Buskó András KATOWICE

Buskó András

KATOWICE 1

Katowice Katowice (śl. Katowicy, csehül Katovice, németül Kattowitz) – járási jogú város Dél-Lengyelországban, FelsőSzilézia egyik legfontosabb városa a Kłodnica és a Rawa folyók mentén, a Sziléziaimagaslaton (Wyżyna Śląska). A Sziléziai vajdaság hatóságainak székhelye. Egykor a „nagy” és „kis” katowicei vajdaság székhelye volt, ugyanakkor a Felső-Sziléziai Ipari Körzet fő központjainak egyike. Katowicét a XVI. században alapították. A városi jogokat 1865. szeptember 11-én nyerte el. Lakosainak összszáma 303 314 fő. A város területe 164,64 km². A város a történelmi Felső-Sziléziában fekszik. Tengeszint feletti magassága 266–352 m. o Kerületei: Katowice kerületei (másképpen)

Katowice öt nagy körzetre oszlik:

II. Északi csoport  5. Załęże  6. Osiedle Witosa  7. Osiedle Tysiąclecia  8. Dąb  9. Wełnowiec Józefowiec III. Nyugati csoport  10. Załęska Hałda - Brynów  11. Brynów Osiedle Zgrzebnioka  12. Ligota Panewniki IV. Keleti csoport  13. Zawodzie  14. Dąbrówka Mała  15. Szopienice Burowiec  16. Janów – Nikiszowiec  17. Giszowiec V. Déli csoport  18. Murcki  19. Piotrowice – Ochojec  20. Zarzecze  21. Kostuchna  22. Podlesie

Katowice Város XLVI/449/97 számú rendeletével egyetértésben 1997. szeptember 29-től a város 22 Önkormányzati Kisegítő Egységre oszlik, melyek a város kerületeit alkotják. Ezek öt kerületi egységbe csoportosulnak:

Katowice kerületei I. Belvárosi csoport  1. Śródmieście (Belváros)  2. Koszutka  3. Bogucice  4. Osiedle Paderewskiego – Muchowiec

 1. Śródmieście (Belváros)  4. Os. Paderewskiego – Muchowiec  12. Koszutka  13. Bogucice

2

    

7. Załęże 8. Os. Witosa 9. Osiedle Tysiąclecia 10. Dąb 11. WełnowiecJózefowiec

 2. Załęska HałdaBrynów  5. Brynów-Osiedle Zgrzebnioka  6. Ligota-Panewniki

 3. Zawodzie  14. Dąbrówka Mała  15. SzopieniceBurowiec  16. Janów-Nikiszowiec  17. Giszowiec

 18. Murcki  19. Piotrowice-Ochojec  20. Zarzecze  21. Kostuchna  22. Podlesie

Ezek a kerületek nagymértékben több éven át önállóságot élveztek, és különböző fejlődésen mentek keresztül illetve funkciót töltöttek be. Többségük pedig régebbi, mint Katowice, mint pl. Dąb (már 1299-ben említik) vagy Piotrowice (első írásos említése 1287-ből való). Katowice az idők folyamán beolvasztotta a szomszédos egységeket, melyek egykor a katowicei járás nagyközségeit alkották. Legnagyobb területi fejlődését Katowice 1924-ben (ekkor csatolták hozzá: BoguciceZawodzie, Brynów, Dąb, Ligota és Załęże nagyközségeket), 1951-ben (Panewniki, Piotrowice, Ochojec és Wełnowiec), 1960-ban (Szopienice város valamint többek között Giszowiec és Dąbrówka Mała) meg 1975-ben (Katowic déli kerületei) érte el. Ezek a településrészek jelenleg önálló kerületeket alkotnak vagy sajátos területi egységekként csoportosulnak.

Ruda Śląska, Siemianowice Śląskie, Sosnowiec, Świętochłowice, Tychy, Zabrze. A szövetségnek 1304 km² területe és mintegy 2,1 millió lakosa lesz. o A város fekvése Katowice Dél-Lengyelországban található. Jerzy Kondracki földrajzi felosztása szerint a Katowicefennsík mezorégióban található, ugyanakkor a város déli része (a déli Murcki) a Jaworznicki-dombságon terül el. Mindkét mezorégió a Sziléziai-fennsík déli részét képezi a Sziléziai-Krakkói dombságon. Geológiailag a város a felső-sziléziai devon-karbon mélyedésben fekszik a Kis-Lengyelország és Szilézia természetes határát képező Visztula és Odera mentén. Történelmileg a város Felső-Szilézia keleti részében fekszik. 1957–1975 között valamint 1975–1998 között a város közigazgatásilag a nagy és kis Katowicei vajdaság székhelye volt.

A két világháború között Katowicét 4 kerületre osztották: Katowice, Bogucice-Zawodzie, ZałężeDąb és Ligota-Brynów, az 1950-es években Katowice három területi egységből állt: BoguciceZawodzie, Ligota valamint Śródmieście-Załęże. A jelenlegi közigazgatási felosztására 1991. szeptember 16-án került sor.

Katowicét északról Chorzów, Siemianowice Śląskie és Czeladź határolja, kelet felől Sosnowiec és Mysłowice, délről Lędziny és Tychy határolja, ugyanakkor nyugat felől Mikołów és Ruda Śląska határos vele.

 Agglomeráció

 Természeti környezet o Geológia Katowice a nagy sziléziai-morva geológiai szerkezet északi részét képező felső-sziléziai medencében fekszik, amely a karbon korból származó feltöltődés, kiváltképpen a közép-lengyel paleozoikus fennsíkú szerkezet peremén fekvő szenet tartalmazó ércrétegek (vesztfáliai A). A felső-sziléziai medence üledékrétegei alatt a prekambriumban keletkezett kristályos kőzetek találhatók. Felettük főleg homokkővel és konglomerátummal társuló, 100 m rétegvastagságú szárazföldi üledékkel fedett diabáz található. Felette kora devon kori homokkővel borított 200 m vastag korai kambriumi réteg található (aprószemű homokkő valamint iszap).

Katowice elhelyezkedése a Felső-sziléziai városi szövetséget alkotó települések között Közigazgatásilag a város a Sziléziai vajdaság középső részén található, melynek egyúttal székhelye, a katowicei alrégióban. Katowice Lengyelország legnagyobb agglomerációjának központjában fekszik. Ez a terület a XIX. században virágzott a bányászat és a kohászat óriási fejlődése miatt. Ebben az évszázadban a stratégiai tervezés eredményeképpen megalapították a Felső-sziléziai ipari körzetet. Ez húsz városból és több tíz kisebb helységből áll Felső-Szilézia és a Dąbrówaimedence területén. Az 1990-es évektől kezdve tervezik egyetlen katowicei metropolisz régió felállítását. 2006. január 19-én 14 város küldöttei aláírták a Felső-Sziléziai Metropolisz-Szövetségről (GZM) szóló deklarációt. Jelenleg az egyes önkormányzatok jóváhagyási eljárása folyik.

Panewniki határában valamint Murcki déli részében, a kenozoikumi rétegek alatt mészkő képződmények is előfordulnak (kagylós mészkő) valamint triász kori tarka homokkő. Ezeket a rétegeket a karbon kori lerakódásokkal együtt nagyrészt negyedkori, főleg a jégkorszak utáni időből származó, elsősorban a dél-lengyelországi jégkorszak idején keletkezett képződmények fedik. Felette agyaglerakódások találhatók, ezek málladékai valamint homok és jégkori homokoskavics, a folyóvölgyekben meg folyami üledékek is. A felső-sziléziai mélyedéseket gyengén fejlett tektonikai redők jellemzik, emellett Katowice területén a rétegek vízszintesen fekszenek, amit a völgyek mélyén lévő kristályos alapkőzet eredményez (felső-sziléziai tömb).

A GZM-hez Katowicén kívül az alábbi városok csatlakoztak: Bytom, Chorzów, Dąbrowa Górnicza, Gliwice, Jaworzno, Mysłowice, Piekary Śląskie,

3

Ezek számos kiugrással töredezettek, főleg a város déli részében.

Katowice északi része a Bytomi-fennsíkon (Płaskowyż Bytomski) fekszik, melynek területén található geomorfológiai egységek a: Wzgórza Chorzowskie, Wyżyna Siemianowicka, Dolina Brynicy valamint az Obniżenie Rawy.

A felső-sziléziai medence a Szudéták, a Kárpátok és a Lengyel-romhegyvidék között jött létre. A karbon rétegeket csak fenékmoréna takarja, ezért ismert nyersanyaga, a karbon parallikus eredetű szén egészen közel helyezkedik el a felszínhez. A bányászat következtében erős antropogén hatások érték a területet, többek között hatalmas meddőhányók tagolják a medencét. o Domborzat Katowice a Sziléziai-fennsík részét képező BytomiKatowicei platón fekszik, melynek területét változatos domborzat jellemezi. Katowice legmagasabb pontja a 357,6 m magas Wanda-domb (Wzgóze Wandy).

A Katowicei-fennsík (Wyżyna Katowicka) A Wzgórza Chorzowskie (Chorzowi-dombok) az Ezredéves lakótelep (Osiedla Tysiąclecia), Wełnowiec, Dęb és Bogucice területén terülnek el, homokkőből és karon kori palából épültek fel. Hullámos, kerek vagy lapított kiemelkedések, néhány helyen meghaladják a 300 m tengerszint feletti magasságot. A dombok déli lejtőit teknőalakú völgyek szabdalják, melyek lapos szakadékokkal végződnek, melyek közvetlenül a Rawa-folyó medrébe (Obniżenie Rawy) futnak. A Chorzówi dombok az antropogén hatások következtében erősen átalakultak, főleg meddőhányók (pl. Wełnowiecben) valamint a kitermelés utáni telepek formájában. A város legmélyebb pontja a Kłodnica és a Mleczna folyók völgye, ahol a tengerszint feletti magasság 245 m.

Katowice domborzati elhelyezkedése Wyżyna Siemianowicka (Siemianowicei-dombság), melynek területén Dąbrówka Mała és Szopienice fekszik, eléri a 280 m tengerszint feletti magasságot. Ez egy hosszan elnyúló, lapos dombhát, amely a Rawa és a Brynica völgyeit választja el egymástól. Az említett domboktól délre terül el a Rawamedence (Obniżenie Rawy). Ez mélyen bevágódott (100 m méter felett), karbon kori képződmény, és a völgy feneke valaint a pleisztocén kori teraszok képezik. A Rawa-medencében fekszik Załęże, a Belváros északi része és Zawodzie.

Katowice általános földrajzi térképe, a geomorfológiai egységek felirataival

4

A Rawa-medence választja el egymástól a Bytomiplatót a Katowicei-fennsíktól. A Katowicei-fennsík magasabb a Bytomitól (legmagasabb pontja 357 m) és a város jelentős részét magába foglalja. A karbon kori fő mélyedés területén fekszik és homokkőből meg palából épült. Felszíne rendkívül változatos. Számos katlan és bemélyedés jellemzi.

könnyebb padozaton. Az enyhén és közepesen löszös talajok az Erdei-patak (Potok Leśny) (os. Paderewskiego), Bolina-patak (Janów) mentén, valamint a Mleczna völgyében (Murcki) és Rów Kłodnicy (Panewniki) déli részében fordulnak elő. Katowice déli részén a meszes talajok és az enyhén agyagos homokkőből képződött rozsdabarna talajok jelentős mértékben fordulnak elő. Különösképpen a Felső-Mleczna és a Mleczna völgyében fordulnak elő (Kostuchna, Podlesie valamint południowe Murcki), meg a város középső részén is (Ochojec).

A Katowicei-dombság területén lévő geomorfológiai egységek a következők: Wzgórza Kochłowickie, Płaskowyż Murcek, Kotliną Mlecznej, Garb Mikołowski és Kotlinę Mysłowicką. A Wzgórza Kochłowickie fal körzet, melyet 320340 m magasságú lapos dombok jellemeznek, és helyi mély völgyekkel szabdalt.

Katowice területén fellépnek még a karbon kori homokkőből képződött lösztalaj darabok is (Nikiszowiec valamint os. Odrodzenia környéke), meg iszapos-mocsári talajok is és tőzegtalajok (Kłodnica valamint Przywra völgye).

A Kochłowici-dombokon fekszik Załęska Hałda, Brynów valamint a Belvárosa déli része. Tőle délre található a Kłodnica-árok, amelyen Ligota, Ochojec, Piotrowice és Panewniki fekszik. Ez egy tektonikus mélyedés, melyet miocén és negyedkori üledékek töltöttek fel. A völgy magassága 240-290 m tengerszint feletti magasság között ingadozik.

A mezőgazdasági hasznosíthatóság tekintetében a földterületek döntő többségükben a IV. osztályba tartoznak, amelyek a város területének több mint felét magába foglalják. Ezek főleg Załężében, Brynówban, Zarzeczében és Podlesiében találhatók. A leggyengébb talajok a város gyengébben urbanizált részeiben találhatók (főleg Murckiban, Giszowiecben, Panewnikiben és Ochojcében). Ezek nehézfémekkel (ólommal, kadmiummal és cinkkel) szennyezettek, melyek forrása az ipari és a széntüzelésből származó szennyezés.

Katowice nagy része (Kostuchna, Murcki, Giszowiec, Nikiszowiec, Muchowiec és Janów) a Murcki-fennsíkon (Płaskowyż Murcek) fekszik. A dombok északi lejtői enyhén a Rawa-medencéig esnek. Déli részei alkotják a két dombhát körzetet, melyek elválasztják egymástól a Murckowski-árkot a Przywrától. Területén 330 m magasságig nagy harmadkori denudációs lapályok maradványai találhatók.

o Klíma Katowice a átmeneti mérsékelt éghajlati övezetben található. A Köppen-Geiger osztályozás szerint a város a száraz évszak nélküli hideg-mérsékelt éghajlat Dfb alosztályában található, különböző osztályozások szerint meg a sziléziai-krakkói vidék és a częstochowa-kielecei kerület középső fennsíkok régiójához számít.

Katowice északkeleti részében a plató a Kotlina Mysłowicka tektonikus lesüllyedéséből származik, ugyanakkor délen a Mleczna völgye és a FelsőMleczna völgye ugyancsak tektonikus eredetű, melyet miocén és pleisztocén képződmény töltött fel. Katowice délnyugati részében ugyanakkor a karbon kori képződmények egyike – a Mikołowskihát – nyúlik el. A domboldalakat a geológiai felépítés tekintetében különböző erózió ellenálló képesség jellemzi.

Ktatowice klimatikus viszonyaira befolyással vannak a természetes földrajzi tényezők, továbbá a terrepviszonyok és a tengerszint feletti magassága, a nagy vízgyűjtőktől való távolsága (például az Atlanti-óceántól) valamint az ázsiai kontinens szomszédsága. Ráadásul az éghajlati szélességi köre és a Katowicétől délnyugatra lévő Morva Kapu lehetővé teszi a különböző légtömegek behatolását.

Forrás: http://www.2007.przyroda.katowice.pl/wyzyna_katowicka.html

o Talajok Katowice területén lévő talajok az emberi tevékenység következtében nagy átalakuláson mentek keresztül, nagy területeket osztottak fel a belterületi és befektetési területekként.

Katowice éghajlata nem különbözik túlságosan a környező területekétől, azonban nagy befolyással van a mikroklímára a nagy népsűrűség és az antorpogén tevékenység is, ahogy a városi meleg szigetek hatása.

A város északi, városiasodottabb részében az antropogén talajok dominálnak. A Rawa völgyében valamint a Kłodnica medence keleti részében az agyagból és rárakódott homokkőből képződött talajok, a Kochłowicei- és Chorzówi-dombságon ezek homokkőből képződtek.

A magasabb léghőmérséklet és a légköri csapadék tekintetében nagyban hasonlít a felső-sziléziai agglomeráció nagyvárosaihoz. Az éghajlatban érvényesül az óceáni légtömegek befolyása. A levegő cirkulációjában az év napjainak több mint 60 %-án át Katowicét a nyugati eredetű sarki-tengeri légtömegek befolyásolják, ami a téli

A város déli és keleti részében a természetes talajok dominálnak. Köztük lösztalajok, meszes valamint álmeszes talajok fordulnak elő, kiváltképpen a

5

időjárás enyhülését eredményezi valamint hűti a nyári meleget, és csapadékot eredményez.

talajvizekkel hidraulikus kapcsolata nincs. Belvárosban a csatorna fedett.

Az év napjainak 30 %-át a keleti eredetű sarkikontinentális légtömegek befolyásolják, ami télen fagyos és száraz levegőt valamint forró és száraz nyarat eredményez.

A Potok Leśny forrásától kezdve a torkolatáig gyakorlatilag nyílt vízlevezető csatorna. Katowicében a második leghosszabb folyó a Kłodnica, amelynek hossza a város területén 10,7 km, a harmadik a Mleczna (9,7 km).

Ráadásul, átlagosan az év napjainak 6 %-t az északi eredetű arktikus légtömegek határozzák meg, 2 %-a térítői légtömegek, 2 %-a pedig a maradék.

A

Katowice folyói a Rawa vízlevezető csatorna kivételével közigazgatásilag a Gliwicei Regionális Vízgazdálkodási Társulathoz tartoznak.

A muchowieci meteorológiai állomás adatai szerint a levegő évi középhőmérséklete 7,9 °C (1961–1990 évek átlaga), a júliusi középhőmérséklet 17,4 °C, januárban meg -2,7 °C. Katowicében a legalacsonyabb léghőmérsékletet 1987. január 8-án jegyezték le. Akkoriban a levegő hőmérséklete lecsökkent -27,4 °C-ra. A legmelegebb nap 1992. augusztus 29-én volt, ekkor a hőmérséklet 36 °C-ot ért el.

A vízrendszer erősen zavart a nagy felületi vízvisszatartásra, a műszaki drénezésre (a kőszénbányák víztelenítése) valamint az erősen átépített esővízelvezető csatorna rendszerre való tekintettel. Ezen kívül a vízkapcsolatok átalakítására való tekintettel az összes felszíni víz és a talajvizek jelentős része nem hasznosítható. Katowice területén néhány tíz mesterséges vízgyűjtó található, melyek összfelülete 203 ha (nem számítva az erdős területeken lévő időszakos víztározókat, melyekből 30-nak a felülete meghaladja a 1 ha-t. A vízgyűjtők felületének közel fele a mesterségek víztározók rendszerére esik Katowice, Sosnowiec és Mysłowice területén (89 ha Katowicében) az egykori felhagyott homokkő bányák területén. Ezek a víztározók a Borki, Morawa és a Hubertus II, III és IV.

Az éves csapadékmennyiség átlaga 721 mm, melyből a legtöbb csapadékot júliusban jegyeztek le (110 mm). A legtöbb napi csapadékot 1972. április 21-én jegyeztek le, ekkor ez 82 mm volt. Enyhe szelek vannak itt, átlagsebességük 3,3 m/s, ezek 21%-a nyugat felől fúj, 20,1% meg délnyugat felől. Az éves hótakaró közel 60 napon keresztül jelentkezik. A ködös napok száma az év során 55 nap. 1966-2005 közötti többéves adatok szerint Katowicében a felhős napok száma a 9-0 skálán (teljesen felhős-felhőtlen ég) 5,3, ugyanakkor a vegetációs időszak átlag 210-220 nap.

A Három Víztározó Völgyében (Potok Leśny) 11 vízgyűjtő található, melyek összterülete 33 ha. Ezen kívül, a nagyobb vízgyűjtők a Wesoła Fala üdülőközpontnál (9 ha), a Bolina parkban (2,8 ha), az Ezeréves lakótelep mellett, a brynówi Grünfeld víztározónál, a janówi Trzewiczek víztározónál valamint a Giszowiec körzetében és Bolina völgyében (Barbara-Janina és Górnik) találhatók. Ezek a víztározók környékükkel együtt természeti és rekreációs funkciót töltenek be.

o Hidrográfia és hidrogeológia Katowicét hidrológiai szempontból a két legnagyobb lengyel folyó, a Visztula és az Odera medencében való fekvése jellemzi. A város területének 80,5%-a a Visztula, 19,8%-a az Odera medencéjében található, ez utóbbiban főleg Panewniki, Ligota, Brynów és Ochojec térsége. A Visztula vízgyűjtő medencében lévő patakok a Rawa, Brynica és a Bolina, melyek a Czarna Przemsza folyóba ömlenek. A Mleczna a Przyrwapatakkal együtt Katowice legnagyobb vízgyűjtője (a város területének 35 %-a). Ez a folyó vezeti le a város déli részének vizeit, és vizét a Visztula baloldali mellékfolyójába, a Gostyniába vezeti. A Kłodnica Katowicében ered, a Ślepotkával és a kisebb mellékágaival a vizét az Oderába vezeti.

Katowice a sziléziai-krakkói hidrogeológiai régió területén fekszik. Kialakulása nagyban függ a geológiai és hirdológiai tevékenységektől és az antropogén hatásoktól. A talajvizek 10-100 m között, különböző mélységekben jelentkeznek. A vízgyűjtők fő szintje likacsos-repedéses jellegű és a karbon homokkővekben találhatók. Ezek a vizek nyomás alatt vannak, nagy szerepet játszik benne a kőszénbányák víztelenítése. A legnagyobb vízgyűjtők a Rawa és a Kłodnica völgyeiben találhatók.

A felszíni vízfolyások összhossza Katowice területén 107 km, melyből a leghosszabb a Mleczna (45 km) és a Kłodnica (26 km). Ezek a területek a legnagyobb vízgyűjtők a miocén kori rétegek iszapos, vízet át nem eresztő padozatán való jelentkezése tekintetében.

o Természet és környezetvédelem Katowice területén jelenleg néhány természetvédelmi terület található: 2 természetvédelmi rezervátum („Las Murckowski”, „Ochojec”), 1 természeti-tájvédelmi együttes („Źródła Kłodnicy”), 1 ökológiai terület („Płone Bagno”), „Stawy Na Tysiącleciu”, valamint 12 park státuszú zöldfelület, melyek közül a legnagyobb a Katowicki Park Leśny (Katowicei Erdei park).

Katowice területén a leghosszabb folyó a Rawa, melynek hossza a város területén eléri a 12,1 km-t. Ez teljes egészében szabályozott és szinte teljes hosszában beton csatonában vezet, és a

6

Közül nyolc bejegyzésre került a Lengyelország műemlék parkjaik és kertjei közé. A parkokon kívül a város területén bizonyos számú zöldfelület található. Katowice zöldfelületeinek teljes mennyisége a város területének 13 %-át foglalják el, melyől csak 2 % a park. A mnyilvántartás szerint fa és cserje 273 taxon található itt. Katowicében természeti emlékként nyilvántartott fa 35 példánya található.

o Története

Katowice erdei a vajdasági erdőállományának 1,7%-át teszik ki, így Katowice a Szilézia vajdaság legnagyobb zöldfelületű városa. Ezek az erdők a GOP pufferzónájába esnek, és a Katowicei erdészet kezelésében állnak. Katowice legnagyobb parkjai közé tartozik: Park im. Tadeusza Kościuszki, Katowicki Park Leśny, Dolina Trzech Stawów, Park Zadole, Kalwaria Panewnicka és néhány kisebb park. Katowice, Chorzów és Siemianowice területén található a Wojewódzki Park Kultury i Wypoczynku (Chorzów közigazgatási területén). Ezen kívül a városban egy sor zöldfelület található, melyek közül a legnagyobbak: plac Wolności, plac Andrzeja, plac Miarki, plac Rady Europy, plac Grunwaldzki, park A. Budnioka, plac J. Londzina, plac kard. A. Hlonda, plac Alfreda. Katowice történelmi kerületei és városrészei (1914)

 Névmagyarázat

o Legfontosabb dátumok:

Katowice név eredete nem egyértelmű. A helység nevének eredetével kapcsolatban néhány elképzelés ismert:

Katowice sokkal kisebb történelmi múlttal rendelkezik, mint akárhány, ma lényegesen jelentéktelenebb várostársa. Történelmi múltja azonos Sziléziáéval:

― a „kąty” = „viskó” szóból, avagy az egykori chata zagrodników = földnélküli parasztok kunyhója kifejezésből ered, ― „kat”= bakó szóból, úgy, ahogy az első katowicei telepest nevezték.

 A városi jogok megszerzése előtt 1177-ben az a terület, melyen jelenleg Katowice fekszik megszűnt Kis-Lengyelország része lenni és Sziléziához csatolták.

„Katowice” neve térképen először egy 1792-es térképen jelent meg.

A legrégebbi katowicei kerület Dąb. 1299-ben II. Kázmér bytomi herceg által kiadott oklevél említi először Katowice legrégibb kerületét, Dąbot (Crasni Domb). Ez néhány évszázadon keresztül a miechowi Szent Sír-kolostorhoz – az Úr Sírjának Kegyhelye Miechówban (Sanktuarium Grobu Bożego w Miechowie) – tartozott.

Heinrich Adamy német nyelvész és geográfus a város nevét közvetlenül a lengyel kot – "von kot, kotka = Katze" = macska névből származtatta. A Wrocławban, 1888-ban kiadott sziléziai helységnevekről írott művében mint eredeti nevet a jelenlegi lengyel formájában, "Katowice" néven említi, megadva német jelentését is "Katzendorf" – "Wieś kotów" = macskák falva.

A Rawa folyó partja mellett elhelyezkedő Kuźnica Boguckát első ízben 1397-ben említették és Lengyelország legrégebbi vashámor típusú üzemeinek egyike volt. Kuźnia Boguckán kívül a környéken létezett még három üzem: załęski, szopieński és roździeński. A város jelenlegi kerületei közül a következőkben megemlített falvakat Mikołaj opawa-racibórzi fejedelem dokumentuma említi 1360. december 15-én, melyet Pilicai Ottó, Jaźwce, Załęże, Bogucice falvak és Mysłowice város birtokosa erősített meg. A XIV. századtól Csehországhoz, majd ismét Lengyelországhoz tartozott.

A település németesített elnevezése, Kattowitz elvesztette eredeti jelentését. 1953. március 9.-1956. december 20. között a város Stalinogród nevet viselte. Ezt a nevet már Joszif Visszarionovics Sztálin (oroszul Иосиф Виссарионович Сталин, grúzul: Ioszeb Dzsugasvili; Gori, Orosz Birodalom, 1878. december 18. – Kuncevo, Moszkva mellett, 1953. március 5.) halála után közvetlenül bevezették, és Władysław Gomułka hatalomrakerülésével szűntették be.

7

1468-ben említik először a mai Katowice Podelsie kerületét.

kezdődött. 1847. augusztus 6-án megérkezett a vasúti főpályaudvarra az első személyvonat. 1847−1848 között Katowice a Felső-Sziléziai Vasúttársaság – németül: Oberschlesische Eisenbahn, OSE, lengyelül: Kolej Górnośląska – közvetítésével bekapcsolódott az európai vasúthálózatba, kapcsolat létesült többek között Berlinnel, Krakkóval, Béccsel és Varsóval.

1526-ban 200 évre Habsburg-uralom alá került. 1580 körül Andrzej bogucicei kovács a saját telkén mezőgazdasági falut alapított. A XVI. század első felében a Kuźniknak adott területen falusi jellegű mezőgazdasági település kezdett megjelenni. 1598-ban először jelenik meg oklevélben a Katowice név: ad parochiam pertinent village Boguczycze, Zalęzie et nova villa Katowicze. Katowice első írásos említése ekkor jelenik meg Kazimierski pap, a bogucicei plébánia vizitátorának összeírásában.

A földbirtokok Winckler család által történő átvétele valamint a vasút forgalomba helyezése kezdvezett a falu várossá fejlődésének. 1858. szeptember 29-én felszentelték az Úr Feltámadása evangélikus templomot, 1860. november 11-én meg felszentelték a falu gerendavázzal épített katolikus templomát.

A város története ugyanakkor kijelölte néhány jelentősebb korabeli szláv mezőgazdasági település valamint vashámor sorsát a XIV. és XVI. század során, melyek jelenleg a kerületeit képezik.

1865. szeptember 11-én I. Vilmos (Berlin, 1797. március 22. – Berlin, 1888. március 9.), a Hohenzollern dinasztiából származó porosz király Katowicében városi jogokat adományozott.

A XVII. és XVIII. században meg a XIX. század első felében gyakran változtak birtokosai. A XVIII. század közepétől Katowice fejlődésnek indul a szénvagyona és iparosodása következtében. 1742-ben Katowicét Poroszország ragadta magához. A porosz uralom idején a mai Katowice területén, főleg a XIX. században fejlődött az ipar, kiváltképpen a vaskohászat és a bányászat. 1801ben, Katowicében megnyílt az első bánya. 1818-tól kezdett működni az első cinkkohó. 1824-ben nyitották meg a Ferdynand és Waterloo bányákat. A város történetének fontos időpontja az 1838-as év, amikor Franz von Winckler, lengyelül: Franciszek Ksawery Winckler, 1840-től Franciszek Ksawery von Winckler (Tarnów, ząbkowicei járás, 1803. augusztus 4.-Lublany k., 1851. augusztus 6.) földbirtokos, iparos megvásárolta a Katowice lovagi birtokot Lehmanntól, és 1841-ben Katowicében költözött saját birtokai igazgatására, ő Katowice város társalapítója.

I. Vilmos porosz király o 1865 után Katowice a városi jogok megszerzése után nemsokára, 1873-ban járási székhelye lett. A XIX. század végére számos intézmény alakult, melyek jelezték a fiatal gazdasági központ fejlődését: Górnośląska Konwencja Węglowa (Felső-Sziléziai Szénegyezmény), Górnośląski Związek Przemysłowców Górniczo-Hutniczych (FelsőSziléziai Bányász-Kohász Iparosok Szövetsége), szénbányászati céhek, Państwowa Dyrekcja Poczt (Állami Posta Igazgatóság), Járásbíróság, Dyrekcja Prusko-Królewskich Kolei Państwowych (Porosz Királyi Államvasút Igazgatóság). 1871-ben megnyílt az első gimnázium. A XX. század elején Katowice Városi Színházzal (később Sziléziai Színház) gyarapodott. Az új évszázadban épült fel a város történetében a harmadik vasúti pályaudvar, amely napjainkig fennmaradt, azonban már nem őrizte meg eredeti jellegét. 1902. december 22-én Stare Panewnikibe ferenceseket telepítettek. Az I. világháború kitörése nem eredményezett katowicében pusztulást és károkat, hanem fejlődött az ipar és és kedvezett a fellendülésnek, kiváltképpen a kohászati üzemeknek.

Franciszek Ksawery von Winckler, Katowice társalapítója Katowice város fejlődése a Felső-Sziléziai Vasúttársaság (Towarzystwo Kolei Górnośląskiej) Wrocław-Mysłowice közötti vonalának 1846. október 3-i forgalombahelyezésével együtt

8

o A sziléziai felkelés és a népszavazás

― Az első sziléziai felkelés

Sziléziai felkelések – három fegyveres konfliktus Felső Sziléziában, amelyek a lengyel államnak az első világháború utáni újjáépítésékor, 1919. és 1921. évek között történtek. A konfliktusok szorosan összefüggtek a sziléziai népszavazással (1921. március 20.), amely eldöntötte, hogy Felső Szilézia Németországhoz vagy Lengyelországhoz fog-e tartozni.

1919. augusztus 11-14. között tartott a sziléziai bányászok sztrájkja. A bányászok és kohászok követelték, hogy a Felső Sziléziát terrorizáló német rohamosztagok tagjainak meg Grenzschutz (határőrség) volt katonainak ne dolgozhassanak velük együtt. Ezenkívül azt, hogy a hatóság hagyjon fel a munkások tömeges elbocsátásával, emeljék a béreket és szüntesse meg az ostromállapotot. A sztrájk óriási méretűvé vált – augusztus 14-én 140 ezer munkás részt vett benne.

― Előzmények A német kapituláció után a helyzet Felső Sziléziában nagyon feszültté vált. A német közigazgatás felbomlása és a berlini forradalom miatt a lengyel népesség Sziléziában hamarosan néptanácsokat kezdett szervezni (1918 novemberétől), valamint más lengyel szervezeteket és pártokat. A német hatóság próbálta ezt megakadályozni, ennek megfelelő intézkedéseket adott ki és megerősítve katonai potenciálját. A német népesség saját militáris csapatokat szervezett Freikorpse (szabadcsapatok) néven. 1919. január 13-án a hatóság kihírdette az ostromállapotot Felső Sziléziában, ennek révén megszüntethette a személyi sérthetetlenséget, a hadsereg házkutatásokat végezhetett és letartoztathatott lengyel személyiségeket. A lengyel népgyűléseket betiltották, bevezették a kijárási tilalmat. Ez az állapot fél évig tartott.

1919. augusztus 15-én reggel egy mysłowicei bánya kapuja előtt kb. 3 ezer sziléziai munkás gyűlt össze feleségestül és gyermekestül, hogy átvegyék az illetményüket. A német igazgatóság halogatta a kifizetés időpontját és csak kb. 13-kor kezdte el bebocsátani a munkások csoportjait. A hosszú várakozás miatt felháborodott tömeg behatolt a bánya udvarára, erre a Grenzschutz tüzelt: 7 bányász, 2 nő és egy 13-éves fiú áldozatul esett. Augusztus 15-16-án a németek váratlanul letartoztatták a felsősziléziai POW néhány parancsnokát, akiknél dokumentumokat találtak, amelyek tanusították, hogy felkelés készül. Ebben a helyzetben a POW kiadta a parancsot, hogy a felkelés augusztus 17-én kezdődjön el. A felkelők megindultak Cieszyni Sziléziából és felvették a harcot a volt német-osztrák és német-orosz határnál fekvő területen (Pszczyna, Wodzisław Śląski, Tychy, Katowice, Bytom, Tarnowskie Góry). Augusztus 24-én a felkelés parancsnoksága, látva, hogy nincs esély több muníciót szerezni, és hogy segítség Lengyelországból nem jön, a németek nagy erőket összpontosító intézkedéseit látva felfüggesztette a kilátástalan harcokat. Az I. sziléziai felkelés időszakában, 1919 augusztusában, a város néhány mai kerületében (Szopienice, Bogucice, Dąbrówka Mała), néhány napos harc zajlott a sziléziai felkelők és az SSOS között. ― A második sziléziai felkelés – előkészület a területi népszavazáshoz (1920. augusztus 19-25.) Casus belli: a német biztonsági lengyelellenes tévekénysége

rendőrség

██ I., II. és III. felkelés

Az első sziléziai felkelés leverését követően a németek terrorizálták a lengyel népességet. Az Antant-hatalmak úgy határoztak, hogy Felső Sziléziában népszavazás legyen a német-lengyel határ kijelölése tárgyában. Ezért a német rohamcsapatok ki akartak űzni Sziléziából minél több lengyelt. Lengyel népgyűléseket szétvertek, a májusi felvonulásokat megzavarták, megtámadták a lengyel népszavazási bizottságokat.

A felkelők által ostromolt városok: szürke körökben a II. felkelésben, kék körökben - a III. felkelésben. Piros vonal: az államhatárok 1922-től

1920. augusztus 17-18. között zavargások voltak a városban, amelynek során a német fegyveresek megtámadták a francia osztályokat és a város

Felső Szilézia és a sziléziái felkelések területei: ██ I. felkelés ██ I. és II. felkelés

9

lengyel lakosságát. Harcok dúltak a II. felkelés során a város jelenlegi kerületei közül többek között Załęska Hałda, Bogucice és Dąb keretületeiben.

Általában Lengyelország mellett a szavazásra jogosultak 40%-a állt ki, Németország mellett pedig 60%. Kezdetben azt tervezték, hogy a szavazatokat községek szerint fogják számlálni, ami előnyösebb lett volna Lengyelország számára – de végül járások szerint számláltak. Majdnem minden város Németország mellett állt ki, nem így a szavazási terület keleti részén levő falvak többsége.

