Cs P Szo V. H K Sze Cs P Szo V H K Sze Cs P Szo V

Májusi nyitóoldal

MÁJUS

MAIUS Ovidius szerint a meglett korúakról (maiores) kapta a nevét a hónap. Valószínûbb azonban, hogy a régi római Maia istennõ vagy annak férfi párja, Maius volt a névadó. A görögöknél Maia a Pleiászok egyik csillaga volt, Zeusz szeretõje, gyermekük Hermész (a latin Mercurius), aki az asztrológia májusi Ikrek jegyében van „otthon“. A görög „mai” „anyácskát“, „dajkát“, „bábát“, dór nyelvjárásban „nagyanyát“ jelent. Maia a növekedés és a szaporulat felett bábáskodott, s a május valóban a növekedés hónapja. Május a nyár aggodalmas adventjeként az ókorban Európában az engesztelõ és tisztító szertartások böjtös ideje volt, például Rómában tilos volt ekkor új ruhát ölteni, házasságot kötni és házaséletet élni, és ekkor takarították a templomokat, de hasonló tilalmak szerepelnek a zsidó vallási elõírásokban is.

2008 • PÜNKÖSD HAVA 1

Cs

A munka ünnepe, Fülöp, Jakab

2

P

Zsigmond, Zoé

3

Szo Tímea, Irma

4

V

Mónika, Flórián

5

H

Györgyi

6

K

Ivett, Frida

7

Sze Gizella, Bendegúz

8

Cs

Mihály

9

P

Gergely

10

Szo Ármin, Pálma, Míra

11

V

Pünkösd, Ferenc

12

H

Pünkösd, Pongrác, Gyöngy

13

K

Szervác, Imola, Imelda

14

Sze Bonifác

15

Cs

Zsófia, Szonja

16

P

Mózes, Botond

17

Szo Paszkál

18

V

Erik, Alexandra, Szandra

Maia „nagyanyó“ fehérhajú volt, és baljós istennõ lehetett, hisz fia, Hermész volt a holt lelkek kísérõje. Maiához, májushoz kötõdik a fehérvirágú, tüskés galagonya, az ír és óangol folklórban a májusra kiszabott aszkézis szimbóluma (may az angolban szüzet és májust is jelent).

19

H

Ivó, Milán

20

K

Bernát, Felícia

A középkorban az aggodalom várakozássá szelídült, a jó termésre, és a Szentlélek pünkösdi eljövetelére. A reneszánsz pedig már vidáman tekintett a hónap örömeire.

25

V

Orbán

26

H

Fülöp, Evelin

27

K

Hella

28

Sze Emil, Csanád

Május régi magyar neve Pünkösd hava, és nevezték természetesen az Ikrek havának is.

29

Cs

Magdolna, Magdaléna, Léna

30

P

Janka, Zsanett

21

Sze Konstantin

22

Cs

Júlia, Rita

23

P

Dezsô

24

31 82

Szo Eszter, Eliza, Vanessza

Szo Angéla, Petronella

Május 1. 70 éve történt (1938) Megszületett Budapesten Tordy Géza színész. Május 3. 40 éve történt (1968) Franciaországban diákzavargások kezdõdtek, ami országos méretû sztrájkká növekedett. Május 4. 80 éve történt (1928) Megszületett Hankiss Elemér szociológus, publicista. Május 6. 250 éve történt (1758) Megszületett Maximilien Robespierre, a francia forradalom egyik vezetõje. Május 7. 25 éve történt (1983) Meghalt Romhányi József, „a rímhányó“ író, költõ. Szövegkönyveket írt, operettek, kabarémûsorok és rajzfilmek kedvelt versszerzõje volt. Május 8. 90 éve történt (1918) Técsõn meghalt Hollósy Simon festõmûvész, a nagybányai mûvésztelep vezetõ mestere. Legismertebb képe a Tengerihántás. 180 éve történt (1828) Megszületett Jean Henri Dunant Nobel-békedíjas svájci író, a Vöröskereszt megalapítója. Május 11. 40 éve történt (1968) Franciaország után az NSZK-ban is diáklázadások kezdõdtek. Május 12. 100 éve történt (1908) Nathan B. Stubblefield szabadalmaztatta a drótnélküli rádióadót. Május 14. 10 éve történt (1998) Meghalt Frank (Francis Albert) Sinatra amerikai énekes, dzsesszzenész, színész (Tengerészek New Yorkban, Az aranykezû férfi). 100 éve történt (1908) Útjára indult az elsõ utasszállító repülõ.

Május 15. 390 éve történt (1618) Johannes Kepler megalkotta a bolygók mozgásával kapcsolatos törvényeit. 650 éve történt (1358) Egy ismeretlen szerzõ megkezdte a Képes Krónika írását. Május 18. 75 éve történt (1933) Megszületett Páskándy Géza költõ, író, filmes (Piros madár, Hány az óra Vekker úr?). Május 20. 510 éve történt (1498) Vasco da Gama portugál hajós felfedezte a tengeri utat Indiába Afrika megkerülésével. Május 21. 320 éve történt (1688) Megszületett Alexander Pope angol felvilágosodáskorabeli és klasszicista költõ. Május 24. 90 éve történt (1918) Bemutatták Bartók Béla: A kékszakállú herceg vára címû dalmûvét a Budapesti Operaházban, melynek szövegét Balázs Béla írta. 90 éve történt (1918) Megszületett Mészáros Ági, kétszeres Kossuth-díjas színésznõ (Talpalatnyi föld). Május 27. 60 éve történt (1948) Megszületett Presser Gábor zenész, zeneszerzõ, az LGT tagja. Május 30. 230 éve történt (1778) Párizsban 83 éves korában meghalt Voltaire (eredeti nevén: Francois Marie Arouet) francia író és filozófus, aki a francia felvilágosodás korának egyik kiemelkedõ alakja volt. Május 31. 30 éve történt (1978) Meghalt Bozsik József futballista, a Kispesti Honvéd és az Aranycsapat egyik kulcsembere, százszoros válogatott. 570 éve történt (1438) Aachenben német-római császárrá koronázták Albert magyar királyt, V. Albert néven osztrák herceget.

