40. Aı'1rlmıdrı_yel, Miskolc. V. Sorozat, Tdrmdalommdomdnwk. 2ő(19ő3) Röftf. 73- 92-
A VÁLLALATI INNOVÁCIÓS TEVEKENYSEGHEZ KOTŐDO EGYEs JOGI KERDESEK KENDERES GYÖRGY
llııııfııglılás
A ırerıő az innovációs folyamat egymásra következő szakaszai szerint végzi el a kapcsolódó ı- ..ı „zıu|ı~llu-ı.éıek bemutatását és az ezekkel összefügő egyes problematikus csomópontok feltárásıit. ~ D „ısım kıwlıh részben a szerzői jog, döntően pedig az iparjogvédelem - ezen belül kiemelten az újlııwb sz ııılıllıııányok - szabálycsoportja befolyásolja. Ide sorolhatók még a kutatási-fejlesztési szerzőLõ... sr ıı vlllrılııtl újltási és találmányl szabályzatok kérdésköre is. A fejlesztési összefüggésben a knowz. z . _. .ıımlyıızisinak kérdését kell megemlíteni. A termelés fázisánál a munkaviszony, ezen belül a vil„nıı ırõlı érdekeltség és a termelési rendszerek néhány jogi szempontból is érdekes kérdése érdemel . „mısıı Ar. értékesítési (hasznosítási) szakasz jogi vonatkozásait a kötelrni jog különféle szerződése! „r .ru t lwı megközelíteni. Az innovációs rendszer egészét érintő jogi szabályozás, az együttműködési r. mmıılıı ıwrződéseket öleli fel. Szükséges még említést tenni a kisüzemi csoportos és egyéni vállal; ...smi ı1| |ugl lehetőségeiről is. `
A lóıııu tárgyalása során az innovációs lánc elemeihez - kutatás, fejlesztés, termelés. A. ıõb ıııós igyekszem hozzákapcsolni a lényegesebb jogi szabályokat. Természetesen a mııızlııııııı ny és a közgazdaságtudomány fogalomrendszere, logikája és kategóriai nem .§„.|«||„~ıñk mindig egyértelműen egymás mellé. (1) Ezért néha önkényesnek tűnhet
mı ırnııı-iıu-:S GYÖRGY .„-ımıılııyıııı üııztöndllas gyakornok Hırılııııııı lenlnlzmus Tanszék
is ı ~ı Mııımıv Egyetemváros 0. biriıııl lınélkezellt 1932./ÚL 2. 73
egy-egy szabálycsoport egyik vagy másik szakaszhoz való rendelése. Az inrıováciös folya~ mat egymásra következő szakaszainak megsértése nélküle feladat csak úgy volt megvalósítható, hogy a jog belső felépítése szenvedett törést, így pl.: a kötelmi jog, vagy az iparjogvédelem szabályai többé-kevésbé szétdaraboltan jelennek meg. Ezen túlmenően vannak a jognak olyan részei, melyek gyakorlatilag mindegyik innovációs fázishoz egyaránt és többé-kevésbé azonos intenzitással kapcsolódik, így ezekkel külön fejezetben foglalko zoııı Megjegyzendő továbbá, hogy az innovációval rendkívül sok és szerteágazó jogterület, jogágazat, szabályai foglalkoznak; a főbb jogterúletek a következők: a) Polgári jog - ezen belül főleg a szellemi alkotások joga, a kötelmi jog szabályrendszere, valamint a társulásokra vonatkozó szabályok; b) Pénzügyi jog - pl. vállalati alapképzés és finanszírozás kérdései; c) Munkajog - az ösztönzés munkajogi szabályai és a munkaviszony egyes kérdései; d) Eljárás jogok - ez főképp az előzőek dinamikus érvényesítését biztosítja, (pl.: polgári eljárásjog); e) Államigazgatási jog - pl.: engedélyhez kötött tevékenységek kérdése; f) Büntetőjog - pl.: a bitorlás szankcionálása, stb. ; A kutatási szakaszhoz kapcsolódó jogi kérdések A kutatás eredményei ölthetnek írásos formát (pl.: cikk, tanulmány, könyv, jegyzet. tervdokumentáció), lehetnek szöbeliek (pl. tudományos előadás) és végül megjelenhetnek tárgyiasult formában (pl.: termék, berendezés, eljárás, ill. ezek műszaki leírása). A jogi szabályozás az első két megjelenési formára vonatkozó szabályokat a szerzői jog keretébe helyezi, míg a harmadikként említettre az iparjogvédelmi szabályrendszerben tartalmaz rendelkezéseket. Az ide tartozó alapvető szabályokat a szerzői jogról szóló 1969. évi III. törvény (Szjt.) valamint a találmányok oltalmáról rendelkező 1969. évi II. törvény (Szt.) és az újításokról szóló 38/1974. (X. 30) MT. sz. rendelet (Ur.) tartalmazza. Az ipaıjogvédelemmel szemben a szerzői jog nemcsak tipikusan innovációval kapcsolatos szellemi alkotásokat szabályoz ~ hiszen ide tartoznak az irodalmi és művészeti alkotások is - mégis több közös vonás található a két szabályozási terület között. Mindkettőben meghatározást nyer a szerzők (alkotók) személyhez fűződő és vagyoni jogainak rendezése, és azok megsértésének jogi konzekvenciái. Ez utóbbinál maradva, amelyet a jog nyelvén bitorlás címszó alatt foglalhatunk öszsze, a jogi szankciók többfélék: lehetnek polgári jogi jellegűek, és lehetnek súlyosabb esetben - büntető jogthk. A polgári jog körébe eső szankőiök két egymástól jól elkülöníthető csoportba tagolódnak: egy részük objektiv, vagyis felróhatóságra (vétkességre) tekintet nélkül alkalmazható (pl.:jogsértés bírói megállapítása abbahagyásra, eltiltásra kötelezés stb.) más részük szubjektív - a bitorló vétkességén alapuló - szankciók (kártérítés), Ezen túlmenően a bitorló magatartások szubjektív alapú szankcióinál módosított Ptk. (1977. évi IV. törvény) által bevezetett „nem vagyoni kár” megtérítésének lehetőségét is fıgyelembe kell venni. Megjegyzendő, hogy a szerzői jogi .oltalom a más címen fennálló oltalomtól (pl.: szabadalmi oltalom) független, így azzal párhuzamosan is érvényesülhet. Az innováció szempontjából jelentősebb ipaıjogvédelmen belül két nagyobb szabálycsoport, az újítás és a találmány néhány kérdésével kivánok foglalkozni. E témakör-
74
mi ıımg kell különböztetni az általánosan kötelező, központilag kiadott rendelkezéseket ez ti gımiıtlkodó szervezetek szintjén jelentkező, a helyi viszonyokra adaptált szabályozást I ) A jogrend különbséget tesz az újítás és a találmány között, az újdonság szintje zzz-zı ıııı Az ıijítás esetében az újdonság csak vállalati szinten jelentkezik, tehát csak relatív rf-tlvgıt I-Lzzel szemben a találmány olyan abszolút újdonság, amely a tudomány adott állá.tzz ııiailvti fejez ki újat. A kettő között - az Szt.-ben és az Ur.-ban meghatározott - to„ıızm zlılierenciák is vannak. Tehát a szabadalmaztatható találmányok vonatkozásában -az-ııılwıı az ıˇıjításokkal - szabadalmi jogunk meglehetősen magas követelményeket tá„mzı Jelenleg nincs olyan - más jogrendszerek által ismert és alkalmazott - jogintézarany, ıııııcly kisebb jelentőségű, de új szerkezeti megoldások oltalmát biztosítaná (pl.: t-ıı~ızılızıt|ulom", használati mintaoltalom). Erre szükség lenne, mivel a gyakorlatban sokzi-zı zı ııılıilıııányi szintet el nem érő, de értékes megoldások még az újítások részére bizto.ııı ııı mikkorű védelmet sem kaphatják meg, mert esetleg kidolgozój ának munkaköri köı„tz-ozijwlıe tartozik az újdonság létrehozása. Az iımovációval összefügg a korábban hatályba volt szabadalmi törvényben még léı.- „ig ılv ıı jclenlegitől már hiányzó ún. pótszabadalom, vagy javítási szabadalom. Ennek ı.