Afinomítói tevékenység, az ott felhalmozódó

Beköszöntô Naptárunk olyan fordulópontokat tartalmaz, amelyeknek ugyan az objektív valóság szempontjából nincs különösebb jelentôségük, a naptárt alkotó ember számára azonban egy korszak lezárását vagy egy új korszak kezdetét jelentik. Ilyen fordulóponthoz értünk most, amikor az ezer éven át megszokott 1-es helyett a 2-est, a száz éven át megszokott 9-es helyett pedig 0-t használunk a folyó év elsô két számának jelzésére. A magyarság számára egy további, fontosabb mérföldkô is ez az év: ezer évvel ezelôtt született meg a nemzetnek hosszú távú stabilitást biztosító magyar állam, ezer évvel ezelôtt vált az ország és népe Európa részévé. A terület, amelyen ôseink letelepedtek, ásványi kincsekben gazdagnak bizonyult, így a bányászat és kohászat hosszú idôn keresztül meghatározó szerepet játszott az állam életében és bevételeiben. A történelem fordulatai ugyan idônként drasztikus változásokat okoztak bányászatunk és kohászatunk mûködési feltételeiben, szakmáink azonban mindig az ország stabilitását, jólétét jelentôsen befolyásoló tevékenységek közé tartoztak. Az elmúlt évszázad a magyarság szempontjából különösen nagy fordulatokkal, gyakori újrakezdésekkel jellemezhetô. Az utóbbi 10 évvel ezelôtt megindult fordulat gazdaságunkat teljesen átrendezi. Ennek során megváltoztak – és megváltoznak – a prioritások: régi, hagyományos tevékenységek visszaszorulnak, mások gyors növekedésnek indultak. Az egységes európai piacra készülôdô magyar gazdaságban az iparágak, vállalatok helyzetét, jövôjét a szigorú gazdasági racionalitás szabja meg. Már nemcsak külföldön, hanem belföldön is keményen meg kell küzdeni a piacért. A magyar bányászat és kohászat országunk geológiai és földrajzi adottságai következtében hátrányban van számos más országgal szemben. Ezt a hátrányt sok területen ellensúlyozni lehet a hatékony, racionális munkával, az adottságok jó kihasználásával. A mélymûvelésû szénbányászat azonban Európa-szerte súlyos válságba került; az átlagnál is rosszabb adottságú magyar szénbányászat helyzete ezért különösen aggasztó. A jelenlegi körülményekre, a ma ismert tendenciákra alapozott döntések szükségszerûen bányabezárásokhoz vezetnek. Nyitott – és ma valószínûleg eldönthetetlen – kérdés azonban, hogy hosszú távon is igazolódik-e majd a mostani álláspont. Kohászatunk és öntészetünk tevékenységi és tulajdonosi szerkezete átalakult; a gyors leépülést stagnálás, majd bíztató növekedés követte. Mivel gazdaságunk hajtóereje az ipar, amely acél és fém nélkül a 21. században sem lehet mûködôképes, ezeknek a szakmáknak a jövôje biztosnak látszik. Nyitott – és az EU-integráció kapcsán tovább nyíló – gazdaságunkban azonban a felhasználót a termék minôsége, teljesítôképessége, megbízhatósága, a szállítás és a szolgáltatások pontossága, színvonala jobban érdekli, mint az eredete, így a hazai vállalatoknak itthon is a világpiac sikeres résztvevôivel kell megmérkôzniük. A magyar bányászat és kohászat geológiai és földrajzi adottságaiból eredô hátrányokkal szemben elsôsorban azzal a gazdag múltból is töltekezô szakmai tudással, elkötelezettséggel lehet felvenni a harcot, amely az OMBKE tagjait jellemzi. Átalakuló, korszerûsödô gazdaságunknak olyan bánya- és kohómérnökökre van szüksége, akik az adottságokat tudomásul véve felismerik és kihasználják azokat a lehetôségeket, amelyek ilyen feltételek között is sikeressé tehetik ezeknek az ôsi szakmáknak a mûvelését, akik képesek a 21. század követelményeinek megfelelôen gondolkodni és tevékenykedni. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület – a hagyományok ôrzésén és ápolásán kívül – elsôsorban ehhez tud és kíván segítséget nyújtani mind egyéni, mind pártoló tagjainak. Abban a reményben és biztos tudatban kívánok minden kedves tagtársnak eredményekben gazdag évet és jó egészséget, hogy szakmáink a jelenlegi nehézségek ellenére sikeresen mûködnek majd a 21. században is, és – ahogy az már nemegyszer megtörtént – megújulva, felfrissülve továbbra is fontos részei lesznek a fejlôdô magyar gazdaságnak. Budapest, 2000. január Jó szerencsét! Dr. Tardy Pál az OMBKE elnöke

Kôolaj és Földgáz 33. (133.) évfolyam 1-2. szám, 2000. január-február

1

Metanolgyártás nagy inerttartalmú hazai földgázból ETO: 665.6 A hazai inertes földgázkészletekbôl igen jelentôs mennyiségû szintézisgáz nyerhetô. Jelen közlemény bemutatja, hogy a szintézisgázból milyen eljárásokkal lehet elôállítani metanolt. A metanol közvetlenül is felhasználható, de számos petrolkémiai termék nyersanyaga is. A szintézisgázból más termékek is elôállíthatók. Ez a jövô petrolkémiai nyersanyaga, nem csak az elôbb-utóbb bekövetkezô kôolajhiány miatt, hanem azért is, mert a metántól a biomasszán át a szénporig minden széntartalmú anyagból elôállítható, így alkalmas értéktelen vagy környezetre ártalmas anyagok hasznosítással párosuló ártalmatlanítására is. A közlemény két feldolgozási irányt mutat be: a metanolból szintézisgázzal elôállítható termékek egy csoportját (azokat, amelyeknél a hazai gyártás szóba jöhet) és a metanolból közvetlenül megvalósuló olefingyártást. 1. BEVEZETÉS

A

finomítói tevékenység, az ott felhalmozódó tôke legtermészetesebb továbbfejlesztési mozgástere a finomító által elôállított kôolajtermékek feldolgozása petrokémiai termékekké, részben saját iparágon belül felhasznált termékek elôállítására, részben a környezetében lévô vegyipari vállalatok nyersanyagigényének biztosítása céljából. Ez a diverzifikáció jelentôsen megnövelheti a finomító nyereségét, de egyúttal megnöveli a kockázatot is, mert a petrokémiai termékek piacára a ciklikusság és erôs versengés jellemzô. A MOL Rt. részletes elemzést végzett az elôttünk álló évtized fejlesztési irányainak feltárására. Az elemzés azt mutatja, hogy a magyar petrokémiai ipar számára kedvezô stratégiai esélyeket rejt ez az idôszak. Annak ellenére, hogy hazánk távol van a világ fejlôdését meghatározó, nagy népességû régióktól, az európai piaci lehetôségek kedvezô alapot teremthetnek a dinamikus fejlôdéshez. Nyugat-Európa hosszú távon egyre több termékre tart igényt, saját ellátását korlátozzák nagy termelési költségei, elöregedô és nem korszerûsödô termelési kapacitásai. A petrokémiai termékek piacán a logisztikai elônyök kihasználásával, korszerû, költséghatékony kapacitásokkal versenyezni lehet a közelkeleti termelôkkel. A megújuló Kelet-Eu-

2

rópa újabb potenciális piac, ahol a lépéselôny megszerzése késôbb döntô lehet. A petrokémiai fejlesztések vizsgálata során az egyik lehetséges irányként a hazai nagy inerttartalmú földgázkészletek hasznosítását célzó, szintézisgáz alapú petrokémiai vertikum kiépítése fogalmazódott meg. A hazai készletek jellemzését, a szóba jöhetô fejlesztési irányokat több elôadásban és közleményben bemutattuk. A számos elvi lehetôség közül a közeljövô fejlesztési terveibôl egy 350 ezer tonna/év kapacitású, Tiszaújvárosban, a Tiszai Finomító telephelyére kerülô metanolüzem felépítésének vizsgálata van folyamatban. A munka során bizalmas piaci, technológiai ismeretek halmozódtak fel. Ezek bemutatása természetesen a jelen közleménynek nem lehet feladata. Azt a célt tûztem ki, hogy a nyílt irodalomban hozzáférhetô adatokból állítsak össze olyan információs háttéranyagot, amelybôl az érdeklôdô kollégák képet alkothatnak a tervezett eljárás lényegérôl és értelmérôl. A cikkben a metanolelôállításra összpontosítok.

2. ÉRVEK A HAZAI METANOLGYÁRTÁS MEGVALÓSÍTÁSÁRA

A metanol az egyik legfontosabb vegyi alapanyag. 1989-ben a világ éves termelése 21 millió tonna volt. Ennek 85%-át hasz-

JÓVÉR BÉLA

Tud. tanácsadó MOL Rt. Kutatás-Fejlesztés Százhalombatta

nálta fel a vegyipar, a többire üzemanyagként vagy energiahordozóként volt szükség. Az igénynövekedés éves szintjét 5% körülire becsülik. Ezen belül várhatóan nôni fog az üzemanyagkénti vagy energiahordozókénti felhasználás aránya. A metanol olcsó és a környezô országokban is nagy mennyiségben gyártott termék, mégis számos érv szól hazai gyártása mellett. – Nincs versengô alapanyag- vagy technológiatípus, tehát a megvalósítandó technológia termelési önköltsége versenyképes lesz. Fô kérdés a gazdaságos üzemméret által diktált, elôállított volumen piaci elhelyezhetôsége. – A termelési önköltség terén elônyös helyzet, hogy a nyersanyag egy része olcsó, inerttartalmú hazai földgáz. (Ez a nyersanyagforrás kiegészülhet a maradékfeldolgozás során nyert olcsó szintézisgázzal vagy az ebbôl kinyerhetô hidrogénnel.) – A termékbôl – még a kôolajiparon belül is – számottevô a hazai felhasználás, a világpiacon pedig a fogyasztás növekedését prognosztizálják. (Az elvégzett piackutatás kimutatta, hogy a tervezett mennyiség elhelyezhetô a hazai piacon és a környezô országokban.) – A megvalósított metanolgyártási technológiára akár közvetlenül, akár az ott szerzett tapasztalatok kamatoztatásával egy sor további perspektivikus irány épülhet.

3. A METANOL GYÁRTÁSÁNAK ÁLTALÁNOS ELVEI

A metanolt ma már szinte kizárólag szintézisgázból állítják elô, és a szintézisgázból kiinduló technológiák közül csak a kis nyomású eljárásoknak van perspektivikus jelentôségük, ezért az általános elvek bemutatásával is erre térek ki.


3.1. A folyamat termodinamikája A metanolszintézis a következô, egyensúlyi reakciókkal írható le: CO + 2H2 « CH3OH ∆H300K = –90,77 kJ/mol (1), CO2 + 3H2 « CH3OH ∆H300K = –49,16 kJ/mol (2). Amint látható, mindkét reakció exoterm és térfogatcsökkenéssel jár, így a metanolszintézishez kedvezô reakciókörülmények: a minél kisebb hômérséklet és a minél nagyobb nyomás. Az egyensúlyra vezetô katalitikus reakciók vizsgálata ráirányítja a figyelmet a katalízistudomány különleges vonására; jóllehet az egyensúlyi meggondolások elvileg függetlenek attól, hogy milyen katalizátor állítja be az egyensúlyi viszonyokat, a gyakorlati meggondolásokat erôsen befolyásolja a konkrét katalizátor mibenléte, az, hogy a rendszerben elvileg lehetséges reakciók közül melyek lejátszódását gyorsítja és milyen mértékben. Elvileg lehetséges, hogy találjanak olyan katalizátorrendszert, amely az elôbb megadott két reakció közül csak az egyikre szelektív, a másikra nem, de a jelenleg ismert ipari jelentôségû katalizátorok mindkét reakciót nagymértékben gyorsítják, így azok egyensúlyának beálltával kell számolni a különbözô reakciókörülmények között megvalósuló összetételeket. Az elmondottak miatt a metanolszintézis egyensúlyi viszonyainak tanulmányozásához – a ma ismert katalizátorok esetében – elválaszthatatlanul hozzátartozik egy további reakció figyelembevétele is, mert akár akarjuk, akár nem, ennek az egyensúlya is beáll. Ez a reakció a fordított vízgázreakció: CO2 + H2 « CO + H2O ∆H300K = 41,21 kJ/mol (3). Bár a megadott egyenletekben szereplô anyagok közönséges, alaposan tanulmányozott vegyületek, a szóban forgó egyensúlyok kiszámítása nem könnyû feladat, mert még a kis nyomású metanolszintézisnél is elég nagy ahhoz a nyomás, hogy elfogadhatatlanul pontatlan megközelítés lenne a komponenseket ideális gázként kezelni. Kénytelenek vagyunk a fugacitásokkal és azok hôfokfüggésével számolni. Az 1. táblázat ilyen számolás eredményét mutatja be, amelynek során kiindulási elegyként a metán vízgôzös reformálásával nyert tipikus szintézisgáz-összetételt vettek figyelembe. Az 1. táblázat az (1) és (2) egyenlet szerinti CO- és CO2-konverzió értékeit tartalmazza metán vízgôzös reformálásával nyert szintézisgázból kiinduló metanolszintézisnél. A szintézisgáz összetétele (térfogat%) CO: 15%, CO2: 8%, H2: 74%, CH4: 3%. A számoláshoz a (3) egyenletet is figyelembe vették, ezért néhol negatív elôjel adódik a CO-konverzióra, ami úgy értendô, hogy ilyen reakciókörülmények között a (3) reakció egyensúlya bal felé tolódik és CO termelôdik.

Hõmérséklet, °C

CO-konverzió

CO2-konverzió

szerepet játszanak. A katalizátor aktivitását és szelektivitását a kiindulási elegy összetétele is befolyásolja, különösen fontos a CO2 és H2O aránya. Ami az alumínium-oxid komponenst illeti, megállapították, hogy röntgenamorf formában van jelen és szerepe többrétû: – cink-spinell képzôdésével megakadályozza, hogy a finom eloszlású rézrészecskék szinterezôdjenek; – stabilizálja a nagy diszperzitású réz-cink-oxid-rendszert; – a rézrácsba beépülô alumínium-oxid-zárványok katalitikusan aktív rácshibákat hoznak létre a rézrácsban. Nem teljesen világos, hogy mikor melyik tényezô a legfontosabb, de egyértelmû, hogy az alumínium-oxid javítja a réz-cinkoxid katalizátor mechanikai stabilitását és növeli élettartamát. Korábban számos ellentmondó vélemény fogalmazódott meg a szén-dioxid szerepével kapcsolatban. Korábban úgy vélték, hogy a metanolszintézisben az (1) reakció szerinti szén-monoxid hidrogénezés a döntô. A szén-dioxid hozzáadására fellépô konverziónövekedést a (3) reakció szerinti fordított vízgázreakció visszaszorításával értelmezték. Ezenkívül az aktív centrumok oxidációs állapotának szabályozásában tulajdonítottak szerepet a szén-dioxid jelenlétének. Voltak ellenvélemények, amelyek szerint fôleg a (2) egyenlet szerinti szén-dioxid hidrogénezése során keletkezik a metanol. Legújabb, izotópjelzéses vizsgálatok szerint mindkét reakcióút lehetséges, de ipari körülmények között fôleg szén-dioxidon át megy végbe a metanol képzôdése. 3.3. Melléktermékek, szelektivitás A metanolszintézis körülményei között számos reakció játszódhat le, közülük a legfontosabbak: – magasabb alkoholok keletkezése (alkáli-nyomszennyezések hatására), – szénhidrogének és paraffinok keletkezése (vas-, kobalt- vagy nikkel-nyomszennyezések hatására végbemenô Fischer–Tropschszintézis), – észterképzôdés, – éterképzôdés (akár közvetlenül szintézisgázból, akár a képzôdött metanolból savas centrumok katalizálta dehidratáció során), – ketonok képzôdése. Termodinamikai szempontból a felsorolt reakciók mindegyike kedvezményezettebb a célreakciónál, ennek ellenére 99% feletti szelektivitással lehet végrehajtani a metanolszintézist. A metanolszintézis katalizátorának kidolgozása az ipari katalízis tudományának egyik igen kiemelkedô eredménye. Nem hagyható figyelmen kívül a reakciókörülmények szerepe sem: a kiindulási gázösszetétel helyes megválasztása, a tartózkodási idô és hômérséklet1. táblázat profil – tehát a reaktor kialakítása – szintén erôsen befolyásolják a szelektivitást.

5 MPa

10 MPa

30 MPa

5 MPa

10 MPa

30 MPa

200

96,3

99,0

99,9

28,6

83,0

99,5

250

73,0

90,6

99,0

14,4

45,1

300

25,4

60,7

92,8

14,1

22,3

350

–2,3

16,7

71,91

9,8

23,1

400

–12,8

–7,3

34,1

27,7

29,3

3.2. A folyamat kinetikája és mechanizmusa A metanolszintézisnél használt ipari katalizátorok, amint arról még részletesebben szó lesz, réz-cink-oxid–alumínium-oxid rendszerek. Annak ellenére, hogy igen alaposan vizsgálták ôket, mûködési mechanizmusuk, aktív centrumaik mibenléte még ma sincs teljesen tisztázva. Legvalószínûbb, hogy az aktív fázis Cu(I)-ionok cink-oxidban való szilárd oldata, de arra is vannak bizonyítékok, hogy bizonyos körülmények között (0)-vegyértékû réz spécieszek is Kôolaj és Földgáz 33. (133.) évfolyam 1-2. szám, 2000. január-február

3.4. A metanolszintézis katalizátorai A réz-oxid–cink-oxid katalizátorok metanolszintézisben való használhatósága már jóval a kis nyomású 92,4 metanolszintézis kidolgozása elôtt ismert volt, azonban 71,0 az ipari alkalmazhatóságukat megakadályozta, hogy igen érzékenyek voltak a szintézisgázban szokásosan elôfordu50,0 ló kén-hidrogénre és klórvegyületekre. Már 1925-tôl in41,0 tenzív kutatások folytak ezen a területen, amelyek eredményeként 1966-ban megszületett az ICI alacsonynyomású metanolszintézise. Ehhez rendkívül tiszta szintézisgázt használtak fel (a kén-hidrogén-tartalomnak 0,1 ppm alatt kell lennie). Ilyen körülmények között a réz rendkívül aktív, így a reakció-hômérsékletet le lehetett vinni 220–230 °C-ra, a nyomást pedig 5 MPa-ra. Ilyen körülmények között lelassul a nagy diszperzitású aktív részecskék szinterezôdése, megnô a katalizátor élettartama. A katalizátor rendkívül szelektívnek bizonyult, az elôállított metanol tisztasága >99,5%. Valamennyi, a kis nyomású metanolszintézisben jelenleg használt ipari katalizátor (2. táblázat) erre a min-

3

tára készül: aktív komponensként réz- és cink-oxidot tartalmaz, ezekhez szükség van valamilyen stabilizáló komponensre is (alumínium-oxid, króm-oxid vagy cink-alumínium vegyes oxid). A kis nyomású metanolszintézisben használt ipari katalizátorok Gyártó

2. táblázat

Komponens

Összetétel, atom%

IFP

Cu Zn Al

25–80 10–50 4–25

Süd Chemie

Cu Zn Al

65–75 18–23 8–12

Cu Zn ritka földfém-oxidok

71 24 5

ICI

Cu Zn Al

61 30 9

BASF

Cu Zn Al

65–75 20–30 5–10

Du Pont

Cu Zn Al

50 19 31

United Catalysts

Cu Zn Al

62 21 17

Haldor Topsoe

Cu Zn Cr

37 15 48

Shell

3.5. A metanolszintézis katalizátorainak gyártása és élettartama A metanolszintézis jelenleg használatos katalizátorai úgy készülnek, hogy a komponensfémek vízben jól oldódó sójából (tipikusan nitrátoldatból) nátrium-karbonát-oldattal lecsapatják a fémek vegyes hidroxi-karbonátját. Az ülepítés egy vagy több lépésben mehet végbe. A késôbbi katalizátor tulajdonságait jelentôsen befolyásolja a lecsapatás hôfoka, pH-ja, a fémsók hozzáadásának sorrendje és a lecsapatás idôtartama. Még a keverés sebessége, energiája, sôt a keverô alakja is fontos. A lecsapott katalizátorprekurzort megszûrik, tisztára mossák (különösen fontos a nátriummentesség), és 120 °C körüli hômérsékleten megszárítják. Az így elôállított hidroxi-karbonátok kristálytanilag jól definiált vegyületek. Néhány példa: malachitrozazit (Cu,Zn)5(CO3)(OH)2, hidrocinkit (Cu,Zn)5(CO3)2(OH)6 és az aurikalcit (Cu0,3Zn0,7)5(OH)6(CO3)2. Amint már ismeretes, a stabilizáló alumínium-oxid röntgenamorf állapotban van jelen. A katalizátorprekurzort 300–500 °C közötti izzítással alakítják át finom eloszlású fém-oxiddá. Az izzított terméket tablettázzák, többnyire 4–6 mm átmérôjû és magasságú hengereket készítenek. Az így elkészült, kereskedelmi forgalomba kerülô katalizátort felhasználás elôtt még aktiválni kell. Ez lényegében a rézoxid ellenôrzött körülmények között történô redukciója, amelyet 0,5–2% hidrogént tartalmazó nitrogénáramban végeznek 150–230 °C között. Különösen ügyelni kell rá, hogy ne alakuljanak ki melegpontok, mert az a katalizátor idô elôtti elöregedését eredményezi. Az aktiválás során fajlagosfelület-csökkenés megy végbe: a kereskedelmi forgalomba kerülô izzított oxidelegy fajlagos felülete 60–100 m²/g, ami a redukció során 20–30 m²/g értékre csökken.

4

A katalizátor kényes a szennyezésekre, az alkáliák csökkentik a hasznos élettartamot és a szelektivitást. Vas- és nikkelszennyezôk még ppm nagyságrendben is elômozdítják a szénhidrogének és paraffinok képzôdését (Fischer–Tropsch-szintézis). Savas vegyületek (például az alumíniumba beépülô szilícium-oxid) növelik a dimetil-éter képzôdési mellékreakció sebességét. A helyesen gyártott, gondosan aktivált katalizátor élettartama 2–5 év. Az, hogy ezen az intervallumon belül milyen hasznos élettartamot sikerül elérni, az üzemelési körülményektôl függ. A szintézisgázt gondosan kén- és klórmentesíteni kell. Ügyelni kell arra is, hogy a reformálóreaktor nikkelkatalizátorából és szerkezeti anyagából képzôdô illékony nikkel- és vas-karbonil se juthasson a metanolszintézis reaktorába. Technológiai hibák is drámaian lecsökkenthetik a katalizátor élettartamát. Ilyenek lehetnek például a hômérséklet-szabályozás hibája, a visszacirkuláltatott gáz összetételének helytelen megválasztása vagy a katalizátor túlterhelése az üzemindítás során. E hatások következtében csökken a katalizátor aktív felülete és fázisátalakulások mennek végbe. Tipikus, hogy rézspinellek és malachitrozazit fázisok alakulnak ki. A fejlesztési és kutatási igazgatóságon mûködô katalizátorvizsgáló laboratórium fel van készülve, hogy ilyen diagnosztikai segítséget nyújtson a katalitikus technológiák üzemviteléhez.

