A HOMOSZEXUALITÁS BIBLIA MEGKÖZELÍTÉSE „Férfival ne hálj úgy, ahogyan asszonnyal hálnak. Utálatosság az.” (3Móz 18:22, MBT)
Az utóbbi időben az egyházon belül elég vegyes a homoszexualitás megítélése. A szélsőségesen elítélőtől az egyenesen támogatóig változatos a spektrum. Mivel a keresztény egyházban megjelentek olyan mozgalmak, ill. felekezeteken belül irányzatok, melyek engedélyeznék az azonos neműek házasságát, ill. a nyíltan homoszexuális vagy leszbikus életmódot folytatók egyházi vezetői szerepvállalását, ezért foglalkozni kell a témával. Álljon itt az alábbi néhány eset, hogy lássuk, merre tart az egyházi gondolkodás: 2003. május 23-án Michael Ingham, New Westminster (Kanada) anglikán püspöke (Church of England) bejelentette, hogy engedélyezi hat környékbeli plébánia számára, hogy az azonos neműek házasságát megáldja. 2003. november 2-án Gene Robinson kanonokot felszentelték New Hamshire (USA) anglikán püspökévé. Ő azonban 15 éve élt homoszexuális kapcsolatban. Természetesen ezek az esetek nem jellemzik az Anglikán Egyház egészét. Minden ilyen esetben a felelős vezetők egyet nem értésüknek és tiltakozásuknak is hangot adtak. 2009. augusztus 21-i határozata nyomán az Amerikai Evangélikus-Lutherán Egyház (Evangelical Lutheran Church of America) bejelentette: „Megnyitjuk az egyházi hivatalt a meleg és leszbikus pásztorok és más munkatársak előtt, akik odaadó párkapcsolatban élnek.” Korábban csak a teljes cölibátus esetén volt erre lehetőségük. 2009. május 26-án Eva Brunnét választották Stockholm (Svédország) evangélikus püspökévé, aki bejegyzett párkapcsolatban él együtt egy másik papnővel. A fenti esetek rávilágítanak arra, hogy a homoszexualitás kérdésével foglalkozni kell az egyházban. Ebben a tanulmányban annak kívánunk utána járni, hogy mit tanít a Biblia a homoszexualitás kérdéséről, ill. a homoszexuális személyek egyházi szerepvállalásáról.
1. A VIZSGÁLAT TÁRGYA Mielőtt rátérnénk a bibliai szakaszok elemzésére, fontos meghatároznunk, hogy mivel is kívánunk egész pontosan foglalkozni. 1.1. TARTÓS ELKÖTELEZETTSÉG Keresztény körökben többnyire egységes a nézet afelől, hogy a szex egyetlen lehetséges módja két ember elkötelezett, életre szóló házastársi kapcsolatán belülre korlátozódik. A melegek jogaiért harcolók is az elkötelezett élettársi/házastársi kapcsolat elfogadtatására törekszenek, nem pedig az „egyéjszakás kalandok” pozitívabb társadalmi megítélésére. A fenti példákból is kiderül, hogy az egyházon belüli szerepvállalás lehetséges módjai a teljes cölibátus, vagy az elkötelezett, hőséges párkapcsolat. Ezért a partnerek váltogatásának kérdése nem témája jelen tanulmánynak. Legyen szó hetero- vagy homoszexuális formában megnyilvánuló „egyéjszakás kalandokról”, vagy a partnerek váltogatásáról, tudnunk kell, hogy ezt a Biblia helyteleníti. Jelen esetben 1
részletes kifejtésre nincs lehetőség, de akit a saját vágyain túl a Biblia tanítása is érdekel, az egy kis kutatással rájöhet, mi Isten álláspontja. 1.2. MEGÉLT HOMOSZEXUALITÁS A tartós és alkalmi homoszexuális kapcsolatokhoz hasonlóan különbséget kell tennünk a homoszexualitásra való hajlam és a megélt gyakorlat (azaz a homoszexuális tettek) között. Ennek a megkülönböztetésnek több fontos oka is van: (1) A homoszexuális személyeknek ugyanolyan kísértéseik vannak, mint a heteroszexuálisoknak. Ahogyan egy heteroszexuális személy uralkodni tud a vágyai fölött, és ellen tud állni a kísértésnek, ugyanúgy megteheti ezt egy homoszexuális is. Legyen szó bármelyikükről is, nem lehet bűnösnek tekinteni azt a személyt, akiben a vágyak felbukkannak ugyan, de küzd ellenük, és nem enged a kísértésnek. Talán hasonló ez az alkoholizmus kérdéséhez. Különbség van ugyanis az alkoholista gyakorlat (rendszeres ivás, lerészegedés) és az absztinencia között. Egy alkoholistának élete végéig kísértést okozhat az alkohol, de küzdhet az ellen, hogy ne igyon. (2) Egy személy bűnösségét az általa (tettlegesen vagy gondolatilag) elkövetett bűnök határozzák meg. A bűnös megítélésének (nem elítélésről van szó!) alapja az elkövetett tett legyen, ne pedig a hajlam, ami ellen küzd. A későbbiekben még ki fogunk térni a homoszexuális hajlamra. John Stott, az anglikán lelkész így fogalmazta meg ezt a megkülönböztetést: „…már kezdettől fogva érdemes leszögeznünk, hogy (…) a homoszexuális gyakorlattal foglalkozunk (amiért az egyén felelőssé tehető), és nem a homoszexualitásra való hajlammal vagy orientációval (amelyért az egyén nem felelős). Erre a különbségtételre a felelősség megállapításán túlmenően a bűnösség megállapítása miatt van szükség. Nem hibáztathatunk embereket azért, akik, de azért igen, amit tesznek. A homoszexualitással kapcsolatos bármilyen beszélgetésben szigorúan különbséget kell tennünk a ‘valamilyennek lenni’ és a ‘valamit tenni’ között – azaz az egyén identitása és tettei, szexuális hajlama és gyakorlata, alkata és viselkedése között” (John Stott: Korunk égető kérdései, Harmat, Bp. 2009. p. 490.).
