Debreceni Egyetem Informatikai Kar
A VEZETÉS TUDOMÁNYA
Témavezetı:
Készítette:
Dr. Ujhelyi Mária
Kövér Dávid
Menedzsment és Marketing Tanszék,
Gazdaságinformatikus
Tanszékvezetı helyettes
Debrecen 2010
1
TARTALOMJEGYZÉK Ábrák jegyzéke ...................................................................................................................2 I. Bevezetés..........................................................................................................................3 II. A szervezet vezetésének alapjai......................................................................................5 1. A vezetés fogalma, céljai, szereplıi ..............................................................................5 2. A vezetés funkciói .........................................................................................................9 2.1. Tervezés....................................................................................................................9 2.2. Szervezés ..................................................................................................................10 2.3. Szabályozás ..............................................................................................................11 2.4. Ellenırzés .................................................................................................................12 2.5. Minısítés ..................................................................................................................12 2.6. Nevelés .....................................................................................................................13 2.7. Ösztönzés..................................................................................................................13 3. A motiváció, mint az egyik legfontosabb vezetıi feladat .............................................14 4. A hatékony vezetési stílus .............................................................................................18 4.1. Tulajdonságelméleti megközelítés ...........................................................................20 4.2. Magatartástudományi megközelítés .........................................................................22 4.2.1. Kurt Lewin-féle modell .......................................................................................22 4.2.2. Tannenbaum és Schmidt modellje.......................................................................23 4.2.3. Ohio State University modellje ...........................................................................24 4.2.4. Blake-Mouton-féle „vezetési rács” modell .........................................................26 4.3. Kontingenciaelméleti megközelítés..........................................................................29 4.3.1. Fiedler-féle szituációs modell..............................................................................29 4.3.2. Hersey-Blanchard szituációs modell ...................................................................31 4.3.3. Vroom-Yetton-féle modell ..................................................................................33 III. Összefoglalás .................................................................................................................35 Függelék ..............................................................................................................................37 Felhasznált irodalom jegyzéke ............................................................................................39 Köszönetnyilvánítás ............................................................................................................41
2
ÁBRÁK JEGYZÉKE 1. sz. ábra: A vezetés funkciói (Mikó György: A vezetés és a szervezeti minıség összhangja) 2. sz. ábra: A menedzser és leader közötti legfontosabb különbségek (Kotter, J. : What Leader Really Do. Harvard Business Review, May-Jun 1990.) 3. sz. ábra: Yukl-féle táblázat 4. sz. ábra: Tannenbaum-Schmidt modell 5. sz. ábra: Ohio State University modell 6. sz. ábra: Blake-Mouton vezetıi mátrix 7. sz. ábra: Fiedler-féle szituációs modell 8. sz. ábra: Hersey-Blanchard-féle szituációs modell
3
I. BEVEZETÉS „ A vezetés nemcsak tudomány, hanem mővészet is. Másrészt abban az értelemben, hogy mőveléséhez ugyanúgy bizonyos adottságokra van szükség, mint a zene vagy az irodalom mőveléséhez. Leegyszerősítve: vezetınek születni kell, de a vezetés megtanulható. Ez természetesen azt jelenti, hogy vezetı nemcsak az lehet, aki rendelkezik mindazon adottságokkal, amelyekkel munkáját mővészi szinten tudja végezni. A vezetés mővelése nem nélkülözheti meghatározott tudásanyag ismeretét. A vezetéstudomány ugyan még fiatalnak tekinthetı, de már könyvtári irodalommal rendelkezik.” (1. Temovszky F. ) A vezetés egy olyan tervszerően felépített tevékenység, amelyben a vezetı irányítja azt a folyamatot, amely révén a szervezet realizálja céljait és biztosítja a szervezeti összhangot. Gazdaságinformatikus hallgató révén több olyan tárggyal kerültem kapcsolatba, amelyek segítségével részletes ismeretekre tettem szert a vezetésrıl, a vezetıkrıl, a vezetıi stílusokról, egyszóval a vezetés tudományáról. Azért is választottam ezt a témát, mivel a Szervezeti Magatartás és Emberi Erıforrás Menedzsment kurzusok különösen érdekeltek fıiskolai tanulmányaim során. Napjainkban az élet minden területén elınyt jelenthet, ha a vezetı a szakmai tudás mellett kellı képesítéssel rendelkezik magában a vezetésben is. Szerencsére már általánossá vált, hogy szinte minden felsıoktatási intézményben elméleti és gyakorlati síkon is oktatják a vezetést, mint önálló tudományágat. Az Európai Unióban is jelentıs hangsúlyt tulajdonítanak a vezetésnek, hiszen csak akkor képes meghatározó szerepet betölteni az országunknak, ha a vezetési kultúra egységesítésén is munkálkodunk. Eddigi életem során is rengeteg vezetıvel találkoztam, például fıiskolai tanáraim, a középiskolás osztályfınököm, igazgatóm vagy akár a Bagaméri Önkormányzati Hivatal vezetıi, akik „a fınökeim” voltak, a középiskolai szakmai gyakorlatom során. Az említett személyek gyakran hasonló, de sok esetben egymástól teljesen különbözı vezetési stílust képviseltek. Ezen tapasztalataim alapján bátran kijelenthetem, hogy nehéz igazán jó vezetınek lenni, hiszen: a „vezetés: az a képesség és akarat, amely egy közös célra
4
sorakoztatja fel az embereket, és a jellem, amely bizalmat sugall.”. Szakdolgozatomban a hatékony vezetési stílust igyekeztem bemutatni, ezt többféle megközelítésbıl szemléltetni és az ehhez tartozó modelleket leírni, ábrákkal szemléltetni. Nyílván valóan lehetetlenség lenne az összes létezı vezetési stílust összegyőjteni, nem is ezt próbáltam megvalósítani a szakdolgozatommal. A dolgozat elkészítése elıtt több, a témához kapcsolódó szakirodalmi alkotást, folyóiratot, korábbi, hasonló témájú szakdolgozatot olvastam át, hogy még jobban megismerjem a különbözı vezetési stílusokat és irányítási módszereket. Természetesen eddigi fıiskolai tanulmányaim és a szakmai gyakorlat alatt szerzett tapasztalataim is segítséget nyújtottak a szakdolgozat megírásában.
5
II. A SZERVEZETEK VEZETÉSÉNEK ALAPJAI 1. A vezetés fogalma, céljai, szereplıi „Valószínőleg több könyvtárat töltenek meg a vezetéssel foglalkozó szakirodalmak. Vezetık, vezetettek évezredek óta léteznek, mint ahogy vezetési problémák is. Napjainkban is születnek olyan munkák, s válnak belılük nemzetközi bestsellerek, amelyekben különbözı történelmi nagyságok vezetési titkait igyekszenek megfejteni. A vezetés kifejezés és annak tartalma Magyarországon is hosszú idık óta vita tárgya. Különösen a vezetés és irányítás fogalompáros körül zajlottak még a közelmúltban is heves viták: melyik az átfogóbb, melyik fejezi ki inkább az emberekkel való foglalkozást vagy a nagy rendszerek (például vállalatok) kézben tartását.” (2. Dobák M. 127.oldal) „A vezetést tulajdonképpen úgy határozhatjuk meg, mint olyan tevékenységet, amely egyének vagy csoportok viselkedésének befolyásolására irányul.” (1. Temovszky F. 24.oldal) A vezetés irányítója az ember maga, ezáltal a hibák és eredmények, amelyek a vezetésbıl származnak, a saját hibáinak, illetve eredményeinek foghatóak fel. A vezetés sok tényezıbıl tevıdik össze, sok szempont szerint vizsgálható a vezetıi feladat, de a legfontosabb aspektus az, hogy hogyan bánik az emberekkel. Három tényezı összessége határozza meg a vezetı eredményességét és sikerességét: 1. Az emberek múltjának kielemzése, és a viselkedésük megértése, azaz hogy mit miért tettek, hogy viselkedtek, mi hajtotta és mi gátolta ıket a különbözı célok elérésekor. 2. Az emberek jövıbeli viselkedésének meghatározása, tehát hogy hogyan fognak feltehetıen viselkedni változó környezetben, de pontosan ugyanolyan körülmények között. 3. Az emberi viselkedés irányítása, ellenırzése és befolyásolása a célok eléréséért. *( 1. Temovszky F.) Ebbıl a három tényezıbıl szembetőnik, hogy a sikeres vezetınek rendelkeznie kell nagyfokú társadalmi és humán ismeretekkel, hiszen emberek nélkül nincs szervezet és az emberekkel együtt kell tudni mőködni.
