Andorka Rudolf Harcsa István: Népesedés és család

Andorka Rudolf − Harcsa István: Népesedés és család (elektronikus verzió, készült 2006-ban)

A tanulmány eredetileg nyomtatásban megjelent: Andorka Rudolf − Harcsa István (1990): Népesedés és család in: Társadalmi riport 1990, Andorka Rudolf, Kolosi Tamás, Vukovich György (szerk.). Budapest: TÁRKI, 11−39. Pp.

Andorka Rudolf − Harcsa István: Népesedés és család

1. NÉPESEDÉS ÉS CSALÁD

Magyarországon a népesedési folyamatok alakulása az elmúlt évtizedekben két vonatkozásban is problémákat vetett fel: a termékenység már az 1950-es évek végén olyan alacsony szintre csökkent, hogy nem biztosította a népesség egyszerű reprodukcióját sem, vagyis a születő nemzedékek kisebb létszámúak voltak a szüleik nemzedékénél; tovább a halandóság az 1960-as évek közepe óta romlani kezdett. Így a népesedési folyamatok kedvező alakulása, illetve a kedvezőtlen tendenciák megfordítása fontos és ezért népesedéspolitikai eszközökkel is elősegítendő társadalmi céllá vált. Ezért a társadalomstatisztikai jelzőszámok rendszerébe olyan mutatókat vettünk fel, amelyek a népesedési folyamatokat jellemzik. A népesség reprodukciójában döntő szerepük van a családoknak. Nem kisebb jelentőségük van a családoknak a fiatal nemzedékek szocializációja, nevelése, a felnőttek érzelmi védelme, biztonsága, az idősebb emberek gondozása területén. Az egyéni fogyasztás túlnyomó része családi körben történik, a tartós fogyasztási eszközöket családok, illetve háztartások szerzik be, a lakásszükséglet a háztartások és családok számához, nagyságához és összetételéhez igazodik, és egyes emberek szabadidejük jelentős részét családi keretben töltik el. Mindezért és még további sok szempont miatt, a családok és a háztartások változása döntő fontosságú a társadalom egészének jó működése szempontjából. Ezért kaptak helyet az ezeket jellemző jelzőszámok ebben az alrendszerben.

1.1 NÉPESSÉGSZÁM Az 1784-1787. években végzett első magyarországi népszámlálásból ismerjük legkorábban a népességszámot. A mai országterületen ekkor 2,7 millió volt a lakosság száma. Az 1870. évi népszámlálás óta tízévenként vannak pontos adataink a népesség számáról. Ez a népességszám 1870-re már több mint megkétszereződött, és az 1870-es években további 4 százalékkal nőtt. A növekedés üteme korszakonként – népszámlálásról népszámlálásra – nagyon letérő volt. Az 1890 és 1910 közötti gyors növekedést az első világháború lényeges halandóság-többlete és általa okozott nagy születésszám-kiesés szakította meg. Ehhez hasonló növekedési ütem a két világháború közötti időszakban nem fordult elő. A második világháborút megelőző 1941. évi és a háború utáni 1949. évi népszámlálás között az ország népességszáma csökkent, elsősorban a nagy halálozási többlet és emellett a kivándorlás következtében. A második világháború utáni népszámlálások közötti időszak közül – az 1956-1957. évi kivándorlási veszteség ellenére


– az 1949. és az 1960-as években 3,6 százalékkal, az 1970-es évtizedben valamivel nagyobb mértékben, 4,0 százalékkal nőtt az ország népessége. Ebben a két évtizedben már szinte kizárólag a természetes szaporodás alakulásától függött a népességszám változása. 1981. óta a halálozások száma magasabb a születésekénél, ezért csökken a népességszám.

1.2 TERMÉSZETES SZAPORODÁS A századforduló előtt természetes szaporodás viszonylag nagy ingadozásokat mutatott (például: 1880-ban 5,8 1884-ben 14,7 ezrelék) a halálozások számának nagy évenkénti ingadozásai következtében. A századforduló körül ezek az ingadozások mérséklődtek, viszont elindult a természetes szaporodás lassú, hosszútávú csökkenési tendenciája. Ezt a magyarországi demográfiai átmenet sajátosságaival magyarázhatjuk: a nyers halálozási szám csökkenését röviddel később követte a nyers élveszületési-arányszám csökkenésének kezdete, és az utóbbi hosszú távon valamivel gyorsabban csökkent, mint a halálozási arányszám. A második világháború után a természetes szaporodás ismét ingadozni kezdett, mivel az élveszületésiarányszám egyenletes csökkenési tendenciája véget ért. Az 1961-ben elért mélypont után a halálozási arányszám kezdetben ingadozva, később egyenletesebben növekedni kezdett. Az élveszületési arányszámnak az 1970-es évtized második felében bekövetkezett új csökkenése és a halálozási arányszám lassú emelkedése következtében 1980-ban a zérus népességnövekedéshez egészen közelálló helyzetet értünk el, 1981-ben és azóta negatív volt a természetes szaporodás.

1. 3. ÉLVESZÜLETÉS, TERMÉKENYSÉG, REPRODUKCIÓ Az élveszületési-arányszám 1886-tól kezdődően (ekkor 45,8 ezrelék) szinte folyamatosan csökkent egészen a második világháborúig (1941-ben 18,9 ezrelék). Ezt a tendenciát csak az első világháború zavarta meg: a háború igen lényeges születési kiesést okozott, ennek egy része a háború után bepótlódott, de a háború utáni évben sem érte el az élveszületési-arányszám az 1914. évit. Ezt a csökkenési folyamatot a demográfiai átmenet megnyilvánulásának tekinthetjük: az iparosodással, városiasodással, az iskolai végzettség emelkedésével párhuzamosan fokozatosan csökkent az élveszületési-arányszám, ahhoz hasonlóan, ahogyan az más európai országokban is történt, hazánkat megelőzően, vagy hozzánk képest némi késéssel. A csökkenési folyamat az egyes társadalmi rétegekben nagyon eltérő időszakban indult el és a második világháborúig eltérő szintig haladt előre (1. sz. táblázat). A szellemi foglalkozású rétegekben és az egyénileg gazdálkodó parasztság körében már a századforduló előtt, tehát a demográfiai átmenetet megelőzően viszonylag alacsony az élveszületési arányszám, az ipari munkásságban és a kispolgárságban a 20. század első évtizedében látszik megindulni a csökkenés, a mezőgazdasági munkásság élveszületési arányszáma azonban még 1930 körül is változatlanul magas volt. Ennek következtében az 1930. évi népszámlálás házas termékenységi adatai igen nagy társadalmi differenciákat mutattak ki. A

12


száz házas nőre jutó született gyermekszám például 421 volt a mezőgazdasági cselédek, 253 az ipari munkások, 154 az ipari tisztviselők körében. A szellemi foglalkozásúak és az egyénileg gazdálkodók születésszáma már ekkor jóval, az egyszerű reprodukcióhoz szükséges szint alatt lehetett. A nagy gyermeklétszámú rétegek, elsősorban a mezőgazdasági munkások nagy termékenysége azonban kiegyenlítette ezt, úgyhogy a nyers reprodukciós együttható még 1.0 fölött volt (bár a tiszta reprodukciós együttható – az akkori kedvezőtlenebb halandóság következtében – már 1940. körül az egyszerű reprodukcióhoz szükséges szint alá szállt).