1920. augusztus 19-én a felső-sziléziai népvezető, Wojciech Korfanty, harcba hívott a németek ellen. Éjszaka kitört a felkelés és elkezdődött az általános sztrájk. Augusztus 20-a és 25-e között a felkelők elfoglalták Felső Szilézia kb. 1/3-át. Nem próbálták meg a legnagyobb városok elfoglalását, mert ott az antant erői állomásoztak. A varsói lengyel kormány nem segíthetett a felkelőknek, mert éppen akkor folyt a varsói csata utáni lengyel ellentámadás a szovjetek ellen a nyamani hadjárat előtt.

Németország és Lengyelország is hatalmas erőfeszítéseket tett, hogy megtartsa, ill. megszerezze a területet. Szilézia bányáiból származott a német feketeszén negyede, a cink 78%-a és az ólomérc harmada. Az itt bányászott vasércre, rézércre hatalmas nehézipari komplexumok épültek, melyek a Gleiwitz (Gliwice), Tarnowitz (Tarnowskie Góry) és Kattowitz (Katowice) háromszögön belül helyezkedtek el.

Augusztus 24-én a Felsősziléziai Szövetséges Kormányzó és Népszavazási Bizottság megparancsolta a német biztonsági rendőrség (Sipo) feloszlatását. Ezért a felkelés főparancsnoksága úgy döntött, hogy megnyitja a hadműveleteket, ami a következő nap meg is valósult. Ezzel teljesült a lengyelek fő követelménye.

A lengyel munkásság sztrájkokkal, a német polgárság fegyveres ellenállással próbálta érvényesíteni az érdekeit, miközben mindkét fél élt a korabeli modern propaganda-eszközökkel. 1919ben a német szociáldemokraták propagandája még az ipari munkásság közti szolidaritásra épített, ezt a terepet később kénytelenek voltak átengedni a katolikus Centrum-pártnak, akik a vallási vonalon tervezték meggyőzni a helyieket. A katolikus németek és katolikus lengyelek párharcában a Vatikán sem maradhatott semleges. A helyzetet bonyolította, hogy e felsőpapság német nemzetiségű volt, míg az alsópapság inkább a lengyelekhez húzott. Mind a lengyelek, mind pedig a németek komoly lobbitevékenységet fejtettek ki Rómában, de egyikük sem tudott a másik fölé kerekedni.

Eredmény: A második felkelés után a német biztonsági rendőrséget felszámolták, helyére a Bizottság létrehozott Abstimmungspolizei (Apo – népszavazási rendőrség) néven vegyes lengyelnémet egységeket. Megigérték a lengyelellenes támadások tetteseinek megbüntetését. A lengyelek hivatalos parancsban a felsősziléziai POW-ot feloszlatták és a sztrájk befejezésére szólítottak fel. Népszavazás Felső Sziléziában

A propagandának voltak kevésbé látványos részei, pl. a lengyel bankok szinte kamat nélkül kínáltak kölcsönöket a felső-sziléziaiak részére, miután a szerződés értelmében, 1920 februárjában az antant vette át a közigazgatást a németektől. Németország elsősorban a jobb gazdasági lehetőségekkel próbálta maradásra bírni a helyieket, élelmiszerszállítmányokat küldtek, igyekeztek felhívni a figyelmet a lengyel és német bérek, nyugdíjak közti különbségekre.

Felső-Szilézia (Regierungsbezirk Oppeln) 1905-ben (forrás: wikipédia)

A népszavazásra bocsátott terület tulajdonképpen nem esett egybe Felső-Szilézia, azaz Regierungsbezirk Oppeln területével. Voltak ugyan tervek, hogy a schleswigi népszavazáshoz hasonlóan több zónát hozzanak létre, de ezt végül elvetették. Az 1919-es előzetes béketervek szerint automatikusan Lengyelországnak ítélt területet bocsátották népszavazásra, egy fél járás kivételével Ez a terület volt Hultschin.

A népszavazás Felső Sziléziában 1921. március 20án volt. A szavazásra jogosultak voltak azok a személyek is, akik a népszavazási terület belsejében születtek, de már nem éltek ott (hasonlóan, mint az egy évvel korábbi népszavazásban Warmiában és Mazúriában). Ez volt a lengyel ajánlat, mert a lengyel hatóság meg akarta szerezni a Ruhr-vidéken dolgozó lengyelek szavazatait. Sajnos ez arra vezetett, hogy kihasználva e döntést a németek odaszállítottak sok német nemzetiségű személyt, akik Sziléziában születtek, és ezek 18-szor többen voltak, mint a választásra érkező lengyelek.

A ratibori járás déli részén számottevő morva lakosság élt, melyet Csehszlovákia 1920. február 4én megszállt, egy helyi népszavazás ellenére, ahol 93,7 % szavazott Németország mellett.

10

Korfanty vonala, 3 - Antant által ajánlott demarkációs vonal (1921 májusa), 4 - a terület, ahol a népesség többsége szavazott Lengyelország részére, 5 - a lengyelnémet határ, amit a Népszavazási Bizottság alapította meg (1921 októbere), 6 - a népszavazási terület nyugati határa

A helyi morvák a Deutschland, Deutschland über allest énekelték a "felszabadító" cseh hadseregnek és ez a figyelemreméltó momentum intő jel lehetett volna a Felső-Sziléziai népszavazást kezdeményező hatalmak számára. Akiknek, úgy tűnt mindent az utolsó négyzetméterig kidekáztak. A szavazásra bocsátott terület nyugati határát úgy húzták meg, mint Lengyelország leendő nyugati határát.

A lengyel fél automatikusnak vélte, hogy a lengyelek Lengyelország mellett fognak szavazni, sőt abban is bízott, hogy a sziléziai német római katolikusok is átszavazhatnak. Németország esélyeit erősítette, hogy sikerült brit támogatással elérniük, hogy a máshol élő sziléziaiak is szavazhassanak. A Ruhr-vidéken dolgozó lengyel származású, de "germanizált" vendégmunkások szó szerint tömött vonatokon indultak haza. Szinte minden állomásnál rezesbanda húzta nekik, miközben a helyi asszonyok élelmiszerrel látták el őket, nehogy elfedjék hová is kell húzni az ikszet. Budapestről 173 sziléziai származású indult haza a népszavazásra.

Felső-Szilézia három túlnyomóan németek lakta járása, Neisse, Grottkau, Falkenberg, valamint Neustadt an der Oder nyugati része megmaradt Németországnak. Hozzávették viszont KözépSzilézia Namslau járásának keleti részét, ahol lengyelek éltek. Az így meghúzott határokon belül a lengyel, ill. lengyelnek számolt kétnyelvűek abszolút többséget képeztek a 34% némettel szemben. Minden adott volt tehát, hogy a teljes Felső-Sziléziai iparvidék Lengyelország mellett dönthessen, kivéve egyvalamit: magát a szavazatokat.

Aztán a szavazatok összeszámolása után kiderült, hogy a remekül előkészített népszavazás nem váltotta be a hozzáfűzött lengyel reményeket. A meglepően békés légkörben lezajlott szavazás egészen váratlanul Németország fölényével és győzelmével zárult. 59,61% szavazott a maradásra, 40,38% a lengyel csatlakozásra. Fontos tény, hogy a versailles-i békeszerződés 88. cikkelyének 5. paragrafusa a népszavazás alapján tervezte meghúzni az új határvonalat, azaz a német "győzelem" nem jelentette automatikusan a tartomány egészének megtartását. A számolálálás alapján Nagy Británia és Olaszország képviselői azt ajánlották, Felső Sziléziát úgy osszák fel, hogy Lengyelország a szavazási területnek csak kis, déli részét (Pszczynai és Rybnik-i járások részei) meg a Katowice-i járásnak egy kis részét (főként mezőgazdasági területeket) kapná meg, Németország pedig megkapná a maradékot (ún. Percival-De Marinis vonala). A franciák Lengyelországnak az egész keleti Felső Sziléziát (az ipari területtel együtt) szándékozták átengedni (ún. Le Rond vonala, vagyis Korfanty-vonal). Olaszország és Nagy Británia véleménye abból következett, hogy így a sziléziai ipari teljesítmény nagy hányada a Németországra rákényszerített háborús kártalanítás céljaira lenne kihasználva. 23 közigazgatási egység közül mindössze hétben volt német többség: egyetlen járásban és hat iparvárosban. Ennek ellenére tizenhatban kerültek többségbe a Németország mellett szavazók. Járási szinten egészen váratlan eredmények születtek. Közel 90%-kal szavazott Németország mellett Neustadt járás, ahol a németek aránya alig haladta meg a 20%-ot. Rosenberg járásban ez az arány 68/16, Cosel járásban 75/22 százalék volt.

Lengyelország és Felső-Sziléziai határváltozása (1921) A sziléziai népszavazás területe és ajánlatok a lengyel határra: 1 - Percival-De Marinis vonala, 2 - Le Rond-

11

Egyedül a német többségű Katowicében kapott Németország kevesebb szavazatot (mindössze 0,07%!) az ott élő németek arányához viszonyítva.

― A harmadik sziléziai felkelés – területi népszavazás Dátum: 1921. május 2. - július 5. Casus belli: a lengyeleknek előnytelen döntés Felső Szilézia felosztásakor Abban az esetben, hogy a németek nyernek, a sziléziai lengyelek felkelést terveztek. Hasonló tervek születtek a németek oldalán is számukra kedvezőtlen eredmény esetére. Mivel az eredmény lengyel szempontból valóban előnytelen volt, Wojciech Korfanty 1921. május 3-án kiadta a felkelést indító parancsát. Egy nappal korábban elkezdődött az általános sztrájk a bányákban és a kohókban, éjszaka különleges felkelő csapat levegőbe röpítette a vasúti hidakat az Oderán. Ezzel megszakadt a vasúti forgalom Felső Szilézia és Németország között. Május 10-éig a felkelők elfoglalták az Oderáig terjedő területeket (ez Felső Szilézia kb. 2/3-a), Opole felé közeledve. Május közepére esett a németek ellentámadása: 21-e és 26-a között volt a nagy csata a Szent Anna Hegynél (annabergi csata), a németek meghódították a hegyet, de nem sikerült áttörniük a frontot. Egyidejűleg május 23-án a lengyelek visszaverték a német támadást az Olza folyó torkolatánál (Wodzisław Śląski és Racibórz környéke). Ez megakadályozta, hogy a németek hátbatámadják a felkelőket, ami valószínűleg a felkelés gyors vereségét okozhatta volna. Június 7étől a harcok megálltak és elkezdődtek a tárgyalások az Antant-képviselők közvetítésével. A lengyelek és németek fokozatosan kivonták az egységeiket a népszavazási területről.

1921. március 20-án voltak a népszavazások FelsőSzilézia e területein. Katowice választókerületben, amelyhez Katowice járás és város is tartozott, a választók 51,9%-a Németország mellett szavazott. Katowice városában ugyanakkor 85,4%, Katowice járásban pedig 44,4% szavazott a németekkel. Lengyelország számára váratlan volt a kudarc. Mindössze hét járásban szavaztak az elszakadás mellett, közülük Groß Strehlitzben is éppenhogy csak. 678 településen kaptak többséget az elszakadni vágyók, míg Németországot 844-ben favorizálták. Az eredményt nehezen lehet azzal magyarázni, hogy a lengyelek nem mentek el szavazni, a regisztrált választópolgárok 98%-a megjelent az urnáknál. Sokkal valószínűbb, hogy számukra a német életszínvonal sokkal vonzóbb volt a bizonytalan jövőnél. Nagyon nehéznek tűnt ezután meggyőzni az antant hatalmakat az ellenkezőjéről, de a lengyelek nem adták fel. Elsősorban a "külsős", azaz utaztatott szavazókat kárhoztatták, akik részére még Kölnben is felállítottak szavazófülkéket. Egészen az eredmények ismeretéig nem volt azzal problémájuk, hogy jelentős német-lakta területeket is belevettek a népszavazásba, most azt állították, azokat sosem kérték.

Az összecsapások során a franciák nyíltan támogatták a helyi bányászokból, polgárokból és parasztokból verbuválódott lengyel felkelőket. A francia kormány például megtiltotta, hogy Németország többi részéből fegyveres önkéntesek érkezzenek. Nagy-Britannia ellenkező álláspontot képviselt, a miniszterelnök a Parlamentben ítélte el a lengyel agressziót, mely szembement a felsősziléziai népakarattal. Többször előfordult, hogy német határőr alakulatok brit és olasz csapatokkal együtt küzdöttek a lengyelek ellen. A nyár folyamán újabb antant csapatok érkeztek és szétválasztották a harcoló feleket, akiket egyik állam kormánya sem mert nyíltan támogatni. A fegyverszüneti vonalat Korfanty-vonalnak nevezték a lengyel felkelést vezető Wojciech Korfanty után, aki nem mellesleg korábban Reichstag képviselő volt.

Az antant részéről úgy gondolták, valamennyi területet mégiscsak kellene adni a lengyeleknek. Francia részről az etnikai határt ajánlották országhatárnak, átadva az egész sziléziai iparvidéket Lengyelországnak, míg a brit javaslat szerint ez Németországnál maradt volna, cserében a déli, elsősorban mezőgazdasági területek kerülnek lengyel kézbe a Percival-vonal mentén. Pleß és Rybnik járásban a felső-sziléziai lakosság csupán 23%-a élt. Németország jelezte, hogy az iparvidék elcsatolása esetén komoly nehézségbe ütközne a jóvátétel fizetése és ragaszkodott a tartomány egészéhez. Ezt az álláspontot azonban már brit részről sem támogatták.

A III. sziléziai felkelés idején, 1921. május 3-án, az egész éjszaka tartó harcok során a várost a sziléziai felkelők nyolc zászlóalja tartotta megszállva, Walenty Fojkis és Adam Kocur parancsnoksága alatt.

12

1921. július 5-én a felek fegyverszünetet kötöttek. A lengyel kormány Varsóban hivatalosan elhatárolta magát a felkelésért való felelősségtől.

― A két világháború közötti évek és a II. világháború A sziléziai felkelések után, 1922-ben Katowice a környező nagyközségekkel együtt az újjáalakult Lengyelországhoz került. A két világháború közötti évek a város mérhetetlen fejlődésének idejére estek a környező nagyközségek beolvadása révén. 1920as évek elején 40 ezer körüli lakosa volt. A város lakosságának száma az 1922. évi 55 ezerről 1939-re 135 ezerre emelkedett. A Lengyel Köztársaság Szejmjének 1920. július 15-i határozata Katowicét az autonóm Sziléziai vajdaság székhelyévé nyilvánította saját Parlamenttel (Sejm Śląski) valamint Kincstárral (Skarb Śląski). 1925-ben Katowice a sziléziai egyházmegye székhelye lett. (A bytomi út mellett máig fennmaradt az a beton bunker, ahol a második világháború kitöréséig – Katowice város közvetlen közelében – a lengyelnémet határ húzódott).

A patthelyzetre képtelen volt megoldást találni az antant legfelsőbb haditanácsa, ezért a Népszövetséghez delegálta a problémát. Belgium, Brazília, Kína és Spanyolország egy-egy képviselője adatok bekérése után, a népszámlálási és népszavazási ívek ismeretében hozták meg a döntésüket 1921 októberében. Mivel ez volt a Népszövetség első igazi megmérettetése, komoly feltáró munkát végeztek, hiszen egy-egy kilométeres határváltozás is ipartelepek tucatjának sorsáról döntött. A németek nem számíthattak semmi jóra attól a bizottságtól, ahol 4-ből 3 tag ellenséges államból verbuválódott, valamint a két határmegállapító szakértő közül az egyik cseh volt. Eredmény: A Felsősziléziai Szövetséges Kormányzó és Népszavazási Bizottság október 12-én Lengyelország számára előnyösebb döntést fogadott el Felső Szilézia felosztásról.

A II. világháború előtt a város 53 bank, 14 külföldi diplomáciai képviselet, 9 nemzetközi konszern, 4 részvénytársaság, 9 kereskedelmi iroda valamint 7 gazdasági társasg székhelye volt. Számos közintézmény létesült, közülük 1926-ban adták át a modern Katowice-Muchowiec repülőteret, a Sziléziai Múzeum épülettömbjét (1940-ben a németek elpusztították), 1937-ben meg a Lengyel Rádió új épületét. Átépült a városdéli része is, luxus villanegyedek létesültek és monumentális egyházi építmények épültek (köztük a Szent Kázmér helyőrségi templom, megkezdődött a Krisztus Király Katedrális építése is).

Lengyelország végül 3214 négyzetkilométer területtel lett gazdagabb, ezen a területen közel egymillió ember élt (lásd fenti térkép). Lengyelország területi követeléseit csak részben elégítette ki a döntés, még mindig fél millió lengyel maradt Felső-Szilézia német oldalán. Gazdaságilag sokkal inkább Lengyelországnak kedvezett a határozat, az iparvidék túlnyomó hányada (61 szénbányából 49 és fél, 37 kohóból 22, 16 cink és ólombányából 12, valamint az összes vasércbánya) került az új állam birtokába.

A szeptemberi hadjárat idején Katowicéből 1939. szeptember 2-ról 3-ra virradó éjszaka vonultak ki a nagyobb lengyel katonai egységek. a várost a cserkészek és a sziléziai felkelők védték. Kb. 860 fő esett el a harcok alatt, vagy a német Wehrmacht és a Freikorps tagjai végezték ki a piactéren és a Panewnicki erdőben. A várost a III. Birodalomhoz csatolták. Katowice ekkor a kormányzóság (1939. november 1-től), utána meg a felső-sziléziai tartomány székhelye lett. 1941 áprilisáig Katowicéből kitelepítették a zsidó lakosságot, amelyből a háború előtt több mint 8300 fő lakott itt. A megszállás idején a németek bizonyos mennyiségű lengyelt is kitelepítettek Katowicéből, melyhez Legotában átmeneti tábort létesítettek. Főkormányzóvá és Gauleiterré Fritz Brachtot (*Heiden, 1899. január 18.-†Kudowa-Zdrój, 1945. május 9.) nevezték ki.

Szilézia sorsa térképen (c) Jakabffy Elemér Alapítvány, Media Index Egyesület 1999-2006. Lengyelország megkapta a népszavazási terület kb. 1/3-át, ebben az egységes területet Katowicétól Oderáig délen, ezen kívül a kohók 50%-át és kőszénbányák 76%-át. Ez nagy jelentőséggel bírt Lengyelország gazdasági fejlödésében. A felkelés egészében elérte a célját. A Lengyelországnak átengedett terület 1922. május 14-én hivatalosan is átkerült a lengyel hatóságok irányítása alá. Forrás: http://pangea.blog.hu/2014/05/25/szetszakitott_szilezia

NSDAP-Gauleiter von Oberschlesien

Sziléziai felkelések: http://hu.wikipedia.org

13

Ebben az időszakban Katowice a náci párt vezetőségének kerületi székhelye és a gestapo központja is volt. A német megszállás idején a Katowicében a lengyelség minden nyomát elpusztították (köztük a sziléziaiak nyomát is).

Tanács Választmányának elnöke (1964–1973), a sziléziai vajda (1945–1950), a katowicei vajda (1973–1975) tisztségeket, tagja volt az Államtanácsnak (1963–1980), majd az Államtanács alelnöke (1980–1985) volt.

A várost 1945. január 27-ről 28-ra virradó éjszaka foglalta el az 1. Ukrán Front, mely részt vett a Visztula–Odera offenzívában, a sziléziai és a prágai hadműveletekben és a breslaui harcokban. Az egység harcolt a berlini offenzívában és Lengyelországban. Parancsnoka ebben az időszakban Ivan Konyev, a Szovjetunió marsallja (1944. május 24. – 1945. június 10.) volt. A hadműveletek következtében a szovjet hadsereg felégette a belvárosi részt, többek között a Szent János utca és a Posta utca vonalát valamint a Rynek és a Stawowa utca közötti házsort.

Jerzy Ziętek sziléziai vajda A II Lengyel Köztársaság Szejmjének követe (1930–1935) és a Törvényalkotó Szejm képviselője (1947–1952) valamint a Lengyel Népköztársaság Szejmjének képviselője a II-VIII. ülésszakon (1957–1985), a Sziléziai Felkelés Veteránjai Szövetségének elnöke, a Szabadság és a Demokrácia Harcosai Szövetsége Főtanácsának alelnöke (1949–1985) volt.

― A háború utáni időszak 1945-ben a hitleri birodalom megdöntése után kerültek Lengyelországhoz Felső-Szilézia további részei, valamint a Wrocław központú egész AlsóSzilézia. Így Európa jó minőségű kőszenéről híres egyik iparvidéke, a sziléziai szénmedence legnagyobb része – a Racibórztól délre eső Karvinimedence kivételével – Lengyelországhoz tartozik. 1945 után a város visszanyerte egykori ipari és közigazgatási központ jelentőségét.

Utána a vajda tisztséget 1945. március 11-től 1948. október 31-ig Aleksander Zawadzki (BędzinKsawera, 1899. december 16.-Varsó, 1964. augusztus 7.) töltötte be. A város első elnöke 1945 után Józef Wesołowski volt.

Az első vajda Jerzy Ziętek (Gliwice, 1901. június 10.-Zabrze, 1985. november 25.) volt.

1952-ben a város lakosainak száma 65 ezer fő volt. Katowice rövid ideig, három éven keresztül (1953. március 7.-1956.december 12.) Stalinogród nevet viselte. 1955. december 30-án, a sziléziai püspökség kitelepítése idején, Zdzisław Goliński częstochowai megyéspüspök felszentelte a katowicei Krisztus Király Katedtálist (Katedra Chrystusa Króla). Ebben az időszakban a város tudományos és kulturális központ rangra emelkedett, Katowice egyetemi központ lett. 1968-ban Katowicében megalapítják a Sziléziai Egyetemet (Uniwersytet Śląsk). Felépültek a nagyobb lakótelepek és néhány reprezentatív építmény épült, köztük a Sziléziai Felkelők emlékműve és a Spodek sportcsarnok, amely a város szimbóluma lett. Felépült a Superjednostka épülettömbje, a Művészeti Kiállítások Irodája (Biuro Wystaw Artystycznych) és a Házasságkötő Palota, kereskedelmi pavilonok létesültek, elkészült a Silesia és Katowice szálloda valamint a vasúti pályaudvar tömbje.

Jerzy Ziętek emlékműve Jerzy Ziętek, álnéven Jorg (Gliwice, 1901. június 10.-Zabrze, 1985. november 20.) – lengyel politikus, önkormányzati, párt és állami hivatalnok, társadalmi aktivista, katona, a Lengyel Hadsereg dandártábornoka, a Lengyel Népköztársaság Központi Bizottságának tagja volt (1964–1981). Katowicében betöltötte a Vajdasági Nemzeti

― Zavargások időszaka 1980-ban a fordulópontot a katowicei Wujek bánya véres pacifikálása jelentette. A rohamrendőrség (ZOMO) osztagai 6 bányászt öltek meg az akcióban, hárman később, a kórházban haltak bele a sérüléseikbe.

14

A mészárlás megtette a magáét, az ellenállási kedv meggyengült. A sztrájkok többsége vagy magától, vagy a pacifikálás eredményeként még karácsony előtt megszűnt. Legtovább a Piast bánya föld alatt sztrájkoló bányászai tartottak ki, ők csak december 28-án fejezték be az akciójukat. 1981. december 13a és a Lengyel Népköztársaság kormánya átal a szükségállapot bevezetété követően, Katowicében a Baildon kohóban valamint a Staszic, Wieczorek és Wujek bányákban sztrájkok törtek ki.

A lakosság változása 1783-2012 között Katowice lakosságának száma a természetes fogyás és kivándorlás következtében 1989-től fokozatosan csökkent. 1995-2007 között a lakosok száma mintegy 35,7 ezerrel csökkent (10,3%), évi átlagban 2200-2500 fő volt a fogyás.

A szükségállapot egyike azoknak az eseményeknek, amelyeknek a megítélése a legjobban megosztja a lengyel társadalmat. A lengyelek csaknem fele a tények ellenére elhiszi Jaruzelski tábornoknak, hogy az 1981. december 13-i események a szovjet intervenciótól mentették meg Lengyelországot. Ez a hit különösen az idősebb nemzedékben erős. A szükségállapot alatt és az egész 80-as évtizedben elkövetett súlyos bűnök többsége büntetlen maradt. A szükségállapot áldozatai közül sokan szegénységben élnek, miközben a kommunista hadsereg tábornokai és a biztonsági apparátus tisztjei busás nyugdíjat kapnak. Ez újabb feszültségeket kelt. 1981. december 16-án, a Wujek Kőszénbányában a ZOMO fegyveresen lépett fel, melynek következtében 7 bányász a helyszínen meghalt, további ketten pedig a kórházban haltak bele sérüléseikbe.

A lakosságszám legnagyobb fogyása a város északi kerületeiben mutatkozott, kiváltképpen a Belvárosban (1988-2007 között a lakosok 25 %-a). A lakosságszám több mint 15 %-os apadása 19882007 között a következő kerületekben mutatkozott: Dąb, Wełnowiec-Józefowiec, Załęże és Załęska Hałda-Brynów. Ebben az időszakban a lakosságszám növekedése mutatkozott Katwice három déli kerületében, úgy mint: Kostuchna, Podlesie és Zarzecze. A népsűrűség 2007-ben átlag 1895 fő/km² volt. A legnépesebb a Osiedle Tysiąclecia = Milleniumi lakótelep (12,5 ezer fő/km²) és a Belváros volt. A legkisebb népsűrűség Katowice déli kerületében, Murkiban (140 fő/km²; a nagy erdőterületeknek köszönhetően) és Podlesiében (663 fő/km²) volt. 2014 első felében a lakosok 47,54%-a (144 193 fő) férfi, ugyanakkor 52,46% (159 121 fő) nő volt. Nő/férfi arány 110 nő/100 férfi.

1983. június 20-án II. János Pál pápa érkezett zarándoklatra Katowicébe és találkozott a hívekkel a Katowice-Muchowiec repülőtéren. A szentmisén 1,5 millió ember vett részt. A pápa ellátogatott a katedrálisba is és átadta az emlékérmet a város elnökének, Edward Mechának (1938-2013).

Katowice népessége elöregszik, ami a nyugdíjas korú lakosok %-os aránya nökedésének eredménye, ugyanakkor a 18 életév feletti személyek száma lecsökkent. Idősek legnagyobb százalékban Koszutka, Dąb és Brynów-Osiedle Zgrzebnioka területén laknak. 2007-ben a termelőképes és dolgozó korú lakosság a népesség 65 %-át alkotta. A nemzetiségi összetétel tekintetében a 2002. évi statisztikai adatok (Narodowy Spis Powszechny Ludności i Mieszkań) szerint a város 327 222 lakójából 296 792 fő (90,1%) lengyelnek vallotta magát. Sziléziai nemzetiségből 17 777 fő (5,4%) katowiceinek (katowiczan) vallotta magát. Ezen kívül a városban 674 német, 165 roma élt, 470 lakos más nemzetiségűnek vallotta magát. 11 344 fő nemzetisége nem volt megállapítható. A 2011. évi összeírás szerint a város lakóiból 24,4%, vagyis a katowiceiek közül 78 838 fő sziléziai nemzetiségűnek vallotta magát.

II. János Pál pápa zarándoklta Katowicébe 1990-ben Katowicében visszaállít az önkormányzat. 1992. március 25-én Katowice székhellyel megalakult a Metropolia Górnośląska.  Demográfia

― Demográciai fejlődés

Katowice a 10. legnépesebb lengyel város (2014. június 30-i adatok szerint 303 314 lakosa volt) és területe szerint a 11. legnagyobb (164,64 km²). Katowice lakossága a lengyel népesség közel 0,8 %-át teszi ki.

Katowice demográfiai fejlődése a határmenti településsel és a város területi változásával van összefüggésben.

15

A városi jog elnyerésétől, 1865-től kezdve Katowice saját területének többszörösére nőtt és közigazgatási szerkezete is megváltozott. 1924. július 15-én a város lakóinak száma meghaladta a 100 ezer főt. Ezen a napon egyesült Katowicével: Bogucice, Brynów, Dąb, Ligota, Załęska Hałda, Załęże és Zawodzie, ami gyakorlatilag a lakosság számának megduplázódását jelentette nem egészen 57 ezerről valójában 113 ezerre (1930 májusában 129 437 fő). A környékbeli települések újabb csatlakozására 1951-ben, 1960-ban és 1975-ben került sor. 1825-től 1924-ig a lakosság száma megduplázódott, főleg a migráció és a környező falvak beolvadása révén, ami közel 10 év és az elmúlt 100 év alatt több mint 165-szörösére nőtt.

― Harmadik fázis: a világháború utáni időszak (1945-1989) A nagy kiterjedésű város átépítése és további fejlődése II. világháború után tovább folyt, ebben az időszakban átépült a Rondo-Rynek közötti zóna (köztük a Spodek csarnoka valamint újabb felhőkarcolók épültek), új lakótelepek jöttek létre (köztük a Tysiąclecie, Paderewski, Rozdzieński, Odrodzenie és Witos lakótelepek) valamint középületek (a vasúti pályaudvar új épülete). ― Negyedik fázis: a jelenkor (a XX. század 90-es éveitől) A gazdasági átalakulás Katowice gazdasági rendszerének megváltozását eredményezte (a bányák, kohók és más nehézipari üzemek felszámolása); átépítették az útcahálózatot (köztük megépült az A4-es autópálya), és egy sor revitalizációs eljárást folytattak le (pl. Kulturális Zóna alakult az egykori Kopalnia Węgla Kamiennego „Katowice” kőszénbánya területein); új kereskedelmi-szolgáltató és iroda létesítmények épültek (pl. Altus, Chorzowska 50 valamint ipari parkok); a város további urbanisztikai fejlődése déli irányban folytatódik a számos lakásberuházó miatt.

Katowiced legnagyobb populációját 1987-ben jegyezték le – a GUS statisztikai adatai szerint 368 621 fő. Az elöregedéssel a XX. század 80-as éveiben megváltozott a város demográfiai fejlődése és megkezdődött a Katowice lakóinak számbeli csökkenése az 1987-es 368 621 főről 2012. év végére 307 233 főre. A Statisztikai Főhivatal (GUS) előrejelzése szerint Katowice lakóinak száma 2035re 248 455 főre esik vissza.  Az urbanisztikai fejlődés Katowice városszerkezete a város ifjú kora miatt a különböző fejlődési fokozatok valamint a Katowicéhez csatolt közigazgatási települések sajátosságai miatt nem egységes. A Belvárosnak a legszorosabb kapcsolata a vele szomszédos kerületekkel van, melyek 1924-ben olvadtak vele össze. Katowice jelenlegi formája négy fejlődési szakaszban alakult ki: ― Első fázis: a korai városiasodás időszaka A korai urbanizáció időszaka (a XIX. század 40.80-as évei) – kapcsolatos a Katowice jelenlegi kerületeinek iparosodásával, a vasútvonal Katowicébe vezetésével valamint a ThieleWinckler birtokigazgatóság Katowicébe való áthelyezésével. Ebben az időszakban tűzték ki a jelenlegi Belváros (Śródmieście) urbanisztikai szerkezetének tengelyét: plac Wolności – Rynek – plac Szramka valamint Dworcowa – Mariacka utcák; az ipari üzemeknél patronáló kerületek létesültek, köztük Giszowca és Nikiszowca.

Katowice, háttérben a Lengyelország legmagasabb épületeinek egyike, az Altus toronyház (2001−2003) ― Urbanisztikai adatok A lakóépületek területe 12%, a közlekedési és szállítási területek 12,5%, ipari területek 8,5%, rendezett zöldfelületek 7,5%, erdős és más használatú területek 55% és használaon kívüli területek 4,5%. Katowice határaiban 66 km² védett erdő található.

― Második fázis: a két világháború között A két világháború közötti territoriális expanzió (területi terjeszkedés) és fejlődés időszaka – a Katowice autónóm Sziléziai vajdaság székhelyéül való elismerésével kapcsolatos; ebben az időszakban csatolták Katowicéhez a szomszédos kerületeket és a Belváros déli részét is, ahol felépült többek között a Sziléziai Szejm, a Sziléziai Múzeum, a Krisztus Király Katedrális (a II. világháború után fejezték be) valamint számos lakóház.

 Építészet Katowice Łódź és Gdynia mellett a lengyel városok azon csoportjához tartozik, melyeknek központja nem a középkori alapítású városoktól származik. Gótikus, reneszánsz vagy barokk stílusú építmények sem találhatók benne. A város építészeti sszerkezete átépítések és a szomszédos falvak és a XIX. és XX. századi gazdasági fejlődés idején létrejött munkástelepek beolvadásának eredménye.

16

A Belváros a XIX. század első felében alakult ki, melynek jelentősebb átépítésére 1880 után került sor. Ebben az időszakban épültek az eklektikus stíluselemeket tartalmazó építmények (többségük neoreneszánsz és neobarokk) későbbi szecessziós stíluselemekkel. A XIX. század végén „kis Párizsként” – „mały Paryż” – nevezték. Katowice belvárosa déli részének modernista negyede a Sziléziai vajdaság megalakulása után, 1922-ben alakult ki, ami az országban a két világháború közötti funkcionalizmus és a nemzetközi stílus legérdekesebb példáinak egyike. Katowice épületeit a német Bauhaus, a holland De Stijl („A stílus”) illetve Charles-Edouard Jeanneret vagy, ahogy a világ jobban ismerte, Le Corbusier (La Chaux-de-Fonds, 1887. október 6. – Roquebrune-Cap-Martin, 1965. augusztus 27.) építészete inspirálta.

Henryk Bronisław Buszko Henryk Bronisław Buszko – aki nevét beírta Katowice építészetébe – Lwowban (Lemberg) született 1924. szeptember 3-án. A Krakkói Műszaki Egyetem befejezése után, 1949−1958 között Aleksander Franta és Jerzy Gottfried társaként a Miastoprojekt Katowice várostervező iroda munkatársa volt. 1958-tól Aleksander Frantával vezette a katowicei állami tervező irodát – Pracownia Projektów Budownictwa Ogólnego (PPBO) w Katowicach.

Katowice két világháború közötti építészete emellett az egységesítés és szabványosítás jegyeit is magán viseli, nagy sokféleség és individualizmus jellemzi. Ebben az időszakban a beruházásokban a vajdasági hatóságok vettek részt, melyek magukkal vonták a magán és egyházi befektetőket is. A legnagyobb ebben az időszakban épült alkalmi építményekhez tartozott az 1924-1929 között épült Sziléziai Szejm épülete valamint a Krisztus Király Érseki Székesegyház, melynek építése 1927-ben kezdődött, és csak a háború után, 1956-ban fejezték be.

Marian Dziewońskival és Tadeusz Szewczykivel együtt elkészítette az osiedla Tysiąclecia w Katowicach lakótelep terveit, amely 1958-1979 között épült fel. 1960-ban elkészítette a katowicei állami tervező iroda (PPBO) munkacsarnokának terveit. 1960-1963 között, Ustrońban megtervezte a Lengyel Pedagógus Szakszervezet üdülőjét (dom wczasowy Związku Nauczycielstwa Polskiego w Ustroniu).

A II. világháború után, a XX. század végén az építészetben a szocialista realizmus tanai érvényesültek, ráerőszakolva a lengyel értékekre. Ennek példája az Pałac Młodzieży = Ifjúsági Palota (1948-1951 között épült) valamint az egykori Dom Związków Zawodowych = Szakszervezetek Háza (1955 épült). A későbbi időszakban igyekeztek megalkotni a városközpont új koncepcióját, északi irányban. Ezeket a munkálatokat a XX. század 50es, 60-as és 70-es éveiben valósították meg.

