A melanoma malignum patológiai diagnózisának buktatói

Eredeti közlemény

A melanoma malignum patológiai diagnózisának buktatói Orosz Zsolt Országos Onkológiai Intézet, Humán és Kísérletes Daganatpathologiai Osztály, Budapest A benignus melanocytás naevusok és a melanomák hisztológiai megjelenése kifejezetten változatos, ami az esetek nem elhanyagolható hányadában komoly differenciáldiagnosztikai problémákat okoz. A korai, 1 mm-nél vékonyabb melanomákat a junctionalis vagy lentiginosus komponenst illetve pagetoid melanocytosist tartalmazó naevusvariánsoktól, egyes epithelialis tumoroktól, míg a vastagabb melanomákat többek között Spitz-naevustól, mélyen penetráló naevustól, cellularis kék naevustól kell elkülöníteni. Az „atípusos” Spitz-naevus és az „atípusos” orsósejtes naevusok egy részének morfológiai megjelenése a melanoma malignummal átfedést mutat, ilyenkor még a legnagyobb körültekintéssel sem lehet biztosan meghatározni a várható biológiai viselkedést. A primer melanomák variábilis megjelenését illusztrálja, hogy az elkülönítô diagnosztikában figyelembe kell vennünk felszínes elhelyezkedésû, különbözô hisztogenezisû orsó- és/vagy epithelioid sejtes illetve pigmentált lágyrészdaganatok lehetôségét is. A ritka melanomavariánsok közül a ballonsejtes és a pecsétgyûrûsejtes altípus carcinomával vagy carcinoma metastasissal, a desmoplasticus melanoma benignus mesenchymalis laesióval keverhetô össze. Melanoma nyirokcsomóáttéteknél, ismeretlen primer tumor hiányában ki kell zárni interdigitáló reticulumsejtes sarcoma vagy anaplasticus nagysejtes lymphoma lehetôségét is. Magyar Onkológia 47:27–39, 2003 The histological appearance of benign melanocytic naevi and malignant melanomas can be variable, causing in a significant number of cases severe differential diagnostic problems. The early, thin (less than 1 mm) melanomas have to be differentiated from naevi containing dominant junctional or lentiginous component or pagetoid melanocytosis and from some epithelial tumours, while in cases of thick lesion the diagnosis of thick melanoma, Spitz naevus, deep penetrating naevus or cellular blue naevus should be considered for example. The morphology of the so-called atypical Spitz naevus and atypical pigmented spindle cell naevus show overlapping with malignant melanoma and sometimes in these cases the biological behaviour cannot be assessed. The variable appearance of malignant melanoma is illustrated by the fact that different superficial soft tissue tumours with epithelioid and/or spindle cells or with pigment can mimic it. The rare balloon cell and signet ring cell melanoma is a mimicker of primary or metastatic carcinoma and the desmoplastic variant is often misdiagnosed as benign mesenchymal lesion. Lymph node metastasis of melanoma, when the primary tumour is not known, may raise the possibility of interdigitating reticulum cell tumour or anaplastic large cell lymphoma. Orosz Zs. Pitfalls in the diagnosis of malignant melanoma. Hungarian Oncology 47:27–39, 2003

Bevezetés Az elmúlt évtizedekben a bôr pigmentált elváltozásai, részben az egészségügyi felvilágosítás következtében, részben kozmetikai okokból, egyre növekvô számban kerülnek eltávolításra. A pigmenKözlésre érkezett: 2003. január 10. Elfogadva: 2003. március 1. Levelezési cím: Dr. Orosz Zsolt, Országos Onkológiai Intézet, 1122 Budapest, Ráth György utca 7-9. Tel.: 224-8776; Fax: 224-8620; E-mail: [email protected]

© MagyAR ONKOLÓGUSOK Társasága www.WEBIO.hu

tált bôrelváltozások differenciáldiagnosztikai tengelyében a melanoma malignum húzódik. Fel nem ismerése után a tévesen „jóindulatúnak” véleményezett elváltozás kiújulásával, rosszabb esetben áttétek kialakulásával jelentkezik újra, míg a benignus naevusok túldiagnosztizálása szükségtelen, esetleg torzító hegesedést okozó kimetszéshez, a beteg szorongásos állapotához vezethet. Melanoma klinikai megjelenését utánozhatja minden pigmentált vagy vascularis illetve bevérzett tumor. A szövettani differenciáldiagnosztikában a melanin pigmentet és haemosiderint tartal-

Magyar Onkológia 47. évfolyam 1. szám 2003

27

Eredeti közlemény

1. ábra. Lentigo simplex. Az acanthoticus hám basalis sejtjei között egyesével sûrûn helyezkednek el a nagy tömegû pigmentet tartalmazó melanocyták, H&E x200.

28

mazó daganatok, a bôrben elhelyezkedô atípusos orsósejtes vagy epithelioid sejtes tumorok, azaz egyes hámtumorok, különbözô naevusok és variánsaik valamint a felszínesen elhelyezkedô lágyrésztumorok jelenthetnek problémát. Melanocytás elváltozások vizsgálatakor mindig szem elôtt kell tartani, hogy a melanomák egy része jóindulatú naevust utánozhat, illetve a naevusok egy része melanoma megjelenését imitálja-hatja. A diagnózis pontos megállapításához figyelembe kell venni a klinikai adatokat (beteg kora, az elváltozás elhelyezkedése, klinikai megjelenése, színe, mérete, alakja, környezethez való viszonya, családi anamnézis, korábbi kezelések stb.). A biopszia makroszkópos vizsgálatakor rögzíteni kell a minta pontos méretét (3 dimenzióban, mm-ben mérve), szélektôl való legkisebb távolságát, jellegét (szimmetria/aszimmetria; megjelenés; szélének állapotát, színét, noduláris komponens jelenlétét vagy hiányát), a metszéslapon mért vastagságot (mm). A kimetszési síkok mikroszkópos vizsgálatát segíti azok tussal történô megfestése. Az elsôdleges melanoma mikroszkópos differenciáldiagnosztikájában más-más elváltozások jöhetnek szóba in situ és korai (horizontális), illetve elôrehaladottabb, vertikális növekedési fázisban. A korai melanomákat elsôsorban a tömeges és/vagy „atípusos” junctionalis komponenst tartalmazó naevusoktól kell megkülönböztetni. A szakirodalom a nevezéktan alkalmazásában sem mindig egységes, pl. a dysplasticus naevus, atípusos naevus, naevus strukturális és cytologiai atípiával elnevezés egyaránt használatos, nem beszélve az elég bizarrul hangzó, MIN-nek rövidített melanocytás intraepithelialis neoplasiáról (15). Ebben a kategóriában a diagnosztikus kritériumok nehezen reprodukálhatók, és ezzel függ öszsze indokoltnál gyakoribb használatuk. Elôrehaladottabb melanomák esetén több jól körülírt entitás mellett különösen hangsúlyos a Spitznaevus–melanoma elkülönítés kérdésköre. Külön problémát jelentenek a ritka melanomavariánsok, illetve a nem osztályozható formák, mint pl. a desmoplasticus melanoma vagy a ballonsejtes


melanoma. Mindenképpen szót érdemel az áttét formájában jelentkezô melanomák diagnosztikája, illetve az ismert primer tumor mellett vizsgált ôrszem nyirokcsomó-diagnosztika is. Melanomák esetén a prognózis megítélésében és a posztoperatív kezelés szükségességének meghatározásában alapvetô a növekedési fázis formájának meghatározása. A melanomákkal összetéveszthetô jóindulatú melanocytás elváltozások méretüktôl (vastagságuktól) függôen utánozhatnak horizontális (radiális) vagy vertikális növekedési fázisban levô tumort, így az alábbi elkülönítés bizonyos fokig mesterséges, de a tárgyalást könnyebbé teszi. Egyes naevusvariánsok jellegzetesen vertikális növekedési fázisban levô melanomával téveszthetôk össze, ezek ismerete a diagnózis súlyos klinikai következményei miatt különösen fontos.

Korai, horizontális (radiális) növekedési fázisú melanomák elkülönítô diagnosztikája In situ melanoma – nem-invazív radiális növekedési fázis Definíció: A radiális növekedési fázis elsô lépése, amikor a melanoma sejtjei az epidermisre és a bôrfüggelékek hámjára korlátozódnak.