1. táblázat A NYERS ÉLVESZÜLETÉSI-ARÁNYSZÁM, TÁRSADALMI CSOPORTONKÉNT

Társadalmi csoport

1941

1900−

1910−

1920−

1930−

1901

1911

1921

1931

Egyénileg gazdálkodó paraszt Mezőgazdasági munkás Ipari munkás Közlekedési munkás Egyéb munkás Önálló iparos, kereskedő Szellemi foglalkozású

37,0 44,6 43,5 51,8 30,6 39,6 28,6

32,3 47,1 36,7 42,9 25,1 32,6 23,6

27,2 44,6 37,1 34,9 20,6 28,7 19,5

14,9 46,9 25,4 27,6 15,2 22,6 12,9

10,4 36,0 23,7 23,0 13,6 15,9 14,5

Együtt

38,1

35,1

31,6

24,6

18,9

A második világháború után az élveszületési-arányszám hosszútávú csökkenési tendenciája már nem érvényesült, az arányszám rövidtávú hatásokra ingadozott. A háborút követően, 1947-től 1951-ig kisebb fellendülésre került sor, amely feltehetően a háborút követő nagyobb házasodási kedv következménye volt (csúcspont: 1948-ban 21,0 ezrelék). 1952.re azonban ismét 20 ezrelék alá, a háborút megelőző évek szintjére esett vissza a élveszületési-arányszám. Majd a művi abortuszt tiltó joggyakorlat 1953. évi megszorítása után újabb fellendülésre került sor (1954-ben 23,0 ezrelék). Ezt követően egyenletesen és gyorsan csökkent az élveszületési-arányszám az 1962. évi mélypontig, amikor 12,9 ezreléket ért el. Ezt a csökkenési folyamatot úgy értelmezhetjük, mint a demográfiai átmenet teljes megvalósítását. Rohamosan csökkent a négy- és többgyermekes családok száma (2. számú táblázat), az adott évben megszületett gyermekek között még erősebben hanyatlott a

13


negyedik és a többedik gyermekek aránya (1948-ban még 20,2, 1960-ban 14,0, 1970ben 8,1 százalék). 2. táblázat A 15 ÉVES ÉS IDŐSEBB NŐK AZ ÉLVESZÜLETETT GYERMEKEK SZÁMA SZERINT, (SZÁZALÉK) Év

0

1

2

3

4

6

6−9

10 és több

Összesen

élveszületett gyermekkel, százalék 1920 1930 1949 1960 1970 1980

17,9 17,1 18,4 15,1 13,8 12,0

16,6 16,9 22,3 25,4 29,2 28,0

12,5 16,5 20,7 25,8 31,0 39,0

10,9 12,8 13,1 13,9 12,7 12,3

9,2 9,6 8,2 7,5 5,8 4,3

7,4 7,1 5,4 4,1 3,0 1,9

15,0 9,6 6,6 3,9 2,2

25,5 5,0 2,3 1,4 0,6 0,3

100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

Még világosabban mutatkozik ez a tendencia, ha az adott évben házasságot kötők magatartását és családterveit vizsgáljuk: 1966-ban a házasságot kötők túlnyomó többsége egyértelműen megtervezte a gyermekszámát. kívánt gyerekszám az estek nagy többségében (70,1 százalék) két gyermek volt, nem volt kevés az egy gyermeket kívánók aránya sem (19,8 százalék), három gyermeket igen kevesen (7,4 százalék) kívántak. A gyermek születését nem tervezők aránya viszonylag alacsony volt (4,2 százalék), különösen a fiatalon (25. éves kor előtt) házasodó nők körében (0,8–1,1 százalék). A magyar társadalomban tehát elterjedt a kétgyermekes család, mint kitűzött életcél, és az egygyermekes család is nem kevés házaspár jövőbeli elképzelése volt. Ez a csökkenési tendencia – a második világháború előtt fél évszázaddal megfigyelttel ellentétben – nagyobb részben nem valósult meg, hogy minden társadalmi réteg termékenysége csökkent, hanem úgy, hogy a korábban magasabb termékenységű rétegek a társadalmi átalakulások következtében eltűntek, tagjaik más rétegekbe léptek át. A földreformmal a mezőgazdasági munkásság nagy része földet kapott és rövidesen átvette az egyénileg gazdálkodó parasztság termékenységi magatartását. A mezőgazdaság kollektivizálása után pedig a termelőszövetkezeti parasztság termékenysége a nem-mezőgazdasági munkásságéhoz igazodott, amelynek életszínvonalát és létkörülményeit egyre inkább megközelítette. A nemmezőgazdasági munkásság termékenysége viszonylag kevéssé esett vissza, a szellemi

14


rétegeké pedig a háború előtti, igen alacsony szinten maradt. 1959-ben az élveszületési arányszámok a következők voltak. Egyénileg gazdálkodó paraszt Mezőgazdasági munkás és termelőszövetkezeti tag Ipari munkás Közlekedési munkás Egyéb munkás Önálló kisiparos, kereskedő Szellemi foglalkozású

10,4

Együtt:

15,2

16,5 19,7 22,1 10,1 10,0 14,1

Az 1962-ig lezajlott gyors termékenység-csökkenést tehát a demográfiai átmenet utolsó szakaszaként kezelhetjük, az iparosodás, városiasodás, iskolai végzettség emelkedése, a fokozott női munkavállalás többé-kevésbé természetes következményeként, amelyet megerősített a magyarországi változások gyorsasága – és az a tény, hogy szinte teljesen eltűntek azok a társadalmi rétegek, amelyek más fejlett országokban – hagyományosan magas termékenységükkel ellensúlyozták a többi rétegek kis termékenységét. Az élveszületési-arányszám és a nyers reprodukciós együttható 1962-től 1965-ig maradt a mélypont közelében. Az 1965-ben végzett családipótlék-emelést követően 1966-ban már kissé emelkedett, majd az 1967. január 1-től bevezetett gyermekgondozási segéllyel együtt 1967-ben már lényegesen felemelkedett (1968: 15,1 ezrelék). Kisebb visszaesés után (1971: 14,5 ezrelék) az 1972-től 1974-ig bevezetett családipótlék-emelésekkel és az 1974-től kezdődően bevezetett művi abortuszt korlátozó politikával párhuzamosan az élveszületési arányszám felemelkedett, 1975-ben csúcsot ért el (18,4 ezrelék), ezt követően azonban újra visszaesett, 1985-ben kissé felemelkedett, majd újra csökkeni kezdett (1989-ben 11,4 ezrelék). A nyers reprodukciós együttható 1960 óta csupán öt évben (1974–78) volt nagyobb 1,0-nál. Jelenlegi szintjének fennmaradása esetén szükségszerűen csökken a népesség száma. Felmerül a kérdés, hogy az 1971-től 1975-ig bekövetkezett fellendülésnek és az 1975től bekövetkezett csökkenésnek mekkora részét okozta a női népesség korösszetételének változása. Erre választ kaphatunk, ha összehasonlítjuk az élveszületési arányszám és a nyers reprodukciós együttható alakulását. 1971-től 1975ig az élveszületési arányszám 27 százalékkal, a nyers reprodukciós együttható 24 százalékkal nőtt, tehát a korösszetétel hatásától megtisztított utóbbi mutató alig kevesebbel nőtt, eszerint az emelkedés túlnyomó részben a korspecifikus termékenységi arányszámok növekedésének következménye független a korösszetétel változásától. Az élveszületési arányszám 1975-től 1981-ig 28 százalékkal, a nyers reprodukciós együttható 21 százalékkal csökkent, tehát a teljes csökkenésének 15


