TUPOGRÁFIAI DIÁKKONFERENCIA 2008. DECEMBER Szabó Napsugár: A német könyvmővészeti mozgalom
A NÉMET KÖNYVMŐVÉSZETI MOZGALOM Szabó Napsugár Eötvös Lóránd Tudomány Egyetem Bölcsészettudományi Kar, 1088 Budapest, Múzeum krt. 4-8. (e-mail: szabo.napsugar[kukac]freemail.hu)
Összefoglaló A dolgozatomban a könyvmővészeti mozgalmat, mint jelenséget vizsgálom. A különbözı mővészeti ágakkal összehasonlítva illetve párhuzamba állítva. Elızményeinek, kiváltó okainak kutatására nagy hangsúlyt fektetek, mert csupán így válhat érthetıvé a mozgalom törekvéseivel és produktumaival együtt. A német könyvmővészeti mozgalom néhány nagy alakjára is kitérek, hogy ne csak úgy lássuk, mint a kultúra születése óta létezı szinte követhetetlenül szerteágazó erık egyik eredménye, hanem mint emberek formálta folyamat is megjelenjen elıttünk. Kulcsszavak: könyvmővészet, mozgalom, könyvnyomtatás, szecesszió, magánnyomda
Bevezetés Mővészetnek eleinte a könyvnyomtatás kézmőves technikáit nevezték. Egészen a XIX. századig csak a korstílusok, illetve az egyéb, az adott korhoz köthetı – gazdasági, társadalmi – tényezık hatása érzıdött az alkotásokon. A mővész egyéniségének nem hagytak teret. Ez érvényes volt a képzımővészet összes ágára csakúgy, mint a nyomtatásra. A mővészi szabadság eszméjének nagy híve és élharcosa a reneszánsz egyik legnagyobb alakja; Michelangelo. Meztelen alakokkal ékesítette fel a Sixtus-kápolnát, mely korában óriási ellenállást váltott ki. VI. Hadrianus pápa le is akarta romboltatni azt emiatt. Michelangelo lázadása a mővészet autonómiáját volt hivatott kivívni. Függetleníteni akarta az alkotókat a megrendelıktıl. Szabad teret követelt a mő kidolgozásában. Ez a kezdeményezés több száz év alatt egészen addig jutott, hogy az egyszerő kézmővesbıl a törvény felett álló individuum lett.
1.kép. Dalí: Lágy önarckép sültszalonnával. URL:http://www.verslista.hu/dali/04psycho/08szalona.htm
Az irodalomtól a festészeten át mindenütt megfigyelhetı, hogyan rázta le magáról a láncait, és került a szabályok, normák, valamint a hétköznapi emberek fölé az alkotó. Évszázadok alatt jutott el a vallási és uralkodói céloknak alárendelt egyiptomi falfestményektıl (2.kép) egészen Salvador Dalí Önarcképéig(1.kép), mely már csak a „mővészért létezik”.
2.kép. Ramszesz fáraó. URL:http://www.szintan.hu/nev341.htm
Az idık során mozgalom mozgalmat követett, mely bebizonyítja, hogy a mővészet képes, sıt kényszeresen törekszik arra, hogy újra és újra megújuljon. Ilyen többek között a modern mővészetbe átvezetı egyetlen, ámde annál nagyobb lépés; a plain air. Azt a konvenciót rombolta le, miszerint a mővészek nem megfigyelték, hanem tanulták, hogyan kell megjeleníteni a például a fény-árnyék jelenséget. A „ki a szabadba” megmozdulást az impresszionizmus követte. Innentıl pedig már szabad volt az út, hiszen az alkotók felismerték függetlenségük létjogosultságát. Szabad ecsetkezelés, színhasználat stb. Ugyancsak megfigyelhetı minden egyes területen, hogy ezek a
TUPOGRÁFIAI DIÁKKONFERENCIA 2008. DECEMBER Szabó Napsugár: A német könyvmővészeti mozgalom mozgalmak mindig szinte ellentétes választ adtak az ıket megelızı korszakra. „Valamennyi irányzat léte így vagy úgy összefügg a mővészet funkciójának a megváltozásával.” (Németh 1999:8) Ilyen a felvilágosulásból kiábrándult világba született francia költık reakciója. A romantika tanítani akart, példát mutatni. Hitt abban, hogy a kultúra elhozza a békét és az egyensúlyt a világban. Errıl vall például Vörösmarty Mihály is A Guttenberg-albumba címő versében:
„Majd ha világosság terjed ki keletre nyugatról És áldozni tudó szív nemesíti az észt.” „Az lesz csak méltó diadal számodra, nevedhez Méltó emlékjelt akkoron ád a világ.”
