5/6/2014
10:11 AM
Page 1
. 6 6 1
2
0
1
H ú s v é t
s
4
z
á
m
lØpcso 14 husvet.qxd
C
I S Z T E R C I
Az emberek utaznak, hogy csodálkozzanak a hegyek magasságán, a tenger óriás hullámain, a folyók hoszszú kanyarulatain, az óceánok mérhetetlen kiterjedésén, a
csodálkozás nélkül mennek el önmaguk mellett. csillagok mozgásán az égen, de
fotó: MNM fotótára
I I .
J á n o s
P á l
S
Z E N T
I
M R E
P
L É B Á N I A
lØpcso 14 husvet.qxd
5/6/2014
fõ
10:11 AM
Page 2
lépcsõ szenvedés elõtt értetlenül áll minden ember. A halál tényével, titkával szemben – mely felfoghatatlan és érthetetlen – még nagyobb az tanácstalanság. Miért kellett megszületnünk? Miért is élünk, ha meghalunk? „csupa szépség közt és gyönyörben járván mégis csak arra fogsz gondolni gyáván ez a sok szépség mind mire való? mégis csak arra fogsz gondolni árván minek a selymes víz, a tarka márvány? minek az est, e szárnyas takaró? miért a dombok és miért a lombok
A
remegünk létezésünk esetlegességébe. Amikor rádöbbenünk, hogy nem vagyunk urai saját magunknak. Amikor világossá válik; lehetne úgy is, hogy nem vagyok… És mégis: vagyunk, élünk. Halálra szánt sorsunkban keressük a megoldást. Nem hoz enyhülést a lázadás, a szembefordulás. De ugyanúgy nem szabadít fel a „minden mindegy” látszólagos közömbössége. A Fiát sirató Mária képét látjuk magunk elõtt. Az az Aszszony, akit szép költemények neveznek Stella Marisnak is, a tenger fényes csillagának. Aki sötétségünkben útmutató, akinek oltalma alá futunk, s kérjük, könyörgésünket ne vesse meg szükségünk idején.
A végsõ üzenet V
E D D
P É L D Á N A K
Középiskolai tanulmányait a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban végezte, majd belépett a rendbe. 1964-ben szentelték pappá. Az ELTE bölcsésztudományi karán, magyar és orosz szakos diplomát szerzett. 1968-tól a gyõri bencés gimnáziumban tanított. 1994-ben elöljárója a Tihanyba helyezte, ahol elõbb házfõnökként, majd perjelként felújította valamint vallási, kulturális és közéleti központtá tette a tihanyi bencés apátságot. Több száz elõadást tartott szerte az egész országban, több könyv és számtalan cikk szerzõje. Tavaly, virágvasárnap Pergolesi: Stabat Mater c. mûvének elõadása alkalmával elhangzott, felhangoló gondolatait közöljük.
2
A
P I C I N Y
F Û S Z Á L A T
s a tenger, melybe nem vet magvetõ? minek az árok, minek az apályok s a felhõk, e bús Danaida-lányok s a nap, ez égõ sziszifuszi kõ? s miért az emlékek, miért a multak? miért a lámpák és miért a holdak? miért a végét nem lelõ idõ? Vagy vedd példának a piciny fûszálat miért nõ a fû, hogyha majd leszárad? s miért szárad le, hogyha újra nõ?” Babits Mihály teszi fel ezt a kérdés-sort Esti kérdés címû versében. Élet és halál: titok. Egy életem, egy halálom: de mindez miért? S amire aztán semmiféle választ nem találunk: „Mondd meg nekem, te pap, miért halt meg a gyermekem?” Sartre drámájában, Az Ördög és a Jóisten címû darabjában találom ezt a nekem szögezett kérdést. Aki találkozott már anyával, aki gyermekét siratta, tudja, hogy mást tenni nem lehet, mint elnémulni az élet-halál misztériuma elõtt. Mária siratja egyszülöttjét. Lelkét átjárja a fájdalom tõre, amirõl Simeon jövendölt, amikor kisgyermekét tartotta kezében, bemutatván az Úrnak a templomban. Mennyi aggódás, mennyi félelem, mennyi feszültség jár együtt az élettel! Féltem a gyermeket, amikor elengedi a kezemet. Merem-e elengedni vagy magamhoz láncolom? Szeretném megtartani, de minél inkább ragaszkodom hozzá, annál inkább elveszítem. Szeretném, ha azt tenné, amit én akarok: s közben azt látom, hogy a gyermekek a maguk útját járják… S mennyire tehetetlen az ember, amikor a másik ember szenvedését látja… Segíteni szeretnék, de helyette nem szenvedhetek. Mindenkinek a maga életét kell megélnie, elfogadnia, feldolgoznia. A könnyek hozzátartoznak az életünkhöz. Merjük-e vállalni? Akkor csordulnak ki a szemünkbõl, amikor beleL
É P C S Õ
/
2 0 1 4
/
H ú s v é t
Mert annyi szükséget szenvedünk! Elsiratjuk sokszor saját kisiklott életünket, sírunk a mások bánatán, kesergünk hazánk, népünk, nemzetünk tehetetlen nyomorúságán. Mert úgy érezzük, hogy „veszni indult István öröksége…” – és itt állunk üres kézzel, bánatos szívvel, keserûséggel telve. Úgy érezzük, hogy az egész élet nem más, mint kálvária-járás, bukások sorozata. S oly nehezen vesszük észre azt, aki segítene a kereszt cipelésében, a véres, izzadt arc letörlésében. Nem tudjuk, hová vezet az út. Egyáltalán: vezet-e valahová? A Jézus keresztje alatt álló Mária gyermekeivé lettünk, amikor a szenvedõ Úr ezt mondja a tanítványnak: Íme, a te Anyád, – és anyjának: Íme, a te Fiad! Mondd meg nekem, te pap, miért halt meg a gyermekem? A történelem legsötétebb órája, amikor Jézus kimondja: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem? S a világtörténelem legmegrendítõbb jelenete, amikor Mária ölébe veszi a keresztrõl levett halott Fiát. Vajon ebben a keserûségben tudott-e remélni Mária? A legnagyobb emberi fájdalom volt az övé. Aki látja, együtt szenved és sír vele. „Világnak világa, virágnak virága, keservesen kínzatol, vasszögekkel veretel…” Jézus szenvedéstörténetét nem írták volna meg, ha minden véget ért volna a keresztrõl való levétellel, a sírba tétellel, a sír elé gördített kõvel. Mária fájdalmáról sem szólnának énekek, ha reménytelen véget ért volna Jézus története. Mária szenvedése Jézus szenvedése nélkül csupán egy anya gyötrõ fájdalma. De ez a gyötrelem a bennünket erõsítõ szenvedés, a minket is erõsítõ fájdalom. A titok megmarad, a misztérium emberi ésszel nem lesz fölfejthetõ. De a végsõ üzenet, amiért életüket adták az apostolok, hitünkben erõsít minket. Nem a halálé az utolsó szó. Jézus él. KORZENSZKY RICHÁRD OSB
lØpcso 14 husvet.qxd
5/6/2014
10:11 AM
Page 3
úsvét vigíliáján a diakónus (elõénekes) a szentlecke után kiáll a templom közepére, és így énekel: „A vágyva vágyott éneket ez éj visszaadja, mert feltámadt Krisztus. Alleluja!” A nagyböjt idején valójában csak azért nem énekeljük az Alleluját (amely magyarul annyit tesz: „Dicsérjétek Jah(vé)t!”), hogy Húsvétkor még diadalmasabban és nagyobb örömmel zengje az egész keresztény közösség. A mi nyugati gondolkodást tükrözõ latin liturgiánk ezzel is igyekszik élesen elválasztani a böjt, a bûnbánat és önmegtagadás idejét az a megváltás örömünnepétõl.
H
„Az asszony is szomorú, aki szül, mert elérkezett az órája. Amikor azonban megszületik a gyermeke, azon való örömében, hogy ember született a világra, nem gondol többé a gyötrelmeire.” (Jn 16,21)
Hallelu Jah'!
Dicsérjük az Urat, mert Jézus megaláztatásának ideje véget ért: az Atya a feltámadással igazolta és „felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, s minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsõségére, hogy Jézus Krisztus az Úr.” (Fil 2,9-11)! A fõtanács elõtt – amikor a koholt vádak a tanúk ellentmondásai miatt szertefoszlottak – Kaifás fõpap azzal okozta Jézus vesztét, hogy esküvel kényszerítette annak kimondására „te vagy-e a Messiás, az Isten Fia?” (Mt 26,63). Jézus válaszában – talán egy messiási zsoltárra utalással (Zsolt 110,1) – nem hagy kétséget a felõl, hogy az Õ messiási méltósága több, mint amit egy egyszerû földi király valaha is élvezhet: „mondom nektek, mostantól látni fogjátok az Emberfiát, amint a Hatalom jobbján ül, és amint majd eljön az ég felhõin.” (Mt 26,64). Kaifás Istent hívja tanúul, és Isten vállalja a szerepet: azzal tanúsítja Jézus megdöbbentõ szavainak igazságát, hogy azt, akit nagypénteken istenkáromlásért kivégeztek, húsvét hajnalán feltámasztotta.
Hallelu Jah'! Dicsérjük az Urat, mert Jézus nem egyszerûen újjáéledt, hanem örök életre támadt, emberi természete megdicsõült! Isten megtehette volna, hogy Jézust megóvja a haláltól, a végsõ pillanatban kimenti a veszélybõl, miként Izsákkal megtette, akit atyja, Ábrahám kész volt feláldozni Neki (Ter 22,11-12), és amikor nem tette, sokak hite megrendült benne. Isten azonban nem egyszerûen a
megígért hosszú életet (Iz 53,10) akarta adni neki engedelmességéért, hanem örök életet. Jézus emberi természetének megdicsõülése, az örök boldogság szétfeszíti az emberi élet természetes korlátait: ez által az emberi természet valamiképpen Isten örökkévalóságából részesül, és képessé válik az Isten boldogító színelátására, amelyre természete szerint nem képes (Kiv 33,20).