83

MÁJUS

Évfordulók

MÁJUS

1848 – hónapról hónapra Május A magyar vezetés elõtt már határozottan kirajzolódott: a nemzetiségiekkel elkezdett titkos bécsi taktikázás súlyos veszélyeket sejtet. Május 10-én ebbéli rendteremtési célzattal István nádor törvénysértõnek nyilatkoztatta ki Jellasics rendelkezéseit, mûködését. A legnagyobb Magyarországon élõ nemzetiségeket azonban már nem lehetett megállítani: sorra hívták össze nemzeti gyûléseiket a horvátok, szerbek, szlovákok és május 13-án Balázsfalván a románok. Különbözõ követeléseik voltak a magyar kormánnyal szemben, például a románoknak, hogy Erdélyben a magyarok, szászok, székelyek mellett a negyedik teljes jogú nemzetiséggé lehessenek. Az elharapódzó nemzetiségi viszályok egy nemkívánatos polgárháború elõszelét jelezték. Május 15-én újabb zavargások, véres összetûzések robbantak ki Bécsben, olyannyira, hogy a császári udvar jónak látta Innsbruckba költözni – fogalmazzunk inkább úgy: menekülni. 16-án a magyar kormány határozatot hozott az ország biztonsága érdekében 10 honvédzászlóalj és 1 tüzérüteg felállításáról. Az ország területén 20 toborzó központot hoztak létre. A pesti „fõhadfogadót” éppen a Ferencvárosban, a mai Kinizsi és Ráday utca (akkor Tehén és Soroksári utca) sarkán, a mai Plusz élelmiszer bolt helyén. 17-én Kossuth a miniszterelnök rendelkezésére bocsátotta a toborzáshoz szükséges 200 ezer forintot. E napon már dolgozott a sorozóbizottság a Tehén utcában. 20-án az épülõfélben lévõ Üllõi úti (a késõbbi Mária Terézia, illetve Kilián) laktanyában folytatódott az önkéntesek jelentkezése, felvétele. A ferencvárosi Üllôi úti laktanya volt a forradalom és szabadságharc alatt átadott egyetlen új jelentôs pesti épület. Az épületet 1843-ban kezdték építeni Hild József tervei alapján, ami aztán majd’ 120 évig ugyanazon funkciójában mûködött. 21-én a nagy érdeklõdésre való tekintettel a toborzást áthelyezték a Nemzeti Múzeum elõcsarnokába. A honfiak lelkesedésére jellemzõ, hogy a hó végére, azaz 10 nap alatt már össze is jött az óhajtott pesti 2000-es létszám! Ez lett aztán a szabad magyar nemzet 1. és 2. honvéd zászlóalja. Maga a „honvéd” szó is ekkor született meg. Kisfaludy Károly „Az élet korai” címû versének egyik sora nyomán: „Nem csügged a honvéd, tisztjét teljesíti”. A honvédek öltözéke kék, illetve fekete csákó, kávébarna atilla és kék nadrág, piros zsinórozással. Az ország pénzügyi helyzete mindazonáltal katasztófális volt. Ezért önálló papírpénz, a forint kinyomtatását határozta el Kossuth Lajos, és ennek a kincstári nemes érc fedezetét csak egy módon lehetett elõteremteni: közadakozásból. S hihetetlen dolgok következtek ezután az adakozási felhívásra: a nemzet egy emberként állt az ügy mellé és adta a köznek aranygyûrûit, aranyezüst ékszereit, pénzre váltható értékeit, nemesek és nem nemesek egyaránt. A pénz forgalombahozatalához kellõ fedezet rövid idõn belül elõállt! Petõfi Sándor verseibõl és prózai írásaiból is remekül követhetõk ezen idõk alakulása, változásai. Petõfi egyre jobban kezdett a forradalom által kiharcolt reformok megvalósulásában kételkedni s egyre türelmetlenebb lett. Hagyjátok el azt a piros-fehér-zöld színt, Lejárt az ideje! Más szín illeti most a magyar nemzetet: Piros és fekete.

84

Budapest IX. kerület, Kinizsi–Ráday utca sarok

85

MÁJUS

Fessük zászlainkat fekete-pirosra, Mert gyász és vér lesz a magyar nemzet sorsa. – írta „Fekete-piros dal” címû versének elsõ versszakában, május havában. Május végén már baljós jelek homályosították el Petõfi két hónapja még fennen ragyogó politikusi csillagát: egyre több közéleti támadás érte. Leírta ugyanis egyik versében, hogy nincs többé szeretett király, és a május 12-i Nemzeti Múzeum elõtti népgyûlésen kijelentette: „Kutyámat sem bíznám íly’ minisztériumra”! Ezen a fontolva haladók valamint a konzervatívok felháborodtak és agresszív ellentámadásba lendültek. Május 28-án a jogi huzavonákat megunva Galíciából, Mariampolból elindult 131 magyar huszár a 6. Württemberg huszárezred ezredesi osztályának 2. százada, hogy Magyarországon állhassanak a kormány rendelkezésére. Május 31-én már hazájukban, Máramarosszigeten vezette huszárait Lenkey János huszár százados. Hazaérkezésük után magyar hadbíróság elé állították a hazatért huszárokat. Május 29-én az egész ország Erdélyre figyelt: Kolozsvárott összegyûltek az utolsó erdélyi rendi országgyûlés több nemzetiségû képviselõi, hogy döntsenek többek között, de legfõképp az „Unio” sorsáról, tehát akarja-e Erdélyország is a csatlakozást Magyarországhoz? Megható epizódja volt az országgyûlésnek, hogy megjelent körükben Wesselényi Miklós, az egykori bivalyerõs „árvizi hajós”, aki az elõzõ évtizedekben a magyar szabadság eszméiért küzdött, akit az osztrákok börtönbe zártak, s aki elvesztette szemevilágát börtönévei alatt... Az Uniot a jelenlévõ magyar és székely képviselõk természetesen akarták, a szászok ellenezték az egyesülést. Nagy szócsaták, meggyõzések, érvelések után másnap, május 30-án megszületett a végsõ határozat és igennel szavazott minden magyar, székely, szász, román képviselõ. Így Erdély Magyarország elidegeníthetetlen részévé vált! Az Unio tehát jogilag is érvénybe lépett!

MÁJUS

Lelki útravaló Pünkösd

Ünnepeink közül talán a Pünkösdrõl tudunk a legkevesebbet, az egyházi köztudatban is mostohán kezeljük. Ha nem lenne a másnapja munkaszüneti nap, akkor – talán – az Egyházban is mármár kiveszne. Ha az egyházi ünnepeket végignézzük, akkor Karácsony estéjén a templomok megtelnek. Mindenki, a nem hívõk is, szeretnének részesülni a csodában: a gyerekszületés örömében. Ehhez képest, Húsvétkor már jóval kevesebben mennek el a templomokba. Jézus halála és feltámadása nem mindenkinek elfogadható. Pünkösdkor még kevesebben ünnepelnek. Miért nincsen igazi helye a Pünkösdnek az egyházban és a köztudatban?! Kétezer esztendõvel ezelõtt egy fullasztó meleg nyári reggelen hatalmas tömeg érkezett Jeruzsálembe, hogy részt vehessen az Aratási ünnepségen. Biztos voltak a sokadalomban olyanok, akik az ünnepi alkalomban az üzletet látták. Akadtak olyanok, akik családi és baráti találkozó lehetõségeként élték meg az ünnepet. A legtöbben szent szokásnak és kötelezettségnek tartották, hogy megjelenjenek az Úr színe elõtt. Néhányukban talán várakozás és kíváncsiság volt: hátha az Úr újra kijelent valamit?! Ebben a sokaságban elzárkózva ott volt az a 12 férfi is, akik nem valamire – látványosságra, találkozásra, esetleges csodára –, hanem Valakire vártak. Jézus Krisztus parancsa szerint Jeruzsálemben várták a Szent Lelket. Azon a reggelen bekövetkezett a várva várt csoda, a történelem egyik legnagyobb horderejû és hatású csodája: Isten Jézus után elküldte Szent Lelkét, hogy általa erõsítse a hitben és vigasztalja azokat, akik hittek és hisznek és hinni fognak az Õ Fiában. Ha ez nem történt volna meg, akkor most tényleg csak egy történelmi adat lenne Jézus az iskolában. Zúgás közepette lángnyelvek szálltak a tizenkettôre és azok leküzdve félelmeiket kiálltak a jeruzsálemi tömeg elé, és nyíltan vállalták a hitüket. A tömegben az emberek úgy érezték, hogy Isten egyenként nevükön szólítja õket. Ezeknek a különbözõ indulattal Jeruzsálembe özönlött embereknek nyilvánvalóvá vált, hogy ez a názáreti ács volt az a Messiás, akit Isten már Ábrahámnak, Izsáknak, Jákobnak, Dávidnak is megígért. A felismerés rögtön tettekre is ösztönözte õket. Megkeresztelkedtek – és megszületett az elsõ gyülekezet. Az Egyház. Miért nincsen tehát helye a Pünkösdnek a köztudatban?! Mert nem kapcsolódik hozzá semmilyen üzleti fogás: nem lehet mûanyag lángnyelveket árusítani, hogy azzal ajándékozzák meg egymást az emberek... és jól is van ez így. Ez az ünnep maga a rejtély, maga a titok: Isten Lelke szól hozzánk. Ha ezt megértjük, akkor közelebb kerültünk Jézushoz, és az egyház lényegéhez. Akkor már nem véletlenül szerepel a naptárunkban piros betûvel a Pünkösd. GYÔRFFY ESZTER

500 ÉVE TÖRTÉNT (1508. május 27.) Megszületett Zrínyi Miklós. A horvátországi Zrinben megszületett Zrínyi Miklós horvát-dalmát és szlavón bán, a szigetvári hõs, akinek helytállását dédunokája, gróf Zrínyi Miklós énekelte meg „Szigeti veszedelem“ címû mûvében. 1526-ban, a mohácsi csata után I. Ferdinándhoz pártolt, 1529-ben a törökök által ostromolt Bécs védelmében vett részt. 1542-ben a király bánná nevezte ki, 1546-ban adományul kapta a Muraközt Csáktornyával együtt. 1556-ig tartó bánsága idején állandó küzdelmet folytatott a törökök ellen.

