2010. december
I. évfolyam 1. szám
„Az intelligens emberek ereje nem a megértés, hanem a megoldás gyorsaságában van.“ / D. Alexander /
A LIC a biztosítók és az ügyfelek partnere Az LIC az élmezőnyt célozta meg Beszélgetés Dián Györgynével, az LIC Független Biztosítási Alkusz Kft. alapító, ügyvezető tulajdonosával Noha másfél éves múltra tekint vissza az LIC Kft, a korábban szintén zömében GRAWE kötvényeket forgalmazó alkusz cégekben egyaránt vezető szerepet töltött be Dián Marika. Újabb kihívás elé állította az élet, amikor szinte a semmiből hozott létre, és az eltelt 20 hónap alatt futtatott fel egy új céget. Hogy sikerült az eddigi eredményeket elérni? A folytonos megújulás iránti vágyam, a sikeres munkatársak és azok családjainak megélhetése motívált már több alkalommal egy-egy ilyen megméretés előtt. Nem a semmiből születtünk, hanem egy tíz éven át, igencsak hatalmasra duzzadt cég minden tapasztalata adta azt a szilárd meggyőződést, hogy a csapatmunka iránt elkötelezett igazgatókkal és munkatársakkal ismét sikerül egy dinamikus alkusz céget létrehozni. Fejlődésünk töretlen, ezt bizonyítja az is, hogy az elmúlt évben – 2009. március 4-én jegyezték be az LIC-t – már 4 új igazgatót avathattunk a karácsonyi kongresszuson Pongráczné Kocsis Tünde, Geráth Anita, Szloboda Ágnes és Voloscsuk Antalné személyében. Tartottunk vezetőképzőt, hisz az utánpótlás nevelése változatlanul az egyik legfontosabb teendőnk. Mit fogalmazott meg az ügyvezetés célként a jövőre nézve? Nekem van egy álmom: egy-két év alatt az LIC Kft. legyen a biztosítási piac sikeres, meghatározó és megkerülhetetlen szereplője. Az alkusz cégek közt pedig változatlanul a dobogó legmagasabb fokát célozzuk meg. Ezzel a sikerrel nemcsak magunkat hozzuk helyzetbe, hanem elsőként régi és új ügyfeleinknek igyekszünk személyre szabott programokat kínálni. Most is sorban állnak a biztosító társaságok, hogy a mi értékesítési rendszerünkkel juttassuk el az ajánlatokat a családtagjainknak, barátainknak, jó ismerőseinknek. Változatlanul az az alapelvünk, hogy csak azokat a kötvényeket közvetítjük, amelyek kiállják az idő próbáját, és maradéktalanul megadják vevőinknek pénzben, szolgáltatásban azt, amit szerződéskötéskor elmondunk. Ha úgy látjuk, hogy jobb ajánlatokat hoznak más biztosító társaságok, akkor azokkal is szerződünk. S nem habozunk levenni az értékesítési palettáról azokat a kötvényeket, amelyeket jobbakkal tudunk helyettesíteni. Nekünk változatlanul az a legfontosabb célunk, ha úgy tetszik, küldetésünk, hogy a hozzánk bizalommal
forduló ügyfeleket maximálisan kiszolgáljuk. Tesszük mindezt azért, hogy generációk tagjai vásároljanak az LIC által kínált programokból, s ha a cég neve szóba kerül, csak az elismerés hangján szóljanak: ügyfeleink, partnereink és munkatársaink egyaránt. Nagy változás előtt áll a nyugdíjpiac, s már eddig is komoly fejtörést, netán kétségbeesést hozott a magán nyugdíjpénztárak államosítási kísérlete, valamint a minden bizonnyal bekövetkező nyugdíjkatasztrófa. Hogyan tudunk segítséget, kilábalást kínálni a nem éppen kedvező helyzetből? Az a tervünk, hogy az ügyfeleket minél szélesebb körben tájékoztatjuk a lehetséges változásokról. Mindenki tudja, hogy kevesebb gyermek születik, elöregszik a népesség, egyre kevesebben fizetnek majd járulékot a társadalombiztosítás kasszájába. Reméljük, nem lassan, hanem gyorsan és egyre világosabban tudatosul mindenkiben, hogy saját maga felelős a nyugdíjprogramját megalkotni. Mi ehhez kiváló programokat tudunk adni, munkatársaink segítségével. E téren is szinte a 25-dik órában járunk, sokkal több embernek kell, hogy az életszínvonalának megfelelő kötvényekkel rendelkezzen. A biztosítási kultúra kezd kialakulni, mind többen érzik az életbiztosítás szükségességét. Nekünk erkölcsi kötelességünk is hiteles tájékoztatást nyújtani minden munkatársunk ügyfelének. Én látom az alagút végét, amikor a biztosítási piacnak nem a végén kullogunk, hanem megbecsült és a rangját megillető helyet foglalja el a közés az egyéni gondolkodásban is az életbiztosítás. Életpálya modellnek felfogható-e az alkuszi tevékenység? Minden erőnkkel azon munkálkodunk, hogy az LIC-vel szerződésben álló munkatársak megtalálják a számításaikat: úgy erkölcsileg, mint anyagilag. Erkölcsi értelemben megtisztelő, vállalható, anyagilag pedig kiemelkedően díjazott tevékenységre hívjuk azokat, akik szeretnek másoknak segíteni, akik nem a bizonytalan munkaerőpiacon akarnak elhelyezkedni. Itt nem szükséges nyugdíjba kényszerülni, addig dolgozik valaki nálunk, ameddig szeretne. Akik viszont elkötelezetten, nemcsak másodállásban, hanem főfoglalkozásban közvetítik a kötvényeket, építik a hálózatukat, foglalkoznak a munkatársaikkal, azok még nyugat-európai mércével mérve is kiemelkedő juttatásban
