A kezdet: a francia táplálkozástörténet

4

[

fogyasztástörténet GYÁNI GÁBOR

A fogyasztás forradalmától a fogyasztói társadalomig. Historiográfiai vázlat

A kezdet: a francia táplálkozástörténet

]

A fogyasztástörténet mint legitim történetírói téma kutatásának az Annales történészei voltak a fô kezdeményezôi. A francia történészek e csoportja 1961-ben tûzte elsôként napirendre a táplálkozás múltjának feltárását. Eleinte az élelmiszer-fogyasztás története állt érdeklôdésük homlokterében, azzal összhangban, hogy ekkoriban a gazdaságtörténészek részérôl merült fel a kérdés tárgyalásának sürgetô igénye. Hamarosan azonban a fogyasztás szélesebb spektruma került be a kutatásba. E törekvés pregnáns megnyilvánulása volt, hogy Fernand Braudel, az Annales ez idôben vezetô történésze (a folyóirat fôszerkesztôje) az 1970-es évek végén publikált nevezetes munkájának közel felét a fogyasztás témájának szentelte.1 Külön figyelemben részesítette az alapvetô fogyasztási javak (a búza, a rizs, a kukorica) gazdaságtörténetét, érintette a 18. századi táplálkozási forradalmak kérdését, majd önállóan foglalkozott az étkezéssel, az italfogyasztással, az otthonokkal, valamint az öltözködéssel. Fontos megjegyezni, hogy az utóbbiakról írt fejezet fôcíme így szólt: „A felesleg és a legszükségesebb”. Braudel a fogyasztás kora újkori historikumát azon kettôsség fogalmi keretei között ragadta meg, írta le, amely – rögzült szokás szerint – a fényûzés és a nyomor, a túlzott bôség és az áruhiány feszültségében értelmezi a fogyasztás társadalmi gyakorlatát. Ez gyakorlati síkon ama mindmáig általánosnak tetszô történetírói eljárásnak felel meg, amely a felsô osztályok, valamint az alsó társadalmi

1

Fernand BRAUDEL: Anyagi kultúra, gazdaság és kapitalizmus XV–XVIII. század. A mindennapi élet struktúrái: a lehetséges és a lehetetlen. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1985.

Múltunk, 2008/3. | 4–16.

5

csoportok társadalomtörténeti kontextusában helyezi el a kifejezetten rosszul dokumentált, hiányos és többnyire megbízhatatlan források bizonyságaira alapozott fogyasztástörténeti beszámolót. Így és ezért tartja fontosnak a hazai táplálkozástörténet egyik jeles mai képviselôje is kijelenteni a szintén a kora újkor kapcsán végzett vizsgálatait összegezve: „Elmondhatjuk a különbözô társadalmi rétegek étkezésével kapcsolatban, hogy minél elôkelôbb rangú volt valaki, annál változatosabban étkezhetett, mind az alapanyagot, mind a fûszerezést tekintve.”2 A francia történészek kezdeményezte élelem- és táplálkozástörténet hamarosan két kutatói stílus kívánalmainak megfelelôen terebélyesedett tovább: az egyik a kvantitatív, a másik a kvalitatív eszközök használatát részesítette elônyben.3 Ezt a kettôs irányvételt tükrözte a francia gazdaságtörténészek szövetségének 1973. évi kongresszusa, ahol önálló szekció keretében foglalkoztak az élelmiszer-fogyasztás kérdésével.4

Társadalomtörténeti paradigmaváltás Kis idô elteltével a fogyasztástörténet a társadalomtörténet integráns részévé kezdett válni. Nehéz vagy lehetetlen pontosan meghatározni a helyet és az idôpontot, amikor a fogyasztás jelensége a termelés fogalmi körébôl, a gazdaságtörténetbôl a társadalmi gyakorlatok átfogóbb gondolati kontextusába került át. Minden bizonnyal az 1970-es évek vége és az 1980-as évek eleje volt e tekintetben perdöntô. Ezúttal már nemcsak a francia, hanem az angolszász tudomány is tevôlegesen hozzájárult a fordulathoz, amelynek elôkészítésében óriási szerepe volt a kulturális antropológiának és a szociológiának. Még mielôtt konkrét történeti munkák láttak volna napvilágot, amelyek szerzôi a társadalomtörténeti értelmezô keretet fogadták el a fogyasztás múltbeli mintáinak leírása során, az antropológia képviseletében Mary Douglas (Baron Isherwood közgazdásszal karöltve), a szociológia részérôl Pierre Bourdieu segített abban, hogy a fogyasztás ökonómiai jelenségbôl társadalmi entitássá válhasson a történész szemében.5 E két 2

3 4 5

BENDA Borbála: „Ételnek idején, aki mely asztalhoz rendeltetett, oda menjen.” A magyar fôúri udvarokban élôk étkezése a kora újkorban. 2000, 2007. augusztus. 18. Vö. Maurice AYMARD: Táplálkozástörténet és gazdaságtörténet. Világtörténet, 27. 1977. 66. Bernard BENASSAR–Joseph GOY: A 14–16. századi élelmiszer-fogyasztás történetéhez. Uo. 33–64. Mary DOUGLAS–Baron ISHERWOOD: The World of Goods. Towards an Anthropology of Consumption. Basic Books, New York, 1979; Pierre BOURDIEU: La distinction: critique sociale du jugement. Minuit, Paris, 1979.

