DOKTORI DISSZERTÁCIÓ. Gusztiné Toronyi Judit

Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar

DOKTORI DISSZERTÁCIÓ

Gusztiné Toronyi Judit A dualizmus kori Nógrád vármegye társadalma a választói névjegyzékek tükrében (1886-1914) A választói elit a dualizmus kori Nógrád vármegyében

Történelemtudományok Doktori Iskola Prof. Dr. Gergely Jenı egyetemi tanár, MTA (Történelemtudomány) doktora – Doktori Iskola vezetıje Társadalom- és Gazdaságtörténeti Doktori Program Dr. Kövér György Csc. Egyetemi docens – Program vezetıje A bizottság tagjai és tud. fokozatuk: Dr. Bácskai Vera Dsc., Prof. Emeritus Dr. Halmos Károly PhD. Dr. Ö. Kovács József CSc., Egyetemi docens Dr. Sipos András Ph.D. Témavezetı és tud. fokozata: Dr. Kövér György Csc. Egyetemi docens

Budapest, 2008.

Tartalomjegyzék I. Bevezetés ............................................................................................................................... 3 1. A dualizmus kori társadalom értelmezési kérdései ................................................... 4 2. A dualizmus kori választójog ................................................................................... 7 3. A dualizmus kori választói névjegyzékek kutatása ................................................ 10 II. Nógrád vármegye dualizmus kori választói névjegyzékeinek vizsgálata .......................... 14 1. A választókerületek ................................................................................................ 14 2. A választók létszáma .............................................................................................. 15 3. A választói jogosultság ........................................................................................... 17 3.1. A választók jogosultság szerinti megoszlása a vármegyében .................... 18 3.2. A választók jogosultság szerinti megoszlása a választási kerületekben .... 19 3.3. A választók jogosultság szerinti megoszlása a kerületi központokban ...... 25 4. A választók foglalkozási szerkezete ....................................................................... 33 4.1. A választók foglalkozás szerinti megoszlása a vármegyében .................... 34 4.2. A választók foglalkozás szerinti megoszlása a választási kerületekben .... 39 4.3. A választók foglalkozás szerinti megoszlása a kerületi központokban ...... 45 III. A választói névjegyzékek szereplıi .................................................................................. 65 1. A régi jogosultság ................................................................................................... 66 2. Földtulajdon és választójog .................................................................................... 74 3. Választójog és virilizmus ........................................................................................ 87 4. Két központ két évének közös választói ............................................................... 107 5. Választói magatartás ............................................................................................. 122 IV. Kitekintés ....................................................................................................................... 136 V. Összegzés ......................................................................................................................... 146 Függelék ............................................................................................................................... 149 Források ................................................................................................................................ 160 Nyomtatott források .............................................................................................................. 161 Felhasznált irodalom ............................................................................................................ 162

I. Bevezetés

Kutatásomban a dualizmus kori Nógrád vármegye társadalmának azon rétegét szeretném a korszakban keletkezett választói névjegyzékek alapján bemutatni és társadalomtörténeti szempontból elemezni, amely csoport a megye lakosságának jövedelmi és mőveltségi viszonyai tekintetében a választójogi törvényben elıírt cenzusoknak megfelelve a korabeli vármegye vagyoni és közéleti elitjét alkotta. Lengyel György foglalkozott az elit fogalmának meghatározásával. Azonban Lengyel empirikus kutatásai egyedül az elit gazdaságinak nevezett vállalkozó-menedzser komponensére irányultak, akiket a következıképpen definiált: „azok az uralkodó csoportok, amelyeknek tagjai megkülönböztetett jelentıségre a gazdasági újratermelési folyamatokban mutatkozó döntési-befolyásolási kompetenciájuk révén tesznek szert.”1 Ez a multipozicionális elit fogalma. „Könnyebb a helyzet az elit szociológiai fogalma esetében, melyen a társadalmi hierarchia csúcsán helyetfoglaló kollektívát vagy azok együttesét értjük, akikre a társadalom más, tehát „lentebbi” csoportjaival szembeni erıfölény jellemzı. Ez az erıfölény egyaránt fakadhat a politikai akarat monopolizálásából, az anyagi erıforrások fölötti rendelkezés kisajátításából, valamint a termelt javak elosztásának a meghatározásából. Magyarán: az elit kifejezést a társadalomszerkezeti fogalomként a funkcionális rétegek (a tulajdonosi és/vagy professzionális csoportok) magas státusú tagjaira, meghatározott köreikre alkalmazzuk.”2 A dualizmus kori választók a választójogi törvények szabályozásának köszönhetıen a társadalomnak azt az elit csoportját alkották, amely a közélet aktív tagjaként – ha eltérı befolyással is – a politikai hatalomban részvételi jogosultsággal rendelkezett. Alkalmasnak tartom ezt a forrást annak a vizsgálatnak az elvégzésére is, hogy a dualizmus korában kiteljesedı kapitalista termelési viszonyok között a társadalom lebontásra szánt rendi szerkezete hogyan hagyja érvényesülni az új elemek beépülését. A feudális múlt és a polgárosuló jövı a dualizmus korában még a mindkettı hatását érzékelı jelen volt. Az 1848-as törvényalkotás csak papírformája volt a polgári átalakulást szorgalmazó törekvéseknek, a 19. század második felére várt a feladat kiteljesítése. 1

Lengyel György: Vállalkozók, bankárok, kereskedık. A magyar gazdasági elit a 19. században és a 20. század elsı felében. Budapest, 1989.

2

Gyáni Gábor–Kövér György: Magyarország társadalomtörténete a reformkortól a második világháborúig. Osiris Kiadó, Budapest, 2003. (221-222. p.)

3

Ennek a folyamatnak az egyik megközelítési lehetısége a korszakban keletkezı választó névjegyzékek kutatása. A választók nevét, életkorát, foglalkozását, választói jogcímét és lakhelyét tartalmazó összeírások feldolgozása által, az egyes idımetszetekben megvizsgálva és az éveket összevetve, az 1886. évtıl 1914-ig terjedı korszakra vonatkozóan információt kaphatunk a dualizmus kori Nógrád vármegye közéleti jogok gyakorlására lehetıséget kapó csoportjáról, tehát feltételezhetıen mind gazdasági, mind politikai téren a társadalomnak a korszakban legaktívabb tagjairól. A nagyobb idıintervallumot magukban foglaló idıhatárok lehetıséget adnak arra, hogy a tendenciózus folyamatok felismerhetık és elemezhetık legyenek. A megyében tapasztalható változások mértékének és mélységének feltárását is szeretném elvégezni a választójoggal rendelkezık társadalmi összetételének tekintetében. Több tízezres nagyságrendő társadalmi csoport vizsgálatára teszek kísérletet az alapforrás és a kiegészítı források révén. Egy olyan feltárás lehetıségét hordozza ez az elemzés, amely a 19. század második felében Magyarországon is meginduló kapitalista fejlıdés sokszor uniformizált tendenciáit ha nem is kérdıjelezi meg, de az árnyalatokra és sajátosságokra mindenképpen felhívja a figyelmet.

1. A dualizmuskori társadalom értelmezési kérdései

A dualizmus kori magyar társadalom leírása a történeti kutatások számára a mai napig folyamatos kihívást jelent. Milyen tendenciák érvényesülnek a korszak társadalmi változásaiban? Van-e egyáltalán változás? A magyar polgárosodás kibontakozásának idıszaka, vagy a régi rendi keretek továbbélésérıl beszélhetünk inkább? A kortárs gondolkodók számára a dualizmus kori magyar társadalmat elıször is létre kell hozni, mert ebben látták az ország felemelkedésének zálogát. Ehhez az eszköz az egységes magyar nyelv és kultúra, a nemzetiségi asszimiláció és az egységes középosztály megteremtése. A korszak irodalmában Grünwald Béla, Láng Lajos, Asbóth János és Beksics Gyula röpirataival hívta fel a figyelmet ennek a kérdésnek a fontosságára. Az utókor történészei számára már az 1920-as években az érdeklıdés középpontjába kerül a dualizmus kori társadalom vizsgálata, mivel a két világháború közötti társadalommal szembeni elégedetlenségük gyökerét a dualizmus kori fejlıdési rendellenességében látták. Ezért vizsgálat alá vonták, hogy megtalálják a baj gyökerét, és a nemzetmentı társadalmi csoportot kiemelve a társadalom fejlıdését új utakra tereljék.

4

Már az is kérdésként merült fel a történészek számára, hogy egyáltalán létrejött-e a magyar társadalom a dualizmus korában, és ha igen, akkor hogyan lehet leírni, meghatározni. Concha Gyızı igen kategorikusan jelenti ki cikkének már a címében,3 hogy „Van-e magyar társadalom? Nincs.” Concha szerint az összetartás, a kohézió hiánya az, ami megakadályozta a magyar társadalom létrejöttét a dualizmus korában. Szekfő Gyula, Hajnal István, Erdei Ferenc és Ungár László munkái jelzik a téma iránti érdeklıdést. Évtizedekkel a Concha tanulmány után Péter László 1989-ben hasonlóan provokatív módon „Volt-e magyar társadalom a 19. században?” címmel4 teszi fel a kérdést, és veszi sorra azokat az elemeket, amelyek szerinte gátjai voltak az egységes magyar társadalom kialakulásának. A civil társadalmat azonosítva az állammal az egységes jogrend kialakításában látja a homogén elemekbıl felépülı társadalom titkát. Azt, hogy a 19. század végére szerinte Magyarországon nem jött létre egységes társadalom a jogkiterjesztés elvének tudható be, amely a rendi keretek továbbélésének ad lehetıséget, és ezáltal a magyar polgárosodás, a középosztály – és így az egységes magyar társadalom – létrejöttének a kerékkötıjévé válik. „Hanák Péter volt az, aki a korszak historikusaként nagy hangsúlyt helyezett történeti társadalomképének megalkotása során a középosztály problematikájának. Ez bizonnyal abból a felismerésbıl következett, hogy noha nem a középosztály volt az uralmi réteg, ám a rendibıl a modern társadalomba való közel egy évszázados magyarországi átmenet szinte összes lehetséges problémája a „középosztály válsága” néven szüntelenül zajló diskurzusban nyert sőrítve megfogalmazást. Magyarországon a kapitalizmus korában a középosztály egyértelmően dzsentricentrikus társadalmi képzıdmény, ami egyszerre fakadt a nemesi hagyomány, tudat és életforma változatlanul tovább élı vonzerejébıl, valamint a „hazai polgárság és kispolgárság sajátos fejlıdésébıl”.5 Ez utóbbin azt érti Hanák, hogy ez a polgárság gyenge, erıtlen („vékonyerő”), (…) A gyengeség okaként Hanák három tényezıt nevez meg: a réteg belülrıl felettébb integrálatlan („heterogén”) jellegét, azt, hogy nem volt múltja, („fiatal”), és nem utolsó sorban, hogy etnikai mássága folytán asszimilációra kényszerült (erre egyébként késznek is mutatkozott). (…) A koncepció igényes megformáltsága miatt vált a Hanák alkotta társadalomkép a honi társadalomtörténet közkelető kánonjává. (…) Az 1980-as évek végétıl, attól 3

Concha Gyızı: Van-e magyar társadalom? Nincs. In: Hatvan év tudományos mozgalmai között. Összegyőjtött értekezései és bírálatai. Budapest, 1935.

4

Péter László: Volt-e magyar társdalom a XIX. században? In: Valóság, 1989. XXXIII. évfolyam 5. szám

5

Hanák Péter: A magyar „középosztály” fejlıdésének problémájához. Valóság, 1962/3. 34. p.

5

fogva tehát, hogy a téma kezdett végre divatba jönni, megérlelıdött az a felismerés, hogy mind elkerülhetetlenebb a fogalmi revízió.”6 A diskurzusok tükrében számba véve Gyáni Gábor a Ránki György halálát követıen publikált, de magyar nyelven meg nem jelent tanulmányára hivatkozva fejti ki a középosztály értelmezési kereteinek új dimenziós megjelenését. „A polgárság múltját illetı másféle beszédmód „nyelve” az empirikus kutatások eszköztára, e vizsgálatok olykor prosopográfiai aprómunkával halmozzák fel a ténybeli bizonyító anyagot, amely végül megalapozhatja a majdani új tézist, (…) hogy középosztályunk úriként jegyzett részét, (…) nem lehet eleve kirekeszteni a polgárság fogalomkörébıl.”7 „A magyar társadalomtudományos hagyomány a magyar társadalomfejlıdést inkább valamifajta különösségként, elmaradottságként igyekezett értelmezni, és az 1980-as évek végére billent át a mérleg a másik oldalra, azzal a tétellel, hogy a 19. század második felében lényegében sikeres modernizáció zajlott le, bizonyos fékekkel. A magyar társadalomtudományos gondolkodásban ugyanaz a dualizmus kori Magyarország mintha fejlettebbnek tőnne az elmúlt negyvenéves idıszak végén, mint ahogy azt korábban megítélték.”8 Kövér György a dualizmus kori társadalmat több dimenzióban, tengelyek mentén kísérelte meg leírni.9 A szerkezeti átalakulásról ebben a megközelítésben többféle értelmezési lehetıséget is felvázolt. A 19. század második felében lezajló átalakulás értelmezhetı középosztályosodásként, polgárosodásként, professzionalizációként, tömbösödésként. Összegzésként megállapította. „A reformkortól az elsı világháborúig ívelı korszak mozgástendenciái nem rendezhetık egyetlen fejlıdésvonalba. A nekilendülésekkel és visszaesésekkel tarkított, területi-hatalmi integrációt, valamint szociális polarizációt és elkülönülést, kulturális központosítást és etnikai differenciálódást eredményezı dinamika együttesen hozta létre azt a bonyolult struktúrát, amely alapvonásaiban a 20. századi magyar történelem keretfeltételeit meghatározta.”10 A dualizmus kori társadalomról szóló történészi vitákat és diskurzusokat úgy gondolom, hogy leginkább ez a „bonyolult struktúra”-ként meghatározott fogalom indukálja, mivel sok6

Gyáni Gábor: Polgárság és középosztály a diskurzusok tükrében. In: Uı. Történészdiskurzusok L’Harmattan Budapest, 2002. (78-80. p.)

7

Gyáni: uo. (82-83. p.)

8

Gyáni Gábor–Kövér György: Magyarország társadalomtörténete a reformkortól a második világháborúig. Osiris Kiadó, Budapest, 2003. (25. p.)

9

Gyáni Gábor–Kövér György: uo. (109. p.)

10

Gyáni Gábor–Kövér György: uo. (185. p.)

6

felıl megközelíthetıvé teszi a korszak társadalmának kutatását, és nem mindig produkál egymásnak köszönı viszonyban lévı eredményeket.

2. A dualizmuskori választójog

„1848 egyik alapvetı, a polgári átalakulást segítı és jelentı vívmánya az országgyőlés népképviseleti alapra való helyezése volt. A népképviselet elve pedig értelemszerően a választójog szabályozását jelentette, amely az 1848. évi V. tc-ben öltött testet. A 48-as törvény – mint az áprilisi törvények többsége – liberális volt, de kompromisszumos jellegő. Liberalizmusa abban állt, hogy vagyoni, jövedelmi és értelmiségi cenzussal biztosította a választójogot a 20. életévüket betöltött férfiak számára s választhatóságukat 24. életévükön túl. Liberalizmusának mértékét jól jelzi, hogy a szabadelvőség mintaállamaként jellemzett Angliában magasabb cenzusok léteztek. (…) A 48-as törvény önmagát „ideiglenesnek” minısítette. Az ideiglenességnek technikai okai is voltak, hiszen nem állt a törvényalkotók rendelkezésére megbízható népszámlálási anyag, azaz olyan statisztikai apparátus, amelynek segítségével pontosan „mérni” tudták volna az új szabályozás minden összetevıjét. (…) 1869-1870-ben lezajlott Magyarországon az elsı, modernnek tekinthetı népszámlálás, a lakosság egészének a kor normái szerinti részletes számbavétele. Technikai értelemben tehát sok olyan adat került napvilágra, amelyek alapján a 48-as törvény esetleges hiányait, méltánytalanságait orvosolni lehetett volna. A kérdés az volt, hogy ezeket a technikai elıfeltételeket milyen irányban kamatoztatják a törvényhozók: jogszőkítıen avagy jogbıvítıen változtatnak-e a 48-as törvényen?”11 „A kormány 1871. november 8-án nyújtja be törvényjavaslatát az „1848. V. és az erdélyi 1848. II. törvényczikkek módosításáról és pótlásáról”, azaz a választójog szabályozásáról. (…) A választójog általános vitája 1872 februárjában kezdıdött meg, és (…) csak két év múlva, 1874-ben sikerül keresztülvinni a választójog újraszabályozását – néhány, az 1872-es javaslat lényegét nem érintı módosítással. Az 1874. évi XXXIII. tc. lesz az, amelynek alapján az összes dualizmus kori választás lefolyik.”12

11

Gerı András: Az elsöprı kisebbség. Gondolat Kiadó, Budapest, 1988. (30-32. p.)

12

Gerı András: uo. (32-58. p.)

7

Az 1874. évi XXXIII. törvény13 választói jogot ad az ország mindazon bennszületett vagy honosított polgárainak – a nıket kivéve – akik 20. életévüket betöltötték, és az alábbi minimálisan szükséges kellékekkel bírnak. Választói jog az 1848. elıtt fennállott kiváltságokra nem volt alapítható, de meghagyja a törvény a választójogát azoknak, akik 1848. évtıl 1872. évig bezárólag készített országgyőlési névjegyzékek valamelyikén benne foglaltattak. İk régi jog alapján választhattak továbbra is. A szabad királyi és rendezett tanácsú városokban házadó alá esı, legalább három lakrésző ház vagy 16 frt tiszta jövedelem után megrótt földbirtok a cenzus legkisebb határa, a nagy- és kisközségekben megmaradt az úrbéri értelemben vett ¼ telek. A jövedelem nagyságát – ház, föld, saját tıke után – legalább 105 frt tiszta jövedelemben minimalizálta a törvény. Ugyanekkora jövedelemben határozta meg a kereskedık, gyárosok, kézmővesek cenzusát, és a kézmővesek esetében újra legalább egy segéd után fizetett jövedelemadót szab kitételnek. „Magyarországon az 1848. évi törvényekben fogalmazták meg a közteherviselést, de az új adórendszer kialakítása a neoabszolutizmusra maradt. Az 1850 és 1851 során kibocsátott császári pátensek lényegében az újjáalakított osztrák adórendszer bevezetését jelentették Magyarországon. Az adórendszer szerkezetileg egyrészt egyenes adókból (föld-, ház-, kereseti és jövedelmi) állt, amelyek közül a jövedelminek nevezett adó nem a modern értelemben vett személyi jövedelemadó volt, hanem tulajdonképpen a harmadikként említett kereseti adónak egyfajta pótléka. Másrészt közvetett adók alkották. Ide tartoztak a fogyasztási adók (cukor-, szesz- stb.), monopóliumok (dohányjövedék), valamint a vámok és az illetékek.(…) 1867-tel, a kiegyezésben a Monarchiában csak a közvetett adók közössége maradt fenn, az egyenes adókat az egyes államok kormányai szabadon alakíthatták. Ennek ellenére a kiegyezés utáni Magyarországon sem nyúltak az egyenes adórendszer alapjaihoz, hanem magyar törvénybe foglalták az addig illegitimnek tekintett osztrák pátensek tartalmát.”14 Az 1868. évi XXVI. törvény szerint jövedelemadó alá tartozott mind az a jövedelem, amely föld- vagy házadó által nem volt megadóztatva. Három osztályt állítottak fel a jövedelem forrásai szerint. Az I. osztályba tartozott a kilenced- és hegyvám, valamint a földbirtokkal összefüggı mindazon jövedelem, amely alapjától a jövedelem-élvezı nincs megadóztatva. Valamint a kir. kisebb haszonvételekbıl származó jövedelem, a haszonbérlık bérlemény utáni nyeresége, a 13

Magyar Törvénytár 1872-1874. évi törvényczikkek. Budapest, Franklin Társulat, 1896.

14

Kövér György: A reformkortól az I. világháborúig. In: Magyarország gazdaságtörténete a honfoglalástól a 20. század közepéig. Aula Kiadó, Budapest, 1997. (249-250. p.)

8

részvénytársulatok évi tiszta jövedelme, illetve bármi haszonhajtó foglalkozásból és üzletbıl származó jövedelem. Ebben az osztályban az évi tiszta jövedelemnek minden 100 frt-ja után 10 frt volt a jövedelemadó. A II. osztályba tartoztak a köz- és magántisztviselık, hivatalszolgák, házi tisztek és bármi nevezet alatt bérviszonyban állók állandó fizetései. Ide tartoztak még a szolgálati viszonyból származó nyug- és kegydíjak, az ápoló vagy életbiztosító intézetektıl kapott életjáradékok, a tudományos akadémia tagjainak állandó fizetése, egyházi személyek és testületek rendes jövedelme. A jövedelemadó mértékét az évi fizetés nagyságától függıen emelkedı adókulcs szerint határozták meg. A III. osztályba tartozott minden kamatjövedelem és életjáradék. Itt is a jövedelem minden 100 frt-ja után 10 frt adó járt.15 Az 1875. évi XXIX. törvénycikk16 a kereset-adóról rendelkezik. A keresetadónak négy osztályát határozták meg. Az I. osztályba tartoznak a mezıgazdasági és a gyárakban, kereskedelmi és ipar üzletekben cselédminıségben alkalmazottak, segédmunkások, valamint napidíjasok. A II. osztályba tartoznak a föld- és házbirtokosok. A III. osztályba tartoznak a haszonbérlık, gyárosok és iparosok, valamint mindazok akik évi vagy havi fizetéssel nem kötött szellemi vagy mővészi foglalkozást őznek. A IV. osztályba tartoznak az állandó fizetést húzó tisztviselık, hivatalnokok és állandó alkalmazásban lévık. A keresetadó megszabása a különbözı osztályokban különbözı kulcsok szerint történt. Újdonság a választók között az állami törvényhatósági és községi tisztviselık megnevezése, akik legalább 500 frt évi jövedelem után fizetnek adót. Tekintet nélkül a jövedelemre választói joggal rendelkeztek a tudományos akadémia tagjai, tanárok, akadémiai mővészek, tudorok, ügyvédek, közjegyzık, mérnökök, sebészek, gyógyszerészek, okleveles gazdák, okleveles erdészek és okleveles bányászok, lelkészek, segédlelkészek, községi jegyzık, iskolai tanítók, okleveles kisdedóvók. A választói joggal rendelkezık összeírására központi választmányt kellett alakítani, melynek tagja volt minden választókerületbıl két fı. A választás napján csak a választói névjegyzéken szereplık rendelkeztek választói jogosultsággal.

15

1868. évi XXVI. törvényczikk a jövedelemadóról. Az 1868. évi törvények győjteménye. Budapest, 1869.

16

Magyar Törvénytár 1875–1876. évi törvényczikkek. Budapest, 1896.

9

3. A dualizmus kori választói névjegyzékek kutatása

Az 1848-tól (1945-ig) létezı cenzusos választójog kirekesztı jellege ugyan jogfosztást jelentett a társadalom nagy részére nézve, de a törvény elıírásainak következtében keletkezı választói névjegyzékek a történeti kutatások számára alkalmas forrásként kezelhetık, mivel tartalmazzák a választói joggal rendelkezı nevét, életkorát, lakhelyét, a foglalkozását és a jogosultsági cenzus besorolását. A választói névjegyzékek feldolgozása alapján készült tanulmányok különbözı megközelítési szempontokat képviselnek. Az egyik csoportba tartoznak azok az elemzések, amelyek a névjegyzékek társadalomtörténeti feltárására teszik a hangsúlyt, és a közéletben aktív részvételi jogosultsággal bíró társadalmi csoportok vagyoni és foglalkozási rétegzıdésérıl szeretnének átfogóbb képet adni. A másik csoportba azokat sorolhatjuk, amelyek politikatörténeti szempontból szeretnék vizsgálni a jegyzékeket. Ekkor a kutatók a pártpolitika elıtérbe kerülése miatt az egyes pártok szavazóbázisának társadalmi összetételét és a választójogosultak választói magatartását vizsgálják. Az elsı csoportban két tanulmányt szeretnék kiemelni, amely ugyan nem a dualizmus kori 1874. évi törvény, hanem még az 1848. V. törvénycikk alapján keletkezı választói névjegyzékeket veszi társadalomtörténeti vizsgálat alá. Bácskai Vera a pesti 1848-as választói névjegyzéket dolgozta fel17 abból a szempontból, hogy a választói magatartást mennyiben befolyásolja az egyén foglalkozása és lakhelye. Nem hozott meglepı eredményt az a tény, hogy a választóképesek aránya a Belvárosban volt a legmagasabb, az viszont igen, hogy „e városrészben a választóképesek csaknem a fele nem vétette fel magát a névjegyzékre, míg a külvárosok fıleg kis kézmővesekbıl, ıstermelıkbıl és háztulajdonosokból álló, apolitikusabb választói sokkal nagyobb aktivitást mutattak.” A társadalom e csoportjainak választások iránti érdektelensége a tisztújításoknál éreztette hatását, mivel így új csoportok jutottak érdekképviselethez a várospolitikában. Bácskai Vera szerint a kevésbé vagyonos, de választójoggal rendelkezı új személyek a saját elırejutásukat remélték a megszerzett politikai jogok révén elérni. Feltételezhetı, hogy a közéleti szerepvállalás nem minden új választó esetében merül ki azonban az egyéni érdek motivációjában, hanem a valódi felelısség és tenni akarás is szerepet játszott választói magatartásukban. Ez a névjegyzék még további források bevonását is igényelte, mivel még nem tartalmazta a választó foglalko17

Bácskai Vera: Pest társadalma és politikai arculata 1848-ban. (A választók és megválasztottak összetétele alapján) Tanulmányok Budapest Múltjából XIX. Budapest, 1972. (283-325. p.)

10

zását. Bácskai Vera a pesti polgárkönyvet, a háztulajdonosok összeírását és címtárakat használta fel az 1848-as pesti választók minél teljesebb körő leírásához. Ennek révén adott választ arra a kérdésre, hogy a választók milyen arányban képviselték a pesti lakosság különbözı foglalkozási csoportjait. A kapott eredmények azt mutatták, hogy a választói névjegyzéken legtöbben a kézmővesek szerepelnek, míg a kereskedık és tisztviselık maradnak leginkább távol a választásoktól. A másik tanulmányban Tilcsik György18 szintén 1848-hoz kötıdıen, az elsı népképviseleti országgyőlés Vas megyei jegyzékeit mutatta be, és felhasználási lehetıségeit ismertette a társadalomtörténeti kutatásokban. A vizsgálat eredményének összegzéseként azt állapította meg, hogy elsısorban a késıfeudalizmus idıszakában élt értelmiségi réteg név-, szám- és lakóhely szerinti feltárásához, valamint foglalkozás szerinti összetételének kimutatásához alapvetı forrást jelentenek a névjegyzékek. A dualizmus kori 1874. évi XXXIII. törvény alapján keletkezett már az a választói névjegyzék, amely feldolgozásával Horváth J. András az 1884. év józsefvárosi kerületét,19 mint a fıváros legheterogénebb összetételő részét vette górcsı alá. A tanulmány nem csak a pesti társadalom felsı rétegének társadalomtörténeti elemzését végzi el, hanem már az egyes foglalkozási csoportok választói magatartását is vizsgálja. A több mint 3000 fıt vizsgáló tanulmány egyik érdeme a foglalkozási besorolások elkészítése. A 419 féle foglalkozást 20 fıcsoportba osztotta be, és a tisztviselıi foglalkozások megnevezésének sokfélesége indokolta még további hét alcsoport létrehozását. A foglalkozási besorolások elkészítésével létrejön egy társadalmi övezetelmélet a választásra jogosultak tekintetében. Tetten érhetı lesz általa az eltérı státuszú városi rétegek térbeli elkülönülése. A foglalkozások felıl megközelítve a szerzı arra a kérdésre is választ ad, hogy kik nem éltek választói jogukkal. A passzív rétegek közé kerülnek ebben az idıszakban is a vagyonosabb állami tisztviselık és a nagytıkések. Számukra érdektelen lesz a politikai szereplés vagy azért, mert nem függött tıle egzisztenciális létük vagy mert éppen annak megırzése érdekében nem nyilvánították ki politikai meggyızıdésüket. A legaktívabbak ebben az idımetszetben is a nem számottevı vagyonú, újonnan választójogot kapott kézmővesek és kistisztviselık voltak. 18

Tilcsik György: Az elsı népképviseleti országgyőlés választójogi névjegyzékeinek felhasználási lehetıségei a társadalomtörténeti kutatásokban. In: Rendi Társadalom–Polgári Társadalom. Gyula, 1987. (371-384. p.)

19

Horváth J. András: Józsefváros választópolgársága az 1884. évi képviselıválasztás tükrében. Fons, 1998. 4. (481-526. p.)

11

A századfordulóhoz közeledve a választásokat egyre inkább áthatja a politikai pártok csatározása, így a kutatói figyelem is egyre inkább a pártokat támogató szavazói bázis társadalmi összetételének vizsgálata felé fordul. Tanulmányában a választói névjegyzékek feldolgozásakor a társadalomtörténeti megközelítés mellett már ezt a szempontot is figyelembe veszi Koroknai Ákos,20 aki a Délkelet-Dunántúl, Baranya, Somogy és Tolna megye vonatkozásában vizsgálta meg a választásra jogosultakat. A teljesség igényével dolgozza fel a választói törvény keletkezésének körülményeit, a választók létszámában, a választói jogcímek megoszlásában és presztízsében, valamint a választók foglalkozásának szerkezetében végbement változásokat, és az egyes kerületekben lezajló választási küzdelmeket. Módszertani kísérletet tesz a társadalomtörténeti vizsgálatok elvégzéséhez, amikor a jogosultsági és foglalkozási besorolásokat alapul véve közelíti meg a korszak helyi társadalmát. Kitér a választói jogcímek tartalmára, és a besorolási gyakorlat változásaira. Két év azonos szereplıit összevetve nézi a jogosultságok presztízsében végbemenı változásokat. Megállapította, hogy a jövedelemre való tekintet nélkül az értelmiségi jogcímen választók amennyiben magasabb jövedelmük lehetıvé teszi, a jövedelmi jogosultsági kategóriát részesítik elınyben az értelmiségivel szemben. Részletes adatokat közöl a választók foglalkozása és a választási jogcím megoszlásáról a vizsgált kerületekben. Felhívja a figyelmet az egyes regionális tanulságokra, vagyis a választói jogcímek és a választók foglalkozásának nem egyenletes elhelyezkedésére, sokszor (pl. a házbirtokos jogcím esetében) kirívó aránytalanságaira. A mikrostrukturális megközelítést annak összegzésére használja fel, hogy az 1896. évi választások eredményei mögött milyen foglalkozási és választói jogcímet betöltı rétegek álltak, amely közéleti aktivitásukat és politikai pártállásukat is erısen befolyásolta.

Összegezve: az 1848. évi és az 1874. évi választásokat szabályozó törvények új jogi körülményeket teremtettek a magyar társadalom tagjai számára többek között az érdekérvényesítésben. Azok, akik rendelkeztek a törvényi elıírásokban meghatározott jövedelmi cenzus minimális mértékével, beleszólási lehetıségük volt az országgyőlési képviselık választásába, vagyis mind a helyi, mind az országos politikába. A törvényi cenzus azonban kirekesztı jellegő is volt, hiszen a társadalom döntı részét kizárta a politikai jogok gyakorlásából. Ezzel mintegy meghatározva a társadalomnak egy réte-

20

Koroknai Ákos: A dualizmus kori parlamenti választások a Délkelet-Dunántúlon. I. II. rész In: Baranyai Helytörténetírás 1983/84, 1985/86. Pécs, 1984/86.

12

gét, amely a közéletnek aktív tagja lehetett, és bizonyos politikai vagy gazdasági kérdésekbe döntési joggal beleszólhatott. A társadalomtörténeti és politikatörténeti kutatások számára ennek a társadalmi csoportnak a vizsgálata a választói névjegyzékek forrása révén jó lehetıség és kihívás is egyben. A kortársaknak és a késıbbi idık történészeinek kérdés volt az, hogyan határozható meg a dualizmus kori magyar társadalom. Az a társadalom, amelynek bizonyos tagjai számára új lehetıségek nyíltak az állampolgári jogok gyakorlatában. A választói névjegyzékeken feltüntetett személyes adatok alapján elvégezhetıek olyan vizsgálatok, amelyek segítenek megismerni ennek a korszaknak a társadalmát, vagy legalábbis annak azt a rétegét, amely aktív – ha személyenként nem is azonos súlyú – szerepet játszott az ország fejlıdési útját meghatározó döntések megszületésében. A választói jogosultság arányairól szóló kimutatások, az egyes jogcímek közötti rangsorok feltérképezése, a választók foglalkozási szerkezetének leírása mind olyan eleme a kutatásoknak, amelyek a korszak magyar társadalmához közelebb jutva az arra hatást gyakorló vagy meghatározó tendenciákra is rávilágítanak. Azt, hogy Nógrád vármegyében ezek a hatások hogyan alakulnak, elıször a választói névjegyzéken szereplık választói jogcímének feldolgozásával szeretném megvizsgálni.

13

II. Nógrád vármegye dualizmuskori választói névjegyzékeinek vizsgálata

Kutatásom során Nógrád vármegye három dualizmus kori választói névjegyzékét21 dolgoztam fel. Ezek az 1886., az 1892. és az 1914. évre összeírt választók neveit tartalmazzák, életkoruk, foglalkozásuk, választói jogcímük, lakhelyük és választókerületük megjelölésével. A vizsgálat során a választók jogcím és foglalkozás szerinti besorolásainak az összesítéseit készítettem el, és elemeztem azok eredményeit. A két, egymástól 28 év távolságára esı 1886. és 1914. évi választó névjegyzékeket alkalmas forrásnak találtam arra, hogy a hosszabb idıintervallum alatt lezajló változásokat megfigyeljem és leírjam. Az egymáshoz közelebb esı 1886. és 1892. évi jegyzékek egyénre bontva tették összehasonlíthatóvá a választójoggal rendelkezıket. A nagy létszámú választói csoportoknál mintavétellel tártam fel az egészre is jellemzı és alkalmazható tulajdonságokat és ismérveket. A foglalkozások sokszínősége indokolttá tette a korabeli népszámlálásokban22 is alkalmazott foglalkozási típusok gazdasági fıszektorok szerinti csoportosítását. Így a választói társadalom hét fı terület és ezeken belül néhány foglalkozási csoport megjelölésével leírható volt, és az egyes évek névjegyzékein szereplı választók foglalkozásuk szempontjából egymással összehasonlíthatók lettek.

1. A választókerületek

A választási rendszer sok vitára alkalmat adó komponense volt a választókerületek aránytalan beosztása.23 Országos viszonylatban az ezer és három ezer közötti választó létszámú kerületek voltak a jellemzık, de létezett 500-nál kevesebb választót számláló kerület is, és hat ezernél többet is. Így egyes kerületek túlreprezentáltak, míg mások alulképviseltek lettek. Nógrád vármegye választókerületei a 2-3000 fıt számláló kerületek közé tartoztak. Egyedül a losonci kerületben emelkedik a választói létszám 4000 fı fölé 1914-re. 21

Nógrád Megyei Levéltár (NML) IV. 404. Nógrád vármegye Törvényhatósági Bizottságának Központi Választmánya, országgyőlési választások névjegyzékei 1886., 1892., 1914.

22

Az 1900. évi népszámlálás foglalkozási besorolásait vettem alapul ennek elkészítéséhez.

23

Gerı: Uo. (63-64. p.)

14

Nógrád vármegye dualizmus kori idıszakában hat választókerületben adhatták le szavazataikat a választók. A kerületek megnevezései 1893-ig megegyeznek a járási beosztással. Ekkor a balassagyarmati járásból kiszakad a gácsi járás, de ez a választókerületi beosztást nem érinti. Továbbra is a balassagyarmati, a losonci, a füleki, a nógrádi, a sziráki és a szécsényi kerületek alkotják a vármegyén belüli közigazgatási választói határokat, és a kerületek névadói a járási központ funkcióját ellátó települések. Ez a beosztás az 1913 decemberében lezárt 1914. évre összeírt választói névjegyzéken is még így található meg, mivel a fülekirıl salgótarjánira átnevezett járás és választói kerület névváltozása csak az 1914. január 1-jétıl életbe lépett közigazgatási törvény24 rendelkezése volt.

2. A választók létszáma

Az 1874. évi XXXIII. törvényt a jogkiterjesztés, és így a választásra jogosultak létszámára gyakorolt hatását vizsgálva azt állapíthatjuk meg, hogy 1848-hoz képest visszalépést jelentett. A századfordulóra a számszerő visszaesés olyan nagy volt, hogy el kellett törölni azt a rendelkezést, miszerint az adóhátralékosok a választói névjegyzékekbıl töröltetnek. Az 1899. évi XV. törvénycikk ezt a korlátozást megszüntette.25 A törvény intézkedett továbbá arról is, hogy a kimaradt személyeket írásban kell értesíteni a kihagyásukról, valamint az ezt felsoroló listáját közszemlére kell kitenni, hogy az érintetteknek legyen lehetısége a pótlásra. Most nézzük meg, hogy hogyan alakult a dualizmus idıszakában a népesség és a választásra jogosultak aránya országos viszonylatban.

24

Nógrád Vármegye Hivatalos Lapja. XLII. évfolyam. 52. szám. 1913. december 25.

25

Gerı: Uo. (58. p.)

15

1. táblázat Magyarország népessége és a választásra jogosultak számának alakulása26 Év 1869. 1881. 1887. 1892. 1896. 1901. 1906. 1910.

Magyarország népessége (millió) 13,2 13,7 14,6 15,3 15,9 16,8 18,0 18,2

Választásra jogosultak (ezer) 902 821 847 870 890 1.025 1.085 1.162

Választók/népesség (%) 6,7 6,0 5,6 5,7 5,6 6,1 6,2 6,4

Nógrád vármegyében 1886. és 1914. év között a népesség és a választásra jogosultak száma az alábbiak szerint alakult. Nógrád vármegye lakossága az 1890. évi népszámlálás27 adatai szerint 215.405 fı volt. Az 1886. évben összeírt választók száma 12.549 fı. Nógrád vármegye lakosainak a száma az 1910-es népszámlálás28 szerint 259.660 fı, és ebbıl választójoggal bírt 17.777 fı. Ha a növekedési rátákat vesszük figyelembe, akkor megállapíthatjuk, hogy a két év viszonylatában a lakosság növekedési rátája (1,21 %), nem követi a választók létszámarányának növekedését (1,42 %). A választók a vármegye népességéhez viszonyított arányai tekintetében az alábbi megoszlást kapjuk. 2. táblázat Nógrád vármegye választóinak lakossághoz viszonyított aránya 1886. és 1914. év Év 1886. 1914.

Nógrád vármegye népessége (ezer) 215.405 259.660

Választásra jogosultak (ezer) 12.549 17.777

Választók/népesség (%) 5,8 6,8

A választásra jogosultak számában egy százalékos növekedést figyelhetünk meg, amely az országos adatokhoz képest igen kevéssé tér el, csupán 0,4 %-kal magasabb. A Nógrád vármegyei választókerületek választásra jogosultjainak a létszámát az alábbi táblázat összesíti.

26

Gerı: Uo. (58. p.)

27

A Magyar Korona Országainak 1900. évi népszámlálása. Budapest, 1902.

28


16

3. táblázat A Nógrád vármegyei választókerületek választói létszáma 1886. és 1914. évben Választókerület Balassagyarmati Losonci Füleki Szécsényi Sziráki Nógrádi Összesen:

1886. év (fı) 2.237 2.678 2.458 1.240 2.047 1.889 12.549

1914. év (fı) 2.871 4.442 3.803 1.977 1.983 2.701 17.777

Változás 1914/1886. (%) 1,28 1,66 1,55 1,59 0,97 1,43 1,42

A táblázatból látható, hogy a megyei átlaggal megegyezı eredményt a vármegye nógrádi kerületében tapasztalhatunk. Egyetlen kerületben csökkent a választók létszáma, és ez a sziráki kerület. A legnagyobb a választói létszám növekedése a losonci kerületben. Az egyébként is legnépesebb választócsoporttal rendelkezı járásban a népességszám is igen erıteljesen növekedett a vizsgált idıszakban. A losonci járás népessége 1881-ben29 33.918 fı volt, Losonc rendezett tanácsú városának 5.027 lakosa, tehát a kettı együtt 38.945 fı. 1914-re30 a járásnak ugyan kevesebb, 32.018 lakosa van, de Losonc rtv. népessége 11.537 fıre emelkedik, vagyis összesen 43.555 fı. A magyarázatot a megye északi területének kereskedelmi és ipari központi szerepét is betöltı Losonc városában, és annak vonzáskörzetének fejlıdésben kereshetjük. Ezeknek a területi elhelyezkedésbıl eredı, a foglalkozási munkamegosztásban eltérı szerepet játszó választókerületek és azok központjai közötti különbségek részletezésére a választókerületek és központok választóinak jogosultsági és foglalkozási szerkezetének elemzésekor szeretnék kitérni.

3. A választói jogosultság

A választók jogcímek szerinti besorolásainak feldolgozása egyik megközelítési lehetısége a választói joggal rendelkezı társadalmi csoportok leírásának.

29

Magyar Korona Országainak 1881. évi elején végrehajtott népszámlálása. Budapest, 1882.

30

Magyar Korona Országainak 1910. évi népszámlálása. Budapest, 1912.

17

Az 1874. évi XXXIII. törvényben megállapított cenzusok alapján öt jogosultsági kategóriába sorolták a választókat. Ezek a régi jog, a földbirtok, a házbirtok, a jövedelem és az értelmiségi. A választói jogosultság egyrészt tanúskodhat a választáshoz szükséges adózott jövedelem származásáról. Másrészt azoknak a választóknak az esetében, akiknek lehetısége volt több választói jogcím közül választani, a jogosultság megjelölése a lehetséges jövedelemforrások rangsoráról, társadalmi megítélésérıl is árulkodik. Amennyiben adott választó több választói kategóriának is megfelelı minimális cenzussal rendelkezett, úgy az a jogcím, amelybe a besorolását kéri, mindenképpen a jogosultság nagyobb presztízsét jelenti.

3.1. A választók jogosultság szerinti megoszlása a vármegyében

Kutatásomban az 1886. és 1914. évi névjegyzékek keletkezése között eltelt idı 28 év. Ennyi idı távlatában lehetıség van arra, hogy a hosszabb idı alatt lejátszódó folyamatok megfigyelhetıek legyenek, és a kapott eredményekbıl következtetéseket vonjunk le a korszakban zajló társadalmi struktúra-változások tendenciáiról. Nógrád vármegyében a választók jogosultsági megoszlása a vizsgálat alá vont két évben az alábbiak szerint alakult.

4. táblázat Nógrád vármegye választói jogosultságának megoszlása 1886. és 1914. év Jogosultság Régi jog Földbirtok Házbirtok Jövedelem Értelmiségi Összesen:

1886. év % Fı 504 4,0 9430 75,1 175 1,4 1766 14,1 674 5,4 100 12.549

1914. év Fı % 24 0,1 12.590 70,8 386 2,2 3.503 19,7 1.274 7,2 17.777 100

Változás 1914/1886. (%) 0,05 1,33 2,20 1,98 1,89 1,42

A választói jogcímek létszámbeli változásának egyik oldalán a régi jog alapján, a másikon a jövedelem szerint választók állnak. A régi jogon választók fogyása természetes jelenség, hiszen a jogosultság nem volt sem örökíthetı, sem mint privilégium újonnan megkapható. Az 1886. évben a megyei átlag 4,0 %, ami 1914-re alig éri el az egy tized százalékot. A 24 fıre csökkent létszám egyénenkénti ismertetésére a késıbbiekben külön fejezetben szeretnék kitérni. 18

Számszerő növekedést a földbirtokos jogosultsággal rendelkezıknél is tapasztalunk, a népességnövekedéshez képest viszont a jogosultsági kategóriák közötti részesedése csökken. Az 1886. évi, a választók ¾-ét magában foglaló kategória 1914-re, igaz még mindig megmarad létszámában és arányaiban is a legnagyobb csoport, de már 70 % alá csökken. A háztulajdonból származó jövedelem után választói jogosultságot szerzık létszáma megduplázódik a világháború elıtti idıre, de arányaiban 1,4 %-ról csak 2,2 %-ra változik. Ennek a kategóriának fontos eleme a hely szerinti vizsgálat, mert a háztulajdonosok megyei szintő elhelyezkedése nem egyenletes. Az egyes választói kerületek és központok vizsgálata ezt meg fogja mutatni. A jövedelem kategória már 1886-ban is a második helyen állt a jogosultságok között, de 1914-re a legnagyobb változást mutatja. A dualizmus kori társadalom választóinak jelentıs része a jegyzékek tanúsága szerint tehát már nem földbirtoka után lesz választásra jogosult, hanem a megélhetési forrása jövedelmezısége szerint. A foglalkozási szerkezetek vizsgálatakor szeretném majd részletesebben kifejteni, hogy milyen foglalkozási ágak dominálnak a jövedelem kategória szerint választók között. Az értelmiség az 1874. évi törvény szerint jövedelemre való tekintet nélkül választójogot kapott. Megyei szinten számuk ugyan megduplázódik, de öt majd hét százalék körüli arányuk még igen csekély. A megyei szintő vizsgálat után most nézzük meg választókerületi bontásban a választójogi kategóriák adatait.

3.2. A választók jogosultság szerinti megoszlása a választási kerületekben

Választókerületi bontásban már jóval árnyaltabb képet kapunk a választók jogosultsági megoszlása és létszáma tekintetében. A választók megyén belüli területi elhelyezkedése befolyásoló tényezıként hat a választók jogcím szerinti megoszlására. Ez a hatás abból az összefüggésbıl származik, amit a választói jogcím és a választó foglalkozása között megfigyelhetünk. A választókerületek száma és elnevezése a két év tekintetében nem változott, így a forrásadatok összehasonlíthatóak, és a kerületek közötti különbségek összefüggéseire rávilágítanak.

