X I I I. K E R Ü L E T – A N G Y A L F Ö L D
ÚJ EGYENLÍTÔ
|
41
S ZÁL E L ÁS ZLÓ
A VASAS NEM HAGYTA MAGÁT
A sportklubok sosem csak sportolók és edzőik közösségei. Ezer szállal kapcsolódnak a szűkebb társadalomhoz, amelyből kinőttek, és a tágabbhoz is, ha annak valamely hatalmi központja szemet vet rájuk. A sportot a politikával elsősorban a népszerűség köti össze: ami a jó (főleg futball) csapatoknak van, a pártoknak pedig kell. Nem mondhatjuk persze, hogy az állami gyámkodás évtizedei tették életképtelenné a klubokat – részben elszakítva őket eredeti támogató közegüktől: a szurkolóktól –, hiszen az új időkben a „szegények” – munkásság, kispolgárság – klubjai önmagukban már amúgy sem lettek volna képesek világszínvonalú sporteredményeket produkálni. (Bár a sportot a XIX. század második felében az arisztokraták kezdték és honosították meg Magyarországon, a tömegklubok valamennyien a szegények és kisegzisztenciák egyesületei lettek, hiszen azoknak leghőbb vágyait elégítik ki: identitást, valahova tartozást adnak, és a fölemelkedés, a siker – legalább szimbolikus – átélését.) A televízió belépése és a sport szórakoztatóipari fordulata teljesen átrendezte a sportfinanszírozás struktúráját, melyben a jegybevétel – a szurkolói hozzájárulás – a költségvetés töredéke csupán.
E
zért „karolja föl” a politika oly nagy előszeretettel a népszerű klubokat, amelyek aztán eredményekkel, győzelmekkel, dicsőséggel „fizetnek”. És fizetnek a szurkolók rokonszenvével is, hiszen – mint a Vasas esetében – egy diktatúrát építő pártnak is jár a jó pont, ha kedves klubjukat támogatja, s hozzásegíti a nagy sikerekhez, ezáltal a szurkolót is az örömökhöz. A Vasast mint igazi munkáscsapatot 1945 után a kommunisták (MKP), majd a dolgozók pártja (MDP), aztán a munkások pártja (MSzMP) karolta fel, s emelte az országos nagy klubok közé. Ez a gesztus nagy eredményeket hozott, de ez vezetett – nagy részben – a szükségszerű krízishez is.
2011-ben ünnepelte megalakulásának 100. évfordulóját a Vasas SC, melynek futballcsapata a nagy ünnep „másnapján” 2012-ben kiesett az NB I-ből. A jubileumra impozáns kiállítású, szép gondolatokkal és érzelmekkel teli könyv jelent meg Vitray Tamás – több mint 70 éve „igazolt” Vasas-szurkoló – szerkesztésében, melyben egy szó sem esik a közelgő tragédiáról. Már ha tragédiának lehet nevezni, ha egy játékos versenyben az egyik csapat veszít, vagy éppen kiesik. Ez különben mindig így van a sportban (is): az egyik nyer, a másik veszít. (A döntetlennek csak bajnokság esetén van értelme, különben nincs – a holtverseny mindig kivétel, nem szabály.) A könyvnek persze nem lehet felróni a jövő iránti vakságot, hiszen az a múltról, az addigi eltelt, dicsőségben
» A szerző az Új Egyenlítő munkatársa
Derűre ború
42 | ÚJ EGYENLÍTÔ gazdag száz évről szól, nem a százegyedikről. És a száz év alatt a Vasas híveknek nemigen kellett hozzászokniuk a kiesésekhez. Bár Vitray Tamás utószavában kimondatlanul, de ott van az aggodalom: „Centenáriumát ünnepli a Vasas. Gyönyörű alkalom, nagyszerű ünnep. De ez az ünnep arra is alkalom, hogy a dicsőséges múlt felidézésével egyidejűleg a jövőbe is nézzünk. A jövő pedig – de már a jelen is – összefogást, küzdelmet, odaadást követel azoktól, akiket a Vasas iránti érzelmek korábban annyi élménnyel jutalmaztak. […] Oda kell állnunk a szeretett egyesület mellé, ha sportolói vagy szurkolói vagyunk. Oda kell állnunk, és egyetlen pillanatra sem elfelejteni azt, amivel eleink biztatták a csapatot: Vasas, ne hagyd magad!” A Vasas nem hagyta magát, és