D R Á M A M E L L É K L E T

A MAGYAR SZÍNHÁZI TÁRSASÁG FOLYÓIRATA

D R Á M A M E L L É K L E T

2 0 0 7 .

J A N U Á R

Závada Pál

Bethlen Móricz Zsigmond regényei nyomán SZEREPLÔK BETHLEN GÁBOR fejedelem KÁROLYI ZSUZSANNA, a fejedelem elsı felesége BÁTHORY GÁBOR, a halott fejedelem BÁTHORY ANNA, a halott fejedelem húga JÓSIKA ZSIGMOND, Báthory Anna férje HOMONNAY GYÖRGY trónkövetelô SIMONI GYÖRGY SIMONI GYÖRGYNÉ KERESZTESSY PÁL várkapitány BRANDENBURGI KATALIN, a fejedelem második felesége KAR

A férfiakból és nôkbôl álló KAR identitása jelenetenként változó – részint mellékszerepeket játszik, részint narrátori feladatokat tölt be. A KAR játéka egységes (összehangolt, közös) – a szerep szövegét pedig a tagok egymás közt megosztva mondják

ELSÔ FELVONÁS 1. KAR – Szerelmes atyánkfiai az Úrban, nézzetek a hatalmas Isten trónusára! – Mely csodálatosság az ô mûve: Ahogy kiterjesztette fejetek fölött az égnek firnamentumát, s lábatok alatt megerôsítette a földnek fundamentumát!

w w w . s z i n h a z . n e t

– De szemléljétek a pokolbéli sátán mûvét…! BÁTHORY GÁBOR részegen röhög vendégei körében Sátán?, ki az a sátán? A nevetésbe parancsolóan ordít: Szilencium…! KAR – Nagyságos Báthory Gábor fejedelmünk beszél. BÁTHORY GÁBOR Vakmerô eszméink és merész tetteink óhajtsák mind ama reményt, hogy országunkban megnyugvás és bizodalom lészen! Márpedig itt béke legyen jobbrul is balfelé, meg balrul is jobbfelé! Nem engedem, hogy népem üstökvonásba kezdjen! És nem tûröm, hogy valaki más vélekedésbe’ legyen, mint én vagyok! Nekem ti mindnyájan kelletek, nemcsak a pápisták, és nemcsak a kálomisták! Én ezt az országot úgy akarom tartani, mint egy tündérkertet! Hogy kardunk és haragunk csak kifele sújtson – míg befele fészek- és ölmeleg fûtsön!

DRÁMAMELLÉKLET

2007. JANUÁR

1

KAR – Asztalrendtartás! – Elsô étel tehénhús tormával, másodétel bárányhús ecettel, zsályával, harmadétel borjúhús éles lében lemóniával… – Vagyis hát citronnyal... KERESZTESSY PÁL De utálom ama német szokást, hogy a húst puhára fôzik, mint a kocsonyát! Barbély György generálisunk mindég azt mondta… SIMONI GYÖRGY Barbély!, hát ki az a Barbély? Mátyás királynak is úgy kellett megfôzni a húst… SIMONI GYÖRGYNÉ fiatal szépasszony német akcentussal Ja, ja, igen, hogy kés nélkül, mit dem löffel is… tudja megenni! KERESZTESSY PÁL Hahó, hahó! De hisz akkor annak már harmadhetes szaga van! BÁTHORY GÁBOR a KAR tagjait fogdosva Én a vaddisznó húsát is csak félig sütve szeretem – nyárson csak úgy érzem az ízét. KERESZTESSY PÁL Jól mondja nagyságod! Hiszen ha pácba rothasztják, az már nem étek! BÁTHORY GÁBOR No és tinálatok, Simoni uram, mikor lesz egy jó hajtás? SIMONI GYÖRGY Jövô héten! Keresztessy komámat már meg is hívtam. KERESZTESSY PÁL Úgy ám, agár-eresztésre…! BÁTHORY GÁBOR No, ha Lippa kapitánya hivatalos, hátha befér oda még Erdély fejedelme is! SIMONI GYÖRGY Nagyságodnak én olyan szarvasokat hajtatok…! Feleségének: Gyere csak, asszony, hívd a mi nagyságos urunkat, a te szódra tán eljön! SIMONI GYÖRGYNÉ nevet Jól van, hát… várunk nagyságodat… Hátha tán eljön… Báthory odalép hozzá, a szemébe néz KAR – Másodfogás! Elsô tálra káposzta vaddisznó orrjával, nyúlhús fekete lével. – Másodtálra borjú gyümölcsös lével, tehénnyelve kaszás lével. SIMONI GYÖRGY Bár annyi kenyerem volna, kivel bajszomat feltörlöm! Hogy fogok asszonyomtól csókot kérni ilyen zsíros pofával? Látva, hogy felesége vállát a fejedelem átkarolja. No de most már… ideje volna tán indulóskodni… BÁTHORY ANNA belép a KAR élén, tállal a karján Hát mért olyan sietôs? Itt a harmadfogás! KAR – Nagyságos Báthory Anna asszonyunk parancsolatjára: BÁTHORY ANNA Borjúhús tiszta borssal, zöldkáposzta májassal. BÁTHORY GÁBOR kétértelmûen És te magad kínálod, édes húgomasszony…?! KERESZTESSY PÁL Hahó! Hát akkor már csak nem hagyom ki! BÁTHORY ANNA Bátyámuram…! Engem óhajt, fejedelmem…? Odalép Simoninéhez, megfogja az állát, vizsgálja az arcát, majd a részegen nevetô fejedelmet leválasztja a vetélytársnôrôl. KAR – Tejes ételek, apró torták. Báthory Gábor félrevonja húgát, fölhajtja a szoknyáját, és nekiáll, hogy meghágja. KERESZTESSY PÁL Gyakjad csak, gyakjad, nagyságos uram, a mi jó nagyságos asszonyunkat! Simoninak: Mint Attila királynak a Kálmán nevû fôvitéze azt a langobárd menyecskét… 2

2007. JANUÁR

DRÁMAMELLÉKLET

SIMONI GYÖRGY megragadja felesége kezét Saját húgát…! Förtelem… Kimennek. KAR bejön – Nagyságos fejedelem! Bethlen Gábor fôkapitány érkezik… – Óriás török seregekkel megerôsítvén… BÁTHORY GÁBOR Báthory Annát ölelve Mi?! Az én fôvezérem? Tán énellenem? Tüstént idehozzátok nekem azt a beste Bethlen Gábort! Részegen ordít: Megesküszöm az élô Istenre, hogy a fejét vétetem! BÁTHORY ANNA kivonja magát Gábris, te részeg vagy! Otthagyja, kimegy. BÁTHORY GÁBOR fut utána Anna, de várjál, hát még…! KAR félrevonja Keresztessy kapitányt – Kapitány úr! Bethlen Gábor fôkapitány nagyságodnak külön üzeni… – Merthogy Báthory fejedelem föl fog mindent pusztítani, akár a pestis! – Egész nemzetét elveszejti, hacsak… KERESZTESSY PÁL Hacsak…?! KAR – Hacsak Isten… – …valaki által… – …a fejét nem szakasztja...! KERESZTESSY PÁL magából kikelve fut ki Báthory után Micsoda?! Vigyázz, uram, életedre törnek! BÁTHORY GÁBOR tereli be a vonakodó Simoninét No, gyere csak, galambom, ne félj hát… Szorongatni kezdi, erôszakoskodik SIMONI GYÖRGYNÉ tiltakozik De nagyuram…! Aber was für ein…?! Hilfe! Báthory ledönti Simoninét. SIMONI GYÖRGY beront, ráveti magát Báthoryra, kést emel a torkára Ha ebben a minutában el nem eriszted…! Ekkor odaugrik a KAR, lefegyverzik Simonit, és leszedik a röhögô Báthoryról. BÁTHORY GÁBOR Ha nem akarja nézni, ne nézze! Vigyétek! A KAR azonban nem engedelmeskedik, hanem összenéznek, és rávetik magukat Báthoryra. Ekkor Keresztessy rohan be, hogy a fejedelemnek segítsen, de ôt Simoni tartja föl. SIMONI GYÖRGY Egy lépést se, Keresztessy komám! Legyen, aminek lennie kell! A KAR késekkel ledöfi Báthory Gábort. Simoniné sikoltozik, az ôrjöngô Keresztessyt Simoni tartja fogva. SIMONI GYÖRGY Meghótt? Na…! Hát akkor most Homonnay jön a fejedelmi trónra! Vivát Homonnay! KAR odaugrik Simonihoz, lefogja – Miféle Homonnay? – Vivát Bethlen Gábor! – Nem érted? Vivát Bethlen Gábor! SIMONI GYÖRGY kiszabadítja magát, dühösen int a feleségének Nem! Nem értem…! Indulunk! KAR a belépô Bethlen Gábornak – Vivát Bethlen Gábor! – Vivát, vivát! SIMONI GYÖRGYNÉ Na és ki az – Bethlen? Katolikus legalább? SIMONI GYÖRGY Ördögfattya ez is! Kálvinista! Lába elé köp, megragadja feleségét, távoznak. KAR – Meghalt a fejedelem, éljen a fejedelem! BETHLEN GÁBOR Legyen béke veletek, Isten kegyelmébôl. Mert én békességet akarok XL. évfolyam 1. szám

veled? És meddig várjak? Hát énnekem nem lehet bajom? Csak az országnak? BETHLEN GÁBOR Angyalom, most majd olyan békére virradunk, mint még soha. És akkor… KÁROLYI ZSUZSANNA Békére? Hát miért üzente akkor Keresztessy kapitány, hogy „fegyverrel vegye el Bethlen Gábor Lippát, ha a töröknek akarja adni!”? BETHLEN GÁBOR Keresztessy...! Az még Báthorynak volt a kuvasza... Csizmámmal rúgom szét…! KÁROLYI ZSUZSANNA Nem az, hogy Keresztessy!, hanem hogy magyar föld! Mernél fegyverrel támadni saját váradra?! BETHLEN GÁBOR Ez politikum. KÁROLYI ZSUZSANNA Az egész kereszténység el fog szörnyülködni rajta. Ilyet még Báthory se csinált! BETHLEN GÁBOR 2. Báthory Gábris tébolya fölpusztított mindent! És egész Erdélyt, az egész magyarságot adta volna a töröknek, ha Isten útját nem állKAR ja...! De hát én ebédelni jöttem haza, nem veszekedni! – olvassa: Te Bethlen Gábor, Erdély fejedelme! Én, a legyôzhetetlen KÁROLYI ZSUZSANNA padisah parancsolom neked, hogy húszezres jó sereggel rögtön Ha egyszer mindenki azon sír nekem, hogy Bethlen Gábor ne legyen az ország ellensége! indulj, és zászlóm alá add magad. – No, fejedelmünk tíz nap múlva már ott állt a Dnyeszter mellett, BETHLEN GÁBOR a szultán sátora elôtt. A padisah a rableánykákat is, kiket a fejede- Hát az vagyok? Én békességet akarok. Ámbár… tenéked, angyalom, lem pénzen vett, a legnagyobb örömmel fogadta, s elhitte, hogy most is igazad van. Hagyjuk akkor Lippát, nem olyan égetô. Majd küldök valami ajándékot a töröknek. erdélyi fôurak gyermekei. KÁROLYI ZSUZSANNA KÁROLYI ZSUZSANNA Vége…! Most van véged, Bethlen Gábor! A keresztény világ ezt Kellett úgy rám kiáltani? Azelôtt nem tetted volna, de mióta ekkora nagy fejedelem lettél… neked soha megbocsátani nem fogja. BETHLEN GÁBOR BETHLEN GÁBOR Nem nagy fejedelem van itt, hanem nagy fejedelemasszony... Mit mondasz, egyetlenem? KÁROLYI ZSUZSANNA KÁROLYI ZSUZSANNA Te a pogánynak keresztény rabokat adtál, akiket a szemed láttára Gábor… Egyet mondjál meg nekem. Annak idején ki szólt, ki figyelmeztetett, hogy Báthory az életedre tör? fejeztetett le a szultán. BETHLEN GÁBOR BETHLEN GÁBOR Az énnekem a legfôbb dicséretem és jutalmam. Ez háborús szokás. Tudom a pletykát, amire gondolsz. Egy szó sem igaz belôle. Hogy KÁROLYI ZSUZSANNA Báthory Anna…? A fejedelem szukája – meg én…? Te elhiszed, Pirul az orcám, hogy keresztény leánykák becsületének árán vetted hogy én egy ilyennel…?! KÁROLYI ZSUZSANNA meg a pogány barátságát. BETHLEN GÁBOR Levélben megírta neked, azt mondják. Egy tucat lotyóval megmentettem ezer és ezer szûz életét és becsü- BETHLEN GÁBOR Hazugul mondják. Az a szajha? Hát elvétette tôlem Hunyadot, és letét. KÁROLYI ZSUZSANNA saját magának adatta! KÁROLYI ZSUZSANNA Leánnyal kereskedô kalmár lettél…! BETHLEN GÁBOR Akkor meg miért hagyod nála? Megmondom én. Mert te is kedvezA török szokások szerint cselekedtem, Zsuzsikám. A farkast nem ni akarsz neki. És várod, hogy neked is megfizesse a testével. BETHLEN GÁBOR etethetem fûvel, mint az ökröt, mert engem fog fölfalni! KÁROLYI ZSUZSANNA Miket beszélsz…?! Irtózattal fogják emlegetni, hogy a fejedelem leánykufár és hóhér KÁROLYI ZSUZSANNA Mert a fejedelemségben az a jó nektek, hogy az egész világ asszolett a maga hasznáért. Lippa várát meg odaadja az ellenségnek! BETHLEN GÁBOR nya a tiétek! Ellenségnek? A török az jóbarát. Nem aludtál, Zsuzsikám? Jókat mondanak odaát egy zsidó orvosról, ki minden betegséget csuda 3. jól kikúrál. KÁROLYI ZSUZSANNA Kegyelmed nem is bánná, ha ki lehetne találni rám valami beteg- KAR séget. Hogy megnyugodhasson: beteg vagyok, vagyis nem kell ve- – Kik vagytok? lem törôdni. – Homonnaiak. BETHLEN GÁBOR – Hunnan? Jaj, lelkem! Isten jóra fordít mindent, meglásd, csak várjál türelem- – Homonnárul. mel! – Hová? KÁROLYI ZSUZSANNA – Bort viszünk a nádorispány úr ôméltóságának. Én?, egyebet se teszek, csak várok! Két hét óta lehettem egy órát is – Há’ nem vagytok kalmárok?

mûvelni. Nekem az ország dolga számít. És most mind az egész magyarságra van az országnak szüksége, se fajta, se nyelv, sem pedig a hit meg ne osszon minket! KAR – Vivát, vivát! – olvassa: Egyheti mulatság a fejedelmi beiktatásra kihirdettetik! KERESZTESSY PÁL Mulatság? Hahó! No és a gyász? Induljunk tán elébb fejedelmünket tisztességgel eltemetni! BETHLEN GÁBOR Megállj! Várjunk azzal a temetéssel! A KAR-nak: Küldjetek a feleségemért! Elôbb tisztünk szerint bekebelezzük a fejedelmi hivatalt. Keresztessy hátat fordít, feltûnôen távozik. Bethlen a KAR-t utasítja: A fejedelem tetemét ide hozzám! A KAR odahozza a holttestet, Bethlen egy intéssel kiküldi ôket. Leroskad Báthory testéhez, átöleli a fejét, fölzokog: Gábor, te átkozott! Te szörnyeteg, te drága… tündér Gábris! BÁTHORY ANNA belép, nézi a Báthoryt sirató Bethlent Bethlen Gábor…!


DRÁMAMELLÉKLET

2007. JANUÁR

3

– Nem. – Ínye, a betegség kapjon meg benneteket, há’ nem vagytok zsidók? – Az se. – Se semmiféle kutyahitû kálomisták, lutheránusok? – Nem, mink igazhitû körösztények vagyunk. – Hát akkor aggyonisten néktek! – Jó, de akkor tik meg segéljetek nékünk, mert itt fagyunk az éccaka – na, itt jön a mi urunk, Homonnay Gyurkó, ki Erdélynek a fejedelme lesz. – Há’ hogyhogy? – Há’ úgy, hogy azér’ megyünk épp a nádorispányhoz, hogy hadat vigyünk Erdélyre, és megtörjük ama Betlehem Gábornak a fejét! HOMONNAY GYÖRGY az érkezô Simoni Györgynek Nagyuram, engedelmével… segítséget kérek, de hamar, mert ránk esteledett… SIMONI GYÖRGY Kihez volna szerencsém? A mi felekezetünk vagy eretnekbéli? HOMONNAY GYÖRGY Homonnay György – na, hát mienkbéli... SIMONI GYÖRGY Homonnay? Na végre! Én meg Simoni György, hallottál rólam. Csak tudod, én bizony fene dühödött vagyok ezekre a kálomistákra. Mert volt itt nekem a faluba egy szép kis templomom, az olyan volt, hogy nem adtam volna oda a Burg tizenkét szobájáért. Na, míg oda voltunk az asszony rokonságánál – a guta majd megcsap –, ezek az én parasztjaim megôrültek. Fogtak maguknak egy aljas prédikátort, és kálvinizáltak. A templomot meg bemeszelték! Hú, ti veszett kutyák!, mondom. Fogtam egy rudat: Takarodjatok ki az én templomomból, kifelé! Elibém áll az a barom prédikátor, fölemeli a kezét, hogy Krisztus így, Krisztus úgy! Ne vedd a szádra Krisztus nevét, te, mert ha még egy szót szólsz...! Há’ csak nem hagyja abba, na, fogom a rudat, s úgy derékon csapom, kigurul a templomból. Erre jönnek rám a büdös parasztok. Há’ hatot agyonvertem belôlük, negyvenet félholtra... Az asszonyok úgy rángatták el ôket elôlem, mert az egész falut megölöm... Hát énbennem olyan düh van ezek ellen, hogy azt az átkozott Bethlen Gábort ízekre szedem szét...! HOMONNAY GYÖRGY No, barátom, ezt nagyon szeretem! Kevés ilyen lelkes, derék magyar embert ismerek. Pedig ilyenekre van mostan szükségem, mert beszállunk Erdélybe. Hívnak. SIMONI GYÖRGY Igen? HOMONNAY GYÖRGY Nagyon hívnak. Mert ugye még a bátyám jussa volt a fejedelmi szék. És ôt is ez a Bethlen csapta ki… Soha emberben még annyi gazság nem volt. Nemcsak Báthory fejedelmet ölette meg, hanem Homonnay testvérbátyámat is bizony ez veszejtette el... SIMONI GYÖRGY A kálomistáktól minden kitelik. Ördögökkel bagzott ebfaj. Belép Simoniné. A feleségem… SIMONI GYÖRGYNÉ Isten hozott… Homonnay a bokáját csattogtatja, fejet hajt. SIMONI GYÖRGY Német az istenadta… Az asszony felnevet. De azért ô is utálja az ebhitûeket. Pedig az ô nációja hozta a nyakunkra a pestist. Gyûlöli ôket…! SIMONI GYÖRGYNÉ Én nem… Istenem, én nem tudom, nem értem... Parasztnak minek a kalvinizm… SIMONI GYÖRGY Csak egyszer adná az Isten a markomba ezt az országrontó, nemzetpusztító csordát...! SIMONI GYÖRGYNÉ kacag Ne haragudjál nagyon, György…! HOMONNAY GYÖRGY Mit olvas, nagyságos asszonyom? Ilyen rettenetes nagy könyvet. 4

