Anonymus és a senonok hegyei meg az aliminus népek

300

Holler László

KARÁCSONYI JÁNOS 1900/2004.2 A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. Bp. [Reprint.] KIEFER FERENC 2000. Jelentéselmélet. Bp. KárOkl. = GÉRESI KÁLMÁN szerk. 1882. A nagy-károlyi gróf Károlyi család oklevéltára 1. Bp. LANGACKER, RONALD W. 1987, 1991. Foundations of Cognitive Grammar 1–2. Stanford, California. TOLCSVAI NAGY GÁBOR 2005. A nyelvi kategorizáció kognitív nyelvészeti keretben. In: ZIMÁNYI ÁRPÁD szerk., Acta Academiae Paedagogicae Agriensis. Sectio Linguistica Hungarica 32. Eger, 5–20.

SLÍZ MARIANN Family name or phrasal name? Aspects of the study of personal names from the Angevin period In studying historical family names, it is unavoidable to clarify whether the form at hand is a proper family name or rather just a distinctive element added to a monomial name, or indeed mere periphrasis. In the context of the fourteenth century, a transitional period in the history of Hungarian family names, a decision between the first two possibilities is only feasible in general when we have multiple data referring to the same person. Whenever a certain person is only referred to once, we have very little chance of being able to tell whether we have to do with a family name or a mere distinctive element; however, we may still have the appropriate tools for telling distinctive elements and periphrases apart. The paper tries to pin down those criteria. For instance, the order and inflection of the elements often makes it quite clear whether a fixed name construction is at stake; in other cases, nontypical order or irregular inflection may signal the possibility of several distinct interpretations. Constructions of an uncertain status should be termed ‘phrasal names’ rather than simply ‘names’, in the author’s view. MARIANN SLÍZ

Anonymus és a „senonok hegyei” meg az „aliminus népek” Árpád-kori történeti szövegek fejlıdési modelljének elsı közelítése I. Bevezetés 1. C é l k i t ő z é s . – Az alábbiakban Anonymus mővének egy néhány soros részletét fogom vizsgálni, amelyben a címben olvasható szokatlan kifejezésekkel találkozunk. Tanulmányom célja, hogy minden korábbi, álláspontom szerint téves indoklástól eltérı magyarázatot adjak ezek felbukkanására, és e magyarázatot ne csak feltételezésként fogalmazzam meg, hanem elgondolásom helyességét a filológia lehetıségeinek határain belül meggyızıen igazoljam is. Az általam javasolt indoklás a szövegfejlıdés rekonstrukcióján alapul, elvileg hasonló eljárást követve, mint amelyet a geszta elsı fejezetének elsı mondatában olvasható ad nigrum pontum magyarázata során is alkalmaztam (HOLLER 2008: 308–14). Gyakorlati szempontból lényeges különbséget jelent azonban, hogy az ad nigrum pontum esetében rendelkezésünkre álltak korábbi történeti mővek azon részletei, amelyek a sok évszázados szövegfejlıdés közbülsı fázisait alkották.

Anonymus és a „senonok hegyei” meg az „aliminus népek”

301

Emellett fel kellett használnunk az egyik Árpád-kori krónika részletét is, amely segítségével egy fenn nem maradt közbensı fázist tudtunk rekonstruálni. Tehát részben ismert szövegek, részben pedig egy rekonstruált szövegrészlet segítségével, egy néhány lépésbıl álló lineáris szövegfejlıdési modell eredményeképpen megkaphattuk az anonymusi textust. A modell azért is lehetett ennyire egyszerő, mert akkori vizsgálatunkat Anonymus gesztájára korlátoztuk, és nem tőztük magunk elé az idevonatkozó többi krónikarészlet kialakulásának elemzését is. Ezzel szemben a jelen esetben nem állnak rendelkezésünkre sem a kiindulási, sem további fázisok szövegei. Így kénytelenek vagyunk pusztán a magyar krónika különbözı változataiban fennmaradt szövegrészletekre támaszkodni és ezek segítségével megkísérelni a szövegfejlıdési folyamat rekonstrukcióját. Kiindulópontul tehát egy forrásainkból ismeretlen, de tartalmilag és nyelvileg konzisztens, a magyar krónikák alapján kikövetkeztetett hipotetikus szöveget veszünk fel. A szövegfejlıdést egy úgynevezett fagráffal modellezzük, amelynek csúcspontjaiban szövegegységek állnak. A gráf végpontjai a korunkra jutott szövegeket reprezentálják, a belsı pontok pedig a szövegfejlıdés folyamatában létrejött – gyakran csak hipotetikus – szövegváltozatokat. E közbensı változatok a másolási folyamat során történt változtatások eredményeképpen jönnek létre: a kompiláció, a kivonatolás, a betoldás, az értelmezés – alkalmasint félreértelmezés –, valamint a hibás másolás elemi transzformációs lépéseinek együttes hatására. Eljárásunk magyarázó erejét az adja, hogy mind a kiindulási szöveg, mind a transzformációs lépések természetesnek tekinthetık, racionálisan megindokolhatók, és e lépések sorozatával eljutunk a fennmaradt szövegváltozatokhoz. Most többet szeretnénk elérni, mint pusztán az anonymusi textus magyarázatát, elvárásunk, hogy a modell a különbözı krónikaváltozatokban olvasható szövegrészletek mindegyikének létrejöttét megindokolja. Mint látni fogjuk, vizsgálataink nemcsak a címbeli két szokatlan kifejezésre adnak magyarázatot, hanem a krónikaszövegek fejlıdésével kapcsolatos fontos következtetésekhez is alapot szolgáltatnak. 2. A z a n o n y m u s i s z ö v e g r é s z l e t . – A geszta 56. fejezetében olvashatók az alábbi sorok; a részlet a fakszimile kiadás alapján a rövidítések feloldásával és a másoló által jelzett hibák kijavításával, JUHÁSZ LÁSZLÓ és JAKUBOVICH EMIL szövegközléseinek felhasználásával a következı: (An. 1932: 38–9. 434–5. mondat, 39. 438. mondat vége; SRH. 1: 112. 7–15. sor, 113. 7. sor): „Vniuersam quoque galliam attrociter affligentes. ecclesias dei crudeliter intrantes spoliauerunt. Inde per abrupta senonensium per populos aliminos ferro sibi uiam et gladio apperuerunt. Superatis ergo illis bellicosissimis gentibus et naturali situ locorum tutissimis. montes senonum transcederunt. et segusam ceperunt ciuitatem. Deinde egressi taurinam ciuitatem opulentissimam expugnauerunt. Et postquam planam regionem lambardie aspexerunt. totam pene italiam bonis omnibus affluentem et exuberantem conscitatis cursibus spoliauerunt. ... et exinde ad propria redeunt regna cum magna uictoria.”

302

Holler László

3. A z a n o n y m u s i s z ö v e g r é s z l e t m a g y a r f o r d í t á s a i . – A kutatástörténeti áttekintés elıkészítéseként idézek négyet az elmúlt több mint két évszázad magyar fordításaiból: LETHENYEY JÁNOS fordítása: „az egész Frantzia Országot kegyetlenől nyomorgatván, ’s-az Istennek szent Egyháziba bé-rohanván, azokat szörnyő kegyetlenséggel fosztogatták. Onnét, a’ Szenoni meredekeken, és az Alimini Népeken keresztől, vassal, és karddal nyítottak által·útat magoknak. Meg·gyızvén tehát azokat az igen hadakozó, és, a’ helyeknek természeti-állása szerint, nagyon bátorságos Nemzeteket, a’ Senoni Hegyeken által keltek, és Segusa Várassát meg·vették. Az után, ki-menvén, Taurinát, amaz igen gazdag várast, ostrommal bé-vették; és, minek utánna Lombardiának sik Tartományát meg-látták, ama minden jókkal biró, és felesleg-is bévelkedı olasz Országot, egy sebes futással, majd egészlen, fel-rablották, fosztogatták. (...) és onnét a’ magok tulajdon Országukba, nagy Gyızedelemmel viszsza jönnek.” (An. 1790: 61). SZABÓ KÁROLY fordítása: „s egész Galliát keményen sanyargatván, az isten egyházait, kegyetlenül berontva, megrablák. Innen a senonok meredek hegyein át, az alemann népeken keresztül, fegyverrel és karddal nyitának magoknak utat. Meggyızvén tehát azon igen harczos s a helyek természeti fekvésénél fogva igen bátorságos nemzeteket, átkelének a senonok hegyein és S e g u s a városát bévevék. Innen megindulva T a u r i n a nagygazdag városát megvívák, s miután Lombardia sik tartományát meglátták, csak nem egész Italiát, melly minden jóval dúsan bıvölködik, sebes nyargalvást megrablák. (...) és osztán nagy diadallal térnek meg tulajdon országukba.” (An. 1860: 83–4). PAIS DEZSİ fordítása: „Egész Galliát szintén rettenetesen megnyomorgatták, sıt vadul berontva az Isten egyházaiba, még azokat is kifosztották. Innen a senonok meredek bércein át az aliminus népeken keresztül fegyverrel, karddal törtek utat. Miután pedig azokat a felette harcias és vidékük természeti helyzetében bátorságos népeket legyızték, átkeltek a senonok hegyein és bevették Susa városát. Azután tovább vonulva Torinót, ezt a dúsgazdag várost vívták meg. Midın Lombardia sík vidékét meglátták, sebes nyargalvást végigfosztogatták majdnem egész Itáliát, amely minden jóban fölösen bıvelkedett. (...) Ezután nagy diadallal visszatérnek országaikba.” (An. 1926: 97–8). VESZPRÉMY LÁSZLÓ fordítása: „Egész Galliát kegyetlenül nyomorgatták, betörtek Isten egyházaiba, és kegyetlenül kifosztották ıket. Majd a senonok meredélyein áthaladva tőzzel-vassal törtek maguknak utat a határszéli népek területén. Miután a természeti fekvésük révén védett és felette harcias népeket legyızték, átkeltek a Senon hegyeken, elfoglalták Susa városát. Továbbindulva Torino dúsgazdag városát vették be ostrommal, majd megpillantották a Lombard síkságot. Gyors menetben szinte egész Itáliát végigfosztogatták, mivel bıségesen kínálta gazdagságát. (...) majd nagy diadallal tértek haza.” (An. 1999: 47–8). A mintegy 70 évenként készített fordítások összehasonlításával néhány érdekes észrevételt tehetünk. LETHENYEY JÁNOS lefordította Galliá-t Franciaország-ra és Itáliá-t Olaszország-ra, a késıbbi fordítások megtartották az eredeti neveket. Ezzel szemben Segusá-t és Tauriná-t a XVIII–XIX. századi fordítások eredeti alakjukban hagyták, míg a XX. századiak helyettesítették Susá-val és Torinó-val. A vizs-


