995 1077 2110 51 75 57 80 75 69 50 44331 48885 47513 49585 53337 47545 30978 35354 19741 139808 19857 142484 15338 132152 19136 96655 48 37 29 28 1657 1000 2198 1200 1554 1200 1717 1200 10225 9120 10170 8550 7711 8350 8535 8810 12258 32890 11981 35000 11073 33260 12306 37500 3989 3250 5861 3430 3013 3565 4150 3830 54589 36000 63714 37840 58815 36350 78115 39260 19647 2880 22770 2750 19654 2870 23907 2960 21679 8400 30216 8800 27770 8400 27983 8800 200 180 207 180 180 200 19064 5700 22488 5260 16801 4990 21204 7680 3925 1579 4772 1510 3897 1550 5023 1865 1595 420 1056 325 1373 300 857 260 688

70

14786 14680 7681 5934

9450 22230 9040 4800

13069 15471 5219 5905

8920 21860 8380 4500

13720

10020 1500

17512 2615

9980 2010

14736 2366

9200 3594 1400

513014 427984

522207

370798

502910

354306

867320

70

950191

Forrás MNL OL K 26-1916-V-540.

265

112 409 13941 14779 5690

873708

70 330 8420 21210 8310 4500

13680 6640 6145 6478 17639

16989 422431 926486

70 290 9170 20785 10130 5480

9460 6358 2845 504055

Függelék IV.1.2.3.

Szakmai becslések a napilapok példányszámáról (ezer példány; 1884, 1885, 1889, 1890, 1893, 1898) Budapest Budapesti Hírlap Budapesti Közlöny Budapesti Újság Egyetértés Fővárosi Lapok Függetlenség Hazánk Honvéd Kis Újság Magyar Állam Magyar Estilap Magyar Föld Magyar Hírlap Magyar Korona Magyar Újság Magyarország Nemzet Pesti Hírlap Pesti Napló Szabad Szó Bp.-er Tagblatt N. P. Journal N. P. Volksblatt Pester Lloyd Pol. Volksblatt Országos Hírlap Budapesti Napló Függetlenség Alkotmány Esti Újság Friss Újság Reggeli Újság Összesen

1884 18 12

1885 18 16

1889 32 30

1890 30 30

1893 24 35

1898 25-30 35-40

n.a.

n. a.

4,5

2,6

4

n.a.

12 4 5 2 2 2 4 6 7 6 24 12 [21?] 11 20 -

12 0,5 [vsz. 5] n. a. 2,4 n.a. 2 6 16,6 9 n. a. 24 20 14 19 -

6 10 4,5 8 4 3 3 28 6,5 6 26 12 11 18 -

5 10 3,5 8 3 3 38(?) [sic!] 6 8 24 18 12 19 -

12 8 10 12 25 3 12–15 (1894) 26 10 15 3 35 18 12 10 26 15 12 23 -

10-12 n.a. 3-4 9-10 n.a. n.a. 8-10 10 6-7 7 20 7-8 2-3 36 12-16 15 22 7 8-9 6-7 4-5 n.a. n.a. n.a.

147 [156?]

kb. 170

212,5

220

338 (a Magyar Estilap nélkül)

253–277

Forrás: 1884, 1890, 1893: Leitner Pál: A fővárosi napilapok. Typographia. 1885. jan. 2.; uo. 1890. nov. 28.; uo. 1894. május 18. és 25.; 1885: Grosz Victor: Hazánk Hirlapjai a Budapesti Országos Általános Kiállitáson 1885ben, [Budapest.], [1885]; 1889: MNL OL K 231-1890-9061.; 1898: MNL OL K 26-1898-III-3608.

266

Függelék IV.1.2.4.a

Fővárosi napilapok évi papírfogyasztása (kb. 1898/1899) Forrás: Grafikai Szemle, 1899. november, 137.

Napilap(ok) neve Budapest és Kis Újság Budapesti Hírlap Budapesti Napló Bp-er Tagblatt Egyetértés Esti Újság Hazánk Magyar Hírlap Magyar Újság Magyarország Nemzet N. P. Journal N. P. Volksblatt Pester Lloyd Pesti Hírlap Pesti Napló Pol. Volksblatt Magyar Estilap Friss Újság Alkotmány

Éves Hazai (H) vagy Az 1899-es bekötött Számított papírfogyasztás külföldi (K) évfolyam könyvtárban példányszám (kg) gyártmányú papír mért súlya (kg) 480.000 H 1000.000 240.000 80.000 200.000 100.000 40.000 180.000 120.000 180.000 40.000

K H H K K K K H K H

400.000 60.000 240.000 600.000 120.000 150.000 60.000 120.000 60.000

H K H K K H K K H

25,68

38.940

4,74 18,26 22,8 14,1 24,36 21,78 (1898-as évf.) 21,42 15,3 27,66

21.097 2.190 7.894 8.510 7.389 1.836

25,12 7,16 4,66 6,2

4.777 20.949 12.875 19.354

18.674 3.921 8.676

Megjegyzés: A táblázatban a súlyok eredetileg „vaggon” súlymértékben (=10 tonna) szerepelnek..

267

Függelék IV.1.2.4.b

A budapesti napilapok éves papírfogyasztása kilóban (1916–1918)

Pesti Hírlap Az Est Pester Lloyd Neues Pester Journal és Politisches Volksblatt Az Újság Friss Újság Pesti Napló Kis Újság A Nap Budapesti Hírlap Magyarország Neues Politisches Volksblatt Népszava Új Lap Budapest Világ 8 órai Újság Alkotmány Szabad Szó Esti Újság/Déli Hírlap Magyar Hírlap Slovenske Noviny Új Hírek Neues Budapester Abendblatt Foaia Poporuli Romana Neues Kleines Journal Budapester Tagblatt Magyar Estilap Összesen (vagon ) Forrás: BFL XI. 919. 1. doboz