6

fogyasztástörténet

munka felszabadító hatásáról a legkevesebb, amit elmondhatunk, hogy szerzôik a fogyasztás nem kifejezetten közgazdasági, tehát a hasznossági, illetve a határhaszon elméletben megfogalmazott megközelítését helyezték elôtérbe. Ahelyett, hogy a fogyasztási döntéseket az egyén racionális választásához kötötték volna – ahogy a közgazdászok teszik –, kulturális és csoportfüggô jelenségként igyekeztek azt beállítani. Miként Douglas és Isherwood fogalmazott: „…a fogyasztási döntések az adott kultúra éltetô forrásaivá válnak. Az adott kultúrában felnôtt emberek a saját életük változásaként értékelik: új szavak, új gondolatok, új módszerek. […] A fogyasztás az a terrénum, melyen kiküzdik és formába öntik a kultúrát.” A fogyasztási döntések – folytatják – „azt illetô morális ítéletek, hogy mi a férfi, mi a nô, hogyan kell az embernek idôs szüleivel bánnia, mennyi segítséget kell nyújtania fiainak és lányainak az élet megkezdéséhez; hogyan kell megöregedni, méltósággal vagy anélkül stb.”. Következésképpen: „Olyan fogyasztói döntések ezek, amelyek nagy költségekkel járhatnak, és amelyek, miután meghozták ôket, egyúttal meg is szabják a kultúra fejlôdését.”6 Bourdieu felfogása szerint a fogyasztási döntési helyzetek a társadalmi valóság relációinak felelnek meg az adott társadalmi tér körülményei között. Miként saját koncepciójáról ô maga írja: „…minden társadalmat minden pillanatban társadalmi pozíciók összességének kell tekintenünk, amelyek egyenként megfeleltethetôk bizonyos tevékenységek (golfozás vagy zongorázás) és javak (nyaraló vagy nagy értékû festmény) együtteseinek (homológia). E tevékenységek és javak már maguk is egymáshoz képest határozódnak meg (relacionálisak).” Ez azt jelenti, hogy „a társadalmi pozíciók (relacionális fogalom), a diszpozíciók (vagy habitusok) és végül az állásfoglalások (a társadalmi ágensek »választásai« a legkülönbözôbb gyakorlati terepeken, az étkezésben vagy a sportban, a zenében vagy a politikában) közötti kapcsolatok” hozzák létre a szociológus vizsgálati tárgyát, a társadalmi teret vagy mezôt, amelynek tagoltságát a „megkülönböztetés képessége, kifinomultsága”, egy olyan viselkedés és modor szabja meg, amely különbségeket teremt ember és ember között; ez az a megkülönböztetô jegy, „amely csak egyéb tulajdonságokhoz való viszonyában és viszonya által létezik”.7

6 7

Mary DOUGLAS–Baron ISHERWOOD: i. m. 37. Pierre BOURDIEU: A gyakorlati észjárás. A társadalmi cselekvés elméletérôl. Napvilág Kiadó, Budapest, 2002. 15., 16. (Kiemelés az eredetiben.)

Gyáni Gábor | A fogyasztás forradalmától a fogyasztói társadalomig

7

A fogyasztás forradalma mint koncepció A történészek ezután nem sokkal jelentkeztek a közvetlenül már nem a közgazdaságtan fogalmaihoz igazított, hanem társadalomtörténeti kontextusba illesztett fogyasztástörténeti elbeszéléseikkel. E munkák sorában kivételes hely illeti meg a fogyasztói társadalom 18. századi megszületésérôl írt nagy hatású kötetet.8 McKendrick, Brewer és Plumb egy immár hosszabb múltra visszatekintô gondolkodási hagyomány uralmát kívánta megtörni, amely a termelési szférát feltétlen prioritásként kezelte a társadalmi dinamika magyarázata szempontjából. Ez a legalább a 18. századig visszanyúló paradigma a fogyasztással összefüggésben három klasszikus társadalomelméleti munkának köszönheti, köszönhette páratlan vonzerejét: Thorstein Veblen, Max Weber és Georg Simmel egy-egy mûvének.9 A bennük kifejtett koncepciókkal szemben a McKendrick, Brewer és Plumb történeti narratívájával meginduló fogyasztástörténet-írói diskurzus azt emeli ki, hogy a fogyasztás nem puszta függeléke, nem egyszerû derivátuma a termelésnek, vagy valamilyen eszmei (Weber), netán szociológiai (Veblen) determinánsnak. Nem intézhetô el tehát olyanformán, ahogy Weber teszi a protestantizmusban fogant „aszkétikus racionalizmus” mint kapitalista szellem (vagy ethosz) konceptualizálásával; vagy ahogy Veblen jár el, amikor a „tüntetô fogyasztást” és a dologtalanságot, magyarán: mások munkavégzésének elfogyasztását a hírnév és a társadalmi pozíció elôfeltételeként definiálja. „A jelenlegi pénzügyi kultúrában az egyén hírneve, következésképpen a sikere is, nagymértékben attól függ, hogy mennyire járatos azokban a viselkedési formákban és fogyasztási módszerekben, amelyek az idô és a javak pazarló szokásáról árulkodnak.”10 McKendrick, Brewer és Plumb leszögezik: a 18. század második felében az ipari (a nagyban termelô) társadalom felemelkedése mellett – legalábbis Angliában – a fogyasztói társadalom is teret hódított, ami újabb forradalom alakját öltötte magára. A fogyasztás forradalmáét. A tömegtermelés közvetlen következménye az áruk korábbiaknál nagyobb hozzáférhetôsége, ami olcsóságuk és könnyû megvásárlásuk ered18

Niel MCKENDRICK–John BREWER–J. H. PLUMB: The Birth of a Consumer Society: The Commercialization of Eighteenth-Century England. Europa Publications, London, 1982. 19 Thorstein VEBLEN: A dologtalan osztály elmélete. Válogatás Veblen mûveibôl. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1975. 29–347.; Max WEBER: A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1982. 7–290.; Georg SIMMEL: A pénz filozófiája. Osiris Kiadó, Budapest, 2004. 10 Thorstein VEBLEN: i. m. 303–304.