2. A MÁSSÁG TÁRSADALMI MEGÍTÉLÉSE Az egyházban tapasztalható, egyre megengedőbb hozzáállás a társadalomban megfigyelhető változásokkal is magyarázható. Sajnálatos módon időről időre megjelennek olyan lelkiségi mozgalmak az egyházon belül, melyek a világi-társadalmi megítélést próbálják adoptálni a keresztény gondolkodásba is – figyelmen kívül hagyva, hogy az esetleg bibliai alapelveknek mond ellent. A másság társadalmi megítélése során két témát kell érintenünk: (1) a mássággal szembeni társadalmi viszonyulást, valamint (2) a másság pszichológiai megközelítését. 2.1. A HOMOSZEXUALITÁS TÁRSADALOMTUDOMÁNYI MEGKÖZELÍTÉSE A melegek esetleges negatív megítélésének okai között felfedezhetjük a zsidó-keresztény kultúrkörünk erkölcsi normáit, melyek elítélik a homoszexualitást. Másrészt azonban néhány
2
statisztikai adat is rávilágít arra, hogy mi miatt vélekednek némelyek negatívan a másságról: Egy homoszexuálisok körében történt felmérés szerint a megkérdezettek 70%-a vallotta azt, hogy szexuális partnerei felével csupán egyéjszakás kalandja volt. [1] Az átlagos meleg személyeknek évente 20-106 partnerük van, míg egy ugyancsak átlagos heteroszexuális személynek egész élete folyamán 8. [2] Ezen túlmenően a homoszexualitás olyan deviáns viselkedésformákkal is társulhat, mint az alkoholizmus, droghasználat vagy szexuális orgiák [3]; egy felmérés szerint a homoszexuálisok 25-33%-a alkoholista. [4] Források: 1.: Bell, A. and Weinberg, M. Homosexualities: a Study of Diversity Among Men and Women. New York: Simon & Schuster, 1978. 2.: Corey, L. and Holmes, K. "Sexual Transmission of Hepatitis A in Homosexual Men." New England J. Med., 1980, pp. 435-38. 3.: Family Research Institute, Lincoln. 4.: Kus, R. "Alcoholics Anonymous and Gay America." Medical Journal of Homosexuality, 1987, 14(2), p. 254.
Másrészt azonban, ha az azonos neműek elkötelezett élettársi vagy házastársi kapcsolatáról van szó, akkor a társadalmi megítélésük már pozitívabb lesz. Egy felmérés szerint a megkérdezettek 24%-a ítéli el a meleg élettársi kapcsolatokat, míg a további 76% pozitívabban állt a kérdéshez (a 76% megoszlása a következő volt: 8% támogatta, 33% tolerálta, 35% pedig közömbös volt a kérdésben). Ha a férfiak és nők válaszait megnézzük, azt látjuk, hogy a nők toleránsabbak a kérdésben: 41% tolerálja, 9% támogatja, és csak 16% ellenzi, míg a férfiaknál 25% tolerálja, 8% támogatja, és a nőknél magasabb arányban, 31%ban ellenzik. Összességében nézve azonban, a megkérdezettek 76%-a számára vagy semleges volt a kérdés, vagy toleránsan, támogatólag viszonyult hozzá. Forrás: http://www.monddmeg.hu/index.php?pn=quick_answer_checkout&loginok=1&id=317
Ez a társadalmi szinten megnyilvánuló, elfogadó magatartás kezd beszivárogni a keresztény felekezetekbe is, ahol egyre nagyobb teret engednek a nyíltan homoszexuális párkapcsolatban élő személyeknek, vagy azoknak, akik támogatják ezt az életmódot. 2.2. A HOMOSZEXUALITÁS PSZICHOLÓGIAI MEGKÖZELÍTÉSE Amint korábban már szó volt róla, különbséget kell tennünk a homoszexuális gyakorlat és a homoszexualitásra való hajlam között. Ennek okai pedig az egyes egyénekben keresendők. Természetesen vannak olyan személyek, akik nem elfogadható indokokat neveznének meg a homoszexuális irányultságuk védelmében. Őket nevezhetnénk divat-melegeknek, de a továbbiakban nem velük kívánunk foglalkozni. A pszichológusok próbálják feltárni a homoszexualitásra való hajlam okait, és eredményeikkel kapcsolatban két dolgot kell megjegyeznünk: (1) A homo- és heteroszexualitás határai Hajlamait tekintve nem lehet mindenkit egyértelműen a homoszexuális vagy heteroszexuális címkékkel kategorizálni. Emiatt vezették be részben a biszexualitás fogalmát, mellyel olyan személyekre utalnak, akik az ellenkező- és azonos neműekhez is vonzódnak. Ha elképzelünk egy egyenest, melynek egyik végén a heteroszexuális, másikon a homoszexuális, középen pedig a biszexuális címke szerepel, ezen el tudjuk helyezni az embereket. Ez a három azonban nem egzakt kategória, ugyanis egyénenként változhat, hogy az egyenesen hol foglal helyet, melyik végéhez közelít jobban. Ugyanakkor fontos megemlíteni, hogy egyeseknél a
3
heteroszexuális pólus felőli eltérés csupán életük egy bizonyos szakaszára jellemző. Ezt figyelembe véve értelmezhetjük az alábbiakat: Kamaszkorában a fiatalok egy része szexuális identitása felfedezése során (valamilyen) kapcsolatba kerül azonos neműekkel is. A National Health and Social Life felmérés eredményeként kiderült, hogy az USA-ban a kutatást megelőző évben a férfiak 2,7%-ának, a kutatást megelőző öt évben 4,1%-ának, 18 éves korától számítva pedig 4,9%-ának volt azonos nemű szexuális partnere. A nők esetében ugyanezek a mutatók: 1,3%, 2,2%, 4,1%. A Sexual Behaviour in Britain c. felmérés szerint a férfiak 3,6%-ának (nők: 1,7%) volt azonos neművel szexuális kapcsolata, és ezen személyek 50%-a esetében csupán egyedi esetről volt szó. (2) A homoszexualitásra való hajlam okai Általában a homoszexuális hajlamot genetikai okokra, társadalmi vagy individuális tényezőkre, ill. ezek együttesére vezetik vissza. Az American Psychological Association a homoszexualitást levette a mentális betegségek listájáról 1973-ban. A – nem bizonyított – genetikai