Az -(V)s képzı produktivitásáról

342

H. Varga Márta

Az -(V)s képzı produktivitásáról Bevezetés A mai magyar nyelvben a ’valamivel való ellátottság’ jelentés kifejezésére két ısi eredető képzınk alkalmas: az -(V)s képzı és az -(j)Ú szerkezetes melléknévképzı. E két produktív képzıvel folyamatosan keletkeztek származékok az egész magyar nyelvtörténet folyamán. A két formáns használatában minden bizonnyal már az ısmagyar kor kezdetétıl megmutatkozott a ma is fennálló különbség: az -(j)Ú képzı csak jelzıs szintagma fınévi alaptagjához kapcsolódhat (tehát minıségvagy mennyiségjelzıvel módosított fınévbıl képezzük), az -(V)s képzıvel alakult melléknevek viszont önmagukban (is) állhatnak, a velük alkotott összetételekben a jelzıi bıvítmény jelenléte nem kötelezı. A nyelvtörténeti munkák tanúbizonysága szerint a képzıhasználat ilyen jellegő megosztását „valószínőleg az az igény hozta létre és tartotta fenn, hogy a több jelzıt tartalmazó szerkezetekben egyértelmővé váljon a szorosabban összetartozó elemek kapcsolata. A magyarban ugyanis egy jelzıs szerkezetet megelızı mennyiség- vagy minıségjelzı a szintagma mindkét tagjára egyformán vonatkozhat: a két füles fazék jelentése lehet ’két darab füles fazék’, illetve ’egy darab kétfülő fazék’. Az -ú/-ő képzı összekapcsolja azt a két tagot, amely közös jelzıje az alaptagnak” (Szegfő 1991: 245). Az -(V)s és az -(j)Ú használati szabályában tehát alapvetı eltérés volt és van, ez idokolja, hogy azonos funkcióban két produktív formáns mőködik anélkül, hogy bármelyik visszaszorulna. Az -(V)s képzı produktivitása nem kétséges, hiszen napjainkban is alkalmas új jelentések létrehozására, idegen eredető szavakból is, például brókeres, computeres, drogos, emós, internetes, kft-s, marketinges, szoftveres. Ha azonban arra a kérdésre kellene válaszolnunk, vajon teljes-e a produktivitása vagy csak bizonyos morfológiai és szemantikai korlátok között érvényesül, nem lenne könnyő egyértelmően állást foglalni, hiszen egy képzı produktivitásának mértékérıl csak tüzetesebb vizsgálódás után nyerhetünk pontosabb és megbízhatóbb ismereteket. Jelen dolgozat egyik célja éppen az -(V)s képzı produktivitásának vizsgálata (a produktivitás mértékének meghatározása), valamint sokrétő jelentésének és jelentésárnyalatainak bemutatása, illetıleg az -(V)s képzıs derivátumok jellegzetes szemantikai csoportokba rendezése. Az anyaggyőjtı munkát A magyar nyelv szóvégmutató szótára (Papp 1969) szólistájával kezdtem, a szójelentések tanulmányozása céljából pedig elsısorban A magyar nyelv értelmezı szótárát (Bárczi–Országh 1959–1962) és a Magyar értelmezı kéziszótár régebbi (Juhász–Szıke–O. Nagy 1972) és újabb változatát (Pusztai 2004) lapoztam fel, valamint az Édes Anyanyelvünk címő folyóirat „Új szavak, kifejezések” rovatát, illetve a rovat 1998–2005 között megjelent anyagát tartalmazó Jelentés a magyar nyelvrıl (Balázs 2005) és Új szavak I. (Minya 2007) címő köteteket. A vizsgálat hátterét a mai funkcionális szemlélető nyelvelméletek adják, ezek közül elsısorban a természetes morfológia, „amely talán a legszisztematikusabban és a legtöbbet foglalkozott a morfológiai produktivitás kérdésével” (Ladányi 2008: 351).

1. A produktivitásról A szóképzési produktivitás fogalmának értelmezése, a termékenység kritériumainak a felsorolása nem tárgya dolgozatomnak, annál is kevésbé, mert az e tárgykörben megjelent elméletekrıl, a morfológiai produktivitás megállapítása kapcsán felmerülı szempontokról és összefüggésekrıl, a produktivitás tesztelhetıségérıl kitőnı összegzéseket olvashatunk a hazai morfológiai szakirodalomban is (pl. Ladányi 2001, 2007, 2008, valamint Kiefer–Ladányi 2000a, 2000b). A Strukturális magyar nyelvtan 3. kötetébıl vett definíció szerint „egy szóalkotási mintáról akkor mondjuk, hogy egy adott szemantikai tartományban termékeny, ha a minta alapján tetszıle-

A -(V)s képzı produktivitásáról

343

ges számú szemantikailag transzparens új szó képezhetı. Ebbıl következik, hogy ha egy képzésmód csak nem bıvíthetı, zárt szóosztályokhoz tartozó szavakon mőködik, nem beszélhetünk termékenységrıl” (Kiefer–Ladányi 2000a: 149). A fentebbi definícióban szereplı „tetszıleges számú új szó” a nyelvi rendszer szintjén (a kompetenciában) értendı, ahol a produktivitás lehetıségként értelmezendı, tehát egy-egy szó képzésének csak a lehetısége állapítható meg, valószínősége azonban nem, hiszen azt több tényezı is befolyásolja, például az úgynevezett lexikai akadályoztatás (lexical blocking) jelensége, amikor egy, a rendszer szintjén szabályosan létrehozható, úgynevezett potenciális szó egy a lexikonban már meglevı, azonos jelentéső, úgynevezett létezı szó megléte miatt nem aktualizálódhat a performanciában. Ahhoz, hogy bármit is megállapíthassunk egy képzı termékenységérıl, elsısorban olyan szabályba foglalható produktív mintázato(ka)t kell találnunk, amelyek a nyitott osztályok tagjain szabadon alkalmazhatók. Mivel a produktivitás (mint lehetıség) nem a levezetett szavak számával jellemezhetı elsısorban (a termékenység és a gyakoriság elvileg nem feltétlenül függnek össze egymással), hanem azzal, hogy a szabály milyen tulajdonságokkal jellemezhetı alapszavakon mőködik, ezért mértékét a hatókör nagyságától függetlenül is lehet vizsgálni. A természetes morfológia a produktivitás fokozatait a képzésmód által legyızött nehézségek alapján skalárisan igyekszik megállapítani: egy képzésmód annál produktívabbnak tekinthetı, minél nagyobb nehézségek ellenére képes mőködni (vö. Dressler–Ladányi 1998, 2000).

2. Az -(V)s képzı poliszémiája Egy-egy képzı jelentésének meghatározása azért is nehéz, mert gyakran az alapszó tágabb vagy szőkebb jelentéskategóriájától (is) függı jelentéső származékot hoz létre, tehát magának a képzınek a jelentése az alapszó besugárzásától (irradiációjától) függıen különféleképpen realizálódhat. Ez a feltevés magyarázatot adhat arra vonatkozóan is, hogyan keletkeznek a képzık jelentésárnyalatai. Úgy tőnik, az -(V)s képzı a nyelvtörténet folyamán nagyszámú – változatos jelentésárnyalatokkal rendelkezı – származék képzésére szolgált, így aztán nem könnyő összefoglalóan jellemezni különbözı használati köreit: nehezen adható meg egy olyan általános jelentés, amelybıl az alapszavak jelentéskülönbsége alapján mind a fınévi, mind a melléknévi (és egyéb) alapú képzés révén létrejött származékok jelentése levezethetı lenne. Károly Sándor az -(V)s képzı invariáns jelentését a következıképpen határozza meg: „olyan, hogy jellemzı rá X (dolog)” (Károly 1970: 351). Ebbıl a definícióból kiindulva az -(V)s képzıs melléknevek az egymással a „jellemzı-jellemzett” viszonyában lévı dolgok és jelenségek nevei közül azokból képezhetık, amelyek a jellemzı oldalt jelenítik meg, tehát az egymással (általában) „rész-egész”, illetve birtokviszonyban lévı dolgok és jelenségek közül a részeknek a nevébıl képezhetık. Ezek a részek az adott egésznek jellegzetes tartozékai, alkotóelemei, ugyanakkor az adott egésznek nem elidegeníthetetlen részei; és mivel „a -(V)s képzıs szerkezetek az alanyi funkciójú »birtokos« argumentumnak valamilyen nem inherens jegyére utalnak, ezért melléknévi bıvítmény nélkül is használhatók” (Laczkó 2000: 648). A képzés szemantikai feltételeit vizsgálandó az alábbiakban az -(V)s képzıs melléknevek bemenetéül szolgáló különbözı szófajok (névszók, ige, igenév, határozószó, névmás, névutó, módosítószó) legjellegzetesebb lexikai csoportjainak a kijelölésével próbálkozom.

