A Pécsrõl történõ elvándorlás térbeli-idõbeli mintázatai

ACTA_SOCIOLOGICA.qxd

2012.06.22.

14:55

Page 171

BÁLINT LAJOS–DARÓCZI GERGELY


A Pécsrõl történõ elvándorlás térbeli-idõbeli mintázatai Pécs a hazai városhierarchiában a legjelentõsebb regionális szerepkörû városok közé tartozik. A baranyai megyeszékhely népessége jelentõsen csökkent az elmúlt évtizedekben. Ez a csökkenés legfõképpen a belföldi vándorlási veszteségnek volt köszönhetõ. Az elvándorlás jelentõs része a környezõ agglomerációs térségben jelentkezett (Bálint 2012). Tanulmányunk elsõ részében az elvándorlások idõbeli dinamikájával foglalkozunk. Ezt követõen az elvándorlások célterületeit mutatjuk be, majd végül egy makroszintû megközelítést alkalmazunk.

Az adatok A tanulmányban szereplõ adatok a Központi Statisztikai Hivatal elektronikus adatbázisából a DEMO-ból (DEMOgráfiai táblázó alkalmazás) származnak. Jelen keretek között – a nemzetközi szakirodalmi utalásoknak megfelelõen – csak az állandó vándorlási eseményeket vettük figyelembe (White-Lindstrom 2006). Az állandó vándorlás azt jelenti, hogy a vándorló lakóhelyét elhagyva más településen levõ lakást jelöl meg lakóhelyéül, míg az ideiglenes vándorlás esetében a vándorló lakóhelyét fenntartva változtat lakást, s az új lakását tartózkodási helynek jelöli meg (Demográfiai évkönyv 2009, Illés 1995). Az állandó vándorlások mellett szóló érv, hogy azok mögött határozottabb egyéni vagy háztartási döntések húzódnak, a statisztikai számbavétel megbízhatóbb. Ezzel szemben az ideiglenes vándorlások idõsorának alakulásánál megfigyelhetõ hirtelen esések a nem megújított ideiglenes lakcímek adminisztratív módosítására utalnak. Az erõs szezonális fluktuáció pedig azt jelzi, hogy az ideiglenes migránsok túlnyomó része tanulmányi célok miatt változtat lakóhelyet (Cseres–Gergely 2004). A definíció másik fontos eleme a vándorlási esemény. A regiszterbõl származó adatok elsõdlegesen a költözések gyakoriságára, a vándorlási eseményekre helyezik a hangsúlyt, nem pedig a költözõ(k) attribútumaira (Bell és társai 2002). Mindennek köszönhetõen könnyen elõfordulhat, hogy ugyanazon személyhez egy naptári éven belül is több vándorlási esemény kötõdik. Vagyis a vándorlások (vándorlási események) száma meghaladhatja a ténylegesen lakóhelyet változtatókét. Az említett hátrányok mellett a regiszteradatok számos jól megragadható elõnyt vonultatnak föl, mivel teljes körûek, településszinten és éves gyakorisággal állnak rendelkezésre. Jelen dolgozatban kizárólag az aktív korúak (15-64 évesek) migrációs viselkedésével kívánunk foglalkozni. A korcsoportos lehatárolásra az alkalmazott magyarázó modellek miatt került sor. Nem vizsgáltuk, de feltételezhetõ, hogy a lényegesen alacsonyabb intenzitású idõsebb korcsoportok térbeli migrációs mozgásai mögött az aktív korcsoportoktól eltérõ motivációk, így eltérõ célterületek állnak. 171


2012.06.22.