In situ melanoma megjelenését utánzó nem-melanocytás elváltozások Az epidermis egyes daganatai vagy daganatszerû laesiói jelentôs mennyiségû melanint tartalmazhatnak, illetve ritkábban reaktív jellegû melanocyta-burjánzással társulhatnak. A pigmentált verruca seborrhoica vagy pigmentált basalioma azonosítása az esetek döntô többségében rutinfeladat. A ritkán elôforduló pigmentált klonális verruca seborrhoica esetében a pigmentált basaloid sejtek intraepidermalisan elhelyezkedô fészkei kisebb nagyítással vizsgálva megtévesztôk lehetnek, de a hámjelleg (basaloid sejtek) illetve az atípia hiánya nagyobb nagyítás mellett egyértelmûvé válik. A keratosis solaris strukturálisan több hasonlóságot mutat az in situ melanoma lentiginosus formájával. A hám elvékonyodott, benne pigmentet tartalmazó atípusos sejtek láthatók, a papillaris réteg elsimult, a dermisben pedig solaris elastosis figyelhetô meg. Az elkülönítés alapja az epidermis dysplasticus jellegének és a sejtek hámkarakterének felismerése, a proliferáló melanocyták hiánya vagy kis mennyisége. Ugyanezen támpontokat használhatjuk a nagyobb mennyiségû pigmentet csak ritkán tartalmazó in situ laphámrákoktól való elkülönítéskor is. Az in situ laphámrák pagetoid formájában a nagyméretû poligonális sejtek intraepidermalis elhelyezkedése emlékeztethet in situ melanomára, ilyenkor a laphámrák sejtjeinek S-100 és Melan-A immunhisztokémiai negativitása és citokeratin-pozitivitása diagnosztikus értékû. A pagetoid in situ laphámrákhoz hasonlóan egyes esetekben az extramammaris Paget-kórban

© MagyAR ONKOLÓGUSOK Társasága

Eredeti közlemény az epidermist infiltráló nagyméretû glanduláris sejtek is melanoma-szerû megjelenést mutathatnak. Az esetek egy részében nincs a mélyebb részekben kimutatható carcinoma, ilyenkor az elôbb említett immunhisztokémiai reakciók vezetnek nyomra.

In situ melanomával összetéveszthetô melanocytás elváltozások A lentigo simplex kisméretû, jól körülírt elváltozás, amelynek sötétbarna vagy fekete színe klinikailag felvetheti melanoma gyanúját. Szövettanilag a hám-papilla elongatio mellett basalisan kerek, nagyméretû melanocyták lentiginosus, egyes-sejtes hyperplasiája észlelhetô, amelyekben igen kifejezett a melanin-szaporulat (1. ábra). A melanin a hámsejtekben is megjelenik, gyakran a szarurétegig „vándorolva”. Ez önmagában nem malignitási jel, de a nagymennyiségû pigment elfedheti a sejtek struktúráját, megnehezítve a finomabb szerkezet értékelését. A junctionalis naevus makroszkópos megjelenésében a lentigóhoz hasonló. Hisztológiailag a melanocyták felszaporodásának következô fázisát jelenti, ilyenkor a lentiginosus hyperplasia mellett a dermo-epidermalis junctióban kisebb sejtfészkek is megjelennek. A sejtfészkek mellett üres hasadékok, ún. retrakciós mûtermékek jelenhetnek meg. A melanocyták közötti atípia csak kismértékû és random jellegû. Dysplasticus junctionalis naevus (atípusos naevus, Clark-naevus). A melanoma familiáris halmozódása esetén a családtagok bôrén nagyszámú és klinikailag abnormális megjelenésû naevus lehet jelen, és ebbôl a megfigyelésbôl született a dysplasticus naevus-szindróma eredeti leírása (12). Az ilyen, klinikailag szabálytalan, atípusos naevusok elemzésére alapozva alakította ki 1982-ben Elder és Clark a dysplasticus naevus szövettani kategóriáját (20), kiemelve, hogy bizonyos hisztológiai jellemzôk megléte már önmagában elegendô a diagnózis felállításához. A késôbbiekben kissé módosuló eredeti kritériumokat 1992-ben a National Institute of Health konszenzus konferenciája bizonyos fenntartásokkal fogadta el, megjegyezve, hogy a dysplasticus naevus elnevezés megkérdôjelezhetô, és alkalmazásához az architekturális és a citológiai eltéréseknek egyaránt jelen kell lennie (1. táblázat) (25). Kétségkívül létezik familiáris melanomahalmozódás, és nem vitatható, hogy egyes családtagokban magas a klinikailag atípusos megjelenésû pigmentált elváltozások elôfordulása, azonban a sporadikus dysplasticus naevus ma is vitatott kategória, amellyel kapcsolatban több elméleti és gyakorlati ellentmondás vetôdött fel. A dysplasia fogalmát a patológiában – eredeti jelentése, a „helytelen fejlôdés” mellett – a normális epithelben kialakuló strukturális és citológiai eltérések leírására alkalmazzák. A naevus még legbanálisabb, „típusos” formájában sem ép anatómiai struktúra, hanem jóindulatú daganat, amelyben a sejtek változatos struktúrákba rendezôdhetnek, és szinte mindig mutatnak alak- és

a melanoma differenciáldiagnosztikája

nagyságbeli változatosságot. A hámtól eltérôen a naevusban nem várható „normális” rétegzôdés, amelynek felbomlása az epithel dysplasiáinak fontos jellemzôje, ezért a „strukturális atípia” nehezen értelmezhetô. Vélhetôen ez is szerepet játszott abban, hogy a diagnosztikus kritériumokba belefoglalták a dermalis kötôszövet eltéréseit is. A szövettani diagnosztikus kritériumok közül a melanocytákra a random citológiai atípiával kísért lentiginosus és fészkeket alkotó felszaporodás és a horizontális elrendezôdést mutató orsó alakú sejtek megjelenése vonatkozik, míg a többi, a hám-papillák elongatiója, a dermisben a kapillárisok proliferációja és a lymphocytás beszûrôdés, a lamellaris fibroplasia a környezet eltéréseit jelzi (2. ábra). A diagnosztikus kritériumok nehezen reprodukálhatók, az eltérések külön-külön, de akár kombináltan is számos más melanocytás elváltozásban is megjelenhetnek, illetve a kötôszövet eltérései reaktív folyamatok miatt is kialakulhatnak. A másik ellenvetés szerint a dysplasticus naevus sporadikus formájánál nem igazolható egyértelmûen, hogy melanoma-precursor lenne.

1. táblázat. A dysplasticus naevus diagnózisának klinikai és szövettani kritériumai

Klinikai 5 mm-nél nagyobb méret és az alábbi jellemzôk közül legalább kettô megléte: Változatos pigmentáció Szabálytalan, aszimmetrikus körvonal Elmosódott szélek Szövettani Lentiginosus és fészkes melanocyta-burjánzás Random citológiai atípia A környezetben lymphoid reakció és kapilláris-proliferáció A hám-papillák megnyúlása és a dermalis pólusok fúziója Horizontálisan elrendezôdött, orsó alakú melanocyták A papillaris dermisben lamellaris fibroplasia

2. ábra. Naevus strukturális és citológiai atípiával (dysplasticus naevus). Jól megfigyelhetôk a papillaris dermis és a hám elváltozásai, H&E x100.


29

Eredeti közlemény

3. ábra. Traumatizált (elôzetesen leborotvált) naevus. A regeneráció miatt junctionalisan hiperpigmentált, „atípusos” melanocyták helyezkednek el. Az ábra jobb oldalán pagetoid melanocytosis figyelhetô meg, H&E x100.

Ackerman szerint a melanomák döntô többsége de novo fejlôdik, kialakulásának elsô fázisa az in situ melanoma és nem a dysplasticus naevus (1). Mások szerint már egy dysplasticus naevus is növeli a melanoma kialakulásának veszélyét (32), ám ez a vélemény a diagnosztikus kritériumok nehezen reprodukálható volta miatt erôsen megkérdôjelezhetô. A szövettani diagnosztikus munka során minden elméleti megfontolást figyelembe véve is találkozunk olyan, strukturális és citológiai eltéréseket tartalmazó naevusokkal, amelyeket az anamnesztikus és klinikai adatok, valamint a finom szöveti jelek aprólékos elemzése mellett sem tudunk pontosan besorolni. Így a naevus strukturális és citológiai atípia jeleivel (dysplasticus naevus) diagnózis más naevusvariánsok illetve a melanoma malignum kizárásán kell, hogy

4. ábra. Genitális naevus, kifejezett hámhyperplasiával, junctionalis melanocytaproliferációval, H&E x100.

