A The Explorer bemutatja:

CULT EXPLORER

A The Explorer bemutatja:

A KÖ KÖZELMÚLTBAN ÖZELMÚL Ú TBAN OLVA OLVASTAM V STAM EGY NÉMET É CIKKET ALBÁ ALBÁNIÁRÓL, ÁNIÁ ÁRÓL, Ó AMELYNEK „EURÓPA UTOLSÓ MÁJUS KÖZEPÉN Ó Ó TITKA” VOLT A CÍME. Í Á É ALBÁNIÁBA UTAZTAM E TITOK, VAGY TITKOK FELFEDEZÉSÉRE.OTT TARTÓZKODÁSOM ALATT A KIS ORSZÁGBAN KÖZEL 4000 KILOMÉTERT UTAZTAM, SOK EMBERT, KÖZTÜK A TRÓNÖRÖKÖST ÉS A MINISZTERELNÖKÖT IS MEGSZÓLALTATTAM. AZT REMÉLTEM, HOGY SIKERÜL A SZÁMOMRA LEGIZGALMASABB TITOKRA VÁLASZT KAPNI: EBBEN AZ ORSZÁGBAN, AMELY LÁTSZÓLAG OLYAN HATALMAS VÁLTOZÁSOKON MENT ÁT, MEGVÁLTOZTAK-E AZ EMBEREK? BOLDOGABBAK-E MA, MINT 20 EGYNÉHÁNY ÉVE VOLTAK? ÍRTA: LÁZÁR ÁDÁM FÉNYKÉPEK: FRANCIS KEATEN

www.explorerworld.hu 29

CULT EXPLORER

CULT EXPLORER

L

eveszi vastag szemüvegét, megkeveri apró csészéje alján a kávét, és rágyújt harmadik cigarettájára. 10 perce ültünk le beszélgetni. 35-40 éves lehet. Újságíró, végzettségét tekintve történész. Ahogy mondja, „a nevem alapján mohamedán, de valójában semmi nem vagyok. Hoxha ezen a területen nagyon sikeres volt. Majdnem teljesen kiirtotta belőlünk a vallást. Olyanok vagyunk, mint Skanderbeg – átnéz rám, hogy ismerős-e a név. – Tudja, ő a nemzeti hősünk. Kereszténynek született, azután mohamedánként élte le életét, és végül katolikusként halt meg. Különböző nyomásokat, érdekeket követve lettünk vagy felejtettünk el hívői, követői, tagadói lenni vallásnak, ideológiának.” 1967-ig ha nem is túl hivalkodóan, de még gyakorolhatták hitüket az emberek. Ezt követően az országban csaknem az összes templomot, mecsetet lerombolták, és Albánia hivatalosan is ateista lett. Nézem, meg sem említi, hogy családjával milyen borzalmakat művelt a Diktátor. „Ha cigaretta van az asztalon, asszony az ágyban, nem kérdezed, hogy elveheted-e” – mondja egy kutatónő, akit a nők helyzetéről kérdezek. Az általa idézett közmondásban benne van az erről a témáról írt 400 oldalas könyvének lényege.

A HOXHA-KORSZAK NÉMA EMLÉKEI A LÉPTEN-NYOMON LÁTHATÓ BUNKERROMOK.

„A KÖZMONDÁSOK JÓ LEHETÔSÉGET NYÚJTANAK, HOGY RÁKÉRDEZZEK: HOL VANNAK A NÔK? OTTHON VANNAK, ELFOGLALTAK. MI TÖRTÉNNE, HA ELJÖNNÉNEK VELETEK? RÁM NÉZ, MÉLYET SZÍV CIGARETTÁJÁBÓL. „LELÔNÉNK ÔKET” – MONDJA.”