3. Az alapszó névszó Az -(V)s képzı a mai magyar nyelvben leggyakrabban fınévi és melléknévi alapszavakból hoz létre melléknévi derivátumokat: N + [-(V)s] → Adj. Ilyen esetekben a fentebb említett (l. 2.), Károly által definiált legáltalánosabb képzıjelentés a következıképpen írható le:

344

H. Varga Márta 0(1) a képzés bemenetéül szolgáló fınév (N1) a jelzıs szerkezet alaptagjának (N2) része, birtoka (nomen possessoris); 0(2) a képzés bemenetéül szolgáló fınév (N1) a jelzıs szerkezet alaptagjával (N2) lokális jelentéső szintagmát alkot: (a) nála van (adessivusi) jelentésben, (b) rajta van (superessivusi) jelentésben, (c) benne van, tartalmazza (inessivusi) jelentésben; 0(3) a jelzıs szerkezet alaptagja (N2) valamilyen kapcsolatban van (konnektív viszony) a képzés bemenetéül szolgáló fınévvel (N1), 0(4) a jelzıs szerkezet alaptagja (N2) hasonló a képzés bemenetéül szolgáló névszóhoz (N1), 0(5) az -(V)s képzı tartósságra vagy gyakoriságra utal, jellemzı tulajdonságot nevez meg; 0(6) az -(V)s képzı állapotra utal; 0(7) az -(V)s képzı idıtartamot, mértéket jelöl; 0(8) az -(V)s képzı funkciója a kicsinyítés; 0(9) az -(V)s képzı funkciója a nyomatékosítás, nagyítás, jelentéssőrítés; (10) az -(V)s képzı funkciója az absztrahálás.

3.1. A képzés bemenetéül szolgáló fınév (N1) a jelzıs szerkezet alaptagjának (N2) része, birtoka. A jellemzett a képzés bemenetéül szolgáló konkrét jelentéső fınévvel laza birtokviszonyt alkot, például nıs (ember), férjes (asszony) ’akinek van házastársa’, családos (ember) ’akinek van(nak) gyermeke(i)’, gerinces állat ’van gerincoszlopa’, fiókos (szekrény) ’van(nak) fiókja(i). 3.2. A képzés bemenetéül szolgáló fınév (N1) a jelzıs szerkezet alaptagjával (N2) lokális jelentéső szintagmát alkot: (a) Nála van (adessivusi) jelentésben: A jellemzett a képzés bemenetéül szolgáló (konkrét) fınévvel el van látva, rendelkezik vele, a fınévvel jelölt tárgy, eszköz nála van, például fegyveres (tömeg) ’fegyver van nála’, íjas (katona) ’íj van nála’, fáklyás (ır) ’fáklya van nála’. (b) Rajta van (superessivusi) jelentésben: A szintagma alaptagja a bemenetül szolgáló konkrét jelentéső fınevet a felszínén, felületén tartalmazza. Ez a konkrét jelentéső fınév általában (i) növénynév, például bozótos (hely) ’bozót van rajta, azzal van benıve’, virágos (rét) ’virág van rajta, az borítja’, (ii) anyagnév, például havas (táj) ’hóval takart, borított’, mázas (cserép, korsó) ’máz van rajta’, sáros (út) ’sárral borított’, zománcos (edény) ’zománccal bevont’, (iii) térforma neve, például erdıs (vidék) ’erdı borítja’, hegyes (viidék) ’amelyen hegyek vannak’, mocsaras (terület) ’mocsár borítja’, (iv) ruhadarabot jelent, például kabátos (fiú) ’kabát van rajta’, kalapos (asszony) ’kalap van a fején’, egyenruhás (férfi) ’egyenruhát visel, egyenruha van rajta’. Ez utóbbi szintagmákban – ahogy Dezsı fejtegetéseibıl is kiderül – talán valóban a lokális viszony tekinthetı elsıdlegesnek: „a kabátos fiú ugyanis nem mond semmit a fiú és a kabát közti tulajdonviszonyról, csak a kettı együttes elıfordulását mutatja, akár A fiún kabát van, illetıleg más, hasonló szerkezető mondat: A fiúnál kabát van. Mivel nem mond semmit a tulajdonviszonyról (nem is tagadja), így megfelelhetne neki birtoklást kifejezı mondat is” (Dezsı 1971: 33). (c) Benne van, tartalmazza (inessivusi) jelentésben: A szintagma alaptagja a képzés bemenetéül szolgáló anyagot jelentı fınevet alkotórészként tartalmazza, például agyagos (talaj) ’agyagot alkotórészeként tartalmaz’, jódos (víz) ’jód van benne’, kénes (forrás, víz) ’ként tartalmaz’, lekváros (bukta) ’lekvár van benne’, szeszes (ital) ’alkoholt tartalmaz’, túrós (palacsinta) ’túrót tartalmaz’. 3.3. A jelzıs szerkezet alaptagja (N2) valamilyen kapcsolatban van (konnektív viszony) a képzés bemenetéül szolgáló fınévvel (N1).