okokat figyelmen kívül hagyva a következő tényezőket határozhatjuk meg, amelyek a homoszexuális hajlam kialakulásához vezetnek: (i) Családi tényezők: domináns, uralkodó vagy elutasító anya; hiányzó, távolságtartó vagy elutasító apa; sok fiúgyermekes családba való születés; bármilyen gyermekkori trauma; azonos nemű gyermeket molesztáló szülő; azonos nemű gyermeket molesztáló testvér; válás; a szülők társadalmi normákat figyelmen kívül hagyó, szabados szexuális viselkedése; a család homoszexuális barátaival szemben tanúsított nyitott, befogadó magatartás. (ii) Szexuális tapasztalatok: bármilyen homoszexuális tapasztalat gyermekkorban, főleg, ha az az első szexuális élmény (akár felnőttel is); bármilyen homoszexuális élmény tekintéllyel bíró személlyel, pl. rokonnal, tanárral (egy felmérés szerint a felnőtt homoszexuálisok 5%-a számolt be szexuális zaklatásról a tanáruk részéről, míg a megkérdezett heteroszexuálisoknak csupán 0,8%-a); korai vagy túlzott maszturbáció; pornográfia gyermekkori hatása; személytelen szexuális tapasztalatok (csoportos- vagy állatokkal történő szex). Statisztika forrása: P. Cameron, K. Cameron, K. Proctor: Effect of Homosexuality Upon Public Health and Social Order, 1989. Psychological Reports 64, pp. 1167-1179.
(iii) Társadalmi hatások: homoszexuális barátok, rokonok; pro-homoszexuális felvilágosítás vagy szexuális oktatás; a homoszexualitásukat felvállaló, tekintéllyel rendelkező személyek (pl. tanár, edző). Ezen tényezők – még ha nem is együttes – megléte okozhat az egyénben homoszexualitásra való hajlamot. Többségük olyan tényező, amelyekért az egyén nem tehető felelőssé (ez magyarázza, miért kell különbséget tennünk a hajlam és a gyakorlat között). A homoszexuálisok körében készített felmérések ilyen tényezőket határoztak meg a hajlam kialakulása miatt, így ezek kezelése nem egyszerű feladat, mely egyetlen döntéssel megváltoztatható. Tapolyai Emőke pszichológus, a homoszexualitást is érintő előadásában mindezt azzal foglalta össze, hogy az a fa már soha nem nő normálisan, amelybe csemete korában belevágtak egy fejszét. A fenti tényezőket figyelembe véve kell az egyes homoszexuális személyek felé viszonyulnunk.
4
3. A HOMOSZEXUALITÁS KERESZTÉNY MEGÍTÉLÉSE A kérdés aktualitását pontosan a keresztény körben kialakult nem egységes, olykor szélsőséges nézőpontok adják. A következőkben megpróbáljuk röviden sorra venni az egyházon belül elterjedt megközelítéseket. 3.1. A FUNDAMENTALISTA NÉZET A főként fundamentalista körökben elterjedt hozzáállás gyakorlatilag figyelmen kívül hagyja a homoszexuálisok ember voltát, és csak a tettüket látja meg. A szigorú vallásos neveltetést kapott (katolikus család, jezsuita iskola) Robert Mugabe, Zimbabwe elnöke azt nyilatkozta, hogy a leszbikus nők és homoszexuális férfiak „nem egészen emberek”, ezért az emberi jogok nem is illetik meg őket (Brian Whitaker: Government Disorientation. In. Guardian Unlimited, 2003/04/29.). A fundamentalista keresztény hozzáállás feltételezi, hogy a homoszexualitásra való hajlam minden esetben elmúlik a megtéréssel. Magyar példának talán a nemmeleg.jezusert.com oldal hozzáállását említhetnénk meg. 3.2. AZ „ÚGY AHOGY VAN” BEFOGADÓ NÉZET A fundamentalizmussal szembeni másik szélsőséget a keresztény körökben megjelent olyan szervezetek és mozgalmak képviselik, mint pl. a Lesbian and Gay Christian Movement, mely szerint a hetero- és homoszexuális házasság/párkapcsolat „két egyformán érvényes alternatíva” (Malcolm Macourt [ed.]: Towards a Theology of Gay Liberation, London, SCM Press, 1977. p. 3.). Továbbá kijelentik: „A keresztény hittel teljesen összeegyeztethető, hogy valaki nemcsak hogy szeret egy vele azonos neműt, hanem ezt a szeretetet személyes szexuális kapcsolatban teljes mértékben kifejezésre juttatja” (lgcm.org.uk). Magyar példa az Öt Kenyér Keresztény Közösség a Homoszexuálisokért (otkenyer.hu). Ugyanez a hozzáállás figyelhető meg a bevezetőben említett esetekben is, amikor a homoszexualitásukat gyakorló személyek az egyházi vezetésben is szerepet kaphatnak. 3.3. BIBLIA- ÉS EMBERCENTRIKUS NÉZET A harmadik elképzelést azzal jellemezhetnénk, hogy egyszerre nézi a Bibliát és az embert. A fundamentalista elképzelés csak a Bibliára koncentrál, és nem veszi figyelembe egy megtért homoszexuális személy küzdelmeit. A teljes mértékben befogadó nézet ezzel szemben csak az egyént nézi, és azt a jogát tartja szem előtt, hogy életében maximálisan kiteljesedhessen. E kettővel szemben fontos, hogy álláspontunk a homoszexualitás kérdésében bibliailag megalapozott legyen, és ugyanakkor figyelembe vegye a másik embert is, aki a kérdésben érintett. Ezt az elvet fogalmazta meg a már korábban említett könyvében John Stott a következőképpen: „Miközben a Biblia üzenetét és kultúránk kívánalmait elemezzük, vallást kell tennünk a Szentírás tekintélyébe vetett hitünkről is. Ha elbizonytalanodunk afelől, hogy Isten szól hozzánk igéjén keresztül, akkor mindössze találgatások és a vélemények maradnak nekünk. Ugyanakkor érzékenyen kell reagálnunk mások érzelmeire, szexuális identitására és vágyaira is, hogy szeretetben és elfogadásban részesüljenek. Megbízatásunk, hogy igazságot szóljunk, de az is, hogy az igazságot szeretetben közöljük” (uo. p. 487.).