6
A vezetés nagy felelısséget von maga után, mivel mind az emberi mind a gazdasági célok teljesüléséért felelıs, és felelısséggel tartozik beosztottaiért is. Az emberi célok teljesülésének foka nyomós szerepet tölt be a gazdasági célok megvalósításában is. Azt szem elıtt kell tartanunk, hogy az emberek nem képezik a vállalat tulajdonát. Az emberek a szervezetbe viszik gondolataikat, értékeiket, érzelmeiket, személyiségüket és ezek találkoznak a szervezet elvárásaival, követelményeivel a szervezeten belül. Konfliktusokkal minden szervezeten belül találkozhatunk, hiszen ezek természetes velejárói a szervezetnek. Konfliktushelyzet gyakran adódhat, nemcsak az eltérı nézıpontokból, hanem a különbözı emberi természetbıl, amelynek hátterében magánéleti problémák is állhatnak, valamint az emberi természet szeszélyes mivolta. Ezek a problémák gyakran megnehezítik a vállalat szemléletéhez való alkalmazkodást. A vezetésben mégis az a legnehezebb, és egyben legszebb feladat, hogy különbözı világképő, életvitelő embereket eredményesen összehangoljunk, és ezáltal a cég mőködıképes legyen és az emberek is elégedettek legyenek. Mindezekbıl láthatjuk, hogy a vezetés egy összetett érzelmi, és lelki tevékenység. *(1. Temovszky F.) A sikeres vezetınek ismernie kell saját embereit és azok energiatartalékait. Egy jó vezetı felismeri az adott feladat nehézségét, és hozzá tudja rendelni a megfelelı energiával rendelkezı embert, hogy a szervezet sikeresen mőködjön. „A vezetı tehát felelıs az emberszervezet viszony alakulásáért, és ennek fejlesztése áll a vezetés középpontjában.” (3. dr. Balogh L., dr. Barta T. dr. Dominik Gy. ) Ember és szervezet szoros kapcsolatban van egymással, nem létezhetnek egymás nélkül. A vezetés alakítója, de egyben része is annak a fontos viszonynak, hogy az emberi szükségletek és a szervezet követelményei úgy kerüljenek egymással összhangba, hogy mind a két fél elérje a kitőzött céljait, ez pedig egy nagyon nehéz és összetett tevékenység. Egy pszichológiai egyezség szükséges ahhoz, hogy mindkét fél elérje céljait. Ez az állítás nem egy valós, tényszerő dokumentum, de a szervezet és a benne lévı emberek is tudják, hogy kompromisszum nélkül nem mőködhetnek eredményesen. Itt megemlíthetjük a tényleges pszichológiai elvárásokat is, ami szervezetenként és emberenként is különbözı, de szinte minden dolgozó igényli a tartalmas, érdekes munkát, a megbecsülést, tiszteletet és az egyenlı elbírálást. A szervezetek lojalitást, hőséget és eredményességet várnak a dolgozóktól. Ezen
7
elvárások megvalósításáért állandó kompromisszumokat kell kötniük, ami egész életüket végig kíséri. Egy pályakezdınek sokkal nehezebb dolga van az „alkudozás” folyamán, de évrıl évre javulhat a helyzete. Egyetlen egy szervezetnek sem érdeke, hogy az alkalmazottak rossz szájízzel, keservesen végezze dolgát, hiszen így a munka lelassulhat, kárt szenvedhet, vagy leállhat, az emberek pedig felmondhatnak. A vezetınek tekintéllyel és hatalommal kell rendelkeznie a beosztottjai felett, de ha ez a hatalom már túl nagy mértéket ölt és nem csak pozitív értelemben akarja irányítani beosztottjait, akkor a beosztottak elvesztik bizalmukat vezetıjükkel szemben, ami sikertelenséghez, kudarchoz, eredménytelenséghez vezethet. Azonban a vezetık dolga sem egyszerő, mivel egy nagyon összetett feladatkört kell betölteniük. Nehéz az adott feladatkörre megfelelı vezetıt találni, mert sok vezetı pozícióban lévı ember hiányt szenved a feladathoz alkalmas tulajdonságokban, sokan pedig a rátermettségük ellenére is alkalmatlanok a vezetıi feladatra, mivel nem kaptak kellı képzettséget, vagy rossz példát tapasztaltak. Vannak, akik csak a véletlennek köszönhetik vezetıi pozíciójukat, azaz nem készültek tudatosan a vezetıi szerepkörre és az improvizációban bíznak, mivel hajlamosak vagyunk mindannyian arra, hogy az elıttünk lévı vezetıt utánozzuk annak magatartásában. A probléma akkor lehet veszélyes, hogyha az elıbb említett épp egy rossz vezetı. A vezetıi feladatok ellátása közben nagyon könnyő hibázni, hiszen ez egy veszélyes és összetett feladatkör. A jó vezetınek nagy gyakorlati tudással kell rendelkezni, összhangba kell rendezni saját magukat, beosztottaikat, illetve ezek közös környezetét. A vezetınek nagy csalódás lehet, ha nem talál megfelelı munkatársakat, mivel ilyenkor hiábavaló volt minden erıfeszítés. Mai kicsinyes és teljesen elanyagiasodott világunkban nagyon nehéz követı társakat találni, ezért meg kell találnia egy vezetınek azokat a módszereket, amikkel a dolgozók bizalmát és elkötelezettségét el tudja nyerni. Szervezetenként, emberenként változó módszert kell kialakítani erre. Nagy az egyetértés abban, hogy az ideális vezetınek a határozottságán kívül tudásra, képzettségre, képességre, energiára, tekintélyre és mindig szem elıtt tartott célokra van szüksége. A jó vezetıket „pedig olyan tulajdonságok kombinációja jellemzi, mint szakértelem, tetterı, lelkierı és tisztesség.” ( 1. Dr. Temovszky F. 28. oldal )
8
Ezen említett tulajdonságok közül, sajnos napjainkban ritkán lelhetı fel a tisztesség, de ez nem csak a vezetı pozíciót betöltı emberek körében igaz, mivel a tisztesség nem egy tanulható folyamat, hanem egy vele született, belülrıl fakadó tulajdonság. A vezetés egyik legrégebbi alapelve értelmében, aki önmagát nem képes értékelni, az másokat sem tudhat megfelelıen vezetni. Elıször meg kell tanulnunk önkontrollt alkalmaznunk magunkon, majd csak ezután „uralkodhatunk” másokon. Tisztában kell lennünk saját értékeinkkel, jól kell ismerni azokat, hogy mások értékeit is értékelni tudjuk, hiszen a jó vezetı arra törekszik, hogy az értékei alapján vezessen másokat. Az igazi sikereket elérı vezetık – egy az Egyesült Államokban elvégzett tanulmány szerint - mind nagyfokú tisztességgel, kiváló vezetıi tulajdonságokkal felruházott egyének voltak. A jó vezetınek fizikálisan és lelkileg is kiegyensúlyozottnak kell lennie, mivel csak így lehet igazán nagy sikereket elérni. Sokan figyelmen kívül hagyják a helyes lelki kondíciót, pedig csak egy kiegyensúlyozott vezetı képes igazán nagy eredményekre.