8


ménye. Ez éppoly fontos, mint az ipari termelés intézményesülése volt a gyárak formájában. Sokat köszönhet a fogyasztás forradalma a reklámtechnika kialakulásának és fejlôdésének is, ami kézzelfogható tudással vértezi fel a potenciális vásárlókat a számukra elvileg immár korlátlanul hozzáférhetô árukról, fôbb jellegzetességeikrôl; s persze döntônek számított e tekintetben a bolti nagy- és kiskereskedelem modernizálódása, hatékonyságának ugrásszerû emelkedése is. A fogyasztás forradalma – sugallják a szerzôk – nem egyszerûen következménye, legalább annyira oka is a termelési szféra forradalmasodásának, az ipari tömegtermelés kultúrájának.11 A fogyasztás társadalomtörténeti megragadásának fontos, McKendrickék mûvéhez képest azonban ritkán számon tartott produktuma a francia historikus Daniel Roche várostörténeti monográfiája.12 Roche ebben a munkájában a fogyasztás kategóriájára alapvetô társadalomtörténeti elemzô kategóriaként támaszkodik; több teret szentel ezért a lakásviszonyok, a használati tárgyak birtoklása, a ruházkodás, sôt az olvasási szokások tárgyalásának, valamint a szociabilitás társadalmi rétegzôdés meghatározásában játszott szerepének, mint a tulajdon- és jövedelmi viszonyoknak, holott ez utóbbiakat szokás a priori kiindulópontul venni egy-egy történeti struktúra rekonstruálása során.

A fogyasztói ethosz mint történelmi probléma A fogyasztói forradalom kifejezés, sôt immár koncepció meghonosítása olyan felfogás gyors elterjedése elôtt egyengette az utat, amely éles különbséget tesz a fogyasztás modern és premodern (hagyományos) gyakorlata és eszméje között. Ez viszont a fogyasztói magatartás, a fogyasztói ethosz mibenlétének, történelmi szerepének a kérdését veti fel. A Weber- és Veblen-féle gondolati örökség felülvizsgálata, kritikája, valamint a helyettesítésükre hivatott elmélet megalkotása kerül ezáltal középpontba, egyebek közt Colin Campbell munkásságának jóvoltából.13

11

A munka fogadtatásáról és fôként annak szerteágazó kritikájáról lásd Colin CAMPBELL: A 18. századi angol fogyasztói forradalom okai. Replika, 1996. május. 99–115.; továbbá ZENTAI Violetta: A fogyasztás kultúrája és a történelem. Uo. 143–147. 12 Daniel ROCHE: Le peuple de Paris. Aubier Montaigne, Paris, 1981. A könyv angol kiadása: The People of Paris. An Essay in Popular Culture in the Early 18th Century. Berg, Leamington Spa, 1987. 13 Colin CAMPBELL: The Romantic Ethic and the Spirit of Modern Consumerism. Basil Blackwell, Oxford, 1987. A könyv egyik fontos fejezete magyarul is hozzáférhetô: A modern fogyasztói étosz rejtélye. Replika,


9

A fôként Veblen versengés- és utánzásorientációjú fogyasztási elméletével szemben kifejtett új felfogás a modern fogyasztói ethoszt nem a dologtalanság (a fényûzô fogyasztás) demonstratív társadalmi hasznosságához (kivételes presztízst és magasabb társadalmi státust teremtô funkciójához), hanem az aktív élvezet, a megelégedettségre törekvéshez köti. Arra a kérdésre, hogy mi motiválja az embert, a modern személyiséget a folytonos (többlet)fogyasztásra, mely tapasztalati tény támaszt kétségeket a szükséges és a luxusfogyasztás (és fogyasztói javak) közkeletû fogalompárosa iránt, Campbell így válaszol: „a modern fogyasztás olyan tevékenységnek tûnik, melynek legjellemzôbb tulajdonsága a vágyak látszólag véget nem érô, telhetetlen hajszolása”.14 A modern fogyasztás, amit a divat diktál,15 Campbell szerint nem abból ered, hogy a társadalmi csoportok folytonos versenye utánzásra készteti ôket avégett, hogy lépést tartsanak a többiekkel. A vágyak eme kifogyhatatlansága, mint a fogyasztás motorja, a vágy és az annak végsô beteljesülése közötti soha nem csökkenô és egyúttal megszüntethetetlen távolságból következik. Ez pedig nemcsak a modern, hanem minden fogyasztói beállítottságnak is az egyik döntô oka. Campbell épp csak jelzett elgondolása a modern fogyasztói ethoszról messzemenôen egybevág a Mary Douglas és Baron Isherwood szerzôpáros, valamint a Pierre Bourdieu által korábban kifejtett nézetek néhány fô vonásával. Douglas és Isherwood maguk is Veblen cáfolatául szánva jelentik ki: „Ahelyett, hogy feltételeznénk, miszerint a dolgokra mindenekelôtt az önfenntartás plusz a versengô megmutatkozás végett van szükség, feltesszük, azért tartunk rájuk igényt, hogy láthatóvá tegyük és megszilárdítsuk a kultúra kategóriáit. Megszokott néprajzi eljárás feltételezni, hogy minden birtokolt tárgynak megvan a maga társadalmi jelentése, célszerû tehát a kulturális elemzést zömmel a tárgyak használatára mint közlési aktusra koncentrálni.”16 Bourdieu elméletének is egyik központi mondanivalója az, hogy konkrét társadalmi térben (mezôben) a mindennapi emberi tevékenység, többnyire éppen a fogyasztás, nem a hasonulást, sokkal inkább az

