Der Frühling ist wieder da Der Frühling ist wieder da. Wir mussten auf ihn lange warten. In der Literaturgeschichte gibt es viele Dichter, die sich mit diesem Thema befassten. Hier sind einige schöne Beispiele. Wir wünschen euch einen schönen Frühling.
Sehnsucht nach dem Frühling
Frühlings Ankunft
O, wie ist es kalt geworden Und so traurig, öd' und leer! Raue Winde weh'n von Norden Und die Sonne scheint nicht mehr.
Grüner Schimmer spielet wieder Drüben über Wies' und Feld. Frohe Hoffnung senkt sich nieder Auf die stumme trübe Welt. Ja, nach langen Winterleiden Kehrt der Frühling uns zurück, Will die Welt in Freude kleiden, Will uns bringen neues Glück.
Auf die Berge möcht' ich fliegen, Möchte seh'n ein grünes Tal, Möcht' in Gras und Blumen liegen Und mich freu'n am Sonnenstrahl; Möchte hören die Schalmeien Und der Herden Glockenklang, Möchte freuen mich im Freien An der Vögel süßem Sang. Schöner Frühling, komm doch wieder, Lieber Frühling, komm doch bald, Bring' uns Blumen, Laub und Lieder, Schmücke wieder Feld und Wald! Ja, du bist uns treu geblieben, Kommst nun bald in Pracht und Glanz, Bringst nun bald all deinen Lieben Sang und Freude, Spiel und Tanz. August Heinrich Hoffmann von Fallersleben (1798 - 1874)
Seht, ein Schmetterling als Bote Zieht einher in Frühlingstracht, Meldet uns, dass alles Tote Nun zum Leben auferwacht. Nur die Veilchen schüchtern wagen Aufzuschau'n zum Sonnenschein; Ist es doch, als ob sie fragen: »Sollt' es denn schon Frühling sein?« Seht, wie sich die Lerchen schwingen In das blaue Himmelszelt! Wie sie schwirren, wie sie singen Über uns herab ins Feld! Alles Leid entflieht auf Erden Vor des Frühlings Freud' und Lust Nun, so soll's auch Frühling werden, Frühling auch in unsrer Brust! August Heinrich Hoffmann von Fallersleben (1798 - 1874)
Abklingendes Aprilgewitter Aus grauem Himmel sticht die Sonne. Jagende Wolken, blendendes Blau! Ins grüne Gras greift der Wind, die Silberweiden sträuben sich. Plötzlich - still. Auf einem jungen Erlenbaum wiegen sich blinkende Tropfen! Arno Holz
Becsület és tisztesség Interjú Bonyai Lajos tanár úrral. Szeretnénk kérni egy rövid bemutatkozást Öntől! Hol született? Hol nőtt fel? Vannak-e testvérei? Bonyai Lajos vagyok, Pécsett születtem, és itt is nőttem fel. Az általános iskola felső tagozatának ideje alatt négy évre Nagyatádra költöztünk, majd én gimnáziumba visszajöttem Pécsre a Leőweybe. Testvérem nincs, egyedüli gyerek vagyok.
Hol végezte el a gimnáziumot? Volt-e kedvenc tantárgya? A Leőweyben végeztem el a gimnáziumot. Egyik kedvenc tantárgyam pedig, mint minden gimnazistának a testnevelés volt, de szerettem a fizikát és a matekot is. A gimnázium után egy évre elvittek katonának, illetve ugyanekkor felvettek Sopronba a Faipari egyetemre is, úgyhogy a katonaság után ide kerültem. Ezt azonban fél év után otthagytam és visszajöttem Pécsre. Engem igazándiból az építészet érdekelt mindig is, de mikor kiderült, hogy Műegyetem csak Pesten van, akkor gondoltam a Faiparira, mert onnan még lehetett volna fakultálni belsőépítésznek, de ott a biológia és a kémia nagyon kellett volna, nekem meg az sajnos nem igazán ment. Tehát ezután visszajöttem Pécsre, és a Pollackon a Műszaki tanár szakot kezdtem el, és ezt négy év után el is végeztem. Ezután egy építőipari céghez kerültem, és ott voltam próbaidőn három hónapig, de végül ezt inkább megköszöntem és elmentem. Ezt követően végeztem el egy angoltanfolyamot.
Mikor kezdett el komolyabban foglalkozni az angollal? Mikor döntötte el, hogy ezzel szeretne foglalkozni? Ezt nem én döntöttem el, így hozta az élet, ugyanis az angoltanfolyam magába foglalta, hogy egy hétre kivittek minket Angliába, Pécs egyik testvérvárosába. Ott hívtak minket, hogy menjünk vissza oda angolt tanulni, és én vissza is mentem. Így voltam kint több, mint két évet. Ekkor tanultam meg igazán angolul, úgy gondoltam, hogy ha tudom a nyelvet és mellette még ott az építészet is, akkor valamilyen jó állás fogok majd kapni. De mikor visszajöttem, nem igazán kellett ilyen ember a kis cégeknél, a nagyobbak pedig, amiknek ilyen kellett volna, megszűntek. Így adódott az angoltanári pálya.
Hol végezte el az egyetemet? Veszprémben kezdtem és egy év után átjelentkeztem Pécsre.
Hogyan emlékszik vissza ezekre az évekre? Az egyetemi élet nem volt annyira klassz már szerintem, mint a főiskolai. Abban az időszakban még voltak csoportok és együtt jártunk mindenhova. Itt Pécsett, mikor már az egyetemet végeztem, akkor már a kreditpontos rendszer volt, és mindenki a saját kreditjeiért küzdött. Tehát ez már más jelleg volt, nehezebb volt így. Nekem ezért ez kevésbé tetszett.