9
2. A vezetés funkciói
Az igazgatás, vezetés funkcióiról a mai napig zajlanak viták, hiszen többféle meghatározást ismerünk neves tudósoktól. A szakdolgozatomban én, Dr. Ternovszky Ferenc könyve alapján az alábbi vezetıi funkciókat elemezném részletesebben: • tervezés • szervezés • szabályozás • ösztönzés • ellenırzés • minısítés • nevelés A fent említett hét funkciók közül egyiket sem lehet értékesebbnek nevezni, mint a másikat, mindig az adott helyzet dönti el, hogy melyik funkciót kell elıtérbe helyezni. Bármely funkció sikeres ellátásához szükség van bizonyos ismeretekre, megfelelı információkon alapuló döntésekre. Ha tudatos vezetırıl beszélünk, akkor célirányos az általa végzett tevékenység, ha azonban csak ösztönszerően cselekszik, akkor elıfordulhat, hogy nem lesz hatékony a funkciók összhatása. Az elkövetkezendıkben, a fent említett funkciókat elemzem részletesebben. 2.1. TERVEZÉS A tervezés az a folyamat, melynek eredményeképp létrejönnek a szervezet kitőzött céljai, és a hozzájuk vezetı út. A tervezés folyamán elıre kell gondolkodnunk, el kell határoznunk, hogy melyek a szervezet tényleges céljai, és hogy miként fogjuk megvalósítani ezeket a célokat a rendelkezésünkre álló erıforrásokból, emberekbıl. A tervezés idıkorlátai különbözıek lehetnek, a szervezet és az azt befolyásoló tényezık alapján. A klasszikus felfogás szerint rövid, közepes és hosszú-távra történı felosztást használunk. A rövidtávú terveket 1-2 évre, a középtávú terveket 3-4 évre, míg a hosszú távúakat öt évre vagy annál is hosszabb idıre készítik.
10
A tervezés folyamata több lépésbıl tevıdik össze: 1. A célok kitőzése, megválasztása és a szervezet elérni kívánt terveinek megállapítása. ( e célok nélkül a szervezet nem tudná hatékonyan felhasználni, a szőkösen rendelkezésre álló erıforrásait. ) 2. A jelenben adott helyzet részletes ismertetése, a jelen helyzet és a jövıben elérni kívánt helyzet részletes összehasonlítása. 3. A célok elérését segítı illetve az azokat hátráltató tényezık felsorolása, valamint a jövıben adódható problémaforrások ismertetése. 4. A tevékenységsor megtervezése az eddigi szakaszbeli ismereteink alapján, ezek megvalósításával elérhetjük a kitőzött célokat. 5. A tervek végrehajtása, az elképzelések valóra váltása. *( 4. Bakacsi Gy., Balaton K., Dobák M., Máriás A.) Minden tervnek kettıs funkcióval bír: egyrészt célként használandó az alsóbb szintő tervek számára, másrészt eszközként szolgál a felsıbb szintő tervek megvalósításához. Egy terv elkészítésénél fontos szem elıtt tartani a megvalósíthatóságot. Mint említettem, a terv az alsóbb szintő tervek célja, márpedig ha nem találkozik az alsóbb szintő célokkal, akkor a megvalósítása nehézségekbe ütközhet. Ennek értelmében kitüntetett fontossággal bír a célok összehangolása az egyes szintek között, azzal együtt is, hogy ez rendkívül idıigényes, de ezáltal a végrehajtás biztosabbá, zavartalanabbá válhat. Ezeknek köszönhetıen ma már széles körben elterjedt vezetési gyakorlat a beosztottak bevonása a tervek és célok kialakításának érdekében. A tervezés az egyik legfontosabb összetevıje ennek a folyamatnak, de nincs rá egyértelmő szükség, hogy a vezetı jó tervezési szakember legyen, csak tudjon helyes döntéseket hozni.
2.2. SZERVEZÉS A célok elérésének legfıbb eszköze a szervezés. A vezetıknek úgy kell felépíteni a szervezetet, valamint úgy kell kialakítani a folyamatokat, hogy a kitőzött célok elérhetıvé 11
váljanak. „A szervezés olyan struktúrafejlesztı tevékenység, amely valamilyen cél hatékony és eredményes elérése, végrehajtása érdekében konkrét erıforrásokat és tevékenységet rendel egymáshoz és hangol össze.” (5. Bakacsi Gy., Balaton K., Dobák M., Máriás A. II. kötet 118. oldal ) A szervezéssel ma már egy teljesen különálló terület, a szervezéstudomány foglalkozik. A szóban forgó szervezet számára, ami a legfontosabb, azt kell elıször megszervezni. Hogy az adott helyzetben mi a legfontosabb a szervezetnek, azt a tervezés funkciója határozza meg. A szervezés szoros összefüggésben áll a tervezés folyamatával, de ellenırzés nélkül nem tudunk hatékony eredményt elérni. A minıség, szervezettség egyre elengedhetetlenebb kelléke a sikernek, eredményességnek. A szervezés tudományágán belül több kategóriát különböztetünk meg, ezek közül a legismertebb, legalapvetıbb három kategória: - munkaszervezés, ez a munkahely és a munkamódszer megszervezésére irányul - folyamatszervezés, ami az összefüggı folyamatok hatékonyságának fejlesztésére vonatkozik - rendszervezetés, ez viszont a teljes vállalatot érintı szervezést jelenti. Ezek, bár különálló szervezési egységek, de szoros kölcsönhatásban állnak egymással, és egymásra épülve összefüggnek. A szervezetési tevékenység megfelelı gyakorlatot igényel, tehát nem lehet minden egyes mozzanatát pusztán elméletben elsajátítani. Az ideális vezetınek jól kell tudni bánni a szervezés feladatkörébıl adódó problémákkal is, mivel az erıforrások optimalizálásánál ez elengedhetetlen feltétel. 2.3. SZABÁLYOZÁS „A szabályozás az a funkció, amelynek során a célirányos tevékenység érdekében a vezetı eljárási szabályokkal, belsı elıírásokkal a koordinált munkavégzést segíti elı.” (1. Dr. Temovszky F. 34. oldal ) Ezen funkció végzése közben a vezetı csökkenteni tudja a nem ellenırzött folyamatokat, és segítheti a dolgozók munkáját azzal, hogy egyértelmően közli velük, hogy melyek a munkájuk során felmerülı leglényegesebb problémák, amelyekre különösen figyelniük kell. A szabályozás is egy igen lényeges vezetıi funkció, melynek segítségével elkerülhetıek és
12
megelızhetıek bizonyos hibák. Arra azonban nem árt ha figyelünk, hogy a szabályozás ne akadályozza a hatékony munkavégzés folyamatát. 2.4. ELLENİRZÉS Eme funkció alkalmazásakor a vezetı tudomást szerez arról, hogy az ütemezett folyamatok a kitőzött céloknak megfelelıen alakulnak-e, elérték-e azokat a szinteket, eredményeket, amiket az adott pillanatban már el kellett érniük. Az ellenırzés nem egyszerő, talán a leg idıigényesebb és sok információt igénylı funkció. Még a jó vezetı számára is képtelenség minden egyes nap, minden részletet, folyamatot leellenırizni. A vezetıi eredményesség szempontjából legmeghatározóbb, legfontosabb tényezıket jó elıre meg kell határozni. Sok olyan vállalattal találkozhatunk, ahol nem megfelelıek az információs rendszerek, ezáltal náluk nem mőködik kellı hatékonysággal a fontos adatok kiválogatása. Vannak egyének, akik a vezetıjük ellenırzését zokon veszik, úgy érzik, hogy bizalmatlan a felettesük, illetve nincs kellı szabadságuk, ez a helyzet pedig gyakran konfliktusokat szıhet. Ezen konfliktusok elkerülése miatt gyakran a rossz vezetık inkább kihagyják az ellenırzéseket, csakhogy ne kerüljenek kellemetlen szituációba. Az ellenırzés tehát nagyon fontos folyamat, mivel ennek eredményeképp kap képet a vezetı arról, hogy mennyire eredményes vagy sikertelen a tevékenysége és eredménytelenség esetén meg kell szervezni a lehetséges javítási folyamatokat. 2.5. MINİSÍTÉS Ez a funkció lényegében az egyének munkájának megítélésével, osztályzásával foglalkozik. A minısítés alappillére, hogy a vezetı már jó elıre tisztázza elvárásait, követelményeit az egyénekkel. Ezen leszögezett elvárások szolgálhatnak alapul az elıreléptetéseknek, vagy esetlegesen fizetésemeléseknek is. A minısítési folyamatok során a beosztottak egyértelmő képet kaphatnak vezetıiktıl arról, hogy a felettesük mennyire elégedett velük, és az általuk végzett munkával, illetve, hogy miben kellene változtatniuk.
