ACSAI ROLAND „A fjord fölött, mint a vizek lelke, felhő lebeg. Napok óta nem láttunk eget.” AYHAN GÖKHAN „a templomban a pappal közösen imádkozik, de kivétel nélkül ünnepnapon bocsát meg.” BABICZKY TIBOR „Ahogy a partok tűrik a víz állandó ostromát, úgy tűri a test magán a ziháló erőszakot.” BAJTAI ANDRÁS „Végül is nem utaztunk el Koppenhágába. Pedig nézhettük volna együtt a hóesést, mint azon az első közös délelőttön a Mária utcai lakás ablakából, összebújva.” BORBÉLY SZILÁRD „És nincs magyarázat arra, hogy milyen lehet a létező, aki mégsem létezik együtt velünk. Csak szomjazunk. Sivatag hullámzik itt velünk azóta.” CSOBÁNKA ZSUZSA „Csak az eső az, szívem, tente, csak a fákat csavarja ki, a kezedre vigyázok, őrzöm, ne félj, baba.” DERES KORNÉLIA „Azóta minden tavasszal imádkozom, nehogy újra feltámadjon.” DOBAI BÁLINT „csak okozat vagyok, mint a többi kölyköd, és engem is megtűrsz most még az odúban.” FEHÉR RENÁTÓ „Fürdettél tízéves koromig, és a hátamba (ahol nem láthattam) tökéletes átkokat karmoltál az idegen nőkre, akik aztán tényleg megérkeztek.” FEKETE VINCE „Itt a tél és itt az éj is halkan, szétterül már, mint egy édes paplan, lábakra és kezekre is mászik, ránk borítja sapkáit és sálit, úgy takar be, zsongít, ringat, altat,
mint a földet ezüsttel a harmat.” G. ISTVÁN LÁSZLÓ „Jobb kérdésekkel magadra maradni, csupa válasz között botrány a magány. Végigmentem egy tengerparton. Csupa csók vett körül, és sehol egy ember.” GÁL FERENC „Nincs ok tovább maradni. Feladatunkat, urunk természetének meghatározását, elvégeztük.” GÉCZI JÁNOS „A tested engedelmes állat.” GEREVICH ANDRÁS „Állsz a teraszon, meztelenül, a meleg szellőben remegnek alattad a fák. Elvakít a kilátás.” GÖMÖRI GYÖRGY „Kölyök-Dávidok, Bacchusok, melegszemű Madonnák csupakő városa, ahol egy izmos női láb a földre kényszeríti Pisa vad harcosát – ” GYŐRFFY ÁKOS „Az a koldus vagyok, senkié, a falakon kívül, kitaszítva, mint te voltál közöttünk. Nem vagyok sehol, csak arcod fényében. Nem mozdulok el a fényből, Uram. Ruhádba öltözöm, fényes palástodba öltözve kelek át a végtelen havazáson, ami az evilág.” HARTAY CSABA „Ha le kellene írnom magamat, akkor az a gyerek vagyok, aki épp keresi a lakáskulcsát. Vagy Leo jégkrémre gyűjt.” HÁY JÁNOS „Szerintem nincs, ha van, nem látszik, ha látszik, nem isten.” JUHÁSZ FERENC „Tengeralattjáróm deszka-koporsó. Jajtalan süllyedésem az utolsó. S fölöttem a Mindenség virágzik. Földgolyó-síromon szöcske cikázik.”
k. kabai lóránt „néha úgy érzem, magam is csak egy pár elhasznált kesztyű vagyok;” KALÁSZ ORSOLYA „Az érintés helye tenyérnyi színpaddá nyílik a bőrön,” KÁNTOR PÉTER „Van ott a tisztáson egy kő, leülsz rá. A házad most a hátad mögül figyel.” KARÁDI MÁRTON „láthatom a száját. úgy nőnek benne a tejfogak, mint a jégcsapok.” KARAFIÁTH ORSOLYA
„anyának van kutyája és macskája van háza is számlák is van hitel van postaláda rajta férfinév akit épp a nyáron temettek el”
KELE FODOR ÁKOS „Mint a tükörfolyosóban: még szembe sem tudom köpni magam tisztességesen.” KEMÉNY LILI „Az én bűnöm, hogy apám megváltotta a világot, de senki nem vette észre,” KOVÁCS ANDRÁS FERENC „Bármerre cibált kanyarogva a horhos – Itt fekszem, itt pihenek meg az Őszben Én, ama szinte poéta, csak Asztrov, az orvos.” KRUSOVSZKY DÉNES „Ahol a test makacs szótlansága mögül már kihallatszik a lélek érthetetlen hadarása, én oda készültem.” KUKORELLY ENDRE „Azt még azért gyorsan el mesélem még hogy a nagymamám bevallása szerint beköltözött a szobájába egy szellem és
azzal szekírozza hogy mit keres ő még mindig itt ilyen szimplán” KUPCSIK LIDI „Félholdas mellékvesém neked adom, Apám. Májam, anyám, téged illet. Lépem azé, ki elsőként tett szabaddá. Gyomromat jótékony célra ajánlom.” LANCZKOR GÁBOR „A hársfa ernyős ágain az apró ágakig megült a hó.” LÁSZLÓ NOÉMI „A szálakat, hogy végüket ne lássam gyors, könnyű ujjal karikába fűztem, sorokba rendeztem és kibetűztem, de hangom elveszett a szélzúgásban,” LÁZÁR BENCE ANDRÁS „Neked meg olyan szagod volt, mint a vizes nádleveleknek, mint a tó iszapos medrének.” MARNO JÁNOS
„Kalapom filcből, ósdi fazon, valahol odabent lengeti magát egy rendházi folyosón, mely mélyen és öblösen dalol az Úrról, akit kár félteni, mert kár úgy sem érheti sehol.”