részesülnek. Mivel a munkatársak után fizetett felelősségbiztosítás egyre nagyobb összeg, drágulnak a költségek, parkolópályát nem tudunk senkinek sem adni. Ki, melyik igazgatóság mennyit teljesít, ez mindig is eltérő, de ha valaki letette nálunk a voksot, kitartást, szorgalmat, teljesítményt várunk el tőle. Ezért viszont egy egész életre megalapozhatja nálunk bárki az egzisztenciáját. Reményeink szerint még a munkatáraink unokái is jól kereshetnek majd az LIC-nél. A biztosítási piacot ugyanis az élet örök körforgása, a születés és a halál váltakozása emeli piedesztára. Mert egyszer mindenki főszereplője lesz a lét két végpontjának. Ami pedig a két végpont között ránk, munkatársakra, vezetőkre, igazgatókra vár. Ma már nemcsak élet-, hanem vagyonbiztosítás terén is tudunk kötvényeket ajánlani. Ügyfeleink nem idegenek, hanem családtagjaink, barátaink, ismerőseink, ezért mindent elkövetünk, hogy nyugalmat, biztonságot, kiemelkedő szolgáltatásokat, és a lejáratkor szép kifizetést vegyenek föl. Ott leszünk mellettük életük örömteli és nehéz pillanataiban egyaránt. Ebben kiszámítható anyagi, jogi, pénzügyi, számítástechnikai, képzési hátteret nyújt nekünk az LIC. Valóban így van – hangsúlyozza Dián Marika. – Sikerorientált, elégedett, ám mindig többre vágyó, a munkatársaikkal jól foglalkozó LICsekkel hegyeket tudunk megmozgatni. A piac, az áru, a szisztéma adott. Képzési rendszerünk az évek során kipróbált alapokon nyugszik. 2011től Gárdonyban, a Hotel Nautisban tartjuk szemináriumainkat. Az igazgatóságok önállóak, színvonalas szakmai napokat, gyakorlati szemináriumokat tartanak. Mi pedig jövőre ismét tervezünk vezetőképzőt, meghirdetünk nagy utazási versenyt. A számítástechnika kikövetelte a maga helyét az LIC-ben, így munkatársaink – lakjanak bárhol az országban – naprakészen jutnak információhoz. Meggyőződésem, hogy összefogással, elkötelezettséggel, folyamatos, kitartó munkával hamarosan elérjük kitűzött céljainkat. Ehhez kívánok minden munkatársnak erőt, egészséget, boldog Karácsonyt és eredményes új esztendőt! Köszönöm a beszélgetést! Volomné Tóth Kornélia
Sportnap 2010. augusztus A reggeli szürke felhők ellenére töretlen lelkesedéssel útnak indultunk Szántódpusztára. Miközben egyre közeledtünk a helyszínhez, nyakunkba zúdult az eső, az aggódó telefonhívások kezdtek felém záporozni, hogy most mi lesz?.... Soha nem szűnő optimizmussal válaszoltam: el fog állni az eső és mi jól érezzük magunkat! Úgy, mint a tavalyi hihetetlen időjárás példájára idén is Dián Marika elintézi, hogy felettünk kisüt a nap! A borongós időt feledtette velünk érkezésünkkor a pince melegséget árasztó kályhája, az ízléses hollandi berendezés, az ínycsiklandozó terülj-terülj asztalkám. Az egyre fokozódó hangulatban összeterelődtünk a pajtában, ahol a hangos zsivajban szót kért ügyvezető igazgatónőnk, Dián Marika, eredményes napot és sok sikert kívánt, megköszönte a lelkesedést és átadta a mikrofont hálózati igazgatónknak. Orlovity Lajos buzdító szavai után Vass Sándor, a Grawe Életbiztosító Zrt. Vezérigazgató-helyettese megköszönte a lelkes invitálást és a lehetőséget, hogy részt vehet e nemes eseményen, és elhozhatta a Grawe ajándékait, melyeket felajánl a versenyek résztvevőinek. Ahicos és Aegonos vendégeink is sok sikert kívántak, és végül Dr. Hortobágyi Helga, a GRAWE jogásza is köszöntötte az LIC-s sportolókat. Kisorsoltuk a csapatokat, majd elindultunk egy-egy állomásra. Hálás vagyok Maricámnak, hogy „kötelezett” a nevezésre, mert csak akkor tudok hitelesen véleményt mondani az állomásokról, a kapott feladatokról, ha én is részese vagyok egy csapatnak. A versenyzők változatos összetétele lehetővé tette, hogy megismerkedjünk családtagokkal, gyerekekkel, munkatársakkal, vendégekkel. A feladatok megoldásához egyből egységes csapattá kellett válnunk, mely az ismerkedést is megkönnyítette és a csapatszellem már az első állomásnál érezhető volt. A következő állomáshoz érkezéskor éreztük a másik csapatnál is, hogy már ők is összekovácsolódtak és kialakult azonnal a versenyszellem…és ez így ment állomásról-állomásra. .
