A nemzetgazdasági szintû anyagáramlás-számlák Magyarországon

A nemzetgazdasági szintû anyagáramlás-számlák Magyarországon Drahos Enikô, a KSH főtanácsosa E-mail: [email protected]

Herczeg Márton, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem egyetemi tanársegéde, PhD-hallgató E-mail: [email protected]

Szilágyi Gábor, a KSH tanácsosa E-mail: [email protected]

A nemzetgazdasági szintű anyagáramlás-számlák a környezeti számlák családjába, az erőforrásszámlák alcsoportjába tartozó eszközök. Az anyagáramlásszámlák – mérlegszerű felépítésüknek köszönhetően – kiválóan alkalmasak a környezet és a gazdaság közötti kapcsolat leírására. A számlarendszer első magyarországi kidolgozása, az Eurostat módszertanát alapul véve, 2005-ben kezdődött meg. Jelen tanulmány az eddig elért eredményeket összegzi, valamint áttekintést ad a módszertanhoz kapcsolódó mutatók alkalmazhatóságáról is. Az elemzés az input-output felosztást követi, elsőként az inputoldal adataival, majd az abból származtatott mutatókkal foglalkozik. Ezt követően tér rá az output oldal bemutatására, amely módszertani okokból és az adatok hiánya miatt nem lehet teljes körű (ezért hiányoznak majd az output oldali indikátorok). A tanulmány zárásaként az indikátorok alkalmazhatóságáról adunk áttekintést. Mindkét oldal esetében csak a közvetlen anyagáramlásokkal foglalkozunk, a tanulmányban nem szerepel a közvetett anyagáramoknak, az anyagok készletváltozásának, illetve a fel nem használt kitermelésnek a számszerűsítése. Tárgyszó: Környezetstatisztika. Nemzeti számlák, ÁKM, GDP.

Statisztikai Szemle, 85. évfolyam 9. szám

822

Drahos Enikô — Herczeg Márton — Szilágyi Gábor

A

világ néhány országában (például Ausztria, Németország, Hollandia, Dánia, Egyesült Államok) már közel egy évtizede alkalmazzák a nemzeti számlák rendszeréhez (SNA) hasonló módon a statisztikai rendszerek keretében működtetett környezeti számlák integrált rendszerét is. A környezeti-gazdasági számlarendszer (System of Environmental and Economic Accounting – SEEA) rá kíván világítani arra, hogy a gazdasági számlák önmagukban nem megfelelő eszközei a gazdasági fejlődés fenntarthatósága mérésének, hiszen figyelmen kívül hagyják a fejlődés környezetre gyakorolt hatását. A környezeti számlák családján belül számos számlacsoportot különböztethetünk meg, amelyek közül ezúttal az erőforrásszámlákhoz tartozó, ún. nemzetgazdasági szintű anyagáramlás-számlákkal (Material Flow Accounts – MFA) foglalkozunk. A Központi Statisztikai Hivatal Mezőgazdasági és környezeti statisztikai főosztálya 2005-ben kezdte el az anyagáramlás-számlák magyarországi kidolgozását. Mivel hazánkban teljesen új statisztikai területről van szó, a munka során nagymértékben támaszkodtunk a nemzetközi, elsősorban európai uniós módszertanra. A téma újdonságát jelzi, hogy az EU módszertana is meglehetősen fiatal, az Eurostat 2001-ben publikálta módszertani kézikönyvét (Eurostat [2001]: Economywide material flow accounts and derived indicators – A methodological guide. Luxembourg.), hogy megkönnyítse a tagállamok fenti témakörben végzett tevékenységét és elősegítse a módszertani harmonizációt. A kézikönyv ajánlásokat és gyakorlati elemeket tartalmaz arra nézve, hogy az egyes tagországok miként kezdjék el a nemzetgazdasági szintű anyagáramlás-számlák kidolgozását, melyek a számlarendszer azon elemei, amelyek viszonylag könnyen elkészíthetők, és melyek azok, amelyek kidolgozásához a nemzetközi tapasztalat szerint nem áll rendelkezésre elegendő adatforrás. A KSH anyagáramlás-számlákkal kapcsolatos módszertani fejlesztéseit az Eurostat két, ún. Grant-pályázat keretében támogatta, amelyek során lehetőség nyílt szakmai konzultációkra is az osztrák Umweltbundesamt és az IFF Social Ecology intézet munkatársaival. Az ő tanácsaik és javaslataik nagyban hozzájárultak a projektek sikeréhez.

1. A társadalmi-gazdasági anyagáramlások leírásának jelentősége Az anyag és energia különböző formáinak a gazdaság és társadalom, valamint a természet elemei közötti áramlását évtizedek óta próbálják modellezni. A társadalmi Statisztikai Szemle, 85. évfolyam 9. szám

823

A nemzetgazdasági szintű anyagáramlás-számlák Magyarországon

metabolizmus (anyagcsere) folyamatainak mennyiségi és/vagy minőségi jellemzése már több évtizede tárgya tudományos és gyakorlati jelentőségű munkáknak. Ezek célja a természeti erőforrások (forrás/input és kibocsátás/output oldalon való) használatának, igénybevételének és az anyagoknak (és energiának) a gazdaságtársadalom szféráján történő átáramlásának elemzése. 1. ábra. Teljes anyagáramlási számlák az Eurostat módszertana szerint TÁRSADALOM-GAZDASÁG RENDSZER INPUT

Hazai kitermelés

Akkumuláció (nettó állománygyarapodás)

Anyagátvitel (évenként)

Természetbe: – Emissziók – Hulladékok – Szétszóródó anyagáramok

– Fosszilis tüzelőanyagok – Ércek és nemfémes ásványi nyersanyagok. – Biomassza

Kihasználatlan hazai kitermelés

OUTPUT

Újrahasznosítás

Import

Kihasználatlan hazai kitermelés

Export

Indirekt áramok az importhoz

Indirekt áramok az exporthoz

Megjegyzés. A levegő és víz kivételével, valamint a legfontosabb input- és anyagfelhasználási indikátorok feltűntetésével. Forrás: Eurostat [2001].