13
Egy hatékonyan mőködı szervezet rendszeresen igényli a minısítési folyamatokat, hiszen ez nagyban elısegítheti mindkét fél munkáját. A dolgozók is szívesebben dolgoznak tovább a jó minısítések esetén, a vezetık pedig elégedetten várakozhatnak a kitőzött célok megvalósulására. 2.6. NEVELÉS „E szó hallatán mindenkinek egy gyermek felnevelése juthat eszébe, de ha a felnıttek nevelésérıl beszélünk, akkor ide tartozik az ismeretek bıvítése, azaz az oktatás illetve az ember személyiségének alakítása.” *(1. Dr. Termovszky F.) „Mi is lehet a nevelés célja? Egyrészt az elkötelezettség, a lojalitás, a hőség kialakítása illetve felkészíteni ıket a szervezeti normák, szervezet követelmények elfogadására. Sokan nem szeretnek ilyen célzatú továbbképzéseken részt venni, de manapság elengedhetetlen feltétele egy hatékonyan mőködı szervezetnek.” * (6. Hoványi G.) 2.7. ÖSZTÖNZÉS Ezen funkción keresztül késztethetjük a dolgozókat jobb, gyorsabb és hatékonyabb munkavégzésre. Arra viszont oda kell figyelni, hogy az anyagi és erkölcsi ösztönzık egymással kellı összhangban legyenek. 1.sz. ábra
14
3. Motiváció, mint az egyik legfontosabb vezetıi feladat Motiváció fogalma: A cselekvéseink alapvetı indítékai azok a késztetések, amiket valamely szükséglet jelentkezése hozott létre. Motivációnak nevezzük azokat a késztetéseket, amelyek a szükségletet csillapító viselkedésre irányulnak. Tágabb értelemben minden célirányos viselkedést motivált viselkedésnek nevezzük. A motiváció fogalmát két, egymástól különbözı esetben is alkalmazzuk: - egyrészt a belsı késztetések egységesítését, megszervezését nevezzük motivációnak - másrészt az ösztönzés szinonimájaként is értelmezhetjük, tehát ahogy az elıbbiekben már említettem, az a vezetıi magatartás, ami beosztottjait a szervezeti célok elérésére sarkallja. * (7. Dr. Gyökér I.) Az emberi viselkedést alapvetıen három tényezı határozza meg: - motiváltság - képesség - környezeti feltételek 15
Az emberek minden bizonnyal azért csatlakoznak egy adott szervezethez, hogy szükségleteiket kielégítsék. (Lsd.:1.sz.melléklet) Ha a szükségletek tartósan kielégülnek, akkor az emberek maradni akarnak a szóban forgó szervezetnél. A vállalat- a hatékony mőködés érdekében- csak akkor képes fennmaradni, ha kellıen tudja motiválni a tagokat a szervezeti célok elérése érdekében. Ahhoz, hogy a vezetı hatékonyan tudja beosztottjainak viselkedését befolyásolni, tisztában kell lennie az emberi szükségletek általános jellemzıivel. Ezért a következıekben két szükséglet-elméletet mutatok be. Maslow elmélete szerint az emberi szükségletek öt részre bonthatók: 1. fiziológiai szükségletek: pl.: éhség, szomjúság, azaz az emberi létfenntartáshoz kapcsolódó szükségletek 2. biztonsági szükségletek: pl.: megfelelı lakás, ruházat, tehát a biztonságos fizikai és érzelmi környezet fenntartásához kapcsolódó szükségletek 3. közösséghez való tartozás szükséglete: pl.: a szeretet, társ, barát iránti vágy 4. elismerés iránti szükségletek: pl.: önbizalom, hozzáértés, presztízs iránti vágy, azaz a mások és saját magunk általi elismertség kialakításához tartoznak 5. önmegvalósítási szükségletek: pl.: személyiség, képességek fejlesztése, vagyis azon szükségletek, amelyek a magunkban rejlı lehetıségek megvalósítására irányulnak. A Maslow-féle elmélet szerint ezek a szükségletek hierarchikusan helyezkednek el. Ez az úgynevezett Maslow-féle piramis (Lsd.:2.sz.melléklet) azt jelenti, hogy ezek a szükségletek csak egymás után elégülhetnek ki. Amíg az alapvetı szükségleteimet nem elégítettem ki (pl.: nem jutok innivalóhoz), addig nem törekszem a biztonsági szükségleteim kielégítésére. Azonban Maslow szerint nem kell egy szükségletnek teljes mivoltában kielégülnie, hogy a tıle magasabb rendő szükségletek is kifejtsék hatásukat, viszont az elmélet nem szól arról, hogy milyen mértékben kell egy szükségletnek kielégülnie. A Maslow elmélet hibáinak kijavítására alkotta meg elméletét Clayton Alderfer, ami Maslow modelljének továbbfejlesztéseként tekinthetı. Az ERG (existence, relatedness, growth)-elmélet három szintre tagolódik: - egzisztenciális szükségletek, amik a fiziológiai és fizikai jóléttel állnak összefüggésben
16
- másokhoz tartozás szükséglete, vagyis embertársainkkal egy számunkra megfelelı, jó kapcsolat fenntartásának igénye - fejlıdési szükségletek, amelyek a képességbeli, illetve személyiségbeli fejlıdésre irányulnak Az Alderfer-féle elmélet két szempontból is továbblépést jelent Maslow elméletéhez képest: Egyrészt kiindulási alapnak azt tekinti, hogy egy viselkedést egy idıben több szükséglet is motiválhat, másrészt tartalmazza a frusztráció-visszalépés elvét. Ez azt jelent jelenti, ha egy alacsonyabb rendő szükséglet kielégülése után az egyén nem tud egy magasabb rendő szükségletet kielégíteni, akkor visszatér az alacsonyabb szintre, és ez alapján fog cselekedni. A motivációt nem egy egyszeri cselekvésként kell értelmezni, hanem ez egy ciklikus folyamat formájában (Lsd.:3.sz.melléklet) jelenik meg. A folyamat leegyszerősített modellje B.F. Skinner nevéhez kapcsolható: Szükségletek Viselkedés Jutalom Ezen elméletbıl tisztán látható, hogy egy cselekvést akkor ismételnek meg, ha pozitív következményei vannak, a következmények tehát befolyásolják a viselkedést. A következményeknek négy típusát különítjük el a Skinner-féle modell szerint: - pozitív megerısítés - negatív megerısítés - büntetés - megszüntetés Annál gyorsabban és egyértelmőbben követi az emberek viselkedését, minél erısebb a következmények hatása.
Frederick Herzberg az úgynevezett kéttényezıs modelljét a munkavégzéssel kapcsolatban alkotta meg. Ennek értelmében meg kell különböztetni egymástól az elégedetlenség megszüntetését, illetve az elégedettséget kialakító tényezıket. Eszerint Herzberg különbséget tesz a higiéniás tényezık között, amik megléte csökkenti, vagy megszünteti az alkalmazottak
17
elégedetlenséget. Ez azonban önmagában még nem vezet erısebb motiváltsághoz, mert ahhoz az szükséges, hogy az alkalmazottaknak a magasabb szintő szükségleteik is kielégüljenek. A másik meghatározó a higiéniás tényezık mellett, a motivációs tényezık, ilyen például az elismertség, felelısség, elırébbjutás, teljesítményelvárás. Az alkalmazottak motivációjának növelésére három legfontosabb eszközt kell megemlíteni: a jutalmazás, a célkitőzés és a munkakör-kialakítás.
