A MAGYAR VÉRCSOPORT-SZEROLÓGIA 50 E S Z T E N D E J E REX-KISS
BÉLA—SZABÓ
SÁNDOR
TV/fint ismeretes, a vércsoportok, i l l . az isohaemagglutinatio jelenségének felfedezése a századfordulón történt és Landsteiner nevéhez fűződik. A vér csoportok csak lassan kezdtek szélesebb körben ismertté válni, aminek elsősor ban az volt az oka, hogy nagy gyakorlati jelentőségüket csak kevesen, i l l . későn ismerték fel. Magyarországon viszonylag még későbben figyeltek fel Landsteiner felfedezésére, annak ellenére, hogy Landsteiner egészen 1920-ig közvetlen szom szédságunkban, Bécsben dolgozott. Azonban a késedelemért kárpótlásul szolgál hat, hogy a magyar vércsoport-szerológia első jelentkezése máris átütő tudomá nyos sikert hozott a magyar kutatóknak, névszerint Verzár Frigyesnek és Weszeczky Oszkárnak. Tudomásunk szerint Magyarországon az első vércsoport vizsgálatokat a debreceni orvostudományi egyetem ált. kórtani intézetében vé gezték 1919-ben, mégpedig az intézet akkori igazgatója, Verzár Frigyes egyetemi tanár és tanársegédje, Weszeczky Oszkár, Verzár Frigyes 1886-ban született Budapesten. Apja orvos volt és az ő nyom dokait követve, szintén az orvosi pályát választotta. Egyetemi tanulmányait a budapesti tudományegyetem orvosi fakultásán végezte, és 1909-ben avatták orvosdoktorrá. Ezután hosszabb nyugat-európai tanulmányútra ment: előbb Tübingenben M. Heidenhain, P. Grützner és K. Barker, majd 1911-ben Halléban /. Bernstein mellett, 1912-ben pedig Cambridge-ben Barckroft és Keith Lucas intézeteiben folytatta tanulmányait. Budapestre visszatérve a Tangl prof. által vezetett ált. kórtani intézetet választotta munkahelyül. 1913-ban elnyerte a bu dapesti egyetem orvosi karán — 27 éves korában — a magántanári képesítést. Az I . világháborúban bakteriológusként teljesített katonai szolgálatot, mégpedig a Debrecenben működő K . u. K . Feldiaboratóriumban. A világháborús évek ben — mint ismeretes — cholera-járvány ütötte fel a fejét Magyarországon, és Verzár, Weszeczkyvel együtt — aki ugyanazon laboratóriumban mellette teljesí tett katonai szolgálatot •— a Nyúláson telepített katonai fogolytábor orosz hadi foglyain ezrével végzett cholera és typhus-vizsgálatokat. Ezeknek a vizsgálatok nak az eredményeiről be is számoltak a D . Med. Wochenschrift 1916. évi 16. számában („Stuhluntersuchungen auf Typhus- und Cholerabazillen" címen). Verzárt 1918-ban a debreceni tud. egyetem orvostudományi kara ált. kórtani és élettani intézetének igazgatójává és egyetemi tanárrá nevezték k i . 1925-től 1938-ig igazgatója volt a Tihanyban létesített Biológiai Kutató Intézetnek is.
1930-ban debreceni egyetemi tanári állásától megvált, miután meghívták a bázeli egyetemre az élettan tanszékvezető tanárának, prof. Brömser utódaként. 1956ban nyugdíjba ment és átvette a Baselben újonnan létesített Kísérleti Geronto lógiai Intézet vezetését. Ezt az állását azóta is betölti. Verzár Frigyes a FAO (Food and Agriculture Organisation) és a W H O (World Health Organisation) több bizottságának, valamint sok nemzeti és nemzetközi tudományos társaság-
Verzár Frigyes
Verzár Frigyes és Weszeczky Oszkár laboratóriumi munka közben (1919)
nak rendes vagy tiszteletbeli tagja. Díszdoktora a nyugatnémet freiburgi és a debreceni tudományegyetemnek. Weszeczky Oszkárról életrajzi adat alig áll rendelkezésünkre. Miskolcon szü letett. Az I . világháborúban ugyanabban a K . u . K . Feldiaboratóriumban telje sített katonai szolgálatot, amelyben Verzár, és már akkor legközvetlenebb mun katársa volt. Verzár egyetemi tanárrá történt kinevezése után intézetében dol gozott mint tanársegéd 1923-ig, majd pár évet töltött a debreceni belgyógyászati klinikán. 1926-tól gyakorló orvosként dolgozott Debrecenben egészen 1944-ig. A náci-nyilas terror áldozataként halt meg: 1944 júliusában egy Auschwitzba irányított transzportba osztották be, súlyos betegen. Verzárék teljesen önállóan jutottak arra a gondolatra, hogy vércsoport-vizsgá latokat végezzenek különböző nemzetiségű egyéneken, azzal a feltételezéssel, hogy ezeknél a vércsopotok %-os megoszlása esetleg nem lesz azonos. Nem volt — és a világháborús állapotok miatt nem is lehetett — tudomásuk arról, hogy L . Hirschfeld és felesége egy évvel előbb (1918-ban) hasonló célból vizsgálatokat
kezdtek a Magyarországgal is hadban álló entente szaloniki hadseregében szol gáló és sokféle nemzetiségű katonákon. Hirschfeldék ezen vizsgálataik eredmé nyeiről 1919-ben számoltak be a londoni Lancetben és a L'Anthropologie-ban. Verzárék vizsgálatairól az első közlemény Weszeczky szerzőségében 1920-ban jelent meg a Biochem. Zeitschriftben „Untersuchungen über die gruppenweise Hämagglutination beim Menschen" címen . 