4. METANOLGYÁRTÓ TECHNOLÓGIÁK

Az elôzôekbôl lázható hogy, ma már kizárólag a szintézisgázalapú metanolgyártásnak van gyakorlati jelentôsége. Ennek megfelelôen a metanolgyártó technológiák három fô lépésbôl állnak: 1. Szintézisgáz elôállítása 2. Metanolszintézis 3. A nyers metanol feldolgozása. 4.1. A szintézisgáz elôállítása Szintézisgázt sokféle célra, sokféle kiindulási anyagból és sokféle eljárással állítanak elô. A metanolszintézisen kívül jelentôs mennyiségû szintézisgázt használ fel az ammóniagyártás (mûtrágyagyártás), hidrogéngyártás, Fischer–Tropsch-szintézisek és más vegyipari szintézisek, pl. oxoszintézis, ecetsavgyártás stb. Szintézisgázt bármilyen széntartalmú anyagból elô lehet állítani. A MOL Rt. fejlesztési terveiben az olcsó és nagy mennyiségben rendelkezésre álló szén-dioxid-tartalmú hazai földgáz hasznosítása szerepel, de mérlegelik a maradék elgázosításából nyerhetô szintézisgáz hidrogéntartalmának feldolgozását is. A szintézisgázt elôállító technológiáknak két fô típusa van: a vízgôzös reformálás és az autoterm reformálás. A vízgôzös reformálás erôsen endoterm, a reakcióhôt csôköteges reaktorban hajtják végre nagy hômérsékleten. Ez problémákat vet fel a szerkezeti anyagok oldaláról. Az autoterm reformálásnál széntartalmú anyaggal együtt oxigént is bevisznek a reaktorba, és a reakcióhôt a nyersanyag (tipikusan metán) egy részének katalitikus oxidációja fedezi. Ennek az eljárásnak az a hátránya, hogy a szelektív oxidációhoz szükséges oxigén elôállítása költséges, a széntartalmú anyag és az oxigén együttes jelenléte pedig biztonságtechnikai problémákat vet fel. A MOL Rt. fejlesztési terveiben a vízgôzös reformálás megvalósítása szerepel, mert egyrészt így lehet az inertes földgázban lévô szén-dioxidot szintézisgázzá alakítani, másrészt kimutatták, hogy a mi mérettartományunkba tartozó üzemekben (mintegy napi 1500 tonna metanolkapacitásig) a vízgôzös reformerek olcsóbbak. A szintézisgáz összetétele függ a kiindulási anyagtól, a technológiától és az üzemelési paraméterektôl. Az összetételre jellemzô mennyiség, az úgynevezett sztöchiometriai szám: S = [H2] – [CO2] / [CO] + [CO2], Kôolaj és Földgáz 33. (133.) évfolyam 1-2. szám, 2000. január-február

ják, a maradék szintézisgázt pedig visszaforgatják. A folyamatot ahol a zárójelben álló mennyiségek mól- (térfogat-) koncentráegyszerûsítve az 1. ábra mutatja be. ciót jelentenek. A vízgôzös reformálás lejátszódó reakciói A pótlásra használt szintézisgázt több fokozatú kompresszorral maga a vízgôzös reformálás: (f) fel kell komprimálni a szintézis nyomására (5–10 MPa). A (b) CH4 + H2O ↔ CO + 3H2 ∆H300K = 206,3 kJ/mol (4), hôcserélô a reaktorból kilépô forró gáz energiáját hasznosítja a bede beáll a vízgázegyensúly: lépô elegy felmelegítésére. Az exoterm szintézis az (a) reaktorban CO + H2O ↔ CO2 + H2 ∆H300K = –41,2 kJ/mol (5), 200–300 °C-on játszódik le. A felszabaduló reakcióhôt egy vagy valamint a Bouduart-egyensúllyal is számolni kell: több lépésben lehet elvenni. A (b) hôcserélôn áthaladó reakció2CO ↔ CO2 + C ∆H300K = –172,6 kJ/mol (6). elegy tovább hûl (c), a metanol és a víz felszabaduló kondenzációs A Bouduart-reakció 700 °C felett válik számottevôvé, és az itt terhôjét a folyamat más pontján hasznosítják. A nyers metanolt a (d) melôdô szén károsan befolyásolná a katalizátor aktivitását és a reaktor szeparátorban elválasztják, és desztilláció elôtt flash-nek vetik alá. szerkezeti anyagát, ezért nagy vízgôzfelesleggel dolgoznak és rövid tartózkodási idôt választanak. A szokásos vízgôzös reformálási körülmények között a sztöchiometriai szám 2,6–2,9 közötti érték. A metanolszintézishez ezzel szemben 2-es érték kell (pontosabban valamivel 2 feletti érték, mert a katalizátor stabil mûködésének jót tesz egy kevés hidrogénfelesleg és egy kis mennyiségû szén-dioxid is). Ez lehetôséget nyújt arra, hogy a (4) reakcióban keletkezô hidrogénfelesleggel a szén-dioxidot a (2) reakció szerint, a fordított vízgázreakcióval, szén-monoxiddá alakítva beállítsák a kívánt sztöchiometriai számot. Az összesített egyenlet: 3CH4 + CO2 + 2H2O = 4CO + 8H2 (7). Egy tonna metanol elôállításához 2520 m³ normál állapotú – tipikusan 70 tf% hidrogén-, 21 tf% szén-monoxid-, 7 tf% szén-dioxid- és 2 tf% metántartalmú – szintézisgázra van szükség. Ez azt jelenti, hogy a hazai inertes földgázban lévô szén-dioxidot is szintézisgázzá tudjuk alakítani. Inertes földgázaink szén-dioxid-tartalma a (7) reakció által megkívánt aránynál magasabb, ezért a felhasznált gáz összetételétôl függôen 1. ábra. A metanolszintézis elvi folyamatábrája több-kevesebb külsô forrásból származó metánt a – reaktor, b – hôcserélô, c – hûtô, d – szeparátor, e – recirkulációs kompresszor, f – frissgázis hozzá kell keverni. kompresszor A vízgôzös reformáláshoz használt katalizá- Fresh gas = friss gáz, Recycle gas = recirkuláltatott gáz, Purge gas = lefújt gáz, Steam = gôz, torok rendkívül érzékenyek a kénre, már 0,5 Water = víz, Crude methanol = nyers metanol ppm feletti kénszennyezés gyorsan tönkreteheti ôket. Ezért a reformálás elôtt mindig szükség A szeparátorból kilépô gáz a recirkulációs kompresszor (e) szívóvan egy vagy több tisztítási mûveletre. Ha a nyersanyag kéntarágára kerül. A recirkulációs körbôl lefúvatott gáz mennyiségét antalma nagyobb forráspontú vegyületekbôl, például merkapnak inerttartalma és a sztöchiometriai szám határozza meg. Ha tánokból tevôdik össze, regenerálható aktívszéntölteten hajtanak hidrogénre van szükség a friss gáz sztöchiometriai számának beálvégre szakaszos adszorpciós tisztítást. Hidrogén-szulfid esetében lításához, azt különféle módszerekkel ki lehet nyerni a lefújt gázcink-oxid-tölteten, cink-szulfid formájában távolítják el a ként. ból (például nyomáslengetéses abszorpcióval). A lefúvatott gázt álEsetenként (pl. COS eltávolítására) hidrogénezés is szükségessé talában a reformáló fûtésénél hasznosítják. válhat. Ilyenkor a hidrogént a metanolszintézis lefújt gázából veszik, és a hidrogén-szulfidot a már említett módon, cink-szulfid 4.2.2. A metanolszintézis reaktorai formájában távolítják el. A metanolszintézisre jelenleg használatos ipari reaktorok két fô A metanolszintézishez általában egy lépésben, csôköteges töltípusra különülnek: adiabatikus reaktorokra (pl. az ICI-eljárásnál) tetes reaktorokban állítják elô a szintézisgázt. 850–900 °C hômérés kváziizoterm reaktorokra (pl. a Lurgi-eljárásnál). sékleten dolgoznak, hogy minél kevesebb metán maradjon a terAz adiabatikus reaktorok használatakor a forró reakcióelegyet mékelegyben. Nagyobb méretû metanolüzemekben a Lurgi elôtöbb ponton át végzett hideggáz-beadagolással kvencselik, így a renyösebbnek találta a kétlépéses reformálást, amelynél az elsô reakaktor hossztengelye mentén fûrészfogszerû hômérsékletprofil alator alacsonyabb hôfokon, de nagyobb nyomáson dolgozik, a másokul ki. Az is megoldás lehet, pl. a Kellogg-eljárásnál alkalmazzák, dikban pedig a tiszta oxigénnel megvalósított szelektív oxidációval, hogy a szintézisgáz több, axiálisan sorba kapcsolt katalizátorágyon autoterm reformálással állítják be a végsô gázösszetételt. A reforhalad keresztül, és a reakcióhôt hûtôkön veszik el. A Haldor– máló optimális megválasztása rendkívül lényeges, mert ez a techTopsoe-eljárás hasonló elvet alkalmaz, azzal a különbséggel, hogy a nológiai lépés teszi ki a beruházási költségnek legalább 60%-át. szintézisgáz radiálisan halad keresztül a katalizátorágyakon. Vegyes megoldások is léteznek, ilyen az Ammonia–Casalae S. A. eljárás, ez 4.2. Metanolszintézis kombinálja az axiális és a radiális áramoltatást. A kváziizoterm reaktorok csôköteges reaktorok, ezekben forrás4.2.1 A metanolszintézis folyamata ban lévô víz viszi el a reakcióhôt. A forrásban lévô hûtôközeg feletA metanolszintézis alapreakcióit az (1–3) egyenletek mutatták ti nyomással szabályozzák annak forráspontját és ezzel a hôelvobe. Egyszeri áthaladáskor általában a szintézisgáz 50%-át reagálnást. tatják el. Ezután a metanolt és a vizet kondenzáltatják és eltávolítKôolaj és Földgáz 33. (133.) évfolyam 1-2. szám, 2000. január-február

5

A Linde által kifejlesztett variobar reaktor: csô a csôben típusú, ebben a katalizátorágyba épített hûtôcsövekben áramló vízzel hûtenek. A Mitsubishi Gas Chemical (MGC) reaktora kettôs falú, ahol a csô belsejében ellenáramban áramlik a hideg szintézisgáz, és itt elômelegedve lép be a két csô közötti térbe töltött katalizátorrétegbe. A külsô csôfelületet vízzel hûtik. 4.3. A nyers metanol desztillációja A reaktorból kilépô metanol még vizet és más szennyezéseket tartalmaz. Ezt kevés nátrium-hidroxiddal meglúgosítják, hogy semlegesítsék a karbonsavakat és részben elhidrolizálják az észtereket. A nyers metanol tartalmaz illékony és nem illékony szennyezéseket is. Az illékony szennyezések oldott gázok, dimetil-éter, metil-formiát és aceton. A kevésbé illékonyak: magasabb szénhidrogének, ketonok és kisebb szénatomszámú alkoholok hangyasavas, ecetsavas és propionsavas észterei. Kis mennyiségben paraffinok is képzôdnek. Ezek a desztilláció során üstmaradékot képeznek, és könnyen eltávolíthatók, mert nem oldódnak vízben. A nyers metanolt több lépésben desztillálják. Elôször az illékonyabb komponenseket távolítják el, majd a terméket desztillálják át egy vagy több lépésben.

HAZAI HÍREK

Interjú dr. Malárics Viktorral, a Magyar Bányászati Hivatal új elnökével

A

XXIV. Nemzetközi Olajipari Konferencián és Kiállításon (Tihany, 1999. október 18–20.) több száz hazai és külföldi szakember elôtt a plenáris ülés egyik elôadója dr. Malárics Viktor, a Magyar Bányászati Hivatal elnöke volt. Elôadása után került sor személyes beszélgetésünkre. – Kérem, mutassa be a szakmai elôéletét! – 1959-ben Móron a MÜM 321-es számú Szakmunkásképzô Iskolában kezdtem vájár szakmát tanulni, abban az évben lettem a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének tagja. A pusztavámi bányához jártunk gyakorlatra, ott még a régi hagyományos technológiákat alkalmazták. Szívesen emlékezem azokra az évekre, annak ellenére, hogy esetenként nehéz fizikai munkát kellett végeznünk, és 15–16 éves korban ez még gyakran komoly erôfeszítést igényelt. Oktatóink bányászemberek voltak, akik a munka szeretetére és helytállásra neveltek bennünket. A vájáriskola után 1962-ben felvettek a Tatabányai Péch Antal Bányaipari Aknászképzô Technikumba. Ezek az évek a kemény munka és az igazi diákélet mellett tudatosították bennünk – mindannyiunkban, akik oda jártunk – a bányászközösséghez való tartozásunkat. Tanáraink szabad légkörben kreatív gondolkodásra és a bányászszakma szeretetére neveltek bennünket, s ez jó útravalóul szolgált a késôbbi egyetemi tanulmányokhoz. 1971-tôl az akkori Miskolci Nehézipari Mûszaki Egyetem Bányamérnöki karán folytattam a bányászszakmával kapcsolatos ismeretek elsajátítását. Az egyetemi évek alatt a

6

Béla Jóvér, senior consultant, MOL Plc.: Processing possibilities of methanol prepared from Hungarian natural gas of high inert content Abstract Classified reserve of Hungarian natural gas of high inert content can serve as raw material for preparation of a large amount of syngas. In a previous part of the article technologies of preparation of methanol from syngas have been introduced. Methanol has serveral direct use but it can also be transformed into valuable petrochemical substances. The synthesis gas can be processed into other petrochemicals, too. This is the petrochemical raw material of the future, not only because of the calculable shortage of oil. It is a great advantage that syngas can be prepared from any carbon-containing material, from methane to biological sludge or coal including environmentally harmful wastes. The article introduces two processing routes; a group of product prepared from methanol with syngas (those, where manufacture in Hungary can be reasonable) and direct synthesis of olefins from methanol.

szakmai ismeretek megszerzésével párhuzamosan a bányászhagyományokban is járatosak lettünk, azokat sajátunknak éreztük és érezzük most is. Az egyetem elvégzése után pályázat alapján az oroszlányi XX-as aknára kerültem, ott üzemmérnökként, csoportvezetôként és bányamesterként dolgoztam. Onnan kerültem a Tatabányai Kerületi Bányamûszaki Felügyelôségre, ahol területi fômérnöki, majd hivatalvezetô helyettesi és késôbb hivatalvezetôi munkakört láttam el. Idôközben diplomát szereztem a Miskolci Egyetem Jogi Karán, levelezô tagozaton. 1993-ban az új bányatörvény hatályba lépése után bányakapitánnyá neveztek ki, és néhány évig a tatabányai és a veszprémi bányakapitányságot egyidejûleg vezettem, majd a tatabányai bányakapitányság megszûnésekor veszprémi bányakapitányként kíséreltem meg a hivatali feladatok ellátásával együtt – annak részeként – a bányászat területén felmerülô konfliktusok kezelését. 1999. június 11-én dr. Chikán Attila miniszter úr kinevezett a Magyar Bányászati Hivatal elnökének. Azóta napi feladataim ellátásán kívül igyekszem a bányászszakmát szolgálni. – Az elôadásában szólt a Magyar Bányászati Hivatal terveirôl, mondjon ezekrôl is néhány szót! – A kormányzat – figyelembe véve a társadalom EU-csatlakozási törekvéseit – új minôség felmutatását várja el az MBH-tól. Ez az új minôség akkor felel meg az elvárásoknak, ha a társadalom és a bányászat túlélési faktorának növelését segíti. Ez a hatáskör pozitív szemléletû gyakorlásával, továbbá a bányafelügyelet szervezetének és állapotának részbeni átalakításával érhetô el. Az új minôség létrehozása – ha rendszerszemléletben közelítjük – struktúra- és állapotváltoztatásokat igényel. A struktúraváltoztatás személyi oldalát tekintve elmondható, hogy minimális személycserével a belsô elômeneteli lehetôség biztosításával olyan, új – a követelményekhez jobban illeszkedô – szervezeti felépítést hoztunk létre az MBH-nál, amely részben érintette a bányakapitányságok személyi összetételét

is. A struktúraváltoztatás tárgyi oldalának egy – talán a legfontosabb – elemét említeném: az MBH elektronikus kommunikációs rendszerének megteremtését, amely a tervezés idôszakán túljutva, jelenleg a megvalósítás fázisába került. A struktúraváltoztatások forrásigényesek, viszont nem várunk költségvetési többletjuttatásokra. A megoldást az önálló bevételek biztosításában látjuk, ennek megvalósítása érdekében rendelettervezetet terjesztettünk elô. Az új minôség megjelenésének feltétele a Bányafelügyelet mint rendszer állapotának változása. Az állapotváltozást elsôsorban demokratikus, félelemmentes, a kritikának helyt adó munkahelyi légkör megteremtésével, a kollégákat egyenrangú partnerként való elfogadásával és a szakmai teljesítmény elismerésével kíséreljük meg elérni. Az említett változások és változtatások az általános és ôsidôk óta változatlan emberi értékrenden alapulnak. Ezen értékrend lényeges elemei az igazmondás, a nyíltság, az ôszinteség, a segítôkészség, a problémaérzékenység, továbbá ezekbôl következôen az ügyfelek közötti különbségtétel mellôzése és a korrupciótól való mentesség. A Bányafelügyelet új minôsége – az ügyfelek által észlelhetô módon – a szolgáltató típusú, az ügyfelekkel napi kapcsolatban lévô és dialógust folytató (l. interneten, elektronikus levelezés útján), továbbá konfliktuskezelésre képes hatóság megjelenésében nyilvánul meg. A Bányafelügyelet a bányászat túlélésére a legjelentôsebb pozitív hatást a korrekt jogszabályi környezet megteremtését célzó jogszabályok elôkészítésével fejtheti ki. Ez a munka megindult. Számos rendelettervezet átdolgozására került sor, ezek részben a szakmai vita, részben a tárcaközi egyeztetés fázisában vannak. A teljes bányászati joganyag átdolgozását tervezzük megvalósítani. Kiemelkedik közülük az ásványvagyon-gazdálkodással és védelemmel kapcsolatos rendelettervezet. Ez jelenleg a szakmai vita állapotában van, és várha-


tóan élénk érdeklôdést vált ki, számos érvet és ellenérvet hoz a felszínre. Nem jogszabály, de nagy – és nem csak szakmai érdeklôdésre – tarthat számot a bányászati szempontból zárt területek éves felülvizsgálata, ill. a területek zárt minôsítésének feloldása. Az említett intézkedések nem a személyes és a kiscsoportok „rész-”, hanem „egész” érdekét tekintve a bányászat és ezáltal a társadalom túlélésének növelését segítik. – A bányászati szempontból zárt területek éves felülvizsgálatával, újraminôsítésével és a zárt minôsítés feloldásával kapcsolatos intézkedés valóban élénk szakmai és politikai vitát váltott ki, sôt parlamenti vizsgálóbizottság felállításának igénye is felvetôdött. Kérem, fejtse ki ezzel kapcsolatos véleményét! – Az intézkedés szakmai és politikai aspektusait vizsgáljuk külön-külön, és tekintsük elôször a szakmai vonatkozásait. A hatályos bányatörvény szerint a bányászat joga az államot illeti. Az állam a bányászat jogát bányavállalkozónak koncessziós szerzôdéssel vagy hatósági engedéllyel engedheti át. A koncessziós szerzôdés elôkészítése – az eddigi gyakorlat szerint – kb. 1,5–2 évet vesz igénybe, és nem helyettesíti az egyébként szükséges hatósági engedélyeket. A koncessziós szerzôdés elôkészítése idô- és költségigényes, ugyanakkor nem garantálja, hogy a bányavállalkozó az érintett területen valóban kap jogosultságot az általa tervezett és a szerzôdésbe foglalt bányászati tevékenység végzésére. Ez a nemkívánatos – jogállamban megengedhetetlen – helyzet azért fordulhat elô, mert – furcsa módon – a koncessziós eljárás nem az államigazgatási eljárásra vonatkozó szabályok szerint történik, így a szakhatóságokat a hatósági engedélyezés szakaszában nem köti a korábbi elôkészítô szakaszban adott – legfeljebb „barátinak” mondható – véleménye. A gyakorlatban elôfordultak ilyen esetek, amikor is a vállalkozók jogos felháborodását az MBH úgy kísérelte meg enyhíteni, hogy számukra arra alkalmas helyen a kérdéses területtel megegyezô nagyságú zárt területet szabadított fel egyedi intézkedéssel. A koncessziós eljárásokkal kapcsolatos problémák kezelése érdekében meghonosodott egy másik – jogilag az elôzôhöz hasonlóan „megalapozott” – eljárás is, amely szerint meglévô bányatelek egy esetben bôvíthetô volt nem koncessziós eljárás keretében zárt területen is. Az ilyen kényszerintézkedésekhez nem kell kommentárt fûzni. De ez nem minden. Az utóbbi években koncessziós eljárások lefolytatására alkalmas zárt területeket csak úgynevezett érzékenységi-terhelhetôségi, régióra kiterjedô – jellegét tekintve – komplex vizsgálatok alapján lehetett volna kijelölni. Ez nem így történt, de forráshiány és a vizsgálat jogszabályi megalapozottságának hiánya miatt nem is történhetett másként. Megállapítható, hogy a jelenlegi helyzetben koncessziós eljárás útján, ill. koncessziós szerzôdéssel a bányavállalkozók jogszerûen nem szerezhetnek bányászati jogosítványt. Az említettek miatt fordulhatott elô, hogy az elmúlt idôszakban beérkezett tizenegy koncessziós kezdeményezésre az MBH érdemi ügyintézés helyett türelemre intéssel válaszolt. Aki tehát a részletek ismerete nélkül a területek zárt minôsítésének fenntartása mellett érvel, az – jó vagy rossz szándékától függetlenül – az érintett területek kivonását szorgalmazza a bányászati tevékenységek hatókörébôl. A koncessziós eljárások felett nem járt el az idô, de a jelenlegi viszo-

nyok között és kizárólag csak a kutatást és a kitermelést célzó bányászati koncessziók esetében idôlegesen nincsenek biztosítva a szükséges feltételek. A koncessziós eljárások jogszerûtlenségével és társadalmi hasznosságával kapcsolatban felmerült problémákon kívül nemkívánatos következményként jelentkezett a szûkösen rendelkezésre álló – és ezért visszafogott fejlesztési lehetôségeket megengedô – költségvetési forintok produktivitást nélkülözô elköltése is. Szemléltetésül említem meg, hogy napjainkig az összesen 61 reménybeli koncessziós területbôl és a vonatkozó eljárásokból mindössze 12 esetben történt tényleges szerzôdéskötés. A szerzôdéskötésekbôl egy esetben jött létre az államnak bányajáradék formájában bevételt eredményezô termelô tevékenység, és ez összesen 134 ezer forint többletbevételt jelentett a hatósági engedéllyel végzett termelô tevékenységgel szemben. A kiadási oldalon jelentkezik a koncesszióval foglalkozó fôosztály mûködtetésére fordított, valamint egyéb költségeknek a koncessziós díjakkal csökkentett összege, amely becslés szerint 150 millió forint körüli érték lehet. Az említettek feszültségeket keltettek a vezetôségen belül, és sor került a koncessziós ügyekkel foglalkozó elnökhelyettes fôosztályvezetôvé történô visszaminôsítésére. Ez az eset lendületet adott a vezetôségen belüli nyílt szembenállásnak, és demoralizáló hatása kezdett hivatal szintûvé fejlôdni, ugyanakkor a hivatali kereteket túllépve, a probléma kikerült a médiumok szintjére is. A megelôzô gyakorlatnak vetett véget az MBH szervezeti struktúrájának átalakítása, és a zárt területek felülvizsgálatával és újraminôsítésével kapcsolatos jogszerû hatáskörgyakorlás során hozott intézkedés. Van olyan vélemény, mely szerint ez az intézkedés jogsértô, sajnálatos módon a véleményalkotó nem jelöli meg azt a jogszabályt és annak jogtételét, amelynek semmibe vétele a jogsértés elôidézôje. A bányászati szempontból zárt területek felülvizsgálatával és újraminôsítésével kapcsolatos MBH-intézkedés politikai visszhangja tekintetében csak magánvéleményt formálhatok. Tapasztalatom szerint kétféle újságíró létezik: egyik a híreket közli, a másik a híreket gyártja. A hírközlôt a szolgálat, a hírgyártót a félelem és az érdek motiválja. Esetünkben a hírgyártók céltételes tevékenysége virtuális valóságot kreált, amelynek vajmi kevés kapcsolata van a tényekkel. Ez a virtuális valóság érthetô felháborodást vált ki a tényeket nem, vagy részletekben nem ismerô politikusok körében. Mindamellett, ha a tények érdeklôdésre tartottak volna számot, akkor az érintettek a megfelelô személyektôl részletes tájékoztatást kértek volna. Ezt – egy eset kivételével – nem tették meg. Úgy gondolom, nem lehet könnyû helyzetben az olyan megbízó, aki valótlanságok híresztelésére buzdítja embertársait, de annak a helyzete sem irigylésre méltó, aki kénytelen ilyen méltatlan szerepet vállalni. Jelenleg nem látom, milyen módon lehetne e nehéz helyzetben lévô embertársainkon segíteni. Mindemellett nem feledkezhetünk meg Ulpiánusz véleményérôl, mely szerint „...az embert tettei és szándékai minôsítik”. – Úgy tudom, kedveli a vízi sportokat. Mondana errôl is néhány szót? – Tagja vagyok az Alsóörsi Vitorlás Sport Klubnak, és ha tehetem, kint vagyok a vízen. Szívesen vitorlázom vagy esetenként horgászom is.