Igaz, az eső csak délutánra állt el, de a jobbnál jobb ügyességi feladatokkal tölthettük a délelőttöt izgalmas ódon helyiségekben, ahol még érezni lehetett a régi korok hangulatát. Közben az igazgatóságok már készültek a főzőversenyre is. Remek hangulat volt mindenhol. Senki nem unatkozott, a kicsiknek a nagy csűrben folyt a vetélkedés, a számukra készíttetett LIC-s pólókban! Nem véletlen, amikor az én fiam is úgy kezdte egyszer előadását, hogy már az anyatejjel magamba szívtam ezt az üzletet.
Ők lesznek majd, akik úgy veszik át a stafétát, hogy már igazi csapatjátékosok! A főzőverseny hangulatát fokozta az egyik pajtában a discosunk zenei aláfestése, a nyitott csűrben pedig a karaoke. Fantasztikus volt, hogy akinek kedve volt hozzá, énekelt párat, aztán ment a további helyszínekre. Mint valami forgószínpad, a hangulat minden állomáson a csúcson volt. Az eredményhirdetésen mindenkinek jutott bőven ajándék, amit ezúton is köszönünk partner biztosítóinknak. Rendezvényünket táncversennyel gazdagított fergeteges hangulatú buli zárta. Hálával és köszönettel tartozunk Dián Marikának, aki idén is lehetővé tette számunkra a Sportnapot. Köszönetet mondok azoknak a lelkes munkatársaknak, akik vállalták a komoly feladatot és az állomásoknál segítettek a rendezvény profi lebonyolításában. Jó egészséget és sok sikert mindenkinek!
RÓMA
Retorikán voltunk
Felejthetetlen hétvége az Örök Városban – Róma szept.16-19. Hálás vagyok az igazgatóimnak, hogy kiírták az utazási versenyt egy hosszú hétvégére Rómába. Fantasztikus 3 napot töltöttünk az Örök Városban. „Régen nevettem már ennyit” mondta a nejem. (Jó volt, hogy jöhettek a feleségek is. Talán így jobban tolerálják a hétköznapokat). Úgy nyertem el, hogy észre sem vettem, a csapat jól dolgozott, kár hogy nem többen mentünk. Ebből viszont levontam a következtetést, ha valaki „odateszi” magát, bőven eléri a kvalifikációhoz szükséges E-számot. Nekem ez volt az első ilyen utam. Három pár utazott, jó volt a társaság, (bár Jóczik József vezetőm nagyon visszafogott volt az asszony társaságában.) A három nap alatt szinte mindent végigjártunk, nagyon jól tájékozott idegenvezetőnk volt, aki célirányosan azokat a helyeket mutatta meg, amit érdemes, és muszáj megnézni. Az időjárás is optimális volt, addig mentünk, amíg kedvünk volt, ott ebédeltünk ahol megéheztünk. Nem maradhatott ki a Szent Péter tér, ráláttunk a pápa dolgozószobájára is. Jártunk a Vatikánban, megnéztük a Sixtusi Kápolnát, a Trevi-kutat, a Colosseumot. Lenyűgözött a felfestett sávok nélkül is komoly tempóban haladó járművek látványa. A szállodába szinte csak aludni estünk be. Sok helyen jártam már a világban, de Rómában még nem. Kellemes csalódás volt. (Addig nem szabad meghalni, amíg az ember nem jut el ide.) Már alig várom, hogy a következő úton (Párizs) részt vehessek. Bár a látnivalók lenyűgöznek minden szép helyen, az üzletben kovácsolódott barátságok azonban még szebbé, meghittebbé varázsolják ezeket az utazásokat. Tolnai Szilveszter
A 415 az Párizsban is 415 Weidinger igazgató úr nemcsak kiírta, de hihetetlen alapossággal meg is szervezte a Párizsi jutalomutat, gondolva arra is, hogy az időközben mindenhonnan érkező sztrájkhírek ellenére az megvalósítható legyen. 2010. október 27-én indultunk Ferihegyről Párizsba. Már az indulásnál kiderült, hogy vidám kis csapatunk előtt akadály nem létezik. Még szerencse, hogy a Duty free boltban vásárolt italokat fel lehet vinni a gépre. Párizsban a reptéren hosszasan vártunk a csomagokra, mert azok a sztrájk miatt 1 órát késtek. Persze, a Ferihegyen vásárolt Fütyülőssel mindjárt könnyebb volt ezt kivárni. Kalandos út várt ránk a szállodáig vezető úton is, amit a 4 napra jellemző jókedvvel tettünk meg. Megérkeztünk a Best Western Hotel Ronceray Opera nevű szállodába, ahol teljesen véletlenül a 415-ös szobát igazgató úr kapta meg. Lepakoltunk, majd kezdődött a fürdőszobai klub party. Kis pihenő után, de még mindig a klubélet hatása alatt elmentünk