EXPLORER GUIDE ÚT – BIZTONSÁG: EGYÉNILEG

TIRANAI ÉLETKÉPEK. „Jöjjenek, üljenek át hoz-

w 30 www.explorerworld.hu

CSOPORTOSAN

TEREP – ÉLMÉNY: KALAND KIHÍVÁS TERMÉSZETI LÁTNIVALÓK ÁLLÓKÉPESSÉG

1

10

AJÁNLOTT ÖLTÖZÉK: BAKANCS, MELEG, KÉNYELMES RUHÁZAT, AJÁNLOTT FELSZERELÉS: NAPSZEMÜVEG AJÁNLOTT ÉVSZAK: EGÉSZ ÉVBEN

© THE EXPLORER MAP

zánk” – invitál az idősebb férfi. Az asztalnál hatan-nyolcan ülnek. Mind férfiak. Amikor átülünk, elém tol egy vizespoharat, és teletölti nemzeti italukkal, a rakival. Magyarázom, hogy ennyi alkoholt még egész életemben nem ittam. Koccintunk: ő rakival, én az üdítőmmel. Rám néz: „hogy tetszik Albánia?” – kérdezi. A fővárostól, Tiranától 200 km-re, fent a hegyekben vagyunk. Ez teljesen más világ, mintha nem ugyanaz az állam, nem ugyanaz az évszázad lenne. „Gyönyörű az ország – mondom, és ez nem csupán egy udvarias válasz. – Olyan, mint Svájc tengerparttal” – teszem hozzá, és ez nagyon tetszik az asztaltársaságnak. Kora délután farkaséhesen tértünk be a kis ivóba. A tulajdonos nagy tányér salátát túródarabkákkal, roston sült birkát, kecskesajtot tesz le elénk, frissen, kemencében sütött kenyérrel, amíg elkészül a főfogás. Amikor kihozza a hatalmas tál csirkét, látja, hogy keresem az eszcájgot. „Kést, villát nem hoztam” – mert van egy albán közmondás, magyarázza: „az asztalról a csirkét, az ágyban az asszonyt kézzel kell elvenni”.


CITY EXPLORER

A MINISZTERELNÖK ÉS A TRÓNÖRÖKÖS.

Sziklák, hegyek, várak, csodás kilátás, tenger és viharos történelem. Az évtizedekig hermetikus elzártságban élő ország Európa utolsó felfedezetlen fehér foltja. A páratlan természeti szépségekben gyönyörködést egyetlen, számunkra szokatlan momentum zavarja meg; a legelhagyatottabb helyeken is tucatszámra éktelenkedő szeméthegyek tömege. Nem állhattam meg, hogy rákérdezzek erre az ország miniszterelnökénél, Sali Berishánál tett rövid látogatásom során. „Miniszterelnök úr, Albánia gyönyörű ország, az albánok vendégszerető, büszke emberek, szeretik országukat. Ez nem protokollkijelentés, ezt tapasztaltam. Éppen ezért számomra érthetetlen, hogyan lehet összeegyeztetni a büszkeséget, a hazaszeretetet, azt, hogy szeretnék, ha még több külföldi jönne

CITY EXPLORER

Albániába, és ugyanakkor a legcsodálatosabb helyeken is szeméthegyekbe botlik a látogató. Miért nem hoznak valamilyen rendkívül szigorú határozatot, amely megtiltaná, büntetné a szemétlerakást?” – tettem fel a kérdést az ország első emberének. „Igen, tavaly már 4 millió turista jött Albániába. Igaza van, és dolgozunk a szemétprobléma megoldásán” – válaszolja a miniszterelnök. Reméljük, hogy hamarosan így is lesz. Van néhány kapcsolódási pont hazánk és a vad hegyek országának történelme között. Közismert, hogy az albánok legendás hőse, Skanderbeg, vagy ahogyan mi ismerjük a történelemkönyvekből, Szkander bég, a híres törökverő hős Hunyadi János harcostársa volt. De talán kevésbé köztudott, hogy az utolsó albán király, I. Zogu és unokája, Leka herceg családilag is közvetlenül kötődik Magyarországhoz.

RÁM NÉZ: „HOGY TETSZIK ALBÁNIA?” – KÉRDEZI. A FÔVÁROSTÓL, TIRANÁTÓL 200 KM-RE, FENT A HEGYEKBEN VAGYUNK. EZ TELJESEN MÁS VILÁG, MINTHA NEM UGYANAZ AZ ÁLLAM, NEM UGYANAZ AZ ÉVSZÁZAD LENNE.

AZ UTOLSÓ ALBÁN KIRÁLY UNOKÁJA, LEKA HERCEG TÖBB SZÁLON KÖTÔDIK HAZÁNKHOZ, MAGYARORSZÁGHOZ.