háromnegyedét a korspecifikus tevékenység csökkenése okozta, 1982-től azonban már csupán hajszálnyival csökkentek a reprodukciós együtthatók, tehát a születési arányszám csökkenésének az oka túlnyomó részben a korösszetétel változása volt. Az 1985. évi felemelkedés már teljes mértékben a korspecifikus termékenység emelkedésének következménye volt. Az 1980-as évek második felében pedig a korösszetétel változása magában jobban csökkentette volna az élveszületési arányszámot, de ennek a hatásnak egyrészét ellensúlyozta az, hogy a korspecifikus termékenységi arányszámok 1984-hez képest valamivel magasabbak voltak. Felmerül a kérdés, hogy mi okozta a korspecifikus termékenység változásait az 1960-as évek óta? Más szóval hatott-e a népesedéspolitika a termékenységre, és – ha igen – milyen népesedéspolitikai intézkedések és hogyan hatottak? Megváltozott-e a nők gyermekszáma, befejezett kohorsz termékenysége, vagy csak a születések időzítése változott, a befejezett termékenység változatlan maradt vagy követte a hosszútávú csökkenési tendenciát? Az 1953. évi művi abortusz tilalom, amelyet 1956-ban a művi abortuszra vonatkozó jogszabályok telje liberalizálása váltott fel, lényeges hullámhegyet idézett elő az évi termékenységi mutatókban, de nem módosította a nők befejezett termékenységét, az ebben az időszakban szülőképes korban lévő női nemzedékek befejezett termékenysége a korábbi csökkenési tendencia változatlan folytatódását mutatja. Nehezebb megítélni, hogyan hatottak az 1965-től kezdve bevezetett népesedéspolitikai intézkedések. Ezek ugyanis két nagyon eltérő típusba tartoztak: 1. többször felemelték a családi pótlékot, és bevezették a gyermekgondozási segélyt, majd 1985-től a gyermekgondozási díjat, 2. 1974. január 1-től korlátozták a művi abortusz teljes szabadságát olyan módon, hogy ettől kezdve a 0–2 gyermekes házas nőknek csak pontosan meghatározott feltételek esetén adtak engedélyt a művi abortusz elvégzésére. A kétféle népesedéspolitika időbeli hatása összekeveredik. A reprodukciós együtthatóknak 1974. évi felemelkedése minden bizonnyal a művi abortusz korlátozásának hatására következett be. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a kohorsz termékenységi együtthatók ismét nem emelkedtek, hanem mindössze annyi történt, hogy a korábbi csökkenési tendencia megállt: az 1940-től született női nemzedékek által szült gyermekek átlagos száma nem csökkent az 1930-as évek második felében született nők termékenységéhez képest, hanem nagyjából azonos szinten maradt, illetve várhatóan nagyjából azonos szinten fog maradni (azoknál a nemzedékeknél, amelyek még nem érték el 50. születésnapjukat). A házas nők családtervezési vizsgálatai és egyes házassági kohorszok longitudinális családtervezési vizsgálatai arra engednek következtetni, hogy az átlagos kívánt gyermekszám a családonként 2,0 gyermekszám körül stabilizálódott. Ennek alapján megfogalmazhatjuk azt a következtetést, hogy a művi abortusz 1974. évi korlátozása valószínűleg nem hatott a kohorszok termékenységére, tehát nem befolyásolta kedvezően a

16


reprodukció alakulását, mert a művi abortuszra vonatkozó rendelet a háromgyermekes családok számát kellett volna növelje, ez volt kimondott népesedéspolitikai cél. De elmondhatjuk-e azt, hogy a családi pótlék és a gyermekgondozási segély is hatástalan volt? Ennek a kérdésnek eldöntéséhez a kohorsz termékenységi arányszámokat kellene vizsgálnunk. Ilyenek nem szerepelnek a társadalmi jelzőszámok között. Az1960., 1970. és 1980. évi népszámlálások termékenységi adatai a házas nőknek a népszámlálás időpontjáig szült gyermekszámáról bizonyos támpontot nyújtanak e hatás felderítéséhez. Ha csak az átlagos gyermekszámokat, vagyis a száz házas nőre jutó élveszületett gyermekek számát nézzük (3. táblázat), akkor is feltűnik, hogy a 35 éven aluli korcsportok mindegyikében megfordult az 1960. és 1970. között tapasztalt csökkenés és 1971-től 1980-ig emelkedés következett be. Ez azonban még mindig lehet a tervezett születések előbbre hozásának a következménye, bár a 30–34 éves korcsoportban már többé-kevésbé a befejezett termékenységet látjuk. Ha a 35 évesnél fiatalabb, tehát 1965-ben 20 éves és fiatalabb, vagyis a népesedéspolitika által többé-kevésbé a házasságkötésük kezdete óta befolyásolt női korosztályoknak az élveszületett gyermekszám szerinti megoszlását is megvizsgáljuk (4. táblázat), akkor két ellentétes tendenciát látunk. 1. a négy és több gyermekes anyák aránya fokozatosan csökkent, folytatva a századforduló óta érvényesülő tendenciát; 2. csökkent a gyermektelen és egykés anyák aránya; a gyermektelenek számának csökkenése valószínűleg jórészt az orvostudomány fejlődésének, a sterilitás gyógyítási lehetőségei javulásának következmény volt, az egygyermekesek arányának csökkenése azonban minden valószínűség szerint nagyrészt tudatos elhatározás következménye, vagyis azzal függ össze, hogy kevesebb család akar megállni egy gyermeknél; ugyanígy értelmezhetjük a háromgyermekesek arányának kis növekedését is. Nagyon valószínű, hogy ezekben az elhatározásokban szerepet játszott a népesedéspolitika is, hiszen a családi pótlék és a gyermekgondozási segély által nyújtott anyagi segítség éppen a második gyermeknél emelkedik meg lényegesen és a harmadik gyermek esetében nyújtja a legnagyobb összegű segítségét. A négy- és többgyermekes családok arányának csökkenése és a két- és háromgyermekes arányának növekedése az egygyermekesek rovására azonban némileg kiegyenlítették egymást, így a várható befejezett termékenységi arányszámok ezekben a fiatal kohorszokban csak viszonylag kevéssé emelkedtek. ha azonban az egygyermekesek aránya nem csökkent volna a két- és háromgyermekesek javára, amit a népesedéspolitika hatásának tulajdoníthatunk, akkor a korábbi évszázados tendenciák folytatódása a termékenység igen lényeges további süllyedését okozhatta volna. Ugyanezt a két tendenciát más alakban láthatjuk, ha a házas nők iskolai végzettsége szerint vizsgáljuk a gyermekszámokat (5. táblázat):

17


1. 1970-től 1980-ig az általános iskolai osztály és magasabb iskolai végzettség szinteken emelkedett a már szült gyermekek száma, tehát a századforduló óta ható csökkenési tendencia megszűnt, de 2. lényegen nőtt a magasabb iskolai végzettségű és csökkent az igen alacsony iskolai végzettségű és a múltban magas termékenységű házas nők száma. Mivel ez utóbbi tendencia erőteljesebb volt, az összes házas nőkre számított gyermekszám valamivel csökkent. Egy harmadik oldalról nézve látjuk ugyanezt a két tendenciát, ha társadalmi csoportonként nézzük a népszámlálások alapján számított termékenységi arányszámokat (6. táblázat). Az 1930-tól 1971-ig érvényesült évszázados csökkenési tendenciát a 30 éven aluli házas nőknél mindenütt növekedési tendencia váltotta fel 1970 és 1980 között, és a 30–34 éves korcsoportban is megállt a csökkenés a mezőgazdasági és a nem-mezőgazdasági fizikai csoportban, növekedést látunk a szellemi csoportban. Ugyanakkor a női népesség átrétegződött a nagyobb termékenységű csoportból a kisebbek felé. Végül a családtervezési vizsgálatok eredményei is arra engednek következtetni, hogy 1966 után a családok átlagosan valamivel több gyermeket kívántak, majd az 1970-es évek második felében egy kevéssel visszaesett a kívánt gyermekszám és valamivel alatta maradt az egyszerű reprodukcióhoz szükséges értéknek. A kétgyermekes családmodell még általánosabbá vált, de az egy gyermeket kívánók aránya csökkent, a három gyermeket kívánóké pedig nőtt. Az 1982/83-ban házasságot kötött nők 74,4 százaléka kívánt két gyermeket, 10,0 százaléka egy gyermeket, 14,1 százalék három gyermeket és 1,4 százalék 4 és több gyermeket (csupán 0,1 százalék nem kívánt gyermeket). 3. táblázat A SZÁZ HÁZAS NŐRE JUTÓ ÉLVESZÜLETETT GYERMEKEK SZÁMA KORCSOPORTONKÉNT, 1960, 1970, 1980, 1984 Korcsoport