három – kudarcokkal és a nehéz építkezéssel teli – év után most visszajutott az NB I-be. Aminek a jelentőségét növeli, hogy az MLSz döntése szerint a következő bajnokságban tizenkét csapatra szűkül az NB I. A döntést lehet üdvözölni, mondván, Magyarországon nincs több minőségi csapathoz szükséges játékos, és nincs több ilyet menedzselni képes, és kellően tőkeerős klub sem. És lehet vitatni is, mondván: a formai-mennyiségi változtatások – mint például a csökkentett létszám – nem alkalmasak a minőség emelésére, mint ez számtalanszor számtalan helyen bebizonyosodott. Lát szólag megnöveli ugyan a játékosok motivációját az elitbe kerülésért folytatott verseny, ugyanakkor valóságosan csökkenti a merítési bázist. A minőségi verseny, s a motiváció e nélkül is megvan: minden tehetséges gyerek előtt nyitva az egész világ – a Barcelonától a Liverpoolig. Magam az utóbbi állásponthoz vagyok közelebb, nem hiszek a szervezeti átalakítások mindenhatóságában, sőt inkább azt hiszem: nem oszt, nem szoroz. Volt szerencsém látni minisztériumokat, intézményeket, egyetemeket, vállalatokat egyben és külön – legtöbbször az volt az érzésem, hogy az összevonás-szétválasztás – pótcselekvés. Ha nem jól mennek a dolgok, változtatni kell, s ennek legegyszerűbb módja az összevonás vagy a szétválasztás. Létszámcsökkentés vagy -bőví-
tés. Érvek mindkettőhöz akadnak – eredmény legtöbbször semmi. Visszatetszést kelt az „átszervezésben” az is, hogy egy füst alatt öt vidéki klub futballcsapatától (Nyíregyháza, Pécs, Győr, Kecskemét, Pápa) is megvonták az NB 1-es indulás jogát – pontosabban nem kapták meg a licencet –, mert tartozásaik vannak, illetve gazdasági helyzetük nem garantálja, hogy végig tudnák játszani a bajnokságot. Az öt klubból egy amúgy is kiesett, kettőnek pedig a fenntartó-működtető cége – röviden szólva – tönkrement.
Főváros – vidék Egy komolyabb elemzés kimutathatná, hogy a mai magyar futballba leginkább bizonytalan eredetű – hogy finoman fogalmazzunk: afféle könynyen jön, könnyen megy – pénzek érkeznek, vagy olyanok, amelyeknél nehéz lenne a politikai motivációt letagadni. Ez azt jelenti, hogy az egész magyar élfutball gazdasági hátországa gyenge és bizonytalan. Egy csőd, egy NAV vizsgálat egy politikai fordulat földrengésszerű változásokat indíthat el szinte bármelyik klub esetében. A külföldi tulajdonosokról sem gondolható, hogy a futballszeretet motiválja őket, az sem, hogy a megvásárolt klub iránti rajongásuk miatt fektetik be a pénzüket. Tudják: a futball üzlet, s azt hitték: nálunk is… Én természetesen a magyar „befektetők” esetében sem vagyok meggyőződve a klubszeretet primátusáról, egyikük például három csapatért is „rajongott” alig egy évtized leforgása alatt – egészen a csődbe menéséig. Az új helyzetben viszont az elmúlt huszonöt év tendenciái megfordulni látszanak, s a vidéki városok előretörését újra a fővárosi dominancia váltja fel. A 12 csapatos NB 1-ben öt fővárosi csapat van: Ferencváros, Kispest-Honvéd, MTK, Újpest, Vasas. Régóta nincs NB I-es csapata Szegednek, Tatabányának, pár éve nincs zalaegerszegnek, Egernek, Sopronnak, Kaposvárnak, s most már nincs Nyíregyházának, Győrnek, Pécsnek, Pápának, Kecskemétnek sem. Ez azt jelenti, hogy a magyar Alföldnek Debrecen és a most fölkerült Békéscsaba kivételével nincs NB I-es csapata, s a Dunától keletre csak még egy van, Diósgyőrött. A Dunántúl sem lehet túl büszke négy csapatával: Paks, Puskás Akadémia, Székesfehérvár, Szombathely. Hogy mikor hol van minőségi futball, az sok tényezőtől függ. De biztosan közöttük van a gazdasági prosperitás. És benne van – igaz, nehezen megfoghatóan – a közönségigény és a tradíció ereje is. A tra-
