több mint 1600 éve keresztény örmények, akik – miután nem csatlakoztak sem Rómához, sem Bizánchoz az 1054-es egyházszakadás nyomán – máig õrzik egyházuk, az Apostoli Örmény Egyház önállóságát. A Dél-Kaukázus síita muszlimjait döntõen az azerik alkotják, míg a szunniták jelentõs részét az abházok, ill. az iszlamizált grúzok, az adzsárok adják.
FIGYELÕ
Versengõ birodalmak között
18–20. század Kaszpi- és a Fekete-tenger között Kelet–Nyugat irányban húzódó Kaukázus mindkét oldalát – mozaikszerûen gazdag változatossággal – különbözõ nyelvû, eltérõ etnikai és felekezeti kötõdésû csoportok népesítik be.
A
Etnikai-felekezeti kavalkád A térségben élõ közösségek egy része középkorra visszanyúló államiságot tudhat magáénak. Többségük azonban nem rendelkezik efféle múlttal, és határozott etnikai identitását csak a 19–20. században nyerte el. A területet indoeurópai nyelvet beszélõ népek (oszétok, örmények), ill. a kaukázusi nyelvcsaládhoz vagy az altáji család tö-
rök csoportjához tartozó közösségek lakják. Az elõbbiek közé tartoznak a déli oldalon élõ grúzok és abházok, valamint az északi oldalt benépesítõ kabardok, cserkeszek, csecsenek és ingusok, míg az utóbbiak közé a délen élõ azerik, valamint a hegység északi oldalán lakó karacsájok és balkárok. Az etnikai-nyelvi sokszínûséget tovább színezi a régió felekezeti megosztottsága. Míg a Kaukázus északi oldalát többségében szunnita muszlimok lakják – jelentõs létszámú kivételt a keleti kereszténységhez tartozó oszétok jelentenek –, addig a déli oldalon éppúgy találni keresztényeket, mint szunnita és síita muszlimokat. Az elõbbiek közé tartoznak a keleti keresztény, vagyis ortodox grúzok, valamint a
Szépmûvészeti Múzeum
Kaukázusi és más keleti népek küldöttei. Zichy Mihály rajza után készült fametszet II. Sándor cár koronázási albumából, 1856
A térség két etnikai közössége – az örmény és a grúz – történetének középkori periódusában hosszú idõn át önálló államisággal bírt, ám függetlenségüket viszonylag korán elveszítették. Örményország már a 11. század során elõbb bizánci, majd pedig szeldzsuk felügyelet alá került, míg Grúzia, amely utolsó virágzását a 12–13. század fordulóján élte át, a mongol betörések nyomán veszítette el önállóságát. A Kaukázus vidéke a 18. századra vált az egymással rivalizáló birodalmak ütközési pontjává. Ez az a történelmi pillanat, amikor „egymáshoz ért” az orosz, a török és a perzsa birodalmi érdek. Oroszország – leszámítva I. Péter Kaszpi-tenger partvidékét átmenetileg megszálló perzsa hadjáratát (1723) – tartósan csak a 18. század utolsó harmadában vetette meg lábát a Kaukázus északi oldalán, és az ún. azovi–mozdoki határmezsgyén II. Katalin idején erõdítmények sorát hozta létre. Eközben a hegység déli oldalán, annak nyugati részeit, vagyis a mai Grúzia nyugati területeit – Guriát, Mingreliát és Imeretiát –, valamint a még ezektõl a területektõl is nyugatabbra esõ Abháziát az Oszmán Birodalom ellenõrizte. Az örmények lakta nyugati területek ugyancsak török fennhatóság alá tartoztak. A mai Grúzia középsõ és keleti részei, az 1762-ben egyesült ún. Kartli-Kahétiai Királyság, valamint a mai Azerbajdzsán és a tõle északra található mai Dagesztán, ill. az örmények lakta területek keleti része iráni felügyelet alatt állt. A 18. század utolsó harmadáig azonban még megmaradt egy nem túl széles sáv a Kaukázus északi oldalán, amelyet ekkor még egyik birodalom sem vont ellenõrzése alá. Ez az a sáv, amit jórészt csecsenek, kabardok, cserkeszek, valamint az iráni nyelvcsoport-
3
Grúz nõ, 19. század
Cserkesz nõ, 18. század
Örmény nõ, 19. század
Oszét nõ, 1900 körül
Dagesztáni nõ, 1900
Kaukázusi nõk hagyományos viseletükben
hoz tartozó, ám keresztény oszétok laktak. Az Orosz és a Török Birodalom között 1774-ben megkötött kücsükkainardzsi béke nyomán azonban a Kaukázus északi oldalának stratégiailag legértékesebb középsõ területei orosz felügyelet alá kerültek. Ez lényegében a kabardok és az oszétok lakta területeket jelentette. Ez a fejlemény Oroszország elõtt megnyitotta az utat – még pedig a legrövidebb utat – Tbili-
4
szi felé. Nem véletlen, hogy néhány évtizeddel késõbb, Grúzia Orosz Birodalomhoz történõ csatolását követõen épp itt, a Mozdok/Jekatyerinograd–Vlagyikavkaz–Tbiliszi útvonalon építik majd meg a hegygerincet átvágó ún. „kaukázusi hadiutat”.