Mesélne arról az időszakról, amikor Angliában volt? Hát az kicsit kemény volt, főleg a nyár, mert iskolaidőben az ember maximum húsz órát dolgozhatott ott. Én egy kórházba jártam takarítani esti műszakban, délután öttől este kilencig. Az iskolai tandíjat pedig nekem kellett megkeresni, ezért nyáron azok helyett is, akik szabadságra mentek, dolgozhattam tizenegy és fél órát naponta.
Ha jól tudjuk, akkor Indiában is járt egy kis ideig. Igen, közel három hetet. Kirándulásnak ez nem túl hosszú az ottaniak szerint. Úgy kerültem oda, hogy Angliában több helyről voltak csoporttársaim, de így voltam például Franciaországban is. Ez alatt az idő alatt India több részét is megnéztük, tettünk egy kis körutazást. Így mikor megérkeztem, lent voltunk a tengernél, amikor pedig elmentem, épp a hegyekben. Tehát először fürödtünk, majd hógolyóztunk. Egy időutazásként emlékszem vissza erre az időre, náluk minden kicsit másképp van. Nagy élmény volt számomra.
Mik voltak az otthonszülés körülményei? Ön hogyan élte meg? Így utólag már jó élménynek mondhatom. Hajnali 2 óra körül keltett a feleségem, hogy lehet, hogy kéne menni a kórházba. Apósomékkal is megbeszéltük, hogy jönnek vigyázni a legnagyobb fiúnkra. De már otthon elfolyt a magzatvíz, és akkor úgy döntöttem, hogy nem megyünk be a kórházba, hanem hívok inkább egy mentőt. De azóta is azt mondom, hogy én hamarabb odaérek biciklivel a mentőállomásra, mint ahogy ez a mentő kiért hozzánk. A lényeg az, hogy olyan hamar megindult a szülés, hogy arra volt időm, hogy elkapjam a gyermeket, nehogy a földre essen. És akkor itt jött be a telefonos segítség. Abban a pillanatban hívtam a szülésznőt, és ő nyugtatott meg minket. Szóval lehet, hogy a Guinness-rekordok könyvébe kéne pályáznunk, hogy ő volt az az újszülött, aki a lehető legkorábbi pillanatában telefonált, ugyanis amikor a szülésznőt felhívtam, odatartottam a szája elé, hogy akkor ez így rendben van, ha így sír. Megnyugtatott minket, hogy nem lesz semmi gond, és biztos jön mindjárt a men-
tő. A szülés után meg is érkezett, de nem volt orvos, csak ápoló, aki még a gyereket se merte megfogni. A kórházban vágták el végül is a köldökzsinórt. Mikor reggel jöttem suliba, meséltem, hogy megtörtént az otthonszülés, úgyhogy ezért kaptam is egy diplomát is róla, hogy „szülésztanár” is vagyok.
A tanári évek során elért eredmények közül mire a legbüszkébb? Arra, amikor a négyes csoport tagjainak is megvan a nyelvvizsga, tehát olyan diákoknak, akik itt kezdenek el angolt tanulni.
Az ön szemében minden diák egyforma? Szokott kivételezni? Az olvasók majd ítélkeznek. Én próbálok igazságos lenni, és mindenkihez ugyanúgy hozzáállni, de nem biztos, hogy mindig sikerül. Ha valaki esetleg nem egészen tisztességesen csinál dolgokat, akkor nem hiszem, hogy teljesen objektív tudok maradni.
Könnyen fel tudja bosszantani egy diák? Talán nem, de mindig azt szoktam mondani, hogy attól függ ugye, hogy hányadik óra. Mert lehet, hogy egy apróság, amiből máskor semmi gond nem lenne, a 6. vagy 7. órában történik, akkor nagyobb bosszúságot okoz. Mondjuk, ami igazán fel tud bosszantani, az, ha valaki hazudik. Nagyon nem bírom, ha valaki nem nyílt és egyenes.
Mi zavarja leginkább a tanórán? Evés, ivás, rágózás, és ha valaki nem dolgozik.
Mi a véleménye a gimnázium tanulóiról? Mivel ugye én tanítottam az 500-asban is, ezért van képem egy-két iskoláról. A többség igazi diák, tehát azért mi se voltunk szentek. Van egy-két emberke, aki kicsit túllépi a határokat, de szerintem a többség normális, átlagos diák. Sokan vannak, akik nem értik, hogy mennyire jó, hogy ebbe az iskolába járhatnak. Néha, mikor ez előjön, akkor azt mondom, hogy szerencsétek van, hogy ide járhattok. Lehet, hogy néhányuknak el kellene beszélgetniük más iskolába járó diákokkal, és összehasonlítani, hogy más iskolákban milyen a helyzet. Biztos, hogy mi se vagyunk tökéletesek, és nem minden tanár a legprofibb, de szerintem ez még mindig egy messze nagyon jó iskola a városban.
Ön szerint könnyű a mai fiatalság élete? Hát nagyon nem. Ugye itt próbálunk titeket a tisztességre, a becsületességre nevelni. Másik oldalról lehet, hogy azt tapasztaljátok, hogy ha valaki nem becsületes, az mégiscsak jobban érvényesül. A munkanélküli gazdagodás számomra nem túl példaértékű. Tehát tisztességes, becsületes munkával, a munka értékét visszaadni – ez lényeges lenne. Úgyhogy ebben a világban nektek felnőni bizony nehéz.
Mi, ha nem angol? Építészet, meg hát szeretek otthon a kertben, a ház körül mindenfélét csinálni, barkácsolni. Meg a kirándulás a másik, puskával, vagy a nélkül.