ÚJ EGYENLÍTÔ
dícióhoz tartozik az is, hogy a fővárosi klubok igazából országos klubok – már ami a szurkolótáborukat illeti. Ezért talán fölösleges is számolgatni a vidéki jelenlét gyengülését, miközben persze sajnálhatjuk a szegedieket, pécsieket, győrieket, nyíregyháziakat stb., hogy most egy ideig nem tudnak kimenni hétvégeken első osztályú meccsekre. A vidéki klubok előretörésében az is benne volt, hogy könnyebben átvészelték a rendszerváltás utáni krízist, hiszen kisebbek voltak, s kisebb volt a központi támogatásuk is, így annak megszűnésével a krízis is kisebb lett, illetve a központi apanázs helyébe nagyobb helyi (vállalkozói-önkormányzati) támogatás léphetett. Egészséges folyamat indult meg – bár a fővárosi klubok ellehetetlenülését nem tekintem egészségesnek –, több vidéki fellegvár alakult ki, s tette kiegyensúlyozottabbá a főváros-vidék erőviszonyokat. Sőt: egy időre át is vette a vezető szerepet. Most a tendencia megfordulóban van, ám szerencsére ez nem jár – főleg a kevésbé pénzigényes sportágakban – a vidéki bázisok gyengülésével. (Pl. Veszprém, Debrecen, Győr, Szolnok, Eger). A fővárosi klubok túlsúlya történeti jelenség, mondhatni társadalomfejlődési adottság – lehet egészségtelennek nevezni, attól még létező valóság. Hozzájárult az ország főváros-központúsága – közigazgatási, intézményi és ipari szempontból egyaránt –, melyet csak fölerősített a kiegyezés utáni nagy ipari föllendülésben Budapest fölzárkózási törekvése Bécshez, a Monarchia másik hatalmi központjához. Az ország „vízfejűségét” Trianon – Pozsony, Kassa, Kolozsvár, Nagyvárad, Temesvár stb. elvesztésével – csak fokozta. A Budapest-központúság az oka egyébként annak is, hogy a fővárosi klubok többsége „országos” klubbá lett, országos szurkolótáborokkal. Hogy miért tettek szert fővárosi kerületek klubjai országos szurkolótáborra, és miért éppen azok, amelyek szert tettek, nehéz lenne egzakt választ adni. A biztos hátország mellett közrejátszhatott a szerencse vagy a véletlen is. A biztos hátországot a szurkolótábor jelentette. Az FTC-nél Franzstadt főleg német származású kispolgársága, az MTK esetén a város zsidó polgársága, Újpest és Kispest önálló városok saját identitással, számottevő iparral, kereskedelemmel, A Vasas az egyre gyarapodó angyalföldi gyárak munkásságának csapata lett. Voltak jelentős klubjai a vasútnak, a fővárosi közlekedési iparnak, a csepeli vasműveknek. a textiliparnak, az egyetemeknek stb., ám ezek nem vagy csak rövid ideig tudtak országos
|
43
szurkolótábort magukhoz vonzani. Külön figyelemre méltó, hogy Budán nem tudott gyökeret verni – ma is létező – országos nagy klub. A század elején még létezett a 33 FC, majd Budai 11, s például Óbudának, Budafoknak, a Kábel Műveknek, a Goldbergernek is voltak számottevő csapatai, de mára Budán az egyetemi klubokon kívül szinte alig maradt valami – bár a kerületi támogatottságú sportélet éledezőben van. Buda kisebb szerepébe nyilván közrejátszott az is, hogy Pest lakossága jóval gyorsabban nőtt, mint Budáé. 1800 táján még nagyjából egyforma volt a lakosság száma a Duna két partján. A század végére Budáé megháromszorozódott, Pesté több mint tizenkétszeresére nőtt. S a századelőn, amikor a Vasas SC megalakult, már több mint egy milliót számlált a főváros lakossága. A gyors gyarapodás többségét a rohamos ütemben polgárosodó és iparosodó Pest adta, melynek egyik legnépesebb kerülete a XIII., azaz Angyalföld.
