A kora gyermekkori fejlôdés elôsegítése

1

A kora gyermekkori fejlôdés elôsegítése [Herczog Mária]  Előzmények

Az iskola sokat tehet a kez deti lemaradás okozta kudarcok enyhítéséért, de a hatékony megelőzésben döntő az első hat (különösen az első három) életév.

A szülői, anyai készségeket és képességeket elsősorban nem ösztönök vezérelik, a szülő séget tanulni kell, a gyermek fejlődését segítő sikeres mód szereket el kell sajátítani.

„Az első évek örökké tartanak!” Ez a mondás jelzi, hogy az egészséget, a jóllétet, az együttműködési képességet, a szociális készségeket, a tanulás és tudás képességét és vágyát erőteljesen meghatározza az élet első néhány éve, a gondozás és a nevelés minősége. Ebben az időszakban a szellemi, érzelmi és szociális készségek alapvetően kialakulnak, és a későbbiekben csak fokozott erőfeszítéssel lehet őket — többnyire részlegesen — pótolni. Az iskolába kerülő gyermekek 20 százaléka Magyarországon ma nehezen behozható hátrányokkal indul. Az iskola sokat tehet azért, hogy a kezdeti lemaradás ne vezessen súlyos kudarcokhoz és lemorzsolódáshoz, a megelőzésben azonban meghatározó a 0–6 éves időszak, különösen az első három életév. A családok felkészületlensége és ismerethiánya a gyermekvárási és az azt követő időszakban — sok más mellett — alapvetően meghatározza a társadalmi leszakadás, elszigetelődés mértékét, az iskolai kudarcokat, majd később az ezek miatt bekövetkező generációs problémákat. A szülői, anyai készségeket és képességeket elsősorban nem ösztönök vezérlik, a szülőséget, a gyermek fejlődési szükségleteinek elemeit és az ezekre adandó megfelelő válaszokat meg kell tanulni, a sikeres módszereket el kell sajátítani. Míg korábban generációkon át azonos módon gondozták és nevelték a gyermekeket, és a kitűzött nevelési célok, értékek, módszerek sem változtak, az elmúlt 50-100 évben a feltételek alapvetően átalakultak. Az okok között a megváltozott iskolai és munkaerőpiaci követelmények és életfeltételek mellett meg kell említeni a megváltozott családstruktúrát: nincs kiterjedt rokonsági, szomszédsági minta, sok gyermek. Az alacsony végzettségűek, a nehéz szociális helyzetben élők, a mentális problémával, az izolációs nehézségekkel küzdők, a fogyatékkal élők, a munkanélküliek kiemelten nehéz helyzetben vannak, de nem mentesek a problémáktól a magasabb státusúak sem, tehát ez össztársadalmi kérdés. Az Európai Bizottság közleménye szerint: „A gyermekszegénység a tényezők komplex kölcsönhatásából fakad. A legjobb eredményeket azok az országok érik el, amelyek az ügyet valamennyi aspektusból egyszerre kezelik, és megfelelő egyensúlyt teremtenek a családok, illetve a gyermekek célzott támogatása között. Ez együtt jár azon stratégiák ötvözésével, amelyek a szülők munkához való hozzáférésének és a munka megtartására irányuló képességének növelésére irányulnak, mégpedig a szolgáltatásokhoz való hozzáféréssel 33

ZÖLD KÖNYV I. A Közoktatás megújítása

A várandósság és a szü lés, majd az első három év alapvetően meghatározza a gyermekek beilleszkedési, tanulási lehetőségeit és viselkedését.

és a csapdahelyzet kockázatát minimálisra csökkentő jövedelemtámogatással. A sikerhez ezen intézkedéseket kiegyensúlyozott szakpolitikai csomagban kell ötvözni, a korai beavatkozásra összpontosítva, amelyet megfelelő források és egyértelmű célkitűzések támogatnak.” (COM, 2008) A szakemberképzés valamennyi szintjén és az érintett ágazatokban problémát jelent, hogy a kisgyermekkor mind ez ideig elhanyagolt és kevéssé fontosnak tekintett időszak volt. Ez részben történeti okokra vezethető vissza: a fejlődéslélektan és a családi, anyai nevelés fontosságát nem ismerték el két évtizeden át (az 1950-es és 1960-as évek), s ez a kérdés a fejlett, nyugati világban is csak az elmúlt másfél évtizedben kapott különleges hangsúlyt a kutatások — elsősorban a neurobiológiai vizsgálatok vizuálisan is megjeleníthető — eredményeinek köszönhetően (1.1. táblázat). Ezek szerint a várandósság és a szülés, majd az azt követő szenzitív időszak, illetve az első három év alapvetően meghatározza a gyermekek későbbi beilleszkedési, tanulási lehetőségeit és viselkedését. Ez mind az érzelmi, mind pedig az értelmi fejlődésre igaz. Az érzelmi stimuláció, a beszéd, a játék és a gondozási tevékenység minőségén múlik a gyermek fejlődése, amiben az elsődleges gondozó személynek — általában az anyának —, illetve a napközbeni gondozást végzőnek, segítőnek az ismeretei, készségei a meghatározók. A meglévő intézményi háló — a védőnői hálózattól az óvodáig — jó alapokat teremt a szakszerű segítségnyújtáshoz, de számos ponton szorul átalakításra és fejlesztésre. A meglévő ellátások megerősítése mellett olyan integrált és egymással együttműködő programok, ellátások, szolgáltatások kialakítására van szükség, amelyek minden gyermek számára biztosítják a korának, személyiség- és fejlettségi állapotának, családi helyzetének megfelelő ellátást, amely segíti optimális növekedésüket és fejlődésüket egy biztonságos és gondoskodó környezetben. A téma iránti nemzetközi érdeklődés rendkívüli módon megnőtt az elmúlt két évtizedben. A fejlett és fejlődő országokban számos kutatás, vizsgálat és ezek nyomán intézkedési, beavatkozási terv készült. Kiemelkedően fontos az a kutatási összefoglaló, amely a kora gyermekkori fejlesztésről mint globális kihívásról készült 2007-ben (Engle és szerzőtársai, 2007), amelynek következtetései számunkra is tanulságul szolgálnak, ha nem is pótolják a hiányzó hazai kutatási eredményeket. A fejlett országok közül elsősorban az Egyesület Államokban végeztek ilyen kutatásokat, ezek eredményei meggyőzők, de sajnos, kevéssé ismertek Magyarországon.1 A fejlődő és fejlett országok részben eltérő tapasztalatai azonban rámutatnak arra, hogy az alapvető kérdések és válaszok azonosak. Csak átfogó szemléletű, a teljes egészet tekintő (holisztikus), az ágazatok, szakemberek és intézmények együttműködésén alapuló, azonos szakmai alapelveket és módszertant követő, a kutatási eredményeket és a megfelelő gyakorlatokat alapul vevő megoldások segíthetnek. A legfontosabb rizikó- és védőfaktorok, valamint az ezekből következő teendők ismertek

[1] A kutatásokról

34

jó áttekintést ad: http://www.promisingpractices.net/research.asp.

1 A kora gyermekkori fejlődés elősegítése [Herczog Mária]

[1.1. táblázat]

Kockázati tényezők és fejlődési eredmények – újabb tanulmányok összefoglalója

Kockázati tényezők

Szociális/érzelmi eredmények

Kognitív eredmények

Idegfejlődési kockázatok

Alacsony születési súly/koraszülöttség

Viselkedészavarok

Rendellenes idegfejlődés

Viselkedészavarok

Rendellenes koponya/arccsontfejlődés

Viselkedészavarok

Rendellenes anyagcsere

Motoros koordinációs problémák

Évismétlés, alacsonyabb IQ, iskolai kudarc

Szabályszegés, antiszociális viselkedés

Iskolai sikerek hiánya, negatív hozzáállás

Elégtelen tanulási képesség, nem kielégítő, gyenge teljesítmény

Kognitív hiányosságok

Alacsony IQ, gyenge szóbeli kommunikációs képességek Speciális fejlesztőpedagógia hiánya az iskola-előkészítőben

Nehéz átállás az általános iskolára

Korai viselkedés/kapcsolatok

Antiszociális viselkedés, szabályszegés

Nehéz természet

Nehézségek az iskolai alkalmazkodásban Alacsonyabb IQ

Hiperaktivitás, externalizáló viselkedés Bizonytalan kötődés

Iskolai kudarc

Viselkedési problémák

Családi, szülői jellemzők

Az anya gyenge nevelési készségei


Válás, a család szétszakadása


Korai iskolai kudarcok

Megkésett fejlődés, alacsonyabb értelmi képességek

Szülői szerfüggőség (alkohol, drog) Anyai depresszió


Kognitív fejlődési lemaradás

Alacsony társadalmi-gazdasági státus


Alacsonyabb IQ, fejlődésbeli késések Iskolai kudarc

Bevándorló státus

Pszichoszociális problémák, kockázatvállalás

Gyermeknevelési szokások

Kényszerítő fegyelmezés, szigorú büntetés

Antiszociális viselkedés

Rossz bánásmód

A szociális elfogadás alacsonyabb érzékelése

Következetlen, kiszámíthatatlan határok és szokások

Antiszociális viselkedés

[Forrás] Huffman–Mehlinger (1998).