1996. május. 117–137. Lásd még uô: Understanding traditional and modern patterns of consumption in eighteenth-century England: a character-action approach. In: John BREWER–Roy PORTER (szerk.): Consumption and the World of Goods. Routledge, London, 1993. 40–57. 14 Colin CAMPBELL: A modern fogyasztói étosz rejtélye. I. m. 118. 15 A divat klasszikus szociológiai elemzéséhez lásd Georg SIMMEL: A divat. In: Uô: Válogatott társadalomelméleti tanulmányok. Szerk.: SOMLAI Péter. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1973. 473–507. 16 Mary DOUGLAS–Baron ISHERWOOD: i. m. 38.

10


elkülönülést, a távolságtartást célozza. Bourdieu azonban, el kell ismerni, szociológiai nézôpontjának megfelelôen nem veti el minden további nélkül Veblen versengés- és utánzáselméletét; jóllehet, tôle eltérôen azt sem állítja, hogy mindenki, aki lejjebb áll a társadalmi hierarchiában, feltétlenül hû követôje kíván lenni a felette állók fogyasztási mintáinak. Hiszen – sugallja – az elkülönülési törekvés a lejjebb állóktól legalább olyan erôs, mint a felzárkózás vágya. Az 1990-es évtizedben ezen utóbb ecsetelt szemléleti alapelv mindenekelôtt az angolszász (angol és amerikai) fogyasztástörténeti kutatásokat kezdte áthatni. Ezek fôként a 18–20. századi európai és észak-amerikai fejlett, modern városi központokat választották vizsgálataik tárgyául. Változás abban mutatkozik csupán, hogy a kérdés felvetésének súlypontja a fogyasztásról magára a fogyasztóra kezd idôvel áttolódni. Ebbôl is ered, hogy a fogyasztásnak tulajdonított jelentés sem kizárólag a történészi fogalomalkotás gyümölcse többé, mivel azt is kezdik abba beleérteni, ami egykori feltételezhetô jelentésének felelt meg. A kívánatos rekonstrukció egyáltalán nem könnyû vállalkozás azonban, hiszen honnan tudhatjuk ma teljes bizonyossággal, hogy milyen jelentést tulajdonított egy-kétszáz évvel ezelôtt a vásárló saját fogyasztásának, és milyen imázs felelt meg akkoriban az alkalmanként birtokába került tárgynak vagy élvezeti cikknek. Különösen nehéz erre a kérdésre felelni, ha egyedül a hagyatéki leltárak segítségével tájékozódunk a fogyasztó valamikori attitûdjérôl. Márpedig a téma empirikus kutatásának ez az egyik legmegbízhatóbb és legelterjedtebb forrásanyaga. Lorna Weatherill a 17–18. századi angliai hagyatéki leltárak összegyûjtésével és elemzésével írta be magát a fogyasztástörténet historiográfiájába.17 Utóbb viszont maga is arra vett irányt, hogy megpróbálja kideríteni: milyen értékek vezérlik az egyént és az egyes háztartásokat fogyasztásuk során. A leltárakban feltüntetett tárgyak társadalmi rétegek szerinti eloszlása nyomán – közvetett módon – arra következtetett, hogy ez esetben sem a vebleni értelemben vett utánzásról van szó. Nem a hierarchia csúcsán állók birtokolták (szerezték be) ugyanis a divat által diktált használati és értéktárgyakat. És hogyan lehet – merül fel a kérdés – leltárak vizsgálatával következtetni a fogyasztást vezérlô értékekre? Nem többre, csupán nem verbális bizonyítékokra támaszkodhat a történész ennek során, vagyis a birtoklás tényébôl von le következtetése17

Lorna WEATHERILL: Consumer behaviour and social status in England, 1660–1750. Continuity and Change, 1 (2), 1986. 191–216.; Uô: Consumer Behaviour and Material Culture in Britain 1660–1760. Routledge, London, 1988.