Kilenc neve volt Angyalföld szeretett klubja 1911-ben alakul meg Vas- és Fémmunkások Sport Clubja néven. 1926ban lesz Vasas SC. Az is marad a háborúig, hogy aztán számos alkalommal elveszítse, és mindig (hétszer!) visszavegye a Vasas SC nevet. ’43–44ben a Nemzeti Nehézipari Munkások Kinizsi SC nevet kapja, aztán újra Vasas SC, a fordulat éve után Budapesti Vasas SC, majd ’57-től, amikor a többi klub is visszakapja eredeti nevét megint Vasas SC lesz. A kilencvenes években marad a Vasas, de a tulajdonostól függően hol a Smirnoff, hol az Ilzer, hol a Casino Vígadó, hol a Danubius Hotels ragadványnév kapcsolódik hozzá. Aztán az NB I-ből 2012-ben Vasas-Híd néven esik ki, de aztán három éven át mint Vasas SC próbál visszajutni, ami most nyáron sikerült is neki. Az évezred első évtizedében a klubból kiválik a Vasas Futball Kft., mely aztán kalandos úton – egy luxemburgi cég „vendégszereplése” után – visszatér az anyaklubba.
A Vasas három élete A Vasas történetében három fő szakaszt különböztethetünk meg a támogatás–fenntartás–működtetés szempontjából. Az első harminc-negyven évet az alapító vagyontalan nagyipari munkásság anya-
természetesen saját népszerűségét és választási esélyeit is növelendő. Az első labdarúgó bajnokcsapat 1957-ben: Kovalik, Kárpáti, Ekkor kapják meg a Pasaréti úti ingatKontha, Sárosi, Bundzsák, Berendi, Raduly, Szilágyi I, Kaszás lant sporttelep céljaira, s elnöknek Lelenka (Lenkei), Csordás. Kádár Jánost, aki akkor még nem volt A BEK-elődöntös csapat (1958-ban): Kamarás – Kárpáti, Teleki, Sárosi – Bárfy, Berendi – Raduly, Csordás, Bundzsák, az ország első embere. (A fordulat Szilágyi I, Lenkei éve után az állam a többi nagy kluA hatvanas évek „aranykorának” edzői Baróti Lajos és bot is „bekebelezi”: a hadseregé lesz Illovszky Rudolf voltak, meghatározó játékosai pedig: a Kispest Budapesti Honvéd néven, Szentmihályi, Kárpáti, Mészöly, Kovacsics, Sárosi, Bundzsák, a belügyé az UTE mint Újpesti Dózsa, Berendi, Mathesz, Kékesi, Machos, Farkas, Ihász, Pál II, Korsós, az ÁVH-é a Bástyává lett MTK, s az Fister, Molnár, Varga, Bakos. élelmiszeripari szakszervezeté az Az NB. I. gólkirályai a Vasasból: Takács II. József 1925-26 ÉDOSz-szá, majd Kinizsivé átneve(31), Jenőfi Jenő 1942-43 (26), Szilágyi I. Gyula 1957 tavasz zett FTC.) A Vasas addig többnyire jó (16), Farkas János 1966 (25), Váradi Béla 1976-77 (36) – euróközépcsapatnak számító gárdája – pai ezüstcipő, Kabát Péter 2000-2001 (24). melyet olykor a politika nyomása és A Vasas labdarúgó csapata több mint nyolcvan játékost adott elnyomása is gátolt a fejlődésben – a magyar válogatottnak, közülük 12-en húsznál többször sze1957-ben már megnyeri az NB I. egyrepeltek a nemzeti 11-ben. A csúcstartó Mészöly Kálmán 61 fordulós bajnokságát, amit a hatvaválogatottsággal (s több világ- és Európa-válogatottsággal). nas években még négyszer (66-ban veretlenül), a hetvenes években egygi és erkölcsi támogatása jellemzi, ekkor alakul ki szer megismétel. 