metróval a Trocadero-ra, ahol a kivilágított Eiffel-toronnyal szemben vacsoráztunk. Az elkövetkezendő három napban felfedeztük a gyönyörű Párizst. Persze, 3 nap kevés arra, hogy ezt a folyamatosan nyüzsgő és látnivalókban gazdag várost megismerjük, de a lábunkat lejárva a lehető legtöbb nevezetességet megcsodáltuk. Teljesen mindegy, hogy az ember mikor és hol van ebben a városban, mert mindig mindenhol hömpölygő, jókedvű tömegbe és metrótérképet böngésző emberekbe botlik. Néha nekünk is időbe telt, mire a 14 metróvonalon kiigazodtunk. Ez a pár nap ugyan a kikapcsolódásról szólt, de azért az üzletet nem lehet teljesen itthon hagyni. A ragyogó napsütésben egy-egy capuccino mellett nem csak a látnivalóktól töltődtünk fel. Október vége ellenére gyönyörű napsütésben volt részünk. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy az ilyen jutalomutakat érje el és legyen része egy ilyen vidám pihenésnek és feltöltődésnek.
Az első retorikai képzést tartotta októberben az LIC Alkusz Kft. Én is ennek egyik résztvevője voltam. Nagyon vártuk, mivel hiába kérdezgettük azokat a munkatársakat, akik már voltak ilyen képzésen, mindenki csak sejtelmesen mosolygott és ennyit mondott: „Majd meglátjátok”. Igen, igazuk lett! Megláttuk, átéltük, mosolyogtunk és sírtunk. Remek oktatóink voltak Bokori Károlyné, Orlovity Lajos és Rapp Ferenc igazgatók személyében. Olyan dolgokra nyitották fel a szemünket, amelyekre eddig oda sem figyeltünk. Hallhattuk milyen fontosak a részletek. Hogyan állsz, hogyan viseled a ruhád, hogyan használod a szavakat, tudsz-e a hallgatók szemébe nézni? És egyéb sok fontos részlet, amit azóta is hasznosítunk a mindennapi életünkben is. Mi 14-en, akik részt vettünk, pontoztuk egymást. Ezt a szokást azóta is megtartottuk. Ha bárhol valamelyikünk meetinget tart, mikor befejezi az előadást csak ennyit hall: 7 pont. Mi már tudjuk, hogy nem is olyan könnyű ott állni kint. Nem elég, hogy figyelj arra, amit mondanod kell, kezeld a számítógépet, de még arra is koncentrálj, hogy milyen a testtartásod, szépen használd a szavakat, formáld a mondatokat, tarts szem kontaktust a hallgatósággal, lépkedj vagy nem, és közben még mosolyogj is! Ki bír ennyi mindenre oda figyelni egyszerre? Tapasztalhattuk, hogy milyen nehéz azon az oldalon állni, amit valójában eddig csak a másik oldalról, mint nézők láthattunk. Ma már tudjuk, hogy mindez sok gyakorlással és odafigyeléssel elsajátítható. Mindannyian éreztük és gondoltuk, hogy kivételes eseménynek lehettünk résztvevői. Mi az LIC munkatársaiként szerencsés helyzetben érezhetjük magunkat, mivel már sok jó képzésen vettünk részt. Ezért úgy gondolom, hogy ez a tréning volt eddig a legjobb ahová eddig eljuthattunk. Milyen feladatok voltak, és milyen megmérettetések vártak ránk? Majd meglátjátok! Csak menjetek bátran, láthatjátok mi is túléltük! Kellemes környezetben, jó társaságban tölthettük el ezt a három napot, és sokat tanultunk. Nemes Zsuzsanna
A 358-as igazgatóság története Az én karrierem is úgy kezdődött, mint minden munkatársamnak. Egy alapszemináriummal, ahol rengeteg élménnyel lettem gazdagabb. Ahol kedves emberekkel, szeretetteljes légkörrel és izgalmas kihívással találkoztam. Azután jöttek az eladási beszélgetések. Aki tisztában van a kötvényeink fontosságával, a stabil céges háttérrel, nagy erőt kap ahhoz, hogy lelkesen és meggyőzően tudjon beszélni róluk. Én is így voltam vele. Mindig arra gondoltam - és gondolok a mai napig - egy-egy tárgyalás előtt, hogy óriási lehetőséggel ismertetem meg a barátaimat, ismerőseimet. Gyakran emberi sorsokat tudunk megváltoztatni. Családomban tizenhét kötvényt kötöttem, amire nagyon büszke vagyok. Mi megoldottuk a nyugdíjproblémát! Múlik az idő, és egyre többen vagyunk az igazgatóságomban. Az első munkatársak közül sokan a mai napig is velem dolgoznak. Jóban, rosszban együtt haladunk az úton. A mi munkánk sikere azon múlik, hogyan építjük fel a struktúráinkat. Türelemmel, nagy