268

1916 1917 1918 4.022.621 3.819.606 3.526.559 3.404.270 3.102.186 2.971.135 988.382 1.261.758 1.235.665 957.450 880.159 805.757 753.493 592.204 476.767 730.587 585.769 421.754 615.632 568.102 773.548 588.662 583.495 449.445 538.953 457.052 383.697 502.241 446.419 481.450 440.119 436.134 424.895 348.146 410.858 440.597 296.495 467.934 861.079 225.906 299.880 283.232 211.318 238.191 216.823 181.906 280.963 339.845 159.094 182.413 149.806 124.658 161.274 140.784 72.909 98.556 122.474 71.994 96.963 434.226 65.996 63.646 44.983 51.063 75.075 74.873 36.110 41.076 70.622 32.050 43.737 41.479 20.000 32.346 52.951 4.604 0 0 4.540 0 0 4.229 5.675 4.484 15.453.428 15.231.471 15.228.930

Függelék IV.1.2.4.c

A budapesti napilapok papírfogyasztás alapján számított átlagos napi nyomtatott példányszáma 1916-ban éves papírfogyasztás (kg) Az Est Pesti Hírlap Kis Újság Friss Újság A Nap Neues Politisches Volksblatt Neues Pester Journal Politisches Volksblatt Új Lap Pester Lloyd Pesti Napló Az Újság Magyarország Budapesti Hírlap Népszava 8 órai Újság Budapest Esti Újság/Déli Hírlap Világ Neues Budapester Abendblatt Alkotmány Magyar Hírlap Magyar Estilap Neues Kleines Journal Új Hírek Szabad Szó Budapester Tagblatt Foaia Poporuli Romana Összesen:

3.404.270 4.022.621 588.662 730.587 538.953 348.146 együttesen 957.450 225.906 988.382 615.632 753.493 440.119 502.241 296.495 159.094 211.318 71.994 181.906 32.050 124.658 65.996 4.229 4.604 3.611 72.909 4.540 20.000 15.453.428

évfolyam súlya (kg) 12,04 32,20 5,58 8,26 15,20 10,84 23,00 6,90 7,62 37,12 25,10 31,98 20,80 23,96 15,24 10,66 17,62 7,72 20,02 4,72 19,24 11,16 2,02 2,58 5,68 ? ? ?

számított példányszám 282.746 124.926 105.494 88.448 35.457 32.116 32.021 32.021 29.646 26.626 24.527 23.561 21.159 20.961 19.455 14.924 11.993 9.325 9.086 6.790 6.479 5.913 2.093 1.784 635 ? ? ? 968.186

Forrás: BFL XI. 919. 1. doboz alapján. Megjegyzés: A Neues Pester Journal és a Poltisches Volksblatt esetében a két lapnak csak az együttes fogyasztását ismerjük; jobb híján kénytelen voltam úgy számítani, hogy a két lapot egyenlő példányszámúnak vettem. A Szabad Szó, a Foaia Poporuli Romana és a Budapester Tagblatt esetében nem tudtam mérést végezni.

269

Függelék IV.1.2.6.a

Hirdetési irodák újságkatalógusainak példányszám-adatai (1885–1907) 1885 Shalek A Hír A Nap A Polgár Alkotmány Az Újság Budapest Budapester Abendblatt Budapester Tagblatt Budapesti Hírlap Budapesti Napló Budapesti Újság Előre Egyetértés Esti Hírlap Esti Újság Fővárosi Lapok Friss Hírek Friss Újság Független Magyarország Függetlenség Hazánk Kis Újság Kurucz Újság Magyar Állam Magyar Estilap Magyar Hírlap Magyar Korona Magyar Nemzet Magyar Posta Magyar Szó Magyar Újság Magyarország Magyarság Nemzet Nemzeti Újság Népszava Neues Budapester Abendblatt Neues Kleines Journal Neues Pester Journal Neues Politisches Volksblatt Pester Lloyd Pesti Hírlap Pesti Napló Pesti Újság Politisches Volksblatt Reggeli Újság Szabad Szó Új Hírek Új Lap összesen

1889 Goldberger

1894 Dukes

25 000

25 000

35 000

8 000 10 500

15 000 28 800

10 500 n.a.

1900 Haasenstein

1904 Dukes

50 000

n.a. 30 000 50 000

1907 Leopold n.a. 60 000 16 000 8 000 28 000 45 000

12 000 48 000 n.a.

12 850 50 000 n.a.

12 000 54 000 22 000

13 500

16 000 36 000

18 000

80 000

80 000

70 000

n.a. 170 000 n.a.

250 000 n.a.

170 000 18 000

n.a.

6 000

54 000 n.a. 12 800 n.a. 28 000

n.a. n.a. 100 000 n.a.

1905 Schalek

20 000 15 000

16 000

22 500

4 500

4 800

16 000

10 000

3 500

15 000

32 000 15 000

n.a. 200 000

n.a. n.a.

6 800

n.a.

n.a. n.a. n.a.

n.a. n.a. n.a.

13 000 200 000 n.a. n.a. 60 000 n.a.

15 000

15 000

n.a.

14 000

n.a.

n.a.

10 000

22 000 n.a.

42 500 n.a.

35 000

n.a.

170 000 15 000 28 000 16 000

2 600 4 000 30 000 n.a. 4 000

6 200

n.a.

13 000 n.a.

n.a. 30 000

22 300 18 500 18 000 10 000 4 000 44 000 15 000

28 500 16 500 15 000 26 900 8 400

29 500 n.a. n.a. 40 000 35 000

26 000

24 500

n.a. n.a. 22 000 n.a. 52 000 n.a. n.a. n.a.

n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. 35 000 8 000 n.a. n.a. n.a.

10 000 37 000 n.a. 25 000 n.a. 40 000 40 000

26 000 26 000 34 000 40 000 18 000 54 000 32 000 35 000

n.a.

50 000

218 900

258 900

353 000

483 800

459 500

60 000 1 052 350

20 000 15 000 1 139 000

Forrás: Schalek 1885, Goldberger 1889, Dukes 1894, Schalek 1905, Leopold 1907. Megjegyzés: amennyiben a katalógus főrészében egy adott lapnál „-tól -ig” érték van megadva, akkor csak a kisebbik értéket közlöm.