Hallelu Jah'! Dicsérjük az Urat, mert Jézus feltámadása után megjelent tanítványainak! Jézust szenvedése idején tanítványai is elhagyták, Õ azonban nem haraggal, hanem megértéssel fordult feléjük: „Mindnyájan megbotránkoztok, ahogy meg van írva: 'Megverem a pásztort és szétszélednek a juhok.' De feltámadásom után majd elõttetek megyek Galileába.” (Mk 14,27-28). Jézus az Atyától rábízott feladat elvégzése után nem hagyta itt sértõdötten az apostolokat, hiszen minden Isten elõre elhatározott terve szerint történt. Az üres sírnál az angyal ezt mondta az asszonyoknak: „siessetek, mondjátok meg tanítványainak és Péternek: 'Elõttetek megy Galileába, ott majd látjátok, amint mondta nektek'!” (Mk 16,7). Jézus az apostolokat védi, amikor el akarja távolítani õket a veszélyessé vált Jeruzsálembõl, hiszen nem vár a megjelenéssel addig, míg útnak indulnak (Mk 16,12-13). Mennybemenetele sem elszakadás, sokkal inkább egy új minõségû, szorosabb kapcsolat, hiszen az Atya jobbján ülõ Jézust most már bárki, bármikor megszólíthatja, és érezheti segítõ közelségét (v.ö.: 16,19-20).
Hallelu Jah'! Dicsérjük az Urat, mert Jézus szavai szerint minket is örök életre támaszt fel a halálból, és azzal dicsõít meg minket, hogy háznépe körébe fogad minket! Jézus az Utolsó Vacsorán ezzel vigasztalja tanítványait: „Ne legyen nyugtalan a szívetek! Higgyetek az Istenben és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van, ha nem így volna, megmondtam volna nektek. Azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek. Ha aztán elmegyek, és helyet készítek nektek, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok.” (Jn 14,1-3) Nem kell többé kitaszítottnak éreznünk magunkat, mert Jézus örök otthont szerzett nekünk, és ha földi életünk véget ér, nem a semmibe hullunk, nem a Seol barátságtalan tereiben fogunk csövezni, hanem Isten házában, Isten háznépének szeretõ körében kapunk örök lakóhelyet!
Hallelu Jah'!
vers mindenkinek Csillagok A bársonyfekete esti eget Borító szikrázó topázszemek Fényt szórnak a sötét, csendes parkra. Tudom, ha felnézek a magasba, Sohasem a mai eget látom: Száz, ezer fényévnyi távolságon, A hideg, sötét világûrön át Nyilazza hûvös arany sugarát Az összes csillag, amit a szem lát. Mire fényükben fürdik a világ, És üzenetük szemembe ragyog, Másról beszélnek már a csillagok, Az Istenrõl morzézó távírók.
SARTOGRILU MÁRFÖLDI KRISZTINA
L
É P C S Õ
/
2 0 1 4
/
H ú s v é t
3
lØpcso 14 husvet.qxd
5/6/2014
fa
10:11 AM
Page 4
lépcsõ nek alkotói közül Wälder maradt legtovább hû a barokk formákhoz. Ezért asszociálódott a harmincas évekbe nyúló neobarokk az õ nevéhez, így vált fogalommá mint retrográd stílus a „Wälder-barokk” annak ellenére, hogy „szinte egy egész nemzedék” alkotott e formában. Emlékezetes Major Máténak – az 19481989 közötti korszak nagy tekintélyû építészteoretikusának – az 1960-as években adott értékelése, amely Wälder talán legkevésbé vitatott munkáját, a Madách téri épületegyüttest „a fõváros arculatán éktelenkedõ májfoltnak” nevezte.
z az év a Budai Ciszterci Szent Imre templom tervezõjének, Wälder Gyula építész születésének 130. és halálának 70. évfordulója. Könnyen megfeledkezhet errõl az ember még akkor is, ha mûködik benne az ún. „Piszkos Fred” effektus, azaz rokonszenvet érez minden olyan ember iránt, akit valamilyen méltánytalanság ért, ahogy ez Wälder Gyulával is történt. Az 1887-ben Szombathelyen született, tanulmányait Bécsben és a Budapesti Mûszaki Egyetemen végzõ építész mindent elért, amit korának szakembere elérhe-
E
Tiszteletet parancsoló felsorolás W
Ä L D E R
G
Y U L A
A
S
Z E N T
I
M R E
-
T E M P L O M
É S
tett: végzés után egyéves itáliai tanulmányútra mehetett, egyetemi tanársegéd és a Fõvárosi Közmunkák Tanácsának munkatársa lett, 1923-tól haláláig a Mûegyetem Ókori építészet tanszékének „nyilvános, rendes” tanára, dékán, majd a Mûegyetem rektora, a Magyar Mérnök- és Építész Egylet elnöke, a Magyar Tu-
A templom, az iskola és a rendház távlati képe
4
dományos Akadémia tagja, országgyûlési képviselõ és a Corvin-koszorú tulajdonosa. Oktatói és közéleti feladatai mellett magánirodájában haláláig tervezett. Köz- és magánépületei többek között Szombathelyen, Egerben, Gyöngyösön, Balassagyarmaton, Miskolcon és Budapesten állnak. E tiszteletet parancsoló felsorolás ellenére Wälder Gyula szakmai megítélése nem egyértelmû. 1910–1944 közötti munkássága csaknem teljes egészében a XX. század elsõ felének – az elsõ világháború végétõl a második világháború végéig tartó – építészeti korszakát képviseli. Az korszak elsõ felére jellemzõ, historizáló építészet meghatározó irányzata a neobarokk, melyL
É P C S Õ
/
2 0 1 4
/
H ú s v é t
G
I M N Á Z I U M
T E R V E Z Õ J E
A korszak építészetének értékelése napjainkig nem zárult le. Egyértelmû, hogy az találkozott a megrendelõk többségének igényével, egyfajta folytonosságot képviselt az elsõ világháborút megelõzõ formatörekvésekkel, kielégítve a korábbi történeti korszakok iránti nosztalgiát. Jellemzõ azonban, hogy az építész 1937–1938-ig egyszerre dolgozott a Madách téri együttesen és a budai, ciszterci Szent Imre-templomon. Míg a Madách téri házakon egyértelmû a modern építészet hatása, addig a plébániatemplom tervei neobarokk stílusban készültek. Ezt nemcsak a tervezõ barokk iránti rajongása magyarázza, hanem a ciszterciek Dél-Budára tervezett iskola-templom-rendház együttesébõl már 10 éve álló, a Ciszterci Szent Imre Gimnáziumban megtestesült megrendelõi igény is. (Valószínû, hogy a gimnázium építését kezdeményezõ Werner Adolf ciszterci apát szeme elõtt a rend zirci központjának barokk formavilága lebegett.) Wälder Gyula és kortársainak életmûvérõl az az 1948 utáni, a modern építészet iránt elkötelezett nemzedék mondott ítéletet, amely eleve a historizmussal szemben határozta meg önmagát. Kíméletlen kritikájuk ma már túlzónak – Wälder Gyulával szemben méltánytalannak – tûnik, mert a „korszak építészetétõl... az újítás érdemét megtagadta, s mindazt, ami haladó benne, még a világháború elõtti századfordulós törekvéseknek ítélte. A szigorúan funkcionalizmushoz és szerkezetesztétikához – ugyanakkor csak igen mérsékelten környezeti harmonizáláshoz – szoktatott utókor e konzervatív megnyilvánulást az uralkodó osztály által az építészekre kényszerített utánérzésnek tartotta/tartja, s nem is vizsgálja azokat az objektív körülményeket,
lØpcso 14 husvet.qxd
5/6/2014
10:11 AM
Page 5
Petrovits László felvétele, 1958. május 12.
amelyek valójában megszülték..., és igazolják.” (Vámossy Ferenc) Vitathatatlan, hogy Wälder a ciszterciek budai iskolatemplom együttesével Budapest – 1930-ban rendelettel létrehozott – XI. kerületének meghatározó, városképi jelentõségû épületegyüttesét hozta létre, még akkor is, ha annak harmadik eleme, a rendház végül nem valósulhatott meg. (Sokatmondó és tanulságos, hogy a ciszterciek saját rendházukat utoljára tervezték felépíteni.) A Feneketlen-tó tengelyében álló két épület még akkor is meghatározta a körülötte létrejött városrész képét és szellemiségét, amikor a modernség támogatását zászlajára tûzõ – bár valójában azt meg nem értõ – hatalom ezt tagadni és lehetõség szerint elfedni igyekezett. Az is tény, hogy az iskola és a templom – az alapítói szándékhoz híven – több mint 75 éve biztosítja az oktatás és a hitélet épített kereteit, befogadva a megváltozott liturgiát és oktatási szemlélet(ek)et. A modern építészet és a korábbi építészeti stílusok közötti számos különbség egyike a stíluskorszakot meghatározó gondolkodásnak az idõhöz való viszonya. Ennek részletes kifejtése meghaladja ezen írás kereteit és a szerzõ lehetõségeit is, de érzékeltetésére érdemes
Írásunk szerzõje 1987ben végzett a BME Építészmérnöki Karán. Az Ipartervben töltött 5 év tervezõi gyakorlatot követõen 1992–2012 között az Országos Mûemléki Felügyelõségen, illetve jogutódjainak Tervezési Osztályán dolgozott mûemléki tervezõként. 2002 óta családjával – négy gyermekével – a Szentimrevárosban él. Felesége sok éve kórusénekes, egyik leánya a szkóla tagja.
Kiviteli terv, toronysisak
talán felidézni az egyházi szóhasználat in saecula saeculorum, azaz örökkön örökké fordulatát – a historizmus szemlélete ehhez kétségkívül közelebb áll. Befejezésül egy ennél gyakorlatiasabb, az egyházi gondolkodásra jellemzõ, építéssel kapcsolatos mondásra szeretnék utalni: „...olcsón szeretünk építkezni, ezért drága anyagokat használunk...”