11

ket a tárgy beszerzésének lehetséges jelentésére, a fogyasztási prioritásokra. A mindennapi élet elemzése, így mindenekelôtt az otthoni tér használata (berendezése) képezi a másik kézenfekvô lehetôséget, amikor a praxisból azonosítja a történész a mögöttes értékeket.18 Létezik persze másmilyen út is a fogyasztói preferenciák, általánosabban a fogyasztói mentalitás rekonstruálására; az, amelynek során naplók, levelek és egyéb szubjektív források megszólaltatásával jutunk a valamikori értékek közelébe, feltárva a múltbeli ember saját használati tárgyaihoz fûzôdô érzéki viszonyát, fogyasztásának napi tapasztalatát.19 Már talán az eddigiekbôl is kitûnt, hogy a fogyasztói forradalom mint történelmi fordulópont történetírói „felfedezése” a késôbbiekben nagy mértékben a fogyasztói társadalomra irányuló történeti vizsgálódásokat helyezte elôtérbe. Ez a 18. századi Anglia paradigmatikus jelentôségét bizonyítja, a fogyasztói társadalom történeti útja azonban egy sor nehezen megoldható periodizációs kérdést támaszt.20 Korántsem biztos ugyanis, hogy a fogyasztási forradalmat Anglián kívül máshol is a 18. századhoz lehet vagy kell kötni (sôt: biztos, hogy nem); valamint hogy a 18. századtól kezdôdôen egyenes vonalú fejlôdés vezet a modern fogyasztói társadalom világához; továbbá hogy mindaz, ami a 18. századi fogyasztási szokások és minták tekintetében egykoron újnak számított, hasonló jelentôségre tarthat számot az utóbb történtek során is. Így egy pillanatra megmaradva ennél a kérdésnél: a 18. századi (19. század eleji) Angliában és az ancien régime korabeli Franciaországban a ruházkodás és a háztartási eszközök álltak a megélénkült fogyasztás középpontjában;21 a 19–20. század fordulójától ellenben a tartós fogyasztási cikkek beszerzése, illetve a szabadidô „fogyasztása” (utazás és turizmus) kerül a fogyasztói prioritások élére. A periodizáció fontos kérdések hosszú sorát veti fel ezen kívül is, mint például a fogyasztói magatartás befolyásolása (reklám), a nagyvárosi szociabilitás (a vásárlás mint szórakozás és a szabadidô eltöltésének kedvelt mód18

Uô: The meaning of consumer behaviour in late seventeenth- and early eighteenth-century England. In: John BREWER–Roy PORTER: i. m. 206–227. 19 Christine ADAMS: A Taste for Comfort and Status: A Bourgeois Family in Eighteenth-Century France. Pennsylvania State University Press, University Park, 2000; Amanda VICKERY: Women and the world of goods: a Lancashire consumer and her possessions, 1751–81. In: John BREWER–Roy PORTER: i. m. 274–304. 20 Vö. Peter N. STEARNS: Stages of consumerism: recent work on the issues of periodization. The Journal of Modern History, 1997. március. 102–117. 21 McKendrick, Brewer és Plumb, valamint Daniel Roche korábban idézett munkáin kívül Franciaországra vonatkozóan lásd még Jean-Yves GRENIER: Fogyasztás és piac a 18. században. In: CZOCH Gábor–SONKOLY Gábor (szerk.): Társadalomtörténet másképp. A francia társadalomtörténet új útjai a kilencvenes években. Csokonai Kiadó, Debrecen, é. n. 183–190.; Sarah MAZA: The Myth of the French Bourgeoisie. An Essay on the Social Imaginary 1750–1850. Harvard University Press, Cambridge Mass., 2003. 43–53.

12


ja), a kereskedelmi intézmények és a technika modernizálódása (nagyáruházak, bevásárlóközpontok), valamint a fogyasztásnak az egyes társadalmi csoportok, mindenekelôtt a középosztály identitásában betöltött egyre nagyobb jelentôsége.22 Meggyôzô érvek szólnak amellett, hogy a fogyasztói beállítottság (konzumerizmus) merôben új formát öltött a 19. század végén az északi félteke minden fejlett társadalmában. Mindezen új fejlemények szinte emblematikus intézményi megnyilvánulása a nagyáruház, amelynek „a 19. század fôvárosa”, Párizs volt igazi szülôhelye.23 A nagyáruház, a „fogyasztás katedrálisa” különös módon sûríti ugyanis magába a modern fogyasztói társadalom szinte minden lényeges kellékét, láthatóvá és egyszersmind kézzelfoghatóvá téve ilyen módon a modern fogyasztói ethosz és életvilág mint kultúra és társadalmi gyakorlat mibenlétét.24 A fogyasztói társadalom 20. századi rohamos kibontakozása, ami a keynesizmus gazdasági rendszerének köszönheti a legtöbbet, nyilvánvalóvá teszi, hogy nincs többé túl sok értelme a fogyasztás elszigetelt, önmagában vett vizsgálatának. A fogyasztási forradalom egyik meghatározó következményeként az idô maga is áruvá válik, ami oda vezet, hogy a modern vagy inkább posztmodern (posztindusztriális) társadalmakban nem a termelés, hanem a fogyasztás játssza immár a fôszerepet a társadalmi élet újratermelésében. Sôt, ezen túlmenôen „a fogyasztás vált a posztindusztriális társadalom civilizáló erejévé”.25 A fogyasztás jelensége válik ezáltal azzá az analitikus fogalommá, amely igazán alkalmasnak bizonyul a modern kor történeti értelmezéséhez. E kategória középpontba állítása nem azt a célt szolgálja azonban, hogy megkönnyítse számunkra „a fogyasztói társadalom” történetének teleologikus elbeszélését, bemutatva: mi módon folyt le a mai fogyasztói társadalom felé mutató fejlôdés talán az itáliai reneszánsz korától,26 talán a 17–18. századi holland aranykortól27 vagy 22