A nyíltvízi éjjeli horgászat – közismert elnevezéssel süllôzés – különösen erôs szélben, elég sportosnak tûnik számomra. A versenyszerû vitorlázás speciális képességeket és rutint igényel, én ezekkel nem rendelkezem, de meg kell mondanom, a verseny nem is túlzottan vonzó számomra. A túravitorlázás is nagy élmény, és egészséges mozgási lehetôséget biztosít. Elfogadom azt a véleményt, amely szerint az embernek nem mást kell legyôznie, hanem saját földhöz ragadt egóját a kozmikus én kiteljesedése érdekében. – Köszönöm a beszélgetést! (Az interjút készítette dr. Horn János okl. olajmérnök, okl. gazdasági mérnök, okl. szakközgazdász, a Bánya- és Energiaipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetség elnöki fôtanácsadója)

A Magyar Olajipari Múzeum 30 éve

„30

éves a Magyar Olajipari Múzeum” címû rendezvénysorozattal ünnepelte megalakulásának 30. évfordulóját a múzeum 1999. december 10-én Zalaegerszegen. Az ünnepi rendezvénysorozat a múzeum szabadtéri kiállítási területén kezdôdött, ahol dr. Szepesi József, a Miskolci Egyetem olajmérnöki tanszékének docense röviden méltatta a múzeumnak mint olyan ipari emlékhelynek a jelentôségét, ahol emlékezni lehet szakmánk úttörôire és áldozataira, majd felavatta a szoborparkban az 1990-ben elhunyt dr. Alliquander Ödön okl. bányamérnök mellszobrát (1. kép). A hazai olajipar elsô mélyfúrási szaktekintélye professzorként százakat tanított, így érthetô, hogy az ünnepi eseményen a családtagokon kívül számos tanítványa, munkatársa is megjelent. Dr. Dank Viktor, a MOIM Alapítvány Kuratóriumának elnöke, Kudela József, a MOL Rt. Felügyelô Bizottságának tagja és Tóth János múzeumigazgató a múzeum létrehozásában kiemelkedô szerepet játszó elôdök emléktábláját koszorúzta meg a kiállítási csarnok falánál. A múzeum az évforduló-

1. kép. Dr. Szepesi József felavatja dr. Alliquander Ödön mellszobrát

7

ra különösen gazdag kiállítással kedveskedett a látogatóknak. A „Válogatás gyûjteményeinkbôl” címû kiállítást dr. Dank Viktor nyitotta meg. Ez alkalommal számos olyan tárgyat mutattak be elsô ízben, mely eddig raktárban volt. A bemutatott tárgyak, dokumentumok – közvetlenül és közvetve – az ipar történetét reprezentálták a régmúltól napjainkig. A kiállítás megnyitását megelôzôen Tombi Lajos, Zalaegerszeg alpolgármestere a következô szavakkal adta át Tóth János múzeumigazgatónak a város emlékplakettjét: „A város büszke a múzeumra, és mindent megtesz azért, hogy az olajipar hosszú távon is jelen legyen a megyében” (2. kép).

2. kép. Tombi Lajos átadja Tóth Jánosnak Zalaegerszeg emlékplakettjét

A 30. születésnap programja elôadásokkal folytatódott a „Kamarák Házában”, itt dr. Dank Viktor üdvözölte a szép számmal megjelent olajipari szakembereket, megjelent vendégeket (3. kép), majd elôadások hangzottak el. „A Magyar Olajipari Múzeum 30 éve” címmel Tóth János adott áttekintést a múzeum történetérôl, mely megalakulásakor, 1969-ben Dunán-

3. kép. Dr. Dank Viktor megnyitó beszédét mondja

8

túli Olajipari Múzeum, majd 1970-tôl a Magyar Olajipari Múzeum nevet kapta. A fejlôdés fontosabb állomásai: a szabadtéri ipari kiállítás és iparbemutató csarnok, az 1987-ben létesült szoborpark, ahol nyolc kiváló olajipari szaktekintélynek – köztük dr. Papp Simonnak – állítottak emléket; az 1991-ben életre hívott Alapítvány; a Zsigmondy Vilmos Gyûjteménynek a múzeumhoz történt csatolása; Vecsésen az olaj és földgáz csôvezetéki szállítását bemutató gyûjtemény megnyitása (1995); a Wlassics Gyula utcai új épület megvétele (1995); a Papp Simon emlékszoba kialakítása, a földhôkitermelés és -hasznosítás kulturális emlékeinek gyûjtését és feldolgozását végzô kutatóhely kialakítása (1999-tôl) stb. A múzeum munkájáról a következô csoportosításban számolt be: gyûjtemények, kiállítások, tudományos tevékenység (elôadói napok, kutatás, kiadványok), rendezvények, hagyományôrzés, történeti pályázatok, a határainkon túli nemzeti kulturális örökség védelme. A jövô feladatai, tervei: új kiállítási csarnok, korszerû karbantartó és restuarátormûhely, számítógéphálózat kiépítése, a Zsigmondy Vilmos Gyûjtemény elhelyezése, ipartörténeti emlékhely mûködtetési feltételeinek megteremtése egy ipari tanösvény kialakításával (a lovászi LT–3 tankállomással kezdôdôen), a mûszaki múzeumok megfelelô értékelése (legalább a humán múzeumok szintjére hozása) és sikeres küzdelem a múzeumlátogatókért. A múzeum hosszú távú anyagi biztonságát Tóth János az alapítói (MOL Rt.) és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM) kötelezettségvállalásától látja biztosítottnak. Végül köszönetét fejezte ki az alapító MOL Rt.-nek, a Nemzeti és Kulturális Örökségek Minisztériumának, a Kuratóriumnak, a Felügyelôbizottságnak, munkatársainak és mindazoknak, akik biztosították a múzeum sikeres mûködését, és hozzájárultak e rendezvénysorozat sikeres megszervezéséhez. „A Magyar Olajipari Múzeum szerepe a mûszaki múzeum hálózatban” címû elôadásában Nagy László Gábor, az NKÖM fôtanácsosa rövid áttekintést adott a külföldi mûszaki múzeumok helyzetérôl, tevékenységérôl, összehasonlítva azokat a hazánkban kialakított múzeumi hálózattal. Ebben a hálózatban nagy szerepe van a MOIM-nak, ahol az általános tárlós, fényképes kiállítási csarnok mellett gazdag szabadtéri bemutató részt is kialakítottak, a látogatók nagy tetszésére. Befejezésül megemlítette, hogy a mai múzeumok vezetésében két dolognak kell érvényesülnie: a menedzserszemléletnek és az aktív alkotó gárdának, illetôleg ezek együttes jelenlétének. „Az olajipar és a Magyar Olajipari Múzeum” címû elôadásában Kudela József vázolta a kialakult (jelen idôre már igencsak módosult jellegû) kapcsolatot.

Lényegesnek ítéli meg a MOIM szempontjából is az október végén nyilvánosságra hozott MOLstratégiát, mely szerint a társaság jelentôs mértékû irányváltást határozott el azzal, hogy önmeghatározását tekintve a régió olajtársaságából a régió vezetô energetikai társaságává kíván válni. Ebbôl a szemléletbôl kiindulva félô, hogy az egyre növekvô profitra koncentrálva, a tulajdonosok érzéketlenné válnak a múlt emlékei iránt, ha az nem jelent kézzel fogható hasznot a számukra. Ebben a helyzetben fokozott feladat hárul a szakmakultúra hordozóira, ôrzôire, azokra a szakemberekre, akiknek érdekük fûzôdik ahhoz, hogy a múltunkat dokumentáló tárgyi emlékeket megôrizzék az utókor és az utódok számára. Rájuk hárul az a feladat, hogy felismerjék, feltárják és megôrizzék a szakmai értékeket, tárgyi emlékeket és dokumentumokat, a Kuratóriumra és a múzeumi munkatársakra pedig az, hogy az emlékek és dokumentumok megszerezhetôk legyenek a múzeum számára. Az elôadások után a társmúzeumok képviselôi: dr. Vámos Éva, az Országos Mûszaki Múzeum fôigazgatója, Lengyelné Kiss Katalin, az Országos Öntödei Múzeum igazgatója köszöntötte a 30 éves MOIM-ot, adta át ajándékát. A múzeum munkájának segítése terén végzett tevékenységük elismeréseként a következô kollégák vehették át kitüntetéseiket Tóth János igazgatótól: „Magyar Olajiparért” kitüntetés ezüst fokozata: Csath Béla okl. bányamérnök, tiszteleti tag, „30 éves a Magyar Olajipari Múzeum, 1999” feliratú bronz emlékplakett: dr. Bencze Géza, Boa Márton, Borda László, Buda Ernô, Farkas László, Kiss József, Kiss László, Molnár András, Novák Béla, ôsz Árpád, Pallaghy Barnabás, Papp Géza, Pertik Béla, Pungor Tibor, dr. Rácz Dániel, Radnayné Auguszt Amarilla, Soltész Ernô, Tóth Ferenc, Udvardi Géza, Varga Géza. A kitüntetések után dr. Dank Viktor a történeti pályázatra beérkezett mûveket értékelte, ismertetve a kiírás célját: „Rendkívül fontos, hogy a magyar olajipar dokumentumai minél nagyobb számban kerülhessenek archiválásra. Ezért történik a pályázat kiírása, hogy lehetôleg azok, akik még élnek, fogékonyak, hajlandók az írásra, rögzítsék ismereteiket, élményeiket, hogy minél nagyobb részletességgel legyen rekonstruálható, követhetô az olajipar-bányászati múlt.” A három témakörben kiírt pályázatra 7 pályamunka érkezett be, ezek az I. és II. témakörbe voltak sorolhatók. Az I. témakörben két I. díj, míg a II. témakörben egy I. és két II. díj odaítélésérôl döntöttek. A díjazott pályázatok: I. díj: A hazai földgázipar vázlatos története a Testvériség gázvezeték 1980-as befejezéséig („Testvériség” jelige, szerzôje: Szuppinger Péter, Szeged) Acélcsúzli („Parittyás” jelige, szerzôje: Fekete Imre, Szeged) Feri bácsi („Szindbád” jelige, szerzôje: Fekete Imre, Szeged) II. díj: A Plojesti olaj-ér („Fúrómunkás” jelige, szerzôje: Fekete Imre, Szeged) Egy igaz történet („Dalnok” jelige, szerzôje: Fekete Imre, Szeged) Eredményhirdetés után a Gyenese Mariann vezette Canterina Kamarakórus mûsora nyújtott mûvészi élményt a hallgatóknak. A „Szent Borbála, a bányászok és kohászok védôszentje” címû kiállítás megnyitása kapcsán dr. Tardy Pál, az OMBKE elnöke beszélt a szent


legendájának kialakulásáról, életérôl, külföldi és hazai kultuszáról, valamint az egyesület által 1989-ben felújított december 4-i Borbála megemlékezésrôl. Az összegyûjtött anyagból válogatott szép számú relikvia (zászlók, festmények, képek, szobrok, könyvek stb.) kiállítására elsôként Zalaegerszegen került sor (4. kép). Ez alkalomra készült el a MOIM 10. sz. kiadványa, melyet a MOIM megbízására Horváth Róbert okleveles bányamérnök, a MOIM nyugdíjas tudományos munkatársa állított össze az általa készített riportokból és „Beszélgetések az olajiparról – vezetésérôl, vezetôkkel” címet viseli. A kiadványt a résztvevôk ajándékba kapták, és a szerzôvel a helyszínen dedikáltathatták. Az ünnepség délután a Szent Borbála emlékére tartott ökomenikus istentisztelettel zárult a Mária Magdolna plébániatemplomban. A megemlékezés végén megható volt az orgonakísérettel együtt énekelni a bányászhimnuszt. Csath Béla tiszteleti tag

4. kép. A kiállítás részlete

A Szádeczky-Kardos Elemér Alapítvány pályázatának eredményhirdetése Magyar Tudományos Akadémia Földtudományok Osztályának 1999. szeptember 28-i ülésén Pantó György akadémikus, az osztály elnöke méltatta Szádeczky-Kardos Elemér életútját, akinek hagyatékából és szándékai szerint hozták létre az Alapítványt fiatal (40 évnél fiatalabb) földtudományi szakemberek jutalmazására. Miután ismertette, hogy a beérkezett 23 pályázatot és egy utazástámogatási kérelmet elbíráló kuratórium 19 munkát (köztük 1 társszerzôt) talált díjazásra méltónak, négy szerzônek átadta a 60 000 Ft-os elsô, nyolcnak a 40 000 Ft-os második és ötnek a 20 000 Ft-os harmadik, továbbá kettônek a megosztott harmadik díjat. A tágabban értelmezett bányászati tudományok körében – sajnálatos módon – csak egyetlen szakember pályázott: Kovács Balázs, a Miskolci Egyetemrôl, aki „A szennyezô anyagok terjedése, a modellezés elmélete és gyakorlata” címû, az Ipar a Környezetért Társaság „Hulladékelhelyezés” sorozatának 4. köteteként 1995-ben megjelent könyvével elsô díjat nyert.

dományos titkára. A bányász akadémikusok közül részt vett Kovács Ferenc rendes tag és Pápay József levelezô tag. A köztestület tagjai titkos szavazással választották meg az MTA BTB tagjait. Az újjáalakult Bányászati Tudományos Bizottságnak hivatalból tagjai: dr. Kapolyi László, az MTA rendes tagja, dr. Kovács Ferenc, az MTA rendes tagja, dr. Pápay József, az MTA levelezõ tagja és dr. Zambó János, az MTA rendes tagja; választott tagjai: dr. Bobok Elemér, dr. Böhm József, dr. Buócz Zoltán, dr. Csete Jenõ, dr. Csõke Barnabás, dr. Debreczeni Elemér, dr. Faller Gusztáv (elnök), dr. Janositz János, Katona Gábor PhD, dr. Lakatos István (társelnök), dr. Somosvári Zsolt, dr. Szepesi József, dr. Takács Gábor (titkár), dr. Tarján Iván, dr. Tihanyi László, dr. Tóth János, dr. Tóth Miklós (a bizottság több cikluson át volt elnöke); tanácskozási joggal állandó meghívottai: Benkovics István, Bokor Csaba, Csethe András, Dallos Ferencné, dr. Esztó Péter, dr. Farkas Géza, dr. Fazekas János, dr. Gagyi Pálffy András, dr. Gál István, Gerecs László, Hamza Jenõ, Horányi István, dr. Horn János, dr. Magyari Dániel, dr. Malárics Viktor, Pantó Dénes, ifj. Podányi Tibor, Szemmelweisz Zoltán, Tumbász András.

Tisztújítás az MTA Bányászati Tudományos Bizottságnál

Az MTA Bányászati Tudományos Bizottságának ülése

A

Magyar Tudományos Akadémia X. Földtudományi Osztályának Bányászati Tudományos Bizottsága 2000. évi elsô ülését Budapesten tartotta az MTA Székházban, január 24-én. A tanácskozás a következô napirend szerint folyt: 1. A hazai bauxitbányászat helyzete és perspektívája (dr. Fazekas János). 2. A bizottság munkatervének véglegesítése (dr. Takács Gábor biz. titkár). 3. A magyar bányászat ezredvégi állapotát bemutató könyv kiadásának megszervezése (dr. Bôhm József, dr. Csôke Barnabás). 4. Egyebek (dr. Faller Gusztáv biz. elnök).

A

z 1999-es esztendô a Magyar Tudományos Akadémián a tisztújítás éve volt: a májusi közgyûlésen megválasztották az új elnökséget, a nyár elején az osztályvezetôségeket és ôsszel újjáalakultak a tudományos bizottságok. A Bányászati Tudományos Bizottság (BTB) esetében a tisztújításra 1999. szeptember 9-én Miskolcon került sor az MTA bányász köztestületi tagjainak e célból összehívott ülésén. Az ülést Pantó György, az MTA rendes tagja, a Földtudományok Osztályának új elnöke vezette. Az ülésen részt vett Ádám József, az MTA levelezô tagja, a Földtudományok Osztályának új elnökhelyettese és Nagy Béla, az osztály tu-

A


Az ülés kezdetén dr. Faller Gusztáv elnök köszöntötte a megjelenteket, tájékoztatást adott a bizottság munkarendjérõl, munkamódszereirõl és a bizottság személyi összetételérõl. Fazekas János nagy elismerést kiváltó elõadását követõ élénk vitában részt vettek: Faller Gusztáv, Horányi István, Buócz Zoltán, Csõke Barnabás, Bõhm József, Bárdossy György, Gebhardt János és Lakatos István. A vitában elhangzott kérdésekre az elõadó részletes válaszokat adott, majd a bizottság a következõ állásfoglalást alakította ki: A Bányászati Tudományos Bizottság gratulál Fazekas Jánosnak azokhoz az eredményekhez, amelyeket a bauxitbányászat az õ vezetésével elért. Örvendetesnek tartja, hogy a bauxit-timföld-alumínium termelése reális perspektívájú nemzeti iparág. Igazolva látja azoknak a szakembereknek a véleményét, akik annak idején cáfolták, hogy a Hévízi-tóforrás hozam- és hõmérsékletcsökkenését alapvetõen a bauxitbányászati aktív vízvédelem okozza, amely hibásnak bizonyult fölfogás végül is a nyírádi bányászat megszûnését, illetve jelentõs bauxitvagyon-veszteséget okozó hibás állami döntéshez vezetett. Hasonlóan jelentõs gazdasági problémát okozott a magyar–szovjet timföld-alumínium egyezmény megszüntetését követõen, hogy a korábbi jelentõs alumíniumexport lehetõsége helyett, a növekvõ hazai alumíniumfelhasználást csak importfém behozatalával lehet kielégíteni. Sajnálatos, hogy a mai bauxitbányászatokat is sújtja egyfajta – az egész bányászatot nehezítõ – negatív társadalmi megítélés, amiért is keresni kell, hogyan lehetne ennek oktalan voltát széles körben tudatosítani. Ehhez a bizottság a maga módszereivel kész hozzájárulni. A bizottság munkatervét a tervezettel kapcsolatos hozzászólások (hozzászólók: Magyari Dániel, Tarján Iván, Kovács Ferenc, Lakatos István, Hoványi István és Faller Gusztáv) és javaslatok alapján Takács Gábor véglegesíti. A magyar bányászat ezredvégi állapotát ismertetõ könyv kiadásának megszervezésével

9

kapcsolatos elképzelésekrõl, céljáról, tervezett tartalmáról, terjedelmérõl, szerkesztõ bizottságáról írásos javaslat készült. A javaslat és a hozzá fûzött kiegészítõ ismertetés alapján a bizottság úgy döntött, hogy minden segítséget megad a kiadvány elkészítéséhez, annál is inkább, mert az Akadémia századfordulói hétkötetes kiadványában – annak tématerve szerint – meglehetõsen kevés szó esik majd a bányászatról. A bizottság elnöke keresni fogja a módját, hogy miként kapcsolódhat ez a kiadvány a hasonló célú akadémiai kiadványokhoz. Megállapodás történt abban, hogy a bizottság jelen nem volt tagjaihoz rövid úton jusson el a javaslat, és mindazok, akiknek erre vonatkozóan bárminõ észrevételük, ill. javaslatuk van, közöljék azt február közepéig az elõterjesztõkhöz. Buócz Zoltán tájékoztatta a bizottságot a Mérnöki Kamarában a szénbányászat problémáival foglalkozó megbeszélésrõl, ahol a bizottságot Tihanyi Lászlóval képviselte. Beszámolójához Csethe András fûzött kiegészítést. Faller Gusztáv tájékoztatta a bizottságot az ezévi Akadémiai Díj odaítélésére vonatkozó javaslatról. Lakatos István kérte, hogy a munkabizottságok márciusi-áprilisi rendezvényeirõl február 15-ig kapjon információt, hogy ezeket az akadémiai programfüzetbe bejelenthesse. Dr. Horn János

Újabb eredmények a hazai tudomány-, technika- és orvostörténet körébôl c. ankét 1999. november 22–25. között került sor az MTESZ Tudomány- és Technikatörténeti Bizottsága, az MTA Tudomány- és Technikatörténeti Komplex Bizottsága, az Országos Mûszaki Múzeum, a Budapesti Mûszaki Egyetem, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár és a Magyar Orvostörténeti Társulat közös rendezvényére együttmûködésük 16. országos ankétjára „Újabb eredmények a hazai tudomány-, technika- és orvostörténet körébôl” az „Útkeresô évszázadok” témakörben. Dr. Szabadváry Ferenc, az MTESZ TTB elnöke nyitotta meg az ankétsorozatot, majd a Nemzeti Kulturális Örökség miniszterének képviseletében Rónai István üdvözölte a megjelenteket. Nagy Ferenc (MTESZ) bemutatta az 1998. évi ankét kötetét, melyet dr. sc. dl. Móra László tiszteletének szenteltek, valamint az MTESZ „Évfordulóink a Mûszaki és Természettudományokban 2000” címû kötetét. Ezt követôen Móra László „A Collegium Hungaricumok a két világháború között” címû ismertetést tartotta meg. A következô három napon szekcióüléseken hangzottak el elôadások. A „Tudománytörténet kiemelkedô személyiségei” címû szekcióból azokat az elôadásokat emeljük ki, amelyek iparágainkkal (bányászat, kohászat) kapcsolatosak: – Bircher Erzsébet, a KBM igazgatója: Recsk,

10

a XX. századi magyar ércbányászat legnagyobb álma. – Laár Tibor: A magyar ezüst elôállításának elôzményei. – Mikus Károlyné: Weisz Manfréd, a gyáralapító és telepfejlesztô. – Sélei István: A Magiston 6 gyorsesztergaacél és feltalálója, Topitzer János. – Porkoláb László: Fazola Frigyes, a diósgyôri gyárfejlesztô és acélgyártó. A zárszót dr. Vámos Éva, az OMM elnöke tartotta, megemlítve az évek óta tartó sorozat fontosságát, szükségességét és bejelentette, hogy a 2000. évi ankét „2000 év mûszaki, természettudományos és orvosi innováció Magyarországon” címmel kerül megrendezésre. Csath Béla

Vállalkozói alapon bányászható a mecseki metán

A

mecseki metángáz kitermelésének gondolata a kilencvenes évek elején vetôdött fel, akor a felszámolás alatt álló bányavállalat egy kanadai céggel közösen társaságot is alapított e célra. Mint Csörge Tibor, a Mecseki Bányava-

Második MOL Tudományos Konferencia (Siófok, 1999. november 10–12.) konferenciára összesen 163 pályamû érkezett be, s ezekbôl a három szekció elôzsûrije választotta ki azt a 75 elôadásra és 36 poszterbemutatásra javasolt pályamunkát, amelyrôl a siófoki seregszemlén tanácskoztak a MOL-szakemberek. A rendezvényt Mándoki Zoltán általános vezérigazgató-helyettes, a konferencia elnöke nyitotta meg. Ezt követôen három szekcióban – dr. Bérczi István, Cseh Béla és Lékai Gusztáv elnökletével – hangzottak el az elôadások. Az „A”

A

gyon Hasznosító Rt. munkatársa elmondta, a vállalkozásnak 1994-ben lett vége, miután a kanadaiak által szorgalmazott termelési elv a mecseki körülmények között alkalmatlannak bizonyult. A helyzet azóta annyiban változott, hogy idôközben a mecsekiek is kidolgoztak egy technológiát. Egyelôre azonban csak számítások és laboratóriumi kísérletek igazolják ennek mûködôképességét, a terepi tesztek elvégzésére ugyanis nincs pénze a társaságnak. Szakértôk szerint a mecseki metánvagyon kitermelése a földtani adottságok miatt az átlagosnál problematikusabb, így nem tolonganak a külföldi befektetôk. A Gazdasági Minisztériumban emlékeztettek rá, hogy több, a metánkitermelésben jártas cég vizsgálta a mecseki befektetés lehetôségét, de végül is mind visszalépett. A pécsi vállalatnál ugyanakkor úgy vélik, az energiahordozókban szegény országban semmiképpen sem szabad elvetni egy ilyen lehetôséget. Ha a 140 milliárd köbméterre becsült földtani vagyonnak esetleg csak töredékét lehet kitermelni, akkor is megérné az állami invesztíció. A Minisztérium szerint vállalkozói alapon szabad a pálya. Világgazdaság, 1999. október 1. sz. alapján

Dr. Horn János szekció az irányítás és a társasági szolgáltatások, a „B” szekció az upstream, a „C” szekció pedig a downstream szakterületeit érintô témaköröket ölelte fel. Többségében magas színvonalú elôadásokat hallhattak és vitathattak meg az érdeklôdôk. Az elôadások, poszterek tömörített ismertetôi elérhetôk az exchange-ban a „Minden nyilvános mappa – Információk, hírek, MOL-konferencia” útvonalon. Ezenkívül a szervezôk az olajipari mûszaki könyvtárakban is elhelyezték minden elôadás és poszter egyegy példányát. A pályázók között 3 konferenciadíjat, 2 konferencia-különdíjat, 1 vezérigazgatói különdíjat, 3 I. díjat, 3 II. díjat, 2 III. díjat, 3 ifjúsági díjat és 3 különdíjat osztottak ki, mintegy 1,5 MFt összegû pénzjutalommal.