5
Stott elve egybecseng Pál apostol szavaival is, aki felelősségünk kettős oldaláról beszélt: „Mi az igazságot mondjuk, de isteni szeretettel” (Ef 4:15, EF). Desmond Tutu, Fokváros (Dél-Afrikai Köztársaság) korábbi anglikán érseke, aki az apartheid idején lett ismert, mint bátor, jogvédő aktivista, a következőket nyilatkozta a homoszexualitás kérdésével kapcsolatban: „Mint ahogy nem szabadna megkülönböztetnünk embereket nemük, bőrszínük, etnikai hovatartozásuk, társadalmi osztályuk szerint, ugyanúgy óvakodnunk kellene attól is, hogy szexuális irányultságuk alapján különböztessük meg őket. Hiszen a Biblia Istene az igazság Istene, akiről tudjuk, hogy szereti az igazságot és gyűlöli a hamisságot. Éppen ezért Isten népe számára az igazság keresése alapvető kötelesség” (Idézi: John Stott, uo. p. 514.). Bár a homoszexuális hajlam vagy gyakorlat nem tekinthető emberi jognak, messzemenően egyetérthetünk Tutu azon gondolatával, hogy az egyházon belül ne legyünk személyválogatók olyanokkal szemben, akik nem gyakorolják homoszexualitásukat, és törekedjünk az igazság keresésére, ami jelen esetben Isten igazsága legyen.
4. A BIBLIA TANÍTÁSA A HOMOSZEXUALITÁSRÓL Desmond Tutu szavaival élve azon alapvető kötelességünknek kívánunk a továbbiakban eleget tenni, hogy az igazságot keressük. Az eddigiekben előfeltevésként megfogalmaztunk néhány állítást, nevezetesen azt, hogy különbséget kell tennünk a homoszexuális hajlam és gyakorlat között, ill. figyelembe kell vennünk a homoszexuális hajlam kialakulása mögötti pszichológiai okokat. A továbbiakban a bibliai alapokat fogjuk szemügyre venni. Több szakasz is található a Bibliában, melyeket a homoszexualitással összefüggésbe hozhatunk, melyek a következők: 1Móz 19:1-13, 3Móz 18:22, 20:13, Bír 19, Róm 1:18-32, 1Kor 6:9-10, 1Tim 1:8-11. Ezeket a szakaszokat fogjuk egyesével megvizsgálni, és kitérünk még olyan igehelyekre is, amelyek a házasság intézményéről szólnak, ill. amelyet a homoszexuális gyakorlat támogatói gyakran idéznek. 4.1. SODOMA ÉS GIBEA TÖRTÉNETE Az 1Móz 19. és a Bír 19. fejezetei írnak Sodoma és Gomorra, ill. Gibea történetéről. A két eset hasonlósága miatt egyszerre tárgyaljuk őket. Az első történetben Sodomába látogat két angyal, akik Lót házában vendégeskednek, a másodikban pedig egy lévita jövevény látogat el Gibeába. Mindkét esetben a város férfilakossága homoszexuális kapcsolatot kívánt létesíteni az idegenekkel. A történetekkel kapcsolatban két dologra kell odafigyelnünk, amikor a szöveget és a vele szembeni ellenvetéseket vizsgáljuk meg: (1) „Ismerni őket” Vannak olyan teológusok és a meleg keresztény mozgalom támogatói, akik szerint itt nincs szó szexuális aktusról. Azzal érvelnek, hogy az itt használt héber kifejezés, a jada’ az összesen 943 előfordulása közül elenyészően kevés alkalommal vonatkozik szexuális kapcsolatra (szám szerint 10-szer). Sherwin Bailey teológus is ezen a véleményen van, aki szerint – mivel a szó szexuális tartalmú előfordulásai mindig heteroszexuális kapcsolatra vonatkoznak – helyesebb így fordítani az igét: „szeretnénk jobban megismerkedni velük” (Sherwin Bailey:
6
Homosexuality and the Western Christian Tradition, London, 1955. p. 4.). A sodomaiak bűne tehát szerinte a vendégszeretet hiánya. Érvelése azonban alapvetően hibás, mégpedig a következő okok miatt: A héber jada’ kifejezés több jelentésű, ahol szexuális tartalma van, ott a szövegkörnyezetből ennek ki kell derülnie. Pl. az 1Móz 4:1-ben egyértelmű a versből, hogy mire utal. Ha az 1Móz 19-et, mint szövegkörnyezetet tisztességesen elolvassuk, láthatjuk, hogy a 8. versben is megjelenik a szó, ahol egyértelműen szexuális jelentése van (ezért fordítja az MBT így: „még nem volt dolguk férfival”). Logikusnak tűnik, hogy ha a férfiaknak, akik ismerni akarták az angyalokat, Lót felajánlja a lányait, hogy őket ismerjék, akkor nem csak szociális megismerkedésről van szó, hanem szexuális kapcsolatról. A szövegkörnyezetben található erőteljes kifejezések a vendégszeretet hiányánál sokkal súlyosabb bűnre engednek következtetni: a „rossz” és „gyalázatos” jelzők (1Móz 19:7, Bír 19:23). Az Újszövetség egyértelműen szexuális jelleget tulajdonít a sodomaiak vétkének: „Gondoljatok Sodomára, Gomorára és a környező városokra! E városok lakói ezekhez az angyalokhoz hasonlóan természetellenes szexuális bűnöket követtek el” (Júd 7, EF). Egyértelmű tehát, hogy a két történet homoszexuális viselkedésről szól. (2) „Egyéjszakás kaland” További érvként szokták még a szakasszal szemben felhozni, hogy itt nem a hőséges, élethosszig tartó homoszexuális párkapcsolatot ítélik el, hanem az „egyéjszakás kalandot”. Azonban maga a történet utal arra, hogy folyamatos bűnről van szó Sodoma esetében (1Móz 18:20-21), amely akár a hőséges homoszexuális kapcsolatokat is magában foglalhatta. Erre azonban nincs utalás magában a szövegben, és ha a város bűnösségéből indulunk ki, valószínűbb, hogy egymáshoz sem voltak hőségesek. Az ítéletük pontosan a velejéig romlott magatartásuk miatt történt. Ez azonban még nem legalizálja a hőséges homoszexuális kapcsolatokat, amint ez a későbbiekből még ki fog derülni. 