Üzenne valamit a diákoknak? Próbáljatok meg becsületes, tisztességes emberekké fejlődni, és ha úgy érzitek, hogy mi itt segítettünk, akkor ti is tegyétek ezt a mi gyerekeinkkel.
Ha étel, akkor mindenképpen legyen benne hús, szeretem a tojásos galuskát tejfölös salátával is. Ha ital, akkor vilmoskörte (SIÓ) vagy valamilyen gyümölcslé. Ha szín, akkor zöld. Ha zene, akkor kifejezetten kedvencem nincs. Inkább hangulattól függ, de amit talán legjobban szeretek, az a hajnali erdő. Ha film, akkor a Piszkos tizenkettő, de csak akkor magyarázom meg, ha már leérettségizett az osztályom. Egyébként meg a vígjátékokat szeretem. Ha hobbi, akkor vadászat. Ha hely, akkor Pécs. Ha legemlékezetesebb élmény, akkor az az egyik vadászatom volt, amikor sikerült egy vadkant lőnöm.
Nóri és Szimi
Stuttgarter in der Kulturhauptstadt Am 13. Februar traf eine Gruppe von Austauschschülern aus Stuttgart in Pécs ein, deren Gastgeber die Klasse 11.B wurde! Es kamen insgesamt 10 Schüler, die alle das Paracelsus Gymnasium in Hohenheim besuchen. Ihre Gastgeber versuchten ihnen eine schöne Woche zu bieten, deshalb stellten sie mit Frau Mágocsi ein vielfältiges Programm zusammen: unter anderem mit einer Stadtführüng in Pécs, dem Buschogang in Mohács, Weinprobe in Villány und vielem mehr. Eine unter ihnen ist Julia Zimmermann, die sich bereit erklärt hat, für unsere Schülerzeitung ein kurzes Interview zu geben.
M: Hallo Julia! Vielen Dank, dass du dich für dieses Interview bereit erklärt hast! J: Sehr gerne :) M: Zuerst einmal, wie gefällt es dir in Pécs? J: Pécs ist echt cool, sieht irgendwie aus wie ein kleines Stuttgart! M: Wie sind eure Gastgeber? J. Ich habe nicht mit jedem etwas gemacht, überwiegend nur mit jenen, bei denen meine Freunde sind, aber alle sind wirklich sehr nett! M: Man sagt ja immer, dass die Ungarn viel Temperament haben, mehr als die Deutschen. Würdest du das auch so sagen? J. Nein, eigentlich nicht! M: Ich habe gehört, dass ihr in den letzten Tagen viele Programme hattet, wie zum Beispiel den Buschogang in Mohács! Welches Programm hat dir am besten gefallen? J: Schwierig zu sagen, ich glaube, ich könnte nicht wirklich eines hervorheben! M: Pécs ist ja, wie du sicherlich weißt, kulturelle Hauptstadt geworden, glaubst du, das beeinflusst etwas für die Stadt? J. Leider konnte ich mir nicht alle Sehenswürdigkeiten anschauen, denn mein Fuß war verstaucht, aber was ich bemerkt habe, dass überall Baustellen zu finden sind. M: Ja, leider herrscht an manchen Orten noch ziemliches Chaos, weil wir nicht rechtzeitig fertig geworden sind! Würdest du gerne wieder nach Pécs kommen, wenn alles fertig ist? J: Ja, auf jeden Fall! Ich würde auch gerne ungarisch lernen, denn es war immer so gut, meine Austauschpartnerin reden zu hören. Wirklich eine schöne Sprache! M: Möchtest du mit deiner Gastgeberin weiterhin in Kontakt bleiben? J: Ja, sie ist wirklich sehr nett. Ich freue mich schon darauf, wenn sie mich nach Deutschland besuchen kommt! M: Gibt es etwas, was du in Pécs noch gerne gemacht hättest? J: Ich hätte mir sehr gerne eine Deutschstunde angesehen, aber dafür hatten wir leider keine Zeit mehr! M: Wie du vielleicht gehört hast, ist Pécs eine Universitätenstadt, könntest du dir vorstellen, hier zu studieren? J: Vielleicht, so wirklich habe ich noch nicht darüber nachgedacht! Wieso eigentlich nicht? M: Vielen Dank für das Interview und noch schöne Tage in Pécs! J: Habe ich doch gerne gemacht! Danke, werden wir bestimmt haben. Alle, die an diesem Austauschprogramm teilgenommen haben, sind sich einig, dass das eine gelungene Woche war. Ende Juni werden unsere Schüler nach Stuttgart aufbrechen, um dort eine Woche mit ihren neugewonnenen Freunden zu verbringen. Wir können es kaum erwarten, was sie uns alles zu erzählen haben, wenn sie zurückgekommen sind.
Miri
Programmempfehlung Auch in diesem Monat hatte ich Probleme etwas Originelles zu finden, aber siehe, hier gibt’s doch noch was...
Für die Neuankömmling-Fotographen empfehle ich…:
ZeiTräume Lenau Haus Offen: Montag-Donnerstag 8-16 h, Freitag: 8-14 h bis 10. Mai 2010 Lenau Verein und VUdAK veranstalten eine Gruppenaustellung mit dem Titel ZeiTräume.