szeretettel, segítségnyújtással sikeressé tenni mindenkit - ez a lényeg. A munkatárs sikere a mi sikerünk is. Jó példa előttem igazgatónőm és struktúravezetőm Bokori Márti, akinek gondoskodása, szeretete, soha el nem fogyó lelkesedése, önzetlen segítsége hatalmas erőt és biztonságot adott és ad nekem. Ezúton is köszönöm munkatársaimnak, hogy hozzájárultak ahhoz, hogy igazgató lehessek! Ma már az a legnagyobb öröm számomra, hogy nemsokára felcseperedik alattam egy új igazgatóság és sok új vezető. Büszke vagyok rájuk és azt kívánom Nekik, hogy minél sikeresebbek legyenek! Most pedig következzen néhány felvillanó kép az elmúlt kilenc évből: Repülőutam Antalyába: a levegőben töltött első órák izgalma… Dél-Afrika: kilátás a Tábla-hegyről, johannesburgi aranybánya, szafari a Krüger Nemzeti Parkban, Viktória vízesés… Ciprus: szembesülés a felelősséggel az igazgatói pozíció küszöbén… Kaprun: a felém nyújtott segítő kezek, Marika és Lali bíztató szavai… Bálok, sportnapok: óriási hangulat… Ha a kilenc év után megkérdezik tőlem: érdemes itt dolgozni? A válaszom : IGEN! Megyek tovább az úton a 7-es pozíció felé. Voloscsuk Antalné
„A tiszteletet nem kierőszakolni, hanem megszolgálni kell!” „Aki nem adja fel, igazgató lesz…” A legelső alapszeminárium olyan hatással volt rám, mintha álmodtam volna azt a két napot. Egy olyan családba cseppentem, ahol mindenki jól érzi magát és mosolyog. Az én struktúravezetőm egy „Csöndes” ember, és megbeszéltük, hogy mindent meg fogok tenni, hogy ide tartozhassak, ehhez a céghez. A kitartó munka maga után vonzotta a kisebbnagyobb sikereket és a ráfordított idő arányában épült a csapat. A pozícióváltások szépen alakultak és olyan vezetőket ismerhettem meg egy-egy vezetőképzőn, akikkel nagyon komoly barátságok szövődtek. Fontos volt mindig számomra, hogy a rendezvényekről, szemináriumokról ne maradjak le, mert tudtam, hogy ezekkel juthatok mindig előre. A cégvezető, Dián Marika emberi hangja, anyáskodó szeretete és tapasztalatai, bátorítása, meghatározó volt számomra mindig is. Sokat segített abban, hogy én is megmásszam a karrierhez vezető lépcsőfokokat. Nagyon köszönöm Csöndes igazgató úrnak, hogy ezt az üzletet elhozta nekem. Természetesen köszönöm minden munkatársamnak a munkáját, mert a 6. pozíciót nem egyedül, hanem komoly csapatmunkával érjük el. Nagy büszkeséggel töltött el, hogy az LIC első igazgatói között köszöntöttek a 2009-es évben. Távolabbi terveim közt is az LIC-ben képzelem el magam, amely egy nagy család védő, óvó fészekmelegével – amely egyaránt magába foglalja a dícséretet és az elmarasztalást – otthon érezhetem magam. Ezt a biztonságos nyugalmat, a valahová tartozás felemelő élményét szeretném átadni munkatársaimnak is. Geráth Anita „Tőlünk függ minden, csak akarjunk!” – a 723-as igazgatóság talpra állt Széchenyi István gondolatát választottam nem mindennapi tevékenységünk mottójának. Én nem véletlenül kerültem ebbe az üzletbe. A sors engem sem kényeztetett el, nagyon fiatalon özvegyen maradtam két gyermekemmel. Kerestem a lehetőséget, hogy csonka családunk anyagi biztonságát, lányaim taníttatását megoldjam. Köztisztviselői állásom mellett mindig volt valamilyen mellékfoglalkozásom. Tudtam, gyökeres anyagi fordulatot csak vállalkozóként érhetek el. Pályafutásom legjobb döntése volt, amikor Kriszti lányom évfolyamtársának, Geráth Anitának üzleti ajánlatát elfogadtam. Mint első munkatársa, az üzleti beszélgetés végén igent mondtam. Így tíz nap múlva elmehettem az alapszemináriumra. A mi, akkor úttörő, még maroknyi csapatunk tagjai néhány hónap különbséggel indultak Zalában Csöndes József, ma hetes pozíciós igazgató úr vezetésével. Nagyon hálás vagyok Anitának, hogy a lányomra gondolt, mint munkatársra. Krisztikém azonnal passzolta felém a lehetőséget, úgy gondolta: „ez az üzlet az anyunak van kitalálva.” Vállalkozói elképzelésemnek minden tekintetben megfelelt ez a csodálatos tevékenység, valamennyi szépségével és nehézségével együtt. Óriási kihívást jelentett nekem, hiszen a mi munkálkodásunk izgalmas „pszichológiai játék.” Bárki számára megvalósítható üzleti vállalkozás, akinek fontos az embertársaik segítése. Öt éve alkalmazotti állásomat otthagyva, független alkuszként tevékenykedtem. Családom mellett első helyen áll az LIC. Nagyon örülök, hogy ennek a cégnek, mint egy közös célért dolgozó nagy családnak a tagja lehetek. Olyan csoportba tartozhatok, ahol a több évtizedes tapasztalattal rendelkező ügyvezetés minden szakmai, emberi segítséget megad, tárgyi feltételeket biztosít a