2007. JANUÁR

DRÁMAMELLÉKLET

SIMONI GYÖRGYNÉ nevet Jaj, nagyon furcsát! Pázmány prépost… felel prédikátoroknak… De nem tudom megérteni… Mért írnak olyan hosszúkat a papok? Néha szép: „Veszedelmes állapotban vagynak azok, akik katolikusnak mondják magukat, de az új hitû atyafiakkal való társalkodásból rozsda csiszolódik hozzájuk...” HOMONNAY GYÖRGY Hallom, sokáig nem voltak itthon – merre jártak, asszonyom? SIMONI GYÖRGYNÉ Minálunk, otthon… KAR érkezik – Simoninak – Nagyságos úr, el akarják temetni a Farkasnét! – A prédikátor sötétedés után titkosan megy a házhoz. SIMONI GYÖRGY Na, megálljatok, kálvinista csürhe, most a nyakatokat szegem! Homonnaynak: Maradj itt, uram, nekem egy kis dolgom van. Elmegy. SIMONI GYÖRGYNÉ Látja, mindig ilyen… HOMONNAY GYÖRGY Remek egy ember. Dühös magyar. SIMONI GYÖRGYNÉ nevet Igen! HOMONNAY GYÖRGY Elmondja nekem, asszonyom, hogy ismerték meg egymást? SIMONI GYÖRGYNÉ kacag Ezt akarod te tudni? Én elmondom… Ez egy szerelem, tudod-e. Györgynek volt egy felesége, és nem szerette, és mit tehetett, aztán engem megszeretett. HOMONNAY GYÖRGY Maga is szereti? SIMONI GYÖRGYNÉ Hát szeretem. HOMONNAY GYÖRGY És hova lett az elsô feleség? SIMONI GYÖRGYNÉ Ó, hát meghalt szegény. És csak akkor lettem én a feleség. HOMONNAY GYÖRGY És kegyed mit tanul ebbôl a könyvbôl? SIMONINÉ Jaj, nagyon érdekeset… igazságokat… Azt mondja: „A pártos tanítók írásaiban oly éktelen és képtelen kábaságok vannak, hogy…” Homonnay is odahajtja fejét, erre Simoniné nevet, és abbahagyja az olvasást. Én egyszer már találkoztam egy fejedelemmel… de az a Báthory Gábor volt. Hát maga, Homonnay, hogy akarja megszerezni a fejedelemséget? HOMONNAY GYÖRGY Isten segítségével. Elmondjam? Maga iránt olyan bizalmam van, hogy elmondom. Tudja, én nagyon otthon vagyok ám Bécsben. Csodálom, hogy sose találkoztunk ott. Mit nevet? SIMONI GYÖRGYNÉ Mink nem vagyunk grata persona Bécsben. Az uramnak a volt felesége miatt… HOMONNAY GYÖRGY Lássa, most lehetne az ura megint grata persona. Tudja, engem erôsen segítenek Bécsbôl, hogy tavaszra a rebellió meglegyen. A hozzá való pénzt – azt mind ilyen boroshordókban küldik. Mert a császár meg akarja szerezni Erdélyt – és itt vagyok erre neki én! SIMONI GYÖRGYNÉ csúfolódva Milyen bátor ember maga! HOMONNAY GYÖRGY Hát igen, én az vagyok… Meg hát sok a földönfutó, ugye, aki manapság nem tud mibôl élni, csak a bajból. Mert ha otthon van, mit nyer?, éhes. De ha lóra ülhet, itt is talál, ott is... SIMONI GYÖRGYNÉ Jaj, borzasztó…! HOMONNAY GYÖRGY Mi az a kis Erdély. Ha tavaszra fölszedem a népet, s kapok a csáXL. évfolyam 1. szám

szártól egy jó segítséget, akkor vígan ropogtatom el a Betlehem Gábort, nem igaz? Mert az nagy gazember ám!, emlékszem rá Bocskai uram udvarából. Hallgató, irigy, fekete ember, mindig úgy néz, mint akinek ördög lakik a háta mögött. Higgye el, annak a sátánnal van cimborálása, akárcsak a többi hitehagyott-félének. De csak egyszer bejussak a szép Erdélybe…! Ha a maga ura, asszonyom, mellém áll, olyan fôember lehet…! Az asszony nevet. Hova ment az urad? SIMONI GYÖRGYNÉ Eretneket ütni – mindig csak. Az neki a passziója. Nem tud nyugodni velük, még éjszaka sem. Itt egy asszony meghalt, szegény kálvinista jobbágynak asszonya, az uram meg parancsolt, hogy nem szabad temetni, csak ha hoznak plebánost. Most van egy hete, hogy nem hagyja ôket. Én nem bánom, nekem mindegy, ha neki öröm ez… HOMONNAY GYÖRGY De magának unalmas lehet itt lakni egyedül ebben a várban... SIMONI GYÖRGYNÉ Mindegy az… Vannak macskáim, nekik elmulatok. Ledôl, simogatja a macskát. HOMONNAY GYÖRGY Tudja, mondok valamit. Én nagyon szeretnék erdélyi fejedelem lenni, de… Ha én valaha találtam volna egy ilyen kedves nôt, akivel el lehetne a világ elôl bújni és boldogan élni, akkor… akkor én a kisujjamat se mozdítanám a fejedelemségért. SIMONI GYÖRGYNÉ Hát… igaz, maga nem olyan kemény ember, akitôl mindenkinek félni kell… HOMONNAY GYÖRGY Nem, én egy olyan édes fiú vagyok, akit nagyon szeretni lehet. Simoniné kacag, összesimul a macskával. Homonnay odahajol, belenéz a nô szemébe, megérinti. Nyílik az ajtó, Homonnay visszanéz – a férj, Simoni áll ott komoran. HOMONNAY GYÖRGY megijed, feláll Vártuk kegyelmedet... jól elbeszélgettünk... SIMONI GYÖRGY Nem kell ide sok beszéd. Én egy pillanat alatt meg tudok gyulladni, de meg is tudok fagyni. HOMONNAY GYÖRGY Ezt hogy érti kegyelmed? SIMONI GYÖRGY Úgy, hogy Báthoryból elég volt egy is erre a világra. Int a feleségének. SIMONI GYÖRGYNÉ De György…! A férj mereven néz rá, az asszony durcásan elfut. HOMONNAY GYÖRGY Reggel elmegyek… SIMONI GYÖRGY Most. HOMONNAY GYÖRGY Most? Éjszaka?, hóba, fagyba…? SIMONI GYÖRGY Ebbe’ a minutába’! HOMONNAY GYÖRGY Simoni uram, gondolja meg kegyelmed, mivel játszik. Az udvarnál már most sincsen jó híre. SIMONI GYÖRGY Ott a bundád, ott a süveged. A KAR-nak: A nagyságos úr ôméltósága eltakarodik minden pereputtyával együtt! Lova, bora, mindene ki! HOMONNAY GYÖRGY No megállj, Simoni, ezt még megfizeted, ezt az éjjeli szállást! KAR – És e pillanattól Homonnay már hadban is áll. – Bethlen Gábor trónjára tör, ám elsônek Simonit akarná máris fölkoncoltatni. – És az asszony? Most ez a Simoni félholtra veri a feleségét? Vagy megöli? – Lehet. Vagy félholtra öleli. HOMONNAY GYÖRGY Törôdöm is vele, dögöljön meg…! w w w . s z i n h a z . n e t

4. KÁROLYI ZSUZSANNA Jaj nekem, jaj…! BETHLEN GÁBOR Mije fáj? Úristen, mije fáj…? Gyomra…? Itt…? KÁROLYI ZSUZSANNA Nem... itt! A szívére teszi a férje kezét. Jaj, Gábor, nem bírom, én nem bírom ezt az életet. BETHLEN GÁBOR Tudod, lelkem, mit láttam odalent? Örmény kalmárok jöttek, válassz valamit magadnak…! KÁROLYI ZSUZSANNA Nem, nem, nem kell. BETHLEN GÁBOR Csináltass ruhát! Milyet szeretnél?, bársonyt, szerelmes feleségem? Vagy mit kívánsz, mit…? KÁROLYI ZSUZSANNA Szemfedelet. BETHLEN GÁBOR Ugyan, Zsuzsikám…! Majd az is megjön. Mitôl ijedtél meg, angyalom? Történt valami? KÁROLYI ZSUZSANNA felcsattan Jaj, meg is bolondulok, hogy újra külországra kell hadra mennie… És visszajön-e onnét? Az Isten verje meg, hogy mindig van, aki oly kegyetlen szívû, hogy háborút csináljon! BETHLEN GÁBOR Háborút? KÁROLYI ZSUZSANNA Amit a Homonnay fog indítani... BETHLEN GÁBOR Hát ezt meg honnan veszed? KÁROLYI ZSUZSANNA Már az asszonyok is beszélik, kegyelmed nem is hallotta? BETHLEN GÁBOR Ostoba pletyka… Csókolgatja felesége arcát. KÁROLYI ZSUZSANNA Ne így… BETHLEN GÁBOR Hát hogy? KÁROLYI ZSUZSANNA Maga már úgy csókol engem, mint egy fejedelem! BETHLEN GÁBOR Hát hogy kéne? KÁROLYI ZSUZSANNA Hogy! Mint egy szerelmes. BETHLEN GÁBOR De hát ez nem az…? KÁROLYI ZSUZSANNA Ugyan… Gábor! Azt mondja meg nekem… Mibôl megy ez mind? Mert ha igaz… BETHLEN GÁBOR Micsoda, szívem? KÁROLYI ZSUZSANNA Elkövet-e kegyelmed is oly szennyes dolgokat, mint bárki…? BETHLEN GÁBOR Én sem vagyok isten. KÁROLYI ZSUZSANNA Hát legyen! Bethlen Gábornak annak kell lennie! Inkább a halál és a nyomorúság, mint… BETHLEN GÁBOR Mint mi a bánat? KÁROLYI ZSUZSANNA Mint ládákat feltörni, ország pecsétjét leszaggatni... Igaz-e, hogy az öreg Boronkayt tömlöcbe zárattad, a Báthory-ládákat pedig kifosztottad?! BETHLEN GÁBOR Te elhiszed ezt? DRÁMAMELLÉKLET

2007. JANUÁR

5

KÁROLYI ZSUZSANNA Nem hiszem el – de én vagyok már az egyetlen, Gábor! Mind azt mondják, hogy a kincstartót azért csukattad le, mert nem akarta hagyni, hogy szabadon rabolhass! BETHLEN GÁBOR Az ország békéjét vettem meg azon az aranyon – a szultántól! KÁROLYI ZSUZSANNA De hát az a Báthory Anna hozománya volt...! BETHLEN GÁBOR Csak nem fog a fejem fájni egy ringyóért?! KÁROLYI ZSUZSANNA Azokhoz a ládákhoz még maga az istentelen Báthory se nyúlt hozzá, pedig az csak felfordította az egész világot! BETHLEN GÁBOR Mert neki volt még mihez nyúlnia – inkább az országot rabolta ki. Akkor nekem nincs jogom arra, hogy...?! KÁROLYI ZSUZSANNA Nincs. Bethlen Gábor abban a pillanatban megszûnt, mihelyt a becsület egyenes útjáról letér. Csakis az ártatlansága tarthatja meg, hogy van még ember, aki mer és tud jó és tiszta lenni. BETHLEN GÁBOR Igen. Igazad van. Mondom neked, Zsuzsanna, higgyél és bízzál. Mert eljô az idô, amikor megnyílnak a szemek, és megvilágosodnak az elmék. KAR – És akkor fényesen jô elô, ami tiszta – de visszahull a sötét fertôbe, ami szennyes, hiába minden pompa és álorca. – Mert hogy történt az eset? Megveregette fejedelmünk a vén Boronkay vállát, s azt mondta neki: „Milyen igaz hazafi kegyelmed, hogy nem enged a kincsekhez nyúlnom! Ámde most az országról van szó. Úgyhogy kend máris indulhat a tömlöcbe szépszerével!” – S e szavakkal parancsolta nekünk jegyzôkönyvbe venni: „A Báthory-ládákat, melyek Boronkay urunk hûségére voltak bízva, feltörve találtuk.” BETHLEN GÁBOR Inkább egy ember szenvedjen, mint egy ország. Mindig kell koncot vetni az ördögnek is… KAR – Nagyságos úr, Simoni György várakozik… BETHLEN GÁBOR Nocsak! A Simoni? Jöjjön csak kegyelmed! Simoni belép. A pátriáért vagy a relígióért? SIMONI GYÖRGY A pátriáért. Csakis a mi veszett hazánkért. BETHLEN GÁBOR Jól van. Legelôször is magyarok vagyunk. Na. Hát mért kellett elfutni énelôlem, mikor trónra léptem? Csak mert kegyelmed pápista? SIMONI GYÖRGY Uram! De most itt vagyok. És a bitang Homonnay ellen jövök. Csakis ôellene... BETHLEN GÁBOR Beszéljen! Mi hír van? SIMONI GYÖRGY Homonnayék három forintjával fogadják föl a gyalogot, s öt forintjával a lovasát... KÁROLYI ZSUZSANNA A bécsi udvar pénzén? SIMONI GYÖRGY Hordókban jön a pénz Kassára, de persze nem mondják, hogy a császártól. BETHLEN GÁBOR Simoni uram! Megtenné-e, hogy elmegy énnekem hadra fogni a hajdúkat? SIMONI GYÖRGY Lelkemre, meg! BETHLEN GÁBOR Én meg addig elvégzem ezt a Lippát. Mert ha ezt a török kezébe

6

2007. JANUÁR

DRÁMAMELLÉKLET

adom, akkor oly bizodalmat nyerek a szultánnál, hogy minden munkát nyugodtan végezhetek. KÁROLYI ZSUZSANNA Lippa! Jaj, még ez is! Hát mit nem vállal még magára, hogy az egész világ utálatát megkapja! BETHLEN GÁBOR Nem tudod, mit beszélsz... Ne tartsam a szavam? KÁROLYI ZSUZSANNA Keresztyén földet adsz oda…! BETHLEN GÁBOR Forduljon ellenem a török? Mért, hát mi az a Lippa..?! SIMONI GYÖRGY Keresztessy komám kiskirálysága… BETHLEN GÁBOR A Maros túlsó partján egy rohadt sárfészek… KÁROLYI ZSUZSANNA Ha olyan semmi sárfészek, mért alkudozik rá annyit a török? BETHLEN GÁBOR Legyen már elég…! Nincs elég gondom? Körös-körül megindul az ellenség… KÁROLYI ZSUZSANNA Bár a halál jönne már…! BETHLEN GÁBOR míg Simoni elindul kifelé Én most elmegyek… a hadak után. KÁROLYI ZSUZSANNA hevesen csókolja férjét Mikor jössz? BETHLEN GÁBOR Két-három hét… KÁROLYI ZSUZSANNA Rettenetes. Jaj, Gáborom…! Se éjjelem, se nappalom nincs nálad nélkül…

5. BETHLEN GÁBOR Asszonyoddal akarok lenni. KAR – Italbélit, ételt avagy mást? Bethlen nemet int, vár. A KAR elmegy. Belép Báthory Anna. BÁTHORY ANNA fölsikolt Jaj Istenem! Én édes Istenem...! Hát akkor jó, akkor jó, akkor nagyon jó... Belekarol a fejedelembe, csodálja és imádja. Nagy fejedelem...! KAR – A fejedelem szemébe most könny lobban, édes könny. Erre nem volt elkészülve, Báthory Anna öröme úgy szíven érintette… – Szégyen-e, hogy egy nô elôtt, egy rossz hírû... egy magasan tündöklô nô elôtt ennyire elveszíti erejét? BETHLEN GÁBOR Hogy teremhet egy ilyen szépség… ilyen jóság, mint te, Anna, Báthory Anna...? BÁTHORY ANNA Fejedelmem... Könnyezik…? BETHLEN GÁBOR Nekem csak anyám kötényében volt szabad… Utána soha… mindig borotvaélen s kardhegyen volt minden… Ellenséggel, barátokkal… még a szerelmessel is… Mit akarsz te tôlem…? BÁTHORY ANNA Hogy én mit? Én csak… kitárom magamat… Itt vagyok, nincsen semmim, senkim, nem vagyok senki és semmi. Kinek kellek? Az ragadjon meg, lépjen rám, taposson el, vagy lobogtasson ki az ablakon...! BETHLEN GÁBOR Eddig boldogtalan voltam... de ha Isten... ha te... Jaj, de tudnék én boldog lenni! De fogok is tudni! Mert szeretem az életet, egészséges vagyok, s munkaerô van bennem. És meg tudom ölelni azt, aki engem szeret, s el tudom vetni az ártó és rontó érzést... Meg-

XL. évfolyam 1. szám

Hideg és beteg, de olyan esze van, keresztüllát a levegôn, és a legkisebb gondolatomban olvas. Nem lehet elôle menekülni, ha szememet behunyom, akkor még jobban látom szegényt. És nem tudom, mi baja... Semmi neki örömet nem hoz, semmi az ô szûzmáriás fájdalmát nem csillapítja. Mártír, nem asszony – mintha *** jégcsap lenne az ágyában, és én egy halottat ölelnék. KAR BETHLEN GÁBOR ölében Báthory Annával, reggelizve Még a méz is szebb nálad, mint másutt. Mert nem tudnak vele – A panasztevô férfi…! De jól ismeri ezt a mi asszonyunk! Hánybánni, mindjárt megkásásodik, s nincs az embernek gusztusa rá. szor hallotta már! És sokkal több méhet kéne tartani, mert a méz a legjobb portéka. – Mind, aki hozzá közeledik, ôrá önti ki panaszait egy másik aszszonyról… Egész Európát el tudnánk látni mézzel… BETHLEN GÁBOR BÁTHORY ANNA No, Kisanna…! Hanem tudsz-e írni? Gyere, írd ide a neved! Milyen szép, hogy kegyelmed mindig az országára gondol. BÁTHORY ANNA BETHLEN GÁBOR eszik Mi ez? De hát ez üres papír…! Nagyon el vagyunk maradva… Hogy van pácolva ez a sonka? BETHLEN GÁBOR KAR Majd a kancellária fogja odaróni, hogy ebben és ebben a birtokod– Honnan tudná? ban semmi bántódásod ne legyen. Írd le a neved, és bízd magad – Soha életében a konyhában nem is járt. BÁTHORY ANNA nevet énrám! BÁTHORY ANNA Majd behívatom a szakácsné asszonyt… BETHLEN GÁBOR Ha ez neked öröm, megteszem... Mert magamért nem tenném... Én nem nyertem soha még hasznot, pedig csak egy szavamba Anna, te honnan ismered Homonnay Gyurkót? BÁTHORY ANNA került volna... Krakkóban országokat kínáltak, és nevetve utasítottam el... Homonnay György nem oly régen a kezemet kérte… Megfordult a házamban… BETHLEN GÁBOR KAR – De arra gondol: Megfordult az ágyamban, s igen meg voltam Homonnay…?! BÁTHORY ANNA elégedve vele. BETHLEN GÁBOR De nem is feleltem neki, nevettem rajta... Aláírja a papírt, átnyújtja. És mit gondolsz felôle? Anna megvonja a vállát. Fejébe vette, hogy Gábor, neked adom. Bethlen összehajtja, elteszi. Látom még nagysáfejedelem akar lenni. És miért? Egyszer se gondol az országra, hogy godat? annak szüksége van-e ôrá. Lásd, itt a te szegény bátyád, Gábris… a BETHLEN GÁBOR Az Isten nagy, és az élet hosszú… Még ma küldök pénzt. legnagyobb volt, kit valaha látnom adatott... BÁTHORY ANNA fölkacag KAR Mennyit? – Báthory fejedelem – felséges urunknak máig is a hérosza… BETHLEN GÁBOR távozás közben – Akinek a húgát talán még most is azért érinti… Amennyit egy ló elbír! – Ha hozzáér, máris tûz ég benne, szeme meghomályosodik… BETHLEN GÁBOR Gábris egy isteni küldött volt, aki fiatalsága és szenvedélyei miatt 6. nem oda jutott, ahová akart. KAR KAR – Úgyhogy még a sírba se jutott el, szegény. BETHLEN GÁBOR – Felséges asszony, Jósika Zsiga vár bebocsáttatásra. S ha én azon tépelôdöm, hogy evvel a szegény országgal mit kelljen – Ki Báthory Anna férje. csinálni, mindig az ô szavaira kell gondolnom. Ilyenkor könny – De nejétôl mindmáig szûz férje, ha igaz... KÁROLYI ZSUZSANNA ömlik a szemembôl, szánom és sajnálom… KAR Elég legyen…! Hívd be azt az ostoba Jósikát! JÓSIKA ZSIGMOND bejön – Szívünk megszakad. Kegyedé is, asszonyom? – És egy szava sincsen, hogy hol késik a bátyja temetése? Kegyelmes asszonyom, engedelmével… BETHLEN GÁBOR KÁROLYI ZSUZSANNA Hát ezt a ruhácskát hol vetted? Mit akarsz? BÁTHORY ANNA JÓSIKA ZSIGMOND Ezt? Még a férjem hagyta itt nekem, a Jósika Zsiga, mikor elment. Alázattal kérem felségedet, adja vissza nékem a feleségemet. BETHLEN GÁBOR KÁROLYI ZSUZSANNA Na, tôlem is kapsz majd valamit. Tiéd, vedd el. BÁTHORY ANNA JÓSIKA ZSIGMOND És mit? Igen, de nem akar. BETHLEN GÁBOR KÁROLYI ZSUZSANNA Aláírom neked, hogy a bátyádtól kapott birtokok a tieid. Báthory Nem akar? Hiszen te akarod. JÓSIKA ZSIGMOND Anna ráborul, Bethlen föláll. BÁTHORY ANNA De én… szerelmes vagyok, felséges asszonyom. KÁROLYI ZSUZSANNA Hát elmegy? BETHLEN GÁBOR Mi…?! Megkergült bolond! Elmegyek, de soha ily nehezen sehonnan el nem mentem. Ha te JÓSIKA ZSIGMOND tudnád, Anna, milyen magányos állat vagyok. Nehéz életem van. Mert elveszett a szemem világa egy pillanat alatt. Micsoda lóháti meAz asszony beteg... Nemcsak a teste, hanem a lelkében is kínzó, nyecske volt az én Annám… Nézni is gyönyörûség! Fiatalok voltunk, nagy betegség van. Zsuzsanna az Istennek különös és lángoló és örültünk, felséges asszony… S abban a minutában eldöntöttem: én okossága. De meghalok abban a levegôben... Anna felkúszik az ölébe. – ha kell – föl is áldozom magam érte. Rögtön feleségül kértem. ragadja Annát. Akarod? Igen. Ez hiányzott. Az Istennek ez a különös kegyelme. Ezt még nem éreztem... Most már tudom, mit jelent az, ha Isten velünk, kicsoda ellenünk... Te gyermeket fogsz adni nékünk. Anna fölvonja a szemöldökét.