Erre válasz tehát többek között Baudelaire „l’art pour l’art”-ja. Mővészet a mővészetért. Nem akarja megváltani a világot. Alkotó, és célja az alkotás. Mint mővész, törvény feletti, és társadalmon kívüli jelenség. Kortársaival egyetemben verseiben szimbólumokat használ, hogy alkotásait elitté, csak egy bizonyos kiválasztott réteg számára tegye érthetıvé. İ maga így nyilatkozik errıl: „Jelképek erdején át vezet az ember útja.” (Baudleire 1857) A fent említett példák tükrében kell vizsgálnunk a könyvmővészeti mozgalmat is, mint jelenséget. Ugyanúgy élı, cselekvı és folyton megújuló, mint a mővészet összes többi válfaja. A fotózás megjelenése különféle reakciókat váltott ki. Egyesek – akik úgy vélték, hogy a festészet legfontosabb, sıt talán egyetlen funkciója a reprezentálás, „megörökítés” – azt hitték, hogy mindez a festészet halálát okozza. Ám szerencsére tévedtek. A festészet megadta erre is válaszát, és törekedett a túlélésre. A külsı valóságot egy belsı váltotta fel. Már nem az volt az alkotó számára a fontos, hogy reprezentálja: „mi hogyan látjuk a világot” hanem az, hogy megmutassa; İ hogyan látja. Megszületett az impresszionizmus, majd az avantgárd különféle irányzatai is. Új utat tört magának, hogy bizonyítsa létének jogosultságát, csakúgy, mint a könyvmővészet a számára egy igen fenyegetı idıszakban, a XIX. században, amikor olyan jelenségekkel kellett megküzdenie, mint a sajtó fejlıdése, az új eszközök megjelenése, vagy a gazdasági válság. Megvolt a válasza minderre: a könyvmővészeti mozgalom.
A könyvnyomtatás helyzete a XIX. és XX. században A könyvnyomtatás válságának okai A könyvnyomtatás válságának egyik oka a sajtó nagy léptékő fejlıdése. E jelenségnek
kialakulása több, különféle tényezıhöz kapcsolódik. Ezek egy része tudatosan generált mások viszont – mint például Franciaországban a forradalmi események – csak a szerencsés véletlennek köszönhetıen segítették a sajtó széles körő elterjedését, és növelték a médiában betöltött szerepét. Émile de Girardin parlamenti képviselı így fogalmazta meg programját: „Ha már népuralom alatt élünk, illendı, hogy a nép megtanuljon olvasni. Hat garas ára okításban fogjuk tehát részesíteni…” (Barbier, Lavenir 2004:163) 1836-ban megalapítja a La Presse-t, melyre évi 40-frankért elı is lehetett fizetni. A költségek fedezésére hirdetéseket, reklámokat rak az újságba. De nem csak Girardin vezet be korszakalkotó újításokat. Egyik versenytársa részletenként közli lapjában Dumas Paul címő regényét. Ez két szempontból is pozitív lépés volt. Egyrészt biztosította a fix létszámú felvevıpiacot, másrészt pedig teret adott az íróknak önmaguk népszerősítésére. A példányszám növelését segítette elı a szenzáció hajhász hírek leközlése is. A sajtó térhódítását a technikának is le kellett követnie. A cél: a lehetı legrövidebb idı alatt a lehetı legtöbbet nyomtatni. A napilapok esetében ugyanis minden egyes óra számít. A mechanikus nyomtatás jelenti a megoldást. Legelıször a Times alkalmazza a gépi nyomtatást 1814-ben. Az automata szedıgép elmélete már 1815-ben ismert volt. Hét évvel késıbb, azaz 1822-ben William Church mindezt a gyakorlatban is megvalósította. A gépek ekkor még nem terjedtek el széles körben. 1846-ban Smart kidolgoz egy olyan gépet, amely a papíradagolástól és kiemeléstıl eltekintve mindent automatikusan elvégez. A nagy áttörést végül a rotációs sajtó jelenti. Hoe már 1845-ben szabadalmat kap rá. Ezt az újítást szintén a Times alkalmazza elıször 1848-ban. Néhány évvel késıbb Th. Nelson a rotációs gépet alkalmassá teszi végtelen papírtekercs nyomására. 