munkatársak és a cég sikeréért. Köszönet érte Dián Györgyné Marika ügyvezetőnek, Orlovity Lajos hálózatigazgató úrnak. Felejthetetlenek és rendkívül hasznosak voltak a különböző szintű képzések. Külön köszönettel tartozom Csöndes József igazgató úrnak, aki bevezetett az üzlet rejtelmeibe, ha úgy adódott segített a „gödörből” kijutni, megtanított küzdeni. Ráirányította figyelmemet fontos vezetői erényekre: a következetességre, a türelemre és az empátiára. A mi üzletünkben a kitűzött célunkat nem egyedül érjük el, hanem közös, folyamatos munkával. Ezért is köszönettel tartozom minden munkatársamnak, azoknak is, akik akár csak néhány egységgel hozzájárultak a hatos pozícióm eléréséhez. Életem egyik legboldogabb, legfelemelőbb napja volt a 2009. decemberi LIC évzáró kongresszus, amikor hivatalosan is bejelentették a pozícióváltásomat és felcsatolhattam csuklómra a gyémántokkal ékesített aranyórát. Büszke vagyok minden sikeres munkatársamra. Kívánom, hogy ne hagyja el őket töretlen tenni akarásuk, motiváltságuk, fogadják el vezetőik tapasztalatra épült tanácsait. Az elért hatos igazgatói pozíció újabb lendületet ad és még nagyobb felelősséget kíván a további hatékonyabb, eredményesebb közös munkához. Célom a nyolcas pozíció elérése, minél több új munkatárs sikerre segítése. Ugyanis „Életünk értelme határozza meg életünk értékét.” (Compton) Pongráczné Kocsis Tünde
„Én egy Ember vagyok. Tele vágyakkal és célokkal, Tele hibákkal és kudarcokkal. A mérlegre csak az kerül, miből volt több. Gondolatban mindig két mappát nyitok: Egyet "Siker" egyet "Tévedés" címmel. És amíg az előbbi vastagabb, történjen bármi, mosolygok!” Sziasztok! Ha nagyon röviden és tömören kellene fogalmaznom, akkor ebben az idézetben minden benne van. Így éltem és élem az életem. Néhány éve kerültem az üzletbe úgy, hogy akkor három saját vállalkozásomat irányítottam és a fiam, Hadúr még csak 16 hónapos volt. Ezt azért írom nektek, mert igaz az a mondás, hogy mindenkinek arra van ideje, amire akarja! Én akartam! Olyannyira akartam, hogy igen gyorsan, három év alatt igazgató lettem. Gyönyörű „út” volt. Ez alatt rengeteget tanultam, fejlődtem, és ami ettől még szebb volt, hogy ezt a munkatársaimon is láthattam és látom. Célomat mindig úgy értem és érem el, hogy ahhoz pontos „haditervet” készítek! Ja! És nagyon fontos, hogy csak egy tervet készítek! Nincs második, „menekülési útvonal”! Ha kitűztem, akkor így vagy úgy, de meg kell csinálni! Rendkívül élvezem ezt a karriert! Élvezem, amit csinálok nap, mint nap. Ma már minden beszélgetés egy kaland, minden ügyfél egy csoda! És ettől szép a munkánk! A munkatársaimról is ugyanezt tudom mondani! Mindegyik egy csoda, egy érték és ettől szép, mindig változatos az üzletünk. Lehet, hogy furcsát fogok most nektek írni, de ezalatt a néhány év alatt úgy érzem, mintha bölcsebb lettem volna! Hogy értem ezt? Bölcsebb lettem abban a témában, hogy úgy érzem, ma már jobban ismerem az emberek „működését”! Sokat beszélgetek a munkám során velük, és ebből rendkívül sokat tanulok! Mi a munkánk során egy csodával foglalkozunk: az EMBERREL ! Azt kívánom nektek, hogy mindig ez vezéreljen benneteket és meglátjátok, hogy érdekes módon akkor ezzel együtt fog jönni minden, amire vágytok: siker, pénz, karrier, utazások …. Még egy élményemet osztom meg veletek! Remélem, mindannyian eljuttok arra a gyönyörű pillanatra, amikor megjelenik az elszámolásotokon a 6. pozíció.