14:55

Page 172

A PÉCSRÕL TÖRTÉNÕ ELVÁNDORLÁS TÉRBELI-IDÕBELI MINTÁZATAI

A Pécset érintõ vándorlások alakulása 1980-2010 között Az odavándorlások száma a nyolcvanas évek végéig meghaladta az elvándorlások számát. A (nettó) vándorlási egyenleg – egy év kivételével – évrõl-évre csökkent az évtized során. Az államszocializmus utolsó évében a vándorlási egyenleg kevesebb mint félszáz fõre zsugorodott, a népességpótlás ezen forrása elapadt. A rendszerváltoztatás évében a tendencia megfordult, a megyeszékhely – 1997 kivételével – évrõl-évre különbözõ mértékû migrációs veszteséget szenvedett el. A regiszteradatok alapján az elvándorlások száma már a nyolcvanas évektõl nõtt, a kilencvenes évek közepén (1994ben 2633 elvándorlás) és az ezredfordulót követõen ért el magasabb értéket (2002-ben, 2003-ban és 2007-ben az elvándorlások száma meghaladta a 2500 fõt). Napjaink folyamataira az elvándorlások számának meredek csökkenése jellemzõ. 2010-ben már kevesebb mint 2000 fõ hagyta el a várost, ami utoljára a nyolcvanas évek közepén fordult elõ. A Pécsre irányuló vándorlások alakulása valamivel stabilabbnak tûnik. Az „érkezõk” száma a nyolcvanas évek során már mérséklõdött, azt követõen nagyjából 1880-2100 fõ érkezett évente. 2006-2007 között kisebb emelkedésre került sor, a bevándorlók száma meghaladta a 2500 fõt, ezt követõen azonban meredek csökkenés következett be. Az elmúlt hat évben (2005-2010 között) a vándorlási veszteség 100-200 fõre apadt. A csekély vándorlási veszteség az elvándorlások és a bevándorlások egyaránt csökkenõ száma mellett figyelhetõ meg, amely összefüggésben lehet a gazdasági válság migrációra gyakorolt hatásaival (Szirmai 2011, Illés és társai 2011).

1. ábra: Az elvándorlások és az odavándorlások száma, valamint vándorlási egyenleg alakulása

1980-2010 között

A vándorlási idõsorok hektikus alakulása alapján nehéznek ígérkezik bármilyenfajta interpretatív jellegû szakaszolás megfogalmazása. A továbbiakban néhány fontosabb célterület mentén mutatjuk be a vándorlások alakulását, amelyek viszont már megfelelõ fogódzót nyújtanak a különbözõ jellegû vándorlási folyamatok lehetséges tipizálásához. Tapasztalataink szerint öt (különbözõ területi skáláról származó) területi egység 172


2012.06.22.

14:55

Page 173


megfelelõen fedi le a Pécsrõl történõ elvándorlás célterületeit és a Pécsre történõ vándorlás kibocsátó területeit. A kiválasztott területi egységek – beleértve a maradékelven definiáltakat is – adminisztratív jellegûek. Ezzel együtt feltételezzük róluk, hogy mögöttük meghatározható típusú vándorlások húzódnak meg. A Pécsi kistérség településeire történõ költözések részben szuburbanizációs jellegû, részben pedig alacsonyabb társadalmi státusú csoportok kiköltözését jelenti, mindkét esetben napi rendszerességû ingázások biztosítják a korábbi lokális munkaerõpiaccal való kapcsolat fennmaradását. Az elköltözés távolságának növekedésével a napi rendszerességû munkaerõpiaci kapcsolatok erodálódnak, azt azonban nem tudjuk egzakt módon meghatározni, hogy mekkora az a távolság, amely bizonyosan leválást jelent a helyi munkaerõpiacról. A Pécsrõl történõ elvándorlás területi vonatkozásait tekintve a legfontosabb célterület tartósan Baranya megye. Az elvándorlók legalább felére, egyes években jóval több mint kétharmadára viszonylag rövid távolságon belüli térbeli lakóhelyváltoztatás jellemzõ. A megye egyéb területeire történõ kiköltözések számának alakulása parabolikus trendre emlékeztet. A kilencvenes évek közepéig tartó növekedést az utóbbi idõszak tartós csökkenése követte. A Pécsi kistérségbe történõ kiköltözés a kilencvenes évek közepéig nõtt, majd rövid ideig tartó csökkenés után, 1998-tól 2007-ig újabb növekedés, majd az elmúlt években meredek csökkenés követte. A közeli Baranya és Somogy megyébe történõ vándorlás meglehetõsen stabilnak mutatkozott az elmúlt három évtized során. Ezzel szemben gyakorlatilag megduplázódott a fõvárosba vándorló aktív korúak száma. A Budapestre történõ vándorlások aránya az összes vándorlás több mint hatodát (17,7%) tette ki, amely számosságát tekintve magasabb volt, mint a dél-dunántúli régió határain kivülre történõ összes egyéb költözésnél. A Pécsre költözõk területi hátterét tekintve stabil kibocsátó területek jelölhetõk meg. Elsõsorban Baranya megye Péccsel nem közvetlenül szomszédos területeirõl költöznek a megyeszékhelyre, õket az egyéb területek, a Pécsi kistérség és Somogy és Tolna megye migránsai követik. A nyolcvanas évek jelentõsebb népességutánpótlása a régión kívülrõl és Baranya távolabbi térségeibõl jelentkezetett. Ezek a források a kilencvenes évek elejére jelentõsen megcsappantak.