4.2. A LÉVITA TÖRVÉNYEK „Férfival ne hálj úgy, ahogyan asszonnyal hálnak. Utálatosság az” (3Móz 18:22). „Ha valaki férfival hál úgy, ahogyan asszonnyal szoktak hálni, mivel utálatosságot követtek el mindketten, halállal lakoljanak, vérük rajtuk” (3Móz 20:13). A két szakasszal kapcsolatban egyből fel lehet hozni ellenérvként, hogy az ószövetségi törvények között szerepelnek, amelyek már nincsenek érvényben. Ez azonban csupán féligazság. Valóban nem élünk többé a Törvény uralma alatt, azonban ami számunkra is kötelező belőle, azt az Újszövetség megismétli, mint morális törvényt. Azt látni fogjuk majd, hogy az Újszövetségben is megjelenik a homoszexualitás tilalma, most pedig lényeges megnézni, hogy a Törvény, mint alap, hogyan vélekedett róla, és mit tekintett homoszexualitásnak.
7
(1) A törvények fajtái Először is tisztában kell lennünk azzal, hogy a Törvényben különféle rendelkezések vannak: (1) polgári törvények, (2) ceremoniális törvények és (3) erkölcsi törvények. A polgári törvények közé tartoztak azok, amelyek Izrael államára vonatkoztak, és a földtulajdonról, az idegenek befogadásáról, ill. egyéb, az izraeliták számára lényeges rendelkezésekről szóltak. Akkor veszítették el hatályukat, amikor Izrael megszűnt államnak létezni. A ceremoniális törvények az istentiszteleti rend részét képezték, és az áldozatokat, ünnepeket szabályozták. Ezek akkor értek véget, amikor Krisztusban eljött a teljesség, és eltűnt az, ami őt előárnyékolta (Kol 2:17). Az erkölcsi törvények azonban továbbra is érvényesek, hiszen azok Isten örök érvényű morális mércéjét tartalmazzák. Ezek már érvényesek voltak a Törvény előtt is, és napjainkig is érvényben vannak (pl. bálványimádás tiltása, paráznaság tiltása). Még a korábban idézett Bailey is elismeri, hogy a fenti lévita törvények nem a ceremoniáls vagy polgári törvény részei, hanem erkölcsi intelmek: „Aligha kétséges, hogy a Mózes harmadik könyvében található mindkét törvény a férfiak közötti, közönséges homoszexuális viselkedést tiltja, és nem a rituális vagy a vallás nevében véghezvitt cselekedetet” (uo. p. 49.). Az, hogy Sodoma esetében a homoszexualitás megjelenik, mint elítélt bűn, ill. hogy az Újszövetség is megismétli a tilalmát, egyértelműen az erkölcsi törvények közé emeli. Ugyanerre a következtetésre juthatunk, ha a szövegkörnyezetet is megnézzük, ahol a házasságtörés, paráznaság és a családon belüli szexuális kapcsolatok tiltása van felsorolva. Abban egyetért az egyház jelentős része, hogy ezek ma is tiltott dolgok. Miért lenne kivétel éppen a homoszexualitás? (2) „Ahogy asszonnyal szoktak” Mindkét esetben megjelenik az „úgy, ahogyan asszonnyal szoktak hálni” kifejezés. A zsidók előtt ismert volt, hogy a nőkkel való szexuális kapcsolat alapvető feltétele a házasság (a törvény is elítélte az ezen kívüli formákat). Amikor tehát arról van szó, hogy ne létesítsenek a férfiak egymással olyan szexuális kapcsolatot, ami csak nővel (azaz a feleséggel) elfogadható, akkor nem csak az egyedi eseteket, hanem a tartós együttélést is tiltja a fenti két szakasz. 4.3. RÓM 1:18-32 „Ezért Isten gyalázatos szenvedélyeknek szolgáltatta ki őket. Mint ahogy asszonyaik felcserélték a természetes érintkezést a természetellenessel, ugyanúgy a férfiak is elhagyták a női nemmel való természetes érintkezést, és egymás iránt gerjedtek fel kívánságukban; férfiak férfiakkal fajtalankodtak, de el is veszik tévelygésük méltó jutalmát önmagukban” (Róm 1:26-27, MBT). Pál felemeli a szavát a kora pogány bálványimádó vallásával és bűnös emberi viselkedésével szemben. A teremtett világ rendjéből (19-20. v.) és az emberi lelkiismeretből (32. v., vö. Róm 2:11-16) indul ki. Ezek alapján az emberek felismerhetik, hogy Isten létezik, és van egy egyetemes akarata – ezt nevezhetnénk a teremtés rendjének, melynek része az igazi istenimádat (23, 25. v.), a természetes házasság és szexualitás (26-27. v.), ill. a társadalmilag morális élet (28-31. v.). Mindaz, amit az apostol felsorol, eltérés a teremtett világrendtől, legyen az bálványimádás, természetellenes szexuális viselkedés, vagy a másik ember felé megnyilvánuló ellenséges magatartás. Vagyis a természetes viselkedést felcserélték természetellenessel.