Ekkor kell igazgatósági számot választani! Ez nem egy egyszerű pillanat! Még éjszaka is ezen gondolkodtam, hogy mi legyen az! Mígnem egy éjszaka megfogalmazódott bennem a szám és ez a néhány sor, amit szeretettel írtam az eddigi utamról, átnyújtok nektek! Minden benne van! Ezzel kívánok nektek sok sikert, kitartást és örömet mind a magánéletben, mind az üzletben és kívánom, hogy mihamarabb találkozzunk az igazgatói értekezleteken! Szloboda Ágnes, a 678 igazgatónője Három és fél éve jöttem erre a világra. Nem tudtam, hogyan kerültem ide, mit keresek itt? Nem tudtam járni, nem tudtam beszélni, esetlen voltam, de egy biztos: csillogott a szemen. Körülvettek sokan, akik megmutatták, hogyan kell beszélni és hogyan kell járni. Előbb megtanultam néhány szót, aztán már mondatokat is tudtam fűzni. Aztán meg itt volt ez a járás?! Mindig mondták: „Csináld utánam!” Gondoltam: „Könnyű neked, te már ezt is tudod!” Előbb lépegettem, aztán már több métert is megtettem egyedül! Fantasztikus érzés! Sokszor elestem ám! De ami nagyon fontos: mindig felálltam! S ennek mi lett a vége??? Megtanultam járni! A legfantasztikusabb érzés, mikor megszülettek és születnek az utódaim. Képzeld! Ugyanolyan esetlenek, mint én voltam. Magamat látom bennük, mikor tanulnak beszélni, tanulnak járni. Sokat gagyarásznak ők is, sokszor elesnek ők is, de gyönyörű dolog látni mikor megtanulnak beszélni és megtanulnak járni ők is! Ettől még jobban csillog a szemem, a szemük! És tudod, örülök, hogy itt vagy! Lehet, hogy még csak lépegetsz, lehet, hogy már határozott lépéseket tudsz tenni, sőt lehet, hogy te már tudsz járni, de egy biztos, ha együtt csináljuk ezt, meglátjátok eljutunk odáig, úgy megtanulunk járni, hogy egy napon egy lépéssel körbejárjuk a Világot! 2010-es év ajándékosai LIC kitűző 678 Dr Orosz Sándor 678 Kovács Marianna 678 Bereczki Sándor 336 Zolcsákné Józsi Erzsébet 336 Dér András 336 Mihályiné Hatala Éva 336 Hódy Mária 333 Boda János 333 Kiss M. Vencelné 333 Bödő Csabáné 333 Lamperth Mária 333 Vizmati Andrea 333 Szentkuti Lászlóné 333 Szigeti Ferencné 333 Horváth Gézáné 333 Fülöp Erzsébet 721 Vad Zsolt 721 Baksa Istvánné 723 Gallai Lászlóné 415 Tóth Józsefné 415 Bódiné Gazdik Anikó 415 Tóth Erika 451 Belkovics Tamás 451 Hamala Ildikó Óra 336 Zolcsákné Józsi Erzsébet 336 Mihályiné Hatala Éva 336 Hódy Mária 333 Boda János 333 Kiss M. Vencelné 333 Bödő Csabáné 333 Lamperth Mária 721 Vad Zsolt 721 Baksa Istvánné 723 Gallai Lászlóné 415 Szentes János 415 Bódiné Gazdik Anikó 415 Tóth Erika 451 Németh Ferenc 451 Belkovics Tamás 451 Hamala Ildikó 678 Nemes Zsuzsanna Táska 336 Harsányi Imre 333 Igazné Grubits Mária 333 Boda János 333 Lamperth Mária 723 Gallai Lászlóné 451 Németh Ferenc 678 Sánta Ibolya 678 Bereczki Sándor 415 Bódiné Gazdik Anikó Toll készlet 451 Németh Ferenc
„Kötéltánc” az osztrák Alpokban Kaprunban voltunk egy személyiségfejlesztő tréningen Munkatársaink már többször meséltek a négynapos kapruni személyiségfejlesztő tréningről. Természetesen egészen más hallani mások élményeit, mint személyesen megélni, átélni azokat. Esős, morcos időben indultunk Magyarországról 2010. június 23-án a turisták Mekkájának nevezett Kaprunba. A tréning résztvevőit napsütés fogadta: az LIC 4-5-6-os pozíciós munkatársait, Dián Györgyné Marika ügyvezetőt, Orlovity Lajos hálózati igazgatót és Vass Sándort, a GRAWE Zrt. vezérigazgató-helyettesét. Az elegáns Hotel STEIGENBERGER-ben megszállva, hamarosan felkerekedtünk, hogy ismerkedjünk az ezeréves történelmi múltú alpesi várossal. Vacsora után a szálloda egyik előadótermében gyülekeztünk. Kíváncsian szemléltük a túrához, a hegymászáshoz szükséges felszereléseket. Hamarosan kiderült, a kötelek, a hevederek alkalmazására tanít bennünket SZEPI, a kiváló hegyi mentő és túravezető. Ő volt a második napi programunk szervezője és vezetője. Nagy igyekezettel gyakoroltuk a különböző csomókötéseket, a legtöbbünk számára újszerű technikai fogásokat. Tisztában voltunk azzal, hogy ezen ismeretek birtokában leszünk képesek másnap magunkra és egymásra vigyázni. Csütörtökön reggel taxikkal eljutottunk túránk starthelyére. Minden résztvevő kapott LIC emblémás sárga pólót, esőkabátot és GRAWE feliratos zöld sapkát. Bemelegítésként, a friss hegyi levegőn, enyhén meredek ösvényeken vezetett az utunk az első pihenőhelyre. A környező Alpok, a magas hegyormok hófödte napfényben csillogó látványa, a nyugalmat árasztó természet