15–19 20–24 25–29 30–34 35–39 40–44 45–49 50–59

18

100 házas nőre jut összesen 1960

élve született gyermek 1970 1980

1984

43 98 161 205 233 256 264 290

45 90 143 181 208 215 227 242

54 98 157 190 195 193 195 200

54 107 158 186 193 199 201 211


4. táblázat A 15–34 ÉVES HÁZAS NŐK GYERMEKSZÁM SZERINTI MEGOSZLÁSA, 1960, 1970. 1980, 1984 Korcsoport

Év

0

1

2

3

4 és több

0 0 0 1 3 2 3 2 11 6 8 7 16 22 13 13

0 0 0 0 1 0 0 1 5 3 2 2 12 5 4 4

Összesen

gyermekes, százalék 15–19 éves

20–24 éves

25–29 éves

30–34 éves

1960 1970 1980 1984 1960 1970 1980 1984 1960 1970 1980 1984 1960 1970 1980 1984

62 60 53 53 29 31 26 29 12 13 11 10 10 7 6 6

34 36 40 40 50 52 46 47 38 44 33 33 26 33 24 21

4 4 7 6 17 15 25 21 34 34 46 48 36 43 53 56

100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100

Összefoglalóan az lehet tehát elmondani, hogy a népesedéspolitika minden valószínűség szerint nemcsak a szülések előbbre hozásának irányába hatott. Népesedéspolitika nélkül minden valószínűég szerint folytatódott volna a termékenység-csökkenési tendencia. A termékenység emelkedése azonban nem volt elég ahhoz, hogy a népesség egyszerű reprodukciója hosszú távon biztosítva legyen.

1. 4 HALÁLOZÁSI ARÁNYSZÁM, HALANDÓSÁG Magyarországon a nyers halálozási arányszám 1880 óta – a háborús évek kivételével – folyamatosan csökkent, egészen az 1960-as évek első feléig. 1961-ben érte el a mélypontot, 9,6 ezrelék. Ez a demográfiai átmenet általános törvényszerűségeinek felelt meg, a halandósági viszonyok folyamatosan javultak.

19


5. táblázat A SZÁZ HÁZAS NŐRE JUTÓ ÉLVESZÜLETETT GYERMEKEK SZÁMA ISKOLAI VÉGZETTSÉG SZERINT, 1960, 1970, 1980, 1984 A házas nő iskolai végzettsége

100 házas nőre jut összesen 1960

élveszületett gyermek 1970 1980

1984

0–5 általános iskolai osztály 6–7 általános iskolai osztály 8 általános iskolai osztály Befejezett középiskola Befejezett felsőfokú tanintézet

326 239 141 129 128

289 220 149 113 119

304 224 171 137 235

315 229 189 152 143

Összesen

232

179

172

175

6. táblázat A SZÁZ HÁZAS NŐRE JUTÓ ÉLVESZÜLETETT GYERMEKEK SZÁMA KORCSOPORTONKÉNT ÉS TÁRSADALMI CSOPORTONKÉNT, 1930, 1960, 1970, 1980 Társadalmi csoport Év Mezőgazdasági fizikai

Nemmezőgazdasági fizikai

Szellemi

20

Száz 15–19 20–24 25–29 30–39 éves házas nőre jutó élveszületett gyermekek száma

40–49

1930 1960 1970 1980

45 53 56 70

121 121 121 151

221 195 184 205

339 266 231 230

482 325 264 237

1930 1960 1970 1980 1930 1960 1970 1980

48 42 46 59 33 28 25 32

106 100 99 120 66 69 64 80

176 165 155 173 102 123 110 133

250 220 203 204 153 171 151 163

352 256 230 213 225 186 174 156


A korspecifikus halálozási arányszámok mutatják, hogy a halandóság javulása korcsoportonként meglehetősen eltérő volt: az 1–10 éves gyermekeknél volt a legnagyobb javulás, ettől kedve az egyre idősebb korcsoportok felé haladva csökken a javulás. A csecsemőknél a javulás szintén kisebb volt, mint az 1–10 éveseknél. 1961 után a nyers halálozási arányszám tendenciája megfordult: kis ingadozással emelkedési tendencia indult meg. Az emelkedés oka elsősorban a népesség korösszetételének öregedése. A korösszetétel változásának hatását kiküszöbölő standardizált halálozási arányszám nem mutat emelkedési tendenciát, hanem nagyjából azonos szint körül ingadozik. Ezt azonban korántsem tekinthetjük megnyugtatónak, mert nálunk a halandósági viszonyok javulása még nem érte el azt a szintet, ahol más fejlett országokban megállt vagy lelassult. A férfiak és nők halandóságát külön vizsgálva kitűnik, hogy férfiak halandósága az 1965 óta romlott, miközben a nőké 1977-ig lassan tovább javult, azóta stagnál. Ennek következtében a férfiak születésekor várható átlagos élettartam (1983-ban 65,59 év) most nagyobb mértékben tér el a nőkétől (1983-ban 73,49 év), mint az 1960-as években. Kor szerint vizsgálva a halandóság alakulását, még határozottabban ellentétes tendenciákat láthatunk: miközben a csecsemőhalandóság mindkét nemű csecsemőknél lényegesen javult, és az 1–4 évesek halandósága is kissé javult, a nőknél 40 és 65 éves kor között, a férfiakénál 30 és 68 éves kor között lényeges romlás mutatkozott. A legfeltűnőbb a romlás a 40–60 éves férfiaknál. 1988-ban a halandóság javult. Nem lehet még megmondani, hogy új tendencia kezdődött-e el, vagy csak átmeneti javulásról van szó. 1.5 A NÉPESSÉG NEMEK ÉS ÉLETKOR SZERINTI ÖSSZETÉTELE A termékenység és a halandóság alakulása határozta meg a népesség nem és életkor szerinti összetételének változásait. Az a tény, hogy a századforduló óta a nők halandósága lényegesen kedvezőbben alakult a férfiakénál, azzal az eredménnyel járt, hogy a nemek arány kissé eltolódott: jelenleg valamivel nagyobb nő-többlet, mint évtizedekkel korábban. A termékenység hosszútávú csökkenése és a halandóság hosszútávú javulása következtében a népesség életkor szerinti összetétele fokozatosan öregedett: egyre kevesebb volt a gyermekkorúak aránya és egyre nagyobb az időskorúaké. A két említett ok közül kimutathatóan sokkal erősebb volt a termékenység csökkenésének hatása, annál is inkább, mert az időskorúak halandósága javult a legkevésbé. Az első világháború éveinek alacsony születésszáma nagyon erősen megzavarta a korösszetételt: az 1915-től 1918-is született nemzedékek még 1980-ban is lényegesen kevesebben vannak, mint akár az előttük, akár az utánuk következő években születettek. Ha a népesség korösszetételét az eltartási teher szempontjából vizsgáljuk, akkor a gyermekkorúak arányának csökkenése és a munkavállalási életkoron (60, illetve 55 éven)

21


felüliek arányának növekedése többé-kevésbé kiegyenlítette egymást. Településtípusok szerint vizsgálva azonban lényeges különbségek mutatkoznak a városi, illetve a községi népesség között. Tehát hosszú távon az aktív keresők szempontjából az eltartási teher változatlan mértékű, jelenleg is nagyjából hasonló értéket mutat az egy munkavállalási korú személyre jutó munkavállalási koron aluliak, illetve felüliek együttes száma, mint sok évtizeddel korában.

