A Tungsram Rt. első évszázada A hazai fényforrásgyártás zászlóshajójának múltja és jelene szervesen egybefonódik az elektrotechnika és villamosipar fejlődésével. A XVIII. és XIX. század felfedezései nyomán - a XIX. század első harmadától - sorra születtek m e g a villamosenergia hasznosítását szolgáló alapvető ipari találmányok és alkalmazások, mint Silling elektromos távírója 1832-ben, Bell telefonja 1876-ban, Edison szénszálas izzólámpája 1879-ben stb. A b e n n ü k rejlő vállalkozói lehetőségek kiaknázására alapította meg a pesti születésű Egger Béla Bernát Bécsben 1865-ben első, majd Pesten 1872-ben második műhelyét. A Mechanische Werkstätte u n d Telegraphen-Bauanstalt bécsi cég budapesti távirdafelszerelési fióküzletét 1876-ban jegyezték b e a cégbíróságon. A vállalkozás 1882-től Első Osztrák-Magyar Villamvilágítási és Erőátviteli Gyár Egger B. és Tsa n é v e n közkereseti társaságként működött. A szénszálas izzók gyártásával Angliát, Franciaországot és Svájcot megelőző vállalatnál készült el 1884-ben az első hazai gyártású telefonkészülék. A termékek között csengők, mikrofonok, villamos jelzőkészülékek és távirdafelszerelési cikkek egyaránt helyet foglaltak. Első sikerüket az 1885. évi országos kiállításon aratták. A Dorottya utcából 1887-ben a nagyobb Huszár utcai gyártelepre költöző vállalat izzólámpa részlegéből hívták életre 1889-ben a Villanyos Izzólámpagyár Rt.-t, míg a távirdaprofilt folytató mechanikai gyáregység közkereseti társaságként működött tovább. A két testvérgyár 1896. augusztus l-jétől Egyesült Villamossági Rt. név alatt üzemelt, termékskálája felölelte a villamos erőátvitel és a gyengeáramú villamosipar szinte teljes körét. A vállalkozás keretei a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank és szövetségesének, a tőkeerős Wiener Bankvereinnek bevonásával kitágultak. A vállalat a telefonok és telefonközpontok gyártásában é p p úgy meghatározó erőt képviselt, mint a vasútbiztosító berendezések előállításában a londoni Westinghouse Co.-val létesített gyártási együttműködés nyomán. Az 1899-ben megkezdett erősáramú motor és dinamógyártáson kívül erőtelepek sorát építettek, néhányat saját tulajdonban üzemeltetett. A sebesen fejlődő fényforrásgyártás 1902/03-ban már 6 millió d b szénszálas izzót állított elő az alapításkori 1,16 millióval szemben. 1904-ben vásárolták meg - a műszaki fejlődéssel lépést tartva - a fényforrásgyártásban forradalmi változást hozó volfrámszálas izzók előállításának szabadalmát a bécsi Justh Sándortól és Hanaman Ferenctől. A volfrámizzók diadalútja az 1906-ban megindított tömeggyártással bontakozott ki. Az új korszak nyitányaként a vállalat nevét - 1906. március 23-án - Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt.-re, a közismert Egyesült Izzóra változtatták, ezzel is jelezve, hogy a termékprofilban az izzólámpagyártás került az első helyre. A TUNGSRAM márkavédjegy szót 1909-ben alkották meg, és azt 1912-től alkalmazták a termékeken. 1912-ben vették meg az amerikai General Electric cégtől a húzott szálú volfrámlámpák gyártási szabadalmát, majd a spiralizált volfrámszálas izzókét. A vállalat a szénszálas izzók értékesítésére 1903-ban alakult nemzetközi kartellben 13 európai vállalat között - a harmadik helyet foglalta el, és 1907-től - miután a Ganz gyár beszüntette az izzólámpák gyártását - a hazai fényforrásgyártás éllovasa lett. Az egyre jobban szakosodó villamosiparban azonban elkerülhetetlen volt az erők koncentrálása. 