1863-ban ezt a módszert a könyvnyomtatásra is kiterjeszti William A. Bullock. Az ı találmánya lesz a modellje az ezt követı gépeknek. A válság másik forrása a gazdasági válság, mely az élet minden területét érintette. 1873-ban Amerikában a vasútépítési lázat követıen esett össze a tızsde. Ugyanebben az évben Bécsbıl is kiindult a tızsdekrach, ugyanis rengeteg bankot és takarékpénztárt alapítottak arra a téves feltételezésre alapozva, hogy a gazdaság fellendülıben van. „1880-ban mindenki gazdasági válságról kezd beszélni, amely Angliában például azzal a következménnyel jár, hogy megnı a munkanélküliség, és korlátozzák a fizetések névértékét. A fogyasztóknak jól meg kell gondolniuk minden pénzkiadást, így az esetek többségében inkább periodikákat vesznek, mint könyvet…”(Frédéric, Lavenir 2004:177)
TUPOGRÁFIAI DIÁKKONFERENCIA 2008. DECEMBER Szabó Napsugár: A német könyvmővészeti mozgalom Válaszok a válságra Több különféle megoldást találtak a válságra. Németországban például a könyvkiadást a tömegtermelés eszközeire támaszkodva mőködtették. Ráadásul a média és a könyvkiadás világában is a pénzügyi érdekeltség válik meghatározóvá. Franciaországban – az imént említett példához hasonlóan – végbemegy a gyors és erıteljes iparosodás, illetve csökkennek a fogyasztói árak. Athéme Fayard 1904-ben indítja el könyvsorozatát, a Modern Könyvtárat. A legnagyobb írók mőveit adta ki így a filléres regényekre jellemzı formátumban. Egy évvel késıbb jelenteti meg Népszerő könyv sorozatát, melynek reklámszövege a következı: „ A népszerő könyv az egyetlen sorozat, amely 65 centime-os áron 450 vagy akár 800 oldalas terjedelemben közli legnépszerőbb íróink kiemelkedı munkáit.” ( Frédéric, Lavenir 2004:178) További – nagy klasszikusokat megjelentetı – köteteket is indít. Angliában a középosztály felemelkedésének köszönhetıen a témát illetıen is újíthattak a kiadók. Különféle kézikönyveket jelentettek meg, ezek közül a legnépszerőbbek az angol háziasszonyoknak készültek. Ilyen volt például Isabell Beeton Book of Household Management-je.
A könyvmővészeti mozgalom A „ mővészeti háttér” „Durván úgy jellemezhetnénk a XIX. század végét, mint a nagy felvirágzás és ezzel együtt a nagyfokú önteltség korszakát. Ám az írók és a mővészek, akik kívülállónak érezték magukat, egyre növekvı elégedetlenséget tápláltak a nagyközönség igényeit kielégítı mővészet céljai és módszerei iránt” (Gombrich 1974:437) Ez nem csak az alkotókra volt igaz. Fıként Angliában a kritikusok is hangoztatták azt a nézetüket, miszerint a kézmővességet tönkre tette az ipari forradalom. Ez ellen harcolt többek között John Ruskin és William Morris is. Utóbbi a csoda gyereknek tartott Aubrey Beardsley-re is nagy hatást gyakorolt. Beardsley egyébként igényes fekete-fehér illusztrációkat készített. Gombrich így ír errıl: „Az esztétikai mozgalom nem tőrte a csúnyán nyomtatott könyveket, sem az olyan illusztrációkat, amelyek nem emelték a nyomtatott oldal esztétikai értékét.” (Gombrich 1974:437)
A könyvmővészeti mozgalom elızményei „Valamennyi irányzat léte így vagy úgy a megelızı fejlıdés terméke, és minden mő, minden emberi gesztus az emberiség egész történetét feltételezi.”(Németh 1999)
Angliában több tényezı is elıkészítette a mozgalom megjelenését. Ilyenek a magánnyomdák, melyek – az ipari termeléssel ellentétben – a minıséget, az egyediséget helyezték elıtérbe az üzleti érdekek helyett. Saját betőket használtak, és mővészeti szempontokat is figyelembe vettek. Charles Whittingham 1789-ben alapította meg nyomdáját, és a fent említett célokat tőzte ki maga elé. Halála után azonos nevő unokaöccsére hagyta a Chiswick Press-t, aki ugyanebben a szellemben folytatta tevékenységét. Charles Henry Olive Daniel hasonlóan mőködtette nyomdáját.