7. táblázat 1000 MUNKAVÁLLALÁSI KORÚ (14–59/54) SZEMÉLYRE JUTÓ 0–13 ÉS 60/55 ÉV FELETTIEK ARÁNYA Kor 1960

Város 1980

1960

Község 1980

0–13 60/55 éves és idősebb

341 279

352 338

450 287

350 360

Munkavállalási koron aluliak és felüliek együtt:

620

690

737

710

Az elmúlt két évtizedben különböző társadalmi és demográfiai folyamatok hatására a város népesség körében lényegesen növekedett, a községieknél viszont észrevehetően csökkent a munkavállalási korú népesség eltartási terhe. Ennek ellenére, a városi népesség eltartási terhe még mindig nem érte el a községi népesség körében tapasztalt szintet. E sajátosan eltérő irányú tendencia kialakításában döntő szerepe volt annak, hogy az utóbbi két évtizedben a községi népesség termékenysége jelentősen csökkent, továbbá, hogy a szülőképes-korú népesség elvándorlása jelentős volt és emiatt csökkent a községben élő 0–13 évesek száma. A második világháborút követő születésszám-ingadozások szintén nagyon erős nyomot hagytak a korösszetételben. Ennek következtében az 1970-es években a 0–4 évesek aránya elég erősen, az 5–9 éveseké némileg nőtt, a 10–14 éveseké először csökkent, majd 1979-től csökkent, a 25–29 éveseké erősen nőtt. A korosztályok létszámának ezek az ingadozásai nagyon erősen éreztették hatásukat az óvodai és általános iskolai férőhelyek iránti igény megnövekedésében, a középiskolák viszont mérsékelték az igényt, a felsőfokú tanintézetekből pedig kezdenek kilépni a nagy korosztályok és lényegesen kisebb létszámúak jelentkeznek belépőként. Ugyanakkor a munkavállalási korból kilépő férfiak száma az 1970-e évek második felében lényegesen csökken, miközben a nőké (akik öt évvel fiatalabbak) nőtt. Előrelátható 22


azonban, hogy 5–10 év múlva nagyobb korosztályok fognak a munkavállalási korból kilépni, minta ahányam a munkát vállalni kívánó fiatalok lesznek.

1.6 HÁZASSÁGKÖTÉS Hosszú távon a nyers házasságkötési arányszám kisebb ingadozásokat mutatott, különösen a háborúk idején és azt követően (amikor a háború alatt elmaradt házasságkötések egy része bepótlódott), de hosszú távú tendencia nem érvényesült. Az 1970-es évek második felében viszont határozott csökkenés látszik. Mivel azonban a házasságkötési arányszám igen erősen függ a tényleges házasodási kedven kívül a házasodási életkorban lévő nem-házasok számától (mivel a válások növelik a potenciálisan házasulandók számát), a nyers házasságkötési arányszámból nem vonhatunk le megbízható következtetéseket a házasodási kedv alakulásáról. A házasodás tényleges alakulásának lényeges elemére mutat rá a nőtlenek és a hajadonok átlagos házasságkötési életkora. Ez hosszú távon csökkent, egészen a legutóbbi évekig. A közelmúltban azonban megfordult a tendencia és ez az életkor kissé emelkedett. Ez az emelkedés azt jelzi, hogy véget ért az a tendencia, hogy a fiatalok egyre fiatalabb korban kötnek első házasságot. Mivel az első házasságkötési életkor fiatalabbra tolódása magával hozta a szülések hasonló fiatalabb korra tolódását, és ezáltal a születésszámnak és az évi termékenységi mutatók emelkedése irányába hatott, a tendencia megállásától, esetleges nagyobb fokú megfordulásától az évi termékenységi mutatók csökkenését várhatjuk. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy az egyes női kohorszok által szült gyermekek száma is csökkeni fog. Még határozottabban és korábban kibontakoznak a csökkenés jelei, ha az ezer nemházasra jutó házasságkötési arányszámokat nézzük korcsoportonként: A csökkenés a 25 és 29 év közötti férfiaknál a legnagyobb, de a hasonló korú nőknél is ezt megközelítő. Ha a házasodók családi állapotát is figyelembe vesszük, akkor kitűnik, hogy bár a nőtleneknél, hajadonoknál, özvegyeknél és az elváltaknál egyaránt mutatkozik a házasodási kedv csökkenése, ez az elvált férfiaknál a legerősebb. Az előbb említett korcsoportokba tartozó elvált férfiaknál a megfelelő arányszámok a következők voltak:

23


Korcsoport

Ezer megfelelő korú nem-házas férfira

–19 20–24 25–29 30–34 35–39 40–49 50–59 60–

Korcsoport 25–29 30–34 35–39 40–49 50–59

1969–1970

1983

12,7 173,9 243,4 143,9 106,6 78,7 52,1 15,4

15,1 128,0 154,5 81,3 56,7 36,2 25,8 9,9

nőre jutó házasságkötés 1988 1969–1970 10,5 114,4 125,6 61,5 39,5 28,9 20,2 8,0

89,4 281,9 184,5 104,4 60,8 31,5 11,0 1,8

1983

1988

81,2 242,0 145,2 77,1 42,4 23,0 8,5 1,3

56,0 195,9 116,9 61,1 34,1 19,2 6,6 1,1

Ezer megfelelő korú elvált férfira jutó házasságkötés 1969–1970 1983 1988 400,4 272,8 200,0 140,7 88,9

154,5 81,3 56,7 36,2 25,8

152,9 94,0 60,3 41,9 28,8

Mivel a válások gyakorisága lassan, de folyamatosan nő, az elvált férfiak újraházasodásának ez a visszaesése lényegesen befolyásolja a 15 éves és idősebb népesség családi állapot szerinti összetételét is. A házasok arányának növekedése megállt, sőt árnyalati visszaesés is mutatkozott, viszont az elvált családi állapotúak aránya lényegesen nőtt. A férfiak és a nők családi állapot szerinti összetétele erősen különbözik: a férfiak között lényegesen több a nőtlen, mint a nők között a hajadon, viszont a nők között több az özvegy és valamivel több az elvált. Ez egyrészt a nők fiatalkori első házasságkötésekori életkorából, másrészt a nők hosszú élettartamából, végül az özvegy és az elvált férfiak újraházasodási esélyeiből következik. A házasságkötésnél megfigyelt ezen új tendenciákról nem mondhatjuk még meg, hogy átmenetiek, vagy tartósak lesznek-e. Azt sem tudjuk eldönteni, hogy az 1970-es évek második felében megállt az a korábbi évtizedekben érvényesülő tendencia, hogy csökkent a házasságon kívüli születések aránya az összes születésen belül, s az utolsó években ez az arány emelkedett.