1961-ben a csapat új, állandó a Vasas identitás a szurkolók körében, melyet a otthonra is lel a Fáy utcában. A Kádár-korban a sportsikerek hizlalnak, erősítenek. Ebben az idő- korábbi szegény klub, a vagyontalan munkások ben ez egyértelműen a szegények klubja – csak egyesülete is a hatalom támogatta, nagy klubok egy adalék: az angyalföldi lakások több mint 80 közé kerül, s ebben a harminc-negyven évben százaléka egyszobás –, bár a többi klub sem tekint- virágkorát éli. Versenyzői a futball mellett számos hető gazdagnak. De annyira igen, hogy például más sportágban (atlétika, ökölvívás, tenisz, vízi1927-ben a zsenialitását már gólkirálysággal is labda, kézilabda stb.) aratnak országra-világra megmutató, 22 éves Takács II. Józsefet („Kis Taki”) szóló sikereket. Alighanem jóval többet, mint amennyit a támogatás arányai indokolhatnának. a Fradi magához tudja csábítani. A Vasas szurkolótáborát ekkoriban természeA második szakaszt a politikai kisajátítás korának lehetne mondani. A hatalmat egyre inkább tesen nem a munkásmozgalmi érzület gyarapítja magához ragadó kommunista párt (MKP – 1948- elsősorban, hanem a nagyszerű sportolók nagytól MDP) már 1946-ban elkezdte támogatni a szerű eredményei. Akik közül egyébként talán Vasast, mint a leghitelesebb munkáscsapatot – csak egyedül Papp László angyalföldi származású.
A többiek jöttek: hívásra, vagy vonzotta őket a sikeresség esélye. Csak találomra: a másik két ökölvívó olimpiai bajnok közül Kovács István a kőbányai EVIG-.ből jött, Gedó György a Viharsarok szülötte, a futballista Mészöly Kálmán és Müller Sándor Óbudáról érkezett, a legendás kézilabdások közül Rácz Mariann Nyíregyházáról, Sterbinszky Amália Hajdúszoboszlóról jött, Hegedűs Csaba Vas megyéből, Kozma István Farkas János gólja az 1966-os vb-n a brazilok ellen kosárlabdázóként kezdte a Ganz-Mávagban, s a vízilabda-legendák közül, pl. Csapó Gábor és Faragó Tamás sem tősgyökeres angyalföldiek. A ragály végigfutott Legnagyobb teniszcsillagunk, Körmöczy zsuzsa is csak pályafutása második felében vált a Vasas A „harmadik szakasz” korántsem egyedi jelenség legendájává – játékosként s sportvezetőként is – – ahogy a fordulat éve után az államosítás és , miként egyik legnagyobb vívónk, Kovács Pál is. átkeresztelés sem volt az. A rendszerváltás után A piros-kék vérű Illovszky Rudolf is az MTK-ban – a nagy fővárosi klubok sorsa kísértetiesen hasonkék-fehér – kezdett futballozni, igaz 19 évesen lóan alakult. Mindegyik – kisebb-nagyobb időbeli már a Vasas játékosa, aztán edzője volt többször, eltolódással – a megszűnés szakadékának szélére még 70 év fölött is. Ebben persze semmi különös sodródott, s nem egy el is vesztette nagy klub stánincsen, hiszen az „országos” nagy klubok soha- tusát. Láthattuk azt is, amint valamely politikai sem csak a saját kerületükből táplálkoztak, özön- erő, vagy egy/több „lelkes” mecénás, illetve küllött hozzájuk a sok tehetség – és velük sok szur- földi vagy hazai vállalkozások – valódiak és szélkoló is – az ország minden részéből. hámosok egyaránt – az állami gyámkodás megA harmadik szakasz a Vasas életében az, amikor szűntével „megmentik” ezeket a nagy múltú klumár sem munkásállam, sem munkásosztály nincs, bokat, igyekezvén profitálni fogyó, de még mindig a Váci úti gyárak többségének helyét irodaházak, erős népszerűségükből. Az elmúlt 25 évben nyokereskedelmi és szolgáltató központok foglalják mon követhettük többek közt az FTC, az MTK, az el, amikor tehát megszűnik a Vasas gazdasági és Újpest, a Honvéd, a BVSC, a Csepel krízisét, sikeszurkolói hátországa. Ekkor jönnek a magánbefek- res vagy sikertelen harcát a megmaradásért, a föltetői próbálkozások, különféle átszervezések, emelkedésért. A Vasas is végigjárta ezt az utat. melyek következtében egy időre meg is szűnik a Az ezredforduló táján a labdarúgók még szereztek Vasas, és alighanem a régi tradíciók meg a régi két bronzérmet, aztán 2002-ben újabb kiesés drukkerek erkölcsi ereje volt a legfontosabb össze- következik – hatvan év után –, sőt meg is szűnik, tevője annak, hogy végül, oly sok viszontagság vagy mondjuk így: fél évet a tetszhalál állapotáután sem szűnt meg a klub. A nagy tradícióhoz csak néhány adalék: a futA Vasas olimpiai bajnokai: Papp László – ökölvívás (3-szoros), ballcsapat hatszoros magyar bajnok, Kovács Pál – vívás, Korondi Margit – torna, Kozma István – birnégyszer hódította el a Magyar Kupát. kózás, Jeney László – vízilabda, Markovits Kálmán – vízilabda, 1956-ban Közép-Európai Kupát Szívós István – vízilabda (2-szeresek), továbbá: Gyarmati Olga nyer, aztán ezt még négyszer megis– atlétika, Kárpáti Rudolf – vívás, Németh Imre – atlétika, métli. A Bajnokok Európa Kupájában Rajcsányi László – vívás, Csordás Lajos – labdarúgás, Gulyásné is számos sikert arat, 1958-ban az Köteles Erzsébet – torna, Delneky Gábor – vívás, Farkas János elődöntőig jutott, legyőzte többek – labdarúgás, Ihász Kálmán – labdarúgás, Nemere Zoltán – vívás, közt az Ajaxot, s csak a Real Madrid Szentmihályi Antal – labdarúgás, Menczel Iván – labdarúgás, tudta megállítani, melyet azért itthon Gedó György – ökölvívás, Hegedűs Csaba – birkózás, Csapó ugyancsak legyőzött 2:0-ra. A vízilabGábor – vízilabda, Faragó Tamás – vízilabda, Kenéz György – da szakosztály 1945-ben alakult vízilabda, Németh Miklós – atlétika, Bujdosó Imre – vívás, meg, s máig 18 bajnoki címet szerGedővári Imre – vívás,Kovács István – ökölvívás, Vári Attila – zett, kétszer BEK-et nyert, háromszor vízilabda, Kásás Tamás – vízilabda, Madaras Norbert – vízilabda, Steinmetz Ádám – vízilabda, Steinmetz Barnabás – vízilabda, KEK-et, tizenötször Magyar Kupát. A Varga Tamás – vízilabda, Hosnyánszky Norbert – vízilabda, Kis lányok kézilabda csapata 1960-ban Gábor – vízilabda, Varga Dániel – vízilabda, Varga Dénes – vízialakult újjá, ’72 és ’82 között tizenlabda, Szilágyi Áron – vívás. (A felsoroltak között vannak többegyszer lett bajnok, kétszer 100 szászörös olimpiai bajnokok is – pl. Kovács Pál, Kárpáti Rudolf –, itt zalékos eredménnyel. Három BEKcsak a Vasas színeiben szerzett aranyérmeket számoltuk.) döntőt vívott, egyszer meg is nyerte. És sorolhatnám…