csendje, az élővilág halk neszei lenyűgöztek bennünket. Lelkileg, testileg feltöltődve folytattuk utunkat az első „állomáshelyünkre”, ahol komoly feladat várt a társaságra. Ki kellett építeni a zuhatag felett átlósan leereszkedésre alkalmas, biztonságos, feszes kötélpályát. Az első bizonytalan próbálkozásokat követően túravezetőnk iránymutatásával sikeresen megoldottuk a feladatot. Részben csalódottan, kicsit megkönynyebbülve – nem kell kipróbálnunk a lecsúszást – indultunk tovább. Festői, de nem könnyű terepen, vízmosásokon át haladva felértünk egy magaslatra. Az ügyesebb munkatársak elől haladva, kézen fogva, tolvahúzva egymást, jó hangulatban tettük meg a kilométereket. Sejtettük, hogy az első igazi próbatétel itt fog történni, hiszen ott már várt bennünket a másik túravezető, az osztrákok híres hegymászója, Marius. Hevederben, kötélen kellett leereszkedni – mint utólag megtudtuk - 65 méter magas szikláról. Szinte mindnyájunkban ott volt a félelem. Sűrűn fohászkodtunk az égiekhez. Túravezetőnk, Szepi nyugtatgatott bennünket, csak a feladatra koncentráljunk, ő itt van mellettünk, fogja a biztonsági kötelet, „Jézus és Mária” pedig odafent van. Akik már leereszkedtek, kórusban bíztatták az indulókat, kiabálták, miként tegyék a lábukat, kezüket, emlékezve a tapasztalataikra. Ahogy ráéreztünk a helyes módra, egyre jobban, ügyesebben csináltuk, sőt már elengedve magunkat, élveztük a leereszkedést. Nagyon jó érzés volt nyugtázni, mindnyájan megcsináltuk! Egy farmon elfogyasztott ebéd után ismét továbbindultunk. Hosszú, ám kellemes gyaloglás után visszaérkeztünk a „kifeszített kötelű zuhataghoz.” Most viszont lecsúszhattunk a zuhatag felett. Félelmetesnek tűnt, de hamarosan rájöttünk, nem is olyan ördöngős. Néhány munkatársunk szívesen megismételte ezt a gyors lefelé „repülést.” Rövid séta után elérkeztünk arra a hídra, ahol már délelőtt jártunk. Letekintve a mélybe, láttuk a sziklák közt zubogó víz felett kifeszített párhuzamos drótkötelet, néhányan megjegyeztük: „Nem semmi ezen átkelni egyik partról a másikra.” Harmadik feladatként pedig ezt kellett megtennünk. Büszkék voltunk magunkra és egymásra, mert sikeresen – ki rövidebb, ki hosszabb idő alatt – végrehajtotta. Nagyon sokat számított a csapat hídról érkező biztatása. Az esti étkezésnél kezdtük igazán felfogni, hogy mit is tettünk meg a nap folyamán. A másnapi kiértékelésnél, beszélgetéseknél szinte egyöntetűen úgy vélekedtünk: Magánemberként eszünkbe nem jutott volna, pláne bátorságunk nem lett volna ezeket a feladatokat megoldani. Igazi csapatként, egymást bíztatva, segítve nem volt kérdés, hogy megcsináljuk, önmagunkat, félelmeinket, kishitűségünket legyőzve. Hiszen, ha ilyen komoly fizikai feladatnak megfeleltünk, akkor a mi egyszerű, de nagyszerű üzletünkben sem lehetnek legyőzhetetlen akadályok. Megmérettettünk, és „nehéznek” találtattunk. Kívánom, hogy az LIC minél több munkatársa átélhesse ezt a nem mindennapi élményt. „Erős akarattal a szikla is kimozdul.” Pongráczné Kocsis Tünde /723/
A LIC Biztosítási Alkusz Kft. negyedévente megjelenő kiadványa 2010. december
Felelős kiadó: Orlovity Lajos, hálózati igazgató l Felelős szerkesztő: Tóth Kornélia Telefon: +36-1/999-1994 / 95 l Postai cím: 1139 Budapest, Váci út 95. Telefax: +36-1/239-1405 l E-mail:
[email protected] Honlap: www.licalkusz.hu