24


1.7 VÁLÁS A válási arányszám Magyarországon a második világháború óta – egészen kis ingadozásokkal – folyamatosan nőtt. A nyers válási arányszámnál is többet mond, hogy 1982-ben ezer fennálló házasságra 10,7 válás jutott, tehát minden 93-ik házasság válással ért véget egy éven belül. Figyelembe véve, hogy a házasságok átlagosan több évtizedig tartanak, azt lehet mondani, hogy körülbelül minden harmadik megkötött házasság válással végződik. A válások a házasságok negyedik évéig a leggyakoribbak, azután fokozatosan csökken a válás gyakorisága. Az elváltak átlagos életkora hosszú távon csökkent és kissé a fiatalabb korra tolódott. Sokkal határozottabb változás az, hogy az elvált házaspároknak fokozatosan csökkenő része (1960-ban még 44,9, 1970-ben 38,8, 1980-ban 31,4 százaléka) gyermektelen, nőtt az egygyermekesek és még inkább a kétgyermekesek válásának gyakorisága.

1.8 CSALÁD ÉS HÁZTARTÁS A termékenység és halandóság, valamint a házasságkötések és válások fent leírt tendenciái következtében az átlagos családnagyság fokozatosan csökkent, 1980-ban már csak 2,94. Nem jelentéktelenek a családnagyság társadalmi különbségei: az inaktív keresők családjai – mivel legtöbbször idős szülőkről van szó, akiknek gyermekei már megházasodtak és elköltöztek – lényegesen kisebbek az aktív keresőknél, a fizikai foglakozásúk családjai nagyobbak a szellemi foglalkozásúakénál és a községi családok nagyobbak a városiakénál. Az öt- és többtagú családok arányának csökkenését elsősorban a sokgyermekes családok számának csökkenése okozta. A két- és háromtagúak arányának növekedésében emellett szerepet játszik az is, hogy nő – a válások következtében – az „egy szülő gyermekkel” típusú családok aránya. Elsősorban a családnagyság csökkenése okozta a háztartás, vagyis az együtt lakó és a létfenntartási költségeket részben vagy egészben közösen viselők együttese nagyságának csökkenését. Emellett szerepet játszik benne az egyszemélyes háztartások arányának növekedése is.

1.9 BELSŐ VÁNDORLÁS 1955 óta vannak adataink az állandó és ideiglenes vándorlásról ( a településhatárokat átlépő lakóhely-változásokról). 1968 után mindkettő kisebb ingadozásokkal folyamatosan csökkent, majd az 1980-as években stabilizálódott. A vándorlási folyamatok eredményeként a községek negatív vándorlási egyenlege nagyjából változatlan maradt, sőt az 1970-es évek második felében kissé nőtt. Ennek oka, hogy a községekből való elvándorlással együtt a községekbe való bevándorlás is csökkent. Ha a vándorlások irányát – kiinduló pontját és végpontját – egyaránt 25


figyelembe vesszük, akkor azt látjuk, hogy a községekből községekbe irányuló állandó vándorlás viszont csak igen kevéssé mérséklődött, a városokból községekbe irányuló vándorlás szintén erősen visszaesett. A férfiak és nők körülbelül egyforma gyakorisággal változtatják állandó lakhelyüket, viszont a férfiak lényegesen gyakrabban vesznek részt ideiglenes vándorlásban. Az állandó vándorlás a fiatal felnőtt (20–29 éves) korcsoportban a leggyakoribb. Ennek következménye, hogy a községi népességben lényegesen több gyermekkorú és munkavállalási koron túli idős ember jut a munkavállalási korú népességre. Másik következménye, hogy az 1970-es évek második felében a városok természetes szaporodása a községieknél kedvezőbb volt, noha a községi népességnek a korösszetétel hatásaitól megtisztított termékenységi arányszámai magasabbak a városiakénál és korspecifikus halálozási mutatóik sem lényegesen kedvezőtlenebbek a városiakénál.

1.10 VÁROSIASODÁS A városok pozitív vándorlási egyenlegének és az utolsó években nagyobb természetes szaporodásnak következtében a városi népesség száma és aránya fokozatosan növekszik. A városi népesség magasabb természetes szaporodása azonban kizárólag a fiatalabb korösszetétel következménye – amely a vándorlások kor szerinti összetételéből következik –, valójában a városi népesség termékenysége elmarad az egyszerű reprodukcióhoz szükséges szinttől. Tehát a községekből a városokba irányuló bevándorlás pótolja ki a a városok népesség-reprodukciójának hiányát. A városi népesség növekedésében a természetes népmozgalom és az odavándorlás mellett szerepet játszott az is, hogy a második világháború óta fokozatosan nőtt a városaink száma, egyre több község kapott városi államigazgatási rangot, továbbá a városok területe és népessége megnőtt, a községeknek a városokhoz csatolása útján is. A városok száma 1960-ban 63 volt, 1984. január 1-jén 109. A városiasodás folyamatának hosszú távú elemzését megnehezíti az a tény, hogy ha a jelenleg városnak számító települések népességének múltbeli alakulását vizsgáljuk, akkor a korábbi évtizedekben olyan településeket veszünk városnak, amelyek akkor távolról sem voltak városok (például Dunaújváros elődjét, Dunapentelét), viszont, ha mindig csak az adott évben városnak számító települések népességét tekintjük városi népességnek, akkor a városiasodás ütemében lényeges szerepet kapnak a várossá nyilvánító jogi aktusok is.

26


A NÉPESEDÉS ÉS CSALÁD JELZŐSZÁMAINAK IDŐSORAI Év

1787 1870 1880 1890 1900 1910 1920 1930 1941 1944 1945 1946 1947 1948 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967

Népességszám (ezer)

Tényleges szaporodás vagy fogyás

Természetes szaporodás vagy fogyás

2683 5011 5329 6009 6854 7612 7987 8685 9316 9471 . 9015 9049 9119 9205 9293 9383 9463 9545 9645 9767 9883 9829 9850 9913 9961 10007 10052 10074 10108 10140 10166 10203

7,6 5,6 12,1 12,5 10,5 4,8 8,4 7,0 -1,5 . . . . . 7,2 . . . . . . . . . . 3,6 . . . . . . .

. 9,4 11,2 11,5 11,6 4,6 9,3 5,2 4,9 . -4,7 3,7 7,7 9,4 9,2 9,5 8,5 8,3 9,9 12,0 11,4 9,0 6,5 6,1 4,7 4,5 4,4 2,1 3,2 3,1 2,4 3,6 3,9

Nyers reprodukciós együttható

. . . . . . 1,828 1,385 1,194 . . . . . 1,223 1,259 . 1,200 1,330 1,429 1,354 1,258 1,102 1,045 1,005 0,975 0,938 0,868 0,880 0,872 0,875 0,907 0,970

Tiszta reprodukciós együttható

. . . . . . 1,128 1,010 0,972 . . . . . 1,060 1,106 . 1,083 1,202 1,308 1,256 1,264 1,019 0,973 0,935 0,907 0,880 0,808 0,819 0,829 0,831 0,863 0,923

Kívánt gyermek száma

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2,33 . . . . . . . 1,89 .

60 éves és idősebb népesség aránya

. 5,1 6,7 6,9 7,5 8,0 9,0 9,8 10,7 . . . . . 11,6 . . . . . . . . . . 13,8 . . . . . . .