Und für die, die sich mit Studenten treffen möchten…
EHÖK Universitäts- Party Jeden Dienstag 22:00 Lépcsőház Café Jasmin
Comics
Gergő
Mi a helyzet? Ez a helyzet! „Nem mondhatom el senkinek, Elmondom hát mindenkinek.” (Karinthy Frigyes)
Felbosszantott? Rosszul teljesítesz, és nem engednek el a szüleid? Szerelmet vallott? Megcsalt? Mit tegyek? Rovatunkban megoszthatod velünk, ami a szívedet nyomja…:) Csak írd meg, mi a helyzet! Szia! A barátnőm nagyon furcsán viselkedik. Azt állítja, hogy legjobb barátnők vagyunk, de sohase nekem meséli el először a titkait, vagy, hogy mi történt vele. Ha megkérdezem, akkor elmondja persze, de nekem elég kényelmetlen, hogy mindig kérdezgetnem kell. Mit mondjak neki, hogy tényleg én legyek az első, akivel megosztja a gondolatait? Kérdezd meg Tőle, hogy komolyan gondolja-e, hogy ti vagytok egymás első és legjobb barátai. Ha habozás nélkül igen-t mond, akkor mondd el neki, hogy mennyire kellemetlen neked, hogy sosem mesél önszántából. Mindent meg lehet beszélni. Hello! Van egy aranyhörcsögöm (hím) és egy törpehörcsögöm (nőstény). Szerintetek lehetne együtt tartani őket? Ezek az állatok általában magányosan szeretnek élni, pláne a hímek, és csak párosodás céljából keresik a nőstényeket. Sőt, a nőstények sem igen kedvelik a párban tartást, főleg ha kicsi a terrárium. Az esetek többségében csak a születésüktől fogva együtt tartott hörcsögök viselik el egymást. Ellenkező esetben csúnyán összeverekedhetnek és az elfertőződött sebektől akár el is pusztulhatnak. Persze vannak olyan hörcsögök, akik kevésbé agresszívek.
Köszönjük a sok levelet, reméljük mindegyikre megfelelő választ adtunk, amelyek segítettek! Leveleiteket várjuk az
[email protected] – ra. Az újságba nem kerül be az összes levél, de a választ, valamint a levélírók névtelenségét garantáljuk.
Jade*
Schwabenball 2010 Wie immer, war ich auch jetzt höchst aufgeregt und konnte es kaum erwarten am 6. Februar schon in meinem kleinen Schwarzen Kleid und meinen High heels am Eingang des Gymnasiums stöckeln zu können. Endlich war es wieder so weit, ein Jahr ist seit dem letzten Ball vergangen und es war höchste Zeit, den Frohsinn dieses Ereignisses wiederzubeleben. Gesellschaft, Musik, Programm – alles passte. Natürlich weiß ich aber, dass hinter all den Vergnügungen sehr viel harte Arbeit steckt und dass der zehnte Jahrgang alles daran setzte, dass wir Gäste uns so gut wie möglich fühlen. Darum schenke ich ihnen auch all meinen Respekt und schicke ihnen ein großes Dankschön! Gegen halb sieben wurde es still in den Reihen des Publikums und die Stimmen von Liza Muck und Vivien Szigeti erklangen im Mikrofon. In deutscher und ungarischer Sprache wurde das Programm der nachfolgenden ca. 1,5 Stunden erörtert: die Tanzgruppen des Leöwey Gymnasium und des Dorfes Wieland, die Band „Unterrock“ und die Platinkapelle (nur um einige zu erwähnen) sicherten uns die gute Unterhaltung. Natürlich durfte auch die alljährliche Trachtenschau nicht aus der Reihe fehlen und heuer schlüpften besonders viele Schüler in die Gewänder unserer Vorfahren. Als auch das letzte Kleid bewundert wurde und es keine weiteren Tanzgruppen mehr gab, wurde das Parkett endlich den Gästen frei gemacht, die ihre Chance auch ausnutzten. Leider hatten wir dieses Jahr keine Gelegenheit den Tänzen der Abschlussklassen und der Lehrer Beifall zu spenden, denn angeblich wäre das Programm dann zu lang gewesen. Hoffentlich ändert sich die Lage das nächste Mal. Wie auch erwartet blieb die Stimmung den ganzen Abend lang unverändert am Höhepunkt, und ich muss wieder erwähnen, dass wir das den Klassen 10.A und 10.B zu verdanken haben! Zwar müssen wir noch ein ganzes Jahr bis zum nächsten Schwabenball warten, aber ich bin mir sicher, dass dieser genauso lustig sein wird, wie seine Vorgänger!