270

Függelék IV.1.2.6.b

Hirdetési irodák újságkatalógusainak példányszám-adatai (1908–1910) 1908

A Hír A Nap A Nép A Polgár Alkotmány Az Ország Az Újság Budapest Budapester Tagblatt Budapesti Hírlap Budapesti Napló Egyetértés Esti Újság Friss Újság Független Magyarország Kis Újság Legújabb Lupta Magyar Állam Magyar Estilap Magyar Hírlap Magyar Korona Magyar Nemzet Magyar Szó Magyarország Népszava Neues Budapester Abendblatt Neues Kleines Journal Neues Pester Journal Neues Politisches Volksblatt Pester Lloyd Pesti Hírlap Pesti Napló Politisches Volksblatt Slovenske Noviny Új Hírek Új Lap összesen

1909

1910

Braun 30 000 65 000

Schalek 35 000 110 000

Mosse 30 000 120 000

Dukes 30 000 120 000

Dukes n.a. 65 000

Dukes n.a. 145 000

Mosse

50 000 15 000

n.a. 6 000

30 000 6 000

n.a. 6 000

40 000 60 000 13 200 56 000 32 000 36 000 80 000 235 000

n.a. 6 000 22 000 40 000 55 000 13 200 56 000 60 000 26 000 80 000 232 000

n.a. 6 000

50 000 55 000 13 200 56 000 60 000 13 500 150 000 235 000

n.a. 6 000 22 000 40 000 55 000 13 200 56 000 60 000 26 000 80 000 232 000

80 000 10 000 15 000 9 000

55 000 55 000 13 800 65 000 60 000 31 000 80 000 212 000

55 000 55 000 13 800 65 000 18 000 31 000 80 000 235 000

55 000 55 000 13 500 60 000 60 000 36 000 80 000 235 000

58 000 45 000 10 000 65 000 15 000 15 000 80 000 170 000

55 000 55 000 13 500 56 000 32 000 36 000 80 000 235 000

40 000 250 000

40 000 250 000

36 000 250 000

36 000 250 000

36 000 250 000

36 000 250 000 12 000

10 000 250 000 12 000

36 000 250 000 12 000

6 000 n.a. 20 000

n.a. 62 000 n.a.

n.a. 60 000 n.a.

n.a. 60 000 n.a.

n.a. n.a. 60 000 20 000

10 000 n.a. 50 000 70 000

10 000 n.a. n.a. n.a.

10 000 n.a. n.a. n.a.

10 000 42 500 70 000

42 500 60 000

60 000 20 000 7 000 15 000 n.a. 50 000 60 000

38 000 18 000 7 000

10 000 n.a. 52 000 60 000

36 000 250 000 12 000 n.a. n.a. 60 000 20 000 7 000 15 000

46 000 35 000

n.a. n.a. n.a. 7 000 15 000 n.a. 50 000 60 000

52 000 31 700 41 000

62 000 31 700 42 000

52 000 31 700 n.a.

52 000 31 700 n.a.

52 000 31 000 28 000

62 000 31 000 28 000

62 000 32 000 43 000

62 000 26 000 54 000

50 000 20 000 42 000

43 000 n.a. 56 600 40 000 32 000 8 000 30 000 60 000 1 625 000

30 000 15 500 63 200 45 000 32 800 8 200 30 000 45 000 1 590 600

n.a. 15 000 56 600 42 000 32 800 8 200 30 000 50 000 1 414 500

n.a. 15 000 56 600 42 000 32 800 8 200 30 000 50 000 1 414 500

43 000 15 000 56 000 45 000 32 800

43 000 15 000 62 300 45 000 32 800

43 000 15 000 45 000 42 000 32 800

43 000 15 000 60 000 45 000 35 000

45 000 15 500 64 000 52 000 32 800

n.a. 45 000 1 479 100

40 000 45 000 1 640 400

40 000 60 000 1 670 300

24 000 30 000 1 382 000

40 000 80 000 1 589 800

145 000

Leopold

Schalek n.a. 150 000 n.a. 6 000

Forrás: Braun 1908, Schalek 1908, Mosse 1908, Dukes 1908, Dukes 1909, Dukes 1910, Mosse 1910, Leopold 1910, Schalek 1910. Megjegyzés: amennyiben a katalógus főrészében egy adott lapnál „-tól -ig” érték van megadva, akkor csak a kisebbik értéket közlöm. A barnával jelölt mezők eredetileg üresek voltak, ide az ugyanabban az évben megjelent más irodák katalógusaiból vettem át és írtam bele az adatokat.

271

Függelék IV.1.2.6.c

Hirdetési irodák újságkatalógusainak példányszám-adatai (1911–1912) 1911

150 000 42 000 6 000 80 000 56 000 55 000

n.a. 150 000 43 000 6 000 80 000 55 000 50 000

150 000 43 000 6 000 100 000 55 000 55 000

1912 Rafael n.a. 135 000 42 000 6 000 80 000 65 000 55 000

13 500 56 000 32 000 36 000

14 500 65 000 60 000 31 000

n.a. 13 850 65 000 60 000 31 000

13 500 60 000 20 000 36 000

80 000 256 000 22 000 36 000 250 000

80 000 235 000 22 000 36 000 250 000 n.a. n.a.

Schalek A Hír A Nap A Polgár Alkotmány Az Est Az Újság Budapest Budapester Abendblatt Budapester Presse Budapester Tagblatt Budapesti Hírlap Budapesti Napló Egyetértés Esti Hírlap Esti Újság Friss Újság Független Budapest Független Magyarország Kis Újság Lupta Magyar Állam Magyar Estilap Magyar Hírlap Magyar Nemzet Magyar Szó Magyarország Mai Lap Népszava Neues Budapester Abendblatt Neues Kleines Journal Neues Pester Journal Neues Politisches Volksblatt Pester Lloyd Pesti Hírlap Pesti Napló Politisches Volksblatt Slovensky Dennik Slovensky Tyzdennik Új Hírek Új Lap Világ összesen

Dukes

Haasenstein

Schalek 165 000 42 000 6 000 100 000 65 000 55 000

150 000 43 000 6 000 100 000 55 000 55 000 n.a.

n.a. 13 500 56 000 32 000 36 000

13 850 65 000 60 000 31 000

80 000 256 000 22 000 36 000 250 000

80 000 235 000 22 000 25 600 250 000

80 000 235 000 22 000 25 600 250 000

80 000 235 000 22 000 25 600 250 000 n.a.