Mándoki Zoltán, a konferencia elnöke záró-értékelô beszédét tartja


A Bányászati és Kohászati Lapok Kôolaj és Földgáz 1999. évi tartalommutatója I. Önálló szakcikkek témakörök szerint Folyóiratsz.

Oldalsz.

‹

KUTATÁS, GEOLÓGIA, GEOFIZIKA SŠTULC, PETR: A domborzat és a hidrogeológia kombinált hatása a föld alatti hômérsékletre ........................................................ KOVÁCSVÖLGYI SÁNDOR: Országos geofizikai adathálózatok statisztikai elemzése ........................................................ MEGYERY MIHÁLY DR. – GYENESE ISTVÁN – EL-KHATIB KHALED: Vízszintes kutak hidrodinamikai vizsgálatának tapasztalatai ..................................................

1Š–2

1–2

12

5

21

237

TERMELÉS, ELÔKÉSZÍTÉS BÍRÓ ZOLTÁN DR. – PÁPAY JÓZSEF DR. – GOMBOS ZOLTÁN: Practical results of CO2 flooding in Hungary .................................. TIHANYI LÁSZLÓ DR. – BOBOK ELEMÉR DR. – BÓDI TIBOR DR.: Lefúvatórendszerek üzemviszonyai.......................................... BÍRÓ ZOLTÁN DR. – TISZAI GYÖRGY: A nem elegyedô szén-dioxidos olajkiszorítási eljárás hatásfokának növelése a Lovászi mezô Alsó-Rátka rétegeiben ..........................

4

4

6–7

65

72

133

FELDOLGOZÁS KOHÁN JÓZSEF: A hidrogéngyártás a finomítói termékminôség-javítás alapja ....... 10–11

215

SZÉNHIDROGÉN-SZÁLLÍTÁS, -TÁROLÁS KÔRÖSI ZOLTÁN – BAGOTAI ISTVÁN: Korszerû irányítási és felügyeleti rendszer megvalósítása a MOL Rt. termékvezetékhálózatán.................................................

1–2

1

VEHOFSITS IMRE: Távvezetékek épségének biztosítása terén elért eredmények ..............

12

234

GEOTERMIA TÓTH JÁNOS: Geotermikus Regionális Kutatóhely is a Magyar Olajipari Múzeum ...... FARKAS IVÁN: A Geotermikus Regionális Kôolaj és Földgáz 33. (133.) évfolyam 1-2. szám, 2000. január-február

5

97

Folyóiratsz.

Oldalsz.

5

97

CSATH BÉLA: Magyarország nyugat-dunántúli régiója hévízfeltárásának története...

5

99

NÉMETH GUSZTÁV: Nagy entalpiájú geotermikus rezervoár a pretercier medencealjzatban, a Pannon-medencerendszer dél-zalai almedencéjében.....................

5

102

JOCHÁNÉ EDELÉNYI EMÔKE: A geológiai felépítés vízáramlásokat megszabó szerepe a Dunántúli-középhegység DNy-i részén .....

5

107

MENYHÉRT BARNABÁS: A nyugat-dunántúli régió hôbányászatának helyzete a geotermikus adottságok tükrében .....................

5

109

ÁRPÁSI MIKLÓS DR. – LORBERER ÁRPÁD DR.: A zalai mélykarszt geotermális adottságai és a hasznosítás lehetôségei...........................

5

112

SZITA GÁBOR: A kapuvári geotermikus energiahasznosító rendszer mûszaki tapasztalatai ...............................................

5

114

PATAKI NÁNDOR DR.: Hévízfeltárás és -hasznosítás, különös tekintettel a Dunántúlra ............................................................

5

116

NÉMETH ISTVÁN: A vasvári termálvíztermelés és -felhasználás tapasztalatai ............

5

120

TÓTH PÉTER DR. – MENYHÉRT BARNA – BULLA MIKLÓS DR.: A hôszivattyús technika és a környezetvédelem...............................

5

123

VARGA ZOLTÁN – CZIGOLA KÁROLY: Termál-kutak vízkezelésének tervezési és kivitelezési tapasztalatai...............................

5

127

ÁRPÁSI MIKLÓS DR. – GYENESE ISTVÁN – MEGYERY MIHÁLY DR.: Geotermikus energiát termelô kútpár hidrodinamikai vizsgálata ............................................................

5

129

BRESS GÁBOR: A geotermikus energia felhasználásával kapcsolatos magyar szabadalmak ....................................................

5

132

HAJDU GYÖRGY: A geotermikus energia hasznosítása hôszivattyúval ....................... 10–11

211

Kutatóhely létrehozásának eddigi tapasztalatai .........................................................

11

STÁHL GABRIELLA – PÁTZAY GYÖRGY – Folyóiratsz. KÁLMÁN ERIKA: A geotermikus energia hasznosítása során fellépô vízkôképzôdés vizsgálata ................................................. 10–11 UNK JÁNOSNÉ DR.: Magyarország nyugat-dunántúli régiójának területfejlesztési koncepciója és benne a geotermikus erôforrások hasznosításának programjavaslatai ...

12

Oldalsz.

6–7

138

ALMÁSI MIKLÓS – RÁCZ LÁSZLÓ DR.: A motorhajtóanyagok minôségi követelményeinek változása az Európai Unió irányelveiben ..........................................................

6–7

143

HUJÁKNÉ OLLÁRI KRISZTINA: A humán erôforrás fejlesztése...................................

6–7

150

REMÉNYI KÁROLY: A 17. Energia-világkongresszus – USA, Houston ......................

8–9

165

19

VARGA SÁNDOR DR.: Beszámoló a 17. Energia-világkongresszus elôadásaiból .......

8–9

166

38

ESENCZKI VALÉRIA: Integrált minôségbiztosítási és környezetközpontú irányítási rendszer kialakítása a Tiszai Finomítóban ..........

8–9

176

VIDA MIKLÓS DR.: Földgázárak – versenyképesség – árstruktúra ...............................

8–9

182

220

241

GAZDASÁGI ÉS ÁLTALÁNOS KÉRDÉSEK KOVÁCS GYULÁNÉ DR.: A környezetvédelmi érdekek érvényesítése a privatizáció folyamatában ................................. KURUCZ IMRE: Szénhidrogénnel együtt termelt rétegvizek elhelyezésének környezetvédelmi szempontjai .....................................

1–2

3

BALOGH ANDRÁS – SZITTÁR ANTAL: Kömpöc-Dél gázkondenzátum-telep kútvizsgálati és anyagmérleges készletellenôrzése..

Folyóiratsz.

Oldalsz.

TÓTH LÁSZLÓ – STEFÁNNÉ VÖRÖS MÁRTA: A szénhidrogéngôzök visszanyerése a közúti tankautótöltô állomásokon ................

3

42

SZABÓ JÁNOS DR.: Az irodaautomatizálásról........................................................

3

48

TROMBITÁS ISTVÁN: A megegyezéses eredménycélokkal történô vezetés a gyakorlatban ......................................................

4

78

VIDA MIKLÓS DR.: A gázellátás négy évfordulója..................................................

4

85

ANDRÉ SÁNDOR: A szabványügyi tevékenység helye és szerepe az európai uniós csatlakozási törekvések tükrében................. 10–11197 VARGA SÁNDOR DR.: A 17. Energia-világkongresszus – USA, Houston ...................... 10–11

202

BUDAY REZSÔ – MOLNÁR JÁNOS DR.: A Fôgáz Tápió-völgyi mérésadatgyûjtô rendszere és üzemeltetési tapasztalatai ..............

229

12

II. Névmutató Oldalsz. Almási Miklós.........................................................143 André Sándor ........................................................197 Árpási Miklós dr. ............................................112, 129 Bagotai István.............................................................1 Balogh András .......................................................138 Bányász János..........................................10-11. sz. BIII Bíró Zoltán dr. ..................................................65, 133 Bobok Elemér dr. ................................................64, 72 Bódi Tibor dr. ...........................................................72 Bress Gábor ...........................................................132 Buday Rezsô...........................................................229 Bulla Miklós dr. ......................................................123 Czigola Károly .......................................................127 Csaba József dr. ...............................13, 14, 29, 30, 33 Csath Béla...........................31, 99, 225, 227, 248, 253 Debreczeni Elemér dr. ............................................155 Égly János................................................................62 El-Khatib Khaled.....................................................237 Esenczki Valéria .....................................................176 Farkas Iván.........................................................17, 97 Fodor Barnabásné ....................................................20 Gombos Zoltán.........................................................65 Gyenese István................................................129, 237

12

Oldalsz. Hajdu György ........................................................211 Horn János dr. ........25, 1. sz. BIII, 88, 91, 155, 188, 225 Hoznek István ...........................................................25 Hujákné Ollári Krisztina ..........................................150 Jocháné Edelényi Emôke..........................................107 Juratovics Aladár dr. .................................................64 Kálmán Erika..........................................................220 Kárpáty Lóránt..........................................................90 Kassai Lajos ....................54, 62, 89, 10-11. sz. BIII, 248 Király Géza..............................................................37 Kiss Csaba .........................................................30, 93 Kohán József ..........................................................215 Kovács Dezsô .........................................................249 Kovács Gyuláné dr....................................................19 Kovács János...................................................1. sz. BIII Kovácsvölgyi Sándor.................................................21 Köllô Gábor dr. ........................................................28 Kôrösi Zoltán..............................................................1 Kurucz Imre..............................................................38 Lakatos István dr. ....................................................155 Lorberer Árpád dr...................................................112 Menyhért Barna......................................................123 Megyery Mihály dr..........................................129, 237 Kôolaj és Földgáz 33. (133.) évfolyam 1-2. szám, 2000. január-február

Oldalsz. Menyhért Barnabás.................................................109 Molnár János dr. ....................................................229 Moticska Felicián ....................................................254 Németh Gusztáv................................94, 102, 190, 255 Németh István.........................................................120 Ôsz Árpád id. ..................1. sz. BIII, 185, 186, 188, 227 Pápay József dr. ......................................................65 Pataki Nándor dr. ..................................................116 Pátzay György .......................................................220 Pertik Béla ..............................................................260 Rácz László dr. ......................................................143 Reményi Károly ......................................................165 Rezessy Géza...........................................................14 Schmidt György........................................................30 Stáhl Gabriella .......................................................220 Stefánné Vörös Márta ...............................................42 SŠtulc, Petr ...................................................................5 Szabó János dr. .......................................................48 Szigel Ferenc............................................................14 Szita Gábor ...........................................................114 Szittár Antal ...........................................................138

Oldalsz. Sztermenné Tóth Anikó dr. ......................................240 Takács Gábor.........................................32, 8-9. sz. BIII Tardy Pál dr. ..............................................30, 62, 189 Tihanyi László dr. .............................................72, 153 Tiszai György.........................................................133 Tóth János............................17, 88, 97, 225, 12. sz. BIII Tóth József dr. ........................................................228 Tóth Lajos.................................................................15 Tóth László ...............................................................42 Tóth Péter dr. .........................................................123 Trombitás István........................................................78 Turkovich György ..............26, 28, 37, 54, 3. sz. BIII, 95, 159, 190, 8-9. sz. BIII, 226, 10-11. sz. BIII, 256, 260 Udvardi Géza ..........................................................20 Unk Jánosné dr. .....................................................241 Varga József dr. ......................................................14 Varga Sándor dr. ...........................................166, 202 Varga Zoltán..........................................................127 Vehofsits Imre .........................................................234 Vida Miklós dr. ................................................85, 182 -véka- ......................................................................89

III. Hírek, felhívások, megemlékezések, nekrológok Oldalsz.

EGYESÜLETI, SZAKOSZTÁLYI, SZERKESZTÔBIZOTTSÁGI HÍREK .......13, 29, 62, 90, 156, 185, 219, 227, 228, 10-11. sz. BIII, 250 MTA-HÍREK ................................................................32 EGYETEMI HÍREK ......................................................240 HAZAI HÍREK.....................14, 25, 54, 88, 153, 225, 248 KÖNYV- ÉS KIADVÁNYISMERTETÉS ......31, 37, 3. sz. BIII, 4. sz. BIII, 8-9. sz. BIII, 10-11. sz. BIII, 259 KÜLFÖLDI HÍREK ........25, 37, 54, 94, 159, 190, 226, 255 RENDEZVÉNYEK, KONFERENCIÁK, KÖZLEMÉNYEK A Kôolaj és Földgáz 1999. évi tartalommutatója ...................................... Pályázati felhívás ...................................... Felhívás.................................................... MOL Szakmai-Tudományos konferencia ’99... Meghívó – „A kôolaj- és földgázbányászat kihívásai az évezred küszöbén” ankét ......... Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület 86. közgyûlése.................... Meghívó Szalamander-ünnepségre ............ Geotermikus Regionális Konferencia ........... Pályázati felhívás ...................................... XXIV. nemzetközi olajipari konferencia és kiállítás ................................................ Közlemény ............................................... Közlemény ............................................... Kôolaj és Földgáz 33. (133.) évfolyam 1-2. szám, 2000. január-február

Folyóiratsz.

Oldalsz.

1–2 1–2 1–2 1–2

15 17 17 20

1–2

BIV

3 4 5 6–7

33 BIV BIV 159

6–7 8–9 8–9

BIV 189 BIII

XXIV. nemzetközi olajipari konferencia és kiállítás ................................................ „Gázszolgáltató a fogyasztóért” nemzetközi gázkonferencia és kiállítás ......................... Szakosztályi felhívás ................................. Felhívás ................................................... Hibakiigazítás .......................................... Bányász-kohász-erdész találkozó, 2000. május 5-7.......................................

Folyóiratsz.

Oldalsz.

12

253

12 12 12 12

254 BIII BIII BIII

12

BIV

KÖSZÖNTÉS Borkó Rezsô 75 éves ................................. 1–2 Hoznek István 70 éves ............................... 1–2 Pakucs János dr. a tudományos elôkészítô 3 bizottság tagja lett..................................... 3 Buda Ernô Zala megye díszpolgára lett ....... 4 Falucskai Lajos 70 éves.............................. Hollanday József 75 éves .......................... 8–9 Boa Márton 70 éves .................................. 8–9 Farsang Károlyné 70 éves ......................... 8–9 Auerswald János 85 éves........................... 10–11

62 62 94 190 190 190 228

NEKROLÓG 3 Boldizsár Tibor dr. .................................... 3 Pápa Aladár dr. ....................................... 4 Dedinszky János ....................................... 4 Csigó József ............................................. Szurovy Géza dr. ..................................... 10–11 12 Juratovics Aladár dr. ................................

64 64 89 89 BIII 248

25 25

Összeállította: Tóth Lajos

13

FELHÍVÁS Felhívjuk a tisztelt olvasóink, tagjaink és pártoló tagvállalataink szíves figyelmét az OMBKE klubjának hasznosítási lehetôségére! A klub alkalmas vezetôi tanácskozások, szûk körû értekezletek, klubnapok, különféle összejövetelek, baráti találkozók megtartására. Választmányunk kiemelt célja az OMBKE Klub tagságunk érdekeinek megfelelô kihasználása. Igényük esetén kérjük elôzetes bejelentkezésüket az OMBKE Titkárságán: Cím: 1027 Budapest, Fô u. 68. IV. emelet T/F: (1) 201-7337 E-mail: [email protected] A következôket kérjük közölni: Az esemény témája, idôpontja, létszám, fogyasztói igény (üdítô, kávé, pogácsa, szendvics stb.). Kisterem költsége: fél napra: 5000 Ft + ellátás egész napra 10 000 Ft + ellátás Nagyterem költsége: fél napra: 20 000 Ft + ellátás egész napra: 40 000 Ft + ellátás Dr. Tardy Pál az OMBKE elnöke

Kedves Tagtársunk! Ezúton is megköszönjük, hogy 1999-ben hûséges maradt egyesületünkhöz. Az OMBKE választmánya évzáró ülésén úgy döntött, hogy a tagdíjak összege 2000-ben nem változik, azaz: az aktív (dolgozó) tagok tagdíja

3600 Ft

a 70 évnél fiatalabb nyugdíjasok tagdíja1800 Ft teljes tagdíjat fizetôk házastársának tagdíja1800 Ft A 70. életévüket betöltött tagtársainknak, tiszteleti tagjainknak, valamint az egyetemi és fôiskolai hallgatóknak nem kell tagdíjat fizetniük: adományaikat azonban továbbra is szívesen fogadjuk. A tagdíjat, adományokat a kiküldött csekken kérjük, lehetôleg egy összegben, 2000. március végéig befizetni. Örömmel tájékoztatjuk arról is, hogy a személyi jövedelemadó-bevallások kapcsán tett nyilatkozatok eredményeképpen Egyesületünk 1999-ben is több, mint 2 millió forintot kapott, ezt lapjaink kiadására, nyugdíjas tagjaink utazásainak biztosítására fordítottuk. Kérjük, hogy rövidesen újra esedékessé váló adóbevallásának elkészítésekor ismét egyesületünk javára nyilatkozzék, és ezáltal is segítse nagy múltú egyesületünk eredményes mûködését. Sikeres, boldog évet kívánunk Önnek és családjának! Budapest, 2000. január Jó szerencsét! Dr. Tardy Pál elnök

14

Kiss Csaba fôtitkár


KÖNYVISMERTETÉS

A Magyar Olajipari Múzeum Közleményei sorozat új kötete 1999-ben Zalaegerszegen a Magyar Olajipari Múzeum Közleményei sorozat 10. köteteként jelent meg egy riportokból álló könyv, melynek címe: Beszélgetések az olajiparról – vezetésrôl, iparvezetôkkel. Ez a kötet egy remélhetôen hosszabbra tervezett sorozat második része. (Az elsô 1996-ban jelent meg; hasonló fôcímmel, Nagylengyel alcímmel.) Mindkét könyv hangfelvételeken rögzített beszélgetéseket tartalmaz az olajipar hazai kiválóságaival, vezetôivel, középvezetôivel. Az elsô könyv interjúalanyai: Buda Ernô, Dedinszky János, Németh Géza, Szanka István, Szittár Antal, dr. Szurovy Géza, Turkovich György, Zonda Pál; a másodiké: Bándi József, Péceli Béla, dr. Simon Pál, dr. Bán Ákos, Zsengellér István, Subai József, dr. Szabó György. Mint a felsorolásból kitûnik – fôleg a hazai olajipart ismerôk számára – igen változatos, az ipar minden területét felölelô témákban jártas szakembereket kérdezett meg Horváth Róbert, aki maga is kiváló mûvelôje az iparágnak. A beszélgetések a riportmûfaj egy sajátos formáját jelenítik meg, természetesen az interjúalanyok egyéniségét, felfogását magukon viselô, különbözô jellemzôkkel. A nyilatkozatok igen érdekes történések felelevenítését és visszaemlékezések leírását tartalmazzák. A maga nemében sajátos nézôpontok bemutatása sok, még a szakmában jártas kollégák által is ismeretlen momentumot világít meg. Egy azonban minden riportból jól látszik: bármilyen poszton, munkakörben, szakmai ágazatban dolgozott az interjúalany a múltban, a kôolajipar szeretete, igénye annak fejlesztésére és az a féltô gondoskodás, amit a maga szintjén megtehetett, egyértelmûen kitûnik a beszélgetésekbôl. Ilyen s hozzá hasonló emberek ezrei tették azzá ezt az iparágat hazánkban, amit ma a gazdasági életünkben betölt. Alapvetôen igazak azok a megállapítások is, melyeket Kassai Lajos olajipari múltú bányamérnök írt a második kötet hátsó borítóján, az „Ajánlás”-ban: „Az amerikai szakemberek, akik magyar geofizikussal, geológussal, mérnökökkel, munkásokkal, a hozzájuk tartozó tisztviselôkkel együtt dolgozva tanulták a szakmát – egy nagy családdá váltak. Az Országos Kôolaj- és Gázipari Tröszt több évtizedes mûködése alatt a szakszerûen irányított és jól szervezett magyar kôolajipar európai viszonylatban is jelentôs eredményeket ért el a bányászat, a feldolgozás és a hazai szakemberek kreativitása révén.” Valóban, az iparból jött, ott önmagukat képzô kiváló mérnökök, geológusok sora lett a hazai olajmérnökképzés egyetemi tanszékeinek vezetôje s a szaktárgyak elôadója. Az ô közremûködésükkel képzett második generáció, valamint a külföldi egyetemeken végzett mérnökök munkába állítása futtatta fel a hazai olajipart olyan szintre, ahol ma áll. A beszélgetések természetesen a riporterhez közelebb álló régi közvetlen kollégák és az ipar felsôbb vezetôi közremûködésével jöttek létre. A maga nemében minden riport egy-egy iparág egyes részterületérôl ad igen érdekes felvilágosítást. Az olvasó (fôleg ha maga is szakmabeli) örömmel veszi ezt a hiánypótló munkát. Reméljük, hogy e sorozat folytatható, hiszen célszerû

lenne, ha az olajipar másik területérôl is – az Alföldrôl, mely ma a hazai olajtermelés döntô hányadát adja – készülnének hasonló riportok. Hiszen abban a térségben is éltek és dolgoztak kiváló geológusok, mérnökök, akik szintén értékes adalékokkal tudnának szolgálni e témakörökben. Ehhez a munkához természetesen a MOL és a MOIM további nagyvonalú támogatására lenne szükség. Götz Tibor (A kiadvány nyilvános bemutatójáról – melyre 2000. február 24-én került sor Budapesten a Pátria Print Áruházban – a következô számban adunk részletes tájékoztatást. A szerkesztôség megjegyzése)

Újabb magyar bányászat-kohászat történet

A

közkedvelt Pannon Enciklopédia sorozat hetedik darabjaként az 1999. év karácsonya elôtti napokban került a könyvesboltokba az évezredes Magyarország ipar- és technikatörténetét bemutató kötet. A nagyméretû (31×23 cm), vastag (357 oldal), rendkívül gazdagon illusztrált mû több szempontból is újdonságot jelent a hazai történeti szakirodalomban, s számunkra, bányászok-kohászok számára pedig némi elégtételt szakmatörténetünk eddigi negligálására a közkézen forgó magyar történelmi összefoglaló mûvekben és tankönyvekben. Újdonság a mû, mert a technika és az ipar történetét, fejlôdését tárgyalja országos szinten, az országos társadalom- és gazdaságtörténetbe ágyazottan, azzal szerves egységben, szemben a korábbi általános történeti mûvekkel, ahol az ipar- és technikatörténet mellékesen, az ún. „kötelezô” gazdaságtörténeti szakasz részeként jelenik meg, a szerzôk által jól-rosszul interpretált szövegezéssel. Az elôbbiekbôl következik, hogy e kötet szerzôi olyan szakemberek, akik a nevükkel jegyzett fejezetek témáját, azok szakirodalmát jól ismerik, azt mûvelik, s e téren hosszú ideje jelentôs publikációs tevékenységet is fejtenek ki. Számunkra azért is újdonság, mert ez az elsô ipar- és technikatörténeti összefoglalás, amely az országos gazdaságban betöltött szerepének majdnem megfelelô arányban tárgyalja a bánya- és kohóipart, mintegy negyedrész terjedelemben. (Itt jegyezzük meg, hogy ez az arány még nagyobb is lett volna, ha a 19–20. századi vas- és fémkohászati, valamint öntészeti fejezetek is elkészülnek és megjelennek.) A honfoglalás elôtti idôkrôl, a közép- és újkori bányászatról és kohászatról, a mûszaki tudományok és felsôoktatás kialakulásáról a 19. század derekáig Zsámboki László adott összefoglalást 56 oldalnyi terjedelemben, a 14–18. századi pénzverésrôl pedig Csorba Csaba tájékoztatott 4 oldalon. A 20. századi szén-, érc- és ásványbányászatról, valamint a szénhidrogén-termelésrôl szóló fejezetek Benke István (17 oldal) és Bánki Imre (7 oldal) munkája. A szerzôk részben saját kutatási eredményeikre, jórészt pedig a „klasszikus” szerzôk mûveire támaszkodtak a szakszerû, de közérthetô összefoglalások elkészítésekor. Zavaró, hogy az elkészített rövid bibliográfiák – a szerzôk tudta és beleegyezése nélkül – végül is kimaradtak, így a szövegbôl általában nem derül ki a forrás helye. Szerencsére az illusztrációk, ábrák stb. szövegébôl nem törölték a forráshelyeket, szerzô-


ket stb.! Az alapvetô bibliográfia hiánya sokat levon a mû használati értékébôl: egy enciklopédiának megalapozottnak kell lennie, amelybôl a továbblépni akarónak is segítséget kell kapnia! Felvetôdhet a kérdés, hogy milyen összefüggés van a három évvel ezelôtt megjelent A magyar bányászat évezredes története 1–2. kötet címû OMBKE-kiadvány és a mostani enciklopédia között? Véleményem szerint a két mû hasznosan kiegészíti egymást. Az elôbbi monografikusan, apró részletekre kitérve próbálja megörökíteni a magyar bányászat ipar- és üzemtörténetét, elsôsorban a bányászattal foglalkozók számára, az utóbbi pedig a bányászatot és kohászatot szerves egységben tárgyalva, nagyívû ismertetést közöl ezeknek az ôsi iparágaknak az országos gazdaságban betöltött szerepérôl és a technikai eljárások, berendezések fejlôdésérôl, elsôsorban a mûvelt érdeklôdôk számára. Meggyôzôdésem, hogy aki kézbe veszi a kötetet nem fog csalódni, s olvasása után más, tisztább és kedvezôbb kép alakul ki benne ennek a két legôsibb iparágnak a szerepérôl, a benne tevékenykedô emberek munkásságáról és alkotókészségérôl, mint amilyet napjaink politikája és felkészületlen médiája kényszerít az ezredvég magyar polgárára. (Pannon enciklopédia. Magyar Ipar- és Technikatörténet. Budapest, 1999. Kertek 2000 Kiadó, 357 oldal, ára: kb. 6800 Ft, ISBN 963 85837 46) Dr. Benke László

EGYESÜLETI HÍREK

Borbála-napi istentisztelet

S

zent Borbála, a bányászok és kohászok védôszentjének tiszteletére Budapesten, a Szent Gellért téri Sziklatemplomban 1999. december 4én ökumenikus istentisztelet volt, amelyet dr. Katona Gábor aktív közremûködésével az OMBKE helyi bányásszervezete kezdeményezett.