86

Beszélgetés Lapis Károly orvosprofesszor akadémikussal – Tisztelt Professzor Úr, az Ön esetében, egyáltalában az Ön által is képviselt orvostudomány esetében egy furcsa és sajnálatos ténynyel kell szembesülnünk. Mert bár önök, orvosok az a társadalmi réteg, amelyikre a lakosságnak általában a legnagyobb szüksége van, s akikkel majdnem mindenkinek a leginkább van személyes kapcsolata, mégis azt kell mondanunk, hogy ez a tudomány a legkevésbé megközelíthetõ a legtöbb ember számára. Igen, ez valóban így van, az általános tájékozatlanságot én magam és kollégáim is nagyon nehezményezzük. Az természetes, hogy az irodalom, a filozófia ismerete az általános mûveltség része, de az orvostudomány általában nem tartozik bele. Az Akadémia orvosi osztálya megpróbált odahatni, hogy az általános és középiskolákban ismét legyen a régebbi Egészségtan tantárgyhoz hasonló ismeretanyag a tantervben, de ez a törekvés eddig sikertelen volt. Legföljebb osztályfõnöki órákon érintenek egyes kérdéseket az iskolákban. Márpedig alapvetõ követelmény kellene legyen az, hogy az ember ismerje a testét és fõbb vonalakban a mûködését. Azt látjuk, hogy miközben egyre többet hallani DNS-rõl, RNS-rõl, genetikáról, addig kevés az alapfokú ismeretanyag. Például a közelmúltban a televízióban, talán az m1-en volt egy jó színvonalú egészségügyi ismeretterjesztõ sorozat, amelyet – meglepetésemre – egy sportmûsorbemondó vezetett. – Marosi Ernõ professzortól tudtam meg, hogy Ön is a kerületünk lakója, utána is néztem, hogy kit is fogok felkeresni, de zavarba jöttem, mert a forrásaim: a Fõvárosi Szabó Ervin Könyvtár és a Magyar Nagylexikon szerint is Ön nagyon sok szakággal foglalkozott behatóan. Ezért kérem, mondja el inkább Ön az olvasóinknak, hogy mik voltak a szakterületei, s hogyan tudta ezek közül nem is egyben letenni a névjegyét, ami 1996-ban Széchenyi-díjhoz vezetett. Szívesen. Túrkevén születtem 1926 áprilisában, a Mezõtúri református gimnáziumnak köszönhetem, hogy értelmiségi pályát választhattam. Elvégzését, anyám korai halála után, a református egyház segítsége tette lehetõvé számomra, amiért ma is hálás vagyok. Az orvosi diplomámat 1950-ben kaptam meg, de már medikus koromban a Budapesti Orvostudományi Egyetem 1. számú Kórbonctani és Kísérleti Rákkutató Intézetében dolgoztam demonstrátor diákként. 1951-ben Debrecenbe kerültem aspiránsként az ottani Kórbonctani Intézetbe, ahol a daganatok áttétképzése témakörben dolgoztam. 1954-ben az ottani fõnökömet, Kellner Béla professzort meghívták az akkor alakult Országos Onkológiai Intézetbe, hogy alapítsa meg az Onko-patológiai Kutató Intézetet, ô magával hozott Budapestre hármunkat: Sugár Jánost, aki késõbb annak az intézetnek az igazgatója lett, Holzinger Lászlót és engem. Itt dolgoztam egészen 1963-ig, egy év kihagyással, mint patológus és rákkutató. Akkoriban a magyarországi rákkutatás a hazai vegyészekkel összefogva igen korszerû és világviszonylatban is jelentõs daganatellenes szerekre irányult. Elsõsorban Varga László akadémikus volt az, aki daganatellenes szereket szintetizált, és mi ennek a biológiai hatásait tanulmányoztuk, Kellner Béla és Németh László professzorok irányításával. Ebbõl lett néhány jó gyógyszer, mint a Degranol, a Dibromdulcit, és még egy-kettõ, amelyek akkor nagyon kitûnõ szereknek bizonyultak, nemzetközi relációban is. Így érthetõ, hogy a

87

MÁJUS

Az embernek ismernie kell saját testét

MÁJUS

daganat, a rákbetegség az egyik kutatási területem maradt, emellett patológusként végeztük a napi szövettani diagnosztikát az Onkológiai Intézet különbözõ osztályai számára. Végsõ soron a daganatdiagnózist még ma, a képalkotó eljárások birtokában is, csak szövettani, vagy minimálisan citológiai vizsgálatok eredményének birtokában lehet egyértelmûen kimondani, s arra a megfelelõ terápiás beavatkozást alapozni. – Az említett egy év kihagyás azt jelenti, hogy akkor a 2. számú Nõgyógyászati Klinikán dolgoztam, ekkor tehát gyakorló orvos voltam, sõt korábban gyakran helyettesítettem vidéki körzeti orvos-kollégákat szabadságuk ideje alatt. Nos, egy év után visszatértem az Onkológiai Intézetbe. 1963-ban kineveztek a Szabolcs utcai, akkor alakult Orvostovábbképzõ Intézet, a késõbbi Hajnal Imre Egyetem Kórbonctani Intézetébe tanszékvezetõnek, tehát tanszék-alapító voltam. – Nagyon fiatalon, hiszen ekkor még csak harminchét éves volt. Igen, és elárulom, hogy nem is nagyon akartam vállalni, mert nagyon jól éreztem magamat az Onkológiai Intézetben, de akkoriban az ember jövõjét nagymértékben irányították a fõnökei. Az enyém úgy látta, hogy az a terület az, ahol én tovább dolgozhatom. Ez valóban sikerült, és már 1965-ben megjelent Kellner Béla és Eckhardt Sándor professzorokkal közösen írt könyvünk A nyirokcsomók daganatai címmel. Megemlítem, hogy Kellner professzor a nagyközönség számára is írt könyvet a rákbetegségekrõl. 1968-ban meghirdették a Semmelweis Egyetemen az 1. számú Kórbonctani és Kísérletes Rákkutató Intézetben megürült tanszéket, amit megpályáztam és elnyertem, s huszonöt évig voltam az igazgatója. Az intézetben és az idõnkénti külföldi tanulmányútjaim keretében három területtel foglalkoztam különösebben: a májbetegségek patológiájával, különösen a májrák keletkezésével, e területen összehasonlító vizsgálatokat végeztem különbözõ állatfajokban, halaktól a fõemlõsökig, a majmokig. A vírus- és vegyszeres daganatkeltés során vizsgáltuk a daganatképzõdés különbözõ stádiumait, emellett folytattuk a daganatnövekedést – különösen az áttétképzõdést – gátló szerekre vonatkozó vizsgálatokat. Az egyetemi kívánalmaknak megfelelõen végeztük a diagnosztikus munkát a környezõ klinikák számára; nemcsak a kórboncolásokat, hanem a kórszövettani és elektronmikroszkópos vizsgálatokat is. Abban az idõben az elektronmikroszkópia az egyik legfejlettebb vizsgálati módszer volt. Na és közben természetesen oktattunk is, az általános orvosi karon és a fogorvosi fakultáson. Érdemes tudni, hogy az egyetemünkön három nyelven: magyarul, németül és angolul folyik az orvosképzés. – Félbe kell szakítanom, mert néhány „apróság”szerényen kimaradt, például az, hogy ugyancsak fiatalon, mindössze negyvennégy évesen lett a Magyar Tudományos Akadémia levelezõ tagja; hogy az egyik amerikai egyetemen vendégprofesszor volt, s az említett lexikon szerint „számos daganatellenes gyógyszer kifejlesztõje”. Nos, a gyógyszer-kifejlesztés annál sokkal bonyolultabb dolog, semhogy azt egyedül tehettem volna, abban csak részt vettem, amint már utaltam rá. Vendégprofesszor valóban voltam az Egyesült Államokbeli Durham város Duke egyetemén 1972-ben egy évig, és ott a vírus okozta daganatokkal, vírus carcino-genezissel foglalkoztunk. Egy MC 29 nevû vírussal csirkéket fertõztünk rögtön a kikelésük után, így idéztünk elõ rákbetegséget náluk. Ha ezt a fertõzést a kikelés után nyolc-tíz nappal végeztük, akkor már hatástalannak bizonyult, közben ugyanis kialakult az immunrendszerük. Ez is egy modellje annak, hogy az immunrendszer állapotának milyen jelentõsége van a betegség kialakulásában vagy elõrehaladásában. Az MTA levelezõ tagja 1970-ben, valóban korán, negyvennégy évesen lettem, s rá kilenc évvel rendes tag. Ez azt is jelenti, hogy ma a legöregebb bútordarabok közé tartozom. Huszonöt év nagy idõ, ennyi idõ alatt hihetetlenül sok ember fordult meg az Intézetben, és sok ember beérett. Ma a Semmelweis Egyetemen legalább hat-nyolc tanszékvezetõ az én volt munkatársaim közül