30


alapuljon. Vitatott melanoma-precursor szerepe mellett így a dysplasticus naevus diagnózisa jelzés a klinikus felé, hogy indokolt a beteg teljes bôrfelületének részletes vizsgálata és idôszakos ellenôrzése. Junctionalis Spitz-naevus. A Spitz-naevusok részletes tárgyalását ld. lentebb, az invazív melanomák elkülönítô diagnosztikája részben. Recidív és traumatizált naevus. A sebészileg tökéletlenül eltávolított naevusok vagy a borotválás során véletlenül részlegesen lemetszett naevusok az anamnézis ismerete nélkül korai melanoma téves diagnózisához vezethetnek. A dermoepidermalis junctióban aktívan proliferáló sejtek magjai „atípusosak” és osztódó alakok is jelen lehetnek közöttük. Kisebb fészkek kialakulása mellett feltûnô lehet a lentiginosus komponens, vagy akár a pagetoid melanocytosis is (3. ábra). A dermis reaktív elváltozásai, a kapillárisok felszaporodása vagy a lymphoid beszûrôdés korai melanomák mellett is jelen lehet, illetve a dysplasticus naevus kritériumai között is fellelhetôk. Kétséges esetekben feltétlenül szükséges a klinikai kép és az anamnesztikus adatok tisztázása. Ibolyántúli (UV) sugárzás hatása a naevusokra. Az ismétlôdô UV-irradiáció a dermo-epidermalis junctióban a melanocyták felszaporodását okozhatja. A melanocyták „aktiváltak”, nagyobb méretûek, epithelioid karakterûek és az epidermis felsôbb rétegeibe vándorolhatnak (36), in situ melanoma megjelenését utánozva. A dermisben jelenlevô enyhe gyulladásos infiltrátum a melanoma diagnózisának gyanúját tovább erôsítheti. A terápiás célból elvégzett UV-sugárzás (psoralen, PUVA) általában idôsebbekben okoz ilyen típusú elváltozásokat, de a szoláriumok használatának terjedésével összefüggésben számolnunk kell elôfordulásukkal fiatalokban is. Genitális naevus. A genitáliákon elhelyezkedô naevusok a szokványos formától eltérô, „atípusos” strukturális és citológiai vonásokat mutathatnak, amelyek alapján ezeket különálló klinikopatológiai entitásként kezelik. A lentiginosus melanocyta-felszaporodás mellett a junctióban változó nagyságú, akár összefolyó sejtfészkek is jelen lehetnek, epidermis hyperplasiával kísérve (4. ábra) (11). Gyakori a pagetoid melanocytosis is. Clark és mtsai vezették be az atípusos genitális típusú naevus elnevezést (13), ami szerintük, elsôsorban a környezet reakciója alapján egyértelmûen elkülöníthetô a melanomától és a dysplasticus naevusoktól. Megjegyzendô, hogy a genitális naevusok szövettani jellegzetességei más helyek – pl. köldök, axilla – naevusaiban is jelen lehetnek. Intradermalis naevushoz társuló benignus „atípusos” junctionalis melanocytás hyperplasia. A szokványos intradermalis naevusok feletti területen kialakulhat in situ melanoma, azonban ez a folyamat elkülönítendô az intradermalis naevushoz társuló jóindulatú junctionalis melanocytaproliferációktól. Az ilyen típusú melanocyta-proliferáció néha szokatlan formában jelentkezik, a sejtek egyenetlen eloszlásban egyesével helyezkednek el a hám-kötôszövet határon, viszonylag nagy méretûek, néha jól kifejezett nucleolust tar-


Eredeti közlemény talmazhatnak (5. ábra). Az in situ melanomától való elkülönítés alapja, hogy az epidermalis melanocyták laterális irányban nem haladják meg a naevus kiterjedését, a hám felsôbb rétegeit nem infiltrálják, az atípia nem nagyfokú és nincs osztódási aktivitás sem (27). Pagetoid melanocytosis. Nem különálló entitás, hanem az a jelenség, amikor a melanocyták egyes sejtes formában az epidermis szuperficiális rétegeibe vándorolnak. A melanocyták epithelioid karakterûek, cytoplasmájuk széles, halvány. Mivel a melanoma diagnózisának egyik lényeges, de nem kizárólagos paramétere az epidermotropizmus, fontos jellemeznünk a pagetoid melanocytosis jellegét. Pagetoid melanocytosisról Haupt és Stern meghatározása szerint akkor beszélünk, ha a melanocyták a papillaris dermis legmagasabb szintjénél húzott vonal felett is megjelennek (6. ábra) (22). Fontos tudnunk, hogy a pagetoid melanocytosis különbözô jóindulatú melanocytás laesiókban is megjelenhet, leggyakrabban Spitz-naevusban, de elôfordul Reed-naevusban, traumatizált illetve genitális naevusban is. Ezért nem elegendô az intraepidermalis melanocyták észlelése, hanem fontos azok morfológiájának elemzése is. Malignitást jelez, ha a pagetoid melanocytosis suprabasalisan és laterális irányban jelentôsen meghaladja a junctionalis komponenst, ha diffúzan és kifejezetten érinti az epidermist, és ha a melanocyták kifejezetten atípusosak (22).

elváltozás horizontális metszetében egységes, azzal együtt is, hogy a magok nagyok, nucleolust tartalmazhatnak. A hám-kötôszövet határon jellegzetes a homogén, eosinophil képletek, ún. Camino-testek elôfordulása. Vertikálisan tekintve a sejtek a dermis mélye felé „érnek”, a magok kisebbekké és „nyugodtabbakká” válnak. Osztódó alakok a dermis felsô részében elôfordulhatnak. Az elváltozás bázisán a sejtek a kötôszöveti rostok között egyesével elhelyezkedve látszólagos infiltrációt hozhatnak létre. A Spitz-naevus és a melanoma malignum morfológiája több vonatkozásban is átfedést mutat, és a Spitz-naevus diagnosztikus kritériumait 5. ábra. Szokványos naevushoz társuló benignus „atípusos” junctionalis melanocyta hyperplasia, H&E x20

Invazív cutan melanomák elkülönítô diagnosztikája Invazív radiális növekedési fázisú „korai” melanoma Definíció: invazív radiális növekedési fázisban az atípusos melanocyták egyesével vagy kisebb csoportokban megjelennek a papillaris dermisben, esetleg a reticularis dermis felsô részében is. A sejtek az epidermalis komponenssel egyezô megjelenésûek, nem látható közöttük osztódó alak és a sejtfészkek mérete nem haladja meg az epidermisben látható sejtcsoportok nagyságát.

6. ábra. A pagetoid melanocytosis meghatározása – Haupt után (22). Pagetoid melanocytosisról csak a szaggatott piros vonal felett elhelyezkedô melanocyták esetében van szó. A piros vonal a dermalis papillák legmagasabb szintjének megfelelôen, a felszínnel párhuzamos vonal. pagetoid melanocytosis

Invazív, radiális növekedési fázisú melanomával összetéveszthetô melanocytás elváltozások A Spitz-naevus a szokványos naevushoz hasonlóan lehet junctionalis, compound és intradermalis (ún. desmoplasticus naevus). A Spitz-naevus és a melanoma elkülönítése, különösen a dermis több-kevesebb érintettségével járó formáknál, a melanocytás elváltozások diagnosztikájának talán legnehezebb fejezete. Klasszikus esetben a Spitz-naevus gyerekekben, fiatal felnôttekben gyorsan növô, szimmetrikus, pigment nélküli papula vagy nodulus. Szövettanilag jellemzô a kifejezett, gyakran szabálytalan hámhyperplasia, a dermo-epidermalis határon fészkekbe, banánfürtre emlékeztetô kötegekbe rendezôdött nagyméretû epithelioid és orsó alakú, pigment nélküli melanocyták burjánzása (7. ábra). A sejtkép az



31

Eredeti közlemény

7. ábra. Spitz-naevus. Közel szimmetrikus, enyhén elôemelkedô elváltozás, H&E x20. Az A) inzert a felszín közeli területet, a B) inzert a mély dermalis területet illusztrálja, H&E x100.

különbözô szerzôk bizonyos fokig eltérôen alkalmazzák (21, 31, 40). Ebbôl adódóan kérdéses, hogy miként értelmezzük az atípusos Spitz-naevus kategóriáját (19). Szövettanilag – elég, ha a korábbi elnevezésre, a benignus juvenilis melanomára gondolunk – minden Spitz-naevus atípusos. Más megközelítésbôl atípusosnak lehetne azt a Spitznaevust nevezni, amelyik az ideális prototípustól eltérô. De melyik definíciót fogadjuk el a Spitznaevus prototípusaként? Ha a Spitz-naevus és a melanoma malignum fenotípusos kontinuum mentén helyezkedik el, hol húzható meg a határ a kettô között, illetve hol jelöljük ki az atípusos csoport helyét? Segítene a kérdés eldöntésében, ha a követéses vizsgálatok a „klasszikus” és az „atípusos” Spitz-naevus, illetve az atípusos Spitz-naevus és a spitzoid melanoma között szignifikáns biológiai viselkedésbeli különbséget írtak volna le, azonban ezek a vizsgálatok, legalábbis a fiatal korosztályban, nem hoztak kielégítô eredményt (5).