DRÁMAMELLÉKLET

2007. JANUÁR

7

KÁROLYI ZSUZSANNA Megétetett, mi? JÓSIKA ZSIGMOND Semmivel. Hiszen ha azt tette volna! Ha el akart volna bájolni, mert megkívánt! De nem. Csak mint hû kutyát és szolgát akart megtartani, hát odanyújtotta kezét. És én hogy örültem, mikor megesküdtünk...! Hanem bizony éjjel, mikor megvetették a nászágyat, Báthory Anna a hálóházát kulcsra reteszelte. És nem eresztett magához. S akkor én az egész lakodalmas nép szeme láttára köpönyeget terítve a küszöbén háltam. De nem egyszer ám, hanem egy egész hónapon keresztül, míg a lakodalom tartott! A násznép pedig gúnyt ûzött belôlem, az uraktól a cigányokig mind nevettek rajtam. Végül Annám elôjött, azt mondta: Hát maga mit akar itt? KÁROLYI ZSUZSANNA És nem vágtad szájon? És nem mondtad meg neki, mit akarsz? JÓSIKA ZSIGMOND De ha ô nem akarta. KÁROLYI ZSUZSANNA Ha kardod vagy sarud nem akar veled jönni, mit teszel? Hát férfi vagy te…?! Hogy egy ilyen ringyóval nem tudsz elbánni?! JÓSIKA ZSIGMOND fölháborodik Engedelmet, de szájára ne vegye nagyságod…! Megkövetem, de inkább engem sújtson haragjával! KÁROLYI ZSUZSANNA viszolyogva Téged ez bizony megboszorkányozott. Rontás van rajtad, rontás! JÓSIKA ZSIGMOND Igen, meg vagyok romolva. A szerelem által…! KÁROLYI ZSUZSANNA kiabál Elég volt, hallgass! Kifelé…! Takarodj innen! BETHLEN GÁBOR csodálkozva érkezik Mi történt, angyalom? Megcsókolja feleségét. KÁROLYI ZSUZSANNA Semmi, csak a cselédek fölbosszantottak. Nem evett még? Egyen! BETHLEN GÁBOR rögtön enni kezd Valahol ettem én egy sonkát, és az nem volt ilyen szálas… De máris rájön, hol ette, ezért teletömi a száját, zavarában mégis folytatja. Kérdeztem a pácot, de nem mondták meg... irigy szászok, gondolom, Segesváron volt… És az olyan volt, egészen gyenge, rózsaszínû, omlós… KÁROLYI ZSUZSANNA Nem jó az úgy. Az olyan rohasztott. BETHLEN GÁBOR Hogy mondhatsz ilyet, lelkecském. Nagyon jóízû sonka volt. KÁROLYI ZSUZSANNA Ugyan…! Gyömbérrel pácolják, azelôtt én is csináltam, de kegyelmed megtiltotta… Na mi az? A méz se tetszik? BETHLEN GÁBOR De… csak hogy ilyen… kásás… Hogy csinálják azt, amikor tisztán, sárgán folyik? KÁROLYI ZSUZSANNA Sehogy, forró vízben megmelegítik. De magának azelôtt keserû volt az úgy. Most meg már az lett az édes? BETHLEN GÁBOR Alig várom már, hogy Gyulafehérváron megtelepedjünk. Új házat rakatok, nem lesznek ezek a nagy füstös falak… KÁROLYI ZSUZSANNA És mibôl?, még mindig a Báthory-ládákból? BETHLEN GÁBOR Micsoda házakat láttam… KÁROLYI ZSUZSANNA Igen? Csak nem Báthory Annánál? BETHLEN GÁBOR Hol…? Jaj, hát… Honnan tudod, hogy ott voltam? KÁROLYI ZSUZSANNA Mondták. A verebek. BETHLEN GÁBOR Nagy szájuk van… De tudod te, lelkecském, milyen hitvány és semmirekellô életet tud élni némely asszonyi állat? 8

2007. JANUÁR

DRÁMAMELLÉKLET

KÁROLYI ZSUZSANNA Igen? BETHLEN GÁBOR Hiába, aki lotyónak született, az lotyó lesz. Aki meg szentnek és angyalnak, az szent és angyal. KÁROLYI ZSUZSANNA Asszonyból az lesz, amit a férfiak csinálnak belôle. És mért kellett kegyelmednek abba a boszorkányfészekbe menni? BETHLEN GÁBOR Mert… Írást kellett vennem tôle, hogy a Báthory-ládákat az ország használatára átadta, és... KÁROLYI ZSUZSANNA No és? BETHLEN GÁBOR Mit és? KÁROLYI ZSUZSANNA És kegyelmed mit adott neki érte? BETHLEN GÁBOR Mit, hát… örüljön, ha nem vesszük el tôle azokat a birodalmakat, amiket a bátyja neki adott. KÁROLYI ZSUZSANNA Mi?! Azt maga mind meghagyta neki? BETHLEN GÁBOR Dehogyis, az majd… majd a tanács dolga lesz, hogy mit hagy meg. KÁROLYI ZSUZSANNA De hát milyen írást adott neki kegyelmed? BETHLEN GÁBOR No, az… nagyon csendes írás. Azt lehet magyarázni így is meg úgy is. KÁROLYI ZSUZSANNA Itt van kegyelmednél? Bethlen bólint, az asszony int, hogy kéri, Bethlen elôveszi, átadja, az asszony olvassa. Én Báthory Anna amaz ládákat, kiket bátyámtól nyertem, az ország javára mind általadom... Én, Bethlen Gábor, ezennel ígéretet teszek, hogy ha… Már megint nagyon könnyelmû volt kegyelmed. Sokat ígért. BETHLEN GÁBOR Mit ígértem...? Annyit ígértem, hogy ha az országgyûlése által jóváhagyatik, megerôsítem. De az pedig mit hagy jóvá? Amit én. Már ennél szûkebben nem foghattam. Most mit akarsz? KÁROLYI ZSUZSANNA Én...? Érdekel is engem egy ilyen cafkának a vagyona! Felôlem maga csinálhat, amit akar. Soha nem szóltam bele. BETHLEN GÁBOR Soha. KÁROLYI ZSUZSANNA Vagy talán igen?... Gábor, ne legyen igazságtalan!... Maga engem megcsalhat, ahogy jólesik... BETHLEN GÁBOR Hogy én megcsaltalak téged…? KÁROLYI ZSUZSANNA Még nem tudom. BETHLEN GÁBOR ordít Nem fekszik tán Báthory Gábor eltemetetlenül a nyírbátori templomban, mint valami dög?! KÁROLYI ZSUZSANNA Hát ez az ára! Hát ezt ígérte maga annak a cafrának! Hogy eltemeti! És ez az ára a ládáknak! BETHLEN GÁBOR Nekem ilyet ne merészelj mondani! KÁROLYI ZSUZSANNA Hát ki merészelje, ha én se?! Hiszen senki se mer magának ellentmondani! Maga egy tirannus, aki azt teszi, amit a vére diktál! BETHLEN GÁBOR Zsuzsanna! KÁROLYI ZSUZSANNA Maga nem az, akit én ismerek. Magában egy idegen ember lakik. Bethlen Gábor, az én uram, az isten – éppen azt csinálja, mint mások. Nem látja, hogy a maga nevét már kikezdték?! Az öreg XL. évfolyam 1. szám

Boronkay kincstárnok él, s egyszer ki fog szabadulni, mert nem tarthatja örökké börtönben ártatlanul! És akkor mi lesz? Az egész ország megtudja, hogy Bethlen Gábor pecsétet tört, és szétszórta mások becsületes keresményét... BETHLEN GÁBOR A rablás – az becsületes?! Azokat a kincseket Báthory a szászoktól rabolta el! Az mind az ország tulajdona! KÁROLYI ZSUZSANNA Akkor mért nem mondattad ki ezt az országgyûlésével? BETHLEN GÁBOR Mert… nem volt még rá idô. Na de kié lett az a kincs, az enyém? Van-e itt neked csak egy aranytányérod is belôle? Mind ott van már a szultán kincsesházában! Itt pedig csönd van és békesség az árából. KÁROLYI ZSUZSANNA Akkor mért ígértél fût-fát a cédának, meg hogy annak a szörnyeteg bátyjának országos temetést rendezel? BETHLEN GÁBOR Én? KÁROLYI ZSUZSANNA Te mondtad! Mert én keresztüllátok rajtad, te örömet akarsz tenni annak a cégéresnek! Hogy most elmondhassa, benne van már az egyetlen igaz ember is ô hálójában. Pedig neked csak az az egy kincsed van, Bethlen Gábor, a becsület és a tisztesség. Jaj neked, ha ez is odavész. Akkor az egész országot elveszíted, s ki fognak téged okádni, mint a bort. Ott fogsz veszni az árokparton, és nem lesz a nevednek se híre, se illata. KAR – Hogy nem fél ilyeneket mondani! – Esze mint az éles kés, nyelve mint a fúvó tûz. – Úgy bánik a fejedelemmel, mint a szégyenoszlophoz kötözöttekkel, akiket mindenkinek jussa van leköpni, s megdobálni kôvel. Bethlen fogja a levelet, és összetépi. KÁROLYI ZSUZSANNA Állat...! Barom...! Mit csinál, maga eszeveszett?! Mikor kezében van egy írás, hogy mindent elfogadott az a szuka…! Mivel tudta belôle kicsikarni, mit adott érte? Megölelte, megcsókolgatta, maga utolsó buja! BETHLEN GÁBOR Elég! Elég, vagy itt ez a kés, és itt vágom a szívembe, ha még egyet szólsz! KÁROLYI ZSUZSANNA Uram, édes uram!, mit tettem. Bocsásson meg nekem, Gábor, Isten elvette az eszemet. De magával nem lehet. Maga meg van rontva. BETHLEN GÁBOR Rohadjon el minden porcikájuk! Báthoryak…! Még hogy én akarok neki országos temetést! De hát ki jönne el a temetésére annak, aki pusztává és koldussá tette az országot...? KÁROLYI ZSUZSANNA sír Bocsásson meg…! Én vagyok megrontva. KAR bejön – Felséges uram, török levél jött… a nagyvezírtôl… BETHLEN GÁBOR beleolvas Na. Befellegzett Konstantinápolyban. Azért tömtem drágaságokkal ezeket a kutyákat, hogy fenyegessenek?! E miatt a rohadt Lippa miatt kell nekem elveszni országostul, népestül...! KÁROLYI ZSUZSANNA Jaj, szegény magyarok… BETHLEN GÁBOR Leromboltatom azt a sárfészket! Nem érdemli meg, hogy a neve megmaradjon! KÁROLYI ZSUZSANNA Szegény elveszett ország... BETHLEN GÁBOR Lippa nem az ország. KÁROLYI ZSUZSANNA Ha ma ezt kérik, holnap Váradot fogják kérni! Harcolni se kell nekik érte, csak megüzenik, s Bethlen Gábor megy és elfoglalja nekik w w w . s z i n h a z . n e t

erôvel. De van még hazafi ebben az országban, aki megvédi kegyelmedtôl a magyar várakat! BETHLEN GÁBOR Te éntôlem akarod megmenteni Erdélyt? KÁROLYI ZSUZSANNA Magát kéne saját magától! Jaj, Úristen, kellett ez nekem?, a fa tetejében ülni, s mihelyt valami szél jön, elsônek az én fészkemet dobja le?! Nekem ez nem kell, adja vissza az én ifjúságomat, egészségemet! Semmi közöm a maga törökjeihez és németjeihez, magát a saját vére s bujasága hajszolta, a telhetetlen, vak kapzsisága. Nem látja, hogy már mindenki megveti magát? Én voltam az egyetlen, aki hittem magában, és most belôlem is kigyomlálta az utolsó jó érzést. Most aztán szûköl, mert retteg, hogy vérét veszik az ebek! BETHLEN GÁBOR Hogy én? Nekem nincs mitôl félnem. Csak attól, hogy itt van mellettem a legnagyobb ellenségem. Te semmi asszony, azt hiszed, egy percig is megijeszt engem a szultán és minden vezére…? Azt én mind el tudom intézni, ha olyan asszonyom van, akinek fejedelmi vér folyik a testében. De te csak egy ijedt kis beteg asszony vagy, aki a maga rémségeitôl fél! KÁROLYI ZSUZSANNA Hát akkor menjen, és talál magának fejedelmi vért! Ott várja vissza! Menjen a szemem elôl! Annyi mindig voltam, mint egy Bethlen Gábor, ez a senki gyermeke, pecérek királya! Menjen elôlem, s ne közelítsen hozzám soha az életben! Én nem fogom megállítani, felôlem rohanhat a vesztébe, Isten bûnös, gonosz embere! Kiviharzik.

7. BÁTHORY GÁBOR SZELLEME megjelenik Bethlen vízióiban Bethlen Gábor…! BETHLEN GÁBOR Ki keres? Uramisten! Nagyságod az…?! BÁTHORY GÁBOR SZELLEME Nem kerestelek… BETHLEN GÁBOR Gábris… fejedelmem! BÁTHORY GÁBOR SZELLEME Csak erre vetôdtem… BETHLEN GÁBOR Az én mulasztásom, miattam nem nyughatsz… BÁTHORY GÁBOR SZELLEME Igen! Rohadna el már minden porcikám! És te akarnál nekem országos temetést?! BETHLEN GÁBOR Országosat lehetetlen, de legalább… BÁTHORY GÁBOR SZELLEME És ki búcsúzna éntôlem, aki – micsodává tettem? – pusztává és koldussá tettem az egész országot? Én már megmaradok egy ámokfutó, gyilkos kéjencnek… BETHLEN GÁBOR De hiszen az voltál, bocsássa meg az Isten. BÁTHORY GÁBOR SZELLEME Hát hogyne!, mi más… BETHLEN GÁBOR Én tudom, ki lehettél volna… BÁTHORY GÁBOR SZELLEME Ha el nem herdálom magam, ugye. Így aztán te, Bethlen, nem is törhetsz másra, mint hogy országépítô és gyarapító, bölcs uralkodó akarjál lenni… BETHLEN GÁBOR Akarjak…? Mért, most mi vagyok? BÁTHORY GÁBOR SZELLEME Bármekkora szellemek és fejedelmek legyünk – saját magunkat csak ne mondjuk már hatalmasnak és bölcsnek! DRÁMAMELLÉKLET

2007. JANUÁR

9

BETHLEN GÁBOR Téged nem is akartalak. Inkább egy… káprázatos tüneménynek. Ártó szellemnek, kirôl fölrémlett olykor, hátha majd használ… BÁTHORY GÁBOR SZELLEME Hízelegsz. BETHLEN GÁBOR Minek errôl beszélni?, elmúlt. És… mi járatban? BÁTHORY GÁBOR SZELLEME Csak a mindennapos… Azt mondod, miattad nincs nyugtom? Holott te nem nyughatsz énmiattam. BETHLEN GÁBOR Hívni mégse hívtalak. Mondd, mit akarsz, vagy távozz tôlem! BÁTHORY GÁBOR SZELLEME Milyen türelmetlen a te szellemed és hatalmad, Bethlen! Beavatnál, mire készülsz? BETHLEN GÁBOR Kérlek. Hazámat erôssé tenni. Hogy épp a te álmaid nyomán gyarapodó, eleven tündérkert legyen belôle. Mint magyarság ugyanis hivatottak vagyunk, hogy ezeket a nációkat itt mind összekössük, a követendôkre rávezessük, s ôket egy magasabb egységbe fogjuk. BÁTHORY GÁBOR SZELLEME Tán hogy uraljuk, nem? Ha nem utasítod ôket magad alá… BETHLEN GÁBOR Nem, nem. Társnépeinket önként kell hogy odavonjuk lelkületünk sokoldalú kristálya köré. BÁTHORY GÁBOR SZELLEME Önként, hát hogyne…! De azért a dárdahegyek noszogatásának segedelmével!, nem? Ennek híján az ilyesmi mese szokott csak maradni. BETHLEN GÁBOR Ha nemzetünk tiszta erkölcsisége kivívja mindazok hódolatát, akik tisztelni tartoznak népünk fajiságát és lelkiségét… BÁTHORY GÁBOR SZELLEME Harcosaid erejét tartoznak tisztelni, sôt félni, Bethlen, a többi maszlag… BETHLEN GÁBOR Hódíthatunk azzal is, ha szépet és erôset sugárzunk, lelkületünket pedig kiontjuk, és szerteöntözzük Konstantinápolytól Bécsig és föl Krakkóig… BÁTHORY GÁBOR SZELLEME Az mint látvány se lenne utolsó. BETHLEN GÁBOR Gúnyolódj csak…! Szavad hamarébb elillan, mint alakod majd a kakaskukorékolás elûzi. Megbocsáss, de most – ég veled! BÁTHORY GÁBOR SZELLEME Egy szóra még! Azt megmondod-e, Bethlen, ki volt a gyilkosom? BETHLEN GÁBOR A tieid voltak. Ki nem volt? – így kérdeznéd inkább. BÁTHORY GÁBOR SZELLEME Kik voltatok hát? BETHLEN GÁBOR Akiben akadt még mersz, s akik már eléggé szerettünk. Megöltünk, hogy megóvjunk téged a saját romlásodtól, és hogy mentsük magunkat is. BÁTHORY GÁBOR SZELLEME Szerettetek – nocsak! Hogy ráülhessél, Bethlen, a trónomra – ezt miért nem mondod? BETHLEN GÁBOR Ha trónra vágytam volna, már elôszörre is én foglalom el, s nem téged ültetlek bele. Hát most jönnöm kellett. De nem hogy élvezzem ezt a nagy tisztességet. BÁTHORY GÁBOR SZELLEME Nem is feltételezném, hogy te bármit élvezz… Virágoskertben is befogod az orrod, lakomán sürgôsen bélbajod támad, az italtól okádnod kell… Örömöd semmi, vacogsz, pedig befûttethetnél – s akkor hátha fölizzana valami… Bár ahogy a te fagyos szárazkóró Zsuzsannádra emlékszem… 10

2007. JANUÁR

DRÁMAMELLÉKLET

BETHLEN GÁBOR Mért kell ezt nekem hallgatnom…? BÁTHORY GÁBOR SZELLEME Hogy újabban aztán kinek a mézesköcsögébe nyaltál, tán csak tudatod velem… BETHLEN GÁBOR Elszoktunk már az ilyen szájalástól, Gábris… BÁTHORY GÁBOR SZELLEME Mióta elvágtátok a torkomat. Ha örömtelennek mondalak, megcáfolsz? BETHLEN GÁBOR Van annyira igaz, hogy tagadni ne tagadjam. BÁTHORY GÁBOR SZELLEME A húgomnak el is panaszoltad. BETHLEN GÁBOR Sôt, a vigasztalást is elfogadtam tôle. Remélem, nem akarod ellenezni, nem szólhatsz bele. Elôször is a bátyja vagy, nem a férje. Másodszor pedig halott. BÁTHORY GÁBOR SZELLEME És a halott nem csodálkozhat? Hogy azok után… te otthon tényleg ringyónak tituláltad Annát? Aki miatt nehogy fájjon már a fejed…? BETHLEN GÁBOR Ez az, hogy mégis fáj! – és éppen mert ringyó. Hát mért mondtam volna másnak, amikor az?! Meg aztán Zsuzsannának, ugye, mégse mesélhettem el, hogy… BÁTHORY GÁBOR SZELLEME Tudod, én ütöttem meg nôt, de így soha nem beszéltem volna. BETHLEN GÁBOR A Grál-lovagot mindenki saját magában leli meg. Van, aki például hamarébb gyilkol, semmint hogy sértegetésre vetemedne. BÁTHORY GÁBOR SZELLEME Valóban? Jó. Vegyünk akkor mást: Nem értem, hogyan gyôzöd te… lélekkel, zsigerrel, hogy folyton hazudnod kell. Államférfiként is: Kifele töröknek, németnek, befele szásznak, románnak, zsidónak, de magyarjaidnak szintúgy... BETHLEN GÁBOR Úgy, úgy, híveknek és pártütôknek, nemesnek és pórnak… BÁTHORY GÁBOR SZELLEME Ennyit színlelni, csalni! Én úgy voltam vele – hadd lásson, hadd tudjon mindenki mindent! Meg is bolondultam volna! Te meg még itthon is – asszonynak, szeretônek… Meggyaktad-e, megloptad-e… Jaj, hogy ne feledjem, hát a kincsesládák! Hogy kiforgattál, te Bethlen, a javaimból!, még én is elámultam! Hogy is…? Mivel az öreg nem nyitotta ki szépszerével, megdicsérted igaz hazafiságért, de hogy lecsukathasd, ráfogtad, hogy…? BETHLEN GÁBOR Ráfogtam, hogy ô törte föl a ládákat, s tömlöcbe vettettem. Ôt, aki pallérozóm is volt, s aki uralkodói erényekre nevelt, igen. BÁTHORY GÁBOR SZELLEME És mellétoldottad a tanulságot, hogy… az ördögnek is oda kell vetni a koncot…? BETHLEN GÁBOR Úgy van, hogy ne fájjon a foga az igazak és becsületesek lelkére. De megbocsáss, mennem kell. BÁTHORY GÁBOR SZELLEME Hova indulsz? BETHLEN GÁBOR Lippára. BÁTHORY GÁBOR SZELLEME Ha én ezt fölfognám, hogy mit mûvelsz Lippával…! Saját váraddal…! BETHLEN GÁBOR indul Na, ehhez lennél te kevés, erre kellettem én. BÁTHORY GÁBOR SZELLEME még utánaszól A pártütésre ügyelnék helyedben jobban. BETHLEN GÁBOR Homonnay? BÁTHORY GÁBOR SZELLEME Homonnay vagy más – de láss a hátad mögé, ne kérdezz, fordulj szembe, aprítsd föl! XL. évfolyam 1. szám

HOMONNAY GYÖRGY Báthory? A sátán?, hát azon meg mit van mit nevetni? Ti németek nem tudjátok megérteni a magyart, nem értitek a komoly érzést. Ti csak a hasznot nézitek, és kiszámítjátok, hogy mi mire jó. Mi magyarok nyíltan és bátran szaladunk a lelkünk után. Amit az Isten a lelkünkbe iktatott, annak engedelmeskedünk. Csak elôrenézünk – s ahogy a vér parancsolja, úgy rohanunk, akár jó, akár rossz lesz belôle. Én kockára tettem mindenem, és vagy velem jönnek a világ magyarjai, vagy egye meg a fene az egész világot! De ha nincs itt két magyar ember se, aki egyetért... Ha egyik sarokban három magyar pápista, akkor a másikban kettô mindjárt protestál. Ki melyiktôl remél nagyobb hasznot. Akkor én már inkább leszek Erdélyben protestáns, mint hogy itt hagyjam szétszaggatni magam… SIMONI GYÖRGYNÉ Kegyelmed akármikor változna át protestánsnak? HOMONNAY GYÖRGY Ördöggé is kész vagyok lenni, csak a szerencsénket megtaláljam. SIMONI GYÖRGYNÉ Mi az a szerencse? HOMONNAY GYÖRGY Erdély üdvössége… SIMONI GYÖRGYNÉ Meg a trónja – kegyelmednek? HOMONNAY GYÖRGY Úgy, úgy, ahogy mondod, édes húgom… SIMONI GYÖRGYNÉ No most… ha kegyelmed elcserél a saját hitét a haszonért, akkor… HOMONNAY GYÖRGY Haszonért…? SIMONI GYÖRGYNÉ Fejedelmi székért… HOMONNAY GYÖRGY Nem a székért, hanem Erdély megmentéséért! SIMONI GYÖRGYNÉ Nem azt mondta, hogy a trónért? De márpedig én mondom azt, hogy ha kegyelmed… érdeke után beáll protestánsnak, az ugyan8. olyan… HOMONNAY GYÖRGY haragra gerjed HOMONNAY GYÖRGY Milyen? Milyen ugyanolyan…?! Ki ne oktasson már a kis vadmacska…! Vizitába jöttem a szép asszonyhoz. A férjedurad komisz volt, de SIMONI GYÖRGYNÉ téged, húgom, nem felejtelek el. Merre van az urad? Én nem akarom tanítani... HOMONNAY GYÖRGY SIMONI GYÖRGYNÉ Ki tudja?, ment a dolgára … Én a hazámnak hû fia vagyok, nem pedig oly becstelen kutya, amiHOMONNAY GYÖRGY lyenek ti vagytok itt…! Emlékszel-e még, mit kérdeztél? Hogyhogy olyan bátor legény va- SIMONI GYÖRGYNÉ gyok, hogy a fejedelemségre török. Hát meg akartam mutatni ma- Jó, jó… Hát mi kutyák vagyunk, jó… de nem változtat a dolgon, mit mondott kegyelmed: hogy akármikor elcserélne a hitét a fejedelemgam… Még mindig szereted a cicát? SIMONI GYÖRGYNÉ ségért. HOMONNAY GYÖRGY fölugrik, kardját csörgeti, kiordít az embereiSzeretem… HOMONNAY GYÖRGY nek Hogy mit…? Hogy én? Elég legyen már ebbôl! Hé!, hol vagytok? Ide Mit szeretsz ezen a hízelkedôn? SIMONI GYÖRGYNÉ bé!, hozzám! KAR Kedves. HOMONNAY GYÖRGY – Nagyságod parancsára…! HOMONNAY GYÖRGY Én nem szeretem. Én a tigrist szeretem meg az oroszlánt. SIMONI GYÖRGYNÉ nevet Jöttök velem! Ôrséget lefegyverezni! SIMONI GYÖRGYNÉ nekiugrik Miért? HOMONNAY GYÖRGY Aljas lator…! Mert szeretem az erôt és a bátorságot, a nyíltságot és az ôszin- HOMONNAY GYÖRGY lerázza, térdre kényszeríti Térdre! Fogjátok le! De hangja ne legyen! Innen ki nem léphet… teséget. Mert magyar vagyok… SIMONI GYÖRGYNÉ Kirohan, kiabál. Bilincsbe minden Simoni-bitanggal! A KAR részben kirohan Homonnayval, majd visszajön. Simoniné megIgen, ôsi tigristartó nép… HOMONNAY GYÖRGY retten, menekülne. A KAR elkapja, befogja a száját, megüti, földre teperi, Mi csupa egyenesség vagyunk, és szikrázik a vérünk, mint az acél, ruháját kezdi leszaggatni róla. Homonnay visszajön, a KAR sunyít, eloldalog. ha kovához ütôdik. Mit nevetsz? HOMONNAY GYÖRGY odamegy a földön fekvô Simoninéhoz, simoSIMONI GYÖRGYNÉ Nem is nevetek. Jutott eszembe csak, hogy ölték meg Báthory feje- gatja Asszonyom… ha békében velem jön, akkor… delmet – így énmellettem…