Orosz felügyelet Oroszország a Kaukázus egészét hosszú idõn át egyfajta egységként ke-
zelte. Tette ezt annak ellenére is, hogy a hegység déli oldalán két õsi, régóta letelepedett, komoly kultúrájú és a kereszténységet a keleti szlávoknál jóval korábban felvett nép élt. A térségben élõket mégis úgy tartotta számon, mint birodalmának ázsiai lakóit, akiket fel kell emelni, és akikkel meg kell osztani az európai civilizáció javait. Ez azonban felettébb méltatlan megközelítés volt egy olyan régióval kapcsolatban, amelynek egy része az antikvitás korának perzsa, görög és római hagyományaira épült. Nem is lehetett e megközelítéshez tartósan ragaszkodni. Ahogy szaporodtak Szentpétervár közvetlen tapasztalatai a térséggel kapcsolatban, úgy vált egyre differenciáltabbá az oroszok kaukázusi magatartása. A Kaukázus déli oldalának orosz felügyelet alá vonása már a 18. század utolsó harmadában megkezdõdött. Erre – az Oszmán Birodalom felett az európai hadszíntéren aratott 1774-es orosz gyõzelmen túl – mindenekelõtt az adott lehetõséget, hogy a korábban a Perzsa Birodalomhoz tartozó, ám e függést mindinkább lazító, sõt azt erre az idõszakra már merõben névlegessé tevõ Kelet-Grúzia, vagyis az ún. KartliKahétiai Királyság, megpróbált végérvényesen kiszakadni az iráni felügyelet és a török fenyegetés szorításából. Ennek leghatékonyabb módját pedig Tbiliszi abban látta, ha az országot orosz
védelem alá helyezi. A kelet-grúziai területek uralkodója, II. Iraklij (Erekle) 1783-ban látta elérkezettnek az idõt arra, hogy e lépést megtegye. Az orosz protektorátus azonban nem bizonyult hatékony és megbízható védelmi eszköznek. Hiába élvezték a keletgrúz területek elvileg Szentpétervár védelmét, az országba 1795-ben visszatérõ perzsákat senki sem tartóztatta fel. Oroszország csak 1800–1801-ben szánta el magát arra, hogy „védelmébe vegye” e kis dél-kaukázusi országot, és a sikeres „védelem” jegyében – élve az új grúz uralkodó, Georgij védelmet és csatlakozást kérõ felhívásával – rögtön annektálta is. Néhány évvel késõbb – 1803 és 1811 között – a kelet-grúziai tapasztalatok ellenére a nyugat-grúziai területek kis hercegségei is orosz védelemért folyamodtak. Végül Imeretia kivételével a többi nyugat-grúziai kis állam – Guria és Mingrelia – még évtizedeken át élvezhette viszonylag széles körû autonómiáját az Orosz Birodalmon belül. Hasonlóképpen alakult az Abház Hercegség sorsa is. E Fekete-tenger menti kis állam 1810-ben folyamodott orosz védelemért és viszonylagos önállóságát egészen 1864-ig, az ún. orosz kormányzósági rendszer kaukázusi kiterjesztéséig megõrizte. A mai Azerbajdzsánhoz tartozó területek – a hajdani Bakui, Seki, Kubai, Derbenti, Sirvani, Gjandzsai, Karabahi, valamint a Talisi Kánság – az 1804 és 1813 közt zajló orosz–perzsa háború nyomán került az Orosz Birodalomba. A korábban ugyancsak Perzsiához tartozó Jereváni (Erivanyi), ill. Nahicse-
váni Kánság pedig az 1827–1828-as orosz–perzsa háború után került orosz felügyelet alá. Ezzel a háborúval lényegében le is zárult a Kaukázuson túli területek orosz megszerzése. Ezt követõen már csak egy komolyabb területi gyarapodást könyvelhetett el a térségben Szentpétervár: Batumi és Karsz környékének megszerzését az európai és kisázsiai hadszíntéren egyaránt zajló 1877–1878-as orosz–török háborúban.