20 000 15 000

60 000 20 000 15 000

50 000 40 000 60 000

50 000 40 000 65 000

60 000 40 000 15 000 n.a. 50 000 40 000 60 000

n.a. 60 000 24 000 15 000 n.a. 50 000 40 000 60 000

50 000 33 600 42 000 60 000 15 500 64 000 62 000 32 800

62 000 33 000 28 000 60 000 15 000 68 000 62 000 32 800

18 000 40 000 80 000 30 000 1 863 400

18 000 40 000 80 000 30 000 1 891 300

62 000 34 000 28 000 60 000 15 000 80 000 62 000 35 800 8 000 18 000 40 000 80 000 30 000 1 994 250

60 000 32 000 43 000 45 000 16 500 75 000 62 000 35 800 9 500 18 000 40 000 65 000 30 000 1 921 900

50 000 35 000 48 000 60 090 15 500 80 000 62 000 35 809 8 000 18 000 40 000 80 000 30 000 2 025 899

n.a. n.a. n.a. 15 000 n.a. 50 000 40 000 60 000

Dukes

60 000 20 000 15 000 50 000 40 000 65 000 62 000 34 000 28 000 60 000 15 000 80 000 62 000 35 800 8 000 18 000 40 000 80 000 30 000 1 994 250

Forrás: Schalek 1911, Dukes 1911, Haasenstein 1912, Rafael 1912, Schalek 1912, Dukes 1912. Megjegyzés: amennyiben a katalógus főrészében egy adott lapnál „-tól -ig” érték van megadva, akkor csak a kisebbik értéket közlöm. A barnával jelölt mezők eredetileg üresek voltak, ide az ugyanabban az évben megjelent más irodák katalógusaiból vettem át és írtam bele az adatokat.

272

Függelék IV.1.2.6.d

Hirdetési irodák újságkatalógusainak példányszám-adatai (1913–1914)

A Nap A Polgár Alkotmány Az Est Az Újság Budapest Budapester Tagblatt Budapesti Hírlap Budapesti Napló Egyetértés Esti Újság Friss Újság Független Budapest Független Magyarország Kis Újság Kurír Magyar Estilap Magyar Hírlap Magyar Nemzet Magyar Szó Magyarország Mai Lap Népszava Neues Budapester Abendblatt Neues Kleines Journal Neues Pester Journal Neues Politisches Volksblatt Pester Lloyd Pesti Hírlap Pesti Napló Politisches Volksblatt Slovensky Dennik Slovensky Tyzdennik Új Hírek Új Lap Világ összesen

Mosse 134 500 42 000 6 000 80 000 70 000 55 000 13 500 60 000 60 000 36 000 80 000 245 000 22 000 24 600 250 000

1913 Schalek 165 000 42 000 15 000 150 000 65 000 60 000 15 500 56 000 30 000 36 000 80 000 265 000 22 000 36 000 350 000

Dukes 90 000 43 000 6 000 135 000 70 000 50 000 13 850 65 000 60 000 31 000 80 000 252 000 22 000 25 600 320 000

1914 Rafael Haasenstein 135 000 155 000 42 000 42 000 6 000 6 000 185 000 180 000 65 000 75 000 55 000 55 000 13 500 13 850 60 000 65 000 20 000 40 000 36 000 26 000 80 000 80 000 250 000 252 000 22 000 22 000 36 000 24 600 320 000 300 000 85 000 60 000 60 000 24 000 20 000

60 000 24 000 15 000

60 000 24 000 25 000

60 000 20 000 15 000

50 000 40 000 95 000

50 000 40 000 90 000

50 000 40 000 90 000

9 500 50 000 40 000 75 000

50 000 40 000 90 000

50 000 40 000 90 000

62 000 36 500 43 000 60 000 15 000 80 000 62 000 32 800 8 000 32 000 40 000 65 000 25 000 2 023 900

50 000 35 000 48 000 50 000 15 500 109 500 70 000 35 800 9 000 32 000 40 000 80 000 28 000 2 279 300

62 000 34 000 50 000 70 000 15 000 100 000 62 500 32 800 8 000 32 000 40 000 80 000 30 000 2 154 750

62 000 36 000 50 000 50 000 16 500 90 000 62 000 35 800 8 000 32 000 40 000 65 000 30 000 2 161 300

64 000 36 500 50 000 45 000 15 000 110 000 62 500 32 800 8 000 32 000 50 000 65 000 30 000 2 282 250

62 000 34 000 50 000 70 000 15 000 109 500 62 500 32 800 8 000 32 000 40 000 80 000 30 000 2 154 250

Dukes 90 000 43 000 6 000 135 000 70 000 50 000 13 850 65 000 60 000 36 000 80 000 252 000 22 000 25 600 320 000 60 000 20 000

Forrás: Mosse 1913, Schalek 1913, Dukes 1913, Rafael 1914, Haasenstein 1914, Dukes 1914. Megjegyzés: amennyiben a katalógus főrészében egy adott lapnál „-tól -ig” érték van megadva, akkor csak a kisebbik értéket közlöm. A barnával jelölt mezők eredetileg üresek voltak, ide az ugyanabban az évben megjelent más irodák katalógusaiból vettem át és írtam bele az adatokat.

273

Függelék IV.1.3.a

A Szabad Szó 1894.10.07. és 1894.12.05. közötti szótalányainak nyertesei név

nem

foglalkozás

település

Köteles István

férfi

gyári munkás

Budapest VIII.

Kunicz János

férfi

Kulcsár Ferenc

férfi

Richter Margit

nő

Hódmezővásárhely I. tanító

Sátoraljaújhely Budapest VII.

Walter Lajos

férfi

gyári munkás - Budán, Ganz és társa elektrotechnikai gyárában

Mihály Gyula

férfi

szobrász

Szeged - Felsőváros

Grinyi Miklós

férfi

lakatos

Budapest X.

Kartner Béla

férfi

pénzügyőri vigyázó

Báth - Hont megye

Altorjai Árpád

férfi

szolga - barakkórházi

Budapest

Borz Mari

nő

Bertók István

férfi

fodrász

Sátoraljaújhely

Huszár Antal

férfi

folyammérnökségnél

Szolnok

Budapest

Budapest

Iparosifjak Országos Egyesülete

Budapest

Csermák Berta

nő

Gaál Gyula

férfi

törzsőrmester

Vác

Neubeller István

férfi

lelvélhordó

Budapest

Puzsér Dezső

férfi

királyi járásbírósági írnok

Komárom

Németh István

férfi

vasúti pályaőr

Budapest

Simó István

férfi

táviratkézbesítő - a főpostán

Budapest

Springer Dezső

férfi

gyári munkás

Budapest

Ábrányi Olga és Flóra

nő, nő

Hajdú Imre

férfi

betegápoló

Szeged

Tóth Károly

férfi

munkás - m. kir. államvasútak

Budapest VIII.