2. ábra A Pécsrõl történõ elvándorlások száma 1980-2010 között (15-64 évesek)

3. ábra A Pécsre történõ vándorlások száma 1980-2010 között (15-64 évesek)

173


2012.06.22.

14:55

Page 174


Az elmúlt három évtizedben lezajló vándorlási folyamatok mögött eltérõ jellegû, dinamikájú migrációs mozgások álltak. A nyolcvanas években Pécs jelentõs belföldi vándorlási nyereséggel rendelkezett, s ez a többlet elsõdlegesen Baranya egyéb területeirõl, másodsorban Dél-Dunántúlon kívüli területekrõl származott. A Budapesttel kapcsolatos vándorlási mérleg a korszak egészében negatív volt, a veszteség mértéke 2000 környékén kezdett növekedni. A nyolcvanas évek közepétõl, más vidéki nagyvárosokhoz hasonlóan, megkezdõdött a környezõ településekre történõ kiköltözés (Bajmóczi 2000). A zömmel szuburbanizációs jellegû kiköltözések különbözõ intenzitással voltak jelen a korszak egésze során. A kilencvenes évek elsõ harmadának végén megfigyelhetõ csúcsosodás gyorsan lecsengett. A kilencvenes évek második felétõl kezdett felerõsödni a környezõ településekre való kiköltözés. A folyamat napjainkra lelassult, a zöldövezetbe történõ kiköltözés visszaesett a nyolcvanas évek közepének szintjére. Összességében a célterületek, valamint a kibocsátó területek közötti vándorlási események – Budapest kivételével – napjainkra kioltják egymást. A hasonló mértékû ellenirányú áramlások (counterflow) jelenségére már a korai migrációval kapcsolatos munkák is felhívták a figyelmet (Ravenstein 1985, 1989). A flow-counterflow mozgások hasonlósága a jelenség ökonómiai magyarázatát kérdõjelezheti meg, illetve a gazdasági, munkaerõpiaci faktorok csekély magyarázóerejét prognosztizálják.

4. ábra: A 15-64 évesek állandó vándorlásainak nettó mérlege, 1980-2010

Az eddigiek során bemutatott területi idõsorok nagyfokú stabilitást jeleztek. A különbözõ célterületekre történõ elvándorlás idõsorai nem változtak lényegesen. Árnyaltabb területi skálán történõ megjelenítéssel ezúttal csak az elvándorlás célterületeit igyekszünk bemutatni (1-6. térképek). A legintenzívebb kapcsolatok néhény kivételtõl eltekintve a megyehatárokon belül találhatók. A keleti országrészbe történõ vándorlás rendkívül visszafogottnak bizonyult. A Szegedi és a Bajai kistérségek kivételével tartósnak bizonyuló, öt év alatt legalább 51 fõt elérõ kapcsolatok 174


2012.06.22.