és a kórus lépcsõ vasrács rajza
FÜLÖPP RÓBERT
L
É P C S Õ
/
2 0 1 4
/
H ú s v é t
5
lØpcso 14 husvet.qxd
5/6/2014
10:11 AM
Page 6
lõször is azt kellene tudni, hogy mibõl van az angyal? Nem hús és nem vér, hanem valami más szubsztancia. Ha az ember ezt kimondja, rengeteg súlyos kérdés merül föl. Valaki, akinek nincsen teste? Létezik ilyen? Egyetlen embert ismerünk, aki ilyenné lett, egy fiatal embert, akit római módon végeztek ki. Súlyos büntetést kapott, ez a kivégzés fulladásos halállal jár. Felszegezik egy té-fára, de nem ölik meg. Egy ideig a lábával tartja magát és addig lélegezni is tud. De fárad, jelentõs a vérvesztesége s benne szorul a levegõ. Hogy ismét lélegezni tudjon, ismét fel kell egyenesednie. Ereje fogytán, egyre kevésbé bírja, kínlódik órákon át. Ilyen helyzetekben úgy szoktak segí-
E
sztancia között van, sokkal világosabban és élénkebben érzékelte, mint a mai. A világ úgy épül fel, hogy ezt az átmenetet mi, mai emberek nem ismerjük fel. Azt azonban tudjuk, hogy nemcsak ásványi anyagok léteznek, ásványhoz illõ tudattal; nemcsak növények, növényhez illõ tudattal; nemcsak ember, a hozzá való sajátos, csodálatos központi énnel, aki képes érzékelni a halhatatlanságot, hanem ezek a hierarchikus lépcsõk folytatódnak egy olyan világban, amely fizikai érzékszerveinkkel nem érzékelhetõ. A fölöttünk, a közvetlenül fölöttünk lévõ ilyenfajta hierarchia az angyalok világa. Aztán következnek az arkangyalok és így tovább, a szeráfok, a trónok és az Atya világa. Mint egy hagy-
Isten csöndjét az angyalok õrzik Õ
K
T U D N A K
R Ó L U N K
teni a haldoklón, hogy eltörik a lábszárcsontjait. Így nem tudja többé fölhúzni magát és megfullad. Ennek a fiatal embernek nem törték el, mégis elõbb halt meg, mint ahogyan az várható lett volna. Az egyik római katona oda is ment hozzá, és átdöfte lándzsával. Így gyõzõdött meg róla, hogy valóban halott, mivel a vére már savóvá és alvadt vérré vált ketté. Ezután levették a keresztrõl és eltemették. Tanítványai bezárkóztak egy szobába, rettegve attól, hogy mi lesz velük. Meg is rendültek, hogy a mestert – akirõl tudták, hogy az Isten fia – hogyan hagyhatta el az Úr, s azt sem értették, miért kellett meghalnia. Pedig emlékeztek korábbi mondataira, melyekben megjövendölte ezt. Sõt, a halált megdicsõülésnek nevezte (utolsó imája alkalmával, amit a kertben, Jeruzsálemben mondott el). Mégse hitték, hogy ez bekövetkezik. Most bezárkózva a szobába, rémülettel látták, hogy halott Mesterük egyszerre átjön a falon. (Az apostolok cselekedeteiben olvashatjuk, hogy elõször kísértetnek nézték. De amikor azt mondta: éhes vagyok, adjatok enni, és egy darab kenyeret és halat meg is evett, elhitték, hogy õ az.) Meg kellett érteniük, hogy az az ember, aki átjött a falon, annak ellenére, hogy nincs, mégis van. Õ az egyetlen, aki olyan testiségben létezett feltámadása után, hogy hol fel lehetett ismerni – mint az Ammeusba vezetõ út mentén – hol nem. Hol megjelent, hol nem. Az akkori ember még azt a különös átmeneti állapotot, amely a megtestesülés és egy másfajta szub6
L
É P C S Õ
/
2 0 1 4
/
H ú s v é t
ma: ahogyan az egyes rétegek egymást borítják, ahogyan azok talán nem is tudnak egymásról, egymásba hajlanak és egymásba hatnak… Mintha ugyanaz a teremtõ erõ lenne bennük, és mégsem tudnak egymásról. Így vagyunk mi az angyalokkal. Õk tudnak rólunk. Õk az embernek mintegy kiegészítõ, kísérõ részei, akikhez fel kell tudnunk emelkedni. Az a néhai fiatalember megígérte az embernek: nagyobbak lesztek az Isten angyalainál. Persze csak akkor, ha ti is végigjárjátok azt az utat, amit én. Az õrangyal, aki áthatja az embert, vele szenved, vele örül, vele szomorkodik, vele bûnözik és vele dicsõül meg: össze is van kötve vele. Ô nem egy világoskék, lenge ruhában mosolygó, leányarcú ifjú, akit kifordult szemmel imádni lehet. Nem. Ô egészen más. Velünk van a sötétséggel vívott kegyetlen háborúnkban, abban például, ami most Magyarországon történik. Ahogyan maga a népszellem is velünk kínlódik, bár szétszakítva, a szomszédos országokba számûzve másodrendû állampolgárként. De mindannyiunkat õrangyal kísér, s amikor összejövünk, õrangyalostul jövünk öszsze, tehát angyalostul, ördögöstül, bûneinkkel és erényeinkkel együtt. Tágabb világ az, amiben mi élünk, mint amit oksági, nyomorult gondolkodásunkban és ösztöneinkben kiszolgáltatva élünk meg. A régiek az angyalokat az álmokon keresztül, az álomtudaton át voltak képesek megközelíteni. A hajnali álom a kinyilatkoztatás világa, az esti álom a démonoké
lØpcso 14 husvet.qxd
5/6/2014
10:11 AM
Page 7
L
É P C S Õ
/
2 0 1 4
/
H ú s v é t
7
Makovecz Imre életmûkiállítása megtekinthetõ szeptember 21-ig, minden nap 10-18 óráig, a Pesti Vigadó felújított épületében.
Í
R Á S O K
/
2 0 1 2
lØpcso 14 husvet.qxd
8
5/6/2014
10:11 AM
Page 8
volt. És minden ember tudta ezt. A pszichológusok ma is tudják. Persze azok is, akik magukat mûvelik. Mindannyiunk számára adott a fölemelkedés lehetõsége. Emelkedésen azonban nem szárnyakon való fellibbenést értek, mert az emelkedés alkalmasint leszállást is jelenthet. Kós Károlyt hoznám példának, aki karrierje csúcsán, fiatal emberként, akkor, amikor Európa is ismerte már, az utolsó vonattal átment a leszakított Erdélybe. Megérkezett Sztánára, és attól kezdve nem a karrierje építésével foglalkozott, hanem a kalotaszegiekkel. Õket tanította faültetésre, állattenyésztésre, szövésre: az élet különbözõ alapismereteire. Majd könyveket írt, könyvkiadót hozott létre, politizált, mindig azt tette, amit kellett. Mint egy leszálló csillag, belevilágított a magyar sötétségbe. Ez is felemelkedés, bár a leszálló csillag pályáján. Felemelkedésünk évezredek óta kapuk átlépését jelenti. Nem véletlen, hogy az emberek rendkívüli jelentõséget tulajdonítottak a kapuknak. A házuk kapujának, a templom kapujának, az átlépés pillanatának. A kapu õre, mint fogalom, megjelenik a parasztmûvészetben is: a kapuzábé jobb oldalán a hold, bal oldalán a nap.
Krisztus nevében kell átlépni a nõi és a férfi princípium között. Ez az erdélyi és a még meglévõ alföldi kapukon ugyanúgy követhetõ, mint a felvidékieken. Ha valaki illetéktelenül, felkészületlenül akar átlépni egy másik tudati szférába, akkor a kapu õre, a kapu angyalõre saját magán mutatja meg, hogy hogyan is néz ki az illetõ, milyen a pillanatnyi felkészültségi állapota. Mint tükörben, a kapu õrén ezt láthatja az ember és visszariad. A hívõk sokat szenvednek attól, hogy imádkoznak, de nem szólnak vissza nekik. Az egyházatyák azt írták: Isten csöndjét az angyalok õrzik. Nincs tehát út az Istenhez való felemelkedéshez az angyal megkerülésével. Csak az angyalon keresztül vezet, és ezt a csöndet csak az angyal oldhatja fel. Ha az illetõ törekszik és alkalmassá teszi magát erre. MAKOVECZ IMRE
Egy kiállítás képei Kedves Testvérem, nem ért készületlenül kezed s lábad nyoma, szálkás, beérett tollvonásod üzenete, magányos utaid eltökélt keménysége. Azt gondolhatnók, hogy szándékod összerakni, ami szétszakadt, nemcsak épületeid hajlékonyságát, nyersanyag-választásod természetforrását, mint az égig törõ fenyõt, és az összepréselt kõ hajszálereiben áramló évezredes méltóságot. Azt gondolhatnók, hogy a narancs lehántott héja nem véletlenül lesz hullámzó mintája egy-egy háztetõ domborulatának, szálfáid koronája-gyökere összeköti az eget a földdel – minél magasabbra hág, annál mélyebbre tör. Az angyal engedélye nélkül nincs bebocsájtás – írod s vallod. Látlak fiatal hajtásként a régi fényképen Kós Károly mellett, amint a sztánai remete palástot cserél veled, s minden részemmel hiszem, hogy partitúrád egyre több hangjegyébõl harmónia lesz, annak ellenére, hogy más kották és kottamásolók hangzavara üldöz eltökélten. Acél-üveg-beton kockák növekednek, tornyosulnak négyszög alakban, funkcionálisan – vagy ahogy finoman nevezik – letisztult bõségben, melyek állhatnának a világ bármely pontján, személytelen ridegségben. Néha nem értem gesztusaid buja bõségét, díszeid tolongását, de belátom, hogy túlélni, megmaradni ezen a szívbéli nyelven könnyebben lehet. L
É P C S Õ
/
2 0 1 4
/
H ú s v é t
Ott délen Gaudi, e mogorva katalán, játékos kéményeit, kagylót megszégyenítõ vonalait, díszes oszlopait keresi a világjáró, mert érzi benne a Föld megannyi pecsétjét, ahogy itt, a Kárpát-középen minket a te rokon lelked szerencséltetett. Magányos ösvényed nem társtalan, hanem egyedülálló, amely a magasban összeér – Márai, Reményik, Kós, Dohnányi, Melocco, Csontváry, Sütõ, Sinkovits, Ottlik –, hogy csak néhány vérrokont említsek melléd. Kedves Imre bátyám, egymagad maradsz iskola, a határon innen és túl. Megtisztelt néhai kézfogásod s megtisztelt a lehetõség, hogy megnézhettem nemrég megnyílt kiállításod a nemrég megnyílt Feszl-palota pazar épületében, fent, közel az éghez. Mert a Jóisten, ugye, feléd fordította az õ orcáját? Ott „dicsõült helyeken, mennyei paradicsomban”. CSÁNYI TAMÁS
KARNAGY
Minden találkozás búcsúzás is, a kereszt két irányból veri át szívünk... P U S Z T A S Á N D O R /
FOTÓ:
DARNAY KATALIN
yermeki és emberi módon már annyiszor felmerült bennem a kérdés, kép, gondolat az Úr Jézussal kapcsolatban: mennyivel jobban örült volna, ha még életében elismerik, értékelik, elfogadják? Ha így történik, akkor miképp alakult volna az életünk? Ha szemem végigfuttatom a könyveim között, egymás után sorakoznak azon kötetek, amelyek róla szólnak; mennyien próbálták meg újraértelmezni az ember Jézus életét, keresték annak titkát, hogy mit láttak és éreztek vele kapcsolatban a körülötte lévõk? Miért váltott ki annyi éles és ellentétes érzelmet, mérges indulatot?