A GYÖNYÖRÛ TERMÉSZETI KÖRNYEZETTEL ÉS HANGULATOS VÁROSOKKAL MEGÁLDOTT ALBÁNIÁT JÁRVA CSAK EGY VALAMI SZÚRTA A SZEMÜNKET: MINDENHOL, AZ UTCÁKON, RENGETEG A SZEMÉT.

Albániai utam lehetőséget adott, hogy személyesen is megismerhessem a magyar felmenőire büszke trónörököst. Magas, vékony férfi, most ünnepelte 30. születésnapját. Amikor megszólal, az angol public school akcentus már elárul valamit életéből. II. Leka herceg Dél-Afrikában született. Születésekor a dél-afrikai kormány 24 órára albán területnek nyilvánította a kórházat. El tudom képzelni, hogy azok a dél-afrikaiak, akik akkor ott születtek, mennyire meglepődtek, amikor megtudták, hogy albánok is. Engedélyt kér, hogy az interjú alatt a menyasszonya is ott lehessen. Otthona Tirana belvárosában az egykori úttörőközpont. A mellettünk lévő helyiség az Afrika-szoba. A falakon trófeák és állatbőrök, köztük és az asztalokon a herceg nagyszüleinek, szüleinek fényképei.


A herceg menyasszonya színésznő volt, talán még most is fellép, de már nem gyakran. A herceg nagyanyja, Apponyi Geraldine grófnő volt I. Zogu király felsége. „Nagy szerelem, tündérmese volt – meséli Leka herceg. – Nagyapám meglátta egy fényképét, és így szeretett bele. Óriási esküvő volt, a Gellért Szállóban tartották.” – „Hogyan tudták áthidalni azt a problémát, hogy a király mohamedán, Geraldine grófnő pedig keresztény volt?” – kérdezem. „Nagyapám elment a pápához, és engedélyt kért tőle a házasságkötéshez, amelyet meg is kapott. Nagymamám mindig magyar dalokat dúdolgatott nekem.” Geraldine fiával, menyével és unokájával 2002-ben tért vissza Albániába. Az anyakirályné nyolcvanhét éves korában halt meg, Tiranában temették el. „Már többször jártam Budapesten, vannak ott rokonaink is” – mondja a herceg. – „Töltsék a mézesheteket Magyarországon!” – javaslom. Egymásra néznek. „Remek ötlet, lehet, hogy ezt tesszük” – válaszolják. Búcsúzáskor még megjegyzi: „Én nem Albánia, hanem az albánok hercege vagyok.”

A DIKTÁTOR BÖGRÉJE.

A látszólag örök változatlanságba süppedt ország életében Enver Hoxha 1985-ben bekövetkezett halála volt a fordulópont. „Sírtál aznap, amikor meghalt Hoxha?” – kérdezem a fordítónőt. Gjirokaster várában állunk, alattunk a város, ahol Enver Hoxha és Ismail Kadare született. „Sírtam. Mindenki sírt. Sírtunk, mert féltünk, hogy valaki meglátja, hogy nem sírunk. És sírtam, mert az mondták, azt tanították nekünk, hogy ő a nemzet apja, és azért élünk ilyen jól, mert ő ilyen jól vezeti az országot. De otthon nagyon féltünk attól, hogy édesanyám főnöke eljön hozzánk, és észreveszi, hogy nincs fent a falon a Diktátor képe.” Bent, a televízió épületében az irodájában ülünk. Blendi Fevziu, az egyik legnépszerűbb albán újságíró. Minden este 6-8 meghívott vendéggel kétórás, élő programja van. Ahogy éppen most is, hiszen egy óra múlva kezdődik a műsor. Néhány hónapja jelent meg Hoxháról írt könyve. Ajándékba kapok egy példányt, miközben elmondja, hogy már 58 000 darabot adtak el belőle.


CITY EXPLORER

CITY EXPLORER

Az 50-es éveiben lévő, kopaszra borotvált fejű férfi annyira sokat keres, hogy a televíziónak nemcsak igazgatója, hanem társtulajdonosa is. „Amikor először utaztam Nyugatra, anyám összeszedte az egész család és a rokonság összes spórolt pénzét – kezdi. – Így 12 dollárral indultam Olaszországba. Amikor megérkeztem Rómába, egy szendvics 3 dollárba került.” Minden parkban, emlékműnél, várnál, ahol turisták megfordulnak, engedélyezett és engedély nélkül működő szuvenírárusok várják a látogatókat. Skanderbeg kőből, fémből készült szobra, az albán nemzeti színekből, a vörösből és feketéből készült sálak, tájképek, képeslapok és bögrék ajánlják magukat. A bögrékről egy férfi mosolyog ránk. Evner Hoxha 1944 és 1985 között Albánia korlátlan ura.