1899-től ezért profiltisztításokat hajtottak végre. Elsőként az erősáramú profiltól váltak meg. Folytatója később a Magyar Brown Boweri Művek Rt. lett. Az újpesti Váci útra 1901-ben átköltöző vállalatnál a fényforrásgyártáson kívül már csak a vasútbiztosító berendezések és a telefónia profilja maradt meg. A műszaki fejlesztés szakadatlanul folyt az 1914-ben már 4 ezer fős vállalatnál. 1915ben vitték piacra az olcsó töltőgázú félwattos és húzott volframszálas izzókat, majd az argontöltésű, spiralizált volfrámszálas lámpákat a megszerzett amerikai gyártási szaba-
57
dalom birtokában. Az első világháború alatti hadiipari célú fejlesztések n y o m á n 1917től a Telefongyár katonai rádióihoz Tungsram-elektroncsöveket szállítottak. Az első világháború után átrendeződött Európában az Egyesült Izzó gyorsan magára talált. 1921-ben tulajdonostárssá tette az amerikai International General Electric Co.-t, és negyedszázad alatt kiépítette világot behálózó Tungsram-konszernjét. 1943-ban 19 országban már 15 vállalat csaknem 14 ezer munkással tartozott hozzá. A multinacionális nagyvállalat racionális fejlesztési és üzletpolitikája nyomán a nemzetközi fényforrásés elektroncsőgyártásnak számottevő tényezője lett. Vezető szerepet vitt az 1924-ben megalakult nemzetközi izzólámpa- és az 1934-ben létesült nemzetközi rádiócsőkartellben. Termékeinek 80 %-át külföldi exportpiacokon értékesítette. Több devizabevételt hozott az országnak, mint az egész magyar mezőgazdaság. A külföldi tőke segítségével végrehajtott modernizációs (automatizációs) program során az Egyesült Izzó az 1940-es évek elejére 5 ezer fős létszámával évi 25 millió d b izzólámpát és kb. 2,5 millió d b elektroncsövet állított elő. A m ű k ö d é s hatékonyságát fokozták az újabb tudatos profiltisztítások. 1925-ben a vasútbiztosító berendezések, 1928-ban pedig a telefónia profiljától szabadultak meg, jóllehet az ekkor már az International Telephon and Telegraph Corp. (ITT) érdekeltségébe tartozó Western Electric céggel 1921-ben kötött és a manuális telefonközpontok rekonstnikcióját célzó licencszerződés nyomán Közép-Európában elsőként gyártottak rotary rendszerű korszerű telefonközpontokat. Miután azonban a telefontermékek fejlesztése m e r ő b e n eltért a fényforrásokétól, ezt a profilt az ugyancsak ITT érdekeltségű Standard Villamossági Rt. vette át. A korszerű fényforrás- és elektroncsőgyártást mozdította elő az 1922/23-tól megindult gyárgépesítés a General Electric dokumentációjával, kezdetben m é g a telefóniaprofilhoz kötődően. A csereszabatos gép- és szerszámgyártáson kívül az újpesti gyár racionális termelési vertikumának kialakítását szolgálták a felvásárolt gyárak. Az újpesti fejlesztések elsősorban az izzószál tökéletesítésére és a töltőgáz minőségének javítására irányultak. 1924-ben és 1931-ben a duplaspirál alkalmazását lehetővé tévő alaktartó volfrámszálat szabadalmaztatták, majd Bródy Imre jelentette b e 1930ban elvi jelentőségű szabadalmát gáztöltésű fémszálas izzólámpára. Az általa megalkotott és az 1936. évi Budapesti Nemzetközi Vásáron bemutatott kriptonlámpa gyártása az ajkai kriptongyárban előállított kriptongázzal 1937-től lendült fel. Az első hazai higany-és kadmiumgőz lámpák 1936-ban készültek el, miként az első kísérleti neoncsövek. Az 1920-as évek elejétől terjedő rádiózás új iparágak sorát hívta életre. Az Egyesült Izzó fel is figyelt a technika új vívmányára. 