G
A feltámadás – kérdés és válasz A
K I
V I S S Z A F O R D Í T J A
A
V I S S Z A F O R D Í T H A T A T L A N T
Terjedelmében és szintjeiben jelentõs az úgynevezett „Jézus-irodalom”. Az elmúlt százötven évben minden európai értelmiséginek kellett értelmeznie, megmutatnia és magyaráznia a Jézus-eseményt, az emberi és isteni vonások sajátos megjelenését. Ezek végiggondolása e közösség számára önmaga miatt is fontos, hisz a legtöbb esetben ezzel saját magát s életmûvét is elhelyezi. Ezen írások mind felelõs módon értelmezik a szenvedés és megdicsõülés keresztény tanítását. Érdekes egymás melle helyeznünk, elmélkedéseink tárgyává tennünk ezeket. Karl-Heinz Menke: Krisztus, a létezés értelme címû munkája (Kairosz, Budapest, 2002.) végigelemzi a huszadik század kiváló filozófusainak, teológusainak elméleteit. Ebben eltöpreng azon, hogy korunk tudatosan vagy öntudatlanul tagad mindent, ami feltétlen. Radikális kihívással kerül szembe a kereszténység, amikor Jézusba vetett hitét vallja és hirdeti. Meg lehet-e fogalmazni úgy hitünket, a szenvedésbe és a feltámadásba gyökerezõ múltunkat, hogy közben az elõbbi ép marad és elkerüljük a relativizmus veszélyét? L
É P C S Õ
/
2 0 1 4
/
H ú s v é t
David Flusser Jézus-kötetében (Múlt és Jövõ, Budapest, 1995.) az ókori zsidó történelem és irodalom erejében esik ámulatba; az idõben egymásnak feszülõ indulatok – elismerten vagy megtagadtan, de nem tudtak a misztérium erõterébõl kilépni – mennyire értékes vitát hagytak ránk. Maga fogalmazza meg, hogy ebben az erõszak és erõszakmentesség roppant konfliktusától terhelt világban nem felejthetjük el a Megfeszített történelmet megszabadító kiáltását. François Mauriac Jézus élete címû könyvében újrameséli az emberi fájdalmat és a hitet, Ernest Renan a maga Jézus élete címû tanulmányában hitetlenkedve és cinikus kételkedéssel erõsíti az Európa keresztény gyökereit elutasító emberek látását, akik egy hitetlen és Krisztus nélküli világban éreznék jobban magukat. A huszonegyedik század Jézus értékelésérõl szóló gondolkodását és párbeszédét XVI. Benedek pápa indította el illetve határozta meg háromkötetes mûvével. A mélyen elkötelezett lélek töprengésével erõsít meg bennünket abban, hogy az Evangéliumot a mai kor mércéjével kell kezelni, kritikusan, de átimádkozottan. Számára Jézus testesíti meg azt az Istent, aki bármeddig kész elmenni, csak visszakaphasson minket. Egyre sürgetõbb, hogy a szentképek kedves Jézusát egy új arcél váltsa fel: Õ azért szenvedett és támadt fel, hogy az élet kérdéseire választ adjon. A „miértekre”. Mert ezekbõl számos feszül bennünk! Bizonyos életkor után megszaporodnak azok az üzenetek, szomorú levelek, amelyek egy-egy barát, rokon, ismerõs elvesztésérõl szólnak. A gyászbeszédek visszatérõ fordulatai, mint: visszafordíthatlan..., elkerülhetetlen..., nem tudunk mit tenni... Valamit elveszítünk ilyenkor, aminek már csak az emlékét bírhatjuk. Mit gondolhattak a tanítványok, akik mindent elhagyva követték Krisztust? Tudták, hogy valami sosemvolt történt és várták is. Egy dologban lehettek bizonyosak: semmi nem végleges, még a halál sem. Mit érezhettek e férfiak a feltámadás reggelén? Három napja gyászoltak, ám vasárnap egy új, tiszta hang csengett a fülükbe, mint amikor a hegyek között hullámzik egy harang fénye. Húsvétkor a remény és a hit hangjai zendültek fel, s amit Isten akkor, abban a jeruzsálemi sziklasírban képes volt megtenni, megteszi majd újra, csak sokkal jelentõsebb léptékben. Szembemegy a lehetetlennel és visszafordítja azt, ami visszafordíthatalan. E meggyõzõdés hírével kíván a Szentimreváros minden katolikus hívének és polgárának áldott húsvétot URR IPOLY
PLÉBÁNOS
L
/
É P C S Õ
2 0 1 4
,
HÁZFÕNÖK
/
H ú s v é t
[email protected]
Minden csodából kettõ van, egy bennem s egy benned... P U S Z T A S Á N D O R /
FOTÓ:
DARNAY KATALIN
lØpcso 14 husvet.qxd
5/6/2014
10:11 AM
Page 9
Ha szétnézünk magunk körül, és nem akar úgy tûnni, hogy ez a Paradicsom, az nem véletlen. Ádám és Éva csak egyet nem tehetett volna, de megtette. Az Édentõl keletre már sok mindent nem szabadna megtenni, mégis megtesszük. Legalább egymilliárd ember él napi egy dollárból, a gleccserek és a sarki jég olvad, állatfajok pusztulnak ki... Szóval a legkevésbé sincs rend körülöttünk. Bajban az élet. Ennek létrejöttét meg kellett, hogy elõzze egy különös anyag kialakulása. Ez – a dezoxi-ribonukleinsav, közhasználatú rövidítésével a DNS – képes önmaga másolására. Hiszékeny ember vagyok, de hiszékenységemnek vannak határai. Ilyen az, hogy elhiggyem, hogy egy olyan bonyolult anyag mint a DNS „csak úgy véletlenül” képzõdik.
Zöld lelkiismeret A
Z
É
D E N T Õ L
met csinált. Oly kiadósan ömlött, hogy nem tudták hova tenni, ezért 42 gallonos whiskey-s hordókban kezdték gyûjteni. Ez a gyönyörû angol szám, a 42 gallon (metrikusra átszámolva 159 liter) ma is az olajjal kapcsolatos egység, a hordó, vagy ahogy angolosan szokták emlegetni a barrel. Gondolták volna, hogy az olaj és a whiskey között ilyen szoros a kapcsolat? A kezdeti olajfeldolgozás célterméke a világító petróleum volt, a benzin pedig olyasmi, amivel nem tudtak mit kezdeni. Ez a helyzet azután változott meg, amikor Nicolaus August Otto 1864-ben kifejlesztette a benzinnel üzemelõ, illetve Rudolf Diesel 1897-ben a gázolajjal üzemelõ motort. Nem közismert, hogy Otto szabadalma etanolra, Dieselé mogyoróolajra vonatkozott. Az automobil hihetetlen sebességgel terjedt. Itt
Szeretném ugyanazzal a gondolattal kezdeni és befejezni. A Bibliában a második teremtéstörténetnél ez áll: „Az Úristen vette az embert, és az Éden kertjébe helyezte, hogy mûvelje, és õrizze.” (Ter, 2,15)
K E L E T R E
Ugorjunk egyet és álljunk meg tízezer évvel ezelõtt. Ismereteink szerint ekkor jön létre az elsõ város, ekkor már olyan emberek éltek, akiken köztünk járva semmi különöset nem látnánk. Adva van tehát egy közösség, amelynek legalább a közvetlen környezetére figyelnie kellett. Õk voltak az elsõk, akiknek gondot okozott a hulladék megfelelõ elhelyezése. Na, késõbb sem terhelték magukat ezzel: hihetetlen, de a világ legnagyobb palotáját, a párizsi Louvre-t vécé nélkül építették meg. (A folyosókon levõ ajtó nélküli beugrókat használták a nemes urak és hölgyek e célra, és az „eredményt” a szolgák távolították el éjjel.) Ötezer évvel késõbb már állt a mai Szakkarában Dzsószer fáraó lépcsõs piramisa. Ehhez már komoly szervezettség, rengeteg ember kellett, az ebbõl fakadó problémákkal együtt. Az energiát a piramist építõ rabszolgák jelentették. És felépült Athén, felépült Róma..., és az energiát még mindig a rabszolgák jelentették. Az állatok energiájának felhasználásában a korai középkorban állt be lényeges változás azzal, hogy a lónak nem a nyakára, hanem az oldalára tették a vontatókötelet. Közben az emberiség létszáma nõtõn nõtt, a középkor közepén 250 millió ember élt a földön, ma több mint 6 milliárd. A 18-19. században a szén, pontosabban a belõle elõállított gõz jutott meghatározó szerephez. Már javában zakatolt a szénre alapozott gazdaság, amikor 1859. augusztus 27-én lényeges dolog történt. Olajat találtak a pennsylvaniai Titusville-ben. Ez a fúrás történel-
már az elején eldõlt, más területeken viszont ádázul folyt a szén és az olaj csatája. Ebben a szén vesztésre állt. A repülésnél szóba sem jöhetett, lassan pedig a hajókból is kiszorult. Annyi megjegyzést azonban érdemes tenni, hogy a szénkészletek sokkal nagyobbak, mint az olaj készletek, sõt nagyobbak, mint a földgázkészletek, ezért jól jöhet még. Történik azonban valami igen lényeges az energetika szempontjából. Egy Ottó Hahn nevû német vegyész 1937-ben felismeri az urán bomlását. Hogy ebben mennyi energia rejlik, azt elõször az atombomba mutatta meg, de ezt az energiát azonban békés célokra is lehet használni, méghozzá igen olcsón. Vagyis a hõerõmûvek létét veszélyezteti. A környezet megóvásának eddig nem sok idõt szenteltem. Sajnos a hatvanas évekig mások sem. Az elsõ nap, ami után gondolkozni kezdtek, 1952 telén jött el, amikor vastag szmog lepte el Londont. 4.000 ember esett áldozatul. Ekkor határozták el, hogy az angol fõvárosból kitiltják a szénnel történõ fûtést. Az autók kibocsátásával még senki nem törõdött. A nyugat-európai országokat lekötötte a gyarmatbirodalom felbomlása, és a beözönlõ rengeteg színes bõrû bevándorló. Jöttek egy jobb élet reményében. Az 1967-ban megalakult a Római Klub. Õk voltak a mértékletesség, ha úgy tetszik, a környezetvédelem elsõ szervezett harcosai, akik felismerték, hogy a XX. század viharos fejlõdése nem folytatódhat súlyos következmények nélkül. Néhány számadat: 1900 és 2000 L
É P C S Õ
/
2 0 1 4
/
H ú s v é t
Cikkünk szerzõje 1976ban végzett a Veszprémi Vegyipari Egyetemen (ma Pannon Egyetem). Munkája során dolgozott az iparban, az akadémián és a minisztériumban is; több mint húsz esztendeje a Magyar Ásványolaj Szövetség fõtitkára és bõ két évtizede elkötelezett tagja plébániánknak, ezen belül sok éve a képviselõtestületnek).