A Tucznoban lévő várat Építészek Házává alakíttatta (1976-ban fejeződött be) valamint a Zamoyskiak varsói palotája melletti kiállítási pavilont a SARP székhelyévé építette át. 1957-1959 között a Stowarzyszenie Architektów Polskich (SARP) – Lengyel Építészek Társasága – Katowice Kerületi Igazgatóságának (Zarząd Okręgowy SARP Katowice) elnöke volt.

Ekkoriban épült fel a Sajtó Ház (Dom Prasy), a Skarbek Áruház, a Superjednostka monumentális épülete valamint a Spodek látvány-sport csarnok.

1965-1969 és 1972-1975 között a Lengyel Építészek Társasága Főigazgatóságának (Zarząd Główny Stowarzyszenia Architektów Polskich) elnöki tisztjét töltötte be. 1966-ban elősegítette SARP tiszteletdíjának létrehozását. 1970-1978 között a Sziléziai Műszaki Egyetemen tanított.

A jelentős lakásberuházásoknak köszönhetően a legnagyobb értékek közé tartozik az Osiedle Tysiąclecia (Ezredéves lakótelep) és az Osiedle Walentego Roździeńskiego lakótelepe.

Az USA, Mexikó és Oroszország szervezeteinek tiszteletbeli tagja volt.

Henryk Bronisław Buszko Henryk Bronisław Buszko (Lwow, 1924. szeptember 3.), a Lengyel Építészek Társasága (Stowarzyszenie Architektów Polskich) által a lengyel építészek számára 1966-tól adományozott Honorowa Nagroda SARP díjjal – Aleksander Frantával együtt – 1975-ben kitüntetett híres lengyel építész.

építész

Henryk Bronisław Buszko Aleksandr Frantával és Jerzy Gottfrieddel közösen 1950-1954 között elkészítették a Szakszervezetek Kerületi Tanácsának székházát (gmach Okręgowej Rady Związków Zawodowych w Katowicach), 1958-1964 között a Teatr Ziemi Rybnickiej (jelenleg Rybnickie Centrum Kultury) színházat Rybnikben valamint 1955-1958 között Mikuszowicében (Bielsko-Biała) a szállítómunkások üdülőjét.

17

(millenium) kapta. Twerveit négy tervező készítette: Henryk Buszko, Aleksander Franta, Marian Dziewoński és Tadeusz Szewczyk, melyek közül az első kettő az építés felügyeletét végezte. A kerület főleg lakótelep jellegű. A Drogowa Trasa Średnicowa (DTŚ) főútvonalnak és a 79. számú országos főútvonalnak (Chorzowska utca) köszönhetően jó közlekedéssel rendelkezik. A kerület 1,88 km² kiterjedésű (a város területének 1,14%-a) és 2007-ben 23 501 lakosa volt (Katowice lakosságának 7,4%-a).

Aleksander Franta Aleksander Franta lengyel építész 1925. február 1jén Krakkóban született. 1975-ben a SARP tiszteletdíjával tüntették ki. Franta 1949-ben fejezte be a Krakkói Műszaki Egyetemet. Henryk Buszko munkatársa lett. ― Osiedle Tysiąclecia Henryk Bronisław Buszko 1958-1979 között Aleksander Frantával, Marian Dziewońskival és Tadeusz Szewczykivel közösen tervezte a katowicei osiedle Tysiąclecia lakótelepet (Osiedle im. Tysiąclecia Państwa Polskiego, egyszerűen: Tauzen).

Osiedle Tysiąclecia w Katowicach Fot. Dawid Chalimoniuk / Agencja Gazeta A lakótelep valamint Katowice e kerülete a város északnyugati részében található, az északi kerületek együttesében, Dąb, Załęże és Chorzów város között, Dąb történelmi nagyközség Klimzowiec keleti részének területén.

Forrás: Wikipedia ― Ustroń-Zawodzie gyógyhely Henryk Buszko Aleksander Frantával és Tadeusz Szewczykivel közösen készítették 1967-1978 között Ustrońban a Dzielnica Leczniczo-Rehabilitacyjną Ustroń-Zawodzie gyógyhely terveit.

Az osiedle Tysiąclecia Katowicében

Ustroń-Zawodzie üdülőhely

Lakó kerület terület már a XVII. századtól volt, amikor a Rawa folyó mellett kialakult a Sośnina telep. A XIX. században a Chorzowska utcánál felépült a Dąb – Bederowiec telep, ugyanakkor a XX. század 50-es éveiben "Tysiąclecie-Górne" területén kialakult a finn házacskák telepe a korabeli Klimzowiecben. Helyükön 1961-ben kezdődött meg az új lakótelep építése, melynek nevét a Lengyel Állam Ezredik Évfordulójáról

― Az osiedle Gwiazdy lakótelep Henryk Buszko Aleksander Frantával és Tadeusz Szewczykivel közösen készítették 1967-1979 között az osiedle Gwiazdy lakótelep terveit. Osiedle Walentego Roździeńskiego – Walenty Roździeński Lakótelep – ismert nevén Osiedle Gwiazdy Katowice lakótelepeinek egyike, amely az Aleja Walentego Roździeńskiego mellett fekszik.

18

A Csillag lakótelep épületei madártávlatból 1970−1978 között épült a korábbi Katowice szénbányához tartozó területen.

Az új Házasságkötő Pavilon az átépítés előtt (Aleksander Franta-Henryk Buszko) Később, 1965-ben ide hozták át az összes chorzówi Házasságkötő Hivatalt (Urząd Stanu Cywilnego). Négy éve a Házasságkötő Hivatal – a Chorzówi "El viva arte" Képzőművészeti Társasággal és a "Atelier" Művészeti Galériával közösen – két havonta szervezi a házasságkötő teremben a kamarazenei koncerteket a festészeti és grafiakai kiállításokkal együtt.

A Csillag lakótelep házai (2010) Hét toronyházból áll, melyek lakóházként szolgálnak, Csilagokként ismertek, ahol az építmények alapjai nyolcágú csillagot alkotnak. A Csillagok a Kukurydze után Katowice második legmagasabb lakóépületei.

A felújítása után 1959-ben tervezte Szczawnicába a Bányász Szanatóriumot. Świeradów-Zdrójban 1977-1989 között épült fel a rézbányászati üdülőközpont (jelenleg Hotel Malachit).

H. Buszko, A. Franta i T. Szewczyk: Osiedle Gwiazdy w Katowicach Henryk Bronisław Buszko további munái: ― Urząd Stanu Cywilnego - Pawilon Ślubów w Chorzowie, 1963 – Házasságkötő Pavilon

Hotel Malachit Świeradów-Zdrójban

A háború után, 1945-1955 között Chorzówban két házasságkötő hivatal működött: Chorzów I és Chorzów II; 1956-ban alakult meg a Városi Hivatal épületében működő egy Házasságkötő Hivatal. 1964 júliusában a huta parkban megnyílt a modern, oszlopokon álló Házasságkötő pavilon. Kezdetben kizárólag reprezentációs szerepet töltött be.

Henryk Bronisław Buszko és Lidia Baron tervei szerint épült a Szent Kereszt Feltalálása és a Betegeket Gyógyító Istenanya temploma Katowicében (kościół pw. Podwyższenia Krzyża Św. i Matki Bożej Uzdrowienia Chorych w Katowicach), 1977 (Osiedle Tysiąclecia, ul. Mieszka I).

19

Katowice belvárosa Katowice látnivalói és műemlékei

A város nem műemlékváros, hanem népesforgalmas ipari központ, amely elsősorban városrendezési szempontból érdemel figyelmet.

Katowice sajátos arculatú, dinamikusan fejlődő város. Belvárosát két különálló részre osztja a rajta áthaladó vasútvonal. A Belvárost a Katowicével egybeépült agglomeráció települései övezik. Egyedülálló a katowicei Belváros képe is. A századforduló és 1939 között épült házak között Katowice világvárosi modernsége jelenik meg. Fő reprezentatív útvonala a Rynektől a Rondói terjedő Aleja Wojciecha Korfantego.

Katowice központja (háttérben a Superjednostka épülete) A vasútállomás előtti Rynek forgalomszervezés következtében tehermentesült az átmenő forgalomtól. Modern épületek és üzletházak övezik. Az Óvárost gyalogosövezetté alakították át. A Rynekről jobbra nyíló Teatralna utca elején található az 1905-1907 között épített színház szecessziós stílusúépülete.

Hagyományőrzők a Nemzetközi Konferencia Központnál

20

Stanislav Wyspianski Színház

Utódára hagyta értékes publikációját is: "Teatr Polski na Śląsku 1922-1937" = „Lengyel Színház Sziléziában 1922-1937 között” (kiegészítve utána az utolsó két igazgatói időszakának adataival).

A színház névadója Stanisław Wyspiański (Krakkó, 1869. január 15. – Krakkó, 1907. november 28.) festő, grafikus, költő és drámaíró. Az egyik legsokoldalúbb és legtermékenyebb lengyel alkotóműművész volt; a szimbolizmus és a szecesszió kiemelkedő alkotója.

Teatr Polski na Śląsku 1922-1937 Marian Sobański Katowice : Towarzystwo Przyjaciół Wydanie: Teatru Polskiego, 1937. Autor:

Stanislav Wyspianski Színház A gyönyörű Sziléziai Színházat eredetileg 1905-ben építették Stanislaw Wyspiański tiszteletére. A színház Katowice szívében található a Piac téren, ahol megcsodálhatjuk az épület gyönyörű homlokzatát. Az épület tervezője Carl Moritz (1863. április 27.-1944. augusztus 23.) kölni építész volt. A színház bejáratánál emléktábla Marian Sobański színházigazgatóra.

Opis fizyczny:

200, [4] s.; 23 cm ; 23cm.

Hosszú igazgatói tevékenységének minden bújátbaját, a város kulturális életének légkörét, a rendezőkkel és színészakkel való együttműködését írja le benne. Sobański nagy intelligenciával, színházi ízléssel és alkotókedvvel rendelkező ember volt. És gyakorlott menedzser, melynek köszönhetően képes volt kivezetnei a színházat a gazdasági válságból és a porosz nacionalisták üldözéséből, akik üldözték és fizikailag is bántalmazták a helységben található, a német közigazgatás határán hátra maradt lengyel színészeket.

emlékeztet

― Marian Sobański színházigazgató

A Sziléziai Felkelők Emlékműve Az Aleja Wojciecha Korfantego jobb oldalán – dombszerű kiemelkedésen – a három, szinte csak jelzésszerű szárnyas alak a három sziléziai felkelés emlékműve (G. Zemła, W. Zabłocki). Tövében kőtáblákon a csatahelyek nevei olvashatók.

Marian Sobański színházigazgató emléktáblája Marian Sobański színész volt, aki több szezonon keresztül formálta a színház műsorát. 1927-ben vette át a katowicei színpadot, és a II. világháború kitöréséig vezette a színházat.

A Sziléziai felkelők Emlékműve

21

A Sziléziai Felkelők Emlékműve, az ország legnagyobb emlékműve

Katowice, Spodek

A sugárút egyenesen a körtérre fut be.

Neve lengyelül csészealjat jelent, ugyanis az alakja egy UFO-ra emlékeztet. A létesítmény Katowice belvárosában található, a Koszutka nevű városrészben. (Pontos cím: 40-951 Katowice, Aleja Wojciecha Korfantego 35.). Egy nagy sportcsarnok megépítésének gondolata már 1955-ben felmerült, amikor még Katowicét Stalinogradnak nevezték. Egy pályázatot írtak ki, amelyet Maciej Gintowt és Maciej Krasiński nyertek meg. Az elsők között alkalmazták a tensegrity (vagy másképpen tension integrity) elvet. Lényege, hogy a ruganyos anyagból készült tetőt a saját kerülete tartja fent egy bonyolult kábelrendszer segítségével. Az eredeti tervek szerint a csarnok Katowice külvárosában épült volna fel, de végül az építkezés helyszínéül egy, a belvárosban található úgynevezett 2A területet jelöltek ki. A 2A besorolás közepes veszteséggel elhagyott bányaterületet jelöl, ahol számítani lehet beomlásokra.

Rondo gen. Jerzego Ziętka, háttérben a kupola A rondo közepén található a "Kopuła nad Rondem" többfunkciós építménye.

Az építkezés során többször is szárnyra keltek feltételezések, hogy az állványzat eltávolítása után az építmény összedől. Emiatt 1964-ben 18 hónapig szüneteltek is a munkálatok, végül a tervező és az építkezést vezető mérnök az állványok elbontásakor a csarnokban tartózkodott – hogy elejét vegyék a további rémhíreknek. 1971-ben adták át a csarnokot, majd 1995-ben modernizálták. A Spodekben rendezték meg az 1976-os „A” csoportos jégkorong világbajnokságot. A csarnokban, napjainkban jégkorong-, kosárlabda-, röplabda- és teremlabdarúgó mérkőzéseket is rendeznek.

A rondo madártávlatból Itt a Rondo jobb oldalán emelkedik a diszkosz alakú, 11 ezer férőhelyes Sportcsarnok (Spodek). Spodek

1971-es megnyitója után Spodek a város egyik legjelentősebb pontjává vált. A stadion több nemzetközi énekest és együttest látott már vendégül, köztük Robbie Williams-t, a Status Quo-t, Elton John-t és a Simply Red-et.

A Spodek egy többfunkciós aréna Katowicében. 12 000 fő befogadására képes, de a gyakorlatban ez csak 10 000, esetenként 8 000 férőhelyet jelent. A komplexum az arénán kívül egy jégcsarnokot, egy szállodát, egy tornacsarnokot és több parkolót is magában foglal.

22

Nemzetközi Kongresszusi Központ – Budynek Międzynarodowe Centrum Kongresowe

Műszaki paraméterei: Teljes alapterülete: Hasznos alapterülete: Bruttó légköbméter: Hossza: Szélessége: Déli rész magassága: Északi rész magassága:

A Spodek közelében áll a Nemzetközi Kongresszusi Központ, előtte id. Antall József és Henryk Sławik 2015 márciusában felavatott emlékművével. 2010-ben kötötték meg a szerződést a mérnök kiválasztására. 2010 augusztusában befejeződtek a tervezési munkálatok. 2010 októberében írták alá a Sziléziai Vajdaság 2007-2013 közötti Operatív Regionális Programja keretében az Európai Regionális Fejlesztési Alappal (ERFA) az európai finanszírozású szerződést.

38 948 m2 34 899 m2 388 500 m3 236 m 92 m 15 m 22 m

o Henryk Sławik és id. Antall József emlékműve: Áder János magyar és Bronislaw Komorowski lengyel államfő 2015. március 21-én, szombat délelőtt Katowicében ünnepélyesen felavatta Henryk Slawik és idősebb Antall József közös emlékművét a Nemzetközi Kongresszusi Központ előtt.

2011 januárjában kiválasztották a mérnököt és a generál kivitelezőt. Az építési munkálatok 20112014 között folytak. Építettető: Miasto Katowice A projekt értéke: 321 896 357,57 PLN A támogatás mértéke: 182 180 002,53 PLN

Hagyományőrzők Katowicében, a Nemzetközi Konferencia Központ közelében A Nemzetközi Kongresszusi Központ (Międzynarodowe Centrum Kongresowe) épülete többfunkciójú, szolgáltató létesítmény, középület. Bronisław Komorowski és Áder János köztársasági elnökök által 2015-ben Henryk Sławik (*Szeroka, jelenleg Jastrzębie-Zdrój, 1894 -†Mauthausen, 1944) és Dörgicsei és kisjenei Antall József (Oroszi, 1896. március 28. – Budapest, 1974. július 24.) emlékére felavatott emlékművek. o A Lengyel Rádió Szimfonikus Zenekarának új székháza (Siedziba - Narodowa Orkiestra Symfoniczna Polskiego Radia, NOSPR). A Narodowa Orkiestra Symfoniczna Polskiego Radia (Lengyel Rádió Nemzeti Szimfónikus Zenekara) 1935-ben, Varsóban alakult, mint Wielka Orkiestra Symfoniczna Polskiego Radia.

A Nemzetközi Kongresszusi Központ épülete előtt

23

Az együttest alapította és 1939-ig Grzegorz Fitelberg (Dźwińsk, 1879. október 18. – Katowice 1953. június 10.) lengyel karmester, zeneszerző, hegedűművész és zenepedagógus vezette.

― A Lengyel Rádió Szimfonikus Zenekarának székhelye A zenekar egykori székhelye a Centrum Kultury Katowice im. Krystyny Bochenek kulturális központban kapott helyet (plac Sejmu Śląskiego 2). 2014. október 1-től a Lengyel Rádió Szimfonikus Zenekara (Narodowa Orkiestra Symfoniczna Polskiego Radia) új épületben működik a Roździeński sugárút és az Olimpijska utca sarkán (plac Wojciecha Kilara 1).

A háború után, 1945 márciusában a zenekart Witold Rowicki – másnéven Witold Kałka (Taganrog, 1914. február 26.-Varsó, 1989. október 2.) Katowcében alakította újjá. 1947-ben a művészeti igazgató újra Grzegorz Fitelberg lett. Fitelberg 1953-ban bekövetkezett halála után az Együttest Jan Krenz, Bohdan Wodiczko, Kazimierz Kord, Tadeusz Strugała, Jerzy Maksymiuk, Stanisław Wisłocki, Jacek Kaspszyk, Antoni Wit irányították. 2000 szeptemberében a fő- és programigazgató Joanna Wnuk-Nazarowa, tulajdonképpen Joanna Wnuk-Nazar (1949. május 28-án, Gdyniában született) lengyel politikus, karnagy, 1997–1999 között kulturális és művészeti miniszterasszony lett. 2001-2007 között Gabriel Chmura töltötte be a művészeti igazgatói posztot, 2009 januárjától a zenei igazgatói állást Jacek Kaspszyk töltötte be, a másod karnagy Michał Klauza volt. A Lengyel Rádió Szimfónikus Zenekarának (NOSPR) vezető vendég karmestere a lembergi születésű Stanisław Skrowaczewski, tiszteletbeli karnagya Jan Krenz. A művészeti tanácsadó szerepét 2014 decemberéig Jerzy Semkow töltötte be. 2012. augusztus 30-án a művészeti igazgató és I. karmester szerepét Alexander Liebreich töltötte be.

A Lengyel Rádió Nemzeti Szimfonikus Zenekarának új székháza (Siedziba - Narodowa Orkiestra Symfoniczna Polskiego Radia, NOSPR)

2005-től a Lengyel Rádió Szimfonikus Zenekara a szervezője a modern lengyel zenei fesztiválnak (Festiwal Prawykonań – Polska Muzyka Najnowsza).

Az új székházat Tomasz Konior tervezte a KONIOR STUDIO keretében, a Nagy Koncerterem (Wielka Sala Koncertowa) akusztikáját Yasuhisa Toyota (ang.) tervezte a Nagata Acoustics (ang.) vállalattól. Az új székhelyen két koncertterem található: a nagy 1,8 ezer férőhelyes, valamint a kamaraterem 300 férőhellyel.

A zenekar 1999-ben megkapta a „Nemzeti” címet. 2005. szeptember 15-én a kulturális miniszter a Lengyel Rádió elnökével és Katowice elnökével együtt aláírta a szerződést, melynek alapján 2006. január 1-jétől a zenekar, amely addig a Lengyel Rádió keretében működött, nemzeti kulturális intézet lett, a szerződés aláíróinak közös pénzügyi támogatásával.

A Nagy Koncerterem (Wielka Sala Koncertowa) Az építmény a korábbi „Katowice” Kőszénbányához tartozó egykori ipari területeken létesült.

Lengyel Rádió Szimfonikus Zenekara

24

"Szeretnénk örökre megjegyezni ezeket a szavakat. Van okunk a hálára, van okunk egymásnak köszönetet mondani, van mire büszkének lennünk a kölcsönös kapcsolatokban. Ez felelősséget jelent a jelen és a jövő számára" - mondta a lengyel államfő. A lengyel-magyar barátság példaként áll Európa más nemzetei előtt - hangoztatta Áder János köztársasági elnök a magyar-lengyel barátság napja alkalmából elhangzott ünnepi beszédében, szombaton Katowicében.

A székház épülettömbje Célirányosan a Lengyel Rádió Nemzeti Szimfónikus Zenekarának székhelye, a Sziléziai Múzeum Központjával és a Nemzetközi Konferencia Központtal együtt a „Kulturális Övezetet” alkotják. ― A magyar-lengyel barátság napja a rádió székházában Áder János pénteken érkezett kétnapos látogatásra Lengyelországba, ahol Katowicében, a sziléziai vajdaság székvárosában részt vett a 9. magyarlengyel barátságnap ünnepségein.

Áder János köztársasági elnök ünnepi beszéde "Mindig tiszteltük egymás hősiességét, mindig megajándékoztuk egymást a megértéssel. Megértettük, és a magunk módján folytattuk egymás forradalmait" - mondta a magyar államfő a Lengyel Rádió Nemzeti Szimfonikus Zenekarának új székházában tartott ünnepségen. Hangsúlyozta: mindig "ott voltunk egymás közelében"; támogatva azt, aki élenjárt közülünk, segítve a gyengét, reményt merítve egymásból, példát mutatva és ugyanakkor tanulva is egymás példájából.

Bronislaw Komorowski lengyel elnök beszéde

A közös szabadságharcok példáit idézve kijelentette: "tudjuk, hogy egymás szabadságvágyából kell erőt merítenünk". "KeletKözép-Európában születtünk, tehát többszörösen hősök vagyunk. Ismerjük a nemzeteink szabadságára törő, erőszakos hatalmak kíméletlenségét. Miként ismerjük azt is, hogyan védhetjük meg, vagy hogyan teremthetjük újra akár a semmiből szabadságunkat és függetlenségünket" mondta a magyar államfő.

2015. március 21-én Bronislaw Komorowski a Lengyel Rádió Nemzeti Szimfonikus Zenekarának új székházában tartott ünnepségen elmondott beszédében kiemelte, hogy új, sziléziai dimenzióval bővül a lengyel-magyar barátság. Az emlékmű még szorosabbá fogja tenni ezt a barátságot. A 2006-os első lengyel-magyar barátságnapon avatott győri emlékmű a gyökereivel egymásba kapaszkodó két tölgyfa a sorsközösséget jelképezte. Az új emlékmű azt mutatja meg, hogyan szolgálhat ez a barátság másokat, és hogy a barátság közös értékrenden alapul - mondta a lengyel államfő. Idézte a lengyel Wallenbergként is emlegetett Henryk Slawik búcsúszavait, amikor Antalltól búcsúzva azt mondta, így fizet Lengyelország. Ezzel arra utalt, hogy a Gestapo kínzásai ellenére nem vallott barátja ellen, megmentve annak életét.

"Európának ezen a vidékén jól tudjuk, hogy csak annak a nemzetnek van jövője, amely képes messzebb látni saját pillanatnyi érdekeinél. Csak az a nemzet remélheti mások tiszteletét, amely kiáll a saját igazáért, de a másét is tiszteletben tartja. Képes önzetlen, áldozatkész és megértő lenni.

25

Közös barátságunk olyan érték, amelyre minden helyzetben érdemes vigyáznunk. Ez a barátság jobb emberré, jobb magyarrá és jobb lengyellé tesz mindannyiunkat" - fejtette ki a köztársasági elnök.

Az alapfunkcióhoz 116 helyiség található benne, köztük az 1800 férőhelyes nagy koncerteremmel, a 300 férőhelyes kamarateremmel, a hangrögzítő studióval valamint az adminisztratív, a műszaki, a vendéglátó helyiségekkel, az archívummal, melyben a felvételeket és a kottákat fogják gyűjteni.

Áder János Feliks Netz katowicei író, Márai Sándor műveinek fordítója mondását idézte, aki azt mondta: minden reggel Márait olvassa, és ez jobbá tette. "Ez a titok nyitja. Mi, lengyelek és magyarok jobbá tudjuk tenni egymást. Jobbá tesz minket a két nép barátsága, egymás iránti mély rokonszenve, mindaz, ami közöttünk évszázadok óta erős köteléket jelent" - hangsúlyozta a köztársasági elnök. Beszédét az idősebb Antall József síremlékén látható idézettel zárta: "Polonia semper fidelis" (Lengyelország örökké hűséges). Majd hozzátette: "önöknek tudniuk kell, hogy a magyarok hűsége éppúgy nem múlik el soha".

Teljes költség:

265 116 695,76 zł

Támogatás:

145 561 514,43 zł

A város saját hozzájárulása: 119 555 181,33 zł Beruházás ideje: 2010. december – 2014. október Az épületben az összes nettó alapterület 25 450 m2 és a bruttó légköbméter meghaladja a 199 841 m3-t.

Áder János és Bronislaw Komorowski beszéde után Marcin Krupa, Katowice polgármestere átadta a magyar-lengyel barátság napjának zászlaját a 2016. évi barátságnap szervezője, Budapest képviselőjének, Nagy Gábor Tamásnak, a Fővárosi Közgyűlés Emberi Erőforrások és Nemzetközi Kapcsolatok Bizottsága elnökének, I. kerületi polgármesternek.

A székház bejárati homlokzata A beruházás magába foglalta ezen kívül az épület körüli gazdasági területet, köztük az amfiteátrum területét, a közlekedési és infrastruktúrális területeket valamint a zöldfelületeket. A megépített nagy koncertterem valamennyi szimfónikus zenéhez alkalmas, kiegészítve a zenekari résszel, a 120 személyes kórussal valamint a kiegészítő szervezetekkel. Dr. Csúcs Lászlóné nemzetiségi szószólóval a rádió székházának előcsarnokában ― Az infrastruktúra és a környezetvédelem fejlesztéséért A Lengyel Rádió Nemzeti Szimfónikus Zenekara székhelyének építési projektje a Környezetvédelmi és Infrastruktúra Operatív Program keretében az Európai Regionális Fejlesztési Alap közös finanszírozásából valósult meg. A pénzügyi források: Európai Regionális Fejlesztési Alap, Környezetvédelmi és Infrastruktúra Operatív Program, Priorytet XI Kultura i Dziedzictwo Kulturowe, Działanie 11.2 Rozwój valamint a régiófeletti-jelentőségű kulturális infrastruktúra állapot javítás Az építkezést 2012-ben kezdték meg. generálkivitelező a Warbud S. A. cég volt.

Lengyel Rádió Nemzeti Szimfónikus Zenekarának székhelye előtt A Lengyel Rádió Nemzeti Szimfonikus Zenekarával kapcsolatban kell megemlékezni Grzegorz Fitelberg lengyel karmester, zeneszerző, hegedűművész és zenepedagógus munkásságáról.

a

26

Fitelberg 1906-ban vezényelte először a Młoda Polska hangversenyeit, Varsóban (február 6.) illetve Berlinben (március 30.). Ezeken – Szymanowski, Karłowicz, Różycki és Szeluto művei mellett – saját szimfonikus költeményét, a Pieśń o sokole (Dal a sólyomról) című kompozíciót is előadták.

Grzegorz Fitelberg Grzegorz Fitelberg (Dźwińsk, 1879. október 18. – Katowice 1953. június 10.) lengyel karmester, zeneszerző, hegedűművész és zenepedagógus volt.

Az 1906/1907-es évadban többször is fellépett Berlinben, ahol Richard Strauss szimfonikus költeményeit vezényelte, a következő évadban pedig ő dirigálta a szerző Salome című operájának bemutatóját a Varsói Nagyszínházban. Az 19081911 közötti időszakban, a Varsói Filharmonikusok élén, fellépett Berlinben, Lipcsében, Drezdában és Bécsben is. 1908 nyarán a Rigához közel fekvő Majorenhof városka zenekarát irányította, ahol egy szeptember 12-i próbán előadták Szymanowski – akkor még befejezetlen – 2. szimfóniájának 1. tételét. (A teljes művet, melyet a szerző Fitelbergnek dedikált, 1911. április 7-én mutatták be, a Varsói Filharmonikusokkal.)

Grzegorz Fitelberg ― Élete, pályája

1912/1913-ban a bécsi Hofoper karmestere volt, de a Konzertverein zenekarral is dolgozott, akik 1912. április 25-26-án Krakkóban vendégszerepeltek. 1913-ban rövid időre visszatért Varsóba, majd Szergej Alekszandrovics Kuszevickij (oroszul: Сергей Александрович Кусевицкий; ismertebb, angolos átírással Serge Koussevitzky; Visnyij Volocsok, 1874. július 26. – Boston, 1951. június 4.), orosz-amerikai nagybőgős és karmester meghívására Oroszországba utazott.

A katonazenész Hozjasz Fitelberg gyermekeként látta meg a napvilágot 1879. október 18-án az akkori Orosz Birodalomhoz tartozó Dźwińskben. 1891-1896 között a varsói Zenei Intézetben tanult: hegedűt Stanisław Barcewicz (Varsó, 1858. április 16.-u.o., 1929. szeptember 1.), zeneszerzést pedig Zygmunt Noskowski (Varsó, 1846. május 2.-u.o., 1909. július 23.) irányítása alatt. 1896-ban – Barcewicz ajánlásával – a Varsói Nagyszínház zenekarának hegedűse lett, 1901-től pedig a Varsói Filharmonikusok második hegedűs szekciójának koncertmestere is. Eközben, mint komponista is magára vonta a figyelmet: 1898-ben első díjat nyert az Paderewski zeneszerzői versenyen, Lipcsében, hegedűre és zongorára írt amoll szonátájával. 1901-ben hasonló sikert ért el a Maurycy Zamoyski gróf versenyén, Varsóban. Itt a hegedűre, csellóra és zongorára komponált f-moll triójával aratott diadalt. Karmesterként az 1904/1905-ös évadban debütált, a Varsói Filharmonikusok élén. Muzsikusi pályájára igen nagy hatással volt 1901-es megismerkedése, majd barátsága és együttműködése Karol Maciej Szymanowski (Tyimosovka, 1882. október 3. – Lausanne, 1937. március 29.) lengyel zeneszerzővel és zongoraművésszel.

Grzegorz Fitelberg

1905-ben Szymanowskival, Ludomir Różyckival (Varsó, 1883. szeptember 18. – Katowice, 1953. január 1.) és Apolinary Szelutóval (Szentpétervár, 1884. július 23. – Chodzież, 1966. augusztus 21.) együtt alapították meg a „Młoda Polska” (Ifjú Lengyelország) zeneszerzői csoportot, illetve a „Spólka Nakładowa Młodych Kompozytorów Polskich” (Ifjú Lengyel Zeneszerzők Kiadóvállalata), melyet Władysław Lubomirski herceg támogatott, hogy előmozdítsa a kortárs lengyel zene ügyét.

1914 és 1919 között Szentpéterváron volt. 1914. november 19-én egy lengyel zenei hangversenyt vezényelt, Moniuszko, Karłowicz, Szymanowski illetve a saját műveit. Az itt töltött évek során vezényelte a Zenés Drámai Színház, a Mariinszkij Színház és a Mihajlovszkij Színház zenekarát is. 1917-től az Orosz Állami Zenekar dirigense lett, és Koussewitzky távozása után ő került annak élére. Az 1920/1921-es évadban a Moszkvai Nagyszínház karmestereként működött.

27

1921-ben kinevezték az Orosz Balett, Szergej Gyagilev társulatának karmesterévé. 1924-ig dolgozott ezzel az együttessel, egyebek közt Párizsban, Londonban, Monte-Carlóban és Brüsszelben. 1922. június 3-án ő dirigálta Igor Sztravinszkij Mavra című operájának bemutatóját a Párizsi Operában.

1947-ben ő lett a Lengyel Rádió katowicei szimfonikus zenekarának vezetője. Ezzel az együttessel felléptek Varsóban, Wrocławban, Krakkóban, illetve szerepeltek Csehszlovákiában (1948), Romániában és Magyarországon is (1950). A zenekarnál töltött utolsó éveiben együttműködött utódjával, Jan Krenzcel.

1924 és 1936 között újra a Varsói Filharmonikusok és a Varsói Nagyszínház zenekarának élén állt. Bemutatta Rimszkij-Korszakov Az aranykakas, Różycki Beatrix Cenci című operáját, Anton Rubinstein Démon-ját, Gounod Faust-ját, Bizet Carmen-ját, Csajkovszkij Anyegin-jét és Puccini Bohémélet-ét. Külföldön is fellépett. 1925-ben koncertsorozatot vezényelt a Tearo Colónban, Buenos Aires híres operaházában, 1929-ben az Opéra Privé de Parisban orosz szerzők (Borogyin, Muszorgszkij, Rimszkij-Korszakov) operáit mutatta be, amelyekkel aztán Latin-Amerikában is turnézott.

Grzegorz Fitelberg Fitelberg tanított is: 1927 és 1930 között vezénylést és zenekari ismereteket a Varsói Konzervatóriumban, 1950/1951-ben pedig a Katowicei Zeneművészeti Főiskola professzoraként. Tanítványa volt mások mellett Mieczysław Mierzejewski, Marian Neuteich, Olgierd Straszyński illetve Karol Stryja, aki a későbbi Grzegorz Fitelberg Nemzetközi Karmesterverseny kezdeményezőjeként is ismertté vált. 2004-ben, a művész születésének 125. évfordulójára, Krzysztof Szyrszeń rendezvények sorát szervezte meg Lettországban Fitelberg emlékezetére, és emléktáblát avatott Daugavpilsben, a karmester szülővárosában.

1929-ben villát építtetett Varsó Saska Kępa városrészében, az Elsterski utca 3. alatt, majd itt élt feleségével, Haliną Szmolcównával, aki a Varsói Nagyszínház és a Nemzeti Opera primabalerinája volt. 1934 és 1939 között megszervezte, majd irányította a Lengyel Rádió Szimfonikus Zenekarát. Az állandó rádiós szerepléseken túl nyilvános fellépéseik is voltak Varsóban és Krakkóban (Wawel-koncertek, 1936-1939), sőt a Párizsi Világkiállításon felléptek, ahol a zenekar aranyérmet is nyert.

Grzegorz Fitelberg volt az édesapja Jerzy Fitelberg amerikai-lengyel zeneszerző-karmesternek (Varsó, 1903. május 20.-New York, 1951. április 25.)

1939 novemberében – drámai körülmények között – Bécsen és Milánón keresztül Párizsba utazott. 1940-ben itt is több fellépése volt, de hangversenysorozatot vezényelt a BBC számára Bristolban, illetve koncerteket adott Londonban és Hágában a második világháború lengyel áldozataiért. 1940 novemberében Dél-Amerikába ment, 1940/1941-ben ő volt a Teatro Colón zenekarának dirigense Buenos Airesben. Az 19421945 közötti éveket az Egyesült Államokban töltötte, többféle feladatot vállalva (hangszerelés, vezénylés) és művészi kompromisszumokat kötve. Ahogy egy 1945. november 6-án, Stefan Spiessnek írt levelében fogalmazott: „jó koncertek” csak Montrealban, Torontóban és New Yorkban voltak, Witold Małcużyńskival és Bronisław Hubermannal, Bach, Beethoven és Szymanowski műveit tolmácsolva.

A Rondotól tovább haladva az út a Vajdasági Kultúr- és Üdülőparkba vezet, ahol többek között a Sziléziai stadion, az Állatkert és a Planetárium is található. A vasútállomás felé visszatérve további látvialókat említünk még meg: Superjednostka A Superjednostka – Lengyelország egyik legnagyobb lakóépülete, amely Katowice központjában, a Wojciech Korfanty sugárút mellett található, a gen. Jerzy Ziętek rondo közelében. Az épület vasbetonból épült, lábakon áll, melyeknek feladata a szélnyomás csökkentése és a tektonikai hatások csökkentése. A liftek csak minden harmadik emeleten állnak meg (földszint, 2, 5, 8, 11, 14). Az egész épületen csak a 2, 8 és 14. emeleten lehet átjárni. Az épület saját víz- és áramellátással rendelkezik.