1922-ben szervezték meg a kísérleti elektroncsőgyártó, az ún. audion osztályt, majd 1931-től az elektroncsövek ipari gyártását. A Tungsram-Western márkájú rádiókészülékeket 1925 és 1929 között forgalmazták. A készülékgyártást 1931-től profilírozták az érdekeltségi vállalatként m ű k ö d ő Orion Villamossági Rt-re, amely újpesti elektroncsöveket épített készülékeibe. Még 1927-ben született m e g a Tungsram-báriumcső szabadalma. Az első katódsugárcsöves kísérletek után 1937 nyarán Walt Disney Mickey egerének és a Tungsram emblémának képátvitele járt sikerrel. A további televíziós kísérletekhez szükséges Braun-csövek amerikai gyártási dokumentációjához azonban már n e m juthattak hozzá az időközben kitört második világháború miatt. A vállalat páratlanul gyors műszaki fejlődésének motorja Aschner Lipót személye volt, aki 1892-től állt a vállalat szolgálatában, s aki 1921-től menedzser vezérigazgatóként következetes üzletpolitikával a magyar ipar nagy úttörői közé tartozott. Szociális érzékenységével és a vállalati sport- és kulturális élet bőkezű támogatójaként egyaránt kitűnt. A Tungsram vizisporttelep 1938. évi és a békásmegyeri vállalati üdülőtelep
58
1942. évi létrehozása egyaránt nevéhez fűződik. Aschner Lipót tudománypártolása túlnyúlt vállalatán. Anyagi támogatásával jött létre 1936-ban a mai Műegyetem atomfizikai tanszéke, majd egy évvel később a mellette m ű k ö d ő tudományos kísérleti és kutatóintézet. Az ipari tudományosság elszánt harcosaként szervezte meg a vállalatnál 1920-ban az első magyarországi ipari kutatólaboratóriumot. Az elméleti kutatások és a gyakorlati alkalmazások összhangját megteremtő szellemi innovációs bázis élén Pfeifer Ignác egykori műegyetemi professzor állt, akit nyugdíjba vonulásakor a k é s ő b b világhírűvé vált Bay Zoltán váltott fel. Neves munkatársa volt Bródy Imre, a kriptonlámpa feltalálója, számos más szellemi kiválóság mellett. Az 1941-től hadiüzemként m ű k ö d ő és hadi célú rádiócsőgyártást, valamint lokátorkísérleteket is folytató vállalat - a jövőbeli béke reményében - 1943-ra építette fel ajkai hőerőművét, hogy ottani üveggyára energiaszükségletét saját erőből biztosítsa. A német katonákat 1945. január 15-én szorították ki a Vörös Hadsereg előőrsei a gyártelepről, amelyet a nyilas szervek kitelepítési és üzembénítási szándéka ellenére is sikerült sértetlenül megmenteni. A munkatársaknak azonban csaknem 10 %-a már nem térhetett vissza a frontokról és a koncentrációs táborokból, miként Bródy Imre, a kiváló tudós sem. A gyár dolgozói javából az élet megindításán fáradoztak, amikor 1945. március 15én bekövetkezett a tragédia, a gyárat hadizsákmányként leszerelték és berendezéseit a Szovjetunióba szállították. Felszerelésének 96 %-a veszett oda. Csak a csupasz falak maradtak meg. Hosszú é v e k b e telt a kifosztott gyár felszerelése új gépekkel és berendezésekkel. Az újjáépítés mégis hozott világsikert. A korábban Bay Zoltán vezette kutatócsoport 1946-ban, a stabil forint megteremtésének évében megalkotta, a FöldHold távolságot telemetrikus módszerrel mérő holdradart. Szinte a semmiből keltették életre az izzólámpa- és rádiócsőgyártást. A tőkekisajátítás „száraz utas" kommunista módszere és a még kis szériagyártás miatt azonban gazdaságtalan termelés folyt. Súlyos gondot okozott a felvett iparindítási hitelek törlesztése is. így egyenes út vezetett az 1948. március 25-ei államosításig. Miután azonban tartani lehetett a vállalat külföldi részvényeseinek megtorló intézkedéseitől, elsősorban attól, hogy a Tungsramkonszern külföldi érdekeltségei elvesznek, április végére helyreállították a régi részvénytársasági működési formát, és az 1950-es évek elejére, ha nagy nehézségekkel is, de rendezték a külföldi leányvállalatok helyzetét. A vállalat korábbi termelési és értékesítési rendszerét még az első 5 éves terv elején szétzúzták. Régi vezetőit újakkal váltották fel, akik az állami kézbe került részvénytöbbség birtokában az állami akarat közvetői lettek. Az Egyesült Izzó világra nyitott kapcsolatrendszerét felszámolták, exporttevékenységét az Elektroimpex N.V.