Az OMBKE Választmány évzáró ülése 1999. december 6-án az egyesület Múzeum krt. 3. sz. alatti klubjában tartotta meg a Választmány évzáró tanácskozását a következôkrôl: 1. 1999. évi egyesületi munka értékelése Elôadó: dr. Tardy Pál, az OMBKE elnöke 2. A ciklus eddigi tapasztalatai és tanulságai Vitavezetô: dr. Tardy Pál, az OMBKE elnöke 3. Vélemények, javaslatok a választmány munkájának fejlesztésérôl Vitavezetô: dr. Tardy Pál, az OMBKE elnöke 4. További programok: • Az OMBKE ügyvezetôsége és a Tiszteleti Tagok évzáró értékelése • Évzáró a Tiszteleti Tagok és Szeniorok részvételével • Nyugdíjas-találkozó Az ülést dr. Tardy Pál nyitotta meg, majd a közgyûlési és választmányi határozatok alapján értékelte az Egyesület, a vezetôség munkáját. Kiemelte a pénzügyi kérdéseket, a Múzeum körúti klub mûködtetését, kihasználtságát, sikeres-

15

nek tartotta a helyi szervezeteknél tartott választmányi üléseket, beszélt a szervezési kérdésekrôl (hozzászólások idôtartama). Fontos, hogy a támogató (pártoló) tagvállalatokkal minél hamarabb találkozzanak az egyesület vezetôi az együttmûködés érdekében. A konferenciákat értékelve kiemelte „A magyar bányászat és kohászat XX. századi értékei” rendezvényünket. Az éves munkához kiegészítéstô hozzászólást tett Kiss Csaba fôtitkár, Schmidt György, Kovács Loránd, dr. Gagyi Pálffy András, dr. Böhm József, Ôsz Árpád, dr. Takács István, ôk már a 2000. év feladatairól is beszéltek (döntôen az egyesület rendezvényeirôl). Dr. Havasi László kérte, hogy az 1999. évi nagyrendezvényekrôl, szervezôikrôl, pénzügyi eredményekrôl adjon tájékoztást az ügyvezetô igazgató. Schmidt György elmondta, hogy az öntészeti szakosztály által szervezett konferenciák sikeresek voltak. Továbbiakban beszélt az ifjúsággal való foglalkozásról, ebben sok kolléga részt vett. Az OMBKE klubját a fiatalok is használják. A beszámoló és hozzászólások alapján két határozat született: 1999/24. sz. határozat: A választmány úgy döntött, hogy 2000-re az OMBKE tagdíj nem változik (1 ellenszavazattal elfogadva). 1999/25. sz. határozat: A szakosztálytitkárok kapjanak a pénzügyi terv elkészítését segítô kérdôívet. A válaszokat 2000. január 15-ig kell az OMBKE központba továbbítani, együtt a meghatározó rendezvényprogram közlésével. Az utóbbira az OMBKE 2000. évi programtervének mielôbbi összeállítása végett van szükség (egyhangúlag elfogadva).

Szakosztályi vezetôségi ülés

S

zakosztályunk vezetôsége 1999. december 21-én tartotta évzáró ülését. Ôsz Árpád szakosztályelnök munkánkat a következôk szerint értékelte: Az OMBKE taglétszáma – az 1999. november 2-i adatok alapján – 4106 fô, amelyben a Kôolaj-, Földgáz- és Vízbányászati Szakosztály 521 fôvel van jelen (13%). A szakosztály tagjainak 80%-a a MOL Rt. dolgozója, illetve nyugdíjasa. A MOL Rt. szénhidrogén-kutatással és -termeléssel foglalkozó szakembereinek többségét tömörítô szakosztály eddigi tevékenységével nagymértékben hozzájárult a tudományterület hazai és nemzetközi fejlôdéséhez, az ipari gyakorlat korszerûsítéséhez, az interdiszciplináris feladatok megoldásának elômozdításához, a tudományos ismeretterjesztés és a szakmai továbbképzések megvalósításához, valamint a MOL Rt. üzleti céljainak eléréséhez. A szakosztály megalakulása (1941) óta jelen volt – tagtársai munkájával és rendezvényeivel – minden hazai kôolaj- és földgázmezô felkutatásában és feltárásában, az ezekre épült üzemek létrehozásában, üzemeltetésében és fejlesztésében. Ezt a tevékenységet folytatja a jövôben is. Néhány fontosabb tevékenységünk: 1. Az EU-csatlakozást elôkészítô szakmai tevékenységben való részvétel: – Szakértôi és szabványalkotói tevékenység,

16

közremûködés az MSZ–ISO–EN nemzetközi és európai szabványok kidolgozásában, adaptálásában. Egyesületi tagjaink aktívan vesznek (és vettek) részt a hazai szabványalkotásban. A CEN/TC 12 Olajipari berendezések európai szabványosító mûszaki bizottságban kidolgozott szabványok 90%-át már nemzeti szabványként alkalmazhatjuk. Ezek: az MSZ EN ISO 11961 (Acélcsövek fúrási célokra. Elôírások.), MSZ EN ISO 13500 (A fúrási öblítôfolyadékok anyagai. Elôírások és vizsgálatok.), MSZ EN ISO 13819–1 (Tengeri vázszerkezetek. 1. rész: Általános követelmények. – Ez a szabvány angol nyelvû, címoldalas jóváhagyó közleményes módon lett bevezetve.) Javaslatunkra az MSZ 3156: 1984, Fúrócsövek nemzeti szabványt visszavonták. – Tagjai lettünk és vagyunk az EAGE-nek, az European Association of Geoscientist & Engineers-nek. Tevékenységünk a két szakmai lap – OMBKE Kôolaj és Földgáz, EAGE First Break – havonta történô kicserélése, valamint évente egyszeri, konferencián való kölcsönös részvétel. – Továbbá kapcsolatunk van a DGMK-val, a Deutsche Wissenschaftliche Gesellschaft für Erdöl, Erdgas und Kohle e.V.-vel. Évente részt veszünk egy-egy alkalommal egymás konferenciáin. 2. Érdekképviselet: Törvények, miniszteri utasítások elôkészítésében nem kérdezték meg az Egyesületet. Az érdekképviselet eredményeként 1999. szeptember 21-én az OMBKE és az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület közösen állásfoglalást rögzített, amelyet eljuttatott a fôhatóságokhoz, a minisztertanácshoz és a médiához is. 3. Lapkiadás: A MOL Rt. támogatásával jelenik meg az OMBKE Bányászati és Kohászati Lapok Kôolaj és Földgáz címû szaklapja 800–900 példányban. Ez eljut minden egyesületi taghoz, a MOL Rt. 11 könyvtárába és 22 országba. Nemzetközileg figyelt és jelzett szaklap. 4. Nemzetközi konferenciák (részt vettünk a rendezésben, elôadásokon stb.): 5. Gázkereskedelmi Konferencia, Budapest, 1999. május 10–12. Geotermikus Regionális Konferencia, Zalaegerszeg, 1999. szeptember 9. A környezetvédelem helyzete és feladatai a bányászatban és a kohászatban konferencia és kiállítás, Balatonfüred, 1999. október 4–6. XXIV. Nemzetközi Olajipari Konferencia és Kiállítás, Tihany, 1999. október 18–20. A Magyar Bányászat és Kohászat XX. századi értékei. Nemzetközi tudományos konferencia, Miskolc, 1999. november 30–december 1. 5. Szakmai napok, konferenciák (rendezés, elôadások tartása, szervezése): A mélyfúrási geofizikai szelvények és alkalmazásaik. Elôadói nap, Szolnok, 1999. január 25. Kitöréseink évfordulója. Szakmai nap, Kiskunhalas, 1999. február 5. XXXVIII. Bányamérô továbbképzô és tapasztalatcsere, Balatonfüred, 1999. április 28–30. A „Jó szerencsét” köszöntés elfogadásának 105. évfordulója. Megemlékezés, Várpalota, 1999. április 7. V. Bányászati és szakigazgatási konferencia, Tapolca, 1999. május 26–28.

HTTÜ Kiskunhalasi Bányászati Üzem 35. évfordulója. Rendezvény és szakestély, Kiskunhalas, 1999. május 28–29. II. Alföldi Bányászati Konferencia, Hajdúszoboszló, 1999. június 8–9. A kôolaj- és földgázbányászat kihívásai a harmadik évezred küszöbén. Konferencia, Szolnok, 1999. május 6–7. Magyar Tudomány Napja, Szolnok, 1999. november 3. Borbála-napi rendezvény, Hajdúszoboszló, 1999. december 3. Bányásznapi Emlékünnep, Gyöngyös, 1999. szeptember 3. 6. Pályázatokon való részvétel: OMBKE pályázat – A magyar bányászat és kohászat XX. századi értékei OMBKE KFVSZ–Magyar Olajipari Múzeum Alapítvány–MOL Rt.: Történeti Pályázat 7. Külföldi konferenciák, találkozók (ahol a MOL Rt. érdekeit is képviseltük): Bányász-Kohász-Földtan Konferencia, Szovátafürdô, Románia, 1999. február 20–21. DGMK Tavaszi Olajbányászati Konferencia, Celle, Németország, 1999. április 29–30. Osztrák Bányász-Kohász Találkozó, Pöllau, 1999. május 28–30.

Az OMBKE-pályázat eredményhirdetése

A

nemzetközi konferencián került sor az OMBKE által a BKL-lapokban meghirdetett és dr. Kapolyi László által szponzorált pályázat eredményhirdetésére és a pályázati díjak átadására. A pályázat értékelését és eredményét dr. Faller Gusztáv, a pályázatot elbíráló bizottság vezetõje részletesen ismertette. A bíráló bizottságban dr. Böhm József, dr. Debreceni Elemér, Kassai Lajos, dr. Klug Ottó, Kovács László, ifj. Podányi Tibor, Szebényi Ferenc, dr. Sziklavári János, dr. Tóth István, Tóth János, dr. Verõ Balázs, illetve a szponzor megbízásából dr. Simon Kálmán vett részt. A beérkezett 19 pályamunka közül csak 9 felelt meg a pályázati kiírásnak, illetve az ebbõl dedukált minõsítõ szempontoknak, ám a kiírásnak meg nem felelõ pályamunkák között is sok értékes volt található. Ezért fogadott el a bíráló bizottság a pályázat szponzorával, valamint az OMBKE elnökével és fõtitkárával egyeztetett olyan megoldást, hogy mivel elsõ díjat kiérdemlõ munkát nem találtak, annak összege erejéig szerény honoráriummal illethetõk azok az egyébként értékes pályamunkák, amelyek nem felelnek meg a kiírt feltételeknek. Így a bizottság két pályázatot részesített második díjban, három pályázatot harmadik díjban és hat pályázatot egyenként 15 ezer forintos, két pályázatot pedig egyenként 10 ezer forintos honoráriumban. A díjazott pályázatok a következõk: Második díjban részesült: Dr. Tóth Miklós: „A bányászat gazdasági feltételei szigorodásának okai és néhány következménye” és Benke István–dr. Kecskeméti Tibor–dr. Kovácsné Bircher Erzsébet: „Évezredes bányászati és földtani örökségünk” címû pályamunkája. Harmadik díjban részesült: Dr. Bocsi Ottó–László Gyula: „Szilárdásványbányászat pajzsberendezés fejlesztése”,


Dr. Katics Ferenc: „Két telep egy szeletben történõ fejtésének vizsgálata a Márkushegyi Bányaüzem Bokod II. területén”, Dr. Dakó György: „A külfejtés százada”, Lois László: „Recsk Mélyszinti Bányaüzem tartós szüneltetetésének tervinformációja” és Dr. Horn János: „Ismert hazai természeti erõforrásaink” címû pályamunkája. 15 ezer forint honoráriumban részesült: Dr. Szvircsek Ferenc: „A bányászati nyersanyagkutatás (barnaszén, lignit) és a bányamûvelés története Nógrád megyében a 19–20. században”, Guth Ferenc: „Hagymányok ipartörténetének bemutatása”, Dr. Szõke László: „Az acél kihívásai a Weiss Manfréd Mûvekben”, Bársony Tibor–Imolayné Váradi Márta: „A Miskolci Drótgyár története a Deichsel idõktõl az 1950-es évekig”, Vass Tibor: „Nyersvasgyártás Ózdon a 20. században” és Clement Lajos: „A Székesfehérvári Könnyûfémmû története 1942-tõl” címû pályamunkája. 10 ezer forint honoráriumban részesült: Ursitz József : „Matáma” jeligéjû verseskötete és Bartalanffy Béla borsodi szénbányászattal foglalkozó poémája. A díjakat dr. Kapolyi László és dr. Tardy Pál adta át. G.P.A.

Nemzetközi konferencia a magyar bányászat és kohászat 20. századi értékeirõl

A

z OMBKE, a Miskolci Egyetem és az MTA illetékes bizottságai 1999. november 30-án és december 1-jén „A magyar bányászat és kohászat 20. századi értékei” címmel nemzetközi tudományos konferenciát szerveztek a Miskolci Akadémiai Bizottság székházában. A konferencia keretében került sor a konferenciával azonos témájú OMBKE-pályázat eredményhirdetésére is. A nagy érdeklõdéssel kísért konferencián dr. Tardy Pál, az OMBKE elnöke, majd dr. Bessenyei Lajos, a miskolci egyetem rektora üdvözölte a konferencia nagy számban megjelent résztvevõit. Prof. Dr.-Ing. habil Ludwig Wilke, az MTA tiszteleti tagjai, a berlini Technische Universität professzora „Kiemelkedõ magyar bányászati fejlesztések a 20. században” címmel tartott elõadását a magyar bányászatnak azzal a történelmi eseményeivel kezdte, melyeket õ is tanult az egyetemen. Így megemlítette az elsõ bányabeli robbanást, a vízemelõ gépeket és a selmecbányai Bányászati Akadémia szerepét. Az utóbbi évtizedek magyar fejlesztései közül részletesen foglalkozott a vágathajtó berendezések és a szénbányászati fejtési pajzsok kifejlesztésével. Ez két olyan alapvetõen fontos bányászati berendezés, melyet a magyar mérnökök adtak a bányászatnak. Az F típusú vágathajtó berendezést univerzális képessége tette arra alkalmassá, hogy a továbbfejlesztett változatai Európában ma is a szénbányászat korszeûr gépeinek számítanak. Nagy elismeréssel szólt a fejtési pajzsok magyarországi fejlesztõirõl. A német szénbányáknak csaknem 80%-ában olyan pajzsokkal

dolgoznak, melyek a Magyarországon kifejlesztett elvek szerint mûködnek. Igen gyümölcsözõnek értékelte azt a szakmai, tudományos együttmûködést, melyet több éven keresztül a dr. Simon Kálmán vezérigazgató által vezetett KBFI-vel és a Miskolci Egyetem bányászati tanszékeivel, dr. Kovács Ferenc professzorral folytattak. Külön kiemelte dr. Kapolyi László akadémikus tevékenységét és az irányításával végzett azt a tudományos munkát, melyet a bányák rendszerszemléletû kiértékelésével kapcsolatban, a saját kutató és tervezõ munkájuk során is felhasználtak. Végül Wilke professzor beszámolt arról, hogy az említett magyar kutatási és fejlesztési eredmények az egyetemi oktatás és a posztgraduális továbbképzés tananyagába is beépültek és azokat jelenleg is oktatják. Prof. Alexander Szemjonovics Asztahov, a moszkvai Népgazdaság Tervezési Akadémia professzora „Az ásványvagyon hatékony hasznosítására irányuló közös magyar–orosz kutatások” címmel tartott elõadást. Asztahov professzor ismertette azokat a tudományos kutatási eredményeket, melyeket a Kapolyi László akadémikus által vezetett magyar tudósokkal (dr. Simon Kálmán, dr. Tóth Miklós, dr. Faller Gusztáv, dr. Gagyi Pálffy András, Pruzsina János) közösen dolgoztak ki a nyolcvanas években, elsõsorban az ásványvagyon értékelésének és hatékony hasznosításának módszerei területén. Elõadásában tézisszerûen összefoglalta a KBFI és a Népgazdaság Tervezési Akadémia együttmûködése keretében végzett tudományos kutatómunka eredményeit. Az orosz és a magyar tudósok együttmûködésének eredménye Oroszországban könyv alakban is megjelent, anyaga ma is a felsõoktatás tárgya. Asztahov professzor nagy elismeréssel méltatta dr. Kapolyi László akadémikus tudományos és tudományszervezõ tevékenységét, aki ipari miniszterként is elõsegítette a két ország tudósainak együttmûködését. Dr. Kapolyi László, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja „A montanisztika a tudományban és a nemzetgazdaságban a századfordulón” címmel tartott elõadást. (Az elõadásról dr. Simon Kálmán készített recenziót, melyet e számban közlünk.) A konferencia további programjában az OMBKE által meghirdetett pályázat díjazottjai tartottak elõadást. Az elõadások, illetve a pályázatok az egyesület lapjaiban folyamatosan meg fognak jelenni. November 30-án este a kaszinó éttermében a konferencia résztvevõi fogadáson és azt követõen jó hangulatú szakestélyen vettek részt, ezen az elnök szerepét dr. Fazekas János, egyesületünk exelnöke töltötte be. A konferencia dr. Tardy Pál szavaival zárult, aki köszönetet mondott dr. Kapolyi Lászlónak a rendezvény kezdeményezéséért és azért, hogy ahhoz anyagi támogatást is nyújtott igazolván, hogy a gazdasági élet vezetõ személyiségei között olyanok is vannak, akik a szakmáért hajlandóak áldozni. Egyúttal hiányolta, hogy a kohászat területérõl kisebb volt az érdeklõdés a pályázat iránt. Reményét fejezte ki, hogy a 2000 õszén Sopronban megrendezendõ egyesületi rendezvényen a bányászat és a kohászat megfelelõ arányban és színvonalon fog az ezredfordulóról megemlékezni. E rendezvény különkiadvány megjelentetését is tervezik.


Dr. Kapolyi László akadémikus: „A montanisztika a tudományban és a nemzetgazdaságtanban a századfordulón” címû elôadása (Miskolc, 1999. november 30.) Dr. Simon Kálmán recenziója „A magyar bányászat és kohászat XX. századi értékei” címmel az MTA Miskolci Akadémiai Bizottsága, a Miskolci Egyetem, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület két napos nemzetközi konferenciát szervezett. E konferencián hangzott el dr. Kapolyi László akadémikus elõadása. A konferencia, mint az a címébõl kiderül, a nehézipar két jelentõs ágazatának, a bányászatnak és a kohászatnak egyfajta számvetését is célozta. Az 1950–1980-as évek között e két ipari ágazatot a politika sok esetben kényszerítette értelmetlen erõfeszítésekre, nem törõdve a közgazdasági feltételekkel, hatásokkal. Minderrõl a médiumok a magyar társadalom számára szûk – nagy részben a szénbányászati és a kohászati – területrõl sematikusan, elsõsorban a termelés mennyiségi eredményeirõl közvetítettek. Kapolyi László éppen ezt kerülendõ, a számvetést a szélesebb értelemben vett montanisztikai alapokon tartja célszerûnek, amelyben felszínre hozhatók azok az értékek is, amelyek a magyar montanisztikában gyûltek össze. A magyar montanisztikát a következõ diszciplinák alapján értelmezi: 1. A közvetlenül a bányászattal és kitermeléssel kapcsolat (urán, szén, kõolaj, földgáz, bauxit, színes érc, fekete érc, ipari ásvány, építõipari ásvány, vízkészlet) 2. A szélesebb értelmezés a feldolgozást és felhasználást is figyelembe veszi (pl. bauxit, timföld, tömbalumínium) 3. A kor kihívásának megfelelõen a környezetgazdálkodást is tartalmazza 4. A gazdaságpolitika, a katonapolitika, a globalizáció és az integráció nagy kihívásaival is számol Sok téveszmét eloszlathatunk, ha a montanisztikai folyamatokat, irreverzibilis termodinamikai szemléletben, mint transzportfolyamatokat kezeljük. Példaként hozható fel az alumíniumipar, amelyet energiaigényes ágazatként emlegetnek, holott az alumíniumszerkezetû anyag energaibankként viselkedik. Például egy gépkocsiba beépített alumínium többszörösen fizeti vissza az elõállítása során felhasznált energiát az üzemanyag-megtakarítás révén. Ily módon a kiterjesztett termodinamikai szemléleti felfogás indokolt. A globalizáció kapcsán Kapolyi László utal arra, hogy a térben és idõben táguló világban a fejlõdés hatóerejét az az inhomogenitás jelenti, amely a kínálat és kereslet, források és felhasználás között áll fenn. A kiegyenlítõdésre való törekvések az inhomogenitást azonban nem tudják teljesen megszüntetni. A gazdasági növekedés igazi hajtóerejét a tudásban, a tudásnövekedésben látja, amely a vertikumok mentén integrálódik. Ezt példázzák bauxittól az alumínium végtermékig, a vasérctõl az