9
lØpcso 14 husvet.qxd
vers mindenkinek Szeretet Mikor karunkat ölelésre tárjuk, Olyanok vagyunk, akár a kereszt. De nem a másik van hozzánk szögezve; A szeretet bennünket nem ereszt. MÁRFÖLDI KRISZTINA
10
5/6/2014
10:11 AM
Page 10
között a föld lakossága 2 milliárdról 6 milliárdra nõtt. A világgazdaság húszszorosára, az energiafelhasználás harmincszorosára, az ipari termelés ötvenszeresére. A jelenlegi rablógazdálkodás következtében a készletek belátható idõn belül ki fognak merülni. Fogyni kezdtek olyan elemi nyersanyagforrások, mint a mezõgazdasági termelésre felhasználható földek, az életet részben biztosító erdõségek, pusztulnak a tengerek part közeli részei. Eközben rohamosan nõ a lakosság. A Római Klub vetette fel a fenntartható fejlõdés gondolatát, amit azóta nagyon sokan átvettek, de mindenki szerint a másiknak kellene önkorlátozást gyakorolnia. A gazdagok nem akarnak lemondani a jólétrõl, a szegények pedig nem akarják elfogadni a lemaradást. Álszent a gazdag országoknak az a hozzáállása, hogy a leginkább környezetszennyezõ eljárásokat a szegényekhez viszik. 1997-ben, az ún. Kiotói Jegyzõkönyvben az iparilag fejlett országok zöme arra vállalt kötelezettséget, hogy az üvegházi gázok kibocsátását 2008-ra 5 %-kal csökkenti. Nem csatlakozott három ország, az USA, Oroszország és Kína. Hogy az egész kérdés mennyire nem érdekelte az amerikaiakat, és ez hogy változott meg rövid idõn belül, arra hadd hozzak fel egy személyes példát. 2004-ben Torontóban voltam egy konferencián, ahol rákérdeztem az USA álláspontjára a klímaváltozást illetõen. „Mit gondolsz, kit fog zavarni Chicagóban, ha télen nem -35, hanem csak -30 oC lesz, és közben megemelkedik a tengerek szintje egy méterrel” – hangzott a válasz. 2004 után az amerikai szemlélet egy hurrikántól változott meg, ami miatt le kellett állítani az olajkitermelést és a finomítókat. Kikapcsolódásképpen jelzem az uraknak; vajon véletlen-e, hogy a hurrikánoknak mindig nõi nevet adnak? Ezután nézzük meg milyen rémisztõ kép elõtt állunk, állhatunk. Azt el kell elfogadnunk, hogy a légkör energiatartalma megnõtt, ennek következményei az eszelõs viharok. A felmelegedés nem minden helyre jellemzõ, de e helyek többségbe kerültek. Megnövekedett a tengerek szintje, száz év alatt 10–25 centivel; ebben egyrészt a hõmérséklet emelkedése, másrészt az olvadó gleccserek, harmadrészt a víz hõtágulása játszik szerepet. De mi okozza a felmelegedést? Ádáz csata dúl az atom- és a hõerõmûvek érdekképviseletei között. Ahol az atomerõmûvek ellen hangolták a lakosságot, ott az atomlobby elõállt a klíma felmelegedésével, amit a szén-dioxid vált ki, ami csak akkor nem keletkezik, ha atomerõmûben állítják elõ az áramot. Ezt sosem értettem igazán. A föld légkörébe évente 800 milliárd tonna szén-dioxid kerül, de ennek csak 3,5 %-a áll összefüggésben emberi tevékenységgel, a többi vulkáni eredetû vagy a növényi anyagok bomlásával kapcsolatos. Az egyik probléma a szén-dioxid kibocsátás, a másik a korlátozott rendelkezésre állás. Két tûz között vaL
É P C S Õ
/
2 0 1 4
/
H ú s v é t
gyunk. Mi lesz, ha kifogy a szén, olaj, földgáz. Ma egymilliárd autó s minden más jármû olajból készült üzemanyaggal üzemel, valamint a teljes szerves vegyipar. A ma ismert olajkészletek a jelenlegi felhasználás mellett úgy száz évre elegendõek. A probléma gyökere, hogy az emberiség ma 400-szor annyi energiát használ fel, mint amennyit a föld egy év alatt megtermel. Másképpen megfogalmazva, azt a tartalékot éljük fel, amit a Föld évmilliók során halmozott fel. Magyarország nagyon szerencsés, mondhatnám áldott helyen fekszik. A medencékben, így nálunk is, gyakorlatilag ismeretlenek a földrengések, hurrikánok, tájfunok, szökõárak, a tengerek emelkedése sem zavaró igazán, mióta nem mossa az ország partjait ezekbõl három. De a felmelegedés, esetleg az olaj és gázellátás problémájától nem tudunk szabadulni. Nézzük most, milyen katasztrófaközeli helyzetek állnak a világ elõtt. Négy ilyen lehet. Az elsõ, hogy létezik egy anyag, amirõl mint vegyészmérnök, még nem is tanultam. Ez az ún. metánhidrát vagy találó nevén az égõ jég. Úgy vélik, 10.000 milliárd tonna szenet rejt a föld üledék formájában. Fõleg a hideg vidékeken fordul elõ. Baj, hogy szobahõmérsékleten és szokásos nyomáson elbomlik, a felszabaduló metán pedig lényegesen erõsebben köti meg a napfény hõenergiáját, mint a széndioxid. A melegedõ légkör miatt megbomlik a metán-hidrát, metán jut a levegõbe, ami tovább melegíti a légkört, vagyis öngerjesztõ folyamat következhet be. A második: ha megemelkedik a hõmérséklet, a szárazföldi bioszféra gázelnyelõbõl gázkibocsátóvá válik. Ördögi kör. A harmadik, hogy Észak-Nyugat Európa hõmérséklete ma sokkal melegebb, mint azt földrajzi helyzete indokolná. Ennek oka a Karib-tenger térségébõl induló Golf-áramlat. Ez az áramlat Grönlandnál lebukik a sûrû, sós vízrétegek alá, onnan pedig egy hideg áramlás indul meg Amerika keletei partjai felé. De ha a jéghegyek és gleccserek olvadása következtében nem lesz sûrûségkülönbség, a Golf-áram nem tud alábukni és leáll. Ha ez bekövetkezik, az általános felmelegedés közepette vad lehûlés várható Nyugat-Európában. Végül, a negyedik, ezzel van összefüggésben, pontosabban a fenti okozat oka a jégtakaró olvadása. Ha valaki Amerikába repül, hatalmas hegyeket láthat Grönland felett. Ezeket jég alkotja. Ha ez megolvadna, 7 métert emelkedne a tengerek szintje, vagyis, a velencei palotákat a második emelettõl láthatnánk. A víz nagyobb kincs, mint általában gondolják. Ma a világ lakosságának legalább negyede nem jut hozzá. Például a Himalája hatalmas gleccserei több milliárd ember számára biztosítják a vizet. Ha ezek gyors ütemben olvadni kezdenek, annak elõször rendszeres árvíz lesz a hatása, majd jóval késõbb rendszeres szárazság. S mit tegyünk itt, a Kárpát-medencében, ahol sem ten-
lØpcso 14 husvet.qxd
5/6/2014
10:11 AM
Page 11
gerszint emelkedés, sem hurrikánok. Ülhetünk-e karba tett kézzel, mondván, hogy a tengerek emelkedése a négerek, Nyugat-Európa lehûlése az angolok problémája. A helyzet távolról sem ilyen egyszerû. Magyarországon van víz és mezõgazdaságilag értékes terület. Még. Ezek miatt Magyarország bizonyosan kiváló bevándorlási célpont lesz. Csakhogy vizeink 98 %-a a határon kívülrõl jön és szükség esetén elterelhetõ. Nézzünk röviden néhány olyan problémát, ami legalább harminc éve ismert, mégsem történt semmi. Három dolgot fogok említeni, az élelmiszertermelést, az erdõket és a tengereket. A jó termõföld ritka erõforrás, és mind ritkábbá válik. Talán meglepõ, de bolygónk szárazföldi területének csak egytizede mûvelhetõ meg nehézség nélkül. A többi terület vagy túl száraz, vagy túl nedves, termõrétege sekély vagy tápanyagokban hiányos, mérgezett vagy állandóan fagyott. A kontinensek közt mi vagyunk a legjobb helyzetben, tekintve, hogy Európa területének 35%-a mûvelhetõ meg. A talaj döntõ fontosságú életfenntartó rendszer. A talaj eróziója természetes folyamatként állandóan végbemegy. De megújulásra csak ott képes, ahol összefüggõ növénytakaró borítja. Természetes növénytakaró mellett 100-400 év kell ahhoz, hogy 1 cm réteg kialakulhasson. Használható vastagságú talajréteg kialakulásához 2000-8000 év szükséges. Következésképpen, ha egyszer lekopik a talaj, akkor az a terület elveszett. Bolygónk földterületeinek 20 %-a nem alkalmas ugyan mezõgazdasági termelésre, de legeltetésre igen. A túllegeltetés viszont jelentõsen rontotta a Szaharától délre levõ övezet legelõinek állapotát, de igaz ez a Földközi-tenger egész környékére és a Közel-Keletre is. Az erdõk igen fontos szerepet töltenek be: környezeti védõréteget, úgynevezett pufferövezetet alkotnak. Általában mérsékelik a helyi éghajlatot, döntõ részt vállalnak a tiszta levegõ és vizek kialakításában. Rengeteg állatnak jelentenek otthont, és óriási nyersanyagkészletet is jelentenek. Az erdõ sok mindent kibír. Például a váltógazdálkodást, aminek az a lényege, hogy kiírtanak egy területet, ott néhány évig valamilyen növényt termesztenek, majd egy másik erdõrészt tüntetnek el termelés céljából és parlagon hagyják az elõzõ területet, hogy ismét benõje a bozót és az erdõ. A legrosszabb, ha a fát elégetik. Pedig a fejlõdõ világban legalább kétmilliárd embernek ez az egyetlen energiaforrása. Ennek következtében óriási területeken pusztítják a fákat. Talán kifejezi a végleteket, hogy egy dzsungel közepén rakott tûzön levõ kondérban a hõ 12 %-a hasznosul, ugyanakkor egy korszerû kazánban a földgáz energiatartalmát 80-90 %-ban hasznosítják. Tengerek, amelyek nem igazán érintenek bennünket, és még sok titkot rejtegetnek az emberek számára. Anynyit azonban érdemes elmondani róluk, hogy hatalmas méretük miatt az emberi tevékenység szempont-