-re profilírozták, megmaradt külföldi érdekeltségei feletti rendelkezési jogát megszüntették, önálló kutató-fejlesztő tevékenységét a hazai autarkiás iparfejlesztési célkitűzések alá rendelték. A Híradástechnikai Igazgatóság, majd a közvetlen minisztériumi irányítás alá vont Egyesült Izzó lámpatermelése 1950-re mégis elérte az 1938. évi 25 millió db-ot, és rádiócsőgyártása is megközelítette az utolsó békeéviét (2,2 millió db-bal, azaz 86 %kai). Munkáslétszáma e k k o r 5400 főt tett ki. A vállalat továbbra is első helyen állt saját ágazatában, a híradástechnikai ipar teljes termelésének 35-39%-át, exportjának 38-48 %-át, míg foglalkoztatottjainak 37-39 %-át adta. A központi tervutasításos mechanizmus, a sorozatos és megalapozatlan vállalati öszszevonások, n e m k ü l ö n b e n profilmódosítások negatív hatásai idővel egyre jobban kiütköztek. A mind krónikusabb újpesti helyhiány miatt vidéki gyártóüzemek sorát létesítették. A Miskolc melletti Csanyikvölgyben m ű k ö d ő új kriptongyár 1952-től, a rákospalotai Vákuumtechnikai Gépgyár 1951-től, a váci alkatrészgyár 1957-től termelt.
59
Az Egyesült Izzó hiába igyekezett megszabadulni a nehézkes tervgazdasági irányítási módszerektől, önállósulási törekvései kudarcot vallottak. A nehézségeket gyártási kooperációkkal, majd a kooperációs partnerek vállalatba olvasztásával hidalta át. Emiatt azonban ú j a b b és újabb átszervezéseket élt meg. 1953-ban kormányhatározatra még ún. közszükségleti cikkeket (karácsonyfadíszeket, dominójátékokat) is gyártott. S miközben a világ fényforrásgyártása a félvezetők megjelenésével forradalmasodott, Újpesten a termelés mennyiségi növelésével küszködtek. A gyártmányfejlesztés és a választékbővítés csak lassan nyert teret. A tranzisztorok alkalmazása gyakorlatilag az 1950-es évek végéig késett. Az egyébként helyesen meghatározott fejlesztési irányok késedelmesen bontakoztak ki. Amíg a hagyományos normállámpa-termelés 19ó2-re 36 millió d b fölé emelkedett, és egy évtized alatt az új fejlesztésű izzólámpák gyártása megnégyszereződött, a xenon- és higanygőzlámpák választéka csak 1960-tól bővült. A halogénlámpák fejlesztése is csupán 1961-től indult meg. Összességében a vállalat gyártotta világítási cikkek mennyisége 1950 és 1962 között 3,5-szeresére, az elektroncsöveké 6-szorosára emelkedett, d e a növekedésben a hatékonyság vajmi kevés szerepet játszott. A többlépcsős szocialista iparirányítási rendszer modernizálási kísérlete az 1960-as évek elejétől újabb átszervezési hullámot indított el. Az Egyesült Izzót 1963- január l-jével ipari nagyvállalattá szervezték át, hozzácsatolva a Magyar Adócsőgyárat, a Konverta Egyenirányító Gyárat, a gyöngyösi Szerszám- és Készülékgyárat, majd 1964-től a Laboratóriumi Felszerelések Gyárának kvarclámpákat és csöveket gyártó egyik telepét. A fővárosi Gábor Áron Öntöde és Gépgyárat, a pécsi Sopiana és a győri Kisalföldi Gépgyárat 1973-ban kapcsolták a vállalathoz, ettől remélve a vákuumtechnikai gépgyártás fellendülését. Újabb beruházások következtek. 