192l-ben Verzár és Weszeczky — ugyancsak a Biochem. Zeitschriftben — „Rassenbiologische Untersuchungen mittels Isohämagglutininen" címen közölték újabb vizsgálataik eredményeit, amelyeket 1500 magyar, 476 német nemzetiségű személyen és 385 cigányon végeztek . Ezek világszerte nagy feltűnést keltettek. Eredményeik, i l l . az ezekből levont tudományos megállapítások nagy jelentőségűek voltak. Egyrészt megerő sítették Hirschfeldék azon megállapítását, hogy a vércsoportok %-os megoszlása az egymással rokonságban nem álló népeknél különböző és reájuk jellegzetes, de ugyanakkor megcáfolták Hirschfeldék azon következtetését, hogy a vércsoportok jellegzetes megoszlására az illető nép földrajzi elhelyezkedése befolyással lenne. Verzárék szerint ugyanis a vércsoportok különböző %-os megoszlása olyan jellegzetes fajtajelleg, amely lehetővé teszi, hogy egyes népcsoportokat évszáza dokkal a törzsből való kiválásuk után, lakóhelyüktől függetlenül, fel lehessen is merni. Szó szerint idézve: „Unsere Untersuchungen bringen jedoch den deutlicher Beweis dafür, dass sowohl die absolute wie relative Häufigkeit der beiden Isohämagglutinine A und B (bzw. der Agglutinabilität der Blutkörper chen) ein characteristisches Rassenmerkmal ist, welches ermöglicht i n einem Völkergemisch die einzelnen Rassen selbst viele Jahrhunderte nach der Tren nung von ihrem Stammgenossen genau von einander zu unterscheiden." Hogy Verzárék Hirschfeldék vizsgálataitól függetlenül kezdték el vizsgálataikat Magyarországon, azt a tudományos közvélemény is elismerte. Ennek bizonyí tására idézzük P. Steffan könyvét , amelyben szó szerint a következő olvasható: „ . . . ohne Kenntnis der Hirschfeldschen Untersuchungen konnte Weszeczky fest stellen . . .". A tárgyilagosság kedvéért meg kell azonban jegyeznünk, hogy Verzár Hirschfeldék prioritását sohasem vonta kétségbe. Annak bizonyítására pedig, hogy a tudományos közvélemény Verzárék meg állapításait milyen nagyra, ill. Hirschfeldékévtl teljesen egyenrangúnak értékelte, legyen szabad idéznem P. Steffannak a szavait, aki a már idézett könyvének 383. oldalán azt írja, hogy saját vizsgálatait Hirschfeldék és Verzárék eredményei nek nyomán kezdte el. („. . . dann trat Verfasser — t i . Steffan — angeregt durch die Hirschfeldschen Ergebnisse, durch die Verzárschen Erhebungen . . . systema tische blutartliche Erforschung . . . ein.") Verzár ezután még több közleményben foglalkozott szero-anthropologiai problémákkal. í g y többek között elsőként adott hangot azon véleményének, 1
2
3
1
Weszecky, O. : Untersuchungen über die gruppenweise Haemagglutination beim Menschen. — Biochem. Zschr. 1920. 107 4/6. 159. Verzár, Fr.-Weszeczky, O. : Rassenbiologische Untersuchungen mittels Isohaemagglutininen. — Biochem. Zschr. 1921. 126. 1/4. 33. Steffan, P.: Handbuch der Blutgruppenkunde. — München, 1932. Lehmann's Verlag. 385. S. 2
3
I i O r v o s t ö r t é n e t i K ö z l e m é n y e k 62—63
hogy a vércsoportok konfúzióhoz; vezető, római számokkal való jelölését el kell vetni és helyettük az eredeti betűszimbólumokat kell alkalmazni. Tudományos tekintélyére e téren jellemző, hogy őt kérték fel arra, hogy az 1927-ben Amszter damban rendezett nemzetközi anthropologiai kongresszuson a vércsoportok anthropologiai jelentőségét referálja . Nagy kár, hogy Verzár korán abbahagyta a vércsoport-szerológia művelését, mert ez csaknem 2 évtizedre visszavetette e tudományág fejlődését hazánkban. Visszavonulásának oka elsősorban az volt, hogy Magyarországon a 20-as években kezdték a vércsoport-vizsgálatokat tu dománytalan fajbiológiai propaganda céljaira egyesek (Méhely és társai) felhasz nálni, ami ellen Verzár több előadásban és dolgozatban felemelte szavát, de ered ménytelenül, í g y azután Verzár, kedvét vesztve, a vércsoportkutatás művelésé től visszahúzódott. A teljesség és Weszeczky említett munkájának kellő méltatása végett meg kell említenünk, hogy nemcsak embereken végzett isohaemagglutinatiós vizsgálato kat, hanem vizsgálta különböző fajú állatok (nyulak, tengerimalacok, szarvas marhák, lovak, tyúkok, kutyák és sertések) vérét is abból a célból, hogy vajon nem mutatható-e k i ezeknek az állatfajoknál az emberéhez hasonló isohaemagglu tinatiós rendszer. Egyedül a sertéseknél sikerült neki az isohaemagglutinatiós vizsgálatoknál bizonyos rendszert megfigyelni. Tehát ő volt az első Magyaror szágon, aki állatok vércsoport-tulajdonágai létezése irányában (már 1919-ben) vizsgálatokat végzett. Ugyancsak beszámolt Weszeczky idézett dolgozatában családvizsgálatokról is, amiket az isohaemagglutinatio átöröklésének, i l l . örök lésmenetének tanulmányozása céljából végzett. Vizsgálatainak eredményeképpen megállapította, hogy az emberi vércsoportok átöröklése a Mendel-féle törvények szerint történik. (Szó szerint: „ . . .lassen sich in Bestätigung der Befunde von v. Dungern und Hirschfeld Anhaltspunkte dafür finden, dass hier eine Vererbungsregel wohl der Mendelschen Regel entsprechend, herrscht"). M i n t ismeretes, az ABO vércsoportok átöröklésének szabályait néhány évvel később (1925-ben) sikerült F. Bernsteinnek megállapítania. Az 1942-ig terjedő időszakban Kubányi és Lenart munkásságát kell kiemelkedő jelentőségűnek tekinteni. Ebben az időszakban elég sok közlemény jelent meg, amelyekben a szerzők különböző populációkban végzett vércsoport-vizsgálatok eredményeiről, betegségek (ill. a konstitúció) és vércsoportok közötti esetleges összefüggésekre vonatkozó vizsgálataikról számoltak be. 1942-ben jelentkezett először Rex-Kiss vércsoport-szerológiai tárgyú közle ményeivel a magyar és a külföldi szakirodalomban. (Nyilvánvalóan szerepe le hetett a „genius loci"-nak is abban, hogy Rex-Kiss ugyancsak Debrecenben, mégpedig Verzár régi intézetében kezdte el vércsoport-szerológiai munkásságát.) Munkássága több irányú. Személyében először jelentkezik a vércsoport-szerológiával experimentálisán is foglalkozó magyar kutató. Nevéhez fűződik annak a ténynek a felismerése, hogy a nyálban található csoportspecifikus anyagot a sublingualis és submandibularis mirigyek választják k i , míg a parotis-mirigy 4
* Verzár, Fr. : Isohaemagglutination in Anthropology. — Inst. Internat. Anthro pology. 3. Sess. 1928., Amsterdam. 419.