345

Ez a képzıfunkció a képzés bemenetéül szolgáló szavak többféle szemantikai csoportjában is kimutatható: (a) ’intézmény, csoport, szervezet’ jelentéső fınevek, (b) számot jelentı fınevek, (c) elvont jelentéső fınevek. (a) Ebben a csoportban a szintagma alaptagja hozzátartozik az -(V)s képzıs derivátum ’intézmény, csoport, szervezet’ jelentéső alapszavában megnevezett névszóhoz, például kft-s (alkalmazott), emós (fiatalok) ’egy új ifjúsági szubkultúra képviselıi, akiket a boldogtalanság, a depresszió, a kilátástalanság jellemez’, FIDESZ-es (politikus), jobbos (irányultságú) ’(pol, biz) jobboldali’ (a képzés bemenetéül ez esetben középfokú melléknév szolgál, vö. még többes [szám]), szerzetes (barát) ’szerzetesrend tagja’, iskolás (módszer) ’általában az iskolákban alkalmazott, kevéssé önálló’, vö. még óvodás (kislány), (fı)iskolás (diák), lakodalmas (nép), halottas (menet), természetes (anyag). (b) Tıszámot jelentı (fınévi) alapszó estén az -(V)s képzıs derivátum funkciója hármas: (i) ’az adott számmal jelzett’ jelentéső, például tízes (szoba), hatos (villamos), az 1848-as (szabadságharc); megvan ez a funkció az ábécé betőibıl képzett derivátumokban is, például 1. a-s / 4. b-s / 8. c-s (diák) ’az adott (iskolai) évfolyam betővel megjelölt osztályába tartozik’, x-es ’osztályidegen, osztályellenség (a kommunizmus idején)’; (ii) ’a szám által jelölt idıpontban induló/érkezı jármő’ jelentéső, például A kettı húszas gyorssal érkezik; (iii) a tízes, százas, ezres stb. egységet jelentı számok neve általában az évtized, évszázad, évezred stb. meghatározására szolgál, például A húszas/nyolcszázas/?kétezres években történt. Úgy tőnik, az -(V)s képzı az utóbbi két alcsoportban nem produktív, hiszen zárt (listázható) szóosztályon mőködik: az (ii) alcsoportban az 1 és az 59 közötti tartomány tagjaiból, a (iii) alcsoportban pedig csak tíz/száz stb. egységet jelentı számnevekbıl hozható létre. (c) Az elvont jelentéső alapszóból képzett származékokban egyrészt (i) a ’valamin alapuló, valaminek megfelelı’ jelentésmozzanat kerülhet elıtérbe, például egyezményes (jel) ’egyezményen, közmegegyezésen alapuló’, hagyományos (viselet) ’régóta általánosan ismert (és használt)’, igazságos (döntés) ’igazságot követı, érvényesítı’, koncessziós (szerzıdés) ’koncesszión (engedményen) alapuló’, szokásos (kérdések) ’szokás szerinti, szokás szerint elıforduló’. Az -(ác)ió végő elvont jelentéső (latin eredető) idegen fınevekbıl is ’az alapszóban megnevezett fogalommal kapcsolatos, azzal együttjáró’ jelentés elemezhetı ki, például adaptációs (folyamat) ’átdolgozással, átírással kapcsolatos’, privatizációs (eljárás) ’magánosítással kapcsolatos’, másrészt (ii) az a jelentése, hogy a jelzıs szerkezet alaptagja (N2) a képzés bemenetéül szolgáló fınévvel (N1) együtt jár (okoz, elıidéz, kivált valamit) (comitativusi viszony), például bajos ’bajjal, nehézséggel járó, eredményes ’sikerrel, eredménnyel járó’, elınyös ’elınyökkel járó, kedvezı’, fájdalmas ’fájdalmat elıidézı’, vö. még félelmetes, káros, kétséges, kockázatos, lármás, unalmas, veszedelmes. 3.4. A jelzıs szerkezet alaptagja (N2) hasonlít a képzés bemenetéül szolgáló névszóhoz (N1). (a) Élılényt jelentı alapszavak esetén ’az alapszóra jellemzı, annak tulajdonságaihoz hasonló tulajdonságokat felmutató’ jelentés elemezhetı ki a derivátumokból, például asszonyos (alak) ’aszszony(ok)ra jellemzı’, férfias (jelenség) ’férfira jellemzı fizikai és lelki tulajdonságokkal rendelkezik’, vö. még diákos (lelkesedés), fiatalos (járás), legényes (viselet) öreges (mozgás), parasztos (ruha), petıfies (stílus), szegényes (ellátás). (b) Meglehetısen gyakori a külsı testrésznevekbıl képzett derivátumok metaforikus használata, amikor egy tárgy – valamilyen (külsı) testrészhez való hasonlatossága következtében – a testrészrıl kapja a nevét, ezzel emelve ki az adott tárgy jellemzı tulajdonságát, például csırös (kanna) ’csır alakúan kihegyesedı pereme van’, csuklós (busz, villamos) ’hosszú, középen forgó résszel megtoldott’, fejes (saláta, vonalzó) ’aminek feje van’, füles (kancsó, kosár) ’amin fül, fogó van’, hátas (szék) ’támlás’, horgas (orr) ’a horoghoz hasonlóan görbe, hajlott’, karos (gyertyatartó, -szék) ’aminek karja van’, lábas (-ház, óra, -jószág) ’lábakon, talapzaton álló, árkádos’, szemes (-bab, bors, takarmány) ’szemekbıl álló, meg nem tört, meg nem ırölt’.

346

H. Varga Márta

(c) Az -(V)s képzıs derivátumok metaforikus használata anyagnevekkel (és néha egyéb, konkrét jelentéső fınevekkel) kapcsolatban is elıfordul, például acélos (akarat) ’az acélhoz hasonlóan kemény, nagyon edzett, szívós’, aranyos ’kedves, bájos, szeretetre méltó’, érces (hang) ’érchez hasonlóan tisztán csengı, telt, erıs’, ernyıs (virág) ’ernyıhöz hasonló’, harmonikás (szoknya) ’harmonikához hasonlóan redızött v. győrött’. (d) Ha az alapszó népnév, akkor a derivátumok jelentése: ’az adott néphez hasonló tulajdonsággal jellemezhetı’, például franciás (könnyedség) ’a franciáknál szokásos, rájuk jellemzı; könynyed, finom’; magyaros (vendéglátás) ’a magyarok szokása szerinti, rájuk jellemzı’; mongolos (szem) ’a mongolokra jellemzı’. Egy esetben nemcsak a népnévbıl, hanem magából az országnévbıl is létrehozható -(V)s képzıs melléknév; a két derivátum jelentése azonban eltér egymástól: amerikai → amerikaias ’az amerikai ízlésre jellemzı’, Amerika → amerikás (magyar) ’Amerikába kivándorolt magyar, majd onnan végleg hazatért ember’ (vö. amerikai magyar ’Amerikába kivándorolt magyar’). (e) Azokból a helynevekbıl, amelyekbıl közvetlenül nem lehet -(V)s képzıs alakokat létrehozni, az -i/-si képzıs – viszonyító jelentéső – melléknévi derivátumaik az -(V)s képzıvel továbbképezhetık, például párizsias (*párizsos) ’Párizsra, a párizsiakra emlékeztetı’; vidékies (*vidékes) ’vidékre, vidéki emberre jellemzı, emlékeztetı’; falusias (beszéd) ’a falusiakra, vidékiekre jellemzı’. Hasonló módon nem helynevet jelentı alapszavakból is létrehozhatók továbbképzett melléknévi derivátumok, például állatias (viselkedés) ’állatra emlékeztetıen durva, vad’, bajtársias (hangulat) ’bajtársak között szokásos, hozzájuk illı’, családias (hangulat) ’bensıséges, meghitt’, vö. még délies, emberies, gépies, hısies, keleties, kísérteties, légies, mővészies, nemzeties, népies, nıies, nyárias, ıszies, régies, szónokias, szőzies, testvéries, télies, ünnepies. Ezek ’a képzés bemenetéül szolgáló fınévi alapszóra emlékeztetı, ahhoz hasonló’ jelentéssel rendelkeznek. 3.5. Gyakoriság, tartósság, jellemzı tulajdonság Néhány kettıs szófajú alapszó esetén a képzı gyakoriságra utal, például beteges (gyerek) ’aki gyakran beteg, hajlamos a megbetegedésre’ (vö. beteg); részeges (ember) ’gyakran részeg’ (vö. részeg). Étel- és italneveket, élvezeti cikkeket jelentı alapszavak esetén ’az adott ételt, italt kedvelı, azt gyakran, rendszeresen fogyasztó’ jelentés mint jellemzı tulajdonság elemezhetı ki a derivátumokból, például boros, sörös, sütis, drogos, dohányos. A fázós, mosolygós, spórolós, érzelgıs, veszekedıs, pityergıs típusú derivátumok morfológiailag kétféleképpen elemezhetık: az igei bázisból -ós/-ıs képzıvel vagy a melléknévi igenévbıl -s képzıvel képzett derivátumként. Tehát fáz-ós vagy fázó-s, veszeked-ıs vagy veszekedı-s stb. A Strukturális magyar nyelvtan az utóbbi megoldást tekinti adekvátnak mind szemantikai, mind pedig morfológiai meggondolásból: „A melléknévi igenevek is tulajdonságot jelölnek. A belılük képzett mellékneveknek az a többletjelentésük, hogy a cselekvést/állapotot mint az alany állandó, jellemzı tulajdonságát jelölik. Tehát az -s képzı jelentése: a bemenetül szolgáló melléknévi igenév által kifejezett tulajdonság az alany állandó/jellemzı tulajdonsága. Az -Ós képzés esetén elvész a melléknévi igenév és a melléknév közötti szemantikai kapcsolat. Morfológiai szempontból pedig – legalábbis az összetételek esetében – a képzés bemenete csak az -Ó képzıs alak lehet: *levélír → levélírós, levélíró → levélírós. Ezek az érvek egyértelmően az -s képzıs elemzés mellett szólnak” (Kiefer– Ladányi 2000b: 193). A derivátumok általában állandó, jellemzı pszichikai, fizikai tulajdonságot, hosszabb ideig meglévı jellegzetességet fejeznek ki, például bıgıs ’sírós’, fázós ’a hideget általában nehezen tőrı’, félıs ’ijedıs’, köhögıs ’gyakran köhög’, mosolygós ’aki mosolyogni szokott’ (Kiefer–Ladányi 2000b: 183, 191–4), lásd még harapós, hazudós, pityergıs, spórolós, verekedıs. Ágensi szerepő alany esetében a képzés általában akkor lehetséges, ha az ige gyakorító vagy tartós cselekvésre utaló képzıt tartalmaz, például fızögetıs ’szívesen és gyakran fız’; futkározós ’szeret futkosni, szaladgálni’; nézegetıs ’szeret hosszasan nézelıdni’; üldögélıs ’szeret huzamosan (meg)ülni valahol’.