88

89

MÁJUS

került ki: a két Patológiai Intézet, a Közegészségügyi Intézet, a Fül-Orr-Gége Klinika, az Ortopédiai Intézet, az Országos Korányi Szanatórium igazgatója, és a Fogászati Klinikán a szájüreg patológiájával foglalkozó professzor asszony. – Úgy gondolom, hogy ez nagyon jó érzés lehet, amellett elmondhatja, hogy tekintetét az egészségügyön tartja. Azt igen, de sajnos a hangomra nem kíváncsi senki már, pedig szeretném. És ez nem azért van, mert az új generáció akarna érvényesülni, hanem azért, mert a szomorú tapasztalatom szerint az illetékesek ma nem figyelnek a szakmai fórumok véleményére. Az egyetemünkön a mostani rektor úr a múltat is értékelõ, hagyományõrzõ szakmapolitikát folytat, s ennek keretében az egyetem kiadójánál indult egy kis formátumú sorozat, amelyben engem is bemutattak, elõtte TV-interjú is készült velem. Most legutóbb a Magyar Tudomány augusztusi számában próbáltuk felhívni a figyelmet a szakmára azzal, hogy a patológiáról adtunk egy áttekintést több cikkben. Ennek a résznek én voltam a vendégszerkesztõje, szívesen kölcsönadok egy példányt, ha érdekli, található közérthetõ írás is a tanulmányok között, ami nem fog nehézséget okozni. A patológia olyan szakma, amelyikrõl a nem orvosi képzésben részesült nagyközönség általában azt hiszi, hogy az egyenlõ a boncmesterséggel. Ezekbõl az összefoglalásokból, amelyeknek szerzõi ma aktív szakemberek, az derül ki, hogy mi mindennel foglalkozik ez a tudományág. Érdekességként elmondom, hogy Pesten – Európában ötödikként! – 1844-ben alakult meg az elsõ kórbonctani tanszék, vezetõje Arányi Lajos volt, a magyar patológia megalapítója. Ugyanis ebbõl alakult ki, majd vált önálló tudományággá és orvosi szakággá a patológia. – Kísérletet tettem arra, hogy az Ön publikációi közül valamit megismerjek, de a már említett, és rám is vonatkozó probléma miatt ez kudarcba fulladt. Az orvosi tudományágak nyelvezetét nem értjük, mert nincsenek anatómiai ismereteink, és nem tudunk latinul sem, amely a nemzetközileg elfogadott nyelv az orvostudomány számára. Igen, ez valóban nehézséget okoz, mint már elõbb is érintettük. Egyébként sok szakcikket és könyvfejezetet írtam, illetve kollégákkal, professzortársakkal közösen írtunk szakkönyveket. Egy tankönyvet írtam Pathologia címen az orvostudományi egyetemek számára, több évig dolgoztam rajta. Sajnos csak egy kiadást ért meg 1989-ben, késõbb már külföldi munkák fordítását használták. Ezek a munkáim természetesen szakemberek számára íródtak. Írtam én késõbb egy könyvet a nagyközönség számára is, reményeim szerint közérthetõ nyelven, A rákról õszintén férfiaknak és nõknek címmel. A nõket nem udvariatlanságból tettem a második helyre, hanem elsõsorban a férfiakat akartam figyelmeztetni, akik köztudottan – és nagyon helytelenül – jóval kevesebbet törõdnek az egészségükkel, mint a nõk. Nos, ez a meglehetõsen vaskos könyv 2001-ben jelent meg, akkor 2600 forintos áron, nagyon nehezen ment a terjesztése s ebben valamennyi rákbetegségrõl írtam, kivéve a központi idegrendszer daganatait, amelyekrõl késõbb írtam egy füzetben megjelent kiegészítést. – Sajnos a Nagylexikon korábbi kiadású, s a Szabó Ervin Könyvtár nem tartja nyilván ezt a közérdekû munkát. Késõbb erre a könyvre alapozva az Origo készített egy honlapot www.daganatok.hu címen, amelyet jelenleg aktív onkológusok cikkeivel és nyilatkozataival azóta is folyamatosan frissítenek. Egyébként ugyancsak szomorú meglepetésként érintett, hogy a honlap megjelenése után a betelefonálásokból kiderült: a lakosság széles rétegeinek a saját testérõl, szervezetérõl igencsak halvány fogalma van. Ki kell térnem még arra, hogy a már említett elektronmikroszkópos vizsgálatoknak különösen nagy jelentõsége volt a vesebetegségek diagnosztikájában. Számos vesebetegség alapját a vese

MÁJUS

ún. glomerulusainak, érkacsoknak a megvastagodása jelenti, amelyeket abban az idõben csak elektronmikroszkópikusan lehetett vizsgálni. Én abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy 1963-64-ben Párizsban, akkor Európa legkiválóbb elektronmikroszkópos iskolájában tanulhattam, ahol ezt a módszert alkalmazták. Késõbb Beregi Edittel közösen írtunk is egy könyvet A vesebetegségek klinikopatológiája címmel. Ma már ennek jóval csekélyebb a jelentõsége, mivel molekulár-biológiai, molekulár-genetikai szinten, az élõ emberekbõl kivett szövetmintákon is folynak a vizsgálatok, diagnosztikus céllal. Az intézetünk jelenleg Európa élvonalába tartozó szakmai és mûszerezettségi felkészültséggel rendelkezik, például a digitális mikroszkópiát az oktatásban a világon elõször nálunk, a Semmelweis egyetemen vezették be. Ez magyar fejlesztés! – Ön az alatt a huszonöt év alatt hat tanulmányi évben volt a SOTE tudományos rektor-helyettese, s tíz évig az Acta Morphologica címû tudományos folyóirat fõszerkesztõje is. Nagyon rokonszenves, hogy Ön „egyetemünk”, „intézetünk” megnevezést említ, holott már évek óta nyugdíjas. Nézze, számomra ez a megnevezés természetes, én ma is bejárok legalább négyszer hetente az Intézetbe, amelynek a mostani vezetõje már a harmadik utódom. Kaptam egy szobát, s bár az oktatásban már jó tíz éve nem veszek részt, és kötelezõ elfoglaltságom sincs, de a tudományos rendezvényeiken, a szakmai megbeszéléseken részt veszek. – Az említett feladatokat valóban elláttam. Sajnos az Acta megszûnt, aminek egyik oka lehetett az, hogy – kompromisszumból – az egyik írás angol, a másik német, a harmadik orosz nyelvû volt, ezért a terjesztése nehézkes volt, másrészt megnyílt a lehetõség arra, hogy külföldi szaklapokban publikálhassunk, amelyeknek jobb az olvasottsága és magasabb az ún. „impaktfaktora”, ami a mostani tudományos minõsítéseknél sokat számít. Érthetõ tehát, hogy a kollégák igyekeztek ott elhelyezni a cikkeiket, viszont így a hazai szaklapok sok értékes írástól elestek. Vigasztaló, hogy az Acta-nak van angol nyelvû utódlapja, a Pathology-Oncology Research, és örömömre ez meg is gyökeresedett. A szerkesztõje a második utódom volt az Intézetünkben. – Sok képet és fényképet látok a falakon. Ezek a képek nem jelentenek nagy értéket, inkább a hangulatuk miatt vásároltam õket, a fényképek a családom tagjai közül mutatnak néhányat. A feleségem 2006-ban meghalt, egy-egy fiam és lányom van, négy unokám és egy dédunokám. – És a Ferencvárost milyennek látja? A kapcsolatunk régi, mert már egyetemista koromban is az itteni kollégiumban, szigorló orvosként pedig a mostani Schöpf-Merei Kórház helyén lévõ Eötvös Loránd nevû Rádium és Röntgen Intézetben laktam. Néhány évtizeddel ezelõtt végleg ide költöztem, itt minden könnyen elérhetõ közelségben van, fõleg munkahelyeim. Jól érzem itt magamat, csak a sok szemét és kosz zavar. Egy utcai találkozáskor mondtam a polgármesterünknek, hogy legalább a Nagycsarnok elõtti teret el kellene zárni a kutyák elõl, mert az emberek óhatatlanul is beviszik cipõjükön a kutyapiszkot a csarnokba, fertõzve az ottani élelmiszereket, de eddig még nem történt változás. Lehangoló a Nehru-part állapota is, és az is, hogy a Petõfi hídtól délre esõ parti sétány lámpáit rendre tönkreteszik. Mindig látom az éppen aktuális állapotot, mert arrafelé szoktam kerékpározni és sétálni. – Köszönöm a beszélgetést. KEÖVES FERENC