1946-ban visszatért Európába, ahol számos hangversenyt adott, elsősorban az Egyesült Királyságban, Hollandiában és a skandináv országokban. Lengyelországba való hazatérése utáni első koncertjét 1946 októberében adta, a műsoron Mieczysław Karłowicz Epizod na maskaradzie (Álarcosbáli jelenet) című darabja, Roman Palester Hegedűversenye és Szymanowski Harnasie (Betyárok) című kompozíciója szerepelt.

― Az épület története Superjednostka tervezője Mieczysław Król (Nowy Targ, 1928. december 3. ― Krakkó, 2013. március 14.) volt, akinek terveit a minőség tekintetében jelentősen csökkentették.

28

― Az építmény műszaki adatai és méretei: Az épület térfogata: 164 000 m³. Hasznos alapterülete: 37 349 m². Lakóterület: 33 600 m². Az építmény hossza: 187,5 m. Magassága: 51 m (15 emelet + pl. lábak vagy a földszint, szolgáltató és műszaki szint). Lakások száma: 762. Lépcsőházak száma: 9 (3 szegmens a 3 lépcsőházon). Felvonók száma: 12. Földalatti garázs: 173. Érdekesség: Lengyelország legmagasabb és legnagyobb épülete a Sky Tower felhőkarcoló Wracławban: 51°5'40"N 17°1'10"E, ul. Powstańców Śląskich 95 – Osiedle Południe. Az épület azonban lakó, iroda, kereskedelmi-szolgáltató és rekreációs funkciókat egyaránt betölt. Építésztervező: Studio Architektoniczne Fold s.c. (eredeti tervező: Wrocławska Spółka Walas); befektető: LC Corp SA. ― Az építmény magassága: 212 m, a tetőig 205,82 m. Szintek száma: 50. Építésének kezdete: 2007. december, befejezési ideje: 2012. május. Tulajdonos: Leszek Czarnecki.

A Sziléziai Felkelés Emlékműve a Superjednostka előtt (az emlékműtől jobbra) 1967. szeptember 6-án, a hivatalos látogatáson Lengyelországban tartózkodó Charles de Gaulle, Franiaország elnöke Jerzy Ziętekkel közös katowicei sétája idején összehasonlította a Superjednostkát a Le Corbusier által 1952-ben Marseilleben tervezett modernista lakóházzal.

Magyarország legnagyobb lakóépülete ÓbudaBékásmegyeren van, a 43 ezer négyzetméternyi panelban 884 lakás található, amikben háromezer ember él, lakásonként tehát átlagosan 3,393. Ez körülbelül 21 ezer embert jelent km2-ként. 15 lépcsőháza van. A háromszáz méter hosszú faluház 1970-ben épült. 2005-2013 között valósult meg a „Faluház” projekt az energiahatékonyság jegyében.

Superjednostka Bizonyos építészeti hiányosságai – kétszintes lakások, kilátóteraszok és medencék – ellenére Le Corbusier ideájának jelentős leszűkítésének bizonyult. 1994-től az épület lakótelep státuszú. 2011-ben fejezték be az épület homlokzatának alapvető felújítását.

Óbuda-Békásmegye, Szőlő utcai „Faluház” A vasútállomás felé haladva jobb oldalon a Dom Handlowy "Skarbek" kereskedőház található, baloldalon a Sziléziai Múzeum vörös homlokzatú korábbi épülete látható.

A Superjednostka madártávlatból

29

Stanisław Moniuszko szobra

― Az építkezés története

A vasúti pályuadvart elhagyva a vasút déli oldalán elterülő plac Karola Miarki területén áll Stanisław Moniuszko szobra.

A Sziléziai Vadaság Hivatalának és a Sziléziai Szejm épületének tervpályázatát 1923-ban hírdették ki. 67 munkát adtak be rá. L. Wojtyczko, P. Jurkiewicz, K. Wyczyński és S. Żeleński krakkói építészek tervét fogadták el. A projekt 1925–1929 között valósult meg. Még nem készült el az épület, amikor 1929. május 5-én Arkadiusz Lisiecki püspök (*Poznań, 1880. január 12.-†Cieszyn, 1930. május 13.) felszentelte. Az ünnepségen részt vett a II. Lengyel Köztársaság akkori elnöke, Ignacy Mościcki (*Mierzanow, 1867. december 1.-†Versoix, 1946. október 2.). Végül a befejező munkák és a felszerelése 1932ben értek véget.

Stanisław Moniuszko szobra Stanisław Moniuszko (Ubiel, 1819. május 5. – Varsó, 1872. június 4.) lengyel romantikus zeneszerző, zongorista és orgonista. Moniuszko Ubiel községében, Minszk városától nem messze látta meg a napvilágot. Édesapja Czeslaw Moniuszko, a nápolyi király adjutánsa, majd a lengyel hadsereg kapitánya volt. Édesanyja, Madzarska Elsbieta jól énekelt és zongorázott. Moniuszko a lengyel nemzeti opera atyja.

A Sziléziai Parlament műemlék épülete Az épülettömb építési költsége elérte a 12,5 millió złotyt és a teljes összeget a Sziléziai Kincstár finanszírozta. A II. világháború kitöréséig a Sziléziai Szejm épületében kapott helyet (az akkoriban létesített) 1929-ben alakult Sziléziai Múzeum is, amelynek megnyitására a speciálisan számára a jelenlegi Bolesław Chrobry téren felépített épületben 1939 augusztusában került sor.

A térről a Jagiellońska utca a plac Bolesława Chrobrego területére vezet. Ez a város közigazgatási központja. Itt van a Vajdasági Önkörmányzat Hivatala. A téren áll Józef Piłsudski marsall lovasszobra. A Sziléziai Vajdasági Hivatal és a Sziléziai Szejm épülettömbje ― Gmach Śląskiego Urzędu Wojewódzkiego i Sejmu Śląskiego, ul. Jagiellońska 25

A II. világháború idején, 1941-1945 között az épület a gauleiter (körzetvezető) és a Felső-Sziléziai Birodalmi Gyűlés (Reichsg Oberschlesien) hatóságának székhelye volt, melyhez Felső-Szilézia és Kis-Lengyelország nyugati része is tartozott, Katowice székhellyel.

A Sziléziai Szejm épülettömbje (Gmach Sejmu Śląskiego) – a műemlék épület Katowice központjában található, a Jagelló utca 25. szám alatt.

Jelenleg a Sziléziai Szejm épületében helyezkedik el a Sziléziai vajdaság Marsalli Hivatala (Urząd Marszałkowski Województwa Śląskiego), a Sziléziai Vajdaság Hivatala (Śląski Urząd Wojewódzki) valamint néhány más hivatal, mint például a Sziléziai Oktatási Kuratórium (Śląskie Kuratorium Oświaty).

1922-ben Felső-Szilézia részt a Lengyel Köztársasághoz csatolták. Ez a régió a területi törvényhozó szerv, a Szejm valamint a saját Sziléziai Kincstár révén széleskörű autonómiával rendelkezett. Ez a fennálló helyzet elősegítette a döntést egy alkalmas középület építéséhez, amelynek falai között helyezkedtek el a Hivatal, a Szejm és a vajda meg a Szejm marsalljának magánlakásai. Az épület utolsó befejező munkálatai 1932-ben értek véget.

1978. augusztus 18-tól az építmény műemléki védelem alatt áll (A/285/09). 2012. október 22-én az épületet Történelmi emléknek nyilvánították.

30

 Építészet

Az ülőhelyek felett, középen magasodik a marsalli tribün a marsall és az almarsallok gazdagon díszített székeivel.

― Általános adatok: Ez a nem mindennapi épület téglából és vasbetonból épült, kívülről részben homokkő lapokkal borították. Az épület modernista stílusban épült. A két világháború közötti időszakban lengyelország egyik legnagyobb közigazgatási épülete volt, az átadás pillanatában a legnagyobb lengyel irodaház volt. A gyűlésterme volt mintája a II. Lengyel Köztársaság Szejmje üléstermének.

A Sziléziai Szejm és Vajdasági Hivatal épülete Zárt négyszöget alkotó négy épületszárnyból áll. A belső udvaron az egyik szárnyához símul az ülésterem kör alaprajzú, önálló épülete. Az épület beépített teljes alapterülete: kb. 6 550 m². Az objektum 634 helyiségből áll, teljes térfogata: 161 474 m³. Folyosóinak összhossza több mint 6 km. Az épület összesen hét szintból áll: a földszint és négy emelet valamint két szint a föld alatt. 1300 ablak található benne.

Ülésterem (Sala Sejmowa) Forrás: http://steffi.xlx.pl/katowice,gmach,sejmu,slaskiego.php

A terem lett mintája a Lengyel Köztársaság Szejm termének Varsóban. Márványterem (Sala Marmurowa) A reprezentatív márványterem egykor a hivatalos fogadások és bálok helyszíne. Napjainkban konferenciákat rendeznek benne.

A Sziléziai Parlament műemlék épülete Az épület részei és legfontosabb helyiségei a következők: Márványterem

Ülésterem (Sala Sejmowa)

A II. világháború idején a németek a náci monumentalitás építészet stílusában, Hitler „udvari” építésze, Albert Speer, (Mannheim, Németország 1905. március 19. – London, Anglia, 1981. szeptember 1.) a Harmadik Birodalom főépítésze tervei szerint teljesen átépítették.

A teremben 80 hely van a képviselőknek és a Szejm elnökségének, 30 hely a Hivatal képviselőinek, 30 hely a sajtónak valamint 120 férőhely a galérián a közönségnek.

31

Funkciójában valószínűleg a III. Birodalom berlini kancelláriájának egyik helyisége volt a mintája. Eredeti külsejéből csak az intarziált faburkolata maradt meg.

Alagutak (Tunele) Az épület földalatti részében néhány, az épületben foglalkoztatott személyek és vezetők evakuálásához előírt alagút található. Az egyikük a Juliusz Ligoń utca alatt vezet, kijárata a közeli házak egyikének kertjében található. A másik a K. Miarko térig vezet és az ottani földalatti átjáró rendszerhez csatlakozik. Ezt a Wojciech Korfanty emlékmű építése során tárták fel. A harmadik a jelenlegi felső-Sziléziai Kulturális Központ oldalához vezet. Óvóhely A II. világháború idején a pincerészt a németek kisebb óvóhellyé alakították át. Grażyński vajda egykori lakása alatt található. Az óvóhelyet ventillátorral szerelték fel. Itt kell megemlékezni katowice egykori vajdájáról, Michał Tadeusz Grażyńskiról is.

Márványterem

― Michał Tadeusz Grażyński

Burkolt terem (Sala Boazeryjna)

Michał Tadeusz Grażyński, tulajdonképpen Michał Kurzydło (*Gdów, 1890. május 12.-†London, 1965. december 10.) – a Lengyel Hadsereg tartalékos századosa, függetlenségi, társadalmi és cserkész aktivista, a filozófia és jog doktora. Hosszú időn át sziléziai vajda volt.

A háború előtt Michał Grażyński (Gdów, 1890. május 12. ― London, 1965. december 10.) sziléziai vajda privát pihenőszalonja volt. A restaurálási munkálatok idején, a 90-es években Wojciech Czech építész, az akkori sziléziai vajda (1990–1994) javaslatára reprezentatív faburkolattal látták el, amelyet megtisztítottak és felújítottak. A termet, jelenleg társalgóként használják a Sziléziát látogató magasrangú állami vezetők és a külföldi tisztviselők delegációi számára. Felvonó Az egyedi páternoszter mintegy 0,286 m/s sebességgel halad. Az itteni felvonót a lipcsei német VEB Aufzugswerk cég gyártotta. 1967-ig működött, amikor műszaki okból használaton kívül helyezték, alaposan felújították, a XX. század 70-es éveiben kicserélték a korábbi szerkezetet és 1980ban újra üzembe helyezték. Az ilyen típusú felvonókat főleg Németországban lehet találni, azonban Magyarországon is igen gyakori volt. Az ilyen típusú felvonóból kettő Katowicében, egy Opoléban, egy pedig Wrocławban található, melyek a II. világháború után kerültek vissza Lengyelországhoz.

Michał Tadeusz Grażyński  Gyermekkora és ifjúsága Michał Kurzydło és Marianna z domu Zastawniak hetedik fiaként Gdówban született, az akkori Osztrák-Magyar Monarchiában. Apja a négyosztályos elemi iskola vezetője volt, anyja viszont Michał Tadeusz Grażyński születése után három évvel elhunyt. Születésekor a Kurzydło családnevet viselte, melyet hat éves korában apja második feleségének, Antonina z domu Broniowskiej hatására Grażyńskira változtatott (a nővére által kedvelt Adam Mickiewicz Grażyna c. műve alapján). A Jagelló Egyetemen tanult, 1913ban filozófiából doktorált, értekezése a Jagelló kori Lengyelország pénzügyi rendszeréről szólt.

Kincstár (Skarbiec) A két világháború közötti időszakban az épület pincéiben helyezték el a Sziléziai Kincstárat. A kincstár rendkívül vastag, 1,5 m-es falai azonban nem nyújtottak biztonságot a rablók ellen. A kincstár mechanizmusa az illetéktelen behatolás után vízzel árasztja el azt (nem tároltak ott bankjegyeket, csupán csak aranyrudakat és más fém értékeket). Közvetlenül a II. világháború kitörése előtt közel egy tonna aranyrudat tároltak benne. Lejjebb a kincstár vizes medencéjét helyzeték el, és ez adott biztonságot az illetéktelen aláásás ellen. Napjainkban a levéltárnak ad helyet.



Az I. világháború

1913-ban, Stanisławowoban gimnáziumi tanárként kezdett dolgozni.

32

Az I. világháború kitörése után a császári és királyi Hadseregbe tartalékos hadnagyként vonult be. 1915-ben súlyosan megsebesült az orosz fronton folyó harcokban és a háború további részét a krakkói helyőrségi szolgálatban töltötte. 

főiskola megalapítására Felső-Sziléziában. Befolyással bírt azonban a vajdaságban a Pedagógiai Intézet megalapítására a Jagelló Egyetem tanáraival (a leendő egyetem csírájának gondolatával), és Sziléziai Műszaki Tudományos Intézetek valamint a Társadalmi-Gazdasági Tudományok Felsőfokú Tanintézete (Wyższe Studium Nauk Społeczno-Gospodarczych) létrejöttére is.

Katonai szolgálat és részvétele a sziléziai fekelésben

Michał Tadeusz Grażyński 1918-ban lépett be a Lengyel Hadseregbe és a Főparancsnokság II Osztályán szolgált, a propaganda részlegen. 1920. november 25-én ismerték el az egykori osztrákmagyar hadseregben 1920. április 1-én adományozott gyalogos főhadnagyi rendfokozatát.

Központosító politikát folytatott, a német kisebbség befolyásának csökkentésére törekedett a vajdaságban. Támogatta a Sziléziai Múzeum megalapításának gondolatát, amely elkötelezettségének köszönhetően az alapítását követő fél éven belül megkezdte tudományos és propaganda tevékenységét a Kaowicei Vajdasági Hivatal V. emeletén. Kulcsszerepe volt a Sziléziai Múzeum modern székhelyének kialakításában, melyet a németek 1941-1944 között elpusztítottak.

A Szepességben és Árvában a népszavazásig szolgált, majd a Felső-Sziéziában tartott népszavazáskor is szolgált, mint a Felső-Szilézia Lengyel Katonai Szervezet Parancsnokságának tagja. A II. sziléziai felkelés idején a Népszavazást Biztosító Parancsnokság vezérkari főnöke helyetteseként szolgált majd a III. sziléziai felkeléskor a „Kelet” csoport vezérkari főnöke volt.

Vajdaként támogatta többek között a lengyel Színház, a népszínház létrejöttét, a Sziráti Társaságának megalakulását, a Lengyel Rádió 1937-től új székhelyen működött. Közreműködött az Egykori Sziléziai Vajdaság Levéltárának létrehozásában is. A művészek mecénása volt. Támogatta többek között Stanisław Szukalski alkotásait is, aki a Sziléziaiak domborműveivel díszetítte a Sziléziai Múzeum épületét valamint a vajdasági székhely számos épületét.

A népszavazási akció szakaszában és a III. felkelés idején a „Borelowski” álnevet használta. A felkelés parancsnoksága leghajthatatlanabb parancsnokainak egyike volt, kezdetektől ragaszkodott a katonai döntéshez és a harchoz a végső győzelemig. Ezt a „Kelet” csoport parancsnokságán összegyűlt kört gyanúsították a III. felkelés utolsó napjaiban a puccskisérlettel, melynek célja Karol Grzesik kapitány (1890-1940) hatalomátvétele volt. Ezek a bonyodalmak elmélyítették a Grażyński és Wojciech Korfanty közötti személyes és politikai konfliktust. Elismerték az 1919. június 1-jei tartalékos gyalogos századossá történő kinevezését.

Grażyński vajdasága idején új kerületek épültek Katowicében, modernista stílusú újszerű épületek épültek, mint például az ul. Żwirki és Wigury sarkán álló felhőkarcoló, kiépült a PCK, Skłodowska utcák, felépült a helyőrségi templom valamint Katowice-ligotában a lakótelep.

 1921–1926 között Grażyński a felkelés után visszatért a Jagelló Egyetemen folytatott tudományos munkához, megkapta a második jogi doktorátust a mezőgazdasági jog területét érintő értekezéséért.

A Lengyel Cserkész Szövetség (ZHP) Sziléziai Osztályának elnöke is volt. Harcosa, de nem instruktora volt. Kezdeményezte és támogatta a cserkész központok alapítását Buczban és Górki Wielkiéban. 1931–1939 között a Lengyel Cserkész Szövetség elnöke volt. 1934–1936 között a Szláv Cserkészek Irodája vezetője volt.

Valószínűleg együttműködött a lengyel katonai hírszolgálattal is, kutatva a lengyelek helyzetét az Opolei Sziléziában. Ebben az időszakban kapcsolatba került a „Zet” szervezettel, amely később a szanáció, az 1939. szeptember előtti Lengyelországban uralkodó burzsoá és szovjetellenes rendszer, Józef Piłsudski marsal által vezetett tábor baloldali szárnyává alakult át. 

1936-ban a Lengyel Irodalmi Akadémia Akadémiai Arany Babérkoszorújával tüntették ki „a jó irodalomért tett szolgálatáért”. Mivel hosszabban Sziléziával kapcsolódott össze, 14 éven át dolgozott ott, ezért azt írta magáról, hogy a sziléziai föld odaadó fia, mivel közösen ontotta a vért, ez fontosabb a szüeltésnél.

1926–1939 között sziléziai vajda

A másjusi fordulat után Piłsudski beleegyezésével sziléziai vajda lett. Ezt a funkciót betöltve különös figyelmet fordított az iskoláztatás fejlesztésére, betöltve egyúttal a Közoktatási Osztály tanfelügyelő kurátori tisztét. Ezzel kapcsolatban támogatta az új iskolaépületek építését, amely ebben az időszakban mintegy 100 volt. Eredménytelenül törekedett a műszaki profilú

 A II. világháború 1939. szeptember 2-án propagandaügyi miniszterré nevezték ki, azonban gyakorlatilag nem látta el ezt a funkciót, mert szeptember 17-én a kormánnyal együtt elhagyta a Lengyel Köztársaság területét. A Franciaországba való evakuáció után, 1939

33

októberében más felügyelőkkel együtt megalapította a Nemzetközi Cserkész Iroda által a Lengyel Cserkész Szövetség képviselőjének elismert Végrehajtó Főbizottságot (Naczelny Komitet Wykonawczy). 1940-ben, szanációs tevékenysége miatt, a Lengyel Köztársaság új kormánya leváltotta a Lengyel Cserkész Szövetség elnöke tisztségétől és a Skócia partjánál lévő Bute szigeten lévő Rothesayba száműzte, ahol a kormányellenes személyeket őrizték. Grażyński 1943–1945 között újra katonai szolgálatot teljesített a Lengyel Hadseregben és a háború után alkezredessé nevezték ki. A Sziléziai Vajdaság Marsalli Hivatala – Urząd Marszałkowski Województwa Śląskiego Józef Piłsudski marsall emlékműve Józef Piłsudski marsall emlékműve (Pomnik Marszałka Józefa Piłsudskiego) a Bolesław Chrobry téren található, a Sziléziai Vajdaság Marsalli Hivatala (Urząd Marszałkowski Województwa Śląskiego w Katowicach) – egykor Üzemi Szakszervezetek Vajdasági Tanácsa – épületének homlokzata előtt, az emlékmű az épületnek háttal áll.

Michał Tadeusz Grażyński egyenruhában Emigrációs élete és tevékenysége A háború után Nagy-Britanniában lakott. 1946– 1960 között a külföldi Lengyel Cserkész Szövetség elnöke volt. 1965. december 10-én, Londonban tragikus körülmények között hunyt el, egy autó elütötte. Londonban, a Putney Vale Cemetery temetőben felesége, Helena z Gepnerów Grażyńskiej mellé temették, aki elismert cserkész felügyelő, egykor a Lengyel cserkész Szövetség alelnöke volt.

Józef Piłsudski marsall emlékműve (Pomnik Marszałka Józefa Piłsudskiego) ― Antun Augustinčić alkotása, 1937-39 Az emlékmű készítője Antun Augustinčić horvát szomrász (1900. május 4.-1979. május 10.). Az emlékművet Felső-Szilézia társadalma még a II. világháborút megelőzőn rendelte meg, és 19371939 között készült el. A bronz alak 1939-ban azonban nem került Lengyelországba. Több éven át állt előbb a szobrász jugoszláviai, majd horvátországi múzeumában. A kommunista időkben a marsall alakja tabu téma volt.

 Értékelése Grażyński Felső-Szilézia története legvitatottabb személyiségeinek egyike. Ehhez mindenekelőtt Wojciech Korfantyval való éles ellentéte és a régión kívülról jött jövevény volta járult hozzá. Jelenleg a Lengyel Cserkész Szövetség keretében emlékeznek meg Grażyńskiról. A Sziléziai Vajdaság Marsalli Hivatala ― Urząd Marszałkowski Województwa Śląskiego

Az emlékmű 1991-ben került Katowicébe, és restaurálták. Az emlékmű felállítása előtt betemették a használaton kívüli vesica piscis formájú szökőkutat, amely a Chrobry téren volt. Piłsudski lovas alakját 1993-ban állították fel jelenlegi helyén, majd 1998-ban egy 6 m magas talapzatra helyezték.

A Sziléziai Szejm épületével szemközt a Sziléziai Vajdaság Marsalli Hivatala (Urząd Marszałkowski Województwa Śląskiego) áll, előtte Józef Piłsudski marsall emlékműve található.

34

Az emlékmű talapzatán az alábbi felirat olvasható: Wojciech Korfanty 1873−1939. Jedną tylko wypowiadam prośbę do ludu śląskiego, by pozostał wierny swym zasadom chrześcijańskim i swemu przywiązaniu do Polski. ― Wojciech Korfanty 1873−1939. Csak egy kérésem van sziléziai népéhez, hogy maradjon hű keresztény hitéhez és Lengyelországhoz való ragaszkodásához.

Piłsudski marsall lovag alakja Eredetileg a talapzatot a sziléziai felkelők valamint Sziléziai nő elesett felkelő fiával szoborcsoport övezte. Piłsudski jobb kezében szablyát tart. A szobor talapzatán, a Jagelló utca felől Józef Piłsudski 1867–1935, ul. J. Lompy irányából az alábbi felirat olvasható: Konny posąg Józefa Piłsudskiego został sprowadzony z Chorwacji do Katowic w 1991 roku z inicjatywy Międzystowarzyszeniowej Komisji Związków Twórczych SH, SARP i TUI staraniem rządu, władz województwa i miasta, ustawiony tymczasowo w 1993 roku w miejscu pierwotnej lokalizacji, w 1998 roku wyniesiony na cokół.

Wojciech Korfanty emlékműve Az emlékművet 1997. június 21-én állították fel Korfanty unokája, Feliks jelenlétében. Ebből az alkalomból Wojciech Korfanty posztumusz megkapta a Fehér Sas Érdemérmet. ― Wojciech Korfanty

1994-ben Piłsudski szablyája eltűnt, majd az emlékmű közelében lévő bokrokban játszó gyerekek találták meg azt.

Wojciech Korfanty (szül.: Adalbert Korfanty; Sadzawka telep, jelenleg Siemianowice Śląskie, 1873. április 20. ― Varsó, 1939. augusztus 17.) – Felső-Szilézia kereztény demokráciával kapcsolatos lengyel nemzeti vezetője volt.

Alina Borowczak–Grzybowska és Andrzej Grzybowski tervei szerinti tér a szobor talpazatával együtt 2001-ben elnyerte a Sziléziai Vajdaság Legjobb Köztere címet. Tekintsünk szét a városrészben, ahol további köztéri szobrok és emléktáblák találhatók. Wojciech Korfanty emlékműve Wojciech Korfanty emlékművét (Pomnik Wojciecha Korfantego w Katowicach) 1999. június 19-én avatták fel a Sziléziai Szejm téren. A Sziléziai Vajdaság Hivatala és a Sziléziai Egyetem Filológiai tanszéke között áll.

Wojciech Korfanty 1925-ben  Korai évei Karolina z domu Klecha és Józef Korfanty, a Fanny bánya bányásza családjában született. 1879-ben kezdte meg tanulmányait a siemianowicei elemi iskolában, majd 1885-től – a jelenlegi Liceum Ogólnokształcące im. Marii Skłodowskiej-Curie épületében lévő – katowicei Királyi Gimnáziumba járt, ahol megismerkedett Konstanty Wolny (Bujaków, 1877. április 5. – Lemberg, 1940. november 9.) felső-sziléziai nemzeti aktivistával.

Wojciech Korfanty emlékműve Az emlékmű Zygmunt Brachmański szobrász alkotása.

35

Ebben az iskolában titkos kört alapított, melynek célja a lengyel kultúra terjesztése és az irodalom megismertetése volt. Kapcsolatba lépett a nagylengyelországi aktivistákkal. Lengyelországnak kedvező gyűléseken vett részt. Negatívan nyilatkozott Bismarckról, amiért 1895. augusztus 14-én kitiltották az érettségiző osztályból.

hogy Szilézia, Nagy-Lengyelország és a Pomeránia Német Császárságtól való elcsatolását sürgette. 1918. október 25-én felszólalt a Reichstagban, hangosan követelte a poroszországi lengyel területek valamint Felső-Szilézia lengyel államhoz való csatolását. 1909. május 24-én Poznańban megalakult a Lengyel Demokratikus Társaság (Polskie Towarzystwo Demokratyczne), melynek célja a demokratikus erők tömörítése volt a nemzeti lét védelme valamint a lengyel erők fejlesztése volt a Német Birodalomban. A főtanácsba Poznańból csatlakozott többek között Antoni Chłapowski, Bernard Chrzanowski, Jan Zabłocki, Sziléziából Wojciech Korfanty követ, az emigrációból Stanisław Kochowicz. 1918–1919 között, a nagylengyelországi felkelés idején Nagy-Lengyelország kormányalkotó Népi Főtanács (Naczelna Rada Ludowa) tagja volt.

A középiskolát Józef Kościelski, a Reichstag nagylengyelországi követének beavatkozása után, 1895 decemberében magántanulóként fejezte be, és még ebben az évben megkezdte tanulmányait a berlini műszaki egyetemen, Charlottenburgban. 1896 őszén a Wrocławi Királyi Egyetemre (Königliche Universität zu Breslau) került át. Bérlakásban lakott a Ottostraße 19 alatt (mai ul. Kazimierza Jagiellończyka), 1896/1897-ben Filozófiai Tanszéken tanult és két egyetemi tanévet végzett. Két évre megszakította tanulmányait, mely alatt Witold Jundziłły litván nemesnél volt házitanító, a további tanulmányaira kereste a pénzt. A tanszéken tovább folytatta a tanulmányait, és többek között Werner Sombart (1863. január 19.1941. május 18.) politikai gazdaságtan foglalkozásaira járt, akivel kapcsolatot tartott fenn még több éven keresztül. Ebben az időben a Neue Junkerstrasse 5c alatti panzióban lakott (ul. Jana Kilińskiego). 1901 májusában az utolsó évfolyamot Berlinben végezte el, ahol augusztusban befejezte a tanulmányait.

1920-ban Lengyel Választási Biztos volt FelsőSziléziában. Többször szerepelt nyilvánosan a népgyűléseken, Lengyelország mellett agitálva. Az egyik fellépésén állítólag tehenet ígért a parasztoknak a Lengyelország melletti szavazatukért cserébe. Erről az eseményről kapta az ügy nevét a „Korfanty tehenei”. A kölcsönös megfélemlítések, terror, kétoldali menipuláció (pl. a németek részéről 180 000 Sziléziával közvetlenül össze nem köthető választó behozatala) lengyelekre hátrányos választási eredményeinek közlése után kikiáltotta III. sziléziai felkelést és annak élére állt. Ebben a pillanatban jelentkeztek az első személyével kapcsolatos viták. Mivel Korfanty nem hitt a felkelés sikerében, látva benne azonban a felső-szilézia népének fegyveres megnyilvánulását, amely a Felsősziléziai Szövetséges Kormányzó és Népszavazási Bizottság – (fr. Commission Interalliée de Gouverment et de Plébiscite de Haute Silésie) Międzysojusznicza Komisja Rządząca i Plebiscytowa na Górnym Śląsku – figyelmét felhívja és a népszavazási területet felosztja a németek és a lengyelek között.

1902. szeptember 11-én Korfanty részt vett a „Sokół” Gimnasztikai Társaság megalapítása céljából létrejött találkoztón Katowicében. A gyűlésen döntő többséggel őt választották meg a szervezet elnökének.  Politikai tevékenysége 1901–1908 között a Nemzeti Liga tagja volt, melynek keretében Roman Dmowski (1864-1939) munkatársa volt. 1901-től a Górnoślązak katolikus lap főszerkesztője volt. 1902-ben a Do Niemców (Németekhez) és Do moich braci Górnoślązaków (a felső-sziléziai testvéreimhez) című cikkeiért Wronkiban bebörtönözték. A német hatóságok 1902 májusában engedték szabadon.

Ezért rendelte el a harcot még időben, a lengyelekhez tartozó front létesítését. Korfanty védői megmutatták, hogy fel tudják venni a harcot a német nacionalista fegyveresekkel, de semmi esélyük sem volt a német reguláris hadsereggel szemben. 1921 júliusában elhagyta Sziléziát, Józef Rymert nevezte ki helyettesének, aki hamarosan Felső-Szilézia Népi Főtanácsának elnöke lett.

1903–1912 között és 1918-ban a Reichstag valamint a porosz Landtag követe (1903–1918), ahol belépett a Lengyel Körbe, mialatt a sziléziai lengyelek a Német Centrum Párt (Zentrum) parlamenti klubjához csatlakoztak. 1905-ben Korfanty Katowicében megalapította a „Polak” című nemzeti-demokrata felső-sziléziai újságot, amelynek főszerkesztője és tulajdonosa volt. Az újság hetente háromszor jelent meg.

Wojciech Korfanty az újjászületett Lengyelországban 1922–1930 között a Szejm I. és II. ülésszakának követe lett. A Kereszténydemokráciával (Chrześcijańska Demokracja, PSChD) állt kapcsolatban. A Lengyel Köztársaság Szejmjében az I. ülésszakon tagja volt a Keresztény-Nemzeti Munkapárt (ChrześcijańskoNarodowe Stronnictwo Pracy) klubjának.

1918 júniusában mintegy kétszeres fölénnyel győzött a Reichstag pótválasztásán. Benno Nehlerttel (1881-1960) versenyezve, sőt megszerezte a németek támogatását, annak ellenére,

36

1939. augusztus 17-én reggel, a varsói Emilia Plater utcai Szent József kórházban hunyt el. 1939. augusztus 21-én, a Szent Péter és Szent Pál Apostolok templomában Stanisław Adamski püspök jelenlétében tartott tartott szentmise után és a temetésére összegyűlt mintegy 5 ezer ember jelenlétében a katowicei ul. Francuska melletti temetőben lévő családi sírboltba helyezték örök nyugalomra.  Magánélete Wojciech Korfanty menyasszonya, Elżbieta Szprotówna a Barasch testvérek bytomi áruházának eladója volt. Hosszas procedúra és problémák után 1903. október 5-én a krakkói Szentkereszttemplomban kötötték meg a házasságot. Négy gyermekük született: Witold (1910-1938), Zbigniew (1905-1970), Halżka (elh.: 1990) és Mária (19081996). Korfanty gyermekei 1939-ben elhagyták Lengyelországot, és Kanadában meg nagyBritanniában laktak.

Wojciech Korfanty emlékműve Artur Śliwiński kabinetalakítás kísérletének sikertelensége ellenére, 1922. július 14-én a Lengyel Köztársaság Szejmjének Főbizottsága kormányfővé nevezte ki. Ugyanakkor saját ellenfele, Józef Piłsudski államfő tiltakozása és a Lengyel Szocialista Párt – Polska Partia Socjalistyczna (PPS) – sztrájkja miatt nem kezdte meg a kormányalakítást, és július 29-én a a bizottság visszavonta a megbízást.

Korfanty testvérei: Andrzej (1879-1973), Jan (1883-1947). Korfanty felesége, Elżbieta a háború után, 1945-ben tért vissza Lengyelországba és nővérénél, Katowicében lakott. 1966. január 8-án hunyt el és férje mellé temették.

1923. október - december között Wincenty Witos kormányában elnök-helyettes lett és a Kereszténydemokraták nevében annak tanácsadója. 1924-től adta ki a „Rzeczpospolita” és „Polonia” napilapokat.

Adolf Dygacz emléktáblája (ul. Wita Stwosza 4)

 Utolsó évei

Wojciech Korfanty emlékművétől nyugati irányban haladva az ul. Jagiellońska vonalában, az azt keresztező harmadik, ul. Wita Stwosza 4 szám alatti épület homlokzatán Adolf Karol Dygacz emléktáblája látható.

1930-ban bebörtönözték és a Balközép (Centrolew) képviselőivel együtt a bresti erődben tartották fogva, ugyanakkor a bresti eljárásból kizárták. Szabadulása után visszatért Felső-Sziléziába, ahol ugyanakkor, mint Michał Grażyński sziléziai vajda politikai ellenfele állandó fenyegetésben volt, majd bebörtönözték. A Sziléziai Szejm valamint a Lengyel Köztársaság Szenátusának tagja volt a III. ülésszakban.

Adolf Karol Dygacz (Droniowice, Lubliniec k., 1914. július 23. – Katowice, 2004. április 5.) néprajzkutató, zenetudós, néprajzos, a sziléziai kultúra ismerője a Katowicei Állami Zeneművészeti Főiskola Zeneművészeti Tanszékén (1948-ban fejezte be) valamint Zeneszerző és Zeneelméleti Tanszékén (1951-ben végezte el) tanult. Jogot is tanult a Katowicei Közgazdasági Főiskolán (1949) valamint a Jagelló Egyetem Filozófia-Történeti Tanszékén (1952) képezte magát. 1962-ben védte meg doktori munkáját, 1975-ben habilitált a poznańi Adam Mickiewicz Egyetemen; 1991-től professzor lett.

1935 tavaszán a megtorlástól való félelmében Csehszlovákiába, Prágába emigrált. Az országba nem tudott visszatérni, sőt még saját fia, Witold temetésére sem, mert Sławoj Felicjan Składkowski elnök megtagadta a menedéklevél kiadását. Csehszlovákia annektálása után a németek elől Franciaországba távozott. Front Morges centrumpárt alapítóinak egyike, később a Kereszténydemokrata és Nemzeti Munkáspárt összeolvadásából létrejött Munka Párt szervezője és elnöke volt.

Részt vett a szeptemberi hadjáratban, majd a felsősziléziai ellenálló mozgalomban. 1941-től a bytomi, katowicei, opolei és racibórzi német börtönökben raboskodott.