347

3.6. Állapot Az ’állapot’ jelölés az ’ellátottság’ jelentésbıl specializálódhatott. Az ilyen jelentéső derivátumok egyik csoportja idıjárási jelenségek neveibıl jött létre, például esıs (évszak), ködös, párás (idı), másik csoportjába a betegségnevekbıl képzett derivátumok tartoznak, például himlıs, influenzás, náthás, skarlátos, torokgyulladásos stb., amelyek beteg állapotra utalnak. 3.7. Idıtartam, mérték Az -(V)s képzınek ezt a funkcióját az alapszavak jelentésének besugárzása alakíthatta ki, azok tudniillik fıként mértékegységet jelölnek, amelyek kötelezı jelzıi bıvítményt igényelnek, például (öt) hónapos (kislány) ’öt hónapja született’, (két)éves (szerzıdés) ’két évre szóló’, (több)órás (elıadás) ’órákig tartó’, kétkilós (kenyér) ’két kiló súlyú’, ötliteres (üveg) ’öt liter őrtartalmú’. A számmal kifejezett jelzıi bıvítmény elmaradása esetén az -(V)s képzıs derivátum mást jelent: a szintagma fınévi alaptagjának a fajtáját nevezi meg, például napos (-csibe) ’egy csibefajta az értékesítés szempontjából’, hetes (bölcsıde), ’a kisgyermekek gondozását egész héten át ellátó (intézmény)’, hónapos (szoba) ’havonta fizetendı bérő’, éves (szerzıdés) ’egy évre szóló’, kilós (kenyér) ’a darabáruval ellentétben súlyra mért’, literes (üveg) ’valahány liter őrtartalmú’, vö. még poharas (tejföl), kannás (bor). Ilyen esetekben számnévi elıtag nem is mindig tehetı a jelzı elé: *öthetes bölcsıde, *három hónapos szoba, illetve a számnévi komponenssel kiegészült jelzı gyakran más jelentésben szerepel, vö. éves szerzıdés (a szerzıdéskötés egyik típusa) ~ egyéves szerzıdés ’a szerzıdést egy évre kötötték’; naposcsibe (’az értékesítés szempontjából egy csibefajtát jelent: egy vagy néhány napja kikelt csibe’) ~ egynapos csibe ’kb. 24 órával ezelıtt kelt ki a tojásból’, kilós (kenyér) ’a darabáruval ellentétben súlyra mért’ ~ kétkilós (kenyér) ’két kiló súlyú’. 3.8. Kicsinyítés Az -(V)s kezdetben a személynevek kicsinyítı, becézı képzıjeként volt produktív, minden bizonnyal ez segítette elı közszói alkalmazását is. Ebben a funkcióban az alapszóban kifejezett tulajdonság kisebb mértékő meglétét jelöli, például a (kettıs szófajú) színnevekbıl származó derivátumokban, például barnás (erezető) ’kissé barnás, barnába hajló’; kékes (víz) ’kissé kékes, kékbe játszó’; zöldes (szem) ’zöldhöz hasonló színárnyalatú, zöldbe játszó’. Hasonló funkciója van az -(V)s képzınek a kopottas (viselet), viseltes (ruha), szentes (táj) ’vallásos’, (nép) ’szenteskedı’ derivátumokban is. Néhány nyelvjárási formára is rábukkantam, például drága ~ (nyj) drágás ’kissé drága’, ritka ~ (nyj) ritkás ’kissé v. helyenként ritka’, setétes ’sötét’. A nyelvjárási formák között elıfordulnak elemismétléses (redundáns) alakok is, például édes ~ (nyj) édeses ’kissé édes, édeskés’, idıs ~ (nyj) idıses ’(szépítı) kissé már idıs’. A -kA kicsinyítı képzı -s formánssal továbbképzett származékai, például bohó ~ bohókás, édes ~ édeskés, hosszú ~ hosszúkás, kövér ~ kövérkés, ravasz ~ ravaszkás, savanyú ~ savanykás, szomorú ~ szomorkás is kicsinyítést, enyhítést fejeznek ki. A [-ka + s] képzıt már a MMNy. a kialakulóban lévı összetett képzık között tartja számon (Bencédy–Fábián–Rácz–Velcsovné 1991: 119). 3.9. Nyomatékosítás, nagyítás, jelentéssőrítés A -sÁgOs képzıt többé-kevésbé tudatos képzıalkotás hozta létre a felsıfok jelölésére a kései ómagyar korban. „Az ok valószínőleg a kódexek fordítás mivoltában keresendı: az eredeti latin szövegekben ugyanis a melléknevek felsıfoka képzéssel alakult, s a fordítók a lehetı legnagyobb szöveghőségre törekedve a magyar megfelelıket is képzett szavakként akarták megadni” (Benkı 1992: 306). A jóságos, szépséges, hőséges stb. melléknevek alaktani megítélésével kapcsolatban nincs egységes állásfoglalás a leíró grammatikákban. A mai magyar nyelv a -sÁgOs toldalékról olyan képzıcsoportként teszt említést, amelyik bizonyos származékokban összetett képzıként viselkedik, más, hasonló szerkezető származékokban viszont csupán továbbképzés történt. A fejezetet író Velcsov Mártonné szerint összetett képzı van a jó-ságos, szép-séges szavakban, ezekben a példákban ugyanis egységesnek véli a képzıbokor jelentését (függetlenül attól, hogy szerkezetileg jól tagolhatók), mert a származékszavak a jó, hő, szép alapszókkal állnak szemben, azok nyomatékosabb szinonimái. Velük szemben továbbképzésrıl kell beszélnünk például az egész-ség-es melléknév