3. kép.William Caxton. URL: www.bbc.co.uk/history/historic_figures/caxton_william.shtml
Nagyobb szerephez jutott a könyvmővészeti mozgalom elızményeként a Caxton kiállítás. A rangos rendezvényt William Caxton után nevezték el, aki 1476-ban honosította meg a nyomdászatot Angliában. A kiállításon bemutatták a fejlesztéseket. Többek között a szedés sztereotipálásával kísérletezı Van der Mey és Müller János négy ólomlemezét is. Az elmúlt évszázadok alkotásait is meg lehetett tekinteni. Ekkor vált a közönség számára nyilvánvalóvá, hogy a könyvmővészet hanyatlik. Ez ellen többek között William Morris is próbált fellépni. „Morris, aki eredetileg költı és iparmővész volt, csatlakozott a Democratic Federation nevő angol szocialista szervezethez, s elsısorban az iparmővészet különféle területein tevékenykedett annak érdekében, hogy az alkotómunkát összhangba hozza a gyakorlati igényekkel.” (Funke 2004:282) 1891-ben megalapította saját nyomdáját, a Kelmscott Press-t, melynek vezetésében segített neki a neves tipográfus, Emery Walker. Betőtípusokat és könyvdíszeket tervezett. Elutasította az ipari termelést, a munkafolyamatokat kézmőipari módszerekkel végezte. Németországban az 1876-os müncheni iparmővészeti kiállítás gyakorolt hasonló hatást a nyomdászokra. Megalakult egy különleges csoport, mely a XVI. századi mesterek stílusát utánozta.
TUPOGRÁFIAI DIÁKKONFERENCIA 2008. DECEMBER Szabó Napsugár: A német könyvmővészeti mozgalom A mozgalom egyik képviselıje Max Huttler volt, aki 1874-ben nyomdát alapított. Katolikus egyházi mőveket jelentetett meg. Születtek teljesen egyedi alkotások is. Néhány évvel késıbb, 1880-ban Max Kingler könyvdíszítést tervezett az Ámor és Psyché történethez. Ez a munka megelızi a korát. Ötvözi magában az antik mintát és a közel-keleti kultúrát. Egyedi alkotásokat hozott létre Melchior Lechter is, aki a Stafan Feorge köré szervezıdött esztétacsoport szellemében szimbolikus-absztrakt stílusban alkotott.
A német könyvmővészeti mozgalom Eddig láthattuk tehát, hogy hogyan generálta a sajtó rohamos fejlıdése, térhódítása és a pénzügyi érdekeltség a kiadványok minıségének romlását. Ezt követıen születtek meg a könyvmővészeti mozgalmat elindító eszmék. Ezután jött a fiatal alkotómővészek gyakorlati fellépése, mely önmagában nem lett volna elég. A kiadók támogatására is szükség volt. Meg kellett találni a célközönséget is, mely nem az alsóbb társadalmi régetekbıl került ki, hiszen ezek a kiadványok jóval költségesebbek voltak. A tömeget a tömegtermelés módszereivel szolgálták ki. Így a nyomdák kis példányszámban adták ki a könyvmővészeti mozgalom igényes produktumait. S végül, hogy a következı generációban is tovább éljen ez a törekvés új, speciális képzéseket indítottak, melyeknek keretében a mozgalom nagy alkotómővészei adták tovább tudásukat. „A német könyvmővészeti mozgalmat, mely a kilencvenes évektıl az iparmővészeten belüli általános törekvések fontos részeként jelentkezett, különbözı irányultságú személyiségek képviselték, írók és kritikusok szorgalmazták, folyóiratok hozták közel a közönséghez, lelkes kiadók valósították meg, nyomdák kézmővesmőhelyek sora terjesztette, és egy sereg olyan fiatal mővész támogatta, akiket ekkor már bízvást tekinthetünk a bető- és könyvtervezés specialistáinak.” (Funke 2004:287) Elsı szakaszában a Jugendstil, azaz a szecesszió határozta meg. A szecesszió kialakulásának két alapgondolata volt. Az egyik a korszerőség igénye, a másik pedig, hogy legyen kapcsolat a mővészet és a társadalom között. 1892. és 1910. között bontakozott ki Európában. A mővészetek szintézisének is szokták nevezni. Mindent mőalkotásnak tekintett. Elıszeretettel alkalmazta az ornamentális díszítményeket. 1895-ben megjelent a PAN címő folyóirat Otto Julius Bierbaum és Julius Meier-Graefe szerkesztésében. „A PAN-nal új korszak kezdıdött: a lap az impresszionizmus és a szecesszió között elhelyezkedı kortárs mővészeti irányzatok orgánumává vált, ennél választékosabb, igényesebb folyóirat azóta sem jelent meg.” (Funke 2004:287)
Ezt követte 1899-ben a mővészek által szerkesztett Die Insel (A Sziget). A lap már az új könyvmővészeti szempontok alapján készült (4.kép). A korszak egyik legnagyobb legendája, a Hyperion címő folyóirat, amelyet a mai napig az egyik legtökéletesebb kiadványnak tartanak.