303

gálatunk fókuszában álló egyik kifejezést, az aliminus népek-et LETHENYEI JÁNOS és PAIS DEZSİ eredeti alakjukhoz közeli formában tartották meg, ezzel szemben SZABÓ KÁROLY alemann népek-ként, VESZPRÉMY LÁSZLÓ – itt nem idézett fordításában 1995-ben szomszédos népek-ként, majd – 1999-ben határszéli népek-ként fordította, vagy pontosabban értelmezte. Általánosságban megállapítható, hogy az egyre újabb fordításokra jellemzı az eredeti latin szöveg nyelvtani szerkezeteitıl való fokozatos eltávolodás. 4. A m a g y a r k r ó n i k a v á l t o z a t o k r e l e v á n s s z ö v e g r é s z l e t e i . – Amint az 1. pontban említettem, a szövegfejlıdés rekonstruálásához fontos támpontot nyújtanak a korai magyar történelmet tárgyaló krónikák releváns részletei. Elıször egy 1282 és 1285 között befejezett krónika szövegét közlöm, amelyre Kismartoni-kódex-ként fogok hivatkozni, mivel a kéziratot Kismartonban ırizték a XVIII. században. A korábbi szakirodalom ezt a szöveget Kézai-krónikaként említi. Minden késıbbi publikációmban a Kismartoni-kódex megnevezést kívánom használni, mert helyesebbnek tartom, mint a korábbi szóhasználatot. Ezután az 1358-ban összeállított és 1365 körül másolt Képes Krónikáét ismertetem, majd az 1473-ban Hess András nyomdájából kikerült ısnyomtatványét, az ún. Budai Krónikáét, végül a THURÓCZY JÁNOS által összeállított és 1488-ban megjelentetett krónika augsburgi kiadásáét. A szövegrészleteket a kritikai kiadások alapján közlöm, fordításaikat a szakirodalomból vettem át. A K i s m a r t o n i - k ó d e x s z ö v e g v á l t o z a t a : „Quibus devictis et fugatis tandem Franciam intraverunt, ubi Christianis et cenobitis persecutio valida facta est per eosdem. Exinde autem egressi usque fluvium Rodani Ragusium venientes, duas civitates, scilicet Segusam et Taurinam spoliarunt, per Alpes Italiae sibi viam praeparando. Et cum planum vidissent Lonbardiae, concitatis cursibus spolia multa rapuerunt et sic tandem ad propria revertuntur.” (SRH. 1: 170. 17–22. sor, 171. 1–2. sor). BOLLÓK JÁNOS fordítása: „Ezek legyızése és megfutamítása után végül behatoltak Franciaországba, s nagy mészárlást vittek véghez a keresztények és a szerzetesek között. Innen pedig tovább menve egészen a Rhône folyóig, Raguzáig hatoltak, s kifosztottak két várost, nevezetesen Susát és Torinót, utat nyitva maguknak az Alpokon át Itáliába. És midın meglátták Lombardia síkságát, átszáguldva rajta, sok zsákmányt raboltak, s végül így tértek meg saját birtokukra.” (KismK. 1984: 139). A K é p e s K r ó n i k a s z ö v e g v á l t o z a t a : „Inde vero Galliam atrociter affligentes, crudeliter in ecclesia Dei sevientes Metenseque, Treuerense et Aquigranense territorium devastantes deinde per obrupta montium Senoniensium per populos eterni Martis viam sibi gladio aperientes paraverunt. Ubi siquidem Segusam Taurinamque civitates destruxerunt, montesque prefatos perforantes planum Lombardie cum vidissent, totam pene provinciam concitatis cursibus vastavere et ita ad proprium regnum cum victoria revertuntur.” (SRH. 1: 309. 10–17. sor, 310. 1–4. sor). BOLLÓK JÁNOS fordítása: „Ezután kíméletlenül Galliára törtek; kegyetlen dühöngést vittek véghez az Isten egyházában; földúlták Metz, Trier és Aachen vidékét; ezek után a Senon-hegyek meredekjein az örökös Mars népein keresztül nyitottak karddal utat maguknak. Itt feldúlták Susát és Torinót, s átverekedve magukat az

304

Holler László

említett hegyeken, miután megpillantották Lombardia síkját, gyors vágtában földúlták csaknem az egész tartományt, és így gyızelemmel tértek vissza hazájukba.” (KépKr. 1984: 202, itt hiányos a szöveg; a teljes szöveg: KépKr. 2004: 39). A B u d a i K r ó n i k a s z ö v e g v á l t o z a t a : „Inde vero Galliam atrociter affligentes, crudeliterque in ecclesia dei sevientes Metense, Treuerense et Aquisgranense territoria igne devastarunt deinde per abrupta montium Senonensium per populos eterni martis viam sibi gladio aperientes paraverunt. Ubi siquidem Segusam Taurinamque civitates destruxerunt, montesque prefatos perforantes planum Longobardie cum vidissent totam pene provinciam concitatis cursibus vastavere et ita ad propium regnum cum victoria revertuntur. Annis vero viginti sine motu in Pannonia permanserunt.” (SRH. 1: 309. 10–17. sor, 310. 1–9. sor, a kritikai jegyzetek figyelembevételével). HORVÁTH JÁNOS fordítása: „Ezután pedig rettenetesen megnyomorgatták Galliát, kegyetlenül dühöngtek Isten egyháza ellen, és tőzzel elpusztították Metz, Trier és Aachen területeit. Utána a Senon hegyek meredek szikláin keresztül karddal nyitottak maguknak utat a háború istenének, Marsnak népei között. Itt ugyanis lerombolták Susa és Torino városát, és áthatolva az említett hegyeken, megpillantva Lombardia síkját, gyors száguldással csaknem az egész tartományt elpusztították, és így gyızelmesen tértek vissza saját országukba. Húsz évig Pannóniában maradtak mozdulatlanul.” (BudKr. 1973: 31). HORVÁTH JÁNOS fordítása – a Képes Krónika BOLLÓK-féle fordításához hasonlóan – következetesen átalakítja a melléknévi igeneves szerkezeteket igei állítmánnyá. Néhány apróbb megjegyzés a fordítással kapcsolatban: a) in ecclesia dei sevientes: dühöngtek Isten egyháza ellen helyett dühöngtek Isten egyházában lenne a pontosabb. Mintha a Thuróczy által eszközölt in ecclesia → in ecclesiam módosítás átszivárgott volna a Budai-krónika fordításába; – b) a Mars-ot magyarázó értelmezést iktat be a fordító, amely a latin szövegben nincs benne: a háború istenének; – c) a latin szövegbeli Longobardiá-t Lombardiá-nak fordítja; – d) az utolsó mondatbéli vero-t nem fordítja le. A T h u r ó c z y K r ó n i k a s z ö v e g v á l t o z a t a : „Inde vero Galliam atrociter affligentes, crudeliter in ecclesiam dei sevientes Mettenseque, Treuerense et Aquisgranense territorium igne devastantes, deinde per abrupta montium Senonensium populos exterminantes viam sibi gladio apperientes paraverunt, ubi siquidem Segusam Taurinamque civitates destruxerunt. Montesque prefatos perforantes planum Lombardie cum vidissent, totam pene provinciam concitis cursibus vastavere, et ita ad proprium regnum cum victoria revertuntur, annisque viginti immobiles in regno permanserunt.” (ThurKr. 1985: 72. 52. fejezet, 246. szövegegység). HORVÁTH JÁNOS fordítása itt is következetesen átalakítja a melléknévi igeneves szerkezeteket igei állítmánnyá: „Ezután pedig rettenetesen megnyomorgatták Galliát, kegyetlenül dühöngtek Isten egyháza ellen, és tőzzel elpusztították Metz, Trier és Aachen vidékét, onnan pedig a Senon hegyek meredek szikláin keresztül karddal nyitottak maguknak utat, elpusztítván az ottani népeket. Itt ugyanis lerombolták Susa és Torino városát, és áthatolva az említett hegyeken, megpillantva Lombardia síkját, gyors száguldással csaknem az egész tartományt elpusztították, és


305

így gyızelmesen tértek vissza saját országukba, és húsz évig ki sem mozdulva országukban maradtak.” (ThurKr. 1978: 101; 1986: 72). 5. Korábbi nézetek a fenti szövegrészletek kapcsolatár ó l . – Anonymus és a krónikaszövegek kapcsolatára vonatkozó észrevétel meszszemenıen nem új. MÁTYÁS FLÓRIÁN jegyzeteiben egymás alatt közli Anonymus és a Képes Krónika általam idézett, egymásnak megfelelı részleteit (An. 1883: 253). PAULER GYULA Anonymus-kiadása jegyzeteiben ezt írja: „E hadjárat egyébiránt majdnem szóról-szóra megvan a Képes Krónikában és származékaiban.” (An. 1900: 460, 1. jegyz.). 1906-ban DOMANOVSZKY SÁNDOR egymás mellett közli Anonymus, a Képes Krónika és a Budai Krónika, valamint a Kismartoni-kódex idevonatkozó szövegrészleteit. Konklúziója egyfelıl: „A bıvebb szövegnek a Kézaiéból [azaz a Kismartoni-kódexbıl: H. L.] való keletkezése lehetetlenség”; másfelıl: „Kézai [azaz a Kismartoni-kódex: H. L.] szövegének keletkezése csak a bıvebb textus alapján magyarázható meg; bizonyítják mindenek felett a Regino és Anonymus krónikáival való összehasonlítások. (...) Nem lehetett azonban Kézai forrása a bıvebb szövegezéső ma ismert krónikák egyike sem, minthogy találtunk oly szavakat, melyek azokban nincsenek meg, melyek azonban oly feltünı hasonlatosságot mutatnak Anonymussal, hogy fel kell tételeznünk, hogy az ısforrásban is benne voltak.” (DOMANOVSZKY 1906: 92–4). A fenti pozitív kezdeti megállapítások és HÓMAN BÁLINT fontos további eredményei (HÓMAN 1925.) dacára a kutatás a XX. század végére, a XXI. század elejére teljesen zsákutcába futott; a krónikaszövegek viszonyát és idırendjét tekintve bizonytalan és teljesen hibás nézetek jelentek meg vezetınek tekintett tudományos folyóiratok hasábjain. Egy idézet 1998-ból: „Bizonyos, hogy Anonymus szövegét használta Kézai, azonban Anonymus és a Krónikaszerkesztés közötti viszonyról a végleges döntés kimondása nem e rövid cikk feladata. Több ponton talán valószínősíthetjük a Névtelen elsıségét, de egy korábbi közös forrás létét sem zárhatjuk ki. Még ez utóbbi esetben is fenntartjuk elıbbi állításunkat, miszerint Anonymus alkotóan nyúlt forrása szövegéhez és bıvítette az általa ismert helynevekkel.” Ez utóbbi mondat tartalmáról pontos információt néhány sorral elıbb kaphattunk: „a hágón való átkelés Anonymustól származik a Mont Cenis [értsd montes senonum: H. L.], a Susa, Torino helynevekkel, valamint a Lombard-síkság megpillantásának említésével együtt.” (VESZPRÉMY 1998a: 169). Ez utóbbi mondat változatlan formában megismétlıdik egy 2005. évi dolgozatban is, ahol az alábbi kijelentések is olvashatók: „Kézai mőve ... a krónikaszerkesztésbe bedolgozva ... máig megırzıdött. Tekintettel arra, hogy Anonymusnak és a Krónikaszerkesztésnek vannak olyan érintkezési pontjai – így például a már említett Senones-bekezdés –, amelyek nem magyarázhatók Kézaiból, könnyen lehet, hogy a késıbbi szerkesztık a Névtelen krónikájából is kölcsönöztek.” (VESZPRÉMY 2005: 340, 343–4). E megállapítások kritikájára tanulmányom érdemi vizsgálatait követıen, a VIII. fejezet 4. pontjában fogok visszatérni.