Beillesztés a birodalomba Máig eltérõen értékelik a leírt eseményeket. Kiváltképp kényes a grúz területek Oroszországhoz történõ csatolásának ügye, hiszen e történetben jelen
Nahicseváni látkép mecsettel, háttérben a káni udvar, 1830-as évek
volt az önkéntesség eleme is, ráadásul nem is csak egyetlen grúz uralkodó részérõl. És aligha kétséges, hogy mind a grúz, mind pedig az örmény elit jelentõs része – minden bizonnyal többsége – reménykedve tekintett az Oroszországhoz való csatlakozásra. Ezek a remények azonban csak részben igazolódtak. Mert a térség keresztény lakói Szentpétervártól nemcsak a perzsa és török uralom alóli megszabadítást remélték, de azt is, hogy az Orosz Birodalomba kerülve megmaradhat politikai és kulturális autonómiájuk. Ez azonban nem így történt. A térséggel kapcsolatos orosz magatartás a kezdetektõl ellentmondásosan alakult. A pragmatikus és elnyomó periódusok
Dargavsz, északoszét hegyi falu családi kriptái, 1970-es évek
5
váltogatták egymást. A grúz modellt követte, gött azzal, hogy az Észak-Kaukázus régió adminisztratív beahol a viszonylag szé- etnikai térképe még a transzkaukázusiillesztése pedig sokféle les nemesi csoport bü- nál is összetettebb képet mutat, ill. modellt követett. Voltak rokratikus és katonai hogy az itt élõ népek egyetlen kivételterületek, ahol ez a foszerepvállalása révén tõl eltekintve muszlimok. (Az itt lakó lyamat egy–másfél évtörtént meg az etnikai legfontosabb etnikai csoportok száma tizedig, míg másutt akár közösség egészének meghaladja a félszázat.) A térség legtöbb mint fél évszázadig „megnyerése”. Az ör- nagyobb lélekszámú csoportját a cseis eltartott. De akadt mények esetén mind- csenek alkotják. Õket követik létszámpélda arra is, amikor a ez az állami szerepvál- ban az északi hegyoldal szunnita muszkatonailag megszállt lalástól függetlenül lim közösségeibõl kilógó pravoszláv területek azonnal elvetörtént, kihasználva e oszétok, akik nem mások, mint az alászítették mindennemû közösség felettébb nok, avagy jászok. Õk nemcsak eltérõ autonómiájukat és a bimobil, a diaszpóra- hitükkel jelentenek kivételt, de azzal rodalom oroszok lakta létet bátran vállaló is, hogy a Kaukázus vidékének egyetrészein megszokott adéletformáját. Örmény len jelentõs létszámú csoportja, amely A birodalmi karrier egy sikeres minisztratív egységekké közösségek ugyanis a hegy északi és déli oldalán egyaránt példája: Kelb Ali, nahicseváni kán, alakultak át. Erre a nemcsak a Kaukázus él. Ilyenre más etnikai csoportoknál a cári hadsereg vezérõrnagya sorsra jutottak a mai déli oldalán éltek már nem találni példát. (Ez a körülmény Azerbajdzsán területén egykor létezõ a 19. századot megelõzõen is, de – magyarázza, hogy a szovjet korszakban kánságok éppúgy, mint az örmény Perzsia és Törökország mellett – az két adminisztratív egység felügyelete többségû hajdani Jereváni (Erivanyi) Orosz Birodalom számos részén, mi- alá lettek besorolva. Az északon élõk Kánság is. ként Nyugat-Európában is. A Kauká- az orosz, míg a délen lakók a grúz tagzus déli oldalán élõ muszlim csopor- köztársaságba kerültek.) Viszonylag tokhoz való „birodalmi viszony” pedig népes csoportot alkotnak még a kauNemzeti elit – birodalmi elit kázusi nyelvcsaládhoz tartozó kabaregészen másként alakult. Még ennél is beszédesebbek azonban A pétervári udvar az azeriket – aki- dok és ingusok, valamint az Északaz egyes kaukázusi „nemzeti elitek” ket