jából sérthetetlen helyeknek tartották. A legtermékenyebb övezetek azonban a partok közelében, viszonylag sekély vizekben találhatók. Ezek károsodtak viszont a leginkább a szennyezés, az élõhelyek tönkretétele és a mértéktelen halászat következtében. Nem ismert tény, hogy az összes oxigén kétharmad részét tengerben élõ növények biztosítják számunkra. Ennyi veszedelem után álljunk meg, és gondolkozzunk: mit lehet tenni? Tagoljuk két részre a választ; mit kell tenniük a politikusoknak és mit nekünk, egyszerû halandóknak. A POLITIKUSOK FELELÕSSÉGE A politikusoknak mindenek elõtt szégyellniük kellene magukat, hogy eddig nem tettek semmit, noha a baj nyilvánvaló már több, mint egy évtizede. Ha tényleg kifogyóban vannak az olajkészletek vagy a szén-dioxid kibocsátás miatt vissza kéne fogni a felhasználást, azt hogyan lehet? Nyilván nem úgy, hogy holnaptól tilos autózni, repülni... Logikus, elfogadható korlátozás lenne szükséges. Az olajforrások jövõje bizonytalan. Mindenesetre hatalmas, még nem kutatott területekrõl tudunk, például Grönland, az Antarktisz vagy a tengerfenék. A geológus sem lát a föld alá, és valószínûleg igaza volt Rockefellernek, amikor azt mondta, hogy a világ legjobb geológusa Dr. Fúró. Az olajüzlet mértékére is õ mutatott rá elõször: Uraim – kérdezte – tudják melyik a világ második legjobb üzlete? A rossz olajüzlet. Ha 2025-re tetõzni fog a világ olajtermelése, az nem jelenti azt, hogy 2026-ban nem lesz. Lesz, csak kevesebb. Egyre kevesebb. Lehet, hogy az olajkor úgy ér véget, mint a kõkorszak. Annak sem azért lett vége, mert elfogyott a kõ. Itt ülünk jóllakottan, vigyázunk talán, nehogy elhízzunk. Csakhogy világunkban ez a földlakók 10 %-ának jut. Az emberek harmada úgy hal meg, hogy életében nem lakott jól. Kétmilliárd lélekrõl van szó, kétszáz Magyarországnyi emberrõl. A MI FELELÕSSÉGÜNK Mit tehetünk mi, egyszerû halandók. Ha piros lámpánál nem járatom a motort, ha lekapcsolom a villanyt, finoman nyitom ki a csapot..., csupa olyan dolgot teszek, amivel hozzájárulhatok a környezetben keletkezõ károk enyhítéséhez. És most visszatérek a bevetetõben hivatkozott idézethez. „Az Úristen vette az embert, és az Éden kertjébe helyezte, hogy mûvelje, és õrizze.” A környezet adott. Tökéletesen mindegy, hogy ez a bibliai Éden avagy nem. Ha nem vigyázunk rá, és megtesszük, amit nem lenne szabad, nem az Isten ûzi ki az embert, hanem õ, saját magát. Érdemes elgondolkodnunk azon, hogy ettõl az Édentõl keletre nincs semmi, ahova mehetnénk. WILDE GYÖRGY
L
É P C S Õ
/
2 0 1 4
/
H ú s v é t
11
lØpcso 14 husvet.qxd
5/6/2014
csiga
10:11 AM
Page 12
lépcsõ 2013. évi, nyári autóbuszos túránk egy régi adósságot pótolt. A közelgõ százéves évfordulóhoz kapcsolódva, az I. világháborús Isonzó-frontra utaztunk a kiváló s felkészült Szarka György vezetésével, oda, ahol összesen egymillió katona halt hõsi halált. Legtöbbjük olasz és magyar, többségük katolikus vallású fiatal. Beszélgetéseink tárgya természetesen a történelem addigi legnagyobb háborúja volt, ami nálunk erõsen a feledés homályába veszett, ám máig meghatározó történelmi dráma a magyarság számára.
A
és a Redipuglia-, Solkan-, Doberdó fennsíkon. Megdöbbentõ volt olyan emlékhelyeken állni, ahol hétezer, illetve tízezer katona nyugszik, javarészt magyar – melyik családnak ne lenne elsõ világháborús hõse, hõsi halottja. Fényes gyõzelem is született a fronton, ez volt a „caporettói csoda”, amikor az osztrák-magyar támadás teljesen megfutamította az olasz hadsereget és 300 kilométere visszavetette – hadászati-hadmûveleti mélységû sikerként. Mégis úgy tüntették fel a fegyverszünetnél, mintha elvesztettük volna a háborút.
Tisztelgés hõseink sírjánál, az Isonzó-fronton L Õ S Z E R E S
Cikkünk szerzõje okleveles gépészmérnök, a Mûegyetem tanszékvezetõje. Kutatási területe a hévízhasznosítás. Gyerekkora óta szentimrés, egy ideig a templom mûszaki ügyeinek gondozója. Feleségével egy kis mécs közösség tagja. Szívügye a csikszeredai kapcsolat, az ottani testvér egyházközségünk és a Makovecz építette templom sorsa.
12
L Á D Á K R A
Í R V A
A megelõzõ évszázadok során az európai belsõ tér beteges széttagoltsága és gyengesége, a magyar-Habsburg ellentétek 1867-ig, mintegy hozzászoktatták az angol, francia, illetve cári orosz birodalmat, hogy erõcentrumként uralkodjanak. Így számukra megszokottá vált az orosz terjeszkedés és az angol szupremácia a tengereken. De a XIX. század végére minden megváltozott, és létrejött a Közép-európai erõcentrum, Bismarck és Deák Ferenc törekvése által. Solferinó és Königgraetz után létrejöhetett az Osztrák-Magyar Monarchia és Németországgal együtt a két központ kényelmetlen lett a peremhatalmak számára. Oroszországból a pánszláv fenyegetés gyakorolt nyomást a Kárpát-medencére, vagyis a Balkán felõl valódi védelemre kellett felkészülni, és ez valódi okot szolgáltatott a háborúhoz Szerbia ellen. Az olasz támadás – meglepetésszerûen – 1915. nyarán kezdõdött, nagy sereggel a Leibach felé kitûzött hadmûveleti céllal. Egy új frontot nyitottak az olaszok – katolikus testvéreink, – két fõ irányban: a Júliai Alpokban Tolminóig, illetve Tolminó és az Adria között. Ki ne hallott volna Isonzóról, Doberdóról, a fennsíkról, Piavéról, vagy a gorlicei áttörésrõl, a „Caporettói csodáról” vagy a Brenta völgyérõl. Végigjártuk a könnyebben megközelíthetõ csaták helyszínét: a Monte San Michele felé, a Monte Klára felé, ami Olaszországban „zona sacra” vagy a görzi hídfõ környékét. Át-átutaztunk az olasz-szlovén határon, ami ma a csatatereket elválasztja, és megkerestük a hõsök sírját a katonai temetõkben. Koszorúztunk hét helyszínen, többek között Foglianoban, Gorjanskoban L
É P C S Õ
/
2 0 1 4
/
H ú s v é t
Sok az ellentmondás az egész háború folyamán: Európa, a „keresztény Európa” hátba támadja – orosz szövetségessel az õt keletrõl védõ Monarchiát, és amikor IV. Károly 1917-ben fegyverszünetet javasol, azt nem fogadja el. Lényeges következtetés tehát, hogy az 1000 éves magyar államot, a Monarchia fõ erejét akarták megsemmisíteni. De tudnunk kell, hogy Mária országa nem semmisíthetõ meg a sátán által, sõt megsemmisíthetetlenné válik. És ezt a próbálkozást a Nyugat még egyszer elköveti. A történészek újabban nem elsõ és második világháborúról beszélnek, hanem egyetlen világháborúról, amelynek három része a „nagy háború, a köztes fegyverszünet és a totális háború (1939–1945).” Lehangoló a hõsi temetõk látványa, mégis elbûvölõ a magas hegyvidéki táj, amit sokáig hó borít és benne a kavernák világa, ahol a tábori erõdítések kiépítése csaknem lehetetlen volt és az ivóvizet hótömbökbõl nyerték. Mindezeket és a fegyvereket a Kobaridban meglátogatott múzeumban láthattuk. Csaknem átéreztük a védelem hiányát a becsapódó tüzérségi gránátoktól, az ezerfelé repülõ kövektõl. Iszonyatos front képe tárult elénk a hegygerinceken, a folyóvölgyben. Megkoszorúztuk az Isonzót, ahol éppen vidám fiatalok szálltak csónakjukba raftingolni. Szállást a szlovéniai oldalon, a határ közelében, Goricában kaptunk, kedves vendéglátással, mert nagyra becsülik az elesett hõsöket felkeresõ magyarokat. Rendkívüli élmény látni a javorcai Szentlélek kápolnát, ahol Dr. Bolberitz Pál professzor tartott szentmisét, és gondolatban átéltük az 1916-os, harc közbeni építést. A kápolnát katonáink emelték hõsi halált halt bajtár-
lØpcso 14 husvet.qxd
5/6/2014
10:11 AM
Page 13