306

Holler László

II. Kutatástörténet 1. A s z ö v e g r é s z l e t e k f ö l d r a j z i n e v e i . – A fenti öt szövegváltozatban szereplı földrajzi fogalmaknak nem jelentéktelen kutatástörténete van, s fontosnak tartom, hogy ezt az alábbiakban – a teljesség igénye nélkül – áttekintsem. A Képes-, a Budai- és a Thuróczy-krónikában olvasható három lotaringiai város, Mettensis, Treveris és Aquisgranum értelmezése egyértelmő: a mai Metz, Trier és Aachen városokról van szó. Az összes szövegváltozatban megjelenı két itáliai településnév, Segusa és Taurina azonosítása is már meglehetısen régóta szintén egyértelmő, bár ez nem volt mindig így. MÁNDY ISTVÁN Segusához ezt a lábjegyzetet főzte: „Szép kis Város Frantz Országban a’ Lyoni Kerőletben.”, Taurinához pedig: „Újjabb néven Belgrád, vagy Nándor Fejér-Vára.” (An. 1799: 121). Nem csodálkozhatunk nagyon MÁNDY magyarázatán, hiszen Belgrád latinul Taurinum és Taurunum néven szerepel a forrásokban. De a XIX. században az azonosítás már egyértelmő, amiképp SZABÓ KÁROLY fordításának lábjegyzeteiben közli: „S e g u s a ma S u s a város a piemonti királyságban a Savoyát Piemonttól elválasztó hegyláncz aljában, Turintól nyugot felé egy napi járó földre.”; „T a u r i n a a mai T u r i n , a piemonti királyság fıvárosa.” (An. 1860: 83). Az alábbiakban a jobb áttekinthetıség kedvéért külön fogom vizsgálni a senonok hegyei és külön az aliminus népek értelmezésére vonatkozó korábbi elgondolásokat, hangsúlyt fektetve az elmúlt két évtizedben publikált nézetekre. Mivel a Senonhegyek a krónikaszövegekben is elıfordul, és a furcsa nevő aliminus népeket egyes kutatók összefüggésbe hozták a Képes Krónikában olvasható örök Mars népeivel, ezért mind az Anonymus geszta, mind a krónikaszövegek számunkra releváns kommentárjaiból szemezgetni fogok. Azon helynevek értelmezésére, amelyek kizárólag a Kismartoni-kódexben bukkannak fel, majd csak az illetı szövegváltozat tárgyalásakor fogok kitérni. 2. A „ s e n o n o k h e g y e i ” é r t e l m e z é s é n e k k u t a t á s t ö r t é n e t e 1926: A korábbi kutatók tanácstalansága jól tükrözıdik PAIS DEZSİnek az Anonymus-fordításhoz adott rövid jegyzetében: „Senonok hegyei: 56. [fejezet] abrupta Senonensium, montes Senonum. Lehetnek ezek a Senones, a közép Loire meg a Szajna között és Sens vidéke Párizstól d[él]k[eletre].” (An. 1926: 137). Sens városka légvonalban mintegy 110 km-re fekszik Párizstól délkeleti irányban, a Szajnába torkolló Yonne folyó partján. A Loire középsı folyása és a Szajna közötti terület teljesen sík vidék, itt nemcsak hegyek vagy meredélyek nincsenek, még szelíd lankák is alig akadnak. 1937: PAIS DEZSİ jegyzetei a SZENTPÉTERY-féle kritikai kiadásban lényegében korábbi magyarázatait tartalmazzák, némi kiegészítéssel: „abrupta Senonensium: Vide inferius: montes Senonum. Verba ad terram inter Ligerem (Loire) et Sequanam (Seine) sitam pertinent, ubi olim Senones Galli habitabant. Ibi exstitit Senones civitas seu Senonica urbs (Regino, annis 888., 889.), – hodie Sens – ubi anno 937. Hungari re vera versati sunt.” (SRH. 1: 112, 2. jegyz.) Magyarul: l. lejjebb: a senonok hegyei. Ezek a szavak a Loire és a Szajna közötti területre utalnak, ahol régen a gall senonok laktak. Itt állott Senones civitas vagy Senonica urbs (Regino 888., 889.), – ma Sens –, ahol a 937. évben a magyarok valóban megfordultak.


307

1937: A SZENTPÉTERY-féle kritikai kiadásban DOMANOVSZKY SÁNDOR látta el jegyzetekkel a Képes Krónika és a Sambucus-kódex, illetve ezek változatainak szövegét. A montium Senoniensium-hoz tartozó lábjegyzete PAIS DEZSİétıl homlokegyenest különbözı elgondolást tükröz: „montium Senoniensium: Montes Senonenses in parte Italiae inter occasum solis et septemtriones spectanti pertinent.” (SRH. 1: 309, 5. jegyz.). Azaz: A senoni hegyek Itáliának napnyugta és észak közé tekintı részéhez tartoznak. Azt az érdekes megfigyelést tehetjük, hogy ugyanazon köteten belül a Senon-hegyeket egészen más területtel azonosítja az Anonymusszöveg jegyzete, mint a Képes Krónikáé. Egyik kommentátor a névalakból, a másik a szövegkörnyezet tartalmából igyekszik következtetést levonni, pedig a két szövegegység összetartozását, amint az I. 5. pontban említettem, MÁTYÁS FLÓRIÁN már 1883-ban világossá tette. 1964: MEZEY LÁSZLÓ jegyzete a Képes Krónikához: „A Szenon-hegyek: az Itáliát északnyugatról határoló Alpok és a Marseille-ig (Marsilia) terjedı dél-francia partvidék.” (KépKr. 1964: 189, 23. jegyz.). MEZEY LÁSZLÓ tehát DOMANOVSZKY nézetét követi. Hogy mi okból kerülhetett Marseille a képbe, arra az aliminus népek kutatástörténete kapcsán térek ki. 1975: GYÖRFFY GYÖRGY az Anonymus-geszta hasonmás kiadásához PAIS DEZSİ fél évszázaddal korábbi fordítását mellékelte, eredeti jegyzeteit is megtartotta, de több helyen saját, PAISétól eltérı nézetével röviden kiegészítette azokat. De sem a Senonok hegyei, sem az aliminus népek ügyében nincs GYÖRFFYnek egyéni hozzátennivalója PAIS álláspontjához (An. 1975.). 1978: HORVÁTH JÁNOS a Thuróczy-krónika fordításához az alábbi jegyzetet főzte: „A krónikás önkényesen nevezi Senon-hegyeknek az Alpokat. Senonoknak egy ókori kelta törzset neveztek; nevüket a Szajna melletti Sens város ırizte meg.” (ThurKr. 1978: 514, 194. jegyz.; ThurKr. 1986: 362, 194. jegyz.). HORVÁTH JÁNOS tehát alapjában véve DOMANOVSZKY SÁNDOR és MEZEY LÁSZLÓ elgondolásával ért egyet, de – biztos, ami biztos –, megemlíti Sens nevét is, noha nem lokalizálja oda a hegyeket. Bár Sens valójában nem a Szajna mellett fekszik, de ez ehelyütt nem bír különösebb jelentıséggel. 1984: A másik véleményhez csatlakozik V. KOVÁCS SÁNDOR, PAIS DEZSİ Anonymus-fordításának újabb kiadásában; gyakorlatilag megismétli PAIS 1926-os jegyzetét. „a senonok (...) bércein át – Francia terület. Vagy a Közép-Loire és a Szajna közötti terület, a Senones, vagy a Párizstól délkeletre fekvı Sens vidéke.” (An. 1984: 1083). V. KOVÁCS SÁNDOR nem főzött jegyzeteket az ugyanebben a kötetben megjelent BOLLÓK JÁNOS-féle Képes Krónika fordítás megfelelı részletéhez, sıt sajnálatos módon a szövegközlésbe hiba is csúszott. Ugyanis az „Itt feldúlták Susát és Torinót, s átverekedve magukat az említett hegyeken, miután megpillantották Lombardia síkját,” részlet csonkán, „S miután átverekedték magukat az említett hegyeken, és megpillantották Lombardia síkját,” (KépKr. 1984: 203) lerövidített alakban került kinyomtatásra. 1986: A Képes Krónika újabb, BELLUS IBOLYA által készített fordítását KRISTÓ GYULA látta el jegyzetekkel, minden korábbinál nagyobb terjedelemben. A közel százhúsz oldalt kitevı 765 jegyzetbıl egy foglalkozik az általunk vizsgált szövegrésszel. A jegyzet releváns részlete az alábbi, ellentmondást nem tőrı megállapítás:

308

Holler László

„A Senon-hegyeken a franciaországi Sens értendı.” (KépKr. 1986: 307, 197. jegyz.) Az a tény, hogy Sens közelében hegyek nincsenek, KRISTÓ GYULÁt ugyanúgy nem zavarta, mint a 60 évvel korábban a kicsivel óvatosabban fogalmazó PAIS DEZSİt. 1988: Thuróczy krónikája kritikai kiadásához MÁLYUSZ ELEMÉR és KRISTÓ GYULA készítette el a rendkívül alapos és terjedelmes jegyzeteket tartalmazó köteteket. Az általunk vizsgált részlethez – gyakorlatilag PAIS DEZSİ 1937-es jegyzetét átvéve – az alábbi megjegyzést főzték; terjedelmi okokból a latin eredetit mellızöm: montium Senonensium – A Loire és a Szajna folyók közötti terület, a korábbi gall senonok lakóhelye, ahol civitas Senonis azaz Senonica urbs, ma Sens városa helyezkedik el, s amelynek környékét a 937. évben a Frankogalliát dúló magyarok elnéptelenítették, amint ezt érvekkel bizonyítani lehet (MÁLYUSZ–KRISTÓ 1988: 1: 232). 1995: Megjelenik VESZPRÉMY LÁSZLÓ Anonymus-fordítása a Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 7. kötetében. Ebben VESZPRÉMY a per abrupta Senonensium kifejezést „a sens-i hegyvidéken áthaladva” szöveggel, a montes Senonum transcederunt részletet pedig „átkeltek a sens-i hegyeken” formában ültette át magyarra (Anonymus VESZPRÉMY-fordítása, 1995: 344). A hivatkozott lábjegyzetben ennyi áll: „A senonok (Senones Galli) eredetileg Sens (Franciaország, Párizstól délkeletre) vidékén éltek.” (An. 1995: 275, 899. jegyz.). 1998: A Magyar Nyelv közli VESZPRÉMY LÁSZLÓ négy oldal terjedelmő dolgozatát, melyben közel három oldalt a „Senones”-kérdésnek szentel a szerzı. Ebben a három évvel korábbi fordításától lényegesen eltérı álláspontot képvisel. Miután felveti a problémát, hogy mi is rejtızhet a per abrupta Senonensium és montes Senonum kifejezések mögött, megállapítja: „Értelmezésük már a korábbi fordítóknak is gondot okozott, s azon felül, hogy felfedezték benne a francia városnév, illetve érsekség, Sens latin alakváltozatait, nem jutottak messzire.” (VESZPRÉMY 1998a: 167). Megállapítja, hogy a GABRIEL SILAGI és VESZPRÉMY LÁSZLÓ által készített 1991. évi új szövegkiadás és német fordítás is említés nélkül hagyta ezt a problematikus helynevet. VESZPRÉMY szerint Anonymus „nyilván a Mont Cenis nevét latinosította”, amelynek „egyébként latin változata Cenisius mons, Alpes in Cinisiu, (...) XVIII–XIX. századi francia térképeken Mont Senis, Mont Cents alakokban fordul elı. (...) A szójátékokat kedvelı névtelen krónikás nyilván élt a szó- és hangalak kínálta lehetıséggel és megalkotta a Cenis hegységet jelölı »Senonok hegyei« földrajzi nevet.” A „Senonok meredélyei” elnevezés esetében – idézzük tovább VESZPRÉMYt – „sem vagyunk könnyő helyzetben, mivel szinte bizonyos, hogy a Senon megnevezés nem jelentheti a sensi tartományt, ahol hegység gyakorlatilag nem volt. A Vogézekben fekvı, Gombert sensi püspök által alapított »Senones« monostora pedig földrajzilag nem illik ide. Két megoldás kínálkozik. Eszerint vagy a Galli szinonimájaként kezeli a szót (Galli Senones), amire példát találhat Izidórnál (Etym. libri IX, 2, 106), illetve például Ancona (Senogallica, Sinigaglia) latin nevében, vagy egyszerően a fenti Cenis-hegység nevébıl alkotta meg e harcias hegyi törzsek nevét.” Összefoglalásul kiemeli: „úgy véljük, hogy a hágón való átkelés leírásában Anonymustól származik a Mont Cenis, a Susa, Torino helynevekkel, valamint a Lombardsíkság megpillantásának említésével együtt.” (VESZPRÉMY 1998a: 169). – VESZPRÉMY szerteágazó gondolatmenetének lényege tehát az a hipotézis, hogy Anonymus


309

nem korábbi forrásból vette át ezt a szövegrészt, hanem az saját fogalmazása. Sıt, a XVIII. századi francia térképeken Mont Senis és Mont Cents alakban említett hegység nevét ı latinosította, s mivel szereti a szójátékokat, ezért azt montes Senonum alakúra módosította. A senones népnevet pedig vagy a gall népnév szinonimájának gondolta, s ilyen értelemben használta, de az is lehetséges, hogy Anonymus saját önálló leleménye a szintén általa kreált Senon-hegy neve alapján. 1999: VESZPRÉMY LÁSZLÓ módosításokkal adja közre négy évvel korábbi Anonymus-fordítását; a senon-hegyek idıközben messze elkerültek Sens város körzetébıl. Most már a per abrupta Senonensium kifejezést „a senonok meredélyein áthaladva” szöveggel, a montes Senonum transcederunt részletet pedig „átkeltek a Senon hegyeken” formában ültette át (An. 1999: 47). A senonok meredélyein részlethez tartozó jegyzetben összefoglalja 1998-as dolgozatának tartalmát: „Homályos földrajzi fogalmak. Kizárható, hogy a Vogézekre használná, noha ott volt egy ilyen nevő apátság (»Senones«). Esetleg a »Galli« szinonímájaként, ahogyan Izidor mővében is megtalálhatta (Etimologiarum libri, IX, 2, 106). Sens egyébként franciaországi város Párizstól délkeletre, latin neve gyakori a forrásokban. Mindkét esetben valószínőleg a Susa-val szembeni francia Alpok Mont Cenis nevő részére utalhat. A sokat utazó Kézai – aki a Senonok kifejezést nem használja, de Anonymus mondatát átveszi – tisztában volt a földrajzi viszonyokkal, a Senon hegyeken magától értetıdıen az Olasz Alpokat értette, s ki is javította. (...) Az itt lakókra ezért illik a ’határmenti’ jelentéső »aliminus« jelzı.” (An. 1999: 69–70, 335. jegyz.). Megjegyzem, hogy e jegyzet szövege már korábban is napvilágot látott: VESZPRÉMY 1998b: 939. 2004: Megjelenik a Képes Krónika BOLLÓK-féle fordítása új jegyzetekkel. A kötetbıl sajnálatos módon nem derül ki, hogy az 1–70. fejezetekhez tartozó jegyzeteket ki készítette; a késıbbi fejezetek jegyzeteit SZOVÁK KORNÉL és VESZPRÉMY LÁSZLÓ írta. Az általunk vizsgált szövegre vonatkozó jegyzet releváns részlete a következı: „Senon-hegyek: Sens, a Loire és a Szajna közötti terület, eredetileg a Senones nevő gall törzs szállásterülete. Anonymusnál (56. c[aput]) a Senones a Mont Cenis-hágó latinizált neve Susával és Torinóval szemben.” (KépKr. 2004: 186, 274. jegyz.). Csak nagy meglepetésünknek adhatunk hangot: a jegyzet szerint a Senon-hegyek mást jelent a Képes Krónikában és mást Anonymus rokon szövegrészletében. A két mondatban KRISTÓ GYULA (1939–2004) Sens-es és VESZPRÉMY LÁSZLÓ Sens-telen elgondolása olvasható; a kettınek így együtt nincs sok értelme. 2005: VESZPRÉMY LÁSZLÓ újabb dolgozatában a Senon-ügyben gyakorlatilag bető szerint vesz át egy oldalnyinál többet hét évvel korábbi cikkébıl. Megismétli, hogy Anonymus „nyilván a Mont Cenis nevét latinosította”, és hogy a „szójátékokat kedvelı névtelen krónikás (...) megalkotta a Cenis hegységet jelölı »Senonok hegyei« földrajzi nevet.” Véleménye változatlanul az, hogy „a hágón való átkelés Anonymustól származik, a Mont Cenis, Susa, Torino helynevekkel, valamint a Lombard-síkság megpillantásának említésével együtt.” Elgondolása szerint „Anonymusnak és a Krónikaszerkesztésnek vannak olyan érintkezési pontjai – így például a már említett Senones-bekezdés –, amelyek nem magyarázhatók Kézaiból, könynyen lehet, hogy a késıbbi szerkesztık a Névtelen krónikájából is kölcsönöztek.” (VESZPRÉMY 2005: 338–40, 344).

310

Holler László

3. A z „ a l i m i n u s n é p e k ” é r t e l m e z é s é n e k k u t a t á s t ö r t é n e t e . – 1802-ben jelent meg CORNIDES DÁNIEL nagyszabású mőve Anonymusról, amelyet JOHANN CHRISTIAN ENGEL rendezett sajtó alá. A kötethez függelékképpen egy nagymérető kihajtható lapot is csatolt, s ennek két oldalán számos szövegjavítást adott SCHWANDTNER 1746-os legelsı kiadásához. A szövegjavításoknál ENGEL megadta, hogy az emendáció kinek a javaslata: CORNIDESé, az övé, vagy éppen valaki másé. Az 56. fejezet per populos Aliminos kifejezéséhez ENGEL saját emendációjaként az alábbi megjegyzést főzte: „Alemannos? (seu hoc loco, populos ad lacum Leman)”, s az észrevételek rovatban még megjegyezte: „In Cod. legi posset: populos Alumnos” (CORNIDES 1802. kihajtható függelék hátoldala). Az ENGEL által kérdıjelesen javasolt egyik javítási lehetıség tehát az alemannos népnév, egy másik pedig a Léman-tó, – vagyis a mai Genfi-tó – mellett élı népekkel való azonosítás. A Genfi-tó az általunk vizsgált szövegrészletben kevéssel késıbb olvasható Susától és Torinótól északra, a két várostól légvonalban mintegy 140, illetve 160 km-re fekszik. Az észrevételek rovatban felvetett harmadik lehetıség szerint a kódexben Alumnus [= tanuló] népekrıl lehetne olvasni. 1827-ben STEPHANUS LADISLAUS ENDLICHER jegyzetekkel kísért Anonymuskiadásának Index historicusában az Alimini populi címszó alatt megemlíti ’a Leman tó melletti népek’ ENGEL-féle konjektúráját (An. 1827: 224); ezzel szemben 1860ban SZABÓ KÁROLY magyar fordításában ENGEL másik javaslatát, az alemann néppel való azonosítást építi be a fordítás szövegébe (An. 1860: 83). PAULER GYULA az 1900-ban megjelent szövegkiadás jegyzeteiben az alábbiakat írja: „E hadjárat egyébiránt majdnem szóról-szóra megvan a Képes Krónikában és származékaiban s Névtelen jegyzınkbıl lehet megigazítani egy érthetetlen corrumpált helyüket: populos eterne martis – melyet Thuróczy populos exterminantes-re magyaráz – «populos Aliminos»-ra (Alemannost akarnak mondani – a mai Svájczban?)” (An. 1900: 460, 1. jegyz.). PAULER tehát explicite szöveghibának mondja az „örök Mars népei”-t. Azonosnak tartja az Anonymusnál olvasható „aliminus népek”-kel. Ez utóbbit viszont az alemannos romlott változatának gondolja – ENGELhez hasonlóan –, bár csak SZABÓ KÁROLYra hivatkozik. Anélkül, hogy a Genfi-tavat említené, leírja Svájc nevét – kérdıjellel –, amely sokáig fog kísérteni a szakirodalomban. 1926: PAIS DEZSİ új fordításának jegyzeteiben ezt írja: „Aliminus népek: Ezt a homályos nevő népet Franciaországban vagy Svájcban kell elhelyeznünk.” (An. 1926: 103). 1937: PAIS DEZSİ jegyzetei a SZENTPÉTERY-féle kritikai kiadásban lényegében korábbi, bizonytalan és homályos magyarázatait tartalmazzák, némi kiegészítéssel: „populos Aliminos: Hi populi nominis incerti et obscuri fortasse in partibus terrae Francogallicae inter orientem solem et meridiem iacentibus vel in Suecia quaeri possunt.” (SRH. 1: 112, 3. jegyz.). Azaz: Ezek a bizonytalan és homályos nevő népek talán a frankogall föld azon részein kereshetık, amelyek a felkelı nap és dél között fekszenek, vagy pedig Svájcban. 1937: A SZENTPÉTERY-féle kiadásban DOMANOVSZKY SÁNDOR látta el jegyzetekkel a Képes Krónika és változatainak szövegét. A populos eterni Martis-hoz tartozó lábjegyzet mindössze egyetlen egy utalás: „populos Aliminos”: Anonymus