35

Alacsonyabb IQ/teszteredmények, évismétlés


A női munkavállalás, a fog lalkoztatáspolitika, az anyai, családi gondozás és a kora gyermekkori fejlesztés közötti kapcsolat.

Magyarországon nem folyt kutatás.

és egybecsengnek (lásd a Függelék Az iskolaérettséghez vezető utak és kockázatok című F1.1. ábráját). A női munkavállalás, a foglalkoztatáspolitika, az anyai, családi gondozás és a kora gyermekkori fejlesztés között számos kapcsolat mutatható ki. Fel kell azonban hívni a figyelmet arra, hogy nem keverhetjük össze a vizsgálati szempontokat: bármennyire is fontos a foglalkoztatás, a női munkavállalás, veszélyes lenne éppen megfordítva érvelni a napközbeni intézményes ellátás mellett, szemben a korábbi évtizedekben hallottakkal, amelyek beívódtak a köztudatba, és elfogadottá váltak. Magyarországon nem folyt eddig olyan kutatás, illetve nincs olyan magyar nyelvű szakirodalmi elemzés, amely többoldalúan vizsgálta volna, hogy valójában mit tudnak, gondolnak a nők, családtagok, a gyermekek szükségleteiről, a gyermeknevelési készségek, képességek megszerzésének módjáról és lehetőségeiről, és a napközbeni ellátások, illetve az otthoni gondozás minőségének és mennyiségének gyermekre gyakorolt hatásáról. A családok döntéseiről nem tudjuk mennyire tudatosak, milyen ismereteken alapulnak, mekkora szerepet játszik bennük a gyermek vélt vagy valós érdeke. Arról sincs információ, hogy Magyarországon mit tudnak e kérdésekről a szakemberek, döntéshozók, és sajnos arról sincs adat, hogy a magyar gyermekek esetében milyen hatást gyakorolnak a különféle megoldások, hogyan hatnak a különféle társadalmi csoportokban, az ország különböző részén élő, eltérő végzettségű, jövedelmű és életvitelű, más-más gyermeknevelési szokásokat követő családokban élő gyermekekre. Ezt a munkát mindenképpen el kell végezni, mielőtt változásokat tervezünk. A nemzetközi kutatások is csak részleges eredményeket tudnak felmutatni, és minden eredmény szerint újabb, kiterjedtebb vizsgálatokra van szükség.2 (A gyermek szempontjából optimális hosszúságú szülés utáni szabadság mértéke, a munkába való visszatérés optimális ideje alapvetően attól függ, hogy mennyire képes az elsődleges gondozó — többnyire az anya — érzékenyen reagálni a gyermek szükségleteire az együtt töltött időben, milyen minőségű a napközbeni ellátás színvonala, mennyire reflektál a gyermek szükségleteire, és mennyi időt tölt ott a gyermek életkorától és saját szükségleteitől függően. A nemzetközi kutatások és programok egyre inkább törekszenek a komplex megközelítésre, és a tények feltárásával igyekeznek megtalálni a kisgyermekek optimális formájú, időtartamú és minőségű gondozásának módját, hogy az anyák munkát vállalhassanak, és a gyermekek optimális fejlődése is biztosított legyen.3

[2] A nemzetközi szakirodalomról magyar nyelven adnak — távolról sem teljes — összefoglalást Bene-

dek

(2007), Blaskó (2008), Bálint–Köllő (2008).

[3] Ilyen például a walesi parlament által készített program és ennek előtanulmánya (Melhuish, 2004).

36


 Diagnózis A gyermekek szükségleteire adott szakmai, intézményi válaszok elmaradása, elégte lensége, a szülők megfelelő támogatásának, bevonásának hiánya vezet a gyermekek iskolai kudarcaihoz és tár sadalmi beilleszkedésének nehézségeihez.

1. A 0–6 éves gyermekek ellátása szakmai, intézményi, ágazati és másféle érdekszövetségeken — és érdekellentéteken — keresztül szabályozódik. Az egymástól elszigetelt egészségügyi, oktatási, szociális, gyermekvédelmi, valamint önkormányzati megközelítés esélytelenné teszi a komplex, holisztikus szemléletű gyermekgondozási, nevelési, családsegítési elgondolások érvényre juttatását. A gyermekek szükségleteire adott szakmai, intézményi válaszok elmaradása, elégtelensége, valamint ezzel egyidejűleg a szülők megfelelő támogatásának, bevonásának hiánya e feladat megfelelő elvégzésébe jelentősen hozzájárul a gyermekek későbbi iskolai kudarcaihoz és társadalmi beilleszkedésének nehézségeihez (1.1. és 1.2. ábra).

[1.1. ábra]

A kisgyermekkori fejlődés meghatározói, kockázati tényezői

Szociokulturális faktorok

Pszichoszociális faktorok

Szenzorosmotoros A központi idegrendszer fejlődése és működése

Szegénység

Biológiai kockázati tényezők

Szociálisérzelmi

Kognitívnyelvi

GYERMEKFEJLŐDÉS

[1.2. ábra]

A rossz iskolai teljesítményhez vezető okok

Szegénység, szülői éretlenség, motiválatlanság

Alultápláltság, fertőzések, elhanyagolás

Fejlődési lemaradás

Elsődleges gondozó Stressz/depresszió Alacsony válaszkészség Aluliskolázottság

Elégtelen ellátás és ösztönzés az otthoni környezetben

Rossz iskolai teljesítmény

Nem megfelelő kognitív, idegrendszeri, szociális-érzelmi fejlődés

2. A magyarországi családtámogatási rendszerben túlsúlyban vannak az otthonlétet segítő készpénzes támogatások. Ezek nemcsak előnyökkel járnak, hanem éppen témánk szempontjából sokféle hátránnyal is. A nők (szülők, nevelők) és gyermekeik számára alig van lehetőség rendszeres közösségi időtöltésre — arra, hogy játszócsoportokban vagy gyermekintézményekhez (bölcsőde, óvo37


A rugalmas munkavállalás és a részmunkaidő, valamint a gyermek szükségleteihez szabott napközbeni ellátás segíthet.

A védőnői szolgálat nem teljes körű.

A védőnői körzetek földraj zilag túl nagyok, a körzeti védőnők közlekedése nem megoldott. Az ellátandó csa ládok száma túl magas, ami minőségének rovására megy.

da) kapcsolódva a gyermek fejlődését elősegítő és a szülői készségeket fejlesztő módon töltsék idejük egy részét. Ez sajnos nem is jelenik meg értékként, igény sincs rá. Nincsenek támogatott és elérhető szolgáltatások, noha abban nincsen vita, hogy a gyermekek jó minőségű napközbeni ellátásának jelentős hatása van a kora gyermekkori fejlődésre. Jelentős a véleménykülönbség abban, hogy melyik az optimális, illetve legalacsonyabb kor, amikor a családon kívüli napközbeni ellátás nem károsítja a gyermekek érzelmi fejlődését, kötődését. Ezt a határt a szakirodalom az egy-másfél éves korra teszi. A rugalmas munkavállalás és a részmunkaidő, valamint a gyermek szükségleteihez szabott napközbeni ellátás jelentősen segíthetné a kívánt célok elérését.4 3. A védőnői ellátás jó lehetőséget biztosíthatna a szükséges ismeretek átadására, a helyzet értékelésére és a szükség szerinti további lépések megtételére. A hatályos törvények és rendeletek teljes körű ellátórendszerként számolnak a védőnői szolgálattal, a valóságban azonban a védőnői szolgálat nem teljes körű. A szolgáltatás biztosítása önkormányzati feladat, melynek esetenként az önkormányzatok nem tesznek eleget. Ennek okai igen összetettek: mulasztásos törvénysértés, forráshiány, rossz szabályozás, az ösztönző bérezés alkalmazásának hiánya. Az ország számos védőnői körzete földrajzilag túlzottan nagy kiterjedésű, és a körzeti védőnő közlekedése nem megoldott. A védőnő által ellátandó családok száma túl magas, ami az ellátás minőségének rovására megy (a norma 250 család/védőnő). Az ország önálló településeinek száma 3144 (Budapest nélkül), ebből 1730 rendelkezik legalább 1 védőnői állással. A védőnői állások száma 2006-ban 4042 volt, betöltött 3808 (94,2 százalék), ebből 102 fő vállalkozási formában látta el munkáját. 918 fő (95,9 százalék) volt iskolai védőnői állásban, 100 alatt volt a kórházi védőnők száma, 108-an pedig a 113 családvédelmi szolgálati álláshelyen dolgoztak. A területi védőnők közül 3143 (78 százalék) látott el egy települést, az öt és annál több települést ellátók száma 64 fő. A helyettesítéssel ellátott körzetek aránya 516 (12,8 százalék), ennek zöme tartósan helyettesítésre szoruló (Balogh–Remete, 2008). Ezeknek a problémáknak az előfordulási gyakoriságáról nem állnak rendelkezésre megfelelő, védőnői körzetek szerinti (4570 körzet szintjén szisztematikusan gyűjtött) információk, ezért nehéz az ellátás hiányosságait felszámolni és a rendszert valóban teljes körűvé tenni. A védőnői (illetve szülészeti és házi gyermekorvosi) szolgáltatásokat szabályozó hatályos törvények és rendeletek igen nagy számban írnak elő kötele-