348

H. Varga Márta

esetében, mert itt a közbeesı képzett fınevet, az egészséget képeztük tovább melléknévvé, tehát két különálló, egyszerő képzı rajta a -ség és az -(e)s (Bencédy–Fábián–Rácz–Velcsovné 1991: 119). T. Somogyi Magda – a leíró nyelvtani hagyomány ellenére – cáfolja a -sÁgOs képzı egységes képzıbokorként való értelmezését. Elismeri ugyan, hogy a -sÁgOs szuffixum nemegyszer mást jelent, mint a -sÁg + -Os, például jóságos ’nagyon jó’, szépséges ’nagyon szép’, ugyanakkor ezekben a derivátumokban is jól érzékelhetı a ’jósággal, szépséggel ellátott’, vagyis az -s képzıbıl levezethetı jelentéstartalom. Szerinte még a nagy-ság-os, méltó-ság-os szóalakok jelentésének eltérése sem a -sÁgOs toldaléksor összeforrásában keresendı, hanem az egész szóalak specifikus jelentésével magyarázható (T. Somogyi 2000: 29). A nagyság és a méltóság voltaképpen (legalább) két jelentéssel rendelkeznek, egy konkréttal (’fizikai méret’, illetve ’magas rang’) és egy elvonttal (’fontosság, szellemi stb. kiválóság’, illetve ’valaminek a tiszteletet keltı volta’). Az idézett derivátumok az elvont lexémákon alapulnak. Ha még teljes határozottsággal dönthetnénk is az ilyen esetekben az összeforrottság mellett, az anyanyelvi beszélı valószínőleg képzıként kezelné a toldalékokat a módosult jelentéső szavakban is (vö. még bátorságos, bensıséges, boldogságos, bıséges, dicsıséges, fensıséges, fényességes, gyönyörőséges, igazságos, készséges, kétséges, magasságos, mélységes, szélsıséges, szentséges, szörnyőséges, tisztességes, valóságos, vígságos). Érdekes szemantikai csoportot alkotnak azok a derivátumok, amelyek bemenetéül külsı testrésznevek szolgálnak. A külsı testrésznevekhez általában ritkán járul -(V)s képzı, ezek a derivátumok ugyanis általában nem képesek egyedítésre, ezért személyek jellemzésére nem alkalmasak (a fejes, kezes stb. ’valakinek feje, keze van stb.’ jelentésben minden emberrıl állítható). Néhány származéktól (pl. bajuszos, borostás, szakállas) eltekintve a külsı testrésznevekkel való jellemzésnek kizárólag akkor van értelme, ha az illetı testrész jellemzı tulajdonságát (nagyságát, színét stb.) is azonnal megnevezzük; a melléknévvel determinált fınévi alaptaghoz azonban ilyen esetben általában az -(j)Ú képzıt illesztjük: elálló fülő, szép szemő, kerek arcú stb. A külsı testrésznévvel történı egyedítés csak azokban a példákban fogadható el, amelyekben „a fınévi fej által kifejezett entitásnak nem lényegi jellemzıje a melléknév által jelölt tulajdonság, például hajas baba” (Laczkó 2000: 648). Amennyiben külsı testrészeket jelentı fınevekbıl mégis létrehozunk -(V)s képzıs származékokat, például combos, faros, fenekes, hasas, melles, pocakos, tenyeres-talpas, termetes, testes, vállas, akkor ezekben az -(V)s ellátottságot kifejezı funkciója nagyító árnyalattal egészül ki, és az így képzett szó az alapszóban jelölt testrész feltőnı méretére utal, például combos ≠ ’combja van’, melles ≠ ’melle van’, tenyeres-talpas ≠ ’tenyere, talpa van’, vállas ≠ ’válla van’ stb., inkább a jelzıvel egyedített -(j)Ú képzıs erıs combú, nagy mellő, nagy kező, nagy lábú, széles vállú stb. melléknevek jelentésével mutat rokonságot. Az -(V)s képzı – gyakoriságánál fogva – alkalmasnak bizonyult a szófajiság jelölésére is (a szófaji minıség jelölése csak nagyszámú származékban tapadhat egy képzıhöz). A selejt ~ selejtes, szomszéd ~ szomszédos alakpárokban az -(V)s képzı funkciója éppen a szófaji hovatartozás nyomatékosítása lehetett. E funkció megvalósulásával a kettıs szófajú szavak körében visszaszorult a homonímia a fınévi és a melléknévi megfelelık között. A szabad ’tevékenységében, magatartásában, jogaiban nem korlátozott’ ~ szabados ’féktelen, kicsapongó’, tele/teli ’valamivel’~ teljes ’egész, hiánytalan’ esetében a két alak jelentése határozottan szétvált. Az elvont fınevekbıl képzett -(V)s képzıs derivátumoknak gyakran dicsérı értelmet tulajdoníthatunk. Ez a jelentéstöbblet olyan szerkezetekben figyelhetı meg, amelyekben a melléknév a „birtokos” valamilyen inherens, elidegeníthetetlen jegyére utal. Ezek a származékok jelentésükben nagyon közel állnak az -(j)Ú képzıs derivátumokhoz, például arányos ~ jó arányú, de míg az utóbbiak kötelezı melléknévi bıvítménnyel, -(V)s képzıs szinonimáik anélkül fordulnak elı. Aránynyal például minden tárgy rendelkezik, arányosnak mégis csak a jól proporcionált, esztétikai élményt nyújtó aránnyal, formával bírót mondjuk. Más példák: erkölcsös ~ jó erkölcső, erıs ~ nagy erejő, eszes ~ jó esző, formás ~ jó formájú, hangulatos ~ jó hangulatú, jellemes ~ kiváló jellemő, kedélyes ~ jókedélyő.


349

A szín/szag/illat/íz/hang/kor/idı/hír fınevekbıl is képezhetık -(V)s képzıvel származékok: színes, szagos, illatos, ízes, hangos, koros, idıs. A képzett forma ezekben az esetekben is sőrítést fejez ki, tudniillik a képzett szó nem egyszerően összege az alapszó és a képzı jelentésének: hangos ≠ ’hanggal rendelkezı’, szagos ≠ ’szaggal rendelkezı’, koros ≠ ’kora van’ stb.; jelentése inkább ’nagy hanggal, erıs szaggal rendelkezı, magas korral megáldott’, tehát a jelzıvel egyedített -(j)Ú képzıs nagyhangú, erıs szagú, éltes korú stb. melléknevek jelentésével mutat rokonságot. 3.10. Absztrahálás A csúf ~ csúfos, keserő ~ keserves, szők ~ szőkös, tág ~ tágas stb. párokban az -(V)s-sel megtoldott melléknevek (a kezdeti funkcióazonosság után) kezdtek oly módon szétválni, hogy a keserves típus inkább állítmányi szerepben és inkább elvont értelemben használatos, míg a másik inkább jelzı és konkrét(abb) jelentéső. 3.11. A denominális -(V)s képzı funkciói (összefoglalás) Képzıfunkciók

1. birtoklás 2. lokálisi jelentés: adessivus

superessivus

A képzés bemenetéül szolgáló Példák szófajok jellegzetes lexikai csoportjai konkrét fınevek férjes (asszony), fiókos (szekrény), gerinces (állat), konkrét fınevek (használati tárgyak, eszközök)

fegyveres (tömeg), íjas (katona), fáklyás (ır),

(a) növénynevek (b) anyagnevek

erdıs (vidék), virágos (rét), mázas (cserép), zománcos (edény), kalapos (nı), egyenruhás (férfi), hegyes (vidék), mocsaras (terület), jódos (víz), lekváros (bukta), szeszes (ital), óvodás (kislány), kft-s (alkalmazott), szerzetes (barát), tízes (szoba), kettı húszas (gyors), egyezményes (jel), igazságos (döntés), fájdalmas (betegség), kockázatos (vállalkozás), asszonyos (alak), diákos (lelkesedés), legényes (viselet), csırös (kanna), füles (kancsó), csuklós (busz), acélos (akarat), érces (hang). franciás (könnyedség), magyaros (vendéglátás), családias (hangulat), falusias

(c) ruhadarabok (d) térformák nevei inessivus

anyagnevek

3. konnektív jelentés

(a) ’intézmény, csoport, szervezet’ jelentéső fınév (b) számot jelentı fınevek (c) elvont fınevek

4. hasonlóság

(a) élılényt jelentı fınevek

(b) külsı testrésznevek (c) anyagnév (d) népnevek (e) -i, -si képzıs melléknevek

350

H. Varga Márta Képzıfunkciók

A képzés bemenetéül szolgáló szófajok jellegzetes lexikai csoportjai

5. tartósság, gyakoriság

(a) kettıs szófajú szavak (b) étel- és italnevek (c) -Ó-képzıs melléknévi igenevek (a) idıjárási jelenségek nevei (b) betegséget jelentı nevek (c) belsı testrésznevek idıtartamot, mértéket jelentı fınevek