311

c. 56. (SRH. 1: 309, 6. jegyz.) Vagyis DOMANOVSZKY – PAULERt követve – azonosnak tartja a két kifejezés jelentését. 1964: A Senon-hegyekkel kapcsolatban már közöltem MEZEY LÁSZLÓ jegyzetét: „A Szenon-hegyek: az Itáliát északnyugatról határoló Alpok és a Marseille-ig (Marsilia) terjedı dél-francia partvidék.” (KépKr. 1964: 189, 23. jegyz.). Noha MEZEY explicite nem fogalmazza meg, de az alaki hasonlóság alapján arra kell gondolnunk, hogy Marseille (Marsilia) városára azért utal, mert a populos eterni Martis-t a Marsilia körül élı népekkel azonosítja. 1967-ben jelent meg az OTTO PRINZ és JOHANNES SCHNEIDER szerkesztette Mittellateinisches Wörterbuch elsı kötete, amelyben a aliminus szó önálló szócikket kapott. A szócikk a következı alakú: „*aliminus, -a, -um. (a et limen) remotus – entlegen: GESTA Hung. 56 (MGScript. XXIX p. 535,30) per populos -os ferro sibi viam ... apperuerunt.” (MW. 1: 435). A szócikk tehát kizárólag az Anonymusbeli elıfordulását említi, jelentése gyanánt a ’távoli, félreesı’ értelmezést adja, s ezt a zárójelben közölt a+limen összetételre vezeti vissza. A limen jelentése itt ’küszöb, határ, vége valaminek’, az a elöljárószó jelentése ’el valamitıl’. 1984: V. KOVÁCS SÁNDOR jegyzete PAIS DEZSİ fordításának új kiadásához: „az aliminus népeken keresztül – Bizonytalanul meghatározható nép, minden valószínőség szerint francia vagy svájci területen élhetett.” (An. 1984: 1083). 1986: A KRISTÓ GYULA által a Képes Krónika új fordításához készített jegyzetek közül egy foglalkozik az általunk vizsgált szövegrésszel, ennek releváns részlete a következı: „Anonymusnál az örök Mars népeinek – amely kifejezés a háborúra utal s harcias népeket jelent – megfelelı helyen az ismeretlen Aliminus népek szerepelnek: SRH. I. 112.” (KépKr. 1986: 307, 197. jegyz.). A jegyzet tehát PAULERt és DOMANOVSZKYt követve, – bár rájuk nem hivatkozva –, azt sugallja, hogy az ’örök Mars népei’ és az ’Aliminus népek’ azonos, vagy legalábbis hasonló jelentéső kifejezések. 1988: Amint a krónikaszövegek között már láthattuk, s amiképpen PAULER GYULA 1900. évi jegyzetében megemlítette, a kérdéses helyen THURÓCZYnál a populos exterminantes kifejezés áll. THURÓCZY szövege kritikai kiadásának jegyzeteiben ehhez MÁLYUSZ ELEMÉR és KRISTÓ GYULA az alábbi megjegyzést főzték; terjedelmi okokból a latin eredetit mellızöm, csak a fordítást közlöm: populos exterminantes. – A kifejezés magyarázatát Anonymus szavaiból kell vennünk: „Ezután a senoniak meredélyein keresztül az aliminus népeken át vassal és karddal nyitottak maguknak utat” (SRH. 1: 112). Bizonytalan és eldöntetlen, hogy mely népnek a neve állhatott ezen a helyen a régi gesztákban. Az „Aliminus” név ismeretlen, a földrajzi elhelyezkedésbıl valamely frankogall vagy helvét népre gondolhatunk (SRH. 1: 112, 3. jegyzet). A név sem a XIII. századi geszta írójának, sem a korábbi írnokoknak nem volt ismert, úgyhogy arra gondolhatunk, hogy tulajdonnévbıl vált köznévvé. Nem nagyon elterjedt, mégis – mivel háborúról van szó –, igen kézenfekvı a jelzıs szókapcsolat: „per populos eterni Martis” (SRH. 1: 309), amelynek jelentése így e helyet meghatározza. Thuróczy a kifejezés jelentését megváltoztatja, talán mivel a büszkeségét sérti, hogy a magyarok harcias népeken keresztül nyitottak utat maguknak. A „per” elöljárószó elhagyásával Thuróczy a „populos” fınevet tárggyá, a jelzıt pedig igévé változtatja, ezáltal növeli és bıvíti a magyarok harci

312

Holler László

dicsıségét (MÁLYUSZ–KRISTÓ 1988: 1: 232). Álláspontom szerint a fenti magyarázat mind a Thuróczy által végzett módosítás célját, mind annak hazafias motivációját illetıen – teljesen hibás. 1989-ben GABRIEL SILAGI a készülı új szövegkiadás és német fordítás elımunkálatai alapján cikket közölt a Deutsches Archiv für Erforschung des Mittelalters hasábjain, melyben Anonymus szövegével kapcsolatos megjegyzései és javítási javaslatai között – legutolsóként – a per populos Aliminos kifejezést érinti. Az ehhez tartozó javítási indítványa a következı: „Vorschlag: »durch die benachbarten Völker«. Der Editor hielt ebenso wie Pais aliminus für einen sonst unbekannten Volksnamen. Das Wort ist aber aus ad und limen zusammengesetzt.” (SILAGI 1989: 180). Magyarul: Javaslat: „a szomszédos népeken át”. A szerkesztı (azaz JAKUBOVICH EMIL) éppúgy, mint PAIS, az aliminus-t egy egyébként ismeretlen népnévnek tartotta. A szó azonban ad-ból és limen-bıl van összetéve. Tehát GABRIEL SILAGI a szót ’szomszédos’ jelentésőnek tartja, elgondolása szerint az ad ’-nál/-nél’ elöljárószó és a ’küszöb, határ’ jelentéső limen szavakból állhatott elı a máshonnan ismeretlen kifejezés. 1991-ben jelent meg Anonymus új latin–német kétnyelvő kiadása GABRIEL SILAGI szerkesztésében, VESZPRÉMY LÁSZLÓ közremőködésével. Ennek jegyzeteiben az alábbiakat olvashatjuk; terjedelmi okokból a német eredetit mellızöm: populos Aliminos PAIS, a fakszimile kiadás 138. oldalán, mint egy Franciaországban vagy Svájcban élı nép tulajdonnevét értelmezte, miután fordítása már JAKUBOVICH révén bejutott az SRH-kiadásba (1, 112 lap és Index 508. lap). A szó azonban adból és limen-bıl van összetéve, ami a történet összefüggését tekintve valószínőbb is, mint az a-ból és limen-bıl való összetétel ’távoli, félreesı’ jelentéssel, amelyet a Mittellateinisches Wörterbuch 1, 455 javasol (An. 1991: 179, 331. jegyz.). Tehát SILAGI és VESZPRÉMY a kifejezést ’szomszédos népek’ jelentésőnek tartja. 1994-ben látott napvilágot a Magyarországi Középkori Latinság Szótárához készült pótlások 2. közleménye, SZOVÁK KORNÉL munkája. Ebben megjelenik az „aliminus, -a, -um” szó, s a szócikkben mindkét magyarázatkísérlet szerepel – kérdıjelekkel –; ismét kizárólag Anonymus szövegrészletére történı utalással, és azzal a megjegyzéssel, hogy a kiadó tulajdonnévnek vélte: „remotus (? ex a et limen ...), finitimus (? ex ad et limen ...) – távoli, messzi (?), szomszédos (?): Inde per abrupta Senonensium per populos aliminos (ed.: Aliminos, quia editor nomen putavit proprium) ferro sibi viam et gladio apperuerunt: P. MAG. 56 (p. 112).” Egy évvel késıbb ugyanez a szócikk megjelent egy külföldi folyóiratban is. A publikáció a fentiekkel gyakorlatilag azonos szöveget tartalmaz, annyi eltéréssel, hogy nem adja meg a hipotetikus magyar fordításokat (BORONKAI–SZOVÁK 1995: 53). 1995: Megjelenik VESZPRÉMY LÁSZLÓ Anonymus fordítása, a fordításban VESZPRÉMY – szokatlan módon – SILAGI konjektúráját beépíti a magyar szövegbe, „szomszédos népek”-et említ: „a szomszédos népek területén tőzzel-vassal törtek maguknak utat.” (An. 1995: 344) 1998: VESZPRÉMY fentebb már hosszan citált dolgozatában röviden érinti a per populos Aliminos értelmezésének kérdését is: „Anonymus francia földön igen tájékozatlannak tőnik, s így nincs is sok remény, hogy az általa emlegetett »populi alimini« vagy a »Senonok meredélyei« elnevezés eredetét pontosabban meghatá-


313

rozzuk. A fordításban ennek »határmenti« népek jelentése a legvalószínőbb, mivel valóban Itália és Gallia határán éltek. Az elıbbire mind a német, mind a magyar középlatin szótár a »szomszédos – ad limen – népek« értelmezést ajánlja.” (VESZPRÉMY 1998a: 168). E rövid idézetben több tárgyi tévedés van: a berlini kiadású középlatin szótár éppenséggel elég ’távoli’ értelmezést adott meg a ’szomszédos’-hoz képest, s az általam ismert magyar középlatin szótár-kiegészítés semmit nem ajánl, csak a szakirodalomban felvetett két hipotézist ismerteti, kérdıjelekkel. A jegyzet elején megfogalmazott pesszimizmus bizonyára a korlátozott lehetıségek alapján leszőrt következtetés. 1999: Megjelenik VESZPRÉMY LÁSZLÓ átdolgozott Anonymus-fordítása. A fordító most az újabb, az elızıtıl különbözı konjektúráját építi be a magyar szövegbe, „határszéli népek”-et említ: „tőzzel-vassal törtek maguknak utat a határszéli népek területén.” (An. 1999: 47) A részlethez tartozó jegyzetben – amely több megalapozatlan hipotézist tartalmaz –, ezt olvassuk: „A sokat utazó Kézai – aki a Senonok kifejezést nem használja, de Anonymus mondatát átveszi – tisztában volt a földrajzi viszonyokkal, a Senon hegyeken magától értetıdıen az Olasz Alpokat értette, s ki is javította. (...) Az itt lakókra ezért illik a ’határmenti’ jelentéső »aliminus« jelzı.” (VESZPRÉMY 1999a: 70, 335. jegyz.). 2005: VESZPRÉMY LÁSZLÓ újabb dolgozatában szó szerint átveszi az aliminus népekkel kapcsolatban 1998-ban írottakat – az összes tárgyi tévedéssel együtt (VESZPRÉMY 2005: 339). Áttekintve az elmúlt két évszázad értelmezési próbálkozásait a Léman-tó melletti népektıl az alemannokig, a távoli népektıl a szomszédos népeken át a határmenti népekig, arra a következtetésre juthatunk, hogy a per populos aliminos kifejezés eredetének kérdése a hagyományos filológusi-történészi megközelítés lehetıségeinek határain túl, vagy legalábbis annak határai mentén fekszik. III. Az evolúciós gráf A problematikus kifejezések magyarázatát tehát az eddigiektıl eltérı módszerrel, a szövegfejlıdés rekonstrukciójával kívánom megadni. A IV. fejezetben elıadottak könnyő követhetısége érdekében elıre bemutatom a folyamatot szemléltetı gráfot. A gráf csúcsai szövegváltozatokat szimbolizálnak. Az evolúciós gráf egy irányított fagráf, minden éle a forrásul szolgáló szövegváltozat felıl az újabb szövegváltozat felé mutat.