17

acélipari termékig vagy a nukleáris erõmûtõl az energiatakarékos lámpatestekig terjedõ technológiai folyamatok. A montanisztikának ebbõl a szempontból kiemelt szerepe, hogy tér- és idõbeli fejlõdésén keresztül – lévén a bányászat õsfoglalkozás – követhetõ, hogyan jutott el az alkotó ember a nagy energetikai rendszerek létrehozásáig, hogyan jöttek létre olyan multinacionális cégek, mint az alumíniumiparban az ALCOA vagy az energetikában az EXON vagy a SHELL. Az elõadásban hangsúlyt kapott, hogy a komparatív elõnyök kihasználására épülõ gazdaságstratégia rendszerfolyamatokkal jellemezhetõ. Példaként említi a kontinensek közötti anyag–energia–információ transzportfolyamatot, a szén-, a kõolajtranszportot. Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény, hogy a világ energiahordozó készletének jelentõs hányada társadalmilag, politikailag nehezen kiszámítható térségben koncentrálódik. A hidegháborús idõszakra utalva rámutat arra, hogy akkor a magyar szénnek nem kellett versenyeznie, pl. a dél-afrikai szénnel vagy a hazai elektronikának a Távol-Kelettel. Kontinenseken belül is létrejöttek integrált rendszerek. A gazdaságban – néha a politika, a katonai politika ellenére – jelentõs megállapodások születtek (Mannesmann–Gazprom, Magyarország belépése az IMF-be vagy csatlakozás a Világbankhoz). Kontinensméretûek az egyes országokat is összekötõ villamosenergia-rendszerek (KGST, nyugati országokban az UCPTE, NORDEL). E rendszerek versenye meghatározó a bányászatra is. A villamos rendszereknek megfelelõ mûszaki elvárások megteremtésével megvalósult a CENTREL-országok – Magyarország, Szlovákia, Csehország és Lengyelország – kapcsolata az UPCTE-rendszerrel. Ez mûszaki-gazdasági kihívás. A magyar szénbányászat és a kõolaj-, földgázbányászat energetikával kapcsolatos részének a nemzetközi rendszerekkel kell versenyeznie. Ezzel egyidejûleg a villamosenergia-rendszer területén a „mûszaki vasfüggöny” Magyarországtól keletre tolódott. Kapolyi László a montanisztika szempontjából a jelenlegi világgazdaság néhány karakterisztikus jellemzõire is felhívja a figyelmet: – Különféle gazdasági elemzések szerint a reálfolyamatokban keletkezõ egy dollár, a végsõ felhasználásban 20–50 dollár körüli értéket ér el, amely hátrányosan hat a montanisztikára. – Jelentõsen megnõtt az újrafelhasználás (hulladékcsökkentés, recycling). A környezeti piac új piaci szegmens lett, melynek 50%-a szolgáltatás (pl. radioaktív hulladékok elhelyezése). – Az árspekuláció, amely a termelési törekvések ellen hat. Habár e jelenségek a montanisztika diszciplináján kívüliek, mégis a montanisztika fejlõdése ellen hatnak. Kapolyi László a magyar montanisztika egyik fontos fejezetének tartja az energiahordozók terén a kombinatív módon való gondolkodás érvényre jutását. Az 1970-es évek végén, a nyolcvanas évek elején bekövetkezett olajárrobbanások hatására bevezetett négy intézkedés ma is indokoltnak minõsíthetõ. Ebben az idõben került sor a Paksi Atomerõmû építésének gyorsítására, a katalitikus krakküzem megvalósításá-

18

ra és ezek révén a szénhidrogéneknek az energetikából való kiváltására, az energiaracionalizálási program realizálására és a vezetékes energiahordozóknak a felhasználóknál végrehajtott intenzívebb bekapcsolására. A két olajárrobbanás hatására a nemzetközi társadalom tartós olajárnövekedéssel számolt. Az ekkor készült prognózisokban szénhidrogénkiváltó fejlesztések születtek. Ezek és a piacok normalizálódásának hatására bekövetkezett szénhidrogénár erõs visszaesésébõl könnyû azt a következtetést levonni, hogy Magyarországon nem lett volna szabad a szénbázisú energiával foglalkozni, és fékezni kellett volna az atomenergia-fejlesztést is. Felhívja a figyelmet – az e kérdéskomplexumtól el nem választható – az ebben az idõszakban meglévõ speciális magyar problémára. Magyarország ez idõben nagy külkereskedelmi mérleghiánnyal küzdött, amelyet adósságállományának növekedésével tudott csak kompenzálni. Ezért is fontos a már említett négy intézkedés. Ezek közül minden paksi blokk félmillió tonna kõolajat, kõolajszármazékot váltott ki az energetikából, illetve váltott át dollárexportra, mely az ország fizetõképességének javításához járult hozzá. Az 1976–1980-as idõszakban a második olajárrobbanással összefüggésben, az akkor már visszafejlõdésben lévõ szénbányászatot túlteljesítésre kényszerítették, s így használati egyenértéket figyelembe véve 55 PJ hõmennyiségû szénhidrogénimport volt helyettesíthetõ. Ebben az idõszakban a hazai energiaipar – az alumíniumiparral és a kohászattal együtt évi 500 millió dollár aktívummal járult hozzá az áruforgalmi mérleghez, és tiszta bevételként 100 milliárd forintot fizetett be a költségvetésnek. Ugyanebben az idõben a szénbányászat nem kapta meg termelõi árként a szén világpiaci árát. Az 1973–1979. évi olajárrobbanásokkal kapcsolatosan vázolt folyamatokban az igények radikális csökkentése és a bizonytalanság egyaránt jelentkezett. Ezt a villamosenergia-prognózisok érzékeltetik a legjobban. 1973–1988 között 11 villamosenergia-prognózis készült. E körülmények, valamint a Kapolyi László által ismertetett „négy intézkedés” beruházási vonzatai meghatározóak voltak a szénbázisú erõmûvek tervezett fejlesztéseire. Úgy vélem, hogy az elõadásnak e részleteibõl megérthetjük, hogy egyes beruházások elmaradását (Bicske, Bükkábrány) nem szabad a vázolt körülményektõl eltekintve vizsgálni és értelmezni. Az elõadás ismertette az olajárrobbanásnak speciális problémáját, mely szerint a „petro-dollárokon” keresztül a harmadik világ súlyos helyzetbe került, és a folyamat elérte a második világot is (Oroszország, Thaiföld, Indonézia, Malaizia stb.). Ma már a fejlett világ gazdaságpolitikusainak közös álláspontja, hogy bizonyos gazdasági reformok vállalásával, mintegy 70 millió USD behajthatatlan tartozást célszerû elengedni. Az elõadás befejezõ része az energiaigényesség és -fejlõdés kérdésével foglalkozik. Megállapítható, hogy Magyarország az egy fõre jutó energiafelhasználás tekintetében nem marad el olyan nagyon a fejlett ipari országoktól. Sajnos az egy fõre jutó GDP tekintetében a mezõny utolsó részében vagyunk. Alapvetõ probléma az energiahatékonyság

növekedésében a GDP növekedése. 1989-hez viszonyítottan a volt szocialista országok közül Lengyelország, Szlovénia haladta meg a 100%ot, de Magyarország – bár egy völgy után emelkedésben van – csak most érte el. Az energiahatékonyság növekedésével együtt a gazdasággal összefüggésben lényeges az energiatakarékosság. A megtakarítás négyszer–nyolcszor kevesebb forrásbõvítést igényel. Ezzel összefüggésben utal az elõadás a gáztárolók, villamos energia területén a körvezérlés és folyamatszabályozás csúcsigénycsökkentõ szerepére. Nagy adósságunk a környezetvédelem, mely területen egyes mutatók inkább stagnálnak, mint javulnak. Különbözõ stratégiák alakultak ki pazarló vagy csak takarékos világgazdaság esetére. Kétféle nyersanyag-felhasználási tendencia lehet: egy nagyobb és egy kisebb, ezekhez nagyobb, illetve kisebb környezetszennyezés tartozik. A nagyobb környezetszennyezés esetében az ipari termelési szint egy idõ után nem volna tartható, a szolidabb stratégia esetében kiegyenlített lehet a világ népességének és gazdaságának növekedése, valamint a környezetgazdálkodás. A montanisztika tehát lényegében mindent meghatároz. Kapolyi László elõadásában – kissé romantikus közelítésben – utal arra, hogy a bányászat õsfoglalkozás, úgy a szabadpiac pénzügyi mechanizmusa a XX. század 70-es évtizedéig, csaknem egy évszázadon át a bányászat termékéhez: az aranyhoz kötõdött. Aranyvalutamechanizmusra alapult az IMF-et és a Világbankot létrehozó ENSZ Nemzetközi Valutáris Koncepció 1944-ben. Ezt a pénzügyi mechanizmust ugyancsak bányászati termék: a fekete arany, az olaj árrobbanásai zúzták szét. A montanisztikával függ össze a világ szétszakadása fejlett és fejlõdõ országokra, és a jövõben is fenntartható fejlõdés egész világot átszövõ koncepciójában sok helyen meghatározó lesz a kontinenseket átszövõ montanisztikai tevékenység. Zárógondolatában az elõadás hangsúlyozza a magyar montanisztika eredményei között, hogy az elmúlt évtizedekben Magyarországon a szükséges energiahordozókat biztosították, és mindenhova eljutott a villamos energia. Mindezért ma kevés szó esik azokról a bányászokról, akik akkor szabadnapjaik feláldozásával járultak hozzá ezekhez az eredményekhez. Ha a tisztelt olvasót az elõadás teljes szövege (ábrákkal) érdekli, azt a szerzõ készségesen rendelkezésre bocsátja. E célból szíveskedjék megkeresni Sztraka Jánost vagy Király Tündét (System Consulting Rt., 1535 Budapest, Pf. 709. Telefon: 395-1468).

EGYETEMI HÍREK

Megemlékezés jeles elôdeink évfordulóiról

A

Miskolci Akadémiai Bizottság Bányászati Szakbizottság Bányászati Történeti Munkabizottsága és az OMBKE Egyetemi Osztálya közös rendezvényen emlékezett három kimagasló bányászprofesszor-egyéniség születésének évfordulójára a Miskolci Egyetemen.


Száz évvel ezelôtt született Falk Richárd (1899–1979) egyetemi tanár, a bányagéptan iskolateremtô professzora. Böck Hugó (1874–1931), a világhírû olajkutató, az Eötvösinga sikeres alkalmazója 125 évvel ezelôtt született. Ugyancsak 1999-ben emlékezhettünk meg Adriány János (1799–1871) születésének 200. évfordulójáról, aki fôleg a borsodi széntelepek feltárásával írta be nevét a magyar bányászat történetébe. A mû alkotója, Benke István okl. bányamérnök a jelenlévôknek bemutatta a selmecbányai panorámába illesztett, jelenleg 19 felszíni és föld alatti makettbôl álló bányászati-kohászati diorámát, amely a 16. századi technikai berendezéseket és technológiát érzékelteti látványos és közérthetô módon. Az Egyetemtörténeti Gyûjtemény állandó kiállításán elhelyezett kb. 6x6 m²-es diorámát már eddig is számos helyi iskolai csoport tekintette meg. Az OMBKE Egyetemi Osztályának és a Bányászati Történeti Munkabizottságnak nem ez volt az elsô közös rendezvénye, mivel nem egy kollégánk mindkét helyen vezetôségi tag. Különös jelentôséget mégis az adott az 1999. december 14-én tartott rendezvénynek, hogy a Bányászati Történeti Munkabizottság új tagjai révén most vált regionális intézménybôl az egész országra tekintô szervvé. Szervezetileg ugyan az MTA Miskolci Akadémiai Bizottságához tartozik, de a négy vidéki MTA Bizottság közül csak a miskolcinál mûködik ilyen munkabizottság. Indokoltnak látszott ezért, hogy az érdeklôdési körünkbe tartozó más területek és intézmények képviseletére is válasszunk új tagokat. Ôk a következôk: Bircher Erzsébet, a soproni Központi Bányászati Múzeum igazgatója, Tóth János, a Magyar Olajipari Múzeum (Zalaegerszeg) igazgatója, Hamza Jenô, a Mátrai Erômû Rt. fôosztályvezetôje, dr. Hála József tudományos fômunkatárs (MÁFI), dr. Szakáll Sándor, a Herman Ottó Múzeum ásványtani gyûjteményének vezetôje és Szendi Attila, a Miskolci Egyetem Levéltárában tevékenykedô doktorandusz. Reméljük, hogy az új tagokkal megerôsödött Bányászati Történeti Munkabizottság még eredményesebben dolgozhat a 2000. esztendôben a magyar bányászat tárgyi és szellemi értékeinek megmentéséért, minél szélesebb körben való megismertetéséért. Dr. Zsámboki László Dr. Benke László a munkabizottság a munkabizottság elnöke titkára

A miskolci kiállítás a zalaegerszeginél gazdagabb, újabb tárgyakkal, kiadványokkal gyarapodott. Tóth János, a Magyar Olajipari Múzeum igazgatója megnyitó beszédében kitért arra, miért múzeumuk hozta létre a kiállítást, és milyen indíttatásból gyûjtik a Borbála-emlékeket. Mint elmondta, a Borbála-tisztelet hagyományozódott a különféle területeken dolgozó bányászok körében, így a XX. században kiteljesedô szénhidrogén-bányászat mûvelôinek körében is, szinte a hazai kôolajtermelés megszületésének pillanatától. Ennek látványos jele a nagykanizsai születésû Vörös János, ún. olajos Borbálája. A szobor formájával, karcsúságával a gótikus alkotásokra emlékeztet. Jellegzetessége, hogy a szent attribútumai közt oly gyakran szereplô tornyot a mûvész egy rácsos szerkezetû fúrótorony formájában jelenített meg. Természetesen a kiállítás nem jöhetett volna létre a társmúzeumok és magánszemélyek támogatása, Borbála-relikviák kölcsönzése nélkül. Kiállítási tárgyakkal, szobrokkal, Borbáláról szóló szakirodalommal segítették a kiállítás megrendezését: Benke István, Berkes József, Csath Béla, Érc- és Ásványbányászati Múzeum (Rudabánya, Telkibánya), dr. Hermann Spörker, Jármai Ervin, Jármai Gábor, Kozma Károly, Molnár László, az OMBKE Dorogi Csoportja, az OMBKE Kôolaj-, Földgáz- és Vízbányászati Szakcsoportja, dr. Szûcs István. Nekik külön köszönetet mondott Tóth János, és örömét fejezte ki, hogy a jövô bányászait nevelô egyetemen mutathattuk be a kiállítást. A kiállítás iránt a szakmán belül nagy az érdeklôdés (amit a megnyitón megjelentek száma is bizonyít), ezért az év folyamán a tervek szerint még további helyszíneken is bemutatjuk a gyûjteményt – fejezte be az igazgató, miután az érdeklôdôk figyelmébe ajánlotta a kiállítást. Molnár László Magyar Olajipari Múzeum (A kiállítás 2000. március 9-én Salgótarjánban a Nógrádi Történeti Múzeumban mutatkozott be. A szerk. megjegyzése)

KÖSZÖNTÉS K ö s z ö n t j ü k dr. Pataki Nándor okl. építômérnököt, c. egyetemi docenst, az Országos Vízkutató- és Fúróvállalat ny. igazgatóját, szakosztályunk alelnökét 70. születésnapja alkalmából.

Szent Borbála a bányászok és kohászok védôszetje címû kiállítás (Miskolc-Egyetemváros 2000.)

A

kiállítás dr. Zsámboki László fôigazgató jóvoltából, rendkívül rövid idô, mindössze egy hét leforgása alatt valósult meg. A kiállított anyag zömében Zalaegerszegen már látható volt a Magyar Olajipari Múzeum 30 éves évfordulója alkalmából, 1999. december 10-tôl.

K ö s z ö n t j ü k dr. Bérczi Istvánt, az MHT elnökét és dr. Dobos Irmát, az MHT tiszteleti tagját, egyesületünk tagjait, akik 1999-ben elnyerték az Euro-Geológus (Title of European Geologist) megtisztelô címet, melyet 1992-ben alapított az European


Federation of Geologists, és az azt követô években a szakma jeles mûvelôinek munkáját ismerték el vele. Az egyesülésnek 1998-ban a Magyarhoni Földtani Társulat is teljes jogú tagja lett, és tagjai közül elsôként dr. Bérczi István és dr. Dobos Irma kapta az Euro-Geológus címet eddigi munkásságuk alapján. Egyesületi tagjainknak ôszintén gratulálunk, és további sikeres munkájukhoz kívánunk Jó szerencsét! K ö s z ö n t j ü k Bardócz Béla okl. geológust, aki 1999. november 3-án a Magyar Tudomány Napja alkalmával vette át Mándoki Zoltán vezérigazgató-helyettestôl a MOL Rt. által alapított Tudományos Díjat a kôolajkutatás terén elért tudományosan megalapozott gyakorlati eredményekért. K ö s z ö n t j ü k az OMBKE 88. Küldöttgyûlésén kitüntetett tagtársakat: • A ZSIGMONDY VILMOS-emlékéremmel kitüntetett Falk Miklós okl. olajmérnököt, okl. bányaipari gazdasági mérnököt. Egyesületünknek 1967 óta tagja, a kiskunhalasi üzemi csoport munkáját 1969tôl a helyi csoport elnökeként irányítja. Munkája során kiemelt figyelmet fordított a fiatal kollégák eredményes Falk Miklós munkakezdésére, beokl. olajmérnök, okl. illeszkedésére, több bányaipari-gazdasági üzemtörténeti kiadmérnök vány szerzôje, társszerzôje, szerkesztôje, elôadások szervezôje, szerzôje. Az elmúlt 35 évben sok sikeres – szakmailag és emberileg emlékezetes – üzemi OMBKE-rendezvény (hazai és külföldi tanulmányutak, szakmai napok, találkozók, üzemtörténeti évfordulók ünnepségei, hagyományôrzô szakestélyek) szervezése fûzôdik a nevéhez. Tagja az MTESZ Bács-Kiskun Megyei Szervezete vezetôségének, a Kiskunhalasi Intézôbizottság elnöke. • Az „Egyesületi munkáért OMBKE-plakett” kitüntetettjét, Bruckner Lajos okl. olajmérnököt, okl. környezetvédelmi szakmérnököt. Az egyesületnek már egyetemistaként tagja lett, és kezdettôl fogva sokat tett a bányász hagyományok ápolásáért. Az iparba kikerülve aktívan vett részt a duBruckner Lajos nántúli helyi szerokl. olajmérnök, vezet munkájában, okl. környezetvédelmi helyi és szakosztályi szakmérnök sikeres rendezvények, hagyományôrzô napok, baráti találkozók szervezésével szakestélyeken betöltött – immár hagyományos – elnöki tiszte folytán ezen rendezvények aktív közremûködôje. • 40 éves egyesületi tagságuk és sikeres, szakmai és egyesületi tevékenységük elismeréseként „40 éves tagságért” SÓLTZ VILMOS-emlék-

19

éremmel kitüntetett tagtársainkat: Ferenczy Imre okl. olajmérnököt és Götz Tibor okl. olajmérnököt.

Ferenczy Imre okl. olajmérnök

Götz Tibor okl. olajmérnök

K ö s z ö n t j ü k Bogdán Gyôzô okl. olajmérnököt, aki az 1999. évi Központi Bányásznap alkalmából Gyöngyösön rendezett ünnepségen, „Kiváló Bányász” kitüntetést kapott. 1971-tôl OMBKE-tag, alapítója a KFVSZ-on belül 1982-ben alakult új helyi szervezetnek, a szilárdásvány-bányáBogdán Gyôzô szati helyi szervezetokl. olajmérnök nek, majd 1983 óta titkára is. Számos szakmai találkozó szervezôje, rendezôje, (elôadóként) közremûködôje volt. K ö s z ö n t j ü k Keresztes N. Tibor okl. geológus szakmérnököt, okl. hidrológus szakmérnököt, akit az OMBKE által rendezett 1999. évi központi Szent Borbála-ünnepségen, Miskolcon Borbálaéremmel tüntettek ki. Tagtársunk már az egyetemen tagja lett az OMBKE-nak. Munkába állása után Keresztes N. Tibor rövid idôn belül elôbb okl. geológusmérnök, a fúrási, majd az okl. hidrológus összevont alföldi helyi szakmérnök szervezet vezetôségi tagja lett. Intenzív munkát végez a konferenciák, kiállítások, szakmai napok és egyéb rendezvények megvalósításában, a külföldi társszervezetekkel fennálló kapcsolatok ápolásában. Kiemelkedô szerepe volt a szakosztályi zászló létrehozásában és adományozásában. K ö s z ö n t j ü k Udvardi Géza okl. bányamérnököt, tagtársunkat, aki a MOL Rt. nyolcadik születésnapja és az 1999. évi Bányásznap alkalmából rendezett ünnepségen vehette át a „Magyar Olajiparért” kitüntetés aranyfokozatát. 1961 óta tagja egyesületünknek, számos rendezvény, hagyoUdvardi Géza mányôrzô és szakmai okl. bányamérnök

20

nap, konferencia lelkes szervezôje, aktív közremûködôje, mint elôadó, szervezô, bírálóbizottsági tag. Szakmánk és egyesületünk történeti emlékeinek elkötelezett gyûjtôje, ôrzôje, hagyományaink ápolása terén kiemelkedô példát mutat. A fiatalok atyai patrónusa, számos kitüntetés tulajdonosa. K ö s z ö n t j ü k Csath Béla okl. bányamérnököt, aki a Magyar Olajipari Múzeum megalakulásának 30. évfordulója alkalmából a „Magyar Olajiparért” kitüntetés ezüst fokozatát vehette át a magyar olajipar és a hazai vízkutatás történetének kiemelkedô mûveléséért. 1955 óta tagja egyeCsath Béla sületünknek. Száokl. bányamérnök mos tisztséget betöltve vesz részt szakmai emlékeink megôrzésében: csaknem 30 évig volt a vízfúrási helyi szervezet titkára, 15 éven át volt az OMBKE Történeti Bizottságának vezetôje, 25 éve gondozója, „gazdája” a lepencei Zsigmondy Vilmos Gyûjteménynek, mely 1993 óta a MOIM filiáléja. Részese volt a Szent Borbála-ünnepség Budapesten történô felélesztésének. Számos egyesületi kitüntetés tulajdonosa és az OMBKE tiszteleti tagja.

MEGEMLÉKEZÉS

Bôsze Kálmán okl. erdômérnök 100 éve, 1900. február 17-én, a Vas megyei Miskén született Bôsze Kálmán okl. erdômérnök. Nevéhez fûzôdik a Kerettye, Lovászi kôolajbányászati telephelyek, a Balaton déli partja mellett húzódó kôolaj-távvezeték, tartály- és szivattyútelepek felszíni üzemi és lakóépületeinek megálmodása, megtervezése és kialakítása, valamint a dél-dunántúli kôolajipari központtá alakult Nagykanizsa országos hírûvé vált és 1960-tól városképi védettséget élvezô olajipari lakótelepének létesítése. Erdômérnöki oklevelének megszerzése után 1936-ban hívták meg az EUROGASCO kôolaj- és földgázkutatással, majd termeléssel foglalkozó dunántúli vállalatához. Az

EUROGASCO-nál és utódvállalatainál betöltött beruházási, építési beosztások után a Budafai Kôolajtermelô Vállalat építési osztályának vezetôjeként vonult nyugállományba 1961-ben. Építô szervezô munkáját nemcsak számos épület és épületegyüttes dicséri, de erdész szakmájának kitûnô példái a kôolajbányászati létesítmények, lakótelepek körüli parkok, zöldterületek. A növénykultúrák telepítését, gondozását személyesen irányította, ellenôrizte. Nyugdíjba vonulása után nyolc éven át volt a parkok és zöldterületek kialakításának kezdeményezôje, valamint Nagykanizsa városának tanácsadója, 1962-ben Nagykanizsa város díszpolgárává választotta. 1969. szeptember 22-én hunyt el Nagykanizsán. (A grafikát Horváth Róbert okl. bányamérnök készítette.)