19

5. táblázat A Nógrád vármegyei választókerületek választói jogosultságának megoszlása 1886. és 1914. év Kerület

Balassagyarmati Losonci Füleki Szécsényi Sziráki Nógrádi

Év Választók létszáma (fı) 1886 2237 1914 2871 1886 2678 4442 1914 1886 2458 1914 3803 1886 1240 1914 1977 1886 2047 1914 1983 1886 1889 1914 2701

Régi jog Fı % 68 3,2 4 0,1 26 0,9 104 4,2 1 0,2 131 10,6 15 0,8 153 7,5 4 0,2 22 1,2 -

Választójogi kategória Földbirtok Házbirtok Jövedelem Fı % Fı % Fı % 1461 65,3 80 3,5 486 21,7 1680 58,5 113 3,9 782 27,2 1824 68,1 77 2,9 578 21,6 3127 70,4 132 3,0 908 20,4 1876 76,4 16 0,7 321 13,1 2538 66,7 112 2,9 900 23,7 889 71,7 1 0,1 137 11 1489 75,2 9 0,5 318 16,1 1706 83,3 114 5,6 1554 78,3 11 0,6 266 13,4 1674 88,6 1 0,1 130 6,8 2202 81,5 10 0,4 328 12,1

Értelmiség Fı % 142 6,3 292 10,3 173 6,5 275 6,2 141 5,6 252 6,5 82 6,6 146 7,4 74 3,6 148 7,5 62 3,3 161 6,0

Megyei szinten elemezve az adatokat, azt láttuk, hogy a jövedelem kategóriánál tapasztalunk jelentıs létszámnövekedést, és a régi jog után a földbirtok kategóriánál látunk az arányokat illetıen csökkenést. Választókerületi bontásban a kimutatott létszám és százalékos eredmények az alábbiak szerint alakultak. A régi jogosultság alapján szerzett választójog 1886. évben egy és tíz százalék között mozog a választókerületekben. Arányaiban legtöbben a szécsényi és sziráki kerületben éltek ezzel a lehetıséggel, míg legkevesebben a losonciban. A régi jogon választók száma 1914-re a várakozásoknak megfelelıen minden kerületben drasztikusan lecsökken. A losonci és a nógrádi kerületekben már nem is találunk régi jog szerint választót 1914. évben. A többi helyen sem éri már el az egy százalékot. A földbirtok után választójoggal élı választók 1886. évben megyei szinten 75 %-os részesedéssel bírtak a többi kategóriához képest. Amikor ezt választókerületenként nézzük meg, akkor azt tapasztaljuk, hogy a kerületekben ez az arány 65,3 és 88,6 % közötti szóródást mutat. Vagyis a balassagyarmati és losonci kerületekben a legkisebb, a sziráki és nógrádi kerületekben a legnagyobb a földbirtok jogcím aránya. A földbirtok utáni választói joggal rendelkezı választópolgár esetében mezıgazdasági megélhetési forrást feltételezhetünk. Ezt a feltételezést visszaigazolni látszik az a tény, hogy abban a két kerületben, ahol a legmagasabb számú földbirtok után választójoggal rendelkezıt láthatunk – a sziráki és a nógrádi kerület –, a

20

vármegyének az a tája, ahol a mezıgazdasági mővelés túlsúlyban van az iparral szemben. Shvoy Miklós31 korabeli megyeleírása így jellemzi a megyének ezt a két területét. „A sziráki járás Nógrád megyének mezei gazdaság tekintetében természetes fekvésénél fogva a leggazdagabb járása, cserháti hegyek közt fekvı, egynéhány kevés határ kivételével ezen járás a megyének legtermékenyebb részét foglalja magában.”32 „A nógrádi járás összeköti a megyét a nagy Dunával, ugyanis három határ fekszik a Dunaparton, s mindhárom igen fel tudja használni a természet ezen ajándékát. Különben ezen járás kevésbé hegyes, mint a szomszédos gyarmati vagy losonci, összes határai is általában jobbak ugyan fentebb említett két járásbelieknél, de a szántóföldeknek legnagyobb része fennsík, és éppen ezen fekvésüknél fogva nem hivatván fıképp búzatermelésre.”33 Mindkét járásban a szántóföldi mővelésre alkalmas területekként jellemzi ezeket a vidékeket, így nem meglepı, hogy a választójoghoz is szükséges jövedelmet a föld adja az itt lakóknak. A megyei átlag körül mozgó földbirtokosi jogcím arányok a füleki és a szécsényi kerületekben adódnak. Az elızı két járásnál már kevésbé domináns mezıgazdasági mővelést látunk itt. A szécsényiben azért, mert a terület fekvése nem alkalmas a földmővelésre nagy kiterjedésben. „A szécsényi járás közepét képezi a megyének, és akként vagyon beosztva, hogy a többi öt járás valamennyi által be vagyon szegve. Legnagyobbrészt hegyes, melyek majdnem kizárólag bazaltkúpokkal töltve. Az Ipoly mentében kissé tágasabb a róna, de ezen rónaság az egész területnek alig 1/8 részét képezi.”34 A füleki járásban pedig az ipar vetette meg a lábát. „A füleki járás közigazgatási beosztás szerint a legkiterjedtebb az egész megyében. Az egész járás legnagyobbrészt hegyes, (…) az alsó részében kıszénbányászat, a felsı részében pedig az erdei iparon kívül a vas-, üveg-, és agyaggyártmányok képezik a fıbb foglalkozást. Mezei gazdaság őzetik ugyan mindenütt, a

31

Shvoy Miklós uradalmi számtartó fiaként született 1814. december 6-án Pozsonyban. Gimnáziumot végez, majd mezıgazdasági számvevıséget tanul. 1848-ban nemzetır volt. A szabadságharc után kasznárként alkalmazzák báró Sinai Simon mácsai uradalmában. 1875-tıl kataszteri becslıbiztosként dolgozik Zsolnán. 1874–1875 között írta „Nógrád megye monographiája” címő mővét. Feltételezhetı, hogy mővének alapja a statisztikai kültagként végzett adatgyőjtése. A kézirat a Központi Statisztikai Hivatal Könyvtárában található meg. Judik Dorottya: Bevetés. In: Shvoy Miklós: Nógrád megye leírása 1874-1875. Nógrád Megyei Levéltár, Salgótarján, 2006. (9-22. p.)

32

Shvoy Miklós: Nógrád megye leírása. 1874-1875. Nógrád Megyei Levéltár, Salgótarján, 2006. (231. p.)

33

Shvoy Miklós: uo. (301. p.)

34


21

hegyekben is, mégis kellı közepe, úgymint Fülektıl Kálnóig és Daróctól Rappig szép fekvésénél fogva a legháládatosabb.”35 A megyében átlagosan 70 % alá csökkent 1914. évre a földbirtok után szerezhetı jogosultság. A választókerületeket szemlélve az átlagtól igen nagy eltéréseket tapasztalunk. A balassagyarmati választókerületben ez az arány már csak 58,5 %, míg a nógrádiban még mindig 81,5 %. A két évet grafikonon hasonlítottam össze. (A grafikonos ábrákon a táblázatokban is közölt választókerületi illetve választókerületi központi sorrendet tartottam, vagyis az 1. a balassagyarmati, 2. a losonci, 3. a füleki, 4. a szécsényi, 5. a sziráki, és 6. a nógrádi kerület illetve központ.)

1. grafikon Nógrád vármegye választókerületeiben a földbirtok utáni választói jog arányai 1886. és 1914. évben

A földbirtok utáni választójog 1886. és 1914. év 100 80 %

60 1886. év

40

1914. év

20 0 1

2

3

4

5

6

választókerület

A népesség és a választók létszámának emelkedésével a föld után választójoggal rendelkezık száma is nı, de két kerület, a losonci és a szécsényi kivételével a föld után szerezhetı választójog mindezek ellenére arányaiban 1914-re mindenütt alatta marad 1886. évinek. A következı kategória a házbirtok, amely 1886-ban a balassagyarmati és losonci kerületben számottevı. A vármegyei számokkal összehasonlítva elmondható, hogy a balassagyarma-

35


22

ti és losonci kerületben 1886. évben összesen 157 fı választott háztulajdona után, amely a megyei házbirtokosi összlétszámnak közel a 90 %-a. Az 1914-es évre ugyanezen kerületek házbirtokosainak a száma 245 fı, amely a megyei létszámnak a 63 %-a. A csökkenést a füleki kerületben lejátszódó változások magyarázzák. Erre az idıre a salgótarjáni háztulajdonosok számának ugrásszerő gyarapodása megemeli a füleki kerület háztulajdon utáni választói jogcímeinek a számát. Így a füleki kerület 1914-re felzárkózik a losonci és balassagyarmati kerületek mögé a házbirtok szerint választójoggal rendelkezık relatív magas létszámával. A választókerületi központokat vizsgálva válik majd láthatóvá, hogy a választókerületi házbirtokosok döntı hányada a választókerületek központi településének választói névjegyzékén szerepel. A jövedelem kategória létszámában és arányaiban is a balassagyarmati és losonci kerületekben képviseli a legmagasabb részesedést 1886-ban. Ebben a választókerületi központoknak ismét nagy szerepük van. A szécsényi és a sziráki kerületben a földbirtok utáni jogosultsági arány a jövedelem kategória rovására magas. Ezekben a kerületekben a jövedelem jogcímen választóknak az aránya 1886. évben nem éri el a hét százalékot. 1914-re viszont nagyléptékő változások tanúi lehetünk. Az eltelt 28 év alatt a losonci kerület kivételével megduplázódik minden kerületben a jövedelem alapján választók létszáma. Bár Losonc város esetében ez kétszeres növekedés elmarad, de 1914-re még mindig Losoncon a legmagasabb a jövedelem szerint választók létszáma. A két évben az arányokat összehasonlítva az alábbi grafikont kapjuk.

23

2. grafikon Nógrád vármegye választókerületeiben a jövedelem utáni választói jog arányai 1886. és 1914. évben A jövedelem utáni választójog 1886. és 1914. év 30 25 20 % 15

1886. év

10

1914.év

5 0 1

2

3

4

5

6

választókerületek

Kiugróan magas lesz a balassagyarmati (1) kerületben a jövedelem után választók aránya 1914-re. A füleki kerület a jövedelem alapján választók esetében is felzárkózik a losonci és balassagyarmati kerület mögé. Létszámában a balassagyarmatit meg is haladja, a losonciéval pedig közel azonos lesz. A füleki kerület esetében erre az idıszakra a salgótarjáni erıteljes iparosodás nyomja rá bélyegét. A jövedelem jogcím választókerületi létszámának felét Salgótarján nagyközség választói adják. A foglalkozási szerkezetet vizsgálva válnak láthatóvá a jogcímek mögötti foglalkozási tartalmak. Az értelmiségi jogon választók 1886. évben 5,4 %-os megyei átlaga a választókerületekben sem mutat jelentıs eltérést. A szécsényi és sziráki kerületben valamivel alacsonyabb az arányuk, mint a többi kerületben. A létszámadatokat vizsgálva azonban már jelentıs eltéréseket mutatnak az egyes választói kerületek. A szécsényi, sziráki és nógrádi kerületekben fele annyi értelmiségi jogon választót találunk, mint a másik három kerületben. Meglepı, hogy a megyeszékhelyi funkciót ellátó központtal rendelkezı balassagyarmati kerületben kevesebb értelmiségi jogon választó él, mint a losonciban. 1914-re a megyei átlag hét százalékra nıtt, az értelmiségi jogon választók száma megduplázódik.

24

A választókerületeket vizsgálva ugyanez a közel kétszeres létszámemelkedés mindenhol megfigyelhetı. A megyeszékhelyi funkciót ellátó Balassagyarmat kerületében emelkedik a legmagasabbra mind létszámában, mind arányaiban az értelmiségi jogon választók részesedése. A megyeszékhelynek ebben jelentıs szerepe van, ezért a kerület adatait érdemes összehasonlítani Balassagyarmat adataival. A balassagyarmati kerületben 1914. évben 292 fı választott értelmiségi jogcímen. Ugyanez a szám Balassagyarmat esetében 172 választót jelent. Azt mondhatjuk tehát, hogy a balassagyarmati kerület e jogcímen választóinak közel 60 %-a Balassagyarmaton él 1914. évben. (Az 1886. évi arány még nem érte el az 50 %-ot.) A választókerületek választói jogcímeinek megoszlása és számadatainak vizsgálata után most a kerületek központjaiban választói joggal rendelkezık jogcím szerinti feltárását szeretném elvégezni.

3.3. A választók jogosultság szerinti megoszlása a kerületi központokban

A választói jogosultságokat vizsgálva a megyei majd a választókerületi adatokat elemezve mindig felmerült az a vizsgálati szempont, hogy érdemes megnézni a választókerületi központ adatait is ahhoz, hogy a jogosultságok területi elhelyezkedésérıl, egyes helyeken hiányukról, máshol koncentrációjukról valódi képet kapjunk. Ahogy az egyes kerületek jellegét meg lehetett határozni, hogy mezıgazdasági vagy ipari termelésbıl származik-e fı jövedelmi forrása, úgy ez egyes választókerületi központok is több szempont szerint csoportosíthatók a fı tevékenységi ágaikat figyelembe véve. A két legjelentısebb település a megyében lélekszámában és a környezı településekre gyakorolt hatásában az a megyeszékhely Balassagyarmat és a megye egyetlen rendezett tanácsú városa, Losonc. „Balassagyarmat mezıváros, a megye székhelye, nagy, emeletes megyeházzal. Határja Balassagyarmatnak homokos ugyan általában, de azért igen jó rozstermı. Rétje is igen jó, de az Ipoly vize áradásának nagyon kitéve. Erdeje nincs, de szıleje jó. A város maga az Ipolynak bal partján, egy nagy rónaságban fekve, abból messzire három monumentális épület látható, melyek közül egyik azon jó ízléssel épített, emeletes megyeház. A többi ház ezen mezıvárosban úgy, mint egyéb helyen szokott ez ily provinciális kisvárosokban lenni, legnagyobbrészt földszintiek.”36 36


25

„Losonc az egész megyében egyetlen város, mely rendezett tanáccsal bír, jelesen régi százados szokásjognál fogva, melyre vonatkozó okmányai 1849-ben mind elégtek. Tugár patak mellett és ugyan Tugár hajdanában kuriális helynek tıszomszédságában, igen szép és termékeny laposon. Földje agyagos, de igen termékeny, rétjei is igen jók. Losoncról mondhatni, hogy ez a felvidéki magyarság védfala, minthogy Losoncon felül már csupán tótok laknak, alul meg kezdıdnek a magyarok, és ezen alsó része a megyének ugyan Losonctól kezdve a palóc fajnak hazája. Fekvése és helyeztetése úgy hozza magával, hogy mindkét résznek központjául szolgáljon, a felvidéki tótság ide hozza fatermékeit és –mőveit, alsó pedig gabonatermesztményeit.”37 A két meghatározó település után következik Fülek, amely település egyre inkább súlyát veszti a kerületben Salgótarján rohamos gyarapodásával. „Fülek mezıváros, járásnak és kerületnek fı- és székhelye. Földje agyagos, jó tiszta búzaés repcetermı. Rétje is igen jó. Szıleje szintén jó bort termel, több losoncinak vannak itt szılıi, mely Fülekkel jelenleg vaspálya által igen közeli összeköttetésben vagyon.”38 Pálmány Béla Nógrád vármegye mezıvárosainak társadalmát vizsgálva39 az 1870-es évi népszámlálás község-soros foglalkozási adataiból megállapította, hogy a polgári magyar államszervezet kiépülése korára is kifejezetten paraszti mezıváros maradt többek között Fülek, Nógrád, Szécsény és Szirák is.40 „Nógrád mezıváros, egy termékeny völgyben, regényesen emelkedik a hajdani vár romja. Ez Nógrád vára, melytıl a megye elnevezését nyerte. Mezıváros lévén, utóbbi idıben vásárok tartására nyert engedélyt, s ez körülfekvı helységekre nézve sok elınnyel bír. Határja részben sárgaagyagos, részben fekete talaj, helyenként a búzát is megtermi, de a rozs a fıvetemény.

37


38


39

Pálmány Béla: A mezıvárosok társadalma Nógrád vármegyében a török hódoltság utolsó szakaszától a jobbágyfelszabadítás végrehajtásáig. In: Rendi társadalom–polgári társadalom I. Salgótarján, 1986. (133-143. p.)

40

Pálmány Béla summázata hangsúlyozza, hogy a helyi összeírások iparosodottabb településeket mutatnak, mint az országos felmérések, így a kézmővesipar és kereskedelemmel foglalkozók nagy száma és aránya a források tanúsága szerint azt jelzi, hogy Losonc és Balassagyarmat mellett a kis Gács is igazi város volt az 1770. és 1870. közötti száz évben. Pálmány: uo. (141. p.)

26

Rétje jó, szıleje nagy kiterjedéső, de savanyú és gyenge erejő bort termel. Erdeje tölgyes, kitőnı.”41 „Szécsény mezıváros, járásnak fı- és székhelye. Van benne járásbíróság, kerületi szolgabírói és adóhivatal is. Állandó gızalma magános tulajdona: a Vancsó-örökösöké. A szeszgyár Pulszky Ferencé, a vattagyár Rappaport Móré, a szódavízgyár a Pokorny-örökösöké. A városnak hét országos vására vagyon, melyben a vásári taxa a földesuraságot, és nem a várost illeti. Földje kitőnı, részint feketeagyag, részint pedig világosabb agyagos homok. Minden gazdasági terményekre alkalmas.”42 „Szirák mezıváros, szolgabíró és királyi járásbíróság székhelye. Földje, rétje jó, de hegyes-völgyes fekvésénél fogva nyáron záporesık és télen hóolvadások által gyakran károkat szenved. A Degenfeld család a birtokosa, kiknek mostohaapjuk a gazdaságot igen okszerően kezeli. Tölgy és csererdeje nagyon szép. Szıleje középszerő bort termel. A város maga rendetlenül épült, a régi úri lak azonban, mely egészen jó állapotban tartatik, szép fekvésénél fogva igen jól hat az utazóra.”43 A választói névjegyzékeken a kerületi központok mindkét évben megegyeznek, így összehasonlításuk nem okoz nehézséget. 1886. évben 1646 fı, a választók 13,1 %-a élt a választókerületi központokban, 1914-re ez a létszám 2782 fı, majdnem megduplázódik, és arányuk 15,6 %-ra nı. A legnagyobb növekedést Balassagyarmaton, Losoncon és Füleken látunk, míg egyetlen központi községben, Szirákon kevesebb a választók száma a névjegyzékeken. A választói jogosultságok megoszlásáról a választókerületi központokban az alábbi táblázat ad áttekintést.

41

Shvoy Miklós: uo. (305-306. p.)

42


43


27

6. táblázat A Nógrád vármegyei választókerületi központok választói jogosultságának megoszlása 1886. és 1914. év Kerület

Év Választók létszáma (fı) Balassa- 1886 652 gyarmat 1914 1039 Losonc 1886 501 1914 1038 Fülek 1886 80 1914 209 Szécsény 1886 148 1914 208 Szirák 1886 151 1914 103 Nógrád 1886 100 1914 185

Választójogi kategória Régi jog Földbirtok Házbirtok Jövedelem Értelmiség Fı % Fı % Fı % Fı % Fı % 20 3,1 108 16,6 80 12,3 375 57,5 69 10,5 4 0,4 90 8,6 110 10,6 663 63,8 172 16,6 4 0,8 5 0,9 57 11,4 339 67,7 96 19,2 18 1,7 127 12,2 742 71,5 151 14,6 6 7,5 31 38,8 31 38,8 12 14,9 36 17,2 7 3,3 153 73,2 13 6,3 12 8,1 39 26,4 1 6,8 77 52,0 19 12,8 5 2,4 37 17,8 8 3,8 119 57,2 39 18,8 18 11,9 74 49,1 47 31,1 12 7,9 3 2,9 23 22,3 7 6,8 48 46,6 22 21,4 87 87 9 9 4 4 167 90,3 10 5,4 8 4,3

Úgy gondolom nem meglepı, hogy a központi településeken a választói jogosultság egyes kategóriák közötti megoszlásának eredményei nincsenek összhangban ugyanazon kerület összesített adataival. Az adatokat elemezve az alábbi megállapításokat tehetjük. A régi jog a központokban igen érdekes képet mutat. 1886. évben 60 fı, tehát a Nógrád vármegyei választók régi jogon választóinak a 12,4 %-a élt a központokban, a legtöbben Balassagyarmaton, Szirákon és Szécsényben. 1914-re a megyei szinten 24 fıre apadt csoportnak már a fele él szintén a balassagyarmati, sziráki és szécsényi kerületi központokban. A többi választókerületi központban ekkor már nem találunk ilyen jogcím szerinti választót. A földbirtokosi jogosultság 1886-ban 345, míg 1914-ben 371 fıt számlált. Igen csekély mértékő emelkedést tapasztalhatunk létszámukban. Azt mondhatjuk tehát, hogy a kerületek központjaiban nem jellemzı a földingatlan után választójoggal rendelkezık jelenléte. Ha kiemeljük a központot a kerület összesített számaiból, akkor „vidéken” az alábbi arányokat kapjuk. 1886. évben a földbirtok jog szerint választók megyei aránya a központok nélkül 83,5 %, míg 1914-re ez a szám még növekedést is mutat, 84 %-ra nı. (Emlékeztetıül, 1886. évben a teljes vármegyét nézve a földbirtok jogosultság 75 %, majd 1914-ben 70 % alá csökken.) Megállapíthatjuk, hogy a dualizmus kori falu választói jogosultsági és foglalkozási képe a korszak végére lényegében nem változik. A nagylétszámú földész foglalkozású és földbirtok

28

után választói jogcímet szerzı választó mellet egy-egy jövedelme szerint választó korcsmárost vagy iparos foglalkozásút találunk, valamint az értelmiségi jogot egy-egy tanító és lelkész képviseli a palettán. A házbirtok kategóriája az, amit érdemes összevetni a kerületi számokkal. Ebben a megközelítésben megállapíthatjuk, hogy Balassagyarmaton és Losoncon él a két választókerület háztulajdonosainak szinte teljes létszáma. A balassagyarmati választói kerületben 1886-ban és 1914-ben egy híján az összes házbirtok jogcímen választó Balassagyarmaton él. Losoncon ez az arány kicsivel alatta marad a Balassagyarmatinak. De még itt is elmondható, hogy 1886. évben a háztulajdon után választók 74 %-a, 1914-ben pedig már a 96 %-a (132 fıbıl 127-en) losonci lakos. Az 1886. évi kisebb arány azzal lehet összefüggésben, hogy ebben az évben Losonctól még közigazgatásilag független település Losonctugár, ahol ekkor 12en nyerték választójogukat háztulajdonuk után. 1914-re a két település azonban már egyesül (1891-ben). A füleki kerületben, ahogy a házbirtokosi jogcímek kerületi szintő vizsgálatakor megállapítottuk, nem Füleken, hanem Salgótarjánban találjuk 1914-ben a házbirtokosok nagy részét, a kerületi összesítésben szereplı 112 fıbıl 110 választót. Így a kerület központjában, Füleken nem jellemzı választói jogcím a házbirtok jog. A jövedelem jogcímen választók létszámáról az 1886-os adatokat elemezve megállapíthatjuk, hogy Balassagyarmaton és Losoncon találunk jelentıs számban ezen a jogcímen választót. A többi jogcímhez viszonyítva kétharmados körüli arányuk az elsı helyre teszi ezt a jogosultságot ezeken a településeken. Nógrád és Szirák a két község, ahol továbbra is a földbirtok jog magas részesedését látjuk a jövedelemmel szemben. Füleken létszámában megközelíti egymást a földbirtok jog és a jövedelem. Szécsényben az önálló iparból és kereskedelembıl élık jövedelme adja a választókerületi központ jövedelem szerint választóinak a döntı hányadát, akik kétszer annyian vannak, mint a földbirtok jogon választók. 1914-re jelentıs létszámnövekedés tanúi vagyunk a választókerületi központokban. 877 fırıl közel a kétszeresére, 1735 fıre emelkedik a jövedelem jogcímen választók száma. Ez a szám 1914-ben Nógrád vármegye jövedelem szerint választóinak a fele. Azt mondhatjuk tehát, hogy a megyében a jövedelem jogcímen választók egyik fele a választókerületi központokból kerül ki. Természetesen a központok között is vannak létszám és aránybeli eltérések. Balassagyarmat és Losonc a két döntı fölénnyel rendelkezı települése a megyének, ahol a központok jö-

29

vedelem után választóinak a 80 %-a él. A két település a választókerületen belül is meghatározó a jövedelem jogcím koncentrációjában, hiszen a jövedelem jogcímén választóknak 1914. évben mindkettı esetében a 81 % él. A többi kerület és központ arányairól ez nem mondható el. Fülek esetében visszatérı momentum Salgótarján egyre nagyobb térnyerése a választói létszám tekintetében, így 1914-re a kerület jövedelem szerint választóinak a fele salgótarjáni lakos, míg Füleken ez az arány csak 13 %. A választókerületi központokban (Nógrád kivételével) 1914-re a jövedelem jogcím mintegy ellenpólusként érzékelhetı a földbirtok jogosultság létszámadataival szemben. Az 1914-es földbirtok és jövedelem arányokat egymás mellé téve az alábbi grafikont kapjuk.

3. grafikon A Nógrád vármegyei választókerületi központok földbirtok és jövedelem jogcímek arányainak összehasonlítása 1914. évben

A kerületi központok földbirtok és jövedelem jogosultjainak összehasonlítása 1914. év

választók

800 700 600 500 400 300 200 100 0

földbirtok jövedelem

1

2

3

4

5

6

központok

Látható Balassagyarmat (1) és Losonc (2) kiugróan magas létszámú jövedelmi választócsoportja mind a földbirtok jogcímmel szemben, mind a többi választókerületi központtal szemben. A központok értelmiségi jogosultságának kategóriája esetében minden központban létszámnövekedést regisztrálhatunk. Balassagyarmaton közel háromszorosat, ami azt jelenti, hogy 1914-re itt található az értelmiségi jogcímen választók legnagyobb száma. Míg 1886ban Losoncon élt az értelmiségi jogosultak legnagyobb számú csoportja, addig 1914-re az ará30

nyokat illetıen, a létszámemelkedés ellenére Losoncon csökkent ennek a kategóriának a többihez viszonyított részesedése 19,2-rıl 14,6 %-ra. Füleken szintén erıteljes a csökkenı tendencia az értelmiségi jogon választók arányát nézve. Ebben az esetben is meg kell néznünk Salgótarjánt, mint a kerület egyre meghatározóbb települését. Míg Füleken az értelmiségi jogon választók száma 12-rıl 13-ra, tehát egy fıvel gyarapodott, addig Salgótarjánban 27-rıl 89-re nıtt ennek a jogosultságnak a létszáma. Ez 1914-ben a kerület értelmiségi jogon választó kategóriájának a 85 %-a, és rangsorban a harmadik helyen áll a kerületi központi települések között. Ha a választói jog szerint összehasonlítjuk Fülek és Salgótarján választóit 1914-ben, akkor az alábbi kép rajzolódik elénk.

4. grafikon Fülek és Salgótarján választói jogcímeinek megoszlása 1914. évben

Fülek és Salgótarján választói jogcímeinek megoszlása 1914. év

500 400 választók 300 (fı) 200

Fülek Salgótarján

100 0 régi jog

föld

ház

jöv.

ért

1914-re minden választói jogcímben Salgótarján javára figyelhetünk meg arányeltolódást. A világháború elıtti idıre a nagyközség népességnövekedése a barnakıszén-bányászatnak köszönhetıen jelentıs mértékő volt. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint meghaladja a 13 ezret. A választójoggal rendelkezık számában mind az 1886-os évhez képest, mind a választókerület addigi központjához, Fülekhez képest is többszörös növekedés tapasztalható. Salgótarjánban 1886. évben 236-an rendelkeztek választójoggal, ami a füleki 72 fıs választócsoporthoz képest már ekkor háromszoros létszám. Ez a háromszoros nagyságrend 1914-re is meg31

marad. Bár Füleken is 209-re nı a választójoggal rendelkezık száma, Salgótarjánban azonban ekkor már 621 fı volt jogosult választani. Szirák és Nógrád esetében nagyon csekély létszámú az értelmiségi jogon választók csoportja. A jogcím mögötti foglalkozási tartalom megoszlik a közigazgatási tisztviselık, tanítók, orvosok és néhány ügyvéd között. A választóknak a foglalkozási szerkezetének feldolgozásakor szeretnék ennek a kérdésnek a részletezésére kitérni.

Összegezve: A Nógrád vármegyei választók társadalmi csoportját a választói jogcímek megoszlása felıl közelítve azt tapasztaltam, hogy a megyei társadalomnak a közéleti jogok gyakorlására lehetıséget kapó rétegében az 1886. és 1914. évek közötti idıszakban az alábbi változások figyelhetık meg. Az egyik szerkezeti változást érintı tendencia vármegyei szinten a régi jog és földbirtok jogosultság részesedésének csökkenése. A földbirtok arányának csökkenése azonban még mindig nem olyan mérvő, hogy bármelyik más jogcímen választók létszáma vagy aránya akár csak megközelítené azt. Látható volt, még a világháború elıtti idıre is megırizte 70 % körüli arányát. A másik a megyei összesítésben is tetten érhetı jövedelem és értelmiségi jogcím-kategória választóinak létszámbeli elıretörése. A kerületi szinten elvégzett vizsgálatok azonban még tovább árnyalták a megyei számokból kapott képet. A megyén belül eltérı természeti viszonyok és történelmi hagyományok adta jövedelemszerzési lehetıségek különbözı koncentrációját alakította ki a foglalkozási ágaknak. Ezek a megyei munkamegosztásból adódó foglalkozásszerkezeti eltérések a választók jogosultsági megoszlására is hatást gyakoroltak. A vármegye közigazgatási és gazdasági központját betöltı Balassagyarmat és Losonc térségében érzékelhetı a várakozásoknak megfelelıen a választóknál az a létszámbeli növekedés, amelynek jelentıs részét már nem a földbıl élı, hanem az ipar vagy a kereskedelembıl jövedelmet szerzı társadalmi csoportok illetve a közigazgatásban dolgozók alkotják. A megye többi részén azonban a földbirtokból származó jövedelem még mindig döntı többségét adja a választói jogosultságnak. Érzékelhetıek voltak a választókerületeken belül a központi funkciót betöltı települések választóinak aránybeli eltérései a választói jogcímek tekintetében a kerület egészéhez viszonyítva.

32

A kerületi központok választóit kiemelve az adatsorokból láttuk, hogy „vidéken” még a korszak végére is 80 %-ot meghaladó a földbirtok jogon választók aránya. Ezzel szemben a jövedelem alapján választójogot szerzık döntıen a központokban koncentrálódnak. Balassagyarmat és Losonc esetében láthattuk, hogy ott a jövedelem szerint választóknak létszáma a kerületi létszám 81 %-a. Tehát ha a korszak társadalmában lejátszódó változásokat a választók jogcímeinek létszám és arányváltozásaiból szemléljük, akkor azt mondhatjuk, hogy a vármegyében a politikai jogok gyakorlására lehetıséget kapó legnagyobb csoport a világháború elıtti idıkben is földbirtoka révén vehet részt a közéletben. Az új törésvonalakat, vagyis a kapitalista gazdaság kibontakozásának motorjait a vármegye északi felében elhelyezkedı választókerületi központokban találjuk meg. Itt koncentrálódik jelentısebb létszámú jövedelem és értelmiségi jogon választó. Ezeknek a településeknek a kisugárzó hatása igen korlátozott, hiszen a kerület többi községében már a földbirtok jogcím dominanciájával találkozhatunk. A vármegye déli területén pedig a földbirtok jogosultság túlnyomó súlya mind a kerület mind annak központja tekintetében a világháború elıtti idıszakban is megmarad. A választók jogcím szerinti adatainak feldolgozása után most nézzük meg, hogy milyen foglakozási ágak képviselete jelenik meg a választói névjegyzékeken a választók foglalkozási besorolása szerint.

4. A választók foglalkozási szerkezete

Nógrád vármegye választóinak társadalomtörténeti vizsgálatához a választói jogcím után a másik megközelítési szempont lehet a választók foglalkozási besorolásának elemzése. A foglalkozási ágak feldolgozásán keresztül a dualizmus kori magyar társadalom felsı rétegének a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt helyét és egymáshoz való számarányait ismerhetjük meg. Az 1860-as években Európa-szerte végrehajtott népszámlálások alapján születtek meg az elsı tapasztalati úton készült társadalomszerkezeti áttekintések. Az egyén társadalmi státusának egyik kiemelt alkotóeleme a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt helye lett az a szempont, amely alkalmassá vált teljes népességek differenciált és fogalmilag zárt kategória-

33

rendszerrel való leírására. A foglalkozási statisztikákat azóta is elsısorban teljességük és differenciáltságuk teszi a társadalomkutatás egyik alapforrásává.44

4.1. A választók foglalkozás szerinti megoszlása a vármegyében

A választói névjegyzéken megjelenı foglalkozások vármegyei nagyságrendő száma igen jelentıs, ezért szükséges volt olyan nagyobb foglalkozási csoportok kialakítása, amelyek lehetıvé teszik az adatok kezelhetıségét. Az 1900. évi népszámlálásokban45 használt foglalkozási fıszektorokat hívtam segítségül a nagyszámú foglalkozási típusok kategorizálására. Ezek az ıstermelés, bányászat és kohászat, ipar, kereskedelem és hitel, közlekedés, közszolgálat és szabadfoglalkozás. A hetedik szektorba egyéb kategória megnevezéssel a háztulajdonosokat és a magánzókat soroltam be. A Nógrád vármegyei adatokat összesítve a fıszektorokban a névjegyzékeken szereplı választók foglalkozásaik szerint az alábbiak szerint oszlanak meg.

7. táblázat Nógrád vármegye választóinak fıszektorok szerinti foglalkozási szerkezete 1886. és 1914. év Fıszektor İstermelés Bányászat és kohászat Ipar Kereskedelem és hitel Közlekedés Közszolgálat és szabadfoglalkozás Egyéb Összesen

1886. év % Fı 9.935 79,2 73 0,6 882 7,0 481 3,8 77 0,6 899 7,2 202 1,6 12.549 100

1914. év Fı % 12.781 71,9 227 1,3 1.740 9,8 727 4,1 351 1,9 1595 9,0 356 2,0 17.777 100

Ebben a felbontásban azt látjuk, hogy a dualizmus kori Nógrád vármegye választóinak döntı hányada mindkét évben az ıstermelésbıl szerzi jövedelmét. Az 1886. évi 80%-os arányhoz képest már majd 10 %-os csökkenés figyelhetı meg a többi szektorral szemben 1914-re, de még mindig közel három ezer fınyi létszámemelkedést látunk itt. 44

Tóth Zoltán: Társadalmi státus és foglalkozás az osztrák és magyar társadalomstatisztikában. In: Statisztikai Szemle, 1987. 1. szám (62. p.)

45

A Magyar Szent Korona Országainak 1900. évi népszámlálása. Budapest, 1902.

34

Ezt követi az ipar és a közszolgálat és szabadfoglalkozás szektora, amelynek aránya meg sem közelíti az ıstermelés szektorét. Aránya 1914-re még a 10 %-ot sem éri el szektoronként. A legnagyobb arányú változás a közlekedés területén látható, bár még így is jóval elmarad létszámában a többi szektorhoz képest. A megyét a korszak végére egyre inkább behálózó vasút igényelte dolgozói létszám áll a szektor súlyának növekedésében. A vármegyében a világháború idejére egyre erıteljesebben kibontakozó bányászat és kohászat területén alkalmazott tisztviselık és munkások létszámának emelkedését tükrözi a választók számában is tapasztalható emelkedés. Létszámuk a többi szektoréhoz képest azonban igen elenyészı. A választók foglalkozásának fıszektorok szerinti csoportosítása azonban nem elegendı mikrostrukturális vizsgálatok elvégzéséhez. Szükség van olyan kisebb, a fıszektoron belüli csoportok kialakítására, amelyek ehhez segítséget nyújtanak. Itt szintén a népszámlálások nyújtotta besorolási lehetıségeket figyelembe véve végeztem el fıszektoron belül a választók foglalkozások szerinti csoportosítását. A foglalkozási fıszektorok további részletezése az alábbiak szerint alakult az 1886. és 1914. években.

8. táblázat Nógrád vármegye választóinak foglalkozási szerkezete 1886. és 1914. év Sorszám

1.

Fıszektor

Foglalkozási csoport

1886. év (fı)

1914. év (fı)

Változás 1914/1886. %

232 9.637 66

369 12.233 179

1,59 1,27 2,7

9.935

12.781

1,28

Tisztviselı Mővezetı, elı-és szakmunkások Segédszemélyzet Összesen:

66 7

104 108

1,6 15,4

73

212

2,9

Tisztviselı Önálló iparos Segédszemélyzet Összesen:

33 846 3 882

209 1.475 71 1755

6,3 1,7 23,6 1,9

İstermelés Földbirtokos Kisbirtokos Gazdasági tisztviselı Összesen:

2.

3.

Bányászat, kohászat

Ipar

35

Sorszám

4.

5.

6.

7.

Fıszektor


1886. év (fı)

1914. év (fı)

Változás 1914/1886. %

Önálló kereskedı Tisztviselık Egyéb Összesen:

447 34 481

630 97 727

1,4 2,8 1,5

Tisztviselı és díjnok Segédszemélyzet Összesen:

77

277

3,6

77

74 351

4,6

Kereskedelem, hitel

Közlekedés

Közszolgálat és szabadfoglalkozás Törvényhozási és közigazgatási tisztviselık Igazságszolgáltatás Egyházi szolgálat Tanügy Közegészségügy Irodalom és mővészet Egyéb Összesen:

243

578

2,3

100 164 251 52 10

181 200 408 105 16

1,8 1,2 1,6 2,0 1,6

79 899

107 1.595

1,4 1,8

Házbirtokos Magánzó Összesen:

180 22 202

286 70 356

1,6 3,2 1,8

12.549

17.777

1,42

Egyéb

Mindösszesen:

A foglalkozási ágak ilyen részletességő bontásában lesz látható, hogy az ıstermelésben dolgozó választók magas hányada a birtokosoknak melyik részét jelenti. A választói névjegyzékeken földészként és földmívesként megnevezett, döntıen földbirtokosi jogon választó birtokosok az ıstermelés kisbirtokosi kategóriájába lettek besorolva. Ez az a csoport, amely ennek a fıszektornak 1886. évben a 97, 1914. évben pedig a 95,7 %-át adja. Bár arányukban némi csökkenést látunk, de az ıstermelésben regisztrált három ezer fıt számláló emelkedés ebben a foglalkozási csoportban jelentkezik. Összmegyei viszonylatban vizsgálva a kisbirtokosok arányát is igen magas eredményeket kapunk. Megyei arányuk 1886-ban 76,8 %, 1914-ben pedig 68,2 %. A kisbirtokos foglalkozású választók jogcím hátterében döntıen földbirtok jogosultság szerepel. Néhány esetben talál36

ható régi jog megjelölés, de jövedelem besorolás csak nagyon elvétve fordul elı. Értelmiségi jogcím földész vagy földmíves esetében sehol. (Gyakoribb eset, hogy községekben az önálló iparosként dolgozó választó földbirtok jogot jelöl meg a választói névjegyzéken.) Ha összehasonlítjuk a vármegye földbirtok jogán választóinak számát a kisbirtokos csoport létszámával, akkor azt tapasztaljuk, hogy az adatok közel megegyeznek.

5. grafikon Nógrád vármegye kisbirtokosainak és földbirtok jogán választóinak összehasonlítása 1886. és 1914. év Nógrád vármegye kisbirtokosai és földbirtok jogon választói

15000 10000

kisbirtokosok

választó 5000

földbirtok jogon választók

0 1886.

1914.

A kohászat és bányászat fıszektor választói esetében bár megyei szintő arányuk csekély, de számuk az 1886. évihez képest jelentıs emelkedést mutat. Miután ennek magyarázata konkrétan a füleki választókerülethez illetve ismét Salgótarjánhoz köthetı, így a kerületi központok foglalkozás-szerkezeti vizsgálatánál szeretnék kitérni rá. Mindkét évet nézve az ipar, a kereskedelem és hitel valamint a közszolgálat és szabadfoglalkozás foglalkozási ágak következnek az ıstermelés után a választók létszámát és arányait tekintve. Mindhárom szektorban jelentıs létszámemelkedést (az iparban közel háromszorost, a kereskedelem és a közszolgálatban kétszerest) tapasztalunk. Az ipari fıszektoron belül a legnagyobb gyarapodást az önálló iparosok körében látjuk. „A századfordulón az önálló iparosok gyarapodása már zömmel a vidékre esett. Ez részben az uradalmi majorok mesteremberigényével (kovács, lakatos, ács) s a mezıgazdaság technikai

37

modernizálódásával függött össze. A vidéki városképet gyökeresen átalakító fıtér és fıutcaépítkezések, a növekvı fogyasztónépesség is elsısorban kisiparosokat igényelt.”46 Nógrád vármegyében az önálló iparosok 1886. évben 96 %-kal, 1914-ben 84 %-kal képviselik a választói névjegyzékeken az ipari szektort. A világháború elıtt az iparban dolgozó tisztviselık és segédszemélyzet létszáma emelkedik, választókerületi bontásban kell megvizsgálni, hogy helyileg mely területek és milyen ipari tevékenységgel érintettek ebben. A kereskedelem és hitel területén az önálló kereskedık mellett a hitelélet élénkülését érhetjük tetten abban a növekedésben, amit 1914-re az ebben a szférában dolgozók számában látunk. Természetesen a banki és takarékpénztári tisztviselıréteg az a társadalmi csoport, amely egyértelmően a választókerületi központokhoz kötıdik. 1914-re a 97 fıs létszámból 36-an Balassagyarmaton, 20-an Losoncon, 8-an Szécsényben, 2-en Füleken, de 14-en Salgótarjánban voltak választók. A vasút megjelenése Losonc és térségében már az 1870-es évektıl számítható, a megyeszékhely Balassagyarmat azonban csak a 90-es években kap szárnyvonalat. Ezzel magyarázható a vasúti alkalmazottak gyors létszámnövekedése a közlekedési szektorban 1914. évre. A közszolgálat és szabadfoglalkozás területén a törvényhozási és közigazgatási tisztviselık létszáma és annak emelkedése a legnagyobb. İket követik a tanügyben és az egyházi szolgálatban dolgozók. Megyei szintő arányukról a számok tükrében az mondható el, hogy nagyon alacsony a többi területhez képest. Mindkét évben együttesen is alig haladják meg a három százalékot. Területi elhelyezkedésükre jellemzı az a momentum, hogy a kisebb lélekszámú községeket a választóknak jellemzıen az alábbi foglalkozási megoszlása jellemzi. A döntı többségében kisbirtokos (földész vagy földmíves megnevezéső) választó mellett egy-egy iparost (többségében korcsmárost) lelkészt és tanítót találunk. Az egyéb fıszektorban a választó névjegyzéken megtalálható háztulajdonosokat és magánzókat tüntettem fel. Érdekes jelenség, hogy míg 1886. évben a házbirtok után választójoggal bírók száma és a háztulajdonosoké közel megegyezik, addig 1914-re a 386 fı házbirtok szerinti választóból csak 286 fı háztulajdonos a névjegyzék foglalkozási megjelölése szerint. A losonci választóknál kell keresni a megoldás kulcsát. Losoncon 1914-ben a 127 házbirtok után választójogot kapó személybıl mindössze 27 fı háztulajdonos, a többi 100 között az önálló iparosok mellett jelentıs számban gyári munkásokat találunk. 46

Kövér György: Iparosodás agrárországban. Magyarország gazdaságtörténete 1848-1914. Gondolat Kiadó. Budapest, 1982. (178. p.)

38

Létszámukról az idı függvényében azt lehet elmondani, hogy több mint másfélszeresére emelkedett. Ettıl jelentısebb a szektor másik foglalkozási csoportjának, a magánzóknak a számbeli növekedése, amely több mint háromszoros. A megyei szintő foglalkozási struktúrát, ahogy a jogcímek esetében történt, választókerületi és a kerületek központjainak részletezésében is meg kell vizsgálni, ahhoz, hogy a vármegyén belül az egyes régiók között tapasztalható munkamegosztásának megfelelıen a választók foglalkozási szerkezete pontosabban leírható legyen.

4.2. A választók foglalkozás szerinti megoszlása a választási kerületekben

„A megye területe földrajzi fekvés, természeti környezet és éghajlat alapján két elkülöníthetı részre tagolódik. Lakossága ennek megfelelıen északon fıleg kézmővességgel (fa, cserép), valamint a bontakozó gyáriparban találta meg a kenyerét, míg a megye déli részein, a bıven termı réteken, földeken és szılıhegyeken kizárólag mezıgazdasággal foglalkozott. A felvidéki terület gyáriparát fıleg az üveg- és vasipar alkotta, noha egyéb iparággal is találkozhatunk a területen. Hogy miért lett itt legnagyobb súly a vas és üvegkészítésen, az azzal magyarázható, hogy ezeken a területeken a kemény és puha fával borított erdık alatt jó minıségő kovakı és barnavasérc telepek helyezkednek el. Nógrád megye kibontakozásnak induló iparfejlıdése a 18-19. században országosan is figyelemreméltó és jelentıs volt. A háziipar mellé felfejlıdı fıúri manufaktúrák: a gácsi posztógyár, papírmalmok, cukorgyárak, a losonci bırgyár, a málnapataki és szinobányai vasgyár, a bzovai, zlatnói, málnapataki és szinobányai üveggyár megléte a reformkori felgyorsult iparfejlıdés bizonyítéka. A 18. században rövid idıre meginduló nógrádverıcei szénbányászkodást, a 19. század közepétıl a Salgótarján környéki szénbányászat folytatta.”47 Szintén Salgótarjánnál kell megemlítenünk a Rimamurányi-Salgótarjáni Vasmő Rt-t, amely mint részvénytársaság 1868-ban alakult. A salgótarjáni acélgyár építését 1869-ben kezdték meg. A századfordulóra telepük már egy egész gyárvárost alkotott.48 A foglalkozási ágak a megyén belül tehát a történelmi hagyományoknak és a természeti adottságoknak megfelelıen különbözı módon oszlottak meg. Nógrád vármegye választóinak 47

Szvircsek Ferenc: Üveghuták, üveggyárak Nógrád megyében. In: Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 1982. (47-48. p.)

48

Sztudinka Ferenc: Ipar, kereskedelem, hitelügy, forgalom. In: Magyarország vármegyéi és városai. Nógrád vármegye. Szerk.: Borovszky Samu. Budapest, 1911. (223. p.)