14:55

Page 175


nem mutatkoztak. A dél-dunántúli régió határait átlépõ moderált léptékû migrációnál olyan kistérségek sorakoznak fel, amelyek jól prosperáló megyeszékhellyel rendelkeznek: Gyõr, Sopron, Székesfehérvár, Zalaegerszeg szerepelnek ebben a sorban. A kilencvenes évektõl megfigyelhetõ a Balaton melletti, kizárólag a déli partján fekvõ kistérségek felé történõ elköltözés. Nem ismert, hogy valós migrációról vagy csak az üdülõ ingatlanok kedvezõbb adózási feltételeit kihasználó tulajdonosi döntésekrõl van szó. õl történõ elvándorlások célterületei különbözõ idõszakokban, A Pécsrõl történõ elvándorlások célterületei különbözõ idõszakokban (fõ) 1. térkép 1980-1985*

2. térkép 1986-1989

3. térkép 1990-1995

4. térkép 1996-2000

5. térkép 2001-2005

6. térkép 2006-2010

* 1983 adatai nem álltak rendelkezésre, nem szerepelnek az 1980-1985 közötti idõszak adatai között

175


2012.06.22.

14:56

Page 176


Az elvándorlás gravitációs modellje A magyar társadalom közismerten nem mobil. Létezõ térbeli mozgásainak túlnyomó részét rövid távú vándorlások teszik ki (Bálint 2012, Csapó 1998, Dövényi 2007). A Péccsel kapcsolatos migrációs kapcsolatok is fõképp erre utalnak. A távolságnak ezen kitüntetett, a közeli helyekkel intenzív, majd viszonylag rövidebb távolság után hirtelen csökkenõ szerepét a gravitációs modellek empirikus tesztelésével vizsgálhatjuk, ezáltal megfelelõen becsülhetjük a távolsági paramétert. A szociálfizikai megközelítés a Newton-féle tömegvonzási törvényt alkalmazva abból indul ki, hogy a testek közötti vonzerõ kifejezhetõ a testek tömegével (népességük száma) és a közöttük lévõ távolsággal, természetesen feltételezve azt, hogy a megfigyelések testekként foghatók fel (Tagai 2007). A gyakorlatban alkalmazott megközelítés a Newton gravitációs törvényének módosításán alapul, mivel tapasztalatok azt bizonyították, hogy az általános modell alkalmazása nem felel meg a különbözõ térbeli interakcióknál tapasztaltaknak. A kapcsolatok változnak a térbeli mozgások jellegének függvényében, valamint annak a gazdasági-társadalmi kontextusnak a függvényében is, amelyben létrejönnek (Fotheringham és társai 2000). Az empirikusan becsült paraméterek által az áramlási kapcsolatok tényleges természetét tudjuk megragadni, szemben a gravitáció általános törvényével, ahol α = λ = 1 és β = 2. A módosított modell az alábbi formában írható le: Mi j = k

Piα Pjλ d ijβ

ahol M i j a kibocsátó és a célterület közötti vándorlások száma, P i és P j i és j tömegpontok mérete (általában népességükkel szemléltetve azt), d i j és j pontok közötti távolság, k arányossági tényezõ (eredetileg gravitációs állandó). Az egyenlet a kibocsátó vagy a célterületre ható taszító- vagy húzóerõt gyakorló változók bevonásával tovább árnyalható. Míg a klasszikus geográfiai megközelítések fókuszpontjában a távolsági paraméterek (distance decay parameter) pontos becslése áll, addig a közgazdasági modellek elméletileg jól megalapozott tényezõk szerepét értékelik elsõsorban a munkaerõpiac, foglalkoztatottság vs. migráció viszonylatában (Fidrmuc 2004). A fenti egyenlet becslésére a migrációs szakirodalomban nagyon gyakran Poissonregresszió keretében kerül sor (Flowerdew 2010). Ahol a lokációk (Pécs és a kistérségek) közötti vándorlási események száma képezi a függõ változót. y i ~ Poisson (θ i ) ahol θ i paraméternek pozitívnak kell lennie (hiszen nincsenek negatív vándorlások), ami lehetõvé teszi a lineáris regresszió illesztését logaritmikus skálán. k

θ i = exp (β 0 + Σ β j X ij) j=1

A Poisson-regresszió mind a tengelymetszet, mind a lineáris prediktor (szisztematikus komponens) tekintetében megegyezik a lineáris regresszióval. A különbség 176


2012.06.22.