Dr. Gyökér Irén elmélete szerint kétféle jutalomról beszélhetünk a motivációs folyamatban: a belsı (intrinzik) és a külsı (extrinzik) jutalomról. *(7. Gyökér I.) Belsıleg motivált viselkedésen azt érjük, ha valamit érdeklıdésbıl, örömmel, szívesen teszünk, és ez már önmagában is jutalmazó értékkel bír, mert ezáltal azt érezzük, hogy mi magunk indítottuk el a cselekvési folyamatot. Külsı motivációról beszélünk, ha viselkedésünket külsı jutalmak és büntetések befolyásolják. A vezetı többnyire a külsı jutalmazás eszközét alkalmazza, ami pedig nem más egy szervezeten belül, mint az ösztönzési rendszer. *(8. F. Herzberg 38-48.oldal) Az ösztönzési rendszer kialakításánál figyelmet kell szentelni annak, hogy az az egyén számára értékes javakat tartalmazzon, és átláthatóan kapcsolódjon a teljesítményhez.
18
4. A hatékony vezetési stílus A vezetés, mint ahogy azt már az elızıekben említettem, egy olyan folyamat, amelyben a vezetı a szervezet tagjainak magatartását irányítja, befolyásolja, motiválja valamilyen cél elérése érdekében. A vezetés elsısorban a motiváció megértésen alapul, az egyén, a csoport és a szervezet céljainak összehangolására irányul. A vezetés minıségét a bukás vagy a sikerélmény jelentıs összetevıjének tekintjük. A vezetési stílus fogalmára még nem született egységesen elfogadott definíció, de a „hogyanra” vonatkozó kérdések mindig a figyelem középpontjában maradtak. A vezetési stílus nagyban összekapcsolódik a motivációval, annak a megértésen alapszik, és összekötı szerepet játszik az egyéni és szervezeti célok, szükségletek kielégítése között. Leadership fogalma: egy olyan magatartási jelenség, ami összekötı szerepet játszik a szervezeti és az egyéni célok között. A leadership-nek nincs egyértelmően elfogadott magyar megfelelıje. Lehetne vezetésnek is fordítani, de akkor összekevernénk a vezetés tényleges fogalmával, így leggyakrabban személyes vezetésnek fordítják. Amikor a leadershiprıl beszélünk, nem egyértelmően csak a vezetési stílusról, vagy a vezetıi funkciókról, vagy a vezetıi magatartásról beszélünk, mivel leadership egy igen összetett fogalom. Általános értelemben elmondhatjuk, hogy a leadership a vezetıi tevékenységnek egy olyan eleme, ami túlnyomóan az emberi erıforrásokkal foglalkozik és azt a képességet foglalja magában, hogy hogyan lehet rábírni az egyéneket a szervezetei célok megvalósítására. *( 9. Bakacsi Gy. )
19
2. sz. ábra
Menedzser szerepkör Célkitőzés
Feltétel biztosítás Végrehajtás Sikerkritérium
Tervezés, költségvetési keretek allokálása
Leader szerepkör Jövıkép, változási stratégiák
Szervezési, formális rendszerek
Maga mellé állít,
kialakítása, emberi erıforrás
kommunikál, meggyız,
menedzsment
elfogadtat
Problémamegoldás, kontroll
Motivál, inspirál, megerısít
Belsı hatékonyság, a komplex
Eredményesség, a környezet
szervezet zökkenımentes
kihívásainak megfelelı
mőködési rendszere
sikeres szervezeti változás
A leadership lényegét úgy fogalmazhatnánk meg, hogy tudja -e a vezetı a saját és alkalmazottai értékeit, szükségleteit felismerni és összekapcsolni. A ténylegesen alkalmazott vezetési stílust több tényezı is befolyásolja, mint például a vezetı személyisége, a beosztottak, a szervezet viselkedése, a környezet viselkedése, a vezetı, a csoport, a szervezet céljai, szükségletei. Nehéz egymástól elhatárolni a vezetési stílusokat, mint ahogy nehéz lenne az összes vezetési stílust felsorolni. A következıekben azokat a különbözı modelleket, elméleteket, vezetési stílusokat ismertetném, amelyek a hatékony vezetési stílus körébe sorolhatók Dr. Gyökér Irén tanulmánya szerint. *(7. Dr. Gyökér I.)
20
4.1. Tulajdonságelméleti megközelítés Az elmélet képviselıi arra keresték a választ, hogy miben különbözik a vezetı a beosztottaktól, valamint a sikeres vezetı a sikertelentıl. Ebbıl az elméletbıl azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a siker nem a szervezet sikere, hanem a vezetıé. Az irányzatot abból a célból vizsgálták, hogy meghatározzák azokat a pszichológiai, szociológiai és fizikai jellemzıket, melyek alapján kiválaszthatóvá válik a jó vezetı. Ezen elmélet alapjául az szolgált, hogy megdöntötték a két alapvetı kijelentést: ’a vezetés mővészet’, valamint ’a sikeresség a személyes tulajdonságokban keresendı’. Hiszen a hiányzó
tulajdonságok
kompenzálhatóak
és
személyiségünk,
továbbá képességeink
fejleszthetıek. A tulajdonságelméleti megközelítés tárgyalásakor két tudós, Ralf Stogdill és Fred Fiedler nevét mindenképp meg kell említenünk. Ralf Stogdill legismertebb tanulmányában a sikeres vezetı tulajdonságait, képességeit, készségeit elemezte. Az említett vizsgálatból azt állapították meg, hogy nincs egy egységes minta, azaz nem létezik egy olyan egységes tulajdonsághalmaz, ami következetesen és erısen kapcsolódna a hatékony vezetéshez. Tehát nem lehet úgy meghatározni a hatékony vezetı összes jellemvonását, hogy ezt minden hatékony vezetıre elmondható legyen, de léteznek olyan tulajdonságok, amik következetesen kapcsolódnak a vezetéshez, viszont különbözı erısséggel. Erre példa az intelligencia.
Fred Fiedler kognitív erıforrás-elméletében azt jelenti ki, hogy egy határozott, intelligens, céltudatos vezetı teljesítménye stressz-és inger-szegény környezetben szinte teljes egészében meghatározható. *( 7. Dr. Gyökér I.) Ezek alapján érthetıvé válik az is, hogy szinte mindig tapasztalt és megfelelı szociális készéggel rendelkezı embereket keresnek a munkahelyekre, mivel abban bíznak, hogy ık alkalmasak lesznek az ideális munkahelyi légkör megteremtésére. Emiatt kerülnek nehéz helyzetben a pályakezdı diplomások, akik túlnyomóan szakmai tapasztalattal még nem rendelkeznek. İk nehezen találnak munkát szakmai gyakorlat hiányában, de nincs is
21
lehetıségük gyakorlatra szert tenni, hiszen mindenhol csak kellı gyakorlattal rendelkezı munkaerıre van igény. Véleményem szerint ez egy örökös és hibás körforgás a pályakezdı munkakeresık körében. A tulajdonságelméleti megközelítés értelmében a sikeres vezetı az alábbi tulajdonságokkal rendelkezik: *(13. G. Yukl) 3.sz.ábra
Tulajdonságok
Fizikai jellemzık
Képességek
Alkalmazkodóképes különbözı
Magas aktivitási
Intelligens
környezetben
szint
Teljesítményorientált
Magas termető
Koncepcióalkotásban erıs
Együttmőködı
Ideális súlyú
Kreatív
Eredményességre törekvı
Jó megjelenéső
Diplomatikus, tapintatos
Domináns
Csoportmunkában jártas
Kitartó
Jó szervezı
Döntésképes
Meggyızı
Magabiztos
Jártas a kapcsolatok ápolásában
Stressztőrı
Jól kommunikál
Érzékeny a környezet változásaira Szívesen vállal felelısséget
Léteznek olyan képességeink, tulajdonságaink, amelyek ugyan hozzájárulnak a sikeres vezetéshez, de abban különböznek, hogy tovább is fejleszthetıek. Ezek 4 csoportra oszthatók: 1. Szocio-emocionális kézségek: önállóság, objektivitás 2. Intellektuális készségek: logikus gondolkodás 3. Vállalkozói készségek: teljesítmény, motiváció 4. Interperszonális készségek: bizalom, önbizalom, kommunikációs készségek
22
4.2 Magatartástudományi megközelítés Ez az elmélet nem a vezetıi tulajdonságokra helyezi a hangsúlyt, hanem a vezetık cselekedeteit, viselkedését vizsgálja. A vezetıi magatartásformák részletes tanulmányozása alatt arra próbál választ adni, hogy az egyes magatartásformák befolyásolják-e a beosztottak teljesítményét, beállítódását. Két fı csoportot különböztetünk meg: - vezetı személyiségén alapuló elméletek - döntésközpontú elméletek A döntésközpontú elméletek azt vizsgálják, hogy hogyan hozzák a vezetık az alapvetı döntéseiket,
valamint
mennyire
van
lehetıségük
a
beosztottaknak
belefolyni
a
döntéshozatalba. Ezen elméletek nemcsak egy szők részét vizsgálják a döntési folyamatoknak, hanem a teljes egészét. A döntésközpontú elméletek kapcsán mindenképp meg kell említenünk a Lewin, valamint a Tannenbaum – Schmidt-féle modellt.