6. állapot

7. idıtartam, mérték

8. kicsinyítés

(a) színnevek (b) -t/-tt képzıs melléknévi igenevek (c) -kA képzıs melléknevek

9. nyomatékosítás (nagyítás, jelentéssőrítés)

(a) -sÁg képzıs fınevek (b) külsı testrésznevek (c) elvont jelentéső fınevek

10. absztrahálás

(d) melléknevek konkrét melléknevek

Példák

(viselet), beteges, részeges, boros, sörös, sütis, ugatós, fázós, sírós, hazudós, fızıgetıs, ködös, esıs, párás, skarlátos, AIDS-es (beteg), ízületes, epés, szíves, ideges, (két)éves (szerzıdés), (öt)literes (üveg), (két)kilós (kenyér), kékes (víz), barnás (erezet), kopottas (viselet), viseltes (ruha), édeskés, hosszúkás, kövérkés, ravaszkás, jóságos, szépséges, hőséges, combos, melles, testes, arányos, erkölcsös, eszes, színes, szagos, koros, híres, selejtes, szomszédos, szabados, keserves, szőkös, tágas,

4. A deverbális funkciójú -(V)s képzı Az -(V)s képzı deverbális funkcióban nem produktív, és meglehetısen ritkán fordul elı. Igetıbıl képzettnek látszanak a következı derivátumok: drágalátos (< drága + lát) ’értékes, látni érdemes, szép’ < 1. (rég) ’szeretett, drága’, 2. (gúny) ’érdemtelenül dédelgetett, elkényeztetett’, 3. (gúny) ’nem szeretetreméltó, becsülést nem érdemlı’, lakos (< lakik), iszos (< iszik) (nép biz) ’a szeszes italt (túlságosan) kedvelı’, csavaros (< csavar), szorgos (< szorog, nyugtalansággal együttjáró sietı, sürgölıdı mozgást végez), takaros (< takar), tilos (< tilt), unos (< un): a ’kellemetlenül gyakran, örökösen, állandóan’ jelentéső unos-untalan figura etymologicában fordul elı.

5. Egyéb szófajokból létrehozott -(V)s képzıs derivátumok 5.1. A képzés bemenetéül szolgáló szó -t/-tt képzıs befejezett melléknévi igenév. E derivátumok közül sok fınévi jelentésővé vált, például gyıztes, szıttes, tettes. Melléknévi jelentéssel rendelkezik például az ittas, jártas valamiben (eredeti jelentése: ’sokaktól járt’), kopottas, kıttes (tészta) (táj) ’kelt’, mentes valamitıl (az elavult menik ige -t befejezett melléknéviigenév-képzıs régi nyelvi ment ’megmentett, megmenekült’ alakjának származéka, vö. Zaicz 2006: 529), viseltes. 5.2. Az alapszó határozószó: a régies alant ’lent’ határozószó melléknévi származéka a ma átvitt értelemben használatos alantas ’alacsony színvonalú, közönséges, aljas’. 5.3. Az alapszó névmás: önös (érdek) ’önzı’.


351

5.4. Az alapszó névutó, például alattas mn és fn (rég) ’alantas’, együttes (tulajdon) mn és fn ’közösen birtokolt, tarott, végzett’, felettes (hatóság)’ mn és fn ’vkinek, vminek fölébe rendelt vezetı, irányító (személy, szerv), helyettes mn és fn ’rangban, hatáskörben a vezetı után következı’, köz(öt)tes (termesztés) mn és fn ’vmely növény sorai közé vetett, ültetett másfajta növény’, mögöttes (értelem) mn ’rejtett, vmi mögötti’. 5.5. Az alapszó módosítószó: bizonyos 1. ’biztos, kétségtelen, nyilvánvaló’; 2. ’a körülményekbıl ismert vagy sejtett’, 3. ’meg nem nevezett, de meghatározottnak gondolt’.

6. A képzık kapcsolódási rendszere Ebben a fejezetben azt vizsgálom, milyen tulajdonságú relatív szótıhöz (képzett alapszóhoz) járulhat az -(V)s formáns. Az alábbi táblázat az -(V)s képzınek más képzıkkel való lineáris kapcsolódási lehetıségeit mutatja be. A komplex morfológiai struktúrával rendelkezı szavak képzıi ’nomen acti’ képzık -At -(V)mÁny -vÁny -ék -(A)dék -(A)lék -(A)tal -(A)lOm -dAlOm -Ány -Al, Ál -Ály -óka -cs -Ár -Ás -(A)sÁg -sÁg -i, -si -kA -lAg -Ó -t, -tt -(ác)ió

Példák a komplex morfológiai struktúrával rendelkezı szavak -(V)s képzıvel továbbképzett derivátumaira

ígéretes, kellemetes, kockázatos, köteles, szerzetes, szorgalmatos, természetes, hagyományos, egyezményes, eredményes, tudományos, veteményes, kérvényes, utalványos, vegyülékes, szándékos, töredékes, váladékos, moslékos, tartalékos, toldalékos, töltelékes, ételes, italos, hiteles, gyötrelmes, gyızelmes, félelmes, figyelmes, unalmas, bonyodalmas, fájdalmas, veszedelmes, töltényes, fedeles, fonalas, huzatos, vonalas, dagályos, mondókás, bohókás, habarcsos, tekercses, füzéres, áldásos, kérdéses, tojásos, vallásos, költséges, nyereséges, tanulságos, barátságos, egészséges, hőséges, jóságos, párizsias, vidékies, falusias, állatias, bajtársias, édeskés, hosszúkás, ravaszkás, szomorkás, állítólagos, kezdetleges, névleges, utólagos, végleges, félıs, mosolygós, ugatós, harapós, fızögetıs, jártas, kopottas, kıttes, mentes, viseltes, adaptációs, privatizációs

A fentebb tárgyalt képzıtársulások közül többet is (pl. -sÁg + Os > -sÁgOs, -kA + -s > kÁs, -Ó + -s > -Ós, -lAg + -Os > -lAgOs stb.) a legtöbb leíró grammatika összetett képzınek tekint.

352

H. Varga Márta

7. Lexikalizálódott jelentések Produktív képzés esetén a képzett szavak jelentése szemantikailag kompozicionális, azaz kiszámítható az alapszó és a képzı jelentésébıl. Elıfordul, hogy a produktív képzéssel létrehozott derivátumoknak lexikalizálódik a jelentése. A lexikalizálódott jelentések nagy száma pedig odáig vezethet, hogy a képzésmód – a szóképzési jelentés elhomályosulása miatt – elveszíti produktivitását. A lexikalizálódás a következı szemantikai csoportokban érhetı tetten: 1. a bemenetül szolgáló fınév belsı szervet jelent, 2. a bemenetül szolgáló fınév külsı testrésznek a neve, 3. bemenetül folyamatos melléknévi igenévi derivátum szolgál. 7.1. A belsı szervet jelentı testrésznevek -(V)s képzıs változataiban a testrészre való utalás szinte teljesen megszőnik, a szótı és a képzı jelentése teljesen új jelentést hoz létre; ezek a melléknevek – amennyiben emberre vonatkoznak – szinte kivétel nélkül átvitt értelmőek: állandó tulajdonságot jelentenek (újabb jelzı felhasználása nélkül), például csontos ’sovány’, epés ’keserően haragos’; gerinces ’szilárd jellemő’; gıgös (< gége) ’nagyon büszke, öntelt’, ideges ’ingerlékeny, nyugtalan, izgatott’, inas 1. ’sok ínt tartalmazó, rágós (hús)’, 2. ’erıs, izmos’; izmos ’erıs’, lelkes ’vmit teljes odaadással végzı, érzelmileg azonosulni tudó’; nyelves ’sokat nyelvelı, feleselı’; szíves ’barátságos, jóindulatú, nyájas’; torkos ’nyalánk, falánk’; beteg állapotra utalnak a következık, például ízületes ’ízületi betegségben szenvedı’, epés ’epebajos’, szíves ’szívbeteg’. Ritkán külsı tulajdonságot is jelenthetnek, például hájas ’elhízott’; hasas 1. ’(tréf) ’pocakos’, 2. ’vemhes, terhes’, 3. ’öblös (tárgy)’. 7.2. Elıfordul, hogy az -(V)s képzıvel külsı testrésznevekbıl jönnek létre lexikalizálódott jelentéső derivátumok. Ezek általában (jellemzı) belsı tulajdonságokra utalnak, például derekas ’elismerésre méltó, nagyon jó’, kezes ’jámbor’, (bal)kezes ’ügyetlen’, markos ’erıs (férfi)’, nyakas ’konok, makacs’, szájas ’nagyszájú, nagyhangú’, szemes ’a kedvezı lehetıséget hamar felismerı és kihasználó’, (szem)füles ’mindenre felfigyelı, a kedvezı lehetıséget hamar felismerı és kihasználó’. 7.3. Fentebb (3.5.) már rámutattam, hogy a folyamatos melléknévi igenevekbıl továbbképzett derivátumok általában az alany állandó, jellemzı pszichikai vagy fizikai tulajdonságát jelölik, például bıgıs ’sírós’. Közöttük elég sok lexikalizálódott jelentéssel rendelkezı derivátumot találunk, például csípıs, folyós, nyomós, ropogós, szívós.