ekként csak az 1930-as évektõl em- Kaukázus nyugati részét uraló cserkebirodalmi elitbe történõ be-, ill. be legetnek, korábban vagy muszlimok- szek. Feltétlen említést érdemelnek nem illesztésének forgatókönyvei. A ként, vagy kaukázusi tatárokként tar- még az Elbrusz környékén, vagyis a legkevesebb konfliktussal a grúz nemes- tották õket számon – leginkább a fele- hegyvidék legmagasabb részein élõ töség betagolása járt. Felekezeti különb- kezeti különbség miatt kezelte felet- rök nyelvû balkárok és karacsájok, ségek nem nehezítették e folyamatot, tébb távolságtartóan. A térség „musz- valamint a Kaukázus Kaszpi-tengerhez és a grúz, ill. az orosz nemesség (dvor- lim arisztokráciája”, azaz a bekek, közeli lankáit benépesítõ ugyancsak töjansztvo) tényleges társadalmi helyzete avagy bejek elõtt pl. nem nyitotta meg rök nyelvû kumükök és nogajok. és szerepe is hasonlított egymásra. a birodalmi karrier lehetõségét. Ugyan Ezt a nyelvében, etnikai kötõdéséEnnek ellenére – bár már az 1801-es jórészt náluk hagyta a terület irányítá- ben és szokásaiban egyaránt felettébb annexiós manifesztum ígéretet tett a sának jogát és kötelességét – és az eh- változatos térséget Pétervár csak óriási grúz nemesség orosszal való egyenjo- hez nélkülözhetetlen helyi érvényû pri- áldozatok árán tudta felügyelete alá gúsítására – e folyamat évtizedekre el- vilégiumokat sem vette el tõlük –, ám vonni. Az évtizedekre elhúzódó kaukáhúzódott és csak 1827-ben nyert végsõ egy pillanatig sem gondolt arra, hogy zusi háborúnak voltak idõszakai, amijogi megoldást. Ezután a birodalmi – számukra birodalmi szinkor a pétervári udvar „Birodalmi viszony” másképp: civil vagy katonai – karrier lehetõsége tû érvényesülést ajánljon nagyobb erõket tartott a kaukázusi ellenállás vezére, az avar származású Samil immár nemcsak a grúz hercegi csalá- fel. a térségben, mint amidok, de a grúz népesség 5%-át kitevõ ket pl. Napóleon ellen nemesség egésze elõtt is megnyílt. felvonultatott. KiváltÉszak-Kaukázus: kis népek Bonyolultabb volt az örmények helyképp komoly kihívást zete. Ellentétben a grúzokkal, viszony- Miközben a törökök és jelentett Oroszország lag vékony rétegük alkotta a „nemzeti” perzsák elleni háborúkszámára a dagesztáni nemességet. Többségük a Transzkau- ban a Kaukázus déli olterületekrõl származó, kázus szolgáltatásokkal, kereskedelem- dalát már az 1820-as avar Samil vezette mel és kézmûvességgel foglalkozó, leg- évek végére sikerült felkelés leverése. Az inkább városokban élõ „középrétegé- Oroszországnak megÉszak-Kaukázus keleti hez” tartozott. Jellemzõ módon a 19. szereznie, aközben az területeit egybefogó század elején a grúzok legfontosabb Észak-Kaukázus „pacifimuszlim teokratikus városának számító Tiflisz (Tbiliszi) la- kálása” egészen az állam és az azt támokóinak háromnegyedét örmények ad- 1860-as évek végéig elgató felkelõk csaknem ták. „Birodalmi integrálásuk” nem a húzódott. Ez összefügkét évtizeden át álltak
6
ellen az orosz erõknek. A karizmatikus Samilt végül 1859-ben sikerült az oroszoknak elfogniuk és ez megtörte a fõként csecsenekre és más dagesztáni kis népekre támaszkodó kaukázusi ellenállás erejét. A gyõzelemnek azonban nagy ára volt. Az Észak-Kaukázus számos népe az orosz expanzió elõl menekülve elhagyta otthonát és áttelepült az Oszmán Birodalomba. Talán a legnagyobb exodus a cserkeszeké, akik közül legalább 300 ezren költöztek át Törökországba.