14:56

Page 177


abban a kapcsolati függvényben van, amely összeköti a lineáris prediktort (amely az X változó lineáris függvénye) a célváltozó átlagával. A Poisson-regressziónál az általánosított link függvény a természetes alapú logaritmus. Ez azt jelenti, hogy a becsült θ értékét nem a lineáris független változók önmagukban, hanem az exponenciális függvény meghatározott kitevõjeként exp(β ) adják meg, vagy másként fogalmazva a függõ változó logaritmusa a magyarázó változók lineáris függvénye.

1. táblázat: Különbözõ idõszakok elvándorlásainak gravitációs modelljei

Változók

1. modell 2. modell 3. modell 4. modell 5. modell 6. modell 7. modell (1980/85) (1986/89)

(1990/95) (1996/00) (2001/05) (2006/10) (2006/10)

0,552*** Konstans [0,138] -1,339*** Log(távolság) [0,009] 0,757*** Log(népesség) [0,008]

0,880*** [0,141] -1,396*** [0,009] 0.755*** [0,010]

2.247*** [0,121] -1,525*** [0,008] 0,702*** [0,008]

1,045*** [0.131] -1,512*** [0,008] 0,785*** [0,009]

-0.490*** [0,122] -1,493*** [0,008] 0,905*** [0,009]

-2,330*** [0.115] -1,379*** [0,007] 1,010*** [0,008]

Log(INC)

–

–

–

–

–

–

DUMMY

–

–

–

–

–

–

AIC Deviancia

5517,9 4811,1

5360 4690

7871 7125,9

6109,3 5417,4

6391,7 5700,9

6132,7 5423,4

-4.617*** [0,714] -1,255*** [0,012] 0,948*** [0,016] 0,230 [0,127] 1,113*** [0,041] 5040,8 4327,6

Std. err. zárójelben, *p<0,05, **p<0,01, ***p<0,001

A különbözõ idõszakokra vonatkozó gravitációs modellekbe tömegként a célterületek népességének természetes logaritmusát vontuk be. A távolságot a kistérségek középpontjainak euklidészi távolságával (km) definiáltuk. A becsült paraméterek a várakozásoknak megfelelõ elõjelû hatásokat mutattak (1. táblázat). A népesség hatása, különösen az elmúlt évtizedben (5. és 6. modellek) tapasztalt egy körüli értékek azt jelzik, hogy a tömeg arányosan növelte a migrációs volumen nagyságát (ne felejtsük el, hogy a távolság és a népesség változót logaritmizált formában vontuk be a modellbe). A várakozásnak megfelelõ elõjelûnek és viszonylag stabil hatásúnak bizonyult a távolsági változó. A negatív érték azt mutatja, hogy a távolság növekedésével csökkent az elvándorlás becsült várható értéke. A 2006-2010-es évekre becsült, a korábbiaknál kisebb paraméter a távolabbi területek valamivel fokozottabb preferálását jelzi. Az utolsó idõszaknál a gravitációs modellt bõvítettük a fajlagos jövedelmi adattal (egy adófizetõre jutó jövedelemadó-alap/INC0610), valamint egy kelet-nyugati dummy változóval (DUMMY). Ez a megkötés a direkcionalitást, a keletre irányuló vándorlások hiányát volt hivatott tesztelni. (A keleti országrész kistérségeinek értéke 0, a Dunántúli kistérségeknél 1, beleértve Budapestet is). A modell (7. modell) illeszkedése számottevõen javult, amit a deviancia szignifikánsan alacsonyabb értéke is mutatott. A deviancia értéke a nullmodell esetében (ahol csak a konstans hatását becsüljük) 177


2012.06.22.