1964-ben megépült a nagykanizsai fényforrásgyár, új helyre költözött a Vákuumtechnikai Gépgyár és új irodaház épült Újpesten. A kaposvári elektroncsőgyár 1968ban, a hajdúnánási alkatrészgyár 1974-ben olvadt be a vállalatba. A vidéki ipartelepítéseket a kormányprogramok éppen úgy ösztönözték, mint az újpesti törzsgyár hely- és időközben fellépett munkaerőhiánya. így helyeződött vidékre a gép- és alkatrészgyártás. Gyöngyösön az 1950-es és 1960-as évek fordulójától félvezetők, tranzisztorok, diódák és vákuumtechnikai gépek nagyüzemi gyártása, Nagykanizsán az izzólámpák és búráik előállítása valósult meg. A leállított váci TV-képcsőgyártás helyére 1972-ben telepítették ki a fénycsövek és törpelámpák előállítását. Zalaegerszegre 1976-tól koncentrálták a korszerű lámpafejgyártást. Kaposvár 1970-től lett a vevőcsövek, fénycsőfejek, tranzisztorállványok, halogén- és egyes autólámpák gyártó bázisa. Hajdúböszörményben 1969-től a spirálgyártást, míg Kisvárdán 1975-től az autólámpaspirálok gyártását oldották meg. Hajdúnánás a duplaspirálok előállításával foglalkozott. A tömeggyártás kiterjedésével elhasználódó gépek és gyártelepek rekonstrukciókra szorultak. Emiatt 1967 és 1974 között Nagykanizsán európai színvonalon modernizálták a normállámpák gyártását. Sikeres új termékek (szuperbalux, Tungsragold stb.) jelentek meg. 1971-től ugrásszerűen fejlődött a nagynyomású nátriumgőz-, 1972-től a higanygőz-, a nagynyomású xenon- és a fémhalogénlámpák termelése. Növekedett az aszimmetrikus autólámpák előállítása is, összefüggésben a hazai motorizációs és urbanizációs folyamatokkal. A világpiacokon a TUNGSRAM márkát újra felfedezték. Az 1971 és 1975 között kifejlesztett új fényforrásoknak mintegy fele már megfelelt a nemzetközi piaci követelményeknek. Az 1975-ben gyártott 290 millió d b fényforrásból 128 millió normál-, 136 millió speciális, 6,4 millió halogén- 6,9 millió nagylámpa és 10,9 millió fénycső volt. A félvezetőgyártás 1963-tól indult fejlődésnek. A szórakoztató elektronikához, a számítógép- és műszeriparhoz szorosan kapcsolódó korszerű tömeggyártás - a szilícium félvezetők előállításával - 1968-tól az ún. planár ü z e m b e n valósult meg. 1975-ben már 38 millió db dióda, 23 millió tranzisztor és 433 ezer IC készült.
60
Az 1963 és 1975 között évente gyártott 12-18 millió d b elektroncső 98 %-a vevőcső volt. Egyötödük ugyan elavult, gyártásuk mégis kifizetődött az utáncsövezési igények miatt. Az elektroncsőgyártás n e m volt sikeres ágazat, mivel javarészt reprodukciós fejlesztések folytak a novál, az ipari és egyéb csövek terén. Az 1956-ban megindított és 1960-tól Vácott folyó fekete-fehér TV-képcsőgyártás a színes televíziózás térhódításával visszaszorult. Miután azonban az import képcsövek árban és minőségben felülmúlták az Orion TV-kbe beépített hazai képcsövekét, 1971-ben felhagytak gyártásukkal. Hasonló helyzet állt elő az adócsőgyártásban is. 1975-ben már csak 17 ezer db adócsövet állítottak elő, harmadát az 1955. évi mennyiségnek. A mikrohullámú csövek'kiváltotta versenyben alulmaradtak. Az Egyesült Izzó 1963 és 1975 között ugyan növelte bel- és külföldi súlyát, megháromszorozta termelési értékét, 1970/71-től bevezette a számítógépes termelésszervezést, dinamikusan fejlesztette gépgyártási ágazatát, és felújította kapcsolatait 1965-ben a General Electric céggel, miután 1957-ben visszanyert önálló exportjogával fokozatosan növelte tőkés exportját, mégsem fejlődött egyenletesen. A gazdaságirányítás 1968. évi reformja ellenére sem javult önköltsége, és nehézkes nagyvállalati szervezete