[4] Mint

arra a következő fejezetben kitérünk, a kialakult rendszer erőteljesen csökkenti a foglalkoztatást. A magyar nők munkaerő-piaci aktivitása — szemben a férfiakéval — nem tér el jelentősen az európai uniós vagy az OECD-átlagtól, de a kisgyermekes anyák esetében az egész OECD-ben a legalacsonyabb. A születésszám is alacsony, amit az elmúlt évtizedek különféle ez ellen ható intézkedései nem változtattak meg érdemben, pedig a gyed és a gyes nemzetközi összehasonlításban kiemelkedően bőkezű juttatásnak minősül.

38


A különböző életszakaszok ban, illetve a különböző intézmények vagy szereplők által felvett adatok nem érnek össze, az információk nagy része elvész, nem kerül vissza sem a családokhoz, sem a szakemberekhez.

zően elvégzendő méréseket a várandósság, a szülés, a születés körülményeiről, illetve a kisgyermekek fizikális, mentális és környezeti állapotáról a gyermek különböző életszakaszaiban. Megfelelő informatikai összehangolás hiányában azonban a különböző életszakaszokban, illetve a különböző intézmények vagy szereplők által felvett adatok nem érnek össze, az információk nagy része elvész, nem hasznosul, nem kerül vissza értelmezhető formában sem az érintett családokhoz, sem — megfelelően kidolgozott beavatkozási protokollokhoz köthető módon — az érintett szakemberekhez (házi gyermekorvoshoz, háziorvoshoz, védőnőhöz).5

A bölcsődék száma az 1990-es évek elejétől csökkent, és a jogszabályi változások ellenére nehezen alakulnak újak.

4. A bölcsődék száma jelentősen csökkent az 1990-es évek elejétől, aminek részben ideológiai, részben anyagi okai voltak. Mára a korábbi 15 százalékról 8 százalékra csökkent az elhelyezhető gyermekek száma, és a jogszabályi változások ellenére nehezen alakulnak újak, illetve bizonyos lakosságszám alatt ez nem is célszerű a jelenlegi feltételek mellett, az önkormányzatokat terhelő, az óvodákkal összehasonlítva igen magas létesítési és fenntartási költségeik mellett. (A 11. fejezetben kitérünk arra, hogy az államháztartást terhelő nettó költség, ha a passzív ellátások miatt kieső adóbevételeket is számításba ves�szük, lényegesen alacsonyabb.) A családi napközik6 mint alternatív ellátási lehetőségek száma is nehezen növekszik, részben a hagyományok hiánya, részben a gyenge normatív támogatás és a kellő ismertség, valamint az egyéni, önkormányzati motiváltság hiánya miatt is. A családi napközikről a korábbi, 1993-ban hatályba lépett jogszabályt követően az 1997. évi XXXI. törvény rendelkezik.7 Ennek értelmében a családi napköziben történő ellátás során a családban nevelkedő gyermekek részére nyújtanak nem közoktatási céllal az életkoruknak megfelelő nappali felügyeletet, gondozást, nevelést, étkeztetést és foglalkoztatást. A családi napközit igénybe vehetik a bölcsődei vagy óvodai ellátásban nem részesülő gyermekek, az iskolai oktatásban részt vevő gyermekek az iskola nyitvatartási idejét követően, különösen azok, akik az iskolai napközit vagy tanulószobát nem veszik igénybe, a fogyatékos gyermekek, és itt számukra sajátos szükségleteiknek megfelelő ellátást kell biztosítani. A családi napközi működtethető az ellátást nyújtó személy saját otthonában vagy más — erre a célra kialakított — helyiségben is. Ez az ellátási forma mindig kiscsoportos elhelyezést nyújt, ahová 5 hónapostól 14 éves korig vehető fel gyermek. A családi napköziben a saját, napközbeni el-

A családi napközik mint alternatív ellátási lehetőségek száma is nehezen növekszik.

[5] Másfajta mérésre tesz javaslatot a közelmúltban megjelent Gyermekszámlálás című füzet (Tornai,

2007). Célszerű lenne erről a kérdésről is egyezségre jutni, nehogy párhuzamos munkák induljanak el, amelyek egymást gyengítve ismét lehetetlenné tennék egy koherens mérési-értékelési rendszer megteremtését. [6] A családi napközik működéséről és problémáiról gazdag képet nyújt a Magyarországi Családi Napközik Közhasznú Egyesületének honlapja (http://csana-info.hu). [7] A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény és 15/1998. (IV. 30.) NM-rendelet a személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézmények, valamint személyek szakmai feladatairól és működésük feltételeiről.

39


A családi napközik rugalmasan működtethetők, alkalmazkodhatnak a szülők munkaidejéhez, elfoglaltságaihoz is.

Magyarországon az óvoda kiemelkedő jelentőségű és színvonalú. A kiterjedt óvodai hálózat ellenére a leginkább rászoruló gyermekek egy ré sze nem jár óvodába, és nem kapja meg az életkorának megfelelő segítséget.

A gyermekjóléti szolgálatok korlátozottan képesek meg felelni az eredetileg megha tározott céljaiknak.

látást másutt igénybe nem vevő, 14 évesnél fiatalabb gyermeket is figyelembe véve, legfeljebb öt gyermek gondozható. Ha a családi napköziben egy fogyatékos gyermeket is gondoznak, akkor a gondozható gyermekek száma négy fő, ha valamennyi gyermek fogyatékos, úgy három fő lehet. Kivételesen további két egészséges, illetve egy fogyatékos gyermek gondozása engedélyezhető, ha az ellátást végzőnek a kisegítő feladatokra állandó segítsége van. Ez a nálunk viszonylag új típusú intézmény sok évtizedes múltra tekint vissza Nyugat-Európában és Észak-Amerikában is, a magyarországi adaptáció az angol modell alapján készült. Magyarországon korábban a gyermekellátás a magán- vagy családi típusú napköziben elsősorban politikai, szabályozási okokból nem terjedt el ott sem, ahol erre a bölcsődék mindig is alacsony száma vagy a fogyatékos, illetve más okból speciális szükségletű gyermekek és családjaik miatt nagy szükség lett volna. Sokféle ellenvélemény fogalmazódik meg velük kapcsolatban. Ezek fő érve, hogy a szakemberek által működtetett formákkal szemben, itt — a megfelelő képzettség és gyakorlat, valamint intézményesítettség híján — nem biztosítható az egyenletesen jó színvonal, a gondozás minősége. Ezzel többféle érv is szembeállítható. Magyarországon a bölcsődék, óvodák gondozási, ellátási színvonala sem azonos, és meglehetősen nagyok a szemléletbeli, szakmai felkészültségbeli, feltételrendszer-beli, gyakorlati különbségek. A végzettség és az önkormányzati fenntartás önmagában nem garancia. A családi napközik — és bármely más szolgáltatás — esetén is nagy jelentősége van a rendszeres szakmai kontrollnak, minőségbiztosításnak, az igénybevevői elégedettség mérésének, valamint a szakmai továbbképzéseknek. Ez minden típusú intézményre igaz. A családi napközik mellett szóló érv, hogy méretük és jellegük miatt kistelepüléseken és speciális szükségletek esetén is rugalmasabban működtethetők, mint a nagyobb intézmények. A gyermekek szükségleteinek figyelembevétele mellett alkalmasak lehetnek a szülők munkaidejéhez, másfajta elfoglaltságához való rugalmas alkalmazkodásra is (például három műszak, változó munkarend stb.). 5. Magyarországon az óvoda sok szempontból kiemelkedő jelentőségű és színvonalú. A rendkívül kiterjedt óvodai hálózat a gyermekek 85 százalékát látja el. A nehézséget az jelenti (mint azt a könyvnek a deszegregációval foglalkozó részében bemutatjuk), hogy a leginkább rászoruló gyermekek egy része nem vagy csak ötéves korában jut el az óvodába, és ha eljut, sem feltétlenül kapja meg az életkorának és fejlettségi állapotának megfelelő segítséget (Pik, 2003; Havas, 2007; Szabó-Tóth, 2007). 6. A gyermekjóléti szolgálatok a gyermekvédelmi törvény értelmében a lakóhelyen nyújtanak megelőző és segítő-támogató szolgáltatásokat, de jelenleg csak nagyon korlátozottan képesek megfelelni az eredetileg meghatározott céljaiknak. Fő tevékenységük a gyermekvédelmi „tűzoltás”, események után rohanás, ad hoc beavatkozás. Mire találkoznak a gyermekekkel és családjaikkal, addigra már a gyermeket veszélyeztetettnek, védelemre szorulónak le40