A

B

8. ábra. Pigmentált orsósejtes junctionalis, más néven Reed-naevus, H&E x100.

El kell fogadnunk azt a tényt, hogy néhány esetben morfológiai alapon nem dönthetô el az elváltozás hovatartozása. Ilyenkor a klinikussal konzultálva akár diagnosztikus céllal is elvégezhetô az ôrszem nyirokcsomó-biopszia (17). A Spitz-naevust a melanomától elkülönítô jelek: a beteg fiatal kora, az elváltozás egészében egyöntetû sejtkép, a mélyebb részek felé mutatkozó érés, a mély komponensben az osztódási aktivitás hiánya. Egyes vélemények szerint abnormális mitózisok jelenléte, illetve a négyzetmilliméterenként 2-nél több osztódó alak melanoma diagnózisát támasztja alá (16). Pigmentált orsósejtes naevus (Reed-naevus). Különálló klinikopatológiai entitás, bár több vonásában a Spitz-naevussal mutat rokonságot. Klasszikus formája fiatal felnôttekben, elsôsorban nôkben a végtagokon gyorsan kialakuló, erôsen pigmentált, szimmetrikus elváltozás. Jellemzi a dermo-epidermalis junctióban (junctionalis forma), illetve a papillaris dermist is érintô (compound forma) orsó alakú melanocyták burjánzása. A sejtek kötegekbe, nyalábokba rendezôdnek, az elongált magokban atípia nincs, vagy csak kisfokú, apró nucleolus elôfordulhat (31) (8. ábra). A Spitz-naevustól eltérô jellegzetességek a következôk: az elváltozás feletti hámhyperplasia a Reed-naevusban szabályosabb, az epithelioid melanocyták többnyire hiányoznak, a pagetoid terjedés ritkább és a reticularis dermis rostjai között nincs egyes sejtes terjedés. Elkülönítik a pigmentált orsósejtes naevus atípusos variánsát, amelyben a klasszikus formától eltérô az architektúra, prominens epithelioid komponens van jelen, vagy a sejtek atípiája kifejezettebb. Az atípusos alcsoport elkülönítését megkérdôjelezi, hogy nem igazolt ebben a csoportban sem a melanoma gyakoribb elôfordulása, illetve, hogy nagyobb szériában a pigmentált orsósejtes naevusok 80%-a „atípusos” megjelenést mutat (3).

Vertikális növekedési fázisú melanomák elkülönítô diagnosztikája Definíció: A papillaris dermisben az atípusos melanocyták expanzív nodulust hoznak létre, ami beterjedhet a reticularis dermisbe vagy a subcutisba is. A sejtek általában eltérôek az epidermalis komponens (horizontális fázis) sejtjeitôl, a polimorfia kifejezettebb és osztódó alakok is könnyen felfedezhetôk. A vertikális növekedési fázis a lentigo maligna, a szuperficiálisan terjedô és az acralis lentiginosus típusokban a horizontális növekedési fázist követi, míg noduláris típusban anélkül indul. Vertikális növekedési fázisban a melanoma már egyértelmû áttétképzô hajlammal rendelkezik, prognózisa a horizontális növekedési fázisban levô tumorokénál jelentôsen rosszabb. A differenciáldiagnosztikában egyes epithelialis daganatok mellett legfontosabb a szokványos naevusoktól és naevusvariánsoktól való elkülönítés, de a differenciáldiagnosztika palettáját színesítik a felszínesen elhelyezkedô lágyrészdaganatok is, különösen, ha a hám kifekélyesedésével járnak.

32



Eredeti közlemény Vertikális növekedési fázisú melanomával összetéveszthetô melanocytás elváltozások A compound Spitz-naevus reticularis dermist infiltráló formája akár vertikális növekedési fázisban levô, „vastag” melanomát is utánozhat. Az elkülönítô diagnosztikában a fentiekben leírtak itt is irányadók. A kék naevus leggyakrabban a kéz és a láb dorsalis részén elôforduló macula, plaque vagy nodulus formájában jelentkezô elváltozás. Típusosan a reticularis dermisben, nagytömegû kollagénrostba ágyazottan, ritkábban már a papillaris dermisben kezdôdôen dendriticus és orsó alakú naevus-sejtek felszaporodása látható. A sejtek pigmenttartalma bôséges, a magok kicsik, osztódási aktivitás nincs. Ha a sejt-kötôszövet arány az elôbbi javára az elváltozás nagyobb részében eltolódik, a kék naevus celluláris variánsáról beszélünk (9. ábra). A cellularitás, a ritkán elôforduló subcutan zsírszövetbe terjedés primer vagy metastaticus melanoma képét imitálhatja. A differenciáldiagnosztikai lehetôségeket bôvíti, hogy ismert a kék naevusnak és celluláris formájának pigmentben szegény (7, 41), valamint epithelioid variánsa is. Utóbbit elôször Carney-komplexummal összefüggésben, késôbb attól függetlenül is leírták (10, 26). A malignus kék naevus igen ritkán fordul elô, jellegzetesen kiterjedten infiltrálja a reticularis dermist, a sejtek hiperpigmentáltak, és jelentôs az osztódások száma is. A mélyen penetráló (plexiform orsósejtes) naevus klinikai és hisztológiai megjelenésében egyaránt melanomát utánozhat. Az elváltozás fiatal felnôttekben elsôsorban a fej-nyaki régió és a vállöv területén alakul ki, erôsen pigmentált papula vagy nodulus formájában (33). A hiperpigmentált, nagyméretû, túlnyomórészt orsó alakú, kisebb részben epithelioid melanocyták burjánzása szimmetrikus ék alakban a reticularis dermis mélyéig, vagy akár a subcutan zsírszövetbe is beterjedhet (10. ábra). A magokban apró nucleolus jelen lehet, osztódó forma azonban csak elvétve fordulhat elô. A magok szerkezete a felszínen és a mélyben azonos, azaz nincs maturáció. A pontos diagnózis felállításához fontos megfigyelni az elváltozás szimmetriáját, éles kontúrját. A mélyen penetráló naevus megjelenése a celluláris kék naevusszal részleges morfológiai átfedést mutat (39). A HMB-45 immunhisztokémiai reakció az elváltozás teljes vastagságában pozitív lehet, cáfolva azt az elképzelést, hogy a naevusok mélyén jelentkezô pozitivitás egyértelmû malignitási jel. A klonális naevus (melanocytás naevus fokálisan atípusos epithelioid sejtekkel) meglevô naevusban klinikailag alarmírozó színváltozással jelentkezô elváltozás. A színváltozást a korábban fennálló naevus intradermalis részében hiperpigmentált, epithelioid melanocyta-fészkek megjelenése okozza (11. ábra). A sejtfészkek kisméretûek, jól körülírtak. Az epithelioid melanocyták enyhe-közepes fokú atípia jeleit mutatják, ugyanakkor osztódó alakok nem láthatók. Az intradermalis naevusban kialakuló melanomák határvonala lehet jól körülírt, de nem éles, a sejtekben a mag-cyto-


plasma arány a mag javára jelentôsen eltolódott és osztódó alakok is megjelennek. „Ancient” naevus. Régóta fennálló intradermalis naevusokban az ancient schwannomákhoz, bizarr leiomyomákhoz hasonlóan degeneratív atípia alakulhat ki. Az alapállományban vérzés, kötôszövet-szaporulat alakul ki, ezt a melanocyták eltérései kísérik, a magok megnagyobbodnak, hiperkrómak, polimorfak lehetnek, de osztódások nincsenek. Desmoplasticus naevus (intradermalis Spitznaevus). Nôkben gyakoribb dermalis elváltozás, amit sokan Spitz-naevus variánsnak tartanak. Szövettanilag melanomával, dermatofibromával vagy epithelioid histiocytomával összetéveszthetô laesio, amelyben a sejtek vaskos kollagénrostok közé ágyazottan helyezkednek el. A nagy epithelioid sejtek változatos alakú, néha zárvá-

9. ábra. Celluláris kék naevus. A sejtdúsabb részek mellett az ábra centrumában láthatók a jellegzetes dendriticus melanocyták nyalábjai, H&E x100.

10. ábra. Mélyen penetráló naevus. Az elváltozás beterjed a subcutan zsírszövetbe, de kontúrja összességében jól körülírt, H&E x20. Inzert: A mélyen penetráló naevus erôsen pigmentált melanocytákból épül fel, kifejezetten sejtdús, H&E x100.