A társadalmi metabolizmusok leírásának lényege, hogy a hagyományos gazdasági mutatókkal szemben (például GDP) a gazdasági tevékenységet elsősorban fizikai (tonna, joule), nem pedig monetáris egységekben vizsgálja. (Jóllehet, bizonyos típusú elemzések, például a már említett környezeti-gazdasági számlarendszer is e kettő kombinálására törekszenek, és mindkét dimenzióban mérik a gazdasági tevékenységet.) A módszertani eszközök körébe olyan fizikai mutatórendszerek tartoznak, amelyekkel leírható a gazdaság és az ipari rendszerek által megmozgatott anyag mennyisége (általában ennek tömegét mérve kilogramm vagy tonna mértékegységekben) és részben annak útja is.


824


Az anyagáramlás-elemzések többnyire elfogadják azt a feltételezést, hogy az anyag és az energia felhasználása a társadalomban és a gazdaságban a környezeti problémák fő okozója. Az anyagáramok elemzése kiterjed a nyersanyagok kinyerésére, feldolgozására, a termelési folyamatokra, termékek előállítására, fogyasztásra, újrahasznosításra és az anyagok „lerakására”. Utóbbiakon értendő például az egyes vegyi anyagok, nyersanyagok, alapanyagok, termékek, hulladékok környezeti elemekbe történő emissziója. Ez olyan módszertani megközelítést jelent, amely végezhető különböző szinteken és részletességgel: nemzetközi, nemzeti és regionális, helyi (például települési önkormányzatok) vagy akár vállalati telephely szintjén. Természetesen az eltérő szintek eltérő megközelítéseket és módszertanokat alkalmaznak, alaplogikájuk mégis azonos. Eszerint az adott egységbe belépő, onnan kilépő és a rendszerben maradó mennyiségek felmérésével próbálják számszerűsíteni az anyagáramokat. A 2001-ben kidolgozott Eurostat-módszertan szisztematikusan vizsgálja a fő anyagáramokat, felállítva azok tömegmérlegét (tonnában kifejezve). Az Eurostat által felállított rendszer a „környezet” és a „gazdaság” határai közötti anyagáramlásokat vizsgálja egy adott nemzetgazdaságra nézve. Bár a bővített (elméleti) modell a levegő- és vízáramokat is tartalmazza, azonban egyfelől ez a két anyagáram egy nemzetgazdaság esetében az összes anyagáramlásnak körülbelül 95 százalékát teszik ki, ezért minden más áramlás „eltörpülne” mellettük, másfelől ezeknek az áramlásoknak a gyakorlati számbavétele olyan nehézségeket jelent, amely miatt a nemzetközileg alkalmazott gyakorlatban a levegő- és vízáramok nélküli mérlegeket alkalmazzák. A nemzetgazdasági szintű anyagáramlás-számlák és az ebből képzett mutatók a nemzetgazdaságok teljes metabolizmusának monitorozására szolgálnak. Az MFA a fizikai számlázás alapja és nagyban kompatibilis a nemzeti számlák rendszerével. A nemzetgazdasági szintű anyagáramlás-számlák felépítése mérlegszerű, az inputoldalon a környezetből a gazdaságba, az outputoldalon pedig a gazdaságból a környezetbe kerülő anyagáramok szerepelnek. Az előbbi a gazdaság anyagfelhasználásáról, utóbbi pedig a gazdasági tevékenység által okozott környezeti hatásokról tudósít. Az alkalmazott eszközökkel szemben egyre inkább megjelenő követelmény az integrált megközelítés alkalmazása a gazdaság minden szintjén, ami magában foglalja a természeti és környezeti erőforrások fizikai áramlásainak nyomon követését. Mind a megfelelő környezetpolitikai eszközök, „fenntarthatósági” stratégiák kialakításához, mind a veszélyes kémiai anyagok hatásmechanizmusának értékeléséhez, de a vállalati környezeti célok meghatározásához is kiemelten fontos az ökológiai és a társadalmi-gazdasági rendszer közötti fizikai kapcsolat pontosabb, lehetőleg számszerűsített leírása. Az anyagfelhasználás mértékére vonatkozó mutatók nem egyértelműen fejezik ki a környezet terhelésének mértékét, erre alkalmasabbak az output oldali indikátorok, Statisztikai Szemle, 85. évfolyam 9. szám

825


de az összefüggés ott sem teljesen egyértelmű az áramlások nagysága, a környezetterhelés (és -szennyezés) mértéke és az okozott hatás mértéke között. Meg kell jegyezni azonban, hogy az output oldal indikátorainak kidolgozása a legtöbb országban, így Magyarországon is, problémákat vet fel, amelynek legfőbb oka az alapadatok hiánya.

2. Input oldal A két évig tartó munka első évében a számlarendszer ún. input oldalát dolgoztuk ki. Az input oldal mindazokat az anyagáramokat magában foglalja, amelyek a környezetből a gazdaságba bekerülnek: azaz tartalmazza a megfigyelési időszak során a gazdaságban felhasznált valamennyi természeti erőforrást, így a hazai termelésű ásványi nyersanyagokat, a biomasszát valamint az importált nyersanyagokat és termékeket. 1. táblázat Az input oldal komponensei Összetevők

Adatok jellege

Adatok forrása

Hazai kitermelés Ásványi nyersanyagok

adminisztratív adatok

Fosszilis tüzelőanyagok

Magyar Bányászati és Földtani Hivatal

Ércek és nemfémes ásványi nyersanyagok Ércek Ásványbányászati nyersanyagok Építőipari ásványi nyersanyagok Biomassza Importált nyersanyagok és termékek

adatgyűjtés

KSH

adminisztratív adatok

KSH

A következőkben az anyagáramlás-számlák input oldalának 2000-2003. évekre vonatkozó magyarországi adatait mutatjuk be.