Némoda József

férfi

ács

Budapest VII.

Nánássy Antal

férfi

asztalos

Budapest

Nigriny Sándor

férfi

állatorvostan-hallgató

Budapest

Kerekes Ferenc

férfi

Springer Mihály

férfi

gyári munkás - Oetl Antal-féle vasöntöde és gépgyár

Budapest

Molnár István

férfi

lovasrendőr

Budapest

Pásztor Lajos

férfi

vasúti kalauz

Zólyom

Hajdú Antal

férfi

irodaszolga - temesi takarékpénztár

Temesvár

Szűcs Judit

nő

felírónő - a pilzeni sörcsarnokban

Budapest

Vig Ambrus

férfi

m. kir. dohányhivatalnok

Kápolna

Roller Vilmos

férfi

jegyző

Nagy Kikinda

Bereczky Jánosné

nő

házfelügyelő

Budapest

Gedra József és neje

férfi, nő

m. kir. államvasúti kalauz

Budapest

Hollós Soma

férfi

közúti kocsivezető

Budapest

Kukan János

férfi

rendőr

Budapest VI.

Sólyom Balázs

férfi

nyugalmazott állami tisztviselő

Budapest I.

Hajdukovics Sándor

férfi

asztalos

Újpest

Horváth Károly és neje

férfi, nő

mozdonyvezető

Győr

Kovács József

férfi

állomásfelvigyázó

Budapest

Hegyesi Ferenc

férfi

vendéglős

Arad

Krausz Ignác

férfi

bádogos - Ganz-féle gyárban

Budapest

ifj. Schwarz Frigyes

férfi

fodrász

Csík-Szereda

Szedmák Lajos

férfi

géplakatos - m. kir. államvasútak északi főműhelye

Budapest

Sándor János

férfi

kir. járásbírósági levéltárnok

Veszprém

Csernák Béla

férfi

magánzó

Esztergom - Vár

Ivancsok János

férfi

tanító

Marosújvár

Eger

Negyedik Számú Rendőrőrszoba

Budapest

Budapest IX.

Kassa

274

Függelék IV.1.3.b

A Szabad Szó 1894.12.06. és 1895.02.02. közötti szótalányainak nyertesei név

nem

foglalkozás

település

Petrás Irma

nő

varrónő

Budapest VIII.

Grünberger B.

férfi

főkántor

Zalatapolca

Láng József

férfi

iparos

Budapest

Széll János és Somorjai Mari

férfi, nő

magyar államvasúti fékező

Budapest

Szabó Elek

férfi

kapus

Budapest

Sághi Lajos

férfi

lakatos

Kőbánya

Gáborhegyi Kálmán

férfi

a magyar királyi operaház tagja

Budapest VIII.

Kohn Rezső

férfi

tanuló

Budapest

Dóczy Miklós

férfi

pályaudvari műhelynél

Kolozsvár

Ivancsok János

férfi

tanító

Marosújvár

Németh Dávid

férfi

csendőrőrmester

Veszprém

Szabó József

férfi

tűzoltó - VI. kerületi tűzőrség

Budapest

Bokodi József

férfi

iparos

Hódmezővásárhely

Török József

férfi

cipész

Szentes

Bloch Albert

férfi

lakatos

Budapest VIII.

Nyilassy Mihály

férfi

magyar királyi államvasúti díjnok

Budapest VI.

Privarcsik János

férfi

gyári munkás

Rákospalota

Krizs József

férfi

pályafelvigyázó

Szolyva-Hársfalva - pályaudvar

Denc Lajos

férfi

királyi táblai irodatiszt

Budapest VII.

Inselt Gyula

férfi

Gál József

férfi

gépész a magyar királyi államvasutak főműhelyében

Budapest

Tolnay Dezső

férfi

gépész

Budapest VIII.

Boros Sándor

férfi

felügyelő

Budapest

Éder Kálmán

férfi

templomfestő

Baja

Brumüller Irma

nő

Fehér József

férfi

vendéglős

Eger

Pospischil Vilmos

férfi

színházi zenész

Arad

Mihályfi Lajos

férfi

tanító

Kiskőrös

Szalay József

férfi

rendőrellenőr

Budapest

Bárdoss Lajos és neje

férfi, nő

Matucsek-féle műhely-személyzet

Kolozsvár

Dárda

Budapest

Budapest

Pécsi Munkásképző Egylet

Pécs

Szép Pál

férfi

tüzérkáplár - negyedik tüzérezred, negyedik üteg

Budapest

Schneider Ede

férfi

ügyvédsegéd

Szeged

Pesti Róza

nő

Mann Lipótné

nő

mozdonyvezető neje

Lővinger Soma

férfi

joghallgató - Dr. Fraenkel Sándor ügyvéd irodájában

Budapest

Dániel Antal

férfi

agyagipargyárban

Miskolc

Fazekas József

férfi

fegyvergyári munkás

Budapest IX.

Pap Juliska

nő

Budapest

Közvágóhídi őrség

Pozsony Budapest

Budapest

Kovalovszky Géza

férfi

lakatossegéd - a magyar királyi államvasutak lakatosműhelyében

Szénsni (sic!) Sándor

férfi

könyvkötő - a magyar kirákyi államvasutak igazgatóságánál

Pintér Vendel

férfi

hivatalszolga

Budapest

Weisz Jakab

férfi

magyar királyi államvasúti kalauz

Szabadka

Kertész Riza

nő

Módla János

férfi

Balázs István

férfi

Kovács Pál Warinszky János

Miskolc

Budapest Szentes Kolozsvár

férfi

pincéregyleti irodavezető kormányos - Titel a Lucenbacher-féle huszonhatos számú uszályhajón

férfi

előmunkás - az Erzsébet gőzmalomban

Budapest

275

Függelék IV.1.3.c

A Szabad Szó 1895.02.05. és 1895.04.04. közötti szótalányainak nyertesei név

nem

foglalkozás

település

Haskó József

férfi

géplakatos

Újpest

id. Hebentanz Sándor

férfi

nyomdász

Budapest I.