8
„Istennek a bálványokra való felcserélése érthető módon a heteroszexuális kapcsolat homoszexuálissal való abszurd cseréjéhez vezetett. Isten gyalázása egymás kölcsönös meggyalázásához vezet. Isten tiszteletének a hiánya helytelen gondolkodásmódra és lealacsonyító magatartásra juttat” (Robert Gagnon: The Bible and Homosexual Practice, p. 253.). A szakasz szintén nem korlátozható az egyedi homoszexuális érintkezésre. Mivel Pál apostol a természetes érintkezéssel állítja szembe férfi és nő között, amely hosszú távú elkötelezettséget jelentett, ezért bele kell értenünk az elkötelezett, hosszú távú, de homoszexuális kapcsolatot is. Az olyan szavak pedig, mint a bolond, tisztátalanság, meggyalázás, hazugság, gyalázatos szenvedélyek, természetellenes, fajtalankodás, tévelygés – mind arra utalnak, hogy Isten elítéli az ilyen kapcsolatot, legyen az egyedi eset, vagy hosszú távú kapcsolat. 4.4. PÁL EGYÉB MEGJEGYZÉSEI Végül két szakaszt kell még megnéznünk, melyek kapcsolatban vannak a homoszexualitással: „Vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Isten országát? Ne tévelyegjetek: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem bujálkodók [gr. malakoi], sem fajtalanok [gr. arsenokoitai], sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek, sem rágalmazók, sem harácsolók nem fogják örökölni Isten országát” (1Kor 6:9-10, MBT). „És tudjuk azt is, hogy a törvény nem az igaz ellen van, hanem a törvényszegők és az engedetlenek, a hitetlenek és a bűnösök, a szentségtelenek és a szentségtörők, az apaés anyagyilkosok, az embergyilkosok, a paráznák, a fajtalanok [gr. arsenokoitai], az emberrablók, a hazugok, a hamisan esküvők ellen, és mindaz ellen, ami csak ellenkezik az egészséges tanítással” (1Tim 1:9-10, MBT). A két felsorolásban olyan emberekről beszél Pál, akik „nem örökölhetik Isten országát”. A kiemelt görög szavak jelentését fontos megértenünk, hogy tudjuk, mit is tilt az apostol. A következőkben néhány forrást idézünk, melyek talán segítenek ebben. (1) μαλακοὶ [malakoi] „Puha, elpuhult, nőies, férfiprostituált” (Görög Újszövetség – magyar nyelvtani elemzésekkel, inetsrv.ehf.hu/ujszov). „Puha, nőies” (Kiss Sándor: Újszövetségi görög-magyar szómagyarázat, Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya, Bp. 1990. p. 291). „LÁGY (mn); mint a finom, puha, selymesen aláhulló ruha. Képletesen a férfiak egymás iránti nemi vágyát természetellenesen kielégítő személy: pederaszta, homoszexuális férfi, aki különösen fiatal fiúk iránt érez nemi vonzalmat, 1Kor 6,9. Ebben az ért.-ben használták a kl.gör.-ben is (Dionysius, Plutarchos stb.)” (Balázs Károly: Újszövetségi szómutató szótár, Logos, Bp. 1998. p. 371.).
9
„Férfi, kül. fiatal ember, kül. olyan, aki könnyen enged a homoszexuális kísértésnek, vagy éppen ilyenfajta kapcsolatot tart is fent” (Varga Zsigmond: Újszövetségi görög-magyar szótár, Kálvin, Bp. 1996. p. 595.). „[A malakoi] szó szerint ’érintésre puhát’ jelent, és a görögök értelmezésében metaforikusan arra a férfira (nem feltétlenül fiúra) vonatkozott, aki a homoszexuális nemi érintkezés során a passzív szerepet játszotta” (Coleman: Christian Attitudes to Homosexuality, pp. 95-96.). (2) ἀρσενοκοῖται [arsenokoitai] „Férfival háló” (Görög Újszövetség…) „Férfival közösülő, sodomita” (Kiss Sándor, uo.). „A 730 + 2845 összetételéből: fajtalankodó férfi. A saját neme iránt természetellenes nemi vonzódást érző, gyakorló, homoszexuális férfi” (Balázs Károly, uo. p. 69.). „Aki (férfi létére) férfival folytat nemi érintkezést: homoszexuális” (Varga Zsigmond, uo. p. 107.). „[Az arsenokoitai] szó szerint azt jelenti, hogy ’férfi az ágyban’, és a görögök azt az embert értették rajta, akié az aktív szerep volt” (Coleman, uo.). Mindkét kifejezés tehát a homoszexuális gyakorlatát megélő személyre vonatkozik. A meghatározásokból kiderül (főleg Balázs és Varga), hogy nem csak egyedi esetekről van szó, hanem arról is, amikor valaki hőséges, hosszú távú, ám de homoszexuális kapcsolatot tart fenn. A vers különböző fordításai olyan kifejezéseket használnak, mint pl. „férfiszeplősítő” (KÁR), „férfiakkal