39

foglalkozási megoszlása szorosan kapcsolódik az egyes kerületekben dominánsan jelentkezı foglalkozási fıszektorok eltérı jelenlétéhez. Az adatok feldolgozása szerint a választói névjegyzéken szereplı választók foglalkozási szerkezete választókerületi bontásban az alábbiak szerint alakult. 9. táblázat A Nógrád vármegyei választókerületek választóinak foglalkozási szerkezete 1886. és 1914. év

1886. év

Fıszektor Balassagyarmati kerület İstermelés Bányászat és kohászat Ipar Kereskedelem és hitel Közlekedés Közszolgálat és szabadfoglalkozás Egyéb Összesen Losonci kerület İstermelés Bányászat és kohászat Ipar Kereskedelem és hitel Közlekedés Közszolgálat és szabadfoglalkozás Egyéb Összesen Füleki kerület İstermelés Bányászat és kohászat Ipar Kereskedelem és hitel Közlekedés Közszolgálat és szabadfoglalkozás Egyéb Összesen Szécsényi kerület İstermelés Bányászat és kohászat Ipar Kereskedelem és hitel Közlekedés Közszolgálat és szabadfoglalkozás

1914.év

Fı

%

Fı

%

1515 4 217 170 240 91 2237

67,7 0,2 9,7 7,6 10,7 4,1 100

1683 354 224 76 420 114 2871

58,6 12,3 7,8 2,6 14,7 4,0 100

1846 14 342 116 20 256 84 2678

68,9 0,5 12,8 4,3 0,8 9,6 3,1 100

3058 2 565 188 94 454 81 4442

68,8 0,1 12,7 4,2 2,1 10,3 1,8 100

1991 40 188 48 30 146 15 2458

81,0 1,7 7,7 1,9 1,2 5,9 0,6 100

2562 196 380 129 110 309 117 3803

67,4 5,2 9,9 3,4 2,9 8,1 3,1 100

1009 6 71 56 7 88

81,4 0,5 5,7 4,5 0,6 7,1

1563 14 123 52 43 167

79,4 0,7 6,2 2,6 2,2 8,4

40

Fıszektor Egyéb Összesen Sziráki kerület İstermelés Bányászat és kohászat Ipar Kereskedelem és hitel Közlekedés Közszolgálat és szabadfoglalkozás Egyéb Összesen Nógrádi kerület İstermelés Bányászat és kohászat Ipar Kereskedelem és hitel Közlekedés Közszolgálat és szabadfoglalkozás Egyéb Összesen

1886. év

1914.év

Fı 3 1240

% 0,2 100

Fı 10 1977

% 0,5 100

1830 6 65 48 1 98 1 2047

89,4 0,3 3,2 2,3 0,1 4,6 0,1 100

1585 3 151 68 8 157 11 1983

80,0 0,1 7,6 3,4 0,4 7,9 0,6 100

1677 3 69 43 4 85 8 1889

88,8 0,2 3,7 2,3 0,3 4,3 0,4 100

2236 182 66 20 175 22 2701

82,8 6,8 2,4 0,7 6,5 0,8 100

Az egyes foglalkozási ágazatokat áttekintve megállapítható, hogy 1914-re – két esettıl eltekintve – minden kerület minden foglalkozási csoportjában létszámnövekedést regisztrálhatunk. Ez a létszámnövekedés azonban nem jelenti adott foglalkozási típusok arányainak is a növekedését. A fıszektorok megyei szintő összesítésekor az ıstermelés volt az, amelyik a legnagyobb arányban szerepelt a szektorok között. Ezt az elsıségét még 1914-ben is megırizte 71 %-os részesedésével. Választókerületi bontásban már láthatóvá válik, hogy az ıstermelésben dolgozó választók megyén belüli elhelyezkedése nem egyenletes nagyságú arányokat képez. Az ıstermelésben 1886-ban 67,7 és 89,4 % közötti szóródást látunk a kerületi arányokban. 1914-ben 58,6 % és 82,8 % közötti skálán helyezkednek el a választókerületek. Míg a legkisebb arányt mindkét évben a balassagyarmati kerületben láthatjuk, addig a legnagyobbat 1886-ban a sziráki kerületben, míg 1914-ben a nógrádi kerületben regisztrálhatjuk. Bár létszámában mindkét évben a szécsényibıl kerül ki a legkisebb létszámú ıstermelésben dolgozó választói csoport, de a kerületen belüli arányait figyelembe véve igen magas. A kerület választóinak 1886-ban a 81,4 %-át, 1914-ben a 79,4 %-át ebben a szektorban találjuk. Ettıl még magasabb a sziráki és a nógrádi kerületekben az ıstermelésbıl élı választók aránya. 1886. évben mindkét kerületben megközelíti a 90 %-ot. 1914-re a sziráki kerületben ta41

pasztalható létszám és aránycsökkenés egyaránt, de még így is 80 %-os marad részesedésük. A nógrádiban a létszámnövekedés ellenére a választók között az ıstermelés szektor arányában kismértékő csökkenést tapasztalhatunk. A legkisebb a balassagyarmati és a losonci kerületben az ıstermelésbıl élı választók hányada. 1914-re csatlakozik hozzájuk a füleki kerület is, mivel addigra a bányászat és kohászat illetve az iparban olyan mértékő létszámnövekedés történik, amely ellensúlyozza az ıstermelés térnyerését a többi szektorral szemben. Az ıstermelésen belül a választói névjegyzéken földészként és földmívesként megjelenı kisbirtokosokból kerül ki minden kerületben a szektor választóinak a 95 %-a. Rajtuk kívül községenként egy-egy földbirtokost, illetve mint gazdasági segédszemélyzetet, intézıt, gazdatisztet találunk a névjegyzékeken. A bányászat és kohászatban dolgozó választók megyén belüli elhelyezkedése választókerülethez és ezen belül is községhez kapcsolódik. „Vármegyénkben a szénbányászat abban az arányban fokozódott, amint iparunk és vasúthálózatunk erısödött. Ma már e téren nagy a fejlıdés, melyet a Salgótarjáni Kıszénbánya r.t. és az Északmagyarországi Egyesített Kıszénbánya és Iparvállalat r.t. (székhely Budapest) szénbányái: Salgótarján, Zagyvaróna, Etes, Kisterenye, Vecseklı, Kazár, Vizslás, Pálfalva, Mátranovák, Karancs és Baglyasalja telepeken 7500 munkással tevékenyen fejlesztenek.”49 A bányászat és kohászat szektor az 1914-es évre produkál említésre méltó választói létszámot két kerületben. Az egyik a füleki, ahol Somosújfalu, Zagyvaróna és Salgótarján községekben jelennek meg a választói joggal rendelkezı bányászok, a másik kerület a szécsényi, ahol Baglyasalja és Etes községben szintén a bányászat ad választói jogosultsághoz elégséges jövedelmet. Természetesen nem népes kategóriák még ezek, hiszen a füleki kerületben 196 fı reprezentálja ezt a réteget, a szécsényiben pedig mindössze 14 fı. Az ipar területe minden kerületben egyre emelkedı létszámú választói csoportot foglal magában. Arányait tekintve a balassagyarmati, a losonci és a füleki kerületekben éri el a világháború elıtti idıkre a 10 % körüli részesedést. Ahogy az ıstermelésben a földészek, úgy az ipar szektorában az önálló iparosok adják a kategória 90 % feletti arányát. A kereskedelem és hitel a balassagyarmati kerületben mutatja a legmagasabb létszámot és arányt a foglalkozási szektorok között. A losonci kerületben is létszámemelkedést tapasztalunk, de a többi ágazathoz képest a választók közötti arány nem változik ebben a kerületben. 49

Sztudinka Ferenc: Ipar, kereskedelem, hitelügy, forgalom. In: Magyarország vármegyéi városai. Nógrád vármegye. Szerk.: Borovszky Samu. Budapest, 1911. (213. p.)

42

A füleki régióban a kereskedelem és hitel területén dolgozó választók létszáma 1914-re több mint két és félszeres lesz. Ennek okát ismét Salgótarján elıtérbe kerülésében kereshetjük, mivel 1914-re ez a nagyközség adja a szektorban felmért választóknak a felét. Füleken a kereskedelem és hitel területén dolgozó választók a füleki kerület összlétszámának a 20 %-át sem teszik ki. A közlekedés esetében a vasúthoz kapcsolódó foglalkozási típusokról kell beszélnünk. Nem találunk MÁV alkalmazottat a balassagyarmati kerületben az 1886. évi választói névjegyzéken, csak majd az 1914-es összeíráson. „A vasúti fıvonal fájó pontja Gyarmat történetének, hiszen az országos érdekek nem egy hagyományos értékrend alapján – ami a megyeszékhely elsıbbségét jelentette volna – jelölték ki a fıvonal irányát. Prioritást élveztek a salgótarjáni kıszéntelepek – ahol sürgetı kérdés volt a szállítás megoldása – és a nyomvonal további kijelölésével összeköttetést kellett teremteni a Felvidék ipari központjaival – melyeknek Losonc is egyike lett, de a közelében fekvı gácsi posztógyárral is. Ebbe az igazi „iparvasút” koncepcióba Balassagyarmat nem férhetett bele.”50 A közszolgálat és szabadfoglalkozás szektorában az egyes kerületek között jelentıs létszámbeli eltérések vannak, de mindenhol mind létszámában, mind arányaiban növekedést tapasztalunk 1914-re az 1886. évi választókhoz viszonyítva. A legnépesebb csoportot a balassagyarmati kerületben találjuk, a legkevesebben a nógrádiban vannak. A balassagyarmati kerületben a megyeszékhelyen található megyei közigazgatási intézmények befolyásolják az ebben a szektorban megjelenı választók magas számát. Ha összehasonlítjuk a balassagyarmati kerület és Balassagyarmat nagyközség közszolgálat és szabadfoglalkozás szektorának különbözı területein felmért választókat, akkor az alábbi létszámokat kapjuk.

50

Tóth Tamás: A városfejlıdés két útja Nógrád megyében: Balassagyarmat és Losonc a XIX-XX. század fordulóján I. In: Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve, 2000. (68. p.)

43

10. táblázat A balassagyarmati kerület és Balassagyarmat nagyközség közszolgálat és szabadfoglalkozás szektorában alkalmazott választók 1886. és 1914. évben Foglalkozási csoport

Törvényhozási és közigazgatási tisztviselık Igazságszolgáltatás Egyházi szolgálat Tanügy Közegészségügy Irodalom és mővészet Egyéb Összesen

1886. év (fı) Kerületi Ebbıl nagyközségi 74 60 52 27 52 13 6 16 240

52 5 21 9 6 7 160

1914. év (fı) Kerületi Ebbıl nagyközségi 177 154 67 43 83 31 19 420

66 17 38 25 13 313

A kapott eredmények alapján megállapítható, hogy a vizsgált szektorba sorolt balassagyarmati kerületi választókból 1886. évben a ⅔-a, 1914-ben pedig a ¾-e Balassagyarmaton élt. Vannak azonban olyan foglalkozási csoportok is, ahol ez az arány még ennél is magasabb. A törvényhozási és közigazgatási tisztviselık közül kikerülı választók 80 % feletti része található a balassagyarmati választói névjegyzéken mindkét évben. Az igazságszolgáltatásban dolgozó választóknak pedig szinte teljes létszáma a kerületben Balassagyarmatról kerül ki. A losonci, a sziráki és a szécsényi kerületekben is megfigyelhetı a közszolgálat és a szabadfoglalkozás szektorba tartozó választók kerületi központi a koncentrációja. A nógrádi kerület esetében Rétságon, a füleki kerületében pedig Salgótarjánban tapasztalhatjuk a vizsgált fıszektorban dolgozó választók a központi községéhez képest nagyobb elıfordulását. Míg Nógrádon 1914-ben 8 fıt számolhatunk össze a közszolgálat és szabadfoglalkozás szektorban, addig Rétságon ugyanebben az évben 28-an vannak. Füleken 133 fıs választói csoportot alkotnak 1914-ben, ugyanakkor Salgótarjánban 307 fıt találunk a választói összeírásokban. Az utolsó foglalkozási fıszektorban a háztulajdonosokat és magánzókat találjuk. Ezt a foglalkozási típust is jellemzıen kerületi központokban találjuk meg. 1886-ban jelentısebb számban a balassagyarmati és a losonci kerületekben láthatóak. A többi kerületben nincs említésre méltó létszámuk. 1914-re csatlakozik hozzájuk a füleki kerület. Ebben a kerületben 1914-ben 117 háztulajdonos él, ebbıl 6-an Füleken, míg Salgótarjánban 101-en.

44

A nógrádi kerületben 1914-ben Nógrádon nem találhatunk a választói névjegyzéken sem háztulajdonost, sem magánzót. Ezzel szemben ugyanennek a kerületnek a községében, Nógrádverıcén 7 illetve 4 választó őzi ezt a foglalkozást. Shvoy Miklós a Nógrád megye leírásban már az 1870-es években élelmes és munkás népnek írja le Verıce lakóit, akik a szılımővelés mellett mészégetéssel, bányászattal is foglalkoznak, valamint egy téglagyár is munkát ad az ott lakóknak.51 A választókerületi szintő vizsgálat után a választók foglalkozási szerkezetének elemzését a választókerületi központokra kivetítve is el kell végezni, mert a változatos foglalkozási típusok megjelenésének leginkább ezek a központok a színterei.

4.3. A választók foglalkozás szerinti megoszlása a kerületi központokban

Ahogy az egyes települések névadói lesznek a Nógrád vármegyei járásoknak és a választói kerületeknek, úgy nyomják rá bélyegüket a kerületeken belül az egyes foglalkozási ágakban dolgozók koncentrációjára vagy hiányára a választókerületek központi települései. Mind a megyei, mind a választókerületi foglalkozási struktúra vizsgálatakor többször említettem az egyes ágazatoknál, hogy egy-egy sajátosság nem a megyéhez, vagy a kerülethez kapcsolódik, hanem egyértelmően a kerületi központ dominanciájáról van szó. Most nézzük meg tehát, hogy a kerületi központokban élı választók foglalkozási fıszektorok szerinti megoszlása hogyan alakult az 1886. és az 1914. évben.

11. táblázat A Nógrád vármegyei választókerületi központok választóinak foglalkozási szerkezete 1886. és 1914. év Fıszektor Balassagyarmat İstermelés Bányászat és kohászat Ipar Kereskedelem és hitel Közlekedés Közszolgálat és szabadfoglalkozás Egyéb Összesen 51

1886. év

1914.év

Fı

%

Fı

%

110 163 128 160 91 652

16,9 25 19,6 24,5 14,0 100

86 269 187 74 313 110 1039

8,3 25,9 18,0 7,1 30,1 10,6 100


45

Fıszektor Losonc İstermelés Bányászat és kohászat Ipar Kereskedelem és hitel Közlekedés Közszolgálat és szabadfoglalkozás Egyéb Összesen Fülek İstermelés Bányászat és kohászat Ipar Kereskedelem és hitel Közlekedés Közszolgálat és szabadfoglalkozás Egyéb Összesen Szécsény İstermelés Bányászat és kohászat Ipar Kereskedelem és hitel Közlekedés Közszolgálat és szabadfoglalkozás Egyéb Összesen Szirák İstermelés Bányászat és kohászat Ipar Kereskedelem és hitel Közlekedés Közszolgálat és szabadfoglalkozás Egyéb Összesen Nógrád İstermelés Bányászat és kohászat Ipar Kereskedelem és hitel Közlekedés Közszolgálat és szabadfoglalkozás Egyéb Összesen

1886. év

1914.év

Fı

%

Fı

%

5 175 80 18 161 62 501

0,8 35,1 16,0 3,6 32,1 12,4 100

14 450 164 85 248 77 1038

1,3 43,4 15,8 8,2 23,9 7,4 100

37 11 5 7 19 1 80

46,3 13,8 6,2 8,7 23,7 1,3 100

35 70 23 54 21 6 209

16,8 33,5 11,0 25,9 10,0 2,8 100

52 38 23 32 3 148

35,1 25,7 15,5 21,6 2,0 100

44 53 37 3 62 9 208

21,2 25,5 17,8 1,4 29,8 4,3 100

75 32 9 35 151

49,7 21,2 6,0 23,2 100

28 30 7 31 7 103

27,2 29,1 6,8 30,1 6,8 100

88 3 6 3 100

88 3 6 3 100

167 6 4 8 185

90,3 3,2 2,2 4,3 100

46

Amíg vármegyei szinten azt tapasztaltuk a választói névjegyzékek elemzése során, hogy a választók döntı többsége az ıstermelésbıl szerzi jövedelmét szemben az iparral, kereskedelemmel és a közszolgálat és szabadfoglalkozással, addig a kerületi központokat nézve ennek a fordítottja az igaz. Természetesen az egyes központokon belül is szólni kell a választók foglalkozási megoszlásában a fıszektorok eltérı arányú részesedésérıl. Ez a sajátosság elsısorban adott településnek a foglalkozási munkamegosztásban elfoglalt helyéhez, és ezen túl a városi funkciók ellátásának problematikájához is köthetı. „Az urbanizáció folyamatának, a városhálózat kialakulásának, átalakulásának kutatása, a város definiálásának problematikája a nyugat-európai vizsgálatokkal csaknem egy idıben, az 1960-as évek második felétıl jelent meg Magyarországon is. Az e kérdések iránti kiemelt figyelmet az indokolta, hogy a 19. század végéig igen kevés volt a jogilag, közigazgatásilag elismert város, ugyanakkor számos, jogi státussal nem rendelkezı település (mezıváros) töltött be központi helyi szerepkört. A csak a jogi városokat figyelembe vevı vizsgálatok nagymértékben alábecsülték a városi népesség számát és arányát a népességben, és ezért torz képet festettek a városfejlıdés, az urbanizáció magyarországi folyamatáról.”52 Egy adott település városi funkciót betöltı szerepe jóval komplexebb kérdés attól, minthogy jogi vagy statisztikai fogalomként leírható legyen. „A történeti város lényegét a leginkább a földrajztudomány, a településtudomány által kidolgozott funkcionális városszemlélet alapján lehet megközelíteni. Ez a várost a területi munkamegosztás jellegzetes településformájának, egy élesen körül nem határolható terület gazdasági-politikai központjának tekinti, amelynek bizonyos funkciói csak ezekben a településekben alakulhatnak ki, s ennek következtében nemcsak e központi helyeken belül, hanem távolabbi területekre –a közvetlen környékre, vagy akár egész régiókra – kisugározva hatnak. E városfogalom lényege tehát a központiság.”53 Az, hogy Nógrád vármegye vonatkozásában ez a központiság milyen hatást fejtett ki az egyes központi településeken a választók foglalkozási összetételére, az alábbiakban részletezhetı. Egyetlen községben, Nógrádon találunk az ıstermelésbıl jövedelmet szerzı magas választói létszámot. Mindkét évben 90 %-os arányt tesznek ki a többi választóval szemben. 52

Bácskai Vera: Várostörténet. In: Bevezetés a társadalomtörténetbe. Szerk.: Bódy Zsombor–Ö. Kovács József, Osoris Kiadó. Budapest, 2003. (250. p.)

53

Bácskai Vera: Városok Magyarországon az iparosodás elıtt. Osiris Kiadó. Budapest, 2002. (15-16. p.)

47

Az ıstermelésnek a választók között tapasztalható részesedése az idı múlásával folyamatosan csökkenı tendenciát mutat. Még 1886-ban Füleken és Szirákon közel 50 %-a a választóknak ebbıl a szektorból szerzi a jövedelmét, addig 1914-re az ıstermelés aránya Nógrád kivételével 30 % alá csökken a központokban. A bányászat és kohászat szektorából nem találunk választópolgárt egyik év választói névjegyzékén sem a választóközponti településeken. A következı fıszektor az ipar, ahol 1886. évben 13-35 % közötti, és 1914-re 25-43 %-ig emelkedı arányokat találunk. A kerületi központok iparosodásában élenjáró város volt Losonc. A város közel 12 ezer fıs népességébıl 2746 fı dolgozott az iparban 1910-re.54 A megye egyetlen rendezett tanácsú városában a legnagyobb arányú és létszámú az ipari választók csoportja. „Az 1859. évi császári nyílt parancsra születı iparrendtartás már – a méregfogaitól megfosztott céhek életben hagyása mellett – lényegében az iparszabadságot cikkelyezte be, és szakmatársulásokba próbálta a városi és vidéki kézmőiparosokat összevonni. Ezt a rendelkezést koronázta meg az 1872. évi ipartörvény, a már teljesen formálissá vált céhek kötelezı eltörlésével (ipartársulattá alakulásukat 3 hónapon belül engedélyezte). Végül az 1884. évi XVII. tc. a száznál több iparossal bíró helységekben kötelezı érdekképviseleti szervek (ipartestületek) megalakításáról határozott.”55 Pokorny Gusztáv losonci polgármester az 1887. évi jelentésében számolt be arról, hogy „az 1884. évben alkotott ipartörvény intézkedéseit teljes mérvben életbe léptettük, a megalakult ipartestület mőködését minden irányban a törvényeknek megfelelıen teljesíti és büszkén állíthatom, hogy losonczi ipartestület mostani szervezetével és munkakörével mintapéldányául szolgálhatna más, sokkal népesebb lakossal bíró városok ilynemő intézményének. Munkakönyvet az ipartestület életbe lépte óta 687 db állíttatott ki, 1887-ben 93, összesen 780 db. A tanulók száma a múlt év végéig 247, felszabadult 60, az iparos tanulók száma maradt 187.56 Losoncon nem csak az önálló iparosok élnek nagy számban, hanem számos ipari üzem foglalkoztat munkásokat.

54

Magyar Szent Korona Országainak 1910. évi népszámlálása. Budapest, 1913.

55

Kövér György: Iparosodás agrárországban. Gondolat Kiadó, Budapest, 1982. (176-177. p.)

56

NML IV. 405. Nógrád vármegye alispánjának iratai 1888. (536/1888.)

48

A Borovszky57 megyei monográfia nagyobb ipari üzemként sorolja fel Losoncon a Borsodmiskolczi Gızmalom Rt-t, Sternlicht S. és társai zománcozó gyárat, Rakottyai György és társai zománcozó gyárat, Wohl Aladár ipari és mezıgazdasági szeszgyárat, továbbá egy-egy szeszfinomítót, mezıgazdasági gépgyárat, gızfőrésztelepet, sörétgyárat, textilcipıgyárat, Nemzeti Egyesült Textilmővek posztógyárát, gıztéglagyárat, ezüst és ötvösmőgyárat. A nagy létszámú alkalmazottat foglalkoztató üzemekbıl azonban jóval kevesebb választó kerül ki, mint az iparban dolgozó választók száma. Az önálló iparosok adják a szektorban felmért választók ¾-ét még 1914-ben is. 1914-re a losonci választói kerület iparral foglalkozó választóinak a 77 %-a él Losoncon. A megyeszékhely Balassagyarmat csak a második helyen áll az iparból élık létszáma tekintetében. Ezek nagy része önálló kisiparosként vagy kisipari szintő mőhelyekben dolgozott, mivel a korszakban nem találunk Balassagyarmaton 20 fınél nagyobb számú munkást foglalkoztató vállalatot. Az ipartestület 1887. évi jelentését összehasonlítva a losonciéval, azt állapíthatjuk meg, hogy az iparos utánpótlás számai alatta maradnak a losoncinak. 127-en tanultak a balassagyarmati iparos iskolában, és 40-en szabadultak fel. A balassagyarmati elnök, Kommerell Gyula a tanulók rossz eredményeire is kitér jelentésében, és a gyakori mulasztások okában látja az iparos tanoncoknak a tanulmányok terén nyújtott nem megfelelı haladását.58 „A gyáripar területén csak tervekkel rendelkezett a megyeszékhely. Olyan ipartelepítı tényezınek, mint a villanyvilágításnak hiányában nem épül fel a Gedeon és Hont cég téglagyára. A besztercebányai kereskedelmi és iparkamara átirata szerint egy berlini cég megkeresésére keményítı és szılıcukorgyár létesítésére Balassagyarmatot ajánlották. 1906-ban több vállalkozó is a helyszínen tájékozódott az ügyben. „Nem csak a villany hiányzik, de még az üzleti vállalkozás szelleme sem pislákol” – állapította meg keserően a Nógrádi Lapok írója. Balassagyarmat nem tudott Losonccal vagy Salgótarjánnal versenyre kelni. Ennek oka volt földrajzi helyzete is: a Budapest és környékének ipari győrőjétıl északra fekvı város távol van az Észak-Magyarországi iparvidéktıl, mintegy holt térben helyezkedik el.”59 A többi központban is elsısorban az önálló kisiparosok alkotják az iparból élı választók csoportját.

57

Sztudinka Ferenc: uo. (210-236. p.)

58

NML IV. 405. Nógrád vármegye alispánjának iratai 1888. (2278/1888.)

59

Tóth Tamás: uo. (67-68. p.)

49

A kereskedelem és hitel területén a választókerületi központok rangsora a választók létszámát és a választói csoporton belül elfoglalt arányát figyelembe véve az ipar szektorával megegyezı. A nagyságrendjérıl a számok tükrében azt lehet elmondani, hogy azok a választók, akik ezen a területen dolgoznak, körülbelül a fele az ipari szektorénak. A fıszektoron belül, mint foglalkozási csoportot, az önálló kereskedıket és a hitelintézeti tisztviselıket találjuk. A központokat nézve Balassagyarmaton 1914-re a 187 fıbıl 148-an tartoztak az önálló kereskedıkhöz, és 39 tisztviselı volt. Ez a tisztviselıi csoport egyben a balassagyarmati kerületnek is a teljes létszáma volt. A megyeszékhelyen kívül tehát nem éltek a kerületben olyan pénzügyi hivatalnokok, akik választók is voltak. Losoncon a 164 választóból 142 önálló kereskedı él, és 22 banki tisztviselı. Balassagyarmathoz hasonlóan, a losonci tisztviselıi réteg adja – egy híján – a kerület összes választójoggal rendelkezı pénzügyi tisztviselıjét. Losoncnak a kereskedelemben játszott kiemelkedı szerepe a 18. század második felétıl meghatározó. Losonc virágzó kereskedelmét igen kedvezı földrajzi fekvésének köszönhette. A kortársak a „Felvidék Debrecenének” is nevezték. Évi 6 országos vására és heti piacai forgalma és vonzáskörzete igen jelentıs nagyságú volt. 1828-ban 120 ezres lakosú vonzáskörzete Rimaszombat és Rozsnyó elé helyezhetı.60 Beluszky Pál a város funkciójú település meghatározásához61 a 19. és 20. század fordulóján felállított egy rangsort, amelyet bizonyos, a városi szerep ellátásához szükséges alapfunkció meglétéhez kötött. Az egyik ilyen, a városiasságot meghatározó kritérium a hitelintézetek megléte vagy hiánya az adott településen. A pénzintézeti mutatókat vizsgálva a századfordulón Balassagyarmatot az ötven legnagyobb banki vagyonnal rendelkezı település között találjuk. Beluszky kimutatása szerint Balassagyarmaton a századfordulóra az egy lakosra jutó pénzintézeti vagyon 300-399 osztrák frt volt. Losoncot nem találhatjuk meg ebben a rangsorban. A többi központi községben a feltüntetett létszámok a kiskereskedelem képviselıit jelentik, nincs számottevı hitelintézeti tisztviselıi réteg. Az 1886. és az 1914. év választói névjegyzékeinek ipar és kereskedelem ágazatából jövedelmüket szerzı önálló iparosok és kereskedık az összeírásokban döntırészt a jövedelem jog-

60

Pálmány Béla: Losonc társadalmi fejlıdése és városiasodása az újkorban. In: Honismeret. 1999/5.

61

Beluszky Pál: Magyarország városhálózata a századfordulón. In: Tér–Idı–Társadalom, Pécs, 1990. (80-125. p.)

50

cím alatt kerülnek besorolásra. A losonci iparosok egy kisebb csoportjánál találkozunk majd 1914-re házbirtokosi jogosultsági besorolással. A közlekedés szektorának számai a központi községekben a vasút jelenlétét vagy hiányát jelenítik meg. Ahogy 1886. évben Balassagyarmaton nincs ennek a szektornak választója, mert a megyeszékhely ebben az idıben még nem rendelkezik vasúti szárnyvonallal, úgy a vasút 1890-es évek eleji megjelenésével 1914-re az itt alkalmazásban lévı választók száma és aránya a Losoncéhoz lesz hasonló. Ezen kívül Füleken találunk még a közlekedésben dolgozó jelentısebb számú választót 1914-re, a többi szektorhoz képest igen magas aránnyal. A füleki 1914-es választók majd ¼-ét adják. A közszolgálat és szabadfoglalkozás szektorában Balassagyarmaton, Losoncon, Füleken és Szécsényben látunk változásokat. A négy településre vonatkozóan a következı táblázatban tüntettem fel az egyes foglalkozási csoportok létszámadatait.

12. táblázat Balassagyarmat, Losonc, Fülek és Szécsény választóinak megoszlása a közszolgálat és a szabadfoglalkozás szektorában 1886. és 1914. év Foglalkozási Balassagyarmat csoport 1886. 1914. Törvényhozási és 60 154 közigazgatási tisztviselık Igazságszolgáltatás 52 66 Egyházi szolgálat 5 17 Tanügy 21 38 Közegészségügy 9 25 Irodalom és 6 mővészet Egyéb 7 13 Összesen 160 313

Losonc 1886. 1914. 70 92

Fülek 1886. 1914. 6 9

Szécsény 1886. 1914. 6 27

16 8 35 11 2

56 11 46 19 1

4 4 2 3 -

3 3 4 -

11 6 3 4 -

13 12 7 2

18 161

23 248

19

2 21

2 32

1 62

Az elsı foglalkozási csoport, ahol a legnagyobb létszámú választót találunk a törvényhozási és közigazgatási tisztviselık csoportja. Itt is elsısorban Balassagyarmaton és Losoncon jelennek meg a választói névjegyzékeken nagyobb számban. A megye közigazgatási funkcióját ellátó Balassagyarmaton két és félszeres emelkedést látunk a hivatalnokréteg létszámában, Losonc ettıl elmarad a közel másfélszeres növekedéssel. 1914-re a névjegyzékeken a tisztviselıi besorolásoknál azt is feltüntetik, hogy megyei, városi, királyi vagy magántisztviselıkrıl van szó.

51

Balassagyarmaton az ott lévı intézmények jellegénél fogva a megyei tisztviselıréteg képviselteti magát nagyobb arányban a választópolgárok között, mint a többiek. A többi kerületi központban a városi vagy községi tisztviselıket találjuk túlsúlyban, bár Losoncon is mőködik három megyei hivatal. A Királyi Iparfelügyelıség, az Állami Mértékhitelesítı Hivatal és a MÁV osztálymérnökség. Magánhivatalnokokat 1886-ban még nem találunk a választók között, számuk még a korszak végére is alacsony, Balassagyarmaton 7 fı, Losoncon mindössze 10 fı reprezentálja ezt a választói réteget. Az igazságszolgáltatás területe is a megyeszékhelyen és a rendezett tanácsú városban mutat népesebb választói csoportot. A legnagyobb arányban itt az ügyvédeket találjuk meg. Balassagyarmaton 1886. évben 20 fıt számlálhatunk, míg 1914-ben 24-et. Losoncon ettıl intenzívebb létszámbeli növekedést tapasztalunk, mert az 1886-ban 14 fıs választócsoport 1914-re 33 fıre gyarapszik. Az ügyvédek esetében a választójogi törvény végzettségüknél fogva automatikusan választói jogot biztosított számukra, mint értelmiségeknek. Az ügyvédek jövedelme azonban feltételezhetı, hogy a nem csak értelmiségi, hanem jövedelmi kategória besorolást is lehetıvé tett volna. A Nógrád vármegyei központokban ezt a tendenciát nem tapasztalhatjuk. Balassagyarmaton mindkét évben csak értelmiségi jogcímen választó ügyvédeket találunk, Losoncon egy fı kivételével 1886. évben, aki régi jogon sorolva lett választó, szintén értelmiségi kategóriát jelöltek meg. Füleken 1886-ban még két ügyvéd dolgozott, 1914-re már nincs ilyen foglalkozású választója a községnek. Ezzel szemben Salgótarjánban, ahol 1886-ban nem találkozhatunk még ügyvéddel a község választói névjegyzékén, a korszak végére azonban már 11-en vannak. A választói jogcímük mindegyik esetben értelmiségi besorolást kapott. Meglepıen magas még Szécsényben 1914. évben az ügyvédek létszáma. 1886-ban csak egy ügyvédet találunk a választói névjegyzéken, aki viszont jövedelem alapján volt választó. 1914-re 11 választónál találjuk ezt a foglalkozási besorolást. Valószínő, hogy mint járásbírósági székhelynek és kerületi szolgabírói- és adóhivatali helynek szüksége volt ügyvédi végzettségő emberekre. Szécsényben a választói jogcímeket végignézve 1914-ben egy ügyvédnél találunk jövedelem besorolást, a többiek a balassagyarmati és losonci ügyvédekhez hasonlóan ugyancsak értelmiségi jogon lettek választópolgárok. Az egyházi, oktatási és egészségügyi terület szintén Balassagyarmaton és Losoncon volt felülreprezentált a többi választói központtal szemben. Balassagyarmaton a századfordulón

52

nyílt meg a gimnázium. Feltételezhetı, hogy ennek köszönhetıen emelkedett a tanári foglalkozású választók létszáma. Losoncon a századfordulóra két középiskola is mőködött. Ebbıl az egyik állami tanítóképzı volt.62 A városban találjuk a megyei választókerületi központok legnagyobb létszámú tanügyben dolgozó választói csoportját. Az egyéb fıszektorban a háztulajdonosok és magánzók számát nézve ismét Balassagyarmatot és Losoncot kell említenünk. A választókerületi számokkal összehasonlítva azt tapasztaljuk, hogy ez a foglalkozási csoport a kerületek központjában koncentrálódott. A balassagyarmati kerület esetében mindkét vizsgált évben a háztulajdonosok és a magánzók választókerületi teljes létszáma Balassagyarmaton él. Losoncon 1914-re ugyancsak ezt a vonását fedezhetjük fel ennek a foglalkozási csoportnak. A választókerület háztulajdonosai és magánzói négy választó kivételével losonci lakosok. Füleken, Szécsényben és Szirákon ez a foglalkozási ág nem jellemzı a község választói között. A választói névjegyzékeken nem jelennek meg számottevı létszámban és arányokban. A háztulajdonos választók jogosultsági hátterérıl azt feltételezhetjük, hogy a házbirtokosi jogosultsággal rendelkezık alkotják. Kérdés azonban, hogy a választói névjegyzékeken szereplı minden háztulajdonos házbirtok alapján választott-e? És ha nem minden házbirtok alapján választó volt háztulajdonos, akkor milyen foglalkozási ágakat takar ez a választói jogcím? Ha összesítjük a kerületi központokban a házbirtok jogcímet és a háztulajdonosokat, az alábbi eredményeket kapjuk.

13. táblázat A kerületi központok házbirtok jogon választóinak és háztulajdonosainak száma 1886. és 1914. évben Választókerületi központ Balassagyarmat Losonc Fülek Szécsény Szirák Nógrád

62

1886. év Házbirtok Háztulajdonos (fı) jogcím (fı) 80 85 57 59 1 1 3 -

Tóth Tamás: uo. (73. p.)

53

1914. év Házbirtok Háztulajdonos jogcím (fı) (fı) 110 109 127 27 7 6 8 3 7 7 -

A számok is mutatják, hogy nem minden háztulajdonos választott házbirtok jogcímen, és nem minden házbirtok jogon választónak volt háztulajdonos foglalkozása a választói névjegyzékek szerint. 1886. évben Balassagyarmaton négyen régi jogon, hárman jövedelem szerint, Losoncon ketten jövedelem alapján, Szécsényben ketten régi jogon, és Fülek egyetlen háztulajdonos választója szintén régi jogon választott. 1914-re megfordul a gyakorlat az 1886. évihez képest. Már nem a háztulajdonosokat találjuk más jogcím-kategóriába sorolva, hanem a házbirtok jogosultságnál figyelhetünk meg más foglalkozásokat besorolva a háztulajdonosokon kívül. Balassagyarmaton az egyetlen házbirtokosi jogon választó, a választói névjegyzéken nem háztulajdonosi foglalkozását megjelölı Elfer Ede kereskedı. A megyeszékhelyen az 1890-es évekre vonatkozóan találtam forrást a háztulajdonosság jövedelmezıségérıl. Ekkor íródott az a kihallgatási jegyzıkönyv,63 amelyet Balassagyarmat nagyközség képviselıtestülete készíttetett el a „szállás, istálló és bútorozási bérek kipuhatolására”. Az 1891. és 1895. közötti idıszakról készült a háztulajdonosok által megszabott bérleti díjakról szóló jegyzıkönyv, amely tartalmazta az ingatlan leírását is. Mivel idıben az 1892. évi Nógrád vármegyei választói névjegyzék közelebb volt a nagyközségi képviselı testület vegyes bizottsága által felmért idıszakhoz, így a jegyzıkönyveken szereplı háztulajdonosokat az 1892. évi választókkal vetettem össze. Az összesítı táblázatban a választói névjegyzéken szereplı foglalkozásokat és választói jogcímeket tüntettem fel a nevek és a bérleti összegek mellett. 14. táblázat A házbérleti díjak alakulása Balassagyarmaton 1891-1895.

Háztulajdonos Balás József Farkas Ferenc Feledi Ferenc dr. Kanicz Ödön Kanicz Ödön Szilágyi Mór Szilágyi Mór Sztranyavszky Géza 63

Bérleti összeg (frt/év) 350 250 550 350 700 450 1200 450

Ingatlan leírása Két szoba konyha Két szoba konyha Három szoba konyha Két szoba konyha Négy szoba konyha Három szoba konyha Öt szoba konyha Három szoba konyha

Foglalkozás

Választói jogcím

Ügyvéd Ügyvéd Orvos Gyógyszerész Gyógyszerész Ügyvéd Ügyvéd Királyi körjegyzı

Értelmiség Értelmiség Értelmiség Értelmiség Értelmiség Értelmiség Értelmiség Értelmiség

NML V. 71. Balassagyarmat Nagyközség Képviselı Testületének iktatott iratai (1888-1922)

54

Háztulajdonos Sztranyavszky Géza Sztranyavszky Géza Felsenburg Gyula Felsenburg Gyula Aninger László Aninger testvérek Baintner Ottó Feledi Henrik Feledy Ignác Gescheit Ármin Janich Endre Janicz Endre Molnár János Molnár János Reményi Károly Manovszky Alajos Latkóczy Rezsı

Bérleti összeg (frt/év) 600 650 210 700 170 550 1000 550 750 350 600 160 180 300 320 450 950

Ingatlan leírása Négy szoba konyha Négy szoba konyha Két szoba konyha Négy szoba konyha Egy szoba konyha Három szoba konyha Öt szoba konyha Három szoba konyha Négy szoba konyha Két szoba konyha Négy szoba konyha Egy szoba konyha Egy szoba konyha Két szoba konyha Két szoba konyha Három szoba konyha Öt szoba konyha

Foglalkozás

Választói jogcím

Királyi körjegyzı Királyi körjegyzı Háztulajdonos Háztulajdonos Kereskedı Kereskedı Megyei pénztáros Kereskedı Kereskedı Szabó Adótárnok Adótárnok Fodrász Fodrász Városbíró -

Értelmiség Értelmiség Házbirtok Házbirtok Jövedelem Jövedelem Jövedelem Jövedelem Jövedelem Jövedelem Jövedelem Jövedelem Jövedelem Jövedelem Jövedelem -

Kettı kivételével minden háztulajdonos megtalálható volt az 1892. évi választói névjegyzéken. Választójogot azonban csak egyetlen háztulajdonos, Felsenburg Gyula kapott házbirtokosi jogcímen. A felmérés tanúsága szerint ı két ház után is rendelkezett jövedelemmel. A többi esetben más foglalkozás és más választói jogosultság megnevezés szerepel a választó neve mellett. Jövedelem szerinti választó volt 11 fı, értelmiségi jogon rendelkezett választói joggal 7 fı. Sztranyavszky Géza három ház tulajdonosaként királyi körjegyzıségét és értelmiségi jogosultságát elıbbre valónak találta megjelölni a választói névjegyzéken, mint háztulajdonosságát. Losonc városa mutatja a legtarkább képet a házbirtokosok és háztulajdonosok viszonyáról. A 127 házbirtok jogcímen választóból a legnépesebb foglalkozási csoport az önálló iparosoké, amely 42 fıt számlál. Ezután a háztulajdonosok és magánzók azonos számban, 27-27 választóval találhatóak a választói névjegyzéken. İket követik a gyári munkások 19 fıvel, majd 4 kereskedı, 4 közlekedési tisztviselı, 2 földbérlı, és egy-egy gyárigazgató és pénzügyi tisztviselı. Füleken 1914-ben az egyetlen házbirtok jogon választó, de nem háztulajdonos egy útbiztos volt. Szécsényben a házbirtok jogcímen választókból hárman voltak háztulajdonosok, ketten magánzók, egy zenész, egy díjnok és egy takarékpénztári könyvelı. Szirákon a háztulajdonosok és a házbirtokosi jogcímen választók személye azonos volt.

55

Összefoglalva: Az 1886. és 1914. évi választói névjegyzékeken szereplı választók foglalkozási szerkezetét a korabeli népszámlálási kategóriák alkalmazásával vizsgáltam. Ahogy az elızı fejezetben a választók jogcím szerinti feldolgozásánál, úgy a foglalkozásoknál is különbözı nagyságrendő közigazgatási területeken kellett a számításokat elvégezni, és a kapott eredményekrıl a következtetéseket levonni. Az elsı szint az összmegyei vonatkozású elemzés elkészítése volt. Ebben az esetben a választójoggal rendelkezı népesség foglalkozási struktúrájáról azt lehet elmondani, hogy még a korszak végére is döntıen az ıstermelésbıl származik a választójoggal rendelkezık jövedelme. A fıszektoron belül mindkét évben a kisbirtokosok foglalkozási csoportba sorolt földészek alkotják a megyei választói létszám 70 % körüli hányadát. Az ipar, a kereskedelem és hitel valamint a közszolgálat és szabadfoglalkozás foglalkozási ágak következnek az ıstermelés után a választók létszámát és arányait tekintve. Mindhárom szektorban jelentıs létszámemelkedést tapasztalunk, de a mezıgazdasági területhez képest jóval elmarad mindhárom szektor létszámában és arányaiban egyaránt. A vármegyei szintő adatokhoz képest az egyes választókerületekben kapott eredmények már a regionális sajátosságokat tükrözik a választók foglalkozási szerkezetében. A vármegyén belül a természeti adottságoknak és a történeti hagyományoknak megfelelıen kialakult termelési ágazatokból jövedelmüket szerzı választók ennek megfelelıen jelennek meg a választói listákon. Míg a Felsı-nógrádi területeken fekvı választókerületekben az ipar és kereskedelem játszik fontos szerepet, addig a megye déli részén a mezıgazdasági mővelés dominál. A bányászat és kohászat foglalkozási csoportjai pedig egyértelmően a füleki kerülethez köthetık, míg a közszolgálat és a szabadfoglalkozásé a balassagyarmatihoz. Így a választók foglalkozási összetételét is ezek a foglalkozási ágazatok határozzák meg. Ahogy a vármegyén belül eltérı az egyes kerületek választóinak foglalkozási összetétele, úgy nyomják rá bélyegüket a választókerületen belül a választókerületi központok a különbözı foglalkozási típusok adott településen belüli koncentrációjára vagy hiányára. Az évszázadok alatt kialakult, különbözı központi funkciót betöltı településeken a választók foglalkozási szerkezetében is megfigyelhetıek azok az alapvonások, amelyek a választókerületi központot jellemzik. A megyeszékhelyen, Balassagyarmaton a közigazgatási tisztviselıi, a megye egyetlen rendezett tanácsú városában, Losoncon az iparban foglalkoztatott választók magas száma és ará-

56

nya. Nógrád a mezıgazdaság központja marad, mind kerületi, mind kerületi központi szinten az ıstermelés fıszektorából kerül ki választóinak döntı hányada. Az egyes központok választóinak jogcím és foglalkozási besorolás összevetése az alábbi eredményeket mutatja. A bányászat és kohászat szektora a táblázatban nem szerepel, mivel a kerületi központokban ebben a szektorban nincs választó.

15. táblázat A balassagyarmati választók jogosultságának foglalkozási háttere 1886. és 1914. évben Fıszektor İstermelés

Foglalkozási csoport Földbirtokos Kisbirtokos Gazdasági tisztviselı Összesen:

Ipar


Kereskedelem, hitel

Önálló kereskedı Tisztviselık Összesen:

Közlekedés


Közszolgálat és szabadfoglalkozás

Törvényhozási és közig. tisztv. Igazságszolgáltatás Egyházi szolgálat Tanügy Közegészségügy

Év 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914.

Régi jog 1

1 -

Földbirtok 5 12 103 69

Házbirtok

108 81

-

1 5

-

9 162 251

9

9

2 1

1 -

-

2 1

8 1 1 2

-

-

1

57

Értelmiség

1 5

1

1 -

Jövedelem

162 260 115 147 10 39 125 186

-

-

47 93 22 26 1 2 1 4 1 4

5 60 29 38 4 15 20 34 8 21

Fıszektor

Foglalkozási csoport Irodalom és mővészet Egyéb Összesen:

Egyéb


Mindösszesen:

Év 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914.

Régi jog

9 3 5 3 1 8 1 20 4

Földbirtok

-

Házbirtok

78 109

Jövedelem 6

Értelmiség

4 9 82 138 2

3 4 69 172

3 108 90

78 109 80 110

5 375 663

69 172

16. táblázat A losonci választók jogosultságának foglalkozási háttere 1886. és 1914. évben Fıszektor İstermelés


Ipar


Kereskedelem, hitel


Közlekedés


Év 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914.

Régi jog

-

Földbirtok 4 6 1 1

5 7

Házbirtok

2 2

4

4 5 12 89 156 242 7 50 175 381 76 138 4 20 80 158 13 74

1 1 5 3

4

4 13 78

5 3

2

42

1 3

19 62 4

-

-

58

-

-

Értelmiség

1

1

-

Jövedelem

1 5

3 1

4

Fıszektor Közszolgálat és szabadfoglalkozás

Foglalkozási csoport Törvényhozási és közig. tisztv. Igazságszolgáltatás Egyházi szolgálat Tanügy Közegészségügy Irodalom és mővészet Egyéb Összesen:

Egyéb


Mindösszesen:

Év 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914.