2.1. Hazai kitermelés A hazai kitermelés (Domestic Extraction – DE) magában foglalja az adott időszak során a termelési folyamatba bekerült, valamennyi kitermelt nyersanyagot. Az adaStatisztikai Szemle, 85. évfolyam 9. szám

826


tok különböző adminisztratív adatforrásból, illetve statisztikai célú adatgyűjtésből származnak. Az ásványi nyersanyag témakörében a Magyar Bányászati és Földtani Hivatal adatai, a biomassza esetében pedig a Központi Statisztikai Hivatal Mezőgazdasági és környezeti statisztikai főosztály adatgyűjtései a legfontosabbak. Az anyagáramlás-számlák ezen „fejezete” talán a legkiforrottabb az egységes módszertan és az adatok hozzáférhetősége tekintetében az EU tagországaiban, és hazánkban is ennek a számlának az összeállítása okozta/okozza a legkevesebb problémát. A hazai kitermelés megoszlását a 2. ábra szemlélteti. 2. ábra. A hazai kitermelés megoszlása Százalék 100% 100 90% 90 80% 80 70% 70

60 60% 50% 50 40% 40

30 30% 20 20% 10 10% 0%0 2000

2001

2002

2003


Ásványi nyersanyagok és ércek

Építőanyagipari nyersanyagok

Biomassza

A hazai kitermelési mutató különböző komponenseit vizsgálva megállapítható, hogy az összes kitermelés igen jelentős részét az ásványi nyersanyagok, azon belül pedig az építőipari nyersanyagok adják. 2000-ben az összes hazai kitermelésnek 47 százaléka, 2003-ban pedig 54 százaléka volt építőipari ásványi nyersanyag. (Lásd a 2. ábrát.) Az ásványi nyersanyagok kitermelésén belül ezen nyersanyagok aránya 2000-ben 63 százalék, 2003-ban már 69 százalék volt. A legjelentősebb az építési homok és kavics kitermelése, ami az építőipari ásványi nyersanyag termelésének körülbelül kétharmadát teszi ki. A fosszilis tüzelőanyagok kitermelése az összes hazai kitermelés 19 százalékát adta 2000-ben, 2003-ban ez az arány már csak 16 százalék. (Lásd a 2. ábrát.) Magyarország a fosszilis tüzelőanyag-szükségleteinek közel felét hazai kitermelés útján elégíti ki. A hazai termelés csökkenésével párhuzamosan nő a behozatal nagysága. A tüzelőanyagokon belül a legjelentősebb a kőszén (feketeszén és lignit) termelése, a Statisztikai Szemle, 85. évfolyam 9. szám

827


kitermelés körülbelül háromnegyede, melyet a földgáz és a kőolaj kitermelése követ 18, illetve 6 százalékkal. (Lásd a 3. ábrát.) 3. ábra. A hazai fosszilis tüzelőanyag-termelés megoszlása Százalék

100 100% 90 90% 80 80% 70 70% 60 60% 50% 50

40 40% 30% 30 20% 20 10% 10 0%0 2000

Feketeszén

2001

Lignit (Barnaszén)

2002

Kőolaj

2003

Földgáz

A 2. táblázat mutatja az EU 15 országaiban az egy főre jutó fosszilis tüzelőanyagtermelést. Magyarországot is beillesztve a táblázatba láthatjuk, hogy az 1,9 tonna/fő hazánkat jellemző érték megegyezik a régi tagállamokra jellemző átlaggal. Az ércek és nemfémes ásványi nyersanyagok hazai kitermelése 2000-ről 2003-ra 55 millió tonnáról 68 millió tonnára növekedett. Ennek fő oka az építőipari ásványi nyersanyagtermelés növekedése volt, 46 millió tonnáról 59 millió tonnára. Az építőipari ásványi nyersanyagtermelés részaránya az érc és nemfémes ásványi nyersanyag-termelésben 2000-ben 84 százalék volt, ez 2003-ra 88 százalékra növekedett. (Lásd a 4. ábrát). Az ércek kitermelése hazánk geológiai adottságainál fogva nem túl jelentős, az ércek és az ásványbányászati nyersanyagok együttes kitermelése 2000-ben nem haladta meg az összes hazai kitermelés 9 százalékát. (Lásd a 2. ábrát). Az érc és nemfémes ásványi nyersanyagok kitermelt mennyiségén belül ez az arány 2000-ben 16, 2003-ban pedig 12 százalék volt. (Lásd a 4. ábrát.) A hazai kitermelés körülbelül 7 százalékát adja az ásványbányászati nyersanyagok termelése, míg az érc és nemfémes ásványi nyersanyagok termelésének 9-12 százalékát. Az ásványbányászati nyersanyagok termelésének 60 százaléka agyagtermelés. Statisztikai Szemle, 85. évfolyam 9. szám

828


2. táblázat Egy főre jutó nyersanyag-, és fosszilistüzelőanyag-termelés, Magyarországon és az EU 15 országaiban, 2000 (tonna/fő) Egy főre jutó Ország

érc-és ásványbányászati nyersanyagtermelés

építőipari ásványi nyersanyagtermelés

fosszilis tüzelőanyag-termelés

EU 15

0,4

7,0

1,9

Ausztria

0,6

9,4

0,5

Belgium, Luxemburg

0,0

7,5

0,0

Dánia

0,1

12,2

4,7

Finnország

2,3

17,8

0,9

Franciaország

0,2

6,8

0,1

Németország

0,3

8,8

2,7

Görögország

0,7

7,1

6,0

Magyarország

0,9

4,6

1,9

Írország

0,9

6,6

1,7

Olaszország

0,2

5,1

0,3

Hollandia

0,3

3,4

3,9

Portugália

0,2

7,9

0,0

Spanyolország

0,5

7,9

0,6

Svédország

2,7

10,3

0,2

Egyesült Királyság

0,4

4,5

4,5

Forrás: New Cronos, Eurostat: Material use in the EU, 1980-2000. 4. ábra. A hazai érc- és nemfémes ásványi nyersanyagtermelés megoszlása 100% 100 90% 90 80% 80 70% 70 60% 60 50% 50 40 40% 30 30% 20 20% 10 10% 0%0 2000 Ércek

2001 Ásványbányászati nyersanyagok

2002

2003 Építőipari ásványi nyersanyagok


829


A legtöbb régi EU-tagországban az egy főre jutó érc- és ásványbányászati nyersanyagtermelés nem éri el az 1 tonna/fő értéket (Lásd a 2. táblázatot). Magyarországon ez az érték 0,9 tonna/fő. Ha a kerámiaipari agyagokat építőipari ásványi nyersanyagokként tartanánk számon, ez az érték 0,4 tonna/főre csökkenne. Az építőipari ásványi nyersanyagszükségletet főképp hazai termelésből elégítik ki. A kitermelés növekvő tendenciát mutat, de az egy főre jutó termelés nem éri el a régi tagországok átlagát. (Lásd a 2. táblázatot.) Az építőipari ásványi nyersanyagtermelés aránya a hazai termelésben folyamatosan növekedett (46-ról 54 százalékra) (lásd a 2. ábrát), az ásványi nyersanyagtermelésben 63-ról 69 százalékra. A hazai építőipari ásványi nyersanyagtermelés nagy részét a homok- és kavicsbányászat adja (62-70 százalék). (Lásd a 5. ábrát.) 5. ábra. A hazai építőipari ásványi nyersanyagtermelés megoszlása Százalék 100% 100 90% 90 80% 80 70% 70 60% 60 50% 50 40% 40 30% 30 20% 20 10% 10 0% 0 2000

2001

2002

2003

Építő- és díszítőkő márvány gránit stb.)