BETHLEN GÁBOR Nem érted, hát ne diktálj…! Ôrült, aki vakon gyilkol! BÁTHORY GÁBOR SZELLEME Öldöklô banditákkal van dolgod, Bethlen! BETHLEN GÁBOR Gondolkodni s csak aztán cselekedni, elôbbre járni több lépéssel, a csekélyebbet áldozni föl a nagyobbért – de neked hiába magyaráznám! BÁTHORY GÁBOR SZELLEME Csökött az értelmem. Meg halott is vagyok. BETHLEN GÁBOR Én nem vagyok egy isten-kardja vagy ostora, mint te voltál! Az én hatalmam által népünk békességben éljen és virágozzék, két keze munkája forduljon termôre, s a szeme ragyogjon. BÁTHORY GÁBOR SZELLEME Én marha meg…! Hát mért nem tudtam én, mi kell? Hogy virágozzék és illatozzék… BETHLEN GÁBOR Tudod, hogy engem mi taszított tebenned igazán? Máig is az, ahogy téged a vérszag ûz és részegít, a bor szaga meg a sárló pina szaga szédít folyton…! Azok a bûzök…! A te tébolyult világod… fölfoghatatlan az emberi elmének! BÁTHORY GÁBOR SZELLEME Ugyan, Bethlen, föl tudod te fogni, csak épp ezért meg is rémülsz. Ijedtedben fölül akarsz kerekedni – ma éjjel még ez kellett neked, te tudod, miért. Ki tudja, hányat alhatsz még, hogy a pucér, ôszinte szót óhajtsad már csak… BETHLEN GÁBOR Azért jöttél, te halott, hogy odafordítsad tekintetem a túlvilágra? Azzal nincsen dolgom, engem az elevenek hívnak! Veled is annyi volna csak, hogy – ha óhajtod – a föld alá juttassalak! BÁTHORY GÁBOR SZELLEME Kérlelni nem foglak, Bethlen – eltemettetsz vagy maradok így, terajtad áll. De tudjad, hogy így bármikor, álmodban is rajtad üthetek, kérdôre vonhatlak, és torkon ragadhatlak, érted? Nevet és távozik.


DRÁMAMELLÉKLET

2007. JANUÁR

11

SIMONI GYÖRGYNÉ fölordít, és belekarmol Homonnay arcába Takarodjál innen, sátán…! Homonnay elkapja a nô haját, tôrt emel rá, megerôszakolja. Majd hogy ne sikoltozzon tovább, elvágja a torkát.

9. KAR – Már engedelmet, de fölséged a hétezer végigmustrált katonából ezret visszazavart…? – Nem, abból ötszázat a kocsikhoz vezényelt, mert csak lovat hajtani meg zsákolni voltak jók. BETHLEN GÁBOR Ilyen haddal háborút indítani olyan, mint füsttel melegíteni. Ti azt hiszitek, ha elütitek a pap tyúkját, mindjárt ledôl Jerikó! KAR – Odabent Lippában nagy már a rémület, csak a várkapitány, Keresztessy Pál nevet. BETHLEN GÁBOR Pedig ha soká ül itt ostromló seregünk, a várból úgy ki fogják nevetni, hogy a dévai hegyek is pironkodnak majd. *** KERESZTESSY PÁL a KAR-nak beszél Na, gyertek, nézzétek…! Ostromló sereg! Nem tudnak ezek semmit. Barbély György uram, Zsigmond fejedelem fôgenerálisa olyan köszvényes ember volt, hogy lépni nem bírt, csak szekereken ült, onnan mesterkélte a hadat. Idejöttünk a sereggel kedden reggel, szerdán délben már bent voltunk. Itten, ehelyt épp. Ezek meg már harmadnapja csak fogyasztják az ország puskaporát... Kímélik az embert... Hahó. Az én ifjúkoromban a port kímélték, nem az embert... Mert ember az van, de ágyúpor nem terem a mákfejbe, hahó. No gyerünk, kész az ebéd, hahó, hahó, elhûl a leves. Az volt ám a vitéz katona, Barbély György uram ôkelme. Száraz kis ember volt, s oly köszvényes, hogy az ujjai felfakadoztak így a bütykökön, és csurgott belôlük a köszvény sója... De az, ha a köszvényes ujjával rábökött egy várra, annak a falai leomlottak, és meg volt a csata nyerve. KAR – Huszonkét esztendeje él itt Keresztessy Pál mint várkapitány urunk s valósággal fejedelmünk. Itt már mindenki az ô nevelése, és minden asszony az ô szeretôje. KERESZTESSY PÁL Na, kész-e az ebéd…? Hahó, hahó… Mi ez?, hagymaleves? Eszik. Barbély György generálisunk mindig csak azt mondta: Na, gyerekek, ez az élet és az egészség levese. Pedig volt Barbély uramnak olyan rakott kamrája, hogy ez a hitvány Betlehem Gábor fejedelem annak csak a morzsáival is úr lenne... De csak hagymalevesen élt. Azt mondja: Ne edd a sok dögöt, mert attól csak a köszvényed hízik! Jövôre még nagyobb hagymást csinálunk, csak jó földbe kell tenni. Mer’ a hagyma kényeske növevény, jó földet akar. Milyen az a föld, ott a Kusalyszegbe, he? KAR – Engedelmet, de a jövô évi hagyma tán ráér… – Mert a várat épp ágyúzzák… KERESZTESSY PÁL villával piszkálja a tésztát Mi ez? Ezen nincs is túró! Há’ mér nem fonnyasztottatok túrót, he? KAR – Nagyságos úr, a tehenek lent vannak a huszárvárban… – …s hogy az ostromló sereg fölégette a latorkerítést, nem lehet többé lemenni hozzájuk. KERESZTESSY PÁL Mit hogy nem lehet…! Hahó, hahó… Mikor egyszer Barbély úrnál ebéd volt, behozzák az öregtésztát. Kiveszem belôle a magamét, s hát a vellámat emelem, egy hosszú hajszál van rajta! A szakácsné asszony bele tanált fésülködni a tésztába. Há’ micsináljak, mán az

12

2007. JANUÁR

DRÁMAMELLÉKLET

egyik vége benne volt a számba, mikor észrevettem, a fogam közt a haja. Na, ottan azon nyomban elokádtam magam. Kezdtem nyelni a hajat. KAR fölfordult gyomorral – Engedelmet… KERESZTESSY PÁL Nem akar vége lenni. Csiklandozza a torkomat... még egy villával tömtem a számba az öregtésztából... A KAR ökrendezni kezd. Na mi az?, csak nem ijedsz meg egy hajszálkától? Én annyira nem utáltam volna, de ott egy öreg oláh fôzôasszony volt, az meg zsírral kenyte a haját. Csak úgy csurgott róla… Oszt ahogy nyeltem, csúszott… KAR – Hagyja már abba, kapitány úr…! KERESZTESSY PÁL Dehogy hagyom, még nincs vége. Nem is volt vége annak a hajcsimbóknak – az egyik vége mán jött kifelé az alfelemen, a másik még mindig a tálba sült. A zsírba... Mér’?, nincs abba semmi, fiatal embernek mindent meg kell kóstolni, még a vén olájasszonyok haját is... KAR ökrendezik, és föllázad – Meg van kend bolondulva?! Ilyeneket kell ebéd alatt beszélni? – Itt van az ellenség a vár alatt, kend meg csak járatja a száját…! KERESZTESSY PÁL Ellenség…?! Még hogy ellenség, mikor mind férfiú...! Odalent az mind szeretônek való! Mikor Attila király a langobárdok fôvárát ostromoltatta egy Kálmán nevû fôvitézével... Hát annak a várnak a kapitánya egy szép özvegyasszony volt. Letekintvén a várból meglátja a Kálmánt, s persze mindjárt beleszeretett. Le is üzent neki, hogy ha feleségül veszi, neki föladja a várat. Na, föladják a várat, bejön a Kálmán, megtartották a lakodalmat s lefeküdtek. Éjfélkor azt mondja a Kálmán, nekem már elég volt a házasságból, kedves feleségem, de neked, amint látom, nem volt még elég, hát kapsz egy új férjet. KAR az ágyúzás miatt nyugtalanul – Kapitány úr…! KERESZTESSY PÁL Na, éjfélbe’ egy második férjet adott a Kálmán a menyecskének, hajnalba’ harmadikat. Akkor azt mondja: No, kedves feleségem, amint látom, te se tudsz jóllakni. Sorra, vitézek! Hahó, hahó, közprédára bocsátotta a királynét... A KAR egyik része undorodik, másik részének tetszik. Másnap délbe aztán azt kérdi tôle: Megelégedtél-e? Feleli a királyné: Rajta, csak rajta! Ej, no…!, vélekedett a Kálmán. Hát akkor most jön a tied, az igazi... Hahó, hahó, leásatott egy nagy szál fenyôfatörzset az udvar közepére, és fölnyársaltatta az asszonyt. Beleültette a karóba, hogy a feje tetején jött ki. Most aztán kedvedre mulathatsz, lelkem, feleségem... KAR nagyobbik része röhög, kisebb része undorodva föláll – Na menjünk, a kapitány megbolondult! KERESZTESSY PÁL hátradôl a székben, elalszik, fölhorkan, fölriad Mér… Csak hogy okuljatok! Hogy ha szemet találnátok vetni erre a fertelmes Betlehem Gáborra, akinél rondább nincsen a világon, így ne járjatok…! Markolászni kezdi a KAR-t. *** BETHLEN GÁBOR Amúgy derék ember ez a Keresztessy Pál. KAR – Ez? Derék. Minden héten megiszik annyi bort, amennyi a súlya. S amit bevesz, kiadja – különben már nagyobb volna, mint a lippai vár. – Mind ilyen ez! Csak a szava jár, és a marka szorít. A rablás meg a fosztás a kenyerük. – Úr ez a tetôtül talpig. A katonát úgy tartja, mint a parasztját, aszszonyok húzzák az ekét. – Ahány nôszemély van e tájon – ô nem nyughatik, míg meg nem kóstolja. BETHLEN GÁBOR Régi híve a fejedelmeknek – s a katonasághoz ért.


KAR – De most felségednek mekkora költséget és veszedelmet szerez! BETHLEN GÁBOR Úgy véli, kötelessége. Nem volna szörnyû, ha senki sem akadna az országban, aki ellenem merne szólni, ha egy magyar várat oda akarok adni a töröknek? Mégiscsak jó, hogy ez a Keresztessy szembeszáll a fejedelmével. Jobban szolgálja evvel a hazáját minden engedelmességnél... KAR – Meglehet, felséges uram… – De vannak dolgok, amiket nem kell az orrunkra kötni. Úgysem értenénk. – futva jön a hírrel: Felséges úr, az egér befut a fogóba...! Homonnay Szerencsnél van. BETHLEN GÁBOR Ezerötszáz székely és ezerötszáz megyei darabont rögtön induljon! Ha Debrecenig becsaljuk, ott megszoríthatjuk… Azon a tájon kell fölvenni Homonnayval a csatát! És akkor gyôzhetek. A KAR elmegy. Hohó…! Ki az? SIMONI GYÖRGY Jóbarát. BETHLEN GÁBOR Simoni György? SIMONI GYÖRGY Én, nagyságos uram. BETHLEN GÁBOR kezet nyújt neki, de Simonié véres vászonba van betekerve Mi az? Int a KAR-nak, Simonit megitatják. SIMONI GYÖRGY Uram, nagy csatából jövök. Tegnap délben indultam Biharból. BETHLEN GÁBOR S mit hoztál? SIMONI GYÖRGY Uram, Homonnay le van tiporva. BETHLEN GÁBOR Homonnay…! Beszélj! SIMONI GYÖRGY Fogoly voltam a hajdúknál. Vason voltam, uram, kígyók s békák közt. Tömlöcben tartottak egész tavaszon – azt se tudom, azóta mi lehet a feleségecskémmel otthon, egyedül… Vasárnap délután jöttek értem, lefûrészelték a vasakat kezemrôl, lábamról. Tetves voltam, rühes voltam. Vittek föl, és mondják, hogy itt van Homonnay az országban a toborzott hadakkal. Gondoltam, most végem, azért hoztak ezek az ebek elô. De azt mondják, hogy ôk, mármint a hajdúk Bethlen-oldaliak. Hogy ellene vannak Homonnaynak. Megyek-é velük? Megyek. Még aznap elébük mentünk, ôk átözönlöttek a Tiszán, mi beljebb csaltuk ôket, és ôk szépen jöttek utánunk lefelé. Nagyon szép rendes hadjaik voltak. Vámospércs és Székelyhíd közt állottunk meg. Ott volt a roppanás. Iszik, úgy folytatja. Tegnapelôtt este még semmi se volt. De nem vártuk meg, míg fölállnak, beléjük ütöttünk! Ott sík mezôk vannak, de sok a mocsár. Az ellenség lefeküdt a szittyóba és a kákák alá. Nem kell már félned, fejedelem. Homonnay serege többet meg nem mozdul. Ott veszett…! Most azért jöttem, uram, mert avval váltunk el kegyelmedtôl, hogy megyek a hajdúkért. Hát elhoztam ôket. BETHLEN GÁBOR nevet Jól van… Látom, helybenhagytak. Simoni csak legyint. Feküdj le, uram. Int a KAR-nak. KAR megfogja az elalélt Simonit, kiviszi – Homonnay nem árthat többé. Nincs már ellenfejedelem. – Fejedelmünk kiállt az ég alá, s felnézett a tiszta selyemfényû égre, amely világos, édességes kékség volt felettünk. Könny volt a szemében. – Milyen tiszta lett egyszerre az egész világ. BETHLEN GÁBOR Ajándék ez, amit Istentôl ingyen kaptam. KAR – Ámde rettentô csapás az, amely Simoni Györgynek jutott… w w w . s z i n h a z . n e t

– S asszonyának szörnyû vesztét és gyilkosának nevét még csak meg se mondja neki senki… BETHLEN GÁBOR Helyünkbe jött a gyôzelem. Látod, Báthory Gábris! Fejedelem maradtam, embereim pedig dolgoznak érettem. KAR – Vivát, Bethlen Gábor! Vivát! BETHLEN GÁBOR Jól van… Mit akartok? KAR – Felséges urunk, a táboron kitört a láz, követelik az ostromot. – Ne kelljen szégyenszemre idôt vesztegetni egy varjúfészek miatt… BETHLEN GÁBOR mosolyog Nem bánom. Csatasorba fejlôdni…! Lippára föl! KAR – Felséges úr, nagy hír: Meghalt Jósika Zsigmond! BETHLEN GÁBOR Meghalt? KAR – Ô is Homonnayhoz szegôdött, s levágták a csatába’. Báthory Anna ezennel özvegy…! BETHLEN GÁBOR megdermed, lassan elmosolyodik Vedd a legjobb lovasokat... Küldöd ôket Báthory Anna nagyságos asszonyhoz egy levéllel, rögtön megírom. De lóhalálába…! KAR – Igenis, felséges úr…! *** KERESZTESSY PÁL a KAR-t utasítja Katonák! Falakra föl! A piacon üstöket állítani, vizet és szurkot forralni! Tûzmester, ágyúkat rendbe szedni! Magyarok vagyunk? Magyarok vagyunk, a kutyaúristenit! Míg élünk, egy talpalatnyit sem adunk a töröknek! Vesszen Bethlen Gábor! Keresztessy ágyúdörgés közepette vív a KAR-ral, oroszlánként küzd, de kihátrál. BETHLEN GÁBOR Állj, állj, megállni! Fegyvert letenni! Lippa várának védôi! Halljátok szózatomat! Adjátok föl a várat, és megkapjátok a fejedelem kegyelmét! A magyarok Istenének irgalmát... Soha, soha többet magamat erre el nem szánom: magyart magyarral ebben az életben meg nem veretek. KAR – Vivát, vivát! Élj, te szegény haza: Bethlen Gábor ôrt áll... A KAR vállon, hordágyon hozza Keresztessyt, leborul Bethlen elôtt. BETHLEN GÁBOR fél térdre ereszkedik Vivát! Isten dicsôségére és megszaggatott hazánk életére s üdvösségére. KAR – Uram, irgalmazz! BETHLEN GÁBOR Köszönetünket mondjuk nektek, híveink és kedves vitézeink. Fogadjuk Isten szent színe elôtt, hogy ezzel megnyitjuk a boldog magyar jövendôt. KAR – Vivát, vivát, vivát! Éljen! KERESZTESSY PÁL föltápászkodik Ha ennyire akarjátok… KAR – Éljen, éljen! – Hát él…! Ételt, italt hordanak be, zene, vigalom – Keresztessy jár élen: eszik, iszik, énekel, táncol. KAR – Urunk, fejedelmünk, nagyságos urunk… béhoztuk azt, akit kegyelmed kívánt… BETHLEN GÁBOR a belépô Báthory Annának Anna…! Anna… Hát megözvegyültél? BÁTHORY ANNA Ördög tudja! Magam is hallottam, de hogy igaz-e…? DRÁMAMELLÉKLET

2007. JANUÁR

13

BETHLEN GÁBOR Azt mondd meg: lesz-e gyerek…? BÁTHORY ANNA Kinek?, énnekem…? BETHLEN GÁBOR Meg énnekem… BÁTHORY ANNA fölkacag Ugyan, minek lenne…?! Hát mire való az…?! Gyerek… BETHLEN GÁBOR fölordít, durván félrelöki Átkozott ringyó, félre! Takarodj innen…! Bethlen Gábor táncolni kezd, átkarolja Keresztessy Pált. Gyere csak, uram…! Legyél te továbbra is Erdély zászlósura! Amit kívánsz, vegyed!, szeretettel adjuk…! Csak mi vagyunk Erdélyben kanok és férfiak! Ismered Báthory Gábris fejedelem nótáját? „Szól a kakas már. Majd megvirrad már…”

MÁSODIK FELVONÁS 1. KAR levelet olvas föl – Istennek minden jóságát és áldását kérem szerelmes húgomra... Mink is megvagyunk egészséggel, és vártuk a te uradat, nagyhatalmú Bethlen Gábor fejedelmet, de bizony nem jött bé hozzánk Váradra, pedig szóbeszédbül hallottuk, hogy Kerekiben hált... KÁROLYI ZSUZSANNA Hol hált…?! Kerekiben? Ahol az a beste boszorkány, életem gyilkosa? KAR – De hát Báthory Annát azért küldte oda fejedelmünk, hogy meszsze legyen… – Kétnapi járóföld lovon. KÁROLYI ZSUZSANNA Mi az annak, aki gonoszságban jár... KAR – Most már feküdj le, nagyságos asszonyunk, mert holnap is szenvedni kell még. KÁROLYI ZSUZSANNA Ha fekszem, ha fenn vagyok: egyre megy. KAR – De bizony le kell feküdni erôvel is. – Parancsolni muszáj a dög testnek, az csinálja úgyis a bajt, hát büntesse meg az ember… KÁROLYI ZSUZSANNA Nem, nem a test, annak lehet parancsolni. A léleknek van baja. KAR – Fenéket lélek, három hete oda van az urad. KÁROLYI ZSUZSANNA Volt az már fél esztendeig is, mikor a töröknél járt. KAR – Nem is egészséges az. – Az ember teste az olyan, hogy annak a száját bé kell dugni, másképp jól nem lakik. KÁROLYI ZSUZSANNA Ha az én szegény tetemem annyira kívánná, mennyit kéne szenvednie! De hát az uramnak elsôbb az ország… KAR – Akkor csókolózzon az országgal! Ha neki az elég. KÁROLYI ZSUZSANNA Öreg vagyok. Nem kíván. KAR – Könnyû annak a riherongynak szépnek lenni – ahány évvel fiatalabb. – De majd eljô az idô, hogy Báthory Annának is megeszi a nap a szépségét. KÁROLYI ZSUZSANNA Mi az? Jött valaki? Követ az uramtól? Meglátja a férjét. Gábor…! Nem is küldönc, te magad?