8. Az -(V)s képzıs derivátumok fınévi használata Sokirányú az -(V)s képzıs derivátumok fınévi használata is, például: – kicsinyítı, becézı nevek, például cicus, kutyus, Icus, Gyulus; – foglalkozások, például asztalos, bádogos, béres, boltos, büfés, csapos, csicskás, énekes, fazekas, fogatos, fuvaros, gondolás, gulyás, iparos, kályhás, kellékes, kocsmáros, könyvtáros, kubikos, kukás, lakatos, munkás, raktáros, táncos, tiszteletes, trafikos, tudós, újságos, őrhajós, zöldséges; – zenészek, például cimbalmos, dobos, dudás, fagottos, furulyás, gordonkás, harmonikás, hegedős, pikulás, trombitás; – táncok, például csárdás, palotás; – családi állapot, például házas, nıs; – állatok, például farkas, kotlós, sertés, szarvas, szárnyas, teknıs; – oktatási intézmények tanulói, például elsıs, negyedikes, nyolcadikos, bölcsıdés, óvodás, (fı)iskolás, végzıs, magyaros, oroszos, matekos; – sportolók, például evezıs, kajakos, pólós, hokis, (gör)deszkás; – betegek, például asztmás, AIDS-es, cukros, diftériás, epés, himlıs, influenzás, ízületes, kanyarós, kolerás, leprás, maláriás, náthás, reumás, TBC-s;


353

– (katonai) rendfokozat, például tizedes, százados, (al)ezredes, felettes, helyettes; – használati tárgyak: edények, például lábas; bútorok, például fogas, szemetes; ruhanemő, például kezeslábas, szıttes, ujjas, varrottas; egyebek, például gyújtós, itatós, karikás; – ételek, például krémes, lángos, mézes, oldalas, (csirke)paprikás, pirítós; – győjtınevek, például akácos, bükkös, cserjés, dinnyés, fenyves, gesztenyés, gyertyános, gyümölcsös, hínáros, jegenyés, kukoricás, lucernás, makkos, ménes, nádas, rekettyés, tisztás, tölgyes, szilvás, szedres; – pénzcímletek: tízes, húszas, ötvenes, százas, ezres; – a kártyjátékokban: hetes, nyolcas, kilences, tízes (általában értékrendet jelent); – villamosok, autóbuszok stb. elnevezésében: negyvenhetes, hatos; – iskolai osztályzatok: jeles, közepes, elégséges, ötös, négyes; – a sportban: tizenegyes, hetes (büntetırúgás, illetve büntetıdobás); – a sorsjátékokban: ötös, négyes, tizenhárom plusz egyes (nyerı találatok).

9. Összegzés A denominális névszók döntı többségében a képzıknek az a szerepük, hogy az alapszóbeli jelentés megváltoztatását jelöljék. Az -(V)s képzıs derivátumok szóképzési szabályból adódó legáltalánosabb jelentése a ’valamivel való ellátottság’; ezen az általános jelentésen belül azonban különféle szemantikai tartalmak fejezhetık ki, amelyek az alapszóval és a belıle képzett származékszóval jelölt valóságelemek közötti kapcsolatot, összefüggést tükrözik, például a ’birtoklás’, ’nagyítás’, ’kicsinyítés’, ’valamihez tartozás’, ’ellátottság’, ’elvontság’, ’mérték’ kifejezése. Az is elıfordulhat, hogy az elıbbiektıl eltérı irányú jelentésmódosulást mutat ki az elemzés egy-egy derivátumban, ez pedig azért nem meglepı, mert az alapszó besugárzása (vagy valamilyen speciális igény) egyedi értelmet adhat egy-egy származékszónak. Az -(V)s képzıs derivátumok közül nem tipizálható a végbement jelentésmódosulás (annak ellenére, hogy az alapszavak zömmel világosak) például a következıkben: aljas, alkalmas, becses, dolgos, érdekes, felséges, fenséges, figyelmes, filléres, garasos, gondos, házas, helyes, kedves, kehes, köteles, közönséges, mérges, mindenes, népes, nyájas, rendes, soros, számos, terhes, tetemes, ügyes, választékos, város, vemhes, zabos. Ezeknek a szemantikailag nem kompozicionális alakoknak a morfológiai szerkezete egyértelmő ugyan (bennük könnyen felismerhetı az alapszó), a derivátumok jelentése azonban nem vezethetı le alkotóelemeik (az alapszó és a képzı) jelentésébıl. A derivátumok jelentése mindig a használatban válik konkrétabbá, egyértelmővé. Csak a szövegkörnyezet segít az -(V)s képzı funkciójának a meghatározásában a következı példákban is: például ernyıs virág ~ ernyıs kislány, hájas pogácsa ~ hájas férfi, kávés kanál ~ kávés pohár, tejfölös pohár ~ tejfölös száj, mézes csupor ~ mézes kanál ~ mézes terítı ~ mézes puszedli, fegyveres ır ~ fegyveres szolgálat, fáklyás ır ~ fáklyás felvonulás, parasztos viselet ~ parasztos megnyilatkozás, csillagos égbolt ~ csillagos éjszaka, harmonikás férfi ~ harmonikás szoknya, mákos tészta ~ mákos kalács, halottas kocsi ~ halottas menet. Az ellentétpárok szoros kapcsolatát, asszociációs egymásra hatását tükrözik az alkalmatos ’alkalmas’, állhatatos ’következetesen, szilárdan kitartó, hőséges’, kellemetes (gúny) ’kellemes’, szemérmetes ’túlzottan vagy színleg szemérmes’, (rég) szorgalmatos ’szorgalmas’ alakok, amelyekben világosan felismerhetı az ellentétpár fosztóképzıs tagja (alkalmatlan, állhatatlan, kellemetlen, szemérmetlen). E keresztezéssel létrejött alakok jelentése is hibrid, felemás: szövegkörnyezettıl, stílushasználattól függıen ellátottságot és hiányt is kifejezhet (vö. még félelmetes, szerelmetes).