Építőipari agyagok

Építési homok, kavics

Cementipari nyersanyagok

A biomassza kitermelése meglehetősen egyenetlen, ami a mezőgazdasági termelés sajátosságaival magyarázható. A 3. táblázat összefoglalóan mutatja a négyéves időszak adatait. Magyarországon 2000-ben a hazai kitermelés egynegyede (25,3%) volt szervesanyag. Ez az arány az EU 15 szintjén számottevően magasabb volt, 29,3 százalékot tett ki. Az egy főre jutó biomassza-termelés hazánkban 2,5 tonna az (EU 15 átlagában 3,8 tonna) volt. Az egy főre jutó biomassza-termelés az EU 15 országokban laza kapcsolatban állt az egy főre jutó termőterület nagyságával. Az EU 15 országok közül a hatalmas erdőterülettel rendelkező Finnország és Svédország nyerték ki (döntően fakitermeléssel) lakosságszámukhoz viszonyítva a legtöbb biomasszát, továbbá az intenzív gyepgazdálkodást folytató Írország mutatója igen


830


figyelemre méltó. A termőterülethez viszonyítva magas biomassza produkcióra az EU magját képező, intenzív mezőgazdaságú térség: a Benelux államok, valamint a velük szomszédos Franciaország és Németország, és ezen kívül még Dánia volt képes. 3. táblázat A biomassza hazai kitermelése, 2000–2003 (ezer tonna) Biomassza

Mezőgazdaságból származó

2000

2001

2002

2003

21 572

29 078

24 101

19 912

Ebből termények

20 517

27 872

23 049

18 975

melléktermékek

455

507

474

403

haszonállatokkal lelegeltetett

600

699

577

534

3 936

3 793

3 798

3 855

20

18

18

18

Erdőgazdálkodásból származó Halászatból származó Vadászatból származó

10

12

14

12

Egyéb tevékenységből származó

15

11

15

21

25 553

32 913

27 945

23 819

Biomassza összesen

Forrás: KSH Mezőgazdasági és környezeti statisztikai főosztály adatai.

Magyarország termőterületén belül kedvezően magas (exportra termelést is lehetővé tesz) a mezőgazdasági terület aránya. Az ország az agroökológiai adottságait ma már nem képes eléggé kiaknázni. Történelmileg kialakult termelési szerkezete lényegesen nem változtatható meg, a fizetőképes külpiaci kereslet viszont korlátozott. A szántóterület aránya az EU 15 államok közül mindössze Dániában hasonlóan magas, mint hazánkban. Magyarországon a szántó héttizedén gabonatermelést folytatnak. Gabonafélékből 2000-ben 3620 kilogrammot takarítottak be hektáronként, 37 százalékkal kevesebbet, mint az EU 15 országokban. Más kultúrák esetében még jelentősebb lemaradás tapasztalható. (A Magyarországon megtermett gabona az EU 15 országok mennyiségének 7 százalékát, a zöldség-, a gyümölcs-, a szőlő- és bortermés viszont mindössze 2-3 százalékát érte el.) Az EU 15 országokhoz viszonyítva Magyarországon ma már rendkívül alacsony – az utóbbi két-három évtizedben ugyanis jelentősen csökkent – a kérődző állatfajok (a szarvasmarha és a juh) állománya. Emiatt a melléktermékként képződő gabonaszalma felhasználására jóval szűkösebb a lehetőség, melyet a kialakult technológiák Statisztikai Szemle, 85. évfolyam 9. szám

831


tovább rontanak. A gyepterületek jelentős része ma már szintén mindössze talajvédelmi funkciót szolgál. A rendelkezésünkre álló adatok szerint a kalászosok melléktermékeként képződő szalmának mintegy kilenctizedét nem viszik el a területről, hanem beszántják a talajba. Ennek fő oka, hogy a szarvasmarha- és a juhállomány az EU élen járóihoz viszonyítva rendkívül alacsony, és évtizedek óta egyre növekszik a lemaradás. Száz hektár mezőgazdasági területre 2001-ben az EU 15 országokban 57 darab szarvasmarha és 75 darab juh, eközben Magyarországon mindössze 13 darab szarvasmarha és 18 darab juh jutott. A kérődző állatállományhoz viszonyítva hasonlóan eltérő a melléktermékként képződő gabonaszalma mennyisége. A melléktermékek energetikai célú hasznosítása is egyelőre még elenyésző.

2.2. Import és export 2003-ban Magyarország nyersanyag- és termékbehozatala 45 millió tonnát, kivitele pedig 23 millió tonnát tett ki. 2000-hez képest az import mennyisége 21, az exporté pedig 14 százalékkal növekedett. A 4. táblázatban a behozatalra és a kivitelre vonatkozó összefoglaló adatok láthatók. Az összesítés alapját az Eurostat már említett módszertani kézikönyvének importált és exportált anyagokra, illetve termékekre vonatkozó csoportosítása képezi. Az exportra vonatkozó adatokat az MFA mérlege eredetileg az output oldalon szerepelteti, mi az elemzések miatt mégis ezen a helyen foglalkozunk vele. 4. táblázat Nyersanyagok és termékek importja és exportja, 2000–2003 (ezer tonna) Nyersanyag, termék