Régi jog 3

Földbirtok

Házbirtok

1 1

Jövedelem 58 70 1 12 1

4 -

4 -

1 2

57 27

5 7 5 18

27 57 54 57 127

1 2 3 2 1 3 14 66 102 2 5 3 11 5 16 339 742

Értelmiség 9 21 14 44 8 10 35 45 9 16

16 9 91 145

96 151

17. táblázat A füleki választók jogosultságának foglalkozási háttere 1886. és 1914. évben

Fıszektor İstermelés


Ipar


Kereskedelem, hitel

Önálló kereskedı

Év 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914.

Régi jog 2

2 -


31 33

Házbirtok

-

1

-

1 3

59

-

Jövedelem

1 3 1 3 2 1 4 9 59 7 10 70 5 20

Értelmiség

1 1 -

-

Fıszektor

Foglalkozási csoport Tisztviselık Összesen:

Közlekedés



Törvényhozási és közig. tisztv. Igazságszolgáltatás Egyházi szolgálat Tanügy Közegészségügy Irodalom és mővészet Egyéb Összesen:

Egyéb


Mindösszesen:

Év 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914.

Régi jog

Földbirtok

Házbirtok

Jövedelem

Értelmiség

-

3

-

5 20 7 50

-

2

-

1

1

4 7 54 4 6 1

1 2 1 4 3 2 3 3 4

3 1

-

1

1 5 7

1 11 13

31 153

12 13

6

1 6 -

31 36

6 7

18. táblázat A szécsényi választók jogosultságának foglalkozási háttere 1886. és 1914. évben

Fıszektor İstermelés


Év 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914.

Régi jog 1 7 2


8 2

1 39 37

60

Házbirtok

Jövedelem

Értelmiség

2

-

2 4 4 4

1 1 1 1

Fıszektor Ipar

Foglalkozási csoport Tisztviselı Önálló iparos Segédszemélyzet Összesen:

Kereskedelem, hitel


Közlekedés




Egyéb


Mindösszesen:

Év 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914.

Régi jog

Földbirtok

Házbirtok

Értelmiség

3 37 50

1

1 -

Jövedelem

-

-

37 53 23 28

-

-

1 1

8 23 36

1

-

-

4 17 7 3 2 2

1

-

-

9 6 10 4 10 3 4 7

1

1 2

3 2 3 12 5

61

-

39 37

1

2 1 3

13 23

1 1 18 37

2 1 5 1 8

1 1 77 119

19 39

19. táblázat A sziráki választók jogosultságának foglalkozási háttere 1886. és 1914. évben Fıszektor İstermelés

Foglalkozási csoport Földbirtokos Kisbirtokos Gazdasági tisztviselı Összesen: Tisztviselı

Ipar

Önálló iparos Segédszemélyzet Összesen: Kereskedelem, hitel




Egyéb


Mindösszesen:

Év 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914.

Régi jog 1 1

Földbirtok

Házbirtok

3 70 19

Jövedelem

3

2 3 2

70 22

4 1

1

4 1

1

-

2

4

-

-

2 -

28 28 9 3

-

1 9 4 7 8

3 3 1 5 4 2 2 2 1 3 3 2

8 1

2 4 -

4 4

28 28

7

11 -

Értelmiség

-

8 16

1 1 12 15

47 48

12 22

7

18 3

62

74 23

7 7

20. táblázat A nógrádi választók jogosultságának foglalkozási háttere 1886. és 1914. évben Fıszektor İstermelés

Foglalkozási csoport Földbirtokos Kisbirtokos Gazdasági tisztviselı Összesen: Tisztviselı

Ipar

Önálló iparos Segédszemélyzet Összesen: Kereskedelem, hitel




Mindösszesen:

Év 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914. 1886. 1914.

Régi jog

Földbirtok

Házbirtok

Jövedelem

Értelmiség

87 167 1 -

87 167

-

-

1 -

3 6

-

-

-

-

-

-

3 6 6

4 6 4

-

2 3 2 1 3

-

87 167

-

9 10

3 8 4 8

Összességében azt mondhatjuk el a Nógrád vármegyei választók foglalkozási szerkezetérıl, hogy a dualizmus kori társadalmi és gazdasági szerkezeti változást jelzı, országosan jelentkezı tendenciák itt is megfigyelhetıek. Az ıstermelés egyre inkább veszít arányaiból az

63

ipar, a kereskedelem és a közszolgálat területeinek javára, de még mindig megmarad a legnagyobb létszámú és arányú foglalkozási csoporttal rendelkezı választójogot biztosító jövedelemforrás. Elsısorban azonban már a választókerületi központokon kívül, mivel az ipart, kereskedelmet és közigazgatást koncentráló településeken ez az ágazat már alatta marad a többi fıszektor számainak. Így a vármegyén belül, ha a helyhez kötöttség megszorításával is, de tanúi vagyunk a választók foglalkozási szerkezetében a mezıgazdaságról az ipar és kereskedelem oldalára billenı átalakulásnak.

64

III. A választói névjegyzékek szereplıi

A több tízezres nagyságrendő adatok összesítése és rendszerezése a választói névjegyzékeken szereplı választók jogcímeiben és foglalkozási szerkezetében végbemenı változások tendenciózus folyamataira rámutatott. Lehetıvé tette a megyei társadalom felsı rétegének társadalomtörténeti vizsgálatát, a makrostrukturális vonások feltárását. Ezek az eredmények azonban sok olyan sajátosságát elfedik még a választójoggal rendelkezık csoportjának, amelyek megismerése nélkül nem alkothatunk valóságos képet a dualizmus kori Nógrád vármegyei választói társadalomról. Így válaszra vár az a kérdés, hogy a választójogi törvények által meghatározott minimális cenzusok mögött mennyi az egyes választók esetében a ténylegesen birtokolt vagyon nagysága. Ez a kérdés mind a birtoknagyságra, mind a jövedelemre vonatkozóan megfogalmazódhat. A következı fejezetekben szeretném megválaszolni a felmerült kérdésekre adható válaszokat. Miután igen jelentıs létszámú a jegyzékeken található választók csoportja, és a korabeli levéltári források is korlátozott mértékben állnak rendelkezésre, így mintavétellel vizsgálom meg ezt a társadalmi réteget. A mikrosrukturális megközelítés eredményeként megvilágításba kerülnek olyan választói csoportok, amelyek bár létszámában kis részét képezik a Nógrád megyei választójoggal rendelkezıknek, de annál nagyobb befolyással bírnak az országos és a helyi közélet alakításában. Az egyik ilyen csoport a régi jogon választóké, akik az idı múlásával fokozatos eltőnnek a választói névjegyzékekrıl. Az 1848. elıtt is létezı kiváltságos helyzet megırzésére ad lehetıséget ez a választójogi besorolás. Hogy kik élnek vele, és mit jelent számukra: lehetıséget a politikai jogok további gyakorlására vagy a múlt hagyományának ırzésén keresztül a régi tekintély érvényesítését. A másik elemzés alá vont csoport a földbirtoka után választójogot szerzı választóké. A választójogi törvény szerint ¼ úrbéri nagyságú telek vagy 16 frt földadóval megrótt földbirtok után lehetett valaki választó. A többségében a földmőveléssel foglalkozó dél-nógrádi területek községeiben vizsgálom meg a kataszteri iratok bevonásával a választók tulajdonában lévı valódi birtoknagyságokat és jövedelmeket, hogy a névjegyzéken szereplı nagylétszámú birtokosi csoport tulajdonlásáról pontosabb információt kapjak. A választójog és virilizmus összefüggéseinek a vizsgálatával a nem földbıl és házbirtokból származó jövedelem nagyságrendjére keresem a választ. A virilisek státusza olyan vagyonos65

ságot feltételez, amely nagyságrendileg magasan felülmúlja a választói jogosultsághoz szükséges minimális jövedelmi cenzust. A legtöbb adót fizetık társadalmi rétegének egyénre bontott feltárása a választók jövedelmi adataihoz is közelebb visz, és a választói elit elitjének jogosultsági és foglalkozás-szerkezeti képét rajzolja elénk. Két választókerületi központ, Balassagyarmat és Losonc egymáshoz idıben közel esı, az 1886. és az 1892. évi választói névjegyzékének összevetésével a választók jogcímeiben és foglalkozásában tapasztalható változások tendenciáit szeretném bemutatni. A választói névjegyzékek egyes szereplıi a választási mozgalmakban is megjelennek, mint befolyással bíró közéleti személyiségek. Kik ezek a választók, milyen foglalkozási szektort képviselnek, és milyen befolyással bírnak az események menetére – a választói magatartás fejezete ezt hivatott kideríteni. Nézzük most elıször a régi jogcím Nógrád vármegyei „történelmét”.

1. A régi jogosultság

„A dualizmus kori választójogosultsági típusok közül a klasszikus rendszerbıl kilógó szavazójogosultsági típus az úgynevezett régi jog. Azon liberális alapelvnek megfelelıen, hogy senki sem veszíthet el egy már megszerzett jogot, az 1848-as magyarországi törvény így fogalmaz: Politikai jogélvezetet azoktól, kik annak eddig gyakorlatában voltak, elvenni, a jelen országgyőlés hivatásának nem érezhetvén, mindazok, kik a megyékben és a szabad kerületekben az országgyőlési követek választásában eddig szavazattal bírtak, e jog gyakorlatában ezennel meghagyatnak. Az 1874. évi XXXIII. törvény ugyanezt az álláspontot követve a választói jogát meghagyta mindazoknak, akik az 1848:V. és az erdélyi 1848:II. törvényczikkek értelmében a régi jogosultság alapján az 1848. évtıl 1872. évig bezárólag készített országgyőlési választói névjegyzékek valamelyikében bennfoglaltatnak, a választói jog gyakorlatában saját személyökre nézve meghagyatnak. A történeti irodalomban vita van arról, hogy a 48 elıtt választójogosult nemesek és városi polgárok közül milyen arányt tettek ki azok, akiknek az új választójogi törvény csak a régi jogi kategóriával tette lehetıvé a szavazást. Nyilvánvaló, hogy itt országosan eltérı adatokról

66

lehet szó, s a becslés, amely szerint az 1848-as választójogosultként összeírtak 10 %-a tartozott ebbe a kategóriába, megfelelı becslésnek tőnik.”64 Nógrád vármegyében 1886. évben 504 fı választási jogcíme volt a régi jog, amely a megyei választók 4,0 %-át jelentette. 1914-re ez a létszám 24 fıre csökken, amely már csak 0,1 %-a a választásra jogosultaknak. A régi jogon választók választókerületi összesítését nézve a 5. táblázatból az adatokat kiemelve az alábbi megoszlást kapjuk.

21. táblázat A régi jogon választók megoszlása a Nógrád vármegyei választói kerületekben Kerület Balassagyarmati Losonci Füleki Szécsényi Sziráki Nógrádi Összesen:

1886. év (fı) 68 26 104 131 153 22 504

1914. év (fı) 4 1 15 4 24

1886. évben számba véve a régi jogcímen választókat azt tapasztaljuk, hogy a megyében az elhelyezkedésük egyáltalán nem egyenletes. A szécsényi és a sziráki kerületekben a legmagasabb a régi jogon választók aránya. A szécsényiben 10,6 %, a szirákiban 7,5 %. A két kerületen belül is vannak olyan községek, ahol kiemelkedıen magas a régi jogon választók száma. A szécsényi kerületben Nógrádmegyerben a 79 fı választó közül 51-en, Nagygécben a 25bıl 20-an sorolták magukat régi jogcímbe a választói névjegyzéken. „Nógrádmegyer falu, csupa nemesember lakja. Földje részben jó, részben partos, sovány. Rétje vízöntéses. Szılıje kevés és silány bort termı. Az erdı rossz és ritkás tölgy. Egy kis részerdı: tölgy és bikk, szép. Compossessorátusé.”65 „Nagygéc falu, földje partos, völgyes, nehéz munkálatú, sárga és helyenként fehéragyagos, középszerő. Rétje sok és jó, azonban mégis vízáradásnak kitéve. Szıleje elhanyagolt, erdeje nincs. Közbirtokosság tulajdona.”66 64

Boros Zsuzsanna–Szabó Dániel: Parlamentarizmus Magyarországon (1867-1944). Budapest, 1999. (125. p.)

65


67

A sziráki kerületben Szentivánban 36-an választanak régi jogon a község 61 választójából, Erdıtacsán pedig 16-an a 44 fıs választói csoportból. „Szentiván67 falu hegyek közt, egy keskeny, mély völgyben. (…) Majdnem az egész község nemesek által lakatik és a régi kortes világban Nógrád megyében ezen község lakói nagy szerepet vittek. Közbirtokosságé.”68 „Erdıtarcsa falu Héhalom és Kálló közt. Egy nyílt völgyben fekszik. Földje legnagyobb részt nem régi irtvány, igen jó, rétje is kitőnı jó. Szıleje kissét elhagyatott, de különben alkalmas fekvéső. Tölgyes erdıbıl csupán irthatatlan részei maradtak fenn. Közbirtokosságé, Niczky- és Meskó családé.”69 A korabeli megyeleírást olvasva érzékelhetı, hogy mind a négy községben közbirtokosság van jelen. Az 1886. évi régi jogon választókat kerületi bontásban foglalkozási besorolásukkal az alábbi táblázat tartalmazza.

22. táblázat A régi jogon választók foglalkozási megoszlása a Nógrád vármegyei választói kerületekben – 1886. év Fıszektor İstermelés

Ipar

Kereskedelem, hitel

Foglalkozási csoport Földbirtokos Kisbirtokos Gazdasági tisztviselı Összesen: Tisztviselı Önálló iparos Segédszemélyzet Összesen: Önálló kereskedı Tisztviselık Összesen:

balassagyarmati 31 14 1

losonci

füleki

sziráki

nógrádi

24 59 3

szécsényi 6 110 2

9 6 -

39 57 5

5 2 5

46 3 -

15 -

86 2 5 -

118 4 -

101 1 6 -

12 3 -

3 -

-

7 2

4 -

7 -

3 -

1 1

-

2

-

-

-

66


67

Fényes Elek ezt az egy községet írja le, mint curialis magyar falut a felsorolt négy településbıl, ahol nincs urbériség és közbirtokosok bírják. In: Magyarország geographiai szótára. Kiadta: Fényes Elek, Pest, 1851. IV. kötet (100. p.)

68


69


68

Fıszektor

Foglalkozási csoport Tisztviselı és Közlekedés díjnok Segédszemélyzet Összesen: TörvényhoKözszolgálat és szabadfog- zási és közig. tisztv. lalkozás Igazságszolgáltatás Egyházi szolgálat Tanügy Közegészségügy Irodalom és mővészet Egyéb Összesen: Házbirtokos Egyéb Magánzó Összesen: Mindösszesen:

balassagyarmati -

losonci

füleki

sziráki

nógrádi

-

szécsényi -

-

-

-

-

-

-

-

-

-

7

6

4

3

5

2

-

2

2

1

7

-

-

-

-

-

3

-

1 -

-

1 -

-

-

-

-

-

-

-

-

-

2 10 5 3 8 68

8 3 3 26

7 2 2 104

2 6 2 1 3 131

15 153

2 5 5 22

Az 1886. évi települések közül kiválasztottam azokat a választókerületi központokat, ahol még 1914-ben is megtalálható a régi jogosultság. Ezek a központi települések: Balassagyarmat, Szécsény és Szirák. 1886. évben Balassagyarmaton 20-an, Szécsényben 12-en és Szirákon 18-an éltek régi jogon választók. Név szerinti felsorolásuk az alábbi táblázatban látható.

23. táblázat Balassagyarmat, Szécsény és Szirák régi jogon választói 1886. év Név Tornyos György Draskóczy Bertalan Gyürky Ábrahám gróf Galgóczy János Gyürky János Pongrácz Tivadar Pogány Ignác Somoskeıy Mihály Szentiványi Sándor Berczelly Ödön Kiss Antal

Foglalkozás Adófelügyelı Cipész Fıispán Földbirtokos Háztulajdonos Háztulajdonos Háztulajdonos Háztulajdonos Háztulajdonos Hitelintézeti tisztviselı Magánzó 69

Életkor 40 44 45 75 70 72 62 73 70 47 73

Lakhely Balassagyarmat Balassagyarmat Balassagyarmat Balassagyarmat Balassagyarmat Balassagyarmat Balassagyarmat Balassagyarmat Balassagyarmat Balassagyarmat Balassagyarmat

Név Szecsıdy Gyula Tornyos József Jeszenszky József Komjáthy Károly Szerény Gábor Ujhelyi Boldizsár Zubovits István Frideczky Lajos Turiczky József Velenczey Ferenc Csókássy István Csókássy Ferenc Gonda János Géczy Ferenc Géczy Mihály Krudy Pál Rády János Markus Ferenc Micsinay István Micsinay Ferenc Nyikos Lajos Koós Béla Degenfeld Lajos gróf Dobrovay István Veres János Sztancsik Mihály Wladár Mihály id. Wladár Mihály ifj Turoczy Mihály öreg Wladár József Kun Barnabás Kaszay Zsigmond Kovács János Wladár Miksa Frecska József Géczy Pál Hvitsy Miksa Plachy Gusztáv Zitás Ferenc

Foglalkozás Magánzó Magánzó Megyei tisztviselı Megyei tisztviselı Megyei tisztviselı Tisztviselı Tisztviselı Törvényszéki elnök Városi jegyzı Birtokos Földész Földész Földész Földész Földész Földész Földész Háztulajdonos Háztulajdonos Iparos Pénztárnok Bírósági végrehajtó Földbirtokos Földész Fıszolgabíró Gazdatiszt Gazdatiszt Kádár Kályhás Kerékgyártó Királyi járásbíró Királyi táblai bíró Királyi telekvezetı Lelkész Szabó Ügyvéd Ügyvéd Ügyvéd Ügyvéd

Életkor 37 58 50 56 57 52 46 68 50 64 40 41 42 40 35 44 39 78 68 43 61 46 41 56 41 70 72 46 49 37 45 60 38 52 47 69 67 39 51

Lakhely Balassagyarmat Balassagyarmat Balassagyarmat Balassagyarmat Balassagyarmat Balassagyarmat Balassagyarmat Balassagyarmat Balassagyarmat Szécsény Szécsény Szécsény Szécsény Szécsény Szécsény Szécsény Szécsény Szécsény Szécsény Szécsény Szécsény Szirák Szirák Szirák Szirák Szirák Szirák Szirák Szirák Szirák Szirák Szirák Szirák Szirák Szirák Szirák Szirák Szirák Szirák

Az 50 fıs választói csoportban megfigyelhetı a háztulajdonosok relatív nagy száma. Ezen kívül említésre méltó még az önálló iparosok jelenléte. Az 1874. évi XXXIII. törvény jövedelemre való tekintet nélkül választói jogot adott, mint magasabb értelmiséginek többek között az ügyvédeknek és a lelkészeknek is. A listán mégis

70

találunk négy ügyvédet és egy lelkészt, aki a régi jogosultság megjelölését részesítette elınyben az értelmiségi jogcímmel szemben. A három kerületi központ régi jogon választóinak foglalkozás szerinti megoszlásában megfigyelhetık azok a különbségek, amelyek a település munkamegosztásban elfoglalt helyét jellemzik. Vagyis a megyeszékhelyi rangú Balassagyarmaton a tisztviselık, magánzók és háztulajdonosok jelennek meg az 1886. évi, régi jogon választók listáján. Szécsényben, ahol a mezıgazdaság adja az ott lakók megélhetésének forrását a földészek és földbirtokosok dominálnak a régi jogon választók között. Szirákon a foglalkozási ágazatok megoszlását illetıen már nagyon vegyes a kép. Ügyvédek és tisztviselık mellett itt vannak legtöbben a régi jogon választó iparosok és az egy lelkész is. Valószínő, hogy a rendi múlt presztizse és hagyománya itt él legerısebben a helyiekben, hiszen a községben a 151 fıs 1886. évi választói létszámból 12 %os a régi jogcím aránya. Ez az arány Balassagyarmaton csak 3,1 %, Szécsényben pedig 8 %. Látható, hogy amíg 1886. évben még minden kerületben volt régi jogon választó, addig 1914. évre már csak négy kerületben találjuk meg ezt a jogcímet. Miután az 1914-es évben régi jogon választók száma igen csekély, így lehetıség van a személyek név szerinti felsorolására.

24. táblázat Nógrád vármegye régi jogon választói 1914. év Név Okolicsányi Manó Platthy Ferenc Balás Ferenc Baloghy Dezsı70 Alitisz Miklós Lehoczky László Szerémy Gábor Szerémy Ferenc Balás Bertalan71 70

Foglalkozás közjegyzı helyettes Magánzó Nyug. városi fıbíró Nyug. vármegyei levéltárnok Földbirtokos Földész Földész Földész Földész

Életkor 63 84 67 68 65 67 71 66 64

Lakhely Balassagyarmat Balassagyarmat Balassagyarmat Balassagyarmat

Választókerület Balassagyarmati Balassagyarmati Balassagyarmati Balassagyarmati

Bolgárom Magyargéc Magyargéc Magyargéc Nógrádsipek

Füleki Szécsényi Szécsényi Szécsényi Szécsényi

Baloghy Dezsıt 1886. október 1-jétıl nevezték ki megyei levéltárnokká, és az addig betöltött füleki járási bírói tisztsége alól felmentették. NML IV. 405. Nógrád vármegye alispánjának iratai (11.229/1886.)

71

Balás Bertalan, Balás Kálmán és Balás Gábor mindhárman nógrádsipeki lakosok nem szerepelnek a sipeki Balás Károly egyetemi tanár által összeállított családi feljegyzésekben. A név igen gyakori a

71

Név Percze Gábor Percze Miklós Percze Sámuel Géczy Mihály Gonda János Balás Kálmán Balás Gábor Pongrácz István Borbás István Bagi András Dapsy Béla Kalmár Lajos Babindály István Kún Barna Horváth Miklós

Foglalkozás Földész Földész Földész Földész Földész Kisbirtokos Kisbirtokos Magánzó Magánzó Magánzó Magánzó Asztalos Magánzó Táblabíró Tiszttartó

Életkor 67 66 74 63 69 76 63 83 72 78 73 64 72 72 72

Lakhely Rimóc Rimóc Rimóc Szécsény Szécsény Nógrádsipek Nógrádsipek Nagylóc Szécsény Szécsény Szécsény Szirák Cserhátszentiván Szirák Szirák

Választókerület Szécsényi Szécsényi Szécsényi szécsényi Szécsényi Szécsényi Szécsényi Szécsényi Szécsényi Szécsényi Szécsényi Sziráki Sziráki Sziráki Sziráki

A balassagyarmati kerületben található régi jogon választók mindegyike a megyeszékhelyen él. Három közigazgatási tisztviselı (közülük kettı nyugdíjas) és egy magánzó képviseli a régi jogon választókat a listán. Úgy gondolom, hogy jövedelmük nagysága vagy iskolázottságuk lehetıvé tette volna számukra a választói jog elnyerését, mégis a régi jogcímet választották, mint választói jogosultságot. A füleki kerület egyetlen régi jogon választója egy bolgáromi földbirtokos. Alitisz Miklós Bolgárom második legnagyobb földbirtokosa volt 230 kat. hold földjével72 Coburg Fülöp herceg után. Tehát kérhette volna besorolását más – földbirtok vagy jövedelem – választójogi kategóriába, de a 65 éves földbirtokos megmaradt a régi jogcímnél. A szécsényi kerület 15 fıs régi jogon választójából a 8 földész és két kisbirtokos szerepel a listán. Az ı esetükben már kétségesebb, hogy rendelkeztek-e 1914-re a minimálisan elıírt cenzus mértékével. Elképzelhetı, hogy a régi jogon meglévı választójoguk volt egyetlen lehetıségük felkerülni a választói névjegyzékre. A sziráki kerületben található az egyetlen iparos, aki régi jogon volt választó. Valószínő, hogy az ı esetében sem volt elégséges a jövedelme, hogy választó lehessen. Ezért használta ki régi jogcímét.

községben, közös eredetet a könyv szerzıjével 1635. elıtti idıkbıl lehetne keresni, amelyre azonban nincs forrás. In: Sipeki Balás Károly: Családi feljegyzések. Budapest, 1929. 72

Magyarországi Gazdaczímtár. 1911. Szerk.: Rubinek Gyula.

72

Az 1914. évi listán hat magánzó is szerepel, mint régi jogon választó. Kiugróan magas életkoruk feltételezi, hogy jövedelmük nagyságától függetlenül ragaszkodtak múltban szerzett jogosultságuk ismételt regisztrálásához. A foglalkozási típusok szerint csoportosítva az 1914-re még régi jogon választókat, azt látjuk, hogy igen sokfélék. A csoport fele az ıstermelés szektorát tölti ki, földbirtokos, kisbirtokos és földész választók alkotják ezt a réteget. A következı legnépesebb, 6 fıt magába foglaló foglalkozási típus a magánzóké. A fennmaradó választók olyan foglalkozásokkal bírtak, amelyek magasabb iskolai végzettség meglétét igényelték. Az 1914. évi listán szereplı választók jelentıs részének jogcím választásában feltételezhetıen presztízs szempontok játszottak közre abban, hogy a régi jog kategóriába vetették fel magukat a választói névjegyzéken. Valószínő, hogy foglalkozásuknál fogva rendelkeztek olyan jövedelemmel vagy képzettséggel, amely a választói jog megszerzéséhez elegendı lett volna.

Összegezve: az 1848. évi választójogi törvény által létrehozott, és az 1874. évi törvény által megtartott választói jogosultság volt a régi jogcím. A dualizmus kori Nógrád vármegyében az ezen a jogon választókat két szempont szerint vizsgáltam. Az egyik a választójogi kategória foglalkozási tartalmának feltárása, a másik a jogcímmel kapcsolatban létezı vagy vélt presztízs-szempontok. A régi jogcím mögött meghúzódó foglalkozások típusairól az 1886. és az 1914. évek metszetében azt lehet elmondani, hogy az adott kerületre dominánsan jellemzı foglalkozások jelennek meg a régi jogon választók között is. A régi joggal kapcsolatban felmerülı presztízs-szempontok akkor vizsgálhatók, ha adott választó több jogcímen is választói jogot kaphatott. Hiszen akinek a vagyonossága vagy jövedelmének mértéke nem volt elegendı a minimálisan szükséges cenzushoz, de az 1872. évet megelızı idıkben még választójoggal bírt, az csak ezen a jogon vetethette fel magát a választói névjegyzékre. A választóknak a választási jogosultságot meghatározó kategóriákba történı besorolását, amennyiben valaki több választói jogcím minimális cenzusának is megfelelt, egyéni döntés határozta meg. Így a régi jog 1886. és 1914. évi képviselıit vizsgálva felfedezhettünk bizonyos presztizs szempontokat a jogcím kiválasztásakor. Kiemelkedıen a közbirtokos falvakban figyelhettük meg a régi jog elınyét a földbirtok jövedelmébıl szerezhetı választói jogosultsággal szem-

73

ben. A nyugalmazott közigazgatási tisztviselıknél és a magas életkort megért magánzóknál is megtapasztalhattuk a régi jog jelentıségét. A régi jogcímnek a századforduló után is meglévı – bár igen kis arányú – részesedésében véleményem szerint a rendi múlt ırzése és hagyományának ápolása volt még tetten érhetı a választók jogosultsági kategóriákba történı, egyéni döntésen alapuló besorolásakor.

2. Földtulajdon és választójog

Az 1874. évi XXXIII. törvény a választói jogosultság egyik cenzusát a földbirtokból származó jövedelemhez kötötte. Eszerint szabad királyi és rendezett tanácsú városokban választó lehetett az a birtokos, akinek földje 16 frt tiszta jövedelem után van földadóval megróva, a nagy- és kisközségekben megmaradt az úrbéri értelemben vett ¼ telek.73 A dualizmuskori választói névjegyzéken szereplı földtulajdonosokról a törvény alapján tehát azt tudjuk, hogy mennyi az a legkisebb földbirtok, amellyel rendelkeznie kellett ahhoz, hogy választó lehessen, de a valóságban létezı birtoknagyságról és az abból származó jövedelemrıl nem kapunk információt. A Nógrád vármegyei földbirtok után jogosultsággal rendelkezı választók vizsgálatakor azt szeretném feltárni, hogy az egyes településeken különbözı tényezık milyen hatással vannak mind a községben lévı földbirtokok nagyságára, mind annak jövedelemére, illetve így közvetve ezek a tényezık milyen befolyást gyakorolnak a község választóinak létszámára. A megye földbirtok jogán választóinak birtokviszonyai vizsgálatához az 1892. évi névjegyzéket74 választottam ki. Nógrád vármegye lakossága az 1890. évi népszámlálás75 adatai szerint 215.405 fı volt. A gazdaságok száma 37.740, amelyhez 713.517 kat. hold terület tartozott.76 Az 1892. évi választói névjegyzéken 13.087 fı szerepel, tehát 1892-ben Nógrád vármegyében a lakosság 6,1 %-a rendelkezett választói joggal, amely meghaladja az 5,7 %-os országos átlagot.77 A névjegyzéken feltüntetett választókból 9946 fı kapott választói jogosultságot 73

Magyar Törvénytár 1872-1874. évi törvényczikkek. Budapest, 1896.

74

NML IV. 404. Nógrád Vármegye Törvényhatósági Bizottsága Központi Választmányának iratai 1892.

75


76

A Magyar Korona Országainak Mezıgazdasági Statisztikája. Budapest, 1897.

77

Gerı András: uo. (58. p.)

74

földbirtok alapján, amely létszám a megyei választók legnagyobb hányadát, a 76 %-át alkotja. A választókat mindkét évben a már megismert hat választói kerületben írták össze a megyében, ezek a füleki, balassagyarmati, losonci, szécsényi, sziráki és nógrádi kerületek. A választókerületek száma és székhelye megegyezik az 1886. és 1914. évi választókerületi beosztással. Kerületi bontásban az 1886. és 1914. évi feldolgozáshoz hasonlóan (lsd. 5. táblázat) a 18. táblázatban láthatjuk a választók jogosultság szerinti megoszlását Nógrád vármegye 1892. évi névjegyzékén. Az utolsó oszlopban a földbirtok jogán választók százalékos arányát fejeztem ki a kerületben választói joggal rendelkezık létszámához viszonyítva.

25. táblázat A Nógrád vármegyei választók jogosultság szerinti megoszlása 1892. évben Kerület

Füleki Balassagyarmati Losonci Szécsényi Sziráki Nógrádi Összesen:

Régi jog (fı) 105 63 13 89 77 105 452

Földbirtok (fı) 1995 1309 1960 1085 1898 1699 9946

Házbirtok (fı) 15 55 87 3 27 187

Jövedelem (fı) 374 397 549 145 116 134 1715

Értelmiség (fı) 160 140 156 134 106 91 787

Összesen (fı) 2649 1964 2765 1456 2197 2056 13087

Földbirtok (%) 75 67 71 75 86 83 76

Az eredményeket vizsgálva az 1886. évihez hasonló állapotokat találunk 1892-ben is. A megyei 76 %-os átlaghoz viszonyítva a táblázatból azt látjuk, hogy ekkor is két kerületben, a szirákiban és a nógrádiban a földbirtok jogán választók aránya meghaladja a megyei átlagot. A balassagyarmati és a losonci kerület az, ahol arányaiban kevesebben választanak földbirtok jogán, de még mindig döntıen ez a jogosultság marad itt is a domináns. Az alacsonyabb földbirtokosi jogosultság arányát az is magyarázza, hogy a két kerületi központ, Balassagyarmat – korszakunkban a városi fejlıdés útját járó, de jogilag nagyközség – és Losonc – a megye egyetlen rendezett tanácsú városa – választóinak csak töredéke választ földbirtok jogán. Balassagyarmaton az 511 fıbıl 70-en, Losoncon a 489 fıbıl mindössze 4-en. A két településen a jövedelem kategória túlsúlya, – Losoncon 332 fı, amely a kerület jövedelem alapján választóinak a 60 %a, Balassagyarmaton 308 fı, amely a kerület jövedelem cenzusának a 78 %-a – mindkét esetben a jogosultsági arányokra rányomja a bélyegét. A sziráki és nógrádi kerületben fordított a helyzet. A két járási székhely jövedelem alapján választóinak alacsony száma miatt – Nógrádon 3

75

fı, Szirákon 45 fı – a földbirtok jogán választók aránya lesz magasabb a megyei átlaghoz viszonyítva. A foglalkozás megjelölésénél a földbirtok jog alapján választók esetében az alábbi megnevezésekkel találkozunk: földbirtokos, nagybirtokos, birtokos, földész és földmíves. A nagyságrendi adatokat a nagy- és középbirtokosok esetében a gazdacímtárakból név szerint is megtudhatjuk. Nógrád vármegyében 93 fı 1000 kat. holdnál nagyobb földbirtokkal rendelkezı nagybirtokost találunk ebben az idıszakban az egyes választókerületekben. Közülük mindössze 18-an szerepelnek választóként abban a községben, ahol a birtokuk feküdt. A következı táblázatban soroltam fel ezeket a nagybirtokosokat a választói névjegyzéken megjelölt életkoruk és választói jogosultságuk feltüntetésével.

26. táblázat Nógrád vármegye nagybirtokosai az 1892. évi választói névjegyzéken Név

Község

Kerület

Sebastian Adolf Kuhinka István Baratta Alajos báró Janson Alfons Madách Aladár Forgách Antal gróf Kuhinka Gyula Piret Béla báró Berchtold Richard Butler Ervin báró Muzslay Sándor Prónay István Gyürky Ábrahám gróf Nyáry Jenı báró Vilczek Ede gróf Hofman Jakab Schlossberger Henrik Dezsıffy78 Ottó

Nagy-Kürtös Málnapataka Poltár Somos-újfalu Alsó-Sztregova Gács Podrecsány Diósjenı Nagyoroszi Nándor Rád Romhány Kis-Terenne Piliny Erdıkürt Lırinczi Lırinczi Vanyarc

Balassagyarmati Füleki Füleki Füleki Losonci Losonci Losonci Nógrádi Nógrádi Nógrádi Nógrádi Nógrádi Szécsényi Szécsényi Sziráki Sziráki Sziráki Sziráki

Életkor (év) 54 33 62 48 42 22 52 59 57 31 80 70 59 54 46 50 32 78

Választói jogosultság Földbirtok Jövedelem Földbirtok Földbirtok Földbirtok Földbirtok Földbirtok Földbirtok Földbirtok Földbirtok Földbirtok Földbirtok Régi jog Földbirtok Földbirtok Földbirtok Földbirtok Földbirtok

A választói jogosultság megnevezésénél azt látjuk, hogy a nagybirtokosok közül mindössze a kisterenyei Gyürky Ábrahám79 gróf választott régi jogon.

78

A nevek írásakor a jegyzéken található írásmódot tartottam meg. Dezsıffy=Dessewffy

76

Egy esetben találunk még a földbirtok jogosultságtól eltérı besorolást. Kuhinka István üveggyárának jövedelmét nevezi meg a választáshoz szükséges cenzusként, nem földbirtokát. A megye északi területein jó minıségő kovakı és barnavasérc lelıhelyeket találunk ebben az idıben, amelyre az üveg- és vasipar támaszkodhatott. „Málnapatak-Szamotercsen Kuchinka István Károly gyárát 1852-ben alapították. 1873-ban Kuchinka István és fia gyáraként szerepelt, mint egy kemencés huta, készített krétaüveget, a csiszolómőhelye építés alatt állt. Kuchinka István 1883-ban bekövetkezett halála után a gyárat fiai, István és Géza örökölték.”80 A megyei monográfiában81 is málnapataki birtokosként és üveggyárosként találjuk meg Kuhinka Istvánt. A polgári öntudat egyik megnyilvánulását tapasztalhatjuk személyében, amikor a földbirtokos az üveggyárosi egzisztenciáját jelöli meg jövedelme forrásaként, és nem földbirtokát. A többi nagybirtokos esetében már a földbıl származó jövedelem adja a választói jogot. A választói névjegyzéken szereplı földészek és földmívesek birtoknagyságának feltárásához a Nógrád megyei kataszteri iratokat82 hívtam segítségül. A kataszter szó a középkori capitastratum latin szóból ered, mely fejadójegyzéket jelent. „Az egyenes adók körében olyan munkálat, amely a hivatalosan megállapított adótárgyakról, adóalanyokról és az azokban elıforduló változásokról mindenkor pontos feljegyzéseket tartalmaz úgy, hogy ezek alapján az idınkénti adóztatás adóbevallások nélkül is minden nehézség nélkül mehet végbe vagy legalábbis nagyon megkönnyíttetik. Legáltalánosabb alkalmazása a földadónál.”83 Az államhatalom szempontjából a falusi társadalom tagjai mindenekelıtt adófizetık voltak. A kataszteri felmérések végsı célja a földbirtok illetve a földtulajdonos vagy birtokos adózó képességének meghatározása volt. Magyarországon a földadókataszter terve még II. József nevéhez főzıdik, aki megkísérelte bevezetni az általános földadót, de az még néhány évtizedet váratott magára. A kataszteri felmérések indokát végsı soron az 1848-ban kimondott közteherviselés teremtette meg, végrehajtására azonban csak 1849 októberében, illetve 79

„Gyürky Ábrahám (1836-1901) 1867. január 16-án grófi rangot nyert. 1872-91-ig Nógrád vármegye fıispánja, 1892-1896-ig a losonci kerület országgyőlési képviselıje, cs. és kir. kamarás.” Magyarország vármegyéi és városai. Szerk.: Dr. Borovszky Samu. Budapest, 1911. (598. p.)

80

Szvircsek Ferenc: Üveghuták, üveggyárak Nógrád megyében. In.: Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve. Salgótarján, 1982. (87-88. p.)

81

Borovszky Samu: uo. (606. p.)

82

NML XV. 2. Kataszteri iratok győjteménye Nógrád megye településeirıl 1860-1980.

83

Révai Nagy Lexikona XI. kötet. Budapest, 1914.

77

1850 márciusában kiadott császári pátens után került sor. Ez volt a hozadéki kataszteri felmérés, az un. ideiglenes kataszter. Az 1867. évi adóigazítások után a megyénkénti kimutatások szerint Nógrádban termıterület 669.843 kat. hold volt, amely 1.693.263 frt évenkénti tiszta jövedelmet hozott. A felmérés szerint ebben az évben Nógrád vármegyében 37.483 földbirtokos volt, az egy birtokosra esı termıterület 19,01 kat. hold, a tiszta jövedelem összege 45,17 frt. volt. A megye vagyonossága tekintetében 0,90-es hányadosával az országéhoz közelálló, középvagyonosságú, a 26. helyet foglalja el a megyék rangsorában. (Az országos vagyonhányados 0,92 volt.)84 A földkataszterrel kapcsolatos elsı törvényt az országgyőlés csak 1875-ben alkotta meg,85 ez volt az 1875. évi VII. törvénycikk a földadó szabályozásáról. „A földbirtok arányos megadóztatása céljából a magyar állam területén fekvı minden földbirtok tiszta jövedelme ezen törvény rendeletei szerint újból kinyomoztatik és általános földadókataszter készíttetik.” (1. §) „A föld tiszta jövedelmének vétetik a közönséges gazdálkodás mellett tartósan nyerhetı középtermésnek értéke, levonván belıle a gazdálkodási rendes költségeket. A földbirtokkal összekötött jogok, úgyszintén annak valamely iparággal vagy más földbirtokkal való gazdasági összefüggése a tiszta jövedelem kiszámításánál tekintetbe nem vétetnek, de viszont az azon fekvı terhek is figyelmen kívül hagyatnak.” (8. §) „A tiszta jövedelem mívelési ágak és minıségi osztályok szerint becslés után nyomoztatik ki.” (9. §) A földeket hét mővelési ágban tartották nyilván: szántó, kert, szılı, rét, legelı, erdı, nádas. Törekedni kellett arra, hogy egy becslıjáráson belül egy tiszta jövedelmi fokozat készüljön. Amennyiben egy becslıjáráson belül a tiszta jövedelmi fokozat nem volt megállapítható, úgy egy becslıjárás több osztályozási vidékre volt felosztható. Meghatározták a törvényben mővelési áganként a termésbıl levonható költségeket (pl. a napszámbért, a trágyázást és egyéb földmegmunkálást). A termés évi átlagát 10 évre vetítették ki, a szılıknél 15, az erdıknél pedig 25 évet vettek figyelembe, de legfeljebb nyolc minıségi osztályt állíthattak fel. Az 1960-as években fordult a történészek figyelme a kataszteri felmérések iratai felé. A birtokviszonyok egyénre bontott vizsgálatához olyan forráscsoportokat kellett keresni, amelyre a kataszteri felmérések alkalmasak voltak.

84

Keleti Károly: A telekadó és kataszter közgazdasági és statisztikai szempontból. Pest, 1868.

85


78

Orosz István86 a Szabolcs megyei Mándok község birtokviszonyainak változásait vizsgálta az 1870-1909. években a kataszteri iratok forrását felhasználva. A két kataszteri felmérés egybevetésével az agrárstruktúra részletekbe menı elemzését tudta elvégezni, valamint forráskritikai módszereit is kidolgozta a kataszteri forráscsoport kutatásának. Sándor Pál a paraszti földbirtoklás tényleges állapotához ajánlotta a kutatók figyelmébe a telekkönyveket és a kataszteri felméréseket még 1964-ben írt tanulmányában, amely a paraszti földbirtok 19. századi történeti statisztikai vizsgálatáról szólt.87 Ebben rámutat arra, hogy a kataszteri iratokból mód nyílik a földhasználat pontos megállapítására, mivel általános jelenség volt a parasztság telken kívüli földbirtoklása, vagyis a tényleges parasztbirtok terjedelme nagyobb volt, mint azt csupán az úrbéres teleknagyság alapján hihetnénk. Késıbbi tanulmányában megállapítja, hogy többek között a kataszteri felmérések alkalmasak a földbirtoklás vizsgálatánál az országon belüli tájproblémák felderítésére.88 Kellı kritikával kezelve lehetıséget nyújtanak a mővelési ágak, s részben a vetésterület megoszlása, az alkalmazott mővelési formák és az elért terméseredmények vizsgálatára. Ez azért is bír nagy jelentıséggel, mert a mővelési ágak megoszlásának különbözı arányai jelentékenyen befolyásolják az adott birtok holdankénti tiszta jövedelmének összegét. A kataszteri iratok hiányosságaként azonban megemlíti, hogy a különbözı birtokcsoportokhoz kapcsolódó vetésterület megoszlását a felvételekbıl pontosan megállapítani nem lehet, mivel a kertek, gyümölcsösök és szılık megjelölésén kívül éppen a legfıbb mővelési ág, a szántó vetésterületének megoszlására nem adnak kellı felvilágosítást. Szabad György már mintegy az addigi tapasztalatok tükrében a jövıre nézve foglalja össze a kataszteri munkálatok agrártörténeti értékesítésének feladatait.89 Tanulmányában felsorolja azokat a kérdéseket, amelyek megvilágítására véleménye szerint alkalmasak a kataszteri iratok. Ezek a két felmérési idıszakban végbement birtokstruktúra változástól az egyéni illetve családi birtoklás felvázolásán keresztül a dőlıkre lebontott mővelési ág és birtoklás kérdéséig 86

Orosz István: Mándok birtokviszonyainak változásai 1870-1909. Acta Universitas Debreceniensis de Ludovico Kossuth Nominatae Series Historica II. Debrecen, 1963. (157-173. p.)

87

Sándor Pál: A XIX. sz.-i parasztbirtok statisztikai vizsgálata. In.: Agrártörténeti Szemle 6. 1964. (36-83. p.)

88

Sándor Pál: A századforduló agrárstruktúrájának vizsgálatához. In.: Agrártörténeti Szemle 7. 1965. (177-197. p.)

89

Szabad György: A kataszteri munkálatok agrártörténeti értékesítésérıl. In.: Agrártörténeti Szemle 8. Budapest, 1966. (13-17. p)

79

fennmaradt forrásaink közül a kataszteri iratok sokoldalú felhasználhatóságát bizonyítja. Bali János90 és Fegyó János91 egy-egy község kataszteri felméréseinek anyagával példázza az iratokban rejlı lehetıségeket a birtokstruktúra változások kimutatására. A kataszteri iratok iránti érdeklıdés ezután alábbhagyott, majd mint társadalomtörténeti elemzések lehetséges forráscsoportja merül fel újra a 80-as években. Kiss József, Eke Judit és Farkas Attila a kataszteri felméréseket mint adatbázist kívánja kezelni a kutatásokban, amely alkalmas a községi birtokstruktúra felvázolására.92 Orosz István az 1987. évi gyulai konferencián elıadásában93 ismét visszatér a kataszteri iratokban rejlı lehetıségekre, amennyiben a kutatás tárgyát a falusi társadalom képezi. Elemzésemben Nógrád megye kataszteri iratait használtam fel a választók birtokainak nagyságrendi feltárásához, de a források hiánya miatt a dualizmuskori községekben végzett vizsgálat csak a mai magyar nógrádi területekre korlátozódik. Nógrád vármegye 1892. évi választóinak nagy száma nem teszi lehetıvé minden község földbirtok jogán választóinak a feldolgozását. Mintavétel alkalmazásával választottam ki olyan községeket, amelyek rendelkeztek kataszteri iratokkal. Vizsgálatom során arra a kérdésre kerestem a választ, hogy milyen összefüggés van a település népessége, földbirtokosi jogon választóinak létszáma és a birtokviszonyok között a különbözı természeti adottságú és munkamegosztású területen elhelyezkedı községekben. Az egyik kritérium az volt, hogy legyen a községek között olyan, amelynek a határában nagybirtok terül el. Igyekeztem olyan települést keresni, ahol a nagybirtokos a választói névjegyzéken is szerepel az adott helyen. A fenti válogatási szemponttal szemben megvizsgáltam olyan községeket is, ahol nem volt a falu határában nagybirtok, csak közép- illetve kisbirtok. Amikor a földbirtokok nagysága és a választók létszámára gyakorolt hatások összefüggéseit elemeztem, akkor annak a szempontnak megfelelıen választottam ki falvakat, hogy gazdálkodásra alkalmas területen fekszik, vagy „rossz” földje miatt nem jellemzı ott a mezıgazdasági 90

Bali János: Sárszentlırinc az 1859. és 1867. évi kataszteri felmérések tükrében. In.: Agrártörténeti Szemle 8. Budapest, 1966. (18-45. p.)