Daniela
Olimpia 2010 A 2010. évi téli olimpiai játékokat, hivatalos nevén a XXI. téli olimpiai játékokat 2010. február 12. és február 28. között rendezték meg a kanadai Vancouverben és a közelében található Whistlerben. A 2010-es a harmadik kanadai olimpia, és az első, amelyet Brit Columbiában tartanak. De ennyit a száraz tényekről, jöjjön pár érdekesség: Tudtad, hogy… …alig huszonnégy órával az után, hogy Alexandre Bilodeau megnyerte a síakrobatika mogul számát, vancouveri - és a hazai rendezésű játékokat tekintve összességében is első olimpiai aranyérmese tiszteletére különbélyeget bocsátott ki a kanadai posta. Az első ízben nem sík-, hanem dombornyomású bélyegek darabja 57 kanadai centbe kerül. ….már a hatodik hónapban volt, mégis indult a vancouveri olimpián Kristie Moore kanadai curlinges. "Köszönöm, jól vagyok, nagyszerűen érzem magam, nincs semmi probléma" - jegyezte meg a keddi rajt előtt. Moore édesanyja szintén curlinges volt, és szintén versenyzett várandósan. "Azt nem tudom, fiam lesz-e vagy lányom, de az biztos, hogy ő is curlingezni fog" - tette hozzá Kristie Moore. …az életben is egy párt alkotó Sen Hszüe, Csao Hung-po (Shen Xue, Zhao Hongbo) kínai műkorcsolyázó páros a vancouveri olimpiai aranyérem megszerzése után már másra koncentrál: gyermeket szeretne. "Azt gondolom, nehéz lenne most folytatni a versenyzést. Itt az idő, hogy gyermekünk legyen" - fogalmazott Sen. Férje, Csao egyelőre csak a sikerrel foglalkozik: "Olyan álmunk vált valóra, amire sok-sok évet vártunk. Bármikor, amikor eddig a himnuszunkat hallgattuk vagy a zászlónkat néztük, azt kívántuk, bárcsak az olimpián is átélhetnénk ezt." A kínai páros ezt megelőzően háromszor nyert világbajnokságot, most pedig a szám 1964 óta tartó szovjet-orosz hegemóniáját megtörve szerezte meg az ötkarikás aranyérmet. …a közönség kedvencévé vált a vancouveri téli olimpián a páros műkorcsolyázók versenyében fellépő Vanessa James, Yannick Bonheur francia duó, amely a játékok történetének első színes bőrű kettőseként szerepelt a viadalon. A páros lenyűgözte a nézőket akrobatikus elemekkel tűzdelt hétfői szabadprogramjával, amelyben kockázatos emeléseket, dobásokat és fantasztikus ugrásokat mutatott be. James és Bonheur három évvel ezelőtt, egy műkorcsolyázással foglalkozó internetes oldalon "talált egymásra", s Vancouverben a 14. pozícióban zárta első ötkarikás versenyét. Egyéniben indult már színes bőrű versenyző a téli játékokon: az amerikai Debra Janine Thomas például bronzérmet szerzett az 1988-as calgaryi olimpián, az ötszörös Európabajnok francia Surya Bonaly pedig az 1990-es években három ötkarikás eseményen is szerepelt.
Nórci
Film Dorian Gray Az Oscar Wilde regényéből adaptált film Amerikában nagy sikereket ért el. Aki látta, az pontosan tudja, hogy miért. A naiv és ártatlan Dorian Gray (Ben Barnes – Narnia krónikái 2., Könynyed erkölcsök) eddig vidéki életet élt és most Londonba kerül. Nemesi származásból kifolyólag hamar összebarátkozik a felsőbb körökkel, akik szerint a külső az első és legfontosabb tulajdonság, ezért hamar befogadják a tökéletes kinézettel rendelkező fiút. Festő barátja, Basil (Ben Chaplin – Kísérleti gyilkosság) meg is örökíti ezt a szépséget, mielőtt elmúlna. Lord Henry Wotton (Colin Firth – Bridget Jones, Mamma mia!) pártfogoltjává teszi Doriant, aki így lassan megismerkedik a 19. századi Anglia sötét oldalával is: hamarosan ópiumbarlangok és kétes erkölcsű nők világában találja magát. Henry rávilágít arra, hogy a szépség múlandó és a fiúnak addig kell kiélveznie tökéletességét, amíg lehet. Ennek hatására Dorian azt kívánja, bárcsak örökké fiatal maradna, és mindig úgy nézne ki, ahogy a barátja által festett képen, akár a lelkét is képes lenne ezért feláldozni. Hetekkel később felfedez egy egyszerre lenyűgöző és hátborzongató dolgot: teljesült a kívánsága, a festménye kezdett el öregedni helyette… A rendező, Oliver Parker nevét is még csak párszor hallhattuk, ehhez képest, egy nagyon jól megrendezett filmmel dicsekedhet. A kitűnő forgatókönyv és effektek mellett, a színészeket is nagyon jól komponálták össze. Colin Firth-től a megszokott formát láthattuk, minden szereppel azonosulni tud. Ben Barnes eddig még nem sok filmben szerepelt, de teljesítménye alapján nagyon fényes jövő várhat rá. Sajnos a magyar mozik nem játszották a filmet és arról sem hallhatunk, hogy DVD-n kiadják, de aki meg tudja szerezni, mindenképpen nézze meg.
Pandorum (2009) A nem túl távoli jövőben járunk. Megszületett az emberiség legnagyobb találmánya: a Kepler-féle teleszkóp segítségével megkezdődik a Földhöz hasonló bolygók utáni kutatás. 2153-ban a Tanis bolygón leszáll az első űrhajó. Mindennapossá válik a szomjúság és az éhínség. A Föld készletei egyre csak fogynak. Útjára bocsátják az Elysium nevű hajót. Bower tizedes és Payton hadnagy 8 évnyi mélyhibernálás után felébrednek az űrhajón és semmire nem emlékeznek, csak furcsa hangokat hallanak. A reaktor a végét járja, ezért sürgősen meg kell javítani, különben az űrhajó teljesen leáll. Bower elindul megkeresni a főtermet, eközben azonban találkozik pár túlélővel és az idegen hangok gazdáival is, akik történetesen emberevő szörnyetegek és a hajó legénységére pályáznak. Az egyetlen cél a túlélés, bármi áron… A történet egyhangúságát ellensúlyozza a film látványossága: javarészt sötét, kellőképp klausztrofóbiás hatást és izoláltság érzetet kelt. A szerepjáték nem nagyon említésre méltó, az átlagos, amit a sci-fi filmekben láthatunk. A forgatókönyv kicsit hasonlít a régebbi Alien filmekre, de ebben a műfajban sajnos már nem nagyon tudnak újat mutatni az írók. A forgatókönyv alapján elvileg trilógiának készült, az első rész sikerétől függ a folytatás, aminek a története eléggé kiszámítható. Egy estés elfoglaltságnak tökéletesen megfelel, persze, aki sci-fi rajongó nem csak egyszer fogja megnézni.