5
által kiválasztott nyálfrakció csoportanyagmentes . Ugyancsak ő állapította meg azt is, hogy a vörösvérsejtek és a nyál csoportspecifikus anyagai között kvalitatív különbség nem mutatható k i . Állatkísérletekben bebizonyította továbbá, hogy az idegen csoportú vér transzfúziója után nem a haemagglutinatio, hanem a haemolysis és az ennek következtében a plasmába kerülő csoportanyagot (A, B) tartalmazó vörösvérsejt-stroma felelős a transzfúziós szövődményekért". Ezen kívül — tudomásunk szerint — elsőként végzett immunizálási kísérleteket em beren idegen csoportú vérrel és nyálból előállított heterolog (A-csoportú) csoportanyaggal (1943—44-ben), és megállapította, hogy az immunizált egyének isohaemagglutinin- és isohaemolysin-tartalma jelentős mértékben emelkedett. Ezzel bizonyította — Thomsen akkor még meg nem döntött álláspontjával ellen tétben — az immun-isoantitestek keletkezésének lehetőségét azonos fajú, de szervezetidegen csoportantigenek parenteralis (iv. és im.) bevitele u t á n . 1943ban „Vércsoportok" címen megírta az első magyar nyelvű könyvet a vércsopor tokról . A könyv magában foglalta a vércsoport-szerológia tudományának akkori állását és a vércsoport-vizsgálatok gyakorlati alkalmazásának összes akkori lehe tőségeit és módszereit is. Mivel a könyv csaknem minden magyar orvos kezéhez eljutott, felkeltette az érdeklődést a vércsoport-szerológia iránt. Amikor a magyar vércsoport-szerológia I I . világháború utáni helyzetét és fej lődését ismertetjük és méltatjuk, nem hallgathatjuk el, hogy az 1949—1955. évek ben a biológia területén nálunk is uralkodóvá vált helytelen szemlélet erősen gá tolta a vércsoport-szerológia fejlődését és gyakorlati alkalmazását is ezekben az években. A továbbiakban a vércsoport-szerológia magyarországi fejlődését a különböző alkalmazási területeknek megfelelően ismertetjük. 6
8
9
SZERO-ANTHROPOLOGIA, P O P U L Á C I Ó G E N E T I K A Verzárék vizsgálatai után az ország különböző részein többen végeztek ABOvércsoport-vizsgálatokat magyarokon és más nemzetiségű egyéneken, többkevesebb hibaforrással, hiszen egészen 1927-ig nem állott rendelkezésre meg bízható, gyárilag készült és államilag ellenőrzött vércsoportmeghatározó savó, és az alkalmazott módszerek sem voltak minden esetben megbízhatók. Ennél fogva az 1920 és 1930 között végzett vizsgálatok eredményeit többségükben csak 5
Rex-Kiss, B . B e i t r a g zur Untersuchung der Gruppensubstanz A im Speichel. — Zschr. Immun, forsch. 1942. 101. 6. 405. Rex-Kiss, B. : Untersuchungen über die serologische Eigenschaften der Grup pensubstanz A im Speichel und in den Blutkörperchen des Menschen. — Zschr. Immun, forsch. 1942. 102. 1. 1. Rex-Kiss B. és Kiss / . : Immunizálási kísérletek csoportidegen antigénekkel. — Orvosok L . 1947. 3. 13. 405. Rex-Kiss B. : Adatok az idegen csoportú vér transfusiója után bekövetkező hae molysis keletkezésének mechanizmusához. — Orv. Hetil. 1949. 90. 2. 59. Rex-Kiss B. : Vércsoportok, Budapest. 1943. M O K T . 6
7
H
9
Ii«
10
fenntartással szabad értékelni. M N vércsoport-vizsgálatokat 1930-ban Lenart , Rh(D)-faktor vizsgálatokat 1946-ban Neubauer , majd Backhausz , a C, c és E-faktorokra is kiterjedően 1949-ben Rex-Kiss, A —A alcsoport-vizsgálatokat ugyancsak 1949-ben Rex-Kiss végzett Magyarországon elsőízben . A rendszeres és a tudományos igényt is kielégítő populáció-genetikai vércsoport-vizsgálatok — eltekintve az 1945 előtti néhány esettől —- 1950 után kezdődtek el Magyar országon. Ezek elsősorban Nemeskéri és Backhausz nevéhez fűződnek, és egy részükben már az M N vércsoportokat és az Rh(D)-faktor megoszlását is vizsgál ták, sőt az utóbbi években Nemeskéri kiterjesztette a vércsoport-vizsgálatok körét 11
12
x
2
13
14
a pseudoCholinesterase, a G m és Inv rendszerekre is .