91

Fegyó János: Gelej az 1889. és 1910. évi kataszteri felmérések tükrében. In.: Agrártörténeti Szemle 8. Budapest, 1966. (46-72. p.)

92

Kiss József–Eke Judit–Farkas Attila: A földkataszteri iratanyagok forrásértéke, kutatási-feldolgozási lehetıségei. In.: Rendi társadalom–polgári társadalom 2. Gyula, 1987. (397-407. p.)

93

Orosz István: A falusi társadalom kutatásának forrásai a dualizmus korában. In.: Rendi társadalom– polgári társadalom 2. Gyula, 1987. (356-370. p.)

80

mővelés. Van-e ipari üzem vagy bánya a falu határában – feltételezésem szerint ennek a tényezınek is befolyással kell bírnia a földbirtok jogán választók létszámára, és a faluban elhelyezkedı birtokok nagyságára. A válogatás eredményeképpen 17 olyan községet sikerült találni, amelyek megfeleltek az általam kijelölt válogatási szempontoknak, és a település kataszteri iratai is rendelkezésemre álltak. A következı táblázatban tüntettem fel a kiválasztott települések választóinak a jogosultsági kategóriák közötti megoszlását.

27. táblázat A kiválasztott községekben a választói jogosultság megoszlása 1892. évben Község

Régi jog Földbirtok Házbirtok (fı) (fı) (fı) Bánk 65 Bárna 17 Berkenye 31 Bokor 46 Diósjenı 2 137 Endrefalva 43 Etes 28 Herencsény 45 Hugyag 34 Karancsberény 44 Karancskeszi 2 35 Kazár 2 54 Piliny 26 Sámsonháza 1 51 Somoskıújfalu 54 Tolmács 45 1 Vanyarc 3 103 Összesen 10 855 1

Jövedelem Értelmiség (fı) (fı) 2 3 2 2 1 1 1 6 4 3 4 1 1 3 1 1 3 1 8 5 1 1 2 1 2 2 5 7 5 2 3 4 47 47

Összesen (fı) 70 21 32 48 149 50 29 49 36 48 55 58 29 56 66 53 113 959

A számok tükrében szembetőnı a földbirtok jogán választók döntı többsége. Megállapíthatjuk, hogy amíg megyei szinten a választók több mint ¾-e földbirtoka jövedelme után lett jogosult a közéleti részvételre, addig községi szinten ez az arány még magasabb. A kiválasztott falvakban 855 fı kapta választójogát földbirtoka után, amely 89 %-os reprezentációt jelent az 1892. évi névjegyzéken a többi kategóriával szemben.

81

Három olyan települést találtam, ahol a falu választói névjegyzékén szerepelt a község nagybirtokosa. Ezek Vanyarc, ahol Dezsıffy Ottó94 a nagybirtokos, Piliny Nyáry Jenı báróval és Somoskıújfalu Janson Alfons nagybirtokossal. Nagybirtok van még a határában Bárnának, Kazárnak, Herencsénynek, Berkenyének, Karancsberénynek és Diósjenınek, de ezeknek a településeknek a nagybirtokosa nem található meg az 1892. évi választói névjegyzéken. Két községet, Endrefalvát és Etest a szécsényi kerületbıl a válogatáskor a nagybirtokos községek közé soroltam, mivel esetükben közel 1000 kat. holdas birtok fekszik a község határában. Endrefalván Steinlein Zsuzsanna grófnı 924 kat. holdas birtoka található. Természetesen a nık nem rendelkezhettek választójoggal a korszakban, így ı nem is szerepelhetett a névjegyzéken. A másik falu Etes, szintén a szécsényi választókerületbıl, ahol Forgách József grófnak 952 kat. holdja volt, de ı sem szerepel a település választói között. Az egyes községek vizsgálatánál Shvoy Miklós Nógrád megye leírását95 vettem alapul, ahol az alábbiak szerint ismerteti az általunk vizsgált községek természeti adottságait. Jó és rossz vagy silány minısítéseket használ a települések földjére, aszerint, hogy a mezıgazdasági termelésre mennyire alkalmas az adott terület. Jó földdel rendelkezı falvak közé sorolja Etest, Endrefalvát, Kazárt, Bánkot, Diósjenıt, Tolmácsot, Berkenyét és Hugyagot. Rossz vagy silány földje van Vanyarcnak, Sámsonházának, Herencsénynek, Bokornak, Pilinynek, Karancsberénynek, Bárnának, Somoskıújfalunak és Karancskeszinek. A községek elsı csoportjaként nézzük meg a település határában nagybirtokkal rendelkezıket, összehasonlítva ıket azokkal a községekkel, ahol nincs nagybirtok.

94

„Dessewffy III. Ottó (szül.1813 meghalt 1895. Vanyarczon), 1839-46-ig Nógrád vármegye fıjegyzıje, késıbb alispán és országgyőlési képviselı, az ág.ev.bányakerületi egyházmegye világi felügyelıje.” Borovszky Samu: uo. (594. p.)

95


82

28. táblázat A határában nagybirtokkal bíró községek adatai96 Község

Terület Népesség Választók Nagybirtok Nagybirtok Választók (kat. (fı) nagysága aránya a te- aránya a hold) rülethez népességhez Összes Földbirt. (kat. hold) (%) (%) (fı) jogán (fı) Bárna 2955 629 21 17 1824 62 3 Berkenye* 2366 429 32 31 1287 54 7 Diósjenı 9997 1827 149 137 6924 69 8 Endrefalva 2309 952 50 43 924 40 5 Etes 2742 851 29 28 952 35 3 Herencsény 5768 1076 49 45 1474 26 5 Karancsberény 4020 476 48 44 2696 67 10 Kazár 4773 1035 58 54 1727 36 6 Piliny 2776 749 29 26 1278 46 4 Somoskıújfalu 6193 1353 66 54 4540 73 5 Vanyarc 5595 1286 113 103 1147 21 9

29. táblázat A nagybirtokkal a határban nem rendelkezı községek adatai Község

Bánk Bokor Hugyag Karancskeszi Sámsonháza Tolmács

Terület (kat.hold)

Népesség (fı)

1128 930 1830 5519 1783 2127

526 250 953 1106 664 795

Választók Összes Földbirtok (fı) jogán (fı) 70 65 48 46 36 34 55 35 56 51 53 45

Választók aránya a népességhez (%) 13 19 4 5 8 7

* A 28. és 29. táblázatokban vastag betővel szedve különböztettem meg a jó termıföldő községeket a többitıl

A két táblázatot összehasonlítva azt tapasztaltam, hogy azokban a községekben, ahol nagybirtokot található a falu határában a választók létszáma és a népesség aránya kisebb, mint azokban a községekben, ahol a kis- és középbirtokok a jellemzık. A 28. táblázatban felsorolt településekben a választók és népesség százalékos arányának az átlaga 5,8, míg a kis- és középbirtokos községekben ez a szám majdnem a duplája 9,3. A következı táblázatban a községekben választójoggal bíró birtokosoknak a földre és a jövedelemre vonatkozó adatait tüntettem fel a kataszteri iratokban talált források alapján.

96

A Magyar Korona Országainak helységnévtára. Szerk.: Dr. Jekelfalussy József. Budapest, 1892.

83

30. táblázat A kiválasztott községek földbirtok és jövedelmi viszonyai a kataszteri iratok alapján Község

Somoskıújfalu Bárna Kazár Karancsberény Endrefalva Tolmács Herencsény Piliny Etes Bánk Bokor Vanyarc Berkenye Sámsonháza Diósjenı Hugyag Karancskeszi Átlag:

Legkisebb földbirtok Legnagyobb földbirt. Legkisebb Legnagyobb adó adó (nagyb. (nagybirt. kivételével) kivételével) nsz* kat. hold nsz korona korona kat. hold 0 1189 11 1054 1,24 43,38 1 525 18 458 3,5 56,49 1 114 11 399 8,5 64,08 2 754 15 348 15,98 96,55 1 238 16 917 10,58 115,12 1 235 12 873 5,97 136,59 1 76 19 414 9,7 137,12 2 106 24 1533 16,97 149,49 1 349 29 371 7,44 177,56 1 115 19 1146 6,5 184,59 2 843 28 1509 10,62 197,37 1 1269 27 6 5,39 207,30 1 1018 25 142 10,1 276,00 1 49 168 1451 4,17 563,39 2 119 58 1511 19,95 581,15 2 899 59 689 24,85 583,76 3 776 239 757 22,62 1012,62 1,4 46 10,8 269,6

* nsz= négyszögöl

Az adatok alapján a holdakra és jövedelemre kivetített átlag az alábbiak szerint alakul. A legkisebb földbirtok minden községben az egy kat. hold körül mozog, az átlag 1,4 kat. hold. A nagybirtokot leszámítva a legnagyobb földbirtokokat vizsgálva már jelentısebb szóródást látunk a falvak között. A középarány 46 kat. holdat mutat, de az adatok alapján látható, hogy mindössze 4 településen haladja meg az átlagot a legnagyobb földbirtok, a többi 13 esetben az átlag fele körül mozog a birtokméret. A jövedelem tekintetében a legkisebb jövedelmek átlaga 10,8 korona, míg a legtöbbet hozó földeké 269,6 korona volt. Ha a községek rangsorában a jövedelem alapján tekintjük át a kapott eredményeket, azt látjuk, hogy jóval kisebbek az átlagtól az eltérések, mint a birtoknagyság esetében. A föld minıségének a jövedelemre gyakorolt hatásával magyarázható ez a kettısség, mivel rossz termékenységő föld esetében az aranykorona érték jóval kevesebb lesz. A községeket vizsgálva azt látjuk, hogy ahol a falu határában nagybirtok található, ott a választók birtokai kisebbek, mint a többi faluban. A kiválasztott 17 községbıl 20 kat. holdat

84

meg nem haladó legnagyobb földbirtokot 8 esetben találunk, amelybıl hat településnek a határában nagybirtok terül el. A 6. grafikonon a 30. táblázat elsı és utolsó helyén álló község választóinak földbirtokaik nagysága szerinti ábrázolása látható. Mindkettı földje rossz minısítést kapott a megyeleírás szerint, de Somoskıújfaluban Janson Alfons nagybirtoka található, míg Karancskesziben a közbirtokosság a jellemzı. (A kisbirtokok szemléletesebb ábrázolása miatt nem vettem be az adatsorba Plachy Elemér 239 kat. hold területő birtokát Karancskesziben.) A nagyságrendi szóródás a két községben az ábrákon jól követhetık. Míg a nagybirtokos Somoskıújfaluban a választók földbirtokai az 1-5 kat. hold között mozognak, és nem érik el a 15 kat. holdat, addig Karancskesziben az 5-10 kat. holddal rendelkezı birtokos van többségben.

6. grafikon Somoskıújfalu és Karancskeszi választóinak földbirtokai Somoskıújfalu és Karancskeszi választóbirtokosai 1892. földbirtok (kat.hold)

60 40

Somoskıújfalu választóbirtokosai

20

Karancskeszi választóbirtkosai

0 1

3

5

7

9

11

13

15

17

19

választóbirtokos (fı)

Nógrád vármegye választóinak földbirtokviszonyait vizsgálva az utolsó kiválasztási szempontom az volt, hogy ipari üzem vagy bánya legyen a község környékén. Ebben a vonatkozásban Kazár települést vizsgálhattam, ahol az 1861-ben alakult Szent István, majd Salgótarjáni Kıszénbánya Részvénytársulat tulajdonjoga révén szénbányászatot folytattak. A falu határában folyó bányászatnak feltételezésem szerint hatással kell lennie a település választóinak birtoknagyságára, illetve a választóinak létszámára. Kazár a jó termıföldő községek sorába tartozik. Jankovich Miklós 1727 kat. hold birtoka fekszik a falu határában. A kataszteri iratok

85

szerint a legkisebb földbirtok egy kat. holdas nagyságú, míg a legnagyobb csupán 11 kat. hold, az átlag 4,5 kat. hold.

7. grafikon Kazár választóinak földbirtokai

földbirtok (k at.hold)

Kazár választóbirtokosai 1892. 15 10

választóbirtokos

5 0 1

4

7 10 13 16 19 választó (fı)

A kapott adatok azt támasztják alá, hogy a nagybirtok és a bányászat a földbirtokok nagyságára gátló tényezıként hatnak, és így a választók létszámát is negatív irányba befolyásolják. Az a tény, hogy Kazáron a falu népességének a 6 % elérte a választáshoz szükséges cenzus nagyságát, jó termıföldjének, és az ebbıl származó jövedelmének volt köszönhetı.

Összegezve: az 1874. évi választójogi törvény alapján összeírt választói névjegyzéken földbirtok jogon választók birtokáról csak a választójoghoz minimálisan szükséges birtoknagyságot vagy jövedelmezıséget tudjuk. A valóságban létezı földbirtok jellemzıirıl nincs információnk. Ezért fordultam olyan kiegészítı levéltári forráshoz – a kataszteri iratok forráscsoportjához –, amely alapján további adatokat győjthettem a választói jogot biztosító földbirtokról. Mivel igen nagy létszámú a vármegyében a dualizmus idıszakában a földbirtoka után választójoggal rendelkezık csoportja, így mintavételként az 1892. évi választói névjegyzéket és arról 17 községet választottam ki elemzésre. A feltárt adatok eredményeképpen megállapíthattam, hogy a dualizmus kori földbirtok jogon választók döntı többsége legalább ¼ nagyságú úrbéri telke után lesz választó, és nem a földbıl származó adója alapján.

86

A választójog és földtulajdon összefüggéseinek vizsgálatakor a földbirtok jogon választók birtoknagyságát befolyásoló tényezık feltárását is elvégeztem. Különbözı vizsgálati szempontokat vettem sorra: a község természeti adottságai és földrajzi elhelyezkedése, a nagybirtok vagy ipari üzem jelenléte illetve hiánya. Az elemzés végén láthatóvá vált, hogy mindezek a tényezık eltérı módon befolyásolják a választók létszámát és birtokstruktúráját is. A kataszteri iratok forráscsoportjának bevonásával a különbségek adatokkal alátámasztva kimutathatóak, a mintavétel alkalmazásakor az összefüggések feltárhatóak voltak. Azokban a kiválasztott falvakban, ahol a község határában nagybirtok feküdt, vagy rossz volt a földminısége, vagy bányászattal is foglalkoztak, kisebbek voltak a földbirtokok és az abból származó jövedelmek. Ezek a tényezık pedig a választók létszámát is negatív irányba befolyásolták. Ennek következtében ezeken a településeken az 1874. évi XXXIII. törvényben elıírt választói jogosultsághoz szükséges cenzust döntı többségében az úrbéri értelemben vett ¼ telek biztosította, és nem a földbıl származó jövedelem. A dualizmus kori Nógrád vármegyének azon községeiben volt magasabb a földbirtokból származó jövedelem, és így a választóbirtokosok létszáma, ahol jó termıföldön kis vagy középbirtokosok gazdálkodtak, és a falu határában nem volt jelen a nagybirtok.

3. Virilizmus és választójog

Az 1874. évi XXXIII. törvény a választói jogosultságot vagyoni cenzushoz kötötte. A választói névjegyzéken jövedelem jogcímen szereplı választókról a törvény alapján tehát azt tudjuk, hogy 105 frt adózott jövedelemmel rendelkeztek minimálisan, de a valódi jövedelem nagyságáról nincs információnk. Ezért fordultam ismét olyan kiegészítı forráshoz, amely az egyén jövedelemére vonatkozóan adatokkal bír. Ilyen kiegészítı forrásként vizsgáltam meg a megyei illetve községi virilis jegyzékeket, amelyek a képviselıtestület tagjainak fele részben legtöbb adót fizetıire vonatkozóan tartalmazzák a nevet, foglalkozást, lakhelyet és a fizetett adó nagyságát. Az 1870. évi XLII. törvénycikk a köztörvényhatóságok rendezésérıl szól, az 1871. évi XVIII. törvénycikk a községek rendezésérıl. A két törvény elıírása szerint a törvényhatósági

87

bizottságnak és a községi önkormányzatok testületének is a felét a legtöbb állami egyenes adót97 fizetı nagykorú honpolgárok alkották. „19. § A bizottság áll fele részben a törvényhatóság területén legtöbb egyenes államadót fizetı azon nagykorú honpolgárokból, kik országgyőlési képviselıválasztásra jogosítva vannak: hason fele részben pedig a választó közönség választottjaiból.” (1870. XLII. törvény) „34. § A község az önkormányzat jogát képviselı testülete által gyakorolja. A képviselıtestület felerészben a választó közönség választottjaiból, hason felerészben pedig a legtöbb egyenes államadót fizetı községi lakos vagy birtokos nagykorú honpolgárokból áll. (1871. XVIII. törvény).98 A virilizmus intézménye a települések legtöbb adót fizetıinek vagyonuk révén biztosította a politikai befolyást az automatikus képviselıtestületbe jutással. Az 1886. évi XXII. – a második községi – törvényben99 új formáit is megfogalmazták a legtöbb adót fizetıi jogon történı képviseletnek. „32. § A képviselı-testület felerészben a legtöbb egyenes államadót fizetı községi lakos vagy nagykorú birtokosból, illetıleg a község területén fekvı vagyonuk után legtöbb adót fizetı nagykorú hajadon, özvegy, vagy törvényesen elvált nık s jogi személyek meghatalmazottjaiból, kiskorúak gyámjaiból és gondnokság alatt állók gondnokaiból, hason felerészben pedig a választó közönségválasztottaiból és azokon kívül még az állásuknál fogva szavazati joggal bíró elıljárósági tagokból áll.” „A virilizmus kapcsán a személyes képviselet jogának fogalmához járulékos elemként kapcsolódott a választójog egy különös föltételének, az adócenzusnak a fogalma. A magyar jog a virilizmus megnevezése alatt e két fogalmat összekapcsolta. A köznyelv idıvel a szóalakhoz jelentésként a járulékos elemet kötötte – így határozták meg a nyelvvédık a virilista szót még az intézmény fönnállásának idején „legtöbb adót fizetı”-ként, nagyadózóként. Társadalomtörténet-írásunk a járulékos elemet tette vizsgálata tárgyává. (…)

97

„Az állami egyenes adók körébe tartozott a kereseti adó, a földadó, a házadó, az általános jövedelmi pótadó, a tıkekamat- és járadékadó, a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adója, a bányaadó, a nyereményadó, a szállítási adó, a fegyver- és vadászati adó, a hadmentességi díj, az országos betegápolási pótadó.” M. Tóvári Judit: A miskolci társadalom gazdasági vezetı csoportjainak átrétegzıdése (1872-1917). In: Századok, 1980. 1. szám (782. p.)

98


99


88

A virilizmus a magyar társadalomtörténeti kutatásban Vörös Károly Budapest legnagyobb adófizetıkrıl írt tanulmánykötete megírása óta jelent meg.100 Vörös Károly úttörı monográfiája után egyre-másra jelentek meg különbözı törvény-, illetve helyhatóságok virilizmusáról szóló hosszabb és rövidebb, hol alaposabb, hol jórészt a rutinra támaszkodó tanulmányok.”101 Halmos Károly tanulmányában a virilizmus intézményérıl elkészült tanulmányok címeit és szerzıit is összegyőjtötte törvényhatóságonként. Nógrád megyei vonatkozású volt Kosján László a vármegyei törvényhatóság virilis tagjairól írt tanulmánya.102 Ebben a Nógrád megyei gazdasági elitet kutatva tett kísérletet arra, hogy bemutassa a polgári átalakulás szempontjából a foglalkozási szerkezet vizsgálatán keresztül egyének és csoportok mozgási tendenciáit. Az 1873. és 1916. évek közötti törvényhatósági virilis listákat elemezve megállapította: „a legnagyobb adófizetık között jelentıs szerkezeti átalakulásról nem beszélhetünk. A földbirtokosok nagy arányban megmaradnak a nógrádi megyei virilis jegyzékeken. A tendenciák az 1910-es évekre teljesednek ki, s a szerkezet elmozdulása tapasztalható a polgári fejlıdés irányába. A történelem menete azonban nem kedvezett a folyamat kiteljesedésének, s így nem tudhatjuk meg, hogy az ígéretesen kibontakozó losonci illetve salgótarjáni polgári átalakulás milyen további gazdasági, társadalmi és tudati átalakuláshoz vezetett volna, illetve felbontotta volna-e a nagybirtok dominanciáját.” Kutatásomban az országgyőlési választásra jogosultak és a virilisek közös metszetét adó, az országos és helyi politikában a közéleti részvételre lehetıséget kapó elit csoportok vizsgálatát szeretném elvégezni. Ennek a csoportnak a tagjait választóviriliseknek neveztem el. A vizsgálat egyrészt lehetıséget ad a virilis listán is szereplı választóknak a vagyoni helyzetének a feltárására. Amennyiben a választói névjegyzéken jövedelem jogcímen nyer besorolást az adott választó, akkor virilisként az adójának nagysága a jövedelmi viszonyairól is árulkodik. Másrészt megtudhatjuk a két csoport közös metszetébıl azt is, hogy milyen foglalkozású és választói jogcímő személyek alkották Nógrád vármegye közéleti elitjét. A törvényhatósági 100

Vörös Károly: Budapest legnagyobb adófizetıi 1873-1917. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1979.

101

Halmos Károly: Besitzbürgertum Magyarországon (A virilizmus). In: Zsombékok. Középosztályok és iskoláztatás Magyarországon a 19. század elejétıl a 20. század közepéig. Szerk.: Kövér György. Budapest, 2006.

102

Kosján László: Nógrád megye gazdasági elitje a dualizmus korában. (A polgárosulás tendenciái, hordozói). In: Rendi társadalom–polgári társadalom I. Salgótarján, 1986. (297-304. p.)

89

és a képviselıtestületi listák feldolgozásával választ kapunk arra is, hogy a területi elhelyezkedés mennyire befolyásolta a legtöbb adót fizetık foglalkozási szerkezetét. Elsı megközelítésként az 1886. és az 1892. évre felvett országgyőlési választói névjegyzékhez a Nógrád vármegyei legtöbb adót fizetı bizottsági tagoknak az 1887. évre összeállított névjegyzékét, valamint 1891. évre érvényes névjegyzékét társítottam. Amikor az idımetszetekhez kapcsolódóan mutatom be a választóviriliseket, akkor 1886. és 1892. évi csoportoknak nevezem. Az 1900-as népszámlálás által kialakított foglalkozási besorolásokat alapul véve, az alábbi táblázat szerint rendszereztem az 1886103 és 1892. évi nógrádi választókat.

31. táblázat Nógrád vármegye választóinak foglalkozási szerkezete 1886. és 1892. év

Sorszám Fıszektor 1.

2.

3.

4.

103


1886. év (fı)

1892. év (fı)

Változás 1892/1886.

Földbirtokos Kisbirtokos Gazdasági tisztviselı Összesen:

232 9.637 66

321 10.205 78

1,4 1,06 1,18

9.935

10.604

1,07

Tisztviselı Mővezetı, elı-és szakmunkások Segédszemélyzet Összesen:

66 7

78 4

1,18 0,57

73

82

1,12


33 846 3 882

19 857 1 877

0,58 1,01 0,33 0,99

Önálló kereskedı Tisztviselık Egyéb Összesen:

447 12 22 481

438 24 15 477

0,989 2,00 0,68 0,99

İstermelés


Ipar

Kereskedelem, hitel

Az 1886. évi adatsor megegyezik a 7. táblázatban is feltüntetett adatokkal. A számokat az 1892. év eredményeivel történı összevethetıség megkönnyítése miatt tüntettem fel ismét.

90



7.

1892. év (fı)

Változás 1892/1886.

77

59

0,77

77

59

0,77

Közlekedés Tisztviselı és díjnok Segédszemélyzet Összesen:

6.

1886. év (fı)

Közszolgálat és szabadfoglalkozás Törvényhozási és közigazgatási tisztviselık Igazságszolgáltatás Egyházi szolgálat Tanügy Közegészségügy Irodalom és mővészet Egyéb Összesen:

243

232

0,95

100 164 251 52 10

98 163 247 63 7

0,98 0,99 0,98 1,21 0,70

79 899

61 871

0,77 0,97


180 22 202

108 35 143

0,60 1,59 0,70

12.549

13.087

1,04

Egyéb

Mindösszesen:

Elmondhatjuk, hogy Nógrád vármegyében 1886-ban és 1892-ben is az ıstermelésben dolgozott a választók döntı többsége, arányait tekintve a 80 %-a. A szektoron belül is a kisbirtokosok csoportjába besorolt, a választói névjegyzéken földész és földmíves megnevezésekkel megjelenı választók voltak azok, akik 95 % feletti arányukkal uralják ezt az ágazatot. Az 1886. és 1892. évi Nógrád vármegyei választók után most szeretném megvizsgálni ugyanezen évek megyei választójoggal rendelkezı, legtöbb egyenes állami adót fizetıit – a megyei választóviriliseket. A póttagokkal együtt 208 virilis tagot számlált a megyei törvényhatósági bizottság.104 Összehasonlítva a két év névsorát, azt tapasztaljuk, hogy 122-en szerepeltek a bizottság mindkét listáján. A névsorokat a választókkal összevetve pedig 1886. évben 159-en találhatóak meg a nógrádi választói névjegyzékeken, 1892-ben pedig ennél kevesebben, 143-an. Mivel a választói jogosultság cenzusa jóval alacsonyabb, mint amennyivel az egyenes adó nagysága alapján le104

NML IV. 152. Nógrád vármegye Törvényhatósági Bizottságának iratai 1886-1892.

91

hetett bekerülni a törvényhatósági bizottságba, így valószínő, hogy a választói névjegyzékrıl hiányzó virilisek más megyében vetették fel magukat a választók közé. A választóvirilisekrıl a választói névjegyzékek alapján tehát tudjuk, hogy milyen jogon voltak választók és mi a foglalkozásuk. A jogosultsági megoszlást az alábbi táblázatban foglaltam össze.

32. táblázat A Nógrád vármegyei választóvirilisek jogosultsági megoszlása 1886. és 1892. évben 1886. év

Jogosultság Régi jog Földbirtok Házbirtok Jövedelem Értelmiség Összesen:

fı 43 64 6 24 22 159

1892. év % 27 40 4 15 14 100

Fı 23 67 3 25 25 143

% 16 47 2 17,5 17,5 100

A választóvirilisek között a legnagyobb arányt mindkét évben a földbirtok jog képviseli. İket követik a régi jogon választók. Az 1886. évben régi jogon választó törvényhatósági bizottsági tagok közül 6 választóvirilis nem ezt a jogosultságot jelöli meg 1892. évben A földbirtok utáni jövedelem 5 esetben lép a régi jog helyébe, és Ujhelyi Boldizsár Balassagyarmatról 1886-ban foglalkozása szerint földbirtokos 1892-re mint királyi táblabíró már az értelmiségi kategóriában szerepel. A jövedelem szerint választók csak 15-17 %-os arányban szerepelnek a megyei virilisek között a vizsgált idıszakban. Hozzájuk hasonló az értelmiségi jogon választók részesedése a választóvirilisek között. A foglalkozás tekintetében a megyei választóvirilisek az elıbb is bemutatott hét szektoros felosztásban az alábbiak szerint oszlanak meg.

92

33. táblázat A Nógrád vármegyei választóvirilisek foglalkozási szerkezete 1886. és 1892. évben Szektor

1886. év 115 0 1 17 0 26 4 159

İstermelés Kohászat, bányászat Ipar Kereskedelem, hitel Közlekedés Közszolgálat és szabadfoglalkozás Egyéb Összesen:

1892. év 92 0 4 11 0 34 2 143

Az ıstermelésben találjuk a megyei választóvirilisek több mint kétharmadát. İk a nagy-és földbirtokosok, akik birtokuk utáni jelentıs jövedelmük alapján lesznek tagjai a törvényhatósági bizottságnak. A közszolgálat és szabadfoglalkozás lesz a következı népesebb csoport, ahol a tisztviselıket és ügyvédeket találjuk nagy számban. Kétszeres adóbeszámítással 1886. évben 25-en, 1892-ben 42-en rendelkeztek a választóvirilisek közül. A legtöbb esetben ügyvédi illetve lelkészi oklevél adta az alapját a kétszeres adószámításnak. 1886. évben 15, 1892-ben 21 ügyvédi végzettség és 7 illetve 5 lelkészi oklevél szerepel a jegyzékeken. A megyei törvényhatósági bizottságban a kereskedık 1892-re kisebb számban képviseltetik magukat, mint 1886. évben. Kosján László a Nógrád vármegyei kereskedı virilisekrıl azt állapította meg, hogy az 1870-80-as években jellemzıen terménykereskedık találhatók a listákon. Számuk azonban egyre fogy. Két okot jelöl meg erre a szerzı. Egyrészt jövedelmük nem elégséges ahhoz, hogy tartósan a virilisek között maradjanak. Másrészt azok, akik képesek nagyobb vagyont felhalmozni, azt földbirtokba fektetik, és késıbb mint földbirtokosok szerepelnek a virilisek között, bár a kereskedést sem hagyják abba.105 A választóvirilisek között 1886. évben 16 kereskedıt láthatunk a megyei listán. 1892-re számuk 8 fıre csökken. Az 1892. évi kereskedık közül öten vannak azok, akik az 1886. évi listán is szereplı választóvirilisek106 voltak. Mindannyian balassagyarmati illetékességőek. Az 1886-os listáról lemaradt kereskedıkbıl hárman (Felsenburg Mór, Rónai Ignác és Unger Sándor) az 1892. évi választói névjegyzéken háztulajdonosként jelennek meg. Az ipari szektor a választóvirilisek esetében igen alulreprezentált. 1886. évben Borbély Lajos salgótarjáni gyárigazgató képviseli értelmiségi jogon egyedül. Az 1892. évre az iparban dolgozók létszá105

Kosján László: uo. (300. p.)

106

Aninger László, Berczell Lipót, Elfer Ede, Felsenburg Tivadar és Streisinger Lipót választóvirilisek

93

ma 4 fıre emelkedik. Bolváry Zahn Dénes és István, zlatnói üveggyárosok, Deutsch Károly losonctugári gızmalmos és elsıként az önálló iparosok közül Oláh Alajos ecsegi mészáros 374 frt-os adóbeszámítással. A két évet vizsgálva a virilis joghoz jutást jelentı egyenes adó átlagos nagyságáról és foglalkozásokról a jogosultság tekintetében az alábbiakat mondhatjuk el.

34. táblázat Nógrád vármegye választóviriliseinek jogosultsága és adóátlaga 1886. és 1892. évben Jogosultság Régi jog

1886. Foglalkozás Adóátlag (frt) 38 földbirtokos 835 4 nagybirtokos 1 ügyvéd

Földbirtok

49 földbirtokos 11 nagybirtokos 1 kereskedı 1 haszonbérlı 1 ügyvéd 1 lelkész

899

Házbirtok

2 magánzó 4 kereskedı

433

Jövedelem

7 földbirtokos 2 birtokbérlı 2 magánzó 1 közjegyzı 11 kereskedı 1 szállodatul.

442

Értelmiség

5 földbirtokos 7 lelkész 5 ügyvéd 2 gyógyszerész 1 gyárigazgató 1 orvos 1 kir. közjegyzı

243

1892. Foglalkozás Adóátlag (frt) 14 földbirtokos 11375 4 nagybirtokos 2 bíró 1 fıispán 1 alispán 814 50 földbirtokos 9 nagybirtokos 2 kereskedı 1 bérlı 2 ügyvéd 1 fıszolgabíró 1 mészáros 1 földmíves 1 magánzó 510 1 kereskedı 1 háztulajdonos 8 földbirtokos 786 2 bérlı 1 építész 4 tisztviselı 1 ügyvéd 1 lelkész 2 gyáros 6 kereskedı 5 földbirtokos 465 6 tisztviselı 7 ügyvéd 1 gızmalmos 4 lelkész 1 orvos 1 gyógyszerész

Az adóátlagok számításánál az értelmiségiek kétszeres adószámításánál a felezett összegeket vettem figyelembe. Ez legtöbbször az értelmiségi jogon választóknál fordult elı, 1886. év94

ben 15, 1892-ben 17 esetben, de a házbirtok kategória kivételével néhány esetben mindenhol találkozunk kétszeres adóbeszámítással. Ettıl eltérıen nagyobb számban az 1892. évi földbirtokos jogcímen választó viriliscsoport, ahol a 67 választóból 12 személynél kétszeresen veszik figyelembe az adóösszeget. Az átlagolt adatokból látszik, hogy a legtöbb adót fizetık csoportját a régi jog és földbirtok alapján választójoggal rendelkezık alkotják. Ebben a kategóriában találjuk mindkét évben a nagybirtokosok és földbirtokosok közel 90 %-át, akik szinte ki is töltik ezt a két kategóriát. De nem hiányzik a földbirtokosság a jövedelem és értelmiség alapján választójoggal rendelkezı virilisek közül sem, de itt már kisebb arányban szerepelnek természetesen. 1892. évben a jövedelem kategóriában az 1886. évihez képest igen magas adóátlagot látunk. Ez a kiemelkedı összeg annak köszönhetı, hogy a megyei virilis lista második helyén szereplı Dr. Pulszky Ágoston egyetemi tanár választóként földbirtokos foglalkozást jelölt meg, de a választói jogcímként a jövedelem kategóriát. Mivel vizsgálatomban a jövedelem alapján választói joggal rendelkezık vagyoni hátterérıl szeretnék pontosabb információt kapni, ezért a jövedelem jogcímen választó virilisek adóját néztem meg személyenként. A *-gal jelölt neveknél a virilis jegyzéken feltüntetett adónak csak a fele szerepel a táblázatban.

35. táblázat Nógrád vármegye jövedelem alapján választó virilisei 1886. év Név Streisinger Lipót Sacher Vilmos Deutsch Adolf Veisenbacher András Ungár Rudolf Házenfeld Benjámin Heks József Grottner János Berczell Lipót Simli József Alk György Kóhn Vilmos Serli Antal id Felsenburg Tivadar Szakall Barna Ruszinkó Antal Klamarik Danó Elfer Ede Feledi Henrik

Foglalkozás Kereskedı Kereskedı földbirtokos Kereskedı Kereskedı földbirtokos Magánzó földbirtokos Kereskedı birtokbérlı Magánzó földbirtokos földbirtokos Kereskedı földbirtokos birtokbérlı szállodatulajdonos Kereskedı Kereskedı

Lakhely Balassagyarmat Losonc Szécsény Salgótarján Losonc Szirák Losonc Losonc Balassagyarmat Diósjenı Losonc Nógrád Losonc Balassagyarmat Losonc Szécsény Losonc Balassagyarmat Balassagyarmat

95

Kerület balassagyarmati Losonci Szécsényi Füleki Losonci Sziráki losonci losonci balassagyarmati nógrádi losonci nógrádi losonci balassagyarmati losonci szécsényi losonci balassagyarmati balassagyarmati

Adó (frt) 1429 1225 881 719 705 617 466 456 377 360 345 316 316 306 298 247 235 232 213

Név Gazdik Lajos Szlávy Lajos Kis Jakab póttag Veisz Salamon póttag Sztranyavszky Géza*

Foglalkozás földbirtokos Kereskedı Kereskedı Kereskedı kir közjegyzı

Lakhely Balassagyarmat Losonc Kékkı Balassagyarmat Balassagyarmat

Kerület balassagyarmati losonci balassagyarmati balassagyarmati balassagyarmati

Adó (frt) 211 195 194 185 133

* kétszeres adószámítású választóvirilis

36. táblázat Nógrád vármegye jövedelem alapján választó virilisei 1892. év Név Dr. Pulszky Ágoston* Streisinger Lipót Berczell Lipót Felsenburg Tivadar Hoffmann Dávid Deutsc Adolf Kuchinka István Seidner Mór Pick József Glósz Sámuel Bolváry Zahn Dénes Bolváry Zahn István Balás József* Ungár Rudolf Klein Soma Pongrácz György* Elheniczky Flóris Holéczy Gusztáv Zahoránszky Pál Ruszinkó Antal Karlik János Baintner Ottó* Pajor István* Herman Kálmán* Borbás Géza*

Foglalkozás földbirtokos kereskedı kereskedı kereskedı Bérlı földbirtokos földbirtokos kereskedı Bérlı földbirtokos Gyáros Gyáros Ügyvéd Kereskedı Vásárbérlı Árv elnök földbirtokos földbirtokos földbirtokos földbirtokos Építész vármegyei pénztárnok ny árv elnök Okleveles erdész Lelkész

Lakhely Szécsény Balassagyarmat Balassagyarmat Balassagyarmat Bánk Szécsény Málnapatak Salgótarján Szécsény Felfalu Zlatnó Zlatnó Balassagyarmat Losonc Losonc Balassagyarmat Balassagyarmat Salgótarján Málnapatak Szécsény Balassagyarmat

Kerület szécsényi balassagyarmati balassagyarmati balassagyarmati Nógrádi szécsényi Füleki Füleki szécsényi szécsényi Füleki Füleki balassagyarmati Losonci Losonci balassagyarmati balassagyarmati Füleki Füleki szécsényi balassagyarmati

Adó (frt) 4932 3078 1580 1090 1053 773 691 598 492 449 434 434 427 440 407 394 368 341 335 320 315

Balassagyarmat Balassagyarmat Losonc Vilke

balassagyarmati balassagyarmati Losonci Losonci

216 175 157 151

* kétszeres adószámítású választóvirilis

1886-ban 24 fı, 1892-ben 25 választóvirilis volt jövedelem jogcímen választó. Ebbıl 1886-ban 7 földbirtokos és 11 kereskedı adja a csoport túlnyomó részét. 1892-ben megfordul a helyzet. A földbirtokosok 8 fıvel képviseltetik magukat a listán, míg a kereskedık már csak 5-en maradnak. 96

A többi választóvirilist vizsgálva igen változatos foglalkozások jelennek meg az 1892. évi listán. Bérlık, tisztviselık, gyárosok egyaránt megtalálhatóak egy-egy építész, ügyvéd és lelkész mellett. A jövedelem jogcímen választók adónagyságát a két évre vonatkozóan grafikonon hasonlítottam össze. (Pulszky Ágoston kiugróan magas adóját az 1892. évben nem vettem fel az adatok közé, hogy a két év értékei ne mosódjanak össze.)

8. grafikon Nógrád vármegye jövedelem alapján választó virilisei 1886. és 1892. évben Nógrád vármegye jövedelem alapján választói

adó (frt)

4000 3000 1886. év

2000

1892. év

1000 0 1

4

7 10 13 16 19 22 választóvirilis

A grafikonon is jól látszik, hogy az 1892-es év adójövedelmei jóval felette vannak az 1886. évinek. Mindkét évben (természetesen 1892-ben Pulszky Ágoston után) Streisinger Lipót vezeti a listát, de fizetett adója megduplázódik 1892-re. Az adatokból tehát vagyonosodásra, anyagi gyarapodásra következtethetünk az idı múlásával. A két év megyei választóviriliseit összehasonlítva 70-en hiányoznak az 1892-es törvényhatósági listáról. Ezek több mint 70 %-át az ıstermelés szektorából jövedelmet szerzı választóvirilisek teszik ki. Ebbıl 5 nagybirtokos és 45 földbirtokos. A megyei virilisek után községi szinten is szerettem volna megvizsgálni a választók jövedelmi viszonyait a virilis listák tükrében. Ezt azért is fontosnak tartom, hogy a megyei választóvirilisek megismerése után a községi önkormányzatokban szerepet vállaló személyek választói jogosultsága és foglalkozása leírható legyen, és rávilágítson a két listán megfigyelhetı különbségekre vagy hasonlóságokra. 97

A vizsgált idıszakból Balassagyarmat és Losonc tekintetében találtam virilis névsort, valamint más évekbıl Szécsény nagyközségben.

Balassagyarmati választóvirilisek Balassagyarmat ekkor a városiasodás útját járó, a rendezett tanácsú város rangjáért folyamatosan küzdelmet folytató település, de megyeszékhelyi státusza ellenére (egészen 1923-ig) csak nagyközség. A balassagyarmati virilis lista107 a levéltári iratokban megtalálható volt. Ez a forrás annyiban jelent bıvebb információt a korabeli sajtóban közölt virilis névsorhoz képest, hogy itt az adó nagyságát is tudjuk. (Losonc esetében csak a helyi sajtóból tudtam tájékozódni a virilisek kilétérıl, és ebben nem tudósítanak a fizetendı adó nagyságáról.) A településen 1886. évben 652 választót találunk, ebbıl 375-en választanak jövedelem jogcímen. Ez a létszám a választóknak az 58 %-a. 1892-ben már csak 511 választója van Balassagyarmatnak, és ebbıl 308-an jövedelem szerint választók. Ez kicsivel, mindössze 2 %-kal magasabb arányt mutat, mint az 1886-os évben. 1886. évben 23, 1892-ben 24 legtöbb adót fizetıt találunk a képviselıtestületben, akikbıl mindkét évben 16-an szerepelnek az országgyőlési választói névjegyzéken. A balassagyarmati jegyzéken található adó mellett a megyei virilisek listáján is szereplı balassagyarmati választóvirilisek megyei adóösszegét tüntettem fel a táblázatban. A kétszeresen számított adók esetében itt is csak a felét vettem fel az adatok közé. Ezt a választóvirilis nevénél most is *-gal jelöltem. Most nézzük meg, hogy kik voltak Balassagyarmat választóvirilisei 1886. és 1892. években. 37. táblázat A balassagyarmati választóvirilisek 1886. év Név Farkas Ferenc* Szilágyi Mór* Kövy Tivadar* Havas Gyula* Sugár Mór Grünbaum Henrik Elfer Ede öreg Sztranyavszky Géza* 107

Foglalkozás

Jogosultság

Ügyvéd Ügyvéd Ügyvéd Gyógyszerész Gyógyszerész Ügyvéd Kereskedı Körjegyzı

értelmiség értelmiség értelmiség értelmiség értelmiség értelmiség jövedelem jövedelem

Adó (frt) 132 151 220 260 284 332 233 263

Megyei adó (frt) 181 127 223 261 232 133

NML V. 41. Balassagyarmat Nagyközség Képviselıtestületének iratai 1886. és V. 71. Balassagyarmat Nagyközség iratai 1892.

98

Név

Foglalkozás

Berczek Lipót Felsenburg Tivadar Schleisinger Károly Baintner Ottó Herczfeld László Streisinger Lipót Schvartz Samu Aninger László

Jogosultság

Kereskedı Kereskedı Mészáros megyei tisztviselı Háztulajdonos Bérlı Bérlı Kereskedı

jövedelem jövedelem jövedelem jövedelem jövedelem jövedelem jövedelem föld

Adó (frt) 359 359 410 451 475 584 854 363

Megyei adó (frt) 377 306 1429 351

* A virilis listán kétszeres adószámítással szereplı választóvirilis

38. táblázat A balassagyarmati választóvirilisek 1892. év Név Grünbaum Henrik* Kövy Tivadar* Sztranyavszky Géza* Weisz Ábrahám Elfer Ede id Balás József* Baintner Ottó* Karlik János Kondor József Doman Izsák Doman Mayer Schvarcz Samu Schlésinger Károly Schmidt Samu Berczel Lipót Felsenburg Tivadar

Foglalkozás

Jogosultság

Ügyvéd Ügyvéd Kir.körjegyzı Háztulajdonos Háztulajdonos Ügyvéd m.pénztáros Építész Gabonakereskedı Mészáros Mészáros Bérlı Mészáros Birtokos Kereskedı Kereskedı

értelmiségi értelmiségi értelmiségi házbirtok házbirtok jövedelem jövedelem jövedelem jövedelem jövedelem jövedelem jövedelem jövedelem jövedelem jövedelem jövedelem

Adó (frt) 162 224 280 370 655 166 216 315 318 321 321 360 391 456 543 1090

Megyei adó (frt) 162 224 280 773 427 216 315 1580 1090

* A virilis listán kétszeres adószámítással szereplı választóvirilis 1886. évben 10 balassagyarmati képviselıtestületi virilis található meg a megyei törvényhatósági listán is, 1892-ben pedig 9 fı megyei választóvirilis is. Az adónagyságokat illetıen látunk különbségeket a két lista adatai között. A megyei lista magasabb értékei annak tudhatók be, hogy itt a megye területén szerzett jövedelmet vették figyelembe, nem csak a Balassagyarmaton fizetettet. Mindkét évben a virilisek több mint a fele jövedelem alapján volt választó. Az ügyvédek, tisztviselık és kereskedık mellett itt már megjelennek az önálló iparosok is. A megyei válasz99

tóvirilisekkel ellentétben, a balassagyarmati képviselık között Aninger László kivételével 1886. évben nem találunk földbirtok és régi jogon választót egyik évben sem. Ha az adónagyságot nézzük a választóvirilisek esetében 1886. évben 358 frt átlagos adót regisztráltak az egy földbirtok, 6 értelmiségi és 9 jövedelem alapján választó virilisnél. A listát két bérlı Schwartz Samu és Streisinger Lipót vezeti 854 és 584 frt-tal. Érdekesség, hogy Schwartz Samu 1892-ben már csak 360 frt-os adót mondhat magáénak, míg Streisinger Lipótot már nem találjuk a virilisek között. 1892-ben az átlagos adónagyság 387 frt. Felsenburg Tivadar kereskedı és Elfer Ede háztulajdonos lesz a két listavezetı 1090 és 655 frt-os adójukkal. 1886-ban Felsenburg Tivadar 359 frt adót mondhatott magáénak, Elfer Ede pedig csak utolsó helyen volt 233 frt adóval. Az öt év alatt jelentıs anyagi gyarapodás áll a két virilis mögött. A két év jövedelem alapján választóinak az adó vonatkozásában történı összehasonlításakor az alábbi képet kapjuk. 9. grafikon Balassagyarmat jövedelem alapján választó virilisei 1886. és 1892. évben

adó (frt)

Balassagyarmat jövedelem alapján választó virilisei 1200 1000 800 600 400 200 0

1886. év 1892.év

1

3

5

7

9

11

választóvirilis

A két év jövedelem alapján választóinak adóját összehasonlítva azt tapasztaltam, hogy nagyságrendileg nincs olyan jelentıs eltérés, mint a megyei virilisek esetében. Az 1886. év legkisebb adója összegében még meg is haladja az 1892. évit. A balassagyarmati központ nélkül a választókerületben a földbirtok jog szerint választók aránya meghaladja a 85 %-ot. Ugyanez a jogcím Balassagyarmaton mindkét évben 5-7 % kö100

rül mozog. Így nem meglepı, hogy a balassagyarmati választóvirilisek között nem találunk régi jog és egy kivételtıl eltekintve földbirtok jogon választó virilist. Ha összehasonlítjuk a Balassagyarmaton és a balassagyarmati kerületben a választói jogosultságokat, akkor azt tapasztaljuk, hogy mindkét évben a kerületben jövedelem alapján választóknak a közel 80 %-a Balassagyarmaton él. 39. táblázat Balassagyarmat és a balassagyarmati kerület választóinak jogosultsági megoszlása 1886. év BalassagyarBalassagyarmati választók mati kerület választói 1. Régi jog 20 68 2. Földbirtok 108 1461 3. Házbirtok 80 80 4. Jövedelem 375 486 5. Értelmiség 69 142 Összesen: 652 2237

Sorszám Jogosultság

1892. év BalassagyarBalassagyarmati választók mati kerület választói 1 35 70 1335 54 54 308 397 69 141 511 1962

Losonci választóvirilisek A megyeszékhely után most nézzük meg a megye egyetlen rendezett tanácsú városának, Losoncnak a választók és virilisek viszonylatában jellemzı képét. Losoncon 1886-ban 34 legtöbb adót fizetıt108 találunk a képviselıtestületben, akikbıl 26an választók városukban, tehát a 76 %-uk. 1891 decemberében Losonc város egyesült Losonc-Tugárral és Losonc-Kisfaluval,109 melynek következtében a városi képviselıtestület 48 fırıl 74 fıre növekszik. Így 1892-ben 37 legtöbb adót fizetı tagot110 ismerünk a losonci képviselıtestületben, valamint a 15 póttagot, tehát összesen 52 fıvel számolhatunk. A város virilisei közül választói névjegyzéken 31-en szerepelnek. Az 1886. évihez képest jóval alacsonyabb arány (60 %) azzal magyarázható, hogy 4 jogi személy111 mellett (Nógrád

108

Losoncz és Vidéke. 1886. december 5. VIII. évf. 49. szám

109

Losoncz és Vidéke. 1891. december 6. XII. évf. 49. szám

110

Losoncz és Vidéke. 1891. december 6. XII. évf. 49.szám

111

Az 1886. évi XXII. községi törvény fogalmazta meg a jogi személyeknek közvetett módon történı képviseletét. (32. §)

101

megyei Népbank, Losonci Takarék és Hitelbank, református egyház, Kármán Társulat112) 5 özvegyi jogon megnevezett hölgyet találunk a virilisek között ebben az évben. A megyei és a balassagyarmati választóvirilisekhez hasonlóan itt is *-gal jelöltem a kétszeres adószámítással rendelkezı választóviriliseket, ahol a megyei lista alapján adatokat találtam.