számos működési zavart okozott. Nyeresége a nettó árbevételhez képest egyharmadáról egytizedére csökkent, jóllehet létszáma 30-31 ezer főre duzzadt. Az 1970-es évek közepétől bekövetkezett olajár-robbanások, a belföldi romló árviszonyok és a csökkent fizetőképes kereslet csak súlyosbította helyzetét. Terve a konvertibilis export növelésére meghiúsult. A nagyberuházási program a fényforrásgyártás korszerűsítésére így hatalmas veszteségeket okozott. Újabb átszervezések következtek. A vállalatból 1981-ben kivált a pécsi gépgyár, 1983-ban a Konverta gyár és más részlegek is önállósultak. A félvezető profilt az új Mikroelektronikai Vállalat vette át. A létszám 1986-ig radikálisan 20 ezerre csökkent. Sikerágazatnak leginkább a gépgyártás számított, amely kész gyárak sorát építette meg a fejlődő és a szocialista országokban. A Tungsram márkanevet 1984-ben felvevő vállalat az 1980-as évek közepén .strukturális válságban volt. Felhalmozott adósságait ugyan részben elengedték, részben átütemezték, d e szerkezetváltási program nélkül nem léphetett előre. Megújulásához meg kellett teremtenie az energiatakarékos k o m p a k t fénycsövek, a halogén hidegtükrös és infralámpák, a szoffita fényhalogénlámpák stb. versenyképes gyártásának feltételét, modernizálnia kellett 11 hazai és 2 külföldi fényforrásgyártó, vákuumtechnikai gépgyártó, vákuum, illetve elektronikai üzemét ahhoz, hogy a több mint 100 országba irányuló exportját fejleszthesse. A vállalat valódi részvénytársasággá szervezésére az első lépéseket 1987-ben tették meg. A Magyar Hitel Bank közreműködésével 1988-ban rendezték a vállalat pénzügyi helyzetét, majd 1989-ben az osztrák Girozentrale vezetésével konzorcium létesült a részvények átvételére. Ezt követte a részvények visszavásárlása, majd 1989 végén az amerikai General Electric megtalálása szakmai befektetőként. A GE ekkor vette át a részvények 50 %-át +1 részvényt 150 millió dollár értékben. Tulajdonosi részesedése 1993-ig 99,6 %-ra emelkedett. A GE-rendszerben az újpesti vállalat gyors ü t e m b e n bontotta le saját bürokráciáját, kialakítva vevőbarát és piacorientált üzletvitelét. A modernizáció új üzletfilozófiát igényelt. Alapelveit 1994-től a GE magatartási kódexe rögzíti. A Tungsram Rt. - a GE által 1991-ben megvásárolt Thorn EMI céggel együtt - 1992. január l-jétől beintegrálódott a GE Lighting Europe szervezetrendszerébe, amely a GE valamennyi európai fényforrásgyártó vállalatának központja. Az 1991- évi vállalati bevétel 80 %-a a fényforrásgyártásból, 17 %-a a fényforrásgyártó gépsorok előállításából, míg 3 %-a az elektronikai tennékek eladásából származott. A GE tőkeinjekciójával a beruházásokra kiéhezett vállalatnál megindultak a rekonstrukciók. Az 1992-ben létesült Bródy Imre Kutató Központ megújult. A szakemberutánpótlásról a GE belső továbbképzési rendszere gondoskodik. Az új, eredmény- és
61
üzletorientált kutatási-fejlesztési koncepció m e r e d e k fejlődési pályára állította a vállalatot. A megalakult team-ekben résztvevő kutatók, fejlesztők, technológusok, gyártók és értékesítési szakemberek intenzív termékfejlesztése nyomán az évenként bevezetett lámpatípusok száma fél évtized alatt meghatszorozódott. Az elsőként piacra vitt termékek részesedése 1995-ben már meghaladta az 50 %-ot. Növekedett az energiatakarékos fényforrások, a környezetbarát, a hosszú élettartamú és magas fényhasznosítású kompakt fénycsövek, elektróda nélküli kisülő lámpák, magas színstabilitású kerámia halogénlámpák és halogén izzólámpák jelentősége. A magas világítási komfortú, biztonságos üzemviteli!, fonnatervezett gyártmányok gyártási ciklusideje lerövidült. 