Az utóbbi években fellendülő vizsgálatok eredményeképpen ma már rendel kezésre állnak kellő számú vizsgálati anyagból származó populáció-genetikai adatok hazánk lakosságára nézve az A —Ag alcsoportok, az MNSs, K e l l - és Duffy-vércsoportrendszer, a különböző Rh-típusok, a haptoglobin, Gm, Gc és transferrin-típusok vonatkozásában is, elsősorban Budvári, Rex-Kiss és Horváth vizsgálatainak alapján . t
15
VÉRTRANSZFÚZIÓ, TRANSZFÚZIÓS
SZÖVŐDMÉNYEK
A kezdeményezés ezen a területen Kubányi Endre nevéhez fűződik, aki első ízben 1924-ben jelentkezett a magyar és nemzetközi szakirodalomban vércsoport vizsgálatainak és tanulmányainak eredményeit tartalmazó közleményekkel. Leg jelentősebb munkája az 1926-ban megjelent könyve: „ A vérátömlesztés". (Ezt az Urban-Schwarzenberg kiadóvállalat 1928-ban német fordításban is megjelen tette.) Ez volt az első magyar nyelvű könyv a vérátömlesztéséről és egyben tartalmazta a vércsoportokra vonatkozó akkori ismereteket is, és így nagy jelen tőségűnek kell tekintenünk nemcsak a vérátömlesztés alkalmazása, hanem a magyar vércsoport-szerológia tekintetében is. Kubányi nevéhez fűződik a 16
10
Lenart, G. und Lajta, A. : Untersuchungen über das MN-System. — in der Bevölkerung von Budapest. — Klin. Wschr. 1936. XV. 15. 522. Neubauer, Gy. : Rh-szűrővizsgálatok terheseken. — Orv. Hetil. 1948. 89. 39. 618. Backhausz, R. and Vajda, Gy.: The occurence of the type Rh of human blood among the population in Budapest. — Hung. Acta physiol. 1949. 2. 1. 153. Rex-Kiss B. : ABO-alcsoport és Rh-vércsoport vizsgálatok atyasági ügyekben. — Jogtud. Közi. 1958. 13. 9. 327. Backhausz, R.-Nemeskéri, J. : Results des recherches seroanthropologiques affectuées au Bodrogköz. — J. de Génétique Humain 1955. 4. 4. 219. Budvári R. : Az apasági (származásmegállapítási) vércsoport-vizsgálatok megbíz hatóságának és eredményességének feltételei. Jogtud. Közi. 1962. X V I I . 1. 18.; Budvári R. : A haptoglobin-csoportok. — Orv. Hetil. 1962. 103. 24. 1112.; Budvári R. : A gammaglobulin (Gm) és a Gc-csoportokról. —Haematol. Hung. 1963. 3. 2. 169.; Horváth E. és Simon Á.-né: A Gc típusok megoszlásának vizsgálata. Transfusio, 1969. 3. 42.; Rex-Kiss B. és Fésűs L . : Tf-típusmeghatározások és alkalmazásuk a vitás származás tisztázására. — Kísérletes Orvostud. 1970. 22. 5. 449.; Rex-Kiss B. és Szabó L . : Häufigkeit der Blutkörperchenmerkmale Kk in Ungarn. — Humange netik 1970. 10. 3. 269. Kubányi E. : A vérátömlesztés. — Budapest, 1926. Stephaneum. 11
12
0
13
14
15
16
szervezett, intézményes vérátömlesztés megszervezése is hazánkban. Ugyanis Budapesten az akkori Rókus (ma Semmelweis nevét viselő) kórházban 1935-ben transzfúziós szolgálatot szervezett kivizsgált, önként jelentkező és beszerve zett donorokkal, és ellátta a kórházakat friss natív és vitrátos vérrel , A vértranszfúzió területén 1948-ig nem történt érdemleges fejlődés. Ebben az évben — féléves kül földi tanulmányút után — Rex-Kiss „ A vértranszfú ziós központok működéséről és feladatairól, valamint hazai megszervezésének szükségességéről" címen a Népegészségügyben megjelent tanulmányával nem csak a figyelmet hívta fel egy központi, országos vértranszfúziós szolgálat megszervezésének feltétlen szükségességére, hanem ebben ki is fejtette annak alapelveit . Rex-Kiss igazgatósága alatt az Országos Vértranszfúziós Szolgálat és annak Központi Inté zete 1949. jan. 1-én létesült és kezdte meg műkö dését. Ezt a körülményt nemcsak a vérátömlesztés tudománya és gyakorlati alkalmazása, hanem a vércsoport-szerológia fejlődése szempontjából is nagy fontosságúnak, sőt — mondhatjuk — korszakos jelentőségűnek kell tartanunk. Ettől kezdve a Kubányi Endre transzfúzióval kapcsolatos vércsoport-szerológiai vizsgálatokat az ÓVSZ Központi Intézete és az időközben létesült alköz pontok és kórházi transzfúziós osztályok végzik. Az első vidéki alközpont Szombathelyen létesült, még 1949-ben, István Lajos vezetése alatt. Jelenleg a transzfúzió előtti kötelező vércsoport-vizsgálatok csak az ABO-vércsopor tokra és az Rh-(D)-faktorra terjednek k i . A rutin-vizsgálatok mellett az ÓVSZ Központi Intézetében és alközpontjaiban intenzív és magas színvonalú tudományos kutató- és oktatómunka is folyik, mégpedig nemcsak a transzfúzió, hanem az immunológia és haematologia területén is. Jelenlegi igazgató-főorvosa, R. Hollán Zsuzsa kiváló haematologus ; a vércsoport-szerológiai laboratórium vezetője, Horváth Endre a transzfúziós szerológia kitűnő művelője, aki 1959ben a 2-ik magyar nyelvű könyvet írta a vércsoportokról . 17
18
19
I S O I M M U N I S A T I O , MORBUS H A E M O L Y T I C U S
NEONATORUM
Nagy jelentőségűnek kell tartanunk e tekintetben Lenart munkásságát, aki az icterus neonatorum pathogenesisével foglalkozva világviszonylatban is elsőnek (1928-ban!) tételezte fel az ABO-vércsoportrendszeren kívüli és addig ismeretlen 17
Kubányi, E. : Berichte über die 3-jährige Tätigkeit des Blutspendezentrums der städtischen Krankenhäuser in Budapest. — Zbl. f. Chir. 1938. 46. 2557. Rex-Kiss B. : A vértransfusiós központok működéséről és feladatairól, valamint hazai megszervezésének szükségességéről. — Népegészségügy, 1948. 4. 9/10. 134. Horváth E. : Vércsoportok. — Budapest, 1959. Medicina. 18