14:56

Page 178


47515 volt, amely lényegileg a geográfiai indikátorok bevonásával rendkívül jelentõs mértékben 4327,6-ra csökkent. Tehát a devianciának nagyjából a 91%-át (1(4327,6/47515) sikerült magyaráznunk pusztán a távolsággal, a tömeggel és a bináris kelet-nyugati változóval. A távolsági regressziós együttható értéke valamelyest csökkent a szimpla gravitációs modellhez képest, ezzel együtt továbbra is a legmeghatározóbb változónak bizonyult. A népesség változó hatása viszont nem változott. A kibõvített modellben a jövedelem hatása 5%-on nem volt szignifikáns a DUMMY változó mellett. A gazdasági indikátorok mérsékelt vagy nem megfelelõ irányú hatását más hazai vonatkozású kutatások is alátámasztották (Cseres-Gergely, 2005, Fidrmuc, 2004). A becsült paraméter a DUMMY változónál 1,113 volt, tehát hozzávetõleg valamivel több, mint háromszor nagyobb az esélye (e1,113 = 3,043) – ceteris paribus feltételek mellett – annak, hogy a Pécsrõl elköltözõ nem a Duna másik oldalán képzeli el a jövõjét. Mindezek után fontos felhívnunk a figyelmet néhány általunk is ismert, de nem kezelt jelenségre. A Poisson-regresszió alkalmazása nagyon kényelmes lehetõséget nyújt olyan változók regressziójánál, ahol a megfigyelések elõfordulását vizsgáljuk. Ugyanakkor nagyon szigorú feltételek teljesülését követeli meg. A Poisson paraméteres eloszlás, ahol a variancia megegyezik az átlaggal. Amennyiben a variancia meghaladja az átlagot, túldiszperzáltságról beszélünk. Elképzelhetõ, hogy további változó(k) bevonásával sikerül az extra variabilitást eltüntetni, a gyakorlatban azonban kvázi-Poisson-regresszióval vagy negatív binomiális regresszióval tudjuk sikeresebben kezelni a felmerülõ problémát. Másik fontos követelmény a megfigyelések függetlensége. A vándorlók, különösen az állandó vándorlásban résztvevõk gyakran nem egyedül költöznek. Mint láttuk, a költözések célterületei meglehetõsen egybefüggõnek tûnnek. Mindezen okoknak köszönhetõen elõfordulhat, hogy a reziduálisok nem függetlenek. A megfigyelések autokorreláltsága esetén a modellbecslés torzított lehet. A térökonometristák által alkalmazott autoregresszív modellek interakciós adatokra történõ alkalmazása gyógyírt jelenthet a probléma megfelelõ kezelésére (Fischer–Griffith 2006).

Összefoglalás A kilencvenes évektõl Pécs vándorlási egyenlege negatívvá vált. A kedvezõtlen migrációs mérleg a környezõ agglomerációs, szuburbán településekre történõ kiköltözéseknek és a Budapestre történõ elvándorlásoknak volt köszönhetõ. A Pécsrõl történõ elvándorlások térbeli-idõbeli sajátosságait az állandósság jegyei jellemzik. A Pécsrõl elköltözõk túlnyomó része rövid távolságon belül, alapvetõen a megyehatárokon belül talált állandó lakóhelyet. A távolabbi célterületek közül Budapest szerepe tûnt meghatározónak. Az elköltözõk által preferált lakóhelyek térbeli mintázatát, a térképi megjelenítés mellett, a gravitációs modellek alátámasztottak. A jövedelmi változó nem bizonyult ösztönzõ hatásúnak a kelet-nyugat dummy változó mellett, amely az alföldi és az észak-magyarországi területek határozott diszpreferáltságát támasztotta alá.

178


2012.06.22.