1939 áprilisában a III. Birodalom kikiáltása után visszatért Lengyelországba, ahol azonban bebörtönözték és a varsói Pawiak börtön foglya lett. A közhangulat ellenére 3 hónapot töltött ott. Súlyos betegen, 1939. július 20-án szabadult, valószínűleg azért, nehogy a börtöncellában haljon meg.

A háború után tudományos-oktató munkát folytatott: 1951-1975 között a Katowicei Állami Zeneművészeti Főiskolán (jelenlen Zeneakadémia), 1974-1980 között a Wrocławi Egyetemen, 1980-tól a Katowicei Sziléziai Egyetemen (a cieszyni fílián, a Zeneelméleti és Zenei Néprajzi Intézet vezetője).

37

Tagja volt a Lengyel Tudományos Akadémia (PAN) Néprajztudományi Bizottságának, a Krakkói Osztály Néprajzi Bizottságának vamint a Katowicei Osztály Történeti-Irodalmi Bizottságának.

A zeneirodalom területéről közel kétezer cikket valamint közel 160 tudományos munkát publikált (12 könyvben). Néhány publikációja:

1933-ban kezdte el gyűjteni a népdalokat FelsőSziléziában. – A magyar Bartók Béla (1881-1945) és Kodály Zoltán (1882-1967) tevékenységéhez hasonlóan végezte munkáját. – 16 ezer dallamot és szöveget gyűjtött össze. 1950-1955 között részt vett a Varsói Állami Művészeti intézet által kezdeményezett Népzenei Gyűjtő Akcióban. A városi és munkás folklórt is kutatta, főleg a kohászok és bányászok körében. 1961-tól a munkás dalok kutatásában együttműködött a Budapesten működő Nemzetközi Kutatóközponttal (Międzynarodowe Centrum do Badań nad Pieśnią Robotniczą w Budapeszcie). Több kulturális szervezethez tartozott, 1970-1973 között a Lengyel Zeneszerzők Szövetségének alelnöke volt. Tagja volt a Zenetanárok Egyesületének, a Lengyel Néprajzi Társaságnak, a Wrocławi Tudományos Társaságnak, az Opolei Tudoán Barátai Társaságának valamint a Katowicei Társadalmi-Kulturális Társaságnak is. Kitüntették többek között a Lengyelország Újjászületése Lovagkereszt Érdeméremmel, a Szolgálati Ezüst Kereszttel valamint a Kultúra Érdemes Dolgozója címmel; számos díj birtokosa, köztük 1960-ban megkapta a Katowice Város Díját. 1995-ben elnyerte a Radio Katowice által adomnyozott az Év Tiszteletbeli Sziléziaija címet.



A sziléziai felkelés dalai 1919-1921 (1958)



Bányászdalok. Tanulmányok és anyagok (1960)



Lengyel bányász-kohász dalok (1964)



Az Odera folyó a lengyel népdalban. Néprajzi tanulmányok (1966)



Népi bányászdalok Zagłębie Dąbrowskiéban. Néprajzi tanulmányok (1975, előszó Julian Krzyżanowski; habilitációs munka)



Lengyel népi hangszerek. Néprajzi tanulmányok (1981, Alojzy Kopoczkival)



Katowice város népdalai. Forrás választás és jellegzetesség (1987)



Sziléziai népdalok (1995)

Stanisław Ligoń padja E városrészben sétálgatva még egy emlékpad tűnik a szemünk elé a Juliusz Ligoń utca és a Jadwiga királynő utca sarkán lévő Lengyel Rádió Katowice épülete előtt, Stanisław Ligoń padja.

Stanisław Ligoń Stanisław Ligoń, álnéven Karlik z Kocyndra (Królewska Huta, 1879. július 27. – Katowice, 1954. március 17.) – lengyel író, festő, illusztrátor, kulturális és nemzeti aktivista, rendező, színész. A Ligoń család leszármazottja, melynek őse Juliusz Ligoń (Prądy, 1823. február 22. – Królewska Huta, 1889. november 17.) felső-sziléziai költő volt. Juliusz Ligoń fiai: Jan Ligoń költő valamint Adolf Ligoń újságíró, unokája volt Stanisław Ligoń író.

Adolf Dygacz emléktáblája (ul. Wita Stwosza 4) 2010. október 14-én, az ul. Wita Stwosza 4 alatti épület homlokzatán felavatták Adolf Dygacz professzor emléktábláját, 1988−2004 között ebben a házban lakott. 2012. szeptember 7-én, a Grunwaldi téren lévő Művész Galériában felavatták Adolf Dygacz mellszobrát.

Stanisław Ligoń fia Jan Ligoń.

38

A háború után a „Kocynder”politikai-szatírikus lapban írt és rajzolt, Karlik írói álnév alatt. 1921ben a Lengyel Választási Bizottság Sajtó Osztályán Bytomban dolgozott. Felső-Szilézia felosztása után Ligoń Katwicébe költözött és 1923–1928 között az Adam Mickiewicz Gimnázium rajztanára volt. Ugyanakkor Katowicében a Színház díszlettervezőjeként is dolgozott és ebben az időben írta a Wesele na Górnym Śląsku című népszínművét. Stanisław Ligoń  Stanisław Ligoń életrajza Stanisław Ligoń Jan Ligoń bányagépész, aktivista és költő valamint Regina z Podstawów fia, Juliusz Ligoń kovács-költő unokája volt. Stanisław Ligoń apja és nagyapja az irodalomi munkával és a patrióta hagyományok fejlődésével jól beíródott Felső-Szilézia történetébe. Az elemi iskola befejezése után kifutóként egy könyvesboltban, majd egy festőüzemben dolgozott. Későbbiekben a krakkói iparművészeti iskolába járt, 1900-ban meg festészeti tanulmányait kezdte meg Berlinben, bekapcsolódott a lengyelek kulturális-társadalmi munkájába. Akkoriban ismerkedett meg a politikai aktivistákkal – többek között Franciszek Morawskival (1847-1906), a „Gazeta Robotnicza” szerkesztőjével a Lengyel Sziocialista Pártból és Stanisław Wojciechowski (Kalisz, 1869. március 15. – Varsó, 1953. április 9.) lengyel politikussal, Lengyelország későbbi köztársasági elnökével (1922-1926) valamint Emil Casparival (1877-1935), meg írókkal és színészekkel, mint Stanisław Feliks Przybyszewski (1868-1927) íróval, Stanisław WieruszKowalskival.

Wesele na Górnym Śląsku – a Sziléziai Színház előadásában A Sziléziai Népszínházak Szövetségének (Związek Śląskich Teatrów Ludowych) vezetőjeként megszervezte a vajdasági színházi jelmez műhelyt és raktárat valamint könyvtárat, gondoskodott a szanpadok területével és a bábszínházakkal. Stanisław Ligoń elnöke a volt Katowicében a Karamikusok Szakszervezetének (Związek Zawodowy Artystów Plastyków), a Múzeumi Tanácsban közreműködött a Sziléziai Múzeum megalapításában. Aktív rádiós volt. Első ízben 1927. december 25-én állt a mikrofon elé. Állandó rovatokat vezett: Bery i bojki, Przy sobocie po robocie, Co niedziela u Karlika brzmi pieśniczka, gro kapela. Ezeknek az 50-es éveknek volt a folytatása a Radiowa czelodka.

Felső-Sziléziába való visszatérése után 1904-1911 között festő-rajzolóként dolgozott, ő illusztrálta többek között a mikołowi Karol Miarka kiadójának könyveit. Közelébe került az amatőr színjátszó mozgalomnak. Rendezett, játszott, színpadi dekorációkat tervezett, művészi esteket szervezett.

1934 januárjától egészen a II. világháború kitöréséig a Lengyel Rádió katowicewi ddójának igazgatója volt. A regionális és a hitleri propaganda ellenes szatírikus-politikai adásokra koncentrált. A sziléziai néprajz is érdekelte.

1911-ben Krakkóba ment a Szépművészeti Akadiáma a további tanulmányai folytatására, ahol többek között Jacek Malczewski (1854-1929) valamint Józef Mehoffer (1869-1946) voltak a tanárai.

Az 1935-ös választásokon a Kormánnyal Együttműködő Független Blokk listájáról a Szejm IV. ülésszakának (1935–1938) követévé választották 53461 szavazattal a katowicei járást magába foglaló 69-es választókerületből. Hivatali idejében az oktatási bizottságban dolgozott.

1914–1917 között Stanisław Ligoń Truskolasyban élt. A Szent Miklós-templom falfestését készítette. Lengyel iskolát is alapított, melyben feleségével együtt tanított. A „Népi Házban” könyvtárat és színháztermet rendezett be. Amatőr színházi társulatot is alapított.

1939. szeptember 1-jén Varsóba, onnan Lublinba, később Magyarországra, majd Jugoszláviába ment, ahol 1941-ig a a Lengyel Menekültek Bizottságában dolgozott. Cipruson és Törökországon át Palesztinába jutott és Jeruzsálemben lakott.

Színműveket írt, és mint rendező és díszlettervező előadatta azokat, az egyik színi eladásban néhány szerepet is játszott. 1917-ben besorozták anémet hadseregbe és Flandriába irányították.

39

Festői és irodalmi tevékenységgel foglalkozott, kiadta többek között a „Bery i bojki” rövidített változatát valamint a Sziléziai Haza (Śląska Ojczyzna) vázlatát. A „Bery i bojki śląskie”1957ben könyvben is megjelent.

Krisztus Király Székesegyház Archikatedra Chrystusa Króla Katowicach

― w

A városrészben áll a Krisztus Király Székesegyház (Archikatedra Chrystusa Króla w Katowicach), a két világháború közötti egyházi építészet jellegzetes példája, Xavery Dunikowski munkája. A homokkő építmény a legnagyobb XX. századi templom lengyel földön (Lengyelország legnagyobb temploma azonban a 2004-ben átadott Bazylika Najświętszej Maryi Panny Licheńskiej – Licheń Stary). A székesegyház 1927-1955 között klasszicizáló stílusban épült Zygmunt Gawlik és Franciszek Mączyński építészek tervei szerint.

"Bery i bojki śląskie" a legfontosabb és legnépszerűbb könyv a sziléziak körében már több nemzedéken át. A meséken és anekdótákon túlmenően Szilézia társadalmának szatírikus leírása. A háború után, 1946 szeptemberében visszatért a munkájához a Katowicei Rádióban. Szervezte a „Czelodka Radiowa” műsort. 1949-től a Lengyel Írók Szövetségének (Związek Literatów Polskich) tagja volt. 1954. március 17-én, Katowicében hunyt el. Temetésén tízezer felső-sziléziai lakos vett részt. 1977 novemberében az ő nevét vette fel a Lengyel Rádió katowicei studója.

Krisztus Király Székesegyház Hivatalosan 1927. június 5-én kezdték meg az építkezést. A Katedrális Építő Biztottság elnökévé Katowicében ks. dr Emil Szrameket választották. Az alapkő ünnepélyes elhelyezésére 1932. szeptember 4-én, Adam Stefan Sapieha érsek, Bernard Dembek püspök, Antoni Szlagowski püspök, Francesco Marmaggi pápai nuncius, Michał Grażyński vajda valamint a székesegyházi káptalan tagjainak jelenlétében került sor.

― Stanisław Ligoń padja Stanisław Ligoń szobra a Lengyel Rádió katowicei épülete előtt található ― Stanisław Ligoń padja annak az épületnek a homlokzata előtt áll, amelyben 1937 augusztusától a Lengyel Rádió katowicei állomása működött.

A háború előtti építészek eredeti terveit a Lengyel Népköztársaság vajdasági előljáróinak határozatára megváltoztatták. A 38 m-re tervezett kupolát lecsökkentették, és végül a katedrális méretei: hossza 101 m, szélessége: 50 m, magassága pedig 64 m. A templom falait az imielini kőbányákban fejtett és faragott dolomitból építették. Az üvegablakok terveit prof. Stanisław Pękalski készítette, a homlokzatok Xawery Dunikowski szobrászművész munkái. 1955. október 30-án konzerválták a templomot. 1980 novemberében adták át új orgonáját, amely a legpontosabb barokk hagyományok szerint a kremsi Gregor Hradetzky (1909. január 31. – 1984. december 29.) cége építette. 3700 db 1,5 cm – 7 m méretű sípból áll. Ez volt az első ilyen nagyságú hangszer Lengyelországban. II. János Pál pápa 1983. június 20-án vendégeskedett a katowicei katedrálisban.

Stanisław Ligoń padja a Lengyel Rádió Katowice épülete előtt A pad-emlékművet 2012. október 19-én, az ulica Juliusza Ligonia 29 alatti épületből sugárzott adás 75. évfordulója alkalmából avatták fel. A szobor alkotója a nysai prof. Marian Molenda szobrász.

40

A sziléziai püspökök jelenlétében tíz évvel később benne olvasta fel az 1992. március 25-i Totus Tuus Poloniae Populus bullát, melyben azt érseki székesegyházzá emelte és létrehozta a katowicei egyháztartományt. A sziléziai püspökök Stanisław Adamski, Arkadiusz Lisiecki valamint Herbert Bednorz hamvait a Katowicei Kristus Király Székegyház kriptájában temették el.

A belső felszereléseket és berendezéseket 1973-ban Mieczysław Król, a szobrászati elemeket Jerzy Egon Kwiatkowski tervezte, a megvalósulsa 1987ben fejeződött be. A magyar és a lengyel elnöki pár 2015. március 21én, a katowicei Krisztus Király-főszékesegyházban vettrészt a Wiktor Skworc katowicei és Ternyák Csaba egri érsek által bemutatott szentmisén.

Minden évben a székesegyázban adják át a Lux ex Silesia díjat.

Wiktor Skworc katowicei érsek, 2015. évi magyarLengyel Barátság Napon tartott szentmisén A magyar-lengyel barátság napi szentmise a Krisztus Király-főszékesegyházban

o További séták A népszerű Kościuszko Park egyaránt a helyiek és a turisták kedvence, kiváltképp a nyári hónapokban, amikor a nyírt pázsit kiváló helyet kínál egy családi piknikezéshez. A park 72 hektáron terül el, és számos híres helyi művész szobrának ad otthont, köztük Augustyn Dyradanak és Jacek Sarapatának. A parkot eredetileg a hagyományos angol kertek ihlették és számos lenyűgöző rózsakert és virágágyás látható benne, a fák és és bokrok széles választéka mellett. A park egész évben nyitva tart és éjszakánként utcai lámpák világítják meg.

― A székesegyház története A katedrális építéséhez hivatalosan 1927. június 5én kezdtek hozzá. A templom és a püspöki kúria alatti hely 90 ezer m2 kiterjedésű terület, az egykori téglagyár területét foglalja magába. Az első magister fabricae egyúttal a katedrális Építő Bizottság elnöke ks. dr Emil Szramek lett. Az alapkő letételére 1932. szeptember 4-én került sor. 1939 szeptemberéig megépült a szentély, néhány méter fal és a lépcső, azonban a megszállás elején a német hatóság megtiltott minden további építkezést.

A Kościuszko parkban álló ejtőernyős torony mellett áll kb. 200 sziléziai felkelő és cserkész – leányok és fiúk – emlékére, akik 1939-ben estek el a városba betörő hitleristákkal vívott harcokban. Az elfogott cserkészlányokat a németek ennek a toronynak a tetejéről lőtték le a mélybe.

A II. világháború befejezése után az építkezés 1947 első felében újra megindult ks. Rudolf Adamczyk vezetésével. 1948-ban a Nemzeti Tanács Katowicei Vajdasági Elnöksége elrendelte a kupola magasságának csökkentését 40 m-re, hogy az ne domináljon Katowice látképében, ugyanakkor ks. Adamczyk követlte annak visszavonását. A kupola jelenlegi mérete a módosítást követően 64 m lett, amely a fellépő katowice püspök, ks. Jan Piskorz közbenjárásának köszönhető. A megegyezést követően az új kupolával a templom felszentelésre 1955. október 30-án, a katowicei püspökök kitelepítése után került sor, a felszentelést Zdzisław Goliński częstochowai ordinárius végezte. A templom falai többségét vasbetonból készítették, a külső falburkolatokat és ajtókereteket a sziléziai vajdaságban fekvő Imielin kőbányáiban fejtett és faragott dolomitból készítették. Az üvegablakok terveit prof. Stanisław Pękalski készítette.

Szent Mihály arkangyal fatemplom = Kościół św. Michała Archanioła w Katowicach – Katowice legrégebbi egyházi építménye, amely a Kościuszko parkban található Brynówban és Syryniából szállították ide

41

 Gazdaság

A szokatlan Szent Mihány Arkangyal Templomát eredetileg 1510-ben építették, amely Katowice egyik legrégebbi épületévé teszi a templomot. Egyfajta védőfalként épült Syrnia lakóinak, mielőtt a Katowice Kościuszko Parkba költözött a templom, ami faszerkezettel rendelkezik, emellett egy szabadon álló harangtoronnyal és hagyományos sziléziai stílusban épült belső térrel büszkélkedhet, amelyet gyönyörűen díszítettek.

Katowice Lengyelország egyik legnagyobb gazdasági központja. Ez főleg a szolgáltató szektoron alapul. 2012 végén a REGION rendszerben 44 050 gazdasági egységet regisztráltak, melyből 1469 (a teljes állomány 3,4%-a) a közsolgáltáshoz tartozott, 42 581 (96,6%) pedig magán társaság volt. A Sziléziai vajdaságban regisztrált vállalkozások 10 %-a Katowicében található.

Ha kíváncsiak vagyunk a lengyel építészetre, érdemes ellátogatnunk a piactér mellett található Sziléziai Múzeumba (Muzeum Śląskie), amely fontos régészeti leleteket állít ki a Sziléziai történelemből. A múzeumban emellett több mint 203 műalkotást is találunk, amelyeket neves lengyel művészek – úgy, mint Stanislaw Wyspiański és Olga Boznańska készítettek.

A Katowicei Speciális Gazdasági Övezet (KSSE, Katowicka Specjalna Strefa Ekonomiczna) székhelye Katowice. A Katowicei Speciális Gazdasági Övezet alrégióin kívül itt található a Felső-Sziléziai Ipari Park (Górnośląski Park Przemysłowy), amely az egykori Szilézia (Silesia) Huta területén nyílt (ul. Konduktorska) valamint az Euro-Centrum Ipari Park (ul. Ligocka). 2007-ben létesítették a Euro-Centrum Park NaukowoTechnologiczny tudományos-műszaki központot.

o Katowice további épületei: 1989 után Katowice építészetében a nyugat-európai posztmodern esztétikára alapozott, későbbiekben inkább az avangard anyagokkal számoló funkcionalizmus felé fordult, újító szerkezeti fejlődéshez valamint hagyományokhoz kötődve.

 Mezőgazdaság Katowicében a mezőgazdasági tevékenység a nagymérvű urvabizáció miatt korlátozott. 2007-ben a város 320,19 ha területe (az összterület 1,94%-a) volt mezőgazgasági művelés alatt. A mezőgazdasági területek az állandó városfejlesztés miatt fokozatosan csökkentek. 2007-ben a Katowice lakói közül 447 fő foglalkozott mezőgazdasággal, ez az összlakosság 0,3 %-a volt.

A XX. század 90-es éveinek végén a város kulturális fejlődése ereményeként felépült a Sziléziai Könyvtár új székhelye, a XXI. század első felében a Kulturális Övezet, melyen a korábbiakban már említett Lengyel Rádió Nemzeti Szimfónikus Zenekarának új székhelye (2010-2014 között épült), a Sziléziai Múzeum (2011-2015 között épült) valamint a Nemzetközi Kongresszusi Központ (2011-2015 között épült).

A mezőgazdasági tevékenység főleg a város déli kerületeiben, főleg Zarzeczében és Podlesiében folyik, ahol a mezőgazdasági területek több mint 100 ha-t tesznek ki. Ezen kívül mezőgazdasági területek Kostuchnában, Piotrowice-Ochojecben, Murckiban és Szopienice-Burowiecben vannak még, melyek közül az utóbbiban a mezőgazdasági területek 32 ha-t foglalnak el. Köztük főleg az 1 ha alatti gazdaságok dominálnak. Ugyanakkor a belvárosi kerületekben hiányzanak a mezőgazdasági területek.

2002-2003 között létesült Katowice legmagasabb épülete, az Altus.

 Ipar A bánya és nehézipar fejlődése a XIX. században a Katowice városalkotó tényezőinek egyike volt, főleg a külső kerületekben. A kőszénbányászat kezdetei 1740-ig nyúlnak vissza, amikor beindult a Murcki bánya, ugyanakkor 1769-ben megkezdődött a Emanuelssegen (Błogosławiona Emanuela) bánya építése.

Jobbra az Altus épülettömbje látható

A szénigény növekedésével együtt a XIX. század első felében Katowice jelenlegi területein létzrejött: 1801-ben a Beata bánya (később a Wujek bánya része lett), 1823-ban a Ferdynand bánya Bogucicében és 1845-ben a Kleofas Załężében.

2005-ben a Gottwald bánya területén a Silesia City Center kereskedelmi-szórakoztató központ létesült. Számos új iroda-szolgáltató létesítmény valamint közszolgálati, főképpen egyetemi épülettömb is felépült (köztük a 2012-ben megnyílt Tudományos Információs Központ és Egyetemi könyvtár (Centrum Informacji Naukowej i Biblioteka Akademicka).

A XIX. században intenzíven fejlődött a cinkkohászat, amely Katowice jelenlegi határán belül a nehézipari ágazat egyik fő tevéknysége volt.

42

1863-ban Katowice területén 12 cinkkohó működött, melyből a legnagyobb a Szopienicében 1834-ben létesített huta Wilhelmina volt.

1989-es gazdasági szerkezetváltás után Katowice Lengyelország egyik legfontosabb ipari központja maradt. Az ipaban foglalkoztattak száma 19952006 között közel felére csökkent, 2006-ban az összfoglalkoztatottak 27,9%-a.

Ebben az időszakban fejlődött a vaskohászat is. Az első hutát John Baildon kezdeményezésére 1823ban, Dąbban és Załężében alapították.

Ebben az időszakban bezártak néhány nehézipari üzemet, több bányát és öntödét. Ezek területeit a felszámolást követően gyakran más célra hasznosítják, főleg a kereskedelem és szolgáltatás terén. Az egykori Gottwald bánya területén alakult meg a Silesia City Center kereskedelmi központ, és az egykori Katowice bánya területén a Sziléziai Múzeum új székhelye.

Maga Katowice városa a kerületek 1924-es egyesülésének pillanatáig ipari-lakó funkciót töltött be, főleg közigazgatási-szolgáltató jelleggel. 1931-ben a város lakóinak 49,5%-a az iparban dolgozott, melyből 12,5% a kőszénbányászatban. 1938-ban összesen 258 ipari üzem működött, melyből 55 kohóipari üzem, 41 vegyipari valamint 19 kerámiaipari és kőbánya volt.

1989 után főleg az ipari és műszaki parkokban elhelyezkedő új ipari ágazatok alakultak és fejlődtek. A nehézipar a város gazdaságában továbbra is fontos szerepet játszik. Jelenleg a működő kőszénbányák a Katowicei Szénholdingba (Katowicki Holding Węglowy) tömörültek, amely Lengyelország 3 legnagyobb szénvállalatának egyike.

Ebben az időben a nehéziparon kívül főleg a nehéziparral és bányászattal kapcsolatos főleg termelőeszközöket gyártó feldolgozó ipar is működött, ugyanakkor a fogyasztásra épülő ipar kisüzemek formájában működött. A cinkipar a két világháború közötti években jóval kisebb szerepet játszott, akkoriban egyedül csak a Kunegunda kohó működött.

2005. évi hírek szerint a lengyel szén is veszít versenyképességéből, mert 2004 decembere óta a szén ára a világpiacon fokozatosan csökken. A világ legtöbb részén tapasztalható, hogy a csökkenő kereslettel ellentétes irányban növekszik a kitermelés. A lengyel árak növekedéséhez a magas szállítási költségek alaposan hozzájárultak, miután kevésnek bizonyult a szénszállító hajók mennyisége.

1945-1989 között az ipar a város fejlődésében továbbra is jelentős szerepet játszott. 1968-ban az ország kőszén mennyiségének 8 %-a (10,4 millió tonna), acéltermelésének 1,9%-a valamint a cink 73,3%-a (148,8 ezer tonna) Katowicéből származott. 1975-ben, az akkori katowicei vajdaság iparitermelésének 12,8%-át, az iparban foglalkoztatottak 11,4%-át adta, míg 1985-ben ezek csökkentek, vajdaság iparitermelésének 10,7 %-át, az iparban foglalkoztatottak 9,7 %-át adta. 1989ben Katowice lakosai közül 112,2 ezer fő az iparban dolgozott (a városban foglalkoztatottak 36%-a).

A lengyel szénexport tengeri úton még alacsony fracht-költség esetén sem kifizetődő, legalábbis ez derül ki a Katowicei Szén Holding elemzőjének helyzetértékeléséből. Ha a jelenlegi 54 dolláros tonnánkénti árból leszámítjuk a lengyel kikötőkbe történő szállítás költségét és a frachtingot, akkor a bánya tonnánként legfeljebb 30 dollárt kap. Ez pedig már a kitermelési költség alatt van. Emiatt a Kompania Weglowa tengeri úton jelentősen korlátozni akarja a kivitelt, a Katowicei Szén Holding pedig máris teljes mértékben lemondott róla.

A II. világháború után Katowicében 7 kőszénbánya működött: Katowice, Kleofas, Wujek, Eminencja (1953-tól Gottwald), Wieczorek, Boże Dary és Murcki. 1964-ben a Wieczorek bánya tartalék területein megnyílt a Staszic bánya, 1974-ben egyesült a Kleofas és Gottwald, 1976-ban a Boże Dary és a Murcki.

Az Európai Únió direktívája értelmében tilos a szenet a termelési költség alatti áron értékesíteni mind országon belül, mind exportra, amennyiben az ágazat állami támogatást vesz igénybe. Az állami támogatás azonban rendkívül tág fogalom, magában foglalja például a szabadságra távozott munkások juttatásait, ezért ez az ilyen értékesítés kizáró okának számít.

1990-ban Katowice területén két acélöntöde működött: Baildon és Ferrum, meg a Huta Metali Nieżelaznych Szopienice és Zakłady Metalurgiczne Silesia is, melyeket a környezetkárosításuk miatt bezártak. 1985-ben a kohászatban 10,2 ezer fő dolgozott. A Lengyel Népköztársaság idején az ipari ágazatban nagy szerepet játszott a gépgyártás, mely főleg a bányászati eszközökre és berendezésekre specializálódott. A fontosabb gyárakhoz tartozott a Piotrowicka Fabryka Urządzeń Maszyn Górniczych, Fabryka Sprzętu i Narzędzi Górniczych és a Śląska Fabryka Urządzeń Górniczych.

Ma még kifizetődő a szárazföldi szállítás, így a katowicei holding a kitermelt szén egy részét (11%) ezen az úton szállítja főként Dél- és NyugatEurópába. Ha az árcsökkenés nem áll meg, megtörténhet, hogy a lengyel szén versenyképessége még Lengyelországon belül is kétségbevonható lesz.

43

A mai 53,7 dolláros ár mellett az ország északi régióiban lévő erőműveknek még megfelelő a tonnánként 207 zlotys lengyel ár, de amennyiben további tízdolláros árcsökkenés következne be, a villamos erőműveknek már kifizetőbbé válik a szénimport. Ha a szén ára Amsterdam, Rotterdam és Antverpen kikötőiben 42 dollárra esik, az már annak a jele lesz, hogy rossz idők járnak a lengyel szénre, mert a termelési költség alatt értékesíthetetlen lesz. A bányászati társaságok egyre intenzívebben kutatják a szén alternatív hasznosításának esélyeit. A legnagyobb lengyel bányatársaság, a Kompania Weglowa lobbyzásba fogott a szén folyékony üzemanyaggá alakítása ügyében.

A város területén működő huták: ― Ferrum SA A Huta Ferrum vasöntöde Katowice Zawodzie kerületében található. A huta 1874-ben Rhein & Co néven alakult, 1890-től a Jakob hutával való egyesülés után Ferrum néven működött. 1900-ban az öntödében technológiaváltásra került sor a turbinákhoz vezető csőgyártás hegesztéstechnológiájában. Ezeket a csöveket nagyobb nyomószilárdság jellemezte. Ennek köszönhetően a huta világhírnévre tett szert, az első turbinás csővezeteket Peru számára 1902-ben gyártották. A két világháború során a termelés a Birodalom hadi gazdaságának szükségleteit elégítette ki. A II. világháború után a „Ferrum” céget államosították, és a kohászati reszort része lett. A 60-as és 70-es évek fordulóján modernizálták.

A holdinghoz tartozó bányák közül 3 katowicei, egy-egy pedig Sosnowiecben és Mysłowicében működik.  Bányák és huták jelenleg: Katowice területén jelenleg három kőszénbánya működik: ― KWK Wieczorek: Katowice Nikiszowiec kerületében kőszénbánya,

Janówtalálható

― KWK Wujek: Katowice területén található kőszénbánya, az egykori Katowicka Hałda település területén működik. A Katowickiego Holdingu Węglowego S.A. holdinghoz tartozik. 2009. szeptember 18-án a "Wujek" és "Ruch Śląsk" bányákban metánrobbanás történt, melynek következtében húsz bányász meghalt, harmincöten megsebesültek.

„Ferrum SA” telepe egykor 1990-ben az átalakult huták állami vállalatból az államkincstár egyszemélyes részvénytársaságáva alakut és szerkezetátalakítási programot vezettek be. 2005-ben a társaság a „Ferrum SA” nevet kapta. A társaság vascsöveket gyárt. Leányvállalata a ZKS Ferrum hegesztett szerkezeteket és medencéket gyárt. A huta területén jogi védelem alatt álló műemlék létesítmények találhatók, az anyagi lultúra tanúi: igazgatósági épület, könyvelési épület, gazdasági igazgatási iroda épülete, olvasztószer raktár, befektetéskezelő osztály épülete.

― KWK Murcki-Staszic: Katowice Giszowiec kerületében található kőszénbánya. A bánya A Katowickiego Holdingu Węglowego S.A. holdinghoz tartozik, és a Górnośląski Okręg Przemysłowy (GOP) ipari park területén van. 2010. január 1-jén a „Staszic” bánya a „Murcki” kőszénbányával egyesült és a „Murcki-Staszic” Kőszénbánya nevet kapta. ― Kopalnia Węgla Kamiennego „Katowice” A „Katowice” Kőszénbánya – Kopalnia Węgla Kamiennego „Katowice” (ném.: Ferdinandgrube) – Katowice központjában található, már felhagyott bánya, Bogucice kerületben. 1823−1999 között üzemelt. 1936-ig „Ferdynand” néven nevezték. A „Katowice” Kőszénbánya bezárásáról 1999 márciusában határoztak. 176 évi bányászat után, 1999 júliusában fejezték be a kitermelést. A fejtés időszakában több mint 120 millió tonna szenet fejtettek ki. 2001-ben felszámolták a területén található 86 területi létesítményt. Területén jelenleg a Lengyel Rádió Nemzeti Szimfónius Zenekarának székhelye és a Sziléziai Múzeum új székhelye található.

„Ferrum SA” telepe ortofotón ― BGH Polska (Edelstahl): A Huta Boschgotthard (BGH) nemesfémeket és speciális öntvényeket gyárt (Żelazna 9, 40-851, Katowice).

44

 Szolgáltatás

A városban három nagy és néhány kisebb kereskedelmi központ található. A szupermarketek többsége a lakótelepek környékén helyezkednek el.

Katowice fontos kereskedelmi-szolgáltató központ a nagy- és kiskereskedelem, a pénzügyi közvetítés, ingatlanok, a cég, tudomány és oktatás, képzés terén, a szakorvosi ellátás valamint a közigazgatás és a közgazdaság területén egyaránt.

A legnagyobb kereskedelmi-szórakoztató központokhoz a Galeria Katowicka, CH 3 Stawy, CH Dąbrówka valamint a Silesia City Center tartozik.

2006. december 31-i adatok szerint a lakosok 73 %a szolgáltató szektorban dolgozott, 2007-ben a katowicei vállalkozások 76,6%-a piaci szolgáltató szektorban dolgozott, 7,7%-a pedig nem piaci szolgáltatás területén.

 Galeria Katowicka A Galeria Katowicka a Wilhelm Szewczyk téren található.

Katowice felső-sziléziai agglomeráció központjában való fekvése miatt több nagyvárosi jellegű szolgáltatást nyújt, melyről a gazdag infrastruktúrális bázis jelenléte tanúskodik. Katowice fontos közigazgatási, kulturális, oktatási és kereskedelmi központ. Katowicében, mint a sziléziai vajdaság székhelyén specializálódnak a közigazgatási egységek, köztük kormányzati jellegű városi és vajdasági jellegű önkormányzati közigazgatás, a községek közötti szövetségek, az egyházi hatóságok (katowicei érsekség székhelye) valamint más intézmények. 2007. évi adatok szerint Katowicében 20 felsőoktatási intézmény található, melyekből a közoktatási intézményekben közel 54,5 ezer diák tanult. A város a Sziléziai Orvostudományi Egyetem öt klinikájának székhelye, valamint több helyi és régió feletti kulturális létesítmény üzemelt.

Galeria Katowicka A Galéria a katowicei vasúti főpályaudvar és a városi buszpályaudvar modernizációjával párhuzamosan épült fel és velük egy komplexumot alkot.

A szolgáltatások legnagyobb koncentrációja a Belvárosban (Śródmieście) mutatkozik, amely a XIX. század első felétől alakultak ki, amikor 1839ben Franc von Winckler birtokigazgatóságát Katowicébe helyezte át, 1846-ban meg megnyílt a városba vezető vasútvonal. Ez a két tényező jelentős befolyással volt a város kereskedelmi és kézműipari fejlődésére, a későbbiekben pedig a közigazgatási és törvényhozó funkciójára is.

― A galéria építése 2007-ben a PKP döntött a PKP Katowicei pályudvar és közvetlen környezetének modernizációjáról. A beruházás során megépült az új Katowice vasútállomás, a földalatti autóbusz pályaudvar, a Galeria Katowicka, az irodaépület valamint átépült a közúti infrastruktúra és a vasútállomás környékének városi területeit reorganozálták és átrendezték.

A kerületekben is kialakultak a helyi szolgáltató központok. o Kereskedelem és vásárok A XX. század 80-as éveitől teljes egészében megváltozott a kereskedelmi struktúra egész Lengyelországban – Katowicét is beleértve. Az akkori kereskedőházak többségét privatizálták. Katowicében továbbra is működtek a városi vásárok – a Załęże bazár a mezőgazdaságifogyasztási résszel együtt, a Miarki téren lévő piac és a nagyközségi Zakład Targowisk Miejskich által vezetett Katowicka utcában lévő piac. 2007-ben, Katowicében 4600 kereskedelmi tevékenységet folytató gazdasági vállalkozást regisztráltak. Ezek száma 2002-től fokozatosan csökkent, mindenekelőtt a közép-és nagy kiterjedésű kereskedelmi létesítmények növekedése miatt.

Galeria Katowicka a vasúti peronok felől A beruházás megvalósításának egészére kiírt versenyt a spanyol Neinver vállalat nyerte el.

45

Helyén egykor lakóház állt a Boriński fűszercsemege bolttal. 1864-től kocsma volt itt. 2005−2007 között az épületet átépítették, homlokzatát felújították és két belső liftet alakítottak ki alsó megvilágítással. Árkádjaiban a "Delikatesy Skarbek" bolt található.  A városban számos további vásár található: ― Międzynarodowe Targi – bányászat, energetika és fémek ― Toolexpo Międzynarodowe eszközök és készítmények

Targi

–

― Międzynarodowe Targi – élelmiszer, ― Őszi építőipari vásár ― Sziléziai ingatlan piacok ― Międzynarodowe Targi Motoryzacyjne, ― Międzynarodowe Targi – motorizációs technika vására,

A Galéria belső terei

― BIKE Międzynarodowe Targi – kerékpár

2011. május 31-én rakták le az új vasútállomás a galéria alapkövét. A generálkivitelező a STRABAG Sp. z o.o. volt. A galéria 2013. szeptember 18-án 10:00 órakor nyította meg kapuit.