2000

2001

2002

2003

22 042

22 704

22 491

25 153

4 180

4 626

5 873

5 651

10 247

11 277

13 053

14 127

37 131

37 945

41 418

44 931

Nyersanyagok

4 068

5 488

6 577

5 336

Félkész termékek

4 478

4 732

5 204

5 037

11 065

11 494

11 249

12 437

19 612

21 714

23 030

22 811

Import Nyersanyagok Félkész termékek Késztermékek Összesen

Export

Késztermékek Összesen


832


A nyersanyagok és késztermékek behozatalának és kivitelének az Eurostat nemzetgazdasági szintű anyagáramlás-számlák kialakítása módszertana szerinti csoportosítása lehetőséget biztosít nemcsak az anyagok külkereskedelmi szerkezetének, hanem az importált és a hazai kitermelésű nyersanyagok arányainak vizsgálatára is. Valamennyi importált és exportált nyersanyagot a megfelelő kategóriába rendezve képet kaphatunk a nemzetgazdaság erőforrás-függőségéről is. 5. táblázat Behozatal és kivitel a főbb anyagkategóriák szerint, 2000–2003 (ezer tonna) Anyagkategória

2000

2001

2002

2003

Főként fosszilis tüzelőanyag eredetű

21 568

22 164

Főként érc és nemfémes ásványi eredetű

23 653

25 384

12 443

12 526

14 481

15 905

3 120

3 255

3 284

3 642

37 131

37 945

41 418

44 931


2 746

3 249

3 544

3 544


9 370

9 178

10 180

11 173

Főként biomassza eredetű

7 496

9 287

9 306

8 093

19 612

21 714

23 030

22 811

Import

Főként biomassza eredetű Összesen

Export

Összesen

Az 5. táblázatból is látható, hogy a magyar gazdaság energiaszükségletének jelentős részét importból fedezi, az energiamérlegben meghatározó szerepet betöltő földgáz, kőolaj és kőszén importja adja a főként fosszilis tüzelőanyag eredetű importált anyagok nagy részét. 6. ábra. Behozatal a főbb anyagkategóriák szerint

Ezer tonna 50 000 Főként biomassza eredetű

40 000 30 000 20 000


10 000


0 2000

2001

2002

2003


833


2.3. Az input oldal indikátorai Az input adatoknak az Eurostat-módszertan szerinti kategorizálásával előállítható a nemzetgazdasági szintű anyagáramlás-számlák alapvető fontosságú mutatója: közvetlen anyagbevitel (direct material input – DMI): hazai kitermelés + import Amennyiben a közvetlen anyaginput indikátorból levonjuk az exportált nyersanyagok és termékek összes mennyiségét, megkapjuk a hazai anyagfelhasználásmutatót, azaz: hazai anyagfelhasználás (domestic material consumption – DMC): hazai kitermelés + import – export Az import és az export különbsége adja a fizikai külkereskedelmi mérleg mutatóját, azaz: fizikai külkereskedelmi egyenleg (physical trade balance – PTB): import – export Az említett indikátorokra vonatkozó magyarországi adatok a projekt keretében a 2000-2003-as időszakra készültek el, melyeket a 6. táblázat tartalmazza és a DE-vel kiegészítve a 7. ábra szemlélteti. 6. táblázat MFA-input mutatók Magyarországon, 2000–2003 (ezer tonna) MFA-input mutatók

2000

2001

2002

2003

DMI (Közvetlen anyagbevitel)

136 182

150 440

149 531

154 133

DMC (Hazai anyagfelhasználás)

116 570

128 726

126 501

131 322

17 519

16 231

18 389

22 120

PTB (Fizikai külkereskedelmi egyenleg)

Szignifikáns változást mutat a DMI-mutató: 2003-ra túllépte a 154 millió tonnát, ami a 2000. évhez viszonyítva 13 százalékos növekedést jelent. A DMC-mutató szintén közel 13 százalékkal nőtt ezen időszak alatt, míg a PTB 26 százalékkal. A DMI- és a DMC-mutatók 2000-2001 között 10 százalékos növekedést mutatnak, míg a PTB-mutató 7 százalékos csökkenést. Ez a DE 2000-ről 2001-re történő 14 százalékos növekedésének köszönhető, mivel ennek következtében az importStatisztikai Szemle, 85. évfolyam 9. szám

834


szükséglet nem növekedett, az export pedig 11 százalékkal tudott növekedni. 2001ről 2002-re a hazai kitermelés 4 százalékkal esett vissza, a DMI 1 százalékkal, a DMC 2 százalékkal, míg a PTB 13 százalékkal nőtt a megnövekedett importszükséglet következtében. 2002-ről 2003-ra ismét egy kisebb növekedést mutatnak a mutatók: a DE 1, míg a DMI és a DMC 3 százalékkal nőtt, a PTB pedig 20 százalékkal, ami az import növekedésének s az export csökkenésének köszönhető. 7. ábra. A fő input mutatók

Ezer tonna 180 000 160 000 140 000 DE

120 000

DMI

100 000

DMC

80 000

PT B

60 000 40 000 20 000 0 2000

2001

2002

2003

A hazai kitermelés adja a hazai anyagfelhasználás 83-87 százalékát a 2000-2003as időszakban. A főbb mutatók egy főre jutó értékét tartalmazza a következő táblázat. Ezen mutatók alkalmazása nagymértékben megnöveli a nemzetközi összehasonlíthatóságot. 7. táblázat A fő mutatók a lakosság arányában Magyarországon (tonna) Mutató

2000

2001

2002

2003

DMI/fő

13,6

14,7

14,7

15,2

DMC/fő

11,6

12,6

12,4

12,9

PTB/fő

1,7

1,6

1,8

2,2

Magyarországon az egy főre jutó DMI és DMC alacsonyabb az EU 15 tagországainál. Az egy főre jutó DMI hazánkban 1 tonnával kevesebb, mint Olaszországban (ahol az EU 15-ök közül a legalacsonyabb ez a mutató) és 3,2 tonnával alacsonyabb, Statisztikai Szemle, 85. évfolyam 9. szám

835


mint az EU 15-ök átlaga. A DMC esetében a helyzet hasonló. Magyarország egy főre jutó anyagfelhasználása 4 tonnával kevesebb, mint az EU 15-öké. 8. táblázat A fő mutatók a lakosság arányában Magyarországon és az EU 15-ben a 2000. évben (tonna) Ország