19
20
eredetű isoagglutininek, i l l . isohaemolysinek szerepét' . Az icterus neonatorum keletkezését a következő elmélettel magyarázta: „A fokozott bilirubinképződés, fokozott vérsejtszétesés következménye, amit a magzatban a placentán átvándorolt anyai isoagglutininek (és isolysinek) okoznak. Isoagglutinatio nemcsak azon —agglutinophilnek nevezett — relatióban lép fel, amelyekben az anyai isoaggluti ninek már a csoportok viszonya folytán a magzatban nekik megfelelő isoagglutinogenekre találnak, hanem újabb vizsgálatok szerinti homospecifikus terhességek esetében is." (Szerzők megjegyzése: itt csakis az ABO-vércsoportrendszer szerint homospecificitásról lehetett csak beszélni az akkori ismeretek alapján.) Ebben az elméletben benne foglaltatik a nemfizioló giás icterus, a m . h . n. később felfedezett aetiologiájának alapkoncepciója. Lenart elméletének helyes ségét később az Rh faktor felfedezése igazolta is. Lenart munkásságát egyébként is nagyra kell érté kelnünk a vércsoport-szerológia szempontjából. Első között foglalkozott a vércsoportok klinikai jelentősé gével, mint láttuk, elsőként végzett hazánkban M N vércsoport-vizsgálatokat, az elsők között hívta fel a figyelmet a vércsoport-vizsgálatok alkalmazására a vitás származás tisztázására. Az 1945 utáni években pedig — az Rh-faktor jelentőségének ismeretében — jelentős munkát végzett a m. h . n . megelőzése te Lenart György rén. Jelenleg humángenetikai problémákkal foglalko zik és nagy szerepet vállalt a genetikai tanácsadásban, ill. a praenatalis preventióban. I t t kell megemlítenünk Mosonyi Lászlónak 1936-ban német, majd 1939-ben angol nyelven megjelent közleményeit, ame lyekben az ABO-csoportok szerint azonos ismételt transzfúziók után megjelenő ellenanyagokról, i l l . hemolitikus reakciókról számolt be. E közleményeket az isoimmuniatióra utaló korai megfigyelések között még ma is számon tartják. Rh(D)-vizsgálatokat a m . h. n.-mal kapcsolatban hazánkban első ízben Neubauer végzett (1946-ban). Ugyancsak ő végezte az első mesterséges és sikeres Rh(D) immunizálást is emberen (1947-ben). Az ő nevéhez fűződik az első sikeres vércserés transzfúzió is m. h . n.-mal született újszülöttön. Meg kell említenünk még Gyöngyössy nevét, aki 1947 után a m . h. n. területén nemcsak klinikailag, hanem experimentálisán is igen értékes munkásságot fejtett k i . M i n t jelentős munkát kell megemlítenem: Valló—Perkedi—Holló szerzőségében az újszülöttek haemolytikus betegségéről 1961-ben megjelent könyvet . A m. h. n. megelőzősét, i l l . korai diagnózisát célzó vizsgálatok hazánkban 1962 óta szervezett formában folynak a kötelező terhesvizsgálatok kapcsán. Ezzel 21
20
Lenart, G. : Ü b e r die Pathogenese des Icterus neonatorum. — K l i n . Wschr. 1928. 7.24.1137. Valló—Perkedi—Holló : Újszülöttek haemolytikus betegsége. Budapest, 1961. Medicina. 2 1
nálunk sokkal fejlettebb és gazdagabb országokat előztünk meg a prae-, i l l . perinatalis preventív egészségvédelemben. Azóta már egészségügyi mininiszteri rendelet írja elő, hogy minden terhes nőnél ABO- és Rh(D) vércsoport-vizsgála tot is kell végezni ; heterospecifikus terhesség fennállásának gyanúja esetén a fér jénél is. Ezek a vizsgálatok természetesen ingyenesek. M . h. n. keletkezésének lehetősége, i l l . gyanúja esetén a terhesség alatt időközönként isohaemagglutinin-, i l l . Rh-ellenanyagtiter-vizsgálat is történik a terhesnél. Ezeket a vizsgálatokat az ÓVSZ intézetei végzik. SZÁRMAZÁSMEGÁLLAPÍTÁS, VÉRCSOPORT-GENETIKA, IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS A vércsoport-vizsgálatoknak származásmegállapítási ügyekben való alkalma zására hazánkban viszonylag meglehetősen későn került sor. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy az apaság bírói megállapítása szempontjából a magyar család jogi törvények szerint — egészen 1946-ig — a nemi érintkezés ténye volt a döntő a gyermek anyja és a vélelmezett apa között, és az apaság biológiai bizonyítására, i l l . a nemapaság megállapítására nem volt lehetőség. így azután nem is volt vár ható, hogy a vércsoport-genetika hazánkban fejlődjék. Az mindenesetre feltűnő, hogy a jogászok részéről csaknem semmi érdeklődés nem mutatkozott a vércso port-vizsgálatok alkalmazása iránt, ill. álláspontjuk kifejezetten negatívnak volt tekinthető olyannyira, hogy még 1948-ban is sokan közülük ellene foglaltak állást, Az orvosok voltak azok, akik felhívták a figyelmet a vércsoport-vizsgálatok alkal mazásának hasznára vitás származási peres ügyekben. Elsőként Lenart 1928ban , majd a későbbi években Újlaky, Jankovich, Incze, Beöthy és Rex-Kiss a magyar orvosi és jogi szaklapokban sürgették az igazságügyminisztérium, ill. az akkori Igazságügyi Orvosi Tanács pozitív állásfoglalását a vércsoport-vizsgálatok alkalmazásának lehetővé tétele érdekében a vitás származási peres ügyekben. 1947 előtt a magyar bíróságok csak szórványosan vették igénybe a vércsoport vizsgálatokat származásmegállapítási ügyekben a bizonyítási eljárás folyamán. Magyarországon bírósági ügyben első ízben 1928-ban történt vércsoport-vizsgá lat, mégpedig egy gyermekcsempészési bűnügyben. A vizsgálatot Doctor Károly dr, a gyűjtőfogház akkori orvosa végezte, és a vizsgálat eredménye alapján a bűn cselekmény leleplezést nyert. Szóbeli tájékoztatás alapján tudjuk, hogy Jankovich prof. Szegeden, majd Debrecenben, Beöthy prof. Pécset, Molnár Vilmos Budapesten néhány esetben adott orvosszakértői véleményt vércsoport-vizsgálatok alapján vitás származási ügyekben. Rex-Kiss 1942 és 1945 közötti években Debrecenben 14 bírósági ügyben végzett ABO és M N vércsoport-vizsgálatokról, i l l . ezek alapján adott szakértői véleményről számolt be . 22