= „~,«f«gz~ ııı. volt, hogy a bejelentéstől számított egy évig az eredeti ún. törzs-szabadalom ımtiızıittajlcsztése esetén erre vonatkozóan pótszabadalmat lehetett szerezni és ez az emııız-ıi ıtlopoııt ig - függetlenül a fejlesztő személyétől - csak a törzsszabadalom tulajdon„„-„ııııık részére volt engedélyezhető. Igy egyrészt az eredeti feltalálónak sem kellett tartani zizıjzıı ıovıibbfejlesztésétől, ill. attól, hogy fejlesztési tevékenysége során kilép az eredeıı otıiılıııi körből és így új szabadalmi eljárás lefolytatása válik szükségessé, másrészt a tör-eımıulıııı időbeli korlát (egy év) ösztönzőleg hatott fejlesztő tevékenységére, hiszen .ah vıvılı ıtliitartamon belül élvezhette az említett előnyöket. Ezzel szemben a jelenlegi ı„-ly ıı~ı ııı.. hogy az esetleges továbbfejlesztés eredményeként előálló új megoldásra bárki i-z*-ııwı az-ı kııphat szabadalmat. Ez ellen védekezve viszont a feltalálók igyekeznek minél Liz-wir-riılı jcllemzőt szerepeltetni a főigénypontban, s ilyen módon az oltalmi kört minél ısgslitzzııı meghatározni, hogy ezek után nagyobb szabadságuk legyen az oltalmi körön ı„ziıı|ı vsltozatok kialakítására. Ez teljesen érthető,ınivel hatályos jogunk értelmében a i-zım\ıı~ıt~|l clrendelő határozat jogerőre emelkedését követően olyanímódosítás, mely az „lıalıııı kort bővíti, nem lehetséges. Megjegyzendő, hogy az OTH joggyakorlata e tendenE ıiı vıwıı .szorítani igyekszik. (2) Az esetleges fejlesztés eredményeként előálló változat ıeıtaı vagy ıııint önálló, új találmány az előzőtől különálló eljárásban - nyer elbírálást, vagy ,„-tliı. t vı. ıı gyakoribb, lévén továbbfejlesztésről szó, nem üti meg azt a szintet, ami az z„„ili„ mılıııtlalom engedélyezésénél megkívánt, s így e j_ogi védelmi formát nem élvezheti. A mılıııılalmi oltalom terjedelmét érinti az elöhasználatijog intézménye. Ez abban zu hogy aki ıı találmány tárgyát az elsőbbség napja előtt belföldön jóhiszeműen és gazdazzqı ıavvkvııységc körében rendszeresen előállította, vagy használta, vagy ennek érdekében tnm-ılv vlñkésztiletet tett, azzal szemben a szabadalmi oltalom - az előállítás, a használat ıiı ar a|fikı\w.ület mértékéig - nem érvényesül. Megjegyzendő, hogy az előállításra irányul » jo; ıwıııfsıık a szoros értelemben vett előállításra, hanem az előállított termékek forgaıi-tolni lıozııiıılıirıı is jogosít, de természetesen csak a korábbi terjedelemben. 75
ltt érdemes megemlíteni, az ún. kutatási (fejlesztési) szerződést, melyre vonatkozóan a Ptk. és a 7Il 978.(ll. l.)MT. sz. rendelet tartalmaz rendelkezéseket. Ezzel kapcsolatban három probléma emelhető ki: a) az eredmény-orientáltság vállalásának, b) a jogi oltalomban részesíthető szellemi termékek tulajdonjogának, c) az e szerződéstípuson belül érvényesülő eltérő felelősségi szabályoknak a kérdése ad. a) Az eredmény-orientáltság megvilágitásához tudni kell, hogy kétféle szerződés köthető. Egyrészt megbízási típusú kut.-fejl. szerződés, ahol a kutatásra vállalkozó csak ún. „gondos tevékenység” végzését vállalja, szemben a vállalkozási tipusú szerződéssel, ahol meghatározott eredmény elérése is szerződési kikötésként szerepel. A megbízási típusú szerződések tekinthetők általánosabban elteıjedtnek, noha az innováció szempontjából, az utóbbi típus sokkal kedvezőbbnek minősíthető. ad. b) A jogi oltalomban részesíthető szellemi termékek tulajdonjoga ill. a velük való rendelkezés joga fő szabályként a vállalkozót illeti meg, de ettől eltérő szerződési kikötés is tehető. E kérdés rendezését minden esetben célszerű megfelelő részletességgel az adott szerződésben szabályozni. ad. c) Az általános szabályokkal szemben - a kutatási szerződések sajátos jellegére gyelemmel (bizonytalansági elem) -legális mód ny ik a kártérítési felelősség korlátozására. Igy a „gondos tevékenységre” irányuló kötelezettség esetén (megbízási típus) a kikötött díj fele összegéig, eredmény szolgáltatására irányuló kötelezettség esetén pedig (vállakozási típus) a kikötött díj összegéig korlátozhatja felelősségét. Ezt azonban szintén szerződésbe kell és érdemes is foglalni. 2) Az egyes gazdálkodó szervek saját belső szabályozási tevékenységével függnek össze az újítási és találmányi szabályzatok, amelyeket a jogi személyek túlnyomó többsége (vállalatok, szövetkezetek, költségvetési szervek stb.) köteles elkészíteni. E szabályzatok célja, hogy a központi jogi szabályozás által meghatározott rendelkezéseket vállalati (helyi) szintre értelmezzék. A nem ritkán tapasztalható nem kielégítő vállalati gyakorlat rendszerint nem központi jogszabályi hiányosságokra, hanem azok hiányos ismeretére, vagy az abban foglaltak félreértésére, figyelmen kívül hagyására vezethető vissza. Rendkívül lényeges, hogy kellő áttekinthetőséggel és pontossággal szabályozásra kerüljön az újításokkal, illetve találmányokkal kapcsolatos vállalati ügyintézés menete, ezen belül is különösen a benyújtás, nyilvántartás, elbírálás kérdése. Az újítók és feltalálók anyagi elismerésének szabályozása szintén kiemelt jelentőségű. Ezzel függ össze a hasznos eredmény megállapításának, ill. mérésének kérdése. Ez a pénzben mérhető hasznos eredmény (általában a vállalati brutto adózatlan eredmény) vonatkozásában, látszólag kevésbé élesen vetődik fel, mint a pénzben nem mérhető haszños eredmény esetében. Valójában azonban miután a hasznos eredmény jelentkezésének összes esetére érvényes értékelést készíteni nem lehetséges, ezért erre vonatkozó tételes jogi rendelkezés sem született, így még a pénzben mérhető hasznos eredmény mibenléte is rengeteg gyakorlati problémát vet fel. Gondoljunk pl. rögtön az első lépésben jelentkező ún. ,,fedési százalék” meghatározására, vagyis, hogy a végtermék műszaki jellemzőinek mekkora részét fedi a találmány, vagy újítás szerinti megoldás. E kérdésekben legalább 76
ii .mvı-lvl szinten célszerű a helyi sajátosságokat is figyelembe vevő vállalati szintű rendelt„~ıı*-ıvk szabályzatbeli rögzítése. Ide tartozik az újítási és találmányi díjkulcsok megállapiı-n„ı is, ıııclyre vonatkozóan szolgálati találmányokrıál jogszabályi korlát nem érvényesül, «ı|ıı „nok esetében pedig az Ur. csak alsó határt állapít meg. Ezekre vonatkozóan tehát válıslaıı ~u.ııılű szabályozásra nyílik lehetőség. Mindenképpen hibás azonban az Ur.-ban m`eglzaı zııı ızoıt minimum díjkulcsok mechanikus átvétele, mely indokolatlan takarékossági „tt-ıııjıııııttıkat érvényesítve megfeledkezik a differenciált ösztönzés fontosságáról (3) A .tııi-mt.: időtartamának hossza szintén fontos ösztönző lehet. Erről is érdemes az újítási és ıaltılııızlııyi szabályzatban rendelkezni, mivel jogszabály csak 20 éves felső határt állapít „ing ııılzllıııányok esetében, újításokra vonatkozóan pedig általában egy évet rögzít; ez nıtzlılııırıl azonban fölfelé el lehet térni. Fontos még a találmányi díjra vonatkozó megáltıpz „lzis megkötésének időpontja is, mely a feltalálók szempontjából garanciális okok miatt lčııycges.