EU 15

DMI/fő

DMC/fő

PTB/fő

16,8

15,6

2,6

Ausztria

22,8

18,1

3,4

Belgium, Luxemburg

34,8

16,6

5,6

Dánia

30,8

22,7

0,3

Finnország

42,3

35,6

3,6

Franciaország

18,7

15,3

2,4

Németország

21,1

17,8

2,8

Görögország

18,1

15,9

2,8

Magyarország

13,6

11,6

1,7

Írország

26,7

23,6

5,1

Olaszország

14,6

12,6

3,7

Hollandia

26,4

13,0

4,4

Portugália

15,8

14,2

3,5

Spanyolország

19,1

16,7

3,2

Svédország

28,3

21,3

-0,2

Egyesült Királyság

14,9

11,6

0,2

Forrás: New Cronos, Eurostat: Material use in the EU, 1980–2000. 9. táblázat A DMI- és DMC-mutatók megoszlása a főbb kategóriák között, 2000–2003 Kategóriák

2000

2001

2002

2003


30

27

27

28

Ércek és nemfémes ásványi nyersanyagok

49

49

52

54

Biomassza

21

24

21

18


32

29

29

30

Ércek és nemfémes ásványi nyersanyagok

50

50

53

55

Biomassza

18

21

17

15

Az összes DMI százalékában

Az összes DMC százalékában


836


A 9. táblázat nyersanyagok és termékek szerinti bontásban mutatja a közvetlen anyaginputot az összes közvetlen anyaginput arányában és a hazai anyagfelhasználást az összes hazai anyagfelhasználás arányában. Az ércek és nemfémes ásványi nyersanyagok (főként az építőipari ásványi nyersanyagok) hazai kitermelése és importja az összes DMI 49-54 százalékát adja. Hasonló arány alakult ki az EU 15-ök országaiban, leszámítva a skandináv országokat, ahol a fakitermelés hatása nem csak a biomassza kitermelésben, hanem a hazai kitermelésen belül is jelentős. A DMI nagy részét a nem megújuló ásványi nyersanyagok adják, ami az összes DMI 76-82 százaléka. Az ércek és nemfémes ásványi nyersanyagok (főként az építőipari ásványi nyersanyagok) hazai felhasználása az összes DMC több mint 50 százalékát adja. A fosszilis tüzelőanyagok 30 százalékkal, míg a biomassza 15-21 százalékkal részesedik. Ezen anyagok felhasználásának hatékonysága mérhető a GDP-hez viszonyítva. A 2000. évi áron mért GDP/DMI-hányados azt mutatja, hogy a nemzetgazdaság által közvetlenül felhasznált egységnyi anyagmennyiségből milyen értékű GDP-t állítottak elő. A hányados értéke 90-97 ezer forint/tonna között mozog. Ha az anyagfelhasználás hatékonyságát a 2000. évi áron mért GDP/DMC arányként számoljuk, ez az érték 106-113 ezer forint/tonna. 8. ábra. Az anyagfelhasználás hatékonyságának változása (Előző év = 100) Százalék 110

100

90

80 2000

2001 GDP(2000. évi áron)/DMI

2002

2003

GDP(2000. évi áron)/DMC

3. Output oldal A nemzetgazdasági szintű anyagáramlás-számlák output oldala foglalkozik mindazon anyagáramokkal, amelyek a gazdaságból kikerülve (a leggyakrabban negatív Statisztikai Szemle, 85. évfolyam 9. szám

837


irányú) változást okoznak a környezetben. Ezeknek az anyagáramoknak egy része nyilvánvaló és közismert (például levegőszennyezés, hulladékok), mások azonban (például az ún. kopási veszteségek) magyarázatra szorulnak. A magyarországi munka során – miként tettük azt az input oldal összeállításakor – kiindulási alapként az Eurostat módszertani kézikönyvét, illetve más európai uniós tagországok fejlesztési eredményeit használtuk fel. Az anyagáramlás-számlák output oldalának főbb komponenseiről a 2000 és 2003 közötti időszakra állnak rendelkezésre adatok, amelyek részben statisztikai célú adatgyűjtéseken vagy adminisztratív adatforrásokon, részben pedig nemzetközileg is elfogadott becslési eljárásokon alapulnak. A 10. táblázat összefoglalóan tartalmazza az output oldal összetevőit és az adatok forrását. 10. táblázat Az output oldal összetevői Összetevő

Az adatok forrása

Az adatok előállítója

Levegőszennyezés

adatgyűjtés

KvVM

Lerakott hulladék

adatgyűjtés,

KvVM, KSH

adminisztratív, adatgyűjtés +

KvVM, Környezetvédelmi Fel-

Vízszennyezés* Termékek szétszóródó felhasználása Szétszóródó veszteségek

becslés

ügyelőségek

adatgyűjés, becslés

FVM, KSH, Közút Kht.

becslés

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem

* A vízszennyezés esetében a teljeskörűsítés a gazdasági adatok alapján történik.

Munkánk során nyilvánvalóvá vált, hogy az output oldalhoz szükséges adatok közel sem állnak olyan részletezettségben rendelkezésre, mint az input oldal adatai. Ez az észrevétel egybevág a nemzetközi módszertan megállapításával, mely szerint általánosságban lényegesen több problémát vet fel a kibocsátási oldal adatsorainak összehasonlítása. A magyarországi adatsorban is akadnak hiányosságok, amelyeknek jövőbeli kiküszöbölése érdekében további környezetstatisztikai módszertani fejlesztés és minden környezeti területen megfelelő környezeti adatregiszter létrehozása szükséges. A főbb légszennyezők kibocsátását a vizsgált időszakban a 11. táblázat a mutatja. A légszennyező anyagok egységesítése számos problémát vet fel, hiszen a széndioxid-egyenértékben megadott adatokat át kellett váltani az egységes mértékegységre, a tonnára. A légszennyezők közül a szén-dioxid kibocsátása a legjelentősebb, míg a HCFC-k (halogénezett klór-fluor-szénhidrogének) és a kén-dioxid kibocsátása csökkenő tendenciát mutat.