NEMES Z. MÁRIÓ
„Falra fested a nőt, aztán a kisfiúkat kened föl.”
PAYER IMRE
„Most itt ülök Budapesten a számítógép előtt. A délelőtti napsütés száraz, a délutáni telt. Megy a nap a maga járásán.”
POLLÁGH PÉTER „Ha vége lesz az útnak, leveszek ködmönt, ködgubát, nem rázom többé a köd rongyát, napra megyek, forró napernyők, kalapos, mesteri trópusok alá.” POÓS ZOLTÁN „Mindenkinek másképp szakad be
az ég, mindenkiről másként vesz mintát a sors. Csak a drága föld marad ugyanaz.” SAJÓ LÁSZLÓ „Gu’Laxypanban hull a hó. A testek lélekért állnak sorba a csupasz udvaron, új vászon egyenruhában.” SIMON MÁRTON „A fák, ez jó, igen, kezdjük a fákkal, hogy majdnem ugyanolyanok; így hajnalban. Kevés a fény. Eléggé fázom.” SOPOTNIK ZOLTÁN „Zárt ajtók, leszázalékolt művelődési ház, félszáz barát, és jellemzően a gyűrűket majdnem elitta előző nap az egyikük.” SZABÓ MARCELL „A kerítésnek támaszkodott, és ahogy kis terpeszben állt, érezte combján, hogy lehűlt a levegő. Először könyörgött, de később inkább imának szerette volna hívni.” SZÁLINGER BALÁZS „Hogyha fölállunk, igen, atyám, segítek, Aztán kinézünk együtt az ablakon, Látunk egy régvolt, rettegett birodalmat, Amit átvenni megvolt az alkalom, Isten nevével ajkukon építették, Örökké tették annyi- meg annyian, Igen, de hol van ez attól a csóktól, Amit én kaptam tegnap egy taxiban?” SZEPESI ATTILA „Maszkot cserél bölcs és bolond, mikor, miért nem tudható. A tudás több, mint az igézet, az álom több, mint a való.” SZOLCSÁNYI ÁKOS „Megjavulnék, de nincs romlás,” SZÖLLŐSI MÁTYÁS „Tetszett, hogy semmit sem ajánlhatok föl, s ha elveszek, az is esetleges.”
TAKÁCS ZSUZSA „Mutattam néhány fényképet neki. Emlékszem, azonban, hogy volt egy másik életem, amelyről nincsen fénykép semelyik fiókban. Egy előző férjem és egy korábbi gyerekem? Nem merem kérdezni mégsem. Mi lesz, ha azt mondják: igen?” TANDORI DEZSŐ „Költő még annyira vagyok, hogy ne legyen elképzelhetetlen, minek miért mi a sora, de hogy ez legyen érzületem: az többé soha.” TÉREY JÁNOS „Te vagy a, te vagy a természetes torlasz, Hóátfúvás az életemen.” TOLNAI OTTÓ „táncolj tonnás szurokcsizmádban halld gyöngyöt szórnak igazgyöngy között táncolnak” TOROCZKAY ANDRÁS „Talán az utolsó randitok volt az Esőember.” TÓTH KRISZTINA „alszik a Föld, felejt, alszik, felejt keringve, émelygő, lassú álma emberrel telehintve,” UGHY SZABINA „És itt van ez a szó, fényes heg. Kattogva meg-megakad bennem, mint egy ütem a végtelenített lemezen.” VIDA GERGELY „Szemed alatt telepakolt táskák. Úgy lógnak, hogy az nem teher. Ki lehet velük menni az utcára.” VILLÁNYI LÁSZLÓ „Naponta felhúzta édesanyja és édesapja óráját.” VÖRÖS ISTVÁN „A vers papír zsebkendővel elkövetett gyilkosság.”