40. táblázat Losonc választóvirilisei 1886. év Név Kirchner Dávid Kovács Ferenc* Illés Lajos Doleschall Soma Gellén Endre Wagner Endre Zelenka Gyula Battik Elek Gömöry Pál Ungár Sándor Better Márkus Grittner János Martinyi Pál Andrejcsik Román Deutsch Nátán Hammermüller Ignác Heksch József Kohn Adolf Popper Mór Popper Mór Ungár Rudolf Wankovics Danó Hercz Adolf id. Hoffmann Gábor Klamárik Danó Petyko Imre

112

Foglalkozás gyógyszerész királyi körjegyzı lelkész református mérnök ügyvéd ügyvéd ügyvéd birtokos házbirtokos háztulajdonos Bérlı Bérlı Bérlı gızmalom tiszt kereskedı kereskedı kereskedı kereskedı kereskedı kereskedı kereskedı kereskedı Szabó Szabó vendéglıs ügyvéd

Jogosultság Értelmiség Értelmiség Értelmiség Értelmiség Értelmiség Értelmiség Értelmiség Földbirtok Házbirtok Házbirtok Jövedelem Jövedelem Jövedelem Jövedelem Jövedelem Jövedelem Jövedelem Jövedelem Jövedelem Jövedelem Jövedelem Jövedelem Jövedelem Jövedelem Jövedelem régi jog

Megyei adó (frt) 195 278 327 461 601 456 466 705 235 -

A Kármán Társulat a Kármán József írói munkásságának és örökségének gondozására és megırzésére alakult lelkes losonciakból. Virilis jogukat feltételezhetı, hogy közösen birtokolt házingatlanukból befolyó jövedelem biztosította.

102

41. táblázat Losonc választóvirilisei 1892. év Név

Foglalkozás

Kirschner Dániel Pokorny Lajos Kemény Ignác dr. Illés Lajos Okolicsányi Manó Gellén Endre Zelenka Gyula Sacher Gusztáv Unger Sándor Grittner János Serly Antal id Kohn Mór Minkus Bernát İrsztreicher Lajos Heksch József Andrejcsik Román Kohn Adolf Lutoczka Danó Rottman Herman Sacher Soma Szlávy Dezsı Sztolár Adolf Ungár Rudolf Better Márk Róth Simon Duda Danó Sacher Pál Herman Kálmán Deutsch Henrik Klein Soma Szilassy Béla

gyógyszerész gyógyszerész járási orvos református lelkész szolgabíró ügyvéd ügyvéd földbirtokos háztulajdonos magánzó magánzó búzakereskedı búzakereskedı cserkereskedı fakereskedı gızmalmi tiszt kereskedı kereskedı kereskedı kereskedı kereskedı kereskedı kereskedı korcsmáros könyvárus mészáros mészáros okleveles erdész szállodás vásárbérlı földbirtokos

Jogosultság Értelmiség Értelmiség Értelmiség Értelmiség Értelmiség Értelmiség Értelmiség Föld Házbirtok Házbirtok Házbirtok Jövedelem Jövedelem Jövedelem Jövedelem Jövedelem Jövedelem Jövedelem Jövedelem Jövedelem Jövedelem Jövedelem Jövedelem Jövedelem Jövedelem Jövedelem Jövedelem Jövedelem Jövedelem Jövedelem régi jog

Megyei adó (frt) 496 1138 491 266 440 314 407 2717

Losoncon 1886. évben 9, 1892-ben 8 választóvirilis található meg a megyei virilisek között is. Arányait tekintve jóval kevesebben, mint Balassagyarmat esetében. Balassagyarmaton közel a választók 2/3-a volt megyei és községi virilis, míg Losoncon nem éri el az 1/3-os arányt. A losonci választóvirilisek jogcím szerinti összesítését a következı táblázat mutatja.

103

42. táblázat Losonc választóviriliseinek jogosultsági megoszlása 1886. és 1892. évben Jogosultság Régi jog Földbirtok Házbirtok Jövedelem Értelmiségi Összesen

1886. év 1 1 2 15 7 26

1892. év 1 1 3 19 7 31

A balassagyarmatival ellentétben Losoncon találunk mindkét évben régi jogon és földbirtok után választó virilist, igaz, csak egy-egy személyt. A régi jogot 1886-ban Petyko Imre ügyvédnél jelölték, 1892-ben Szilassy Béla földbirtokos sorolta magát ide. Többségben a jövedelem alapján választó virilisek vannak a listán. Az értelmiségi kategória kevesebb, mint a fele a jövedelmiének. Ha összehasonlítjuk a két év választóviriliseit, akkor a 11 fı mindkét évben szereplı közül 5-en találhatóak a jövedelem szerint választók között, 4-en értelmiségiek, és ketten házbirtok alapján lesznek választók. A jövedelem és értelmiségi jogosultságnak a választókerülettel szembeni losonci dominanciája megfigyelhetı. A losonci választókerület esetében is elmondható a balassagyarmatihoz hasonlóan, hogy Losoncon koncentrálódik a kerület jövedelem és értelmiségi jogon választóinak több mint a fele. Nem meglepı, hogy a város választóvirilisei is ebbıl a csoportból kerülnek ki túlnyomórészt.

43. táblázat Losonc és a losonci kerület választóinak jogosultsági megoszlása 1886. és 1892. év Sorszám

Jogosultság

1. 2. 3. 4. 5.

Régi jog Földbirtok Házbirtok Jövedelem Értelmiség

Losonci választók 4 5 57 339 96

1886. év Losonci kerület választói 26 1824 77 578 173

Losonci választók 4 4 67 332 82

1892. év Losonci kerület választói 13 1908 87 549 157

A központot kivéve a földbirtokosi jog aránya ebben a kerületben is 85 % körül mozog mindkét évben. Losoncon mindössze 5 illetve 4 fı választ földbirtoka után az 1886. és az 1892. évi országgyőlési választói névjegyzéken. 104

A foglalkozások közül 1886-ban a legnagyobb számban a kereskedık vannak jelen. İket az ügyvédek követik. Két szabó és egy vendéglıs képviseli az önálló iparosokat a listán. 1892-ben továbbra is a kereskedık töltik ki legnagyobb számban a képviselıtestület legtöbb adót fizetıinek a csoportját. Az ügyvédek száma viszont négyrıl kettıre csökken, és a kisipart sem a szabók, hanem a mészárosok képviselik a testületben. A többi foglalkozási típus igen változatos, de túlnyomóan a közigazgatás és szabadfoglalkozás szektorából származnak.

Szécsényi választóvirilisek Szécsény Nógrád vármegye egyik kerületi és járási központja volt a korszakban. Az 1874. évbıl rendelkezünk a község képviselıtestületének virilis listájával,113 valamint az 1893. évi képviselıtestületi jegyzıkönyvi iratainak114 mellékleteként találjuk meg a szécsényi tisztviselık és képviselık névsorát, ahol a legtöbb adót fizetık neve is fel van sorolva. Az 1893. évi szécsényi választóvirilisek neveit az 1892. választói névjegyzéken szereplıkkel vetettem össze. A szécsényi 1892-1893. évi választóvirilisek a következık voltak.

44. táblázat Szécsény választóvirilisei 1892/1893. év Név Bölöny Ödön Terstyánszky István* Pintér Sándor* Velics Antal dr Krivácsy Antal Vancsó Béla Pokorny Pál Velics Lajos dr Pulszky Ágoston dr.* Pick József Herkovich Sándor

Foglalkozás

Választói jogcím

Földbirtokos Ügyvéd Ügyvéd Földbirtokos Földbirtokos Földbirtokos Földbirtokos Titkár Földbirtokos Bérlı Gyógyszerész

Értelmiség Értelmiség Értelmiség Földbirtok Földbirtok Földbirtok Földbirtok Földbirtok Jövedelem Jövedelem Jövedelem

Megyei adó (frt) 190 151 472 686 4932 492 -

113

NML V. 503. Szécsényi képviselıtestületi jegyzıkönyvek 1872-1888.

114

A nagyközség földbirtokosa Dr. Pulszky Ágoston, aki a vásártartási és helypénzszedési jogot földesúri jogon gyakorolta. Ruszinkó Antal bíró a megyei törvényhatósági bizottsághoz fordult a Szécsényi Nagyközség képviselıtestületének megbízásából, hogy ezt a jogot a földbirtokostól megvásárolhassa. A vételárat 20.000 frt-nyi összegben határozták meg, amelyet a település kölcsön felvételével kívánt rendezni. A vármegye az adásvételt az 1893. évi november 30-án tartott közgyőlésen engedélyezte. NML IV. 405. Nógrád Vármegye alispánjának iratai 1894. (560/1894.)

105

Név Deutsch Adolf Deutsch Sándor Gutfreund Ignác

Foglalkozás

Választói jogcím

Kereskedı Kereskedı Kereskedı

Jövedelem Jövedelem Jövedelem

Megyei adó (frt) 773 -

* A megyei virilis listán kétszeres adószámítással szereplı választóvirilis A 16 fıs legtöbb adót fizetı képviselıbıl 14-en szerepeltek a szécsényi választójegyzéken. A balassagyarmati és a losonci választóvirilisekhez képest Szécsényben a legtöbben földbirtok jogon lettek választók. İket követik a jövedelem majd értelmiségi jogcímek. Döntıen földbirtokosok, kereskedık és ügyvédek alkotják a szécsényi választóvirilisek csoportját. A megyei virilis listán 1892. évben hét szécsényi választóvirilis található. Szécsény nagyközségbıl szeretnék kiemelni a választóvirilisek illusztrálására három olyan személyt, akik megtalálhatóak az 1886. és 1892. évi megyei törvényhatósági virilis jegyzékeken is, és választójoggal is bírtak. Dr. Pulszky Ágoston az 1886. évi megyei törvényhatósági bizottság legtöbb adót fizetıinek listáján az elsı helyen áll nagybirtokosként 11.977 frt-tal, 1892-ben egyetemi tanárként 9864 frt-tal a második. Tudori oklevelének köszönhetıen adóját kétszeresen számították. Komjáthy Anzelm az 1886. évi megyei törvényhatósági bizottság legtöbb adót fizetıinek listáján a 101. helyen áll földbirtokosként 450 frt-tal, 1892-ben királyi tanfelügyelıként 323 frt-tal a 181. Ügyvédi oklevelének köszönhetıen adóját kétszeresen számították. Ruszinkó Antal az 1886. évi megyei törvényhatósági bizottság legtöbb adót fizetıinek listáján a 174. helyen áll birtokbérlıként 247 frt-tal, 1892-ben földbirtokosként 320 frt-tal a 182. Az ı alakjukon keresztül szeretném bemutatni a korszak prominens képviselıit, akik virilisként és választóként aktív közéleti tevékenységet folytattak. Részletes életrajzukat és fényképeiket a Függelékben helyeztem el.

Összefoglalva: Nógrád vármegye dualizmuskori választóinak társadalomtörténeti megközelítéséhez az alapforráson – a választói névjegyzékeken – kívül más források bevonása is szükséges. Ilyen kiegészítı források lehetnek a választók jövedelmi és vagyonossági leírására a kataszteri felmérések iratai, amelyek a földbirtok nagyságára és jövedelmezıségére vonatkozóan tartalmaznak értékes adatokat számunkra.

106

A levéltári iratokban ırzött virilis listán szereplı személyek neve mellett a foglalkozás megjelölés után a fizetett egyenes adó nagyságát is feltüntették. Így a választók jövedelmének nagyságrendi feltérképezéséhez a virilisjegyzékek szolgálhatnak információval. A választói névjegyzékeken szereplı választókat a legtöbb adót fizetık csoportjaival összevetve azt tapasztaltam, hogy a megyei virilis jegyzékek a választók 15-16 %-os arányára kivetítve tartalmaznak az adónagyságra vonatkozóan adatokat. Ennek az az oka, hogy a vizsgálat alá vont két év megyei választóviriliseinek közel ¾-e földbirtoka után, mint nagy- és földbirtokos rendelkezik választójoggal. Balassagyarmat és Losonc esetében elmondható, hogy bár a jövedelem és értelmiség alapján választó virilisek dominálnak a képviselıtestületben, mivel régi jog és földbirtok után választó virilis nincs vagy elenyészı a virilisek között, de a 10-15 fı körüli létszám szintén nagyon kis szeletét adják a választóknak. Megyei és választókerületi központi szinten tehát azt mondhatjuk el, hogy igen kislétszámú csoporthoz, a választók vékony rétegéhez sikerült közelebb jutni a virilis jegyzékeknek köszönhetıen. A forrásadatok azonban mégis fontosak abból a szempontból, hogy az „elit elitjének” feltárásához adott lehetıséget. A ténylegesen aktív, meghatározó közéleti szerepet játszó személyek foglalkozási, jogosultsági és jövedelmi viszonyairól rajzolt képet elénk. Azt a zárt gazdasági réteget mutatta meg, akik a politikai vezetést is gyakorolták a megyén és a községeken belül.

4. Két központ két évének közös választói

A választói névjegyzékek jó lehetıséget adnak annak a vizsgálatnak az elvégzésére, hogy két évet összehasonlítva milyen jogcímő és foglalkozású választókat találunk meg ismét a jegyzékeken, mely jogosultsági és foglalkozási kategóriába tartozók hiányoznak a korábbi évhez viszonyítva és hová sorolhatók az újonnan jöttek. Természetesen az 1886. és az 1914. évi választói névjegyzékek idıben túl messzire esnek egymástól ahhoz, hogy az ott feltüntetett választók összehasonlíthatók legyenek. Ezért az 1886. évre készült névjegyzéket vetettem össze a választók személyére nézve az 1892. évre összeírt választói névjegyzékkel.

107

Ezen belül is a vármegye két legnépesebb számú választókerületi központját választottam ki, Balassagyarmatot és Losoncot. Az 1880-as évek végén és az 1890-es évek elején, vagyis a vizsgálat alá vont választói névjegyzékek keletkezésének idején a két település egymás riválisaként komoly harcot folytatott a megyei elsıség megszerzéséért mind gazdasági, mind közigazgatási, mind kulturális téren. A vita gyökerét az a kettısség adta, amit a megyeszékhelyi rang, de nagyközségi státusz jelentett Balassagyarmat számára a megye egyetlen rendezett tanácsú városával, Losonccal szemben. Losonc és Balassagyarmat rivalizálását a nem azonos funkcióból eredı központiságnak az eltérı megközelítése adta. Vagyis a közigazgatási funkciót ellátó megyeszékhely jogosult megyén belül az elsıség megszerzésére, vagy a kereskedelmi és ipari központ szerepét betöltı Losonc. Ebben az idıszakban lehetünk tanúi az újságok hasábjain és a megyei győléseken zajló vitának, amelyben a losonciak a megyeszékhely áthelyezését kezdeményezik Balassagyarmatról városukba.115 Az áthelyezés mellett és ellen felsorakoztatott érvek Balassagyarmaton a történelmileg kialakult és meggyökeresedett állapotok mellett a közjogi intézmények jelenlétével érveltek, míg Losonc esetében kiemelték a város gazdasági, ipari központi szerepét, pénzügyi életének, kereskedelmi centrumának fejlettségét, a térség kulturális életében játszott meghatározó szerepét. „Losonc erre az idıre „Felsı-Nógrád” igazi központjává vált. Nem vetette vissza a megye egyetlen jogi értelemben is városnak tekintett településének fejlıdését vásárainak csökkenı forgalma, a kereskedelem központja maradt. A századforduló után három pénzintézet is alakult a városban. Közigazgatási intézményei révén nem vehette fel a versenyt a megyeszékhellyel, viszont szerepkörének megfelelıen néhány megyei hivatala is volt. Balassagyarmat ki tudta használni megyeszékhelyi rangja által élvezett elınyös helyzetét, kapcsolati tıkéjét. Vonzó célpontjává vált a faluról beköltözı földmőveseknek, a megyei értelmiségnek, hivatalnokoknak, akiknek már nem csak munkahelyet adott a megyeszékhely.”116 Balassagyarmat fájó pontja volt a nagyközségi státusz, ezért törekedett a rendezett tanácsú jogkör megszerzésére. 1886. évben került elıször hivatalos formában a képviselı testület közgyőlése elé Reményffy József képviselı indítványa az átalakítás szükségességérıl, mivel „a

115

Kosján László: Losonc és Balassagyarmat vitája 1890-ben a vármegye székhelyének áthelyezése kérdésében. I. rész In: Nógrádi Történeti Évkönyv Salgótarján, 1989. (195-209. p.)

116

Tóth Tamás: uo. (73. p.)

108

város117 közönsége, úgy erkölcsi, mint szellemi tekintetben a nagyobb városok értelmi színvonalán áll, s a törvény által biztosított önkormányzati jogai gyakorlását közigazgatási és közmővelıdési tekintetben önállólag kezelheti”. Az új státusz többletköltségét is kiszámolták, amely alig 2000 Frt-ot jelentene, de a település számára ez olyan rendkívüli bevételeket hozó elınyökkel járna, amely által fedezhetı lenne. Az indítványt a közgyőlés elfogadta, és egy bizottságot választott „kebelébıl”, amelynek feladatul adták egy jelentés elkészítését a várossá alakulás lehetıségeirıl és menetérıl. A bizottság vezetıje Reményi Károly városbíró volt, tagjai Reményffy József, Kövy Tivadar, Farkas Ferenc, Horváth Danó, Elheniczky Flóris, Feledi Henrik, Aninger László, Elfer Ede és Molnár József képviselık.118 A kezdeti lelkesedés idıvel aztán nagyon megcsitult. Még további három alkalommal foglalkozott a közgyőlés a rendezett tanácsú várossá alakulás problémájával, 1891., 1895. és 1911. években,119 de a bizottság továbbéltetésén kívül még a törvényhatósághoz címzett kérvény megírásáig sem jutottak el. Valószínő, hogy a kezdetben csekélynek ítélt többletköltség még sem volt vállalható a megyeszékhely számára. Balassagyarmaton 1886. évben 652 választót regisztráltak a választói névjegyzéken, 1892re számuk lecsökkent 511-re. A több mint 20 %-os csökkenést valószínő a választói törvénynek az a kitétele okozta, hogy adóhátralékosok nem vetethették fel magukat a választói névjegyzékre. A két év jogosultsági megoszlását az alábbi táblázat részletezi.

45. táblázat Balassagyarmat választóinak jogosultsági megoszlása 1886. és 1892. évben Választói jogosultság Régi jog Földbirtok Házbirtok Jövedelem Értelmiség Összesen:

117

1886. év fı 20 108 80 375 69 652

1892. év

% 3,1 16,6 12,3 57,5 10,5 100

fı 10 70 54 308 69 511

% 1,9 13,7 10,6 60,3 13,5 100

A balassagyarmati képviselıtestületi iratokban a település 1871-tıl élı nagyközségi státusza ellenére városi címet használnak.

118

NML V. 41. Balassagyarmat Mezıváros Tanácsának iratai 1886.

119

NML V. 71. Balassagyarmat Nagyközség iratai 1891-1911.

109

Az elsı három jogcím esetében látunk csökkenést mind létszámában, mind arányaiban a választóknál, a jövedelem és az értelmiségi kategória az, ahol néhány százalékos emelkedést tapasztalunk. Az 1886. és 1892. évi választókat összevetve 300 olyan választót találtam, akik mindkét választói névjegyzéken szerepeltek, vagyis az 1886. évi csoportnak majdnem a fele, az 1892. évinek pedig a 58,7 %-a. A mindkét év választóinak a jogosultsági megoszlása az alábbiak szerint alakult. 46. táblázat Balassagyarmat 1886. és 1892. évben is választóknak a jogosultsági megoszlása Választói jogosultság Régi jog Földbirtok Házbirtok Jövedelem Értelmiség Összesen:

Választó (fı) 9 51 22 186 32 300

% 3 17 7,3 62 10,7 100

A legnagyobb létszámban és arányban a jövedelem alapján választók kerülnek fel az 1886. évi választók közül az 1892. évi névjegyzékre. Ez az arány közel megegyezik az 1892-es névjegyzéken jövedelmük után választók arányával. A földbirtok jogon választók a következı kategória, bár jóval alulmúlja a jövedelem szerint választókét. Az összlétszámot nézve viszont néhány százalékkal magasabb. A házbirtok és értelmiségi jogú mindkét évi választók aránya kicsit alacsonyabb a teljes létszámhoz viszonyítva. A két, idıben viszonylag egymáshoz közel esı választói névjegyzék alkalmas annak a vizsgálatnak az elvégzésére is, hogy hány esetben változott meg a jogcíme, vagy a foglalkozása, esetleg mindkettı a mindkét választói névjegyzéken szereplı választónak. A következı táblázatban soroltam fel azt a 31 esetet, amikor ilyen változást tapasztaltam. 47. táblázat A balassagyarmati választói jogosultságban vagy foglalkozásában megváltozott választók 1886/1892. év Név Berczelly Ödön Dessewffy Elek Doman Ignác

Év 1886. 1892. 1886. 1892. 1886. 1892.

Foglalkozás Hitelintézeti tisztviselı Háztulajdonos Ügyvéd Ügyvéd Földbirtokos Háztulajdonos 110

Jogosultság Régi jog Házbirtok Jövedelem Értelmiség Föld Házbirtok

Név Draskóczy Bertalan Gazdik Lajos Herman Károly Hummer Ferenc Jakubovics József Kacskovics Gyula Kék István Kluck András Kohn Ede Kohn Károly Komjáthy Károly Kondor József Luczáthy Sándor Makka Ignác Okolicsányi János Polacsek Adolf Pongrácz Tivadar Reinhardt Zsigmond Schmidt Samu Singer Adolf Steiner Jakab Szentiványi Sándor Szkladányi Károly

Év 1886. 1892. 1886. 1892. 1886. 1892. 1886. 1892. 1886. 1892. 1886. 1892. 1886. 1892. 1886. 1892. 1886. 1892. 1886. 1892. 1886. 1892. 1886. 1892. 1886. 1892. 1886. 1892. 1886. 1892. 1886. 1892. 1886. 1892. 1886. 1892. 1886. 1892. 1886. 1892. 1886. 1892. 1886. 1892. 1886. 1892.

Foglalkozás Cipész Cipész Kereskedı Földbirtokos Megyei tisztviselı Fıszámvevı Városi aljegyzı Városi aljegyzı Királyi aljbíró Törvényszéki bíró Fıorvos Fıorvos Ügyvéd Ügyvéd Kımíves Háztulajdonos Kereskedı Fakereskedı Háztulajdonos Háztulajdonos Megyei tisztviselı Árvaházi kiadó Kereskedı Gabonakereskedı Háztulajdonos Kávés Tisztviselı Háztulajdonos Törvényszéki tisztviselı Törvényszéki bíró Kereskedı Háztulajdonos Háztulajdonos Háztulajdonos Háztulajdonos Fiakeres Birtokos Birtokos Tanító Tanító Házaló Háztulajdonos Háztulajdonos Háztulajdonos Éneklı Kántor

111

Jogosultság Régi jog Jövedelem Jövedelem Föld Értelmiség Jövedelem Jövedelem Értelmiség Jövedelem Értelmiség Jövedelem Értelmiség Értelmiség Jövedelem Jövedelem Házbirtok Házbirtok Jövedelem Házbirtok Jövedelem Régi jog Jövedelem Házbirtok Jövedelem Házbirtok Jövedelem Jövedelem Házbirtok Jövedelem Értelmiség Jövedelem Házbirtok Régi jog Házbirtok Házbirtok Föld Föld Jövedelem Jövedelem Értelmiség Jövedelem Házbirtok Régi jog Házbirtok Jövedelem Értelmiség

Név Sztranyavszky Géza Sztrehárszky János Ujcsek Pál Ujhelyi Boldizsár Zeke Kálmán

Év 1886. 1892. 1886. 1892. 1886. 1892. 1886. 1892. 1886. 1892.

Foglalkozás Körjegyzı Körjegyzı Háztulajdonos Háztulajdonos Szabó Háztulajdonos Tisztviselı Törvényszéki bíró Királyi aljbíró Járásbíró

Jogosultság Jövedelem Értelmiség Jövedelem Házbirtok Jövedelem Házbirtok Régi jog Értelmiség Jövedelem értelmiség

A 31-bıl 11 választónál változott meg a foglalkozás és a jogosultság is. A jogcímek változási gyakoriságát nézve a leggyakrabban a jövedelem kategóriába sorolt választó 1892-re értelmiségi kategóriába kerülı esete fordult elı a legtöbbször, 9 alkalommal, ellentettje csak kétszer. Ezt követi az, amikor a jövedelem alapján választóból házbirtok szerint választó lesz 6 esetben, ennek fordítottja 4 alkalommal fordult elı. Összességében 1892-re 9 alkalommal változik a jogosultság jövedelem kategóriára, és 10 esetben értelmiségire. Feltételezhetı tendencia tehát a megyei közigazgatási központban, hogy az értelmiségi létnek és a jövedelem szerinti választásnak idıvel egyre inkább növekvı presztízse alakult ki. Balassagyarmat választóinak foglalkozási szerkezete az alábbiak szerint alakult 1886. és 1892. évben. 48. táblázat Balassagyarmat választóinak foglalkozási szerkezete 1886. és 1892. év Fıszektor İstermelés Bányászat és kohászat Ipar Kereskedelem és hitel Közlekedés Közszolgálat és szabadfoglalkozás Egyéb Összesen

1886. év Fı 110 163 128 160 91 652

1892. év % 16,9 25 19,6 24,5 14 100

Fı 81 130 89 1 153 57 511

% 15,9 25,4 17,4 0,2 29,9 11,2 100

A legmagasabb létszámot a közszolgálat és szabadfoglalkozás szektorában látjuk. Ezt követi az ipar területe az elızıekhez hasonló arányokkal. Csak arányaiban beszélhetünk növekedésrıl ezekben a szektorokban is. A létszám tekintetében mindenhol csökkenı tendenciát tapasztalhatunk. Most nézzük meg, hogy a mindkét évben a választói névjegyzéken megtalálható 300 fıs választói csoportnak 1886. évben milyen képet mutat a foglalkozási szerkezete. 112

49. táblázat Balassagyarmat mindkét évben választóinak foglalkozási szerkezete 1886. évben Sorszám Fıszektor 1. İstermelés

2.


3.

Ipar

4.

Kereskedelem, hitel

5.

6.

7.

Foglalkozási csoport Földbirtokos Kisbirtokos Gazdasági tisztviselı Összesen: Tisztviselı Mővezetı, elı-és szakmunkások Segédszemélyzet Összesen: Tisztviselı Önálló iparos Segédszemélyzet Összesen: Önálló kereskedı

Tisztviselık Egyéb Összesen: Tisztviselı és díjnok Közlekedés Segédszemélyzet Összesen: Törvényhozási és közigazgatási Közszolgálat és szabadfoglalkozás tisztviselık Igazságszolgáltatás Egyházi szolgálat Tanügy Közegészségügy Irodalom és mővészet Egyéb Összesen: Házbirtokos Egyéb Magánzó Összesen: Mindösszesen:

1886. év (fı) 4 45 1 50 -

% 1,3 15 0,3 16,7 -

74 74 73

24,6 24,6 24,3

4 77 31

1,3 25,7 10,3

24 2 9 2 6 74 24 1 25

8 0,7 3 0,7 2 24,6 8 0,3 8,3

300

100

Az önálló iparosok és kereskedık után a földészek jelennek meg az 1886. évi választói névjegyzékrıl az 1892. évin a legnagyobb arányban. Említésre méltó még a törvényhozásban és közigazgatásban dolgozó tisztviselık jelenléte. Az 1892. évi balassagyarmati választói névjegyzéken 54 házbirtokos szerepel. Megközelítıen a fele 1886-ban is választó volt. Most nézzük meg, hogy kik nem kerültek fel az 1892. évi listára, és mely választók jelennek meg újként az 1892. évi listán. 113

Kimaradt az 1886. évi választókból 354 fı, és új választó lett 1892-ben 205 fı. A választói jogcímek az alábbiak szerint oszlanak meg.

50. táblázat Kimaradt és új választók jogcímei a balassagyarmati választói névjegyzéken 1886. és 1892. év Választói jogosultság Régi jog Földbirtok Házbirtok Jövedelem Értelmiség Összesen

1886. évi „kimaradottak” 10 64 60 190 30 354

1892. évi „újak” 7 15 26 131 26 205

Mivel 1892-ben összességében kevesebben vetették fel magukat a választói listára, így az egyes jogcímeken belül is csökkenést tapasztalunk. Olyan kategória nem volt 1892-ben, ahol több új választó lett volna, mint ahányan kimaradtak. Az értelmiségi kategória az, ahol a kimaradtakat a legnagyobb arányban „visszapótolták” az újak. Legkevésbé a földbirtokos jogcímen választók regisztráltattak újonnan az 1892. évi választói jegyzékre. Ugyanezen választók foglalkozási szerkezete az alábbiak szerint alakul. 51. táblázat A kimaradt és az új választók foglalkozási szerkezete a balassagyarmati választói névjegyzéken 1886. és 1892. év Sorszám Fıszektor

1.

İstermelés

2.


3.

Ipar


Földbirtokos Kisbirtokos Gazdasági tisztviselı Összesen: Tisztviselı Mővezetı, elı-és szakmunkások Segédszemélyzet Összesen: Tisztviselı Önálló iparos Segédszemélyzet Összesen:

114

1886. év kimaradottak (fı) 2 62 64 -

1892. év újak (fı) 2 13 15 -

95 95

61 61

Sorszám Fıszektor

4.

5.

6.

7.

Kereskedelem, hitel


Önálló kereskedı

Tisztviselık Egyéb Összesen: Tisztviselı és díjnok Közlekedés Segédszemélyzet Összesen: Törvényhozási és közigazgatási Közszolgálat és szabadfoglalkozás tisztviselık Igazságszolgáltatás Egyházi szolgálat Tanügy Közegészségügy Irodalom és mővészet Egyéb Összesen: Házbirtokos Egyéb Magánzó Összesen: Mindösszesen:

1886. év kimaradottak (fı) 46

1892. év újak (fı) 25

4 50 31

1 26 47

24 2 13 4 5 79 64 2 66

14 3 4 6 2 76 26 1 27

354

205

Ahol emelkedést látunk, az a törvényhozási és közigazgatási tisztviselık száma, 31-rıl 47 fıre emelkedik. A másik oldalon ellentétes tendenciával a földészek és a háztulajdonosok, akiknek a létszáma 20 illetve 40 %-ra csökken az 1886. évi kimaradt választók számához viszonyítva. Az önálló iparosok 10 %-kal többen kerültek be újonnan, mint a kereskedık, de számuk még így is kisebb, mint 1886. évi társaiké volt. A balassagyarmati 1886. és 1892. évi választói névjegyzékek összehasonlítása után most nézzük meg, hogy mennyiben mások a rivális város, Losonc esetében ugyanezen évek választóinak jogcímeiben és foglalkozásában megfigyelhetı változási tendenciák. Nógrád vármegye egyetlen rendezett tanácsú városában, Losoncon 1886. évben 501 választót találunk a választói névjegyzéken, 1892. évben 489 fı választott. Itt is, mint Balassagyarmat esetében, bár kisebb arányban, a választói létszám csökkenésével állunk szemben. Mindössze 2,4 %-kal vannak kevesebben Losoncon az 1892. évi választói névjegyzéken, mint 1886. évben. Most nézzük meg, hogy milyen választói jogcímen választottak a vizsgálat alá vont két évben.

115

52. táblázat Losonc választóinak jogosultsági megoszlása 1886. és 1892. évben Választói jogosultság

1886. év Fı 4 6 57 341 93 501

Régi jog Földbirtok Házbirtok Jövedelem Értelmiség Összesen:

1892. év % 0,8 1,2 11,4 68,1 18,5 100

Fı 4 4 67 332 82 489

% 0,8 0,8 13,7 67,9 16,8 100

A házbirtok javára tapasztalunk néhány százalékos emelkedést a jogosultsági kategóriák között, a többi jogcím esetében nem számottevı a létszámbeli csökkenés, ahogy a választók összlétszámában sem. A losonci névjegyzékek összehasonlítása során 246 választót találtam, akik mindkét évben szerepeltek a választói listán. Az ismételten választójoggal rendelkezık választói jogosultsága az alábbiak szerint alakult. 53. táblázat Losonc 1886. és 1892. évben is választóinak jogosultsági megoszlása Választói jogosultság Régi jog Földbirtok Házbirtok Jövedelem Értelmiség Összesen:

Választó (fı) 3 2 28 162 51 246

% 1,2 0,8 11,4 65,9 20,7 100

A két év választói névjegyzékét összehasonlítva azt tapasztaltam, hogy 246 választó szerepel mindkét évben a választói listán. Ez az 1886. és 1892. évi választóknak közel az 50 %-a. A számok azt mutatják, hogy a jövedelem és az értelmiségi jogcímen választók kerülnek fel legnagyobb létszámban és arányban az 1892-es választói névjegyzékre az 1886. évi választók közül. Említést érdemel még a házbirtok után választói joggal rendelkezık csoportja. A régi jog és a földbirtok jogcíme azonban elenyészı létszámú és arányú választói csoportot képez a két év közös választói között. Az 1886. és 1892. évek közös választói közül a két földbirtok jogon választóból az egyik (Szígyártó Sámuel) 1892-ben már háztulajdonosként házbirtoka után lesz választó.

116

Ha megvizsgáljuk, hogy Losoncon hány esetben változott meg a jogcíme, vagy a foglalkozása, esetleg mindkettı a mindkét választói névjegyzéken szereplı választónak, akkor 19 ilyen személyt találunk. 54. táblázat A losonci választói jogosultságban vagy foglalkozásában megváltozott választók 1886/1892. év Név Alk Ferenc Csonka Zsigmond Fábik István Havas Gyula Honti Ferenc Jeszenszky Lajos Keczéry István Künstler Jakab Maróthy István Martinyi Pál Okolicsányi Manó Patay József id. Plichta Lajos Pongrácz Ede Sacher Vilmos Serly Antal id Szígyártó Sámuel Szlávy Lajos Vargus János

Év 1886. 1892. 1886. 1892. 1886. 1892. 1886. 1892. 1886. 1892. 1886. 1892. 1886. 1892. 1886. 1892. 1886. 1892. 1886. 1892. 1886. 1892. 1886. 1892. 1886. 1892. 1886. 1892. 1886. 1892. 1886. 1892. 1886. 1892. 1886. 1892. 1886. 1892.

Foglalkozás Házbirtokos Házbirtokos Szolgabíró Járási fıszolgabíró Tímár Magánzó Mérnök Földbirtokos Végrehajtó Járásbírósági végrehajtó Csizmadia Csizmadia Jegyzı Városi aljegyzı Szatócs Szatócs Háztulajdonos Bérkocsi tulajdonos Bérlı Magánzó Joggyakornok Szolgabíró Háztulajdonos Csizmadia Gyógyszerész Magánzó Ügyvéd Háztulajdonos Kereskedı Háztulajdonos Tímár Magánzó Földbirtokos Házbirtokos Kereskedı Háztulajdonos Lakatos Háztulajdonos 117

Jogosultság Jövedelem Házbirtok Jövedelem Értelmiség Jövedelem Házbirtok Értelmiség Házbirtok Jövedelem Házbirtok Jövedelem Házbirtok Értelmiség Jövedelem Jövedelem Házbirtok Házbirtok Jövedelem Jövedelem Házbirtok Régi jog Értelmiség Házbirtok Jövedelem Értelmiség Jövedelem Értelmiség Házbirtok Jövedelem Házbirtok Jövedelem Házbirtok Földbirtok Házbirtok Jövedelem Házbirtok Jövedelem Házbirtok

A leggyakoribb a jövedelem jogcímrıl a házbirtokra történı változás. A 19-bıl 10 esetben találkozunk ezzel, az ellentettjével mindössze kétszer. A többi választónál egy-két esetben fordul elı más jogcímpár-variáció. Összességében 14 alkalommal lesz új jogcím a házbirtok jog, és négyszer a jövedelem. Értelmiségi jogra csak kétszer változik választói jogosultság. A jogcímekben tapasztalható változások után a választóknak foglalkozási szerkezetét vizsgáltam meg. Losonc választóinak foglalkozási szerkezete az alábbiak szerint alakult 1886. és 1892. évben. 55. táblázat Losonc választóinak foglalkozási szerkezete 1886. és 1892. év Fıszektor İstermelés Bányászat és kohászat Ipar Kereskedelem és hitel Közlekedés Közszolgálat és szabadfoglalkozás Egyéb Összesen

1886. év

1892.év

Fı 5 1 174 80 18 161

% 0,9 0,1 34,7 15,9 3,6 32,1

Fı 9 202 86 24 117

% 1,8 41,3 17,6 5,0 23,9

62 501

12,4 100

51 489

10,4 100

A két évet összehasonlítva az ipar szektorában, pontosabban az önálló iparosok létszámában látunk jelentısebb növekedést. A közszolgálat és szabadfoglalkozás szektorában figyelhetı meg a választók számbeli fogyása, amely a törvényhozási és közigazgatási tisztviselık létszámában végbement közel 40 %-os csökkenés eredménye. Az 1886. és 1892. évek közös választóinak foglalkozási szerkezete az alábbiak szerint alakult az 1886-os év viszonylatában. 56. táblázat Losonc mindkét évben választóinak foglalkozási szerkezete 1886. évben Sorszám Fıszektor 1.

İstermelés

2.


Foglalkozási csoport Földbirtokos Kisbirtokos Gazdasági tisztviselı Összesen: Tisztviselı Mővezetı, elı-és szakmunkások Segédszemélyzet Összesen: 118

1886. év (fı) 2 2 -

% 0,8 0,8 -

-

-


Ipar

4.

Kereskedelem, hitel

5.

Közlekedés

6.


7.

Egyéb

Foglalkozási csoport Tisztviselı Önálló iparos Segédszemélyzet Összesen: Önálló kereskedı Tisztviselık Egyéb Összesen: Tisztviselı és díjnok Segédszemélyzet Összesen: Törvényhozási és közigazgatási tisztviselık Igazságszolgáltatás Egyházi szolgálat Tanügy Közegészségügy Irodalom és mővészet Egyéb Összesen: Házbirtokos Magánzó Összesen: Mindösszesen:

1886. év (fı) 8 90 98 45 2 2 49 3 3 13

% 3,3 36,6 39,8 18,2 0,8 0,8 19,9 1,2 1,2 5,3

17 5 17 7 1 5 65 29 29

6,9 2,0 6,9 2,8 0,4 2,0 26,4 11,8 11,8

246

100

A két év közös választóiból a legnagyobb csoportot az önálló iparosok alkotják a több, mint egyharmados arányukkal. İket követik az önálló kereskedık. Ez a választói csoport teszi ki a az 1886. és 1892. évben is választóknak több, mint a felét. A közszolgálat és a szabadfoglalkozás szektorból a tanárok és tanítók találhatók meg leginkább mindkét választói névjegyzéken, valamint az igazságszolgáltatás területérıl az ügyvédek képviseltették magukat viszonylag magas számban. Losonc esetében is érdemes megnézni azt, hogy kik maradtak le az 1886. évi választók közül az 1892. évi névjegyzékrıl, illetve mely választók jelentek meg 1892-ben újonnan. A következı táblázat ezeknek a kimaradt választóknak és az újaknak a jogosultsági megoszlását mutatja.

119

57. táblázat Kimaradt és új választók jogcímei a losonci választói névjegyzéken 1886. és 1892. év Választói jogosultság Régi jog Földbirtok Házbirtok Jövedelem Értelmiség Összesen

1886. évi „kimaradottak” 1 3 30 176 45 255

1892. évi „újak” 2 3 30 169 41 243

Azt látjuk, hogy a jogosultság tekintetében a két lista között nincsen számottevı eltérés. Úgy tőnik, hogy a kimaradt választókat jogosultsági szinten visszapótolták az új választók. Most nézzük meg, hogy a választóknak a foglalkozási szerkezet szempontjából milyen megoszlását találjuk.

58. táblázat A kimaradt és az új választók foglalkozási szerkezete a losonci választói névjegyzéken 1886. és 1892. év Sorszám Fıszektor

1.

İstermelés

2.


3.

Ipar

4.

Kereskedelem, hitel

5.

Közlekedés

6.



Földbirtokos Kisbirtokos Gazdasági tisztviselı Összesen: Tisztviselı Mővezetı, elı-és szakmunkások Segédszemélyzet Összesen: Tisztviselı Önálló iparos Segédszemélyzet Összesen: Önálló kereskedı Tisztviselık Egyéb Összesen: Tisztviselı és díjnok Segédszemélyzet Összesen: Törvényhozási és közigazgatási tisztviselık

120

1886. év „kimaradottak” (fı) 3 3 -

1892. év „újak” (fı) 5 1 6 -

11 67 78 29 1 30 15 15 50

15 88 103 33 3 36 16 16 28

Sorszám Fıszektor

7.

Egyéb


Igazságszolgáltatás Egyházi szolgálat Tanügy Közegészségügy Irodalom és mővészet Egyéb Összesen: Házbirtokos Magánzó Összesen: Mindösszesen:

1886. év „kimaradottak” (fı) 6 5 17 4 1 13 96 30 3 33

1892. év „újak” (fı) 5 4 17 6 3 63 12 9 21

255

243

Ennek a vizsgálati szempontnak a keresztmetszetében már látunk létszám- és arányeltolódásokat a szektorok között és a szektorokon belül is. Az ipar területén tapasztalunk létszámnövekedést az új választók esetében, a foglalkozási csoportot nézve pedig ez az önálló iparosok körét érinti, mivel arányuk mintegy ⅓-dal emelkedik. Ezzel szemben a közszolgálat és a szabadfoglalkozás szektorának közel egyharmados visszaesésének okát a törvényhozási és közigazgatási tisztviselık létszámának majdnem 50 %os csökkenésében kell keresnünk. Az egyéb kategóriában a házbirtokosok számában tapasztalható szintén jelentısebb nagyságrendő csökkenés, a magánzóknál viszont emelkedés, de összességében ebben a szektorban az 1892-ben újonnan felvett választók létszámilag nem pótolják vissza a kiesetteket.

Összegezve: Két, a városfejlıdés útját járó település, a megyeszékhely Balassagyarmat és Nógrád vármegye egyetlen rendezett tanácsú városa, Losonc 1886. évi és 1892. évi választói névjegyzékén található választók különbözı csoportjait hasonlítottam össze választói jogcím és foglalkozási szerkezet szempontjából. A választók egyik csoportja azoké volt, akik mindkét évben szerepeltek a választói listán. A másik csoportot azok az 1886. évi választók alkották, akik már lemaradtak az 1892. évi jegyzékrıl. A harmadikban az 1892. évi választói névjegyzéken az 1886. évihez képest újonnan felvett választók kerültek. A két települést összehasonlítva megállapítható volt, hogy a balassagyarmati választók létszámában nagyobb arányú csökkenést regisztrálhatunk, mint a losonciakéban. A két év közös választóit vizsgálva Balassagyarmaton 300-an, míg Losoncon 246-an találhatóak meg mind121

két választói névjegyzéken. A két településen ezeknek a választóknak az esetében a jogcímekben az alábbi megoszlást találjuk. Balassagyarmaton is és Losoncon is legtöbben a jövedelem választójogi kategóriában szerepelnek, de Balassagyarmaton ezt a földbirtok jog követi, míg Losoncon az értelmiségiek aránya áll a második helyen. A két év névjegyzéke lehetıséget adott arra is, hogy a jogcímváltozási tendenciákat megvizsgáljam. Mindkét településen a jövedelem szerint választók besorolása változott a leggyakrabban, de míg a megyeszékhelyen az 1886. évben jövedelem szerint választó 1892-re értelmiségi jogcímen választott, addig a vármegye egyetlen városában ugyanez a kategória házbirtokosra változik. A foglalkozási szerkezetet nézve mindkét településen az önálló iparosok és kereskedık kerülnek fel legnagyobb arányban az 1892-es választói névjegyzékre. Balassagyarmaton a földészek létszáma megelızi a törvényhozási és közigazgatási tisztviselıkét, Losoncon viszont 1892-ben ismételten felvett földészt nem találunk a névjegyzéken. Itt az igazságszolgáltatás és tanügy választói csoportja rendelkezik még magasabb választói aránnyal. A kimaradottak és újonnan jöttek viszonylatában vizsgálva meg a választók csoportját azt láttuk, hogy Balassagyarmaton a kisbirtokos kategóriájú földészek kerültek vissza legkevesebben 1892-ben, viszont a törvényhozási és közigazgatási tisztviselık száma emelkedik az 1886. évihez képest. Losoncon viszont ennek a választói csoportnak az aránya a fele az 1886osnak, és az iparban dolgozó tisztviselık és önálló iparosok létszáma és aránya lesz magasabb. Összegezve tehát a két központi település jellege felismerhetı a két év választói névjegyzékeinek változási tendenciáiban. Míg Balassagyarmaton a törvényhozási és közigazgatási tisztviselık számában látunk emelkedést, mint újonnan jöttekében, Losoncon viszont az ipar marad a vezetı szektor az 1892. évi új választók foglalkozásában.