paráználkodó férfiak” (KNB), vagy „homoszexuálisok” (EF). Ezek voltak azok az írásszövegek, melyek a homoszexualitásról szólnak. Összegzésként elmondhatjuk, hogy Sodoma és Gibea bűne között ott szerepelt a homoszexuális viselkedés, hogy a lévita törvények erkölcsi törvényként tiltanak mindenféle homoszexuális kapcsolatot, legyen az egyedi eset vagy tartós együttélés, ill. hogy Pál apostol szintén elítélően nyilatkozik a homoszexuális gyakorlatról – az általa használt szavak vizsgálata pedig megmutatta, hogy mit is értett alatta. A továbbiakban még két fontos témát kell megvizsgálnunk, mely része a homoszaxualitás bibliai megítélésének. 4.5. DÁVID ÉS JÓNÁTÁN BARÁTSÁGA Gyakran idézik a homoszexualitást támogatók Dávid és Jónátán esetét, mint bibliai példát a homoszexuális kapcsolatra. Feltevésük alapja a következő vers: „Elszorul a szívem, testvérem, Jónátán, oly kedves voltál nekem! Csodásabb volt a szereteted a nők szerelménél” (2Sám 1:26, MBT). Dávid a vers második felében mindkét esetben a héber ahabah kifejezést használja a szeretetre, melyet a Septuaginta (LXX) a görög agapé kifejezéssel ad vissza. Innen kiindulva, és a további, barátságukról szóló költői részeket alapul véve Birtalan Balázs azt állítja, hogy „kapcsolatuk határozottan homoerotikus színezető volt” (otkenyer.hu). A szövegből azonban nem bizonyítható ez a feltevés, és ismerve Dávid életét, tudhatjuk, hogy ha valamely 10
kísértéssel gondjai voltak élete folyamán, akkor azok a nők voltak. Érveléséből az derül ki, hogy egy prekoncepciót (miszerint a homoszexualitás elfogadható bibliailag) próbál bizonyítani és belelátni a szövegbe, ill. példát találni rá. Bár bizonyítani nem lehet, hogy Dávid és Jónátán barátsága „homoerotikus színezető” lett volna, feltételezzük egy pillanatra, hogy ez így volt. Mit bizonyítana mindez? A többi egyértelmű utalás mellett a homoszexualitás ellen, annyit látnánk meg, hogy Dávid és Jónátán bűnt követett el. Természetesen nem feltételezzük ezt, hiszen a szöveg nem jelenti azt, hogy a barátságuk szexuális természetű lett volna. Az elv azonban fontos: különbséget kell tennünk a Bibliában narratíva és utasítás között. Az elbeszélő részekben lehetnek erkölcsileg vitatható részletek, melyekkel kapcsolatban esetenként nincs egyértelmű állásfoglalás a történeten belül. De az elbeszélésben szereplő – esetleges negatív példa – nem lehet ok arra, hogy egy más helyeken elítélt magatartást legalizáljunk. 4.6. A HÁZASSÁG INTÉZMÉNYE További fontos információt nyújt még a házasság intézménye, mint isteni rendelkezés. Ezekből kiderül, miért nem megfelelő alternatíva a heteroszexuális házasságra a homoszexuális párkapcsolat. (1) A nemiség A nemiség Isten ajándéka, és a teremtés rendjében láthatjuk a nemiséghez való helyes hozzáállást. Isten szerint ugyanis a nő a „hozzáillő segítőtárs”, nem pedig a férfi (1Móz 2:18). Pál apostol beszél arról, hogy a heteroszexuális házassággal szembeni egyetlen alternatíva a cölibátus (1Kor 7:1). De gondolatmenetében hangsúlyozza, hogy „a paráznaság miatt azonban mindenkinek legyen saját felesége, és minden asszonynak saját férje” (1Kor 7:2, MBT). Ha a homoszexuális párkapcsolat valóban elfogadott alternatíva lenne, Pál megemlítette volna, hiszen ismerte a gyakorlatot, kora társadalmában elterjedt szokás volt, és más levelében írt is róla (természetesen ott negatív felhanggal). (2) A házasság Az első példát a házasságra Mózes első könyvében találjuk, és a későbbiekben Jézus és a tanítványok is ehhez a képhez nyúlnak vissza. Itt pedig egy férfi és egy nő életre szóló, hűséges kapcsolatáról van szó – csak ezt szentesítette Isten. Minden ettől való eltérés bűn, legyen az házasságtörés, paráznaság, homoszexualitás, pedofília stb. Az eddigiek összefoglalásaként elmondhatjuk, hogy a Biblia két ellentétes nemű személy házasságát tekinti érvényesnek, és minden eltérő formát tilt. A homoszexualitással kapcsolatos szakaszok vizsgálata nem azt mutatta, hogy kulturális jelenségekről volt szó, hanem a házasság teremtésben lefektetett rendje elleni támadás egyetemes kivédéséről.