27


A NÉPESEDÉS ÉS CSALÁD JELZŐSZÁMAINAK IDŐSORAI folytatás Év

Népességszám (ezer)

Tényleges szaporodás vagy fogyás

Természetes szaporodás vagy fogyás

Nyers reprodukciós együttható

Tiszta reprodukciós együttható

1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989

10244 10284 10322 10352 10378 10410 10442 10501 10563 10615 10660 10687 10709 10713 10711 10700 10689 10657 10640 10621 10604 10588

. . 3,7 . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

3,9 3,6 3,1 2,6 3,3 3,2 5,8 6,0 5,0 4,3 2,7 2,2 0,3 -0,2 -1,0 -2,0 -2,0 -1,6 -1,8 -1,6 -1,5 -2,0

0,997 0,984 0,953 0,931 0,931 0,943 1,117 1,157 1,096 1,056 1,010 0,985 0,937 0,919 0,865 0,859 0,849 0,892 0,893 0,880 0,872 0,867

0,952 0,939 0,912 0,891 0,894 0,906 1,069 1,111 1,056 1,021 0,979 0,956 0,909 0,894 0,843 0,837 0,826 0,867 0,870 0,859 0,852 .

28

Kívánt gyermek száma

. . . . 1,97 . 2,17 . . 2,06 . . 2,01 . 2,06 . 2,02 . . 2,00 . .

60 éves és idősebb népesség aránya . . 17,1 . . . . . . . . . 17,1 . . . 17,9 . . . . .



1787 1870 1880 1890 1900 1910 1920 1930 1941 1944 1945 1946 1947 1948 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967

Ezer 15 éves és idősebb nemházas nőre jutó házasságkötés . . . . . . 74,5 . 54,3 . . . . . . . . . . . . . . . . 63,5 . . . . . . .

A nők első házasságkötésének átlagos életkora

. . . . . . . . . . . . . 22,8 . 23,3 23,2 23,6 23,0 23,4 23,4 22,7 22,5 22,5 22,5 22,3 22,3 22,3 22,2 22,2 22,1 21,9 21,8

A 40−44 éves nők közül hajadon

A házasságon kívül születettek aránya

Ezer fennálló házasságra jutó válás

. . . . 6,3 6,7 6,6 8,3 8,1 . . . . . 8,9 . . . . . . . . . . 5,5 . . . . . . .

. . . 9,0 9,6 9,5 6,6 8,9 8,3 . . . . 8,2 . . . . . . . . . . . 5,5 . . . . . . .

. . . . . . 3,8 2,6 2,8 . . . . 5,3 . . . . . . . . . . . 6,5 6,8 6,8 7,1 7,5 7,7 7,8 7,9

Ezer elvált nőre jutó házasságkötés

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

A 15 éves és idősebb nők között elvált

0,5 0,1 0,1 0,1 0,3 . 0,4 0,6 0,8 . . . . . 1,6 . . . . . . . . . . 2,6 . . . . . . .

29



1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989

30

Ezer 15 éves és idősebb nemházas nőre jutó házasságkötés . . 62,1 . . . . 65,3 63,5 61,5 58,7 55,3 51,1 48,5 46,9 46,4 45,0 4,3 42,1 37,8 37,7 .

A nők első házasságkötésének átlagos életkora

21,7 21,8 21,6 21,6 21,5 21,5 21,2 21,2 21,2 21,2 21,1 21,2 21,3 21,4 21,4 21,4 21,3 21,3 21,2 21,4 21,6 .

A 40−44 éves nők közül hajadon

. . 5,1 . . . . . . . . . 7,0 . . . . . . . . .

A házasságon kívül születettek aránya

. . 5,4 5,8 6,0 5,9 5,7 5,6 5,7 6,3 5,5 5,9 7,1 7,4 7,7 8,3 8,8 9,2 9,5 10,4 11,5 12,4

Ezer fennálló házasságra jutó válás

7,9 8,1 8,4 8,6 8,8 9,2 8,8 9,3 9,6 10,1 9,8 9,6 9,8 9,8 10,3 10,7 10,5 10,9 11,1 11,3 9,1 .

Ezer elvált nőre jutó házasságkötés

. 84,5 . . . . . . . . 58,6 . . . . 51,9 . . 45,5 38,7 37,7 .

A 15 éves és idősebb nők között elvált

. . 3,8 . . . . . . . 5,6 . 5,9 6,1 6,3 6,6 6,8 . . . . .



1787 1870 1880 1890 1900 1910 1920 1930 1941 1944 1945 1946 1947 1948 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1970 1971 1972 1973

Átlagos háztartás nagyság

Egyszemélyes háztartások aránya

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2,95 . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14,5 . . . . . . 17,5 . . .

5 és többszemélyes háztartások aránya

. . . . . . . . . . . . . . , . . . . . . . . . . 17,0 . . . . . . 14,0 . . .

Átlagos családnagyság

. . . . . . . . . . . . . . 3,39 . . . . . . . . . . 3,12 . . . . . . 3,01 . . .

Egy szülő gyermekkel típusú családok aránya . . . . . . . . . . . . . . 12,9 . . . . . . . . . . 13,4 . . . . . . 10,2 . . .

Gyermektelen családok aránya

. . . . . . . . . . . . . . 26,8 . . . . . . . . . . 30,8 . . . . . . 33,7 . . .

4 és több gyermekes családok aránya . . . . . . . . . . . . . . 9,5 . . . . . . . . . . 5,1 . . . . . . 2,9 . . .

31



Átlagos háztartás nagyság

Egyszemélyes háztartások aránya

5 és többszemélyes háztartások aránya

Átlagos családnagyság

Egy szülő gyermekkel típusú családok aránya

Gyermektelen családok aránya

1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984

. . . . . 2,79 . . . 2,70

. . . . . 19,6 . . . 19,8

. . . . . 10,5 . . . 8,6

. . . . . 2,94 . . . 2,92

. . . . . 11,3 . . . 12,6

. . . . . 25,2 . . . 35,6

4 és több gyermekes családok aránya . . . . . . . . . .

A NÉPESEDÉS ÉS CSALÁD JELZŐSZÁMAINAK IDŐSORAI folytatás Év 1787 1870 1880 1890 1900 1910 1920 1930 1941 1944 1945 1946 1947 1948 1949 1950

32

Állandó Ideiglenes belső vándorlási arányszám . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . .

A városi népesség aránya . 29,2 31,1 32,9 36,6 38,9 41,6 42,6 44,7 . . . . . 42,9 .


A NÉPESEDÉS ÉS CSALÁD JELZŐSZÁMAINAK IDŐSORAI folytatás Év 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989

Állandó Ideiglenes belső vándorlási arányszám . . . . 31,8 35,3 48,0 38,8 34,2 33,9 33,0 33,5 32,8 31,4 31,8 31,1 30,4 28,3 26,6 26,2 26,2 24,5 23,8 23,6 20,9 21,7 21,5 21,3 21,5 19,8 19,4 19,6 19,1 20,6 20,7 20,8 21,9 20,9 19,4

. . . . 29,9 28,4 43,6 38,1 36,9 34,0 34,0 32,5 30,7 28,6 28,5 30,3 30,0 30,3 28,6 28,8 25,7 24,2 23,6 23,2 20,8 20,4 19,8 20,3 20,2 19,6 19,8 19,1 18,6 23,2 22,9 18,4 19,1 18,4 .