5. Választói magatartás „A 19. század utolsó harmadára a többpárti parlamentarizmus kialakulása a politikai pártok aktív szerepét eredményezte a választások idején. A kialakított választókerületekben személyre szabott képviselıválasztás történik. Ez azt jelentette, hogy megnövekedett a személyiség szerepe a választásnál, mivel nem a követküldı közösség véleményét képviselték már, hanem saját politikai programmal rendelkezı képviselıjelöltek kerültek az országgyőlésbe. A választási kampányban olyan helyi vagy országos szintő probléma megoldását teszik középpontba, 122

amely bár közérdeklıdésre tarthat számot, de valójában a politikai hatalom megszerzésének illetve a rendszer fenntartásának az eszköze csupán. A vizsgált idıszak választói magatartását nagyban meghatározta a rendszer legitimizálási törekvése, amely a törvényi szabályozás és a karhatalmi erıszak alkalmazásával egyaránt megpróbálta befolyásolni a választási eredményeket. A hazug legitimáció politikai magatartásformává válása azonban értelemszerően nem ér, nem érhet véget az adott politikai rendszer összeomlásával, hiszen éppen azért, mert magatartásformává vált, mintát, politikai szocializációs modellt jelentett, ami önmozgásában messzemenıen túlnyúlik a születése keretéül szolgáló rendszeren.”120 „A választói magatartás mentalitástörténetének két szakasza különíthetı el. Az egyik szakasz, amikor még elsısorban hatalmi-technikai eszközökkel kell a rendszerfenntartásnak alárendelt képviseleti nyilvánosság mőködést biztosítani. Ezt jelenti a választójog, a korrupció, a hatalmi befolyásolás. A másik szakasz, amikor mindez továbbra is megvan, de külsıdleges eszközbıl “belsıvé”, a dolgok szerves intézési módjává válik, egyszóval természetessé lesz. S ez már olyan mentalitást, politikai-közéleti magatartásformát jelent, amit az ellenzék is lényegében elfogad.”121 A sematikusnak tőnı szakaszolás lendületesebb és színesebb képe rajzolódik ki elıttünk, ha az újságok lapjain nézzük meg a választások idıpontja körüli tudósításokat a megyei és választókerületi szinten játszódó eseményekrıl. A helytörténeti kutatások számára jelentıs segítséget nyújt a történeti források sorában a sajtó, amely erıs kritikai megítélés alá esik, mégsem mellızhetı a korszak választásainak tanulmányozásakor sem. A sajtó fontos szerepet játszott a megye politikai életében. Hasábjain nézetek csaptak össze, politikai véleménycseréknek adott helyet, szerepe a közvélemény-formálásban egyre nıtt. Alapvetıen a helyi eseményekkel foglalkozott, az országos politikával csak annyiban, amennyiben az kapcsolatos a megyével. A Nógrád megyei sajtó elsı virágkora a hetvenes évek elejére tehetı, pontosabban ekkor kezdıdik, s váltakozó lendülettel tart a kilencvenes évekig. Ezt jelzi elsısorban a sajtótermékek megnövekedett száma. A megye leghosszabb élető periodikája a Nógrádi Lapok 1873-ban indult, és 1944-ben szőnt meg. A megye központi sajtóorgánuma ez, a mindenkori félhivatalos, melynek nemcsak

120

Gerı András: Az elsöprı kisebbség. Budapest 1988. (231. p.)

121


123

a címe változott meg idınként (1876-tól Nógrádi Lapok és Honti Híradó), hanem a politikai állásfoglalása is. 1886-ban indult meg az elsı, s már nevében is ellenzéki lap, a Nógrádi Ellenzék Balassagyarmaton. A függetlenségi párthoz tartozott. Állandó harcban állt a Nógrádi Lapok és Honti Híradóval. Erısen antiszemita is volt, a szabadelvő politika ellenlábasa, de megelégedett a megyei kormányzat igen óvatos bírálatával. Az újság 1889-ig létezett, addig is bizonytalan megjelenésekkel. Az 1896-os év legjelentısebb lapalapítása a Nógrád-Honti Ellenzék. A Nógrád Megyei Egyesült Ellenzék tulajdona volt. Széles körő tudósítói hálózatot szerveztek, Pestrıl is kaptak rendszeresen tudósítói híreket. 1900-ban szerkezeti változások miatt megszőnik. A megyei újságon kívül vannak helyi próbálkozások, csekély túlélési esélyekkel. Néhány éves vagy csak hónapos egzisztálás után meg is szőnnek. 1873-ban Losoncon indítanak új lapot Losonczi Lapok névvel. Kimondottan csak helyi híreket közöltek, igen unalmas stílusban megfogalmazva, és a hagyományos tipográfiával. 1875-ben szőnt meg. A folytatás Losoncon 1878-tól ismert, a Losonczi Híradó lesz az új helyi újság, majd neve Losonci Újságra változik. 1882-ben indult a Salgó-Tarján. Tartalmának jelentıségét a városra és a helyi üzemekre vonatkozó híranyag adja. Az 1896-os esztendıben születik meg a sziráki sajtó is. Az elsı lap a Szirák és Vidéke. Pályafutása igen rövid, fennállása még az egy évet sem éri meg.122 Összehasonlítva a dualizmuskori kormánypárti és ellenzéki sajtónak a választási mozgalmakról és választási eredményekrıl szóló tudósításait, véleményformáló és politikai determináló szándékuk nyilvánvaló. Történik mindez annak ellenére, hogy mindkét oldalon állást foglalnak a politikai semlegesség és a publikálás lehetıségének bárki számára azonos esélyei mellett. A Nógrádi Lapok és Honti Híradó kiadótulajdonosa Kék László és szerkesztıje Horváth Danó az alábbi felhívásban fordul olvasóihoz: „A „Nógrádi Lapok” nem lévén pártközlöny, hanem alólírt kiadó laptulajdonosnak magán vállalata: fölhívom a tisztelt közönséget minden pártkülönbség nélkül, hogy lapomat a sajtótörvény tiszteletben tartása mellett, minden jogosult vélemény közlésére igénybe venni mél-

122

Praznovszky Mihály: Nógrád megye sajtója a XIX. században. In: Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 1979. (227-262. p.)

124

tóztassék. Egyedüli kérelmem az, hogy a pártnyilatkozatok névaláírással vagy jeggyel legyenek ellátva.”123 Teszi mindezt az újság kiadója mindazért, mert álláspontja szerint a lap érdeke, hogy a választási mozgalmaknak hő képét tárja fel, valamint vidéki sajtóként feladatának tekinti a történelmi jelentıségő események megörökítését és megırzését az utókor számára. Az, hogy kitőzött céljának, a pártatlan tájékoztatásnak mennyiben tud megfelelni a valóságban, az újságcikkeket olvasva már erıs kritikai megítélés alá esik. Megyei szinten ez a lap lesz a szabadelvő párt nyilvános írásos fóruma. A Losonczi Híradó is a fentiek szellemében szeretne munkálkodni, ezért nyilvánítja a követválasztási mozgalmat társadalmi üggyé és szemrevételezi a választásokon induló pártokat programjaik szerint. Ez az újság ad fórumot azoknak a reklamációknak, amelyek arról szólnak, hogy a kormánypárti sajtóban cenzúrázták, vagy meg sem jelentették az ellentétes oldalon álló pártot támogatók írásait. Érdekes, hogy a kormánylapban nem találkozunk olyan sérelemmel, hogy ellenzéki újság nem adott lehetıséget kormánypárti nézetek kifejtésére. Valószínő, hogy nem is jelentkeztek kormánypárti részrıl annak igényével, hogy ellenzéki lapban publikáljanak. A megjelenı cikkek nem szőkülnek le a választási eseményekrıl szóló tudósításokra, hanem iránymutató és elemzı írások „segítik” a választókat a helyes döntésben. Vezércikkben foglalkozik a Nógrádi Lapok azzal a kérdéssel, hogy ”Kire szavazzunk?”124 A cikkíró szellemi párviadalra hívja fel az ellenzéki értelmiséget, hogy így tisztázzák eszméiket. A kormány melletti lojalitását fejezi ki azzal a számbavételezéssel, amellyel az eltelt idı eredményeit sorolja fel. A kiegyezés közjogi megkérdıjelezését indokolatlannak tartja, a dualizmust szükségszerő európai államalakulatként értékeli. Az ellenzék vagy nem vette fel a kesztyőt a felszólításra, vagy a választ nem méltatták a megjelenésre, de az olvasók az ellenzéknek a kormány politikájával szembeni érveit nem ismerhették meg. A képviselıjelölt személyiségének megnövekedett szerepe rajzolódik ki az újságok oldalain, amikor a programbeszédeket és a jelölthöz főzıdı kommentárokat közlik a tudósításokban. 1878-ban a szabadelvő párti képviselıjelölt ismét gróf Forgách Antal lesz a losonci választókerületben. Az ı esetében, mivel az elızı ciklusban is képviselıi mandátummal rendelke-

123

Nógrádi Lapok és Honti Híradó. Hatodik évfolyam 26. szám. 1878. június 30.

124

Nógrádi Lapok és Honti Híradó. Hatodik évfolyam 29. szám. 1878. július 21.

125

zett, az újság teljes terjedelemben közli a beszámoló beszédjét, amely egyben programbeszéd is a következı választási fordulóra. Nem mentes a kommentároktól sem a tudósítás, amelyek természetesen azt hivatottak kiemelni, hogy milyen nagyszerő egyéniségre bízatik az ország sorsa, ha ismét képviselıvé választják. A jelenlévık felelısségteljes és érett gondolkodását is hangsúlyozza a lap. Az ellenzék rosszindulatú referálásának tudja be, hogy a közönséget erıszakkal toborzott tisztviselıknek minısítik, holott azt szerinte Losonc és vidéke értelmisége alkotta. Zárójeles megjegyzések formájában közvetíti a választási győlés hangulatát. A képviselıjelölt népszerőségét nem egyszerő éljenzés jelzi, hanem az „lelkes”, „tüzes és „harsány” is volt. A képviselıjelölt beszédjét olvasva egyértelmő, hogy tapasztalt politikussal van dolgunk. Ismeri azokat a retorikai fogásokat, amellyel közönségének emberi hiúságát megragadva az érzelmeire hathat. Bírálóinak kéri fel választóit, és akiknek személyében “intelligens hallgatókhoz szólok, ne vegyék tehát rossz néven, ha szív érzelmeit, melyek magyar politikusnál még a politikában is nagyon szerepelnek, kissé háttérbe szorítom, és szólok az észhez.”125 Ennek eredményeként olyan elkötelezett szavazókat állíthat az oldalára, akik környezetükben véleményformáló jelentıséggel bírnak, és így a választásokon újabb szavazatokat jelentenek számára. A választási eredmények igazolják is a kormánypárti jelölt professzionalizmusát. A függetlenségi jelölt, Busbak Ádámmal szemben a szavazatok háromszorosát szerzi meg gróf Forgách Antal. A balassagyarmati választókerületben is nagyformátumú egyéniséget indít a kormánypárt nógrádi Szontagh Pál személyében. A jelölt választási sikerében már megoszlik a vélemény a Losonczi Híradó és a Nógrádi Lapok között. A programbeszéd a megyei újság szerint itt is az értelmiséget vonzotta meghallgatásra, és annak hatása sem hagy kétséget a választási eredmények pozitív kimenetele felıl reá nézve. „A nagyszerő programbeszéd elmondása után a nép szőnni nem akaró éljenzésbe tört ki, s örömteli kebellel kísérte az „Éljen Szontagh Pál” feliratú nemzeti zászlókkal lakására szeretett jelöltjét.”126 A Losonczi Újság Muzslay Sándor személyében ellenzéki jelölt indításáról tudósít Szontagh Pállal szemben, és az értelmiség véleményének megosztottságát hangoztatja, ellentétben a kormánypárti lappal. 125

Losonczi Híradó. Elsı évfolyam 3. szám. 1878. július 14.

126

Nógrádi Lapok és Honti Híradó. Hatodik évfolyam 27. szám. 1878. július 7.

126

Mind a kormánypárti, mind az ellenzéki tudósításokban nagy hangsúlyt fektetnek annak kiemelésére, hogy a választási programbeszédek közönségének nagy részét az „intelligentia” adja, akik mindig aktív befogadói és támogatói is az elhangzó beszédeknek. Az értelmiség véleményformáló hatása miatt fontos mindkét oldal számára. A választások során a kormánypárt gátlástalanul kihasználja annak lehetıségét, hogy a törvényhatóságok vezetıi a választókra befolyást tudnak gyakorolni adminisztratív hatalmuk és személyes tekintélyük révén. A választási mozgalmak kezdetekor történt: „Egy szép, verıfényes reggelen fı-utczánknak a postától a megyeházáig terjedı során a játszi fuvalom nem egy vagy két tricolone-t lobogtat, melyeknek nagy, fekete betői azt óhajtják, hogy Szontagh Pál „éljen!”. Kiváncsiság fúrja hát az oldalamat s kérdezısködni kezdtem: „Hát szomszéd! ugy-e csak derék egy ember az a Szontagh Pál?” – „Lehet, de éljen Muzslay!” – „De hisz a zászlója meg azt mondja, hogy „éljen Szontagh!” – „Azt a szolgabíró úr tőzette ki” – volt a lakoni felelet.”127 Nem válogat a kormánypárti sajtó a jelzıkben, ha az ellenzéki jelöltet kell minısíteni. A szécsényi nagybirtokos fia, Pulszky Ágost indul függetlenségi jelöltként a szécsényi kerületben. Óva intik a választókat attól, hogy rá szavazzanak, mert megbízhatatlannak tartják a jelöltet fiatal kora és kicsapongó életmódja miatt. Az eredmények nem támasztják alá az ellenséges korteskedést, mert Pulszky Ágostont megválasztják képviselınek a szécsényi kerületben 1878-ban. Az ı esete példa arra, hogy ahol olyan személyiség vállalja fel a jelöltséget az ellenzéki oldalon, akinek családi háttere és társadalmi kapcsolatai jó alapot adnak a megmérettetésre, ott ellenzéki politikus is jó esélyekkel indulhat a választásokon. A Nógrádi Lapok 1878. évi 32. számában terjedelmes cikk foglalkozik a követválasztás társadalmi hatásával.128 A leírt gondolatok ellentmondani látszanak az újság által követett gyakorlatnak, vagyis a kormánypárti jelölt melletti elfogult kampánynak. Azzal a türelemmel, amelyet a más meggyızıdésővel szemben számon kér, maga az újság sem jár elı jó példával. A cikkíró a választások körüli mozgalmakat igen negatívan és fásultan értékeli. „Bár egyetlen mandátumról sem lehetne elmondani, hogy azt nem a megbízó polgári igazelmőség az érdemnek adja át, hanem a megvesztegetett érdek, a felültetett, félrevezetett politikai kiskorúság dobja oda az érdem nélküli ambitió vagy önzı hatalmi vágynak olcsó áldozatul.”

127

Losonczi Híradó. Elsı évfolyam 7. szám. 1878. augusztus 11.

128

Nógrádi Lapok és Honti Híradó. Hatodik évfolyam 32. szám. 1878.augusztus 11.

127

Régi hagyományként sorolja a választásokkal járó visszaéléseket, a korrupciót, a dorbézolást, a verekedéseket, amelyek megzavarják a harmóniát az emberek közötti kapcsolatokban, és beteggé teszik a társadalom egészséges testét. A választási részvétel aránya jóval alulmúlja a várakozásokat. Az adatok szerint a választók egynegyede szavazott csupán. Az okokat keresve az fogalmazódik meg a Losonczi Újság lapjain,129 hogy ez a szomorú jelenség nem a politika körébe tartozik, hanem a társadaloméba. A közönyösség olyan betegsége a magyar nemzetnek, amelybıl a saját érdekében mielıbb fel kell ébrednie. Annak elemzésére azonban már nem tér ki, hogy vajon mi vezette a magyar választásra jogosult társadalmat erre a közönyösségre, és mitıl várja a passzív magatartás megváltozását. Az 1887. évi választási mozgalmakról már az 1886-ban indult Nógrádi Ellenzék címő lap is tudósít, amely az ellenzéki vélemények számára biztosít publikációs lehetıséget, és „a hatalomnak nincs semmi tekintetben alárendelve, s azt sújtja, lerántja az álarcot mindazokról, kik homályban bujdosnak, ostorozza a hibát.”130 Az újság oldalain a nagy számban és egyre erıszakosabban alkalmazott korrupcióról szólnak a hírek. A központi választmányhoz fordulnak nyílt leveleikkel, amelyben a tudomásukra jutott visszaéléseket jelentik. A legtöbb visszaélés a fıszolgabírók neveihez kapcsolódik. Az a vád ellenük, hogy a kormánypárti jelöltet támogató szavazóknak olyan ígéreteket tesznek, amellyel méltánytalan elınyre tehetnek szert az ellenzéki választókkal szemben. A hivatali elırejutástól a nagyobb hasznú terményértékesítésig számtalan lehetıségével találkozunk a lekötelezı ígéreteknek. Két nógrádi országgyőlési képviselı, Szontágh Pál a szécsényi és Plachy Tamás a sziráki kerületbıl nem fogadnak el jelölést az 1887. évi választásokra. A sziráki kerületben kormánypárti és ellenzéki képviselıjelöltek is indulnak Hanzély László szabadelvő és Berzeviczy Béla mérsékelt ellenzéki jelöltek személyében. A választási mozgalmakról szóló tudósítások gyakori szereplıje lesz a sziráki kerület 1887. évben. Az újságból megismerhetjük mindkét párt képviselıjelöltjét, választási programjukat és a képviselıi jogért folytatott küzdelmüket. A kormánypárti jelölt, Hanzély László királyi tanácsosról szóló leírások arról tanúskodnak, hogy adottságai nem feleltek meg a közszerepléshez szükséges elvárásoknak. Természetesen

129

Losonczi Újság. Elsı évfolyam 7. szám. 1878. augusztus 11.

130

Nógrádi Ellenzék. Elsı évfolyam 3. szám. 1887. április 1.

128

a kormánypárti sajtó ezt nagyon tapintatos megfogalmazásban érintette csak, kiemelve, hogy a jelölt tevıleges munkája minden szónoklatnál ékesebben beszél. Az ellenzék azonban kihasználja a jelölt szónoki képességeinek a hiányát, és cikkeiben megpróbálja emiatt nevetség tárgyává tenni. A meggyızéshez a humor sem hiányzik a kortesfogásokból. A jobb és baloldal elsıségének eldöntéséhez a Bibliát is segítségül hívják. Azzal érvel a baloldal, hogy bár az Atyaisten a jobboldalára ültette Jézust, de ı maga, aki csak nagyobb úr, mint a Fiúisten, a baloldalon ül, tehát a baloldalé az elsıbbség. Az ellenzéki jelölt, Berzeviczy Béla a kormánypárti sajtóban áll a támadások kereszttüzében. Felróják neki szerény, „kulcsárnoki” származását,131 amely komoly hátrány a nagybirtokos ellenféllel szemben. A jelölt kortesét, Horánszky Nándort csak „repülı hollandiként” aposztrofálják, aki népbolondító dolgokat beszélve próbálja a jelöltet választási gyızelemre segíteni. „A „kortestípusok” lényegében a választóközönség jellegzetes csoportjainak feleltek meg. Voltak „úri kortesek”, akik a helyi elit társas életének megfelelı fórumain agitáltak: birtokosok, régi nemesi családok tagjai, vállalkozók. Nem egy közülük a korteskampány szervezésébıl is kivette a részét: a jelölt nála lakott, helyiséget bocsátott a „kortestanya” rendelkezésére, megbízott embereket a zászlók beszerzésével, fogatot adott. (…) Aztán természetesen jöttek a „nem úri” kortesek, azok, akik a kocsmákban, a falvakban terjesztették jelöltjükrıl a jót, ellenfelükrıl a rosszat.”132 Az ellenzéki újság jóvoltából megismerhetjük a sziráki kerület fizetett korteseinek nevét.133 A nevek után dılt betővel az 1886. évi választói névjegyzéken szereplı kortes-választónak a jogcímét tüntettem fel, ahol ez megtalálható volt. „A sziráki kerületi kormánypárt volt úri kortesei: Gróf Degenfeld Lajos (régi jog) és Posztóczky Iván választási elnökök (ık magok voltak a fıkortesek) Plachy Gusztáv (régi jog) ügyvéd Szirákról, Cservenák Károly (értelmiség) ügyvéd Szirákról, Melna Géza takarékpénztári könyvelı Szirákról, Horváth Miklós gazdatiszt Szirákról, Veres János (régi jog) fıszolgabíró Szirákról, Martonfalvy Gyula (jövedelem) Szirákról, Murányi István (jövedelem) gazdatiszt Dendelegrıl, Sedivi testvérek (értelmiség) gazd. írnokok 131

Az 1886. évi kozárdi névjegyzéken régi jogon választó földbirtokos Berzeviczy Béla.

132

Gerı: uo. (121. p.)

133

Nógrádi Ellenzék. Elsı évfolyam 6. szám. 1887. július 1.

129

Szirákról, Plachy Gyula (régi jog) földbirtokos Ecsegrıl, Horváthy Kálmán gazdatiszt Ecsegrıl, Balázsi Árpád (értelmiség) birtokos, a hétszemélyes táblabíró fia Csécsérıl, Nedeczky Géza (régi jog) birtokos (különben dühös ellenzéki) Csécsérıl, Plachy József fıszolgabíró STarján, Suchkovitz Imre szbírói gyakornok Salgótarján, Hanzély Márton a fıispán titkára, Hanzély Béla (földbirtok) birtokos F-Sáp, Prónay Péter (régi jog) földbirtokos Berczel, Madách Pál birtokos P-Sáj, Tunner Richard birtokos Kövesd, Balázs Károly (régi jog) birtokos Becske, Dessewffy Ottó (régi jog) birtokos Vanyarc, Cservenák Gyula körorvos Ecseg és Svabi Gyula körorvos Herédrıl (kiknek azon érdemök van, hogy diplomátlanok), Balázs Vilibald (régi jog) birtokos Szıllısrıl, Balázs László (földbirtok) birtokos Szıllısrıl, Plachy Zsigmond Nógrád megye kataszteri hivatalának fınöke Bgyarmatról, Veres Lajos (régi jog) birtokos Kutassóról, Tamaskovits Iván (földbirtok) birtokos Sz-Ivanból, Smidt Iván birtokos Sz-Ivanból, Smidt Gyula alispáni hivatalnál megyei gyakornok Bgyarmatról, Korodinyi Gyula birtokos Szandáról. A fél urak mint kortesek: Homolay Gusztáv (értelmiség) körjegyzı Szadáról, Tamaskovits Dezsı körjegyzı Herédrıl, Papp Gyula (értelmiség) körjegyzı, a fegyelmi vizsgálatok erıs bajnoka M-Verebélybıl, Kuthalek Arthúr körjegyzı Jobbágyiból, Hotváthi Zoltán körjegyzı Sz-Ivánból, Hegyessy Alajos (régi jog) körjegyzı Szıllısrıl, Borhy Antal körjegyzı Bercelrıl, Kovács Bertalan (értelmiség) körjegyzı Vanyarcról, Smidt József (értelmiség) körjegyzı Lırincibıl, Mesko István (értelmiség) körjegyzı Ecsegrıl, Burián István (értelmiség) körjegyzı Palotásról. Ezen felül 26 bíró, 31 törvénybíró, 20 adószedı, valamint 36 korcsmáros és néhány zsidó, kik Hoffmann Kóbi elnöklete alatt iparkodtak a kormánynak egy hő mamelukot teremteni. Melyeknek tetejébe még 12 lovas és 25 gyalog csendır is segített az önkéntes választó szavazó polgárokat szurony között szavazni behozni.” Az „úri” és „fél úri” kortesek jogcím szerinti megoszlása az alábbiak szerint alakult. Az „urak” döntı többsége régi jogon választott, számszerint 10-en. Földbirtok alapján hárman, értelmiségi jogon szintén hárman, és jövedelem szerint ketten. A „fél urak” – foglalkozásuk szerint mindannyian körjegyzık – viszont egy kivétellel értelmiségi jogon voltak választók. Összevetve a központi választmány tagjainak134 nevét a listával azt találjuk, hogy a választmányban tevékenykedık teljes létszámban jelen vannak a kormánypárti kortesek között. 134

A sziráki kerület központi választmányának tagjai: elnök Gróf Degenfeld Lajos, helyettes Nedeczky Géza, jegyzı Plachy Gusztáv, helyettes jegyzı Smidt József, küldöttségi elnök Posztóczky Iván,

130

A fı kortesek maguk a választmányi elnökök. Ilyen körülmények között a választások „tisztaságát” megırizni igen nehéz vállalkozás lett volna. A választmányhoz intézett, a választási visszaélésekrıl szóló ellenzéki panaszok nem meglepı, hogy nem nyertek orvoslást. Az ellenzék tehát minden igyekezete ellenére sem tudott megbirkózni a kormánypárti jelölt mögött álló erıvel, így a sziráki kerület képviselıje a szabadelvő párti jelölt, Hanzély László királyi tanácsos lesz. A választói névjegyzéken 1886. évben a sziráki kerületben 2047 választót találunk. Az újság tanúsága szerint 1944-en szavaztak a kerületben. Ebbıl Hanzély László 1202, míg Berzeviczy Béla 742 szavazatot kapott.135 A lélekvásárlást kesernyés adomával kommentálja az ellenzéki lap a választások befejeztével: „Két képviselıjelölt beszélget egymással. – Hogy készítik elı nálatok választásokra a szavazatokat? – kérdi az egyik. – Sehogy sem, mert nálunk Nógrádban készen veszik.”136 A többi kerületben egyhangú szavazással választották meg a jelölteket.137 A losonciban Török Zoltánt, a fülekiben Szakáll Ferencet138 és a szécsényiben báró Roszner Ervint (Hont vármegye fıispánja), mint kormánypárti képviselıket. A balassagyarmati kerületben ellenjelölt nélkül egyhangúlag gyızött Beniczky Árpád ellenzéki képviselı, a nógrádiban pedig Huszár István.139 A századfordulóra megszőnik a nevében és tartalmában is ellenzéki lap. Az ellenzéki oldal véleményét és állásfoglalásait a Losonczi Újság oldalairól ismerhetjük meg, természetesen elsısorban a losonci kerületre szőkítve a választások napját megelızı eseményekrıl szóló híreket. Az újságok cikkeibıl azt látjuk, hogy az idı múlása nem hozott változást a választási mozgalmak koreográfiájában. A politikai hatalomért folytatott küzdelem korteseszközei a választási gyakorlat részévé váltak. Az 1910-es évi választásnak komoly tétje volt a koalíciós kormányzás leváltása, és a kormánypárti többség megszerzése. Ennek „köszönhetıen” talán a legerıszakosabb és semmi-

helyettes elnök Hoffman Jakab, jegyzı Wladár Miksa, helyettes jegyzı Cservenák Károly (Nógrádi Lapok és Honti Híradó. 1887. június 5. XV. évf. 23. szám) 135

Nógrádi Lapok és Honti Híradó. XV. évfolyam 26. szám. 1887. június 26.

136

Nógrádi Ellenzék. Elsı évfolyam 10. szám. 1887. november 5.

137

Nógrádi Lapok és Honti Híradó. XV. évfolyam 26. szám. 1887. június 26.

138

Szakall Ferenc az 1886. évi választó névjegyzéken régi jogon választó nagykeresztúri földbirtokos.

139

Huszár István az 1886. évi választó névjegyzéken földbirtok jogon választó keszegi földbirtokos.

131

lyen eszköztıl vissza nem riadó választási kampányt hozott Nógrád vármegye életében. A Losonci Újság a választások végén így összegzi a történteket. „Dühöngött az erıszak, nyílt piacon dorbézolt a prostituálás, kis egzisztenciák réme a hivatalos presszió akcióba lépett, paspartut nyert a lélekkufárkodás, az új nemesítések szégyenmilliói szertegurultak az országban, – Nógrádba több százezer korona jutott; – a politikai meggyızıdést csendırszuronnyal diktálták a választókra, a sárga istenség szatirikusan csengı kacajával érveltek és az alkoholméreggel lelkesítették a fanatizálásra hajló csordát.”140 A Nemzeti Munkapárt nagy figyelmet fordított arra, hogy képviselıi nagy tekintélyő, szerteágazó személyi befolyással rendelkezı, vagyonos emberek közül jelöltessenek. A Nemzeti Munkapárt nógrád megyei képviselıjelöltjei között találjuk Rohonyi Gyula igazságügyi államtitkárt a losonci választókerületben, de a többi kerület jelöltje sem kisebb formátumú, jelentıs földbirtokkal és vagyonnal rendelkezı személyiség. A kormánypárti sajtó hangvétele igen kiegyensúlyozott, az olvasók felé azt a magabiztosságot próbálja közvetíteni, hogy az országot sújtó problémákra egyetlen megoldás csak a munkapárti képviselıjelölt megválasztása lehet. „Szóval mindenben arra törekszik a nemzeti munkapárt, hogy egész törvényhozást és kormányzati tevékenységünket a valódi szabadság és felvilágosodás szelleme hassa át, de erıs nemzeti érzéssel és azon helyes gyakorlati érzékkel párosulva, amely jelszavaknak fel nem áldozza a lényeget, számol speciális viszonyainkkal, a nemzetet rázkódtatásoknak nem teszi ki, hanem csüggedést, ingadozást, meghátrálást nem ismerve, lépésrıl-lépésre visz elıre a magyar nemzeti demokrácia teljes kifejlesztésének nagy célja felé.”141 Az újság személyesen megszólítja a választói joggal rendelkezı szavazókat. Hivatkozva érett és félre nem vezethetı politikai gondolkodására korteskedik a munkapárt, mint az igazság egyetlen legitim képviselıje mellett. Az ellenzék „népbolondító felhívásait” nem tartja ellenfélnek a választási mozgalomban, és éles kritikával illeti a szavazatszerzés nem becsületes módszereit. „Sokan, sajnos igen sokan minden eszközt jónak találnak a szent cél érdekében; semmitıl sem riadnak vissza, hogy a maguk hatalmát a nép sokat elbíró vállán emelkedve megszerezzék.”142

140

Losonci Újság. V. évfolyam 23. szám. 1910. június 3.

141

Nógrádi és Honti Híradó. V. évfolyam 8. szám. 1910. február 23.

142

Nógrádi és Honti Híradó. V. évfolyam 14. szám. 1910. április 6.

132

Az 1910-es év választásának egyik központi kérdése volt a szavazati jog kiterjesztése. A cenzusos rendszer korlátozó jellege a társadalom igen szők rétegének adott lehetıséget a közéletben az aktív részvételre. Így vált lehetıvé egy kisebbségi támogatottságú politikai erı hosszú távú kormányzása. A választói jogkiterjesztı törekvések ezért ütköztek komoly ellenállásba a kormányzat részérıl, de a társadalom a választói jogból kizárt részérıl érkezı igényt már nem lehetett figyelmen kívül hagyni. A választási ígéretek közé ezért kerül fel a választói jogkiterjesztés lehetısége, bár a kérdés megítélése magát a munkapártot is megosztja. A kormánypárti újság önmagával is ellentmondásba kerül, amikor helytelennek tartja a társadalom szélesebb rétegeit politikai hatalommal felruházni. Ebben az esetben a jelenleg választói joggal rendelkezıknek is jelentıs részét éretlennek tartja a közéleti jogok gyakorlására. Az újság véleménye szerint a választók nagy része döntéseit nem valódi mérlegelés után hozza meg, hanem zsarolásra és pénzszerzésre használja privilegizált helyzetét. „És a nép! az úgynevezett istenadta nép (...) azon töpreng, hogy mint lehetne egyik másik jelölttıl több pénzt kicsikarni, hogy kamatoztathatná jövedelmezıbben szavazati jogát? A választópolgárok haszonlesı tömege arcpirulás nélkül, természetesnek találja a pártok és a jelöltek megzsarolását, önzı magánérdekekért, a közcél rovására még a lelke üdvösségét is eladná.”143 A függetlenségiek a losonci újság nyilvánosságát használva fejtik ki véleményüket a munkapárti törekvésekkel szemben. A magyar kereskedık országos érdekképviselete is mögéjük áll, hogy a választásokban aktív erıként lépjen fel. Céltáblává is válik ez a szövetség a kormányoldali sajtó részérıl. Igyekeznek tudósításaikban lebecsülendı és nevetséges próbálkozásnak feltüntetni az iparosok nyílt politikai állásfoglalását. „Magyar specialitássá nıtte ki magát a politizáló csizmadia.(...) De nem humor ez, hanem szatíra, keserves szatíra a magyar iparos gyámoltalanságáról, élhetetlenségérıl, a maga érdekeinek helyes felismerésére való képtelenségérıl.”144 A városi polgárság egységes fellépése a politika színterén új színt jelentett a palettán a megyei választókerületben. A parlamenti szintő érdekképviselet jogos igénye volt ennek az egyre nagyobb gazdasági erıt jelentı társadalmi csoportnak. A választási eredmények az ellenzék reményei ellenére a kormánypárt teljes gyızelmét hozzák. Minden nógrádi kerületben munkapárti jelölt lesz az országgyőlési képviselı. A ba143


144


133

lassagyarmatiban gróf Wickenburg Márk, a losonciban Rohonyi Gyula államtitkár, a fülekiben Mocsáry Sándor,145 a szécsényiben Scitovszky Béla,146 a szirákiban Balásy Árpád147 és a nógrádiban Muzslay Gyula.148 Ez utóbbi négyet az újság „dzsentri földbirtokos” névvel illeti.149 Az ellenzéki sajtó a teljes reménytelenséget és az ország csıdjét látja a szavazás eredményében, de a kormánypárti lap sem az eufórikus öröm közvetítıje. Tokay Lajos fıszerkesztı vezércikke a béke és nyugalom iránti vágyról beszél, hogy a választások után az érdemi munka elkezdıdhessen. Természetesen ennek felelısségét az ellenzéki pártokra testálja. „Csak akkor állhat helyre a törvényes rend, ha a parlamentben kialakult ellenzéki pártok hivatásuk magaslatára lépnek és nem rombolni akarnak, – hanem ellenırzési jogukat kívánják gyakorolni.”150

Összefoglalva: A dualizmus kori választások az újságok tükrében nem választhatók el a párt és politikatörténettıl. „Az 1872-ben induló s a Tisza Kálmán kormányzása alatt kiteljesedı, tökéletesedı választási mechanizmus a hatalmi beavatkozást és a megvesztegetést a politikai rendszer szerves alkotórészévé tette, kifejezetten támaszkodott ezekre. Tisza bukása (1890) után sem változott ez, sıt 1896-ban br. Bánffy Dezsı miniszterelnöksége alatt zajlottak le a legerıszakosabb, legdurvább választások. Ehhez mérten a késıbbiek ugyan „tisztának” nevezhetık, de ez alatt azt kell értenünk, hogy a hatalmi befolyásolás és vesztegetés léte továbbra is alapvetı maradt.”151

145

Mocsáry Sándor lapujtıi földbirtokos, 122 kat. holddal rendelkezett. (Magyarországi Gazdaczímtár. Szerk.: Rubinek Gyula. Budapest, 1911.)

146

Scitovszky Béla nıtincsi és ısagárdi birtokos, 1743 illetve 360 kat. holddal rendelkezett a család. (Magyarországi Gazdaczímtár. Szerk.: Rubinek Gyula. Budapest, 1911.)

147

Balásy Árpád csécsei földbirtokos 801 kat. holddal. (Magyarországi Gazdaczímtár. Szerk.: Rubinek Gyula. Budapest, 1911.)

148

Muzslay Gyula rádi földbirtokos 1528 kat. holddal. (Magyarországi Gazdaczímtár. Szerk.: Rubinek Gyula. Budapest, 1911.)

149

Losonci Újság. V. évf. 23. szám. 1910. június 3.

150

Nógrádi és Honti Híradó. V. évfolyam 22. szám. 1910. június 2.

151


134

A feloszlatott ellenzéki választási győléstıl az ajánló jelölések összegyőjtésének nehezítéséig számtalan eszközzel élt a kormányzat, hogy megfélemlítse az ellenzéki szavazókat. A kialakított cenzusos választási rendszer is politikai érdeket szolgált, mintegy mesterséges uralmat biztosítva a privilegizált csoportoknak. Érthetı, hogy miért ütközik a kormány merev ellenállásába a választójogi törvény olyan célú módosítása, amely a választójoggal rendelkezık körét próbálta kiszélesíteni. A választások idején meginduló mozgalmak szereplıi a választói névjegyzékeken különbözı jogosultsági és foglalkozási kategóriákba tartozó választók. Az 1887. évi választáshoz kapcsolódó 1886. évi névjegyzéken található jelöltek a földbirtokosok sorából kerül ki és régi jogon valamint földbirtoka után volt választó. Az 1910-es választásoknál is ez a foglalkozási szektor dominál a megválasztott képviselık tekintetében. Az újság minısíti a jelöltek segítıit is. Ezek szerint az úriként jegyzett társadalmi csoport a magas rangú megyei tisztviselık és a földbirtokosok, akik a jelöltekhez hasonlóan régi jogon és földbirtokos jogosultság szerint választanak. Az értelmiségi jogon választó községi jegyzık viszont már csak a „félurak” minısítéső kategóriába férnek bele. A választási jelöltek jogcímeit és foglalkozását nézve tehát a földbirtokosok továbbra is ırzik pozíciójukat a vizsgált korszakban. A leendı országgyőlési képviselı fontos kritériuma volt az úri származás és a vagyonosság, amely együtt adta meg a jelölt biztos esélyét a megválasztásra. Az esélyek növelésére alkalmazott erıszakos eszközök pedig a választási mozgalmak velejárói voltak.

135

IV. Kitekintés

Az 1874. évi XXXIII., a választójogot szabályozó törvény a dualizmus korában a társadalom 5-6 %-ának adott lehetıséget a politikai jogok gyakorlására. Gyakran felmerülı kérdés volt a századelın, elsısorban az ellenzék részérıl, hogy a szabadelvő haladás mércéje lenne a politikai jogok kiterjesztése. A választási programokban a választójog reformja sarkalatos pontként szerepelt, mint elérendı cél. Az 1910-es évek elején beterjesztett törvényjavaslatok szerint az ipari munkásság lenne az a társadalmi csoport, amelynek a jogkiterjesztés nagyobb lehetıséget adna arra, hogy tagjai részt vegyenek a közéletben. Szintén új törekvésként jelentkezett az általános és titkos szavazás bevezetése a nyílt állásfoglalással szemben. A kormánypárti Nógrádi Hírlap 1913. január 12-i számában a választójogi reformról megjelent cikkében igen határozott véleményt mondott ennek lehetıségérıl. „Oly biztos katasztrófához vinne az elıre látható fejetlenség, melynek példáját csak a párisi kommün rémuralmában láthattuk. Nekünk igen is szükségünk van a választói jognak nem hirtelen, hanem lassúbb ütemben bekövetkezı kiterjesztésére, úgy hogy zökkenık nélkül érjük el a népjogok kiszélesítésének tényét.”152 A választójogi reformtervezet legnagyobb indulatokat kiváltó fejezete lett és ellentmondott minden jogkiterjesztési szándéknak a választói jogosultság korhatárának felemelése 30 éves korra. A Felsınógrád 1913. március 8-i számában Tisza István gróf parlamentben elhangzott beszédérıl tudósítva ezzel kapcsolatban annak a véleménynek adott hangot, hogy „ha látjuk, hogy a demagógia minden tényezıje mennyire összefog a 30 éves korhatár ellen, csak azt bizonyítja, hogy ez a korhatár a leghelyesebb cselekedetek egyike.”153 Az új törvényt kritizálók nem értettek egyet azzal a módosítással sem, hogy elvették a jogot a törvényhatóságoktól, és belügyminiszteri hatáskörbe utalták a választókerületi beosztás szabályozását. Hosszas viták és huzavonák után végül az 1913. évi XIV. törvénycikk az országgyőlési képviselık választásáról 1913. április hó 30-án szentesítést nyert, és az országgyőlési képviselıválasztó kerületek számának és székhelyének megállapításáról szóló 1914. évi XV. törvény152

Nógrádi Hírlap. Balassagyarmat, 1913. január 12. XLI. évfolyam 2. szám

153

Felsınógrád. Losonc, 1913. március 8. II. évfolyam 20. szám

136

cikk kihirdetési napján, azaz 1914. év március hó 31. napján életbe lépett. Igaz az életbe lépésrıl csak annyiban beszélhetünk, hogy a törvény alapján írták össze a választásra jogosultakat, de a háború kitörése miatt választásokat már nem tartottak az új szabályozás szerint. Az elsı világháború után 1919-ben jelent meg az a választásokat szabályozó miniszterelnöki rendelet, amelynek alapján lebonyolították az 1920. évi választásokat. „Az 1913-as törvény – hosszú évtizedek nagy nekirugaszkodásaképpen – 1 272 755-rıl 1 627 136-ra, azaz mindössze 28 %-kal növelte a választók számát, ami így a lakosság mintegy 8,7 %-át jelentette. Részlegesen a törvényhatósági városokban elrendelte a titkos szavazást, ami annyit tett, hogy a megemelt számú 435 választókerületbıl 66-ban ezentúl így szavazhattak.”154 Mivel az 1848, 1874. és 1913. évi törvények vagyoni, adózási képesség, iskolázottsági illetve életkori cenzushoz kötötték a választói jogosultságot (a nıket mindhárom törvény kizárta a választói jog lehetıségébıl), így községenként és városonként össze kellett írni azokat a férfiakat, akik megfeleltek a hatályos törvény cenzusainak. Salgótarján nagyközség választásra jogosultjainak összeírását155 választottam ki azért, hogy elemezzem, milyen hatásai voltak az 1913. évi törvényi szabályozásnak a választójog tekintetében az 1874. évihez képest. Az 1913 decemberében lezárt, 1914. évre elkészült névjegyzék (továbbiakban 1914-es névjegyzék) még az 1874. évi XXXIII. törvény alapján írta össze a választásra jogosultakat, az 1916 decemberében lezárt, 1917. évre készült névjegyzék (továbbiakban 1917-es névjegyzék) már az 1913. évi XIV. törvény szerint járt el. Az 1914-es névjegyzéken a név, életkor és foglalkozás megjelölése mellett a cenzusok kategóriáit régi jog, földbirtok, házbirtok, jövedelem és értelmiségi jog alapján határozzák meg. Az 1917-es névjegyzék is tartalmazza a választó nevét, életkorát, foglalkozását és a választói jogosultságot. Az 1913. évi XIV. törvény156 az alábbiak szerint állapította meg a választói jogosultsághoz szükséges cenzusokat: megtarthatták választói jogukat azok, akiket az 1874. évi választói törvény alapján az 1913. évi ideiglenes névjegyzékbe már felvettek. A hat elemit végzettek közül, akikre két korona egyenes adót róttak ki, választók voltak az önálló iparosok, a nem alkalmi napszámosok, állandó alkalmazottak, vállalkozásban segítı családtagok és altisztek. Legalább 154

Gerı András: Uo. (67-68. oldal)

155

Nógrád Megyei Levéltár IV. 404. 9. doboz. Nógrád Vármegye Törvényhatósági Bizottsága Központi Választmányának iratai 1914-1918.

156

Magyar Törvénytár 1913. évi törvényczikkek. Budapest, Franklin Társulat, 1914.

137

20 korona egyenes adóval rendelkezı személyt lehetett a választói névjegyzékre felvenni, ha hivatalos okmánnyal nem, csak külön bizottság elıtt tudta bizonyítani írni-olvasni tudását. A losonci Felsınógrád meghatott sorokban írja le tudósításában azokat a pillanatokat, amikor a losonci városházán 102 szavazójelölt vizsgára jelentkezett a kijelölt bizottságok elıtt. „Új idık fuvallatát érezzük, mikor az írás és olvasás vizsgájára jelentkezı mintegy másfélszáz munkás és iparos elıtt megnyíltak a vizsgázó helyiség ajtói. Azok az emberek vonultak fel, akiket a szegénység és más szerencsétlen körülmény megfosztott attól, hogy legalább az elemi iskola osztályait végigjárják. A tudás szomja azonban pótolta azt, amit a szegénység s az élettel korán megkezdett harc elmulasztott, és a meglett emberek megtanulták az írás és olvasás mesterségét akkor, amikor az élet küzdelmes útján egy pillanatra megállhattak pihenni.”157 Aki egyáltalán nem rendelkezett az írni-olvasni tudás „különös kellékével”, annak legalább 40 korona egyenes adó fizetıjének kellett lennie. A választói jogosultság életkori határát is az iskolai végzettségtıl tették függıvé, ugyanis a korhatár a magasabb értelmiségek számára 24 év volt, míg a többieknek 30 év. A törvény magyarázata szerint, a korral együtt járó megfontoltság és komolyság az, ami indokolttá teszi, hogy az alacsonyabb iskolai végzettségőek választói jogosultsághoz szükséges korhatára magasabban legyen megállapítva. Választók voltak tehát a képzettebb értelmiségek közül a tisztviselık, lelkészek, tanárok és tanítók, diplomások, az Országos Színészegyesület tagjai. Az 1914. évi XV. törvénycikk Nógrád vármegyében a választókerületek számát nem változtatta meg, továbbra is hat választókerületben (balassagyarmati, losonczi, rétsági, salgótarjáni, szécsényi és sziráki) szavazhattak a választásra jogosultak. Az 1914. évhez képest annyi változás történt, hogy az addigi füleki kerületet felváltotta a salgótarjáni. (Az 1914. január 1jétıl életbe lépett közigazgatási törvény158 rendelkezett arról, hogy a füleki helyett létrejön a salgótarjáni járás.) Salgótarjánnak a századelın megindult látványos növekedése és fejlıdése indokolta mind a járási mind a választókerületi székhellyé tételét. A 19. század végén a barnakıszén-bányászat centrumaként új perspektívát kapó kisközség a nagyipari üzemek érdekei szerint kezdi meg terjeszkedését. A legelsı ipari beruházás a településen az állami közremőködéssel 1868-ban létrejött Salgótarjáni Kıszénbánya Részvénytársaság. Ezt követte a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmő Részvénytársaság, a Hirsch és Frank Vasöntöde és Gépgyár, majd a Salgótarjáni Palackgyár. 157

Felsınógrád. Losonc, 1914. május 31. III/43. szám

158

Nógrád Vármegye Hivatalos Lapja. XLII.évfolyam 52. szám. 1913. december 25.