het többnyire tekinteni. Alig épült ki azon szakmai ellátásoknak a hálózata, amely a családokat segítené különféle tevékenységeikben, akár gyermekről, akár betegről, idős hozzátartozóról van szó, és a problémát, az okokat, nem pedig a tüneteket kezelné, illetve tervezetten foglalkozna megelőzéssel, korai beavatkozással. 7. A széles értelemben vett segítőszakmák — védőnő, gyermekorvos, kisgyermekgondozó, óvónő, tanító és tanár, szociális munkás — nagymértékben vagy kizárólag női szakmák, többnyire alacsony presztízzsel és alacsony jövedelemmel, ami sajnálatosan jelzi a terület és a probléma súlyát és helyét is. Programok a kisgyermekkori fejlődés támogatására

Gyermekesély Program

Legyen jobb a gyermekeknek!

8. Az utóbbi években több program indult a kisgyermekkori fejlődés támogatására. A Ferge Zsuzsa vezetésével elindult hosszú távú gyermekszegénység elleni program terepmunkái során kísérletet tesz a helyzet bemutatására és bizonyos elemeinek jobbítására egy hátrányos helyzetű kistérség (Szécsény) esetében.8 A második Nemzeti Fejlesztési Terv keretében kidolgozott „Zászlóshajó programokban” a Gyermekesély Programot az oktatási tárca felügyelete alatt végrehajtott iskolai programokba integrálták, amelyek sikeressége nagyban függ a fent jelzett problémák megoldásának lehetőségétől, az érintett tárcák együttműködési készségétől és képességétől. A Legyen jobb a gyermekeknek! elnevezésű 47/2007 (V. 31) országgyűlési határozat jelzi ezt a szemléletváltoztatási szükségletet és újfajta megközelítést, valamint — kijelölve a legfontosabb feladatokat — a készülő programot is ennek alapján határozza meg.

 Javaslatok A kisgyermekkori fejlesztő programokkal kapcsolatos nemzetközi tapasztalatokról Engle és szerzőtársai (2007) nyomán a Függelék 2. része nyújt áttekintést. Javaslataink összhangban állnak az ott megfogalmazottakkal, de természetesen sokkal részletesebben foglalkozunk a magyar támogatási rendszer megoldatlan kérdéseivel. 1. A megoldás sikerének kulcsa a holisztikus szemléletű, a gyermek fejlődési szükségletein és jogain alapuló, integrált, a szülőket és valamennyi társszakmát és intézményt partnerének tekintő program lehet, amely méri és értékeli az elért fejlődési eredményeket az egyes gyermekek és gyermekcsoportok (helyi, intézményi, regionális stb.) szintjén.9 [8] Lásd

http://www.gyermekszegenyseg.hu. kiemelkedően sikeres példája a Kanadában kidolgozott Linked-DISC (Linked Information Network for Kids Electronic Database — Developmental and Intervention Services for Children) rendszer, amely a földrajzi információs rendszerek (GIS) felhasználásával feltárja az adott közösség,

[9] Ennek

41


A védőnői szolgálat teljes körűvé tétele; kompenzáló bérek a nehezebb munkáért; közlekedési támogatás a nagy területen fekvő körzetekben; a mennyiségi munkaterhelés enyhítése.

A jelzőrendszer kialakításá hoz – adatvédelmi garanciák mellett – biztosítani kell az adatbázisok egymással való összekapcsolhatóságát. Módszertani központ

2. A védőnői szolgálatot valóban teljes körűvé kell tenni. A forráshiányt meg kell szüntetni. Az érintett önkormányzatokkal be kell tartatni a törvényi előírásokat, a szolgáltatási kötelezettséget számon kell kérni. Ahol szükséges, ott a védőnői képesítéssel rendelkezőknek a nehezebb munkát megfelelően kompenzáló béreket kell felkínálni. Közlekedési támogatást (gépkocsihasználatot, benzinpénzt stb.) kell nyújtani a nagy területeken fekvő körzetekben dolgozó védőnők számára. Enyhíteni kell a mennyiségi munkaterhelést, és/vagy a körzet társadalmi összetételétől függően több erőforrást (esetleg több védőnőt) kell biztosítani. Egységes körzetszintű állapotfelmérést, kell készíteni, amelyet rendszeresen meg kell ismételni. A védőnők képzését és továbbképzését a változó feladatoknak megfelelően kell módosítani, mert a jogszabályban meghatározott feladatok egy jelentős részét jelenleg ismeretek, készségek és megfelelő feltételek híján nem képesek elvégezni. A gyermekorvosi és védőnői feladatok és kompetenciák pontosabb kijelölésével, a védőnők népegészségügyi szemléletű felkészítésének és munkavégzésének jobb meghatározásával az új feladatok sikeresen elvégezhetők. 3. A megfelelően működő jelzőrendszer kialakításához a következőkre van szükség. a) Standardizálni kell a gyermekekkel kapcsolatban elektronikusan megőrzendő információkat, a mérési adatlapok rendszerét egyszerűsíteni és elektronikus alapra kell helyezni, adatvédelmi garanciák mellett biztosítani kell az adatbázisok egymással való összekapcsolhatóságát. b) Mindehhez létre kell hozni egy, az érintett szakmák képviselőit tömörítő módszertani központot, amely szakmai szempontból újratervezi az egész rendszert, és egységes protokollokat dolgoz ki. A szóban forgó módszertani központ (az Egészségügyi Minisztérium háttérintézményeként az Országos Gyermekegészségügyi Intézet önálló egysége, együttműködésben az ÁNTSZszel) lehetne az egységesített adatrendszer kezelője és működtetője. c) Informatikai hardver- és szoftvereszközökkel kell ellátni valamennyi védőnőt és házi gyermekorvost. Ki kell képezni őket az eszközök használatára és az egységes jelentéstartalom biztosítására. Ehhez az Új Magyarország Fejlesztési Tervnek a Társadalmi Megújulás Operatív Programja (ÚMFT Támop) biztosíthat forrásokat. d) Gondoskodni kell arról, hogy az így újjászervezett és egységesített rendszerben előírt egységes állapotfelmérés minden gyermekre valóban kiterjedjen. Ezt rendeleti úton kell előírni, betartását a finanszírozási rendszeren keresztül

régió meglévő és hiányzó szolgáltatásait, intézményeit, lehetőségeit, amelyek a kora gyermekkori fejlesztést szolgálják. Ezzel mérhetővé és értékelhetővé válik a gyermekek fejlődési státusa és a rendelkezésre álló egészségügyi, oktatási, képzési, szociális szolgálatok elérhetősége, működése közötti összefüggés. Ugyancsak ismert és ezzel összefüggő a Mapping-program (Hertzman és szerzőtársai, 2000), valamint az Egyesült Királyságban alkalmazott Integrated Children’s Services rendszer (http://www.everychildmatters.gov.uk/ics/).

42


Beazonosítható információkat a házi- vagy gyermekorvoson keresztül csakis a szülő és a védőnő kaphat.