14

2007. JANUÁR

DRÁMAMELLÉKLET

BETHLEN GÁBOR Édesem, Zsuzskám…! KÁROLYI ZSUZSANNA csókolja, öleli Élsz még?, te hitetlen! BETHLEN GÁBOR Hosszú volt az út. Puhítsd meg az ágyat! KÁROLYI ZSUZSANNA ágyaz Gábor... Én szerencsétlenségtôl félek... Tudom, hogy a fôboszorkány, Báthory Anna csinálja ezt velem... Megölték-e már? BETHLEN GÁBOR Angyalom…! Mihelyt az ország dolga rendbe jön, törvény elé vitetem. KÁROLYI ZSUZSANNA Jaj, Gábor…! Én bûnös teremtése az Istennek... Mentsél meg! Bûnt követtem el... BETHLEN GÁBOR Bûnt...? És ki ellen...? KÁROLYI ZSUZSANNA Ellened, Gábor. Én titkos embert küldtem Kerekibe, hogy hírt hozzon a boszorkányról. BETHLEN GÁBOR Mikkel zaklatod föl magad hiába… Te drága… KÁROLYI ZSUZSANNA Ördög... Tudd meg, Gábor, bennem ördög lakik. *** BETHLEN GÁBOR Híreket kaptam Bécsbôl. Ez a fenevad Ferdinánd már csak egyet akar: kipusztítani a protestánsokat... KÁROLYI ZSUZSANNA Szûzanyám…! BETHLEN GÁBOR Nagy dolgokra rendelt ki engem az Úristen. Egész Erdélyország áhítattal imádkozik... Evvel a néppel föl kell emelnem az Istennek zászlóját, és meg kell védenem a keresztyénséget... KÁROLYI ZSUZSANNA Pogány segítséggel? Szóval háború… BETHLEN GÁBOR Háború – s a török legalább nem támad hátba, míg hadra megyek a vallásomért. Erdélyt hatesztendei nehéz munkával meggyógyítottam… KÁROLYI ZSUZSANNA Lehet ismét összedúlni és elveszejteni! BETHLEN GÁBOR Nem azért él az ember, hogy a maga kövérségében hízzon. Hanem… KAR – Hanem hogy Istenben bízva segítsen azokon, akik bajban és tenger szenvedésben harapják utolsó falatjukat. BETHLEN GÁBOR Ma is posta jött Rákóczy György uramtól. Csak bennem van bizodalmuk, csak engem várnak. KÁROLYI ZSUZSANNA És mit akarsz? Bécset bevenni? Vagy a világot? BETHLEN GÁBOR Nem vagyok Dzsingisz kán. Én a békesség fejedelme akarok lenni. KÁROLYI ZSUZSANNA A kutya is akkor vész meg, mikor legjobban megy dolga! BETHLEN GÁBOR Teneked én kutya vagyok… Egyik tenyerem Konstantinápolyon nyugszik, a másik Bécsen. KÁROLYI ZSUZSANNA És én? Énvelem mi lesz? BETHLEN GÁBOR Királyné asszonnyá teszlek! KÁROLYI ZSUZSANNA Nem kell, nem kell! Se testemnek, se lelkemnek. BETHLEN GÁBOR Szent István koronája vár ránk Pozsonyban, te némber!


KÁROLYI ZSUZSANNA Isten attól ôrizze kegyelmedet. BETHLEN GÁBOR a KAR-nak Itt vannak ezek a levelek, lóhalálában jussanak kézhez... Mához egy hónapra kimegyünk az országból, és meg sem állunk Bécsig... Rákóczy uramnak elég ideje lesz addig, hogy seregeit összegyûjtse. Jó hadat szerezzen, szeptember ötödikén Kassába’ benn legyen... A fejedelemasszonynak: Tudod, azt hiába parancsolná az ember, hogy tessék boldognak lenni. És most mégis egész Erdély boldog… KAR – Erdély boldog és örvend, az Úristen szép zsoltárait énekli, s mindenki ujjong és bizakodik. KÁROLYI ZSUZSANNA Miben? A háborúban? KAR – A háború Istennek útja az emberek szívében. KÁROLYI ZSUZSANNA Csak gázolj át az én testemen a te harci szekereddel! Én tégedet meg nem állíthatlak... Mit számít neked... Te egy embert, aki utadba áll, késsel ütsz el, és arra se tiltószó, se törvény... BETHLEN GÁBOR Milyen embert ütöttem én el késsel? KÁROLYI ZSUZSANNA Azt a boldogtalant, akit én küldtem Kerekibe kémkedni. BETHLEN GÁBOR kínjában nevet Hogy én…?! KÁROLYI ZSUZSANNA És te beszélsz Istenrôl és igazságról, és te akarsz háborút...?! Hát csak menj...! A te koronád vérrel van befröcskölve! Itt már egy igaz ember sem él meg, csak a boszorkányok és a fertelmes paráznák! De utálom ezt a dög fejedelemséget és ezt az undorító, piszkos életet...! BETHLEN GÁBOR Elég legyen! Nem lehet ezt már bírni… Kit küldtél te oda kémkedni? KÁROLYI ZSUZSANNA Kit?, akit az a riherongy kitaszított, a Jósika Zsigát! De te megöletted! BETHLEN GÁBOR a KAR-nak Kéretem Keresztessy kapitányt! Na majd most meglátod, kiderül…! KERESZTESSY PÁL bejön Nagyságtok szolgálatjára…! BETHLEN GÁBOR Kapitány uram, mondd el asszonyodnak, hogyan pusztult el Jósika Zsigó! KERESZTESSY PÁL Engedelmet kérek, de… Jósika Zsigó nem pusztult el. Vaklárma volt. BETHLEN GÁBOR Micsoda? KERESZTESSY PÁL Mégsem ette meg a fene. Túlélte a csatát. Barbély György uram az ilyenre azt mondta… BETHLEN GÁBOR Hogyhogy túlélte? Mi? Hát hogy lehet, hogy…?! KÁROLYI ZSUZSANNA Te meg mit dúlod föl magadat ezen? Hogy mégsem özvegyült el az a szajha?! Te Gábor, ha ezt a boszorkányt nekem rögtön meg nem égetteted, soha én téged embernek nem tisztellek, hanem török nevelte, török hitû, gyilkos paráznának! Aki nem szánod a keresztyén vért, mert abban akarsz fürödni! Hogy fogsz így a mennyországba menni?! KERESZTESSY PÁL Mennyország…?! Hát az nem a fejedelmeknek való…

koporsóba feküdt volna már… akkor halt meg a harmadik gyerek is… No és ha a gyerekek maradnak meg, s az anyjuk megy el...? Megjelenik mögötte Báthory szelleme, de nem szólal meg – Bethlen nem is veszi észre. KAR végig Báthory szelleméhez beszél, aki némán reagál – Nem szabad ilyet gondolni, de a mi fejedelmünk akkor elvette volna Báthory Annát... – Ez mégis borzasztó, hogy felséges urunk ilyeneken töri a fejét. BETHLEN GÁBOR Biztosan a hôség miatt… Az ember megmelegszik, és ostobaságokat gondol. Amit nem mond ki még magának sem, de hát… Zsuzsanna már hány éve nem ér egy ütet taplót, szegény. Áldozat ôt megcsókolni – dehogyis a vér tüze, hát arról szó sincsen már rég… KAR – Hanem csak a kegyelet, a tisztesség, a hála... A kitartása. És hogy kész frissen veszekedni… – Szóval, hogy hû feleség... BETHLEN GÁBOR Ha Zsuzsanna szegény hamar elhalálozna – Isten ôrizz!, de ha igen –, feleségül venném Annát. Gyereket szülne nekem... Viszont Annának mégiscsak van férje, mégse pusztult el. Na de számít-e Jósika Zsigó? Egy senki. Akármelyik emberem megköti neki a halotti bokrétát… KAR – Oly hirtelen és váratlanul bökkent ki benne a gyilkosság gondolata… – Nem, nem, ugyan már…! Nem szorul ô rá, hogy orgyilkosokkal…! BETHLEN GÁBOR Ezt nem is én gondoltam… A boszorkány Anna incselkedik velem! Most is mért gondolok annyit rá? Biztosan forgatja a rostát, hogy magára fordítsa a lelkem... Most látja meg Báthory Gábor szellemét. Az ördög mesterkedése, mondom, hogy az ördögé…! Téged senki nem hívott! Nincs közöm hozzád, te bûnbe lehúzó hínár, tûnj el innen…! Kimenekül. KÁROLYI ZSUZSANNA jön – elôször ô sem veszi észre Báthory szellemét Felettem pokol, alattam pokol, Bethlen Gábor pedig hazudik. Elvesztette prófétaságát, és államférfiú lett belôle, aki folyton hazudik. S vérben ázik a gondolata, mert gyilkos. Pedig Bethlen Gábor egy jó kisfiú. KAR – Görbe szájú, ritka szakállú, kedves, jó kisfiú. – Bújj el, gyermek, mert szégyelleni fogod magad a csúfságodért és a jóságodért. KÁROLYI ZSUZSANNA De hát nem lehet… Legyen akár jó az asszony, akár rossz – nem tudja megtartani az emberét. BÁTHORY GÁBOR SZELLEME megszólal Árnyéka leszel a napnak! KÁROLYI ZSUZSANNA most veszi észre Báthory szellemét Báthory…! Már megint…? Micsoda iszonyat…! Te még mindig…?! BÁTHORY GÁBOR SZELLEME Tudod, árnyék lenni egy életen át, mindörökké a nap árnyéka... KÁROLYI ZSUZSANNA Te beszélsz? Ezzel a kajánsággal gúnyolsz engem azóta is…? BÁTHORY GÁBOR SZELLEME Zsuzsánna, magamat is… KÁROLYI ZSUZSANNA Magadat? Mint a pokol ragyogása?, vagy hogyan? Meghalt a két fiam és szemem fénye, a kislányom, s akkor én kiálltam, és szembeszegültem veled, hogy megvédjem Dévát… BÁTHORY GÁBOR SZELLEME *** Az urad Konstantinápolyban volt… megálltál elôttem, kezedben BETHLEN GÁBOR egy szál karddal. Akár egy ijesztô tünemény… Most rögtön Báthory Annához! Anna most huszonnyolc éves. A fe- KAR leségem ilyen idôs korában már… Déván akkor támadta meg Báthory – Asszonyunk akkor és utána is úgy gondolt Báthoryra, mint szépGábor – lehet, hogy meg is kísértette? De hát Zsuzsanna inkább a ségesen drága ifjúra és kegyetlenül gonosz fejedelemre…


DRÁMAMELLÉKLET

2007. JANUÁR

15

– Azóta pedig mint szegény halottra. A pokol ragyogására. KÁROLYI ZSUZSANNA Meg kellett védenem a váramat – és meg kellett óvnom a magam testét is… BÁTHORY GÁBOR SZELLEME Mondd csak, hogy éntôlem… KÁROLYI ZSUZSANNA A kurafi Báthory Gábortól... Hú, Gábris...! BÁTHORY GÁBOR SZELLEME De nem mondhatod, hogy… KÁROLYI ZSUZSANNA Hát miért mondanám? Hisz nem igaz! Nem is kellettem neki. Nem kellettem neked, igaz-e… BÁTHORY GÁBOR SZELLEME Amiért én akkor jöttem… KÁROLYI ZSUZSANNA Az uramat kerested… Nem utánam jöttél… BÁTHORY GÁBOR SZELLEME Bethlen után, mert… KÁROLYI ZSUZSANNA Annak árnyékát kerested, hogy legalább azt megtapodjad… BÁTHORY GÁBOR SZELLEME De téged találtalak ott… KÁROLYI ZSUZSANNA Ám engem nem tapodtál… BÁTHORY GÁBOR SZELLEME Emlékszem, jó volt beszélni hozzád… KÁROLYI ZSUZSANNA Akkor mondtad rám, hogy én vagyok… BÁTHORY GÁBOR SZELLEME Igen, a nap árnyéka. És azóta is…? KÁROLYI ZSUZSANNA Hiszen te ígérted, hogy árnyék leszek egy életen át... 2. KAR egyik része – Báthory Anna igazán bûnös rosszlélek. Még most sincs felöltözve! – Éjfélkor a boszorkányok gyûlésében anyaszült pucéran járnak. De hogy fényes nappal is a bôrét villogtassa! BÁTHORY ANNA A nagy, fekete, tûzbéli szemérôl beszélj! Lángot szór, és mindenki reszket, akire ô ránéz. KAR másik része – A te fekete szemed megbetegít, a te fekete szemed meggyógyít! – A te fekete szemedért megkerülöm a hegyeket… – Mondd meg az én édesemnek, vasárnapon készítse ki bokrétáját... BÁTHORY ANNA nevet …bokrétáját…! De jól kikészítse nekem a bokrétáját! KAR egyik része – Hogy ez mit kacag…? Nem bánja még ingének nyiladozását se! – másik része: Vasárnapon készítse ki… BÁTHORY ANNA Ne vasárnap! Még ma…! Erre jár, nem érted? Elmegy a váram kapuja elôtt. Hát el ne menjen úgy, hogy be nem jön, de rögtön! KAR másik része – Tedd föl szemed szivárványát, s fuss elébem hamar! – Ahogy a szél sepri az illatot, ahogy a tûz emészti az avart... BÁTHORY ANNA Mint a szél az illatot, mint a tûz az avart... KAR egyik része – Nem akarnál öltözködni már, kegyelmes asszony? BÁTHORY ANNA Nem. Öltözni nem akarok. Fürödni akarok. KAR jelenti a vetkôzô Báthory Annának

16

2007. JANUÁR

DRÁMAMELLÉKLET

– Asszonyom, egy követ érkezett… – A fejedelem testi követjének mondja magát. BÁTHORY ANNA fürdés közben Akkor hamar bé vele, befelé…! KAR morog – Hamar bé…! Tenéked, kegyelmes asszonyunk, mindenki kedves, aki jô. BÁTHORY ANNA Ahogyan te is… Nálam ti mind sudárak, vidámak s nekem kedvesek vagytok… KAR mosdatás közben – Bátyádurad hajdan minden szép leányt és asszonyt összeszedett és használt… – Sôt, fiút… Társa ijedten betapasztja a száját. BÁTHORY ANNA Úgy válogattalak benneteket én is, hogy örömem legyen e szomorú, pulykafostos életben. Törölközik. No…? Ugye mondtam, hogy jössz te még az én utamba, Bethlen Gábor! Megmondtam neked Lippán, mikor valagon rúgtál a véres csizmáddal. Mellyel akkor léptél a gyalázat útjára: várat raboltál tulajdon nemzetedtôl. Hallatlan a világhistóriában! Azért kutya gyerek ez a Bethlen, az istenit…! KAR – Vérrel vette meg Lippát, s parádéval nyújtotta át a töröknek: Parancsoljon, egy kis prezent...! BÁTHORY ANNA öltözik No, lássuk… Jöhet a követ! A KAR bevezeti Jósika Zsigmondot. Jaj, nem…! Te ôrült! Kit hoztál ide nekem? Hiszen ez az uram, te állat! Ez a Jósika Zsiga! Hát kit varázsoltunk ide? Nézd csak, ennek is fekete szeme van... Kacag. Készítse ki bokrétáját...! JÓSIKA ZSIGMOND térden csúszik Anna…! BÁTHORY ANNA Kelj föl, te hülye! Csak nem fogsz a cselédeim elôtt a porban feküdni...?! A KAR-nak: Hozzál még egy kupa bort! Jósikának: Mit keresel itt? Igyál! JÓSIKA ZSIGMOND Nekem el kellett ide jöjjek. BÁTHORY ANNA Itt voltál – akkor elmehetsz. Mi az? Nem tudod már, merre az út kifelé? JÓSIKA ZSIGMOND Már nevet... Az tán jót ígér… BÁTHORY ANNA Ostoba vagy, mint voltál. JÓSIKA ZSIGMOND Te pedig szebb vagy, mint voltál. Megragadja Anna lábfejét, és rátapasztja homlokát – a KAR ugrana, de Anna leinti. Megvakulok, ha nézlek. BÁTHORY ANNA nevet Csak ne! Mert nem fogsz innen kitalálni. Int neki, hogy álljon fel. Hova tettem a szemem, hogy valaha is rád néztem… Maradj csak ott! Nem azért támasztottalak fel a porból, hogy rám mássz... Most mit hallgatsz? JÓSIKA ZSIGMOND Nézlek. BÁTHORY ANNA De unlak. KAR szerelmesen, féltékenyen – Nagyságod parancsára elvitetjük innét. BÁTHORY ANNA leinti a KAR-t – Jósikának: Na, te rosszféle, merre tekeregtél? JÓSIKA ZSIGMOND már fölényes Azért jöttem, Anna, a császári udvarból, hogy miféle boszorkátanyát csináltál te itt… BÁTHORY ANNA Meg akarsz menteni?


JÓSIKA ZSIGMOND Teljes szívembôl. BÁTHORY ANNA Mindenki meg akar menteni: te mit akarsz tôlem rabolni? KAR – Mind csókot kér, s várat akar rabolni rá. – Mind ígér, s az árát rögtön készpénzben szeretné... – A férfinál mindig együtt jár a szerelemmel a zsarolás, és nem lehet soha tudni, melyik az elsôbb. A vére vagy az agya. Hogy megjátssza-é a felgyulladott szívet, vagy a legnagyobb gyulladottságban is a pénz az igazi mámora. JÓSIKA ZSIGMOND Azt beszélik, Anna, hogy ilyen boszorkány, mint te vagy, nincs egész Európában. Hedviga nénéd azt írta ôfelségének Bécsbe, magához akar vitetni Krakkóba, hogy keresztény erkölcsökre szoktasson. A császár szerint temiattad ki kéne már füstölni ezt az egész országot. BÁTHORY ANNA Miket beszélsz, te ostoba! JÓSIKA ZSIGMOND Anna, nem tréfálok. Ôfelsége a szatmári generálisnak parancsot akart küldeni, hogy rontson rád, és vitessen el. Én könyörögtem ôfelségének: mégis a feleségemnek tekintelek, s evvel életedet, vagyonodat és tisztességedet adom neked nászajándékul. Akármit is mûveltél. BÁTHORY ANNA Mit mûveltem én, te együgyû? JÓSIKA ZSIGMOND Hírelik, hogy szekérszám vásárolod a bûvölôszereket. Hajnalban harmatot szedsz… BÁTHORY ANNA Jönnél velem…? KAR – Pirkadatkor, mezítelenül…? Kiterjesztett karokkal a kelô napba futni…? – Mikor a nap vörösen búvik odújából éjszakai bacchanáliája után…? JÓSIKA ZSIGMOND És ki látja ezt? A férfiak kanok…! Pogányság… BÁTHORY ANNA Kinek mi köze hozzá, hogy én itthon mit cselekszem? Fenékig! JÓSIKA ZSIGMOND iszik Felséges fejedelemné asszonyom! Nagyon szerencsétlen és elhagyatott vagyok az én egyetlen gyönyörûségem nélkül... Kilökött a büdös boszorka, te, te gyalázatos céda, te…! BÁTHORY ANNA Honnan veszed a bátorságot, hogy…?! JÓSIKA ZSIGMOND Onnan, hogy téged soha senki se szeretett, csak én. Téged mindenki csak szolgált és megkívánt, de én imádlak. Mindenki rabolni akart tôled, és én csak adni. El ne kergess többet! BÁTHORY ANNA fölnevet Lárifári…! Mondd meg, a fejedelem hol van, s akkor mehetsz, és élj! JÓSIKA ZSIGMOND Te még mindig a fejedelem után sárlasz? De az kirúgott, némber!, és föl sem vesz soha! Tudom, mert Gyulafehérvárról jövök. BÁTHORY ANNA Azt hazudtad, a fejedelem követje vagy. JÓSIKA ZSIGMOND Hazudtam. Nem hazudtam. A fejedelemasszony elôbb tömlöcbe vettetett, aztán lovasokat rendelt mellém. Felséges asszonyom, adassa vissza nékem Kereki várát... nagyon szerencsétlen vagyok s elhagyatott. Így mondtam neki. BÁTHORY ANNA És erre felséges asszonyod ôfonnyadottsága? Meg vagy boszorkányozva! – nem mondta? JÓSIKA ZSIGMOND Igen, feleltem, meg vagyok romolva nagyon. Mert szerelmes vagyok. w w w . s z i n h a z . n e t

BÁTHORY ANNA Nem szégyellted magad szívrôl, szerelemrôl beszélni egy konyhaasszony elôtt? JÓSIKA ZSIGMOND Nem szégyelltem, Anna. Megmondtam neki, hogy amikor elôször megláttalak, abban a minutában halálosan szerelmes lettem beléd. BÁTHORY ANNA a fejedelemasszonyt utánozva Megétetett. Bájoló italt adott! JÓSIKA ZSIGMOND Nem, felséges asszonyom, inkább észre se vett… Lovon járt az én Annám… bársonyos török mentében, kócsagforgós süvegben, s a nyereg kápáján pisztoly... BÁTHORY ANNA És mi volt a lábamon? Te csak annyit látsz, ami kiszúrja a szemed... Török csizma! Skófiummal kivarrott deli csizma, aranysarkantyúkkal... Kinyújtja meztelen lábát. JÓSIKA ZSIGMOND Az a pucér lába, az vette el az eszemet. Nem a csizma. BÁTHORY ANNA nevet – és a fejedelemasszony hangján: Hol láttad te a pucér lábát? Elvetemült némberje. Mutogatta? JÓSIKA ZSIGMOND Nem, senkinek, felséges asszony…! Mindenki rohant utána, de ô csak kacagta az urakat... BÁTHORY ANNA Bezzeg ô, szerencsétlen, nem kacaghatott így soha életében. A deszkavár. JÓSIKA ZSIGMOND Örömest voltunk bolondok, felséges asszony, és ô oly fiatalka volt… BÁTHORY ANNA a fejedelemasszony hangján Fiatalka?, árvácska és ártatlanka…? JÓSIKA ZSIGMOND Se atyja, se anyja, senkije se volt, csak egy rossz bátyja... Báthory Gábris fejedelem… KAR – Aki ugyancsak mint szeretôt használta, tisztesség ne essék… – Nem szóltunk… Báthory Anna lekever egy pofont a KAR-nak. JÓSIKA ZSIGMOND Amint megláttam, felséges asszonyom, elsô szavam az volt: Anna, én téged feleségül kérlek. BÁTHORY ANNA Megvarázsolt. Árnyékát kaparta falról, pogácsába sütötte, s megétette véled. JÓSIKA ZSIGMOND Nem kínált soha egy falattal sem. Bár etette volna velem a körmét, boldogan ropogtatom. Akkor tudom, kívánt volna. De én csak jártam utána, mint a kis eb, puskáját hordoztam, vadat elébe lôttem, s mikor a vadászatnak vége lett, egyszer csak azt mondja nékem az én Annám: Ki lesz már az én fegyverem hordozója? Én ezt a Zsigót elveszem. Báthory Anna nevet. Én pedig boldog voltam, felséges aszszonyom, mert hozzám jött! És itt ültük meg, Kerekiben a lakodalmat… Ráismer az ajtóra. Jaj, ez elôtt az ajtó elôtt dûlt el az én életem fáklyája... Éjjel zárva találtam ezt az ajtót, lefeküdtem ide, s ôriztem az álmát, míg a lakodalom tartott. És jött a reggel, s Annám kilépett a hálóházából, mint a rózsaujjú hajnal, és azt mondta: Nálam az a szokás, hogy akár ifjú, akár vén, mind az ajtóm elôtt fekszik! Ha én akkor nyeregbe kaplak, és viszlek – át a határon... BÁTHORY ANNA Még jöhet idô, hogy magam kérlek meg rá… JÓSIKA ZSIGMOND Mikor pedig elment minden vendége, így szólt: Hát maga meg mért nem áll már odébb? BÁTHORY ANNA Nem volt egy jó korbácsod? JÓSIKA ZSIGMOND Volt, felséges asszony... de ô nyûtte el énrajtam. BÁTHORY ANNA Még megvan a csonkája. De azt féltékeny és hervatag feleségekre tartogatom. Kiadtál az ellenségemnek – szégyelld magad! DRÁMAMELLÉKLET