Ez utóbbiról lásd Lisa TIERSTEN: Redefining consumer culture: recent literature on consumption and the bourgeoisie in Western Europe. Radical History Review, 57, 1994. 116–159. 23 Michael MILLER: The Bon Marché: Bourgeois Culture and the Department Store, 1869–1920. Princeton University Press, Princeton, 1981. 24 Bill LANCASTER: The Department Store. A Social History. Leicester University Press, London, 1995; Geoffrey CROSSICK–Serge JAUMAIN (szerk.): Cathedrals of Consumption. The European Department Store, 1850–1939. Ashgate, Aldershot, 1999. 25 Arjun APPADURAI: Fogyasztás, idôtartam, történelem. Replika, 1996. május. 93. 26 Lásd Peter BURKE: Az olasz reneszánsz. Kultúra és társadalom Itáliában. Osiris Kiadó–Századvég Kiadó, Budapest, 1994. Különösen 100–148.; Richard A. GOLDTHWAITE: Wealth and the Demand for Art in Italy, 1300–1600. The Johns Hopkins University Press, Baltimore, 1993. 27 Simon SCHAMA: The Embarrasment of Riches. An Interpretation of Dutch Culture in the Golden Age. Fontana Press, London, 1988.


13

a korábban többször is emlegetett 18. századi angliai nagy átalakulástól kezdôdôen. Ha már a fogyasztói forradalmak két külön etapjának, a 18 századnak, valamint a 19. század végével kezdôdônek a genetikus összefüggései is éles vitákat gerjesztenek, talán még ennél is szenvedélyesebb vita tárgyát képezheti a mai fogyasztói társadalom töretlen visszavezetése a kora újkor századaiba. Hiszen, ahogy Appadurai is megjegyzi, a mai fogyasztói társadalmak nem egyszerû folyományai a valamikori fogyasztói forradalmaknak. Nem, mivel „a kortárs fogyasztás olyan módon alakítja át az idô megtapasztalását, ami alapvetôen megkülönbözteti azt tizennyolcadik és tizenkilencedik századi elôdeitôl”.28

Fogyasztástörténet-írás Magyarországon Áttekintésünk végéhez közeledve, ha mégoly röviden is, ajánlatos kitérni a kérdés kutatásának magyarországi állására, felvázolva néhány fontosabb historiográfiai fejleményt. A marxista történetírás kebelén belül a fogyasztás mint téma és szemléleti kategória hosszú idôn át nem vagy alig talált-találhatott utat a történetíráshoz. Az ok kézenfekvô: a marxi történet- és társadalomszemlélet határozottan termeléscentrikus. Ezzel a mélyen beidegzôdött gyakorlattal elsôk között azok a kutatók szakítottak, akik a modern városi polgári életvilág kialakulását vizsgálták. E kutatási téma és irány egyik fô kezdeményezôje Hanák Péter volt az 1980-as években. Ez a törekvés szülte a 19–20. század fordulójának magyarországi polgári lakáskultúrájáról szóló tanulmánykötetet, amelyet csupán a rendszerváltás után lehetett publikálni, holott a kötet anyaga az 1980-as évek derekán már összeállt.29 A lakáskultúra, az otthoni tárgyhasználat kérdése többeket is foglalkoztatott azonban ebben az idôben: érdekes módon a 19–20. század fordulója mellett éppen a 17–18. század vált idehaza is a legintenzívebben vizsgált idôszakok egyikévé.30 Újabban is akad folytatása ezeknek a kutatásoknak. Granasztói Péter a 18. század derekától a 19. század 28

Arjun APPADURAI: i. m. 93. HANÁK Péter (összeállította, bevezetô): Polgári lakáskultúra a századfordulón. MTA TTI, Budapest, 1992; Péter HANÁK (szerk.): Bürgerliche Wohnkultur des Fin de Siécle in Ungarn. Böhlau, Wien, 1994. 30 ZIMÁNYI Vera (szerk.): Óra, szablya, nyoszolya. Életmód és anyagi kultúra Magyarországon a 17–18. században. MTA TTI, Budapest, 1994; BENDA Gyula: Társadalomtörténeti tanulmányok. Osiris Kiadó, Budapest, 2006. Különösen 249–340., 368–378., 379–387., 417–441. 29

14


derekáig tartó évszázadot átfogó esettanulmányában31 bôven kamatoztatja Daniel Roche szemléletmódját és kutatási eredményeit is.32 A lakáskultúra mellett a téma vizsgálatának további kitüntetett terepe a táplálkozástörténet, amely elsôsorban a néprajztudomány jóvoltából már hosszabb ideje jelen van Magyarországon. Az utóbbi idôben Kisbán Eszter munkássága hozott újdonságot e téren; a 18. századig visszanyúló paraszti-népi táplálkozásról tett közzé több fontos tanulmányt.33 A történészek viszonylag késôn kapcsolódtak be a táplálkozás múltjának kutatásába; e téren Benda Borbála és Bódy Zsombor vizsgálódásai érdemelnek nagyobb figyelmet.34 Az öltözködéstörténetet illetôen szintén a néprajztudomány úttörô szerepét kell kiemelni;35 ma azonban már rendelkezünk egy rendszeres divattörténeti összefoglalóval a dualizmust és a Horthy-kort tekintve,36 valamint egy öltözködéstörténeti áttekintéssel is a szocialista korszakra vonatkozóan.37 31