838


11. táblázat Légszennyező anyagok kibocsátása Magyarországon, 2000 és 2003 között (ezer tonna) Légszennyező anyag

2000

2001

2002

2003

Szén-dioxid Kén-dioxid Nitrogén-oxidok Nem-metán illékony szerves vegyületek Szén-monoxid Szilárd részecskék Dinitogén-oxid* Ammónia* Halogénezett klór-fluor-szénhidrogének (HCFC)

57 803 482 181 171 633 127 41 71 1

59 360 398 184 163 576 122 44 66 1

57 703 366 183 153 563 119 41 65 0

60 461 345 183 152 565 123 40 67 0

* Beleértve a mezőgazdaságból származó emissziót is.

A lerakott hulladékok adatainak forrása és előállítói a KSH és a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KvVM) adatgyűjtései. Az ipari hulladékokról a Nemzeti Hulladékgyűjtési Terv készített becslést a 2000. évre, utána nem áll rendelkezésre adat. A KvVM által üzemeltetett Hulladék Információs Rendszer üzemszerű működésével a közeljövőben megnyílik a lehetőség a különböző hulladékáramok statisztikai célú megfigyelésére. 12. táblázat A lerakott hulladék Magyarországon, 2000 és 2003 között (ezer tonna) A lerakott hulladék

2000

Ellenőrzött Nem ellenőrzött Ipari hulladék* Szennyvízkezelésből származó

3 237 217 12 900 143

2001

2002

2003

3 560 136 . 113

3 695 146 . 193

3 790 176 . 109

* Becsült adat, Nemzeti Hulladékgyűjtési Terv.

A vizet szennyező legfontosabb összetevők kibocsátását a 13. táblázat mutatja a vizsgált időszakban. A táblázat a Környezetvédelmi Felügyelőségek által rendszeresen vizsgált szennyvízkibocsátók adatai alapján készült, tartalmazza a nem rendszeresen vizsgált kibocsátókra vonatkozó becsült adatokat is. Annak ellenére, hogy az anyagáramlás-számlákhoz szükséges adatok általánosságban rendelkezésre állnak, az időbeli összehasonlítás problémákat vet fel, mivel az adatfeldolgozás régiónként eltérő módon történik. Ennek többek között az az oka, Statisztikai Szemle, 85. évfolyam 9. szám

839


hogy nincs egységesített módszertana a mért adatokból történő anyagáramelemzésnek. A 13. táblázat a jelenlegi formájában becslésként használható a vízszennyezők, azaz a vízbe áramló anyagok számbavételére, azonban az adatminőség javítása érdekében a jövőben jelentős fejlesztések szükségesek. 13. táblázat A kibocsátott vízszennyező anyagok mennyisége Magyarországon 2000 és 2003 között (ezer tonna) Vízszennyező anyag

2000

2001

2002

2003

Nitrogén

18

21

20

18

Foszfor

2

3

2

2

159

164

141

137

1

2

1

2

179

190

164

159

Szerves vegyületek Egyéb anyagok Összesen

A szétszóródó termékek csoportjában elsősorban a mezőgazdaságban felhasznált, olyan, ún. szétszóródó termékek szerepelnek, amelyek használatuk során/után a környezetbe kerülhetnek. Az utakon használt szétoszló termékek között a legjelentősebb a közutak síkosságmentesítésére használt homok és só. 14. táblázat Szétszóródótermék-felhasználás Magyarországon, 2000 és 2003 között (ezer tonna) Szétszóródó termékek

Mezőgazdaságban használt műtrágya* szerves trágya** szennyvíziszap komposzt*** növényvédőszer betakarítási maradvány** Utakon használt

2000

2001

2002

2003

.

.

30 090

26 983

355

395

437

439

5 057

6 897

6 546

7 517

31

22

32

28

.

.

11

10

10

11

14

14

20 517

27 872

23 049

18 975

60

98

68

105

* Aktív hatóanyag-tartalom, tonnában. ** Becsült adat. *** A háztartások komposztfelhasználását nem tartalmazza.


840


A komposzttermékek felhasználása nem igazán jelentős Magyarországon, a háztartások komposztfelhasználására sajnos semmilyen becslés nem áll rendelkezésre. A szétszóródó szennyezőanyagoknak a következő csoportjait különböztetjük meg: – kopások (gumiabroncsok, fékek), – vegyi balesetek, – szivárgások (például földgáz), – infrastruktúra kopása, eróziója (utak). A szétszóródó szennyező anyagokra vonatkozó számítási módszerek a nemzetközi szakirodalomban is a legkényesebb, legkevésbé standardizált eszközök közé tartoznak. A magyarországi mutatókat jelenleg a kopásokra és az infrastruktúra kopására sikerült kiszámolni, mivel a szétszóródó vegyi anyagok mennyiségéről szóló adatok nem megbízhatók, becslésük pedig nem célszerű, hiszen a balesetek bekövetkezése rendkívül sztochasztikus jelenség. A témakör módszertani fejlesztését a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Környezetgazdaságtan Tanszékének munkatársai végezték. A gumiabroncsok és utak kopásából eredő veszteségek kiszámításához nagy segítséget nyújtottak a Közlekedéstudományi Intézet munkatársai is. A kopási veszteségeket a következő együtthatókkal vettük figyelembe: 15. táblázat A közúti közlekedés által okozott szennyezések (gramm/kilométer) Tényezők

Együttható

Gumiabroncsok kopási veszteségei Kopás (egy abroncsra)

0,03

Kopás (személygépkocsik és buszok)*

0,12

Kopás (kamionok és teherautók)**

0,18

Útfelületben okozott kopás Kopás (személygépkocsik által)

0

Kopás (buszok)

3,30

Kopás (kamionok és teherautók)

2,64

* Átlagosan 4 abroncs/jármű. ** Átlagosan 6 abroncs/jármű. Forrás: Károly Egyetem (Csehország) Környezetvédelmi Központ, valamint a Közlekedéstudományi Intézet.

A veszteségek számítása végül a fenti kopási koefficiensek és az úthasználat valamint a járműpark figyelembevételével történt. Statisztikai Szemle, 85. évfolyam 9. szám

841


16. táblázat A járművek gumiabroncsának kopási vesztesége és az útfelület kopása Magyarországon, 2000 és 2003 között 2000.

2001.

2002.

2003.