Az ıijítók és feltalálók erkölcsi elismerése szintén igényel vállalati szintű szabályo„ızı is Célszerű szabályozni pl.: hogy a vállalat mikor, milyen feltételeket figyelembe véve it--iz jııvııslatot az arra érdemes újító vagy feltaláló ,,Kiváló Ujító” ill. „Kiváló-Feltaláló” Lmıııız-ıésben való részesítésre. Emellett érdemes figyelembe venni a helyi lehetőségeket, „zıııı pl iı „Kiváló Dolgozó” kitüntetés adományozását is. ` |'ı oblémák forrása szokott még lenni a munkaköri kötelesség értelmezése ill. szabáıt „Aim Jogszabályellenes gyakorlat érvényesül ott, ahol pl.: a vezető állású dolgozókat -agy ıın-glıatározott munkakörökben foglalkoztatottakat - általában a kutatókat, terve„il-z~ı egy szerűen kizárják az újítás létrehozásának lehetőségéből. E gyakorlat hibás volmi zu is igazolja, hogy adott esetben egy valamilyen formai okból nem szabadalınaztathaı„ ilv ıı szabadalmi szinthez közel álló megoldás, mint újítás azért nem kaphat semmiféle ve-«Iı~Iııı«~l. mert megalkotója az említett munkakörök valamelyikében dolgozik. A helyes „tagi ılzhis az, hogy a munkaköri kötelességet csak a konkrét javaslat értékelésével, ezzel „mal iıggésben lehet ill. kell vizsgálni. Megjegyzendő, hogy a munkaköri kötelesség szamilvıızziszı ill. vizsgálata a találmányokkal kapcsolatban is alapvető jelentőségű, hiszen a ıalalıııiiııy szolgálati jellegének eldöntésekor ezt, mint legfontosabb feltételt kell mérleg l l
A ıııunkaköri kötelezettséggel párhuzamosan jelentkezik annak kérdése is, hogy az zıj ııwgtılılús -- az egyéb kritériumok mellett - akkor is új ításnak tekinthető, ha munkaLfııı kon-,lczettség keretein belül jött létre, de jelentős alkotó tevékenységnek minősül. A ız-8-ı»|z'~.-z rsıık az, vajon mi a jelentős alkotó tevékenység? Erről az újítási szabályzatban kell ıv-agy kellene) rendelkezni. Mindezeken túlmenően megemlíthető még néhány, a szabály „nok hıııı általában rendezetlen, vagy nem megfelelően rendezett kérdés. (4) Pl: az újíıaõiiiz lııısznositásában eredményes tevékenységet kifejtők anyagi elismerésének vállalati „-n.l|«~ t pl.: újítási, iparjogvédelmi előadók stb.); a viszonylagos újdonság megállapításá„st vıllhıhıtl előfeltételei, valamint az újító tevékenységre történő mozgósítás formái, „izızlııvıei és anyagi feltételei. Végezetül két, 1982. január l-től hatályba lépett, kedvező irányú jogszabály-váltó -.um lııvınlnı l`el a figyelmet. 77
Az egyik vállalati oldalról hat ösztönzőleg az új ításokra. Mint ismeretes, korábban az újítási díjakat a vállalat béralapjából, vagy felosztható részesedési alapból lehetett kifizetni, s ez gyakran újítóellenes hangulatot szült. 'Ezen enyhít valamelyest az az új ren delkezés, mely lehetővé teszi, hogy a részesedési alapból kifizetett újítási díjakkal . csökkentett részesedéi alapot terhelje a progresszív nyereségadófizetési kötelezettség. Ezen kívül a részesedési alapot terhelő újítási díjak összegével az ún. minimális része sedési alap túlléphető. `
Ú;`t:õz`01dzzzrõz pedig Kzdvezõnzk ıeıanıhzıõ, hogy z korábbi so OOO Ft-zõı 70 OOO Ft.-ra emelkedett fel az újítási díjakkal kapcsolatos adómentesség alsó határa. (5) A fejlesztéssel összefüggő egyes jogi kérdések E témakörben elsősorban a know-how-val összefüggő szabályozással, ill. SZHbályozatlansággal és két tipikusan fejlesztési szakaszhoz kapcsolódó szerződéssel kívánok foglalkozni. A know-how-nak rrıindmáig sem a nemzetközi, sem a hazai irodalomban és a joggyakorlatban sem alakult ki általánosan elfogadott meghatározása. (6) Induljunk ki az AIPPI (Nemzetközi 'Iparjogvédelmi Egyesület) által jóváhagyott meghatározásból, mely szerint ,,a know-how műszaki, kereskedelmi, adminisztratív, pénzügyi, vagy más természetű olyan ismeretekből és tapasztalatokból áll, amelyek egy vállakozó üzemben, vagy egy hivatás gyakorlásához felhasználhatók.” E fogalmat a továbbiakban szűkítő értelemben, csak a műszaki szellemi alkotások vonatkozásában fogjuk használni (ún. ipari knowhovv), kiegészítve azzal, hogy a nyilvánosságra nem hozott műszaki szellemi alkotásokat értjük alatta. A know-how lényege tehát, hogy valamilyen értéket képviselő, gyakorlatban felhasználható ismeretet, tapasztalatot jelent. Ahhoz, hogy know-how-ról beszélhesünk, annak az általános (közismert) műszaki ismereteken felüli ismeretnek kell lennie. A szabadalommal összevetve a know-how egy jóval kötetlenebb, jogilag szinte alig beszabályozott kategória, amely minden tekintetben messze tágabb mozgásterét biztosít alkalmazójának. Előnye a hosszadalmas szabadalmaztatási eljárással szemben, hogy létrejöttét követően rögtön gyakorlatba vehető, vagy értékesíthető. Egyben ezzel függ össze jogi oltalmának bizonytalansága is. Bizonyos esetekben azonban a szabadalommal egyenrangú, sőt időnként még értékesebb árúvá válhat, mert biztosabb védelmet nyújthat a ,,titkosítás”, mint a szabadalmaztatás, amely utóbbi szükségszerűen nyilvánosságrahozatallal jár. A know-how tulajdonosa viszont csak annyit tár fel a titokból, amennyit érdeke megkíván! A szabadalom megjelenési formája a szabadalmi leírás, melynek jogilag pontosan körülírt feltételek szerint kell elkészülnie. A know-how formája - részletes jogi szabályozás híján - rendkívül sokféle lehet, de két nagy rendező elv mégis megfigyelhető: az egyik a maradandóan rögzített know-how (pl.: műszaki leírás, számítás, rajz, folyamatábra stb .); másik a maradandóan nem rögzített know-how (pl.: betanítás révén szerzett ismeret, tudás).
78
A know-lıow tartalma vonatkozhat eljárásra (technológiára), konstrukclóra, tervezői
zı„-„wlıvıésl (üzemvlteli), anyagösszetételi (recept) és egyéb (pl.: szerelési, softwara) leii zlsltırt
A know-how árukénti megjelenési formái a következőképpen csoportosíthatóák: -„izıll-sz, ııııls jogokhoz kapcsolódó; áruhoz vagy szolgáltaláshoz kapcsolódó, és végül lroinplvx " kııow-how. Ez a csoportosítás nem csupán elméleti jelentőségű, mert a későbı.ı.zl. I-en (iıı. értékesítési résznél) tárgyalandó know-how átadására vonatkozó szerződésekH:-il ıvııkoılııli jelentősége van. A know-hovv-nak 1977-ig intézményes jogvédelme nem volt hazánkban. Ennek elle„ëzv A joggyııkorlat a tisztességtelen versenyről szóló 1923. évi V. törvény szabályait adaplnt „ z-lıtıııcrtc a know-how jogi oltalmát. A know-how-ra vonatkozó jelenleg hatályos jogznil- Iıaıı ( I) érvényesülő védelem lehetővé teszi a jogtalan elsajátítóval ill. felhasználóval .z.-„ılwıı ıı már korábban tárgyalt objektív és szubjektív szankciók alkalmazását, valamint eı..«ı."„„~gcı ad a jogalap nélküli gazdagodás ellenértékének az eredeti tulajdonos számára sl.. ııwgıéı ítésére. Mindezek mellett célszerű a know-how oltalmát a felek ÖI1kënÍ6S 61nsı .ııoııt-ıılıı alapuló szerződésbe (know-how szerződés) foglalni. A know-how-hoz is kapcsolódó és már régebb óta problémát jelentő kérdés a számíıs -sapi jııojnaıııok, a software-k védelme. A gondot az okozza, vajon a védelmet - a szabaız.ı„n |z ig, ıı szerzői jog, az újításokra vonatkozó rendelkezések, vagy a know-how-t megil1- ı»~ -~lızıIi mi keretei között valósítsuk meg. A vállalati és a bírói gyakorlat az előbbiek kö.„ı ınlzlı megoldást is elfogad. Véleményem szerint a jelenlegi szabályozás keretei között a zıı wine vetlelınét leginkább a know-how jogintézményében lehetne garantálni. (8) .`„mlııi kell a közreműködők dıjazása kérdésében korábban fennálló, de jogszabályi .„. z.l„-.ıınsok l`olytán 1982. január 1. hatállyal ma már jogilag megoldottnak tekinthető ,„„ı~l ııı.ııol. A gondotiáltalában az jelentette, hogy megelőzőleg a közreműködőkre, így 11|.. z .ızııknı sem volt jogi konstrukció, ezért a közreműködési díj fizetésének legális lehe: zzz*-gi- is lııılııyzott. A jelenleg hatályos szabályozás az ún. közreműködésre vonatkozó -.-za. „„l0v koııstrukciójával oldotta meg a kérdést. (9) Ennek keretében mód nyílik a muni .zl .ni k oıclességet meghaladó közreműködői tevékenység díjazására, mégpedig ugyanz-„ii loı nisok terhére és ugyanolyan szabályozás szerint, mint az adott újítás vagy talál.zzflm vi ıııııtkozásában. A közreműködői szerződésnek egyebek között tartalmaznia kell a t-„z i z-ııııikoılők személyre szólóan meghatározott feladatait, a munka elvégzésének módın ız-lıeıı-lelt, határidejét, a közreműködői díjat stb. Wgııl egy tipikus fejlesztési szakaszhoz kapcsolódó jogi kategóriáról, a kutatási (fejL- z z mr! z-mlrnények gyakorlati megvalósítására irányuló szerződésről szólnék. E szerző.ıõz izııgvıı általában a fejlesztési szakaszba eső tevékenység, prototípus, mintakészülék elõsıı ıı sza. ınıllszéria legyártása stb. Igy ez a szerződés ennek megfelelően állapít meg eltéré.at-z-ı ııızıs hasonló (pl.: kutatási-fejlesztési) vállalkozási szerződésekhez képest. Ilyen elté„za .tl ennél ıı szerződésnél az, hogy nincs mód a kártérítési felelősség-korlátozására. Hııııtén itt kell még megemlíteni az építési kisérletezési szerződést is, amelynek tárçı A .ız ılplıésiigyi ágazat műszaki fejlesztésére irányuló új műszaki megoldások kialakítását 79
szolgáló kísérleti tevékenység. Az építési kísérletezés magában foglalhatja újfajta termék prototípusának gyártását, minősítését és önálló kipróbálását, vagy vonatkozhat olyan épitési kivitelezői tevékenységre, amelynek során újfajta építési módot, ill. szerkezeti megoldást kísérleteznek ki, továbbá, amelynél kísérleti céllal újfajta terméket használnak fel. a döntően fejlesztést szolgáló szerződés leginkább akorábban tárgyalt kutatási (fejlesztési) szerződéssel mutat rokon vonásokat, pl.: itt szintén mód nyílt - az egyébként kivételesnek tekinthető - kártérítési felelősség korlátozására. (10) ı