Andi
Csak szórakozás vagy életeket változtat meg? Félévkor új lány érkezett az osztályba: Viki. Meglepően hamar sikerült beilleszkednie a társaságba. Szünetekben együtt csacsogott a lányokkal, és iskolán kívül is sok időt töltött újdonsült barátnőivel. A fiúkkal is jól kijött. Az osztály két tagja is első látásra beleszeretett a szőke gyönyörűségbe: Feri és Pali… És kezdetét vette közöttük a versengés, a küzdelem, hogy elnyerjék választottjuk szívét. Kezdetben csak apró kedveskedések a szünetben, majd egy-két hangos bók és a már-már nyálasnak mondható beszólások az órán mindenki füle hallatára. És mindez nagyon imponált Vikinek. Ő maga is meglepődött rajta, hogy nem zavarja a nyilvánosság előtt történő udvarlás. Sőt, az sem zavarta, mikor a lányok összesúgtak, hogy mennyire gáz az egész helyzet, hiszen tudta, hogy csak a féltékenység beszél belőlük. Majd a fiúk nagy lépést tettek előre. Feri egyik nap meghívta egy forrócsokira a lányt. A meleg ital különösen jólesett nekik, miután órákat hógolyóztak odakint a hidegben. Sokat nevettek, miközben egymást dobálták, majd sok újat megtudtak a másikról a kávézóban. Másnap az események Pali fülébe jutottak, így ő sem várt sokáig; még a héten elhívta moziba Vikit, amire ő örömmel igent mondott. Vikinek különösképpen tetszett, hogy Pali a kedvéért vállalta, hogy beül egy – az átlagnál - romantikusabb filmre. Amint elkezdődött a film, a fiú igyekezett minél közelebb húzódni a lányhoz. A filmet mindketten izgalmasnak találták, és mikor elhagyták a mozit, jól megvitatták a főszereplők döntéseit és cselekményeit. Kiderült, hogy hasonlóan gondolkoznak az élet dolgairól. Viki jól érezte magát az est folyamán, ennek következtében másnap nagy zavart érzett a szívében. Igazából ő maga se tudta, hogy melyik fiú tetszik neki jobban. Mindkettőt szimpatikusnak, jófejnek és humorosnak találta. Ferivel és Palival is élvezte a találkákat. Következő hétvégére megint programja adódott a lánynak, hiszen most Feri volt soron, hogy elkápráztassa. A fiú úgy gondolta, hogy egy buliban bármi megtörténhet, ezért jó ötletnek találta, hogy elhívja Vikit az általa rendezett hétvégi házibuliba. Pali se volt rest, menten elvitte Vikit vacsorázni a város egyik legelőkelőbb éttermébe. Viki tisztában volt vele, hogy ez így nem folytatódhat tovább, döntenie kell… Tudta, ha nem választ időben a két srác között, könnyen megtörténhet vele a „két szék között, pad alá esés” szituációja. Azt pedig nem szerette volna. Palit és Ferit is nagyon szerette, és egyiküket se akarta elveszíteni.
Összezavarodva és türelmetlenül várta hát a lány, hogy az érzelmei kitisztuljanak. Úgy gondolta, hogy ad magának maximum még egy hetet, aztán megmondja az egyik srácnak, hogy nem akar többet barátságnál. Pár napig nem találkozott egyikükkel sem, és úgy érezte, Pali jobban hiányzik neki. Még pár nappal később már biztos volt benne, hogy Palit akarja. Egyik nap az utolsó óra után elindult a buszmegállóba, mert tudta, hogy a fiú is ott lesz. Amint közelebb ért hozzá, megdöbbentő dolgot fedezett fel: Pál dohányzott. Viki nagyon csalódott volt, mert elítélte a dohányzást, és zavarta a füst. - Szia, Viki – köszönt neki a fiú, miközben kifújta a füstöt. - Szia – szólt csalódott hangon Viki. – Te cigizel? - Hát, ööö… Hát néha… - felelte zavartan Pali. - Mennyi az a néha? – kérdezte Viki gyanakodva. - Hát napi egy-két szál… - Ezt eddig miért nem mondtad? – rivallt rá a lány. - Nem volt róla szó, és gondoltam, hogy ez nem befolyásolja a kapcsolatunkat. - De igenis befolyásolja. Mert büdös, és undorító. És téged is azzá tesz: büdössé és undorítóvá… Mi értelme van, hogy ilyen szinten mérgezed a tested? Pali köpni-nyelni nem tudott a hirtelen rázúdult szavaktól. Viki, pedig faképnél hagyta a fiút, mielőtt feleszmélt volna. Pali tehetetlenül nézte, amint Viki kisétált az életéből… Pali három hét múlva ugyanott állt a buszmegállóban, és szomorúan nézte, amint Viki az út túloldalán sétál Ferivel. Dühös volt, hiszen annyi boldog órát veszített el a cigizés miatt. Hiszen imádta Vikit… A mosolyát, az illatát, a szeme színét… És most mégis elveszítette őt egy ilyen apró kis hülyeségnek látszó dolog miatt. Pedig valójában tényleg nem apróság, hiszen életeket tesz tönkre, pusztít és öl… És rabjává tesz mindenkit, aki elgyengül. És többet nem ereszt el egykönnyen… Pali eltűnődve nézte a kezében füstölgő cigarettaszálat, majd heves mozdulattal elnyomta és kidobta. Én többé nem leszek a szolgád! Többé nem irányíthatod az életem! – gondolta, és akkor ott elhatározta, hogy nem hagyja, hogy a dohányzás elválassza őt a boldogságától. Mától kézbe veszem az életem. Nem gyújtok rá többé! – miközben ezek a mondatok visszhangoztak a fejében, eldöntötte azt is, hogy megmutatja Vikinek, hogy érte képes leszokni… Érte bármit megtenne…