GRANASZTÓI Péter: Eltûnt mindennapok nyomában. Mezôvárosi társadalom a tárgyak tükrében (Kiskunhalas 1760–1850). Tabula, 1–2. 1998. 25–59.; Uô: A tárgyaktól a tárgyak rendszeréig. Két példa a faktoranalízis alkalmazására. In: BÓDY Zsombor–MÁTAY Mónika–TÓTH Árpád (szerk.): A mesterség iskolája. Tanulmányok Bácskai Vera 70. születésnapjára. Osiris Kiadó, Budapest, 2000. 87–108.; Uô: Társadalmi presztízs és hierarchia: tárolóbútor divat Kiskunhalason 1760 és 1790 között. Korall, 2002. december. 137–162.; Uô: Lakótérhasználat, házberendezési típusok egy alföldi mezôvárosban. Kiskunhalas 1760–1805. In: K. HORVÁTH Zsolt–LUGOSI András–SOHAJDA Ferenc (szerk.): Léptékváltó társadalomtörténet. Tanulmányok a 60 éves Benda Gyula tiszteletére. Hermész Kör–Osiris Kiadó, Budapest, 2003. 395–414.; Uô: Mindennapi tárgyak fogyasztásának rétegei és jelentôsége egy alföldi mezôvárosban a 19. század elején. In: HUDI József (szerk.): A fogyasztás társadalomtörténete. Hajnal István Kör–Pápai Református Gyûjtemények, Budapest–Pápa, 2007. 121–128. 32 A korábbi jegyzetek egyikében említett munkája mellett különösen fontos: La culture des apparences. Une histoire du vêtement. Paris, 1989; Uô: Histoire des choses banales. Naissances de la consommation dans les sociétés traditionalles. (XVIIe–XIXe siécle). Paris, 1997. 33 KISBÁN Eszter: Népi kultúra, közkultúra, jelkép: a gulyás, pörkölt, paprikás. MTA Néprajzi Kutatócsoport, Budapest, 1989; Uô: Táplálkozástörténet. In: BALASSA Iván (fôszerk.): Magyar Néprajz nyolc kötetben. Anyagi kultúra 3. Életmód. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1997. 417–583. 34 BENDA Borbála: Uradalmi étrend Csejtérôl 1623–1625-bôl. Történelmi Szemle, 1996/2–3. 277–314.; Uô: Fogyasztói szokások és változásaik a 17. századi fôúri udvarokban. Korall, 2002. december. 114–136.; Uô: Társadalmi különbségek a fôúri udvarokban élôk fogyasztási szokásaiban a 17. században. In: HUDI József: i. m. 81–90.; BÓDY Zsombor: Polgárok és munkások 1929-ben. Adalékok a fogyasztás történetéhez. Korall, 2002. december. 187–199.; Uô: Szervezett fogyasztás. Fogyasztási szövetkezetek Budapesten a 20. század elsô évtizedeiben. In: HUDI József: i. m. 261–266.; Uô: A fogyasztás igénye. Rétegspecifikus fogyasztási minták és általános fogyasztási várakozások a két háború közötti Budapesten. In: CZOCH Gábor–KLEMENT Judit–SONKOLY Gábor (szerk.): Atelier-iskola. Tanulmányok Granasztói György tiszteletére. Atelier, Budapest, 2008. 371–386. 35 Összefoglaló munka: FLÓRIÁN Márta: Öltözködés. In: Magyar Néprajz nyolc kötetben. I. m. 585–767. 36 F. DÓZSA Katalin: Letûnt idôk, eltûnt divatok 1867–1945. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1989. 37 VALUCH Tibor: A lódentôl a miniszoknyáig. A XX. század második felének magyarországi öltözködéstörténete. Corvina Kiadó–1956-os Intézet, Budapest, 2004. (Errôl lásd SIMONOVICS Ildikó: A „kényszerpuritanizmustól” a fogyasztási kényszerig. Múltunk, 2006/2. 312–319.)


15

A táplálkozástörténethez képest az öltözködéstörténet némi helyzeti elônyben van tehát a kutatások állapotát tekintve. Meg kell végül jegyezni, hogy néhány frissen publikált életmód-történeti összefoglaló, természetesen, szintén nagy teret szentel a fogyasztás minden egyes fajtájának, beleértve a táplálkozást, a ruházkodást, a lakást és a szabadidô eltöltésének megannyi formáját.38 A fogyasztási kultúra szerteágazó jelenségébôl a reklám,39 a kereskedelmi intézményrendszer változásai, egyes modern fejleményei (a nagyáruház),40 továbbá a szórakozás és mûvelôdés mint fogyasztás kapták az eddigi legnagyobb figyelmet.41 A fogyasztói attitûd mint a fogyasztói társadalom létrejöttének elôfeltétele és következménye viszont jószerivel csak esettanulmányok formájában került szóba,42 és alig egy-két tanulmány érinti a fogyasztás forradalmát kísérô diskurzust és reprezentációt.43 Rövid áttekintésünkbôl is kellôképpen kiviláglik, hogy a fogyasztástörténet hazai historiográfiája ma még viszonylag kezdetleges állapotban van. E tényt nem csak a témát érintô kutatások és publikációk sze-