Benkô Károly (1933–1999) 1999. november 17-én szívinfarktus következtében Miskolcon elhunyt Benkô Károly okleveles olajbányász mérnök. 1933. március 29-én Sárospatakon született. Elemi és középiskolai tanulmányait a sárospataki református iskolában végezte, 1952-ben felvették a Nehézipari Mûszaki Egyetem Bányamérnöki Karára Miskolcon. A két alapozó év után a felsô évekre Sopronba került. Soproni diákéveit tartotta élete legszebb idôszakának. Diplomáját 1957-ben kapta meg Sopronban. Szakmai pályafutását a Mélyfúró Vállalatnál kezdte Miskolcon, innen a Vízügyi Igazgatóság dolgozója lett, majd a Budapest Bankhoz helyezték, ahonnan 1989-ben rokkantsági nyugdíjba került. Családjától azt kérte, ha meghal, Sopronban temessék el. Végakarata teljesült, mert 1999. november 24-én református szertartás szerint a soproni evangélikus temetôben temették el. Sírjánál a Sopronban élô évfolyamtársai elénekelték a bányászhimnuszt, így kívánva utolsó jó szerencsét! Dénes Ottó

KÜLFÖLDI HÍREK

A világ legnagyobb nitrogénelôállító üzeme épül Mexikóban

A

BOC által vezetett csoport 623 MUSD összeggel biztosítja a világ legnagyobb nitrogénüzemének építését, mely központi része Mexikó legjelentôsebb termelô területén, a


Cantarell tengeri mezôben megvalósításra tervezett, fokozott kôolaj-kinyerési eljárásnak. Ez az egység az egyik legfontosabb eleme a 10,54 Mrd USD-ra elôirányzott fejlesztéseknek, melyet a Petroleos Mexicanos társaság tervez a Campeche-öbölben lévô termelô mezôk termelésének fokozására. Az épülô üzem négy technológiai sorból fog állni, a teljes tervezett kapacitása 34 Mm³/d, nagy tisztaságú, nagy nyomású nitrogén. A Pemex tervei szerint a 10,54 Mrd USD-os beruházás, ill. fejlesztés 2012-ben fejezôdik be, és úgy számítják, hogy nemcsak megtérül, hanem jelentôs profitot is hoz a társaság számára. Ez a hosszú távú fejlesztés a következô 15 évben biztosítani fogja 8,4 Mrd barrel (1,34 Mrd m³) kôolaj kinyerését, 2,2-szer többet, mint amit ki lehetne nyerni, ha a mezô termelése természetesen csökkenne le, ill. merülne ki. Ebbôl a mezôbôl eddig a termelés 19 éve alatt összesen 7 Mrd barrel olajegyenértéknek megfelelô szénhidrogént termeltek ki, ez durván a kitermelhetô készletek egyharmadának felel meg. Jelenleg 1,3 Mb/d mennyiséget termel, de a potenciális termelô kapacitása 1,7 Mb/d. A mezô földgáztermelése ebben az évben átlagosan 14 Mm³/d. A Pemex jelentôs erôfeszítéseket tett, a kôolajjal termelt földgáz (kísérôgáz) fáklyán történô elégetésének csökkentésére, míg 1998 novemberében mintegy 13,7 Mm³/d mennyiséget fáklyáztak le, 1999 júniusában csak 7,4 M m³/d, és 1999 novemberében pedig már csak 2,8 Mm³/d mennyiséget. Oil and Gas Journal

Kogenerációs üzem a világ legnagyobb nitrogén-elôállító létesítményéhez

M

exikóban jóváhagyták egy 306 MW teljesítményû kogenerációs üzem létesítését. A projekt költsége meghaladja a 95 millió USD szintet. Az állomás magában foglal egy gázturbinát egy hôvisszanyerô gôzgenerátorral, mellyel áramot fejlesztenek a világ legnagyobbjaként jegyzett nitrogénüzem számára. Ez a nitrogénüzem fogja a nitrogént a Cantarell tengeri mezô részére szolgáltatni, ahol egy nagyobb kôolajkihozatal-növelô (EOR) technológiai projektet valósítanak meg. A kogenerációs üzem teljesítményét 2000 GWh/év szintre, az erômû gázfogyasztását 707 M m³/év-re tervezik. Az erômû üzembe helyezése 2000 májusára várható. Oil and Gas Journal

Hidrogénüzemû buszpark tapasztalatai Chicagóban

É

rtékelték a chicagói buszok és az 1997 óta üzemelô töltôállomás mûködését. A rendszer folyékony hidrogénre és kriogén technológiára van alapozva, amit a követelményeknek megfelelôen módosítottak. Elméletileg a hidrogénes tüzelôanyag-cellák sokkal jobb hatásfokúak, mint a dízelmotorok. A hidrogénes tüzelôanyag-cella hatásfoka 40%, míg a dízelmotoré csak 25–32%. A városban három busz üzemelt hidrogénes tüzelôanyag-cellás hajtással. Az egyes buszok hidrogéntároló kapacitása 570 m³

volt, 243 bar nyomáson. A buszok naponta 404–566 m³ hidrogént fogyasztottak. A hidrogént tartálykocsikban szállították a helyszínre. Tervezik a hidrogén helyszíni elôállítását, kisebb méretû üzemben, a helyi igények fedezésére, ehhez földgázt, metanolt vagy propánt alkalmaznak alapanyagként. A közlemény ismerteti a tervezett technológia sémáját és rövid leírását. Oil and Gas Journal

Tüzelôanyag-cellák: Az RWE Energie bemutatóüzemet épít villamos áram fejlesztésére z RWE vezetése alatt álló nemzetközi konzorcium, a Siemens/Westinghouse cégekkel közösen 300 kW teljesítményû tüzelôanyagcellás berendezést akar építeni, gázturbinát csatlakoztatva hozzá, hogy ezzel villamos áramot fejlesszenek. Ez a demonstrációs projekt Európában az elsô ilyen típusú egység. Vele összehasonlítható SOFC- (Solid Oxide Fuel Cell) projekt most jön létre Kaliforniában. Egy további európai konzorcium 1 MW-os projektet fog megvalósítani. Az elsô üzem 300 kW teljesítménnyel már 2000-ben létrejön az RWE Energie telepén, É-Westfáliában, a második ez után 2002-ben. A kombinált hô- és villamosáram-fejlesztô üzemek mintegy 60%-os elektromos hatásfokot, és az egyidejû hôhasznosítással 80–90%-ig terjedô tüzelôanyag-hasznosítást érnek el. A tüzelôanyagcellák több modulját össze lehet kapcsolni nagyobb egységekké. A nagy energiahatékonyságon kívül e technika mellett szól a nagyfokú környezetkímélet: káros anyagok, mint pl. a nitrogén-oxid és kén-oxidok gyakorlatilag nem jönnek létre, és szén-dioxid is csak csekély mértékben. A fejlesztésben résztvevôk az remélik, hogy az ilyen piacra érett tüzelôanyag-cellás üzemek az elkövetkezô tíz évben rendelkezésre fognak állni a decentralizált villamosáram-fejlesztés céljára.

A

Erdöl, Erdgas, Kohle

Szénmedencék metángázának erôteljesebb hasznosítása Angliában

A

Coalgas Ltd., Mansfield megkezdte a gáz kitermelését két felhagyott szénbányából, és azt tervezik, hogy a következô öt évben 40 kisebb szénmedencében metánkinyerô létesítményeket helyeznek üzembe. A vállalat új módot talált a letermelt, ill. felhagyott bányák metángázának kinyerésére, nevezetesen a széntelepekbe lefúrás helyett, a szellôzôaknákon keresztül szivattyúzzák ki a gázt. A Markham bányából 1999 februárjában megkezdték a gáz kitermelését, márciusban pedig a közeli Steetly bányából, és azt egy erômûnek szolgáltatják. Az elmúlt évben a Coalgas 140 bányában végzett készletellenôrzést és a következô 5 évben ebbôl 40-et termelésbe akar állítani. A Markham bányából 1300 m³/h mennyiséget termelnek ki, és azt egy közeli fogyasztónak adják, mely eddig nehéz fûtôolajat használt fel. A közeljövôben korszerûsítik a tüzelôberendezést, és duplájára


emelik a gázfogyasztást, valamint tervezik 6 MWos elektromos erômû építését is. A Steetly és a Shirebrook gázkinyerô létesítményekbôl a Coalgas a gázt közvetlenül adja át az Independent Energy plc. részére, mely Steetlyben állít elô villamos áramot a helybeli ipar számára. Itt felhasználták a korábbi bánya rendbehozott transzformátorát és kábeleit, Shirebrooknál pedig erômû létesül, ahol mintegy 9 MW teljesítménnyel dolgoznak rá az országos hálózatra. A Coalgas tervezi, hogy ez év végén a Cronton bányában kísérleti fúrást mélyít a felhagyott, beomlasztott telepbe, a kitermelt szénfront mögé, hogy tesztelhessék, mennyi gáz gyûlik össze, s az miként termelhetô ki. Oil and Gas Journal

A BMW és a Delphi együttmûködése a tüzelôanyag-cella fejlesztésében

A

BMW és a Delphi (USA) cégek közösen olyan tüzelôanyag-cellát akarnak kifejleszteni, mely benzinbôl villamos áramot állít elô. Azt tervezik, hogy már a következô évben kifejlesztik az elsô prototípus jármûvet. Az új SOFC (Solid Oxide Fuel Cell) tüzelôanyag-cellák üzemeltetéséhez a két vállalat közleménye szerint benzint fognak elgôzölögtetni és hidrogént fognak leválasztani, melyet azután villamos árammá alakítanak át. A jármûvekben a SOFC cellák 7. sorozatát fogják alkalmazni. Erdöl, Erdgas, Kohle

Példa a szénmedencék metángázának kinyerésére

A

z utóbbi években számos kutat fúrtak le az USA-ban a nagyobb szénmedencék metángázának kinyerésére, hasznosítására. Ilyen terület például a Wayoming állam területén lévô „Powder River” medence, ahol 1999 júniusában a szénmedencébôl termelt gáz mennyisége átlagosan 7,35 Mm³/d volt, ezt 962 kútból termelték ki. Folyamatban van egy 230 km hosszú, 24” átmérôjû vezeték építése, melynek segítségével a gáztermelést, ill. szállítást fokozni tudják úgy, hogy 2000-ben a kapacitás elérheti a 7,35 Mm³/d és 2001 végén a 12,5 Mm³/d szintet. Az USA-ban sok helyen folyik hasonló tevékenység a metángáz kinyerésére és hasznosítására, errôl közöl rövid ismertetôt G. Alan Petzet a szaklapban. Oil and Gas Journal

Csôköteges hôcserélôk meghibásodásainak vizsgálata amio és F. W. Pinto összesen 1164 hôcserélôt vizsgált meg, és elemezte az állapotukat, valamint a meghibásodásuk okait. A vizsgálatot hat nagyobb üzemben végezték. Az üzemegységek kora 7 és 30 között változott. Rendelkezésre álltak a felülvizsgálati dokumentumok és a gyártás óta végrehajtott újracsövezési esetek adatai is. Ezekben a hôcserélôkben összesen 534 meghi-

G

21

básodást észleltek, és a hibákat 10 kategóriába sorolták. A következô öt hibatípus tette ki a meghibásodások 90%-át: – a szénacél csövek hûtôvíz okozta korróziós lerakódásai, – a folyamatból adódó, technológiai korrózió, – a rozsdamentes acél csövek feszültségkorróziója a hûtôvízkörben, – gôz/kondenzátumkorrózió, – a folyamatból adódó elszennyezôdés. Az 534 esetbôl 223 volt hûtôvízkorrózió, 143 folyamatból adódó technológiai korrózió, 47 feszültségkorrózió, 43 gôz/kondenzátumkorrózió és 28 volt az elszennyezôdési eset. A további öt hibatípus – mint pl. az erózió, mikrobiológiai eredetû korrózió – összesen 52 hôcserélônél fordult elô. Vizsgálták a meghibásodások típusait a hôcserélôk kormegoszlása alapján is. A 96 darab 30 éves korú hôcserélô leggyakoribb meghibásodása (47 eset) a szénacél csövek belsô felületén lerakódott korrózió volt, melyet a hûtôvíz okozott. A 30 éves korúakból 18 volt technológiai korrózió és 15 a gôz/kondenzátum okozta korrózió, a többi meghibásodástípus 1 és 9 eset között változott. A 140 darab 22 éves korú meghibásodott hôcserélôbôl 43 esetben volt hûtôvíz okozta korrózió, 41 technológiai korrózió és 19 feszültségkorróziós repedés, a többi hibatípus 1 és 7 között változott. A 33 darab 6 éves korú meghibásodott hôcserélô esetében a feszültségkorróziós repedés volt a legtöbb, 12 eset, majd a technológiai korrózió következett, 9 esetben. Ezeknél már nem regisztráltak hûtôvíz okozta korróziót, sem eróziót. A közlemény nemcsak a hibák statisztikai adatait közli, hanem javaslatokat is ad, hogy a jövôben miként lehet a hibákat elkerülni vagy csökkenteni. Oil and Gas Journal

Worldwide Petroleum Industry Outlook, 2000–2004. Projektion to 2009. 16th Edition A kôolajipar kilátásai világszerte: 2000–2004. Becslések 2009-ig. 16. kiadás

T

artalom: A korábban „Olajipari kilátások”ként ismert könyv olyan termék, melyet legszélesebb körben respektálnak az energiaiparban. A szerzô úgy állította össze, hogy az olvasó könnyen megértse az iparra ható politikai és gazdasági viszonyokat. Az energiaipari szakemberek Beck mûvét pontos, megbízható és jelentôségteljes becslésnek tekintik, mely segít a kockázatok minimalizálásában. A könyv részletes elôrejelzést ad a világ országai és az USA kôolaj-, földgáz- és energiaiparaira, valamint tartalmazza a gazdaság, az energia-, a kôolaj- és földgázipari tevékenységek statisztikai adatait. A kiadvány több mint 100 jól áttekinthetô táblázatot és grafikont is tartalmaz. Minden fejezet részletes kommentárt foglal magában a jelenlegi és a múltbeli eseményekre vonatkozóan, ezt a kilátások ismertetése követi. Az elôrejelzés 2000–2009 közötti idôszakra vonatkozik. Végül a szerzô összefoglalót és áttekintést nyújt a szelektált elôrejelzésekbôl, valamint rövid áttekintést az OPEC tevékenységérôl és statisztikai adatairól. Magában foglal 15 kiegészítô táblázatot a világ nyersolajtermelési

22

kapacitásáról (OPEC- és nem OPEC-országok és a világ összesen). Becsléseket közöl a világ tôkeráfordításairól, ezek a becslések 10 éves jövôt ölelnek fel. Az ezen túli évekre vonatkozóan egyedi becsléseket tartalmaz, valamint közli a számított növekedési arányokat is. Terjedelme: 303 oldal, publikálva 1999. augusztusban. Szerzô: Robert J. Beck Kiadó: Penn Well Publishing Comp., Tulsa, USA Ára: 195 USD Oil and Gas Journal, Energy Database Catalog, 1999.

Mélyvízi termelôvezetékek közvetlen impedanciájú melegítése tengeri kôolaj- és földgáztermelés egyre mélyebbre tolódik, egyre nô annak veszélye, hogy a távvezetékekben és termelôvezetékekben hidrátdugók keletkeznek. Az ilyen dugók megszüntetése és a megfelelô állapot helyreállítása jelentôs költségeket emészt fel. A hidrátdugók megakadályozásának konvencionális módszerei, mint pl. a lefúvatások, a forró olajjal való kezelések és a metanoladagolás költséges megoldások és nem eléggé megbízhatóak. Az elektromos fûtés alternatíva lehet mind a megakadályozás, mind a hidrátdugók keletkezése után a mûködés helyreállításának céljára. Az elektromos melegítés hatékony lehet a paraffindugók megakadályozásában vagy megszüntetésében is. A beruházási költségek csökkenhetnek, ha a görényezési technológiához szükséges vezetékszakaszok és szerelvényezés helyett egyetlen melegített termelôvezetéket alkalmaznak. Két közvetlen fûtésû rendszer vehetô figyelembe: az egyik teljesen szigetelt rendszer, amelyben a termelôvezetéket elektromosan teljesen el kell szigetelni a tengervíztôl, a másik földelt rendszer, amely elektromos érintkezést igényel a tengervízzel, anódokon keresztül vagy egyéb módon. Mindkét rendszerben az áram közvetlenül a termelôvezeték csövén át áramlik, így melegít. A Statoil cég földelt rendszert szándékozik bevezetni az északi-tengeri Åsgard-mezôben. A rendszer üzembe helyezését 2000 októberére irányozták elô. A közlemény részletesen ismerteti a technikai megoldást és a tesztelés eredményeit.

A

Journal of Petroleum Technology

Angliai kôolajgyûjtô vezeték korróziós vizsgálatának tapasztalatai Wytch Farm olajmezô gyûjtôvezetékének meghibásodásai ráirányították a figyelmet arra, hogy vizsgálják a korróziót kiváltó a metallurgiai és áramlási hatásokat. D. Pasley és társai 8 oldal terjedelmû cikkben ismertetik a problémát és az elemzések eredményét. Megállapítható volt, hogy az X–42 minôségû acélból készült vezetékszakaszokban gyakoribb volt a meghibásodás, mint az API 5L Gr B minôségû acélcsôbôl készült szakaszokban. Az elemzések során 246 korróziós eredetû hibát észlel-

A

tek. Az elemzés külön fejezetben foglalkozik az áramlási sebesség korróziós hatásával. Meg kell jegyezni, hogy a hét éve üzemelô vezetékben kénmentes, könnyû nyersolaj áramlik, ennek víztartalma csaknem állandó, 30%-os szinten van, de sem inhibitorra, sem egyéb adalék használatára a termeléshez nem volt szükség. Az áramlási viszonyokat vizsgálva kimutatható, hogy az befolyásolja a korrózió gyakoriságát és mértékét. Az Ohioi Egyetem és a norvégiai Energia Intézet vizsgálatai erôs korrelációt állapítottak meg a megfigyelt áramlási rezsim és a korrózió mértéke között. A két intézmény új összefüggést, a módosított „Froude-szám”-ot alkalmazva kimutatta a turbulenciát. Ez a korrózió egyik oka. A korrózió növekszik, amint a filmréteg vékonyodik vagy szétroncsolódik a növekvô dugósebesség vagy a csökkenô folyadékfilm-vastagság miatt. Megállapították, hogy a Froude-szám lejtôn felfelé nagyobb, mint lefelé irányban azonos mennyiségû kôolaj, víz vagy gáz esetében, mivel a film a felfelé tartó szakaszokban vékonyabb. A szerzôk ismertetik a módosított Froude-szám képletét és magyarázatát, valamint alkalmazását. Oil and Gas Journal

A rendkívüli reményt keltô és kihívást jelentô gázhidrátok llen Lowrie és Michael D. Max 5 oldalas cikkben részletesen foglalkoznak a kérdéssel. Megállapítják, hogy a téma jelentôségét szerte a világon egyre jobban felismerik, és az ez irányú kutatások egyre intenzívebbé váltak. Az USA több jelentôs intézetén kívül, már az 1970-es évek óta Oroszországban is folynak kutatások. Itt vezették be elôször a nagyüzemi technológiával megoldott metánhidrát-kitermelést, a szibériai Messoyakhamezôbôl. A japán kormány is támogatja a hidrátkitermelési kutatási munkákat, azzal a céllal, hogy a közeli tengeri térségbôl nyerjenek ki metánt a hidráttelepekbôl. Kanadában szintén intenzív kutatás folyik 1998 óta, és az indiai kormány néhány éve támogatja az ilyen irányú kutatási munkákat. Az Európai Unió és más országok is megkezdték a hidrátkutatások támogatását. A metánhidrátfejlesztési program megváltoztathatja a világ geopolitikai képét, ugyanis olyan államok, mint pl. az USA, Japán és India, amelyek eddig importenergia-függôségben álltak, e téren függetlenné válhatnak. Másrészt a tüzelôanyag-felhasználás sokkal környezetkímélôbb lehet a nagyobb arányú metánfelhasználás következtében. A cikk nemcsak közli a metánhidrát kialakulásának fázisdiagramját, hanem magyarázatot is ad hozzá, és olyan világtérképet közöl, melyen megjelöli azokat a térségeket, ahol részben már bizonyított a metánhidrát-telepek létezése, vagy nagy valószínûséggel feltételezhetô. Ezek fôleg a tengerek kontinenspart közeli térségeiben és az örök fagy térségében vannak. A tengerszint alatti mélység és a hômérséklet függvényében készült fázisdiagramhoz hozzáfûzik, hogy a diagram 100 m mélységnél mutatja a hidrátképzôdés lehetséges kezdetét. Ez tiszta metánra igaz, azonban ha etén, kén-hidrogének, széndioxid és propán is jelen van a gázkeverékben, akkor a fázisdiagram jobbra tolódik, és mint ahogy az a Kaszpi-tenger esetében is elôfordul, már 50 m mélységben hidrátokat idézhetnek elô ilyen szennyezettségû metángázok.

A


Mint ismeretes, 1 m³ természetes metánhidrát mintegy 164 m³ metángázt és mintegy 0,87 m³ vizet tartalmaz. A szakemberek már megállapították, hogy az USA DK-i tengerpartjainál a Blake Ridge térségben 2,5–3 km tengervízmélység alatt több mint 28 300 Mrd m³ metán lehet egyetlen tároló szerkezetben. (Meg kell jegyezni, hogy az USA éves gázfogyasztása ma mintegy 566 Mrd m³/év.) A szakértôk becslése szerint csupán az USA vizeiben található metán megközelítôleg 56 000 000 Mrd m³, ha ennek csak egy kis százaléka nyerhetô ki, akkor is hatalmas mennyiségû tárolt energiát jelent. A világ meténhidrát-készletét legalább 10 000 gigatonna lekötött karbon nagyságrendûre becsülik. A mély óceánokban lévô metánhidrát mennyiségét a kétszeresére becsülik annak, amit az összes ismert fosszilis tüzelôanyagok mennyiségére becsültek, beleértve a szenet, a kôolajat és a földgázt is. Mindezeket figyelembevéve a szerzôk úgy vélik, hogy a metánhidrát a következô század egyik fô energiaforrásává válhat, és fokozatosan pótolhatja a kôolajat. Ez segítheti, ill. támogathatja új technológiák és gyakorlat bevezetését a tüzelô-anyagcellás áramfejlesztés vonatkozásában. Megállapítják, nem kell attól tartani, hogy rövidesen kimerülnek az energiaforrások, hiszen ezeknek az újabb forrásoknak a termelésbe vételével még évszázadokig elegendôek maradnak. World Oil

Korróziós problémák kezelése új, gazdaságosabb módszerrel gy angol vállalat olyan új technológiát fejlesztett ki, mellyel jelentôs megtakarításokat lehet elérni a korróziós és eróziós problémák kezelése terén. El lehet kerülni a javítási munkákat és a cserét továbbá a karbantartási munkák szükségessége miatti leállások következtében fellépô termelési veszteségeket, melyek egy átlag 25 éves élettartamú kôolaj- és gázkezelô üzemnél jelentôs összegeket tesznek ki. A Cormon-cég által kifejlesztett technológiát CEION™-nek nevezik; célja, hogy a mérnökök számára inkább a korrózió kezelését tegye lehetôvé, mint annak monitorozását. Ez a technológia perceken belül méri a létrejött korróziót, mérve a fémveszteségeket, és jelzi a mûszaki személyzet számára, ha korrozív fluidum vagy szilárdanyagszemcsék kerülnek a tenger alatti vagy szárazföldi vezetékekbe. Sivatagi és jégborította körülmények között is kiváló eredményeket értek el e rendszerrel a gyakorlatban. Ez rendkívül érzékeny ellenállás-mérési módszer, mely képes a nanométer (10–6 mm) nagyságú anyagveszteségek mérésére és jelzésére. Az új technológia nem igényel vezetôképes fázist, és független a technológiai folyamat közegének tulajdonságaitól. Továbbá a fejlesztô társaság közleménye szerint e technológia érzékeli az eróziót is, és képes a hômérséklet mérésére is. A Cormon-cég közlése alapján a szenzorok élettartama olyan hosszú, hogy a korróziómonitorozó rendszerek költségét mintegy 60%-kal vagy még ennél is többel csökkentheti.

E

Petroleum Economist

Mexikó a világ egyik legnagyobb piaca a cseppfolyós földgázterméknek (LPG)

M

exikó nemcsak a világ egyik legnagyobb LPG-piaca, hanem egyben olyan ország, ahol a legnagyobb a lakossági felhasználás is. A mexikói háztartások több mint 80%-a függ a cseppfolyós földgázterméktôl, fôleg mert ezzel fûtik a bojlereket a melegvíz-elôállításhoz, ezzel fûtik a kályhákat és a konyhai tûzhelyeket. Mexikóban 1998-ban durván 300 000 b/d LPG-t fogyasztottak. A déli régiók, melyekben az LPG-t elôállítják, ill. termelik, állami támogatásban is részesültek az északi régióhoz képest, mivel az ár itt nem tükrözi a szállítási költséget. A közlemény megállapítja, hogy a mexikói LPG-szolgáltatás legendás volt a hiányosságairól, gyakran félig üres palackokat vagy tartályokat, valamint szivárgó palackokat adtak le, melyek rendszeresen balesetekhez vezettek. E téren jelentôs változtatásokat kívánnak foganatosítani, az elkövetkezô években újjá akarják szervezni a cseppfolyósított földgáztermék iparát, hogy hatékonyabban tudjon részt venni a versenyben. A szervezeti változtatásokon túlmenôen olyan új árrendszert vezetnek be, mely közel áll a világpiaci árakhoz, ill. a nemzetközi árképzéshez. Oil and Gas Journal

Megkezdte mûködését egy kísérleti GTL-üzem Bellinghamban (USA) z Arco és a Syntroleum Corp. Tulsa elindított egy 70 barrel/d kapacitású kísérleti GTL-üzemet a bellinghami finomítóban. A gázt folyadékká alakító üzem elérte a kezdeti üzemi célokat, és ezt kiértékelési program követi. A kísérleti üzem új fejlesztésû reaktort tesztel, melyet az Arco és a Syntroleum közösen fejlesztett ki, valamint egy korszerûsített, nagy teljesítményû, a Syntroleum által kifejlesztett Fischer– Tropsch-katalizátort. A Syntroleum GTL technológiája magában foglal két szabadalmazott folyamatot: az egyik a földgáz átalakítása szintézisgázzá (ez hidrogén és szénmonoxid keverék), és a másik a szintézisgáz konverziója szintetikus üzemanyagokká vagy petrolkémiai anyagokká. Az elsô reakciós lépést egy autotermikus reformerben érik el, a második a Fischer–Tropschreaktorban megy végbe. Az Arco technológiai menedzsere szerint e kísérleti üzemnél szerzett tapasztalatok alapján tökéletesítik a folyamatot, hogy nagyüzemi méretû rendszert valósítsanak meg. Végsô céljuk olyan, gazdaságilag vonzó terv kidolgozása, amellyel értékesíteni lehet a távoli, egyelôre még veszteglô földgázkészleteket.