33

Eredeti közlemény nyokat tartalmazó magokkal rendelkeznek, ez, illetve a melanintartalom hiánya jelzi a spitzoid karaktert (12. ábra). Desmoplasticus melanomától az infiltratív növekedésmód és az osztódási aktivitás hiányának segítségével különíthetô el. Kombinált naevus. A naevusok ritkán két vagy több eltérô összetevôbôl épülhetnek fel. Gyakorlatilag bármilyen változat elôfordulhat, pl. szokványos naevus kombinálódhat kék naevussal, orsósejtes vagy junctionalis Spitz-naevussal. 11. ábra. Klonális naevus. A naevus dermalis komponensében jól körülírt fészkekben hiperpigmentált melanocyták láthatók, H&E x100.

Vertikális növekedési fázisú melanomát utánzó lágyrészdaganatok Melanoma klinikai megjelenését utánozhatják a felszínesen elhelyezkedô pigmentált, vaszkularizált vagy bevérzett lágyrészdaganatok. A hisztológiai differenciáldiagnosztikában a melanin vagy haemosiderin pigmentet tartalmazó illetve az atípusos orsósejtekbôl, az atípusos epithelioid sejtekbôl, valamint az ezek kombinációjából felépülô lágyrészdaganatok jelenthetnek problémát (2. táblázat). Míg a naevusok és variánsaik illetve a melanomák elkülönítésében az immunhisztokémiai vizsgálatok korlátozott értékûek, a melanoma és lágyrészdaganatok differenciáldiagnosztikájában alapvetô fontossággal bírnak.

Pigmentált lágyrészdaganatok A melanint tartalmazó jóindulatú lágyrészdaganatok közül a pigmentált neurofibroma és a melanoticus schwannoma fordulhat elô subcutan lokalizációban. Mindkét daganat sejtképe nyugodt, osztódó alakok nem fordulnak elô. Ezekben az esetekben a szöveti kép alapján desmoplasticus melanoma lehetôsége vetôdhet fel, ami viszony2. táblázat. Melanoma malignummal összetéveszthetô lágyrészdaganatok 1. Melanint tartalmazó lágyrészdaganatok pigmentált neurofibroma melanoticus schwannoma pigmentált dermatofibrosarcoma protuberans (Bednar-tumor)

12. ábra. Desmoplasticus naevus. A bôr felszínébôl kiemelkedô, szimmetrikus képlet felszíni hámja hyperplasiás. A dermisben vaskos kollagénrostok között hypocellularisnak tûnô elváltozás helyezkedik el, H&E x40. Inzert: Nagyobb nagyítással jól láthatók a pigmentben szegény, nagyméretû, epithelioid melanocyták. H&E x200.

2. Haemosiderint tartalmazó lágyrésztumorok cutan histiocytoma – pseudosarcomatosus és aneurysmalis orsósejtes haemangioendothelioma 3. Atípusos orsósejtekbôl felépülô lágyrészdaganatok dermatofibrosarcoma és fibrosarcoma leiomyosarcoma orsósejtes malignus perifériás idegtumor (MPNST) angiosarcoma, rosszul differenciált, orsósejtes forma (haemosiderin is) Kaposi-sarcoma (haemosiderin is) 4. Atípusos epithelioid sejtekbôl felépülô lágyrészdaganatok malignus epithelioid schwannoma epithelioid haemangioendothelioma epithelioid angiosarcoma 5. Atípusos orsó- és epithelioid sejtekbôl felépülô daganatok atípusos fibroxanthoma

34



Eredeti közlemény lag nyugodt sejtképpel rendelkezhet, de alapos vizsgálattal a hypocellularis daganatban osztódások általában felfedezhetôk. A cutan histiocytoma pseudosarcomatosus és aneurysmalis variánsa cellularitásával, mag-polimorfiájával, osztódó sejtjeivel és bôséges pigmenttartalmával noduláris melanomára emlékeztethet. A haemosiderin kimutatására szolgáló berlini-kék reakció általában elegendô a histiocytoma azonosítására, kérdéses esetekben a negatív S-100-, HMB-45-, Melan-A-, illetve az intenzíven pozitív CD68-reakció segít a diagnózis megállapításában. Az orsósejtes haemangioendothelioma résszerû érlumeneket képzô, viszonylag nyugodt morfológiájú sejtekbôl felépülô elváltozás. A melanomától való elkülönítés csak Kaposi-sarcomára emlékeztetô, solid, kifejezetten celluláris formájában jelenthet problémát.

Atípusos orsósejtekbôl felépülô lágyrészdaganatok A dermisben különbözô hisztogenezisû orsósejtes lágyrészdaganatok alakulhatnak ki, amelyek orsósejtes melanomától való elkülönítése általában megköveteli immunhisztokémiai reakciók alkalmazását. A dermatofibrosarcoma protuberans klasszikus formája klinikailag noduláris melanomával téveszthetô össze, szövettanilag, ha viszonylag monomorf orsósejtjei mutatják a jellegzetes gyékényfonat rajzolatot, a diagnózis egyszerû. Egyes esetekben azonban a morfológia átfedô, ilyenkor a dermatofibrosarcoma S-100-, HMB-45-, Melan-A-negativitása illetve CD34-pozitivitása vezet a helyes diagnózishoz. A Bednar-tumor, a dermatofibrosarcoma pigmentált variánsa melanin pigmentet illetve kolonizált melanocytákat tartalmazhat, de a daganat fô tömegét alkotó sejtek a klasszikus formával egyezô immunfenotípusúak. A fibrosarcoma elsôsorban idôskorban jelentkezik, atípusos, osztódási aktivitást mutató orsósejtjei csak vimentinnel jelölôdnek. Az immunhisztokémiai diagnosztika elôtérbe kerülésével kiderült, hogy a fibrosarcoma-szerû daganatok jelentôs része neurogén, miogén stb. differenciációt mutat, így ma már a ritkán elôforduló elváltozások közé sorolható. A leiomyosarcoma jellegzetesen levágott végû magokkal rendelkezô, eosinophil cytoplasmájú sejtekbôl épül fel, azonban a differenciáltságtól is függôen a megjelenés elég változatos lehet. A cutan leiomyosarcomákra is igaz, hogy a desminreakció az esetek többségében, de nem minden esetben pozitív (37), ilyenkor érdemes az alfa-simaizom aktin- és/vagy a caldesmon-reakciót is elvégezni. A melanocyta-markerek leiomiogén tumorokban nem expresszálódnak. A malignus perifériás idegtumor (MPNST) a melanomával közös gyökerû, velôléc-eredetû sejtekbôl kiinduló daganat. Ezzel állhat összefüggésben, hogy akár a primer melanoma, akár annak áttéte kifejezett MPNST-differenciációt mutathat (18, 23), így a két elváltozás elkülönítése néha komoly problémát okoz. Neurális eredetet igazol az


ideggel való összefüggés, melanoma mellett szólna a HMB-45-, Melan-A-pozitivitás, azonban ez az orsósejtes variánsoknál gyakran eltûnik. A cutan angiosarcoma ismeretlen etiológiával leggyakrabban a fej-nyaki régió területén alakul ki, a posztirradiációs forma pedig évekkel a korábbi besugárzás helyén fejlôdhet ki. Míg a jobban differenciált formák anastomosaló érújdonképzôdésük, intracytoplasmaticus lumenképzésük alapján viszonylag könnyen felismerhetôk, a rosszul differenciált, orsósejtes variáns felületes elhelyezkedésû egyéb orsósejtes lágyrésztumorokkal illetve melanomával egyaránt összetéveszthetô. A melanomától való elkülönítés alapja az angiosarcomák S-100-, HMB-45- és Melan-Anegativitása. A Kaposi-sarcoma noduláris formájában mind klinikailag, mind szövettanilag imitálhatja melanoma megjelenését. Szövettanilag a diagnózis a résszerû érlumenek, az extravasalis vörösvértestek és az intra- és extracellulárisan fellelhetô hyalin globulusok meglétén alapul. A fenti szöveti megjelenés mellett a Kaposi-sarcoma diagnózist támasztja alá a melanocyta-markerek negativitása, és a CD34- illetve CD31-pozitivitás.