Szimi
Versek
Van, hogy az igazi angyalok a pokolból érkeznek Mert álmodom, de még mindig elhiszem az élet bús szavát, Elhiszem, de megvetem a sors ádáz akaratát, Mely velem tart, s nyomomban jár, mint keserű követ, Mely csak bajba sodor, bűnre csábít a templomból jövet. Így kerülhet egy ártatlan angyal is a tűz birtokára, De van, mi örökre megmarad: szárnya és glóriája, És a pokolra jut mégis, hiszen így rendeltetett, Nem volt miért maradnia, ő már senkinek se kellett. A gonosz szolgálója lesz, és lehet, hogy ott tölt éveket, Lángtengerből étkezik, s akár ott él le egy életet, Az ördög múzsája lesz, s talán az ágyában is hál, De állítja, hogy majd visszatér, s újra a felhőkbe száll. S mikor a Földön megint összecsapnak a jók és a rosszak, Az egyensúlynak, s békének vége, jön egy újabb korszak, Ő elindul, s búcsút mond a démonok mesterének, Égi társai nem űzik el, ismét a mennybe léphet. Végül ő vezette győzelemre az angyalok seregét, Egy hős, ki hibázott, de időben megtalálta helyét, Hű alattvaló, ki csatát nyert az isteni karddal, A pokolból érkező, igazi, sebzett szárnyú angyal… Szimi
Nem telik el úgy nap, hogy ne látnálak. Megtépázott érzékeim remegve fúlnak, aztán búsan landolnak válságom rideg talaján. Régóta megy ez így, régóta már. Meleg Hó fedi hátamat, ahogy végre kinyújtózva, rideg magányomba húzódom. Közben világomat csillagokban nézem. Visszaidézett tegnapokat költök, kikerekedik, mi másként volt. Csak ne leljenek rám, ez a lélegzet maradjon szabad! Vagy újra mosolyra kell, hogy zsibbadjon szám, és bizonyítani, hogy úgy is marad. Bandi
Gyula bá’ és Tibi bá’ történetei Tibi bácsi most nektek mesélni fog… - kezdett hozzá iskolánk veterán testnevelés tanára. Na, gyerekek… ez a történet olyan régen történt, hogy talán igaz se volt, akkor még, úgy kell elképzelni Tibi bának vállig érő, hosszú szőke haja és gyér szakálla volt, de már itt dolgozott az iskolában. Valamikor a 80-as évek elején az első osztályommal téli kirándulást szerveztünk, hogy az osztály egy kicsit összekovácsolódjon. Ennek örömére egy világtól távoli zúgott keresve eljutottunk Óbányára. Akkoriban kegyetlen tél volt, 60 cm-es hóval, ezért nem is közlekedett oda busz, Mecseknádasdra is csak nagy nehezen lehetett eljutni. Nem volt más választásunk, elindultunk hát szánkóval és hátizsákkal a szálláshelyünkre. Mikor megérkeztünk és elfoglaltuk a szürke házakat, amik a falun kívül estek, befűtöttünk az olaj kályhákkal és irány ki megint a szabadba a szánkópályára. Balszerencsénknek köszönhetően egy párszor balesetet szenvedtek a vad száguldozók, így hát nap végére csak 2-3 szánkó maradt. A napot még szebbé tette, hogy a lányok szobájában nem működött a fűtés, így mire hazaértünk jég hideg volt a házban és szerelő se közel se távol. Ezért „kivételesen” együtt alhattak a lányok és a fiúk. Olyan partit (Tibi bá maga fogalmazta meg így) tartottunk, hogy elképzelni se lehet. Volt éneklés és táncolás, remek móka volt. Még a mai napig is szívesen emlékeznek rá a 40 éves felnőttek, akikkel akkor közösen éltük túl azt a fagyos éjszakát…
Rajzok: Kummer Gyöngyvér
Gyula bát éppen korrepetálás és kávészürcsölgetés közben csíptük el… Hú, hát miről is meséljek nektek. Mondjuk a lengyel táborról… A következő történt. Együtt táboroztunk a Jókai utcai iskolásokkal Fenyvesen. A szokásos zászlórablást játszottuk, és hát persze jöttek, hogy megszerezzék a „kincsünket”. Elhatároztuk, hogy akkor ennek örömére bosszút állunk és mi is elcsenjük egyik éjszaka az övéiket. Indult egy kommandó csónakokkal, persze csak álkommandó, mi addig személygépkocsival (autó) elmentünk a táborba. Nem volt sehol senki, vagy ha igen akkor aludtak, mi pedig addig szépen fölmásztunk és elvittük az ellenséges zászlót. Másnap egész Fenyves megbolydult méhkasként viselkedett, mert nem volt meg a zászló, ezért a lengyeleknek el kellett jönniük hozzánk és „könyörögni” érte. Persze csak játék volt az egész, és nagyon jó barátság alakult ki a két tábor közt meghívtak minket, hogy ugyanazon a nyáron menjünk látogatóba. Egy gond volt csak ezzel, nem mindenkinek jutott jegy a repülőre így hát eldöntöttük Zsófi nénivel és az egyik tanítványommal, hogy majd mi a kis „járgányommal” eljutunk Lengyelországba. Zsófi néni két párna közé beült a hátsó ülésre, a táskarádiómból bömbölt a zene és már indultunk is. Végül is nagy nehezen eljutottunk a kívánt helyre, kiraktuk a kocsi tetejére a rádiót, megszólalt a „Jó reggelt Magyarország” című szám. Álmosán, félig bódult állapotban másztak ki a gyerekek a sátrukból és nagy meglepetésükre bennünket találtak ott. Elmeséltük, hogy végül, hogyan is jutottunk el idáig, a többit meg már magatoktól kell kitalálnotok…