314

Holler László

Az idıtengely függıleges; az idı felülrıl lefelé nı. Az egyes szövegváltozatok elhelyezkedése az idıtengelyhez képest csak hozzávetıleges. Az ábrán alkalmazott jelölések a következık: A szövegváltozatok között futó háromféle vonaltípus reprezentálja a felhasználás jellegét: folytonos vonal jelzi a másolást, kisebb változtatásokkal, másolási hi-


315

bákkal; hullámos vonal jelöli a lényeges átdolgozást; szaggatott vonal jelöli, hogy a forrás bizonyos információi felhasználásra kerültek az újabb változat megfogalmazásakor. A vastag keretvonalas téglalapok a korunkra jutott azon kéziratokat és nyomtatványokat jelölik, amelyekrıl a tanulmányban szó esik. Ezek az alábbiak: A = Anonymus gesztájának fennmaradt másolata (OSzK. Cod Lat 403.) V = Képes Krónika kódexe (készült 1365 körül) (OszK. Cod Lat 404.) B = Budai Krónika. Nyomtatva: Buda, 1473. T1 = Thuróczy-krónika elsı kiadása. Nyomtatva: Brünn, 1488. március 20. T2 = Thuróczy-krónika második kiadása. Nyomtatva: Augsburg, 1488. június 3. KH = A Kismartoni-kódex Hevenesi-féle másolata. Másolva 1701. május 26. (Egyetemi Könyvtár, Budapest Hevenesi-győjtemény 70. kötet 1–16.) KE1 = A Kismartoni-kódex Horányi-féle elsı kiadása. Nyomtatva: Bécs, [1781.] KE2 = A Kismartoni-kódex Horányi-féle második kiadása. Nyomtatva: Buda, [1782.] KB = A Kismartoni-kódex egykor a rohonci Batthyány-könyvtárban ırzött másolata. (MTAK. Tört. 4o 139.) A szimpla keretvonalas téglalap olyan példányt jelöl, amelynek egykori létezésérıl biztos tudomásunk van, de jelenleg nem található: K0 = A Kismartoni-kódex. Kör jelöli a tanulmányban említett, de korunkra nem maradt szövegváltozatokat: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8: a szövegfejlıdés folyamatában létrejött szövegváltozatok. a = az Anonymus-kódex alapját képezı szerzıi szöveg (1210 körül) k = a Kismartoni-kódex alapját képezı szerzıi szöveg (1282–1285) v = a Képes Krónika kódexe alapját képezı szöveg (1358) b = a Budai Krónika nyomtatványa alapját képezı szöveg (1473) Félköríves zárású téglalapokkal jelöltem Regino krónikáját (készült 906-ban), és annak folytatását (készült 967-ben), mivel ezek a szövegek több másolatból is ismertek, s amelyek között igen korai, X–XI. századi kódexek is vannak, de számunkra nem releváns, hogy mely kódexet használta fel forrásként a 6. szövegváltozat összeállítója. Szeretném hangsúlyozni, hogy ez a gráf k i z á r ó l a g az általunk vizsgált rövid szövegrészlet fejlıdését szemlélteti. N e m ábrázolja a magyar krónikaszövegek kialakulásának j ó v a l b o n y o l u l t a b b folyamatát, annak a fenti ábra csak e l s ı k ö z e l í t é s e . Így például az összes fennmaradt változat közös alapját képezı 7. fázis, valamint a Képes Krónika v jelő fogalmazványa az általunk vizsgált részlet tekintetében egymástól csak minimálisan különbözik, viszont olyan krónikák részét képezték, amelyek nemcsak a tárgyalt események idıbeli kiterjedése szempontjából tértek el lényegesen, hanem az utóbbi már tartalmazta a hun történetet is, míg az elıbbi még nem. Hasonlóképpen a v és b változatok minimális eltérést mutatnak a mi részletünk vonatkozásában, annak ellenére, hogy a Képes Krónika Árpád-kori része jóval terjedelmesebb a Budai Krónikáénál. Egy szövegrészlet fejlıdését szemléltetı evolúciós gráfhoz hasonló, a szakirodalomban stemmá-nak nevezett ábrázolás két különbözı jelentésben fordul elı történeti szövegek tárgyalásakor. Az egyik típus különbözı mővek kapcsolatát ábrá-

316

Holler László

zolja, az irányítás a forrásul szolgáló mő felıl az újabb munka felé mutat; erre láthatunk példát HÓMAN jelentıs mővének végén (HÓMAN 1925., a 108. oldal utáni melléklet: A magyar gesták és krónikák leszármazása). A másik típus azonos mő különbözı szövegváltozatainak másolási viszonyait mutatja be; az irányítás az ısibb szöveg felıl mutat a róla készített másolatok irányába; az általunk tárgyalt anyagban Regino szövegváltozatai mutatnak erre példát (Regino XV.). Az általam alkalmazott gráf lényegében tehát ez utóbbi kategóriába tartozik, azzal az eltéréssel, hogy nem egy teljes mő, hanem csak egy rövid szövegrészlet fejlıdését kísérem figyelemmel, továbbá a gráfba belefoglaltam az elsı típusba tartozó információkat is, mivel idegen szövegbıl is történt átvétel. IV. A szövegrészlet evolúciója 1 . f á z i s . – Figyelmesen átolvasva a fentiekben idézett öt latin szövegrészletet, fellüktet bennünk Nyugat-Európa valamelyik kolostorában a X. század folyamán született siralmas ének egy rövid részlete, amelynek közvetítésével talán a kegyetlenkedéseket személyesen is átélı, de lehet, hogy csak hallomásból ismerı szerzı fájdalma jut el hozzánk egy évezred távolából: ... ungari vero lothringiam atrociter affligentes mettenseque, treuerenseque territorium devastantes in ecclesias dei crudeliter sevientes abrumpentes sermones populosque exterminantes ... Magyarul: ... a magyarok pedig Lotaringiát durván meggyötörve a mettensisi és treverisi területet pusztítva Isten egyházai ellen kegyetlenül dühöngve a szentbeszédeket megszakítván a népeket legyilkolva ... 2 . f á z i s . – A siralmas ének hosszabb részletét nem lenne könnyő rekonstruálni. Úgy vélem, egy ilyen ének lejegyzésével született meg az ısi krónikaszöveg; ennek a feljegyzésnek a számunkra releváns részlete nagyjából az alábbi lehetett (a könnyebb hivatkozás kedvéért a sorokat megszámozom): 1. Ungari vero lothringiam atrociter affligentes 2. mettenseque treuerenseque territorium devastantes 3. in ecclesias dei crudeliter saevientes 4. abrumpentes sermones populosque exterminantes 5. montes alpes italiae perforantes 6. viam sibi gladio aperientes 7. paraverunt. 8. Segusam taurinamque civitates destruxerunt. 9. Planum lombardie cum vidissent


317

10. totam pene provinciam vastaverunt 11. concitatis cursibus. 1. A magyarok pedig Lotharingiát durván meggyötörve 2. a mettensisi és treverisi területet pusztítva 3. Isten egyházai ellen kegyetlenül dühöngve 4. a szentbeszédeket megszakítván a népeket legyilkolva 5. az itáliai Alpokon áthatolva 6. utat maguknak karddal megnyitva 7. készítettek. 8. Segusa és Taurina városait lerombolták. 9. Amikor meglátták Lombardia síkját 10. majdnem az egész tartományt elpusztították 11. gyors száguldásokkal. 3. fázis. – A másolási folyamat során apróbb változtatások történtek (az aktuális változtatásokat félkövér betőtípus használatával jelzem): a) a prózai szövegben nincs jelentısége a szótagszámnak, így visszakerült az a bető a lotharingiam szóba; – b) az egyik másoló beszúrta: et aquisgranense, emiatt a -que elmaradt a treuerense mögül; – c) a 2. és 3. sor fel lett cserélve; – d) a 4. sorban – mivel mind az rm, mind az nn betőpár ugyanannyi szárat tartalmaz, olvasási, majd átírási hiba történt: sermones → sennones (!); – e) a vastaverunt állítmány átkerült a mondat végére. 1. Ungari vero lotharingiam atrociter affligentes 2. in ecclesias dei crudeliter sevientes 3. mettenseque treuerense et aquisgranense territorium devastantes 4. abrumpentes sennones, populosque exterminantes 5. montes alpes italiae perforantes, 6. viam sibi gladio aperientes paraverunt. 7. Segusam taurinamque civitates destruxerunt. 8. Planum lombardie cum vidissent 9. totam pene provinciam concitatis cursibus vastaverunt. 1. A magyarok pedig Lotharingiát durván meggyötörve 2. az Isten egyházai ellen kegyetlenül dühöngve 3. a mettensisi, treverisi és aquisgranumi területet pusztítva 4. megtörve a senonokat, a népeket legyilkolva 5. az itáliai Alpokon áthatolva 6. utat maguknak karddal megnyitva készítettek. 7. Segusa és Taurina városait lerombolták. 8. Amikor meglátták Lombardia síkját 9. majdnem az egész tartományt gyors száguldásokkal elpusztították.