4.2.1. Kurt Lewin-féle modell Kurt Lewin egy korábbi elméletbıl (Lewin, Lippett, White) indul ki, amely három vezetési stílust vizsgál: *(10. Pataki F.) 1. autokratikus vezetési stílus: a vezetı tesz mindent, vagyis ı osztja ki a feladatokat, ı ellenıriz, ı jutalmaz mindenki más megkérdezése nélkül. 2. demokratikus vezetési stílus: ebben a legfontosabb a minıségi munka. Ennek eléréséhez a vezetı bevonja beosztottait, munkatársait a döntéshozatal folyamataiba. 3. laissez faire passé stílus: itt a vezetı teljes mértékben szabad kezet biztosít az alkalmazottak részére és csak szükség esetén avatkozik be. Mindezek ismeretében azt állíthatjuk, hogy az autokratikus vezetési stílusban agresszívabban viselkednek az emberek és nagyobb teljesítményük a munkát illetıen, míg a demokratikus 23
vezetési stílusnál a munka minısége válik jobbá. Lewin és társai az egész döntési folyamatra próbálták kivetíteni az irányítást, a vizsgálódásukban a tevékenység szabályozására, a feladatok megosztására, a csoporton belüli együttmőködésre és a tevékenység eredményének értékelésére tértek ki részletesebben. Kurt Lewin a demokratikus vezetési stílust tekintette a legeredményesebbnek és a laissez faire stílust a legrosszabbnak, egyszerően ezt „nem vezetés”-ként említette.
4.2.2. Tannenbaum és Schmidt modellje *(11. Tannenbaum - Schmidt)
A modellt a Harvard Business egyetem kutatói alkották meg. Ezen modell segítségével Tannenbaum és Schmidt egy hétfokozatú skálán mutatják be a beosztottaknak a hatalomban való részvételt, valamint cselekvési szabadságunknak mértékét. Két szélsıséges típust kell megemlíteni, az egyik a fınökközpontú vezetés, míg a másik a beosztott-központú vezetés. A döntéshozatal kapcsán arra keresték a választ, hogy ki fogalmazta meg a problémát, ki javasol döntési lehetıségeket, ki véleményezi ezeket és legvégül azt, hogy ki dönt mindezekben. *(9. Bakacsi Gy.)
A modell hét fokozata: 1. A vezetı meghozza és bejelenti a döntését. 2. A vezetı „eladja” a döntését. 3. A vezetı elmondja a gondolatait, és felszólítja beosztottjait, hogy tegyenek fel kérdéseket. 4. A vezetı bejelent egy döntést úgy, hogy azon még változtatni lehet. 5. A vezetı elıadja a problémát, meghallgatja a javaslatot, majd dönt. 6. A vezetı megállapítja a határokat és felkéri a csoportot a döntés meghozatalára. 7. A vezetı lehetıvé teszi, hogy elıírt korlátokon belül a csoport hozza meg a döntéseket.
24
A modell szemléltetése: 4.sz. ábra
A döntésközpontú elméletek kapcsán bátran kijelenthetjük, hogy a probléma felfedezésével és felismerésével a vezetı olyan ítéleteket tart a kezében, mint a jelenlegi helyzet minısítése, továbbá a kitőzött cél megállapítása.
4.2.3. Ohio State University modellje: *(7. Dr. Gyökér I.) Ezt a modell már a személyiségközpontú modellek közé kell besorolni. Ez arra utal, hogy ezek a modellek a vezetı személyiségére, annak személyiségjegyeire, és figyelmének irányultságára koncentrálnak. Az irányultságuk két irányban történhet: vagy az adott feladatra vagy a munkatársaival való jó kapcsolat kialakítására és fenntartására koncentrál a vezetı.
25
Az Ohio State University neves kutatói a vezetıi stílusokat a feladatokhoz és a beosztottakhoz való viszony alapján boncolgatták. Két-egymástól teljes mértékben független-dimenziót állítottak fel. Az egyik megteremtett dimenzió a feladatok strukturálására való törekvés, a másik dimenzió a pozitív emberi kapcsolatok fontossága. A feladatok strukturálására irányuló törekvés, az initiating structure, azt jelenti, hogy milyen mértékben szeretné meghatározni a feladatokat és azok jól mőködı szerkezetét a célok elérése érdekében. A pozitív emberi kapcsolatok fontossága, a consideration, azt szemlélteti, hogy a vezetı mennyire törekszik munkahelyén egy barátságos, kellemes munkahelyi légkör kialakítására. A két dimenzió kombinációját az alábbi ábrával szemléltethetjük:
5.sz. ábra
26
A vizsgálatok alapján az alábbi következtetések vonhatók le: - a pozitív emberi kapcsolatokra való törekvés vizsgálata során azok az egyének, akik magasabb pontszámot szereztek (C, D), az ı beosztottjainak természetesen feltőnıen magas volt az elégedettségi szintjük, panaszuk elenyészı volt. - akik a pozitív emberi kapcsolatokra való törekvés esetében kevesebb pontszámot érdemeltek ki, azoknak nagyobb elégedetlenségre kell felkészülniük a dolgozóik körében, több panaszra kell számítani, és ezek hatására a kapcsolat a vezetı és beosztott között romolhat. - nyílván való, hogy azokat a vezetıket tartják a legideálisabbnak, akik mindkét dimenzióban magas eredményeket értek el, mivel mindenki számára az lenne a legmegfelelıbb, ha minden vezetıt ebbe az irányba tudnának fejleszteni.
4.2.4. Blake-Mouton-féle „vezetési rács” modell: *(12. Blake - Mouton) Ezen modell megalkotói az Ohio State University kutatásait vették alapul - hiszen szerintük is a vezetık magatartása mindkét dimenzióban megnyilvánul, és ezek együttesen adnak teljes képet a vezetı stílusáról – és azt fejlesztették még hatékonyabbá. Egy olyan programot alkottak meg, amelyben egytıl kilencig elemezték az egyes jellemzıket, egy részletesebb skálán. A kutatók által vizsgált vezetık mindkét dimenzióban megnyilvánuló magatartása alapján öt fontosabb vezetési stílust emeltek ki, amelyeket egy 9x9 rácsban helyezték el.
27
6.sz. ábra
Ezen öt jellegzetes pontot egy-egy vezetési stílussal kapcsolják össze: * (12. Blake - Mouton) (9, 9) - Csoportközpontú vezetés (Team Management): A szervezeti célon belül meghatározható közös érdekeltség egymásrautaltságot, bizalmat, megbecsülést jelent. (1, 9) - Klub stílusú vezetés (Country Club Management): Középpontjában az emberek szükségletei állnak (5, 5) - Szervezeti ember, kompromisszumos vezetés (Organization Man Management): A vezetı az egyensúly, a kompromisszum kialakítására törekszik az elvárt célok teljesítése mellett. (9, 1) - Tekintélyelvő vezetés (Authority-Obedience): A hatékonyság érdekében úgy szervezik a munkafeltételeket, hogy az emberi szempontok háttérbe szorulnak.