Jasmin
Édes élvezetek Bár az évszázadok folyamán sokat változott ez az édesség, mégis kedvencévé vált az aztékoknak, spanyoloknak, franciáknak, angoloknak, az egész világnak, beleértve minket is. A csokoládé egy kakaóbabból készített édesség. Elterjedten vékony lapokban, bonbonként vagy italként lehet fogyasztani. A csokoládé nahuatl indián nevéhez, a xocolatlhoz (ejtsd: sokolatl) hasonló hangzású névként került a világ legtöbb nyelvébe, a magyarba is. A Theobroma cacao (kakaófa) gyümölcse és a termésének magjai a kakaóbabok. Amerikában az aztékok már jóval az Európai hódítók előtt is itták a csokoládét. 1519-ben, amikor a spanyolok a mai Mexikó területére érkeztek, Montezuma xocolatl-lal kínálta Cortést. A fűszeres ital alapanyagai kakaó, víz, fahéj, ánizs, chili és kukoricaliszt volt. Az 1500-as években Spanyolországnak kakaó behozatali monopóliuma volt. Az ital receptjét titkosan kezelték, cukorral, fahéjjal, szerecsendióval illetve vaníliával ízesítve fogyasztották. Ausztriai Anna királyné, XIII. Lajos francia király feleségeként hozta át a csokoládét Spanyolországból Franciaországba. 1569-ben V. Pius pápa a xocolatl-t olyan kellemetlennek találta, hogy az ital fogyasztását nem tekintette a böjt megszegésének. A forró csokoládét az 1600-as években kezdték inni Európában, az első csokoládét is kínáló londoni vendéglő, a Chocolate House, 1657-ben nyílt meg.
1687-ben a Francia Akadémia tudományos alapon meghatározta az optimális csokoládéreceptet. Az első angol csokoládégyár Bristolban épült, 1728-ban. A szilárd csokoládét 1842-ben kezdte árulni a Fry csokoládégyár, mely később a ma is létező Cadbury cégbe olvadt. A csokoládészeletet 1847-ben találták fel. A svájci Nestlé fivérek 1876-ban készítettek először tejcsokoládé-szeletet. Rodolphe Lindt berni csokoládégyárában a termékek minőségének javítása érdekében új eljárásokat vezetett be, módosította a csokoládégyártásnál használt alapanyagokat és a főzési időket. Ma a világ legfinomabb és legjobb minőségű csokoládéját Belgiumban gyártják. Összetétele napjainkban A csokoládé olyan termék, amely kakaótermékekből (kakaómassza, kakaóvaj, esetleg kakaópor) és cukrokból készül, legalább 35% öszszes kakaó szárazanyagot tartalmaz, ebből legalább 18% a kakaóvaj és legalább 14% a zsírmentes kakaó-szárazanyag. A végeredmény egy finom édesség, melyet valamennyien jóízűen fogyasztunk.
Nyktophobie Nyktophobie: unbegründete, aber krankhafte Angst vor der Nacht, vor der Dunkelheit.
Schon der Titel hört sich interessant, jedoch irgendwie gruselig an, vor allem, wenn man sich schon im Klaren ist, was dieses Wort überhaupt bedeutet. Allein mit dieser Kenntnis sah unser Gymnasium einer Theatervorführung im Sportsaal entgegen. Auch wurde hinzugefügt, dass es irgendwie im Zusammenhang mit Goethes „Faust“ und Büchners „Leonce und Lena“ ist, was uns im eigentlichen nicht allzu sehr weiterhalf. Ich als Theaterliebhaberin nehme solche Vorführungen sehr ernst und versuche jedes noch so verdrehte Stück zu verstehen, akzeptieren und auch zu genießen. Auch dieses Mal war das nicht anders, doch ich fühlte mich überfordert und wie ich sah, erging es auch meinen Genossen gleichermaßen. Leider mangelte es mir an (seelischer) Vorbereitung für dieses Spiel und so konnte ich nur nach einer gewissen Zeit erkennen, dass der übrigens höchst begabte Schauspieler eigentlich in den Körper des Mephistopheles schlüpfte und diese Metamorphose mit einer „leichten“ psychischen Störung begleitete. Bedauerlicherweise war es auch schwer zu verstehen, was Mephisto (oder Faust?) uns mitteilen wollte. Das machte die Aufgabe, das Wesen des Stückes zu entschlüsseln, noch schwieriger. Man muss zugeben, dass es sehr viel verlangte, diesem Stück folgen zu können, ohne es als wirres Durcheinander von typischen Geräuschen und Bewegungen eines geistig Gestörten und dessen grotesken Handlungen zu missinterpretieren. Daniela
Érdekes képek Napjainkban már alig tudunk elképzelni egy olyan közösségi weboldalt, ahol ne találkoznánk reklámokkal. Nagy külföldi vállalatok globális reklámhadjárata ez általában, de azt is tudni kell, hogy ezek a cégek terjesztésen kívül külön fordításra vagy nyelvtantanárra nem költenek, ezért sokszor nyelvújító kifejezésekkel/szavakkal lepnek meg minket. Íme, pár érdekes példa:
Keleti kacsavadászat
Én a helyében nem beszélnék intelligenciáról
Azt hiszem, Rudolf a piros orrával együtt elbújhat
Újságot szerkesztette: Juha Márton © TiborCucca 2010