Atípusos epithelioid sejtekbôl felépülô lágyrészdaganatok A malignus epithelioid schwannoma szöveti megjelenésében a melanomával gyakorlatilag azonos képet mutató, magas malignitású, ritka daganat, ami elsôsorban a lágyrészekben, mélyen, perifériás idegekkel összefüggésben alakul ki. Extrém ritkán fordul elô felszínes formája, amit melanomától a közös S-100-pozitivitás mellett a HMB-45és a Melan-A-negativitással lehetne elkülöníteni. Mivel a melanomák nem 100%-ban HMB-45- és Melan-A-pozitívak, illetve a melanoma kifejezett malignus perifériás idegtumor (MPNST) differenciációt mutathat, a malignus epithelioid schwannomát szuperficiális esetekben csak a klinikai képpel összevetve, bizonyított ideggel való kapcsolat esetén diagnosztizáljuk. Epithelioid haemangioendothelioma. Cutan formájában solitaer nodulusként jelentkezô, sokszor fájdalmas tumor. A mzxoid-hyalinos stromában elhelyezkedô sejtek gyakran nagyobb érátmetszettel összefüggésben láthatók. Az endothel-eredetre a poligonális sejtek intracytoplasmaticus lumenképzôdése utal, és ez CD31, CD34 vagy VIII-as faktor immunhisztokémiai reakcióval bizonyítható. Melanomától elsôsorban az atípusos, mitotikus aktivitást mutatóformákat nehéz elkülöníteni. Az epithelioid angiosarcoma felnôttkorban jelentkezô, ritka, kifejezetten agresszív tumor. Elsôsorban lágyrészekben fordul elô, de ismert cutan formája is. A primer elváltozás környezetében gyakoriak a vérzéses satellita nodulusok, ami a melanomaszórás klinikai megjelenésére hasonlíthat. Mikroszkóposan solid lemezekbe, kötegekbe rendezôdött nagyméretû poligonális sejtek láthatók, prominens nucleolust tartalmazó halvány magokkal. A melanomától való elkülönítésben segíthet az esetek egy részében látható intracyto-


35

Eredeti közlemény plasmaticus lumenképzôdés, de általában indokolt immunhisztokémiai vizsgálatok alkalmazása. Az epithelioid angiosarcoma VIII-as faktor-, CD31- és/vagy CD34-pozitív, a melanocyta-markerek negatívak. 13. ábra. Desmoplasticus melanoma. Az orsósejtes daganat sarcoma megjelenésére emlékeztet. Az ábra bal felén jól megfigyelhetô a neurotropizmus, H&E x100.

Atípusos orsó- és epitheloid sejtekbôl felépülô lágyrészdaganatok Az atípusos fibroxanthomának két klinikai megjelenési formája ismert. Gyakoribb, amikor idôsebbekben, elsôsorban a fej-nyaki régió területén, ritkább, amikor fiatalokban, a törzsön, végtagokon jelentkezik. Szövettanilag jellemzô a nagyméretû, poligonális vagy orsó alakú, halvány

eosinophil cytoplasmájú sejtek subepidermalis burjánzása. A magok polimorfiája feltûnô, könynyedén fellelhetôk atípusos osztódó alakok, vagy nagyméretû nucleolust tartalmazó magok. Gyakran látható a kisebb vérzések miatt barna haemosiderin pigment is, tovább erôsítve a melanoma gyanúját. Az atípusos fibroxanthoma diagnózisa más hisztogenezisû tumorok kizárásán, negatív citokeratin-, S-100-, HMB-45-, desmin- illetve alfasimaizom aktin-, CD34-reakción alapul. A régebben melanocyta-specifikusnak vélt NKI/C3-reakció az atípusos fibroxanthomában, különösen szemcsés sejtes variánsában intenzív pozitivitást adhat (28). A korábbi feltételezésekkel szemben az atípusos fibroxanthoma nem felel meg felszínes malignus fibrosus histiocytomának, prognózisa az ijesztô szöveti kép ellenére is kedvezô.

Vertikális növekedési fázisú melanomával összetéveszthetô egyéb daganatok A bôrbôl kiinduló laphámrákok többnyire a viszonylag jól differenciált formák közé tartoznak, könnyen felismerhetôk. A dedifferenciált orsósejtes carcinoma felszínesen elhelyezkedô sarcomákkal és orsósejtes melanomával egyaránt összetéveszthetô. Ezekben az esetekben indokolt vimentin, citokeratin, S-100, HMB-45/Melan-A immunhisztokémiai reakció igénybevétele a diagnózis megállapításához. A Merkel-sejtes carcinoma elsôsorban idôsebbekben a dermisben kialakuló agresszív daganat, ami gyakran épen hagyja az epidermist. Kisméretû, karakterisztikus magvú sejtjei trabeculákba rendezôdnek, diffúzan infiltrálnak vagy insularis mintázatot vesznek fel. Szöveti megjelenése alapján a melanomavariánsok közül egyedül a kissejtes (Merkel-szerû) melanomától kell elkülöníteni, ebben a Merkel-sejtes carcinoma neuroendocrin marker- (chromogranin, neuronspecifikus enoláz-) és paranuclearis citokeratin 20-pozitivitása ad segítséget, a melanocyta-markerek negativitása mellett.

14. ábra. Az A) képen naevus látható részleges ballonsejtes átalakulással, H&E x40. A B) képen ballonsejtes melanoma figyelhetô meg, pagetoid terjedés jeleivel, H&E x40.

Speciális, ritka melanomatípusok differenciáldiagnosztikája

A

B

36


A desmoplasticus (neurotropicus) melanomát elôször Conley és mtsai írták le 1971-ben (14). A desmoplasticus típus az összes melanoma kb. 1%át teszi ki. Bármely lokalizációban megjelenhet, leggyakrabban a fej-nyaki régióban fordul elô. Megjelenése mind klinikailag, mind patológiailag jelentôsen eltér a szokványos melanomákétól, ami magyarázza, hogy az elsô észleléskor sokszor nem kerül felismerésre. Az elsô diagnózis lehet jó- vagy rosszindulatú mesenchymalis tumor (pl. dermatofibroma, neurofibroma, leiomyosarcoma), vagy jóindulatú melanocytás elváltozás (pl. desmoplasticus naevus, naevus coeruleus), aminek következménye a nem megfelelô ellátás és a 40–60%-os lokális kiújulási hajlam. Szövettani vizsgálatkor az esetek mintegy felében nem található meg, vagy csak minimális az epidermalis komponens, amelynek jelenléte a diagnózis felál-


Eredeti közlemény lítását megkönnyíti. A jelentôs mennyiségû kötôszövetes stromába ágyazott orsó alakú daganatsejtek gyakran nem tartalmaznak melanint, és bár egyértelmû a magok polimorfiája, a hypocellularitás miatt ez gyakran elkerüli a figyelmet. A mély invázió mellett jellemzô a perineuralis terjedésmód (neurotropizmus) (13. ábra). Az orsósejtek az esetek többségében HMB-45- és Melan-Anegatívak, (29) ezért a diagnózis alátámasztásához csak az S-100-pozitivitás használható. A naevoid melanoma megjelölést a szakirodalom két eltérô megjelenésû melanomavariánsra alkalmazza. Az egyik a spitzoid melanoma, amely architektúrájában és citológiai képében egyaránt Spitz-naevusra emlékeztet. Ezen a csoporton belül is érdemes szétválasztani a gyermekkorban kialakuló formát, amely klasszikus Spitz-naevusnak, vagy atípusos Spitz-naevusnak megfelelô megjelenése ellenére nyirokcsomóáttétet ad (3, 35), és a felnôttkori spitzoid melanomát. A gyermekkori formák még áttétképzés esetén is a jobb prognózisú csoportba tartoznak. A felnôttkori spitzoid elváltozásokat, különösen 35 éves kor felett – bár a beteg kora nem jelent objektív választóvonalat a Spitz-naevus és a melanoma között – mindig nagy körültekintéssel kell megvizsgálni. A dermalis komponens proliferatív aktivitásának megítélését elôsegíti a Ki-67- és PCNA- (proliferációs sejtmag antigén) immunhisztokémiai reakció elvégzése. A mélyebb területek magas proliferációja malignitást jelez. A másik változatban a melanoma szokványos naevusra hasonlít, gyakran verrucosus felszínû (9, 24, 34). Mikroszkóposan az elváltozás sejtdús naevusra emlékeztet, a sejtek kisméretûek („naevoidak”), viszonylag monomorfak. A magok hyperchromak, a cytoplasma keskeny. A naevustól való elkülönítésben segítséget nyújt az atípusos junctionalis aktivitás, a mélyebb részek felé haladva az érés hiánya illetve a mély dermalis komponensben fellelhetô osztódási aktivitás (2). Ballonsejtes melanoma. Apró gócokban a naevusok és a melanomák is tartalmazhatnak ballonsejtes területeket (14. A, B ábra). Ritkaságszámba megy, amikor a melanoma egészét nagy, poligonális vagy kerek sejtek építik fel, amelyek cytoplasmája granuláris vagy finoman vakuolizált. A ballonsejtek centrálisan vagy ekcentrikusan elhelyezkedô magjainak hyperchromasiája, polimorfiája a cytoplasma jellegzetességei miatt kevésbé feltûnô, és nehezebben ítélhetô meg a mitotikus aktivitás is. A ballonsejtes melanoma – amellett, hogy ballonsejtes naevussal téveszthetô össze – sebaceous carcinoma, világossejtes carcinoma illetve nyilvánvaló epidermalis komponens hiányában histiocytaer laesio képét utánozhatja. A melanocytás eredetet az S-100, Melan-A és a HMB-45 immunhisztokémiai reakció pozitivitása igazolja. Igen ritka variáns a pecsétgyûrûsejtes melanoma is. A pecsétgyûrûsejtes jelleg általában fokális, de a recidívák során vagy áttétekben dominálóvá válhat (15. ábra). Ilyenkor elsôsorban pecsétgyûrûsejtes rák áttététôl vagy pecsétgyûrûsejtes lymphomától kell elkülöníteni. A pecsétgyûrû alak kialakulása melanomák esetében a vimentin intracytoplasma-