1994-ben Hannoverben vásári díjat nyert a csak Nagykanizsán gyártott Genura indukciós lámpa, majd 1995-ben a Heliax kompakt fénycső. 1993-tól látványosan megújult a csomagolás. Néhány év alatt kiépült a márkaképviselői hálózat, amely a belföldi értékesítés több, mint 60 %-át bonyolítja, korszen'í raktárházzal a háttérben. 1990 után a vákuumtechnikai gépexport mellett a fényforrásexport egyre nagyobb jelentőségű lett. Kiépült a külföldi kereskedelmi szervezet, különös tekintettel Kelet-Európára. Kiváló üzlet a komplett fényrendszerek telepítése. A vállalat modernizációs programjában a gyárak sora újult meg. Az 1990-93 közötti bombázások 8-10 %-a (kb. 10 millió dollár) környezetvédelmi jellegű volt. A modernizált nagykanizsai fényforrásgyár 1995-ben már több, mint 500 millió lámpát gyártott az 1970. évi 320 millióval szemben. Az üzembehelyezett korszerű fénycsőgyártó gépsorokkal a jövő évezred jól értékesíthető energiatakarékos lámpagyártását (kompakt fénycsövek, elektróda nélküli lámpák) teremtették meg. Az itt gyártott autólámpák méltó versenytársai az európai piacon az Osram és a Philips cégek termékeinek. A 3500 fővel m ű k ö d ő gyár, amelybe a GE ausztriai és svédországi lámpagyártását is áttelepítették, a modern fényforrásokból az egész világot képes ellátni. Itt jött létre 1993-ban a GE második európai elosztó központja is a hagyományos lámpa- és üvegbúragyártás kiterjesztése mellett. A váci fényforrásgyár az Enfieldból 1994-ben áttelepült fénycsőgyártó b e r e n d e z é sekkel technológiáját szintén megújította. Innen látják el Nagykanizsát üvegcsövekkel a kompakt fénycsőgyártáshoz. A kisvárdai fényforrásgyár 1993-tól a GE-n belüli lapított halogénlámpagyártásnak lett központja. 1993/94-ben Angliából a Striplight lámpa-, míg Ausztriából a vonalizzógyártást vette át. A zalaegerszegi lámpafej- és sajtolt alkatrészgyártás technológiai rekonstrukciója nyomán 1995-re - öt év alatt - a normál lámpafejgyártás kb. kétszeresére, míg a fénycsőfejek gyártása háromszorosára, összességében mintegy 1250 millió db-ra nőtt. A zalaegerszegi termékeket a GE-gyárakban hasznosítják. A hajdúböszörményi gyár a legjobb hatékonyságú GE-gyárak közé tartozik, b e n n e a világon először kapcsolták össze a fém-, huzal- és spirálgyártást, azaz a volfrámfeldolgozás három fő gyártási fázisát. Hajdúböszörménybe került át nemcsak a hajdúnánási gyár, hanem n é h á n y angliai gyártású spirál előállítása is. Az új csúcstechnikára világszínvonalon álló normállámpa spirálgyártó csarnok létesült. A Vákuumtechnikai Gépgyár a GE-gyárakat a legkorszerűbb technológiákkal, gépekkel, gyártósorokkal látja el. Az osztrák és angol GE-gyárakból korszerű berendezéseket vett át. A gyár kulcsszerepet játszott a korszerű nagykanizsai kompakt fénycsőgyártás megvalósításában, s az oda telepített Genuralámpák elsőkénti világpiacra vitelében. A kisebb győri gépgyárban szintén jelentős korszeríísítések történtek. A rekonstrukciók következtében a Tungsram Rt. valamennyi gyárában javult a termékek minősége, csökkentek a költségek, gyorsabb lett a vevők kiszolgálása, gazdaságossá vált a fejlesztés, nőtt a termelékenység, megvalósult a takarékos anyagfelhasználás. A beruházások már 1991-ben - két év alatt - 55 millió dollárt tettek ki, többet,
62