90

MÁJUS

Madarak a kerületben Schmidt Egon író gondolatai Zöldterületekben sajnos nagyon szegények vagyunk. Néhány fasor, kisebb zöld foltok, ez minden. Az igazi madárélõhelyek, például a Népliget vagy az Orczy kert, a kerület határán túlra, az Üllõi út másik oldalára esnek. Néhány éve a József Attila lakótelepen, egy szépen gondozott, fás, bokros területen a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület jóvoltából egy rendezvény keretében fészekodúk kerültek a fák törzsére, madárvédelemmel kapcsolatos tablókat nézegethettek az érdeklõdõk. Miközben az ünnepség zajlott, a bokrok között fülemüle csattogott, a másik oldalról egy barátka csengõ énekét hallottam. Az egyik magas fán nagy fakopáncs kopogott, távolabb szarka csörgött, dolmányos varjú károgott. Zöldike trillázott valahol, az úton erdei pinty keresgélt, felette az ágon két széncinege hintázott. Igazi madaras rendezvény volt. Negyvennégy éve lakunk a Lónyay utcában és feleségemmel gyakran sétálunk a közeli Nehru parton, aztán tovább, a Duna mentén, a Nemzeti Színházig. Októberben, õszi vonulásuk idején, gyakran bujkál egy-egy vörösbegy a Nehru part bokrai között. Legutóbb három ilyen narancsos mellû madárkát láttam, egyikük énekelt is. A vörösbegyek kedves szokása, hogy a hímek gyakran õsszel is megszólalnak, gyöngyözõ daluk mintha csak a tavaszt idézné. A szomszédos Népligetben néhányan évente át is telelnek. Jobbára észak felõl érkezett vendégek, zord éghajlatú fészkelõ hazájuk után a budapesti tél már elviselhetõ számukra. Napsütötte késõ õszi reggeleken õk is megszólalnak, és aki ismeri a Budai hegyekben vagy a Pilis erdeiben élõ vörösbegyek hangját, észreveheti, hogy egy kissé eltérõen, más dialektusban dalolnak. Évekkel ezelõtt a Nemzeti Színház és a Boráros tér között lévõ tágas, füves területen több pár búbos pacsirta fészkelt. Néha az emberekhez egészen közel, a parti sétányon szaladgáltak, aztán ha valaki éppen kutyát futtatott ott, halk hívogatójukat hallatva átrepültek a HÉV-sínek és a kerítés fölött. Odaát is nyílt, füves térség várta õket. Havas, téli napokon mindig eltûntek, de azt, hogy hová mentek ilyenkor, nem sikerült kiderítenem. Alig olvadt el azonban a hó, nyomban újra megjelentek. A párok szorosan összetartva szaladtak a fûben, ha egyikük odébb röppent, a másik azonnal követte. A búbos pacsirta a házastársi hûség példaképe lehetne, az egyszer kialakult párok a legtöbb énekesmadárral ellentétben a költések után sem válnak szét, egész életükre együtt maradnak. A hímek kora tavasszal, enyhébb idõ esetén már február végén megszólalnak, énekelni kezdenek. A rokon mezei pacsirta módjára a magasban keringve, máskor a kerítésen vagy a HÉV-síneken ülve dalolnak. Énekük rendkívül változatos, nagyon sok, más madaraktól kikölcsönzött strófát is beolvasztanak saját

91

MÁJUS

hangjaik közé. Újabban bajban vannak, az egymás után megjelent nagy épületekkel korábbi életterük rohamosan szûkül. Idén tavasszal még költött egy pár, láttam a már önálló fiatalokat, de hogy jövõre fészkelhetnek-e ott valahol, az majd csak áprilisban derül ki. Ha tavaszi reggelen a Mester utcában járok, az ott álló fákról gyakran hallom a tengelic kedvesen csicsergõ énekét, de dalol az a tarka tollú madár a Kálvin tér közelében, a Lónyay utca legvégén, az áruházzal szemben álló platánon is. Ugyanott minden évben megszólal egy széncinege tavaszt köszöntõ kedves „nyitnikék” -je, ami a rügyezõ erdõk hangulatát lopja be a nagyváros monoton, dübörgõ életébe. Mindig örömmel hallgatom a cinegét, a tengelicét és a többieket is, de ebben nagyon magamra maradtam. Sokszor figyeltem már az embereket, de még soha nem láttam, hogy valaki is felkapta volna a fejét az utcai fáról vagy a háztetõk felõl érkezõ madárhangokra. Pedig a betondzsungelben élõ ember számára ajándék lehetne minden egyes strófa, hiszen rajta keresztül a városból már szinte teljesen kiszorított természet szólít meg bennünket az utcák zajos, mindig rohanó forgatagában. Mindig megállok néhány percre, amikor a tél vége felé meghallom a fekete rigó elsõ fuvoláját. Egy talán még hófedte ágon ül, kormos tollait kissé felborzolja, narancs színû csõre alig nyílik, miközben egészen halkan, csak úgy önmagának dúdolgat, énekelget. Néhány nappal késõbb már a tetõk szellõs magasságából szállnak felém a most már hangos, igazi rigó strófák. A fekete rigó akár Budapest címermadara is lehetne, az urbanizálódott állomány teljesen alkalmazkodott a városi, emberközeli élethez, és ma már jóval gyakoribb a házak között, mint eredeti élõhelyén, az erdõben. Miután a városi klíma mindig melegebb néhány fokkal a környezõ területekénél, a magas házak és a sok ültetett tûlevelû védelmet nyújtanak a fagyos északi szél ellen, és eleséget, hulladékot is mindig találnak, a korábban vonuló fekete rigó városi állománya fokozatosan állandóvá vált. Az erdei populációk õsszel ma is dél felé repülnek, és közülük sajnos nagyon sokan olasz ínyencek asztalain végzik. A városi rigók a kedvezõbb ökológiai feltételek mellett korábban kezdenek költeni, mint erdei társaik, és egy évben akár háromszor is repítenek fiókákat. Ezzel ellensúlyozzák azt a veszteséget, amit a ma már mindenütt látható szarkák és dolmányos varjak okoznak. Élnek tehát madarak a kerületben. Lakásunk Mátyás utcára nézõ ablakával szemben álló magas épület tetején van egy sok ágú antenna, és miközben az ölemben tartott írógépet verem, egyenesen odalátok. Tavasszal és nyáron pedig a nyitott ablakon át a magasból érkezõ hangok is eljutnak hozzám. A házi rozsdafarkú gyakran egészen korán, még teljes sötétben megszólal. Kormos kis alakja belevész a sötét égháttérbe, csaknem túlságosan hangos, reszelõs hangokkal is fûszerezett csicsergését hallom. Az utcai lámpák égnek, a város még pihen, de õ onnan a magasból talán már látja a keleti égbolt halvány derengését, és üdvözli a felkelõ napot, még mielõtt az felbukkant volna a távoli horizonton. De énekelnek ezen az antennán más madarak is. Dalol rajta a fekete rigó, de hallottam onnét zöldikét, tengelicét, seregélyt és füsti fecskét is. Szerelmesen búg rajta a balkáni gerle, hajnalban néha az onnét érkezõ károgó varjúhangokra vagy a szarkák csörgésére ébredek. Utóbbiak néha valóságos röpgyûlést tartanak az antennán. Négyen, öten csörögnek, egymás szavába vágnak, vitatkoznak vagy tárgyalnak valamit. Nagy kár, hogy én az egészbõl semmit sem értek. De így is élvezettel hallgatom õket, és persze a többieket is. Mert bár sokat járok odakint, erdõn, mezõn vagy a nádasok környékén, ha visszatérek a városba, az autók zúgása, tülkölése, a motorkerékpárok berregése közben mindig örömet, felüdülést jelentenek a magasból érkezõ madárhangok. Még a dolmányos varjú rekedt károgása is. SCHMIDT EGON író