Kozma „Pici” István és a mérleg két serpenyôje: Varga János és Alker Imre
Németh Miklós világcsúccsal (94,58 cm) olimpia bajnok – Montreál, 1976
Papp Laci másodszor is Európa bajnok, Milánó, 1951
Papp Laci és Adler Vilmos Két legenda: Körmöczi Zsuzsa és Taróczy Balázs
48 | ÚJ EGYENLÍTÔ ban tölt a magyar futballtörténelem ötödik legeredményesebb csapata. 2003-ban új életre kel, ebben bizonyosan nagy szerepe van egy Vasaslegenda (Markovits Kálmán) fiának, a korábbi teniszbajnok Markovits Lászlónak – hogy egy vezető nevét is megemlítsük. (Bár akkor Hegyi Gyula 1931-től kezdődő majd két évtizedes munkásságát sem hagyhatjuk említetlen.) Hamar, 2004-ben visszajut a csapat az élvonalba, 2006ban újra kiesik, de minthogy a Ferencvárost – ugyancsak működési problémák miatt – visszaminősítik a NB II-be, indulhat a helyén, s ötödik helyen zár. 2012. május 12-én újra kiesik. Most, 2015-ben a csapat visszatér a legfelső osztályba, ami sajnos, már csak magyar szinten számít elit körnek. De talán a Vasas is segíthet abban, hogy a magyar klubok újra nemzetközi tényezővé váljanak. A futballcsapat följutása talán a fölemelkedés kezdete is egyben. Talán. Reméljük. Az örökségi tőke hatalmas, de elegendő működő tőke és biztos tulajdonosi háttér is szükséges ahhoz, hogy a modern sportgazdasági viszonyok között egy klub életben maradhasson, s még inkább, hogy virágozzon.
Amire nincs ésszerű magyarázat A szurkolói hit, hűség, szeretet megvan hozzá. A Vasasnak egy 2010-es felmérés szerint kb. 150 000 szurkolója van, és ezzel a 3-4. legnépszerűbb magyar klub. Beszédes nevű szervezett szurkolói csoportjai is vannak – Armata Rossoblu, Angelland stb. – bár létszámuk és lelkesedésük az utóbbi években eléggé megcsappant. Érthető módon. Ami nem érthető – mert túl van az érthetőségen és a logikán – az a mindenen átívelő, és mindent átvészelő érzelmi kötődés, ami jellemez versenyzőket, edzőket, pályagondnokokat, „hivatásos” és amatőr szurkolókat egyaránt. A Vasas szurkoló sokban hasonlít a Fradi-, az MTK-, az Újpest-szurkolóhoz – de mégis más. Talán bizonyítja ezt néhány kiragadott mondat a Vasas 100. születésnapjára megjelent Vallomások és legendák című könyvből – befejezésül és biztatásul: Faragó Tamás: „A Vasas igazi szellemét én valójában a lelkemben hordom. Először csupán rátaláltam egy klubra, amely végtelenül szimpatikus volt. Később szinte magamba szívtam azt a gondolkodást, azt a szeretetet, ami ezt a klubot jellemezte. Remek közösség volt, és a Vasas nemcsak egy egyesület, hanem – többek közt – Angyalföld, a Kassák Kör, az Angyalföldi Olvasó Egylet, és sok minden egyéb. Tudtam, hogy szeretnek. A Vasas nekem ma és örökre ezt a szeretetet jelenti.” Szepesi György: „A gyerekkor sok mindent eldönt. A foci iránti lassan évszázados rajongásom