f
23
22
Lenart Gy. .* A vércsoportok szerepe az igazságszolgáltatásban. Jogtud. Közi. 1928. L X I V . 8. 74. Rex-Kiss B. : A vércsoport-meghatározások használhatóságáról a jogszolgáltatás ban. Jogtud. Közi. 1946. I . 17/18. 240. 23
Döntő fordulat következett be ezen a téren 1946-ban, amikor is Rex-Kiss be advánnyal fordult az igazságügyminisztériumhoz a vércsoport-vizsgálatoknak éitás származási bírósági peres ügyekben a bizonyítási eljárásba való beiktatása érdekében. Mivel ebben a kérdésben az igazságügy-minisztérium felszólítására az akkori Igazságügyi Orvosi Tanács (Baló József prof. referátuma alapján) 1946 novemberében kedvező véleményt nyilvánított, így azután a házasságon kívül született gyermek jogállását szabályozó törvény végrehajtási utasításába (30 000/1947/IM sz. rendelet) a vércsoport-vizsgálatok útján való bizonyítási el járás is be lett iktatva és ugyanakkor részletesen szabályozva. A rendelet a vér csoport-vizsgálatok elvégzését és a vércsoport-szerológiai szakvéleményezést k i zárólag a budapesti orvostudományi egyetem igazságügyi-orvostani intézetének feladatává tette, az egész ország területére kiterjedő hatáskörrel . Ugyanis ebben az intézetben Rex-Kiss 1946-ban külön vércsoport-laboratóriumot rendezett be ezeknek a vizsgálatoknak az elvégzésére. A laboratóriumot 1951-ig Rex-Kiss, 1951 és 1962 között Budvári, majd 1963 és 1968 között ismét Rex-Kiss vezette. Jelenleg a laboratórium Somogyi professzornak, az intézet igazgatójának vezetése alatt működik. 1954-ben bírósági vércsoport-vizsgálatok végzésére felhatalmazták a pécsi orvostudományi egyetem igazságügyi-orvostani intézetét is, a környező 3 vár megyére kiterjedő hatáskörrel. Az ottani vércsoport-laboratóriumot kezdetben Beöthy prof. vezette 1958-ban bekövetkezett haláláig, 1962-től Budvári prof. irányítása alatt működik. Fenti két laboratóriumon, i l l . intézeten kívül a bíróságok megkeresésére vagy az egészségügyi minisztérium Tudományos Tanácsa elrendelése alapján ellen őrző vércsoport-vizsgálat elvégzésére, i l l . ellenőrző orvosszakértői vélemény adására az ÓVSZ Központi Intézete vércsoport-laboratóriumának vezetője (Horváth E.) is jogosult. Jelenleg Magyarországon a származásmegállapítási vércsoport-szerológiai vizsgálatok a következő vércsoport-rendszerekre terjednek k i : AjA^BO ; M N ; Rh: Ce, C , D , E, e és Rh-genotípus ; haptoglobin és G m (a, x, b), I n V ( l ) . Ezeknek vizsgálatát minden ügyben elvégzik. Ugyanis a magyar igazságügyi szervek jelenleg csakis ezen vércsoport-vizsgálatokkal elért apaság-kizárási ered ményt ismerik el teljes bizonyítóerővel. Külön elrendelésre mód van még az Ss-, Kell-, Duffy-vércsoportok vizsgálatára is. Ez utóbbiak apaságot kizáró ered ményét azonban a bíróságok nem kötelesek teljes erejű bizonyítékként elfo gadni. Folyamatban van a Gc- és Lp-szérumcsoportrendszerek és a vörösvérsejt-savanyúphosphatase isoenzym-variaciók vizsgálatának bevezetése is. A mellékelt táblázatban áttekintést adunk a budapesti orvostudományi egye tem igazságügyi-orvostani intézetében működő vércsoport-laboratórium mun kájának eredményeiről, működésének 20 esztendeje alatt (1947—1967). Kriminalisztikai vércsoport-vizsgálatokat, vér- és váladékfolt vizsgálatokat fenti két egyetemi intézet vércsoport-laboratóriumai csak kis számban végeznek. 24
w
24
Rex-Kiss B. : Igazságügyminiszteri rendelet szabályozza a vércsoport-vizsgálatok alkalmazását az igazságszolgáltatásban. Orv. L . 1947. 3. 32. 1246.
7 . táblázat
Évek
1947 1948 1949 1950 1951 1952* 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963
Alkalmazott vércsoport rendszerek
Vizsgált bírósági peres ü g y e k száma
93 906 1748 2010 1373 1321 1291 747 946 861 790 927 756
1964
969
1965
998
1966
1108
1967
1200
ABO + M N ABO + M N ABO + M N ABO + M N ABO + M N ABO + M N ABO + M N ABO + M N ABO + M N ABO + M N ABO + M N ABO + M N + Hp
Apaság kizárási eredménnyel végződött ügyek %-ban
33,0 33,0 33,0 33,0 33,0 33,0 33,0 33,0 33,0 33,0 33,0 46,0 50,5
22,0 24,6
63,5
27,6
68,5
33,0
2
70,4
34,0
2
76,0
34,0
AXAJJBO + M N
+ Hp + Gm (a) A A BO + M N + Rh + Hp + Gm (a, x) A^BO +M N 4- Rh + Hp + Gm (a, x, b) + InV A,A BO + M N + Rh + Hp + Gm (a, x, b) + S AiA BO + M N + Rh + Hp + Rh genotípus + Gm(a, x, b) + K 1
Kombinált (maximális) kizárási esély %-ban
2
10,2 11,0 11,7
15,1 17,3
* Az 1953—56. évekről szóló feljegyzések 1956-ban elpusztultak.