92

2008-ban hatodik alkalommal kerül megrendezésre a Magyarországi Nemzetiségi Színházi Találkozó, amely 2007-ben felvette az Arcusfest nevet. Az Arcus latin szó, szivárványt jelent, találóan fejezve ki a nemzetiségi színjátszás sokszínûségét. 1992-ben Wolfart János, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal azóta elhunyt elnöke és Frigyesi András a Szekszárdi Német Színház korábbi igazgatója kezdeményezte az elsõ ilyen típusú találkozót. Ezután tíz év szünet következett, ám emellett a nemzetiségi színházak tovább bõvítették repertoárjukat, tovább fejlesztették a kultúra és nyelv megõrzésének ezt a formáját. A találkozó a Thália Színházban lelt otthonra és már honlapunk is elkészült (www.arcusfest.hu). A színház közösségformáló erõvel bír. Minden közösség a saját anyanyelvén jeleníti meg a rá jellemzõ kultúrát, népi sajátosságokat. Az amatõrök és profik nagyszerû találkozóhelye a baráti kapcsolatok kialakulását is segíti. Két éve elhatároztuk, hogy nyitunk a nem nemzetiségi származású emberek felé és lehetõvé tettük, hogy a produkciókat az elõadók nemzetiségein kívül a többi hazai kisebbség is megismerje, ezért magyar nyelvû háttéranyagok elkészítésére is sor került. Ennek köszönhetõen nagyobb érdeklõdés övezte az egy hetes fesztivált. Tervezzük a Nemzetiségek Színházának megalapítását, hogy ne csak ezen az egy héten gyûljünk össze, hanem egész évben mûködjön az alkotás és a közösségek szakmai fejlõdése. További újdonság volt a szakmai zsûri életre hívása, amely komoly szakemberek részvételével biztosítja a színházak fejlõdési lehetõségét. A fesztiválon természetesen a ferencvárosi nemzetiségi közösségek is aktívan részt vesznek, mind fellépõként, mind a Közalapítvány kurátoraiként. Kalendáriumunk korábbi számában (kötetében) készítettem interjút a kisebbségi önkormányzatok elnökeivel, így módunk volt megtudni, hogy a bolgár nemzetiség országos központja kerületünkben található, így ferencvárosi szemmel nézve õk jelentik a legfõbb kötõdést a fesztiválhoz. A nemzetiségi kultúra elsõsorban a nemzetiségi közösségek számára meghatározó összetartó erõ, mégis az a tapasztalatunk, ha egyszer már elcsábítottunk a fesztiválra néhányat a nem nemzetiségi származású barátaink közül, õket visszatérõ vendégként üdvözölhetjük a további elõadásokon. BALLA ÁGNES 70 ÉVE TÖRTÉNT (1938. május 25.) A 34. Eucharisztikus Világkongresszus Budapesten. 1938. május 25-én ünnepélyes külsõségek közepette megkezdõdik Budapesten a 34. Eucharisztikus Világkongresszus. Az eucharisztia magyarul oltáriszentséget jelent, a kongresszusi mozgalom ennek jegyében Krisztus társadalmilag elismerhetõ és érvényesíthetõ hatalmát, a világban való valóságos jelenlétét hirdeti. Ennek az eszmének a tiszteletére szervezi meg a katolikus egyház 1881 óta a nemzetközi eucharisztikus kongresszusokat. A 34. Világkongresszus rendezésének jogát Budapest nyerte el. Ez – messze túlmutatóan annak egyházi jelentõségén – óriási elismerésnek számított. Eugenio Pacelli bíboros államtitkár, a pápa legátusa (aki korábban, 1933-ban megkötötte Hitlerrel a sikertelennek bizonyult birodalmi konkordátumot, s aki késõbb XII. Pius néven lett pápa) és a résztvevõk többsége úgy vélte: a budapesti ünnepségek a lelki élet elmélyítése mellett politikailag a német nácizmus ellen irányulnak. Mindez annyira jól érzékelhetõ volt, hogy Hitler megtiltotta a német katolikusok részvételét. A „másik“ oldalra is volt azonban üzenete, a másik fõ ellenség, „pogány“ bolsevizmus felé. A küldöttek és vendégek 33 országból érkeztek, mintegy 50 ezren, a hazai résztvevõk száma néhol elérte a félmilliót is. Több tízezres körmenetek, különleges éjszakai szentségimádások, majd félmilliós szentmisék tették emlékezetessé hívõknek és nem hívõknek egyaránt az eseményeket.