38

GYÁNI Gábor: Hétköznapi élet Horthy Miklós korában. Corvina Kiadó, Budapest, 2006; VALUCH Tibor: Hétköznapi élet Kádár János korában. Corvina Kiadó, Budapest, 2006. 39 SZABÓ Dániel: Hirdetési kultúra a századfordulón. Budapesti Negyed, 16–17, 1997. nyár–ôsz. 71–100.; Uô: Reklám és háború. In: HUDI József: i. m. 247–260.; SZAKÁL Gyula: Vállalkozó gyôri polgárok 1870–1940 között. L’Harmattan, Budapest, 2002. 215–259.; Uô: „Az álmok és az új életmód árusítása”. (Reklámok és a fogyasztói magatartás változása Gyôrben 1890 és 1940 között.) In: HUDI József: i. m. 225–240.; BALOGH János Mátyás: Apró hirdetések és apróhirdetések Magyarországon 1850–1900. Médiakutató, 2005. tél. http://www.mediakutato.hu/cikk/2005_04_tel/04_apro. Utolsó letöltés 2008. augusztus 12. 40 VARGA Judit: Budapest élelmiszer-ellátása – Vásárcsarnokok a századfordulón. In: Tanulmányok Budapest múltjából. 1999. 28., 87–101.; GYÁNI Gábor: Budapest – túl jón és rosszon. A nagyvárosi múlt mint tapasztalat. Napvilág Kiadó, Budapest, 2008. 134–160. 41 BUZINKAY Géza: Bulvárlapok a pesti utcán. Budapesti Negyed, 1997. nyár–ôsz. 31–44.; GRANASZTÓI Péter: Tömegszórakozás a Városligetben – a Vurstli. Uo. 163–190.; LIPTÁK Dorottya: Újságok és újságolvasók Ferenc József korában. Bécs–Budapest–Prága. L’Harmattan, Budapest, 2002; GYÁNI Gábor: Az olvasás kultúrája. In: SZEGEDY-MASZÁK Mihály–VERES András (szerk.): A magyar irodalom története 1800-tól 1919ig. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 2007. 560–571.; KÓSA László: Fürdôélet a Monarchiában. Holnap Kiadó, Budapest, 1999.; JUSZTIN Márta: „Utazgassunk hazánk földjén!” A belföldi turizmus problémái a két világháború között Magyarországon. Korall, 2006. november. 185–208. 42 Néhány példa: GYÁNI Gábor: Hétköznapi Budapest. Nagyvárosi élet a századfordulón. Városháza Kiadó, Budapest, 1995. 53–75.; VIGH Annamária: Reggel, ebéd, vacsora a Koronaherceg utcában. In: Tanulmányok Budapest múltjából. I. m. 28., 319–329. 43 TÓTH Eszter Zsófia: A fogyasztás ábrázolása munkások és munkásnôk életút-elbeszéléseiben. In: RAINER M. János (szerk.): „Hatvanas évek” Magyarországon. 1956-os Intézet, Budapest, 2004. 357–385.; APOR Péter: A fogyasztás kritikája és a központ hatalma: Varga Jenô és a proletárdiktatúra gazdaságpolitikája. In: HUDI József: i. m. 277–281.

16


rény száma, de az is plasztikusan mutatja, hogy egy sor kérdésben még el sem indult a komolyabb történeti vizsgálódás; valamint, hogy az eddig elvégzett kutatások ritka kivételektôl eltekintve még érintôlegesen sem kapcsolódnak a téma nemzetközi történetírói diskurzusához, és így semmilyen érzékelhetô hatást nem gyakoroltak rájuk a téma megközelítését ma vagy a közelmúltban befolyásoló paradigmák és változásaik. A kutatási eredmények zöme olyan, minden különösebb elméleti feltevés nélküli etnográfiai leíró munkát takar, amelybôl jószerivel hiányzik a fogyasztás jelenségének elôzetes analitikus fogalmi tisztázottsága. Ezen a helyzeten érdemben a fogyasztástörténeti kutatások tudatos szervezése segíthetne. Az utóbbi néhány évben a társadalomtörténet-írás két hazai intézményi letéteményese, a Hajnal István Kör – Társadalomtörténeti Egyesület és a Korall címû folyóirat tett néhány szerény kísérletet ebben az irányban. A Hajnal Kör 2004-ben A fogyasztás társadalomtörténete címmel Pápán rendezett évi konferenciáját szentelte a témának. A konferencia azóta megjelent anyaga, amely huszonkilenc elôadás tanulmányváltozatát foglalja magába, a hazai fogyasztástörténeti kutatások legreprezentatívabb gyûjteményének számít.44 A Korall 2002-ben egy teljes folyóiratszámot szánt a tárgy taglalásának: kilenc tanulmányt ölelt fel a Divat – Fogyasztás – Anyagi kultúra címû tematikai blokk, benne hét fiatal magyar történész írásával.45 Mindeme kezdeményezések nyomán és további erôfeszítéseknek köszönhetôen a fogyasztás kérdése remélhetôen elfoglalhatja végre méltó helyét hazánkban is a történeti stúdiumok sorában; egyszersmind úgy kapja meg a számára kívánatos figyelmet, hogy a téma kutatói meg tudnak majd felelni azoknak az elvárásoknak is, amelyek a fogyasztás történetírói diskurzusban ma játszott szerepébôl következnek. Ami már csak azért is fontos kívánalom, mert mai élettapasztalataink és égetô gondjaink nagy része is napjaink fogyasztói társadalmából fakad (energiaválság, elhízás, a hedonisztikus életelvek és a nekik megfelelô életvezetés elôtérbe kerülése).

44 45

HUDI József (szerk.): I. m. Korall, 2002. december. 19–199.

A kezdet: a francia táplálkozástörténet

Recommend Documents