318

Holler László

4 . f á z i s . – A nehezen értelmezhetı abrumpentes sennones kifejezést egy másoló igyekezett értelmessé tenni, s a 4. sorban az alábbi változtatást tette: abrumpentes → abrupte, populosque → populos. 4. abrupte sennones populos exterminantes 4. hirtelen legyilkolva a senon népeket 5 . f á z i s . – Ezt követıen – de az is lehetséges, hogy közvetlenül a 3. fázis után – a részlet az alábbi formában kapott új értelmet: a 4. sorban: abrupte → per abrupta. 4. per abrupta sennones populos exterminantes 4. a meredélyeken áthatolva legyilkolva a senon népeket 6 . f á z i s . – A) Elızetesen utalni szeretnék arra, hogy az általunk vizsgált szövegrészletek összefüggése Regino prümi apát világkrónikájának folytatását képezı évkönyvszerő feljegyzésekkel régóta ismert. MÁTYÁS FLÓRIÁN szövegkiadásának jegyzeteiben utal rá (An. 1883: 250), és PAULER GYULA az 1900. évi kiadás jegyzeteiben az alábbiakat írja: „Ez elbeszélés fıleg Regino folytatójának 954-hez való adatain alapszik.” (An. 1900: 460, 1. jegyz.). 1925-ben megjelent értékes mővében HÓMAN BÁLINT a krónikaszövegek és Anonymus elemzése alapján rekonstruálja a Reginonál és folytatójánál található magyar vonatkozású adatok átvételét s ebbıl igen fontos következtetéseket von le; megfelelı kontextusba helyezve megállapításait ma is érvényesnek tartom (HÓMAN 1925: 79–81). B) Az újabb szövegváltozat ismertetése elıtt idézem Regino folytatójának évkönyvébıl a magyarokra vonatkozó, a 926., 932., 934., 938. és a 954. évekhez tartozó feljegyzéseket. „DCCCCXXVI. Ungari totam Franciam, Alsatiam, Galliam et Alamanniam igne et gladio vastaverunt.” (Regino 158). Magyarul: 926. év. A magyarok egész Franciaországot, Elzászt, Galliát és Alemanniát tőzzel és karddal pusztították. „DCCCCXXXII. Ungarii per orientales Francos et Alamanniam multis civitatibus igne et gladio consumptis iuxta Wormaciam Rheno transito usque ad mare oceanum Galliam devastantes per Italiam redierunt.” (Regino 159). Magyarul: 932. év. A magyarok a keleti frankokon és Alemannián át, sok várost tőzzel és karddal elpusztítván, Wormacia mellett a Rajnán átkelvén, egészen az óceán-tengerig pusztítva Galliát, Itálián keresztül tértek haza. „DCCCCXXXIIII. Heinricus rex Ungarios multa caede prostravit, pluresque ex eis comprehendit.” (Regino 159). Magyarul: 934. év. Henrik király a magyarokat nagy gyilkolással leterítette és közülük többeket foglyul ejtett. „DCCCCXXXVIII. (...) Ungarii iterum a Saxonibus multa caede vastati.” (Regino 160). Magyarul: 938. év. (...) A szászok a magyarokat ismét nagy gyilkolással pusztították. „DCCCCLIV. (...) Ungarii ducentibus inimicis regis in quadragesima Rheno transito pervadentes Galliam inaudita mala in ecclesias Dei fecerunt et per Italiam redierunt.” (Regino 168). Magyarul: 954. év. (...) A király ellenségeinek vezetésé-


319

vel a magyarok, miután a böjt alatt átkeltek a Rajnán, Gallián végiggázolva, hallatlan bajokat okoztak Isten egyházai ellen, és Itálián át visszatértek. C) Az általános tájékozódás kedvéért hasznos annak a tisztázása, hogy a fenti és a korábban említett híradások tartománynevei alatt mely területeket is kell értenünk. Francia, illetve az orientales Francos, azaz keleti frankok tartománya a mai Frankfurt központú tartomány volt, melynek határai keleten Forcheim városáig, nyugaton a Rajnától nyugatra elterülı Pfalzi-erdıig terjedtek, észak felé hozzá tartozott Fulda, Herschfeld és Fitzlar. Tıle délre helyezkedett el Svábország, amelyett Regino folytatója Alemannia néven említ, ennek közepén van a Bódeni tó, nyugaton pedig Augsburgig terjed. Alemanniától nyugatra feküdt Alsatia, a mai Elzász, fontos városa volt Strassburg. Alsatiától és a keleti Frankországtól nyugatra terült el Lotharingia, fontos egyházi központjai voltak az idézetünkben is szereplı Metz, Trier, Aachen, valamint Köln, és Regino városa: Prüm. Galliá-n pedig a nyugati frank királyságot kell értenünk, amely egészen az óceánig terjedt. D) A 932. és a 954. év magyar hadjáratainak leírása nagyon hasonló, mindkettıben szerepel a Rajnán való átkelés, Gallia pusztítása, majd az Itálián keresztül történı visszatérés. Ezeket, s még más, korábbi évekbıl a magyarokra vonatkozó értesüléseket a krónikaíró hozzátoldotta fı forrásának szövegéhez, ennek következtében az alapszöveg módosult. Álláspontom szerint az ekkor elkészült krónika nem maradt ránk eredeti formájában, csak összevonásokat elszenvedett késıbbi alakjában. A kompilátor azt az eljárást követte, hogy elıbb kigyőjtötte a Regino folytatójánál talált évkönyvi adatokból azokat, amelyek véleménye szerint a magyarokra vonatkoztak. Így olyan híreket is átvett, amelyeknek valójában semmi közük nem volt a magyar hadmőveletekhez. Ennek során átvette a Rajnán való átkelésrıl szóló hírt, s noha Regino folytatója épp Lotharingiát nem említi, mint a magyar támadások szenvedı tartományát, de mivel az szerepelt a másik forrásban, ezért földrajzi szempontokat figyelembe véve a krónika összeállítója a Rajnán történt átkelés után említette meg a Lotharingia elleni támadást. Ezután másolta le az általunk vizsgált szövegrészlet 5. fázisát, de néhány módosítással. Mivel Lotharingiát már említette, viszont a Regino folytatójánál 926ban, 932-ben és 954-ben is megnevezett Galliát még nem, ezért ehelyütt felcserélte elsıdleges forrásának Lotharingia tartománynevét a Metz, Trier és Aachen említése miatt oda nem illı Galliáéval. A kompilátor feltételezte, hogy a Regino-folytatás minden nyugat felé indított magyar támadásról beszámolt. A 938. év hírei között utolsóként említett, a magyarokkal kapcsolatos párszavas tudósítást vagy nem vette észre vagy az általa használt kéziratból az éppen kimaradt; másfelıl a magyarokra vonatkozó 934. évi rövid hírt összevonta a 932. évivel s ezeket együttesen a 933. évhez tartozónak tekintette, ezért arra a következtetésre jutott, hogy 933 és 954 között nem volt nyugat felé irányuló hadjárat. Ezért krónikájába nemcsak azt írta be közhelyszerően, hogy a magyarok gyızelemmel tértek vissza hazájukba: et ita ad proprium regnum cum victoria revertuntur, hanem azt is hozzátette, hogy húsz évig ki sem mozdulva országukban maradtak: annis vero viginti sine motu in pannonia permanserunt. Bizonyára tehát a 934 és 953 közötti két évtizedre gondolt.

320

Holler László

Regino krónikája szolgáltatott alapot még egy másféle módosításhoz is. A szövegben szó esik ugyanis néhány alkalommal Sens városáról és annak érsekeirıl – ahogy PAIS DEZSİ az 1937. évi kiadás jegyzeteiben utal is rá –, így például kevéssel azelıtt, hogy a 889. év eseményeit kezdené elbeszélni (Regino 131), valamint a 889. év eseményei kapcsán is említésre kerül Senonica urbs (Regino 133). Az pedig jól ismert, hogy Anonymus forrásában terjedelmes átvételt találunk Regino krónikájából, éppen a 889. évet taglaló, a magyarokkal foglalkozó részletbıl (HOLLER 2008: 310–1). Emellett utalást találunk Reginonál a gall senonokra is a 896. évnél (Regino 144). Ezzel magyarázható, hogy a Regino krónikáját és annak folytatását a szövegbe beledolgozó krónikás a per abrupta sennones kifejezést módosította és per abrupta senoniensium-ot írt. A fentieken kívül a krónikaíró néhány egészen apró változtatást is eszközölt: a) a folyamatos elbeszélés elemeként beillesztette: Inde; – b) mivel Regino folytatójánál a 932. évnél igne et gladio olvasható, és gladio volt már a szövegben, ezért beszúrta: igne; – c) a tagolás céljából beszúrta: deinde. E) A szöveg ezek után így alakult: 1. Inde vero galliam atrociter affligentes 2. in ecclesias dei crudeliter sevientes 3. mettenseque, treuerense et aquisgranense territorium igne devastantes 4. deinde per abrupta senoniensium populos exterminantes 5. montes alpes italiae perforantes, 6. viam sibi gladio aperientes paraverunt. 7. Segusam taurinamque civitates destruxerunt. 8. Planum lombardie cum vidissent 9. totam pene provinciam concitatis cursibus vastaverunt, 10. et ita ad proprium regnum cum victoria revertuntur. 11. Annis vero viginti sine motu in pannonia permanserunt. 1. Ezután pedig Galliát durván meggyötörve 2. az Isten egyházai ellen kegyetlenül dühöngve 3. a mettensisi, treverisi és aquisgranumi területet tőzzel pusztítva 4. ezután a senoniak meredélyein át a népeket legyilkolva, 5. az itáliai Alpokon áthatolva 6. utat készítettek maguknak karddal megnyitva. 7. Segusa és Taurina városait lerombolták. 8. Amikor meglátták Lombardia síkját 9. majdnem az egész tartományt gyors száguldásokkal elpusztították, 10. és így gyızelemmel tértek vissza saját országukba. 11. Húsz évig pedig Pannóniában maradtak mozdulatlanul. 7 . f á z i s . – Egy apró szövegromlás következett be: egy x olvashatatlanná vált vagy kimaradt: exterminantes → eterminantes. Mivel a min betősort lehet nim gyanánt is olvasni, ezért a következı másolásnál eternimantes került a szövegbe, ami viszont eterni martis értelmezéssel hagyományozódott tovább: exterminantes


321

→ eterminantes → eternimantes → eterni martis! Emiatt a másoló egy per-t iktatott be a populos elé: per populos eterni Martis azaz: az örök Mars népein keresztül. 1. Inde vero galliam atrociter affligentes 2. in ecclesias dei crudeliter sevientes 3. mettenseque, treuerense et aquisgranense territorium igne devastantes 4. deinde per abrupta senoniensium per populos eterni martis 5. montes alpes italiae perforantes, 6. viam sibi gladio aperientes paraverunt. 7. Segusam taurinamque civitates destruxerunt. 8. Planum lombardie cum vidissent 9. totam pene provinciam concitatis cursibus vastaverunt, 10. et ita ad proprium regnum cum victoria revertuntur. 11. Annis vero viginti sine motu in pannonia permanserunt. 1. Ezután pedig Galliát durván meggyötörve 2. az Isten egyházai ellen kegyetlenül dühöngve 3. a mettensisi, treverisi és aquisgranumi területet tőzzel pusztítva 4. ezután a senoniak meredélyein át, az örök Mars népein keresztül 5. az itáliai Alpokon áthatolva 6. utat készítettek maguknak karddal megnyitva. 7. Segusa és Taurina városait lerombolták. 8. Amikor meglátták Lombardia síkját 9. majdnem az egész tartományt gyors száguldásokkal elpusztították, 10. és így gyızelemmel tértek vissza saját országukba. 11. Húsz évig pedig Pannóniában maradtak mozdulatlanul. Ez a szövegváltozat – amely bizonyosan még a XII. század folyamán alakult ki – képezte a forrását mind Anonymus, mind a magyar krónikák összes korunkra jutott változatának. Az alábbiakban megvizsgálom, hogy ebbıl az ısszövegbıl miképpen alakultak ki a ma ismert változatok. V. Anonymus szövegének kialakulása 1. A n o n y m u s s a j á t f o g a l m a z v á n y á n a k r e k o n s t r u á l á s a . – Térjünk rá eredeti kiindulási szövegünk, az Anonymus részlet létrejöttének rekonstruálásához. Anonymus számára tehát a 7. fázis állt rendelkezésre. Ezen különféle változtatásokat eszközölt, lássuk jellegük szerint csoportosítva: 1 . K i h a g y á s o k : a ) mettenseque, treuerense et aquisgranense territorium igne devastantes; – b) annis vero viginti sine motu in pannonia permanserunt. 2. L é n y e g e s m ó d o s í t á s o k : a) Módosít: in ecclesias dei crudeliter sevientes (kegyetlenül dühöngtek Isten egyházai ellen) → ecclesias dei crudeliter intrantes spoliaverunt (Isten egyházaiba durván belépve kifosztották azokat); – b) Módosít és kiegészít: per populos eterni martis montes alpes italiae perforantes, viam sibi gladio aperientes paraverunt (az örök Mars népein, az itáliai Alpokon át-