93

MÁJUS

Arcusfest

MÁJUS

Kézmûvesek dicsérete... 50 év a Lónyay-utcában

Végh Árpád 1957-ben alapította „mûszeripari üzemeit”. Az alapító, a házmesterék fia, a Lónyay utcai kerékpármûszerésznél szabadult, aztán a Radiátor Gépgyárban tanult meg kiválóan hegeszteni, és a Finommechanikai Mûvekben dolgozott elõször mûszerészként. A tehetséges fiatalembert „kiemelték” és technológus lett. Estin a Kandó Kálmán Technikumban szerzett oklevelet. Kezdetben az „üzem” a ház udvarán álló fáskamra volt, az elsõ mûködési forma a környékbeli motorkerékpárok javítása, elõször csak munkaidõ után, „fusiban”. 1957-ben, közvetlenül a forradalom után önállósította magát, „maszek” lett. Ki ismeri ma már a magán szektor kifejezést takaró betûszót, ezt a félve tisztelt kifejezést? Megtelt az udvar javításra váró motorokkal. Milyen nagy szám volt a Nagyvárad téri hentes oldalkocsis BMW-je! A bevételbõl megkezdõdött a saját géppark felépítése: az elsõ esztergapad ma is mûködõképes. A mûhely technológiai színvonalát jelzi, hogy dolgozhattak a KETI-nek (Kisipari Exportra Termeltetõ Vállalat), még van pár ezer tû azokhoz a lemezbõl sajtolt iskolai körzõkhöz, amik Kubába kerültek. Aztán jött a nagy ugrás, a Svéd Golyóscsapágy Rt., eredeti nevén SKF. Kis kortörténeti magyarázat: A népi demokrácia alatt megszûntek-felszámoltak-elmenekültek a külföldi tulajdonú cégek. De golyóscsapágyra továbbra is szükség volt. Az SKF kereskedõ cégként maradhatott, és az állam – valutáért – vásárolt tõlük. Amire viszont nem jutott „kemény pénz”, azt az SKF legyártatta itthon. Ebbe a körbe került be a VÉMÛ, és ez a biztos megrendelõi bázis teremtette meg a fejlõdés alapjait. A rendszerváltáskor minden megváltoztatott, az SKF már nem gyártat Magyarszágon, csak importál. De a váltásra már készen voltak az új termékcsaládok. Elsõként kezdték el – svájci ragasztóval és technológiával – fékbetétek ragasztását. Hengerfej javításban-felújításában ismét a csúcson vannak. Nem csak javítanak, hanem saját gyártású alkatrészekkel jelentõs hazai és külföldi kereskedelmet is folytatnak. A váltás nem csak technológiai-piaci értelemben zajlott sikeresen, náluk megtörtént az is, ami általában nem szokott: Végh Árpád alapító fia, Végh László vette át és irányítja a céget. A biztos megrendelõi háttér elvesztése után az új termékek bevezetése, a viszonteladói kereskedelem kiépítése már az õ irányítása alatt történt meg. Büszkén beszél a klagenfurti gázüzemû autóbuszokba szállított VÉMÛ alkatrészek sikerérõl. Mi a cég fejlõdésének az alapja? Az üzleti érzék, a szerencse, a jó munka megszerzése? Azt gondolom, hogy fegyelem, szakmai tudás és az ebbõl fakadó garantált minõség nélkül nincs tartós piaci jelenlét. Hengerfejben õket keresi a Volvo, az Országos Mentõszolgálat és azok is, akik máshol elakadtak. Most épp az a húszas évekbõl származó veterán Rolls Royce okoz fejtörést, aminek a hengerfejét nyers öntvénybõl kellene „megálmodni”. Menne is a dolog, ha elég jó volna az öntvény. Ez az a tõke, ami az övék, amire a kemény piaci viszonyok mellett is építhetnek. „Büszke vagyok rá, hogy nem kellett elbocsátanom egyetlen munkatársamat se!” – számol be cégvezetõi filozófiájáról Végh László. Kitartást és változatlan belsõ tartást kívánunk ebben a nagyon is változó világban és a késõi krónikásnak javasoljuk, hogy keresse majd a centenáriumát ünneplõ VÉMÛ-t. ORBÁN GYÖRGY

94

MÁJUS

100 éves a Fáy András Szakközépiskola „Köszöntöm Önöket szeretettel! Öreg iskolánk sok-sok ember kezébe adott iránytût. Jó híreket kapunk nap mint nap öregdiákoktól, akik emberként, szakemberként megállták helyüket itthon és határainkon túl is. Keressük a kapcsolatokat a múlttal. 2008-ban ünnepeljük fennállásunk 100 esztendõs születésnapját. Várjuk leveleiket, köszönjük segítõkészségüket és felajánlásukat, mellyel hozzájárulhatnak az ünnep színesebbé tételéhez. Iskolánk patinás épülete, a fáysták nagy családjához való tartozás összeköt bennünket. Legyenek Önök ismét „tanulóink“. Írjanak kedves élményükrõl az iskola levelezési rovatában. Érdeklõdõ figyelmességüket köszönjük, s reméljük iskolánk tovább hordozza évtizedek alatt kialakult fáysta szellemiséget. Pletser József igazgató” E sorok találhatók a ma Fáy András Közlekedésgépészeti Szakközépiskola nevû oktatási intézmény honlapjának bevezetõjében. A 100 éves intézmény alapítója családját IV. Béla király 1243-ban nemességgel és Abaúj vármegye Fáj nevû földjének odaajándékozásával jutalmazta meg hûségéért, mivel Don és Barnabás az 1241. évi muhi csatában úgy mentette meg a futó IV. Bélát, hogy kidõlt lova helyett egyikük saját lovát adta alája, míg maguk a holttestek közé lapulva várták be a mongol hadak elvonulását. IV. Béla király „Támasszátok fel a hazát!“ (Resurgite Patriam!) szavakkal adta át a birtokjogot és nemességet tartalmazó oklevelet. Don fia, Orbán 1292-ben már Fáynak nevezte magát. [Révai Nagy Lexikona 7. kötet 271. oldal.] Az iskola dísztermében sokan gyönyörködtek már abban a történelmi tárgyú festményben, melyen IV. Béla nemesi címet adományoz a Fáy család alapítóinak. A késõi leszármazott Fáy András, akinek a nevét kapta az iskola, 1786. május 30-án született Kohányban. Sárospatakon, 4 évig a pozsonyi evangélikus líceumban, majd ismét Sárospatakon tanult, ekkor már jogot. Fáy Széchenyi Istvánnal vállt vállhoz vetve küzdött a megújhodásért. Õ volt az, aki Széchenyi eszméit népszerûsítette. „A honi reform teendõire nézve az elsõ eszmét, akaratot, önelszánást Fáy András meséi ébresztették bennem“ – vélekedett Széchenyi, amely elsõbbségi jogot Fáy imigyen hárítja el magától: „Mi Széchenyihez képest csak szatócsok vagyunk, õ a nagykereskedõ.“ Fáy András amellett, hogy írt, politizált, közgazda és bankár is volt. 1840-ben Õ alapította a Pesti Hazai Elsõ Takarékpénztárat, majd 1847-ben Életbiztosító Intézet létesítésére tesz javaslatot. Megérdemli az elsõ magyar statisztikus címet is, hiszen az „Adatok Magyarország bõvebb ismertetésére“ c. munkájában tíz év (1837-1846) halálozási adatait dolgozta fel reprezentatív adatfelvétel segítségével. Értéke, hogy – mai szóval élve – a korrelációs összefüggésekre is rávilágított. Színházszervezõ és színi igazgató is volt, színi kritikáival egész színházi „forradalmat“ indított. Fáy András 1864. július 26-án bekövetkezett halála gyászba borította az egész országot.

95

MÁJUS

Fáy András írásaiból annak a küldetéses embernek alakja bontakozik ki, aki vállalja nézeteit, küzd azokért, szembeszáll az álokoskodókkal, érvel, magyaráz, kifejti mondanivalóját, lelkesedik, elbizonytalanodik, majd felocsúdva, újra küzdeni kezd. S teszi mindezt végtelen alázattal, a jobbítás igényével és példamutató szerénységgel. Ez az életmû jó példát adott (adhatott) a nevét viselõ iskola egy évszázadon át benne tanuló diákjainak. [Forrás: Dr. Dombi Alice: Egy gyakorlatközpontú pedagógus FÁY ANDRÁS (Gyula, APC - Stúdió, 1997.) c. p. 9-16.] Az iskoláról Az iskola szerves fejlõdés alapján nyerte el a mai állapotát, melynek egyes fokozatai – melyeket az elnevezései híven tükröznek – a következõk voltak: • 1908–1917: A VIII. Kerületi Magyar Királyi Állami Fõgimnázium Fiókiskolája, • 1917–1921: IX. Kerületi Magyar Királyi Állami Fõgimnázium, • 1921–1924: Magyar Királyi Fáy András Fõgimnázium, • 1924–1934: Magyar Királyi Fáy András Reál-gimnázium (1928. szeptember 1-tõl a látható épületben) • 1934–1945: Magyar Királyi Fáy András Gimnázium, • 1945–1967: Fáy András Gimnázium, • 1967–1973: Fáy András Ipari Szakközépiskola, • 1973–1990: Fáy András Közlekedésgépészeti Szakközépiskola, • 1990– Fáy András Közlekedésgépészeti Mûszaki Szakközépiskola. A ma élõ generációk számára érdekes, de az akkori idõkben nehéz idõszak volt, amikor a képen is látható iskola a II. világháború idején, az 1942–43-as tanév elejétõl hadikórház lett és a tanítás – egyik héten délelõtt, a másikon délután – a Zrínyi Miklós Gimnáziumban folyt. A háborútól, de a nem rendeltetésszerû használattól is súlyosan sérült épületben 1945 márciusától folytatódhatott a tanítás, igen nehéz körülmények között (olajozott papírablakokkal, sötét tantermekben, a diákok otthonról vitt napi fa- és szénadagjaival fûtve stb.). A Fáy András Gimnáziumból a korábbi és a háború utáni idõszakokra is jellemzõen sok bel- és külföldön egyaránt hírnevet szerzett egyetemi tanár, akadémikus, sikeres értelmiségi pályát befutó ember került ki, hála az évtizedeken át jellemzõen kitûnõ tanári karoknak, akik nemcsak oktatták, hanem nevelték is a diákjaikat. Csak néhány – eddig ismert – volt Fáy-diák akadémikus: Csapó László, Glatz Ferenc, Kroó Norbert, Lukinich Imre, Poszler György, Reményi Károly, Vizi E. Szilveszter. Magam például a dr. Horváth Péter tanár úr elnökletével mûködõ modellezõ szakkör ifjúsági vezetõje voltam, ahol – ugyanúgy, mint a többi szakkörben is –, kiváló alkotó légkör és komoly, eredményeket is felmutató rendszeres munka folyt, sok szép emlékkel gazdagítva az iskoláskori élményeket. DRABEK FERENC