A termelés fázisához kapcsolódó egyes jogi kérdések A következőkben - a teljesség igénye nélkül - a munkaviszony, ezen belül a vállalati belső érdekeltség, és a termelési rendszerekre vonatkozó néhány felvetéssel élek. A munkaviszonnyal összefüggésben is megfigyelhető a jogi szabályozás kettőssége; központilag kiadott jogszabályok és vállalaton belüli szabályozás. Az alapvető kérdések egységesen magasabb szintű jogszabályi formában - elsősorban a Munka Törvénykönyveben (Mt.) és a végrehajtása tárgyában kiadott jogszabályokban -jelennek meg, de ide tartozik, pl.: az egyes vállalatoknál alkalmazható bérszabályozási formát (bértömeg, bérszinvonal szabályozás különböző fajtái) kötelezően előíró 1/1981. (X. 30) ABMH sz. rendelkezés is. A központi és a vállalati szabályozás határmezsgyéjén helyezhetők el a bértarifák megállaitásáról szóló jogszabályok (1 1), melyek az egységesen szabályozott tartifarendszerek határain belül nyújtanak lehetőséget önálló vállalati döntésekre. Más kérdés, hogy a vállalatok e viszonylag korlátozott differenciálási lehetőséget sem használják ki megfelelően. A központilag kiadott jogszabályok egyes kérdések vállalati kollektív szerződésben való rendezését kötelezőként, másokét lehetőségként írják elő. A továbbiakban ezeket a vállalati innovációs folyamatot is befolyásoló területeket tekintjük át előrebocsátva azonbıııı hogy főképpen a jogi lehetőségekre és nem azok gyakorlati érvényesülésére kívánom helyezni a hangsúlyt. (12) A kollektív szerződésben kell meghatározni a dolgozók egyes csoportjaira vonatkozó bérrendszereket, bérformákat és a munka díjazásának egyéb feltételeit. Itt kell szabályozni a telje sítmény-követelményekkel összefüggő egyes kérdéseket és a bérpó tlékok feltételeit és mértékét is. Nagyon fontos megfelelően élni e lehetőséggel, mert - mint ismeretes - jelentős részben az alkalmazott bérformán múlik a teljesítmény-követelményekhez igazodó bérdifferenciálás. A vállalatoknak már az alapbérekre rendelkezésre álló pénzeszközök felosztásában érvényesíteniük kellene az innovációs teljesítmény ösztönzésének követelményeit. E követelményeket csak a mozgóbér-részből megfelelően kielégíteni ugyanis egyre kevésbé lehetséges. Az innovációs teljesítmények ösztönzése szempontjából fontos a 3/1981. (X. 31.) ABMH. sz. rendelkezés által szabályozott részesedési alap képzése és felhasználása területén érvényesülő vállalati szabályozás. Megjegyzendő azonban, hogy jelentősége a gyakorlatban fokozatosan csökken, mivel az átlagkeresetük egyre kisebb százalékát teszi ki csu80
„An l I 4) líelhasználása - a jogszabályban előírt kötelezettségek teljesítése után - a követte M iı) közvetlen anyagi ösztönzés címén felhasználható: prémium, jutalom, év végi ré.„-wzlzls, újítási díj és műszaki fejlesztést szolgáló - nyilvánosan meg nem hirdetett - páıt az .nok díjazása címén; b) meghatározott rendeltetésű jutattatásként, jóléti és kulturális zılıp klvgészítésére, tanulmányi ösztöndíjra, vissza nem térülő lakásépítési támogatásra, és |»»gozılntlylıan meghatározott egyéb célokra. A kollektív szerződésben kell meghatározni a bérfejlesztési befizetés teljesítése után ırznnnılıııııló részesedési alap felosztásának és felhasználásának elveit, a felsorolt egyes ré-.-z-A zl--z tételek egymás közötti arányait, illetőleg mértékét. A prémium, jutalom és az év -.zi-gi ıılszese dést szolgáló keretet a vállalat nagyobb egységei között a vállalat eredményeil„z.f valo hozzájárulás, vagy az egység eredményes munkáját kifejező más mutatók (pl.: ga i . lznzıglıssági, önköltség-csökkentési feladatok teljesítése) figyelembevételével általában :zl A all osztani. Emıek szabályait a kollektív szerződésben kell meghatározni. Ihéıııiumban vagy jutalomban - magasabb vezető állású dolgozók kivételével - a zsllalzıl bármely dolgozója, dolgozócsoportja, esetleg kisebb szervezeti egysége (pl.: műizah l ızlszesíthető. Ha ezt az összeget csoport vagy kisebb szervezeti egység kapja, annak -4 J- -tmmik közötti felosztása a kollektív szerződés rendelkezése szerint az egység vezetőı»a„-lz ugy köré be tartozik. A vállalat a kollektív szerződésben önállóan határozhatja meg a 1.. ı-ılııızı zá sok ill. a különféle jutalınak odaítélésének elveit, a jutalomban részesíthetők kö„H az zııokat a célokat, amelyek érdekében jutalmazni kíván (pl.: mozgóbérre vonatkozó alzlllvok ). Ez alól csupán a jubileumi jutalom képez kivételt. A dolgozók év végi részesedésének megállapítása szintén a kollektív szerződésben nzeglıııılııozott szabályok szerint, a munkabér és a vállalattal munkaviszonyban töltött idő zllsjzjiııı ıorlénik. Az előbbi két szemponton túl a kollektív szerződés további figyelembe -ez-aıl~I(`» szempontokat is megállapíthat (pl: nehéz fizikai munka fokozott figyelembevéteI- l I vlıvıliség van azonban arra is, hogy a kollektív szerződés ez év végi részesedést 3 rész„ „zzzııı I-Iszerint a vállalat a dolgozó részére a bérarányos és időarányos részen felül kiegss z ııeil ııtlhat a dolgozó munkájának eredményessége, fontossága és minősége alapulvéteıe val A llglıa kell különösebben bizonyítani, hogy az előző megoldással szemben ez utóbı.ı zoli kal lııkább módot ad az innovatív teljesítmények iigyelembevételére is, éppen ezért ..l|ı„ılıııos. hogy a vállalatok e lehetőséggel nem igen élnek. A magasabb vezető állású dolgozók ösztönzésével kapcsolatban megjegyzendő, hogy ..-zi-ııkıv ıı vállalati teljesítménymutatóhoz kötött prémiumfeladat teljesítése esetén éves ,.zelnıııııı, éves tevékenységük átfogó (komplex) értékelése alapján jutalom és az általá„zzz zızılnılyok szerint év végi részesedés fızethető. Ennek szabályai azonban nem a kollekılz „aı ıollésben, hanem a 4] 1981. (X. 31.) ABMH. sz. rendelkezésben nyertek elhelyezést, mz- ız „nl vzı ıı vállalat felügyeleti szervének meglehetősen szélesköű mérlegelési és döntési
ı-*E-il lzlı- kapcsolódik még - mint az anyagi ösztönzés közvetett formája - a béren kívüıı ımmtzlsoklıoz (pl.: a kulturális, jóléti intézményekhez) ezen belül is kiemelten a dolgo-»-t- mi iinfjıítıfséhez való vállalati hozzájárulás kérdése, amelynek részletes feltételeit és ...el ıallz*-l ıı jogszabályok keretei között - a kollektív szerződés határozza meg. 81
Az anyagi ösztönzés mellett fontos szerepet tölthet be az erkölcsi típusú ösztönzés, is,mely - többek között - megnyilvánulhat bizonyos címek, rangok, kitüntetések, meghatározott kedvezmények odaítélésében. Ennek feltételeiről szintén a kollektív szerződésben lehet rendelkezni. Végezetül, röviden szólnék a termelési rendszerek jogi szabályozásáról. A mezőgazdaságban a termelési rendszerek - melyek egy-egy termék vagy termékek korszerű termelésére alakult vállalatközi együttműködést jelentenek - a 70-es évek elejétől kezdtek elterjedni, mégpedig mindenféle rájuk vonatkozó jogi szabályozás nélkül. Ezek a kutatási és fejlesztési eredmények gyors gyakorlati ala.kalmazásba vételét jól példázó formák csak 1976-ban kerültek először kifejezett jogi szabályozás hatálya alá, majd az 1979-ben megjelent, a korábbit hatályon kívül helyező 911979. (VI. 15) MÉM.- sz. rendelet, a mindmáig erre vonatkozó egyetlen jogszabály. Ennek a jogilag alig szabályozott formának az előnyei és eredményei ma már közismertek és bizonyítják, hogy megfelelő feltételek esetén akár kifejezett jogi szabályozás hiányában is képes az innovációs folyamat kibontakozni és fejlődni. Természetesen a termelési rendszerekre vonatkozó ,,mögöttes jogterület” (pl.: a polgári jog, főleg kötelmi jogi szabályai, pénzügyi jog stb.) bőven tartalmaz olyan rendelkezést, amely alól egyetlen vállalatközi együttműködési forma sem függetlenítheti magát. Említést érdemel még, hogy a termelési rendszerek jogi megközelítését illetően létezik olyan álláspont is, amely nem az előbbi termelésorientált szempontot, hanem azt veszi figyelembe, hogy a rendszerek valamilyen szellemi alkotás (pl.: know-how) intézményes hasznosításának formái, ezért inkább a kutatási vagy fejlesztési szakhoz való kapcsolásukat tartja indololtnak. (14) Az értékesítési (hasznosítási) szakasz jogi vonatkozásai Az értékesítési szakaszhoz döntően a kötelmi jog, a különféle szerződésekre vonatkozó jogi szabályozás és részben a szellemi alkotások joga (pl.-: licencia szerződések, feltalálók díjazása stb.) kapcsolódik. Szükséges felhívni a figyelmet arra, hogy a szerződési szabadság részét képező ún. típusszabadság megteremti a lehetőséget a szerződéstípusok összemosódására. Igy egyre gyakoribb ak az ún. vegyes szerződések, amelyek több szerződéstípus elemeit egyesítik. Pl: keveredhetnek licencia és know-how elemek egy szerződésen belül. Ettől sokkal bonyolultabb bizonyos rendszerek átadásának (pl.: rendszerexport) esete, ahol szállítási, vállalkozási (fő- és alvállalkozók) licenc, know-how stb. elemek egy adott szerződésen belül jelennek meg. Az előbbi tendenciával párhuzamosan megfigyelhető az ún. innominát vagy atipikus szerződések teıjedése is, amelyek a tételes jogi szabályok egyik fajtájába sem sorolhatók be egyértelműen. Ilyenkor -jogvita esetén - a szerződés általános szabályai vagy analógia segíthet. Az előző tágító törekvésekkel együtt jelentkezik egy szűkítő jellegű tendencia is. Ez a szerződési feltételek szabványosításában, kész szerződési sémák megjelenésében ölt testet. Mindez közrehat a hagyományos szerződéstípusok felparcellázásában és határozott körvonalú szerződési modelleket alakít ki egy szerződéstípuson belül (pl.: biztosítás), vagy
82
tzılılı szerződéstípus elemeit vegyiti. Ez módot adhat a monopolhelyzetben levő vállalalnllnıık indokolatlan, egyoldalú előnyök kikötésére. Bár a módosított Ptk. 209. §-a ilyen l-„„~t|n-ıı lehetővé teszi a szerződés megtámadását, hathatós védelmet mégsem biztosít, mivel nı. okok nem a jogon belül, hanem sokkal irıkább a gazdasági szférában keresendõk. /I nem tipikusan innovációs, bár azzal összefüggő szerződések a következők lrflt8ltt8lC.'