A Biztos kezdet országos program célja a gyermeksze génység következményeinek megelőzése.

ellenőrizni kell. A felmérések elmulasztását, illetve hiányos adatok közlését szankcionálni kell. e) Mindez többletfeladatokat jelent a védőnőnek és a házi gyermekorvosnak, amely többletfeladatokat megfelelően díjazni kell. Mivel a védőnőknek nincs, csak a házi gyermekorvosoknak és a háziorvosoknak van OEP-kapcsolatuk, az egységes állapotfelméréssel, illetve a célzott beavatkozásokkal kapcsolatos védőnői többletfeladatok elszámolását az ő közvetítésükkel kell megvalósítani. f) A rendszernek az adatvédelmi szabályok szigorú betartásával kell működnie. Egyénre beazonosítható információkat a házi- vagy gyermekorvoson keresztül csakis az érintett szülő és a védőnő kaphat. A máshol keletkező információk az adatgazdáknál maradnak — például a születés körülményeire vonatkozó adatok a kórháznál —, a háziorvos és a védőnő azonban teljes körűen hozzáférhetne ezekhez. Aggregált szintű, illetve anonimizált adatok a különféle ágazati fejlesztések, programok megalapozására más szereplők számára is elérhetővé tehetők. 4. A Biztos kezdet kisgyermekkori program Sure Start néven az Egyesült Királyságban a gyermekszegénységet és a gyermekek társadalmi kirekesztettségét kívánja visszaszorítani. Középpontjában a hátrányos helyzetben lévők állnak, akik sok esetben kevésbé tudják igénybe venni a különféle szolgáltatásokat. A Sure Start 1999-ben indult, a programot lépcsőzetesen vezették be, jelenleg a hatodik szakaszánál tart. Az eddig eltelt időszakban 500 helyi csoport kezdte el működését, melyek négymillió hátrányos helyzetű gyermeket, vagyis a négy év alatti szegénységben élő gyermekek egyharmadát érték el. A program két fő iránya: 1. a gyermekek szociális és érzelmi fejlődésének elősegítése, egészségének védelme, képesség- és készségfejlesztése, valamint 2. a család mint közösség erősítése, támogatása (www.surestart.gov.uk). Az ágazatközi együttműködésen alapuló és civil szerveződésekkel együttesen működtetett Biztos kezdet a 0–6 éves korú gyermekek esélyegyenlőségének megteremtésére irányuló, helyi kezdeményezéseken keresztül megvalósuló olyan program, amely a hátrányos helyzetű térségekben, falvakban, városi lakónegyedekben, lakótelepeken élő, kisgyermeket nevelő családok komplex támogatását szolgálja a gyermekszegénység egészségügyi, szociális és káros mentális következményeinek megelőzése, valamint a kisgyermekek életkori szükségleteinek megfelelő egyenlő ellátása, gondozása céljából. A Biztos kezdet országos program célja a gyermekszegénység következményeinek megelőzése céljából a „deprivációs ciklus” megtörése. Ennek érdekében a hátrányos helyzetű térségekben, lakókörnyezetben élő kisgyermekek közösségi támogatására ágazatközi és civil együttműködések jönnek létre. Így a helyi szükségletekre épülve közösen vesznek részt a gyermekek egészségügyi és szociális gondozásában, napközbeni ellátásában és a családok gondozásában. A Biztos kezdet program szolgáltatásai a gyermek-egészségügyi szervezetek, a kisgyermekeket napközben ellátó intézmények (bölcsődék, óvodák, családsegítő és gyermekjóléti szolgálatok) együttműködésében, újonnan létre43


A programokat minél széle sebb körre kell kiterjeszteni!

Szélesebb kört elérő házi gyermekfelügyelet és családi napközi. Négyéves kortól minden gyermek járhasson óvodába!

jövő integrációk keretében, helyi szükségleteken alapuló közösségi programok útján valósíthatók meg. Ezekbe minden meglévő helyi szociális, egészségügyi, oktatási és gyermekjóléti intézményt és szolgáltatást be kell vonni. A program keretén belül, annak céljaihoz kötődően a hiányzó szolgáltatásokat a helyi igények szerint lehet kialakítani. Különösen fontos a kisgyermekek rugalmas napközbeni ellátását biztosító, integrált bölcsőde, óvoda, játszóház és segítő szolgáltatások összehangolt működtetése. A program bemutatására 2003-ban a brit nagykövetség és az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium közös szervezésében került sor, majd munkacsoport alakult, amelynek feladata a magyarországi program kidolgozása, bevezetésének előkészítése volt. A kísérleti programok különböző típusú településeken és kistérségekben (Ózd, Vásárosnamény és hat társult település, Budapest Józsefváros, Csurgó és Őrtilos, Mórahalom) valósultak meg, 2005-től Katymáron és Győrben is elindították a helyi Biztos kezdet programokat.10 Az azóta már több helyszínen elindult Biztos kezdet kisgyermekkori programokat ki kell terjeszteni minél szélesebb körre, hogy az ötévesnél fiatalabb gyermekek és szüleik (édesanyjuk) közösen igénybe vehessenek kora gyermekkori közösségi szolgáltatásokat — mindenekelőtt a leghátrányosabb régiókban és településeken. Ez részben a napközbeni ellátásban nem részesülő gyermekekre vonatkozik, kiemelten azokban a családokban, ahol — az alacsony iskolai végzettség, a szegénység és a különféle indulási hátrány miatt — a szülőknek fokozott segítségre van szükségük a gondozás, nevelés terén. Túlbecsülhetetlen azonban ennek az ellátásnak a hatása a kisgyermekkori nevelés egész rendszerére, a szakmai és laikus ismeretek átalakulására, a gyermekekkel való bánásmódra. Egy erre a feladatra felkészített szakember közreműködik a foglalkozásokon, ahol a szülők és gyermekek együttesen vesznek részt, de mód van szükség szerint a gyermek rövid idejű felügyeletére is. A program a településen elérhető más szolgáltatásokkal együttműködve alakítható ki, a helyi sajátosságoknak és igényeknek megfelelően. Jó például szolgál az elmúlt években megerősödött gyakorlat Nagy-Britanniában, ahol az elkövetkező években a tapasztalatok felhasználásával 14 éves korig minden gyermekre ki kívánják terjeszteni az ellátásokat a Sure Start program eredményeinek értékelése alapján. Ezek a tapasztalatok átemelhetők, hasznosíthatók. 5. A gyermekek napközbeni ellátását rugalmasan, a gyermek szükségleteihez és a család lehetőségeihez illeszkedően kell kialakítani. Ennek érdekében erősíteni kell a jelenlegi intézményrendszer átjárhatóságát. A mainál szélesebb körben célszerű a házi gyermekfelügyelet és a családi napközi kialakítása. Az óvodát négyéves kortól mindenki számára elérhetővé kell tenni. A magas színvonalú óvodai ellátáshoz — hasonlóan a bölcsődékhez, családi napközikhez

[10] A Biztos

kezdet programról lásd: www.szmm.gov.hu, és http://www.gyerekesely.hu/index.php? searchword=Biztos+kezdet&option=com_search&Itemid.