4.kép. Die Insel. URL:http://farm3.static.flickr.com/2105/2601092204_e85e234e 02.jpg?v=0
A könyvkiadás klasszikus korszakának a XIX. század elejétıl a XX. század közepéig tartó idıszakot nevezik. A könyv viszonylag drága és egy szők, bár folyamatosan bıvülı réteg számára készül. A könyvkiadók többnyire kisvállalkozások voltak, magánszemélyek illetve családok tulajdonában. Ezért – más ágazatokhoz képest – a könyvkiadáshoz viszonylag kis tıkére volt szükség. „Azokban az országokban, ahol a kiadó, a nyomdász és a könyvkereskedı szerepe már elkülönült egymástól , a könyvkiadó általában nem annyira kapitalista vállalkozó volt, mint inkább független, anyagi eszközei felett szabadon rendelkezı, mővelt úriember, aki legfeljebb egy-két munkással dolgozott, sok esetben maga gondozta az általa megjelentetett kéziratokat…” (Bart 2005:13) A fent említett tényezıknek köszönhetıen forradalmi változtatások jelentek a kiadásban, melyek a könyvmővészet megújulását segítették elı. Ezek közül az egyik például a fiatal mővészek foglalkoztatása volt. Az ifjú alkotók kreativitása biztosította a kiadványoknak az egyedi megjelenést. Ez az elgondolás ösztönözte arra Eugen Diedrichs-et is, hogy maga köré győjtse a fiatal mővészeket, mint például Emil Rudolf Weisst, vagy Fritz Hellmut Ehmét. Georg Müller kiadója is nyitott volt az újításokra. Mind tartalmilag mind – Modern mőveket is megjelentetett – mind formailag. „Müller kezdetben sokféle mővésszel dolgoztatott, mígnem 1907-tıl elsısorban Paul Renner modora
TUPOGRÁFIAI DIÁKKONFERENCIA 2008. DECEMBER Szabó Napsugár: A német könyvmővészeti mozgalom határozta meg a kiadványok jellegét.” (Funke 2004:290) Hans von Weber szintén fiatal mővészekkel dolgozott. Kis példányszámú, de rendkívül igényes folyóiratokat adott ki. Az ı nevéhez főzıdik – többek között – a már említett Hyperion is. Emil Rudolf Weiss, Fritz Hellmut Ehmcke, és Walter Tiemannn egyaránt nagy munkásságú könyvmővészek. Nevük összefonódott egy-egy kiadóval. A könyvmővészet megújulása éppen abban rejlett, hogy a munkafolyamatokat összefogta, egy mővész felügyelte a különféle elemeket, mint a könyvdíszítés, az illusztráció, a tipográfia. Emil Rudolf Weiss és Fritz Helmut Ehmcke egyaránt dolgozott Diederichs-nél. Weiss a festészet és az irodalom után fordult a tipográfia felé, Ehmcke pedig nem csak könyvmővészeti tevékenységével bizonyított, hanem mint építész,
szakíró és tanár is. Közéjük tartozik Walter Tiemann, aki szintén elkötelezte magát a könyvmővészet mellett, betőket alkotott, és ráadásul a lipcsei akadémia tanára és igazgatója volt.
Hivatkozások Németh Lajos 1999 Mővészet sorsfordulója Budapest: Ciceró. Frédéric Barbier, Caherine Bertho Lavenir 2004 A média története Budapest: Osiris E.H. Gombrich 1974 A mővészet története Budapest: Gondolat Fritz Funke 2004 Könyvismeret Budapest: Osiris Bart István 2005 A könyvkiadás mestersége Budapest: Osiris
Felhasznált irodalom Novák László 1927 A nyomdászat története IV. URL: http://mek.niif.hu/01600/01645/html/index.htm Nicole Tuffelli 2001 A XIX. század mővészete Budapest: Helikon Felix R. Paturi 1997 A technika krónikája Budapest: Magyar Könyvklub
A mozgalom hatása 1900-tól egy új folyamat kezd kibontakozni. A könyvekbıl fokozatosan kezdik el kiőzni a különféle díszítményeket. Ezzel egy idıben pedig újjáéled a tipográfia. A Világháborút követıen a kiadók törekedtek az egyedi könyvtervezésre, és mővészeket alkalmaztak. Ez a fajta együttmőködés a könyvmővészeti mozgalomban gyökerezik, és azóta is él.