adásvételi, szállítási, vállalkozási szerződés, ınegbízási, bizomány, kölcsön- és hitelszerződések. A következőkben e szerződések lényegét és az innovációval való kapcsolatukat. ıgvz-ksı.eııı bemutatni. Az adásvétel legegyszerűbben dolog (értsd: alatta árú) tulajdonba -nhtnı pénz ellenében; a szállítási szerződés pedig - mint az adásvétel egyik önállóan neve zıız-tl nlukzata - meghatározott dolognak a szerződést követő későbbi időpontban vagy ızltnıııklıatı való átadását jelenti (,,lıalasztott adásvétel”). Az innováció termelési fázisa alt lılfılnııı valamilyen termék kibocsájtásával ér véget. Ahhoz azonban, hogy a zárt innovttı los lánc kialakuljon, az árunak realizálódnia kell a piacon, mégpedig általában a fenti mi ıtnléstípusok valamelyike segítségével. Ezen túlmenően az áruk kereskedelme a tudonmıwns-ıııűszaki információk áramlásának is hordozó eszköze, hiszen az áruvilág legtöbb tsglıı valamilyen formában magában hordja azokat az információkat (a testet öltött új na lnılkát), amelyek az elkészítés, a gyártás módjára, annak elveire utalnak. Ennek kap.onı ıncghatározott műszaki színvonal elérésére ösztönönek, adott kutatási irány feladá„tt és nj irányok kitűzését motiválják. (15) A vállalkozási szerződés lényege: valamilyen munkával elérhető eredmény produkáı.l-nı és ezért ellenérték megfizetése. Az innováció eredménye nem csupán dolog (áru) fornnljztlnııı jelenhet meg, hanem munkával elérhető eredmény teljesítésében is. Ha a vállalLnzzlı tárgya kutatómunka végzése vagy építési kísérletezési feladatok ellátása, akkor ez nt-ın az általános szabályok szerinti vállalkozási szerződés, hanem annak egy-egy alfaja: lıv kutatási (fejlesztési), és építési kísérletezési szerződés jön létre, melyekkel sajátos tárgynk nıiatt korábban már foglalkoztunk. A megbízási szerződés alapján a megbízott a megbízó javára valaminő tevékenység itt z-|ıd-sérc (ügy ellátására) köteles. Lényegében középúton helyezkedik el a vállalkozási az n ıınınkaszerződés között, mert a megbízott önállóbban jár el mint a munkavállaló, de iz-vesln* önállóan mint a vállalkozó. Nem keverendő össze a megbízás a meghatalmazással mint ez utóbbi jogviszony tárgya szűkebb., csupán képviseletét foglal magában. A megbít .tt ıı 1. lnııováció értékesítési szakaszához pl.: a kereskedelmi képviseleti szerződés révén hip. ıolödhat, amelynek keretében a képviselő (megbízott) piackutatást, reklám- és propagnınlıılcvékenységet, ajánlattételre való felhívások kibocsájtását, ajánlatok tételét, stb. vegıl, tehát az értékesítési tevékenység elősegítése körébe eső feladatot lát el. Az inno83
vációhoz még szorosabban kapcsolódik egy szabadalom-kutatási megbízás adása pl. az OTH-nak, kutatóintézetnek vagy külkereskedelmi vállalatnak. A bizományi szerződés alapján a bizományos díjazás ellenében köteles a megbízó javá ra, de saját nevében szerződést (általában adásvételi szerződést) kötni. Témánk szempontjából a külföldi országokkal bonyolódó szellemi termékforgalom keretében kiemelt jelentőséggel bír a külkereskedelmi bizomány, ahol a bizományos csak külker. tevékenység folytatására jogosult szervezet lehet (pl.: Licencia, Novex, Tesco stb.), csak ő szerepelhet eladóként, vevőként. Sőt ebben az esetben mód nyílik vállalkozási vagy bármilyen más külkereskedelmi szerződés megkötésére is. Gyakran találkozhatunk bizományosi szerződés alkalmazásával a belföldi forgalom keretei között is, így pl.: az innovációs tevékenység előmozdítására és fejlesztésére alakult hazai szervezetek (Pannónia Mg. Társaság stb.) gyakorlatában. A hitel- és kölcsönszerződés vonatkozásában a Magyar Nemzeti Bank újszeñ pénzügyi intézkedésére az ún. innovációs hitelre kell utalni, bár megjegyzendő, hogy más hitelformák is bírhatnak innovációt előmozdító szereppel. Az innovációs folyamattal szoros kapcsolatban levő szerződéstípusok a következők: -, ~ -
hasznosítási (licencia) szerződés, know-how szerződés, újítás átadására kötött szerződés, kutatási (fejlesztési) szerződés, társulási szerződések, együttműködési (kooperációs) szerződések.
A fentiek közül a kutatási (fejlesztési) szerződésekről már esett szó, a társulási és az együttműködési szerződések pedig komplex jellegűk miatt a következő részben szerepelnek részletesebben. A szellemi termékek hasznosításának két alapesetét különböztethetjük meg: 1) a saját hasznosítást és 2) az értékesítést. 1) A saját hasznosítás körében kötelmi jogi probléma elvileg nem merül fel; szerződéskötésre is legfeljebb csak a feltalálókkal vagy újítókkal kerülhet sor. Szolgálati találmányok esetén a munkáltato és a feltaláló(k) díjazási szerződésben rendezik a feltaláló anyagi elismerésének mértékét, a díjfizetés kezdő és befejező időpontját, stb. Az újítások vonatkozásában -~ még pénzben nem mérhető hasznos eredmény esetében is - hasznosítási szerződést kell kötni, mely egyebek mellett az újítók díjazásáról is rendelkezik. Célszerű még, hogy több feltalálótárs vagy újító társ részesedésének százalékos megoszlását is a fenti szerződések tartalmazzák. 2) Az értékesítésnek két formáját különböztetjük meg: a) az átruházást, és b) a használati engedélyt (licenciát). ad. a) Az átruházás egyik esete, amikor a szabadalmat, a másik pedig amikor nem a már elnyert szabadalmat, hanem a szabadalom iránti igényt ruházzák át. Az ilyen szabadalom átruházási szerződéseket élesen meg kell különböztetni a licencia szerződésektől, ez utóbbiaknál ugyanis ajogosult (pl.: szabadalmas) rendelkezési joga elvileg továbbra is fennmarad, mig a szabadalom átruházás esetén jogutódlás következik be. 84
ml. h) A hasznosítást' engedély (licencia vagy hasznosítási szerződés) alapvető sza~ mlvaıı az Szt. tartalmazza; lényege, hogy a szabadalmas engedélyt ad a találmány hasznozııtıstıızı. ıı hasznosító pedig ennek fejében díjat fizet. A hasznosítási engedélyt többféle at zıktıılııti szempont szerint is csoportosíthatjuk. Tartalmilag a licencia a szabadalom tártlvtıııl .szolgáló találmány bármilyen hasznosítására, tehát előállítására, használatára, forgalnıııhzılıozatalára adhat jogot. A használati engedély ehhez képest lehet teljes, ha korlátlan lızıszıızilatra jogosít, ellenkező esetben részleges. Kiköthető a hasznosítás valamilyen ıf-ı ıılı-ıı vagy időbeli korlátja is. Ha a felek e kérdésre a szerződésben nem rendelkeznek, .z lılıvıııısitás fő szabályként teljes. Az engedélyest megillető jogok terjedelme szerint „„~p,kıı|oııböztetünk egyszerű és kizárólagos licenciát. Ha a szabadalmas maga is gyakorolıızıılzı ıı szabadalomból folyó használati jogosítványokat, s ha harmadik személynek továbızı lı. t-ııciát adhat, beszélünk egyszerű licenciáról. Ezzel szemben kizálólagos a licencia, ha zz mılılıılalomból folyó jogosítványokat a licencia alapján kizárólag az engedélyes gyako„ tlhzııjzı, tehát maga a szabadalmas is ki van zárva a használat sőt a további használati engwtvly :ıdıisából is. Itt az előző esettel ellentétes fő szabály érvényesül, ugyanis a hasznosíı.ı»zı m-ıtződés csak kifejezetten kikötés esetén ad kizárólagos hasznosítási jogot. Végül emıımsı üı dcmel az allicencia esete, amikor is a licenciavevő a szerződés alapján, kifejezetten ııt vıı kıkötés értelmében, jogosult a szerződés tárgya tekintetében további licencia szerző.tznwtt kótésére. Ez különösen a kizárólagos licencia esetén szokott előfordulni. A szerző.mı mrgy sajátosságai alapján még további három variánst különböztethetünk meg. Az zzlw zı klasszikus, hagyományos szabadalmi licencia szerződés (a továbbiakban ezt értjük ıı. mi ııı sze rződés alatt), a második a kizárólag know-how szolgáltatására irányuló knowIı. »w !m'm`r`a szerződés (a következőkben ezt know-how szerződésnek nevezzük) és a harmıızlık változat a védjegy licencia szerződés. Ezek igen gyakran vegyes jellegû' szerződés ı„ı „ı.ı|:i| öltik, amely elsősorban az első két változat összeolvadása útján jön létre. I-L vegyes szerződések valamint az, hogy a mai licencia szerződésekben már egyre ı„L.ı|ıh nem csupán jog átengedésén, hanem elsősorban műszaki ismeretek átadásán van .t ıttıııgsılly, szüli azt az eléggé elterjedt nézetet, hogy a know-how szolgáltatására irányuló «„~ı A „ltisck a licencia szerződések egyik variánsának tekintendők. (16) A valóban létező azt zızı.-. kapcsolatra tekintettel a továbbiakban a know-how és a licencia szerződések kér.tv-..-ıı pzirlıuzamosan tárgyalom. Az előbb említett, egyébként teljesen logikus gondolat, a lwlftlvııs jog tükrében - megítélésem szerint - nem fogadható el. (17) A jelenlegi jogi szaI-zılt t »zas szerint ugyanis a szabadalom esetében a jogosultnak kizárólagos jogai vannak és . |. .pt ıı engedi át másnak, míg nem szabadalmazott műszaki megoldásnál kizárólagos jog„«I ıız-ııı beszélhetünk, és a szerződés tárgya is inkább műszaki, szervezési stb. ismeretek „l ıı|ı.`ısıı, ııcnı pedig jog átengedése. A licencia és a know-how különbséget támasztja alá zzz Hz! :ızmı rendelkezése is, amely a szabadalmast a találmány megvalósításával kapcsolaı„~ ıııııszzıki tapasztalatok átadására csak akkor kötelezi, ha ebben a felek kifejezetten mfp_zıl|:ı|ıtıtltak. Eltérő voltukra utal, hogy szabályozásuk sem egységesen és egy helyen tt-ııw ııı zı szahadalmakra, licenciákra vonatkozóan a Szt-ben, a know-how-ra vonatkozóan jwılıp, ıı Pl k-ban ~ történt meg. Igy bár elfogadható az az álláspont, hogy a licencia szer-