― Targi Międzynarodowe hegesztéstechnika

–

― Targi BHP.  Beruházások

― A létesítmény leírása A galéria hasznos alapterülete 52 000 m², melyen közel 250 üzlet és szolgáltató pont, multiplex valamint 1 200 férőhelyes földalatti parkoló található. A galériában 80 kerékpártároló is található. A Galéria hét szintes: -3 és -2 a parkoló szint, valamint 1- és +3 között a kereskedelmiszolgáltató szintek találhatók.

Katowice a városközpont revitalizációs és átépítési programját folytatja. Ennek a tervnek a keretében átépült a Rynek területe a szomszédos utcákkal és a Korfanty sugárúttal és a Rondo környékével együtt. A tervezője a katowicei Tomasz Konior építész volt. Ezen kívül számos magán befektető is beruházásokat végzett a városban. Legelőrehaladotabb tervek a kb. 106 m magas Silesia Towers a TriGranit, Jupiter Plaza építtetők valamint a Hines Polska irodaház együttműködésében.

 Dom Handlowy "Skarbek" "Skarbek" Keerskedőház – az épület a katowicei Śródmieście kerületben található, a Ryneknél az Adam Mickiewicz utca és a Május 3-a utca találkozásánál.

"Skarbek" Kereskedőház – Dom Handlowy "Skarbek" A létesítmény 1972−1974 között Jurand Jarecki építész tervei szerint épült a Rynek nyugati részén. 1975-ben adták át. Eredetileg több mint 62 000 m3 -t foglalt magába.

Silesia Office Tower 1

Silesia Office Tower 2

Magasság: 125 metrów Emeletek száma: 33

Magasság: 55 m Emeletek száma: 15

Fekvése: ul. Chorzowska 109 Típusa: irodaház Forrás: http://www.urbanity.pl/slaskie/katowice/silesiatowers,b1453/zdjecia/plany

46

Katowice térképe 

Közúti közlekedés

Katowice számos jelentős közlekedési útvonal közúti útkereszteződésében található. A városon vezet keresztül. Itt vezet át az E40, E75, E462 európai útvonal valamint az A4-es autópálya (Drezda-Krakkó).

A 79-es úton (2010)

Katowice úthálózata Katowicén halad keresztül a 79., 81., 86. számú közúti főútvonal. Katowice közelében halad az 1., 11., 44., 78., 88. és 94-es országos főútvonal valamint az A1-es autópálya.

Aluljáró műtűrgyak a 79-es úton (2010)

47

 Vasúti közlekedés Katowice vasútállomás a város legnagyobb és legfontosabb állomása. 1846. október 3-án nyílt meg, mint a Felső-Sziléziai Vasút átmenő állomása, amely az idők során Lengyelország egyik legnagyobb és legfontosabb vasúti csomópontjává vált, amelyről főleg négy irányban futnak ki a vonalak: Varsó Központ pályaudvar, Legnica, Oświęcim és Zwardoń felé.

Utascsarnok Az állomás kapcsolatot biztosít Lengyelország valamint Ausztria, Belorusszia, Csehország, Franciaország, Oroszország, Szlovákia és Magyarország legnagyobb városaival. Évente az állomást átlag 12 millió utas használja.

Katowice pályaudvar főépülete 2015 eleji adatok szerint minden kategóriájú vonatok indulnak róla, köztük TLK (Twoja Linia Kolejowa), Express InterCity és Express InterCity Premium, InterCity és nemzetközi vonatok, EuroCity is. A pályaudvar A kategóriájú létesítmény. Az állomás a PKP Polskie Linie Kolejowe S.A. sosnowieci vasútüzeméhez tartozik.

Peronok A tehervonatok mindenekelőtt kőszén szállító vonatok, a város fekvésénél fogva nagy szerepet játszik a az átmenő tranzit és a nemzetközi forgalomban is.

Reklám az állomás oldalhomlokzatán Katowice Lengyelország legnagyobb vasúti csomópontjainak egyike, személy és teherforgalom egyaránt áthalad rajta. A városon a PKP 20 vasútvonala fut keresztül. Katowice két transzeurópai szállítási folyosó keersztezésében fekszik: ― E30/CE30 vonal: Drezda Wrocław – Katowice – Przemyśl –– Kijev – Moszkva valamint

Sziléziai elővárosi vasút A városban ezen kívül 8 állomás és vasúti megállóhely található: Katowice Brynów, Katowice Ligota, Katowice Szopienice Południowe, Katowice Podlesie, Katowice Piotrowice, Katowice Załęże,

― E65 vonal: Gdynia – Varsó – Katowice – Ostrawa – Bécs – Rijeka.

48

Katowice Zawodzie valamint a használaton kívüli Katowice Ochojec és Katowice Murcki állomások.

Van egy „Y” alakú nagysebességű vasútvonal terv, ahol az „Y szára” összekötné Łódźt, Varsót és Kaliszt, a két ága pedig Wrocławot és Poznańt kapcsolná be. A tervezett vonal geometriája lehetővé tenné a 360 km/h sebességet is. Az építkezés körülbelül 2014-ben kezdődne, és 2019ben fejeződne be. A hálózat központja Łódź lenne, ahol az „Y szára” egy földalatti alagútban haladna, amely kapcsolatot biztosítana a már meglévő két vasútállomással. Ehhez kapcsolódva Łódź Fabryczna állomáson felújítják a metrót.

A vasúti közlekedés Katowice területén 1846. október 3-tól üzemel, amikor megnyílt a FelsőSziléziai Vasúttársaság (Towarzystwo Kolei Górnośląskiej) Świętochłowicéből Katowicén át Mysłowicéig meghosszabbított vonalszakasza. Katowice vasútállomás nyílt téren létesült Dąb és Szopienice falvak között félúton. A későbbiekben a helység területén új vasúti kapcsolatok valamint az ipari üzemekhez mellékvonalak létesültek.

2009 áprilisában négy cég megkezdte az építkezés megvalósíthatósági tanulmányát elkészíteni. A projekt megvalósíthatósági tanulmányára az Európai Unió 80 millió euró támogatást adott. A vonal megépítésének és a vasúti szerelvények megvásárlásának teljes költsége 6,9 milliárd euró. A projekt a tervek szerint részben finanszírozható az EU-támogatásokból.

1852. december 1-jén adták át a Katowicéből a Murckiban lévő kőszénbányához vezető vonalat, ugyanakkor 1859. augusztus 24-én ünnepélyesen megnyílt a Felső-Sziléziai Vasút és a Varsó-Bécs Vasút vonalai közötti összekötő vágány (Szopienice – Ząbkowice út) a Katowice pályaudvar új épületével együtt. Katowicébe a következő években néhány új vonalat és vasúti összekötő vágányt is bevezettek, köztük 1858-ban a Wilhelm Vasút vonalát Mikołówból Ligotába és 1870-ben az Odera Jobbparti Vasút vonalát Bytomból Dąbrówka Małán és Szopienicén keresztül Dziedzicébe.

Tervbe vették a már meglévő vonalak korszerűsítését is. A Varsó–Krakkó/Katowice vonalat 250 km/h sebességre tették lehetővé. A Varsó–Gdańsk vonalon a rekonstrukció már elkezdődött. Az „Y” vonalat valószínűleg meghosszabbítják Berlin és Prága irányába is, a meglévő vonalak korszerűsítésével.

Katowice vasúti fejlődése a város gyors fejlődésének egyik tényezője volt, melynek köszönhetően 1865-ben városi jogokat kapott. Lengyelországban, napjainkban a fontosabb városok közötti vasúti közlekedés legnagyobb sebessége 160 km/h. Az ország központi fővonalának egyes szakaszain az engedélyezett sebesség 200 km/h (a lengyel sebességrekord: 250 km/h), azonban a Lengyel Államvasutak (PKP) nem rendelkezett olyan járművekkel, melyek képesek voltak elérni ezt a sebességet. A PKP már 1998-ban tervezett vásárolni Pendolino vonatokat, de a szerződést törölte a következő évben a Legfelsőbb Ellenőrző Kamara a vasút pénzügyi veszteségei miatt.

Pandolino Lengyelországban 2014 decemberében Lengyelországban az eredeti tervekhez képest csaknem egyéves késéssel üzembe helyezték az első nagysebességű vonatot, a Pendolinót, amelyet a francia Alstom cég gyárt az olaszországi Saviglianóban. Az Intercity Prémium Krakkóból Varsóba 2 óra 32 perc alatt tette meg a mintegy 300 kilométeres távolságot, félórával rövidebb idő alatt, mint az ezen a szakaszon hagyományosan közlekedő expressz vonatok. Autóbusszal az út 4 óra 55 percig, gépkocsival 4 óra 16 percig, repülőgéppel 2 óra 55 percig (a repülési idő 55 perc) tart. A Pendolino Varsó és a tengermelléki hármas város, Gdansk-Gdynia-Sopot, illetve Krakkó, Katowice és Wroclaw között fog közlekedni. A lengyel PKP InterCity vasúttársaság 2011 májusában írt alá szerződést húsz nagysebességű Pendolino szerelvény megvásárlásáról az Alstom Transport olasz leányvállalatával, a Fiat Ferroviariával. A húsz szerelvény 400 millió euróba

Lengyelország tervezett nagysebességű vasúthálózatának térképe

49

kerül, de a technikai háttér biztosításában is megállapodtak 17 évre, s ezzel együtt a szerződés értéke eléri a 665 millió eurót. Egy Pendolino szerelvény 7 kocsiból áll, és 402 utast tud szállítani, éppen annyit, mint egy Boeing 747-es repülőgép. Egy 2013-as lengyelországi próbaúton 293 kilométer/órás rekordsebességet ért el, de a vasúti pályák állapotától függően legfeljebb 250 kilométeres sebességgel közlekedhet.  Városi közlekedés Katowice városi és elővárosi közlekedési rendszere autóbusz és villamos forgalomra épül. A városi közlekedésben a tömegközlekedés aránya 2007-ben elérte az 57%-t. A városi közlekedés fő szervezője Katowicében a Komunikacyjny Związek Komunalny Górnośląskiego Okręgu Przemysłowego (KZK GOP). 2013-as adatok szerint a KZK GOP által kiszolgált útvonal a város területén összesen 248,86 km, melyből 220,75 km buszvonal és 28,11 km villamosvonal. A város területén több mint 100 KZK GOP vonal található, melyből 30 városon belüli vonal (28 busz és 2 villamos vonal).

Pesa Twist – egyterű alacsonypadlós villamos, 2012-től a Bydgoszczban lévő Pesa üzem gyártja Katowice területén a villamos közlekedés kezdetei a XIX. század végéig nyúlnak vissza, amikor 1896. december 30-án átadták a Katowice (a jelenlegi rondo gen. Ziętka magasságában) – Wełnowiec – Huta Laura szakaszt, amelyet két évvel később villamosítottak. Ebben az évben kezdték meg a Katowice (Rynek) – Dąb – Królewska Huta villamosvonal építését, amelyet 1898. augusztusában fejeztek be, és november 25-én elyeztek forgalomba. 1899-ben a Oberschlesische Dampfstrassenbahnen AG (ODS) társaság koncessziót szerzett a Hajduki Górne – Katowice – Załęże – Zawodzie – Szopienice – Mysłowice vonalra, melyet 1900. október 31-én helyeztek forgalomba. 1912-ben, Katowicében üzembe helyezték a normál nyomtávú vonalat, amely összekötötte a katowicei Ryneket a Kościuszko parkkal. Ennek a vonalnak a végén épült fel a normálnyomtávú remíz.

Csuklós autóbuszok – PKM Katowice

A két világháború közötti években átalakult a Katowice területén lévő hálózat normál nyomtávú hálózattá, 1928. július 14-én forgalomba helyezték a Szopienice – Sosnowiec közötti vonalat is.

Ezen kívül Katowice terültén megtalálhatók a Międzygminny Związek Komunikacji Pasażerskiej w Tarnowskich Górach (a buszok főleg Bytom, Piekary Śląskie, és a Tarnowskie Góry járás irányába futnak), a Miejski Zarząd Komunikacji w Tychach (a buszok Tychy felé haladnak) valamint Miejski Zarząd Dróg i Mostów w Jaworznie közlekedési vállalatok vonalai. A legnagyobb szállító a PKM Katowice a KZK GOP megbízásából.

A II. világháború után meghosszabbították a Kościuszko parktól Brynówig vezető vonalat, 1947. szeptember 18-án adták át a forgalomnak. 1989 után a Katowice területén lévő villamoshálózatot – a pénzügyi támogatás hiányának ellenére – módszeresen modernizálták.

A villamos közlekedést a város területén a KZK GOP megbízásából a Tramwaje Śląskie S.A. társaság üzemelteti, amelyben Katowice a legnagyobb részvényes (a részvények 32,67%-a). A villamoshálózat összhossza 28,11 km. 2015. január 30-i adatok szerint Katowicén keresztül 12 vasútvonal vezetett keresztül, melyből az egyik belvárosi (36 Brynów Pętla – Zawodzie Pętla). A villamoshálózat szerkezete Katowice területén sugár irányú és a Rynek körül koncentrálódik. A Belvárost köti össze többek között a külső területekkel.

 Légi közlekedés A Katowice-Pyrzowice Nemzetközi Repülőtér (Międzynarodowy Port Lotniczy Katowice w Pyrzowicach, 2009-től: Katowice Airport néven is nevezik) Katowice központjától északra, mintegy 30 km-re, Pyrzowice településen található. Ożarowice és Mierzęcice nagyközségek területén fekszik, a tarnógórai és będzini járások határán. A repülőtér az S1 gyorsforgalmi útról és a 78 számú országos főútvonalról és a 913-as vajdasági főútról egyaránt megközelíthető.

50

A Katowice-Pyrzowice Nemzetközi Repülőtér bejárata

A Katowice-Pyrzowice Nemzetközi Repülőtér légifotón

A repülőtér két személyforgalmi terminálból (az új 2007 júliusában nyílt meg) valamint egy cargo terminálból áll.

Katowice határában található még a KatowiceMuchowiec aeroklub repülőtere füves felülettel.

2013-ban 2 millió 550 ezer utast szolgált ki. Az utasterminálok éves átbocsátóképessége kb. 3,6 millió utas, az újjal együtt 6 millióval növelhető. Lengyelország negyedik legnagyobb repülőtere az utasforgalom és a légi közlekedés tekintetében.

Tervezik a városban városi légi kikötő (ang. city airport) létesítését 850 méter hosszú és 25 méter széles kifutóval, legfeljebb 18 főt szállító gépek számára. Ugyanakkor megvalusulását gátolja az aeroklub tulajdonosai közötti vita. 2013-ban a ul. Medyków mellett átadták a Katowice-GCZD mentő leszállópályát, 2014-ben aZ ul. Armii Krajowej mellett a Famur helikopter leszállópályát.  Közbiztonság Katowicében található a mentőállomás központja.  Egészségügy Katowicében számos közkórház és magán klinika található:

A Katowice-Pyrzowice Nemzetközi Repülőtér

Katowicében találhatók a legnagyobb regionális gyógyellátási intézmények. Közel húsz kórház található itt.

A MPL Katowice jelenleg a „Katowice Airport” nevet használja, a Sziléziai vajdaság regionális repülőtere.

2012-ben az alábbi közkórházak voltak itt: Centralny Szpital Kliniczny im. K. Gibińskiego SUM; Samodzielny Publiczny Szpital Kliniczny im. A. Mielęckiego SUM; Samodzielny Publiczny Szpital Kliniczny nr 5. Szpital okulistyczny SUM; Samodzielny Publiczny Szpital Kliniczny nr 6. Górnośląskie Centrum Zdrowia Dziecka im. Jana Pawła II SUM; Samodzielny Publiczny Szpital Kliniczny nr 7. Górnośląskie Centrum Medyczne SUM; Klinika Hematologii i Transplantacji Szpiku továbbá Centrum Psychiatrii w Katowicach; Szpital im. św. Elżbiety; Szpital Miejski Murcki; Szpital im. S. Leszczyńskiego (1. és 2. kórházegyüttese); Szpital MSWiA (Ministerstwo Spraw Wewnętrznych i Administracji) w Katowicach; Okręgowy Szpital Kolejowy w Katowicach és a Szpital Zakonu Bonifratów pw. Aniołów Stróżów

A Pyrzowicében található repülőtér több mint 30 nyilvántartott légi összeköttetést biztosít az EuroLOT, LOT, Lufthansa, Wizz Air, Ryanair, Germanwings és Wizz Air Ukraine légi vonalakkal.

A Katowice-Pyrzowice Nemzetközi Repülőtér madártávlatból

Magánkórházak (2012): Szpital Specjalistyczny im. Prof. Michałowskiego; Szpital Specjalistyczny MAVIT w Katowicach illetve a Szpital Geriatryczny im. Jana Pawła II.

Az aszfaltbeton kifutó hossza 2800 m, szélessége 60 m.

*

51

 Oktatás

nemzetiségi szószólója, dr. Csúcs Lászlóné, az Országos Lengyel Önkormányzat elnöke, dr. Rónayné Słaba Ewa, valamint több mint 300 fős lengyel csoport Magyarországról.

Katowice Lengyelország legnagyobb oktatási központjainak egyike. Közel 20 tanintézet található itt, melyekben 2012-ben több mint 63 ezren tanultak. 2011. évi adatok szerint a vizsgált lakosság 23,7%-a felsőfokú végzettségű, 35,3% középiskolai és líceum utáni képzésben részesült, 19,3% pedig ipari iskolát végzett. Katowice oktatási intézményei.  Akademia Muzyczna im. Szymanowskiego w Katowicach

Karola

A Karol Szymanowski Zenetudományi Egyetem Felső-Szilézia legrégebben működő felsőfokú tanintézete.

Joszko Brody és zenekara  További tanintézetek: o Egyetemi szintű intézmények: Akademia Wychowania Fizycznego w Katowicach (testnevelési egyetem); Akademia Sztuk Pięknych w Katowicach (szépművészeti egyetem). Politechnika Śląska, Wydział Inżynierii Materiałowej i Metalurgii, Wydział Transportu (Sziléziai Műszaki Egyetem Anyag- és Fémtani, Szállítási Tanszéke); Śląski Uniwersytet Medyczny w Katowicach (Sziléziai Orvostudományi Egyetem). Uniwersytet Ekonomiczny w Katowicach (Közgazdasági Egyetem); Uniwersytet Śląski w Katowicach (Sziléziai Egyetem).

A Zenetudományi Egyetem épülettömbje 2015. március 21-én este, 17.00 – 22.00 óra között, a katowicei Karol Szymanowski Zeneakadémia Koncerttermében zenei gálára került sor.

o Főiskolák: Górnośląska Wyższa Szkoła Handlowa w Katowicach (Felső-Sziléziai Kereskedelmi Főiskola); Międzynarodowa Szkoła Nauk Politycznych w Katowicach (Nemzetközi Politikatudományi Iskola). Szkoła Wyższa Psychologii Społecznej (Társadalom-pszichológiai Főiskola kihelyezett tanszéke). Śląska Wyższa Szkoła Zarządzania w Katowicach (Sziléziai igazgatási Főiskola). Śląska Wyższa Szkoła Medyczna w Katowicach (Sziléziai Orvostudományi Főiskola). Wyższa Szkoła Bankowości i Finansów w Katowicach (Bank- és Pénzügyi Fősikola); Wyższa Szkoła Pedagogiczna TWP (Towarzystwo Wiedzy Powszechnej) w Warszawie, Instytut Pedagogiki (Pedagógiai Intézet); Wyższa Szkoła Mechatroniki(Mechatronika Főiskola); Wyższa Szkoła Techniczna w Katowicach (Műszaki Főiskola); Wyższa Szkoła Technologii Informatycznych w Katowicach (Informatikai Főiskola); Wyższa Szkoła Zarządzania Marketingowego i Języków Obcych w Katowicach (Marketing és Idegen Nyelvek Főiskolája); Wyższa Szkoła Zarządzania Ochroną Pracy w Katowicach (Munkavédelmi Főiskola).

Hungarian Folk Embassy Katowicében A kiállítás megnyitása után magyar a Hungarian Folk Embassy és lengyel Joszko Brody zenekarok részvételével nagyszabású rendezvénnyel zárult a magyar-Lengyel Barátság Nap rendezvénysorozata. A 2015. évi központi ünnepségre számos vendég érkezett Katowicébe: Henryk Sławik és Antall József családja, a magyar és lengyel Interparlamentáris Unió magyar-lengyel szekciójának tagjai, a magyar Országgyűlés lengyel

52

A Sziléziai Könyvtárat 1922-ben alapították (pl. Rady Europy 1). Gyűjti, feldolgozza és közzéteszi a Sziléziával és Zagłębie Dąbrowskie történelmiföldrajzi régióval valamint a társadalmi és humanisztikai tudománnyal kapcsolatos különböző eredetű írásgyűjteményeket.

o Papképzés Wyższe Seminarium Duchowne Braci Mniejszych w Katowicach, afiliowane do PAT w Krakowie ― a Ferencesek Papnevelő Főszemináriuma, amely a Krakkói Pápai Teológiai Egyetem fíliája. Wyższe Śląskie Seminarium Papnevelő Főszeminárium.

Duchowne

―

A sziléziai könyvtár Lengyelország tizenöt könyvtárának egyike, amelynek joga van összegyűjteni az országban megjelenő összes írásmű köteles példányának beszerzésére és gyűjtésére.

Itt működik továbbá a PAN (Polska Akademia Nauk) – osztálya valamint tudományos-fejlesztő egységek – EMAG, KOMEL, Instytut Mechanizacji Budownictwa i Górnictwa Skalnego (bányászati intézet), Główny Instytut Górnictwa.

Ennek köszönhetően a könyvgyűjteménye alapvető forrásként szolgál az egyetemi központokban folyó kutatásásokhoz.

Katowicében található továbbá 35 líceum, közel 45 technikus a Śląskie Techniczne Zakłady Naukowe intézetben, mintegy 35 gimnázium, 55 általános iskola, mintegy 50 könyvtár, köztük a Sziléziai Könyvtár valamint a Centrum Informacji Naukowej i Biblioteka Akademicka.  Kultúra Katowice nagy kulturális központ, melyben a 2012. évi adatok alapján 9 kulturális intézmény működik a Kulturális és Nemezti Örökségvédelmi Miniszter valamint a Sziléziai vajdaság nyilvántartása szerint továbbá 14 városi kulturális intézet. Ezek az intézmények művészeti, tudományos-kutató jellegűek valamint a kulturális élet szervezői és kezdeményezői. A kulturális intézetek a Kulturális Miniszter nyilvántartásában szerepelnek és 1945-től működnek a városban. A Lengyel Rádió Nemzeti Szimfónikus Zenekaráról (plac Wojciecha Kilara 1.) korábban már volt szó. A Sziléziai vajdaság Katowicében található kulturális intézményei: a Sziléziai Múzeum (Muzeum Śląskie) 1929-1945 között működött, 1984-ben visszareállították, új székhelye az ul. Tadeusza Dobrowolskiego 1 alatt található.

Biblioteka Śląska, épület az ul. Francuskiej 12 alatt o További kultőrális intézmények: Sziléziai Filharmónia (Filharmonia Śląska) 1945től működik (ul. Sokolska 2). A "Silesia-Film" Film Intézet a kinematográfia udvarán működik, többek között a Centrum Sztuki Filmowej, Kinem Światowit és a Kinoteatrem Rialto tartozik hozzá (ul. Górnicza 5). Az Instytucja Kultury Ars Cameralis Silesiae Superioris, Regionalny Ośrodek Kultury és a Śląskie Centrum Dziedzictwa Kulturowego tudományos-kutató kjellegű intézménye az ul. Ligonia 7 alatt működik.

o Sziléziai Könyvtár (Biblioteka Śląska w Katowicach) A vajdasági és közkönyvtár tudományos státuszú, önkormányzati kulturális egység.

A Teatr Śląski im. Stanisława Wyspiańskiego (a Sziléziai vajdaság legnagyobb színháza) 1907-től kezdve működik (ul. Rynek 2). Katowice Város kulturális intézményei között az öt kultúrházon (Koszutka, Ligota, Południe, Szopienice-Giszowiec és Zawodzie) működik még többek között az Instytucja Kultury Katowice – Miasto Ogrodów (plac Sejmu Śląskiego 2), Galeria Sztuki Współczesnej Biura Wystaw Artystycznych, Centrum Kultury Katowice im. Krystyny Bochenek, Muzeum Historii Katowic valamint a Śląski Teatr Lalki i Aktora Ateneum. Időszakos rendezvények: Rawa Blues Festival, Odjazdy, Mayday Festiwal, Festiwal Nowa Muzyka, Śląski Festiwal Jazzowy, JaZZ i okolice, OFF Festival.

Katowicei Sziléziai Könyvtár – Biblioteka Śląska w Katowicach

53

A várs ünnepe szeptember 11, ekkor ünneplik évente a városi jog elnyerését.

A fiú 12 éves korától a Varsói Zenei Társaság orgonistaképzőjébe járt. 1913-ban végzett, egyik legjobb növendékként. Ezután Mieczysław Strużyńskinál folytatta orgonista tanulmányait.

A város kulturális fejlődése 1922 utánra esett, a város ekkor let az újonnan alakított autonóm Sziléziai vajdaság székhelye. A Sziléziai Szejm megalakításának köszönhetően oktatási és kulturális intézmények alakultak.

Az I. világháború kitörésekor a visszavonuló orosz csapatokkal Kijevig jutott. Zenetanári kurzust végzett a Macierz Polska egyesületnél és tagja volt a titkos Polska Organizacja Wojskowa, POW (Lengyel Katonai Szervezet)nek is.

A város kis pusztulásából eredően a II. világháború idején a kulturális központok többsége az akkori németek helyévé alakultak át. 1939-ig a városban néhány mozi és színház nyílt, 17 újságcímet tartottak nyilván.

Visszatérve Lengyelországba, rövid ideig Płockban volt a helyi katedrális orgonistája és az orgonistaképző iskola tanára. 1918-ban a lengyel hadsereg katonája lett. Vilniusban szolgált a 3. tüzér ezredben és részt vett a lengyel–szovjet háborúban is. Leszerelés után, 1920 őszén Felső-Sziléziába utazott, ahol a népszavazás előkészítésében munkálkodott.

2016-ra Katowicét jelölték az Európai Kultúra Fővárosa címre.  Zene Katowice zenei kultúrája a háború utáni évektől nagymértékben fejlődött, ugyanakkor a két világháború közötti időszakban a zenei tevékenységet a Zenei Társaság (Towarzystwo Muzyczne) vezette, szervezve a szólisták és kamaraegyüttesek zenei fellépéseit.

1921-ben visszatért Varsóba, ahol orgonistaként dolgozott, egyebek közt a Varsó-Powązki helyőrségi templomban is. Folytatta orgona tanulmányait Strużynskinál, de közben zeneszerzést is kezdett tanulni, előbb Roman Statkowskinál, majd annak halála után Karol Szymanowskinál (Tyimosovka, 1882. október 3. – Lausanne, 1937. március 29.). Szymanowski ajánlotta később Szabelskit 1929-ben az akkor megnyitott katowicei konzervatórium (ma Zeneakadémia) tanárának.

A háború utáni Katowicében Bolesław Szabelski és Bolesław Woytowicz zeneszerzők létrehozták a sziléziai zeneszerző iskolát. Az ő képviselői voltak Ryszard Gabryś, Aleksander Glinkowski, Henryk Mikołaj Górecki, Jan Wincenty Hawel, Wojciech Kilar és Witold Szalonek zeneszerzők, akik egész ületükben ebben a városban laktak és dolgoztak. Fontos helyet foglal el a lengyel zenei életben a zeneszerzők következő generációja: Eugeniusz Knapik, Andrzej Krzanowski és Aleksander Lasoń.

Katowicében Szabelski hamarosan ismertté vált, nemcsak mint hangszerének virtuóza, aki tanította is azt a konzervatóriumban (a 40-es évek végéig hangversenyeket is adott a katowicei templomokban és a rádióban), hanem mint feltörekvő zeneszerző is. A sziléziai közönség melegen fogadta mind a II. szimfóniát, mind az Suite-et vagy az Etiude-öt.

Bolesław Szabelski Bolesław Szabelski (1896. december 3. - 1979. augusztus 27.) lengyel zeneszerző, orgonaművész, a katowicei Zeneművészeti Főiskola tanára, az ún. sziléziai iskola egyik alapítója volt.

A zeneszerző munkásságát azonban félbeszakította a II. világháború kitörése. 1939. szeptember 1-én Szabelski elhagyta Katowicét és a családjánál rejtőzött el Sadownében. Neve ugyanis szerepelt a Német Birodalom ellenségeinek hírhedt listáján (Sonderfahndungsbuch Polen), azon lengyel értelmiségiek jegyzékében, akiket a Gestapo kivégezni szándékozott. Belépett a földalatti ellenállási szervezetbe (Armia Krajowa, AK). „Chmiel” álnéven harci küldetésekben, illegális kiadványok terjesztésében, árulók leleplezésében vett részt. Mindezek ellenére folyamatosan komponált. A megszállás ideje alatt keletkezett az Orgonaszonáta, a Magnificat, a Concertino zongorára és zenekarra A felszabadulás után, 1945 februárjában visszatért Katowicébe és azonnal bekapcsolódott a konzervatóriumi képzés háború utáni újraindításába. Az Állami Zeneművészeti Főiskola megszervezése után a tanárképző kar dékánja lett. Zeneszerzést és – 1955-ig – orgonát is tanított.

Bolesław Szabelski Szabelski a Mazóviai vajdaságban fekvő Sadowne nevű faluban nőtt fel, közel Varsóhoz, ahol édesapja, Franciszek Szabelski a XX. század elején orgonistaként szolgált a helyi templomban.

54

Katowice Ligota nevű városrészében testvérével, Józeffel zenei magániskolát is nyitottak, ahol ő professzorként tanított. Ez az iskola 1950-től 1959ig működött.

A háború után a hatóságok egy villát juttattak a számára Katowicében, a Vilnius utca 21. szám alatt, melynek a lakóit a németek deportálták. 1955-ben feleségül vette Ireną Marmolt (†2009), egy évvel később jött világra kilányuk, Maria. A család egy villában lakott, Katowice Ochojec lakónegyedében, Szabelski itt komponált élete utolsó napjaiig.

A zeneszerző hírneve hazájában az 1940-es évek második felében kezdett emelkedni. A Lengyel Rádió katowicei szimfonikus zenekara adta elő a műveit Grzegorz Fitelberg vezényletével. Később is olyan neves sziléziai karmesterek dirigálták a kompozícióit, mint Karol Stryja vagy Jan Krenz.

― Művészete Szabelski nevéhez 32 opus fűződik, elsősorban szimfonikus művek – egyebek közt 5 szimfónia, egy concerto grosso, egy concertino és egy-egy versenymű fuvolára és zongorára. Ez utóbbi hangszer kiemelkedő szerepet játszik a szerző szimfonikus műveiben. Több kórusművet is alkotott. Különös, de annak ellenére, hogy virtuóz orgonista volt, csak néhány darabot írt erre a hangszerre. Ugyancsak kevés kamaradarab került ki a műhelyéből: az egyetlen (fennmaradt) Vonósnégyes és az Aforyzmy 9.

Szabelski alkotóművészetének hírneve hamar eljutott a határokon túlra is. Kapcsolat tartott egyebek között a francia zeneszerző, tanár Nadia Boulanger-val, vagy az Egyesült Államokban dolgozó lengyel Leopold Stokowskival, aki bemutatta ott a Toccatáját. A Lengyel Népköztársaság hatóságai nem engedték külföldre utazni (eltekintve egy jugoszláviai úttól a 60-as években), így nem volt módja személyesen bemutatni a műveit.

Alkotói munkásságát két periódusra lehet felosztani, amelyek még további fázisokra tagolódnak:

Szabelski a legnagyobb népszerűségre az 50-es évek második felében tett szert, a kortárs zenének is fórumot adó Varsói Ősz Fesztiválok 1956-os kezdetétől, ahol a komponista alkotásai rendre szerepeltek. 1959-ben, a III. Varsói Ősz keretében mutatta be áttörést jelentő Improwizacje / Improvizációk című művét. Közönsége elámulva és csodálattal hallgatta, mivel az Improvizációk – bár a 60 éves komponista alkotta – a zenei avantgárd ösvényét jelölte ki. További művei is ebben stílusvilágban születtek. Szabelski egészen a haláláig folyamatosan alkotott. 1979. augusztus 27én halt meg, a Katowice-Panewniki temetőben alussza örök álmát.

 Tematikus periódus, amelyet a komponista indulásától számítunk, és a Szonettek bemutatójáig tart (Varsói Ősz, 1957.) Főiskolai fázis: A kezdetektől az 1920-as évek végéig tart. Első eredményei a Variációk zongorára, az I. vonósnégyes, a Kantáta az Örömóda szövegére, illetve az I. szimfónia, amelyek azonban – sajnos – nem maradtak fenn. Ez a fázis a Passacaglia orgonára és a II. szimfónia művekkel zárul. Ezek a művek, bár a kései romantika és Szymanowski hatása alatt születtek, már jól mutatják azt az egyéni hangot, amely Szabelski későbbi munkásságában teljesedik ki. Második fázis: A 30-as és 40-es éveket öleli fel, ekkor születik a Szvit, az Etűd, az Orgona szonáta és a Szimfonietta. Ekkor Szabelskit elsősorban a neoklasszicizmus inspirálta, de fel lehet fedezni a műveiben a barokk monumentalitás nyomait és Sztravinszkij hatását is. Harmadik fázis: (1949 - 1957). Ekkor alkotja meg a nagyszabású III. és IV. szimfóniát és a Concerto grossót. Érdekes, hogy barokk megoldásokat találunk a Katonainduló és a Hősi költemény narratív és gazdag melodikus zenei anyagaiban egyaránt.

2010-ben Katowice Városi Tanácsa egy teret nevezett el a zeneszerzőről Katowice Ligota városrészében, a Panewnicka és a Piotrowicka utcák kereszteződésében. A névadó ünnepségre 2011. április 16-án került sor. ― Magánélete Szabelski rendkívül szerény ember volt. A múlandó dolgok nemigen érdekelték, a muzsika volt az élete. A katowicei konzervatórium legendái zárkózottként festik le (a főiskolások „hallgatag ember”-nek nevezték), de arról a kedvességről és nyitottságról is szólnak, ahogy a tanítványait kezelte. Mindezek folytán kapta az Isten szolgája becenevet. Ha csak tehette, kerülte a nyilvános megjelenéseket és a médiainterjúkat. Attól a kivételtől eltekintve, hogy közvetlenül a háború után belépett a Demokrata Pártba – amely persze sokkal inkább volt diktátum következménye, mintsem a belső meggyőződésé – Szabelski nem volt politikailag elkötelezett. Szoros kapcsolatokat ápolt az állami hivatalokkal és az egyházi vezetőkkel – köztük Herbert Bednorz katowicei püspökkel – egyaránt.