Horváth János

férfi

pénzügyőri szakaszvezető

Garamszentkereszt - Bars megye

Purcsik István

férfi

géplakatos - az első magyar gazdasági gépgyárban

Budapest

Katona Elek

férfi

tanító

Bere

Szilády János

férfi

intézeti alkalmazott - József fiú-árvaházban

Budapest

Égin Nándor

férfi

tanuló

Budapest

Imre Lajos

férfi

császári és királyi udvari alkalmazott

Gödöllő

Török Zoltán

férfi

segédjegyző

Alsó-Vály - Gömör megye

Ungár Róza

nő

varrónő

Budapest

Honorits Alajos

férfi

magyar királyi távírda-altiszt

Szeged

Kovács Ferenc

férfi

rendőr

Budapest

Benkő Cilike

nő

Jedlicska Sándor

férfi

távírász

Piskitelep - Hunyad megye

Nemesánczky József

férfi

magyar királyi államvasutak főműhelyének kapusa

Miskolc

Sass Lajos

férfi

szabó

Dunapataj

Neumann Gyula

férfi

lakatos

Újpest

Valkovics Endre

férfi

fodrászsegéd

Prohászka Ida

nő

Bata Lajos

férfi

fővárosi iskolaszolga

Budapest

Fehér János

férfi

cipész

Csongrád

Nedoma Arnold

férfi

Budapest VIII.

Popper Mór

férfi

magyar királyi államvasúti vizsgáló lakatos m. államvasúti raktárnok, józsefvárosi teherpályaudvar, első raktár

Klein Zsófia

nő

Sárkány József Dávid Sándor és Horváth János

férfi férfi és férfi

Schmahlbach Josephin

nő

Bokodi István

férfi

Budapest

Második Számú Rendőrőrszoba

Budapest IX. Debrecen Vác

Budapest Budapest

lámpakezelő

Segesvár

cipészek

Újvidék Budapest

festő-iparos

Hódmeztővásárhely

Olvasó Egylet

Nagy-Ecsed (u.p. Fábiánháza)

Fehér Mária

nő

Kitka István

férfi

nyugalmazott pályafelvigyázó

Nagykároly

Rápolty Endre

férfi

telekkönyvi hivatalnok

Székelyudvarhely

Baky Károly

férfi

asztalos

Budapest

ifj. Dibáczy Antal

férfi

vegyész

Budapest

Prell Géza Lajos

férfi

Pécs

Klein Józsa

nő

Budapest - Buda

Legányi Edéné

nő

Budapest

Puszta-Szent-Lőrinc

Papp József

férfi

vasesztergályos, a magyar királyi államvasutak nyugati műhelyének III. D osztályán

Nagy László

férfi

vasúti raktárnok

Hatvan

Kretschmann József

férfi

fodrász

Budapest

Jánossa Gyula

férfi

Budapest (?)

Kiscell

Papp Mihály

férfi

asztalos a Schunda V.-féle hangszergyárban (Budapest, Magyar utca)

Nagy Boldizsár

férfi

fodrász

Brüller Károlyné

nő

Steinberger Mór

férfi

kávémérő (Budapest, Városliget)

Budapest

Szombathy Ferencné

nő

vendéglősné

Szolnok

Wahl György

férfi

királyi törvényszéki hivatalnok

Nagykikinda

Bettelheim Vilmosné

nő

Budapest

Smola Emma

nő

Budapest

Budapest Kisújszállás Budapest

276

Függelék IV.1.3.d

A Szabad Szó 1895.04.05. és 1895.04.26. közötti szótalányainak nyertesei név

nem

foglalkozás

település

Komáromy Endre

férfi

hajógyári munkás

Budapest III.

Stern Lipót

férfi

Nagy Miklós

férfi

Blumm Zsenni

nő

ifj. Jászay Mihály

férfi

tanuló

Budapest

Fülei Dénes

férfi

iparos

Székelyudvarhely

Jegdits György

férfi

Kovács József

férfi

hivatalszolga

Budapest

Zách József

férfi

vasúti tisztképzőtanfolyam-hallgató

Budapest

Bagó Mihály

férfi

fényező, a magyar királyi államvasuti műhelyben

Szolnok

Illievits D.

férfi

fodrász

Budapest

Büchler Margit

nő

Pintér András

férfi

cipész

Győr

Deutsch Jakab

férfi

kárpitos

Budapest

Piar Lajos

férfi

fodrász

Budapest

ifj. Pisszer János

férfi

kőmívessegéd

Budapest VI.

Scheiber Arnoldné

nő

Kerschitz Antónia

nő

Budapest VII. vendéglős

Székely-Keresztúr Budapest

Anina (Krassó-Szörény megye)

Budapest

Budapest virágkereskedés

Budapest

277

Függelék IV.1.3.e

A Kalapács (a Szabad Szó melléklete) 1894.12.01. és 1895.05.25. közötti képtalányainak nyertesei név Becska Viktória Smideliusz József és neje Hribik Ferenc Beluszky Pál, B. Emma és Mariska Kovács János Boró Mártonné Kiss István Bleier Gizike Harmath József Kálniczky Béláné Popper Berta Zányi Ödön Zwick József Hegedűs Etel és Mariska Szende Boriska Modla János Pischer Mihály Bonoritz Mariska és Ferenc Kommendovits Gyula Schauer Henrik Papp Etel és Irma Mórocz Sándor és Mórocz Józsefné ifj. Peluszky Pál, Emma és Mariska Hegedűs Etel, Mariska és Emma Sebők Ilona Méhes Lajos Kmetty Sámuel Peitsik Anna Deutsch Rózsika Kovács Béla Vasatsek Ignác Hárn Juditka Grinyi Mikós és neje Ónody Balázs és Imre Diamant Artúr Neveris Rózsa Goldstein Izidor Beck Róza Kenessey Lajos Klippel Katica Gelléri Józsa Kubinetz Pál Anda Lajos Kamocsay Nándor Komendovits Margit Paal Endre Kulcsár Béla, Kálmán és Rózsika Lőwy Betty Kunmadarasi iparosifjúság önképző egylete Fenyves Olga Maros Mihály Illits Péter Glaser József Ormos József és Imre Rozner Lajos Gross Franciska Paal Endre Sefcsik Antal és Berta