354

H. Varga Márta SZAKIRODALOM

Balázs Géza (fıszerk.) 2005. Jelentés a magyar nyelvrıl. Akadémiai Kiadó, Budapest. Bárczi Géza – Országh László (fıszerk.) 1959–1962. A magyar nyelv értelmezı szótára I–VII. Akadémiai Kiadó, Budapest. Bencédy József – Fábián Pál – Rácz Endre – Velcsov Mártonné 1991. A mai magyar nyelv. Tankönyvkiadó, Budapest. = MMNy. Benkı Loránd (fıszerk.) 1991/1992. A magyar nyelv történeti nyelvtana. I. kötet, II/1. kötet. Akadémiai Kiadó, Budapest. Dezsı László 1971. A jelzıs „fınévi csoport” a magyarban. NytudÉrt. 76. Dressler, Wolfgang U. – Ladányi, Mária 1998. On grammatical productivity of word formation rules (WFRs). Wiener Linguistische Gazette 62/63: 29–55. Dressler, Wolfgang U. – Ladányi, Mária 2000. Productivity in word formation (WF): a morphological approach. Acta Linguistica Hungarica 47: 103–44. Juhász József – Szıke István – O. Nagy Gábor – Kovalovszky Miklós (szerk.) 1972. Magyar értelmezı kéziszótár. Akadémiai Kiadó, Budapest. Károly Sándor 1970. Általános és magyar jelentéstan. Akadémiai Kiadó, Budapest. Kiefer Ferenc (szerk.) 2000. Strukturális magyar nyelvtan. 3. Morfológia. Akadémiai Kiadó, Budapest. Kiefer Ferenc – Ladányi Mária 2000a. A szóképzés. In: Kiefer 2000: 137–64. Kiefer Ferenc – Ladányi Mária 2000b. Morfoszintaktikailag semleges képzések. In: Kiefer 2000: 165–214. Laczkó Tibor 2000. Zárójelezési paradoxonok. In: Kiefer Ferenc 2000: 619–51. Ladányi Mária 2001. Szempontok a morfológiai produktivitás megállapításához. In: Bakró-Nagy Marianne – Bánréti Zoltán – É. Kiss Katalin (szerk.) Újabb tanulmányok a strukturális magyar nyelvtan és a nyelvtörténet körébıl. Kiefer Ferenc tiszteletére barátai és tanítványai. Osiris Kiadó, Budapest, 232–46. Ladányi Mária 2007. Produktivitás és analógia a szóképzésben. Tinta Könyvkiadó, Budapest. Ladányi Mária 2008. Produktivitás és analógia a szóképzésben: a magyar fınévképzés néhány esete. In: Ladányi – Tolcsvai 2008: 349–430. Minya Károly 2007. Új szavak I. Tinta Könyvkiadó, Budapest. Papp Ferenc 1969. A magyar nyelv szóvégmutató szótára. Akadémiai Kiadó, Budapest. Pusztai Ferenc (fıszerk.) 2004. Magyar értelmezı kéziszótár. Akadémiai Kiadó, Budapest. T. Somogyi Magdolna 2000. Toldalékrendszerezésünk vitás kérdései. Tinta Könyvkiadó, Budapest. Szegfő Mária 1991. A névszóképzés. In: Benkı 1991/1992: 188–258. Zaicz Gábor (fıszerk.) 2006. Etimológiai szótár. Magyar szavak és toldalékok eredete. Tinta Könyvkiadó, Budapest.

H. Varga Márta KRE Nyelvtudományi Tanszék

SUMMARY H. Varga, Márta On the productivity of the derivational suffix -(V)s In present-day Hungarian, two productive derivational suffixes, both going back to ancient times, can express the meaning ‘having the property of being provided with X’: -(V)s and -(j)Ú. With these two suffixes, new derivatives were continually formed throughout the history of Hungarian. The use of these two morphemes must have exhibited the difference that they show today ever since the Proto-Hungarian period: -(j)Ú can only be attached to the head of an adjective–noun combination (i.e., a noun modified by an adjective of quality or quantity), whereas adjectives formed by -(V)s may stand alone, they do not require an adjectival modifier. Hence, the rules of the use of the two suffixes differ fundamentally: this is what accounts for the fact that two productive morphemes of the same function coexist permanently, without either of them receding.

H. Varga Márta: A -(V)s képzı produktivitásáról

355

The productivity of -(V)s is beyond reasonable doubt, as it is capable of creating new expressions even today. However, whether that productivity is completely unbounded or one exhibiting certain morphological and semantic limitations is an issue that is not easy to resolve. One of the aims of the present paper, therefore, is the examination of the (degree of) productivity of -(V)s, as well as the presentation of its manifold meanings and shades of meaning, a semantic classification of derivatives involving -(V)s. The theoretical background is provided by current functional linguistic theories, especially Natural Morphology that has given plenty of attention to the issue of morphological productivity. Keywords: meaning of derivational suffix, productivity in word formation, degrees of productivity, frequency, natural morphology, lexicalization

„Kivi vok, mien 5let muxik” Az SMS-ek rövidítéseinek megértésérıl Bevezetés A mobiltelefonokra eljuttatott rövid, szöveges üzenetek („short message service”, azaz az SMS) száma napjainkban rohamosan növekedik. Bár az SMS-ek általánosan 1999-ben jelentek meg, egy felmérés adatai szerint 2002-ben Nyugat-Európában már 186 milliárd SMS-t küldtek szét a mobiltelefont használók. Gyakoriságát jól mutatja egy másik felmérés eredménye is. Eszerint napjainkban a mobiltelefon-használók 85%-a ír és küld rövid szöveges üzenetet (Fischoff 2003). Egy magyar kérdıíves vizsgálatban, amely a beszéd, az SMS és az e-mailek használatára irányult, az életkor jelentıs szerepét mutatták ki az -ek gyakoriságának okaként. Ennek megfelelıen a fiatalok a kapcsolattartás jelentıs eszközeként élnek az SMS-ek használatával, míg az idısebbek inkább praktikus okokból használják azokat (Médiakutató Alapítvány 2000–2007). Egy, az üzenetküldési szokásokat vizsgáló felmérésben azt találták, hogy legnagyobb arányban a középiskolások (72%) írnak SMS-t, de igen népszerő a fiatalok (egyetemi, fıiskolai hallgatók) körében is (64%), míg az alkalmazottaknál jóval kisebb gyakoriságot (27%) mutattak ki (Érsok 2004: 301). A vizsgálat szerint a hosszabb SMS-beszélgetés szintén a középiskolásokra és a hallgatókra jellemzı. Az SMS gyakorisága és népszerősége az úgynevezett SMS-nyelv terjedését eredményezi. Az SMS-eket a rövidség, tömörség jellemzi, hiszen a karakterek száma véges. A gazdaságosságra való törekvés mellett a tömör fogalmazás másik oka a gyorsaság és az írás viszonylagossága. Így az SMS sajátos nyelvi jellemzıi egyrészt az ortografikus jegyekben, másrészt a nyelvi-stilisztikai sajátosságokban összegezendık. Az ortografikus jellemzık között tartják számon az egybeírásokat és a különféle rövidítéseket, a teljes kisbetős vagy nagybetős írást, továbbá az emotikonok alkalmazását és a tudatosan elkövetett helyesírási hibákat (Érsok 2004, Veszelszki 2005). A nyelvi-stilisztikai jellemzık az elliptikus mondatok gyakoriságával, a rétegnyelvi kifejezések elterjedésével kapcsolatosak, valamint a beszélt nyelvi elemek megjelenésében és a kreatív, játékos nyelvhasználatra való törekvésben figyelhetık meg. Amint említettük, az SMS-ek legjellemzıbb jegye a tömörség, amelyet a használók különféle eszközökkel valósítanak meg. Így mellızik a megszólításokat, az elköszönéseket, elhagyják az írásjelek utáni szóközöket, szóköz helyett a nagybetős elválasztással élnek, mellızik az írásjeleket vagy éppen szavakat, szókapcsolatokat rövidítenek (Érsok 2002, 2004). A rövidítések a nyelvi ökonómiára való törekvés mellett identitásfunkcióval vagy interpretációs funkcióval bírnak. Az elızı esetben olyan speciális rövidítéseket használnak az SMS-ezık,

Az -(V)s képzı produktivitásáról

Recommend Documents