85
ződések körében a tartalmi elemek bizonyos súlypont eltolódása miatt ,,modellváltásra" lenne szükség, egyenlőre a hatályos jogból kiindulva a licencia és know-how szerződés közé indokolatlan egyenlőség-jelet tenni, vagy akár egy szerződéstípuson belül két alfajtának tekinteni őket. Lényeges kérdés, hogy hol van a licencia és a know-how szerződés helye a szerződések rendszerében? Uralkodónak tekinthető az a nézet, mely a licencia szerződéseket önálló sui generis, a know-how szerződéseket pedig innominát (nem nevesített) sui generis típusnak tekintik. A know-how és a licencia szerződések tartalmát érintő számos kérdés közül csak néhány fontosabbra hívom fel a figyelmet. Ilyen a licencia dij megallapitásának módja, melyre a szerződési gyakorlat számos variánst dolgozott ki. Találhatunk fix dıjas licencia szerződéseket, bár ezek száma egyre csökken; gyakoribb a szerződő felek érdekközösségét jobban kifejező %-os licenciadij, valamint az ezzel némileg rokon ún. darab-licenciadı'j,` leggyakoribb azonban a kombinált, tehát fix összeget és %-os díjat egyesítő megoldás. Az ún. minimális licenciadij lényege, hogy az alapvető %-os kulcs alapján kalkulált díj mellett megállapítanak egy olyan minimális összeget, amelyet a licenciavevő minden körülmények között tartozik meg zetni. Végül meg kell emlékeznünk az ún. kompenzációs licencia szerződésekről, amelyeknél az ellenszolgáltatás nem pénzben, hanem a gyártott termék formájában történik. Mindezek vonatkoznak a know-how ellenértékének megállapítására is, azzal a különbséggel, hogy itt gyakoribb az egy összegben kikötött ellenérték. Ennek oka, hogy a know-how átadója tarthat attól, hogy mások is kidolgozzák ugyanazt a knowhovv-t, az :nyilvánosságra is kerülhet, és ilyenkor az átvevő esetleg felléphet a díj csökkenté sének vagy a fizetés megtagadásának igényével. Végezetül a know-how szerződésben feltétlenül szabályozandó néhány kérdést említek, melyek rendezése a licencia szerződésekben jogszabály diszpozitív rendelkezései folytán - nem feltétlenül szükséges. Ide tartozik az átadandó know-how pontosabb körülírása, az átadás módjának szabályozása, az esetleges területi vagy egyéb (pl.: darabszám) korlátozása, az átadó műszaki garanciái, és talán a legfontosabb, a titoktartási kötelezettség is. A szellemi termékek forgalmához tartozik, bár jóval kisebb jelentőségű, az újítás átadására irányuló szerződés, mely mindig az újítást értékesítő és az azt átvevő szervezet, nem pedig az újítás létrehozója és az átvevő között jön létre. Más kérdés, hogy az újító(k) díjazásáról e szerződésben rendelkezni kell. E szerződések megítélésénél abból kell kiindulni, hogy ilyen esetben az újítás is olyan műszaki információt tartalmaz, amely az átvevő vállalatnál nem ismert, számára értékkel bír, lényegében tehát know-how-nak minősül. A következőkben nem közvetlenül a szerződéshez kapcsolódó, de az értékesítési (hasznosítási) szakaszt közelről érintő néhány kérdést vetnék fel. A Szt. a szabadalmas kötelezettségévé teszi a találmányok népgazdasági szükségleteknek megfelelő saját, vagy licencia szerződés útján történő hasznositást,így akarván gátat vetni az innovációs folyamat egyes - különösen monopolhelyzetet élvező - vállalatok részéről való akadályozásának. E kötelezettség elmulasztása esetén bizonyos határidő letelte után (mely a bejelentés napjától számított négy év, vagy a megadástól számított há86
„tm ev, ha ez utóbbi hosszabb) a szabadalomra kényszerengedélyt kell adni, melyet bárlıwlv lıvllöldi vállalat igényelhet. E pozitivumnak tűnő rendelkezés kibontakozását a gyal-„ılııtlııııı nehezíti, hogy a bírósági gyakorlatban az ilyen eljárások szinte ismeretlenek. Az --L z-gy reszt , hogy a bírósági eljárás folyamán a kényszerengedélyt kérőnek számos, az engedély llı.-glıılzlsıiııak feltételéül szolgáló tényt kell bizonyítania, továbbá, hogy egy cég egyáltalán ké „zlıııv főként felléphessen, ahhoz már megelőzőleg tudnia kell, hogy az ő tevékenységi körébe ı.ıı ll tm, általa hasznosítható szabadalom létezik s annak hasznosítását a szabadalom elmulasıtutlıı I-Zııılitést érdemel még az innováció eredményeként megjelenő áru vagy technológia .znııı-I.-őjc'rıek - ezen belül is különösen a védjegyeknek - a megválasztása. A védjegy --ly lııı oltalom alatt álló megjelölés, amely alkalmas valamely vállalat áruinak vagy szolgálıaı .l-„ııııak más vállalat azonos vagy hasonló áruitól, vagy szolgáltatásaitól való megkülönlzmmesre. A Védjegyek a kereskedelem, a termelt árucikkek értékesítése során jelentenek ıtıı ıızktısainak ill. használóinak komoly előnyöket. Ismert védjegy esetén a vevő előlegezi A lııııılıııat a termék ill. annak gyártója, forgalmazója iránt és ezáltal őket jelentős piaci ı„«lz~kıt-ıésektől óvja meg. Megjegyzendő, hogy a szabadalomhoz hasonlóan a védjegy lnmıııllııtıira is lehetséges licencia szerződést kötni, de ez általában nem önállóan, hanem az tılzzıtlzılıııi jogok, illetve gyártástechnológiák eladásával párhuzamosan jelentkezik. (18) Az innovációs rendszer egészét vagy elemeinek többségét érintő jogi szabályozás A most ismertetésre kerülő együttműködési (kooperációs) szerződések és főképp ızıı -zıılzlsok elősegítik az innovációs rendszer elemei közötti transzmissziót, hozzájárulnak a Lıılnıılelc szervezetek koordinációs-kooperációs kapcsolatainak fejlesztéséhez, és lehetővé l.--„tk ıı közös érdekeltség, közös kockázat illetőleg kockázat megosztás kialakítását. A tudomány és technika mai szintjén a műszaki-fejlesztési feladatok megoldásának ııpık us ıııodelljévé válik a specializálódáson alapuló intenzív kooperáció, együttműködés. \ lnılzsoııös kapcsolatok és az információ áramlás tipikus szervezési mintájává a szerző.lm--. ıııódszerek válnak. Jelen esetben olyan átfogó, ún. együttműködési (kooperációs) „„zı A „lesck rendszerére kell gondolni, melyek mind a termelésre és értékesítésre, mind a hızıls kutatásra, fejlesztésre egyaránt vonatkozhatnak. E nem nevesített (innominát) -„=ı ıı „test ipusnak rendkívül sok alfaja lehetséges, kezdve a kétoldalú rövidtávú szerző»lt-wlt ml, a többoldalú, hosszú távú, vagy határozatlan ideig tartó szerződésekig. Igen us .ılzrıı ı. hogy ezek keretszerződés jelleggel is bírnak, amikor a partneri viszonyok szer„- mz- ıııcllett mintegy elvi alapul szolgálnak a jövőben immár konkrétabb nevesített z- z~ı zl ıtlesck létrejöttéhez. Fő funkcióját, a résztvevők közötti valamiféle koordinációs .:-. Ltıms érdekeltség kialakítását, különféle intenzitással láthatja el. Magasabb intenzitási ı„l. z tı ıııal, amikor a résztvevők bizonyos közös szerveket vagy szervezetet is létrehoz„ah _ lııııcly egyes kérdésekre vonatkozóan kötelező döntéseket is hozhat. Az ilyen típusú -„~ı ırnlesek főleg kutató intézetekkel való együttműködésnek - ezen belül is a tudomá„t z „. vımlıııények megismerésének és gyakorlatba való átültetésének - hathatós eszközei, ı„ıı lılkrılııırızási területük ettől jóval szélesebb.