A

Oil and Gas Journal

Széncseppfolyósító üzem az Északi-tenger partjánál z alsó-szászországi gazdasági minisztérium megerôsítette azt a hírt, hogy tárgyalások folynak észak-amerikai vállalatokkal a szén hidro-

A


génezésére alkalmas üzem megépítésére, benzingyártás céljára. Egy szóvivô kérdésekre közölte, hogy már hosszabb ideje folyamatban vannak az erre vonatkozó megbeszélések. Megerôsítette azt a hírt, melyet a washingtoni rádió is közölt, hogy az érintett cégek elsôsorban egy alsó-szászországi kikötôpartszakaszt keresnek (Cuxhaven, Emden, Wilhelmshaven), saját kikötôvel vagy jó kikötôi kapcsolattal az új üzem részére, amely az importszenet fogja cseppfolyósítani. Erdöl, Erdgas, Kohle

Vízcsatorna-képzôdés csökkentése kis költségû megoldással . C. Martin és R. M. Orr ismertetnek egy ilyen eljárást és a konkrét alkalmazás esettanulmányát. Nátrium-hidroxidot alkalmazva, az szelektív kicsapódást képezve csökkenteni tudja a víztermelést, és mérsékelt termelésnvöekedéshez vezet. A 6000 USD költségû kezelés, amelyet vízelárasztásos rendszernél több éven át alkalmaztak, hét hónapon belül megtérült. A vízcsatorna-képzôdés nagyon komoly probléma lehet a vízbesajtolásos projekteknél, különösen a velejáró alacsony olajkihozatal és a – körforgatott víz révén elôálló – nagy költségek miatt. Számos különbözô kezelési módszert alkalmaztak az ilyen esetekre, a legszokásosabb a polimer gél alkalmazása, ám a sikere változó mértékû. Az új „vízáramlásgátló módszer” a vízcsatornákban hoz létre szelektív, helyszíni pelyhesedést, és ezzel eltömi a vízcsatornákat. A cikk szerzôi úgy vélik, hogy ha az egyéb módszerek nem vezettek eredményre, ezzel a módszerrel, mint végsô megoldással, eredményhez juthatnak. Egy texasi mezôben végrehajtott kezelés kivitelezését és eredményét közölve bizonyítják a módszer jó alkalmazhatóságát.

W

World Oil

Nyugat-Európa legnagyobb föld alatti gáztárolója

A

Wingas AG, Kassel befejezte a Rehden gázmezô átalakítását föld alatti gáztárolóvá. A Wingas, mely 65–35%-os arányban a Wintershall AG és az OAO Gazprom közös vállalkozása, az Északi-tengerrôl importált földgáz szállítására épült Midal-távvezetéken át kíván ide gázt szállítani. A Rehdenben elkészült létesítmény képes a szezonális és napi csúcsidei földgázszükségletek kielégítésére. Elegendô földgázt tud tárolni ahhoz, hogy kielégítse 2 millió háztartás gázigényét egy éven át. A létesítmény beruházására 750 MDEM összeget fordítottak. A gázmezô eredeti telepnyomása 280 bar volt, és ez a tároló létesítmény üzemi nyomása is. A Wingas közleménye szerint az átállítás magában foglalta 7 kompresszor beépítését, melyek együttes teljesítménye 88 MW. Ez megnövelte a mezô hasznos (mobil-) gázkapacitását 2,6 Mrd m³-rôl 4 Mrd m³-re, valamint további 2,8 Mrd m³-rel, mely mennyiség „párnagáz”-ként szolgál a telepnyomás fenntartása céljából. A földgázt 14 kúton keresztül sajtolják be, 1,4 Mm³/h mennyi-

23

ségben és 2,4 Mm³/h mennyiség vehetô ki. A Rehden mezôt 1954-ben vették termelésbe, és röviddel a földgáztárolóvá való átalakítás elôtt merült ki, ill. termelték le teljesen. A tároló szerkezet 1900–2100 méter közötti dolomitban helyezkedik el. Oil and Gas Journal

Terminálok bôvítése több LNG fogadására Gaz de France növeli a Montoir de Bretagne-ban lévô cseppfolyósított földgáz (LNG) fogadóterminálját a jelenlegi 5,5 Mrd m³-rôl 8 Mrd m³/évre. A terminál megkezdi októberben a nigériai cseppfolyósított földgáz fogadását is. Törökországban szintén bôvítik az LNG fogadására épített terminált Marmara Ereglisinél. Itt a Botas vállalat a jelenlegi 3 Mrd m³-es fogadókapacitást 6,5 Mrd m³/évre kívánja növelni. A Botas 1999 októberében kezdi meg a Nigériából szállított LNG fogadását, terv szerint 1,2 Mrd m³/év mennyiségben, kiegészítésül az Algériából vásárolt szállítmányokhoz, és úgy tervezik, hogy tovább növelik az LNG-beszerzést Nigériából.

A

Petroleum Economist

Új GTL-projekt az USA-ban z USA Energiaügyi Minisztériuma 2,5 MUSD-t és a privát szektor 625 000 USD-t biztosít az Alaszkai Egyetem részére, hogy új GTL- (földgázt folyékony termékké alakító) technológiát fejlesszenek ki. A projekt célja, hogy a jelenleg piacon nem értékesíthetô hatalmas földgázkészleteket, mint pl. az Északi-lejtô alatt lévô nagy gáztelepek készleteit, a Trans Alaska távvezetéken át szállítva értékesíthetôvé tegyék. Négy másik észak-amerikai egyetem, valamint a BP Amoco cég is részt kíván venni a kutatási munkában. A munkacsoport kétéves tervet dolgozott ki, hogy egy elektrokeramikus membránt fejlesszenek ki. Ez az eszköz a levegôbôl leválasztja az oxigént, és azt felhasználják a földgáz folyékony termékké átalakításához. Ez már a második kutatási szerzôdés, amelyet az USA Energiaügyi Minisztériuma keramikus GTL-membrán kifejlesztésének céljára kötött.

A

World Oil

Egyetlen európai energiapiac kialakítása

A

z Anglia és Olaszország között 1999 szeptemberében folytatott tárgyalásokon megegyeztek abban, hogy meg kell gyorsítani az egyetlen európai energiapiac kialakításának folyamatát. Stephen Byers, Anglia kereskedelmi és ipari minisztere és Pier Luigi Bersani, Olaszország ipari minisztere kijelentették, egyetértenek abban, hogy gyorsítani kell a folyamatot egyetlen piac kialakítására Európában a földgáz és a villamos energia vonatkozásában, és egy azonos szintû mezôt kell biztosítani az Európai Unión belül. A tárgyalás után a miniszterek közölték, hogy 2000 elsô félévében konferenciát

24

szerveznek a tagországok ipari és kormányzati képviselôi számára, abból a célból, hogy megvitassák egy reális egyetlen energiapiac megvalósítását, és áttekintsék azoknak a problémáknak a megoldását, melyek az elmúlt idôben keletkeztek. Továbbá a brit és az olasz hivatalos szervek közös munkacsoportot alakítanak, melynek feladata további információk cseréjének kezdeményezése a két országban folyó liberalizáció helyzetérôl. Ez a munkacsoport fog foglalkozni az európai energiapiac kialakításának meggyorsítási módjaival is. Petroleum Review

Részletek a British Petroleum statisztikai közleményébôl

A

BP „Statistical Review of World Energy” címû legújabb kiadványának fôbb jellemzôi: A világ energiafelhasználása 1982 óta elôször csökkent – jóllehet, csak 0,1%-kal – 8477 Mt olajegyenértékre. A gazdasági visszaesés volt-e az oka a régió legnagyobb, 1,5%-os szükségletcsökkenésének, miközben az egykori Szovjetunió fokozatos fogyasztáscsökkenése az utóbbi években enyhén lassult. Különösen nagy mértékben csökkent a szükséglet Dél-Koreában (7,4%), Thaiföldön (6,3%), Taivanon (6%), Kínában (3,2%) és Japánban (1,5%). Európában és Észak-Amerikában az energiaszükséglet növekedése elhanyagolható mértékû volt, fôleg az enyhe 1997/98 téli idôszaknak köszönhetôen. Ugyanebben az idôszakban Afrikában, Közép-Keleten és Dél-Amerikában erôs növekedés látható a primerenergia-fogyasztásban (3,3%, 3% és 2,3%). Szintén egészséges szükségletnövekedés volt tapasztalható a dél-európai államok között, Portugáliában több mint 10%, Spanyolországban közel 6% és Olaszországban 3%;os, Törökországban pedig 1,3%-os növekedés volt 1998-ban. A világ legnagyobb energiaforrásai közül az atomenergia, ill. az atomerômûvek mutatták a legerôsebb fejlôdést 1998-ban, mivel a szükséglet 1,6%-kal növekedett. A szükséglet az USAban, a világ legnagyobb nukleáris energiafogyasztójánál 7,2%-kal emelkedett, Európában a viszont1,3%-kal csökkent, ebben vezetô szerepe volt Németországnak, Franciaországnak és Belgiumnak. A gázszükséglet minden regionális piacon legalább 2%-kal emelkedett, s ez visszatükrözte az elmúlt évtized éves növekedési mértékét szerte a világon, kivéve az USA adatait, ahol a gászükséglet 3%-kal csökkent, fôleg az idôjárási feltételek következményeként. A gáz maradt a leggyorsabban növekvô fosszilis tüzelôanyag, és a tovább felfejlôdô erômû-kapacitások elsôsorban választott fûtôanyaga. A növekedési ütemben 1998-ban a harmadik helyet a vízi erômûvek által fejlesztett villamos áram foglalta el. Az átlagos növekedés világviszonylatban 1,1% volt, különösen nagy volt a fogyasztás növekedése Ázsia és a Csendes-óceán térségében. A növekedés százalékos rátája kétszámjegyû volt Indiában, Japánban, Pakisztánban, Dél-Koreában és Taivanon. Az elmúlt év nem volt kedvezô év a kôolaj számára. A szükséglet jelentéktelen mértékben, 0,1%-kal növekedett. Ez a legkisebb növekedés 5 éven belül, és fôleg a gazdasági recesszió kö-

vetkezménye, mely folyamat két kulcspiacot, nevezetesen Oroszországot és Ázsiát is elérte. Oroszországban 5,3%-kal, Ázsiában pedig 2,7%-kal, Dél-Koreában, Thaiföldön, Malaysiában és Indonéziában viszont átlag 11%-kal csökkent a kôolajszükséglet. Az USA után a második legnagyobb olajfogyasztó államban, Japánban 4,2% volt a csökkenés, és magában az USA-ban is, dacára a gazdasági fejlôdésnek, a szükséglet csak enyhén emelkedett. Az elmúlt évben volt a legalacsonyabb olajár is 1976 óta. A világ szénszükséglete tovább csökkent, és gyorsult a csökkenés üteme, ez 2,1% volt 1998ban. A legnagyobb igénycsökkenés Kínában volt (6%). Mint ismeretes, Kína a legnagyobb széntermelô állam a világon. Nem szabad elfelejteni azonban, hogy a szénkészletek és -termelés aránya, vagyis a készletellátottság a szénre vonatkozóan 218 év, míg a földgázra csak 63, a kôolajra pedig 41 év. Eltekintve attól, hogy a szükséglet átlagos növekedési üteme lassult 1998-ban, a földgáz piaci részaránya minden régióban nôtt, és az aránya a primerenergia-fogyasztásban világátlagban 23,8%-ra emelkedett. A világ gáztermelése 2,2%-kal nôtt, jelentôsen fokozódott a termelés két új LNG-t termelô országban, Katarban és Trinidad-Tabago-ban, (mindkét területen 14%os volt a termelésnövekedés), és a világ legrégibb és második legnagyobb LNG-termelô országában, Algériában 7,3%. Az igazolt földgázkészletek jelentôsen növekedtek Ausztráliában (130%), Thaiföldön (75%), Brazíliában (44%), Kínában (18%), Trinidad és Tabagoban (15%) és Egyiptomban (14%). A földgáz világpiaci árai szintén estek 1998ban, de megközelítôleg sem oly látványosan, mint a kôolajárak. Míg az OECD-nyersolajárak csaknem 34%-kal estek, az Európai Unióban a becslések szerint a földgázárak csak 14%-kal csökkentek. Angliában 5%-kal kisebbedtek a földgázárak, az USA-ban mintegy 18%-kal, Kanadában 4%-kal, az LNG Japánba szállításának ára 22%-kal csökkent.

Németországban 2000-tôl kénszegény benzin kerül forgalomba

A

német kôolajipar 2000-tôl önkéntes elhatározás alapján egyes területeken olyan „Super Plus” üzemanyagtípust fog kínálni, mely különösen csekély mennyiségû ként tartalmaz. Ezáltal az ipar részben már korábban teljesíti az európai irányelveknek megfelelôen 2005-re valamennyi üzemanyagra elôírt max. 50 ppm kéntartalmat. Így Németország az elsô ország Európában, amely 2000-ben területeket lefedô kínálatot biztosít a kénszegény benzinbôl. A kôolajipar tárgyalásokat folytat a Szövetségi Kancellária Hivatallal: segítsék adókedvezménnyel, hogy Németországban valamennyi üzemanyagra vonatkozóan 2005-nél jelentôsen korábban tudják bevezetni az elôírásoknak megfelelô kéntartalmat. A kénszegény üzemanyagok szélesebb körû bevezetése jelentôs beruházásokat tesz szükségessé a finomítószektorban. A Kôolajipari Szövetség


véleménye szerint a kénszegény üzemanyagok elôállításához szükséges beruházások végrehajtásához a tapasztalatok szerint kereken három év szükséges. A szövetségi kormányzat véleménye alapján a kénszegény üzemanyagokra vonatkozó adópreferencia csak a belföldi finomítók átállítása után lenne érvényes. Átállási idôtartamként a kormányzat a finomítók számára a 2001. júliustól 2003. januárig terjedô idôt jelölte meg. Erdöl, Erdgas, Kohle

Az elsô kezelô nélküli töltôállomás Lengyelországban

A

Neste Marketing Ltd. Varsóban megnyitotta az elsô, A24 típusú üzemanyagtöltô állomását, mely személyzet nélkül üzemel. Ezen az állomáson bankjegyekért lehet tankolni 95E és 98E minôségû benzint, valamint dízel üzemanyagot is. A Neste úgy tervezi, hogy folyamatosan kiépíti az A24 típusú hálózatát, nemcsak Varsóban, hanem 2003-ig Lengyelország valamennyi nagyobb városában is. A Statoil céggel közös vállalkozásban 112-re növekszik az általuk üzemeltetett töltôállomások száma. Így ez lesz a legnagyobb töltôhálózat, melyet külföldi társaságok üzemeltetnek Lengyelországban. Azt is feltételezik, hogy a két cég együttmûködése folytán további terjeszkedésük várható. Erdöl, Erdgas, Kohle

A Shell bio-kéntelenítési eljárást vezetett be

A

Shell cég együttmûködve egy kis holland céggel, a Paques Bio Systems BV-vel, négyéves fejlesztéssel kidolgozott egy új kéntelenítési technológiát. Az eljárásban a természetesen keletkezô thiobacillus baktériumokat használják fel a hidrogén-szulfid eltávolítására a földgázból úgy, hogy azt kénné alakítják át. A folyamatot kísérleti üzemben kipróbálták és jól bevált. A jelenlegi üzem képes 15 t/d kén elôállítására, a földgáz kéntartalmától függôen, egészen 80%os H2S-tartalomig, vagy az oldatokból 10 ppm tartalomig. A Shell cég az eljárás licencét értékesíteni kívánja, és számos felhasználási lehetôséget lát, mert ez nagyon egyszerû és aránylag kis költségû módszer a többi szokásos eljáráshoz viszonyítva. Különösen alkalmasnak találják a kanadai kénes földgázok tisztítására, melyeket jelenleg a nagy költségek miatt nem vettek termelésbe, valamint a fáklyagázok kénmentesítésére, mellyel lényegesen csökkenthetôk a környezetszennyezések. Oil and Gas Journal

A német töltôállomások látják el a legtöbb ügyfelet

N

emzetközi összehasonlításban a német töltôállomások az elsô helyen állnak, ugyanis az utóbbi évek racionalizálási munkáinak eredményeképpen ma minden német töltôállomás mintegy 2540 jármûvet lát el. Hét éve még csak 1900 jármû jutott egy-egy töltôállomásra. Ezt a színvonalat a brit töltôállomások 1998-ban

érték el elôször, jóllehet ott 1992-tôl kezdve csaknem 4800 töltôállomást bezártak, ill. megszüntettek. Mindenesetre Nagy-Britan-niában kisebb a motorizáltsági szint és a lakosok száma is. A német töltôállomásokat a 6500 spanyol töltôállomás megközelíti, mert állomásonként 2350 személykocsit látnak el. Az Európai Unióban egy töltôállomásra átlagosan 1365 jármû jut. Az információszolgálat közleménye szerint jelentôs lemaradást kell behozni Olaszországban és Japánban is. Olaszországban minden töltôállomásra 1150 személygépkocsi jut, Japánban pedig még ennél is kevesebb, csak 795. Erdöl, Erdgas, Kohle

A PKN Európa egyik új nagy olajkonszernjévé válik

L

engyelországban az állami tulajdonban lévô plocki finomító és a nagy töltôállomás-társaság, a Centrala Produktow Naftowych (CPN) összekapcsolásával új jelentôs olajkonszern keletkezik Európában. A két vállalat fúziója után az új konszern Polski Koncern Naftowy (PKN) címen jegyeztette be magát. A vállalatok ezzel a fúzióval a konkurencia ellen, elsôsorban a német finomítók és a svéd, valamint az erôteljes norvég importtal szemben kívántak felkészülni. Lengyelországban a PKN fedezi a kôolaj-feldolgozás háromnegyed részét, az üzemanyag-elôállítás kétharmadát és a benzinfolyamat 60%-át. Az új csoport 12 000 dolgozót foglalkoztat, és az országban csaknem 2000 töltôállomásból álló hálózata van. A külföldi olajvállalatok részaránya a lengyel olajpiacon nem jelentôs, nem éri el a 10%-ot.

Erdöl, Erdgas, Kohle

hosszú vezetéket tartalmaz. Ezek elsôsorban föld felett, támokkal alátámasztva vannak elhelyezve, és a Messoyakha földgázmezôt kötik össze Norilskkal. A negyedik vezetéket, melyet 1969–70 telén fejeztek be, már megszüntették, illetve részben szétszerelték, jelentôs megbízhatósági problémák miatt. A vezetékrendszer extrém és komplex klimatikus viszonyok között üzemel. A hômérséklet +38 °C és –57 °C között változik, az éves átlagos hômérséklet –11 °C. A tél itt nyolc hónapig tart, és gyakori a 140 km-es szélsebesség. A permafrost folyamatos és gyakran meghaladja a 400 métert. A vezetékek nagyobb része, kb. 1000 km föld felett van fektetve, és a vezetékek alatt fémbôl vagy vörösfenyôbôl készített támok vannak elhelyezve 15 m távközzel. Minden 270 méterenként V alakú kompenzátorokat építettek be a távvezeték hômérsékletingadozása miatt fellépô vezetékdilatáció lehetôvé tételére. A rendszerben 24 km föld alatti szakasz is van a nagyobb folyók, ill. árterek alatt. Az elsô vezetéket 20 éves üzem után meg kellett szüntetni, mert sok törés, repedés keletkezett. Alapvetô tervezési hibák 167 üzemzavart okoztak ebben a vezetékben. A megmaradt vezetékek közül a földbe takart vezetékszakaszokra kell nagyobb figyelmet fordítani, mert itt még nagyobb az elôforduló meghibásodások száma, mint a föld feletti szakaszokban, jóllehet az is sokkal nagyobb, mint a Gazprom által üzemeltetett rendszer átlaga. A föld feletti szakaszokban Messoyakha és Norilsk között egy meghibásodás volt 26 km-enként, a talajba takart szakaszokban pedig 0,85 km-enként volt egy meghibásodás. A közlemény írója, Ben Seligman megjegyzi, hogy a hibákhoz a rendkívüli klimatikus viszonyokon kívül hozzájárultak tervezési, kivitelezési hibák, ill. a gyors, sietve, nem gondosan végrehajtott építés. A közlemény több példát közöl a meghibásodásokból, és elemzi azok okait.

A gáztávvezetékek megbízhatósága Oroszország északi területén A világ etilénszükséglete és a z elmúlt 50 évben az oroszok 147 000 km gyártókapacitás jelentôsen A nagy átmérôjû távvezetékrendszert építettek ki. Ezt a hálózatot egyesített gázszállító rendemelkedik Petroleum Economist

szernek nevezik, és a Gazprom üzemelteti. Ezen kívül van két másik rendszer is Oroszország más területén, ezeket a Gazpromtól függetlenül üzemeltetik. Jóllehet ezek sokkal kisebbek, de fontos szerepet játszanak, nemcsak a régió helyi gazdaságában, hanem az ország gazdaságában is. Egyik a Mastakh–Yakutsk– Bestyakh-rendszer, melyet a Yakutgazprom üzemeltet. Ez a rendszer Oroszország kulcsfontosságú gyémántlelôhelyeinek térségébe esik. A másik az Északi Autonóm Gázszolgáltató Rendszer Kelet-Szibériában. Ez utóbbi a Norilskgazprom, mely a világ legészakibb gázvezetékrendszere, az északi-sarkkörtôl 300 km távolságban a Taymyr/Dolgan–Nyenyec/Autonóm területen, Krasznojarszk térségében. Ez volt az elsô olyan gáztávvezeték, melyet a sarkkörön túli területen építettek. Az elsô vezetéket itt 1968-ban kezdték építeni. Kelet-Szibéria e távoli helyén van a Norilsk Bányászati és Metallurgiai Kombinát. Itt folyik a világ nikkelés platinatermelésének 20%-a és a palládiuménak 40%-a. A Norilsk Kombinátnak 35%os részesedése van a gázvállalatban. A rendszer három, 720 mm átmérôjû, és egyenként 250 km

gy amerikai intézet felmérése, ill. becslése szerint a világ etilénszükséglete az 1998. évi 80,5 Mt/év szintrôl 2010-ig 139 Mt/évre emelkedik. Úgy becsülik, hogy a kapacitáskihasználás a jelenlegi 87%-ról 2003-ra 92%-ra növekszik. Ezután 2005-ig ismét kissé csökken a kapacitáskihasználás mintegy 90%-os szintre, majd fokozatosan nô, és 2010-re meghaladja a 92%-ot. A prognózis alapján a világ etiléngyártó kapacitása az 1998. évihez képest 2010-ig 62%-kal emelkedik, és eléri a 150 Mt/év értéket. A többletkapacitások, ill. fejlesztések az adott idôszakban 70–75 Mrd USD beruházást tesznek szükségessé. A közölt tanulmány elemzi az etiléngyártás költségeit is régiónként, és megállapítja, hogy a Közép-Kelet etiléngyártóinak az USA és Nyugat-Európa gyártóihoz viszonyítva 250 USD/t elônyük, ill. hasznuk van. A prognózis az etilénárra vonatkozóan megjegyzi, hogy az 1999 végén és 2000-ben enyhülni fog, majd ciklikusan visszatér a szintre, és 2003-ban eléri a csúcsot.

E

Oil and Gas Journal

Turkovich Gy.

Afinomítói tevékenység, az ott felhalmozódó

Recommend Documents