A Porto Palermó-i erődvárat Ali pasa 1803ban a hadseregnek, egészen pontosan a tengerészeknek adományozta.


LENT: A HÁZASPÁR RÁGÓGUMIT ÁRUL. A FÉRFINEK KÉT DIPLOMÁJA VAN, VÉGZETTSÉGÉT TEKINTVE ÁLLATORVOS. DE ORVOSKÉNT NEM KERESNE ANNYIT, MINT ÁRUSKÉNT, AHOL EGY NORMÁL NAPON 25 DOLLÁRT KERESHETNEK.

ALI PASA ÉS A TENGERALATTJÁRÓK.

Porto Palermóhoz, Ali pasa várához érünk. Az uralkodó egyik szeretőjének építette a kis félszigetre ezt a várat. A bástyákról remek a kilátás a csodálatos tengerpartra. Ahogy nézelődünk, egy falusi csapódik hozzánk. Olaszul beszél, ő lesz az idegenvezetőnk. Hoxha uralkodása alatt és még az azt követő években is a 1990-es évek közepéig kevesen élvezhették ezt a látványt, illetve akik itt voltak, azok nem a kilátást élvezték. A 70-es évektől ugyanis kínai segítséggel itt építették meg Albánia egyetlen tengeralattjáró-támaszpontját. A sziklába kézi fúrókkal és dinamittal fúrták, robbantották a végül egy kilométer hosszú, víz alatti támaszpontot. A félsziget egyik oldalán volt a be-, a másikon a kijárat. Négy orosz gyártmányú tengeralattjárót bújtattak itt az albánok. Amikor 15 év építés után végre elkészült a bázis, a megnyitó napján a belső rész összeomlott. Az építkezés során 100 katona halt meg. Több tíz kilométeres körzetben élő ember nem juthatott a támaszpont közelébe. Háromszoros bunkerrendszer határolta a területet. A körülötte lévő hegyekre agavét ültettek, mert annak nagyon erős, kemény a tüskéje. Ezt arra az eshetőségre tették, hátha ejtő-ernyősök vagy tengerészgyalogosok támadnák meg a támaszpontot.

SPONTÁN INTERJÚ A DIKTÁTOR SZAKÁCSÁVAL

Későre jár, elmúlt este 10 óra. Egész nap utaztunk. Kanyargós szerpentinen haladunk felfelé a hegyen. Végül megállunk egy kis étterem előtt, és megrendeljük vacsoránkat. Minden ízletes. Amikor befejezzük az étkezést, egy alacsony, kopasz, pocakos, fehérköpenyes férfi lép az asztalunkhoz. Ő a szakács és a tulajdonos. Ízlett? – kérdezi a férfi, aki inkább főboncnoknak, semmint főszakácsnak néz ki. Még egy király is, mi több, Enver Hoxha is megnyalta volna az ujjait ez után a lakoma után – válaszolok. A név hallatára furcsa változás játszódik le a férfi arcán. Én voltam Hoxha szakácsa – mondja. Üljön le, meséljen – invitálom. - Hogyan lett Hoxha szakácsa? A tengeralattjáró-támaszponton dolgoztam. Oda csak a támaszponton dolgozók és a Politikai Bizottság tagjai jöhettek különleges rendezvényekre. - Volt valaki, aki előre megkóstolta az ételeket? Nem, ilyen személy nem volt. Mindig minden frissen készült. - Maga párttag volt? Természetesen, ez alapfeltétel volt. Én most is a Kommunista Pártra szavazok.” - Milyen ember volt Hoxha? Könnyű volt vele beszélgetni, és remek humorérzékkel bírt. - Beszélne nekünk úgy, hogy filmezzük? Nem, arról szó sem lehet. Filmezés, fényképezés nincs. És maga miért írogat beszélgetés közben? Nem szeretem, hogy ír, miközben én beszélek. Én mindig jegyzetelek, hogy el ne felejtsem, mit mondott, akivel beszélgetek. Mindenki, bárki Diktátorrá válik, ha ilyen pozícióba kerül. Most mindenki Diktátornak nevezi, akkor bezzeg a Vezér volt a megszólítás. Az összes többi szocialista, kommunista országnak voltak vezetői, de csak Albániának volt olyan, aki Nyugaton tanult.”„Nem tanult, csak beiratkozott az egyetemre, de soha egy vizsgát sem tett le, mert már az elsőkön elbukott – javítom ki. – De azt mondta, hogy a vezetőknek jó humorérzékük volt? Ezek emberek ezreit gyilkolták és gyilkoltatták meg.” „Erről ne beszéljünk.” – arcáról eltűnt a mosoly, felállt, kezet nyújtott, és elment az asztalunktól…