5. HOMOSZEXUÁLISOK AZ EGYHÁZBAN Az utolsó kérdés, amivel foglalkoznunk kell, az egyházon belüli homoszexuálisok kérdése. A korábban megfogalmazott különbségek (hajlam vagy gyakorlat) és a megvizsgált bibliai
11
szakaszok fényében kell eljárni, legyen szó egyházi vezetésről vagy gyülekezetbe járó homoszexuális hajlamú személyekről. 5.1. HOMOSZEXUÁLIS HAJLAM A GYÜLEKEZETBEN A homoszexuális hajlam hátterében meghúzódó okok miatt feltételezhetjük, hogy a megtéréssel és újjászületéssel automatikusan nem fognak ezek a vágyak elmúlni. Ahogyan egy heteroszexuális férfinak a megtérése után is lesznek szexuális vágyai, ugyanúgy nem várhatunk változást egyik pillanatról a másikra a homoszexuálisoktól sem. Sőt, feltehetőleg olyan személyek is lesznek, akik életük végéig küzdeni fognak homoszexuális hajlamukkal (testünk megváltására ugyanis még várnunk kell – Róm 8:23). Mi legyen a helyes hozzáállás az ilyen személyekkel szemben? Helyes, ha ők maguk is, és a gyülekezetük is imádkozik a szabadulásukért (ahogyan imádkoznak pl. egy alkoholistáért). Nem helyénvaló másként kezelni őt, vagy bűnösebbnek tekinteni magunknál. Amikor a homoszexuális hajlamú személyre gondolunk, fontos észben tartani azt, amit John Stott fogalmazott meg: „Mindannyian törékenyek és sebezhetők vagyunk, és senki nem marad tiszta szexuális értelemben, kivéve Jézust. Noha nem vonakodhatunk attól, hogy megítéljük, hogy a Szentírás fényében mi mondható jónak vagy rossznak, mégsem szabad ítélkeznünk, Aszerint fogunk megítéltetni, ahogyan mi ítélünk másokat. Senkinek nincs joga erkölcsi értelemben felsőbbrendűnek érezni magát. Továbbá nem csak szexuális jellegű bűnök léteznek, és nem is feltétlenül ezek a legsúlyosabbak, gondoljunk például a büszkeségre és a képmutatásra” (John Stott, uo pp. 487-488.). A homoszexuális hajlam fölött is sikert lehet aratni, ahogyan más kísértések fölött is győzhet az ember. Segítsen mindannyiunknak az alábbi néhány bizonyság abban, hogy elfogadók, szeretettel teljesek és támogatók legyünk a homoszexuális keresztények küzdelmében: „Tanultam. Tanulok. Tanulni fogom az Isten, a mások és a magam szeretetét. A gyógyulásnak ez a folyamata csak akkor lesz teljes, amikor Jézussal leszek” (Martin Hallett: Still Learning to Love, Zondervan, 1987. p. 155.). „Imádságaim nem úgy hallgattattak meg, ahogy én reméltem, de Isten gazdagon megáldott azzal, hogy két keresztény barátot adott, akik elfogadtak olyannak, amilyen vagyok” (Testimonies, True Freedom Trust). „A kézrátételt és az imádságot követően a megrontás lelke eltávozott tőlem. Áldom Istent azért a szabadításért, amit aznap délután átéltem. (…) Bizonyságot tehetek arról, hogy három éve szabad vagyok a homoszexualitás gyakorlatától. De azért időközben nem lettem heteroszexuális” (uo.).
5.2. HOMOSZEXUÁLIS HAJLAM AZ EGYHÁZI VEZETÉSBEN A bibliai elvek alapján világos, hogy az egyház vezetői felelősek azért, hogy jó példát mutassanak. Pál apostol olyan tulajdonságokat sorol fel, melyekben élen kell járniuk (1Tim 3:1-13, Tit 1:5-9). Az elvárások között szerepel utalás a házasságban, ill. szexuális téren való tisztaságra („egyfeleségű férfiak”). Ha elfogadjuk, hogy a homoszexuális gyakorlatot helyteleníti a Biblia, akkor nem helyeselhetjük olyan egyházi vezetők megválasztását, akik aktív homoszexuális életet élnek (pl. a bevezetőben említett esetekben).
12
Más kérdés azonban az a személy, aki elismerve a Biblia szexualitásról vallott felfogását, küzd a kísértések ellen, és nem enged teret homoszexuális hajlama kifejeződésének. Az ilyen személy nem különbözik attól a vezetőtől, akinek más jellegű kísértései vannak, de küzd ellenük. Jó példa lehet a gyülekezet előtt, hiszen bemutatja, hogy az Istennek való megfelelés vágya erősebb motiváló tényező lehet a jó cselekvésére, mint a test kívánsága a rosszra. Mivel minden vezetőnek vannak jellembeli hibái és speciális kísértései, amelyekkel szembe kell néznie, és melyek ellen küzdenie kell, így elfogadhatjuk, hogy vezető legyen egy olyan személy, akinek a speciális kísértése a homoszexuális hajlama – amennyiben ez nem társul megélt gyakorlattal is.
VÉGKÖVETKEZTETÉS Amennyiben nem egy világszerte megfigyelhető gyakorlatot szeretnénk igazolni a Bibliából, hanem a szöveg valódi jelentését vizsgáljuk, rádöbbenünk, hogy az nem tekinti a homoszexuális párkapcsolatot egy lehetséges alternatívának a heteroszexuális házasságra. Így a túlzottan liberális, elfogadó magatartás nem helyénvaló, mert bibliai alapelvek megsértéséhez vezet. Ugyanakkor a szöveghez való merev ragaszkodás sem helyénvaló, ha közben nem veszi figyelembe a másik embert, akinek vannak érzelmei, harcai. A helyes hozzáállás egyszerre látja az isteni kijelentést és az emberi életet – azaz az igazságot szólja, de isteni szeretettel. Nem kérhetjük a megtért, egyházba bekerült homoszexuálisoktól, hogy egyik pillanatról a másikra változzanak meg, ha csak nem akar Isten ilyen módon csodát tenni az életükben. Azonban ha nem ez történik, akkor egy hosszú, és küzdelmes harcnak néznek elébe. Harcuk során – mint mindenki másnak – nem a vádolásra és ítéletre van szükségük, hanem szeretetre, támogatásra és imádságra. Lelkiismereti kérdés – már amennyire ez lehet lelkiismereti a probléma jellegéből fakadóan – az egyházban lévő homoszexuális hajlamú vezetők megítélése, akik bibliai alapelvek miatt küzdenek a kísértéssel. Azonban ha helytelenítjük a vezetői kinevezésüket, helytelenítenünk kell minden más vezetőét is, aki nem tökéletes – hisz mindenkinek vannak hiányosságai, kísértései. Ugyanakkor fontos a Bibliához való hőség, és törekednünk kell arra, hogy olyan személyek töltsenek be fontos egyházi szerepkört, akik ragaszkodnak a Biblia tanításához, és nem élnek azzal ellentétes életet, elfogadva azt, amit Isten nem fogad el. *** (cc) 2010, 2012. Tóth-Simon Károly www.infaustus.wordpress.com
13