A városi népesség aránya . . . . . . . . . 45,9 . . . . . . . . . 51,0 . . . . . . . . . 54,7 55,1 55,5 55,8 56,0 58,1 58,4 58,9 59,2 59,4

33


MEGJEGYZÉS A NÉPESEDÉS JELZŐSZÁMAIHOZ Népességszám: Minden adat a mai országterületre vonatkozik, 1941-ig a pozsonyi hídfővel. Az 1787. évi adat az 1784/87. évi népszámláláson alapul. 1870 = január 1.; 1880−1930 = december 31.; 1941 = január 31.; 1946 óta = január 1. Tényleges szaporodás: Minden adat a jelzett évben végzett népszámlálástól a következő népszámlálásig terjedő időszak átlagos évi szaporodása. Természetes szaporodás: 1870-től 1930-ig minden esetben a következő népszámlálásig terjedő időszak átlagos évi természetes szaporodása. 1941-ben az 1941−1944. évek átlaga; 1945-től az évi élveszületési és halálozási arányszám különbsége. Nyers és tiszta reprodukciós együttható: 1920−1921, 1930−1931, 1940−1941, 1948−1949, 1950-től pedig az adott évi adatokból számított együtthatók. Kívánt gyermekszám: 1958 = 15−49 éves házas nők 1966 = az ebben az évben házasságot kötött nők 1972 = az 1966-ban házasságot kötött nők 1974 = az ebben az évben házasságot kötő nők 1977 = 15−39 éves házas nők 1980 = az 1974-ben házasságot kötött nők 1982 = az 1982−1983-ban házasságot kötő nők 1984 = 1974-ben házasságot kötött nők Forrás: Klinger András: „The impact of policy measures other than family planning programes, on fertility.” KSH Népességtudományi Kutató Intézet Kutatási jelentése. No. 18. 1984. és „Világ termékenységi vizsgálat: Magyarország adatai.” KSH. 1982.

34


Ezer 15 éves és nem idősebb nem-házas nőre jutó házasságkötés: Az 1920. év sorában az 1921. évi adat szerepel. A nők első házasságkötésének átlagos életkora: Forrás: Csernák Józsefné: „Az első házasságkötések alakulása Magyarországon a II. világháború után.” KSH Népességtudományi Kutató Intézet Közleményei, No. 54. 1983, és Klinger András: „A házasodási mozgalom és a népesség összetétele.” Statisztikai Szemle. 1985. No. 6. 501−513. p. Ezer házasságra jutó válás: Az 1920. év sorában az 1921. évi adat szerepel. Az 1930. év sorában az 1930−1931. évek átlaga szerepel. Az 1941. év sorában az 1938. évi adat szerepel. Ezer elvált nőre jutó házasságkötés: Az 1948. év sorában az 1948−1949 évek átlaga, az 1969. év sorában az 1969−1970 évek átlaga, az 1979. év sorában az 1979−1980 évek átlaga szerepel. Ideiglenes vándorlási arányszám: Nem tartalmazza az ideiglenes lakóhelyek megszüntetését, más szóval az „ideiglenes visszavándorlást”. Városi népesség aránya: Az 1988. évi közigazgatási beosztás szerint városi rangú települések népességszámának aránya 1985 és 1989 közt. Az 1984. december 31én város rangú települések aránya 1870-tő1 1910-ig. A korabeli államigazgatási besorolás és a jelenlegi közötti különbséget érzékeltetik a következő adatok: Az adott évben érvényes besorolás szerint a városi népesség aránya 1930-ban 33, 1949-ben 37, 1960-ban 40, 1970-ben 45 százalék volt. Forrás: Kivéve azokat az adatokat, ahol ezt külön megemlítettük, az adatok forrásai a „Demográfiai évkönyvek" és a népszámlálási kötetek.

35


A NÉPESEDÉS JELZŐSZÁMAINAK DEFINÍCIÓJA Népességszám: A népszámlálások (1787, 1870, 1880, 1890, 1900, 1910, 1920, 1930, 1941, 1949, 1960, 1970, 1980) során megállapított népességszám, más években a továbbvezetett népességszám. Tényleges szaporodás: A népszámlálások időpontjai között megállapított tényleges szaporodásból kiszámított évi átlagos szaporodás, vagyis az évi átlagos szaporodás osztva a népességszámmal. Természetes szaporodás: A nyers születési és halálozási arányszám különbsége, vagyis természetes szaporodás osztva a népességszámmal. Ezrelék. Nyers reprodukciós együttható: Az adott évi korspecifikus termékenységi arányszámok (ezer adott életkorú nőre jutó születések száma) feltételei mellett egy nőre 15 éves korától 49 éves koráig jutó leányszületések száma. Tiszta reprodukciós együttható: A nyers reprodukciós együttható a nők halálozásának hatásával csökkentve, vagyis az egy nőre jutó, a 15. éves életkorig életben maradó leány születések száma. Kívánt gyermekszám: A családtervezési vizsgálat során a „hány gyermeket kíván” kérdésre adott válaszok átlaga. 60 éves és idősebb népesség aránya: A 60 éves és idősebb személyek száma osztva a népességszámmal. Százalék.

36


Ezer 15 éves és idősebb nem-házas nőre jutó házasságkötés: A nem-házas (hajadon, özvegy, elvált) nők évi házasságkötéseinek száma osztva a 15 éves és idősebb nem-házas nők számával. Ezrelék. A nők első házasságkötéseinek átlagos életkora: Az adott évben házasságot kötő hajadon nők átlagos életkora. Év. A 40−44 éves nők közül hajadon: A hajadon családi állapotú 40−44 éves nők száma osztva a 40−44 éves nők összes számával. Százalék. A házasságon kívül születettek aránya: A hajadon, özvegy és elvált családi állapotú nők- által az adott évben szült gyermekek száma (kivéve a házasság megszűnése utáni 9 hónapon belül születetteket), osztva az összes születések számával. Százalék. Ezer házasságra jutó válás: Az adott évi válások száma osztva az adott év elején fennálló házasságok számával. Ezrelék. Ezer elvált nőre jutó házasságkötés: Az elvált nők évi házasságkötéseinek száma osztva az elvált nők számával az év elején. Ezrelék. A 15 éves és idősebb nők közül elvált: Az elvált családi állapotú 15 éves és idősebb nők száma osztva az összes 15 éven felüli nők számával. Százalék. Átlagos háztartásnagyság: A háztartásokban élő népesség (az össznépesség az intézeti háztartásokban élők számával csökkentve) osztva a háztartások számával.

37


Egyszemélyes háztartások aránya: Az egy személyből álló háztartások száma osztva az összes háztartások számával. Százalék. 5 és több személyes háztartások aránya: Az öt és több személyből álló háztartások száma osztva az összes háztartások számával. Százalék. Átlagos családnagyság:. A családokban élő népesség osztva a családok számával. Család a két szülő és velük együttélő nem-házas gyermekeik együttese. Tehát háromféle család típusa lehetséges: házaspár gyermek nélkül, házaspár gyermekkel, egy szülő gyermekkel. Akik nem tartoznak ilyen családhoz (például az egyedül élők és a házas gyermekével együttélő özvegy szülő), nem számítanak a családban élő népességhez. Egy szülő gyermekkel típusú családok aránya: Az „egy szülő gyermekkel” típusú családok száma osztva az összes családok számával. Százalék. 4 és több gyermekes családok aránya: Azoknak a családoknak a száma, ahol négy vagy több gyermek él, osztva az összes családok számával. Százalék. Állandó belső vándorlási arányszám: A településhatárt átlépő állandó lakóhely-változtatások száma osztva a lakosság számával. Ezrelék. A településen belüli lakóhelyváltozásokat nem veszi figyelembe. Ideiglenes belső vándorlási arányszám: A településhatárt átlépő ideiglenes lakóhely-létesítések száma osztva a lakosság számával. Ezrelék. Nem veszi figyelembe az állandó lakóhellyel azonos településen létesített ideiglenes lakóhelyet, valamint a korábbi ideiglenes lakóhely megszüntetését (az ideiglenes lakóhelyről való kijelentkezéseket).

38


A városi népesség aránya: Az 1980. december 31-i állapot szerint városnak minősülő településeken lakó népesség száma osztva a népességszámmal. Százalék. Andorka Rudolf − Harcsa István

39

Andorka Rudolf Harcsa István: Népesedés és család

Recommend Documents