2007. JANUÁR

17

BETHLEN GÁBOR írás közben elmosolyodik Ez politika. BÁTHORY ANNA Úgy hívják? Minálunk, igaz magyaroknál ezt egészen másképp hívják. BETHLEN GÁBOR Te édes szôlôfürt...! Mért is nem lehetett idejében összetalálkoznom veled…?! BÁTHORY ANNA Igazán kár, sohase láttalak… BETHLEN GÁBOR Csak nem emlékszel. Egyszer, nagyon régen... vagy tizenöt éve egy tóparton álltam... Egy csitri lány éppen belelépett a ladikba, két fiú ült már benne... ’ mégis visszakacsintott rám, hogy ugorjak a másik csónakba. De nekem akkor már menyasszonyom volt. És az a vadleány elment a nádason... BÁTHORY ANNA De még elôbb egyszer visszanézett a vad legényre, s a vad legény nem repült utána... BETHLEN GÁBOR Azt hittem, csak én emlékszem... BÁTHORY ANNA Ha utánam repül, akkor talán elfelejtettem volna... BETHLEN GÁBOR De így – emlékszel. A KAR-nak átad egy levelet: Átadod a fejedelemasszonynak... Szerelmes szavunkkal mondjad, hogy három nap múlva hazaindulunk, de ha megnyúznak sem mondod, honnan küldtelek. A KAR kimegy. Én pedig azért a csónakbéli pillantásodért tettem fejedelemmé a bátyádat. Csak azért, hogy ôvele téged is becsaljalak Erdélybe... BÁTHORY ANNA Én is azért mentem férjhez, hogy becsaljalak... De nem jöttél el a lakodalomba – Déván turbékoltál Zsuzsannával. BETHLEN GÁBOR 3. Kötelességem volt. De hát szerettem is. Ma is szeretem, csak nehéz. Ott ül betakargatva, hogy ô fázik. Azt mondja, meghaltam BÁTHORY ANNA beleolvas a levelet író Bethlen papírjába álmomban. Kérdem: És jó volt? Jó... Szép szelíd halál volt… „Kelt levelem Kolozsvárott”?! Már elfelejtette, hogy itt van én- BÁTHORY ANNA Halállal álmodni – lakodalmat jelent. nálam? BETHLEN GÁBOR BETHLEN GÁBOR írás közben Én is azt mondtam neki. Tudod, mit felelt? Ha még egyszer férjhez Mi kell, Kisanna? BÁTHORY ANNA mennék, csakis szegény, együgyû emberhez. Mondom: Én megmondtam neked, hogy fejedelem leszek Erdélyben. Te. Szeretsz? BÁTHORY ANNA BETHLEN GÁBOR boldogan dörmögi Mért nem annak a vadlánynak mondtad ezt meg? És te szeretsz? Hadd halljam! BETHLEN GÁBOR BÁTHORY ANNA Ugyan mit felelt volna? Hallani akarod, hogy rögtön írhass tovább. Kinek írsz? BÁTHORY ANNA BETHLEN GÁBOR Megmondom én. Mert én meg a nénémmel, a lengyel királynéval Pázmány Péternek. BÁTHORY ANNA álmodtam. Te Gábor! Haljon meg Zsuzsanna, és te vedd el Hedvigát! Légy király Lengyelben! Rémült csönd. Hát ezt mondta volna Az a mi papunk, nem a tiéd. Te minek írsz egy pápistának? BETHLEN GÁBOR neked hét éve is az a vadlány: Ki jön velem? Üljünk rá a lengyel trónra! Hogy ne féljen tôlem. BETHLEN GÁBOR BÁTHORY ANNA Ezt nem a vadlány mondja, hanem a vad boszorkány. Azért? És nekem mikor írsz? BÁTHORY ANNA szikrázva BETHLEN GÁBOR Igen, a vadlány csak azt mondhatta volna: Húzd ki a kardod, és Tôled nem félek, téged szeretlek. BÁTHORY ANNA gyôzz! De leszek boszorkány, és azt mondom, vedd el Hedvigát! Ha öreg is, sebaj, majd meghal. Koronáztasd meg magad! Most mit írtál? Olvasd fel! BETHLEN GÁBOR BETHLEN GÁBOR „Eminenciád ne higgyen csácsogó rosszakaróimnak – közben írja is Fogarasba kell költöznöd. –, hogy mink ôfelségének ellenségei volnánk, s ellene hadra ké- BÁTHORY ANNA elképed szülnénk.” Darazsat hessent el. Ni, darázs! Mézesedik a szôlô… Te a dicsôség útjára, én a tömlöcbe. Hogy Zsuzsannát megtartsad. BETHLEN GÁBOR Mire megjön a szüret, itt a háború... BÁTHORY ANNA Meg nem ölhetem. A háború? Akkor miért írod az érseknek, ne higgye, hogy háborúra BÁTHORY ANNA Ölje meg ô magát. készülnél? JÓSIKA ZSIGMOND Elég volt... Asszony, elég...! Hány év óta futok temiattad már?! Nem eszem, nem alszom, csak téged kívánlak. Igaza van a fejedelemaszszonynak: Mi férfi az, aki el nem veszi, ami az övé? Szalmabáb! Igazi férfin soha ki nem fogna! Így mondta... BÁTHORY ANNA Ne acsarkodj, veszett dög! JÓSIKA ZSIGMOND Én ott is védtelek...! Inkább engem karóba, csak ôrá ne méltóztassék haragudni...! BÁTHORY ANNA Unom ezt a gyávaságot. Mért nem vágtad késed a szívébe, ki ilyet ugat rám…? Asszony létemre nekem kell…? Na majd ütök én oly sebet a szívén, ki soha be nem heged! KAR – Nem kellett volna, Anna, ezt nem szabad kimondani! – Jaj, te szegény szerencsétlen, nem fogsz te megöregedni! JÓSIKA ZSIGMOND Énrám gondolj, Anna, énrám... Mivel szolgáltam rá, hogy így bánjál velem...? BÁTHORY ANNA Avval, hogy nem kellesz. Nem érted? Ha egy férfi a nônek nem kell – lehet az istennek elsô arkangyala... Nem kellesz! JÓSIKA ZSIGMOND üvöltve Én nem kellek? Teneked? Mikor én vettelek meg?! Hát ki volt itt a vevô, a kutyaúristenit?! Elvettelek akkor, és elveszlek most is! Megragadja Annát. Ekkor belép a fejedelem, Bethlen. BÁTHORY ANNA felsikolt Jaj, Istenem, Istenem, édes jó Istenem...! Hát akkor jó, akkor jó, akkor nagyon jó...!

18

2007. JANUÁR

DRÁMAMELLÉKLET


BETHLEN GÁBOR Szörnyeteg vagy. Anna, ez így nem maradhat. Zsuzsanna estétôl reggelig sír. S nekem látnom kellett téged, aki miatt belerohantam az életbe... Ha énnekem Zsuzsanna telíti a szívemet, akkor én ma nyugodt és boldog ember vagyok, távol a politikától... Miattad lettem vad. A bátyád miatt. Miattatok, Báthoryak. Hulljatok mind rakásra! Fogarasban adok fészket, ahol meghúzod magad… BÁTHORY ANNA Rabságot adsz. Míg a te utad Krakkóba visz? Elébb Szent István koronája Pozsonyban, s akkor jöhet a lengyel... Bécsen át... BETHLEN GÁBOR Táltosnak csak boszorkány lehet a párja. Átöleli Annát. Hiszel bennem? BÁTHORY ANNA Benned? Hiszek. BETHLEN GÁBOR Nem hiszel. Bitang vagy. Mért nem hiszel? BÁTHORY ANNA Felséged megtanított egy szóra: politika. BETHLEN GÁBOR Mit gondolsz, ki vagyok én? Hazudok én neked? Anna bólint, hogy igen. Akkor mi lesz a jövendô? BÁTHORY ANNA cirógatja Bethlen arcát Az, hogy te mindent megnyersz, én mindent elveszítek. BETHLEN GÁBOR Ostoba boszorkány! Megéheztem, adj valami ebédet! Anna csönget. Bethlen maga elé: Máris unom magamat szinte. Nagy tettekre nem sarkall, s agyamat se szikráztatja föl, mint Zsuzsanna… Hangosan: Hány éves a nénéd? BÁTHORY ANNA Hedviga? Hát már nem egy szopós bárány… Még kislány voltam, mikor ô már esküdött. KAR egymás után hozza be a vacsora-fogásokat – Tárkányos bárány. – Tehénhús tormával. – Veres mártásos borjú. – Csirke és kácsa. – Velôje vesésen. – Töltött galamb. – Leveles bélesek. BETHLEN GÁBOR De hát férje van. És ez a Zsigmond túlél mindnyájunkat. BÁTHORY ANNA Hát ne hagyd! Gyenge, mint a beteg malac, csak istápolva él. Kérd meg a néném kezét, s akkor Zsigmond nem fog útban maradni. BETHLEN GÁBOR Neked nem számít senki élete? Öljem meg a feleségemet és a királyné férjét, legyek lengyel király, s maradjak a szeretôd. Ne nevess, mert szétzúzom ezt a boszorkányfészket! Csak megpisszenj, leromboltatom! Most mondd meg, te céda, mért menjek bele én egy háborúba? BÁTHORY ANNA Koronáért. BETHLEN GÁBOR Szamár...! Ha nekem Szent István koronáját a fejembe tennék, rám támadna a szultán. Mire nekem a korona, te ringyó? KAR – Oroszlánnak sörény, lónak díszes kantár, fejedelemnek korona. BÁTHORY ANNA nevet Legyen milyen cafrang után ácsingózni. BETHLEN GÁBOR bort kínál Igyál belôle. BÁTHORY ANNA Igyak? BETHLEN GÁBOR Igyál. BÁTHORY ANNA Hogy benne hagyjam az ízem? BETHLEN GÁBOR bólint w w w . s z i n h a z . n e t

Mondd meg, mért szeretlek. Öleli Annát. Mert te vagy a bûn, a rothadás, a gyalázat… KAR gúnyolódik – A tiszta embernek néha bele kell feküdni a sárba, s meg kell hemperedni benne, mint a disznónak... BETHLEN GÁBOR Én téged szeretlek, mert kívánlak, mert nem bírlak lenyelni s megemészteni... KAR – Hisz egy haszontalan szemét, amit a forró víz mint tajtékot vet ki magából... – Játék a veszéllyel… Csak a rettenetessége a vonzó. Nem is ôt akarja… BETHLEN GÁBOR Nem téged akarlak. Eredj, te alávaló, buja dög, bújj el a világ szeme elôl! Hints hamut a fejedre, másképp az árokpartra kerülsz, katonák fognak rajtad átvonulni és otthagynak, s hiába volt milliomholdas birodalmad, koldusként fogsz elpusztulni! BÁTHORY ANNA Milyen jó, hogy van, aki szeret... Hogy ilyen szépeket mond, aki engem szeret... BETHLEN GÁBOR Megszakad érted a lelkem, de mit tegyek, egy ringyó vagy! És ez engem megöl… Most elmegyek… Szorítja Annát. BÁTHORY ANNA nevet Menjen, ha tud. A fejedelem félrelöki, Anna ijedten sikolt. Uram! Mit vétettem…? BETHLEN GÁBOR Isten áldjon meg, Anna. Elmegy. KAR – Mit szeret az ember egy férfin? – Ez is éppolyan büdös volt és retkes nyakú, mint a többi... – Talán azt, hogy erôs? Azt, hogy különb a többi meglévônél? Hogy markolni tud, és majd eltöri az ember derekát…? – Hogy tud nevettetni és bizsergetni, és az jó…? – Vagy azt szeretjük benne, hogy mégis férfi és elérhetetlen? – Te fekete hajú, te fekete szemû...

4. BETHLEN GÁBOR A história-jegyzést hol hagytuk el? KAR olvassa – Jószágaiban való majorkodásra gondviselôket állíttatott, a sóaknák, arany-, ezüst-, kénesô- és rézbányák mûveltetésére tudós fômestereket hozatott. Majd várépíttetésre fordítá elméjét, s az országot a kóborlóktól, nyúzó-fosztóktól megtisztítván remek épületû házakat emeltetett. BETHLEN GÁBOR Toldjad be még, hogy: Gyulafehérvárt friss és pompás palotával ékesítette – kívül olaszfokosan, belül aranyos, metszésbéli mennyezetekkel és velencei drága kárpitokkal, melyeken Julius császár históriái vannak csudálatos szép mesterséggel szövetve. KAR – Felséges úr, most érkezett. – Olvassa: Mi, magyar királyi rendek tudatjuk véled, Bethlen Gábor: Az 1620-ik év májusában összegyûlünk, hogy véled szövetségre lépjünk s téged uralkodónkká tegyünk. Te – meghódítván a királyi Magyarországot Kassától Pozsonyig – megszerezted a Szent Koronát, s miután körbevetted Bécs városát, de mégis megkegyelmeztél néki… BETHLEN GÁBOR Etcetera. A beérkezô Keresztessynek: Keresztessy uram! A rendek mikorra érnek ide? KERESZTESSY PÁL Már odalent gyülekeznek. KÁROLYI ZSUZSANNA földúltan beviharzik DRÁMAMELLÉKLET

2007. JANUÁR

19

Egy percet én itt tovább nem maradok! BETHLEN GÁBOR De szívem, hát mi történt? KÁROLYI ZSUZSANNA Rendeljen mellém kíséretet, indulok haza! BETHLEN GÁBOR Az eszed ment el tán? KERESZTESSY PÁL hüledezve Éppen most? BETHLEN GÁBOR Mikor éppen megkoronáznak magyar királlyá?! KÁROLYI ZSUZSANNA Magyar királlyá? Maga meghibbant. Maga elhiszi, hogy ezek a hazug és kapzsi magyar urak megkoronázzák? KERESZTESSY PÁL hevesen bólogat Pedig mi meg…! KÁROLYI ZSUZSANNA Nincs a maga nagyravágyásának határa? Én ugyan meg nem várom itt, ahogy megcsúfolják, amikor trónszékre ülne, de árnyékszékre lökik! BETHLEN GÁBOR Jaj, némulj el, átkozott száj…! KÁROLYI ZSUZSANNA Erôs hajdúkat adjon nekem kíséretül! Ez is, hogy ebben a haramiák országában kell utazni, amivé maga tette…! BETHLEN GÁBOR Pokollá tettem, ezért kapom meg. Kiordít: Simoni! Simoni György! SIMONI GYÖRGY belép Parancsára, felséges uram! BETHLEN GÁBOR Indulsz máris a fejedelemasszonnyal Gyulafehérvárra! SIMONI GYÖRGY megdöbben Máris?! De hát… BETHLEN GÁBOR Ebbe’ a minutába’. Huszonöt jó hajdúval. SIMONI GYÖRGY Parancsára! Térdre borul, kezet csókol. Felséges királyom… BETHLEN GÁBOR elrántja a kezét Elég legyen! Itt nincsen király! Semmiféle király! KÁROLYI ZSUZSANNA Gábor…! Hát akkor én… A fejedelem nem mozdul, rá se néz feleségére. Isten áldja… A fejedelemasszony kisiet, Simoni követi. KERESZTESSY PÁL Az a Kálmán vitéz annak idején a langobárdok királynéjával… BETHLEN GÁBOR Abbahagyná kegyelmed, ha megkérem…?! *** KAR kezében a koronával – Mi, az Úr 1620-ik évében összegyûlt magyar országgyûlése nemesi rendjei a Habsburgok trónfosztását kimondjuk. – Erdély fejedelmét Magyarország királyává választjuk, s neki a Szent Koronát fölkínáljuk. – Bethlen Gábor fejedelem, Isten akaratából foglald el a magyar trónt! BETHLEN GÁBOR Mi, Bethlen Gábor a bécsi uralkodóház trónfosztását megerôsítjük, a választott magyar királyi címet elfogadjuk, ám azt Szent István koronájával megszentelni nem óhajtjuk. KAR – De felséges úr! A törvényekben kiterjesztjük felséged jogait. – Feltétel nélkül felséged kezére adjuk Magyarország kormányzását és igazgatását. BETHLEN GÁBOR Isten áldásával. De a Szent Koronával távozzatok. Ámen. *** SIMONI GYÖRGY utazás közbeni pihenôn – beszalad, a fejedelemasszonyt sürgeti

20

2007. JANUÁR

DRÁMAMELLÉKLET

Felséges asszony, fusson kegyelmed, vissza a hintóba, fegyveresek jônek! KÁROLYI ZSUZSANNA Hol? És kifélék? SIMONI GYÖRGY Úgy vélem, császár-oldali latrok, de siessen, asszonyom…! Kitereli, kiabál kifelé: Indulás! Ellenség a nyomotokban, úgy vágtassatok! Bôrötökkel feleltek asszonyunkért! Majd én föltartom ôket, abba’ hiba nem lesz! Beront a KAR, Simoni karddal vív velük, míg végül gyôz a túlerô, Simonit lefegyverzik, kezét hátratekerik. Homonnay sisakban érkezik, Simoni nem ismeri föl. KAR – Ki vagy, te kutya? Bethlen-féle vagy-é? Felelj! – A fejedelemasszony kíséretébôl vagy-é? – Avagy tudod-e, mikor érnek ide? SIMONI GYÖRGY Már tegnap elmentek, bottal üthetitek a nyomukat. KAR – Hazudsz. Mi a neved? SIMONI GYÖRGY Simoni György. KAR – Simoni…?! Az a nagy bitang Bethlen seregébôl? – Aztán mire keltetek föl? SIMONI GYÖRGY Felséges Bethlen Gábor királyunk vezérletével – hitünk védelmére. HOMONNAY GYÖRGY felröhög Királyunk…! Aztán ki fogadja el ôt királyának terajtad kívül? És hogyhogy a hited védelmére?, kutya…! Hát már pápista se vagy? SIMONI GYÖRGY Ja? Hát… dehogynem… HOMONNAY GYÖRGY Hát már nem szoktad a jobbágyaidat rákényszeríteni, hogy kálomista létükre is pápista pappal temetkezzenek? SIMONI GYÖRGY Ki vagy te…? HOMONNAY GYÖRGY És nem szégyelltél Pozsonyban vitézkedni, mikor kiûztétek Pázmányt meg a jezsuitákat? S végigfosztogatni egyházunk birtokait és rendházait, hogy hordáitok abból prédáljanak?! Ki vagyok én?, nem tudod? Hát azt tudod-e, hogy Bethlen miért takarodott el Bécs falai alól? Ki támadta hátba, s ki vágta el ôt Erdélytôl? Ki kaszabolta le gyilkos hajdúidat, te kutya? SIMONI GYÖRGY most ismeri föl Homonnay, te vagy? Feleségem gyilkosa, megtiprója… Édes hazánk elveszejtôje…! HOMONNYAY GYÖRGY Hát nem az veszejti el a magyarságot, aki pogány uralom alá hajtja? Hát a nagybeteg oszmán vénembernek maradjunk mindhalálig szolgái?, ahogy a te urad, Bethlen akarja? Aki nem a leigázójára támad rá, hanem saját nemzetére…?! SIMONI GYÖRGY Alávaló bitang! Pusztulj hát velem! Kést ránt elô, rátámad Homonnayra, de a KAR lefogja. HOMONNYAY GYÖRGY hangosan nevet Na, Homonnay le van tiporva? Homonnay nem árthat többé, nagyságos fejedelem? Mintha nem is lenne? Mi? Nem, barátom, Homonnay örökkétig él. Gyomron szúrja Simonit. Hanem Simoni az, aki fölfordul, és itt marad, mint egy útszéli dög. A leszúrt Simonit a KAR elengedi, összeesik, meghal.