28
(1, 1) - „Fél-vezetés”(Improversished Management): A vezetı minimális erıfeszítéseket tesz azért, hogy a munkavégzést befolyásolja és a szervezeti tagok jó közérzetét fenntartsa. Blake és Mouton szerint a csoportközpontú vezetés a leghatékonyabb és legeredményesebb, mivel ebben az esetben mindkét dimenzióra maximális figyelmet tud fordítani. A hazai viszonyok vizsgálata szempontjából különösen érdekes az emberi kapcsolatokra fogékony, a beosztottakra figyelmet fordító vezetési stílus tanulmányozása Bakacsi Gyula kutatásai szerint. *(9. Bakacsi Gy.)
29
4.3. Kontingenciaelméleti megközelítés Napjainkban még mindig számos kutatás folyik annak kiderítése érdekében, hogy milyen szituációs tényezık játszanak meghatározó szerepet a vezetıi hatékonyságban. A kontingencialista elméletek a vezetés feltételrendszere és a vezetık stílusa közötti illeszkedés követelményét
próbálják
meghatározni.
Mind
a
döntésközpontú,
mind
pedig
a
személyiségközpontú elméletek körében léteznek kontingencialista elméletek, de ezekben annyi a közös, hogy a vezetési stílust a vezetés közvetlen környezeti függvényének tekintik. Az elméletek csupán abban különböznek, hogy az egyes modellek mit tartanak a stílust meghatározó független változónak. Az alábbiakban szemléltetek néhány olyan modellt, amelyek arra szolgálnak, hogy a vezetési helyzet különbözı jellemzıinek a vezetési munka hatékonyságára gyakorolt hatását elemezzék. Ide tartoznak: Fiedler-féle szituációs modell, Hersey-Blanchard szituációs modell és a Vroom-Yetton-féle modell.
4.3.1. Fiedler-féle szituációs modell: *(14. F. Fiedler) A Fiedler-féle modell kiindulási alapja az, hogy a csoportteljesítmény a vezetési stílus és a vezetési helyzet együttes eredménye. A vezetési helyzet meghatározó jellemzıi közül csak azokat vette figyelembe, amelyek a vezetési stílust legmeghatározóbban befolyásolják. A vezetési helyzet összetevıi: - a vezetı és a beosztottak kapcsolat ( jó / rossz) - a feladat strukturáltsága (strukturált / nem strukturált) - hatalmi helyzet (erıs / gyenge) Fiedler különbséget tett a kapcsolatorientált és a feladatorientált vezetési stílusok között. Ahhoz, hogy meghatározza, ki melyik csoportba tarozik, részletesen meg kellett vizsgálnia a legkevésbé kedvelt munkatárs (LKM) értékelésére vonatkozó attitődtesztet. 30
Ennek alapján az alábbi következtetések vonhatók le: - a feladatorientált stílussal felruházott vezetı jellemzıje az alacsony legkevésbé kedvelt munkatársak száma, azaz az ilyen emberek számára sokkal fontosabb a feladatok végrehajtása, mint az emberi kapcsolatok ápolása. - a kapcsolatorientált stílusú vezetı esetében viszont magas az LKM szám, ebbıl az következik, hogy a feladatok teljesítése mellett nagyon fontos nekik az emberi kapcsolatok ápolása is. 7.sz. ábra
A kutatók azt a következtetést vonták le a modellbıl, hogy a vezetı számára kedvezı, illetve kedvezıtlen helyzetekben a feladatorientált stílus alkalmazható jobban, míg a közepesen bizonytalan helyzetekben a kapcsolatorientált stílus vezet eredményre. Ha az eredményességet, a beosztottak elégedettségét és a stílusok összefüggését vizsgáljuk, akkor az alábbi következtetésekre juthatunk: *(10. Pataki F.) - kedvezı vezetési helyzetben a feladatokra jobban lehet koncentrálni, mivel a munkatársak elégedettek és pozitív munkahelyi légkörben dolgozhatnak - kedvezıtlen helyzetekben a beosztottak elvárják, hogy vezessék ıket, mert úgy érzik az
31
ilyen kedvezıtlen helyzetekben csak így tudnak a szervezet céljainak eleget tenni - stresszel terhelt körülmények között, a támogató vezetés alkalmazásával juthatunk a legjobb eredményre, mivel ez csökkenti a dolgozók elégedetlenség érzetét. 4.3.2. Hersey-Blanchard szituációs modell A Hersey-Blanchard-féle elmélet értelmében a vezetınek válogatnia kell az egyes vezetési stílusok között. A vezetési stílusok leglényegesebbnek vélt szituációs tényezıje a beosztottak érettsége. Az érettség: a munkavállalók azon tulajdonsága, mellyel képes a feladatokat, a célokat megfogalmazni, vállalja a felelısséget a tetteiért és rendelkezik a szükséges képességekkel. *(7. Dr. Gyökér I.) Az érettséget a Hersey-Blanchard szituációs modell értelmében négy különálló szintre kell bontani: *(15. Hersey - Blanchard) M1: A beosztottak nem képesek és nem is hajlandóak felelısséget vállalni, mert ezt képességeik nem teszik lehetıvé. M2: A beosztottak hajlandóak lennének, de nem képesek a feladataik elvégzésére, mert nincsenek meg hozzá a megfelelı képességeik. M3: A beosztottak képesek lennének, de nem hajlandóak feladataik elvégzésére. M4: A beosztottak hajlandóak és képesek is megtenni azt, amit vezetıjük kíván tılük.
32
Az érettséget és a vezetési stílust integráló modellt az alábbi ábra szemlélteti: 8.sz. ábra:
A modellbıl tisztán látható, hogy a beosztottak érettségének növekedése esetén a kapcsolatorientált stílusok vezetnek jobb eredményre, az érettség egy adott szintje felett pedig meg kell engedni, hogy a beosztottak akarata érvényesüljön. A fenti modell alapján négyféle vezetési stílust különböztetünk meg egymástól: - elıíró (telling): a vezetı pontosan megmondja, mit, mikor kell tenni - magyarázó (selling): a vezetı pontos magyarázatokat ad, hogy elfogadtassa utasításait
33
- bevonó (participating): a vezetı a beosztottakkal együtt dönt és közben támogató magatartást tanúsít - delegáló (delegating): a vezetı szabad kezet ad azoknak, akik arra alkalmasnak találja és képesek az önirányításra 4.3.3. Vroom-Yetton-féle modell Ezen modell alapfeltevése abban rejlik, hogy a vezetıi magatartást a feladat struktúrájának megfelelıen kell megválasztani. Ennek értelmében a vezetési stílus meghatározó eleme a döntés maga. A döntési helyzet megítélésének alkotóelemei: - a döntés minıségi jellemzıi - a beosztottak elfogadási készsége A Vroom-Yetton–féle modell egy döntési fán lépteti végig a döntéshozót, és javaslatot tesz arra, hogy az adott döntési szituációban milyen mértékő részvételt és beleszólást engedjen meg a beosztottai számára. Az említett döntési fán nyolc kérdésre adott igen, illetve nem válaszok alapján alkották meg az ötféle vezetési stílust. A döntés eredményességét lényegesen befolyásoló nyolc kérdés: *(16. Vroom - Yetton) 1. Ha a döntés elfogadásra kerül, számít-e, hogy melyik alternatívára esett a választás? 2. Rendelkezik-e Ön a magas színvonalú döntés meghozatalához szükséges elégséges információval? 3. Rendelkeznek-e beosztottai olyan lényeges kiegészítı információval, amellyel jelentısen emelhetik a döntés színvonalát? 4. Tudja-e Ön pontosan, hogy milyen információra van szükség, kinél van az információ, és hogyan lehet hozzá jutni? 5. Fontos-e a döntés beosztottak általi elfogadása a hatékony megvalósításhoz? 6. Ha Ön egyedül hozza meg a döntést, biztos-e, hogy azt a beosztottai elfogadják? 7. Megbízhatóak-e a beosztottai abból a szempontból, hogy a megoldást a szervezeti érdekek alapján keresik?