ticus felhalmozódásával, ritkábban valódi vacuolumok képzôdésével függ össze (2). Az intermedier filamentumok cytoplasmaticus kumulálódása ritkán rhabdoid fenotípust is eredményezhet. Kérdéses esetekben az immunhisztokémiai vizsgálatokat itt is igénybe kell venni, a pecsétgyûrûsejtes és a rhabdoid melanoma többnyire megtartja jellegzetes immunfenotípusát. Extrém ritka esetben a stroma myxoid átalakulása uralja a melanoma szöveti megjelenését (8). A hypocellularis, lobulált daganatban a sejtek általában kisméretûek, lehetnek epithelioid-, orsó- vagy csillag alakúak. Esetenként 15. ábra. Pecsétgyûrûsejtes melanoma nyirokcsomóáttéte, H&E x100.

16. ábra. Regressziós melanoma. A reticularis dermisben változó intenzitású lymphoid beszûrôdés és hegesedés látható, H&E x20. Inzert: a junctionalis részen kisebb fészkekben atípusos melanocyták helyezkednek el, epidermotropizmussal, H&E x100.


37

Eredeti közlemény mucinosus adenocarcinoma áttététôl, különbözô myxoid lágyrészdaganattól (myxofibrosarcoma, myxoid liposarcoma, myxoid chondrosarcoma, neurothekeoma, szuperficiális angiomyxoma) történô elkülönítése okozhat gondot, ilyenkor az S-100, Melan-A, HMB-45 immunhisztokémiai panel pozitivitása segít eljutni a melanoma diagnózisához. Regressziós melanoma. A szervezet aktív védekezése a primer melanoma sejtjeit részlegesen, vagy ritkán teljesen elpusztíthatja. Szövetileg ilyenkor a kiszélesedett papillaris dermisben változó intenzitású lympho-plasmocytás infiltrátum, fibrosis és kapillárisproliferáció látható, melanint tartalmazó histiocyták felszaporodása mellett (16. ábra). Az erôteljes lymphoid beszûrôdés elfedheti az atípusos melanocytákat, ezért érdemes sorozatmetszeteken vizsgálni a junctionalis zónát. Regressziós folyamatot néha naevusokkal összefüggésben is megfigyelhetünk (regressziós, halovagy Sutton-naevus), ilyenkor a melanomától való elkülönítéshez figyelembe kell vennünk a beteg korát, az elváltozás makroszkópos megjelenését is. Idôsebb korban a regressziós naevus elôfordulása kevéssé valószínû. A regressziós jeleket a szövettani leletben rögzíteni kell, kiemelve, hogy ezekben az esetekben a Breslow-érték és a Clarkszint meghatározása korlátozott értékû. Teljes regresszió esetén a melanoma diagnózisa szövettani vizsgálattal nem igazolható, de az indirekt jelek alapján fel kell hívni a figyelmet annak lehetôségére.

Melanomaáttétek differenciáldiagnosztikája Kisméretû, tüneteket nem okozó, vagy regressziós melanomák esetében elôfordulhat, hogy a beteg nyirokcsomó-megnagyobbodással fordul orvoshoz, és az eltávolított nyirokcsomó szövettani vizsgálata igazolja a melanoma fennállását. Ezzel a helyzettel találkozhatunk akkor is, ha régebben – akár évekkel korábban – eltávolított pigmentált bôrelváltozás, ami melanoma volt, nem került szövettani vizsgálatra (ma már ez elvileg nem fordulhat elô), vagy az elváltozást tévesen nem melanomaként diagnosztizálták. Az áttétek klasszikus morfológiai, citológiai megjelenés és pigmenttartalom mellett is diagnosztizálhatók, azonban ha a pigmenttartalom virtuálisan hiányzik, vagy a dedifferenciáció miatt a sejtek polimorfiája nô illetve speciális típusú melanoma – pl. ballonsejtes, desmoplasticus – áttétével állunk szemben, a hisztogenezis megállapítása nem mindig egyszerû. A differenciáldiagnosztika a primer tumorokhoz képest bizonyos szempontból szûkebb, mert lágyrésztumorok nyirokcsomóáttéte ritka – más szempontból azonban figyelembe kell venni néhány speciális nyirokcsomótumor elôfordulásának lehetôségét is. Az epithelioid sejtekbôl álló, pigmentet nem tartalmazó melanomaáttétek elsô helyen a glandularis vagy laphám irányú differenciációt nem mutató carcinoma metastasisától különítendôk el. A magok jellegzetességei, a prominens nucleolus vagy az intranuclearis zárványtestek jelen-

38


léte nem adnak biztos támpontot, így indokolt az S-100, citokeratin, vimentin imunhisztokémiai reakciók elvégzése. Ha az S-100- és a vimentinreakció pozitív, a citokeratin pedig negatív, a rákáttét lehetôsége kizárható. A malignus epithelioid schwannoma a többi lágyrészdaganattal szemben nagyobb affinitást mutat nyirokcsomóáttétek képzésére, ezért S-100-pozitivitás mellett a melanoma igazolására a vizsgálat kiegészítendô Melan-A- és/vagy HMB-45-reakcióval is. Lehetôség szerint mindkettôt érdemes elvégezni, mert az áttéti melanomákban a reakció sokszor egyenetlen, heterogén vagy fokális. Viszonylag gyakran alakul ki nyirokcsomóáttét epithelioid sarcoma esetében is. A jellegzetesen necroticus centrumú fészkekbe, csoportokba rendezôdött, enyhe magpolimorfiát mutató sejtek imunhisztokémiailag citokeratin-, epithelialis membrán antigén- és vimentin-pozitívak, S-100illetve melanocyta-marker-negatívak. A primer nyirokcsomódaganatok közül a gyakran sinusoidalis terjedést mutató anaplasticus nagysejtes lymphoma utánozhat áttéti melanomát. Az esetek egy részében negatív lehet a leukocyta common antigen- (LCA) reakció, de a melanomával ellentétben negatív az S-100-, a Melan-A- és a HMB-45-reakció. Az orsósejtekbôl felépülô pigmentszegény melanomaáttéteknél is ki kell zárni orsósejtes carcinoma-áttét lehetôségét, míg az orsósejtes lágyrésztumorok nyirokcsomóáttétei igen kis valószínûséggel jönnek szóba. Differenciáldiagnosztika során ugyanakkor nem szabad megfeledkezni a nyirokcsomó dendriticus sejtes tumorairól, amelyek közül elsôsorban az S-100-pozitív interdigitáló reticulumsejtes sarcoma téveszthetô össze orsósejtes melanoma malignum áttétével. A ritka melanomatípusok áttéteinél a primer formáknál leírtak az irányadók.

Megbeszélés A bôr melanocytás elváltozásaival a patológus diagnosztikus munkája során egyre növekvô gyakorisággal találkozik. Az esetek döntô többsége a szöveti megjelenés alapján egyértelmûen besorolható a jóindulatú naevusok közé, kisebb hányaduk valamelyik klasszikus melanomavariánsnak bizonyul. Egy kisebb szegmens ritka, de jól definiált naevusvagy melanoma-altípusnak felel meg, ezek egy része a klinikai adatokkal összevetve pontosan diagnosztizálható. Ezek után is maradhatnak azonban olyan esetek, amelyek besorolása nem egyértelmû. Ennek oka lehet a ma használatos diagnosztikus támpontok egy részének nehezen reprodukálható volta, mint pl. dysplasticus naevusok esetén, illetve az a tény, hogy a morfológiai elváltozások és a várható biológiai viselkedés nem mindig mutat lineáris összefüggést, mint pl. a Spitz-naevus csoportban. Azokat a kérdéseket, hogy a Spitz-naevus és a melanomák között van-e valódi hisztogenetikai rokonság, illetve, hogy a sporadikus dysplasticus naevusok valóban melanoma megelôzô állapotot jelentenek-e, talán a molekuláris patológiai vizsgálatok segítenek megválaszolni (6,38).