saik emlékére, akiknek a belsõ falfelületeken szerepel nevük és rendfokozatuk, lõszeres ládákra írva. Katonai szemmel nézve sok az ellentmondás: a németek nem németföldön fejezik be a háborút, a magyarok nem Magyarország területén kötnek fegyverszünetet. Akiket katonailag legyõztek, azok lettek a megmagyarázhatatlan békediktátumok nyertesei: Románia, Szerbia... Így új, soknemzetiségû államokat róttak össze. A frontokon – hadászati értelemben – nem történt átütõ katonai gyõzelem; a háború csupán egy fegyverszüneti megállapodással ért véget. Elgondolkodtunk azon, milyen felesleges, sõt hibás gondolat vezette az akkori európai hatalmakat, hiszen az olasz hadba lépéssel a nyugati kereszténységet gyengítették. A fõként katolikus olaszok hátbatámadták a Monarchia keresztény erõit, miközben az igazi veszélyt jelentõ keleti szláv elõrenyomulás már javában folyt. Elméletileg megfogalmazható, hogy a szláv tö-
tására. Ennek sátáni szétzúzása ismert, következményeit jól tudjuk... Ennyi áldozat, ennyi hõs – hiába esett el annyi katonánk, éppen az olasz fronton? Nehéz épeszû magyarázatot adni. Érdemes elgondolkodni rajta, most a centenárium idején, hogy a politikai alkotások életképessége attól függ, hogy mennyiben
Az Isonzó völgye
A Szent Imrés zarándokok a Solkan katonai temetõben
rekvés megakadályozása elsõrendû európai feladat lett volna, ami ellen mindent meg kellett volna tenni. A kelet visszaszorítása persze egy germán terjeszkedés veszélyét jelenti, ezért lett volna fontos egy közbensõ, nem szláv és nem germán kiegyenlítõ birodalom, az erõs magyar királyság jelenléte, az egyensúly fenntar-
fekszenek a lehetséges történelmi és földrajzi következmények vonalában. Európa ezerötszáz éves történelme folyamán minden, a történelmet meghatározó tényezõkbe és a földrajzi logikába bele nem illõ, ellentétes szándék és mesterséges alkotás megbukott. Fel lehet darabolni egységes geopolitikai tájakat, negatív térhez hozzá lehet erõltetni pozitív teret, de ez csak ideig-óráig állhat fenn. Mária országa, amit mi a Kárpátoktól védve, mint keresztény Magyarországot kaptunk, egy európai változássorozat bölcsõje lesz, de nem a háborúk által, hanem szentjeink, hõseink közbenjárásával. Foglaljuk õket imáinkba. Mindannyian, mai magyarok, itthon és a Kárpát-medence elcsatolt részeiben egyaránt a Szent Korona tagjai vagyunk, és ennek tudata kell, hogy határozza életünket, önbizalmunkat, hitünket, céljainkat. Van jövõnk, a megszenvedett múlt után.
fotó: Török Tamás
KONTRA JENÕ L
É P C S Õ
/
2 0 1 4
/
H ú s v é t
13
lØpcso 14 husvet.qxd
5/6/2014
páros
10:12 AM
Page 14
oldal
Kegyelemmel teli lehetõség ez A
14
Z E N E
S Z E R E T E T É T
I G Y E K S Z Ü N K
T O V Á B B A D N I
Melinda „Ujjongjatok Istenemnek, földek mind, zengjétek nevének dicséretét! Járuljatok eléje dicsõítõ énekkel!” (Zsolt. 66.) E zsoltárvers sorai számomra egyszerre utalnak gyermekkorom szép éveire és jelen életem imádságos szolgálatvállalásaira. Újpesten nõttem fel, egy háromgyermekes, katolikus hitét mélyen megélõ és gyakorló család második gyermekeként. Testvéreimmel és szüleimmel az újpesti Szent József Plébániára jártunk közösen szentmisére. Keresztény életem alapjait itt kaptam meg. Csodálatos hittanórák, elsõáldozás, bérmálkozás, pásztor- és misztériumjátékok, adventi vasárnapokon elõadott betlehemes játékok, kórusos szentmise szolgálat és teljes családunk keresztény közösséghez tartozása, mind meghatározó, elemi erõvel hatnak jelen életemre. A Kodály Zoltán Magyar Kórusiskolában érettségiztem. A Sapszon Feri bácsi által vezetett iskola mélyítette hitemet, zenei, hangszeres fejlõdésemet, megalapozta kórus- és közösségi életemet, baráti kapcsolataimat. A Kórusiskolától életem egyik legnagyobb ajándékát is megkaphattam: megismertem férjemet Attilát, akivel négy évvel az érettségim után, 1998. szeptember 19én házasodtunk össze, és életre szóló társakká váltunk. A középiskolás évek után az ELTE és a Pécsi Tudományegyetem bölcsészkarán szereztem angol nyelvtanári és vezetõtanári diplomát. Pedagógus édesapám és közgazdász, de matematikát tanító édesanyám mintájára
gyermekkoromtól fogva az oktató-nevelõ pályára készültem, s nagy örömmel, lelkesedéssel lettem a Fazekas Mihály Gimnázium tanára, egészen gyermekeim születéséig. Attilával négy gyermekünk – Domonkos (12), Dorottya (10), Margaréta (7) és Marcell (3) – boldog szüleiként idén szeptemberben leszünk 16 éves házasok. Ma õk töltik ki minden idõmet, nagy kegyelem számomra a róluk való gondoskodás és helyes értékrend szerinti nevelésük. Hosszú távon szeretnék visszatérni a tanári pályára és munkahelyemre a Fazekas Gimnáziumba, mert úgy érzem a Jóisten adta talentum számomra a pedagógusi hivatás. Családunkkal Kelenvölgyben élünk. A Szent Imre-templomba házasságkötésünk óta járunk. A plébánia életünk egyik alapvetõ színtere és pillére. Mind a négy gyermekünk itt kapta meg a keresztséget, s tagjai vagyunk a Csigaházas és a Kézfogás házas közösségeknek. Ahogyan az Istennek tett szolgálat már gyermekkoromban is jelen volt, úgy felnõtt életemben is kiemelkedõ fontossággal bír. Férjemmel, Attilával évek óta a plébánia családos farsangjának fõszervezõi vagyunk, emellett szívesen vállalunk szerepet a jegyesoktatásban, illetve egyéb családos programokban, táborszervezésben. 2012 szeptembere óta jelen életem egyik meghatározó missziója a plébánia családi scholája, melyet Orsival együtt irányítunk és vezetünk.
Orsolya Nem vagyok tõsgyökeres budapesti; Szombathelyen születtem. Mégis jól érzem magam a fõvárosban, ahol immár életem nagyobbik hányada telik, mert befogadó egyházközségre találtam a nyüzsgõ, de emberi léptékû Szentimrevárosban, és békés élettérre Albertfalván, ahol lakom. 14 évesen, polgári értékeket átörökítõ, katolikus családi fészekbõl kerültem a Patrona Hungariae Gimnázium-
ba. Máig csak a Gondviselõt tudom felfedezni önálló döntésemnek hátterében. Szüleimre pedig – fõként amióta édesanyává értem én is – felnézek, mert nyitott szívvel vállalták a távolra kerülésemmel járó változásokat. Ebben az iskolában részesévé váltam az akkoriban kibontakozó keresztény ifjúsági életnek: lelkigyakorlatoknak, ifjúsági találkozóknak. Szüleim nyomdokán a SOTE-n szereztem orvosi diplo-
L
É P C S Õ
/
2 0 1 4
/
H ú s v é t
lØpcso 14 husvet.qxd
5/6/2014
10:12 AM
Page 15
mát, még éppen a múlt évezredben. Hivatásom a gyógyítás, bár a mai specializálódó, elsõsorban számszerû vizsgálati eredményekre támaszkodó orvoslásban nehéz megtalálnom a számomra fontosat: hogyan segítsem az ember, test és lélek egységének egészségét. Lányunk, Kata születéséig a Péterfy Kórházban dolgoztam. Öt éven belül még két gyermekünk született: Kornél és Kamilla. Velük megváltozott az életem. Megértettem, hogy a betegeket más is meggyógyíthatja, de nekik csak én lehetek mindig rendelkezésre álló édesanyjuk, aki olyan családi tûzhelyet biztosít, ami manapság egyre fontosabb ahhoz, hogy boldog, kiegyensúlyozott felnõttekké válhassanak. Ezért idõközben tolmács és szakfordítói képesítést szereztem a Mûegyetemen, így otthonról, rugalmas munkaidõben dolgozom. Ahogy csemetéink nõnek, szeretnék valamilyen formában visszatérni az egészségügyben végzett munkámhoz, ennek mikéntje azonban részben még elõttem is titok. Férjemmel, Karcsival az ELTE kórusában ismerkedtünk meg. Mély barátságunk fordult egyszer csak örök sze-
relembe. Kegyelemmel teli lehetõség ez, mert egymásba kapaszkodásunk így igazán teljes és egész életünket átható. Különleges adomány, hogy keresztanyaként állhattam mellette felnõtt megkeresztelkedésekor, és vállaltam, hogy társa leszek a hitbeli növekedésben is. A Szent Imre Plébániára elõször fiatal egyetemistaként kerültem: itt gyûltünk össze, volt egyházi iskolások hetente zsolozsmát imádkozni, beszélgetni. Késõbb a közelben laktam albérletben, innen mentem férjhez. Szorosabb kötõdésünk a templomhoz gyermekeink születése idején alakult ki. Akkor találtuk meg a módját, miként tudunk bekapcsolódni a plébánia életébe úgy, hogy ne csak elfogadjuk a felkínált jót, hanem mi magunk is szolgáljuk a közösség épülését. Segítjük táborok, programok szervezését, tagjai vagyunk a Kézfogás Házas Közösségnek, részt veszünk a jegyes-felkészítésben, és Melindával karöltve vállaltuk a Szent Imre Családi Schola vezetését.