Erre a célra a belügyi nyomozati szervek saját laboratóriummal rendelkeznek, ahol a kriminalisztikai vizsgálatok mellett a vércsoport-szerológiai vizsgálatokat is korszerű szinten végzik. Meg kell említenünk, hogy 1967-ben Rex-Kiss a peres ügyekben, a vitás származás tisztázására végzett vércsoport-vizsgálatok kapcsán bevezette az ú n . szero- (ill. bio-)-statisztikai szakvéleményezést is (Essen—Möller-eljárásának alkalmazásával) olyan ügyekben, amelyekben a vércsoport-vizsgálatok nem vezettek apaság-kizáráshoz . 25
25
Rex-Kiss B. : A vércsoport-vizsgálatok eredményeinek biostatisztikai értékelése. (Szerostatisztikai szakvéleményezés.) — Orv. Hetil. 1970. 111, 45. 2658.
A VÉRCSOPORTOK ÉS BETEGSÉGEK (KONSTITÚCIÓ) ÖSSZEFÜGGÉS (Konstitúciós
KÖZÖTTI
szerológia)
Ilyen irányú közleményekkel, i l l . vizsgálatokkal viszonylag korán találkozunk a magyar szakirodalomban. Megemlítendőnek tartom Weitzner vizsgálatait, mégpedig nemcsak azért, mert elsőnek végzett vércsoport-vizsgálatokat (1925ben) a betegségek és vércsoportok közötti esetleges kapcsolat kiderítésére, hanem azért is, mert vizsgálatainak eredményeképpen elsőnek állapította meg azt, hogy a karcinomás betegek vérsavójában az isohaemagglutininek mennyisége a nor málisnál alacsonyabb, sőt hiányozhatnak i s . Meg kell említenem Kubányi vizsgálatait is (1926-ban), amelyeket a heidelbergi haemophil Mampel családon végzett. Ezeknek a vizsgálatoknak a szakirodalomban nagy visszhangja t á m a d t . Sokan végeztek még a legkülönbözőbb irányban ilyen vizsgálatokat, de pozitív eredmények nélkül. Ezek a vizsgálatok mind csupán az ABO-vércsoportokra szorítkoztak. Az utóbbi években számos olyan közlemény látott napvilágot, amik az ABO-csoportok és a rosszindulatú daganatos betegségek közötti összefüggé seket igyekeztek kimutatni, de újabb eredmények nélkül. 26
27
MÓDSZERTAN, T E S Z T S Z É R U M O K ÉS TESZTREAGENSEK Vércsoport-szerológiai vizsgálatokkal kapcsolatos módszertani közlemények az 1950 előtti években csak elvétve akadnak a magyar szakirodalomban. Ez idő óta az ÓVSZ Központi Intézetéből és alközpontjaiból, a Human Oltóanyagtermelő és Kutató Intézetből, valamint az említett két egyetemi vércsoport-laboratórium ból már számos módszertannal foglalkozó közlemény jelent meg nemcsak a magyar, hanem az idegen nyelvű szaklapokban is. Magyarországon egyedül a Human Oltóanyagtermelő és Kutató Intézet foglal kozik vércsoport-szerológiai vizsgálatokhoz szükséges tesztszérumok és reagen sek előállításával Backhausz Richárd irányításával. A termékeket forgalomba hozatal előtt az Országos Közegészségügyi Intézet ellenőrzi. Legelőször 1927-ben hoztak forgalomba Magyarországon „Serotyp" néven ABO-vércsoport meghatározó szérumokat. Jelenleg erre a célra 3 humansavót (A-, B- és 0-csoportú) tartalmazó „Serotyp" van forgalomban, mégpedig egyes vizsgálatokhoz üvegkapillárisokban, sorozatvizsgálatokhoz 1 ml-es üvegcsék ben. 1964 óta ezek liofilezet állapotban is kaphatók. Az utóbbi években liofilezett anti-A-L és anti-A (H) lectineket (phytagglutinineket) is előállít az Intézet A —A;, alcsoport meghatározás céljaira. A n t i - M és anti-N nyers nyúl-immunsavót 1951 óta, abszorbeált, használatra2
x
26
Weitzner, G. : Hämagglutiningehalt des Blutserums Karzinomakranker. — Med. Klin. 1925. X X I . 52. 1956. Kubányi E. : Blutgruppenuntersuchungen in einer haemophilien Familie. — Klin. Wschr. 1926. 5. 8. 321. 27
kész, anti-M és anti-N tesztszérumokat liofilezett állapotban pedig 1964 óta hoznak forgalomba. Rh(D)-faktor meghatározására szolgáló anti-D tesztszérumot 1950-ben hoz tak először forgalomba. A közel jövőben kapható lesz hazai gyártmányú anti-C és anti-c Rh-szérum is diagnosztikus célokra. Fentieken kívül 1956 óta gyártanak a laboratóriumok részére anti-humanglobulin (Coombs) szérumot. Folyamatban van kétféle enzymkészítmény (pa pain és bromelin) liofil állapotban való forgalomba hozatala is. Legújabban az intézet standardizált immunokémiai reagenseket (különféle emberi és állati szérumfehérjékre ható poli- és monospecifikus immunszérumokat) is gyárt és hoz forgalomba.