Eredeti közlemény Szokatlan szöveti megjelenésû bôrdaganatok esetében a differenciáldiagnosztikába be kell vonnunk különbözô hisztogenezisû lágyrészdaganatok lehetôségét is. Míg a melanocytás laesiók csoportján belül a dignitás megítélésében az immunhisztokémiai vizsgálatok korlátozott értékûek, addig, ha a hisztogenezis megállapítása a feladat, jó hasznát vesszük a szenzitív, de korlátozottan specifikus S-100-, valamint a specifikus és megfelelôen szenzitív HMB-45- és Melan-Areakciónak.

Irodalom 1. 2. 3.

4. 5.

6. 7. 8.

9. 10.

11. 12.

13.

14. 15.

16. 17.

Ackerman AB. What nevus is dysplastic, a syndrome and the commonest precursor to malignant melanoma? A riddle and an answer. Histopathology 13:241-256, 1988 Banerjee SS, Harris M. Morphological and immunophenotypic variations in malignant melanoma. Histopathology 36:387-402, 2000 Barnhill RL, Barnhill MA, Berwick M, Mihm MC. The histologic spectrum of pigmented spindle cell nevus: A review of 120 cases with emphasis on atypical variants. Hum Pathol 22:52-58, 1991 Barnhill RL, Flotte TJ, Fleischli M, et al. Cutaneous melanoma and atypical Spitz tumours in childhood. Cancer 76:1833-1845, 1995 Barnhill RL, Argenyi ZB, From L, et al. Atypical Spitz nevi/tumors: Lack of consensus for diagnosis, discrimination from melanoma, and prediction of outcome. Hum Pathol 30:513-520, 1999 Bastian BC. Molecular cytogenetics as a diagnostic tool for typing melanocytic tumors. Recent Results Cancer Res 160:92-99, 2002 Bhawan J, Cao SL. Amelanotic blue nevus: a variant of blue nevus. Am J Dermatopathol 21:225-228, 1999 Bhuta S, Mirra JM, Cochran AJ. Myxoid malignant melanoma: a previously undescribed histologic pattern noted in metastatic lesions and a report of four cases. Am J Surg Pathol 10:203-211, 1986 Blessing K, Evans AT, Al-Nafussi A. Verrucosus naevoid and keratotic malignant melanoma: A clinicopathologic study of 20 cases. Histopathology 23:453-458, 1993 Carney JA, Ferreiro JA. The epithelioid blue nevus. A multicentric familial tumor with important associations, including cardiac myxoma and psammomatous melanotic schwannoma. Am J Surg Pathol 20:259-272, 1996 Christensen WN, Friedman RJ, Woodruff J, Hood AF. Histological characteristics of vulvar naevocellular naevi. J Cutan Pathol 14:87-91, 1987 Clark WH, Reimer RR, Greene MH, et al. Origin of familial malignant melanoma from heritable melanocytic lesions: ’the B-K mole syndrome’. Arch Dermatol 114:732-738, 1978 Clark WH, Hood AF, Tucker MA, Jampel RM. Atypical melanocytic nevi of the genital type with a discussion of reciprocal parenchymal-stromal interaction in the biology of neoplasia. Hum Pathol 29(Suppl):S1-24, 1998 Conley J, Latterly R, Orr W. Neurotropic malignant melanoma (a rare variant of spindle cell melanoma). Cancer 28:914-936, 1971 Cook MG, Clarke TJ, Humphreys S, et al. CRC Melanoma Panel. A nation-wide survey of observer variation in the diagnosis of the thin cutaneous malignant melanoma including MIN terminology. J Clin Pathol 50:202-205, 1997 Crotty KA, Scolyer RA, Li L, et al. Spitz naevus versus Spitzoid melanoma: when and how can they be distinguished? Pathology 34:6-12, 2002 Cserni G. Melanoma malignumos betegek sentinel nyirokcsomóinak patológiai vizsgálata. Magyar Onkológia 47:51-57, 2003


18. Diaz-Cascajo C, Hoos A. Histopathologic features of malignant peripheral nerve sheath tumor are not restricted to metastatic malignant melanoma and can be found in primary malignant melanoma also. Am J Surg Pathol 24:1438-1439, 2000 19. Edwards SL, Blessing K. Problematic pigmented lesions: approach to diagnosis. J Clin Pathol 53:409-418, 2000 20. Elder DE, Green MH, Guerry D, et al. The dysplastic nevus syndroma: Our definition. Am J Dermatopathol 4:455-460, 1982 21. Elder DE, Murphy GF. Atlas of Tumor Pathology. Melanocytic Tumors of the Skin. Washigton DC, Armed Forces Institute of Pathology, 1990, pp 40-57 22. Haupt HM, Stern JB. Pagetoid melanocytosis: histologic features in benign and malignant lesions. Am J Surg Pathol 19:792-797, 1995 23. King R, Busam K, Rosai J. Metastatic malignant melanoma resembling malignant peripheral nerve sheath tumor. Report of 16 cases. Am J Surg Pathol 23:1499-1505, 1999 24. Levene A. On the histological diagnosis and prognosis of malignant melanoma. J Clin Pathol 33:101-124, 1980 25. National Institutes of Health Consensus Development Conference. Diagnosis and treatment of early melanoma. JAMA 268:1314-1319, 1992 26. O’Grady TC, Barr RJ, Billman G, Cunningham BB. Epithelioid blue nevus occurring in children with no evidence of Carney complex. Am J Dermatopathol 21:483-486, 1999 27. Okamura JM, Barr RJ, Cantos KA. Benign atypical junctional melanocytic hyperplasia associated with intradermal nevi: a common finding that may be confused with melanoma in situ. Mod Pathol 13: 857860, 2000 28. Orosz Zs, Kelemen J, Szentirmay Z. Granular cell variant of atypical fibroxanthoma. Pathol Oncol Res 2:244-247, 1996 29. Orosz Zs. Melan-A/MART-1 expression in various melanocytic lesions and in non-melanocytic tumors. Histopathology 34: 517-525, 1999 30. Panagio-Pereira C, Maize JC, Ackerman AB. Nevus of large spindle and/or epithelioid cells (Spitz’s nevus). Arch Dermatol 114:1811-1823, 1978 31. Reed RJ, Ichinose H, Clark WH JR, et al. Common and uncommon melanocytic nevi and borderline melanomas. Semin Oncol 2:119-147, 1975 32. Rhodes AR, Harrist TJ, Day CL et al. Dysplastic nevi in histologic association with 234 primary melanomas. J Am Acad Dermatol 9:563-574, 1983 33. Seab JA, Graham JH, Helwig EB. Deep penetrating nevus. Am J Surg Pathol 13:39-44, 1989 34. Schmoeckel C, Castro CE, Braun-Falco O. Nevoid malignant melanoma. Arch Derm Res 277:362-369, 1985 35. Smith KJ, Barrett TL, Skelton HG, et al. Spindle and epithelioid cell nevi with atypia and metastasis (malignant Spitz nevus). Am J Surg Pathol 13:931-939, 1989 36. Tronnier M, Smolle J, Wolff H. Ultraviolet irradiation induces acute changes in melanocytic nevi. J Invest Dermatol 104:475-478, 1995 37. Truong LD, Rangdaeng S, Cagle P, et al. The diagnostic utility of desmin. A study of 584 cases and review of the literature. Am J Clin Pathol 93:305-314, 1990 38. van Dijk MC, Rombout PD, Mooi WJ, et al. Allelic imbalance in the diagnosis of benign, atypical and malignant Spitz tumors. J Pathol 197:170-178, 2002 39. Vereczkey I, Orosz Zs. Mélyen penetráló naevus. Magyar Onkológia 42:45-48, 1998 40. Weedon D, Little JH. Spindle and epithelioid cell nevi in children and adults: A review of 211 cases of Spitz nevus. Cancer 40:217-225, 1977 41. Zembowicz A, Granter SR, McKee PH, Mihm MC. Amelanotic cellular blue nevus: a hypopigmented variant of the cellular blue nevus: clinicopathologic analysis of 20 cases. Am J Surg Pathol 26:1493-1500, 2002


39

A melanoma malignum patológiai diagnózisának buktatói

Recommend Documents