44


és bármely szolgáltatáshoz — az szükséges, hogy az ott dolgozók képzettek, motiváltak legyenek, ne hiányozzanak a tárgyi feltételek, a szakmai programok során betartsák azokat a kereteket, amelyeket a gyermekek komplex, optimális fejlődési szükségleteit figyelembe véve előre rögzítettek. A szolgáltatás színvonalát folyamatosan figyelemmel kell kísérni és értékelni. Attól nem romlik az óvodák színvonala, hogy kisebb gyerekek számára vegyes, integrált csoportokban teszik elérhetővé a szolgáltatást. A mérések, értékelések és a minőségbiztosítás, a szülői és gyermekelégedettség, illetve hosszabb távon a gyermekek későbbi iskolai sikerei mutatják meg, hogy az egyes óvodák mennyire eredményesek. Ehhez elengedhetetlen a szülőkkel való partneri kapcsolat, a gyermekek jogainak és fejlődési szükségleteinek messzemenő figyelembevétele. A feladatok és a módszerek kétségkívül folyamatosan változnak, ami a jelenlegi ismeretek, készségek és gyakorlat módosítását is igényelné. Az új módszerek azonban szervesen kapcsolódnak a korábbiakhoz, és képesek integrálni a bölcsődék korai fejlesztési tapasztalatait, beépítve a kora gyermekkori fejlődésről szóló újabb ismereteket, kutatási eredményeket. Ez, tekintettel a nagy múltú, kiváló hagyományokkal rendelkező óvodai gyakorlatra, sikeres lesz. Az a félelem, hogy a házi gyermekfelügyelet és a családi napközi olcsó és alacsonyabb színvonalú megoldást jelenthet, szűkítve az óvoda lehetőségeit, nem megalapozott. Egyrészről nincs nagy esély arra, hogy ezek a szolgáltatások az óvoda helyett, és ne mellette működjenek, kiegészítő lehetőséget nyitva a gyermekek egy meglehetősen szűk köre számára, másrészt meghatározó jelentőségűek a magyarországi óvodai hagyományok, a jó tapasztalat, a közvéleményben erősen élő meggyőződés arról, hogy az óvodáskorú gyermekeknek szükségük van a közösségre és az óvodai életre. A házi gyermekfelügyelet terjedése fontos lenne azokban az esetekben, amikor a gyermek betegsége, sajátos családi helyzete vagy más ok miatt nem megoldható az intézményes napközbeni ellátás, nincs a településen más elérhető szolgáltatás, illetve időszakos, néhány órás segítségre van szükség. A családi napköziről korábban már szóltunk, itt is elsősorban a bölcsőde és óvoda hiánya vagy speciális élethelyzetek hívják életre ezt a formát, de jó lehetőség az iskolás gyermekek ellátására is, más napközbeni megoldás hiányában vagy annak kiegészítésére. Minél inkább színes, sokrétű és egymással is versengő az ellátási kínálat, annál jobbak az esélyek a személyre szabott és jó minőségű szolgáltatásra. Az önkormányzatok csak abban az esetben válthatják ki az intézményes napközbeni ellátásokat (bölcsőde, óvoda) más ellátásokkal, ha a szakmai és pénzügyi szabályozás ezt lehetővé teszi, illetve ösztönzi. E tekintetben a jogalkotóknak, szakmai szervezeteknek körültekintően kell eljárniuk, hogy a szabályozás az optimumhoz közelítő megoldásokat ösztönözze, illetve kérje számon. 6. Ahhoz, hogy a leírt gyakorlat általánossá és elfogadottá váljon, a mainál sokkal szélesebb körben és sokkal alaposabban meg kell ismertetni a kisgyermekkori fejlődés törvényszerűségeit, valamint a fejlődéshez szükséges elmé45


A szakemberképzést úgy kell átalakítani, hogy a kisgyer mekkorról egységes szem léletben tanítsunk minden alapismeretet.

Kora gyermekkori programok összekapcsolva a Gyermek esély Programmal

leti, gyakorlati ismereteket és módszereket.11 Ehhez a szakemberképzést át kell alakítani olyan módon, hogy a kisgyermekkorról tanított minden alapismeret egységes szemléletű legyen. Álljon mindenki (a szülők, szakemberek, széles közvélemény, média) számára rendelkezésre a fejlődéslélektan és a fejlesztés módszertana, valamint az ezekhez szükséges alapismeretek, szakirodalom (megfelelő formában és tartalommal). A szakemberek képzését és továbbképzését is ennek megfelelően kell szervezni, és ennek során elengedhetetlen az együttműködés, hogy egymás szakterülete és szakmai ismeretei áttekinthetővé váljanak. Szükség van önálló, a kisgyermekkori fejlődést oktató szakképzés elindítására, illetve a ma működő szakemberek folyamatos továbbképzésére. 7. A kora gyermekkori programok esetében a meglévő programok, ellátások, intézmények felmérése, értékelése és megerősítése mellett olyan integrált és egymással együttműködő programok, szolgáltatások kialakítására van szükség, amelyek minden gyermek számára biztosítják a korának, személyiség- és fejlettségi állapotának, családi helyzetének megfelelő ellátást, amely segíti optimális növekedésüket és fejlődésüket egy biztonságos és gondoskodó környezetben. Ezeket a feladatokat folyamatosan kell végezni, összekapcsolva a jelenleg is futó kezdeményezésekkel és szoros kapcsolatban a lehetséges európai uniós forrásokat biztosító Gyermekesély Programmal. A Gyermekesély Program célja az, hogy a) egy generáció alatt jelentősen, a jelenleginek töredékére csökkentse a szegény gyermekek és családjaik népességen belüli arányát, b) felszámolja a gyermeki kirekesztés és mélyszegénység szélsőséges formáit, c) átalakítsa azokat a mechanizmusokat és intézményeket, amelyek ma újratermelik a szegénységet és kirekesztést, azaz d) biztosítson egészséges életfeltételeket kora gyermekkortól kezdve, e) biztosítsa a korai életkorban kezdődő fejlesztéssel a képességek jobb kibontakozását, f) jelentősen csökkentse a ma sorsdöntő regionális és etnikai egyenlőtlenségeket, és g) segítse elő, hogy a gyermekek biztonságos környezetben nevelődjenek, hogy az életesélyeket romboló devianciák előfordulása csökkenjen.12 Ezek a célok megegyeznek az általunk képviseltekkel, nyilvánvalóan a hangsúlyok némileg másutt vannak, tekintettel arra, hogy a Gyermekesély Program célkitűzései elsődlegesen a gyermekszegénység csökkentésére irányulnak, míg a kora gyermekkori fejlődést és a közoktatás megújítását célzó program

[11] Kaliforniában

egy 1997. évi felmérés (CCHI, 2000) szerint a szülők 46 százaléka (az apák 57 százaléka) nem tudta, hogy az agyfejlődés szempontjából meghatározó kor a 0–3. év. A média- és ismeretterjesztő kampánynak köszönhetően ez a szám három év alatt 2 százalékra csökkent. Vajon nálunk milyen eredményt hozna egy ilyen felmérés szakemberek és szülők körében? [12] A programról lásd: http://www.gyerekesely.hu/index.php.

46


minden gyermekre vonatkozik, kiemelt figyelemmel a hátrányos és a halmozottan hátrányos helyzetűekre. Ha sikerül tudatosítani a gyermekek szükségleteit, a veszélyeztető tényezőket, valamint az ezek megelőzésére, kezelésére szolgáló eszközöket, azzal megváltoztathatjuk a közgondolkodást, ami az ismeretek bővítése mellett növeli a társadalmi érzékenységet is, és beláthatóvá teszi, hogy mindenki veszít, ha a gyermekek esélyeit nem egyenlítjük ki, ha nem teremtjük meg optimális fejlődésük lehetőségét. A megvalósítás alapfeltétele a szakmai, szakmaközi párbeszéd, valamint az alapelveknek és a hozzájuk kapcsolódó tennivalóknak a tényeken és a gyakorlaton alapuló leírása. Olyan végrehajtható, a rendszerszerű működéshez szükséges tervet kell készíteni, amelyet az érintettek elfogadnak.

 Hasznok és költségek Néhány éven belül jelentősen javulhat a kora gyermekkori otthoni és közösségi fejlesztés esélye, aminek mérhető sikere a beiskolázáskori és a későbbi iskolai eredményesség. Ez egyszerre jelenti azt, hogy a gyermekek szívesebben tanulnak, eredményesebbek a tanulásban, a szülők és az oktatási intézmények jobban együttműködnek, és az egész ellátórendszer — egészségügy, oktatási, szociális — hatékonyabban működik. A kutatások szerint a halmozottan hátrányos helyzetű csoportok esetében jelentős változás érhető el, nemcsak az iskolai eredmények, hanem a női foglalkoztatás, jövedelem és az életminőség terén is. A program költségei azért kalkulálhatók nehezen, mert a jelenlegi helyzetben nincsenek információink arról, hogy a mai rendszer költségei men�nyivel csökkennének, ha eredményesebben működne. A mérés, értékelés és longitudinális vizsgálatok költség- és eszközigénye jelentős, de ezek az eszközök és költségek mindenképpen szükségesek lennének — a hiányukból adódó veszteségek, illetve a hiányukból adódó kiadások ma is jelentős összegeket emésztenek fel [például a megfelelő prevenció hiánya késői beavatkozásokat igényelnek (koraszülés, fogyaték, bántalmazás stb. esetén)]. Ugyancsak nem ismertek e területen azok az mutatók, amelyek az életminőség mérésére lennének alkalmasak. A napközbeni kisgyermekellátás költségei esetében azért nehéz a kalkuláció, mert minden típusú ellátásnak eltérnek a költségigényei, és minél szigorúbban szabályozottak a — például bölcsődei — feltételek, annál drágább az ellátás, ezért a teljes költségigény nagymértékben függ a fejlesztés szerkezetétől. A létszám- és képzési igény attól függ, hogy milyen kiterjedésű lesz a program. Ha a leghátrányosabb térségekben kezdődik, akkor ez egy idejűleg a munkanélküliek jelentős bevonását is jelentheti, míg fejlettebb régiókban nagymértékű a pályaelhagyás, így itt csak kellően vonzó feltételekkel teljesíthetők a hiányzó és megfelelő színvonalú ellátások. 47


A tervezett programok mindegyike illeszkedhet a második Nemzeti Fejlesztési Tervhez. A népegészségügyi és a korai fejlődést segítő napközbeni ellátások szorosan kapcsolódnak a munkaerő-piaci, a női munkavállalást elősegítő és a különböző felnőttképzési programokhoz is.