14:56

Page 179


Hivatkozott irodalom BAJMÓCZI PÉTER (2000): A „vidéki” szuburbanizáció Magyarországon, Pécs példáján. Tér és Társadalom 14 (2–3), 323–330. BÁLINT LAJOS (2012): Migrációs folyamatok Pécsett a regiszter adatok tükrében. Területi statisztika 15 (52) 1, 68–78. BELL, M–BLAKE, M.–BOYLE, P.–DUKE-WILLIAMS, O.–REES, P.–STILLWELL, J.–HUGO, G. (2002): Cross-National Comparison of Internal Migration: Issues and Measures. Journal of Royal Statistical Society. Series A (Statistics in Society) 165 (3), 435–464. CSAPÓ TAMÁS (1998): A Nyugat-Dunántúl urbanizációjának sajátosságai a migráció aspektusából. In Illés Sándor–Tóth Pál Péter (szerk.): Migráció, Tanulmánygyûjtemény I., Budapest, KSH Népességtudományi Kutató Intézet, 239–244. CSERES-GERGELY ZSOMBOR (2004): The Effect of Economic Incentives on Regional Mobility. In Fazekas K.–Koltay J.–Cseres-Gergely Zs. (szerk.): The Hungarian Labour Market, Review and Analysis. Budapest, Institute of Economics Hungarian Employment Fundation. CSERES-GERGELY ZSOMBOR (2005): County to County Migration and Labour Market Conditions in Hungary Between 1994 and 2002. Budapest, Working Papers on the Labour Market, BWP, 2005/6. DÖVÉNYI ZOLTÁN (2007): A belföldi vándormozgalom strukturális és területi sajátosságai Magyarországon. Demográfia 50 (4), 335–359. FIDRMUC, JAN (2004): Migration and Regional Adjustment to Asymmetric Shocks in Transitional Economies. Journal of Comparative Economics 32 (2), 230–247. FISCHER, MANFRED M.–GRIFFITH, DANIEL A. (2006): Modeling Spatial Autocorrelation in Spatial Interaction Data: A Comparison of Spatial Econometric and Spatial Filtering Specifications. ERSA conference paper ersa06p10, European Regional Science Association. FLOWERDEW, ROBIN (2010): Modelling Migration with Poisson Regression. In Stillwell, J.–Duke-Williams, O.–Denett, A. (szerk.): Technologies for Migration and Commuting Analysis: Spatial Interaction Data Applications. Hershey, New York, Business Science Reference, 261–279. FOTHERINGHAM, STEWART A.–BRUNSDON, CHRIS–CHARLTON, MARTIN (2000): Quantitative Geography. Perspectives on Spatial Data Analysis. Sage ILLÉS SÁNDOR–MICHALKÓ GÁBOR–RÁTZ TAMARA (2011): A gyógyturizmusban érintett települések és környezetük mobilitása. Tér és Társadalom 25 (1), 102–118. ILLÉS SÁNDOR (1995): A területi mobilitás volumenének változásai. Statisztikai Szemle 73 (6), 543–555. RAVENSTEIN, E. G. (1885): The Laws of Migration. Journal of Statistical Society of London 48 (2), 167–235. RAVENSTEIN, E. G. (1889): The Laws of Migration. Journal of Statistical Society of London 52 (2), 241–305. SZIRMAI VIKTÓRIA (2011): A nagyváros szélén: A városi terjeszkedés térbeli társadalmi problémái, Tér és Társadalom 25 (1), 20–41. 179


2012.06.22.

14:56

Page 180


TAGAI GERGELY (2007): A potenciálmodell erényei és korlátai a társadalomkutatásban. Tér és Társadalom 21 (1), 145–158. WHITE M. J.–LINDSTROM, D. P. (2006): Internal Migration. In Poston, D. L.– Micklin M. (szerk.): Handbook of Population. New York, Springer Science + Business Media, LLC, 311–347.

180

A Pécsrõl történõ elvándorlás térbeli-idõbeli mintázatai

Recommend Documents