IDŐRENDI
ÖSSZEÁLLÍTÁS
1919 Az első ABO vércsoport-vizsgálatok Magyarországon (Verzár és We szeczky) ; 1920 Az első vércsoport-szerológiai tárgyú közlemény magyar szerzőtől We szeczky) ( 1 . jegyz.); 1921 Verzár és Weszeczky publikálják a magyarországi különböző nemzetiségű embereken végzett vércsoport-vizsgálataik eredményeit (2. jegyz.); 1925 Az első vizsgálatok a betegségek és vércsoportok közötti összefüggésre nézve (26. jegyz.); 1926 Az első magyar nyelvű könyv a vérátömlesztésről (16. jegyz.) ; 1928 Lenart vizsgálatai és elmélete az icterus neonatorum pathogenesisére vo natkozóan (20. jegyz.); Az első vércsoport-vizsgálat vitás származási bűnügyben (Doctor); 1936 Az első M N vércsoport-vizsgálatok Magyarországon (10. jegyz.); 1943 Az első magyar nyelvű könyv a vércsoportokról (9. jegyz.); 1946 Az első Rh(D)-vizsgálatok Magyarországon (Neubauer); Vércsoport-laboratórium megszervezése a származásmegállapítási peres ügyekben végzendő vércsoport-vizsgálatok számára a budapesti orvostudo mányi egyetem igazságügyi-orvostani intézetében (Rex-Kiss); 1947 Az első mesterséges Rh-immunizálás emberen (Neubauer—Backhausz) ; A vércsoport-vizsgálatok hivatalos elismerése a magyar jogszolgáltatásban és bizonyítási eljárásban (24. jegyz.); 1949 Az ÓVSZ és Központi Intézetének megszervezése Budapesten (RexKiss ) ; Az ÓVSZ első vidéki alközpontjának megszervezése, Szombathelyen ( István ) ; Az első Rh-típus (C, c, D , E) és A — A alcsoport vizsgálatok Magyarorszá gon (Rex-Kiss) (13. jegyz.) ; 1961 A haptoglobin-vizsgálatok bevezetése a vitás származás tisztázására irá nyuló peres ügyekben végzett vércsoport-vizsgálatok közé (Budvári) (15. jegyz.) ; x
2
1962 A m. h. n.-mal kapcsolatos vizsgálatok kötelező elvégzésére vonatkozó rendelet megjelenése ; A Gm(a) vizsgálatok bevezetése a származásmegállapítási perekben vég zett vércsoport-vizsgálatok közé (Budvári) (15. jegyz.) ; 1963 Az Rh-vércsoport-rendszer, az A — A alcsoportok, a Gm(x és b), az InV-faktorok vizsgálatának bevezetése a származásmegállapítási perekben végzett vércsoport-vizsgálatok közé ; 1965 Az első M N Ss vizsgálatok Magyarországon ; 1967 Az első Gc-vizsgálatok Magyarországon (15. jegyz.) ; Az első transferrin-típus vizsgálatok Magyarországon (Rex-Kiss és Fésűs) (15. jegyz.) ; A szerostatisztikai (Essen—Möller-féle) szakvéleményezés bevezetése a származásmegállapítási peres ügyekben végzett vércsoport-vizsgálatok kapcsán (Rex-Kiss) (25. jegyz.); x
2
28
BIBLIOGRÁFIAI A D A T O K A vércsoport-szerológia tárgyköréből 50 év alatt (1919—1969) magyar szer zőktől összesen 494 könyv, kiadvány vagy folyóirat-közlemény jelent meg. (Beleszámítva azokat a munkákat is, amelyekben nem magyar társszerző is van.) Ezek között könyv vagy önálló kiadvány 23, folyóiratközlemény 471. Idegen nyelven vagy idegen nyelvű folyóiratban jelent meg 157 közlemény. (Németül 106, angolul 32, franciául 5, más nyelveken 15.) Az egyes szakterületeken megjelent munkák száma a következő: I . Szero-anthropologia, populációgenetika: 72. I I . Vérátömlesztés: 46, I I I . Isoimmunisatio, újszülöttek hemolitikus betegsége: 64. I V . Származásmegállapítás, vércsoportgenetika, igazságügyi-orvostan : 74. V . Vércsoportok és betegségek (konstitúció) közötti összefüggés: 57. V I . Módszertan, tesztszérumok és reagensek: 58. V I I . Kísérletes vizsgálatok: 80. V I I I . Általános jellegű és ismeretterjesztő közlemények: 4 1 . A 488 mű írásában összesen 261 magyar szerző működött közre. Helyhiány miatt ezek közül csak a legtöbb közlemény szerzőinek neveit és a bibliográfiában szereplő közleményeik számát soroljuk fel: Rex-Kiss B. 70, Horváth E. 44, Backhausz R. 31, Budvári R. 22, Gyöngyössy A. 21, Perkedi J. 20, Lenart Gy. 18, Kubányi E. 16 könyv, i l l . közlemény . 29
28
Rex-Kiss B. : Az MN-Ss vércsoportrendszer és alkalmazása származásmegálla pítási ügyekben. — Morphol. és lg. Orv. Szemle, 1967. 7 . 3. 214. Rex-Kiss B.—Szabó S.: Magyar vércsoport-bibliográfia 1 9 1 9 — 1969. Szigetszent miklós. (Teljes bibliográfia.) 29
Summary The first blood group testings in Hungary were performed in 1969 in Debrecen by Frigyes Verzár, professor of pathological physiology at the University of Debrecen, and his assistant, Oszkár Weszeczky, They published their findings in 1920 and 1921 in the Biochemische Zeitschrift, which won universal recognition. They found that differences in the distribution of the blood groups, which are characteristic of the various peoples, form such a distinctive feature, that on their basis it is possible to recognize the various populations even centuries after their separation from the original tribe, irrespective of the location of their settlement. The first M N blood group testings were performed in 1936 by Lenart, while the first Rh testings in 1946 by Neubauer and Backhausz. Population examinations started on a larger scale after 1946, first of all by Nemeskéri and Backhausz. Investigations were made into the correlation between blood groups and diseases first by Weitzner in 1925, followed by Kubányi in 1926. The activities of Lenart deserve special mention. I t was he who, in connection with the pathogenesis of icterus neonatum, called attention to the possibility of iso-immunization and its role in the development of non-physiological icterus neonatum. The first blood group testings in connection with blood transfusion were carried out by Kubányi, who published several articles in this field from 1924 on. The first Hungarian book on transfusion was written by him in 1926, which appeared in 1928 in German, too. Experimental blood group serological examinations were started by Rex-Kiss in 1942. These examinations and researches, connected with blood trans fusion, took a vigorous course in 1949 when the National Blood Transfusion Service and its branches were established on the initiative of Rex-Kiss, according to his plans. To-day these are the basic institutes of transfusionserology in Hungary. The first Hungarian book on blood groups was written by Rex-Kiss in 1943, the second by Horváth in 1959. The first genetical (forensic medical) blood group testings in Hungary were made relatively late. The results of blood groups test were accepted to form evidence in affiliation suits in 1947. The medical jurisprudence institutes of the medical uni versities of Budapest and Pécs were authorized to carry out the examinations.