Orosz kormányzóságok alatt Ezzel párhuzamosan, az 1860-as évekre befejezõdött a Kaukázus mindkét oldalának orosz adminisztratív rendszerbe történõ beillesztése. Ettõl kezdve a térségben három kormányzóság, a Bakui, a Jereváni (Erivanyi) és a Tbiliszi (Tifliszi), valamint a Kutaiszi Fõkormányzóság létezett. Az utóbbinak kivétel nélkül tiszavirág-életûnek bizo- zia és Azerbajdzsán autonóm területi autonóm egységként részét képezte nyultak. A bolsevik hatalom az 1920-as egységeket foglalt magába. Grúzia két 1864-ig az Abház, míg 1867-ig a Ming- évek elejére erõszakkal valamennyit autonóm köztársaságot, az abházt és rél Hercegség. Ezen kívül létezett még felszámolta. Az egységes egészként az adzsárt és egy autonóm területet, a három terület (oblaszty), a Dagesztáni, kezelt ún. Kaukázuson Túli Szovjet déloszétot. Azerbajdzsán pedig egy a Kubanyi és a Tereki. Ez a felosztás Szocialista Köztársaság majd egyike autonóm köztársaságot, a tõle területitöbbé-kevésbé az I. világháborúig tar- lesz – az orosz, a belorusz és az ukrán leg is elválasztott Nahicsevánt, ill. az tott. mellett – a szovjet szövetségi állam, a örmények lakta ún. Hegyi Karabah-i Különösen figyelmet érdemlõ, hogy Szovjetunió 1922 végi megalapítóinak. Autonóm Területet. az ún. abház területek ebben az idõEz az egységes transzkaukázusi közEz a területi konstrukció lényegészakban soha nem tartoztak a grúz társaság egészen 1936-ig állt fenn, ami- ben a Szovjetunió felbomlásáig érintet„törzsterületnek” számító Tifliszi Kor- kor is három önálló szovjet tagköz- len maradt, miközben az 1980-as évek mányzósághoz, de még az ún. nyugat- társaságra bontották szét. Ekkor jött végétõl fontos színterévé vált különbögrúziai Kutaiszi Kormányzósághoz is létre szovjet tagállamként Grúzia, zõ elszakadási törekvéseknek. Vannak csak idõnként, ám akkor is megtartva Örményország és Azerbajdzsán. Grú- ezek között olyanok, amelyek kialakuadminisztratív elkülönülésülásában jelentõs szereGrúz, azerbajdzsán és örmény képviselõk ket. Ez vonatkozik a muszpet játszott a többségi lim grúzok, az adzsárok lak- a három ország föderációját megalakító értekezleten. Baku, 1922. március 22. nemzet politikai feleta területekre is. Az oszétok lõtlensége (pl. a fügesetében viszont nem látható getlen Grúzia elsõ eladminisztratív elkülönítés: a nökének, Ziad Gamdéli oldalon élõk a Tifliszi, szahurdiának, konflikmíg az északon élõk a Teretust szító jelszava: ki Kormányzósághoz tartoz„Grúzia a grúzoké!”), tak. és akad példa arra is, amikor az értelmiség türelmetlensége teA Szovjetunión belül remt drámai következAz I. világháború végsõ ményekkel járó helyszakaszában a térségben – a zetet (pl. az örmények Kaukázus északi és déli oláltal az 1980-as évek dalán egyaránt – rövid életû végén alapított Karaállamalakulatok születtek. A bah-bizottság tevélétrejövõ grúz, örmény, azekenysége). ri „demokratikus államok” SZ. BÍRÓ ZOLTÁN
7