 Érdeksérelem Az alapvető érdeksérelmet az jelenti, hogy a jelenlegi struktúrában az oktatás, a szociális ellátások és szolgáltatások terén is merevek és nehezen vagy egyáltalán nem átjárhatók a szektorok közötti szakmai határok. A védőnői rendszer átalakítása alapvetően érinti a képzőintézményeket, az orvosokat, valamint a kapcsolódó gyermekjóléti alapellátást nyújtó önkormányzatokat is. A kisgyermekkori intézmények — óvoda, bölcsőde — jelenlegi szakmai és működési rendjének átalakítása a szakemberek és intézmények ellenállását válthatja ki, mert a korábbitól eltérő szemléletű és részben tartamú munkát kell végezniük, adott esetben más munkarendben (rugalmas nyitva tartás, folyamatos munkarend, partnerkapcsolat a szülőkkel) és más feltételek között (versengő szolgáltatók, szektorsemlegesség). Az átlátható, teljesítményen, eredményességen alapuló rendszert kezdetben sokan ellenérzéssel kezelhetik, de a kiszámítható és hatékony munka, a jobb feltételek és a magasabb szakmai színvonal a legtöbb szakember és intézmény számára vonzóvá válhat.

 Mit nem akarunk? Biztosan nem akarjuk, hogy a jól működő és sikeres programok, szakmai ellátások csorbát szenvedjenek. A védőnői ellátás jó hagyományaira építve meg szeretnénk állítani a szakma ellehetetlenülését és erózióját, nem akarjuk, hogy az univerzalitás megszűnjön. A jelenlegi struktúra elemei közül a bölcsőde és az óvoda esetében a jó gyakorlat megtartása mellett kívánjuk a változtatásokat, a bővített szolgáltatásokat és részben a szemléletváltást. A szülők iskolája, az önsegítő klubok, a Biztos Kezdet programok esetében a részvétel nem lenne kötelező, el akarjuk kerülni a paternalista, a családok autonómiáját fenyegető programokat. Nem kívánunk beavatkozni a családok életébe, megmondani, hogy mi az egyetlen jó megoldás, de azt sem akarjuk, hogy a magánszféra és a látszólagosan szabad választás a nevelésben és gondozásban a gyermekek veszélyeztetését és fejlődésbeli elmaradását okozhassa.

48


Hivatkozások

Bálint Mónika–Köllő János (2008): A gyermektámogatási rendszer munkaerő-piaci hatásai. Esély, 1. sz. Balogh Tamás–Remete Lajos (2008): A védőnői adatkör és komplex felhasználása. A tanulmány a Kerek

asztal felkérésére készült kézirat. Belsky, J.–Vandell, D. L.–Burchinal, M.–Clarke-Stewart, K. A.–McCartney, K. A.–Owen M. T.–NICHD Early Child Care Research Network (2007): Are There Long-Term Effects of Early Child Care? Child Develop

ment, Vol. 78. No. 2. 681–701. o. Benedek Dóra (2007): A születés utáni munkába állás hatása a gyermek fejlődésére. Megjelent: Fazekas Károly–Cseres-Gergely Zsombor–Scharle Ágota (szerk): Munkaerőpiaci Tükör. MTA KTI–OFA, Budapest, 72–75. o. Blaskó Zsuzsa (2008): Does early maternal employment affect non-cognitive children outcomes? Budapest Working Papers on the Labour Market. BWP, 2008/5. BCE–MTI KTI. CCHI (2001): Fact Sheet Regarding the Field Institute’s Taking Charge of Health Survey. California Center for Health Improvement, április 11. COM (2008): Javaslat a szociális védelemről és a társadalmi integrációról szóló 2008. évi együttes jelentésre. A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, a Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának. COM (2008) 42 végleges, Brüsszel, 2008. január 31. Early Child Care Research Network (2003): Does Amount of Time Spent in Child Care Predict Socio emotional Adjustment During the Transition to Kindergarten? National Institute of Child Health and Human Development, Early Child Care Research Network, Child Development, Vol. 74. No. 4. 976– 1005. o. Engle, P. L.–Black, M. M–Behrman, J. R.–Cabral de Mello, M.–Gertler, P. J.–Kapiriri, L.–Martorell, R.–

(2007): Strategies to avoid the loss of developmental potential in more than 200 million children in the developing world. The Lancet, Vol. 369. január 20. 229–242. o. Havas Gábor (2004): Halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek és az óvoda. Iskolakultúra, 4. sz. Havas Gábor (2007): Esélyegyenlőség — deszegregáció. www.magyarorszagholnap.hu. Hertzman, C.–McLean, S.-A.–Kohen, D. E.–Dunn, J.–Evans, T. (2002): Early Development in Vancouver. Report of the Community Asset Mapping Project. Human Early Learning Partnership, Canadian Institute for Health Information, augusztus. http://dsp-psd.pwgsc.gc.ca/Collection/H118-16-2002E.pdf. Huffman, L.–Mehlinger, S. L. (1998): Risk factors in the transition to school: Focus on behavioral and social outcomes during kindergarten and first grade. Presented to the Foundations and and Agencies Funding Consortium on Child Development and Mental Health Issue, június 25. Jaramillo, A.–Mingat, A. (2003): Early childhood care and education in Sub-Saharan Africa: What would it take to meet the millenium development goals? Africa Regions, World Bank. Melhuish, E. C. (2004): A literature review of the impact of early years provision upon young children, with emphasis given to children from disadvantaged backgrounds. Report to the Comptroller and Auditor General. National Audit Office, London. Pik Katalin (2002): Romák és óvodák. Kisebbségkutatás, 1. sz. Szabó-Tóth Kinga (2007): Adalékok a roma gyermekek óvodáztatásának kérdésköréhez. Új Pedagógiai Szemle, 3. sz. Thomson, L.–Tullis, E.–Franke, T.–Halfon, N. (2005): Critical Pathways to School Readiness: Implications for the First 5 Ventura County Strategic Planning, Funding, Evaluation. UCLA, Center for Healthier Children, Families and Communities. Tornai István (2008): Gyermekszámlálás. Demos Magyarország, Budapest. Young, M. E.–International Child Development Steering Group

49

Felkészítés a fejlesztő programokban

Védőnői látogatás

Egészségbiztosítás elérése és bekerülés

Szolgáltatások integrálása/koordinációja

Érintett szakemberek oktatása és tréningje

Fogantatás előtti és várandósgondozás és egészségügyi ellátás

Gyermekgyógyászok képzése és tréningezése

Fenntartható finanszírozás

Szoptatástanítás és tréning a támogatóknak

Gyermekfogászati ellátás

Oltások és oltási stratégiák

Gyermek napközbeni ellátása és iskola-előkészítő*

Gyermekek krónikus betegségének és fogyatékosságának kezelése

Családbarát munkahelypolitika

Betegség/rendellenesség mentesség

Adatállomány fejlesztése

Befogadó iskolák

Napközbeni ellátás Napközbeni Napközbeni ellátást Napközbeni ellátók Napközbeni ellátás infrastruktúrája ellátók nyújtók képzése támogatása vagy forrás- és és felszerelése kifizetése és tréningezése utalvány adása jelzőszolgálat