87
A továbbiakban két témakört kívánok még érinteni: l) a társulásokra vonatkozó jogi szabályozás; és 2) az 1982. január 1-én hatályba lépett új kibővített kisüzemi, csoportos és egyéni vállalkozások kérdését. l) A társulások két nagyobb elkülöníthető csoportra oszthatók: a) vannak az állampolgárok által létrehozható társaságok, és b) a gazdálkodó szervezetek által létesíthető társaságok és társulások. a) A magánszemélyek által létrehozható társasághoz tartozik a polgári jogi társaság, az építőközösség, és a később tárgyalásra kerülő gazdasági munkaközösség. A polgári jogi társaság lényege, hogy a felek arra vállalnak kötelezettséget, hogy gazdasági tevékenységet igénylő közös céljuk elérése érdekében együttműködnek, és az ehhez szükséges anyagi eszközöket közös rendelkezésre bocsátják. Az ide tartozó egyik forma sem önálló jogi személy. b) A gazdálkodó szervezetek által létrehozható társulás (gazdasági társulás) lényegében gazdálkodó szervezetek közötti speciális árujellegű együttműködési kapcsolat, amelyben az együttműködés közös gazdasági vállalkozásra, ill. koordinációra irányul, és szükségképpen polgári jogi társulási formát igényel. Megjegyzendő, hogy a közös gazdasági vállalkozás és koordináció minden társulásban jelen van, a különbség csupán az, hogy adott társulási forma esetében melyiket tekinthetjük jellegadónak, meghatározónak. A gazdasági társulásokon belül különbséget kell tenni önálló jogi személy társulások és önálló jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok között. (A társulás szót, a jog általában az önálló jogi személyiség jelölésére használja - kivéve a részvénytársaságot és korlátolt felelősségű társaságot -, a társaság megjelölése pedig a jogi személyiség hiányára utal.) A jogi személyiségű társulásokat általában magasabb fokú formának szokták tekinteni az ilyennel nem rendelkezőkkel szemben, de ezzel kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy ez a társulási osztályozás kizárólag jogi jellegű különbséget fejez ki, mivel adott esetben egy jogi értelemben alacsonyabb fokú társulás gazdaságilag teljes mértékben egyenértékű lehet egy magasabb fokú társulással. (19) Az önálló jogi személy társulások a következők: közös vállalat, betéti társulás, egyesülés, részvénytársaság, korlátolt felelősségű társulás. A közös vállalat és a betéti társulás - mely utóbbi gyakorlatilag szocialista viszonyokra adaptált korlátolt felelősségű társulást jelent - fő gazdaságpolitikai funkcióját a közös gazdasági vállalkozásban és az ennek elemét képező vagyonegyesítésben határozhatjuk meg. Ezzel szemben az egyesülés főképpen koordinációs és kooperációs feladatok ellátására jön létre. E jogi formának az innovációs folyamatban való alkalmazhatóságát szépen példázza az 1980 óta működő Alkotó Ifjúság Egyesülés tevékenysége. Az előbbiekre vonatkozótól némileg eltérő rendelkezések vonatkoznak a kereskedelmi törvény által szabályozott részvénytársaságra és korlátolt felelősségű társaságra, melyek egyébként 1978. március l. után már csak külföldi részvétellel jöhetnek létre.
88
A gazdasági társulásokról szóló I978. évi 4. sz. tvr.-ben szabályozott nem önálló joga t.»z~ım*'ly társasági formák: a gazdasági társaság, a külkereskedelmi társaság és a kutatástr-|lvwtési társaság. A gazdasági társaság sajátos annyiban, hogy létrejöhet mind közös gaz.lzızztljrı tevékenység folytatására (vagyonegyesítés útján), mind pedig koordinációs feladaıı tk z-Ila tására. A külkereskedelmi társaság és a kutatási-fejlesztési társaság egyaránt közös gaızlzısıigl vállakozásnak tekinthető és ezen belül is nem a vagyonegyesítés, hanem a közös „ver meg veszteség tekinthető jellegadónak, bár a koordinációs elem is igen komoly mérıezltln-ıı jelen kell hogy legyen bennük. Még megemlítek két olyan társulási formát, amelyek tipikusan innovációs orientációı„ mrsnlásnak tekinthetők, és átfogják az innovációs rendszer összes elemét. Ezek: a jogi zzeaıelyként működő kutatási-fejlesztési-termelési egyesü lés és nem jogi személyként nlııltntlő kutatási-fejlesztési-termelési társulás. (20) Ilyen társulási formákat a kutatásbanızzjıt- -zı ıésben, illetőleg a kutatási eredmények hasznosításában és értékesítésében érdekelt gazJzllltznló szervezetek - ideértve a költségvetési rendszerben működő kutatóintézeteket, egyeıf-nwskı-l , és más kutató-fejlesztő szervezetek is - hozhatnak létre. E társulások jogilag is rögzíız-ıı z-ëlja: kutatási-fejlesztési eredmények elérése, termelésben való alkalmazása és (vagy értétõzıtese, a kockázat közös viselése és az elért gazdasági ere dményben történő részesedés alapján .!) A kisüzemi, a csoportos és egyéni vállakozásokra vonatkozó 1981 -ben megjelent ıtzın -zzııhályozás (21) maga is „jogi innováció”-nak tekinthető. Az új jogi szabályozás az t-zltlıjrı vállalkozási formák szélesitésével és újak bevezetésével olyan új kisvállalkozá-si forznzlk at létesített, amelyek az innovációs folyamatban további lehetséges szervezeti megoltlaız ıkıa adnak módot. Igy pl: alkalmasak lehetnek tudományos eredmények gyakorlati alLalııııızásának elterjesztésére, a felhasználókhoz való közvetitésre (pl.: gazdasági munkakö„ın-mg). Az új formák következőképpen rendszerezhetők, utalva a jogi státusra is: zzı n| szervezeti és vállalkozási formák az állami vállalatoknál: kisvállalat (jogi személy), leányvállalat (jogi személy), vállalatok egyes részlegeinek szerződésesfüzemeltetésére, (kötelmi jogi kapcsolatok, szerződés alapján), költségtérítéses rendszer (szerződéses kapcsolat), llı nl .s-:rovetkezeti formák: kisszövetkezet (önálló jogi személy), ipari és szolgáltató szakcsoport (nem jogi személy, így csak szövetkezet keretében működhet), mezőgazdasági szakcsoport (nem jogi személy), általányelszámolásos rendszer (szerződés, lényegében az a) pontban szereplő szerződéses üzemeltetéshez hasonló), " v ı nl lvlıetőségek és formák a magánszektorban.`_ kisipar (korábbitól rugalmasabb szabályozás jellemzi), gazdasági munkaközösség (nem jogi személy; korábban említett polgári jogi társaság egyik nevesített változata). (22) 89
IRODALOM
EÖRSI GYULA : Jog-gazdaság-jogrendszertagozódás. (A gazdaság és jog összefüggéséről és eltérő természetéről. )Akadémiai Kiadó, Bp. 1977. KLENK VILMOS: Az innovációs folyamat fékező és gátló körülrnényei. A műszaki és agrár
szellemi terrnékek belföldi forgalmazása MIE vitafórum, 1982. 162. BUJTÁS LÁSZLÓ:A vállalati struktúrák főbb innovációs hatásterületeinek gazdasági és iparjogvédelmi értékelése. Akadémiai Kiadó, Bp. 1980. 192. RÖTH RÓBERT: Az 1981-85 évekre készült vállalati újítási szabályzatok néhány jellemzője.
Ujitók Lapja, 1982. 1. sz. 3711981. (X. 27.) PM. sz. rendelet és 5711981. (XI. 19.) MT sz. rendelet A know-how fogalmának meghatározásával kapcsolatban ld.: Lontai Endre: A licencia szerződések alapvető kérdései. KJK. Bp. 1978. 100 és köv. old.; Mádi Csaba: Licenc és know-how. - KJK. Bp. 1976. 58. Gazda-Kövesdi-Vida: Találmányok, szabadalmak. Bp. 1981. 189-191.
A know-how-ra vonatkozóan az Szt. 18. § (2) bek. valamint a Ptk. 86-87. § és a Ptké II. (1978 évi 2. sz. tvr.) 4. § tartalmaz rendelkezéseket. A jogi oltalom hazai és nemzetközi problémáiról Ld. Hámori István: Software-gyártás. Heti Világgazdaság, 1981. 45. sz.
Ujítások vonatkozásában a 7011981 (XII. 28.) MT. sz. rendelet, találmányok esetében pedig a 7111981. (XII. 28) MT. sz. rendelet tartalmaz szabályokat. Az említett két szerződéstípus főbb szabályait a 711978. (II. 1.) MT. sz. rendelet XII. és XIII. fejezet tartalmazza. A jelenleg hatályos bértarifákat az 1981. január 1-től életbe lépett módosítás a 3011980. (XII. 29.) MüM. sz. rendelet tartalmazza. FALUSNÉ SZIKRA KATALIN:Munkabér, ösztönzés, elosztás. (A gyakorlati problémákról) Kossuth Kiadó Bp. 1979.