5. KAR Báthory Annának – Kegyelmes asszony, hallgass ránk…! Hatalmas a fejedelemaszszony – alázatosan fogadd ôt!


BÁTHORY ANNA Mért, akkor tán összecsókolódzunk? S megsugdossuk egymásnak, hogy a fejedelem melyikünkkel miként szereti…? KAR – Vesd magadat térdre… BÁTHORY ANNA De hát mire való nekünk találkozni? KAR – Könyörögj az életedért! – Hogy ne küldjön máglyára, te szegény…! BÁTHORY ANNA meglátja Károlyi Zsuzsannát Úristen, ez ô? Szegény Bethlen Gábor…! KÁROLYI ZSUZSANNA Közelébb, ide hozzám! Innen nem hallom… Nem is látom, ki az! BÁTHORY ANNA Nem látod…! Így múlik el hát a dicsôség… KÁROLYI ZSUZSANNA Tessék? Szólt valaki? BÁTHORY ANNA Hozta Isten, fejedelemasszony…! KÁROLYI ZSUZSANNA Nnna. Te vagy a… Melyik is vagy te? BÁTHORY ANNA bosszúsan, de büszkén Somlyai Báthory Anna! KÁROLYI ZSUZSANNA Ja, hogy az a…? Tudom, a Jósika Zsigáné! Azt’ ilyen cifrán viseled itt is az öltô ruháid? Nekem azt mondták, gyötört vagy, és szükséget szenvedsz. Aztán hogy nézel ki. BÁTHORY ANNA Hogy nézek ki. Hál’Istennek, ebbôl sose volt még gondom, s ebben semmi szükségem nincsen. KÁROLYI ZSUZSANNA Hamarébb lesz, mint gondolnád. De ha rám itt semmi szükség nincsen… BÁTHORY ANNA Kérem nagyságodat…! KÁROLYI ZSUZSANNA No mi az, mit akarsz? Miért folyamodtál, hogy velem találkozni kívánsz? BÁTHORY ANNA Én…? Nem hinném, hogy folyamodtam volna… KÁROLYI ZSUZSANNA Ugyan, dehogyisnem… BÁTHORY ANNA De ha már nagyságod lejött hozzám... Ne hagyjon itt! Ebben a szégyenben, raboskodásban… KÁROLYI ZSUZSANNA Ha szégyenben vagy, jó helyen vagy! Mert a szégyentelent csak a rabság döbbenti rá, hogy pirulnia kéne… BÁTHORY ANNA Hogyha pirulni kéne…? Hát… pirosító híján meg szoktam így csipkedni az orcáim húsát – habár nekem sápkórom se szokott lenni, de tudom ajánlani, hogy így… Csipkedi az arcát. KÁROLYI ZSUZSANNA Velem te ne komédiázzál, hallod-e! BÁTHORY ANNA Engedelmet… Megkövetlek, felséges asszony! KÁROLYI ZSUZSANNA Üres, hamis, puszta szavak… BÁTHORY ANNA Hát nyújtsunk egymásnak kezet! Te fölemelhetnél engem a porból, én pedig téged kirántanálak a… KÁROLYI ZSUZSANNA hátrál Nonono!, mi ez? Mit képzelsz…?! Nehogy már egy gyékényrôl akarjál árulni velem! BÁTHORY ANNA Ne akarjak? De hát egyformán tudjuk, milyen átkozott élet az, ha két asszony összevész! Holott miért is? w w w . s z i n h a z . n e t

KÁROLYI ZSUZSANNA Széthasad a világ, s a viszály démonai fújnak. Teszerinted tán valami csekélység miatt? BÁTHORY ANNA De hát miért? Mert én, ha tehetem, élvezetbôl s nem szenvedésbôl táplálom magam? Élvezô lénynek születtem – mit tegyek? KÁROLYI ZSUZSANNA Esetleg hideg vízzel lötybölhetnél be magadnak alulról, mielôtt be találna neked ott lobbanni! BÁTHORY ANNA Megbocsáss, felség, tebenned ennél azért több a nemes szellem… KÁROLYI ZSUZSANNA Ne aggódj, jut is, marad is. De hogy a te tiszted volna ezt megítélni…!? BÁTHORY ANNA Kérlek, légy magadhoz méltó, velem pedig nagylelkû…! KÁROLYI ZSUZSANNA Ha méltóságomat nézném, nem is lehetnék ennyire nagylelkû, hogy leereszkedjek idáig… egy ilyenhez… BÁTHORY ANNA Asszonyom! Tudod-e, hogy bármelyikünk lehetne ilyen, s juthatna le idáig…?! KÁROLYI ZSUZSANNA Ó, bármelyikünk nem! Tudod, azért ehhez rátermettnek kell lenni… BÁTHORY ANNA Vagy akár föl odáig. A szerencse forgandó. És az is, hogy melyikünkbôl mit csinál egy férfi. KÁROLYI ZSUZSANNA Melyikünk kit ereszt magához, tudod. Éppen döntô választásainkat löknéd a szerencse forgandó kerekébe? BÁTHORY ANNA Választások és véletlenek elegyébôl is vakon fordulnak ki a sorsunkat vezérlô parancsok. Gondjaid pedig énszerintem néked is lehetnek. KÁROLYI ZSUZSANNA Tán ha észbe vennéd, hogy a király asszonya vagyok! Meg azt, hogy te ki vagy… BÁTHORY ANNA Hiszen épp arra döbbentesz rá, milyen terhes lehet az uralkodás… KÁROLYI ZSUZSANNA Országáért és hitéért kell hogy az uralkodó küzdjön és szenvedjen, sokszor ár ellen is … BÁTHORY ANNA Hadakozhat magányosan... KÁROLYI ZSUZSANNA Nem magányos az, ki társára számíthat. BÁTHORY ANNA Ölelô karok keresztjére fölfeszítve – végtelen háborúságban, amíg csak él. KÁROLYI ZSUZSANNA Semmit sem értesz. Ô nem háborút és nem mártíromságot akar, hanem boldogságot. S megóvni országát, mint egy pacsirtafészket, hogy mindenki békén nevelje magzatait a fészekben – na, errôl te semmit se tudhatsz. Ezért küzdeni – ez az ô szép és gyötrelmes sorsa. BÁTHORY ANNA Asszonyának pedig sorscsapása. S errôl én semmit se tudhatok… KÁROLYI ZSUZSANNA Miket beszélsz? BÁTHORY ANNA Nem cserélnék veled. Rettenetes sorod lehet. KÁROLYI ZSUZSANNA Kösd meg a szád, te szerencsétlen! BÁTHORY ANNA Szánlak, felséges asszony. KÁROLYI ZSUZSANNA Honnan vagy te bátor gúnyolni engem, mi…?! BÁTHORY ANNA Nem, én együtt érzek veled. Mert hidd el: nem választanám, hogy a te keresztedet hordjam. DRÁMAMELLÉKLET

2007. JANUÁR

21

KÁROLYI ZSUZSANNA A máglya lángjai nyalják már a lábodat, te nyomorult, és azt mondod, nem cserélnél velem? A boszorkányság összes bûneivel vádolva leszel, s te nem fohászkodsz bûnbocsánatért?! BÁTHORY ANNA Az én bûnöm és föloldoztatásom nem a ti lelketek gondja. Elfordul. KÁROLYI ZSUZSANNA Hátat mutatsz uralkodódnak?! De hát akkor… akkor elpusztulsz! Hiszen a fejedelem meg tudhatja menteni azt, aki még él – de kivégzett holtat föltámasztani már ô se bír! BÁTHORY ANNA Terajtad áll. Hisz tudom, hogy nem a bírák ítélnek, s nem is a fejedelem, hanem te magad! KÁROLYI ZSUZSANNA Nem igaz! BÁTHORY ANNA Te pedig – erkölcsös, istenfélô asszony – miért is vennéd lelkedre halálomat? Összeköt minket annyi minden – és egyvalaki: Férjed, a fejedelem. Meg még egyvalaki: Bátyám, a halott fejedelem. Meg akarod ugye nyerni lelked békéjét? Akkor engedjél utamra! KÁROLYI ZSUZSANNA Elengedjelek? Tedd nekem akkor lehetôvé, s ne parancsolgassál! Ugyan hogy lehet megkönyörülni azon, aki nem is könyörög? Legalább aláznád meg magad, te céda! S vallanád be boszorkányi förtelmeskedésed! BÁTHORY ANNA Tán azt akarod, hogy a férjedrôl és viselt dolgainkról beszéljünk? Pedig azokban nincsen semmi boszorkányos – annál több az olyan, ami gyáva, kéjsóvár és hazug. Förtelmesnek pedig ugyan mért hívnánk azt, ami sok-sok kényelem és igyekvés közt egy kevéske gyönyör? KÁROLYI ZSUZSANNA Elhallgass, te szajha! BÁTHORY ANNA Pedig tudod, hogy nem kéne ilyen nyomorultul boldogtalannak lenned…? És nem is lennél, ha abból, amibôl én teremtve vagyok, legalább egy kevéske mocorogna a te lábad között is, Zsuzsánna fejedelemasszony…! Károlyi Zsuzsanna döbbenten áll, majd sarkon fordul, kimegy. Ekkor jelenik meg a KAR élén a fogva tartó várkapitány, Keresztessy Pál. KERESZTESSY PÁL Foglyot elôállítani! Báthory Annát a KAR a helyére vezeti. A felséges fejedelem és király! Bethlen Gábor bevonul. KAR – Legkegyelmesebb urunk! Ország nevében felséged elé állíttatik Istennek elveszettje, Báthory Anna asszony – bûnökben leledzve. Házasságtöréssel, becstelen élettel, magzatok s gyermekek elrekkentésével és más Isten ellen való vétkekkel vádoltatván ítéletét várja. – Felelj nekünk, bûnös lélek, beismered-é, hogy behálóztad testvérbátyádat, Báthory Gábor fejedelmet, kivel asszonymódra fertelmeskedtél? – Hát azt, hogy boszorkány mivoltodban bûvöltél el, akit csak akartál? BÁTHORY ANNA Egy szó sem igaz. Rég eltüntettem volna magamat innét, ha efféléket tudnék. BETHLEN GÁBOR Majd én jobban megvallatom. Annát félretereli, int a KAR-nak, hogy menjen ki. KERESZTESSY PÁL a KAR-nak mondja, miközben kifelé mennek Hát ugyanúgy, mint mikor a langobárdok várának egy szemrevaló özvegyasszony volt a kapitánya, és egy Kálmán nevû vitéz ostromolta a várat. Az asszony meg feleségül vétette magát avval a Kálmánnal. De még hajnalba’, a harmadik vôlegénnyel se volt neki elég! Rajta csak!, aszongya: rajta! Ej, no…!, mondja erre Kálmán.

22

2007. JANUÁR

DRÁMAMELLÉKLET

Hahó, hahó, leásatunk egy kihegyezett póznát, no, üljél csak bele! Most aztán kedvedre mulathatsz, lelkem, feleségem...! BETLEN GÁBOR Anna! Szép vagy. BÁTHORY ANNA Tetszem? BETHLEN GÁBOR Ülj csak le! Jó szállásod volt? Nem féltél…? BÁTHORY ANNA Téged féltettelek. BETHLEN GÁBOR Engem? Én szabad vagyok. BÁTHORY ANNA De benne vagy a harcban. BETHLEN GÁBOR Értselek?... Igazad van, Anna. De mit tehetek…? KAR – Mindenkinek megvan a maga… BETHLEN GÁBOR Kereszten vagyok, Anna. Férfi vagyok, és nincsen senkim. Nincs, akit magam után hagyjak... BÁTHORY ANNA Szegény, szegény… BETHLEN GÁBOR Anna... Szánlak... BÁTHORY ANNA Szánsz? Jó dolgom van. A király visel gondot reám. BETHLEN GÁBOR Szerettelek... Mindig szerettelek. A saját esküvômre alig bírtam elmenni! Beteg lettem temiattad, amilyen azóta se voltam: imádkoztam, hogy meghaljak. Aztán meggyógyult a test – kibírta, de ki nem heverte a szépségedet. Úgy kettôbe voltam hasadva, mintha villám a fát meghasítja. Lehetett volna másképp is... Ha te csak egyetlen szót… KAR – A férfiak mindig az asszonyt teszik felelôssé. BETHLEN GÁBOR Miért félsz? Nem bízol bennem? BÁTHORY ANNA Vérpadomat ácsolják… BETHLEN GÁBOR szenvedélyesen öleli Annát Ne sírj, és ne rettegj…! Micsoda kis vadlány voltál…! Ki nem magában ment el a nádason… BÁTHORY ANNA Már megint kezded? BETHLEN GÁBOR Mindig… és egyre jobban… Mert abból a kis szikrából lett az én életem nagy lángolása. BÁTHORY ANNA ingerülten Hagyjon el, küldjön el...! Jó felesége van, aki szereti. BETHLEN GÁBOR Szeret…! Bár ne szeretne! Akkor semmi se volna elmenekülni elôle... Így nehéz – de nem lehetetlen. Mi tudnék én lenni, ha te vagy a párom! Ha érezném, hogy velem repülsz! Henrik, az ánglus király nyolc feleséget próbált, hogy az egy igazit meglelje. BÁTHORY ANNA Csak nem akarod ôt lenyakaztatni? BETHLEN GÁBOR Zsuzsannát? Mit képzelsz…?! De neki meg kell értenie, hogy ez így nem maradhat... KAR – Fejedelemasszonyunk ne gyilkosa legyen hát urunknak, hanem jótevôje! BETHLEN GÁBOR Tegye meg énértem! Adjon ide nekem téged! Itt a püspök, megparancsolom, válasszanak el tôle... Ha te is így akarod.


BÁTHORY ANNA Majd jön a háború, megnyugszol... Annyi munkád lesz, hogy mindent elfelejtesz. KAR – A háború csak akkor kell, ha a király nem bír az életével... – És a kardra bízza, hogy oldja meg, amit lélekkel nem lehet. BÁTHORY ANNA Végigvágtatsz Európán, és te vagy a legnagyobb hadvezér. BETHLEN GÁBOR Nem, én nem vagyok egy… KAR – Ô nem egy Dzsingisz kán! – Csak békét akar, puha fészket… BETHLEN GÁBOR ölébe veszi Annát Lesz gyermekünk, Anna? BÁTHORY ANNA elfordítja fejét Gyerek…? Ugyan... minek? BETHLEN GÁBOR elereszti, megdermed Minek hódítsam meg a világot, ha nincs kinek? Állatok vagytok mind! Mért nem akarsz? KAR – Egyik nô nem tud, a másik nem akar... – Ezer és ezer embernek lehet parancsolni, de egy gyönge, semmi kis virágnak nem lehet... BETHLEN GÁBOR Széttéphetlek és felfalhatlak, de nem tudok beléd lelket adni? Hát mit rettegsz éntôlem, te ostoba? Csókolni akarlak, és hogy együtt dobogjon a szíved énvelem...! Engem nem a bujaság kerget! Ha nekem életben maradtak volna a gyermekeim, soha nem engedtem volna magamat az öledbe! De az én egész életem ordít a jövô után! Gyereket akarok tôled, mert szép vagy, jó vagy, gonosz vagy, Báthory vagy! Be akarom oltani a hatszáz esztendôs fát, hogy új sarjat hozzon az én vérem hajtása! Mi az Isten haragja van benned, hogy ezt megtagadod?! BÁTHORY ANNA A férfiak mindenért a nôt teszik felelôssé. BETHLEN GÁBOR Ezt a feleségem, Károlyi Zsuzsanna mondta! KERESZTESSY PÁL beóvakodik Felség… a fejedelemasszony. Azazhogy a királyné asszony. BETHLEN GÁBOR kézen ragadja Annát Hát jöjjön csak be! Hadd lássa, mi van... Történjen, aminek történni kell... BÁTHORY ANNA Mit akarsz, te ôrült? BETHLEN GÁBOR Téged. BÁTHORY ANNA Engedjen el...! Tönkreteszi a nevemet! Keresztessy már-már ráveti magát dühében. BETHLEN GÁBOR A nevedet…? Hát mi a te neved? Ha velem maradsz, fényes és tiszta lesz a neved, de ha elhagysz, akkor boszorkány a neved, és senki a máglyától meg nem menekít! Maradj, és te vagy az ország királynéja...! Anna irtózattal nézi, majd sarkon fordul, hogy kimenjen. Keresztessy Pál durván megragadja, és kiviszi. Ekkor jelenik meg a fejedelemasszony.

6. KÁROLYI ZSUZSANNA Tôlem félsz? Tôlem nem kell hogy félj... Egy árnyéktól rettegsz? BETHLEN GÁBOR Nem rettegek... A nap nem fél az árnyéktól.


KÁROLYI ZSUZSANNA Én a nap árnyéka vagyok. BETHLEN GÁBOR Napnak nincs árnyéka. Úgy jössz, mint egy kísértet. Mindig mögöttem állsz, mint egy… döghalál... KÁROLYI ZSUZSANNA Csak ostorozd a hullámat, az nekem nem fáj... Az ember válassza mindig a nehezebbet... KAR – Ne a kellemeset és az édeset, hanem a fájdalmasat és a keserût... – Ne azt, ami megvigasztalna, hanem azt, amiben nincs vigasztalás... – Ne azt, amit szeretni lehetne, hanem azt, amiben nincsen szeretet többé... BETHLEN GÁBOR Zsuzsanna! Kénytelen vagyok kemény lenni és igazságos. Mindig hû és jó feleségem voltál. Okos és bölcs voltál, s velem jöttél. Gyermekeidet elveszítetted... Isten elvette, és többet neked új magot nem ád. Szánom ôket, és szánlak téged... Könnyezik. KAR – Meg kell mondani azt, amit meg kell... – A király nem magáért van, hanem az országért... – Kénytelen kemény lenni és igazságos… BETHLEN GÁBOR Meg kell értened, hogy ennek tovább semmi haszna nincs, mi csak tépjük egymást. Míg egészséges voltál, és elméd meg nem háborodott, addig nagyot mûveltünk. De most olyat akarok, amit soha senki emberfia még nem próbált. Megszabadítani a hazát minden bilincsétôl, s a kereszténységet pokoli balsorsától. És ezt te nem akarod megérteni. Igaz? KÁROLYI ZSUZSANNA Boldog, aki a hadból úgy jô meg, ahogy elindult... BETHLEN GÁBOR Ami most közöttünk van, ez nem emberi, ez már a pokol... KÁROLYI ZSUZSANNA Mindegy – ha az asszony rossz, azért... ha jó, akkor meg azért... KAR – Mindenért az asszony a felelôs, ha a férfi szíve elfordult már tôle... BETHLEN GÁBOR Semmiért se! Az asszonynak semmi felelôssége. Csak egy: hogy urát boldoggá tegye. No és ha ezt már nem tudja elvégezni? Nézz rám, milyen nyomorult vagyok, mi lettem a kezeid között... Most merészeljem kihívni az egész világot a hitért, a becsületért? Kényszerítsem csatára, és gyôzzek? De hogyan gyôzzek, ha te utamba állsz? Ha soha egy irgalmas szavad nincsen hozzám? Ezt nem lehet...! Férfi vagyok, és nekem… KAR – …és a férfinak kötelessége… BETHLEN GÁBOR Kuss! Nekem kötelességem a megkezdett munkámat befejezni, ha a pokol minden ördöge rám ront is, élükön teveled...! Porba tiportál, mint egy férget, és most idejössz, hogy diadalmaskodj és kacagjál rajtam...?! KÁROLYI ZSUZSANNA Szereted? BETHLEN GÁBOR Kit? KÁROLYI ZSUZSANNA A boszorkányt. Szereted? BETHLEN GÁBOR Mi a szeretet? Ha bennem valaha is szeretet volt, az csak a tiéd volt, Zsuzsanna... KERESZTESSY PÁL belép Felség, fejeztessed le bûnös szolgádat, de… rosszul ôriztettem Báthory Annát. Kijátszotta az ôröket és hadakat – s megszökött bírái

DRÁMAMELLÉKLET

2007. JANUÁR

23

– Ennek minden hím kellett, ha mátkás, ha nem, ha úr, ha szolga... – Ez csak egy Báthory Anna, kit az Isten félig készen eresztett ki a mûhelyébôl: remekelni akart, és beleunt. Nem adott szívet az írott képbe. BETHLEN GÁBOR föltápászkodik, összeszedi magát, kikiabál Indulni kéne…! Nem halljátok?! Ki kell szállani hadra, háborúra, mindjárt itt az ôsz…! KÁROLYI ZSUZSANNA frissen, megszépülve, derûsen beperdül Sütöttem kegyelmednek, édes uram, friss kenyeret, mert ehetetlen, amit itt csinálnak ezek. És lángost is, ahogy kegyelmed mindig *** szerette. Jó ropogósan, s magam ujjaival tömtem bele a zsírozóját. BÁTHORY ANNA És a fokhagymát se felejtettem ám el, pedig itt nem is lehet látni. No, kedves uram, megálljunk csak! Látsz-e már a távolban havas Igazán el kell már rendelni, hogy a kerteket jobban mûveljék a népek Erdélyben. hegyeket? BETHLEN GÁBOR eszik JÓSIKA ZSIGMOND Ha gyermekeink megmaradtak volna... Ha volna fiam, ráhagynám Amott kérded, Annám? Látni már… BÁTHORY ANNA most már az alvezérséget… meg az utódlást. KÁROLYI ZSUZSANNA Innen pedig tölgyerdôt? JÓSIKA ZSIGMOND Fiad... Kicsi volna még arra... KAR bejön, jelent Úgy, úgy, tölgyest lehet látni. De miért kérded, Annám? BÁTHORY ANNA – Felséges úr! Rossz hír... A cseh nemesség odaveszett! – A császári hadak lekaszabolták a felkelôket! Mert akkor már ugorhatsz is lóra, és Isten veled, Zsigó. KERESZTESSY PÁL érkezik JÓSIKA ZSIGMOND Miket beszélsz, Anna… Hiszen hát… kiszabadítottalak! Azért Felség, ez a Ferdinánd… letörölte Csehországot a mappáról. BETHLEN GÁBOR szegôdtem rangom-rejtve fejedelmi ôrnek, hogy… BÁTHORY ANNA Kössek vele békét? Keresztessy vonogatja a vállát. Ez irgalmas cselekedet volt tetôled, csak épp nem önszántadból… KAR JÓSIKA ZSIGMOND – Sôt, ha szabad megjegyeznünk, sôt… – Lehet, hogy a királyi cím sem lesz tartható… A szándék az enyém volt, és ugrásra készen állt… KÁROLYI ZSUZSANNA fölcsattan BÁTHORY ANNA Mit mondtam? Nem megmondtam, hogy így lesz? Míg meg nem üzentem, hogy elfogadom… BETHLEN GÁBOR JÓSIKA ZSIGMOND És ha ez nem lett volna elég? Hanem… valakinek a parancsa is kel- Ha vissza kell adnom a magyar királyságot, nagyon megkérem az árát. Keresztessynek: Befogatni! Indulás! A feleségének: Karácsonyra lett…? BÁTHORY ANNA hazatérek a békével… A vénasszonyé…? A fejedelemné parancsolta tényleg? Tudod, vagy KÁROLYI ZSUZSANNA csak a szád jár? Jósika talányosan ingatja fejét. Na, eredj Isten híré- Nem, Gábor…! A mi szívünkben béke többé már nem lesz! vel, Jósika Zsiga! *** JÓSIKA ZSIGMOND KÁROLYI ZSUZSANNA Hagyjalak egyedül? Farkasok, martalócok prédájául? BÁTHORY ANNA Levél jött?, mutasd! Uramtól? Mohón, reszketô kézzel bontja, olvasni kezdi. Drága feleségem, jó egészséget és Istennek minden javait kíEngem te ne félts. Magadat kíméld inkább! JÓSIKA ZSIGMOND vánom neked… Nem látok, olvasd! Érkezik-e már? KAR olvassa Mitôl? BÁTHORY ANNA – Mindig csak azon vagyok, hogy hazamennék, s hiszem Istent, hogy a jövô hónap végére… Nem kéne megvárnod… KÁROLYI ZSUZSANNA rosszul lesz JÓSIKA ZSIGMOND Mikorra…?! Ha csak nem a temetésemre… Gábor… Jaj, Istenem…! Mért kéne bárkitôl is félnem? HOMONNAY GYÖRGY érkezik a KAR élén Összeesik. Félned nem kell, Zsiga. Én nem bántalak… Csak félek, hogy bor- KAR – Rémülten néztünk, majd fölfektettük fejedelemasszonyunkat az zasztó gyorsan megunlak… JÓSIKA ZSIGMOND ágyra, megbontottuk fûzött derekát, s levetkôztettük. Egy szál lepellel letakartuk, és imádkozni kezdtünk. Homonnay Gyurkó! Ki már vagy tíz éve fejedelem akar lenni! HOMONNAY GYÖRGY – Ekkor asszonyunk teteme – a két sarkán s feje búbján támaszUgye megmondtam, hogy rögtön megunom…! A KAR-nak: Tün- kodva – kezdett fölemelkedni, feje-lába megfeszült, nyaka megkeményedett, hasa feldomborodott. Az arca eltorzult, szája vicsortessétek el! JÓSIKA ZSIGMOND gott, mintha dühösen harapna. – Sátán! Sátán!, kiáltoztuk, távozz belôle, Sátán. Isten veled, Anna…! A KAR megragadja és kihurcolja. BÁTHORY ANNA Homonnay nyakába borul – Végre hörgô hang szivárgott ki fejedelemasszonyunk fogai közül, egy irtóztató sikoly, s abban a pillanatban az egész test összeGyurkó, Gyurkó…! Csakhogy végre…! Végre! esett, s puha lett, mint a kalácstészta. *** – Semmi élet nem maradt benne, semmi. KAR az összeomlott fejedelem fölött – S mert a fejedelem megkötötte a békét, feleségének Gyulafehérváron hatalmas temetést rendezhetett: Eljött Ferdinánd császár, a – Boszorkány volt-e, vagy csak egy gyönge kis némber? – A csónakból visszanézett… de az se szerelem volt, csak vérének lengyel király s az összes országokból a követek. buja fortyogása… elôl. Asszony létére apródnak öltözve lovagol már valahol a gyergyói hegyeken túl. Egy kis kósza hadnaggyal, ki a börtönajtaját ôrizte. BETHLEN GÁBOR Miféle… kósza hadnaggyal…? KERESZTESSY PÁL Igazság szerint fölismerték benne Jósika Zsigát, a férjét. Bethlen leroskad, összeomlik.