Melinda és Orsi Sokszor mosolygunk azon, mennyire hasonlóan hatja át családjaink életét a muzsika. Mindannyian játszunk hangszeren, énekel(t)ünk kórusban. Zenei környezetben találtuk meg a párunkat, rendszeres koncertlátogatók vagyunk, és a zene szeretetét is igyekszünk tovább adni gyermekeinknek. Másfél évvel ezelõtt vettük át Zita nénitõl a stafétát. Aggódtunk, sikerül-e majd méltón folytatni a kislány schola hagyományát, és sejtettük, hogy sok idõt és energiát követelõ feladatot vállalunk. Ketten vezetjük a kórust, így betegség, családi kötelezettség nem okoz fennakadást a vasárnapi miseszolgálatban. Megosztjuk a feladatokat, de szükség esetén mindketten mindenben helyt tudunk állni. Fokozatosan alakultak elképzeléseink a Szent Imre Családi Scholáról: alapvetõ célunk megéreztetni a gyermekekkel, hogy szentmisén részt venni nemcsak fontos, jó is. Ha együttmûködõi a liturgiának, ahogy belenõnek, meg is értik azt. Keressük az egyházi zene értékes, ámde könnyen tanulható darabjait. Az énekrend csak havonta vagy ünnepkörönként változik, így idõvel mindenki be tud kapcsolódni az éneklésbe. Rövid idõn belül sok lelkes család csatlakozott a scholához, ez segített meglátnunk a zenei szolgálat további lehetõségeit: karácsonykor koncertet ajándékoztunk a plébánia közösségnek – idén már zenekari kísérettel, a nagyhét eseményeit virágvasárnap énekelt passió-játék formájában jelenítettük meg. A tavalyi templom-
búcsún operabemutatóban vállaltunk részvételt. Az eleinte alkalmanként beálló apukák állandó tagjaink lettek, így vegyeskari mûvek is rendszeresen megszólalhatnak a szentmisén. Tanulunk antifónákat, alleluja tónusokat – miközben fejlõdünk, az alapokat újra és újra átismételjük, hiszen folyamatosan fogadunk új tagokat is. A schola munkájáról tavaly a Katolikus Rádióban is beszámolhattunk. Nyáron már második kórustáborunkat szervezzük, ahol közel ötvenen készülünk együtt a következõ évre – és közben persze nyaralunk is. Jó érzéssel tölt el minket, amikor tapasztaljuk, hogy a schola baráti közösséggé is alakul. Kettõnk ajándéka az elmúlt két évben kialakult barátságunk. Osztálytárs anyukákból örömeinket, küzdelmeinket, sõt anyai feladatainkat is megosztó barátnõkké lettünk. Közben folyamatosan tanulunk alázattal öszszedolgozni, megosztani a feladatokat, elfogadni korlátainkat. Közösen alakítjuk céljainkat, és – családunk támogatásával – lelkesen dolgozunk értük. Kérjük a Szentlélek kegyelmét, hogy az eddigiekben is megtapasztalt támogatással szolgálhassuk még hosszú évekig együtt a plébánia közösségét és a Jóisten különleges adományát: a Zenét.
vers mindenkinek Magyar nyelvünk Hegyeken, sztyeppéken átfutó nagy folyam. Fodros hullámaiban múlt, jövõ benne van. Mindegy, honnan ered: északról, keletrõl; Édesen zenél rég elfelejtett helyekrõl. Ezer szépséget rejt tarka szövedéke. Akár egy keleti köntös számtalan éke: Fényes drágakõ, kígyózó aranyfonál, Amit a nyugati szem hitetlenül csodál; Úgy szikrázik, fénylik, nem fakul el soha Varázslatos zengésû szavak, igék sora. Egy töredékében is ott ragyog minden. Barbár fényûzéssel tobzódik ezer színben. Ha rajta szólnak hozzánk, szívünk is felel. Nem lehet felcserélni, pótolni semmivel. MÁRFÖLDI KRISZTINA
L
É P C S Õ
/
2 0 1 4
/
H ú s v é t
15
lØpcso 14 husvet.qxd
5/6/2014
hátsó
10:12 AM
Page 16
lépcsõ úsvét közeledtén elõször a diadalút alsó szakaszán kell túljutnunk, a pénteki emelkedõn. A megtisztító, kikristályosító tûzkohó gyötrelmein, a földi élet örök törvénye szerint. Gyarló emberi létünk mindenkori próbatétele ez, minden filozófiák alapmotívuma. A lét terhe állandó… Valóban nyugtalanító, olykor bosszantó a költõi kérdésnek is beillõ brisits-i „felvezetés”: Miért lát a könnyes szem mindent oly tisztának és oly közelrõl megfoghatónak, mit a száraz és ködös hétköznapok során nem? Miért lesz minden, ami nagy volt, nagyobb, ami szép volt,
H
ember számunkra megalázó erényessége, jósága, türelme, megértése, belsõ nyugalma és harmóniája. Vagyis, hogy elõttünk jár! Sikeresebb, népszerûbb, boldogabb! A szenvedés közös emberi sors. Ez az egymásra hangolódás és egymásra utaltság biztosítéka, magyarázata, lehetõsége. A nevelésben is az eredményesség feltétele. Aki nem szenvedett, az nem tud nevelni – mondja Eduard Spranger. És meg is magyarázza, miért. Így: Nem a formált lét szilárdságából fakad a legnagyobb nevelõi erõ, hanem az örök keresésbõl. Mint ahogyan csak prob-
…hogy az legyen, aminek lennie kell… Írásunk szerzõje gimnáziumi tanár. Budapesten született. A mátyásföldi gimnáziumban tett érettségi után a pesti bölcsészkaron történelem, magyar, mûvészettörténet és könyvtár szakon „nyert jogosítványt”. De „csak” nevelõnek tartja magát – 50 év alatt 5 gimnáziumban mûködött, 40 évig a JAG-ban. Külsõ vezetõtanára volt az ELTE és a PPKE végzõs hallgatóinak. A Szent László Társulat, a Szent Sír Lovagrend és a Ciszterci Diákszövetség (újra)alapító tagja. Az elmúlt években a Köztársasági Elnöktõl, a Szent Imre Gimnázium igazgatójától és Budapest Fõpolgármesterétõl nyert elismerést nevelõmunkájáért.
szebb, ami gyönyörû volt, gyönyörûbb, ha szenvedés érintette meg és bontakoztatja ki belsõ arányait, hogy az legyen, aminek lennie kell! De: igaz. Tudomásul venni és elfogadni a szenvedést nem egyszerû. A „szenvedni annyi, mint diadalt aratni” babits-i tézis igazolása rendkívül fáradtságos nevelõi (és önnevelõi) munka. Amikor egy ködös novemberi délelõttön felírtam a táblára az osztályfõnöki óra aznapi penzumát – A hóhérok egyre változnak. A gyermeknek más hóhérai vannak, mint a kamasznak. S a férfikor hóhérai megint mások (Mauriac) – felcsillantak a diákszemek. Most következmények nélkül elmondhatom belsõ panaszaimat! A nagymamám, a bátyám, a szomszéd kutyája, a padszomszédom, esetleg egy-egy tanár vagy szülõ is a listára kerülhet… A kamasz lélek valóban tele van rémüléssel, fájdalommal, értetlenséggel, titokkal, nem olcsó szenvedésekkel. Ám érzékenysége folytán sok talányra megtalálja a feleletet. Megsejti, hogy az igazságosság, a béke és az öröm földi helytartói közül kik okozzák megaláztatását. Ezek a „helytartók” gyakran akarattalanul, vagy tudatlanul sértik meg a reszketve-remegve formálódó fiatal lelket. De gyakran életre szólóan! Hamvas Béla – Ágostonról szólván – törvényszerûnek látja az üdvtörténeti tapasztalatot: A kereszténység teljesíthetetlen feladat, halálos kötelesség, valami, ami az életet derékban kettétöri. Ami összemorzsol, mint malomkõ a búzát. A kereszténység a földi lét tökéletes legyõzése, s a lélek tökéletes felszabadulása. Nincs ember, aki el tudná viselni. De amióta kereszténység van, senki rajta kívül emberi életet élni nem tud, nem tudhat… És milyen gyakran tapasztaljuk, hogy nemcsak a Rossz okozhat gyötrelmet, kínt a lélekben, hanem a másik
lémából születik igazság, ugyanígy csak a megszenvedett élet szüli mind a magasabb fokra való felemelkedést, mind pedig azt a törekvést, hogy a nyomunkba lépõknek segítõ kezünket odanyújtsuk. Hányszor keresik fiatal, már nem is egészen kezdõ nevelõk a választ belsõ elégedetlenséget szülõ kérdésükre: vajon miért nem tudok közel kerülni a diákjaimhoz, a rámbízottakhoz? A válasz ott van Sprangernél… Az én korosztályom és az utánunk közeledõ ötven-hatvanévesek gyakori „szenvedése” a befejezetlenség-tudat. A közeledõ számadó-idõ. És még ennél is nyomasztóbb talán az adottságok kihasználatlansága. Ahogyan Prohászka 1926. június 30-én Némethy Ernõ ezüstmiséjén felkért szónokként megfogalmazta: Az életeste sötét árnya: nem ütöttem meg a mértéket, kisebb lettem önmagamnál. Az ember akkor lesz önmaga, akkor lesz azzá, amivé lennie kell, ha elfogadja létezése játékszabályait. Ezek egyike a „szenvedésre lettünk mi” babits-i tétel. Az érdemesség ígérete, reménye és bizonyossága az üres sziklasír. Életküzdelmeink vigasztalása is egyben. Dsida Jenõ tudta és vallotta: Mert az égi útnak elve: kúszva, vérzõn, énekelve, portól, sártól piszkosan menni mindig, biztosan… A keresztút „lépcsõin” felfelé.. Most még csak: Péntektõl Vasárnapig. A misztérium jegyében. VASBÁNYAI FERENC JÓZSEF
Felelõs kiadó: Urr Zsolt Ipoly O. Cist. plébános / A szoborportrékat Ágostházy Imre fényképezte. / Szerkesztette, tervezte és készítette Csányi Tamás karnagy
16
E számunk az olvasók szíves támogatásával jelent meg.