Szülőtámogató programok

Közösségi elkötelezettség

Munkaadók képzése és tréningezése

Gyermekgyógyászati ellátás

Finom és durva motoros fejlődés

A szülők biztonságos és egészséges környezetet biztosítanak

Sérülések hiánya

Családon belüli erőszak/ gyermekabúzus kezelése

Szülői mentális egészség

Megfelelő szülő-gyermek interakció

Minőségi táplálkozás

Szerfüggőség-kezelés szülők/várandós nők részére

Szoptatásra tanítás és tréning a támogatóknak

Szülők mentális problémáinak kezelése

Szülők tudása és készségeik

A szülők gondoskodnak a gyermek egészséges táplálásáról

Egészséges életmódra nevelés és pénzügyi támogatás

Az anyák szoptatják gyermekeiket

Szülő fizikai egészsége

Gyermekek mentális problémáinak kezelése

Elérése és jelzőszolgáltatás

Szülőfelkészítő órák és anyagok

Védőnőképzés és -tréning

Parkok és játszóterek

Partneri kapcsolat

Közlekedés/ szállítás+

Szülő/család írás-olvasás tanulás

Fejlődésükben lemaradt gyermekek kezelése

A várandós anyák egészséges, örömteli terhessége

Egészségesen születő gyermekek

Fizikai fejlődés

Optimális egészség és fejlődés

&[FLBTUSBUÃHJ»LBDÃM[PUUFMM»U»TCBOSÃT[FTÖMÏT[ÖMÏLSFÃTHZFSNFLFLSFWPOBULP[OBL &[FLBTUSBUÃHJ»LOÐWFMJLB[ÐTT[FTUÐCCJPMZBOTUSBUÃHJ»IP[WBMÍIP[[»GÃSÃTU BNFMZFLKBWÇUK»LBHZFSFLÃTT[ÖMÏFSFENÃOZFLFUÃTBTQFDJ»MJTT[ÖLTÃHMFUFLLFMSFOEFMLF[ÏDTPQPSUPLÃU

Esetkezelés és szűrés*+

Könyvtárak, játék-könyv terjesztő/kölcsönző programok

Szülő/család írás-olvasás tudás

A gyermekek fizikai aktivitásba és játékba való bevonása

Optimális szociális-érzelmi fejlődés és mentális egészség

Tanulási/komprehenzív készségek és kognitív fejlődés

Infrastruktúraépítés/ az ellátórendszer változása

Stratégiák a hozzáférés és a minőség javítására

Stratégiák a gyermek és a család jóllétének javítására

Stratégiák a speciális szükségletekkel rendelkező lakossági csoportok számára

Eredmények a szülők fejlődésében

Eredmények a gyermekek fejlődésében


[1.1. Függelék/F1.1. ábra]

Az iskolaérettséghez vezető utak és kockázatok

[Forrás] Thompson és szerzőtársai (2005).


[1.2. Függelék]

Áttekintés a kora gyermekkori programokról Engle és szerzőtársai (2007) alapján

1. A sikeres kora • Integrált egészségügyi, élelmezési, oktatási, szociális és gazdasági fejlesztés, együttműgyermekkori programok ködés a kormányzati és civil szervezetek között; feltételei • hangsúly a hátrányos helyzetű gyermekeken;

• megfelelő intenzitású és időtartamú programok, amelyek közvetlen kapcsolatot tartanak a gyermekekkel, a családokkal nagyon kicsi kortól kezdve; • a szülők és a család partneri kapcsolata a tanárokkal, gondozókkal és a program munkatársaival a gyermek fejlődésének támogatása céljából; • lehetővé kell tenni a gyermekek számára, hogy koruknak megfelelő tevékenységek keretében kezdeményezhessenek tanulmányaikkal, környezetük felfedezésével kapcsolatban; • a hagyományos és szokásokon alapuló nevelési, gondozási módszerek vegyítése az ellenőrzött tapasztalatokon alapuló (evidence based) korszerű ismeretekkel; • szisztematikus, folyamatos képzés a gyermekekkel és családjaikkal dolgozók számára, támogató szupervízió, a gyermekek fejlődését megfigyelő, monitorozási módszerek alkalmazásával (Jaramillo–Mingat, 2003).

2. Mely okok miatt • Nem ismerik fel a gyermekek abból származó veszteségeit, hogy fejlődési lehetőségei nem fektetnek be ket nem aknázhatják ki, valamint az ebből származó — mind az egyes gyermekekre, a kormányok mind a szegénység enyhítésére vonatkozó — költségeket. a kora gyermekkori • Nincsenek nemzetközi szinten elfogadott indikátorok, amelyek a gyermekfejlődés mofejlesztésbe? nitorozásán keresztül számon kérhető módon tennék mérhetővé a gyermekek fejlődését.

• A kormányzatok rövid távú hatásokra figyelnek, és nehezen tudják elfogadtatni a hos�szú távú humán fejlesztésekbe történő befektetéseket. • Sokféle és egymást részben átfedő felelősségű szervezet és szakember foglalkozik a kora gyermekkori programokkal, és így nincs egy felelős és számon kérhető szakma, szervezet. • Nincs egyetlen — mindenki által elfogadott — stratégia, ami a kora gyermekkori fejlődést erősítené.

3. Miért kellene • Ez a fejleszthetőség tekintetében a leginkább költséghatékony időszak a gyermekek a kormányzatoknak életében. befektetni a kora • A kora gyermekkor történései élethosszig meghatározzák a produktivitást és a tanulágyermekkori fejlődésbe? si képességet, egyidejűleg a hatékony stratégia csökkenti a szegénységet a hátrányos

helyzetű népesség körében. • A program csökkenti az oktatási költségeket, mert csökkenti a sikertelenséget, az osztályismétlést és a korai iskolaelhagyást. • A lányok iskoláztatásának szorgalmazása hosszú távú hatást gyakorol az ő gyermekeik életkilátásaira, a gazdasági növekedésre és a társadalmi fejlődésre. • A beavatkozások hatása megsokszorozódik, mert a tapasztalatokat a szülők és a családok a többi gyermekük esetében is hasznosítják.

51


• A kora gyermekkori beavatkozások hatékonyságát sokféle kutatás, mutató, eredményértékelés bizonyítja. • A Gyermekjogi Egyezmény biztosítja és kikényszeríti a gyermekek jogát a fejlődéshez, ami kötelezi a kormányzatokat arra, hogy támogassák a családokat a gyermeknevelés minden területén.

4. Szakpolitikai • A kora gyermekkori fejlesztést elősegítő programok alkalmazása újszülöttkortól a csaés programjavaslatok ládokkal és gondozókkal, továbbá csoportos tanulási lehetőségek megteremtése a 3–6

évesek számára, különös tekintettel — szegénységcsökkentő stratégiaként — a hátrányos helyzetű gyermekekre. • Biztosítani kell, hogy a fejlesztési programok terjedjenek ki az egészségügyi, táplálási szolgáltatásokra, a korai tanulásra, a szülők partnerként való együttműködésére, megfelelő minőségben, intenzitással és időtartammal, annak érdekében, hogy érdemben befolyásolják a gyermekek fejlődését és a program költséghatékonyságát. • Monitorozni kell a programok hatékonyságát a fejlődési mutatók mérésével. • A kora gyermekkori fejlődés, fejlesztés fontosságának jobb képviselete, ismeretterjesztés, ami egyben bemutatja a pozitív következményeket, illetve az egyén és a társadalom veszteségeit a fejlődés elmaradása esetén. • Nemzetközi, országos, regionális, helyi alkalmazás szakpolitikai és forrásallokációval. • Együttműködési mechanizmusok megteremtése az érintett minisztériumok részére, hogy felelősséget vállaljanak a kora gyermekkori fejlődésért. • Biztosítani kell, hogy minden gyermek megfelelő táplálásban részesüljön, ideértve a nyomelemeket, ásványi anyagokat (elsősorban a jódot és a vasat).

5. Kutatási javaslatok • Hatékony, kiterjeszthető és a meglévő egészségügyi, táplálási, oktatási és szociális vé-

delmi ellátásokban alkalmazható gyermekfejlesztési programok összeállítása. • Vizsgálni kell a kora gyermekkori fejlesztőprogramok szerepét a halmozottan hátrányos helyzet és szegénység csökkentésében. • Elemezni kell a szülői beavatkozásokat annak érdekében, hogy a legeredményesebb és mérhetőbb stratégiákat megismerjük. • A lehetséges programkomponensek közötti szinergiák elemzése az alkalmazási ajánlások elkészítéséhez. • Definiálni kell azokat a meghatározó, nemzetközi szinten alkalmazható gyermekfejlődési mérőszámokat és indikátorokat, amelyek széles körben adaptálhatók a különböző országokban a monitorozás, tervezés és feltárás, elemzés során. • Fejleszteni és elemezni kell a stratégiákat, hogy a hátrányos helyzetű gyermekek elérése hatékonyabb legyen, ideértve az árvákat is. • Bővíteni kell tapasztalatainkat arról, hogy az anyai depresszió, az erőszaknak való kitettség, a szülő elvesztése, a mérgezések, a fertőző betegségek milyen hatást gyakorolnak a gyermekek fejlődésére, és meg kell állapítani, hogy mely beavatkozások alkalmasak a rizikók és a negatív következmények csökkentésére. • A kora gyermekkori fejlődés programjainak különböző modelljeihez tartozó költségek becslésére és ellenőrizésére mérőmódszereket kell kialakítani.

52

A kora gyermekkori fejlôdés elôsegítése

Recommend Documents