mint amit a vállalatba két évtized alatt invesztáltak, miközben leválasztották a gazdaságtalan profilokat (pl. 1993-ban a Vakuumelektronikai Gyárat). A kialakított vállalati jövőkép a minőségi fényforrásgyártásra helyezi a hangsúlyt. Ehhez teremtették m e g a teljes gyártási folyamatban a minőség biztosításának új rendszerét. A hibátlan gyártás előfeltételeként bevezették az ISO 9000 nemzetközi minőségi szabványt. 1994-ben és 1995-ben több tízmillió dollár nagyságrendű további bemházást hajtottak végre. 1995-re megszületett a GE 21. századi jövőképe, a VISION 2000 program is, amely a GE-Tungsramot a vezető fényforrásgyártók közé emeli. Egységes Tungsram-kép van kialakulóban jellegzetes GE-arculattal. A dinamikus nemzetközi nagyvállalat rugalmas üzletpolitikával, vevő-, felhasználó- és környezetbarát termékekkel kívánja szolgálni az alkotás örömét, a fényre vágyó e m b e r javát, d e ugyanakkor ápolni a legnemesebb ipari hagyományokat is. Ennek a törekvésnek jegyében avatták fel 1991-ben Aschner Lipót emléktábláját Újpesten, és neveztek el róla közteret. Koroknai
Ákos
Ötven éves a forint Fél évszázad hosszú idő - n e m csak egy ember, d e még egy valuta életében is. Magyarországon például Mária Terézia „konvenciós pénze" óta a forint az első, amelyiknek sikerült megérnie ezt a kort! Igazán megérdemli tehát, hogy - a millecententárium és 1956 évfordulójának országos ünnepségei mellett - erről a jubileumról is megemlékezzünk. Augusztus 1-én volt ugyanis pontosan 50 éve annak, hogy ilyen és hasonló, többhasábos címekkel jelent meg szinte valamennyi hazai napilap: „A p e n g ő haláltusája" „Mától forint". Aznap született m e g az új valuta - véget vetve ezzel egy bizarr „magyar világrekordot" h o z ó folyamatnak: a történelem addigi legnagyobb inflációjának. Pedig elődje, a p e n g ő szebb napokat látott valaha. Forgalomba kerülésétől, 1927. január 1-től több mint egy évtizedig kifejezetten stabil, értékálló pénznek számított; szilárdan őrizte árfolyamát mind az arannyal, mind a dollárral szemben, ( l g törtarany 1927 elején 3,80 pengőbe, 1938 elején 4,40 p e n g ő b e került; 1 $ ugyanekkor 5,70, ill. 5,40 pengőt ért. A p e n g ő gyors értékvesztése 1938-ban, a Darányi Kálmán miniszterelnök által meghirdetett „győri program"-mal kezdődött. Ez a terv a háborús felkészülést, a hadiipar intenzív fejlesztését szolgálta: 1 milliárd pengőt kívánt „honvédelmi célokra" fordítani. A fegyverkezés azonban mindenkor inflációt gerjeszt, hiszen végső soron társadalmilag hasznosíthatatlan beruházásokat, ilyen „javak" előállítását szolgálja. Az összeg zömét ráadásul állami hitelekből biztosították, melyeket (megfelelő ánialap nélküli) bankjegykibocsátással „ellentételeztek". 1941-től, az országnak a háborúba való belépését követően a Bárdossy-, majd a Kállay-kormány is egyre gyakrabban nyúlt a „bankóprés" (azaz a fedezet nélküli bankjegykibocsátás) eszközéhez; a német megszállás, majd a nyilas hatalomátvétel után pedig ez vált a költségvetés szinte kizárólagos forrásává. A forgalomban lévő bankjegyek mennyisége 1938. december 31-re már majdnem megkétszereződött (863,4 millió p e n g ő r e emelkedett); 1943 végére 4391,7 milliót, a következő év decemberre pedig már 12.181,3 milliót tett ki. E hatalmas szaponilat egy részének ugyan volt fedezete, sőt az 1938-1941 között bekövetkezett területi gyarapodás (Felvidék, Erdély, Délvidék) meg is követelt, reálissá is tett bizonyos növekedést - ez az arány azonban m i n d e n k é p p e n indokolatlan volt. A fejenkénti bankjegyforgalom 14-szeresére duzzadt, miközben az áruforgalom (folyó árakon) csak négyszeresére nőtt!
63