34
8. Valószínő-e, hogy a beosztottak között konfliktus alakul ki a kívánatos alternatívát illetıen?
A modell alapján választható vezetési stílusok a következık: - Autokratikus I.: a vezetı nem kéri senki segítségét, önmaga oldja meg a problémát, egyedül hozza meg a döntéseket. - Autokratikus II.: a vezetı beszerzi a beosztottaktól a szükséges információkat, de a döntést saját maga hozza meg. Azt is kizárólag egyedül dönti el a vezetı, hogy ismerteti-e a problémát, amelyhez a szükséges információkat kérte. Tehát a beosztottak szerepe csupán abban merül ki, hogy a vezetı által igényelt információkat beszerezzék. - Konzultatív I.: a vezetı kikéri ugyan a beosztottak véleményét, de kizárólag külön-külön. A döntés meghozatalakor, vagy figyelembe veszi a véleményeiket, vagy nem. - Konzultatív II.: a vezetı a beosztottaitól, mint egy egységes csoporttól, kér véleményt, de ezt a döntés meghozatalakor nem biztos, hogy figyelembe veszi. - Csoportos: a vezetı ismerteti a problémát a beosztottjaival, mint csoporttal. A vezetı nem tesz próbát a megoldás irányítására, hanem a csoportmunkát vezeti, így a csoport által kialakított döntésben is képviseltté válik. Az eddig ismertetett modellek alapján azt állapíthatjuk meg, hogy a hatékony vezetési stílus eléréséhez több tényezıt is szem elıtt kell tartani: - a vezetı személyiségét, személyiségjellemzıit, magatartását, tulajdonságait - a feladat jellemzıit, típusát, annak bonyolultságát - a vezetı viszonyát beosztottaihoz, mind egyén és csoportként is, tehát a vezetı hatalmi helyzetét - a környezet helyzetét, azaz milyen a szervezet struktúrája, normái és a környezet állandóságát - a beosztottak munkához való hozzáállását, tapasztalatait, önértékelésüket. A szakdolgozatomban tehát több elmélet több vezetési stílusát ismertettem. Nagyon kicsi azon vezetık száma, aki az idáig taglalt elméletekkel tisztában lenne, sıt talán azt is bátran feltételezhetnénk, hogy ezeket a modelleket leginkább csak az egyetem oktatói, kutatók, és a
35
vezetésszervezés témakörben jártas emberek ismerik.
36
ÖSSZEFOGLALÁS Dolgozatomban tehát részletesen szemléltettem a vezetés-és szervezéstudomány fejlıdését, valamint a szervezetek vezetésének alapjait próbáltam bemutatni. Az elsı fejezetben ismertettem több idézeten keresztül a vezetés fogalmát, amit nehéz lenne egyértelmően, egy mondatban meghatározni. Valamint foglalkoztam a sikeres és eredményes vezetést meghatározó tényezık egymásra gyakorolt hatásával és a vezetésben legkönnyebben, leggyakrabban elkövetett hibákkal. Ezen felül taglaltam a vezetés folyamatában résztvevı felek kapcsolatát. A második fejezetben Dr. Temovszky Ferenc könyve alapján elemeztem az általa leglényegesebbnek vélt hét vezetési funkciót, a tervezést, a szervezést, a szabályozást, a nevelést, a minısítést, az ösztönzést, valamit az ellenırzést. A harmadik fejezetben a motivációt, mint az egyik legfontosabb vezetıi feladatot vizsgáltam meg részletesebben. Itt különbözı elméleteket és modelleket elemeztem, és hasonlítottam össze egymással. A negyedik fejezetben a legideálisabbnak vélt, leghatékonyabb vezetési stílust próbáltam megkeresni. A tulajdonságelméleti, magatartástudományi, valamit a kontingenciaelméleti megközelítések vizsgálata során számos, ide tartozó modellt mutatok be. Természetesen az összes vezetési stílus bemutatása lehetetlen feladat lenne, de az alapvetı tanulságok levonhatók. Nem azt kell kérdésként feltenni, hogy lehet-e egységes vezetésrıl beszélni, hanem azt, hogy mit kezdjünk a nagyfokú változatosságokkal, milyenek az egymáshoz való viszonyuk? A vezetési stílusok közötti különbségekhez többféleképpen lehet viszonyulni, ennek értelmében érdemes-e átvenni bizonyos elemeket egyes vezetési stílusokból a javítás érdekében? A dolgozatomban megemlített elméletek alapján meghatározott vezetési stílusok csak iránymutatók. Véleményem szerint a valós életben nem léteznek ennyire világosan és érthetıen körülhatárolt vezetési stílusok, egy vezetıben többfajta vezetési stílus vonásai is kimutathatóak. Mindez csak a személyiség függvénye. Hiába tudja valaki, hogy milyennek kellene lennie egy jó vezetınek, ha nem olyan a személyisége, ami ehhez hasonulni tud,
37
akkor sose válik ideális vezetıvé. Én úgy vélem, hogy sokkal több velünk született adottság, mint tanulás kell ahhoz, hogy jó vezetıvé váljunk. Igaz, hogy el lehet csenni fortélyokat, lehet tanulással, továbbképzésekkel fejleszteni magunkat, de alapvetıen minden a személyiségünkbıl, magunkból fakad. Személyiségünket saját magunk formáljuk, mi alakítjuk az évek során. Ehhez még nagyban hozzájárul az ember múltja, családi háttere, származása.
38
FÜGGELÉK 1 .sz. melléklet
39
2. sz. melléklet
3. sz. melléklet
40
FELHASZNÁLT IRODALOM JEGYZÉKE 1. Dr. Ternovszky Ferenc: Nemzetközi menedzsment európai szemmel Szókrátész Külgazdasági Akadémia, Budapest 2. Dobák Miklós: Szervezeti formák és vezetés Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1998. 3. dr. Balogh László, dr. Barta Tamás, dr. Dominik Gyula: Vezetéspszichológiai sarokpontok Szókrátész Külgazdasági Akadémia, Budapest, 2004. 4-5. Bakacsi Gyula, Balaton Károly, Dobák Miklós, Máriás Antal: Vezetés-szervezés I-II. AULA Kiadó Kft., Budapest 6. Hoványi Gábor: Vezetési modellek KJK, Budapest, 1982. 7. Dr. Gyökér Irén: Szervezeti viselkedés (oktatási segédanyag) Budapest, 2006. 8. Herzberg, Friedrick: Még egyszer: Miként motiválja alkalmazottjait? Harvard Business Manager, 2003. november - december 9. Bakacsi Gyula: Szervezeti magatartás és vezetés AULA Kiadó Kft., Budapest, 2004. 10. Pataki Ferenc: Csoportdinamika Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1975 11. Tannenbaum-Schmidt: Hogyan válasszuk meg vezetési módszerünket? In: R.Sutermeister: Ember és termélekenység, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1966
41
12. Blake – Mouton : The New Managerial Grid In: Bakacsi Gyula: Szervezeti magatartás és vezetés, AULA Kiadó, Budapest, 2004. 13. G. Yukl: Leadership in Organisations, Prentice-Hall Publishing Co.,1981. In: Dr.Gyökér Irén: Szervezeti viselkedés (oktatási segédanyag) Budapest, 2006. 14. F. Fiedler: A hatékony vezetés személyiségtényezıi és helyzeti meghatározói In: Pataki Ferenc: Csoportlélektan, Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1980. 15. Hersey - Blanchard : Management of Organizational Behavior In: Bakacsi Gyula: Szervezeti magatartás és vezetés, AULA Kiadó, Budapest, 2004. 16. Vroom - Yetton: Leadership and Decision Making.University of Pittsburgh Press In: Bakacsi Gyula: Szervezeti magatartás és vezetés, AULA Kiadó, Budapest, 2004. 17. http://www.inspi-racio.hu/inspdocs/200607/01aszervezetivezetselmletialapjai.pdf
42
KÖSZÖNETNYÍLVÁNÍTÁS Ezúton szeretném megköszönni, konzulensemnek, Dr. Ujhelyi Máriának, hogy útmutatásaival és tanácsaival elısegítette dolgozatom elkészítését.
43