CITY EXPLORER

DR. UTCAI ÁRUS. Az étterem ajtaján, nagy

táblán, a „Tilos a dohányzás” felirat áll. Ahogy leülünk, a pincér rögtön az asztalunkhoz hozza a hamutartót. „Itt nem tilos nyilvános helyeken a dohányzás?” – kérdem. – „Itt az egész ország dohányzik.” Amikor sofőrünktől érdeklődöm, mennyit szív naponta, ezt válaszolja: „Miután egy cigaretta 7 centi, én naponta 3 métert szívok.” Szerintem volt olyan nap, amikor 3 és felet szívott. Ahol Hoxha és a Központi Bizottság tagjai laktak, dolgoztak, az több száz méteren hermetikusan lezárt terület volt. Ma is úgy hívják, hogy Blok, és Tirana központjában áll. Hoxha villája is ott van. Itt egymás mellett vannak a város legdrágább kávézói. Közvetlenül az épület előtt kis kerekes kocsival egy férfi rágógumit és frissítő italokat árul. Nem kellett rábeszélni, beleegyezett, hogy kamera elé áll, csak annyit kért, ne mutassuk a kis targoncát, amin a készlete van. Ezek árusítására ugyanis nincs engedélye. Azért, hogy hallgatólagosan megengedjék, hogy áruljon, napi bevételének jelentős részét le kell adnia valakinek.


Azt nem mondja, kinek, de azt igen, hogy boldog. Két diplomája van, végzettségét tekintve állatorvos. De orvosként nem keresne annyit, mint itt, ahol egy normál napon 25, egy hétvégén, amikor a felesége is felállít egy kis asztalt, 60 dollárt kereshetnek. „Ezt a helyet múzeummá kellene átalakítani, és meg kellene nyitni, hogy láthassuk, mi van, mi volt ott, hogy a következő generáció is megtudja, mi a kommunizmus” – mondja. Az a generáció, amelyet ő következő nemzedéknek nevez, vadonatúj Mercedesekben, Ferrarikban, BMW-kben érkezik ebbe a negyedbe. Nem tudják, nem is érdekli őket, ki lakott itt, mi zajlott le 30 évvel korábban ezen falak mögött.

BUNKEREK FÖLDJÉN. Az egyik útkeresztező-

désnél bunker áll. Tetejére fehér festékkel, nagy betűkkel festették: „Bunker shitet” („Eladó bunker”). A bunker bejáratánál ül le a házaspár. Az asszony kezd el beszélni. „Nézzék meg, az egész ország tele volt ezekkel a monstrumokkal – mutat a bunkerekre. – Az embereknek nem volt mit enni, és ha panaszkodni mertek, mindenüket elvették, és lelőtték őket.” A férfi veszi át a szót. „Azt mondták nekünk, hogy együnk füvet, dolgozzunk és harcoljunk. Most magamnak dolgozom, nincs komisszár, aki parancsolgatna, hogy hova menjek, mit csináljak. Esténként behajtjuk az állatokat. Hoxha idején kukoricakenyeret ettünk. Törvény tiltotta a fehér kenyér fogyasztását.

AZ ENGEDÉLY NÉLKÜL MÛDÖKÔ SZUVENÍRÁRUSOKNÁL KAPHATÓ PÓLÓKRÓL ÉS BÖGRÉKRÔL EGY FÉRFI MOSOLYOG RÁNK. EVNER HOXHA 1944 ÉS 1985 KÖZÖTT VOLT ALBÁNIA KORLÁTLAN URA.

A The Explorer bemutatja:

Recommend Documents