24

2007. JANUÁR

DRÁMAMELLÉKLET

XXXX. évfolyam 1. szám

7. KAR – E mély gyász után most hadd reméljük, hogy felséged kedélye bízvást kivirul végre. BETHLEN GÁBOR Hadd halljam, hogy ment le a dolog! KERESZTESSY PÁL Hát úgy, hogy rögtöni esküvôvel kértük meg a kezét! Mint amikor Barbély uram idejében… KAR – Mibôl indultunk ki, ugye. Hogy felségedet összekössük Európa protestáns hatalmaival… – Ezért is jobb választásunk Brandenburgi Katalin, mint lett volna Ferdinánd leánya… BETHLEN GÁBOR Avval csak össze akartam zavarni a császárt… KERESZTESSY PÁL Hát az aztán sikerült…! KAR – Meg nem bírta emészteni, hogy felséged egyszer hadakat küld rá, de még föl sem ocsúdik, s máris lánykérôket indít Bécsbe…! BETHLEN GÁBOR Hogy Ferdinándot feszélyezze, hogy kosarat ad nekem – értitek. Hisz én ugyan nem bántam, nékem az a fôhercegnôcske nem is kellett volna. No de mi volt Berlinben? KAR – Ahogy elôre kialkudtuk, mint a karikacsapás, úgy folyt le rendben a házasságkötés. – Úgy fogadták deputációnkat a Brandenburgiak, hogy abban hiba nem volt, a szertartás pedig a legnagyobb pompával pergett le. KERESZTESSY PÁL röhögve Hát elvettem feleségül, ugye… KAR – Az ifjú menyasszonyt Keresztessy urunk a karjára vette, s a föltett kérdésre felséged nevében igennel felelt, így a házasság Brandenburgi Katalin és Bethlen Gábor között törvényesen megköttetett. – Utána jött amaz aktus, melyben a házasság valódi beteljesülése, úgymond, nyilvánosan mutatkozna meg, odatódultunk hát a menyasszony ágyához – már aki rangja szerint, ugye, odafért –, és megszemléltük, ahogy az újasszony és felséged képviselôje, Keresztessy urunk… KERESZTESSY PÁL röhög Hát elháltuk a frigyet, ugye… Ez annyit tett, hogy mindketten leültünk az ágyra, és… és avval ez sajna meg is volt. BETHLEN GÁBOR No és milyen a nô… közelebbrôl…? KERESZTESSY PÁL Hú, hát milyen…! Hát ilyet még maga Barbély uram se hiszem, hogy… KAR – Nos, a menyasszony jóval szebb és több, mint ama festett kép, melyet ismertünk… – Nemsokára meg fogja ôt látni felséged elevenen, s bizonyára egyetért majd velünk. – Hát azt kell mondjuk, eláll a szó. – Amúgy zsengébb bimbónak néz ki, mint más hölgyek huszonnégy esztendôsen szoktak. – Más oldalról az ellenben észre se fog vétetni – mert nem szembeötlô –, hogy felséged kétszer annyi idôs, mint ifjú mátkája. BETHLEN GÁBOR Jó. És szombatra? Minden elô van rendben készítve? KAR – Igyekszünk, felséges uram. Egész Kassa föl van virágozva, apraja-nagyja éljenezni fog. – Ma jönnek meg a moldvai és havaselvi vajdák, holnap érkezik a


svéd, a lengyel és a spanyol király meg a bajor uralkodó, holnapután pedig a Habsburg császár és a török szultán… – …követei, pardon… KERESZTESSY PÁL Csak azt hagytátok ki, mikor jön a menyasszony… KAR – Az esküvô harmadnapján pedig útra kelünk, s felséged elkalauzolja vendégeit Erdély legszebb részei felé… – Engedelmet… Megérkezett a dán király és kísérete… *** KERESZTESSY PÁL történetmesélés közben érkezik, a KAR-nak mondja Elég az hozzá, hogy az egyik vége mán jött kifelé az alfelemen, a másik még mindig a serpenyôbe sült. Mért, hát mi van abban?, meg kell mindent kóstolni, én amondó vagyok, még az öreg olájasszonyok haját is! A KAR ökrendezik. Na mi van? Hát még ha árnyékszéket kellett volna hurcolnotok! Az öreg Barbély nem tudott kimenni a hasa kiürítésére a pervátára, hát minekünk kellett a Macskásival cipelni. Én attól se iszonyodtam, de az a Macskási, az úgy okádott, mint az eb... A KAR lepisszegi. Na mi az?, már gyünnek? Kétfelôl érkezik Bethlen Gábor és Brandenburgi Katalin – találkozás, fôhajtás, csók. Egymás kezét fogva indulnak a szertartás helyszínére. KAR – Az Úr 1626-odik esztendejének március hava másodikán. – Felséges Bethlen Gábor – Erdély fejedelme s a hozzácsatolt Szatmár, Szabolcs, Ugocsa, Bereg, Zemplén, Borsod és Abaúj magyarországi vármegyék ura –, válaszoljál! – Akarod-é megerôsíteni házasságodat, melyet Berlin városában jelképesen kötöttél választófejedelmi Brandenburgi Katalinnal? Felelj: Akarom! BETHLEN GÁBOR Akarom. KAR – Brandenburgi Katalin! Akarod-é megerôsíteni házasságodat, melyet jelképesen kötöttél Bethlen Gáborral? Felelj: Akarom! BRANDENBURGI KATALIN törve, akcentussal Akarom. KAR – Az Atya, Fiú, Szentlélek, egy igaz Isten nevében titeket én házastársaknak nyilvánítalak. – Ámen. A menyasszony koszorút ad a vôlegénynek. Bethlen kézen fogva vezeti el feleségét. *** Bethlen bevezeti feleségét a hálószobába – a KAR most kíséretül, majd ágyazó, vetkôztetô segédszemélyzetül szolgál. BETHLEN GÁBOR részt venne a vetkôztetésben Drága, gyönyörûséges Katalinom…! BRANDENBURGI KATALIN Aber Ihre Majestät! (De felség!) BETHLEN GÁBOR a KAR-nak, miközben nyúlkál Minden szavát lefordítod!, értem? BRANDENBURGI KATALIN Was denken Sie sich dabei? Ach, wie merkwürdig, wie seltsam… (Mégis hogy képzeli?! Óh, mi furcsa, mi különös…!) KAR – Azt mondja, óh, mi furcsa, óh, mi különös. BETHLEN GÁBOR Én téged mindennél jobban… Ich liebe… BRANDENBURGI KATALIN Ich bitte Ihre Majestät… Ich kann mit niemandem anderen in einem Bett schlafen, dass müssen Sie verstehen… (De kérem felségedet… Én nem tudok mással egy ágyban aludni, ezt meg kell hogy

DRÁMAMELLÉKLET

2007. JANUÁR

25

értse…) A menyasszonyt a KAR közben levetkôzteti, és testébôl ágyat formál neki, amelybe Katalin belefekszik. Nur so wie ich zu Hause in meiner Kammer gewöhnt bin, ich kann nur so…(Csak ahogyan otthon, a szobámban megszoktam, én csak úgy tudok…) KAR – Hogy ô nem tud mással egy ágyban… – Csak ahogy otthon megszokta… BETHLEN GÁBOR megpróbál odaférkôzni De hát kedves menyasszonykám, engedj egy kis helyet nekem is…! BRANDENBURGI KATALIN Sie benehmen sich aber seltsam, Gábor! (De különösen viselkedik, Gábor!) A KAR már nem pusztán mozdulatlan ágy, hanem eleven test, amely szerelmesen ölelkezik a nászéjszakán a menyasszonnyal. *** KERESZTESSY PÁL a KAR-nak mondja Merthogy Barbély György uram is, hiába hogy így csurgott belôle a köszvény sója… Azért mint vén kecske is csak-csak megnyalta s megnyalatta magának…! BETHLEN GÁBOR érkezik, Keresztessynek Kapitány uram! Kegyelmedet nem kínozzák testi nyavalyák? KERESZTESSY PÁL Jaj, dehogynem, felség! BETHLEN GÁBOR Akkor ismer tán olyan felcsert, ki a gennyes keléseket jól ki tudná fakasztani nekem… KERESZTESSY PÁL Hát az a bakó. Felséged szolgálatjában a hóhér maga. Küldjek máris érte? BETHLEN GÁBOR elhúzza a száját, megnyitja az ülést Tekintetes Karok és Rendek! A mai napon fejedelmi utódlásomat óhajtom elfogadtatni véletek. Halálom esetére tehát – vagy ha uralkodásomban akadályoztatnék – utódomul a fejedelmi székbe törvény szerinti feleségemet, Brandenburgi Katalint jelölöm! KAR – Tiszteletre méltó minékünk nagyságod óhaja. Ám meggondolásra ajánljuk az utódul jelölt személy túlontúl ifjú és tapasztalatlan, valamint nôi mivoltát. Ezért kikötjük, hogy amennyiben a fejedelemasszony méltatlanná válna a trónra… – …vagy ha az ország érdekei úgy kívánnák, le kell mondania, s távoznia kell Erdélybôl. BETHLEN GÁBOR Jó. Bevezeti feleségét. Szavazzátok meg tehát utódomul Erdélyország fejedelmi trónján nômet, Brandenburgi Katalint! KAR megszavazza – Vivát, fejedelemasszony! Vivát, vivát, vivát! BRANDENBURGI KATALIN Sagen Sie, Gábor, was soll das hier eigentlich? (Mondja csak, Gábor, voltaképpen mi ez az egész?) BETHLEN GÁBOR a KAR-tól kérdi Mit kérdez?

8. BETHLEN GÁBOR Hol is tartottunk a karaktervonásokkal? KAR – Felséged engedelmével most így festenek: Olvassa: Eszes, vitéz, kegyelmes, liberális, takarékos, nyájas, munkában fáradhatatlan, külsô tekintetében oroszlán, józan életû, szegényeken könyörülô, istentiszteletben buzgó, eklézsiákat építô, segítô… BETHLEN GÁBOR eltûnôdik Jó… Még megtoldhatnánk avval, hogy: Tudósok disputáiban gyönyörködô, haragját mérséklô, nem kegyetlen s vérszomjazó, hamar megengesztelôdô. Aztán… Hazafiaknak atyja, vitézlô rendeknek jó tanítója… Magát nagy autoritással és nyájas szelídséggel

26

2007. JANUÁR

DRÁMAMELLÉKLET

viselô. Mi volna még…? Jó lovakban, fényes öltözetekben, muzsikában, építésben, fejedelmi vendégségben gyönyörködô – táncokban is, de nem részegségben és egyéb fertelemben! A föl-alá sétáló fejedelem már magában beszél, és senki nem írja, amit diktál, mert a KAR eloson mellôle. Arra jön ugyanis a fejedelemasszony, Katalin, a KAR észreveszi, odasettenkedik mellé, csókot lop tôle, ölelgetni, vetkôztetni kezdi. Végül nekiáll szeretkezni Brandenburgi Katalinnal. BETHLEN GÁBOR eszébe jut még valami, fölemeli az ujját No és azt el ne feledjük, hogy Erdély adóját… Hova tûntél…? Most veszi észre az üzekedôket, elképed. Az adót… leszállította… Katalin…! Édesem, te vagy az…?! *** BETHLEN GÁBOR Báthory Gábor megjelenô szellemének Gábris…! Báthory Gábor! Hányszor hívtalak hiába! BÁTHORY GÁBOR SZELLEME Hívtál!, ugyan… Látomásaidból viszont hányszor ûztél el…! BETHLEN GÁBOR Káprázatot most már százszor inkább, mintsem való látványt…! BÁTHORY GÁBOR SZELLEME Hát ilyet! Fényes nappal…! Nyakaztasd le, ahogy Henrik…! BETHLEN GÁBOR Hallgass! BÁTHORY GÁBOR SZELLEME Szánlak… Vesztedet érzed? Elgyöngültél… BETHLEN GÁBOR Nem tudom, mennyire iparkodik, ami kívül és bévül is rág. BÁTHORY GÁBOR SZELLEME Vagy csak a végzetes percet várja, hogy… De ugye nem kívánod, hogy karon fogjalak, és én vezesselek át… mindazok után…? BETHLEN GÁBOR Nem lettél kevésbé goromba… Micsodák után…? BÁTHORY GÁBOR SZELLEME Hogy holtomban ijesztegetô bábnak használtál. BETHLEN GÁBOR Nem, de hát nem is… néha csak… BÁTHORY GÁBOR SZELLEME Nálad én ámokfutója lettem oly vérfürdôknek, melyekbôl aztán a te pompás országlásod szökkent szárba. S te hozzám, az ördögi rémhez mérted a saját ábrázatod – vajon melyikünk is lehetett így a szebb, a jobb, a bölcsebb...? BETHLEN GÁBOR Nekem mindig is te voltál a vonzó, a bájos… A feszes íjderekú, az ölbe-törekvô hím, a megnyerô szellem… BÁTHORY GÁBOR SZELLEME A géniuszi koszorúval, mit tomboló szörnyetegi alkatom sajna mindig levert a fejemrôl, ugye? BETHLEN GÁBOR Szemvillanással parancsoló, merész látomású, tettre-bátor nagyúr… BÁTHORY GÁBOR SZELLEME Holott tizedannyit sem öltem és ölettem, mint te! De hát nekem csak öt évem volt rá, neked meg tizenhat. Tudtad, hogy ha gyilkos esztendôk után engedsz egypár békeévet, elborít majd az alattvalói hála, hisz úgy érzik, napról napra megmenekülnek a haragod elôl. Pedig de közénk lövethetett volna!, mondogatják esténkint szörnyûlködéstôl elfúló köszönettel. BETHLEN GÁBOR Uralkodói nagyság csak úgy létezhet, ha jut rá elegendô idô… BÁTHORY GÁBOR SZELLEME S erre az idôtávra ráülhet a despotája úgy, hogy a nevét is rajta hagyja. Ugye te ezt is eléred… BETHLEN GÁBOR Az ember nem tudhatja, mit ér el, s mi foszlik szét már a szövôdésével… BÁTHORY GÁBOR SZELLEME Te Bethlen! Hogy buktattál ki engem a fejedelemségbôl? BETHLEN GÁBOR Gyilkosaid fordítottak ki belôle.


BÁTHORY GÁBOR SZELLEME Hazudsz. Te már négy nappal elôbb hatalomra jutottál – török szuronyok hegyén! Hogy szegôdhettél a szultán dróton rángatott bábjának? BETHLEN GÁBOR El kellett nyernem a fejedelmi palástot – és akkor csak ô adhatta rám. BÁTHORY GÁBOR SZELLEME Eladtad a hont és fejedelmét – engem – egy palástért… BETHLEN GÁBOR Hogy az országot mentsem, azért. BÁTHORY GÁBOR SZELLEME Még most is elhányom magam. BETHLEN GÁBOR Hát még én. Mintha nem ugyanabból a török bugyogóból másztunk volna elô! Hisz te is oda törleszkedtél, Gábris! A te követeid is a szultán lábát csókolták, csak én hamarabb értem oda. BÁTHORY GÁBOR SZELLEME Én megtagadtam s levertem a török félholdat Erdély egérôl! Követet küldeni, Bethlen, az más, mint gyilkos hordákat hívni be és szabadítani rá saját népedre. BETHLEN GÁBOR Hát bevallom – üssetek agyon! –, mi volt a fölemelkedésünk ára: 1613 áprilisában adta rám áldását a szultán… S kaptam akkor tôle három török pasát, két román vajdát meg egy tatár kánt, hogy azok seregeikkel bevigyenek Erdélybe, s fölemeljenek engem a trónra. Nyolcvanezer martalóc rabolta s gyilkolta végig akkor az országot. BÁTHORY GÁBOR SZELLEME Köztük engem is, ezért nagyon jól tudom… BETHLEN GÁBOR Nem, téged a saját hajdúid szúrtak le, kiket naponta megaláztál. De te mikor még látszatra elevenen mozogtál – legalábbis ittál, basztál és öltél –, már akkor is halott voltál. Viszont mért nem pusztulhattam el én? Mert ha csak ezt hagyom magam után, egy sötét kis despota maradok… De én építettem, fölvirágoztattam… BÁTHORY GÁBOR SZELLEME Tudom, magad szoktad tollba diktálni… BETHLEN GÁBOR Gyarapítottam országot, tartományt, gazdagságot… városokat emeltettem, gyûjtöttem… BÁTHORY GÁBOR SZELLEME No, ez vész el aztán mind a következô véres szélviharba’ rögtön! Ugyan…! Hogy te mikor mit gyarapítottál, hol lesz az már… BETHLEN GÁBOR Igen…? Ettôl igazán félek… BÁTHORY GÁBOR SZELLEME Engem te valaha szerettél… BETHLEN GÁBOR Te törtél föl engem elôször, hogy szeretni tudjak… BÁTHORY GÁBOR SZELLEME Valaha rád hagytam vakmerô szavaimat s roppant terveimet, melyek rendszerint a mámorból támadtak föl rövid alvás után… BETHLEN GÁBOR És én máris tudtam, mit kell evvel a nyomorult országgal csinálni. Ma már csak hull a könnyem, sajnállak téged, és szánom magunkat is… És félek, hogy mindennek nyoma se marad. BÁTHORY GÁBOR SZELLEME Vagy csak nyoma marad, mert nyoma majd’ mindennek marad… BETHLEN GÁBOR Egy-egy csizmatalp… vagy nôi lábnyom… kiköhögött vér a kövön… szétkenôdô genny… BÁTHORY GÁBOR SZELLEME Feküdj le… Ne beszélj…! Elindul. Hiába hull a könny… hiába szánom ôt… BETHLEN GÁBOR Báthoryhoz beszél, noha már eltûnt Fektesd ide a tenyered…! A hasára mutat. Érzed? Fordítsad beljebb… úgy, alá… Ha bekotornál a beleim közé, és kimernéd ezt a


bûzös levedzést, s kiegyengetnéd a görcsöt…! Úgy! Mélyebbre…! Még! Gyökerestül kell kitépni a gócot…! Rajta, csak rajta…! *** BETHLEN GÁBOR Hadd halljam, mondjad csak, nevekkel, ne kímélj…! KAR – Felséged ifjú hitvesének elsô szeretôje egy Zierotin nevû morva nemes, már otthon is a lovászmestere volt, ide is magával hozta. – A második az orvosa, Weighardt, a harmadik Listius Ferenc szamosújvári várnagy, követi ôt Keglevich Miklós báró, utána Rátky Zsigmond horvát nemes… – Egytôl egyig jól tudnak németül… BETHLEN GÁBOR Németül…! KAR – Asszonyunk részint Berlinbôl ismeri ôket… – Aztán itt forgott mind az udvarban. BETHLEN GÁBOR Nem tehetik be ide többet a lábukat! KAR – Igen? Csak? – Elfogatásukra nem méltóztatik parancsot adni? BETHLEN GÁBOR Mindegy… KAR – Parancsára. Ellenben Csáky István báró… BETHLEN GÁBOR Kicsoda? KAR – Csáky báró, akivel… BETHLEN GÁBOR Az igazat akarom hallani! KAR – Szerelmi szenvedély köti össze ôket… BETHLEN GÁBOR Csáky… KAR – Csáky. – Nem kéne, felséges urunk, az utódlási végakaratot esetleg…? BETHLEN GÁBOR fölordít, könnyezik Nem kéne…! KAR – Felséges úr, levél jött Gusztáv Adolf ôfelségétôl. Úgy tetszik, támogatná felséged tervét, hogy Cyrill pátriárkával és a moszkvai cárral szövetkezzék… BETHLEN GÁBOR Csáky… Mióta is van az udvarunkban ez a Csáky? KAR – Úgy hat hete lehet… BETHLEN GÁBOR Hat hete… KAR – A pártütô Homonnaynak pedig elfogtuk egy levélhordóját. BETHLEN GÁBOR Igen? Homonnay…! Az örökkétig él! Aztán kinek irkál? KAR – Irkál is meg odajárkál… Egyre csak a Báthory Anna szoknyájára… – De annak meg már nem kell a Homonnay se…! BETHLEN GÁBOR De siralmas…! Anna… Mit is akartam… Hogy küldjetek a sebvágó hóhérért… ezeket a keléseket ki kell már levedztetni… Aztán gyere, diktálom tovább a testámentumot… KAR – Felséges úr, és mit válaszoljunk Gusztáv Adolfnak? BETHLEN GÁBOR megcsóválja a fejét

DRÁMAMELLÉKLET

2007. JANUÁR

27

Gusztáv Adolf… Az Úristen, az igen…! Ha ô velünk, ki ellenünk? De Gusztáv Adolf…?! *** Bethlen Gábor betegen vonszolja magát a KAR felé. A KAR közeledése egyszerre tûnik oltalmazónak és fenyegetônek. Jön Brandenburgi Katalin, fölmászik férje székébe. Oldalt megáll Ke-

28

K i a d ó :

S z í n h á z

resztessy Pál, karba font kézzel figyeli, teszi-e mindenki a dolgát. A fejedelem már épp összeesne, amikor a KAR elkapja. Átöleli, átkarolja, megragadja. BETHLEN GÁBOR lihegve Gennyesen, büdösen, fölpuffadva, félrelökve, mint egy útszéli dög… A KAR masszírozza, simogatja, csábítja, izgatja a fejedelmet, majd pedig puszta kézzel megfojtja, késsel hasba szúrja, és gyengéden a földre ereszti.

A l a p í t v á n y . F e l e l ô s Készült a Multiszolg Bt. (Vác) nyomdájában

k i a d ó :

K o l t a i

T a m á s

D R Á M A M E L L É K L E T

Recommend Documents