96

MÁJUS

Egészségügyi tanácsok Vigyázz, kullancsveszély!

A tavasz a kirándulások ideje is, sokat járunk erdõben, mezõn. Ilyenkor mennek a gyerekek erdei iskolába. Emiatt fontos a kullancs ismerete és a kullancscsípés okozta fertõzések megelõzése, kezelésük ismerete. A kullancscsípésnek két nagy csoportba sorolható következménye lehet. Az egyik a Lymekór, amit a borrelia baktériumok okoznak. Idõben felfedezve, e betegség antibiotikum hatására maradéktalanul meggyógyul. A másik, a kullancs által terjesztett vírusos agyvelõgyulladás, ami ellen gyógyszerrel nem, de védõoltással rendelkezünk. Az oltást a háziorvostól lehet kérni. A megfelelõ védettség eléréséhez az elsõ évben kétszer kell oltást adni. A második részoltást, az elsõ oltást követõen 4-6 héttel kell megkapni, amely után az immunitás már biztonságosan kialakul. Amennyiben gyors immunizálásra van szükség, az elsõ oltás után két héttel beadható a második. A hosszantartó védettség elérése céljából szükség van egy harmadik részoltásra is, 1 évvel az elsõ kettõ után. Ezt követõen már csak háromévenként kell emlékeztetõ oltást adni a védettség megõrzése érdekében. Mivel az oltás csak a vírus okozta agyvelõgyulladással szemben véd, figyelmet kell fordítani a személyes védelem szabályainak a betartására is. Erdõjáráskor fontos, hogy olyan ruházatot viseljünk, ami szorosan elfedi testünket. Ennek érdekében a nadrág szárát célszerû betûrni a zokniba. Kirándulás után mindig át kell a testet vizsgálni. E vizsgálódás terjedjen ki a hajlatokra, a hajas fejbõrre, hiszen e helyeken tud a legjobban megbújni a kullancs. Ma már kaphatók olyan szerek, amik a bõrre kenve vagy fecskendezve néhány órán át elijesztik e vérszívókat. A bõrben talált kullancsot haladéktalanul el kell távolítani. Erre a legalkalmasabb a gyógyszertárakban kapható kullancskiszedõ csipesz. Az eltávolítás úgy történjen, hogy a bõrhöz a legközelebb megfogjuk az állatot és csavaró mozdulattal, folyamatos enyhe húzás mellett távolítjuk el. E folyamat közben sohase nyomkodjuk az állatot, mert a kórokozók az állat potrohában vannak, s a nyomkodással mintegy befecskendezzük ezeket a bõrünk alá. Ugyanilyen bajt okozunk azzal is, ha olajjal, zsíros krémmel próbáljuk elölni a kullancsot. Ilyenkor ugyanis az állat fuldokol, köhög és a potrohában levõ összes kórokozót mintegy beköhögi a szervezetünkbe. Mivel a kórokozók a potrohban helyezkednek el, nem baj, ha a feje véletlenül bennmarad az eltávolítás során, mert a fejrész önmagában nem fertõzõ. Az állat akkor válik igazán fertõzõvé, amikor vérrel megszívja magát és elkezdi visszaöklendezni teste tartalmát a bõrünk alá. Mindezért az elsõ 24 órában eltávolított kullancs után a fertõzõdés veszélye elenyészõ, 48 órán belül 30%, 72 órán túl viszont már 100%. Dr. Szirmák Eszter – Viola Kardiológia www.violakardiologia.hu • 1094. Budapest, Viola utca 50.

97

WA S S A L B E R T:

Mikor a bujdosó az Istennel beszél Uram, én nem tudom az igazságot miképpen osztogatod ezután, hogy mindenkinek bár maréknyi jusson. Annyit tudok csak: esztendeje immár, hogy végigdúlt a vihar otthonunkon. Tudnod kell Uram, hisz mindenttudó vagy: nem akartunk mi semmi mást, csak élni. Szántani, vetni és remélni Szántani, vetni és remélni jó munkáért vidám aratást. Nem imádkoztunk sokat, az igaz. De szerettük a világodat, Uram, ahogy megadtad: gondokkal telítve, búval és örömmel fûszerezve, a tövisek között egy-egy virág... szép volt Uram, jó volt a világ. Szerettük a patakodat, mely zengve selyempartok közt vígan szökdösött. A szellôt, ahogy hegyeidrôl este virágillattal megrakódva jött. Hajnalodat, amikor bokrétásan felkacagott az ablakunk alatt. Szerettünk minden bokrot, fát, virágot, pillangót, felhôt, madarat...! Apánk kezét. Anyánk mosolyát. Kisgyermekünk elsô kacaját. A csókot, ahogy lányajkon kigyúlt. A vágyat, mikor fellegekbe nyúlt, Feléd, Uram, akár a jegenye! Jövendôt kért! Békét és életet! Mégis a balkezed mozdult felénk s reánk bocsájtottad a végzetet. Most már igazán nem tudom: a sorsot hogyan s miképpen rendezed. De bujdosók könnyében s bánatában nem lelheted Uram a kedvedet. Uram, nekünk ez a föld idegen. Az ég sem derít itt sugarat miránk.

Bajor erdôkön bujdosó magyarnak bogáncsos úton nem terem virág. Más itt a szél. Másként suhog az erdô. Más nyelven szólnak a patakok. Bozót tépi a bujdosó magyart, kivert, hazátlan árva és zavart... Uram, Te ezt így nem akarhatod! Amerre járunk: köd lepi az erdôt. Nyögnek a fák és tövisek sebeznek. Bármerre indul céltalan nyomunk: még az ösvény is átfordul keletnek. Uram! Rendeld már, hogy hazamehessünk! Mindegy hogyan és mindegy, milyen áron! Nem akarunk örökké bujdokolni ezen a zord, otthontalan világon! Ha kell gyalog is, éhesen, vacogva, tépett lélekkel és halálra váltan: csak otthon legyünk egyszer a hazánkban! Vert farkas mellé farkasnak beállunk, vagy koldusnak a templom küszöbére, rabnak, ha kell, testvér-rabok közé: csak haza jussunk végre! Hogy beszélhessünk magyarul a földhöz s megértsük, amit zúgnak a szelek...! Ha Szodoma láttán kôvé változom: Uram, én akkor is haza megyek! Nincsen napodnak máshol melege. Sehol sem olyanok a csillagok. Ha százszor átkozott is az, aki magyar: nem lehetek más, ha egyszer az vagyok...! Add újra látnom apámat, anyámat, vagy sírjukat bár, ha többet nem lehet... Hadd roskadjak egy üszkös rom tövébe eldobva végre a vándorbotot s úgy súgjam megadással: Miatyánk... sokat vétettem Ellened s nagyot... de nézd: megtörtént a Te akaratod.