 Témák nélküli periódus (1957 Első fázis: (1957 - 1966). Jellemzője, hogy az addigi stílust megtöri a zenei avantgárd megjelenése. Szabelski túljut a tizenkét fokú alkotási technikán és közelít Anton Webern művészetéhez. Expresszív formák

55

kidolgozása helyett tömör formákban komponál. Ebben az időszakban születik a Szonettek, a Versek, az Improvizációk, az Aforizmák 9, a Prelúdiumok, a Fuvolaverseny és az V. szimfónia. Második fázis: (1966 - 1979). A zenei beszédmód még erőteljesebb tömörsége jellemzi. Ez a forma a csúcspontját az 56os erőd-ben, a Kopernikusz című szimfonikus költeményben, illetve utolsó művében, a Zongoraversenyben éri el. ― Tanítványai: Szabelski 1929 és 1955 között tanított a katowicei konzervatóriumban (a háború alatti megszállás kivételével), az első időszakban orgonát, 1949-től pedig zeneszerzést is. Az oktatást folytatta 1967-es nyugdíjba vonulása után is – a tanítványai az otthonában látogatták meg.

Bolesław Woytowicz Ezzel párhuzamosan zeneszerzést is tanult Witold Maliszewski és Felicjan Szopski irányítása alatt. 1929 és 1932 között pedig Párizsban volt Nadia Boulanger tanítványa szintén zeneszerzés szakon.

Híresen jó tanár volt, mások mellett az ő tanítványa volt a jeles komponista, Henryk Górecki is. A lengyel zenei avantgárd mozgalom neves képviselője.

― Művészete Az 1920-as és 1930-as években zongoraművészként koncertezett hazájában, szerte Európában és az Egyesült Államokban egyaránt.

Bolesław Woytowicz zeneszerzővel, aki kollégája is volt a konzervatóriumban, ők voltak az alapítói az ún. sziléziai iskolának. Ebbe sorolják a katowicei Állami Zeneművészeti Főiskolán (ma Zeneakadémia) végzett jeles zeneszerzők több generációját. A két alapító és a tanítványaik jelentős hatással voltak hazájuk zenei életére. Főbb kitüntetései: 1953: Állami-díj II. fokozata; 1959: Lengyelország Újjászületése érdemrend parancsnoki keresztje; 1961, 1967: Lengyel Zeneszerzők Egyesületének díja; 1972: a Lengyel Állam millenniumi érme; 1976: Lengyelország Újjászületése érdemrend parancsnoki keresztje a csillaggal; Munka Érdemrend I. fokozata valamint a lengyel kulturális és művészeti miniszter több díja és kitüntetése

Bolesław Woytowicz a zongoránál 1927-ben elismerésben részesült az 1. Chopin zongoraversenyen, 1932-ben pedig – zongoraversenyével – komponistaként lett második helyezett a Kronenberg Zeneszerzői Versenyen. Az elismerés ellenére, a kritika igen kedvezőtlenül fogadta a művet, emiatt a szerző röviddel azután megsemmisítette a kottát.

Bolesław Woytowicz Bolesław Woytowicz (Dunajowce, Podólia, Ukrajna, 1899. december 5.– Katowice, 1980. július 11.) lengyel zeneszerző, zongoraművész és zenepedagógus volt, Stefania Woytowicz énekesnő féltestvére. Zeneszerzést Witold Maliszewskitől és Nadia Boulanger-tól tanult. Ő maga is híres tanár volt, jeles tanítványai voltak: Tadeusz Baird, Witold Szalonek és Wojciech Kilar.

A II. világháború alatt Varsóban kávéházat üzemeltetett (Salon Sztuki), amelyben klasszikus zenei koncerteket szervezett, ezzel támogatva a szűkölködő művészeket. Olyan neves muzsikusok léptek fel ott, mint Witold Lutosławski vagy Andrzej Panufnik. Ludwig van Beethoven szonátái és Antonín Dvořák vonósnégyesei mellett a saját művei, illetve Lutosławski, Grażyna Bacewicz és Roman Palester darabjai is szerepeltek a koncerteken.

― Tanulmányai Zongorázni 14 éves korában kezdett. Három év elteltével Aleksander Wielhorski tanítványa lett Kamieniec Podolskiban (1916-1917). Muzsikusi karrierjét megelőzően szláv nyelvészetből doktorált a Kijevi Egyetemen. A Varsói Egyetemen jogot és matematikát is tanult.

A háború után is folytatta a koncertezést, egészen 1974-ig, amikor elhatározta, hogy teljesen a zeneszerzésnek és a tanításnak szenteli magát.

1920 és 1924 között zongorát tanult Aleksander Michałowskinál, a varsói Zeneművészeti Főiskolán.

56

Számos alkalommal vett részt jelentős nemzetközi zongoraversenyek zsűrijében, a Nemzetközi Chopin Zongoraverseny bíráló bizottságában például 1937ben, 1949-ben, 1960-ban, 1965-ben és 1970-ben.

2014-es állapot szerint Katowicéből származnak a következő csoportok, együttesek, meg katowicében működnek a következő zenei klubok: „Camerata Silesia” – Zespół Śpiewaków Miasta Katowice; Energy 2000; Klub Pomarancza; Mayday; Filharmonia Śląska; Estrada Śląska; Kwartet Śląski; GuGalander; Jazz Klub Hipnoza; Kaliber 44; KAT; Koniec Świata; Mega Club; Old Timers Garage.

Sokoldalú zongoraművész volt, széles repertoárral. Matematikusi gondolkodásának köszönhetően könnyen megértette a művek szerkezetét, belső logikáját. Nagyszerű technikai tudása következtében a legnehezebb és legösszetettebb darabokat is könnyedén játszotta. Műsorán barokk, klasszikus, romantikus és modern művek egyaránt szerepeltek. Legszívesebben Beethoven szonátáit, Chopin etűdjeit, prelűdjeit és szonátáit, Liszt magyar rapszódiáit, H-moll szonátáját, Debussy prelűdjeit és Prokofjev szonátáit játszotta. Olykor azzal vádolták, hogy a darabok értelmezésében inkább az ész, semmint az érzelmek játsszák a fő szerepet.

Itt van a székhelye a Lengyel Rádió szimfónikus zenekarának: Narodowa Orkiestra Symfoniczna Polskiego Radia egykor Wielka Orkiestra Polskiego Radia i Telewizji (WOSPRiT). Itt alakult a Chór Mieszany „OGNIWO”; Chór ABSOLUT; Chór Mieszany przy Katedrze pw. Chrystusa Króla; Chór im. św. Grzegorza Wielkiego przy Bazylice OO. Franciszkanów w Katowicach Panewnikach.

― Pedagógusi pályája

Meg a Schola Liturgiczna Bazyliki Panewnickiej; Słoneczni; Paktofonika; Pokahontaz; Przemienienie; Chór Wyższego Śląskiego Seminarium Duchownego; Tewu; Miuosh valamint a Chór Uniwersytetu Ekonomicznego w Katowicach is.

1924–1939 és 1958-1961 között zongorát és zeneelméletet tanított a varsói Zeneművészeti Főiskolán. 1945 és 1975 között zongorát és zeneszerzést tanított a katowicei, illetve 1963 és 1979 között a krakkói Állami Zeneművészeti Főiskolán. Bolesław Szabelskivel ők voltak az ún. sziléziai iskola megalapítói. Pedagógusi pályája gyakorlatilag a haláláig tartott.

o Színházak ― Teatr Slaski im. Stanislava Wyspianskiego ― Ateneum színház (Teatr Ateneum)

Tanítási és előadói céllal kiadásra előkészítette és publikálta Albéniz, Wilhelm Friedemann Bach több tucat művét, Beethoven összes szonátáját, Csajkovszkij, Grieg, Kurpiński, Liszt, Melcer, Moszkowski és Muszorgszkij zongoraműveit, de zongorás kamaradarabokat is.

― Korez Színház (Teatr Korez) ― Cogitaur Színház (Teatr Cogitaur) ― Slaska filharmonija (Filharmonia Slaska) ― Slaska estrada (Estrada Slaska)

Tanítványai közé tartozott a zongora szakon: Urszula Mitręga, Zofia Owińska, Irena Protasewicz, Monika Sikorska-Wojtacha, Maria Szraiber, Zbigniew Śliwiński valamint Aleksander Woronicki. Zeneszerzés szakon: Tadeusz Baird, Wojciech Kilar, Witold Szalonek, Józef Świder, Romuald Twardowski illetve Piotr Paweł Koprowski.

― Scena GuGalander ― Lengyel Rádió Filharmonikusai 2014-es adatok szerint Katowicében a következő színházak és színházi csoportok működnek: Teatr Śląski; Teatr Ateneum; Teatr Korez; Teatr Cogitatur; Teatr Locus; Teatr Domisol; Teatr Gry i Ludzie; Kinoteatr Rialto; Teatr Bez Sceny; Teatr GuGalander; Alternatywny Teatr Suka Off; Autorski Teatr Batis; Mumio (kabaret); Impresaryjny Teatr Młodego Widza; Teatr GART; Teatr Gry i Ludzie Stowarzyszenie Ogrody Teatru; Teatr Studencki Nienażarty; Teatr Studio K valamint a Teatr Żelazny.

Díjak, elismerések: Lengyelország Újjászületése érdemrend tiszti keresztje (1952); Munka Vörös Zászló Érdemrend, I. fokozat; Munka Vörös Zászló Érdemrend, II. fokozat; Érdemérem a Lengyel Népköztársaság megalakulásának 10. évfordulójára; Állami Zenei Díj (1937); Állami Díj (1948, 1950) továbbá: a Lengyel Zenei Fesztivál I. díja (1951, 1956).

A színház Katowicében 1897-től működik, amikor átadták a Városi Színházat. 1922-ben Lengyel Színházzá (Teatr Polski) alakult át, 1937-ben pedig Stanisław Wyspiańskiról nevezték el. 1936/37 idényben 160 ezer néző kereste fel.

* Katowice a székhelye a Nemzeti Szimfónikus Zenekarnak és az ország legjobb Zenei Egyetemének (Akademia Muzyczna).

A Lengyel Köztársaság idején Katowicében gyengén fejlődött a kultúra, ebből a legjobban működő intézmény a Színház volt. 1970-ben a Sziléziai Színházban 598 előadás volt, melyet

Katowicéből származnak a Kaliber 44 és a Paktofonika hiphop csoportok is.

57

196 096 néző tekintett meg. A színház akkoriban helyi jellegű volt.

― Kino Światowid (2 terem)

Ezen kívül működött a Sziléziai Bábszínház (Śląski Teatr Lalki) és az Aktora Ateneum 1945-ben alakult.

― Multikino – Galeria Katowicka (10 terem)

― Kino Kosmos (2 terem)

― Multikino – Supersam (építés alatt) (6 terem)

o Mozik A filmművészet Katowicében már az I. világháború előtt funkcionált. A két világháború közötti időszakban jelentős fejlődésen ment keresztül, így 1938-ban, Katowicében 11 filmszínház működött, többségük nagy létesítmény.

o Galériák Galeria Sztuki Wspolczesnej BWA (Al. Korfantego 6); Galeria Sztuki Wspolczesnej Parnas (ul. Kochanowskiego 10); Galeria Sztuki Atelier 2 (ul. Batorego 2); Galeria Zwiazku Polskich Artystow Plastykow (ul. Dworcowa 13); Galeria Architektury SARP (ul. Dyrekcyjna 9); Galeria Art Deco; Galeria Akwarela (ul. Mikolowska 26); Galeria Marmurowa (ul. Mikolowska 26) Galeria Pietro Wyzej (Galeria Sektor 1) valamint a Galeria Szyb Wilson.

Az egy lakosra eső mozilátogatások száma 1938ban elérte a 12,7-et, és jóval nagyobb volt, mint pl. Varsóban (11,4) és Krakkóban (10,4). 1972-ben, Katowicében 22 mozi működött összesen 11,2 ezer hellyel, ami a lakosokra jutó számításban az egyik legnagyobb mutatóval rendelkezett lengyelországban.

o Múzeumok

Katowicében a 2014-es adatok szerint az alábbi mozik működtek:

Katowicében a múzeális tevékenység 1929-től zajlik, amikor a Sziléziai Szejm megalapította a Sziléziai Múzeumot.

― Cinema City – Punkt 44 (13 terem, ebben az IMAX terem)

1924-ben alakult meg a Sziléziai Föld Múzeum Társasága (Towarzystwo Muzeum Ziemi Śląskiej), amelynek feladata volt főleg a Felső-Sziléziában létrehozott anyagi és lelki kulturális emlékek gyűjtése. 1930-ban nyitották meg a lengyel festészeti galéria első kiállítását.

― Cinema City – Silesia City Center (13 terem) ― Centrum Filmowe Helios – Altus (9 terem) (nem működik) ― Planet Cinema – Altus (a városban Helios mozi, 6 terem)

A II. világháború után a Sziléziai Múzeum (Muzeum Śląskie) csak 1984-ben nyílt meg újra, ugyanakkor a II. világháború után először megnyílt múzeum a Katowice Történeti Múzeum (Muzeum Historii Katowic) volt.

― Kinoteatr Rialto (1 terem) az állomás közelében

Az Egyházmegyei Múzeum (Muzeum Archidiecezjalne) 1985-ben nyílt meg, gyűjtve a szakrális művészeti értékeket. Sziléziai Múzeum (Muzeum Śląskie w Katowicach) A Sziléziai Múzeumot a Sziléziai Szejm 1929. január 23-i határoztával alapította meg, és a múzeum egészen a második világháború 1939. évi kitöréséig működött. 1984-ben nyílt meg újra, 2006-ban felkerült a Múzeumok Állami Nyilvántartásába. A Sziléziai Múzeum legértékesebb gyűjteményei közé tartozik az 1945 előtti és utáni lengyel festészet gyűjteménye (megtalálhatók benne többek között Józef Chełmoński, Artur Grottger, Tadeusz Makowski, Jacek Malczewski, Jan Matejko, Józef Mehoffer és Stanisław Wyspiański munkái), azamatőr művészet, művészi és dokumentum fotók, lengyel plakátok gyűjteménye valamint gazdag néprajzi anyagok és színpadi plasztikák a lengyel időkből.

Katowice, Rialto Filmszínház A Rialto Filmszínház a Katowice központjában lévő műemlék épületben található. 1912-ben épült. 800 férőhelyes termet alakítottak ki benne, valamint 20 személyes zenekari pódiumot. A történelem folyamán a mozi többször változtatta elnevezését és néhányszor átépült. 2004-2005 között a létesítményt alaposan átépítették. Jelenleg a Kinoteatr Rialto viseli. A filmvetítésen kívül az épületben más kulturális rendezvényt is tartanak.

58

2012-ben a Sziléziai Múzeum létrehozta és hozzáférhetővé tette az első állandó látogatási útvonalat a vakok és gyengénlátók számára.

1950-ben ezt a bytomi múzeumot államosították és Felső-Sziléziai Múzeumra keresztelték át, ugyanakkor a Muzeum Śląskie nevet az egész Szilézia területén lévő wrocławi fő múzeumra terjesztették ki (jelenleg a wrocławi Nemzeti Múzeum = Muzeum Narodowe we Wrocławiu).

Köznevelési és művészi tervek is megvalósulnak: Ünnepi Utazás a Sziléziai Múzeumtól, festiwal Nowej Scenografii, Artwizje, Teatralium.

Több éven át pénzügyi források hiánya akadályozta a katowicei múzeum (Muzeum w Katowicach) építését. Tekintettel a vajdasági székhelyen a múzeális kiállítóhely hiányára, megnyílt a Muzeum Historii Katowic várostörténeti múzeum, melynek feladata a város kulturális térképen jelentkező űt kitöltése volt.

Az intézmény aktívan részt vállal a Múzeumok Éjszakája valamint a Metropolitarna Noc Teatrów éjszakai színházi programokban. Együttműködik a cseh Opavai Sziléziai Múzeummal, a német Görlitzi Sziléziai Múzeummal, a Szlovák Nemzeti Galériával valamint Finnország és Olaszország múzeális intézményeivel.

― Új múzeum a városban

― A Sziléziai Múzeum története 1945-ig

A Múzeum újjáalakítására 1984 decemberében került sor. Akkori székhelyéül az egykori „Grand Hotel”XIX. és XX. század fordulóján épült épületét választották a Wojciech Korfanty sugárút 3. alatt (egykor Vörös Hadsereg útja 3). Kezdetben a III. emelet egyik szobáját alakították ki erre a célra. Néhány évig tartott az egyes helyiségek átalakítása – az utolsó kiállítótermeket 1992-bennyitották meg.

A katowicei Sziléziai Múzeum formálisan a Sziléziai Szejm 1929. január 23-i határozatával alakult meg, de története már 1924-ben kezdődött. Akkoriban alakult meg a Sziléziai Föld Múzeum Társasága (Towarzystwo Muzeum Ziemi Śląskiej), melynek feladat az előbbiek szerinti anyagi és szellemi emlékek gyűjtése volt főleg FelsőSziléziában. A kiállítási tárgyakat a Sziléziai Szejm és a Vajdasági Hivatal épületében mutatták be. 1933-ban határozatot hoztak a múzeum új épületének építésével kapcsolatban. A kiírt verseny nem hozott eredményt, és végül a Sziléziai Vajdasági Hivatal Közlekedési-Építési Osztálya a terv elkészítésével Karol Schayer (Lemberg, 1900. december 25. – Rockford, 1971. március 15.) lengyel modernista építészt bízta meg. Az építkezés 1936-ban kezdődött meg a plac Króla Bolesława Chrobrego mellett, 1939 augusztusában már a befejező munkálatok folytak és előkészültek a múzeum épülettömbjének megnyitására. A Karol Schayer terve szerint épült épület a legmodernebb ilyen típusú létesítmények egyike volt Európában. A II. világháború idején az épületet, mint a katowicei lengyelség szimbólumát, a németek 1941-1944 között elbontották (jelenleg helyén a Marsalli Hivatal épülettömbje található). Ez az épület sohasem épült újjá.

A Sziléziai Múzeum épülettömbje (Wojciecha Korfantego 3)

― Nagyszabású válalkozás a végleges hely kialakítására A Sziléziai Múzeum új épülettömbjének építése a Sziléziai vajdaság kiemelt ügyeinek egyike volt. Már két évvel a múzeum újjáalakítása után, 1986ban versenyt írtak ki Lengyelországban az új épület tervezésére. A verseny győztese Jan Fiszer lengyel építész volt, aki megfelelő tervet készített.

A gyűjtemény nagy részét elpusztították és kifosztották. A gyűjtemény egészét 1939 októberében a német Felső-Sziléziai Föld Múzeumába – Oberschlesisches Landesmuseum – szállították (jelenleg a bytomi Felső-Sziléziai Múzeum = Muzeum Górnośląskiego w Bytomiu).

1999 végén megalakult a Sziléziai Múzeum Új Épületének Építő Bizottsága (Komitet Budowy Nowego Gmachu Muzeum Śląskiego), amely nem sokkal ezután aktualizálta Jan Fiszer terveit. 2002 októberében ugyan kijelölték az építési területet, és a város odaajándékozta a Sziléziai Múzeumnak az a vasúttól délre eső 5,5 ha kiterjedésű területet, azonban már 2003 végén új elgondols született.

Mindössze a kollekció egy része vészelte át a FelsőSzilézia nyugati része (a mai opolei vajdaság része) és Felső-Szilézia kitelepítési káoszát (1944-1945) valamint a pusztítást és a fosztogatást Bytomban, 1945 első hónapjaiban, a Vörös Hadsereg városba való bevonulása után.

A Sziléziai Múzeum új épülettömbjének építési tervei azonban számos bonyodalom után az egykori „Katowice” kőszénbánya jelenlegi területére koncentrálódtak.

1945-ben a lengyel hatóságok a Sziléziai Múzeum megnyitásáról döntöttek az egykori bytomi német múzeum épülettömbjében (Muzeum Górnośląskie).

59

2004-től folytak a Sziléziai Múzeum új funkcionális koncepciójának kialakítási munkái. Két évvel később versenyt írtak ki a Sziléziai Múzeum új épülettömbjének tervére, melynek alapján a győztes a grázi Riegler Riewe Architekten cég lett és elnyerte a 100 ezer złoty értékű díjat. 2007. február 8-án írta alá a Sziléziai Múzeummal a szerződést a terv megvalósítására. A győztes terv a főépület valamennyi szintjét a föld alatt helyezte el. A felszínen csupán csak a földalatti kiállításokat megvilágító üvegtornyok találhatók. Ilyen megoldásoknak köszönhetően az egykori bánya műemlék épületei, a terület mélyén fekvés mellett, nem takarják el az új épülettömböt.

Az új múzeumi létesítmények Az utóbbi 20 év során a katowicei Sziléziai Múzeumban több mint 75 ezer kiállítási tárgyat gyűjtöttek össze. A múzeum legértékesebb kollekciója a bytomi Felső-Sziléziai Múzeumtól visszaszerzett Lengyel Festészet Galériája (233 festmény) a XIX. és XX. század fordulójáról (a háború előtti katewicei kollekció többsége továbbra is a bytomi FelsőSziléziai Múzeumban található). Egyes érdemi (archeológiai, etnográfiai, történeti, tudományo-oktatási, művészeti valamint amatőr művészeti) részlegei és a Sziléziai Múzeum – Centrum Scenografii Polskiej osztálya, évente mintegy 30 kiállítást szerveznek. Az utóbbi 20 év folyamán összesen több mint 500 kiállításra került sor, ebből 27 díjazott.

A Sziléziai Múzeum létesítményei a távolból A terv figyelembe vette a „Warszawa” felvonó akna tornyának átalakítását kilátó tornnyá valamint az egykori bánya két műemlék épületének étteremmé és kiálító teremmé való kialakítását is. 2008 és 2009 az új épülettömb tervezési és az építkezésekhez és a létesítmény használatához nélkülözhetetlen infrastruktúra munkálataival telt el. 2010-ben folyt a versenytárgyalás valamint az építési munkálatok generálkivitelezőjének kiválasztása. A nyertes a varsói Budimex SA és a madridi Ferrovial Agroman lengyel-spanyol konzorcium lett.

2004 a Sziléziai Múzeum kiemelkedő éve volt. Az intézmény fennállásának 80. éves jubileumát, a Sziléziai Szejm határozathozatalának 75. évfordulóját valamint a legújabb kori megnyitásának 20. évfordulóját ünnepelte. Az ünnepségre november 29-én került sor. 2004-ben a Sziléziai Múzeum elnyerte a Sziléziai vajdaság Szolgálatáért Arany Érdemérmét (Złota Odznaka Honorowa Za Zasługi dla Województwa Śląskiego). A díjátadási ünnepségre december 14én, a bytomi Sziléziai Operaházban került sor. Ezt az elismerést a Sziléziai Múzeum egykori igazgatójának, dr. Lech Szaraniecnek is átadták.

A Múzeum új székhelyének építése 2011 júliusában kezdődött, és tervezett befejezése 20 hónappal később volt. A Sziléziai Múzeum új székhelyének megnyitására 2015. június 26-án kerül sor. Az egész projekt költsége meghaladta a 324 millió złotyt, melyhez az európai uniós támogatás a költségek 85 %-át fedezte. A fennmaradó részt a Sziléziai Vajdaság saját keretéből finanszírozta. A projektet a Kulturális és Nemzeti örökségvédelmi Miniszter is támogatta a Promes program keretében 2,3 millió złotyval. A főépület összes szintjén a bemutató kiállítások mind a föld alatt találhatók. Több mint 6 ezer m2 kiállító terület áll rendelekzésre a teljes gyűjtemény bemutatására, melyek jelenleg a múzeum raktáraiban vannak.

A Sziléziai Múzeum új épületeinek együttese az egykori Katowice kőszénbánya területén található, más itt található intézményekkel együtt a város kulturális életének új központjaként a Kulturális Övezetet alkotja.

60

― Története A Ferdynand bánya Bogucicében nyílt meg Ignacy Ferdinand von Beym Tarnowskie Góryban (śl. Tarnowský Góry, ném. Tarnowitz) lakó nyugalmazott huszárkapitány kezdeményezésére, aki 1822. augusztus 8-án jelentett be elhatározását az akkoriban Stanisław Mieroszewskihez tartozó mysłowicei hitbizomány területén lévő bánya megnyitásával kapcsolatban. A bányát gróf Stanisław Mieroszewski, a Négyéves Szejm (1788-1792) egykori követe, a mysłowicei föld utolsó előtti birtokosa saját földjén alapította, aki az új idők kihívásaira válaszul számos bányát létesített saját földbirtokain. Ez a bánya a Mieroszewskiek utáni utolsó maradványok egyike Katowicében. A bányát a brzegi Bányászati Főhivatal (Wyższy Urząd Górniczy) 1823. május 3án engedélyezte, amit május 21-én, Berlinben a bányászati főhatóság megerősített. Ebebn az évben indult meg a fejtés.

„Katowice” Kopalnia Węgla Kamiennego „Katowice” – a felhagyott kőszénbánya területe A megszállás idején egykori „Ferdinand” nevén a Herman Göring konszernhez csatolták. Az üzemben működött a konspirációs Bányavédő Bizottság (Komitet Ochrony Kopalni) Zygmunt Żurawski vezetésével (a háború előtti PPS aktivistája, mozdonyvezető), aki megtudta menteni a bányát a visszavonuló németek általi felrobbantás elől, akik robbanótölteket helyeztek el.

A bánya eredeti nevét – Ferdinand – von Beym után kapta. A bánya első tulajdonosai Stanisław Mieroszewski, Ignacy Ferdinand Beym (tőle származik a bánya neve), Izaak Freund kereskedő Tarnowskie Góryból és Wilhelm Wedding katowicei bányaépítő voltak. Az első munkásai nem helybeliek voltak, inkább Zagłębie Wałbrzyskiéből, Vesztfáliából, Olkuszból és Wieliczkából érkező bányászok voltak.

Katowicét 1945. január 27-én szabadították fel a Vörös Hadsereg katonái, és már január 30-án elindult belőle az első szénszállító vonat Varsóba. A háború után a bányát államosították és visszakapta a „Katowice” nevet. A bánya mindössze 1953–1956 között viselte a „Stalinogród” (Sztálingrád) nevet, mint ahogy a város, melyben található.

A tulajdonviszonyok néhányszor megváltoztak, de végül 1839-ben Aleksander Mieroszewski, az utolsó mysłowicei hitbizományos eladta azt, az egész mysłowicei birtokkal együtt, köztük Maria Wincklerowa Bogucice falujával együtt. 1875-ben a bányát víz öntötte el. A fejtés egy év után újra hozzáfogtak, melyben jelentős modernizációt hajtottak végre. 1889-ben alakult meg a Katowicei Bányászati és Kohászati Részvénytársaság (Katowicka Spółka Akcyjna dla Górnictwa i Hutnictwa), melynek fő részvényese Thiele Winckler volt. A részvénytársaság volt a bánya tulajdonosa és a két világháború közötti időszakig eltartott, 1922-től „Ferdynand” lengyelesített nevet viselte.

A „Katowice” bánya naygban hozzájárult a lengyel szénbányászat és a nemzetgazdaság fejlődéséhez, ezért a bányát 1973-ban a Munka Zászló Érdemrend I. osztályával tüntették ki. 1996. július 1-jén egyesült a „Katowice” Kőszénbánya a „Kleofas” Kőszénbányával. A felhagyott bánya területén a Sziléziai múzeum kapott helyet. 2014-es adatok szerint Katowicében a további múzeumok működnek: Katowice Történei Historii Katowic)

Az I. világháború idején a bányában nőket és hadifoglyokat foglalkoztattak. 1929-ben a Katowicka Spółka Akcyjna nevét Wspólnota Interesów (Befektetők Egyesülete) névre változtatta. A bánya módszeresen növekedett a következő bányászati mezőkkel. 1844-ben a „Bertram” mezőt csatolták hozzá és területe megkétszereződött. 1885-ben egy sor másik mezőt csatoltak hozzá: „Belle Alliance”, „Belle Alliance II”, „Arthur”, „Pfarrfeld”, „Kattowitz”.

Múzeum

(Muzeum

A II. világháború után először megnyílt múzeum a Katowice Történeti Múzeum (Muzeum Historii Katowic) volt. Ez a múzeális intézmény művészettel, Katowice történetével és fejlődésével foglakozik, melynek keretében gyűjti a történeti gyűjteményeket: képeslapokat, fényképeket, dokumentumokat valamint jelentős művészet kisebb-nagyobb művészetét, akiknek tevékenysége összefügg Katowice történetével.

1936. július 15-én a bánya neve „Katowice” lett, 1937-ben a lengyel Wspólnota Interesów GórniczoHutniczych tőkéscsoporthoz tartozó résszel gyarapodott.

A múzeum kiállítói feladata ezen kívül tudományos-kutató program megvalósítása is.

61

a

A múzeum keretében az albumokat és a legérdekesebb kiállításokat bemutató könyveket publikáló kiadó is működik, felkadata még a Kronika Katowic évkönyv megjelentetése is.

1976. augusztus 21-én nyílt meg a Społeczne Muzeum Historii Katowic. Az ul. Szafranka 9 alatti lakóház első emeletén lévő apartmanok egyikében helyezkedett el. 1979-ben Elżbieta Wyszomirska végrendelete alapján a múzeumnak adták át a Witkacy által festett portréit. Ez az esemény volt a hivatalos döntés alapja, amely alapján 1981 januárjában a múzeum a Felső-Sziléziai Múzeum osztálya lett. 1983-ban közigazgatásilag ez a kiállítóhely a Katowice Történei Múzeum (Muzeum Historii Katowic) lett.

A múzeum gyűjteményében mintegy 100 ezer kiállítási tárgy található, köztük Stanisław Ignacy Witkiewicz 27 pasztellét tartalmazó ciklus, a háború után katowicében lakó Eugenia WyszomirskaKuźnicka portréival. ― A múzeum épülete A múzeum főépülete a Wilhelm Bieger vállalkozó által 1908-ban épített szecessziós, négyszintes lakóházban található az ul. Szafranka 9 alatt.

― Állandó kiállítások: Katowice története 1299 – 1990 A történeti kiállításon megismerkedhetünk katowice történetével 1299-től. A gyűjteményben ezen kívül számos Katowicét ábrázoló történeti képeslap található, ezek száma mintegy 1300, többek között történeti fényképek is vannak, ezek száma összesen kb. 80 ezer. A kiállítást mindennapi használati tárgyak egészítik ki, hagyományos öltözékek, a város és kerületek régi térképei, a város történetével kapcsolatos dokumetumok másolatai, ebben az Akt sprzedaży Katowic (Katowice eladási aktája) vagy a Reces uwłaszczeniowy chłopów katowickich (a felszabadított katowicei parasztok egyezsége), melyet 1827-ben írtak alá. A múzeum gyűjteményében Wojciech Korfanty utáni egyedi emlékek is találhatók. Polgári belsők Két lakásbelső is rekonstruáltak az 1865-1939 közötti évekből, melyekből az egyik a középosztály életét mutatja be, a másik a gazdag polgárságét. A kiállítások bemutatják a konyha, étkező, szalon, hálószoba, gyerekszoba és előszoba felszereléseit is. A kiállításon komlett bútorzatokat, mindennapi használati tárgyakat, dekorációs elemeket – köztük képeket és porcelánokat láthatunk.

Katowice Történei Múzeum (ul. Szafranka 9) Ezt az épületet gazdag polgároknak szánták, ahol az egyik emeleten 2 komfortos apartman volt 150 m² és 300 m² alapterülettel, és már az akkori időkben központi fűtéssel volt ellátva. Három szinten tartanak kiállításokat, melyekből az elsőn és az utolsón állandó kiállítások vannak. A földszinten helyezkedik el a kávézó, könyvesbolt saját kiadványokkal valamint szórakozó-konferencia terem.

a a

U sąsiadów na pokojach i w kuchni (A szomszédoknál a szobékban és a konyhákban) – bemutatja a középosztálybeli polgárok lakását, köztük a gyerekszobát, hálószobát és konyhát.

1981 után rövid ideig ebben az épületben kapott helyet a Sziléziai Filmművészeti Társaság (Śląskie Towarzystwo Filmowe) székhelye is.

W kamienicy mieszczańskiej – Codzienność i odświętność (Mindennapok és ünnepek a polgári lakásokban) – a gazdag polgárság lakása külön felosztva: szalon, budoár, a háziúr dolgozószobája, étkező – valamint „mindennapi” – hálószoba, fürdőszoba.

― A múzeum története A Katowice Történei Múzeum (Muzeum Historii Katowic) kezdetei a Katowicei TársadalmiKulturális Társaság (Katowickie Towarzystwo Społeczno-Kulturalne) Múzeumi Szekciójával kapcsolatosak. Az emlékek gyűjtésének gondolata a XX. század 70-es éveiben született meg, több évvel a Sziléziai Múzeum újraindítása előtt és társadalmi jelleggel bír. A kiállítsi tárgyak többsége a város lakóitól származik, összegyűjtésükbe cserkészeket is bevontak.

A kiállításon díszített bútorzatok találhatók: a szalonban neoreneszánsz bútorok építészeti díszítéssel, az étkezőben – neomanierista bútorzat, a budoárban – neoempíre stílusú bútorok. A kiállítás rendkívül értékes és gazdag része a porcelán, melyben a sziléziai Giesche, Huta Franciszka és Steatyt cégek kávés és teás készletei kaptak helyet.

62

Számítógép és Informatika Történeti Múzeum (Muzeum Historii Komputerów i Informatyki)

― A múzeum története A szakrális művészet gyűjteménye a II. világháború előtt a Sziléziai Múzeum letétjébe került, prof. Tadeusz Dobrowolski irányításával. Habár a műveket már 1931-től bemutatták a Sziléziai Szejm épületében, a hivatalos szerződést 1938-ban írták alá. A német megszállás idején a Sziléziai Múzeum gyújteményeinek része elpusztult. Köztük a szakrális művészet kollekciója is. Mások a bytomi múzeumba kerültek.

Számítógép és Informatika Történeti Múzeum (Muzeum Historii Komputerów i Informatyki) – Lengyelország első és egyetlen informatika és számítógép történeti múzeuma 2012. december 12én nyílt meg Katowicében. Székhelye a PKP vasútállomás mellett, a pl. Oddziałów Młodzieży Powstańczej 1 alatt található. Időszakos kiállításokat rendez. A múzeum állandó kiállítása hivatalos megnyitójára december 12-én, jelenleg a Katowice-Szopienicében lévő Pénzügyi és Bankismereti Főiskola (Wyższa Szkoła bankowości i Finansów) székhelyéhez tartozó épületben nyílt meg.

Noha a katowicei püspöki kúria a korábban a Sziléziai Múzeum számára átadott művek visszaszerzésére törekedett, a kommunista hatóságok ebbe nem egyeztek bele. 1974-ben tervezték az egyházi gyűjtemény bemutatását a Felső-Sziléziai Múzeum kiállításán, azonban a vajdasági hivatalnokok megtiltották a kiállítás szervezését.

A gyűjtemény a Múzeum részben saját vásárlásaiból származó kiállítási tárgyakat másrészt több adományozó gyűjteményét tartalmazza. Az adományozók között magánszemélyek és hivatalok egyaránt megtalálhatók, mint pl. CPU Service sp. z o.o., Kroll Ontrack, MOSiR Zabrze, IBM Serwis, Huta Pokój és mások. A kiállítás három időszakra oszlik: 60-as és 70-es évek, 80-as évek, 90-es évek. A múzeum posztindusztriális helyiségekben található, melyekben több mint 250 számítógép került kiállításra, kutathatjuk a pendrive történetét is, valamint megismerhető Lengyelország legnagyobb MERA-ELZAB termékkollekciója, a ComPAN 16 mikroszámítógép prototípusával együtt. Az egész kiállítás interaktív. A kiállítási tárgyak között az ODRA számítgép is megtalálható. Egyházmegyei Múzeum Archidiecezjalne)

A katowicei katolikus egyház tulajdona 1980-ban jutott vissza a kúria épületébe. 1983. november 20án avatta fel a múzeum korszerű székhelyét az érsekségi kúria épületében (Jordana 39, Katowice). Ferences Atyák Missziós Múzeuma (Muzeum Misyjne OO. Franciszkanów) A Ferences Atyák Missziós Múzeuma (Muzeum Misyjne OO. Franciszkanów) Katowice Panewniki kerületében a ferences kolostor mellett található. A múzeum a szerzetesrend felső-sziléziai tartományának külföldi missziójával kapcsolatos tárgyakat valamint fotográfiákat, dokuemntumokat gyűjti. Az új kiállítótermet o. Józef Czura OFM 2003. október 30-án nyitotta meg.

