Bevezetés Prof. Dr. Hegedűs Csaba
Készült: 2015.09.30.
A tananyag elkészítését "Az élettudományi- klinikai felsőoktatás gyakorlatorientált és hallgatóbarát korszerűsítése a vidéki képzőhelyek nemzetközi versenyképességének erősítésére" TÁMOP 4.1.1.C-13/1/KONV-2014-0001 számú projekt támogatta. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.
1
TARTALOMJEGYZÉK
1. BEVEZETÉS ............................................................................................................................... 3
2
1. BEVEZETÉS
Az elmúlt évek egyik legdinamikusabban fejlődő területe volt a fogászati betegellátásnak, fogtechnikának a digitális rendszerek megjelenése, elterjedése. Manapság szinte minden fogászattal kapcsolatos rendezvényen, kongresszuson, továbbképzésen előadások hangzanak el a az újabb digitális megoldásokról, ezen alkalmazások előnyeiről, hátrányairól. Szinte minden gyártó igyekszik kapcsolódni ezen a betegellátást forradalmian megváltoztató digitális új világhoz, ezen új megoldásokhoz. A kezdeti próbálkozások után szinte valamennyi szakterület alkalmazza a digitális technikákat, kiaknázva a bennük rejlő lehetőségeket. Természetesen
látni
kell,
hogy
ezen
eljárások
régebbi
találmányok,
szabadalmak
továbbfejlesztése alapján jelenhetett meg a betegellátásban, fogászatban a fogtechnikában. A fotográfia, és a topográfia azon két terület amelyek régóta foglalkoztak a térbeli úgynevezett háromdimenziós (3D) A topográfia azon
tudományág mely a földfelszín elemeinek,
tereptárgyainak leírásával, helyzeti információinak összegyűjtésével, rögzítésével foglalkozik. A minél részletesebb topográfiai térképek iránti igény már az elmúlt századokban is megfogalmazódott, melyekre elsősorban a hadviselésben volt szükség. Ezen megoldásokat a XIX. Században már alkalmazták a hadászatban, de az 1890-es években J.E. Blanther (1892) tökéletesítette, és kifejlesztett egy 3D-s eljárást domborzati térképek kialakításához. Megfelelő vékonyságú viaszlapokból a térképeken megjelenített, az egyes magassági síkoknak, szinteknek megfelelő részeket, területeket kivágták, és a kimetszett rétegeket a megfelelő pozíonálás után egymásra illesztették (vélhetően olvasztották). Ezen technika alkalmazásával mind a pozitív mind a negatív elemeket elő tudták állítani. Amennyiben a két fél közé nedves papírlapot helyeztek, az összeillesztés után háromdimenziós térképeket lehetett előállítani. Ezen kezdeti eljárásokat számos új szabadalom követte, melyek segítségével háromdimenziós alakok kialakítása vált különböző módokon kialakítható megformázható. DiMatteo nevéhez kötődik azon ipari alkalmazás1976-ban, mely szerint a rétegező eljárásokkal nagy bonyolultságú alkatrészeket is elő lehet állítani. Ilyen voltak például a propellerek, szárnyszelvények, és bonyolultabb prés szerszámok kialakítása, gyártására. Fémlemezekbe marással tudták kialakítani a megfelelő kontúrvonalakat, majd a marás után csavarokkal és orientáló elemekkel összeillesztették, összefogták a megfelelő sorrendben összeállított lemezeket. 3
A fényképezés, fotográfia alapjai is hosszú múltra tekintenek vissza. 1727-ben Johann Heinrich Schulze bebizonyította, hogy bizonyos vegyületek a fényre reagálnak. Munkájában a kalciumezüstnitrát oldat változtatta színét a fény hatására. A legelső, többek által is alkalmazott és elterjedt fényképészeti eljárást Louis-Jacques-Mandé Daguerre Niépcevel dolgozta ki, mely találmány több mint 10 évig nem talált vetélytársra. A fotoszobrászatnak nevezhető eljárásnál a lemásolandó objektumot egy kör alakú helység közepén helyezték el, melyet 24 egyforma részre osztottak fel, és minden szektorban a tárgytól azonos távolságban egy-egy fényképezőgépet állítottak fel. A fényképezőgépeket egyszerre exponálva nagykontrasztú fényképeket készítettek a személyekről, tárgyakról. Az ily módon elkészített képeken minden 24-ed részhez tartozó kontúrvonal határozottan látszódott. Egy 24 részre osztott hengerre ezen kontúrvonalakat irányonként kivetítették, és lefaragták a kontúron túli anyagfeleslegeket, és végül a szobron az átmeneteket, lépcsőket eldolgozták, lesimították. Ezen előzmények után a számítástechnika, informatika, matematika, gyártástechnonlógia fejlődésének eredményeként az 1970-es évek elejére tehető a CAD/CAM (Computer Aided Design = számítógéppel segített tervezés / Computer Aided Manufacturing = számítógéppel támogatott kivitelezés) megjelenése az ipari termelésben. Megjelentek a különféle RP (rapid prototiping) technológiák:
lebontó
technológiák:
HSNC
(High
Speed
NC
Cutting),
nagysegességű NC marás, LOM (Laminated Object Manufacturing), felépítő technológiák: SLA (Stereo LithographiA), SLS (Selektive Laser Sintering), FDM (Fused Deposition Modelling) alakra hegesztés, 3DP (3D Printing) 3D-s nyomtatás. A fogászatban 1973 Dr. Francois Duret (Optical Impression Thesis), és Dr. Werner Mörmann, Marco Brandestini (1985) CEREC (Chairside Economical Restoration of Esthetic Ceramics) rendszere volt azon megoldás amelyek mára a digitális fogászat alapjait jelentették. Mára nemcsak a fogorvosi, hanem a hagyományos fogtechnikai munka és termékpaletta is jelentősen átalakult, a digitális rendszerek bevezetésének köszönhetően.
4
1. ábra: Digitális technológiával készített fémmentes kerámia pótlások
2. ábra Digitális technológiával készített fémmentes kerámia híd
3. ábra Digitális technológiával készített fémmentes kerámia pótlások a gipsz mintán
5
4. ábra Digitális technológiával készített fémmentes kerámia pótlások
6