138

A településképre gyakorolt „szépítı” hatásról természetesen nem beszélhetünk. „A munkástelepek Salgótarjánban és közvetlen környékén, hegyes-dombos vidéken épültek, nem alkalmazkodtak a terepadta lehetıségekhez, hanem egyenes vonalban vezetett utcákon helyezkedtek el házaikkal, holott a természetadta formák a sablonosság feloldásához vezethettek volna. Ezért a bányatelepek, lakótelepek sajátos megjelenésőek voltak Salgótarjánban.”159 Salgótarján népességszámára is meghatározó volt az ipari üzemek jelenléte, hiszen a település nem tudta biztosítani a termeléshez szükséges munkaerıt, így az ipar új betelepülık révén munkástoborzásra kényszerült. Salgótarján lakosainak a száma 1842-ben 900 fı volt,160 amely az 1910-es évre 13.746 fıre emelkedett.161 Az I. világháború kitörése természetesen Salgótarján lakóinak életére is rányomta bélyegét. „Salgótarján a világháborúban sajátos helyzetben volt, mert az Acélgyárat és a bányákat (SKB Rt., ÉKI Rt.) hadiüzemmé nyilvánították. Ennek ellenére az elsı két évben voltak katonai behívások mindkét helyrıl. A bánya munkáslétszáma mintegy 1600, az Acélgyáré pedig több mint 200 fıvel csökkent. A Hirsch és Frank Vasöntöde és Gépgyár (közismert késıbbi neve Tőzhelygyár) a hadsereg megrendelésére kézigránátot és tüzérségi lövedéket gyártott, ezért elkerülte a behívásokat. A hadiüzemek vagy közvetlenül a hadsereg számára termeltek, vagy – mint a bányák – a hadiipar mőködését biztosították. Az ott dolgozók többsége pedig hadimunkás volt.”162 Most nézzük meg, hogy a nehéz körülmények ellenére, hogyan alakult Salgótarján választói jogosultsággal rendelkezıinek összeírása 1914. és 1917. évre? Az 1914-es salgótarjáni választói névjegyzéken 621 fı rendelkezik választói joggal, amely létszám az 1917-es névjegyzéken 1431-re emelkedett. A növekedés jóval meghaladja a 28 %os országos átlagot, majdnem két és félszerese az 1913. évi törvény alapján összeírt választásra jogosultak száma az 1874. évi törvény szerintinek. A lakosságszámhoz viszonyított arányok is eltérnek az országos átlagtól. Az 1914-es választói létszám 4,5 %-a Salgótarján lakosainak, az 1917-es 10,4 %. 159

Szvircsek Ferenc: A szénbányászat és az urbanizáció kapcsolata Salgótarjánban. In.: A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 1996-1997. XXI. kötet (25. p.)

160

Shvoy Miklós: Nógrád megye leírása. Nógrád Megyei Levéltár, Salgótarján, 2006. (258. p.)

161

A Magyar Szent Korona Országainak 1910. évi népszámlálása. Negyedik rész. A népesség foglalkozása a fıbb demográfiai adatokkal egybevetve s a népesség ház- és földbirtokviszonyai. Magyar Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1915.

162

Cs. Sebestyén Kálmán–Bódi Zsuzsanna: Salgótarjáni események 1918-1919. Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból. Salgótarján, 2007. (10. p.)

139

Az 1917-es összeíráskor már két választói kerületre osztották Salgótarjánt. Az I. körzet a belvárosi területeket fedte le, a II. körzet összeírásában a bányatelepek (Somlyóbánya, Salgóbánya) választásra jogosultjai szerepelnek leginkább. Az 1914-es évre földbirtokos választói jogosultság alapján 7 fıt írtak össze, házbirtok alapján 100-at, jövedelem szerint 425 fıt, és 89 fı értelmiségi jogon választó található ezen a névjegyzéken. 1917. évre az összeírásnál az 1913. évi törvény szabályozása szerint meghagyták a választói jogát azoknak, akik az 1874. évi XXXIII. törvény alapján is választók voltak. Ez Salgótarjánban 312 fıt számlált. Magasabb értelmiség volt a névjegyzék szerint 121 választó. Az elemi népiskolai VI. osztály vagy ezzel egyenértékő képzettség mellett legalább 2 korona egyenes állami adót fizetett 7 fı, önálló iparos vagy kereskedı volt 5 fı, ipari üzletnél vagy vállalatnál voltak 15-en állandó alkalmazottak, ıstermelésnél vezetı munkási vagy felügyelıi minıségben 1, egyéb közvagy magánszolgálatban legalább 3 éve alkalmazott 15 fı, katonai vagy csendırségi kiszolgált altisztként 4-en jelennek meg. Csupán írni-olvasni tudással rendelkezı és legalább 20 K egyenes állami adót fizetı volt 43 választó, önálló iparosok vagy kereskedık legalább egy segéddel 79-en voltak, ipari üzletnél vagy vállalatnál 705-en álltak alkalmazásban, egyéb köz- vagy magánszolgálatban legalább 5 éve alkalmazott volt 21 fı, segítı családtagként ketten, katonai vagy csendırségi kiszolgált altisztként egy ember választhatott 1917. évre Írni-olvasni nem tudó, ha legalább 40 korona egyenes adót fizet kategóriába 4 fı tartozott. Miután az összeírás két különbözı törvény alapján készült el, amelynek a választhatósági cenzusai különbözıek, így a jogosultsági kategóriákat azoknál vizsgáltam, akik mindkettı névjegyzéken szerepeltek. Meglepı eredmény volt, hogy csupán 342 olyan választót találhatunk az 1917-es névjegyzéken, aki az 1914-es névjegyzéken is rajta volt. Ez alig haladja meg az 1914. évi választók felét. Az 1913. évi törvény korhatár emelése sem indokolja a hiányt. Az 1914-es névjegyzéken 25 választót számolhatunk össze, akinek életkora 27 év (1917-re ık már 30 évesek) vagy ennél fiatalabb. Közülük is 19-en vannak, akik magasabb iskolai végzettségük miatt (tanító, mérnök, segédmérnök, fıkönyvelı, jegyzı, lelkész, postatiszt, bányatisztviselı, nyomdász, számgyakornok, tisztviselı) már 24. életévüktıl választók lehettek. Tehát mindössze 7 fıt érinthetett az újonnan megszabott korhatár. A mindkét névjegyzéken szereplı 342 fı közül 209-en voltak, akik az 1874-es törvény szerint is megadott választói jogosultságuknál fogva kerültek fel az 1917-es névjegyzékre.

140

Valószínő presztízsszempontok játszottak közre abban, hogy nagyszámban voltak választók, akik 1913. elıtti választói joguk alapján is jogosultságot nyertek volna a választásra az 1917-es összeírásnál, a névjegyzéken mégis a magasabb értelmiség – 58 esetben –, vagy jövedelmi kategóriát – 29 esetben –, illetve több éves ipari vállalatnál töltött alkalmazotti viszonyt – 44 esetben – jelöltek meg. A választásra jogosult neve mellett mindkét névjegyzéken feltüntetik a foglalkozását is, amely lehetıséget ad a két év választóinak a foglalkozási szerkezetének vizsgálatára. Miután a névjegyzéken megjelenı foglalkozások száma igen jelentıs, szükséges volt olyan nagyobb foglalkozási csoportok kialakítása, amelyek lehetıvé teszik az adatok kezelhetıségét. Az 1910. évi népszámlálásokban használt foglalkozási szektorokat hívtam segítségül a nagyszámú foglalkozási típusok kategorizálására.163 Ezek az ıstermelés, bányászat és kohászat, ipar, kereskedelem és hitel, közlekedés, közszolgálat és szabadfoglalkozás. Az egyéb fıszektorba ismét a házbirtokosokat és a magánzókat soroltam. Az adatok összesítésekor az alábbi megoszlását kapjuk a névjegyzékeken szereplı választók foglalkozása alapján a szektoroknak.

10. grafikon A választók létszámának szektor szerinti megoszlása az 1914-es és 1917-es névjegyzéken Egyéb

1600 1400

Közszolgálat, szabadfoglalkozás

1200

Közlekedés

1000 800

Kereskedelem, hitel

600 Ipar

400 200


0 1914

1917

İstermelés

Salgótarjánban az 1913. évi törvény leglátványosabb változást a választásra jogosultak létszámában a bányászat és kohászat területén hozott. Igaz a választók elenyészı létszámbeli

163

A Magyar Szent Korona Országainak 1910. évi népszámlálása: Uo.

141

csökkenését csak az ıstermelésnél és a kereskedelem, hitel szektorában látjuk, a választók összlétszámához viszonyított arányokban a közszolgálat és szabadfoglalkozás besorolásnál is a felére csökkent a választók aránya. Hogy még követhetıbb legyen a fıszektorokon belül az újonnan belépı választók foglalkozás-szerkezetének lebontása, a foglalkozási ágak további részletezésekor az alábbi táblázatban foglaltam össze az eredményeket. 59. táblázat Salgótarján választóinak foglalkozási megoszlása az 1914. és 1917. év Sorszám Fıszektor

1.

2.

3.

4.

5.

6.


1914.-es névjegyzék (fı)

1917-es Változás névjegyzék 1917/1914. (fı) (%)

Földbirtokos Kisbirtokos Gazdasági tisztviselı Összesen:

3 4 2

3 2 1

0,50 0,50

9

6

0,66

İstermelés

Bányászat, kohászat Tisztviselı Mővezetı, elı-és szakmunkások Segédszemélyzet Összesen:

52 105

85 604

1,63 5,69

2 158

18 707

9,00 4,43


105 105

3 282 285

3,00 2,68 2,71


51 14 65

65 6 71

1,27 0,43 1,09


22

30

1,36

27 49

94 124

3,48 2,53

49

63

1,29

Ipar

Kereskedelem, hitel

Közlekedés

Közszolgálat és szabadfoglalkozás Törvényhozási és közigazgatási tisztviselık 142

Sorszám Fıszektor

7.


1914.-es névjegyzék (fı) Igazságszolgáltatás 20 Egyházi szolgálat 6 Tanügy 27 Közegészségügy 13 Irodalom és 2 mővészet Egyéb 16 Összesen: 133

1917-es Változás névjegyzék 1917/1914. (fı) (%) 25 1,25 10 1,67 27 13 3 1,50 10 151

0,62 1,14

Egyéb Háztulajdonos Összesen:

101 101

87 87

0,86 0,86

Mindösszesen:

621

1431

2,30

Ebben a felbontásban látható, hogy az egyéb kategória szektorban a háztulajdonosok száma 101-rıl 87-re csökkent. Mindössze egy esetben találtam olyan választót (Porádszky Lajos), aki az 1914-es névjegyzéken háztulajdonosi minıségében szerepel, majd az 1917-es névjegyzéken már tengelygyári munkásként kap választójogot. (Névegyezés alapján még két személynél (Trajbjár Mihály és Trellay Gusztáv) felmerült annak a lehetısége, hogy házbirtokosi jövedelem helyett 1917-re már más foglalkozás és cenzus alapján került a névjegyzékre, de a feltüntetett életkorok –amennyiben megfelelnek a valóságnak – kizárják ennek lehetıségét.) Valószínő a háborús állapotok vetették vissza a háztulajdon jövedelmébıl élık számát az 1914. évhez képest. Vagy már nem volt olyan jövedelmük, amelynek alapján bekerülhettek volna a választók közé, vagy a háború áldozatai lettek. Az 1913. évi XIV. törvény jogkiterjesztı hatását az 1917-es névjegyzéken a bányászat és kohászat elı- és szakmunkásai, valamint az önálló iparosok létszámának többszörös növekedésében követhetjük nyomon. Ha figyelembe vesszük, hogy az 1910. évi népszámlálás164 adatai alapján Salgótarjánban a bányászat és kohászat szektorban 980 keresı szerepel, akkor az 1917-es névjegyzék ugyanezen terület 707 fıt számláló választója a 72 %-át teszi ki a bányászat és kohászatból élık salgótarjáni népességének. A névjegyzékekbıl az is szembetőnı, hogy a gyári munkások aránya jóval felülmúlja a bányászokét. Az 1917-re 604 fıt számláló csoportból 436 gyári munkást találunk (72 %), szemben a 168 bányásszal. Az okot a bányászok esetében a fluktuációban kereshetjük. A bányának nagy tömegben a képzetlen munkae-

164


143

rıre volt szüksége. A gyári munkaadók letelepedésre ösztönözték munkásaikat, a szaktudásnak értéke és becsülete volt. Az ipar más területeirıl a választók tekintetében ez a nagyarányú részvétel már nem mondható el, mivel a salgótarjáni iparból élık 2818 keresıje165 már csak 285 választásra jogosulttal, vagyis 10 %-os arányban lett reprezentálva az 1913. évi törvény iskolázottsági és jövedelmi cenzusai szerint.

Összefoglalás

Az 1913. évi XIV. törvény jogkiterjesztı hatását az 1874. évi XXXIII. törvényhez képest két, idıben egymáshoz közel esı, de a két különbözı törvény cenzusai szerint összeállított választói névjegyzék összehasonlításával vizsgáltam. A választójog kiszélesítéséért indított mozgalmak a századfordulón egyre inkább felerısödtek, amelynek kezelésére olyan törvényt kellett volna alkotni, amely beemeli a választójogosultak közé elsısorban az egyre nagyobb létszámú munkások tömegét. A dualizmus rendszere azonban nem engedhette meg magának a parlamentális jogok széleskörő kiterjesztését, ha meg akarta ırizni legitimációját. Az országos és a helyi szinten is jellemzı 5-6 %-os választójogosultsági arányra volt szükség ahhoz, hogy a kormánypárt és az ellenzék megırizze azt a mőködési sémát, amit a dualizmus rendszere fenntartásáért az évtizedek alatt a gyakorlatban kidolgoztak. Az 1913. évi törvény következtében az országosan 8,7 %-os választói arány azt mutatja, hogy a jogkiterjesztés elvének hirdetésével megalkotott törvény továbbra sem kívánta megnyitni a politikai jogok gyakorlatát a társadalom széles rétegei elıtt. A mőveltségi és a magasabb életkori cenzus, valamint az alkalmazotti státusz kötöttsége még mindig a társadalom elitjének szánta a közéleti részvétel lehetıségét. Salgótarjánban a jogkiterjesztés a bányászat és kohászat területén dolgozók esetében érvényesült leginkább. Azon belül is a kohászati szakmunkások viszonylag magas számát érintette leginkább a bányászokkal szemben. A törvény képzettségre vonatkozó elıírása az, ami itt érezteti hatását. A szaktudás elınye az elsısorban fizikai erınlétet követelı munkával szemben. A két salgótarjáni választói névjegyzék összehasonlításakor azt láthattuk, hogy bár az 1917-es névjegyzéken szereplık számbeli növekedése jelentıs az 1914-es névjegyzéken lévık létszámához képest, a lakosságszámhoz viszonyított 10,4%-os arány azt mutatja, hogy az

165


144

országos átlagnál is valamivel magasabb. Ahhoz viszont még mindig nagyon csekély hányad, hogy a választójog törvényi jogkiterjesztésérıl valóban érdemben beszélhessünk. A nagyközség népességének tehát döntı többsége, ahogy a korabeli magyar társadalomé is, továbbra is kimarad a közéleti jogok gyakorlásának lehetıségébıl.

145

V. Összegzés

Disszertációmban a dualizmus kori Nógrád vármegye társadalmának azt a rétegét szerettem volna bemutatni, és társadalomtörténeti szempontból elemezni, amelyet a korszak választójogi törvénye a helyi elit pozíciójába emelt. A társadalom e csoportjának a választói jogcím és foglalkozási struktúrája szerinti vizsgálatát elkészítve a korszak társadalmi és gazdasági átalakulását jellemzı tendenciákról is képet kaphattunk. Az adatok feldolgozása során tapasztalható volt, hogy vármegyén belül a választók jogcím és foglalkozási típusok szerinti elhelyezkedése nem egyenletes. A járási és választókerületi közigazgatási határok a választók jogosultsági és foglalkozási szerkezetének vizsgálati szempontjából eltőnnek, és megállapítható, hogy a választók regionális megoszlást mutatnak. Ez azt jelenti, hogy a megye északi – losonci, balassagyarmati, majd 1914-re a füleki kerületet magába foglaló – része alkotja a megye egyik regionális területét. A felsı-nógrádi részen nem csak az önálló iparosok és kereskedık megnövekedett száma jelzi új foglalkozási szektor elıretörését, és ezzel új társadalmi csoportok megjelenését, hanem a gyártulajdonosok és igazgatók, valamint az ipari tisztviselık és gyári munkások megszaporodott létszáma is. Ennek oka, hogy ezeken a területeken erıteljes iparosodás tanúi lehetünk, a bányászat, kohászat és üvegipar meghonosodásával. Ezeknek az ágazatoknak a képviselıi a választói névjegyzékeken is egyre nagyobb számban jelennek meg. Ez a két és háromszoros növekedést is mutató szám a választói névjegyzékeken a jövedelem jogosultsággal választók létszámnövekedésében realizálódik. A másik régió a megye déli területe – a szécsényi, a sziráki és nógrádi kerületek –, ahol úgy tőnik, hogy a földbirtok ırzi nagyarányú részesedését a választók jogcímei között. A változatlanság azonban látszólagos. Mind a jövedelem, mind az értelmiségi jogon választók jelentıs arányú létszámnövekedését figyelhetjük meg a korszak végére itt is. Az északi területekkel szemben ebben a régióban azonban a kisipar és kiskereskedelem képviselıi vannak jelen elsısorban. A mezıgazdasági mővelésbıl származó jövedelem is igen változatos képet mutat ezeken a déli területeken. A választóknak a földbirtok utáni jogosultságának nagyságrendi és jövedelmi háttere nem egyöntető, az egyes községek között figyelhetık meg különbségek. A kataszteri iratok bevonásával vált láthatóvá, hogy különbözı nagyságrendő földbirtokok és abból származó jövedelmek vannak az egyes községek választóinak – a választói névjegyzéken túlnyo146

mó részben földészeknek nevezetteknek – a birtokában. A különbségeket a földrajzi elhelyezkedésen túl a települések egyéb sajátosságai is befolyásolták. Így a föld minısége, a község határában a nagybirtok jelenléte vagy hiánya, illetve a falu közelében folyó ipari tevékenység. A regionális szintő sajátosságokon túl a választói társadalomban végbemenı szerkezeti változásokban az egyes kerületek központjainak meghatározó, a gazdasági változásokat indukáló szerepe is kimutatható. Természetesen a változások dinamizmusa tekintetében nem lehet uniformizálni a választókerületi központokat. Losonc iparosodottsága, kereskedelmi és kulturális központisága révén, Balassagyarmat közigazgatási funkciójának köszönhetıen válik a polgárosulás felé mutató tendenciák motorjává. Fülektıl Salgótarján a korszak végére már átveszi a kerület központjának szerepét, és a bányászat és kohászat ágazatának megtelepedésével egyre inkább az urbanizáció útjára lép. A megye déli területein, Szécsényben és Szirákon is már színesebb a kép a választók foglalkozási változatosságát nézve 1914-re, mint a korszak elején. A nem földbirtok jogon választók létszáma 1914-re már felülmúlja az ıstermelésben dolgozó kisbirtokosokét. Többségét ugyan még az önálló kisiparosok és kereskedık alkotják, de már megjelennek a közszolgálati és szabadfoglalkozású tisztviselık és értelmiségek is. A polgárosulás felé mutató tendenciák tehát már itt is tetten érhetık. A nógrádi kerületi központ tőnik az egyetlennek, amelyet a megye többi területén megfigyelhetı foglalkozási szerkezeti átalakulás nem érint meg. Változatlanul a földbirtok jogon választó kisbirtokosok adják a választójoggal rendelkezık döntı többségét, néhány iparossal és kereskedıvel körülvéve. Az egyes jogcímek rangsorának vizsgálatakor azt láthattuk, hogy a földbirtokosok (nagyés kisbirtokosok egyaránt) körében volt hagyomány a régi jogon történı választás. Feltételezhetıen ez a ragaszkodás a történeti múlthoz és annak a választói jogcím által is a megırzése tükrözi adott választónak az újhoz való hozzáállását és mentalitásának vonásait. Ez a hagyományırzés szintén helyi sajátosságként is érzékelhetı a választók között, a megye déli területeit jellemezte leginkább, ott is nagyobbrészt a közbirtokosi községeket. A megyei választók a népességnek igen kis szeletét foglalták magukban. Még tovább szőkíthetı ez a kör, ha azokat a személyeket keressük, akik nem csak az országos, de a helyi politikába is beleszólási joggal rendelkeztek törvényhatósági vagy képviselıtestületi tagságuk révén, mint legtöbb adót fizetık.

147

A teljes megyét figyelembe véve a különbözı jogcímeken választó virilisek szintén más képet mutatnak, mint amikor Losonc vagy Balassagyarmat esetében vizsgáltam meg. A megyei közéletet továbbra is a nagy létszámban jelen lévı földbirtokosok túlsúlya jellemzi, míg a városi vagy nagyközségi szinten ez már áttevıdik az újonnan feltörekvı iparos és kereskedı választói csoport kezébe. Itt a polgárosult pénztıke már teljesen átveszi a vezetı szerepet a földbirtoktól. A századfordulóra a szerkezeti átalakulás következményeként megjelenı új és egyre nagyobb létszámú társadalmi csoportok számára a választójog bıvítése egyre sürgetıbb kérdés. A dualizmus rendszere azonban nem engedhette meg a parlamentáris jogok széles körő kiterjesztését akkor, ha meg akarta ırizni legitimációját. A választási mozgalmak forgatókönyvét a kormánypárti és az ellenzéki választók kimondva vagy hallgatólagosan úgy dolgozták ki, hogy a választási gyakorlat a kiegyezéstıl fennálló és mőködı állapotokat konzerválja. A létszámában egyre szaporodó, már az új gazdasági és társadalmi törésvonalak mentén kirajzolódó ipari munkásság beemelése a jogosultak körébe nem fért bele a rendszer fenntartásának koncepciójába. A választói jogkiterjesztés irányába tett törekvések így igen kevés sikert tudhattak magukénak. Ezt a beterjesztés során a bıvítési szándékát kinyilvánító 1913. évi választójogi törvény sem tudta beteljesíteni. A két salgótarjáni névjegyzék összevetése azt mutatta, hogy az országos arányhoz képest Salgótarjánban két százalékkal magasabb a választójogosultak aránya az új törvény hatására, de ez a lakosságnak még mindig csak tíz százalékos részesedésének ad lehetıséget a közéleti jogok gyakorlására. A kutatás során megállapíthattam, hogy az 1886-tól 1914-ig terjedı korszak választói társadalmát vizsgálva felfedezhetı volt egyfajta együttélés a rendi múlt és az új korszak polgárosodása között. Ennek oka, hogy a vizsgált idıszakban még nem történt meg a gyökeres szakítás a két korszak között. A választói társadalomnak a munkamegosztásban elfoglalt helyének és jövedelem forrásainak vizsgálata ezt támasztotta alá. Nem is történhetett meg, ahogy Kövér György a magyarországi viszonyokra vonatkoztatva megállapítja, mert az „iparosodás folyamatában húzó szerepet betöltı centrumok és ágazatok hátterében az alapjában továbbra is elsısorban élımunka-felhasználáson alapuló tágabb értelemben vett ıstermelés, a mezıgazdaság és a bányászat állt.”166 A választói névjegyzékek tükrében a világháború küszöbére érkezı dualizmus kori Nógrád vármegyei társadalom szerkezetében megfigyelhetı mozgástendenciák – ha a regionalitás megkötésével is – illeszkednek a magyarországi polgárosodás fejlıdésvonalába. 166

Kövér György: uo. (298. p.)

148

FÜGGELÉK

149

Dr. Pulszky Ágoston (1846-1901)

Dr. Pulszky Ágoston az 1886. évi megyei törvényhatósági bizottság legtöbb adót fizetıinek listáján az elsı helyen áll nagybirtokosként 11.977 frt-tal, 1892-ben egyetemi tanárként 9864 frt-tal a második. Tudori oklevelének köszönhetıen adóját kétszeresen számították. 1892-ben azonban nem Nógrádban vetette fel magát a választói névjegyzékre, tehát nem volt választóvirilis. Bécsben született 1846. július 3-án. Édesapja Pulszky Ferenc, a szabadságharc idején minisztériumi államtitkár, OHB tagja, a Szemere kormány meghatalmazott diplomatája Angliában, majd a szabadságharc után az emigráció egyik vezéralakja, a kiegyezést követıen pedig országgyőlési képviselı, a Nemzeti Múzeum igazgatója. Pulszy Ágoston Angliában nevelkedik, majd Torinóba költöznek, de jogi egyetemi tanulmányait már Deák Ferenc személyes tanácsára Magyarországon fejezi be. Életpályáját figyelemmel kísérve elmondható, hogy tudomány és politika egyidejő, bár periódusonként eltérı vonzásában élt. Pályatársa, Emmer Kornél az alábbi gondolattal foglalta össze életpályáját: „Pulszky Ágostnak voltak sikerei, de nem volt sikeres.” Elvi politikus volt, úgy gondolta, a teoretikus megközelítést a politikai cselekvésnek kell követnie. Pozitivista gondolkodásmódját és szabadkımőves tevékenységét gyakorta szemére is vetették. Az utókor szociológusként, társadalomtörténészként is értékeli, teoretikus vitái voltak Concha Gyızıvel és a Huszadik Század hasábjain is teret kaptak gondolatai. 1868-ban doktorált, majd Nógrád megye aljegyzıje lesz. 22 éves ekkor. 1869-tıl minisztériumi munkát vállal, a pénzügyminiszter mellett lát el diplomáciai feladatokat. 1875-ben, 29 évesen a jogbölcselet és nemzetközi jog professzora lesz. 1882-ben köt házasságot a bécsi nagypolgári családból származó Figdor Adéllal, akitıl két lánya született.167 Még édesapja Pulszky Ferenc vásárolja meg a szécsényi uradalmat, ahol családjával él, és aktív közéleti tevékenységet folytat. Politikusként és közéleti személyiségként természetesen Nógrád vármegyében nagy figyelemmel kísérték életét, a helyi sajtó is szívesen tudósított viselt dolgairól.

167

Kupa László: Pulszky Ágost bölcselete. „Seneca Könyvek” Sorozat (9-11. p.)

150

A választási mozgalmak során a Nógrádi Lapok és Honti Híradónak a szécsényi kerület eseményeirıl szóló tudósításaiban gyakori szereplıje Pulszky Ágoston. A szécsényi kerület országgyőlési képviselıje volt 1872. és 1887. között, de mivel politikai pályafutását gyakori pálfordulások jellemzik, így a kormánypárti újságban is ehhez igazodva fogalmazzák meg Pulszky személyérıl és tevékenységérıl a véleményüket. Az 1874. évi választási mozgalmak során az újság egy teljes oldalt szentel Pulszky Ágoston programbeszédének,168 ahol a közönség „viharos éljenzéssel” értékeli azt. Fordulatot hoz a politikus megítélésében az 1877. év, amikor csatlakozik a mérsékelt ellenzékhez. A kormánypárti újság ezek után mindent elkövet, hogy népszerőségét rombolja a politikusnak. A Nógrádi Lapok és Honti Híradóban169 „nagy számú jót akaró érdek nélküli választó” tesz közzé nyilatkozatot Pulszky intézkedéseirıl, amelyek szerintük nem a kerület javát szolgálták, hanem egyedül az övét és támogatói körét. A következı lapszámban170 pedig egyenesen felhívásban fordulnak a szécsényi választókhoz. „Figyelmeztetés a szécsényi választókhoz!” –szól a cikk címe. Itt az idı, hogy felszabadulhattok ama lidércnyomástól, mely reátok a Pulszky család telhetetlenségével évek hosszú során át nehezedett. (…) Polgárok, szécsényiek, gondoljátok meg jól. Mit várhat egy egész ország attól, ki egy kerületnek is átka volt eddig?” A Losonczi Híradó171 reflektál a támadásra. „Mi nem tartozunk Pulszkinak sem kortesei sem pedig barátai közé, (…) de tiltakoznunk kell oly indokolatlan, mondhatni orvtámadás ellen, mint minı a jelzett nyilatkozatban foglaltatik.” Ez az újság sem helyesli Pulszky pártváltását, de laptársától mégis a mérsékeltebb hangnemet kéri számon a „kiváló tehetségő férfiúval” szemben. Pulszky politikai állásfoglalása 1884-ben ismét változik. Ekkor pártonkívüli lesz, majd 1889ben ismét a kormánypárthoz csatlakozik. A hangvétel ismét tiszteletteljessé válik, és az újság a Nógrád vármegyén kívüli képviselıjelöltségérıl és megválasztásáról szomorúan tudósít.172 „Sajnálattal vehetjük, hogy Dr. Pulszky, megyénk egyik legjelesebbje, mintegy szakítva saját otthonával, nemis reflectált nógrádi mandátumra, hanem messze tılünk, Óverbászon lépett fel, hol meg is választották.” 168

Nógrádi Lapok. 1874. április 5. II. évf. 14. szám

169

Nógrádi Lapok és Honti Híradó. 1878. július 21. VI. évf. 29. szám

170

Nógrádi Lapok és Honti Híradó. 1878. július 28. VI. évf. 30. szám

171

Losonczi Híradó. 1878. július 28. I. évf. 5. szám

172

Nógrádi Lapok és Honti Híradó. 1887.június 26. XV. évf. 26. szám

151

A helyi evangélikus egyház mecénásaként is számon tartják ıt, aki a templomépítéshez telket adományozott és anyagi segítséget is nyújtott. Gyászünnepélyén így búcsúztatta Simonidesz János nagy-szécsényi evangélikus pap:173 „Nincs a városunkban intézet, iskola, bármely felekezetnek is legyen az tulajdona, amelyet ı egyben másban ne segített volna, és nincs a városnak talán egyetlen olyan lakosa, aki az ı szívjóságát, nagylelkőségét soha ne érezte volna.”

Dr. Pulszky Ágoston 1890. körül 173

Emlékbeszéd Dr. Pulszky Ágost gyászünnepélyén 1901. szeptember 22. Külön lenyomat „Prot. Pap” czímő szakközlönybıl.

152

Dr. Pulszky Ágostonné szül. Figdor Adél és leánya Henrietta

Pulszky-kastély (fıbejárat)

153

Komjáthy Anselm (1818-1900)

Komjáthy Anzelm az 1886. évi megyei törvényhatósági bizottság legtöbb adót fizetıinek listáján a 101. helyen áll földbirtokosként 450 frt-tal, 1892-ben királyi tanfelügyelıként 323 frt-tal a 181. Ügyvédi oklevelének köszönhetıen adóját kétszeresen számították. A Komjáthy család egyik ága Nyitra megyébıl származik, azonban a 17. században már Nógrád megyében találjuk ıket. Komjáthy Anselm Pálfalván született. Szécsénybe 1850-ben nısülése révén került, amikor feleségül vette Várady Celestinát. Elsı felesége korán meghalt, így 1854-ben újranısül. Második felesége Baloghy Berta, akivel szintén Szécsényben élnek együtt. Népes családjuk lesz, 11 gyermek születik a házasságból, bár a felnıtt kort csak 5 gyermek éri meg. Fia Jenı elismert költı volt. A nagycsalád egzisztenciális hátterét Komjáthy Anselm igen sokirányú tevékenysége biztosította, de közéleti tevékenysége mellett földbirtokos is volt. Bár elsısorban hivatalnokként tartják számon, de fontos volt számára nemességének megerısítése, amit a királytól kért, és 1898-ban meg is kapott. Ügyvédi oklevelet 1841-ben szerzett, elismert jogász volt. Részt vett az 1848-as eseményekben, mint népfelkelı és nemzetır kapitány, ezért a megtorlás ideje alatt bujdosnia kellett. 1853-1867 ügyvédként tevékenykedik. Ekkor veszi meg azt a Fı utcai házat, ahol irodája is volt. Számos hivatali és közéleti funkciót töltött be: 1867-1872 tiszti fıügyész, 1872-1880 Nógrád vármegye fıjegyzıje, 1873 Központi Ínségi Bizottság tagja, 1874 Statisztikai Bizottság tagja, 1874-1876 iskolatanácsnok, 1874-tıl Nógrád vármegye Közgyőlése Központi majd 1878-tól Állandó Választmányának a tagja, 1876 közigazgatási és számvizsgálói bizottság tagja, 1877 megyei árvaszéki elnök, 1877 Madách Emlékügyi Bizottság tagja, 1880-1891 Nógrád vármegye tanfelügyelıje, Nógrád Vármegyei Tanítók Egyletének tiszteletbeli tagja, 1880-1895 a Balassagyarmati Casino igazgatója, majd elnöke, a Szécsényi Casino és Gazdakör tagja. Nógrád megye tanfelügyelıjeként írta be magát leginkább a megye közéleti embereinek a névsorába. Oroszlánrésze volt az idıszakban felállított iparos-tanonciskoláknak, a kisdedóvóknak és a losonci polgári leányiskolának a szervezésében. Támogatta a tankötelezettség betartását és a magyar nyelv oktatásának fontosságát hangsúlyozta. Segítette a népkönyvtári mozgalmat. Sokoldalú ember volt. Politikai és közéleti munkássága mellett íróként is tevékenykedett. Mint ügyvéd a jogi területen is alkotott. Ekkor írta Magyar magán jogtan és Magyar alkotmánytan címő mőveit. A magyar nyelv gondozása és ırzése ügyében 1831-ben ala-

154

kult intézet volt a Nógrád vármegyei Nemzeti Intézet, melynek Komjáthy Anselm írta meg monográphiáját. Nevéhez főzıdik a Nógrád vármegye Közigazgatási Bizottságának Ügyviteli Szabályzatának megfogalmazása. Komjáthy Anselm Önéletírásom címmel írja le életét, amelyben így fogalmazza meg ars poeticáját: „ Egy hosszú élet története ez, mit ez írás tartalmaz, és híven festi le azt az idıt, melynek dúsgazdag folyamatát átélni dicsıség volt minekünk, kik elıtt a haza mindenelıtt:”174

Komjáthy Anselm

174

Leblancné Kelemen Mária: Komjáthy Anzelm élete és munkássága (1818-1900) Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 1978. (237-263. p.)

155

Komjáthy Anselm családja körében

Komjáthy Anselm családja körében

156

Ruszinkó Antal (1837-1924)

Ruszinkó Antal az 1886. évi megyei törvényhatósági bizottság legtöbb adót fizetıinek listáján a 174. helyen áll birtokbérlıként 247 frt-tal, 1892-ben földbirtokosként 320 frt-tal a 182. Borsod megyében született, Nógrádba házassága révén került. 1870-ben feleségül vette a balassagyarmati nyomdász Kék László leányát Gizellát, akitıl három gyermeke született. 1875-ben telepedtek le Szécsényben, és bérelték ki a Velits-Haynald 1000 holdas birtokot. Itt jól kamatoztatta Németországban szerzett tudását, ahol mezıgazdasági szakiskolát végzett. Szarvasmarha-tenyésztésben ért el szakmai sikereket, majd kezdeményezıje volt Szécsényben a Tejszövetkezet és sajtoda felállításának. Az itt gyártott ipolyvölgyi szécsényi sajt országos hírő lett. Mezıgazdasági témában számtalan kisebb nagyobb publikációja jelent meg, de még a szécsényi sport történetébe is beírta magát az egylet alapszabály-szervezetérıl írt mővével. Közszereplıként egyidıben volt városbíró, királyi tanácsos, és a Szécsényi Tőzoltó Egyesület elnöke. 1918-ig élt Szécsényben, majd Fı utcai házát eladta, és Budapestre költözött.175

175

Szécsényi Honismereti Híradó. XII. évf. 1989. (24-25. p.)

157

Ruszinkó Antal és fia Miklós (1895)

158

Ruszinkó Antal családja 1915. Balról jobbra Ülnek: Sárai Szabó Lajos honvédzászlós és felesége, Ruszinkó Antal és felesége Kék Gizella, egy japán orvos, Dr. Márer József orvos Állók: Dr. Szıke Jenı ügyvéd, Dr. Ruszinkó Miklós hajóorvos, Ruszinkó Antal fia

Ruszinkó Antal háza (jobbra lent)

159

Források Nógrád Megyei Levéltár (NML)

IV. 402.

Nógrád vármegye Törvényhatósági Bizottságának iratai 1872-1923.

IV. 404.

Nógrád vármegye Törvényhatósági Bizottságának Központi Választmányának iratai 1878-1922.

IV. 405.

Nógrád vármegye alispánjának iratai 1872-1923.

V. 41.

Balassagyarmat Mezıváros Tanácsának (közigazgatási-jogi értelemben 1872tıl Balassagyarmat Nagyközség Képviselı-testületének) iratai 1845-1886

V. 71.

Balassagyarmat Nagyközség Képviselı-testületének iratai 1886-1922.

V. 503.

Szécsény nagyközség iratai 1774-1950.

XV. 2.

Kataszteri iratok győjteménye Nógrád megye településeirıl 1867-1970.

160

Nyomtatott források

Emlékbeszéd Dr. Pulszky Ágost gyászünnepélyén 1901. szeptember 22. Külön lenyomat Prot. Pap címő szakközlönybıl Magyarország vármegyéi és városai szerk.: Dr. Borovszky Samu Budapest 1911. A Magyar Korona Országainak helységnévtára szerk.: Dr. Jekelfalussy József Budapest, 1892. Magyar Korona Országainak Mezıgazdasági Statisztikája Budapest, 1897. Magyar Korona Országainak 1881. évi elején végrehajtott népszámlálása Budapest, 1882. Magyar Korona Országainak 1900. évi népszámlálása Budapest, 1902. Magyar Korona Országainak 1910. évi népszámlálása Budapest, 1915. Magyar Törvénytár 1872-1874. évi törvényczikkek Budapest, 1896. Magyar Törvénytár 1869-1871. évi törvényczikkek Budapest, 1896. Magyar Törvénytár 1875-1876. évi törvényczikkek Budapest, 1896. Magyar Törvénytár 1913. évi törvényczikkek Budapest Franklin Társulat 1914. Magyarországi gazdaczímtár Szerk.: Rubinek Gyula 1911. Shvoy Miklós: Nógrád megye leírása. 1874-1875. Nógrád Megyei Levéltár. Salgótarján, 2006. Statisztikai Közlemények Új sorozat 1909. 35. kötet

Sajtó:

Felsınógrád-Losonc Losoncz és Vidéke Losonczi Híradó Losonczi Újság Nógrádi Ellenzék Nógrád Vármegye Hivatalos Lapja Nógrádi Lapok és Honti Híradó Szécsényi Honismereti Híradó

161

Felhasznált irodalom

Bácskai Vera: Pest társadalma és politikai arculata 1848-ban. (A választók és megválasztottak összetétele alapján) Tanulmányok Budapest Múltjából XIX. Budapest, 1972. (283325. p.) Bácskai Vera: Várostörténet. In: Bevezetés a társadalomtörténetbe. Szerk.: Bódy Zsombor–Ö. Kovács József. Osiris Kiadó, Budapest, 2003. (243-257. p.) Bácskai Vera: Városok Magyarországon az iparosodás elıtt. Osiris Kiadó, Budapest, 2002. Bali János: Sárszentlırinc az 1859. és 1867. évi kataszteri felmérések tükrében. In: Agrártörténeti Szemle 8. Budapest, 1966. (18-45. p.) Beluszky Pál: Magyarország városhálózata a századfordulón. In: Tér–Idı–Társadalom. Pécs, 1990. Boros Zsuzsanna–Szabó Dániel: Parlamentarizmus Magyarországon (1867-1944). Budapest, 1999. Concha Gyızı: Van-e magyar társadalom? Nincs. In: Hatvan év tudományos mozgalmai között. Összegyőjtött értekezései és bírálatai. Budapest, 1935. Cs. Sebestyén Kálmán–Bódi Zsuzsanna: Salgótarjáni események 1918-1919. Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból. Salgótarján, 2007. Fegyó János: Gelej az 1889. és 1910. évi kataszteri felmérések tükrében. In: Agrártörténeti Szemle 8. Budapest, 1966. (46-72. p.) Gerı András: Az elsöprı kisebbség. Gondolat Kiadó, Budapest, 1988. Gyáni Gábor: Polgárság és középosztály a diskurzusok tükrében. In: uı. Történészdiskurzusok. L’Harmattan, Budapest, 2002. Gyáni Gábor–Kövér György: Magyarország társadalomtörténete a reformkortól a második világháborúig. Osiris Kiadó, Budapest, 2003. Halmos Károly: Besitzbürgertum Magyarországon (A virilizmus). In: Zsombékok. Középosztályok és iskoláztatás Magyarországon a 19. század elejétıl a 20. század közepéig. Szerk.: Kövér György. Budapest, 2006. (161-194. p.) Hanák Péter: A magyar „középosztály” fejlıdésének problémájához. Valóság, 1962/3. 34. p. Horváth J. András: Józsefváros választópolgársága az 1884. évi képviselıválasztás tükrében. In: Fons. 1998. 4. (481-526. p.) Keleti Károly: A telekadó és kataszter közgazdasági és statisztikai szempontból. Pest, 1868. 162

Kiss József–Eke Judit–Farkas Attila: A földkataszteri iratanyagok forrásértéke, kutatási-feldolgozási lehetıségei. In: Rendi társadalom–polgári társadalom 2. Gyula, 1987. (397407. p.) Koroknai Ákos: A dualizmus kori parlamenti választások a Délkelet-Dunántúlon. I-II. rész. In: Baranyai Helytörténetírás 1983/84, 1985/86. Pécs, 1984/86. Kosján László: Nógrád megye gazdasági elitje a dualizmus korában. (A polgárosulás tendenciái, hordozói) In: Rendi társadalom–polgári társadalom I. Salgótarján, 1986. (297304. p.) Kosján László: Losonc és Balassagyarmat vitája 1890-ben a vármegye székhelyének áthelyezése kérdésében. I. rész. In: Nógrádi Történeti Évkönyv, Salgótarján, 1989. (195-209. p.) Kövér György: A reformkortól az I. világháborúig. In: Magyarország gazdaságtörténete a honfoglalástól a 20. század közepéig. Aula Kiadó, Budapest, 1997. Kövér György: Iparosodás agrárországban. Magyarország gazdaságtörténete 1848-1914. Gondolat Kiadó, Budapest, 1982. Kupa László: Pulszky Ágost bölcselete. Seneca Könyvek, Budapest, 1996. Lengyel György: Vállalkozók, bankárok, kereskedık. A magyar gazdasági elit a 19. században és a 20. század elsı felében. Budapest, 1989. Leblancné Kelemen Mária: Komjáthy Anzelm élete és munkássága (1818-1900). Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 1978. (237-263. p.) Orosz István: Mándok birtokviszonyainak változásai 1870-1909. Acta Universitas Debreceniensis de Ludovico Kossuth Nominatae Series Historica II. Debrecen, 1963. (157-173. p.) Orosz István: A falusi társadalom kutatásának forrásai a dualizmus korában. In: Rendi társadalom–polgári társadalom 2. Gyula 1987. (356-370. p.) M. Tóvári Judit: A miskolci társadalom gazdasági vezetı csoportjainak átrétegzıdése (18721917). In: Századok 1980. 1. szám (781-817. p.) Pálmány Béla: A mezıvárosok társadalma Nógrád vármegyében a török hódoltság utolsó szakaszától a jobbágyfelszabadítás végrehajtásáig. In: Rendi társadalom–polgári társadalom I. Salgótarján, 1986. (133-144. p.) Pálmány Béla: Losonc társadalmi fejlıdése és városiasodása az újkorban. In: Honismeret 1999/5. (53-69. p.) Péter László: Volt-e magyar társadalom a XIX. században? In: Valóság 1989. XXXIII. évfolyam 5. szám

163

Praznovszky Mihály: Nógrád megye sajtója a XIX. században. In: Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 1979. (227-262. p.) Révai Nagy Lexikona XI. kötet Budapest, 1914. Sándor Pál: A XIX. sz.-i parasztbirtok statisztikai vizsgálata. In: Agrártörténeti Szemle 6. 1964. (36-83. p.) Sándor Pál: A századforduló agrárstruktúrájának vizsgálatához. In: Agrártörténeti Szemle 7. 1965. (177-197. p.) Szabad György: A kataszteri munkálatok agrártörténeti értékesítésérıl. In: Agrártörténeti Szemle 8. Budapest, 1966. (13-17. p.) Szvircsek Ferenc: Üveghuták, üveggyárak Nógrád megyében. In: Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 1982. (47-98. p.) Szvircsek Ferenc: A szénbányászat és az urbanizáció kapcsolata Salgótarjánban. In: A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 1996-1997. XXI. kötet. Sztudinka Ferenc: Ipar, kereskedelem, hitelügy, forgalom. In: Magyarország vármegyéi és városai. Nógrád vármegye. Szerk.: Borovszky Samu. Budapest, 1911. Tilcsik György: Az elsı népképviseleti országgyőlés választójogi névjegyzékeinek felhasználási lehetıségei a társadalomtörténeti kutatásokban. In: Rendi Társadalom–Polgári Társadalom 2. Gyula, 1987. (371-384. p.) Tóth Tamás: A városfejlıdés két útja Nógrád megyében: Balassagyarmat és Losonc a XIXXX. század fordulóján I. In: Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve, 2000. Tóth Zoltán: Társadalmi státus és foglalkozás az osztrák és magyar társadalomstatisztikában. In: Statisztikai Szemle 1987. 1. szám (62-86. p.) Vörös Károly: Budapest legnagyobb adófizetıi 1873-1917. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1979.

164

DOKTORI DISSZERTÁCIÓ. Gusztiné Toronyi Judit

Recommend Documents