nem nő férfi, nő

nő

foglalkozás rendőr építőmester vendéglős (B. P.) díjnok gőzmalomtulajdonos neje tanító

nő nő nő

déli vasúti kalauz tisztviselő neje

sütősegéd nő nő

nő férfi, nő nő nő

nő nő

polgári iskolai tanuló kertész királyi fogházőrmester varrónő állami iskolai tanító kárpitos

nő férfi, nő aranyműves nő nő nő nő

tanítónő, állami nőipariskola kovács és fűtő tanuló házfelügyelő

nő

település Budapest Budapest VII. Léva Budapest X. Erzsébetváros (Erdély) Békéscsaba Veréb (Fejér megye) Budapest Sopron Budapest III., Újlak Budapest X. Budapest Budapest Budapest I. Budapest Szentes Székesfehérvár Szeged Vác Budapest Budapest Újpest Budapest X. Budapest I. Budapest Ruttka Szabadka Budapest VIII. Székesfehérvár Szőlős-Végardó (u.p. Nagy-Szőlős) Miskolc Budapest Budapest, Kőbánya Tolcsva (Zemplén megye) Budapest Pozsony Székesfehérvár Tápió-Sáp Budapest VII. Budapest Budapest, Buda Isaszeg Pozsony Hazsina (Zemplén megye, u.p. Homonna) Veszprém Ungvár Budapest Kunmadaras Budapest Újvidék Nagykikinda Budapest Tolcsva Kaposvár Budapest II. Veszprém Nyitra

közjegyzősegéd férfi, nő nő

vendéglős

nőszabó nő közjegyzősegéd

278

Függelék IV.2.4.

Az Egyetértés című napilap átalányai 1902-ben

Forrás: BFL VII.176-1902-750. Vállalat neve Magyar Királyi Államvasutak Magyar Királyi Szabadalmaztatott Osztálysorsjáték Légszesz Társulat Magyar Ipar- és Kereskedelmi Bank New York Életbiztosító Társaság Pesti Magyar Kereskedelmi Bank Országos Czukoregylet Adria Tengerhajózási Társaság Budapesti Közúti Vasút Első Magyar Általános Biztosító Társaság Magyar Agrár- és Járadékbank Dunagőzhajózási Társaság Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank Budapesti Városi Villamosvasút Gresham Biztosító Hazai Bank Magyar Folyam- és Tengerhajózási Rt Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület Bosnyák Vasutak Generali Triesti Általános Biztosító Társaság Adria Biztosító Társaság Budapesti Bankegyesület Victoria Biztosító Társaság (Berlin) Déli Vasút Thechutual Biztosító Társaság Salgótarjáni Kőszénbánya Rt ÖSSZESEN

Átalány évi összege (K) 9.000 4.000 2.400 2.400 2.400 2.400 2.000 1.600 1.600 1.600 1.600 1.400 1.400 1.200 1.200 1.200 1.200 1.200 1.200 1.160 1.000 1.000 1.000 1.000 1.000 1.000 48.160

Megjegyzés A vállalatok eredetileg nem összeg szerinti csökkenő sorrendben szerepelnek.

279

Függelék IV.2.5.

A „hírlapokban közzétett hirdetmények utáni bélyegilleték” (forint) 1872: 67.664 1873: 93.631 1874: 84.637 1875: 99.080 1876: 97.202 1877: 94.428 1878: 101.393 1879: 112.578 1880: 111.318 1881: 120.442 1882: 112.059 1883: 120.627 1884: 136.984 1885: 135.326 1886: 140.557 1887: 142.221 Forrás: Magyar Statistikai Évkönyv. 4. évf. Budapest, 1877. IX. 34. Magyar Statistikai Évkönyv. 9. évf. Budapest, 1882. X. 44. Magyar Statistikai Évkönyv. 14. évf. Budapest, 1886. X. 48. Magyar Statistikai Évkönyv. 17. évf. Budapest, 1890. X. 54.

280

Függelékek jegyzéke Függelék II.1.3.

Az Egyetértés Rt. hitelezői 1902-ben

203

Függelék II.1.4.a

A Pester Lloyd rekonstruált eredményei az egyes években (forintban)

204

Függelék II.1.4.b

A Pester Lloyd üzletmenetének alakulása (1865–1867)

209

Függelék II.1.4.c

A Rákosi Jenő Budapesti Hírlap Újságvállalata Rt. eredmény-kimutatásai

211

Függelék II.1.4.d

A Nyolcz Órai Újság Lapkiadó Rt. eredmény-kimutatásai

212

Függelék II.1.4.e

A Neues Politisches Volksblatt Rt. eredmény-kimutatásai

213

Függelék II.1.4.f

A Budapesti Újságkiadó Rt. eredmény-kimutatásai (Neues Budapester Abendblatt) 216

Függelék II.1.4.g

A Magyar Szó Rt. eredmény-kimutatásai

219

Függelék II.1.4.h

A Magyar Állam Lapkiadó Rt. eredmény-kimutatásai

221

Függelék II.1.4.i

A Magyar Hírlapkiadó Rt. eredmény-kimutatásai

222

Függelék II.1.4.j

Az Esti Újság Rt. eredmény-kimutatásai

223

Függelék II.1.4.k

Az Újság Rt. eredmény-kimutatásai

225

Függelék II.1.4.l

Az Est Lapkiadó Rt eredmény-kimutatásai

228

Függelék II.1.4.m

Az Egyetértés bevételei és kiadásai (forint) a Pallasnál (1884–1890)

232

Függelék II.1.4.n

A Polgár Hírlapkiadóvállalat Rt. eredmény-kimutatásai

233

Függelék II.1.4.o

A Budapesti Lapkiadó Rt eredmény-kimutatásai (A Nap c. napilap kiadása)

234

Függelék II.1.4.p

A Pesti Napló Rt eredmény-kimutatásai

235

Függelék II.1.4.q

Az Egyetértés Rt eredmény-kimutatásai

237

Függelék II.3.1.a

A főváros hírlapírói 1872-ben

239

Függelék II.3.1.b

A Magyarország c. pesti napilap szerkesztőségének és kiadóhivatalának (Bp., IV., Rostély u. 2.) felszerelése 1894 novemberében (leltár, forint értékben)

240

Leltár az Egyetértés hírlapkiadó, irodalmi és nyomda részvénytársaság szerkesztői és kiadóhivatali helyiségeiben s a Nagy Sándor-féle nyomdában létező felszerelési tárgyakról

243

Függelék II.3.1.c

Függelék II.3.2.