Angyalföldhöz, a Váci út 97-hez kötődik. A bérház egyik harmadik emeleti lakása volt a ’szülőhazám’. Hét évesen itt ismertem meg a labda örömeit, házbeli barátaimmal együtt. A közeli grundon első tanítómesterünk a Vasas balszélsője, Szentmiklóssy Béla volt. A Váci úti Acélgyárban dolgozott, s munka után mesélt nekünk piros-kék csapattársairól, Orth Gyuriról, Takács II-ről és Purczeldről (Puskás Öcsi édesapja a Vasasból igazolt át Kispestre a 20-as évek végén). […] A mostani jubileum a nagy elődökre emlékezik. Sporthősökre, akik nemegyszer nagyon nehéz időkben álltak helyt emberként is, és nem csak a sportban.” Vitray Tamás azt meséli, hogy apja 1942-ben kilenc évesen először a Gamma-Nagyvárad és a Fradi-Szolnok kettős rangadóra vitte ki. Ahol láthatta a Nagyváradban a kapus Vécseyt, Perényit, Lóránt Gyulát, Bodolát, a Gammában Tóth Gyurkát a válogatott kapusát, a Szolnokban Kispéter Mihályt, Szűcs Sándort, a Fradiban a két Sárosit, Rudast, Toldit, Gyetvait, Sipost…, s hozzáteszi: „Máig sem értem, hogy lehet, hogy nem azon a délutánon, abból a kínálatból választottam csapatot. Az „én csapatomat nem sokkal később, az Elektromos pályán, a Latorca utcában találtam meg. […] A másodosztályból csak nehezen és még sportszerűtlen eszközökkel is akadályozott, szegény kis angyalföldi egyesület a dúsgazdag csepeli gyáróriás csapata ellen. […] Attól a pillanattól kezdve, hogy a máig is változatlan méretű (és állapotú) lelátó aljában megjelent a két csapat, megkezdődött és úgyszólván másodpercnyi szünet nélkül, fülsiketítő erővel harsogott a „Hajrá Vasas”. Bár én azt akkor, úgy kilenc évesen nemigen tudtam, de bizonnyal igaz, hogy némi politikai színezete is volt a közönség örjöngő lelkesedésének. Antifasiszták, baloldaliak adhattak hangot hovatartozásuknak, itt a munkáskerület munkáscsapatának támogatása törvényesíthette véleményüket.” Lukáts György sportújságíró pedig így ír: „Piros-kék! Angyalföld! Vasas! Három szó, amely nekem olyan, mintha a nevemen szólítanának. […] Talán mert én is Vasas vagyok és piros-kék és Angyalföld. Része vagyok mindannak, amit ez a történelmi csoda (és nemcsak sporttörténelmi) magában rejt. Ne higgyék, hogy megőrültem. Jól tudom én, hogy manapság valamennyien át vagyunk verve. Ma másról szól a sport, zsoldosok kergetik a labdát, akik, ha úgy hozza a jó sorsuk, holnaptól akár az Üllői úton ellenfelek lehetnek. (…) De nem érdekel az átverés! Mint ahogy a barcelonaiakat, manchesterieket és milánóiakat sem foglalkoztatja. Csak az számít, amit érzünk! Ez örök és megingathatatlan. (…) Az igazi Vasasnak, az igazi piros-kéknek, az igazi Angyalföldnek utánunk is élnie kell! Mert az sokkal, nagyon sokkal többről szól, mint pusztán a sport.”