(Muzeum

A kiállítási tárgyak Bolíviából, Közép-Afrikai Köztársaságból, Tanzániból Marokkóból, a Szent Földről, Oroszországból valamint az egykori Szovjetunió más országaiból (Ukrajna, Belorusszia, Ézstország) származnak. A múzeumban a missziós munkával kapcsolatos filmek bemutatására is sor kerül.

Az Egyházmegyei Múzeum (Muzeum Archidiecezjalne w Katowicach) – a vallási művészet múzeuma Katowicében.

Lengyel Jog és Jogászok Múzeuma (Muzeum Prawa i Prawników Polskich) Adathordozók Múzeuma Nośników Danych)

(Muzeum

Az Adathordozók Múzeuma (Muzeum Nośników Danych) – Lengyelország első és legrendkívülibb adathordozó múzeuma. Az ötletgazda és a kiállítás szervezője az elveszett számítógépes adatok visszanyerésére szakosodott katowicei MBM Ontrack cég volt.

Egyházmegyei Múzeum A múzeum a felső-Szilézia lakóinak és a katolikus egyház történetével kapcsolatos emlékeket gyűjti. A múzeum 1975-ben alakult Herbert Bednorz (Gliwice, 1908. szeptember 22.-†Katowice, 1989. április 12.), akkori püspök döntése alapján, holott a vallási művészet kellékeinek gyűjtése és bemutatása már a két világháború között igényként merült fel.

A cég a Sziléziai Múzeum partnere. A kiállítás 2004. január 28.-február 16. között három hétig a Sziléziai Múzeumban volt megtekinthető. Muzeum múzeum)

63

Motoryzacji

(közlekedési

Zygmunt Szkocny Világ Legkisebb könyveinek Gyűjteménye (Muzeum Najmniejszych Książek Świata Zygmunta Szkocnego)

A múzeum Katowicében, a Katowice Kőszénbánya egykori ruházati raktárában kapott helyet (ul. T. Dobrowolskiego 1), az Új Sziléziai Múzeum területén. Egykor a Centrum Kultury Katowice im. Krystyny Bochenek épültében volt (plac Sejmu Śląskiego).

Zygmunt Szkocny (Czeladź, 1911. július 31.Katowice, 2003. február 19.) – miniatűr könyvek alkotója, Guinness rekordok könyvének rekordistája a világ legkisebb könyvével, Czeladź város díszpolgára volt.

1991-ben alapították Zenobiusz Strzelecki díszlettervező elgondolása szerint, aki össze akarta gyűjteni a lengyel díszlettervezők munkáit. Csak időszakos kiállításokat rendeznek a Központban.

Zygmunt Szkocny élete során 165 miniatűr könyvet készített, melynek egy része a háborúban elpusztult. Néhány művét újra készítette. 87 mű található a múzeumban. Több kitüntetése mellett 1976-ban elnyerte a Guinness Diplomáját a világ legkisebb könyvéért, melynek 28 oldalán 24 latin betű található. A könyv mákszem méretű.

Sziléziai Kulturális Örökség Központ (Śląskie Centrum Dziedzictwa Kulturowego) A Sziléziai Kulturális Örökség Központ (Śląskie Centrum Dziedzictwa Kulturowego) – a vajdasági önkormányzat kulturális intézete. A központ kutatási és gyűjtési területei:

Cserkész Néprajzi Múzeum (Harcerskie Muzeum Etnograficzne)

Műemlék ingatlanok: építészeti és építőipari művek, védművek, műemlékipari létesítmények, urbanisztikai fekvés, tájképi művek stb.

Cserkész Néprajzi Múzeum (Harcerskie Muzeum Etnograficzne) – a cserkészek (IV Szczep Harcerski ZHP im. Obrońców Katowic w Katowicach Brynowie) alapították és vezetik,

Ingóságok: plasztikai művek, szobrok, műszaki alkotások, népi művészeti tárgyak stb. Régészeti emlékek: telep maradványok, kurgánok, temetők és mások. ― A múzeum története A Központ a Felső-Szilézia Kulturális Örökségének központjaként (Centrum Dziedzictwa Kulturowego Górnego Śląska) 1992-ben alakult. Kezdeményezője és alapítója az akkori katowicei vajda, Wojciech Czech volt. A lengyelországi közigazgatási reform 1999. január 1-jén lépett életbe, amely leválasztotta a vajdasági önkormányzat hatóságának intézményeit. 2003-bn kapta a Śląskie Centrum Dziedzictwa Kulturowego w Katowicach nevet.

A Múzeum kiállítási tárgyait cserkészek gyűjtötték az etnográfiai kutatás alatt a táborokban és a bivakokban töltött idő alatt, ezek főleg használati tárgyak Felső-Szilézia, Beszkidek, Szepesség, Árva és Kasubia területéről. A múzeumalapítók közül kiemelkednek: Leszek Piasecki és Andrzej Kubicki.

Hans Kloss Múzeuma (Muzeum Hansa Klossa)

Sziléziai lak A Sziléziai lak (Izba Śląska) – Katowice Giszowiec kerületében található, ez a múzeum Felső-Szilézia művészetével és kultúrájával kapcsolatos tárgyakat mutat be valamint Ewald Gawlik (1919−1993) festő hagyatékát és képeit állítja ki.

Hans Kloss Múzeuma (Muzeum Hansa Klossa) – Eredeti cím: Stawka większa niż życie = „A tét nagyobb, mint az élet” – ezt a mottót adta Andrzej Zbych – Andrzeja Szypulski i Zbigniew Safjan álneve – a Kloss kapitányról szóló történetnek, s Kloss mestermunkáját ez emeli a puszta kaland fölé, hazája vagy éppen Európa szabadsága, a nácik fölött aratott győzelem, a felszabadulás volt az igazi tét. Klossnak, vagyis annak a lengyel fiatalembernek, aki a német katonai elhárítás egyenruháját hordja, valóban ritka képességei voltak: bátorsága, helyzetfelismerése, lélekjelenléte, tökéletes nyelvtudása és nem utolsósorban rendkívül vonzó külseje alkalmassá tették arra, hogy emberfelettinek látszó feladatokat oldjon meg. Mindazonáltal nem emberfeletti lény: egy csavar csupán a földalatti mozgalom, a hatékony ellenállás gépezetében, s az örökös életveszély közepette is érezni, szeretni tudó ember.

Az épület Jerzy és Emila Zillmann tervei szerint készült, és a XX. század elején épült. Két létesítmény összekapcsolódásából áll. Kezdetben lóistálló, a kocsis és a kocsizsín helyiségei voltak benne. 1986-ban a "Staszic" bánya vette át az épületet (plac Pod Lipami 3-3a) a nyugdíjas munkásai számára, akik klubot rendeztek be benne. Felújították és renoválták. A felújítás során belseje sziléziai hagyományok szerinti jelleget kapott. Lengyel Díszlet Központ Scenografii Polskiej)

(Centrum

A Lengyel Díszlet Központ (Centrum Scenografii Polskiej) a Sziléziai Múzeum egyik osztálya.

64

A könyv borítója

Filmplakát

A legendás filmsorozat főhőse egy lengyel kém, bizonyos Stanisław Kolicki, aki a második világháború idején Hans Kloss néven beépült az Abwehrbe. Kloss kapitány, azaz Stanisław Mikulski a sorozat kapcsán hihetetlen népszerűségre tett szert Magyarországon, főszereplésével még játékfilmet is forgattak (A gyilkos a házban van címmel). A német tiszti egyenruhába bújt lengyel hírszerző kalandjairól szól.

A múzeum Katowicében a Gliwicka utca 6. szám alatt található. Magán kulturális intézmény. A „Kockázat” – Stawka większa niż życie sorozattal kapcsolatos kiállítás. A kiállítás 2009. március 1jén, 10.00 órakor nyílt meg a látogatók számára. Ötletgazdája és létrehozója Piotr Owcarz. 2009 végén zárt be, tíz hónapig volt nyitva.

Stanislaw Mikulski (Kloss kapitány/Stanisław Kolicki)

 Media

Rendező: Andrzej Konic, Janusz Morgenstern forgatókönyvíró: Zbigniew Safjan, Andrzej Szypulski operatőr: Antoni Wójtowicz jelmeztervező: Ludwina Mannowa zene: Jerzy Matuszkiewicz producer: Mieczyslaw Wajnberger látványtervező: Zdzislaw Kielanowski vágó: Miroslawa Garlicka, Roman Kolski, Maria Mastalinska, Zygmunt Zielinski

A katowicei média a város fennállása óta létezik. 1865-ben saját kiadó indult, amely heti kétszerháromszor adta ki a helyi újságot. 1900-ig Katowicében 4 német hetilap, 3 havilap és 1 lengyel napilap és 2 hetilap is megjelent. A két világháború közötti években Katowice sajtóközpont volt és 1927-ben megalakult a Lengyel Rádió Adóállomása.

Szereplő(k): Stanislaw Mikulski (Kloss kapitány/Stanisław Kolicki) Janina Boronska (Irena) Seweryn Butrym (Wiehringer) Krzysztof Chamiec (Lothar) Emil Karewicz (Hermann Brunner) Bronislaw Pawlik (Grzegorz) Stefan Sródka (Bartek)

A XX. század elején és a két világháború közötti években a legjelentősebb újságok közé tartozott: a Gazeta Ludowa, Gazeta Robotnicza, Górnoślązak, Polak és Goniec Śląski. A legnagyobb jelentőségre tett szert 1924-től a Polonia valamint 1926-tól a Polska Zachodnia. Német nyelvű folyóiratok is megjelentek – a Sziléziai vajdaságban kiadott 24 német folyóirat közül 14 Katowicében jelent meg.

65

A média hatósugara a két világháború közötti időszakban nem volt nagy, főleg a Sziléziai vajdasághoz kötődtek.

― Międzynarodowy Festiwal Teatrów "A Part" ― Międzynarodowy Festiwal Teatrów Lalek "Katowice Dzieciom"

A II. világháború után újra működött a Polskie Radio, amely 1945-1989 között részt vett a regionális sugárzásban. 1957-ben alakult a Sziléziai televíziós Központ (Śląski Ośrodek Telewizyjny).

― Międzynarodowy Konkurs Dyrygentów im. G. Fitelberga ― Odjazdy – Spodek

A Lengyel Népköztársaság idején a legnagyobb a legnagyobb lapkiadó a Śląskie Wydawnictwo Prasowe volt, amely 17 címen adott ki, köztük 4 napilapot: Trybunę Robotniczą, Dziennik Zachodni, Wieczór és Sport.

― Off Festival – Dolina Trzech Stawów ― Ogólnopolski Festiwal Sztuki Reżyserskiej "Interpretacje" ― Rawa Blues Festiwal – Spodek

 Sajtótermékek

― Śląski Festiwal Jazzowy

Katowicében megjelenő lapok: Apostolstwo Chorych; Dziennik Zachodni; Nasze Miasto; „Fakt” Katowice; Gazeta Wyborcza Katowice; Gość Niedzielny; „Jarmark”; „Metro” Katowice; Nowy Górnik; Nowy Przegląd Katowicki; Ultramaryna; Echo Miasta

― Węgiel Student Film Festiwal ― Időszakos koncertek: JaZZ i okolice  Művészet

 Rádióadók:

Katowicében a plasztikai közeg gazdag hagyománnyal rendelkezik, 1928-ig nyúlik vissza. Ebben az időben alakult a Sziléziai Szépművészet Barátai Társaság (Śląskie Towarzystwo Przyjaciół Sztuk Pięknych), egy évvel később alakult a Sziléziai Üzemi Kerámiaművészek Szövetsége (Związek Zawodowy Artystów Plastyków na Śląsku), amely az első saját kiállítását szervezte a városban.

Katowice területén hallgatható rádióadók: Antyradio; eLO RMF (helyi osztály); Polskie Radio Katowice; Radio Egida (a Sziléziai Egyetem hallgatói rádióállomása); Radio eM (egyházmegyei rádió); Radio Eska Śląsk; Radio ZET (helyi osztály); RMF FM (helyi osztály); RMF MAXXX Śląsk; Radio Silesia; Radio Flash; Radio Roxy FM; Radio Planeta

A II. világháború után, 1949 augusztusában megalakult a Galeria Współczesna Biura Wystaw Artystycznych, amelyben az egyéni és gyűjteményes kiállításokat szervezték. 1975-ben 14 kiállítást szerveztek benne.

 Tévécsatornák: Katowicei tévécsatornák: TVN24 (helyi osztály); TVP 3 Katowice; Telewizja TVS; TVP Katowice  Időszakos kulturális rendezvények

 Galériák:

Katowice bővelkerik a kulturális programokban. A városban időszakonként megrendezésre kerülő rendezvények 2014-ben a következők voltak:

2014-ben, katowicében a következő művészeti galériák működtek: Galeria Sztuki Współczesnej BWA (al. Wojciecha Korfantego 6); Galeria Art Nova 2 (ul. Dworcowa 13); Galeria Architektury SARP (ul. Dyrekcyjna 9); Galeria Ateneum (ul. 3 Maja 25); Galeria Engram (pl. Sejmu Śląskiego 2); Galeria Katowice (ul. Warszawska 5); Galeria Koszarowa (ul. Koszarowa 17); Galeria Magiel (ul. Rymarska 4); Galeria Pracownia Renesans (ul. Mariacka 12, bejárat a ul Stanisława felől); Galeria Piętro Wyżej (pl. Sejmu Śląskiego 2); Galeria pod Sufitem (ul. Rybnicka 11) valamint a Galeria Pusta (pl. Sejmu Śląskiego 2).

― Ekosong – Panewniki ― Festiwal Filmów Kultowych ― Festiwal Filmów Niezależnych kilOFF ― Festiwal Nowa Muzyka – Teren KWK Katowice, Galeria Szyb Wilson ― Festiwal Sztuki Człowiek, Cyfra"

Filmowej

"Celuloid,

― Górnośląski Festiwal Sztuki Kameralnej (Ars Cameralis Silesiae Superioris)

A Galeria Rondo Sztuki (rondo im. gen. J. Ziętka 1) – a kiállítási galéria a 2007-ben épült kristálykupola formájú modern épület felső emeletén helyezkedik el. Ez a Katowicei Szépművészeti Egyetem (Akademia Sztuk Pięknych w Katowicach) galériája.

― Mayday Festiwal – Spodek ― Metalmania – Spodek ― Międzynarodowa "Intergrafia"

Wystawa

Grafiki

― Międzynarodowy Wojskowych

Festiwal

Orkiestr

Katowicében található még a: Galeria Sektor I (pl. Sejmu Śląskiego 2); Galeria Sztuki Atelier 2 (ul. Stefana Batorego 2); a Galeria Fra Angelico (ul. H. Jordana 39); Galeria Sztuki Współczesnej BWA (al.

66

― AZS UŚ Katowice – több szakosztálya van, a Lengyel Bajnokságban számos más érmet szerzett

Wojciecha Korfantego 6); a Galeria Sztuki Współczesnej Parnas (ul. Jana Kochanowskiego 10); Galeria Szyb Wilson (ul. Oswobodzenia 1); AMC SZTUKA (ul. Mariacka 19); a Galeria „Antrakt” MDK „Szopienice” (ul. gen. Józefa Hallera 28); Galeria Akwarela (ul. Mikołowska 26); a Galeria Art-Deco (pl. Andrzeja 4); a Galeria Marmurowa (ul. Mikołowska 26); a Galeria Na Francuskiej (ul. Francuska 13); a Galeria Polonia Art (ul. Zabrska 5); a Galeria Sztuki Kowadło (ul. Juliusza Słowackiego 27) és végül a Glass Art Gallery (ul. Stefana Batorego 3).

― BKS Rawa Katowice – 2006-ban alakult baseball klub, ― GKS Katowice – négyszeres féri lengyel ezüstérmes kézilabda csapat, háromszor elnyerte a Lengyel Kupát, kétszer a Lengyel Szuperkupát. Jelenleg az I. osztályban játszik. ― HC GKS Katowice – hoki klub, hatszoros Lengyel Bajnok, kilencszeres ezüstérmes, nyolcszor harmadik helyezett. GKS „Katowice” több szakosztállyal rendelkező klub, különböző versenyeken számos díjat nyert, olimpiai bajnok csapat. jelenleg az Extraligában játszik.

 Sport Az aktív sportok kezdetei ebben a régióban a XIX. század végén kezdtek kialakulni, amikor létrejöttek a követkeő sport egyesületek: Towarzystwo Gimnastyczne „Sokół”, Sport Verein és Turn Verein.

― HetMaN Szopienice – sakk klub,

1986. március 15-én alakult meg a Towarzystwo Gimnastyczne „Sokół” w Katowicach FelsőSziléziában másodikként a bytomi Towarzystwo Gimnastyczne „Sokół” w Bytomiu után, mint a Polskiego Towarzystwa Gimnastycznego „Sokół” na Śląsku.

― HKS Szopienice – különböző szakosztályai vannak, az erősportokban számos díjat nyert. ― Jango Katowice – futsal (ejtsd: futszál) klub (a nagypályás labdarúgás hivatalos, elsősorban teremben játszott változata); 2007-ben lengyel kupagyőztes, 2006-ban a Lengyel Kupa döntőse, kétszeres dobogós az I. ligában.

Tagjai kezdetektől fogva szervezték a német hatóságok által üldözött különböző rendezvényeket. A szervezet katowicei tagjait, akiket 1896 szeptemberében kollégáik meghívására Bytomba utaztak, a német hatóságok börtönbe zártak. Hamarosan bírósági eljárás folyt ellenük, mert a velük utazó német utasokat sértette a szervezeti öltözékük.

― KS Spodek Katowice – jelenleg osztályban játszó férfi röplabda csapat.

II.

― KS Volley Katowice – amatőr röplabda klub ― KW Katowice – katowicei alpinista klub

A legrégebbi katowicei és Felső-Szilézia második labdarúgó klubja az 1904-ben alakult SV Frisch Auf Kattowitz volt, 1905-ös szétválása után három klub alakult: FC Preussen 05 Kattowitz, Diana Kattowitz és Germania Kattowitz. Az első labdarúgó klubok egyike volt a 06 Zalenze, amely 1906-ban alakult.

― Legion Katowice – az első sziléziai férfi lacrosse klub. ― LGKS Podlesianka Katowice – jelenleg a körzeti ligában játszó férfi focicsapat. ― MK Górnik Katowice – jelenleg az A osztályban játszó férfi labdarúgó klub.

1930. december 7-én nyílt meg a városban a műjégpálya.

― MKS Pałac Młodzieży Katowice – többszakosztályú, számso érmet nyert a Lengyel Junior Bajnokságban.

Jelenleg katowicében néhány tíz sport klub és egyesület működik. A legnagyobbak közé tartozó aktív sportklubok:

― MOS Katowice ― Naprzód Janów Katowice – férfi hoki klub, ötszörös lengyel ezüstérmes, hétszer harmadik helyezett.

― 1. FC Katowice – reaktivált féfi focicsapat, 1927-ben lengyel ezüstérmes ― Aeroklub Śląski

― Policyjny Klub Sportowy Katowice – sport klub, vívásban ötszörös Lengyel Bajnok, úszásban 11-szeres Lengyel Bajnok.

― Automobilklub Śląski ― KKS Mickiewicz-Romus Katowice – jelenleg a II. osztályban játó féri kosárlabda csapat.

― Rozwój Katowice – jelenleg a II. osztályban játszó férfi focicsapat.

― AZS-AWF Katowice – több szakosztálya van, négyszeres Lengyel Bajonok vívásban, a Lengyel Bajnokságban számos más érmet szerzett

― Sekcja Petanque przy Stowarzyszeniu Domu Miasta Saint-Etienne w Katowicach – pétanque (francia eredetű golyójáték) klub,

― AZS Silesia Rebels – Szilézia első amerikai foci csapata.

67

 Városi Tanács (Rada miasta)

― Sokół’43 AZS AWF Katowice – II. osztályú női röplabda klub.

1866. április 3-4. között tartották az első testületi választásokat, amely alapján megalakult Katowice első hatósága. 342 jelölt közül választották ki az első 18 képviselőt (Stadtverordneten). Ezek a képviselők, a választási bizottsága elnöke, dr Richard Holtz irányítása alatt 1866. május 14-én választották ki az első magisztárust (Magistratskollegium), melynek tagjai a következők voltak:

― Sparta Katowice – több szakosztályos sport klub, tizenegyszeres Lengyel Bajnok ifjúsági műugrásban ― Śląski Klub Curlingowy (jégteke) ― UKS PIK Katowice – jelenleg a férfi III. osztályban és férfi ifjúsági ligában játszó röplabda csapat.  A város elnöke

 Katowice Diebel

A legfontosabb állást a Katowice hatóságának élén az évek során különböző néven nevezték:

első

főpolgármestere:

Louis

Louis Diebel – nem túl sok adat áll rendelkezésre róla – nem ismert születési és halálozási ideje. Egyedül azt tudni, hogy a XIX. század második felében Krapkowicéből (ném. Krappitz) büntetésül került Katowicébe, ahol a közigazgatásban ismeretlen funkciót töltött be. Közelebbről meghatározatlan sikkasztások miatt volt száműzve.

1866-1920 és 1939-1945 között Oberbürgermeister címen nevezték őket, a két világháború közötti időszakban (1922-1939) és a háború utáni első években (1945-1950) a város elnökei (prezydent miasta) voltak, 1950. március 24-től 1974. január 1ig tanácselnökökként (przewodniczący rady miejskiej) ismerték őket. 1974. január 1-től visszatértek a város elnöke (prezydent miasta) kifejezéshez, melyet máig használnak.

Miután Katowice 1865-ben elnyerte a városi jogokat, egy évvel később a városi tanács választása során Diebel az első katowicei polgármester lett. Hivatalát 1871-ig töltötte be, amikor USA-ba távozott, a városi kasszából 15 ezer tallért eltulajdonítva, gyakorlatilag katasztrófába vezetve a városi költségvetést. Amellett, hogy Diebelt hamarosan elfogták Baltimorban, az eltulajdonított összeg egyharmadát már elköltötte.

Az utolsó előtti falubíró (sołtys wsi) Kazimierz Skiba volt, akinek kunyhója jelenleg a skanzenben található, egykor Katowice falu külterületén állt, Bogucice falu határának közelében, a később Drajok néven ismert részben. Az utolsó bíró (soltész) egy bizonyos Ludwik Troll volt.

Hogy ilyen gyosan elfogták őt, a sziléziai történészek véleménye szerint a polgármester keresésében aktívan részt tudott venni a katowicei Johannis-Loge zum Licht im Osten zu Kattowitz szabadkőműves páholy, amelynek közbenjárására a társszervezet részt tudott venni Diebel felkutatásában az Atlanti-óceánon túl.

Katowicének, mióta 1865-ben elnyerte a városi jogokat, 23 elnöke volt. Katowice első elnöke Louis Diebel volt, aki 1866. május 14-én foglalta el hivatalát, maradva a város polgármestere (burmistrz), melynek akkoriban 4815 lakosa volt, és kiterjedése megközelítőleg Katowice mai belvárosa volt.

Az ítéletet (nem tudni, hogy milyen mérvű) Diebel a katowicei büntetésvégrehajtó intézetben ülte le a mai Mikołowska utcában. Paradox módon, 1870ben még, mint polgármester kísérte I. Vilmos porosz királyt, a későbbi német császárt látogatása idején, követelte, hogy Katowicében létesítsenek börtönt és bíróságot, amelyben kivizsgálják az ítéletet, amelybe a király beleegyezett. A vele való botrány hozzájárult a katowicei bíróság és börtön gyors felépítéséhez. 

Polgármester helyettes: Rossei



4 állandó városi tanácsos, akik 1873-tól a Ratsherr címet viselték.

Diebel utóda Oswald Kerner (1833. április 4. – Katowice, 1873. december 11.) lett, 1871. április 3tól 1873. december 11-ig töltötte be a főpolgármesteri hivatalt. A jelenlegi ul. Św. Stanisława egykor az ő nevét viselte. A tanácsosok száma 1875-ben 6 főre emelkedett és a testület a Stadtraete elnevezést kapta.

Katowice város jelenlegi elnöke 2014. december 8tól Marcin Tomasz Krupa (*Katowice, 1976. április 5.) egyetemi tanár.

68

Az első tanácsülés témája, amelyet Trol nevű tanácsos vezettett, többek között a városi rendőrség szervezetének ügye volt. Trol tanácsos átadta erre a célra a saját magán tulajdonát: régi íróasztal, irodaszerek, 2 kürtöt az éjjeli őrségnek, régi polcot és szekrényt.

Katowicében van az érseki és szerzetesrendi papnevelő fő szeminárium székhelye, a katolikus könyvkiadó Szent Jácint Könyvesboltja, nyomda, a Radia eM érsekségi adó, a Gość Niedzielny lengyel katolikus hetilap, a Mały Gość Niedzielny gyermek és ifjúsági havilap valamint az Apostolstwo Chorych havilap szerkesztősége.

2002-től Katowice elnökét a lakosok választják.

Az érseki kúria közelében található a Centrala Caritas Archidiecezji Katowickiej. Katowicében működik néhány egyetemi lelkészközpont is, pl. a Kościół Akademicki a Ktisztus Király Katedrális kriptájában és a FODA Panewnikiben.

Katowice a Górnośląski Związek Metropolitalny (GZM) városszövetség székhelye valamint a tagja Unia Metropolii Polskich nagyvárosi uniónak.  Nemzetközi együttműködés: Katowice partnervárosai:

o

Protestáns egyházak

Katowice az Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház katowicei egyházkerületének székhelye. A városban két plébániája található: Parafia Ewangelicko-Augsburska Katowicében és Parafia Ewangelicko-Augsburska Katowice-Szopienicében.

Opava (németül Troppau, lengyelül Opawa); Ostrava (németül Ostrau, lengyelül Ostrawa); Kassa; Köln; Mobile (USA); Saint-Étienne; Odense; Miskolc; Groningen; Senjang (沈阳, pinjin: Shĕnyáng, mandzsu nyelven: Mukden); Doneck (ukránul: Донецьк), vagy régebbi, oroszos formában Donyeck (oroszul: Донецк); Dél-Dublin;

A városban található még a Hetednapi Adventista Egyház, Kościół Adwentystów Dnia Siódmego Ruch Reformacyjny katowicei gyülekezetei, a Lengyel Köztársaság Krisztus Egyháza, a Lengyelországi Baptista Egyház két gyülekezete (a központban és Bogucicében), az „Új Nemzedék” Keresztény Egyház (Isten Rgyháza), a Lengyelországi Metodista Egyház Újszövetség plébániája, a Keresztény Szabadegyházak, a Lengyel Pünkösdi Egyház Betania gyülekezete, a Lengyelországi Keresztény Gyülekezetek Társasága.

Katowice Ostravával, Kassával és Miskolccal együtt a Visegrádi Csoport partnervárosainak tagja. 2003-ban itt rndezték a Visegrádi Csoport partnervárosainak találkozóját. 2010-ben avatták fel a plac Miast Partnerskich teret, amelyen az összes testvérvárosról speciális információs táblák találhatók.

o Judaizmus

 Vallás

A katowicei Zsidó Hívek Egyházközsége (Gmina Wyznaniowa Żydowska w Katowicach) számára a II. világháborúig a városban az A. Mickiewicz utcában állt a mór-neoromán stílusú, eklektikus Nagy Zsinagóga. Jelenleg az Or Chaim alapítvány tervezi a zsinagóga újjáépítését. Jelenlegi zsinagóga a Zsidó Hívek Egyházközségének épületében található a Młyńska utca 13. alatt. A legutóbbi felmérés szerint (2011. január) Katowicében három zsinagóga található.

Katowicében számos vallás képviselteti magát. o Római katolikus egyház Katowice a katowicei egyházmegye valamint a katowicei érsekség székhelye. Katowice területén öt egyházkerület található: Katowice-Bogucice, Katowice-Panewniki, Katowice-Piotrowice, Katowice-Śródmieście és Katowice-Załęże. A plébániahálózat összesen 38 plébániát foglal magába. Az érseki kúria hivatalos közlése szerint Katowicében 295 560 katolikus él, ami a városi lakosság közel 97 %-a.

o Buddhizmus Katowicében található a tibeti Karma Kagyü (tibeti: , Wylie: karma bka'-brgyud) vagy Kamcang Kagyü Gyémánt Út Buddhista Szövetség valamint a lengyelországi Kvan Um Zen katowicei központja.

A városban 36 templom található és a római katolikus egyház zserzetesrendejeinek 18 kolostora található, ebből öt a provinciális háza (ferencesek, Szent Hedvig Nővérek Gyülekezete, Erzsébet rendiek, sziléziai szolgálók és apácák).

o Mások A Jehova Tanúi 13 gyülekezetet működtetnek: Angielski, Bogucice, Brynów, Centrum, Giszowiec, Ligota, Migowy, Piotrowice, Rosyjski, Wełnowiec, Wschód, Zachód, Zawodzie, a Királyság Terme komplexumok: ul. Nadgórników 9 és ul. Oswobodzenia 4a alatt találhatók.

A város területén található a bazylika mniejsza pw. św. Ludwika Króla és Boldogságos Szűz Mária mennybevétele a Panewnikiben lévő ferences kolostorban. Felső-Sziléziában ismert szanktuárium, a Panewnikiben lévő Kálvária mellett, a Bogucicében álló Szent István templom a bogucicei Istenanya kegyképével.

Az „Epifania” Világi Missziós gyülekezete katowicében található.

69

Mozgalom

 Hogy lett Franz von Winckler bányászból mágnás

A tulajdonos, Franz Aresin 1831-ben bekövetkezett halála után az egész birtok intézője lett. 1832-ben feleségül vette Franz Aresin özvegyét, Maria z domu Domest és társtulajdonosként Mysłowice és Katowice falu megvásárlásával megnövelte birtokát. Ez megnyitotta az utat a gazdagsághoz, hiszen nem csak a Maria birtokait igazgatta, de új birtokokat és ipari üzemeket is kezdett vásárolni.

A felső-sziléziai gyáriparos, Franz von Winckler a töténészek számára mindenekelőtt, mint Katowice létrehozója ismert. Az ő megfontolt és merész döntése tette lehetővé ennek a kis falunak a későbbi fejlődését. Ő azonban sohasem lakott Katowicében, élete végéig a miechowicei palotájában lakott.

Saját tapasztalatait gyarapította nyugat-európai útjaival, ahol főleg Angliában figyelhette meg a legmodernebb műszaki újdonságokat.

A mai „Bytomi Panteon” hőse, Franciszek Ksawery Winckler, 1840-től Franciszek Ksawery von Winckler (ném. Franz von Winckler) 1803. augusztus 4-én született a Ząbkowice Śląskie melletti Tarnów faluban és 1851. augusztus 6-án hunyt el. Földbirtokos, gyáriparos, Katowice alapítója volt.

Feleségével együtt a Miechowicében álló palotában laktak, melyet később, a XIX. század 60-as éveiben lánya és annak férje átépíttetett. A mysłowicei birtokokon kívül 1839-ben megvásárolta a kicsi és jelentéktelen Katowice falut. Mivel birtokainak jelentős része annak környékén feküdt, Winckler éppen Katowicében rendezte be birtokainak igazgatóságát, és több éven át Katowice intézője barátja és egykori iskolatársa, Friedrich Wilhelm Grundman lett, aki Richard Holtzéval együtt hozzájárultak Katowice fejlődéséhez és a városi jogok elnyeréséhez. Ehhez hozzájárult Bytom városi tanácsának makacssága, mert nem egyeztek bele náluk a vasútvonal kiépítésébe, amely a Katowicében a pályaudvar felépítéséhez vezett (Magyarországon meg Zalaegerszeg és Nagykanizsa esete hasonló).

Franz von Winckler ― Életrajza

Birtokai kiterjedtek többek között Miechowice, Rokitnicę, Katowice, Mysłowice, Orzesze, Jaśkowice, Woszczyce és Palowice területére, azonban legértékesebbek azok a földek voltak, melyeken szén- és ércbányák valamint vaskohók voltak. Winckler egyesítette a nagybirtokot, többek között 69 kőszénbánya, 14 ércbánya, birtokosa, több cink huta és vasöntöde, hengermű és két készelőkemence társtulajdonosa volt.

Franz von Winckler egy szegény intézői családban született, nyolc testvére volt. Winckler a Kłodzkoban (ném. Glatz) lévő iskolában tanult, majd Nysában (ném. Neisse) lévő gimnáziumba valamint Tarnowskie Góryban lévő (ném: Tarnowitz) bányászati iskolába járt. Ez utóbbiban ismerkedett meg Friedrich Wilhelm Grundmannal. A gyakorlatot a "Fryderyk" állami ércbányában szerezte meg.

A régió fejlesztésében kifejtett szolgálatáért 1840ben a királytól nemesi címet kapott. Ettől kezdve Franz von Winckler néven nevezték.

Egyszerű bányészként dolgozott Zabrze és Królewska Huta (Chorzów) valamint Załęże szénbányáiban, megismerve a legmodernebb technológiákat az akkori Felső-Sziléziában.

Jó véleménnyel voltak róla munkásai is, akiknek orvosi ellátást és számos szociális juttatást biztosított, lakótelepet is épített nekik valamint megalapította a miechowicei kórházat. Ezen kívül fogyasztási szövetkezeteket alapított, amely a munkásokat olcsóbb élelmiszerrel látták el.

Az első önálló állását, mint bányamester a Miechowicében (jelenleg Bytom kerülete, a Dolnośląska utca torkolatában) lévő Maria ércbányában töltötte be, melynek egy ideig igazgatója volt.

Winckler 1851. augusztus 6-án, a vízkúrából visszatérőben, Ljubjana környékén hunyt el. Hamvait a Miechowicében lévő régi templom melletti kápolnában temették el (jelenleg park területe), később tetemét a miechowicei új Szent Kereszt-templom kriptájába vitték át. Felesége két évvel később hunyt el, és hamvait férje mellé temették.

Winckler elsőször 1826-ban házasodott össze Alwina Kalidéval, az ismert felső-sziléziai szobrász, Theodor Erdmann Kalide (1823-1863) testvérével, akitől két lánya született. Sajnos a felesége három évvel később elhunyt, lányai közül csak az 1829ben született Waleska élte túl. Saját szervezőkészségének köszönhetően Winckler Franz Aresin miechowicei "Maria" bányájának igazgatója lett.

Első házasságából született lánya, Waleska férjével, Hubert von Tielével együtt folytatta apja művét.

70

Waleska és Hubert von Tiele együttesen a von Tiele-Wincklerów család megalapítói.

1853-ban, a jelenlegi Sziléziai Felkelők parkjában, a katowicei Winkler birtokok igazgatósága épülete közelében (ún. vár park) felállították Franz von Winckler emlékművét, Theodor Erdmann Kalide alkotását. A II. világháború után elpusztult.

Franz von Winckler unokája, Ewa von ThieleWinckler „Ewa Anyaként” ismert. 1889-ben az összes Winckler vállalatból megalakult a Kattowitzer AG részvénytársaság, és ez a két világháború között Wspólnota Interesów néven alakult át.

1924-ig és 1939−1945 között a már nem létező katowicei ulica Skośna a Thiele-Winckler-Straße nevet viselte.

Franz von Winckler életéről szól Maria KlimasBłahutowa "Siedem krów tłustych” című regénye.

Franz von Winckler egykori emlékműve

Forrás: www.google.hu www.wikipedia.hu

71