2 777 219

Megnevezés évben

Járművek száma (darab) Személygépjármű

2 364 706

2 482 827

2 629 526

17 855

17 817

17 873

17 877

342 007

355 221

369 295

377 111

23 647

24 828

26 295

27 772

714

713

715

715

13 680

14 209

14 772

15 084

Gumiabroncsonként

0,03

0,03

0,03

0,03

Autónként és buszonként

0,12

0,12

0,12

0,12

Teherszállítónként

0,18

0,18

0,18

0,18

5,4

5,6

5,9

6,1

Busz Kamion és teherautó Megtett távolság (millió járműkilométer) Személygépjármű Busz Kamion és teherautó Becsült kopási veszteség (gramm/kilométer)

Összes kopási veszteség (ezer tonna) Becsült útfelület-kopás (gramm/kilométer) Autókilométerenként

0

0

0

0

Buszkilométerenként

3,3

3,3

3,3

3,3

Kamionkilométerenként Összesen (ezer tonna)

2,64 38,5

2,64 39,9

2,64 41,4

2,64 42,2

4. Az indikátorok alkalmazhatósága A DMC-mutató egy főre és a nemzetgazdaság területére vetített értéke érdekes összehasonlításra ad lehetőséget. Például az egy főre jutó magas anyagfelhasználás (DMC/fő) globális szinten értelmezve káros, „fenntarthatatlan” és kerülendő jelenség, más megvilágításba kerül, ha azt a nemzetgazdaság saját erőforráskészleteihez viszonyítjuk. Bár egy ország területe önmagában nem fejezi ki az ország erőforrás-gazdagságát vagy biológiailag produktív területének nagyságát, mégis alkalmas átfogó vizsgálatra. Finnország példáját vizsgálva látható, hogy bár az EU 15 átlagának több mint kétszerese az egy főre jutó anyagfogyasztás, mégis az ország méreteihez képest


842


(DMC/terület) azt láthatjuk, hogy a többi országhoz viszonyítva, a lehetőségek függvényében alacsony az ország fogyasztási szintje. Az országok fejlődése „fenntarthatóságának” mérésére szolgáló indikátorok között sokszor ellentétes eredményeket találunk. A fentiek értelmében mondhatnánk azt is, hogy a finn állampolgárok felelőtlenek, hiszen a globális lehetőségekhez képest „túlhasználják” környezetüket, de mondhatnánk azt is, hogy a jó környezetpolitika és szabályozás eredményeképpen az ország, példamutató önmérsékletet tanúsítva, még a saját lehetőségeit sem használja ki. Ez az ellentét rávilágít a lokális és a globális fenntarthatóság problémájára és dilemmájára. Az MFA-ban szereplő anyagáramlások a felhasznált erőforrások jellege szerint átkonvertálhatók a biológiailag produktív területszükséglet kifejezése céljából. Ausztria példája jól illusztrálja az ország fizikai területéhez és annak biológiailag produktív területéhez képest az egyes felhasznált erőforrások különböző területigényét. Az 1925 és 1995 között eltelt 70 évben az ország területén az erdők területe jelentősen megnőtt a füves területek javára, míg folyamatosan nőtt a beépített területek nagysága is. A legszembetűnőbb azonban a fosszilis erőforrás-szükséglet fedezéséhez szükséges terület növekedése. Összességében a felhasznált anyagok mennyisége jócskán meghaladja az ország kapacitását, tehát nyílván importból kénytelen fedezni ezeket az erőforrásokat. Pontosabban fogalmazva: Ausztria nagy mennyiségű biológiailag produktív területet vesz igénybe más nemzetgazdaságok területén fedezve saját erőforrásigényét. Az output oldali mutatók közül leggyakrabban a hazai feldolgozásból származó kibocsátás (Domestic Process Output – DPO) mutatót alkalmazzák, amely a nemzeti környezetbe történő emissziók, hulladékok és szétszóródó szennyeződések összessége. Az összes hazai kibocsátás (Total Domestic Output – TDO) mutató tartalmazza a fel nem használt belföldi kitermelést is. A DPO nagyságát és GDP-re eső mértékét vizsgálva néhány fejlett nemzetgazdaság példáján, szembesülhetünk azzal a jelenséggel, hogy a fajlagos javulás, azaz DPO/GDP-mutató folyamatos csökkenése ellenére, a DPO-mutató abszolút mértékben növekszik. Fontos tehát, hogy a relatív szétválás (decoupling) önmagában nem nevezhető „környezetbarát” jelenségnek, akkor lenne az, ha abszolút szétválás következne be, azaz a környezetterhelés abszolút módon csökkenne a gazdasági növekedés ellenére. Bár előbbire számos példát lehetne felhoznia fejlett nemzetgazdaságok egyes környezeti mutatóit vizsgálva, az utóbbi esetre sokkal kevesebb a gyakorlati példa. * Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy az indikátorok alkalmazási területei egyelőre még részben vitatottak, hiszen a szükséges adatok elérhetősége, a statisztikai adatok megbízhatósága és rendelkezésre állása is nagyon változó lehet. A teljes anyagszükStatisztikai Szemle, 85. évfolyam 9. szám


843

séglet (Total Material Requirement – TMR) például a legalkalmasabb az elsődleges erőforrás-felhasználás leírására, de a statisztikai megbízhatósága a legrosszabb. A DMI vagy DMC kiszámításához szükséges statisztikai információk ugyan rendelkezésre állnak, de a rejtett vagy szétszóródó áramok nagyságáról nem tartalmaznak adatot a statisztikák.

Summary Economy-wide material flow accounts (MFA) belong to the system of environmental accounts and monitor the connection and interaction between economy and environment. Hungary started to compile the MFA tables in 2005 with the input side while continued the work in 2006 on the output side. The recommendations of Eurostat’s methodological guide (“Economy-wide material flow accounts and derived indicators”) were adopted in order to establish a harmonised system of MFA for Hungary and to ensure the international comparability. In the frame of the work, data sets for the input as well as the output side of material flow accounts were compiled and for the input side the main indicators (Direct Material Input and Domestic Material Consumption) are also available. The study summarizes the results of Hungarian MFA for the years of 2000–2003 and gives an overview on the applicability of derived indicators.


A nemzetgazdasági szintû anyagáramlás-számlák Magyarországon

Recommend Documents