322

Holler László

hatolva utat készítettek maguknak karddal megnyitva) → per populos alpinos ferro sibi viam et gladio apperverunt (vassal és karddal nyitottak maguknak utat az alpesi népeken keresztül); továbbá megmagyarázza a per populos eterni martis kifejezést; valamint, mivel korábban a senoniak meredélyeirıl volt szó, így természetesen a senonok hegyein történt az átkelés is: Superatis ergo illis bellicosissimis gentibus et naturali situ locorum tutissimis montes senonum transcenderunt. (Legyızve tehát ama igen harcias, és a helyek természetes fekvése által nagyon védett népeket, átkeltek a senonok hegyein.); – c) Módosít és kiegészít: Segusam taurinamque civitates destruxerunt (lerombolták Susa és Torino városát) → segusam ceperunt civitatem. Deinde egressi Taurinam civitatem opulentissimam expugnaverunt (elfoglalták Susa városát. Innét kijıve Torino dúsgazdag városát vették be ostrommal); – d) Módosít és kiegészít: Planum lombardie cum vidissent, totam pene provinciam concitatis cursibus vastaverunt. (Amikor meglátták Lombardia síkját, majdnem az egész tartományt gyors száguldásokkal elpusztították.) → postquam planam regionem lambardie aspexerunt, totam pene italiam bonis omnibus affluentem et exuberantem concitatis cursibus spoliaverunt (miután megpillantották Lombardia síkságát, gyors száguldásokkal szinte az egész, minden jóban bıvelkedı és dúskáló Itáliát végigfosztogatták). 3. A p r ó b b m ó d o s í t á s o k : a) Inde vero → Universam quoque; – b) deinde → inde; – c) késıbbre helyezi és kissé módosítja: et ita ad proprium regnum cum victoria revertuntur (és így gyızelmesen tértek vissza saját országukba) → et exinde ad propria redeunt regna cum magna victoria (majd nagy diadallal tértek vissza saját országukba). A fenti módosítások eredményeképpen alakult ki az eredeti anonymusi szövegrészlet: Universam quoque galliam attrociter affligentes ecclesias dei crudeliter intrantes spoliaverunt. Inde per abrupta senonensium per populos alpinos ferro sibi viam et gladio apperuerunt. Superatis ergo illis bellicosissimis gentibus et naturali situ locorum tutissimis montes senonum transcenderunt et segusam ceperunt civitatem. Deinde egressi taurinam civitatem opulentissimam expugnaverunt et, postquam planam regionem lambardie aspexerunt, totam pene italiam bonis omnibus affluentem et exuberantem concitatis cursibus spoliaverunt. [...] {más események elbeszélését követıen} et exinde ad propria redeunt regna cum magna victoria. Magyarul: Egész Galliát durván meggyötörve, Isten egyházaiba kegyetlenül betörve kifosztották azokat. Majd a senoniak meredélyein áthaladva vassal és karddal nyitottak maguknak utat az alpesi népeken keresztül. Legyızve tehát ama igen harcias és a helyek természetes fekvése által nagyon védett népeket, átkeltek a senonok hegyein és elfoglalták Segusa városát. Innét kijıve Taurina dúsgazdag városát vették be ostrommal, és miután megpillantották Lombardia síkságát, gyors száguldásokkal szinte az egész, minden jóban bıvelkedı és dúskáló Itáliát végigfosztogatták. [...] majd nagy diadallal tértek vissza saját országukba. Arra vonatkozóan, hogy Anonymus forrásában még benne lehetett a per populos eterni martis montes alpes italiae kifejezés, amely a per populos alpinos-t motiválta, a Kismartoni-kódex szövegében megırzött per alpes italiae kifejezés erıs érvet jelent.


323

2. A n o n y m u s f e n n m a r a d t m á s o l a t á n a k s z ö v e g e . – A fennmaradt Anonymus-másolat a szép írás ellenére több hibát is tartalmaz ezen a rövid részleten belül. Közülük többet a másoló vagy korrektora észrevett, s ezek a szövegben vagy ki lettek javítva, vagy legalábbis a hiba jelezve lett. Ezek az alábbiak: a) abrupta: utólag lett beszúrva a p bető; – b) senoniensium → senonensium (megengedhetı névváltozat); – c) populos alpinos → populos aliminos (!); – d) Elıször sort tévesztett a másoló és az elızı sorbeli ceperunt-ot ismételte meg, majd észrevéve a hibát, alul pontokkal jelölte, s fölébe írta az expugnaverunt szót; – e) Két hibát is elkövetett a concitatis szóban: → conscitatatis (alul két pont jelzi, hogy a másoló észrevette a második hibát). Így alakult ki a fennmaradt másolat szövege:

[...] Vniversam quoque galliam attrociter affli/gentes. ecclesias dei crudeliter intrantes spoliaverunt. Inde per abrupta | senonensium per populos aliminos ferro sibi uiam et gladio apperuerunt. | Superatis ergo illis bellicosissimis gentibus et naturali situ locorum tutissimis. | montes senonum transcenderunt. et segusam ceperunt civitatem. De/inde egressi taurinam civitatem opulentissimam ceperunt expugnaverunt. Et post/quam planam regionem lambardie aspexerunt. totam pene italiam bonis | omnibus affluentem et exuberantem conscitatatis cursibus spoliaverunt. Az átírt szövegben az elválasztott sorvéget ferde zárójel (/), az elválasztás nélkülit virgula (|) jelöli. A szövegben öt mondatkezı nagybető van, közülük négyet rubrummal is jelölt a szkriptor: az Vniversam, az Inde, a Deinde és az Et elsı betőit; a Superatis szó nagybetővel kezdıdik, de nincs vörössel jelölve. A szkriptor javításait (ceperunt → expugnaverunt; conscitatatis) a kézirattal azonos módon alápontozás mutatja. A senonensium, az aliminos, valamint a conscitatatis szavak egyes betői alatti aláhúzás a másoló által elkövetett, de észre nem vett hibákat jelöli. A kódex hibáira már ENGEL is felfigyelt, és többek között a conscitatatis cursibus hibát is megemlíti (CORNIDES 1802: kihajtható táblázat hátoldalán alul olvasható általános észrevételek között). Az alpinos → aliminos hiba hátterében egy rövid szárú p betőt, valamint az l és p szárainak dupla vonalas rajzolatát gyanítom. E hiba létrejöhetett már a geszta

324

Holler László

egy korábbi átírása során; talán emiatt nem vette észre a szkriptor, s ezért nem javította ki a korunkra jutott példányon. Végül is így eljutottunk az aliminus népek valószínő eredetéhez. (Folytatjuk.) HOLLER LÁSZLÓ

KISEBB KÖZLEMÉNYEK Sánta Ferenc nyelvi drámaisága 1. A címbeli nyelvi drámaiság már eleve korlátozó indítékú, de még így is többet sejtet a lehetségesnél. Ugyanis a teljes életmőbıl való kalászolgatás helyett csak egy regényre, „Az ötödik pecsét”-re és néhány észrevétellel a novellákra hivatkozom. Ezért természetesen nem utalok a dramatizált (megfilmesített vagy színpadra állított) Sánta-mővek kapcsán felvetıdı kérdésekre, összefüggésekre sem. Sánta Ferenc mőveit kétkötetes tagolásban szoktam – hivatásos újraolvasóként – föleleveníteni. Az elsı kötet az elbeszéléseké, a második a három regényé idırendi egymásutániságukban. Eljárásom alapját Sánta monográfusa, VASY GÉZA foglalta össze a legtömörebben: „Sánta mőveinek világképe egységes, szervesen összefüggı, a világkép fejlıdését szemléletesen feltáró rendszer. A regények a problémák összetettebb felvetését, gazdagabb kibontását, a távlatosabb válaszadást teszik lehetıvé. De ami a regényekben jelen van, az csírájában legalábbis, mind megtalálható már a novellákban” (1975: 61). A robbanó erejő elsı novellát, a „Sokan voltunk”-at, valamint a „Farkasok a küszöbön”, de még a „Téli virágzás” címő kötetek több darabját is gyakran értelmezték ekként, azaz mintegy VASY álláspontjának igazolásaként, nemegyszer éppen „Az ötödik pecsét”-hez kötve. 2. Az elemzésekben, a pályaszakaszok kijelölésének kritériumait keresve olykor nagy hangsúlyt kap a kezdeti novellák lírai-balladás formanyelve (VASY 1975: 8), a mesei, népmesei hangulat. Az azonban erısen vitatható, hogy szabad-e a [!] n y e l v i s t í l u s t akárcsak alkalmilag is – az érvelés hevében – egyértelmően pejoratív jelölıértékkel megterhelni, mondván: „az is tagadhatatlan, hogy a mesei hangulat fönntartása érdekében néha a nyelvi stílusnak jutott fıszerep Sánta novelláiban is: a túldíszítettségnek, a balladás zengzetességnek, a nyelvi ornamentikának” (BÉLÁDI–RÓNAY szerk. 1990: 972). Ez a megfogalmazás torzítóan szők tartományba szorítja a nyelvi stílust is, de Sánta balladás tónusából sem a zengzetesség szólama hangosítandó ki. Az író 1968-ban, tehát már a regények megírása után, visszatekintve így nyilatkozott a balladákról: „Ma már tudom, hogy micsoda iskolája lehet a prózaírónak a ballada sallang nélküli, célratörı, feszes, szigorú fegyelmő, döbbenetes ellenpontozású, a legmélyebb néplélektan istenei és ördögei természetét megszólaltató mővészete” (SÁNTA 1968: 449). Az elbeszélések prózaritmusa – amit KULIN FERENC és VASY GÉZA (VASY 1975: 30 és 16) egy-egy részlet „verssorokba” tördelésével dokumentált – sem

Anonymus és a senonok hegyei meg az aliminus népek

Recommend Documents