TÓTHNE SIKORA G.: A vállalati műszaki értelmiség innovációs tevékenységének anyagi ösztönzéséről. Borsodi Szemle, 1982. 1. sz. BAK - PAP - PRUGBERGER - MESZTICZKY: A mezőgazdasági termelési rendszerek jogi
szabályozásának néhány programja.Magyar Jog. 1979. 2. sz. MĂDI CSABA:A szellemi exportról. Kossuth Kiadó, Bp. 1979. 18-19. LONTAI ENDRE: id. mű. 114 és köv. old. valamint Iparjogvédelmi ismeretek IX. (Licencia-
forgalmi ismeretek) Bp. 1981. 70-72. GAZDA ISTVÁN: Az ipari know-how. (Ezt az álláspontot képviseli) Bp. 1969 és Gazda - Kövesdi - Vida: id. mű. A védjegyről az 1969 évi IX. törvény rendelkezik. SĂRKÖZI TAMÁS - FÁBIÃN FERENC: Vállalati társulások joga Akadémiai Kiadó, Bp. 1978. 25.
Az alapvető szabályokat a 3011978. (IX. 27.) MT. sz. rendelet a kutatási-fejlesztési-termelési egyesülésről és társulásról, valamint a létesítés és működés pénzügyi feltételeiről szóló 211980. (ll l I PM-MüM. sz. rendelet tartalmazza.
lt
A vonatkozó főbb jogszabályok: az állami vállalatokat érintően az 1981. évi 20. sz. tvr. és a
-1211981. (IX. 28.) MT. sz. rendelet; a szövetkezetek vonatkozásában az 1981. évi 14. sz. tvr. és a 2511981 (IX. S.) MT. sz. r, akisiparról az 1981. évi 16 sz. tvr. és a 411981 (IX. 9.) lphl. sz. r; ıı gazdasági munkaközösségekzől az 1981. évi 15. SZ. ÉVI. és a 2811931 (IX. 9.) MT. SZ. I.
1 _!
A felsorolt formákat részletesen elemzi a Vállalkozók zsebkönyve. Alkotó Ifjúság Egyesülés
(1982. 13-117. o.) és a Magyar Jog 1982112. számában megjelent hat tanulmány (1057-1115)
SOME LEGAL QUESTIONS RELATED T0 COMPANY INNOVATION ACTIVITY
bv GY. KENDERES S u rn m ary Author shows related legal orders according to order of consecutive stages of innovatíon pro--sı_ zııul discovers connected with these problematic points of junction. The research is partly in u..„. t-zl hy author”s right, decisive in uenced by protection of industrial property among them mainly „nınvaılnıı and invention. Here can be also put questions of research-development contract and companv Innovation and invention rules. In connection with developments the know-how regulation quz..ı tnm should be mentioned. In the production phase the labour relations, within it the systems company „nıeı ınterest system, and some question of production systems which are interesting in Iegal term -- -fı ı tı to ıııention. The realízation (utilization) phase legal relations can be appoached through various ...nınn-ts of contract-law. Legal regulation of all innovatíon system containes cooperation-association law ı Nvccssery to mention the new legal possibility of small-scale plant group-and private Venture.
ÜBER EINIGE, MIT DER BETRIEBLICI-IEN INNOVATIONSTĂTIGKEIT VERBUNDENE RECHTSFRAGEN von GY. KENDERES Zusammenfassung
lıvı Verfasser führt, entsprechend den aufeinanderfolgenden Phasen des Innovationsprozes.ez »He elnschlägigen Rechtsbestimmungen vor und macht mit den dazugehörigen einzelnen problemana tnnı K notenpunkten bekannt. Die Forschung wird durch eine Gruppe von Satzungen beeinflusst, nv- ru einem geringeren Teil das Urheberrecht, zum überwiegenden Teil aber den Gewerbeschutz ...nt ıırıwrlıalb dessen vorrangig die Neuerungen und Erfindungen - betreffen. Auch das Fragenko mpız - -hu Vcrträge über Forschung und Entwicklung und der Betriebsvorschriften ir Neuerungen und l ztıınlııııgeıı können hierzu gerechnet werden. In Verbindung mit der Entwicklung sollte das Probıztn ılvı R cgelung des Know-how erwähnt werden. Bei der Produktionsphase verdienen einige, auch aus
„zz hılıı Iıer Sicht interessante Fragen des Arbeitsverhältnisses, innerhalb dessen diejenigen der inneren Leııtetıllt-lıen Interessiertheit und der Produktionssysteme erwähnt zu werden. Die rechtlichen BezieIznnıvıı ıler Phase Verwertung (Nutzbarmachung) lassen sich durch verschiedene Verträge des Obligaıız-nzım lıtv anniihern. Durch die das gesamte Innovationssystem berührende Rechtsregelung werden .mz lumpvrations- und Assoziationsverträge erfasst. Mit erwähnt werden sollten auch noch die neuen Reclıts m ılıı lıkallen lr Kleinbetriebs-Unternehmungen auf kollektiver und individueller Basis.
vı
HEKOTOPHE IOPHHHHECKHE BOI`IPOCbl, CBHBAI-II-IblE C l-IOBATOPCKOÜ 11E TEJ'1bHOC'I`bI0 TIPEIIHPPIHTPIH
II. KEHIIEPEIII Peaıo M e
.
ABTOP l'IOKa3I>IBa6T B IIOPHIIKB CIIBIIOBHÍII-IH 3TaIIOB HPOIIBCCR HOBOBBBIIGHHX CBH3aHl'H:I6 C HHMH IOPHIÜFÍCCKHB HOCIHHOBHBHHH H OTICPBIBBBT HCKOTOPBIB l'IpOŐJ'I6MaTHÍ-ICCKHG TOÍIKH. Ha HCC
nenonarme B Menbuıett Mepe annner anTopcı
Kuo ynoıvmnyTL Bonpoc pernamenmpoaarmn Texuonorım. B nponaaoncraennolt crpepe ıvroxcno ynoıvrm-ry1`r-. neKoTopı-.ıe, Hmeıorıuıe ıopnrrrruecıudi nl-rTepec, nonpocrzı Tpynoaoro ornouıennz, Bnyrpenı-ıero unrepeca npemıpnnrırn H nponaaoncrnennaıx cncreıvı. I0pnrrmıe=uı
=~#
92
A NEHEz1PARı MŰSZAKI EGYETEM KÖZLEMÉNYEI
V. sorozat
TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK 28. KÖTET ° 1-4. FÜZET
Ml'sK()I(
l)83
HU ıssN 0324-6779
SZERKESZTÖ BIZOTTSÁG:
KUN LÁSZLÓ felelős szerkesztő NAGY ALADÁR, SZOKOLI LÁSZLÓ, TUBA IMRE
Kiadja a Nehézipari Műszaki Egyetem Kiadásért felelős: Dr. Kozák Imre rektorhelyettes NME Sokszorosító Üzeme Miskolc-Egyetemváros, 1983. Nyomdaszám: KSZ-1600-83-NME Engedély száma: MTTH-III-3183l1976. Sajtó alá rendezte: Dr. Farkas József egyetemi tanár Technikai szerkesztők: Kovácsné Kismarton Gabriella, Molnár Lászlóné, Németh Zoltánné ' Meelent az NME Közleményei Szerkesztőségének gondozásában Kézirat szedése: 1983. jan. 1.- 1983. ápr. 30-ig. Sokszorosítóba leadva: 1983. máj. l- Példányszám: 300
'Készült IBM-72 composer szedéssel, rotaprint lemezről laz MSZ 5601-59 és MSZ 5602-S5 szabványok szerint, 17,5 BI5 ív terjedelemben rsokszorosításért felelős: Tóth Ottó mb. üzemvezető
TARTALOMJEGYZÉK
Szokolt' László: Infrastruktúra és gazdasági növekedés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . _ .
.l
Lengyel Béla: Versenyárelv és gyakorlat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
.15
Nagy Aladár: A műszaki innovációk személyi feltételeiről . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
49
Tóthné Silcora Gizella: A műszaki értelmiség innovációs tevékenységének anyagi ösztönzése
57
Kenderes G A vállalati innovációs tevékenységhez kötődő egyes jogi kérdések . . . .
7 .l
Bozsik Sándorné: Szakszervezeti munka a borsodi bányákban 1950-1953 között . . . _ .
9.1
Vida József? A miskolci írócsoport és a „miskolci kocsonya" . . . . . . . . . . . . . . . . . .
lII
Kovács Ernő: A jubiláló munkásőrség történetéből . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
127
Madarász György: A termelőszövetkezeti átszervezés előkészítése és első eredményei BorsodAbaúj-Zemplén megyében 1958-59-ben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
l4l
Garadnai János: A dialektikus szemléletmód néhány jellemző vonásáról . . . . . . . . . . .
IS9
Majoros György: A társadalmi törvények néhány kérdése a hazai viták tükrében . . . . . .
l7l
Pongrácz Sándor: Morális kategóriák Descartes-nál . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
187
Bodó Pál: Az elidegenedés kategóriarendszerének néhány vonatkozása Marxnál . . . . . . .
205
Balogh Gyuláné: Spinoza (Születésének háromszázötvenedik évfordulójára) . . . . . . . . .
219
Bánhegyi Tiborné: A foglalkoztatottságszerkezeti változásai Borsodban 1960-80 között .
211.1
Fabinyr' Erzsébet: A fizikai dolgozó nők munkájának néhány jellemzője és az ezzel járó elé gedettség egy nehézipari vállalatnál . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
25|
26.1