Az I. és III. adózási osztályba eső fővárosi szerkesztők, újságírók és laptulajdonosok évi adója (frt, 1871–1874) 245

Függelék II.5.2.

A napilapokat előállító budapesti tekercsesek

246

Függelék IV.1.2.

A Friss Újság nyomott, illetve fővárosi és vidéki árusítású példányszáma (1900. augusztus 1. és szeptember 9. között)

247

Függelék IV.1.2.1.a A pesti napilapok (átlagos napi nyomott) példányszáma 1868 és 1869 egyes hónapjaiban a pesti adóhivatal hírlapbélyeg-kimutatásai alapján (csak reggeli számok)

248

Függelék IV.1.2.1.b A pesti napilapok példányszáma a pesti adóhivatal hírlapbélyeg-kimutatásaiban az egyes évnegyedekben (1862–1865)

249

Függelék IV.1.2.2.a A pesti postán feladott napilapok példányszáma 1872. és 1873. január 15-én

250

Függelék IV.1.2.2.b Hírlapjeggyel ellátott egyes példányok (nagyrészt vsz. vidéki előfizetői példányok) belföldre feladva postán az évnegyedek egy-egy napján (1890–1892) 251 Függelék IV.1.2.2.c Hírlapjeggyel ellátott egyes példányok (nagyrészt vsz. vidéki előfizetői példányok) belföldre feladva postán az évnegyedek egy-egy napján (1893–1894) 252 Függelék IV.1.2.2.d Hírlapjeggyel ellátott egyes példányok (nagyrészt vsz. vidéki előfizetői példányok) belföldre feladva postán az évnegyedek egy-egy napján (1895, 1897, 1898, 1901) 253

281

Függelék IV.1.2.2.e Hírlapjeggyel ellátott egyes példányok (nagyrészt vsz. előfizetői példányok) Ausztria felé feladva postán az évnegyedek egy-egy napján (1890–1892)

254

Függelék IV.1.2.2.f Hírlapjeggyel ellátott egyes példányok (nagyrészt vsz. előfizetői példányok) Ausztria felé feladva postán az évnegyedek egy-egy napján (1893–1895, 1901)

255

Függelék IV.1.2.2.g Lappéldányok keresztkötés alatt (nagyrészt vsz. előfizetői példányok) a külföld felé feladva postán az évnegyedek egy-egy napján (1890–1892)

256

Függelék IV.1.2.2.h Lappéldányok keresztkötés alatt (nagyrészt vsz. előfizetői példányok) a külföld felé feladva postán az évnegyedek egy-egy napján (1893–1895, 1901)

257

Függelék IV.1.2.2.i Belföldi újságárusítók számára csomagban postán feladott lappéldányok száma az évnegyedek egy-egy napján (1890–1891)

258

Függelék IV.1.2.2.j Belföldi újságárusítók számára csomagban postán feladott lappéldányok száma az évnegyedek egy-egy napján (1892–1893)

259

Függelék IV.1.2.2.k Belföldi újságárusítók számára csomagban postán feladott lappéldányok száma az évnegyedek egy-egy napján (1894–1895, 1897, 1898, 1901)

260

Függelék IV.1.2.2.l Ausztriai újságárusítók számára csomagban postán feladott lappéldányok száma az évnegyedek egy-egy napján (1893–1895, 1901)

261

Függelék IV.1.2.2.m A Budapestet postai szállításon és postán kívüli csomagszállításon keresztül elhagyó napilapok példányszáma (1909)

262

Függelék IV.1.2.2.n A Budapestet postán és csomagban elhagyó napilapok példányszáma egy-egy évnegyed egy-egy napján (1914)

263

Függelék IV.1.2.2.o A Budapestet postán és csomagban elhagyó napilapok példányszáma egy-egy évnegyed egy-egy napján (1915)

264

Függelék IV.1.2.2.p A Budapestet postán és csomagban elhagyó napilapok példányszáma egy-egy évnegyed egy-egy napján (1916)

265

Függelék IV.1.2.3. Szakmai becslések a napilapok példányszámáról (ezer példány; 1884, 1885, 1889, 1890, 1893, 1898)

266

Függelék IV.1.2.4.a Fővárosi napilapok évi papírfogyasztása (kb. 1898/1899)

267

Függelék IV.1.2.4.b A budapesti napilapok éves papírfogyasztása kilóban (1916–1918)

268

Függelék IV.1.2.4.c A budapesti napilapok papírfogyasztás alapján számított átlagos napi nyomtatott példányszáma 1916-ban

269

Függelék IV.1.2.6.a Hirdetési irodák újságkatalógusainak példányszám-adatai (1885–1907)

270

Függelék IV.1.2.6.b Hirdetési irodák újságkatalógusainak példányszám-adatai (1908–1910)

271

Függelék IV.1.2.6.c Hirdetési irodák újságkatalógusainak példányszám-adatai (1911–1912)

272

Függelék IV.1.2.6.d Hirdetési irodák újságkatalógusainak példányszám-adatai (1913–1914)

273

Függelék IV.1.3.a

A Szabad Szó 1894.10.07. és 1894.12.05. közötti szótalányainak nyertesei

274

Függelék IV.1.3.b

A Szabad Szó 1894.12.06. és 1895.02.02. közötti szótalányainak nyertesei

275

Függelék IV.1.3.c

A Szabad Szó 1895.02.05. és 1895.04.04. közötti szótalányainak nyertesei

276

Függelék IV.1.3.d

A Szabad Szó 1895.04.05. és 1895.04.26. közötti szótalányainak nyertesei

277

Függelék IV.1.3.e

A Kalapács (a Szabad Szó melléklete) 1894.12.01. és 1895.05.25. közötti képtalányainak nyertesei

278

Függelék IV.2.4.

Az Egyetértés című napilap átalányai 1902-ben

279

Függelék IV.2.5.

A „hírlapokban közzétett hirdetmények utáni bélyegilleték” (forint)

280

282